//Hófesztivál//
*Nathan a kissé éles hangra összehúzott szemmel pillant a nőre. Gyanakvóan méregeti egy pillanatig, de csak egy átfázott, didergő, fiatal lányt lát, aki érdeklődő, meleg tekintettel néz rá.*
- Öö... igen, hölgyem, jól khmm... izé, bánok velük. Azt hiszem, hmm... igen. *Válaszolja kissé dadogva.* Nos, khmm... izé..., szóval régen én, igen, tanító voltam, igen. Hmm... Nevelő, fiatal uraságnál, igen... vagy ilyesmi, khmm... nem nagyon emlékszem, tudod, khmm... a aaz hmm... emlékeim kopnak már, tudod, igen... hmm... a korom miatt, biztosan, igen, khmm... elnézést, igen.
*Zavartan lehajtja kissé vörösödő fejét, motyog még magában valamit. Ayrine azt gondolná, többet nem szól, de aztán mégis.*
- Kelly... segítenél, izé... hazavinni őt? Tudod, nekem már... izé, elfogyott az aranyam, igen...
*Megint mélázik egy darabig, de folytatja.*
- Teát? Hmm? Igen, köszönöm, izé... az jól esne, igen, egy forró, hmm... De hiszen te teljesen átfagytál, Ayrine úrhölgy!
*Az utolsó mondatot szinte kiáltja, rögtön a teát árusító bodega felé kezd tekingetni.*
- Elnézésedet kérem, el is feledtem, hogy én talán jobban bírom a hideget, mint Te! Menjünk gyorsan, Neked nagyobb szükséged van arra a teára, mint nekem!
*Izgatottságában dadogni is elfelejt a gnóm, ahogyan a megszólításról is teljesen megfeledkezik.*