Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 21:54:15
Üzenet elküldve: 2025-09-02 21:54:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Örömmel karmolja össze a férfi hátát, úgy tépi a bőrt, mint egy vadmacska. Azt kicsit furcsállja ugyan, hogy a másik élvezi is ezt, de hamar hozzászokik. Másfajta élmény úgy fájdalmat okozni, hogy a másik fél közben nem az életét féltve menekül. Lehet, hogy Norgen megtalálta a tökéletes partnert? Ebben ugyan koránt sem biztos, de amíg tart a kezdeti lelkesedés, addig érdemes kihasználni. Az eredar úgy állt neki a közösülésnek (egyszersmind közös ülésnek), mint kötelességnek, ám ahogy haladnak előre, egyre jobban élvezi. Egy pontig. Viszont amikor Samonyr a nyakához nyúl, egy pillanatra megáll benne az ütő. Nem számított erre. Talán a férfi is megérzi megszeppenését, mert aztán el is engedi. Ő, mint egy ember férfi játékszere, akit kedvére fojtogathat? Kell pár másodperc, amíg feldolgozza magában a történteket. Ha akarná, széttéphetné. Azon nyomban bosszút állhatna a pimaszságai miatt. De nem teszi. Hagyja, hogy a férfi is kiélvezze, amit ő. Talán nem pont ugyanabban az értelemben, mint ő, de a lényeg, hogy a nap végén mindketten elégedettek legyenek, hiszen így működik igazán az a "szövetség". Egy-egy erősebb szorításkor még eszébe jut, hogy lefejezi a férfit, de végül beéri azzal, hogy olyankor ő is erősebben kezdi marcangolni a hátat. Kalandjuk végeztével ő is elégedetten terül el a földön, a férfi mellett. Körmei véresek, így korábban levetett és szétszaggatott ruhájáért nyúl, hogy beletörölje. Meg talán mást is. Norgennek rég nem volt része ilyen élményben, ez talán meg is érződött rajta az elején, de a végére szinte teljesen felszabadult. Már csak karmai hiányoztak, hogy tényleg beteljesülhessen. Viszont azt egyelőre remekül titkolja, hogy mi is ő valójában.
Samonyr szavaira egy pillanatra megáll a törlő mozdulatban, aztán arcára apró mosoly ül ki, úgy folytatja. *
– Efelől eddig se volt semmi kétségem. * Válaszolja félvállról, mint aki nagyon biztos a dolgában. Persze nem az, de úgy érzi, ezúttal tényleg hihet a férfinek. A közösen eltöltött idő nemcsak arról szól, hogy alantas földi vágyaikat kiéljék, hanem hogy bizalmat építsenek. És nincs még egy ember Lanawinon, akinek Norgen megengedné, hogy 'úgy' átkulcsolja a nyakát. Ennél aligha kell több bizonyíték arra, hogy az eredar részben legalábbis leeresztette a védőfalat, amit az évek során maga köré emelt. Ez aggasztja is kissé, de egyelőre nem tesz mást, mint tudomásul veszi az érzést.
Pihenője nem tart sokáig: miután megtörölközött régi, rongyos ruhájába, feláll és elkezd visszaöltözni. A lepakolt holmik közül kikeresi nemesi ingét és azt veszi fel. A többi dolog még várhat magára. Öltözködés közben válaszol a feltett kérdésre is. *
– A céljaim? Azt hiszem, már említettem. Hatalmat akarok – nem pénzt, nem rangot, hanem erőt, ami fölött nincs más. * Úgy mondja, mintha mi sem lenne természetesebb. Viszont nem azért vannak itt, hogy ködös félmondatokat tudjanak meg egymásról, ezért kisvártatva folytatja a nagyobb igazsággal. *
– Elegem lett abból, hogy mások mondják meg, mit tehetek és mit nem. A hatalommal bírók – a törvény –, a tehetősek, a befolyásosak. * Miközben beszél, sorban gombolja be új ruháján a gombokat. *
– Volt valaki, akiről úgy éreztem, alkalmas lenne arra, hogy szolgáljon… Megmutattam neki, hogy ki vagyok valójában. De gyenge volt. Elfutott. Azóta is fut előlem; fantomként követem. * Hangja egyre komorabb, ahogy többet oszt meg mélyebb érzéseiből, gondolataiból. Samonyr arcát fürkészi. Nem szeretné, ha a másik őrültnek tartaná. Még kevésbé szeretné, hogy félni kezdjen tőle. A félelem a gyengeség jele, márpedig ő nem egy gyenge emberrel akar szövetségre lépni. Kár lenne érte. Kissé lágyabban, arcán apró mosollyal folytatja aztán a monológot. *
– Nem fogok többször ugyanazt a hibát elkövetni. Hogy olyasvalakire pazaroljam az időmet, aki nem tudja elfogadni a valóságot. Te eddig jól bírtad. Ha szeretnéd, tudok még többet is mutatni magamból. * A férfi céljaira szándékosan nem kérdez rá. Előbb tudják le az övéit, aztán ha marad idő rá, megbeszélhetik Samonyr vágyait is, már ha azok túlmutatnak azon, amivel pár perce végeztek. *
//Samonyr Rezidencia//
* Örömmel karmolja össze a férfi hátát, úgy tépi a bőrt, mint egy vadmacska. Azt kicsit furcsállja ugyan, hogy a másik élvezi is ezt, de hamar hozzászokik. Másfajta élmény úgy fájdalmat okozni, hogy a másik fél közben nem az életét féltve menekül. Lehet, hogy Norgen megtalálta a tökéletes partnert? Ebben ugyan koránt sem biztos, de amíg tart a kezdeti lelkesedés, addig érdemes kihasználni. Az eredar úgy állt neki a közösülésnek (egyszersmind közös ülésnek), mint kötelességnek, ám ahogy haladnak előre, egyre jobban élvezi. Egy pontig. Viszont amikor Samonyr a nyakához nyúl, egy pillanatra megáll benne az ütő. Nem számított erre. Talán a férfi is megérzi megszeppenését, mert aztán el is engedi. Ő, mint egy ember férfi játékszere, akit kedvére fojtogathat? Kell pár másodperc, amíg feldolgozza magában a történteket. Ha akarná, széttéphetné. Azon nyomban bosszút állhatna a pimaszságai miatt. De nem teszi. Hagyja, hogy a férfi is kiélvezze, amit ő. Talán nem pont ugyanabban az értelemben, mint ő, de a lényeg, hogy a nap végén mindketten elégedettek legyenek, hiszen így működik igazán az a "szövetség". Egy-egy erősebb szorításkor még eszébe jut, hogy lefejezi a férfit, de végül beéri azzal, hogy olyankor ő is erősebben kezdi marcangolni a hátat. Kalandjuk végeztével ő is elégedetten terül el a földön, a férfi mellett. Körmei véresek, így korábban levetett és szétszaggatott ruhájáért nyúl, hogy beletörölje. Meg talán mást is. Norgennek rég nem volt része ilyen élményben, ez talán meg is érződött rajta az elején, de a végére szinte teljesen felszabadult. Már csak karmai hiányoztak, hogy tényleg beteljesülhessen. Viszont azt egyelőre remekül titkolja, hogy mi is ő valójában.
