Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 17:11:13
Üzenet elküldve: 2025-10-07 17:11:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Érezve a felegyenesedő nő izgalmát, elégedetten lép közelebb és számolja fel a közöttük lévő távolságot. Norra kétség kívül gyönyörű nő. Orthus a szépséget, ha akarja, meg tudja venni, és ha pénzzel nem is fizet érte, általában valami más módon nincs ingyen számára. Nyilván most se. De ez nem zavarja különösebben. Lefektették a szabályokat, most már ideje, hogy ők feküdjenek le.
Norra keze hamar megtalálhatja az ő rohamosan éledező férfiasságát, de a férfi keze is vándorol a selymes bőrön, és korántse olyan visszafogott, mint amire Orthus eddigi viselkedése alapján Norra számíthatott. Egészen önfeledten markol feneket, simít ölet, masszíroz keblet, miközben férfi a szájával a nő nyakát, fülét ingerli.
Egy idő után megfordítja Norrát, hátulról simul hozzá és átkarolva simogatja. Az eredar a hátsóján érezheti, hogy Orthus már teljesen készen állna a folytatásra, de a férfi kéjenc módon inkább kézzel, szájjal veszi egyelőre birtokba a testét.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Érezve a felegyenesedő nő izgalmát, elégedetten lép közelebb és számolja fel a közöttük lévő távolságot. Norra kétség kívül gyönyörű nő. Orthus a szépséget, ha akarja, meg tudja venni, és ha pénzzel nem is fizet érte, általában valami más módon nincs ingyen számára. Nyilván most se. De ez nem zavarja különösebben. Lefektették a szabályokat, most már ideje, hogy ők feküdjenek le.
Norra keze hamar megtalálhatja az ő rohamosan éledező férfiasságát, de a férfi keze is vándorol a selymes bőrön, és korántse olyan visszafogott, mint amire Orthus eddigi viselkedése alapján Norra számíthatott. Egészen önfeledten markol feneket, simít ölet, masszíroz keblet, miközben férfi a szájával a nő nyakát, fülét ingerli.
Egy idő után megfordítja Norrát, hátulról simul hozzá és átkarolva simogatja. Az eredar a hátsóján érezheti, hogy Orthus már teljesen készen állna a folytatásra, de a férfi kéjenc módon inkább kézzel, szájjal veszi egyelőre birtokba a testét.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:31:09
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:31:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Mi tagadás, Orthus eléri, hogy Norra érdeklődése vágyba menjen át. Meg akarja kaparintani a másikat, és mivel más módot nem ismer arra, hogy „megszerezze” (illetve de – egy sokkalta véresebb, fájdalmasabb módot, de arra most ugyebár nincs lehetősége), ezért továbbra is a testiséggel próbálja lenyűgözni a férfit. Hiába mondja el neki, mit akar, Norra szentül hiszi, hogy Orthus is megenyhül, ha befekszik alá. De, ha meg nem is enyhül, abban egyetértenek, hogy vesztenivalójuk nincs.
Azt nem teljesen érti, hogy Orthus mit ért a „jövő” alatt – talán utódokat szeretne, talán az örök élet elixírét keresi, neki ugyan mindegy. Norra nem hajszolja a jövőt, ő csak elég hatalmat akar, hogy uralkodhasson és pusztíthasson. Viszont a kevésbé magasröptű vágyakban most már osztozik a férfival. Ha nem is a legkívánatosabb férfi test, amivel valaha találkozott, de a szavakkal igen jól bánik, s ezáltal már Norra is akarja, hogy legyen valami, talán nem csak azért, mert azt reméli, hogy emiatt jut majd hatalomhoz. Bár ez is közrejátszik.
Ahogy Orthus végigsimít a hátán, ő szinte dorombolni kezd tőle, és feláll. Mármint Norra. És közelebb lép a férfihoz. *
– Hát jó. Ez tényleg nem árthat meg. * Berregi a másik füleibe, miközben keze a másik férfiassága felé vándorol. Ilyet még közeli barátok is csak ritkán engednek meg egymásnak, de Norra nem egy gátlásos démonkurva, ő teljesen idegenekkel is szívesen tölti az időt – főleg, ha úgy érzi, abból haszna származhat. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Mi tagadás, Orthus eléri, hogy Norra érdeklődése vágyba menjen át. Meg akarja kaparintani a másikat, és mivel más módot nem ismer arra, hogy „megszerezze” (illetve de – egy sokkalta véresebb, fájdalmasabb módot, de arra most ugyebár nincs lehetősége), ezért továbbra is a testiséggel próbálja lenyűgözni a férfit. Hiába mondja el neki, mit akar, Norra szentül hiszi, hogy Orthus is megenyhül, ha befekszik alá. De, ha meg nem is enyhül, abban egyetértenek, hogy vesztenivalójuk nincs.
Azt nem teljesen érti, hogy Orthus mit ért a „jövő” alatt – talán utódokat szeretne, talán az örök élet elixírét keresi, neki ugyan mindegy. Norra nem hajszolja a jövőt, ő csak elég hatalmat akar, hogy uralkodhasson és pusztíthasson. Viszont a kevésbé magasröptű vágyakban most már osztozik a férfival. Ha nem is a legkívánatosabb férfi test, amivel valaha találkozott, de a szavakkal igen jól bánik, s ezáltal már Norra is akarja, hogy legyen valami, talán nem csak azért, mert azt reméli, hogy emiatt jut majd hatalomhoz. Bár ez is közrejátszik.
Ahogy Orthus végigsimít a hátán, ő szinte dorombolni kezd tőle, és feláll. Mármint Norra. És közelebb lép a férfihoz. *
– Hát jó. Ez tényleg nem árthat meg. * Berregi a másik füleibe, miközben keze a másik férfiassága felé vándorol. Ilyet még közeli barátok is csak ritkán engednek meg egymásnak, de Norra nem egy gátlásos démonkurva, ő teljesen idegenekkel is szívesen tölti az időt – főleg, ha úgy érzi, abból haszna származhat. *
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:03:39
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:03:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Egy szó, mint száz: kezdi élvezni az együttlétet. Aljin viszont kevésbé. Norra belátja, hogy nem fogja egyhamar kifárasztani a másiakt, ha csak belé kapaszkodik. Így nem nagyon ellenkezik, mikor az megragadja a csuklóját. Kíváncsi Aljin reakciójára, mikor meglátja hosszúra nőtt karmait. Arca ismét megváltozik, most szelíden mosolyog a férfira. *
– Ugye még mindig tetszem neked? * Ahogy beszél, Aljinnak akár az is feltűnhet, hogy nem csak ujjhegyei, hanem szemfogai és nyelve is átalakult egy kissé. *
– Ne csak a szád járjon! * Válaszolja, mikor amaz azzal fenyegetőzik (vagy ígéretet tesz?), hogy megdugja. Norra nem hiszi, hogy ezek után bármi ilyenhez lenne bátorsága a férfinak, hiszen még akkor is alig mert hozzáérni, amikor nem úgy nézett ki, mint egy démon, hanem mint egy átlagos (csinos) embernő. *
//Samonyr Rezidencia//
* Egy szó, mint száz: kezdi élvezni az együttlétet. Aljin viszont kevésbé. Norra belátja, hogy nem fogja egyhamar kifárasztani a másiakt, ha csak belé kapaszkodik. Így nem nagyon ellenkezik, mikor az megragadja a csuklóját. Kíváncsi Aljin reakciójára, mikor meglátja hosszúra nőtt karmait. Arca ismét megváltozik, most szelíden mosolyog a férfira. *
– Ugye még mindig tetszem neked? * Ahogy beszél, Aljinnak akár az is feltűnhet, hogy nem csak ujjhegyei, hanem szemfogai és nyelve is átalakult egy kissé. *
– Ne csak a szád járjon! * Válaszolja, mikor amaz azzal fenyegetőzik (vagy ígéretet tesz?), hogy megdugja. Norra nem hiszi, hogy ezek után bármi ilyenhez lenne bátorsága a férfinak, hiszen még akkor is alig mert hozzáérni, amikor nem úgy nézett ki, mint egy démon, hanem mint egy átlagos (csinos) embernő. *
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:57:43
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:57:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
- Nagyra értékelem.
*feleli komolyan, amikor Norra jelzi, hogy megpróbál bízni benne. Ő is így van ezzel, bár a saját módján. Nála a bizalomnak fokozatai vannak, és Norra egyelőre még nagyon az elején van ennek. Nagyon sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy Orthus valódi mély bizalommal legyen felé. A testiség ehhez pont nem juttatja közelebb őket, de nem is árt. A testiség, az csak testiség.
Ahogy Norra megjegyzi, hogy milyen lazán veszi ő a bujálkodás lehetőségét, elmosolyodik.*
- Efelől nincs semmi kétségem. Fiatalabb koromban nem győztem volna eléd hordani a legegzotikusabb portékáimat, hogy próbáljam megmutatni, milyen fontos és vagyonos ember vagyok. De a kornak megvannak az előnyei. Tudom, mennyit érek én, és tudom, hogy mennyit ér nekem egy ilyen élmény.
*feleli. A kérdésre pedig, hogy mit tenne, ha a pénz nem számítana, egyszerűen válaszol.*
- Mennyi az a pénz, amit nem lehet elkölteni? Már most is úgy élek, ahogy élni akartam. Már ha a házat nézzük, meg a bútorokat, meg a szolgahadat. Amire én vágyom, az a jövő.
*feleli, de ezt itt annyiban is hagyja. Jelentsen ez bármit, most nem fogja kifejteni. Talán ehhez a bizalomnak már egy olyan fokozata kellene, ami egyelőre nincs meg.*
- De vannak pillanatnyi vágyaim is, és azok nem ilyen magasröptűek. Sőt.
*teszi hozzá, és egy lépéssel gyakorlatilag felszámolja a közöttük lévő távolságot, Norra pedig megérezheti a hátán a férfi ujjait, ahogy a gerince mentén cirógatni kezdik.*
- Számíthatsz a diszkréciómra. Ez nem tartozik másra.
*mondja még, miközben a nő érezheti, ahogy Orthus ujjai a hátáról a fenekére siklanak, és finoman belemarkol az egyik kerek félgömbbe.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
- Nagyra értékelem.
*feleli komolyan, amikor Norra jelzi, hogy megpróbál bízni benne. Ő is így van ezzel, bár a saját módján. Nála a bizalomnak fokozatai vannak, és Norra egyelőre még nagyon az elején van ennek. Nagyon sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy Orthus valódi mély bizalommal legyen felé. A testiség ehhez pont nem juttatja közelebb őket, de nem is árt. A testiség, az csak testiség.
Ahogy Norra megjegyzi, hogy milyen lazán veszi ő a bujálkodás lehetőségét, elmosolyodik.*
- Efelől nincs semmi kétségem. Fiatalabb koromban nem győztem volna eléd hordani a legegzotikusabb portékáimat, hogy próbáljam megmutatni, milyen fontos és vagyonos ember vagyok. De a kornak megvannak az előnyei. Tudom, mennyit érek én, és tudom, hogy mennyit ér nekem egy ilyen élmény.
*feleli. A kérdésre pedig, hogy mit tenne, ha a pénz nem számítana, egyszerűen válaszol.*
- Mennyi az a pénz, amit nem lehet elkölteni? Már most is úgy élek, ahogy élni akartam. Már ha a házat nézzük, meg a bútorokat, meg a szolgahadat. Amire én vágyom, az a jövő.
*feleli, de ezt itt annyiban is hagyja. Jelentsen ez bármit, most nem fogja kifejteni. Talán ehhez a bizalomnak már egy olyan fokozata kellene, ami egyelőre nincs meg.*
- De vannak pillanatnyi vágyaim is, és azok nem ilyen magasröptűek. Sőt.
*teszi hozzá, és egy lépéssel gyakorlatilag felszámolja a közöttük lévő távolságot, Norra pedig megérezheti a hátán a férfi ujjait, ahogy a gerince mentén cirógatni kezdik.*
- Számíthatsz a diszkréciómra. Ez nem tartozik másra.
