Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-14 21:50:31
Üzenet elküldve: 2025-10-14 21:50:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
– Jaj, ne már! * Mordul fel mérgesen, amikor Aljin fulladozni kezd a saját hányásától. Egy kicsit arrébb húzódik, de a férfi szájába göngyölt rongy remek szigetelőnek bizonyul. Ettől függetlenül zavarja, hogy nem tehet semmit a másikért. Ha megszabadítaná a rongytól, biztosan elkezdene óbégatni, így viszont kénytelen végignéznie a haláltusáját. Azt remélte, hogy Samonyr előbb hazaér, és a családi idill jegyében talán együtt folytatják a kínzást; de úgy tűnik, ez most elmarad. Norra a halott testtel már nem akar mit kezdeni, hiszen ő nem magában a boncolásban, sokkal inkább a fájdalom okozásában látja a gyönyört. *
– Majd még találkozunk a túlvilágon. * Reméli, hogy utóbb, mint előbb, de úgy sejti, hogy ha csak egy pillanatra is, de látni fogja még Aljint, amikor követi őt. A végső pillanatokban még beleharap a férfi nyakába, de nem érzékien, hanem egyértelműen azzal a szándékkal, hogy átharapja a bőrt, és talán egy vastagabb eret is. Így aztán nehéz megmondani, hogy végül mibe hal bele a wegtoreni.
Hosszú percek telnek el némaságban, ahogy a haldoklóból halott lesz, Norra pedig figyeli a folyamatot. Arca búskomorrá válik. Sajnálja, hogy máris elment. Még alig ismerték meg egymást, még nem is próbált ki rajta mindent, amit akart. Ennek ellenére érzi, hogy vére úgy pezseg, mint még soha. Ereje hatalmasabbnak érződik, mint valaha. Minden jóban van valami rossz és fordítva.
Amikor Aljin már jó ideje nem moccan, nagyot sóhajt, és megnézi, volt-e nála valami pénz. Nem számít nagy összegre, hiszen mégiscsak a romvárosban szedte össze ezt a csavargót, de a kevés is több, mint a semmi. A megtalált aranyat elrakja, majd továbbra is Aljin mellett ücsörögve néz a pinceajtó felé, hátha egyszer csak megjelenik a férje. Kezd fázni, ezért kicsit közelebb húzódik a hullához. Amaz még néhány órán át csaknem olyan melegséget áraszt magából, mintha élne. Idővel gyomra is megkordul. Bizonyára vacsoraidő van már. *
//Samonyr Rezidencia//
– Jaj, ne már! * Mordul fel mérgesen, amikor Aljin fulladozni kezd a saját hányásától. Egy kicsit arrébb húzódik, de a férfi szájába göngyölt rongy remek szigetelőnek bizonyul. Ettől függetlenül zavarja, hogy nem tehet semmit a másikért. Ha megszabadítaná a rongytól, biztosan elkezdene óbégatni, így viszont kénytelen végignéznie a haláltusáját. Azt remélte, hogy Samonyr előbb hazaér, és a családi idill jegyében talán együtt folytatják a kínzást; de úgy tűnik, ez most elmarad. Norra a halott testtel már nem akar mit kezdeni, hiszen ő nem magában a boncolásban, sokkal inkább a fájdalom okozásában látja a gyönyört. *
– Majd még találkozunk a túlvilágon. * Reméli, hogy utóbb, mint előbb, de úgy sejti, hogy ha csak egy pillanatra is, de látni fogja még Aljint, amikor követi őt. A végső pillanatokban még beleharap a férfi nyakába, de nem érzékien, hanem egyértelműen azzal a szándékkal, hogy átharapja a bőrt, és talán egy vastagabb eret is. Így aztán nehéz megmondani, hogy végül mibe hal bele a wegtoreni.
Hosszú percek telnek el némaságban, ahogy a haldoklóból halott lesz, Norra pedig figyeli a folyamatot. Arca búskomorrá válik. Sajnálja, hogy máris elment. Még alig ismerték meg egymást, még nem is próbált ki rajta mindent, amit akart. Ennek ellenére érzi, hogy vére úgy pezseg, mint még soha. Ereje hatalmasabbnak érződik, mint valaha. Minden jóban van valami rossz és fordítva.
Amikor Aljin már jó ideje nem moccan, nagyot sóhajt, és megnézi, volt-e nála valami pénz. Nem számít nagy összegre, hiszen mégiscsak a romvárosban szedte össze ezt a csavargót, de a kevés is több, mint a semmi. A megtalált aranyat elrakja, majd továbbra is Aljin mellett ücsörögve néz a pinceajtó felé, hátha egyszer csak megjelenik a férje. Kezd fázni, ezért kicsit közelebb húzódik a hullához. Amaz még néhány órán át csaknem olyan melegséget áraszt magából, mintha élne. Idővel gyomra is megkordul. Bizonyára vacsoraidő van már. *
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:42:32
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:42:32
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*A pince-méretű Világ egyre kisebb és kisebb lesz, és ezt a folyamatosan szűkülő teret a fájdalom és a kín úgy tölti ki, mint a túl kicsi vödröt a túl sok kukorica. Nem tudja mennyi idő telik el, de ez végül nem is érdekli. Tudata a háttérbe menekül, mintha a sarokban állva nézné hogy mi történik valaki mással; és egyszerre borzong magában azon ami történik, és azon, hogy ez mennyire hidegen hagyja.
Sötétszürke zúgássá tompul végül a világ, ahogy elméje úgy dönt, hogy kissé megbomlik - a fél-őrület mezsgyéjén kötéltáncosként imbolyogva érzi és érti hogy mi történik a testtel, amiről tudja hogy az övé, mégsem hiszi el hogy köze lenne hozzá.
A kábaság puha dunnája alól végül egy hang kezdi kihúzni. Pocsék ízű rongy által leszorított nyelvével próbálja a hallott hangokat mélán utánozni, de nem megy. Csak nyöszörgésre futja. Fura szót ismételget egy lágy hang. Ismerős szó. Sokat hallotta már. Egy név lenne? Kié? Valakié akit ismert egyszer?
A szavak rendszert, formát és értelmet kezdenek ölteni a fejében. Leendő férj. De kié? Egyszer találkozott egy nővel, aki talán házas volt, talán nem. Az övé lenne? Nem biztos ebben.
A világ is formát és értelmet kezd kapni a pillanatnyi békességben. Zavartan pislog a túl sötét pince plafonjára. Kezdi felfogni hogy milyen pózban, hogy és hol fekszik. Kezdi felfogni, hogy kinek a hangját hallja a válla magasságából. Kezdi felfogni, hogy miért tűnik túl sötétnek a pince. Kezdi felfogni, hogy mit jelent az, hogy a tenyerébe korábban valaki belecsempészett valamit, ami leginkább egy langyos főtt tojásra emlékezteti.
Tompán zokog fel. A szájába tömött rongytól öklendezése felismerhetetlen hanggá torzul, és úgy kezd hányni, hogy gyomra tartalma jobb híján tüdeje fele talál utat.*
//Samonyr Rezidencia//
*A pince-méretű Világ egyre kisebb és kisebb lesz, és ezt a folyamatosan szűkülő teret a fájdalom és a kín úgy tölti ki, mint a túl kicsi vödröt a túl sok kukorica. Nem tudja mennyi idő telik el, de ez végül nem is érdekli. Tudata a háttérbe menekül, mintha a sarokban állva nézné hogy mi történik valaki mással; és egyszerre borzong magában azon ami történik, és azon, hogy ez mennyire hidegen hagyja.
Sötétszürke zúgássá tompul végül a világ, ahogy elméje úgy dönt, hogy kissé megbomlik - a fél-őrület mezsgyéjén kötéltáncosként imbolyogva érzi és érti hogy mi történik a testtel, amiről tudja hogy az övé, mégsem hiszi el hogy köze lenne hozzá.
A kábaság puha dunnája alól végül egy hang kezdi kihúzni. Pocsék ízű rongy által leszorított nyelvével próbálja a hallott hangokat mélán utánozni, de nem megy. Csak nyöszörgésre futja. Fura szót ismételget egy lágy hang. Ismerős szó. Sokat hallotta már. Egy név lenne? Kié? Valakié akit ismert egyszer?
A szavak rendszert, formát és értelmet kezdenek ölteni a fejében. Leendő férj. De kié? Egyszer találkozott egy nővel, aki talán házas volt, talán nem. Az övé lenne? Nem biztos ebben.
A világ is formát és értelmet kezd kapni a pillanatnyi békességben. Zavartan pislog a túl sötét pince plafonjára. Kezdi felfogni hogy milyen pózban, hogy és hol fekszik. Kezdi felfogni, hogy kinek a hangját hallja a válla magasságából. Kezdi felfogni, hogy miért tűnik túl sötétnek a pince. Kezdi felfogni, hogy mit jelent az, hogy a tenyerébe korábban valaki belecsempészett valamit, ami leginkább egy langyos főtt tojásra emlékezteti.
Tompán zokog fel. A szájába tömött rongytól öklendezése felismerhetetlen hanggá torzul, és úgy kezd hányni, hogy gyomra tartalma jobb híján tüdeje fele talál utat.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:00:02
Üzenet elküldve: 2025-10-13 20:00:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Persze nem veszi jó néven, amikor a másik a szájába köp, de sokkal undorítóbb dolgok is voltak már a szájában, nem hagyja magát felbőszíteni, hogy hibát kövessen el. *
– Hát semmit nem tudsz értékelni? * Csóválja meg a fejét, miközben megtörli a száját. Szánakozva néz le a földre roskadó férfira. Aljin teste kezdi felmondani a szolgálatot, ez új erőt ad Norgennek. Most már nem élet-halál harcot küzdenek, hanem csak játszik vele. A vizeletétől és vérétől nedves férfinak már nem igazán van beleszólása a dolgok alakulásába, így felesleges is volna részletezni a továbbiakat. Annyi biztos, hogy Norgen kiélvezi a művészi szabadságot, amit a megtört férfi teste nyújt neki. Talán órák is eltelnek odalent a pincében, amikor végre úgy dönt, hogy elég volt a szórakozásból. Végignéz a remekművön: a sarokban heverő Aljin egész teste tele van vágásokkal, karmolásnyomokkal. Egyik szeme hiányzik. Szájába egy véres rongy van gyömöszölve, ami azért kellett, hogy minden, ami idelent történt, kettejük titka maradjon. Illetve Samonyré, ha hazatér. Ha Norgen nem hibázott, a wegtoreni még mindig él, de a vérveszteségtől legyengülve aligha képes a mozgásra, ha egyáltalán magánál van. A szájában lévő rongynak köszönhetően pedig válaszolni sem tud, pedig ezek után biztosan szívesen cseverészne Norrával. *
– Kezdesz unalmassá válni. * Mondja elgondolkodva, majd száját elhúzva néz végig saját ruháin, amik csaknem olyan véresek lettek a folyamatban, mint a másikéi. Most már mindegy. Megvonja vállát, és leül Aljin mellé, hátát a falnak támasztja, fejét pedig Aljin vállára dönti. Igazság szerint, akármilyen szórakoztató is volt az elmúlt egy-két óra, ő is elfáradt benne. Most már reméli, hogy Samonyr nemsokára hazaér, mert szeretné neki is megmutatni, hogy mit talált a pincében. És szeretne új ruhákat kapni tőle. *
– Aljin, Aljin, Aljin… * Sóhajt fel, majd átkarolja a másikat. *
– Tarts még ki, be akarlak mutatni a leendő férjemnek! Remélem, örülni fog neked.
