Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:06:31
Üzenet elküldve: 2025-11-14 21:06:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
-Nos természetesen, hiszen tündér vagyok. egy jóságos lény.
*Még meg is rebegteti a szempilláit, mint valami mesebeli, csodálatos szent segítő, mielőtt elnevetné magát. Bár úgy sejti, ez valójában tényleg mókás elképzelés. Aztán akárhogy is, de az arany végül átvándorol a birtokába, s neki igazából csak ez számít. Egy félkarú vak óriás is lehetne a törpe, egy együgyű barom, ha rendesen fizet. Igaz Merchen szemében nem áll messze a másik ettől, de ki ő hogy ítélkezzen? Megfelelőnek tűnik az összeg, úgyhogy csak biccent és elsüllyeszti az erszényt ruhájának egyik belső zugába.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán, majd csöndben figyeli, ahogy összeszedi magát a törpe és távozik. Természetesen egy darabig kikíséri, mert valóban úgy sejti, hogy amilyen simlis alak még ellopna valami kanalat amivel a levest eszik. Búcsúzóul csak egy rövid mondattal válaszol.*
-Ne merészelj még egyszer késni, törpe.
*Azért a szája szegletében ott ül egy kis mosoly, jó találkozni néha olyanokkal is mint Wrojth, nem csak a fancsaliképű nagyurakkal, akik nem is igazán tudják hogy működik a világ, csak beleszülettek a vagyonba. Merchen megjárta mindkét világot, így kicsit másképpen szemléli a dolgokat. Miután vendége távozik visszatér a nagyterembe, hogy megvacsorázzon, majd az esti rutinját követően eltegye magát másnapra.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.14 21:06:54
-Nos természetesen, hiszen tündér vagyok. egy jóságos lény.
*Még meg is rebegteti a szempilláit, mint valami mesebeli, csodálatos szent segítő, mielőtt elnevetné magát. Bár úgy sejti, ez valójában tényleg mókás elképzelés. Aztán akárhogy is, de az arany végül átvándorol a birtokába, s neki igazából csak ez számít. Egy félkarú vak óriás is lehetne a törpe, egy együgyű barom, ha rendesen fizet. Igaz Merchen szemében nem áll messze a másik ettől, de ki ő hogy ítélkezzen? Megfelelőnek tűnik az összeg, úgyhogy csak biccent és elsüllyeszti az erszényt ruhájának egyik belső zugába.*
-Legyen így.
*Feleli kurtán, majd csöndben figyeli, ahogy összeszedi magát a törpe és távozik. Természetesen egy darabig kikíséri, mert valóban úgy sejti, hogy amilyen simlis alak még ellopna valami kanalat amivel a levest eszik. Búcsúzóul csak egy rövid mondattal válaszol.*
-Ne merészelj még egyszer késni, törpe.
*Azért a szája szegletében ott ül egy kis mosoly, jó találkozni néha olyanokkal is mint Wrojth, nem csak a fancsaliképű nagyurakkal, akik nem is igazán tudják hogy működik a világ, csak beleszülettek a vagyonba. Merchen megjárta mindkét világot, így kicsit másképpen szemléli a dolgokat. Miután vendége távozik visszatér a nagyterembe, hogy megvacsorázzon, majd az esti rutinját követően eltegye magát másnapra.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.14 21:06:54
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 16:57:20
Üzenet elküldve: 2025-11-14 16:57:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
– Úgy lesz! * Bólint az elhangzottakra, és úgy tűnik, egyedül hagyják őt a szobában. Azonban még mielőtt Alenia kisasszony magára hagyná, valami felettébb különöset mond Atkirának. A férfi hallott már egyet, s mást Eeyr erejéről, de ilyet éppenséggel még nem. Vagy, ha hallott is, azt annyira képtelenségnek vélte korábban, hogy esze ágában sem volt elhinni. Most viszont olyan természetesen mondja ezt a ház úrnője, mintha tényleg szó szerint értené, amit mond. Atkira arcán udvarias mosoly látható, olyan fajta, ami akkor ül ki valaki arcára, amikor nem érti, hogy a másik miről beszél, de nem akarja tovább bonyolítani a dolgot azzal, hogy visszakérdez. A mosoly csak percek múltán tűnik el, mikor ráeszmél, hogy már rég egyedül van a szobában. Ekkora jut eszébe, hogy mennyire éhes ugyanis, és ez most fontosabb még annál is, mint hogy visszanövessze az elvesztett karját. Enni fél kézzel is tud.
Persze a gondolat nem hagyja egykönnyen nyugodni. Talál otthon egyet, s mást, amivel megtöltheti a gyomrát, ám mindent olyan monoton módon végez, mintha nem is igazán lenne ott a testében. Fél kézzel igen nehéz kenyeret szelni, de még ezzel is megbirkózik valahogy. Nem eszik se többet, se jobbat, mintha saját pénzéből vásárolt volna be. Amikor jóllakott, és pihent is egy kicsit, elindul megkeresni Aleniát. Természetesen csak azokra a helyekre megy, amik engedélyezettek számára. Ha a társalkodóban nem találja, szétnéz a többi helyiségben is, és még az udvaron is. Valahol csak megtalálja őt. Ha így van, akkor megpillantva elmondja a történteket, mintha egy újabb feladattal végzett volna. *
– Ettem. Kisasszony. Tudok még valamiben segíteni ne– a kisasszonynak?
//Sayqueves kúria//
– Úgy lesz! * Bólint az elhangzottakra, és úgy tűnik, egyedül hagyják őt a szobában. Azonban még mielőtt Alenia kisasszony magára hagyná, valami felettébb különöset mond Atkirának. A férfi hallott már egyet, s mást Eeyr erejéről, de ilyet éppenséggel még nem. Vagy, ha hallott is, azt annyira képtelenségnek vélte korábban, hogy esze ágában sem volt elhinni. Most viszont olyan természetesen mondja ezt a ház úrnője, mintha tényleg szó szerint értené, amit mond. Atkira arcán udvarias mosoly látható, olyan fajta, ami akkor ül ki valaki arcára, amikor nem érti, hogy a másik miről beszél, de nem akarja tovább bonyolítani a dolgot azzal, hogy visszakérdez. A mosoly csak percek múltán tűnik el, mikor ráeszmél, hogy már rég egyedül van a szobában. Ekkora jut eszébe, hogy mennyire éhes ugyanis, és ez most fontosabb még annál is, mint hogy visszanövessze az elvesztett karját. Enni fél kézzel is tud.
Persze a gondolat nem hagyja egykönnyen nyugodni. Talál otthon egyet, s mást, amivel megtöltheti a gyomrát, ám mindent olyan monoton módon végez, mintha nem is igazán lenne ott a testében. Fél kézzel igen nehéz kenyeret szelni, de még ezzel is megbirkózik valahogy. Nem eszik se többet, se jobbat, mintha saját pénzéből vásárolt volna be. Amikor jóllakott, és pihent is egy kicsit, elindul megkeresni Aleniát. Természetesen csak azokra a helyekre megy, amik engedélyezettek számára. Ha a társalkodóban nem találja, szétnéz a többi helyiségben is, és még az udvaron is. Valahol csak megtalálja őt. Ha így van, akkor megpillantva elmondja a történteket, mintha egy újabb feladattal végzett volna. *
– Ettem. Kisasszony. Tudok még valamiben segíteni ne– a kisasszonynak?
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 11:30:21
Üzenet elküldve: 2025-11-14 11:30:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
~ Nem az én gondom. ~
* Gondolja magában, ahogyan hallgatja a férfi válaszát. Néhány másodpercig lehunyja a szemét, hogy hirtelen jött sötétbe feltudja vázolni az iménti dolgokat. Az ár jó, s hülyeség lenne a részéről, ha elutasítaná, másrészt miért jó a tündérnek, ha piaci árnak csupán egy részéért adja neki. Valami hátsó szándék, de, hogy valójában mi volna az, arról egyelőre fogalma sincs. Talán csak a kapcsolatukat szeretné elmélyíteni, talán csak nem szeretne úgy járni, mint más kereskedő. Az arany nem gonosz, s mindegy kitől származik, felhasználása ugyanaz marad. Lassan nyitja ki a szemét a másik beszéde végeztével. *
- Szóval a te árad, és ezt az önzetlenül továbbnyújtanád nekem? Ezt a jó, adakozó szívednek köszönhetem?
* Kérdi szarkasztikusan, közben egyik szemét kérdően felemeli. Amint meghallja, hogy a fizetendő összeg felét előre kell fizetnie, testsúlyát a másik oldalra billenti. *
- Szóval előre.
* Ismétli magának a szöveget, közben azon gondolkozik, hogy mi állítaná meg a tündért abban, hogy átverje? Talán a jövőbeli törzsvendégség elég neki, hogy ne fogja meg az összeg felét és rohanjon az őrséghez feljelenteni? Talán van olyan hülye, de bízik abban, hogy saját épségét előrébb tartja, mint egy kisebb összeget. Elvégre haza hívta a bajt azzal, hogy meghívta a törpét. Tudják, hogy hol lakik. Nem mond többet az üzletre. Valójában ez az üzlet már akkor megkötetett, amikor betette a lábát a kúriába, csupán a körülmények nem voltak még tiszták. A teljes összeg fele, vagyis 800 arany kerül Merchen Feiy elé.
Természetesen egy erszényben, nem csupán úgy odahányva elé. Amint kipakolta az ő részét ismét hátradől, s megvárja, míg a másik megszámolja az adott összeget. *
- A másik fele hamarosan meglesz. Néhány nap múlva megejthetjük a találkozót. Legyen mondjuk Romváros régi piacánál, ahol a gazdagok előszeretettel jártak vásárolni. Ott az egyelten „épp” házba foglak várni éj leple alatt. Kövesd a csöveseket.
* Feleli a másiknak, közben szúrós szemekkel figyeli a másikat. Szemeiből könnyen kiolvasható, hogy „ha átversz megverlek.” Ami valljuk be, nem különbözőik az alap pofájától. *
- Majd jelentkezem ha kéne valami, nemes.
* Böki még oda a végét, s az utolsó szót úgy megtoldja. Amilyen simlis a másik illik hozzá a nemesi cím. Csak élje túl a saját hülyeségeit, hogy megélje a törp felemelkedését. És persze ne árulja el, különben magának kell példát statuálnia. Ha más egyéb nincs, akkor ő maga felhörpinti a maradék italát a pohárból, s feláll a kényelmes székből. Elindul a kijárat felé, ahonnét jött. Ha nem kísérik ki, akkor is megtalálja, de tudja, hogy ez nem opció. Biztos félnek, hogy felmarkol ezt azt kifelé, ami jogos. A kapun túl fejére ölti csuklyáját, majd eggyé válik az éjszakával. Útja Romvárosba viszi, hova máshova? El kell intézni a találkozó részleteit, biztonságossá tenni a helyet, legalább a találkozó idejéig, s találni kell valakit, aki szívott már annyit, hogy az anyag minőségéről is tudjon beszélni. *
~ Nem az én gondom. ~
* Gondolja magában, ahogyan hallgatja a férfi válaszát. Néhány másodpercig lehunyja a szemét, hogy hirtelen jött sötétbe feltudja vázolni az iménti dolgokat. Az ár jó, s hülyeség lenne a részéről, ha elutasítaná, másrészt miért jó a tündérnek, ha piaci árnak csupán egy részéért adja neki. Valami hátsó szándék, de, hogy valójában mi volna az, arról egyelőre fogalma sincs. Talán csak a kapcsolatukat szeretné elmélyíteni, talán csak nem szeretne úgy járni, mint más kereskedő. Az arany nem gonosz, s mindegy kitől származik, felhasználása ugyanaz marad. Lassan nyitja ki a szemét a másik beszéde végeztével. *
- Szóval a te árad, és ezt az önzetlenül továbbnyújtanád nekem? Ezt a jó, adakozó szívednek köszönhetem?
* Kérdi szarkasztikusan, közben egyik szemét kérdően felemeli. Amint meghallja, hogy a fizetendő összeg felét előre kell fizetnie, testsúlyát a másik oldalra billenti. *
- Szóval előre.
* Ismétli magának a szöveget, közben azon gondolkozik, hogy mi állítaná meg a tündért abban, hogy átverje? Talán a jövőbeli törzsvendégség elég neki, hogy ne fogja meg az összeg felét és rohanjon az őrséghez feljelenteni? Talán van olyan hülye, de bízik abban, hogy saját épségét előrébb tartja, mint egy kisebb összeget. Elvégre haza hívta a bajt azzal, hogy meghívta a törpét. Tudják, hogy hol lakik. Nem mond többet az üzletre. Valójában ez az üzlet már akkor megkötetett, amikor betette a lábát a kúriába, csupán a körülmények nem voltak még tiszták. A teljes összeg fele, vagyis 800 arany kerül Merchen Feiy elé.
Természetesen egy erszényben, nem csupán úgy odahányva elé. Amint kipakolta az ő részét ismét hátradől, s megvárja, míg a másik megszámolja az adott összeget. *- A másik fele hamarosan meglesz. Néhány nap múlva megejthetjük a találkozót. Legyen mondjuk Romváros régi piacánál, ahol a gazdagok előszeretettel jártak vásárolni. Ott az egyelten „épp” házba foglak várni éj leple alatt. Kövesd a csöveseket.
* Feleli a másiknak, közben szúrós szemekkel figyeli a másikat. Szemeiből könnyen kiolvasható, hogy „ha átversz megverlek.” Ami valljuk be, nem különbözőik az alap pofájától. *
- Majd jelentkezem ha kéne valami, nemes.
* Böki még oda a végét, s az utolsó szót úgy megtoldja. Amilyen simlis a másik illik hozzá a nemesi cím. Csak élje túl a saját hülyeségeit, hogy megélje a törp felemelkedését. És persze ne árulja el, különben magának kell példát statuálnia. Ha más egyéb nincs, akkor ő maga felhörpinti a maradék italát a pohárból, s feláll a kényelmes székből. Elindul a kijárat felé, ahonnét jött. Ha nem kísérik ki, akkor is megtalálja, de tudja, hogy ez nem opció. Biztos félnek, hogy felmarkol ezt azt kifelé, ami jogos. A kapun túl fejére ölti csuklyáját, majd eggyé válik az éjszakával. Útja Romvárosba viszi, hova máshova? El kell intézni a találkozó részleteit, biztonságossá tenni a helyet, legalább a találkozó idejéig, s találni kell valakit, aki szívott már annyit, hogy az anyag minőségéről is tudjon beszélni. *
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 03:45:22
Üzenet elküldve: 2025-11-14 03:45:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Tagadhatatlanul.
*A Kikötővel kapcsolatban nem csekély érdeklődést mutat, inkább csak pragmatikus szempontokból. Számára az is csak egy távoli város a saját kultúrájával. Csak egy olyan környék, amit nem fog látogatni.*
- Akkor lényegében ők a városvezetés, ha jól értettem. Elnézést, csak valamennyire érdekelt, hogy miként áll a Kikötő környéke, tekintve, milyen régóta lett egy független és ahogy néztem, ellenséges városa Artheniornak.
