Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 20:25:51
Üzenet elküldve: 2025-04-25 20:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Ha tudná, hogy kettejük, hogy keresik őt, szőrös szíve mindjárt meglágyulna. El is lehetne képzelni, ahogyan hárman kézen fogva haladnak a naplemente felé, –természetesen ittasan– hogy aztán együtt maguk mögött hagyhassák ezt a cudar keserű életet, amibe belekényszerítette őket a társadalom. Aha, persze! Ezt az álmot csak a törp böfögése töri ketté, miközben egyik kezében egy kupa bort, másikban egy szál kalácsot tartva sétál fel-alá a bódékat vizslatva. Míg nem egyszer csak észre nem veszi nyápic társát, ki mellett egy ismeretlen alakot vél felfedezni. *
- Mi a fene?
* Hagyja is magát, hogy elnyelje a tömeg ereje s egy nagyobb embercsoportba ütközve maga is arrébb viteti magát, hogy takarásba legyen az ép nézelődő párostól. Nem tetszik ez neki! Lazziar túlságosan is vidámnak tűnik, legalábbis vidámabbnak, mint amikor a sellőben lopta a napot. Talán egy új örömlányra tett volna szert a gazdagnegyedben? Ha igen, akkor jobb nem mutatkozni, még a végén elrontaná azt a kis esélyt, amit most épp próbál kovácsolni. Esetleg egy rég elvesztett szerelem? Talán egy rég látott testvér? Bármi is legyen, gyorsan magába tömi a kalács maradékát, majd legyűri a maradék borával, amit szépen diszkréten az egyik árus asztalán hagy, majd bódék takarásából próbál valamirevalóan szemmel tartani kettejüket. Na, de nem túl feltűnően! Itt ott felkap néhány dolgot, amit az arca elé tesz, hogy azzal is csökkentse a lebukás értékét. Hallani ugyan nem hall semmit, legalábbis egyelőre, de addig is az arckifejezésükből leolvashatja, hogy nagyjából mi is lehet kettejük közt. *
* Ha tudná, hogy kettejük, hogy keresik őt, szőrös szíve mindjárt meglágyulna. El is lehetne képzelni, ahogyan hárman kézen fogva haladnak a naplemente felé, –természetesen ittasan– hogy aztán együtt maguk mögött hagyhassák ezt a cudar keserű életet, amibe belekényszerítette őket a társadalom. Aha, persze! Ezt az álmot csak a törp böfögése töri ketté, miközben egyik kezében egy kupa bort, másikban egy szál kalácsot tartva sétál fel-alá a bódékat vizslatva. Míg nem egyszer csak észre nem veszi nyápic társát, ki mellett egy ismeretlen alakot vél felfedezni. *
- Mi a fene?
* Hagyja is magát, hogy elnyelje a tömeg ereje s egy nagyobb embercsoportba ütközve maga is arrébb viteti magát, hogy takarásba legyen az ép nézelődő párostól. Nem tetszik ez neki! Lazziar túlságosan is vidámnak tűnik, legalábbis vidámabbnak, mint amikor a sellőben lopta a napot. Talán egy új örömlányra tett volna szert a gazdagnegyedben? Ha igen, akkor jobb nem mutatkozni, még a végén elrontaná azt a kis esélyt, amit most épp próbál kovácsolni. Esetleg egy rég elvesztett szerelem? Talán egy rég látott testvér? Bármi is legyen, gyorsan magába tömi a kalács maradékát, majd legyűri a maradék borával, amit szépen diszkréten az egyik árus asztalán hagy, majd bódék takarásából próbál valamirevalóan szemmel tartani kettejüket. Na, de nem túl feltűnően! Itt ott felkap néhány dolgot, amit az arca elé tesz, hogy azzal is csökkentse a lebukás értékét. Hallani ugyan nem hall semmit, legalábbis egyelőre, de addig is az arckifejezésükből leolvashatja, hogy nagyjából mi is lehet kettejük közt. *
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:25:42
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Ha tehetne magához szorítaná a nap maradék részére mostoháját, de fél, attól ha markát túlságosan összeszorítja a végén kiszökne benne mint a víz amilyen ő maga. Nyitva kell hagynia azt, hogy szépen megállapodjon benne. Ezért simít csak végig oldalán, hogy érezze a rongyok alatt a finom vonásokat, és valamelyest jelezze Rinének, itt van, és nem megy el.
Másabb, sokkal. Volt ideje gondolkodni, volt ideje dühöngeni, más nem volt számára csak az idő, a mardosó egyedüllét, azok az álmatlan éjszakák amikben a kék szempárokat látta semmi mást.
Rine egyelőre megzabolázta a viszont csókjával azt a vadat ami bátyja lelkében tombol, ezért is olyan mint egy kezesbárány, ki tudja meddig.
Rine első felszólalására csak galád módon megvonja a vállát, megtartva magának a véleményét arról, valóban milyenek ott a lányok. Őszintén szólva, drágák, de legalább megérik a pénzüket. Viszont a következőnél életében tán először láthatja a sárgaság enyhe jeleit Lazziar arcán, amit egy nagy sóhajjal fojt vissza magába, hogy egy hamiskásabb mosollyal válaszoljon az arcán.*
-Nem tudtam, hogy a nők is tetszenek neked húgi.
*Néz bele hasonló sandasággal a másik kékjeibe. Ha jó kislány lesz, talán elviszi oda. A szoba a fürdővel biztosan tetszeni fog neki.*
-HOGY MI?
*Áll meg egy pillanatra elképedve az ötleten, még, hogy az ő Rinéje itt ebben a koszban? Elképzelni nem tudná húgocskáját egy romos házban gubbasztani várva a reggeli napsugarak melegét.*
-Még szerencse, hogy rád találtam.
*Mondja egy nagy sóhajjal, mintha ő lenne a megmentője a törékeny lánynak, aki valószínűleg jobban elboldogulna az erdő kellős közepén, mint bátyja.
-Én meg azt hittem Wegtorenben kötöttél ki. Há.
*Nevet fel kínjába, hiszen a szántóföldeken keresztül ment el ő is a kikötőbe néhány nappal ezelőtt, milyen könnyedén elkerülhetik egymást az emberek.
A kocsist letudva, így már lelkiismeret furdalás nélkül mehetnek végre a mulatságba.*
-Az bizony, körbe kell nézni alaposan.
*Jegyzi meg sanda mosollyal, mint aki jelen pillanatban rosszra gondol, és nem is lehetne ennél igazabb. Átlépdelve a csonthídon az újonnan fakasztott, lassan már egészen tiszta vizű tó felett, végig pásztázza a tömeget. Rengeteg az ember, a tenyere meg viszketni is kezd, megannyi arannyal tömött erszény csak arra vár, hogy lenyúlja őket. Azonban ebbe csak egy dolog randit bele igazán. Azok a vörös köpenyes alakok lándzsákkal a kezeikben. Hogy rozsdásodra rájuk a páncél. Elsétálva mellettük egy kis időre összeakad az egyikkel a szeme, de egy erőltetettebb mosollyal és egy még erőltetettebb barátságos biccentéssel elsétálnak mellettük. Még szerencse Rine mellette lépdel, mert lehet már most sarkon fordították volna őt, hogy távozzon. Bár ha barátját beengedték ide, csak nem járna így.
Átérve a hídon, mostohája mint egy kislány szalad előre, megcsodálva az új építményeket, a díszített utcákat. Ő pedig lassan lépdelve, elmerengve csodálja a látványt. Nem Selyemrévet, a lányt.
-Igen. Milyen gyönyörű. ~Vagy.~
*Húzódik mosolyra a szája, még azok a folyton gonoszan villogó szemek is megenyhülnek mikor a pörgő forgó lányt szemléli.*
-Nem lehet messze, kövesd az alkohol szagát.
*Hökken fel félmosollyal. Majd megtartva a másik karját, tán mint pont egy pár sétálnak végre egymás mellett.
Elvesznek a tömegben, és hamar megtalálják magukat a bazárok környékén. Lazziar szeme persze örök buzgón forog ide oda, a lustán lengedező erszények láttán. Hát rögtön szíve szakad meg, hogy most egy darabot nem vehet magához. Helyette inkább lefoglalja magát és a portékákat kezdi felmérni. Az árakon enyhén kikerekedik a szeme. Hát bizony vannak árak rendesen.
Azonban egy kicsit szegényesebb bazárnál ami már rendesen ki van fosztva megakad valamin a szeme. Bor, még hozzá egy egész szép kis ládányi. Azt bizony eltudnák nyalogatni egy jó ideig.*
-Ezt nézd.
*Szól mostohájának. Gyengéden még a bazár felé is vezeti őt.*
-Abból a ládából kérem, három palackkal adjon.
*Szólal fel a kereskedőnek, szeme persze jár fel és alá, hátha talál még valamit, de csak egy aprócska, árválkodó kis dobozkát talál csak meg.*
-Tegye hozzá azt is.
*Mutat rá. A kereskedő pedig már kezdi is összeszedni a portékát, a végén pedig összeszámolja az arany mennyiséget az Artheniori borért és a szerencse dobozért. Ámiért 725 aranyérmét kér el.
. Lazziar előkapja erszényét, majd egy kis számolás után, át is adja azt a kereskedőnek. Ő pedig boldogabban távozik.*
-Ez majd jó lesz estére.
*Kacsint mostohája felé.*
-Na gyerünk nézz körbe te is. Wrojthot megkeressük utána.
*Mosolyodik el, és Rinét a ruha szekció felé tereli. A galád kereskedők pedig még az ékszer bódékat is ide helyezték, minő véletlenből. Addig legalább esélye van megcsodálnia az ékszereket is, bár legszívesebben meglépne velük fizetés nélkül.*
*Ha tehetne magához szorítaná a nap maradék részére mostoháját, de fél, attól ha markát túlságosan összeszorítja a végén kiszökne benne mint a víz amilyen ő maga. Nyitva kell hagynia azt, hogy szépen megállapodjon benne. Ezért simít csak végig oldalán, hogy érezze a rongyok alatt a finom vonásokat, és valamelyest jelezze Rinének, itt van, és nem megy el.
Másabb, sokkal. Volt ideje gondolkodni, volt ideje dühöngeni, más nem volt számára csak az idő, a mardosó egyedüllét, azok az álmatlan éjszakák amikben a kék szempárokat látta semmi mást.
Rine egyelőre megzabolázta a viszont csókjával azt a vadat ami bátyja lelkében tombol, ezért is olyan mint egy kezesbárány, ki tudja meddig.
Rine első felszólalására csak galád módon megvonja a vállát, megtartva magának a véleményét arról, valóban milyenek ott a lányok. Őszintén szólva, drágák, de legalább megérik a pénzüket. Viszont a következőnél életében tán először láthatja a sárgaság enyhe jeleit Lazziar arcán, amit egy nagy sóhajjal fojt vissza magába, hogy egy hamiskásabb mosollyal válaszoljon az arcán.*
-Nem tudtam, hogy a nők is tetszenek neked húgi.
