Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:37:31
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:37:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Kedves megbízója nem szolgál használható információval a könyv hollétével kapcsolatban, úgy tűnik a tervezéstől egészen a kivitelezésig a feladat minden része a tolvajra hárul. Persze így, hogy nem égetően sürgős a nemesnek a nevek megszerzése, a helyzet nem annyira kétségbeejtő, megtalálja a módját majd, hogy kérdéseire választ találjon.
A felajánlott alku hajthatatlannak tűnő visszautasítása azonban már sokkal nagyobb bosszankodásra ad okot. Nem hajlandó sem felfedni a titokzatos társ kilétét, illetve a családi pecsétgyűrűt sem szándékszik zálogosítani, Ysanee szemtelen-szende arcán pedig átsuhan egy morcos árny, miközben bosszankodva harap ajkába. Ha balul sül el a kis akciója úgy tűnik teljesen magára maradna, nem számíthat arra, hogy Samonyr esetleg nemesi befolyását felhasználva kirángassa némileg a bajból, elvégre az előbbi ötletei épp azt a célt szolgálták volna, hogy kicsit jobban ösztönözze a másikat a nagylelkű megsegítésre.*
- Igencsak jó barátról lehet szó, ha ilyesmire hajlandó a kedvéért *sóhajt fel színpadiasan, ebből már sejthető, hogy lemondott a saját feltételeiről, noha nem túl nagy kedvvel.
Miközben hallgatja az ajánlatokat, gondolataiba révedve figyeli a kandalló tüzét, tekintetében visszatükröződik a lángok játéka. Mérgeléséből az egyik huncut módon elejtett mondatocska zökkenti ki, melyre rögvest felkapja a fejét, kékjei ekkor ismét az egyébként igencsak komoly vonásokon táncolnak.*
- Pontosan mit is keresnék én az Ön ágyában? *ártatlan érdeklődéssel csendül a kérdés majd mesterkélt rosszallással csóválja meg a fejét* - Ejnye Talwakr úr, hát mit szólna a kedves felesége? *persze halvány lila fogalma sincs arról, hogy a ház ura valóban nős-e, piszkáló felütése valószínűleg épp ezt szándékozik kipuhatolni.
Közelebb hajol és amennyiben nem állítja meg benne a férfi, szemérmetlen módon a szájába veszi a csutora szárát, hogy egy szippantásnyit csenhessen belőle, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, ráérős léptekkel indul meg a fotel felé. Ez az a fotel, ahol nem oly rég még a ház ura ücsörgött.*
- Mielőtt választanék az igazán nagylelkű ajánlatai közül... *simít végig a finom szövetű háttámlán, mielőtt lehuppanna és kényelembe helyezkedne a karosszékben. Fészkelődik kicsit majd kissé kimért pózt vesz fel és összeérinti ujjbegyeit, ahogy azt korábban Samonyr is tette. Villan valami pimasz önelégültség tekintetében, ahogy megbízójára pillant*
- Térjünk rá azokra a bosszantó anyagiakra *mosolyra nyúlik a szája* - Mennyit szán erre az igazán... *keresi a megfelelő szót, s itt kezdi észrevenni, mennyit tompított már az elméjén az ördögvigyor* körülményes feladatra?
//Samonyr Rezidencia//
*Kedves megbízója nem szolgál használható információval a könyv hollétével kapcsolatban, úgy tűnik a tervezéstől egészen a kivitelezésig a feladat minden része a tolvajra hárul. Persze így, hogy nem égetően sürgős a nemesnek a nevek megszerzése, a helyzet nem annyira kétségbeejtő, megtalálja a módját majd, hogy kérdéseire választ találjon.
A felajánlott alku hajthatatlannak tűnő visszautasítása azonban már sokkal nagyobb bosszankodásra ad okot. Nem hajlandó sem felfedni a titokzatos társ kilétét, illetve a családi pecsétgyűrűt sem szándékszik zálogosítani, Ysanee szemtelen-szende arcán pedig átsuhan egy morcos árny, miközben bosszankodva harap ajkába. Ha balul sül el a kis akciója úgy tűnik teljesen magára maradna, nem számíthat arra, hogy Samonyr esetleg nemesi befolyását felhasználva kirángassa némileg a bajból, elvégre az előbbi ötletei épp azt a célt szolgálták volna, hogy kicsit jobban ösztönözze a másikat a nagylelkű megsegítésre.*
- Igencsak jó barátról lehet szó, ha ilyesmire hajlandó a kedvéért *sóhajt fel színpadiasan, ebből már sejthető, hogy lemondott a saját feltételeiről, noha nem túl nagy kedvvel.
Miközben hallgatja az ajánlatokat, gondolataiba révedve figyeli a kandalló tüzét, tekintetében visszatükröződik a lángok játéka. Mérgeléséből az egyik huncut módon elejtett mondatocska zökkenti ki, melyre rögvest felkapja a fejét, kékjei ekkor ismét az egyébként igencsak komoly vonásokon táncolnak.*
- Pontosan mit is keresnék én az Ön ágyában? *ártatlan érdeklődéssel csendül a kérdés majd mesterkélt rosszallással csóválja meg a fejét* - Ejnye Talwakr úr, hát mit szólna a kedves felesége? *persze halvány lila fogalma sincs arról, hogy a ház ura valóban nős-e, piszkáló felütése valószínűleg épp ezt szándékozik kipuhatolni.
Közelebb hajol és amennyiben nem állítja meg benne a férfi, szemérmetlen módon a szájába veszi a csutora szárát, hogy egy szippantásnyit csenhessen belőle, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, ráérős léptekkel indul meg a fotel felé. Ez az a fotel, ahol nem oly rég még a ház ura ücsörgött.*
- Mielőtt választanék az igazán nagylelkű ajánlatai közül... *simít végig a finom szövetű háttámlán, mielőtt lehuppanna és kényelembe helyezkedne a karosszékben. Fészkelődik kicsit majd kissé kimért pózt vesz fel és összeérinti ujjbegyeit, ahogy azt korábban Samonyr is tette. Villan valami pimasz önelégültség tekintetében, ahogy megbízójára pillant*
- Térjünk rá azokra a bosszantó anyagiakra *mosolyra nyúlik a szája* - Mennyit szán erre az igazán... *keresi a megfelelő szót, s itt kezdi észrevenni, mennyit tompított már az elméjén az ördögvigyor* körülményes feladatra?
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:36:08
Üzenet elküldve: 2025-12-20 18:36:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Talán furcsának hathat, hogy Drameiloten ilyen hirtelen változtatja meg a véleményét a várost illetően, de ennek több oka is van. A férfi egyrészt el kell ismerje magában, hogy előítéletes Artheniorral szemben, és szeret ott is hibát keresni, ahol nincs. A fő ok mégis az, hogy nem szeretné, ha unokahúgának a napjai tétlen aggódásban, és túlzott félelemben telnének. A világért se keltene benne olyan érzést, hogy veszélyben van, és mert a lány már így is épp elég rosszat élt át. *
- ÉN is így látom. * Bólint a férfi a színek kérdésére, még ha rajta nem is figyelhető meg bármi hasonló. Bár az árnyalatok közötti összhang, és ezek jelentősége nem áll tőle távol, mégis jobb szereti, ha saját ruházatában a kék dominál, és annak árnyalatai. Hiába, ha valaki őt látja, talán azt is gondolhatja, hogy nem véletlenül mondják a nemesekre, hogy kékvérűek.
Alenia beszámolóját a szolgálók kérdéséről aggódó arckifejezéssel hallgatja. Talán még rosszalló szemöldökráncolás is megfigyelhető rajta, de egyelőre nem mond semmit. Még ha az arcára is van írva, hogy ő máshogy csinálta volna a dolgokat. *
- Úgy gondolom, hogy akkor talán kiegészítjük majd egymást a szolgálók kiválasztásánál. * Jegyzi meg végül kedvesen mosolyogva, egy rövid gondolkodás után. *
- Viszont a szolgáló kérdése aggodalommal tölt el. Ha Teysus azt sugallta, hogy nincsenek rossz szándékai, akkor elképzelhető, hogy bajba keveredett, és azért nem tért vissza. Próbáltad megkeresni? * Teszi fel a legfontosabb kérdést, hiszen nemesként a szolgálókért éppúgy felelősséggel tartoznak, amilyen felelősséget elvárnak tőlük a feladataik teljesítésekor. *
- Megértem, az alkohol komisz dolog, de ahogy Teysus tanítja, itt is az egyensúly a legfontosabb. Ha a mérleg nyelve elbillen a túloldalra, akkor elragadnak az érzelmek, és elhagy a méltóságod. Ha keveset iszol belőle, akkor élvezed ugyan az ízét, de a hatásait nem feltétlenül. Ha megtalálod viszont azt a tökéletes mennyiséget, amitől jól érzed magad, de még kontrollálod magadat, akkor viszont képes leszel igazán kiélvezni. * Mondja el a véleményét az italokról, majd halkan felkuncog, és megcsóválja a fejét. *
- De az is lehet, hogy csak a bor iránti szeretet beszél belőlem. * Legyint végül, elhessegetve magától ezeket a gondolatokat. Inkább beleiszik a teába, mellőzve mindenféle szürcsölést, cuppantást, vagy bármit, amit egy átlag polgár tenne. *
- Menjünk. * Áll fel a székről a kérést hallva. * Ha már az emeleten vagyunk, akkor kezdjünk azzal!
* És ezzel a felszólítással el is indul kifelé a szobából, amennyiben Alenia követi. a csészékkel nem foglalkozik, majd a személyzet elpakol utánuk, és el is mosogat. Az ajtónál megáll, és kitárja, várva, hogy unokahúga sétáljon ki rajta először, és közben lopva megszemléli a másikat így, hogy nadrágban van, és nem szoknyában. Odakint aztán először a dolgozószobája felé int. *
- Általában itt töltöm a napjaim legnagyobb részét. * Mutat az ajtóra, és egyszerű léptekkel át is sétál az ajtóhoz, hogy beengedje rajta a másik Sayquevest. Odabent könyvek, könyvespolcok, és még több könyv, feljegyzések, papírtekercsek, és minden, amire szöveget lehet írni fellelhető. Az egész szoba szépen rendezett, mintha még sosem használták volna. Itt is vannak fotelek, de látszik a berendezésén, hogy ezt inkább magáncélokra, és tárgyalásokra készítették fel, és nem társalkodásra. Viszont odabent is halkan pattog a tűz a kandallóban, ez a szoba is kellemes meleget áraszt. *
- Szerényebb, mint a birtokon lévő, de már kezdem megszeretni. * Tesz megjegyzést a férfi a helyiségre, ahogy belépnek rajta. Természetesen hagyja, hogy Alenia kibámészkodja magát, ha szeretné, de sejti, hogy látott már könyvtárat és dolgozószobát is, úgyhogy nem tervez sok időt szánni a bemutatására. *
//Sayqueves Kúria//
* Talán furcsának hathat, hogy Drameiloten ilyen hirtelen változtatja meg a véleményét a várost illetően, de ennek több oka is van. A férfi egyrészt el kell ismerje magában, hogy előítéletes Artheniorral szemben, és szeret ott is hibát keresni, ahol nincs. A fő ok mégis az, hogy nem szeretné, ha unokahúgának a napjai tétlen aggódásban, és túlzott félelemben telnének. A világért se keltene benne olyan érzést, hogy veszélyben van, és mert a lány már így is épp elég rosszat élt át. *
- ÉN is így látom. * Bólint a férfi a színek kérdésére, még ha rajta nem is figyelhető meg bármi hasonló. Bár az árnyalatok közötti összhang, és ezek jelentősége nem áll tőle távol, mégis jobb szereti, ha saját ruházatában a kék dominál, és annak árnyalatai. Hiába, ha valaki őt látja, talán azt is gondolhatja, hogy nem véletlenül mondják a nemesekre, hogy kékvérűek.
Alenia beszámolóját a szolgálók kérdéséről aggódó arckifejezéssel hallgatja. Talán még rosszalló szemöldökráncolás is megfigyelhető rajta, de egyelőre nem mond semmit. Még ha az arcára is van írva, hogy ő máshogy csinálta volna a dolgokat. *
- Úgy gondolom, hogy akkor talán kiegészítjük majd egymást a szolgálók kiválasztásánál. * Jegyzi meg végül kedvesen mosolyogva, egy rövid gondolkodás után. *
- Viszont a szolgáló kérdése aggodalommal tölt el. Ha Teysus azt sugallta, hogy nincsenek rossz szándékai, akkor elképzelhető, hogy bajba keveredett, és azért nem tért vissza. Próbáltad megkeresni? * Teszi fel a legfontosabb kérdést, hiszen nemesként a szolgálókért éppúgy felelősséggel tartoznak, amilyen felelősséget elvárnak tőlük a feladataik teljesítésekor. *
- Megértem, az alkohol komisz dolog, de ahogy Teysus tanítja, itt is az egyensúly a legfontosabb. Ha a mérleg nyelve elbillen a túloldalra, akkor elragadnak az érzelmek, és elhagy a méltóságod. Ha keveset iszol belőle, akkor élvezed ugyan az ízét, de a hatásait nem feltétlenül. Ha megtalálod viszont azt a tökéletes mennyiséget, amitől jól érzed magad, de még kontrollálod magadat, akkor viszont képes leszel igazán kiélvezni. * Mondja el a véleményét az italokról, majd halkan felkuncog, és megcsóválja a fejét. *
- De az is lehet, hogy csak a bor iránti szeretet beszél belőlem. * Legyint végül, elhessegetve magától ezeket a gondolatokat. Inkább beleiszik a teába, mellőzve mindenféle szürcsölést, cuppantást, vagy bármit, amit egy átlag polgár tenne. *
- Menjünk. * Áll fel a székről a kérést hallva. * Ha már az emeleten vagyunk, akkor kezdjünk azzal!
