Archívum - Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:44:34
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

* A látszat valóban az, hogy feladta a harcot, pedig csak visszavonulót fújt egy kicsit. Szavakat, gondolatokat keres a fejében. Új lehetőségeket, új tervet sző, akár a pók a fák ágai között. Lepörgeti maga előtt a nap történéseit, kezdve attól a pillanattól, amikor meglátta. Az elhangzott szavakat. Hogy változtak benne a dolgok. Hazudna, ha azt mondaná, a lány társasága unalmas. Nem nincs erről szó, s hogy kevésbé érdekelné fura viselkedése miatt? Nem. Hogy Elyne kérdései okára keresi a választ, az egyértelmű volt számára is. De ezekre nincs már miért válaszolnia, meg lehet, hogy következtetéseket vont le, de gyümölcse meg lett neki, hisz a lány már többször utalt rá, s vallotta azt be, hogy álca mögé bújik. S ha olvas a sorok közt, talán a saját kérdésére is megkapta a választ. Igazából nincs is mit felrónia a lánynak, mert ha egy kicsit magába száll, tudja, hogy neki is megvannak a maga kis titkai, s bár ő talán valamivel, közvetlenebb másokkal, de jól meggondolja szavait, mielőtt válaszolna. S sokszor van, hogy mézes-mázos szavai mögött teljesen más bújik meg.*
- Tehát a kérdésed az miből gondoltam azt, hogy nem az vagy akinek mutatod magad?
* Vár pontosítást, mielőtt folytatná a beszélgetést. Jobb tisztázni, hogy akkor valójában mik azok, amik tisztázatlanok maradtak a lányban. *
- S mondd akkor, mit szeretsz csinálni? Mi az, ami örömmel tölt el, a szabadidődben?
* Próbálkozik most más oldalról közelíteni. Könnyed társalgásba kezdeni, amolyan általánosba, melyet akkor folytatnak az ember, mikor ismerkednek. *
- Nem tudom az árakat, sose jártam még ott. De látom te valóban tisztában vagy az ottani mércével. Viszont…
* Ellöki magát a földtől, hogy lendületből álljon talpra, majd övére csúszik keze. *
- De sajnos, addig míg nem kapok ízelítőt, azt sem tudom megmondani, hogy alábecsüllek e.
* Magasodik a lány felé, eltakarva ezzel a napot, s oldani kezdi övét. *


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.26 18:44:55

3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-24 17:58:36
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*Mintha a férfi kezdené feladni a háborút. Érzékelhető rajta. Nem csak szavain testtartásán is. Mindkét lábát felhúzza, s nem néz rá. Mögötte csak könnyedén megvonja a vállait. Nem erőlteti tovább eme vonalat, feltűnően nem érdeklődnek ez iránt.
Olyan, akár egy kaméleon, képes belátni, ha nem akarják azt a társaságot, amit nyújt. Anyja kezei alatt gyorsan sikerült alkalmazkodnia beszélgető partnereihez.*
- Nem érzek semmi erőszaknak.
*Közli, ridegen, s szárazon. Nézi a mosolyt, a hideg tekintetet. Szemeit összeszűkíti, a változás nem marad nyomtalanul benne sem, észreveszi.*
- Egy beszélgetést bonyolítok. Kérdezz felelek. Szerinted hárítok ezzel, eltakarok valamit. Tévedsz. Kérdéseid okára kerestem a választ. Mert a válaszok sose oly egyszerűek, amilyennek tűnnek. *Vélekedik, szinte már közönyös hangon. Ám ha a férfi róla akar hallani, hát legyen. Unalmas beszélgetések kezdőnek újra. Mintha otthon lenne, mi sem változott. Mindenki arra kíváncsi ki ő, mi ő. Kívülről, a múltjáról. Nem rá.*
- De.
*Feleli ismét kurtán. Ajkain egy pillanatra meleg mosoly fut végig. Már kezdi érezi, hogy milyen lehet fivéreivel beszélgetni. Kurtasága, s ridegsége hasonlít szeretett testvéreihez. Órákig tudott fecsegni mellettük, csak hogy egy kis hangot tudjon kisajtolni belőlük. Mély, dörmögő, kellemes hangot.
Az újra bevallásnál csak felemeli egyik szemöldökét ívesen.*
- Épp azt csinálom, amit mondasz. Élvezem az életet.
*S hogy kinek mi az élvezet? Ebben látszódnak, hogy valóban különböznek. A kérdés után behunyja szemeit. Kezeit felemelve hessegeti el, hogy lényegtelen valójában milyen kérdésre nem válaszolt. Nem bolygatják tovább az ügyeket, feladják a játékot. *
- Pontos kép.
*Feleli a valódi elképzelésről. Beleunt már azon beszélgetésekbe, amikor a másik hogyléte, kiléte felől érdeklődnek. Rengeteget olvasott, s eme tudást szívesen megvitatná másokkal. Az élet kérdéseit, dolgait. Ami másoknak jó, de másoknak rossz. Mik okozzák eme különbségeket. Mi mozgatja előre a világot. Tudja, hogy a mágiatanuláshoz nem egyszerű nyelvismeret, s olvasási tudás szükséges. Mégis úgy érzi, hogy a templomon kívül sehol sem találhatja meg e kérdésekre a választ. Mással nem.
Az ajkak érintésére puhán válaszol, de eme érzés nem tart sokáig. Nem tartja magához közel, nem is ellenkezik, amikor elhajolnak felőle. Az érmét kiveszi dekoltázsából, s maga felé emelve szemléli meg.*
- Ennyiért még egy csók sem jár a Pintybe. *Válaszolja végül, szinte már idegenül. Ujjai között forgatja az érmét, ám az egyik váltásnál kicsúsznak ujjai közül, s egyenesen a homlokának csapódik.*

3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-24 17:32:12
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

