Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-26 19:25:24
Üzenet elküldve: 2025-07-26 19:25:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Búcsúznak a prefektustól, és szerencsére békében. Úgy tűnik, hogy a kis ballépése nem okozott nagyobb problémákat, aminek kifejezetten örül, mert így megérte. Új oldalát ismerhette meg Orthusnak és Nixomiának is.
Az úrnő után száll be a hintóba, s ő ezúttal is igénybe veszi Bertin kocsis segítségét, hogy felsegítse őt a járműre. Amíg ő helyezkedik, fészkelődik és a szoknyáját igazgatja maga alatt, majd a combjain, a kocsis rájuk is csukja az ajtót, majd előre megy, felül a bakra, és hamarosan el is indítja a hintót. A lovak kopogó patájának egyenletes hangját hallatva gurulnak ki a Morthimer kúria kapuján, majd fordulnak el az utcán a Grendaer ház irányába.
Merlana eleinte nem szól egy szót sem, csak bámul kifelé az ablakon, figyeli a házakat, a járókelőket vagy épp az eget. Aztán persze nem tudja megállni, hogy ne forduljon társnője felé, és kérdezzen rá arra, ami a vendégségben történt. Résnyire nyitja az ajkait, kétszer is meggondolja, hogy mondjon-e bármit, de végül megszólal.*
- Mi volt a célod? Azért hoztál ilyen kellemetlen helyzetbe, mert kíváncsi voltál, hogy viselkedek ilyenkor, vagy az zavar, hogy talán Orthus nagyobb befolyással van rám, mint te? Csak mert abban egészen biztos vagyok, hogy azzal, amit mondtam, te is egyetértesz. *Azt a lehetőséget már latba sem veszi, hogy minden, ami történt, az arról szólt volna, aminek látszott. Hisz Nixomia elejtett félmondatából az első ezer aranyról már egészen bátran mer arra következtetni, hogy nem a kijelentésével volt problémája a nőnek. Azt viszont könnyedén el tudja képzelni, hogy a hatalmi játszmák már az ő személyéért is elkezdődtek.*
//Nemesi kézfogó//
*Búcsúznak a prefektustól, és szerencsére békében. Úgy tűnik, hogy a kis ballépése nem okozott nagyobb problémákat, aminek kifejezetten örül, mert így megérte. Új oldalát ismerhette meg Orthusnak és Nixomiának is.
Az úrnő után száll be a hintóba, s ő ezúttal is igénybe veszi Bertin kocsis segítségét, hogy felsegítse őt a járműre. Amíg ő helyezkedik, fészkelődik és a szoknyáját igazgatja maga alatt, majd a combjain, a kocsis rájuk is csukja az ajtót, majd előre megy, felül a bakra, és hamarosan el is indítja a hintót. A lovak kopogó patájának egyenletes hangját hallatva gurulnak ki a Morthimer kúria kapuján, majd fordulnak el az utcán a Grendaer ház irányába.
Merlana eleinte nem szól egy szót sem, csak bámul kifelé az ablakon, figyeli a házakat, a járókelőket vagy épp az eget. Aztán persze nem tudja megállni, hogy ne forduljon társnője felé, és kérdezzen rá arra, ami a vendégségben történt. Résnyire nyitja az ajkait, kétszer is meggondolja, hogy mondjon-e bármit, de végül megszólal.*
- Mi volt a célod? Azért hoztál ilyen kellemetlen helyzetbe, mert kíváncsi voltál, hogy viselkedek ilyenkor, vagy az zavar, hogy talán Orthus nagyobb befolyással van rám, mint te? Csak mert abban egészen biztos vagyok, hogy azzal, amit mondtam, te is egyetértesz. *Azt a lehetőséget már latba sem veszi, hogy minden, ami történt, az arról szólt volna, aminek látszott. Hisz Nixomia elejtett félmondatából az első ezer aranyról már egészen bátran mer arra következtetni, hogy nem a kijelentésével volt problémája a nőnek. Azt viszont könnyedén el tudja képzelni, hogy a hatalmi játszmák már az ő személyéért is elkezdődtek.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-26 14:18:30
Üzenet elküldve: 2025-07-26 14:18:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
* Vak társuk beadja a derekát, hogy meséljen nekik a múltjáról. Hosszasan mesél az O'baa nénivel töltött éveiről, ami felettébb érdekes és egyben megható is. Bár a varázslatot nem szereti a lány, de a hasznosságát és egyben a hatalmát el ismeri. Nimo megint hamarabb elkezd faggatózni, így ráhagyja a kérdezés részét egyelőre. Csak a teáját szürcsöli csöndben, mielőtt beszélne vele. Tiszteli Vanellarya elszántságát, ezért bármikor kész lenne támogatni őt, ha kérné, de erre úgysem fog sor kerülni.*
- Talán hamarabb eljön ez, mint gondolnád.* Mosolyog rá Nimora. Mindenképpen azon lesz, hogy mihamarabb eredményeket tudjon a lány felmutatni, ami nem csak a tündérnek lesz boldogság, de Nixomiának is plusz befolyás.*
- Mi szinte akkor találkoztunk, amikor veled. Éppen csak megismerkedtünk, amikor te is megjelentél.* Ezen nincs sok mesélni való, de magáról tud egy kicsit.*
- Én egyébként Wegtorenből jöttem és lovagként szolgáltam, majd karavánokat kísértem. Engem törpök neveltek fel miután a elvesztettem a családom egy bandita támadás alkalmával. Végül itt kötöttem ki és mivel lehetett nemesi címet venni, hát elszórtam rá a spórolt pénzem, meg az örökségem egy részét.* Neki tömören ennyi a története. Összefüggően már csak Nimo nem mesélt magáról, de most itt a lehetősége. Viszont megérkezik Alfriend a gyümölcsökkel, amit talán egy kis üdítő szünetként hat majd a társaságra.*
- Köszönjük!* Bólint a férfi felé, majd Vanellarya irányába fordul. A tálcán van egy alma, egy körte, egy narancs, egy barack és egy paradicsom is.*
- Szóval itt a nagy alkalom, hogy kiderüljön mi a kis barátod kedvence.* Valóban nagyon kíváncsi, hogy mit fog választani a szitakötő. Reméli egy gyümölcsöt fog enni a jószág gazdája is, de ha nem hát nem. Később még lesz egy javaslata, de azzal vár még.*
* Vak társuk beadja a derekát, hogy meséljen nekik a múltjáról. Hosszasan mesél az O'baa nénivel töltött éveiről, ami felettébb érdekes és egyben megható is. Bár a varázslatot nem szereti a lány, de a hasznosságát és egyben a hatalmát el ismeri. Nimo megint hamarabb elkezd faggatózni, így ráhagyja a kérdezés részét egyelőre. Csak a teáját szürcsöli csöndben, mielőtt beszélne vele. Tiszteli Vanellarya elszántságát, ezért bármikor kész lenne támogatni őt, ha kérné, de erre úgysem fog sor kerülni.*
- Talán hamarabb eljön ez, mint gondolnád.* Mosolyog rá Nimora. Mindenképpen azon lesz, hogy mihamarabb eredményeket tudjon a lány felmutatni, ami nem csak a tündérnek lesz boldogság, de Nixomiának is plusz befolyás.*
- Mi szinte akkor találkoztunk, amikor veled. Éppen csak megismerkedtünk, amikor te is megjelentél.* Ezen nincs sok mesélni való, de magáról tud egy kicsit.*
- Én egyébként Wegtorenből jöttem és lovagként szolgáltam, majd karavánokat kísértem. Engem törpök neveltek fel miután a elvesztettem a családom egy bandita támadás alkalmával. Végül itt kötöttem ki és mivel lehetett nemesi címet venni, hát elszórtam rá a spórolt pénzem, meg az örökségem egy részét.* Neki tömören ennyi a története. Összefüggően már csak Nimo nem mesélt magáról, de most itt a lehetősége. Viszont megérkezik Alfriend a gyümölcsökkel, amit talán egy kis üdítő szünetként hat majd a társaságra.*
- Köszönjük!* Bólint a férfi felé, majd Vanellarya irányába fordul. A tálcán van egy alma, egy körte, egy narancs, egy barack és egy paradicsom is.*
- Szóval itt a nagy alkalom, hogy kiderüljön mi a kis barátod kedvence.* Valóban nagyon kíváncsi, hogy mit fog választani a szitakötő. Reméli egy gyümölcsöt fog enni a jószág gazdája is, de ha nem hát nem. Később még lesz egy javaslata, de azzal vár még.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-26 13:51:59
Üzenet elküldve: 2025-07-26 13:51:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Nagyjából osztják egymás véleményét. Nixomia csak bólogatni tud arra, amit Orthus elmond a külső ellenfeleikről. Mivel nagyjából mindent kitárgyaltak, ezért idejének látja elmenni. Üzen Merlanáért is, így kettesben távozhatnak. Előtte még körbe édesgetik egymást, amiben bizonygatják, hogy a egymás támogatását élvezik. Erre valószínűleg egyikük sem fog fanyalodni, de ez is része a jó modornak. Még utoljára biccent Nixomia a férfinak majd beszáll a hintojába. Utána pedig Merlana következik. A hintó lassan kigurul a Morthimer Rezidenciáról és ők ketten maradnak Merlanával. Nixomia nem töri meg a csendet, azt Merlanának kell, ha úgy érzi, hogy tüske maradt benne a találkozáson történtekkel kapcsolatban. Ő nagyjából elégedett ezzel a találkozással. Nem azt mondja, hogy nem lehetett volna jobb is, de még így is nagy előre lepéseket tett az ügye érdekében.*
//Nemesi kézfogó//
*Nagyjából osztják egymás véleményét. Nixomia csak bólogatni tud arra, amit Orthus elmond a külső ellenfeleikről. Mivel nagyjából mindent kitárgyaltak, ezért idejének látja elmenni. Üzen Merlanáért is, így kettesben távozhatnak. Előtte még körbe édesgetik egymást, amiben bizonygatják, hogy a egymás támogatását élvezik. Erre valószínűleg egyikük sem fog fanyalodni, de ez is része a jó modornak. Még utoljára biccent Nixomia a férfinak majd beszáll a hintojába. Utána pedig Merlana következik. A hintó lassan kigurul a Morthimer Rezidenciáról és ők ketten maradnak Merlanával. Nixomia nem töri meg a csendet, azt Merlanának kell, ha úgy érzi, hogy tüske maradt benne a találkozáson történtekkel kapcsolatban. Ő nagyjából elégedett ezzel a találkozással. Nem azt mondja, hogy nem lehetett volna jobb is, de még így is nagy előre lepéseket tett az ügye érdekében.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:32:20
Üzenet elküldve: 2025-07-25 19:32:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
- Nem hiszem, hogy a két fél szövetségre lépne, legalább is nyíltan biztosan nem. De mivel mindkettőnek érdeke, hogy Arthenior gyenge legyen, egy hallgatólagos szövetség mégis lehet közöttük. A Patkányok félnek egy erős Artheniortól, mert az visszafoglalhatná a kikötőt és a tengerbe szoríthatja őket.
A thargok szemet vetettek a Szántóföldekre, nekik az áll az érdekükben, hogy Arthenior ne akadályozza a terjeszkedésüket. És erre tökéletes ok az, ha a városunk belső ellenségekkel, elégedetlenséggel küzd.
Tehát igen, nem kell kimondottan körmönfontnak lenni ahhoz, hogy megértsék a saját érdekeiket.
*feleli Nixomiának. Majd a nemes úgy dönt, ideje véget vetni az egyeztetésnek, és végül is épp elég dolgot beszéltek át. A kezdő lépések megtörténtek. Ő is felkel ültéből, úgy búcsúztatja a vendéget.*
- Nagyon köszönöm a felajánlását, és magam is alig várom, hogy meglátogathassam. Ha szüksége van segítségre akár az építkezések, akár bebútorozás terén, ne habozzon keresni!
*búcsúzik el, majd hamarosan Merlana is megjelenik. Felé is meghajol.*
- Kisasszony, ne is beszéljünk erről többet. Alig várom, hogy mikor hallhatok ismét kegyed sikereiről!
*búcsúzik el a művésztől is.*
//Nemesi kézfogó//
- Nem hiszem, hogy a két fél szövetségre lépne, legalább is nyíltan biztosan nem. De mivel mindkettőnek érdeke, hogy Arthenior gyenge legyen, egy hallgatólagos szövetség mégis lehet közöttük. A Patkányok félnek egy erős Artheniortól, mert az visszafoglalhatná a kikötőt és a tengerbe szoríthatja őket.
A thargok szemet vetettek a Szántóföldekre, nekik az áll az érdekükben, hogy Arthenior ne akadályozza a terjeszkedésüket. És erre tökéletes ok az, ha a városunk belső ellenségekkel, elégedetlenséggel küzd.
Tehát igen, nem kell kimondottan körmönfontnak lenni ahhoz, hogy megértsék a saját érdekeiket.
*feleli Nixomiának. Majd a nemes úgy dönt, ideje véget vetni az egyeztetésnek, és végül is épp elég dolgot beszéltek át. A kezdő lépések megtörténtek. Ő is felkel ültéből, úgy búcsúztatja a vendéget.*
- Nagyon köszönöm a felajánlását, és magam is alig várom, hogy meglátogathassam. Ha szüksége van segítségre akár az építkezések, akár bebútorozás terén, ne habozzon keresni!
*búcsúzik el, majd hamarosan Merlana is megjelenik. Felé is meghajol.*
- Kisasszony, ne is beszéljünk erről többet. Alig várom, hogy mikor hallhatok ismét kegyed sikereiről!
*búcsúzik el a művésztől is.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:48:44
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:48:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Az odabent zajló beszélgetés további alakulásáról ugyan lemarad, ám ez annyira most nem is zavarja. Szüksége van rá, hogy a friss levegőn sétálva, csakis a saját társaságában számot tudjon vetni arról, ami az előbb történt. Nem bánt meg egyetlen kimondott szót sem, sőt, az Orthusból kicsikart reakció pont olyan volt, amiért megérte, még akkor is, ha ezek után valóban megharagudott rá a férfi. Ezek szerint neki is vannak érzékeny pontok az életében, melyekre rátapintva ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból, és a kimért, rideg, mindig tökéletes álca mögül elő lehet csalogatni a valódi embert, akinek a prefektusban is ugyanúgy léteznie kell, mint mindenki másban. Ám nem csak ő, hanem Nixomia is különösen meglepte őt azzal, hogy ilyen nyíltan és erélyesen leteremtette őt a viselkedéséért. Benne van a pakliban, hogy valódi elégedetlenségét fejezte ki a szőkeség, de az is lehet, hogy csak egy játszma része volt. Ahhoz, hogy lássa a teljes képet, puhatolóznia kell majd még mindkét félnél, de nem most, amikor mindketten jelen vannak, hanem majd külön-külön, kettesben, egy megfelelő pillanatban.
