Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-07 11:47:37
Üzenet elküldve: 2012-01-07 11:47:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Ahogy a tisztásra ér, egy hócsatába csöppen."Ez meg mi?"Gondolja, miközben kerülgeti a hógolyókat és egyet el is kap. Igyekszik egy kissé eldugottabb helyre érni, ahonnan szétnézhet anélkül, hogy bárki is kiszemelné magának. Így hát elbújik a tisztás szélén az egyik fa mögött, onnan les ki. Néhány pillanat múlva szeme felcsillan, ahogy megpillantja a hóból készült szobrokat."Nahát! De szépek!"Mosolyodik el."Biztos ez is valami ünnep- vagy fesztiválszerűség."Elmélkedik, látva a sok különböző fajú lényt a tisztáson. Azt is észreveszi, hogy a szobrokkal már senki sem foglalatoskodik, csupán néhányan nézegetik őket."Akkor erről lemaradtam."Sóhajt a hercegnő. De a kedve nem megy el teljesen."Attól még alkothatok. Amúgy is csak azért csináltam volna, hogy jól érezzem magam, nem a verseny miatt." Leguggol hát a hóba és egy aprócska hószobrot készít.
Negyed óra múlva elkészül a kis remekmű, mely egy női alakot ábrázol. Hasonlít Skree-re, azonban mégis látható, hogy nem róla van szó. Már csak abból is, hogy a szobrocskának nincsenek hosszú, hegyes fülei, mint a félelfnek. Skree az emlékei halvány képei alapján készítette el ezt a kis szépséget. Igaz, nem túl nagy és nem is tökéletes, mégis örömmel nézi, amit alkotott.*
*Ahogy a tisztásra ér, egy hócsatába csöppen."Ez meg mi?"Gondolja, miközben kerülgeti a hógolyókat és egyet el is kap. Igyekszik egy kissé eldugottabb helyre érni, ahonnan szétnézhet anélkül, hogy bárki is kiszemelné magának. Így hát elbújik a tisztás szélén az egyik fa mögött, onnan les ki. Néhány pillanat múlva szeme felcsillan, ahogy megpillantja a hóból készült szobrokat."Nahát! De szépek!"Mosolyodik el."Biztos ez is valami ünnep- vagy fesztiválszerűség."Elmélkedik, látva a sok különböző fajú lényt a tisztáson. Azt is észreveszi, hogy a szobrokkal már senki sem foglalatoskodik, csupán néhányan nézegetik őket."Akkor erről lemaradtam."Sóhajt a hercegnő. De a kedve nem megy el teljesen."Attól még alkothatok. Amúgy is csak azért csináltam volna, hogy jól érezzem magam, nem a verseny miatt." Leguggol hát a hóba és egy aprócska hószobrot készít.
Negyed óra múlva elkészül a kis remekmű, mely egy női alakot ábrázol. Hasonlít Skree-re, azonban mégis látható, hogy nem róla van szó. Már csak abból is, hogy a szobrocskának nincsenek hosszú, hegyes fülei, mint a félelfnek. Skree az emlékei halvány képei alapján készítette el ezt a kis szépséget. Igaz, nem túl nagy és nem is tökéletes, mégis örömmel nézi, amit alkotott.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-07 09:56:45
Üzenet elküldve: 2012-01-07 09:56:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
*Érzi, ahogy kedvese karjaival magához láncolja. Röpke csókot kap ajkaira. Nem túl hosszút, de már ez is felpezsdíti a vérét. Átfagyott testét egy pillanatra elönti a forróság.*
- Úgy látom, ők nem adják fel. Van néhány ötletem hogyan másszunk ki ebből a 'slamasztikából' de nem hinném, hogy ők, vagy te örülnétek neki. Főleg azért nem, mert akkor a játékos vigyorból, rémült ábrázat keletkezne a gyerekek arcán. Viszont... *Nah igen. A nő is azon a véleményen van, hogy a gyerekek nem adják fel, addig ostromozzák őket, míg teljesen be nem teríti a párost a rájuk dobált hó. A férfi befejezetlen mondatán azonban elgondolkozik. Rögtön gondolja, mi is járhat kedvese fejében. Igen.. most jól esne egy dézsa gőzölgő forróvíz, kettesben. Már tapasztalhatták, hogy így is tökéletesen tudják élvezni egymás társaságát.*
- Csak tudnám, miért nem lehet a háborúkat ténylegesen hógolyókkal vívni... Minden esetre, azt hiszem találtam egy kedvező megoldást. *zökkenti ki a félvér suttogó hangja.* Kenyerezzük le őket sütivel. A bódéknál lehet venni töménytelen finomságot, szerintem megadják magukat annak fejében. Mit gondolsz? Nem fázol? *A nő felkacag a lehetőségen. Nos igen, ez tényleg nem rossz ötlet. Biztos vevők lennének az ötletre. A fázással kapcsolatban meg..*
- Nos igen, a süti minden bizonnyal beválik. És most, hogy ilyen közel kerültem hozzád egészen felhevült a testem. *suttogja a férfi fülébe, ajkain pajkos vigyorral.* Akkor hát győzzön a süti! *kacagja, majd következő szavait hangosabban mondja, hogy a gyerekek mind jól hallják* Feladjuk! Legyőztetek, dicső harcosok! Bátor küzdelmetekért legyen a jutalmatok valami ínycsiklandó finomság, ki mire vágyik! *A nő szavaira a sereg abbahagyja a tüzelést. Mikor a nő megérzi testén, hogy nem érkezik rájuk több golyó, lefordul kedveséről, és felül a hóban. Hajából kirázza a bele tapadt havat, majd vigyorogva tekint a várakozó hadra.*
- Akkor hát indulás, vegyünk célba egy bódét! *mosolyogja a gyerekeknek, akik a vezényszavakra menetelve megindulnak az egyik árus irányába. A nő rámosolyog kedvesére, majd egy csókot nyom ajkaira. Ezután feláll és leveregeti magáról a havat. Megragadja Asto kezét, majd elindul vele a győzedelmes sereg után.*
- Úgy látom, ők nem adják fel. Van néhány ötletem hogyan másszunk ki ebből a 'slamasztikából' de nem hinném, hogy ők, vagy te örülnétek neki. Főleg azért nem, mert akkor a játékos vigyorból, rémült ábrázat keletkezne a gyerekek arcán. Viszont... *Nah igen. A nő is azon a véleményen van, hogy a gyerekek nem adják fel, addig ostromozzák őket, míg teljesen be nem teríti a párost a rájuk dobált hó. A férfi befejezetlen mondatán azonban elgondolkozik. Rögtön gondolja, mi is járhat kedvese fejében. Igen.. most jól esne egy dézsa gőzölgő forróvíz, kettesben. Már tapasztalhatták, hogy így is tökéletesen tudják élvezni egymás társaságát.*
- Csak tudnám, miért nem lehet a háborúkat ténylegesen hógolyókkal vívni... Minden esetre, azt hiszem találtam egy kedvező megoldást. *zökkenti ki a félvér suttogó hangja.* Kenyerezzük le őket sütivel. A bódéknál lehet venni töménytelen finomságot, szerintem megadják magukat annak fejében. Mit gondolsz? Nem fázol? *A nő felkacag a lehetőségen. Nos igen, ez tényleg nem rossz ötlet. Biztos vevők lennének az ötletre. A fázással kapcsolatban meg..*
- Nos igen, a süti minden bizonnyal beválik. És most, hogy ilyen közel kerültem hozzád egészen felhevült a testem. *suttogja a férfi fülébe, ajkain pajkos vigyorral.* Akkor hát győzzön a süti! *kacagja, majd következő szavait hangosabban mondja, hogy a gyerekek mind jól hallják* Feladjuk! Legyőztetek, dicső harcosok! Bátor küzdelmetekért legyen a jutalmatok valami ínycsiklandó finomság, ki mire vágyik! *A nő szavaira a sereg abbahagyja a tüzelést. Mikor a nő megérzi testén, hogy nem érkezik rájuk több golyó, lefordul kedveséről, és felül a hóban. Hajából kirázza a bele tapadt havat, majd vigyorogva tekint a várakozó hadra.*
- Akkor hát indulás, vegyünk célba egy bódét! *mosolyogja a gyerekeknek, akik a vezényszavakra menetelve megindulnak az egyik árus irányába. A nő rámosolyog kedvesére, majd egy csókot nyom ajkaira. Ezután feláll és leveregeti magáról a havat. Megragadja Asto kezét, majd elindul vele a győzedelmes sereg után.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-07 09:24:42
Üzenet elküldve: 2012-01-07 09:24:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
*Luna is csatlakozik az őt támadókhoz. Mikor elterül, félig nyitott szemmel kedvesére sandít, hogy lássa, ő milyen helyzetben van jelenleg. A nő perceken belül mellette köt ki. Két halott sötételf, vagyis az egyik csak félig az. A gyerekek érdeklődve figyelnek. Az éjnő hamarosan támadásba lendül, ekkor Asto is formál gyorsan néhány gömböt és a gyerekek felé dobja. Nagyon élvezi a játékot, ez széles vigyorán is megmutatkozik.
Az éjbőrű felé kerül. Köpenye most mindkettejüket biztonságba helyezi. Asto halkan felkacag, majd kedvese kérdésén elgondolkozik.* Hogyan törünk ki innen? *Elméjében cikázni kezdenek a megoldás formái. Kezd fázni és Lunát is melegre akarja most már vinni. Főleg így, hogy a nő ismételten fölötte van. Szemeiben ragyog a vágy, de most csak egy gyors csókot vált kedvesével.* Túl sok a lehetőség... *kezd mondandójába.
Karjával átkarolja az éjnőt. Most már érzi a hógolyók lágy nyomását, mikor azok a köpenynek ütköznek.* Úgy látom, ők nem adják fel. Van néhány ötletem hogyan másszunk ki ebből a 'slamasztikából' de nem hinném, hogy ők, vagy te örülnétek neki. Főleg azért nem, mert akkor a játékos vigyorból, rémült ábrázat keletkezne a gyerekek arcán. Viszont... *Néhány percig még gondolkodik.