Megfordul a fejében a kérdés, hogy kis is a valójában az a nő, aki mellette fekszik lusta kölyök módjára. Zavarba ejtő, ahogy ott fekszik s ez némiképp idegenül hat rá. Nem kifejezetten az, hogy egy nő heverészik mellette, hisz erre volt már példa, feküdt mellette számtalan céda, s úri kisasszony, pőrén, lustán, vérlázító pozícióban. Lassan pörögnek a golyók kezében, tiszta fejre van szüksége. Pár perces csend telepszik közéjük, nézi a habokat, s nézi ahogy a szél végig süvít a zöld pázsiton, akár egy vágytól égő szerető ki épp kedvese hátát szántja végig. Mikor a nap elindult nem gondolta volna, hogy pár órával később itt fog ücsörögni, minthogy azt sem, hogy a világ nagy dolgairól fog a nővel beszélgetni. Ha tudná a lány, hogy van némi igazság abban, hogy következtetéseket vont le róla, mikor meglátta, hogy a Pintyből lépet ki, képen röhögné. Hogy nem lesz könnyű eset az már a Piactéren is nyilvánvaló volt. De akik egy kicsi kis kihívást is tartogatnak magukban, az Necra számára mindig is érdekesebb volt. Számára a meglepő az, hogy, ahogyan a nap egyre jobban kúszott fel az égen, úgy kezdte inkább érdekelni a NŐ. Megfejteni? Lehet, hogy azt akarja. *
- Nem akarok én rád erőszakolni semmit. Lehetőséget adok arra, hogy meggyőz.
* Pillant félre s kacsint a lányra. Elmosolyodik, melynek nyomán, arcán nevető ráncok bújnak elő. Ám tekintete sötét, komolya. Másik lábát is felhúzza, s mindkét kezét lefele lógatja térdein. Van valami abban amit Elyne mond, de a lényegi kérdés mellett elsiklanak. Noha természetes, hogy a lány nem szívesen mutatja meg ki is valójában, s még egy szeletet sem hajlandó adni magából. *
- Most is hárítasz s visszatámadsz, közben pedig terelsz. S közben pedig elsiklunk az eredeti téma felett. Hogy mégis miért bújsz a Jégkirálynő álcája mögé? Igazából mindketten ugyanazt mondjuk csak épp más szavakkal. De nem biztos, hogy a ridegség az,amivel új kapcsolatokat foga az ember kialakítani. Nem gondolod, hogy pont az örökös színjáték miatt fogod magad elveszíteni?
* Csak önmagát tudja ismételni újra és újra. S míg a lány nem hajlandó válaszolni, addig csak szélmalomharcot fognak vívni. Játszhatják ezt még órákig, s válaszolhatnak kérdéssel kérdésre, de feltehetően itt fog akkor rájuk esteledni, s nem jutnak egyről a kettőre. *
- Nem képzellek semmilyenek. Igazából azt már nem egyszer bevallottad, hogy nem ilyen vagy. Ehhez nem kell sok képzelőerő. S mi hasznod van ebből a játékból? Persze, azon kívül, hogy megvéded magad. Bár már kezdem azt hinni, hogy pusztán tényleg szórakozásból csinálod, hogy megtud azt, hogy miként reagálnak rád az emberek. Ám ez buta játék.
* Arca egy pillanatra megnyúlik, talán szemében is némi zavarodottság látszik. *
- Pontosan, melyik kérdésedre nem válaszoltam, mely rám irányult volna? Ha volt ilyen, bocsáss meg. Kérdezz bátran.
* Mélyet sóhajt, talán most adta fel az egészet. *
- Igen, jó. Ám valóban játékot csinálsz belőle. Az idegeimen játszol. Kiforgatod a szavakat, s komikába fordítod az egészet. Na látod ezt elhiszem rólad.
* Pillanat a lányra, mikor az időt firtatja kiismerésére. Ajkán újabb mosoly játszik. Váratlan fordulatként viszonozzák a csókot, arra a pár pillanatra átengedi magát az élvezetnek, de nem veszi bátorításnak, így kezei sem indulnak külön felfedező útra. Arcára mosoly ül ki – de nélkülöz minden fajta önhittséget vagy büszkeséget, csak egy mosoly- szeme ám az eddigieknél is sötétebb árnyalatokban pompázik, akár már ijesztően sötétnek. *
- Úgy gondolod? Hát talán győzz meg.
* Kacsint egyet a lányra, majd ha más nem történik, lassan egyenesedik fel, s a korábbiaktól nem eltérve helyezkedik el. *



A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 17:33:13

3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-24 16:11:58
 
>Mocsárszemű Paru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Jó hosszú séta után lyukad ki végül a tisztáson, ahol körbenéz hasznos növények után kutatva. Sajnos úgy tűnik, elég gyakran járnak ide az emberek és egyebek ahhoz, hogy pár haszontalan színes virágon kívül más is megmaradjon leszedetlenül. Mivel a vajákos lány már jócskán elfáradt, leül egy kényelmesnek tűnő, mohával benőtt kőre, vézna lábait kinyújtóztatja és gyászkeretes körmeivel alaposan meg is vakargatja. ~Kénytelen leszek mégis a piacra menni... pedig mennyivel jobb helye lenne azoknak az aranyaknak még egy darabig az én zsebemben... na mindegy, ami kell, az kell.~ gondolja magában, aztán még egy kis pihenés után visszafordítja lépteit a város felé*

3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-24 15:50:47
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*A gondolatra elmereng magába. Elképzeli, ahogy torkához kést szorítanak, s úgy is kiáll érvelése mellett. Dacosan nézne szembe a veszéllyel. Főként azért is, mert sokan esetlennek gondolják női mivoltából, no meg fegyvertelensége miatt. Nem gondolnák, hogy meg tudja magát védeni. S csalatkoznának ebben.*
- Ez az egész csak játék. Talán még arra is ekként reagálnék. Pár érvet érdemes megtartania az embernek. Túl unalmas lenne, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna. Ha valamiben nem értek egyet valakivel, akkor nem értek. Nem bírnám elviselni, ha mások a saját akaratát kényszerítené rám. Azzal elveszne az, aki én vagyok.
*S hogy ki is ő? Gondolhatja Necraas, hiszen eddig egy rideg nőt ismert meg, ki mindent játékosan közelített meg, mindenből szeret vitát kanyarítani. Aki mindig mindent igyekszik megcáfolni. Szemei sarkából figyeli a pörgő golyókat, azok ütemes koccanását hallgatja, mely csengő módjára szúr közéjük háttérzenét.*
- S mégis miként döntsem el, hogy ki alkalmas ahhoz, hogy közel engedjek? Azt mondod, hogy nem minden „utamba akadót” engedjek közel, csak lehetnék nyitottabb. Ez nem ellentmondás? Téged is tarthatlak olyannak, hogy az utamba akadtál. A te logikádat nézve, akkor nem kéne, közel engednélek. Mégis elvárod, hogy nyitottabb legyek. Persze tökéletesen értem, hogy mire próbálnál kilyukadni. De szeretném pár beszélgetés, találkozás után, melyben tapogatózunk, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, eldönteni, hogy szeretném e az adott illetőt közel engedni magamhoz.
*Magyarázza, miután a logikai bukfencet – mely talán teljesen véletlen – a másik elé tárja. Nem fogja feladni ennyitől, ajkai szegletében lévő vibráló mosoly is ezt jelzi a másik felé. Ritkán tud így elcsevegni bárkivel, s ez most jót tesz vitatkozásra éhes lelkének.
A férfi mögött elnézve tekint ő is a folyó irányába. Hallgatja annak halk csobogását, a madarak dalolását, a golyók csengő koppanását. Halk dalt dúdol, mely az otthoni bálokat idézi. Az egyetértésre elmosolyodik. Tudja, hogy ennyi még kevés bármelyikük számára, hogy a beszélgetésüket lezárják. Talán egy csatát megnyert, de nem egy háborút. S ahhoz túl ambiciózus, hogy ne egy háborút akarjon megnyerni.*
- Szóval elképzelhetetlennek tartod, hogy olyan legyek, amilyennek mutatom magam? Akkor mégis milyennek képzelsz el? Félni? *Nevet fel.* - Minden ember fél. Mindenkinek megvannak a saját félelmei. Te talán nem félsz? *Kérdez vissza. A labák oda-vissza pattognak kettejük között.* - Ez nem a félelem, csak megtévesztés. Egy játék. *Hunyorít egy aprót, hogy szavainak igazságot adjon. Továbbra is fekve, húzódik mosolyra szája.*
- Tapasztalatok? Elvesztés, magány, nehézségek. Csak csupa átlagos dolgok. *Legyint kezeivel.*
- És te miért nem válaszolsz a kérdésekre? Mindent amit kérdezek kikerülsz. Kérdésre kérdéssel válaszolsz. Végig rólam beszélünk, felróvod rám, hogy nem engedlek közeledni, de te sem árulsz el magadból semmit, ami miatt megbízhatónak gondolhatnálak.
*Fejti ki véleményét a férfi viselkedésével kapcsolatban. Nem sokat szokott köntörfalazni. Ha van egy véleménye azt egyenesen a másik arcába mondja. Nem utólag, nem a háta mögött. Akkor és most. Cseresznyeszínű ajkaira újra kósza kacér mosoly húzódik.*
- Honnan tudod, hogy nem élvezem? Most is itt ülök egy gyönyörű réten, élvezem a fű bársonyos érintését, a sugárzó napsütést, a víz hidegét. Ez is jó, nem? És épp élvezem. *Kacag fel mondata végén, tudva, tudván, a másik nem erre gondolt, s mégis sikerült úgy alakítania, hogy arra gondoljon.*
- Ha valóban érdekesnek találsz, akkor nem egy nap alatt fogsz kiismerni. Ahhoz sok idő kell. *Válaszolja kurta, fagyos ám kedves hangján.*
- Az embernek több lábon meg kell állnia. *Utal, hogy két helyen is dolgozik egyszerre.* - Nem finnyáskodhatunk a választásokba. Ott kell dolgozni, ahol épp munkát keresnek.
*Vonja meg hetykén vállait, fekve. Csak egy pislogás erejéig csukja le szemeit. Érzékeli, hogy Necraas elmozdul helyéről, hogy egyenesen fölé magasodik. A válla fölött átragyogó nap eltakarja arcának vonásait, még így közelről is. Hunyorítva les rá, homlokán apró ráncok képződnek. A férfi ajkai az övét érintik. Oly hirtelen éri e tett, hogy nem tudja miként is reagáljon rá. Amíg őzikebarna szemeibe kihívó fény nem villan. A számításokkal ellentétbe viszonozza a csókot, még ha kevés ideig is. Aljas mosoly kíséretében szemléli meg az érme útját.*
- Talán alábecsülöd a tudásomat. *Búgja, hiszen úgyis közel vannak egymáshoz. A labdát feldobta, de nem árulja el egy porcikával sem, hogy mire készül valójában.*