Samonyr szavaira egy pillanatra megáll a törlő mozdulatban, aztán arcára apró mosoly ül ki, úgy folytatja. *
– Efelől eddig se volt semmi kétségem. * Válaszolja félvállról, mint aki nagyon biztos a dolgában. Persze nem az, de úgy érzi, ezúttal tényleg hihet a férfinek. A közösen eltöltött idő nemcsak arról szól, hogy alantas földi vágyaikat kiéljék, hanem hogy bizalmat építsenek. És nincs még egy ember Lanawinon, akinek Norgen megengedné, hogy 'úgy' átkulcsolja a nyakát. Ennél aligha kell több bizonyíték arra, hogy az eredar részben legalábbis leeresztette a védőfalat, amit az évek során maga köré emelt. Ez aggasztja is kissé, de egyelőre nem tesz mást, mint tudomásul veszi az érzést.
Pihenője nem tart sokáig: miután megtörölközött régi, rongyos ruhájába, feláll és elkezd visszaöltözni. A lepakolt holmik közül kikeresi nemesi ingét és azt veszi fel. A többi dolog még várhat magára. Öltözködés közben válaszol a feltett kérdésre is. *
– A céljaim? Azt hiszem, már említettem. Hatalmat akarok – nem pénzt, nem rangot, hanem erőt, ami fölött nincs más. * Úgy mondja, mintha mi sem lenne természetesebb. Viszont nem azért vannak itt, hogy ködös félmondatokat tudjanak meg egymásról, ezért kisvártatva folytatja a nagyobb igazsággal. *
– Elegem lett abból, hogy mások mondják meg, mit tehetek és mit nem. A hatalommal bírók – a törvény –, a tehetősek, a befolyásosak. * Miközben beszél, sorban gombolja be új ruháján a gombokat. *
– Volt valaki, akiről úgy éreztem, alkalmas lenne arra, hogy szolgáljon… Megmutattam neki, hogy ki vagyok valójában. De gyenge volt. Elfutott. Azóta is fut előlem; fantomként követem. * Hangja egyre komorabb, ahogy többet oszt meg mélyebb érzéseiből, gondolataiból. Samonyr arcát fürkészi. Nem szeretné, ha a másik őrültnek tartaná. Még kevésbé szeretné, hogy félni kezdjen tőle. A félelem a gyengeség jele, márpedig ő nem egy gyenge emberrel akar szövetségre lépni. Kár lenne érte. Kissé lágyabban, arcán apró mosollyal folytatja aztán a monológot. *
– Nem fogok többször ugyanazt a hibát elkövetni. Hogy olyasvalakire pazaroljam az időmet, aki nem tudja elfogadni a valóságot. Te eddig jól bírtad. Ha szeretnéd, tudok még többet is mutatni magamból. * A férfi céljaira szándékosan nem kérdez rá. Előbb tudják le az övéit, aztán ha marad idő rá, megbeszélhetik Samonyr vágyait is, már ha azok túlmutatnak azon, amivel pár perce végeztek. *
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 20:14:52
Üzenet elküldve: 2025-09-02 20:14:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy szavaival ismét nem ér célt, és Merlana újfent visszadobja neki a vádakat. Görbe tükröt tart a harcos felé, és szembesíti azokkal az érzésekkel, amiket nem akar elfogadni. Egyszerre dühíti fel, és hagyná itt, és akarja megölelni a bárdot. Ahogy szembe néz hibáival, érzéseivel, félelmeivel, egyre kisebbnek érzi magát. És védtelennek, mert Merlana szúrós tekintete úgy lát át rajta, mintha ablaküveg lenne. *
- Tényleg nem tudok dönteni. * Ismeri el halkan, majd gyorsan megrázza a fejét. * Vagyis, ez nem igaz. Tudom, hogy mit akarok, csak nem akarom elfogadni. Félek tőle, pedig azt hittem, hogy ha eljön a pillanat, akkor nem fog rettegéssel eltölteni. Pedig minden idősebb férfi azt mondja, hogy fél tőle. * Közelebb lép Merlanához, szomorú tekintettel, miközben őszintén mesél a félelmeiről. *
- Hogy egészen addig hiszed azt, hogy te nem, amíg oda nem kerülsz. Amikor aztán szembe nézel vele, akkor viszont reszketni kezd a lábad, lelassul a légzésed, nem kapsz levegőt, mintha víz alatt lennél. Hogy amikor eljön az idő, akkor mindenkinek elgyengül a térde, menekülni akar, és csak az, aki igazán bátor, marad, hogy megtegye az utolsó lépést.
* Egész közel áll meg Merlanához, a könnyei már rég elálltak, de szemei még mindig vörösek és dagadtak a sótól. Félszeg mosolyra húzódik a szája, mint aki utoljára még magába akarja szívni kedvesének emlékét, mielőtt útra indul oda, ahonnan nincs visszatérés. Úgy néz, mint aki halni készül. *
- Merlana, veled akarok maradni. Nem kenyerem a szerencsejáték, de most felteszek mindent erre a leosztásra. Egy nap után jobban ismersz, mint bárki eddig az életem során. Egy este után jobban szeretlek, mint bárkit eddig az életem során. Te vagy az egyetlen ok, amiért nem akarok meghalni, és te vagy az ok, amiért érdemes felkelni reggel. * Sóhajt mélyet, és ismét megpróbálja megölelni kedvesét. Pash meghalt, és újjászületett. Azzá vált, akit megvetett. És Pash magában megfogadja, hogy többé sose hajszolja feleslegesen a halált. Mert végre van valaki, aki meggyászolná. Akinek fájna a halála. *
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy szavaival ismét nem ér célt, és Merlana újfent visszadobja neki a vádakat. Görbe tükröt tart a harcos felé, és szembesíti azokkal az érzésekkel, amiket nem akar elfogadni. Egyszerre dühíti fel, és hagyná itt, és akarja megölelni a bárdot. Ahogy szembe néz hibáival, érzéseivel, félelmeivel, egyre kisebbnek érzi magát. És védtelennek, mert Merlana szúrós tekintete úgy lát át rajta, mintha ablaküveg lenne. *
- Tényleg nem tudok dönteni. * Ismeri el halkan, majd gyorsan megrázza a fejét. * Vagyis, ez nem igaz. Tudom, hogy mit akarok, csak nem akarom elfogadni. Félek tőle, pedig azt hittem, hogy ha eljön a pillanat, akkor nem fog rettegéssel eltölteni. Pedig minden idősebb férfi azt mondja, hogy fél tőle. * Közelebb lép Merlanához, szomorú tekintettel, miközben őszintén mesél a félelmeiről. *
- Hogy egészen addig hiszed azt, hogy te nem, amíg oda nem kerülsz. Amikor aztán szembe nézel vele, akkor viszont reszketni kezd a lábad, lelassul a légzésed, nem kapsz levegőt, mintha víz alatt lennél. Hogy amikor eljön az idő, akkor mindenkinek elgyengül a térde, menekülni akar, és csak az, aki igazán bátor, marad, hogy megtegye az utolsó lépést.
