Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-06 16:27:23
Üzenet elküldve: 2025-06-06 16:27:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia pont az a fajta nő, aki képes katasztrófát csinálni egy egyszerű ruhavásárlásból is. Merlana első kézből tapasztalhatja meg, hogy mennyire valóságos is a probléma. Belépve megláthatja milyen szörnyet alkotott meg. A lovagnő és a sárga ruha egyvelege borzalmas. Ha ezt a Bontard szabó látná, biztosan szívrohamot kapna.*
- Lófaszt! Csak azért vettem el ezt, mert olyan, mint a hajam színe. Viszont ez a vacak nem akar feljönni.* Dünnyögi miközben tépi, mint a részeg kocsis a kantárt és ha ez nem lenne elég, még rossz irányba is tépi. Még mormog valamit az orra alatt Merlana szavaira, de örömmel válik meg ettől a darabtól, amit mérgében félre is dob, pedig egy kisseb vagyont is megér ez a darab. Kisvártatva visszatér a lány egy fekete ruhával. A nemeslovag úgy duzzog, mint egy kisgyerek, akit megfosztottak a kardjától. Így hát nem szól sokat, csak elveszi a ruhát.*
- Jó!* Válaszol szűkszavúan, mert semmi kedve még egy tortúrához. Ha figyel Merlana, akkor láthatja, hogy milyen igazából egy lovagnő teste. Izmos, ahogyan az várható, tele hegekkel. Nem egy makulátlan nemesi bőr. Több pontján szép kis fogópontokat is találni, ahol finoman ki van párnázva. Ilyen például a csípő tájéka is. A szorgos munka eredményeképpen végül eljutnak arra a pontra, amikor végre elléphet mellőle az öltöztetője, hogy megcsodálja művét. A világfájdalmas, szenvedő arc talán kissé eltorzítja a képet, de a végeredmény nem is olyan rossz. Azért meglátszik, hogy az a test nem ilyen ruhák viselésére készült. Kicsit talán idegennek is hathat a látvány. Rápróbál a szőke. Megy benne pár lépést, mozog, hajolgat, a karjaival hadonászik, majd a tükörbe pillant.*
- Megjárja, de nem rám szabták. Ebben nem tudok rendesen mozogni Hogyan vívhatnék, vagy verekedhetnék ebben?* Forgolódik, mozog megint párat.*
- Magas sarkút biztosan nem vennék fel, mert abban végképp lehetetlen mozogni.* Van benne egy jó löketnyi makacsság is, de leginkább a bizalmatlanság a ruha felé. Ő pontosan olyan, akinek mindig ott kell lennie az oldalán a kardjának. Nem pihenhet meg soha, mert ki tudja mikor kell valakit levágni. Pontosan olyan ember, aki nem bízik a világban és nem véletlenül.*
- Csak segíts kibújni belőle, aztán tűnjünk el innen.* Kérleli fáradtan. Lelke egy pontját biztosan bántja ennek a kemény nőnek is, hogy nem lehet olyan csinos, mint a társa. A makulátlan bőrre és, a könnyed selyemre melyik nő ne vágyna, de erősebb benne a másik oldal, ami ezt pont nem is akarja. Ha nincs egyéb, akkor visszapakolja magára a kopott fémet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia pont az a fajta nő, aki képes katasztrófát csinálni egy egyszerű ruhavásárlásból is. Merlana első kézből tapasztalhatja meg, hogy mennyire valóságos is a probléma. Belépve megláthatja milyen szörnyet alkotott meg. A lovagnő és a sárga ruha egyvelege borzalmas. Ha ezt a Bontard szabó látná, biztosan szívrohamot kapna.*
- Lófaszt! Csak azért vettem el ezt, mert olyan, mint a hajam színe. Viszont ez a vacak nem akar feljönni.* Dünnyögi miközben tépi, mint a részeg kocsis a kantárt és ha ez nem lenne elég, még rossz irányba is tépi. Még mormog valamit az orra alatt Merlana szavaira, de örömmel válik meg ettől a darabtól, amit mérgében félre is dob, pedig egy kisseb vagyont is megér ez a darab. Kisvártatva visszatér a lány egy fekete ruhával. A nemeslovag úgy duzzog, mint egy kisgyerek, akit megfosztottak a kardjától. Így hát nem szól sokat, csak elveszi a ruhát.*
- Jó!* Válaszol szűkszavúan, mert semmi kedve még egy tortúrához. Ha figyel Merlana, akkor láthatja, hogy milyen igazából egy lovagnő teste. Izmos, ahogyan az várható, tele hegekkel. Nem egy makulátlan nemesi bőr. Több pontján szép kis fogópontokat is találni, ahol finoman ki van párnázva. Ilyen például a csípő tájéka is. A szorgos munka eredményeképpen végül eljutnak arra a pontra, amikor végre elléphet mellőle az öltöztetője, hogy megcsodálja művét. A világfájdalmas, szenvedő arc talán kissé eltorzítja a képet, de a végeredmény nem is olyan rossz. Azért meglátszik, hogy az a test nem ilyen ruhák viselésére készült. Kicsit talán idegennek is hathat a látvány. Rápróbál a szőke. Megy benne pár lépést, mozog, hajolgat, a karjaival hadonászik, majd a tükörbe pillant.*
- Megjárja, de nem rám szabták. Ebben nem tudok rendesen mozogni Hogyan vívhatnék, vagy verekedhetnék ebben?* Forgolódik, mozog megint párat.*
- Magas sarkút biztosan nem vennék fel, mert abban végképp lehetetlen mozogni.* Van benne egy jó löketnyi makacsság is, de leginkább a bizalmatlanság a ruha felé. Ő pontosan olyan, akinek mindig ott kell lennie az oldalán a kardjának. Nem pihenhet meg soha, mert ki tudja mikor kell valakit levágni. Pontosan olyan ember, aki nem bízik a világban és nem véletlenül.*
- Csak segíts kibújni belőle, aztán tűnjünk el innen.* Kérleli fáradtan. Lelke egy pontját biztosan bántja ennek a kemény nőnek is, hogy nem lehet olyan csinos, mint a társa. A makulátlan bőrre és, a könnyed selyemre melyik nő ne vágyna, de erősebb benne a másik oldal, ami ezt pont nem is akarja. Ha nincs egyéb, akkor visszapakolja magára a kopott fémet.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-05 16:15:19
Üzenet elküldve: 2025-06-05 16:15:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Fürkészi a tömeget, de még csak a helyzetet felmérni kívánja. Jókor szeretne lenni jó helyen, elcsípni egy-egy mondatot, ami segítségükre lehet. Nézni a fiatal arcokat, hogy kikre pislognak úgy, mintha csak a helyükben szeretnének lenni, nézni azt, hogy kik azok, akik átnéznek mindenkin. Árulkodó jeleket keresni ott, ahol túl sok az inger. Valóban szomjas és igen melege van, amit nem is átall közölni, így meg is indulnak, hogy kedvükre valót találjanak. *
- Az ingyen bort hagyjuk ki. *Kiszúrta már, hogy mikkel kenyerezik le az idetévedőket, de nekik nem lehet szükségük valamire, amiért nem kell fizetni. Ugyan nem lesz eltitkolva, hogy a „vagyonuk” nincs a kezükben, de nem ereszkedhetnek le addig, hogy kapva kapnak minden alkalmon, mint a léhűtők, akiket ide evett a kíváncsiság. Persze kellő bemutatóval szívesen kóstolna, s nem is hiszi, hogy valami olcsó lőrével kedveskednek, de meg kell hagyni a látszatát annak, hogy a helyzetükhöz mérten is válogatós. Gondolataiba mélyed, de csupán annyira, hogy legyen még elég tere arra is, hogy tovább fixírozhassa a számára fontosnak tűnő dolgokat. De van amit, vagy akit lehetetlen nem észrevenni. Az ajkán a mosoly cseppet sem elismerő, inkább csak cinkos, amikor cseppet sem mórikálva magát, feltekint a férfire, aki a lován ül, s szinte körbelengi a nemtetszés, ami felé irányul. Persze ez amolyan irigykedésnek hat egyesek szájából. Akik igazán számítanak, azoknak ott van a sokat eláruló szem és sutyorgás, ha egyáltalán. Csak éppen néz rá a húgára, ahogy amaz is megszólal, ámbár tőle egészen más irányultságú szavak érkeznek. A nevet nem hallotta, nem olvasta, nem nehéz összerakni a képet, hogy egy újdonsült nemesről van szó, persze nagy segítség a köröttük elhangzott néhány szófoszlány is. Tőle Cori nyugodtan tekergetheti a haját is, hogy tetszelegjen, az nem Lyssi asztala, vagy nem így. Az ő érdeklődését el kell nyerni, még ha fel is villan benne, hogy ténylegesen szóba kellene elegyedni valakivel, akinek a rangja igen sokat jelenthet az ügyükben. Így hát az Orthus felé címzett mosolya után félre néz, mintha csak mókásnak tartaná a kialakult helyzetet és a kis hőzöngést.*
- Van, ami sosem változik.
*Mondja félhangosan ikrének, mikor éppen van egy pillanat, amikor a férfi is meghallhatja, mintha csak tényleg visszacsöppentek volna a régi életükbe.*
*Fürkészi a tömeget, de még csak a helyzetet felmérni kívánja. Jókor szeretne lenni jó helyen, elcsípni egy-egy mondatot, ami segítségükre lehet. Nézni a fiatal arcokat, hogy kikre pislognak úgy, mintha csak a helyükben szeretnének lenni, nézni azt, hogy kik azok, akik átnéznek mindenkin. Árulkodó jeleket keresni ott, ahol túl sok az inger. Valóban szomjas és igen melege van, amit nem is átall közölni, így meg is indulnak, hogy kedvükre valót találjanak. *
- Az ingyen bort hagyjuk ki. *Kiszúrta már, hogy mikkel kenyerezik le az idetévedőket, de nekik nem lehet szükségük valamire, amiért nem kell fizetni. Ugyan nem lesz eltitkolva, hogy a „vagyonuk” nincs a kezükben, de nem ereszkedhetnek le addig, hogy kapva kapnak minden alkalmon, mint a léhűtők, akiket ide evett a kíváncsiság. Persze kellő bemutatóval szívesen kóstolna, s nem is hiszi, hogy valami olcsó lőrével kedveskednek, de meg kell hagyni a látszatát annak, hogy a helyzetükhöz mérten is válogatós. Gondolataiba mélyed, de csupán annyira, hogy legyen még elég tere arra is, hogy tovább fixírozhassa a számára fontosnak tűnő dolgokat. De van amit, vagy akit lehetetlen nem észrevenni. Az ajkán a mosoly cseppet sem elismerő, inkább csak cinkos, amikor cseppet sem mórikálva magát, feltekint a férfire, aki a lován ül, s szinte körbelengi a nemtetszés, ami felé irányul. Persze ez amolyan irigykedésnek hat egyesek szájából. Akik igazán számítanak, azoknak ott van a sokat eláruló szem és sutyorgás, ha egyáltalán. Csak éppen néz rá a húgára, ahogy amaz is megszólal, ámbár tőle egészen más irányultságú szavak érkeznek. A nevet nem hallotta, nem olvasta, nem nehéz összerakni a képet, hogy egy újdonsült nemesről van szó, persze nagy segítség a köröttük elhangzott néhány szófoszlány is. Tőle Cori nyugodtan tekergetheti a haját is, hogy tetszelegjen, az nem Lyssi asztala, vagy nem így. Az ő érdeklődését el kell nyerni, még ha fel is villan benne, hogy ténylegesen szóba kellene elegyedni valakivel, akinek a rangja igen sokat jelenthet az ügyükben. Így hát az Orthus felé címzett mosolya után félre néz, mintha csak mókásnak tartaná a kialakult helyzetet és a kis hőzöngést.*
- Van, ami sosem változik.