Újabb, ezúttal hosszabb csókot ad kedvesének. Szeretne most, ebben a pillanatban a szobájukban lenni, miközben egy nagy dézsa gőzölgő víz van a közelükben és hívogatja őket. Mát tapasztalták, hogy tökéletesen meg lehet lenni abban is, így az, hogy éppenséggel víz veszi körül őket, nem lenne akadály.
A férfi egy pillanatra elmerül a vágyképekben, de egy újabb, ezúttal fejénél puffanó hólabdacs visszahozza a 'háborús' valóságba.* Csak tudnám, miért nem lehet a háborúkat ténylegesen hógolyókkal vívni... Minden esetre, azt hiszem találtam egy kedvező megoldást. *suttogja.* Kenyerezzük le őket sütivel. A bódéknál lehet venni töménytelen finomságot, szerintem megadják magukat annak fejében. Mit gondolsz? Nem fázol? *Egy aggódó pillantást is megenged kedvese felé. Hátán a köpeny egyre vizesebb, nem akarja, hogy a nő megfázzon. Lehet, hogy jobban bírja a hideget származása lévén, mint mások, de Asto véleménye szerint egy vizes köpeny attól még káros az egészségre.
Eszébe jut saját köpenye is, mely a nő megindulásával leesett hátáról, így valahol a földön van és ázik.* Na? Mi legyen? *kérdi, immáron izgatottsággal hangjában.*
Az éjbőrű felé kerül. Köpenye most mindkettejüket biztonságba helyezi. Asto halkan felkacag, majd kedvese kérdésén elgondolkozik.* Hogyan törünk ki innen? *Elméjében cikázni kezdenek a megoldás formái. Kezd fázni és Lunát is melegre akarja most már vinni. Főleg így, hogy a nő ismételten fölötte van. Szemeiben ragyog a vágy, de most csak egy gyors csókot vált kedvesével.* Túl sok a lehetőség... *kezd mondandójába.
Karjával átkarolja az éjnőt. Most már érzi a hógolyók lágy nyomását, mikor azok a köpenynek ütköznek.* Úgy látom, ők nem adják fel. Van néhány ötletem hogyan másszunk ki ebből a 'slamasztikából' de nem hinném, hogy ők, vagy te örülnétek neki. Főleg azért nem, mert akkor a játékos vigyorból, rémült ábrázat keletkezne a gyerekek arcán. Viszont... *Néhány percig még gondolkodik.
Újabb, ezúttal hosszabb csókot ad kedvesének. Szeretne most, ebben a pillanatban a szobájukban lenni, miközben egy nagy dézsa gőzölgő víz van a közelükben és hívogatja őket. Mát tapasztalták, hogy tökéletesen meg lehet lenni abban is, így az, hogy éppenséggel víz veszi körül őket, nem lenne akadály.
A férfi egy pillanatra elmerül a vágyképekben, de egy újabb, ezúttal fejénél puffanó hólabdacs visszahozza a 'háborús' valóságba.* Csak tudnám, miért nem lehet a háborúkat ténylegesen hógolyókkal vívni... Minden esetre, azt hiszem találtam egy kedvező megoldást. *suttogja.* Kenyerezzük le őket sütivel. A bódéknál lehet venni töménytelen finomságot, szerintem megadják magukat annak fejében. Mit gondolsz? Nem fázol? *Egy aggódó pillantást is megenged kedvese felé. Hátán a köpeny egyre vizesebb, nem akarja, hogy a nő megfázzon. Lehet, hogy jobban bírja a hideget származása lévén, mint mások, de Asto véleménye szerint egy vizes köpeny attól még káros az egészségre.
Eszébe jut saját köpenye is, mely a nő megindulásával leesett hátáról, így valahol a földön van és ázik.* Na? Mi legyen? *kérdi, immáron izgatottsággal hangjában.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 21:20:29
Üzenet elküldve: 2012-01-06 21:20:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
*Kedvese lovagias módon beburkolja köpenyével az éjbőrű nőt. Ezek után futásnak indul, vállaira kapva néhány gyereket, akik onnan kezdenek dobálni. Luna se hagyja annyiban, hálátlan módon kedveséhez vég egy-két golyót ő is. Ezek után a férfi színlelt haldoklással a földre kerül, és ellepi a gyereksereg. A nő kacagva nézi a jelenetet, mikor a gyermekhad egyik része őt is megrohamozza. Ekkor ő is ellentámadásba kezd, de hát mit lehet tenni ilyen komoly haddal szemben?! Az egyik gyerkőc pont a nő szívét találja el. Akkor az művészi színjátékkal odakap, összeroskad, és elterül Asto mellett. A hóban szótlanul lehunyja szemeit, közben kezeibe alig észrevehetően egy-egy marék havat gyűjtve. A gyerekcsapat érdeklődve állja körül. Kis várakoztatás után felnyitja zöld szemeit, körbenéz, majd váratlanul dobálni kezdi a megmarkolt havat. ezután maga mellől kezdi dobálni, úgy, hogy talán ő többet kap belőle, mint a körülötte lévők. ezzel azonban nemigen foglalkozik. Az eltalált harcosok sorra fekszenek el mellettük, hősi halottként. az 'életben maradottak' újra tüzet nyitnak rájuk. Az éjelf ekkor kedvesére borul, így a rajta lévő köpennyel mindkettejüket védve a támadásoktól.
Idő közben a hősi halottak újult erővel pattannak fel és kezdik ostromolni a többieket. Van aki a páros oldalán, van aki ellenük, van aki csak Lunát célozza, de van aki minden áron Astot szeretné eltalálni.
A nő kimondottan élvezi a kirobbant háborút. Úgy érzi, ő is újra kisgyermek, és ehhez méltóan is viselkedik. A lőszer semmiképp sem fogy a gyerekeknél, ezért az éjbőrű már agyalni is kezdett azon, hogyan vághatnának vissza, megtörve jelenlegi céltábla helyzetüket. Tökéletes megoldásra azonban nem jut.*
- Van valami ötleted arra, hogyan törünk ki innen, Kedvesem? *kérdezi a nő. Hangján is jól hallható, mennyire élvezi a kialakult csatát.*
Idő közben a hősi halottak újult erővel pattannak fel és kezdik ostromolni a többieket. Van aki a páros oldalán, van aki ellenük, van aki csak Lunát célozza, de van aki minden áron Astot szeretné eltalálni.
A nő kimondottan élvezi a kirobbant háborút. Úgy érzi, ő is újra kisgyermek, és ehhez méltóan is viselkedik. A lőszer semmiképp sem fogy a gyerekeknél, ezért az éjbőrű már agyalni is kezdett azon, hogyan vághatnának vissza, megtörve jelenlegi céltábla helyzetüket. Tökéletes megoldásra azonban nem jut.*
- Van valami ötleted arra, hogyan törünk ki innen, Kedvesem? *kérdezi a nő. Hangján is jól hallható, mennyire élvezi a kialakult csatát.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:55:28
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:55:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
*Luna úgy tűnik elfogadja a kihívást. Asto ennek eredményeként kap is egy szép hógolyót képébe. Amint a hó lepotyog arcáról, széles vigyor mutatkozik a külvilág felé. Lehajol, majd belekezd a labdacsok gyúrásába. Gyúr néhányat, majd célba veszi kedvesét.
Úgy tűnik a nő reflexei a helyén vannak, mivel majdnem az összes hólabdacsot kikerüli. Egy gyermek is célba veszi az éjbőrűt. Ennek következtében Asto is bevisz egy sikeres találatot. Fegyvere elfogyott, ezért kénytelen újakat gyártani. Eközben több gyermek is csatlakozik a rögtönzött csatához.
Asto felemelkedik, majd futni kezd. Lunát elvesztette szeme elől, mikor megjelent a gyereksereg. Nincs mit tenni, az apróságokat veszi célba, jelentősen visszafogott erővel, nehogy a kelleténél erősebbet dobjon.
Az éjnő belé ütközik. A félvér nagyon meglepődik a hirtelen találkozáson. Nem hitte, hogy így fog összefutni kedvesével, ráadásul majdhogynem szó szerint. Egy nagy adag havat kap is ennek örömére. Nem is beszélve arról, hogy a gyereksereg a párost veszi célba.
A kölykök kacarászva dobálják és gyúrják a hógolyókat.* Úgy tűnik nem fogy el az alapanyag... *kacagja kedvese megjegyzése után.* Talán valamit mégis tudok tenni. *suttogja a nőnek.
Köpenyét leszedi magáról, majd Lunára teríti. Így a nő védve van bárminemű hóval való támadástól, legfeljebb csak a hógolyók puffanását érezheti. Ezek után a félvér futni kezd. Nem túl gyorsan, csak annyira, hogy elterelje a lurkók figyelmét. Ezek után feléjük iramodik, majd az első kettőt vállaira kapja. A gyerekek viháncolva ülnek a férfi vállain, miközben társaikat dobálják. A támadók közül idővel egyre többen állnak át Asto oldalára, annak ígéretében, hogy őket is felveszi.* Hm... Magasabbról jobb szerettek dobálni igaz, gyerekek?! *teszi fel a választ nem váró kérdést.* Már elmúlt a veszély, kedvesem. Vagyis... Segítség! *neveti, miközben hangja színlelt haldoklássá válik. A gyerekek között eljátssza, hogy összeesik, majd két kis méretű játszótársát el nem eresztve fekszik le a hóba.*
Úgy tűnik a nő reflexei a helyén vannak, mivel majdnem az összes hólabdacsot kikerüli. Egy gyermek is célba veszi az éjbőrűt. Ennek következtében Asto is bevisz egy sikeres találatot. Fegyvere elfogyott, ezért kénytelen újakat gyártani. Eközben több gyermek is csatlakozik a rögtönzött csatához.
Asto felemelkedik, majd futni kezd. Lunát elvesztette szeme elől, mikor megjelent a gyereksereg. Nincs mit tenni, az apróságokat veszi célba, jelentősen visszafogott erővel, nehogy a kelleténél erősebbet dobjon.