* És ezzel a felszólítással el is indul kifelé a szobából, amennyiben Alenia követi. a csészékkel nem foglalkozik, majd a személyzet elpakol utánuk, és el is mosogat. Az ajtónál megáll, és kitárja, várva, hogy unokahúga sétáljon ki rajta először, és közben lopva megszemléli a másikat így, hogy nadrágban van, és nem szoknyában. Odakint aztán először a dolgozószobája felé int. *
- Általában itt töltöm a napjaim legnagyobb részét. * Mutat az ajtóra, és egyszerű léptekkel át is sétál az ajtóhoz, hogy beengedje rajta a másik Sayquevest. Odabent könyvek, könyvespolcok, és még több könyv, feljegyzések, papírtekercsek, és minden, amire szöveget lehet írni fellelhető. Az egész szoba szépen rendezett, mintha még sosem használták volna. Itt is vannak fotelek, de látszik a berendezésén, hogy ezt inkább magáncélokra, és tárgyalásokra készítették fel, és nem társalkodásra. Viszont odabent is halkan pattog a tűz a kandallóban, ez a szoba is kellemes meleget áraszt. *
- Szerényebb, mint a birtokon lévő, de már kezdem megszeretni. * Tesz megjegyzést a férfi a helyiségre, ahogy belépnek rajta. Természetesen hagyja, hogy Alenia kibámészkodja magát, ha szeretné, de sejti, hogy látott már könyvtárat és dolgozószobát is, úgyhogy nem tervez sok időt szánni a bemutatására. *
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-20 00:58:08
Üzenet elküldve: 2025-12-20 00:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Miután kellemesen szívni kezdik mindketten a dohányt, a férfi is kicsit lazulni látszik, bár ki tudja, hogy ebből mennyi a színjáték, és a valóság. Samonyr elmondja a maga kis hazugságát, amiben elég sok az igazság, de úgy tűnik, hogy mindez kevés a tolvajnak, ami egy igen kellemetlen helyzetet teremt. Hiszen Ysanee így már túl sokat tud, szóval ha nagyon akadékoskodik, akkor a férfinak szükséges lesz Norrát is bevonnia a történetbe, azt pedig nem feltétlenül szeretné, hogy egy újabb hordótól kelljen megváljon. Erről eszébe jut az utcagyerek holtteste, már nem is emlékszik rá, hogy azzal végül mi lett. Az érkező kérdésre megcsóválja a fejét. *
- Láttam már ugyan, és a létezéséről is tudok, viszont azt nem tudom, hogy hol tartják, mert olyan helyről hozzák mindig elő, ahová nekem nincs bejárásom. * Vázolja a helyzetet, és elgondolkodva kaparássza a pipa lekerekített alját a körmével. *
- Viszont nem gondolom, hogy minden sarkon állna egy őr a tanácsházán. Nem hiszem, hogy túl nehéz lenne egy ilyen ügyes tolvajnak bejárnia, és az idő sem szorít minket. Ha több éjszaka kell, mire megtalálja, nekem az sem probléma. * Feleli nemes egyszerűséggel, és szavait úgy is lehet értelmezni, hogy azt mondja, őt nem érdekli hogyan oldja meg a helyzetet a nő, csak a végeredményre kíváncsi. Az ultimátum viszont már annál kevésbé van kedvére, mint az első visszakérdezés. Látható bosszúval csóválja meg a fejét. *
- Egyik kérését sem teljesíthetem. * Szögezi le rögtön, és folytatja is, hogy miért gondolja ezt. *
- A társam személyazonossága ugyan olyan titok ön előtt, ahogy az öné őelőtte. Így mind ketten csak engem ismernek, hogy a szálak ne vezethessenek el egymáshoz. Én vállaltam a kockázatot, hogy felfedem a személyemet, de mást nem keverhetek bajba. * Próbál egyszerű, de nagyszerű érveléssel hatni a másikra, majd rá is tér a pecsétgyűrű sorsára. *
- Ha pedig elkapják magát, és a birtokában van a pecsétgyűrűm, akkor egyértelműen vezetnek el hozzám a szálak. Ennyi erővel pecsételt levelet is adhatnék, amiben kitérek a terv minden részletére. Sajnálom, de ezt a kérést nem teljesíthetem. * Mondja Samonyr, és elgondolkodik azon, hogy mit is ajánlhatna. *
- Ajánlhatok pénz előleget, hogy megbizonyosodjon a munka komolyságáról. Megígérhetem, hogy magának is megtalálom a nemesi okleveleit, ha szeretné. Alhat az ágyamban. Ha kívánja, egy évre előre kifizetem a Pegazusban a szobáját. Szinte bármire hajlandó vagyok, hogy megbízzon bennem, de az komoly feltétel, hogy a szálak ne vezessenek vissza hozzám. Szerintem érthető a kérésem. * Mondja a férfi, és csak a mondat közben elejtett félmondat adja nyomát annak, hogy bizony a korábbi közeledés, az ing kisimítása, az ujjakon átfutó ujjbegyek mind-mind kiváltottak belőle valamit, amit Ysanee eddig úgy hiányolt. Persze az is lehet, hogy az ördögvigyor hatása miatt lett sokkal szókimondóbb a nemes. Kedve lenne megcsókolni a másikat, de egyelőre nem mozdul, mert most a komoly beszélgetés miatt erre nincs alkalmuk. Fontosabb dolguk van, mint alantas altesti vágyakat kielégíteni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Miután kellemesen szívni kezdik mindketten a dohányt, a férfi is kicsit lazulni látszik, bár ki tudja, hogy ebből mennyi a színjáték, és a valóság. Samonyr elmondja a maga kis hazugságát, amiben elég sok az igazság, de úgy tűnik, hogy mindez kevés a tolvajnak, ami egy igen kellemetlen helyzetet teremt. Hiszen Ysanee így már túl sokat tud, szóval ha nagyon akadékoskodik, akkor a férfinak szükséges lesz Norrát is bevonnia a történetbe, azt pedig nem feltétlenül szeretné, hogy egy újabb hordótól kelljen megváljon. Erről eszébe jut az utcagyerek holtteste, már nem is emlékszik rá, hogy azzal végül mi lett. Az érkező kérdésre megcsóválja a fejét. *
- Láttam már ugyan, és a létezéséről is tudok, viszont azt nem tudom, hogy hol tartják, mert olyan helyről hozzák mindig elő, ahová nekem nincs bejárásom. * Vázolja a helyzetet, és elgondolkodva kaparássza a pipa lekerekített alját a körmével. *
- Viszont nem gondolom, hogy minden sarkon állna egy őr a tanácsházán. Nem hiszem, hogy túl nehéz lenne egy ilyen ügyes tolvajnak bejárnia, és az idő sem szorít minket. Ha több éjszaka kell, mire megtalálja, nekem az sem probléma. * Feleli nemes egyszerűséggel, és szavait úgy is lehet értelmezni, hogy azt mondja, őt nem érdekli hogyan oldja meg a helyzetet a nő, csak a végeredményre kíváncsi. Az ultimátum viszont már annál kevésbé van kedvére, mint az első visszakérdezés. Látható bosszúval csóválja meg a fejét. *
- Egyik kérését sem teljesíthetem. * Szögezi le rögtön, és folytatja is, hogy miért gondolja ezt. *
- A társam személyazonossága ugyan olyan titok ön előtt, ahogy az öné őelőtte. Így mind ketten csak engem ismernek, hogy a szálak ne vezethessenek el egymáshoz. Én vállaltam a kockázatot, hogy felfedem a személyemet, de mást nem keverhetek bajba. * Próbál egyszerű, de nagyszerű érveléssel hatni a másikra, majd rá is tér a pecsétgyűrű sorsára. *
- Ha pedig elkapják magát, és a birtokában van a pecsétgyűrűm, akkor egyértelműen vezetnek el hozzám a szálak. Ennyi erővel pecsételt levelet is adhatnék, amiben kitérek a terv minden részletére. Sajnálom, de ezt a kérést nem teljesíthetem. * Mondja Samonyr, és elgondolkodik azon, hogy mit is ajánlhatna. *
- Ajánlhatok pénz előleget, hogy megbizonyosodjon a munka komolyságáról. Megígérhetem, hogy magának is megtalálom a nemesi okleveleit, ha szeretné. Alhat az ágyamban. Ha kívánja, egy évre előre kifizetem a Pegazusban a szobáját. Szinte bármire hajlandó vagyok, hogy megbízzon bennem, de az komoly feltétel, hogy a szálak ne vezessenek vissza hozzám. Szerintem érthető a kérésem. * Mondja a férfi, és csak a mondat közben elejtett félmondat adja nyomát annak, hogy bizony a korábbi közeledés, az ing kisimítása, az ujjakon átfutó ujjbegyek mind-mind kiváltottak belőle valamit, amit Ysanee eddig úgy hiányolt. Persze az is lehet, hogy az ördögvigyor hatása miatt lett sokkal szókimondóbb a nemes. Kedve lenne megcsókolni a másikat, de egyelőre nem mozdul, mert most a komoly beszélgetés miatt erre nincs alkalmuk. Fontosabb dolguk van, mint alantas altesti vágyakat kielégíteni. *
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-19 10:34:49
Üzenet elküldve: 2025-12-19 10:34:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Egyelőre még számára is nehéz megnyílni, hisz bármennyire szorosnak is érzi kötődését rokona iránt, ők ketten valójában még nem sokkal többek, mint két idegen, akik párszor találkoztak már az életben. Kevés lehetőségük volt még mély beszélgetéseket folytatni egymással, olyanokat, amely valóban róluk, az érzéseikről, a vágyaikról, a gondolataikról szólnak. Talán hamarosan lesz rá lehetőségük, hogy jobban megismerjék egymást.*
- Semmi baj. *Nyugtatja meg Drameilotent egy barátságos sóhaj kíséretében. Hajlamos túlreagálni, amikor valami olyan témába keveredik, amely borzalmas emlékeket idéz fel, de miután minderről a fájdalom, a szenvedés és a halál jut eszébe, ezt a bűnt talán még Eeyr is megbocsájtja neki.
Ezek után mondjuk kissé furcsállóan tekint a másikra, hisz Drameiloten meglepően hirtelen változtatta meg a véleményét az ellenkezőjére a város biztonságát illetően. Megjegyzést azonban erre már nem tesz, hisz továbbra sem akarja tovább feszegetni ezt a kellemetlen témát.
A színekről már sokkal szívesebben diskurál, még őszinte mosolya is visszatér az arcára.*
- Ugye? Én is pont erre gondoltam. Nem vennék fel feketét úgy, hogy nincs mellette rajtam fehér is, de a két szín együtt szerintem tényleg olyan, mintha kiegészítenék egymást. Olyan, mint a tökéltes egyensúly. *A beszélő levél mágiájából ítélve, mostanra unokatestvére is tudhatja már, hogy Teysus tanai Aleniától sem állnak messze. Igazából az istenség volt az, aki olykor menekülőutat jelentett neki a családi szigorból és a kötelességeiből.
Ami a szolgálók kérdését illeti, nagyon megörül Drameiloten felajánlásának, azonnal rá is bólint.*
- Azt hiszem, hogy már magam is kérni szerettelek volna rá, hogy segíts nekem ebben. Egyedül nem megy. Egyetlen komornyikot vettem eddig fel, de ő már az első munkanapjának éjszakája előtt eltűnt, pedig még az egyik emeleti vendégszobát is felajánlottam neki, és pénzt is kapott ruhákra tőlem. Teysus azt sugallta, nincsenek rossz szándékai, de mégis úgy érzem, hogy átvert. *Szomorúan csóválja a fejét, hisz más magyarázat nincs rá. Atkira Glopye lelépett az ötszáz arannyal, amit jóhiszeműen adott neki, és soha többé nem is fogja látni őt. Ebben szinte biztos.
Beszélgetés közben sajátkezűleg tölt teát magának, ami valahol már ösztönös, megszokott a részéről. El is felejtette, hogy most ugráltathatná a szolgálót is, hogy neki meg se kelljen mozdulnia. Még a csészét is a kezébe adhatná, de helyette magától veszi kezébe a forró itallal töltött csészét.*
- Dehogy veszem sértésnek, csak sokáig féltem a hatásától, Sa'Tereth gonosz varázslatának, elmetrükknek hittem, amit okoz. Persze, most már eleget tanultam róla, és tudom, hogy nem így van, de, hogy bort igyak, azt meghagynám olyan alkalmakra, amikor számomra kedves társaságban lehetek. Bár, a tiéd pont ilyen, de most egyszerűen csak nem kívánom. *Mosolyog, majd megissza a csészéből a maradék teát is, és üresen helyezi vissza a tálcára.*
- Megmutatod akkor a ház többi részét? *kérdezi végül.*
//Sayqueves Kúria//
*Egyelőre még számára is nehéz megnyílni, hisz bármennyire szorosnak is érzi kötődését rokona iránt, ők ketten valójában még nem sokkal többek, mint két idegen, akik párszor találkoztak már az életben. Kevés lehetőségük volt még mély beszélgetéseket folytatni egymással, olyanokat, amely valóban róluk, az érzéseikről, a vágyaikról, a gondolataikról szólnak. Talán hamarosan lesz rá lehetőségük, hogy jobban megismerjék egymást.*
- Semmi baj. *Nyugtatja meg Drameilotent egy barátságos sóhaj kíséretében. Hajlamos túlreagálni, amikor valami olyan témába keveredik, amely borzalmas emlékeket idéz fel, de miután minderről a fájdalom, a szenvedés és a halál jut eszébe, ezt a bűnt talán még Eeyr is megbocsájtja neki.
Ezek után mondjuk kissé furcsállóan tekint a másikra, hisz Drameiloten meglepően hirtelen változtatta meg a véleményét az ellenkezőjére a város biztonságát illetően. Megjegyzést azonban erre már nem tesz, hisz továbbra sem akarja tovább feszegetni ezt a kellemetlen témát.
A színekről már sokkal szívesebben diskurál, még őszinte mosolya is visszatér az arcára.*
- Ugye? Én is pont erre gondoltam. Nem vennék fel feketét úgy, hogy nincs mellette rajtam fehér is, de a két szín együtt szerintem tényleg olyan, mintha kiegészítenék egymást. Olyan, mint a tökéltes egyensúly. *A beszélő levél mágiájából ítélve, mostanra unokatestvére is tudhatja már, hogy Teysus tanai Aleniától sem állnak messze. Igazából az istenség volt az, aki olykor menekülőutat jelentett neki a családi szigorból és a kötelességeiből.
Ami a szolgálók kérdését illeti, nagyon megörül Drameiloten felajánlásának, azonnal rá is bólint.*
- Azt hiszem, hogy már magam is kérni szerettelek volna rá, hogy segíts nekem ebben. Egyedül nem megy. Egyetlen komornyikot vettem eddig fel, de ő már az első munkanapjának éjszakája előtt eltűnt, pedig még az egyik emeleti vendégszobát is felajánlottam neki, és pénzt is kapott ruhákra tőlem. Teysus azt sugallta, nincsenek rossz szándékai, de mégis úgy érzem, hogy átvert. *Szomorúan csóválja a fejét, hisz más magyarázat nincs rá. Atkira Glopye lelépett az ötszáz arannyal, amit jóhiszeműen adott neki, és soha többé nem is fogja látni őt. Ebben szinte biztos.
Beszélgetés közben sajátkezűleg tölt teát magának, ami valahol már ösztönös, megszokott a részéről. El is felejtette, hogy most ugráltathatná a szolgálót is, hogy neki meg se kelljen mozdulnia. Még a csészét is a kezébe adhatná, de helyette magától veszi kezébe a forró itallal töltött csészét.*
- Dehogy veszem sértésnek, csak sokáig féltem a hatásától, Sa'Tereth gonosz varázslatának, elmetrükknek hittem, amit okoz. Persze, most már eleget tanultam róla, és tudom, hogy nem így van, de, hogy bort igyak, azt meghagynám olyan alkalmakra, amikor számomra kedves társaságban lehetek. Bár, a tiéd pont ilyen, de most egyszerűen csak nem kívánom. *Mosolyog, majd megissza a csészéből a maradék teát is, és üresen helyezi vissza a tálcára.*
- Megmutatod akkor a ház többi részét? *kérdezi végül.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-19 10:14:28
Üzenet elküldve: 2025-12-19 10:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Isteni csoda lehet akkor, hogy szüleik nem ismerték egymást, merthogy valóban elképzelhető, hogy abban az esetben már rég férj és feleség lennének anélkül, hogy nekik, kettejüknek bármiféle beleszólása is lett volna az oltár előtt kötelezően kimondandó igenen kívül. Hogy szerencse-e, hogy ez nem történt meg, azt még nem tudja, csupán úgy érzi, miután most már a maga úrnője lehet, és a döntéseit saját maga hozhatja meg, hogy egyelőre még esze ágában sincs frigyre kelni Glynmaris úrral, de senki mással sem.*
- Köszönöm szépen. *Válaszolja udvariasan az elhivatottságát dicsérő szavakra.
Az kétségtelen, hogy Lazziar társaságában Alenia egyre inkább fel tud szabadulni, de az az édes siker talán még egy kicsit messze van. Tény, hogy a nemeskisasszony egy karót nyelt úrfira számított, nem pedig egy olyan szórakozott, öntörvényű férfire, mint amilyennek Lazziar bizonyul, ám ez nem feltétlenül probléma, sőt, ez lehet az elsődleges oka annak, hogy feszültséget ő is legfeljebb csak a szoros fűző miatt érez, a társaság miatt nem, és a megfelelési kényszere is kezd alábbhagyni.*
- Szeretem a szépet. *Teszi hozzá az újabb dicsérethez, ami ezúttal az ízléséről szól.* Fiatal nemeslányként az, hogy mennyire vagyunk értékesek, sokszor úgy dőlt el, hogy mennyi kérőnk van és mennyire akarnak megszerezni minket. Éppen ezért, őszintén remélem, hogy ma nem csak az édesapja, hanem saját akarata miatt is jött el hozzám, Glynmaris úr, mert az azt jelenti, hogy az Ön szemében lehetek értékes. *Magyarázza, merthogy hiába más már minden, kinőni továbbra sem tudta azt, amire röpke hatvan-hetven életévében tanították.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy most, miután már senki sem mondja meg neki, hogy mit tehet meg és mit nem, nem próbálhat ki új dolgokat, mint például az ég, a holdak és a csillagok csodálata, miközben nem gondol semmi másra.*
- Nos, ebben az esetben javaslom, hogy döntsön a szándékairól, hogy szeretne-e maradni éjszakára vagy sem. Előbbi esetében talán illene megmutatnom Önnek a vendégszobát. *Amit reményei szerint Amaziana már kitakarított és vendég fogadására készre alakított. Nem kérdezte meg erről a szolgálólányt, és azt sem tudja, hogy hová tűnt el épp, úgyhogy tényleg csak reménykedhet abban, hogy a nő precízen, mindenre gondolva végzi a munkáját.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Isteni csoda lehet akkor, hogy szüleik nem ismerték egymást, merthogy valóban elképzelhető, hogy abban az esetben már rég férj és feleség lennének anélkül, hogy nekik, kettejüknek bármiféle beleszólása is lett volna az oltár előtt kötelezően kimondandó igenen kívül. Hogy szerencse-e, hogy ez nem történt meg, azt még nem tudja, csupán úgy érzi, miután most már a maga úrnője lehet, és a döntéseit saját maga hozhatja meg, hogy egyelőre még esze ágában sincs frigyre kelni Glynmaris úrral, de senki mással sem.*
- Köszönöm szépen. *Válaszolja udvariasan az elhivatottságát dicsérő szavakra.
