Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-06 19:19:19
Üzenet elküldve: 2026-03-06 19:19:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
- Almabirtokon, mi? Ez mindent megmagyaráz.
*Jelenti ki szórakozottan, miközben szürcsölgeti a teáját. Hogy mit magyaráz ez meg, az majd később kiderül, ha érdekli a tündért.
A hegymászáshoz sokat nem tud hozzászólni, ő sosem próbált még ormótlan ormokat megmászni, s nem is igazán fűlik a foga hozzá. Szívesen megkérdezné, hogy akkor minek van a szárnya, ha nem a lépcsőmászás megúszásához -legalábbis Wylem bizton erre használná-, de nem akar tapintatlan lenni, nem tudja, hogy a szárnyak mennyire tabutémák a tündérek körében. Most, hogy belegondol, nem is nagyon tud sok mindent a tündérekről.
Most már kicsi a tét, így az ifjú kedve egyáltalán nem sötét. Nimo is láthatja, hogy mintha hirtelen feloldódott volna, mint a feltételezett méreg a poharában, s ennek oka bizony az úrnő távolléte. Kivel ne lehetne madarat fogatni, ha megtudja, nem ma fog meghalni?
A lány kérdésére szemei a kására kóborolnak, s tán gyomra is megkordul. Dehogynem, csak eddig összeszorította gyomrát a félelem.*
- Előtte megiszom a teát. *Válaszol félmosollyal arcán, miközben körkörösen pörgeti az italt a csészében.* - Magam nem vagyok nemesember, de úgy láttam, azok szeretnek az étkezés előtt inni valamit, s csak azután nekilátni.
*Körbeles a nappaliban, mintha csak most látná igazán milyen szép is a tér. Ez így is van, eddig csőlátása volt, lévén sarokba szorított vadnak érezte magát.*
- S ha már egy ilyen takaros otthonban vagyok, úgy voltam vele, miért ne tettethetném, legalább egy percre, hogy nemesember vagyok?
*Nevet fel jókedéllyel, egyrészt, mert megint igazat szólott és saját gondolatait formálta szavakká, másrészt pedig, hogy végre vissza tudott csusszanni a lovag karakterébe, melyet nem sikerült az elmúlt percekben túl ügyesen produkálnia.*
- Almabirtokon, mi? Ez mindent megmagyaráz.
*Jelenti ki szórakozottan, miközben szürcsölgeti a teáját. Hogy mit magyaráz ez meg, az majd később kiderül, ha érdekli a tündért.
A hegymászáshoz sokat nem tud hozzászólni, ő sosem próbált még ormótlan ormokat megmászni, s nem is igazán fűlik a foga hozzá. Szívesen megkérdezné, hogy akkor minek van a szárnya, ha nem a lépcsőmászás megúszásához -legalábbis Wylem bizton erre használná-, de nem akar tapintatlan lenni, nem tudja, hogy a szárnyak mennyire tabutémák a tündérek körében. Most, hogy belegondol, nem is nagyon tud sok mindent a tündérekről.
Most már kicsi a tét, így az ifjú kedve egyáltalán nem sötét. Nimo is láthatja, hogy mintha hirtelen feloldódott volna, mint a feltételezett méreg a poharában, s ennek oka bizony az úrnő távolléte. Kivel ne lehetne madarat fogatni, ha megtudja, nem ma fog meghalni?
A lány kérdésére szemei a kására kóborolnak, s tán gyomra is megkordul. Dehogynem, csak eddig összeszorította gyomrát a félelem.*
- Előtte megiszom a teát. *Válaszol félmosollyal arcán, miközben körkörösen pörgeti az italt a csészében.* - Magam nem vagyok nemesember, de úgy láttam, azok szeretnek az étkezés előtt inni valamit, s csak azután nekilátni.
*Körbeles a nappaliban, mintha csak most látná igazán milyen szép is a tér. Ez így is van, eddig csőlátása volt, lévén sarokba szorított vadnak érezte magát.*
- S ha már egy ilyen takaros otthonban vagyok, úgy voltam vele, miért ne tettethetném, legalább egy percre, hogy nemesember vagyok?
*Nevet fel jókedéllyel, egyrészt, mert megint igazat szólott és saját gondolatait formálta szavakká, másrészt pedig, hogy végre vissza tudott csusszanni a lovag karakterébe, melyet nem sikerült az elmúlt percekben túl ügyesen produkálnia.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:50:11
Üzenet elküldve: 2026-03-06 18:50:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Szegény nem tehet arról, hogy a lovag ilyen jó reflexel rendelkezik. De hát ilyennek kell egy lovagnak lennie. Gyorsnak és precíznek. Na a megfontoltság lehet nem nagy erénye éppen Wylem úrnak. De az illendőségben legalább felettébb jeleskedik.
Ha el is kapná Wylem azon pillantását, akkor sem látna többet a térdénél ami így is alig látszik ki a szoknya alól. Már csak az kellene, hogy valami földig érő legyen. Még szerencse, hogy a házat jól befűtik délutánként az esti lehűlések miatt. Maguk a szolgálók nem szeretnek fázni? Vagy maga az úrnő? Nem tudni. De mivel Wegtoreni így még érthető is lenne, hogy nem kedveli a túlzott hideget.
Wylem még ha a kérdéseit már réges-rég megelégelte. Nimo nem önmaga lenne, ha nem tenné fel folytonosan a kérdéseket. Legyen az mágiával kapcsolatos, történetekkel kapcsolatos. Neki mindig muszáj mindent is tudnia. Ez már csak ő. Egy minden lében kiskanál.
Szívesen is hallgatja az úrfit. Amolyan kíváncsi csodálattal. Őszintén. Nem úgy mint valami fizetett sellő lány aki tűri.
A férfi meséje még Nimot is hazarepíti kicsiny falucskájába. Amit bizony ő is olykor olykor hiányol. Azok a buta szüreti bálok, és a fák metszegetése nem is tűnik most olyan bosszantónak mint akkoriban.*
- De érdekes. Az én családom a falunkban az almafa birtokokon dolgozott. Rengeteg almával dolgoztunk. A legtöbb almabornak készült amit egy Lihanechi nemes vásárolt fel mindig.
*Teszi hozzá a maga kis részét a beszélgetéshez. Azonban Wylem szemeinek ide oda vándorlása felkeltette a figyelmét és kíváncsiságát. A válasz meglepi rendesen, és egy újabb apró kuncogás tör ki a tündérből. Látva a férfi zavartságát. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen lovag, hogy lehet ennyire bohókás.*
- Mindig is akartam hegyet mászni. De egy toronyban fel le járna napokig hamar rájöttem az erdőjárás vagy a hegymászás nem lesz közte az érdeklődési körömben.
*Mondja egy könnyed hangulatban. Nem is emlékszik mikor beszélgetett el ilyen kellemesen mostanság. Már mint ami ilyen kötetlen és könnyed volt. Derkel folyton a mágiáról beszélnek amit persze imád, de néha még az ő fejének is sok. Nixomiával eleve már nagyon régen beszélt, az elfoglalt úrnő napirendjébe pedig nem fér bele az izgága kis tündér mindig. Lehet ezért is ragadt így most rá Wylemre. Reméli nem un rá olyan hamar. Látszólag Nimo nagyon jól szórakozik.*
- A kása talán nincs az ínyére? Túl egyszerű magának?
*Kérdezi kissé aggodalmasan. Mert amióta leültek a férfi még csak rá sem nézett. Helyette a festményt bámulta. Tán megsértette volna a nemes lovagot egy ilyen egyszerű étekkel?*
*Szegény nem tehet arról, hogy a lovag ilyen jó reflexel rendelkezik. De hát ilyennek kell egy lovagnak lennie. Gyorsnak és precíznek. Na a megfontoltság lehet nem nagy erénye éppen Wylem úrnak. De az illendőségben legalább felettébb jeleskedik.
Ha el is kapná Wylem azon pillantását, akkor sem látna többet a térdénél ami így is alig látszik ki a szoknya alól. Már csak az kellene, hogy valami földig érő legyen. Még szerencse, hogy a házat jól befűtik délutánként az esti lehűlések miatt. Maguk a szolgálók nem szeretnek fázni? Vagy maga az úrnő? Nem tudni. De mivel Wegtoreni így még érthető is lenne, hogy nem kedveli a túlzott hideget.
Wylem még ha a kérdéseit már réges-rég megelégelte. Nimo nem önmaga lenne, ha nem tenné fel folytonosan a kérdéseket. Legyen az mágiával kapcsolatos, történetekkel kapcsolatos. Neki mindig muszáj mindent is tudnia. Ez már csak ő. Egy minden lében kiskanál.
Szívesen is hallgatja az úrfit. Amolyan kíváncsi csodálattal. Őszintén. Nem úgy mint valami fizetett sellő lány aki tűri.
A férfi meséje még Nimot is hazarepíti kicsiny falucskájába. Amit bizony ő is olykor olykor hiányol. Azok a buta szüreti bálok, és a fák metszegetése nem is tűnik most olyan bosszantónak mint akkoriban.*
- De érdekes. Az én családom a falunkban az almafa birtokokon dolgozott. Rengeteg almával dolgoztunk. A legtöbb almabornak készült amit egy Lihanechi nemes vásárolt fel mindig.
*Teszi hozzá a maga kis részét a beszélgetéshez. Azonban Wylem szemeinek ide oda vándorlása felkeltette a figyelmét és kíváncsiságát. A válasz meglepi rendesen, és egy újabb apró kuncogás tör ki a tündérből. Látva a férfi zavartságát. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen lovag, hogy lehet ennyire bohókás.*
- Mindig is akartam hegyet mászni. De egy toronyban fel le járna napokig hamar rájöttem az erdőjárás vagy a hegymászás nem lesz közte az érdeklődési körömben.
*Mondja egy könnyed hangulatban. Nem is emlékszik mikor beszélgetett el ilyen kellemesen mostanság. Már mint ami ilyen kötetlen és könnyed volt. Derkel folyton a mágiáról beszélnek amit persze imád, de néha még az ő fejének is sok. Nixomiával eleve már nagyon régen beszélt, az elfoglalt úrnő napirendjébe pedig nem fér bele az izgága kis tündér mindig. Lehet ezért is ragadt így most rá Wylemre. Reméli nem un rá olyan hamar. Látszólag Nimo nagyon jól szórakozik.*
- A kása talán nincs az ínyére? Túl egyszerű magának?
*Kérdezi kissé aggodalmasan. Mert amióta leültek a férfi még csak rá sem nézett. Helyette a festményt bámulta. Tán megsértette volna a nemes lovagot egy ilyen egyszerű étekkel?*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:31:02
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:31:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
~ Aha, köszi. ~
*Dörmögi magában a kisasszony igencsak proaktív figyelmeztetésére. Ennél már csak az lett volna a frappánsabb, ha Wylem temetésén szól oda neki, hogy vigyázzon a teájával.
Fel se tűnik neki a festmény, csak a falat bámulja, mint valami elvarázsolt béka, meg néha rá-rápillant a tündérre, de a szeme mindig a szoknyán akar megállapodni, úgyhogy minden erejét bevetve vissza is dobja tekintetét a falra. Szép a meszelés, ugyebár.
~ Ó, a kérdéseiddel... ~
Szerencséje, hogy a kérdés nagyja megválaszolható tényekkel, így Nimo most igazságot fog hallani holmi kitaláció helyett.*
- Nem, a nevem a családomé. Namármost, van a Lichanechi-tó. Alatta van az a sokszáz patak, ér, meg kicsi folyó, amik összeömlenek és kicsivel lejjebb az Artheniori-folyóvá válnak. Ott, ahol ezek a patakok szelik szét a vidéket, de művelhető a föld Érvidéknek hívják. Lényegében az Ingoványos Vidék része, csak nem ingoványos. No, onnan származom egy családi birtokról, a családom termeli Lihanech szabóinak a lent meg a kendert a ruhákhoz. Meg sok másik birtokos is, csak éppen mi vagyunk a legnagyobb termelői. Vagyis ők, mert én nem veszek részt benne már.
*Látható nosztalgia ül ki arcára, ahogy szeme szinte beüvegesedik miközben otthon járkál.
A tényre, miszerint az úrnő nem fogja meglátogatni, láthatóan meglepődik, de belül inkább megkönnyebbül. Most már tényleg sírna egy sikátorban, de az örömtől, hisz megtarthatja a fejét! - egyelőre.
Boldogságát Annimon kérdése szakítja félbe, töri darabokra.*
- Igen! ~ Baszki, mi van ha arra céloz, hogy látja, amit nézek? ~ - V-vagyis nem! Álmomban sem mernék ilyenre gondolni! ~ Aha, most dobtad be magad a vízbe! ~ - Milyen szép ez a festmény!
*Szerencse, hogy a leányzó is hirtelen a festmény elemzésébe kezd, így inkább felveszi a fonalat.*
- Nos, ezt én sem tudnám megmondani. Dombokat láttam sokat, hegyeket annál kevesebbet.