Az éjnő belé ütközik. A félvér nagyon meglepődik a hirtelen találkozáson. Nem hitte, hogy így fog összefutni kedvesével, ráadásul majdhogynem szó szerint. Egy nagy adag havat kap is ennek örömére. Nem is beszélve arról, hogy a gyereksereg a párost veszi célba.
A kölykök kacarászva dobálják és gyúrják a hógolyókat.* Úgy tűnik nem fogy el az alapanyag... *kacagja kedvese megjegyzése után.* Talán valamit mégis tudok tenni. *suttogja a nőnek.
Köpenyét leszedi magáról, majd Lunára teríti. Így a nő védve van bárminemű hóval való támadástól, legfeljebb csak a hógolyók puffanását érezheti. Ezek után a félvér futni kezd. Nem túl gyorsan, csak annyira, hogy elterelje a lurkók figyelmét. Ezek után feléjük iramodik, majd az első kettőt vállaira kapja. A gyerekek viháncolva ülnek a férfi vállain, miközben társaikat dobálják. A támadók közül idővel egyre többen állnak át Asto oldalára, annak ígéretében, hogy őket is felveszi.* Hm... Magasabbról jobb szerettek dobálni igaz, gyerekek?! *teszi fel a választ nem váró kérdést.* Már elmúlt a veszély, kedvesem. Vagyis... Segítség! *neveti, miközben hangja színlelt haldoklássá válik. A gyerekek között eljátssza, hogy összeesik, majd két kis méretű játszótársát el nem eresztve fekszik le a hóba.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:41:45
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:41:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Az eséstől fájó tagokkal felemelkedik és megropogtatja hátát. Az utána következő férfi határozottan szebben teljesített nála. Bizonyára több alkalma adódott a téli sportok gyakorlására. Visszatérne szobra őrzéséhez, de a verseny szervezője ekkor jelenti be az alkotómunka lezárultát.
A lány sétára indul a tisztáson. A fáktól nem messze igen különös fiatal párost vesz észre, melynek férfitagja nagyon ismerős számára. Közelebb megy hozzájuk, hogy jobban megfigyelhesse az alakot. Nem túl bizalomgerjesztő férfi, van benne valami rémisztő és óvatosságra intő. De nem túl jó emberismerő, gyakran megesik vele, hogy téved. Egy bódé mögül lesi a férfit, aki parázs párbeszédet folytat a társaságában lévő hölggyel, akinek vörös haja szinte izzik a fehér hótengerben. Hamar rájön, hogy honnan ismeri: a férfi varázsló. Nyilván ennek kapcsán futottak össze, talán valamelyik gyűlésen. A neve nem jut eszébe, lehet, hogy nem is mondta.
Mikor a férfi felé pillant, gyorsan visszabújik a házikó mögé. Csak reméli, hogy nem látták meg, még azt hinnék, hogy hallgatózott. Nem biztos benne, hogy nem vették észre, így kétrét görnyedve elindul az ellenkező irányban. Óvakodása közben gyakran pillant a háta mögé, de nem látja, hogy üldöznék. Nem figyelte, merre megy, így lehetséges, hogy egyszerre egy hógolyócsata kellős közepén találja magát. Hasra veti magát a záporozó lövedékek között és a fejére kulcsolja a karjait. A golyók így sem kímélik, így nem tehet mást, beáll a csatába, bár még nem látja át annak rendszerét.*
A lány sétára indul a tisztáson. A fáktól nem messze igen különös fiatal párost vesz észre, melynek férfitagja nagyon ismerős számára. Közelebb megy hozzájuk, hogy jobban megfigyelhesse az alakot. Nem túl bizalomgerjesztő férfi, van benne valami rémisztő és óvatosságra intő. De nem túl jó emberismerő, gyakran megesik vele, hogy téved. Egy bódé mögül lesi a férfit, aki parázs párbeszédet folytat a társaságában lévő hölggyel, akinek vörös haja szinte izzik a fehér hótengerben. Hamar rájön, hogy honnan ismeri: a férfi varázsló. Nyilván ennek kapcsán futottak össze, talán valamelyik gyűlésen. A neve nem jut eszébe, lehet, hogy nem is mondta.
Mikor a férfi felé pillant, gyorsan visszabújik a házikó mögé. Csak reméli, hogy nem látták meg, még azt hinnék, hogy hallgatózott. Nem biztos benne, hogy nem vették észre, így kétrét görnyedve elindul az ellenkező irányban. Óvakodása közben gyakran pillant a háta mögé, de nem látja, hogy üldöznék. Nem figyelte, merre megy, így lehetséges, hogy egyszerre egy hógolyócsata kellős közepén találja magát. Hasra veti magát a záporozó lövedékek között és a fejére kulcsolja a karjait. A golyók így sem kímélik, így nem tehet mást, beáll a csatába, bár még nem látja át annak rendszerét.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:25:16
Üzenet elküldve: 2012-01-06 20:25:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
- Nagyon szívesen! Elég volt? Kérsz még? Meg kóstolod az ökröt? *nyújtja kedvese a finomnak tűnő falatot. A nő mosolyogva fogadja el. Az ökör tényleg nagyon finom és puha.*
- Hmm.. Ez is nagyon finom. *mosolyogja az éjbőrű mikor megízleli. Közben kedvese is megnézi a remekműveket, de dönteni képtelen. Igazából, Luna sem tud választani.*
- Hát, őszintén szólva én sem tudtam válaszolni. Nagyon tetszenek, főként hogy mind olyan egyedi. Sokat elárul a készítőjéről. Meg kell hagyni, nehéz dolga van a zsűrinek. *Asto közben összeszedi a tányérokat és visszaviszi. Miközben eltávolodik az éjnőtől, az méregzöld tekintetét alaposan végigtúráztatja a férfin, ajkain egy pajkos mosollyal. Épp hogy leveszi róla szemeit, máris egy hógolyó találja el. Felpillant. A félvér vigyorogva közeledik felé. Luna sem rest, felpattan és gyorsan gyúr egy maroknyi gömböt ő is, majd a férfihez dobja. Felnevet, majd lépteit megszaporázva kicsit eltávolodik a nemestől, de nem túl messzire, majd újabb labdacsokat kezd gyúrni. Amint elkészül néhánnyal, újra kedvesét kezdi vele ostromolni, közben kerülgetve a felé száguldó hógolyókat. az egyik kisgyerek felfigyel a játékos párocskára, így ő is összegömbölyít kis kezével egy labdácskát és megcélozza vele a nőt. Annak vállát találja a golyó. Elmosolyog, majd gyengéden ő is a gyermek felé repít egy gömböt. Eközben kedvese is eltalálja.*
- Mindenki engem ostromol?! *kérdezi játszott felháborodással* Nah várjatok csak! *vigyorog és fagyott ujjaival újra nekiáll a lövedékgyártásnak. Eközben azonban többen is megrohamozzák őket, így Luna egyszerűen felkapja a már kész lőszerét és kacagva futásnak ered. Miután minden golyót eldobált újra felkap egy marék havat és gyúrni kezdi. Ekkor azonban Astoba ütközik. Nekinyomja a kezében lévő hólabdát, és nevetni kezd.
A következő pillanatban hatalmas tüzérséget nyitnak rájuk a gyerekek. A nő nevetve bújik a férfi mellkasába, várva hogy elfogyjon a gyerkőcök fegyvere.*
- Azt hiszem a túlerő ellen nem tudunk mit tenni! *kacagja.*
- Hmm.. Ez is nagyon finom. *mosolyogja az éjbőrű mikor megízleli. Közben kedvese is megnézi a remekműveket, de dönteni képtelen. Igazából, Luna sem tud választani.*
- Hát, őszintén szólva én sem tudtam válaszolni. Nagyon tetszenek, főként hogy mind olyan egyedi. Sokat elárul a készítőjéről. Meg kell hagyni, nehéz dolga van a zsűrinek. *Asto közben összeszedi a tányérokat és visszaviszi. Miközben eltávolodik az éjnőtől, az méregzöld tekintetét alaposan végigtúráztatja a férfin, ajkain egy pajkos mosollyal. Épp hogy leveszi róla szemeit, máris egy hógolyó találja el. Felpillant. A félvér vigyorogva közeledik felé. Luna sem rest, felpattan és gyorsan gyúr egy maroknyi gömböt ő is, majd a férfihez dobja. Felnevet, majd lépteit megszaporázva kicsit eltávolodik a nemestől, de nem túl messzire, majd újabb labdacsokat kezd gyúrni. Amint elkészül néhánnyal, újra kedvesét kezdi vele ostromolni, közben kerülgetve a felé száguldó hógolyókat. az egyik kisgyerek felfigyel a játékos párocskára, így ő is összegömbölyít kis kezével egy labdácskát és megcélozza vele a nőt. Annak vállát találja a golyó. Elmosolyog, majd gyengéden ő is a gyermek felé repít egy gömböt. Eközben kedvese is eltalálja.*
- Mindenki engem ostromol?! *kérdezi játszott felháborodással* Nah várjatok csak! *vigyorog és fagyott ujjaival újra nekiáll a lövedékgyártásnak. Eközben azonban többen is megrohamozzák őket, így Luna egyszerűen felkapja a már kész lőszerét és kacagva futásnak ered. Miután minden golyót eldobált újra felkap egy marék havat és gyúrni kezdi. Ekkor azonban Astoba ütközik. Nekinyomja a kezében lévő hólabdát, és nevetni kezd.
A következő pillanatban hatalmas tüzérséget nyitnak rájuk a gyerekek. A nő nevetve bújik a férfi mellkasába, várva hogy elfogyjon a gyerkőcök fegyvere.*
- Azt hiszem a túlerő ellen nem tudunk mit tenni! *kacagja.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 19:41:08
Üzenet elküldve: 2012-01-06 19:41:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
*Leül kedvesével szemben, majd maga elé húzza tányérját. Egy ideig csak vizsgálja a rajta lévő ételt. Az ökör illata fenséges, bár ugyanígy vélekedik a kedvese által választott pörköltről. Kedve lenne lopni belőle egy kanálkával, de türtőzteti magát és inkább saját sültjével foglalkozik.* Jó étvágyat! *mosolyogja.