*Néz bele hasonló sandasággal a másik kékjeibe. Ha jó kislány lesz, talán elviszi oda. A szoba a fürdővel biztosan tetszeni fog neki.*
-HOGY MI?
*Áll meg egy pillanatra elképedve az ötleten, még, hogy az ő Rinéje itt ebben a koszban? Elképzelni nem tudná húgocskáját egy romos házban gubbasztani várva a reggeli napsugarak melegét.*
-Még szerencse, hogy rád találtam.
*Mondja egy nagy sóhajjal, mintha ő lenne a megmentője a törékeny lánynak, aki valószínűleg jobban elboldogulna az erdő kellős közepén, mint bátyja.
-Én meg azt hittem Wegtorenben kötöttél ki. Há.
*Nevet fel kínjába, hiszen a szántóföldeken keresztül ment el ő is a kikötőbe néhány nappal ezelőtt, milyen könnyedén elkerülhetik egymást az emberek.
A kocsist letudva, így már lelkiismeret furdalás nélkül mehetnek végre a mulatságba.*
-Az bizony, körbe kell nézni alaposan.
*Jegyzi meg sanda mosollyal, mint aki jelen pillanatban rosszra gondol, és nem is lehetne ennél igazabb. Átlépdelve a csonthídon az újonnan fakasztott, lassan már egészen tiszta vizű tó felett, végig pásztázza a tömeget. Rengeteg az ember, a tenyere meg viszketni is kezd, megannyi arannyal tömött erszény csak arra vár, hogy lenyúlja őket. Azonban ebbe csak egy dolog randit bele igazán. Azok a vörös köpenyes alakok lándzsákkal a kezeikben. Hogy rozsdásodra rájuk a páncél. Elsétálva mellettük egy kis időre összeakad az egyikkel a szeme, de egy erőltetettebb mosollyal és egy még erőltetettebb barátságos biccentéssel elsétálnak mellettük. Még szerencse Rine mellette lépdel, mert lehet már most sarkon fordították volna őt, hogy távozzon. Bár ha barátját beengedték ide, csak nem járna így.
Átérve a hídon, mostohája mint egy kislány szalad előre, megcsodálva az új építményeket, a díszített utcákat. Ő pedig lassan lépdelve, elmerengve csodálja a látványt. Nem Selyemrévet, a lányt.
-Igen. Milyen gyönyörű. ~Vagy.~
*Húzódik mosolyra a szája, még azok a folyton gonoszan villogó szemek is megenyhülnek mikor a pörgő forgó lányt szemléli.*
-Nem lehet messze, kövesd az alkohol szagát.
*Hökken fel félmosollyal. Majd megtartva a másik karját, tán mint pont egy pár sétálnak végre egymás mellett.
Elvesznek a tömegben, és hamar megtalálják magukat a bazárok környékén. Lazziar szeme persze örök buzgón forog ide oda, a lustán lengedező erszények láttán. Hát rögtön szíve szakad meg, hogy most egy darabot nem vehet magához. Helyette inkább lefoglalja magát és a portékákat kezdi felmérni. Az árakon enyhén kikerekedik a szeme. Hát bizony vannak árak rendesen.
Azonban egy kicsit szegényesebb bazárnál ami már rendesen ki van fosztva megakad valamin a szeme. Bor, még hozzá egy egész szép kis ládányi. Azt bizony eltudnák nyalogatni egy jó ideig.*
-Ezt nézd.
*Szól mostohájának. Gyengéden még a bazár felé is vezeti őt.*
-Abból a ládából kérem, három palackkal adjon.
*Szólal fel a kereskedőnek, szeme persze jár fel és alá, hátha talál még valamit, de csak egy aprócska, árválkodó kis dobozkát talál csak meg.*
-Tegye hozzá azt is.
*Mutat rá. A kereskedő pedig már kezdi is összeszedni a portékát, a végén pedig összeszámolja az arany mennyiséget az Artheniori borért és a szerencse dobozért. Ámiért 725 aranyérmét kér el.
. Lazziar előkapja erszényét, majd egy kis számolás után, át is adja azt a kereskedőnek. Ő pedig boldogabban távozik.*-Ez majd jó lesz estére.
*Kacsint mostohája felé.*
-Na gyerünk nézz körbe te is. Wrojthot megkeressük utána.
*Mosolyodik el, és Rinét a ruha szekció felé tereli. A galád kereskedők pedig még az ékszer bódékat is ide helyezték, minő véletlenből. Addig legalább esélye van megcsodálnia az ékszereket is, bár legszívesebben meglépne velük fizetés nélkül.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:11:13
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:11:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Annyi érvet tudna felsorolni kettejük mellett és ellene is. Annyira átadná magát annak, amit vágyik, ahelyett, hogy inkább magába fojt mindent. Ezt pedig annyira szívesen megosztaná Ziarral is. De végül azt választja, hogy tartja ezt a visszavonulót magába foglaló békét és kiélvezi, hogy most nyugalom uralkodik kettejük között.
Mennyivel másabb most a viszontlátás, hogy az egykori gyűlölet végre kihunyt és valóban élvezik egymás társaságát. Így vagy úgy.
Noha az oldalát érő simítás ismét perzseli kissé vérét, ezért elégedetlenül fel is sóhajt, mikor fivére elereszti. De szóvá nem teszi, inkább figyelmesen hallgatja, ha valóban megoszt vele valami izgalmas történetet. De helyette ismét az a fránya Sellőház kerül szóba. Érez némi csalódottságot, de, ha igazán őszinte akar lenni meglepettséget nem.*
- Á, szóval ismét a Sellőházban voltál. Érthető. Állítólag tényleg csinosak ott a lányok.
*Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Lehet, hogy egyszer nekem is el kéne már látogatnom oda.
*Sandít szeme sarkából fivérére. Igyekszik palástolni az arcán, hogy ezt komolyan gondolja-e vagy csak a másikat hecceli. Igazából még maga sem tudja, mert valahol tényleg kíváncsi a helyre. De még Artheniort sem fedezte fel igazán.*
- Nem akartam ott éjszakázni.
*Ingatja meg a fejét, majd futólag körbe pillant a romos épületeken.*
- Igazából errefelé kerestem valami helyet éppen. De így már más a helyzet. Otthon csak kényelmesebb.
*Mosolyodik végül el, ahogy rábólint az ajánlatra.
Apránként végre a kocsishoz is visszaérnek. Így pedig már, hogy nem vakoskodik a haszna is több, mint előtte. A kerék hamarosan a helyére kerül és az isteneknek hála a kocsis is és maguk is mehetnek a dolgukra.*
- Mulatság?
*Igen a hír hozzá is eljutott. Hallotta, hogy megújult a város, hogy ünnepelnek Selyemrév miatt. Ahogy Ziar irányba fordítja készségesen indul meg, hogy végre saját szemeivel is láthassa.*
- Eddig? Még csak olyan messze sem voltam. A szántóknál maradtam egy családnál. Ételért és szállásért segítettem az állatokkal, a házimunkában. Nem túl kalandos.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy előre pillant. Az ünnepség zaja erősödik. Sárváros látványosan lett a múlté.*
- Ziar nézd!
*Mutat előre, majd széles mosollyal szalad kicsit előrébb. Lábai már a térkövezett utcára érnek, a kúriák magasodnak fölé. Mennyivel másabb ez a része a városnak. Új és gyönyörű, számára pedig elérhetetlen. Most mégis ezeket az utcákat járhatja.*
- Milyen gyönyörű.
*Lelkendezik, ahogy végre megfékezi lépteit, hogy megvárja mostoháját. Mikor a fiú beéri a mosolyt továbbra is tartva karol belé.*
- Na szerinted merre van a barátod?
*Annyi érvet tudna felsorolni kettejük mellett és ellene is. Annyira átadná magát annak, amit vágyik, ahelyett, hogy inkább magába fojt mindent. Ezt pedig annyira szívesen megosztaná Ziarral is. De végül azt választja, hogy tartja ezt a visszavonulót magába foglaló békét és kiélvezi, hogy most nyugalom uralkodik kettejük között.
Mennyivel másabb most a viszontlátás, hogy az egykori gyűlölet végre kihunyt és valóban élvezik egymás társaságát. Így vagy úgy.
Noha az oldalát érő simítás ismét perzseli kissé vérét, ezért elégedetlenül fel is sóhajt, mikor fivére elereszti. De szóvá nem teszi, inkább figyelmesen hallgatja, ha valóban megoszt vele valami izgalmas történetet. De helyette ismét az a fránya Sellőház kerül szóba. Érez némi csalódottságot, de, ha igazán őszinte akar lenni meglepettséget nem.*
- Á, szóval ismét a Sellőházban voltál. Érthető. Állítólag tényleg csinosak ott a lányok.
*Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Lehet, hogy egyszer nekem is el kéne már látogatnom oda.
*Sandít szeme sarkából fivérére. Igyekszik palástolni az arcán, hogy ezt komolyan gondolja-e vagy csak a másikat hecceli. Igazából még maga sem tudja, mert valahol tényleg kíváncsi a helyre. De még Artheniort sem fedezte fel igazán.*
- Nem akartam ott éjszakázni.
*Ingatja meg a fejét, majd futólag körbe pillant a romos épületeken.*
- Igazából errefelé kerestem valami helyet éppen. De így már más a helyzet. Otthon csak kényelmesebb.
*Mosolyodik végül el, ahogy rábólint az ajánlatra.
Apránként végre a kocsishoz is visszaérnek. Így pedig már, hogy nem vakoskodik a haszna is több, mint előtte. A kerék hamarosan a helyére kerül és az isteneknek hála a kocsis is és maguk is mehetnek a dolgukra.*
- Mulatság?
*Igen a hír hozzá is eljutott. Hallotta, hogy megújult a város, hogy ünnepelnek Selyemrév miatt. Ahogy Ziar irányba fordítja készségesen indul meg, hogy végre saját szemeivel is láthassa.*
- Eddig? Még csak olyan messze sem voltam. A szántóknál maradtam egy családnál. Ételért és szállásért segítettem az állatokkal, a házimunkában. Nem túl kalandos.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy előre pillant. Az ünnepség zaja erősödik. Sárváros látványosan lett a múlté.*
- Ziar nézd!
*Mutat előre, majd széles mosollyal szalad kicsit előrébb. Lábai már a térkövezett utcára érnek, a kúriák magasodnak fölé. Mennyivel másabb ez a része a városnak. Új és gyönyörű, számára pedig elérhetetlen. Most mégis ezeket az utcákat járhatja.*
- Milyen gyönyörű.
*Lelkendezik, ahogy végre megfékezi lépteit, hogy megvárja mostoháját. Mikor a fiú beéri a mosolyt továbbra is tartva karol belé.*
- Na szerinted merre van a barátod?