*A kincses sziget érdekesen hangzik a számára, bár gyorsan rontja az igényét erre az, hogy hajóra kellene szállnia hozzá és ha még a tenger nem hangozna eléggé veszélyesnek, még ellenséges és törvénytelen vidékre is vinnék.*
- Kecsegtetően hangzik, bár igazán nem szükséges nekem hozni semmit. Én úgy is legfőképp olyan italokkal veszem körbe magam, ami másoknak kellhet.
*Lassan ő is elkezdi kortyolgatni a borát, a sok fecsérlés, amit művel, gyorsan szárítja ki a torkát, de úgy tűnik, hogy van miről beszélniük.*
- Nos, igen, nevezhetjük nemes ügynek, gondolom Cagon is legfőképp a város segedelmére tanulmányozza. Én inkább kritikus veszélynek vélem és a városvezetés gyengeségének számolom fel, hogy képes egy teljes palotanegyedet építeni, de a tényleges problémákat nem kívánja kezelni. Ezalatt nem a varázsitalok árát értem, hanem a hiányzó utakat, elhagyatott karavánpihenőt és elengedett Kikötőt. A tanács mindent feladott, ami a város direkt határain kívülre esett és elvesztette minden előnyét és erejét, amit összegyűjtött az évszázadok alatt.
*Még később fog erről panaszkodni, bizonyosan visszatérnek arra, hogy az infrastruktúra a dolgaik intézésére hanyatlóban van és nehéz ezt figyelmen kívül hagyniuk.*
- Nos, ezzel egyetértek. Nem feltétlen a kósza utcai varázsosra gondoltam, hanem a szervezetre, amit Abogr vezet. Ami eléggé nyíltan üzérkedik és nem foglalatoskodnak a politikával. Nekik direkt hatalmuk van és kevésbé világi céljaik. Nem véletlen, hogy inkább elhagyták a várost. Az Aranyköpenyesek számomra elég burkolatlan célja, hogy a városvezetésnek saját, hűséges serege legyen és szerintem ennek az árnyoldalát gyorsan megérezhetjük, ha a nemesség elégedetlenségre mutat hajlamot, amikor a helyzet borúsabbra fordul. De ez csak spekuláció a részemről.
*Valamennyire kellemes a gondolat, hogy külön jelölve van, kik szolgálják a nemességet a kardjukkal és az egyszerű őrök, de nehezen tudná elhessegetni a gondolatot, hogy a sziget elfoglalása és nemesi negyeddé tétele és a saját, külön sereg toborzása hozzá nem a város többi részével szemben történt. És, hogy ezen védőik könnyedén fordítják a kardjaik ellenük, ha túl nyíltan lázítanának a vezetés vélt vagy valós inkompetenciája ellen. A gyújtogatásra és menekültekre csak egyetértően bólint, úgy tűnik mindkettejük előre látják a Szántóföldek sorsát.*
- Bölcs meglátás. Bár itt kicsit többre lesz szükség, mint vendégszobát telerakni búzazsákokkal. Mire gondol?
*Azt nem teszi hozzá, legalább is egyelőre, hogy rossz üzleti érzékre mutatna, ha Merchen nem próbálna meg az árnövekedésen nyerészkedni. Főleg, hogy milyen gyorsan többszörözhetné meg a pénzét, ha a helyzet az elvárt módon alakul. De az se lepné meg, ha már a tanácsosok eszébe is jutott hasonló és maguk is tervezik a vagyonosodást a krízisből. Ostobaság lenne tőlük nem így tenni.*
- Ha van is, még nem tudok róla. Értékelem az aggodalmát, de örömmel fogadom a wegtoreni konyhaművészet meglepetéseit.
*Mostanában könnyedén étkezik, hogy ne hátráltassa a munkájában, de nem tesz keresztbe vendéglátója eltervezett fogadtatásának.*
//Egy nemes ügy//
- Tagadhatatlanul.
*A Kikötővel kapcsolatban nem csekély érdeklődést mutat, inkább csak pragmatikus szempontokból. Számára az is csak egy távoli város a saját kultúrájával. Csak egy olyan környék, amit nem fog látogatni.*
- Akkor lényegében ők a városvezetés, ha jól értettem. Elnézést, csak valamennyire érdekelt, hogy miként áll a Kikötő környéke, tekintve, milyen régóta lett egy független és ahogy néztem, ellenséges városa Artheniornak.
*A kincses sziget érdekesen hangzik a számára, bár gyorsan rontja az igényét erre az, hogy hajóra kellene szállnia hozzá és ha még a tenger nem hangozna eléggé veszélyesnek, még ellenséges és törvénytelen vidékre is vinnék.*
- Kecsegtetően hangzik, bár igazán nem szükséges nekem hozni semmit. Én úgy is legfőképp olyan italokkal veszem körbe magam, ami másoknak kellhet.
*Lassan ő is elkezdi kortyolgatni a borát, a sok fecsérlés, amit művel, gyorsan szárítja ki a torkát, de úgy tűnik, hogy van miről beszélniük.*
- Nos, igen, nevezhetjük nemes ügynek, gondolom Cagon is legfőképp a város segedelmére tanulmányozza. Én inkább kritikus veszélynek vélem és a városvezetés gyengeségének számolom fel, hogy képes egy teljes palotanegyedet építeni, de a tényleges problémákat nem kívánja kezelni. Ezalatt nem a varázsitalok árát értem, hanem a hiányzó utakat, elhagyatott karavánpihenőt és elengedett Kikötőt. A tanács mindent feladott, ami a város direkt határain kívülre esett és elvesztette minden előnyét és erejét, amit összegyűjtött az évszázadok alatt.
*Még később fog erről panaszkodni, bizonyosan visszatérnek arra, hogy az infrastruktúra a dolgaik intézésére hanyatlóban van és nehéz ezt figyelmen kívül hagyniuk.*
- Nos, ezzel egyetértek. Nem feltétlen a kósza utcai varázsosra gondoltam, hanem a szervezetre, amit Abogr vezet. Ami eléggé nyíltan üzérkedik és nem foglalatoskodnak a politikával. Nekik direkt hatalmuk van és kevésbé világi céljaik. Nem véletlen, hogy inkább elhagyták a várost. Az Aranyköpenyesek számomra elég burkolatlan célja, hogy a városvezetésnek saját, hűséges serege legyen és szerintem ennek az árnyoldalát gyorsan megérezhetjük, ha a nemesség elégedetlenségre mutat hajlamot, amikor a helyzet borúsabbra fordul. De ez csak spekuláció a részemről.
*Valamennyire kellemes a gondolat, hogy külön jelölve van, kik szolgálják a nemességet a kardjukkal és az egyszerű őrök, de nehezen tudná elhessegetni a gondolatot, hogy a sziget elfoglalása és nemesi negyeddé tétele és a saját, külön sereg toborzása hozzá nem a város többi részével szemben történt. És, hogy ezen védőik könnyedén fordítják a kardjaik ellenük, ha túl nyíltan lázítanának a vezetés vélt vagy valós inkompetenciája ellen. A gyújtogatásra és menekültekre csak egyetértően bólint, úgy tűnik mindkettejük előre látják a Szántóföldek sorsát.*
- Bölcs meglátás. Bár itt kicsit többre lesz szükség, mint vendégszobát telerakni búzazsákokkal. Mire gondol?
*Azt nem teszi hozzá, legalább is egyelőre, hogy rossz üzleti érzékre mutatna, ha Merchen nem próbálna meg az árnövekedésen nyerészkedni. Főleg, hogy milyen gyorsan többszörözhetné meg a pénzét, ha a helyzet az elvárt módon alakul. De az se lepné meg, ha már a tanácsosok eszébe is jutott hasonló és maguk is tervezik a vagyonosodást a krízisből. Ostobaság lenne tőlük nem így tenni.*
- Ha van is, még nem tudok róla. Értékelem az aggodalmát, de örömmel fogadom a wegtoreni konyhaművészet meglepetéseit.
*Mostanában könnyedén étkezik, hogy ne hátráltassa a munkájában, de nem tesz keresztbe vendéglátója eltervezett fogadtatásának.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-13 22:18:46
Üzenet elküldve: 2025-11-13 22:18:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Áh! Az a fránya kürtszó bizony sok tervet keresztbe húzhatott, nem igaz?
*Mondjuk szerencsére neki éppen nem volt semmi fontos terve, de el tudja képzelni, hogy főleg az ilyen messziföldekre induló karavánoknak be tudta tenni a kaput a bizonytalanság és a veszély szele.*
-Mondhatni igen. Az ottani bűnszövetkezet, ha szabad így fogalmaznom. Ők irányítják az egész kikötőt, feltételezem ráteszik a saját vámjaikat minden áthaladó forgalomra. Voltak vagy vannak ugyan riválisaik, a Vihar Fiai, ők egy hasonló szervezet, bár úgy tudom a Patkányok jóval erősebb pozícióban vannak. Képzelje, egyszer üzleteltem velük és elvittek az Aranyszirtre, ami egy titkos, a tengereken lévő sziget! Mindenféle különleges kincset árulnak ott, amiket el sem tud képzelni.
*Iszik is egy korty bort, mert kissé elragadtatta magát a sok beszéddel.*
-Minden kereskedő álma, sokan azt hiszik nem is létezik, de én jártam ott! Árultak egy olyan szert, amelytől nos. Amelytől a férfiak árbóca többszörösére nő, képzelje csak el, miféle mágia lehet egy ilyen szerben. Meglehet ott különbnél különb bájitalok is létezhetnek, bár ahhoz nem igazán van szemem. Ha egyszer még életemben eljutok oda, mindenképpen hozok valami szuvenírt.
*Ígéri meg, aztán közben tovább hallgatja Nestar okfejtéseit, mert egyébként roppant érdekesnek tartja a témát.*
-Vagy úgy! Tehát épp ellenkezőleg, ahogy gondoltam. Mindig tanul valamit az ember. Szóval a helyi adottságokat igyekeznének minél inkább kihasználni, hogy kevésbé legyünk rászorulva a külső forrásokra, így ha meg is romlik, netalántán megszakad a kapcsolat, akkor se maradjunk varázsitalok nélkül?
*Igyekszik összegezni az elhangzottakat, csak hogy megerősítse a megértését.*
-Ez mondhatni egy egészen nemes ügy, nem?
*Elvégre nem csak a saját haszonvágya a tét egy efféle célban, hanem az is, hogy a környezet, a város és annak lakói ne maradjanak elvágva a bájitalok varázslatos hatásaitól.*
-Ezt meg tudom érteni.
*Feleli, és egyébként ő maga is arra gondolt, mikor arról beszélt, hogy a tehetősebbeknek nem okoz gondot új helyet találni maguknak, akár Lihanechben, akár máshol. Még a hegyen túl is, elvégre a vagyon az mindenhol vagyon, mindenki szereti a pénzt és a hatalmat.*
-Bár olyan vegyes érzéseim vannak a mágusokkal kapcsolatban. Egyfelől nagyra tartom a hatalmukat, másfelől bizalmatlan is vagyok, nem tudom ön hogy van vele, meglehet csak én találkoztam kétes alakokkal életem során, s onnan ez a rossz érzés.
*Nem lehetetlen, hogy benne élnek kevésbé megalapozott előítéletek a mágiatudókkal kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy nem lesz rá szükség, hogy próbára tegye ezeket az elveket.*
-Ne is mondja, annyi munkám volt mostanság, hogy ki sem láttam belőle. Nem panaszkodom, mert persze mégiscsak ebből élek, ez a hivatásom, de akkor is, érezhetően nagy tételben kellett hirtelen minden mindenkinek. És félek messze még a vége, sőt! Az igazi pánik csak ezután fog kitörni, ahogy egyre közelebb és közelebb ér a fenyegetés, netalán tán fel is égetnek egy-két falut a Szántóföldeken és beözönlenek a menekültek.
*Megrázza a fejét, úgy téve, mintha sajnálná szerencsétleneket, pedig ez messzebb aligha állhat a valóságtól. Őt érdekli a legkevésbé, hogy kik halnak meg, amíg nem érinti közvetlenül.*
-Tudja van egy régi közmondás, ami a családomban szállóigévé vált, ami valahogy úgy hangzik, hogy a legjobb idő tölgyfát ültetni húsz esztendővel ezelőtt volt. A második legjobb idő ma van.
*Apró mosolyra húzza a száját, majd ismét beleszív a pipába, közben pedig látja hogy az egyik folyosón ott leskelődik az egyik szolgálóleány, mintha csak engedélyt kérne, hogy zavarhassa az urakat. Merchen int neki, az pedig kecses léptekkel lép a nagy asztalhoz, hogy bejelentse azt, hogy az étel készülőben van.*
-Pompás! Van amit nem eszik meg, Nestar uram? Esetleg ami megüli a gyomrát, vagy ilyesmi?
//Egy nemes ügy//
-Áh! Az a fránya kürtszó bizony sok tervet keresztbe húzhatott, nem igaz?
*Mondjuk szerencsére neki éppen nem volt semmi fontos terve, de el tudja képzelni, hogy főleg az ilyen messziföldekre induló karavánoknak be tudta tenni a kaput a bizonytalanság és a veszély szele.*
-Mondhatni igen. Az ottani bűnszövetkezet, ha szabad így fogalmaznom. Ők irányítják az egész kikötőt, feltételezem ráteszik a saját vámjaikat minden áthaladó forgalomra. Voltak vagy vannak ugyan riválisaik, a Vihar Fiai, ők egy hasonló szervezet, bár úgy tudom a Patkányok jóval erősebb pozícióban vannak. Képzelje, egyszer üzleteltem velük és elvittek az Aranyszirtre, ami egy titkos, a tengereken lévő sziget! Mindenféle különleges kincset árulnak ott, amiket el sem tud képzelni.
*Iszik is egy korty bort, mert kissé elragadtatta magát a sok beszéddel.*
-Minden kereskedő álma, sokan azt hiszik nem is létezik, de én jártam ott! Árultak egy olyan szert, amelytől nos. Amelytől a férfiak árbóca többszörösére nő, képzelje csak el, miféle mágia lehet egy ilyen szerben. Meglehet ott különbnél különb bájitalok is létezhetnek, bár ahhoz nem igazán van szemem. Ha egyszer még életemben eljutok oda, mindenképpen hozok valami szuvenírt.
*Ígéri meg, aztán közben tovább hallgatja Nestar okfejtéseit, mert egyébként roppant érdekesnek tartja a témát.*
-Vagy úgy! Tehát épp ellenkezőleg, ahogy gondoltam. Mindig tanul valamit az ember. Szóval a helyi adottságokat igyekeznének minél inkább kihasználni, hogy kevésbé legyünk rászorulva a külső forrásokra, így ha meg is romlik, netalántán megszakad a kapcsolat, akkor se maradjunk varázsitalok nélkül?
*Igyekszik összegezni az elhangzottakat, csak hogy megerősítse a megértését.*
-Ez mondhatni egy egészen nemes ügy, nem?
*Elvégre nem csak a saját haszonvágya a tét egy efféle célban, hanem az is, hogy a környezet, a város és annak lakói ne maradjanak elvágva a bájitalok varázslatos hatásaitól.*
-Ezt meg tudom érteni.
*Feleli, és egyébként ő maga is arra gondolt, mikor arról beszélt, hogy a tehetősebbeknek nem okoz gondot új helyet találni maguknak, akár Lihanechben, akár máshol. Még a hegyen túl is, elvégre a vagyon az mindenhol vagyon, mindenki szereti a pénzt és a hatalmat.*
-Bár olyan vegyes érzéseim vannak a mágusokkal kapcsolatban. Egyfelől nagyra tartom a hatalmukat, másfelől bizalmatlan is vagyok, nem tudom ön hogy van vele, meglehet csak én találkoztam kétes alakokkal életem során, s onnan ez a rossz érzés.