*mondja még, miközben a nő érezheti, ahogy Orthus ujjai a hátáról a fenekére siklanak, és finoman belemarkol az egyik kerek félgömbbe.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:40:37
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:40:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*Kavicsos Narennek nem kell sokáig bámészkodnia, hamar felbukkan balról egy átlagosnál kicsit alacsonyabb, de szélesvállú, szalmaszőke hajú fiatal ember. A lovász- és kertészinas Valii Parais a ház egyik nemrégiben felvett szolgálója. A kemény munkával nagyon jól elvan, de munkáltatója azt is elvárja tőle, hogy udvarias és jólnevelt szolgáló legyen, aki tudja a protokollt. Ugyanis ha valaki a Morthimer birtok kapujához lép, annak van a legnagyobb esélye, hogy vele találkozik először.
Így, amikor az inas kissé bamba kék tekintetét a kapura emeli és meglátja ott a nézelődő Narent, kicsit kelletlenül elfintorodik. Nem szereti ő ezt, hogy neki kell beszélni magasrangú vendégekkel.
De aztán jobban megnézi magának az érkezőt, és megállapítja, hogy Naren nem az a gazdag, művelt fajta, akik a legtöbbször megfordulnák itt. Inkább amolyan hozzá hasonló szolganép.
Mégse szólíthatja meg úgy, mint valami cimborát. De a cifra és hízelgő szavak se jönnek a szájára, amiket betanítottak neki. Helyette odalép a kapuhoz, és kissé sután csak ennyit kérdez:*
- Mi járatban?
//Morthimer Rezidencia//
*Kavicsos Narennek nem kell sokáig bámészkodnia, hamar felbukkan balról egy átlagosnál kicsit alacsonyabb, de szélesvállú, szalmaszőke hajú fiatal ember. A lovász- és kertészinas Valii Parais a ház egyik nemrégiben felvett szolgálója. A kemény munkával nagyon jól elvan, de munkáltatója azt is elvárja tőle, hogy udvarias és jólnevelt szolgáló legyen, aki tudja a protokollt. Ugyanis ha valaki a Morthimer birtok kapujához lép, annak van a legnagyobb esélye, hogy vele találkozik először.
Így, amikor az inas kissé bamba kék tekintetét a kapura emeli és meglátja ott a nézelődő Narent, kicsit kelletlenül elfintorodik. Nem szereti ő ezt, hogy neki kell beszélni magasrangú vendégekkel.
De aztán jobban megnézi magának az érkezőt, és megállapítja, hogy Naren nem az a gazdag, művelt fajta, akik a legtöbbször megfordulnák itt. Inkább amolyan hozzá hasonló szolganép.
Mégse szólíthatja meg úgy, mint valami cimborát. De a cifra és hízelgő szavak se jönnek a szájára, amiket betanítottak neki. Helyette odalép a kapuhoz, és kissé sután csak ennyit kérdez:*
- Mi járatban?
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:24:16
Üzenet elküldve: 2025-10-07 15:24:16
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Eddigi viselkedéséhez képest homlokegyenest mást mutat most a nő. Most nem öntudatos úrilánynak tűnik, és nem is izgalmas erőszakra vágyó forró ölű nőcskének. Sokkal inkább valami fél(?)őrült fúriának, vagy hasonlónak. Mégis mi olyat mondhatott, ami ezt eredményezte? Korábbi, nagy nehezen megtalált magabiztossága hátbőrével együtt kezd cafatokra szakadni.*
- Lēra tī vā, šekhār tēn! *-a fájdalomtól szinte sziszeg-* Engedj már el, baszd meg!
*Megragadja Norra csuklóit, nem érdekli hogy ujjai nyomán maradnak-e véraláfutások később, vagy sem. Megpróbálja lefeszíteni magáról a nő kezeit, közben a fájdalomtól már nem vágya, hanem dühe kezd parázslani.*
- Megduglak, ha azt akarod! *-még nem vicsorog, de már közel jár hozzá. A hátába maró fájdalom lassan kezd sok lenni.-* De takarodj már tőlem a körmeiddel!
//Samonyr Rezidencia//
*Eddigi viselkedéséhez képest homlokegyenest mást mutat most a nő. Most nem öntudatos úrilánynak tűnik, és nem is izgalmas erőszakra vágyó forró ölű nőcskének. Sokkal inkább valami fél(?)őrült fúriának, vagy hasonlónak. Mégis mi olyat mondhatott, ami ezt eredményezte? Korábbi, nagy nehezen megtalált magabiztossága hátbőrével együtt kezd cafatokra szakadni.*
- Lēra tī vā, šekhār tēn! *-a fájdalomtól szinte sziszeg-* Engedj már el, baszd meg!
*Megragadja Norra csuklóit, nem érdekli hogy ujjai nyomán maradnak-e véraláfutások később, vagy sem. Megpróbálja lefeszíteni magáról a nő kezeit, közben a fájdalomtól már nem vágya, hanem dühe kezd parázslani.*
- Megduglak, ha azt akarod! *-még nem vicsorog, de már közel jár hozzá. A hátába maró fájdalom lassan kezd sok lenni.-* De takarodj már tőlem a körmeiddel!
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:51:16
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:51:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
– Hát ezt szereted, nem? * Kérdez vissza gúnyos hangon, mikor a férfi feljajdul. Próbálná kiélvezni a pillanatot, de Aljin csak próbálja ellökni magától. Norgennek azonban más tervei vannak: próbál belekapaszkodni a férfi derekába és megint közelebb húzódni hozzá. A folyamatban persze nem kizárt, hogy néhány újabb vágást sikerül ejtenie rajta. Most már egyáltalán nem kíméli a férfit. Szavai játékosan csengenek, de még ha meg is feledkeznénk az előbbiekről, érezhető hangján valami sötétség. *
– Gyerünk, mi lesz már? Dugjál meg! * Bár a helyzet egyre kevésbé hajaz erre, azért eljátszik a gondolattal. Egy olyan intim együttlét, amit csak ő él túl, rendkívül felcsigázza a fantáziáját. Persze ahhoz Aljinnak is lesz még pár szava, s kíváncsian várja, hogy mi lesz az. *
//Samonyr Rezidencia//
– Hát ezt szereted, nem? * Kérdez vissza gúnyos hangon, mikor a férfi feljajdul. Próbálná kiélvezni a pillanatot, de Aljin csak próbálja ellökni magától. Norgennek azonban más tervei vannak: próbál belekapaszkodni a férfi derekába és megint közelebb húzódni hozzá. A folyamatban persze nem kizárt, hogy néhány újabb vágást sikerül ejtenie rajta. Most már egyáltalán nem kíméli a férfit. Szavai játékosan csengenek, de még ha meg is feledkeznénk az előbbiekről, érezhető hangján valami sötétség. *
– Gyerünk, mi lesz már? Dugjál meg! * Bár a helyzet egyre kevésbé hajaz erre, azért eljátszik a gondolattal. Egy olyan intim együttlét, amit csak ő él túl, rendkívül felcsigázza a fantáziáját. Persze ahhoz Aljinnak is lesz még pár szava, s kíváncsian várja, hogy mi lesz az. *
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:19:43
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:19:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Tetszik neki a férfi nézőpontja. Maga is valahogy így érez, csak sosem látta szükségét megfogalmazni. A végén még kiderül, hogy az emberek és az eredarok ugyanúgy gondolkodnak. Legalábbis ezzel az emberrel egészen hasonló állásponton van. Talán csak annyi különbséggel, hogy ő szíve szerint – ha mondjuk isteni hatalma lenne – senkit se hagyna élni. Az élet borzalmas, utálattal gondol minden élőlényre ezen a világon. Ezek persze már mélyebben megbúvó érzelmek, amik csak ritkán törnek a felszínre. A perszóna, amit általában lát a többi ember – nevezzük Norrának –, az valóban egyetért Orthussal. *
– Értem. * Bólint végül a férfi monológjára. *
– Én is így látom a barátságokat… Illetve a házasságot is. Szövetséget kötünk, támogatjuk egymást… ~ Majd ha már nincs mit kifacsarni a másikból, eldobjuk. ~
– És ha egyikünk bajban van, a másikunk nyújt segítő kezet neki. * Persze ígérni könnyebb, mint megvalósítani. Norrának nincsenek kétségei afelől, ha igazán nagy bajba kerülne – például kiderülne róla, hogy körözött személy, ráadásul az emberek fájdalmából táplálkozó démonkurva, aki az emberiség elpusztítását tűzte ki célul –, nem számíthatna tovább Orthusra. Ahogy ő sem nyújtana menedéket a másiknak, ha egyik napról a másikra elvesztené minden vagyonát és a háza ajtaján kopogtatna – legfeljebb szolgálói állást ajánlana neki. Azonban amíg nem vadulnak el ennyire a dolgok, addig a szövetségük virágozhat, lehetnek nagyon közeli barátok is felőle. *
– Érdekes ember vagy. Megpróbálok bízni benned. * Ez a legtöbb, amit ajánlhat, habár annyira sosem fog tudni bízni Orthusban, mint Samonyrban. Benne is csak azért bízott meg az eljegyzésük napján, mert kettesben voltak egy addig lakatlan kúriában, ha a férfi rosszul kezelte volna démoni formáját, nem élte volna meg a másnapot. Orthusnál ezt nem játszhatja el, itt túl sok szolgáló van, és a napnál is világosabb lenne, hogy ő ölte meg a másikat, hogyha arra kerülne a sor. Így előtte nem mer igazán megnyílni. Viszont magához képest így is őszintén beszél. *
– Mások mit meg nem tennének azért, hogy velem tölthessenek egy estét, te meg… Nem bánod, ha eltöltünk pár órát. * Még mindig nehezére esik elhinni Orthus szavait, de megerőlteti magát. Szokatlan, és ezáltal kissé frusztráló is számára, hogy a másik nem köti testiséghez a kapcsolatukat. Mintha Norra nem is érdekelné igazán. Ennek hatására persze Norrát jobban kezdi érdekelni a férfi, és a vágyai. *
~ Vajon annyi szeretője van már, hogy már nem kell több? ~
– Akkor hát mire vágyik egy ilyen nemes kereskedő, akinek már mindene megvan? Ha a válasz, hogy még több pénzre, akkor előre felteszem a kérdést: mit kezdenél, ha annyi pénzed lenne, amit már nem tudnál elkölteni? * Az is lehet, hogy ez a pont már eljött Orthus életében, de azért talán csak nem. *
– Egyébként a férjem miatt nem kell aggódnod. Ő rendkívül… szabadelvű. Ennek ellenére nem bánnám, ha ez az egész kettőnk között maradna. * Most egy kissé önellentmondásba keveredik, de hogy ezt elfeledtesse, közelebb ül a férfihoz, és kezével végigsimít annak vállán. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Tetszik neki a férfi nézőpontja. Maga is valahogy így érez, csak sosem látta szükségét megfogalmazni. A végén még kiderül, hogy az emberek és az eredarok ugyanúgy gondolkodnak. Legalábbis ezzel az emberrel egészen hasonló állásponton van. Talán csak annyi különbséggel, hogy ő szíve szerint – ha mondjuk isteni hatalma lenne – senkit se hagyna élni. Az élet borzalmas, utálattal gondol minden élőlényre ezen a világon. Ezek persze már mélyebben megbúvó érzelmek, amik csak ritkán törnek a felszínre. A perszóna, amit általában lát a többi ember – nevezzük Norrának –, az valóban egyetért Orthussal. *
– Értem. * Bólint végül a férfi monológjára. *
– Én is így látom a barátságokat… Illetve a házasságot is. Szövetséget kötünk, támogatjuk egymást… ~ Majd ha már nincs mit kifacsarni a másikból, eldobjuk. ~
– És ha egyikünk bajban van, a másikunk nyújt segítő kezet neki. * Persze ígérni könnyebb, mint megvalósítani. Norrának nincsenek kétségei afelől, ha igazán nagy bajba kerülne – például kiderülne róla, hogy körözött személy, ráadásul az emberek fájdalmából táplálkozó démonkurva, aki az emberiség elpusztítását tűzte ki célul –, nem számíthatna tovább Orthusra. Ahogy ő sem nyújtana menedéket a másiknak, ha egyik napról a másikra elvesztené minden vagyonát és a háza ajtaján kopogtatna – legfeljebb szolgálói állást ajánlana neki. Azonban amíg nem vadulnak el ennyire a dolgok, addig a szövetségük virágozhat, lehetnek nagyon közeli barátok is felőle. *
– Érdekes ember vagy. Megpróbálok bízni benned. * Ez a legtöbb, amit ajánlhat, habár annyira sosem fog tudni bízni Orthusban, mint Samonyrban. Benne is csak azért bízott meg az eljegyzésük napján, mert kettesben voltak egy addig lakatlan kúriában, ha a férfi rosszul kezelte volna démoni formáját, nem élte volna meg a másnapot. Orthusnál ezt nem játszhatja el, itt túl sok szolgáló van, és a napnál is világosabb lenne, hogy ő ölte meg a másikat, hogyha arra kerülne a sor. Így előtte nem mer igazán megnyílni. Viszont magához képest így is őszintén beszél. *
– Mások mit meg nem tennének azért, hogy velem tölthessenek egy estét, te meg… Nem bánod, ha eltöltünk pár órát. * Még mindig nehezére esik elhinni Orthus szavait, de megerőlteti magát. Szokatlan, és ezáltal kissé frusztráló is számára, hogy a másik nem köti testiséghez a kapcsolatukat. Mintha Norra nem is érdekelné igazán. Ennek hatására persze Norrát jobban kezdi érdekelni a férfi, és a vágyai. *
~ Vajon annyi szeretője van már, hogy már nem kell több? ~
– Akkor hát mire vágyik egy ilyen nemes kereskedő, akinek már mindene megvan? Ha a válasz, hogy még több pénzre, akkor előre felteszem a kérdést: mit kezdenél, ha annyi pénzed lenne, amit már nem tudnál elkölteni? * Az is lehet, hogy ez a pont már eljött Orthus életében, de azért talán csak nem. *
– Egyébként a férjem miatt nem kell aggódnod. Ő rendkívül… szabadelvű. Ennek ellenére nem bánnám, ha ez az egész kettőnk között maradna. * Most egy kissé önellentmondásba keveredik, de hogy ezt elfeledtesse, közelebb ül a férfihoz, és kezével végigsimít annak vállán. *
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:03:34
Üzenet elküldve: 2025-10-07 14:03:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Arról egészen élénk elképzelése van, hogy mi fog történni most, a pince homályában, Norra és őközötte. Ha akarná sem tudná tagadni saját felcsigázott vágyát, és sejtése szerint a nő viselkedése sem egyébről árulkodik. Mégis - ahogy utolsó szavai elhagyják ajkát, az elképzelések és a vágy hirtelen megroppannak a válaszul kapott reakciótól.