*Zárja le bölcsen a festmény és leskelődés témáját, hogy aztán úriasan belekortyoljon a teájába.*
- Ó igen! *Válaszol kelletlen-kínos nevetés kíséretében.* - De még mennyire!
~ Aha, köszi. ~
*Dörmögi magában a kisasszony igencsak proaktív figyelmeztetésére. Ennél már csak az lett volna a frappánsabb, ha Wylem temetésén szól oda neki, hogy vigyázzon a teájával.
Fel se tűnik neki a festmény, csak a falat bámulja, mint valami elvarázsolt béka, meg néha rá-rápillant a tündérre, de a szeme mindig a szoknyán akar megállapodni, úgyhogy minden erejét bevetve vissza is dobja tekintetét a falra. Szép a meszelés, ugyebár.
~ Ó, a kérdéseiddel... ~
Szerencséje, hogy a kérdés nagyja megválaszolható tényekkel, így Nimo most igazságot fog hallani holmi kitaláció helyett.*
- Nem, a nevem a családomé. Namármost, van a Lichanechi-tó. Alatta van az a sokszáz patak, ér, meg kicsi folyó, amik összeömlenek és kicsivel lejjebb az Artheniori-folyóvá válnak. Ott, ahol ezek a patakok szelik szét a vidéket, de művelhető a föld Érvidéknek hívják. Lényegében az Ingoványos Vidék része, csak nem ingoványos. No, onnan származom egy családi birtokról, a családom termeli Lihanech szabóinak a lent meg a kendert a ruhákhoz. Meg sok másik birtokos is, csak éppen mi vagyunk a legnagyobb termelői. Vagyis ők, mert én nem veszek részt benne már.
*Látható nosztalgia ül ki arcára, ahogy szeme szinte beüvegesedik miközben otthon járkál.
A tényre, miszerint az úrnő nem fogja meglátogatni, láthatóan meglepődik, de belül inkább megkönnyebbül. Most már tényleg sírna egy sikátorban, de az örömtől, hisz megtarthatja a fejét! - egyelőre.
Boldogságát Annimon kérdése szakítja félbe, töri darabokra.*
- Igen! ~ Baszki, mi van ha arra céloz, hogy látja, amit nézek? ~ - V-vagyis nem! Álmomban sem mernék ilyenre gondolni! ~ Aha, most dobtad be magad a vízbe! ~ - Milyen szép ez a festmény!
*Szerencse, hogy a leányzó is hirtelen a festmény elemzésébe kezd, így inkább felveszi a fonalat.*
- Nos, ezt én sem tudnám megmondani. Dombokat láttam sokat, hegyeket annál kevesebbet.
*Zárja le bölcsen a festmény és leskelődés témáját, hogy aztán úriasan belekortyoljon a teájába.*
- Ó igen! *Válaszol kelletlen-kínos nevetés kíséretében.* - De még mennyire!
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:00:08
Üzenet elküldve: 2026-03-05 22:00:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*A nadrág nos az majd megy a mosásba. Egyik teendője lesz majd az este folyamán. Addig meg kiélvezi a szoknya által adott szabadságot. Néha még számára is fura, hogy lábaival érzi a saját bőrének puhaságát. És nem a posztó nadrág enyhén durva anyagját. Talán mégis volt valami Nixomia szavában. Bár igaz az úrnő a férfiasabb viseleteket kedveli szintén. Belegondolva nem is emlékszik látta e már őt egy gyönyörű báli ruhában. Biztosan szép látványt nyújtana a megtermett hölgy lovag. Amíg ő egy koszorús kislánynak is alig öltözhetne be.
Wylem bármi másnak nézhetné az apró tündért. Csak épp annak nem. Bár meglehetősen meggyőző lenne ez a küllem. Senki sem gondolná róla, hogy egy sorozat gyilkos. Mi is az a fantom ami állítólagosan az utcákat járja. Egy sorozat gyilkos tündér mágus százszorta veszélyesebb. Már ha egyáltalán rájönnek, hogy tündér. Addig meg marad az apró ördög aki békává varázsolhatja a romváros gonosztevőit. Micsoda karrier is lenne.
De a meséket félretéve, most nem mást játszik el. Mint egy felszolgálót. Aki meg is birkózik feladatával.
Amikor Wylem mohón kortyol a teába, szóra nyitná a száját, és egy pillanatra nyitva is marad. Mert elkésett. Illedelmesen szája elé helyezi apró kezét, hogy abba kuncogjon bele a férfi vörös feje látványán.*
- Vigyázat forró.
*Amikor amaz meg válaszol is, ismét kiszökik ajkain egy aprócska kuncogás. De furcsa egy alak ez a lovag. Igazán habókos. Az úrnőhöz hasonlítva ég és föld. Mintha az otthoni egyszerű emberekhez hasonlíthatná. Talán emiatt is lett egy nemes lovag. Egy azok közül akik közé egykor tartozott. Az ilyeneket jobban tudja becsülni mint azok akik a rangba és a jóba születtek bele.
Figyeli a férfi tekintetét. Ami hol rá, hol a falra szökik. Még saját tekintete is oda vándorol egyszer egyszer. Vajon mit néz ennyire? Talán a tájképet ami a mellettük lévő falon lóg? Vagy a virágos vázát? Majd rákérdez mindjárt. De előbb a válaszra kíváncsi.*
- Ah értem. Egy Lihanechi lovagrend gondolom. Onnan is jött a név talán? Ott egyébként nem igazán vagyok jártas. Az én falumba ritkán jöttek hírek. És az is ki tudja hány szájon járt át, már ha érti mire gondolok.
*Mondja egy kedves mosollyal az arcán, ami hamar szomorúan lankad le Nixomiát illetően.*
- Úgy tűnik. Nagyon sajnálom. De azt nem említette a konyhás asszony, hogy a szobájában van, vagy épp házon kívül.
*Mondja sajnálkozva, száját is elhúzza szomorkásan. Mert szívesen bemutatta volna az ő délutáni testőrét. Még ha lehet ő maga volt az aki belesétált a másikba. De legalább volt olyan kedves, hogy a veszélyes városrészen is elkísérte.*
- Wylem úr, talán lát valami érdekeset?
*Fordul ő maga is abba az irányba amibe a férfi el-el lesett.*
- Én magam sokat nem tudok arról a tájéképről. Azt hiszem a Krenkataur hegységről és erdőjéről készült. Vagy tán épp a Lihanech mögötti lenne? Nem emlékszem mit mondott már Nixomia úrnő.
*Vonja meg a vállait, majd ő maga is két kézbe veszi a csészét, óvatosan megfújja és belekortyol. Egy elégedett sóhajtás után pedig megismétli azt.*
- Kellemes nem de bár?
*A nadrág nos az majd megy a mosásba. Egyik teendője lesz majd az este folyamán. Addig meg kiélvezi a szoknya által adott szabadságot. Néha még számára is fura, hogy lábaival érzi a saját bőrének puhaságát. És nem a posztó nadrág enyhén durva anyagját. Talán mégis volt valami Nixomia szavában. Bár igaz az úrnő a férfiasabb viseleteket kedveli szintén. Belegondolva nem is emlékszik látta e már őt egy gyönyörű báli ruhában. Biztosan szép látványt nyújtana a megtermett hölgy lovag. Amíg ő egy koszorús kislánynak is alig öltözhetne be.
Wylem bármi másnak nézhetné az apró tündért. Csak épp annak nem. Bár meglehetősen meggyőző lenne ez a küllem. Senki sem gondolná róla, hogy egy sorozat gyilkos. Mi is az a fantom ami állítólagosan az utcákat járja. Egy sorozat gyilkos tündér mágus százszorta veszélyesebb. Már ha egyáltalán rájönnek, hogy tündér. Addig meg marad az apró ördög aki békává varázsolhatja a romváros gonosztevőit. Micsoda karrier is lenne.
De a meséket félretéve, most nem mást játszik el. Mint egy felszolgálót. Aki meg is birkózik feladatával.
Amikor Wylem mohón kortyol a teába, szóra nyitná a száját, és egy pillanatra nyitva is marad. Mert elkésett. Illedelmesen szája elé helyezi apró kezét, hogy abba kuncogjon bele a férfi vörös feje látványán.*
- Vigyázat forró.
*Amikor amaz meg válaszol is, ismét kiszökik ajkain egy aprócska kuncogás. De furcsa egy alak ez a lovag. Igazán habókos. Az úrnőhöz hasonlítva ég és föld. Mintha az otthoni egyszerű emberekhez hasonlíthatná. Talán emiatt is lett egy nemes lovag. Egy azok közül akik közé egykor tartozott. Az ilyeneket jobban tudja becsülni mint azok akik a rangba és a jóba születtek bele.
Figyeli a férfi tekintetét. Ami hol rá, hol a falra szökik. Még saját tekintete is oda vándorol egyszer egyszer. Vajon mit néz ennyire? Talán a tájképet ami a mellettük lévő falon lóg? Vagy a virágos vázát? Majd rákérdez mindjárt. De előbb a válaszra kíváncsi.*
- Ah értem. Egy Lihanechi lovagrend gondolom. Onnan is jött a név talán? Ott egyébként nem igazán vagyok jártas. Az én falumba ritkán jöttek hírek. És az is ki tudja hány szájon járt át, már ha érti mire gondolok.
*Mondja egy kedves mosollyal az arcán, ami hamar szomorúan lankad le Nixomiát illetően.*
- Úgy tűnik. Nagyon sajnálom. De azt nem említette a konyhás asszony, hogy a szobájában van, vagy épp házon kívül.
*Mondja sajnálkozva, száját is elhúzza szomorkásan. Mert szívesen bemutatta volna az ő délutáni testőrét. Még ha lehet ő maga volt az aki belesétált a másikba. De legalább volt olyan kedves, hogy a veszélyes városrészen is elkísérte.*
- Wylem úr, talán lát valami érdekeset?
*Fordul ő maga is abba az irányba amibe a férfi el-el lesett.*
- Én magam sokat nem tudok arról a tájéképről. Azt hiszem a Krenkataur hegységről és erdőjéről készült. Vagy tán épp a Lihanech mögötti lenne? Nem emlékszem mit mondott már Nixomia úrnő.
*Vonja meg a vállait, majd ő maga is két kézbe veszi a csészét, óvatosan megfújja és belekortyol. Egy elégedett sóhajtás után pedig megismétli azt.*
- Kellemes nem de bár?
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 21:28:16
Üzenet elküldve: 2026-03-05 21:28:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Amint az ajtó becsukódik, Wylem az ablakokat méregeti szemével. Van-e nyitva? Ha nincs, vajon mennyire fájna neki ha keresztülugrana rajta? Vajon lenne-e elég gyors, hogy előbb vetődjön minthogy az úrnő kardja suhintson? Egyáltalán bele tudna-e tenni annyi erőt az ugrásba, hogy kitörje az ablakot, és nem pattanna-e vissza, mint egy posztógolyó? Az mondjuk külső szemmel elég vicces lenne, szegény fiú csak sípol egyet, és elterül a nappaliban, mint a füves puszta. Kellemetlen és semmiképp nem előnyös, de vicces.
Az is lehet, hogy minden kamu, és ez egy őrült kultusz. Lehet, hogy nem ő hazudta eddig a legnagyobbat, és az ártatlan kis tündér valójában egy vérengző gyilkos, a teába pedig altatót kever, aztán kibelezi.
A vérengző gyilkos visszatér, és láthatja, ahogy az ajtó nyitódására szegény állovag ugrik egy aprót ültében. Ránéz a tündérre, majd el is kapja a tekintetét pikk-pakk.
~ Hol a nadrág?! ~
Szoborrá változva bámulja a szemközti falat, míg Annimon felszolgál. Ha most valaki betévedne a szobába, tényleg összekeverné egy emberméretű bábuval, lévén annyira mozdulatlan s annyira fakó. Ahogy amaz kész mindennel, neki is lát a teának, tökmindegy, hogy altató, hashajtó, vagy ezek kombinációja van benne, már semmi sem számít, de addig is nem azt nézi ahogy a kis tündér szoknyástul felszenvedi magát a székre. Belehúz a teába, majd látszik, ahogy a feje egyre vörösebb lesz. Azzal nem számolt, hogy ez bizony egy forró ital, így most a nyelve egy halott súly szájában, mintha nem is lett volna neki soha.*
- Zjazhj uzsan dehozsis! Azsig vátam bá bercet!
*Nem megkukult, csak lángra kapott a nyelve. Le is teszi óvatosan csészéjét, mert nagy valószínűséggel ez a kis csetresz többe kerül mint amit egy teljes életnyi Krenkataurozás alatt meg tudna termelni, s csak aztán kezdi hevesen s lihegve legyezni nyelvét.
Miután megvívta a maga csatáját, visszaveszi a csészét, és megbizonyosodik róla, hogy lányos zavarától elvonatkoztatva meg is fújja a löttyöt.*
- Huh.
