Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
SelyemrévNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

160. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-10-11 09:16:48
 
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

//Írástudó kerestetik//

*Neki aztán mindegy is, a célt elérte, megvannak a könyvei és még aranyat se kellett érte kicsengetni.*
- Induljunk akkor. *A vállára veszi a cókmókját, a fejére a kalapot teszi és már kattan is a zár. Mind a ketten tudják az utat valószínűleg, de a gnóm nagy lendületesen halad előre, egy egész jól megtisztított úton. Az kéne még, hogy romokat kelljen megmásznia. Nem telik bele sok idő és már a hídnál is vannak. Ott nyel egy nagyobbat, mert legutóbb is szépen lenyúlták itt, de most orkkal van! Előre engedi a termetes férfit, ha nem bánja a dolgot és mennek. Bizony ezúttal egyik őr se mer cicózni velük, fel is húzza az orrát, hogy milyen egy zseni, hozott orkot! Erre tuti nem számítottak. Odaát a szokásos kép fogadja őket, nem javult a helyzet, ám mintha ezúttal nagyobb lenne a mozgás. A peremterületek kicsit kihaltabbak, de ahogy a piac felé veszik az irányt az utcákon egyre több a fel- felbukkanó embercsapat. Gyanakodva méregetik őket, és ezt vissza is kapják, itt mindenki mindenkire gyanakodva tekint. Nem is véletlenül. Tartja a tempót, nem szeretne a féfitől elmaradni, mert a végén még behúzzák egy sikátorba és jól kizsebelik, majd beleborítják a szemét közé. Ahogy azt a kikötői részeg senkiháziak tették vele annó.*
- Már nem vagyunk messze. Ha odaértünk szeretném, ha te alkudnád meg az árat. Ez nem probléma? *Puhatolózik óvatosan, hiszen egy orknak ki merne magas árat mondani, még itt is mindenki becsinál a gatyájába egy ilyen agyaras lénytől.*
- Aztán majd meglátjuk mennyit viszek. Remélem szerencsénk lesz... ~ És jól berezelnek tőled.~ *Fejezi be magában a mondatot.*

159. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-10-09 17:13:07
 
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264

Játékstílus: Megfontolt

//A gwuff, az elf és még egy fél//

*A csinos pofijára tett megjegyzés ellenére lekoppintja őt a nő. Az elf biztos benne, hogy a másik szórakozik vele. Kicsit hitegeti, aztán lerázza. Volt már csúnyább bánásmódban is része így nem akad fenn a dolgon. A mosolya nem fagy le. Hadd játsszon a félvér ha ő ezt élvezi.*
-Rendben.
~Kísérgessen akkor a fekete halál!~
*Zsebre dugja a kezét és megindul a piacra. Nézelődik a pultok közt mikor is ismerős arcra lesz figyelmes. Az egyik régi beszállítója épp "halászik" a tömegben. Sikerült is valakit megszabadítania a zsebe tartalmától. Épp igyekezne el. Ezt a pillanatot tartja tökéletesnek a doki, hogy karon ragadja a kamaszkölyköt és két pult közé belökje. Sikerült úgy ráijesztenie a kölyökre, hogy pár évvel biztos megrövidítette ezzel az életét. De annak van esze és nagyobb jelenetet nem csinál. A viszontlátás mivel tartozik a dokinak hiába mosolyognak mindketten, de az ő részéről nem őszintén boldog. Az elf ezzel szemben tényleg gondtalan hisz ő van nyertes helyzetben. Az ő zsebét lopott pénz nem nyomja. Nincs baja az ilyen utcamocskokkal. Csak élni akarnak. Ami, miatt míg hasznuk származik valakiből és tartanak is tőle addig nincs velük gond. Ez is igen hamar előveszi a legnyájasabb hangját az orvossal szemben. Megbeszélik, hogy ez nem egy jó hely beszélgetni. Azt, is hogy a múltkori adósság nem egy olyan komoly dolog. Felesleges miatta haragoskodni. Barátságuk jeléül a srác mesél az elfnek a legújabb városi hírekről. Köztük arról, hogy ismer valakit akitől lehet feketét szerezni. Ezt az orvos annyira értékesnek tartja, hogy elengedi az adósság egy részét és hagyja a zsebest szaladni. Mivel pedig egy órát beszéltek meg a vörössel ki is lép a volt gazdagnegyed irányába. Közben végig figyel a hátára. Pár gyors kitérő után már lehetetlenné válik őt követni vagy kiszúrni a tömegből. Régi trükk, de nem egyszer vette már hasznát. A piacról kiérve ez kicsit nehezebbé válik beolvadni a tömegbe, de egyszerűbbé válik a környezet megfigyelése. Nem követi senki. Ha mozgást lát akkor se jön zavarba. Fényes nappal ritkábbak a rajtaütések. A nagyobb csapatokat azért elkerüli. Mikor pedig eléri a hidat akkor se torpan meg. Átsétál rajta. Sárváros utcáin úgy sétál mintha született helyi lenne. Pedig még nem sokat járt itt. A kölyök pontos leírást adott arról hol találja meg a kereskedőjét. Kis zugkocsma. Beül, rendel, kérdez a pultostól, ő nem tud a fickóról semmit, de nemsokára jön egy tepsiképű ork, aki nem túl barátságosan számon kéri mit akar. A volt kalóz nyugalma és pár név megemlítése végül megteszi a dolgát. Eljut a fickóhoz. Egy penge se kerül elő és nyíltan egy fenyegetés se hangzik el, de a szerepek tiszták. Végül Int megkapja amit akar. Nem olcsón, de a kezébe kerül pár fekete ital, senki se szúrta vesén és sétálhat vissza a piacra ahol a vörös minden bizonnyal már epekedve várja.*

158. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-09-28 11:44:23
 
>Kil'tenylla Cassycnare avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A hídon az őrök jól lehúzták, bár nem várt többet. Már első ránézésre sem a tisztességesebb fajtából származnak, ez az egy szerencséjük talán, hogy itt ácsoroghatnak, így talán ezen a hídon jelentős hasznot remélhetnek a semmiért jóformán. Minek hepciáskodjon, nem sajnálja azt a pár aranyat, talán jobb helyre is kerül, mintha az ő erszényét nyomná önmagában. Átérve felhúzza a fejére a csuklyát, minthogy mindenféle népek itt megjegyezzék az arcát már első nap. Elsétál az ismerősnek vélt utcán, majd befordul a sarkon, és újra, meg újra. Egyre jobban motoszkál benne, hogy jó az irány, az összkép nagyjából stimmel, annak ellenére, hogy a házakat tákolt viskók váltották fel. Mindenki azzal dolgozott, ami éppen akadt, látszik, hogy a város ezen része elszigetelődött a többitől. Az utcán fekszenek a kéregetők, némelyik már odáig is elmegy, hogy megragadja a ruhája szélét, de őt ilyesmivel nem lehet adakozásra késztetni. Tovább sétálva az egyik utca irányában meglátja, hogy árusok bodegái állnak. Nem szeretne a kétes portékek piacára besétálni, csak megjegyzi a helyét, hiszen a helyiek mindent itt szereznek be maguknak, amire szükségük lehet. Úgy véli, már nagyon közel járhat, de csak nem találja azt az épületet, ahol régen a klán leledzett. Pedig aztán több épülettel is büszkélkedhettek, a bőr és szőrmekikészítéshez bizony helyre volt szükségük. A nagy medencékre emlékszik, amelyekben a bőrök áztak és a faállványokra, amelyeken kifeszítve száradtak, de, csak nem leli a helyet.*
- Vajon ők is elmentek?

157. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-07-09 18:57:24
 
>Niagati Didispu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Niagati lépéseit óvatosan méri, amint átkel a Csonthídon és belép Sárvárosba. Az erős őrök jelenléte és az emberek gyanakvó pillantásai bizonyítják, hogy ez a hely valóban veszélyes és kedvezőtlen a tündérlány számára. A lány érzi, ahogy a hangulat megváltozik a városban. A káosz és a szegénység körülötte táncol, és a bűn mindenhol jelen van.
Ahogy Niagati halad előre a sáros utcákon, egyre inkább érzi a figyelem súlyát. Kétes erkölcsű alakok lesik minden mozdulatát, míg mások gyorsan tovasuhanva szegényes otthonaikba menekülnek. Az utcagyerekek vadul futkosnak körülötte, köpködve és csúfolódva, talán csak azért, mert tündér. Niagati erőt vesz magán, ahogy a kezében tartott kosarat szorítja. Tudja, hogy itt bőven akadnak emberek, akik segítségre szorulnak. Elindul a feketepiac felé.
A feketepiac sötét és zsúfolt. Az eladók hangosan reklámozzák áruikat, miközben a vevők nyugtalanul kotorásznak a portékák között. Az alkohol- és drogárusok szinte hívogatóan mutogatják áruikat, míg a rabszolga- és prostituáltkereskedők álszent mosollyal várják a vevőket. Niagati azonban nem ezt keresi. Ő ételt szeretne venni az embereknek, akik itt küzdenek az életükért.
A lány körültekintően nézelődik a piacon, és végül megtalálja az egyik kis standot, ahol zöldségeket és gyümölcsöket árusítanak. Az eladó egy goromba férfi, aki fél szemmel folyamatosan figyeli a környéket. Niagati közelebb lép hozzá és reménykedve néz rá. *
– Jó napot kívánok, uram. Szeretnék egy kis ételt vásárolni az embereknek, akik itt élnek. * Mondja halkan.
Az eladó lenéző pillantással méregeti a tündérlányt, majd elneveti magát. *
– Te aztán nagyon nagylelkű vagy, kicsike! Ki gondolná, hogy egy tündérlány foglalkozik az ilyesmivel? De minek segítenél az ilyen nyomorultakon? Nem értem. * Mondja gúnyosan az eladó.
Niagati arcán fájdalom és elszántság tükröződik. Nem érti, miért nem fogadják el segítségét. Ő csak szeretne enyhíteni a szenvedésen, még ha csak egy kicsit is. *
– Kérem, uram, ők rászorulnak. Nem kérnék semmit ajándékba, fizetni akarok érte. Kérem, engedjen vásárolni. * Mondja kitartóan Niagati.
Az eladó gúnyosan felnevet, majd megrázza a fejét. *
– Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki vásárolna neked. Mégis mire számítasz, kicsike? * Mondja az eladó, majd hátat fordít Niagatinak. A tündérlány magában megremeg. Senki sem akar segíteni neki. Az emberek közönyösek és ellenségesek. De ő nem adja fel. Egyre csak nő az elszántsága, hogy segítsen az embereknek, akiknek mindenük hiányzik. Végül átad 50 aranyat a kereskedőnek néhány cipóért cserébe. A kenyereket kosarában viszi tovább.
Hirtelen egy öregasszony közeledik a lányhoz. Arcán csalódottság és megértés látható. *
– Látom, hogy szeretnél segíteni, kicsi tündér. Sokan nem értik meg, de én igen. * Mondja az asszony.
Niagati meglepetten néz az asszonyra. Örül, hogy végre találkozik valakivel, aki megérti szándékát. *
– Kérem, segítsen nekem. * mondja Niagati hálásan. * – Hol találhatok ételt az embereknek?
Az asszony elmosolyodik és megszólal: *
– Kövess engem, kicsi tündér. Tudom, hogy hol kaphatsz segítséget.
* Niagati izgalommal és reménnyel követi az öregasszonyt a sáros utcákon át. Ahogy mélyebbre hatolnak Sárvárosban, a táj még kegyetlenebb és sötétebb lesz. A falakon firkált szimbólumok és fenyegető üzenetek üdvözlik a járókelőket, miközben a zajok és a zűrzavar egyre fokozódik.
Az öregasszony hirtelen megáll egy sötét sikátorban, és visszafordul Niagati felé. Arcán hirtelen komor kifejezés látható, és a szemeiben valami mély, sötét titok villan fel. *
– Úgy látszik, kicsi tündér, hogy túlságosan naiv vagy ehhez a városhoz * mondja az öregasszony rekedtes hangon. * – Itt senki sem akar valóban segíteni. Mindenki a saját érdekeit követi, és nem törődik másokkal. Bajba kerülsz, ha továbbra is Sárvárosban maradsz.
* Niagati szíve lassan összeszorul, ahogy megérti az öregasszony szavait. A remény, amit eddig érzett, hirtelen elhalványul, és helyét félelem váltja fel.
– De... de miért vezetett ide? * kérdezi tétován a lány. * – Nem akart segíteni?
* Az öregasszony szomorúan mosolyog, majd lassan felemeli a kezét és megérinti Niagati arcát. *
– Nem mindig az az igazi segítség, amit képzelünk * suttogja az öregasszony. * – Az itteni világ más szabályok szerint működik. Légy óvatos, kicsi tündér, mert veszélyben vagy.
* Niagati zavarodottan és elszomorodva néz az öregasszonyra. Az eddigi remény és akaratosság most füstbe ment, és az elbizonytalanodás és a tehetetlenség érzése tölti el. *
– Akkor mit tegyek? * kérdezi Niagati suttogva. *
* Az öregasszony figyelmesen néz rá, majd halkan szól: *
– Talán a legjobb, ha ebből a városból távozol, kicsi tündér. Vigyázz magadra és keress más lehetőségeket, ahol valóban segíthetsz. Ez a hely nem szánakozik az ártatlanokra.
* Niagati lassan bólint, de szíve még mindig nehéz a csalódástól és a fájdalomtól. Lassan elfordul az öregasszonytól, és indul visszafelé a sáros utcákon keresztül, úgy érzi, hogy mindenki figyeli lépteit.
Az utcagyerekek vadul rikácsolva követik, és a szemükben félelmetes ragadozó fény csillan. A lány izgatottan és könnyedén lépked előre, de a megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami rossz történik, egyre csak erősödik benne.
Hirtelen egy szűk sikátorban két alak lép elé Niagatinak, akiket meggyűlöl a város, a Sárpénzeseknek nevezett őrök. Arcukon durva vigyor és fenyegető tekintet látszik, miközben előre lépnek a lány felé. *
– Hova hiszed, hogy mész, kis tündér? * morogja az egyik őr. * – Nem vagy itt kívánatos.
* Niagati hátrál egy lépést, és kétségbeesetten próbálja keresni a kivezető utat. *
