- Akkor.. mhm.. Meera...
*Furcsa volt így kimondania anyja nevét, de úgy tűnik, ebbe is bele kell szokni..*
- De mi legyen az új nevem? Az eredetit is te adtad nekem, nem?
*Az alapvető dolgokat azért Lath is tudja, csak azt nem tudja, hogy hogyan vadásznak úgy, hogy ne vegyék észre.*
"Majd a szegénynegyedben elkapott hajléktalanokra vadászunk? Azokat úgyse keresné senki, örülnek, ha megszabadulnak tőlük... emberek..."
- Hát... Ugye apát elhagytam, és elszaladtam.. aztán repültem, el az erdőig, át az erdő nagy részén, olyan messzire, ahol még nem jártam. Addig repültem, amíg bírtam aztán erőtlenül zuhantam le. *Kezd bele meséjébe a fél-eredar.*
- Eleinte nem ettem semmit, majdnem éhen haltam. Aztán egyszer csak rám jött.. találtam egy fészket egy fán.. ki akartam enni belőle a tojásokat, de az éhségtől szinte látni sem láttam, nem tudom, hogy hogy nem estem le. De a fészket sikeresen lelöktem... aztán jött az anyamadár, aki meg nagyon nem örült neki, hogy összetörtem a tojásait, és rám támadt... én meg.. próbáltam védekezni... aztán egyszer csak minden vörösbe váltott... ugrottam egyet, kinyitottam szárnyaim, egyből elkaptam a madarat, és a földig zuhantam vele. De puhán érkeztem. És akkor gondolkodás nélkül, élve megettem a madarat, és...
*Egy kis szünetet tart. Igazából furcsa erről beszélnie, mert rég nem voltak ilyen gátlásai, és már azt sem tudja, hogy milyen az, mikor 'erkölcsből' nem eszik élő állatot, vagy embert.. vagy más élőlényt.*
- Szóval.. nem tudom, hogy addig miért zavart, de azóta nem érdekelt, bármit is kellett megennem... Sok ideig jártam az erdőt, *itt egy picit halkabbra veszi* ha emberrel találkoztam megöltem, és minimum a vérét kiittam. Így az áldozatoktól könnyen beszereztem ruhát, fegyvert... És éldegéltem.. Furcsa volt, hogy minden olyan gyorsan változik, azt vettem észre, hogy először még sokkal nagyobb volt az áldozatom, aztán egyre magasabb lettem.. és már nem is tűntek olyan magasnak. Bár teljesen mindegy, így is megöltem őket... És egyre kevesebbet repültem. A rókafüleimet meg azóta elő sem vettem, nem tudom, hogy most sikerülne-e... nem is érdekel...
*Fejezi be itt a mesét.*
- És te? Veled mi történt, any... Meera..