*Nem lehetetlen, hogy benne élnek kevésbé megalapozott előítéletek a mágiatudókkal kapcsolatban. Csak remélni tudja, hogy nem lesz rá szükség, hogy próbára tegye ezeket az elveket.*
-Ne is mondja, annyi munkám volt mostanság, hogy ki sem láttam belőle. Nem panaszkodom, mert persze mégiscsak ebből élek, ez a hivatásom, de akkor is, érezhetően nagy tételben kellett hirtelen minden mindenkinek. És félek messze még a vége, sőt! Az igazi pánik csak ezután fog kitörni, ahogy egyre közelebb és közelebb ér a fenyegetés, netalán tán fel is égetnek egy-két falut a Szántóföldeken és beözönlenek a menekültek.
*Megrázza a fejét, úgy téve, mintha sajnálná szerencsétleneket, pedig ez messzebb aligha állhat a valóságtól. Őt érdekli a legkevésbé, hogy kik halnak meg, amíg nem érinti közvetlenül.*
-Tudja van egy régi közmondás, ami a családomban szállóigévé vált, ami valahogy úgy hangzik, hogy a legjobb idő tölgyfát ültetni húsz esztendővel ezelőtt volt. A második legjobb idő ma van.
*Apró mosolyra húzza a száját, majd ismét beleszív a pipába, közben pedig látja hogy az egyik folyosón ott leskelődik az egyik szolgálóleány, mintha csak engedélyt kérne, hogy zavarhassa az urakat. Merchen int neki, az pedig kecses léptekkel lép a nagy asztalhoz, hogy bejelentse azt, hogy az étel készülőben van.*
-Pompás! Van amit nem eszik meg, Nestar uram? Esetleg ami megüli a gyomrát, vagy ilyesmi?
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:42:07
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:42:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
-Igen.
*Feleli, és nem fejti ki, hogy az errefelé alatt mit ért. Talán ő maga sem gondolt bele igazán, bár leginkább ha valóban válaszra méltatná a törpét azt mondaná, hogy a városban.*
-Ó mindenképp.
*Mondja egy hazug, a kofákra jellemző mosollyal az arcán. Mintha jobb dolga se lenne mint maszkfaragókat kutatni ennek a rosszarcú alaknak. Nem kedveli, ha megpróbálnak neki dolgokat megmondani, főleg nem a saját otthonában.*
-Igazából sokkal drágább egy átlagos alaknak. Átlagos alak alatt arra gondolok, akinek van elég jó kapcsolata, hogy egyáltalán beszerezze. Majd kétszáz aranyban is mérik az árát, legalábbis láttam már olyat is. Ez az ár.. Mondjuk úgy, hogy ez az ár nekem szól.
*Akár drágábban is adhatná, de neki így is megéri, főleg ha idővel mást és mást is rajta keresztül fognak vásárolni. Elég dörzsölt hozzá, hogy tudja, nem az a nagy üzlet, ha egyszer elad valamit drágán, hanem az, ha minél több rendeléssel keresik meg. A visszatérő kuncsaft a legjobb kuncsaft.*
-Amikor ki tudod fizetni.
*Jelenti ki tényszerűen, majd gyorsan hozzá is told egy-két szót.*
-Nem tréfálkozom, amint ki tudod fizetni, én szállítok is, akár aznap ha egyéb halaszthatatlan teendőm nem akad. Szerencsére nincs gond az áruval, és a városőröket sem izgatja ki mennyi bódítószert hoz-visz, hiszen nem illegális. Legalábbis amíg helyi holmiról van szó, azt gondolom kevésbé tűrnék jól, ha a Patkányok üzletelnének errefelé a maguk portékájával, de így mindenki boldog.
*Megvonja a vállát, hisz teljesen megérti. Biztosan rajta van a városnak is a haszna ezeken a holmikon. No meg a törvények sem tiltják szerencsére ezeket a szereket, csak hát nehéz hozzájutni, mivel ritkaságnak számítanak.*
-Nem bánom, el tudom szállítani a Romvárosba is, de mint mondtam, ez egyelőre nem illegális. De ha oda kéred én odaviszem. Gondolom nem akarod, hogy sokat lássák az arcodat, hogy aztán mindenféle ügylethez kössék.
*Megérti, meg hát személyes preferenciák is vannak a világon. Átcsempészett a Patkányok fészkén keresztül egy szekérnyi cuccot a Vihar Fiainak, nem a romváros fogja megíjeszteni.*
-Szóval az összesen 1600 arany, a szállítással együtt, mit szólsz? A felét előre, a felét utána kérem.
*Ha jól menne az első üzlet, utána bizonyára gördülékenyebben menne a jövőben a többi, de egyelőre még nem igazán bízik a másikban. Mondjuk senkiben, de talán ez, meg a fene nagy szerencséje az egyetlen oka annak, hogy még életben van.*
-Igen.
*Feleli, és nem fejti ki, hogy az errefelé alatt mit ért. Talán ő maga sem gondolt bele igazán, bár leginkább ha valóban válaszra méltatná a törpét azt mondaná, hogy a városban.*
-Ó mindenképp.
*Mondja egy hazug, a kofákra jellemző mosollyal az arcán. Mintha jobb dolga se lenne mint maszkfaragókat kutatni ennek a rosszarcú alaknak. Nem kedveli, ha megpróbálnak neki dolgokat megmondani, főleg nem a saját otthonában.*
-Igazából sokkal drágább egy átlagos alaknak. Átlagos alak alatt arra gondolok, akinek van elég jó kapcsolata, hogy egyáltalán beszerezze. Majd kétszáz aranyban is mérik az árát, legalábbis láttam már olyat is. Ez az ár.. Mondjuk úgy, hogy ez az ár nekem szól.
*Akár drágábban is adhatná, de neki így is megéri, főleg ha idővel mást és mást is rajta keresztül fognak vásárolni. Elég dörzsölt hozzá, hogy tudja, nem az a nagy üzlet, ha egyszer elad valamit drágán, hanem az, ha minél több rendeléssel keresik meg. A visszatérő kuncsaft a legjobb kuncsaft.*
-Amikor ki tudod fizetni.
*Jelenti ki tényszerűen, majd gyorsan hozzá is told egy-két szót.*
-Nem tréfálkozom, amint ki tudod fizetni, én szállítok is, akár aznap ha egyéb halaszthatatlan teendőm nem akad. Szerencsére nincs gond az áruval, és a városőröket sem izgatja ki mennyi bódítószert hoz-visz, hiszen nem illegális. Legalábbis amíg helyi holmiról van szó, azt gondolom kevésbé tűrnék jól, ha a Patkányok üzletelnének errefelé a maguk portékájával, de így mindenki boldog.
*Megvonja a vállát, hisz teljesen megérti. Biztosan rajta van a városnak is a haszna ezeken a holmikon. No meg a törvények sem tiltják szerencsére ezeket a szereket, csak hát nehéz hozzájutni, mivel ritkaságnak számítanak.*
-Nem bánom, el tudom szállítani a Romvárosba is, de mint mondtam, ez egyelőre nem illegális. De ha oda kéred én odaviszem. Gondolom nem akarod, hogy sokat lássák az arcodat, hogy aztán mindenféle ügylethez kössék.
*Megérti, meg hát személyes preferenciák is vannak a világon. Átcsempészett a Patkányok fészkén keresztül egy szekérnyi cuccot a Vihar Fiainak, nem a romváros fogja megíjeszteni.*
-Szóval az összesen 1600 arany, a szállítással együtt, mit szólsz? A felét előre, a felét utána kérem.
*Ha jól menne az első üzlet, utána bizonyára gördülékenyebben menne a jövőben a többi, de egyelőre még nem igazán bízik a másikban. Mondjuk senkiben, de talán ez, meg a fene nagy szerencséje az egyetlen oka annak, hogy még életben van.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-13 16:08:01
Üzenet elküldve: 2025-11-13 16:08:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Örömét lehet csak azért nem látja igazán Alenia, mert az Lazziar rosszul mutatja ki. Ő igazán csak elviccelni akarta a helyzetet. De úgy tűnik Alenia kisasszony komolyan veszi minden egyes szavát. Jobb ha erre figyel.*
- Dehogy szeretném magam feltűntetni rossz fényben. Pusztán szeretném ha az igazat tudná. Ami pedig azt illeti, teljesen egyetértek. Nem hagyhatjuk, hogy ez szabja meg életünket. Azokból tanulni kell és tovább lépni.
*Reméli ez kimenti ebből a helyzetből. Jobbnak is látja nem feszegetni ezt a témakört.*
- Édesapám is hasonló véleményen volt. Sőt mivel magunk is a munkás közösségből törtünk ki, így ő különösen nem félt attól.
*Kissé komolyabbra húzódik a beszélgetés. De sebaj, az ilyesfajta politikai nézet cserét órákig tudná húzni. Édesapja másról sem beszélt annak idején. Miképpen lehet egy teljesen üres beszélgetést a végtelenségbe nyújtani. Valamiért annyira szerették az ilyesmit azok a pökhendi nemesek. Sosem értette meg. De sajnos a tudás a fejében rekedt. Ki hitte volna, hogy egyszer valóban hasznát fogja venni.*
- Köszönöm de nem szükséges.
*Válaszolja egy lágy mosollyal. Szeretné megnyugtatni Aleniát, hogy az ilyesmire semmi szükség. Bármi is történt a teával, nem fog kiderülni. Mert sejtése sincs arról, hogy babráltak volna e vele. Viszont annyi gerincet fog mutatni a nőnek, hogy nem issza meg azt ami esetleg nem a szájízének való.*
- Akkor elfoglalt a kisasszony úgy hallom. Viszont ha jól értem. Akkor mind emellett, egymaga vezeti jelenleg az egész háztartást is? Elismerésem.
*Húzódik arcán egy mosoly amit talán jól álcáz ahhoz, hogy elismerésnek tűnjön. De fejében már elképzelte, ahogy Alenia egyedül jár kel a házban, mos főz takarít magára. Meg is érdemli, jaj de szép látvány lehet.*
- Ami magamat illeti, kalandos érkezésem volt. Előző jegyesemmel tartottam ide még hónapokkal ezelőtt, hogy édesapám kereskedelmi befolyását növeljem. Kapcsolatok, céh alapítás és hasonlók. De az ingoványban rabló támadás áldozatai lettünk. Kész csoda, hogy élve kikerültünk onnan. De sajnos a tőkénk amit magunkkal hoztunk oda lett. Ám ez mind még hagyján. Gondolom megakadt a gondolata azon amikor a jegyesemet említettem. Kérem engedje, hogy megmagyarázzam. Édesapám egy érdekházasságba akart nemrég belehajszolni egy csalóval. Akiről kiderült, képtelen az üzlet rá eső részét teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy ember volt. Így az utódok kérdése is már veszett fejsze nyele volt. Ez történt pár hata. De ha lehet nem szívesen beszélnék erről, pusztán csak szeretném ha tisztában lenne ezzel.
*Hangjában érződik egy enyhe szégyen és igyekszik a látszatát mutatni, hogy rettentően sajnálja az eseményeket. Legszívesebben ki is hagyná ezt az egész úgy, ahogy van. Ám emlékszik mi történt a tanácsházán. Az a Nixomia itt lakozik valahol a környéken. Alenia szomszédságában. Így nem teheti meg azt, hogy egy ilyen hazugságot eltakarjon. Mert képtelenség lenne. Egy olyan köntösbe kell öltöztetni ami hihető.*
- De, hogy a kérdését is végre megválaszoljam. Magam is kapcsolatok után járok. Szeretném tudni melyik céh milyen árukkal foglalkozik, kik azok akik a legnagyobb befolyással rendelkeznek a piacon. Például tudomást szereztem nemrég Orthus uraságról. Aki eléggé nagy hal, hogy nevezzem így. Ismeri esetleg?
*Oh drága Merlana. Milyen jó hasznát is vette neki nemrég. Talán Alenia is hajlandó csiripelni egy keveset.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Örömét lehet csak azért nem látja igazán Alenia, mert az Lazziar rosszul mutatja ki. Ő igazán csak elviccelni akarta a helyzetet. De úgy tűnik Alenia kisasszony komolyan veszi minden egyes szavát. Jobb ha erre figyel.*
- Dehogy szeretném magam feltűntetni rossz fényben. Pusztán szeretném ha az igazat tudná. Ami pedig azt illeti, teljesen egyetértek. Nem hagyhatjuk, hogy ez szabja meg életünket. Azokból tanulni kell és tovább lépni.
*Reméli ez kimenti ebből a helyzetből. Jobbnak is látja nem feszegetni ezt a témakört.*
- Édesapám is hasonló véleményen volt. Sőt mivel magunk is a munkás közösségből törtünk ki, így ő különösen nem félt attól.
*Kissé komolyabbra húzódik a beszélgetés. De sebaj, az ilyesfajta politikai nézet cserét órákig tudná húzni. Édesapja másról sem beszélt annak idején. Miképpen lehet egy teljesen üres beszélgetést a végtelenségbe nyújtani. Valamiért annyira szerették az ilyesmit azok a pökhendi nemesek. Sosem értette meg. De sajnos a tudás a fejében rekedt. Ki hitte volna, hogy egyszer valóban hasznát fogja venni.*
- Köszönöm de nem szükséges.
*Válaszolja egy lágy mosollyal. Szeretné megnyugtatni Aleniát, hogy az ilyesmire semmi szükség. Bármi is történt a teával, nem fog kiderülni. Mert sejtése sincs arról, hogy babráltak volna e vele. Viszont annyi gerincet fog mutatni a nőnek, hogy nem issza meg azt ami esetleg nem a szájízének való.*
- Akkor elfoglalt a kisasszony úgy hallom. Viszont ha jól értem. Akkor mind emellett, egymaga vezeti jelenleg az egész háztartást is? Elismerésem.
*Húzódik arcán egy mosoly amit talán jól álcáz ahhoz, hogy elismerésnek tűnjön. De fejében már elképzelte, ahogy Alenia egyedül jár kel a házban, mos főz takarít magára. Meg is érdemli, jaj de szép látvány lehet.*
- Ami magamat illeti, kalandos érkezésem volt. Előző jegyesemmel tartottam ide még hónapokkal ezelőtt, hogy édesapám kereskedelmi befolyását növeljem. Kapcsolatok, céh alapítás és hasonlók. De az ingoványban rabló támadás áldozatai lettünk. Kész csoda, hogy élve kikerültünk onnan. De sajnos a tőkénk amit magunkkal hoztunk oda lett. Ám ez mind még hagyján. Gondolom megakadt a gondolata azon amikor a jegyesemet említettem. Kérem engedje, hogy megmagyarázzam. Édesapám egy érdekházasságba akart nemrég belehajszolni egy csalóval. Akiről kiderült, képtelen az üzlet rá eső részét teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy egy ember volt. Így az utódok kérdése is már veszett fejsze nyele volt. Ez történt pár hata. De ha lehet nem szívesen beszélnék erről, pusztán csak szeretném ha tisztában lenne ezzel.