Sokáig azonban nem merenghet a szálakat bogozva, mert Orthus szolgálólánya hamarosan odalép hozzá, és megszólítja, miszerint Nixomia úrnő hívatta, és várja a nagyteremben.*
- Máris megyek *válaszolja mosolyogva, majd még gyönyörködik egy rövid ideig még a Morthimer kúria épülő-szépülő kertjében, aztán visszaindul az épületbe. Cipőjének sarkai egyenletesen kopognak a padlón, így a két nemes már azelőtt hallhatja, hogy érkezik, mielőtt befordulna az ajtón. Mikor meglátja őket, kihúzza magát, megkeresi mindkettejükkel a szemkontaktust, majd megszólal.*
- Indulunk, úrnőm? *kérdezi, és közben elegáns ruhája hosszú ujjának gyűrődéseit simítgatja ki kényesen.* Ha igen, ez esetben nagyon szépen köszönjük, hogy fogadott minket, Morthimer úr, a meggondolatlan szavaimért pedig még egyszer elnézést kérek! *Most nem teheti meg, hogy azt mondja, ő inkább maradna, pedig volna bőven mit megosztania a férfivel is. Szerencsére volt annyi esze, hogy nem csak azt a levelet küldte el Orthusnak, amit Nixomia is látott, hanem egy másikat is, melyben egy privát találkozóra kérte a prefektust. Ennek módja és időpontja mindkettejük számára ismert, így most bátran cselekedhet a lovagnő igénye és kénye-kedve szerint anélkül, hogy bármiféle gyanúra adna okot. Ha Nixomia valóban távozni szeretne, akkor az ő oldalán lépkedve indul újra ki a házból a hintójuk felé.*
//Nemesi kézfogó//
*Az odabent zajló beszélgetés további alakulásáról ugyan lemarad, ám ez annyira most nem is zavarja. Szüksége van rá, hogy a friss levegőn sétálva, csakis a saját társaságában számot tudjon vetni arról, ami az előbb történt. Nem bánt meg egyetlen kimondott szót sem, sőt, az Orthusból kicsikart reakció pont olyan volt, amiért megérte, még akkor is, ha ezek után valóban megharagudott rá a férfi. Ezek szerint neki is vannak érzékeny pontok az életében, melyekre rátapintva ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból, és a kimért, rideg, mindig tökéletes álca mögül elő lehet csalogatni a valódi embert, akinek a prefektusban is ugyanúgy léteznie kell, mint mindenki másban. Ám nem csak ő, hanem Nixomia is különösen meglepte őt azzal, hogy ilyen nyíltan és erélyesen leteremtette őt a viselkedéséért. Benne van a pakliban, hogy valódi elégedetlenségét fejezte ki a szőkeség, de az is lehet, hogy csak egy játszma része volt. Ahhoz, hogy lássa a teljes képet, puhatolóznia kell majd még mindkét félnél, de nem most, amikor mindketten jelen vannak, hanem majd külön-külön, kettesben, egy megfelelő pillanatban.
Sokáig azonban nem merenghet a szálakat bogozva, mert Orthus szolgálólánya hamarosan odalép hozzá, és megszólítja, miszerint Nixomia úrnő hívatta, és várja a nagyteremben.*
- Máris megyek *válaszolja mosolyogva, majd még gyönyörködik egy rövid ideig még a Morthimer kúria épülő-szépülő kertjében, aztán visszaindul az épületbe. Cipőjének sarkai egyenletesen kopognak a padlón, így a két nemes már azelőtt hallhatja, hogy érkezik, mielőtt befordulna az ajtón. Mikor meglátja őket, kihúzza magát, megkeresi mindkettejükkel a szemkontaktust, majd megszólal.*
- Indulunk, úrnőm? *kérdezi, és közben elegáns ruhája hosszú ujjának gyűrődéseit simítgatja ki kényesen.* Ha igen, ez esetben nagyon szépen köszönjük, hogy fogadott minket, Morthimer úr, a meggondolatlan szavaimért pedig még egyszer elnézést kérek! *Most nem teheti meg, hogy azt mondja, ő inkább maradna, pedig volna bőven mit megosztania a férfivel is. Szerencsére volt annyi esze, hogy nem csak azt a levelet küldte el Orthusnak, amit Nixomia is látott, hanem egy másikat is, melyben egy privát találkozóra kérte a prefektust. Ennek módja és időpontja mindkettejük számára ismert, így most bátran cselekedhet a lovagnő igénye és kénye-kedve szerint anélkül, hogy bármiféle gyanúra adna okot. Ha Nixomia valóban távozni szeretne, akkor az ő oldalán lépkedve indul újra ki a házból a hintójuk felé.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:38:26
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:38:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*A gondolat, hogy a szegények az ő címeres takarójával fedhetik be a bolháktól csípek, mocskos testük elégedettséggel tölti el. Főleg, hogy az ő szőke tincsekkel borított kobakjából pattant ki ez az ötlet.*
- Mindenképpen intézkedek majd, hogy mihamarabb megkapja a címerem másolatát.* A férfi szerénykedésére, pedig csak halványan elmosolyodik.*
- Nem is feltételeznék ilyet. Egy jó kereskedő felismeri, hogy miben van a nagyobb haszon. Ez az adakozás amolyan befektetés a jövőbe, ha szabad így fogalmazni.* A tömegek támogatásának elnyerése sokkal értékesebb, mint pár ezer arany, aki ezt felismeri, az nem csak pénzszórást lát az egyébként nemes gesztus mögött. Érdeklődve hallgatja az eszmefuttatást a jelenlegi ellenségekről. Neki saját véleménye van, vagy inkább csak más irányból nézi meg az összképet.*
- Valóban így véli? Szerintem meg inkább egy patt helyezett alakult ki. A kikötőnek nincs elég ereje, hogy a várost megszerezze, ahogy thargoknak se. Kétlem, hogy képesek lennének megtartani ezt a helyet. Az egymással való szövetkezést sem tartom lehetségesnek. A Patkányoknak érdekében fog állni, hogy Artheniort gyengítsék belülről ez igaz, de nagyobb kárt tudna okozni az, ha a thargok bekebeleznék a szántóföldeket teljesen. Mondjuk nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi időben kezdenek kicsit gyengülni a Vashegy fiai.* Ez inkább csak hangos gondolkodás. Egy biztos, ha megerősíttette a pozícióját, akkor a városvezetést ráveszi, hogy halmozzanak fel masszív élelmiszer tartalékokat. Ő sokkal militánsabbá tenné a várost, amíg Orthus inkább diszkrétebb politikai játszmákat folytatna. Mind a kettőnek meg van a maga helye és haszna. Idővel pedig kiderül majd, hogy melyik az eredményesebb.*
- A lényeg, hogy megértem az aggodalmát. Egyelőre kénytelenek leszünk a kisebb célokra fókuszálni. Mit említettem megerősítem a pozíciómat elsőként. Elküldettem majd a címerem, ha pedig elérkezett az idő, akkor ne habozzon keresni és elküldöm a szükséges összeget is. Ez érvényes egyéb esetekre is. Keressen bátran, ha bármi problémája akadna. Remélhetőleg hamarosan én is meginvitálhatom házam falai közzé.* Lehúzza a maradék borát. Egyelőre neki elég volt ennyi politika, de ha van még valami, akkor azt meghallgatja. Csak ezután szólíttatja Merlanát, hogy távozzanak. A világért sem hagyná itt, hogy Orthussal beszélgessenek. Ugyan a találkozásokat meg nem akadályozhatja, de megkönnyíteni se fogja nekik. Távozáskor illendően el fog köszönni.*
//Nemesi kézfogó//
*A gondolat, hogy a szegények az ő címeres takarójával fedhetik be a bolháktól csípek, mocskos testük elégedettséggel tölti el. Főleg, hogy az ő szőke tincsekkel borított kobakjából pattant ki ez az ötlet.*
- Mindenképpen intézkedek majd, hogy mihamarabb megkapja a címerem másolatát.* A férfi szerénykedésére, pedig csak halványan elmosolyodik.*
- Nem is feltételeznék ilyet. Egy jó kereskedő felismeri, hogy miben van a nagyobb haszon. Ez az adakozás amolyan befektetés a jövőbe, ha szabad így fogalmazni.* A tömegek támogatásának elnyerése sokkal értékesebb, mint pár ezer arany, aki ezt felismeri, az nem csak pénzszórást lát az egyébként nemes gesztus mögött. Érdeklődve hallgatja az eszmefuttatást a jelenlegi ellenségekről. Neki saját véleménye van, vagy inkább csak más irányból nézi meg az összképet.*
- Valóban így véli? Szerintem meg inkább egy patt helyezett alakult ki. A kikötőnek nincs elég ereje, hogy a várost megszerezze, ahogy thargoknak se. Kétlem, hogy képesek lennének megtartani ezt a helyet. Az egymással való szövetkezést sem tartom lehetségesnek. A Patkányoknak érdekében fog állni, hogy Artheniort gyengítsék belülről ez igaz, de nagyobb kárt tudna okozni az, ha a thargok bekebeleznék a szántóföldeket teljesen. Mondjuk nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi időben kezdenek kicsit gyengülni a Vashegy fiai.* Ez inkább csak hangos gondolkodás. Egy biztos, ha megerősíttette a pozícióját, akkor a városvezetést ráveszi, hogy halmozzanak fel masszív élelmiszer tartalékokat. Ő sokkal militánsabbá tenné a várost, amíg Orthus inkább diszkrétebb politikai játszmákat folytatna. Mind a kettőnek meg van a maga helye és haszna. Idővel pedig kiderül majd, hogy melyik az eredményesebb.*
- A lényeg, hogy megértem az aggodalmát. Egyelőre kénytelenek leszünk a kisebb célokra fókuszálni. Mit említettem megerősítem a pozíciómat elsőként. Elküldettem majd a címerem, ha pedig elérkezett az idő, akkor ne habozzon keresni és elküldöm a szükséges összeget is. Ez érvényes egyéb esetekre is. Keressen bátran, ha bármi problémája akadna. Remélhetőleg hamarosan én is meginvitálhatom házam falai közzé.* Lehúzza a maradék borát. Egyelőre neki elég volt ennyi politika, de ha van még valami, akkor azt meghallgatja. Csak ezután szólíttatja Merlanát, hogy távozzanak. A világért sem hagyná itt, hogy Orthussal beszélgessenek. Ugyan a találkozásokat meg nem akadályozhatja, de megkönnyíteni se fogja nekik. Távozáskor illendően el fog köszönni.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:54:21
Üzenet elküldve: 2025-07-23 09:54:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
*Elismerően bólint csupán a gnóm mester emberek hallatán. Lihanechben is bizony jó nevük van odafelé. Annyiféle kütyüt, meg szerkezetet képesek össze eszkábálni. Nem csoda, hogy néhányan mágiának nevezik. Közben pedig a tudomány áll a háttérben.
Beszáll Vanellarya "faggatásába" de nem rossz szándékból. Pusztán csak érdekli, vajon a tündérrel mi történhetett mostanáig. Elvégre, eléggé különös szerzet. Legalább is a saját szemében. Nem mellesleg pedig, igazán jó érzés számára is, hogy Nixoval ilyen hamar képesek egy követ fújni. Ez jelentheti, egy gyümölcsöző társulás jeleit is.*
- Igazán köszönöm Alfriend.
*Válaszolja maga is a szolgálónak, miután elé helyezi a kellemesen illatozó teát. Nem is rest Nixomia szava ellenére is rögtön magához emelnie. Pusztán élvezi a meleg érintését a csészének. Illetve a gőzölgő aromáját a teának. Lassan fogadja be, kis pisze orrán az illatokat. Hogy utána egy hangos sóhajjal jelezze elégedettségét.
Hamar érkezik utána a tündér meséje is. Amit ámulattal figyel. Biztos különleges lehetett az a hölgy, aki szárnyai alá vette akkoriban a vak tündért. Mikor amaz megnyomja a mágia szót, egy pillanatra kapja csak fel a fejét érdeklődve.*
- Talán O'baa anyó is a toronyba járt?
*Kérdését inkább csak magának teszi fel. Hiszen mindenki Abogr mestertől tanul. Viszont fogalma sincs mennyi idős is a mester. Ki tudja, lehet mágiával már a halált is becsapta ez idő alatt.*
- Nekem is hasonlóak a terveim. A toronyban jártam nem rég magam is, de ahogy te. Szűkölködtem a finanszírozásában. De nagy szerencsémre, Nixoba futottam bele a tisztáson, pont mielőtt te is felbukkantál. Aki mondta, szívesen szárnyai alá vesz. Így hát elfogadtam az ajánlatát.
*Meséli elégedetten, majd mosolyogva Nixo felé néz.*
- Talán egyszer büszkén mondatom, én leszek Nixomia udvari mágusa.
*Kuncog fel a kijelentésen is. Mert ezek túl nagy szavak még számára is, egy apró tündérhez. Meg aztán, szinte csak a mágia alapjait ismeri igazán. Remélhetőleg, talán minél hamarabb képes lesz legalább egy igét elmondani, új "úrnője" tiszteletére.*
*Elismerően bólint csupán a gnóm mester emberek hallatán. Lihanechben is bizony jó nevük van odafelé. Annyiféle kütyüt, meg szerkezetet képesek össze eszkábálni. Nem csoda, hogy néhányan mágiának nevezik. Közben pedig a tudomány áll a háttérben.
Beszáll Vanellarya "faggatásába" de nem rossz szándékból. Pusztán csak érdekli, vajon a tündérrel mi történhetett mostanáig. Elvégre, eléggé különös szerzet. Legalább is a saját szemében. Nem mellesleg pedig, igazán jó érzés számára is, hogy Nixoval ilyen hamar képesek egy követ fújni. Ez jelentheti, egy gyümölcsöző társulás jeleit is.*
- Igazán köszönöm Alfriend.