*Mondja félhangosan ikrének, mikor éppen van egy pillanat, amikor a férfi is meghallhatja, mintha csak tényleg visszacsöppentek volna a régi életükbe.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:55:25
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:55:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Sok mindent el tud képzelni Nixomiáról. A kapcsolatuk lassacskán talán eljut arra a pontra, amikor ezt neki is ki meri majd mondani, de azt azért nem gondolta volna, hogy egy egyszerű ruhapróbából képes lesz katasztrófát csinálni, pedig pontosan ez történik. Még szerencse, hogy a paraván mögül hallatszódó szitkozódást csak ő hallja, így legalább magyarázkodnia nem kell miatta, de arra rájön, hogy talán ideje közbeavatkoznia.*
- Sárga? *Meglepő módon ennyit kérdez csak, miután úgy döntött, hogy megnézi magának Nixát, akin az a rettentően csicsás, rikító színű, túldíszített ruha még össze-vissza is áll.*
- Nos, a színválasztás tükrözi a személyiséged. Figyelemfelkeltő és harsány, pont, amilyen te vagy, mégis úgy gondolom, hogy számodra talán elsőre nem ez a megfelelő választás. *Egészen diplomatikus módon sikerül tálalnia, hogy szörnyen néz ki ez a ruha, nem a lányon, hanem amúgy is.*
- Jól van, először is nyugodj meg! *mondja, mielőtt elszabadulna a pokol.* Ez csak egy ruha, nem kell ennyire rágörcsölni. Engedd meg, hogy segítsek! Mindjárt jövök, addig ezt vedd le! *Újra kilép a paraván mögül, és elkezd egy olyan darab után kutatni, ami szerinte illeni fog a lovagnő szabadelvűségéhez és a személyiségéből fakadó tekintélyéhez.*
- Próbáljuk meg ezt, mit szólsz? *Lép vissza hozzá, és nyújt felé egy teljesen fekete, felül szűk szabású ruhát, mely lefelé bővülő, aszimmetrikus szoknya részben végződik. Egyik oldalán hosszabb, másikon rövidebb, mely szerinte igazán illik Nixomia magasságához, s mellette kihangsúlyozza a nő szabadságát, miközben a ruha mégis eleganciát sugároz. A fekete szín erőt jelképez és a maga kontrasztos módján passzol a szőke hajtincsekhez is.*
- Segítek felvenni! *Ha a nemes engedi, akkor szerepek most rövid időre megint felcserélődnek. A jelenet olyan, mintha Merlana az öltöztetőnője lenne, aki gondoskodik arról, hogy a ruha tökéletesen álljon a viselőjén. Ha a szőkeség kitart, és továbbra sem visszakozik, akkor hamarosan már a szép, fekete öltözékben találhatja magát, mely most már úgy is áll rajta, ahogy kell. Elegánsan.*
- Így ni. Hogy tetszik? *Pillant a tükör felé, hogy megnézhesse magát a másik.* Nem mondom, hogy nem furcsa, de igazán jól áll. Egy harisnya és egy pár magasított sarkú cipő kellene még, esetleg egy öva derekadra, hogy tökéletes legyen a látvány, de ezekkel már nem kínozlak, hacsak nem szeretnéd. Azt hiszem, ha ebben jelennél meg hölgyek és urak előtt mellettem, egyáltalán nem kellene szégyenkezned a kinézeted miatt. Jól áll. *Mondja el a véleményét, de a döntés mégiscsak társán múlik. Neki kell eldöntenie, hogy tetszik-e magának.*
*Sok mindent el tud képzelni Nixomiáról. A kapcsolatuk lassacskán talán eljut arra a pontra, amikor ezt neki is ki meri majd mondani, de azt azért nem gondolta volna, hogy egy egyszerű ruhapróbából képes lesz katasztrófát csinálni, pedig pontosan ez történik. Még szerencse, hogy a paraván mögül hallatszódó szitkozódást csak ő hallja, így legalább magyarázkodnia nem kell miatta, de arra rájön, hogy talán ideje közbeavatkoznia.*
- Sárga? *Meglepő módon ennyit kérdez csak, miután úgy döntött, hogy megnézi magának Nixát, akin az a rettentően csicsás, rikító színű, túldíszített ruha még össze-vissza is áll.*
- Nos, a színválasztás tükrözi a személyiséged. Figyelemfelkeltő és harsány, pont, amilyen te vagy, mégis úgy gondolom, hogy számodra talán elsőre nem ez a megfelelő választás. *Egészen diplomatikus módon sikerül tálalnia, hogy szörnyen néz ki ez a ruha, nem a lányon, hanem amúgy is.*
- Jól van, először is nyugodj meg! *mondja, mielőtt elszabadulna a pokol.* Ez csak egy ruha, nem kell ennyire rágörcsölni. Engedd meg, hogy segítsek! Mindjárt jövök, addig ezt vedd le! *Újra kilép a paraván mögül, és elkezd egy olyan darab után kutatni, ami szerinte illeni fog a lovagnő szabadelvűségéhez és a személyiségéből fakadó tekintélyéhez.*
- Próbáljuk meg ezt, mit szólsz? *Lép vissza hozzá, és nyújt felé egy teljesen fekete, felül szűk szabású ruhát, mely lefelé bővülő, aszimmetrikus szoknya részben végződik. Egyik oldalán hosszabb, másikon rövidebb, mely szerinte igazán illik Nixomia magasságához, s mellette kihangsúlyozza a nő szabadságát, miközben a ruha mégis eleganciát sugároz. A fekete szín erőt jelképez és a maga kontrasztos módján passzol a szőke hajtincsekhez is.*
- Segítek felvenni! *Ha a nemes engedi, akkor szerepek most rövid időre megint felcserélődnek. A jelenet olyan, mintha Merlana az öltöztetőnője lenne, aki gondoskodik arról, hogy a ruha tökéletesen álljon a viselőjén. Ha a szőkeség kitart, és továbbra sem visszakozik, akkor hamarosan már a szép, fekete öltözékben találhatja magát, mely most már úgy is áll rajta, ahogy kell. Elegánsan.*
- Így ni. Hogy tetszik? *Pillant a tükör felé, hogy megnézhesse magát a másik.* Nem mondom, hogy nem furcsa, de igazán jól áll. Egy harisnya és egy pár magasított sarkú cipő kellene még, esetleg egy öva derekadra, hogy tökéletes legyen a látvány, de ezekkel már nem kínozlak, hacsak nem szeretnéd. Azt hiszem, ha ebben jelennél meg hölgyek és urak előtt mellettem, egyáltalán nem kellene szégyenkezned a kinézeted miatt. Jól áll. *Mondja el a véleményét, de a döntés mégiscsak társán múlik. Neki kell eldöntenie, hogy tetszik-e magának.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:23:06
Üzenet elküldve: 2025-06-04 22:23:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Úgy tűnik, hogy húga sokkal könnyebben idomul az új szerepéhez, mint ő. Neki még erőltetnie kell azokat a lassú, kecses, kimért mozdulatokat, melyek ott vannak ugyan, de eddig nem volt jellemző rá, mostantól azonban a mindennapjai része kell, hogy legyen a szép ruhában parádézás. Bár jól ismeri Lyssirát, mégis, most ő sem tudja eldönteni, hogy az az édes, riadt tekintet az arcán vajon valóságos-e vagy csak a jól sikerült álca része. Ezúttal szavak nélkül, csak magában tudja elismerni, hogy bármi is az igazság, testvére nagyon jól csinálja, amit csinál, és rájön arra is, hogy néhány dolgot talán érdemes volna ellesnie tőle, de mégsem utánozhatja őt feltűnően, így egyelőre igyekszik a saját megítélése szerint jól viselkedni, míg az ékszerek csillogása el nem rabolja minden figyelmét.*
- Nincs annyi ujjam, amennyi ezek közül tetszik. *Csak egy lágy, elegáns mosolyt enged meg magának, többet nem. Nem tehet róla, vonzza minden, ami drága és fénylik, csakhogy ezúttal kénytelen ott hagyni mindet, ahol vannak. Kár, de ez a helyes döntés.*
- Őket senki *sóhajt egyet, szomorúan a távolba meredve.* Nézzünk körül, hátha adnak valahol valami finomat inni! *A tömeg egyébként számára is rettenetesen zavaró. Megint olyan érzése van, mintha minden szempár őt bámulná, és mélyen belélátna, ráadásul annak a nyavalyás szekérnek és a magas lovon ülő gazdájának is pont a tömegen, melynek ők ketten is a része, kell keresztülhajtania. ~Hát mégis kinek képzeli ez magát?!~ Nos, a költői kérdésére elég hamar, egészen hangos és egyértelmű választ is kap.*
- Morthimer. *Nem hajol közel húgához, és nem is suttog, egyszerűen csak elismétli neki a hallott nevet. Egy nagyon fontos nevet.*
- Orthus Morthimer Prefektus. Házhoz jön a szerencsénk, drága húgom. *Nem ismeri a férfit, még a nevét sem tudta eddig, de hála az előzetes kutatásaiknak azt már tudja, hogy Selyemrévben a prefektusi rang igencsak előkelőnek számít. Legszívesebben az útját állná a lónak, de az nem illene Corillettehez, és a közben idevezényelt városőrök sem örülnének neki, így csak lassan félreáll az útból, miközben szemeit le sem veszi a férfi arcáról. Szuggerálja őt, hátha összeakad a tekintetük. Ha így lesz, akkor egy fáradt, szomorú, mégis kedves mosolyt ejt meg felé, miközben egyik hullámos, szőke tincsét az ujjai közé fűzi, és végigsimít rajta, mintha csak zavarban lenne amiatt, hogy észrevették.*
*Úgy tűnik, hogy húga sokkal könnyebben idomul az új szerepéhez, mint ő. Neki még erőltetnie kell azokat a lassú, kecses, kimért mozdulatokat, melyek ott vannak ugyan, de eddig nem volt jellemző rá, mostantól azonban a mindennapjai része kell, hogy legyen a szép ruhában parádézás. Bár jól ismeri Lyssirát, mégis, most ő sem tudja eldönteni, hogy az az édes, riadt tekintet az arcán vajon valóságos-e vagy csak a jól sikerült álca része. Ezúttal szavak nélkül, csak magában tudja elismerni, hogy bármi is az igazság, testvére nagyon jól csinálja, amit csinál, és rájön arra is, hogy néhány dolgot talán érdemes volna ellesnie tőle, de mégsem utánozhatja őt feltűnően, így egyelőre igyekszik a saját megítélése szerint jól viselkedni, míg az ékszerek csillogása el nem rabolja minden figyelmét.*
- Nincs annyi ujjam, amennyi ezek közül tetszik. *Csak egy lágy, elegáns mosolyt enged meg magának, többet nem. Nem tehet róla, vonzza minden, ami drága és fénylik, csakhogy ezúttal kénytelen ott hagyni mindet, ahol vannak. Kár, de ez a helyes döntés.*
- Őket senki *sóhajt egyet, szomorúan a távolba meredve.* Nézzünk körül, hátha adnak valahol valami finomat inni! *A tömeg egyébként számára is rettenetesen zavaró. Megint olyan érzése van, mintha minden szempár őt bámulná, és mélyen belélátna, ráadásul annak a nyavalyás szekérnek és a magas lovon ülő gazdájának is pont a tömegen, melynek ők ketten is a része, kell keresztülhajtania. ~Hát mégis kinek képzeli ez magát?!~ Nos, a költői kérdésére elég hamar, egészen hangos és egyértelmű választ is kap.*
- Morthimer. *Nem hajol közel húgához, és nem is suttog, egyszerűen csak elismétli neki a hallott nevet. Egy nagyon fontos nevet.*
- Orthus Morthimer Prefektus. Házhoz jön a szerencsénk, drága húgom. *Nem ismeri a férfit, még a nevét sem tudta eddig, de hála az előzetes kutatásaiknak azt már tudja, hogy Selyemrévben a prefektusi rang igencsak előkelőnek számít. Legszívesebben az útját állná a lónak, de az nem illene Corillettehez, és a közben idevezényelt városőrök sem örülnének neki, így csak lassan félreáll az útból, miközben szemeit le sem veszi a férfi arcáról. Szuggerálja őt, hátha összeakad a tekintetük. Ha így lesz, akkor egy fáradt, szomorú, mégis kedves mosolyt ejt meg felé, miközben egyik hullámos, szőke tincsét az ujjai közé fűzi, és végigsimít rajta, mintha csak zavarban lenne amiatt, hogy észrevették.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-03 17:10:53
Üzenet elküldve: 2025-06-03 17:10:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kelletlenül követi Merlanát és még morog is valamit sisak alatt, amit nem lehet érteni, de feltételezhetően, valami ellentétje annak a bölcsességnek, amit az imént hallott. Egyszer talán ezt megtorolja valahogy a nőn, de kétli, hogy tudna rajta fogást találni. Itt egyértelmű a különbség, hogy messzemenően lekörözi a lovagnőt az ő előadói tehetségével és ravaszságával. Talán, egy valódi harchelyzetben lenne esélye Nixomiának, de arra valószínűleg nem kerül sor, és nem is nagyon vágyakozik utána. Szóval marad szolga még egy ideig.*
- Kétlem, nem hiszek az ilyesmikben.* Morogja, de megy vele, egészen ennek a híres Bordanald szabónak a standjáig. Az ékszerek felé megcsillan a szeme, de előbb ugye a ruhás szenvedésen kéne túlesni. Hagyja a formaságokat Merlanára, ha már ő erőltette ezt a dolgot. Tisztában van azzal, hogy a javát akarja, de ezt elfogadni nem fogja. Ha eljön az idő bevonul a próbafülkébe és hangos csörömpölés közben megszabadul a páncéljától. Szegény szabó biztosan vághat pofákat, de Nixomiát nem fogja lekörözni. A lány nagyjából olyan helyzetben van, mintha Merlnaát vinnék be egy páncélkovácshoz. Neki ez mind csak burzsuj ruhanemű. Azt sem tudja, hogy mit vegyen a kezébe. Embernek nagy, óriásnak kicsi, elfnek meg vaskos. Szóval nehéz eset. A vöröshöz és árnyalataihoz nincs kedve, mert az Merlana majmolása lenne. A haja szőke, az arca napszítta kissé, amíg kezei, meg a teste többi porcikája meg viszonylag fehér, hiszen a páncél mindig fedi. Végül arra a következtetésre jut, mint amatőr, hogy akkor legyen sárga, mint a haja. Szóval kiválaszt egy citromsárga, puffos ujjú, rózsás hímzéses, bézses aljú, aranylóan csillogó selyemruhát. Ha valami borzasztó választás, akkor ez biztosan az, de hát sárga, aztán biztos, meg hozzá. Kintről aggasztó hangokat lehet hamarosan hallani.*
- Esküszöm, hogy szétcibálom ezt a szart!* Nem kiabál, csak diszkréten szitkozódik, de ez jelzésértékű lehet Merlananának, hogy ideje lenne, ránéznie, mielőtt, valami orbitálisan nagy kárt okoz az ő elefántja a porcelánboltban. Ha belép hozzá, akkor egy szörnyet láthat maga előtt, akin mindenfelé áll a szép ruha, ami nem is passzol hozzá. Az a zöld szempár, csak úgy lángol az idegességtől. Azért annyi önuralom van az egyébként tüzes lányban, hogy ne rendezzen nyilvánosan is botrányos jelentett, de közel áll hozzá.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.03 19:23:09
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kelletlenül követi Merlanát és még morog is valamit sisak alatt, amit nem lehet érteni, de feltételezhetően, valami ellentétje annak a bölcsességnek, amit az imént hallott. Egyszer talán ezt megtorolja valahogy a nőn, de kétli, hogy tudna rajta fogást találni. Itt egyértelmű a különbség, hogy messzemenően lekörözi a lovagnőt az ő előadói tehetségével és ravaszságával. Talán, egy valódi harchelyzetben lenne esélye Nixomiának, de arra valószínűleg nem kerül sor, és nem is nagyon vágyakozik utána. Szóval marad szolga még egy ideig.*