Az kétségtelen, hogy Lazziar társaságában Alenia egyre inkább fel tud szabadulni, de az az édes siker talán még egy kicsit messze van. Tény, hogy a nemeskisasszony egy karót nyelt úrfira számított, nem pedig egy olyan szórakozott, öntörvényű férfire, mint amilyennek Lazziar bizonyul, ám ez nem feltétlenül probléma, sőt, ez lehet az elsődleges oka annak, hogy feszültséget ő is legfeljebb csak a szoros fűző miatt érez, a társaság miatt nem, és a megfelelési kényszere is kezd alábbhagyni.*
- Szeretem a szépet. *Teszi hozzá az újabb dicsérethez, ami ezúttal az ízléséről szól.* Fiatal nemeslányként az, hogy mennyire vagyunk értékesek, sokszor úgy dőlt el, hogy mennyi kérőnk van és mennyire akarnak megszerezni minket. Éppen ezért, őszintén remélem, hogy ma nem csak az édesapja, hanem saját akarata miatt is jött el hozzám, Glynmaris úr, mert az azt jelenti, hogy az Ön szemében lehetek értékes. *Magyarázza, merthogy hiába más már minden, kinőni továbbra sem tudta azt, amire röpke hatvan-hetven életévében tanították.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy most, miután már senki sem mondja meg neki, hogy mit tehet meg és mit nem, nem próbálhat ki új dolgokat, mint például az ég, a holdak és a csillagok csodálata, miközben nem gondol semmi másra.*
- Nos, ebben az esetben javaslom, hogy döntsön a szándékairól, hogy szeretne-e maradni éjszakára vagy sem. Előbbi esetében talán illene megmutatnom Önnek a vendégszobát. *Amit reményei szerint Amaziana már kitakarított és vendég fogadására készre alakított. Nem kérdezte meg erről a szolgálólányt, és azt sem tudja, hogy hová tűnt el épp, úgyhogy tényleg csak reménykedhet abban, hogy a nő precízen, mindenre gondolva végzi a munkáját.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-18 21:15:46
Üzenet elküldve: 2025-12-18 21:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*A folyvást kerülgető bizalmatlanság arra kényszeríti, hogy tekintetével kövesse a férfi minden mozdulatát. Végignézi, ahogy megtömi a pipát, ahogy azt is, miközben a dohányt papírba sodorja, s végül csak egyetlen indokból fogadja el azt, mikor felkínálásra kerül: látja, hogy a nemes is ezt a dohányt szándékszik használni. Egy bájos mosollyal rebeg köszönömöt, ahogy ujjai közé fogja a sodrányt, az első szívással azonban megvárja a ház urát. Kellemesen libben a dolgozószoba levegőjébe az ördögvigyor édeskés illata, még a dohány karcos aromája mellett is tökéletesen érződik.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Samonyr előáll a feladattal, s bár a belengetett busás fizetség ígéretén egy pillanatra felcsillannak a szemei, minden elhangzó mondattal egyre inkább elhalványul. Ez persze külső szemmel aligha látszik, némán pöfékel, kékjeit a férfin pihenteti. Az utalásra finoman emeli szemöldökét, arra gondol, talán félreérthette a nemes szavait, a visszakérdezésre viszont halványan bólint.
Ugyan szája sarka épp csak alig rebben félmosolyra, belül szégyentelenül vigyorog. Arthenior egyik előkelősége arra kéri őt, hogy lopjon nemesi címet - így kell hát ráébrednie, hogy milyen gyér a képzelete, sohasem jutott volna eszébe hasonló. Ám bármennyire is szórakoztatja ennek a különös iróniája, az ördögvigyor lassan kellemesen tompító hatásain is átvág a józanító felismerés. Itt bizony nem egyszerű kis lopásról van szó, az is lehet be kell törnie, az pedig egy egészen más műfaj, mint amit eddig űzött. Sohasem volt gondja elvégre azzal, hogy bejusson valaki házába, szabad akaratából beengedte eddig minden kiszemeltje.
Nagyot szív a dohányból, némán figyeli a pattogó tüzet egy darabig, mielőtt kékjei felkeresnék újból a barna tekintetet.*
- Nos, ez valóban nem egyszerű *summázza röviden, noha csüggedtség nem hallatszik a hangjából* - Tudunk esetleg bármit arról, hol tartják ezt a bizonyos könyvet?
*Teszi fel az első, de vélhetőleg nem utolsó kérdését a feladattal kapcsolatban, bár van egy sanda gyanúja afelől, hogy a hivatalnokok nem tartják csak úgy pult alatt az előcsarnokban.
A hamut lepöcögteti az erre alkalmas helyen, majd felállva a kanapéról lépdel a kandalló másik oldalához. Ártatlan ábrázatán játszik a tűz fénye, némely alkalommal az árnyak egészen baljós kifejezéseket festenek rá, mintha egy-egy villanásra felfednék a bájos arc mögött húzódó aljasságot.*
- Visszatérve arra a bizonyos bizalomra *szemléli a lángok játékát* - Beláthatjuk, hogy ez a kis akció, nos, igencsak kockázatos. *színpadiasan sóhajt fel, mint aki kelletlen dolgot kíván kérni, s már előre sajnálja, hogy ilyesmihez kell folyamodnia*
- Szükségem volna egy aprócska zálogra, hogy érezhessem, magának legalább olyan fontos, hogy minden gördülékenyen menjen, mint nekem. *szív még egy utolsót a sodratból, mielőtt a végét a kandallóba vetné. Meg kell hagyni, kellemesen lenyugtatta itt a nagy izgalmak közepette.
Ellop némi távolságot, hogy az elkövetkező szavainak nyomatékot adjon. Ha a másik el nem húzódik, az egyébként rendezett, finom anyagú nemesi ing gyűrődését simítja ki, fehér, látszólag kemény munkát sohasem látott puha ujjaival. Persze már, ha a mozdulásától hátrál a másik, nem erőlteti, csak felpillantva rá áll meg előtte.*
- Választhat, kedves Talwakr úr... és higgye el, én bármelyik megoldástól sokkal nyugodtabban alszom majd. *mosolyodik el bájosan, s kissé bizalmasan halkabbra veszi a hangját* - Vagy megosztja velem a kis titkát: a „barátja” nevét és azt az aprócska foltot a múltjában, ami miatt ilyen égetően fontos neki ez az új nemesi oklevél. *Könnyen lehet, hogy mellényúl ezzel a feltételezéssel, de nem gondolja, hogy ezek után kikérné ezt magának a ház ura.* - Könnyebben menne a kutakodás, ha tudnám milyen leírás illene hozzá, nem igaz?
*Egy pillanatra elhallgat, és hagyja, hogy a csendben csak a parázs pattogása hallatsszon, majd pimaszul felvont szemöldökkel folytatja*
- Vagy ha ezt a kérést túl tapintatlannak találná *ha a korábbi érintéstől Samonyr nem húzódott el, akkor megtalálja a módját, hogy finoman végigsimítson a korábbi felfedezett nyomon a férfi egyik ujján. Diszkrét jelzés, hogy bizony tisztában van az ékszer létezésével* - Akkor adja kölcsön a családi pecsétgyűrűjét. *szende kékjei az arcot fürkészik a választ várva*
//Samonyr Rezidencia//
*A folyvást kerülgető bizalmatlanság arra kényszeríti, hogy tekintetével kövesse a férfi minden mozdulatát. Végignézi, ahogy megtömi a pipát, ahogy azt is, miközben a dohányt papírba sodorja, s végül csak egyetlen indokból fogadja el azt, mikor felkínálásra kerül: látja, hogy a nemes is ezt a dohányt szándékszik használni. Egy bájos mosollyal rebeg köszönömöt, ahogy ujjai közé fogja a sodrányt, az első szívással azonban megvárja a ház urát. Kellemesen libben a dolgozószoba levegőjébe az ördögvigyor édeskés illata, még a dohány karcos aromája mellett is tökéletesen érződik.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Samonyr előáll a feladattal, s bár a belengetett busás fizetség ígéretén egy pillanatra felcsillannak a szemei, minden elhangzó mondattal egyre inkább elhalványul. Ez persze külső szemmel aligha látszik, némán pöfékel, kékjeit a férfin pihenteti. Az utalásra finoman emeli szemöldökét, arra gondol, talán félreérthette a nemes szavait, a visszakérdezésre viszont halványan bólint.
Ugyan szája sarka épp csak alig rebben félmosolyra, belül szégyentelenül vigyorog. Arthenior egyik előkelősége arra kéri őt, hogy lopjon nemesi címet - így kell hát ráébrednie, hogy milyen gyér a képzelete, sohasem jutott volna eszébe hasonló. Ám bármennyire is szórakoztatja ennek a különös iróniája, az ördögvigyor lassan kellemesen tompító hatásain is átvág a józanító felismerés. Itt bizony nem egyszerű kis lopásról van szó, az is lehet be kell törnie, az pedig egy egészen más műfaj, mint amit eddig űzött. Sohasem volt gondja elvégre azzal, hogy bejusson valaki házába, szabad akaratából beengedte eddig minden kiszemeltje.
Nagyot szív a dohányból, némán figyeli a pattogó tüzet egy darabig, mielőtt kékjei felkeresnék újból a barna tekintetet.*
- Nos, ez valóban nem egyszerű *summázza röviden, noha csüggedtség nem hallatszik a hangjából* - Tudunk esetleg bármit arról, hol tartják ezt a bizonyos könyvet?
*Teszi fel az első, de vélhetőleg nem utolsó kérdését a feladattal kapcsolatban, bár van egy sanda gyanúja afelől, hogy a hivatalnokok nem tartják csak úgy pult alatt az előcsarnokban.
A hamut lepöcögteti az erre alkalmas helyen, majd felállva a kanapéról lépdel a kandalló másik oldalához. Ártatlan ábrázatán játszik a tűz fénye, némely alkalommal az árnyak egészen baljós kifejezéseket festenek rá, mintha egy-egy villanásra felfednék a bájos arc mögött húzódó aljasságot.*
- Visszatérve arra a bizonyos bizalomra *szemléli a lángok játékát* - Beláthatjuk, hogy ez a kis akció, nos, igencsak kockázatos. *színpadiasan sóhajt fel, mint aki kelletlen dolgot kíván kérni, s már előre sajnálja, hogy ilyesmihez kell folyamodnia*
- Szükségem volna egy aprócska zálogra, hogy érezhessem, magának legalább olyan fontos, hogy minden gördülékenyen menjen, mint nekem. *szív még egy utolsót a sodratból, mielőtt a végét a kandallóba vetné. Meg kell hagyni, kellemesen lenyugtatta itt a nagy izgalmak közepette.
Ellop némi távolságot, hogy az elkövetkező szavainak nyomatékot adjon. Ha a másik el nem húzódik, az egyébként rendezett, finom anyagú nemesi ing gyűrődését simítja ki, fehér, látszólag kemény munkát sohasem látott puha ujjaival. Persze már, ha a mozdulásától hátrál a másik, nem erőlteti, csak felpillantva rá áll meg előtte.*
- Választhat, kedves Talwakr úr... és higgye el, én bármelyik megoldástól sokkal nyugodtabban alszom majd. *mosolyodik el bájosan, s kissé bizalmasan halkabbra veszi a hangját* - Vagy megosztja velem a kis titkát: a „barátja” nevét és azt az aprócska foltot a múltjában, ami miatt ilyen égetően fontos neki ez az új nemesi oklevél. *Könnyen lehet, hogy mellényúl ezzel a feltételezéssel, de nem gondolja, hogy ezek után kikérné ezt magának a ház ura.* - Könnyebben menne a kutakodás, ha tudnám milyen leírás illene hozzá, nem igaz?
*Egy pillanatra elhallgat, és hagyja, hogy a csendben csak a parázs pattogása hallatsszon, majd pimaszul felvont szemöldökkel folytatja*
- Vagy ha ezt a kérést túl tapintatlannak találná *ha a korábbi érintéstől Samonyr nem húzódott el, akkor megtalálja a módját, hogy finoman végigsimítson a korábbi felfedezett nyomon a férfi egyik ujján. Diszkrét jelzés, hogy bizony tisztában van az ékszer létezésével* - Akkor adja kölcsön a családi pecsétgyűrűjét. *szende kékjei az arcot fürkészik a választ várva*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-18 19:20:19
Üzenet elküldve: 2025-12-18 19:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten egész életében úgy nevelkedett, hogy ő az, akinek aggódnia kell másokért, és sose hagyhatja, hogy őérte aggódjanak. Talán ha tudná, hogy Aleniának mennyit jelent az, hogy aggódhat érte, akkor az boldog melegséggel töltené el, de mivel ez titok számára, ezért továbbra is tartania kell a szerepét, ami szerint ő bizony a Sayqueves ház feje, és az ő dolga óvni, és szeretni megmaradt rokonait. *
- Bocsánat. * Süti le a szemét a heves reakciót megtapasztalva. Eszébe jut, hogy milyen borzalmas dolgokon ment keresztül a másik, és hogy ő milyen szerencsés helyzetben van, hogy mindezek elkerülték. Gyorsan megpróbálja kijavítani ezt a baklövését. *
- A város már biztos, hogy biztonságos. És a Hetedik egyébként is vigyáz ránk, rád főleg, miután rád mosolygott, és segített a megpróbáltatások után. * Próbálja menteni a helyzetet, és megnyugtatni drága unokahúgát. Miután a csomagok dolga eldől, nyugodtan indulhatnak hát tovább, és ha más nem, legalább a lakás berendezkedése talán eltereli a nő figyelmét a korábbi szenvedésekről, és keserű sorsról. Drameiloten kedvét mindenképpen feldobja az, hogy úgy tűnik, ki tudja mennyi időre, de Alenia a vendége lesz. Örül neki, hogy társasága akad, olyan, akivel szívesen tölti az időt, és aki kedves a számára. Ki tudja, talán elmélyül annyira a kapcsolatuk, hogy őszintén önmaga is lehet mellette a végére. Reméli, hogy így alakul majd. Wymnter óta hiányzik neki, hogy valaki mellett tényleg önfeledten boldog lehessen. *
- A fekete is. Kiemeli a fehér ártatlanságát, és az arany tisztaságát. Csak még szebb vagy tőle. Az egyensúly roppant fontos, nem csak a világban, de a színekben is. Sötétség nélkül nem lenne fény, a fekete nélkül nem létezhetne a fehér. * Feleli a kérdésre, és próbál finom bókot szülni Teysus tanításaiba. *
- Biztos vagyok benne, hogy arra alkalmas, és hű szolgálókat találsz majd. * Bólint a férfi, és nem erőlteti tovább a dolgot. Ha mindenáron mellette szeretné tudni Amazianát, azzal csupán azt fejezné ki, hogy nem hisz a nő képességeiben, és nem gondolja, hogy olyan jól tud magának szolgálót választani, mint ő. Ez pedig egyáltalán nincs így, hisz benne, hogy húga a legkiválóbb alakokkal fogja magát körülvenni, akik lesik majd minden sóhaját, ahogy azt egy Sayqueves elvárhatja. Bár való igaz, hogy nehéz remek szolgálókat találni manapság, aminek a hirtelen visszatérő nemességnek lehet köze. *
- Magam is gondolkodom rajta, hogy szolgálókat kellene felfogadnom. A két ház között ingázni nehéz, és félek, hogy ha itt is, és ott is dolgozniuk kell, akkor az a munka minőségének rovására megy. * Sóhajt halkan, majd kedves tekintettel pillant a nőre. *
- Talán ha segítenél benne, akkor együtt letudhatnánk mindkettőnk gondját. Te már biztosan jobban ismered a város adta lehetőségeket, és szívesen venném, ha megosztanád velem a tapasztalataidat. Én rég volt már, hogy szolgálókat kerestem, főleg nagy számosságban. * Gondolkodik hangosan, illetve kér segítséget. Ahogy a szőkeség a tea felé nyúl, csak egy pillanatra látszik a meglepődés a férfi arcán, a szolgálóén viszont még ennyi sem, mert sok évnyi gyakorlás során megtanulta elrejteni érzelmeit. Csupán kérdőn pillant a ház urára, mintha önmagát okolná, hogy valami hibát vétett. Drameiloten egy pillanatig haboz, majd int a nőnek, hogy magára hagyhatja őket. Végül nem hagyja, hogy kiszolgálja, úgy dönt, hogy önt magának a teából, követve unokahúgát. *
- Egészen hihetetlen, tekintve a családi vállalkozás rátok eső részét. * Feleli őszintén, miközben kissé ügyetlen, és reszketeg kézzel ugyan, de egy csepp félreöntése nélkül szolgálja ki magát a meleg itallal. Ő is belekortyol, és el kell ismerje, hogy finom fűveket használtak a készítése során. *
- Remélem nem veszed sértésnek a bort. * Teszi még hozzá, ahogy a csészéjét leteszi a tálcára, és bűnbánó mosollyal figyeli az italt. *
- A harsogó egyik legjobb évjárata, jómagam nagy kedvelője vagyok, de csak ritkán iszom. Jobban szeretem megosztani másokkal, mint fogyasztani.