Nem érti, hogy Norra arckifejezése miért változik meg egyik pillanatról a másikra, és miért menekül heves tagadásba. Talán a nőnek nem azzal van a baja, ha valaki durva kézzel nyúl a testéhez, hanem azzal, ha szóvá teszik neki azt, hogy fehérmájú?*
- Jól van, azért nem kell.. *-kezdene bele csitító mondatába, de szava pillanatokon belül a torkára forr. Ennek egyszerű oka van: derekán megfeszülni érzi Norra ujjait, szorítása hirtelen jóval erősebbé válik (˜..honnan van benne ennyi erő?..˜), és körmei hirtelen sokkal mélyebben szántanak érzékeny bőrébe.*
- Aauuu! *-önkéntelenül is feljajdul. Eddig is vékony mezsgyén ingott a fájdalom a jóleső és a kellemetlen között, de most egyértelműen ez utóbbi felé bucskázik az érzés.-* Hát hülye vagy te? Mit csinálsz?!
*Balja elengedi Norra nadrágkorcát, míg jobbjával, ami még mindig a nő tarkójára szorul kissé, úgy próbálja elrántani magától Norrát, mint ahogy azt egy különösen zavaró kutyával tenné az ember.*
//Samonyr Rezidencia//
*Arról egészen élénk elképzelése van, hogy mi fog történni most, a pince homályában, Norra és őközötte. Ha akarná sem tudná tagadni saját felcsigázott vágyát, és sejtése szerint a nő viselkedése sem egyébről árulkodik. Mégis - ahogy utolsó szavai elhagyják ajkát, az elképzelések és a vágy hirtelen megroppannak a válaszul kapott reakciótól.
Nem érti, hogy Norra arckifejezése miért változik meg egyik pillanatról a másikra, és miért menekül heves tagadásba. Talán a nőnek nem azzal van a baja, ha valaki durva kézzel nyúl a testéhez, hanem azzal, ha szóvá teszik neki azt, hogy fehérmájú?*
- Jól van, azért nem kell.. *-kezdene bele csitító mondatába, de szava pillanatokon belül a torkára forr. Ennek egyszerű oka van: derekán megfeszülni érzi Norra ujjait, szorítása hirtelen jóval erősebbé válik (˜..honnan van benne ennyi erő?..˜), és körmei hirtelen sokkal mélyebben szántanak érzékeny bőrébe.*
- Aauuu! *-önkéntelenül is feljajdul. Eddig is vékony mezsgyén ingott a fájdalom a jóleső és a kellemetlen között, de most egyértelműen ez utóbbi felé bucskázik az érzés.-* Hát hülye vagy te? Mit csinálsz?!
*Balja elengedi Norra nadrágkorcát, míg jobbjával, ami még mindig a nő tarkójára szorul kissé, úgy próbálja elrántani magától Norrát, mint ahogy azt egy különösen zavaró kutyával tenné az ember.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 13:43:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 13:43:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*Érzi, hogy épp annyira illik jelenleg erre a környékre, mint szőrös szemölcs egy szép nő arcára. Ahogy a reggel fényei által kísérve a Romváros felől áttért a Selyemrévnek nevezett negyedbe, érezhetően megváltozott a környék kinézete. Ez a városrész sokkal rendezettebb és tisztább. Ettől függetlenül a negyed nevét fellengzősnek tartja.
Határozott léptekkel halad, kihúzott háttal és egyenes léptekkel. Bár látja és érzi hogy néhányan meghökkenve néznek rá, nem adja jelét annak, hogy tudatában van ennek.
Felületes ránézésre nincs rajta semmi furcsa különben: tiszta és egyszerű ruházatot hord, talán kissé túl egyszerűt is a környéken látott emberekéhez hasonlítva. Fehér ing, sötét vászonból varrt nadrág és rövidszárú csizma. Nem kell hozzá sokat gondolkozni hogy megmondható legyen: nem kereskedő, vagyonos- vagy nemesember. Sőt, nem is egészen ember, erről enyhén hegyesedő fülei árulkodnak. Nem, a meghökkenés másnak szól: arcának. Szeme körül és arccsontján több friss zúzódás is látható, alsó ajkán egy friss repedés vöröslő sebszélei dagadnak. Úgy néz ki, mint aki ádáz küzdelembe keveredett valakivel - és vesztett. Sebeit mégis valahogy öntudatosan viseli, mintha azok lényének részét képeznék, vagy büszke lenne rájuk.
A Selyemrév utcáin nem kóvályog ugyan, de látszik hogy keres valamit. Nem ismeri ki magát a környéken, így eltart egy darabig, amíg megtalálja a helyet, amit keres. Egy kovácsoltvas kapu előtt áll meg, amit egy jókora M díszít. Arra gondol, hogy a befelé hajló szárakkal a betű leginkább egy vadállat szemfogaira emlékeztet, és ettől a gondolattól megborzong.
A kapun magától értetődő módon meg sem próbál benyitni, ilyet soha nem tenne. Az a tiszteletlenségnek igen magas fokú jele lenne, ráadásul -sejtése szerint- ennek a városnak valami törvényébe bele is ütközne. Így tehát csak a nyakát nyújtogatja, hátha meglát valakit a kapu túloldalán, akinek intésével jelezhetné, hogy dolga van a Rezidencia urával, s bebocsájtást kérhetne tőle.*
//Morthimer Rezidencia//
*Érzi, hogy épp annyira illik jelenleg erre a környékre, mint szőrös szemölcs egy szép nő arcára. Ahogy a reggel fényei által kísérve a Romváros felől áttért a Selyemrévnek nevezett negyedbe, érezhetően megváltozott a környék kinézete. Ez a városrész sokkal rendezettebb és tisztább. Ettől függetlenül a negyed nevét fellengzősnek tartja.
Határozott léptekkel halad, kihúzott háttal és egyenes léptekkel. Bár látja és érzi hogy néhányan meghökkenve néznek rá, nem adja jelét annak, hogy tudatában van ennek.
Felületes ránézésre nincs rajta semmi furcsa különben: tiszta és egyszerű ruházatot hord, talán kissé túl egyszerűt is a környéken látott emberekéhez hasonlítva. Fehér ing, sötét vászonból varrt nadrág és rövidszárú csizma. Nem kell hozzá sokat gondolkozni hogy megmondható legyen: nem kereskedő, vagyonos- vagy nemesember. Sőt, nem is egészen ember, erről enyhén hegyesedő fülei árulkodnak. Nem, a meghökkenés másnak szól: arcának. Szeme körül és arccsontján több friss zúzódás is látható, alsó ajkán egy friss repedés vöröslő sebszélei dagadnak. Úgy néz ki, mint aki ádáz küzdelembe keveredett valakivel - és vesztett. Sebeit mégis valahogy öntudatosan viseli, mintha azok lényének részét képeznék, vagy büszke lenne rájuk.
A Selyemrév utcáin nem kóvályog ugyan, de látszik hogy keres valamit. Nem ismeri ki magát a környéken, így eltart egy darabig, amíg megtalálja a helyet, amit keres. Egy kovácsoltvas kapu előtt áll meg, amit egy jókora M díszít. Arra gondol, hogy a befelé hajló szárakkal a betű leginkább egy vadállat szemfogaira emlékeztet, és ettől a gondolattól megborzong.
A kapun magától értetődő módon meg sem próbál benyitni, ilyet soha nem tenne. Az a tiszteletlenségnek igen magas fokú jele lenne, ráadásul -sejtése szerint- ennek a városnak valami törvényébe bele is ütközne. Így tehát csak a nyakát nyújtogatja, hátha meglát valakit a kapu túloldalán, akinek intésével jelezhetné, hogy dolga van a Rezidencia urával, s bebocsájtást kérhetne tőle.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 13:16:53
Üzenet elküldve: 2025-10-07 13:16:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Norgen átkozza magát, amiért ilyen magatehetetlen. Ha visszapörgethetné az időt, megtenné, és ezúttal gondolkodás nélkül végezne a férfival. Most kezeivel mégis a másik nadrágját oldja ki. Nyilván nem tudhatja, mi zajlik épp a másik fejében, hogy milyen „megfejtésre” jutott, amíg ki nem mondja. *
– Mi? Nem! * Arca eltorzul a düh és a félelem kettősétől. Kezei épp Aljin dereka körül járnak, hiszen egy pillanattal ezelőtt még épp a nadrág lerángatásán fáradozott. *
– Nem tudsz te semmit! * Valószínűnek tartja, hogy Aljin valóban nem tud semmit, de nem akar kockáztatni. Már így is túl sokáig ment, egy perccel se akarja tovább húzni ezt az intim együttlétet. Kézfején megdagadnak az erek, ujjai megfeszülnek, ahogy hatalmas, vadállati karmok törnek elő a körmök alól (vagy a körmök alakulnak át karmokká?). Norgen eddig se kímélte túlzottan Aljint, ám a karmokkal felruházva már, ha akarna, se tudna finoman bánni vele. Mélyen végigszánt a férfi hátán. Az előzőek tükrében Aljin könnyen azt hiheti, hogy Norra most indult csak be igazán; a valóság azonban egész mást takar. Az eredar sejti, hogy ezen a ponton a másiknak is leesik, hogy másról van itt szó.