*Válaszolja maga is a szolgálónak, miután elé helyezi a kellemesen illatozó teát. Nem is rest Nixomia szava ellenére is rögtön magához emelnie. Pusztán élvezi a meleg érintését a csészének. Illetve a gőzölgő aromáját a teának. Lassan fogadja be, kis pisze orrán az illatokat. Hogy utána egy hangos sóhajjal jelezze elégedettségét.
Hamar érkezik utána a tündér meséje is. Amit ámulattal figyel. Biztos különleges lehetett az a hölgy, aki szárnyai alá vette akkoriban a vak tündért. Mikor amaz megnyomja a mágia szót, egy pillanatra kapja csak fel a fejét érdeklődve.*
- Talán O'baa anyó is a toronyba járt?
*Kérdését inkább csak magának teszi fel. Hiszen mindenki Abogr mestertől tanul. Viszont fogalma sincs mennyi idős is a mester. Ki tudja, lehet mágiával már a halált is becsapta ez idő alatt.*
- Nekem is hasonlóak a terveim. A toronyban jártam nem rég magam is, de ahogy te. Szűkölködtem a finanszírozásában. De nagy szerencsémre, Nixoba futottam bele a tisztáson, pont mielőtt te is felbukkantál. Aki mondta, szívesen szárnyai alá vesz. Így hát elfogadtam az ajánlatát.
*Meséli elégedetten, majd mosolyogva Nixo felé néz.*
- Talán egyszer büszkén mondatom, én leszek Nixomia udvari mágusa.
*Kuncog fel a kijelentésen is. Mert ezek túl nagy szavak még számára is, egy apró tündérhez. Meg aztán, szinte csak a mágia alapjait ismeri igazán. Remélhetőleg, talán minél hamarabb képes lesz legalább egy igét elmondani, új "úrnője" tiszteletére.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:22:21
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:22:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*A takaróra hímzett címer ötlete elgondolkodtatja.*
- Bizonyára megoldható. Tegye meg, hogy a címeréről készíttet egy olyan képet, amit a hímzők képesek felvarrni, és ahogy mondta, egy kis plusz pénzért biztosan meg tudjuk oldani.
A beszerzéseket magamra tudom vállalni, mivel a piacon sikerült elég jó kapcsolatokat kiépítenem. Így bizonyára jobb áron tudok beszerezni dolgokat. Vagyis többet. De természetesen ha az adakozók szeretnének ezzel inkább egy független kalmárt megbízni, nem sértődöm meg. Ahhoz is hozzájárulok, hogy ellenőrizzék, mire költöm a pénzt, ha rám marad.
*teszi hozzá csak a rend kedvéért.
Ezután más irányba terelődik a szó.*
- Jól látja, sokféle érdek feszül egymásnak a városban. Ránk nézve a legnagyobb fenyegetést a kikötőben székelő Patkányok bűnszervezete jelenti. Valamint a thargok fokozatos befolyás-szerzése a Szántóföldeken, habár ez ellen már történtek lépések. Azt mondanám, hogy a kétféle fenyegetés nem egyforma. Ami közvetlenebb és amivel akár mi is tudunk kezdeni valamit, az az alvilág, a helyi bűnözők. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, sikerül felszámolni a bűnt és törvénytelenséget. Már annyival is beérném, ha a bűnözőknek nem lenne nagy befolyása, és főleg, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak. Akarjanak gazdagodni, nyerészkedni, de ne törjenek a város rendje ellen. Arra kell éberen ügyelnünk, hogy akiknek nem elég a törvény megkerülésével gazdagodni, hanem rombolni, bomlasztani is akar, az ne maradhasson meg a Romvárosban.
*fejti ki.*
- Ami a thargokat illeti: kényes ügy. Jobban örülnék, ha sikerülne diplomáciával kezelni a helyzetet. A velük való konfliktust legalább el kellene odázni, amíg nem sikerül a város rendjét stabilizálni. Egy zúgolódó Romvárossal a hátunk mögött nem vonulhatunk hadba a harcedzett thargokkal.
//Nemesi kézfogó//
*A takaróra hímzett címer ötlete elgondolkodtatja.*
- Bizonyára megoldható. Tegye meg, hogy a címeréről készíttet egy olyan képet, amit a hímzők képesek felvarrni, és ahogy mondta, egy kis plusz pénzért biztosan meg tudjuk oldani.
A beszerzéseket magamra tudom vállalni, mivel a piacon sikerült elég jó kapcsolatokat kiépítenem. Így bizonyára jobb áron tudok beszerezni dolgokat. Vagyis többet. De természetesen ha az adakozók szeretnének ezzel inkább egy független kalmárt megbízni, nem sértődöm meg. Ahhoz is hozzájárulok, hogy ellenőrizzék, mire költöm a pénzt, ha rám marad.
*teszi hozzá csak a rend kedvéért.
Ezután más irányba terelődik a szó.*
- Jól látja, sokféle érdek feszül egymásnak a városban. Ránk nézve a legnagyobb fenyegetést a kikötőben székelő Patkányok bűnszervezete jelenti. Valamint a thargok fokozatos befolyás-szerzése a Szántóföldeken, habár ez ellen már történtek lépések. Azt mondanám, hogy a kétféle fenyegetés nem egyforma. Ami közvetlenebb és amivel akár mi is tudunk kezdeni valamit, az az alvilág, a helyi bűnözők. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, sikerül felszámolni a bűnt és törvénytelenséget. Már annyival is beérném, ha a bűnözőknek nem lenne nagy befolyása, és főleg, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak. Akarjanak gazdagodni, nyerészkedni, de ne törjenek a város rendje ellen. Arra kell éberen ügyelnünk, hogy akiknek nem elég a törvény megkerülésével gazdagodni, hanem rombolni, bomlasztani is akar, az ne maradhasson meg a Romvárosban.
*fejti ki.*
- Ami a thargokat illeti: kényes ügy. Jobban örülnék, ha sikerülne diplomáciával kezelni a helyzetet. A velük való konfliktust legalább el kellene odázni, amíg nem sikerül a város rendjét stabilizálni. Egy zúgolódó Romvárossal a hátunk mögött nem vonulhatunk hadba a harcedzett thargokkal.
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:16:21
Üzenet elküldve: 2025-07-21 11:16:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
* Orthus megbocsájtó Merlanával szemben, ahogyan azt Nixomia is gondolta. Már csak a korábbi beszélgetésükből is kiderült ez. Ő viszont nem lesz ilyen engedékeny. Letolja a lányt rendesen. Részben saját, részben pedig az ő érdekében is teszi ezt. Nixomiát nem érdekelné egyébbként, hogy a többi nemes mit gondol róla, ahogy ezt már korábban is kifejtette neki is, de nem mindenki ilyen laza.*
- Helyes.* Bólint elégedetten a bocsánatkérő szavakra. Ezután hagyja, hogy távozzon, ha akar. Nekik még van mit megbeszélni a prefektussal.*
- Köszönjük a megtisztelő szavait!* Hálálkodik Orthusnak egy sort. Kedvére van a sok szép, elismerő szó. Tudja a kereskedő, hogyan kell hízelegni. Pont ezért és a többi tapasztalat miatt bízik jobban benne, mint magában, ha a javak szétosztására kerülne a sor.*
- Értem. Sajnos nem vagyok teljesen tisztában a helyi vallási élettel. Különösen furcsállom, hogy nem látom a levegő mágusait. Azt hinné az ember, hogy itt nagy befolyással rendelkeznek.* Wegtorenben vallási szintre emelték a tűz mágiát. Itt alig találkozott még olyasmivel, ami a légmágiára utalna.*
- Jól hangzik. Látom már jól előre kigondolta. Azt is el tudná intézni, hogy a takarókon is megjelenjenek a címerek?* Lehet pár arannyal megdrágítaná a tételek árát, de mindig ott lenne a címer és hirdetné a házaik nevét. Annyira jól el van tervezve, hogy nagyon nem tud hozzátenni ehhez mit. Az látszik, hogy a prefektus komolyan venné a város fejlesztését, szinte túlságosan is komolyan. Amit elé tár most, az kicsit soknak is tűnik.*
- Látom a szándékai elég komolyak, de félek ez nagyon hosszú és fáradságos munka lesz. Merlanának a szavaiban is volt igazság. A sárvárosiak valószínűleg tetemes vagyont mentettek ki, ami elég lehetett arra, hogy nemesi címek kerüljenek a kezükbe. Ők biztosan hátráltatni fogják a romok felszámolását, ugyanígy a városvezetésnek se biztos, hogy érdekében állna, hogy teljesen felszámolja a helyet. Ha van egy fix ellenség, akkor a népet könnyű egyben tartani.* Valahol neki sincs teljesen kedve most beszállni egy hosszan elnyúló, főleg politikai csatározásba. Elsőnek meg akar erősödni, mielőtt bármit tenne.*
- Mit említettem teljes támogatásom élvezi, de én magam részéről nem kívánok mélyen belemerülni a politikai csatározásokba. Katona vagyok inkább, mintsem politikus, az elkövetkező időszakban a pozícióm megerősítésére fogok koncentrálni főleg, mivel én hátrányból indulok itt, a mély gyökerekkel rendelkező helyiekkel szemben.* Ha jól számol, márpedig jól számol, akkor nemsokára mérhetetlenül gazdag lesz. Azt még nem tudja, hogy Orthus miképpen számol vele, de érdekesebb lesz ez a beszélgetés, ha már nem csak egy ismeretlen kis nemes lesz. Nixomia eddig nemes akart lenni csak, hogy élvezhesse a nyugodt, kényelmes életét, de most már új ambíciói vannak. Merhetetlenül gazdag és befolyásos ember akar lenni, kinek a szava súllyal rendelkezik. Olyan nemesi házat fog építeni, amiről még századokig beszélni fognak.*
- Abban ne kételkedem, hogy a város maga fogja kinőni a romvárost, ha meglódúl a gazdaság. Csak az a baj, hogy külső és belső ellenség egyaránt fenyeget. Furcsállom, hogy a város a szántóföldeket csak kiengedte a kezéből. Sőt mi több, egyenesen átengedte a tharg nomádoknak, kik nem is oly régen egy falvat fel is prédáltak. A kikötő a haramiák kezében van. Ki vagyunk szolgáltatva mindenkinek.* Neki ez az igazi szívfájdalma, ami ellen majd fog tenni is lépéseket.*
//Nemesi kézfogó//
* Orthus megbocsájtó Merlanával szemben, ahogyan azt Nixomia is gondolta. Már csak a korábbi beszélgetésükből is kiderült ez. Ő viszont nem lesz ilyen engedékeny. Letolja a lányt rendesen. Részben saját, részben pedig az ő érdekében is teszi ezt. Nixomiát nem érdekelné egyébbként, hogy a többi nemes mit gondol róla, ahogy ezt már korábban is kifejtette neki is, de nem mindenki ilyen laza.*
- Helyes.* Bólint elégedetten a bocsánatkérő szavakra. Ezután hagyja, hogy távozzon, ha akar. Nekik még van mit megbeszélni a prefektussal.*
- Köszönjük a megtisztelő szavait!* Hálálkodik Orthusnak egy sort. Kedvére van a sok szép, elismerő szó. Tudja a kereskedő, hogyan kell hízelegni. Pont ezért és a többi tapasztalat miatt bízik jobban benne, mint magában, ha a javak szétosztására kerülne a sor.*
- Értem. Sajnos nem vagyok teljesen tisztában a helyi vallási élettel. Különösen furcsállom, hogy nem látom a levegő mágusait. Azt hinné az ember, hogy itt nagy befolyással rendelkeznek.* Wegtorenben vallási szintre emelték a tűz mágiát. Itt alig találkozott még olyasmivel, ami a légmágiára utalna.*
- Jól hangzik. Látom már jól előre kigondolta. Azt is el tudná intézni, hogy a takarókon is megjelenjenek a címerek?* Lehet pár arannyal megdrágítaná a tételek árát, de mindig ott lenne a címer és hirdetné a házaik nevét. Annyira jól el van tervezve, hogy nagyon nem tud hozzátenni ehhez mit. Az látszik, hogy a prefektus komolyan venné a város fejlesztését, szinte túlságosan is komolyan. Amit elé tár most, az kicsit soknak is tűnik.*
- Látom a szándékai elég komolyak, de félek ez nagyon hosszú és fáradságos munka lesz. Merlanának a szavaiban is volt igazság. A sárvárosiak valószínűleg tetemes vagyont mentettek ki, ami elég lehetett arra, hogy nemesi címek kerüljenek a kezükbe. Ők biztosan hátráltatni fogják a romok felszámolását, ugyanígy a városvezetésnek se biztos, hogy érdekében állna, hogy teljesen felszámolja a helyet. Ha van egy fix ellenség, akkor a népet könnyű egyben tartani.* Valahol neki sincs teljesen kedve most beszállni egy hosszan elnyúló, főleg politikai csatározásba. Elsőnek meg akar erősödni, mielőtt bármit tenne.*
- Mit említettem teljes támogatásom élvezi, de én magam részéről nem kívánok mélyen belemerülni a politikai csatározásokba. Katona vagyok inkább, mintsem politikus, az elkövetkező időszakban a pozícióm megerősítésére fogok koncentrálni főleg, mivel én hátrányból indulok itt, a mély gyökerekkel rendelkező helyiekkel szemben.* Ha jól számol, márpedig jól számol, akkor nemsokára mérhetetlenül gazdag lesz. Azt még nem tudja, hogy Orthus miképpen számol vele, de érdekesebb lesz ez a beszélgetés, ha már nem csak egy ismeretlen kis nemes lesz. Nixomia eddig nemes akart lenni csak, hogy élvezhesse a nyugodt, kényelmes életét, de most már új ambíciói vannak. Merhetetlenül gazdag és befolyásos ember akar lenni, kinek a szava súllyal rendelkezik. Olyan nemesi házat fog építeni, amiről még századokig beszélni fognak.*
- Abban ne kételkedem, hogy a város maga fogja kinőni a romvárost, ha meglódúl a gazdaság. Csak az a baj, hogy külső és belső ellenség egyaránt fenyeget. Furcsállom, hogy a város a szántóföldeket csak kiengedte a kezéből. Sőt mi több, egyenesen átengedte a tharg nomádoknak, kik nem is oly régen egy falvat fel is prédáltak. A kikötő a haramiák kezében van. Ki vagyunk szolgáltatva mindenkinek.* Neki ez az igazi szívfájdalma, ami ellen majd fog tenni is lépéseket.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-20 21:51:39
Üzenet elküldve: 2025-07-20 21:51:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Orthus felelete a bocsánatkérésre megnyugtatja. Ezúttal nem kezd el azon tűnődni, hogy vajon mennyire valódi a gesztus a férfi részéről, egyszerűen csak örül annak, hogy megtörtént. Ennek ellenére ő maga is jobbnak látja, ha egyelőre magára hagyja a párost, hogy egymás között beszéljék meg mindazt, ami rá nem tartozik, vagy ha még nem is gond, hogy hallja, akkor is csupán kívülállóként lenne jelen.