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten egész életében úgy nevelkedett, hogy ő az, akinek aggódnia kell másokért, és sose hagyhatja, hogy őérte aggódjanak. Talán ha tudná, hogy Aleniának mennyit jelent az, hogy aggódhat érte, akkor az boldog melegséggel töltené el, de mivel ez titok számára, ezért továbbra is tartania kell a szerepét, ami szerint ő bizony a Sayqueves ház feje, és az ő dolga óvni, és szeretni megmaradt rokonait. *
- Bocsánat. * Süti le a szemét a heves reakciót megtapasztalva. Eszébe jut, hogy milyen borzalmas dolgokon ment keresztül a másik, és hogy ő milyen szerencsés helyzetben van, hogy mindezek elkerülték. Gyorsan megpróbálja kijavítani ezt a baklövését. *
- A város már biztos, hogy biztonságos. És a Hetedik egyébként is vigyáz ránk, rád főleg, miután rád mosolygott, és segített a megpróbáltatások után. * Próbálja menteni a helyzetet, és megnyugtatni drága unokahúgát. Miután a csomagok dolga eldől, nyugodtan indulhatnak hát tovább, és ha más nem, legalább a lakás berendezkedése talán eltereli a nő figyelmét a korábbi szenvedésekről, és keserű sorsról. Drameiloten kedvét mindenképpen feldobja az, hogy úgy tűnik, ki tudja mennyi időre, de Alenia a vendége lesz. Örül neki, hogy társasága akad, olyan, akivel szívesen tölti az időt, és aki kedves a számára. Ki tudja, talán elmélyül annyira a kapcsolatuk, hogy őszintén önmaga is lehet mellette a végére. Reméli, hogy így alakul majd. Wymnter óta hiányzik neki, hogy valaki mellett tényleg önfeledten boldog lehessen. *
- A fekete is. Kiemeli a fehér ártatlanságát, és az arany tisztaságát. Csak még szebb vagy tőle. Az egyensúly roppant fontos, nem csak a világban, de a színekben is. Sötétség nélkül nem lenne fény, a fekete nélkül nem létezhetne a fehér. * Feleli a kérdésre, és próbál finom bókot szülni Teysus tanításaiba. *
- Biztos vagyok benne, hogy arra alkalmas, és hű szolgálókat találsz majd. * Bólint a férfi, és nem erőlteti tovább a dolgot. Ha mindenáron mellette szeretné tudni Amazianát, azzal csupán azt fejezné ki, hogy nem hisz a nő képességeiben, és nem gondolja, hogy olyan jól tud magának szolgálót választani, mint ő. Ez pedig egyáltalán nincs így, hisz benne, hogy húga a legkiválóbb alakokkal fogja magát körülvenni, akik lesik majd minden sóhaját, ahogy azt egy Sayqueves elvárhatja. Bár való igaz, hogy nehéz remek szolgálókat találni manapság, aminek a hirtelen visszatérő nemességnek lehet köze. *
- Magam is gondolkodom rajta, hogy szolgálókat kellene felfogadnom. A két ház között ingázni nehéz, és félek, hogy ha itt is, és ott is dolgozniuk kell, akkor az a munka minőségének rovására megy. * Sóhajt halkan, majd kedves tekintettel pillant a nőre. *
- Talán ha segítenél benne, akkor együtt letudhatnánk mindkettőnk gondját. Te már biztosan jobban ismered a város adta lehetőségeket, és szívesen venném, ha megosztanád velem a tapasztalataidat. Én rég volt már, hogy szolgálókat kerestem, főleg nagy számosságban. * Gondolkodik hangosan, illetve kér segítséget. Ahogy a szőkeség a tea felé nyúl, csak egy pillanatra látszik a meglepődés a férfi arcán, a szolgálóén viszont még ennyi sem, mert sok évnyi gyakorlás során megtanulta elrejteni érzelmeit. Csupán kérdőn pillant a ház urára, mintha önmagát okolná, hogy valami hibát vétett. Drameiloten egy pillanatig haboz, majd int a nőnek, hogy magára hagyhatja őket. Végül nem hagyja, hogy kiszolgálja, úgy dönt, hogy önt magának a teából, követve unokahúgát. *
- Egészen hihetetlen, tekintve a családi vállalkozás rátok eső részét. * Feleli őszintén, miközben kissé ügyetlen, és reszketeg kézzel ugyan, de egy csepp félreöntése nélkül szolgálja ki magát a meleg itallal. Ő is belekortyol, és el kell ismerje, hogy finom fűveket használtak a készítése során. *
- Remélem nem veszed sértésnek a bort. * Teszi még hozzá, ahogy a csészéjét leteszi a tálcára, és bűnbánó mosollyal figyeli az italt. *
- A harsogó egyik legjobb évjárata, jómagam nagy kedvelője vagyok, de csak ritkán iszom. Jobban szeretem megosztani másokkal, mint fogyasztani.
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-18 17:18:30
Üzenet elküldve: 2025-12-18 17:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Egy udvarias mosollyal hallgatja végig a bátyját és a magyarázatot, hogy miért nem ő az, akiért aggódni kellene. Sokkal jobban örülne egy egyszerű köszönetnek, és annak, ha Drameiloten hagyná, hogy aggódjon érte, hisz Aleniának ez egyáltalán nem teher, sőt, egyfajta boldogsággal tölti el, hogy van kiért aggódnia, mert ez azt jelenti, hogy igenis van még családja.*
- Ne riogass, kérlek! *Vág bele végül a férfi szavaiba, amikor a menekülésről kezd beszélni. Ez a téma szörnyű képeket idéz fel a szőkeség emlékei közül, s ha lehet, nem akar hallani semmiféle menekülésről többé. Arthenior biztonságos, Selyemrév főleg. Ott vannak az aranyvértes katonák is, nem fordulhat elő hasonló, mint a lázadás idején.*
- Nincs semmi baj. *Válaszolja a csomagokat illetően, majd mintegy beleegyezően bólint a szolgáló felé, hogy megengedi a csomagjainak behordását.
Ezt követően végre kellemesebb vizekre eveznek, a színekről beszélgetni már sokkal szerethetőbb téma, mint a lázadás és a menekülés, melyek következtében már-már kezdte úgy érezni, hogy még sincs elég levegő a teremben.*
- A fekete is? *Kérdezi, miközben lepillant a fekete selyemből szőtt nadrágjára, amit persze Drameiloten most nem láthat igazán úgy, hogy közöttük van egy asztal, de már volt lehetősége megfigyelni a lány teljes öltözetét.*
- Azt gondoltam, hogy én nem szerethetem a feketét, mert túlságosan Sa'Terethhez húzna, tudod, mert sötét, komor, de rájöttem, hogy nem így van. A lelkem nem válik egy nadrágtól feketévé, és azt hiszem, hogy jól is áll nekem.
*Ami Amaziánát illeti, mosolyogva bólint Drameiloten minden vele kapcsolatos szavára, kivéve arra, hogy talán őt kéne szolgálnia végérvényesen.*
- Remek volna egy ilyen kötelességtudatos lányt magam mellett tudni, de akkor téged fosztanálak meg az áldozatos munkájától. Nem akarom elvenni őt tőled, majd idővel én is megtaláltam a megfelelő személyzetet. *Válaszolja, majd kíváncsian hallgatja, hogyan is alakult unokatestvére sorsa az utóbbi időben. Mikor a szolgáló belép, végigkíséri tekintetével, ahogy az asztalukhoz lép, majd leteszi a tálcát. Rögtön a teáért nyúl, még csak el sem tűnődik a döntésen. Tölt magának a csészébe, kortyol egyet, majd visszateszi a tálcára.*
- Finom. Tudtad, hogy én eddig életemben csak két alkalommal ittam alkoholos italt? *Mosolyodik el ismét, hisz sejti a választ, különben talán most nem került volna bor is az asztalra.*
//Sayqueves Kúria//
*Egy udvarias mosollyal hallgatja végig a bátyját és a magyarázatot, hogy miért nem ő az, akiért aggódni kellene. Sokkal jobban örülne egy egyszerű köszönetnek, és annak, ha Drameiloten hagyná, hogy aggódjon érte, hisz Aleniának ez egyáltalán nem teher, sőt, egyfajta boldogsággal tölti el, hogy van kiért aggódnia, mert ez azt jelenti, hogy igenis van még családja.*
- Ne riogass, kérlek! *Vág bele végül a férfi szavaiba, amikor a menekülésről kezd beszélni. Ez a téma szörnyű képeket idéz fel a szőkeség emlékei közül, s ha lehet, nem akar hallani semmiféle menekülésről többé. Arthenior biztonságos, Selyemrév főleg. Ott vannak az aranyvértes katonák is, nem fordulhat elő hasonló, mint a lázadás idején.*
- Nincs semmi baj. *Válaszolja a csomagokat illetően, majd mintegy beleegyezően bólint a szolgáló felé, hogy megengedi a csomagjainak behordását.
Ezt követően végre kellemesebb vizekre eveznek, a színekről beszélgetni már sokkal szerethetőbb téma, mint a lázadás és a menekülés, melyek következtében már-már kezdte úgy érezni, hogy még sincs elég levegő a teremben.*
- A fekete is? *Kérdezi, miközben lepillant a fekete selyemből szőtt nadrágjára, amit persze Drameiloten most nem láthat igazán úgy, hogy közöttük van egy asztal, de már volt lehetősége megfigyelni a lány teljes öltözetét.*
- Azt gondoltam, hogy én nem szerethetem a feketét, mert túlságosan Sa'Terethhez húzna, tudod, mert sötét, komor, de rájöttem, hogy nem így van. A lelkem nem válik egy nadrágtól feketévé, és azt hiszem, hogy jól is áll nekem.
*Ami Amaziánát illeti, mosolyogva bólint Drameiloten minden vele kapcsolatos szavára, kivéve arra, hogy talán őt kéne szolgálnia végérvényesen.*
- Remek volna egy ilyen kötelességtudatos lányt magam mellett tudni, de akkor téged fosztanálak meg az áldozatos munkájától. Nem akarom elvenni őt tőled, majd idővel én is megtaláltam a megfelelő személyzetet. *Válaszolja, majd kíváncsian hallgatja, hogyan is alakult unokatestvére sorsa az utóbbi időben. Mikor a szolgáló belép, végigkíséri tekintetével, ahogy az asztalukhoz lép, majd leteszi a tálcát. Rögtön a teáért nyúl, még csak el sem tűnődik a döntésen. Tölt magának a csészébe, kortyol egyet, majd visszateszi a tálcára.*
- Finom. Tudtad, hogy én eddig életemben csak két alkalommal ittam alkoholos italt? *Mosolyodik el ismét, hisz sejti a választ, különben talán most nem került volna bor is az asztalra.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-17 23:33:18
Üzenet elküldve: 2025-12-17 23:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Örömmel veszi a dicséretet, hiszen nem kevés munka volt a lakás berendezése, hogy az megfeleljen az ízlésére igazán kényes elf minden igényének. Még ha nem is ez elsődleges otthona, a világért sem szenvedhetné, hogy olyan lakásban hajtsa álomra a fejét, ami nem méltó a család nevéhez, és rangjához. Az pedig egy külön kérdés, hogy a tanácstól kapott ház berendezése lekötötte őt, hiszen mint mindenki, ő is nagyon szeret pénzt költeni. Főleg, ha másét költheti. *
- Kedves tőled, hogy aggódsz, de nincs rá szükség. * Nyugtatja félmosollyal az arcán unokahúgát, és köszönetét kifejezendő meg is paskolja lágyan a másik kézfejét. *
- A birtok biztonságos, távol minden bajtól, elkerül minket a legtöbb rossz. Ha menekülni kell, Lihanech, Wegtoren, és a Nap karavánpihenő is a lehetőségek között van. Sok szempontból sokkal biztonságosabb, mint a város. * Csóválja a fejét, ahogy belegondol, hogy a sayqueves rezidencia felépítésénél alighanem a kereskedelem, és a megközelíthetőség voltak a fő szempontok, nem pedig az, hogy menekülni lehessen. Hiába, más idők járnak, sokkal veszélyesebb idők, mint egykoron. *
- Még a lázadás is elkerült minket, ahogy azt már meséltem. Szóval lehet, hogy pont nekem kellene aggódnom miattad, drága húgom. Te töltöd veszélyesebb helyen a napjaidat. * Csóválja a fejét, és azon gondolkodik, hogy vajon az lenne a családfőhöz alkalmasabb döntés, ha ő költözne be véglegesen, vagy ha a lányt venné magához a birtokon. Egyelőre ez olyan döntés, amit talán nem tiszte meghozni, úgyhogy meg is tartja magának a gondolatokat. Persze örömmel venné, ha közelebb kerülnének egymáshoz, és több időt tölthetnének el együtt. *
- Kedves tőled. * Válaszolja, hiszen érzékeny elf fülei még a szinte suttogó szavakat is elkapják a lakás csendjében. A válasz viszont meglepi őt, nem tudja, hogy remélhetőleg leendő kedvese milyen csomagokkal érkezett, de nincs is itt a helye annak, hogy ellenkezzen. Egy pillanatra elfordul, és a komornyik felé biccent. *
- Kérlek, hozzátok be Alenia csomagjait. * Mondja, majd ismét a nemes nő felé fordul. *
- A vendégszobába vigyétek őket. * Teszi még hozzá, enyhén kérdő hangsúllyal. Amennyiben helyeslő a válasz, úgy annyiban is hagyja a dolgot, és hagyja, hogy az inasok tegyék a dolgukat, és bármilyen nehéz batyukat és koffereket is hozott magával a fiatalabb Sayqueves, biztos lehet benne, hogy hamarosan a vendégszobában találja őket. *
- Kérlek nézd el nekem, hogy nem küldettem érted. Ha tudom, hogy csomagokkal érkezel, akkor hintót és szolgálókat küldök, hogy segítsenek az utazásban. Tapintatlan voltam, hogy nem gondoskodtam róla. * Kér elnézést, kissé kínosan feszengve, mert nincs hozzászokva, hogy hibát ejt. Főleg nem olyanok előtt, akinek nemrég kérte meg a kezét, és tervezi a közeljövőben újra megtenni. *
- Szeretem a kéket, az ég, és a tenger tisztasága jut eszembe róla. * Vallja be, majd szégyenlős, kissé pironkodó mosollyal tesz még egy megjegyzést. *
- De az arany is és a fehér is gyönyörű színek. * Jegyzi meg, ezzel a másik öltözködésének is bókolva, nem csak a lakására emlékezve vissza. *
- Neked nagyon jól állnak ezek a színek. * Foglal helyet ő is, majd őszinte mosollyal az arcán fogadja az újabb köszönetet. *
- Igazán örömömre szolgál, hogy hasznosak voltak a szolgálatai. Gondolkodtam rajta, hogy ha jól kijöttök egymással, akkor szolgálhatna is téged. * Teszi még hozzá, hiszen Alenia szolgáló hiányban küzd, Amaziana pedig igencsak megorrolt Drameilotenre a legutóbbi kis kérése után. Bármennyire is szeretne elveszi a két nő karjai között, és űz veszélyes játékot azzal, hogy egymás mellett tartja őket, most mégis az előzékenységnek van itt az ideje. *
- Oh, az én sorom ugyan úgy megy, mint mindig. Bár az utóbbi időben elég elfoglalt voltam, hiszen a rendszeres dolgaim mellé bejött még a lakás berendezésének, és megtervezésének a gondja is. Igazán fárasztó volt, de a reakciódat látva azt hiszem, hogy megérte a fáradalmakat. * Nevet halkan, és éppen csak befejezi a mondatot, amikor kinyílik az ajtó. Egy szolgálónő sétál be rajta, léptei hangtalanok, és anélkül, hogy bármit szólna, a kezében hozott kis tálcán lévő bort, és gőzölgő teát a két Sayqueves közötti kis asztalkára teszi. Természetesen mindkét italhoz illő poharak is helyet kaptak az ezüsttálcán, úgyhogy Alenia választhat, hogy melyikből szeretne inni. A szolgáló némán vár, hogy miből tölthet. *
//Sayqueves Kúria//
* Örömmel veszi a dicséretet, hiszen nem kevés munka volt a lakás berendezése, hogy az megfeleljen az ízlésére igazán kényes elf minden igényének. Még ha nem is ez elsődleges otthona, a világért sem szenvedhetné, hogy olyan lakásban hajtsa álomra a fejét, ami nem méltó a család nevéhez, és rangjához. Az pedig egy külön kérdés, hogy a tanácstól kapott ház berendezése lekötötte őt, hiszen mint mindenki, ő is nagyon szeret pénzt költeni. Főleg, ha másét költheti. *
- Kedves tőled, hogy aggódsz, de nincs rá szükség. * Nyugtatja félmosollyal az arcán unokahúgát, és köszönetét kifejezendő meg is paskolja lágyan a másik kézfejét. *