*Inná a következő kortyot, mire Nimo kérdése elég váratlanul éri, és ezt a kortyot meg félrenyeli. Nem pazarlunk, mindent lent tartunk, de azért döglődik egy fél percet, mire elkezd értelmesen beszélni.*
- Nos, hátőő... ~ Fél igazság, fél igazság! ~ ...lényegében úgy, mint bárki más. Egy lovagrendhez kerültem gyermekként, aztán a rend kinevelt, végül pedig útnak menesztett lovagként. Nem volt semmilyen hatalmas hőstettem, ami által kiérdemeltem volna a rangot, ha erre gondolsz.
*Szeme folyton cikázik a lány és a fal között. Rá kéne néznie, ha hozzá beszél, de ha meg ránéz, akkor el kell néznie.*
- Mondd, jól értem, hogy akkor nem tudok találkozni az úrnővel?
*Amint az ajtó becsukódik, Wylem az ablakokat méregeti szemével. Van-e nyitva? Ha nincs, vajon mennyire fájna neki ha keresztülugrana rajta? Vajon lenne-e elég gyors, hogy előbb vetődjön minthogy az úrnő kardja suhintson? Egyáltalán bele tudna-e tenni annyi erőt az ugrásba, hogy kitörje az ablakot, és nem pattanna-e vissza, mint egy posztógolyó? Az mondjuk külső szemmel elég vicces lenne, szegény fiú csak sípol egyet, és elterül a nappaliban, mint a füves puszta. Kellemetlen és semmiképp nem előnyös, de vicces.
Az is lehet, hogy minden kamu, és ez egy őrült kultusz. Lehet, hogy nem ő hazudta eddig a legnagyobbat, és az ártatlan kis tündér valójában egy vérengző gyilkos, a teába pedig altatót kever, aztán kibelezi.
A vérengző gyilkos visszatér, és láthatja, ahogy az ajtó nyitódására szegény állovag ugrik egy aprót ültében. Ránéz a tündérre, majd el is kapja a tekintetét pikk-pakk.
~ Hol a nadrág?! ~
Szoborrá változva bámulja a szemközti falat, míg Annimon felszolgál. Ha most valaki betévedne a szobába, tényleg összekeverné egy emberméretű bábuval, lévén annyira mozdulatlan s annyira fakó. Ahogy amaz kész mindennel, neki is lát a teának, tökmindegy, hogy altató, hashajtó, vagy ezek kombinációja van benne, már semmi sem számít, de addig is nem azt nézi ahogy a kis tündér szoknyástul felszenvedi magát a székre. Belehúz a teába, majd látszik, ahogy a feje egyre vörösebb lesz. Azzal nem számolt, hogy ez bizony egy forró ital, így most a nyelve egy halott súly szájában, mintha nem is lett volna neki soha.*
- Zjazhj uzsan dehozsis! Azsig vátam bá bercet!
*Nem megkukult, csak lángra kapott a nyelve. Le is teszi óvatosan csészéjét, mert nagy valószínűséggel ez a kis csetresz többe kerül mint amit egy teljes életnyi Krenkataurozás alatt meg tudna termelni, s csak aztán kezdi hevesen s lihegve legyezni nyelvét.
Miután megvívta a maga csatáját, visszaveszi a csészét, és megbizonyosodik róla, hogy lányos zavarától elvonatkoztatva meg is fújja a löttyöt.*
- Huh.
*Inná a következő kortyot, mire Nimo kérdése elég váratlanul éri, és ezt a kortyot meg félrenyeli. Nem pazarlunk, mindent lent tartunk, de azért döglődik egy fél percet, mire elkezd értelmesen beszélni.*
- Nos, hátőő... ~ Fél igazság, fél igazság! ~ ...lényegében úgy, mint bárki más. Egy lovagrendhez kerültem gyermekként, aztán a rend kinevelt, végül pedig útnak menesztett lovagként. Nem volt semmilyen hatalmas hőstettem, ami által kiérdemeltem volna a rangot, ha erre gondolsz.
*Szeme folyton cikázik a lány és a fal között. Rá kéne néznie, ha hozzá beszél, de ha meg ránéz, akkor el kell néznie.*
- Mondd, jól értem, hogy akkor nem tudok találkozni az úrnővel?
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 19:09:50
Üzenet elküldve: 2026-03-05 19:09:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Igazi nemeskisasszonyként kérés nélkül engedélyez magának, hogy az övé lehessen a zárszó, és már indulna is az étkező felé, de vendége máshogy gondolja. Emiatt Alenia is megtorpan, és újra Orthusra pillant. Nem szól, csak bólint egyet, ezzel jelezve egyetértését és beleegyezését abba, hogy már most meghallgassa a másik nemes válaszát.
A magyarázat első felére furcsállóan pislog a férfire, mert szavai pontosan úgy hangzanak, mintha valaki meg akarna magyarázni valami olyasmit, amit nem lehet. Nem győzik meg az utána elhangzottak sem, sőt, enyhe undort is érez valahol, amikor lelki szemei előtt megjelenik a kép a szálakat a háttérből finoman rángató bábmesterről. Orthus őszintesége azonban továbbra is vonzza a figyelmét, ezért nem állítja csak le és hallgatja tovább a mondandóját. Hogy ez jó vagy rossz döntés volt, azt már csak a jövő mondhatja majd el, de a kalmárnak bizony sikerül megtalálnia a nemeslányon a fogást. Ő még élni fog, még sokáig élni fog. Egyszer már legyőzte a halált, szép élet vár rá, de milyen világban? Hosszúéletűként nem egy, s nem kettő családot fog még látni felemelkedni vagy elbukni, de hol lesz ebben az ő helye? Arcára őszintén kiül, ahogy rágódik, mielőtt végül szóra nyitná ajkait.*
- Minden, amit szeretnék az élettől, Morthimer úr, az egy szép, élhető, igazságos világ, mi tele van szeretettel, ahogy Eeyr istennő is kívánná. Bevallom, majdnem elijesztett a szavaival, és az előbb még nemet akartam mondani az egészre, de el kell mondanom azt is, hogy ez utóbbi szavaival valamelyest meggyőzött. Bizonytalanságot érzek, uram, így engedje meg, hogy a következőképp feleljek; Számíthat a támogatásomra, amennyiben úgy látom, hogy a nagy, közös cél valóban jó érdekeket szolgál, de csak akkor, ha elfogadja, hogy ellenkező esetben bármikor vissza is fogom vonni ezt a támogatást. Egy szebb jövő mindkettőnk és mindenki más érdeke, legyen szó nemesről vagy árváról. Egyetlen dolgot kérek csupán cserébe. Azt, hogy ha feleségnek nem is fogadott el, közeli barátja legalább hadd lehessek, és én legyek az első, akihez tanácsért fordul, ha eltévedne azon az úton, amire most lépni készül. Az istenek mellettem állnak, Morthimer úr, és ők mindig meg tudják mutatni a helyes utat. *Kedves mosoly kúszik végül ajkaira, majd mielőtt megvárná a válaszát, most már kérés-kérdés nélkül indul el az ebédlő felé, ahol Atkira és Lirenna várják őket néhány keresetlen szóváltás közepette.*
- Ha ezt elmondod az úrnőnknek, meg foglak fojtani éjszaka, de én egyik nemesben sem bízom. Amióta Selyemrév megépült, olyan érzésem van, mintha a múlt újra ránk akarná törni az ajtót, a nemesek pedig az elveszített hatalmukért kopogtatnának. De jól fizetnek… Ódákat pedig ne zengj egyikről sem! Csss! Jönnek! *Fordul vissza gyorsan a munkához. Lirenna rögtön megbánja, hogy elmondta a véleményét ennek a tuskó Atkirának. Még a végén félreérti a dolgot, és azt fogja hinni, hogy nem akar hűséges lenni Aleniához, pedig ez egyáltalán nem így van. Csak van véleménye… az sosem baj, igaz?*
//Sayqueves kúria//
*Igazi nemeskisasszonyként kérés nélkül engedélyez magának, hogy az övé lehessen a zárszó, és már indulna is az étkező felé, de vendége máshogy gondolja. Emiatt Alenia is megtorpan, és újra Orthusra pillant. Nem szól, csak bólint egyet, ezzel jelezve egyetértését és beleegyezését abba, hogy már most meghallgassa a másik nemes válaszát.
A magyarázat első felére furcsállóan pislog a férfire, mert szavai pontosan úgy hangzanak, mintha valaki meg akarna magyarázni valami olyasmit, amit nem lehet. Nem győzik meg az utána elhangzottak sem, sőt, enyhe undort is érez valahol, amikor lelki szemei előtt megjelenik a kép a szálakat a háttérből finoman rángató bábmesterről. Orthus őszintesége azonban továbbra is vonzza a figyelmét, ezért nem állítja csak le és hallgatja tovább a mondandóját. Hogy ez jó vagy rossz döntés volt, azt már csak a jövő mondhatja majd el, de a kalmárnak bizony sikerül megtalálnia a nemeslányon a fogást. Ő még élni fog, még sokáig élni fog. Egyszer már legyőzte a halált, szép élet vár rá, de milyen világban? Hosszúéletűként nem egy, s nem kettő családot fog még látni felemelkedni vagy elbukni, de hol lesz ebben az ő helye? Arcára őszintén kiül, ahogy rágódik, mielőtt végül szóra nyitná ajkait.*
- Minden, amit szeretnék az élettől, Morthimer úr, az egy szép, élhető, igazságos világ, mi tele van szeretettel, ahogy Eeyr istennő is kívánná. Bevallom, majdnem elijesztett a szavaival, és az előbb még nemet akartam mondani az egészre, de el kell mondanom azt is, hogy ez utóbbi szavaival valamelyest meggyőzött. Bizonytalanságot érzek, uram, így engedje meg, hogy a következőképp feleljek; Számíthat a támogatásomra, amennyiben úgy látom, hogy a nagy, közös cél valóban jó érdekeket szolgál, de csak akkor, ha elfogadja, hogy ellenkező esetben bármikor vissza is fogom vonni ezt a támogatást. Egy szebb jövő mindkettőnk és mindenki más érdeke, legyen szó nemesről vagy árváról. Egyetlen dolgot kérek csupán cserébe. Azt, hogy ha feleségnek nem is fogadott el, közeli barátja legalább hadd lehessek, és én legyek az első, akihez tanácsért fordul, ha eltévedne azon az úton, amire most lépni készül. Az istenek mellettem állnak, Morthimer úr, és ők mindig meg tudják mutatni a helyes utat. *Kedves mosoly kúszik végül ajkaira, majd mielőtt megvárná a válaszát, most már kérés-kérdés nélkül indul el az ebédlő felé, ahol Atkira és Lirenna várják őket néhány keresetlen szóváltás közepette.*
- Ha ezt elmondod az úrnőnknek, meg foglak fojtani éjszaka, de én egyik nemesben sem bízom. Amióta Selyemrév megépült, olyan érzésem van, mintha a múlt újra ránk akarná törni az ajtót, a nemesek pedig az elveszített hatalmukért kopogtatnának. De jól fizetnek… Ódákat pedig ne zengj egyikről sem! Csss! Jönnek! *Fordul vissza gyorsan a munkához. Lirenna rögtön megbánja, hogy elmondta a véleményét ennek a tuskó Atkirának. Még a végén félreérti a dolgot, és azt fogja hinni, hogy nem akar hűséges lenni Aleniához, pedig ez egyáltalán nem így van. Csak van véleménye… az sosem baj, igaz?*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 15:28:47
Üzenet elküldve: 2026-03-05 15:28:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Kezeit amennyire tudja hátul összerakva tartja, hogy a még piszkosnak tűnő nadrágját takarja a férfi szemei elől. Szerencsére amaz nem is akar leskelődni, na nem mintha a kis naiv tündér ezt észrevenné.
A ház valóban kiváló, takaros és tiszta állapotban áll. Az itt megforduló nemesi vendégek mint ami a lovag is. Ennyit igazán megérdemelnek.
Nixomiát illetően a férfinak okosabbnak vagy sokkalta nyilvánvalóbbnak kell lennie Nimo számára. Aki az ilyen puhatolózast inkább fogja fel dicséretnek mintsem egy óvatos kérdésnek. Mert hát verbális szabályok is kimondják. A kérdéseknél felvisszük a hangsúlyt. Míg a férfi inkább tartotta lent.
Megvárja amíg Wylem helyetfoglal és választ is ad neki amire mosolyogva válazol.*
- Máris hozom, egy kis türelmet kérek.
*És ezzel be is csuklya az ajtót. Wylem pedig jó pár percig marad egyedül keserves gondolataival. Ameddig a kis Nimo a konyhába szalad. Megbeszélve a vendég érkezését a konyhás segédekkel. Na meg azzal, hogy gyorsan átcseréli piszkos ruháját egy itteni szoknyájára. Nem kedveli ezt a viseletet. De hallgatva Nixomia szavára. Megpróbálja elhinni, ez sokkalta jobban áll neki, mint a fiús nadrágok amiket hordani szokott.
