//Hófesztivál//
*Nathan leül a hóba, a gyerekhad körülveszi, a kislány az ölébe ül. A vörös hajú nő kicsit távolabb megállt, onnan figyeli őket, nem akar belekontárkodni a művészi munkába.*
- Egy gnómot naaggyon nehéz ám megformálni! *mondja Nathan a gyerekeknek, dallamos, halk hangon. Azok szájtátva bámulják, egyikük némán ismétli a gnóm szavait. Martin, a legidősebb 'lovag' peckesen lépdel előttük, őrzi a területet, oda aztán senki nem léphet be!*
Először is, sok, nagyon sok hóra van szükség! De nem akármilyen hóra ám! A letaposott, piszkos hó nem jó, tudjátok. Olyan hó kell, amit emberi kéz előtte még nem érintett, amit csak a nap és a hold fénye simogatott végig!
*Némelyik gyerek sustorogni kezd, Martin és egy nyolc éves forma lány csendre inti őket. Martin szólal meg, kicsit félve, de továbbra is menetelve.*
- De Nath... ha megérintjük... akkor már nem lesz jó, hogy hozzuk el?
*A gnóm mosolyogva bólogat, mint aki várta már a kérdést.*
- Helyén való meglátás, lovag uram! *A megszólításra Martin kihúzza magát, büszkén lépked az 'őrségben'.* No de azt még nem mondtam el, hogy a gyermeki kéz érintése nem számít! Úgy bizony, a ti kis, tiszta kezetek nem szennyezi a friss, fehér havat. *Szinte szavalja a gnóm a mondatokat, a kis had ámuló tekintetekkel csügg minden szaván.* Ezért most, jó lovagjaim, azt a feladatot adom, hogy míg én előkészítem itt a terepet, menjetek, és dacoljatok minden veszéllyel! Hozzatok havat a fák közül, sokat, nagyon sokat! *Minden fürkésző tekintetbe melegen néz bele Nathan, ahogy a szavakat mondja. Csillogó szemekbe...* A fiúk kísérjék a lányokat, és ne menjetek messzire, nincs sok időnk! *Teszi még hozzá a gnóm, és a gyereksereg megindul az erdő irányába, lelkesen, sebesen, elöl Martin lépked, kezében méteres bot, a pallosa.
"No, gyerekek, amíg ti havat hoztok, elkezdem a szobor alapját." Gondolja Nathan, és neki is lát. Egy három lábnyi kört megtisztít, és leszórja friss hóval. Ezután ezen a körön belül elkezd ugrálni, amíg jéggé nem tömörödik a ráhordott hó. "Valahogy így kezdtük a jó hóembert, ha jól emlékszem." Morfondírozik. Ahonnan ő származik, az év hét hónapjában is lehetett hószobrokat építeni, és nem is volt olyan ügyetlen ebben a téli játékban. "Hajh, de rég is volt..." gondolja, miközben formázni kezdi a havat a lábakhoz.*