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:32:15
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Eljött a napja annak is, hogy végre beköltözzön új lakhelyére. Előzetesen már járt az épületnél, most már csak annyi van hátra, hogy a motyóját átszállítsa oda. Az összes dolog, ami eddig összegyűlt, most gondosan fel lett pakolva a szamár hátára. A drága páncélt körülményes lett volna darabokban elszállítani, sokkal praktikusabb felölteni, és ezzel azt is megmutatni, milyen fenséges a megjelenése. Lássák mind az urak, mind a polgárok, hogy megérkezett, és mostantól nem lehet csak úgy semmibe venni. Az éjfekete csataménen ülve teljesedik ki igazán az összkép. Fejét most nem fedi el a drága fém, szabadon hagyva igényesen feltűzött szőke kontyját, szigorú arcát. Mögötte a kevésbé elegáns szamár ballag, megtörve az összképet, de a gazdagon megrakodott málha sokat sejtet. Innen, a lóhátról jól keresztüllát az egész vásári sokadalmon. A zsibogó tömeget csak a harsány kofák kiáltásai törik meg. Megannyi szemet gyönyörködtető portéka várja, hogy gazdára találjon, súlyos aranyakért. A sülő hús illata szinte megbabonázza az elmét, pedig evett a lovagnő, mielőtt elindult volna. Talán később még meglátogatja a sültess standot, de most nem tervezett így, megrakodva nézelődni. Figyelmét mégiscsak megragadja valami, ami nem hagyja továbbmenni. Egy feltűnően elegáns nő megállásra készteti lehengerlő előadásával. Kedveli a zenét, de most, hogy nemes lett, próbál még inkább elmerülni a művészetekben. Talán nem tesz jót azzal, hogy a hátasait az előadás elé kormányozza, ezzel tetemes mennyiségű helyet elfoglalva, de neki joga van ehhez. Nem száll le a magas lóról, hanem ott fent, ültőhelyében élvezi ki az előadást. A nagyfejű mén szintén odafordítja a fejét, de hamar elveszi érdeklődését, és aztán csak unottan rágcsálja a zablát. A szamár kíváncsibb természetű. Ő a füleit lokátorállomásszerűen forgatja minden irányba, megragadva az apróbb részleteket is. Az előadás végéig marad Nixomia, hogy páncélkesztyűs kezeivel szó szerint vastapssal jutalmazza meg.*
- Lenyűgöző előadás volt. Igazán lenyűgöző!* Kezd dicsérettel, de mögöttes szándéka is van, aminek csak felvezetése az elismerés.*
- Egy ilyen tehetséget szívesen látnék alkalomadtán az otthonomban. Amint belaktam az új kúriám, szeretnék majd egy partit adni. Örülnék, ha játszana az összejövetelen.* Nem ismer ebben a városban sok embert, sem tekintélyt, de számára a nevek és címek önmagukban csak üres titulusok. Azokat kedveli, akik valamit már leraktak az asztalra, pontosan úgy, mint ahogyan ő is. Így első benyomásra sikerült eladnia magát Merlanának, még ha talán nem is ez volt a célja. Talán az ajánlata is felkelti az érdeklődést. Elaris jelenleg nem képezi figyelmének tárgyát, csupán néhány pillantás erejéig.*
*Eljött a napja annak is, hogy végre beköltözzön új lakhelyére. Előzetesen már járt az épületnél, most már csak annyi van hátra, hogy a motyóját átszállítsa oda. Az összes dolog, ami eddig összegyűlt, most gondosan fel lett pakolva a szamár hátára. A drága páncélt körülményes lett volna darabokban elszállítani, sokkal praktikusabb felölteni, és ezzel azt is megmutatni, milyen fenséges a megjelenése. Lássák mind az urak, mind a polgárok, hogy megérkezett, és mostantól nem lehet csak úgy semmibe venni. Az éjfekete csataménen ülve teljesedik ki igazán az összkép. Fejét most nem fedi el a drága fém, szabadon hagyva igényesen feltűzött szőke kontyját, szigorú arcát. Mögötte a kevésbé elegáns szamár ballag, megtörve az összképet, de a gazdagon megrakodott málha sokat sejtet. Innen, a lóhátról jól keresztüllát az egész vásári sokadalmon. A zsibogó tömeget csak a harsány kofák kiáltásai törik meg. Megannyi szemet gyönyörködtető portéka várja, hogy gazdára találjon, súlyos aranyakért. A sülő hús illata szinte megbabonázza az elmét, pedig evett a lovagnő, mielőtt elindult volna. Talán később még meglátogatja a sültess standot, de most nem tervezett így, megrakodva nézelődni. Figyelmét mégiscsak megragadja valami, ami nem hagyja továbbmenni. Egy feltűnően elegáns nő megállásra készteti lehengerlő előadásával. Kedveli a zenét, de most, hogy nemes lett, próbál még inkább elmerülni a művészetekben. Talán nem tesz jót azzal, hogy a hátasait az előadás elé kormányozza, ezzel tetemes mennyiségű helyet elfoglalva, de neki joga van ehhez. Nem száll le a magas lóról, hanem ott fent, ültőhelyében élvezi ki az előadást. A nagyfejű mén szintén odafordítja a fejét, de hamar elveszi érdeklődését, és aztán csak unottan rágcsálja a zablát. A szamár kíváncsibb természetű. Ő a füleit lokátorállomásszerűen forgatja minden irányba, megragadva az apróbb részleteket is. Az előadás végéig marad Nixomia, hogy páncélkesztyűs kezeivel szó szerint vastapssal jutalmazza meg.*
- Lenyűgöző előadás volt. Igazán lenyűgöző!* Kezd dicsérettel, de mögöttes szándéka is van, aminek csak felvezetése az elismerés.*
- Egy ilyen tehetséget szívesen látnék alkalomadtán az otthonomban. Amint belaktam az új kúriám, szeretnék majd egy partit adni. Örülnék, ha játszana az összejövetelen.* Nem ismer ebben a városban sok embert, sem tekintélyt, de számára a nevek és címek önmagukban csak üres titulusok. Azokat kedveli, akik valamit már leraktak az asztalra, pontosan úgy, mint ahogyan ő is. Így első benyomásra sikerült eladnia magát Merlanának, még ha talán nem is ez volt a célja. Talán az ajánlata is felkelti az érdeklődést. Elaris jelenleg nem képezi figyelmének tárgyát, csupán néhány pillantás erejéig.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:07
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Lari egy darabig csendben figyeli a muzsikát, a lant és hang tökéletes összhangját. Nem szól, csak hallgat, mintha attól félne, a legapróbb nesz is megbontaná ezt a békés pillanatot. Aztán ahogy a dallam egy ismerősebb ritmust idéz fel benne, halvány mosoly szökik az arcára. Kissé bátortalanul közelebb lép a hang irányába. Nem akar zavarni. Csak része lenni annak a pillanatnak, ahol valaki szívből játszik. Mint otthon, amikor anyja dúdolt a régi, poros könyvek között. Csak egy pillanatra újra otthon lehet.
Leül nem messze, nem túl közel. Épp annyira, hogy ne tűnjön tolakodónak, de érezhető legyen a figyelme. Lábai alá húzza a köpenye szegélyét, ujjai ösztönösen játszani kezdenek egy falevéllel. A dallam átjárja.
Ha a zenész egy pillanatra felnéz, Elaris bólint neki egy aprót. Nincs benne semmi különös. Csak egy őszinte, szelíd köszönet. *
* Lari egy darabig csendben figyeli a muzsikát, a lant és hang tökéletes összhangját. Nem szól, csak hallgat, mintha attól félne, a legapróbb nesz is megbontaná ezt a békés pillanatot. Aztán ahogy a dallam egy ismerősebb ritmust idéz fel benne, halvány mosoly szökik az arcára. Kissé bátortalanul közelebb lép a hang irányába. Nem akar zavarni. Csak része lenni annak a pillanatnak, ahol valaki szívből játszik. Mint otthon, amikor anyja dúdolt a régi, poros könyvek között. Csak egy pillanatra újra otthon lehet.
Leül nem messze, nem túl közel. Épp annyira, hogy ne tűnjön tolakodónak, de érezhető legyen a figyelme. Lábai alá húzza a köpenye szegélyét, ujjai ösztönösen játszani kezdenek egy falevéllel. A dallam átjárja.
Ha a zenész egy pillanatra felnéz, Elaris bólint neki egy aprót. Nincs benne semmi különös. Csak egy őszinte, szelíd köszönet. *
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:20:06
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ha a város új negyedében ünnepséget tartanak, melyet Arthenior leggazdagabbjai előszeretettel látogatnak, akkor bizony neki is itt van a helye, még akkor is, ha ő maga igencsak messze jár még a gazdagságtól. Távoli még az a cél, de nem lehetetlen elérni, csak valahogy meg kell ismertetnie magát azokkal a népekkel, akik számára fontos a kultúra és a szórakozás. Ők nem mások, mint a város nemesei. Hála az ünnepségnek, ők most pont egy helyen tódultak össze.
Lanttal és furulyával érkezett hát, hogy megmutassa a tehetségét az előkelőségnek abban bízva, hogy elnyeri annyira a tetszésüket, hogy a közeljövőben már valamelyik újonnan épült kúria falai közt léphet fel, természetesen szépen csillogó aranyérmékért cserébe.
Pénzt keresni jött ide, mégis sikerül elkalandoznia, és a ló túloldalára esve már azon töri a fejét, hogy vajon mennyit költsön el a jelenlegi vagyonából. Mert bizony, ahogy jobban körbenéz, és meg is látja, hogy mennyire gyönyörű ruhákat és ékszereket árulnak errefelé, vágyakozóan csillannak fel azok a szép kék szemek. Képtelen ellenállni a kísértésnek, így hirtelen már azt veszi észre, ahogy Bonatard szabó kínálatát vizslatja. Nem is telik el sok idő, mire már maga előtt sem tagadhatja le: szerelmes lett. Egy ruhába, mely hasonló vörös és fekete színekben pompázik, csak rövidebb szoknyával, és kevésbé merev, ezáltal sokkal kényelmesebb felső résszel rendelkezik, mint az az elegáns, rá szabott darab, melyet most is visel. Hosszú időre eltűnik hát az üzletben. Felpróbálja a ruhát, illegeti magát benne egy ideig, majd megállapítja, hogy imádja. Megkéri Bonatard szabót, hogy kissé igazítsa rá a meseszép darabot, aztán egy kisebb vagyont ott hagyva, de annál boldogabban lép ki újra az utcára. Itt azonban nincs még vége a dalnak -pedig még el sem kezdett zenélni-, hisz az új ruhához új frizurára is szüksége lesz majd. Nem sokkal később már az ékszerésztől távozik még vékonyabb erszénnyel, de egy aranyozott hajtű boldog tulajdonosaként.