Amire azonban nem számít, az Nixomia kifakadása. Mikor a nevét hallja megtorpan, és lassan visszafordul a hang irányába, ahol a nő dühösnek mondható tekintetét pillantja meg. Meg is szeppen, mert valódi meglepetésként éri, hogy ennyire nyílt és ilyen erős szidást kap.*
~Ó, Nixa! Te most direkt csinálod ezt velem?~ *Az elmúlt napokban rengetegszer kerültek olyan helyzetbe, hogy a szőkeség érezhette magát kissé elnyomott helyzetben, miután Merlana otthonosabban mozgott azokban a körökben és helyzetekben, ahol jártak, de most fordult a kocka, és úgy tűnik, az újnemes nem is rest visszaadni a kölcsönkenyeret, amit kapott tőle. Szóhoz sem jut a leteremtés közben, csak ijedt pislogásokra futja, melyek fele valós, fele talán nem, de az biztos, hogy Nixomia a jelenettel eléri a célját. Merlana megtapasztalhatja azt, hogy nem tehet meg bármit, és azon a bizonyos sakktáblán hiába ő a királynő, ha az igazi vezér a játékos.*
- Igaza van, úrnőm. *Szólal meg végül, miután Nixomia a saját bocsánatkérését megejtette Orthus felé.* Nem állt szándékomban megsérteni senkit, főleg nem az Ön nevében. Mélységesen sajnálom, amiért meggondolatlanul viselkedtem. Ígérem, hogy tanulni fogok az esetből, és a jövőben nem felejtem el, hogy hol a helyem. *Ha nem motoszkálna benne a kérdés, hogy „úrnője” szavai hol helyezkednek el a színjáték és a valóság között, talán még jót is szórakozna azon, ami történik. Mindketten tudják, hogy Merlana álarcot visel, de egyikük sem tudja, hogy a másik tudja, hogy ki rejtőzik mögötte. Most mégis, sokkal inkább úgy érzi, hogy valódi szidást kapott, amiből tényleg tanulnia kell. Valószínűleg így is van.*
- Köszönöm szépen a támogatását, Morthimer úr, de úgy vélem, jogos, amit kaptam. Még egyszer elnézést kérek mindkettőjüktől! *Még a fejét is lehajtja bűnbánóan, majd, ha ezen túl vannak, újra felnéz, és most már tényleg szeretne levegőzni egyet.*
- Akkor, ha nem bánják, kimennék egy kicsit. Odakint leszek, ha szükségük lenne rám! *Amennyiben nem állítják meg újra, akkor a bejárati ajtó felé veszi az irányt. A bent történtek után most már még inkább szüksége lesz arra a friss levegőre, illetve, hogy egy kicsit magában maradjon a gondolataival.*
//Nemesi kézfogó//
*Orthus felelete a bocsánatkérésre megnyugtatja. Ezúttal nem kezd el azon tűnődni, hogy vajon mennyire valódi a gesztus a férfi részéről, egyszerűen csak örül annak, hogy megtörtént. Ennek ellenére ő maga is jobbnak látja, ha egyelőre magára hagyja a párost, hogy egymás között beszéljék meg mindazt, ami rá nem tartozik, vagy ha még nem is gond, hogy hallja, akkor is csupán kívülállóként lenne jelen.
Amire azonban nem számít, az Nixomia kifakadása. Mikor a nevét hallja megtorpan, és lassan visszafordul a hang irányába, ahol a nő dühösnek mondható tekintetét pillantja meg. Meg is szeppen, mert valódi meglepetésként éri, hogy ennyire nyílt és ilyen erős szidást kap.*
~Ó, Nixa! Te most direkt csinálod ezt velem?~ *Az elmúlt napokban rengetegszer kerültek olyan helyzetbe, hogy a szőkeség érezhette magát kissé elnyomott helyzetben, miután Merlana otthonosabban mozgott azokban a körökben és helyzetekben, ahol jártak, de most fordult a kocka, és úgy tűnik, az újnemes nem is rest visszaadni a kölcsönkenyeret, amit kapott tőle. Szóhoz sem jut a leteremtés közben, csak ijedt pislogásokra futja, melyek fele valós, fele talán nem, de az biztos, hogy Nixomia a jelenettel eléri a célját. Merlana megtapasztalhatja azt, hogy nem tehet meg bármit, és azon a bizonyos sakktáblán hiába ő a királynő, ha az igazi vezér a játékos.*
- Igaza van, úrnőm. *Szólal meg végül, miután Nixomia a saját bocsánatkérését megejtette Orthus felé.* Nem állt szándékomban megsérteni senkit, főleg nem az Ön nevében. Mélységesen sajnálom, amiért meggondolatlanul viselkedtem. Ígérem, hogy tanulni fogok az esetből, és a jövőben nem felejtem el, hogy hol a helyem. *Ha nem motoszkálna benne a kérdés, hogy „úrnője” szavai hol helyezkednek el a színjáték és a valóság között, talán még jót is szórakozna azon, ami történik. Mindketten tudják, hogy Merlana álarcot visel, de egyikük sem tudja, hogy a másik tudja, hogy ki rejtőzik mögötte. Most mégis, sokkal inkább úgy érzi, hogy valódi szidást kapott, amiből tényleg tanulnia kell. Valószínűleg így is van.*
- Köszönöm szépen a támogatását, Morthimer úr, de úgy vélem, jogos, amit kaptam. Még egyszer elnézést kérek mindkettőjüktől! *Még a fejét is lehajtja bűnbánóan, majd, ha ezen túl vannak, újra felnéz, és most már tényleg szeretne levegőzni egyet.*
- Akkor, ha nem bánják, kimennék egy kicsit. Odakint leszek, ha szükségük lenne rám! *Amennyiben nem állítják meg újra, akkor a bejárati ajtó felé veszi az irányt. A bent történtek után most már még inkább szüksége lesz arra a friss levegőre, illetve, hogy egy kicsit magában maradjon a gondolataival.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-20 19:59:33
Üzenet elküldve: 2025-07-20 19:59:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Merlana úgy dönt, hogy kivonja magát a társalgásból, Orthus pedig egyetért ezzel a döntésével, mert úgy érzi, hogy a lány most inkább fontoskodik, semmint hasznos, vagy akar figyelne és okulna.
A bocsánatkérését egy főhajtással fogadja és így felel.*
- Ugyan, felejtsük el.
*mondja nagyvonalúan. Nixomia ellenben nem hagyja ennyiben a dolgot, és erőteljesen leteremti Merlanát. Még Orthust is meglepi a dolog, sőt, kimondottan szórakoztatja. Na nem mintha élvezetét lelné titkos protezsáltja megaláztatásában, de az egyáltalán nem zavarja, hogy a lány - ezúttal valaki mástól - alapos fejmosást kap a provokatív viselkedéséért. Sokat kell még csiszolódnia, de már eddig is sokat csiszolódott. Ha egyszer tényleg kikupálódik ezekben a játszmákban, hatalmas értékű szövetséges lehet. Vagy veszedelmes ellenfél.
Ezután Nixomia őfelé fordul és tőle kér bocsánatot. Orthus először nem is szól semmit, aztán viszont így felel.*
- Úrhölgy, ön nem pusztán nemes, hanem meg is testesíti azt az eszményt, amit a nemességnek jelentenie kellene. A gesztusának még a régi artheniori arisztokrácia is nagy elismeréssel adózna. A bocsánatkérést öntől is elfogadom, úgy is, hogy nem éreztem úgy, hogy a Grendaer ház sértett volna meg. Naerice kisasszonnyal pedig kérem, legyen elnéző: ő más világból érkezik a nemesi körökbe, és még meg kell tapasztalnia, hogy itt mit lehet és mit nem.
*Ezzel ezt az ügyet lezártnak tekinti, és az adományozás ügyére fordítja a szót.*
- Nos, úgy vélem, hogy a papságot ebből ki kellene hagyni. A polgárok könnyen minden dicsőséget a papoknak, vagy egyenest az istennek tulajdonítanak. Márpedig fontos lenne tudniuk, hogy ez az adomány most az új nemességtől, Selyemrévtől érkezik. Fontos, hogy az a közvélekedés alakuljon ki, miszerint mi itt a szép új szigetünkön nem élősködők, piócák, semmittevők vagyunk, hanem a város olyan polgárai, akik felelősséget éreznek a többi polgárért és magáért a városért. Így bár nem utasítanám vissza papi személyek támogatását sem, de biztos, hogy szerényen meg kell húzódniuk a partvonalon ezúttal.
Ami pedig a hogyant illeti: nos úgy gondolom, hogy a támogatást élelemre és hasznos használati tárgyakra és ruházatra kell fordítani. Egy részét esetleg kötszerek és medicínák tehetnék ki, amit a Sayqueves rezidencián működő ispotály kaphatna meg. Az élelem és ingóságok kiosztása szekerekről történne, melyek magukon viselik házaink címereit. A rendet pedig megbízott katonák felügyelnék. Lehetőség szerint Selyemrév aranyköpenyesei, hogy ezzel is tudatosítsák a népben, honnan is jön az adomány.
De fontos, hogy ezzel csak beköszönünk. Nem elégedhetünk meg ennyivel. Romvárosban nagyobb közbiztonságra lesz szükség. Olyan szállásokra, amikben nagy számban élhetnek családok. Több ispotály, iskola kell. Mindenek előtt azon a környéken kell rendezett viszonyokat teremtenünk, ahol a Csonthíd és a Polgárnegyed közötti út húzódik. Hiszen a nemesség lóháton, hintón gyakran közlekedik majd erre. Itt kell hát először olyan környezetet teremteni, amiben a tisztesebb polgárok élhetnek.
*ötletel. Mikor szóba kerül, hogy Nixomiát is érdekli az őrségben való közreműködés, elégedetten bólint.*
- Nagyon örülök, hogy így érez. Fontos, hogy legyen egy nemes, aki kész és képes is a harcra. Mert ami azt illeti, lenne itt még valami, amivel számolnunk kell. Sárváros egy bűntanya volt. És a többségük még most is él, csak át kellett tenniük a székhelyüket a Romvárosba. Ott viszont bőséges utánpótlást kaphatnak kilátástalan sorsú fiatalokból. Az csak az egyik része a dolognak, hogy enyhítünk a szegénységen, és próbálunk rendet, munkát, oktatást adni. A másik rész az, hogy figyelni kell, miféle alvilág szerveződik a szegénynegyedben. És ha kezd megerősödni, le kell vágni a fejét. Ha pedig kiderülne, hogy a bűnözőket máshonnan, például a kikötőből pénzelik, annál gyorsabban kell lesújtani rájuk.
*fejti ki az álláspontját.*
- Mindezt a városi tanács tudtával, esetleges támogatásával. De nem, vagy csak ritkán városőrökkel. Mi a véleménye erről?
*kérdi aztán.*
//Nemesi kézfogó//
*Merlana úgy dönt, hogy kivonja magát a társalgásból, Orthus pedig egyetért ezzel a döntésével, mert úgy érzi, hogy a lány most inkább fontoskodik, semmint hasznos, vagy akar figyelne és okulna.
A bocsánatkérését egy főhajtással fogadja és így felel.*
- Ugyan, felejtsük el.
*mondja nagyvonalúan. Nixomia ellenben nem hagyja ennyiben a dolgot, és erőteljesen leteremti Merlanát. Még Orthust is meglepi a dolog, sőt, kimondottan szórakoztatja. Na nem mintha élvezetét lelné titkos protezsáltja megaláztatásában, de az egyáltalán nem zavarja, hogy a lány - ezúttal valaki mástól - alapos fejmosást kap a provokatív viselkedéséért. Sokat kell még csiszolódnia, de már eddig is sokat csiszolódott. Ha egyszer tényleg kikupálódik ezekben a játszmákban, hatalmas értékű szövetséges lehet. Vagy veszedelmes ellenfél.
Ezután Nixomia őfelé fordul és tőle kér bocsánatot. Orthus először nem is szól semmit, aztán viszont így felel.*
- Úrhölgy, ön nem pusztán nemes, hanem meg is testesíti azt az eszményt, amit a nemességnek jelentenie kellene. A gesztusának még a régi artheniori arisztokrácia is nagy elismeréssel adózna. A bocsánatkérést öntől is elfogadom, úgy is, hogy nem éreztem úgy, hogy a Grendaer ház sértett volna meg. Naerice kisasszonnyal pedig kérem, legyen elnéző: ő más világból érkezik a nemesi körökbe, és még meg kell tapasztalnia, hogy itt mit lehet és mit nem.
*Ezzel ezt az ügyet lezártnak tekinti, és az adományozás ügyére fordítja a szót.*
- Nos, úgy vélem, hogy a papságot ebből ki kellene hagyni. A polgárok könnyen minden dicsőséget a papoknak, vagy egyenest az istennek tulajdonítanak. Márpedig fontos lenne tudniuk, hogy ez az adomány most az új nemességtől, Selyemrévtől érkezik. Fontos, hogy az a közvélekedés alakuljon ki, miszerint mi itt a szép új szigetünkön nem élősködők, piócák, semmittevők vagyunk, hanem a város olyan polgárai, akik felelősséget éreznek a többi polgárért és magáért a városért. Így bár nem utasítanám vissza papi személyek támogatását sem, de biztos, hogy szerényen meg kell húzódniuk a partvonalon ezúttal.