Éles tekintettel néz fel a férfira, aki talán ennek hatására leáll a vetkőztetéssel. Norrát cseppet sem zavarná, ha meztelenül vagy félmeztelenül kéne ízekre szedni ezt a wegtoreni csavargót, viszont a „tudom, ki vagy igazából!” kijelentés megtette hatását. Végre erőre kapott, és most nagyon élvezi. *
//Samonyr Rezidencia//
* Norgen átkozza magát, amiért ilyen magatehetetlen. Ha visszapörgethetné az időt, megtenné, és ezúttal gondolkodás nélkül végezne a férfival. Most kezeivel mégis a másik nadrágját oldja ki. Nyilván nem tudhatja, mi zajlik épp a másik fejében, hogy milyen „megfejtésre” jutott, amíg ki nem mondja. *
– Mi? Nem! * Arca eltorzul a düh és a félelem kettősétől. Kezei épp Aljin dereka körül járnak, hiszen egy pillanattal ezelőtt még épp a nadrág lerángatásán fáradozott. *
– Nem tudsz te semmit! * Valószínűnek tartja, hogy Aljin valóban nem tud semmit, de nem akar kockáztatni. Már így is túl sokáig ment, egy perccel se akarja tovább húzni ezt az intim együttlétet. Kézfején megdagadnak az erek, ujjai megfeszülnek, ahogy hatalmas, vadállati karmok törnek elő a körmök alól (vagy a körmök alakulnak át karmokká?). Norgen eddig se kímélte túlzottan Aljint, ám a karmokkal felruházva már, ha akarna, se tudna finoman bánni vele. Mélyen végigszánt a férfi hátán. Az előzőek tükrében Aljin könnyen azt hiheti, hogy Norra most indult csak be igazán; a valóság azonban egész mást takar. Az eredar sejti, hogy ezen a ponton a másiknak is leesik, hogy másról van itt szó.
Éles tekintettel néz fel a férfira, aki talán ennek hatására leáll a vetkőztetéssel. Norrát cseppet sem zavarná, ha meztelenül vagy félmeztelenül kéne ízekre szedni ezt a wegtoreni csavargót, viszont a „tudom, ki vagy igazából!” kijelentés megtette hatását. Végre erőre kapott, és most nagyon élvezi. *
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:07:42
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:07:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Érzi ahogy Norra egy pillanatra megdermed, mikor ujjai a nyakához érnek. A bizonytalanság egy pillanat alatt lobban fel benne. Talán mégsem ezt akarta a nő? Mégsem erre vágyik? Mégsem esik jól neki a viszonzott durvaság? Apró megingásában a csók sem nyújt magabiztos talajt, hiszen azt adhatja számára a nő úgy is, hogy fél, vagy nem érzi magát jól.
Mikor hátra húzza a fejét, tekintete a nőét keresi, és egyből meg is találja azt. Nem kell évek hosszú tapasztalata a háta mögé, hogy megértse azt, amit azok a szemek üzennek a számára. A szemek, és a hátán lefelé induló kezek, amelyek nadrágja derekát, öve csatját keresik. Meggyötört hátbőrén mintha bizsergés futna végig, le, egészen derekáig, és még onnan is lejjebb - a vérben és húsban rejlő egyszerű ösztön sürgetése.
Valamiért megint eszébe jut, hogy Norrának valószínűleg van férjura, hiába az ő nadrágját készül lecibálni. És hirtelen megérti a helyzetet, megért mindent. Hogy Norra magányos lehet, hogy olyan vágyai és igényei vannak amit az embere nem tud kielégíteni, és szinte gondolkozás nélkül keresi a lehetőséget, hogy mégis megkapja amire szüksége, valóban szüksége van. Rájön, hogy az az egyetlen szó, aminek a szele szinte perzseli a bőrét, nem jelent mást, mint azt, hogy Norrának nem romantika és cirógatás kell, nem gyertyafényes vacsora és andalgás kézenfogva a csillagok alatt, hanem az, hogy valaki jó keményen és alaposan...*
- Már tudom, ki vagy igazából! *-sóhaja halk a torkát szorító légszomjtól, melyet hevülete idéz elő-* Hogy mire van szükséged.. hogy mit akarsz igazából.
*Épp csak annyit húzódik hátra, hogy mozdulni tudjon. Ő is, Norra is. Ujjai elengedik a nő fenekét, és csípőjének ívét követve húzódnak előre, hogy maga se maradjon le sokkal a másik mögött a vetkőztetés kevésbé hatékony, de cserébe némileg ügyetlen mozdulataival.*
//Samonyr Rezidencia//
*Érzi ahogy Norra egy pillanatra megdermed, mikor ujjai a nyakához érnek. A bizonytalanság egy pillanat alatt lobban fel benne. Talán mégsem ezt akarta a nő? Mégsem erre vágyik? Mégsem esik jól neki a viszonzott durvaság? Apró megingásában a csók sem nyújt magabiztos talajt, hiszen azt adhatja számára a nő úgy is, hogy fél, vagy nem érzi magát jól.
Mikor hátra húzza a fejét, tekintete a nőét keresi, és egyből meg is találja azt. Nem kell évek hosszú tapasztalata a háta mögé, hogy megértse azt, amit azok a szemek üzennek a számára. A szemek, és a hátán lefelé induló kezek, amelyek nadrágja derekát, öve csatját keresik. Meggyötört hátbőrén mintha bizsergés futna végig, le, egészen derekáig, és még onnan is lejjebb - a vérben és húsban rejlő egyszerű ösztön sürgetése.
Valamiért megint eszébe jut, hogy Norrának valószínűleg van férjura, hiába az ő nadrágját készül lecibálni. És hirtelen megérti a helyzetet, megért mindent. Hogy Norra magányos lehet, hogy olyan vágyai és igényei vannak amit az embere nem tud kielégíteni, és szinte gondolkozás nélkül keresi a lehetőséget, hogy mégis megkapja amire szüksége, valóban szüksége van. Rájön, hogy az az egyetlen szó, aminek a szele szinte perzseli a bőrét, nem jelent mást, mint azt, hogy Norrának nem romantika és cirógatás kell, nem gyertyafényes vacsora és andalgás kézenfogva a csillagok alatt, hanem az, hogy valaki jó keményen és alaposan...*
- Már tudom, ki vagy igazából! *-sóhaja halk a torkát szorító légszomjtól, melyet hevülete idéz elő-* Hogy mire van szükséged.. hogy mit akarsz igazából.
*Épp csak annyit húzódik hátra, hogy mozdulni tudjon. Ő is, Norra is. Ujjai elengedik a nő fenekét, és csípőjének ívét követve húzódnak előre, hogy maga se maradjon le sokkal a másik mögött a vetkőztetés kevésbé hatékony, de cserébe némileg ügyetlen mozdulataival.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:55:34
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:55:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus egészen meglepődik Norra válaszán, még ha ezt nem is mutatja ki nagyon. A férfi a maga módján nagyon is nyíltan adta elő a mondanivalóját. De az ő módja az, hogy virágnyelven fogalmaz.
Amikor Norra - itt, a fürdőben, meztelenül, kettesben vele - elkezdett barátságról beszélni, akkor Orthus ezt úgy vette, mint felhívást keringőre. És bár szándékában áll táncba is menni, de előbb fontosnak tartotta tisztázni, hogy Norrától ennél többet is remél. Na nem érzelmi alapon. Sokkal inkább értelmi alapon. Orthus értelmezésében a valódi barátság: erős szövetség. Leginkább bizonyos szintű lojalitás, közös érdekek mentén. Norra törtető, Orthus is az. Ráadásul Orthus szereti a törtető embereket: lehet őket támogatni az ambicióikban, és ha rájuk kerül a sor, majd meghálálják.
A nő válaszát hallva így felel.*
- Ott se sok barátság volt, ahonnan én származom. Elvégre kereskedő volnék. Hidd el, kedves Norra, hogy a piactéren nincs barátság a kalmárok között. Ugyanakkor van valami más helyette. Igaz, csak kevesekkel. Betyárbecsület. Korrektség. Az, hogy ha nem is mondunk el egymásnak mindent, de amit igen, az igaz.
Az én hozzáállásom egyszerű: ha valakinek céljai vannak, és ezek a célok nem ütköznek az enyéimmel, hagyom élni. Ha még valamennyire közösek is az érdekeink, akkor még segítem is. És számítok rá, hogy ha nekem lesz szükségem a segítségre, viszonzást kapok. És ha ez a viszonzás elmarad, azt megjegyzem.
Igen, barátokra van szükségem. Hasznos kapcsolatokra. Bizonyos szintű lojalitásra, legalább a közös érdekeink mentén. És ugyanezt a barátságot adom vissza. Van, aki ezt naivitásnak nevezi. Mások, akiknek a szemében a barátság valami feltétel nélkül önzetlenség, azon manipulációnak tekintik. Én a legjobb módjának tartom, hogy hosszú távú, akár emberöltőket is átívelő szövetségek köttessenek.
*feleli egyszerűen. Meglehet, hogy egy negyvenes éveiben járó emberférfi szájából az "emberöltők" erős szó, hiszen Orthusnak észszerű számítások szerint már kevesebb van hátra, mint amennyi már letelt. De ő nem csak magában gondolkodik, hanem a majdani utódaiban, családja örökségében is.
Samonyr neve is felmerült már, aztán Norra könnyedebb, incselkedőbb hangnemre vált.*
- Biztos vagyok abban, hogy a barátságodat és szövetségedet nagyra értékelném akkor is, ha az mindig ruhában maradnál.
De az élmény, hogy láthattalak ruha nélkül, nagyon is kedvemre való. Én sose voltam a testi örömök ellen és nyíltan kimondom, hogy nagy kedvem lenne eltölteni veled pár forró órácskát.
*feleli, miközben teljesen nyugodtan néz a nő szemébe, de a szemében látszik a helyzetből fakadó vágy és izgalom tüze.*
- Ugyanakkor nem célom tönkretenni a közelgő házasságot, és nem teszem a barátságunk feltételévé, hogy összebújjunk. Úgyhogy, kedves barátom, ha nem akarsz, nem kell ennél tovább menni. Ha igen, akkor viszont nagyon is örömmel hódolok veled az élvezeteknek.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 10:00:30
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus egészen meglepődik Norra válaszán, még ha ezt nem is mutatja ki nagyon. A férfi a maga módján nagyon is nyíltan adta elő a mondanivalóját. De az ő módja az, hogy virágnyelven fogalmaz.
Amikor Norra - itt, a fürdőben, meztelenül, kettesben vele - elkezdett barátságról beszélni, akkor Orthus ezt úgy vette, mint felhívást keringőre. És bár szándékában áll táncba is menni, de előbb fontosnak tartotta tisztázni, hogy Norrától ennél többet is remél. Na nem érzelmi alapon. Sokkal inkább értelmi alapon. Orthus értelmezésében a valódi barátság: erős szövetség. Leginkább bizonyos szintű lojalitás, közös érdekek mentén. Norra törtető, Orthus is az. Ráadásul Orthus szereti a törtető embereket: lehet őket támogatni az ambicióikban, és ha rájuk kerül a sor, majd meghálálják.
A nő válaszát hallva így felel.*
- Ott se sok barátság volt, ahonnan én származom. Elvégre kereskedő volnék. Hidd el, kedves Norra, hogy a piactéren nincs barátság a kalmárok között. Ugyanakkor van valami más helyette. Igaz, csak kevesekkel. Betyárbecsület. Korrektség. Az, hogy ha nem is mondunk el egymásnak mindent, de amit igen, az igaz.
Az én hozzáállásom egyszerű: ha valakinek céljai vannak, és ezek a célok nem ütköznek az enyéimmel, hagyom élni. Ha még valamennyire közösek is az érdekeink, akkor még segítem is. És számítok rá, hogy ha nekem lesz szükségem a segítségre, viszonzást kapok. És ha ez a viszonzás elmarad, azt megjegyzem.
Igen, barátokra van szükségem. Hasznos kapcsolatokra. Bizonyos szintű lojalitásra, legalább a közös érdekeink mentén. És ugyanezt a barátságot adom vissza. Van, aki ezt naivitásnak nevezi. Mások, akiknek a szemében a barátság valami feltétel nélkül önzetlenség, azon manipulációnak tekintik. Én a legjobb módjának tartom, hogy hosszú távú, akár emberöltőket is átívelő szövetségek köttessenek.
*feleli egyszerűen. Meglehet, hogy egy negyvenes éveiben járó emberférfi szájából az "emberöltők" erős szó, hiszen Orthusnak észszerű számítások szerint már kevesebb van hátra, mint amennyi már letelt. De ő nem csak magában gondolkodik, hanem a majdani utódaiban, családja örökségében is.