3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:27:23
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

* Felkacag, kezd a helyzet komikussá válni. Mint valami verseny, az akaratok versenye. Melyikük az, aki hamarabb adja fel, hogy saját igazát bizonyítsa. De valóban igaz lehet túl makacsak ahhoz, hogy bármelyikük is feladja a próbálkozást, bevetve különböző harcmodort, s praktikát, hogy ha csak egy pillanatra is, de kiüssék egymást a nyeregből. És az akarva, akaratlanul is mosolyt csal az arcára, már-már gyermeki csillogást szemeibe. *
- Kezdem úgy érezni, hogy már akkor is kötnéd az ebet a karóhoz, ha tőrt tartanék a torkodhoz. Nem akarsz a szavak mögé látni és kerülöd a választ.
* Semmi dorgáló nincs abban, ahogy beszél, sőt szája szegletében még mosoly is bujkál. Ujjai között megállíthatatlanul pörögnek, a golyók néha koccannak csak össze. *
- Valóban vannak azok a helyzetek, mikor meg kell gondolni azt, hogy kit engedsz közel magadhoz. De azt hiszem, nem teljesen egyről beszélünk. Nem azt állítottam eddig, hogy minden utadba akadó embert avasd be a legféltettebb titkaidba. Csak azt hogy, lehetnél nyitottabb a feléd közeledőkhöz, kicsit lazább. Ha minden embert elutasítasz magadtól, akkor előbb utóbb senki nem fog hozzád közeledni. Ha mindenkibe a rosszat látod, rád telepszik egy olyan kisugárzás, mely megrémíti az embereket. A megközelíthetetlen érdekes, de egy idő után unalmassá válik. A kapcsolatok úgy mélyülnek el, ahogy a folyó mélyíti medrét. Csermelyként indul, majd szélesedik és mélyül, ahogy az idő múlik. Gördít akadályokat útja során elé a természet, s mégis túléli. Csak egy apró lépés.
* Monológja közben, lassan átvándorol tekintete a folyóra a lányról. Hogy ez a hatás kedvéért, vagy valóban gondolataiban merül el, megfejthetetlen. *
- Ezzel részben egyet kell, hogy értsek. Valóban vannak olyanok, akik nem mernek kockáztatni.
* Adja meg magát, ebben. Lenne talán néhány halovány érve az ellentétére, de azok olyan gyenge lábakon állnának, hogy hamar lerombolná a lány. Így akár egy halovány strigulát fel is jegyezhet Elyne magának. *
- Őszintén? Igen. Lehet, hogy nem is tudod, de néha saját magad árulod el. Pont az előbb említetted, hogy nem vagy ilyen. Mitől félsz? Aki így gondolkodik, így érvel, az fél valamitől, menekül valami elől. Általában az ember tapasztaltból beszél. Neked milyen tapasztalatid vannak?
* Kérdése őszinte érdeklődést sugároz, bár kevés esélyt lát arra, hogy választ is kap rá. Az lepergett időt tekintve inkább számít valami firtató kérdésre, semmitmondó válaszra, de legalábbis olyanra mely kikerüli a válaszadást. Beletörődik abba is, hisz abban valóban igaza van a lánynak, hogy néhány óra nem elég ilyen titok felfedéséhez, s ezt ő maga is bevallotta. De miért ne tehetne egy gesztus felé, hogy hagyja győzedelmeskedni. Mégis küzdjön meg érte. De meg lehet ő pont, azzal fog érvelni, hogy nem ismeri. Ezt majd még eldönti. Nem szent, de ezt nem is állította magáról soha. Nyerni, meg mindenki szeret, ha már a kártyában nincs szerencséje. *
- Nem érdekel a jó, mert az úgy van jól. De kijavítanád a rosszat, mert az ki kell. Nem érzed azt, hogy egy kicsit saját magaddal állsz szemben? Bort iszol s vizet prédikálsz. Hogy hiheted azt, hogy jóvá teszed a rosszat, ha nem élvezed a jót?
* Megfordul fejében, hogy az nem a megfelelő szavakat használja. Az „ élvezed” túl érzékenyen hat a lányra, ebbe ma már sokszor belefutott, de ha már ismét kicsúszott a száján, nem tehet ellene semmit. Az újabb beismerésre csak elmosolyodik, de inkább a visszavágást megtartja most magának, valami azt súgja neki, elő tudja húzni még ezt a kártyát, ha arra lesz szükség, úgyis megint ugyan odalyukadnának ki, hogy messzemenő következtetéseket von le a lányról. És ezt a kört már lefutották. *
- És ha nem akarlak félre ismerni? Mi van akkor, ha valóban érdekesnek talállak?
* Ragadja meg inkább ezt a fonalat, elengedve füle mellett a kérdést. Felvonja szemöldökét, fürkészi a lány arcvonásait, reakcióját. *
- Gazdag csemeték tanítója, aki éjszakánként másodállásban egy bordélyban dolgozik. Érdekes párosítás.
* Nem tehet, róla előbújik belőle a kis ördög. Érzi, hogy fájni fog neki, amit kapni fog, de talán megéri. Csak remélni tudja, hogy a lány eléggé el van foglalva az érvek gyártásával s gondolataiba merül. Mellesleg fekszik is, így még ez az előnye is megvan. Ellöki magát a földtől, s Elyne felé kerekedik, s még mielőtt az feleszmélhetne, hogy átlépték az intim zónáját, ajkát a lányéra tapasztja. Viszonzásra nem számít, így míg a lány lehetőleg felocsúdik, egy arany érmét varázsol elő a fürtök közül. Színpadiasan arra is csókot lehet. *
- Remélem, nem vagy túl drága Pinty, s ez fedezi.
* Kacsint, s az érmét a lány domborulatinak völgyébe helyezi. Ha marad még ideje, mielőtt a lány teljesen észhez tér, akkor elhúzódik, s visszahelyezkedik az előbbi pozícióba. *


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.24 14:28:19

3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-23 22:12:14
 
>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

* Mivel a fogadóból szinte egyből kidobták (mivel elég nehéz úgy piát rendelni, hogy nincs pénze az embernek), így visszajut a Holdudvarra, ahonnan (mivel kezdi unni ezt a helyet) az erdőn át a tisztásra jut végül.
Nem tervez itt sok mindent, csak legalább egy kicsit eltávolodhat a várostól, még ha az ilyenkor az éjszaka közepén nem is olyan forgalmas és zavaró, mint napközben.
Csak megy és megy, végül leguggol a tisztás közepén és körbetekint az őt körülvevő fákon.
~ Most kéne valami stílusos mondat. De semmi nem jut eszembe. ~ Eltöpreng, majd gondol egyet és elég hangosan ahhoz, hogy a közelben lévő madarak elröpüljenek, de nem eléggé ahhoz, hogy... Mondjuk, hogy Wegtorenben meghallják. Szóval elég hangosan, de semmi indítékkal. Csak úgy, csak magának. *
- Mikor lesz már reggel?!

