//Csontok Ura//
*Nagyobb üdvözlést kap, mint a többiek, ha magából indulna ki, azt mondaná, hogy a gnóm valahogy úgy viseltet irányában, mint ő Elenith irányában. Habár... bármilyen értékrendet képviselhet valaki, ha egy bármilyen társaságból Lorewet találja a legmegbízhatóbbnak, ott bizony komoly gondok vannak. Vagy éppen a "rokoni kapcsolat" miatt gondolja így? Én is Lihanechből vagyok, te is, akkor mi biztosan jóban leszünk? Valami hasonló gondolat lehet, a mágus viszont nem tanúsít nagy jelentőséget a dolognak. Ő már választott oldalt, ha lehet így mondani (noha egy csapatban mindenkinek egy oldalon kéne állni, ha szakad a világ, akkor ő Elenith oldalán fog állni), erre pedig egy nagyon nyomós oka volt. Vegyük csak végig a történteket a kívülálló Lorew nézőpontjából: adott egy szerzetes, aki békésen támasztja a templom falát, majd alakul mellette egy társaság, amely a Csontok Uráról beszél, ami egyetlen (Lorew által ismert helyen) számít legendának, a szülőhelyén. Egy mágus, a tanítványa, és egy számukra idegen nő, akik beszervezik a szerzetest a csapatba mindenféle bizalmi probléma nélkül, majd véletlenül feltűnik a mágus egy régi barátja is, pont az indulás előtt, de így még pont csatlakozhat. Alapból nem lenne gyanús, mivel többen is megfordultak korábban, csak érdekes módon mikor Argus a nővel beszélt, tudott csendes lenni, amikor viszont először mondta ki, hogy "Csontok Ura", azt a fél templom hallotta. És mi is lett a vége? Egy mágus maga köré gyűjtött négy társat, vagy két új ismerőst és két régit. Nézőpont kérdése... Tehát adott egy csapat, amiben hárman ismerik egymást, és van két új, Elenith és persze Lorew. Talán tényleg jobb lett volna, ha valami másvilági hallással van megáldva, és hallja, hogy a nő a Csontok Urának leszármazottjának mondja magát, akkor biztos lehetne benne, hogy a csapda inkább neki szól. Így viszont az egyetlen, amire gondolhat, hogyha ezek hárman valóban valami rosszban gondolkodnak, annak a célpontja ő lesz, Elenith pedig a járulékos emberveszteség, és ezt a teóriát minél hamarabb meg kell osztania vele is. Amint lesz egy kis idejük kettesben, és amint biztos lehet benne, hogy a másik három nem hallja.
És hiába, a szél sohasem hazudik, ha fordul, akkor mondani akar valamit. Veszélyt? Nos, egyelőre még semmi rossz nem történik, összesen csak annyi, hogy válaszolnak a kérdésére, holott nincs senki a közelben. Megfordul, és nem mást láthat maga előtt, mint az idős gnómot a templomból. Igyekszik ugyanolyan érzelemmentes arcot vágni, mint eddig, habár korántsem olyan egyszerű. A nőre vigyáznak ketten, de arra is figyelni, hogy Lorew ne tűnjön el, nem igaz? Ez több, mint ijesztő, de ugyanakkor a szerzetes elfogadja a kihívást, nem fog eltűnni. Achrad hosszan beszél, viszont a szünetet megragadva Lorew pusztán az utolsó kérdésre válaszol, viszont azért elraktározza a hallottakat.*
- Az én célom? Egy felsőbb erőt, egy másvilági hatalmat szolgálni.
*Nem megy bele ennél jobban, felesleges is lenni, a gnóm ebből mindent megtud, amit meg akar tudni. A további kérdéseket pedig hozzácsatolja azokhoz, amik korábban megválaszolatlanul maradtak. Érdekes, amikről az öreg beszél, de hogy miért nem hagyja szabadon szárnyalni a szelet? Nem, ebben nem tud egyetérteni.*
- A szél a mi világunk játéka, megakad annak határainál, akár egy tó hullámai a partnál, csak visszaverődni tud, kijutni nem. Én nem a szél módjára akarok cselekedni, nem akarok sok helyet látni, és megtapasztalni, én egy helyen akarok lenni, jókor a jó időben. Ha pedig az egy dohos pince, ahol hosszú évtizedeket kell várnom, ám legyen. Nem vetem meg a lefelé vezető utat, hiszen vajmi keveset számít az irány, ha nagy utat teszel meg. Lefele pedig meglehetősen könnyű, előbb-utóbb mindenki arra fog menni, a kérdés, mennyit repülhet előtte.
*Feldob egy apró kavicsot, mely egy darabig felfelé repül, majd egy pillanatra megáll a levegőben, végül pedig lezuhan. Nem koppan olyan nagyot, alig hallgató, de mégis... Magasra repült, tehát nagyobbat esett, viszont ha ott maradt volna a földön, ahogy eddig, akkor aligha fájt volna neki ennyire. Kérdés, megéri-e egy rövid repülésért vállalni a fájdalmas becsapódást?*
- Miért érzed úgy, hogy ennyit tudsz rólam? *a kérdés magától értetődik, és a gnóm eddig is közlékeny volt, hát miért ne mondhatná el ezt az apróságot? Lorew már úgyis tudja, ezek rá vadásztak talán a kezdetektől fogva, de legalábbis nagyon mélyen belemásztak a múltjába, ha ismerik szülőfalujának legendáit.*