Kivásárolta magát. A vágyai most még a legszebb mosolyának bevetése ellenére is 755 aranytól fosztották meg, de egyáltalán nem bánja. Azon kívül, hogy most lesz még egy köre az „otthonáig”, meg vissza, mert bizony az új szerzeményeit először hazaviszi, és csak később érkezik vissza, hogy zenéjével elkápráztassa a mulatozókat. Ekkor keres magának egy megfelelő helyet a téren, ahol sokan láthatják. Helyet foglal, holmiját lepakolja maga mellé, aztán lantjával az ölében kezd muzsikába, melyhez egy rövid bevezető után kellemesen dallamos hangja is társul. Ha bárki látja őt, könnyedén megállapíthatja, hogy imádja, mikor zenélhet, és azzal örömet szerezhet másoknak.*
*Ha a város új negyedében ünnepséget tartanak, melyet Arthenior leggazdagabbjai előszeretettel látogatnak, akkor bizony neki is itt van a helye, még akkor is, ha ő maga igencsak messze jár még a gazdagságtól. Távoli még az a cél, de nem lehetetlen elérni, csak valahogy meg kell ismertetnie magát azokkal a népekkel, akik számára fontos a kultúra és a szórakozás. Ők nem mások, mint a város nemesei. Hála az ünnepségnek, ők most pont egy helyen tódultak össze.
Lanttal és furulyával érkezett hát, hogy megmutassa a tehetségét az előkelőségnek abban bízva, hogy elnyeri annyira a tetszésüket, hogy a közeljövőben már valamelyik újonnan épült kúria falai közt léphet fel, természetesen szépen csillogó aranyérmékért cserébe.
Pénzt keresni jött ide, mégis sikerül elkalandoznia, és a ló túloldalára esve már azon töri a fejét, hogy vajon mennyit költsön el a jelenlegi vagyonából. Mert bizony, ahogy jobban körbenéz, és meg is látja, hogy mennyire gyönyörű ruhákat és ékszereket árulnak errefelé, vágyakozóan csillannak fel azok a szép kék szemek. Képtelen ellenállni a kísértésnek, így hirtelen már azt veszi észre, ahogy Bonatard szabó kínálatát vizslatja. Nem is telik el sok idő, mire már maga előtt sem tagadhatja le: szerelmes lett. Egy ruhába, mely hasonló vörös és fekete színekben pompázik, csak rövidebb szoknyával, és kevésbé merev, ezáltal sokkal kényelmesebb felső résszel rendelkezik, mint az az elegáns, rá szabott darab, melyet most is visel. Hosszú időre eltűnik hát az üzletben. Felpróbálja a ruhát, illegeti magát benne egy ideig, majd megállapítja, hogy imádja. Megkéri Bonatard szabót, hogy kissé igazítsa rá a meseszép darabot, aztán egy kisebb vagyont ott hagyva, de annál boldogabban lép ki újra az utcára. Itt azonban nincs még vége a dalnak -pedig még el sem kezdett zenélni-, hisz az új ruhához új frizurára is szüksége lesz majd. Nem sokkal később már az ékszerésztől távozik még vékonyabb erszénnyel, de egy aranyozott hajtű boldog tulajdonosaként.
Kivásárolta magát. A vágyai most még a legszebb mosolyának bevetése ellenére is 755 aranytól fosztották meg
, de egyáltalán nem bánja. Azon kívül, hogy most lesz még egy köre az „otthonáig”, meg vissza, mert bizony az új szerzeményeit először hazaviszi, és csak később érkezik vissza, hogy zenéjével elkápráztassa a mulatozókat. Ekkor keres magának egy megfelelő helyet a téren, ahol sokan láthatják. Helyet foglal, holmiját lepakolja maga mellé, aztán lantjával az ölében kezd muzsikába, melyhez egy rövid bevezető után kellemesen dallamos hangja is társul. Ha bárki látja őt, könnyedén megállapíthatja, hogy imádja, mikor zenélhet, és azzal örömet szerezhet másoknak.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-23 11:53:57
Üzenet elküldve: 2025-04-23 11:53:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Ahogy átlépi a csonthidat, egyből fenségesebb látvány fogadja. Nincs kiálló kő, vagy bármilyen szemét a földön, amibe egy szerencsétlen járókelő megbotolhatna, csak rend, tisztaság, és fegyelem. Sáros arccal és felsővel, mintha egy csöves szökött volna be az ünnepélyre, csoda, hogy nem állítják meg a bejáratnál, mint valakit, aki rontja az összképet. Egyből megcéloz magának egy kutat, valami olyan helyen, ahol kevesen, szinte nem is járnak. Leveszi csuklyás köpenyét, szinte az kapta a sár javát. Alatta megvillannak a vasai, de ez messze van még a bűntől, feltételezi, hogy ameddig nem mutatja meg közelebbről másoknak, addig nem kell tartani attól, hogy letartóztatnák. Kiengedi fonott szakállát, majd vizet gyűjt a tenyerébe, ezután jó alaposan átöblíti, mind az arcát, mind a szakállát. Amint megszabadult a sártól a csuklyája belsejével itatja fel a vizet a szakálláról. A viszonylag száraz szakállát újra befonja, majd otthagyja a kutat s keres magának valami látványosságot.
Kisebb sétát követve kiér a főtérre, ahol szinte egyesülnek az emberek az ünnepély alatt. Talán itt meghallhat valami szaftos pletykát, ha mást nem, akkor körülnéz, hátha van valami portéka, amit még használhat is. Nem tervez sokat költeni, de azért még neki is megragadja a szemeit az aranyfegyverek. Ilyet még nem pipált! Ha szépen megkéri, lehet a monogramját is belevésnék, azonban még vár vele, hogy megvegye. Amire azonban nem vár, azok a szerencsedobozok. Biztos pénzkidobás az egész, de a kíváncsiság egy olyan átok, amivel minden élőlényt megátkoztak. *
- Hmm. Pont kettő.
* Jelenti ki az orra alatt, azonban vásárlóként csak egyet lehet elvinni, hiába is próbálkozna be, hogy másnak lesz, biztos nem engednek ebből! „Azt bárki állíthatja!” Szóval beéri egyel, majd ha Lazziar beéri ráveszi, hogy vegyen egyet magának is. Persze ha az övében jobb a csecsebecse, akkor cserélnek, mert nehogy már! Kiszámol 244 aranyat, majd át is csúsztatja az árusnak. *
Kisebb sétát követve kiér a főtérre, ahol szinte egyesülnek az emberek az ünnepély alatt. Talán itt meghallhat valami szaftos pletykát, ha mást nem, akkor körülnéz, hátha van valami portéka, amit még használhat is. Nem tervez sokat költeni, de azért még neki is megragadja a szemeit az aranyfegyverek. Ilyet még nem pipált! Ha szépen megkéri, lehet a monogramját is belevésnék, azonban még vár vele, hogy megvegye. Amire azonban nem vár, azok a szerencsedobozok. Biztos pénzkidobás az egész, de a kíváncsiság egy olyan átok, amivel minden élőlényt megátkoztak. *
- Hmm. Pont kettő.
* Jelenti ki az orra alatt, azonban vásárlóként csak egyet lehet elvinni, hiába is próbálkozna be, hogy másnak lesz, biztos nem engednek ebből! „Azt bárki állíthatja!” Szóval beéri egyel, majd ha Lazziar beéri ráveszi, hogy vegyen egyet magának is. Persze ha az övében jobb a csecsebecse, akkor cserélnek, mert nehogy már! Kiszámol 244 aranyat, majd
át is csúsztatja az árusnak. *
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-15 21:52:11
Üzenet elküldve: 2025-04-15 21:52:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
// Zárás //
*Vannak sebek amik nem gyógyulnak be soha. Ilyen Lorthon hiányzó nyelve. Maga a testrész hiánya se múlik el soha, de az emlék se, hogy miért kapta. Többet vettek el tőle aznap mint a beszéd képességét. Nem maradt belőle más mint a két penge, ami az oldalán lóg és a kar, ami forgatja azokat. Nem harcos, nem tehetség csak két penge és két kar. A többi része nem ér semmit. Erre a nő is rájön, akiből elsőként az undor tör elő. Majd egy kevésbé őszinte reakció is. A bocsánatkérése annyit se ér, mint ami hangok a néma kardforgató száját tudnák elhagyni. A felé nyújtott aranyakat szó nélkül elveszi és megy tovább. Fáradt és meg kell olajozni a torkát.*
//Mutatványos//
// Zárás //
*Vannak sebek amik nem gyógyulnak be soha. Ilyen Lorthon hiányzó nyelve. Maga a testrész hiánya se múlik el soha, de az emlék se, hogy miért kapta. Többet vettek el tőle aznap mint a beszéd képességét. Nem maradt belőle más mint a két penge, ami az oldalán lóg és a kar, ami forgatja azokat. Nem harcos, nem tehetség csak két penge és két kar. A többi része nem ér semmit. Erre a nő is rájön, akiből elsőként az undor tör elő. Majd egy kevésbé őszinte reakció is. A bocsánatkérése annyit se ér, mint ami hangok a néma kardforgató száját tudnák elhagyni. A felé nyújtott aranyakat szó nélkül elveszi és megy tovább. Fáradt és meg kell olajozni a torkát.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:17:07
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:17:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
// Zárás //
* A lovagnő ragadós természete nem engedi, hogy amaz, csak olyan könnyen tovább álljon, amíg magyarázatot ki nem csikar belőle. Követi a férfit és továbbra is bombázza az idegesítő kérdéseivel, amíg az megelégeli a dolgot és pontot tesz ennek az egésznek a végére. Felé fordul és megmutatja azt az ocsmány szájat, ami már önmagában sem valami szép látvány, de így nyelv nélkül meg pláne nem az.*
- Úú!* Fintorodik el bájos arca. Egy pillanatra még kicsit el is szégyelli magát, de csak egy pillanatra. Nem meglepő, ha egy ilyen kinézetű alak ilyen sebet hordoz magával. Egyértelmű számára, hogy valami rosszat tett, mint például árulás, vagy egyebek. Alvilági körökben ez nem ritka büntetés. Az eszébe sem jut, hogy teljesen ártatlan lett volna a férfi. Teljesen nem elveszett lélek Nixomia sem.*
- Elnézését kérem, talán modortalan voltam. Fogadja el ezt néhány aranyat kárpótlású cserébe.* Azzal átad 5 aranyat Lorthon Voynich részére. Nemes vagy mi, ennyi kegyet gyakorolhat a köznép felé. Mondhatni lovagias cselekedetet hajt végre. Aztán tovább áll, mert már nincs értelme foglalkozni Lorthonnal. Keres már elfoglaltságot.*
//Mutatványos//
// Zárás //
* A lovagnő ragadós természete nem engedi, hogy amaz, csak olyan könnyen tovább álljon, amíg magyarázatot ki nem csikar belőle. Követi a férfit és továbbra is bombázza az idegesítő kérdéseivel, amíg az megelégeli a dolgot és pontot tesz ennek az egésznek a végére. Felé fordul és megmutatja azt az ocsmány szájat, ami már önmagában sem valami szép látvány, de így nyelv nélkül meg pláne nem az.*