– Kérem, hagyjanak békén * mondja remegő hangon. * – Nem ártok senkinek, csak szeretnék segíteni.
* Az őrök közül az egyik gúnyosan felnevet, majd hirtelen odalép és megragadja Niagati karját. A lány sikoltani akar, de a hang elakad a torkában. *
– Mit mondtam neked, kis tündér? Itt senki sem akar segítséget * mondja az őr mogorván. *– Most pedig tanítunk neked egy leckét, hogy megtanuld a helyed.
* Az őrök közre zárjak Niagatit, miközben a lány tehetetlenül küzd az elkapás ellen. A szűk sikátorban a sötétség elnyeli a sikolyait, és Sárváros mélyén elszabadul az erőszak és a kegyetlenség. Niagati testét elborítja a félelem és a reménytelenség, miközben a város elnyeli őt, mint annyi más áldozatot, akik megpróbáltak segíteni, de elvesztek a sártengerben.
Sárvárosban a jóságnak és a fénynek nincs helye. Csak a sötét uralkodik, és a tündérlány története veszteségbe fullad.
A lány sikoltása tompán visszhangzik a sáros utcákon, de senki sem jön segítségére. Az őrök durván megragadják Niagati karját, és könyörtelenül taszigálják előre a sötét sikátorban.
Niagati szíve hevesen dobog, és félelem tölti el minden porcikáját. Próbál ellenállni és kiszabadulni az őrök markából, de azok erőteljes fogása alatt tehetetlennek érzi magát. Elkeseredetten próbál segítségért kiáltani, de a szavak elfojtódnak a torokban.
Az őrök végül egy házhoz vezetik Niagatit, és brutálisan a földre taszítják. A lány arcát és testét fájdalom tölti el, miközben az őrök körbeállják, fenyegetőn vigyorogva. *
– Nos, kis tündér, itt leszel a helyed * mormolja az egyik őr alattomosan.
A lány próbál felállni és megszökni, de az őrök előreugranak és újra letartóztatják. Az arcukon düh és öröm keveredik, hiszen élvezik a hatalmukat és a kiszolgáltatottságát.
Niagati rettegve néz körbe a körülötte álló arcokon, de senki sem ad neki segítő kezet. A környező ablakokból és ajtókból csak néma szemlélődők figyelik az eseményeket, de senki sem tesz semmit. Az utcagyerekek örömteli kiáltásokkal és kaján vigyorokkal nézik a látványt, hiszen ők is részei ennek az erőszakos és kegyetlen világnak.
Az őrök egyike megragadja Niagati haját, és durván hátrarántja a fejét. *
– Megtanulod te kis tündér, hogy itt nincs helyed * bömböli az őr. * Most megtanítunk neked egy leckét, hogy soha többé ne próbálkozz ilyen ostobaságokkal.
* Az őrök közül az egyik felrántja a lányt a földről, és brutalitással nekiesik. Niagati arcán és testén sebek keletkeznek, miközben a fájdalom és az elkeseredés könnyeivel küzd.
Bár felesleges volna részletezni az erőszakot, ami a tündérlánnyal történik, elmondhatjuk, hogy Niagati fizikailag és mentálisan megtört az őrök brutalitása miatt. Megfosztják minden méltóságától és emberi jogaitól, kiszolgáltatva a sáros utcák sötét világának kegyetlenségét.
Miután az őrök végeznek vele, Niagati megpróbál talpra állni a romos sikátorban. Teste fájdalmasan remeg, sérülései vérrel folynak, de a lány még mindig őriz némi erőt és akaratot.
Fáradtan és reményvesztetten elindul Sárvárosban, míg a lakosok csak nézik a történteket és közömbösen fordítják el tekintetüket. Senki sem nyújt neki segítő kezet, és a sárosok csak a saját érdekeikre koncentrálnak.
A tündérlány végigsétál a sárgás fényű utca kövezetén, ahol a bűnözők, tolvajok és veszélyes alakok suttogó szavait hallja. Minden lépéssel a sötétség egyre mélyebbre szippantja, és szinte érezhető a veszély az utcákon.
Niagati teste meggyengül, és a lábai alig képesek hordozni. Vérző és megtört, de a küldetése még mindig lángol a szívében. Az éhség és a kimerültség súlya alatt alig képes előre jutni, de egy utolsó maradék erővel folytatja az útját Sárváros veszélyes utcáin át.
Az emberek, akik keresztülhaladnak mellette, inkább elfordulnak és igyekeznek minél távolabb maradni a lánytól. Az arcokon előítélet és gyanakvás tükröződik, és senki sem vállalja fel a felelősséget vagy segítséget ajánl neki. Sárvárosban a bizalom hiánya és a magukra hagyottság érzése uralkodik.
Ahogy a lány botorkál a sáros utcák labirintusában, a sötétség árnyai lassan maguk alá temetik. Minden lépéssel egyre közelebb kerül az elveszettséghez, ahol a fény csak egy távoli emlék marad.
Niagati keze remegve szorítja a kezében lévő kis élelemmaradékot, amit Sárvárosba szánt. Szíve szakadni látszik, mert nem tudja, hogyan fogja segíteni az embereket ebben a kegyetlen és megvetett helyen. De a vágy, hogy valamilyen pozitív változást hozzon, még mindig lobog benne.
Elhatározza, hogy még a remény vesztése előtt megpróbálja eljuttatni az élelmet a rászorulóknak. Az utcákon tovább botorkálva küzd a fáradtság és a kétségbeesés ellen. Talán nem mindenki fordít hátat neki, talán még akad segítő lélek Sárvárosban.
Niagati kitartóan halad előre, miközben a sáros utcák egyre inkább elnyelik. A küldetése tovább hajtja, még akkor is, ha a világ sötét oldala megpróbálja elnyelni őt.
Niagati hősiesen küzd a fáradtság és a sérülések ellen, ahogy halad előre Sárvárosban. Az utcákon senki sem vesz róla tudomást, ahogy reménytelenül próbálja elérni célját, hogy segítsen az éhező és szenvedő embereknek.
Ahogy a lány tovább botorkál, egy kis csoport megállítja. Kócos hajú férfiak, akiknek a tekintete veszélyt és gyanakvást sugall. Niagati testét ismét elönti a félelem, ahogy érzi, hogy a helyzet egyre rosszabbra fordul. *
– Mit akarsz itt, kis tündér? * kérdezi a legközelebb álló férfi, szemében fenyegető tekintettel.
Niagati nyelve megakad a szájában, de az elszántsága nem hagyja cserben. Gyengén, de határozottan válaszol: *
– Csak segíteni szeretnék. Van nálam némi élelem, amit az itt élő embereknek szeretnék adni.
* A férfiak között néhányan gúnyosan nevetni kezdenek, mások pedig megvetően biccentenek a fejükkel. Niagati szívét megtörik, ahogy rájön, hogy még itt sem talál támogatást és megértést. *