Samonyr neve is felmerült már, aztán Norra könnyedebb, incselkedőbb hangnemre vált.*
- Biztos vagyok abban, hogy a barátságodat és szövetségedet nagyra értékelném akkor is, ha az mindig ruhában maradnál.
De az élmény, hogy láthattalak ruha nélkül, nagyon is kedvemre való. Én sose voltam a testi örömök ellen és nyíltan kimondom, hogy nagy kedvem lenne eltölteni veled pár forró órácskát.
*feleli, miközben teljesen nyugodtan néz a nő szemébe, de a szemében látszik a helyzetből fakadó vágy és izgalom tüze.*
- Ugyanakkor nem célom tönkretenni a közelgő házasságot, és nem teszem a barátságunk feltételévé, hogy összebújjunk. Úgyhogy, kedves barátom, ha nem akarsz, nem kell ennél tovább menni. Ha igen, akkor viszont nagyon is örömmel hódolok veled az élvezeteknek.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 10:00:30
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:30:44
Üzenet elküldve: 2025-10-06 23:30:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Már azon meglepődik, hogy amikor visszanéz Orthusra, amaz nem őt bámulja, hanem szinte azonnal az ülőhelyeknél terem. Hát ilyen lehet egy valódi úriember társaságát élvezni? Mindenesetre Norrát egy kicsit zavarja ez, persze szóvá nem tenné és más jelét sem hagyja. Talán, ha sokáig nem történne semmi, előbb-utóbb megpróbálkozna valamivel. De, ha már így alakult, hogy a férfi próbál úgy tenni, mintha ott sem lenne, hát ő is kiélvezi a fürdőt egyedül. Ugyanakkor nem kell sokáig várnia. Illetve talán mégis, hiszen bár a férfi elkezd vetkőzni, de ezek után még hosszú percek telnek el, mire mezítelenné válik. Norra nem bámulja meg, de nem is fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy az emberek ritkán mutatkoznak így mások előtt, de egy fürdőben mégiscsak ez a természetes viselet: az anyaszült meztelen. Őt nem különösebben érdekli, hogy néz ki a másik. Még az is csak másodlagos neki, hogy élvezetes-e az együtt töltött idő vagy sem. Ami igazán érdekli az az, hogy ő mit profitál belőle.
A férfi szavain meglepődik. Elfogadja a pohár bort és mielőtt válaszolna, koccint és iszik. Majd félrerakja a poharat, miközben kicsit hunyorítva végignéz Orthus arcán. Szigorúan az arcán. Azon tűnődik, mennyit kell ezekből a szavakból komolyan venni és mennyi az üres szövegelés. Afelől nincs kétség, hogy Orthus értelmes ember, és ha nem lenne ilyen fránya jószívű, talán tényleg meg tudná kedvelni. Végül kis gondolkodás után így szó: *
- Hát te aztán tudod, hogyan kell hízelegni nekem. * Hirtelen elhagyja az eddigi formalitást. Úgy érzi, most így kettesben, meztelenül a fürdőben talán elhagyhatják a szép beszédet. Sosem találkozott még olyan férfival, aki egyszerűen a barátja akart volna lenni. Gyanús neki, hogy ez így nem is igaz, hiszen annyira nem okos és nem is gazdag. És bár próbálta a legjobb formáját hozni – egyetlen szolgálót se ölt meg és nem is osztotta meg ezirányú vágyait mióta vendégségben van a Morthimer Rezidenciában –, azért nem hiszi, hogy létezik olyan ember, mint amilyennek Orthus mutatná magát. Kissé zavarodottan néz Orthus felé, ami jól tükrözi belső vívódását. *
– Őszintén szólva, nehezemre esik elhinni ezt… Hogy maga… Te… Barátokra vágysz csupán. Ahonnan én jöttem, ott nem létezik a barátság, mint fogalom. Sokáig tartott megértenem, mit is jelent az. Ott mindenki mindenki ellensége volt. Hát soha nem is vágytam barátokra. Mígnem… * Szava elakad, megálljt parancsol magának, még mielőtt olyanokat fecsegne ki, amik rossz fényt vetnének rá. Úgyhogy az egyébként hozzá képest rendkívül őszinte élettörténetben átugrik néhány kellemetlenebb részt és egyből a lényeggel folytatja. *
– Mígnem találkoztam Samonyrral, akivel remekül megértjük egymást. De most… De most ő nincs itt. * Gyorsan elhessegeti jegyese gondolatát, még mielőtt az ő szelleme töltené be a fürdőt kettejük helyett. *
– Szóval azt állítod, hogy ugyanolyan szívesen látnál felöltözve, mint így? * Szája szegletében egy pimasz kis mosoly jelenik meg. Merthogy bár Orthus említett valamit az intim együttlétről és az élvezetről is; ám azt mondja, nem szükséges. Vajon, ha a későbbiekben szívességet kérne tőle Norra, akkor is mindegy lenne, hogy lefeküdtek vagy sem? Nagyjából erre próbál most rájönni a nő, miközben a bizalmat is építgeti azáltal, hogy megoszt magából részleteket – de épp csak annyit, hogy mégse mondjon vele semmi igazán személyeset. Az igazság maradjon csak Samonyr és Norgen titka. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Már azon meglepődik, hogy amikor visszanéz Orthusra, amaz nem őt bámulja, hanem szinte azonnal az ülőhelyeknél terem. Hát ilyen lehet egy valódi úriember társaságát élvezni? Mindenesetre Norrát egy kicsit zavarja ez, persze szóvá nem tenné és más jelét sem hagyja. Talán, ha sokáig nem történne semmi, előbb-utóbb megpróbálkozna valamivel. De, ha már így alakult, hogy a férfi próbál úgy tenni, mintha ott sem lenne, hát ő is kiélvezi a fürdőt egyedül. Ugyanakkor nem kell sokáig várnia. Illetve talán mégis, hiszen bár a férfi elkezd vetkőzni, de ezek után még hosszú percek telnek el, mire mezítelenné válik. Norra nem bámulja meg, de nem is fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy az emberek ritkán mutatkoznak így mások előtt, de egy fürdőben mégiscsak ez a természetes viselet: az anyaszült meztelen. Őt nem különösebben érdekli, hogy néz ki a másik. Még az is csak másodlagos neki, hogy élvezetes-e az együtt töltött idő vagy sem. Ami igazán érdekli az az, hogy ő mit profitál belőle.
A férfi szavain meglepődik. Elfogadja a pohár bort és mielőtt válaszolna, koccint és iszik. Majd félrerakja a poharat, miközben kicsit hunyorítva végignéz Orthus arcán. Szigorúan az arcán. Azon tűnődik, mennyit kell ezekből a szavakból komolyan venni és mennyi az üres szövegelés. Afelől nincs kétség, hogy Orthus értelmes ember, és ha nem lenne ilyen fránya jószívű, talán tényleg meg tudná kedvelni. Végül kis gondolkodás után így szó: *
- Hát te aztán tudod, hogyan kell hízelegni nekem. * Hirtelen elhagyja az eddigi formalitást. Úgy érzi, most így kettesben, meztelenül a fürdőben talán elhagyhatják a szép beszédet. Sosem találkozott még olyan férfival, aki egyszerűen a barátja akart volna lenni. Gyanús neki, hogy ez így nem is igaz, hiszen annyira nem okos és nem is gazdag. És bár próbálta a legjobb formáját hozni – egyetlen szolgálót se ölt meg és nem is osztotta meg ezirányú vágyait mióta vendégségben van a Morthimer Rezidenciában –, azért nem hiszi, hogy létezik olyan ember, mint amilyennek Orthus mutatná magát. Kissé zavarodottan néz Orthus felé, ami jól tükrözi belső vívódását. *
– Őszintén szólva, nehezemre esik elhinni ezt… Hogy maga… Te… Barátokra vágysz csupán. Ahonnan én jöttem, ott nem létezik a barátság, mint fogalom. Sokáig tartott megértenem, mit is jelent az. Ott mindenki mindenki ellensége volt. Hát soha nem is vágytam barátokra. Mígnem… * Szava elakad, megálljt parancsol magának, még mielőtt olyanokat fecsegne ki, amik rossz fényt vetnének rá. Úgyhogy az egyébként hozzá képest rendkívül őszinte élettörténetben átugrik néhány kellemetlenebb részt és egyből a lényeggel folytatja. *
– Mígnem találkoztam Samonyrral, akivel remekül megértjük egymást. De most… De most ő nincs itt. * Gyorsan elhessegeti jegyese gondolatát, még mielőtt az ő szelleme töltené be a fürdőt kettejük helyett. *
– Szóval azt állítod, hogy ugyanolyan szívesen látnál felöltözve, mint így? * Szája szegletében egy pimasz kis mosoly jelenik meg. Merthogy bár Orthus említett valamit az intim együttlétről és az élvezetről is; ám azt mondja, nem szükséges. Vajon, ha a későbbiekben szívességet kérne tőle Norra, akkor is mindegy lenne, hogy lefeküdtek vagy sem? Nagyjából erre próbál most rájönni a nő, miközben a bizalmat is építgeti azáltal, hogy megoszt magából részleteket – de épp csak annyit, hogy mégse mondjon vele semmi igazán személyeset. Az igazság maradjon csak Samonyr és Norgen titka. *
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:52:41
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:52:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Norgen szinte issza Aljin fájdalmát, ugyanakkor mégsem érzi azt a fajta győzelmet, amit a prédáját földre teperő ragadozó érezhet. Hiszen ilyen nem is történik. Azt hitte, sokkal könnyebb lesz elbánni a másikkal, de amaz egyre közelebb kerül a megmeneküléshez azáltal, hogy ő is ragadozóvá válik. A tigris nem eszik oroszlánt. Ahogy a férfi kezei végigsimítanak a nyakán, egy pillanatra megáll a lélegzete. Meg akarná állítani Aljint, de az már túl messze jár. Viszonozza a forró csókot, hiszen mi mást is tehetne. A kis fájdalmat, amit a férfi fogai csinálnak, még élvezi is.
~ Csak még egy kicsit, aztán kinyírom. ~ Fogalmazódik meg benne a gondolat, de már maga sem biztos benne, hogy egyáltalán lesz-e rá lehetősége. Csak remélni tudja, hogy a férfi nem eleve ugyanazzal a szándékkal érkezett, mint ő – vagy nem kapott hozzá kedvet időközben. Mi tagadás, az eredar félni kezd. Élvezi is, meg nem is a nyaka környékén lévő kezeket. Nagy szemekkel, kérlelően néz fel partnerére, de nem mondja ki, hogy mit szeretne. Nem mutathatja ki gyengeségét. Ehelyett fejest ugrik az elkezdett kalandba, és kezei lefelé kezdenek vándorolni, hogy megszabadítsa Aljint a ruhája alsó felétől. Nos… Nem így tervezte, de ha ezzel eléri, hogy legalább ne szorongassák a nyakát, ám legyen. Azzal nem veszít sokat, ha egy kis örömet okoz a férfinek, mielőtt széttépné darabokra. *
– Így… * Sóhajt fel forrón. Egyelőre átadja magát Aljin irányításának. *
//Samonyr Rezidencia//
* Norgen szinte issza Aljin fájdalmát, ugyanakkor mégsem érzi azt a fajta győzelmet, amit a prédáját földre teperő ragadozó érezhet. Hiszen ilyen nem is történik. Azt hitte, sokkal könnyebb lesz elbánni a másikkal, de amaz egyre közelebb kerül a megmeneküléshez azáltal, hogy ő is ragadozóvá válik. A tigris nem eszik oroszlánt. Ahogy a férfi kezei végigsimítanak a nyakán, egy pillanatra megáll a lélegzete. Meg akarná állítani Aljint, de az már túl messze jár. Viszonozza a forró csókot, hiszen mi mást is tehetne. A kis fájdalmat, amit a férfi fogai csinálnak, még élvezi is.