- Úú!* Fintorodik el bájos arca. Egy pillanatra még kicsit el is szégyelli magát, de csak egy pillanatra. Nem meglepő, ha egy ilyen kinézetű alak ilyen sebet hordoz magával. Egyértelmű számára, hogy valami rosszat tett, mint például árulás, vagy egyebek. Alvilági körökben ez nem ritka büntetés. Az eszébe sem jut, hogy teljesen ártatlan lett volna a férfi. Teljesen nem elveszett lélek Nixomia sem.*
- Elnézését kérem, talán modortalan voltam. Fogadja el ezt néhány aranyat kárpótlású cserébe.* Azzal átad 5 aranyat Lorthon Voynich részére
. Nemes vagy mi, ennyi kegyet gyakorolhat a köznép felé. Mondhatni lovagias cselekedetet hajt végre. Aztán tovább áll, mert már nincs értelme foglalkozni Lorthonnal. Keres már elfoglaltságot.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:56:13
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Nehéz vele nem egyoldalú beszélgetést folytatni. A nő méghozzá igencsak kellemetlen természet is. Az a fajta, aki nehezen akarja elfogadni, hogy nagyjából annyi maradása van az ember közelébe mint egy laposabb szellentésnek. Csak míg utóbbit hamar szétfújja a szél a szőke nem akar tágítani. Sosem értette az ilyeneket. Valószínűleg csak unaloműzés és még nem vette észre, hogy a férfinél egy frissen meszelt fal is érdekesebb beszélgetőpartner. Érdeklődés ugyan annyi van mindkettőben. Végül elhangzik az a bizonyos kérdés is, ami talán megvilágosítja a másikat. Egykedvűen a szőke felé fordul és kinyitja felé a száját. Ha az belenéz akkor egy nem túl szép szép fogsort láthat, de mást semmit. Lorthon-nak hiányzik a nyelve.*
//Mutatványos//
*Nehéz vele nem egyoldalú beszélgetést folytatni. A nő méghozzá igencsak kellemetlen természet is. Az a fajta, aki nehezen akarja elfogadni, hogy nagyjából annyi maradása van az ember közelébe mint egy laposabb szellentésnek. Csak míg utóbbit hamar szétfújja a szél a szőke nem akar tágítani. Sosem értette az ilyeneket. Valószínűleg csak unaloműzés és még nem vette észre, hogy a férfinél egy frissen meszelt fal is érdekesebb beszélgetőpartner. Érdeklődés ugyan annyi van mindkettőben. Végül elhangzik az a bizonyos kérdés is, ami talán megvilágosítja a másikat. Egykedvűen a szőke felé fordul és kinyitja felé a száját. Ha az belenéz akkor egy nem túl szép szép fogsort láthat, de mást semmit. Lorthon-nak hiányzik a nyelve.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:42:52
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
* Az előadásnak vége, és a fura alak elkezd pakolászni. Ekkor újfent szól neki, de válaszra továbbra se méltatja a férfi. Csak rámutat a karján egy tetoválásra. Nixomia még kicsit közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye azt a híres tetoválást. Erről jut eszébe, hogy neki is ajánlottak múltkor egyet. Az a kis fiúcska, akivel összegabalyodott a fürdőben. Hát ez a tetoválás neki éppen nem tetszik, meg is nyúzná a művészt, ha az ő szép bőrét ilyennel csúfítanák el. A férfi bőrén egy elég csúnya kutyát lát. Elsőre nem tudja hova tenni, de aztán kicsit belegondolva levon belőle valami következtetést, amit már eddig is sejtett. Egy kivert kutya, akire már nincs szükség. A következő kérdésére sem kap választ, legalábbis szóban nem. Azzal, hogy megrázza az érméket, világossá teszi a szőkének, amire eddig is sejtette a választ. Elég egyoldalú a beszélgetés, ezt pedig nem hagyhatja szó nélkül, így hát fárasztja még Lorthont.*
- Tán beszélni nem tud? Netán valami baja van velem?* Húzza fel a szemöldökét bosszúsan. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy otthagyja. Követi, vagyis inkább mellette sétál. Válaszokat akar, addig ő bizony nem tágít. Mindig is ilyen akaratos volt, ezen a nemesi cím, csak ront.*
//Mutatványos//
* Az előadásnak vége, és a fura alak elkezd pakolászni. Ekkor újfent szól neki, de válaszra továbbra se méltatja a férfi. Csak rámutat a karján egy tetoválásra. Nixomia még kicsit közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye azt a híres tetoválást. Erről jut eszébe, hogy neki is ajánlottak múltkor egyet. Az a kis fiúcska, akivel összegabalyodott a fürdőben. Hát ez a tetoválás neki éppen nem tetszik, meg is nyúzná a művészt, ha az ő szép bőrét ilyennel csúfítanák el. A férfi bőrén egy elég csúnya kutyát lát. Elsőre nem tudja hova tenni, de aztán kicsit belegondolva levon belőle valami következtetést, amit már eddig is sejtett. Egy kivert kutya, akire már nincs szükség. A következő kérdésére sem kap választ, legalábbis szóban nem. Azzal, hogy megrázza az érméket, világossá teszi a szőkének, amire eddig is sejtette a választ. Elég egyoldalú a beszélgetés, ezt pedig nem hagyhatja szó nélkül, így hát fárasztja még Lorthont.*
- Tán beszélni nem tud? Netán valami baja van velem?* Húzza fel a szemöldökét bosszúsan. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy otthagyja. Követi, vagyis inkább mellette sétál. Válaszokat akar, addig ő bizony nem tágít. Mindig is ilyen akaratos volt, ezen a nemesi cím, csak ront.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:07:42
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:07:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*A közbeszóló nő pár arannyal növeli a Lorthon előtti aranykupacot, majd csak csendben figyel. A férfi egy darabig még folytatja az előadását, majd mikor elkerülhetetlennek érzi a pihenőt akkor a két pengét maga mögött keresztezve meghajol a közönségének. Aztán nekiáll szedelődzködni. A fegyverek a helyükre kerülnek, ő pedig elkezdi összeszedni a közben összegyűlő bevételét. A szőke, aki eddig csendben maradt ismét megszólítja. Lorthon felé néz, majd a karján egy rajzra mutat. Az egy loncsos kóborkutyát ábrázol. Értse a másik ezt a választ úgy ahogy akarja. Ő csak összeszedi az aranyakat amiknek szerencsére lett egy kis súlya a szövetben. A következő kérdés hallatán csak megrázza a pénzeket válaszként és megindul abba az irányba ahol múltkor a bort osztogatták.*
//Mutatványos//
*A közbeszóló nő pár arannyal növeli a Lorthon előtti aranykupacot, majd csak csendben figyel. A férfi egy darabig még folytatja az előadását, majd mikor elkerülhetetlennek érzi a pihenőt akkor a két pengét maga mögött keresztezve meghajol a közönségének. Aztán nekiáll szedelődzködni. A fegyverek a helyükre kerülnek, ő pedig elkezdi összeszedni a közben összegyűlő bevételét. A szőke, aki eddig csendben maradt ismét megszólítja. Lorthon felé néz, majd a karján egy rajzra mutat. Az egy loncsos kóborkutyát ábrázol. Értse a másik ezt a választ úgy ahogy akarja. Ő csak összeszedi az aranyakat amiknek szerencsére lett egy kis súlya a szövetben. A következő kérdés hallatán csak megrázza a pénzeket válaszként és megindul abba az irányba ahol múltkor a bort osztogatták.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:46:50
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
* A látványos bemutatót megzavarja a lovagnő, aki rögtön megjegyzéssel kezd. Nixomia szeret belefolyni a dolgokba, még ha azok nem is tartoznak rá és ezt teszi hatalmas egoval. Ennél fogva nehezen tudja elviselni azt, hogy valaki őt csak úgy figyelmen kívül hagyja, amikor ő kegyeskedik hozzászólni. Enyhítő körülménynek még éppen elfogadja, hogy amaz ott koncentrál a pengékre, ezért rögtön nem fogja felkapni a vizet. A tehetsége vitathatatlan, ezért jutalmat érdemel Lorthon Voynich, kinek 5 arany üti ezért az előadásért a markát. Kivárja a lány az előadás végét, mert azért a kérdését újfent fel fogja tenni, amikor vége.*
- Miféle alak vagy te?* A szablyák meg a tetoválások beszédesek, ha tippelnie kéne, akkor talán azt mondaná, hogy valami kikötői rosszarcú.*
- Mit keres egy magadfajta itt?* Nem mintha köze lenne hozzá, csak a végtelen kíváncsisága hajtja előre a lányt. Egy darabig legalábbis biztosan, amíg nem talál valami más elfoglaltságot.*
//Mutatványos//
* A látványos bemutatót megzavarja a lovagnő, aki rögtön megjegyzéssel kezd. Nixomia szeret belefolyni a dolgokba, még ha azok nem is tartoznak rá és ezt teszi hatalmas egoval. Ennél fogva nehezen tudja elviselni azt, hogy valaki őt csak úgy figyelmen kívül hagyja, amikor ő kegyeskedik hozzászólni. Enyhítő körülménynek még éppen elfogadja, hogy amaz ott koncentrál a pengékre, ezért rögtön nem fogja felkapni a vizet. A tehetsége vitathatatlan, ezért jutalmat érdemel Lorthon Voynich, kinek 5 arany
üti ezért az előadásért a markát. Kivárja a lány az előadás végét, mert azért a kérdését újfent fel fogja tenni, amikor vége.*- Miféle alak vagy te?* A szablyák meg a tetoválások beszédesek, ha tippelnie kéne, akkor talán azt mondaná, hogy valami kikötői rosszarcú.*
- Mit keres egy magadfajta itt?* Nem mintha köze lenne hozzá, csak a végtelen kíváncsisága hajtja előre a lányt. Egy darabig legalábbis biztosan, amíg nem talál valami más elfoglaltságot.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 08:03:03
Üzenet elküldve: 2025-04-06 08:03:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Jól számolt. Gyűlnek az aranyak rendesen. Egy darabig nem kell, majd tartania a szomjhaláltól. Tán még enni is marad. Viszont habár rezdületlen vonásai nem ezt tükrözik, de ő nem valami gépezet és igenis el tud fáradni. A homlokán már gyöngyözik a veríték és egyre inkább érzi, hogy szárad a torka. Épp azon jár az esze, hogy mára szünetet tartson vagy fejezze be teljesen az előadását mikor valami szőke némber keveredik mellé és szólítja meg. Harcos? Csak egy szép szó azokra akik megtanultak ölni. Hogy egy torkot nyes el a penge vagy a levegőt suhintja Lorthon-nak nem számít míg van miből búfelejteni. Az eddig összegyűlt aranyak pedig jól példázzák, hogy mennyire nem csak a tehetsége elpazarlása ez. Viszont, ha meg is volna az ehhez szükséges szerve, értelmét akkor se látná, hogy asszonynépekkel nyelveljen így egyszerűen csak ignorálja a nőt.*