//Samonyr Rezidencia//
* Persze nem veszi jó néven, amikor a másik a szájába köp, de sokkal undorítóbb dolgok is voltak már a szájában, nem hagyja magát felbőszíteni, hogy hibát kövessen el. *
– Hát semmit nem tudsz értékelni? * Csóválja meg a fejét, miközben megtörli a száját. Szánakozva néz le a földre roskadó férfira. Aljin teste kezdi felmondani a szolgálatot, ez új erőt ad Norgennek. Most már nem élet-halál harcot küzdenek, hanem csak játszik vele. A vizeletétől és vérétől nedves férfinak már nem igazán van beleszólása a dolgok alakulásába, így felesleges is volna részletezni a továbbiakat. Annyi biztos, hogy Norgen kiélvezi a művészi szabadságot, amit a megtört férfi teste nyújt neki. Talán órák is eltelnek odalent a pincében, amikor végre úgy dönt, hogy elég volt a szórakozásból. Végignéz a remekművön: a sarokban heverő Aljin egész teste tele van vágásokkal, karmolásnyomokkal. Egyik szeme hiányzik. Szájába egy véres rongy van gyömöszölve, ami azért kellett, hogy minden, ami idelent történt, kettejük titka maradjon. Illetve Samonyré, ha hazatér. Ha Norgen nem hibázott, a wegtoreni még mindig él, de a vérveszteségtől legyengülve aligha képes a mozgásra, ha egyáltalán magánál van. A szájában lévő rongynak köszönhetően pedig válaszolni sem tud, pedig ezek után biztosan szívesen cseverészne Norrával. *
– Kezdesz unalmassá válni. * Mondja elgondolkodva, majd száját elhúzva néz végig saját ruháin, amik csaknem olyan véresek lettek a folyamatban, mint a másikéi. Most már mindegy. Megvonja vállát, és leül Aljin mellé, hátát a falnak támasztja, fejét pedig Aljin vállára dönti. Igazság szerint, akármilyen szórakoztató is volt az elmúlt egy-két óra, ő is elfáradt benne. Most már reméli, hogy Samonyr nemsokára hazaér, mert szeretné neki is megmutatni, hogy mit talált a pincében. És szeretne új ruhákat kapni tőle. *
– Aljin, Aljin, Aljin… * Sóhajt fel, majd átkarolja a másikat. *
– Tarts még ki, be akarlak mutatni a leendő férjemnek! Remélem, örülni fog neked.
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:04:02
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:04:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Míg Amaziana, legalábbis tudomása szerint, azon dolgozik, hogy a tőle telhető, lehető legprofesszionálisabb módon szolgálja ki őket, ő néhány, réges-rég megtanult, fondorlatos keresztkérdéssel próbálja előcsalogatni Lazziar álarca alól az igazi személyiségét, míg ő maga természetes ösztönösséggel igyekszik megmaradni annak az előkelő és elérhetetlen kisasszonynak, akinek mindig is lennie kellett akkor, amikor egy kérő vagy egy szimpatizáns úr megkörnyékezte őt.*
- Nem gondolnám, hogy ez hiba volna, Glynmaris úr. Bár, én világéletemben engedelmes lánya voltam drága szüleimnek, Eeyr nyugosztalja őket, csupán egyszer nem, és amiatt jócskán meg is bűnhődtem, ám mégis úgy gondolom, szükség van arra, hogy a saját kárunkon tanuljunk. *Mindezzel csak annyit szeretne mondani, hogy emiatt nem ítéli el őt, bármennyire is tűnhetett úgy minden eddigi szavából, hogy a rosszat keresi a férfiben.
Egy mosollyal és bólintással ért egyet a következő kérdésére kapott válasszal, haladjanak csak ebben a sorrendben. Ismerjék meg egymást, ha az jól alakult, kössenek házasságot és ha már a gyűrűvel megpecsételték hűségüket, jöhet az együtt tervezett jövő. A kihúzott székkel mutatott kedves gesztust örömmel elfogadja, szoknyáját eligazítva, elegánsan kihúzva magát foglal helyet a támlának dőlve, amint a négylábú ülőalkalmatosságot a feneke alá tolják. Annak mondjuk jobban örült volna, ha Lazziar vele szemben foglal helyet, nem mellette, mert akkor végig azokat a különleges, sárgás színben pompázó szemeit nézhette volna anélkül, hogy megfájdult volna a nyaka attól, hogy folyamatosan oldalra kelljen fordítania a fejét, de ennyi kényelmetlenséget el tud viselni pusztán azért, hogy ne tűnjön egy hárpiának, aki még azt is megmondja, hol foglalhat helyet a leendő férje.
Arra azonban egy cseppet sem számít, hogy kérdése ennyire szíven üti vendégét, egy jóhiszemű, kedves kérdésnek szánta, és konkrétumok nélkül egy lehetőséget akart adni Lazziar kezébe, hogy a lehető legjobb fényben tüntethesse fel magát, és azt mondja el magáról, amit szívesen mesél. A válaszra viszont értetlenül pislog, soha, egyetlen nemestől nem hallott még olyat, hogy nem büszke az égvilágon semmire. Nem is tudja hirtelen, mit válaszoljon, de szerencsére Amaziana az érkezésével akaratlanul is kimenti a számára kissé kellemetlen helyzetből. Két csésze teát szolgál fel nekik, ő közben nem mozdul, hogy véletlenül se lökje meg a lányt a mozdulat közben, míg az asztaluk fölé hajolva leteszi a tálcát.*
- Köszönjük, Amaziana! *Egy őszinte, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, ő tényleg szeretné, ha érezné, hogy a munkája valóban fontos a számára, és szeretné megbecsülni őt. Miután újra kettesben marad Lazziarral, a kezébe veszi az egyik csészét, annak rendje és módja szerint azt, amelyik hozzá közelebb esik. Belekortyol, s bár az ital az ízlésének még túl forró, az íze kifogástalan. A csészét aztán visszahelyezi a tálcára, mert, ha nem akarja megégetni vele a nyelvét, akkor pár percet még muszáj lesz várnia vele, mielőtt jóízűen kortyolgathatná.*
- Szóval, nos, miért hiszi, hogy elvesztegette az életét? *Tereli vissza magukat a korábbi témára, de most már volt ideje átgondolnia, hogy mit mondjon, így könnyebb is.* A művészet például csodálatos dolog, alkotni, felfedezni, tanulni egy igazán boldog élmény. Tudja, én rengeteget tanultam, és ha választanom kell valamit, amire büszke lehetek, akkor pont ez volna az. Érdekel az egész világ, és szeretnék minél többet megtudni róla, és azt hiszem, hogy jó úton járok, hogy ez így lehessen. Már most is rengeteget tudok róla. A másik pedig az, hogy soha nem adom fel. Tényleg soha… *Mondandója végére kissé elcsuklik a hangja, és most rajta a sor, hogy néhány pillanatra félrenézzen és a hófehérre festett falat bámulja a számára nehéz téma okán.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Míg Amaziana, legalábbis tudomása szerint, azon dolgozik, hogy a tőle telhető, lehető legprofesszionálisabb módon szolgálja ki őket, ő néhány, réges-rég megtanult, fondorlatos keresztkérdéssel próbálja előcsalogatni Lazziar álarca alól az igazi személyiségét, míg ő maga természetes ösztönösséggel igyekszik megmaradni annak az előkelő és elérhetetlen kisasszonynak, akinek mindig is lennie kellett akkor, amikor egy kérő vagy egy szimpatizáns úr megkörnyékezte őt.*
- Nem gondolnám, hogy ez hiba volna, Glynmaris úr. Bár, én világéletemben engedelmes lánya voltam drága szüleimnek, Eeyr nyugosztalja őket, csupán egyszer nem, és amiatt jócskán meg is bűnhődtem, ám mégis úgy gondolom, szükség van arra, hogy a saját kárunkon tanuljunk. *Mindezzel csak annyit szeretne mondani, hogy emiatt nem ítéli el őt, bármennyire is tűnhetett úgy minden eddigi szavából, hogy a rosszat keresi a férfiben.
Egy mosollyal és bólintással ért egyet a következő kérdésére kapott válasszal, haladjanak csak ebben a sorrendben. Ismerjék meg egymást, ha az jól alakult, kössenek házasságot és ha már a gyűrűvel megpecsételték hűségüket, jöhet az együtt tervezett jövő. A kihúzott székkel mutatott kedves gesztust örömmel elfogadja, szoknyáját eligazítva, elegánsan kihúzva magát foglal helyet a támlának dőlve, amint a négylábú ülőalkalmatosságot a feneke alá tolják. Annak mondjuk jobban örült volna, ha Lazziar vele szemben foglal helyet, nem mellette, mert akkor végig azokat a különleges, sárgás színben pompázó szemeit nézhette volna anélkül, hogy megfájdult volna a nyaka attól, hogy folyamatosan oldalra kelljen fordítania a fejét, de ennyi kényelmetlenséget el tud viselni pusztán azért, hogy ne tűnjön egy hárpiának, aki még azt is megmondja, hol foglalhat helyet a leendő férje.
Arra azonban egy cseppet sem számít, hogy kérdése ennyire szíven üti vendégét, egy jóhiszemű, kedves kérdésnek szánta, és konkrétumok nélkül egy lehetőséget akart adni Lazziar kezébe, hogy a lehető legjobb fényben tüntethesse fel magát, és azt mondja el magáról, amit szívesen mesél. A válaszra viszont értetlenül pislog, soha, egyetlen nemestől nem hallott még olyat, hogy nem büszke az égvilágon semmire. Nem is tudja hirtelen, mit válaszoljon, de szerencsére Amaziana az érkezésével akaratlanul is kimenti a számára kissé kellemetlen helyzetből. Két csésze teát szolgál fel nekik, ő közben nem mozdul, hogy véletlenül se lökje meg a lányt a mozdulat közben, míg az asztaluk fölé hajolva leteszi a tálcát.*
- Köszönjük, Amaziana! *Egy őszinte, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, ő tényleg szeretné, ha érezné, hogy a munkája valóban fontos a számára, és szeretné megbecsülni őt. Miután újra kettesben marad Lazziarral, a kezébe veszi az egyik csészét, annak rendje és módja szerint azt, amelyik hozzá közelebb esik. Belekortyol, s bár az ital az ízlésének még túl forró, az íze kifogástalan. A csészét aztán visszahelyezi a tálcára, mert, ha nem akarja megégetni vele a nyelvét, akkor pár percet még muszáj lesz várnia vele, mielőtt jóízűen kortyolgathatná.*
- Szóval, nos, miért hiszi, hogy elvesztegette az életét? *Tereli vissza magukat a korábbi témára, de most már volt ideje átgondolnia, hogy mit mondjon, így könnyebb is.* A művészet például csodálatos dolog, alkotni, felfedezni, tanulni egy igazán boldog élmény. Tudja, én rengeteget tanultam, és ha választanom kell valamit, amire büszke lehetek, akkor pont ez volna az. Érdekel az egész világ, és szeretnék minél többet megtudni róla, és azt hiszem, hogy jó úton járok, hogy ez így lehessen. Már most is rengeteget tudok róla. A másik pedig az, hogy soha nem adom fel. Tényleg soha… *Mondandója végére kissé elcsuklik a hangja, és most rajta a sor, hogy néhány pillanatra félrenézzen és a hófehérre festett falat bámulja a számára nehéz téma okán.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 14:13:49
Üzenet elküldve: 2025-10-13 14:13:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Megpróbál lassan lélegezni, de a fájdalom kegyetlen kocsis: korbácsával újra és újra végigsuhint rajta ahogy levegőt vesz. Legszívesebben ellökné magát a faltól, hogy a kövek ne préseljék ruháját felszabdalt bőrébe, de ez azzal járna, hogy közelebb kerülne Norrához, márpedig most már ez az, amire a lehető legkevésbé vágyik. Bal tenyerét jobb alkarjára szorítja, ujjai alól vékony cseppekben szökik a vére. Ahogy felnéz a közeledő alakra, szájában a félelem rezes ízét érzi.
