//Ydriss//
*Amint kiejti a száján azt a mondatot, hogy a nő kedvese bizonyosan kedvtelve suttogja a lány nevét, megkapja a válaszát az egyik fel nem tett kérdésére.
Már kezdettől fogva gyanakodott, hogy férfi van a mélabú mögött. Elfeknél nem szokványos ez a fajta pesszimista hozzáállás a hétköznapokban, csak, ha nem történt valami eget rengető dolog az életükben. Ha halál volna az, egy szerette elvesztése, akkor Ydriss alighanem dühöngene, és talán, ha olyan az eset bosszúért vágtázna, és nem csak lovagolgatna csüggedten, s legfőképpen nem állna le beszélgetni egy idegennel.*
~Nem, itt másról van szó. Egy férfiről, aki nem halt meg, aki csak átverte, vagy kegyetlen volt vele. Ráadásul elég friss lehet a dolog, hiszen minden rezdülésében kiül a fájdalom. Roppantul könnyű préda vagy kicsikém. A sebzett szív a leghalálosabb ellenség.~
*A játékba való beleegyezés nyomban széles mosolyt csal az arcára. De bármennyire is erős a vágy benne, hogy nyomban a közepébe vágjon, még vár vele. Jobb, ha úgy forgatja a lapokat, hogy számára a legjobb eredmény jöjjön ki a végére. És ki tudja, talán Ydriss sem lesz elégedetlen vele.
Bekap még egy falat húst, aztán már fel is emeli a bort.*
- Egyél hölgyem, nehogy ideje korán kiess a játékból. *kacsint egyet, aztán máris elgondolkodó ábrázatot öltve pillant fel az égre, melynek sarka már sötétbe fordult, s már kinyitották mindent látó szemeiket az első csillagok.*
- Kezdem a játékot. *mondja végül, lassan visszanézve a nőre.*
- Egyedül nőttél fel a vadonban, és ezért vagy ilyen keserű a városok és a nagy tömeg iránt. *kezdi el, s magában felkészül az ivásra, mert ha van is igazság a szavaiban, tisztában van azzal, hogy ez így valószínűleg nem lesz igaz.*
- Most elmondod igazam van e vagy sem, aztán Te mondasz rólam valamit. *teszi még hozzá, csak, hogy ez is tisztázva legyen.*
- Ha tévedtem, akkor iszok.