~ Csak még egy kicsit, aztán kinyírom. ~ Fogalmazódik meg benne a gondolat, de már maga sem biztos benne, hogy egyáltalán lesz-e rá lehetősége. Csak remélni tudja, hogy a férfi nem eleve ugyanazzal a szándékkal érkezett, mint ő – vagy nem kapott hozzá kedvet időközben. Mi tagadás, az eredar félni kezd. Élvezi is, meg nem is a nyaka környékén lévő kezeket. Nagy szemekkel, kérlelően néz fel partnerére, de nem mondja ki, hogy mit szeretne. Nem mutathatja ki gyengeségét. Ehelyett fejest ugrik az elkezdett kalandba, és kezei lefelé kezdenek vándorolni, hogy megszabadítsa Aljint a ruhája alsó felétől. Nos… Nem így tervezte, de ha ezzel eléri, hogy legalább ne szorongassák a nyakát, ám legyen. Azzal nem veszít sokat, ha egy kis örömet okoz a férfinek, mielőtt széttépné darabokra. *
– Így… * Sóhajt fel forrón. Egyelőre átadja magát Aljin irányításának. *
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:17:32
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:17:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Elkapja a hölgy figyelmeztető pillantását, és egy jámbor pillantással mintha azt üzenné:*
~Ugyan, mire gondol kérem!~
*és valóban semmiféle esetlen kísérletet nem tesz arra, hogy "véletlenül" hozzásimuljon, ahogy lemennek a fürdőbe.
A hölgy kijelentését, hogy nekivetkőzik, nem kommentálja semmivel. Ha Norra akarja, ennél egyértelműbb szavakkal kellene kitessékelnie. De nem teszi, így Orthusnak alkalma nyílik megcsodálni mezítelen alakját, még ha csak hátulról is. De a pompás hátsó nagyon is vágybizsergető látvány.
Ezután viszont látszólag lefoglalja magát: kiteszi a bort az asztalra, aminek rejtett fiókjából elővarázsol még két poharat, és tölt beléjük italt. Ezután - a lenti párás melegre való tekintettel - megválik zakójától és meglazítja ingnyakát, ingujjait.
Hagy időt Norrának, hogy kiélvezze a fürdőt és érezteti vele, hogy a férfinak szinte mindegy, hogy csak fürdőzik, vagy neki kelleti magát. Ugyanakkor nagyon meglepődne, ha a nő nem használná ki a lehetőséget legalább egy kis pikáns flörtölésre. Eleve nem lennének itt, ilyen intim helyzetben, kettesben, ha nem ez lenne a cél. Norra pedig nem tűnik valami érzelmeiben bizonytalan, a cselekménnyel sodródó kis fruskának, aki meggondolatlanul hagyja magát terelni.
Csak amikor Norra megszólal, akkor fordul felé, illetve odalép a medence széléhez, és leteszi ott a vendége borospoharát.
A kérdésre elmosolyodik.*
- Talán korai lenne, hogy közeli barátnak nevezzük egymást, kedves Norra, hiszen éppen csak megismerkedtünk. De ettől még nagyon szívesen csatlakozom kegyedhez.
*feleli, majd visszasétál a kanapéhoz, és ott vetkőzni kezd. Neki ez valamivel időigényesebb, hiszen a már levetett zakón túl van nyakkendője, mellénye, inge, cipője, nadrágja, alsóneműje. Nem komótosan, de nem is kapkodva szabadul meg ezektől, és szakít rá időt, hogy a ruháit ne csak egyszerűen ledobja, hanem az egyik kanapé karfájára fektesse.
Ám hamarosan már ő is teljesen mezítelen. Bizonyára nem ő a legremekbeszabottabb férfi példány, akit Norra valaha látott: egy negyvenes férfi kisebb, de látható pocakkal, számottevő izomzat nélkül, mert hát miért is lenne edzett? Annyi a javára írható, hogy nem is elkényelmesedett, nem lóg toka az álla alatt, nem lóg a háj a végtagjain. Mint olyasvalaki, aki nincs elkényelmesedve, de nincs is állandó fizikai megpróbáltatásoknak kitéve. Mellkasát, ágyékát, karját-lábát gyér fekete szőrzet fedi itt-ott.
Mindenféle szemérmesség nélkül fordul szembe Norrával és gyalogol be a medencébe. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy teste nem kívánatos a nők számára, és már rég megtanulta ezt elengedni.*
- Mindazonáltal, nagyon szívesen lennék a közeli barátjává válni. De fontos, hogy tudja: én ez alatt többet értek, mint holmi intim együttlétet. Kedvemre való a világszemlélete és az esze. Szívesen tudnám a barátaim között. Ehhez nem szükséges ez a kis fürdőzés. Némi idő kell hozzá, és bizalom. A fürdőzés, az csak élvezet.
*teszi hozzá, miközben odasétál a vízben Norra elé, és átnyújtja neki a borát, majd koccintásra emeli a saját poharát, ami a másik kezében van.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Elkapja a hölgy figyelmeztető pillantását, és egy jámbor pillantással mintha azt üzenné:*
~Ugyan, mire gondol kérem!~
*és valóban semmiféle esetlen kísérletet nem tesz arra, hogy "véletlenül" hozzásimuljon, ahogy lemennek a fürdőbe.
A hölgy kijelentését, hogy nekivetkőzik, nem kommentálja semmivel. Ha Norra akarja, ennél egyértelműbb szavakkal kellene kitessékelnie. De nem teszi, így Orthusnak alkalma nyílik megcsodálni mezítelen alakját, még ha csak hátulról is. De a pompás hátsó nagyon is vágybizsergető látvány.
Ezután viszont látszólag lefoglalja magát: kiteszi a bort az asztalra, aminek rejtett fiókjából elővarázsol még két poharat, és tölt beléjük italt. Ezután - a lenti párás melegre való tekintettel - megválik zakójától és meglazítja ingnyakát, ingujjait.
Hagy időt Norrának, hogy kiélvezze a fürdőt és érezteti vele, hogy a férfinak szinte mindegy, hogy csak fürdőzik, vagy neki kelleti magát. Ugyanakkor nagyon meglepődne, ha a nő nem használná ki a lehetőséget legalább egy kis pikáns flörtölésre. Eleve nem lennének itt, ilyen intim helyzetben, kettesben, ha nem ez lenne a cél. Norra pedig nem tűnik valami érzelmeiben bizonytalan, a cselekménnyel sodródó kis fruskának, aki meggondolatlanul hagyja magát terelni.
Csak amikor Norra megszólal, akkor fordul felé, illetve odalép a medence széléhez, és leteszi ott a vendége borospoharát.
A kérdésre elmosolyodik.*
- Talán korai lenne, hogy közeli barátnak nevezzük egymást, kedves Norra, hiszen éppen csak megismerkedtünk. De ettől még nagyon szívesen csatlakozom kegyedhez.
*feleli, majd visszasétál a kanapéhoz, és ott vetkőzni kezd. Neki ez valamivel időigényesebb, hiszen a már levetett zakón túl van nyakkendője, mellénye, inge, cipője, nadrágja, alsóneműje. Nem komótosan, de nem is kapkodva szabadul meg ezektől, és szakít rá időt, hogy a ruháit ne csak egyszerűen ledobja, hanem az egyik kanapé karfájára fektesse.
Ám hamarosan már ő is teljesen mezítelen. Bizonyára nem ő a legremekbeszabottabb férfi példány, akit Norra valaha látott: egy negyvenes férfi kisebb, de látható pocakkal, számottevő izomzat nélkül, mert hát miért is lenne edzett? Annyi a javára írható, hogy nem is elkényelmesedett, nem lóg toka az álla alatt, nem lóg a háj a végtagjain. Mint olyasvalaki, aki nincs elkényelmesedve, de nincs is állandó fizikai megpróbáltatásoknak kitéve. Mellkasát, ágyékát, karját-lábát gyér fekete szőrzet fedi itt-ott.
Mindenféle szemérmesség nélkül fordul szembe Norrával és gyalogol be a medencébe. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy teste nem kívánatos a nők számára, és már rég megtanulta ezt elengedni.*
- Mindazonáltal, nagyon szívesen lennék a közeli barátjává válni. De fontos, hogy tudja: én ez alatt többet értek, mint holmi intim együttlétet. Kedvemre való a világszemlélete és az esze. Szívesen tudnám a barátaim között. Ehhez nem szükséges ez a kis fürdőzés. Némi idő kell hozzá, és bizalom. A fürdőzés, az csak élvezet.
*teszi hozzá, miközben odasétál a vízben Norra elé, és átnyújtja neki a borát, majd koccintásra emeli a saját poharát, ami a másik kezében van.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:04:00
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:04:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*A lázadás előtti nemességnek egyáltalán nem állt szándékában mélyebben megismerni a szolgálóikat vagy azok múltját. Amíg tudtak főzni, mosni, takarítani és megkötni egy fűzőt, ha épp ki kellett csinosítani a ház úrnőjét egy potenciális kérő fogadására, addig más nem érdekelte őket. A mai világ azonban már más, ahogy Alenia is sokat változott. Ha úgy alakulna, szívesen társalogna hosszasan Amazianával is, és akkor egészen biztosan kiderülne, hogy a tudás iránti szomjukat illetően sokkal több közös van bennük, mint azt a rangjuk vagy jelenlegi élethelyzetük sugallaná. Kár, hogy a szituáció most mégis inkább a régi, kinek szép, kinek kevésbé szép időkre hajaz. Amaziana érdeme, hogy úgy kicsinosította őt, hogy most szebben tündököl még a napnál is. A sors furcsa fintora vagy talán az istennő figyelmeztetésnek szánt játéka az, hogy az első bókot mégsem ő, hanem a munka oroszlánrészét magára vállaló és kitűnő precizitással végrehajtó Amaziana kapja, melyet a nemeskisasszony nem is hagy szó nélkül.
Hazudhatja magának, hogy ő már nem ugyanaz az elkényeztetett, gazdag elf lány, aki egykoron volt, de azért továbbra is őszintén élvezi, hogy egyetlen mondatára, mellyel kikéri magának Glynmaris úr meglepően őszinte kedvességét a nő irányába, Amaziana azonnal szabadkozásba kezd, majd hosszú, részletes magyarázattal próbálja elmesélni neki az egész történetet, hátha abból megérti majd, hogy csak egy ártatlan félreértés az egész, semmi több. Lágy mosolya egyre inkább szélesedik, ahogy egy szó nélkül hagyja, hogy szolgálólánya beszéljen, majd végül csak megemeli a kezét, amolyan utasításként, jelezve, hogy ennyi elég a magyarázkodásból.*
- Semmi szükség erre, Amaziana *szólal meg, miközben kedves, biztató mosollyal pillant a nőre.* Nem szükséges megmagyaráznod, hogy miért bókol neked valaki. Én magam is tudom, hogy gyönyörűszép, kedves, ügyes és okos nő vagy. Nincs azon semmi meglepő, hogy ezt mások is észreveszik. Ó, és kérlek, ne szerénykedj! Glynmaris úrnak igaza van, leginkább neked köszönhetem, hogy én most így, ilyen csinosan állhatok itt egy csodálatos házban, felkészülten. Nem történt semmi probléma, megérdemelted a dicséretet. *Ezekkel a megnyugtató szavakkal engedi dolgára Amazianát, hogy elkészítse a kért italokat, ő pedig kettesben marad kérőjével, akinek nem adja tudtára, hogy végül miként ülepedett le benne az, hogy helyette a szolgálóját dicsérte.*
- Azt gondolja tán, hogy a szívemben más ember volnék, mint amit a külsőm mutat? *Kérdezi kíváncsian Lazzairt, ám ezúttal már nincs semmiféle számonkérő él a hangjában, egyszerűen csak érdekli, hogy mit lát benne az úr. Ami a törvényeket illeti, nincs velük olyan mélyen tisztában, mint a lázadás előtt, így ezt a kérdést végül egy elegáns, mély hallgatással oldja meg, elterelve a figyelmet arról, hogy esetleg tévedett volna.*
- Akkor hát, nem is a házasság, jómagam vagy a közös jövőnk motiválja, hanem csupán az, hogy megfeleljen édesapja elvárásainak? *Egy újabb keresztkérdés, melyből Lazziar számára már egyértelművé válhat, hogy minden eszköz megtalálható a kisasszony repertoárjában ahhoz, hogy kínos helyzetbe hozza a kérőit. Valószínűleg nem egyet tett már nevetségessé egykoron a bálokban. Lassan megérkeznek az étkezőhöz, ahová a terítést kérte, közben pedig kérdésre kérdést kap feleletként, melyre ő egy gyengéd mosollyal válaszol.*
- Ügyes megoldás, Glynmaris úr. Nos, hadd feleljek erre csupán annyit, hogy azt szeretném hallani önről, amit szívesen mond el magáról. Legyen az a múlt, a jelen vagy a jövő, arra vagyok kíváncsi, mi az, ami miatt ön értékesnek tartja magát, amitől büszke lehet önmagára. *Megáll közben az asztalnál, de nem foglal helyet. Számára mindegy, hogy Lazziar vagy Amaziana húzza ki neki végül a széket, de ennek a napnak fontos része az etikett, s ő bizony tökéletes nemeslányként kívánja azt betartani.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*A lázadás előtti nemességnek egyáltalán nem állt szándékában mélyebben megismerni a szolgálóikat vagy azok múltját. Amíg tudtak főzni, mosni, takarítani és megkötni egy fűzőt, ha épp ki kellett csinosítani a ház úrnőjét egy potenciális kérő fogadására, addig más nem érdekelte őket. A mai világ azonban már más, ahogy Alenia is sokat változott. Ha úgy alakulna, szívesen társalogna hosszasan Amazianával is, és akkor egészen biztosan kiderülne, hogy a tudás iránti szomjukat illetően sokkal több közös van bennük, mint azt a rangjuk vagy jelenlegi élethelyzetük sugallaná. Kár, hogy a szituáció most mégis inkább a régi, kinek szép, kinek kevésbé szép időkre hajaz. Amaziana érdeme, hogy úgy kicsinosította őt, hogy most szebben tündököl még a napnál is. A sors furcsa fintora vagy talán az istennő figyelmeztetésnek szánt játéka az, hogy az első bókot mégsem ő, hanem a munka oroszlánrészét magára vállaló és kitűnő precizitással végrehajtó Amaziana kapja, melyet a nemeskisasszony nem is hagy szó nélkül.
