Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:20:22
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:20:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Legyezgeti önbecsülését a sok elismerő tekintet, amit Norrától kap. Tetszik neki a nő határozottsága, szinte sajnálja, hogy már foglalt.
Persze, ha tudná a valóságot, egészen más véleménnyel lenne, de hát nem tudja. Az ő szemében Norra egy fiatal, szemrevaló, elegáns nő, akinek van sütnivalója, határozott véleménye. És van benne némi jól érezhető sznobizmus, amit viszont Orthus furamód vonzónak talál. Fiatal korában sokat bálozott a régi nemességgel. Bár mivel ő maga nem volt nemes, mindig éreztették vele, hogy nem része igazán a társaságnak. Ebben különösen ügyesek voltak azok a gazdag kisasszonyok, akik Orthust szerették látványosan félvállról venni. Talán innen, a beteljesületlen vágyakozásból fakad a vonzalma ez iránt a viselkedés iránt. És különösen szereti letörni. Persze nem erővel, hanem hatalommal.*
- Igen, a törvények fontosak. Ezek biztosítják a nemesség privilégiumait is, még ha nem is mondják ki nyíltan, hogy ilyen privilégiumok vannak.
*teszi hozzá. A könnyed vacsorával egész hamar végeznek, Norra pedig elfogadja az invitálást a fürdőbe. Orthus mosolya talán csak egy árnyalatnyival elégedettebb az udvariasnál, ahogy így szól.*
- Ez esetben azt javaslom, hogy fogjuk a poharunkat, és esetleg a palackot is, és engedje meg, hogy mutassam az utat!
*Ha így tesznek, akkor visszatérnek a házba, igaz, nem azon az ajtón, amerről a báltermen át érkeztek, hanem egy másikon. Rögtön mellettük újabb ajtó nyílik, mögötte pedig egy lefelé vezető lépcső. Itt Orthus előre engedi a hölgyet, mivel ketten nem férnének el egymás mellett.
Már ahogy lefelé haladnak, úgy érződik egyfajta párás meleg. Lenn azonban még erőteljes félhomály uralkodik, ugyanis nem égnek lámpák, gyertyák. Orthus nem akkor nőcsábász, hogy előre készüljön bármilyen pikáns kalandra. De a problémát nagyon gyorsan lehet orvosolni, hála egy hosszú fapálcának, melynek a végét gyújtja meg a férfi az egyik lépcsőházi mécses lángjával, aztán másodpercek alatt meggyújtja vele az állványokon sorakozó gyertyák kanócát. Hamarosan nagyon hangulatos, gyertyafényes világítás támad, amit tovább erősít a fodrozódó vízfelület által a falakra szórt, hullámzó fény.
A fürdőhelyiség vizét egy kis termálforrás adja, így a víz magától meleg. Szerencsére ez nem valami kellemetlen szagú gyógyforrás, hanem nagyjából közönséges víz.
A medence nem túl széles, de öt-hat ember azért kényelmesen áztathatja magát benne egyidejűleg. Hosszú távokat viszont biztos nem fog itt úszni senki. Kellemes kőbarlang-hangulatot áraszt magából a hely, amit azonban szépen és elegánsan bútoroztak be.*
- Nos, ez lenne az. Amolyan pihentető menedék egy nehéz nap után. De úgy tervezem, hogy közeli barátokkal azért meg fogom osztani egy-egy kellemes borozgatás alkalmával.
*jegyzi meg, majd várja a nő reakcióját. Igaz, amikor meginvitálta ide Norrát, arról semmit se mondott, hogy ő maga is itt marad. Így most arra vár, hogy a nő feszélyezve érzi-e magát a társaságában. Esetleg megkéri-e, hogy távozzon.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Legyezgeti önbecsülését a sok elismerő tekintet, amit Norrától kap. Tetszik neki a nő határozottsága, szinte sajnálja, hogy már foglalt.
Persze, ha tudná a valóságot, egészen más véleménnyel lenne, de hát nem tudja. Az ő szemében Norra egy fiatal, szemrevaló, elegáns nő, akinek van sütnivalója, határozott véleménye. És van benne némi jól érezhető sznobizmus, amit viszont Orthus furamód vonzónak talál. Fiatal korában sokat bálozott a régi nemességgel. Bár mivel ő maga nem volt nemes, mindig éreztették vele, hogy nem része igazán a társaságnak. Ebben különösen ügyesek voltak azok a gazdag kisasszonyok, akik Orthust szerették látványosan félvállról venni. Talán innen, a beteljesületlen vágyakozásból fakad a vonzalma ez iránt a viselkedés iránt. És különösen szereti letörni. Persze nem erővel, hanem hatalommal.*
- Igen, a törvények fontosak. Ezek biztosítják a nemesség privilégiumait is, még ha nem is mondják ki nyíltan, hogy ilyen privilégiumok vannak.
*teszi hozzá. A könnyed vacsorával egész hamar végeznek, Norra pedig elfogadja az invitálást a fürdőbe. Orthus mosolya talán csak egy árnyalatnyival elégedettebb az udvariasnál, ahogy így szól.*
- Ez esetben azt javaslom, hogy fogjuk a poharunkat, és esetleg a palackot is, és engedje meg, hogy mutassam az utat!
*Ha így tesznek, akkor visszatérnek a házba, igaz, nem azon az ajtón, amerről a báltermen át érkeztek, hanem egy másikon. Rögtön mellettük újabb ajtó nyílik, mögötte pedig egy lefelé vezető lépcső. Itt Orthus előre engedi a hölgyet, mivel ketten nem férnének el egymás mellett.
Már ahogy lefelé haladnak, úgy érződik egyfajta párás meleg. Lenn azonban még erőteljes félhomály uralkodik, ugyanis nem égnek lámpák, gyertyák. Orthus nem akkor nőcsábász, hogy előre készüljön bármilyen pikáns kalandra. De a problémát nagyon gyorsan lehet orvosolni, hála egy hosszú fapálcának, melynek a végét gyújtja meg a férfi az egyik lépcsőházi mécses lángjával, aztán másodpercek alatt meggyújtja vele az állványokon sorakozó gyertyák kanócát. Hamarosan nagyon hangulatos, gyertyafényes világítás támad, amit tovább erősít a fodrozódó vízfelület által a falakra szórt, hullámzó fény.
A fürdőhelyiség vizét egy kis termálforrás adja, így a víz magától meleg. Szerencsére ez nem valami kellemetlen szagú gyógyforrás, hanem nagyjából közönséges víz.
A medence nem túl széles, de öt-hat ember azért kényelmesen áztathatja magát benne egyidejűleg. Hosszú távokat viszont biztos nem fog itt úszni senki. Kellemes kőbarlang-hangulatot áraszt magából a hely, amit azonban szépen és elegánsan bútoroztak be.*
- Nos, ez lenne az. Amolyan pihentető menedék egy nehéz nap után. De úgy tervezem, hogy közeli barátokkal azért meg fogom osztani egy-egy kellemes borozgatás alkalmával.
*jegyzi meg, majd várja a nő reakcióját. Igaz, amikor meginvitálta ide Norrát, arról semmit se mondott, hogy ő maga is itt marad. Így most arra vár, hogy a nő feszélyezve érzi-e magát a társaságában. Esetleg megkéri-e, hogy távozzon.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-03 16:17:18
Üzenet elküldve: 2025-10-03 16:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Elismerően néz Orthusra, bizony hozzáértő emberrel van dolga, efelől semmi kétség. Azon tűnődik, vajon a nők szívét is olyan könnyedén kaparintja-e meg, mint a vagyont. Ha olyanféle nőkről beszélünk, mint amilyen Norra is, akkor kétség se férhet hozzá. Azért még nem ugrik egyből az ölébe, annál nagyobb tartása van. Viszont ami késik, nem múlik. Ha úgy vesszük, Norra is egyfajta művész, így nem bánná, ha őt is támogatná a férfi a jövőben. Persze azért neki is tennie kell valamit, meg kell mutatnia, hogy mihez ért. Ami azt illeti, egész sok mindenhez; de azok közül kevés dolog legális ebben a városban, így nem fogja rögtön azokkal kezdeni. *
– Igaza lehet. * Aprót bólint Orthus szavaira. Nem vallja be, hogy szíve szerint olajjal locsolná a tüzet, amit egy ilyen karizmatikus vezető hatalomra kerülése okozna. Évekkel ezelőtt még ő akart volna lenni ez a vezető, de mostanra elég tapasztalatot gyűjtött az emberek világában, hogy már nem akar trónon ülni: elég, ha a háttérből irányítja a szálakat. Orthust is szívesen vezetné az orránál fogva, de az eddigiek alapján úgy tűnik, túl kiforrott véleménye van mindenről, így nehéz dolga lesz vele. De, ha másért nem is, az esetleges támogatások miatt érdemes időt és energiát fordítania a férfira. *
– De azért a törvények betartatását fontosnak tartom. Ahogy a nemesség kiváltságairól se feledkezzünk meg. * Teszi hozzá, bár úgy érzi, ezt a témát kitárgyalták. Ők ketten amúgy is kevesek lennének ahhoz, hogy Artheniort egy jobb hellyé varázsolják, még ha egy véleményen is lennének mindenben. Viszont úgy hallja, Orthusnak azért van ráhatása a dolgokra, messzire elér a keze.
~ Kár, hogy a tehetségét (részben legalábbis) a szegények felkarolására akarja pazarolni. ~ Nem sokat szól, mivel főleg az evéssel van elfoglalva. Kezd jóllakni, így kicsit lassít a tempóján. *
– Nagylelkű az ajánlata, kedves Orthus. Ez esetben nagyon szívesen megnézném a fürdőt, akár most, ebéd után is. * Javasolja. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Elismerően néz Orthusra, bizony hozzáértő emberrel van dolga, efelől semmi kétség. Azon tűnődik, vajon a nők szívét is olyan könnyedén kaparintja-e meg, mint a vagyont. Ha olyanféle nőkről beszélünk, mint amilyen Norra is, akkor kétség se férhet hozzá. Azért még nem ugrik egyből az ölébe, annál nagyobb tartása van. Viszont ami késik, nem múlik. Ha úgy vesszük, Norra is egyfajta művész, így nem bánná, ha őt is támogatná a férfi a jövőben. Persze azért neki is tennie kell valamit, meg kell mutatnia, hogy mihez ért. Ami azt illeti, egész sok mindenhez; de azok közül kevés dolog legális ebben a városban, így nem fogja rögtön azokkal kezdeni. *
– Igaza lehet. * Aprót bólint Orthus szavaira. Nem vallja be, hogy szíve szerint olajjal locsolná a tüzet, amit egy ilyen karizmatikus vezető hatalomra kerülése okozna. Évekkel ezelőtt még ő akart volna lenni ez a vezető, de mostanra elég tapasztalatot gyűjtött az emberek világában, hogy már nem akar trónon ülni: elég, ha a háttérből irányítja a szálakat. Orthust is szívesen vezetné az orránál fogva, de az eddigiek alapján úgy tűnik, túl kiforrott véleménye van mindenről, így nehéz dolga lesz vele. De, ha másért nem is, az esetleges támogatások miatt érdemes időt és energiát fordítania a férfira. *
– De azért a törvények betartatását fontosnak tartom. Ahogy a nemesség kiváltságairól se feledkezzünk meg. * Teszi hozzá, bár úgy érzi, ezt a témát kitárgyalták. Ők ketten amúgy is kevesek lennének ahhoz, hogy Artheniort egy jobb hellyé varázsolják, még ha egy véleményen is lennének mindenben. Viszont úgy hallja, Orthusnak azért van ráhatása a dolgokra, messzire elér a keze.
~ Kár, hogy a tehetségét (részben legalábbis) a szegények felkarolására akarja pazarolni. ~ Nem sokat szól, mivel főleg az evéssel van elfoglalva. Kezd jóllakni, így kicsit lassít a tempóján. *
– Nagylelkű az ajánlata, kedves Orthus. Ez esetben nagyon szívesen megnézném a fürdőt, akár most, ebéd után is. * Javasolja. *
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:46:18
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:46:18
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Csak elmosolyodik a nő szinte dacosnak érződő válaszán. Nem, Norra persze hogy nem fél. Nem is gondolta volna ezt komolyan. Egy nőnek összeszedni az utcáról egy fickót, és lemenni vele kettesben egy sötét pincébe, az nem olyan dolog amit megcsinál, ha fél.
És a félős nők nem húzódnak egészen közel csak úgy valakihez, hogy felkínálják az ajkukat. Sutának érzi saját mozdulatát ahogy megcsókolja Norrát. Korábban nem nagyon csinált még ilyet, de úgy van vele hogy a nőnek ezt nem kell tudnia. Bármennyire esetlen is a dolog, azért tagadhatatlanul hatással van rá - érzi ahogy szíve hevesebben kezd verni, és felgyorsuló vére még hangosabban zúg a fülében, még jobban felforrósítja bőrét, és olyan helyre is több jut belőle, ami valószínűleg nagy szerepet fog kapni a közeljövőben.
Érzi Norra kezét ahogy az bő tunikája alá simít, ezen felbátorodva mozdul maga is. Elengedi a nő karját és épp csak annyira mozdítja arrébb a kezét, hogy újra a tenyerébe kerüljön a nő keble. Ezen a ponton már egészen biztos benne, hogy ez nem olyan dolog, amire külön engedélyt kéne kérnie.
A finoman hátába maró körmök elsőre egészen váratlanul érik. Na, ilyet nem csinált neki az a nő, akihez az apja befizette! A hirtelen, nem túlzóan erős fájdalomtól egy pillanatra szinte megmerevedik és önkéntelenül elhúzódni próbál előle, így közelebb préselődik a nő testéhez. Halk, nyögés-szerű hangot hallat ahogy Norra ajkai elhúzódnak, és szinte meglepetten, tágra nyílt szemmel néz a nőre. Amikor a többi legénnyel a nőkről és nőügyekről beszélgettek, alaposan kitárgyalták azt is, hogy vannak állítólag olyan nők, akik szeretik ilyen helyzetben a fájdalmat kapni és adni is. A maga részéről hitte is meg nem is a dolgot, ám a hátbőrébe maró körmök most alátámasztják a pletykát.*
- Ah.. *-halkan felnyög-* Szóval.. te így szereted?
*Hát, legyen. A még mindig Norra csípőjére simuló tenyere megszorul a nő testén és még közelebb húzza magához, noha már így is épp eléggé odafeszül, pláne öltájékon. Másik kezének ujjai, amelyek Norra keblére simulnak ugyancsak megmozdulnak - ott is szorít, de sokkal finomabban, mintha csak azt próbálná, hogy valóban erre vágyik-e a nő.*
- Így? *-kérdezi-* Így jó neked?
//Samonyr Rezidencia//
*Csak elmosolyodik a nő szinte dacosnak érződő válaszán. Nem, Norra persze hogy nem fél. Nem is gondolta volna ezt komolyan. Egy nőnek összeszedni az utcáról egy fickót, és lemenni vele kettesben egy sötét pincébe, az nem olyan dolog amit megcsinál, ha fél.
És a félős nők nem húzódnak egészen közel csak úgy valakihez, hogy felkínálják az ajkukat. Sutának érzi saját mozdulatát ahogy megcsókolja Norrát. Korábban nem nagyon csinált még ilyet, de úgy van vele hogy a nőnek ezt nem kell tudnia. Bármennyire esetlen is a dolog, azért tagadhatatlanul hatással van rá - érzi ahogy szíve hevesebben kezd verni, és felgyorsuló vére még hangosabban zúg a fülében, még jobban felforrósítja bőrét, és olyan helyre is több jut belőle, ami valószínűleg nagy szerepet fog kapni a közeljövőben.
Érzi Norra kezét ahogy az bő tunikája alá simít, ezen felbátorodva mozdul maga is. Elengedi a nő karját és épp csak annyira mozdítja arrébb a kezét, hogy újra a tenyerébe kerüljön a nő keble. Ezen a ponton már egészen biztos benne, hogy ez nem olyan dolog, amire külön engedélyt kéne kérnie.
A finoman hátába maró körmök elsőre egészen váratlanul érik. Na, ilyet nem csinált neki az a nő, akihez az apja befizette! A hirtelen, nem túlzóan erős fájdalomtól egy pillanatra szinte megmerevedik és önkéntelenül elhúzódni próbál előle, így közelebb préselődik a nő testéhez. Halk, nyögés-szerű hangot hallat ahogy Norra ajkai elhúzódnak, és szinte meglepetten, tágra nyílt szemmel néz a nőre. Amikor a többi legénnyel a nőkről és nőügyekről beszélgettek, alaposan kitárgyalták azt is, hogy vannak állítólag olyan nők, akik szeretik ilyen helyzetben a fájdalmat kapni és adni is. A maga részéről hitte is meg nem is a dolgot, ám a hátbőrébe maró körmök most alátámasztják a pletykát.*
- Ah.. *-halkan felnyög-* Szóval.. te így szereted?
*Hát, legyen. A még mindig Norra csípőjére simuló tenyere megszorul a nő testén és még közelebb húzza magához, noha már így is épp eléggé odafeszül, pláne öltájékon. Másik kezének ujjai, amelyek Norra keblére simulnak ugyancsak megmozdulnak - ott is szorít, de sokkal finomabban, mintha csak azt próbálná, hogy valóban erre vágyik-e a nő.*
- Így? *-kérdezi-* Így jó neked?
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:36:20
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
– Hogy mi? * Ocsúdik fel, amikor a férfi a kezéhez ér. Norgen egészen más miatt izgul, nem hiszi, hogy Aljin bántani akarná. A feltételezés is bántja a füleit, hiszen ő nem fél. *
– Nem félek. * Mondja magabiztosan. Arca kissé elvörösödik, mintha visszatérne belé az élet, megint nem úgy fest, mint egy elsőáldozó. Szép vörös ajkait résnyire nyitja, amikor Aljin még közelebb húzza magához. Nincs ellenére a közelség, sőt! Az előbb még azon tűnődött, mutassa-e meg előbb valódi énjét, de arra már nem lesz ideje, és időközben be is látja, hogy azt nem teheti. Nem kockáztathatja meg, hogy egy újabb Venthel-féle hibát kövessen el.
Amíg Aljin gondolkodik, addig Norra cselekszik. Egészen közel hajol hozzá, amíg ajkaik össze nem érnek. Elsősorban mindketten a törpe sör ízét érezhetik egymáson, de azért így is kellemes érzést kelt az ajkak találkozása. Közben pedig kezei a férfi háta mögött a ruhája alá vándorolnak. Még most is túl korainak érzi, hogy felfedje valódi természetét, így továbbra is azokkal a finom ujjakkal és nem olyan régen levágott körmökkel szánt végig a férfi hátán. Az viszont már ebből is érezheti, hogy Norra többet (vagy legalábbis mást) fog nyújtani neki, mint egy átlagos szajha egy átlagos együttlét során. Mintha a wegtoreninek annyi tapasztalta lenne benne. Mindenesetre Norra körmeivel, ha nem is a bőrt akarja még feltépni, erősen arra hajaz, amit csinál. Egyelőre épp csak olyan erővel „vakarja” Aljin hátát, hogy az a fájdalomtűréséhez mérten akár még kellemes is lehet.