* Egész közel áll meg Merlanához, a könnyei már rég elálltak, de szemei még mindig vörösek és dagadtak a sótól. Félszeg mosolyra húzódik a szája, mint aki utoljára még magába akarja szívni kedvesének emlékét, mielőtt útra indul oda, ahonnan nincs visszatérés. Úgy néz, mint aki halni készül. *
- Merlana, veled akarok maradni. Nem kenyerem a szerencsejáték, de most felteszek mindent erre a leosztásra. Egy nap után jobban ismersz, mint bárki eddig az életem során. Egy este után jobban szeretlek, mint bárkit eddig az életem során. Te vagy az egyetlen ok, amiért nem akarok meghalni, és te vagy az ok, amiért érdemes felkelni reggel. * Sóhajt mélyet, és ismét megpróbálja megölelni kedvesét. Pash meghalt, és újjászületett. Azzá vált, akit megvetett. És Pash magában megfogadja, hogy többé sose hajszolja feleslegesen a halált. Mert végre van valaki, aki meggyászolná. Akinek fájna a halála. *
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:28:11
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:28:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Pashthra egyetlen célt biztosan elért. Azt, hogy a lány meneküljön előle, mert ha menekül, akkor neki sem kell szembenéznie önmagával, és azzal sem, hogy annak a látszatra tökéletes életnek sem tejfel minden egyes pillanata, amelyet most él és próbál egyre jobban a magáénak érezni. Neki nem szabad érezni, mert az ellentétes a céljaival, de mégis, nem tehet róla, hogy olyan jó érzés, hogy a boldogságért nem kell mindig törtetni, hanem néha elég, ha megáll, és hagyja, hogy mások szeressék.
Most is így tesz, megáll, amikor a nevét hallja, és lassan visszafordul a hang irányába. Csendben hallgatja a szavakat, melyekre egyre inkább húzza össze a szemöldökét és félre a száját.*
- Az érzelmek már csak ilyenek, nincs bennük logika. Ezért is kerülöm őket, ha csak tehetem, mert bizony anélkül tudnak fájni, hogy meg tudnád magyarázni őket. Nem löktelek el, te akarsz menni. *A viszonzatlan érzésekről és arról, hogy mennyire fontos is neki a fiatal fiú, ezúttal szándékosan hallgat. Nem ez most a lényeg, hanem az, hogy a harc és halálfélelem élvezetéért máris képes volna megszegni az ígéretét a másik. Ezek szerint az ő vallomása sem volt mégsem olyan őszinte.
Aztán, ahogy a következő mondatokat hallja, melyekről Pashthra minden bizonnyal azt hiszi, hogy mennyire önzetlen és nagyvonalú azzal, hogy az ő kezébe adja a döntést, nem bírja megállni, hogy ne nevesse őt ki röviden.*
- Pashthra, kérlek! Engem nem tudsz manipulálni, átlátok rajtad. Nem azért akarod, hogy döntsek, hogy nekem jó legyen. Azért kérsz erre, mert te képtelen vagy megküzdeni a felelősséggel, és legfőképp magad sem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Pashthra, te nem mersz dönteni a saját sorsodról, és bármennyire is rám akarod hárítani ezt a terhet, nem fogom megtenni helyetted. *A fejét csóválja, majd néhány rövid pillanatig abbahagyja a beszédet, de aztán kékjei újra szigorúan veszik célkeresztbe az előtte állót. Közelebb lépked hozzá, annyira, hogy most ismét csak egy lépés választja el őket.*
- Nem kérek rajtad számon semmit, és az ígéretemre sincs szükséged. Ez mind csupán kifogás. Én már elmondtam, amit ígérni tudok. Fontos vagy nekem, és olyat adtál, amilyet még senki, de nem hozhatom meg helyetted a döntést, hogy mit kezdj az életeddel. Neked kell tudnod, hogy a jól ismert út, melynek ismered már a szomorú végét, vagy a reményteli, talán boldog ismeretlen vonz jobban, amit én adhatok. Válassz, és én támogatni foglak benne. *Mozdulna egy ölelésre, hogy azzal mutassa ki, hogy ő mindezek ellenére azt szeretné, hogy vele maradjon a másik, de csak áll ott, kezei nem nyúlnak a fiú felé. Az fog dönteni, hogy a reggeli vallomás mennyire volt igaz. Ha az volt, akkor talán ő is meg tudná adni azt, amit Pashthra kér tőle, talán ő is tudna változni…*
//Holnap talán visszatérek//
*Pashthra egyetlen célt biztosan elért. Azt, hogy a lány meneküljön előle, mert ha menekül, akkor neki sem kell szembenéznie önmagával, és azzal sem, hogy annak a látszatra tökéletes életnek sem tejfel minden egyes pillanata, amelyet most él és próbál egyre jobban a magáénak érezni. Neki nem szabad érezni, mert az ellentétes a céljaival, de mégis, nem tehet róla, hogy olyan jó érzés, hogy a boldogságért nem kell mindig törtetni, hanem néha elég, ha megáll, és hagyja, hogy mások szeressék.
Most is így tesz, megáll, amikor a nevét hallja, és lassan visszafordul a hang irányába. Csendben hallgatja a szavakat, melyekre egyre inkább húzza össze a szemöldökét és félre a száját.*
- Az érzelmek már csak ilyenek, nincs bennük logika. Ezért is kerülöm őket, ha csak tehetem, mert bizony anélkül tudnak fájni, hogy meg tudnád magyarázni őket. Nem löktelek el, te akarsz menni. *A viszonzatlan érzésekről és arról, hogy mennyire fontos is neki a fiatal fiú, ezúttal szándékosan hallgat. Nem ez most a lényeg, hanem az, hogy a harc és halálfélelem élvezetéért máris képes volna megszegni az ígéretét a másik. Ezek szerint az ő vallomása sem volt mégsem olyan őszinte.