Az ökör puha, szinte alig kell rágnia, úgy omlik szét szájában. Rég nem volt már alkalmuk meleg ételt enni. Az út során csak hideg, szállításra alkalmas élelmet tudtak fogyasztani.
Kedvesére néz, ki nyugodtan falatozik vele szemben. Egy hógolyó repül el, néhány centivel Luna feje előtt. Asto hirtelen megemelkedik, majd kezét kardjának markolatára helyezi. Időbe telik neki, mire felfogja, hogy ami elrepült előttük, az csupán egy ártalmatlan hógolyó. Ekkor visszaül székére, majd bűnbánóan, gyermetegen mosolyog a gyermekre.
Elgondolkodik. Kíváncsi arra, hogy vajon ő is ilyen volt-e gyerekkorában. Már nem emlékszik pontosan arra, milyen volt, mikor először találkozott ezzel a mindent beborító fehérséggel. Képekre és apró történésekre emlékszik, de régen volt már. Félvér létére pedig nem hibátlan emlékezete, még ha nem is áll távol tőle.
Ezek után ismételten kedvesére figyel.* Nagyon szívesen! Elég volt? Kérsz még? Meg kóstolod az ökröt? *kérdi, majd egy falat sültet villájára helyez és átnyújtja a nőnek az asztal felett. Közben egy pillanatra elfordul, hogy megleshesse az elkészült alkotásokat.* Hmmm... A sárkány igazán szép. A pegazus is, nem is beszélve a gnóm és a gyerekek által létrehozott szoborról. Viszont az a kis épület is nagyszerű... Azt hiszem, nem tudok választani. Mind remekre sikeredett. *ad diplomatikus választ, jobb híján.* Neked melyik tetszik a legjobban? *kérdi kíváncsian.
Elfogyasztja a maradék ételt, persze ha kedvese szeretne még néhány falatot, örömmel megosztja vele. Hirtelen új ötlete támad. Összeszedi a tányérokat és egyebeket, majd visszaviszi azt a bódéhoz. Visszafelé haladva egy apró, nem túl kemény hógolyót gyúr. Az éjbőrű közelébe érve megdobja vele a nőt, ügyelve arra, hogy ne fektessen bele túl nagy erőt. Nincs szándékában fájdalmat okozni, csak egy kis játékba akarja belevinni Lunát. Egy kiadós hócsata után minden bizonnyal jobban fog esni nekik a kellemesen meleg fogadói szoba, csupán kettesben.*
Az ökör puha, szinte alig kell rágnia, úgy omlik szét szájában. Rég nem volt már alkalmuk meleg ételt enni. Az út során csak hideg, szállításra alkalmas élelmet tudtak fogyasztani.
Kedvesére néz, ki nyugodtan falatozik vele szemben. Egy hógolyó repül el, néhány centivel Luna feje előtt. Asto hirtelen megemelkedik, majd kezét kardjának markolatára helyezi. Időbe telik neki, mire felfogja, hogy ami elrepült előttük, az csupán egy ártalmatlan hógolyó. Ekkor visszaül székére, majd bűnbánóan, gyermetegen mosolyog a gyermekre.
Elgondolkodik. Kíváncsi arra, hogy vajon ő is ilyen volt-e gyerekkorában. Már nem emlékszik pontosan arra, milyen volt, mikor először találkozott ezzel a mindent beborító fehérséggel. Képekre és apró történésekre emlékszik, de régen volt már. Félvér létére pedig nem hibátlan emlékezete, még ha nem is áll távol tőle.
Ezek után ismételten kedvesére figyel.* Nagyon szívesen! Elég volt? Kérsz még? Meg kóstolod az ökröt? *kérdi, majd egy falat sültet villájára helyez és átnyújtja a nőnek az asztal felett. Közben egy pillanatra elfordul, hogy megleshesse az elkészült alkotásokat.* Hmmm... A sárkány igazán szép. A pegazus is, nem is beszélve a gnóm és a gyerekek által létrehozott szoborról. Viszont az a kis épület is nagyszerű... Azt hiszem, nem tudok választani. Mind remekre sikeredett. *ad diplomatikus választ, jobb híján.* Neked melyik tetszik a legjobban? *kérdi kíváncsian.
Elfogyasztja a maradék ételt, persze ha kedvese szeretne még néhány falatot, örömmel megosztja vele. Hirtelen új ötlete támad. Összeszedi a tányérokat és egyebeket, majd visszaviszi azt a bódéhoz. Visszafelé haladva egy apró, nem túl kemény hógolyót gyúr. Az éjbőrű közelébe érve megdobja vele a nőt, ügyelve arra, hogy ne fektessen bele túl nagy erőt. Nincs szándékában fájdalmat okozni, csak egy kis játékba akarja belevinni Lunát. Egy kiadós hócsata után minden bizonnyal jobban fog esni nekik a kellemesen meleg fogadói szoba, csupán kettesben.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 18:13:17
Üzenet elküldve: 2012-01-06 18:13:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
- Kérnek is valamit, vagy csak ácsorognak? Elnézést a modortalanságért, de feltartják a sort! *mondja idegeskedve az árus. Erre Luna is maguk mögé vezeti tekintetét, hogy szemügyre vegye a mögöttük lévő 'hatalmas' sort. "Micsoda sor!" jegyzi meg magának de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az ügynek. Asto kicsit eljátszik a bódéban sürgő-forgó alakkal. Miután megkapják az ételt az éjelf elindul a már előre kiválasztott asztal felé.*
- Hova ülünk? *kérdezi kedvese vigyorogva.*
- Csak kövess! *mosolyog hátra Luna sokatmondóan, miközben méregzöld szemei elégedetten végigmérik a férfit. Végül megáll a kiszemelt asztalnál. Ott letelepedik, majd mikor Asto is helyet foglalt hozzálát a meleg ételhez.*
- Jó étvágyat! *mosolyogja. Miközben falatozik tekintete újra körbevándorol. Időközben bejelentették, hogy a hószobor építés ideje letelt, a zsűri pedig hozzálátott a művek értékeléséhez. A nő ismét szemügyre veszi az elkészült alkotásokat. Az a szobor is elkészült, amiről legutoljára még nem tudta, mi is készül belőle, ugyanis akkor még csak az alapjai voltak készen. Mostanra egy épület formáját öltötte magára. Alkotójának biztos közel állhat szívéhez ez a bizonyos építmény ha ezt alkotta meg, és főként ha ennyire ismeri minden pontját.
A tisztás egyik másik szegletében hópárbaj alakult ki. Felnőttek és gyerekek egyaránt egymást rohamozzák meg a labdacsokkal. Egy szervező ki is hirdette a 'mindenki-mindenki ellen hócsatát'. Luna is elgondolkozik azon, hogy beállna a gyerekekhez. Bár szerelmével már így is tökéletesen rendbe vágták egymást ebből a szempontból.
A meleg étel jól esik neki, régen vett már magához ilyesmit, és akkor sem ilyen jó pörköltet. Jóízűen eszegeti, miközben szemei visszatérnek a férfire. Miközben figyeli, gondolatai közben más irányba kalandoznak. Egy szobába, ahol kettesben élvezhetik egymás társaságát. Ebből az elmélyült gondolatmenetből egy előtte elrepülő hólabdacs zökkenti ki. Meglepődve pillant a lőszer érkezésének irányában, mivel a golyó épp csak hogy előtte ment el, nem pedig az arcába talált. ott egy megilletődött fiúcska ácsorog, várva a két sötét bőrű reakcióját. A nő egy lágy mosolyra húzza dús ajkait, jelezve hogy egyáltalán nem haragszik.*
- Semmi gond. *mosolyogja mézédes hangon a kisgyermeknek. Erre az is széles vigyorra húzza száját és továbbrohan, vissza a 'harcmezőre'. Ahogy elfogyasztja az ételt tányérjából, újra szóra nyitja ajkait.*
- Köszönöm az ételt. *mosolyogja.* Neked melyik tetszik a legjobban? *kérdezi a férfit, miközben pillantása újra a hócsodákra téved.*
- Hova ülünk? *kérdezi kedvese vigyorogva.*
- Csak kövess! *mosolyog hátra Luna sokatmondóan, miközben méregzöld szemei elégedetten végigmérik a férfit. Végül megáll a kiszemelt asztalnál. Ott letelepedik, majd mikor Asto is helyet foglalt hozzálát a meleg ételhez.*
- Jó étvágyat! *mosolyogja. Miközben falatozik tekintete újra körbevándorol. Időközben bejelentették, hogy a hószobor építés ideje letelt, a zsűri pedig hozzálátott a művek értékeléséhez. A nő ismét szemügyre veszi az elkészült alkotásokat. Az a szobor is elkészült, amiről legutoljára még nem tudta, mi is készül belőle, ugyanis akkor még csak az alapjai voltak készen. Mostanra egy épület formáját öltötte magára. Alkotójának biztos közel állhat szívéhez ez a bizonyos építmény ha ezt alkotta meg, és főként ha ennyire ismeri minden pontját.
A tisztás egyik másik szegletében hópárbaj alakult ki. Felnőttek és gyerekek egyaránt egymást rohamozzák meg a labdacsokkal. Egy szervező ki is hirdette a 'mindenki-mindenki ellen hócsatát'. Luna is elgondolkozik azon, hogy beállna a gyerekekhez. Bár szerelmével már így is tökéletesen rendbe vágták egymást ebből a szempontból.