Egy perc, kettő majd azok többé válnak. Egy bő negyed órát is ülhet egyedül Wylem amíg a csendet meg nem töri az ajtó nyitódása. Majd halk motoszkálás és a csészék csörrenése hallható csupán, mire a nyitott ajtóból vegre a tündér is meglátható. Egy nagy széles tálcat egyensúlyoz. Rajta egy teáskannával csészével. Egy apró tal süteménnyel, gyümölccsel és egy nagyobb tál gőzőlgő étellel.*
- Bocsánat a várakozásért. Meghoztam a teát.
*Mondja erőlködve. A folytonos halk csörömpölés pedig jelzés is arra, hogy bizony nem kicsit erőlködik az apró termet. Hangja is ennek ad tanúbizonyságot. De amilyen apró annyira makacsul próbál megküzdeni a feladattal. Ha esetleg Wylem feláll és segít neki hamar az asztalra kerül az étek. Ám anélkül egy nagyobb küzdelem lesz a leánynak.
Ám ha ezzel meg van, egy rövid szusszanás után neki is lát a feladatnak. A férfi elé helyezi a teás csészét a süteményt és az ételt. Míg a vágott gyümölcsöt maguk közé helyezi. Nimo fel is pattan utána a székre, szoknyájára ügyelve, ne libbenjen magasra amíg helyezkedik.*
- Nah. Tessék jó étvágyat. A vacsora az úrnőnek nincs készen, de a konyhás kisasszonyt megkértem ne engedje el téged éhesen. Úgyhogy a személyzet étkéből hoztam, ne haragudjon emiatt.
*Szerény de laktató étel. Egy adag kása zöldségraguval és benne kis darabokra vágott sült kolbaszokkal. A tea mintha almára és fahéjra hajazna. A sütemény mondhatni szerény. Ropogós omlós kekszre hasonlitható.*
- Remélem nem várattattam meg.
*Mondja ismét és ő maga már a gyümölcsös tányérhoz nyúlva egy szelet almát kezd el majszólni.*
- Wylem szabad megkérdeznem mégis, hogyan lettél lovag?
*Dönti fejét enyhén oldalra kíváncsiságának jelet adva.*
*Kezeit amennyire tudja hátul összerakva tartja, hogy a még piszkosnak tűnő nadrágját takarja a férfi szemei elől. Szerencsére amaz nem is akar leskelődni, na nem mintha a kis naiv tündér ezt észrevenné.
A ház valóban kiváló, takaros és tiszta állapotban áll. Az itt megforduló nemesi vendégek mint ami a lovag is. Ennyit igazán megérdemelnek.
Nixomiát illetően a férfinak okosabbnak vagy sokkalta nyilvánvalóbbnak kell lennie Nimo számára. Aki az ilyen puhatolózast inkább fogja fel dicséretnek mintsem egy óvatos kérdésnek. Mert hát verbális szabályok is kimondják. A kérdéseknél felvisszük a hangsúlyt. Míg a férfi inkább tartotta lent.
Megvárja amíg Wylem helyetfoglal és választ is ad neki amire mosolyogva válazol.*
- Máris hozom, egy kis türelmet kérek.
*És ezzel be is csuklya az ajtót. Wylem pedig jó pár percig marad egyedül keserves gondolataival. Ameddig a kis Nimo a konyhába szalad. Megbeszélve a vendég érkezését a konyhás segédekkel. Na meg azzal, hogy gyorsan átcseréli piszkos ruháját egy itteni szoknyájára. Nem kedveli ezt a viseletet. De hallgatva Nixomia szavára. Megpróbálja elhinni, ez sokkalta jobban áll neki, mint a fiús nadrágok amiket hordani szokott.
Egy perc, kettő majd azok többé válnak. Egy bő negyed órát is ülhet egyedül Wylem amíg a csendet meg nem töri az ajtó nyitódása. Majd halk motoszkálás és a csészék csörrenése hallható csupán, mire a nyitott ajtóból vegre a tündér is meglátható. Egy nagy széles tálcat egyensúlyoz. Rajta egy teáskannával csészével. Egy apró tal süteménnyel, gyümölccsel és egy nagyobb tál gőzőlgő étellel.*
- Bocsánat a várakozásért. Meghoztam a teát.
*Mondja erőlködve. A folytonos halk csörömpölés pedig jelzés is arra, hogy bizony nem kicsit erőlködik az apró termet. Hangja is ennek ad tanúbizonyságot. De amilyen apró annyira makacsul próbál megküzdeni a feladattal. Ha esetleg Wylem feláll és segít neki hamar az asztalra kerül az étek. Ám anélkül egy nagyobb küzdelem lesz a leánynak.
Ám ha ezzel meg van, egy rövid szusszanás után neki is lát a feladatnak. A férfi elé helyezi a teás csészét a süteményt és az ételt. Míg a vágott gyümölcsöt maguk közé helyezi. Nimo fel is pattan utána a székre, szoknyájára ügyelve, ne libbenjen magasra amíg helyezkedik.*
- Nah. Tessék jó étvágyat. A vacsora az úrnőnek nincs készen, de a konyhás kisasszonyt megkértem ne engedje el téged éhesen. Úgyhogy a személyzet étkéből hoztam, ne haragudjon emiatt.
*Szerény de laktató étel. Egy adag kása zöldségraguval és benne kis darabokra vágott sült kolbaszokkal. A tea mintha almára és fahéjra hajazna. A sütemény mondhatni szerény. Ropogós omlós kekszre hasonlitható.*
- Remélem nem várattattam meg.
*Mondja ismét és ő maga már a gyümölcsös tányérhoz nyúlva egy szelet almát kezd el majszólni.*
- Wylem szabad megkérdeznem mégis, hogyan lettél lovag?
*Dönti fejét enyhén oldalra kíváncsiságának jelet adva.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:53:59
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:53:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Ami elsőre feltűnik neki az a tisztaság. Nem akármilyen tisztaság, mert ugyebár náluk is tisztaság volt, de azért elvétve a sarkokban megbújt egy elszáradt kenderlevél vagy lenszirom, vagy a csizmájukról a por a bejáratban... Nem, ez itt a pedáns makulátlanság jelképe.
~ Vajon elég jó kifogás lenne azt mondanom, hogy nem akarom összemocskolni ezt a ragyogó tisztaságot? ~
Természetesen jól tudja, hogy nem lenne elegendő, Annimon egy nagyon pici de annál makacsabb teremtés, és biztos benne, hogy már nincs menekvés.
A köpenyes jelenetre önfeledten elmosolyodik, és át is veszi a ruhadarabot, miközben látványosan meredt tekintettel bámul az akasztókra, nehogy tekintete újra olyan helyekre vándoroljon, ahová nem kéne, mint a tisztáson.
~ Még lóghatok is, ha az úrnő nem akarja a fejemet venni. ~
Szól magában hirtelen ihletet kapva az akasztókról, de hamarost el is hessegeti a gondolatot, már itt van, nem tud visszafordulni, úgyhogy inkább kiélvezi élete hátralévő perceit.
A tündér után tipeg, a hellyel kínálásra válaszul pedig megkeresi a lehető legkevésbé impozáns ülődarabot, hogy még véletlenül se valami drága bútort koszoljon össze, hiába, az illem a jelleme része, bármennyire is legyen kamu minden más.*
- Ööh... Persze.
*Válaszol a lánynak megilletődve. Nemigen szokott a teázásokhoz, de ha már lúd, úgy legyen kövér.
Az úrnővel kapcsolatos puhatolózása kudarcba fulladt, Annimon mintha meg sem hallotta volna, így már tényleg csak a sors lesz az, ami eldönti a fiú végzetét.*
*Ami elsőre feltűnik neki az a tisztaság. Nem akármilyen tisztaság, mert ugyebár náluk is tisztaság volt, de azért elvétve a sarkokban megbújt egy elszáradt kenderlevél vagy lenszirom, vagy a csizmájukról a por a bejáratban... Nem, ez itt a pedáns makulátlanság jelképe.
~ Vajon elég jó kifogás lenne azt mondanom, hogy nem akarom összemocskolni ezt a ragyogó tisztaságot? ~
Természetesen jól tudja, hogy nem lenne elegendő, Annimon egy nagyon pici de annál makacsabb teremtés, és biztos benne, hogy már nincs menekvés.
A köpenyes jelenetre önfeledten elmosolyodik, és át is veszi a ruhadarabot, miközben látványosan meredt tekintettel bámul az akasztókra, nehogy tekintete újra olyan helyekre vándoroljon, ahová nem kéne, mint a tisztáson.
~ Még lóghatok is, ha az úrnő nem akarja a fejemet venni. ~
Szól magában hirtelen ihletet kapva az akasztókról, de hamarost el is hessegeti a gondolatot, már itt van, nem tud visszafordulni, úgyhogy inkább kiélvezi élete hátralévő perceit.
A tündér után tipeg, a hellyel kínálásra válaszul pedig megkeresi a lehető legkevésbé impozáns ülődarabot, hogy még véletlenül se valami drága bútort koszoljon össze, hiába, az illem a jelleme része, bármennyire is legyen kamu minden más.*
- Ööh... Persze.
*Válaszol a lánynak megilletődve. Nemigen szokott a teázásokhoz, de ha már lúd, úgy legyen kövér.
Az úrnővel kapcsolatos puhatolózása kudarcba fulladt, Annimon mintha meg sem hallotta volna, így már tényleg csak a sors lesz az, ami eldönti a fiú végzetét.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:29:18
Üzenet elküldve: 2026-03-04 23:29:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Csak elégedetten tud mosolyogni Wylem arckifejezésén. Ami számára csodálatnak tűnik. Mit sem sejtve a bizarr és kétségbe esett gondolatokról. Bár az is furcsa látvány amit a tündér művel. Úgy mutatja be a helyet mintha bármiben is érdeme lenne. Legalább is külsős szemmel tűnhet annak. Mert a szándékai efelé éppenseggel nincsenek.*
- Várjon amíg meglátja belülről.
*Dugja ki kis kezét a magára csavart köpenyből mintha csak türelemre intené a másikat. Ezzel pedig közelebb is lép a hatalmas bejárati ajtóhoz. Nyújtózkodva csupán de eléri a kilincset és be is nyit. Az ajtó lévén frissen lett beszerelve nyikorgás nélkül halk suhanással üdvözli a kettőjüket. Belépve megcsaphatja az orrokat a még frissen csiszolt kő illata. Ami valamiért nehezen akarja elhagyni a kúrai falait. Majd idővel ha több vendég jön és nagyobb lesz az átjárás esetleg. Ám a tisztaság a rendszeresség az páratlan. A személyzet ki is tesz magáért ez látszik is. Azonban az épület most mégis csendesnek hat. A délutáni órák nem kecsegtetnek sok munkával. Mintha hátulról, messziről lehetne csak hallani valami fele motoszkálást csilingelést. Bizony a konyha ahol talán épp most készülnek majd fel a vacsora keszítésre.*
- Tessék csak felakasztani oda a kardját és a köpönye.. oh.. milyen buta is vagyok. Köszönöm szépen.
*Csavarja le magáról a másik köpenyét és adja vissza a kezébe. Majd akaratlan meg is fordul, hogy leellenőrizze a hátsó felének állapotát. És száraznak már száraz érzetre, de a saras folt jól látszik.*
-Ej.
*Szólal fel rosszallóan. Ám vissza fordul "testőére" ha amaz végzett a felakasztani valóval. És ha persze nem önmagával kezdte a dolgot.*
- Tessék csak jönni megmutatom nappalit.
*Ezzel be is kíséri abba a szobába ahol őt is először fogadta őt Nixomia. Díszes egy nagy asztallal néhány díszes faragásos székkel. Képekkel teli falak és kertre néző ablakok.*
- Foglaljon helyet. Teát esetleg?
*Kérdezi az ajtóban állva még meg várja míg Wrlym helyet foglal és választ ad neki.*
*Csak elégedetten tud mosolyogni Wylem arckifejezésén. Ami számára csodálatnak tűnik. Mit sem sejtve a bizarr és kétségbe esett gondolatokról. Bár az is furcsa látvány amit a tündér művel. Úgy mutatja be a helyet mintha bármiben is érdeme lenne. Legalább is külsős szemmel tűnhet annak. Mert a szándékai efelé éppenseggel nincsenek.*
- Várjon amíg meglátja belülről.
*Dugja ki kis kezét a magára csavart köpenyből mintha csak türelemre intené a másikat. Ezzel pedig közelebb is lép a hatalmas bejárati ajtóhoz. Nyújtózkodva csupán de eléri a kilincset és be is nyit. Az ajtó lévén frissen lett beszerelve nyikorgás nélkül halk suhanással üdvözli a kettőjüket. Belépve megcsaphatja az orrokat a még frissen csiszolt kő illata. Ami valamiért nehezen akarja elhagyni a kúrai falait. Majd idővel ha több vendég jön és nagyobb lesz az átjárás esetleg. Ám a tisztaság a rendszeresség az páratlan. A személyzet ki is tesz magáért ez látszik is. Azonban az épület most mégis csendesnek hat. A délutáni órák nem kecsegtetnek sok munkával. Mintha hátulról, messziről lehetne csak hallani valami fele motoszkálást csilingelést. Bizony a konyha ahol talán épp most készülnek majd fel a vacsora keszítésre.*
- Tessék csak felakasztani oda a kardját és a köpönye.. oh.. milyen buta is vagyok. Köszönöm szépen.
