//Sol//
*Belepirul a váratlan dicséretekbe. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a fiú nem sokat tud a varázslásról, a szakrális mágiáról, akkor nem lenne így elájulva három elem ismeretétől. Tudása szegényes, és habár ismer néhány hasznos varázslatot, még bőven van hova fejlődnie. Ennél nagyobbat már csak akkor téved Sol, mikor tisztának és kedvesnek bélyegzi magában. Ugyan embert még nem ölt, de segédkezett gyilkosságnál; emberevő szörnyeket lát el varázsitallal, és kirabolja azokat, akik épp tehetetlenek. Ezeket ismerve már biztosan más véleményen lenne róla...*
-Nem olyan sok az, mint amilyennek hangzik. *Mosolyodik el pirulva. Sosem dicsérték még meg, Nori volt az egyetlen, aki néha elismerően szólt hozzá. Nem hagyja azonban kielégítetlenül a kíváncsiságát, egy egyszerűbb varázslatot mutat, ami elég látványos ahhoz, hogy lenyűgözze a tündért. Az ég felé emeli kezeit, majd a földre mutat velük, aminek nyomán ezüstös nyalábok csapnak a talaj felé, enyhe földrengést okozva a környéken. Ahogy Sol eldől, Nolie reflexből ugrana utána, hogy elkapja szerencsétlent, de mire a kezét nyújtaná felé, már fel is pattant, hogy ujjongva tapsolja meg a mutatványt.*
-Hát... izé... *Dadogja zavarában, már nem is tud mit kezdeni az elismerő szavakkal.* Nem is volt annyira lenyűgöző. De azért örülök, ha tetszett. Eddig még nem vettem hasznát, de biztonságérzetet ad a tudat, hogy ilyet is tudok. Mint egy tőr a ruhám alatt, úgysem használnám soha, de nem árt, ha kéznél van.
*Most is úgy fel van fegyverkezve, mintha háborúba indulna. A mélységitől is zsákmányolt legalább kettőt, de lehet hármat is, Nori is adott neki egyet, hogy legyen mivel megvédenie magát. Kész fémkereskedés van a táskájában.*
-Nem szívesen beszélek róla. *Komorodik el hirtelen. A múltja mondhatni tabu téma, nem fogja egy vadidegen orrára kötni. Még szülőföldje nevét sem szívesen veszi a szájára, azt meg nem szeretné kockáztatni, hogy valaki felismeri a felhívások alapján.* Ami történt, megtörtént, nem számít, honnan jöttem. Azt meg nem tudom, hová tartok. *Rázza meg a fejét lemondóan.* Évek óta a városban rostokolok a tanulás miatt, és nem is tervezek a közeljövőben tovább állni. Kényelmes itt, már ismerem a környéket.
*Vonja meg a vállát. Nincs is rosszabb egy idegen helyre érkezni, ahol még semmit és senkit nem ismer. A következő kérdés még váratlanabbul éri, mint az eddigiek. éles váltás a múltja firtatása után.*
-Szeretem, jobban, mint a nyarat, de az egyensúly hónapjait szeretem a legjobban. Nincs se túl meleg, se túl hideg, mindig kellemes, mégis változatos.
*Ezt nagyon meg tudja magyarázni. Megfordul a fejében, hogy neki is illene már valami kérdést feltenni, de semmi értelmes nem jut az eszébe. Nem az a szószátyár típus.*