- Kétlem, nem hiszek az ilyesmikben.* Morogja, de megy vele, egészen ennek a híres Bordanald szabónak a standjáig. Az ékszerek felé megcsillan a szeme, de előbb ugye a ruhás szenvedésen kéne túlesni. Hagyja a formaságokat Merlanára, ha már ő erőltette ezt a dolgot. Tisztában van azzal, hogy a javát akarja, de ezt elfogadni nem fogja. Ha eljön az idő bevonul a próbafülkébe és hangos csörömpölés közben megszabadul a páncéljától. Szegény szabó biztosan vághat pofákat, de Nixomiát nem fogja lekörözni. A lány nagyjából olyan helyzetben van, mintha Merlnaát vinnék be egy páncélkovácshoz. Neki ez mind csak burzsuj ruhanemű. Azt sem tudja, hogy mit vegyen a kezébe. Embernek nagy, óriásnak kicsi, elfnek meg vaskos. Szóval nehéz eset. A vöröshöz és árnyalataihoz nincs kedve, mert az Merlana majmolása lenne. A haja szőke, az arca napszítta kissé, amíg kezei, meg a teste többi porcikája meg viszonylag fehér, hiszen a páncél mindig fedi. Végül arra a következtetésre jut, mint amatőr, hogy akkor legyen sárga, mint a haja. Szóval kiválaszt egy citromsárga, puffos ujjú, rózsás hímzéses, bézses aljú, aranylóan csillogó selyemruhát. Ha valami borzasztó választás, akkor ez biztosan az, de hát sárga, aztán biztos, meg hozzá. Kintről aggasztó hangokat lehet hamarosan hallani.*
- Esküszöm, hogy szétcibálom ezt a szart!* Nem kiabál, csak diszkréten szitkozódik, de ez jelzésértékű lehet Merlananának, hogy ideje lenne, ránéznie, mielőtt, valami orbitálisan nagy kárt okoz az ő elefántja a porcelánboltban. Ha belép hozzá, akkor egy szörnyet láthat maga előtt, akin mindenfelé áll a szép ruha, ami nem is passzol hozzá. Az a zöld szempár, csak úgy lángol az idegességtől. Azért annyi önuralom van az egyébként tüzes lányban, hogy ne rendezzen nyilvánosan is botrányos jelentett, de közel áll hozzá.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.03 19:23:09
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-02 22:58:41
Üzenet elküldve: 2025-06-02 22:58:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Való igaz, hogy kérdése illedelmességből hangzik el, de az is tény, hogy sejti, mi lesz rá a valódi úrnő válasza, aki az ő noszogatása nélkül sem érzi magát ebben az öltözékben méltónak arra, hogy nemesként tekintsenek rá. Ennek tudatában Merlana örömittasan mosolyodik el, és könyveli el mindezt egy kisebb győzelemként a szőkeség felett.*
- Nos, akkor, bárhogy is alakul, remélem abban most már egyetérthetünk, hogy a kinézet és a megjelenés igenis, hogy különösen fontos egy nemeshölgy számára. *Mindez a páros jelen helyzetében annyit jelent, hogy Nixomia továbbra sem lesz Grendaer úrnő, Merlana pedig a saját szépsége mellett egy rövid ideig még élvezheti, hogy ő parancsolhat. Nyilván, tisztában van azzal, hogy ha fordul majd a kocka, Nixa akár kamatostól meg is torolhatja ezt a húzását, ám ez egyelőre nem számít. Most csak az a lényeg, hogy a lovagnő engedelmeskedni fog neki, így boldogan vezeti be magukat a szebbnél szebb hacukákat kínáló árusok közé.*
- Csak felpróbálod, és ha másodszor is elismered, hogy igazam volt, és megtetszik magadon a szoknya, akkor ígérem, nem foglak csúfolni azért, ha megveszed. Örülni fogok neki. A próba azonban kötelező! *Mindez csak egy játék, és valójában semmi sem kötelező Nixomiának, de ha hű akar maradni a szerepéhez, akkor meg fogja tenni, amit kér tőle, s igazából ez is csak az ő céljait szolgálja, hogy elfoglalhassa méltó helyét a város elitjében.*
- Azt viszont rád bízom, hogy melyik ruhát választod, hisz mind gyönyörű, és egészen biztos vagyok benne, hogy csodálatos ízlésed van, csak „szerénységből” rejtegeted *kuncogja. Meg is állnak annál a szabónál, akitől Merlana a minap azt a vörös csodát vásárolta, amit ma visel. Bonatard úrnak hívják a szabót, aki meg is ismeri az énekesnőt, Merlana pedig rögtön szóba is elegyedik vele arról, hogy miként muzsikál az új szerzeménye, és milyen érzés eltölteni az első teljes napját a tőle vásárolt öltözékben. Nixomiának mindaddig van lehetősége kiválasztania, hogy mit szeretne felpróbálni, és ha elég szemfüles, akkor a szabóüzlettel szemben megpillanthatja Bordanald ékszerüzletét is, ahol tetszetős ékszerek várnak arra, hogy lecsapjon rájuk.*
*Való igaz, hogy kérdése illedelmességből hangzik el, de az is tény, hogy sejti, mi lesz rá a valódi úrnő válasza, aki az ő noszogatása nélkül sem érzi magát ebben az öltözékben méltónak arra, hogy nemesként tekintsenek rá. Ennek tudatában Merlana örömittasan mosolyodik el, és könyveli el mindezt egy kisebb győzelemként a szőkeség felett.*
- Nos, akkor, bárhogy is alakul, remélem abban most már egyetérthetünk, hogy a kinézet és a megjelenés igenis, hogy különösen fontos egy nemeshölgy számára. *Mindez a páros jelen helyzetében annyit jelent, hogy Nixomia továbbra sem lesz Grendaer úrnő, Merlana pedig a saját szépsége mellett egy rövid ideig még élvezheti, hogy ő parancsolhat. Nyilván, tisztában van azzal, hogy ha fordul majd a kocka, Nixa akár kamatostól meg is torolhatja ezt a húzását, ám ez egyelőre nem számít. Most csak az a lényeg, hogy a lovagnő engedelmeskedni fog neki, így boldogan vezeti be magukat a szebbnél szebb hacukákat kínáló árusok közé.*
- Csak felpróbálod, és ha másodszor is elismered, hogy igazam volt, és megtetszik magadon a szoknya, akkor ígérem, nem foglak csúfolni azért, ha megveszed. Örülni fogok neki. A próba azonban kötelező! *Mindez csak egy játék, és valójában semmi sem kötelező Nixomiának, de ha hű akar maradni a szerepéhez, akkor meg fogja tenni, amit kér tőle, s igazából ez is csak az ő céljait szolgálja, hogy elfoglalhassa méltó helyét a város elitjében.*
- Azt viszont rád bízom, hogy melyik ruhát választod, hisz mind gyönyörű, és egészen biztos vagyok benne, hogy csodálatos ízlésed van, csak „szerénységből” rejtegeted *kuncogja. Meg is állnak annál a szabónál, akitől Merlana a minap azt a vörös csodát vásárolta, amit ma visel. Bonatard úrnak hívják a szabót, aki meg is ismeri az énekesnőt, Merlana pedig rögtön szóba is elegyedik vele arról, hogy miként muzsikál az új szerzeménye, és milyen érzés eltölteni az első teljes napját a tőle vásárolt öltözékben. Nixomiának mindaddig van lehetősége kiválasztania, hogy mit szeretne felpróbálni, és ha elég szemfüles, akkor a szabóüzlettel szemben megpillanthatja Bordanald ékszerüzletét is, ahol tetszetős ékszerek várnak arra, hogy lecsapjon rájuk.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-02 21:38:47
Üzenet elküldve: 2025-06-02 21:38:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Költözés és találkozások//
//A sors nem szentírás//
*Orthus meglepődve konstatálja, hogy Selyemrévben még mindig nagy a nyüzsgés. Úgy tűnik, a város népe nem tud betelni az új negyed látványával. Ez a nyugodt és békés városrész most is akkora csődületet vonz, mint a piactér egy jobb vásárnapon. Nyilván az újdonság varázsa idővel majd lecseng és az aranyköpenyesek is jobban megszűrik majd, hogy kit engednek járni-kelni az elegánsan kövezett utcákon. De most még hatalmas forgatag mozgolódik itt, és velük együtt jelen vannak a vásárosok, mutatványosok.
Még neki, aki lóháton utazik, is nehéz átjutnia a tömegen. A mögötte haladó teherhordó szekér pedig csak araszolni tud. Kocsisa, Japher egyébként egy ritka nyugodt ember, de most - talán először hosszú évek alatt - kiabálni, sőt ízes wegtoreni káromkodásokat sorolni hallja. A forgatagban mindig akad valaki, aki óvatlanul a szekér elé lép, megijeszti az igavonókat, vagy egyszerűen keresztülgyalogol előttük. Japher az, aki folyton a gyeplőt kénytelen rángatni, hogy senkit se taposson - gázoljon - sodorjon el.
Odáig fajul a dolog, hogy Orthus a tekintetével aranyköpenyes őröket kezd keresni, akik segíthetnének nekik keresztülverekedni a forgatagon. Teszi mindezt sudár, magas lova nyergéből, vagyis jó egy méterrel mindenki más fölé magasodva.
Végül sikerül is intézkedni, de ehhez kénytelen először bizonygatnia kell, hogy ő "helyi" lakos, vagyis artheniori nemes. Ehhez most kapóra jön prefektusi rangja, és a hozzá járó kitűző. Egyedi és semmi mással össze nem téveszthető bizonyítéka annak, hogy ő Orthus Morthimer, aki pedig nemes. Ez csak meggyőz néhány városőrt, hogy segítsenek Japhernek keresztülnavigálni a szekeret a legnagyobb csődületen.
A közelben tartózkodók pedig végighallgathatják az egész beszélgetést a városőrökkel, Orthus bemutatkozását és rangja emlegetését. Egyesek bizonyára máris tesznek néhány csípős megjegyzést a protekcióról meg a hatalmasok kiváltságairól.*
//A sors nem szentírás//
*Orthus meglepődve konstatálja, hogy Selyemrévben még mindig nagy a nyüzsgés. Úgy tűnik, a város népe nem tud betelni az új negyed látványával. Ez a nyugodt és békés városrész most is akkora csődületet vonz, mint a piactér egy jobb vásárnapon. Nyilván az újdonság varázsa idővel majd lecseng és az aranyköpenyesek is jobban megszűrik majd, hogy kit engednek járni-kelni az elegánsan kövezett utcákon. De most még hatalmas forgatag mozgolódik itt, és velük együtt jelen vannak a vásárosok, mutatványosok.
Még neki, aki lóháton utazik, is nehéz átjutnia a tömegen. A mögötte haladó teherhordó szekér pedig csak araszolni tud. Kocsisa, Japher egyébként egy ritka nyugodt ember, de most - talán először hosszú évek alatt - kiabálni, sőt ízes wegtoreni káromkodásokat sorolni hallja. A forgatagban mindig akad valaki, aki óvatlanul a szekér elé lép, megijeszti az igavonókat, vagy egyszerűen keresztülgyalogol előttük. Japher az, aki folyton a gyeplőt kénytelen rángatni, hogy senkit se taposson - gázoljon - sodorjon el.
Odáig fajul a dolog, hogy Orthus a tekintetével aranyköpenyes őröket kezd keresni, akik segíthetnének nekik keresztülverekedni a forgatagon. Teszi mindezt sudár, magas lova nyergéből, vagyis jó egy méterrel mindenki más fölé magasodva.
Végül sikerül is intézkedni, de ehhez kénytelen először bizonygatnia kell, hogy ő "helyi" lakos, vagyis artheniori nemes. Ehhez most kapóra jön prefektusi rangja, és a hozzá járó kitűző. Egyedi és semmi mással össze nem téveszthető bizonyítéka annak, hogy ő Orthus Morthimer, aki pedig nemes. Ez csak meggyőz néhány városőrt, hogy segítsenek Japhernek keresztülnavigálni a szekeret a legnagyobb csődületen.
A közelben tartózkodók pedig végighallgathatják az egész beszélgetést a városőrökkel, Orthus bemutatkozását és rangja emlegetését. Egyesek bizonyára máris tesznek néhány csípős megjegyzést a protekcióról meg a hatalmasok kiváltságairól.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-02 16:57:54
Üzenet elküldve: 2025-06-02 16:57:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Igen jól álcázza magát, ha szükséges. Az, hogy belül mi tombol, mások számára nem elérhető, azt csak ő tudja és néhanap a testvére. Minden kecses kézmozdulat közben látja rajta a koszt, minden sugárzó mosoly maszkja alatt érzi, hogy valami rosszat tettek. De ők legalább tudnak élni azzal, amit kaptak. Emiatt tart ki, na meg mert egy új, sokkal kecsegtetőbb élet vár rájuk. Talán idővel elfeledteti a kényelem a belső kényelmetlenséget. Ahogy áthaladnak a hídon, már kezd értelmet nyerni minden. Előttük a forgatag, testvére pedig szorosan mellette. Már eddig sem volt sok kivetnivaló az arcán, de most kissé riadt szemekkel, mégis tanult mosollyal az arcán lép a tömeg felé. A saját fájdalmát át lehet ültetni a lázadás miatti veszteség látszatába. Így könnyebb is. Nem lehetnek határtalanul boldogok, de elengedhetetlen a nemesi máz, az elegancia, s némi gőg a megfelelő helyeken. Ha valakit így neveltek, azt egy vérontás sem irtja ki, ezt jól tudja. Persze lehet szelídebb, de olykor meg kell villantania olyasmit, ami árulkodik a származásról. Mintha akaratlan volna.
Egyenes tartással lépked a képmása mellett és lassú, vontatott mozdulattal fordítja jobbra és balra a fejét, mintha csak nem tudná eldönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát. Helyenként, amikor káprázatos ruhakölteményeket lát, akkor elégedett, de mikor ide furcsán nem illő utcagyerekek futnak el előtte, akkor megrándul a keze, mintha csak elfojtaná, hogy fel ne tartsa tenyerét tiltakozóan, hogy lépjenek tőle hátrébb. Minden kidolgozott és valahol élvezi a játékát, mert leköti a figyelmét. Hosszú szőke haját elsepri a válla útjából, mikor egy nagyobb szekér halad el hozzájuk közel, mintha sérelmezné, hogy annak szele belekapott a tincseibe. Nem kell sok, hogy a testvére már a szavaival is játsszon. Kimérten tekint rá, s az ékszerre.*
- Az összes ujjadon lesz, ha úgy tetszik. *Melege van. Hogy az időjárás, vagy a tömeg, esetleg valami letaszított belső vívódás, nem tudja, de legyezni kezdi finoman, az enyhén kipirult dekoltázsát, miközben újfent körbejár a zöldeskék szeme, hogy hol volna érdemes kicsit hosszabban elidőzniük.*
- Szép kezdeményezés, de aligha adja vissza a szüleinket. *Viszonylag halkan mondja, nem hisz abban, hogy ilyen szavakkal feltűnősködni kellene. Ha valaki csak fél füllel hallja meg, az mindig hatásosabb.* - Ellenben kijárna már a kényelem. És valami hűsítő.
*Igen jól álcázza magát, ha szükséges. Az, hogy belül mi tombol, mások számára nem elérhető, azt csak ő tudja és néhanap a testvére. Minden kecses kézmozdulat közben látja rajta a koszt, minden sugárzó mosoly maszkja alatt érzi, hogy valami rosszat tettek. De ők legalább tudnak élni azzal, amit kaptak. Emiatt tart ki, na meg mert egy új, sokkal kecsegtetőbb élet vár rájuk. Talán idővel elfeledteti a kényelem a belső kényelmetlenséget. Ahogy áthaladnak a hídon, már kezd értelmet nyerni minden. Előttük a forgatag, testvére pedig szorosan mellette. Már eddig sem volt sok kivetnivaló az arcán, de most kissé riadt szemekkel, mégis tanult mosollyal az arcán lép a tömeg felé. A saját fájdalmát át lehet ültetni a lázadás miatti veszteség látszatába. Így könnyebb is. Nem lehetnek határtalanul boldogok, de elengedhetetlen a nemesi máz, az elegancia, s némi gőg a megfelelő helyeken. Ha valakit így neveltek, azt egy vérontás sem irtja ki, ezt jól tudja. Persze lehet szelídebb, de olykor meg kell villantania olyasmit, ami árulkodik a származásról. Mintha akaratlan volna.