*Csavarja le magáról a másik köpenyét és adja vissza a kezébe. Majd akaratlan meg is fordul, hogy leellenőrizze a hátsó felének állapotát. És száraznak már száraz érzetre, de a saras folt jól látszik.*
-Ej.
*Szólal fel rosszallóan. Ám vissza fordul "testőére" ha amaz végzett a felakasztani valóval. És ha persze nem önmagával kezdte a dolgot.*
- Tessék csak jönni megmutatom nappalit.
*Ezzel be is kíséri abba a szobába ahol őt is először fogadta őt Nixomia. Díszes egy nagy asztallal néhány díszes faragásos székkel. Képekkel teli falak és kertre néző ablakok.*
- Foglaljon helyet. Teát esetleg?
*Kérdezi az ajtóban állva még meg várja míg Wrlym helyet foglal és választ ad neki.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:30:24
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:30:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimin Nigirith//
- Azziggenn!
*Első és őszinte reakció. A második és kicsit átgondoltabb reakció már kevésbé lenne ennyire gyermeki és csodálkozó, sokkalta inkább azt mondaná, mint ami a fejében hangzik jelenleg.
~ Mekkora szép, fehér koporsó! A fejemet abba a sarokba tudnám elképzelni, a vörös pedig pont menne ahhoz az aljzatrészhez! ~
Még mindig ezer és egy százalékig biztos benne, hogy ez az úrnő lebuktatja és úgy kipurcantja, hogy még nyekkenni sem lesz ideje. Azt viszont meg kell hagyni, hogy pofás egy épület, impozáns, ha szabad így fogalmazni, és nem utolsó sorban tekintélyt parancsoló. Talán ha a családja birtokán a lakóházat és a tárolóépületet összevetnék, akkor lenne ekkora az alapterület, de lehet, hogy a vízimalmot is bele kéne számítani, rémes a szemmértéke.*
- Igen, nagyon gyönyörű.
*Tényleg szép, de a halál gondolata Ar Thenior kardjaként lebeg fölötte, így azért a vöröses tető inkább saját vérére emlékezteti, a fehér kövek meg pont egy olyan testre, amit kivéreztettek, mint egy dekapitált csirkét.
~ Kot-kot-kot... ~
Máskor még jót is szórakozna a saját sanyarú sorsán, de pont most, mikor megütötte a honvágy azért kicsit övön alul éri. Természetesen tudta, hogy nem adhatja ki magát örökké lovagnak anélkül, hogy megüsse a bokáját, de azért kisebb ütődésre számított, na.*
- Khm. *Köszörüli meg a torkát, mielőtt még olyan nyivákoló hangot adna ki az összeszorult torka miatt, mint egy nyúzott macska.* - Meglehetőst gyönyörű épület, s látom, ez az úrnőd nagyságát tükrözi. Biztos nagy neve van a városban.
*Egy kicsit puhatolózni próbál, hátha hallott már az úriasszonyról, és talán tud egy kockát vetni, hogy vajon életben marad-e. Az, hogy a kocka gurul a képzeletbeli asztalon, vagy a feje gurul az igenis valódi földön, az a válaszból eldől.*
- Azziggenn!
*Első és őszinte reakció. A második és kicsit átgondoltabb reakció már kevésbé lenne ennyire gyermeki és csodálkozó, sokkalta inkább azt mondaná, mint ami a fejében hangzik jelenleg.
~ Mekkora szép, fehér koporsó! A fejemet abba a sarokba tudnám elképzelni, a vörös pedig pont menne ahhoz az aljzatrészhez! ~
Még mindig ezer és egy százalékig biztos benne, hogy ez az úrnő lebuktatja és úgy kipurcantja, hogy még nyekkenni sem lesz ideje. Azt viszont meg kell hagyni, hogy pofás egy épület, impozáns, ha szabad így fogalmazni, és nem utolsó sorban tekintélyt parancsoló. Talán ha a családja birtokán a lakóházat és a tárolóépületet összevetnék, akkor lenne ekkora az alapterület, de lehet, hogy a vízimalmot is bele kéne számítani, rémes a szemmértéke.*
- Igen, nagyon gyönyörű.
*Tényleg szép, de a halál gondolata Ar Thenior kardjaként lebeg fölötte, így azért a vöröses tető inkább saját vérére emlékezteti, a fehér kövek meg pont egy olyan testre, amit kivéreztettek, mint egy dekapitált csirkét.
~ Kot-kot-kot... ~
Máskor még jót is szórakozna a saját sanyarú sorsán, de pont most, mikor megütötte a honvágy azért kicsit övön alul éri. Természetesen tudta, hogy nem adhatja ki magát örökké lovagnak anélkül, hogy megüsse a bokáját, de azért kisebb ütődésre számított, na.*
- Khm. *Köszörüli meg a torkát, mielőtt még olyan nyivákoló hangot adna ki az összeszorult torka miatt, mint egy nyúzott macska.* - Meglehetőst gyönyörű épület, s látom, ez az úrnőd nagyságát tükrözi. Biztos nagy neve van a városban.
*Egy kicsit puhatolózni próbál, hátha hallott már az úriasszonyról, és talán tud egy kockát vetni, hogy vajon életben marad-e. Az, hogy a kocka gurul a képzeletbeli asztalon, vagy a feje gurul az igenis valódi földön, az a válaszból eldől.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 20:01:43
Üzenet elküldve: 2026-03-04 20:01:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Biztosan meglepné vele, ha egyenesen nem megrémisztené a tündért ezzel az érdekel mozdulattal amit a fejében forgat a férfi.
Pedig ő már látja is lelki szemei előtt, hogy egy kellemes délutáni tea, egy gyümölcs tál, és egy finom vacsora mellett elbeszélgetnek ők hárman. Hallgathatja Nixomia és a Wylem lovagi történeteit. Biztosan nagyon érdekfeszítőek lehetnek azok a hős tettek amiket a kettőjük elkövetett. Lihanech körül is bizony van tenni való, és a mocsárból mindig kikószál valami furcsa lény. Ki tudja lehet pont egy ilyen szörnyeteg adja meg Wylemnek is a hírnevét.
Ám annak mibenléte honnan hallotta, mert nyakát sőt! Szárnyát is rámerné tenné, hogy hallotta valahol. Csak azt nem tudja hol. Sebaj, majd elmeséli a férfi ezt egy jó meleg gőzölgő tea mellett. Bár lehet inkább az uraság inkább egy jó kupa bornak örülne jobban.*
- Milyen nemes lélek.
*Húzódik szájára egy kellemes mosoly. Most már biztos benne, nem lesz abból baj ha hazaviszi Nixomia úrnő elé. Ő amúgy is értékeli a hozzá hasonló aranyszívű embereket. És amilyen jó emberismerő biztosan ő maga is hamar rájön.*
- Természetesen, csak erre. Néhány utcányira vagyunk csupán.
*És már meg is indul lelkesen a kis tündér. Rámosolyogva a hídon strázsáló őrökre, akik már ismerik, mert nem egyszer sétált már erre.
És, ahogy tündér ígérte, valóban nem is kell sokat sétálni a frissen épített úton és szép sétáló utcákon. Egy szépen elkészített kovácsoltvas kerítéshez érve megáll a kapu előtt. Majd erszényéből ki is veszi a lakathoz illő szép nagy kulcsot, ami akkora hosszban mint a tündér két tenyere széltében. Meg is forgatja benne ami hangosan kattan.*
- Tessék, üdvözlöm a Grendaer kúrián.
*Invitálja beljebb a lovag urat, és ha amaz beljebb is lép vezeti is tovább a köves úton. A közelben már látható is a szépen fehér köves kúria. Amin látható, hogy bizony nemrégiben épült. Persze a kúria nem maradhat el az istálló nélkül sem, ami szint úgy mint a főépület frissen lett felhúzva.
A kert most még kissé csupasz a hideg idő miatt. De látható jól van gondozva és csak a meleg idő beültét várja.*
- Ugye milyen gyönyörű? Bele se merek képzelni, mennyi munka lehetett vele. Mit szól hozzá?
*Kérdezi még mielőtt a házba érnének. Fejét fel is emeli a lovag úr tekintetét kémlelve, hogy vajon ő maga is úgy csodálja a helyet mint, ahogy ő maga is.*
*Biztosan meglepné vele, ha egyenesen nem megrémisztené a tündért ezzel az érdekel mozdulattal amit a fejében forgat a férfi.
Pedig ő már látja is lelki szemei előtt, hogy egy kellemes délutáni tea, egy gyümölcs tál, és egy finom vacsora mellett elbeszélgetnek ők hárman. Hallgathatja Nixomia és a Wylem lovagi történeteit. Biztosan nagyon érdekfeszítőek lehetnek azok a hős tettek amiket a kettőjük elkövetett. Lihanech körül is bizony van tenni való, és a mocsárból mindig kikószál valami furcsa lény. Ki tudja lehet pont egy ilyen szörnyeteg adja meg Wylemnek is a hírnevét.
Ám annak mibenléte honnan hallotta, mert nyakát sőt! Szárnyát is rámerné tenné, hogy hallotta valahol. Csak azt nem tudja hol. Sebaj, majd elmeséli a férfi ezt egy jó meleg gőzölgő tea mellett. Bár lehet inkább az uraság inkább egy jó kupa bornak örülne jobban.*
- Milyen nemes lélek.
*Húzódik szájára egy kellemes mosoly. Most már biztos benne, nem lesz abból baj ha hazaviszi Nixomia úrnő elé. Ő amúgy is értékeli a hozzá hasonló aranyszívű embereket. És amilyen jó emberismerő biztosan ő maga is hamar rájön.*
- Természetesen, csak erre. Néhány utcányira vagyunk csupán.
*És már meg is indul lelkesen a kis tündér. Rámosolyogva a hídon strázsáló őrökre, akik már ismerik, mert nem egyszer sétált már erre.
És, ahogy tündér ígérte, valóban nem is kell sokat sétálni a frissen épített úton és szép sétáló utcákon. Egy szépen elkészített kovácsoltvas kerítéshez érve megáll a kapu előtt. Majd erszényéből ki is veszi a lakathoz illő szép nagy kulcsot, ami akkora hosszban mint a tündér két tenyere széltében. Meg is forgatja benne ami hangosan kattan.*
- Tessék, üdvözlöm a Grendaer kúrián.
*Invitálja beljebb a lovag urat, és ha amaz beljebb is lép vezeti is tovább a köves úton. A közelben már látható is a szépen fehér köves kúria. Amin látható, hogy bizony nemrégiben épült. Persze a kúria nem maradhat el az istálló nélkül sem, ami szint úgy mint a főépület frissen lett felhúzva.
A kert most még kissé csupasz a hideg idő miatt. De látható jól van gondozva és csak a meleg idő beültét várja.*
- Ugye milyen gyönyörű? Bele se merek képzelni, mennyi munka lehetett vele. Mit szól hozzá?
*Kérdezi még mielőtt a házba érnének. Fejét fel is emeli a lovag úr tekintetét kémlelve, hogy vajon ő maga is úgy csodálja a helyet mint, ahogy ő maga is.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:00:33
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:00:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
~ Íjaj, ebből baj lesz... ~
*Talán ha jó erősen megfejelné a falat, elég hülyének gondolná a tündér, és menesztené? Akkor meg lovagi reputációján esne csorba, hát híre menne a városban, hogy falakat akar rombolni a homlokával. Netalántál "véletlenül" megbotlana, és a Meredélybe süllyedne? Az megoldaná a legtöbb problémát, de logikusan gondolkodva végtére is ugyanezzel a megoldás kecsegtet az úrnővel való találkozás is, csak a módszer lenne más. Ki tudja? Ha elég meggyőző talán még a fejével a nyakán távozhat innét.
Mély sóhaj hagyja el ajkait a lány kérlelésére. A meleg étel igazán kellemes ajánlat, lévén nemrég még a sikátorban akart összegubbadva sírni, amiért nem evett rendes ételt legalább egy hatja.*
- Ó, de, természetesen, ha a kisasszony úgy óhajtja. *Vakarja meg tarkóját tettetett megilletődéssel.* - Csupán nem akartam visszaélni a te és úrnőd vendégszeretetével, ez minden. Ha egy lovag segít, azért cserébe nem vár el semmit!
*Vagy valami ilyesmi. Nem tudja, a lovagi etikettet is csak dajkamesékből ismeri, de azért csak ragadt már rá valami az elmúlt másfél évben.
Szemeivel keresztülfut az újdonsült kis csatorna másik oldalán, és néha-néha visszacikázik tekintete erre a szigetre. Meg kell hagyni, a két oldal közti kontraszt tényleg szembetűnő, no meg nem érti, a nemesek hogy' nem érzik magukat veszélyben. Ha a pórnép úgy dönt, hogy felégeti vagy lezárja ezt a hidat, akkor konkrétan egy ostromszituációba keverték magukat ezzel a szó szerinti elszigetelődéssel.