- A birtok biztonságos, távol minden bajtól, elkerül minket a legtöbb rossz. Ha menekülni kell, Lihanech, Wegtoren, és a Nap karavánpihenő is a lehetőségek között van. Sok szempontból sokkal biztonságosabb, mint a város. * Csóválja a fejét, ahogy belegondol, hogy a sayqueves rezidencia felépítésénél alighanem a kereskedelem, és a megközelíthetőség voltak a fő szempontok, nem pedig az, hogy menekülni lehessen. Hiába, más idők járnak, sokkal veszélyesebb idők, mint egykoron. *
- Még a lázadás is elkerült minket, ahogy azt már meséltem. Szóval lehet, hogy pont nekem kellene aggódnom miattad, drága húgom. Te töltöd veszélyesebb helyen a napjaidat. * Csóválja a fejét, és azon gondolkodik, hogy vajon az lenne a családfőhöz alkalmasabb döntés, ha ő költözne be véglegesen, vagy ha a lányt venné magához a birtokon. Egyelőre ez olyan döntés, amit talán nem tiszte meghozni, úgyhogy meg is tartja magának a gondolatokat. Persze örömmel venné, ha közelebb kerülnének egymáshoz, és több időt tölthetnének el együtt. *
- Kedves tőled. * Válaszolja, hiszen érzékeny elf fülei még a szinte suttogó szavakat is elkapják a lakás csendjében. A válasz viszont meglepi őt, nem tudja, hogy remélhetőleg leendő kedvese milyen csomagokkal érkezett, de nincs is itt a helye annak, hogy ellenkezzen. Egy pillanatra elfordul, és a komornyik felé biccent. *
- Kérlek, hozzátok be Alenia csomagjait. * Mondja, majd ismét a nemes nő felé fordul. *
- A vendégszobába vigyétek őket. * Teszi még hozzá, enyhén kérdő hangsúllyal. Amennyiben helyeslő a válasz, úgy annyiban is hagyja a dolgot, és hagyja, hogy az inasok tegyék a dolgukat, és bármilyen nehéz batyukat és koffereket is hozott magával a fiatalabb Sayqueves, biztos lehet benne, hogy hamarosan a vendégszobában találja őket. *
- Kérlek nézd el nekem, hogy nem küldettem érted. Ha tudom, hogy csomagokkal érkezel, akkor hintót és szolgálókat küldök, hogy segítsenek az utazásban. Tapintatlan voltam, hogy nem gondoskodtam róla. * Kér elnézést, kissé kínosan feszengve, mert nincs hozzászokva, hogy hibát ejt. Főleg nem olyanok előtt, akinek nemrég kérte meg a kezét, és tervezi a közeljövőben újra megtenni. *
- Szeretem a kéket, az ég, és a tenger tisztasága jut eszembe róla. * Vallja be, majd szégyenlős, kissé pironkodó mosollyal tesz még egy megjegyzést. *
- De az arany is és a fehér is gyönyörű színek. * Jegyzi meg, ezzel a másik öltözködésének is bókolva, nem csak a lakására emlékezve vissza. *
- Neked nagyon jól állnak ezek a színek. * Foglal helyet ő is, majd őszinte mosollyal az arcán fogadja az újabb köszönetet. *
- Igazán örömömre szolgál, hogy hasznosak voltak a szolgálatai. Gondolkodtam rajta, hogy ha jól kijöttök egymással, akkor szolgálhatna is téged. * Teszi még hozzá, hiszen Alenia szolgáló hiányban küzd, Amaziana pedig igencsak megorrolt Drameilotenre a legutóbbi kis kérése után. Bármennyire is szeretne elveszi a két nő karjai között, és űz veszélyes játékot azzal, hogy egymás mellett tartja őket, most mégis az előzékenységnek van itt az ideje. *
- Oh, az én sorom ugyan úgy megy, mint mindig. Bár az utóbbi időben elég elfoglalt voltam, hiszen a rendszeres dolgaim mellé bejött még a lakás berendezésének, és megtervezésének a gondja is. Igazán fárasztó volt, de a reakciódat látva azt hiszem, hogy megérte a fáradalmakat. * Nevet halkan, és éppen csak befejezi a mondatot, amikor kinyílik az ajtó. Egy szolgálónő sétál be rajta, léptei hangtalanok, és anélkül, hogy bármit szólna, a kezében hozott kis tálcán lévő bort, és gőzölgő teát a két Sayqueves közötti kis asztalkára teszi. Természetesen mindkét italhoz illő poharak is helyet kaptak az ezüsttálcán, úgyhogy Alenia választhat, hogy melyikből szeretne inni. A szolgáló némán vár, hogy miből tölthet. *
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:56:12
Üzenet elküldve: 2025-12-17 17:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Hogy erősebb volna-e, mint nagybátyja, az akkora lehetetlenségnek tűnik, hogy még álmában sem jutott eszébe soha ezen tűnődni. Ő maga még most is annak örül a legjobban, hogy egyáltalán van két karja, melyekkel szeretetteljesen megölelheti rokonát. Hogy mit pletykálnak róluk mások, az pedig egyszerűen csak nem számít.*
- Alig várom. Már itt is meseszép minden. *Mosolyog lágyan, miközben boldogan karol bele a férfi karjába, és ha elindulnak, hagyja, hogy vezesse őt, miközben halk, kopogó léptekkel lépdel mellette.*
- Tudod, jobban is örülök neki, ha itt vagy. Kevésbé aggódom érted. Odakint, a városon kívül sohasem volt biztonságos. Vagy csak én vagyok szerencsétlen. *Kuncogja kissé elpirulva, még legyint is egyet hozzá. Az tény, hogy akárhányszor elhagyta Artheniort, mindig bajba került, legyen csak szó az Amon Ruadhra utazásának alkalmáról és a bandita elfről vagy az elrablásának napjáról. Sőt, az utóbbi esetben még csak nem is hagyta el igazán a város határait, mégis pórul járt. Mindenesetre szavaiból egyértelmű lehet, hogy mennyire félti egyetlen megmaradt rokonának épségét.*
- Csodálatos. *Suttogja szinte, míg séta közben nézelődik. A saját, fehér és arany színben domináns, főleg márványból épült otthonát is szereti, de be kell vallania, hogy ez azért sokkal, de sokkal impozánsabb. Mondjuk számára szempont volt az egyszerűség és a letisztult szépség az otthona megtervezésénél.
A kapott kérdésre aztán visszanéz Drameilotenre.*
- Csak nem vagyok gyakorlott abban, hogy a csomagjaimat a lovamra erősítsem. Még szerencse, hogy neked már vannak szolgálóid, akik levenni segítenek őket. *Nem kérés ez, hanem elvárás. Elindulnak közben felfele a lépcsőkön, s közben igencsak meglepődik -már nem először- azon, hogy mennyivel kényelmesebb úgy lépcsőzni, hogy nadrágban van, és nem kell megemelni közben a hosszú szoknyát, nehogy véletlen arra lépjen rá.*
- Azt hiszem, hogy a kedvenc színed már kitaláltam. *Mondja a társalkodóba érve, miközben játékosan kuncog, majd mikor hellyel kínálják, le is ül a kandallóhoz közelebbi fotelok egyikébe. Ugyan nem ez a legfőbb szempont, mert itt jó meleg van, és levegő is akad bőven, egyáltalán nem érzi magát most bezárva, csupán ez a hely tetszett meg neki hirtelen.*
- Mesélj kérlek, drága bátyám! Veled minden rendben? Mi történt veled mostanában? Ó, és… hadd köszönjem meg személyesen is Amaziana szolgálatait. Az a lány maga egy kis csoda. Kiváló munkát végzett. *Teszi még hozzá, majd elhallgat. Míg a válaszokat várja, tovább nézelődik. Annyi az inger, hogy képtelen egy helyre fókuszálni.*
//Sayqueves Kúria//
*Hogy erősebb volna-e, mint nagybátyja, az akkora lehetetlenségnek tűnik, hogy még álmában sem jutott eszébe soha ezen tűnődni. Ő maga még most is annak örül a legjobban, hogy egyáltalán van két karja, melyekkel szeretetteljesen megölelheti rokonát. Hogy mit pletykálnak róluk mások, az pedig egyszerűen csak nem számít.*
- Alig várom. Már itt is meseszép minden. *Mosolyog lágyan, miközben boldogan karol bele a férfi karjába, és ha elindulnak, hagyja, hogy vezesse őt, miközben halk, kopogó léptekkel lépdel mellette.*
- Tudod, jobban is örülök neki, ha itt vagy. Kevésbé aggódom érted. Odakint, a városon kívül sohasem volt biztonságos. Vagy csak én vagyok szerencsétlen. *Kuncogja kissé elpirulva, még legyint is egyet hozzá. Az tény, hogy akárhányszor elhagyta Artheniort, mindig bajba került, legyen csak szó az Amon Ruadhra utazásának alkalmáról és a bandita elfről vagy az elrablásának napjáról. Sőt, az utóbbi esetben még csak nem is hagyta el igazán a város határait, mégis pórul járt. Mindenesetre szavaiból egyértelmű lehet, hogy mennyire félti egyetlen megmaradt rokonának épségét.*
- Csodálatos. *Suttogja szinte, míg séta közben nézelődik. A saját, fehér és arany színben domináns, főleg márványból épült otthonát is szereti, de be kell vallania, hogy ez azért sokkal, de sokkal impozánsabb. Mondjuk számára szempont volt az egyszerűség és a letisztult szépség az otthona megtervezésénél.
A kapott kérdésre aztán visszanéz Drameilotenre.*
- Csak nem vagyok gyakorlott abban, hogy a csomagjaimat a lovamra erősítsem. Még szerencse, hogy neked már vannak szolgálóid, akik levenni segítenek őket. *Nem kérés ez, hanem elvárás. Elindulnak közben felfele a lépcsőkön, s közben igencsak meglepődik -már nem először- azon, hogy mennyivel kényelmesebb úgy lépcsőzni, hogy nadrágban van, és nem kell megemelni közben a hosszú szoknyát, nehogy véletlen arra lépjen rá.*
- Azt hiszem, hogy a kedvenc színed már kitaláltam. *Mondja a társalkodóba érve, miközben játékosan kuncog, majd mikor hellyel kínálják, le is ül a kandallóhoz közelebbi fotelok egyikébe. Ugyan nem ez a legfőbb szempont, mert itt jó meleg van, és levegő is akad bőven, egyáltalán nem érzi magát most bezárva, csupán ez a hely tetszett meg neki hirtelen.*
- Mesélj kérlek, drága bátyám! Veled minden rendben? Mi történt veled mostanában? Ó, és… hadd köszönjem meg személyesen is Amaziana szolgálatait. Az a lány maga egy kis csoda. Kiváló munkát végzett. *Teszi még hozzá, majd elhallgat. Míg a válaszokat várja, tovább nézelődik. Annyi az inger, hogy képtelen egy helyre fókuszálni.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-17 15:31:40
Üzenet elküldve: 2025-12-17 15:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
- Muszáj az legyen. Nem szenvedhetem a koszt, és a rendetlenséget. * Mosolyog Samonyr a megjegyzést hallva, majd a megtöltött pipát félreteszi a kis asztalkára, ügyelve rá, hogy a szája ne érjen az asztal lapjához. Ezek után elővesz egy vékony, szinte átlátszó papírost, és abba is tesz két csippentés dohányt, szépen eldolgozva. Rutinos mozdulatokkal kezdi sodorni, és alig néhány szempillantás telik el, máris gyönyörű hengerkét fog a kezébe, a kilógó papírt megnyálazva pedig összezárja a kész cigarettát. A lehető legártatlanabb pillantással nyújtja vendége felé. *
- A legkiválóbb dohány, amit csak szerezni tudok. Van benne egy leheletnyi ördögvigyor, hogy megbolondítsa, de ne legyen túl erős a hatás. Ha megkínálhatom. * Nyújtja a tolvaj felé, és ha amaz elveszi, akkor átadja neki, ha nem, akkor viszont nem erőlteti a dolgot. Bárhogy is történik, a kandallóhoz sétál, és ott egy kis pálcát nyújt bele a tűzbe, ami, ha lángra kap, akkor meggyújtja vele a cigarettát, amennyiben elfogadta a nő, ha nem, akkor viszont csak saját pipáját. Jóleső érzéssel kezd pöfékelni. *
- A feladat nem egyszerű, viszont cserébe elég drágán megfizetem a szolgáltatásait. * Kezd bele a mondandójába a kandalló mellett álldogálva, a kéményt támasztva könyökével. A tűz halkan pattog mellette, viszont beszéd közben a férfi meg-megáll egyet-egyet szívni a pipából. *
- Egy kedves ismerősöm elhagyta a személyazonosító okiratait, és a tanács nem hajlandó számára kiállítani egykori nemesi oklevelét. * Kezd bele a nyakatekert hazugságba, amit kiókumlált az elmúlt hatokban. *
- Úgyhogy sajnos kénytelen leszek számára segítséget nyújtani. Az a tervem, hogy ez az elhagyott nemesi papír egyszer csak előkerül, hiszen tudja hogy van ez, sok mindent épp akkor találunk meg, amikor már nem keresünk. Viszont az jutott eszembe, hogy ha csak így egyszerűen előkerülhet egy nemesi papír, akkor ott, ahol egy volt, akár több is lehet. Eddig tud követni? * Teszi fel a kérdést, ami nem az őszinte érdeklődést, hanem a pillanatnyi szünetet szolgálja, ahol megint szippanthat néhányat a füstből. Láthatóan kezdi tőle jobban érezni magát. *
- Ahhoz viszont, hogy ilyen papírokat tudjak megtalálni, szükségem van némi segítségre. A Tanácsházán van egy könyv, ahol nyilvántartják a nemeseket. Leírás róluk, legutolsó ismert állapot, hasonlók. Nagyon pontos feljegyzések ezek, és mindig összevetik azt, ami náluk van azzal, amit egy, a lázadásban eltűnt nemes megkerül. Szeretnék ebből a könyvből néhány oldalt. Olyan férfiak és nők leírását keresem, akik lehetőleg nem hagytak maguk után élő leszármazottat, és a lázadásban feltételezhetően elhunytak. Hiszen ők biztos elhagyták a nemesi oklevelüket, amit kár lenne nem megtalálni.
//Samonyr Rezidencia//
- Muszáj az legyen. Nem szenvedhetem a koszt, és a rendetlenséget. * Mosolyog Samonyr a megjegyzést hallva, majd a megtöltött pipát félreteszi a kis asztalkára, ügyelve rá, hogy a szája ne érjen az asztal lapjához. Ezek után elővesz egy vékony, szinte átlátszó papírost, és abba is tesz két csippentés dohányt, szépen eldolgozva. Rutinos mozdulatokkal kezdi sodorni, és alig néhány szempillantás telik el, máris gyönyörű hengerkét fog a kezébe, a kilógó papírt megnyálazva pedig összezárja a kész cigarettát. A lehető legártatlanabb pillantással nyújtja vendége felé. *
- A legkiválóbb dohány, amit csak szerezni tudok. Van benne egy leheletnyi ördögvigyor, hogy megbolondítsa, de ne legyen túl erős a hatás. Ha megkínálhatom. * Nyújtja a tolvaj felé, és ha amaz elveszi, akkor átadja neki, ha nem, akkor viszont nem erőlteti a dolgot. Bárhogy is történik, a kandallóhoz sétál, és ott egy kis pálcát nyújt bele a tűzbe, ami, ha lángra kap, akkor meggyújtja vele a cigarettát, amennyiben elfogadta a nő, ha nem, akkor viszont csak saját pipáját. Jóleső érzéssel kezd pöfékelni. *
- A feladat nem egyszerű, viszont cserébe elég drágán megfizetem a szolgáltatásait. * Kezd bele a mondandójába a kandalló mellett álldogálva, a kéményt támasztva könyökével. A tűz halkan pattog mellette, viszont beszéd közben a férfi meg-megáll egyet-egyet szívni a pipából. *
- Egy kedves ismerősöm elhagyta a személyazonosító okiratait, és a tanács nem hajlandó számára kiállítani egykori nemesi oklevelét. * Kezd bele a nyakatekert hazugságba, amit kiókumlált az elmúlt hatokban. *
- Úgyhogy sajnos kénytelen leszek számára segítséget nyújtani. Az a tervem, hogy ez az elhagyott nemesi papír egyszer csak előkerül, hiszen tudja hogy van ez, sok mindent épp akkor találunk meg, amikor már nem keresünk. Viszont az jutott eszembe, hogy ha csak így egyszerűen előkerülhet egy nemesi papír, akkor ott, ahol egy volt, akár több is lehet. Eddig tud követni? * Teszi fel a kérdést, ami nem az őszinte érdeklődést, hanem a pillanatnyi szünetet szolgálja, ahol megint szippanthat néhányat a füstből. Láthatóan kezdi tőle jobban érezni magát. *
- Ahhoz viszont, hogy ilyen papírokat tudjak megtalálni, szükségem van némi segítségre. A Tanácsházán van egy könyv, ahol nyilvántartják a nemeseket. Leírás róluk, legutolsó ismert állapot, hasonlók. Nagyon pontos feljegyzések ezek, és mindig összevetik azt, ami náluk van azzal, amit egy, a lázadásban eltűnt nemes megkerül. Szeretnék ebből a könyvből néhány oldalt. Olyan férfiak és nők leírását keresem, akik lehetőleg nem hagytak maguk után élő leszármazottat, és a lázadásban feltételezhetően elhunytak. Hiszen ők biztos elhagyták a nemesi oklevelüket, amit kár lenne nem megtalálni.
