//Shaia//
*Nem csoda, hogy nem lát nagyon fegyvert a másik nősténynél. Meg sem kell már kérdeznie, hogy honnan származik. Egyértelműen különböző közegekben nevelkedtek. Míg ő pár évvel fiatalabb, mégis látszólag sokkal nagyobb készséget mutat a cselekvésre, mint az idősebb ébenbőrű, aki még mindig hajthatatlan a saját igaza mellett, és nem hajlandó tágítani a könnyebb megoldástól. Tipikus elkényelmesedett felszíni hozzáállás a dolgokhoz.*
- Nem az én hibám, hogy csak tőrökkel szaladgálsz! *Számára kissé abszurd, hogy semmi komolyabb fegyvert nem lát egy fajtársánál, de őszintén szólva, rosszabbra számított egy felszínen nevelkedettől.* Nem! Őz, szarvas, vaddisznó! *Ő is van olyan csökönyös, mint a másik. Annyit meg azért már ő is tud, hogy kutyákat meg macskákat nem valami sokat találnának az erdőben, legjobb tudomása szerint azokat az emberek tartják előszeretettel az otthonaikban.*
- Ennyi?! Szóval errefelé ez így megy? Egy kis kihívás és már menekülsz is inkább vissza az emberekhez? *Nem provokálni akarja, teljesen komolyan gondolja a szavait. Jobb ha tudja, ha a felszínen nevelkedett fajtársaitól nem várhat túl sokat. Ő hozzászokott a kihívásokhoz, sőt mindenki más is a mélységben, így neki nem jelent nagy problémát, ha az egész napja, sőt akár a rákövetkező is rámegy, hogy foghasson valamit és jóllakjon, ha ezzel nem lesz szükség arra, hogy egy részeg bagázst kelljen szagolnia, ahol még ráadásként fizetnie is kell az ételért. De valószínűleg valakinek, aki hozzá van szokva a másfajúak társaságához, a városi környezethez és nem utolsó sorban, hogy mindig inkább a könnyebb, kevesebb fáradsággal járó megoldásokat válassza, biztosan borzalmas ötletnek tűnhet.
Ha ezzel sem ér el semmit, és Shaia nem gondolja meg magát, nem próbálja tovább győzködni, csak puffogva ugyan, de ő is megindul utána komótosan vissza a városba. Egyáltalán nem lett meggyőzve, de hogy egyedül vadásszon, azt a kicsi kedvét is elvette a lány. Úgy tűnik ismét fogadós kaját kell majd ennie.*