Ami pedig a hogyant illeti: nos úgy gondolom, hogy a támogatást élelemre és hasznos használati tárgyakra és ruházatra kell fordítani. Egy részét esetleg kötszerek és medicínák tehetnék ki, amit a Sayqueves rezidencián működő ispotály kaphatna meg. Az élelem és ingóságok kiosztása szekerekről történne, melyek magukon viselik házaink címereit. A rendet pedig megbízott katonák felügyelnék. Lehetőség szerint Selyemrév aranyköpenyesei, hogy ezzel is tudatosítsák a népben, honnan is jön az adomány.
De fontos, hogy ezzel csak beköszönünk. Nem elégedhetünk meg ennyivel. Romvárosban nagyobb közbiztonságra lesz szükség. Olyan szállásokra, amikben nagy számban élhetnek családok. Több ispotály, iskola kell. Mindenek előtt azon a környéken kell rendezett viszonyokat teremtenünk, ahol a Csonthíd és a Polgárnegyed közötti út húzódik. Hiszen a nemesség lóháton, hintón gyakran közlekedik majd erre. Itt kell hát először olyan környezetet teremteni, amiben a tisztesebb polgárok élhetnek.
*ötletel. Mikor szóba kerül, hogy Nixomiát is érdekli az őrségben való közreműködés, elégedetten bólint.*
- Nagyon örülök, hogy így érez. Fontos, hogy legyen egy nemes, aki kész és képes is a harcra. Mert ami azt illeti, lenne itt még valami, amivel számolnunk kell. Sárváros egy bűntanya volt. És a többségük még most is él, csak át kellett tenniük a székhelyüket a Romvárosba. Ott viszont bőséges utánpótlást kaphatnak kilátástalan sorsú fiatalokból. Az csak az egyik része a dolognak, hogy enyhítünk a szegénységen, és próbálunk rendet, munkát, oktatást adni. A másik rész az, hogy figyelni kell, miféle alvilág szerveződik a szegénynegyedben. És ha kezd megerősödni, le kell vágni a fejét. Ha pedig kiderülne, hogy a bűnözőket máshonnan, például a kikötőből pénzelik, annál gyorsabban kell lesújtani rájuk.
*fejti ki az álláspontját.*
- Mindezt a városi tanács tudtával, esetleges támogatásával. De nem, vagy csak ritkán városőrökkel. Mi a véleménye erről?
*kérdi aztán.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-20 15:56:20
Üzenet elküldve: 2025-07-20 15:56:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
*Nimo neki is lát a teasütemények megdézsmálásának. A ropogtatásból és a csöpp lány dicséretéből ítélve a tündérnek nem csalt az orra: itt valóban valami édesség van az asztalon. Tapasztalatból tudja, azok neki sokszor túlzottan édesek, így inkább udvariasan szabadkozik.*
- Biztosan nagyon finomak, de én tényleg csak egy kis teát szeretnék.
*Azután Rya múltjára terelődik a szó, és a lány meglepő természetességgel, szinte minden szomorúságot mellőzve beszél róla.*
- Szívesen mesélek, nem veszem udvariatlanságnak. *Csak egy pillanat töredékére áll meg, hogy összeszedje gondolatait, és már folytatja is.* Engem O'baa néni nevelt. Néha a kunyhójában aludtunk, néha az erdőt jártuk. De a néni nem volt már fiatal. Így visszatért a gyökerek közé.
*Hogy hány éves lehetett a néni, maga sem tudja. Nem emlékszik rá, látta-e valaha ősz tincsek nélkül. Talán egyszer, réges-régen, egészen kis korában. De az az idő homályába vész. Akárcsak a lány születése. Hogy honnan szerezte O'baa a kis tündért - a mezőn találta egy virágban, vagy elcsente valahonnan -, már sosem fog kiderülni. Egyiken sem lepődne meg túlságosan.
Mikor a terveiről kérdezik, két kezét tenyérrel lefelé az asztalra teszi, mintha csak saját szavainak szeretne több tartást, nyomatékot kölcsönözni.*
- Olyan szeretnék lenni, mint O'baa. Ő mindenhez értett. Növényekhez, bájitalokhoz, mágiához... *Itt Nimo felé fordul, mosolyogva.* De még hosszú az út odáig.
*Sóhajt nagyot a végén. Nem szomorúan, vagy lemondóan. Inkább csak úgy, mint aki érzi, nagy pár cipőt kell kitöltenie majd idővel. A néne annyi mindenre képes volt egyes-egyedül. Szinte vad, zabolázatlan erő lakozott benne, még az idős kor szelídsége és bölcsessége ellenére is. Rettenthetetlen volt, de mégis mindig kedves. Legalábbis vele. Volt alkalma látni, mire képes, ha valaki nem úgy viselkedett vele, mint egy aranyos kis tündérlány.
Ellazulva, magát ismét kényelembe helyezve hallgatja a többiek válaszát, és a lovagnő eszmefuttatását. Megtisztelve érzi magát, hogy ilyen szép szavakat hall magáról. Arckifejezése tükrözi a hálát, amit most érez. Tisztelete tovább nő Nixomia iránt, aki úgy látszik, szintén saját maga érte el céljait.
Megérkezik a tea, és Ryának emlékeztetnie kell magát, nem szabad csak úgy rávetnie magát az italra, ahogy egyébként szokta. Szépen, lassan, óvatosan keresi meg kezével a teát, és cukor nélkül, lassú kortyokban fogyasztja. Szinte alig fújja, vagy hűti az italt. A forróság úgy tűnik, nem különösebben zavarja. A csészét két kézzel, óvatosan fogja, és nem ereszti. Mintha abban keresne fogódzót, ami ebben a nagy kúriában biztos pontot szolgáltat neki.
A gyümölcsök és a paradicsom említése izgalommal tölti el. Érdekes kísérletnek ígérkezik ez. De persze már azért is hálás, hogy kis társára is gondolnak. Biztosan éhes már. Az izgatottság mintha a sárkánylégyre is átragadna, ami halk, óvatos zizgéseket hallat szárnyaival. Nem sejti, mi készül, de látja gazdája örömét.*
- Köszönjük!
*Szól kettejük nevében.
Amíg a gyümölcsökre várnak, szükségét érzi, ne csak róla essen szó. Ugyan már mindkét újdonsült barátja mondott már pár szót magáról, még mindig keveset tud róluk.*
- Na és... meséljetek, ti is. Hol találkoztatok?
*Valóban érdekli, hogyan fonódhatott össze két ilyen különböző jellem sorsa.*
*Nimo neki is lát a teasütemények megdézsmálásának. A ropogtatásból és a csöpp lány dicséretéből ítélve a tündérnek nem csalt az orra: itt valóban valami édesség van az asztalon. Tapasztalatból tudja, azok neki sokszor túlzottan édesek, így inkább udvariasan szabadkozik.*
- Biztosan nagyon finomak, de én tényleg csak egy kis teát szeretnék.
*Azután Rya múltjára terelődik a szó, és a lány meglepő természetességgel, szinte minden szomorúságot mellőzve beszél róla.*
- Szívesen mesélek, nem veszem udvariatlanságnak. *Csak egy pillanat töredékére áll meg, hogy összeszedje gondolatait, és már folytatja is.* Engem O'baa néni nevelt. Néha a kunyhójában aludtunk, néha az erdőt jártuk. De a néni nem volt már fiatal. Így visszatért a gyökerek közé.
*Hogy hány éves lehetett a néni, maga sem tudja. Nem emlékszik rá, látta-e valaha ősz tincsek nélkül. Talán egyszer, réges-régen, egészen kis korában. De az az idő homályába vész. Akárcsak a lány születése. Hogy honnan szerezte O'baa a kis tündért - a mezőn találta egy virágban, vagy elcsente valahonnan -, már sosem fog kiderülni. Egyiken sem lepődne meg túlságosan.
Mikor a terveiről kérdezik, két kezét tenyérrel lefelé az asztalra teszi, mintha csak saját szavainak szeretne több tartást, nyomatékot kölcsönözni.*
- Olyan szeretnék lenni, mint O'baa. Ő mindenhez értett. Növényekhez, bájitalokhoz, mágiához... *Itt Nimo felé fordul, mosolyogva.* De még hosszú az út odáig.
*Sóhajt nagyot a végén. Nem szomorúan, vagy lemondóan. Inkább csak úgy, mint aki érzi, nagy pár cipőt kell kitöltenie majd idővel. A néne annyi mindenre képes volt egyes-egyedül. Szinte vad, zabolázatlan erő lakozott benne, még az idős kor szelídsége és bölcsessége ellenére is. Rettenthetetlen volt, de mégis mindig kedves. Legalábbis vele. Volt alkalma látni, mire képes, ha valaki nem úgy viselkedett vele, mint egy aranyos kis tündérlány.
Ellazulva, magát ismét kényelembe helyezve hallgatja a többiek válaszát, és a lovagnő eszmefuttatását. Megtisztelve érzi magát, hogy ilyen szép szavakat hall magáról. Arckifejezése tükrözi a hálát, amit most érez. Tisztelete tovább nő Nixomia iránt, aki úgy látszik, szintén saját maga érte el céljait.
Megérkezik a tea, és Ryának emlékeztetnie kell magát, nem szabad csak úgy rávetnie magát az italra, ahogy egyébként szokta. Szépen, lassan, óvatosan keresi meg kezével a teát, és cukor nélkül, lassú kortyokban fogyasztja. Szinte alig fújja, vagy hűti az italt. A forróság úgy tűnik, nem különösebben zavarja. A csészét két kézzel, óvatosan fogja, és nem ereszti. Mintha abban keresne fogódzót, ami ebben a nagy kúriában biztos pontot szolgáltat neki.
A gyümölcsök és a paradicsom említése izgalommal tölti el. Érdekes kísérletnek ígérkezik ez. De persze már azért is hálás, hogy kis társára is gondolnak. Biztosan éhes már. Az izgatottság mintha a sárkánylégyre is átragadna, ami halk, óvatos zizgéseket hallat szárnyaival. Nem sejti, mi készül, de látja gazdája örömét.*
- Köszönjük!
*Szól kettejük nevében.
Amíg a gyümölcsökre várnak, szükségét érzi, ne csak róla essen szó. Ugyan már mindkét újdonsült barátja mondott már pár szót magáról, még mindig keveset tud róluk.*
- Na és... meséljetek, ti is. Hol találkoztatok?