*Hangjában érződik egy enyhe szégyen és igyekszik a látszatát mutatni, hogy rettentően sajnálja az eseményeket. Legszívesebben ki is hagyná ezt az egész úgy, ahogy van. Ám emlékszik mi történt a tanácsházán. Az a Nixomia itt lakozik valahol a környéken. Alenia szomszédságában. Így nem teheti meg azt, hogy egy ilyen hazugságot eltakarjon. Mert képtelenség lenne. Egy olyan köntösbe kell öltöztetni ami hihető.*
- De, hogy a kérdését is végre megválaszoljam. Magam is kapcsolatok után járok. Szeretném tudni melyik céh milyen árukkal foglalkozik, kik azok akik a legnagyobb befolyással rendelkeznek a piacon. Például tudomást szereztem nemrég Orthus uraságról. Aki eléggé nagy hal, hogy nevezzem így. Ismeri esetleg?
*Oh drága Merlana. Milyen jó hasznát is vette neki nemrég. Talán Alenia is hajlandó csiripelni egy keveset.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-13 09:31:17
Üzenet elküldve: 2025-11-13 09:31:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
* Szemeit megforgatja a közömbös választ hallva. Szóval ugyan nem illeti, de gondolataiban már gúnyt is űzött belőle. Mindenesetre, ennek a logisztikája a tündérre száll, ugyanis az ő az egyetlen, aki erre képes. Legalábbis most még. *
- Errefelé?
* Még maga is meglepődik azon, ahogy visszakérdez. Bár a kérdés költői és nem vár rá magyarázatot, bökdösi az oldalát, hogy mire gondolhat az errefele alatt. A várost? Selyemrévet? Esetleg szimplán az alvilág egyes részeit? *
- Kár. Fene se tudja, hogy mikor lesz a következő ünnepély. Tartsd nyitva a szemed, hátha találsz valamit.
* Mondja, majd közben hátradől, s a szék karfájára támaszkodva támasztja meg a fejét. Szinte már kényelembe is helyezte magát. Neki kéne egy hasonló kúria, de olyan messze áll tőle, mint a mágusmester a csórósághoz. Az alkoholra pedig csak bólint. Abból is lesz majd rendelés dögivel. *
- Százharminc? Nem tűnik rossz árnak a körülményekhez képest. Talán a nemesek bejövetelének köszönhetően csökkent az áruk?
* Az ár stabil és a jelenlegi helyzetet figyelembe véve tökéletesen megéri. Feltéve, ha valóban kiváló lesz a minősége. *
- Ha mindkettőből tízet-tízet kérek, akkor mikorra tudod beszerezni?
* Szeretné minél előbb letudni a megrendelést, hogy eggyel kevesebb dologra kelljen figyelnie. Így is sok húr feszül, s kevés erre egyedül. Fene se tudja, hogy mit ügyködnek a többiek, ám némelyiknek legalább a hollétével tisztában van. Kivéve persze a mélységinek, vele megszűnt a kapcsolata a konfrontáció óta, s a csövesek sem lelik a városban. Talán meghalt, talán elmenekült. Ebből is látszik, hogy többjüknek csak a szája nagy. *
- Átvenni viszont nem itt fogom. Túl sok a szemtanú hozzá és még több esély arra, hogy elkapjanak. Romváros alkalmas ilyen üzletek lebonyolítására. Aztán nehogy megijedj nekem, amíg én élek, addig egy szervezet sem fogja beleütni az orrát az üzleteinkbe.
* Jegyzi meg büszkén. Elvégre ez a kijelentés nem alaptalan, még ha nem is tudja a részleteket a nemes. A vörös tőr nem fogja beleütni az orrát olyan dolgokba, ami nem érinti őket, a maradék nincstelen szépen lassan átkerül az ő fennhatósága alá, az őrség pedig nem fogja csakúgy rájuk rúgni az ajtót. *
* Szemeit megforgatja a közömbös választ hallva. Szóval ugyan nem illeti, de gondolataiban már gúnyt is űzött belőle. Mindenesetre, ennek a logisztikája a tündérre száll, ugyanis az ő az egyetlen, aki erre képes. Legalábbis most még. *
- Errefelé?
* Még maga is meglepődik azon, ahogy visszakérdez. Bár a kérdés költői és nem vár rá magyarázatot, bökdösi az oldalát, hogy mire gondolhat az errefele alatt. A várost? Selyemrévet? Esetleg szimplán az alvilág egyes részeit? *
- Kár. Fene se tudja, hogy mikor lesz a következő ünnepély. Tartsd nyitva a szemed, hátha találsz valamit.
* Mondja, majd közben hátradől, s a szék karfájára támaszkodva támasztja meg a fejét. Szinte már kényelembe is helyezte magát. Neki kéne egy hasonló kúria, de olyan messze áll tőle, mint a mágusmester a csórósághoz. Az alkoholra pedig csak bólint. Abból is lesz majd rendelés dögivel. *
- Százharminc? Nem tűnik rossz árnak a körülményekhez képest. Talán a nemesek bejövetelének köszönhetően csökkent az áruk?
* Az ár stabil és a jelenlegi helyzetet figyelembe véve tökéletesen megéri. Feltéve, ha valóban kiváló lesz a minősége. *
- Ha mindkettőből tízet-tízet kérek, akkor mikorra tudod beszerezni?
* Szeretné minél előbb letudni a megrendelést, hogy eggyel kevesebb dologra kelljen figyelnie. Így is sok húr feszül, s kevés erre egyedül. Fene se tudja, hogy mit ügyködnek a többiek, ám némelyiknek legalább a hollétével tisztában van. Kivéve persze a mélységinek, vele megszűnt a kapcsolata a konfrontáció óta, s a csövesek sem lelik a városban. Talán meghalt, talán elmenekült. Ebből is látszik, hogy többjüknek csak a szája nagy. *
- Átvenni viszont nem itt fogom. Túl sok a szemtanú hozzá és még több esély arra, hogy elkapjanak. Romváros alkalmas ilyen üzletek lebonyolítására. Aztán nehogy megijedj nekem, amíg én élek, addig egy szervezet sem fogja beleütni az orrát az üzleteinkbe.
* Jegyzi meg büszkén. Elvégre ez a kijelentés nem alaptalan, még ha nem is tudja a részleteket a nemes. A vörös tőr nem fogja beleütni az orrát olyan dolgokba, ami nem érinti őket, a maradék nincstelen szépen lassan átkerül az ő fennhatósága alá, az őrség pedig nem fogja csakúgy rájuk rúgni az ajtót. *
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-13 01:35:36
Üzenet elküldve: 2025-11-13 01:35:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Nos, ami miatt meghiúsult az az, hogy a kürtszó hatvégéjén indultunk volna el Wegtoren felé. Amikor meghallottuk, az akkor még ismeretlen veszélyekre tekintettel jobbnak láttuk elhalasztani.
*Kivételesen, magához képest tömör választ ad és úgy tűnik, hogy Merchennek mind érdeklődése, mind pedig eszközei is lennének egy ilyen utazásra. A kikötői kapitányokat érdeklődve hallgatja.*
- Nem vagyok túl jártas a déli ügyekben, de gondolom a Patkányok egy szervezet a Kikötőben? Mármint, bizonyosan az, de így mit művelnek? Igazából a Kikötőt elkerülnénk, a hajó mérete és gyorsasága okán nincs szükségünk a szolgáltatásaikra, de egy kapitány onnan hasznos lehet.
*Néha hall ilyen szervezetekről, mint a Patkányok vagy A vihar fiai, de úgy nem mélyed el benne, hogy mit is művelnek pontosan. Egy kisebb félreértésbe ütköztek, amit meg is ért, az érzelemmentes hangja és hosszas monológjai gyakran teszik ezt.*
- Az előbbi igen, de eddig csak kudarccal jártak a próbálkozásaim, az utóbbinál, az ötlet egy kicsit más, a város környéki tájakat használnánk fel, hogy a Kikötő és a hegyek által beszorított helyzetünk ellenére is képesek legyünk előállítani varázsitalokat. A helyzetünk jelenleg túlságosan is függ attól, hogy mit hoznak be és mennyiért, ez drasztikusan romlott az előző évtizedben és tovább is sanyarulhat. Ez ellen keresi Cagon általánosan, és jómagam a napsókból, a megoldást. Egyelőre csak pótolni azt, amit veszíthetünk, a gyógyitalokat és alkímiai eszközeinket. Később, remélhetőleg új dolgokat is felfedezhetünk. De egyelőre csak felkészülünk a legrosszabbra.
*Sajnos ő annyira nem pozitív abban, hogy mit hoznak számára az új növények, a költségeket illetően pedig sokkal kritikusabb.*
- De később látom a lehetőségét annak, hogy essen az áruk. A hasznos füvek növesztését akár gyorsíthatja mágia, a nehezen beszerezhető füvek is termeszthetőek megfelelően kiépített környezettel. Csak meg kell találni először, hogy mi kellhet, aztán pedig a hogyant.
*A várost illetően, ő kevésbé pozitív.*
- Ha a törzsnek nem sikerül megállítani őket, én a városban nem bízom és a Selyemrévet se látom olyan biztonságosnak, mint csak elindulni Lihanech vagy a mágustorony felé. Egy szigetről van szó, ami lehet jól védett, de az orkoknak lesz ideje kiéheztetni a nemeseket, ha sikerül körbevenniük a várost. Az Eeyr templomot ez nem védi meg és nem sok gabonát raktároznak fel azon a környéken. És a mágusokban jobban bíztam annak idején, mint a mostani köpenyesekben. Nem hiszem, hogy felvennék a versenyt a mágusokkal és sokkal világibb szervezet, mint a varázslók, világiasabb érdekekkel. Nincs kedvem megtudni, hogy fog kinézni ez a környék, ha az ő önkényuralmuk alá kerül.
*Aggodalmai megosztása miatt nem aggódik, számára a thargok elveszése nem hangzik esélyesnek és Merchenhez képest még visszafogott a városvezetés illetésében. A jövőt illetően, még bizonytalan.*
- Egyelőre minden a levegőben leng, az orkok támadása miatt. Ahogy tapasztalta, el is voltam és valamennyire vagyok úszva a rendelésekben és így is sokat hiteleztem meg, hogy javítsam az esélyeik a túlélésre, szóval az anyagi helyzetemet is rontotta, még ha nem panaszkodhatom. Bárhogy is végződjön a küzdelem a thargokkal, egy kisebb-nagyobb krízisre számítani lehet és bármilyen tervet keresztülhúzhat. Felégetett szántók, elmaradt vetés, nem csak a parasztokat érinti, a lázongó hangulat ki fog hatni a nemesekre is. És ezt nincs is nagyon honnan pótolni, a legtermőbb földek meglepő módon a folyó puszta felőli oldalán voltak, szóval ha a törzs veszít, akkor az egész szántókat felégethetik. Az biztos, hogy ha a város szeretné a lakosait nyugton tudni, nem sok búzát dobnék fel a hajókra, hogy elszállítsák innen. Még ha nem is bízok ebbe. És már kicsit késő is felhalmozni.
//Egy nemes ügy//
- Nos, ami miatt meghiúsult az az, hogy a kürtszó hatvégéjén indultunk volna el Wegtoren felé. Amikor meghallottuk, az akkor még ismeretlen veszélyekre tekintettel jobbnak láttuk elhalasztani.
*Kivételesen, magához képest tömör választ ad és úgy tűnik, hogy Merchennek mind érdeklődése, mind pedig eszközei is lennének egy ilyen utazásra. A kikötői kapitányokat érdeklődve hallgatja.*
- Nem vagyok túl jártas a déli ügyekben, de gondolom a Patkányok egy szervezet a Kikötőben? Mármint, bizonyosan az, de így mit művelnek? Igazából a Kikötőt elkerülnénk, a hajó mérete és gyorsasága okán nincs szükségünk a szolgáltatásaikra, de egy kapitány onnan hasznos lehet.
*Néha hall ilyen szervezetekről, mint a Patkányok vagy A vihar fiai, de úgy nem mélyed el benne, hogy mit is művelnek pontosan. Egy kisebb félreértésbe ütköztek, amit meg is ért, az érzelemmentes hangja és hosszas monológjai gyakran teszik ezt.*
- Az előbbi igen, de eddig csak kudarccal jártak a próbálkozásaim, az utóbbinál, az ötlet egy kicsit más, a város környéki tájakat használnánk fel, hogy a Kikötő és a hegyek által beszorított helyzetünk ellenére is képesek legyünk előállítani varázsitalokat. A helyzetünk jelenleg túlságosan is függ attól, hogy mit hoznak be és mennyiért, ez drasztikusan romlott az előző évtizedben és tovább is sanyarulhat. Ez ellen keresi Cagon általánosan, és jómagam a napsókból, a megoldást. Egyelőre csak pótolni azt, amit veszíthetünk, a gyógyitalokat és alkímiai eszközeinket. Később, remélhetőleg új dolgokat is felfedezhetünk. De egyelőre csak felkészülünk a legrosszabbra.
*Sajnos ő annyira nem pozitív abban, hogy mit hoznak számára az új növények, a költségeket illetően pedig sokkal kritikusabb.*
- De később látom a lehetőségét annak, hogy essen az áruk. A hasznos füvek növesztését akár gyorsíthatja mágia, a nehezen beszerezhető füvek is termeszthetőek megfelelően kiépített környezettel. Csak meg kell találni először, hogy mi kellhet, aztán pedig a hogyant.
*A várost illetően, ő kevésbé pozitív.*
- Ha a törzsnek nem sikerül megállítani őket, én a városban nem bízom és a Selyemrévet se látom olyan biztonságosnak, mint csak elindulni Lihanech vagy a mágustorony felé. Egy szigetről van szó, ami lehet jól védett, de az orkoknak lesz ideje kiéheztetni a nemeseket, ha sikerül körbevenniük a várost. Az Eeyr templomot ez nem védi meg és nem sok gabonát raktároznak fel azon a környéken. És a mágusokban jobban bíztam annak idején, mint a mostani köpenyesekben. Nem hiszem, hogy felvennék a versenyt a mágusokkal és sokkal világibb szervezet, mint a varázslók, világiasabb érdekekkel. Nincs kedvem megtudni, hogy fog kinézni ez a környék, ha az ő önkényuralmuk alá kerül.
*Aggodalmai megosztása miatt nem aggódik, számára a thargok elveszése nem hangzik esélyesnek és Merchenhez képest még visszafogott a városvezetés illetésében. A jövőt illetően, még bizonytalan.*
- Egyelőre minden a levegőben leng, az orkok támadása miatt. Ahogy tapasztalta, el is voltam és valamennyire vagyok úszva a rendelésekben és így is sokat hiteleztem meg, hogy javítsam az esélyeik a túlélésre, szóval az anyagi helyzetemet is rontotta, még ha nem panaszkodhatom. Bárhogy is végződjön a küzdelem a thargokkal, egy kisebb-nagyobb krízisre számítani lehet és bármilyen tervet keresztülhúzhat. Felégetett szántók, elmaradt vetés, nem csak a parasztokat érinti, a lázongó hangulat ki fog hatni a nemesekre is. És ezt nincs is nagyon honnan pótolni, a legtermőbb földek meglepő módon a folyó puszta felőli oldalán voltak, szóval ha a törzs veszít, akkor az egész szántókat felégethetik. Az biztos, hogy ha a város szeretné a lakosait nyugton tudni, nem sok búzát dobnék fel a hajókra, hogy elszállítsák innen. Még ha nem is bízok ebbe. És már kicsit késő is felhalmozni.