Hazudhatja magának, hogy ő már nem ugyanaz az elkényeztetett, gazdag elf lány, aki egykoron volt, de azért továbbra is őszintén élvezi, hogy egyetlen mondatára, mellyel kikéri magának Glynmaris úr meglepően őszinte kedvességét a nő irányába, Amaziana azonnal szabadkozásba kezd, majd hosszú, részletes magyarázattal próbálja elmesélni neki az egész történetet, hátha abból megérti majd, hogy csak egy ártatlan félreértés az egész, semmi több. Lágy mosolya egyre inkább szélesedik, ahogy egy szó nélkül hagyja, hogy szolgálólánya beszéljen, majd végül csak megemeli a kezét, amolyan utasításként, jelezve, hogy ennyi elég a magyarázkodásból.*
- Semmi szükség erre, Amaziana *szólal meg, miközben kedves, biztató mosollyal pillant a nőre.* Nem szükséges megmagyaráznod, hogy miért bókol neked valaki. Én magam is tudom, hogy gyönyörűszép, kedves, ügyes és okos nő vagy. Nincs azon semmi meglepő, hogy ezt mások is észreveszik. Ó, és kérlek, ne szerénykedj! Glynmaris úrnak igaza van, leginkább neked köszönhetem, hogy én most így, ilyen csinosan állhatok itt egy csodálatos házban, felkészülten. Nem történt semmi probléma, megérdemelted a dicséretet. *Ezekkel a megnyugtató szavakkal engedi dolgára Amazianát, hogy elkészítse a kért italokat, ő pedig kettesben marad kérőjével, akinek nem adja tudtára, hogy végül miként ülepedett le benne az, hogy helyette a szolgálóját dicsérte.*
- Azt gondolja tán, hogy a szívemben más ember volnék, mint amit a külsőm mutat? *Kérdezi kíváncsian Lazzairt, ám ezúttal már nincs semmiféle számonkérő él a hangjában, egyszerűen csak érdekli, hogy mit lát benne az úr. Ami a törvényeket illeti, nincs velük olyan mélyen tisztában, mint a lázadás előtt, így ezt a kérdést végül egy elegáns, mély hallgatással oldja meg, elterelve a figyelmet arról, hogy esetleg tévedett volna.*
- Akkor hát, nem is a házasság, jómagam vagy a közös jövőnk motiválja, hanem csupán az, hogy megfeleljen édesapja elvárásainak? *Egy újabb keresztkérdés, melyből Lazziar számára már egyértelművé válhat, hogy minden eszköz megtalálható a kisasszony repertoárjában ahhoz, hogy kínos helyzetbe hozza a kérőit. Valószínűleg nem egyet tett már nevetségessé egykoron a bálokban. Lassan megérkeznek az étkezőhöz, ahová a terítést kérte, közben pedig kérdésre kérdést kap feleletként, melyre ő egy gyengéd mosollyal válaszol.*
- Ügyes megoldás, Glynmaris úr. Nos, hadd feleljek erre csupán annyit, hogy azt szeretném hallani önről, amit szívesen mond el magáról. Legyen az a múlt, a jelen vagy a jövő, arra vagyok kíváncsi, mi az, ami miatt ön értékesnek tartja magát, amitől büszke lehet önmagára. *Megáll közben az asztalnál, de nem foglal helyet. Számára mindegy, hogy Lazziar vagy Amaziana húzza ki neki végül a széket, de ennek a napnak fontos része az etikett, s ő bizony tökéletes nemeslányként kívánja azt betartani.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:56:18
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:56:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Norra nem válaszol a kérdésére, csak néz rá, értelmezése szerint meglepetten. Átfut a fején, hogy a puhapöcsű Arthenior-i ficsúrok valószínűleg túl gyávák ahhoz, hogy beleálljanak egy ilyen felhívásba, és most azért lepődött meg a nő, mert megmozdulása fogadtatásra és (tapogatózó) viszonzásra is talált. A Tűz Városában viszont másféle erkölcs uralkodik, mint a Levegő Városában. Wegtoren-ben, ahol rabszolgákkal is kereskednek, és az Arénába küldik az embereket -van, akit küldeni sem kell!- hogy életre-halálra küzdjenek meg egymással, nem okoz megütközést az, ha bizonyos dolgok olykor eldurvulnak. És bár igyekezett udvarias lenni mióta ebbe a városba ért, áthevült bőre alatt, az ereiben nagyon is wegtoren-i vér kering.
Norra nem válaszol a kérdésére, csak néz rá, és a kezei mozdulnak tovább, erősebben. A hátába élesebben mar bele a fájdalom, mélyebbre szalad tőle a levegő a tüdejébe.*
- Šekhār dar vālī! *-szisszen fel-* A kurva életbe!
*Amikor erről beszélgettek a legényekkel, soha még csak fel sem merült közöttük, hogy ennyire nagy fájdalmat szeretnének okozni a nők. De Norra mozdulatát beleegyezésnek és bátorításnak is lehet venni talán. Kérdés, hogy mit kezdjen vele? Hiszen ilyenben tényleg nem volt még része. És ez már azért tényleg fáj is. Kibírja, mert ki kell bírnia, de akkor is, a kurva életbe, ez már fáj.
Megmozdul. Nem löki el magától Norrát, sőt. A nő csípőjét markoló keze elmozdul, hátra siklik, annak feneke felé, és oda markol újra, ezúttal cseppet sem szerényen. A mozdulattól a háta „kinyílik”, mintha csak nagyobb felületet kínálna így vele, noha idegvégződései parázslón jelzik a nő körmeinek munkálkodását. Másik keze is megmozdul, otthagyja Norra keblét, és felfelé indul. Mennyire mehet vajon el a nőnél? Mi az amit szeret, mi az, amit már soknak tart? Ujjai elérik Norra nyakát, hüvelykujja végigsiklik a bőrön, érzi alatta a gége porcát, majd még tovább mozdul, a tarkóhoz. Ott szorulnak csak meg az ujjai, és úgy húzza magához a nőt egy újabb csókra, ám ezúttal a fájdalomtól és forrongó vérétől gerjesztve ez a csók már sokkal erősebb, szinte beleharap Norra ajkaiba.*
//Samonyr Rezidencia//
*Norra nem válaszol a kérdésére, csak néz rá, értelmezése szerint meglepetten. Átfut a fején, hogy a puhapöcsű Arthenior-i ficsúrok valószínűleg túl gyávák ahhoz, hogy beleálljanak egy ilyen felhívásba, és most azért lepődött meg a nő, mert megmozdulása fogadtatásra és (tapogatózó) viszonzásra is talált. A Tűz Városában viszont másféle erkölcs uralkodik, mint a Levegő Városában. Wegtoren-ben, ahol rabszolgákkal is kereskednek, és az Arénába küldik az embereket -van, akit küldeni sem kell!- hogy életre-halálra küzdjenek meg egymással, nem okoz megütközést az, ha bizonyos dolgok olykor eldurvulnak. És bár igyekezett udvarias lenni mióta ebbe a városba ért, áthevült bőre alatt, az ereiben nagyon is wegtoren-i vér kering.
Norra nem válaszol a kérdésére, csak néz rá, és a kezei mozdulnak tovább, erősebben. A hátába élesebben mar bele a fájdalom, mélyebbre szalad tőle a levegő a tüdejébe.*
- Šekhār dar vālī! *-szisszen fel-* A kurva életbe!
*Amikor erről beszélgettek a legényekkel, soha még csak fel sem merült közöttük, hogy ennyire nagy fájdalmat szeretnének okozni a nők. De Norra mozdulatát beleegyezésnek és bátorításnak is lehet venni talán. Kérdés, hogy mit kezdjen vele? Hiszen ilyenben tényleg nem volt még része. És ez már azért tényleg fáj is. Kibírja, mert ki kell bírnia, de akkor is, a kurva életbe, ez már fáj.
Megmozdul. Nem löki el magától Norrát, sőt. A nő csípőjét markoló keze elmozdul, hátra siklik, annak feneke felé, és oda markol újra, ezúttal cseppet sem szerényen. A mozdulattól a háta „kinyílik”, mintha csak nagyobb felületet kínálna így vele, noha idegvégződései parázslón jelzik a nő körmeinek munkálkodását. Másik keze is megmozdul, otthagyja Norra keblét, és felfelé indul. Mennyire mehet vajon el a nőnél? Mi az amit szeret, mi az, amit már soknak tart? Ujjai elérik Norra nyakát, hüvelykujja végigsiklik a bőrön, érzi alatta a gége porcát, majd még tovább mozdul, a tarkóhoz. Ott szorulnak csak meg az ujjai, és úgy húzza magához a nőt egy újabb csókra, ám ezúttal a fájdalomtól és forrongó vérétől gerjesztve ez a csók már sokkal erősebb, szinte beleharap Norra ajkaiba.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-04 01:01:53
Üzenet elküldve: 2025-10-04 01:01:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Norra preferenciái sokkalta egyszerűbbek: olyan, mint a szarka. Vonzódik ahhoz, ami fénylik. S ugyanúgy, mint a szarka, ő sem mindig tud különbséget tenni arany és értéktelen szemét között. Persze azért igyekszik. Orthus házának méretei és díszítettsége mindenesetre árulkodó.
A férfi javaslatára lerakja evőeszközeit, megissza maradék borát és a palackot veszi a kezébe. Nos, ha már felajánlotta, miért ne vigyék az egész palackot.
Kissé még bizalmatlan a másikkal kapcsolatban, így amikor előre engedi a pince felé, előbb a szemeibe néz, és mintha azt üzenné, hogy „meg ne próbáld”. Persze mindenki magából indul ki, ugyebár. Viszont Norra pincéjével ellentétben a Morthimer Rezidencia pincéje felettébb különleges, kiváltképp, amikor a gyertyafény már bevilágítja a teljes teret. *
– Igazán hangulatos. * Jegyzi meg. Egy kicsit elidőzik a falakra verődő hullámzó fények nézegetésével. Aztán a bútorokat nézi meg magának, ujjait végig simítja az egyik kanapén, és elismerően hümmög, ahogy megállapítja, hogy azok is ugyanolyan príma minőségű darabok, mint amikkel fent találkozott. Hosszú másodpercek telnek el ezzel, de a férfi nem úgy fest, mint aki távozni szeretne.