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-17 13:50:21
Üzenet elküldve: 2025-12-17 13:50:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* A megérkező kedves rokon a ház urának a szívét is melengeti, aki olyan önfeledten örül a megérkező nőnek, hogy még az ölelést is megengedi a szolgálók előtt, akik természetesen ahelyett, hogy bámulnának, elfordítják a fejüket. Sok minden közös bennük, nem csak az istenekbe vetett hitük, de karjuk ereje is, mert Drameiloten sem épp izmos karokba zárja a szőke szépséget. Sőt, egyesek vitatnák, hogy kettejük közül pont a nő az, aki erősebb, de persze ez nem ennyire egyértelmű a találkozásukból. Az viszont vitathatatlan, hogy a férfi inkább a könyvek emeléséhez szokott, mint fegyverekéhez. *
- Mindenképpen körbevezetlek. * Biztosítja mosolyogva az érkezőt, és mivel Alenia elfogadta a társalkodóra vonatkozó ajánlatát, nem ajánlja fel, hogy a szalonban pihenjenek le. Tekintetével int az egyik szolgálónak, aki már siet is, hogy bort hozzon a pincéből, Drameiloten pedig a karját nyújtja rokonának, hogy úgy sétáljanak, ha a lány él a lehetőséggel. Természetesen egy esetleges elutasítás sem szegi kedvét, ez esetben előre lép, hogy úgy mutassa az utat. *
- El kell ismerjem, hogy kezdem megszokni, és megszeretni ezt a házat. * Vallja be sétálás közben, ahogy a lépcsőhöz lépdel, olyan tempót diktálva, hogy a Sayqueves kisasszony kellően kinézelődhesse magát, még ha a körbevezetést későbbre is halasztották. Illik lehetőséget adni a vendégeknek, hogy megcsodáljanak mindent, amire drága pénzeket költött az építész, és a lakberendezésért felelős szolgáló. *
- Ha nem vagyok túl tolakodó, megkérdezhetem, hogy mi volt a kellemetlen utazás kiváltója? * Érdeklődik tapintatosan, és az emeletre érve rutinos léptekkel vezeti a másikat a társalkodó felé. Amennyiben a lány követi őt, úgy hamarosan a kényelmes szobában találják magukat, ahol a szalonhoz hasonlóan tökéletes ülőalkalmatosságok szolgálnak lehetőséggel arra, hogy kifújja magát az elf. *
- Foglalj helyet kérlek. * Nyújtja a karját előzékenyen, és hagyja, hogy a vendég válassza meg, hogy hova ülnek le. Az ablakhoz, vagy a meleg kandallóhoz szeretne közelebb lenni, az csak rajta múlik. Mindkettőre van lehetőségük, egy kis asztalka és kettő-kettő fotel van igényesen elrendezve ezek mellett. A szobában található még hnefatafl és csaturanga tábla is, hogyha ezekhez lenne kedve valakinek, és két kisebb komódnyi könyvespolc, amin egyszerű olvasmányok találhatóak. A lábuk alatt, a parkettát finom szövésű szőnyeg takarja, egyedül a kandallónál nem, tűzbiztonsági okok miatt. *
//Sayqueves Kúria//
* A megérkező kedves rokon a ház urának a szívét is melengeti, aki olyan önfeledten örül a megérkező nőnek, hogy még az ölelést is megengedi a szolgálók előtt, akik természetesen ahelyett, hogy bámulnának, elfordítják a fejüket. Sok minden közös bennük, nem csak az istenekbe vetett hitük, de karjuk ereje is, mert Drameiloten sem épp izmos karokba zárja a szőke szépséget. Sőt, egyesek vitatnák, hogy kettejük közül pont a nő az, aki erősebb, de persze ez nem ennyire egyértelmű a találkozásukból. Az viszont vitathatatlan, hogy a férfi inkább a könyvek emeléséhez szokott, mint fegyverekéhez. *
- Mindenképpen körbevezetlek. * Biztosítja mosolyogva az érkezőt, és mivel Alenia elfogadta a társalkodóra vonatkozó ajánlatát, nem ajánlja fel, hogy a szalonban pihenjenek le. Tekintetével int az egyik szolgálónak, aki már siet is, hogy bort hozzon a pincéből, Drameiloten pedig a karját nyújtja rokonának, hogy úgy sétáljanak, ha a lány él a lehetőséggel. Természetesen egy esetleges elutasítás sem szegi kedvét, ez esetben előre lép, hogy úgy mutassa az utat. *
- El kell ismerjem, hogy kezdem megszokni, és megszeretni ezt a házat. * Vallja be sétálás közben, ahogy a lépcsőhöz lépdel, olyan tempót diktálva, hogy a Sayqueves kisasszony kellően kinézelődhesse magát, még ha a körbevezetést későbbre is halasztották. Illik lehetőséget adni a vendégeknek, hogy megcsodáljanak mindent, amire drága pénzeket költött az építész, és a lakberendezésért felelős szolgáló. *
- Ha nem vagyok túl tolakodó, megkérdezhetem, hogy mi volt a kellemetlen utazás kiváltója? * Érdeklődik tapintatosan, és az emeletre érve rutinos léptekkel vezeti a másikat a társalkodó felé. Amennyiben a lány követi őt, úgy hamarosan a kényelmes szobában találják magukat, ahol a szalonhoz hasonlóan tökéletes ülőalkalmatosságok szolgálnak lehetőséggel arra, hogy kifújja magát az elf. *
- Foglalj helyet kérlek. * Nyújtja a karját előzékenyen, és hagyja, hogy a vendég válassza meg, hogy hova ülnek le. Az ablakhoz, vagy a meleg kandallóhoz szeretne közelebb lenni, az csak rajta múlik. Mindkettőre van lehetőségük, egy kis asztalka és kettő-kettő fotel van igényesen elrendezve ezek mellett. A szobában található még hnefatafl és csaturanga tábla is, hogyha ezekhez lenne kedve valakinek, és két kisebb komódnyi könyvespolc, amin egyszerű olvasmányok találhatóak. A lábuk alatt, a parkettát finom szövésű szőnyeg takarja, egyedül a kandallónál nem, tűzbiztonsági okok miatt. *
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-15 22:34:32
Üzenet elküldve: 2025-12-15 22:34:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Alenia szívébe már akkor egyfajta boldogság költözik, mikor megérkezik unokabátyja otthona elé. A ruházata valóban egyszerűbb a szokásosnál, de attól még a fűző ugyanolyan szoros, az anyagok pedig ugyanolyan selymesek és kellemesek, mintha egy teljes nemesi öltözetet viselne.
Az épület előtt fogadják őt a szolgálók, akiket kedvesen üdvözöl, majd követ is az előtérbe. A kabátját örömmel adja át, s miután lekerült róla, kissé eligazgatja a karjain hófehér blúza ujjait. Ekkor még úgy tűnik, várnia kell egy keveset rokonára, így nem is rest körülnézni és megcsodálni az impozáns berendezést. Mi tagadás, igazán jó ízlése van Drameilotennek, pont úgy, ahogy ez az összes Sayquevesre jellemző.
Mikor a lépcső tetején megpillantja a férfit, arcára azonnal kiül a végtelen öröme, és nem csupán azért, mert Drameiloten nem szoknyát visel, hanem a viszontlátás boldogsága uralkodik el rajta megzabolázhatatlanul.*
- Bátyám! *Emeli rá tekintetét csillogó szemekkel, majd egy helyben toporog izgatottan, de csak azért, mert nem tartaná nemeshez méltónak felrohanni hozzá a lépcsőkön. Megvárja, amíg rokona kimérten lesétál, és akkor bújik bele az ölelésébe, miközben gyenge kis karjai közé zárja őt.*
- Azt nem mondanám, de itt vagyok. *Nevetgél, mert hirtelen az a kép ugrik be neki az „utazásról”, amikor felküzdötte a csomagjait Harmat hátára.*
- Igen, köszönöm! Sőt, annak örülnék a legjobban, ha körbevezetnél a házban, de előtte szusszannék egy kicsit, úgyhogy a társalgó tökéletes lesz. *Azzal kibújik az ölelésből, és ha Drameiloten elindul, akkor kopogó léptekkel követi őt a drágának tűnő padlóval burkolt folyosókon.
Azt nem kérdezi meg, hogy a csomagjaival mi lesz. Bár, neki most nincsenek szolgálói, még nem felejtette el teljesen, hogy milyen az, amikor úgy gondoskodnak róla, hogy neki még csak gondolnia sem kell igazán semmire, tudják helyette is, hogy mik a fontos teendők.*
//Sayqueves Kúria//
*Alenia szívébe már akkor egyfajta boldogság költözik, mikor megérkezik unokabátyja otthona elé. A ruházata valóban egyszerűbb a szokásosnál, de attól még a fűző ugyanolyan szoros, az anyagok pedig ugyanolyan selymesek és kellemesek, mintha egy teljes nemesi öltözetet viselne.
Az épület előtt fogadják őt a szolgálók, akiket kedvesen üdvözöl, majd követ is az előtérbe. A kabátját örömmel adja át, s miután lekerült róla, kissé eligazgatja a karjain hófehér blúza ujjait. Ekkor még úgy tűnik, várnia kell egy keveset rokonára, így nem is rest körülnézni és megcsodálni az impozáns berendezést. Mi tagadás, igazán jó ízlése van Drameilotennek, pont úgy, ahogy ez az összes Sayquevesre jellemző.
Mikor a lépcső tetején megpillantja a férfit, arcára azonnal kiül a végtelen öröme, és nem csupán azért, mert Drameiloten nem szoknyát visel, hanem a viszontlátás boldogsága uralkodik el rajta megzabolázhatatlanul.*
- Bátyám! *Emeli rá tekintetét csillogó szemekkel, majd egy helyben toporog izgatottan, de csak azért, mert nem tartaná nemeshez méltónak felrohanni hozzá a lépcsőkön. Megvárja, amíg rokona kimérten lesétál, és akkor bújik bele az ölelésébe, miközben gyenge kis karjai közé zárja őt.*
- Azt nem mondanám, de itt vagyok. *Nevetgél, mert hirtelen az a kép ugrik be neki az „utazásról”, amikor felküzdötte a csomagjait Harmat hátára.*
- Igen, köszönöm! Sőt, annak örülnék a legjobban, ha körbevezetnél a házban, de előtte szusszannék egy kicsit, úgyhogy a társalgó tökéletes lesz. *Azzal kibújik az ölelésből, és ha Drameiloten elindul, akkor kopogó léptekkel követi őt a drágának tűnő padlóval burkolt folyosókon.
Azt nem kérdezi meg, hogy a csomagjaival mi lesz. Bár, neki most nincsenek szolgálói, még nem felejtette el teljesen, hogy milyen az, amikor úgy gondoskodnak róla, hogy neki még csak gondolnia sem kell igazán semmire, tudják helyette is, hogy mik a fontos teendők.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-14 21:39:38
Üzenet elküldve: 2025-12-14 21:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten, ahogy mindig, most is a hajnal első sugaraival ébred, és reggeli rutinja részeként először is a már elkészült, és lassan gőzölgő fekete teát fogyasztja el. Ezután öltözködni kezd, és bár Alenia ruházatát inkább az egyszerűség jellemzi, ez közel sem mondható el a házigazdára. Bár nem a legfényűzőbb darabjait veszi magára, azért látszik rajta, hogy gondos válogatás állította össze a koncepciót. Az viszont közös bennük, hogy ő sem hosszú szoknyás darabot választ. Helyette az aláöltözetre finom, mélykék selyemnadrágot húz, puha bőrcipővel. A szintén mélykék felsőruházatot néhány helyen ezüst díszítés töri meg, hogy ne legyen túl egyhangú, és az általában viselt aranyékszereit is ezüstre cserélte, hogy ne rontsa el az összhatást. Talán ő az egyetlen a családjából, aki ezüst pecsétgyűrűt készíttetett, rajta a Sayqueves család címerével. A ruha szabása engedi, hogy néha kivillanjon az ezüst karlánc, amit hord, haja pedig szépen kifésülve hullik a hátára. Amikor bejelentik neki az érkezőt, akkor bólint, és megkéri, hogy engedjék őt be. Alenia odabent, ha engedi, akkor az ajtónál álló szolgáló lesegíti róla a kabátot, és van alkalma körbenézni a lakás belső bútorzatán, mielőtt a ház ura megjelenne a lépcső tetején. *
- Drága húgom! * Köszönti őt, épp annyira felemelt hangon, hogy a nő hallhassa, de ne tűnjön túl harsánynak. Egyenes tartással, és a nemesekre jellemző eleganciával sétál le a lépcsőn, és karját a nő felé tartja, hogy illendően üdvözölhesse. *
- Remélem, hogy kellemesen telt az utazás. * Köszönti aztán, amikor mellé ér, bár tudja, hogy nem tett meg hosszú sétát a lány, azért így is illendő megbizonyosodjon róla, hogy minden rendben telt. *
- Felkísérhetlek a társalkodóba? * Teszi fel a kérdést, ezzel is jelezve, hogy általában ott szokta fogadni a vendégeket, és nem ő szokott lejönni eléjük. Mégis, unokahúga megérdemli, hogy az ajtónál találkozzanak. *
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten, ahogy mindig, most is a hajnal első sugaraival ébred, és reggeli rutinja részeként először is a már elkészült, és lassan gőzölgő fekete teát fogyasztja el. Ezután öltözködni kezd, és bár Alenia ruházatát inkább az egyszerűség jellemzi, ez közel sem mondható el a házigazdára. Bár nem a legfényűzőbb darabjait veszi magára, azért látszik rajta, hogy gondos válogatás állította össze a koncepciót. Az viszont közös bennük, hogy ő sem hosszú szoknyás darabot választ. Helyette az aláöltözetre finom, mélykék selyemnadrágot húz, puha bőrcipővel. A szintén mélykék felsőruházatot néhány helyen ezüst díszítés töri meg, hogy ne legyen túl egyhangú, és az általában viselt aranyékszereit is ezüstre cserélte, hogy ne rontsa el az összhatást. Talán ő az egyetlen a családjából, aki ezüst pecsétgyűrűt készíttetett, rajta a Sayqueves család címerével. A ruha szabása engedi, hogy néha kivillanjon az ezüst karlánc, amit hord, haja pedig szépen kifésülve hullik a hátára. Amikor bejelentik neki az érkezőt, akkor bólint, és megkéri, hogy engedjék őt be. Alenia odabent, ha engedi, akkor az ajtónál álló szolgáló lesegíti róla a kabátot, és van alkalma körbenézni a lakás belső bútorzatán, mielőtt a ház ura megjelenne a lépcső tetején. *
- Drága húgom! * Köszönti őt, épp annyira felemelt hangon, hogy a nő hallhassa, de ne tűnjön túl harsánynak. Egyenes tartással, és a nemesekre jellemző eleganciával sétál le a lépcsőn, és karját a nő felé tartja, hogy illendően üdvözölhesse. *
- Remélem, hogy kellemesen telt az utazás. * Köszönti aztán, amikor mellé ér, bár tudja, hogy nem tett meg hosszú sétát a lány, azért így is illendő megbizonyosodjon róla, hogy minden rendben telt. *
- Felkísérhetlek a társalkodóba? * Teszi fel a kérdést, ezzel is jelezve, hogy általában ott szokta fogadni a vendégeket, és nem ő szokott lejönni eléjük. Mégis, unokahúga megérdemli, hogy az ajtónál találkozzanak. *
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:06:46
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Az ital kapcsán kezdi magát ostobának érezni. Minduntalan környékezi a gyanakvás, melyet bizony a nemes szavai - akármennyire is hangozzék elfogadható magyarázatnak - nem tudnak eloszlatni maradéktalanul. Sőt, visszatértekor kósza pillantást vetve a rejtélyesen kiüresedett pohárra csak jobban felpiszkálja a környékező érzés, s arra jut, még ha puszta paranoiáról is legyen szó, több italt nem fogad el a férfitól. Hirtelenjében persze el se tudja képzelni, mit hogyan is profitálnak abból, ha megmérgezné, de az előkelő népeknél sohasem lehet tudni. Olyan dolgokra képesek néha, melyek egy mezei átlagember fejében meg sem fordulnának.
A kósza kis érintés közben nem kerüli el a figyelmét a gyűrű árulkodó hiánya, még ha csak lopva egy pillantást is vet a kézre. Nem tudja, hogy érkezésekor esetleg magán viselte-e, nem volt alkalma akkor megszemlélni, de nem hibáztatja, ha a távolléte alatt szabadult meg tőle. Mindenki így tenne vélhetőleg, ha egy magát tolvajként előadó valakivel lenne egy szobában.