Aztán, ahogy a következő mondatokat hallja, melyekről Pashthra minden bizonnyal azt hiszi, hogy mennyire önzetlen és nagyvonalú azzal, hogy az ő kezébe adja a döntést, nem bírja megállni, hogy ne nevesse őt ki röviden.*
- Pashthra, kérlek! Engem nem tudsz manipulálni, átlátok rajtad. Nem azért akarod, hogy döntsek, hogy nekem jó legyen. Azért kérsz erre, mert te képtelen vagy megküzdeni a felelősséggel, és legfőképp magad sem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Pashthra, te nem mersz dönteni a saját sorsodról, és bármennyire is rám akarod hárítani ezt a terhet, nem fogom megtenni helyetted. *A fejét csóválja, majd néhány rövid pillanatig abbahagyja a beszédet, de aztán kékjei újra szigorúan veszik célkeresztbe az előtte állót. Közelebb lépked hozzá, annyira, hogy most ismét csak egy lépés választja el őket.*
- Nem kérek rajtad számon semmit, és az ígéretemre sincs szükséged. Ez mind csupán kifogás. Én már elmondtam, amit ígérni tudok. Fontos vagy nekem, és olyat adtál, amilyet még senki, de nem hozhatom meg helyetted a döntést, hogy mit kezdj az életeddel. Neked kell tudnod, hogy a jól ismert út, melynek ismered már a szomorú végét, vagy a reményteli, talán boldog ismeretlen vonz jobban, amit én adhatok. Válassz, és én támogatni foglak benne. *Mozdulna egy ölelésre, hogy azzal mutassa ki, hogy ő mindezek ellenére azt szeretné, hogy vele maradjon a másik, de csak áll ott, kezei nem nyúlnak a fiú felé. Az fog dönteni, hogy a reggeli vallomás mennyire volt igaz. Ha az volt, akkor talán ő is meg tudná adni azt, amit Pashthra kér tőle, talán ő is tudna változni…*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 18:16:31
Üzenet elküldve: 2025-09-02 18:16:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Mikor Norra vetkőztetni kezdi, ha valamilyen oknál fogva arcára néz, nem lát rajta különösebben semmit, az egyszerű vágyon kívül. Samonyr bizony, mint minden férfi, vágyja a szexuális együttlétet. Mégis, mintha valamit hiányolna. Pedig a nő testében nincs semmi kivetnivaló, az a férfi kedvére való, és ezt bizony több minden is jelzi, a dagadó nadrágja is. Az arcán még sincs jele az unalomnak, talán fel se tűnik a nőnek, hogy társa hasonló közönnyel indul, mint ő. Magával húzza a földre, a hideg padlóra, engedi, hogy a rövid hajú szépség legyen felül. A mozgásából mégis hiányzik minden szikra, szinte érezhetően megtervezett, mesterkélt. És ez egészen addig tart, amíg karmolni nem kezdi a férfit. Érezhetően megváltozik a sérülések és a fájdalom hatására. Felélénkül, a sóhajai őszintébbek, a mozgása élettel telibb. Ha lehetősége van rá, akkor ujjai Norra nyakára kulcsolódnak. Szorítani kezdi, tesztelgeti, hogy meddig mehet el. Hogy okozhat-e ő is fájdalmat. Hogy fojtogathat-e. Ha társa ebben nem partner, akkor bizony le kell fogja, ami még tovább tüzeli Samonyr vágyait. Ha a körmök alatt vér serken, akkor elégedetten nyög fel. Groteszk látvány lehet, ahogy oda nyúl, és ujjaival törli le, hogy lenyalhassa. Szereti a saját vérének az ízét, de nem annyira, mint másét. Ő mégse tudja viszonozni a dolgot, akkor se, ha nincs lefogva, nemesként fontos adjon külsejére, és körmei ennek megfelelően rövidre vágottak. De a kiszolgáltatott, behódolt szerep amúgy is jobban illik hozzá. Jobban is élvezi, ha egy nő irányít. És ha akar, akkor bizony okozhat neki komolyabb sebeket is az eredar, tekintetével szinte kéri is rá, de nem ad hangot a vágyainak, egyelőre nem. Őt is érdekli, hogy milyen az együttlét a nővel, akivel az eddigiek alapján együtt lesz egy darabig. A nemes arra számít, hogy lesz még alkalmuk kiismerni egymást. Ha pedig az elvárásainak megfelelően zajlik az aktus, akkor egész végén elégedetten nyúl el a padlón. Boldogabban néz végig a lakáson, mint előtte. Így már nem annyira tiszta, és nem annyira idegen. *
- Igen. * Feleli Norra korábbi kérdésére, de mivel tudja, hogy ennyiből nem tudja mire gondol, hozzáteszi a lényeget is. *
- Szövetség. Nevezhetjük szövetségnek. De akkor tudnom kell, hogy mik a céljaid.
//Samonyr Rezidencia//
* Mikor Norra vetkőztetni kezdi, ha valamilyen oknál fogva arcára néz, nem lát rajta különösebben semmit, az egyszerű vágyon kívül. Samonyr bizony, mint minden férfi, vágyja a szexuális együttlétet. Mégis, mintha valamit hiányolna. Pedig a nő testében nincs semmi kivetnivaló, az a férfi kedvére való, és ezt bizony több minden is jelzi, a dagadó nadrágja is. Az arcán még sincs jele az unalomnak, talán fel se tűnik a nőnek, hogy társa hasonló közönnyel indul, mint ő. Magával húzza a földre, a hideg padlóra, engedi, hogy a rövid hajú szépség legyen felül. A mozgásából mégis hiányzik minden szikra, szinte érezhetően megtervezett, mesterkélt. És ez egészen addig tart, amíg karmolni nem kezdi a férfit. Érezhetően megváltozik a sérülések és a fájdalom hatására. Felélénkül, a sóhajai őszintébbek, a mozgása élettel telibb. Ha lehetősége van rá, akkor ujjai Norra nyakára kulcsolódnak. Szorítani kezdi, tesztelgeti, hogy meddig mehet el. Hogy okozhat-e ő is fájdalmat. Hogy fojtogathat-e. Ha társa ebben nem partner, akkor bizony le kell fogja, ami még tovább tüzeli Samonyr vágyait. Ha a körmök alatt vér serken, akkor elégedetten nyög fel. Groteszk látvány lehet, ahogy oda nyúl, és ujjaival törli le, hogy lenyalhassa. Szereti a saját vérének az ízét, de nem annyira, mint másét. Ő mégse tudja viszonozni a dolgot, akkor se, ha nincs lefogva, nemesként fontos adjon külsejére, és körmei ennek megfelelően rövidre vágottak. De a kiszolgáltatott, behódolt szerep amúgy is jobban illik hozzá. Jobban is élvezi, ha egy nő irányít. És ha akar, akkor bizony okozhat neki komolyabb sebeket is az eredar, tekintetével szinte kéri is rá, de nem ad hangot a vágyainak, egyelőre nem. Őt is érdekli, hogy milyen az együttlét a nővel, akivel az eddigiek alapján együtt lesz egy darabig. A nemes arra számít, hogy lesz még alkalmuk kiismerni egymást. Ha pedig az elvárásainak megfelelően zajlik az aktus, akkor egész végén elégedetten nyúl el a padlón. Boldogabban néz végig a lakáson, mint előtte. Így már nem annyira tiszta, és nem annyira idegen. *
- Igen. * Feleli Norra korábbi kérdésére, de mivel tudja, hogy ennyiből nem tudja mire gondol, hozzáteszi a lényeget is. *
- Szövetség. Nevezhetjük szövetségnek. De akkor tudnom kell, hogy mik a céljaid.