*Valóban érdekli, hogyan fonódhatott össze két ilyen különböző jellem sorsa.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-20 06:40:25
Üzenet elküldve: 2025-07-20 06:40:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Merlana kényes pontra tapintott Orthusnál. Vaknak kéne lennie, ha nem venné észre a szemmel verést, amit a nő kap a prefektustól. Különösen élvezi ezt és egyben tanul is a férfiról. Büszke a felmenőire meg a családjára, amit Nixomia nem mondhat el magáról. A szüleit sajnálja, de sokszor csak teher volt a nyakukon, mindig úton lenni egy gyermekkel nem volt könnyű. Aztán mikor meghaltak, akkor meg egyedül maradt a híres családja, ami még maradt meg tett rá, hogy él vagy hal. Talán ő lesz, aki majd alapít egy olyan vonalat, amire büszkék lehetnek majd a leszármazottjai. Időközben Merlana menekülőre fogná és távozna a helyiségből. Itt érkezik el Nixomia ideje.*
- Merlana!* Csendül fel a hangja, amikor már indulna kifelé.*
- Nem Morthimer Úrtól kéne bocsánatot kérned, hanem tőlem. A prefektus úrtól majd nekem kell.* Megleckézteti most a kissé önfejű lányt. Ez nem is a viselkedésének szól, hanem annak, hogy milyen jól és otthonosan mozog itt. Túlságosan is önálló a lány.*
- Elfelejtetted, hogy ide most a Grendaer ház alkalmazottjaként érkeztél, nem mint magán személy. Engem és a házamat képviselve sértettél meg nemest. Valamint nemcsak Morthimer Úrnak, hanem Nekem is kétségbe vontad a vagyonomnak a tisztaságát. Wegtorenben ezért minimum megkorbácsolnának és, akkor szerencsésnek érezhetnéd magad. Nem tudom a régi nemesség, hogy állt az ilyesmihez, de kétlem, hogy szó nélkül hagyták volna. Talán mégsem olyan rossz, hogy megváltozott a nemesi réteg összetétele. Egyelőre lehet elnézőbbek azok, akik tudják milyen volt szolgálni.* Ezzel magára is céloz, meg a kereskedőkre is kik sokszor hatalmasságok előtt kénytelenek meghunyászkodni, ha a céljaikat el akarják érni. Nixomia feláll az asztal mellől, hogy olyat tegyen, amit nem szeret, de most Merlana leckéje miatt megteszi.*
- Jól figyelj, hogy mit tettél és okulj belőle!* Vigyázzállásba áll és lehajtott fejjel kissé meghajol a prefektus előtt.*
- Kérem fogadja a Grendaer ház bocsánatkérését Morthimer Úr, amiért az alkalmazottam megsértette.* Kicsit így marad, aztán majd felegyenesedik és jelentőségteljesen az elkövetőre néz. Kifejezetten jól eső érzés ez most számára. Most több legyet ütött egy csapásra: megleckéztette a lány, ráébresztette arra, hogy most már következménye van annak, ha valamit elront és egyben remélhetőleg olyan érzést ültet el benne, hogy jóvá kell ezt tennie. Legközelebb talán előbb kell majd megemlítenie, hogy tisztelet a kivételeknek. Most már, ha visszatérhetnek a tárgyalásra, akkor elmehet a lány. Ez esetben folytatja a tárgyalást, onnan ahol abba maradt.*
- Ezer aranyat én is fel tudok ajánlani ilyen jótékonysági célra. Viszont érdekelne a megvalósítás folyamata. Az adományt egyenesen a nemesi körök fogják kiutalni, vagy esetlegesen bevonnánk az egyházat is? Talán, ha rajtuk keresztül lenne ez intézve, akkor némileg lekötelezhetnénk Eeyr papjait is. Másrészt talán elvenne az érdemeinkből. Mit gondol?* Ő katona inkább, ezért már ez nem az ő asztala, de tisztában van azzal, hogy minden döntésnek súlya és következménye van. Orthus meg egy zsivány fickó, akinek sikerül keresztül húznia a lovagnő számításait. Elborul egy pillanatra az arca, amikor megemlíti neki egy esetleges poszt felvételét a város kötelékében. Pont ezt tervezte csinálni, csak nem akarta bevonni a prefektust. Egyelőre a "szövetségesének" mondhatja a férfit, azt sem gondolja, hogy változna később, de nem óhajt függésbe kerülni. Egy poszt az őrségnél jó pont lehet, ahol még a harci múltját is tudja kamatoztatni. Egyben egy ellenpólus is a prefektusi címmel szemben.*
- Ön nagyon is éles elméjű. Valóban szándékomban áll valamilyen formában kamatoztatni a harci múltam az őrségnél. Valóban értékes tapasztalatokra tettem szert a Wegtorenben, illetve a karavánkíséretben eltöltött évek alatt.* Mondjuk, ha a prefektustól kap egy ajánlást, az megkönnyítené a dolgát. A játszma máris elkezdődött. Nem kétli, hogy eljön az idő, amikor a nemesek is táborokba rendeződnek és egy hatalmi harc fog megindulni.*
//Nemesi kézfogó//
*Merlana kényes pontra tapintott Orthusnál. Vaknak kéne lennie, ha nem venné észre a szemmel verést, amit a nő kap a prefektustól. Különösen élvezi ezt és egyben tanul is a férfiról. Büszke a felmenőire meg a családjára, amit Nixomia nem mondhat el magáról. A szüleit sajnálja, de sokszor csak teher volt a nyakukon, mindig úton lenni egy gyermekkel nem volt könnyű. Aztán mikor meghaltak, akkor meg egyedül maradt a híres családja, ami még maradt meg tett rá, hogy él vagy hal. Talán ő lesz, aki majd alapít egy olyan vonalat, amire büszkék lehetnek majd a leszármazottjai. Időközben Merlana menekülőre fogná és távozna a helyiségből. Itt érkezik el Nixomia ideje.*
- Merlana!* Csendül fel a hangja, amikor már indulna kifelé.*
- Nem Morthimer Úrtól kéne bocsánatot kérned, hanem tőlem. A prefektus úrtól majd nekem kell.* Megleckézteti most a kissé önfejű lányt. Ez nem is a viselkedésének szól, hanem annak, hogy milyen jól és otthonosan mozog itt. Túlságosan is önálló a lány.*
- Elfelejtetted, hogy ide most a Grendaer ház alkalmazottjaként érkeztél, nem mint magán személy. Engem és a házamat képviselve sértettél meg nemest. Valamint nemcsak Morthimer Úrnak, hanem Nekem is kétségbe vontad a vagyonomnak a tisztaságát. Wegtorenben ezért minimum megkorbácsolnának és, akkor szerencsésnek érezhetnéd magad. Nem tudom a régi nemesség, hogy állt az ilyesmihez, de kétlem, hogy szó nélkül hagyták volna. Talán mégsem olyan rossz, hogy megváltozott a nemesi réteg összetétele. Egyelőre lehet elnézőbbek azok, akik tudják milyen volt szolgálni.* Ezzel magára is céloz, meg a kereskedőkre is kik sokszor hatalmasságok előtt kénytelenek meghunyászkodni, ha a céljaikat el akarják érni. Nixomia feláll az asztal mellől, hogy olyat tegyen, amit nem szeret, de most Merlana leckéje miatt megteszi.*
- Jól figyelj, hogy mit tettél és okulj belőle!* Vigyázzállásba áll és lehajtott fejjel kissé meghajol a prefektus előtt.*
- Kérem fogadja a Grendaer ház bocsánatkérését Morthimer Úr, amiért az alkalmazottam megsértette.* Kicsit így marad, aztán majd felegyenesedik és jelentőségteljesen az elkövetőre néz. Kifejezetten jól eső érzés ez most számára. Most több legyet ütött egy csapásra: megleckéztette a lány, ráébresztette arra, hogy most már következménye van annak, ha valamit elront és egyben remélhetőleg olyan érzést ültet el benne, hogy jóvá kell ezt tennie. Legközelebb talán előbb kell majd megemlítenie, hogy tisztelet a kivételeknek. Most már, ha visszatérhetnek a tárgyalásra, akkor elmehet a lány. Ez esetben folytatja a tárgyalást, onnan ahol abba maradt.*
- Ezer aranyat én is fel tudok ajánlani ilyen jótékonysági célra. Viszont érdekelne a megvalósítás folyamata. Az adományt egyenesen a nemesi körök fogják kiutalni, vagy esetlegesen bevonnánk az egyházat is? Talán, ha rajtuk keresztül lenne ez intézve, akkor némileg lekötelezhetnénk Eeyr papjait is. Másrészt talán elvenne az érdemeinkből. Mit gondol?* Ő katona inkább, ezért már ez nem az ő asztala, de tisztában van azzal, hogy minden döntésnek súlya és következménye van. Orthus meg egy zsivány fickó, akinek sikerül keresztül húznia a lovagnő számításait. Elborul egy pillanatra az arca, amikor megemlíti neki egy esetleges poszt felvételét a város kötelékében. Pont ezt tervezte csinálni, csak nem akarta bevonni a prefektust. Egyelőre a "szövetségesének" mondhatja a férfit, azt sem gondolja, hogy változna később, de nem óhajt függésbe kerülni. Egy poszt az őrségnél jó pont lehet, ahol még a harci múltját is tudja kamatoztatni. Egyben egy ellenpólus is a prefektusi címmel szemben.*
- Ön nagyon is éles elméjű. Valóban szándékomban áll valamilyen formában kamatoztatni a harci múltam az őrségnél. Valóban értékes tapasztalatokra tettem szert a Wegtorenben, illetve a karavánkíséretben eltöltött évek alatt.* Mondjuk, ha a prefektustól kap egy ajánlást, az megkönnyítené a dolgát. A játszma máris elkezdődött. Nem kétli, hogy eljön az idő, amikor a nemesek is táborokba rendeződnek és egy hatalmi harc fog megindulni.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 21:12:05
Üzenet elküldve: 2025-07-19 21:12:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Valóban kényes kérdést feszeget, és egyértelműen provokatív is a kijelentése, de nyilván nem olyan buta ő, hogy ne lett volna ezzel tisztában. Arra kíváncsi, miképp viszonyul a két nemes egymás társaságában egy ilyen témához. Nixomiával átbeszélgettek már néhány estét viszonylag őszintén, így az ő válaszán nem lepődik meg túlzottan, de amit Orthustól hall, és amit belőle lát, az valami egészen más, mint amit eddig tapasztalt. Elsőre kissé talán még meg is ijed, de ahogy hallgatja a férfit, hamar rájön, hogy mit kell válaszolni ahhoz, hogy jól jöjjön ki egy olyan helyzetből, amibe talán nem kellett volna ennyire nyíltan belemennie.*
- A kivétel erősíti a szabályt. *Fűzi hozzá pókerarccal, nem mutatva, hogy valójában azért most tart a prefektus haragjától. Valahogy muszáj lesz helyrehoznia mindezt.*
- Minden tiszteletem az öné és kedves családjáé, Morthimer úr. A magam részéről örömmel hallom, hogy ebben a zord világban, amiben élünk, még vannak olyan tisztességes emberek, mint ön vagy akár Nixomia kisasszony. Ettől függetlenül, ahogy említettem, az, hogy ön itt ül ellenpéldaként, inkább csak megerősíti mindazt, amit mondtam. *Jobban nem fejti ki most a gondolatmenetét, hisz számít rá, hogy ennek meglesz még a böjtje, de abban is biztos, hogy nem most.
Ami őt magát illeti, joga van kételkedni egy olyan társadalomban, ahol a pénz beszél, hisz őt a tulajdon szülei képesek voltak az utcára dobni pusztán azért, mert pénzbe került volna felnevelni. Mindenesetre ezek után inkább hallgat, és iszogat tovább, hisz a szegények sorsa őt nem különösebben érdekli. Neki sem adományozott soha senki semmit azért, mert nem volt semmije. Azon a bizonyos tisztességtelen úton kellett járnia, hogy túlélhessen, majd felemelkedhessen a porból.
Mindezek közben Nixomia is a gyengék védelmezéséről kezd beszélni. Nos, ez már az a nemesi maszlag, ami neki is sok, de erről mélyen hallgat, sőt, inkább fel is áll az asztaltól.*
- Ha nem bánják, kimegyek egy kicsit levegőzni. Folytassák csak a beszélgetést addig nyugodtan! És Morthimer úr, elnézést kérek, ha megsértettem! *Hosszasan őrlődött, hogy bocsánatot kérjen-e, de végül arra jutott, hogy a békesség érdekében ezt most meg kell tennie. Ez után az udvar felé veszi az irányt. Ha esetleg Urien Polther megszólítaná, csak annyit mond neki, hogy köszöni szépen, kitalál egyedül is. Addig is a két nemes megvitathatja a közös ügyeiket.*
//Nemesi kézfogó//
*Valóban kényes kérdést feszeget, és egyértelműen provokatív is a kijelentése, de nyilván nem olyan buta ő, hogy ne lett volna ezzel tisztában. Arra kíváncsi, miképp viszonyul a két nemes egymás társaságában egy ilyen témához. Nixomiával átbeszélgettek már néhány estét viszonylag őszintén, így az ő válaszán nem lepődik meg túlzottan, de amit Orthustól hall, és amit belőle lát, az valami egészen más, mint amit eddig tapasztalt. Elsőre kissé talán még meg is ijed, de ahogy hallgatja a férfit, hamar rájön, hogy mit kell válaszolni ahhoz, hogy jól jöjjön ki egy olyan helyzetből, amibe talán nem kellett volna ennyire nyíltan belemennie.*
- A kivétel erősíti a szabályt. *Fűzi hozzá pókerarccal, nem mutatva, hogy valójában azért most tart a prefektus haragjától. Valahogy muszáj lesz helyrehoznia mindezt.*
- Minden tiszteletem az öné és kedves családjáé, Morthimer úr. A magam részéről örömmel hallom, hogy ebben a zord világban, amiben élünk, még vannak olyan tisztességes emberek, mint ön vagy akár Nixomia kisasszony. Ettől függetlenül, ahogy említettem, az, hogy ön itt ül ellenpéldaként, inkább csak megerősíti mindazt, amit mondtam. *Jobban nem fejti ki most a gondolatmenetét, hisz számít rá, hogy ennek meglesz még a böjtje, de abban is biztos, hogy nem most.
Ami őt magát illeti, joga van kételkedni egy olyan társadalomban, ahol a pénz beszél, hisz őt a tulajdon szülei képesek voltak az utcára dobni pusztán azért, mert pénzbe került volna felnevelni. Mindenesetre ezek után inkább hallgat, és iszogat tovább, hisz a szegények sorsa őt nem különösebben érdekli. Neki sem adományozott soha senki semmit azért, mert nem volt semmije. Azon a bizonyos tisztességtelen úton kellett járnia, hogy túlélhessen, majd felemelkedhessen a porból.
Mindezek közben Nixomia is a gyengék védelmezéséről kezd beszélni. Nos, ez már az a nemesi maszlag, ami neki is sok, de erről mélyen hallgat, sőt, inkább fel is áll az asztaltól.*
- Ha nem bánják, kimegyek egy kicsit levegőzni. Folytassák csak a beszélgetést addig nyugodtan! És Morthimer úr, elnézést kérek, ha megsértettem! *Hosszasan őrlődött, hogy bocsánatot kérjen-e, de végül arra jutott, hogy a békesség érdekében ezt most meg kell tennie. Ez után az udvar felé veszi az irányt. Ha esetleg Urien Polther megszólítaná, csak annyit mond neki, hogy köszöni szépen, kitalál egyedül is. Addig is a két nemes megvitathatja a közös ügyeiket.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:13:25
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:13:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Merlana riposztjára Orthus ismét visszafordul, és "megajándékozza" a leányzót az egyik leghűvösebb pillantással, amit eddig valaha láthatott tőle. Lehet, hogy ez messze van mondjuk egy kocsmai bajkeverő gyilkos tekintetétől, de Orthustól egyértelműen új.*
- Kisasszony. Nem vitatom, hogy a nagy vagyonok megszerzése nem mindig sikerül egyenes úton. És minden esetben küzdelmekkel, áldozatokkal jár, és ami az egyiknek szerencse és jó üzlet, az másoknak kárvallottság és bukás. De ez nem jelenti azt, hogy a nagy vagyonban mindig lenne valamilyen tisztességtelen ügylet is. Ezek a szavak megcsúfolják három generáció Morthimerjeinek küzdelmeit az anyagi jólétért. Ha tudomással bírnék arról, hogy akár nagyapám, akár az atyám bármilyen kétes ügyletbe belement volna, vagy akár én magam az évek során, akkor a megjegyzését most talán egy sejtelmes mosollyal elengedném. De mivel a családom meggazdagodásában soha, egyetlen ízben sem kerültünk a törvény rossz oldalára, így ezt az állítást határozottan visszautasítom.
*feleli rideg hangon. Persze nehéz megmondani, hogy mindez színészkedés-e vagy valódi harag, hiszen Merlana tudja jól, hogy Orthus ritkán mutatja ki a valódi érzéseit. A lány alighanem rá fog jönni az igazságra a következő alkalommal, amikor kettesben lesznek.
Ezután a férfi valamivel megenyhültebb hangon így folytatja.*
- De az óvását értékeljük. Senkiben nem kell vakon megbízni pusztán azért, mert nemesi rangot vett magának. Ugyanakkor meg kell nekik adni az esélyt, hogy nemeshez méltó módon támogassák a várost.
*teszi hozzá, és ezzel rá is kanyarodnak Nixomia mondanivalójára.*
- Nagyon hálás vagyok ezért a felajánlásért. Feltett szándékom, hogy a közeljövőben egy nagyobb adománnyal támogassam a romvárosi szegényeket. Egy tekintélyes összeget, nagyjából 1000 aranyat már elkülönítettem erre a célra. De semmi akadálya, hogy ne egyedül adakozzak, hanem másokkal együtt. Több pénz több élelemre, ruhára, tűzifára, mindennapi használati eszközre elég. És természetesen nekem is célom, hogy a szegények tisztában legyenek azzal, kitől is jöttek az adományok. Akár legyek az én egyedül, vagy akár többen együttesen.