– Kicsit naiv vagy, kis tündér * mondja egy másik férfi cinikusan. * – Mit gondolsz, hogy egy kis étellel megváltoztathatod Sárváros sorsát? Ezt a helyet már rég elnyelte a sötétség.
* Niagati arca megfájdul a keserűségtől, de a remény továbbra is lángol a szívében. Nem hajlandó feladni. *
– Lehet, hogy kicsi a hatásom, de még mindig többet jelent, mint tétlenül állni és nézni, ahogy az emberek szenvednek. * mondja a lány határozottan.
Az egyik férfi kiveri a lány kezéből a kosarat és kegyetlenül felnevet, majd a többiekkel egyetértve megfordulnak, hogy továbbmenjenek. Niagati szemében könnyek csillannak, de még mindig megvan az elszántsága és a kitartása.
A lány tovább folytatja útját, bár testében a fájdalom és a lelkében a csalódottság tombol. Sárvárosban mindenki hátat fordít neki, senki sem akarja elfogadni segítségét. Minden ajtó, amelyhez kopogtat, bezárul előtte. Senki sem hajlandó elfogadni a segítségét vagy hallgatni a szavait.
Niagati egyre mélyebben merül a város sötétjébe. Az utcákon áthaladva megfigyeli a zaklatott arcokat, az emberek szemében rejlő félelmet és gyanakvást. Senki sem kíváncsi rá, senki sem hisz benne.
Az éhség fájdalmasan emlékezteti a lányt testének gyengeségére. Az élelemmaradék, amit magával hozott, szinte elfogyott, és még mindig nem talált olyanokat, akiknek segíthetne. A kiszolgáltatottság érzése kísérti minden lépését.
A következő órákban Niagati vándorol tovább a sötét és veszélyes utcákon. A kimerültség fátyla mind erősebben terjed testén, de még mindig próbál kitartani és tovább küzdeni.
Niagati megáll néhány pillanatra, ahogy meglát egy apró csoportot, amelynek tagjai egy közeli tűz köré gyűltek össze. A fények táncolnak az arcokon, de a lány észreveszi, hogy ezek az emberek nem keresnek társaságot vagy közösséget. Mindegyikük egyedül van, harcolva a saját démonaival.
A lány folytatja útját, a város mélyén egyre inkább elveszve. A testi fájdalom és az elhagyatottság érzése súlyosan nyomja lelkét. Az álmosság lassan eléri őt, de erősen próbálja magát ébren tartani, hogy ne maradjon kiszolgáltatva a veszélynek. De Sárváros sötét oldala erőteljesen uralja a környezetet, és senki sem kínál neki menedéket vagy támogatást.
A lány a kimerültség és a csalódottság határán egy régi épület hűvös árnyékában hajtja le a fejét. Teste megadja magát a fáradtságtól, és lassan átveszi az álom.
Álomvilágba merülve Niagati egy másik valóságban találja magát. Egy gyönyörű, varázslatos erdőben sétál, ahol a virágok ragyognak, és a madarak édes dallamot zengenek. A levegő tiszta és friss, és a csend betölti a környezetet.
A lány megkönnyebbülten lélegzik, ahogy a békés tájban barangol. Az erdő nyugalmat és reményt sugároz számára, eltávolítva a valóság sötét terheit. Itt nincs fájdalom, nincs elutasítás, csak a természet harmóniája.
Aztán, hirtelen egy hang szakítja meg a csendet. Egy fuvolajáték hangjai áradnak a levegőben, melankolikus és varázslatos dallamot szőve a környezetbe. Niagati megfordul, és meglát egy rejtélyes alakot az erdő mélyén.
Egy idős, bölcs tündér jelenik meg a lánynak. Az arca ősz hajszálakkal és bölcsességet sugárzó szemekkel teli. A ruhája gyönyörűen csillogó és tele van varázslattal. Ő az, akit Niagati mindig keresett, egy igazi vezető, aki elfogadja és segíti őt.
Az öreg tündér közelebb lép, és szelíd hangon szól hozzá: "Niagati, te vagy az, aki hozzám jött a legnagyobb erővel és elszántsággal. Látom, hogy Sárvárosban csalódott vagy, de ne feledd, hogy még a legmélyebb sötétségben is megtalálhatod a fényt."
De Niagati nem tud megszabadulni az érzéstől, hogy mindez csak álom. A békés erdő és az öreg tündérülő látomása csak pillanatnyi menekülést nyújt a valóság keménységétől és kegyetlenségétől.
Lassan felébred az álmából, és a régi épület hideg valósága veszi körül. Az elnyűtt falak és a poros padló emlékeztetik rá, hogy még mindig Sárvárosban van.
A lány megdöbben, ahogy az álom szépsége és nyugalma elszáll mellette. Az erdő pillanatai távoli emlékké válnak, ahogy a nyers valóság újra elárasztja.
Niagati hirtelen érzékeli az arcán és testén hagyott fájdalmas sebeket, amelyek az őrök kegyetlen cselekedeteinek a következményei. Az emlékek visszatérnek, és a fájdalom mind erősebben tör rá. Megtört lélekkel a lány szíve tele lesz kétségekkel és reménytelenséggel.
A sáros utcákon átbotorkálva Niagati elhatározza, hogy elindul hazafelé a polgárnegyedbe. A város központja felé veszi az irányt, úgy érzi, hogy már nem talál semmit, amiért itt maradhatna. A csalódottság és az elutasítás terhei súlyosan nehezednek a vállára.
Teste lassan mozog, mintha minden mozdulatában benne lenne a megadás és a bánat. Arcán a sebek véres nyomai emlékeztetik arra, hogy mennyi szörnyűség történt vele. Minden lépés fájdalmas, minden lélegzetvétel nehéz. Megszenvedett testének minden része árulkodik a múlt szörnyűségeiről.
A lány egyre közelebb ér a polgárnegyedhez, amit valaha otthonának érzett. Azonban most a hazatérés gondolata csak még inkább megtöri a lelkét. Elveszítette a hitét abban, hogy a polgárnegyedben találhatna vigaszt, elfogadást vagy bármilyen segítséget.
Niagati sebeit simogatva és könnyeivel küszködve, egy szomorú és fájdalmas döntést hoz. Elhatározza, hogy elhagyja a várost, ahol nem talált más, csak szenvedést és elutasítást. Az otthont, amely már nem az otthona, a biztonságot, amely elveszett.
A lány megtörve lélekben és testben, az egykori polgárnegyed felé tart, de nem érzi többé azt a melegséget és otthont, amit egyszer érzett. Niagati számára nincs más választás, csak tovább küzdeni a maga útján, távol a sötétség városától. Az elkeseredés és a fájdalom minden mozdulatával mélyebben gyökerezik a lelkében, de mégis reménytelenül kutat valami jobb után, ahol megtalálhatja a helyét a világban. *

156. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-07-03 14:31:40
 
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Kissé összehúzza szemöldökét a hallottakra, de nem teszi szóvá gondolatait. Ő maga sosem lelte különösebben örömét a vérengzésben. Mármint a kínzásban. Jobb szerette a tiszta munkát, de sosem okozott álmatlan éjszakát számára sem mások szenvedése.*
-Azt teszel, amit akarsz velük. *Von vállat a dologra. Nem ellenzi különösebben, ha ilyen törekvések hajtják újdonsült partnerét. Sőt! Annál elrettentőbb lesz számukra az egész, mikor miszlikbe aprítva küldik vissza őket a feladóhoz.* ~Apropó miszlik. Mi a fene az a miszlik, amire aprítódnak?!~
*Nem sokat mereng a dolgon, mert Azryath újabb kérdést intéz felé.*
-Hmm! Fojtogatás. Igen, hogyne. *Látott már ilyet. Mármint hasonló alakot. Vannak, kik felgerjednek a látványtól, ahogy másnak a szeméből elpárolog az élet. És mi kecsegtetne a legjobban ilyesmivel, ha nem a fojtogatás?
Szórakozottan bámul ki egy darabig az ablakon. Roppant mód örülne most valami bódító szernek. Na nem alkoholnak, abból van épp elég a vérében. Sokkal inkább valami könnyítőszer illene e pillanathoz...
Gondolataiból megint csak a vörös posztós leány ugrasztja ki. Összerezzenve fordul felé ismét.*
-Hogy mit? Nos, van még néhány napunk. Aztán szükségem van rád. Itt fogunk várni. Lehet, hogy hosszabb ideig. Ki tudja, mikor jönnek a warg faszok?! Sa'Tereth a megmondója csak. Addig pedig... *Vállat von. Sejti, mibe fog kezdeni a lány, ahogy beáll az éj. Persze a világért sem beszélné le róla. Ő alighanem itt lesz, sőt, talán még egy ágyat is kivesz, már ha akad ilyen. Ha nincs, beszereztet egyet a csapossal. Merthogy ez már a Király törzshelye.*
-Amit akarsz. *Vigyorodik el, majd 100 aranyat helyez az asztalra, egyenesen Azryath, a Novícia elé. *
-Előleg. Tudom, hogy amire te vágysz, az nem az arany, de valamiből meg kell élni, igaz-e? *Istenesen hátba csapkodná a nőt, ha nem tartana attól, hogy az cserébe pengét ránt. Nem fél a vörös köpenyestől, a legkevésbé sem. Pont ilyen alakokat keres. De tudni véli, hol húzódnak e különös kéjvágytól megáldott lelkeknek a határai, ő pedig fölöslegesen nem lépi át őket.*

155. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:44:52
 
>Azryath, a Novícia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

* Izgatottan előredől, hogy minden szavát jól hallja. Talán még levegőt is elfelejt venni. Kerekre tágult szemmel figyel, majd hatalmasat ugrik a csapást követően.
Hosszú másodpercekig emészti a hallotakat, töprengve összehúzott szemöldökökkel. Majd felderül a tekintete és önfeledt tapsikolásba kezd. *
- Ez jó. Ez nagyon jó!
* Arra gondol, hogy milyen szerencse, hogy ilyen rendes, kedves barátra lelt. Szívből elmosolyodik, természetesen a maszk miatt ebből csak a hunyorgó szeme látszik. *
- Ők nem bánhatnak engem, de én bánthatom őket?
* Kérdez vissza roppant komoly arccal aztán. *
- Felszeletelhetem, kibelezhetem?
* Kézzel mutogatja, egészen pontosan mire gondol.
Egészen megnyugszik. Lám, mégis csak boldog élete lesz... Felbámul a felette támaszkodó férfi arcába. Felegyenesedik ültében, mutatóujját feltartva, mint aki szólni kíván. Majd elbámul a feje mellett valahova a távolba, félrebillentett fejjel, mint aki erősen hallgatózik. Ki tudja, vajon éppen a másik személyiségével tárgyal-e vagy a hangokkal a fejében... *
- Jó, de mi van a fojtogatással? Azt lehet?
* Ez igen fontos, mondhatni életbe vágó kérdés. Ha megnyugtató választ kap, óvatosan bólint. *
- Rendben van. Segítek.
* A rá jellemző hátborzongató kis kuncogást hallatja. *
- És most? Mit csináljak?
* Tárja szét a kezeit. *
- Ameddig nem jönnek.


154. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-24 19:22:49
 
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Faarccal bámulja a vörös posztóba bújt nőt. Nem szól közbe, csak üveges szemekkel mered. Nem az első gyilkos, akit elé sodor az élet, s alighanem nem is az utolsó. De a bolondok között még befutó lehet.*
-Mondom, mi van. *Dohogja, miután végighallgatta a rapszodikus értekezést.*
-Idejönnek majd. Alighanem így lesz. *Fontoskodva kulcsolja össze kezeit az asztalon.*
-Hagytam nekik üzenetet. Szóval. Idejönnek. Én pedig megölöm azokat, amelyikek idejönnek! Letépem a fejüket és átdobom a túloldalra! Basszameg! *Ököllel csap az asztalra, hogy az csak úgy rezzen.*
-Idejönnek a warg faszok a Király földjére, de vissza már nem térnek. Érted?! Megöljük őket. Úgy megöljük őket, hogy a következő tíz esztendőben meg sem fogják közelíteni Sárvárost. Ez az első lépés. És te segítesz benne. Megegyeztünk?
*Felugrik ültéből, hogy kezeivel az asztalra támaszkodva pillantson le a nőre. Itt ő ajánlhat csak üzletet. Elvégre ő a Király.*

153. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-22 14:43:33
 
>Azryath, a Novícia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //

* Válaszadás helyett kibámul az törött ablakon. Ködös szemmel, tűnődve elmélkedik félhangosan. *
- Lement a nap.
* Ismét elvihogja magát, majd ujjait játékosan végigsétáltatja az asztal peremén. *
- Ha?
* Kérdezi félrebillentett fejjel, mint akinek most esik le, hogy kérdeztek tőle valamit. *
- Semmi, semmi, semmi. Az égvilágon. Király.
* Ízlelgeti a szót, majd barátságosnak szánt gesztussal ráhunyorog. Inkább lesz ijesztő a hatás, de sebaj. *
- Körözés alatt vagyok. De nem szeretnék meghalni, nem, nem, nem bizony.
* Dalolássza vidáman. *
- Lehet, hogy bántottam egy-két férfit az utóbbi időben.
* Susogja, bár talán hallhatott is a szétkarmolt, szétvagdosott emberekről. Külön figyelt rá, hogy biztosan megtalálják őket. *
- De a Királyt sosem bántanám, nem-nem. Ha segít, hogy elkerüljem a büntetést. Segít?
* Egyedül nincs sok esélye. Előbb vagy utóbb, a Városi Őrség keze ide is elér, és akkor kipucolják a romokat. Akkor nem folytathatja szórakoztató kis játékait az éj leple alatt. *
- Cserébe megteszek dolgokat.
* Elbájolóan cicceg, miközben az ujjával integet. *
- Dolgokat, amikbe nem halok bele. Ez fontos. Megegyeztünk?

152. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-22 12:31:09
 
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //

*Mereng. Nem a jövőn, nem a holnapon. Leginkább a múlton. Meg kell hagyni, vajmi kevés dologra emlékszik a Visszatérés előttről. Dereng azonban egy emlék... Bölény és a feketemágus Artheniorba jött a lázadás hírére. Ám se hírük, se hamvuk. Vaszív is eltűnt valahol a Szántóföldek közelében. Jelek ezek. Jelek, amiket ő nem tud megfejteni.*
-Höhh! *Nyúl a csatabárd után felocsúdva, s nem sok híja, hogy meg is lendítse a fegyvert. Üveges szemekkel nézi, ahogy a nő leülepszik a székre, nem moccan még. A szavakra végül lassan elvigyorodik, majd biccentve helyezkedik vissza. Szemmel láthatóan nincs minden rendben az újdonsült vendéggel, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg. Ez a tényállás az, mi megnyugtatja. Minél veszélyesebb és beszámíthatatlanabb társakra van szüksége. Olyanokra, akik keveset kérdeznek, ám annál többet cselekszenek.*
-Miféle problémád? Hmm? *Fordul be végül az asztalnak, megtámasztva combján a csatabárdot.*
-A Király azért van, hogy megoldja a nép problémáit! Nem igaz? *Nagy hangon szól, s szét is pillant a krimóban, hátha akad kihívója. Végül azonban csak visszavándorol a vörös posztót viselő nőre.*
-Na, halljam.

151. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-17 22:56:32
 
>Azryath, a Novícia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Király színe elé //

* A nő zavart arccal felbámul az égboltra. Nemsokára lemegy a nap. Idegesen reszkető kézzel tolja be a csehó korhadó ajtaját. Az arca nagy részét takaró maszkját huzigálja feljebb. Szemei sötét karikákkal övezettek, beesettek, mint aki hisszú ideje nem aludt igazán.
Hatalmas kockázatott vállalt, hogy ilyen kései órán egyáltalán kimerészkedett. Csontjai szinte sajognak az éjszaka ígéretétől.
Azt beszélik itt van az, aki Királynak nevezi magát, ezen a lepratelepen és embereket keres az oldalára. Ott sem lenne rosszabb, mint máshol. Talán valaki végre hasznát veszi és célt ad a számára.
Vállait behúzva, fejét lehajtva somfordál beljebb, szorosan a fal mellett. Halkan zihálva a pulthoz lép és kapkodó suttogással kérdez a keresett személy felől. Az egyik asztal felé bök a pultos, majd sietve távozik hátulra.
Apró, szapora léptekkel odasiet. Habozva megtorpan, majd finonam megkocogtatja a férfi vállát. *
- Elnézést? Te vagy... akit Királynak szólítanak?
* A látóterébe lép, majd aggodalmasan tördelni kezdi a kezeit, hogy most hogyan tovább. Összerezzen egy hangosabb zajtól, majd bátorságát összeszedve leereszkedik egy szék legszélére. *
- Úgy tudom embereket toboroz. Nekem nincs hová mennem, bármit megteszek és...
* Reszkető, vibráló lélegzetet vesz, majd lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra. Az egész arckifejezése átrendeződik, homloka kisimul, ajka hideg és cinikus mosolyra kunkorodik. Amikor felpillant, zöld szemeibe borostyánsárga vegyül. Tekintete üres, halott, lázas fénnyel csillog. Ijesztő kuncogás szökik ki az ajkán, majd egy villanás alatt újra az ijedt arc néz vissza rá. Nagyot nyel. *
- Van egy ilyen... kis problémám...


150. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:59:54
 
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Egy ideig szorongatja és forgatja a körözési listát, majd nagyot horkant és begyűri kabátjába. Nincs ideje ezzel foglalkozni. Tisztában van vele, hogy Sa'Tereth halhatatlanná tette, porba fingó városőröktől sosem tartana.*
-Király, király, király, király. *Dudorássza serényen, gyilkos pillantást vetve minden elhaladóra maga mellett. Jobb, ha nyitva tartja a szemét. Na nem a késektől és a fejvadászoktól tart. Keresi a lehetőségeket. Nem sajnálja, hogy elhagyta a bandát, amit éppen csak, hogy összeverbuvált. A gazemberek is csak olyanok, mint a fehérnépek; mindig jön újabb.
Betér hát abba a krimóba, ahol félholtra verték az ipsét és leülepszik egy asztalnak látszó valami mellé. Jóval kihaltabb a hely, mint legutoljára. Talán ittjártuk keltett némi riadalmat a népek körében. Bárhogy is álljon a helyzet, a Király most itt van.*
-Most én vagyok itt! *Erősíti meg ezt a tényállást maga is, mire kifordulnak páran még az ivóból.*
-Adj egy sört, tökfilkó. A Király ma is arannyal fizet! *Azzal az asztalra csapja a 10 aranyat. Arcához emeli a koszos korsót, majd akkorát húz a habos sörből, hogy csak úgy csepeg a szakálláról.* -Mondjátok meg Sárváros legfőbb szarhordóinak, hogy itt tudnak szót váltani a Királlyal. *Rivall rá két sihederre, akik eddig nem tágítottak az asztaltól.* -GYERÜNK!

149. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-04-16 08:39:20
 
>Nälahye Läinaleia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Egy újabb lépés//

~ Kislány...? Hát ez haláli! ~
* Nem tudja abbahagyni a nevetést, majd' megpukkad. Most már érti, hogy az artheniori kis közösségében miért nem vették komolyan, ha fenyegetőzött vagy beszólt valakinek. Persze ott nem centiken múlt, hiszen még a fiatal sihederek is majdnem két fejjel magasabbak voltak, így szinte mindenki lenézte a kis vörös leányzót. Mikor odakerült, ráadásul elég szerencsétlenül is festett: nem voltak ruhái, csak az az úri parádés szoknya, amit már napok óta viselt váltás híján, kócos alkalmi konty - de a legviccesebb az volt, amikor harcművészetre kezdték tanítani. Ez mind csak akkor változott, amikor pár évvel később meghozta a kínszenvedés a gyümölcsét, és letette az asztalra első zsákmányát. Lehet, hogy könnyebb élete lett volna, ha 50 centivel magasabbnak születik. A magas alakok akkor is félelmet keltenek az emberben, ha amúgy ártalmatlanok.
Úgy tűnik Leia számára, hogy a sötételfnek túl nagy az arca ahhoz, hogy hasonló aggályok gyötörjék. Miután sikerül megszabadulni a röhögőgörcstől, lassan felemeli jobb kezét, és ha engedi a másik, akkor pöcköl egyet a homlokára.*
- Te. * adja meg a kérdésre a választ annak ellenére, hogy a mögötte húzódó motiváció valószínűleg nem a kíváncsiság, hanem a düh * Nagyon kis vicces figura vagy. Biztos egész nap jókedved van. Ha pedig mégse, elég tükörbe nézned.
* Kilép egyet oldalra, már amennyire a tömeg engedi. Az jut eszébe, hogy nem akar bajt keverni, mint a legutóbbi alkalommal, amikor kalózpofi majdnem felnyársalta. Ráadásul most fegyvere sincs, nem éri meg a dolog. Ránéz a kis sötételfre: nagyon értékes dolog, amit ellopni tőle, nem lehet, így ez a kockázat sem éri meg, bár a nagy tömeg jó álca, és soha nem lehet tudni. De inkább mégis jobb, ha ezt most hanyagolja, s valaki olyantól csen el értéket, aki kevésbé arrogáns. *

148. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-03-26 11:14:43
 
>Ndhorryjënn Dhëmëtrhow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy újabb lépés//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*A szerencsétlenül sikerült találkozás láthatóan nincs ínyére a másiknak, és méltatlankodását nem is rejti véka alá. Ryjënn a kioktató, dühös megjegyzés hallatán csak még dühösebb lesz.*
- Te jöttél be elém, hülye picsa! *Vág vissza zsigerből, a másikat vádolva az ütközésért.*
- Mit kell bámészkodni? Mi van, nem láttál még ilyen helyet? Itt a városnéző séta nem kislányoknak való!
*Sértegetésben tulajdonképpen már járatosnak mondható, s ha már úgy is kihozták a sodrából, hát Leia balszerencséjére éppen ő lett az áldozat, akin a mélységi összes dühe csattan. Ezzel Ryjënn persze nem foglalkozik. Komoly balhét szimatol a levegőben, ami kapóra is jön neki. S hogy kihozza Leiából az oroszlánt, ezért igyekszik mindent is elkövetni.*
- Viccesnek találsz valamit, hogy vihogsz? Mondd már el, mi olyan mulatságos, hadd röhögjek én is! *Mogorván, pattogó stílusban fröcsög, közben kezeivel is hevesen gesztikulál, mintha bármiféle felsőbbrendűséget akarna mutatni. Hidegen hagyja, hogy a másik magasabb nála, a különbség azonban elhanyagolható. A paskolás elől nincs ideje félrehúzódni, így kénytelen elszenvedni a lekicsinylő mozdulatot.*
- Az ótvaros macskádat simogasd! *Mordul rá Leiára, és igyekszik durván félrelökni a másik kezét.*

147. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-03-16 19:25:50
 
>Nälahye Läinaleia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Egy újabb lépés//

* Nem telik el sok idő, Leia már hamar beigazolódni látja feltételezéseit, miszerint itt farkastörvények uralkodnak, és a helyik teljesen más értékrenddel bírnak, mint Arthenior lakosainak krémje. Itt a "krém" kategóriába amúgy is azokat sorolná az ember, aki a legügyesebb zsebmetsző vagy aki ügyesen zsonglőrködik az Itt a piros, hol a piros játékban. A nagy tömegen keresztül gyúródik, miközben egy enyveskezű kis vakarcs kezének pehelykönnyű, ám mégis érezhető súlyát véli felfedezni, amint a köpenyében motoz valami érdekes vagy értékes után. Csuklón szorítja a fiatal suhanc kezét, karját hátracsavarja, majd istenesen hátba rúgva bocsájtja útjára, amaz pedig sűrű káromkodás közepette lelépett. *
~ A tömeg tartalma pedig még csak csodálkozni sem állt meg, valószínűleg ez itt mindennapos. ~
* Mikor már a második, harmadik, negyedik különböző méretű, korú és nemű tolvajt kapja el, amint értéket próbál elszedni a zsebéből, kezd elege lenni. Káromkodik egyet, pedig igazán nem szokása, hiszen általában tartja magát a jókislányos megjelenéséhez, majd behúz egyet az utolsó delikvensnek. Igazából azt is mondhatjuk, szerencséje volt, ugyanis fizikai erőben nem jeleskedik, és ha egy keményebb zsebmetszővel találkozott volna, nem ússza meg ilyen könnyen a kiosztott nyaklevesből származó bunyót, de ezek mind nyeszlett kis kezdők voltak. Ráadásul valaki még durván neki is megy, miközben nézelődik.*
- Nem látsz a szemedtől?! * kiabál, és odakapja a tekintetét... nem tudni, kir, mert nem lát maga előtt senkit. Akkor lenéz, és meglátja a kis sötételf nőt. Eddigi életében abban a tudatban volt, hogy a Sa'Tereth kizárólag őt átkozta ilyen lehetetlenül alacsony termettel, de nem. Erre a tudatra hangosan elnevette magát, majd megpaskolta a pöttöm fejét, ha az engedi, ha nem, akkor pedig minden módon igyekszik akadályozni az útját, mert jó mókának tűnik.*

146. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-03-13 13:10:27
 
>Ndhorryjënn Dhëmëtrhow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy újabb lépés//

*A bájital beszerzése nem bizonyul olyan könnyű feladatnak, mint amilyen egyszerűnek tűnik. Ennek leginkább a tolongó, rendezetlenül hömpölygő tömeg az oka, amiben mindenféle lény megfordul, jobbára valószínűleg nem kimondottan tisztességes szándékokkal. Végre, hosszas kutakodás után csak ráakad a hőn áhított bájitalra, ami sűrűn, feketén tölti ki az üvegcsét, s már a puszta kinézete sem sejtet túl sok jót. Miután átadja az árát - amit Ryjënn személy szerint igen borsosnak talál -, kabátja egyik zsebébe rejti a fiolát. Ideje továbbállni, mert még véletlenül kirabolják a lényt. Mondjuk ebben az esetben lenne egy-két keresetlen szava a tolvajhoz, s még az is megtörténhet, hogy a másik esetleg kap egy kis tőrt a hátába.
Ahogy sétálgat a förtelmes szagokat árasztó utcákon, ritkulni látszik a tömeg. Sietősen lépked, némi dühtől vezérelve, mert az ide-oda toporgó lények a nagy tömegben felbosszantották.
Hirtelen az útjába kerül egy hosszú fülű, vörös hajkoronával megáldott idegen. Ryjënnek ötlete sincs, honnan került ide a vélhetően elf származású lány. Mindenesetre a látványa az utolsó csepp a pohárban, a mélységi már nem bírja idegekkel.*
- Takarodj már előlem!
*Még durván igyekszik is félrelökni a másikat. Tulajdonképpen ő nem tehet semmiről, Ryjënn idegei adták fel egy időre a harcot. S most minden és mindenki, amiről és akiről úgy érzi, hogy akadályozza az előrejutásban.*

145. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-03-10 19:32:27
 
>Nälahye Läinaleia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Utazás //

* Tisztában volt már kezdetektől, hogy mivel jár átkelni a Csonthídon, ugyanis artheniori évei alatt rengeteg keringő rémtörténetet hallott a romokról és Sárvárosról, melyek nagy részében visszatérő motívum volt a Csonthíd. Miután kifizettetik veled az útadót, a másik végén rablógyilkosok várnak rád, akik, ha nem fizetsz, a legnemesebb kínzások valamelyikével húzzák ki belőled azt, amid van. Leia már korán megtanulta, hogyan rejtse el a pénzét úgy, hogy ne legyen kitapogatható, de a zsebében hagyott néhány aranyat, összesen 5-6 darabot, ha rátámadnak, higgyék azt, hogy ott van minden pénze. Természetesen a fiatal lányoktól nem csak pénzt (vagy életet) szokás kérni, hanem egyéb ingyen szolgáltatást is. A dolgoknak ettől a részétől Leia jobban tart, mint attól, hogy elszedik minden vagyonát.
Meglepő módon a híd másik végén nem támad rá senki. Megtorpan, és szétnéz, hátha valamelyik kis bokorban vagy putri mögött rejtőznek, de eddig hang alapján úgyis felfedezte volna a rablókat, ha lesben állnának. Érzékeny fülét nemcsak zenei készségeinek fejlesztése céljából használja ki, hanem új környék felmérésekor is. De most semmit nem hall.
Meglepődve bár, de mégis örömmel konstatálja: itt most nem fog történni rablás, fosztogatás, és mehet a dolgára, de ekkor hirtelen egy kéz megragadja, és szájára tapasztja a kezét. Valaki belenyúl a zsebébe, nyilván a fejét szorongató kéz párja, gyorsan átkutatja a nyitott zsebeit, és hopp, meg is találja az ott levő aranyakat. A kezek tulajdonosa valami örömöt tükröző dörmögést hallat, elengedi és elszelel. Ennyit arról, hogy nem fogják kirabolni. És ennyit csodálatos reflexeiről. De innentől jobban résen lesz.
Beér az épületek közé, ahol nyomorgó tömeg fogadja. Legalább ez jelzi, hogy valamilyen módon kapcsolódik ez a hely Artheniorhoz, mivel küllemét és a lakóit tekintve semmilyen más hasonlóság nincs. Csoda, hogy ez a hely még létezik, bár a különböző csatornapatkányok is kell lakjanak valahol. Nem felejti el soha, hogy hosszú ideig ő is egyike volt Arthenior patkányainak, ennek eredményeként nem tudja sajnálni az itt tolakodó nyomorultakat, de nem is kell. Az itteniek az öklök nyelvét beszélik, meg tudják védeni magukat, és megszerzik, ami kell nekik. Jó lesz, ha felkészül. És nem ártana, ha kivételesen nem keveredik bajba, bár ki tudja. Az utóbbi alkalom sem szándékos volt. *