Csak vicsorogni tud válaszul a nő szavaira, de az állába fúródó karmok arra kényszerítik, hogy belenézzen az arcába. Úgy érzi, hogy a félelem mellé a gyűlölet is elszórta magjait mellkasába, s most mindkettő busán virágzani is kezd. Hátrahúzza fejét Norra közelítő arca elől, de koponyája koppan a köveken maga mögött. Megpróbálja elfordítani a fejét, de a húsába mélyedő karmok nem engedik. Megpróbálja lecsukni a szemét, de szemhéjait a vérében lüktető, fagyhalállal fenyegető forróság felszögezi a koponyájára.
Ösztönösen, gondolkozás nélkül köp a nő szájába, ahogy az az ajkaira hajol.
Nincs ideje felröhögni, Norra egészen újféle fájdalommal jutalmazza meg. Hasfalába fájdalom mar, ahogy a karmok hasizmának rostjai közé fúródnak, és hátravetett fejjel ismét feljajdul - a hang már kezd felfelé ívelni, az elkeseredett kiáltás magasságába. A fájdalomtól lábai egészen elgyengülnek és meg is adják magukat. A falnak dőlve rogyik térdre. Minden egyes követ úgy érez hátában, ahogy az aligha lehet természetes; bőrét és húsát kissé talán tovább is hasítják. A fokozódó fájdalom vörös kalapácsként veri belülről koponyáját, s mire valóban térdeire érkezik, észre sem veszi, hogy nadrágja már nem csak a véréről kezd sötétellni, hanem vizeletétől is. Esetlenül támaszkodik meg maga előtt a földön, míg arra gondol, hogy bárcsak a Tűz venné magához a lelkét, ebben a pillanatban.*
//Samonyr Rezidencia//
*Megpróbál lassan lélegezni, de a fájdalom kegyetlen kocsis: korbácsával újra és újra végigsuhint rajta ahogy levegőt vesz. Legszívesebben ellökné magát a faltól, hogy a kövek ne préseljék ruháját felszabdalt bőrébe, de ez azzal járna, hogy közelebb kerülne Norrához, márpedig most már ez az, amire a lehető legkevésbé vágyik. Bal tenyerét jobb alkarjára szorítja, ujjai alól vékony cseppekben szökik a vére. Ahogy felnéz a közeledő alakra, szájában a félelem rezes ízét érzi.
Csak vicsorogni tud válaszul a nő szavaira, de az állába fúródó karmok arra kényszerítik, hogy belenézzen az arcába. Úgy érzi, hogy a félelem mellé a gyűlölet is elszórta magjait mellkasába, s most mindkettő busán virágzani is kezd. Hátrahúzza fejét Norra közelítő arca elől, de koponyája koppan a köveken maga mögött. Megpróbálja elfordítani a fejét, de a húsába mélyedő karmok nem engedik. Megpróbálja lecsukni a szemét, de szemhéjait a vérében lüktető, fagyhalállal fenyegető forróság felszögezi a koponyájára.
Ösztönösen, gondolkozás nélkül köp a nő szájába, ahogy az az ajkaira hajol.
Nincs ideje felröhögni, Norra egészen újféle fájdalommal jutalmazza meg. Hasfalába fájdalom mar, ahogy a karmok hasizmának rostjai közé fúródnak, és hátravetett fejjel ismét feljajdul - a hang már kezd felfelé ívelni, az elkeseredett kiáltás magasságába. A fájdalomtól lábai egészen elgyengülnek és meg is adják magukat. A falnak dőlve rogyik térdre. Minden egyes követ úgy érez hátában, ahogy az aligha lehet természetes; bőrét és húsát kissé talán tovább is hasítják. A fokozódó fájdalom vörös kalapácsként veri belülről koponyáját, s mire valóban térdeire érkezik, észre sem veszi, hogy nadrágja már nem csak a véréről kezd sötétellni, hanem vizeletétől is. Esetlenül támaszkodik meg maga előtt a földön, míg arra gondol, hogy bárcsak a Tűz venné magához a lelkét, ebben a pillanatban.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 13:45:50
Üzenet elküldve: 2025-10-13 13:45:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Nagy kár, pedig kíváncsi lett volna, hogy Aljin mihez hasonlítja. Ritkán van lehetősége elcsevegni az áldozataival, érdekelné, hogy ők hogy látják, miként élik meg a találkozást. Természetesen nem viszonyulna több empátiával a meggyilkolt emberekhez, de finomítani tudna a módszerein. Például lehet, hogy túl sokat beszél és túl kevés fájdalmat okoz. De az is lehet, hogy túl hamar jut el a csúcspontra, ahol már áldozatai azt se tudják, melyik világon vannak. Azonban most se fog kérdőívet kitölteni Aljinnal, nem fogja megkérni, hogy értékelje a kínzási módszereit, hiszen még mindig két lábon van, azaz elmenekülhet. Ezt szeretné megakadályozni az eredar.
Közelebb lép hát a férfihoz, de ahelyett, hogy egy gyors mozdulattal véget vetne a szenvedéseinek, lassít a tempóján. Szeretné minél tovább kiélvezni a társaságát. *
– Ne félj! * Szinte súgja a szavakat, ahogy jobb kezét a férfi állához emeli. A lehetőségekhez mérten próbálja gyengéden tartani Aljin állát a karmaival. Talán csak van még annyi életösztöne, hogy ne vágja el a saját torkát az éles karmokkal; habár ha tudná mi vár rá ezután, lehet mégis ez volna a jó döntés.
Ha Aljin nem akadékoskodik nagyon, közelebb hajol hozzá, és csókot ad az ajkaira. Habár szíve mélyén még mindig szeretné, ha folytatnák, most nem (csak) azért csókol. Hanem, hogy elvonja a férfi figyelmét a másik kezéről, ami pedig a hasfalához közelít, majd pár másodperc múlva bele is döf a karmokkal. Vékony jégen mozog: reméli, hogy ez már elég lesz, hogy térdre kényszerítse a férfit, de még nem túl sok, hogy elájuljon. *
//Samonyr Rezidencia//
* Nagy kár, pedig kíváncsi lett volna, hogy Aljin mihez hasonlítja. Ritkán van lehetősége elcsevegni az áldozataival, érdekelné, hogy ők hogy látják, miként élik meg a találkozást. Természetesen nem viszonyulna több empátiával a meggyilkolt emberekhez, de finomítani tudna a módszerein. Például lehet, hogy túl sokat beszél és túl kevés fájdalmat okoz. De az is lehet, hogy túl hamar jut el a csúcspontra, ahol már áldozatai azt se tudják, melyik világon vannak. Azonban most se fog kérdőívet kitölteni Aljinnal, nem fogja megkérni, hogy értékelje a kínzási módszereit, hiszen még mindig két lábon van, azaz elmenekülhet. Ezt szeretné megakadályozni az eredar.
Közelebb lép hát a férfihoz, de ahelyett, hogy egy gyors mozdulattal véget vetne a szenvedéseinek, lassít a tempóján. Szeretné minél tovább kiélvezni a társaságát. *
– Ne félj! * Szinte súgja a szavakat, ahogy jobb kezét a férfi állához emeli. A lehetőségekhez mérten próbálja gyengéden tartani Aljin állát a karmaival. Talán csak van még annyi életösztöne, hogy ne vágja el a saját torkát az éles karmokkal; habár ha tudná mi vár rá ezután, lehet mégis ez volna a jó döntés.
Ha Aljin nem akadékoskodik nagyon, közelebb hajol hozzá, és csókot ad az ajkaira. Habár szíve mélyén még mindig szeretné, ha folytatnák, most nem (csak) azért csókol. Hanem, hogy elvonja a férfi figyelmét a másik kezéről, ami pedig a hasfalához közelít, majd pár másodperc múlva bele is döf a karmokkal. Vékony jégen mozog: reméli, hogy ez már elég lesz, hogy térdre kényszerítse a férfit, de még nem túl sok, hogy elájuljon. *
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:43:36
Üzenet elküldve: 2025-10-13 12:43:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Ügyesség próba: Sikertelen//
*Az arrébb rúgott tőr fémes csörömpölése nem jelent számára jó hírt. Ha kis szerencsével valahogy vissza tudta volna kaparintani, bal kézzel talán még tudott volna mit kezdeni vele, dacára annak, hogy az az ügyetlenebbik oldala. De most ez az esély a tőrrel együtt kerül tőle egyre messzebb.
Az okoskodó megjegyzésre csak egy sötét pillantást ad válaszul. Persze nem bánja hogy ha Norra beszél, addig sem csinál semmi mást. Addig is van ideje gondolkozni azon, hogy ő maga mit csináljon. Sajnos a pince üres szűkössége nagyon kevés lehetőséget kínál neki. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal hogy teljes erőből ágyékon rúgja Norrát, hátha annak is annyira fájna, mint neki tenné; de abból kiindulva hogy a nő milyen gyorsan tért ki a tőr pengéje elől is, szinte teljesen biztos benne, hogy a rúgás sem érne célt.*
- Te meg úgy nézel ki, mint egy ... *-nos, sosem tudjuk meg, hogy micsoda. Szemei tágra nyílnak a felemelkedő karmok láttán, majd torkára forrt szavait hangos jajszava váltja fel, ahogy túl későn és sután próbál elmozdulni a lecsapó kéz útjából. A mellkasa felé csapó mozdulat eléri célját, a karmok jócskán megszaggatják ruháját, és alatta a bőrét elérve azt is. A sebek nem túl mélyek, talán nem mélyebbek mint azok, amik a hátán vannak, de ettől függetlenül meglehetősen fájdalmasak.*
- Azt a kur.. *-zihálja-nyögi, ahogy a falig hátrálva próbál teret csempészni maga és a nő közé. Persze a fal a hátát tarkító mély karmolásokat nem kíméli, így hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy szinte minden irányból -nem elviselhetetlenül nagy, de kétségkívül tompító- fájdalom veszi körbe.*
//Samonyr Rezidencia//
//Ügyesség próba: Sikertelen//
*Az arrébb rúgott tőr fémes csörömpölése nem jelent számára jó hírt. Ha kis szerencsével valahogy vissza tudta volna kaparintani, bal kézzel talán még tudott volna mit kezdeni vele, dacára annak, hogy az az ügyetlenebbik oldala. De most ez az esély a tőrrel együtt kerül tőle egyre messzebb.