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:50:03
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:50:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy a szavaival eléri a célját, mégse örül neki. Belül vívódik, azzal, aki volt, és azzal, aki még lehet. Hagyja, hogy Merlana kibontakozzon az öleléséből, de így is elmondja, amit mondani akart. Pedig nem is akarta ezeket mondani. Azt szeretné, hogy Merlana marasztalja, hogy kérje, hogy ne menjen el. Mert a férfi elme ennyire zavaros, és az ifjú harcos ennyire buta. Nem akarja magától elismerni, hogy megváltozott, szeretné, hogy más vezesse rá. Mert ha egy síró nő miatt marad, az férfias. Ha önmaga miatt, az gyávaság. Kavarog a feje a kettős érzésektől, ordítani tudna. Az egészből az szakítja ki, amikor a bárd hátat fordít neki. Pedig látja maga előtt a szobát, a lebegő arcot, amikor egy pillanatra boldogabb volt, mint eddig bármikor. *
- Merlana, várj! * Szól utána, és felé nyúl, de nem fogja meg. Ha megáll, akkor folytatja. Nem kell hátra fordulni sem, szívesen beszél a hátának is. *
- Reggel még nem viszonoztad az érzéseim, most mégis számonkéred rajtam, hogy fájdalmat okozok neked. Nem értem ezt az egészet, nem értem, hogy mi történik velünk, egyszer azt mondod, hogy fontos vagyok, máskor ellöksz. Még soha senki nem mondta nekem azt, hogy fontos lennék. Te vagy az első. * Beszél hozzá, nem emeli meg a hangját, de nem is suttog. Nem tudja azt sem, hogy egyáltalán hallja őt a bárd, vagy sem. Áll ott, elgyengült lábakkal, miközben a keserű szomorúság fojtogatja. Hangja meg-megbicsaklik, de azért érthetőek a szavak. *
- Te is fontos vagy nekem. Ha azt kéred, hogy maradjak, akkor maradok. De csak akkor kérd, ha tényleg szeretsz, ha tényleg fontos vagyok neked. Ha tényleg úgy érzed, hogy kettőnknek van jövője. Ha képes vagy egy új álom lenni. A kezedbe adom a döntést, és elfogadom bárhogy döntesz. Ha csak egy játékszer vagyok, egy csepp a tengerben, akkor elengedsz. Ha valaki, akivel együtt akarsz lenni, akkor mondd ki, és marasztalnod sem kell. De tudnom kell, hogy az, amiért megváltozok, nem fog elhagyni a következő izmos felsőtestért. Hogy nem lök el amikor rám un, és nem lép át rajtam valami másnak a reményében. Mert ha ezt nem tudod megígérni, akkor nem fájhat a halálom sem. Akkor nem kérheted rajtam számon a reggelt, és azt, amire most készülök. * Arcán némán folyik valami, pedig nem is esik. Pedig a lába előtt mégis csepegve hullik valami a porba. Egész életében nem sírt annyit, mint ezen a napon. De vannak, akikért megéri sírni. Merlana is ilyen. *
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy a szavaival eléri a célját, mégse örül neki. Belül vívódik, azzal, aki volt, és azzal, aki még lehet. Hagyja, hogy Merlana kibontakozzon az öleléséből, de így is elmondja, amit mondani akart. Pedig nem is akarta ezeket mondani. Azt szeretné, hogy Merlana marasztalja, hogy kérje, hogy ne menjen el. Mert a férfi elme ennyire zavaros, és az ifjú harcos ennyire buta. Nem akarja magától elismerni, hogy megváltozott, szeretné, hogy más vezesse rá. Mert ha egy síró nő miatt marad, az férfias. Ha önmaga miatt, az gyávaság. Kavarog a feje a kettős érzésektől, ordítani tudna. Az egészből az szakítja ki, amikor a bárd hátat fordít neki. Pedig látja maga előtt a szobát, a lebegő arcot, amikor egy pillanatra boldogabb volt, mint eddig bármikor. *
- Merlana, várj! * Szól utána, és felé nyúl, de nem fogja meg. Ha megáll, akkor folytatja. Nem kell hátra fordulni sem, szívesen beszél a hátának is. *
- Reggel még nem viszonoztad az érzéseim, most mégis számonkéred rajtam, hogy fájdalmat okozok neked. Nem értem ezt az egészet, nem értem, hogy mi történik velünk, egyszer azt mondod, hogy fontos vagyok, máskor ellöksz. Még soha senki nem mondta nekem azt, hogy fontos lennék. Te vagy az első. * Beszél hozzá, nem emeli meg a hangját, de nem is suttog. Nem tudja azt sem, hogy egyáltalán hallja őt a bárd, vagy sem. Áll ott, elgyengült lábakkal, miközben a keserű szomorúság fojtogatja. Hangja meg-megbicsaklik, de azért érthetőek a szavak. *
- Te is fontos vagy nekem. Ha azt kéred, hogy maradjak, akkor maradok. De csak akkor kérd, ha tényleg szeretsz, ha tényleg fontos vagyok neked. Ha tényleg úgy érzed, hogy kettőnknek van jövője. Ha képes vagy egy új álom lenni. A kezedbe adom a döntést, és elfogadom bárhogy döntesz. Ha csak egy játékszer vagyok, egy csepp a tengerben, akkor elengedsz. Ha valaki, akivel együtt akarsz lenni, akkor mondd ki, és marasztalnod sem kell. De tudnom kell, hogy az, amiért megváltozok, nem fog elhagyni a következő izmos felsőtestért. Hogy nem lök el amikor rám un, és nem lép át rajtam valami másnak a reményében. Mert ha ezt nem tudod megígérni, akkor nem fájhat a halálom sem. Akkor nem kérheted rajtam számon a reggelt, és azt, amire most készülök. * Arcán némán folyik valami, pedig nem is esik. Pedig a lába előtt mégis csepegve hullik valami a porba. Egész életében nem sírt annyit, mint ezen a napon. De vannak, akikért megéri sírni. Merlana is ilyen. *
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:18:36
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:18:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Pashthra nincs egyedül. Ő maga sem érti, hogy mi történik. Egész életében ő volt az, aki hazug játékot űzött mások és a saját érzéseivel is, és soha nem hagyta, hogy azok uralkodjanak felette. A hóhajú harcos nem az első és nem is az utolsó férfi az életében, mégis, tőle valami egészen mást kapott, amit ilyen rövid idő alatt képtelen volt a megfelelő helyre tenni emlékeinek képzeletbeli polcán. Nem érti, mi történik, csak azon találja magát, hogy a könnyei észrevétlenül folynak a szemiből, és hullanak apró cseppekben a porba.