3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-23 21:17:22
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*Kérdésre csak kérdéssel felel a másik. Ha Necraas így játszik, hát nem rest felvenni a kesztyűt. Halovány, némi aljassággal teli félmosolyt villant a másik felé.*
- S miért osztanám meg mással az örömöm? Az emberek alapjáraton önző lények. Miért mutassam meg másoknak az érzéseimet, érzelmeimet? Hogy felhasználják ellenem? Hogy megtalálják gyenge pontom? *Kacag fel újra.* - Oh, nem. Nem jelenti, hogy ilyen is vagyok, de nem is kell megismernie mindenkinek a valódi énemet. Az az ember, akit, mindenkit túl közel enged magához, a vesztébe rohan.
*Még ha nem is így gondolja, hiszen csak elméleti síkon beszélgetnek, kiindulási alapnak jó. Az egyik csatát döntetlenre nyerték, és ímhol egy másik. Egy másik, melyet immár nem kíván elveszíteni. Az, hogy miért viselkedik így, csak ő tudhatja, meg legfeljebb a hozzá legközelebb álló testvére Lyara. A gúnyra fel sem veszi a hangot. Északon az elkényeztetett csemeték idegenkedtek tőle. Ridegsége, s alabástrom viszonya másokhoz elidegenített sok embert. Ha szóba is elegyedtek vele a második mondat után más partnert kerestek. Megszokta már ezt a hangnemet vele szemben, noha egykor a Légiós katonák a nyomába járta, s jaj volt annak, aki nem tisztelte őket.*
- Nem nézem le őket, de nem tudom azonosulni nekik. A legtöbb ember megelégszik azzal, amilyen van. Nem akar se többet sem keveset. Beletörődik a ráerőltetett szerepre.
*S immár egy újabb mosolyt csal a férfi az arcára.
~Ha tudná… ~
Gondolja. Nem követi a hagyományokat, hiszen csak a fiúknak lehetett szabad elmenniük. Megszökésük után, ki tudja, hogy Atyja hány katonát küldött nyomukba. S ők is mikor adták fel a keresést. Ha anyján múlik, ő is ilyen szerepre kárhoztatott volna. Annyi különbséggel, hogy a „szeretett” férfihoz mehetett volna hozzá.
~Mintha lenne olyan.~
Morfondírozik magában továbbra is.*
- Valóban, semmiben sem. *Válaszolja neki, némi élccel a hangjában. Nem tudhatja, hogy miért van itt, s ő sem mondja ezt el. Ezt pedig végképp nem róhatja fel a másiknak.*
- Meglehet, gúnnyal az arcomon születtem nem? Hogy Én ilyen vagyok valójában. Ez olyan elképzelhetetlen? *Kérdez vissza, élcelődve, pimaszul.
A labdák oda visszapattognak, nem hagyja egyikük sem, hogy leessen. Utána vetődnek minden egyes alkalommal, kétségbeesve, néha. Ez csak játék. Játék számukra, melyet egyre jobban kezd élvezni.*
- Látom, csak épp kevésbé érdekel. *Hangzik az egyszerű válasz.* - A rosszat vizsgálom, hisz a rosszat ki kell javítani, nem? Ami jó, azon miért változtassunk? No de ami rossz? S a világban sok a rossz. *Gondolkozik, némileg hangosan kifejtve saját véleményét.*
- Miért ne gondolnám, hogy jól érzem magam? Mert nem látsz be álarcom mögé? *Húzza el száját pajkosan.*
- Van az embernek nem maradnak érzelmei, s túl tudja élni rothadandó világunkat. Sokan így védekeznek ez ellen. S miért lenne ez olyan nagy baj? A kérdés csak az, hogy tényleg annyira szükségünk van, hogy pár ember megkérdezze, hogy miként vagyunk? Nem érdekelnek olyan emberek érdeklődése, kik számomra idegenek. *Szólal meg ridegul újra, melyet nem rossznak szán. Csak épp máshogy gondolkozik.
Továbbra is a fűbe feküdve les fel a mellette ülő alakra. A nap aranykoronaként ragyog a feje mögött, végképp eltakarva arcát. Nem látva annak gesztusait, vonásait, sem csodálkozását. A kérdésre csak újra felkacag, de hogy min? Nem mondja meg. Nem is felel.*
- Félreismersz.
*Válaszolja végül. A végső kérdés pedig hidegzuhanyként éri. Egy pillanat erejéig a döbbenet ül ki arcára, majd pedig az eddigieknél is hangosabban felnevet.*
- Valamiből talpon kell maradnom még kilenc évig, nem? *Kacarássza. Hogy valóban így gondolja-e? Hogy egy Pinty lenne ő is?*

3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-23 19:48:02
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

* Sok apró szemet kellett összefonniuk, hogy végül vékonyka láncot alkotva eljussanak arra pontba, hogy belássák, egy dologról beszélnek, csak más szemszögből látják a dolgot. Ha ez amolyan csata volt úgy ezt senki nem nyerte, csendes visszavonulót fújtak mindketten. De jön egy újabb, melyben ismét a tűz és víz csap össze. A gúnyos mosolyra, gúnyos mosoly a válasz. Ahogy a kérdésre is kérdéssel válaszol. Talán azért, hogy tükröt mutasson a lánynak vagy csak azért mert pont erre számított. *
- Miért jó az, ha csak magadnak mutatod meg a valós éned? Az hogy gúnyos mosolyoddal, ridegséget és közönyösséget üzensz a körülötted lévők felé, az nem jelenti azt, hogy ilyen is lennél valójában.
* Hangosan kacag fel, enyhén kihalható belőle a gúny vagy legalábbis valami, ami messze áll a kedvestől.*
- Érdekes az amit mondasz. Lenézed ezeket a nőket, hozzá teszem valóban unalmas lehet nekik is nekik, azért mert hagyományt követnek. Mondd, te nem ugyanezt teszed? S gondolom, ha vannak fivéreid, nővéreid ők is ugyanígy tettek. S miért? Azért mert ez a hagyomány, azért mert ezt várják el tőled, mert ez így helyes, mert bizonyítani akarsz. Nagy vonalakban semmivel sem különbözöl tőlük. S gondolom te is e szerint fogod nevelni a saját gyerekeidet. Mire alapozom? Ez egy jó kérdés.
* Száját félre húzza és ciceg egyet, hófehér fogai egy pillanatra felvillannak, szeme körül apró redőkbe gyűlik össze a bőr. Mutató ujját felemeli, hogy párszor megrázza a levegőben. *
- Íííí… hát tudod, ez alatt a pár óra alatt talán egyszer sem láttalak gúny nélkül mosolyogni. Vagy, hogy az orrod ne ráncosodott volna össze.
* Valóban, mintha háborúzna, legalábbis támadásait, melyek szerint helytállóak, újabb replikázással verik vissza. Mosolyra húzza a száját, mikor sikerül a lányba akasztani a szót. Kedves mosoly ez, hisz maga az arc is oly bájos, annak ellenére, hogy mögötte egy tiszta, metsző lélek lakozik, kinek minden szava olyan fagyos, mint az északi süvítő szele. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy a lány szavai mégis mennyire valósak. Így gondolja-e vagy csak éppen ironizálni próbál. *
- A gesztusnak bizonyosan. Ha így van, akkor magad is bevallottad, hogy keveset látsz abból, ami körülötted folyik. Legalábbis csak a rosszat vizsgálod éles szemmel. Örülök, ha valóban így gondolod.
* Utal utolsó mondatával, arra, hogy a lány napja eddig kellemesen alakul*
- Tudod, ezzel egyet kell, hogy értsek ocsmány egy világban élünk, sok olyan dolog vesz körül minket, melyből az elmúlás szaga árad, s lassan mérgezi meg a lelket s az elmét. Ezért is hoztam fel semmiségnek tűnő példákat. De mibe másba is kapaszkodhatna az ember, ha nem akar teljesen elveszni s csak egy kicsi kis jót meg akar őrizni magából. De ha kizárunk mindent, akkor csak azt vesszük észre, hogy egyedül maradtunk, s senki meg nem kérdezi tőlünk „ Hogy vagy? „.
* Szavait nem is hallhatja a lány, mivel önfeledt kacajával belé fojtotta a szót. Míg a lánynak nevetése őszinte, addig Necra arcán a döbbenet. A lány nem láthatja, de enyhén még szája is tátva marad a látványtól. Eddig is gyönyörűnek látta az északi szépséget, de most szinte lélegzet elállítónak. Ha eddig kacaját kopogó gyöngyszemekhez hasonlította, akkor most a legtisztább gyémántkövek. A szikrázó napsugarak arany aurába öltöztetik a lány törékeny alakját, s úgy érzi a hőmérséklet is felszökött. Lágy mosoly ül ki arcára, mely el is tűnik abban a pillanatban, ahogy Elyne felül, tekintetét is elkapja, s a fodrozódó hullámokat nézi. Önkéntelenül nyúl zsebébe és veszi elő, újra a két golyóbist, hogy ujjai közt forgatva, bólintson a kurta válaszra. Pár perces csend után szólal meg újra, noha a lányra még mindig nem néz, arca is kissé komor. *
- Ugye, nem is volt olyan nehéz? Nevetni.
* Halványan mosolyodik el, de még mindig a habokat figyeli, mintha megfejteni próbálná őket. *
- S mit keres egy magad fajta lány egy bordélyban?
* Néz ekkor újra a barna szemekbe, sötétjében az ismerős csillogás, ajkán halovány mosoly bujkál.*