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:32:04
Üzenet elküldve: 2025-11-12 20:32:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Vagy úgy.
*Feleli egy kellemes mosoly kíséretében. Persze nem tudja, hogy egyébként mi mást kedvel Nestar, de azt könnyen el tudja képzelni, hogy milyen is az, amikor az üzleti célok előbbre valóak, s leginkább csak arra van érkezés. Közben pedig tovább hallgatja a történetet és a terveket. ~A kurva anyját, erre én is gondolhattam volna!~ Egészen jó ötletnek tartja ezt a vállalkozást, és potenciált is lát benne.*
-Nos ez igencsak ambiciózus terv, Nestar uram, sőt. Egészen kedvemre való. Mondja csak miért hiúsult meg? Magam is szívesen tudnék finanszírozni egy efféle küldetést, egy új, jobb, gyorsabb és költséghatékonyabb szállítási útvonal mindenki előnyére válna. ~Leginkább az enyémre, de ez most lényegtelen.~ Ismerek is pár kapitányt a kikötőben, igaz nem valami törvénytisztelő munkások.
*Halkan felkuncog, nem mintha ítélkezne, ott egyébként sem nagyon lehet máshogy boldogulni, ha nem áll be az ember egyik nagyobb frakcióba se hamar véget ér a mese.*
-Bár sajnos úgy hallottam, hogy a Patkányok pozíciója erősödött, velük nem valami jó a kapcsolatom, de ez a legcsekélyebb probléma.
*Szerencsére az arany mindenkinek ugyanolyan súlyú, és az érdekek világában a személyes meggyőzősédek ritkán kapnak teret.*
-Ugyan, semmi sértődés. Hisz magam is igyekszem jól járni a kereskedéssel, sajnos a jószándékból nem tudnék megélni, nekem is rá kell tennem a magam kis hasznát, de úgy sejtem ezt önnek aligha kell magyaráznom.
*Meglepő dolog ez, mert többen nem értik meg ezt, mint ahányan igen, legalábbis az ő tapasztalatai szerint. Aztán a bájitalok dolga is igencsak érdekes, egy rakás új dolgot tanul meg az elmúlt percek alatt. Sokáig nem is szól közbe, csak roppant érdeklődő tekintettel figyel és hallgat, majd mikor érez egy kis szünetet, akkor szúrja közben.*
-Tehát azt mondja Nestar uram, hogy ha sikerülne előnyösebb kereskedelmi útvonalat kiépítenünk, úgy nemhogy olcsóbbak is lehetnének a bájitalok (meg úgy nagyjából minden más is ), de elképzelhető az is, hogy más tájak más növényeiből újféle, erősebb, jobb bájitalok elkészítésével is kísérletezhessenek?
*Döbbent arccal kortyol bele a borába, bár ezeket a dolgokat nem közvetlenül így adta át neki a másik, mégis ezt szűri le belőle.*
-A városvezetés egy csapat udvari bolond, már megbocsásson. Sokan tudják is a nemesek közül, rettentő kíváncsi leszek hogy az ork hordák meddig jutnak, és hogy mi fog következni azután. Mindenesetre nem féltem például a Selyemrévet, de ha nagyon forró lesz a talaj biztosan lesznek még biztonságos helyek a világon. A tehetősebbek bármikor találnak új lehetőségeket, de a Szántóföldi parasztok és lakosok biztosan nem, meg akiknek kevesebb jutott a jóból.
*Biztosan lesz majd egy pont, amikor nagyon gyorsan kell nagyon fontos dolgokról döntenie, egyszerre tart is tőle és várja izgatottan azt az időszakot.*
-Ugyan, ne legyen ilyen borúlátó kérem. Ha hamarabb tudom ezeket az információkat, lehet hogy már én is próbálhattam volna megoldást találni. Kész szerencse, hogy eljött hozzám!
*Feleli, közben szív egy kicsit a pipából is, majd hozzáteszi.*
-És mit gondol mit lehetne most tenni, mi lenne a következő lépés?
//Egy nemes ügy//
-Vagy úgy.
*Feleli egy kellemes mosoly kíséretében. Persze nem tudja, hogy egyébként mi mást kedvel Nestar, de azt könnyen el tudja képzelni, hogy milyen is az, amikor az üzleti célok előbbre valóak, s leginkább csak arra van érkezés. Közben pedig tovább hallgatja a történetet és a terveket. ~A kurva anyját, erre én is gondolhattam volna!~ Egészen jó ötletnek tartja ezt a vállalkozást, és potenciált is lát benne.*
-Nos ez igencsak ambiciózus terv, Nestar uram, sőt. Egészen kedvemre való. Mondja csak miért hiúsult meg? Magam is szívesen tudnék finanszírozni egy efféle küldetést, egy új, jobb, gyorsabb és költséghatékonyabb szállítási útvonal mindenki előnyére válna. ~Leginkább az enyémre, de ez most lényegtelen.~ Ismerek is pár kapitányt a kikötőben, igaz nem valami törvénytisztelő munkások.
*Halkan felkuncog, nem mintha ítélkezne, ott egyébként sem nagyon lehet máshogy boldogulni, ha nem áll be az ember egyik nagyobb frakcióba se hamar véget ér a mese.*
-Bár sajnos úgy hallottam, hogy a Patkányok pozíciója erősödött, velük nem valami jó a kapcsolatom, de ez a legcsekélyebb probléma.
*Szerencsére az arany mindenkinek ugyanolyan súlyú, és az érdekek világában a személyes meggyőzősédek ritkán kapnak teret.*
-Ugyan, semmi sértődés. Hisz magam is igyekszem jól járni a kereskedéssel, sajnos a jószándékból nem tudnék megélni, nekem is rá kell tennem a magam kis hasznát, de úgy sejtem ezt önnek aligha kell magyaráznom.
*Meglepő dolog ez, mert többen nem értik meg ezt, mint ahányan igen, legalábbis az ő tapasztalatai szerint. Aztán a bájitalok dolga is igencsak érdekes, egy rakás új dolgot tanul meg az elmúlt percek alatt. Sokáig nem is szól közbe, csak roppant érdeklődő tekintettel figyel és hallgat, majd mikor érez egy kis szünetet, akkor szúrja közben.*
-Tehát azt mondja Nestar uram, hogy ha sikerülne előnyösebb kereskedelmi útvonalat kiépítenünk, úgy nemhogy olcsóbbak is lehetnének a bájitalok (meg úgy nagyjából minden más is ), de elképzelhető az is, hogy más tájak más növényeiből újféle, erősebb, jobb bájitalok elkészítésével is kísérletezhessenek?
*Döbbent arccal kortyol bele a borába, bár ezeket a dolgokat nem közvetlenül így adta át neki a másik, mégis ezt szűri le belőle.*
-A városvezetés egy csapat udvari bolond, már megbocsásson. Sokan tudják is a nemesek közül, rettentő kíváncsi leszek hogy az ork hordák meddig jutnak, és hogy mi fog következni azután. Mindenesetre nem féltem például a Selyemrévet, de ha nagyon forró lesz a talaj biztosan lesznek még biztonságos helyek a világon. A tehetősebbek bármikor találnak új lehetőségeket, de a Szántóföldi parasztok és lakosok biztosan nem, meg akiknek kevesebb jutott a jóból.
*Biztosan lesz majd egy pont, amikor nagyon gyorsan kell nagyon fontos dolgokról döntenie, egyszerre tart is tőle és várja izgatottan azt az időszakot.*
-Ugyan, ne legyen ilyen borúlátó kérem. Ha hamarabb tudom ezeket az információkat, lehet hogy már én is próbálhattam volna megoldást találni. Kész szerencse, hogy eljött hozzám!
*Feleli, közben szív egy kicsit a pipából is, majd hozzáteszi.*
-És mit gondol mit lehetne most tenni, mi lenne a következő lépés?
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:29:41
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:29:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Ha erős a meggyőződése, akkor minden bizonnyal sikerrel fognak járni, bár biztosan lesznek alkalmak, amikor erősen próbára lesz téve a hitük ebben.
*feleli. Amikor könnyedebb témákra, a művészetekre és kultúrára terelődik a szó, így felel.*
- Őszintén szólva nem sok. Bevallom, a kulturális események szervezése nem erősségem. De ha a cél az, hogy minél több tehetséges művész lépjen színre, akkor valamiféle versenyt kellene hirdetni közöttük. Lehetőleg téma szerint: dalnokok a dalnokokkal, festők a festőkkel.
*véli. Ő legalábbis ebben hisz. Hogy a művészeknek lehetőséget kell adni arra, hogy megmutassák a tehetségüket, és felhívják a figyelmet az alkotásaikra. Aztán ezzel járulékosan bőven jöhet mindenféle üzleti lehetőség.*
- De ilyen ügyekben nagyon szívesen beállok mások kezdeményezése mögé. Remélem, hogy a nemességünk hamarosan kezdeményezőbbé válik ilyen dolgokban.
*teszi hozzá, mert egyelőre nem sok olyan elképzelésről hallott selyemréviektől, ami a várost is megmozgatja. Csak adakozási tervek vannak.
Miközben erről beszélgetnek, a gondosan nyírt pázsitra vezeti Lyssirát. A nőnek nem kell attól tartania, hogy sárba ragadna a talpa: tömör fűpázsit fedi a talajt, egészséges zölden borítja be a földet egészen a tópartig, ahol a sárosabb részeket nagyobb sziklák takarják. Növényzet (virágok, bokrok) is akad, nem annyira pedáns elrendezésben, de mégis gondosan ápolva és sehol sem útban.
Lyssira kérdésére felvonja a szemöldökét.*
- Meglepné, ha azt mondanám, hogy nem sok dolog szórakoztat? Olykor kellemesen elszórakozom kockavetéssel, táblajátékokkal, de sose kockáztatok pénzt ilyesmin. Szeretem a szépet, élvezem a luxust. Napjaim nagyobb részében azonban inkább az foglalkoztat, hogy valami hasznosat csináljak. Néha mindössze csak magamnak, nem feltétlenül másoknak. Hébe-hóba festek, csekély tehetséggel. De alkotó munka, és ez lefoglal.
*sorolja.*
- És kegyed számára mi nyújt örömet, szórakozást a mindennapokban?
*kérdi aztán.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Ha erős a meggyőződése, akkor minden bizonnyal sikerrel fognak járni, bár biztosan lesznek alkalmak, amikor erősen próbára lesz téve a hitük ebben.
*feleli. Amikor könnyedebb témákra, a művészetekre és kultúrára terelődik a szó, így felel.*
- Őszintén szólva nem sok. Bevallom, a kulturális események szervezése nem erősségem. De ha a cél az, hogy minél több tehetséges művész lépjen színre, akkor valamiféle versenyt kellene hirdetni közöttük. Lehetőleg téma szerint: dalnokok a dalnokokkal, festők a festőkkel.
*véli. Ő legalábbis ebben hisz. Hogy a művészeknek lehetőséget kell adni arra, hogy megmutassák a tehetségüket, és felhívják a figyelmet az alkotásaikra. Aztán ezzel járulékosan bőven jöhet mindenféle üzleti lehetőség.*
- De ilyen ügyekben nagyon szívesen beállok mások kezdeményezése mögé. Remélem, hogy a nemességünk hamarosan kezdeményezőbbé válik ilyen dolgokban.
*teszi hozzá, mert egyelőre nem sok olyan elképzelésről hallott selyemréviektől, ami a várost is megmozgatja. Csak adakozási tervek vannak.
Miközben erről beszélgetnek, a gondosan nyírt pázsitra vezeti Lyssirát. A nőnek nem kell attól tartania, hogy sárba ragadna a talpa: tömör fűpázsit fedi a talajt, egészséges zölden borítja be a földet egészen a tópartig, ahol a sárosabb részeket nagyobb sziklák takarják. Növényzet (virágok, bokrok) is akad, nem annyira pedáns elrendezésben, de mégis gondosan ápolva és sehol sem útban.
Lyssira kérdésére felvonja a szemöldökét.*
- Meglepné, ha azt mondanám, hogy nem sok dolog szórakoztat? Olykor kellemesen elszórakozom kockavetéssel, táblajátékokkal, de sose kockáztatok pénzt ilyesmin. Szeretem a szépet, élvezem a luxust. Napjaim nagyobb részében azonban inkább az foglalkoztat, hogy valami hasznosat csináljak. Néha mindössze csak magamnak, nem feltétlenül másoknak. Hébe-hóba festek, csekély tehetséggel. De alkotó munka, és ez lefoglal.
*sorolja.*
- És kegyed számára mi nyújt örömet, szórakozást a mindennapokban?
*kérdi aztán.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-12 14:33:00
Üzenet elküldve: 2025-11-12 14:33:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Bizony ha az ember fel akar építeni valamit, az sosem könnyű dolog. Merchen már csak tudja ezt, s habár sosem érezte úgy, hogy készen lenne és elégedetten hátra dőlhet a kényelmes kis kúriájában, jó néha belegondolni abba, hogy honnan is indult.*
-Nekem igen.
*Feleli egyszerűen a kérdésre. Persze nyilván nem ilyen könnyed a történet, de nem akarja kifecsegni minden titkát és módszerét, mert akkor nem sok haszna lenne a jövőben.*
-Ha valami szar minőséget adnának el, az azt jelentené, hogy engem is átvertek, azt pedig kevesen mernék megpróbálni errefelé, úgyhogy ettől nem tartok.
*Hisz mégsem építhet az ember hírnevet arra, ha folyamatosan rossz minőséget szállít, így az ilyesmire különösen figyel a tündér. A kérdésen elgondolkozik egy darabig, de nem jut eszébe semmi hasznos.*
-Nem igazán. De szerintem a piacon biztos találsz valakit aki ilyesmikkel foglalkozik, láttam már pár árust mikor az ünnepélyek voltak. Ami pedig a többi "munkát" illeti, megtárgyaljuk, ha eljön az ideje.
*Ezzel ki tud békülni, egyébként is hosszú távú tervei vannak, bár ki tudja, hogy az orkok jelenléte milyen fordulatokat hoz a közeljövőben. Erre viszont csak készülni lehet, többet aligha.*
-Az alkohol viszont nem jelent gondot, van bőven választék, amiből rengeteget lehet szerezni.
*Bár persze nyilván ez is olyan dolog, hogy attól függ ki a célközönség, de igazából jóformán a legkülönfélébb italokhoz is hozzáfér Merchen.*
-130 arany adagonként, úgyhogy 10 adag az 1300 arany.
*Olyan lágy könnyedséggel ejti ki a kisebb vagyon értékét a száján, mint ahogy mások a kacsázni való lapos kövekről beszélnek.*
-Ennyiért éri meg nekem az, hogy nagyobb tételben, és megbízhatóan beszerezzem. Ha mellé akarnál csapni valamit az igazán leharcolt alakoknak, ördögvigyort is tudok szerezni, az jóval olcsóbb , mondjuk 25 arany darabonként. Attól is jó kedvre lehet derülni, a komoly portékát pedig a fontos embereknek tartogathatod.