A konklúzió az az, hogy még nincs kedve visszamerészkedni a Romvárosba, éppen csak megörült, hogy nem történt semmi.*
- Akkor mutasd az utat.
*Mosolyodik rá a tündérre, és hagyja, hogy vezesse hát a kúriához.*
~ Íjaj, ebből baj lesz... ~
*Talán ha jó erősen megfejelné a falat, elég hülyének gondolná a tündér, és menesztené? Akkor meg lovagi reputációján esne csorba, hát híre menne a városban, hogy falakat akar rombolni a homlokával. Netalántál "véletlenül" megbotlana, és a Meredélybe süllyedne? Az megoldaná a legtöbb problémát, de logikusan gondolkodva végtére is ugyanezzel a megoldás kecsegtet az úrnővel való találkozás is, csak a módszer lenne más. Ki tudja? Ha elég meggyőző talán még a fejével a nyakán távozhat innét.
Mély sóhaj hagyja el ajkait a lány kérlelésére. A meleg étel igazán kellemes ajánlat, lévén nemrég még a sikátorban akart összegubbadva sírni, amiért nem evett rendes ételt legalább egy hatja.*
- Ó, de, természetesen, ha a kisasszony úgy óhajtja. *Vakarja meg tarkóját tettetett megilletődéssel.* - Csupán nem akartam visszaélni a te és úrnőd vendégszeretetével, ez minden. Ha egy lovag segít, azért cserébe nem vár el semmit!
*Vagy valami ilyesmi. Nem tudja, a lovagi etikettet is csak dajkamesékből ismeri, de azért csak ragadt már rá valami az elmúlt másfél évben.
Szemeivel keresztülfut az újdonsült kis csatorna másik oldalán, és néha-néha visszacikázik tekintete erre a szigetre. Meg kell hagyni, a két oldal közti kontraszt tényleg szembetűnő, no meg nem érti, a nemesek hogy' nem érzik magukat veszélyben. Ha a pórnép úgy dönt, hogy felégeti vagy lezárja ezt a hidat, akkor konkrétan egy ostromszituációba keverték magukat ezzel a szó szerinti elszigetelődéssel.
A konklúzió az az, hogy még nincs kedve visszamerészkedni a Romvárosba, éppen csak megörült, hogy nem történt semmi.*
- Akkor mutasd az utat.
*Mosolyodik rá a tündérre, és hagyja, hogy vezesse hát a kúriához.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 08:25:38
Üzenet elküldve: 2026-03-04 08:25:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érvidéki Wylem//
*Miért volt a sietség azt ő talán csak sejtheti. Ami viszont tény, hogy neki sokkalta jobban kellett szedni a lábait, hogy tudja tartani a férfival a tempót. És jelen helyzetében a nagy köpenybe csavarva. Ha éppen menekülésre került volna a sor lehet orra bukott volna.
Ám a piszkos utcákat és a romos házakat egy nyíltabb utca és a víz halk hullámzásának a hangjai váltják fel. A csonthíd látványa pedig számára már megszokott. Azonban most is még képes ámulatba ejteni annak hófehér gyönyöre. Ami ijesztő az csak a mélységes víz. Ami ki tudja milyen mélyre vezethet le.*
- Igen már mint itt. Tessék?
*Rázza meg fejét és mintha kissé ráförmedne a másikra. De az inkább csak meglepettség mintsem sérelem. Leginkább az aggasztja miképp tudná ezt a szívességet meghálálni a másiknak. És ha amaz most hagyja őt hátra, akkor ki tudja fogja e még látni valaha. Elvégre a város hatalmas tényleg tele lehetőségekkel. Még az is előfordulhat, hogy a másik holnap egy karavánnal Wegtorenba vagy Pirtiánasbe megy. Mert megteheti. Ő meg itt marad az adósa. Azt pedig már apja is a lelkére kötötte régen. Hogy az ne maradjon soha.*
- De hát, nem jönne be esetleg a kúriára? Egy meleg tea vagy étel akár ez a minimum, amit feltudok kínálni.
*Mondja kissé könyörögve. Bár nem fél innentől már egymaga is hazasétálni. A szél oka nem erről fúj. A férfi kedvességét bizony meg kell hálálni.*
*Miért volt a sietség azt ő talán csak sejtheti. Ami viszont tény, hogy neki sokkalta jobban kellett szedni a lábait, hogy tudja tartani a férfival a tempót. És jelen helyzetében a nagy köpenybe csavarva. Ha éppen menekülésre került volna a sor lehet orra bukott volna.
Ám a piszkos utcákat és a romos házakat egy nyíltabb utca és a víz halk hullámzásának a hangjai váltják fel. A csonthíd látványa pedig számára már megszokott. Azonban most is még képes ámulatba ejteni annak hófehér gyönyöre. Ami ijesztő az csak a mélységes víz. Ami ki tudja milyen mélyre vezethet le.*
- Igen már mint itt. Tessék?
*Rázza meg fejét és mintha kissé ráförmedne a másikra. De az inkább csak meglepettség mintsem sérelem. Leginkább az aggasztja miképp tudná ezt a szívességet meghálálni a másiknak. És ha amaz most hagyja őt hátra, akkor ki tudja fogja e még látni valaha. Elvégre a város hatalmas tényleg tele lehetőségekkel. Még az is előfordulhat, hogy a másik holnap egy karavánnal Wegtorenba vagy Pirtiánasbe megy. Mert megteheti. Ő meg itt marad az adósa. Azt pedig már apja is a lelkére kötötte régen. Hogy az ne maradjon soha.*
- De hát, nem jönne be esetleg a kúriára? Egy meleg tea vagy étel akár ez a minimum, amit feltudok kínálni.
*Mondja kissé könyörögve. Bár nem fél innentől már egymaga is hazasétálni. A szél oka nem erről fúj. A férfi kedvességét bizony meg kell hálálni.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-04 01:22:40
Üzenet elküldve: 2026-03-04 01:22:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Annimon Negereth//
*Lassabbra veszi lépteit, bár nem érti a lány kérését, hiszen a sietség csak azért volt, hogy elébe kerüljön és időben tájékozódjon bárminemű vészhelyzetről, no meg hogy tisztán lássa hova inalhatna el.
A Csonthíd látványa újdonsült -és réglátott bátorsággal tölti el, majd amikor rá is lép erre a groteszk nevű, metaforikusan és szó szerint is vízválasztó installációra, lábából kifut az adrenalin, de megtartja magát. Talán pont így éreznek a matrózok is, mikor hatok után először érnek partot. Legszívesebben meg is csókolná a hidat, de azért édesanyja megtanította az önuralomra. A Csonthídon még elől megy; ugyan ki ne tudná az utat egy nyíl egyenes úton, de kisvártatva maga elé engedi a tündért.*
- Nos, most már biztonságban van a kisasszony. Innentől már nincs is szüksége a társaságomra, nemde? ~ Nincs, nincs, mondd hogy nincs! ~
*Gáláns mosollyal figyeli a lányt, hogy mit mondd, s mindeközben legbelül imádkozik minden létező istennek, hogy útjára engedje, mert máskülönben egy igencsak érdekes szituációban lelheti magát.*
*Lassabbra veszi lépteit, bár nem érti a lány kérését, hiszen a sietség csak azért volt, hogy elébe kerüljön és időben tájékozódjon bárminemű vészhelyzetről, no meg hogy tisztán lássa hova inalhatna el.
A Csonthíd látványa újdonsült -és réglátott bátorsággal tölti el, majd amikor rá is lép erre a groteszk nevű, metaforikusan és szó szerint is vízválasztó installációra, lábából kifut az adrenalin, de megtartja magát. Talán pont így éreznek a matrózok is, mikor hatok után először érnek partot. Legszívesebben meg is csókolná a hidat, de azért édesanyja megtanította az önuralomra. A Csonthídon még elől megy; ugyan ki ne tudná az utat egy nyíl egyenes úton, de kisvártatva maga elé engedi a tündért.*
- Nos, most már biztonságban van a kisasszony. Innentől már nincs is szüksége a társaságomra, nemde? ~ Nincs, nincs, mondd hogy nincs! ~
*Gáláns mosollyal figyeli a lányt, hogy mit mondd, s mindeközben legbelül imádkozik minden létező istennek, hogy útjára engedje, mert máskülönben egy igencsak érdekes szituációban lelheti magát.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-02 13:49:47
Üzenet elküldve: 2026-03-02 13:49:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* Minél többet hall, annál kevesebbet ért. Végül azonban valahogy mégis összerakódik benne a kép: Orthus egy csaló! Át akarja verni úrnőjét, ki akarja használni, saját érdekét szeretné mindenekelőtt a tanács elé vetíteni, miközben azt állítja, hogy mindezt valami nagyobb cél érdekében, vagy legalábbis, a nemesek közös érdekéből cselekszi. Alenia viszont rendkívül könnyen átlát a gonosz kígyó tervein, és még idejében lebuktatja. Arkita hálás, hogy Eeyr ilyen csodálatosan okos és gyönyörű úrnőt választott mellé. Vagy inkább Aleniának hálás, amiért rátalált, immáron kétszer is. Meg, amiért visszanövesztette a karját, befogadta a házába, komornyikká tette és egyéb apróságok. Most pedig ez a kígyó… *
– Hm? * Meglepődik, amikor Lirenna megszólítja, de gyorsan visszatér a valóságba, és bólint egyet. Még az ajtóból visszanéz az asztalra, mintha csak azt várná, mikor kapja elő Orthus a kését, és döfi úrnője szívébe. Ám annyira még Atkira sem paranoiás, hogy ne merje magára hagyni a kisasszonyt két percre. Természetesen bízik benne, hiszen amilyen tökéletes, bizonyára arra is lenne valami válasza, ha a nemes megtámadná. Meg aztán nem is úgy tűnik, hogy szemtől szembe merne rárontani – az eddigiek alapján szüksége van Aleniára, így hát aligha fog előkerülni az a tőr. Helyette aljas módon köré tekeredik, mézes-mázas szavakkal beeszi magát a szívébe, és…
Ismét visszatér a valóságba, amikor odaérnek a konyhába. Természetesen segít Lirennának, amiben csak kell. Úgy érzi, már mindkét keze elég erős ahhoz, hogy használja, de azért még nem venne rá mérget, így jobban örülne, ha csak az egyiket kéne használnia. Mielőtt a nemesek megérkeznének, Atkira remek alkalmat lát arra, hogy megossza gondolatait Lirennával. Fojtott hangon kezd bele. *
– Ez a kígyó Orthus… Úrnőnk bizalmát akarja megszerezni, de én egyáltalán nem bízok benne. Szerencsére úgy hallom, úrnőnk se. Az ő okosságáról könyveket lehetne írni. Már, ha tud valaki írni. * Visszaemlékszik arra, amikor Alenia kisasszony kioktatta, hogy ne azt mondja, hogy tökéletes, hanem valami hasonlót, ami ugyanazt jelenti, csak hosszabban. Most próbál így tenni, habár most kettesben van Lirenna kisasszonnyal. *
//Sayqueves kúria//
* Minél többet hall, annál kevesebbet ért. Végül azonban valahogy mégis összerakódik benne a kép: Orthus egy csaló! Át akarja verni úrnőjét, ki akarja használni, saját érdekét szeretné mindenekelőtt a tanács elé vetíteni, miközben azt állítja, hogy mindezt valami nagyobb cél érdekében, vagy legalábbis, a nemesek közös érdekéből cselekszi. Alenia viszont rendkívül könnyen átlát a gonosz kígyó tervein, és még idejében lebuktatja. Arkita hálás, hogy Eeyr ilyen csodálatosan okos és gyönyörű úrnőt választott mellé. Vagy inkább Aleniának hálás, amiért rátalált, immáron kétszer is. Meg, amiért visszanövesztette a karját, befogadta a házába, komornyikká tette és egyéb apróságok. Most pedig ez a kígyó… *
– Hm? * Meglepődik, amikor Lirenna megszólítja, de gyorsan visszatér a valóságba, és bólint egyet. Még az ajtóból visszanéz az asztalra, mintha csak azt várná, mikor kapja elő Orthus a kését, és döfi úrnője szívébe. Ám annyira még Atkira sem paranoiás, hogy ne merje magára hagyni a kisasszonyt két percre. Természetesen bízik benne, hiszen amilyen tökéletes, bizonyára arra is lenne valami válasza, ha a nemes megtámadná. Meg aztán nem is úgy tűnik, hogy szemtől szembe merne rárontani – az eddigiek alapján szüksége van Aleniára, így hát aligha fog előkerülni az a tőr. Helyette aljas módon köré tekeredik, mézes-mázas szavakkal beeszi magát a szívébe, és…
Ismét visszatér a valóságba, amikor odaérnek a konyhába. Természetesen segít Lirennának, amiben csak kell. Úgy érzi, már mindkét keze elég erős ahhoz, hogy használja, de azért még nem venne rá mérget, így jobban örülne, ha csak az egyiket kéne használnia. Mielőtt a nemesek megérkeznének, Atkira remek alkalmat lát arra, hogy megossza gondolatait Lirennával. Fojtott hangon kezd bele. *
– Ez a kígyó Orthus… Úrnőnk bizalmát akarja megszerezni, de én egyáltalán nem bízok benne. Szerencsére úgy hallom, úrnőnk se. Az ő okosságáról könyveket lehetne írni. Már, ha tud valaki írni. * Visszaemlékszik arra, amikor Alenia kisasszony kioktatta, hogy ne azt mondja, hogy tökéletes, hanem valami hasonlót, ami ugyanazt jelenti, csak hosszabban. Most próbál így tenni, habár most kettesben van Lirenna kisasszonnyal. *
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:16:43
Üzenet elküldve: 2026-03-01 18:16:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Meglepi Alenia válasza. Lényegretörő, elemző. Orthusnak azonban nem kell sokat merengenie a válaszon. Talán a megfogalmazásán igen, de a lényegen nem. Így ezúttal zavarja a gondolat, hogy félbehagyják a társalgást azért, hogy ebédeljenek.*
- Ha megengedi, erre máris felelnék.