A meleg étel jól esik neki, régen vett már magához ilyesmit, és akkor sem ilyen jó pörköltet. Jóízűen eszegeti, miközben szemei visszatérnek a férfire. Miközben figyeli, gondolatai közben más irányba kalandoznak. Egy szobába, ahol kettesben élvezhetik egymás társaságát. Ebből az elmélyült gondolatmenetből egy előtte elrepülő hólabdacs zökkenti ki. Meglepődve pillant a lőszer érkezésének irányában, mivel a golyó épp csak hogy előtte ment el, nem pedig az arcába talált. ott egy megilletődött fiúcska ácsorog, várva a két sötét bőrű reakcióját. A nő egy lágy mosolyra húzza dús ajkait, jelezve hogy egyáltalán nem haragszik.*
- Semmi gond. *mosolyogja mézédes hangon a kisgyermeknek. Erre az is széles vigyorra húzza száját és továbbrohan, vissza a 'harcmezőre'. Ahogy elfogyasztja az ételt tányérjából, újra szóra nyitja ajkait.*
- Köszönöm az ételt. *mosolyogja.* Neked melyik tetszik a legjobban? *kérdezi a férfit, miközben pillantása újra a hócsodákra téved.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 15:27:19
Üzenet elküldve: 2012-01-06 15:27:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Echnal ismét a bódénál áll, lova mellett, s a művét nézegeti.
Most, hogy meggyújtotta az ágat, a sárkány elnyerte teljes valóját. Ha az ember messziről szemléli a hószörnyet, és összehunyorítja az egyetlen látóképes, hályogos szemét, melybe belelóg a haja, talán még igazinak is nézi.
A zsoldos diadalittas ábrázattal az arcán hagyta el teremtményét, s ez az ábrázat még most sem olvadt le a képéről.. egészen eddig a pillanatig. Valaki arcon dobta egy hógolyóval, s ezzel úgy meglepte Echnalt, hogy megfeledkezve magáról kardot ránt. Szemeivel megtalálja a gyereket aki megdobta. Földbegyökerezett lábbal áll a zsoldostól nem messze, s ijedt tekintettel néz a kivont kardra. Echnal elkapja a fiú tekinteté, s ő is a kardra néz, majd egy mosollyal az arcán a földbe döfi és a fiú felé kezd futni. Echnal meglepődik rajta, hogy a gyerek milyen gyorsan reagál az eseményre, mert ő is rögtön meglódul, s most mind a ketten a hócsata közepe felé tartanak.
A zsoldos már csak egy karnyújtásnyira van a fiútól, aki ekkor azonban hasra vágja magát, ezzel tiszta célpontot adva egy hódomb mögött megbújó gyermekseregnek, akik rögtön megsorozzák Echnalt a hógolyóikkal. A férfi, meglepődöttségében csupán felkiáltani tud, s ő is rögtön a földre veti magát, azonban ekkor már késő. Feje fölött meghallja a gyerekek nevetését, akik már tovább is álltak, egy másik áldozatot keresvén.
" Csapdába csaltak a gyerekek! Végérvényesen kijelentem: érdemes volt eljönni ide." *
* Echnal ismét a bódénál áll, lova mellett, s a művét nézegeti.
Most, hogy meggyújtotta az ágat, a sárkány elnyerte teljes valóját. Ha az ember messziről szemléli a hószörnyet, és összehunyorítja az egyetlen látóképes, hályogos szemét, melybe belelóg a haja, talán még igazinak is nézi.
A zsoldos diadalittas ábrázattal az arcán hagyta el teremtményét, s ez az ábrázat még most sem olvadt le a képéről.. egészen eddig a pillanatig. Valaki arcon dobta egy hógolyóval, s ezzel úgy meglepte Echnalt, hogy megfeledkezve magáról kardot ránt. Szemeivel megtalálja a gyereket aki megdobta. Földbegyökerezett lábbal áll a zsoldostól nem messze, s ijedt tekintettel néz a kivont kardra. Echnal elkapja a fiú tekinteté, s ő is a kardra néz, majd egy mosollyal az arcán a földbe döfi és a fiú felé kezd futni. Echnal meglepődik rajta, hogy a gyerek milyen gyorsan reagál az eseményre, mert ő is rögtön meglódul, s most mind a ketten a hócsata közepe felé tartanak.
A zsoldos már csak egy karnyújtásnyira van a fiútól, aki ekkor azonban hasra vágja magát, ezzel tiszta célpontot adva egy hódomb mögött megbújó gyermekseregnek, akik rögtön megsorozzák Echnalt a hógolyóikkal. A férfi, meglepődöttségében csupán felkiáltani tud, s ő is rögtön a földre veti magát, azonban ekkor már késő. Feje fölött meghallja a gyerekek nevetését, akik már tovább is álltak, egy másik áldozatot keresvén.
" Csapdába csaltak a gyerekek! Végérvényesen kijelentem: érdemes volt eljönni ide." *
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-06 11:52:47
Üzenet elküldve: 2012-01-06 11:52:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
- Rendben, rendben, letelt a szobrokra fordítható idő, még plusz perceket is húztunk rá. Most már kérem, hagyják el ezt a területet, hadd kezdje meg munkáját a zsűri!
*Bár már sokan távoztak építményeik környékéről, de ő mégis fontosnak tartja elmondani az elhangzókat.
Amint a kisebb tömeg már biztos távolba ér, négy másik hozzáértő érkezik még a szobrok környékére, s minden művet alaposan végigmérve megvitatják azok erős pontjait os hiányosságait egyaránt, hogy végül majd döntést hozhassanak.*
- Még mindig várja az érdeklődőket a jég és az árusok! A kékbe öltözött szolgálók tálcáiról igazi drága különlegességet kóstolhatnak, édes csokoládés köpönyegbe burkolt apró lekvár, gesztenye, túró és hab falatkákat! Ezen túl kezdetét veszi a mindenki-mindenki ellen hócsata! A két szabály, hogy jeges hólabdával tilos dobni, és a szobrok területére sem labda, sem játékos nem kerülhet!
*A kihirdetés után maga vissza is siet a 'menedékre', de egy fiatal golyója így is eléri hátát.*
- Rendben, rendben, letelt a szobrokra fordítható idő, még plusz perceket is húztunk rá. Most már kérem, hagyják el ezt a területet, hadd kezdje meg munkáját a zsűri!
*Bár már sokan távoztak építményeik környékéről, de ő mégis fontosnak tartja elmondani az elhangzókat.
Amint a kisebb tömeg már biztos távolba ér, négy másik hozzáértő érkezik még a szobrok környékére, s minden művet alaposan végigmérve megvitatják azok erős pontjait os hiányosságait egyaránt, hogy végül majd döntést hozhassanak.*
- Még mindig várja az érdeklődőket a jég és az árusok! A kékbe öltözött szolgálók tálcáiról igazi drága különlegességet kóstolhatnak, édes csokoládés köpönyegbe burkolt apró lekvár, gesztenye, túró és hab falatkákat! Ezen túl kezdetét veszi a mindenki-mindenki ellen hócsata! A két szabály, hogy jeges hólabdával tilos dobni, és a szobrok területére sem labda, sem játékos nem kerülhet!
*A kihirdetés után maga vissza is siet a 'menedékre', de egy fiatal golyója így is eléri hátát.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-05 22:31:37
Üzenet elküldve: 2012-01-05 22:31:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Az általa megkezdett birkózásból hatalmas hócsata kerekedik ki. Miután kap a hátára néhány puhább-keményebb hógolyót, maga is ilyen labdacsok gyúrásába kezd. Persze csak miután levakarja arcáról az oda tapadt vörös hajszálakat.
Ujjai öt-hat puha gombóc legyártása után már végképp elfagynak, s valami melegség után áhítoznak. Egyhamar nem fogják megkapni, mivel gazdájuk állja a fájdalmat. Mozgatni ugyan már nem igen bírja ujjait, de lapátolni még így is bírja a havat, ahogyan azt a felborított Nathan esetében is tette. Így még talán jobb is, fürgébben szállnak az összeállt hófelhőcskék, s akár több felé is célozhat egyszerre.
A hátránya csupán az, hogy hajolnia kell hozzá, így könnyű kibillenteni is egyensúlyából. Ezt a legnagyobb gyermek pillanatokon belül észre is veszi, s fellöki a nőt. Ő sem rest, maga körülről csapkodja a havat a gyerekek felé, legyűrve a késztetést, hogy egyiküket berántsa maga mellé. Az egészség szent, főleg a gyermekeké. Azzal semmiképp sem látszana.*
*Az általa megkezdett birkózásból hatalmas hócsata kerekedik ki. Miután kap a hátára néhány puhább-keményebb hógolyót, maga is ilyen labdacsok gyúrásába kezd. Persze csak miután levakarja arcáról az oda tapadt vörös hajszálakat.
Ujjai öt-hat puha gombóc legyártása után már végképp elfagynak, s valami melegség után áhítoznak. Egyhamar nem fogják megkapni, mivel gazdájuk állja a fájdalmat. Mozgatni ugyan már nem igen bírja ujjait, de lapátolni még így is bírja a havat, ahogyan azt a felborított Nathan esetében is tette. Így még talán jobb is, fürgébben szállnak az összeállt hófelhőcskék, s akár több felé is célozhat egyszerre.
A hátránya csupán az, hogy hajolnia kell hozzá, így könnyű kibillenteni is egyensúlyából. Ezt a legnagyobb gyermek pillanatokon belül észre is veszi, s fellöki a nőt. Ő sem rest, maga körülről csapkodja a havat a gyerekek felé, legyűrve a késztetést, hogy egyiküket berántsa maga mellé. Az egészség szent, főleg a gyermekeké. Azzal semmiképp sem látszana.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-05 20:40:07
Üzenet elküldve: 2012-01-05 20:40:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Echnal rég érezte ilyen jól magát, s ha nem lennének azok a borzalmas emlékei a hóval fedett hegységekből, talán meg is szeretné ezt a fehér csodát.
Ott hagyja a jégpályát, melyen - látszólag- az ő hatására többen elkezdtek ilyen-olyan alkalmatosságokon csúszkálni, felváltva azzal saját lábukat. Holmiját felveszi a hóból, s visszabaktat a szobrához.
Mielőtt leülne a sárkánnyal szemben, körülnéz, s megvizsgálja a többi művet. Sok szép alkotást lát, s megértené a zsűrit ha azoknak ítélné az első helyezést, ám ahogy eljut erre a gondolatmenetre rádöbben, hogy igazából nem is bántaná a dolog. Élvezettel építette a saját szobrát, s ez máris kárpótolja őt a belefektetett időért, és erőfeszítésért.
