* Yoë undorodva szippant nagyot Sárváros levegőjéből. A szeretett városának szívében elfekvő, bűzlő fekély, ami undorító nyomot hagy az amúgy szép, egészséges szervezeten mindig is elborzasztja. Régóta zavarja a hely, és tudja, hogy a bűn melegágya, a hely, amit téglafallal kellene körül venni, és tűzmágusok segítségével megtisztítani. Kiégetni a sebet, hogy ne fertőzzön tovább, ez a férfi álláspontja. Megcsóválja a fejét, és határozott léptekkel indul tovább. Nem csak azt tudja, hogy milyen szörnyűségeket rejt, de azt is, hogy mennyire veszedelmes a hely. Egyedül kevés ahhoz, hogy megtisztítsa, mégis, legalább ha megszemléli a helyet, tudni fogja, hogy mivel áll szemben. Karja a fegyverén pihen, páncélja fényesen csillog, ahogy egyre beljebb halad. Egyszer csak fura beszélgetésnek lesz fültanúja. Ahogy a hangok irányába siet, egy megnyerő külsejű férfit pillant meg, aki nagyon nem illik erre a helyre. *
- Na de jó uram! * Szólítja meg már messziről, hogy magára vonja a furcsán rikító tollazatú madaras ember figyelmét. * Hát nem tudja, hogy milyen veszedelmes ez a hely? Csak úgy egyedül, kíséret nélkül ide besétálni, kész öngyilkosság! Remélem, hogy nem a bajt keresi, hüm? * Áll meg előtte, amennyiben amaz nem szalad el már a megszólítás hallatán. *
- Mindenféle kétes alak, kétes ügyleteket folytat itt le, és én bizony az ilyet nem tűrhetem. Remélem, hogy nem sétálunk semmi rosszban. Tán eltévedt, apó? * Nyújt támaszt ezekben a nehéz időkben azzal, hogy felajánlja, kivezeti az alighanem demens férfit, aki azt se tudja, hogy hogyan kerülhetett ide. Bizonyosan segítségre szorulhat, ha másért nem, hát azért, mert egyértelműen halálvágya van, hogy ide eszi a fene. *