//Syessiss Opsyscalla//
*Nos igen, nagyjából egészéből tényleg elvesztette a fonalat. Nem igazán az zavarja, hogy a tündér bizonyos szempontból menthetetlen. Tehát ő dominál a két személyiség közül, de neki ez is kevés, szeretné teljesen kizárni, és megölni a gonosz énjét, méghozzá azért, mert ő megöl másokat. Ez már önmagában is vicces, hiszen ha a gyilkosságért meg kéne halni, akkor utána valakinek őt is meg kéne ölni. Persze ő biztos nem így látja, valószínűleg azt hiszi, hogyha valaki gonosz, annak már nem is számít az élete, Lorew pedig túl fáradt ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen vitákba belemenjen. Mint ahogy arra is igencsak furcsán nézne, hogy a tündérnek az sem elég, hogy a gonosz énje talán egy darabig nem fog áldozatokat szedni, mert ott lesz neki a szerzetes, akin kiélheti mindenféle hajlamait. Persze ebben az esetben megkérdezné, hogy ugyan vajon mikor lenne boldog, vagy hogy éppen akkor melyikőjüknek is van eltorzult képe a világról. De mindegy, igazából az sokkal jobban érdekli, hogy mire készül beszélgetőtársa. A két... nos... ütés? Simogatás? Tény, hogy nem hatnak kellemesen, de ez azon részének sérültsége miatt van, alapesetben talán meg se érezte volna.*
- Hát... örülök hogy megtisztelek, de... ha elmondanád, mit szeretnél ezzel elérni, talán segíthetnék *mivel semmilyen logika útján nem tudja megérteni, vajon a tündér most miért kísérelte meg átvenni gonoszabbik énje munkáját. Fájdalmat akart okozni? Egyrészt ezt nehezen hiszi, másrészt akkor egyszerűen visszaadhatta volna az uralmat a másik énjének, ő gond nélkül megoldotta volna ezt. Vagy esetleg... az zavarja, hogy a másik énje szimpatikusabb Lorew számára? Persze őt sem lehetetlen felülmúlni, de hát azért akkor igencsak bele kéne húznia. A szerzetes tényleg értetlenül áll a dolog előtt, de bízik benne, hogy hamarosan kap némi felvilágosítást.*
- Semmi baj *nyögi Lorew az újabb bocsánatkérésekre* Sejtettem, hogy nem látod át. És nem értem, miért baj az, ha mindenki jól jár? Mármint szerintem ha a másik feled elfogadná az ajánlatomat, akkor nem tudnál megnevezni senkit, aki rosszul jár. Akit ez hátrányosan érint. Az pedig, hogy csak azért nem tetszik ez a lehetőség, mert végre a másik éned is kap egy kis teret... Vagy inkább feláldoznál tucatnyi ártatlan embert? *tényleg nem érti, hogy mit akar Syss elérni, hiszen persze, mondja azt Lorewnek, hogy menjen el, és ne próbáljon meg alkudni a gonoszabbik énjével, ekkor persze néhány morcos órát okozott a másik felének, de eztán ismét ártatlan emberek fognak meghalni. Akik helyében ott lehetne Lorew is, ki tudja meddig. Tényleg ennyire nem gondolja át a tündér, hogy mit mond, vagy mit tesz? Nem olyannak tűnik pedig, akit csak a vak gyűlölet hajt, hogy minél inkább kiszúrjon másik felével, és ahol lehet, a legapróbb dologban is keresztbe tegyen neki. A kérdés megerősíti hitében, miszerint Syss nem nagyon figyel rá. Nem baj, a nap nem kelt még fel, addig mást nagyon úgyse csinálhatnak, mint beszélgetnek, akkor hát minek is figyelni, el lehet mondani mindent háromszor.*
- Mint mondtam, ezen nem lehet segíteni. Belőletek soha nem lesz egy, ezt garantálhatom. Ha valahogyan mégis sikerülne összeolvasztani a két lelket (akár valami démoni mágia útján), egy őrült maradna kettőtök helyett. Valaki, aki képtelen szembenézni azzal, hogy mennyi lénynek ártott a múltban, és ezzel együtt a valóságot sem bírja. Ki tudja, talán bezárkóznál egy házba, és soha többé nm dugnád ki az orrod, ott ülnél, és ismételgetnéd, hogy ez mind meg sem történt, amíg csak az éhség vagy a szomjúság nem végez veled. Esetleg a legyengült testeddel valami betegség. A másik, az egyik személyiséget kiölni, nos... nem vagyok híve a dolognak, de démoni mágiákkal biztosan megoldható, viszont arra felkészülnék a helyedben, hogy nem te leszel kettőtök közül, aki marad. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy miért nem. Ebben szintén nem segítek, mert noha jobban kedvelem a másik feledet, attól még cseppet sem szükséges, hogy te meghalj, ezt is szeretném elkerülni. Én az elfogadást tudom javasolni. Ha megbékélnél a helyzettel, egyszerűbb lenne, főleg most. Reménykednék a helyedben, hogy a másik éned elfogadja az ajánlatomat, az talán még könnyebbé tenni a dolgodat *nem akarja ő fényezni magát, hiszen tényleg nem Syss iránti szívjóságból tette az ajánlatot, de ettől függetlenül ha a tündér kicsit hajlandó lenne tovább látni az orránál, akkor észrevehetné, hogy talán nem a semmiért beszél a szerzetes.*