Az okoskodó megjegyzésre csak egy sötét pillantást ad válaszul. Persze nem bánja hogy ha Norra beszél, addig sem csinál semmi mást. Addig is van ideje gondolkozni azon, hogy ő maga mit csináljon. Sajnos a pince üres szűkössége nagyon kevés lehetőséget kínál neki. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal hogy teljes erőből ágyékon rúgja Norrát, hátha annak is annyira fájna, mint neki tenné; de abból kiindulva hogy a nő milyen gyorsan tért ki a tőr pengéje elől is, szinte teljesen biztos benne, hogy a rúgás sem érne célt.*
- Te meg úgy nézel ki, mint egy ... *-nos, sosem tudjuk meg, hogy micsoda. Szemei tágra nyílnak a felemelkedő karmok láttán, majd torkára forrt szavait hangos jajszava váltja fel, ahogy túl későn és sután próbál elmozdulni a lecsapó kéz útjából. A mellkasa felé csapó mozdulat eléri célját, a karmok jócskán megszaggatják ruháját, és alatta a bőrét elérve azt is. A sebek nem túl mélyek, talán nem mélyebbek mint azok, amik a hátán vannak, de ettől függetlenül meglehetősen fájdalmasak.*
- Azt a kur.. *-zihálja-nyögi, ahogy a falig hátrálva próbál teret csempészni maga és a nő közé. Persze a fal a hátát tarkító mély karmolásokat nem kíméli, így hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy szinte minden irányból -nem elviselhetetlenül nagy, de kétségkívül tompító- fájdalom veszi körbe.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-13 10:27:58
Üzenet elküldve: 2025-10-13 10:27:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*Bár nem mozdul meg szemmel láthatóan, tartásából figyelem olvasható ki attól a pillanattól kezdve, hogy Morthimer Úr befejezi az Úrnő levelének olvasását. A belénevelt szokásoknak megfelelően nem néz az ember szemeibe ahogy az megszólítja, de nem is süti le úgy tekintetét, ahogy azt Úrnője előtt tenné. Valahová az Úr mellkasa magasságába néz ehelyett, mintha csak onnan szólnának hozzá.
Az elhangzó részleteket a helyszínről és a majd kiküldésre kerülő időpontokról az eszébe vési, és fejhajtással köszöni meg. Nem érti meg teljesen, de kapisgálja, hogy ez egyben amolyan hatalmi játék is - bár szemlátomást az Úrnő választja majd ki a mikort (és ha úgy tetszik neki, akár a holt is), valójában a választási lehetőségei már előre meg lesznek határozva. Igen, gondolja, Vhorossi Úrnő a maga módján szórakoztatónak fogja találni Orthus Morthimer Urat.*
- Megtisztelő az ajándéka, Morthimer Úr! *-ezúttal valóban mélyen hajol meg. Eszébe jut, hogy Vhorossi Úrnő semmilyen üdvözlő ajándékot nem küldött a levele mellé.-* Nem zavarnám mással, Morthimer Úr! Köszönöm, hogy fogadott.
*Kevés híja, hogy nem egy Pirtianesi jókívánsággal búcsúzik el, de még időben észreveszi magát. Hogy köszönnek el egymástól az emberek Artheniorban?*
- Engedelmével további kellemes napot kívánnék! *-hanyag és túl egyszerű megoldás, de nem jutott az eszébe jobb. Még egyszer utoljára meghajol, majd követi a komornyikot a földszintre. Ott engedelmesen megáll és vár, ahogy azt a férfi kéri tőle. Nagyon ideje sincs szétnézni, a komornyik hamar vissza is tér hozzá a Vhorossi Úrnőnek szánt ajándékkal. A dobozba természetesen nem néz bele, megbízik az Úrban és a komornyikban, hogy valóban az lapul benne, amit mondtak. Egyszerű, "köszönöm" jelentésű főhajtással veszi át a dobozt. Ha jól sejti, a komornyik ezután kikíséri majd; így a dobozt megpróbálja úgy karjába venni, hogy véletlenül se ejthesse el, és túlzottan feltűnő se legyen majd odakint, az utcán.*
//Morthimer Rezidencia//
*Bár nem mozdul meg szemmel láthatóan, tartásából figyelem olvasható ki attól a pillanattól kezdve, hogy Morthimer Úr befejezi az Úrnő levelének olvasását. A belénevelt szokásoknak megfelelően nem néz az ember szemeibe ahogy az megszólítja, de nem is süti le úgy tekintetét, ahogy azt Úrnője előtt tenné. Valahová az Úr mellkasa magasságába néz ehelyett, mintha csak onnan szólnának hozzá.
Az elhangzó részleteket a helyszínről és a majd kiküldésre kerülő időpontokról az eszébe vési, és fejhajtással köszöni meg. Nem érti meg teljesen, de kapisgálja, hogy ez egyben amolyan hatalmi játék is - bár szemlátomást az Úrnő választja majd ki a mikort (és ha úgy tetszik neki, akár a holt is), valójában a választási lehetőségei már előre meg lesznek határozva. Igen, gondolja, Vhorossi Úrnő a maga módján szórakoztatónak fogja találni Orthus Morthimer Urat.*
- Megtisztelő az ajándéka, Morthimer Úr! *-ezúttal valóban mélyen hajol meg. Eszébe jut, hogy Vhorossi Úrnő semmilyen üdvözlő ajándékot nem küldött a levele mellé.-* Nem zavarnám mással, Morthimer Úr! Köszönöm, hogy fogadott.
*Kevés híja, hogy nem egy Pirtianesi jókívánsággal búcsúzik el, de még időben észreveszi magát. Hogy köszönnek el egymástól az emberek Artheniorban?*
- Engedelmével további kellemes napot kívánnék! *-hanyag és túl egyszerű megoldás, de nem jutott az eszébe jobb. Még egyszer utoljára meghajol, majd követi a komornyikot a földszintre. Ott engedelmesen megáll és vár, ahogy azt a férfi kéri tőle. Nagyon ideje sincs szétnézni, a komornyik hamar vissza is tér hozzá a Vhorossi Úrnőnek szánt ajándékkal. A dobozba természetesen nem néz bele, megbízik az Úrban és a komornyikban, hogy valóban az lapul benne, amit mondtak. Egyszerű, "köszönöm" jelentésű főhajtással veszi át a dobozt. Ha jól sejti, a komornyik ezután kikíséri majd; így a dobozt megpróbálja úgy karjába venni, hogy véletlenül se ejthesse el, és túlzottan feltűnő se legyen majd odakint, az utcán.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-12 18:03:59
Üzenet elküldve: 2025-10-12 18:03:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Keményebbnek mutatkozik Alenia kisasszony mint azt ő elképzelte volna. Legszívesebben felnevetne a sértődött nő látványán. Ahogy elcsitítja házvezető nőjét. Más körülmények között simogató érzés lenne számára, hogy borsot tort egy apró bókkal a nemes kisasszony orra alá. Mert miért is érdekelné őt amaz mit gondol. Ám a játék amit játszik megváltozott. Valahogy a kedvére kell járnia ennek a kényes kis hercegnőnek. Különben terve úgy, ahogy van mehet is a meredély mélyére.
Hiába a nyugodt hangszín. Valahogy érzi ennek még lesz visszhangja a későbbiekben.
Hagyja hát Aleniat befejezni mondókáját a házvezetőnek. Majd végül karöltve sétálnak be az ebédlő irányába, hogy a teát későbbiekben meg is kapják.*
- Ezt korai lenne megmondani. De sajnos tapasztaltam, hogy a külső nem minden.
*Válaszolja szelíden, ezzel is megágyazva az elkövetkezendő hazugságuknak. Amit Elsek felől kell megtennie. Mert az a kis picsa, itt keverte meg igazán a szart körülötte.
Válaszát követően pedig Alenia ismételten meglepi, hogy egy keresztkérdéssel válaszol vissza. Ami számára felér akár vádlással is. Elmosolyodik rajta, és hagy egy kis másodpercet. Mintha csak éreztetni akarná a nővel, hogy ezzel megfogta. Kissé elnézve a távolba válaszol.*
- Bevallom nem ártana. Tettem eleget apám ellen.
*Fel is kacag rajta könnyelműen. Mert Lihanechben biztos nem titok miket művelt fiatal korában. Kár is lenne tagadni. Humorérzéke pedig van a kisasszonynak, remélhetőleg jót nevet majd rajta. Vagy ha nem, hát akkor kipenderíti őt az ajtón. Sajnos egy valamit nem tehet meg. Nem hazudhat hova tartozásáról és annak körülményeiről, mert az könnyedén kiderítheti Alenia. Folytatja is válaszát.*
- Haladjunk hát ebben a sorrendben, jómaga, a házasság és a közös jövő. Mert bizony hazudnék, ha azt mondanám nem érdekelne az ön bájos személye.
*Mondja egy kedves mosollyal a kisasszonynak amira már az ebédlőbe érkeznek. Amaziana nem húzza ki végül Alenia székét. Így végül ő maga teszi ezt meg. Mégsem ülhet le a hölgy előtt az asztalhoz. Mert az bizony egy újabb hiba lenne, amit jelenleg vétett eleget.
Oda lép hát a nőhöz, hogy a székét egy lágy mozdulattal emelje ki a helyéről. Nehogy a végén még azt is ráróják, hogy megsérti a padlót. Majd hagyja, hogy Alenia helyet foglaljon és beigazítsa alá a széket megfelelően. Majd helyet is foglal közvetlen mellette a jobbján. Egyedüli vendégként tán megengedhetni magát ezt a pozíciót.
Közben hallgatja Alenia szavait, ekkor tán a mosoly kissé eltűnik az arcáról. Mintha kissé megütötte volna azt a kemény páncélt a nő amit magára vetett a hosszú évek alatt. Mégis mire lenne ő büszke? Egy pillanatra komolyan elgondolkodik ezen. Mit is mondhatna. Egy "elkényeztetett" nemesi fiúcska cipőjében nőtt fel. Aki ott tört borsot apja orra alá ahol csak tudott. Tivornyázott, verekedett, lopott és még miegymás. Mit is mondhatna igazán, amire büszke. A szerepben amit eljátszik, bizony rájön. Nemesként sokat nem mutathat fel, így rizikót vállalva őszintéken kell lennie.*
- Na ez amit még nem igazán tudnék felmutatni. Tudja édesapám rengeteg időt és figyelmet szentelt tanításomra. Legyen az, művészet, vívás, etikett és egyéb. De ez az ő érdeme nem az enyém.
*Kezd bele történetébe, hogy szép keretet adhasson múltjáról a nőnek.*
- Elég időt vesztegeltem. És szeretném végre ezeket meghálálni neki. És a közösségnek amit ő két kezével felépített. Ha még nem is lehetek semmire igazán büszke. Arra igen, hogy végre elhatároztam magam valami mellett ami igazán fontos.
*Némi idő elteltével a gőzölgő tea is megérkezik eléjük. Egy pillantásnál több időt nem is ad Amazianak, nehogy a végén megróják neki, hogy őt nézi Alenia helyett.*
- Köszönöm.
*Válaszolja röviden. Ám a teába még rögvest nem iszik bele, túl forró lenne az ízlésének. De addig most ő teszi fel a maga kérdését.*
- Nos de így had kérdezzem meg kedves Alenia kisasszony. Valóban mást rejt a külső? Ön tán büszke valamire amit hajlandó is velem megosztani?
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Keményebbnek mutatkozik Alenia kisasszony mint azt ő elképzelte volna. Legszívesebben felnevetne a sértődött nő látványán. Ahogy elcsitítja házvezető nőjét. Más körülmények között simogató érzés lenne számára, hogy borsot tort egy apró bókkal a nemes kisasszony orra alá. Mert miért is érdekelné őt amaz mit gondol. Ám a játék amit játszik megváltozott. Valahogy a kedvére kell járnia ennek a kényes kis hercegnőnek. Különben terve úgy, ahogy van mehet is a meredély mélyére.
Hiába a nyugodt hangszín. Valahogy érzi ennek még lesz visszhangja a későbbiekben.
Hagyja hát Aleniat befejezni mondókáját a házvezetőnek. Majd végül karöltve sétálnak be az ebédlő irányába, hogy a teát későbbiekben meg is kapják.*
- Ezt korai lenne megmondani. De sajnos tapasztaltam, hogy a külső nem minden.
*Válaszolja szelíden, ezzel is megágyazva az elkövetkezendő hazugságuknak. Amit Elsek felől kell megtennie. Mert az a kis picsa, itt keverte meg igazán a szart körülötte.