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 19:48:45

3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-23 17:52:16
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*Egyértelmű, hogy a két fiatal elbeszélnek egymás mellett. Még ha nem is, talán ebben a kérdésben mindketten oly makacsak, hogy nem engednek a saját nézeteiből. Ami meglepi az északi szépséget. Maga elé bámulva nézi a tisztás szabályos kör alakját. Eddig mindig is úgy gondolta, hogy képes elfogadni mások gondolatait, látásmódját, s emellett az övé megélhet. S lám, mindketten érvelnek sajátjai mellett, s még ha a másiknak igazat is adnának, már nem fogják.*
- Értem, hogy mit szeretnél mondani. *Mosolyog rá végül fagyos szépségűen.* - De ebben véleményeink olyanok, mint a tűz és a víz, úgy vélem. *Szól továbbra is kimért kedves hangon.
Mikor újra az ő érzései kerülnek terítékre, arcán megjelenik egy újabb gúnyos mosoly. A kérdések tömkelege hallatán csak megcsóválja fejét.*
- Magam felé, vagy a mutatott népek felé őszinte e a mosolyom? Mert nem mindegy. Ha magamba vagyok, meglehet, hogy máshogy viszonyulok az élet kérdéseihez, mint társaságban. Szerinted nem élvezem az életemet. Megkérdezhetem, hogy mégis mire alapozod ezt? A legtöbb fiatal lánynak, kik jó családi háttérrel rendelkeznek nem adatok meg semmi az életükben, csak hogy otthon ülnek, a négy fal között, hímeznek, vezetik a háztartást, utasítgatnak, s halálra unják az életüket. Nem hinném, hogy az ilyesfajta viselkedést neked kéne bemutatnom. Én, szakítva ezzel a hagyománnyal elindultam, hogy megálljak a saját lábamon, hogy ne kelljen a testvéreimre, családomra, esetleg egy a családom által választott férjre támaszkodnom. Ezért kérdezem újra. Miért is gondolod, hogy nem élvezem az életet, s elrepül mellettem?
*Szegezi a kérdést a férfi felé. Mondatai Necraasnak igazak. Ahogy az övéi is. De túl kevés ideje ülnek egymás mellett, hogy bármi bizonyosat is állítsanak a másikról. No de persze ott vannak azok a bizonyos előítéletek. Az újabb feltételezésre, már veszi is a levegőt, hogy közbevágjon, de nem hagyják. Erre szép ívű szemöldökét a magasba emeli. Kíváncsisággal hallgatja, s közben szemléli azt a férfit, aki megakasztotta szavát. Oly ritka alkalom ez.*
- Szemlátomást értékbíró képességeink eltérnek egymástól. Te, gondolom az én helyembe, már örülnél egy szál rózsának. Én csak növényt látok, melyet nekem adnak. Számomra ez semmilyen értékkel nem bír. A tárgyak, ingóságok nekem semmit sem jelentenek. Azt mondod, hogy nem szeretnék eltölteni egy kellemes napot. Nyugodtan mondhatom, hogy az én napom kellemesen telik. * Mosolyog a férfira.*
- De a kérdésedre a válasz. A legtöbb ilyen ember elzárkózik a világ elől, egy maga által kreált világban él. A legtöbbjük így próbál elmenekülni a valóság adta keserűségtől. Valahol meg lehet érteni őket. Rothadandó egy világba élünk, alig vannak benne szépségek. Háborúk, csatározások, de ezek már jó ideje lanyhulóban vannak. Mellettük ott van a szegénység, éhínség, járványok. Nem mellesleg rengetegen vannak, akik érzelmi okokból zárkóznak fel. Az ilyen emberekről nem gondolom sem jót sem rosszat. Egészen addig, amíg meg nem ismerem őket, mert nem lehet tudni, hogy mi miatt is vannak egy teknőspáncél mögött.
*Bár szavai meglehet nem kielégítőek a férfi számára, azok attól még igazak. Vagy legalább is valósnak gondolja.
A feltételezésre, hogy kisbabákkal játszott volna, most jóízűen felnevet. Nevettében hátradől a selymes fűbe, s elmerül gondolataiba. S már nem is hallja a férfi többi szavait. Visszaemlékezik nem is olyan egyszerű gyerekkorára. Halovány, meleg mosoly kúszik ajkaira. De ez rögtön el is múlik, ahogy meghallja a felcsattanó hangot, bár nem hallotta, hogy mire is szólnak ezek.*
- Egy éve.
*Feleli végül kurtán.*


A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.23 18:33:13, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.

3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-23 12:41:10
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