Amikor ajkaik újra elválnak, pislog párat, úgy néz Aljinra, mintha engedélyt kérne valamire. Ám nem szól egy szót sem. *
//Samonyr Rezidencia//
– Hogy mi? * Ocsúdik fel, amikor a férfi a kezéhez ér. Norgen egészen más miatt izgul, nem hiszi, hogy Aljin bántani akarná. A feltételezés is bántja a füleit, hiszen ő nem fél. *
– Nem félek. * Mondja magabiztosan. Arca kissé elvörösödik, mintha visszatérne belé az élet, megint nem úgy fest, mint egy elsőáldozó. Szép vörös ajkait résnyire nyitja, amikor Aljin még közelebb húzza magához. Nincs ellenére a közelség, sőt! Az előbb még azon tűnődött, mutassa-e meg előbb valódi énjét, de arra már nem lesz ideje, és időközben be is látja, hogy azt nem teheti. Nem kockáztathatja meg, hogy egy újabb Venthel-féle hibát kövessen el.
Amíg Aljin gondolkodik, addig Norra cselekszik. Egészen közel hajol hozzá, amíg ajkaik össze nem érnek. Elsősorban mindketten a törpe sör ízét érezhetik egymáson, de azért így is kellemes érzést kelt az ajkak találkozása. Közben pedig kezei a férfi háta mögött a ruhája alá vándorolnak. Még most is túl korainak érzi, hogy felfedje valódi természetét, így továbbra is azokkal a finom ujjakkal és nem olyan régen levágott körmökkel szánt végig a férfi hátán. Az viszont már ebből is érezheti, hogy Norra többet (vagy legalábbis mást) fog nyújtani neki, mint egy átlagos szajha egy átlagos együttlét során. Mintha a wegtoreninek annyi tapasztalta lenne benne. Mindenesetre Norra körmeivel, ha nem is a bőrt akarja még feltépni, erősen arra hajaz, amit csinál. Egyelőre épp csak olyan erővel „vakarja” Aljin hátát, hogy az a fájdalomtűréséhez mérten akár még kellemes is lehet.
Amikor ajkaik újra elválnak, pislog párat, úgy néz Aljinra, mintha engedélyt kérne valamire. Ám nem szól egy szót sem. *
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-03 09:28:14
Üzenet elküldve: 2025-10-03 09:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
- Jó. *-bólint rá Norra kérésére, és a mutatott sarok felé fordul, hogy a söröshordó ott leljen magának nyughelyet. Csak amikor megszabadul tőle, akkor néz jobban szét. A pincét pont olyannak látja, amilyennek egy pincét elképzelne az ember. Egyáltalán nem olyan, mint ami egy ilyen szép házhoz illene. Nincsenek gyertyák vagy lámpás a falra akasztva, a polcokon befőttek és savanyúságok helyett csak a pókok korábbi lakomáinak maradványai és por ül. Összességében szutyok egy helynek látja, és normális körülmények között rühellne is itt lenni. De ezek most nem normális körülmények, és van egyetlen dolog, ami pedig jelentősen emeli a hely színvonalát - ez nem más, mint Norra. A fentről leszűrődő fényben néz végig a nőn, aki most nem annak a magabiztos kis ragadozónak tűnik mint korábban, hanem sokkal inkább úgy néz ki, mint akinek még sosem nyúltak a szoknyája alá. Érdekes lenne elgondolkoznia azon, hogy melyik a nő valódi énje -amit odafent látott belőle, vagy amit most idelent-, és melyik a megjátszott. Ehelyett viszont inkább közelebb lép Norrához. Attól függetlenül is így tenne, ha az nem bátorítaná erre. A fejében egyre erősebben doboló vérének hangját lassan kezdi átütni a gondolat, hogy mennyire mást mutat és mást mond most a nő. Hiszen úgy áll ott és úgy néz rá, mint aki végtelen szemérmességében azt se tudja mit kezdjen magával, szavai viszont igen egyértelműnek tűnnek. Melyiket vegye hát figyelembe?*
- Folytassam, hm? *-kérdezi halkan. Mintha a torka is kezdene összeszorulni fura, fiatal legényekre jellemző izgalmában. Még közelebb lép, egészen Norra elé, a por szagán túl megérzi az ő illatát is. Ha már bátorították, hát él a lehetőséggel -tökfejnek tökfej, de nem töketlen-, és felemeli jobbját. Ujjaival finoman simít bele a szőke, rövid fürtökbe, majd érintése végighalad a nő fülén, onnan át a nyakára, vállára, és le a karjára, egészen oda, ahol Norra ujjai saját magát marcangolják.*
- Hát ne izguljál már, *-mondja halkan-* nincs mitől félned. Nem foglak én bántani!
*Másik kezének tenyerét a nő derekára simítja, és finoman maga felé húzza őt. Azon tanakodik: megcsókolja őt? Igényelné ezt egyáltalán Norra? Hogyan kell egyáltalán jól csókolni?*
//Samonyr Rezidencia//
- Jó. *-bólint rá Norra kérésére, és a mutatott sarok felé fordul, hogy a söröshordó ott leljen magának nyughelyet. Csak amikor megszabadul tőle, akkor néz jobban szét. A pincét pont olyannak látja, amilyennek egy pincét elképzelne az ember. Egyáltalán nem olyan, mint ami egy ilyen szép házhoz illene. Nincsenek gyertyák vagy lámpás a falra akasztva, a polcokon befőttek és savanyúságok helyett csak a pókok korábbi lakomáinak maradványai és por ül. Összességében szutyok egy helynek látja, és normális körülmények között rühellne is itt lenni. De ezek most nem normális körülmények, és van egyetlen dolog, ami pedig jelentősen emeli a hely színvonalát - ez nem más, mint Norra. A fentről leszűrődő fényben néz végig a nőn, aki most nem annak a magabiztos kis ragadozónak tűnik mint korábban, hanem sokkal inkább úgy néz ki, mint akinek még sosem nyúltak a szoknyája alá. Érdekes lenne elgondolkoznia azon, hogy melyik a nő valódi énje -amit odafent látott belőle, vagy amit most idelent-, és melyik a megjátszott. Ehelyett viszont inkább közelebb lép Norrához. Attól függetlenül is így tenne, ha az nem bátorítaná erre. A fejében egyre erősebben doboló vérének hangját lassan kezdi átütni a gondolat, hogy mennyire mást mutat és mást mond most a nő. Hiszen úgy áll ott és úgy néz rá, mint aki végtelen szemérmességében azt se tudja mit kezdjen magával, szavai viszont igen egyértelműnek tűnnek. Melyiket vegye hát figyelembe?*
- Folytassam, hm? *-kérdezi halkan. Mintha a torka is kezdene összeszorulni fura, fiatal legényekre jellemző izgalmában. Még közelebb lép, egészen Norra elé, a por szagán túl megérzi az ő illatát is. Ha már bátorították, hát él a lehetőséggel -tökfejnek tökfej, de nem töketlen-, és felemeli jobbját. Ujjaival finoman simít bele a szőke, rövid fürtökbe, majd érintése végighalad a nő fülén, onnan át a nyakára, vállára, és le a karjára, egészen oda, ahol Norra ujjai saját magát marcangolják.*
- Hát ne izguljál már, *-mondja halkan-* nincs mitől félned. Nem foglak én bántani!
*Másik kezének tenyerét a nő derekára simítja, és finoman maga felé húzza őt. Azon tanakodik: megcsókolja őt? Igényelné ezt egyáltalán Norra? Hogyan kell egyáltalán jól csókolni?*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-02 19:30:20
Üzenet elküldve: 2025-10-02 19:30:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Főhajtással fogadja a bókot. Nem jön zavarba tőle, de nem is veszi magától értetődőnek.*
- Nagyon megtisztel a véleménye. Különösképp, mert kegyed is nagyon tájékozott és kiváló meglátásai vannak. Öröm olyannal társalogni, akinek határozott és átgondolt véleménye van a dolgokról. Az már csak hab a tortán, hogy kegyed gyönyörű. Jövendőbelije igazán szerencsés.
*teszi hozzá, majd a kérdésre így felel.*
- Családom alapvetően luxustermékek kereskedelmével alapozta meg a vagyonát, és ennek köszönhetően építettük ki jó kapcsolatainkat is a régi nemességgel. Mi magunk azonban nem váltunk ennek a nemességnek a részévé, így kímélt meg minket a lázadás.
Én egészen az elmúlt évekig folytattam ezt a kereskedést, bár artheniori nemesség híján inkább Wegtoren, Lihanech és Pirtianes körül ingáztam. Most pedig nyitva tartom a szemem és igyekszem a vagyonomat ügyesen felhasználni. Szívesen patronálok tehetségeket, legyen szó mesteremberekről, vagy művészekről. Ez pedig utóbb meghálálja magát, amikor számíthatok ezektől megfelelő kedvezményre, ha tőlük vásárolok.
*fejti ki. Beszédes, de a részletekbe olyan nagyon nem megy bele.
Újra a bűnözés és igazságszolgáltatás témája kerül elő. Természetesen Orthus is értesült arról a hátborzongató esetről, ami a Pegazusban történt. De sejtelme sincs arról, hogy az elkövetővel ül szemtől szembe, még kevésbé van tisztában Norra valódi természetével.*
- Karizmával sok mindent el lehet érni, az egyszerű nép körében épp úgy, mint a papság, nemesség között. De vigyázni kell, hiszen a karizmatikus vezető a kisugárzásával szerez követőket, nem a terveivel és céljaival. Egy karizmatikus, de ostoba vezető romlásba taszíthatja a várost. És irányítása alatt a városőrség könnyen az ő személyes akaratának, pillanatnyi szeszélyeinek kikényszerítőjévé válhat. Akkor pedig a törvények igencsak képlékennyé válnak.
*mutat rá. Kíváncsian hallgatja Norra ötletét, hogy Aréna kellene.*
- Úgy vélem, az arénát hagyjuk csak meg Wegtoren egzotikumának, már amennyiben életre-halálra vívott küzdelmek színtere lenne. De nagyon egyetértek kegyeddel abban, hogy a népnek kell szórakozás is. Van is rá terv, de egyelőre korai lenne róla beszélni.
*jegyzi meg. Legalábbis ő tett egy javaslatot, a városi tanács pedig elfogadta, de érdemi lépések még nem történtek a megvalósítása felé. Ki tudja, lesz-e belőle valami belátható időn belül. Orthus számára se ez most a legnagyobb prioritás.
Ahogy szóba kerül a fürdés, elmosolyodik.*
- Attól tartok, ki kell ábrándítsam: bár most talán nem látszik, a folyó sodrása itt igen erős és szeszélyes, főleg a part mentén. Még egy tapasztalt úszónak is kihívás lenni itt nem elsodródni. Szerettem volna egy támfallal megszelidíteni kissé a sodrást, de az értésemre adták, hogy egy év se telne bele és az ár ledöntötte volna.
Viszont a házam alagsorában kialakítottam egy hangulatos fürdőzőhelyet. Ha valaha kedvet érez a fürdőzésre, nagyon szívesen meginvitálom oda. De attól tartok, fürdőzéshez használatos ruhával nem szolgálhatok. Talán egy nagyobb törülközővel esetleg.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Főhajtással fogadja a bókot. Nem jön zavarba tőle, de nem is veszi magától értetődőnek.*
- Nagyon megtisztel a véleménye. Különösképp, mert kegyed is nagyon tájékozott és kiváló meglátásai vannak. Öröm olyannal társalogni, akinek határozott és átgondolt véleménye van a dolgokról. Az már csak hab a tortán, hogy kegyed gyönyörű. Jövendőbelije igazán szerencsés.
*teszi hozzá, majd a kérdésre így felel.*
- Családom alapvetően luxustermékek kereskedelmével alapozta meg a vagyonát, és ennek köszönhetően építettük ki jó kapcsolatainkat is a régi nemességgel. Mi magunk azonban nem váltunk ennek a nemességnek a részévé, így kímélt meg minket a lázadás.
Én egészen az elmúlt évekig folytattam ezt a kereskedést, bár artheniori nemesség híján inkább Wegtoren, Lihanech és Pirtianes körül ingáztam. Most pedig nyitva tartom a szemem és igyekszem a vagyonomat ügyesen felhasználni. Szívesen patronálok tehetségeket, legyen szó mesteremberekről, vagy művészekről. Ez pedig utóbb meghálálja magát, amikor számíthatok ezektől megfelelő kedvezményre, ha tőlük vásárolok.
*fejti ki. Beszédes, de a részletekbe olyan nagyon nem megy bele.
Újra a bűnözés és igazságszolgáltatás témája kerül elő. Természetesen Orthus is értesült arról a hátborzongató esetről, ami a Pegazusban történt. De sejtelme sincs arról, hogy az elkövetővel ül szemtől szembe, még kevésbé van tisztában Norra valódi természetével.*
- Karizmával sok mindent el lehet érni, az egyszerű nép körében épp úgy, mint a papság, nemesség között. De vigyázni kell, hiszen a karizmatikus vezető a kisugárzásával szerez követőket, nem a terveivel és céljaival. Egy karizmatikus, de ostoba vezető romlásba taszíthatja a várost. És irányítása alatt a városőrség könnyen az ő személyes akaratának, pillanatnyi szeszélyeinek kikényszerítőjévé válhat. Akkor pedig a törvények igencsak képlékennyé válnak.
*mutat rá. Kíváncsian hallgatja Norra ötletét, hogy Aréna kellene.*
- Úgy vélem, az arénát hagyjuk csak meg Wegtoren egzotikumának, már amennyiben életre-halálra vívott küzdelmek színtere lenne. De nagyon egyetértek kegyeddel abban, hogy a népnek kell szórakozás is. Van is rá terv, de egyelőre korai lenne róla beszélni.
*jegyzi meg. Legalábbis ő tett egy javaslatot, a városi tanács pedig elfogadta, de érdemi lépések még nem történtek a megvalósítása felé. Ki tudja, lesz-e belőle valami belátható időn belül. Orthus számára se ez most a legnagyobb prioritás.
Ahogy szóba kerül a fürdés, elmosolyodik.*
- Attól tartok, ki kell ábrándítsam: bár most talán nem látszik, a folyó sodrása itt igen erős és szeszélyes, főleg a part mentén. Még egy tapasztalt úszónak is kihívás lenni itt nem elsodródni. Szerettem volna egy támfallal megszelidíteni kissé a sodrást, de az értésemre adták, hogy egy év se telne bele és az ár ledöntötte volna.
Viszont a házam alagsorában kialakítottam egy hangulatos fürdőzőhelyet. Ha valaha kedvet érez a fürdőzésre, nagyon szívesen meginvitálom oda. De attól tartok, fürdőzéshez használatos ruhával nem szolgálhatok. Talán egy nagyobb törülközővel esetleg.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:00:57
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:00:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Aljin úgy tűnik, tényleg nem sejti, minek néz elébe. Ez tetszik Norgennek, hiszen minél kevesebbet sejt, annál egyszerűbb dolga lesz. Az egyetlen, amitől az eredar most tart, hogy valaki – akár a szolgálók közül az egyik, akár az a szerencsétlen Babkár vagy egy élénk fantáziájú szomszéd, de akár Aljin állítólagos mestere – gyanút fog, és összeköti majd a szálakat. Persze Norra sejti, hogy a mesteren kívül egyiküknek se tűnne fel egy wegtoreni vendégmunkás eltűnése, ő pedig szerencsére nem is sejti, mekkora badarságba keveredett épp tanítványa. Ha minden jól megy, nem is kell megtudnia. Azért Norgen óvatos lesz – próbál precíz munkát végezni, mintha fizetnének érte.
A férfi szavaira kissé meglepődik, de aztán hamar rájön, hogy továbbra se sejt semmit, csak badarságokat beszél már megint. *
– Tényleg nem. * Válaszolja arra, hogy (még) nem végzett vele. Semmilyen értelemben nem végzett még vele, és valóban szüksége van a segítségére. Illetve… az együttműködésére. Megfogja a söröskorsót, és Aljint követve lesétál a lépcsőn. Odalent félhomály uralkodik, a fentről beszűrődő fény az egyetlen fényforrás. Valószínűleg nem ajánlott itt sok időt eltölteni, már csak a hűvös levegő miatt sem. Meg amúgy sincs itt sok látnivaló: néhány üres polc és pókháló. Ami azt illeti, Norra is most először jár itt lent, mivel egyedül tényleg nem a ház legvonzóbb helyisége. *
– Oda a sarokba jó lesz. * Mutat egy üres sarokba, de igazából ezen a ponton tényleg nem érdekli, hová kerül végül a sör. Ha Aljin most ránéz, találkozásuk óta talán először láthat rajta némi feszültséget. Ahogy beér, az eredar leteszi a két korsó sört az egyik ilyen poros polcra, majd egyik karjával megragadja a másikat. Lábaival se tud mit kezdeni, egyik lábáról áll a másikra, és laposan, kissé lesütött szemekkel néz fel rá. Nehéz lenne megmondani, hogy ez újabb színjáték vagy tényleg elbizonytalanodott, mindenesetre nem támad Aljinra, ami remek hír lehet számára. Ehelyett így szól halkan. *
– Most már teljesen egyedül vagyunk. Folytathatod, amit odafent elkezdtél. * Egy lépéssel közelebb megy a férfihoz, de aztán újra megtorpan. Hagyja, hogy a másik jöjjön közelebb hozzá, ha már úgyis elvitte a hordót a kis helyiség végéig. Továbbra is karját szorongatja, és idegesen kaparja a bőrét. *
//Samonyr Rezidencia//
* Aljin úgy tűnik, tényleg nem sejti, minek néz elébe. Ez tetszik Norgennek, hiszen minél kevesebbet sejt, annál egyszerűbb dolga lesz. Az egyetlen, amitől az eredar most tart, hogy valaki – akár a szolgálók közül az egyik, akár az a szerencsétlen Babkár vagy egy élénk fantáziájú szomszéd, de akár Aljin állítólagos mestere – gyanút fog, és összeköti majd a szálakat. Persze Norra sejti, hogy a mesteren kívül egyiküknek se tűnne fel egy wegtoreni vendégmunkás eltűnése, ő pedig szerencsére nem is sejti, mekkora badarságba keveredett épp tanítványa. Ha minden jól megy, nem is kell megtudnia. Azért Norgen óvatos lesz – próbál precíz munkát végezni, mintha fizetnének érte.