*Bár itt felemeli a kezét, mit bánja ő mit akar a törpe kezdeni az áruval, nem is igazán fontos neki, csak felvázolta a lehetőségeket.*
*Bizony ha az ember fel akar építeni valamit, az sosem könnyű dolog. Merchen már csak tudja ezt, s habár sosem érezte úgy, hogy készen lenne és elégedetten hátra dőlhet a kényelmes kis kúriájában, jó néha belegondolni abba, hogy honnan is indult.*
-Nekem igen.
*Feleli egyszerűen a kérdésre. Persze nyilván nem ilyen könnyed a történet, de nem akarja kifecsegni minden titkát és módszerét, mert akkor nem sok haszna lenne a jövőben.*
-Ha valami szar minőséget adnának el, az azt jelentené, hogy engem is átvertek, azt pedig kevesen mernék megpróbálni errefelé, úgyhogy ettől nem tartok.
*Hisz mégsem építhet az ember hírnevet arra, ha folyamatosan rossz minőséget szállít, így az ilyesmire különösen figyel a tündér. A kérdésen elgondolkozik egy darabig, de nem jut eszébe semmi hasznos.*
-Nem igazán. De szerintem a piacon biztos találsz valakit aki ilyesmikkel foglalkozik, láttam már pár árust mikor az ünnepélyek voltak. Ami pedig a többi "munkát" illeti, megtárgyaljuk, ha eljön az ideje.
*Ezzel ki tud békülni, egyébként is hosszú távú tervei vannak, bár ki tudja, hogy az orkok jelenléte milyen fordulatokat hoz a közeljövőben. Erre viszont csak készülni lehet, többet aligha.*
-Az alkohol viszont nem jelent gondot, van bőven választék, amiből rengeteget lehet szerezni.
*Bár persze nyilván ez is olyan dolog, hogy attól függ ki a célközönség, de igazából jóformán a legkülönfélébb italokhoz is hozzáfér Merchen.*
-130 arany adagonként, úgyhogy 10 adag az 1300 arany.
*Olyan lágy könnyedséggel ejti ki a kisebb vagyon értékét a száján, mint ahogy mások a kacsázni való lapos kövekről beszélnek.*
-Ennyiért éri meg nekem az, hogy nagyobb tételben, és megbízhatóan beszerezzem. Ha mellé akarnál csapni valamit az igazán leharcolt alakoknak, ördögvigyort is tudok szerezni, az jóval olcsóbb , mondjuk 25 arany darabonként. Attól is jó kedvre lehet derülni, a komoly portékát pedig a fontos embereknek tartogathatod.
*Bár itt felemeli a kezét, mit bánja ő mit akar a törpe kezdeni az áruval, nem is igazán fontos neki, csak felvázolta a lehetőségeket.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-12 09:18:18
Üzenet elküldve: 2025-11-12 09:18:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
* Kevés olyan terv van, ami olyan biztos, hogy azt semmivel se lehessen felborítani. Minél több tekintélye és aranya van valakinek, annál jobbak az esélyei. Ha valamire teljes biztossággal állíthatják, hogy ez bizony sikeres lesz, úgy az vagy csapda, vagy nem éri meg. A törp nem az okosabbak sorát erősíti, sokkal inkább az azokét, akik ambícióval vannak megáldva, aminek köszönhetően sosem tudja, hogy mikor kéne feladni, és, hogy mi számít nagy falatnak. Amíg nem akad a torkán az a bizonyos feladat, addig bizony a sikert üldözi. Szemei nyomban összébb szűkülnek a másik kapcsolatait hallva. Hát csakugyan jó helyre jött. Még a végén kiderül, hogy megéri életben hagyni a nemest a találkozásuk után. Bár a szavak kecsegtetőek, valahogy mégis könnyűnek hat a másik szájából az egész. Talán túlságosan is félvállról veszi és emiatt könnyelműnek tűnik, ám nem lepné meg, ha a másik annyira nyakig lenne a drogüzletben, hogy tudja a csínját bínját. *
- És ez ilyen egyszerű is lesz? Felkeresed a kontaktjaidat és szépen kérsz tőlük néhány adaggal? Nem szeretném, ha már az első adag valami felgyengített szar lenne. Azzal majd foglalkozom én.
* A kérdés pusztán baráti jellegű. Tudja ám jól, hogy mindennek, ami jó, annak elkérik az árát rendesen. Ennek duplán is, mivel nem kapható bárhol, hála a kedves vezetőségnek. Hogy milyen házakat szeretné, hogy felgyújtson, az még nem veszett ügy, bár jól meg kell gondolnia, hogy mihez adja az arcát. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz élete lesz, ha kettős életet próbál élni, de milyen az élet egy kis kockázat nélkül. Legrosszabb esetben marad bűnöző. *
- Majd elválik. Egyelőre szeretném, ha nem köthető bűn az arcomhoz. Szembe menne a többi tervemmel, ha idő előtt lelepleződnék. Ha már itt tartunk, van olyan kapcsolatod, amik álcákat és maszkokat készítenek, illetve a jövőben szükségem lesz néhány szekérnyi alkoholra is.
* Hogy nem lesz tovább vitatva a másik jussa, az nem kerüli el a figyelmét. A kezében lévő poharat lassan vezeti a szájához, hogy egy jóízűt kortyolhasson belőle. Közben el is hangzik az est, talán legfontosabb kérdése. Poharát leteszi az asztalra, majd ő előrehajol, hogy aztán az asztalra könyökölhessen, s azokon megtámaszthassa fejét. *
- Az az ártól függ. Mennyi csomagja? Ki tudja, ha jó az ár, akkor az első szállítmányként elfogadok tíz csomaggal. Azzal egy ideig elleszek. Aztán ha a terv első része sikeres, akkor később hasonló, ha nem jelentősebb vásárlásokra számíthatsz.
* Kevés olyan terv van, ami olyan biztos, hogy azt semmivel se lehessen felborítani. Minél több tekintélye és aranya van valakinek, annál jobbak az esélyei. Ha valamire teljes biztossággal állíthatják, hogy ez bizony sikeres lesz, úgy az vagy csapda, vagy nem éri meg. A törp nem az okosabbak sorát erősíti, sokkal inkább az azokét, akik ambícióval vannak megáldva, aminek köszönhetően sosem tudja, hogy mikor kéne feladni, és, hogy mi számít nagy falatnak. Amíg nem akad a torkán az a bizonyos feladat, addig bizony a sikert üldözi. Szemei nyomban összébb szűkülnek a másik kapcsolatait hallva. Hát csakugyan jó helyre jött. Még a végén kiderül, hogy megéri életben hagyni a nemest a találkozásuk után. Bár a szavak kecsegtetőek, valahogy mégis könnyűnek hat a másik szájából az egész. Talán túlságosan is félvállról veszi és emiatt könnyelműnek tűnik, ám nem lepné meg, ha a másik annyira nyakig lenne a drogüzletben, hogy tudja a csínját bínját. *
- És ez ilyen egyszerű is lesz? Felkeresed a kontaktjaidat és szépen kérsz tőlük néhány adaggal? Nem szeretném, ha már az első adag valami felgyengített szar lenne. Azzal majd foglalkozom én.
* A kérdés pusztán baráti jellegű. Tudja ám jól, hogy mindennek, ami jó, annak elkérik az árát rendesen. Ennek duplán is, mivel nem kapható bárhol, hála a kedves vezetőségnek. Hogy milyen házakat szeretné, hogy felgyújtson, az még nem veszett ügy, bár jól meg kell gondolnia, hogy mihez adja az arcát. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz élete lesz, ha kettős életet próbál élni, de milyen az élet egy kis kockázat nélkül. Legrosszabb esetben marad bűnöző. *
- Majd elválik. Egyelőre szeretném, ha nem köthető bűn az arcomhoz. Szembe menne a többi tervemmel, ha idő előtt lelepleződnék. Ha már itt tartunk, van olyan kapcsolatod, amik álcákat és maszkokat készítenek, illetve a jövőben szükségem lesz néhány szekérnyi alkoholra is.
* Hogy nem lesz tovább vitatva a másik jussa, az nem kerüli el a figyelmét. A kezében lévő poharat lassan vezeti a szájához, hogy egy jóízűt kortyolhasson belőle. Közben el is hangzik az est, talán legfontosabb kérdése. Poharát leteszi az asztalra, majd ő előrehajol, hogy aztán az asztalra könyökölhessen, s azokon megtámaszthassa fejét. *
- Az az ártól függ. Mennyi csomagja? Ki tudja, ha jó az ár, akkor az első szállítmányként elfogadok tíz csomaggal. Azzal egy ideig elleszek. Aztán ha a terv első része sikeres, akkor később hasonló, ha nem jelentősebb vásárlásokra számíthatsz.
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-12 03:16:43
Üzenet elküldve: 2025-11-12 03:16:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik, hogy Merchennek még nem sikerült kiismernie az alkimistát, ha a földi örömök élvezetének keresésével gyanúsítja meg. De ezt nem is rója fel számára, mindenki a saját élményeit kívánja másoknak és bizonyára jól eső útjai lehettek a hegyen túli oldalán a világnak.*
- Sajnos csak üzleti. Amióta a kikötő felett elvesztette a város az irányítást és a karavánpihenő pusztultával a málháson való szállítás is nehezebb lett, megnégyszereződtek az italok árai. Úgyhogy akartunk keresni egy kapitányt és egy gyors, kisebb hajót, aki vállalná, hogy Wegtorenből megkerüli a Kikötőt és egyenesen a városhoz vagy éppen a thargokhoz szállíttatná a fiolákat, megvágva a felárakat, amit az utazás vet a fiolákra. Egy karavánnal utaztunk volna oda, részben fedezve a költségeit a messzi útnak a kereskedelemmel. Sajnos a város szinte meg van fojtva azzal, hogy nincs biztonságos kereskedőútja és ahogy tapasztalta, a vásárolt mennyiségek miatt csekély árkülönbségek is jelentőségen megnövelik a költségeimet.
*Gyorsan eleredtek a szavai, amint kereskedelemről van szó, bár azt így hozzákapcsolja, sajnos utólagosan, hogy kivel is társalogja ezt.*
- Ne vegye sértésnek, megértem, hogy a legjobb árral dolgozik, amit a lehetőségei engednek. És ezért is vagyok kénytelen kitaposni azokat az utakat, amiket a városvezetés nem hajlandó. Természetesen önérdekből.
*Ő is emeli a poharát, a málnabor érdekesen hangzik. És meglehetősen drágának, bár figyel arra, hogy ne kalandozzon el gondolatai a borkészítésre, főleg, miután egy kérdéssel is megtalálták, ami hasonmód a szakmájához illik.*
- Nos, nem feltétlen nevezném újnak. A város tágabb környékének változatos tájai széles skáláját kínálják növényeknek és alkímiához hasznos anyagoknak, melyeknek a felhasználásai régóta ismertek voltak. Azonban ezeket összegyűjteni, elkészíteni és felraktározni minden esetleges kérésre drágának és nyűgösnek számított. És meglepően költségesnek a háború előtt.
*Ezt talán nem kell tovább magyaráznia, de azért egy kicsit rátér.*
- Az, hogy hajóraktárakat lehetett feltölteni színes fiolákkal, amiket csak megvehetek és akár aznap délután szállíthatom a gyógyitalokat, nem csak kényelmesebb volt, de több üzletet is hozott, gyorsabb szállítási időkkel. Amikor hajószámra érkeztek az olcsó üvegcsék, száz arany alatt kifért egy gyógyital. Most, ha így haladunk, akkor felmehet négyszázig is hamarosan.
*Ezt nem tudja, de nem lepné meg, a törzs meggondolatlan döntései is vitték fel az italok árát a városinál magasabbra, és a város jobban vonzódik a stratégiai hibák vétéséhez, mert a vezetőség székei kényelmesek maradnak, egyeseket egy lázadás sem tudott kiüldözni.*
- Ami a hasznosságukat illeti, elég korlátozottak. Most pár alapvető lehetőségre, mint egyszerű tulajdonság-növelés, olcsóbbá is vált a környező füvekből való előállítás, de amit Cagon sejt, és amiben kezdek erősen egyetérteni vele, hogy ha itt maradunk Artheniorban, akkor hosszútávon kénytelenek leszünk a város környéki füvekre támaszkodni és ezekből kell majd tovább építkeznünk. Az én szemléletem az volt, hogy a kereskedelmi utak csak visszaépíthetőek és a régi állapotok visszaállíthatóak, de erre eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt és még ha a város meg is ússza az érkező hordákat, a szántók jó eséllyel porig lesznek égetve és a városvezetésbe vetett bizalom tovább romlik. Ez további áremelkedésekkel járhat.
*Megkímélteti magukat a városvezetésre való panaszkodástól, ha Merchen nem akar részese lenni a folyamatnak, így vissza is tér az italokhoz.*
- A legfontosabb italok még nincsenek felfedezve viszont. Miután az nem számított értékes tudásnak, ha valaki háromszor olyan drágán feltalál egy főzetet, mint amit egy kétbalkezes italkeverő összekutyul, ezért ezen ismeretek kikoptak a könyvekből és a folytatásuk még költségesebbnek bizonyulhat. Ezt tovább kutatni nem éppen a lehetőség vezet, hanem a kényszer. Felkészültség egy világra, ahol a mostani vételár még egyszer a kétszeresére nőhet, immár harmadszorra vagy egyszerűen a maradék karavánok is inkább úgy döntenek, hogy szállítanak valami mást. Mert nem lesz, aki megfizesse. Úgyhogy kénytelenek leszünk minél előbb kikutakodni, hogy mi az, amit pótolni tudunk és mi az, ami nélkül meg kell tanuljunk élni. És ez már esélyesen független attól, hogy mennyibe kerül előállítani.
*Nem éppen a legjobb híreket közli, de talán fontos is jelezni a helyzet súlyát. Maradhatnak abba a kellemetlen helyzetben, hogy a legegyszerűbb zöld gyógyital csak megszűnik létezni egyik napról a másikra.*
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik, hogy Merchennek még nem sikerült kiismernie az alkimistát, ha a földi örömök élvezetének keresésével gyanúsítja meg. De ezt nem is rója fel számára, mindenki a saját élményeit kívánja másoknak és bizonyára jól eső útjai lehettek a hegyen túli oldalán a világnak.*
- Sajnos csak üzleti. Amióta a kikötő felett elvesztette a város az irányítást és a karavánpihenő pusztultával a málháson való szállítás is nehezebb lett, megnégyszereződtek az italok árai. Úgyhogy akartunk keresni egy kapitányt és egy gyors, kisebb hajót, aki vállalná, hogy Wegtorenből megkerüli a Kikötőt és egyenesen a városhoz vagy éppen a thargokhoz szállíttatná a fiolákat, megvágva a felárakat, amit az utazás vet a fiolákra. Egy karavánnal utaztunk volna oda, részben fedezve a költségeit a messzi útnak a kereskedelemmel. Sajnos a város szinte meg van fojtva azzal, hogy nincs biztonságos kereskedőútja és ahogy tapasztalta, a vásárolt mennyiségek miatt csekély árkülönbségek is jelentőségen megnövelik a költségeimet.