" Na persze a nyereményt nem utasítanám vissza, ha győznék."
Most, hogy így eszébe jut a nyeremény, megemeli arannyal telt szütyőjét, és elégnek ítéli ahhoz, hogy egy kicsit kényeztesse magát. Odalépdel az árushoz, ahova a lova is ki van kötve, s vesz magának egy nagy adag Gulyás levest, melyért 8 aranyat fizet.
Zsákmányával visszasiet a sárkányhoz, leül a hóba, s elkezdi enni a jól megérdemelt vacsoráját. Enddyn mindeközben a fejét gazdája ölébe hajtva elszunyókál.
Echnal már alig várja a pillanatot, mikor meggyújthatja a sárkány szájából kilógó ágat, ezzel megkoronázva művét.*
* Echnal rég érezte ilyen jól magát, s ha nem lennének azok a borzalmas emlékei a hóval fedett hegységekből, talán meg is szeretné ezt a fehér csodát.
Ott hagyja a jégpályát, melyen - látszólag- az ő hatására többen elkezdtek ilyen-olyan alkalmatosságokon csúszkálni, felváltva azzal saját lábukat. Holmiját felveszi a hóból, s visszabaktat a szobrához.
Mielőtt leülne a sárkánnyal szemben, körülnéz, s megvizsgálja a többi művet. Sok szép alkotást lát, s megértené a zsűrit ha azoknak ítélné az első helyezést, ám ahogy eljut erre a gondolatmenetre rádöbben, hogy igazából nem is bántaná a dolog. Élvezettel építette a saját szobrát, s ez máris kárpótolja őt a belefektetett időért, és erőfeszítésért.
" Na persze a nyereményt nem utasítanám vissza, ha győznék."
Most, hogy így eszébe jut a nyeremény, megemeli arannyal telt szütyőjét, és elégnek ítéli ahhoz, hogy egy kicsit kényeztesse magát. Odalépdel az árushoz, ahova a lova is ki van kötve, s vesz magának egy nagy adag Gulyás levest, melyért 8 aranyat fizet.
Zsákmányával visszasiet a sárkányhoz, leül a hóba, s elkezdi enni a jól megérdemelt vacsoráját. Enddyn mindeközben a fejét gazdája ölébe hajtva elszunyókál.
Echnal már alig várja a pillanatot, mikor meggyújthatja a sárkány szájából kilógó ágat, ezzel megkoronázva művét.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-05 15:57:09
Üzenet elküldve: 2012-01-05 15:57:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Nathan a taszítás hatására érdekes mozdulatsorba kezd. Először lép egyet hátra, kezeit magasba emeli, ajka néma 'Ooóó...'-ra nyílik. Majd mindkét karjával körözni kezd, szélmalomszerűen, hátrafelé. Evvel le is veri saját fejéről kalpagját, de azonmód utána is nyúl ballal. Ettől viszont elveszíti eleddig nagy nehezen megtartott egyensúlyát, és fenékre huppan, kalapja a bal kezében, arcán idétlen vigyor.*
- Megva...csdzs! *Szól a fejfedőhöz, azonban a szó vége gurgulázásba fullad, mikor Ayrine teletömi a száját friss hóval. Hanyatt esik a meglepetéstől, a gyerekek egy pillanatig ámulva lesik a történteket. Aztán Martin hangos 'Ellenséég' kiáltására páran hógolyókkal sorozzák meg a nőt, viszont a kislányok meg az ő segítségére sietnek. Mire a gnóm feleszmél, a két csapat már hadrendben áll, és javában zajlik a csata. Nathan feltápászkodik és beáll a fiúk közé. Túlerőben vannak, látja meg azonnal, hisz így ők hatan, a lányok meg csak négyen vannak. Hirtelen elhatározással eliramodik Martin mellől, két ugrással a szemben álló egyik kislány oldalához ér.*
- Rajta, lovagok, mutassátok meg, mit tudtok!
*Rikkantja el magát, és halálos pontossággal célozva kezdi szórni a hólabdákat. Célzásban sosem volt rossz a gnóm.*
A hozzászólás írója (Nathan Al Necronis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.05 15:57:55
*Nathan a taszítás hatására érdekes mozdulatsorba kezd. Először lép egyet hátra, kezeit magasba emeli, ajka néma 'Ooóó...'-ra nyílik. Majd mindkét karjával körözni kezd, szélmalomszerűen, hátrafelé. Evvel le is veri saját fejéről kalpagját, de azonmód utána is nyúl ballal. Ettől viszont elveszíti eleddig nagy nehezen megtartott egyensúlyát, és fenékre huppan, kalapja a bal kezében, arcán idétlen vigyor.*
- Megva...csdzs! *Szól a fejfedőhöz, azonban a szó vége gurgulázásba fullad, mikor Ayrine teletömi a száját friss hóval. Hanyatt esik a meglepetéstől, a gyerekek egy pillanatig ámulva lesik a történteket. Aztán Martin hangos 'Ellenséég' kiáltására páran hógolyókkal sorozzák meg a nőt, viszont a kislányok meg az ő segítségére sietnek. Mire a gnóm feleszmél, a két csapat már hadrendben áll, és javában zajlik a csata. Nathan feltápászkodik és beáll a fiúk közé. Túlerőben vannak, látja meg azonnal, hisz így ők hatan, a lányok meg csak négyen vannak. Hirtelen elhatározással eliramodik Martin mellől, két ugrással a szemben álló egyik kislány oldalához ér.*
- Rajta, lovagok, mutassátok meg, mit tudtok!
*Rikkantja el magát, és halálos pontossággal célozva kezdi szórni a hólabdákat. Célzásban sosem volt rossz a gnóm.*
A hozzászólás írója (Nathan Al Necronis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.01.05 15:57:55
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-05 12:33:04
Üzenet elküldve: 2012-01-05 12:33:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Tőle szokatlan igyekvéssel segédkezik a gnómnak és kis csapatának. Általában ügyel munkájára, s ha úgy érzi, nem tudná valamiben a tőle telhető legtöbbet nyújtani, ahhoz hozzá se kezd. Egyébként is kissé távol áll tőle a 'teremtés', kivéve a mindenféle kenetek, tinktúrák és egyéb kotyvalékok esetét. Az építés komolyabb részébe így nem is igen folyik bele, a szobor felállításán és a hóhordáson túl, hiszen teljesen biztos benne, hogy a kis csapat nem járna jól, ha másként is hozzáérne a műhöz.
Időnként kap némi havat blúza egyébként sem túl meleg anyagába dörzsölve a gyermekek által, de még annak ellenére sem tud haragudni rájuk, hogy már szinte vacog. A gyermekek közelsége nyugtatólag hat rá, annak ellenére is, hogy... Olyan szörnyű körülmények közt veszített el két saját gyermeket is.*
- Kész volnánk?
*Kérdi kissé nyersen, kissé tuskó módra, de hát ez ő, tagadhatatlanul.
Megragad egy gyermeket, akit biztosan felismer a gazdagnegyediek közül, s meghagyja neki, hogy hívassa ide Danist és a beteg kislányt. Eztán visszafordul a gnómhoz. Arcán gonosz mosoly suhan át. Tekintetét a 'lovagokra' vezeti, s bár úgy érzi, következő tettével kivív majd egy alapos fürdetést, aminek vonzata egy alapos megfázás lehet, de akkor is megteszi. Ruházata már úgy is vizes és áthűlt, az esélye már így is megvan a betegségre, akkor meg már mindegy, beleborítják-e ismét a hóba.*
Közelebb lép hát a gnómhoz.*
- Ha megengedi, lerónám a tartozásom.
*A következő pillanatban már nevetve taszít egy nagyot az alacsony férfin. Ha az elesik, maga is térdre veti magát, s két kézzel kezdi rálapátolni a körülöttük lévő, még le nem tapodott havat.*
*Tőle szokatlan igyekvéssel segédkezik a gnómnak és kis csapatának. Általában ügyel munkájára, s ha úgy érzi, nem tudná valamiben a tőle telhető legtöbbet nyújtani, ahhoz hozzá se kezd. Egyébként is kissé távol áll tőle a 'teremtés', kivéve a mindenféle kenetek, tinktúrák és egyéb kotyvalékok esetét. Az építés komolyabb részébe így nem is igen folyik bele, a szobor felállításán és a hóhordáson túl, hiszen teljesen biztos benne, hogy a kis csapat nem járna jól, ha másként is hozzáérne a műhöz.
Időnként kap némi havat blúza egyébként sem túl meleg anyagába dörzsölve a gyermekek által, de még annak ellenére sem tud haragudni rájuk, hogy már szinte vacog. A gyermekek közelsége nyugtatólag hat rá, annak ellenére is, hogy... Olyan szörnyű körülmények közt veszített el két saját gyermeket is.*
- Kész volnánk?
*Kérdi kissé nyersen, kissé tuskó módra, de hát ez ő, tagadhatatlanul.
Megragad egy gyermeket, akit biztosan felismer a gazdagnegyediek közül, s meghagyja neki, hogy hívassa ide Danist és a beteg kislányt. Eztán visszafordul a gnómhoz. Arcán gonosz mosoly suhan át. Tekintetét a 'lovagokra' vezeti, s bár úgy érzi, következő tettével kivív majd egy alapos fürdetést, aminek vonzata egy alapos megfázás lehet, de akkor is megteszi. Ruházata már úgy is vizes és áthűlt, az esélye már így is megvan a betegségre, akkor meg már mindegy, beleborítják-e ismét a hóba.*
Közelebb lép hát a gnómhoz.*
- Ha megengedi, lerónám a tartozásom.