- Valaki mer nagyot álmodni. Valaki csak sodródik az árral s abból kihozni a legtöbbet, amit adott neki az élet. Valakinek kevesebb adatott meg, s kevesebb lehetőség. Hiába vannak vágyai, ha nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy közelebb kerüljön hozzá. S nem hiszem, hogy ez bárki homlokára fel lehetne írni.
* Kezdi ő is úgy érezni, hogy valahogy elcsúsznak egymáson a kimondott dolgok, ahogy a hegyek kövei, ha egy kicsit is megremeg a föld. Esze ágában is vitába bonyolódni a lánnyal, mindenkinek meg van a saját személete, s ez nem jelent számára gondot, el tudja fogadni. Bár mindig is érdekelte, hogy mi van mögötte, megvizsgálni minden lehetőséget. Bólint, hogy érti, miről beszél a Elyne. S ha nem akarja tovább fűzni a dolog, esetleg terhes számára téma, úgy nem ő belenyugszik. Nincs kedve elrontani az amúgy szépen induló napot. Többet nem is kívánhatna egy átmulatott éjszaka után, mint egy gyönyörű nő társaságát. *
- Részben. Őszinte-e a mosolyod magad felé. S ha nem azok, nem vagy-e elég merev ahhoz, hogy valóban élvezd az életet? Nem gondolod-e úgy, hogy azok, akik csak álarcot húznak, hagyják elrepülni maguk mellett az időt? Akik nem veszik észre, mennyi minden van körülöttük, mely mosolyt csalhatna az arcukra. Persze, mondhatod, hogy mindenkinek más ad örömöt s más a szép.
* A lábán pihenő kézfejével tesz néhány csukó mozdulatot, s egy pillanatra az égre is emeli tekintetét, amolyan kifigurázásképpen. *
- De beszéljünk általánosságban. Példának okáért, már nem egyszer utaltál a tényre, hogy alig pár órája ismersz. Valóban, ezt kár is lenne tagadni, mégis úgy érzem mereven elzárkózol az elől, hogy talán együtt töltsünk egy kellemes délutánt. És ss… hagyj fejezem be.
* Emeli fel mutatóujját, mielőtt a lány tűzokádó sárkányként vetné rá magát, s visszavágna. *
- S ezt mind anélkül, hogy a fejemhez vágnád, hogy a szoknyád akarnám feljebb hajtani. Noha, hazudnék, ha azt mondanám, ellenkeznék a lehetőségre. Nem a kezedet akarom megkérni. Miért ne örülhetnél egy szál rózsának, még ha azt egy vadidegen is adja, s nem mögé képzelni olyat, ami nincs is. Vagy csak örülni egy mosolynak, melyet az utcán küld feléd a öreg kofa, anélkül, hogy azt hinnéd csak az áruját akarja eladni neked. Mind olyan dolog, mely megmelengeti az ember szívét, egy nehéz, nyomasztó nap után. Annyi dolog van mely mellett elszalad az ember, s észre sem veszi. S még mielőtt teljesen magadra vennéd, újra hangsúlyozzon általánosságba beszélek. S akkor a kérdés ugyanaz, mint az előbb, mit gondolsz azokról, akik egy teknőspáncél mögé bújva, egy általuk kreált vagy egy tanult világba zárkóznak el?
* Fejét kissé félre billentve, fúrja sötét szemeit a lányéba, szemöldöke enyhén formáz kérdőjelet. Ajkát kelletlenül húzza el, a lány reakciójára, amit az egyre lassuló és leereszkedő virágmagok váltanak ki belőle. *
- Ácsi! Nem ezt mondtam. Egy szóval sem mondtam azt, hogy ne neveljük a gyereket. Persze engem is érdekelt a fémesen csillanó kard, a csatákról, hősökről szóló mesék, a sárkányok és egyéb szörnyek. Én is játszottam legyőzhetetlen lovagot, én is álmodtam, hogy nemes kisasszonyokat mentek meg. Forgattam fakardot, s legyőztem a sárkányt. Ahogy hiszem, hogy te is játszottál babákkal, s vártad a lovagod, hogy kimentsen a gonosz karmai közül. S nem élek álomvilágban, kegyetlen az élet, s megértünk már sok száz csatát, néha értelmetlenül gyilkoltuk egymást. S nem mondom, hogy fiainknak ne tanítsuk kardforgatásra. Csak azt nem gondolom, hogy a megfelelő életkorban kerülnek be egy ilyen iskolába. Felkészítheted a legrosszabbra, de nem hiszem, hogy biztosan tudja még, hogy azt akarja. Akarja, mert az atya is azt szeretné, s szeretne neki kedvében járni, mert úgy hiszi az a helyes. De mint te is mondtad, egy zsoldos élete arról szól, hogy kövesse ura parancsát, gyilkoljon meg nőt s gyereket, ha az úgy kívánja. Legyen érzelemmentes, mert az a dolga. Néha több érzelem van egy döglött kutyában. Hogy választhatna célt magának, ha kiülik belőle a szabad akaratot? Nem marad más célja, minthogy a legjobb legyen. Biztos, hogy ezzel akarja jobbá tenni a világot?
* Csattan fel, majd válik hangja újra nyugodttá szinte monotonná. *
- Azt mondod, tíz évig kell távol lenned otthonodtól, hogy bizonyítsd képes vagy az önálló életre. Mikor jöttél el otthonról?
* Egyértelműsíti kérdését. *


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.23 12:42:01

3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-22 18:20:32
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

- Számomra úgy tűnik, hogy célok nélkül az emberek veszettek. Egy-egy célok hajtják előre az embert, hogy véghez akar valamit vinni az életben. Ezért küzd, ezért él. Valakinek az a célja, hogy jól fizetett zsoldos legyen, van aki kereskedőként akarja elérni a boldogságát, van aki csak mágus szeretne lenni, hogy ezáltal tegye jobbá a világot.
*Javítja ki magát, mert úgy tűnik, hogy teljesen elbeszélnek egymás mellett. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, ahogy az idegen elkezd magyarázkodni. Szavai jogosak.*
- A kérdés nem az, hogy feléd őszinték e a nevetéseim, mások felé, vagy a szeretteim felé? Esetleg azok felé, akiket jobban ismerek, vagy legalább több ideje, mint egy reggel. *Feleli mosolyogva.* - Ha engem kérdezel egy egész élet kevés, hogy egy másik embert megismerj.
*S mily igaz. Ott van nővére. Vele együtt nőtt fel, mégis alig ismeri, de húgán már ki tud igazodni, akkor is, ha okoz számára meglepetéseket. Mint például az elhagyásuk. Úgy akarták, hogy együtt indulnak el, s mégis a Karavánpihenőbe elváltak útjaik. Szomorúság költözik szemeibe, de egy pislogással később már nyoma sincs a dolognak. *
- Megbántani? Oh, ahhoz ez kevés. *Jelenik meg hideg mosoly az arcán. Ebben most nem is hazudik, hiszen neki több kell ahhoz, hogy megsértődjön. Nem egy másik ember hamisan kialakított véleményén fog járni az agya. Mindenki azt gondol róla, mi szíve joga. Őt aztán nem érdekli.
Hallgatja a férfi szavait, lesi annak mozdulatát. A kósza pitypang, melynek törékeny fehér szirmait az arca fel fújja. Szemeit becsukja, egyik kezét felemelve, kisöpri arcából a kósza szirmokat. Mosolya hideg és metsző mégis valahogy az embert képessé teszi, hogy a másikra figyeljen.*
- Az alapján, amit mondasz, akkor ne is neveljük a gyereket, nem? Hiszen majd eldönti a gyerek, hogy milyen sorsot akar. A tábor egy nevelés. Ki oda adja be fiát, tudja, hogy mit vállal. Sokszor maguk a fiúk is tudják. Végig lehet élni, s elmenni onnan. Nevelése után mindenki a saját sorsának a kovácsa. Ha egy Fekete Légiós nem akar a Légióban szolgálni, elmehet. Élheti életét. De az apjuk nem véletlenül adják be oda a gyermekeiket. Nem véletlenül vannak meg a társadalmi rangok. Lehet, hogy én fogalmaztam Ismét érthetetlenül. *Feleli, az ismét szót erősen megnyomva.*
- Nem értem. *Feleli a férfi utolsó kérdésére.*

3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-22 16:05:02
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