*Gyorsan eleredtek a szavai, amint kereskedelemről van szó, bár azt így hozzákapcsolja, sajnos utólagosan, hogy kivel is társalogja ezt.*
- Ne vegye sértésnek, megértem, hogy a legjobb árral dolgozik, amit a lehetőségei engednek. És ezért is vagyok kénytelen kitaposni azokat az utakat, amiket a városvezetés nem hajlandó. Természetesen önérdekből.
*Ő is emeli a poharát, a málnabor érdekesen hangzik. És meglehetősen drágának, bár figyel arra, hogy ne kalandozzon el gondolatai a borkészítésre, főleg, miután egy kérdéssel is megtalálták, ami hasonmód a szakmájához illik.*
- Nos, nem feltétlen nevezném újnak. A város tágabb környékének változatos tájai széles skáláját kínálják növényeknek és alkímiához hasznos anyagoknak, melyeknek a felhasználásai régóta ismertek voltak. Azonban ezeket összegyűjteni, elkészíteni és felraktározni minden esetleges kérésre drágának és nyűgösnek számított. És meglepően költségesnek a háború előtt.
*Ezt talán nem kell tovább magyaráznia, de azért egy kicsit rátér.*
- Az, hogy hajóraktárakat lehetett feltölteni színes fiolákkal, amiket csak megvehetek és akár aznap délután szállíthatom a gyógyitalokat, nem csak kényelmesebb volt, de több üzletet is hozott, gyorsabb szállítási időkkel. Amikor hajószámra érkeztek az olcsó üvegcsék, száz arany alatt kifért egy gyógyital. Most, ha így haladunk, akkor felmehet négyszázig is hamarosan.
*Ezt nem tudja, de nem lepné meg, a törzs meggondolatlan döntései is vitték fel az italok árát a városinál magasabbra, és a város jobban vonzódik a stratégiai hibák vétéséhez, mert a vezetőség székei kényelmesek maradnak, egyeseket egy lázadás sem tudott kiüldözni.*
- Ami a hasznosságukat illeti, elég korlátozottak. Most pár alapvető lehetőségre, mint egyszerű tulajdonság-növelés, olcsóbbá is vált a környező füvekből való előállítás, de amit Cagon sejt, és amiben kezdek erősen egyetérteni vele, hogy ha itt maradunk Artheniorban, akkor hosszútávon kénytelenek leszünk a város környéki füvekre támaszkodni és ezekből kell majd tovább építkeznünk. Az én szemléletem az volt, hogy a kereskedelmi utak csak visszaépíthetőek és a régi állapotok visszaállíthatóak, de erre eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt és még ha a város meg is ússza az érkező hordákat, a szántók jó eséllyel porig lesznek égetve és a városvezetésbe vetett bizalom tovább romlik. Ez további áremelkedésekkel járhat.
*Megkímélteti magukat a városvezetésre való panaszkodástól, ha Merchen nem akar részese lenni a folyamatnak, így vissza is tér az italokhoz.*
- A legfontosabb italok még nincsenek felfedezve viszont. Miután az nem számított értékes tudásnak, ha valaki háromszor olyan drágán feltalál egy főzetet, mint amit egy kétbalkezes italkeverő összekutyul, ezért ezen ismeretek kikoptak a könyvekből és a folytatásuk még költségesebbnek bizonyulhat. Ezt tovább kutatni nem éppen a lehetőség vezet, hanem a kényszer. Felkészültség egy világra, ahol a mostani vételár még egyszer a kétszeresére nőhet, immár harmadszorra vagy egyszerűen a maradék karavánok is inkább úgy döntenek, hogy szállítanak valami mást. Mert nem lesz, aki megfizesse. Úgyhogy kénytelenek leszünk minél előbb kikutakodni, hogy mi az, amit pótolni tudunk és mi az, ami nélkül meg kell tanuljunk élni. És ez már esélyesen független attól, hogy mennyibe kerül előállítani.
*Nem éppen a legjobb híreket közli, de talán fontos is jelezni a helyzet súlyát. Maradhatnak abba a kellemetlen helyzetben, hogy a legegyszerűbb zöld gyógyital csak megszűnik létezni egyik napról a másikra.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-11 20:58:32
Üzenet elküldve: 2025-11-11 20:58:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Ugyan, ugyan.
*Feleli, hesseget is kezével, de azért az orra alatt mosolyog, mert egyébként ő is pontosan így gondolja. Azaz, hogy Nestar bizony érezze csak megtisztelve magát, vagy hát igazából bárki, akire rászánja drága idejét.*
-Nocsak? Hogyhogy? Éppen Wegtorenbe tervezett indulni? Meséljen, kérem! No persze ha nem túlságosan személyes jellegű az út, úgy hallottam hogy az ételeken túl másféle élvezetekben is erősen Arthenior előtt járnak, hogy úgy mondjam.
*Cinkos pillantást vet a fél-elf felé, de nem is forszírozza tovább ezt a témát, elvégre tényleg fogalma sincs, hogy mi célból akart odautazni, ha ugyan tényleg oda akart utazni. Remélhetőleg kiderül hamarosan.*
-Persze.
*Azzal csettint is az egyik, vöröshajú szolgáló leánynak, aki rögtön előhoz két cikornyásan díszített borospoharat, és egy poros üveget, melyből tölt is a két férfinak.*
-Édes, azt hiszem málnabor.
*Nestarra emeli a poharat a tündér, majd finoman belekortyol. Ő maga pipára is gyújt, s elégedetten fújja ki a füstöt.*
-Most hogy itt vagyunk, remélem lesz lehetőségünk kicsit beszélgetni. Szeretném ha mesélne a bájitalokról, és hogy mik ezek az újfajta varázsitalok, amiket az ork is említett? Mennyiben mások mint a korábbiak, mennyire nehezen előállíthatóak?
*Persze általános kíváncsiság is fűti a kereskedőt, de leginkább azt akarja kikutakodni, hogy hogy tudná a legtöbb hasznot húzni belőle.*
//Egy nemes ügy//
-Ugyan, ugyan.
*Feleli, hesseget is kezével, de azért az orra alatt mosolyog, mert egyébként ő is pontosan így gondolja. Azaz, hogy Nestar bizony érezze csak megtisztelve magát, vagy hát igazából bárki, akire rászánja drága idejét.*
-Nocsak? Hogyhogy? Éppen Wegtorenbe tervezett indulni? Meséljen, kérem! No persze ha nem túlságosan személyes jellegű az út, úgy hallottam hogy az ételeken túl másféle élvezetekben is erősen Arthenior előtt járnak, hogy úgy mondjam.
*Cinkos pillantást vet a fél-elf felé, de nem is forszírozza tovább ezt a témát, elvégre tényleg fogalma sincs, hogy mi célból akart odautazni, ha ugyan tényleg oda akart utazni. Remélhetőleg kiderül hamarosan.*
-Persze.
*Azzal csettint is az egyik, vöröshajú szolgáló leánynak, aki rögtön előhoz két cikornyásan díszített borospoharat, és egy poros üveget, melyből tölt is a két férfinak.*
-Édes, azt hiszem málnabor.
*Nestarra emeli a poharat a tündér, majd finoman belekortyol. Ő maga pipára is gyújt, s elégedetten fújja ki a füstöt.*
-Most hogy itt vagyunk, remélem lesz lehetőségünk kicsit beszélgetni. Szeretném ha mesélne a bájitalokról, és hogy mik ezek az újfajta varázsitalok, amiket az ork is említett? Mennyiben mások mint a korábbiak, mennyire nehezen előállíthatóak?
*Persze általános kíváncsiság is fűti a kereskedőt, de leginkább azt akarja kikutakodni, hogy hogy tudná a legtöbb hasznot húzni belőle.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-11 20:38:51
Üzenet elküldve: 2025-11-11 20:38:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Merchen egy darabig nem is válaszol, csak hümment és bólogat a törpe szavaira. Végül is nem akkora hülyeség amit tervez, bár nyilván száz és száz buktatója lehet, de a nagy eredmények nagy kockázattal is járnak. Meg aztán nem az ő feje a tét, úgyhogy ez egyébként sem zavarja igazán.*
-Érthető a helyzet. Ami azt illeti be tudok és be is szerzek bármit, ami kellhet. Persze nem ingyen. Ismerek egy tagot, akitől jelentős mennyiségű horadilt tudok szállítani, az az egyik legritkább és legkeményebb kábítószer és hallucinogén, a természetben szinte elő sem fordul, külön termesztik, és kevesen férnek hozzá.
*Természetesen ő a kevesek egyike.*
-Emiatt nyilván meg is van a maga ára. Úgy vélem a hodaril tökéletes lehet a terveidhez, bárhogy is akarod végrehajtani azokat.
*Aztán kiderül az is, hogy ez a másik, alvilági csoport és a törpe már kapcsolatba léptek egymással, ám annak nem igazán tetszett az az ajánlat, amit tőlük kapott. ~Legalábbis ezt mondja.~ *
-Tudod eredetileg csak fel akartalak bérelni, hogy ijessz rá egy-két emberre, gyújtsd fel a megfelelő raktárakat és kúriákat, hogy aztán súlyos erszénnyel távozz, de ez a nagyratörő terv jobban izgatja a fantáziámat. Persze nem mintha a kettő kizárná egymást, sőt, talán eljöhet az a pont, hogy ezzel tudsz megfelelő hírnévre szert tenni, ami nyilván fontos szokott lenni az efféle hatalmi harcokban.
*Ő maga is iszik egy nagyobb kortyot egy igencsak kemény wegtoreni szeszből. A lázadás dolgára csak mosolyog, valóban érdekes döntéseket hoz a tanács, de az egy másik történet, úgyhogy ebbe most igyekszik nem belemenni.*
-És mi lenne az első lépés? Mennyi cucc kellene?
*Merchen egy darabig nem is válaszol, csak hümment és bólogat a törpe szavaira. Végül is nem akkora hülyeség amit tervez, bár nyilván száz és száz buktatója lehet, de a nagy eredmények nagy kockázattal is járnak. Meg aztán nem az ő feje a tét, úgyhogy ez egyébként sem zavarja igazán.*
-Érthető a helyzet. Ami azt illeti be tudok és be is szerzek bármit, ami kellhet. Persze nem ingyen. Ismerek egy tagot, akitől jelentős mennyiségű horadilt tudok szállítani, az az egyik legritkább és legkeményebb kábítószer és hallucinogén, a természetben szinte elő sem fordul, külön termesztik, és kevesen férnek hozzá.
*Természetesen ő a kevesek egyike.*
-Emiatt nyilván meg is van a maga ára. Úgy vélem a hodaril tökéletes lehet a terveidhez, bárhogy is akarod végrehajtani azokat.
*Aztán kiderül az is, hogy ez a másik, alvilági csoport és a törpe már kapcsolatba léptek egymással, ám annak nem igazán tetszett az az ajánlat, amit tőlük kapott. ~Legalábbis ezt mondja.~ *
-Tudod eredetileg csak fel akartalak bérelni, hogy ijessz rá egy-két emberre, gyújtsd fel a megfelelő raktárakat és kúriákat, hogy aztán súlyos erszénnyel távozz, de ez a nagyratörő terv jobban izgatja a fantáziámat. Persze nem mintha a kettő kizárná egymást, sőt, talán eljöhet az a pont, hogy ezzel tudsz megfelelő hírnévre szert tenni, ami nyilván fontos szokott lenni az efféle hatalmi harcokban.
*Ő maga is iszik egy nagyobb kortyot egy igencsak kemény wegtoreni szeszből. A lázadás dolgára csak mosolyog, valóban érdekes döntéseket hoz a tanács, de az egy másik történet, úgyhogy ebbe most igyekszik nem belemenni.*
-És mi lenne az első lépés? Mennyi cucc kellene?
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:26:55
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:26:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Van mit latolgatni, s a férfi ehhez igen nagy segítség. A még nem is birtokukban lévő, de hajdanvolt Tharisse kúriát, még ha romos is, de valóban lehet hasznosítani. Érdekes úgy gondolkodni erről, hogy ők maguk a Pegazusban tengetik mindennapjaikat, de abba a romhalmazba aligha költöznének be, ettől sokkalta nagyobb terveik vannak. A bányák dolga nagyobb falat. Nem lehetne hibáztatni azért, hogy cseppet sem ért hozzá, na de fel fog nőni a feladathoz, s a legrosszabb esetben is, csupán találniuk kell egy megfelelő személyt arra, ki bonyolítja az ügyes-bajos dolgokat, persze megfelelő haszonért. Hogy semmijük nincs, de már azt is felajánlják, mókás is lehetne, de cseppet sem veszi félvállról, nevetni pedig nincs kedve rajta. *
- A Tanács minden bizonnyal erre is választ ad. Ha kihasználatlan, akkor kellően fel fogja kelteni az érdeklődésüket, hogy számukra, s a városnak is hasznot hajthat. *Ismét gondolkodóba esik.* - Rengeteget kell tanuljak, s sok nehéz döntést kell meghozzak, de végre elindultunk az úton. Érzem, hogy sikerre visszük. *A többesszám természetesen ikrére vonatkozik, de valahol cseppet sem bánná, ha ezen előmenetelben a férfi is ott lenne. Ha nem is bízik meg olyan könnyedén senkiben, talán partnerre akadt, s megfelelő iránymutatásért cserébe ő sem lenne rest bőkezű lenni. De messze még, hogy ezen ténylegesen gondolkodhasson.*
- Jól érzem, hogy már vannak is tervei?
*Áll fel, majd finoman végigsimít a haján, mintha csak kifogástalan szeretne lenni, majd természetesen elfogadja a kart. Egy séta jót fog tenni, főként egy ilyen lehengerlő környezetben.*
- Mi önnek a szórakozás, Morthimer úr? *Pillant oldalvást. Ha már efféléről beszélgettek, kíváncsi a másikra, s már épp eleget beszéltek a Tharisse helyzetről.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Van mit latolgatni, s a férfi ehhez igen nagy segítség. A még nem is birtokukban lévő, de hajdanvolt Tharisse kúriát, még ha romos is, de valóban lehet hasznosítani. Érdekes úgy gondolkodni erről, hogy ők maguk a Pegazusban tengetik mindennapjaikat, de abba a romhalmazba aligha költöznének be, ettől sokkalta nagyobb terveik vannak. A bányák dolga nagyobb falat. Nem lehetne hibáztatni azért, hogy cseppet sem ért hozzá, na de fel fog nőni a feladathoz, s a legrosszabb esetben is, csupán találniuk kell egy megfelelő személyt arra, ki bonyolítja az ügyes-bajos dolgokat, persze megfelelő haszonért. Hogy semmijük nincs, de már azt is felajánlják, mókás is lehetne, de cseppet sem veszi félvállról, nevetni pedig nincs kedve rajta. *
- A Tanács minden bizonnyal erre is választ ad. Ha kihasználatlan, akkor kellően fel fogja kelteni az érdeklődésüket, hogy számukra, s a városnak is hasznot hajthat. *Ismét gondolkodóba esik.* - Rengeteget kell tanuljak, s sok nehéz döntést kell meghozzak, de végre elindultunk az úton. Érzem, hogy sikerre visszük. *A többesszám természetesen ikrére vonatkozik, de valahol cseppet sem bánná, ha ezen előmenetelben a férfi is ott lenne. Ha nem is bízik meg olyan könnyedén senkiben, talán partnerre akadt, s megfelelő iránymutatásért cserébe ő sem lenne rest bőkezű lenni. De messze még, hogy ezen ténylegesen gondolkodhasson.*
- Jól érzem, hogy már vannak is tervei?