*A következő pillanatban már nevetve taszít egy nagyot az alacsony férfin. Ha az elesik, maga is térdre veti magát, s két kézzel kezdi rálapátolni a körülöttük lévő, még le nem tapodott havat.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-04 23:44:59
Üzenet elküldve: 2012-01-04 23:44:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Mikor végeznek a karokkal, Nathan elkezdi mustrálni a szobrot. Kezébe veszi a csavart, hegyes drótot, és itt is, ott is apró, tűhegynyi jelet tesz a szobor mellkasára, derekára és hátára. Közben halkan dünnyög magában, mintha számolna. A gyerekek lélegzet visszafojtva figyelik, mit csinál a gnóm.
Aztán egyszer csak elkezd a szoborba lyukakat fúrni, deréktól a hátig, mellkastól a derékig, háttól a mellkasig. Követhetetlen a rendszer, valószínűleg teljesen kaotikus, mikor, hol kezd fúrni a gnóm. Ezzel végezvén, a gyerekeket sorba állítja, és elkezdik neki adogatni a kész jéglabdacsokat. Úgy tűnik, valamilyen rendszer szerint sorba voltak rakva, bár ez a kívülálló számára teljesen követhetetlen. Az épp soron következő, formás labdacsot a lovagok megtisztítva adják a gnómnak. Ő ezekre is egyesével készít egy-egy lyukat. Aztán előveszi a hosszú, harminclábnyi zsinórt, és elkezdi rá felfűzni a jégdarabokat. Egy jégtömb után a zsineget átfűzi a szobor egyik furatán, aztán jön a következő csinos kis labdacs, amíg el nem tűnik az összes.
Mire végez, a szobor kabátján négy nagy gomb található, övén jó pár apró szütyő. A hátán pedig kilóg két madzag, meg egy mogyorófa rúd a tarkójából, amit aztán a kiskéssel levág, hogy épp a szája magasságában érjen véget.*
- Készen vagyunk, Ayrine úrh... izé, hölgyem. *Mondja Nathan kipirult arccal.* Kipróbáljuk az előadás előtt? *Fordul a gyerekek felé, akik hangos üdvrivalgással fogadják a kérdést.*
- Kérlek, Ayrine, hozd el a versenyre Kellyt! *Szól a nőhöz végül Nathan, aztán elkezdi a bemutatót.
A mogyorófa rudat a szájába veszi, két kezével megragadja a két zsinórvéget. A csőbe belefújva rekedtes, trombitaszerű hang hallik, a gnóm bocsánatkérően fordul Ayrine felé.*
- Elnézésedet kérem, a trombitát valahol elhagytam... A síp kicsit torz. *Kicsit vörös arccal folytatja a koncertet. A jégtrombita recsegő, alig dallamos hangját halk, csilingelő csengettyűszó kíséri, ahogy Nathan elkezdi mozgatni a két zsinórt. A hozzá erősített, a szobor részét képező jéggombok, jégzacskók, jégerszények oda-odaütődnek a jégszobor testéhez, dallamos, kellemes csingilingit hozva létre, ami egészen jól kíséri a repedtfazék hangú jégtrombita szólóját.*
- Hát ennyi volna, hölgyem. A lovagoké az érdem, ők végezték a munka dandárját! *Teszi hozzá még Nathan, és örömmámorban úszó arccal figyeli a kis lurkók boldogságtól ragyogó, kipirosodott arcocskáit.*
*Mikor végeznek a karokkal, Nathan elkezdi mustrálni a szobrot. Kezébe veszi a csavart, hegyes drótot, és itt is, ott is apró, tűhegynyi jelet tesz a szobor mellkasára, derekára és hátára. Közben halkan dünnyög magában, mintha számolna. A gyerekek lélegzet visszafojtva figyelik, mit csinál a gnóm.
Aztán egyszer csak elkezd a szoborba lyukakat fúrni, deréktól a hátig, mellkastól a derékig, háttól a mellkasig. Követhetetlen a rendszer, valószínűleg teljesen kaotikus, mikor, hol kezd fúrni a gnóm. Ezzel végezvén, a gyerekeket sorba állítja, és elkezdik neki adogatni a kész jéglabdacsokat. Úgy tűnik, valamilyen rendszer szerint sorba voltak rakva, bár ez a kívülálló számára teljesen követhetetlen. Az épp soron következő, formás labdacsot a lovagok megtisztítva adják a gnómnak. Ő ezekre is egyesével készít egy-egy lyukat. Aztán előveszi a hosszú, harminclábnyi zsinórt, és elkezdi rá felfűzni a jégdarabokat. Egy jégtömb után a zsineget átfűzi a szobor egyik furatán, aztán jön a következő csinos kis labdacs, amíg el nem tűnik az összes.
Mire végez, a szobor kabátján négy nagy gomb található, övén jó pár apró szütyő. A hátán pedig kilóg két madzag, meg egy mogyorófa rúd a tarkójából, amit aztán a kiskéssel levág, hogy épp a szája magasságában érjen véget.*
- Készen vagyunk, Ayrine úrh... izé, hölgyem. *Mondja Nathan kipirult arccal.* Kipróbáljuk az előadás előtt? *Fordul a gyerekek felé, akik hangos üdvrivalgással fogadják a kérdést.*
- Kérlek, Ayrine, hozd el a versenyre Kellyt! *Szól a nőhöz végül Nathan, aztán elkezdi a bemutatót.
A mogyorófa rudat a szájába veszi, két kezével megragadja a két zsinórvéget. A csőbe belefújva rekedtes, trombitaszerű hang hallik, a gnóm bocsánatkérően fordul Ayrine felé.*
- Elnézésedet kérem, a trombitát valahol elhagytam... A síp kicsit torz. *Kicsit vörös arccal folytatja a koncertet. A jégtrombita recsegő, alig dallamos hangját halk, csilingelő csengettyűszó kíséri, ahogy Nathan elkezdi mozgatni a két zsinórt. A hozzá erősített, a szobor részét képező jéggombok, jégzacskók, jégerszények oda-odaütődnek a jégszobor testéhez, dallamos, kellemes csingilingit hozva létre, ami egészen jól kíséri a repedtfazék hangú jégtrombita szólóját.*
- Hát ennyi volna, hölgyem. A lovagoké az érdem, ők végezték a munka dandárját! *Teszi hozzá még Nathan, és örömmámorban úszó arccal figyeli a kis lurkók boldogságtól ragyogó, kipirosodott arcocskáit.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-04 23:07:03
Üzenet elküldve: 2012-01-04 23:07:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Mikor végre egyensúlyba kerül, Nathan előveszi a fémdrótot, és a szobor szája helyén elkezd fúrni egy lyukat. A furat a jégalak tarkójáig hatol. Ebbe beledug egy mogyorófáról metszett, üreges farudat, úgy, hogy az arcnál ne lógjon ki. Hátul, a tarkó mögött a mogyoróág egészen a földig ér.
Eztán az egyik szütyőjéből elővesz egy sötétre cserzett bőrdarabot, kis késével száj formájúra vágja, a szobor arcára helyezi a száj helyére. Éppen kilóg a fadarab egy negyed hüvelyknyire, erre ráilleszti a piciny sípot.
Végül szól a gyerekeknek, hogy hozhatják az előre formázott labdacsokat, ujjával mutatja, melyikre van szüksége. Havat is kér, ezekkel tapasztja helyükre a füleket és a krumpli orrot. Legvégül a jégből formált trombitát kéri, meg egy csupasz faágat. A hangszert a sípra illeszti, a faággal megtámasztja.
Lekászálódik a sámliról, körülnéz.*
- Jöhet a jobb kar! *Mondja katonásan, lovagjai már emelik is. Odacipelik a szoborhoz, miközben Nathan és Ayrine havat hoznak a tapasztáshoz. A gnóm ismét feláll a sámlira, a kar felragasztását úgy irányítja, hogy a kéz a jégtrombitát tartsa. Mikor végeznek, kiveszi a támasztékot, elégedetten nézi az eredményt.*
- Bal kéz, egy-kettő! *Kiáltja, és az apróságok már viszik is bal kart. Ezt könnyebb odailleszteni, csípőre tett kézzel, támasztékra sincs szükség. Hamar megtapasztják hóval, Nathan végigmustrálja az eredményt.*
- Rendben, már csak az apróság van hátra! *Szól, és a földön heverő, simára dörzsölt, különböző formájú labdacsok felé fordul.*
*Mikor végre egyensúlyba kerül, Nathan előveszi a fémdrótot, és a szobor szája helyén elkezd fúrni egy lyukat. A furat a jégalak tarkójáig hatol. Ebbe beledug egy mogyorófáról metszett, üreges farudat, úgy, hogy az arcnál ne lógjon ki. Hátul, a tarkó mögött a mogyoróág egészen a földig ér.
Eztán az egyik szütyőjéből elővesz egy sötétre cserzett bőrdarabot, kis késével száj formájúra vágja, a szobor arcára helyezi a száj helyére. Éppen kilóg a fadarab egy negyed hüvelyknyire, erre ráilleszti a piciny sípot.
Végül szól a gyerekeknek, hogy hozhatják az előre formázott labdacsokat, ujjával mutatja, melyikre van szüksége. Havat is kér, ezekkel tapasztja helyükre a füleket és a krumpli orrot. Legvégül a jégből formált trombitát kéri, meg egy csupasz faágat. A hangszert a sípra illeszti, a faággal megtámasztja.