A férfi szavaira kissé meglepődik, de aztán hamar rájön, hogy továbbra se sejt semmit, csak badarságokat beszél már megint. *
– Tényleg nem. * Válaszolja arra, hogy (még) nem végzett vele. Semmilyen értelemben nem végzett még vele, és valóban szüksége van a segítségére. Illetve… az együttműködésére. Megfogja a söröskorsót, és Aljint követve lesétál a lépcsőn. Odalent félhomály uralkodik, a fentről beszűrődő fény az egyetlen fényforrás. Valószínűleg nem ajánlott itt sok időt eltölteni, már csak a hűvös levegő miatt sem. Meg amúgy sincs itt sok látnivaló: néhány üres polc és pókháló. Ami azt illeti, Norra is most először jár itt lent, mivel egyedül tényleg nem a ház legvonzóbb helyisége. *
– Oda a sarokba jó lesz. * Mutat egy üres sarokba, de igazából ezen a ponton tényleg nem érdekli, hová kerül végül a sör. Ha Aljin most ránéz, találkozásuk óta talán először láthat rajta némi feszültséget. Ahogy beér, az eredar leteszi a két korsó sört az egyik ilyen poros polcra, majd egyik karjával megragadja a másikat. Lábaival se tud mit kezdeni, egyik lábáról áll a másikra, és laposan, kissé lesütött szemekkel néz fel rá. Nehéz lenne megmondani, hogy ez újabb színjáték vagy tényleg elbizonytalanodott, mindenesetre nem támad Aljinra, ami remek hír lehet számára. Ehelyett így szól halkan. *
– Most már teljesen egyedül vagyunk. Folytathatod, amit odafent elkezdtél. * Egy lépéssel közelebb megy a férfihoz, de aztán újra megtorpan. Hagyja, hogy a másik jöjjön közelebb hozzá, ha már úgyis elvitte a hordót a kis helyiség végéig. Továbbra is karját szorongatja, és idegesen kaparja a bőrét. *
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-02 13:48:10
Üzenet elküldve: 2025-10-02 13:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Figyelmesen hallgatja Orthus szavait. Jobb lesz, ha figyel, mert ha ez az ember tényleg az, akinek mutatni akarja magát, akkor később még hasznát veheti minden most elhangzott információnak.
Megérzi, hogy a férfi szavai mögött több is rejlik, amikor a testi kapcsolatokról beszél. Nyilván minden embernek szüksége van az intimitásra, ez pedig még a nemesekre jellemző távolságtartó, virágnyelven íródott, körmönfont mondatok sorai közül is kitűnik. Norra azonban csak aprót bólint és mosolyog. Túl korai lenne többel próbálkozni, hiszen még hozzá se láttak a vacsorához.
A politika és a gazdaság most fontosabb. Míg előbbihez van némi köze a nőnek, utóbbihoz már nem igazán tud hozzászólni érdemben. *
– Maga rendkívül okos ember, Orthus, bizonyára így igaz, ahogy mondja. * Bókol a férfinak, hiszen ebben a témában valóban nincs kiforrott véleménye. Amíg ő jól él, és hatalma is van, addig pont nem érdekli, hogy a városi kispolgárság milyen helyzetben van. Felőle akár a disznók közt is hálhatnak, a lényeg, hogy neki ne legyen gondja velük. Ő már nem tartozik a pórnép közé, így neki mindegy. Arról pedig elsősorban leendő férje gondoskodik majd, hogy ne kelljen alábbhagyni egy bizonyos szintnél – például ne kelljen eladniuk azokat a drága cselédeket, akikre egyébként alig van szükségük, inkább csak formalitásból tartják őket. Viszont, ha már itt tartanak, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy rákérdezzen valamire. *
– Ha szabad kérdeznem, mivel foglalkozik, ha nem épp vendégeket fogad, Orthus? Bizonyára jó érzéke van az üzletkötésekhez, hiszen azt mondta, maga sem nemesnek született.
* A bűnről és bűnhődésről szóló diskurzus már inkább az ő terepe. Ő ugyan nem hallott a Király nevezetű alakról, hiszen az elmúlt években kevés hír jutott el Artheniorból hozzá, de a lényeget érti: az új városőrség úgy tűnik, elkezdett bekeményíteni. Ezért is fordulhatott elő olyan baklövés is részükről, hogy egy félnótás, félszemű alak vallomását készpénznek vették és maga Norgen is felkerült a körözési listára, bizonyos Fehér Rózsa néven. Eddig ugyan nem történt semmi baj emiatt – leszámítva, hogy Wrojth egyik embere felismerte.
Időközben Norra jóízűen elkezd falatozni a sült csirkéből, a legkevésbé se veszi el az étvágyát, hogy akasztásokról és hasonlókról van szó, sőt. *
– Ebben nem egészen értünk egyet, azt hiszem. Szerintem egy kellően karizmatikus vezető el tudná érni, hogy ne lázongjanak a közrendűek. Persze, ha nem rugaszkodunk el túlzottan a valóság talajától, és megmaradunk az artheniori demokráciánál, akkor is vannak olyan eszközök a kezünkben, amivel kordában lehet tartani a népet. Miért ne használnánk hát ezeket az eszközöket? * Tudja, hogy most bizonyos szinten maga ellen is beszél, hiszen ha valaki, hát ő sok bűnt szeretne még elkövetni, ami szigorúbban vett törvénykezés esetén még nagyobb rizikóval járna. Ugyanakkor épp ezért beszél a közrendűekről és nem általánosságban a törvények betartatásáról: ha valahogy be tudna iktatni egy olyan törvényt, melynek értelmében a nemeseknek szabad joguk van végezni a polgárokkal, hirtelen ő lenne az Artheniori Törvénykönyv legnagyobb tisztelője. Erre persze vajmi kevés az esély.
Kortyol egy kicsit a borából, hogy lesegítse a csirkét, amikor egy nagyszerű ötlete támad.*
– A népnek szórakozás kell. Egy hely, ahol levezethetik a feszültségüket, kiadhatják utálatukat. Teszem azt, egy aréna. Ha nem is akkora, mint ami Wegtorenben van, de gondoljon csak bele, mekkora haszon lehetne egy ilyen létesítményben, ha sikerülne engedélyt szerezni rá. * Hangja komoly, valóban eljátszik a gondolattal, de aztán legyint. *
– Persze egy ekkora beruházáshoz valószínűleg még a kettőnk vagyona se lenne elegendő. Nem vagyok se építész, se mérnök. * Finoman felnevet, és bár a gondolat még lehet, hogy sokáig ott fog lapulni az elméje hátsó szegletében, most nem viszi tovább az ötletelést. Az ilyeneket majd inkább Wrojthtal tárgyalja meg. *
– Tényleg nagyon szép helyen él, Orthus. Ha kicsit melegebb lenne még, bizonyára tökéletes lenne fürdőzéshez is a kert vége.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Figyelmesen hallgatja Orthus szavait. Jobb lesz, ha figyel, mert ha ez az ember tényleg az, akinek mutatni akarja magát, akkor később még hasznát veheti minden most elhangzott információnak.
Megérzi, hogy a férfi szavai mögött több is rejlik, amikor a testi kapcsolatokról beszél. Nyilván minden embernek szüksége van az intimitásra, ez pedig még a nemesekre jellemző távolságtartó, virágnyelven íródott, körmönfont mondatok sorai közül is kitűnik. Norra azonban csak aprót bólint és mosolyog. Túl korai lenne többel próbálkozni, hiszen még hozzá se láttak a vacsorához.
A politika és a gazdaság most fontosabb. Míg előbbihez van némi köze a nőnek, utóbbihoz már nem igazán tud hozzászólni érdemben. *
– Maga rendkívül okos ember, Orthus, bizonyára így igaz, ahogy mondja. * Bókol a férfinak, hiszen ebben a témában valóban nincs kiforrott véleménye. Amíg ő jól él, és hatalma is van, addig pont nem érdekli, hogy a városi kispolgárság milyen helyzetben van. Felőle akár a disznók közt is hálhatnak, a lényeg, hogy neki ne legyen gondja velük. Ő már nem tartozik a pórnép közé, így neki mindegy. Arról pedig elsősorban leendő férje gondoskodik majd, hogy ne kelljen alábbhagyni egy bizonyos szintnél – például ne kelljen eladniuk azokat a drága cselédeket, akikre egyébként alig van szükségük, inkább csak formalitásból tartják őket. Viszont, ha már itt tartanak, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy rákérdezzen valamire. *
– Ha szabad kérdeznem, mivel foglalkozik, ha nem épp vendégeket fogad, Orthus? Bizonyára jó érzéke van az üzletkötésekhez, hiszen azt mondta, maga sem nemesnek született.
* A bűnről és bűnhődésről szóló diskurzus már inkább az ő terepe. Ő ugyan nem hallott a Király nevezetű alakról, hiszen az elmúlt években kevés hír jutott el Artheniorból hozzá, de a lényeget érti: az új városőrség úgy tűnik, elkezdett bekeményíteni. Ezért is fordulhatott elő olyan baklövés is részükről, hogy egy félnótás, félszemű alak vallomását készpénznek vették és maga Norgen is felkerült a körözési listára, bizonyos Fehér Rózsa néven. Eddig ugyan nem történt semmi baj emiatt – leszámítva, hogy Wrojth egyik embere felismerte.
Időközben Norra jóízűen elkezd falatozni a sült csirkéből, a legkevésbé se veszi el az étvágyát, hogy akasztásokról és hasonlókról van szó, sőt. *
– Ebben nem egészen értünk egyet, azt hiszem. Szerintem egy kellően karizmatikus vezető el tudná érni, hogy ne lázongjanak a közrendűek. Persze, ha nem rugaszkodunk el túlzottan a valóság talajától, és megmaradunk az artheniori demokráciánál, akkor is vannak olyan eszközök a kezünkben, amivel kordában lehet tartani a népet. Miért ne használnánk hát ezeket az eszközöket? * Tudja, hogy most bizonyos szinten maga ellen is beszél, hiszen ha valaki, hát ő sok bűnt szeretne még elkövetni, ami szigorúbban vett törvénykezés esetén még nagyobb rizikóval járna. Ugyanakkor épp ezért beszél a közrendűekről és nem általánosságban a törvények betartatásáról: ha valahogy be tudna iktatni egy olyan törvényt, melynek értelmében a nemeseknek szabad joguk van végezni a polgárokkal, hirtelen ő lenne az Artheniori Törvénykönyv legnagyobb tisztelője. Erre persze vajmi kevés az esély.
Kortyol egy kicsit a borából, hogy lesegítse a csirkét, amikor egy nagyszerű ötlete támad.*
– A népnek szórakozás kell. Egy hely, ahol levezethetik a feszültségüket, kiadhatják utálatukat. Teszem azt, egy aréna. Ha nem is akkora, mint ami Wegtorenben van, de gondoljon csak bele, mekkora haszon lehetne egy ilyen létesítményben, ha sikerülne engedélyt szerezni rá. * Hangja komoly, valóban eljátszik a gondolattal, de aztán legyint. *
– Persze egy ekkora beruházáshoz valószínűleg még a kettőnk vagyona se lenne elegendő. Nem vagyok se építész, se mérnök. * Finoman felnevet, és bár a gondolat még lehet, hogy sokáig ott fog lapulni az elméje hátsó szegletében, most nem viszi tovább az ötletelést. Az ilyeneket majd inkább Wrojthtal tárgyalja meg. *
– Tényleg nagyon szép helyen él, Orthus. Ha kicsit melegebb lenne még, bizonyára tökéletes lenne fürdőzéshez is a kert vége.
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-01 22:01:26
Üzenet elküldve: 2025-10-01 22:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Eddig nagyjából úgy alakul minden, ahogy eltervezte. Mosolygás, üdvözlés, kézcsók és még egy apró kacajt is kicsalt már a nőből. Mondhatni már fél siker. Egészen addig, amíg el nem követi azt az apró hibát, hogy nem rögtön a nő hiúságának hódolt be.*
~ Hát persze. ~
*Gondolja magában röpkén, amíg a virágokért fordul. Ám ő meg sem rezzen. Esélyét sem hagyja, hogy azt higgyék hibát vétett. Arcán továbbra is ott van a töretlen, magabiztos mosoly. Szeme sem rebben, amíg Alenia ostorozza őt féltékenységgel megvakított tekintetével.
Sőt még pofátlan módon azt is megvárja, amíg Amaziana saját maga akarja eloltani, az általa okozott erdőtüzet.
Ő maga is meglepődik Amaziana monológjára. Mert bizony ezt nem várta el a nőtől. Az azonban egy egészen jól hihető litániát adott elő.*
~ Nem semmi kisanyám ~
*Már rá is nézne a másikra, egy meglepődött de elismerő tekintettel. De tekintetét továbbra is a prédán tartja. Sárga, szinte vadállatra emlékeztető mély színű szeme, le nem szakad Aleniaéról. Ha ez kell a másiknak, megkapja. Minden figyelmét neki és a szolgálója által előkészített szépségének szenteli. Mert, hogy nem egymaga öltözködik a kisasszony arra a nyakát rá merné tenni. Miután Amaziana befejezi a mentegetőzést, lágy hangon szólal fel.*
- Madarat tolláról, nemest a szolgálójáról, kisasszony.
*Húzódik szájára egy csalfa mosoly.*
-Valóban. Édesapám nagy becsben tartja a szolgálókat. Fejembe verte, hogy adjunk elismerést, amikor az jár.
*Apró szüneteket, tartva lassú ütemben beszél. Nem kioktatóan. Pusztán szeretné, hogy elkapja a hölgy figyelmét.*
- Figyelmes, alázatos és jól forgatja a szavakat, emellett biztos vagyok benne, hogy az ön szépségét is az ő segítségével emelte tökéletesre. Ezek a jegyek ha benne megvannak, biztos vagyok bene magában is.
*Tessék egy apró bók mielőtt visszarántaná őt a valóságba. Igaz, megnyerni jött ide. De ez az amit képtelen volt már akkor is visszafogni magában. Édesapja összejövetelein. Hogy kioktassa az ottani kicicomázott nemeseket. Viszont nem teheti most meg, hogy leégeti az összes hidat, amin éppen csak megérkezett. Visszafogottabban válaszol mint azt szeretné.*
- Ám a külsőségek, az csak a felszín. Szeretném az igazi valóját meglátni kisasszony.
*Ekkora már a hölgy mellé lép, továbbra sem mutatná azt, hogy zavartatja magát akár a törvénytelenséggel is. És nem rezzen meg attól sem, hogy Alenia belékarol. Büszkén áll továbbra is mellette. Ha parádéztatni akarja, hát legyen. Ő állja a sarat. Annak kérdésre is csak elégedetten csendben bólint.
Meg is szólalhatna. Ám egy férfinak nem mindig kell feleslegesen beszélnie. Néha egy csendes gesztus többet elárul. Megmutatja hát, ezt az oldalát is. Miért is ne. Elvégre ismerkednek.
- Érdekes. Nem hallottam ilyesmiről, pedig áttanulmányoztam a törvényeket.
*Jegyzi meg hangosan kissé elgondolkodva a távolba révedbe. Amíg Alenia vezeti őt. Azt is csak azért hagyja, mert nem ő van otthon. Nehogy a végén még, azt higgyék ezek a fehérnépek, hogy nincs töke.*
- Nos, gondolom azzal már nem kell untatnom amit már gondolom sejt. Illetve amit már atyám említhetett rólam. Jelenleg azért vagyok itt, hogy apám hatáskörét ide is kiterjesszem. Ám ez cseppet sem volt olyan egyszerű mint az gondoltam. Főleg, hogy rengeteg akadályon keresztül jutottam ide.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Ám nem kezd bele, ha csak a nő nem kérdez rá. Ugyanis most kell történetébe beleszőnie azt, amit az a nyomorult cafka okozott neki a tanácsházán. Szavait ügyesen kell majd forgatnia. Hogy hazugságaik ha valahogy napvilágot látnak, igaznak tűnjenek.*
- Engedje meg, hogy inkább így válaszoljak. Egy kérdéssel. Mit szeretne tudni rólam? A múltamat? A jelenemet? Vagy tán arra, kíváncsi mit gondolok a jövőmről?
*Húzódik arcára egy sokat sejtető mosoly. Egy olyan képet szeretne festeni magáról ami hasonló apjához. Hogy fenntartsa azt az álcát, miszerint ő egy jó utóda lenne apjának. Céltudatos, lényegre törő, de ezek mellet megnyerő és kedves.
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Eddig nagyjából úgy alakul minden, ahogy eltervezte. Mosolygás, üdvözlés, kézcsók és még egy apró kacajt is kicsalt már a nőből. Mondhatni már fél siker. Egészen addig, amíg el nem követi azt az apró hibát, hogy nem rögtön a nő hiúságának hódolt be.*
~ Hát persze. ~
*Gondolja magában röpkén, amíg a virágokért fordul. Ám ő meg sem rezzen. Esélyét sem hagyja, hogy azt higgyék hibát vétett. Arcán továbbra is ott van a töretlen, magabiztos mosoly. Szeme sem rebben, amíg Alenia ostorozza őt féltékenységgel megvakított tekintetével.
Sőt még pofátlan módon azt is megvárja, amíg Amaziana saját maga akarja eloltani, az általa okozott erdőtüzet.
Ő maga is meglepődik Amaziana monológjára. Mert bizony ezt nem várta el a nőtől. Az azonban egy egészen jól hihető litániát adott elő.*
~ Nem semmi kisanyám ~
*Már rá is nézne a másikra, egy meglepődött de elismerő tekintettel. De tekintetét továbbra is a prédán tartja. Sárga, szinte vadállatra emlékeztető mély színű szeme, le nem szakad Aleniaéról. Ha ez kell a másiknak, megkapja. Minden figyelmét neki és a szolgálója által előkészített szépségének szenteli. Mert, hogy nem egymaga öltözködik a kisasszony arra a nyakát rá merné tenni. Miután Amaziana befejezi a mentegetőzést, lágy hangon szólal fel.*
- Madarat tolláról, nemest a szolgálójáról, kisasszony.
*Húzódik szájára egy csalfa mosoly.*
-Valóban. Édesapám nagy becsben tartja a szolgálókat. Fejembe verte, hogy adjunk elismerést, amikor az jár.
*Apró szüneteket, tartva lassú ütemben beszél. Nem kioktatóan. Pusztán szeretné, hogy elkapja a hölgy figyelmét.*
- Figyelmes, alázatos és jól forgatja a szavakat, emellett biztos vagyok benne, hogy az ön szépségét is az ő segítségével emelte tökéletesre. Ezek a jegyek ha benne megvannak, biztos vagyok bene magában is.
*Tessék egy apró bók mielőtt visszarántaná őt a valóságba. Igaz, megnyerni jött ide. De ez az amit képtelen volt már akkor is visszafogni magában. Édesapja összejövetelein. Hogy kioktassa az ottani kicicomázott nemeseket. Viszont nem teheti most meg, hogy leégeti az összes hidat, amin éppen csak megérkezett. Visszafogottabban válaszol mint azt szeretné.*
- Ám a külsőségek, az csak a felszín. Szeretném az igazi valóját meglátni kisasszony.
*Ekkora már a hölgy mellé lép, továbbra sem mutatná azt, hogy zavartatja magát akár a törvénytelenséggel is. És nem rezzen meg attól sem, hogy Alenia belékarol. Büszkén áll továbbra is mellette. Ha parádéztatni akarja, hát legyen. Ő állja a sarat. Annak kérdésre is csak elégedetten csendben bólint.
Meg is szólalhatna. Ám egy férfinak nem mindig kell feleslegesen beszélnie. Néha egy csendes gesztus többet elárul. Megmutatja hát, ezt az oldalát is. Miért is ne. Elvégre ismerkednek.
- Érdekes. Nem hallottam ilyesmiről, pedig áttanulmányoztam a törvényeket.