*Áll fel, majd finoman végigsimít a haján, mintha csak kifogástalan szeretne lenni, majd természetesen elfogadja a kart. Egy séta jót fog tenni, főként egy ilyen lehengerlő környezetben.*
- Mi önnek a szórakozás, Morthimer úr? *Pillant oldalvást. Ha már efféléről beszélgettek, kíváncsi a másikra, s már épp eleget beszéltek a Tharisse helyzetről.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:02:15
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:02:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
- Egyelőre ennyi *bólint mosolyogva.* Aztán, majd ahogy történnek a dolgok, szólni fogok, ha valamit nem jól csinálsz, de nem szeretném azt sem, hogy túl szigorú szabályok közt érezd magad. *Mondja ezt azok után, hogy épp most jelentette ki, hogy Atkira nem tegezheti és kötelezően kisasszonynak kell szólítania őt.*
- Mindkettő megfelel *válaszolja a megszólítással kapcsolatos első kérdésre.* És most is. Mindig. Ez nem csupán a külvilágnak, hanem nekem is szól. Így mutathatod ki a tiszteletedet irántam. *Sajnos, hiába egy új, sokkal kedvesebb Alenia már ő, mint amilyen a múltban volt, azért a neveltetéséből és nemesi származásából hozott szeszélyeit nem tudja csak úgy, mindörökre maga mögött hagyni. Észre sem veszi, hogy azt a tiszteletet, amiről papol, nem kéri, hanem kiköveteli magának, míg azzal, hogy ő maga önkényesen megengedte magának, hogy tegezze a férfit, valójában nem viszonozza ezt a gesztust. De hát így megy ez úrnő és szolgáló közt, így ment mindig is, miért lenne ez most másképp attól, hogy Gazdagnegyed helyett Selyemrévnek hívják a városrészt?
Hagyja, hadd ismerkedjen Atkira a szobájával, illetve saját magával is a tükrön keresztül, s továbbra is türelmesen áll az ajtóban, mígnem újra megszólal a férfi, melyre egy újabb, őszinte mosoly kúszik az arcára.*
- Meghiszem azt. Én bízom benned, Atkira. *Néz őszintén a sötétbarna szemekbe, miközben a ház új komornyikja még egy mondatot fűz hozzá, hogy bizonyítsa eltökéltségét.*
- Köszönöm, hogy így gondolod! Akkor most, azt hiszem, hogy magadra hagylak. Fedezd fel nyugodtan a házat, ha szeretnéd A szemben lévő két szobába tilos bemenned, a lépcsőhöz közelebbi az enyém egyébként, de a többi helyiség nyitva áll előtted is. *Legalábbis addig, amíg ő az egyetlen szolgáló vagy vendég a házban.*
- Menj, egyél valamit, pihenj egyet vagy amit szeretnél, majd később, ha már úgy érzed, keress meg, hogy adjak neked feladatot! *Ezzel részéről vége a felvételinek, Atkira Glopye mától hivatalosan is a Sayqueves ház komornyikja. Hát még mennyire az lesz, ha ehhez méltó ruhákat is vásárol majd neki.
Mindezek után a lépcsőhöz indul, hogy lemenjen, ám még mielőtt az első fokra lépne, visszafordul.*
- Atkira. Szeretném, ha tényleg nem okoznál nekem csalódást. Nem miattad, hanem magad miatt. Eeyr nekem visszaadta az elveszített karomat, és ha rajtam keresztül te is bizonyítasz neki, akkor hasonlóan jó sorsod lehet még. Kérlek, ne rontsd el! *Ezekkel az őszinte intelmekkel zárja még a társalgásukat, melyet követően nem indul el rögtön a földszintre, megvárja, hogy Atkira szeretne-e mondani valamit ezek után, s csak akkor megy le a lépcsőkön, ha a férfi néma marad.*
//Sayqueves kúria//
- Egyelőre ennyi *bólint mosolyogva.* Aztán, majd ahogy történnek a dolgok, szólni fogok, ha valamit nem jól csinálsz, de nem szeretném azt sem, hogy túl szigorú szabályok közt érezd magad. *Mondja ezt azok után, hogy épp most jelentette ki, hogy Atkira nem tegezheti és kötelezően kisasszonynak kell szólítania őt.*
- Mindkettő megfelel *válaszolja a megszólítással kapcsolatos első kérdésre.* És most is. Mindig. Ez nem csupán a külvilágnak, hanem nekem is szól. Így mutathatod ki a tiszteletedet irántam. *Sajnos, hiába egy új, sokkal kedvesebb Alenia már ő, mint amilyen a múltban volt, azért a neveltetéséből és nemesi származásából hozott szeszélyeit nem tudja csak úgy, mindörökre maga mögött hagyni. Észre sem veszi, hogy azt a tiszteletet, amiről papol, nem kéri, hanem kiköveteli magának, míg azzal, hogy ő maga önkényesen megengedte magának, hogy tegezze a férfit, valójában nem viszonozza ezt a gesztust. De hát így megy ez úrnő és szolgáló közt, így ment mindig is, miért lenne ez most másképp attól, hogy Gazdagnegyed helyett Selyemrévnek hívják a városrészt?
Hagyja, hadd ismerkedjen Atkira a szobájával, illetve saját magával is a tükrön keresztül, s továbbra is türelmesen áll az ajtóban, mígnem újra megszólal a férfi, melyre egy újabb, őszinte mosoly kúszik az arcára.*
- Meghiszem azt. Én bízom benned, Atkira. *Néz őszintén a sötétbarna szemekbe, miközben a ház új komornyikja még egy mondatot fűz hozzá, hogy bizonyítsa eltökéltségét.*
- Köszönöm, hogy így gondolod! Akkor most, azt hiszem, hogy magadra hagylak. Fedezd fel nyugodtan a házat, ha szeretnéd A szemben lévő két szobába tilos bemenned, a lépcsőhöz közelebbi az enyém egyébként, de a többi helyiség nyitva áll előtted is. *Legalábbis addig, amíg ő az egyetlen szolgáló vagy vendég a házban.*
- Menj, egyél valamit, pihenj egyet vagy amit szeretnél, majd később, ha már úgy érzed, keress meg, hogy adjak neked feladatot! *Ezzel részéről vége a felvételinek, Atkira Glopye mától hivatalosan is a Sayqueves ház komornyikja. Hát még mennyire az lesz, ha ehhez méltó ruhákat is vásárol majd neki.
Mindezek után a lépcsőhöz indul, hogy lemenjen, ám még mielőtt az első fokra lépne, visszafordul.*
- Atkira. Szeretném, ha tényleg nem okoznál nekem csalódást. Nem miattad, hanem magad miatt. Eeyr nekem visszaadta az elveszített karomat, és ha rajtam keresztül te is bizonyítasz neki, akkor hasonlóan jó sorsod lehet még. Kérlek, ne rontsd el! *Ezekkel az őszinte intelmekkel zárja még a társalgásukat, melyet követően nem indul el rögtön a földszintre, megvárja, hogy Atkira szeretne-e mondani valamit ezek után, s csak akkor megy le a lépcsőkön, ha a férfi néma marad.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:33:17
Üzenet elküldve: 2025-11-11 17:33:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Elszokott a vendégül látogattatástól. Gyorsan ráébred, hogy most nem lesz mellette senki, aki szóval tartja a vendéglátójukat és ezen udvarias kötelezettség is rajta marad.*
- Megtisztelt a meghívásával.
*Próbálkozik valami formális kifejezéssel köszönet mímelésére, és a komornyikot is üdvözli. A szándék megvan, de volt fél évtizede, amikor ténylegesen tudta, hogy mit kell mondani. És, ha nem engedi a nosztalgiájának, hogy átvegye az uralmat emlékei felett, akkor aztat gondolná, hogy régen is száraznak számítottak megszólalásai. Természetesen követi házigazdáját, a kertben nézelődik, a sajátja még elhanyagolva vagyon, nem gondolta ki, hogy miként hasznosíthatná a földet. Szomszédjai nagy sérelmére praktikus alkalmazásokra gondol és nem esztétikai szépség lebeg a szeme előtt.*
- Ezt örömmel hallom, keveset kóstoltam a távolnyugati ételekből. Sajnos a lehetőségem a kipróbálásukra erősen elúszott... az állapotok miatt.
*Nem megy mélyebben bele, Merchen felé nem kell magyarázni, abban pedig bizonytalan, hogy ezt mennyire osztotta meg a háznéppel. Gondolataiban visszatér a kertre és a gondozására.*
- Valami könnyed italt örömmel fogadok, dohányt köszönöm nem kérek.
*A felajánlott hellyel is él, azonban a festmény jelenlétét passzívan elfogadja. Nem rajong a füstölésért, de nem is zavartatja magát, ha mások teszik. A gyógyitala gyorsan kimossa a kátrányt a tüdejéből és rosszabbal is mérgezi magát, minthogy ezen fennakadjon. Csak nem látja az élvezeti értékét, de nem is erőltette meg magát, hogy elmélyüljön benne. Azt nem említené még meg, hogy az értékes festmény idővel értékét veszíti, ha engedi a vendégeket dohányozni itt. De ezt visszatartja.*
//Egy nemes ügy//
*Elszokott a vendégül látogattatástól. Gyorsan ráébred, hogy most nem lesz mellette senki, aki szóval tartja a vendéglátójukat és ezen udvarias kötelezettség is rajta marad.*
- Megtisztelt a meghívásával.
*Próbálkozik valami formális kifejezéssel köszönet mímelésére, és a komornyikot is üdvözli. A szándék megvan, de volt fél évtizede, amikor ténylegesen tudta, hogy mit kell mondani. És, ha nem engedi a nosztalgiájának, hogy átvegye az uralmat emlékei felett, akkor aztat gondolná, hogy régen is száraznak számítottak megszólalásai. Természetesen követi házigazdáját, a kertben nézelődik, a sajátja még elhanyagolva vagyon, nem gondolta ki, hogy miként hasznosíthatná a földet. Szomszédjai nagy sérelmére praktikus alkalmazásokra gondol és nem esztétikai szépség lebeg a szeme előtt.*
- Ezt örömmel hallom, keveset kóstoltam a távolnyugati ételekből. Sajnos a lehetőségem a kipróbálásukra erősen elúszott... az állapotok miatt.
*Nem megy mélyebben bele, Merchen felé nem kell magyarázni, abban pedig bizonytalan, hogy ezt mennyire osztotta meg a háznéppel. Gondolataiban visszatér a kertre és a gondozására.*
- Valami könnyed italt örömmel fogadok, dohányt köszönöm nem kérek.
*A felajánlott hellyel is él, azonban a festmény jelenlétét passzívan elfogadja. Nem rajong a füstölésért, de nem is zavartatja magát, ha mások teszik. A gyógyitala gyorsan kimossa a kátrányt a tüdejéből és rosszabbal is mérgezi magát, minthogy ezen fennakadjon. Csak nem látja az élvezeti értékét, de nem is erőltette meg magát, hogy elmélyüljön benne. Azt nem említené még meg, hogy az értékes festmény idővel értékét veszíti, ha engedi a vendégeket dohányozni itt. De ezt visszatartja.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:40:54
Üzenet elküldve: 2025-11-10 20:40:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Figyelmesen hallgatja Lyssira gondolatmenetét, majd így felel.*
- A ház felajánlása jó kezdet. Az Ispotály hasznos, de tudtommal egyet már működtetnek a Romvárosban. Jelen helyzetben talán egy ingyenkonyha lenne hasznos, de annak működtetése hatalmas vagyon. Ami a bányáikat illeti: jó kérdés. Bevallom, én se tudok arról, hogy mi lett a sorsuk.
*mondja ezt úgy, mintha kötelessége lenne tudni az ilyesmit. Persze ez nem így van, de Orthust nyilván mindig érdeklik az olcsón megszerezhető, nagy értékű dolgok.*
- Ennek talán érdemes lenne utánajárni. És ha a bányák visszaszerezhetőek, akkor ezek évi jövedelmének valamekkora százalékát már fel lehet ajánlani, akár egy konkrét ügyre, vagy a városi tanácsnak, hogy belátása szerint használja. Ez persze azt jelenti, hogy a bányák hasznát nem tudják élvezni egy ideig, legalábbis nem teljes mértékben. De ez talán vállalható ár.
*véli.
Lyssira válasza egész felvillanyozza, még ha nem is nagyon adja ennek látható jelét.*
- Igen, mindenképpen örömteli lenne kicsit több kultúra a városban. Tervben volt egy amfiteátrum építése a Romváros északi végében, de úgy hiszem, ez most nem érez prioritást a város egyéb gondjai mellett. De talán jobb is lenne először a szórakozást megteremteni, aztán az majd kikényszeríti a tanácsból, hogy otthont kapjon.
*elmélkedik tovább. Mivel nagyjából végeztek az evéssel, új javaslattal áll elő.*
- Lenne kedve egy kis sétához itt a folyóparton? Mint látja, nem tartozik nagy telek a házhoz, de azt elég kellemesen sikerült parkosítani.
*ha Lyssirának kedvére való az ötlet, akkor felajánlja a karját, hogy a hölgy belekaroljon, és úgy vezeti le a kövezett verandáról a folyópartra.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Figyelmesen hallgatja Lyssira gondolatmenetét, majd így felel.*
- A ház felajánlása jó kezdet. Az Ispotály hasznos, de tudtommal egyet már működtetnek a Romvárosban. Jelen helyzetben talán egy ingyenkonyha lenne hasznos, de annak működtetése hatalmas vagyon. Ami a bányáikat illeti: jó kérdés. Bevallom, én se tudok arról, hogy mi lett a sorsuk.
*mondja ezt úgy, mintha kötelessége lenne tudni az ilyesmit. Persze ez nem így van, de Orthust nyilván mindig érdeklik az olcsón megszerezhető, nagy értékű dolgok.*
- Ennek talán érdemes lenne utánajárni. És ha a bányák visszaszerezhetőek, akkor ezek évi jövedelmének valamekkora százalékát már fel lehet ajánlani, akár egy konkrét ügyre, vagy a városi tanácsnak, hogy belátása szerint használja. Ez persze azt jelenti, hogy a bányák hasznát nem tudják élvezni egy ideig, legalábbis nem teljes mértékben. De ez talán vállalható ár.
*véli.
Lyssira válasza egész felvillanyozza, még ha nem is nagyon adja ennek látható jelét.*
- Igen, mindenképpen örömteli lenne kicsit több kultúra a városban. Tervben volt egy amfiteátrum építése a Romváros északi végében, de úgy hiszem, ez most nem érez prioritást a város egyéb gondjai mellett. De talán jobb is lenne először a szórakozást megteremteni, aztán az majd kikényszeríti a tanácsból, hogy otthont kapjon.
*elmélkedik tovább. Mivel nagyjából végeztek az evéssel, új javaslattal áll elő.*
- Lenne kedve egy kis sétához itt a folyóparton? Mint látja, nem tartozik nagy telek a házhoz, de azt elég kellemesen sikerült parkosítani.
*ha Lyssirának kedvére való az ötlet, akkor felajánlja a karját, hogy a hölgy belekaroljon, és úgy vezeti le a kövezett verandáról a folyópartra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063