Nem szabad sírnia. Míg a fiú beszélni kezd, ő gyorsan letörli a könnyeket, kényesen ügyelve arra, hogy ne kenje el a festéket a szemei körül, majd magára erőszakolt nyugalommal emeli fel a fejét, és szegezi most a különösen jegesen figyelő kékjeit társára.*
- Vagy úgy. *Máskor dallamos, színtiszta hangja most rekedten szólal meg, miközben gyengéd, de határozott mozdulatokkal fejti le magáról az őt ölelni vágyó karokat. Nem azért, mert nem esne jól neki a védelmet nyújtó ölelésbe bújni, hanem, mert nem akarja fals remény illúziójába kergetni magát. Pashthra a szavaival felnyitotta a szemeit. A fiúnak van egy álma, neki pedig egy másik, melyhez mindkettejüknek áldozatot kell hozni. Egy harcos az életével, egy pillangó pedig a boldogságával fizet meg érte.*
- Igazad van, Pashthra. Ha neked az az álmod, hogy a halált kergesd, én nem állíthatlak meg benne. *Valahol szánalmasnak tartja azt, amit a fiú tenni akar. A céljainkért áldozatot kell hozni, igen, de sohasem feleslegesen és végképp nem vakmerően. Megfontoltnak kell lenni. Lehet Pashthra bármilyen jó harcos, ha az orkok eltiporják a tharg sereget, akkor ő velük együtt fog kihűlni a sárban, de ha győznek, akkor sem biztos, hogy ahhoz rá is szükségük volt hozzá. Megér pusztán a dicsőség megrészegítő ígérete ekkora kockázatot? Úgy tűnik, hogy neki igen.*
- Pashthra Shungo'rol azzá fog válni, amivé a döntései formálják. Csak rajta múlik, hogy csupán egy név lesz majd egy emléktáblán vagy egy sírkövön, netán annál sokkal több. *Tehetetlenül tárja szét a karjait, és hátralép még egyet, most már zavarja ez a túlzó közelség.*
- Csak egy valamit engedj meg, hogy mondjak még! Ha lesz még lehetőséged arra, hogy egy buta varázslattal szerelmet vallj egy nőnek, ne tedd meg! Több fájdalmat okozol vele, ha aztán másnap lelépsz, mint örömöt. Megkeresem Nestart, mielőtt még elhagyná a várost. *Azzal színpadiasan hátat fordít testőrének, és sietős léptekkel indul el az említett alkimista kúriájának irányába.*
//Holnap talán visszatérek//
*Pashthra nincs egyedül. Ő maga sem érti, hogy mi történik. Egész életében ő volt az, aki hazug játékot űzött mások és a saját érzéseivel is, és soha nem hagyta, hogy azok uralkodjanak felette. A hóhajú harcos nem az első és nem is az utolsó férfi az életében, mégis, tőle valami egészen mást kapott, amit ilyen rövid idő alatt képtelen volt a megfelelő helyre tenni emlékeinek képzeletbeli polcán. Nem érti, mi történik, csak azon találja magát, hogy a könnyei észrevétlenül folynak a szemiből, és hullanak apró cseppekben a porba.
Nem szabad sírnia. Míg a fiú beszélni kezd, ő gyorsan letörli a könnyeket, kényesen ügyelve arra, hogy ne kenje el a festéket a szemei körül, majd magára erőszakolt nyugalommal emeli fel a fejét, és szegezi most a különösen jegesen figyelő kékjeit társára.*
- Vagy úgy. *Máskor dallamos, színtiszta hangja most rekedten szólal meg, miközben gyengéd, de határozott mozdulatokkal fejti le magáról az őt ölelni vágyó karokat. Nem azért, mert nem esne jól neki a védelmet nyújtó ölelésbe bújni, hanem, mert nem akarja fals remény illúziójába kergetni magát. Pashthra a szavaival felnyitotta a szemeit. A fiúnak van egy álma, neki pedig egy másik, melyhez mindkettejüknek áldozatot kell hozni. Egy harcos az életével, egy pillangó pedig a boldogságával fizet meg érte.*
- Igazad van, Pashthra. Ha neked az az álmod, hogy a halált kergesd, én nem állíthatlak meg benne. *Valahol szánalmasnak tartja azt, amit a fiú tenni akar. A céljainkért áldozatot kell hozni, igen, de sohasem feleslegesen és végképp nem vakmerően. Megfontoltnak kell lenni. Lehet Pashthra bármilyen jó harcos, ha az orkok eltiporják a tharg sereget, akkor ő velük együtt fog kihűlni a sárban, de ha győznek, akkor sem biztos, hogy ahhoz rá is szükségük volt hozzá. Megér pusztán a dicsőség megrészegítő ígérete ekkora kockázatot? Úgy tűnik, hogy neki igen.*
- Pashthra Shungo'rol azzá fog válni, amivé a döntései formálják. Csak rajta múlik, hogy csupán egy név lesz majd egy emléktáblán vagy egy sírkövön, netán annál sokkal több. *Tehetetlenül tárja szét a karjait, és hátralép még egyet, most már zavarja ez a túlzó közelség.*
- Csak egy valamit engedj meg, hogy mondjak még! Ha lesz még lehetőséged arra, hogy egy buta varázslattal szerelmet vallj egy nőnek, ne tedd meg! Több fájdalmat okozol vele, ha aztán másnap lelépsz, mint örömöt. Megkeresem Nestart, mielőtt még elhagyná a várost. *Azzal színpadiasan hátat fordít testőrének, és sietős léptekkel indul el az említett alkimista kúriájának irányába.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:15:31
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:15:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Mivel nincs otthon bor, így kénytelenek lesznek a gondolatával beérni. A "majd egyszer lesz bor" persze nem sokat segít jelenlegi helyzetükön, de Norgen nem sokáig szomorkodik. Ugyanúgy megkezdődik az előjáték, amire már mindketten vártak. Olyannyira, hogy a nőt az sem zavarja különösebben, hogy rögtön a bejárat mellett zajlanak az események. A szoba felkeresésének ajánlatára csak megrázza fejét. Neki látszólag tök mindegy, hogy hol csinálják. Aztán lehet, hogy csak hamar túl akar lenni rajta és nem akarja az időt húzni azzal, hogy megkeressék a hálószobát. De az is lehet, hogy csak ennyire megtetszett neki ez az előszoba. Akárhogy is, kivételesen nincsenek hátsó szándékai, hagyja a férfinek, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Kis túlzással persze. Azt viszont érezheti Samonyr, hogy igencsak merev. Mármint nem csak ő, hanem az eredar is. Próbál ellazulni, de ezen csak részben segítenek a nyakát érő csókok. Néha felsóhajt, de ezzel is inkább magát próbálja meggyőzni. A ruhadarabok szépen sorjában távoznak róla. Cseppet sem bánja, hogy inge elszakad, sőt: a férfi határozott mozdulata végre neki is nyújt némi izgalmat. Egy kicsit elkezdi élvezni a dolgot. Fejben végigjátszik minden lehetséges szituációt, amiknek a végén keresztülszúrja az ember torkát. A férfi azt hiheti, minden fegyverét lerakta, de a valódi fegyverektől, ha akarna se tudna megválni. Ő van erőfölényben, még ha ez nem is így tűnik. Kezében van az irányítás, bármikor dönthet úgy, hogy elege van a másikból.