*Jegyzi meg hangosan kissé elgondolkodva a távolba révedbe. Amíg Alenia vezeti őt. Azt is csak azért hagyja, mert nem ő van otthon. Nehogy a végén még, azt higgyék ezek a fehérnépek, hogy nincs töke.*
- Nos, gondolom azzal már nem kell untatnom amit már gondolom sejt. Illetve amit már atyám említhetett rólam. Jelenleg azért vagyok itt, hogy apám hatáskörét ide is kiterjesszem. Ám ez cseppet sem volt olyan egyszerű mint az gondoltam. Főleg, hogy rengeteg akadályon keresztül jutottam ide.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Ám nem kezd bele, ha csak a nő nem kérdez rá. Ugyanis most kell történetébe beleszőnie azt, amit az a nyomorult cafka okozott neki a tanácsházán. Szavait ügyesen kell majd forgatnia. Hogy hazugságaik ha valahogy napvilágot látnak, igaznak tűnjenek.*
- Engedje meg, hogy inkább így válaszoljak. Egy kérdéssel. Mit szeretne tudni rólam? A múltamat? A jelenemet? Vagy tán arra, kíváncsi mit gondolok a jövőmről?
*Húzódik arcára egy sokat sejtető mosoly. Egy olyan képet szeretne festeni magáról ami hasonló apjához. Hogy fenntartsa azt az álcát, miszerint ő egy jó utóda lenne apjának. Céltudatos, lényegre törő, de ezek mellet megnyerő és kedves.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-01 21:00:29
Üzenet elküldve: 2025-10-01 21:00:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
* Amaziana annak ellenére, hogy jelenleg szolgálói pozícióban dolgozik, egy különösen művelt személy. Tulajdonképpen, ezen tulajdonsága juttatta jelenlegi munkájához is, ha eltekintünk néhány apró részlettől. Amaz kétli , hogy a kisasszony valaha is hallotta volna az igazságot rokonától, hogy hogyan és miként is ismerkedett a nővel meg, de ha a szőkeség valamilyen módon több dolgot megismerne a szolgáló hátteréről, már nem volna számára meglepő, hogy a házvezetőnő miért is beszél annyit, amennyit és ahogyan. Amikor Amaziana tisztán tudományos tevékenységekbe vetette magát annak idején, akkor szükséges volt, hogy mindenről a megfelelő módon tudjon beszélni és nyilatkozni, így a bő, pontos leírások használata egyszerűen egy elengedhetetlen készséggé vált a számára. Elméleteit senki sem értette volna meg, ha azokat nem fejti ki megfelelően, a logika ilyen egyszerűen működött, és a mára már rossz szokás is ilyen egyszerűen indult. Valamint, ha szeretnénk, onnan is eredeztethető, hogy egykori főnöke, a vén tudós, különösen szeretett hosszas órákon át különféle diskurzusokat folytatni, így azok a délutánok is rátettek egy lapáttal arra, hogy ma hogyan is... Nem tudja befogni a száját a nő, ha már egyszer úgy érzi, hogy kérdezték. Meg aztán a mostani helyzetük különösen fontos. Szavaival tudja, hogy nem mindegy milyen hatást gyakorol, ezért igyekszik minél jobban egyértelműsíteni üzenetét. És noha elsősorban ezt saját érdekeiért teszi, tulajdonképpen ahogy egyre többet lát a szőke kisasszonyból, valahol nagyon mélyen és nagyon halványan, de megsajnálja őt. Biztosan az úgynevezett női együttérzés szikrája lobban fel benne, amikor már nem csak azért akarja mindenáron szabotálni a másik titkos lánykérését, hogy az neki jó legyen, hanem azért is, hogy Aleniának az ne legyen nyomorúságos. Bármennyire is naiv vagy elkényeztetett, de még ő sem érdemli meg azt, hogy rossz személyhez házasodjon. Néhány ingyen tanács belefér*
- Reménykedünk a legjobb jövőben.
* Miután a félig bensőséges beszélgetés a végére ér, lent, Lazziar és az űrnő között is, mintha egy rövidke pillanatra felvillanna a szimpátia első aprócska jele. A vonzalom sohasem rossz kiindulópont, ahogy a humor sem, a házvezetőnő örömmel szemléli a történéseket. Talán, ha az őszinteség és a valódi elkötelezettség is kialakulna... Még lehetne is itt valami. Amaziana meg is próbál szépen most már hátralépni, hagyni maguktól kialakulni és vagy alakulni a dolgokat, de természetesen... Üvegre lépteti a sors. ~Oh, baszd meg!~*
* Egyszerűen lefagyva nézi ott a szeme előtt leforgó szerencsétlenséget. Más sem hiányzott neki, minthogy a másik nő jogosan vagy nem jogosan, de azt higgye, hogy ennek a ficsúrnak valamiért ő tetszik! Főleg, hogy pontosan tudja, hogy az rengeteg problémát és ellenérzést szülne nem csak a férfi irányába...*
- Úrnőm, ha megengedi, senki sem lenne, olyan vak, hogy maga helyett velem foglalkozzon! *Egy kellemetlen nevetés vagy inkább fájdalmas nyögés szökik ki az egykori tudós ajkai közül, aki most mindennek érzi magát, csak komolyan vehető szituációban lévő személynek nem, miközben próbálja megoldani ezt a felettébb kínos esetet. Nem mer Lazziar úrra nézni, de ha megtehetné, biztosan odanézne, egy amolyan illetlen "ez a nő bolond, mi folyik itt" nézézéssel. Kicsit később, szépen lassan szerencsére már jobban megtalálja ismét a megfelelő a hangját, szerepét, és sokkal nyugodtabban folytatja a tisztázást* Félreértette a helyzetet, Úrnőm. Az úr csupán csak, már amikor megérkezett, első dolgaként azt vizsgálta, hogy egyben maradt-e a csodálatos önnek hozott csokor. Ez volt neki a legfontosabb, még le sem volt hajlandó ülni, csak igazgatta a rózsákat a kezében! És én ezt észrevettem, ami igencsak könnyű volt, hiszen ott volt az az őszinte aggodalom az arcán... És gyorsan felfrissítettem neki a virágokat. Előbbi hálájával biztos vagyok benne, hogy csak azért drukkolt elő, mert izgul az ön szépsége miatt és nem találta a megfelelő szavakat miközben olyan boldog volt, hogy végül tényleg a legmegfelelőbb állapotú ajándékot adhatja. Kérem, ne az én szerény személyem okozzon önök között félreértést! A vendégünk egyszerűen az ajándékát próbálta átadni, és elmondani, hogy mennyire is fontos neki, hogy önnek az tetszen.
- Illetve, köszönöm, hogy az uraság illedelmes volt velem, és rám tekintettel beszélt, biztosan jó lélekkel bánik az otthoni szolgálókkal is, de az én munkám itt elenyésző! Az önök szerepe a fontos. A virágokat sem én hoztam! ~Csak a felét, de az nem segítene azon, hogy esélyt adjon a szöszi a kérőknek~ Én megyek is és hozom maguknak a kért italokat... Illetve elrakom a fegyvereket. Beszélgessenek kettesben! Nem zavarok.
~Vajon... Ez a kérő jó ember? Nem tudom, valami gyanús benne, de lehet, hogy csak tényleg egy modern gondolkodó. Ha előrehaladott, az jót tenne a kisasszonynak. A Sayqueves ház tagjainak a feje tele van felesleges rangukhoz kitalált bolondságokkal és bolond kötelességekkel~
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
* Amaziana annak ellenére, hogy jelenleg szolgálói pozícióban dolgozik, egy különösen művelt személy. Tulajdonképpen, ezen tulajdonsága juttatta jelenlegi munkájához is, ha eltekintünk néhány apró részlettől. Amaz kétli , hogy a kisasszony valaha is hallotta volna az igazságot rokonától, hogy hogyan és miként is ismerkedett a nővel meg, de ha a szőkeség valamilyen módon több dolgot megismerne a szolgáló hátteréről, már nem volna számára meglepő, hogy a házvezetőnő miért is beszél annyit, amennyit és ahogyan. Amikor Amaziana tisztán tudományos tevékenységekbe vetette magát annak idején, akkor szükséges volt, hogy mindenről a megfelelő módon tudjon beszélni és nyilatkozni, így a bő, pontos leírások használata egyszerűen egy elengedhetetlen készséggé vált a számára. Elméleteit senki sem értette volna meg, ha azokat nem fejti ki megfelelően, a logika ilyen egyszerűen működött, és a mára már rossz szokás is ilyen egyszerűen indult. Valamint, ha szeretnénk, onnan is eredeztethető, hogy egykori főnöke, a vén tudós, különösen szeretett hosszas órákon át különféle diskurzusokat folytatni, így azok a délutánok is rátettek egy lapáttal arra, hogy ma hogyan is... Nem tudja befogni a száját a nő, ha már egyszer úgy érzi, hogy kérdezték. Meg aztán a mostani helyzetük különösen fontos. Szavaival tudja, hogy nem mindegy milyen hatást gyakorol, ezért igyekszik minél jobban egyértelműsíteni üzenetét. És noha elsősorban ezt saját érdekeiért teszi, tulajdonképpen ahogy egyre többet lát a szőke kisasszonyból, valahol nagyon mélyen és nagyon halványan, de megsajnálja őt. Biztosan az úgynevezett női együttérzés szikrája lobban fel benne, amikor már nem csak azért akarja mindenáron szabotálni a másik titkos lánykérését, hogy az neki jó legyen, hanem azért is, hogy Aleniának az ne legyen nyomorúságos. Bármennyire is naiv vagy elkényeztetett, de még ő sem érdemli meg azt, hogy rossz személyhez házasodjon. Néhány ingyen tanács belefér*
- Reménykedünk a legjobb jövőben.
* Miután a félig bensőséges beszélgetés a végére ér, lent, Lazziar és az űrnő között is, mintha egy rövidke pillanatra felvillanna a szimpátia első aprócska jele. A vonzalom sohasem rossz kiindulópont, ahogy a humor sem, a házvezetőnő örömmel szemléli a történéseket. Talán, ha az őszinteség és a valódi elkötelezettség is kialakulna... Még lehetne is itt valami. Amaziana meg is próbál szépen most már hátralépni, hagyni maguktól kialakulni és vagy alakulni a dolgokat, de természetesen... Üvegre lépteti a sors. ~Oh, baszd meg!~*
* Egyszerűen lefagyva nézi ott a szeme előtt leforgó szerencsétlenséget. Más sem hiányzott neki, minthogy a másik nő jogosan vagy nem jogosan, de azt higgye, hogy ennek a ficsúrnak valamiért ő tetszik! Főleg, hogy pontosan tudja, hogy az rengeteg problémát és ellenérzést szülne nem csak a férfi irányába...*
- Úrnőm, ha megengedi, senki sem lenne, olyan vak, hogy maga helyett velem foglalkozzon! *Egy kellemetlen nevetés vagy inkább fájdalmas nyögés szökik ki az egykori tudós ajkai közül, aki most mindennek érzi magát, csak komolyan vehető szituációban lévő személynek nem, miközben próbálja megoldani ezt a felettébb kínos esetet. Nem mer Lazziar úrra nézni, de ha megtehetné, biztosan odanézne, egy amolyan illetlen "ez a nő bolond, mi folyik itt" nézézéssel. Kicsit később, szépen lassan szerencsére már jobban megtalálja ismét a megfelelő a hangját, szerepét, és sokkal nyugodtabban folytatja a tisztázást* Félreértette a helyzetet, Úrnőm. Az úr csupán csak, már amikor megérkezett, első dolgaként azt vizsgálta, hogy egyben maradt-e a csodálatos önnek hozott csokor. Ez volt neki a legfontosabb, még le sem volt hajlandó ülni, csak igazgatta a rózsákat a kezében! És én ezt észrevettem, ami igencsak könnyű volt, hiszen ott volt az az őszinte aggodalom az arcán... És gyorsan felfrissítettem neki a virágokat. Előbbi hálájával biztos vagyok benne, hogy csak azért drukkolt elő, mert izgul az ön szépsége miatt és nem találta a megfelelő szavakat miközben olyan boldog volt, hogy végül tényleg a legmegfelelőbb állapotú ajándékot adhatja. Kérem, ne az én szerény személyem okozzon önök között félreértést! A vendégünk egyszerűen az ajándékát próbálta átadni, és elmondani, hogy mennyire is fontos neki, hogy önnek az tetszen.
- Illetve, köszönöm, hogy az uraság illedelmes volt velem, és rám tekintettel beszélt, biztosan jó lélekkel bánik az otthoni szolgálókkal is, de az én munkám itt elenyésző! Az önök szerepe a fontos. A virágokat sem én hoztam! ~Csak a felét, de az nem segítene azon, hogy esélyt adjon a szöszi a kérőknek~ Én megyek is és hozom maguknak a kért italokat... Illetve elrakom a fegyvereket. Beszélgessenek kettesben! Nem zavarok.
~Vajon... Ez a kérő jó ember? Nem tudom, valami gyanús benne, de lehet, hogy csak tényleg egy modern gondolkodó. Ha előrehaladott, az jót tenne a kisasszonynak. A Sayqueves ház tagjainak a feje tele van felesleges rangukhoz kitalált bolondságokkal és bolond kötelességekkel~
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-30 10:04:05
Üzenet elküldve: 2025-09-30 10:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Látja, persze hogy látja Norra széles mosolyát, és zavara tompító hatású ködén túl is megérti, hogy a nő mennyire jól szórakozik rajta. Nem tudja -mert honnan is tudhatná- hogy a nő mennyire jártas a csábítás témakörében, de úgy érzi, hogy nem ez lehet az első tánca. Valószínűleg ezért is néz rá úgy, mint egy djh'Ibou a gyanútlan áldozatára. Mert azt is kezdi megérteni, hogy miféle helyzetbe keveredett bele, s hogy most valójában a nőnek a ragadozó-, és neki a préda szerepe jutott, még ha eleinte ez majdnem fordítva is volt sejtetve. Valószínűleg már ott megindulhatott ez a játék, úgy, hogy észre sem vette. Gondolatai ezen az új, és különben izgalmasnak érzett úton járva gyorsabb tempót vesznek fel. Végigcikázik a fején, hogy se nem zavarja, se nem bánja ezt a leosztást, amiben neki nem jut más feladat, mint hogy hús legyen: kemény és kitartó hús, ami épp addig és úgy szolgál, ahogy a nőnek abban öröme telik. A fiúk megvesznek majd a röhögéstől, ha elmeséli nekik, hogy az ártatlan, behálózott figura szerepe jutott neki; de biztos benne, hogy titkon irigyelni fogják azért, mert erőfeszítés, játszmázás és különösebb munka nélkül jut egy -előre láthatóan- emlékezetes kalandhoz.
Amint ezek a gondolatok eljutnak agya egyik végéből a másikig, szélesen elmosolyodik.*
- Ne butáskodj! *-megrázza a fejét-* Persze, hogy nem te vagy az első, akit látok. Egyáltalán nem így értettem.
*Az újratelő korsóra néz, Norra ujjaira, és arra gondol, hogy azok az ujjak milyen módokon tudják -fogják?- még szolgálni ma.*
- Mondjuk, hogy az voltál. *-félszegen, halkan nevet-* Egyedül, kint az utcán..? Na és segítség is kellett a hordóhoz, nem igaz? És.. és még nem végeztél velem, hm?
*Egy pillanatra a nő szemébe néz, majd aprót kortyol abból a kesernyés-savanykás vacakból, amiért az emberek úgy oda vannak.*
- Jó, *-bólint Norra szavaira. Tehát a pince? Igaz, ott biztos nem zavarja majd őket senki. De hát.. pince? Kényelmesebb helyet is el tudna képzelni. Na de kibicnek kuss, nem?-* ezt hozod te, kérlek?
*Visszaadja a korsót, és lehajol a hordóért. Megszokásból combból emel, nem derékból, a hordót most nem veszi a vállára, hanem úgy tartja a karjaiban, hogy a felnyitott száján ne vesszen kárba semmi. Aprót hümmentve bólint az iránymutatásra, és meg is indul; a lépcsőn kissé bizonytalan, hiszen a hordótól nem látja hogy hová lép, így csizmaorrával előbb minden lépcsőfokot kitapint.*
- Hová rakjam? *-kérdezi a levegőt mélyebbre szívva, ahogy leér; válla fölött hátra fordulva nézve Norra felé.*
//Samonyr Rezidencia//
*Látja, persze hogy látja Norra széles mosolyát, és zavara tompító hatású ködén túl is megérti, hogy a nő mennyire jól szórakozik rajta. Nem tudja -mert honnan is tudhatná- hogy a nő mennyire jártas a csábítás témakörében, de úgy érzi, hogy nem ez lehet az első tánca. Valószínűleg ezért is néz rá úgy, mint egy djh'Ibou a gyanútlan áldozatára. Mert azt is kezdi megérteni, hogy miféle helyzetbe keveredett bele, s hogy most valójában a nőnek a ragadozó-, és neki a préda szerepe jutott, még ha eleinte ez majdnem fordítva is volt sejtetve. Valószínűleg már ott megindulhatott ez a játék, úgy, hogy észre sem vette. Gondolatai ezen az új, és különben izgalmasnak érzett úton járva gyorsabb tempót vesznek fel. Végigcikázik a fején, hogy se nem zavarja, se nem bánja ezt a leosztást, amiben neki nem jut más feladat, mint hogy hús legyen: kemény és kitartó hús, ami épp addig és úgy szolgál, ahogy a nőnek abban öröme telik. A fiúk megvesznek majd a röhögéstől, ha elmeséli nekik, hogy az ártatlan, behálózott figura szerepe jutott neki; de biztos benne, hogy titkon irigyelni fogják azért, mert erőfeszítés, játszmázás és különösebb munka nélkül jut egy -előre láthatóan- emlékezetes kalandhoz.
Amint ezek a gondolatok eljutnak agya egyik végéből a másikig, szélesen elmosolyodik.*
- Ne butáskodj! *-megrázza a fejét-* Persze, hogy nem te vagy az első, akit látok. Egyáltalán nem így értettem.
*Az újratelő korsóra néz, Norra ujjaira, és arra gondol, hogy azok az ujjak milyen módokon tudják -fogják?- még szolgálni ma.*
- Mondjuk, hogy az voltál. *-félszegen, halkan nevet-* Egyedül, kint az utcán..? Na és segítség is kellett a hordóhoz, nem igaz? És.. és még nem végeztél velem, hm?
*Egy pillanatra a nő szemébe néz, majd aprót kortyol abból a kesernyés-savanykás vacakból, amiért az emberek úgy oda vannak.*
- Jó, *-bólint Norra szavaira. Tehát a pince? Igaz, ott biztos nem zavarja majd őket senki. De hát.. pince? Kényelmesebb helyet is el tudna képzelni. Na de kibicnek kuss, nem?-* ezt hozod te, kérlek?
*Visszaadja a korsót, és lehajol a hordóért. Megszokásból combból emel, nem derékból, a hordót most nem veszi a vállára, hanem úgy tartja a karjaiban, hogy a felnyitott száján ne vesszen kárba semmi. Aprót hümmentve bólint az iránymutatásra, és meg is indul; a lépcsőn kissé bizonytalan, hiszen a hordótól nem látja hogy hová lép, így csizmaorrával előbb minden lépcsőfokot kitapint.*
- Hová rakjam? *-kérdezi a levegőt mélyebbre szívva, ahogy leér; válla fölött hátra fordulva nézve Norra felé.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-29 18:19:56
Üzenet elküldve: 2025-09-29 18:19:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Érdekesnek találja a nő nézeteit. Nagyon sok dologban egybevág a saját gondolataival. Persze ha sejtené, hogy milyen további gondolatok lapulnak még meg ott, és hogy ez a kívánatos női test milyen fenevadat álcáz, jócskán elgondolkodna például saját magán is.
