//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Elkomolyodva néz Morfiusz mélybarna szemeibe, halkan sóhajt, majd lassan bólint. Néma ígéret ez, hogy nem adja ki őt.
Nem tudja persze, rajta kívül ki mindenki ismeri a férfit, nem olyan naiv, hogy azt higgye, ő az egyetlen, de az apró kis jelek lassan-lassan kezdenek egységbe rendeződni, ahogy lelki szemei előtt látja, egyre komplexebb a minta.*
~Miért rejtőzködsz? Ki vagy te, Morf?~
*A kérdést persze nem mondja ki, ezt soha, legalábbis most úgy érzi soha nem fogja megkérdezni. Hiszen annyi válasz adható rá, és mind igaz. Ugyanennyi hazug válasz is adható. Mert ki is valójában a férfi? Zsandár, vagy gazfickó? Bármelyik is, ő az, aki képes volt egy forró csók után utánanézni, miért is vonyítanak a kutyák, csak hogy a lány megnyugodjon. Ő az, aki nyakig sárosan ért a szállásukra a szőlőhegyről, aki rosszul táncol, de a bálon mégis felkérte.*
~Ő az, aki azt hiszi, a csókokért fizetnie kell.~
*Shyahar tudja, már nem akar meghátrálni, egy csók elől biztosan nem. Ahhoz túlságosan kedveli Morfiuszt, már ha ez a jó szó rá.*
~Fontos nekem, számít, hiányozna, ha eltűnne, fájna, ha baja esne. Megnevettet. Ha mellettem van, biztonságban érzem magam, pedig, igen, valójában nem ismerem és esélyes, hogy valójában alvilági figura. Mégis. Bolond vagyok. És vonzódom hozzá. Ő biztos tudja. Nem létezik, hogy nem.~
*A csók lágy és közben forró, gyengéden adakozó és mohó. Shyahar vére meglódul az ereiben, lélegzete elakad, hogy aztán Morf szájából vegyen újra levegőt, és mikor a férfi végül szabadon engedi az ajkait, bizony hálás, hogy a derekát még fogja, különben félő, hogy összecsuklana, mert a térdeiből hirtelen mintha teljesen kiszaladt volna az erő.
Aztán Morf szavait halva kiszakad belőle a nevetés, mert ez egész valahogy kedves, és mókás, és megható és furfangos, mindaz, amit mond, és arcpirító is, mégis rákérdez.*
– Azt mondod, nekem van a legszebb hátsóm? Hát mégis mikor jutottál erre a következtetésre?
*Karjait Morfiusz nyaka köré fonja, vidáman néz azokba a melegbarna szemekbe.*
~Milyen jó most itt lennem veled.~
*A férfi kérdésére bólint.*
– Benne *felel végül halkan, de érthetően.* Még egy csók neked…
*Érzi, ahogy a férfi közelebb vonja magához, hozzásimul, ujjai tapogatózva, simogatva csusszannak a rövid sötét hajtincsek közé, állát könnyedén emeli feljebb egy ujjnyival.*