Ezek a gondolatok megnyugtatják elméjét. Mire lekerül róla a nadrág is, már egészen sikerül elengednie magát. Megfordul és sebesen kezdi lehámozni a ruhát a férfiról is. Ezután viszont csak megy az árral, rábízza magát Samonyrra. Persze csak amíg nem tesz valami olyat, ami nem fér bele egy többé-kevésbé átlagos, mindkét fél számára élvezetes együttlétbe. Ezzel szemben magának többet megenged: ha alkalom adódik rá, úgy karmolja, harapja, szorítja a férfi testét, hogy az bizonyosan fájdalmat okozzon neki. Démoni alakját nem ölti fel (azzal sokkalta súlyosabb sebeket ejthetne a férfin), de így sem áll meg addig, amíg vért nem lát. *
//Samonyr Rezidencia//
* Mivel nincs otthon bor, így kénytelenek lesznek a gondolatával beérni. A "majd egyszer lesz bor" persze nem sokat segít jelenlegi helyzetükön, de Norgen nem sokáig szomorkodik. Ugyanúgy megkezdődik az előjáték, amire már mindketten vártak. Olyannyira, hogy a nőt az sem zavarja különösebben, hogy rögtön a bejárat mellett zajlanak az események. A szoba felkeresésének ajánlatára csak megrázza fejét. Neki látszólag tök mindegy, hogy hol csinálják. Aztán lehet, hogy csak hamar túl akar lenni rajta és nem akarja az időt húzni azzal, hogy megkeressék a hálószobát. De az is lehet, hogy csak ennyire megtetszett neki ez az előszoba. Akárhogy is, kivételesen nincsenek hátsó szándékai, hagyja a férfinek, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Kis túlzással persze. Azt viszont érezheti Samonyr, hogy igencsak merev. Mármint nem csak ő, hanem az eredar is. Próbál ellazulni, de ezen csak részben segítenek a nyakát érő csókok. Néha felsóhajt, de ezzel is inkább magát próbálja meggyőzni. A ruhadarabok szépen sorjában távoznak róla. Cseppet sem bánja, hogy inge elszakad, sőt: a férfi határozott mozdulata végre neki is nyújt némi izgalmat. Egy kicsit elkezdi élvezni a dolgot. Fejben végigjátszik minden lehetséges szituációt, amiknek a végén keresztülszúrja az ember torkát. A férfi azt hiheti, minden fegyverét lerakta, de a valódi fegyverektől, ha akarna se tudna megválni. Ő van erőfölényben, még ha ez nem is így tűnik. Kezében van az irányítás, bármikor dönthet úgy, hogy elege van a másikból.
Ezek a gondolatok megnyugtatják elméjét. Mire lekerül róla a nadrág is, már egészen sikerül elengednie magát. Megfordul és sebesen kezdi lehámozni a ruhát a férfiról is. Ezután viszont csak megy az árral, rábízza magát Samonyrra. Persze csak amíg nem tesz valami olyat, ami nem fér bele egy többé-kevésbé átlagos, mindkét fél számára élvezetes együttlétbe. Ezzel szemben magának többet megenged: ha alkalom adódik rá, úgy karmolja, harapja, szorítja a férfi testét, hogy az bizonyosan fájdalmat okozzon neki. Démoni alakját nem ölti fel (azzal sokkalta súlyosabb sebeket ejthetne a férfin), de így sem áll meg addig, amíg vért nem lát. *
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 13:17:43
Üzenet elküldve: 2025-09-02 13:17:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy nem talál vevőt a házra, legalábbis ilyen könnyedén nem, úgyhogy elkezd belenyugodni a tudatba, hogy ez az övé marad. Talán meg tudná szokni, ha nagyon akarná. Az is lehet, hogy csak az a problémája, hogy túl tiszta, túl semleges, még nem mocskolta össze saját jelenlétével.