~ Szóval így állunk… ~ Persze számított rá, hogy Orthus próbálkozni fog valamivel, és ő sem véletlenül mondott egyből igent a fürdőre. Hát, ha ezt szegény Samonyr tudná! De nem tudja. Illetve, ha tud is valamit, a pontos részleteket biztosan nem tudja; hogy jövendőbelije épp arra készül, hogy már megint egy nemes férfinek nyitja szét a lábait a hatalom reményében. *
– Nos, akkor elkezdem vetkőzni. * Jelenti ki tényszerűen, miután eltelt néhány másodperc és a férfi még mindig nem távozott. Ezzel ad egy utolsó lehetőséget neki, hogy megtegye, hátha csak megfeledkezett az illemről vagy túlságosan gondolataiba mélyedt.
Ha marad, hamarosan egy csupasz női hátat pillanathat meg, majd nem sokkal azután a csinos kis feneket is. Nem gyönyörködhet azonban benne oly' sokáig, mivel Norra hamar besétál a vízbe, ügyelve arra, hogy azért későbbre is maradjon mit mutatnia magából. S bár a víz átlátszó, a nő hamar bele is ül, így a víztöréstől és az általa gerjesztett hullámoktól mégsem az igazi a látvány. Azért még mielőtt leülne, lopva hátrapillant. Bár sejti, hogy Orthus szemével végig követte őt, azért szeretne erről meggyőződni.
~ Nahát, már megint egy fürdőben! ~ Fut át az agyán a gondolat, hiszen nem olyan régen egy másik nemessel is épp a fürdőházban lépett üzletkötői kapcsolatba. Az úr persze szintén nem a férje volt. Lassan listát kéne vezetnie arról, hogy kivel feküdt le, hogy észben tarthassa, ki mivel tartozik neki. Merthogy Norra számítóbb annál, minthogy csupán élvezetből adja át magát az ilyen nemes uraknak. Hogy ezt a nemes urak is így gondolják-e, az megint más kérdés, de megpróbál majd egyértelműen fogalmazni. Ha pedig nem sikerül a megállapodás – a démoni formája mindig rendelkezésre áll. *
– Én ugye közeli barátja vagyok magának, kedves Orthus? * Kérdezi felnézve a férfi felé, majd elkényelmesedik a vízben: kinyújtja lábait, és annyira elmerül a medencében, hogy épp csak fülét ne lepje el a víz. Most a mennyezetet is szemügyre veszi, így beszél. Persze kíváncsi lenne, hogy milyen reakciót vált ki Morthimer úrból, de nem akarja túlságosan zavarba hozni. *
– Csatlakozzon hát hozzám! Gondolom, nem lepi meg, ha azt mondom, igen kellemes a víz. Hiszen ez a maga fürdője ez.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Norra preferenciái sokkalta egyszerűbbek: olyan, mint a szarka. Vonzódik ahhoz, ami fénylik. S ugyanúgy, mint a szarka, ő sem mindig tud különbséget tenni arany és értéktelen szemét között. Persze azért igyekszik. Orthus házának méretei és díszítettsége mindenesetre árulkodó.
A férfi javaslatára lerakja evőeszközeit, megissza maradék borát és a palackot veszi a kezébe. Nos, ha már felajánlotta, miért ne vigyék az egész palackot.
Kissé még bizalmatlan a másikkal kapcsolatban, így amikor előre engedi a pince felé, előbb a szemeibe néz, és mintha azt üzenné, hogy „meg ne próbáld”. Persze mindenki magából indul ki, ugyebár. Viszont Norra pincéjével ellentétben a Morthimer Rezidencia pincéje felettébb különleges, kiváltképp, amikor a gyertyafény már bevilágítja a teljes teret. *
– Igazán hangulatos. * Jegyzi meg. Egy kicsit elidőzik a falakra verődő hullámzó fények nézegetésével. Aztán a bútorokat nézi meg magának, ujjait végig simítja az egyik kanapén, és elismerően hümmög, ahogy megállapítja, hogy azok is ugyanolyan príma minőségű darabok, mint amikkel fent találkozott. Hosszú másodpercek telnek el ezzel, de a férfi nem úgy fest, mint aki távozni szeretne.
~ Szóval így állunk… ~ Persze számított rá, hogy Orthus próbálkozni fog valamivel, és ő sem véletlenül mondott egyből igent a fürdőre. Hát, ha ezt szegény Samonyr tudná! De nem tudja. Illetve, ha tud is valamit, a pontos részleteket biztosan nem tudja; hogy jövendőbelije épp arra készül, hogy már megint egy nemes férfinek nyitja szét a lábait a hatalom reményében. *
– Nos, akkor elkezdem vetkőzni. * Jelenti ki tényszerűen, miután eltelt néhány másodperc és a férfi még mindig nem távozott. Ezzel ad egy utolsó lehetőséget neki, hogy megtegye, hátha csak megfeledkezett az illemről vagy túlságosan gondolataiba mélyedt.
Ha marad, hamarosan egy csupasz női hátat pillanathat meg, majd nem sokkal azután a csinos kis feneket is. Nem gyönyörködhet azonban benne oly' sokáig, mivel Norra hamar besétál a vízbe, ügyelve arra, hogy azért későbbre is maradjon mit mutatnia magából. S bár a víz átlátszó, a nő hamar bele is ül, így a víztöréstől és az általa gerjesztett hullámoktól mégsem az igazi a látvány. Azért még mielőtt leülne, lopva hátrapillant. Bár sejti, hogy Orthus szemével végig követte őt, azért szeretne erről meggyőződni.
~ Nahát, már megint egy fürdőben! ~ Fut át az agyán a gondolat, hiszen nem olyan régen egy másik nemessel is épp a fürdőházban lépett üzletkötői kapcsolatba. Az úr persze szintén nem a férje volt. Lassan listát kéne vezetnie arról, hogy kivel feküdt le, hogy észben tarthassa, ki mivel tartozik neki. Merthogy Norra számítóbb annál, minthogy csupán élvezetből adja át magát az ilyen nemes uraknak. Hogy ezt a nemes urak is így gondolják-e, az megint más kérdés, de megpróbál majd egyértelműen fogalmazni. Ha pedig nem sikerül a megállapodás – a démoni formája mindig rendelkezésre áll. *
– Én ugye közeli barátja vagyok magának, kedves Orthus? * Kérdezi felnézve a férfi felé, majd elkényelmesedik a vízben: kinyújtja lábait, és annyira elmerül a medencében, hogy épp csak fülét ne lepje el a víz. Most a mennyezetet is szemügyre veszi, így beszél. Persze kíváncsi lenne, hogy milyen reakciót vált ki Morthimer úrból, de nem akarja túlságosan zavarba hozni. *
– Csatlakozzon hát hozzám! Gondolom, nem lepi meg, ha azt mondom, igen kellemes a víz. Hiszen ez a maga fürdője ez.
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-04 00:05:03
Üzenet elküldve: 2025-10-04 00:05:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Még mindig érez némi bizonytalanságot a férfin, de legalább a fiús zavarán már sikerült túllépnie, és ő is visszacsókol. Ahogy Norgen ujjai Aljin hátát szántják végig, egyre erősebben kezd égni benne a vágy. Úgy érzi, mintha egész teste szikrázna, kiváltképp gyomortájékon. Ujjai megfeszülnek, érezni akarja a hús tapintását, a vér illatát, hallani akarja a másik fájdalmas kiáltását. Ez utóbbi a kicsikart fájdalomhoz mérten meg is valósul; de persze nem éri be a sóhajjal. Ordítást akar hallani. Már elég közel áll ahhoz, hogy átváltozzon, ám ekkor váratlan dolog történik: Aljin végre lép valamit magától. *
– Hm? * Mi tagadás, meglepődik, amikor Aljin hirtelen ilyen határozott mozdulatokat tesz. Persze a férfi szempontjából logikusnak tűnhet, hogy ha fájdalmat akar okozni, akkor az elszenvedése is vonzó számára. Norra azonban – akármilyen meglepő is – ezt a felállást eddig még egyedül Samonyrral gyakorolta, és nála is nagyon nehezen adta csak át magát a másiknak. Most ahogy Aljinra néz, nem tudja eldönteni, hogy egy hatalmas pofont keverjen le neki vagy hagyja, hogy folytassa, amit csinál. Mivel nem tud dönteni, így hát hagyja, hogy folytassa.
~ Végül is, kellemes. ~ Vallja be magának, de aztán egyből észhez tér.
~ Eredar vagy, te szajha! Végezz vele mihamarabb! ~ Ujjai megfeszülnek, ezúttal jóval erősebben markol bele Aljin hátába, amitől már némi vér is fakadhat belőle. Így már valahogy nem tetszik neki ez a közelség, az erős férfikéz a csípőjén és a mellén. Mivel szorosan a másikhoz simul, érzi, hogy annak férfiassága is elkezdett ébredezni végre. Ha még ennél is közelebb húzódnának egymáshoz, az már negatív távolságnak számítana. Felkészül rá, hogy a férfi úgy veszi, hogy ő is ezt akarja. Mivel nem mondott semmit, csak még erősebben kezdi markolászni a férfi hátát, ezért tulajdonképpen engedélyt ad minden továbbira – és a legszörnyűbb, hogy ez esetben élvezni is fogja valószínűleg. Közben mégis arra gondol, hogy nem hagyhatja elfajulni a dolgot, mert a végén még nem lesz ereje végezni Aljinnal. Márpedig azért jött ide, nem pedig azért, hogy egy újabb szeretőt szerezzen magának. Még ha nemes úr lenne ez az Aljin! De egy romvárosi csavargóval mit kezdjen? Van már elég szolgáló a háznál. *
//Samonyr Rezidencia//
* Még mindig érez némi bizonytalanságot a férfin, de legalább a fiús zavarán már sikerült túllépnie, és ő is visszacsókol. Ahogy Norgen ujjai Aljin hátát szántják végig, egyre erősebben kezd égni benne a vágy. Úgy érzi, mintha egész teste szikrázna, kiváltképp gyomortájékon. Ujjai megfeszülnek, érezni akarja a hús tapintását, a vér illatát, hallani akarja a másik fájdalmas kiáltását. Ez utóbbi a kicsikart fájdalomhoz mérten meg is valósul; de persze nem éri be a sóhajjal. Ordítást akar hallani. Már elég közel áll ahhoz, hogy átváltozzon, ám ekkor váratlan dolog történik: Aljin végre lép valamit magától. *
– Hm? * Mi tagadás, meglepődik, amikor Aljin hirtelen ilyen határozott mozdulatokat tesz. Persze a férfi szempontjából logikusnak tűnhet, hogy ha fájdalmat akar okozni, akkor az elszenvedése is vonzó számára. Norra azonban – akármilyen meglepő is – ezt a felállást eddig még egyedül Samonyrral gyakorolta, és nála is nagyon nehezen adta csak át magát a másiknak. Most ahogy Aljinra néz, nem tudja eldönteni, hogy egy hatalmas pofont keverjen le neki vagy hagyja, hogy folytassa, amit csinál. Mivel nem tud dönteni, így hát hagyja, hogy folytassa.
~ Végül is, kellemes. ~ Vallja be magának, de aztán egyből észhez tér.
~ Eredar vagy, te szajha! Végezz vele mihamarabb! ~ Ujjai megfeszülnek, ezúttal jóval erősebben markol bele Aljin hátába, amitől már némi vér is fakadhat belőle. Így már valahogy nem tetszik neki ez a közelség, az erős férfikéz a csípőjén és a mellén. Mivel szorosan a másikhoz simul, érzi, hogy annak férfiassága is elkezdett ébredezni végre. Ha még ennél is közelebb húzódnának egymáshoz, az már negatív távolságnak számítana. Felkészül rá, hogy a férfi úgy veszi, hogy ő is ezt akarja. Mivel nem mondott semmit, csak még erősebben kezdi markolászni a férfi hátát, ezért tulajdonképpen engedélyt ad minden továbbira – és a legszörnyűbb, hogy ez esetben élvezni is fogja valószínűleg. Közben mégis arra gondol, hogy nem hagyhatja elfajulni a dolgot, mert a végén még nem lesz ereje végezni Aljinnal. Márpedig azért jött ide, nem pedig azért, hogy egy újabb szeretőt szerezzen magának. Még ha nemes úr lenne ez az Aljin! De egy romvárosi csavargóval mit kezdjen? Van már elég szolgáló a háznál. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063