*mondja hát, majd hozzáteszi.*
- Elrontaná az étkezés örömét, ha egy ilyen gondolat a levegőben maradna, megválaszolatlanul.
*teszi hozzá, ezzel maradásra bírva Aleniát, majd belekezd.*
- Amit elmondott, az teljesen kézenfekvő. De ahogy meghallottam, mégse az az érzés öntött el, hogy lelepleződtem... vagy, hogy netán más színben látom magam és rájöttem valamire önmagamról. Nem, kénytelen vagyok ellentmondani. Hogy is mondjam csak...
*itt jött volna jól, ha van ideje összeszedni a gondolatait ebéd ürügyén, de most már ez marad a helyzet.*
- ... egyáltalán nem kívánkozom előtérbe kerülni. Prefektus se akartam lenne. A hatalom, az események befolyásolásának képessége természetesen vonz, mindig is vonzott. Ám azt reméltem, találok erre magamnál alkalmasabb személyt, aki a támogatásomat élvezi, és cserébe szócsövem lesz, miközben én magam a háttérben maradok. Az ilyesmi sokkal közelebb áll a jellememhez. Ilyen ember azonban nem akadt, hát kénytelen vagyok kilépni a fényre és magam felvállalni az ügyeket, és ezzel a konfliktusokat is. Mert ilyenek bizonyára lesznek majd.
*rövid szünetet tart, majd így folytatja.*
- De tény, hogy nem szolgának jelentkeztem. Nem azért, hogy mindenki ügyét szolgáljam. Még csak nem is azért, hogy a magam pecsenyéjét sütögessem. Hanem azért, hogy egy közös ügyet előremozdítsak. Egy olyan ügyet, amit kegyed már nagyon jól ismer. Egy olyan ügyet, ami véleményem szerint mindannyiunk javát szolgálja. Igen, ehhez valóban kell a nemesség támogatása. És egyetértése, hogy városunknak ebbe az irányba kell tartania. Olyan dolgokról beszélünk, amiknek a következményei évtizedek múlva jelentkeznek majd. Kegyed tisztában van az én... megszállottságommal, ami az utódokat, dinasztiát, jövőbeli generációkat illeti. De a világot, amiért most elkezdek dolgozni, végső soron én magam talán sose fogom meglátni. De kegyed biztosan. Kegyednek hosszabb élet adatik meg, mint nekem. Talán látni fog benne egy magasra törő Morthimer házat, talán nem. De magát a világot látni fogja. És ez itt most egy olyan pillanat az életében, amikor hatással is lehet rá, hogy hogyan alakul ez a világ. Vagy talán nem. Lehet, hogy a törekvésem elbukik, lehet, hogy nem lesz rangom, befolyásom előmozdítani a dolgokat. De kegyed sose fogja tudni bizonyosan megmondani, hogy mi lett volna és mi nem. Ha nem adja hozzá a támogatását. Aztán a többi már nem kegyeden múlik, hanem énrajtam.
*feleli. Eléggé mellőzte most a köntörfalazást, de hát Alenia kérte, hogy beszéljenek egyenesen.*
//Sayqueves kúria//
*Meglepi Alenia válasza. Lényegretörő, elemző. Orthusnak azonban nem kell sokat merengenie a válaszon. Talán a megfogalmazásán igen, de a lényegen nem. Így ezúttal zavarja a gondolat, hogy félbehagyják a társalgást azért, hogy ebédeljenek.*
- Ha megengedi, erre máris felelnék.
*mondja hát, majd hozzáteszi.*
- Elrontaná az étkezés örömét, ha egy ilyen gondolat a levegőben maradna, megválaszolatlanul.
*teszi hozzá, ezzel maradásra bírva Aleniát, majd belekezd.*
- Amit elmondott, az teljesen kézenfekvő. De ahogy meghallottam, mégse az az érzés öntött el, hogy lelepleződtem... vagy, hogy netán más színben látom magam és rájöttem valamire önmagamról. Nem, kénytelen vagyok ellentmondani. Hogy is mondjam csak...
*itt jött volna jól, ha van ideje összeszedni a gondolatait ebéd ürügyén, de most már ez marad a helyzet.*
- ... egyáltalán nem kívánkozom előtérbe kerülni. Prefektus se akartam lenne. A hatalom, az események befolyásolásának képessége természetesen vonz, mindig is vonzott. Ám azt reméltem, találok erre magamnál alkalmasabb személyt, aki a támogatásomat élvezi, és cserébe szócsövem lesz, miközben én magam a háttérben maradok. Az ilyesmi sokkal közelebb áll a jellememhez. Ilyen ember azonban nem akadt, hát kénytelen vagyok kilépni a fényre és magam felvállalni az ügyeket, és ezzel a konfliktusokat is. Mert ilyenek bizonyára lesznek majd.
*rövid szünetet tart, majd így folytatja.*
- De tény, hogy nem szolgának jelentkeztem. Nem azért, hogy mindenki ügyét szolgáljam. Még csak nem is azért, hogy a magam pecsenyéjét sütögessem. Hanem azért, hogy egy közös ügyet előremozdítsak. Egy olyan ügyet, amit kegyed már nagyon jól ismer. Egy olyan ügyet, ami véleményem szerint mindannyiunk javát szolgálja. Igen, ehhez valóban kell a nemesség támogatása. És egyetértése, hogy városunknak ebbe az irányba kell tartania. Olyan dolgokról beszélünk, amiknek a következményei évtizedek múlva jelentkeznek majd. Kegyed tisztában van az én... megszállottságommal, ami az utódokat, dinasztiát, jövőbeli generációkat illeti. De a világot, amiért most elkezdek dolgozni, végső soron én magam talán sose fogom meglátni. De kegyed biztosan. Kegyednek hosszabb élet adatik meg, mint nekem. Talán látni fog benne egy magasra törő Morthimer házat, talán nem. De magát a világot látni fogja. És ez itt most egy olyan pillanat az életében, amikor hatással is lehet rá, hogy hogyan alakul ez a világ. Vagy talán nem. Lehet, hogy a törekvésem elbukik, lehet, hogy nem lesz rangom, befolyásom előmozdítani a dolgokat. De kegyed sose fogja tudni bizonyosan megmondani, hogy mi lett volna és mi nem. Ha nem adja hozzá a támogatását. Aztán a többi már nem kegyeden múlik, hanem énrajtam.
*feleli. Eléggé mellőzte most a köntörfalazást, de hát Alenia kérte, hogy beszéljenek egyenesen.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-24 23:16:47
Üzenet elküldve: 2026-02-24 23:16:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Ami a saját véleményét illeti, ő nem érzi még úgy, hogy olyannyira jól csinálná amit csinál. Most egyszerűen csak ösztönösen cselekszik, és felteszi azokat a kérdéseket, melyek felmerülnek benne, merthogy azzal tisztában van, fontos felelősség az, ha elsőként adja majd támogatását a nemesek leendő szószólójának. Az első megkönnyebbülés akkor éri, mikor Orthus érteni véli a kérdését, és nem veszi támadásnak mindazt, amit mond neki. Nem buta lány ő, hosszú évtizedekig tanult, ezáltal sokat is olvasott, így talán nem meglepő, hogy a sorok között is ugyanolyan jól képes olvasni. Talán pont ezért tűnik fel neki néhány furcsaság, számára már-már ellentmondás a kalmár szavait illetően. Magyarázat közben persze nem szakítja félbe a nemest, s még akkor is vár néhány pillanatot, miután már meggyőződött arról, hogy amaz befejezte a modnanivalóját.*
- Azt hiszem, hogy ez esetben mást értünk szószóló alatt, Morthimer úr *kezd bele a válaszadásba.* Minden tisztelettel én úgy látom, hogy ön nem a nemesek bizalmát szeretné, és nem meggyőzni minket arról, hogy támogatni szeretne minket, hanem épp fordítva. Önnek vannak víziói, céljai, melyeket meg szeretne valósítani, és ehhez keresi a befolyásos, nemesi réteg azon tagjait, akik hajlandóak ön mellé állni az ügyben. Amivel nincs baj, és nem is zárkózom el attól, hogy jómagam támogassam ebben, azonban arra szeretném kérni, hogy akkor beszéljünk tisztán erről, és felejtsük el azt a szép köntöst, amelybe csomagolja a kérését! Véleményem szerint nem nekünk van szükségünk önre, mint prefektusra vagy szószólóra, hanem önnek ránk. Az én olvasatomban egy szószóló fordítva működik. A nemesek hangját erősíti egy személyben, befolyással, nem pedig a saját véleményét a nemesség által. Érti, amire gondolok, igaz? *Elmosolyodik lágyan. Valóban most érik be a rengeteg tanulás gyümölcse azzal, hogy nem hagyja magát megvezetni, legalábbis ő úgy érzi, sikerül helyén kezelnie azt, amit hall.*
- Kérem, ne válaszoljon azonnal! Gondolja át, amit most mondtam, és ebéd után folytassuk! *Mindeközben Lirenna úrnője szavaiból már tudja, hogy a két nemes hamarosan megindul az étkező felé, így kelletlenül, de közelebb lép Atkirához.*
- Gyere, segíts nekem tálalni! *Mondja a komornyiknak halkan, majd sietősen indul a konyha felé. Megkönnyebbülés lehet ez a fekete hajúnak, hisz az ebéd ígérete azt jelenti, hogy hamarosan ő is ételhez juthat, ha akar, persze nem a nemesek társaságában.
Alenia is közben feláll a kanapéról, megigazítja a szoknyáját, és ő is tesz egy lépést az étkező irányába, de előtte természetesen megvárja Orthust.*
- Kövessen, kérem! *Hívja is udvariasan magával a férfit.*
//Sayqueves kúria//
*Ami a saját véleményét illeti, ő nem érzi még úgy, hogy olyannyira jól csinálná amit csinál. Most egyszerűen csak ösztönösen cselekszik, és felteszi azokat a kérdéseket, melyek felmerülnek benne, merthogy azzal tisztában van, fontos felelősség az, ha elsőként adja majd támogatását a nemesek leendő szószólójának. Az első megkönnyebbülés akkor éri, mikor Orthus érteni véli a kérdését, és nem veszi támadásnak mindazt, amit mond neki. Nem buta lány ő, hosszú évtizedekig tanult, ezáltal sokat is olvasott, így talán nem meglepő, hogy a sorok között is ugyanolyan jól képes olvasni. Talán pont ezért tűnik fel neki néhány furcsaság, számára már-már ellentmondás a kalmár szavait illetően. Magyarázat közben persze nem szakítja félbe a nemest, s még akkor is vár néhány pillanatot, miután már meggyőződött arról, hogy amaz befejezte a modnanivalóját.*
- Azt hiszem, hogy ez esetben mást értünk szószóló alatt, Morthimer úr *kezd bele a válaszadásba.* Minden tisztelettel én úgy látom, hogy ön nem a nemesek bizalmát szeretné, és nem meggyőzni minket arról, hogy támogatni szeretne minket, hanem épp fordítva. Önnek vannak víziói, céljai, melyeket meg szeretne valósítani, és ehhez keresi a befolyásos, nemesi réteg azon tagjait, akik hajlandóak ön mellé állni az ügyben. Amivel nincs baj, és nem is zárkózom el attól, hogy jómagam támogassam ebben, azonban arra szeretném kérni, hogy akkor beszéljünk tisztán erről, és felejtsük el azt a szép köntöst, amelybe csomagolja a kérését! Véleményem szerint nem nekünk van szükségünk önre, mint prefektusra vagy szószólóra, hanem önnek ránk. Az én olvasatomban egy szószóló fordítva működik. A nemesek hangját erősíti egy személyben, befolyással, nem pedig a saját véleményét a nemesség által. Érti, amire gondolok, igaz? *Elmosolyodik lágyan. Valóban most érik be a rengeteg tanulás gyümölcse azzal, hogy nem hagyja magát megvezetni, legalábbis ő úgy érzi, sikerül helyén kezelnie azt, amit hall.*
- Kérem, ne válaszoljon azonnal! Gondolja át, amit most mondtam, és ebéd után folytassuk! *Mindeközben Lirenna úrnője szavaiból már tudja, hogy a két nemes hamarosan megindul az étkező felé, így kelletlenül, de közelebb lép Atkirához.*
- Gyere, segíts nekem tálalni! *Mondja a komornyiknak halkan, majd sietősen indul a konyha felé. Megkönnyebbülés lehet ez a fekete hajúnak, hisz az ebéd ígérete azt jelenti, hogy hamarosan ő is ételhez juthat, ha akar, persze nem a nemesek társaságában.