Egyenes tartással lépked a képmása mellett és lassú, vontatott mozdulattal fordítja jobbra és balra a fejét, mintha csak nem tudná eldönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát. Helyenként, amikor káprázatos ruhakölteményeket lát, akkor elégedett, de mikor ide furcsán nem illő utcagyerekek futnak el előtte, akkor megrándul a keze, mintha csak elfojtaná, hogy fel ne tartsa tenyerét tiltakozóan, hogy lépjenek tőle hátrébb. Minden kidolgozott és valahol élvezi a játékát, mert leköti a figyelmét. Hosszú szőke haját elsepri a válla útjából, mikor egy nagyobb szekér halad el hozzájuk közel, mintha sérelmezné, hogy annak szele belekapott a tincseibe. Nem kell sok, hogy a testvére már a szavaival is játsszon. Kimérten tekint rá, s az ékszerre.*
- Az összes ujjadon lesz, ha úgy tetszik. *Melege van. Hogy az időjárás, vagy a tömeg, esetleg valami letaszított belső vívódás, nem tudja, de legyezni kezdi finoman, az enyhén kipirult dekoltázsát, miközben újfent körbejár a zöldeskék szeme, hogy hol volna érdemes kicsit hosszabban elidőzniük.*
- Szép kezdeményezés, de aligha adja vissza a szüleinket. *Viszonylag halkan mondja, nem hisz abban, hogy ilyen szavakkal feltűnősködni kellene. Ha valaki csak fél füllel hallja meg, az mindig hatásosabb.* - Ellenben kijárna már a kényelem. És valami hűsítő.
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-01 22:33:08
Üzenet elküldve: 2025-06-01 22:33:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Nincs. Mindent tudunk. Csak legyünk önmagunk. *Természetesen az új önmagukra, Corillette és Lyssira személyére gondol, miközben határozott léptekkel indul meg, hogy az úgynevezett Csonthídon átkeljenek a vízzel feltöltött Meredélyen. Fogalma sincs, hogy milyen lehetett előtte, mégis, abban biztos, hogy barátságosabb ez így, mintha egy tátongó szakadék felett kellene átsétálniuk, ami olyan lehetett, mintha Arthenior mély és soha be nem gyógyuló sebe volna.
Nekik is vannak, és lesznek is most már örökké olyan sebeik, melyek nem gyógyulnak be többé. Ezért sem válaszolt inkább húga korábbi kérdésére a kötődésről. Most még nem jelenthet számára semmit ez a város, de ha nem gyengül el úgy, ahogy az elmúlt percekben, akkor egy valamit, a jövőjét egészen biztosan jelentheti. Ehhez azonban neki kell lennie a megingathatatlan védőbástyának testvére számára. Óvnia kell őt minden veszélytől, míg Lyssira zavartalanul végezheti azt a precíz munkát, melyhez olyan jól ért. Most is szorosan fogja a kezét, míg át nem kelnek a hídon, és Romváros melankolikus, mégis csendes, megnyugtató tájait fel nem váltja az újat és a szépet jelképező Selyemrév látképe.*
- Milyen gyönyörű… *Jegyzi meg halkan, miközben egyre beljebb sétálva a forgatagba nem csak széppé, hanem élettel telivé is válik körülöttük minden. A Romvároshoz képest egyértelműen, de még a fogadóhoz vagy a másik negyed utcáihoz képest is a város ezen része valami nagyon másnak érződik. Érzi, hogy nekik bizony itt a helyük.*
- Annyi mindent veszítettünk ártatlanul. *Szólal meg újra sóvárogva. Azt még nem tudta eldönteni magában, hogy szomorúnak vagy bizakodónak akar-e látszani mások szemében, talán mindkettő.*
- Nézd, milyen szép! *Áll meg hirtelen az egyik ékszerész kínálata előtt, ahol az egyik, vörösen tündöklő rubintköves aranygyűrű tetszik meg neki igazán, ami úgy tűnik, hogy egyedi darab, mert csak hasonlót sem lát még egyet a többi ékszer között.*
- Ha majd sikerült összeszednünk magunkat, szeretnék egy hasonlót. Emlékszel? A régit fizetségként adtam oda, hogy egy éjszakára meghúzhassuk magunkat abban a rozoga házban, pedig annál jóval többet ért. Valaki nagyon jól járt vele. *Spontán találja ki a történetet, de amíg hangosan teszi, és húga is hallja minden részletét, addig nem lehet ezzel baj. Pénzük persze egyáltalán nincs ilyen drága ékszerekre, legalábbis addig, míg a Tanács rendelkezésükre nem bocsájtja a Tharisse vagyont, de szerinte attól még a szemei egészen nyugodtan csilloghatnak érte.*
- Nincs. Mindent tudunk. Csak legyünk önmagunk. *Természetesen az új önmagukra, Corillette és Lyssira személyére gondol, miközben határozott léptekkel indul meg, hogy az úgynevezett Csonthídon átkeljenek a vízzel feltöltött Meredélyen. Fogalma sincs, hogy milyen lehetett előtte, mégis, abban biztos, hogy barátságosabb ez így, mintha egy tátongó szakadék felett kellene átsétálniuk, ami olyan lehetett, mintha Arthenior mély és soha be nem gyógyuló sebe volna.
Nekik is vannak, és lesznek is most már örökké olyan sebeik, melyek nem gyógyulnak be többé. Ezért sem válaszolt inkább húga korábbi kérdésére a kötődésről. Most még nem jelenthet számára semmit ez a város, de ha nem gyengül el úgy, ahogy az elmúlt percekben, akkor egy valamit, a jövőjét egészen biztosan jelentheti. Ehhez azonban neki kell lennie a megingathatatlan védőbástyának testvére számára. Óvnia kell őt minden veszélytől, míg Lyssira zavartalanul végezheti azt a precíz munkát, melyhez olyan jól ért. Most is szorosan fogja a kezét, míg át nem kelnek a hídon, és Romváros melankolikus, mégis csendes, megnyugtató tájait fel nem váltja az újat és a szépet jelképező Selyemrév látképe.*
- Milyen gyönyörű… *Jegyzi meg halkan, miközben egyre beljebb sétálva a forgatagba nem csak széppé, hanem élettel telivé is válik körülöttük minden. A Romvároshoz képest egyértelműen, de még a fogadóhoz vagy a másik negyed utcáihoz képest is a város ezen része valami nagyon másnak érződik. Érzi, hogy nekik bizony itt a helyük.*
- Annyi mindent veszítettünk ártatlanul. *Szólal meg újra sóvárogva. Azt még nem tudta eldönteni magában, hogy szomorúnak vagy bizakodónak akar-e látszani mások szemében, talán mindkettő.*
- Nézd, milyen szép! *Áll meg hirtelen az egyik ékszerész kínálata előtt, ahol az egyik, vörösen tündöklő rubintköves aranygyűrű tetszik meg neki igazán, ami úgy tűnik, hogy egyedi darab, mert csak hasonlót sem lát még egyet a többi ékszer között.*
- Ha majd sikerült összeszednünk magunkat, szeretnék egy hasonlót. Emlékszel? A régit fizetségként adtam oda, hogy egy éjszakára meghúzhassuk magunkat abban a rozoga házban, pedig annál jóval többet ért. Valaki nagyon jól járt vele. *Spontán találja ki a történetet, de amíg hangosan teszi, és húga is hallja minden részletét, addig nem lehet ezzel baj. Pénzük persze egyáltalán nincs ilyen drága ékszerekre, legalábbis addig, míg a Tanács rendelkezésükre nem bocsájtja a Tharisse vagyont, de szerinte attól még a szemei egészen nyugodtan csilloghatnak érte.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-01 13:56:13
Üzenet elküldve: 2025-06-01 13:56:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Költözés és találkozások//
*Épp elég ideje halogatta már az átköltözést selymerévi rezidenciájára. Mindig volt valami ügy, ami fontosabbnak bizonyult, ami miatt halasztani kellett - vagy inkább lehetett - a régi ház elhagyását. Most, ahogy lova, Luxius hátán a új otthona felé tart, Orthusnak el kell gondolkoznia azon, miért tartott ilyen sokáig elhatároznia magát. Élete felét utazásokkal töltötte, nem mondhatni hát, hogy otthonülő típus lenne. Amíg utazgatott, sose hiányolta igazán se a szüleit, se a házukat, se Artheniort. Az elmúlt évek alatt persze otthonává lett a régi családi ház, mégse gondolja, hogy olyan fontos lenne a számára. Akkor vajon miért halogatta annyira, hogy végre áttegye a székhelyét a nemesi villába? Talán éppen azért, amit ez a költözés jelentett: immáron valóban, teljes mértékben nemesnek számít. A cél, amit apja kitűzött maguk elé, a cél, amelyet ő volt hivatott elérni. És íme: elérte. S talán mondhatni, nem is akárhogy. Prefektusi címével és megannyi ismeretségével őt aligha fogja itt bárki felkapaszkodott újgazdagnak tartani. Vagy ha mégis, hát semmiképpen se vetemedik majd arra senki se, hogy ezt - akár másoknak - kimondja. Apja persze a régi nemességhez akart csatlakozni. A sznob, érinthetetlen nemességhez, ami annyira rendíthetetlenül állt mindenki más felett, hogy oda tartozni felért egy örökidejű biztosítékkal a jólétre. Aztán a lázadás úgy taszította a meredélybe ezt az illúziót, hogy apja teljesen belerokkant.
Most őrá hárul, hogy új célt találjon a Morthimerek számára. Hiszen az előzőt elérték. És ő pontosan tudja, hogy miféle célt kell elérnie. Hiszen nincsenek "Morthimerek". Csak Morthimer van, egyes számban. Épp elég ideig halogatta, most már házasodni kell, gyermekeket nemzeni, felnevelni és felkészíteni az utódokat a következő évekre. És közben tovább kell erősíteni a pozíciójukat, és be kell biztosítaniuk magukat a jövőbeli lázadások ellen. Mert egészen bizonyos abban, hogy lesznek még. Egy ajtón csak elsőre nehéz átlépni, egy bűnt csak elsőre igazán nehéz elkövetni.
Ilyeneken gondolkodik, miközben lassú tempóban poroszkál a szépen kikövezett utakon, és oda-odabólint a szembejövő ismerősöknek. Elég egyértelmű, hogy mi járatban van, mert mögötte ott halad az echós szekere, a Morthimer ház címerével, és alaposan megrakodva Orthus ingósáaival. Még úgy is, hogy új otthonát teljesen új bútorokkal látta el, és a régi házat megtartja, döbbenetes mennyiségű holmi várja, hogy - több fordulóval - átkerüljön az új házba. Aztán pedig kövessék ezt a szolgálók is.*
*Épp elég ideje halogatta már az átköltözést selymerévi rezidenciájára. Mindig volt valami ügy, ami fontosabbnak bizonyult, ami miatt halasztani kellett - vagy inkább lehetett - a régi ház elhagyását. Most, ahogy lova, Luxius hátán a új otthona felé tart, Orthusnak el kell gondolkoznia azon, miért tartott ilyen sokáig elhatároznia magát. Élete felét utazásokkal töltötte, nem mondhatni hát, hogy otthonülő típus lenne. Amíg utazgatott, sose hiányolta igazán se a szüleit, se a házukat, se Artheniort. Az elmúlt évek alatt persze otthonává lett a régi családi ház, mégse gondolja, hogy olyan fontos lenne a számára. Akkor vajon miért halogatta annyira, hogy végre áttegye a székhelyét a nemesi villába? Talán éppen azért, amit ez a költözés jelentett: immáron valóban, teljes mértékben nemesnek számít. A cél, amit apja kitűzött maguk elé, a cél, amelyet ő volt hivatott elérni. És íme: elérte. S talán mondhatni, nem is akárhogy. Prefektusi címével és megannyi ismeretségével őt aligha fogja itt bárki felkapaszkodott újgazdagnak tartani. Vagy ha mégis, hát semmiképpen se vetemedik majd arra senki se, hogy ezt - akár másoknak - kimondja. Apja persze a régi nemességhez akart csatlakozni. A sznob, érinthetetlen nemességhez, ami annyira rendíthetetlenül állt mindenki más felett, hogy oda tartozni felért egy örökidejű biztosítékkal a jólétre. Aztán a lázadás úgy taszította a meredélybe ezt az illúziót, hogy apja teljesen belerokkant.
Most őrá hárul, hogy új célt találjon a Morthimerek számára. Hiszen az előzőt elérték. És ő pontosan tudja, hogy miféle célt kell elérnie. Hiszen nincsenek "Morthimerek". Csak Morthimer van, egyes számban. Épp elég ideig halogatta, most már házasodni kell, gyermekeket nemzeni, felnevelni és felkészíteni az utódokat a következő évekre. És közben tovább kell erősíteni a pozíciójukat, és be kell biztosítaniuk magukat a jövőbeli lázadások ellen. Mert egészen bizonyos abban, hogy lesznek még. Egy ajtón csak elsőre nehéz átlépni, egy bűnt csak elsőre igazán nehéz elkövetni.
