*A hatalmas fához érvén, és onnan számítva: Yah elindul az Északnak hitt Dél irányába, követvén az utasításokat, amiket a papiruszra vetettek fel, mint útmutatót. Egy valamilyen faházat keres, amiben elméletileg, vagy is remélhetőleg az öreg tudóst fogja megtalálni. Ahogy sétál egyre, és egyre mélyebben az erdőségben hirtelen bizarr szagra, és hangokra lesz figyelmes, úgy hozzávetőlegesen tőle 200mre, ha nem is sokkal távolabbról, de valami ocsmány szagforrás ez, mint ha döglött tetemek maradványait kotyvasztanák, hogy aztán kinyerjék belőle azokat az anyagokat, amiket a vajákosok csak olcsó méregnek szoktak nevezni. Újra beleszagol az erdőben terjeszkedő banyafőzetbe, majd abban a momentumban, ahogy meghallja, hogy valami elég gyorsan közeledik feltehetően az irányába, felmászik a legközelebbi igen magas fára, kényelmesen elhelyezkedik, majd pontos odafigyeléssel a bal kezével leemeli hátáról az íját, jobbkezével kiemel egy nyílvesszőt felcsíptetett tegezéből, aminek végét behelyezvén az idegbe, kihúzván, de nem elengedvén határozottan a zajforrás felé tartja: cselekedetre készen áll.*
~Mi lehet ez? Medve? *Hallja, hogy egyre közeledik.* Esetleg egy Irbisz? Ha az, akkor gyorsan le kell húznom a fáról, mert esélyem nem lesz ellene.~ *Tudni illik, hogy az Irbiszek képesek a fákon át szlalomozva a menekülésre, de kiválóan képesek egy támadást is végrehajtani, ha a körülmények rákényszerítik. Yah még is higgadtan úgy dönt, hogy fent marad a fán, mert bízik abban, hogy nem Irbisz lesz az, ami szélsebesen közelít az ő irányába. A szaga sem arról árulkodik, amit az erdei remete pontosan ismer és pontosan tudja, ha Irbisz lenne, akkor nem frontális támadással próbálná becserkészni az áldozatát, hanem a bokrosokban megbújva: lesből.*
~Gyere már...~ *Mély levegőt vesz, bal szemét becsukja, egy leheletnyit oldalra billenti fejét: ezzel elősegítvén az összpontosítását és koncentrációját a célzásban.*
*Nagy sebességgel, egy bokorból ugrik ki a bestiának hitt állat, aki annyira sem lehet veszélyes Yahra nézve, mint egy vadmacska. Bár, ha jobban belegondolunk a karmaival ő is igen szépen megtudja lepni a szemeidet, ha nem vigyázol. Ha találkozol egyel és az arcodhoz nagyon közel van: nehogy pillants egyet!*
~Mi a... ez egy... di... vaddisznó? Méghozzá nem is akármilyen: van vagy 190kg. A nyakában, mint ha lenne valami, de nem tudom innen pontosan megmondani, hogy mi lehet az.~ *A vaddisznó azóta, hogy kiugrott a bokorból, megállás nélkül visítozik, mint ha követné valami, mert majdhogynem már teljesen kifogyott a szuflából, mint egy üres: bor nélküli hordó. Hirtelenjében leül hátsó lábaira, majd nyelvével és szuszogásával imitálván azt, hogy kifáradt... lassan el is csendesül. Yah körbenéz a környéken, szemei pásztázzák az erdő környék minden egyes zugát, majd amikor teljesen megbizonyosodott arról, hogy nincs más a környéken csak ő és ez a disznófajzat: ezáltal veszélyforrás sem, akkor ugyanazzal az óvatossággal, amivel körbenézett az előbb, visszarakja a nyílvesszőjét a tegezébe, majd következőnek magát a nyilat akasztja vissza a hátára, mint hűséges barátját, akivel már rengeteg kalandot átélt.*