//Mutatványos//
*Jól számolt. Gyűlnek az aranyak rendesen. Egy darabig nem kell, majd tartania a szomjhaláltól. Tán még enni is marad. Viszont habár rezdületlen vonásai nem ezt tükrözik, de ő nem valami gépezet és igenis el tud fáradni. A homlokán már gyöngyözik a veríték és egyre inkább érzi, hogy szárad a torka. Épp azon jár az esze, hogy mára szünetet tartson vagy fejezze be teljesen az előadását mikor valami szőke némber keveredik mellé és szólítja meg. Harcos? Csak egy szép szó azokra akik megtanultak ölni. Hogy egy torkot nyes el a penge vagy a levegőt suhintja Lorthon-nak nem számít míg van miből búfelejteni. Az eddig összegyűlt aranyak pedig jól példázzák, hogy mennyire nem csak a tehetsége elpazarlása ez. Viszont, ha meg is volna az ehhez szükséges szerve, értelmét akkor se látná, hogy asszonynépekkel nyelveljen így egyszerűen csak ignorálja a nőt.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:38:52
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Nixomiát sem kerüli el az ünnepi hangulat. Arthenior város nemese és elméletben egy lakás boldog tulajdonosa eme helyen. Eljön hát szétnézni ide, de most egyszerű öltözetet visel. Nem fogja magát kicicomázni a köznépnek. A páncélját is hátra hagyja, ahogy a mesterkardját, neki most elég a buzogánya, ami jól látható az oldalán. Gyalog jön, nincs értelme lovát fárasztani egy ilyen helyen. Azzal kezd, hogy körbejárja a bazárokat, miközben egy kalácsot majszol. Kíváncsi milyen a felhozatal ruházat terén.*
- Maguk még nem hallottak a nadrágról? Nem minden kisasszonynak van szüksége ezekre a vacak szoknyákra.* Fedi meg a kereskedőt. Híres ide, vagy oda, nála leszerepelt. Meg se venné ezeket a darabokat. Az ékszerekre is csak legyint. Egyedül egyetlen darab ragadja meg a figyelmét, ami egy szépséges hajtű. Ez már az ő kedvére is való, de egyelőre nem óhajt vásárolni. Még körbejár aztán, majd visszatér ide. A fegyverekre vett egy pillantást, de különleges mesterkardjához egy sem fogható. Az aranypáncéltól meg nevetni támad kedve. Az ő lovagi vértezete ezerszer jobban néz ki és még hasznos is. Úgy tűnik nem nagyon tudnak az ő kedvére tenni itt ebben a vásárban. A lovakat még megnézi magának, de a felhozatal nem neki való, kivéve a kocsi. Igazán szépséges hintóra bukkan, ami már kedvére való. Körbejárja és jobban megszemléli. Igazán szép darab, ami jó lenne a városi közlekedésre. El is dönti, hogy egy ilyenre beruház. Erre még azonban jócskán van ideje, mivel sokáig tart a vásár. Addig bolyong, amíg véletlenül rá nem akad egy érdekes fazonra. Elég biztos kézzel forgatja azokat a pengéket. Egy lovag szemeit nem lehet olyan könnyen becsapni, látszik, hogy máshoz is értenek azok a kezek, mint csak a mutatványokhoz.*
- Impozáns bemutató, de egy harcosnak valóban ilyesmire kéne pazarolnia a tehetségét?* Intéz felé hűvös szavakat. Ettől még elismeri a másiknak a tehetségét, csak annak a kihasználását rosszalja. A lovagi becsülete nem engedné, hogy csak úgy bohóckodjon a fegyvereivel. Nem erre képezték ki.*
//Mutatványos//
*Nixomiát sem kerüli el az ünnepi hangulat. Arthenior város nemese és elméletben egy lakás boldog tulajdonosa eme helyen. Eljön hát szétnézni ide, de most egyszerű öltözetet visel. Nem fogja magát kicicomázni a köznépnek. A páncélját is hátra hagyja, ahogy a mesterkardját, neki most elég a buzogánya, ami jól látható az oldalán. Gyalog jön, nincs értelme lovát fárasztani egy ilyen helyen. Azzal kezd, hogy körbejárja a bazárokat, miközben egy kalácsot majszol. Kíváncsi milyen a felhozatal ruházat terén.*
- Maguk még nem hallottak a nadrágról? Nem minden kisasszonynak van szüksége ezekre a vacak szoknyákra.* Fedi meg a kereskedőt. Híres ide, vagy oda, nála leszerepelt. Meg se venné ezeket a darabokat. Az ékszerekre is csak legyint. Egyedül egyetlen darab ragadja meg a figyelmét, ami egy szépséges hajtű. Ez már az ő kedvére is való, de egyelőre nem óhajt vásárolni. Még körbejár aztán, majd visszatér ide. A fegyverekre vett egy pillantást, de különleges mesterkardjához egy sem fogható. Az aranypáncéltól meg nevetni támad kedve. Az ő lovagi vértezete ezerszer jobban néz ki és még hasznos is. Úgy tűnik nem nagyon tudnak az ő kedvére tenni itt ebben a vásárban. A lovakat még megnézi magának, de a felhozatal nem neki való, kivéve a kocsi. Igazán szépséges hintóra bukkan, ami már kedvére való. Körbejárja és jobban megszemléli. Igazán szép darab, ami jó lenne a városi közlekedésre. El is dönti, hogy egy ilyenre beruház. Erre még azonban jócskán van ideje, mivel sokáig tart a vásár. Addig bolyong, amíg véletlenül rá nem akad egy érdekes fazonra. Elég biztos kézzel forgatja azokat a pengéket. Egy lovag szemeit nem lehet olyan könnyen becsapni, látszik, hogy máshoz is értenek azok a kezek, mint csak a mutatványokhoz.*
- Impozáns bemutató, de egy harcosnak valóban ilyesmire kéne pazarolnia a tehetségét?* Intéz felé hűvös szavakat. Ettől még elismeri a másiknak a tehetségét, csak annak a kihasználását rosszalja. A lovagi becsülete nem engedné, hogy csak úgy bohóckodjon a fegyvereivel. Nem erre képezték ki.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-01 16:20:38
Üzenet elküldve: 2025-04-01 16:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Nagyon jó és meglehetősen nehéz kérdést tett fel neki Alesian. Próbálja törni buksiját egy darabig, de nem igazán jut dűlőre. Múltkorijában mikor Mai szobájában járt teljesen máshol járt az esze mintsem az nézze, milyen könyvei is vannak nevelőanyjának. Annyi szent, hogy nehezek és vastagok. Erre a következtetésre jutott leginkább a kobak törésben. Meg is rázza fejét száját húzva Alesiannak, hogy erre biza nem igazan tud válaszolni.*
-Nem tudom, de jó nehezek.
*Ha ennyivel is, de talán segíti miket képzelhet el Alesian, a Mairól alkotott képéről, azon kívül ami egyértelműen a férfi fejében járhat. Főleg az előző felszólalása óta.
Ő is legalább ennyire szeretné tudni mi történt saját magával, mint a másik. Igyekszik értelmet találni a hirtelen jött érzelmeire, és gondolataira. Egy puszta szó, sosem gerjesztett benne még ilyen fajta félelmet. Még a láncosok említése sem, pedig aztán tőlük tart. Azonban ez a szó, egy faj megnevezése most kísérti őt régről, azokból az álmokból és rémképekből amiket néha lát. Ezért is érzi, futnia kell, menekülnie úgy, hogy hátra sem néz. De mégis most kitől? Jelenleg senki sem üldözi, az esetleges lelkiismeretén kívül.
Ha a férfi tart attól, hogy megfogja a kezét, majd ő megteszi helyette, erősen rámarkol a másik karjára, közel húzva magához na meg Derest is a másik oldalról. Így hajlandó akár egy lépést is tenni. A férfinak nem kell a magasságtól aggódnia. Szikrának még nőnie kell egy picit, hogy magasabb legyen a másiknál, nem hiába nézte őt a múltkor fajtájabelinek.*
-Félek. Attól amit mondtál, és futnom kell. Azt mondta az arctalan is.
*Kis karja, sőt egész teste remeg mint a nyárfalevél, tekintetével pedig a tömeget pásztázza ami mellett elhaladnak.
Próbálná jobban elmagyarázni, de egyelőre nem igazán képes rá, de igyekszik, ameddig beszél addig is kiadja valahogy magából, mintsem belülről apróra őrölje.*
-Az álmomban mintha láttam volna, valami nagy zöld kétlábút, ami üldözött.
*Hangja megremeg, ahogy gondolatait adja ki magából szóról szóra, és sietős léptekkel igyekszik minél messzebbre haladni a helyről.*
*Nagyon jó és meglehetősen nehéz kérdést tett fel neki Alesian. Próbálja törni buksiját egy darabig, de nem igazán jut dűlőre. Múltkorijában mikor Mai szobájában járt teljesen máshol járt az esze mintsem az nézze, milyen könyvei is vannak nevelőanyjának. Annyi szent, hogy nehezek és vastagok. Erre a következtetésre jutott leginkább a kobak törésben. Meg is rázza fejét száját húzva Alesiannak, hogy erre biza nem igazan tud válaszolni.*
-Nem tudom, de jó nehezek.
*Ha ennyivel is, de talán segíti miket képzelhet el Alesian, a Mairól alkotott képéről, azon kívül ami egyértelműen a férfi fejében járhat. Főleg az előző felszólalása óta.
Ő is legalább ennyire szeretné tudni mi történt saját magával, mint a másik. Igyekszik értelmet találni a hirtelen jött érzelmeire, és gondolataira. Egy puszta szó, sosem gerjesztett benne még ilyen fajta félelmet. Még a láncosok említése sem, pedig aztán tőlük tart. Azonban ez a szó, egy faj megnevezése most kísérti őt régről, azokból az álmokból és rémképekből amiket néha lát. Ezért is érzi, futnia kell, menekülnie úgy, hogy hátra sem néz. De mégis most kitől? Jelenleg senki sem üldözi, az esetleges lelkiismeretén kívül.
Ha a férfi tart attól, hogy megfogja a kezét, majd ő megteszi helyette, erősen rámarkol a másik karjára, közel húzva magához na meg Derest is a másik oldalról. Így hajlandó akár egy lépést is tenni. A férfinak nem kell a magasságtól aggódnia. Szikrának még nőnie kell egy picit, hogy magasabb legyen a másiknál, nem hiába nézte őt a múltkor fajtájabelinek.*
-Félek. Attól amit mondtál, és futnom kell. Azt mondta az arctalan is.
*Kis karja, sőt egész teste remeg mint a nyárfalevél, tekintetével pedig a tömeget pásztázza ami mellett elhaladnak.