Felvonja a szemöldökét, amikor a házasság kapcsán felmerül a testiség, mint előny.*
- Így van. Nos kétségtelen, hogy az előnyös külső mindig is sokat nyomott a latban, ahogy a házastársi készségesség is. De a régi nemesség köreiben igen ritkák voltak a kispolgári erkölcsök szerint hűséges házastársak. A testiség végső soron... pótolható más helyről is, kellő diszkrécióval, persze.
*feleli halvány mosollyal a szája szegletében. Szeret ilyen pikáns témákról beszélgetni, kellően virágnyelven megfogalmazva. Szórakoztatja a ki nem mondott de sejtetett érzékiség.
Később, amikor már kint ülnek az teraszon és kellemesen vacsoráznak (sült csirke, friss zöldségekből készült vegyes saláta, frissen sült kis cipók, változatos ízű öntetek és szószók közül szemezgetve), szóba kerül a politika.*
- Egyenlőség sose létezett. És én a veleszületett kiváltságban se hiszek. Úgy vélem, a régi időkben mind a városvezetés, mind az akkori nemesség felelőtlen volt. Belekényelmesedtek abba a meggyőződésbe, hogy a dolgokon senki se tud változtatni. És lám, a tömeg mégis képes volt rá.
Másrészről, mint üzletember is úgy vélem, hogy bűn volt hagyni elszegényedni a közrendűeket. Ha többeknek van mit a tejbe aprítani, az mindenkinek jó. Több portéka fogy. Nő a kereskedelem. Mindenki gazdagszik. A régi időkben rengeteg üzleti lehetőség kallódott pusztán azért, mert olyan nemesek örökletes tulajdona volt, akik nem tudtak, nem is akartak mit kezdeni. Én szeretném erősíteni a gazdaságunkat, a kereskedelmünket. Azt akarom, hogy a város szegényei ebből jobb, biztosabb életet éljenek. És meg akarom sokszorozni a vagyonomat, miközben ez megtörténik.
*fejti ki nyíltan.
Mikor szóba kerül az akasztás, így felel.*
- Szomorú esemény, másrészről viszont nagyon is örvendetes. Igazán ritka, hogy egy bűnöző azonnal kézre kerüljön és bűnösségéhez semmi kétség se férjen. És dicséretes, hogy az ítélet se maradt el. Kellenek az ilyen példák, hogy a nép lássa: vannak törvényeink, vannak következményei a megszegésüknek, és vannak rendfenntartóink, akik erről gondoskodnak. Bár a többi bűnöző kézre kerítése is ilyen gyorsan menne. A napokban kaptam a hírt, hogy azt a bűnözőt, aki Sárváros uraként a Királynak nevezte magát, megölték és bemutatták a levágott fejét. Ez megint nagyon jó hír, mert azt mutatja: előbb-utóbb mindenkit utolér az igazságszolgáltatás. Sok bűnról hallani a városban. Remélem, az elkövetők kézre kerítéséről és megfelelő megbüntetéséről is mihamarabb hallgatunk.
*mondja, majd kortyol egy kicsit a borából, aztán folytatja.*
- Viszont azt nem hiszem, hogy a gyakori akasztásokkal elejét lehet venni a lázadásoknak. A polgárokat a félelem csak egy kis ideig tartja igában. De az indulatok el tudnak szabdadulni, és a tömeg mindig túlerőben lesz városőrséggel, nemességgel, tanáccsal szemben. Az elnyomásuk tehát rövid távon hatékony, hosszú távon végzetes lehet.
*magyarázza saját véleményét.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Érdekesnek találja a nő nézeteit. Nagyon sok dologban egybevág a saját gondolataival. Persze ha sejtené, hogy milyen további gondolatok lapulnak még meg ott, és hogy ez a kívánatos női test milyen fenevadat álcáz, jócskán elgondolkodna például saját magán is.
Felvonja a szemöldökét, amikor a házasság kapcsán felmerül a testiség, mint előny.*
- Így van. Nos kétségtelen, hogy az előnyös külső mindig is sokat nyomott a latban, ahogy a házastársi készségesség is. De a régi nemesség köreiben igen ritkák voltak a kispolgári erkölcsök szerint hűséges házastársak. A testiség végső soron... pótolható más helyről is, kellő diszkrécióval, persze.
*feleli halvány mosollyal a szája szegletében. Szeret ilyen pikáns témákról beszélgetni, kellően virágnyelven megfogalmazva. Szórakoztatja a ki nem mondott de sejtetett érzékiség.
Később, amikor már kint ülnek az teraszon és kellemesen vacsoráznak (sült csirke, friss zöldségekből készült vegyes saláta, frissen sült kis cipók, változatos ízű öntetek és szószók közül szemezgetve), szóba kerül a politika.*
- Egyenlőség sose létezett. És én a veleszületett kiváltságban se hiszek. Úgy vélem, a régi időkben mind a városvezetés, mind az akkori nemesség felelőtlen volt. Belekényelmesedtek abba a meggyőződésbe, hogy a dolgokon senki se tud változtatni. És lám, a tömeg mégis képes volt rá.
Másrészről, mint üzletember is úgy vélem, hogy bűn volt hagyni elszegényedni a közrendűeket. Ha többeknek van mit a tejbe aprítani, az mindenkinek jó. Több portéka fogy. Nő a kereskedelem. Mindenki gazdagszik. A régi időkben rengeteg üzleti lehetőség kallódott pusztán azért, mert olyan nemesek örökletes tulajdona volt, akik nem tudtak, nem is akartak mit kezdeni. Én szeretném erősíteni a gazdaságunkat, a kereskedelmünket. Azt akarom, hogy a város szegényei ebből jobb, biztosabb életet éljenek. És meg akarom sokszorozni a vagyonomat, miközben ez megtörténik.
*fejti ki nyíltan.
Mikor szóba kerül az akasztás, így felel.*
- Szomorú esemény, másrészről viszont nagyon is örvendetes. Igazán ritka, hogy egy bűnöző azonnal kézre kerüljön és bűnösségéhez semmi kétség se férjen. És dicséretes, hogy az ítélet se maradt el. Kellenek az ilyen példák, hogy a nép lássa: vannak törvényeink, vannak következményei a megszegésüknek, és vannak rendfenntartóink, akik erről gondoskodnak. Bár a többi bűnöző kézre kerítése is ilyen gyorsan menne. A napokban kaptam a hírt, hogy azt a bűnözőt, aki Sárváros uraként a Királynak nevezte magát, megölték és bemutatták a levágott fejét. Ez megint nagyon jó hír, mert azt mutatja: előbb-utóbb mindenkit utolér az igazságszolgáltatás. Sok bűnról hallani a városban. Remélem, az elkövetők kézre kerítéséről és megfelelő megbüntetéséről is mihamarabb hallgatunk.
*mondja, majd kortyol egy kicsit a borából, aztán folytatja.*
- Viszont azt nem hiszem, hogy a gyakori akasztásokkal elejét lehet venni a lázadásoknak. A polgárokat a félelem csak egy kis ideig tartja igában. De az indulatok el tudnak szabdadulni, és a tömeg mindig túlerőben lesz városőrséggel, nemességgel, tanáccsal szemben. Az elnyomásuk tehát rövid távon hatékony, hosszú távon végzetes lehet.
*magyarázza saját véleményét.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:58:33
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:58:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Úgy látszik, Orthus bár finom beszéd és udvariasság mögé rejtőzik, belül mégis kedves, nyitott ember. Norgen örülne, meg még nyitottabb lenne, például annyira, hogy lássa a belsőségeit is. Persze, ha lesz is rá alkalma, hogy megnézze magát a férfit belülről, az nem most lesz. Találhat nála sokkal magányosabb, védtelenebb, megvezethetőbb embereket is, akiknek az eltűnése fel se tűnne senkinek. Nem kell egyből a legnagyobb halat kifogni. *
– Most éppen nem tartózkodik otthon, mivel üzleti dolgai akadtak, de amint hazaér, átadom neki. * Szemrebbenés nélkül hazudik. Illetve az sem biztos, hogy hazudik. Az igazság az, hogy fogalma sincs, éppen hol van Samonyr. Kapcsolatuk igen szellős, mindketten intézik a saját dolgaikat, leginkább csak otthon találkoznak. És ez Norra szerint így van rendjén. Legalább lassabban unnak majd egymásra.
Aprót biccent a szolgálónak, mikor az a bort tölti ki; de alapvetően nem sokat foglalkozik a szolgálóhaddal. Ez a biccentés is abból következik, hogy még nem szokta meg teljesen, hogy ezek a szolgák – akár otthon, akár itt, vendégségben – azért élnek-halnak, hogy neki zökkenőmentesen menjen az élete. Néha még úgy érzi, mintha ők is emberek lennének, és elvárnák, hogy kedvesen, tiszteletteljesen viselkedjenek velük. Persze az is benne van, hogy jó benyomást akar kelteni Orthustban, így nem engedheti meg magának, hogy úgy viselkedjen, ahogy a belső késztetése mondaná. Sosem viselkedhet úgy, legfeljebb otthon a hálószobában, amikor Samonyrral van. Bár még ott is vissza kell fognia magát. Norra azonban egyelőre jól bírja ezt az álarcot. *
– Az új nemességre! * Emeli fel a poharát, követve a férfi példáját. Ő volna az új nemes, jól lehet, hivatalosan (még) nem is az. Ezt azonban Orthusnak nem kell tudnia. Csak nem fogja elkérni a nemesi oklevelét, noha a nő akár csaló is lehetne.
Sejtette, hogy a másik nőtlen, különben felmerülne a kérdés, hogy akkor hol tartózkodik most a neje, miért nem vacsorázik velük és vajon tud-e róla, hogy távollétében más nőket hív meg magukhoz a nemes? Jóllehet, Norra is házas (illetve az lesz nemsokára), még sincsen ellenére, hogy férfiakkal töltse az időt, legyen szó a saját otthonáról vagy máséról, esetleg a fürdőház privát fürdőjéről. A férfi házasságról szóló monológjával teljes egészében egyetért. Talán a tisztelet részével nem annyira, de egy eredartól nehéz is lenne elvárni, hogy tiszteljen bárkit magán kívül. *
– Egyetértek magával. Természetesen a kölcsönös vonzalom se árt, ha megvan egy pár között, de sokadrangú kérdés a mögött, hogy kinek milyen előnyei származnak egy ilyen szövetségből. Vagy, ha úgy vesszük, a testiség is lehet egyfajta… előny. * A „fizetőeszköz” szó jobban illene mondata végére, de végül inkább máshogy fejezi be a mondatát. Ha Orthus ilyesmi ajánlatot akarna tenni neki, természetesen átgondolná a dolgot, de azért nem akarja, hogy úgy tűnjön, ő maga vetette fel.
Aprókat kóstol a vörösborból, miközben a férfit hallgatja.
A politikai nézeteik is igen hasonlóak, azt leszámítva, hogy abban is kiütközik, hogy Norgen nem e világról való, és gyűlöli az embereket mind egy szálig. Néha azt sem tudja igazán, a nemeseket vagy a parasztokat gyűlöli jobban, de igazat ad Orthustnak abban, hogy ha túl nagy hatalom kerülne a pórnép kezébe, előbb-utóbb káosz uralkodna el a városon. Ami persze neki mint eredarnak örömteli hír volna, ugyanakkor kezdhetné újra építgetni a kapcsolatait, már ha nem küldenék máglyára őt is, amiért a nemesség tagja lett. Habár ez már inkább a szegénységgel van összefüggésben, mintsem a hatalommal. *
– Ezek szerint egyetértünk abban, hogy a népelvűek által gyakran emlegetett szó, vagyis az egyenlőség nem létezik. Szerencsére ezt mostanra a város vezetése is belátta, ezért ülhetünk ma itt. * Mivel időközben elkészül a vacsora, itt félbeszakítja a beszélgetést. A továbbiakat lesz még bőven idejük megbeszélni a finom vacsora mellett.
Feláll, és bár bízik benne, hogy egyedül is kitalálna a házból, megengedi, hogy Orthus vezesse őt ki a kertbe. Be kell ismernie, az odakint elé terülő látvány jóval felülmúlja azt, amit otthon szokott látni, ha kinéz az ablakon vagy kilép az ajtón. Ha nem kérték volna még meg a kezét, most biztosan szóvá is tenné ezt. Viszont, ha nem kérték volna meg, talán még most is romvárosban éldegélne a romok között, valahol a Kúriák Árnyai között.
Túlzás lenne azt mondani, hogy hálás ezért Samonyrnak, de nem akarja elrontani a szerencséjét azzal, hogy még mielőtt megházasodna, egyből egy másik férfi házába költözik. Valószínűleg Orthus sem lenne vevő erre, illetve ő is tudná, hogy ha egy még nála is tehetősebb emberrel fújja össze a sors, őt is ugyanúgy otthagyná érte. Nem. Norra egyáltalán nem számító, nem telhetetlen, nem kell neki a pompa, a fényűzés, a folyópartra néző kerti asztal. A lényeg csak az, hogy egyszer egy szép napon mindez lángokban álljon.
Helyet foglal, megint iszik egy kortyot, mielőtt válaszolna. *
– Természetesen mindenki érdeke, hogy ne legyen egy újabb lázadás. Viszont nem szabad elfeledni, hogy a szegények nem csak azért lázadtak fel, mert nem volt pénzük kenyérre: ha ez lett volna a probléma, akkor a bűnözés nőtt volna meg, nem rögtön házakat, városnegyedeket gyújtottak volna fel. A vezetés volt gyenge. Sok akkori tanácsos csatlakozott a lázadáshoz, mások pedig ölbe tett kézzel nézték vagy elmenekültek. Mit gondol, kedves Orthus, ha Pirtianesben történt volna egy ilyen felkelés, azt nem csírájában elfojtották volna? * Nem akar túlságosan beleloholni a politizálásba, így itt tart is egy rövid szünetet. Újra megnyalja a bort, majd az eléjük terített asztalra pillant. Vesz egy kicsit ebből, vesz egy kicsit abból, nem kéreti magát. Nem hatalmas étkű, de ha már vendégségbe jött, nem fog üres gyomorral távozni. Nem sokkal később azért még hozzáteszi az előzőekhez összesítő véleményét. *
– Úgyhogy azt hiszem, a szegények felkarolása helyett talán még jobb megoldás, hogyha példát statuálunk. Úgy hallottam, a múltkori akasztásnak nagy népszerűsége volt. Talán rendszeresebbé tehetnénk az ilyen eseményeket.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Úgy látszik, Orthus bár finom beszéd és udvariasság mögé rejtőzik, belül mégis kedves, nyitott ember. Norgen örülne, meg még nyitottabb lenne, például annyira, hogy lássa a belsőségeit is. Persze, ha lesz is rá alkalma, hogy megnézze magát a férfit belülről, az nem most lesz. Találhat nála sokkal magányosabb, védtelenebb, megvezethetőbb embereket is, akiknek az eltűnése fel se tűnne senkinek. Nem kell egyből a legnagyobb halat kifogni. *
– Most éppen nem tartózkodik otthon, mivel üzleti dolgai akadtak, de amint hazaér, átadom neki. * Szemrebbenés nélkül hazudik. Illetve az sem biztos, hogy hazudik. Az igazság az, hogy fogalma sincs, éppen hol van Samonyr. Kapcsolatuk igen szellős, mindketten intézik a saját dolgaikat, leginkább csak otthon találkoznak. És ez Norra szerint így van rendjén. Legalább lassabban unnak majd egymásra.
Aprót biccent a szolgálónak, mikor az a bort tölti ki; de alapvetően nem sokat foglalkozik a szolgálóhaddal. Ez a biccentés is abból következik, hogy még nem szokta meg teljesen, hogy ezek a szolgák – akár otthon, akár itt, vendégségben – azért élnek-halnak, hogy neki zökkenőmentesen menjen az élete. Néha még úgy érzi, mintha ők is emberek lennének, és elvárnák, hogy kedvesen, tiszteletteljesen viselkedjenek velük. Persze az is benne van, hogy jó benyomást akar kelteni Orthustban, így nem engedheti meg magának, hogy úgy viselkedjen, ahogy a belső késztetése mondaná. Sosem viselkedhet úgy, legfeljebb otthon a hálószobában, amikor Samonyrral van. Bár még ott is vissza kell fognia magát. Norra azonban egyelőre jól bírja ezt az álarcot. *
– Az új nemességre! * Emeli fel a poharát, követve a férfi példáját. Ő volna az új nemes, jól lehet, hivatalosan (még) nem is az. Ezt azonban Orthusnak nem kell tudnia. Csak nem fogja elkérni a nemesi oklevelét, noha a nő akár csaló is lehetne.
Sejtette, hogy a másik nőtlen, különben felmerülne a kérdés, hogy akkor hol tartózkodik most a neje, miért nem vacsorázik velük és vajon tud-e róla, hogy távollétében más nőket hív meg magukhoz a nemes? Jóllehet, Norra is házas (illetve az lesz nemsokára), még sincsen ellenére, hogy férfiakkal töltse az időt, legyen szó a saját otthonáról vagy máséról, esetleg a fürdőház privát fürdőjéről. A férfi házasságról szóló monológjával teljes egészében egyetért. Talán a tisztelet részével nem annyira, de egy eredartól nehéz is lenne elvárni, hogy tiszteljen bárkit magán kívül. *
– Egyetértek magával. Természetesen a kölcsönös vonzalom se árt, ha megvan egy pár között, de sokadrangú kérdés a mögött, hogy kinek milyen előnyei származnak egy ilyen szövetségből. Vagy, ha úgy vesszük, a testiség is lehet egyfajta… előny. * A „fizetőeszköz” szó jobban illene mondata végére, de végül inkább máshogy fejezi be a mondatát. Ha Orthus ilyesmi ajánlatot akarna tenni neki, természetesen átgondolná a dolgot, de azért nem akarja, hogy úgy tűnjön, ő maga vetette fel.
Aprókat kóstol a vörösborból, miközben a férfit hallgatja.
A politikai nézeteik is igen hasonlóak, azt leszámítva, hogy abban is kiütközik, hogy Norgen nem e világról való, és gyűlöli az embereket mind egy szálig. Néha azt sem tudja igazán, a nemeseket vagy a parasztokat gyűlöli jobban, de igazat ad Orthustnak abban, hogy ha túl nagy hatalom kerülne a pórnép kezébe, előbb-utóbb káosz uralkodna el a városon. Ami persze neki mint eredarnak örömteli hír volna, ugyanakkor kezdhetné újra építgetni a kapcsolatait, már ha nem küldenék máglyára őt is, amiért a nemesség tagja lett. Habár ez már inkább a szegénységgel van összefüggésben, mintsem a hatalommal. *
– Ezek szerint egyetértünk abban, hogy a népelvűek által gyakran emlegetett szó, vagyis az egyenlőség nem létezik. Szerencsére ezt mostanra a város vezetése is belátta, ezért ülhetünk ma itt. * Mivel időközben elkészül a vacsora, itt félbeszakítja a beszélgetést. A továbbiakat lesz még bőven idejük megbeszélni a finom vacsora mellett.