~Hát ő meg, hogy került pont ide? Akárhogyan is egy vaddisznó nem tudna egyedül élni az erdőben túl sokáig, mert a ragadozó bestiák egyből felfalják őket, amint meglátják finom húsukat, de még ha falkában is lenne és csak elszakadt a többiektől, akkor sem tartom valószínűleg, hogy kedvéből futott úgy, mint egy gepárd. A megjelenéséből, és viselkedéséből meglehet állapítani azt, hogy ő bizony valakitől, vagy valakiktől menekült.~ *Elgondolkodik azon, hogy-hogyan mit is tegyen most, hogy találkozott ezzel a disznófajzattal, akinek valószínűleg, valahol az erdő rengetegjében családja is lehet. Talán egy vadász kergette, aki az erdőt járta be élelmet keresvén, de valamilyen okból kifolyólag hátrahagyta ezt a finom teremtményt, de ha így van, akkor biztos, hogy nem mondott róla még le, és lehet, hogy éppen a disznó irányába tart, vagy már be is érte őt, és fegyverét a távolból a disznófajzatra szegezte.*
~Na várjunk csak egy kicsit. Ha azon a gondolkodásmeneten indulok el, hogy ezt a vaddisznót ideáig kergette egy vadász, amit megmondok őszintén, hogy egy kicsit gyanúsnak vélek felfedezni, ugyan is miért pont most hagyta abba volna abba... Csak nem meglátott? *Összeszorul fent a fán, amennyire csak lehetséges, majd újból keresőszemekre vált, hogy felmérje a vadászt, ha itt bujkál valahol.* Vagy létezik az, hogy ez a disznófajzat lerázta őt? A nyakában van valami, de ilyen távolságból nem tudom elég jól kisaccolni, hogy mi is lehet az, de annyi biztos, hogy az amit a nyakában hord nem egy szokványos bőrnyaklánc, amit a gazdával rendelkező disznókra szoktak aggatni, mert ő egy vaddisznó, és az ő fajtája gazdátlan. Most akkor gondolom, hogy az lenne a legkényelmesebb, ha lemásznék hozzá, és megnézném, hogy mi is az... Igaz? De mi van akkor, hogy ha ez az egész egy csapda, és aki az egészet felállította pontosan tudja, hogy most lemásznék a fáról, majd odamennék a vaddisznóhoz, és leellenőrizném azt, amit a nyakában hord. A szerencsétlen disznófajzat látszatra egy lépést nem tud már megtenni úgyhogy ez lenne a legokosabb lépés egy vadász részéről, vagy inkább az, ha az íjammal fejbe lőném?~ *Minden eshetőséget átgondolva úgy dönt, hogy nem mászik le a fáról, mert úgy gondolja, hogy a vadász tényleg itt bujkál valahol, és csak arra vár, hogy vagy lemásszon a fáról, le a vaddisznóhoz, hogy megnézze mit hord magával ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, amit egy íjhasználó el tud követni vadászatkor, vagy arra, hogy Yah lőjön egyet a nyilával, hogy ezáltal elárulja pontos hollétét a vadásznak.*
~Milyen egy agyafúrt kis szélhámos vagy te... szóval így akarsz játszani. Elbújtál egy bokrosba, egy olyan helyet keresve, amivel pontosan megfelelő rálátásod lesz a vaddisznóra, és ha most lemásznák innen, akkor rám is. Tehát, akkor egész végig követtél, hogy aztán a már előre elfogott, és begyógyszerezett vaddisznót kiengedd a térre, hogy aztán, majd én szépen belesétáljak a csapdádba, ezzel bekapva a csalit, amit dobtál nekem. Ami annyit jelent, hogy csapdába ejtettél ezen a fán, és ha innen elkezdenék lemászni, akkor halott ember lennék, de mindaddig amíg a fán maradok nem lesz a rálátásod a testemre, mert akkor már most lelőnél, nem is várnál azzal, hogy lemásszak a vaddisznóhoz. Hallod milyen egy őrült vadász vagy te... Így kitervelni egy vadászatot, és én meg egy amatőr módjára észre sem vettelek, hogy már a piactértől kezdve követtél engem, mert gondolom már ott kiszemeltél magadnak, és azóta vártál a megfelelő helyre, időre.~ *Csúnyán belesétált a vadász csapdájába, viszont még időben átlátott a tervén, ezáltal jóval megnőtt a túlélési, és győzelmi esélyei a vadásszal szemben. Nagyban gondolkodik azon, hogy milyen ellentervel álljon elő a vadásszal szemben, hogy kiugrassza a őt a bokrosból, és hogy ezáltal rémálommá váltsa, azt a napot, amikor az erdei remetét szemelte ki a prédájának.*