*mondja, majd kortyol egyet a borából, és utána így folytatja a szót.*
- Ezen kívül pedig úgy hiszem, kegyed további érdemeket is tudna szerezni, hála a katonai múltjának. Feltéve, hogy nem kívánja azt a háta mögött hagyni. Feltételezem, hogy nagyobb harci tapasztalattal bír, mint azok az aranyköpenyes őrök, akik az utcáinkat róják. Kétségkívül impozánsak, de talán tehetnénk azért, hogy megfelelően helyt is álljanak. A városi tanácsot esetleg érdekelhetné egy ilyen lehetőség. Talán még az őrség tisztjei közé is megválasztanák, hogy baj esetén számíthassunk a képességeire.
*fejti ki.*
//Nemesi kézfogó//
*Merlana riposztjára Orthus ismét visszafordul, és "megajándékozza" a leányzót az egyik leghűvösebb pillantással, amit eddig valaha láthatott tőle. Lehet, hogy ez messze van mondjuk egy kocsmai bajkeverő gyilkos tekintetétől, de Orthustól egyértelműen új.*
- Kisasszony. Nem vitatom, hogy a nagy vagyonok megszerzése nem mindig sikerül egyenes úton. És minden esetben küzdelmekkel, áldozatokkal jár, és ami az egyiknek szerencse és jó üzlet, az másoknak kárvallottság és bukás. De ez nem jelenti azt, hogy a nagy vagyonban mindig lenne valamilyen tisztességtelen ügylet is. Ezek a szavak megcsúfolják három generáció Morthimerjeinek küzdelmeit az anyagi jólétért. Ha tudomással bírnék arról, hogy akár nagyapám, akár az atyám bármilyen kétes ügyletbe belement volna, vagy akár én magam az évek során, akkor a megjegyzését most talán egy sejtelmes mosollyal elengedném. De mivel a családom meggazdagodásában soha, egyetlen ízben sem kerültünk a törvény rossz oldalára, így ezt az állítást határozottan visszautasítom.
*feleli rideg hangon. Persze nehéz megmondani, hogy mindez színészkedés-e vagy valódi harag, hiszen Merlana tudja jól, hogy Orthus ritkán mutatja ki a valódi érzéseit. A lány alighanem rá fog jönni az igazságra a következő alkalommal, amikor kettesben lesznek.
Ezután a férfi valamivel megenyhültebb hangon így folytatja.*
- De az óvását értékeljük. Senkiben nem kell vakon megbízni pusztán azért, mert nemesi rangot vett magának. Ugyanakkor meg kell nekik adni az esélyt, hogy nemeshez méltó módon támogassák a várost.
*teszi hozzá, és ezzel rá is kanyarodnak Nixomia mondanivalójára.*
- Nagyon hálás vagyok ezért a felajánlásért. Feltett szándékom, hogy a közeljövőben egy nagyobb adománnyal támogassam a romvárosi szegényeket. Egy tekintélyes összeget, nagyjából 1000 aranyat már elkülönítettem erre a célra. De semmi akadálya, hogy ne egyedül adakozzak, hanem másokkal együtt. Több pénz több élelemre, ruhára, tűzifára, mindennapi használati eszközre elég. És természetesen nekem is célom, hogy a szegények tisztában legyenek azzal, kitől is jöttek az adományok. Akár legyek az én egyedül, vagy akár többen együttesen.
*mondja, majd kortyol egyet a borából, és utána így folytatja a szót.*
- Ezen kívül pedig úgy hiszem, kegyed további érdemeket is tudna szerezni, hála a katonai múltjának. Feltéve, hogy nem kívánja azt a háta mögött hagyni. Feltételezem, hogy nagyobb harci tapasztalattal bír, mint azok az aranyköpenyes őrök, akik az utcáinkat róják. Kétségkívül impozánsak, de talán tehetnénk azért, hogy megfelelően helyt is álljanak. A városi tanácsot esetleg érdekelhetné egy ilyen lehetőség. Talán még az őrség tisztjei közé is megválasztanák, hogy baj esetén számíthassunk a képességeire.
*fejti ki.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:07:38
Üzenet elküldve: 2025-07-19 20:07:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
* Amikor a hídon kelnek át, akkor különös figyelmet fordít látássérült társuknak. Hagyja, hogy egyedül birkózzon meg a feladattal, de azért vigyázó tekintette minden lépését követi.*
- Én úgy tudom, hogy gnóm mesteremberek munkájának a gyümölcse.* Feleli, de biztosra ő sem tudja. Nem volt itt a városban, amikor ezt a tavat létrehozták.
Csak ezt a kis távot kell leküzdeni és máris otthon lehetnek a kényelmes fotelekben, ahol finom sütemény vár rájuk. Nimo hamarabb feloldódik a nagy és félelmetes új építésű ház falai között, ami nem rossz dolog, mivel itt fog lakni. Vanellarya jóval bátortalanabb, de már ezt kezdi megszokni Nixomia. Legalább a teát elfogadja, amire még azért kicsit várnia kell a társaságnak, addig is lehet faggatni a lánykát. Ebbe Nimo is beszáll, így már ketten nyaggatják szegénykét. Mondjuk látszik a lány öltözékén, hogy sokat fekszik a földön, meg mászkál ilyen helyeken. Most, hogy jobban megnézi talán már egy mosást is megérne tündérestől. Azért ennyire nem szalad előre. Érdeklődve hallgatja meg, ha esetleg megosztana pár dolgot velük a történésekkel kapcsolatban. Majd ezután tesz fel egy semleges kérdést, ami akár elterelés is lehet, ha az eddigi beszélgetés túlságosan kényelmetlenné vált volna.*
- Kíváncsi lennék, hogy mik a jövőbeli terveid. Úgy vettem észre, hogy szeretnél továbbra is független maradni.* Könnyű volt ezt kitalálni, mivel még a felajánlott szállást sem fogadta el tőle.*
- Ismerős az érzés, mivel nekem is mindig szinte egyedül kellett megoldanom mindent, még ha néha akadt is utam során olyan egyén, aki valamilyen formában segítette a haladásom. Nagyon tudom tisztelni az ilyen elszántságot.* Mire ideérnek a beszélgetésben már érkezik is a tea. A kupák helyet porcelán helyet készlet kerül elő. Apró rózsaszín virágú mintákkal, meg lepkékkel. A tea színe hívogató mélyvörös. A csészékbe lassan csorog bele a forró nedű. Alfriend nagyon figyelmes a látássérült tündérrel. A keze közelébe készíti a csészét, és finoman hozzákocantja a tányérhoz. Így be tudja a feltételezhetően élesebb hallásával lokalizálni a helyzetét. A csészére készít néhány barna kockacukrot is, ha szüksége lenne rá a lánynak. Egy ilyet Nimo is kap. A tea íze gyümölcsös-fűszeres, aki ismeri a datolya, hibiszkusz és szegfűszeg ízét, az felismerheti ezeknek a jellegzetes ízét.*
- Alfriend! Kérem hozzon pár gyümölcsöt a sárkánylégynek, meg ha lehet egy paradicsomot is.* Hátha most a végére tudnak járni, hogy mi ennek a bélpoklos rovarnak a kedvence.*
- Csak óvatosan, mert forró.* Figyelmezteti a lányokat, közben pedig az eddigi beszélgetésükre figyel, amit ez a kis dolog, éppen csak megszakított.*
* Amikor a hídon kelnek át, akkor különös figyelmet fordít látássérült társuknak. Hagyja, hogy egyedül birkózzon meg a feladattal, de azért vigyázó tekintette minden lépését követi.*
- Én úgy tudom, hogy gnóm mesteremberek munkájának a gyümölcse.* Feleli, de biztosra ő sem tudja. Nem volt itt a városban, amikor ezt a tavat létrehozták.
Csak ezt a kis távot kell leküzdeni és máris otthon lehetnek a kényelmes fotelekben, ahol finom sütemény vár rájuk. Nimo hamarabb feloldódik a nagy és félelmetes új építésű ház falai között, ami nem rossz dolog, mivel itt fog lakni. Vanellarya jóval bátortalanabb, de már ezt kezdi megszokni Nixomia. Legalább a teát elfogadja, amire még azért kicsit várnia kell a társaságnak, addig is lehet faggatni a lánykát. Ebbe Nimo is beszáll, így már ketten nyaggatják szegénykét. Mondjuk látszik a lány öltözékén, hogy sokat fekszik a földön, meg mászkál ilyen helyeken. Most, hogy jobban megnézi talán már egy mosást is megérne tündérestől. Azért ennyire nem szalad előre. Érdeklődve hallgatja meg, ha esetleg megosztana pár dolgot velük a történésekkel kapcsolatban. Majd ezután tesz fel egy semleges kérdést, ami akár elterelés is lehet, ha az eddigi beszélgetés túlságosan kényelmetlenné vált volna.*
- Kíváncsi lennék, hogy mik a jövőbeli terveid. Úgy vettem észre, hogy szeretnél továbbra is független maradni.* Könnyű volt ezt kitalálni, mivel még a felajánlott szállást sem fogadta el tőle.*
- Ismerős az érzés, mivel nekem is mindig szinte egyedül kellett megoldanom mindent, még ha néha akadt is utam során olyan egyén, aki valamilyen formában segítette a haladásom. Nagyon tudom tisztelni az ilyen elszántságot.* Mire ideérnek a beszélgetésben már érkezik is a tea. A kupák helyet porcelán helyet készlet kerül elő. Apró rózsaszín virágú mintákkal, meg lepkékkel. A tea színe hívogató mélyvörös. A csészékbe lassan csorog bele a forró nedű. Alfriend nagyon figyelmes a látássérült tündérrel. A keze közelébe készíti a csészét, és finoman hozzákocantja a tányérhoz. Így be tudja a feltételezhetően élesebb hallásával lokalizálni a helyzetét. A csészére készít néhány barna kockacukrot is, ha szüksége lenne rá a lánynak. Egy ilyet Nimo is kap. A tea íze gyümölcsös-fűszeres, aki ismeri a datolya, hibiszkusz és szegfűszeg ízét, az felismerheti ezeknek a jellegzetes ízét.*
- Alfriend! Kérem hozzon pár gyümölcsöt a sárkánylégynek, meg ha lehet egy paradicsomot is.* Hátha most a végére tudnak járni, hogy mi ennek a bélpoklos rovarnak a kedvence.*
- Csak óvatosan, mert forró.* Figyelmezteti a lányokat, közben pedig az eddigi beszélgetésükre figyel, amit ez a kis dolog, éppen csak megszakított.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:11:53
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:11:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
*A kúriába lépve megcsapja orrát a frissen csiszolt kő illata. Aminek még enyhén poros az érzete az orrának. Idő kell még amíg az egész épület kiadja ezt magából. Nem is rója fel ezt Nixomiának, elvégre ő is csak nem rég költözhetett be ide. Selyemrév maga, ahogy a pletykákból hallotta csak nemrég nyitotta meg kapuit a friss nemeseknek.
A szürkés kék szemek szüntelenül járnak fel és alá amint belépnek a házba. Nimo lassan forog ide oda, ahogy próbálja befogadni a hatalmas térnek a látványát. Kissé sajnálja, hogy Vanellarya nem láthatja a hely előkelőségét. Nimoban is egyfajta kettős érzet lesz úrrá. Csodálat, ami a hely szépsége hozzá ki belőle és egy kényelmetlen szorongás, miszerint semmi keresni valója itt egy egyszerű falusinak. Bizonytalan léptekkel halad tovább a többieket követve.*
- Elképesztő. Tán mágia segítségével duzzasztották fel a vizet? Vagy egy mérnök oldotta meg?
*Teszi fel még kérdését a meredéllyel kapcsolatban. Neki sosem volt alkalma saját szemmel látni régi "pompájában". Ám így egész békés látványt sugall, hogy most már egy tó formájában látható a helyi híresség.
Beljebb kerülnek hát a társalgóba, ahol egy szépen terített asztal várja őket, közepén egy nagy tál teasüteménnyel. Nimo szeme csak úgy felcsillan. Nixonak volt egy jó sejtése. Mivel Nimo igencsak édesszájú. Bár otthon inkább csak gyümölcsökre tellett, de nem bánta. Egy kisebb lendületet véve, pattan fel a székre, hogy utána helyre igazítsa magát. Neki egy picivel több erőfeszítést igényel a székre jutás, mint Vanellarya számára. A magasító párnának pedig különösen örül. Igaz, a lekicsinyítő érzésen semmi nem tud segíteni. De mit tehetne ezzel bárki is. Szegényt nem rakták ki elégszer az esőre, hogy nagyra nőjön.*
-Egy csésze tea jól esne. Köszönöm.
*Válaszolja Nixo kérdésére. Neki sem kell kétszer mondani, ő nyugodt szívvel veszi magához az süteményt. Igaz ezzel majdnem négykézláb kell fel másznia az asztal közepére, hogy egyet el vegyen magának. Azzal egy ideig biztosan el lesz. A kerek sütemény így is majdnem eltakarja a arcának a negyedét. Aprót harap is belé, majd halk roppanó hangok keretiben majszolja jó ízűen.*
- Vanellarya, ezt mennyei. Mindenképp kóstold meg.
*Mondja a asztal túloldaláról tündér fajtársának. Mielőtt amaz belekezdene a történetébe. Amit természetesen figyelmesen végig hallgat.*
- Már mint. Történt velük valami, már ha szabad tudni. Nem szeretnék udvariatlan lenni.
*Mentegetőzik kérdése után közvetlenül. Mert azért érdekli őt mi történhetett szegény Rrya szüleivel, hogy így egyedül kóborul egymagában.*
*A kúriába lépve megcsapja orrát a frissen csiszolt kő illata. Aminek még enyhén poros az érzete az orrának. Idő kell még amíg az egész épület kiadja ezt magából. Nem is rója fel ezt Nixomiának, elvégre ő is csak nem rég költözhetett be ide. Selyemrév maga, ahogy a pletykákból hallotta csak nemrég nyitotta meg kapuit a friss nemeseknek.