Feláll, és bár bízik benne, hogy egyedül is kitalálna a házból, megengedi, hogy Orthus vezesse őt ki a kertbe. Be kell ismernie, az odakint elé terülő látvány jóval felülmúlja azt, amit otthon szokott látni, ha kinéz az ablakon vagy kilép az ajtón. Ha nem kérték volna még meg a kezét, most biztosan szóvá is tenné ezt. Viszont, ha nem kérték volna meg, talán még most is romvárosban éldegélne a romok között, valahol a Kúriák Árnyai között.
Túlzás lenne azt mondani, hogy hálás ezért Samonyrnak, de nem akarja elrontani a szerencséjét azzal, hogy még mielőtt megházasodna, egyből egy másik férfi házába költözik. Valószínűleg Orthus sem lenne vevő erre, illetve ő is tudná, hogy ha egy még nála is tehetősebb emberrel fújja össze a sors, őt is ugyanúgy otthagyná érte. Nem. Norra egyáltalán nem számító, nem telhetetlen, nem kell neki a pompa, a fényűzés, a folyópartra néző kerti asztal. A lényeg csak az, hogy egyszer egy szép napon mindez lángokban álljon.
Helyet foglal, megint iszik egy kortyot, mielőtt válaszolna. *
– Természetesen mindenki érdeke, hogy ne legyen egy újabb lázadás. Viszont nem szabad elfeledni, hogy a szegények nem csak azért lázadtak fel, mert nem volt pénzük kenyérre: ha ez lett volna a probléma, akkor a bűnözés nőtt volna meg, nem rögtön házakat, városnegyedeket gyújtottak volna fel. A vezetés volt gyenge. Sok akkori tanácsos csatlakozott a lázadáshoz, mások pedig ölbe tett kézzel nézték vagy elmenekültek. Mit gondol, kedves Orthus, ha Pirtianesben történt volna egy ilyen felkelés, azt nem csírájában elfojtották volna? * Nem akar túlságosan beleloholni a politizálásba, így itt tart is egy rövid szünetet. Újra megnyalja a bort, majd az eléjük terített asztalra pillant. Vesz egy kicsit ebből, vesz egy kicsit abból, nem kéreti magát. Nem hatalmas étkű, de ha már vendégségbe jött, nem fog üres gyomorral távozni. Nem sokkal később azért még hozzáteszi az előzőekhez összesítő véleményét. *
– Úgyhogy azt hiszem, a szegények felkarolása helyett talán még jobb megoldás, hogyha példát statuálunk. Úgy hallottam, a múltkori akasztásnak nagy népszerűsége volt. Talán rendszeresebbé tehetnénk az ilyen eseményeket.
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-29 12:39:47
Üzenet elküldve: 2025-09-29 12:39:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Akárhogy is akarta Aljin az igazát bizonygatni, valahol félúton elterelődik a figyelme. A férfi (merthogy állítása szerint már igenis férfivé érett) mintha lefagyna. Ha Norra akarná, valószínűleg már rég átdöfhette volna a szívét, és talán akkor se hagyná el kevesebb értelmes szó a száját. Ezek után még nehezebben fogja elhinni, hogy volt már együtt nővel, de ez persze nem teszi se jobbá, se rosszabbá kettejük közös időtöltését. Habár az eredar azt remélte, hogy ha ilyen konkrét jelét adja szándékainak, az felbátorítja Aljint, hogy ő is lépjen valamit. De nem.
~ Pedig láthatóan tetszem neki. ~ Nem teljesen tudja hová tenni a wegtoreni férfi viselkedését; ilyen szánalmasan esetlen emberrel még talán sosem találkozott. Tényleg az az érzése támad, hogy ennek a szerencsétlennek megváltás lenne a halál. Ő pedig örömmel segédkezik ebben. Mindenesetre a vadászat örömét némileg rontja az, ha a préda nemcsak, hogy nem rohan el, de maga feni meg a vadászkést és tartja a torkához. Aljin eddig talán még nem ment el, de közel áll hozzá. Vajon, ha felfedné előtte valódi testét, ugyanígy viselkedne vagy ő is fejvesztve menekülne, mint nemrégiben Venthel? Ezt a kockázatot nem akarja vállalni, úgyhogy még nem tesz ekkora lépést.
Most már széles mosollyal figyeli a férfi apránként kinyögött válaszát. *
– Tehát én vagyok az első… ember, akit látsz? * Úgy tűnik, kissé nehezére esik emberként hivatkoznia magára, noha se természetfeletti szépsége, se fülei nem árulkodnak arról, hogy más lenne. Amikor Aljin végre beleiszik a sört, Norra kapva kap az alkalmon, hogy újra teletöltse a férfi korsóját, noha az még nem ürült ki. *
– Ó, tehát én is bajba esettnek számítok, igaz? * Kérdezi. *
– Ha velem jössz a pincébe, mutatok valamit, amit még nem láttál. De hozd a sört is. Mármint a hordót. * Nem csak azért, hogy odalent tovább tudja itatni Aljint, hanem mert, ha itt marad fent, akkor jó eséllyel nem lesz, aki levigye később. *
– Gyere. * Nem kell messzire menniük, hiszen ott van mellettük a pincelejáró. Egy nem túl nagy, alacsony belmagasságú, többnyire üres pincébe vezeti le Aljint, hacsak az nem dönt másképp. Norra kedvesen előreengedi a vendéget, ő pedig mögötte lépked le a lépcsőfokokon. A férfi bizonyára nem is sejti, milyen különleges dolgot fog neki mutatni a nő. *
//Samonyr Rezidencia//
* Akárhogy is akarta Aljin az igazát bizonygatni, valahol félúton elterelődik a figyelme. A férfi (merthogy állítása szerint már igenis férfivé érett) mintha lefagyna. Ha Norra akarná, valószínűleg már rég átdöfhette volna a szívét, és talán akkor se hagyná el kevesebb értelmes szó a száját. Ezek után még nehezebben fogja elhinni, hogy volt már együtt nővel, de ez persze nem teszi se jobbá, se rosszabbá kettejük közös időtöltését. Habár az eredar azt remélte, hogy ha ilyen konkrét jelét adja szándékainak, az felbátorítja Aljint, hogy ő is lépjen valamit. De nem.
~ Pedig láthatóan tetszem neki. ~ Nem teljesen tudja hová tenni a wegtoreni férfi viselkedését; ilyen szánalmasan esetlen emberrel még talán sosem találkozott. Tényleg az az érzése támad, hogy ennek a szerencsétlennek megváltás lenne a halál. Ő pedig örömmel segédkezik ebben. Mindenesetre a vadászat örömét némileg rontja az, ha a préda nemcsak, hogy nem rohan el, de maga feni meg a vadászkést és tartja a torkához. Aljin eddig talán még nem ment el, de közel áll hozzá. Vajon, ha felfedné előtte valódi testét, ugyanígy viselkedne vagy ő is fejvesztve menekülne, mint nemrégiben Venthel? Ezt a kockázatot nem akarja vállalni, úgyhogy még nem tesz ekkora lépést.
Most már széles mosollyal figyeli a férfi apránként kinyögött válaszát. *
– Tehát én vagyok az első… ember, akit látsz? * Úgy tűnik, kissé nehezére esik emberként hivatkoznia magára, noha se természetfeletti szépsége, se fülei nem árulkodnak arról, hogy más lenne. Amikor Aljin végre beleiszik a sört, Norra kapva kap az alkalmon, hogy újra teletöltse a férfi korsóját, noha az még nem ürült ki. *
– Ó, tehát én is bajba esettnek számítok, igaz? * Kérdezi. *
– Ha velem jössz a pincébe, mutatok valamit, amit még nem láttál. De hozd a sört is. Mármint a hordót. * Nem csak azért, hogy odalent tovább tudja itatni Aljint, hanem mert, ha itt marad fent, akkor jó eséllyel nem lesz, aki levigye később. *
– Gyere. * Nem kell messzire menniük, hiszen ott van mellettük a pincelejáró. Egy nem túl nagy, alacsony belmagasságú, többnyire üres pincébe vezeti le Aljint, hacsak az nem dönt másképp. Norra kedvesen előreengedi a vendéget, ő pedig mögötte lépked le a lépcsőfokokon. A férfi bizonyára nem is sejti, milyen különleges dolgot fog neki mutatni a nő. *
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:43:03
Üzenet elküldve: 2025-09-29 10:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Látja a nő hitetlenkedő arckifejezését, ami a szavait követi. Pedig most tényleg nem is szépített a valóságon! Merryn, vagy valami ilyesmi neve volt a szajhának, ez nem nagyon maradt meg neki, egészen másra figyelt. Az emlékek azóta is elő-előbukkannak arra alkalmas időpontokban.*
- Mi? Én nem is félek, én.. *-kezdene ellenkezni magát kissé felszívva, de szavai csakhamar torkára forrnak. Ez nem is csoda különben, hiszen valami olyat adnak a kezébe, amire nem számított. Reménykedni persze reménykedett ilyesmiben, de ténylegesen nem hitte volna, hogy a nő kacérkodáson kívül bármi mást is tenne a cipekedésért cserébe. Nagyot nyel, szemei mereven oda tapadnak ahová a kezét is rakták, talán még pislogni sem pislog.
A fülében zúgó vértől hallani sem nagyon hall, nem is fogja fel szinte, hogy a nő beszél hozzá. Norra hangja viszont visszahúzza a valóságba. Végre-valahára pislant egyet, és ez mintha megtörné azt a mellékes bűbájt, aminek egészen a hatása alá került.*
- Eh.. mi? *-rájön, hogy fogalma sincs arról, hogy mit mondott neki az imént a nő. Talán valamit arról, hogy csináljon amit szeretne? Arra is rájön, hogy tenyere még mindig Norra mellkasának feszül. Érzi, hogy mennyire lángol az arca. Mintha valami alaposan begyújtott tűzhely mellett ülne. Elhúzza a kezét, mintha valóban tűzhelyhez nyomta volna az imént. Még mindig kuszák a gondolatai, Norra újabb szavai is csak jelentésük felével érnek el tudatáig.-* ...mi? Hogy.. mi?
*Nagy nehezen elszakítja tekintetét a lazán begombolt vászon által takart domborulatokról, és kényszeríti magát, hogy Norra szemébe nézzen. Csak hát kár, hogy a szemei ott vannak, egészen fent, és nem odalent, a... eh.*
- Én.. hogy én.. *-megköszörüli a torkát. Eljut az agyáig hogy folyadékkal töltött kupát tart a kezében, így hát belekortyol. A sört még mindig pocsék ízűnek érzi, de legalább torka szárazságán javít kicsit a korty.-* Én azért jöttem el onnan, mert már untam ott lenni. Látni akartam a világot, más városokat, más embereket. Ez most sikerült is.
*Félszegen elmosolyodik és vállat von, tekintete közben ismét lejjebb vándorol egy pillanatra, de még időben észbe kap.*
- Az én.. hogy én.. szóval, hogy én amit csinálok itt? *-megvakarja tarkóját, még ott is forrónak érzi a bőrt.-* Semmi különöset. Próbálom megismerni a várost, és.. és a mesteremmel gyakorlunk. És néha, ha úgy jön ki, hát, tudod, segítek a bajba esetteken.
*Elvigyorodik. Úgy néz ki -és úgy is érzi magát- mintha a feje helyén egy jócska tök lenne.*
//Samonyr Rezidencia//
*Látja a nő hitetlenkedő arckifejezését, ami a szavait követi. Pedig most tényleg nem is szépített a valóságon! Merryn, vagy valami ilyesmi neve volt a szajhának, ez nem nagyon maradt meg neki, egészen másra figyelt. Az emlékek azóta is elő-előbukkannak arra alkalmas időpontokban.*
- Mi? Én nem is félek, én.. *-kezdene ellenkezni magát kissé felszívva, de szavai csakhamar torkára forrnak. Ez nem is csoda különben, hiszen valami olyat adnak a kezébe, amire nem számított. Reménykedni persze reménykedett ilyesmiben, de ténylegesen nem hitte volna, hogy a nő kacérkodáson kívül bármi mást is tenne a cipekedésért cserébe. Nagyot nyel, szemei mereven oda tapadnak ahová a kezét is rakták, talán még pislogni sem pislog.
A fülében zúgó vértől hallani sem nagyon hall, nem is fogja fel szinte, hogy a nő beszél hozzá. Norra hangja viszont visszahúzza a valóságba. Végre-valahára pislant egyet, és ez mintha megtörné azt a mellékes bűbájt, aminek egészen a hatása alá került.*
- Eh.. mi? *-rájön, hogy fogalma sincs arról, hogy mit mondott neki az imént a nő. Talán valamit arról, hogy csináljon amit szeretne? Arra is rájön, hogy tenyere még mindig Norra mellkasának feszül. Érzi, hogy mennyire lángol az arca. Mintha valami alaposan begyújtott tűzhely mellett ülne. Elhúzza a kezét, mintha valóban tűzhelyhez nyomta volna az imént. Még mindig kuszák a gondolatai, Norra újabb szavai is csak jelentésük felével érnek el tudatáig.-* ...mi? Hogy.. mi?
*Nagy nehezen elszakítja tekintetét a lazán begombolt vászon által takart domborulatokról, és kényszeríti magát, hogy Norra szemébe nézzen. Csak hát kár, hogy a szemei ott vannak, egészen fent, és nem odalent, a... eh.*
- Én.. hogy én.. *-megköszörüli a torkát. Eljut az agyáig hogy folyadékkal töltött kupát tart a kezében, így hát belekortyol. A sört még mindig pocsék ízűnek érzi, de legalább torka szárazságán javít kicsit a korty.-* Én azért jöttem el onnan, mert már untam ott lenni. Látni akartam a világot, más városokat, más embereket. Ez most sikerült is.
*Félszegen elmosolyodik és vállat von, tekintete közben ismét lejjebb vándorol egy pillanatra, de még időben észbe kap.*
- Az én.. hogy én.. szóval, hogy én amit csinálok itt? *-megvakarja tarkóját, még ott is forrónak érzi a bőrt.-* Semmi különöset. Próbálom megismerni a várost, és.. és a mesteremmel gyakorlunk. És néha, ha úgy jön ki, hát, tudod, segítek a bajba esetteken.
*Elvigyorodik. Úgy néz ki -és úgy is érzi magát- mintha a feje helyén egy jócska tök lenne.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:01:12
Üzenet elküldve: 2025-09-28 18:01:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
-Örülök, hogy ön is így látja. Sokan, még a régi nemesek közül is, ódzkodnak a bálozás gondolatától. Az új nemesek pedig vagy nem értik, milyen is egy bál és milyen haszna van, vagy egyenesen lenézik az efféle rendezvényeket. Én azonban hiszem, hogy fontos társasági szerepe van, és segít a mostani nemességnek, hogy úgy mondjam, felnőni a szerepéhez.
*fejti ki.*
- Ha rajtam múlik, feltétlenül.
*feleli szívélyesen, de ebből Norra már kiérezhet némi flörtölést is, habár Orthus nem adja jelét - például kacsintással vagy hasonló egyértelmű módokon -, hogy sok mindenre nyitott barátság terén.
Mindaddig, amíg Norra elő nem adja, hogy ő már Samonyrnak ígérkezett el. Ettől látszólag nem változik Orthus viselkedése, de nem fogja úgy terelni a szót, hogy abból esetleg több legyen.
Persze, így sincs még lezárva semmi. A régi nemesség egyes rétegei is híresen dekadensek voltak, s mindez párosult azzal, hogy a gyakori érdekházasságok miatt a párokat ritkán kötötte össze igazi vonzalom, szeretet, vagy akár tisztelet. Orthusnak a maga részéről semmi kifogása az efféle bujálkodás ellen, amíg az nem titkolózva zajlik. És amíg a vérvonalak tiszták maradnak, ahogy arra a régiek is nagyon ügyeltek.*
- Milyen örömteli hír. Remélem, hogy nemsokára kedves jövendőbelijével is lesz alkalmam találkozni. Az esküvőjükre pedig megtiszteltetésnek veszem, ha meghívnak.
*feleli. Közben a komornyik megjelenik egy ezüsttálcával, rajta a kért borral és két kristálypohárral. A szolgáltó gyors, gyakorlott mozdulattal tölt a két pohárba, majd nyújtja át azokat, először a vendégnek, aztán a ház urának. Ezt követően pedig sietve távozik, hogy ne zavarja a beszélgetést.
Orthus köszöntésre emeli a poharát.
- Igyunk az új nemességre, és kegyed boldogságára!
Utána pedig Norra kérdésére így felel.*
- Sajnos még nincs. Keresem a megfelelő hölgyet, de immáron az is fontos szempont, hogy a frigyből megfelelő előnyök származzanak. Sose hittem abban, hogy a házasság alapja valamilyen pillanatnyi szeszély kell, hogy legyen. Ez egy szövetség, ami ideális esetben kölcsönös tisztelettel és odaadással párosul. De ha azokkal nem is, másféle haszna mindenképpen kell, hogy legyen. Ön hogy vélekedik erről?
*kérdi. Norra végül rátér a politikára, Orthus pedig tétovázás nélkül így felel neki.*
- Nem hiszek a népelvűségben. Úgy hiszem, a tömegeknek vezetők kellenek. Képviselők, akik egyúttal mint jó szülők, nevelik is a képviselteket. A törvény tiszteletére, a munka fontosságára, a rend értékelésére. Ugyanakkor mindez mit sem ér akkor, ha közben nincs biztosítva az a munka, rend, tisztes megélhetés. Így fontos az, hogy a nép érdekeire tekintettel legyünk. Még az időtájt, amikor Sárvárost végleg felszámolták, megkerestem a városi tanácsot egy rendezési tervvel. Az én elképzelésem az lett volna, hogy erre a földterületre egy új lakónegyed kerüljön a szegények számára. Olcsó, de megfelelő bérlakásokkal. Üzletekkel, műhelyekkel. Először a legszegényebbek helyzetén akartam javítani azért, hogy utána a leggazdagabbak is emelkedhessenek, és ez ne váltson ki ellenérzést a szegényekből. Bevallom, hogy nem örülök annak, hogy a dolgok másképp alakultak. Igen, nemessé lettem magam is, gyönyörű új otthonom van, és színre léptek végre a vagyonosak a városban. De szeretnék minél többet tenni most már a szegényekért. Nem azért, mert annyira jótét lélek lennék. Vannak nálam sokkal nemesebb lelkűek is. Én azért akarok segíteni a legelesettebbeken, hogy ne legyen újabb lázadás, ahol majd az én, vagy a leszármazottaim életére tör a felbőszült csőcselék.
*fejti ki. A komornyik ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megálljon az ajtóban, jelezve ezzel a jelenlétét. Mikor Orthus felé fordul, jelzi, hogy a vacsorát előkészítették.*
- Engedelmével, odakísérem.
*mondja Orthus, és a karját nyújtja Norrának. Ha elfogadja a hölgy, akkor így, ha nem akkor csak mellette haladva indulnak el. A társalgót maguk mögött hagyva a báltermen vágnak át, majd egy elegáns kétszárnyú üvegajtón át kilépnek az épület mögé. A folyó látványa terül eléjük, a lassan alábukó nap fényében. Nincs nagy szél, inkább csak üdítő enyhe szellő, köszönhetően a magas fák sorfalának, amikkel Orthus a telket határoltatta.
Előttük pedig szépen megterített asztal, két főre. Orthus gondosan kihúzza a széket a vendégének, majd segít betolni azt, mielőtt elfoglalja saját helyét a kis körasztal átellenes oldalán.*
- És ön hogyan vélekedik minderről?