Alenia is közben feláll a kanapéról, megigazítja a szoknyáját, és ő is tesz egy lépést az étkező irányába, de előtte természetesen megvárja Orthust.*
- Kövessen, kérem! *Hívja is udvariasan magával a férfit.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-23 17:27:57
Üzenet elküldve: 2026-02-23 17:27:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Norgen//
*Sohasem forgott nemes kisasszonyok köreiben, legalább is ilyen közvetlenségben biztosan nem, azonban meg kell hagyni, pontosan így képzelte az egészet. Udvariaskodó, puhatoló cseverészés, amely mögött egyértelműen egy csepp ártatlan érdeklődés sincs. Norgen meglehetősen rosszul indított azzal, hogy rögvest Samonyrról érdeklődött. A tolvaj egyébként is többnyire óvatos teremtés - igaz, ma épp nem erről tett bizonyságot a kúriában -, de ez a kérdezősködés valahogy zsigerien gyanút kelt benne.*
- Ysanee *ismétli el illedelmesen a nevet, amit egyébként az imént is elmondott, finoman nyomatékosítva, családnevét nem valószínű, hogy el fogja árulni. Ha valóban nemesi címet szándékszik magának is lopni, jobb, ha nem mutatkozik be minden selyemrévi lakosnak Farnelisként - ki tudja melyik család nevét sikerül bezsebelni.*
- Ó a fogadóban ismerkedtünk meg még régebben *hazudja szemrebbenés nélkül, még legyint is hozzá, ezzel is azt sugallva, teljesen unalmas és egyszerű találkozásról van szó. Jobb is, hogy nem bonyolódik bele valami szövevényes füllentésbe, így talán nem is merül fel annyi kérdés a kotnyeles nőszemélyben. Legalább is olyan nem, amiből nehezen tudja majd kivágni magát.*
- És Önök?
*Ahogy amolyan másmilyen hölgynek bélyegzik, széles mosoly nyúlik el az arcán. Mintha csak valódi bóknak venné, miközben igazság szerint az iróniája szórakoztatja: elvégre Norgen nagyon is úgy tűnik, hogy pletykaalapot próbál kicsikarni belőle.*
- Pedig mindig vevő vagyok egy kis helyi szóbeszédre *mosolyodik el pimaszul, s egy cinkos kis kacsintással is megtoldja, hátha kedvet kap a leány. Közben szépen lassan átérnek a hídon és folytatják útjukat a romváros felé.*
//Norgen//
*Sohasem forgott nemes kisasszonyok köreiben, legalább is ilyen közvetlenségben biztosan nem, azonban meg kell hagyni, pontosan így képzelte az egészet. Udvariaskodó, puhatoló cseverészés, amely mögött egyértelműen egy csepp ártatlan érdeklődés sincs. Norgen meglehetősen rosszul indított azzal, hogy rögvest Samonyrról érdeklődött. A tolvaj egyébként is többnyire óvatos teremtés - igaz, ma épp nem erről tett bizonyságot a kúriában -, de ez a kérdezősködés valahogy zsigerien gyanút kelt benne.*
- Ysanee *ismétli el illedelmesen a nevet, amit egyébként az imént is elmondott, finoman nyomatékosítva, családnevét nem valószínű, hogy el fogja árulni. Ha valóban nemesi címet szándékszik magának is lopni, jobb, ha nem mutatkozik be minden selyemrévi lakosnak Farnelisként - ki tudja melyik család nevét sikerül bezsebelni.*
- Ó a fogadóban ismerkedtünk meg még régebben *hazudja szemrebbenés nélkül, még legyint is hozzá, ezzel is azt sugallva, teljesen unalmas és egyszerű találkozásról van szó. Jobb is, hogy nem bonyolódik bele valami szövevényes füllentésbe, így talán nem is merül fel annyi kérdés a kotnyeles nőszemélyben. Legalább is olyan nem, amiből nehezen tudja majd kivágni magát.*
- És Önök?
*Ahogy amolyan másmilyen hölgynek bélyegzik, széles mosoly nyúlik el az arcán. Mintha csak valódi bóknak venné, miközben igazság szerint az iróniája szórakoztatja: elvégre Norgen nagyon is úgy tűnik, hogy pletykaalapot próbál kicsikarni belőle.*
- Pedig mindig vevő vagyok egy kis helyi szóbeszédre *mosolyodik el pimaszul, s egy cinkos kis kacsintással is megtoldja, hátha kedvet kap a leány. Közben szépen lassan átérnek a hídon és folytatják útjukat a romváros felé.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-23 14:22:35
Üzenet elküldve: 2026-02-23 14:22:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* A légy gyorsan távozik, Atkira pedig egyedül marad a két nemessel, akik nem is egészen érti, miről beszélnek. Számára mindez csak nyelvkoptatásnak tűnik. Ennek ellenére odafigyel, ha másért nem, azért, hogy új kifejezéseket tanuljon. Ezek szerint így beszélnek a nemesek egymás között. Majd ő megpróbál olyan hangzatos mondatokat használni a jövőben, mint az „egyet kell, értsek, azonban…”, a „kérdése nagyon is helyénvaló” és a „felmerülhet kegyedben a kérdés”. Atkira még sosem gondolt rá, hogy kegyednek szólítsa Aleniát, pedig az sokkal rövidebb, ezáltal egyszerűbb, mint a kisasszonyozás. ~ De mégis mit jelent az, hogy „kegyed”? A kegyes úrnő rövidítése? ~ A komornyik persze felfigyel Lirenna érkezésére, és még mosolyog is felé, de az valamiért elfordítja a tekintetét. Remek. Nemcsak a nemeseket, de a szolgálólányokat sem érti. De persze nem szól semmit, ő maga továbbra is szótlanul ácsorog, de ha esetleg úgy döntene a másik kettő, hogy ebédelni indulnak, akkor arrébb áll, hogy elférjenek tőle, és ahol kell, kitárja az ajtót. Legalább ennyi haszna legyen annak, hogy itt van. Közben viszont azt érzi, hogy bár nemrég evett, gyomra már megint kordul. Nem meri mondani, de újra olyan éhesnek érzi magát, mint fél órája. *
//Sayqueves kúria//
* A légy gyorsan távozik, Atkira pedig egyedül marad a két nemessel, akik nem is egészen érti, miről beszélnek. Számára mindez csak nyelvkoptatásnak tűnik. Ennek ellenére odafigyel, ha másért nem, azért, hogy új kifejezéseket tanuljon. Ezek szerint így beszélnek a nemesek egymás között. Majd ő megpróbál olyan hangzatos mondatokat használni a jövőben, mint az „egyet kell, értsek, azonban…”, a „kérdése nagyon is helyénvaló” és a „felmerülhet kegyedben a kérdés”. Atkira még sosem gondolt rá, hogy kegyednek szólítsa Aleniát, pedig az sokkal rövidebb, ezáltal egyszerűbb, mint a kisasszonyozás. ~ De mégis mit jelent az, hogy „kegyed”? A kegyes úrnő rövidítése? ~ A komornyik persze felfigyel Lirenna érkezésére, és még mosolyog is felé, de az valamiért elfordítja a tekintetét. Remek. Nemcsak a nemeseket, de a szolgálólányokat sem érti. De persze nem szól semmit, ő maga továbbra is szótlanul ácsorog, de ha esetleg úgy döntene a másik kettő, hogy ebédelni indulnak, akkor arrébb áll, hogy elférjenek tőle, és ahol kell, kitárja az ajtót. Legalább ennyi haszna legyen annak, hogy itt van. Közben viszont azt érzi, hogy bár nemrég evett, gyomra már megint kordul. Nem meri mondani, de újra olyan éhesnek érzi magát, mint fél órája. *
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:56:40
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:56:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Alenia ügyesen forgatja a szavakat. Hol van már az a régi leányzó, aki nem is igazán tudta, hogy merre tart az élete, és megnyomorította önbizalmát a testi-lelki megpróbáltatás?
De Orthusnak kedvére való a változás, még ha ettől a hölgy kevésbé irányítható és sokkal önfejűbb is. Halvány mosollyal jutalmazza a leányzó okfejtését, de nem szólal meg rögtön. Gondot fordít arra, hogy megfogalmazza a választ, mielőtt kimondaná.*
- A kérdése nagyon is helyénvaló és rámutat valamire, amit fontos tisztázni. Egy szószóló nem arra való, hogy minden ügyét rajta keresztül intézze el. Ahogy én se azért akarom ezt a pozíciót, hatalmat, felelősséget, hogy csak a saját pecsenyémet sütögessem. Kell, hogy legyenek közös ügyeink. És azokért kell közösen mozognunk. Számomra ezek a következők: Selyemrév és az új nemesség biztonsága, a város szegényeinek fokozatos segítése és felemelése, és ez által a város egészének felvirágoztatása. Ez egy irány, amerre szerintem tartanunk kellene, amiért nekünk, selyemrévi nemeseknek mind össze kellene tudnunk fogni. És persze mindannyiunknak lesznek személyes törekvései, ambíciói. Lesz, aki nagyobb vagyont akar majd, másvalaki rangot, elismerést. Személyes céljainkat olyan módon kell elérnünk, hogy azzal a közös nagy célt se hátráltassuk. Amíg valaki személyes vágyait úgy próbálja elérni, hogy közben a közös ügyet is szolgálja, számíthat a segítségemre. De akármilyen ügyért nem fogok közbenjárni.
És persze felmerülhet kegyedben a kérdés: van-e az a pénz, amiért esetleg mégis? Megvásárolható a közbenjárásom? Én nem hiszem. Egy ilyen rangot, ha egyszer megszerez az ember, nem akarja elveszíteni úgy, hogy érdemtelenné válik rá. Márpedig a legkönnyebben úgy válhatnék érdemtelenné, ha csengő aranyért vagy egyéb javakért könnyedén áruba bocsátanám a befolyásomat. Nekem ez, egész egyszerűen: nem éri meg.
//Sayqueves kúria//
*Alenia ügyesen forgatja a szavakat. Hol van már az a régi leányzó, aki nem is igazán tudta, hogy merre tart az élete, és megnyomorította önbizalmát a testi-lelki megpróbáltatás?
De Orthusnak kedvére való a változás, még ha ettől a hölgy kevésbé irányítható és sokkal önfejűbb is. Halvány mosollyal jutalmazza a leányzó okfejtését, de nem szólal meg rögtön. Gondot fordít arra, hogy megfogalmazza a választ, mielőtt kimondaná.*
- A kérdése nagyon is helyénvaló és rámutat valamire, amit fontos tisztázni. Egy szószóló nem arra való, hogy minden ügyét rajta keresztül intézze el. Ahogy én se azért akarom ezt a pozíciót, hatalmat, felelősséget, hogy csak a saját pecsenyémet sütögessem. Kell, hogy legyenek közös ügyeink. És azokért kell közösen mozognunk. Számomra ezek a következők: Selyemrév és az új nemesség biztonsága, a város szegényeinek fokozatos segítése és felemelése, és ez által a város egészének felvirágoztatása. Ez egy irány, amerre szerintem tartanunk kellene, amiért nekünk, selyemrévi nemeseknek mind össze kellene tudnunk fogni. És persze mindannyiunknak lesznek személyes törekvései, ambíciói. Lesz, aki nagyobb vagyont akar majd, másvalaki rangot, elismerést. Személyes céljainkat olyan módon kell elérnünk, hogy azzal a közös nagy célt se hátráltassuk. Amíg valaki személyes vágyait úgy próbálja elérni, hogy közben a közös ügyet is szolgálja, számíthat a segítségemre. De akármilyen ügyért nem fogok közbenjárni.
És persze felmerülhet kegyedben a kérdés: van-e az a pénz, amiért esetleg mégis? Megvásárolható a közbenjárásom? Én nem hiszem. Egy ilyen rangot, ha egyszer megszerez az ember, nem akarja elveszíteni úgy, hogy érdemtelenné válik rá. Márpedig a legkönnyebben úgy válhatnék érdemtelenné, ha csengő aranyért vagy egyéb javakért könnyedén áruba bocsátanám a befolyásomat. Nekem ez, egész egyszerűen: nem éri meg.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063