Válaszát követően pedig Alenia ismételten meglepi, hogy egy keresztkérdéssel válaszol vissza. Ami számára felér akár vádlással is. Elmosolyodik rajta, és hagy egy kis másodpercet. Mintha csak éreztetni akarná a nővel, hogy ezzel megfogta. Kissé elnézve a távolba válaszol.*
- Bevallom nem ártana. Tettem eleget apám ellen.
*Fel is kacag rajta könnyelműen. Mert Lihanechben biztos nem titok miket művelt fiatal korában. Kár is lenne tagadni. Humorérzéke pedig van a kisasszonynak, remélhetőleg jót nevet majd rajta. Vagy ha nem, hát akkor kipenderíti őt az ajtón. Sajnos egy valamit nem tehet meg. Nem hazudhat hova tartozásáról és annak körülményeiről, mert az könnyedén kiderítheti Alenia. Folytatja is válaszát.*
- Haladjunk hát ebben a sorrendben, jómaga, a házasság és a közös jövő. Mert bizony hazudnék, ha azt mondanám nem érdekelne az ön bájos személye.
*Mondja egy kedves mosollyal a kisasszonynak amira már az ebédlőbe érkeznek. Amaziana nem húzza ki végül Alenia székét. Így végül ő maga teszi ezt meg. Mégsem ülhet le a hölgy előtt az asztalhoz. Mert az bizony egy újabb hiba lenne, amit jelenleg vétett eleget.
Oda lép hát a nőhöz, hogy a székét egy lágy mozdulattal emelje ki a helyéről. Nehogy a végén még azt is ráróják, hogy megsérti a padlót. Majd hagyja, hogy Alenia helyet foglaljon és beigazítsa alá a széket megfelelően. Majd helyet is foglal közvetlen mellette a jobbján. Egyedüli vendégként tán megengedhetni magát ezt a pozíciót.
Közben hallgatja Alenia szavait, ekkor tán a mosoly kissé eltűnik az arcáról. Mintha kissé megütötte volna azt a kemény páncélt a nő amit magára vetett a hosszú évek alatt. Mégis mire lenne ő büszke? Egy pillanatra komolyan elgondolkodik ezen. Mit is mondhatna. Egy "elkényeztetett" nemesi fiúcska cipőjében nőtt fel. Aki ott tört borsot apja orra alá ahol csak tudott. Tivornyázott, verekedett, lopott és még miegymás. Mit is mondhatna igazán, amire büszke. A szerepben amit eljátszik, bizony rájön. Nemesként sokat nem mutathat fel, így rizikót vállalva őszintéken kell lennie.*
- Na ez amit még nem igazán tudnék felmutatni. Tudja édesapám rengeteg időt és figyelmet szentelt tanításomra. Legyen az, művészet, vívás, etikett és egyéb. De ez az ő érdeme nem az enyém.
*Kezd bele történetébe, hogy szép keretet adhasson múltjáról a nőnek.*
- Elég időt vesztegeltem. És szeretném végre ezeket meghálálni neki. És a közösségnek amit ő két kezével felépített. Ha még nem is lehetek semmire igazán büszke. Arra igen, hogy végre elhatároztam magam valami mellett ami igazán fontos.
*Némi idő elteltével a gőzölgő tea is megérkezik eléjük. Egy pillantásnál több időt nem is ad Amazianak, nehogy a végén megróják neki, hogy őt nézi Alenia helyett.*
- Köszönöm.
*Válaszolja röviden. Ám a teába még rögvest nem iszik bele, túl forró lenne az ízlésének. De addig most ő teszi fel a maga kérdését.*
- Nos de így had kérdezzem meg kedves Alenia kisasszony. Valóban mást rejt a külső? Ön tán büszke valamire amit hajlandó is velem megosztani?
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:25:53
Üzenet elküldve: 2025-10-11 13:25:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* A felszakadó bőrtől, a fröccsenő vértől és a hús látványától mást talán a rosszullét kerülgetne, de az eredar arcára vidám mosoly ül ki. Ő élvezi a látványt. Az ember csak kétféleképpen jó: holtan és sebesülten. Aljin egyre kevésbé néz ki úgy, mint aki túléli ezt a küzdelmet, és lesz még ereje elmenekülni is. A tőrt is elejti, és bár sejti, hogy egy ilyen sérülés után hiába venné újra a kezébe, Norra szeretne biztosra menni; így lábával arrébb söpri a bökőt, közben persze továbbra is a sarokba szorított kis állatkájára összpontosítva. Aljin a támadás helyett a sebét tapogatja. A káromkodásra elneveti magát. *
– Az előbb még te nem akartad. * Neki legalábbis úgy rémlik, hogy nemrég elajánlotta, hogy hagyják inkább a harcot és folytassák ott, ahol abbahagyták az együttlétet – de Aljin a harcot választotta. Igaz, azzal sem járt volna sokkal jobban. *
– Szánalmasan nézel ki. * Hergeli még egy kicsit az áldozatát, majd közelebb lép. Fentről lefelé sújt le a férfi mellkasára. Nem szeretne véletlenül egy nyaki ütőeret eltalálni, mert szeretné, hogy még egy darabig életben legyen. Egy hullát felboncolni kevésbé szórakoztató, mint egy élőt. *
//Samonyr Rezidencia//
* A felszakadó bőrtől, a fröccsenő vértől és a hús látványától mást talán a rosszullét kerülgetne, de az eredar arcára vidám mosoly ül ki. Ő élvezi a látványt. Az ember csak kétféleképpen jó: holtan és sebesülten. Aljin egyre kevésbé néz ki úgy, mint aki túléli ezt a küzdelmet, és lesz még ereje elmenekülni is. A tőrt is elejti, és bár sejti, hogy egy ilyen sérülés után hiába venné újra a kezébe, Norra szeretne biztosra menni; így lábával arrébb söpri a bökőt, közben persze továbbra is a sarokba szorított kis állatkájára összpontosítva. Aljin a támadás helyett a sebét tapogatja. A káromkodásra elneveti magát. *
– Az előbb még te nem akartad. * Neki legalábbis úgy rémlik, hogy nemrég elajánlotta, hogy hagyják inkább a harcot és folytassák ott, ahol abbahagyták az együttlétet – de Aljin a harcot választotta. Igaz, azzal sem járt volna sokkal jobban. *
– Szánalmasan nézel ki. * Hergeli még egy kicsit az áldozatát, majd közelebb lép. Fentről lefelé sújt le a férfi mellkasára. Nem szeretne véletlenül egy nyaki ütőeret eltalálni, mert szeretné, hogy még egy darabig életben legyen. Egy hullát felboncolni kevésbé szórakoztató, mint egy élőt. *
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:11:38
Üzenet elküldve: 2025-10-11 10:11:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus is többé-kevésbé elégedett a helyzettel. Norrában egy izgalmas, kissé öntörvényű, de - látszólag - az övéhez hasonló céloktól vezérelt nőt ismert meg. A közös fürdőzés és a szeretkezés már csak hab volt a tortán. Érzi ugyan, hogy a nő nem nyílt vele szemben, de ezt szinte már el is várja olyasvalakitől, akinek ennyire vérében van a nemesi dölyf.
Együtt térnek vissza a földszintre, ahol Orthus rögtön utasítja komornyikját, hogy készítsék elő a hintót, mert a hölgyet haza kell vinni.
Ez természetesen igénybe fog venni némi időt, amit Norra és Orthus a társalgóban tölthetnek el, semmitmondó beszélgetéssel vagy akár komolyabb témákkal. De hamarosan a komornyik megjelenik és közli a nemesekkel, hogy a hintó előállt, így Orthus kikíséri a vendégét és ott elbúcsúzik tőle.
A hintó ajtaját egy középkorú wegtoreni származású férfi, Orthus lovásza, bizonyos Japher Campa tartja nyitva, aki segít is beszállni a hölgynek, ha ezt igényli.
Ezt követően pedig felmászik a bakra, és hazaviszi Norrát oda, ahova a nő kéri.
Norrának feltűnhetett, hogy Orthus szolgálói pont úgy viselkedtek azután, hogy visszajöttek a fürdőzésből, mint előtte: semlegesen és tisztelettudón. Mint akiknek semmi fogalma arról, mik hangzottak el a társalgás során, és mi történhetett a föld alatt. Munkaköri leírásuk szerves részét képezi, hogy engedelmesen tegyék a dolgukat és ne látsszon rajtuk semmi. Nem az ő dolguk megítélni az uraság tetteit, nekik csak szolgálniuk kell. Így, bár a fürdő takarítása során természetesen egyértelmű jelek fognak árulkodni az ott lezajlott dolgokról, soha, még egy elvétett pillantással se fogják mutatni, hogy ebből ők bármit észrevettek, vagy felfogtak volna.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus is többé-kevésbé elégedett a helyzettel. Norrában egy izgalmas, kissé öntörvényű, de - látszólag - az övéhez hasonló céloktól vezérelt nőt ismert meg. A közös fürdőzés és a szeretkezés már csak hab volt a tortán. Érzi ugyan, hogy a nő nem nyílt vele szemben, de ezt szinte már el is várja olyasvalakitől, akinek ennyire vérében van a nemesi dölyf.
Együtt térnek vissza a földszintre, ahol Orthus rögtön utasítja komornyikját, hogy készítsék elő a hintót, mert a hölgyet haza kell vinni.
Ez természetesen igénybe fog venni némi időt, amit Norra és Orthus a társalgóban tölthetnek el, semmitmondó beszélgetéssel vagy akár komolyabb témákkal. De hamarosan a komornyik megjelenik és közli a nemesekkel, hogy a hintó előállt, így Orthus kikíséri a vendégét és ott elbúcsúzik tőle.
A hintó ajtaját egy középkorú wegtoreni származású férfi, Orthus lovásza, bizonyos Japher Campa tartja nyitva, aki segít is beszállni a hölgynek, ha ezt igényli.
Ezt követően pedig felmászik a bakra, és hazaviszi Norrát oda, ahova a nő kéri.
Norrának feltűnhetett, hogy Orthus szolgálói pont úgy viselkedtek azután, hogy visszajöttek a fürdőzésből, mint előtte: semlegesen és tisztelettudón. Mint akiknek semmi fogalma arról, mik hangzottak el a társalgás során, és mi történhetett a föld alatt. Munkaköri leírásuk szerves részét képezi, hogy engedelmesen tegyék a dolgukat és ne látsszon rajtuk semmi. Nem az ő dolguk megítélni az uraság tetteit, nekik csak szolgálniuk kell. Így, bár a fürdő takarítása során természetesen egyértelmű jelek fognak árulkodni az ott lezajlott dolgokról, soha, még egy elvétett pillantással se fogják mutatni, hogy ebből ők bármit észrevettek, vagy felfogtak volna.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 21:38:33
Üzenet elküldve: 2025-10-10 21:38:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Hát ennyi volt. A Nagy Morthimer Úr palotája. Norra persze őszintén reméli, hogy találkoznak még, és azt is, hogy a közeli kapcsolatuk megmarad. Most azonban elfáradt, szeretne hazamenni, szeretne élve megnyúzni valakit és kényelmesen elnyújtózni az ágyában. Csak a szokásos többé-kevésbé emberi vágyak, amik mindenkiben ott lapulnak egy hosszú nap után.