Ilyeneken gondolkodik, miközben lassú tempóban poroszkál a szépen kikövezett utakon, és oda-odabólint a szembejövő ismerősöknek. Elég egyértelmű, hogy mi járatban van, mert mögötte ott halad az echós szekere, a Morthimer ház címerével, és alaposan megrakodva Orthus ingósáaival. Még úgy is, hogy új otthonát teljesen új bútorokkal látta el, és a régi házat megtartja, döbbenetes mennyiségű holmi várja, hogy - több fordulóval - átkerüljön az új házba. Aztán pedig kövessék ezt a szolgálók is.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-01 11:22:13
Üzenet elküldve: 2025-06-01 11:22:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Merlana ravasz, mondhatni szinte már szemét húzást tesz. Nyilván ezt Nixomia saját csapdájába esik bele. Át akarta hárítani a felelősség terhét és egyben tesztelni is a lányt, de ami eddig oly könnyedén ment, az most sül el visszájára. Illedelmességből megkérdezi Merlana, hogy Nixomia akar nemesi státuszával élni, vagy sem, de egy ilyen rozoga páncélt viselve, mind jól tudják, hogy ez nem lehetséges. Meg senki hinné el, hogy a jól öltözött nő, szolgálja a lovagot és nem fordítva.*
- Ha szeretnék, se lehet. Így nem jelenhetek meg és mondhatom, hogy nemes vagyok. Pont az történne, amit reggel mondtál, de gondolom ezzel tisztában vagy. Nagyon ravasz húzás volt.* Visszajöhetnének később is, de ki tudja, hogy lesz rá alkalma, vagy sem. Merlana se volt örökké vele lógni, a vásár sem tart örökké. Azt pedig már biztosra tudja, hogy sokkal, de sokkal jobb az alkudozásban a nő, mint ő maga. Ha pedig Merlana vásárol neki, akkor a nyakát tenné rá, hogy mindenképpen megpróbálná rávenni, hogy legalább egy olyan förmedvényt vegyen magára. Sajnos, pont ő mondta neki reggel azt is, hogy bánjon vele szolgaként, ahogy annak lennie kell. Egy szó, mint száz, ha nem is örömmel, de eleget kell tennie a nő kérésének, mivel minden út a ruhához vezet. Mondjuk ő aztán tuti biztos, hogy nem fog venni egy ilyen ruhát, de ha attól megnyugszik Merlana, hogy felpróbálja, ám legyen.*
- Csak felpróbálom, semmit több. Essünk túl rajta, mert úgysem hagysz ezzel addig békén nekem.* Morogja, egykedvűen. Nem mintha nem lenne azért egy hangyányit kíváncsi ő is. Viszont közel sem hozza úgy lázba, mint a másik lányt. Most megint csak hasznára van az, hogy páncélt visel, ami eltakarja savanyú arcát. A túra, amit reggel megtettek, most újra megtörténik, csak visszafelé. Átkelnek a romok között, ahol fokozottan óvatos a lovagnő. Ezek a sötét zugok, kiváló melegágyként szolgálnak a Sárvárosból megmaradt mocskok részére. Merlana szép ruhája meg vonzza az ilyen pénzsóvár tekinteteket is. Ahogy közelednek a mulatság hangjai felerősödnek. Mire kettőt pislant Nixomia, már a vásári forgatagban találja magát. Ez már Merlana terepe, nem az övé. Szótlanul követi, egyre növekvő gombóccal a torkában.*
*Merlana ravasz, mondhatni szinte már szemét húzást tesz. Nyilván ezt Nixomia saját csapdájába esik bele. Át akarta hárítani a felelősség terhét és egyben tesztelni is a lányt, de ami eddig oly könnyedén ment, az most sül el visszájára. Illedelmességből megkérdezi Merlana, hogy Nixomia akar nemesi státuszával élni, vagy sem, de egy ilyen rozoga páncélt viselve, mind jól tudják, hogy ez nem lehetséges. Meg senki hinné el, hogy a jól öltözött nő, szolgálja a lovagot és nem fordítva.*
- Ha szeretnék, se lehet. Így nem jelenhetek meg és mondhatom, hogy nemes vagyok. Pont az történne, amit reggel mondtál, de gondolom ezzel tisztában vagy. Nagyon ravasz húzás volt.* Visszajöhetnének később is, de ki tudja, hogy lesz rá alkalma, vagy sem. Merlana se volt örökké vele lógni, a vásár sem tart örökké. Azt pedig már biztosra tudja, hogy sokkal, de sokkal jobb az alkudozásban a nő, mint ő maga. Ha pedig Merlana vásárol neki, akkor a nyakát tenné rá, hogy mindenképpen megpróbálná rávenni, hogy legalább egy olyan förmedvényt vegyen magára. Sajnos, pont ő mondta neki reggel azt is, hogy bánjon vele szolgaként, ahogy annak lennie kell. Egy szó, mint száz, ha nem is örömmel, de eleget kell tennie a nő kérésének, mivel minden út a ruhához vezet. Mondjuk ő aztán tuti biztos, hogy nem fog venni egy ilyen ruhát, de ha attól megnyugszik Merlana, hogy felpróbálja, ám legyen.*
- Csak felpróbálom, semmit több. Essünk túl rajta, mert úgysem hagysz ezzel addig békén nekem.* Morogja, egykedvűen. Nem mintha nem lenne azért egy hangyányit kíváncsi ő is. Viszont közel sem hozza úgy lázba, mint a másik lányt. Most megint csak hasznára van az, hogy páncélt visel, ami eltakarja savanyú arcát. A túra, amit reggel megtettek, most újra megtörténik, csak visszafelé. Átkelnek a romok között, ahol fokozottan óvatos a lovagnő. Ezek a sötét zugok, kiváló melegágyként szolgálnak a Sárvárosból megmaradt mocskok részére. Merlana szép ruhája meg vonzza az ilyen pénzsóvár tekinteteket is. Ahogy közelednek a mulatság hangjai felerősödnek. Mire kettőt pislant Nixomia, már a vásári forgatagban találja magát. Ez már Merlana terepe, nem az övé. Szótlanul követi, egyre növekvő gombóccal a torkában.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:36:46
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:36:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Jót mosolyog magában, ahogy az apródszerepbe rejtőzött Nixomia utasítást ad leendő szolgálóinak, kik még csak nem is sejtik, hogy valójában az úrnőjüket hallják. Tény, hogy sokfajta érvet fel lehetne hozni, miért nem illik a szőkeség a nemesek közé, mégis, talán pont ezért különleges ő, mert egy kis színt hoz a karót nyelt, arisztokrata társaságba. Minden furcsasága ellenére Merlana kezdi igazán megkedvelni őt.
Míg a szolgálókat várja a Grendaer villa, addig őket a selyemrévi forgatag, ahol Merlana a finom anyagú kelmék, gyönyörűen csillogó ékszerek között végre újra a saját álomvilágában lehet majd. Út közben akár mesélhetne is arról, hogy a fűző legalább olyan hatékony páncél egy nő számára a nemesi társadalomban, mint amilyen jó védelmet a fém és acél nyújt a csatatéren, de nincs rá lehetősége, mert társa nem hisztizik, hanem engedelmesen követi, ahogy a szerepe diktálja.*
- Itt sem szeretnél újra Nixa lenni? *Kérdezi halkan, kuncogva, mikor elérik újra a teret, ahol az ünnepség zajlik.*
- Már csak azért is kérdezem, mert, ha már én vagyok ma az úrnőd, terveim közt szerepelt megparancsolni neked, hogy legalább egy szép szoknyát felpróbálj. Nézd csak meg, mennyire szépen mutat rajtam is! *Simít végig először a saját derekán, melyet most nem szorongat fűző, csak a ruhája felső részének szűk szabása emeli ki az alakját, majd lejjebb halad, végighúzva kezét az egyenletesen bővülő szoknya részen, ami azzal, hogy minden lépésnél lágyan lengedezik a lábai körül, kulcsszerepet játszik abban, hogy kiemelje a lány nőiességét, szépségét. Számára pedig egy megingathatatlan magabiztosságot is ad a szép ruha, és szeretné, ha Nixa is megtapasztalhatná ugyanezt.*
- Én őszintén kíváncsi lennék rá, hogy áll neked. Sőt, szerintem elengedhetetlen, hogy legyen egy szép, szoknyás ruhád, ha arany hajtűvel a hajadban akarsz majd mászkálni. *Nyilván direkt húzza a másik agyát, próbálja megtörni őt, hogy beadja a derekát a szép ruhák csábításának, de ha nem sikerül végül, azt sem bánja, akkor majd összehozza őt Poffriss asszonnyal, aki minden bizonnyal nadrágban is csinossá tudja majd varázsolni az újnemest.*
- Nos, kéred vissza a hatalmad, vagy sem? Ez az utolsó lehetőséged, ha nemet válaszolsz, azt teszed, amit én mondok. *Játékosan, mégis gonoszkásan vigyorog, hisz, ha itt is megkapja a tejhatalmat, utána már nem fogad majd el nyafogást és ellenkezést a vásárlás közben.*
*Jót mosolyog magában, ahogy az apródszerepbe rejtőzött Nixomia utasítást ad leendő szolgálóinak, kik még csak nem is sejtik, hogy valójában az úrnőjüket hallják. Tény, hogy sokfajta érvet fel lehetne hozni, miért nem illik a szőkeség a nemesek közé, mégis, talán pont ezért különleges ő, mert egy kis színt hoz a karót nyelt, arisztokrata társaságba. Minden furcsasága ellenére Merlana kezdi igazán megkedvelni őt.
Míg a szolgálókat várja a Grendaer villa, addig őket a selyemrévi forgatag, ahol Merlana a finom anyagú kelmék, gyönyörűen csillogó ékszerek között végre újra a saját álomvilágában lehet majd. Út közben akár mesélhetne is arról, hogy a fűző legalább olyan hatékony páncél egy nő számára a nemesi társadalomban, mint amilyen jó védelmet a fém és acél nyújt a csatatéren, de nincs rá lehetősége, mert társa nem hisztizik, hanem engedelmesen követi, ahogy a szerepe diktálja.*
- Itt sem szeretnél újra Nixa lenni? *Kérdezi halkan, kuncogva, mikor elérik újra a teret, ahol az ünnepség zajlik.*
- Már csak azért is kérdezem, mert, ha már én vagyok ma az úrnőd, terveim közt szerepelt megparancsolni neked, hogy legalább egy szép szoknyát felpróbálj. Nézd csak meg, mennyire szépen mutat rajtam is! *Simít végig először a saját derekán, melyet most nem szorongat fűző, csak a ruhája felső részének szűk szabása emeli ki az alakját, majd lejjebb halad, végighúzva kezét az egyenletesen bővülő szoknya részen, ami azzal, hogy minden lépésnél lágyan lengedezik a lábai körül, kulcsszerepet játszik abban, hogy kiemelje a lány nőiességét, szépségét. Számára pedig egy megingathatatlan magabiztosságot is ad a szép ruha, és szeretné, ha Nixa is megtapasztalhatná ugyanezt.*
- Én őszintén kíváncsi lennék rá, hogy áll neked. Sőt, szerintem elengedhetetlen, hogy legyen egy szép, szoknyás ruhád, ha arany hajtűvel a hajadban akarsz majd mászkálni. *Nyilván direkt húzza a másik agyát, próbálja megtörni őt, hogy beadja a derekát a szép ruhák csábításának, de ha nem sikerül végül, azt sem bánja, akkor majd összehozza őt Poffriss asszonnyal, aki minden bizonnyal nadrágban is csinossá tudja majd varázsolni az újnemest.*
- Nos, kéred vissza a hatalmad, vagy sem? Ez az utolsó lehetőséged, ha nemet válaszolsz, azt teszed, amit én mondok. *Játékosan, mégis gonoszkásan vigyorog, hisz, ha itt is megkapja a tejhatalmat, utána már nem fogad majd el nyafogást és ellenkezést a vásárlás közben.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-18 13:38:57
Üzenet elküldve: 2025-05-18 13:38:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ő azonnal indulásra készen -csinosan- várja, hogy a Polgárnegyed felé vegyék az irányt. Ez az előnye, ha mindig olyan állapotban van, melyben bátran mutatkozhat mások előtt. Nixomiáról ugyanez már nem mondható el, s bár szereti a játékokat, a megoldás, kiötlött a nő, számára kissé hajmeresztő, de nem kivitelezhetetlen. Csak némi finomhangolásra van szükség, ahogy olykor a hangszereknek is csak annyi kell, hogy szépen muzsikáljanak.*
- Ne hamarkodd ezt el! Nem tudom, hogy téged mennyien ismernek a városban, de az én nevemet már elég sokan, főleg a Polgárnegyed környékén. *Bár furcsa kifejezése ez az ötlet annak, hogy Nixomia a nagyérdemű előtt inkább rá akar hasonlítani, mint saját magára, de akkor is óvatosan kell bánni az ilyesmivel. A lány azonban túlságosan is felpörög, és mielőtt részletes magyarázatba kezdhetne, amaz el is tűnik az egyik szobában, majd egy még rosszabb szerelésben tér vissza, mint amilyen a méregdrága vértezet lett volna. Neki addig legalább volt ideje átgondolnia és lecsiszolnia a szőkeség fejéből kipattanó, nyers ötletet.*
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, és mindketten kalodában végezzük a főtéren, akkor kicsit finomítsunk a terven! Féligazságot fogunk a közönség elé tárni. Nixomia Grendaer, mint újdonsült tanácsosát, a távollétében engem bízott meg azzal, hogy elintézzem a szolgálók ügyét és vezessem a villát, míg ő nincs itthon. Te Grendaer kisasszony testőre vagy, akinek azt parancsolta, hogy ugyanúgy viselkedj velem és védj engem, mintha csak ő lennék. Engem már sokszor láttak újnemesek társaságában, például Morthimer úréban, senkinek nem lesz meglepő, hogy más előkelőségek kötelékében is szerepet vállaltam, te viszont inkognitóban figyelheted az eseményeket, és alkothatsz véleményt a kiválasztott személyzetről úgy, hogy ők abban a hitben lesznek, hogy Nixomia nincs jelen. Mit szólsz? *Közben meg is indul a bejárat felé, mert szerinte az ő terve, ha nem is kifogásolhatatlan, de sokkalta biztosabb, és kevésbé kockázatos, mintha másnak adná ki magát. Így elkerülhetik a nagyobb büntetést is, ha netán kiderülne a turpisság. Senki sem mondta, hogy Nixomia nem lehet a saját maga testőre.*