Próbálná jobban elmagyarázni, de egyelőre nem igazán képes rá, de igyekszik, ameddig beszél addig is kiadja valahogy magából, mintsem belülről apróra őrölje.*
-Az álmomban mintha láttam volna, valami nagy zöld kétlábút, ami üldözött.
*Hangja megremeg, ahogy gondolatait adja ki magából szóról szóra, és sietős léptekkel igyekszik minél messzebbre haladni a helyről.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-31 09:54:01
Üzenet elküldve: 2025-03-31 09:54:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Kíváncsi lenne, hogy milyen könyveket rejt Mainak a polca, abból le lehetne szűrni, hogy mégis milyen is ő igazán.*
- Kíváncsi lennék, milyen könyvek azok.* Kétli, hogy a gyermek tudná, de annyira nem is fontos. Jót csevegnek a színdarabokról, de valahol félúton valami történik. Nem tudja a tündér, hogy hol ment félre a dolog. Szikrából szó szerint eltűnt a szikra. Innentől már nem is igazi a beszélgetés. Nem tud nagyon mit válaszolni az Alaveres dologra sem. Végül aztán ki is böki szegényke, hogy csak haza szeretne már menni.*
- Elkísérlek persze.* Áll fel készségesen. Megfogná a kezét, de inkább nem teszi. Szinte nagyobb nála a lány, kétli, hogy bármi értelme lenne így a dolognak.*
- Valami baj van?* Kérdez azért rá, miközben a tömeg szélén kezd el megindulni a Romváros irányába. A gyermekek kemény diók, pont ahogy an nők. Itt meg egy lánygyermek van, ami a kettő ötvözete. Ki tudhatja, hogy mi járhat az ezüstös buksiban.*
* Kíváncsi lenne, hogy milyen könyveket rejt Mainak a polca, abból le lehetne szűrni, hogy mégis milyen is ő igazán.*
- Kíváncsi lennék, milyen könyvek azok.* Kétli, hogy a gyermek tudná, de annyira nem is fontos. Jót csevegnek a színdarabokról, de valahol félúton valami történik. Nem tudja a tündér, hogy hol ment félre a dolog. Szikrából szó szerint eltűnt a szikra. Innentől már nem is igazi a beszélgetés. Nem tud nagyon mit válaszolni az Alaveres dologra sem. Végül aztán ki is böki szegényke, hogy csak haza szeretne már menni.*
- Elkísérlek persze.* Áll fel készségesen. Megfogná a kezét, de inkább nem teszi. Szinte nagyobb nála a lány, kétli, hogy bármi értelme lenne így a dolognak.*
- Valami baj van?* Kérdez azért rá, miközben a tömeg szélén kezd el megindulni a Romváros irányába. A gyermekek kemény diók, pont ahogy an nők. Itt meg egy lánygyermek van, ami a kettő ötvözete. Ki tudhatja, hogy mi járhat az ezüstös buksiban.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:25:35
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Valakitől bizony tanulniuk kell a fiataloknak, hogy ne az utcán végezzék, és legyen belőlük valami. Szikra talán mondható példás tanulónak, csak épp a rosszaságra való hajlandósága megcsorbítja hírét az árvaházban. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés kölyökkel van jóban.*
-Mai is mindig ezt mondja. Ha látnád mennyi könyve van a szobájában.
*Forgatja meg a szemét, bár nincs ellenére az olvasás, de az a mennyiség amit Mai képes olvasni szabadidejében. Az valami elképesztő.
Alesian belekezd a színdarabok magyarázatához, amit Szikra boldogan és figyelmesen hallgat, egészen egy pontig. Ahol hirtelen mintha villám csapott volna bele, kerekedik ki rémülten szeme, és meredten néz a másikra. Egy pillanatra el is felejtette a fájdalmat amit most a fején érez. Mert a név hallatán, egy újabb rémkép kerül elő múltjából. Szinte érzi is, ahogy remeg maga alatt a pad, csak úgy mint abban a faládában, amit mások hintónak hívnak, ahogy az arctalan magához öleli, és az ork faj nevét ordítják, hogy közelítenek.
Szikra remegő kezeit emeli maga elé, érzi is, hogy menekülnie kell ismét. Riadtan tekint körbe, lát e bármit ami épp követi. Szinte alig hallva Alesian következő mondandóit. Egy idő kell neki amíg ebből kizökken. Bár a félelem továbbra is ott ragad a szemében.*
-Biztosan.
*Zárja rövidre válaszait, ahogy karjaival átkarolja magát. Deres felismerve kis gazdája félelmét, felpattan mellső lábaival a padra, és odanyomja nagy fejét a gazdájához. Aki végül inkább a kutyája fejét öleli át félőn.
Ez kissé be is árnyékolja a beszélgetés maradék részét, Szikra már kevésbé tudja viszonozni eddigi kedves mosolyait. Riadtan, néha fejét is megfogva nézi a környéket, mintha valamit keresne.*
-Azóta Alaver el is tűnt, azóta nem is járt a rezidencián.
*Válaszolja ridegen, egyel kevesebb humor forrás ami az árvaháznak jutott. Azóta a sütőhelység építése is abba maradt. Alesian többi megszólalására is inkább csak bólintgat, nem úgy tűnik, hogy bármi kedve lenne folytatni beszélgetésüket. És miután fel is hozza a doboz ötletét Szikra zöldjei kérően szinte könyörögve néznek Alesianra.*
-De előtte hazakísérsz kérlek? Haza akarok menni.
*Nem kezd bele miért jött rá hirtelen ez a félelem, meg akarja szüntetni minél előbb. Ehhez pedig haza kell jutnia biztonságba. Itt pedig túl sok a tömeg, túl sok az ismeretlen. Mait, Trylnort akarja maga köré minél előbb. Elbújni és elszaladni innen, hátra se tekintve.*
*Valakitől bizony tanulniuk kell a fiataloknak, hogy ne az utcán végezzék, és legyen belőlük valami. Szikra talán mondható példás tanulónak, csak épp a rosszaságra való hajlandósága megcsorbítja hírét az árvaházban. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés kölyökkel van jóban.*
-Mai is mindig ezt mondja. Ha látnád mennyi könyve van a szobájában.
*Forgatja meg a szemét, bár nincs ellenére az olvasás, de az a mennyiség amit Mai képes olvasni szabadidejében. Az valami elképesztő.
Alesian belekezd a színdarabok magyarázatához, amit Szikra boldogan és figyelmesen hallgat, egészen egy pontig. Ahol hirtelen mintha villám csapott volna bele, kerekedik ki rémülten szeme, és meredten néz a másikra. Egy pillanatra el is felejtette a fájdalmat amit most a fején érez. Mert a név hallatán, egy újabb rémkép kerül elő múltjából. Szinte érzi is, ahogy remeg maga alatt a pad, csak úgy mint abban a faládában, amit mások hintónak hívnak, ahogy az arctalan magához öleli, és az ork faj nevét ordítják, hogy közelítenek.
Szikra remegő kezeit emeli maga elé, érzi is, hogy menekülnie kell ismét. Riadtan tekint körbe, lát e bármit ami épp követi. Szinte alig hallva Alesian következő mondandóit. Egy idő kell neki amíg ebből kizökken. Bár a félelem továbbra is ott ragad a szemében.*
-Biztosan.
*Zárja rövidre válaszait, ahogy karjaival átkarolja magát. Deres felismerve kis gazdája félelmét, felpattan mellső lábaival a padra, és odanyomja nagy fejét a gazdájához. Aki végül inkább a kutyája fejét öleli át félőn.
Ez kissé be is árnyékolja a beszélgetés maradék részét, Szikra már kevésbé tudja viszonozni eddigi kedves mosolyait. Riadtan, néha fejét is megfogva nézi a környéket, mintha valamit keresne.*
-Azóta Alaver el is tűnt, azóta nem is járt a rezidencián.
*Válaszolja ridegen, egyel kevesebb humor forrás ami az árvaháznak jutott. Azóta a sütőhelység építése is abba maradt. Alesian többi megszólalására is inkább csak bólintgat, nem úgy tűnik, hogy bármi kedve lenne folytatni beszélgetésüket. És miután fel is hozza a doboz ötletét Szikra zöldjei kérően szinte könyörögve néznek Alesianra.*
-De előtte hazakísérsz kérlek? Haza akarok menni.