Lekászálódik a sámliról, körülnéz.*
- Jöhet a jobb kar! *Mondja katonásan, lovagjai már emelik is. Odacipelik a szoborhoz, miközben Nathan és Ayrine havat hoznak a tapasztáshoz. A gnóm ismét feláll a sámlira, a kar felragasztását úgy irányítja, hogy a kéz a jégtrombitát tartsa. Mikor végeznek, kiveszi a támasztékot, elégedetten nézi az eredményt.*
- Bal kéz, egy-kettő! *Kiáltja, és az apróságok már viszik is bal kart. Ezt könnyebb odailleszteni, csípőre tett kézzel, támasztékra sincs szükség. Hamar megtapasztják hóval, Nathan végigmustrálja az eredményt.*
- Rendben, már csak az apróság van hátra! *Szól, és a földön heverő, simára dörzsölt, különböző formájú labdacsok felé fordul.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-04 22:29:27
Üzenet elküldve: 2012-01-04 22:29:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
"Na most légy ügyes, Nath!" *Gondolja magában a művész, miközben Ayrine és a gyerekek pillantásainak kereszttüzében feláll a sámlira, és elkezdi kifaragni a szemeket. Két mély gödröt fúr, melyekbe a jó előre kifaragott, fakéregből mintázott szemeket süllyeszti. "Most jön a neheze!" Ezzel a gondolattal lemászik, elővesz megszámlálhatatlan szütyőinek egyikéből egy piszkos, ámde ép kendőt. Leteríti a hóra, és elkezd kipakolni rá, mindenféle dolgot. Előkerül egy hathüvelyknyi hosszú, vékony, hegyes, csavart formájú fémdrót, végén fanyéllel. Nagyjából harminclábnyi vékony, fehér zsinór. Egy apró síp. Egy kicsiny kés. Néhány csupaszított, fél hüvelyk vastag, arasznyi ág. Keresgél még egy darabig, de láthatóan nem talál valamit, így bosszúsan nekilát a hóból a hiányzó részek kifaragásának.
A két kar megformálásához a gyerekek segítségét kéri, azok lelkesen csatlakoznak, teszik, amit Nathan mond.
A szobor bal karja csípőre lesz téve, úgy formálják, a jobb azonban a szájhoz fog tartani valamit. Ehhez, hogy ne törjön le, Nathan úgy alakítja a szobor ruháját, hogy hónaljban kissé bő legyen, így a kar alá tapaszt egy jó nagy jégdarabot, támasztékul.
Ezután a gnóm még egy kicsiny, katonazenekarban szokásos trombitát is megformál, immár egyedül. Mikor minden kész, szusszan egyet.*
- Most már csak össze kellene rakni. Harcra fel, lovagok! *Kiáltja, és ismét feláll a sámlira.*
"Na most légy ügyes, Nath!" *Gondolja magában a művész, miközben Ayrine és a gyerekek pillantásainak kereszttüzében feláll a sámlira, és elkezdi kifaragni a szemeket. Két mély gödröt fúr, melyekbe a jó előre kifaragott, fakéregből mintázott szemeket süllyeszti. "Most jön a neheze!" Ezzel a gondolattal lemászik, elővesz megszámlálhatatlan szütyőinek egyikéből egy piszkos, ámde ép kendőt. Leteríti a hóra, és elkezd kipakolni rá, mindenféle dolgot. Előkerül egy hathüvelyknyi hosszú, vékony, hegyes, csavart formájú fémdrót, végén fanyéllel. Nagyjából harminclábnyi vékony, fehér zsinór. Egy apró síp. Egy kicsiny kés. Néhány csupaszított, fél hüvelyk vastag, arasznyi ág. Keresgél még egy darabig, de láthatóan nem talál valamit, így bosszúsan nekilát a hóból a hiányzó részek kifaragásának.
A két kar megformálásához a gyerekek segítségét kéri, azok lelkesen csatlakoznak, teszik, amit Nathan mond.
A szobor bal karja csípőre lesz téve, úgy formálják, a jobb azonban a szájhoz fog tartani valamit. Ehhez, hogy ne törjön le, Nathan úgy alakítja a szobor ruháját, hogy hónaljban kissé bő legyen, így a kar alá tapaszt egy jó nagy jégdarabot, támasztékul.
Ezután a gnóm még egy kicsiny, katonazenekarban szokásos trombitát is megformál, immár egyedül. Mikor minden kész, szusszan egyet.*
- Most már csak össze kellene rakni. Harcra fel, lovagok! *Kiáltja, és ismét feláll a sámlira.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-04 21:31:34
Üzenet elküldve: 2012-01-04 21:31:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Echnal mellől hirtelen elrohannak a gyermekek az eddig üres jégpálya felé, s tekintve, hogy van még egy órája, a zsoldos is utánuk ered., féltő pillantásokkal maga mögött hagyva a sárkányát.
Miután jobban megismerte a szabályokat, Echnal elkezdi leszedegetni magáról a felszerelését kivéve a pajzsát, és a tőrét. A cókmókját a bíró lábához helyezi, bár aligha kell féltenie holmiját a gyermekektől. Fejére mindenesetre felteszi a sisakot, hátha túl nagyod esik a pajzsáról, melyen a távot megfogja tenni.
Elég messzire sétál a jég peremétől, s kiáltozva, heves mozdulatokkal szólítja fel a jégen csúszkáló gyermekeket, hogy vigyázzanak.
Összekuporodik, és egy magában elhangzó rajtszóra kirobban mint egy rugó, s hogy még jobban fokozza a hatást, elmormog egy kezdő varázsigét, amit biztosan nem ront el.
Szinte már szárnyal mikor maga elé hajítja a pajzsát - melynek dobálását igencsak betanulta az évek folyamán -, és ezért majdnem hanyatt esik amikor ráérkezik, de ennek hatására az egész csúszás közben pörgő mozgást folytat. Már elég nagy távot tett meg ahhoz, hogy elégedett legyen teljesítményével - valamint elkezdett lassulni is - így minden erejét felhasználva belevágja tőrét a jégbe, melytől a pajzs fordul még egy nagyot, majd megáll. Echnal óvatosan a jégre lép, majd egyik lábával nagyot rúgva a pajzs szélébe - mely ettől felugrik a levegőbe, ahol a zsoldos elkapja - befejezi a produkciót.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
* Echnal mellől hirtelen elrohannak a gyermekek az eddig üres jégpálya felé, s tekintve, hogy van még egy órája, a zsoldos is utánuk ered., féltő pillantásokkal maga mögött hagyva a sárkányát.
Miután jobban megismerte a szabályokat, Echnal elkezdi leszedegetni magáról a felszerelését kivéve a pajzsát, és a tőrét. A cókmókját a bíró lábához helyezi, bár aligha kell féltenie holmiját a gyermekektől. Fejére mindenesetre felteszi a sisakot, hátha túl nagyod esik a pajzsáról, melyen a távot megfogja tenni.
Elég messzire sétál a jég peremétől, s kiáltozva, heves mozdulatokkal szólítja fel a jégen csúszkáló gyermekeket, hogy vigyázzanak.
Összekuporodik, és egy magában elhangzó rajtszóra kirobban mint egy rugó, s hogy még jobban fokozza a hatást, elmormog egy kezdő varázsigét, amit biztosan nem ront el.
Szinte már szárnyal mikor maga elé hajítja a pajzsát - melynek dobálását igencsak betanulta az évek folyamán -, és ezért majdnem hanyatt esik amikor ráérkezik, de ennek hatására az egész csúszás közben pörgő mozgást folytat. Már elég nagy távot tett meg ahhoz, hogy elégedett legyen teljesítményével - valamint elkezdett lassulni is - így minden erejét felhasználva belevágja tőrét a jégbe, melytől a pajzs fordul még egy nagyot, majd megáll. Echnal óvatosan a jégre lép, majd egyik lábával nagyot rúgva a pajzs szélébe - mely ettől felugrik a levegőbe, ahol a zsoldos elkapja - befejezi a produkciót.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-01-04 21:25:36
Üzenet elküldve: 2012-01-04 21:25:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Nathan szalad, kezében a hokedli amit kölcsön kapott. Odafelé futva látta, amint egy kikiáltó a jégen csúszás versenyét hirdette épp, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. "Nincs időm erre, késésben vagyunk!" Gondolta magában és megfeledkezett az egészről.
Most szalad, lábai alig érintik a havat. Meglepően ügyes, egészen belemelegedett a szobrászkodásba. Lelkesen, kipirult arccal tervezgeti a hátralévő teendőket, amikor...
Kezében a kisszékkel pontosan a jégpálya kezdőpontjára toppan, azonmód siklik is tovább, jobbja kapálódzni kezd az ég felé. Bal lábával is egyensúlyozni kényszerül, úgy tűnik, valamiféle fergeteges, hajlongásokkal teli táncot lejt, miközben szélsebesen csúszik a jégen.*
- Áá... óááóó... *kiáltja* miéért... ááó... dehát ez ááóó... JÉÉG!! *Vékony hangja messzire száll, páran felé fordulnak, csodálkozó pillantásokkal.
A sikamlós versenypálya végén, bal kezében a hokedlival egyensúlyozva nagyot ugrik, hopp, landol a hóban, kapálózva próbál talpon maradni. Aztán lendületét nem veszítve rohan tovább, szemmel láthatóan nincs vesztegetni való ideje.*
- Megjöttem, lovagok! *Kiáltja messziről, és beviharzik a gyerekek gyűrűjébe.*
*Nathan szalad, kezében a hokedli amit kölcsön kapott. Odafelé futva látta, amint egy kikiáltó a jégen csúszás versenyét hirdette épp, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. "Nincs időm erre, késésben vagyunk!" Gondolta magában és megfeledkezett az egészről.
Most szalad, lábai alig érintik a havat. Meglepően ügyes, egészen belemelegedett a szobrászkodásba. Lelkesen, kipirult arccal tervezgeti a hátralévő teendőket, amikor...
Kezében a kisszékkel pontosan a jégpálya kezdőpontjára toppan, azonmód siklik is tovább, jobbja kapálódzni kezd az ég felé. Bal lábával is egyensúlyozni kényszerül, úgy tűnik, valamiféle fergeteges, hajlongásokkal teli táncot lejt, miközben szélsebesen csúszik a jégen.*
- Áá... óááóó... *kiáltja* miéért... ááó... dehát ez ááóó... JÉÉG!! *Vékony hangja messzire száll, páran felé fordulnak, csodálkozó pillantásokkal.
A sikamlós versenypálya végén, bal kezében a hokedlival egyensúlyozva nagyot ugrik, hopp, landol a hóban, kapálózva próbál talpon maradni. Aztán lendületét nem veszítve rohan tovább, szemmel láthatóan nincs vesztegetni való ideje.*
- Megjöttem, lovagok! *Kiáltja messziről, és beviharzik a gyerekek gyűrűjébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651