Miután a dohányos szelence a gazdájához kerül, Ysanee ismét a kanapén foglal helyet, hogy visszaügyeskedhesse magára a korábban levetett csizmáját. Térdig érő, finomszövésű zoknijára sandít, és elismerően biccentve veszi tudomásul, hogy alig koszolódott össze a kis műveletei közben.*
- A takarítója valóban rendkívül alapos *szól miközben ráérősen fűzi be az utolsó zsinórt a lábbelin és egy óvatos mozdulattal maga alá simítja szoknyáját. Vet egy gyors pillantást saját poharára, de nem veszi magához, pimasz kékjeit a férfira veti. Bár ő adta a nemes szájába a szavakat, tagadhatatlanul élvezi azt a pillanatnyi fölényt, mellyel a kérdést hallva felvérteződik. Egyik lábát átvetve a másikon helyezkedik kényelembe.*
- Nos, kezdetnek megteszi az is, hogy elárulja, mi lenne a feladat *húzza mosolyra a száját, melyből sejthető, hogy nem áll meg majd ennyinél. Előbb azonban szüksége volna azokra a bizonyos információkra.*
//Samonyr Rezidencia//
*Az ital kapcsán kezdi magát ostobának érezni. Minduntalan környékezi a gyanakvás, melyet bizony a nemes szavai - akármennyire is hangozzék elfogadható magyarázatnak - nem tudnak eloszlatni maradéktalanul. Sőt, visszatértekor kósza pillantást vetve a rejtélyesen kiüresedett pohárra csak jobban felpiszkálja a környékező érzés, s arra jut, még ha puszta paranoiáról is legyen szó, több italt nem fogad el a férfitól. Hirtelenjében persze el se tudja képzelni, mit hogyan is profitálnak abból, ha megmérgezné, de az előkelő népeknél sohasem lehet tudni. Olyan dolgokra képesek néha, melyek egy mezei átlagember fejében meg sem fordulnának.
A kósza kis érintés közben nem kerüli el a figyelmét a gyűrű árulkodó hiánya, még ha csak lopva egy pillantást is vet a kézre. Nem tudja, hogy érkezésekor esetleg magán viselte-e, nem volt alkalma akkor megszemlélni, de nem hibáztatja, ha a távolléte alatt szabadult meg tőle. Mindenki így tenne vélhetőleg, ha egy magát tolvajként előadó valakivel lenne egy szobában.
Miután a dohányos szelence a gazdájához kerül, Ysanee ismét a kanapén foglal helyet, hogy visszaügyeskedhesse magára a korábban levetett csizmáját. Térdig érő, finomszövésű zoknijára sandít, és elismerően biccentve veszi tudomásul, hogy alig koszolódott össze a kis műveletei közben.*
- A takarítója valóban rendkívül alapos *szól miközben ráérősen fűzi be az utolsó zsinórt a lábbelin és egy óvatos mozdulattal maga alá simítja szoknyáját. Vet egy gyors pillantást saját poharára, de nem veszi magához, pimasz kékjeit a férfira veti. Bár ő adta a nemes szájába a szavakat, tagadhatatlanul élvezi azt a pillanatnyi fölényt, mellyel a kérdést hallva felvérteződik. Egyik lábát átvetve a másikon helyezkedik kényelembe.*
- Nos, kezdetnek megteszi az is, hogy elárulja, mi lenne a feladat *húzza mosolyra a száját, melyből sejthető, hogy nem áll meg majd ennyinél. Előbb azonban szüksége volna azokra a bizonyos információkra.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:34:49
Üzenet elküldve: 2025-12-14 16:34:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Végre elérkezett hát Kelat napja, a folyók havának tizenharmadika. Alenia korán kel, és tüstént készülődni kezd. Drameiloten kúriája alig pár utcányira található innen, ő mégis úgy öltözik fel, mintha hosszú útra készülne. Nem a legszebb, hosszú szoknyás ruhái közül veszi fel az egyiket, hanem azt a selyemből készült, fekete nadrágot és fehér blúzt, amit pont azért vásároltak Luninarival a piacon, hogy legyen valami kényelmesebb ruhája arra az esetre, ha elutazik. Lábaira utazó csizmáit húzza, az öltözékét pedig egy hófehér, arany díszítéses fűzővel egészíti ki, hogy azért mégiscsak megadja a módját. Hogy ne fázzon odakint, minderre felveszi még a bátyjától kapott, puha prémköpenyt is, amiért még mindig nagyon hálás.
Egy kínlódás az egész, amíg sikerül egyedül felnyergelnie Harmatot, a hófehér paripáját és ráaggatni az összes csomagját, amit el szeretne vinni Drameilotenhez (ezek legfőképp ruhákkal vannak tele), de végül valahogy csak megoldja. Még ha nem is illik mindez egy nemeskisasszonyhoz, sajnos kénytelen egyedül csinálni, hisz továbbra sincs vele senki más a házban. Atkira Glopye nem tért „haza”.
A házat gondosan bezárja, majd felül a ló hátára, és meg sem áll kedvenc rokona otthonáig.*
- Milyen gyönyörű! *Mondja, mikor az állat hátáról leszállva, a kapuban állva felpillant Selyemrév második Sayqueves kúriájára. Még a szemeit is lehunyja néhány másodperc erejéig, elmormol pár varázsszót, és ha sikerrel jár, akkor a magasból csodálhatja meg a meseszép épületet és annak kertjét.
Mire újra kinyitja szemeit, talán valaki már észre is vehette, hogy a kapuban áll. Ha így van, akkor természetesen bemutatkozik, és elmondja, hogy miért jött.*
- Szép jó reggelt! Alenia Cirenhille Sayqueves. A bátyámhoz, Drameilotenhez jöttem. Kérem, jelentsen be! *Mondja rutinosan a szolgálónak, majd, ha bekísérik, akkor engedelmesen követi, ha pedig várnia kell valahol, azt is örömmel teszi.*
//Sayqueves Kúria//
*Végre elérkezett hát Kelat napja, a folyók havának tizenharmadika. Alenia korán kel, és tüstént készülődni kezd. Drameiloten kúriája alig pár utcányira található innen, ő mégis úgy öltözik fel, mintha hosszú útra készülne. Nem a legszebb, hosszú szoknyás ruhái közül veszi fel az egyiket, hanem azt a selyemből készült, fekete nadrágot és fehér blúzt, amit pont azért vásároltak Luninarival a piacon, hogy legyen valami kényelmesebb ruhája arra az esetre, ha elutazik. Lábaira utazó csizmáit húzza, az öltözékét pedig egy hófehér, arany díszítéses fűzővel egészíti ki, hogy azért mégiscsak megadja a módját. Hogy ne fázzon odakint, minderre felveszi még a bátyjától kapott, puha prémköpenyt is, amiért még mindig nagyon hálás.
Egy kínlódás az egész, amíg sikerül egyedül felnyergelnie Harmatot, a hófehér paripáját és ráaggatni az összes csomagját, amit el szeretne vinni Drameilotenhez (ezek legfőképp ruhákkal vannak tele), de végül valahogy csak megoldja. Még ha nem is illik mindez egy nemeskisasszonyhoz, sajnos kénytelen egyedül csinálni, hisz továbbra sincs vele senki más a házban. Atkira Glopye nem tért „haza”.
A házat gondosan bezárja, majd felül a ló hátára, és meg sem áll kedvenc rokona otthonáig.*
- Milyen gyönyörű! *Mondja, mikor az állat hátáról leszállva, a kapuban állva felpillant Selyemrév második Sayqueves kúriájára. Még a szemeit is lehunyja néhány másodperc erejéig, elmormol pár varázsszót, és ha sikerrel jár, akkor a magasból csodálhatja meg a meseszép épületet és annak kertjét.
Mire újra kinyitja szemeit, talán valaki már észre is vehette, hogy a kapuban áll. Ha így van, akkor természetesen bemutatkozik, és elmondja, hogy miért jött.*
- Szép jó reggelt! Alenia Cirenhille Sayqueves. A bátyámhoz, Drameilotenhez jöttem. Kérem, jelentsen be! *Mondja rutinosan a szolgálónak, majd, ha bekísérik, akkor engedelmesen követi, ha pedig várnia kell valahol, azt is örömmel teszi.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-13 17:19:58
Üzenet elküldve: 2025-12-13 17:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* A válaszul kapott levelet már türelmetlenebbül várja, hiszen az invitációja másnapra szólt, és meghagyta a szolgálónak, hogy addig ne induljon el vissza, amíg nem kap választ. Így aztán gyorsan tépi fel a borítékot, és kezdi olvasni a szavakat. Csak egy pillanatra lepődik meg, hogy ezúttal elmarad a varázslat, de betudja annak, hogy unokahúga sietett a válasszal. Ettől függetlenül ő ugyan úgy elmormolja az igét, mint előtte, majd már írja is a szavakat, cikornyás, elf betűkkel.
"Drága húgom,
Természetesen örömmel foglak várni Kelat napján, a folyók havának tizenharmadikán. Ezen kívül ezúton szeretném kifejezni részedre örökös meghívásomat, miszerint bármikor, amikor kedved tartja, nyugodtan keress fel.
A kúria ajtajai számodra mindig nyitva állnak.
A mielőbbi viszontlátás reményében,
Drameiloten"
Ahogy ezzel végez, ismét a családi címerrel ellátott viaszpecsét kerül a borítékra, amire felírja saját nevét cikornyás, aranyszínben pompázó tintával. Ezután még ezt utoljára elküldi testvérének, majd neki áll az előkészületeknek, ami természetesen csak annyit jelent, hogy ugráltatni kezdi a ház szolgálóit, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen, mire a látogató megérkezik. Természetesen neki is kezdenek, elintézik a bevásárlást, és elkezdik az ételek előkészítését, az egyébként is tiszta házból még tisztábbat varázsolnak, és minden gyertyát újra cserélnek, hogy mire Alenia megérkezik, már valamennyire használt, de mégis szinte új világítás fogadja, leégett csonkok helyett. Az ablakok olyan tiszták, hogy még a tükröződést se látni bennük, a tükrökön a legapróbb vízkő sem látszik, és a lakás dekorációja is olyan fényesen ragyog, mintha legalább új lenne. A szőnyegek frissen kiporolva, és kefével átmosva, de mostanra megszáradva várják az érkezőt, de a járólapokra, és a parkettára sem lehet panasz. Pókhálót nagyítóval sem találni az egész lakásban, és minden szoba kellemes hőmérsékletre fűtve, még a vendégszoba is. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
//Sayqueves Kúria//
* A válaszul kapott levelet már türelmetlenebbül várja, hiszen az invitációja másnapra szólt, és meghagyta a szolgálónak, hogy addig ne induljon el vissza, amíg nem kap választ. Így aztán gyorsan tépi fel a borítékot, és kezdi olvasni a szavakat. Csak egy pillanatra lepődik meg, hogy ezúttal elmarad a varázslat, de betudja annak, hogy unokahúga sietett a válasszal. Ettől függetlenül ő ugyan úgy elmormolja az igét, mint előtte, majd már írja is a szavakat, cikornyás, elf betűkkel.
"Drága húgom,
Természetesen örömmel foglak várni Kelat napján, a folyók havának tizenharmadikán. Ezen kívül ezúton szeretném kifejezni részedre örökös meghívásomat, miszerint bármikor, amikor kedved tartja, nyugodtan keress fel.
A kúria ajtajai számodra mindig nyitva állnak.
A mielőbbi viszontlátás reményében,
Drameiloten"
Ahogy ezzel végez, ismét a családi címerrel ellátott viaszpecsét kerül a borítékra, amire felírja saját nevét cikornyás, aranyszínben pompázó tintával. Ezután még ezt utoljára elküldi testvérének, majd neki áll az előkészületeknek, ami természetesen csak annyit jelent, hogy ugráltatni kezdi a ház szolgálóit, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen, mire a látogató megérkezik. Természetesen neki is kezdenek, elintézik a bevásárlást, és elkezdik az ételek előkészítését, az egyébként is tiszta házból még tisztábbat varázsolnak, és minden gyertyát újra cserélnek, hogy mire Alenia megérkezik, már valamennyire használt, de mégis szinte új világítás fogadja, leégett csonkok helyett. Az ablakok olyan tiszták, hogy még a tükröződést se látni bennük, a tükrökön a legapróbb vízkő sem látszik, és a lakás dekorációja is olyan fényesen ragyog, mintha legalább új lenne. A szőnyegek frissen kiporolva, és kefével átmosva, de mostanra megszáradva várják az érkezőt, de a járólapokra, és a parkettára sem lehet panasz. Pókhálót nagyítóval sem találni az egész lakásban, és minden szoba kellemes hőmérsékletre fűtve, még a vendégszoba is. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-13 12:08:33
Üzenet elküldve: 2025-12-13 12:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Persze, persze. Ilyenekre tanították. Ahelyett, hogy engedelmességre. Ha saját apja, és Alenia apja, ha persze élne. Egyeztettek volna, ők már talán rég az oltár előtt állnának.
Na persze ez csak az ő elképzelése, nem egyszer hallotta, hogy egyes nemesi családok dogmatikusan követik az efféle szokásokat. Mindössze azért, hogy a vérük és a címük fent maradhasson.
Szereti ezt? Egyáltalán nem. Az egész nemesi életet megveti, és a legtöbb aspektusát amivel érkezik. A vagyon és befolyás az valóban tetszetős számára. De a többi parádé amivel ez jár. Legszívesebben kihajítaná az ablakon.
Eeyr kerül hát a terítékre, a földes tea után. Lehet visszasírja még azt a rossz teát.*
- Ezt örömmel hallom. Elismerő az elhivatottsága.
*Inkább marad egy apró dicséretnél mintsem a maga elképzeléséről kezdene beszélni az istenekről kapcsolatban. Ismeri most már mind a három isten tanát. Mélységesen nem. De van elképzelése róluk. És egyik sem nyerte el igazán tetszését. Tán Teysus az ami még továbbra is közel áll hozzá, elvégre apja is ezekben a tanokban részesítette már fiatal korában.
Örömmel látja, hogy a felvett álarca kezdi elnyerni Alenia tetszését. Egyre többet mosolyog és kuncog rajta a nő. Már már kezdi érezni a siker ízét is a szájában. Ám valami furcsaság is akad ott. Ahol nem igazán számított rá. Elégedettség és öröm kezd eluralkodni hideg szívén. Mintha örülne annak, hogy Aleniaval megtalálta a közös hangnemet? Vagy mintha megakarna neki felelni?
Jobb ha elveti az ilyen kósza gondolatokat. Így is bonyolult a szíve ügye, hogy Rine várhatja őt otthon. Hogy fogja neki ezt a hírt elmondani. Na Eeyr, ezen segíts ha tudsz.*
- Azt nehéz is lenne nem észre venni. Kifejezetten jó ízlésé van Alenia kisasszony.
*Kezd ismét egy apró bókkal. Majd folytatja is. Egy apró elgondolással.*
- Hmm. Azt hiszem értem mire gondol. Ha túl sokszor várjuk azt, hogy mások higgyenek minket értékesnek. Magunk is elfelejtjük, hogy azok vagyunk.
*Furcsa. Mintha ez az érzés csak erősödne. Mintha Alenia és Ő ugyan azt az utat járták egy időben. Ám amíg a nő maradt a fény útján. Ő maga ment a sötét haragtól és bosszútól átitatott úton.*
- Pontosan.
*Válaszolja röviden egy enyhe mosollyal a nő suttogására. Ám valóban nem tudja mire vélni azt a tekintetet amit a nő saját kezeire mér.*
- Én is remélem.
*Szája egy szelíd mosolyra húzódik. Ha most Wrotjh látná őt, biztos pofán röhögné. De meg kell tennie azt amit meg kell.
Ám most mégsem érdekli őt a sötét tervek, az össze esküvés. A nemesek kipaterolása a révből. Most tényleg őszintén beszélt Aleniának. Gyerekként is imádta az éjjeli eget, és ez a mai napig elkísérte őt. Az éjjel. Ahol mindenki alszik, az emberek, az állatok, a világ. Ahol az elvárások nem léteznek. Csak az éjjeli szellő, a tücskök zenéje. Ha szerencsés, akkor a békák éneke ami bezengi a folyót. Ahol nem kell megfelelnie semminek és senkinek. Akkor az élet úgy érződik minden tökéletes.
Hallgatja a nő beszédét. Most tényleg örömmel. Jó látni, hogy gondolatát végre nem elnézik, mintha a megnyílása tényleg értő és figyelő fülekre talált volna.*
- Pontosan. Az érme másik oldala.
*Válaszolja a nő kérdésére röviden. És hamar meg is lepődik, hogy Alenia marasztalni szeretné. Szája mosolyra húzódik.*
- Örömömre szolgálna Alenia kisasszony.
*Egyezik hát bele. De már érzi, hogy ezt nagyon nehezen fogja kimagyarázni otthon Rinének.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Persze, persze. Ilyenekre tanították. Ahelyett, hogy engedelmességre. Ha saját apja, és Alenia apja, ha persze élne. Egyeztettek volna, ők már talán rég az oltár előtt állnának.
Na persze ez csak az ő elképzelése, nem egyszer hallotta, hogy egyes nemesi családok dogmatikusan követik az efféle szokásokat. Mindössze azért, hogy a vérük és a címük fent maradhasson.