Felöltözik, próbálja helyreigazítani a haját, próbál nem úgy kinézni, mint akinek abban volt része, amiben neki. Egy egyszerű finom vacsora volt, egy-két pohárka bor, és hosszas beszélgetés az artheniori gazdaságpolitikáról, meg hasonlókról. Ennyi, nem több. Próbálja ezt tudatosítani magában, hogy ha bárki rákérdez, ne jöjjön zavarba. *
– Köszönöm. Elfogadom az ajánlatát. * Mondja a ki –és hazakísérés ajánlatára, és meg is várja a férfit. Hacsak Orthus nem tervezi szóval tartani kifelé menet, úgy egy szót se szól, csak finom léptekkel, nyugodt tempóban indul fel a lépcsőn. Ha elérkezik a hazaindulás perce, biccent és térdét egy kicsit behajlítva meghajol. *
– Még egyszer köszönöm a vendéglátást, kedves Orthus. A mihamarabbi viszont látásra! * És, ha minden a megbeszélt módon alakul, fertályórán belül már otthon is lesz. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Hát ennyi volt. A Nagy Morthimer Úr palotája. Norra persze őszintén reméli, hogy találkoznak még, és azt is, hogy a közeli kapcsolatuk megmarad. Most azonban elfáradt, szeretne hazamenni, szeretne élve megnyúzni valakit és kényelmesen elnyújtózni az ágyában. Csak a szokásos többé-kevésbé emberi vágyak, amik mindenkiben ott lapulnak egy hosszú nap után.
Felöltözik, próbálja helyreigazítani a haját, próbál nem úgy kinézni, mint akinek abban volt része, amiben neki. Egy egyszerű finom vacsora volt, egy-két pohárka bor, és hosszas beszélgetés az artheniori gazdaságpolitikáról, meg hasonlókról. Ennyi, nem több. Próbálja ezt tudatosítani magában, hogy ha bárki rákérdez, ne jöjjön zavarba. *
– Köszönöm. Elfogadom az ajánlatát. * Mondja a ki –és hazakísérés ajánlatára, és meg is várja a férfit. Hacsak Orthus nem tervezi szóval tartani kifelé menet, úgy egy szót se szól, csak finom léptekkel, nyugodt tempóban indul fel a lépcsőn. Ha elérkezik a hazaindulás perce, biccent és térdét egy kicsit behajlítva meghajol. *
– Még egyszer köszönöm a vendéglátást, kedves Orthus. A mihamarabbi viszont látásra! * És, ha minden a megbeszélt módon alakul, fertályórán belül már otthon is lesz. *
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 18:02:31
Üzenet elküldve: 2025-10-10 18:02:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*A levél olvasása során Orthus szemöldöke egy ponton egy árnyalatnyit megemelkedik. Amikor kiírva is látta az úrnő nevét, akkor ismerte fel azt. Hiszen hallhatott róluk itt, Artheniorban is a régi időkben, de Pirtianesben is.
Szóval, egy újabb egykori nemesi ház tér vissza. Orthus egyelőre nem tudja, hogy ez - az ő szempontjából - jó-e vagy rossz. Nehéz megmondani, hogy a régi arisztokrácia hogyan viszonyul az új rendhez. Sokukban ott munkál a neheztelés a város iránt, és emiatt nehéz őket olyan irányba terelni, ami a városnak (és ez által az új nemességnek) a leghasznosabb lenne. A sötételfek büszkesége pedig vetekszik az elfekével. De majd elválik, hogy mit tartogat Arthenior számára Vhorossi Dwirinthalen Úrnő.
Miután végzett a levéllel, ismét a szolgálóhoz fordul.*
- Mint már említettem, nagy megtiszteltetés a számomra az Úrnő érdeklődése. Szívesen fogadnám Őt itt, ha ez megfelel neki. A napokban levelet küldök majd a rezidenciájára, amiben javaslatot teszek a napokra, amelyeken erre esetleg sort tudnánk keríteni. Természetesen mind a hely, mind az időpont tekintetében a lehető legkészségesebben alkalmazkodom majd az igényeihez, ha esetleg mást kíván.
*mondja, majd picit eltöpreng valamin, és hozzáteszi:*
- És még valami, szeretném, ha elvinne az Úrnőnek egy ajándékot is.
*azzal a komornyikhoz fordul, aki szintén a dolgozószobában van, csak éppen hátrahúzódott a fal mellé, hogy ne zavarja a találkozót.*
- Urien! Legyen szíves, és adjon át ennek a legénynek egy palackot Arthenior borából! Megfelelő dobozban, természetesen.
*ezzel ismét Naren felé fordul.*
- Nos, köszönöm, hogy átadta ezt az örömteli üzenetet! Ha nincs más, Urien kikíséri.
*mondja, ezzel kvázi elbocsátva, elbúcsúztatva az ifjú szolgálót. És ha Naren ezt követően távozik is, akkor a földszintre érve Urien Polther még egy kicsi türelmét kéri.
És valóban, alig egy perc múltán egy fából készült díszdobozzal tér vissza, aminek tartalma (a bort óvandó megfelelő bélelés mellett) egy palack Arthenior borából, ami egy ritka, és piaci forgalomban nem is kapható borkülönlegesség.*
//Morthimer Rezidencia//
*A levél olvasása során Orthus szemöldöke egy ponton egy árnyalatnyit megemelkedik. Amikor kiírva is látta az úrnő nevét, akkor ismerte fel azt. Hiszen hallhatott róluk itt, Artheniorban is a régi időkben, de Pirtianesben is.
Szóval, egy újabb egykori nemesi ház tér vissza. Orthus egyelőre nem tudja, hogy ez - az ő szempontjából - jó-e vagy rossz. Nehéz megmondani, hogy a régi arisztokrácia hogyan viszonyul az új rendhez. Sokukban ott munkál a neheztelés a város iránt, és emiatt nehéz őket olyan irányba terelni, ami a városnak (és ez által az új nemességnek) a leghasznosabb lenne. A sötételfek büszkesége pedig vetekszik az elfekével. De majd elválik, hogy mit tartogat Arthenior számára Vhorossi Dwirinthalen Úrnő.
Miután végzett a levéllel, ismét a szolgálóhoz fordul.*
- Mint már említettem, nagy megtiszteltetés a számomra az Úrnő érdeklődése. Szívesen fogadnám Őt itt, ha ez megfelel neki. A napokban levelet küldök majd a rezidenciájára, amiben javaslatot teszek a napokra, amelyeken erre esetleg sort tudnánk keríteni. Természetesen mind a hely, mind az időpont tekintetében a lehető legkészségesebben alkalmazkodom majd az igényeihez, ha esetleg mást kíván.
*mondja, majd picit eltöpreng valamin, és hozzáteszi:*
- És még valami, szeretném, ha elvinne az Úrnőnek egy ajándékot is.
*azzal a komornyikhoz fordul, aki szintén a dolgozószobában van, csak éppen hátrahúzódott a fal mellé, hogy ne zavarja a találkozót.*
- Urien! Legyen szíves, és adjon át ennek a legénynek egy palackot Arthenior borából! Megfelelő dobozban, természetesen.
*ezzel ismét Naren felé fordul.*
- Nos, köszönöm, hogy átadta ezt az örömteli üzenetet! Ha nincs más, Urien kikíséri.
*mondja, ezzel kvázi elbocsátva, elbúcsúztatva az ifjú szolgálót. És ha Naren ezt követően távozik is, akkor a földszintre érve Urien Polther még egy kicsi türelmét kéri.
És valóban, alig egy perc múltán egy fából készült díszdobozzal tér vissza, aminek tartalma (a bort óvandó megfelelő bélelés mellett) egy palack Arthenior borából, ami egy ritka, és piaci forgalomban nem is kapható borkülönlegesség.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:45:08
Üzenet elküldve: 2025-10-10 17:45:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus türelmesen engedi, hogy a nőben lecsillapodjanak az érzelmek. Nincs ellenére, hogy közben Norra hozzábújik, az ilyesmi mindig kellemes. Ahogy szívesen cirógatja a hátát is. Nincsenek igazán érzelmei a nő iránt, de empatikus a maga módján.
Végül Norra összeszedi magát és a könnyeit is megtörli.*
- Ugyan, semmi gond!
*feleli, és engedi, hogy Norra véget vessen az együttlétnek. A nő sietősen öltözik, ő komótosan. Nem kíván úgy felmenni, hogy össze-vissza áll rajta a ruha és kócos a feje.
Közben Norra szükségét érzi a magyarázkodásnak, de Orthus egy megnyugtató mosollyal így felel.*
- Semmi gond, legyen egészen nyugodt. Ettől nem tartom kevesebbre. Nagyra értékelem amit mondott és remélem, hogy valódi barátság szövődik köztünk. Akár lesz még ilyen együttlétünk, akár nem.
*mondja, és már azért is terjengősebbre veszi kicsit a választ, hogy ő maga is elkészüljön az öltözködéssel. Mikor aztán ez megvan, így szól.*
- Engedje meg, hogy kikísérjem. És ha kívánja, utasítom a kocsisomat, hogy a hintómmal hazavigye.
*ajánlja még fel.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus türelmesen engedi, hogy a nőben lecsillapodjanak az érzelmek. Nincs ellenére, hogy közben Norra hozzábújik, az ilyesmi mindig kellemes. Ahogy szívesen cirógatja a hátát is. Nincsenek igazán érzelmei a nő iránt, de empatikus a maga módján.
Végül Norra összeszedi magát és a könnyeit is megtörli.*
- Ugyan, semmi gond!
*feleli, és engedi, hogy Norra véget vessen az együttlétnek. A nő sietősen öltözik, ő komótosan. Nem kíván úgy felmenni, hogy össze-vissza áll rajta a ruha és kócos a feje.
Közben Norra szükségét érzi a magyarázkodásnak, de Orthus egy megnyugtató mosollyal így felel.*
- Semmi gond, legyen egészen nyugodt. Ettől nem tartom kevesebbre. Nagyra értékelem amit mondott és remélem, hogy valódi barátság szövődik köztünk. Akár lesz még ilyen együttlétünk, akár nem.
*mondja, és már azért is terjengősebbre veszi kicsit a választ, hogy ő maga is elkészüljön az öltözködéssel. Mikor aztán ez megvan, így szól.*
- Engedje meg, hogy kikísérjem. És ha kívánja, utasítom a kocsisomat, hogy a hintómmal hazavigye.
*ajánlja még fel.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 15:36:25
Üzenet elküldve: 2025-10-10 15:36:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*A fülében doboló-zúgó vérén keresztül is hallani véli, ahogy Norra karmai a levegőt szelik ott, ahol azelőtt egy pillanattal a feje, a nyaka és a válla volt. Vaktában csapkod a nő felé a tőrrel, de a szerencséje elpártolni tűnik tőle, mert az acélhegy nem ér húst sehol.
Egy pillanatig fel sem fogja hogy mi történik, amikor az alkarján érez egy ütést. Csak mozdítaná tovább a kezét hogy viszonozza a csapást, de szinte mákonyos lassúságúvá válik számára a világ, és úgy nézi végig ahogy zsibbadtá váló ujjai közül kifordul a tőr markolata, mintha az Istenek úgy döntöttek volna, hogy jégbe fagyasztják a Világot. Akkor rezzen csak fel dermedtségéből -talán egy szívdobbanásnyi idő múlva, ami számára közel örökkévalóságnak tűnik- amikor az alkarján végigmart bőre alól megjelenik vérének első permet-sugara.
Kevés híja van, hogy a harci idegtől, megivott sörtől, légszomjtól, illetve saját vörös húsának látványától ne hányja el magát. Gyors(nak szánt) mozdulattal ugrik arrébb - távolabb a pinceajtótól és el a földre hullott fegyverétől.*
- Ó, hogy baszódnál már meg! *-sziszegi vicsorogva. Bal tenyerét jobb alkarjára szorítja, tekintete úgy jár körbe, mint a sarokba szorított állaté.