- Az úrnő megszólítás maradhat, tetszik. Kíváncsi vagyok meddig bírod, hogy így szólítasz. *Kuncog játékosan, mert ha már belecsöppent ebbe az egészbe, legalább hadd élvezze. Ha nincs miért még egyszer megtorpanniuk, akkor az udvaron át maguk mögött hagyva a nemesi házat, végre valóban elindulhatnak a Polgárnegyed felé.*
*Ő azonnal indulásra készen -csinosan- várja, hogy a Polgárnegyed felé vegyék az irányt. Ez az előnye, ha mindig olyan állapotban van, melyben bátran mutatkozhat mások előtt. Nixomiáról ugyanez már nem mondható el, s bár szereti a játékokat, a megoldás, kiötlött a nő, számára kissé hajmeresztő, de nem kivitelezhetetlen. Csak némi finomhangolásra van szükség, ahogy olykor a hangszereknek is csak annyi kell, hogy szépen muzsikáljanak.*
- Ne hamarkodd ezt el! Nem tudom, hogy téged mennyien ismernek a városban, de az én nevemet már elég sokan, főleg a Polgárnegyed környékén. *Bár furcsa kifejezése ez az ötlet annak, hogy Nixomia a nagyérdemű előtt inkább rá akar hasonlítani, mint saját magára, de akkor is óvatosan kell bánni az ilyesmivel. A lány azonban túlságosan is felpörög, és mielőtt részletes magyarázatba kezdhetne, amaz el is tűnik az egyik szobában, majd egy még rosszabb szerelésben tér vissza, mint amilyen a méregdrága vértezet lett volna. Neki addig legalább volt ideje átgondolnia és lecsiszolnia a szőkeség fejéből kipattanó, nyers ötletet.*
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, és mindketten kalodában végezzük a főtéren, akkor kicsit finomítsunk a terven! Féligazságot fogunk a közönség elé tárni. Nixomia Grendaer, mint újdonsült tanácsosát, a távollétében engem bízott meg azzal, hogy elintézzem a szolgálók ügyét és vezessem a villát, míg ő nincs itthon. Te Grendaer kisasszony testőre vagy, akinek azt parancsolta, hogy ugyanúgy viselkedj velem és védj engem, mintha csak ő lennék. Engem már sokszor láttak újnemesek társaságában, például Morthimer úréban, senkinek nem lesz meglepő, hogy más előkelőségek kötelékében is szerepet vállaltam, te viszont inkognitóban figyelheted az eseményeket, és alkothatsz véleményt a kiválasztott személyzetről úgy, hogy ők abban a hitben lesznek, hogy Nixomia nincs jelen. Mit szólsz? *Közben meg is indul a bejárat felé, mert szerinte az ő terve, ha nem is kifogásolhatatlan, de sokkalta biztosabb, és kevésbé kockázatos, mintha másnak adná ki magát. Így elkerülhetik a nagyobb büntetést is, ha netán kiderülne a turpisság. Senki sem mondta, hogy Nixomia nem lehet a saját maga testőre.*
- Az úrnő megszólítás maradhat, tetszik. Kíváncsi vagyok meddig bírod, hogy így szólítasz. *Kuncog játékosan, mert ha már belecsöppent ebbe az egészbe, legalább hadd élvezze. Ha nincs miért még egyszer megtorpanniuk, akkor az udvaron át maguk mögött hagyva a nemesi házat, végre valóban elindulhatnak a Polgárnegyed felé.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:45:49
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:45:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
- Meg azért, mert a városnak szüksége volt a pénzemre és a státuszomra. A nemesség passzívan pénzt termel egy városnak, ezért szükség van rá. A prefektus meg csak egy eszköz. Az biztos, hogy az az ember hatalommal bír.* Lenézi, de nem bolond annyira Nixa, hogy ellenségévé tegye azt a férfit, még ha le is nézi. Eszközként hasznára lehet még, de ennél többet nem tervez vele.*
- Akkor jól ki fogunk jönni, mert nincs túl sok szabályom.* Zárja le ezzel a témát, ahogy a reggelit is. Amíg Merlana pakol, addig rá tud az öltözékre is kérdezni.*
- Háh! Akkor mehetünk is, mert nekem ez a legjobb ruhám a páncélom után.* Pördül egyet saját tengelye körül, mint a kisasszonyok a báliruhájukban.*
- Akkor ma te leszel a nemes, én meg a testőröd.* Kuncog fel.*
- Hintóval sajnos nem szolgálhatok.* Pedig legutóbb szemezett vele, lehet a végén, csak meg kellene vennie az egyiket. Magához is veszi az egyik nehezebbik erszényét. Tőle akár indulhatnak is.*
- A polgárok negyedében elvileg van egy hely, ahol fel lehet fogadni szolgákat. Ott gyűltek össze, hogy ne kelljen mászkálni utánuk.* Kicsit gondolkodik, majd aztán csak tovább viszi az előbbi viccesnek szánt kijelentését.*
- Tényleg nem lenne rossz ötlet, ha néhány napig te lennél Nixomia Grendaer a nemes. Én meg elvegyülök a szolgák között erre az időszakra. Legalább lesz időm megismerni őket közelebbről is. Sőt szerintem le is fogok cuccolni a szolgák lakhelyére. Addig el is várnám, hogy szolgaként kezelj és véletlenül se bizalmas szolgaként.* Nagyon izgatott lett a szőkeség, ahogy ezt a tervet vázolja fel. Ez talán csak egy hóbort, de Merlana már láthatta, hogy mennyire óvatos a lovagnő, ha arról van szó, hogy kikkel vegye körbe magát. Lebeszélni meg egyszerűen esélytelen, hiszen feje kemény, mint a buzogány, ami az oldalán fityeg.*
- Mindjárt jövök!* Elszalad az egyik szobába, ahova a lomjait tette le. Kell idő, mire visszatér, vagyis visszatér valaki más. Használt kombinált vért és acél sisak van rajta.*
- A régi páncélom, még valamiért megvan, pedig túl akartam adni rajta. Ez jó lesz. Hogy is említetted? Színház az egész világ.* Paskolja meg az öreg fa pajzsot. Most teljesen olyan, mint egy átlagos testőr.*
- Na most már indulhatunk úrnőm.* Kuncog megint, miközben enyhén meghajol a nő előtt.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.18 11:48:24
- Meg azért, mert a városnak szüksége volt a pénzemre és a státuszomra. A nemesség passzívan pénzt termel egy városnak, ezért szükség van rá. A prefektus meg csak egy eszköz. Az biztos, hogy az az ember hatalommal bír.* Lenézi, de nem bolond annyira Nixa, hogy ellenségévé tegye azt a férfit, még ha le is nézi. Eszközként hasznára lehet még, de ennél többet nem tervez vele.*
- Akkor jól ki fogunk jönni, mert nincs túl sok szabályom.* Zárja le ezzel a témát, ahogy a reggelit is. Amíg Merlana pakol, addig rá tud az öltözékre is kérdezni.*
- Háh! Akkor mehetünk is, mert nekem ez a legjobb ruhám a páncélom után.* Pördül egyet saját tengelye körül, mint a kisasszonyok a báliruhájukban.*
- Akkor ma te leszel a nemes, én meg a testőröd.* Kuncog fel.*
- Hintóval sajnos nem szolgálhatok.* Pedig legutóbb szemezett vele, lehet a végén, csak meg kellene vennie az egyiket. Magához is veszi az egyik nehezebbik erszényét. Tőle akár indulhatnak is.*
- A polgárok negyedében elvileg van egy hely, ahol fel lehet fogadni szolgákat. Ott gyűltek össze, hogy ne kelljen mászkálni utánuk.* Kicsit gondolkodik, majd aztán csak tovább viszi az előbbi viccesnek szánt kijelentését.*
- Tényleg nem lenne rossz ötlet, ha néhány napig te lennél Nixomia Grendaer a nemes. Én meg elvegyülök a szolgák között erre az időszakra. Legalább lesz időm megismerni őket közelebbről is. Sőt szerintem le is fogok cuccolni a szolgák lakhelyére. Addig el is várnám, hogy szolgaként kezelj és véletlenül se bizalmas szolgaként.* Nagyon izgatott lett a szőkeség, ahogy ezt a tervet vázolja fel. Ez talán csak egy hóbort, de Merlana már láthatta, hogy mennyire óvatos a lovagnő, ha arról van szó, hogy kikkel vegye körbe magát. Lebeszélni meg egyszerűen esélytelen, hiszen feje kemény, mint a buzogány, ami az oldalán fityeg.*
- Mindjárt jövök!* Elszalad az egyik szobába, ahova a lomjait tette le. Kell idő, mire visszatér, vagyis visszatér valaki más. Használt kombinált vért és acél sisak van rajta.*
- A régi páncélom, még valamiért megvan, pedig túl akartam adni rajta. Ez jó lesz. Hogy is említetted? Színház az egész világ.* Paskolja meg az öreg fa pajzsot. Most teljesen olyan, mint egy átlagos testőr.*
- Na most már indulhatunk úrnőm.* Kuncog megint, miközben enyhén meghajol a nő előtt.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.18 11:48:24
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-18 08:33:52
Üzenet elküldve: 2025-05-18 08:33:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Nem a szép ruhájának épsége a fő indok amellett, hogy nem akar életeket kioltani, de Nixomia ezen véleménye ellen már nem kezd el ágálni. Neki így is jó, ha ő ezt tartja a megfelelő magyarázatnak. Mindeközben megtalálják az egyik, kettejükben közös pontot is. Mindketten végtelenül ragaszkodnak ahhoz a színvonalhoz, melyhez így vagy úgy, de felküzdötték magukat. A szó ezt követően Orthus Morthimerre terelődik, a férfire, akinek köszönheti, hogy egyáltalán el tudott indulni a hírnév és gazdagság felé vezető úton, úgyhogy nagyon meg kell gondolnia, hogyan nyilatkozik róla, még akkor is, ha Nixa leírása egyébként teljes mértékben találó a kereskedőre.*
- Főként Morthimer úr szakértelmének és vezetésének köszönheted, hogy ez a ház most itt áll, és beköltözhettél. Ő vezényelte az építkezést Selyemrévben. *Már csak a férfiakhoz való viszonya miatt sem gondolja, hogy meg tudja győzni a szőkét arról, hogy nem árt jóban lenni a Prefektussal, pedig tényleg nem árt, sőt, meglehetősen kifizetődő egy kapcsolat ez, elég csak a saját példáját megnézni.
Mindezek után, mikor házigazdája azzal vádolja, hogy esetleg megpróbálná megkárosítani őt, valódi sértődöttséget színlel. Igen, csak megjátssza, hisz valójában nem vette a szívére a vádat, és azok után, amit a másiknak sikerült néhány mozdulat alapján leszűrnie róla, még jogos is az aggodalma.*
- Ha én elveszítem a józan eszem, akkor előbb károsítom meg magamat, mint bárki mást *mosolyodik el.* Mindenesetre, ha te ettől jobban érzed magad, akkor megígérem, hogy eszembe sem fog jutni hasonló. Ez a te házad, és amíg én itt töltöm a napjaimat, a te szabályaid szerint fogok élni. *Főleg, ha még pénzt is kap érte. Esze ágában sem lenne elbaltázni egy ilyen lehetőséget, mikor már zsebben érzi a számára igencsak kecsegtető üzlet jutalmát, még akkor is, ha a csinos ruhájának nincs is zsebe.*
- Nem, induljunk! A nagyok amúgy is azt mondják, hogy a szavak tettek nélkül csak időhúzásra jók. *Feláll az asztaltól, és ugyanazokkal a gyors, precíz mozdulatokkal pakolja el az üres tányérokat, ahogy azok tálalásra kerültek. El egyelőre nem mosogat, reméli, hogy azt már nem is neki kell csinálnia.*
- A páncélodat? *húzza fel a szemöldökét a kérdésre.* Nem *mosolyog lágyan.* Gyönyörű darab, de a páncél nem alkalmas egy ilyen ügy elintézésére. Ezért mondtam, hogy szükséged lesz elegáns öltözékre, még ha nem is szoknyásra. *Már tegnap is elég furcsa látvány volt, ahogy a nő teljes vértezetben szolgálta fel a bort. Azt meg nem teszi hozzá a véleményéhez, hogy őt bizony nem fogja lejáratni azzal, ha slamposan jelenik meg mellette a leendő szolgálói előtt, legfeljebb saját magát. Bár, való igaz, hogy ezúttal a saját kényelme is múlhat Nixomia megnyerőségén.*
- Ha engem kérdezel, vedd fel a legszebb ruhádat, ami nem a páncél! *Jobbat nem tud tanácsolni neki, míg össze nem hozta őt egy valamire való szabóval.*
*Nem a szép ruhájának épsége a fő indok amellett, hogy nem akar életeket kioltani, de Nixomia ezen véleménye ellen már nem kezd el ágálni. Neki így is jó, ha ő ezt tartja a megfelelő magyarázatnak. Mindeközben megtalálják az egyik, kettejükben közös pontot is. Mindketten végtelenül ragaszkodnak ahhoz a színvonalhoz, melyhez így vagy úgy, de felküzdötték magukat. A szó ezt követően Orthus Morthimerre terelődik, a férfire, akinek köszönheti, hogy egyáltalán el tudott indulni a hírnév és gazdagság felé vezető úton, úgyhogy nagyon meg kell gondolnia, hogyan nyilatkozik róla, még akkor is, ha Nixa leírása egyébként teljes mértékben találó a kereskedőre.*
- Főként Morthimer úr szakértelmének és vezetésének köszönheted, hogy ez a ház most itt áll, és beköltözhettél. Ő vezényelte az építkezést Selyemrévben. *Már csak a férfiakhoz való viszonya miatt sem gondolja, hogy meg tudja győzni a szőkét arról, hogy nem árt jóban lenni a Prefektussal, pedig tényleg nem árt, sőt, meglehetősen kifizetődő egy kapcsolat ez, elég csak a saját példáját megnézni.