Szereti ezt? Egyáltalán nem. Az egész nemesi életet megveti, és a legtöbb aspektusát amivel érkezik. A vagyon és befolyás az valóban tetszetős számára. De a többi parádé amivel ez jár. Legszívesebben kihajítaná az ablakon.
Eeyr kerül hát a terítékre, a földes tea után. Lehet visszasírja még azt a rossz teát.*
- Ezt örömmel hallom. Elismerő az elhivatottsága.
*Inkább marad egy apró dicséretnél mintsem a maga elképzeléséről kezdene beszélni az istenekről kapcsolatban. Ismeri most már mind a három isten tanát. Mélységesen nem. De van elképzelése róluk. És egyik sem nyerte el igazán tetszését. Tán Teysus az ami még továbbra is közel áll hozzá, elvégre apja is ezekben a tanokban részesítette már fiatal korában.
Örömmel látja, hogy a felvett álarca kezdi elnyerni Alenia tetszését. Egyre többet mosolyog és kuncog rajta a nő. Már már kezdi érezni a siker ízét is a szájában. Ám valami furcsaság is akad ott. Ahol nem igazán számított rá. Elégedettség és öröm kezd eluralkodni hideg szívén. Mintha örülne annak, hogy Aleniaval megtalálta a közös hangnemet? Vagy mintha megakarna neki felelni?
Jobb ha elveti az ilyen kósza gondolatokat. Így is bonyolult a szíve ügye, hogy Rine várhatja őt otthon. Hogy fogja neki ezt a hírt elmondani. Na Eeyr, ezen segíts ha tudsz.*
- Azt nehéz is lenne nem észre venni. Kifejezetten jó ízlésé van Alenia kisasszony.
*Kezd ismét egy apró bókkal. Majd folytatja is. Egy apró elgondolással.*
- Hmm. Azt hiszem értem mire gondol. Ha túl sokszor várjuk azt, hogy mások higgyenek minket értékesnek. Magunk is elfelejtjük, hogy azok vagyunk.
*Furcsa. Mintha ez az érzés csak erősödne. Mintha Alenia és Ő ugyan azt az utat járták egy időben. Ám amíg a nő maradt a fény útján. Ő maga ment a sötét haragtól és bosszútól átitatott úton.*
- Pontosan.
*Válaszolja röviden egy enyhe mosollyal a nő suttogására. Ám valóban nem tudja mire vélni azt a tekintetet amit a nő saját kezeire mér.*
- Én is remélem.
*Szája egy szelíd mosolyra húzódik. Ha most Wrotjh látná őt, biztos pofán röhögné. De meg kell tennie azt amit meg kell.
Ám most mégsem érdekli őt a sötét tervek, az össze esküvés. A nemesek kipaterolása a révből. Most tényleg őszintén beszélt Aleniának. Gyerekként is imádta az éjjeli eget, és ez a mai napig elkísérte őt. Az éjjel. Ahol mindenki alszik, az emberek, az állatok, a világ. Ahol az elvárások nem léteznek. Csak az éjjeli szellő, a tücskök zenéje. Ha szerencsés, akkor a békák éneke ami bezengi a folyót. Ahol nem kell megfelelnie semminek és senkinek. Akkor az élet úgy érződik minden tökéletes.
Hallgatja a nő beszédét. Most tényleg örömmel. Jó látni, hogy gondolatát végre nem elnézik, mintha a megnyílása tényleg értő és figyelő fülekre talált volna.*
- Pontosan. Az érme másik oldala.
*Válaszolja a nő kérdésére röviden. És hamar meg is lepődik, hogy Alenia marasztalni szeretné. Szája mosolyra húzódik.*
- Örömömre szolgálna Alenia kisasszony.
*Egyezik hát bele. De már érzi, hogy ezt nagyon nehezen fogja kimagyarázni otthon Rinének.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-13 10:58:56
Üzenet elküldve: 2025-12-13 10:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Ami azt illeti, bátyja modortalan házassági ajánlatát el ugyan nem felejtette, de nem haragszik rá. Hogyan is haragudhatna egyetlen élő rokonára, aki egyszemélyben most mindaz, amit a család szó jelenthet számára? Ha tudna gondolatokat olvasni, nem csak egy levelet beszéltetni, akkor talán más véleményen volna, de így nem érez mást Drameiloten iránt, csak színtiszta szeretetet egy csipetnyi sértettséggel.
Hamarosan újabb levelet kap a férfitől, melyet ugyanolyan örömmel olvas, mint az előzőt, ezúttal most az emeleti dolgozószobájában, ahol korábbi válaszát megírta. Őszintén megörül Drameiloten meghívásának, mert sajnos a megérzései nem csalnak drága bátyjának. Most, hogy Luninari sincs itthon, szolgálói nincsenek s még Atkira is eltűnt, egyedül valóban képtelen fenntartani a hatalmas nemesi házat. Most sincs túl meleg a szobában, de az ajándékba kapott prém rengeteget segít a komfortérzetén. Épp csak az ujjai fagynak le, miközben az újabb válaszlevél sorait írja.*
„Drága bátyám,
Köszönöm együttérzésed, de én ezt nem élem meg tragédiaként. Majd egyszer, ha Eeyr is úgy akarja, megtalálom azt a személyzetet, amilyenre vágyom. Addig is, Luninari rengeteget segít nekem, de tudod, ő most elutazott, nincs velem.
A meghívást hálásan köszönöm és örömmel fogadom el. Ha számodra megfelel, A folyók havának tizenharmadikán, Kelat napján meglátogatlak.
Az ajándék pedig csodálatos, még egyszer köszönöm!
Vigyázz magadra!
Alenia”
*Sorai nem őszinték. Nagyon rosszul éli meg azt, hogy egyedül van, nem veszi őt körül élet, de nem is csak amiatt, hogy nem szolgálja ki senki. A ház túl üres, nagy, csendes és ijesztő így, mintha szellemek és rémek járnák. Hangokat is szokott hallani, de akárhányszor vette a bátorságot, és megnézte, honnan jön, nem talált semmit. Fél egyedül, de ezt semmi pénzért nem vallaná be, legalábbis nem levélben.
A borítékot ugyanúgy címzi, mint az előzőt, át is adja a futárnak. Ezek után tűkön ülve várja Drameiloten válaszát reménykedve, hogy megfelelő lesz számára az időpont. Ha így lesz, akkor bizony már aznap korán reggel el fog indulni hozzá.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.13 10:59:10
//Sayqueves Kúria//
*Ami azt illeti, bátyja modortalan házassági ajánlatát el ugyan nem felejtette, de nem haragszik rá. Hogyan is haragudhatna egyetlen élő rokonára, aki egyszemélyben most mindaz, amit a család szó jelenthet számára? Ha tudna gondolatokat olvasni, nem csak egy levelet beszéltetni, akkor talán más véleményen volna, de így nem érez mást Drameiloten iránt, csak színtiszta szeretetet egy csipetnyi sértettséggel.
Hamarosan újabb levelet kap a férfitől, melyet ugyanolyan örömmel olvas, mint az előzőt, ezúttal most az emeleti dolgozószobájában, ahol korábbi válaszát megírta. Őszintén megörül Drameiloten meghívásának, mert sajnos a megérzései nem csalnak drága bátyjának. Most, hogy Luninari sincs itthon, szolgálói nincsenek s még Atkira is eltűnt, egyedül valóban képtelen fenntartani a hatalmas nemesi házat. Most sincs túl meleg a szobában, de az ajándékba kapott prém rengeteget segít a komfortérzetén. Épp csak az ujjai fagynak le, miközben az újabb válaszlevél sorait írja.*
„Drága bátyám,
Köszönöm együttérzésed, de én ezt nem élem meg tragédiaként. Majd egyszer, ha Eeyr is úgy akarja, megtalálom azt a személyzetet, amilyenre vágyom. Addig is, Luninari rengeteget segít nekem, de tudod, ő most elutazott, nincs velem.
A meghívást hálásan köszönöm és örömmel fogadom el. Ha számodra megfelel, A folyók havának tizenharmadikán, Kelat napján meglátogatlak.
Az ajándék pedig csodálatos, még egyszer köszönöm!
Vigyázz magadra!
Alenia”
*Sorai nem őszinték. Nagyon rosszul éli meg azt, hogy egyedül van, nem veszi őt körül élet, de nem is csak amiatt, hogy nem szolgálja ki senki. A ház túl üres, nagy, csendes és ijesztő így, mintha szellemek és rémek járnák. Hangokat is szokott hallani, de akárhányszor vette a bátorságot, és megnézte, honnan jön, nem talált semmit. Fél egyedül, de ezt semmi pénzért nem vallaná be, legalábbis nem levélben.
A borítékot ugyanúgy címzi, mint az előzőt, át is adja a futárnak. Ezek után tűkön ülve várja Drameiloten válaszát reménykedve, hogy megfelelő lesz számára az időpont. Ha így lesz, akkor bizony már aznap korán reggel el fog indulni hozzá.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.13 10:59:10
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:25:08
Üzenet elküldve: 2025-12-13 02:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Merchen jót nevet, ahogy elképzeli a szituációt, hogy varázslat segítségével csak úgy betör valakihez a világ másik feléből, és mindenféle mókás dolgokat "kiabál" a fülébe.*
-Nem fogom zaklatni, ne aggódjék emiatt. De legalábbis nem efféle varázslatokkal, a saját személyem felől nem tudok biztosítékot adni. Be kell érnie az igyekezetemmel.
*Talán ennél többet senki el sem várhat tőle, vagy bárkitől.*
-Pedig úgy tartják, így is előkelő helynek számít, és igencsak drágán mérik az italt. Bár ugye az is igaz, hogyha nincs másik ivó, a szegényebbek is kénytelenek oda menni, ha nem akarnak az utca kövén a hordó aljára nézni. Egyébként ismeri a bárót? Vagy az egykori wegtoren aranya kereskedőházat?
*Hisz enélkül, egy teljesen ismeretlenről pletykákat mesélni nem igazán tűnik olyasminek, aminek sok értelme lenne.*
-Pedig azért néha akadnak egész hasznosak is.
*Kontrázik rá Nestar álláspontjára a különleges holmikkal kapcsolatban.*
-Nézze csak.
*Óvatosan leoltja nyakából az apró, csinos csigaházat és átnyújtja a másiknak.*
-Egyszerű, szép ékszernek tűnt, aztán később kiderült, hogy egy Ungshul-tárnabeli csigának a váza. Ha földhöz vágnám, egy ház méretű menedék csigaház nőne belőle, ami ráadásul be is van rendezve. Képzelje csak el. Legalábbis a mágustoronyban ezt mondták nekem, nekik pedig elhiszem. Bár remélem, sosem kell majd használnom.
*Hagyja, hogy Nestar megvizsgálja magának ha szeretné, nem fél tőle, hogy véletlenül elejtené vagy ilyesmi, elvégre mégiscsak egy alkimista, biztos kezekkel. Azt pedig csak egy szívélyes bólintással fogadja, hogy az ő ajánlatát sem feledi el.*
-Meg tudja azt a szempontot még nem is említettem, ami a legkevésbé üzleti, ellenben talán csak fontosabb is lehet. Az pedig az, hogy lehet, hogy élvezném csinálni.
*Jókedvűen vigyorog a dologra, elvégre tényleg lehet, hogy még ha meg sem éri, vagy nem úgy, vagy nem annyira ahogy tervezi, még akkor is szeretné ha lenne egy kis gyümölcsöse amivel foglalatoskodhat mikor ráér, vagy kedve van hozzá.*
-Lihanech? Ott talán még csak egyszer volt szerencsém járni. Ön járatos arrafelé? Ha igen, mesélhetne egy kicsit milyen az a város, sokat hallottam róla de sosem olyanokról, akik tényleg jól ismernék.
*Ez már inkább a saját kíváncsisága, mintsem amolyan általános érdeklődés, mindenesetre érdekesnek tartja a dolgot és teljesen megérti Nestar gondolatait.*
-Egyetértek, az arany jön és megy, címek és rangok mit sem érnek ha az embert elföldelik, vagy elégetik egy nagy máglyán. Az én vésztervem nagyban függ attól, hogy milyen területeket foglalnának el az orkok, ha tehetném a kikötőbe mennék, hogy aztán elhajózzak a hegyen túlra, vagy akár egy kellemes kis szigetre ahol mindig hideg a sör és forróak a nők. Aztán ha lecsillapodna a helyzet pár év után visszatérnék, de nyilván ez sok mindentől függ.
*Szerencsére ő sincs röghöz kötve, elvégre csak a kúria van itt, de igazából bárhol elad bárkinek bármit úgy, hogy keressen is rajta, emiatt sem érzi túlságosan fenyegetettnek magát.*
-Meglehet hogy a jövőt festi le, Nestar uram. Az is meglehet, hogy magam fogom megnézni magamnak az a Lihanechet, mikor a hajók mind kifutnak, és az összes negyed égni fog, azt biztosan nem fogom megvárni. Szeretek itt, de ez csak egy város. Kövek és egy vízzel teli lyuk.
//Egy nemes ügy//
*Merchen jót nevet, ahogy elképzeli a szituációt, hogy varázslat segítségével csak úgy betör valakihez a világ másik feléből, és mindenféle mókás dolgokat "kiabál" a fülébe.*
-Nem fogom zaklatni, ne aggódjék emiatt. De legalábbis nem efféle varázslatokkal, a saját személyem felől nem tudok biztosítékot adni. Be kell érnie az igyekezetemmel.
*Talán ennél többet senki el sem várhat tőle, vagy bárkitől.*
-Pedig úgy tartják, így is előkelő helynek számít, és igencsak drágán mérik az italt. Bár ugye az is igaz, hogyha nincs másik ivó, a szegényebbek is kénytelenek oda menni, ha nem akarnak az utca kövén a hordó aljára nézni. Egyébként ismeri a bárót? Vagy az egykori wegtoren aranya kereskedőházat?
*Hisz enélkül, egy teljesen ismeretlenről pletykákat mesélni nem igazán tűnik olyasminek, aminek sok értelme lenne.*
-Pedig azért néha akadnak egész hasznosak is.
*Kontrázik rá Nestar álláspontjára a különleges holmikkal kapcsolatban.*
-Nézze csak.
*Óvatosan leoltja nyakából az apró, csinos csigaházat és átnyújtja a másiknak.*
-Egyszerű, szép ékszernek tűnt, aztán később kiderült, hogy egy Ungshul-tárnabeli csigának a váza. Ha földhöz vágnám, egy ház méretű menedék csigaház nőne belőle, ami ráadásul be is van rendezve. Képzelje csak el. Legalábbis a mágustoronyban ezt mondták nekem, nekik pedig elhiszem. Bár remélem, sosem kell majd használnom.
*Hagyja, hogy Nestar megvizsgálja magának ha szeretné, nem fél tőle, hogy véletlenül elejtené vagy ilyesmi, elvégre mégiscsak egy alkimista, biztos kezekkel. Azt pedig csak egy szívélyes bólintással fogadja, hogy az ő ajánlatát sem feledi el.*
-Meg tudja azt a szempontot még nem is említettem, ami a legkevésbé üzleti, ellenben talán csak fontosabb is lehet. Az pedig az, hogy lehet, hogy élvezném csinálni.
*Jókedvűen vigyorog a dologra, elvégre tényleg lehet, hogy még ha meg sem éri, vagy nem úgy, vagy nem annyira ahogy tervezi, még akkor is szeretné ha lenne egy kis gyümölcsöse amivel foglalatoskodhat mikor ráér, vagy kedve van hozzá.*
-Lihanech? Ott talán még csak egyszer volt szerencsém járni. Ön járatos arrafelé? Ha igen, mesélhetne egy kicsit milyen az a város, sokat hallottam róla de sosem olyanokról, akik tényleg jól ismernék.
*Ez már inkább a saját kíváncsisága, mintsem amolyan általános érdeklődés, mindenesetre érdekesnek tartja a dolgot és teljesen megérti Nestar gondolatait.*
-Egyetértek, az arany jön és megy, címek és rangok mit sem érnek ha az embert elföldelik, vagy elégetik egy nagy máglyán. Az én vésztervem nagyban függ attól, hogy milyen területeket foglalnának el az orkok, ha tehetném a kikötőbe mennék, hogy aztán elhajózzak a hegyen túlra, vagy akár egy kellemes kis szigetre ahol mindig hideg a sör és forróak a nők. Aztán ha lecsillapodna a helyzet pár év után visszatérnék, de nyilván ez sok mindentől függ.
*Szerencsére ő sincs röghöz kötve, elvégre csak a kúria van itt, de igazából bárhol elad bárkinek bármit úgy, hogy keressen is rajta, emiatt sem érzi túlságosan fenyegetettnek magát.*
-Meglehet hogy a jövőt festi le, Nestar uram. Az is meglehet, hogy magam fogom megnézni magamnak az a Lihanechet, mikor a hajók mind kifutnak, és az összes negyed égni fog, azt biztosan nem fogom megvárni. Szeretek itt, de ez csak egy város. Kövek és egy vízzel teli lyuk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063