És valljuk be őszintén - jelen helyzetben nagyjából épp az is.*
//Samonyr Rezidencia//
*A fülében doboló-zúgó vérén keresztül is hallani véli, ahogy Norra karmai a levegőt szelik ott, ahol azelőtt egy pillanattal a feje, a nyaka és a válla volt. Vaktában csapkod a nő felé a tőrrel, de a szerencséje elpártolni tűnik tőle, mert az acélhegy nem ér húst sehol.
Egy pillanatig fel sem fogja hogy mi történik, amikor az alkarján érez egy ütést. Csak mozdítaná tovább a kezét hogy viszonozza a csapást, de szinte mákonyos lassúságúvá válik számára a világ, és úgy nézi végig ahogy zsibbadtá váló ujjai közül kifordul a tőr markolata, mintha az Istenek úgy döntöttek volna, hogy jégbe fagyasztják a Világot. Akkor rezzen csak fel dermedtségéből -talán egy szívdobbanásnyi idő múlva, ami számára közel örökkévalóságnak tűnik- amikor az alkarján végigmart bőre alól megjelenik vérének első permet-sugara.
Kevés híja van, hogy a harci idegtől, megivott sörtől, légszomjtól, illetve saját vörös húsának látványától ne hányja el magát. Gyors(nak szánt) mozdulattal ugrik arrébb - távolabb a pinceajtótól és el a földre hullott fegyverétől.*
- Ó, hogy baszódnál már meg! *-sziszegi vicsorogva. Bal tenyerét jobb alkarjára szorítja, tekintete úgy jár körbe, mint a sarokba szorított állaté.
És valljuk be őszintén - jelen helyzetben nagyjából épp az is.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 15:14:58
Üzenet elküldve: 2025-10-10 15:14:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi ügyetlenkedik egy sort. Érzi rajta a rettegést, de amilyen szerencsés, sikerül kitérnie az eredar karmai elől. Ez rendkívül frusztráló kezd lenni, de Norgen próbál higgadt maradni. Egyszer már sikerült megkarmolnia az arcát, és ugrálhat fel-alá, mégiscsak sarokba van szorítva, előbb-utóbb elfogy a szerencséje.
Váratlanul éri a felé rúgott korsó, de amaz válla mellett repül el, így nem okozva különösebb gondot neki. Viszont Aljin úgy tűnik, készül valamire. Rögtön utána csap, aztán megint és megint. Végül az egyik karmolás a sok közül csak sikerrel jár. *
– Nem mész te sehova! * Kiált fel fenyegetően, mert sejti, hogy ez volna Aljin terve. Legközelebb biztosan jobban átgondolja a tervét, mielőtt idegen férfiakat csalogat le a pincébe. Tovább kellett volna itatni, el kellett volna venni a fegyverét és a többi. Most már mindegy, hamarosan véget ér a móka, legalábbis azt reméli. *
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi ügyetlenkedik egy sort. Érzi rajta a rettegést, de amilyen szerencsés, sikerül kitérnie az eredar karmai elől. Ez rendkívül frusztráló kezd lenni, de Norgen próbál higgadt maradni. Egyszer már sikerült megkarmolnia az arcát, és ugrálhat fel-alá, mégiscsak sarokba van szorítva, előbb-utóbb elfogy a szerencséje.
Váratlanul éri a felé rúgott korsó, de amaz válla mellett repül el, így nem okozva különösebb gondot neki. Viszont Aljin úgy tűnik, készül valamire. Rögtön utána csap, aztán megint és megint. Végül az egyik karmolás a sok közül csak sikerrel jár. *
– Nem mész te sehova! * Kiált fel fenyegetően, mert sejti, hogy ez volna Aljin terve. Legközelebb biztosan jobban átgondolja a tervét, mielőtt idegen férfiakat csalogat le a pincébe. Tovább kellett volna itatni, el kellett volna venni a fegyverét és a többi. Most már mindegy, hamarosan véget ér a móka, legalábbis azt reméli. *
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 13:47:25
Üzenet elküldve: 2025-10-10 13:47:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*Mikor Orthus Morthimer Úr elveszi tőle a levelet, felegyenesedik és hátrébb lép. Az Úr szavait csupán engedelmes főhajtással fogadja. Karjait lazán maga mellé lógatva veszi fel a szolgákra-szolgálókra bárhol jellemző várakozó állást. Nagyon odafigyel rá hogy arca rezzenéstelen legyen, de úgy érzi, mintha mellkasáról egy krumplival teli zsákot vettek volna le, Morthimer Úr válaszának köszönhetően. Vhorossi Úrnő elégedett lesz, hogy sikeresen teljesítette a feladatát! De nem ad teret a teljes megkönnyebbülésnek, hiszen Morthimer Úr válasza a levélre magára -feltéve ha lesz ilyen- még várat magára.
Türelmesen és csöndben áll amíg a férfi olvas. Nem forgatja a fejét jobbra-balra, de szeme gyors villanásaival felméri amit csak tud. Közben megpróbálja árnyalni magában az Úrról kialakított képét, hogy minél pontosabban számolhasson be róla az Úrnőjének. Arra gondol, hogy Vhorossi Úrnő különben meg fogja találni a közös hangot Morthimer Úrral. Mindketten szeretik az elegáns külsőségeket, és ha jól sejti, gondolkozásmódjuk is hasonló lehet pár téren. Elég ha csak azt nézi, hogy az Úr arca mennyire rezzenéstelen maradt sebesülései láttán. Feltételezi, hogy Morthimer Úrtól sem áll messze az, hogy a saját szolgálóit fegyelmezze szükség esetén.
Ez a gondolat aztán töprengésre készteti: vajon mennyivel másabb ez a város a felszín alatt, mint Pirtianes? Mit találhat itt majd Úrnője valójában? Milyen magasra sikerül majd újra felemelni a család nevét? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseken gondolkozik azért, hogy elüsse az időt amíg türelmesen csöndben és vár.*
//Morthimer Rezidencia//
*Mikor Orthus Morthimer Úr elveszi tőle a levelet, felegyenesedik és hátrébb lép. Az Úr szavait csupán engedelmes főhajtással fogadja. Karjait lazán maga mellé lógatva veszi fel a szolgákra-szolgálókra bárhol jellemző várakozó állást. Nagyon odafigyel rá hogy arca rezzenéstelen legyen, de úgy érzi, mintha mellkasáról egy krumplival teli zsákot vettek volna le, Morthimer Úr válaszának köszönhetően. Vhorossi Úrnő elégedett lesz, hogy sikeresen teljesítette a feladatát! De nem ad teret a teljes megkönnyebbülésnek, hiszen Morthimer Úr válasza a levélre magára -feltéve ha lesz ilyen- még várat magára.
Türelmesen és csöndben áll amíg a férfi olvas. Nem forgatja a fejét jobbra-balra, de szeme gyors villanásaival felméri amit csak tud. Közben megpróbálja árnyalni magában az Úrról kialakított képét, hogy minél pontosabban számolhasson be róla az Úrnőjének. Arra gondol, hogy Vhorossi Úrnő különben meg fogja találni a közös hangot Morthimer Úrral. Mindketten szeretik az elegáns külsőségeket, és ha jól sejti, gondolkozásmódjuk is hasonló lehet pár téren. Elég ha csak azt nézi, hogy az Úr arca mennyire rezzenéstelen maradt sebesülései láttán. Feltételezi, hogy Morthimer Úrtól sem áll messze az, hogy a saját szolgálóit fegyelmezze szükség esetén.
Ez a gondolat aztán töprengésre készteti: vajon mennyivel másabb ez a város a felszín alatt, mint Pirtianes? Mit találhat itt majd Úrnője valójában? Milyen magasra sikerül majd újra felemelni a család nevét? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseken gondolkozik azért, hogy elüsse az időt amíg türelmesen csöndben és vár.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 11:46:10
Üzenet elküldve: 2025-10-10 11:46:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Ügyesség próba: sikertelen//
*Végighúzza nyelve hegyét a fogain ahogy látja, hogy Norra is kilép oldalra, továbbra is a pinceajtó felé vezető útban állva. Nem jó ez így. Valamit ki kell találnia, ha el akar jutni a földszintig. És még akkor sem lesz biztonságban - úgy kell majd rohannia mint a szélvésznek, ha biztonságos távolságba akar kerülni a nőtől.
Második oldalazó csosszanása közben lába beleütközik valamibe. Szíve nagyot üt, hirtelen szinte lezsibbadnak tőle a kezei. Nem mer odanézni, hogy mégis mi a fene van az útjában; kizárt dolog, hogy egy pillanatra is elfordítsa a tekintetét Norráról! De talán nem is kell. A söröskorsó! Csak az lehet az, amit a nő felé dobott alig pár perce. Mintha évekkel ezelőtt történt volna.
Orrcimpái megremegnek a látványtól, ahogy ismét karmok nőnek Norra ujjain. Mélyre szívja a levegőt, amíg képes erre. Érzi, hogy fejbőre újra bizseregni kezd, ahogy a harci láz újrahevíti a vérét.*
- Emberi..? *-kérdez vissza önkéntelenül a szóra. Mire gondolt a nő? Arra, hogy nem lenne ember? Akkor.. mégis mi lenne?
Nincs ideje gondolkodni a dolgon, az utolsó pillanatban neszeli meg hogy Norra mire készül, és úgy rántja el a kezét a karmok útjából, mintha az élete múlna rajta. Bár, tulajdonképpen ez tényleg így is van. Heves mozdulata közben lábfeje ismét nekiütődik a korsónak. Gondolkodás nélkül, minden-mindegy alapon lendíti meg lábát, hogy Norra feje felé célozva belerúgjon. Amellett, hogy a korsó túlságosan kemény egy dolog ahhoz, hogy valaki azt rugdossa -erre a lábujjaiban fellobbanó fájdalom tanítja meg nagyon gyorsan és kielégítő alapossággal-, mozdulata nem is sikerül jól, a korsó valahol Norra válla felett repül el. Nem ad időt magának a korsó röpívén lamentálni, az még neki se verődik a falnak, máris mozgásba lendül. Oldalirányban iramodik meg kissé megcsúszó csizmatalppal. Tudja, hogy most esélytelen lenne átverekednie magát a nőn, de talán ki tudja őt mozdítani az elől a rohadék lépcső elől.*
//Samonyr Rezidencia//
//Ügyesség próba: sikertelen//
*Végighúzza nyelve hegyét a fogain ahogy látja, hogy Norra is kilép oldalra, továbbra is a pinceajtó felé vezető útban állva. Nem jó ez így. Valamit ki kell találnia, ha el akar jutni a földszintig. És még akkor sem lesz biztonságban - úgy kell majd rohannia mint a szélvésznek, ha biztonságos távolságba akar kerülni a nőtől.
Második oldalazó csosszanása közben lába beleütközik valamibe. Szíve nagyot üt, hirtelen szinte lezsibbadnak tőle a kezei. Nem mer odanézni, hogy mégis mi a fene van az útjában; kizárt dolog, hogy egy pillanatra is elfordítsa a tekintetét Norráról! De talán nem is kell. A söröskorsó! Csak az lehet az, amit a nő felé dobott alig pár perce. Mintha évekkel ezelőtt történt volna.
Orrcimpái megremegnek a látványtól, ahogy ismét karmok nőnek Norra ujjain. Mélyre szívja a levegőt, amíg képes erre. Érzi, hogy fejbőre újra bizseregni kezd, ahogy a harci láz újrahevíti a vérét.*
- Emberi..? *-kérdez vissza önkéntelenül a szóra. Mire gondolt a nő? Arra, hogy nem lenne ember? Akkor.. mégis mi lenne?