Mindezek után, mikor házigazdája azzal vádolja, hogy esetleg megpróbálná megkárosítani őt, valódi sértődöttséget színlel. Igen, csak megjátssza, hisz valójában nem vette a szívére a vádat, és azok után, amit a másiknak sikerült néhány mozdulat alapján leszűrnie róla, még jogos is az aggodalma.*
- Ha én elveszítem a józan eszem, akkor előbb károsítom meg magamat, mint bárki mást *mosolyodik el.* Mindenesetre, ha te ettől jobban érzed magad, akkor megígérem, hogy eszembe sem fog jutni hasonló. Ez a te házad, és amíg én itt töltöm a napjaimat, a te szabályaid szerint fogok élni. *Főleg, ha még pénzt is kap érte. Esze ágában sem lenne elbaltázni egy ilyen lehetőséget, mikor már zsebben érzi a számára igencsak kecsegtető üzlet jutalmát, még akkor is, ha a csinos ruhájának nincs is zsebe.*
- Nem, induljunk! A nagyok amúgy is azt mondják, hogy a szavak tettek nélkül csak időhúzásra jók. *Feláll az asztaltól, és ugyanazokkal a gyors, precíz mozdulatokkal pakolja el az üres tányérokat, ahogy azok tálalásra kerültek. El egyelőre nem mosogat, reméli, hogy azt már nem is neki kell csinálnia.*
- A páncélodat? *húzza fel a szemöldökét a kérdésre.* Nem *mosolyog lágyan.* Gyönyörű darab, de a páncél nem alkalmas egy ilyen ügy elintézésére. Ezért mondtam, hogy szükséged lesz elegáns öltözékre, még ha nem is szoknyásra. *Már tegnap is elég furcsa látvány volt, ahogy a nő teljes vértezetben szolgálta fel a bort. Azt meg nem teszi hozzá a véleményéhez, hogy őt bizony nem fogja lejáratni azzal, ha slamposan jelenik meg mellette a leendő szolgálói előtt, legfeljebb saját magát. Bár, való igaz, hogy ezúttal a saját kényelme is múlhat Nixomia megnyerőségén.*
- Ha engem kérdezel, vedd fel a legszebb ruhádat, ami nem a páncél! *Jobbat nem tud tanácsolni neki, míg össze nem hozta őt egy valamire való szabóval.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-17 20:50:33
Üzenet elküldve: 2025-05-17 20:50:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
- Elhiszem. Az ilyen szép ruhákat nem erőszakoskodásra készítik. Kevesen érnek annyit, mint egy ilyen ruhanemű.* Ért egyet vele a maga módján. Ha szép ruhákat viselne, akkor ő sem szeretné bepiszkolni azokat. Szerencsére a páncélról elég könnyű a vért lemosni, bár az is tud fájni azért, ha komolyabban megsérül. Néha azt kívánja az ember, bár a csontja tört volna és, ne a drága vértje.*
- Helyes. Én se adom lentebb, ha már idáig eljutottam.* Helyesel vele újfent. Kiérdemelte a luxust, amit nem is fog elengedni egykönnyen, bár a vele járó kötelezettségeket simán kivarrná a nyakából. Pontosan ezért is van itt Merlana, hogy cipelje egy részét helyette. Nixomia elégedett a beszélgetésükkel, még ha olykor egyoldalú is, de ha a saját szájából hallja, akkor még inkább elégedett. Viszont ennek a Morthimer Prefektusnak a neve, már megint elhangzik. Elsőre nem vette túl komolyan, de mostanra csak felfigyel rá.*
- Morthimer Prefektus* Ismétli el a nevet.* Valami kopaszodó, pocakos és gondolom beképzelt hivatalnok.* Itt kicsit elgondolkodik egy pillanatra, amiben jelentőségteljesen a lányra néz.*
- Meg perverz.* Teszi hozzá még ezt.* Én vigyáznék az ilyen alakokkal. Tán valami fontos ember ez a prefektus?* Már nem kedveli a férfit, pedig még csak nem is ismeri, de ha egy hivatalnokot ismersz, akkor szinte mind ismered. A beszélgetés végére, azért még egy könnyed fenyegetést beiktat biztos, ami biztos alapon.*
- Tapasztalataim szerint sokan olykor elveszítik a józan ítélőképességüket. Sértő vagy sem, szeretem tudatni a hozzám közeli személyekkel a saját szabályaim. Persze nem feltételezem semmi rosszat, de ha minden a terveim szerint alakul, akkor a megbízhatóság kulcsfontosságú lesz.* Egyelőre nem árul el többet, mivel még nagyon képlékeny a dolog, meg a bizalmi zóna nem alakult ki teljesen.*
- Köszönöm!* Veszi el a szendvicset, amit hihetetlen sebességgel pusztít el.*
- Nos, ha van még benned kérdés, akkor csak nyugodtan, utána akár el is indulhatunk.* Ha van valami, akkor meghallgatja, de ha nincs, akkor tőle akár mehetnek is.*
- Vajon a páncélom fel kéne vennem, hogy ne járassalak le az öltözékemmel?* Tesz fel egy bagatell kérdést, amire még fel is kuncog, de ki tudja, talán még komolyabb szándék is meglapul a kérdése mögött.*
- Elhiszem. Az ilyen szép ruhákat nem erőszakoskodásra készítik. Kevesen érnek annyit, mint egy ilyen ruhanemű.* Ért egyet vele a maga módján. Ha szép ruhákat viselne, akkor ő sem szeretné bepiszkolni azokat. Szerencsére a páncélról elég könnyű a vért lemosni, bár az is tud fájni azért, ha komolyabban megsérül. Néha azt kívánja az ember, bár a csontja tört volna és, ne a drága vértje.*
- Helyes. Én se adom lentebb, ha már idáig eljutottam.* Helyesel vele újfent. Kiérdemelte a luxust, amit nem is fog elengedni egykönnyen, bár a vele járó kötelezettségeket simán kivarrná a nyakából. Pontosan ezért is van itt Merlana, hogy cipelje egy részét helyette. Nixomia elégedett a beszélgetésükkel, még ha olykor egyoldalú is, de ha a saját szájából hallja, akkor még inkább elégedett. Viszont ennek a Morthimer Prefektusnak a neve, már megint elhangzik. Elsőre nem vette túl komolyan, de mostanra csak felfigyel rá.*
- Morthimer Prefektus* Ismétli el a nevet.* Valami kopaszodó, pocakos és gondolom beképzelt hivatalnok.* Itt kicsit elgondolkodik egy pillanatra, amiben jelentőségteljesen a lányra néz.*
- Meg perverz.* Teszi hozzá még ezt.* Én vigyáznék az ilyen alakokkal. Tán valami fontos ember ez a prefektus?* Már nem kedveli a férfit, pedig még csak nem is ismeri, de ha egy hivatalnokot ismersz, akkor szinte mind ismered. A beszélgetés végére, azért még egy könnyed fenyegetést beiktat biztos, ami biztos alapon.*
- Tapasztalataim szerint sokan olykor elveszítik a józan ítélőképességüket. Sértő vagy sem, szeretem tudatni a hozzám közeli személyekkel a saját szabályaim. Persze nem feltételezem semmi rosszat, de ha minden a terveim szerint alakul, akkor a megbízhatóság kulcsfontosságú lesz.* Egyelőre nem árul el többet, mivel még nagyon képlékeny a dolog, meg a bizalmi zóna nem alakult ki teljesen.*
- Köszönöm!* Veszi el a szendvicset, amit hihetetlen sebességgel pusztít el.*
- Nos, ha van még benned kérdés, akkor csak nyugodtan, utána akár el is indulhatunk.* Ha van valami, akkor meghallgatja, de ha nincs, akkor tőle akár mehetnek is.*
- Vajon a páncélom fel kéne vennem, hogy ne járassalak le az öltözékemmel?* Tesz fel egy bagatell kérdést, amire még fel is kuncog, de ki tudja, talán még komolyabb szándék is meglapul a kérdése mögött.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-17 12:09:36
Üzenet elküldve: 2025-05-17 12:09:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Nixa szerinte is túl nyílt, de ő nem azért hívja fel rá a figyelmét, mert attól fél, hogy ez másoknak fájhat, inkább csak óvatosságra próbálja inteni a nőt, nehogy a végén ő járjon pórul miatta. Magában el is mosolyodik kettejük helyzetén, hisz míg a szőke végtelenül őszinte, addig az ő világa tele van hazugságokkal és szemfényvesztéssel. Az ellentétek vonzzák egymást, hm?*
- Köszönöm, de akkor is jobbnak látom leszögezni, hogy távol áll tőlem az erőszak. *Saját magának nem tudna megbocsájtani, ha valakinek ő ontaná ki az életét. Így sem biztos benne, hogy nem hibázott nem is olyan régen túl nagyot.*
- Nem is volt az. Éppen ezért most, hogy jobb lett, ragaszkodom hozzá minden egyes pillanatban. *Ezért olyan fontos, hogy elég pénzt keressen, ezért kellenek a szép ruhák és ezért édesgette be magát egy nemesi ház falai közé. Egyre feljebb és feljebb mászik azon a bizonyos társadalmi ranglétrán, de tagadhatatlanul kezd félni attól, hogy annál nagyobbat eshet róla. Ezért kapaszkodik görcsösen minden egyes olyan dologba, melyek a képzeletbeli fokokat jelentik számára.
Nixomia mellett úgy érzi, jó helyen van, mégis kissé megijed, mikor amaz közli vele, hogy van valamit, amit mégsem ért teljesen. Szeretne már az előtt választ adni, hogy tudja a kérdést, de egyelőre nem tehet mást, csak figyelmesen hallgatja, hogy miről van szó. Mikor végre fény derül a kíváncsiság okára, meg is nyugszik.*
- Nos… *Kezdene bele a válaszába, ám Nixomia hirtelen megvilágosodása és az újabb szavai beléfojtják a kikívánkozni vágyó gondolatait. A nő szerint helyes megfejtését hallva mosolyra húzódnak az ajkai. Ekkor ő is újraértékeli, hogy milyen választ is adjon.*
- Engedd meg, hogy erre csak annyit válaszoljak, Morthimer Prefektus keze bőven benne van abban, minek okán most szép ruhában láthatsz, és nem egy lovászfiúnak öltözve. Elértem, hogy támogatni akarjon engem, de tudod, még így is túl nehéz a közelébe férkőzni. *Nem teszi hozzá, hogy amit elmondott, annak a nagy része titok, főleg az említett személy előtt. Éppen ezért ködösen fogalmaz, és Nixomia képzelőerejére bízza, hogy mit ért meg a szavakból. Pillanatokkal később pedig arra kell ráeszmélnie, hogy a meglepetéseknek még nincs vége.*
- Nixa, drágám, még a feltételezés is fájdalmasan sértő. Szerinted én mivel járok jobban? Ha megpróbálok keresztbe tenni, vagy ha segítek neked, és cserébe én is jól járok? *A döntést meghagyja a másiknak, ahogy az újabb ambiciózus mondatokra is csak egy sokat sejtető félmosollyal reagál.*
- Nem, köszönöm. Nyugodtan edd meg! *válaszolja végül a szendvicset illetően. Ő már eleget evet. Hátra dől, de udvariasságból nem áll fel az asztaltól, míg Nixomia nem végzett.*
*Nixa szerinte is túl nyílt, de ő nem azért hívja fel rá a figyelmét, mert attól fél, hogy ez másoknak fájhat, inkább csak óvatosságra próbálja inteni a nőt, nehogy a végén ő járjon pórul miatta. Magában el is mosolyodik kettejük helyzetén, hisz míg a szőke végtelenül őszinte, addig az ő világa tele van hazugságokkal és szemfényvesztéssel. Az ellentétek vonzzák egymást, hm?*
- Köszönöm, de akkor is jobbnak látom leszögezni, hogy távol áll tőlem az erőszak. *Saját magának nem tudna megbocsájtani, ha valakinek ő ontaná ki az életét. Így sem biztos benne, hogy nem hibázott nem is olyan régen túl nagyot.*
- Nem is volt az. Éppen ezért most, hogy jobb lett, ragaszkodom hozzá minden egyes pillanatban. *Ezért olyan fontos, hogy elég pénzt keressen, ezért kellenek a szép ruhák és ezért édesgette be magát egy nemesi ház falai közé. Egyre feljebb és feljebb mászik azon a bizonyos társadalmi ranglétrán, de tagadhatatlanul kezd félni attól, hogy annál nagyobbat eshet róla. Ezért kapaszkodik görcsösen minden egyes olyan dologba, melyek a képzeletbeli fokokat jelentik számára.
Nixomia mellett úgy érzi, jó helyen van, mégis kissé megijed, mikor amaz közli vele, hogy van valamit, amit mégsem ért teljesen. Szeretne már az előtt választ adni, hogy tudja a kérdést, de egyelőre nem tehet mást, csak figyelmesen hallgatja, hogy miről van szó. Mikor végre fény derül a kíváncsiság okára, meg is nyugszik.*
- Nos… *Kezdene bele a válaszába, ám Nixomia hirtelen megvilágosodása és az újabb szavai beléfojtják a kikívánkozni vágyó gondolatait. A nő szerint helyes megfejtését hallva mosolyra húzódnak az ajkai. Ekkor ő is újraértékeli, hogy milyen választ is adjon.*
- Engedd meg, hogy erre csak annyit válaszoljak, Morthimer Prefektus keze bőven benne van abban, minek okán most szép ruhában láthatsz, és nem egy lovászfiúnak öltözve. Elértem, hogy támogatni akarjon engem, de tudod, még így is túl nehéz a közelébe férkőzni. *Nem teszi hozzá, hogy amit elmondott, annak a nagy része titok, főleg az említett személy előtt. Éppen ezért ködösen fogalmaz, és Nixomia képzelőerejére bízza, hogy mit ért meg a szavakból. Pillanatokkal később pedig arra kell ráeszmélnie, hogy a meglepetéseknek még nincs vége.*
- Nixa, drágám, még a feltételezés is fájdalmasan sértő. Szerinted én mivel járok jobban? Ha megpróbálok keresztbe tenni, vagy ha segítek neked, és cserébe én is jól járok? *A döntést meghagyja a másiknak, ahogy az újabb ambiciózus mondatokra is csak egy sokat sejtető félmosollyal reagál.*
- Nem, köszönöm. Nyugodtan edd meg! *válaszolja végül a szendvicset illetően. Ő már eleget evet. Hátra dől, de udvariasságból nem áll fel az asztaltól, míg Nixomia nem végzett.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-16 15:53:51
Üzenet elküldve: 2025-05-16 15:53:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Sokan mondták már neki, hogy túlságosan nyílt. Az őszinteség néha kegyetlenül tud fájni.*
- Kinek mi.* Rántja meg a vállait, de azt már nem teszi hozzá, hogy valahol lenézi az ilyen ügyeskedő magatartást, még ha be is látja, hogy a világ ilyen. Ezért is van szüksége Merlanára.*
- Akkor se ítélkeznék, ha tettél volna már ilyet.* Nyugtatja meg, vagyis annak szánná, még ha ez nem is feltétlenül így tűnik. Ezután szépen elmondja, hogy mit vélt felfedezni Merlanán. Úgy tűnik, hogy nagyon nem is tévedett sokat.*
- Kemény gyermekkor egy kemény környéken. Nem lehetett egyszerű.* Szavaiban elismerést fedezhet fel a lány. Most sokat nőtt a szemében. Nixának azért nem volt olyan rossz gyermekkora, főleg, hogy nagyjából ő irányította a saját sorsát. Nem kellett nélkülöznie sem, csak keményen dolgoznia. Azért Nixomia emberismerete sem végtelen. Arra például nem számított, hogy Merlana ennyire mélyen magáévá tette a szerepét. Ettől függetlenül tetszik neki, amit most étkezés közben elmondanak neki.*
- Tisztelem az ambíciódat, tudok vele azonosulni.* Dicséri meg, de ebben az egész kerek történetben egyetlen dolog nem hagyja csak nyugodni.*
- Valamit azért nem értek, és tolakodás vagy sem, de tudnom kell a választ. Jól nézel ki, amit kár lenne tagadni. Kevés ilyen attraktív nőt látni, vagy csak én forgok ilyen közegben, de a lényegre visszatérve. Miért nem fogsz egy újgazdag nemest magadnak? Biztosan lenne olyan, aki feleségül kérne. Akkor kényelmes és nyugalmas életet élhetnél.* Most, hogy így szavakba öntötte a gondolatát, máris megválaszolta a kérdést. Ez láthatóvá is válik az arcán, mivel elkerekednek a szemei.*
- Áhhh! Vagy úgy! Tudom már, hogy miért nem. Kutya legyek és ott ugassak kint, ha nem azért amiért én se. Valahol csak élvezed te is ezt az életet. Élvezed, hogy azt csinálhatod, amit akarsz. Biztos vagyok benne, hogy sütögeted te is a magad pecsenyéjét. Tetszik ez a mentalitás.* Még, ha nem is így van a lovagnő, már eldöntötte, hogy így van. Ezt így jól megbeszélték, de a végére még tartogat egy valamit Nixomia. Arcáról lehull a mosoly leple és rideg, kifejezéstelen lesz.*
- Lenne itt még egy valami. Engem nem zavar az amit csinálsz, DE ha netán arra gondolnál, hogy csúnyán megkárosítasz, akkor jobb, ha megölsz, mert én nem fogom sajnálni az időt meg a pénzt, hogy előkerítselek még akár a föld alól is. Wegtorenben ehhez nagyon értünk, nekem elhiheted.* Ezután rögtön barátságosabb mosoly ül ki az arcára.*
- Egy lépésre vagyok attól, hogy mocskos gazdag legyek. Akkor itt fogom hagyni ezt a kis koszfészket és egy hatalmas rezidenciát fogok felhúzni, amibe belesárgul majd ez a sok pökhendi hólyag.* Elég magabiztosan beszél, mint akinek van terve is, de hogy ezek a nagy szavak tényleg hitelesek, az már egy másik kérdés.*
- Azt még megeszed?* Kérdez rá az utolsó szendvicsre. Ő már megevett kettőt is mire idáig jutottak.*
* Sokan mondták már neki, hogy túlságosan nyílt. Az őszinteség néha kegyetlenül tud fájni.*
- Kinek mi.* Rántja meg a vállait, de azt már nem teszi hozzá, hogy valahol lenézi az ilyen ügyeskedő magatartást, még ha be is látja, hogy a világ ilyen. Ezért is van szüksége Merlanára.*
- Akkor se ítélkeznék, ha tettél volna már ilyet.* Nyugtatja meg, vagyis annak szánná, még ha ez nem is feltétlenül így tűnik. Ezután szépen elmondja, hogy mit vélt felfedezni Merlanán. Úgy tűnik, hogy nagyon nem is tévedett sokat.*
- Kemény gyermekkor egy kemény környéken. Nem lehetett egyszerű.* Szavaiban elismerést fedezhet fel a lány. Most sokat nőtt a szemében. Nixának azért nem volt olyan rossz gyermekkora, főleg, hogy nagyjából ő irányította a saját sorsát. Nem kellett nélkülöznie sem, csak keményen dolgoznia. Azért Nixomia emberismerete sem végtelen. Arra például nem számított, hogy Merlana ennyire mélyen magáévá tette a szerepét. Ettől függetlenül tetszik neki, amit most étkezés közben elmondanak neki.*
- Tisztelem az ambíciódat, tudok vele azonosulni.* Dicséri meg, de ebben az egész kerek történetben egyetlen dolog nem hagyja csak nyugodni.*
- Valamit azért nem értek, és tolakodás vagy sem, de tudnom kell a választ. Jól nézel ki, amit kár lenne tagadni. Kevés ilyen attraktív nőt látni, vagy csak én forgok ilyen közegben, de a lényegre visszatérve. Miért nem fogsz egy újgazdag nemest magadnak? Biztosan lenne olyan, aki feleségül kérne. Akkor kényelmes és nyugalmas életet élhetnél.* Most, hogy így szavakba öntötte a gondolatát, máris megválaszolta a kérdést. Ez láthatóvá is válik az arcán, mivel elkerekednek a szemei.*
- Áhhh! Vagy úgy! Tudom már, hogy miért nem. Kutya legyek és ott ugassak kint, ha nem azért amiért én se. Valahol csak élvezed te is ezt az életet. Élvezed, hogy azt csinálhatod, amit akarsz. Biztos vagyok benne, hogy sütögeted te is a magad pecsenyéjét. Tetszik ez a mentalitás.* Még, ha nem is így van a lovagnő, már eldöntötte, hogy így van. Ezt így jól megbeszélték, de a végére még tartogat egy valamit Nixomia. Arcáról lehull a mosoly leple és rideg, kifejezéstelen lesz.*
- Lenne itt még egy valami. Engem nem zavar az amit csinálsz, DE ha netán arra gondolnál, hogy csúnyán megkárosítasz, akkor jobb, ha megölsz, mert én nem fogom sajnálni az időt meg a pénzt, hogy előkerítselek még akár a föld alól is. Wegtorenben ehhez nagyon értünk, nekem elhiheted.* Ezután rögtön barátságosabb mosoly ül ki az arcára.*
- Egy lépésre vagyok attól, hogy mocskos gazdag legyek. Akkor itt fogom hagyni ezt a kis koszfészket és egy hatalmas rezidenciát fogok felhúzni, amibe belesárgul majd ez a sok pökhendi hólyag.* Elég magabiztosan beszél, mint akinek van terve is, de hogy ezek a nagy szavak tényleg hitelesek, az már egy másik kérdés.*
- Azt még megeszed?* Kérdez rá az utolsó szendvicsre. Ő már megevett kettőt is mire idáig jutottak.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:50:42
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:50:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Milyen szépséges is az, mikor átlát azon, hogy átlátnak rajta. Továbbra is szerepet játszik, elrejtve a fontos részleteket a valódi énjéről, de azt is pontosan tudja, hogy Nixomia is tudja, hogy csak játszik, de attól még azok a bizonyos részletek rejtve maradnak. Ha jól csinálja.