A szürkés kék szemek szüntelenül járnak fel és alá amint belépnek a házba. Nimo lassan forog ide oda, ahogy próbálja befogadni a hatalmas térnek a látványát. Kissé sajnálja, hogy Vanellarya nem láthatja a hely előkelőségét. Nimoban is egyfajta kettős érzet lesz úrrá. Csodálat, ami a hely szépsége hozzá ki belőle és egy kényelmetlen szorongás, miszerint semmi keresni valója itt egy egyszerű falusinak. Bizonytalan léptekkel halad tovább a többieket követve.*
- Elképesztő. Tán mágia segítségével duzzasztották fel a vizet? Vagy egy mérnök oldotta meg?
*Teszi fel még kérdését a meredéllyel kapcsolatban. Neki sosem volt alkalma saját szemmel látni régi "pompájában". Ám így egész békés látványt sugall, hogy most már egy tó formájában látható a helyi híresség.
Beljebb kerülnek hát a társalgóba, ahol egy szépen terített asztal várja őket, közepén egy nagy tál teasüteménnyel. Nimo szeme csak úgy felcsillan. Nixonak volt egy jó sejtése. Mivel Nimo igencsak édesszájú. Bár otthon inkább csak gyümölcsökre tellett, de nem bánta. Egy kisebb lendületet véve, pattan fel a székre, hogy utána helyre igazítsa magát. Neki egy picivel több erőfeszítést igényel a székre jutás, mint Vanellarya számára. A magasító párnának pedig különösen örül. Igaz, a lekicsinyítő érzésen semmi nem tud segíteni. De mit tehetne ezzel bárki is. Szegényt nem rakták ki elégszer az esőre, hogy nagyra nőjön.*
-Egy csésze tea jól esne. Köszönöm.
*Válaszolja Nixo kérdésére. Neki sem kell kétszer mondani, ő nyugodt szívvel veszi magához az süteményt. Igaz ezzel majdnem négykézláb kell fel másznia az asztal közepére, hogy egyet el vegyen magának. Azzal egy ideig biztosan el lesz. A kerek sütemény így is majdnem eltakarja a arcának a negyedét. Aprót harap is belé, majd halk roppanó hangok keretiben majszolja jó ízűen.*
- Vanellarya, ezt mennyei. Mindenképp kóstold meg.
*Mondja a asztal túloldaláról tündér fajtársának. Mielőtt amaz belekezdene a történetébe. Amit természetesen figyelmesen végig hallgat.*
- Már mint. Történt velük valami, már ha szabad tudni. Nem szeretnék udvariatlan lenni.
*Mentegetőzik kérdése után közvetlenül. Mert azért érdekli őt mi történhetett szegény Rrya szüleivel, hogy így egyedül kóborul egymagában.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 12:10:43
Üzenet elküldve: 2025-07-19 12:10:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
*Nixo emlékezteti, a Csonthíd alatti részt immár feltöltötték, ehhez pedig nyomatékot adnak az alulról érkező jellegzetes csobbanó hangok. Víz ide vagy oda, Ryának a meredély mindig is meredély marad. Úgy látta többször, így a hídon sétálva még mindig úgy képzeli, az van alatta. Rémisztő érzés, de annál felszabadítóbb, mikor félelmén felülkerekedve átér rajta.
Mind az úton, mind a kúriánál zavartan hallgatja a lovagnőtől érkező felajánlások sorát. Megérinti a váratlan vendégszeretet. Állítólag szép helyen jár. A benti ismeretlen szagokat nem tudja mire vélni. Különös. A lépések mintha furcsán konganának. Idegen érzés ez a tündér számára. Az erdőmélyi sárkánylégy is mintha elcsendesedne, majd rászáll Rya vállára egy kis támogatás reményében. Kocsmában jártak már együtt, de ilyen helyen még sosem.
Óvatosan követi Nixomia lépteinek hangját, társa is ügyel rá, hogy se falba se bútorba ne ütközzenek. Azután hellyel kínálják őket. A lány óvatosan nyújtja ki kezét maga elé, de csak épphogy, derékmagasságban, míg szilárdat nem fog. A lovagnő hangja segít megállapítani, merre keresse a bútorokat. Szerencsére elsőre sikerül széktámlába kapaszkodnia, és nem az asztalt találja meg. Óvatosan, hogy ne karcolódjon a padlóhoz egy székláb sem, kihúzza a széket, és szép lassan leereszkedik rá. Kényelmes, de szokatlanul puha élmény.
A levegőben mintha valami édes ígérete terjengene, a házigazda pedig lelkesen biztatja őket, vegyenek nyugodtan, és még teát is parancsol a komornyiktól.*
- Jaj, én nem... köszönöm, esetleg egy kis teát kérek én is.
*Gondban van. Melyik nagyobb sértés: ha nem kér semmit, vagy ha nekiesik mindennek? A sárkánylégy szárnyai is meg-megzizzennek, izgatottan. Még mindig Rya vállán ül, szinte tanácsra várva. Arra ugyan hiába vár, a lánynak fogalma sincs, hova illik ültetni egy nemesi asztalnál a vakvezető sárkánylegyeket.
Érkezik egy kérdés. Végre valami világos és kivehető ebben az udvariassági útvesztőben. Megragadja.*
- Az erdőből jöttem, de már nincs ott senkim. Ismerőseim vannak inkább itt-ott. Artheniorban és környékén vagyok általában, ahova épp visz a lábam.
*Nixo emlékezteti, a Csonthíd alatti részt immár feltöltötték, ehhez pedig nyomatékot adnak az alulról érkező jellegzetes csobbanó hangok. Víz ide vagy oda, Ryának a meredély mindig is meredély marad. Úgy látta többször, így a hídon sétálva még mindig úgy képzeli, az van alatta. Rémisztő érzés, de annál felszabadítóbb, mikor félelmén felülkerekedve átér rajta.
Mind az úton, mind a kúriánál zavartan hallgatja a lovagnőtől érkező felajánlások sorát. Megérinti a váratlan vendégszeretet. Állítólag szép helyen jár. A benti ismeretlen szagokat nem tudja mire vélni. Különös. A lépések mintha furcsán konganának. Idegen érzés ez a tündér számára. Az erdőmélyi sárkánylégy is mintha elcsendesedne, majd rászáll Rya vállára egy kis támogatás reményében. Kocsmában jártak már együtt, de ilyen helyen még sosem.
Óvatosan követi Nixomia lépteinek hangját, társa is ügyel rá, hogy se falba se bútorba ne ütközzenek. Azután hellyel kínálják őket. A lány óvatosan nyújtja ki kezét maga elé, de csak épphogy, derékmagasságban, míg szilárdat nem fog. A lovagnő hangja segít megállapítani, merre keresse a bútorokat. Szerencsére elsőre sikerül széktámlába kapaszkodnia, és nem az asztalt találja meg. Óvatosan, hogy ne karcolódjon a padlóhoz egy székláb sem, kihúzza a széket, és szép lassan leereszkedik rá. Kényelmes, de szokatlanul puha élmény.
A levegőben mintha valami édes ígérete terjengene, a házigazda pedig lelkesen biztatja őket, vegyenek nyugodtan, és még teát is parancsol a komornyiktól.*
- Jaj, én nem... köszönöm, esetleg egy kis teát kérek én is.
*Gondban van. Melyik nagyobb sértés: ha nem kér semmit, vagy ha nekiesik mindennek? A sárkánylégy szárnyai is meg-megzizzennek, izgatottan. Még mindig Rya vállán ül, szinte tanácsra várva. Arra ugyan hiába vár, a lánynak fogalma sincs, hova illik ültetni egy nemesi asztalnál a vakvezető sárkánylegyeket.
Érkezik egy kérdés. Végre valami világos és kivehető ebben az udvariassági útvesztőben. Megragadja.*
- Az erdőből jöttem, de már nincs ott senkim. Ismerőseim vannak inkább itt-ott. Artheniorban és környékén vagyok általában, ahova épp visz a lábam.
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:56:14
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:56:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
* Ahogy kezd feloldódni Vanellarya, úgy lesz egyre mosolygósabb, vagyis így látja a lovagnő. Máris aranyosabbnak tűnik, de még így sem tudja lekörözni Annimont, aminek csupán annyi az oka, hogy amaz roppant apró, és kissé habókos. A vak szárnyas, valahogy realistábbnak tűnik, amin kicsit ront, hogy valami áldásnak éli meg a vakságot. Ez az ő dolga. Nixomiának meg az, hogy segítséget nyújtson ezeknek az apróságoknak most. Ezért kíséri át őket a biztonságos Selyemrévbe, ahol élvezhetik majd a vendégszeretettét. Útközben kicsit faggatja a sárkánylégyről is. Mint kiderül jól tudta, hogy gyümölcsöket eszik, de ha úgy adódik a paradicsomra is ráfanyalodik.*
- Ezt könnyen kideríthetjük majd. Van a konyhán több fajta zöldség és gyümölcs, szóval válogathat a szárnyas pajtásod bátran. Akkor majd kiderül, hogy mit kedvel igazán.* Ajánlja fel a vendégszeretettét még a rovarnak. Ezidáig nem kért a tündér az ellátásból, de ez még nem jelenti azt, hogy az állata is így gondolkodik.*
- Ugye? Nem elég, hogy felhúzták ide ezt a sok szép kúriát, de még azt a mély szakadékot is feltöltötték vízzel.* Helyes ő is, mert amikor idejött, akkor még nagyon le volt pusztulva ez a rész. Lassan elérik a Greander Rezidenciát, ahol az inasa fogadja is őket. A lányok pedig követik a köszöntési protokollt, amit jól beléjük neveltek.*
- Ugyan nincsen mit! Kerüljetek beljebb!* Terelgeti őket befelé a házba. Még nagyon új illat uralkodik bent, ami kiérződik. Nixomia a fogadótérbe vezeti őket, ahol aztán hellyel kínálja az apróságokat. Alfried már oda is készítette a kupákat, meg kis tányérkákat. Az asztal közepén pedig hívogatóan ott terpeszkedik egy tálca lekváros teasütemény.*
- Foglaljatok helyet!* Mutat a székre, amiket közel helyeztek el egymás mellé, és még kis magasító párnák is vannak rajtuk, hogy felérjék az asztalt. Elégedett az inassal Nixomia, úgy tűnik Merlana jól választott.*
- Mit szeretnétek inni? Teát, gyümölcslevet, vagy egy kis bort esetleg. Rajta egyetek sütit is.* Mint valami besózott nagymama, úgy ténykedik. Szeretne jó példát mutatni, ezért leül és egy süteményt elkezd majszolni.*
- Főzessen egy kis teát Alfired kérem. Abból a wegtoreni fajtából.* Ő is inna valami finomat, ami meleg és édes.*
- Ez lenne az én kis hajlékom, de érezzétek magatokat otthon!* Bátorítja megint őket, mielőtt odafordulna Vanellarya felé.*
- Honnan érkeztél ide Vanellarya? Vannak a környéken rokonaid, vagy ismerőseid?* Még nem tett arról, hogy hosszabb távon is marasztalja, ezért is érdeklődik ennyire, hogy kiderítse milyen helyzetben van most a kis tündér. Még, ha nem is akar itt maradni vele, neki akkor is feltett szándéka, hogy valamilyen formában támogassa nehéz helyzetében.*
* Ahogy kezd feloldódni Vanellarya, úgy lesz egyre mosolygósabb, vagyis így látja a lovagnő. Máris aranyosabbnak tűnik, de még így sem tudja lekörözni Annimont, aminek csupán annyi az oka, hogy amaz roppant apró, és kissé habókos. A vak szárnyas, valahogy realistábbnak tűnik, amin kicsit ront, hogy valami áldásnak éli meg a vakságot. Ez az ő dolga. Nixomiának meg az, hogy segítséget nyújtson ezeknek az apróságoknak most. Ezért kíséri át őket a biztonságos Selyemrévbe, ahol élvezhetik majd a vendégszeretettét. Útközben kicsit faggatja a sárkánylégyről is. Mint kiderül jól tudta, hogy gyümölcsöket eszik, de ha úgy adódik a paradicsomra is ráfanyalodik.*
- Ezt könnyen kideríthetjük majd. Van a konyhán több fajta zöldség és gyümölcs, szóval válogathat a szárnyas pajtásod bátran. Akkor majd kiderül, hogy mit kedvel igazán.* Ajánlja fel a vendégszeretettét még a rovarnak. Ezidáig nem kért a tündér az ellátásból, de ez még nem jelenti azt, hogy az állata is így gondolkodik.*
- Ugye? Nem elég, hogy felhúzták ide ezt a sok szép kúriát, de még azt a mély szakadékot is feltöltötték vízzel.* Helyes ő is, mert amikor idejött, akkor még nagyon le volt pusztulva ez a rész. Lassan elérik a Greander Rezidenciát, ahol az inasa fogadja is őket. A lányok pedig követik a köszöntési protokollt, amit jól beléjük neveltek.*
- Ugyan nincsen mit! Kerüljetek beljebb!* Terelgeti őket befelé a házba. Még nagyon új illat uralkodik bent, ami kiérződik. Nixomia a fogadótérbe vezeti őket, ahol aztán hellyel kínálja az apróságokat. Alfried már oda is készítette a kupákat, meg kis tányérkákat. Az asztal közepén pedig hívogatóan ott terpeszkedik egy tálca lekváros teasütemény.*
- Foglaljatok helyet!* Mutat a székre, amiket közel helyeztek el egymás mellé, és még kis magasító párnák is vannak rajtuk, hogy felérjék az asztalt. Elégedett az inassal Nixomia, úgy tűnik Merlana jól választott.*
- Mit szeretnétek inni? Teát, gyümölcslevet, vagy egy kis bort esetleg. Rajta egyetek sütit is.* Mint valami besózott nagymama, úgy ténykedik. Szeretne jó példát mutatni, ezért leül és egy süteményt elkezd majszolni.*
- Főzessen egy kis teát Alfired kérem. Abból a wegtoreni fajtából.* Ő is inna valami finomat, ami meleg és édes.*
- Ez lenne az én kis hajlékom, de érezzétek magatokat otthon!* Bátorítja megint őket, mielőtt odafordulna Vanellarya felé.*
- Honnan érkeztél ide Vanellarya? Vannak a környéken rokonaid, vagy ismerőseid?* Még nem tett arról, hogy hosszabb távon is marasztalja, ezért is érdeklődik ennyire, hogy kiderítse milyen helyzetben van most a kis tündér. Még, ha nem is akar itt maradni vele, neki akkor is feltett szándéka, hogy valamilyen formában támogassa nehéz helyzetében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063