Nincs ideje gondolkodni a dolgon, az utolsó pillanatban neszeli meg hogy Norra mire készül, és úgy rántja el a kezét a karmok útjából, mintha az élete múlna rajta. Bár, tulajdonképpen ez tényleg így is van. Heves mozdulata közben lábfeje ismét nekiütődik a korsónak. Gondolkodás nélkül, minden-mindegy alapon lendíti meg lábát, hogy Norra feje felé célozva belerúgjon. Amellett, hogy a korsó túlságosan kemény egy dolog ahhoz, hogy valaki azt rugdossa -erre a lábujjaiban fellobbanó fájdalom tanítja meg nagyon gyorsan és kielégítő alapossággal-, mozdulata nem is sikerül jól, a korsó valahol Norra válla felett repül el. Nem ad időt magának a korsó röpívén lamentálni, az még neki se verődik a falnak, máris mozgásba lendül. Oldalirányban iramodik meg kissé megcsúszó csizmatalppal. Tudja, hogy most esélytelen lenne átverekednie magát a nőn, de talán ki tudja őt mozdítani az elől a rohadék lépcső elől.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-10 01:31:48
Üzenet elküldve: 2025-10-10 01:31:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Maga sem tudja megmagyarázni, mi történik vele. Sok minden közre játszhat: a kontroll elvesztése, az együttlét utáni üresség érzése és még sok más. Orthus rendkívül jó emberismerő, és bár jó helyen kapisgál, ő sem láthatja át egészében Norra belső vívódását. Szavaira rögtön a fejét kezdi jobbra-balra dörzsölni a férfi mellkasába, majd erőt vesz magán, hogy felnézzen rá. Megtörli szemét, mielőtt a könnyek elárasztanák. Nem akar gyengének tűnni, gyorsan helyre akarja rázni magát. Persze könnyebb mondani, mint megtenni, de akkor legalább mondja. *
– Elnézést, nem fordul elő többet. * Úgy érzi, igazán meghunyászkodó, amit most mond, de azzal nyugtatja magát, hogy Norra egy átlagos nemes kisasszony, így neki szabad gyengének lennie. De hol van a határ Norra és Norgen között? Van még egyáltalán különbség köztük? Szeretne válaszokat kapni, de nem beszélhet senkinek a valódi érzéseiről. Mindez súlyos teher, amit már jó ideje hordoz, és most kitört belőle. Szerencsére most, amikor az ilyen reakció, ha váratlan is, de könnyen megmagyarázható ész érvekkel. A rövid sírás után különös módon ismét felszabadultan kezdi érezni magát. Illetve azt se bánja, hogy Orthus végigsimít a hátán. Egészen kellemes érzés. Eszébe jut, hogy ha rossz kedve támad, az valószínűleg azért van, mert rég nem okozott már fájdalmat. Másoknak a szerelmeskedés elég levezetés lehet talán, de neki aligha.
Még pár pillanatig kiélvezi a másik test melegét és puhaságát-keménységét, illetve a hátát cirógató kéz tapintását, de aztán háta felegyenesedik, és kicsit növeli a távolságot kettejük között. Ismét fellobban benne az irányítás utáni vágy – ő akarja előbb azt mondani, hogy „elég”, hiszen úgy érzi, rossz fényt vetne rá, ha túl sokáig csimpaszkodna Orthusra. A végén még azt gondolná róla a nemes, hogy félreismerte, és nem is olyan erős, mint amilyennek mutatja magát. Bánja azt a néhány könnycseppet is, amit eleresztett. *
– Köszönöm, kedves Orthus, nagyon hálás vagyok a meghívásért… Én… * Elnéz a hanyagul ledobott ruhái felé. Nem tud olyan gyorsan felöltözni, hogy addig is ne legyen kínos a csend. Nem menekülhet ilyen gyorsan. *
– Higgye el, én nem maga miatt… Én csak… * Sóhajt egyet. Nem szokása az érzéseiről beszélni, érzi is, hogy mennyire hitványul megy ez neki. Nem is tudja, mit akar mondani. Ha tudná, akkor talán nem akarná kimondani. Tesz egy utolsó próbát. *
– Kedvelem magát. Ahogy a férjemet is kedvelem. Még keveset tudok magáról, ahogy Ön is keveset tud rólam, de remélem, hogy a barátságunk ezután is folytatódik. Azonban azt hiszem, most jobb, ha hazamegyek. * Ha nincs ellenvetés, akkor feláll és elkezd szedelődzködni. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Maga sem tudja megmagyarázni, mi történik vele. Sok minden közre játszhat: a kontroll elvesztése, az együttlét utáni üresség érzése és még sok más. Orthus rendkívül jó emberismerő, és bár jó helyen kapisgál, ő sem láthatja át egészében Norra belső vívódását. Szavaira rögtön a fejét kezdi jobbra-balra dörzsölni a férfi mellkasába, majd erőt vesz magán, hogy felnézzen rá. Megtörli szemét, mielőtt a könnyek elárasztanák. Nem akar gyengének tűnni, gyorsan helyre akarja rázni magát. Persze könnyebb mondani, mint megtenni, de akkor legalább mondja. *
– Elnézést, nem fordul elő többet. * Úgy érzi, igazán meghunyászkodó, amit most mond, de azzal nyugtatja magát, hogy Norra egy átlagos nemes kisasszony, így neki szabad gyengének lennie. De hol van a határ Norra és Norgen között? Van még egyáltalán különbség köztük? Szeretne válaszokat kapni, de nem beszélhet senkinek a valódi érzéseiről. Mindez súlyos teher, amit már jó ideje hordoz, és most kitört belőle. Szerencsére most, amikor az ilyen reakció, ha váratlan is, de könnyen megmagyarázható ész érvekkel. A rövid sírás után különös módon ismét felszabadultan kezdi érezni magát. Illetve azt se bánja, hogy Orthus végigsimít a hátán. Egészen kellemes érzés. Eszébe jut, hogy ha rossz kedve támad, az valószínűleg azért van, mert rég nem okozott már fájdalmat. Másoknak a szerelmeskedés elég levezetés lehet talán, de neki aligha.
Még pár pillanatig kiélvezi a másik test melegét és puhaságát-keménységét, illetve a hátát cirógató kéz tapintását, de aztán háta felegyenesedik, és kicsit növeli a távolságot kettejük között. Ismét fellobban benne az irányítás utáni vágy – ő akarja előbb azt mondani, hogy „elég”, hiszen úgy érzi, rossz fényt vetne rá, ha túl sokáig csimpaszkodna Orthusra. A végén még azt gondolná róla a nemes, hogy félreismerte, és nem is olyan erős, mint amilyennek mutatja magát. Bánja azt a néhány könnycseppet is, amit eleresztett. *
– Köszönöm, kedves Orthus, nagyon hálás vagyok a meghívásért… Én… * Elnéz a hanyagul ledobott ruhái felé. Nem tud olyan gyorsan felöltözni, hogy addig is ne legyen kínos a csend. Nem menekülhet ilyen gyorsan. *
– Higgye el, én nem maga miatt… Én csak… * Sóhajt egyet. Nem szokása az érzéseiről beszélni, érzi is, hogy mennyire hitványul megy ez neki. Nem is tudja, mit akar mondani. Ha tudná, akkor talán nem akarná kimondani. Tesz egy utolsó próbát. *
– Kedvelem magát. Ahogy a férjemet is kedvelem. Még keveset tudok magáról, ahogy Ön is keveset tud rólam, de remélem, hogy a barátságunk ezután is folytatódik. Azonban azt hiszem, most jobb, ha hazamegyek. * Ha nincs ellenvetés, akkor feláll és elkezd szedelődzködni. *
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 19:43:03
Üzenet elküldve: 2025-10-09 19:43:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus igen elégedetten hever el a kanapén. Úgy gondolja - akár igaza van, akár nem -, hogy alaposan kitett magáért, hiszen Norra élvezte az együttlétet. Vagy valóban borzasztóan hitelesen adta ezt elő, merthogy Orthusnak elég nagy tapasztalata van a megjátszott kéjjel. Van, amikor nem bánja, van amikor a legkevésbé se érdekli (az utóbbi főleg kurtizánok esetében van így, tőlük el se várja, hogy lenyűgözöttséget tettessenek).
Most azonban nem téveszti meg az álca, ami talán nem is az. Mindazonáltal Norra viselkedése elég szokatlan, Orthus pedig - úgy is mint kitűnő emberismerő - megérzi az ilyesmit.
Nem szeret tippelni, de ha azt kellene, úgy vélné, hogy Norra könnyelmű hozzáállása valójában nem is annyira az. Nő, és mint ilyen, az érzelmei sokkal jobban irányítják, mint a férfiakat. És talán zavarja, hogy egy olyan férfival üzekedett, akit alig másfél órája ismer. Ráadásul úgy, hogy jegyben jár egy másikkal. Ez lenne Orthus tippje, de folyamatosan óva inti önmagát, hogy ne akarja kitalálni, mi van a másik fejében.
Viszont Norra ezt követő tette kicsit meglepi. Na nem az, hogy hozzábújik. Egy jó szeretkezés után még azok is szívesen összebújnak, akik között nincs semmiféle mélyebb érzelmi kapcsolat. Viszont nem érzi rajta azt a fajta kellemes fáradtságot, az érzelmes összesimulás vágyát. Sokkal inkább azt, hogy valami nagyon felkavarja a nőt. Így hagyja, hogy hozzásimuljon, és megnyugtatón végigsimítja a hátát.*
- Remélem, nem bánta meg máris az együttlétünket, kedves Norra. Nem veszem a szívemre a dolgot, de jobb szeretném, ha nem neheztelne se rám, se önmagára.
*mondja nyugodt hangon. Ahogy eddig, most sincs semmi fogalma arról, hogy mi van igazán az eredar fejében.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus igen elégedetten hever el a kanapén. Úgy gondolja - akár igaza van, akár nem -, hogy alaposan kitett magáért, hiszen Norra élvezte az együttlétet. Vagy valóban borzasztóan hitelesen adta ezt elő, merthogy Orthusnak elég nagy tapasztalata van a megjátszott kéjjel. Van, amikor nem bánja, van amikor a legkevésbé se érdekli (az utóbbi főleg kurtizánok esetében van így, tőlük el se várja, hogy lenyűgözöttséget tettessenek).
Most azonban nem téveszti meg az álca, ami talán nem is az. Mindazonáltal Norra viselkedése elég szokatlan, Orthus pedig - úgy is mint kitűnő emberismerő - megérzi az ilyesmit.
Nem szeret tippelni, de ha azt kellene, úgy vélné, hogy Norra könnyelmű hozzáállása valójában nem is annyira az. Nő, és mint ilyen, az érzelmei sokkal jobban irányítják, mint a férfiakat. És talán zavarja, hogy egy olyan férfival üzekedett, akit alig másfél órája ismer. Ráadásul úgy, hogy jegyben jár egy másikkal. Ez lenne Orthus tippje, de folyamatosan óva inti önmagát, hogy ne akarja kitalálni, mi van a másik fejében.
Viszont Norra ezt követő tette kicsit meglepi. Na nem az, hogy hozzábújik. Egy jó szeretkezés után még azok is szívesen összebújnak, akik között nincs semmiféle mélyebb érzelmi kapcsolat. Viszont nem érzi rajta azt a fajta kellemes fáradtságot, az érzelmes összesimulás vágyát. Sokkal inkább azt, hogy valami nagyon felkavarja a nőt. Így hagyja, hogy hozzásimuljon, és megnyugtatón végigsimítja a hátát.*
- Remélem, nem bánta meg máris az együttlétünket, kedves Norra. Nem veszem a szívemre a dolgot, de jobb szeretném, ha nem neheztelne se rám, se önmagára.
*mondja nyugodt hangon. Ahogy eddig, most sincs semmi fogalma arról, hogy mi van igazán az eredar fejében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063