- Úgy gondolod, hogy félreértelek, pedig nem. Összefoglaltad egy zsoldos életét, s mégis azt kérded van e célom az életben. Mint mondtam nem találtam meg még a célt az életemben. S így valóban, másom nincs, mint hogy azt tegyem, amit mondanak, vagy amit éppen kedvem tartja. Az ablakodból láthattad az életüket. S valahol mégis úgy érzem, ez számodra nem tetsző dolog, hogy cél nélkül tengetem az életem.
* Végül csak felül, egyik lábát felhúzza, azon pihenteti meg karját, míg a másik nyújtva marad, tenyerével pedig a selymes pázsittal fedett földön támaszkodik meg. Mély levegőt vesz, beszívja a körülöttük lévő fák s virágok illatát. Majd lassan fúja ki. *
- Valóban nem ismerlek, s meg lehet, hogy messzemenő következtetéseket vonok le. Szerinted. De csupán kérdés volt. Nem állítottam, hogy nem lett volna olyan alkalom, hogy kacajod nem töltötte volna be a báltermek boltíves falait vagy a birtok napraforgós földjeit. Csak mennyire maradtak ezek őszinték, ahogy múltak az évek?
* Halvány mosoly fut végig arcán, ahogy a lány durcás arcát fürkészi. S ahogy felhangzik az újabb kacaj. *
- Ne haragudj, ha megbántottalak.
* Bocsánat kérése őszinte, nincs benne semmi színjátéka. *
- De volt szerencsém látni s élni nemes sarjak között, pökhendi, álszent, páváskodó kisasszonyok között. S ismerem a szigort, az érzést mikor meg akarsz felelni valakinek, valaminek. De van, az a pont mikor már érzed, hogy ez szétszakít belülről. Csak nem mindegy, hogy mikor jön el ez a pillanat.
* Letép egy közeli pitypangot, melynek virága elérte élete legjavát s sárga szirmai már holt fehérré váltak. *
- Időben mikor még nem késő s kicsit szabad lehetsz vagy már mikor elszállt feledted az idő.
* Emeli ajkához a virágot, lágyan fújja Elyne arcába az apró magokat. Reméli, hogy mosolyt csal a lány arcára, s kicsit megenyhül irányába, s nem pofon lesz az osztályrésze. *
- A harc érzelemmentessé tesz, s szívtelenné. De más, ha nincs más választásod, s magadtól jössz rá arra, hogy így védheted magad. S más, ha ezt direkt ölik ki belőled. Más mikor egy gyereket az atya erre neveltet s hisz nyolc évesen mit sem tudja az a szerencsétlen, hogy ő is ezt akarja-e. Döntenek az élete felett. Hát, hogy válaszon magának jövőt?
* Néz kíváncsian a lányra, utalva a nem rég elhangzott mondatára, miképpen mindenki a saját jövőjét kovácsolja. Gyanítja, hogy kötni fogja az ebet a karóhoz, hisz sejtése szerint ezt látta, számára ez az elfogadott. S ezt nem is róhatja fel neki. *
- Mindenesetre érdekes. Bár biztos megvan a haszna.
* többet nem fűz hozzá, nem akarja, hogy itt a végén tényleg hallá változtassák. *
- Nem, a tízből hányadik évedet taposod.


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.22 16:05:34

3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-22 15:11:27
 
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*Haloványan mosolyodik csak el a férfi szavain. Fejét a napfény felé fordítja, füröszti arcát. Kellemes számára a meleg, melyet nem érzett otthon sose, legfeljebb a kandalló aranyló fénye mellett. Egyik lábát felhúzza, s kezeivel karolja át, míg a másikat kinyújtva tartja. Hagyja, hogy a kellemes lágy szél által a bársonyos zöld fűszálak játszanak vele. Aprón csiklandozzák talpát, melyre pár idegszála megremeg.*
- Érdekes, amit mondasz.
*Válaszolja végül, de szemeit nem nyitja ki. Arcvonásait kisimítja, nem engedi, hogy a nap, aranyló fénye miatt összevonja szemöldökét. Nyugodtnak érzi magát, eme kellemes, s csendes helyen. A nap még alacsonyan jár, még nem érte el az égbolt tetejét, hogy onnan ontsa rájuk fényét. Csendesen hallgatja a számára idegen férfi szavait.*
- Félreérted szavaim. A zsoldos attól zsoldos, hogy fizetség fejében véd meg bárkit. Nem érdekli őket nemes célok. Amíg megvan a fizetségük, addig azt teszik, amit parancsolnak nekik. A parancsnak pedig nem szegülhetnek szembe, mert számukra nem etikus dolgot kérnek.
*Összegzi egyszerű, ridegnek tetsző szavait. Tudja, hogy életszemlélete ellenkezik a legtöbb emberével. De az északi szépség így nőtt fel, számára ez a helyes, ez az elfogadott. Egyszer sem kérdőjelezte meg atyja szavait. Látta, hogy miként nőttek fel fivérei. Ott volt, amikor majdnem egymást ölték meg. Mellettük volt, ápolta őket. Mégsem kérdőjelezte meg a nevelésüket.
A lesajnálkozó szavakra csak halkan nevet fel, gúnyosan.*
- Ismersz… *S immár kinyitja szemeit. Nézi a napkorong aranyló, vakító járatát.* - Alig pár órája. Mégis úgy véled, hogy tökéletesen tudod milyen vagyok. Tudod az életem minden egyes apró döntését. *Húzza el a száját.* - Következtetéseket vonsz le, pár pillanatnyi beszélgetésből. S mégis te szánsz engem. *Nevet fel, ám ez a nevetés sem őszinte.*
- Igazából semmit sem tudsz rólam. Nem tudod, hogy szerettem-e, hogy nevettem-e. Nem két percnyi ismeretség után foglak beengedni életembe. Szerinted rideg vagyok, és merev, akár fatuskó. De eszedbe se jut, hogy nem az a nő vagyok, aki két szép szó után a lábaid elé veti magát, s könyörög azért, hogy belészeressél.
*Immár az ő hangjába van némi szánalom.*
- Ne légy önhitt. *Feleli végül, de hangjában nincs harag immár. Se szánalom. Se semmi érzelem. Szeme sarkából figyeli az idegent, ahogy bátyjáról beszél.*
- A harc megváltoztat. Rideggé tesz, s keménnyé. Ez az, mi megvédi az elmét attól, hogy beleőrüljön. *Feleli, gondolván, hogy mire céloz a férfi. Sokan nem gondolnak bele, hogy Atyja mit miért tesz. Pedig oly egyszerű az egész.*
- Meg kell állni az életbe a helyünket. Az életre nevelnek minket, nem hogy életünk végéig egy kastély négy fala között élj. *Hazudja kissé. Édesanyja sose engedte volna el, Atyja még talán hajlandó lett volna.*
- Húsz rideg telet éltem már meg eddig.



3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-22 14:35:39
 
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

* Elmereng a nő vonásain, ma már ki tudja hányadszor. Vizsgálja annak minden rezdülését, most nem kimondottan a formás pofit, a napfényben ragyogó barna szempárt. Mondhatni tökéletes, mint egy márványból faragott szirén, de ugyan olyan rideg s merev is. *
- Sors és véletlen. A kettő nem áll olyan messze egymástól. Mindenki formálhatja a jövőjét, de mindenki más esélyekkel indul.
* Fordítja át újra szájában a fűszálát. A felfelé kúszó napkorongot nézi a hatalmas fa ágai között. Gyengéd szeretőként simogatják arcát az arany csápok, melyek átnyúlnak a lombkoronán. Lassan hunyja le szemeit újra, hogy újra felüljön a képzeletbeli csónakra, melyben lágyan ringatózik a lány hangján. Valahogy abban van még némi melegség. Figyel ő, nagyon is figyel, mit mond Elyne, szinte issza szavait. Bár nem ért teljesen vele egyet, s amint alkalma van rá, úgy ezt ki is mondja. *
- Szóval azt mondod, hogy a családod olyan zsoldosokat képzet, kinek csak az aranytallér csillogott a szemük helyén? Pénzéhes kardforgatókat. De mondd kislány, nem gondolod, hogy valamiből meg kell élni?
* Nem érzi, hogy szükség lenne arra, hogy a lány felé forduljon, így továbbra is csak hanyatt fekve sütteti magát. *
- Ohh, hát biztos vagyok benne, hogy tudnál trükköket mutatni.
* Most fordítja félre csak a fejét, hogy félszemmel nézzen a lányra, de pillanat csak az egész s már fordul is el, ajka sarkában pimasz mosollyal. *
- Azt mondod, nem szaladt el melletted az élet, de néz csak magadba. Nevettél már valaha az életedben valaha őszintén, önfeledten? Szerettél-e már feltétel nélkül valaha? Vagy csak a kötelességnek éltél, mert talán ezt láttad. Most is olyan merev vagy, mint egy fatuskó. Már megbocsáss. S játszod az úrilányt. Mert nem illik, mert nem szabad. Szerintem pont melletted repül el az élet, s mire erre ráeszmélsz, már egy ráncos öregasszony leszel, aki csak a könyvekből fogja ismerni az életet.
* Hangja mondhatni közönyös, csak mondani valója közepén könyököl fel, s mutat a lányra. Kicsit lesajnálkozón biggyeszti le ajkait. Valóban sajnálja, hogy egy ilyen tünemény, így hagyja, hogy elmúljon felette az idő. *
- Igen, hallottam rólatok, s a bátyámnak is volt „szerencséje” ott tanulni. Megváltozott.
* Talán némi szomorúság is költözik a hangjába, ahogy újra a hátára dől, s szinte felveszi ugyanazt a pózt, amit az előbb. *
- Szép hagyomány, igazi családösszetartó szertartás. És te hányadik évedet taposod?


