//Ydriss//
*Ydriss megjegyzésére halk kis kacajt hallat, de nem teszi szóvá. Csúnyább dolgokat is vágtak már a fejéhez az önértékelésével kapcsolatban, amíg le nem lohasztotta a vigyorukat. De volt olyan, hogy nem vágott vissza. Többnyire remekül szórakozik az emberek bosszankodásán.*
- A néped szabadságára? Nocsak. *kap a mondaton nyomban a férfi.*
- Csak nem akarja igába fogni a rokonaidat? Így már érthető, miért kellettél neki. Sajnálom, kedvesem. *vág is hozzá sajnálkozó képet nyomban, habár alighanem hidegen hagyja a dolog valójában.*
- Borzalmas érzés lehet rájönni, hogy akit szeretünk, az mindvégig csak kihasznált...
*Ryrrnek erről fogalma sincsen.
Volt régen, hogy produkált hasonló dolgot a szerelemhez, de, hogy ő bárkit is igazán szeressen, elképzelhetetlennek tartja. Azzu az egyetlen, aki jelent valamit a számára, és az biztos, hogy ha bántanák az állatot, a lehető legkegyetlenebbül végezne az illetővel. Talán lassan megnyúzná, napokon keresztül, a kisujjától kezdve. Vagy csak minden nap ejtene rajta egy vágást, amíg ki nem fordulnak a zsigerei. Még nem gondolkodott el ezen igazán.
És most sem gondolkodik el rajta, mert Ydriss nem várt választ ad neki. "Akkor vágd ki."
Azt hitte, majd visszakozni fog a nő, vagy kitalál valamit, csak, hogy ne tegye, de gondolkodás nélkül beleegyezett. Más talán megkérdezné tőle, hogy "biztos?". De Ryrros nem. Ha azt mondja, hát azt mondja. Ő pedig megteszi.
Bólint, majd feláll, és újra a táskájához megy. Ráönt valamit a kezére a sötétben - talán vizet, hogy megmossa - aztán egy tiszta, fehér kendővel, az egyik eltett kockással, és egy újabb tégellyel tér vissza.
Leteszi a holmikat Ydriss mellé, a tőrrel együtt, a sebe alá teríti a nő ruhájára a kockás kendőt, hogy felfogja a vért, majd kicsatolja a nadrágszíját, és leveszi az övet magáról. Megfeszíti két kezével, és a lány felé tartja azt.*
- Harapj rá. Vagy kicsorbul a fogad, és még a nyelvedet is elharaphatod. *magyarázza, még ha felesleges is. Ha pedig a nő ezt megteszi, egyszerre csak lelocsolja a sebét borral, majd mielőtt még Ydriss kettőt pisloghatna, már meg is fogja bal kezével erősen a karját, jobbja pedig villámgyorsan vág bele a vöröslő bőrbe. Próbál gyors lenni, de nem akar kontár munkát sem végezni. Így is csúnya heg marad majd utána, de nem lesz már billog. Félúton aztán megáll egy pillanatra. Csupa vér a keze.*
- Hümmögj, ha úgy érzed elájulsz. *pillant fel Ydrissre.*
- Mert akkor jobb ha lefekszel, mielőtt befejezem. De amíg ülsz, biztosabb a kezem. *mondja, s attól függően, hogy hogyan dönt az elf, ismét neki esik, addig, amíg az égetett bőrfelület rendesen le nem válik a nőről.*