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
-Örülök, hogy ön is így látja. Sokan, még a régi nemesek közül is, ódzkodnak a bálozás gondolatától. Az új nemesek pedig vagy nem értik, milyen is egy bál és milyen haszna van, vagy egyenesen lenézik az efféle rendezvényeket. Én azonban hiszem, hogy fontos társasági szerepe van, és segít a mostani nemességnek, hogy úgy mondjam, felnőni a szerepéhez.
*fejti ki.*
- Ha rajtam múlik, feltétlenül.
*feleli szívélyesen, de ebből Norra már kiérezhet némi flörtölést is, habár Orthus nem adja jelét - például kacsintással vagy hasonló egyértelmű módokon -, hogy sok mindenre nyitott barátság terén.
Mindaddig, amíg Norra elő nem adja, hogy ő már Samonyrnak ígérkezett el. Ettől látszólag nem változik Orthus viselkedése, de nem fogja úgy terelni a szót, hogy abból esetleg több legyen.
Persze, így sincs még lezárva semmi. A régi nemesség egyes rétegei is híresen dekadensek voltak, s mindez párosult azzal, hogy a gyakori érdekházasságok miatt a párokat ritkán kötötte össze igazi vonzalom, szeretet, vagy akár tisztelet. Orthusnak a maga részéről semmi kifogása az efféle bujálkodás ellen, amíg az nem titkolózva zajlik. És amíg a vérvonalak tiszták maradnak, ahogy arra a régiek is nagyon ügyeltek.*
- Milyen örömteli hír. Remélem, hogy nemsokára kedves jövendőbelijével is lesz alkalmam találkozni. Az esküvőjükre pedig megtiszteltetésnek veszem, ha meghívnak.
*feleli. Közben a komornyik megjelenik egy ezüsttálcával, rajta a kért borral és két kristálypohárral. A szolgáltó gyors, gyakorlott mozdulattal tölt a két pohárba, majd nyújtja át azokat, először a vendégnek, aztán a ház urának. Ezt követően pedig sietve távozik, hogy ne zavarja a beszélgetést.
Orthus köszöntésre emeli a poharát.
- Igyunk az új nemességre, és kegyed boldogságára!
Utána pedig Norra kérdésére így felel.*
- Sajnos még nincs. Keresem a megfelelő hölgyet, de immáron az is fontos szempont, hogy a frigyből megfelelő előnyök származzanak. Sose hittem abban, hogy a házasság alapja valamilyen pillanatnyi szeszély kell, hogy legyen. Ez egy szövetség, ami ideális esetben kölcsönös tisztelettel és odaadással párosul. De ha azokkal nem is, másféle haszna mindenképpen kell, hogy legyen. Ön hogy vélekedik erről?
*kérdi. Norra végül rátér a politikára, Orthus pedig tétovázás nélkül így felel neki.*
- Nem hiszek a népelvűségben. Úgy hiszem, a tömegeknek vezetők kellenek. Képviselők, akik egyúttal mint jó szülők, nevelik is a képviselteket. A törvény tiszteletére, a munka fontosságára, a rend értékelésére. Ugyanakkor mindez mit sem ér akkor, ha közben nincs biztosítva az a munka, rend, tisztes megélhetés. Így fontos az, hogy a nép érdekeire tekintettel legyünk. Még az időtájt, amikor Sárvárost végleg felszámolták, megkerestem a városi tanácsot egy rendezési tervvel. Az én elképzelésem az lett volna, hogy erre a földterületre egy új lakónegyed kerüljön a szegények számára. Olcsó, de megfelelő bérlakásokkal. Üzletekkel, műhelyekkel. Először a legszegényebbek helyzetén akartam javítani azért, hogy utána a leggazdagabbak is emelkedhessenek, és ez ne váltson ki ellenérzést a szegényekből. Bevallom, hogy nem örülök annak, hogy a dolgok másképp alakultak. Igen, nemessé lettem magam is, gyönyörű új otthonom van, és színre léptek végre a vagyonosak a városban. De szeretnék minél többet tenni most már a szegényekért. Nem azért, mert annyira jótét lélek lennék. Vannak nálam sokkal nemesebb lelkűek is. Én azért akarok segíteni a legelesettebbeken, hogy ne legyen újabb lázadás, ahol majd az én, vagy a leszármazottaim életére tör a felbőszült csőcselék.
*fejti ki. A komornyik ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megálljon az ajtóban, jelezve ezzel a jelenlétét. Mikor Orthus felé fordul, jelzi, hogy a vacsorát előkészítették.*
- Engedelmével, odakísérem.
*mondja Orthus, és a karját nyújtja Norrának. Ha elfogadja a hölgy, akkor így, ha nem akkor csak mellette haladva indulnak el. A társalgót maguk mögött hagyva a báltermen vágnak át, majd egy elegáns kétszárnyú üvegajtón át kilépnek az épület mögé. A folyó látványa terül eléjük, a lassan alábukó nap fényében. Nincs nagy szél, inkább csak üdítő enyhe szellő, köszönhetően a magas fák sorfalának, amikkel Orthus a telket határoltatta.
Előttük pedig szépen megterített asztal, két főre. Orthus gondosan kihúzza a széket a vendégének, majd segít betolni azt, mielőtt elfoglalja saját helyét a kis körasztal átellenes oldalán.*
- És ön hogyan vélekedik minderről?
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-28 12:38:07
Üzenet elküldve: 2025-09-28 12:38:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Norra is leül. Nincs különösebben zavarban, de hagyja, hogy a férfi beszéljen, ő irányítsa a beszélgetést egyelőre. A nemesi bálok említésére feljebb emeli a fejét, hirtelen elkezdi érdekelni a dolog. Az ilyen bálok valóban tökéletes alkalmat nyújtanának az ismerkedésre és a kapcsolatok építésére. Hogyha ez az Orthus már több befolyásos embert is ismer a városban, Norrának mindenképp ott kell lennie. Az ő szerény kis viskójuk Samonyrral épp csap arra elég, hogy legyen hely kettejüknek, néhány semmirekellő szolgálónak és a bornak a pincében. Reméli legalábbis, hogy mostanra Samonyrnak sikerült beszereznie pár hordóval Kalácsfalváról. *
– A bálok valóban kellemes időtöltést biztosítanak, és ahogy mondja: a jó kapcsolatok ápolása is fontos. Remélem, hogy jó barátok leszünk, kedves Orthus! * Persze nem árt vigyázni a gazdag és befolyásos emberekkel, hiszen minél gazdagabb és minél befolyásosabb valaki, annál agyafúrtabb is általában. Bár a mézes szavak mögül egy őszinte ember tekintete köszön vissza rá, Norgen sosem lehet biztos benne, hogy nem tervez valamit a háta mögött. Magából indul ki, ő pedig az egész világ pusztulását akarja látni, így nem csoda, hogy őszintén sosem bízik meg senkiben teljesen. Még Samonyrban sem bízik meg teljesen, pedig előtte már valódi formáját is felöltötte. *
– Nos… * Kicsit tördeli a kezeit, megigazítja haját. Nem biztos benne, hogy Orthus ugyanolyan érdeklődő és barátságos lesz-e vele kapcsolatban, ha megtudja, hogy Samonyr felesége; de nincs mit tenni. Az igazán fontos kapcsolatoknak se a törvény, se a szokások sem szabnak gátat. *
– Jól értesült, Samonyr valóban nemrégiben tért vissza a városba. Én pedig a felesége volnék. * Hangjából végül mégis inkább a büszkeség jön le, mint a szégyen, amiért már elkelt. Fontos, hogy ne csak saját, hanem társa érdekeit is szem előtt tartsa néha, hiszen valami ilyesmiben egyeztek meg. Ezért ment hozzá feleségül. Illetve ezért fog. *
– Pontosabban csak leszek. Hivatalosan még nem kötöttünk házasságot, de természetesen időben tudatni fogom magával is, ha már meglesz az időpont. * Úgy sejti, a következő kérdésére a válasz egyértelmű, de azért megkérdezi, csak úgy kíváncsiságból. *
– Mondja, magának van felesége?
* Az utolsó mondatokon még gondolkodik egy kicsit. Orthus azt állítja, hogy azt akarja, hogy mindenkinek jó legyen. Ez Norgen szerint egyrészt nem megvalósítható, másrészt sok félreértésre adhat okot. Úgyhogy megpróbálja kipuhatolni, pontosan mire gondol ez alatt. Hogy ez mennyire „puhatolás” és mennyire „rákérdezés”, azon lehetne vitatkozni, mindenesetre Norra nem arról híres, hogy könnyen zavarba jönne. Meglehet, sokszor hazudik, de kérdezni bátran kérdez. Remélhetőleg Orthus (is) tisztán, nyílt lapokkal játszik. *
– Mondja, a polgárságról mi a véleménye? Maga inkább a népelvűek közé tartozik vagy azok közé, akik szerint a hatalmat a hozzáértők kezébe kellene adni? Maga bizonyára otthonosan mozog az artheniori politikában is. Hogy látja, a város vezetésének sikerült betartania az ígéreteit, amiket a lázadás után tettek?
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Norra is leül. Nincs különösebben zavarban, de hagyja, hogy a férfi beszéljen, ő irányítsa a beszélgetést egyelőre. A nemesi bálok említésére feljebb emeli a fejét, hirtelen elkezdi érdekelni a dolog. Az ilyen bálok valóban tökéletes alkalmat nyújtanának az ismerkedésre és a kapcsolatok építésére. Hogyha ez az Orthus már több befolyásos embert is ismer a városban, Norrának mindenképp ott kell lennie. Az ő szerény kis viskójuk Samonyrral épp csap arra elég, hogy legyen hely kettejüknek, néhány semmirekellő szolgálónak és a bornak a pincében. Reméli legalábbis, hogy mostanra Samonyrnak sikerült beszereznie pár hordóval Kalácsfalváról. *
– A bálok valóban kellemes időtöltést biztosítanak, és ahogy mondja: a jó kapcsolatok ápolása is fontos. Remélem, hogy jó barátok leszünk, kedves Orthus! * Persze nem árt vigyázni a gazdag és befolyásos emberekkel, hiszen minél gazdagabb és minél befolyásosabb valaki, annál agyafúrtabb is általában. Bár a mézes szavak mögül egy őszinte ember tekintete köszön vissza rá, Norgen sosem lehet biztos benne, hogy nem tervez valamit a háta mögött. Magából indul ki, ő pedig az egész világ pusztulását akarja látni, így nem csoda, hogy őszintén sosem bízik meg senkiben teljesen. Még Samonyrban sem bízik meg teljesen, pedig előtte már valódi formáját is felöltötte. *
– Nos… * Kicsit tördeli a kezeit, megigazítja haját. Nem biztos benne, hogy Orthus ugyanolyan érdeklődő és barátságos lesz-e vele kapcsolatban, ha megtudja, hogy Samonyr felesége; de nincs mit tenni. Az igazán fontos kapcsolatoknak se a törvény, se a szokások sem szabnak gátat. *
– Jól értesült, Samonyr valóban nemrégiben tért vissza a városba. Én pedig a felesége volnék. * Hangjából végül mégis inkább a büszkeség jön le, mint a szégyen, amiért már elkelt. Fontos, hogy ne csak saját, hanem társa érdekeit is szem előtt tartsa néha, hiszen valami ilyesmiben egyeztek meg. Ezért ment hozzá feleségül. Illetve ezért fog. *
– Pontosabban csak leszek. Hivatalosan még nem kötöttünk házasságot, de természetesen időben tudatni fogom magával is, ha már meglesz az időpont. * Úgy sejti, a következő kérdésére a válasz egyértelmű, de azért megkérdezi, csak úgy kíváncsiságból. *
– Mondja, magának van felesége?
* Az utolsó mondatokon még gondolkodik egy kicsit. Orthus azt állítja, hogy azt akarja, hogy mindenkinek jó legyen. Ez Norgen szerint egyrészt nem megvalósítható, másrészt sok félreértésre adhat okot. Úgyhogy megpróbálja kipuhatolni, pontosan mire gondol ez alatt. Hogy ez mennyire „puhatolás” és mennyire „rákérdezés”, azon lehetne vitatkozni, mindenesetre Norra nem arról híres, hogy könnyen zavarba jönne. Meglehet, sokszor hazudik, de kérdezni bátran kérdez. Remélhetőleg Orthus (is) tisztán, nyílt lapokkal játszik. *
– Mondja, a polgárságról mi a véleménye? Maga inkább a népelvűek közé tartozik vagy azok közé, akik szerint a hatalmat a hozzáértők kezébe kellene adni? Maga bizonyára otthonosan mozog az artheniori politikában is. Hogy látja, a város vezetésének sikerült betartania az ígéreteit, amiket a lázadás után tettek?
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:08:23
Üzenet elküldve: 2025-09-28 09:08:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Mosolyt csal az arcára, hogy Amaziana mennyire segítőkészen áll hozzá az ő párválasztásához. Nincs ahhoz hozzászokva, hogy egy szolgálólány ennyit beszél, de nem szól közbe, nem állítja meg őt, csak csendben, őszinte figyelemmel hallgatja végig a lányt, ugyanis az ő életében nem sokan maradtak, akik jó tanáccsal láthatnák el. Borzalmasan szomorú tény, hogy a Sayqueves név annyira megritkult, hogy az egyik legközelebb álló személy, akitől segítséget várhat, az az egyetlen napja ismert szobalánya.*
- Köszönöm, Amaziana, hálás vagyok. *Egy újabb köszönet hangzik el, melyet hallva megnyugodhat a lány, hisz biztos lehet abban, hogy a munkája nincs veszélyben, sőt, még egy jó pontot is nyert a kisasszony szemében annak ellenére, hogy a monológja még annál is hosszabbra sikerült, mint amilyeneket szegény, megboldogult édesanyjától hallott még a régi szép időkben.*
- Tudod, egyetlen előnye azért van annak, hogy nem sokan maradtunk már a családban. Senki nem fog rákényszeríteni semmire, így a döntésemet a saját érzéseim, és nem elvárások alapján hozhatom majd meg. Sietnem pedig végképp nem kell. A kérő személye lesz számomra a legfontosabb, nem pedig az, hogy hányadikként vagy mennyire erős elhatározással érkezett. *Beszélgetésük még a lépcsőn lefelé is visszhangzik a fejében. Nagyobb hatással voltak rá Amaziana szavai, mint amekkora hangot adott neki, és akkora szüksége is volt rájuk, mint egy falat kenyérre, hisz már érzi, ahogy minden egyes lépcsőfok után egyre inkább remegnek a lábai, de tudja, hogy ezt senki sem láthatja rajta.
A tanácsot megfogadva, egyenes háttal, elegáns, kecses léptekkel és egy bizalomgerjesztő, kedves mosollyal lép oda Lazziar Glynmaris elé. Az üdvözlés a szokásos, műgondossággal zajlik, csak akkor érheti őket egy apró, kellemetlen pillanat, mikor a férfi a kezét nyújtja, Alenia pedig néhány szívdobbanásnyi pillanatig értetlenül pislog. A régi nemesi világ elvárásai szerint tapintatlanság azt várni, hogy ő nyújtsa a kezét csókra, az az úr dolga, hogy lehajoljon érte, és megemelje a gesztushoz, de a szőkeség végül kapcsol, és Lazziar tenyerébe helyezi finom, puha kézfejét.*
~Lihanechben talán más az etikett…~ *Nyugtatgatja magát ezzel, és szerencsére az elf válasza, melyet a kíséret hiányára ad jócskán oldja a hangulatot, ugyanis sikerül megnevettetnie a nemeslányt, ki ajkait tenyerével elrejtve, halkan kuncog fel.*
- Nos, azt hiszem, hogy a humora máris megfogott, Glynmaris úr. *Mondja, majd egy sornyi utasítást ad Amazianának, míg ő közben átveszi a neki szánt, gyönyörű virágcsokrot, de tekintetén némi sértődöttség látszik, mikor az első bókot nem ő, hanem szolgálólánya kapja.*
- Amaziana remek házvezetőnő, de mondja, Glynmaris úr, Ön most engem szeretne meghódítani, vagy a szolgálólányomat? *Mosolyog, de ez a mosoly most épp nem őszinte. Szavai szúrósak, mint a rózsa, s emiatt az első pillanat varázsa sem lesz tökéletes, mikor először pillanthatja meg az elfet a kabátja nélkül. Egyébként is jobban érdekli őt a kérő személyisége és modora, mint a kinézete, ám így az egyelőre nem nyerte el a tetszését.*
- A tea remek ötlet. Nekem is azt tölts egy pohárral, kérlek! Illetve a csokrot rakd vázába, és tedd ki dísznek az asztalunkra! Mert tényleg gyönyörű. Ó, és Glynmaris úr fegyvereit is szeretném, ha biztonságba helyeznéd! Tudomásom szerint Arthenior törvényei továbbra is tiltják a rejtett fegyverek hordását, különösen Selyemrévben. *Adja ki újabb utasításait Amazianának, közben persze közvetetten tudatva Lazziarral, hogy egy újabb apró hibát vélt felfedezni azzal, hogy bizony nem kerülték el a figyelmét a kabátba rejtett tőrök. Bár, fogalma sincs, hogy a lázadás óta hogyan változtak a város törvényei, de nem gondolná, hogy a rejtett pengék már nem sértenék azt. Míg Amaziana minden bizonnyal nekilát a feladatainak, ő az ebédlő felé, a nekik elkészített asztal irányába indulna meg Lazziar társaságában.*
- Szabad? *Kérdezi, és ha a férfi engedi, akkor belékarol, ugyanis az is fontos szempont, hogy mennyire elegánsan lehet vele sétálni.*
- Meséljen magáról, Glynmaris úr! *Kéri az elfet. Eddig azt már megtudta róla, hogy jó a humora, nagyfiú, mert kíséretre nincs szüksége, bejön neki a szolgálólánya, nem ismeri az artheniori nemesi etikettet és törvénytelen módon hordja a fegyvereit. Most már szeretne inkább több pozitívumot megismerni a másikból.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Mosolyt csal az arcára, hogy Amaziana mennyire segítőkészen áll hozzá az ő párválasztásához. Nincs ahhoz hozzászokva, hogy egy szolgálólány ennyit beszél, de nem szól közbe, nem állítja meg őt, csak csendben, őszinte figyelemmel hallgatja végig a lányt, ugyanis az ő életében nem sokan maradtak, akik jó tanáccsal láthatnák el. Borzalmasan szomorú tény, hogy a Sayqueves név annyira megritkult, hogy az egyik legközelebb álló személy, akitől segítséget várhat, az az egyetlen napja ismert szobalánya.*
- Köszönöm, Amaziana, hálás vagyok. *Egy újabb köszönet hangzik el, melyet hallva megnyugodhat a lány, hisz biztos lehet abban, hogy a munkája nincs veszélyben, sőt, még egy jó pontot is nyert a kisasszony szemében annak ellenére, hogy a monológja még annál is hosszabbra sikerült, mint amilyeneket szegény, megboldogult édesanyjától hallott még a régi szép időkben.*
- Tudod, egyetlen előnye azért van annak, hogy nem sokan maradtunk már a családban. Senki nem fog rákényszeríteni semmire, így a döntésemet a saját érzéseim, és nem elvárások alapján hozhatom majd meg. Sietnem pedig végképp nem kell. A kérő személye lesz számomra a legfontosabb, nem pedig az, hogy hányadikként vagy mennyire erős elhatározással érkezett. *Beszélgetésük még a lépcsőn lefelé is visszhangzik a fejében. Nagyobb hatással voltak rá Amaziana szavai, mint amekkora hangot adott neki, és akkora szüksége is volt rájuk, mint egy falat kenyérre, hisz már érzi, ahogy minden egyes lépcsőfok után egyre inkább remegnek a lábai, de tudja, hogy ezt senki sem láthatja rajta.