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.22 14:36:52

3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-22 03:00:56
 
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

*Ide csak a növénygyűjtési hajlandósága hívta el, már az erdőtúrákról is leszokott... de hogy miért, az nem jut az eszébe. Bizonyára a rendezett ütemrendjébe egyszerűen nem fért bele egy ilyen megbízhatatlan idejű esemény, mint a növénygyűjtés vagy csak csupán áttért a fémek ismereteinek tanulmányozására és ezért esett hátrébb a herbáliák tudománya. Lényeg a lényeg, hogy most itt van és egy nagyon igényesen rajzolt kép tájékoztatja el, hogy mit is keres éppen. Persze nem álltatja magát túlságosan, minden vajákosnak, akinek támadt legalább egy gondolata, rájött, hogy itt és a Holdudvaron bőven lehet is szedni egyes gyógyító növényekből, így számára nincs sok esély arra, hogy valamit bizonyossággal megtaláljon ezen a környéken. Az erdő valamennyivel rendezettebb lenne, pontosabban, éppen ellenkezőleg, rendezetlenebb és hatalmasabb, kiterjedtségében pedig sokkal több főt képes kiszolgálni, mint amennyinek szüksége van rá. Igen, az alacsony népesedési arány a területen elég jól kedvez a természet önregeneráló képességének, szerencsére. Persze tudna helyeket mondani, ahol a hatalmas nyersanyaglelőhelyek felélése kihívás lett volna, de kihívás is lett, melyet buzgón fogadtak el és söpörték ki a szintek minden értékes ércét, ezzel egyre lejjebb és lejjebb fúrva, jutva, ásva, minden természeti borzalommal megküzdve, amit véletlenül vagy éppen szándékosan nyitottak fel azért, hogy a mohóságuknak eleget tehessenek. Szomorú, de előfordul, hogy néha a végtelen sem elég, ha az emberi visszásságokról van szó.*

3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-21 08:43:35
 
>Qildor Montagor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Végre elérkezett uticéljához. Számára a város egyik legszebb része. Gyönyörű, hatalmas fák egy teljesen szabályos kört alkotva nőttek ki. A szivárvány mely mindig fellelhető bizonyára mágus műve de neki nagyon tetszik az már biztos. Tanakodott azon is, hogy földmágiával kellene foglalkozni, mindenesetre ezt még mindig nem tudta teljesen eldönteni. Egy nyugodtabb részt néz ki a tisztáson melyet sűrű bokrok vesznek körül és egy terebélyes fa is árnyékot ad. Ennek a fának a tövében és a bokrok takarásában leül s hátát a fának dűtve behunyja szemeit. Itt nem nagyon szúrják ki s olyan helyen ült le hogy szinte mellette is elhaladhatnának a sűrű bokortól talán még akkor sem vennék észre hacsak nem csapna zajt. Itt marad egy kicsit és pihen.*

3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-19 19:08:25
 
>Xurra Xhul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Úton elfelé//

*Nagy szemeket meresztve méregeti az összeszedett bogyókat, gombákat. Nagyon-nagyon szeretné végigkérdezgetni mindegyikről a félvért, mert úgy tűnik, Balarick ezekről is jóval többet tud, mint ő. A leginkább azok a mérgező dolgok hozzák izgalomba. Szinte csillogó szemmel vizslatja az ominózus lilasávos gombát. Igazán kíváncsi lenne, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy ő is mérgező lenne. Mert azt nagyon szeretné. Senki nem próbálná megharapni. Nem mintha korábban ez probléma lett volna, de ugye sose lehet tudni. Az a NE mindenesetre elég zaklatottnak tűnt, hogy inkább óvatosan egy alkalmas pontra helyezze az összeszedett erdei mindenféléket.
Az egyetlen, ami miatt Xurra csukva tartja a lepénylesőjét, hogy Balarick nagyon rosszul kezd festeni. Majd ha beérnek abba az Areniórba, fog neki egy szép kövér sirályt. Addig meg csak lesz valahogy.*

3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-19 15:56:07
 
>Balarick Benwell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Úton elfelé//

*És máris reggel lett. A kis koromfióka máris ficereg és mászkál, kotor az avarban, Balarick pedig leginkább úgy érzi magát a földről feltápászkodva, mint akit alaposan összevertek az éjszaka. A nyomok hiánya alapján nyilvánvalóan csak derekát aludta el s a mellkasára nehezedő súly és orrdugulás arra engedi következtetni, hogy talán meg is fázott egy kicsit. Megborzongva porolgatja le magát és fáradtan nyögve bújik bele kabátjába. Ábrázata nyúzott és sápadt, haja kócos, ahogy szokás és róla is kezdenek mindenünnen gallyak és levelek himbálózni. A visszatérő kölyök kezében lévő dolgokra azonban gyorsan elkerekedik a szeme.*
- NE egyél össze mindent az erdőben, van, ami mérgező. Főleg a *köhécselés* gombák között. Ott, az a lilasávos, azt például sose edd meg, mert igencsak megbetegít.
*Szipog egyet végül s kabátjából zsebkendőt húz elő, alaposan kifújja orrát. Így felületes átnézés alapján több mérgező dolgot nem gyűjtött be a gyerkőc, igaz az előbbitől is csak alapos fejfájást és hascsikarás kaphatna. Megdörzsöli arcát, majd előkeresi boros kulacsát és egyfajta lélekerősítőként meghúzza. Túlzás, hogy most is jól esik neki, de nagyon ki van száradva a szája.*
- Nem, nagyon remélem, hogy már nincs.
*Morogja csendes, egyszemélyes imaként önmaga bátorítására s el is indul, igaz, lassabb tempóban bandukolva, mint tegnap a megfelelő irányba. Ebédidőre el is fogják érni az első házakat.*

3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-11-17 10:22:23
 
>Grylifa Tinema avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tisztáshoz érkezik, ahol egy időre megpihen. Egy másik helyszín, ahol szerencsére nem látja az emberek ártó munkásságát, ami megnyugtató tény. Könnyedén lépked a tisztáson, kisebb neszeket hagyva, mikor érintkezik a talajjal. Tekintete elréved egy-egy pontnál, s ha valaki akkor látná őt, akkor fura látványban részesülne. Szürkéi a környezete állapotát méri fel, majd halad végig minden élőn. A sok nézés után megpihen, mert szüksége van rá. Legegyszerűbben kettő percig behunyva tartja a szemét, miközben nyújtózkodik egy nagyot. Mikor szép szemei újra nyitva vannak, akkor azon kezd el gondolkozni, hogy merre induljon tovább. Vagy éppenséggel mit csináljon? Nincs jelenleg semmi célja, amit meg akarna valósítani. Csak járja a természetet, s nézi a környezete beszédét. Minden egyes táj másról beszél vagy suttog, de ahhoz elég időt kell ott töltenie. A legutóbbi emberrel akivel beszélt, azt mondta neki, hogy errefelé talál egy várost, amit Artheniornak neveznek. Talán mégis csak a temetőn keresztül kellett volna átvágnia? Lehet, de most már nincs kedve visszamenni arra a helyre, inkább reménykedik abban, hogy másik út, ami a városba vezet.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7632-7651