*Nem kezd bele miért jött rá hirtelen ez a félelem, meg akarja szüntetni minél előbb. Ehhez pedig haza kell jutnia biztonságba. Itt pedig túl sok a tömeg, túl sok az ismeretlen. Mait, Trylnort akarja maga köré minél előbb. Elbújni és elszaladni innen, hátra se tekintve.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:11:57
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:11:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Csupa nagy tudású egyén lehet ebben az árva házban. Alesian annyira nem szereti azokat, akik sokat tudnak. Fancsali képük van és mindig csak az okosságokon jár a fejük. Egy normális poént se tudnak értékelni.*
- Azt jól teszed. A tudás hasznos tud lenni.* Helyesli a tanulását, mert egy ilyen gyereknek az még hasznára van, aztán majd eldönti maga, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Teysus meg megsegíti, ha úgy gondolja.*
- Egy színdarabban bármi megtörténhet, nincsenek szabályok. Kicsi embert játszhat nagy, férfit nő, elfet ork. Pont ezért jó.* Magyarázza, neki lelkesen a szakma részleteit. A felvilágosítás végül talán kezd jó irányba terelődni. Alesian válaszára elkezdi magát nézni a lány, ami hát őszintén szólva elég vicces. Fel is kuncog a tündér.*
- Tetszene nekem ez a Mai, kár, hogy már ott van neki az a másik.* Egyszer talán majd azért meglesi, aztán ki tudja. Ha zárva az ajtó, akkor be lehet mászni az ablakon. Egy ilyen cuki tündérpofa sokaknak megér egy ajtócsapkodást. A végére igazán jól kiszórakozzák magukat a csíntevéseken, amiket a kicsi Szikra elkövetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam akkor élőben.* A lány elmondása szerint Teysusnak kedvérevaló életet él, ez tetszik neki.*
- Helyes. Az egyensúly fontos, Teysusnak kedvére való.* Bólogat hozzá. Az előkerült nyúzókésről szóba jön a tőre a lányak. Az arctalanok bizonyosan a szülei lehettek, régen legalábbis pont emiatt kérdezősködött nála.*
- Biztosan vigyázz rá Mai. Vissza fogja adni szerintem, ha nagyobb leszel.* Nyugtatja meg egy kicsit. Támad egy jó ötlete Szikrának, amire még hajlana is a tündér, csakhogy Teysus nem akarja, hogy ilyesmi legyen. Az a fránya csomagolás borsot tör az orruk alá. Ráadásul aranyköpenyesek tűnnek fel a balszélen a tömegben. Nem biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet már ezeket is figyelembe véve.*
- Szerintem hagyjuk. Ezt már nem fogjuk tudni szépen visszacsomagolni. Ha azok ott megcsípnek, akkor bajban leszünk.* Biccent az őrök felé.*
- Inkább veszek még, ha van.* Pillant oda a standhoz.*
* Csupa nagy tudású egyén lehet ebben az árva házban. Alesian annyira nem szereti azokat, akik sokat tudnak. Fancsali képük van és mindig csak az okosságokon jár a fejük. Egy normális poént se tudnak értékelni.*
- Azt jól teszed. A tudás hasznos tud lenni.* Helyesli a tanulását, mert egy ilyen gyereknek az még hasznára van, aztán majd eldönti maga, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Teysus meg megsegíti, ha úgy gondolja.*
- Egy színdarabban bármi megtörténhet, nincsenek szabályok. Kicsi embert játszhat nagy, férfit nő, elfet ork. Pont ezért jó.* Magyarázza, neki lelkesen a szakma részleteit. A felvilágosítás végül talán kezd jó irányba terelődni. Alesian válaszára elkezdi magát nézni a lány, ami hát őszintén szólva elég vicces. Fel is kuncog a tündér.*
- Tetszene nekem ez a Mai, kár, hogy már ott van neki az a másik.* Egyszer talán majd azért meglesi, aztán ki tudja. Ha zárva az ajtó, akkor be lehet mászni az ablakon. Egy ilyen cuki tündérpofa sokaknak megér egy ajtócsapkodást. A végére igazán jól kiszórakozzák magukat a csíntevéseken, amiket a kicsi Szikra elkövetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam akkor élőben.* A lány elmondása szerint Teysusnak kedvérevaló életet él, ez tetszik neki.*
- Helyes. Az egyensúly fontos, Teysusnak kedvére való.* Bólogat hozzá. Az előkerült nyúzókésről szóba jön a tőre a lányak. Az arctalanok bizonyosan a szülei lehettek, régen legalábbis pont emiatt kérdezősködött nála.*
- Biztosan vigyázz rá Mai. Vissza fogja adni szerintem, ha nagyobb leszel.* Nyugtatja meg egy kicsit. Támad egy jó ötlete Szikrának, amire még hajlana is a tündér, csakhogy Teysus nem akarja, hogy ilyesmi legyen. Az a fránya csomagolás borsot tör az orruk alá. Ráadásul aranyköpenyesek tűnnek fel a balszélen a tömegben. Nem biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet már ezeket is figyelembe véve.*
- Szerintem hagyjuk. Ezt már nem fogjuk tudni szépen visszacsomagolni. Ha azok ott megcsípnek, akkor bajban leszünk.* Biccent az őrök felé.*
- Inkább veszek még, ha van.* Pillant oda a standhoz.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 13:43:14
Üzenet elküldve: 2025-03-30 13:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
-Nimeriltől igyekszek tanulni, ő is sokat tud a gyógyításról.
*Válaszolja az adottságokat illetően, Mai pedig a lelkére kötötte, hogy a lopásokat hagyja hátra, mert már semmi szüksége nincs ilyesmire. Talán az abból szerzett tudását máshogy kellene hasznosítania. De hogyan, azt még maga sem sejti.*
-Te játszhatod saját magadat a színdarabban? Vagy ez nem így működik?
*Nem sok elképzelése van az ilyesmiről így nem is rest inkább rákérdezni, de neki logikusnak tűnik, hogy saját magát játssza el az illető.
Remek, száján könyörgése végén, egy aprócska kis mosoly húzódik, mintha Trylnort látná a másik reakciójában. Csak a vörösödés marad el, de az izzadtság cseppek itt is megjelennek. El is könyveli sikerét, vissza is huppan a padra és csupa fűl módjára hallgatja a férfi válaszát. Ami meg is lepi őt. Most az ő fogaskerekei kezdenek gyors forgásba, ahogy megszemléli maga is az elhaladó lánykát. Ő is megvizsgálja azokat az idomokat amikről Alesian beszél, csak nem olyan módon mint a másik tenné. Tekintete rögvest magára vetődik utána, kihúzza ruháján a nyakrészt és betekint a lyukon, megvizsgálva sajátját, és elhúzza szája szélét rögvest, nem tetszését kimutatva. Hamar rájön, hogy azoknak még nőni kell, hiába a kis gömbölyödés amit a serdülés lassan indított be, ha utol akarja érni azt méretet amit Alesian mond, sok munka vár még rá. Tekintete ugyan úgy oldalra majd lefelé szegeződik, ahogy fenekét is szemügyre veszi, ott is hasonló a helyzet.*
-Szerintem igen, bár talán vékonyabb mint ő.
*Bök fejével a már elhaladó menyecskére. Alesian további szavát is csendben végighallgatja, amíg magában elrendezi a kapott információkat. Se nem sértődik meg, se nem kezd több kérdésbe, eleget kapott, hogy most rágódjon ezen egy ideig. Alesian egyelőre megúszta.
Még szerencse, hogy a további történeteikkel elterelődik végül a testiségekről a párbeszéd. Alesian kacaja zene a fülének, igazán boldog, hogy csínytevéseivel másnak is képes volt örömöt okozni.*
-Örülök, hogy tetszik, én is jót nevettem akkor.
*Bólint is hozzá egy nagyot, akkor ez is egy olyan szó, amit nem szívlelnének az árvaházban ezek szerint. Jobb is ha megjegyzi és elraktározza olyan időkre ahol talán ha nem is ildomos lesz használni, de megfelelő lesz a környezetre nézve. A fejsimogatást elégedetten mosollyal nyugtázza.*
-Tudom, de ezért is segítek a ház körül Trylnorral, mi látjuk el az állatainkat, meg rendezzük a kertet, Luninarival főzök olykor, meg takarítani is szoktuk a rezidenciát.
*Apró kis kezek, ha sokan vannak sokat tudnak tenni, és mióta megszaporodtak az árvaházban, így a takarítás még könnyebb.*
-Nem hagytam volna! Tüske az enyém! Az arctalanoktól kaptam.
*Mondja kissé bosszúsan, mert bizony hiányzik neki a kis tőre, kis súlya nap mint nap hiányzik derekáról. Biztonságérzetet nyújtott számára, és emellett szíve mélyén tudta, hogy fontos kis kapocs lehet közte és az álmaiban vagy emlékképen látott arctalanokkal.
Táskája oldalát megpaskolva nyugtázza a tényt, bízva szerencséjében, az ajándék amit kis hercegének szán, tetszeni fog majd neki.*
-Úgy lesz!
*Bólint, majd közel hajolva Alesianhoz a dobozkáját nézi, mennyire képesek úgy visszacsomagolni, hogy amaz ne tűnjön bontottnak, elvégre ez egy kulcsfontosságú dolog a kis csínytevésükben. Ha a dobozka már kitűnne a többi közül, lehetnek akármilyen ügyesek, az lebuktatná őket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.30 13:43:57
-Nimeriltől igyekszek tanulni, ő is sokat tud a gyógyításról.
*Válaszolja az adottságokat illetően, Mai pedig a lelkére kötötte, hogy a lopásokat hagyja hátra, mert már semmi szüksége nincs ilyesmire. Talán az abból szerzett tudását máshogy kellene hasznosítania. De hogyan, azt még maga sem sejti.*
-Te játszhatod saját magadat a színdarabban? Vagy ez nem így működik?
*Nem sok elképzelése van az ilyesmiről így nem is rest inkább rákérdezni, de neki logikusnak tűnik, hogy saját magát játssza el az illető.
Remek, száján könyörgése végén, egy aprócska kis mosoly húzódik, mintha Trylnort látná a másik reakciójában. Csak a vörösödés marad el, de az izzadtság cseppek itt is megjelennek. El is könyveli sikerét, vissza is huppan a padra és csupa fűl módjára hallgatja a férfi válaszát. Ami meg is lepi őt. Most az ő fogaskerekei kezdenek gyors forgásba, ahogy megszemléli maga is az elhaladó lánykát. Ő is megvizsgálja azokat az idomokat amikről Alesian beszél, csak nem olyan módon mint a másik tenné. Tekintete rögvest magára vetődik utána, kihúzza ruháján a nyakrészt és betekint a lyukon, megvizsgálva sajátját, és elhúzza szája szélét rögvest, nem tetszését kimutatva. Hamar rájön, hogy azoknak még nőni kell, hiába a kis gömbölyödés amit a serdülés lassan indított be, ha utol akarja érni azt méretet amit Alesian mond, sok munka vár még rá. Tekintete ugyan úgy oldalra majd lefelé szegeződik, ahogy fenekét is szemügyre veszi, ott is hasonló a helyzet.*
-Szerintem igen, bár talán vékonyabb mint ő.
*Bök fejével a már elhaladó menyecskére. Alesian további szavát is csendben végighallgatja, amíg magában elrendezi a kapott információkat. Se nem sértődik meg, se nem kezd több kérdésbe, eleget kapott, hogy most rágódjon ezen egy ideig. Alesian egyelőre megúszta.
Még szerencse, hogy a további történeteikkel elterelődik végül a testiségekről a párbeszéd. Alesian kacaja zene a fülének, igazán boldog, hogy csínytevéseivel másnak is képes volt örömöt okozni.*
-Örülök, hogy tetszik, én is jót nevettem akkor.
*Bólint is hozzá egy nagyot, akkor ez is egy olyan szó, amit nem szívlelnének az árvaházban ezek szerint. Jobb is ha megjegyzi és elraktározza olyan időkre ahol talán ha nem is ildomos lesz használni, de megfelelő lesz a környezetre nézve. A fejsimogatást elégedetten mosollyal nyugtázza.*
-Tudom, de ezért is segítek a ház körül Trylnorral, mi látjuk el az állatainkat, meg rendezzük a kertet, Luninarival főzök olykor, meg takarítani is szoktuk a rezidenciát.
*Apró kis kezek, ha sokan vannak sokat tudnak tenni, és mióta megszaporodtak az árvaházban, így a takarítás még könnyebb.*
-Nem hagytam volna! Tüske az enyém! Az arctalanoktól kaptam.
*Mondja kissé bosszúsan, mert bizony hiányzik neki a kis tőre, kis súlya nap mint nap hiányzik derekáról. Biztonságérzetet nyújtott számára, és emellett szíve mélyén tudta, hogy fontos kis kapocs lehet közte és az álmaiban vagy emlékképen látott arctalanokkal.
Táskája oldalát megpaskolva nyugtázza a tényt, bízva szerencséjében, az ajándék amit kis hercegének szán, tetszeni fog majd neki.*
-Úgy lesz!
*Bólint, majd közel hajolva Alesianhoz a dobozkáját nézi, mennyire képesek úgy visszacsomagolni, hogy amaz ne tűnjön bontottnak, elvégre ez egy kulcsfontosságú dolog a kis csínytevésükben. Ha a dobozka már kitűnne a többi közül, lehetnek akármilyen ügyesek, az lebuktatná őket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.30 13:43:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063