Elegánsan megterített asztalhoz, szép tányérokon tálalt, csinos szendvicsek mellett ülnek le étkezni, ám a reggeli krémjét mégis a semmiből hirtelen alakuló beszédtéma adja.*
- Néha talán túlságosan is nyílt vagy. Bár, bevallom, én a másik véglet vagyok. Túl sokat játszom, de ennek megvan a maga oka. Színház az egész világ. *Mondja sejtelmesen, ismét kedvenc mondatával befejezve a gondolatmenetet, de utána hagyja szóhoz jutni a ház úrnőjét. Kíváncsian, és olykor meglepetten hallgatja, hogy néhány kézmozdulatból mennyi mindent képes volt leszűrni a személyiségéről és a múltjával kapcsolatban is. Elismerésre méltó, még akkor is, ha bizonyos dolgokban téved.*
- Nos, először tisztázzunk valamit, mielőtt tévútra visz az egyébként meglepően jó megfigyelőképességed: soha nem fogtam még fegyvert senkire, még önvédelemből sem. Ettől függetlenül megtanultam bánni velük valamelyest, igen, mert ki tudja, mikor lesz rá szükségem. *Hogy a következő mondatokkal Nixa mire céloz, azt mindketten tudják, s pont ezért nem is akar több szót fecserélni arra, hogy mire képes a kezeivel. Gyors és ügyes velük, ez tény. Végül élénkvörösre festett ajkaiba harap, miközben a kékekkel sejtelmesen pillant a másik szemeibe. Ez a nő tényleg átlát rajta.*
- Jól látod. A szüleim kidobtak, mert túl sokba kerültem nekik. A Kikötőben tengődtem, kalózok és más haramiák között nőttem fel, ahol sosem tudhattam, hogy ételt kapok tőlük, vagy egy pengét a torkomba. Nem voltam harcos, csak egy gyerek, így a szavaimat kellett jól megválogatnom. *Csepegtet el némi információt a múltjáról. Mindezt azért teszi, mert ugyan sokban különböznek, mégis valamiért úgy érzi, hogy Nixomiában társra lelhet.*
- Az arc, amit most látsz, én vagyok. A sminkkel együtt. Ez az új Merlana, mögötte a régi minden élettapasztalatával. Előadóként elvárt, hogy olyan ruhában legyek, mely vonzza a tekintetet, de ha nem lenne fontos, akkor is így öltöznék. *Szoknyája finom anyagába markol az asztal alatt, majd mindkét kezét inkább az asztallapra helyezi, hogy Nixa jól láthassa őket.*
- Mondhatod, hogy ez csak egy jelmez, de számomra több annál. Így egy olyan szerepet játszhatok, aki valójában lenni szeretnék. *Elmosolyodik, majd újra kezébe veszi a szendvicsét, hogy tovább csipegesse azt. Úgy érzi válaszolt is, meg nem is arra, amire kíváncsi lehetett a nemes, és ez így van jól.*
*Milyen szépséges is az, mikor átlát azon, hogy átlátnak rajta. Továbbra is szerepet játszik, elrejtve a fontos részleteket a valódi énjéről, de azt is pontosan tudja, hogy Nixomia is tudja, hogy csak játszik, de attól még azok a bizonyos részletek rejtve maradnak. Ha jól csinálja.
Elegánsan megterített asztalhoz, szép tányérokon tálalt, csinos szendvicsek mellett ülnek le étkezni, ám a reggeli krémjét mégis a semmiből hirtelen alakuló beszédtéma adja.*
- Néha talán túlságosan is nyílt vagy. Bár, bevallom, én a másik véglet vagyok. Túl sokat játszom, de ennek megvan a maga oka. Színház az egész világ. *Mondja sejtelmesen, ismét kedvenc mondatával befejezve a gondolatmenetet, de utána hagyja szóhoz jutni a ház úrnőjét. Kíváncsian, és olykor meglepetten hallgatja, hogy néhány kézmozdulatból mennyi mindent képes volt leszűrni a személyiségéről és a múltjával kapcsolatban is. Elismerésre méltó, még akkor is, ha bizonyos dolgokban téved.*
- Nos, először tisztázzunk valamit, mielőtt tévútra visz az egyébként meglepően jó megfigyelőképességed: soha nem fogtam még fegyvert senkire, még önvédelemből sem. Ettől függetlenül megtanultam bánni velük valamelyest, igen, mert ki tudja, mikor lesz rá szükségem. *Hogy a következő mondatokkal Nixa mire céloz, azt mindketten tudják, s pont ezért nem is akar több szót fecserélni arra, hogy mire képes a kezeivel. Gyors és ügyes velük, ez tény. Végül élénkvörösre festett ajkaiba harap, miközben a kékekkel sejtelmesen pillant a másik szemeibe. Ez a nő tényleg átlát rajta.*
- Jól látod. A szüleim kidobtak, mert túl sokba kerültem nekik. A Kikötőben tengődtem, kalózok és más haramiák között nőttem fel, ahol sosem tudhattam, hogy ételt kapok tőlük, vagy egy pengét a torkomba. Nem voltam harcos, csak egy gyerek, így a szavaimat kellett jól megválogatnom. *Csepegtet el némi információt a múltjáról. Mindezt azért teszi, mert ugyan sokban különböznek, mégis valamiért úgy érzi, hogy Nixomiában társra lelhet.*
- Az arc, amit most látsz, én vagyok. A sminkkel együtt. Ez az új Merlana, mögötte a régi minden élettapasztalatával. Előadóként elvárt, hogy olyan ruhában legyek, mely vonzza a tekintetet, de ha nem lenne fontos, akkor is így öltöznék. *Szoknyája finom anyagába markol az asztal alatt, majd mindkét kezét inkább az asztallapra helyezi, hogy Nixa jól láthassa őket.*
- Mondhatod, hogy ez csak egy jelmez, de számomra több annál. Így egy olyan szerepet játszhatok, aki valójában lenni szeretnék. *Elmosolyodik, majd újra kezébe veszi a szendvicsét, hogy tovább csipegesse azt. Úgy érzi válaszolt is, meg nem is arra, amire kíváncsi lehetett a nemes, és ez így van jól.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-15 20:39:30
Üzenet elküldve: 2025-05-15 20:39:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Merlanával szemben alul fog maradni, ha színjátszásról van szó. Most sem tudja, hogy mennyire gondolja komolyan. A visszafogására vonatkozó megjegyzést. Csak egy kényszeredett mosolyt csal ki magából, amivel leplezni próbálja zavarát.*
- Igen, határozottan sok előnye van a nemesi létnek. Az egyik legfontosabb alkalmazottam a szakácsnőm lesz. Üres hassal nehéz bármit is csinálni.* Helyesel. A finom ételek és italok mindig a gyengéinek számítottak. Most is örömmel veti rá magát a szendvicsekre. A kellemes puhatolózó beszélgetés viszont hamar éles kanyart vesz. Meg is áll az evésben Nixomia. Állja Merlana pillantását, sőt még a saját ajkai is rókavigyorra húzódnak.*
- Szerintem már tapasztaltad, hogy én szinte teljesen nyílt kártyákkal játszom. Nehezebb az ember ellen azt fordítani, amit tudnak róla. Az, hogy én mit hallok rólad az mindegy. Látom, amit látom.* Nagyot harap a kenyeréből, mielőtt folytatná.*
- Figyeltem a kezeid. Nem csak a hangszerek megszólaltatásához értenek azok. Nem hiszem, hogy gondot okozna, ha nem kenyeret, hanem valaki mást kéne felszeletelni. Arról nem is beszélve, hogy elég fürgén mozgatod őket. Láttam már ilyesmit, nem is egyszer. Az az arc pedig, amit a sminkkel elfedsz sok viszontagságot látott már.* Harap még párat, és majd folytatja.*
- Arra tippelnék, hogy mélyről jössz. Azok a szép és szemet gyönyörködtető ruhák, valóban munkádhoz kell, vagy a lelkednek? Nem ítélkezem, úgy hiszem hasonlóak vagyunk mi ketten, csak más úton jutottunk el idáig, ahogyan másképpen is akarunk kitűnni. Persze ez csak spekuláció.* Folytatja vidáman az evést, mintha mi sem történt volna, de most legalább mutathatott egy szelettel abból, hogy ő is mennyire jártas az emberek kiismerésében. Innen már teljesen Merlanára bízza, hogy mit mond el neki magáról.*
*Merlanával szemben alul fog maradni, ha színjátszásról van szó. Most sem tudja, hogy mennyire gondolja komolyan. A visszafogására vonatkozó megjegyzést. Csak egy kényszeredett mosolyt csal ki magából, amivel leplezni próbálja zavarát.*
- Igen, határozottan sok előnye van a nemesi létnek. Az egyik legfontosabb alkalmazottam a szakácsnőm lesz. Üres hassal nehéz bármit is csinálni.* Helyesel. A finom ételek és italok mindig a gyengéinek számítottak. Most is örömmel veti rá magát a szendvicsekre. A kellemes puhatolózó beszélgetés viszont hamar éles kanyart vesz. Meg is áll az evésben Nixomia. Állja Merlana pillantását, sőt még a saját ajkai is rókavigyorra húzódnak.*
- Szerintem már tapasztaltad, hogy én szinte teljesen nyílt kártyákkal játszom. Nehezebb az ember ellen azt fordítani, amit tudnak róla. Az, hogy én mit hallok rólad az mindegy. Látom, amit látom.* Nagyot harap a kenyeréből, mielőtt folytatná.*
- Figyeltem a kezeid. Nem csak a hangszerek megszólaltatásához értenek azok. Nem hiszem, hogy gondot okozna, ha nem kenyeret, hanem valaki mást kéne felszeletelni. Arról nem is beszélve, hogy elég fürgén mozgatod őket. Láttam már ilyesmit, nem is egyszer. Az az arc pedig, amit a sminkkel elfedsz sok viszontagságot látott már.* Harap még párat, és majd folytatja.*
- Arra tippelnék, hogy mélyről jössz. Azok a szép és szemet gyönyörködtető ruhák, valóban munkádhoz kell, vagy a lelkednek? Nem ítélkezem, úgy hiszem hasonlóak vagyunk mi ketten, csak más úton jutottunk el idáig, ahogyan másképpen is akarunk kitűnni. Persze ez csak spekuláció.* Folytatja vidáman az evést, mintha mi sem történt volna, de most legalább mutathatott egy szelettel abból, hogy ő is mennyire jártas az emberek kiismerésében. Innen már teljesen Merlanára bízza, hogy mit mond el neki magáról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063