A hozzászólás írója (Nälahye Läinaleia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 19:35:57

144. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-03-07 18:34:30
 
>Ndhorryjënn Dhëmëtrhow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Egy újabb lépés//

*A hídon átkelni nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűnek első látásra tűnik. Ryjënn hamar észreveszi az őröket, akik kérik a vámot. Nem igazán füllik a foga eme pénzkidobáshoz - mint ahogy általában semmikor sem, de nincs mit tenni, másképp nem fogják átengedni. Egyetlen szó nélkül, mogorva pillantás kíséretében löki oda a vám díját, még az őrökre is alig néz rá.
Amint sikerül átverekednie magát az őrségen, Arthenior egy olyan részére kerül, amiről jószerivel senki sem mondaná meg, hogy a városhoz tartozik, ha nem tudná. Itt a kulturált civilizációnak nyoma sincs, és a helyi lakhatási viszonyok sem mondhatók igazán színvonalasnak. Ez egy merőben más világ a város központjához vagy akár bármelyik fogadójához képest. Ryjënn jól ismeri a helyi viszonyokat, itt sokan csak a fegyver véres szavából értenek. Félelmet nem ismerve, magabiztosan nyomakodik előre a tömegben, mint aki pontosan jól tudja, mit csinál. Közben tőre markolatán tartja a kezét, amihez kissé lejjebb kell húznia sok zsebbel ellátott kabátjának ujját. A furakodás közben elhatározza, hogy mielőtt keresne valakit, aki mocskos, bosszútól fűtött céljainak megfelelne, beszerez egy-két bájitalt. Sosem lehet tudni, mikor jöhet jól.*

143. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-02-06 12:15:25
 
>Znekke Leeradr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Király visszatér//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Znekke sodródik az árral, és élvezi. A Pegazus viszont nagyobb falatnak tűnik, mint egy lepattant, sárvárosi csehó. Őfelsége magabiztosnak látszik, az ork viszont nem venne rá mérget, hogy nem az ő feje fogja bánni a kalandot. ~ Annyi baj legyen! ~ Amióta egyedül maradt, hozzácsapódik bárkihez, aki mellett nem unja halálra magát. A király és Elsek pedig pontosan ilyen társaság. Ha képes volt Wruztónak ~ Vagy minek nevezi most magát... ~ segíteni a véráldozatban, ez is vígan belefér. Na meg, a nagydarab nem először gondolta meg magát egy perc alatt. Még az is lehet, hogy a végén nem is a Pegazusban kötnek ki.*

- És a Warg fasz? *Ezek már el is felejtették, hogy egy csomó aranyat várnak tőle? Vállat von, ezzel jelzi, hogy nincs kifogása az újabb terv ellen, és készen áll az indulásra. Egy vigyorral bólint Elsek válaszára. ~ Hogy ne tudna! Ügyes lány. ~*

142. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-02-05 15:02:57
 
>Elsek'belinna, az engedetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Király visszatér//

*Elsek határozottan kezdi egyre inkább futóbolondnak nézni a férfit. ~Nem tudom mi a fenét ihatott, de percről percre egyre inkább úgy érzem, hogy ezek a hangulatváltozások a tiszta fejéhez is oda tartoznának. Nem tudom hová valósi lehet, de mostanában amúgy is meglehetősen gyakoriak az elmebajok, úgy mindenféle~ a nő még néha magát is őrültnek hiszi és hát ki tudná neki megmondani biztosan, hogy igaza van e? Ha most elmebajosként is viselkedik, legalább egy kicsikét élvezi az életet. És talán tényleg hozhat változásokat is. ~Remélem, hogy elég jó levelet írtam~ van benne némi aggodalom, ami összehúzza a gyomrát az idegtől. Szinte alig hallja meg a Király szavait, ahogy elmerül ebben a sok ingerben és aggodalomban. Megrázza a fejét, hogy észhez térjen és vesz egy mély levegőt, hogy aztán magabiztosan szóljon*
- Tudok szabálytalanul játszani, hogy életben maradjak. Bármibe keveredünk, megoldom. ~Van eszem még, ha férfi méretű öklöm nincs is. Leszúrni valakit viszont könnyedén lehet, ahogy megvakítani is, ráadásul van bennem elég düh~

141. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2023-02-04 09:27:51
 
>Ksier Haik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Sárvár-bál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

- Nem szeretem a feltűnősködést. *Vonja meg a vállát a kérdésre. Főként, hogy most nagyjából eredeti mivoltját adja, amit a leginkább szeret háttérbe szorítani.* A lelkem tiszta, mint a patyolat! *Emeli jobbját szíve fölé, s ártalan tekintettel (ha nem volna amúgy bevert orra, szinte tökéletes) egészen gyermeki pillantást küld Kar felé, természetadta tehetséggel.* Ha kiderülne, hogy arra jártam, szerinted hányan kötnének össze a kikötővel az első adandó pillanatban? *Kérdez vissza bosszúsan. Számára ez olyan egyértelmű, hogy az már nem is lehetne egyértelműbb. Nehezebb volna bárhol is információhoz jutni. De nem merül bele, elég értelmesnek tartja a harcost ahhoz, hogy ezt felfogja, így legyint, majd maga is ellöki magát, az üres korsóját a pultra vágva.*
- Természetesen én vagyok a másik batár. *Szűri oda fogai közt, aztán titkon azonnal fel is méri az esetleges méretkülönbségeket sunyi tekintettel. Az ajtót kilökve, a friss, éjszakai sárvárosi levegő azonnal megcsapja orrát. Húgy, szesz és szarszag keveredik a hajlék nélküliek pézsmaszagával. Nincs is ennél jobb. Nyújtózkodva szippant, majd meghökkenve fordul társához.*
- Esetleg ülhetnék mögéd... *javasolja vigyorogva, bár már látja maga előtt, hogy szaladnia kell.* vagy majd sietek. *Legyint, majd sietős léptekkel megindul a Kar által jelzett irányba.*
- Hol tárolod a cuccod? *Kérdezi irányított lélegezettel.* Némi aranyam akad, ha tudsz lókupecet az éj közepén, aki ajtót nyit. Veszek valami kehes szamarat és leszek a szolgád. Amíg összeszeded magad, addig én is ejtek némi átalakítást magamon. Jobb, ha kívülről egyszerű lovagnak tűnsz és nem egy barbárnak, mint valójában. *Abban biztos, hogy Kar, ha könyörögne sem engedné a fordított felállást.*
- Ha a piac felé fordulunk, ott bizonyára akad a környező épületekben istálló, majd felverem a tulajt. *Javasolja.*
- Amúgy mi legyen a terv... a kikötőben? *Kérdezi felpillantva a harcosra.* Odamegyünk, kiveszünk két szobát, megfigyelünk, majd megkeressük a tulajt?

A hozzászólás írója (Ksier Haik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.02.04 09:28:28

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063