A tanácsot megfogadva, egyenes háttal, elegáns, kecses léptekkel és egy bizalomgerjesztő, kedves mosollyal lép oda Lazziar Glynmaris elé. Az üdvözlés a szokásos, műgondossággal zajlik, csak akkor érheti őket egy apró, kellemetlen pillanat, mikor a férfi a kezét nyújtja, Alenia pedig néhány szívdobbanásnyi pillanatig értetlenül pislog. A régi nemesi világ elvárásai szerint tapintatlanság azt várni, hogy ő nyújtsa a kezét csókra, az az úr dolga, hogy lehajoljon érte, és megemelje a gesztushoz, de a szőkeség végül kapcsol, és Lazziar tenyerébe helyezi finom, puha kézfejét.*
~Lihanechben talán más az etikett…~ *Nyugtatgatja magát ezzel, és szerencsére az elf válasza, melyet a kíséret hiányára ad jócskán oldja a hangulatot, ugyanis sikerül megnevettetnie a nemeslányt, ki ajkait tenyerével elrejtve, halkan kuncog fel.*
- Nos, azt hiszem, hogy a humora máris megfogott, Glynmaris úr. *Mondja, majd egy sornyi utasítást ad Amazianának, míg ő közben átveszi a neki szánt, gyönyörű virágcsokrot, de tekintetén némi sértődöttség látszik, mikor az első bókot nem ő, hanem szolgálólánya kapja.*
- Amaziana remek házvezetőnő, de mondja, Glynmaris úr, Ön most engem szeretne meghódítani, vagy a szolgálólányomat? *Mosolyog, de ez a mosoly most épp nem őszinte. Szavai szúrósak, mint a rózsa, s emiatt az első pillanat varázsa sem lesz tökéletes, mikor először pillanthatja meg az elfet a kabátja nélkül. Egyébként is jobban érdekli őt a kérő személyisége és modora, mint a kinézete, ám így az egyelőre nem nyerte el a tetszését.*
- A tea remek ötlet. Nekem is azt tölts egy pohárral, kérlek! Illetve a csokrot rakd vázába, és tedd ki dísznek az asztalunkra! Mert tényleg gyönyörű. Ó, és Glynmaris úr fegyvereit is szeretném, ha biztonságba helyeznéd! Tudomásom szerint Arthenior törvényei továbbra is tiltják a rejtett fegyverek hordását, különösen Selyemrévben. *Adja ki újabb utasításait Amazianának, közben persze közvetetten tudatva Lazziarral, hogy egy újabb apró hibát vélt felfedezni azzal, hogy bizony nem kerülték el a figyelmét a kabátba rejtett tőrök. Bár, fogalma sincs, hogy a lázadás óta hogyan változtak a város törvényei, de nem gondolná, hogy a rejtett pengék már nem sértenék azt. Míg Amaziana minden bizonnyal nekilát a feladatainak, ő az ebédlő felé, a nekik elkészített asztal irányába indulna meg Lazziar társaságában.*
- Szabad? *Kérdezi, és ha a férfi engedi, akkor belékarol, ugyanis az is fontos szempont, hogy mennyire elegánsan lehet vele sétálni.*
- Meséljen magáról, Glynmaris úr! *Kéri az elfet. Eddig azt már megtudta róla, hogy jó a humora, nagyfiú, mert kíséretre nincs szüksége, bejön neki a szolgálólánya, nem ismeri az artheniori nemesi etikettet és törvénytelen módon hordja a fegyvereit. Most már szeretne inkább több pozitívumot megismerni a másikból.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-27 13:27:21
Üzenet elküldve: 2025-09-27 13:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Lassan sétál fel és alá az előtérben. Kicsit úgy érzi, mintha egy ketrecbe zárt vad lenne. Igen, egy hatalmas aranyketrecben. A pompa, az új bútorok, festmények látványa visszarepíti őt apja kúriájába. A nosztalgia hajója pedig elviszi őt messzire. Amíg a hölgyek még a készülődéssel foglalkoznak.
Mostohája emléke, és annak anyja ami furcsa mód először eszébe jut. Amikor beköltöztek édesapja második házassága után. Ahogy a szolgálók által kélt zajokat felkavarta valami új. Egy boldog kislány nevetése. Akkor dühöt, féltékenységet érzett sőt irigy volt. Hogy apja újra boldogságra lelt. Amíg neki maradt a megvetés. Mégis, most ezek az emlékek valahogy szebbnek tűnnek. Rine emléke, ahogy a lépcsőn lefelé szaladt, mert egy másik szolgáló fiúcskával fogócskázott. Milyen édes látvány is volt.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokon lebeg a múlt érzetében. Miközben egyik festményről a másikra jár, már ha vannak. Ha nem akkor pusztán az oszlopfőkben és a falakban lel művészi értéket. Az új bútorokat amik az előtérben helyezkednek el "csodálja" meg. Legalább is tettei. Fejében pedig már a lehetséges útvonalakat fontolgatja. Merre lehet elmenekülni, ha valami rosszul sül el. Vagy épp milyen tárgyat lehetne épp megfújni ha épp úgy tartja kedve. Kristály hamutartó, már ha valaki itt dohányzik, esetleg egy két ezüst evőeszköz. Az arany gyertya tartók sajnos túl nagyok, hogy magán rejtse el. Így azokkal nem is foglalkozik. Pedig egyes helyeken szép summát adnának érte.
Ekkor figyel fel a cipőcske koppanásaira.*
~ Na végre. ~
*Emelkedik meg szemöldöke amíg még háttal van a zajnak. Majd magára erőltetve szebbik arcát, fordul a hang irányába. Fel is tekint a lépcsőn ahol meg is pillantja, meglepetésére egy igen szemrevaló hölgyeményt.*
~ Oohh. Legalább nem egy bányarém. Sőt. ~
*Húzódik szájára, egy meglepett őszinte mosoly. Mert rosszabbra számított. Az ilyen elrendelt hazássági ajánlatok nem mindig sülnek el úgy, hogy mindkét fél legalább kinéz valahogy.*
- Igazi megtiszteltetés Sayqueves kisasszony.
*Hajol meg kissé a hölgy előtt amíg az lefelé halad a lépcsőn. Majd amint elé ér, fel is tartja a kezét, hogy a másik belehelyezhesse egy apró kézcsókra.*
~ Basszameg a kíséret. ~
*Jön rá egy újabb felismerés. Ám nem hagyja, hogy ez kiüssön rajta. Csak kedvesen mosolyog továbbra is.*
- Úgy gondoltam eléggé nagyfiú vagyok már, hogy egyedül megkérjem a kezét.
*Kacag fel visszafogottan elviccelve a helyzetét. Majd egy fél hazugsággal válaszol is.*
- Édesapámnál maradtak, Lihanechben. El kél otthon a segítség, így bátorkodtam hátra hagyni őket.
*Válaszolja továbbra is magabiztosan. Majd a mocskos részletekbe máshogy fogja bevezetni a nőt.*
- Oh, ugyan kérem.
*Szabadkozik egy enyhe legyintéssel Amaziananak. Persze nem fog ellenkezni. Miért is tenné, ha látják a két tőrt ami a kabátba van elrejtve saját tokjukban. Ki magyarázza, ezért merészelt egyedül érkezni, mert képes megvédeni magát.
Ám amire felfigyel az az, mintha a szolgáló kissé falánkabban húzná le róla a kabátját, mint azt egy normális tenné. Nem akar túlzottan belegondolni, így inkább csak hagyja, hogy ez megtörténjen.
Így csak fehér selyemingje marad rajta. Ami haloványa takarja az alatta megbújó szálkás izomzatot. Nem dagadnak úgy mint egy harcosnak, de legalább látszik nem hagyta, hogy a kényelmes nemes élet elkényeztesse őt.*
- Valóban, egy tea jól esne. Köszönöm.
*Teszi hozzá saját gondolatát a kérdésre. Majd miután megszabadították a kabátjától. Ujját gyorsan felmutatja, egy pillanatot kérve.*
- Engedje meg. Tudja egy igazi csoda a házvezető nője meg kell mondjam.
*Fordul el egy pillanatra a két hölgytől, hogy a virágcsokráért, pontosabban Amaziana virágcsokráért induljon amit. Fel is kapja, kezében tartva a szép vázáját a hölgynek mosolyogva tér vissza.*
- Nézze milyen csodát művelt ezekkel a virágokkal is, amit önnek hoztam.
*Mutatja fel büszkén. Tán ilyen lelkesen még életében nem viselkedett. Magára sem ismer. De a szerep az egy szerep amit fenn kell tartani. Ki tudja meddig.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Lassan sétál fel és alá az előtérben. Kicsit úgy érzi, mintha egy ketrecbe zárt vad lenne. Igen, egy hatalmas aranyketrecben. A pompa, az új bútorok, festmények látványa visszarepíti őt apja kúriájába. A nosztalgia hajója pedig elviszi őt messzire. Amíg a hölgyek még a készülődéssel foglalkoznak.
Mostohája emléke, és annak anyja ami furcsa mód először eszébe jut. Amikor beköltöztek édesapja második házassága után. Ahogy a szolgálók által kélt zajokat felkavarta valami új. Egy boldog kislány nevetése. Akkor dühöt, féltékenységet érzett sőt irigy volt. Hogy apja újra boldogságra lelt. Amíg neki maradt a megvetés. Mégis, most ezek az emlékek valahogy szebbnek tűnnek. Rine emléke, ahogy a lépcsőn lefelé szaladt, mert egy másik szolgáló fiúcskával fogócskázott. Milyen édes látvány is volt.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokon lebeg a múlt érzetében. Miközben egyik festményről a másikra jár, már ha vannak. Ha nem akkor pusztán az oszlopfőkben és a falakban lel művészi értéket. Az új bútorokat amik az előtérben helyezkednek el "csodálja" meg. Legalább is tettei. Fejében pedig már a lehetséges útvonalakat fontolgatja. Merre lehet elmenekülni, ha valami rosszul sül el. Vagy épp milyen tárgyat lehetne épp megfújni ha épp úgy tartja kedve. Kristály hamutartó, már ha valaki itt dohányzik, esetleg egy két ezüst evőeszköz. Az arany gyertya tartók sajnos túl nagyok, hogy magán rejtse el. Így azokkal nem is foglalkozik. Pedig egyes helyeken szép summát adnának érte.
Ekkor figyel fel a cipőcske koppanásaira.*
~ Na végre. ~
*Emelkedik meg szemöldöke amíg még háttal van a zajnak. Majd magára erőltetve szebbik arcát, fordul a hang irányába. Fel is tekint a lépcsőn ahol meg is pillantja, meglepetésére egy igen szemrevaló hölgyeményt.*
~ Oohh. Legalább nem egy bányarém. Sőt. ~
*Húzódik szájára, egy meglepett őszinte mosoly. Mert rosszabbra számított. Az ilyen elrendelt hazássági ajánlatok nem mindig sülnek el úgy, hogy mindkét fél legalább kinéz valahogy.*
- Igazi megtiszteltetés Sayqueves kisasszony.
*Hajol meg kissé a hölgy előtt amíg az lefelé halad a lépcsőn. Majd amint elé ér, fel is tartja a kezét, hogy a másik belehelyezhesse egy apró kézcsókra.*
~ Basszameg a kíséret. ~
*Jön rá egy újabb felismerés. Ám nem hagyja, hogy ez kiüssön rajta. Csak kedvesen mosolyog továbbra is.*
- Úgy gondoltam eléggé nagyfiú vagyok már, hogy egyedül megkérjem a kezét.
*Kacag fel visszafogottan elviccelve a helyzetét. Majd egy fél hazugsággal válaszol is.*
- Édesapámnál maradtak, Lihanechben. El kél otthon a segítség, így bátorkodtam hátra hagyni őket.
*Válaszolja továbbra is magabiztosan. Majd a mocskos részletekbe máshogy fogja bevezetni a nőt.*
- Oh, ugyan kérem.
*Szabadkozik egy enyhe legyintéssel Amaziananak. Persze nem fog ellenkezni. Miért is tenné, ha látják a két tőrt ami a kabátba van elrejtve saját tokjukban. Ki magyarázza, ezért merészelt egyedül érkezni, mert képes megvédeni magát.
Ám amire felfigyel az az, mintha a szolgáló kissé falánkabban húzná le róla a kabátját, mint azt egy normális tenné. Nem akar túlzottan belegondolni, így inkább csak hagyja, hogy ez megtörténjen.
Így csak fehér selyemingje marad rajta. Ami haloványa takarja az alatta megbújó szálkás izomzatot. Nem dagadnak úgy mint egy harcosnak, de legalább látszik nem hagyta, hogy a kényelmes nemes élet elkényeztesse őt.*
- Valóban, egy tea jól esne. Köszönöm.
*Teszi hozzá saját gondolatát a kérdésre. Majd miután megszabadították a kabátjától. Ujját gyorsan felmutatja, egy pillanatot kérve.*
- Engedje meg. Tudja egy igazi csoda a házvezető nője meg kell mondjam.
*Fordul el egy pillanatra a két hölgytől, hogy a virágcsokráért, pontosabban Amaziana virágcsokráért induljon amit. Fel is kapja, kezében tartva a szép vázáját a hölgynek mosolyogva tér vissza.*
- Nézze milyen csodát művelt ezekkel a virágokkal is, amit önnek hoztam.
*Mutatja fel büszkén. Tán ilyen lelkesen még életében nem viselkedett. Magára sem ismer. De a szerep az egy szerep amit fenn kell tartani. Ki tudja meddig.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-26 22:56:04
Üzenet elküldve: 2025-09-26 22:56:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
– Tényleg. * Bólint komoly arccal Aljinnak, miközben elteszi a tőrt. Nincs rá szüksége, még akkor se lenne, ha valóban kínvallatni szeretni szegényt. Viszont az ilyen helyzetekben hasznos szerszám lehet. Maga is megkóstolja a habzó sört, és bár nem annyira utálja, mint néhány évvel ezelőtt, nem is nyújt különösebb élményt az iszogatás. A bor sokkal jobb választás lett volna, talán még ha rossz minőségű is. Ennek ellenére reméli, hogy nem lesz kidobott pénz, csak elfogy idővel.
Látja, hogy Aljin mennyire zavarban van, és ez tetszik neki. Lehet, ezért is kontráz rá a férfi zavarodottságára azzal, hogy olyan kérdést tesz fel, amitől kis híján megfullad. A válaszra homlokát ráncolja.
~ Hát ezeknél így megy ez? ~ Hallott már olyanról, hogy sok helyen a szülők választják meg a gyerekük férjét vagy feleségét, de Aljinról nem tudja elképzelni, hogy házas ember lenne. Ahhoz túl… Szóval pont az ellentéte egy házas embernek. Norgen arra a következtetésre jut, hogy ez egy hatalmas hazugság lehet, azonban nem hányja a másik szemére. Úgy dönt, szórakozik még egy kicsit vele.
~ Élvezem, ahogy feszeng. De miért ne csavarjuk meg a dolgokat egy kicsit..? ~ Meglepetten kérdez vissza. *
– Csak eggyel? Tehát ezért félsz tőlem? Várj, hadd segítsek… * Váratlanul megragadja Aljin kezét, és ha az engedi, keblére helyezi a férfi kezét, csak úgy ruhán keresztül. Nem bírja ezt a sok várakozást, úgy érzi, muszáj volt már lépnie valamit. Talán ez meghozza Aljin bátorságát a továbbiakhoz.
Nem szól egy szót sem, de most mintha az eredar arca is elpirulna kissé. Aljinnak persze nem muszáj ott tartania a kezét, de semmi nem gátolja meg abban, hogy így tegyen.
Norra ismét apró kortyol a sörből. *
– Igyál még. Van bőven. Ha elfogy, tölthetsz még. Annyit iszol, amennyit szeretnél. * Ajánlja fel kedves mosollyal az arcán. Ezután cseppet sem törődve azzal, hogy a másik esetleg még mindig megszeppenve vagy épp az érintéstől felajzva reagál, újra könnyedebb témát hoz fel. *
– Mesélj még magadról, kérlek! Biztos sok érdekes történeted van. Miért jöttél el Wegtorenből? Hogy telnek a mindennapjaid?
//Samonyr Rezidencia//
– Tényleg. * Bólint komoly arccal Aljinnak, miközben elteszi a tőrt. Nincs rá szüksége, még akkor se lenne, ha valóban kínvallatni szeretni szegényt. Viszont az ilyen helyzetekben hasznos szerszám lehet. Maga is megkóstolja a habzó sört, és bár nem annyira utálja, mint néhány évvel ezelőtt, nem is nyújt különösebb élményt az iszogatás. A bor sokkal jobb választás lett volna, talán még ha rossz minőségű is. Ennek ellenére reméli, hogy nem lesz kidobott pénz, csak elfogy idővel.
Látja, hogy Aljin mennyire zavarban van, és ez tetszik neki. Lehet, ezért is kontráz rá a férfi zavarodottságára azzal, hogy olyan kérdést tesz fel, amitől kis híján megfullad. A válaszra homlokát ráncolja.
~ Hát ezeknél így megy ez? ~ Hallott már olyanról, hogy sok helyen a szülők választják meg a gyerekük férjét vagy feleségét, de Aljinról nem tudja elképzelni, hogy házas ember lenne. Ahhoz túl… Szóval pont az ellentéte egy házas embernek. Norgen arra a következtetésre jut, hogy ez egy hatalmas hazugság lehet, azonban nem hányja a másik szemére. Úgy dönt, szórakozik még egy kicsit vele.
~ Élvezem, ahogy feszeng. De miért ne csavarjuk meg a dolgokat egy kicsit..? ~ Meglepetten kérdez vissza. *
– Csak eggyel? Tehát ezért félsz tőlem? Várj, hadd segítsek… * Váratlanul megragadja Aljin kezét, és ha az engedi, keblére helyezi a férfi kezét, csak úgy ruhán keresztül. Nem bírja ezt a sok várakozást, úgy érzi, muszáj volt már lépnie valamit. Talán ez meghozza Aljin bátorságát a továbbiakhoz.
Nem szól egy szót sem, de most mintha az eredar arca is elpirulna kissé. Aljinnak persze nem muszáj ott tartania a kezét, de semmi nem gátolja meg abban, hogy így tegyen.
Norra ismét apró kortyol a sörből. *
– Igyál még. Van bőven. Ha elfogy, tölthetsz még. Annyit iszol, amennyit szeretnél. * Ajánlja fel kedves mosollyal az arcán. Ezután cseppet sem törődve azzal, hogy a másik esetleg még mindig megszeppenve vagy épp az érintéstől felajzva reagál, újra könnyedebb témát hoz fel. *
– Mesélj még magadról, kérlek! Biztos sok érdekes történeted van. Miért jöttél el Wegtorenből? Hogy telnek a mindennapjaid?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063