*Mocskosan, mezítlábasan, szakadtan tör ki az erdő takarásából. Úgy véli üldözőit már régen maga mögött hagyta, ha üldözték egyáltalán, mégis két napja rohant megállás nélkül, míg végre úgy érezte, hogy a minden porcikájában égő fájdalom, a sebes talpak, és egy viszonylag nyugodt környezet okán már megállhat pihenni. Gyomra helyén mintha tátongó lyuk lenne, hangos kordulással jelzi is számára, hogy ha koszos földet is, de muszáj lesz valamit enni. Szerencséjére talál egy félig rothadó almát, de hát éhes ember nem válogat, csutkáig rágja a gyümölcsöt, és még az után is, egyedül az apró szárat nem rágja el, hanem visszadobja a természetbe. Tépett, koszos hajából itt-ott kisebb faágak meredeznek, mintha egy galambcsalád otthona lenne a hajzuhatag.*
~Milyen rég is vót, hogy megfürdettek a gazdák!~
*Végignézve magán megállapítja, hogy ilyen állapotban talán már fel sem ismernék egykori fogva tartói, de meglehet, hogy semmilyen emberfia nem ismerné fel, vagy állna szóba vele. Szemei alatt fekete karikák, részben a kialvatlanság, részben egy még el nem múlt verés nyomaként. Hasonló, inkább kékes-zöldes foltok láthatóak karján, combján is, ajkán odaszáradt a saját vére, s még friss seb látszik rajta.
Szó mi szó, nem kellemes látvány, de az érzés sem kellemes számára, hiszen nagyjából úgy is érzi magát, ahogy kinéz.
Négykézláb mászva markolja a zöld fűcsomókat, mintha utolsó kapaszkodói lennének az életbe, ahogy halad előre, megállíthatatlanul, mert tudja, hogy valahol, talán nem is olyan messze, valami kellemesebb, valami boldogabb várja. Miközben igyekszik annyi lélekjelenlétet tartogatni magában, amellyel még hosszabb távra is eljuthat, időnként, hosszabb-rövidebb időkre megpihen a fűben, aztán kitartóan menetel tovább.*
~Rosszabb ami mögöttem van, mint 'mi előttem lehet.~
*Abban egészen biztos, hogy visszafordulni nem fog, mert ott a még biztosabb halál várja, legalábbis ha beleütközne egykori gazdáiba, egészen biztos hogy a földbe tipornák. Éppen ezért, bármi is következik ezután, bármi is várja az úton, az soha nem lesz olyan rossz, mint ami akkor lehetne, ha visszamenne.*