Ahogy belépnek, Samonyr végig néz a lakkozott padlón, a hasonlóan világos, fehér mennyezeten, és a pasztell zöld falakon, a tágas előszobán, ami rögtön egy nappaliba vezet. Az ajtó mellett egy kis szekrény áll, nem messze tőle ruhafogas, viszont sehol egy szolgáló, hogy lesse minden kívánságukat. Ha Norra jól megnézi a helyet, akkor láthatja, hogy csak a bútor többet ér annál az ezer aranynál, amit Samonyr fizetett. Az ablakoknál méregzöld, finom anyagú függönyök, körbe mindenfelé aranyozott díszítés, az ülőgarnitúrára szintén a zöld és a vörös színjegyek jellemzőek. Fényűző, és személytelen. *
- Nem hiszem, hogy feltöltötték volna, de első dolgom lesz hozatni néhány hordóval, amint felvettem a személyzetet. * Ígéri meg a nemes, azért is, mert ő is hiányolja az alkoholt. Becsukja maga mögött az ajtót, kizárva az utca zaját, elszeparálva magukat mindenkitől odakint. Így csak ketten maradnak, és az utcáról nem is jön be hang. Valószínűleg kifelé se megy. A nőhöz hasonlóan ő is elkezd lepakolni, bár neki sokkal könnyebb dolga van, csak az idétlen, és nehéz nemesi kardot kell lerakja az ajtó mellett álló szekrényre. Nézi, ahogy újdonsült szövetsége pakolászik, nem lepődik meg a tőrön és a dobócsillagon, hiszen olyan időket élnek, amikor a finom nőknek is meg kell védeniük magukat. *
- Hacsak nem akarod előbb megnézni a szobádat. * Feleli Samonyr, és ha Norra nem kap a lehetőségen, akkor mögé lép, és hátulról hozzásimulva próbálja meg elkezdeni kigombolni a felsőt. Ha a nő ezt engedi neki, akkor borgőzös lehelete a nyakát csiklandozza, mielőtt megcsókolná a bőrt, éppen akkor, amikor az utolsó gombhoz ér. Határozott rántással igyekszik megszabadítani tőle, nem érdekli, ha megszakad tőle az anyag, legrosszabb esetben vesz másikat. Egyébként sem tűnik drága kelmének. Érezhetően kész arra, hogy szövetségüket megpecsételjék, de valahol számít arra is, hogy csak egy újabb játék, hiszen a rövid hajú szépség eddig nem akarta csak úgy odaadni magát. Bár mozdulatain nem érződik, de gondolatban feltételekre számít, arra, hogy az utolsó pillanatban, amikor már eléggé feltüzelte magát, megállítják, és alkudozni kezdenek vele. Persze ha ilyen nem történik, akkor készségesen segít abban, hogy a nadrágtól is megszabadítsa vendégét. Az se tűnik drágának, úgyhogy azzal sem bánik finomabban. *
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy nem talál vevőt a házra, legalábbis ilyen könnyedén nem, úgyhogy elkezd belenyugodni a tudatba, hogy ez az övé marad. Talán meg tudná szokni, ha nagyon akarná. Az is lehet, hogy csak az a problémája, hogy túl tiszta, túl semleges, még nem mocskolta össze saját jelenlétével.
Ahogy belépnek, Samonyr végig néz a lakkozott padlón, a hasonlóan világos, fehér mennyezeten, és a pasztell zöld falakon, a tágas előszobán, ami rögtön egy nappaliba vezet. Az ajtó mellett egy kis szekrény áll, nem messze tőle ruhafogas, viszont sehol egy szolgáló, hogy lesse minden kívánságukat. Ha Norra jól megnézi a helyet, akkor láthatja, hogy csak a bútor többet ér annál az ezer aranynál, amit Samonyr fizetett. Az ablakoknál méregzöld, finom anyagú függönyök, körbe mindenfelé aranyozott díszítés, az ülőgarnitúrára szintén a zöld és a vörös színjegyek jellemzőek. Fényűző, és személytelen. *
- Nem hiszem, hogy feltöltötték volna, de első dolgom lesz hozatni néhány hordóval, amint felvettem a személyzetet. * Ígéri meg a nemes, azért is, mert ő is hiányolja az alkoholt. Becsukja maga mögött az ajtót, kizárva az utca zaját, elszeparálva magukat mindenkitől odakint. Így csak ketten maradnak, és az utcáról nem is jön be hang. Valószínűleg kifelé se megy. A nőhöz hasonlóan ő is elkezd lepakolni, bár neki sokkal könnyebb dolga van, csak az idétlen, és nehéz nemesi kardot kell lerakja az ajtó mellett álló szekrényre. Nézi, ahogy újdonsült szövetsége pakolászik, nem lepődik meg a tőrön és a dobócsillagon, hiszen olyan időket élnek, amikor a finom nőknek is meg kell védeniük magukat. *
- Hacsak nem akarod előbb megnézni a szobádat. * Feleli Samonyr, és ha Norra nem kap a lehetőségen, akkor mögé lép, és hátulról hozzásimulva próbálja meg elkezdeni kigombolni a felsőt. Ha a nő ezt engedi neki, akkor borgőzös lehelete a nyakát csiklandozza, mielőtt megcsókolná a bőrt, éppen akkor, amikor az utolsó gombhoz ér. Határozott rántással igyekszik megszabadítani tőle, nem érdekli, ha megszakad tőle az anyag, legrosszabb esetben vesz másikat. Egyébként sem tűnik drága kelmének. Érezhetően kész arra, hogy szövetségüket megpecsételjék, de valahol számít arra is, hogy csak egy újabb játék, hiszen a rövid hajú szépség eddig nem akarta csak úgy odaadni magát. Bár mozdulatain nem érződik, de gondolatban feltételekre számít, arra, hogy az utolsó pillanatban, amikor már eléggé feltüzelte magát, megállítják, és alkudozni kezdenek vele. Persze ha ilyen nem történik, akkor készségesen segít abban, hogy a nadrágtól is megszabadítsa vendégét. Az se tűnik drágának, úgyhogy azzal sem bánik finomabban. *
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 01:10:40
Üzenet elküldve: 2025-09-02 01:10:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Némán sétálnak el Selyemrévbe, mint egy igazi pár egy meghitt délutánon. Norgent már szinte zavarja is, hogy ilyen könnyedén megy eddig minden. A férfinak van ugyan néhány érdekes megszólalása, amiken átlagos embernők talán már rég megsértődtek volna, de az eredar nem zavartatja magát túlzottan. Az elejétől fogva tudva levő volt, hogy mik a férfi szándékai. Legalábbis e téren. Persze Norgen nem hiszi, hogy ennyi lenne az egész. *
– Milyen… Pompás. * Szólal meg, amikor megérkeznek a házhoz. Megállnak a fehér falú épület előtt és mindketten először veszik szemügyre azt. Norgennek megfelel ideiglenes szálláshelyként, amíg nem talál jobbat. Persze az elmúlt hatot romvárosi csűrökben és félig összedőlt vályogházakban töltötte, így biztosan jól fog esni a kényelem. Nincs hozzászokva az ilyen helyekhez.
A férfi kinyitja a vaskaput, Norgen kimért léptekkel követi. Amikor megemlíti az árat, pislog felé kettőt-hármat, nem igazán érti, miért gondolja a férfi, hogy meg akarná venni tőle. Semmi szüksége egy ekkora házra. Ha ajándékba kapná, elfogadná, de mivel Samonyr nemrég ajánlotta fel neki, hogy lakhat itt egy darabig, ezért Norgen egyelőre nem aggódik túlzottan a lakhatása miatt. Más kérdés, hogy vigyáznia kell a férfival, mert amilyen cselfes, a végén még bérleti díjat határoz meg. Addig is élne. Szövetségről volt szó, nem autokráciáról. Akárhogy is, már megszokta, hogy a férfit néha elkapja a hév, és előtör belőle zsivány származása.
~ A felmenői valószínűleg még közönséges útonállók voltak, de talán ő is az. Lehet, hogy a nemesi papír is csak hamisítvány. ~ Benne van a pakliban, hogy téved Samonyrral kapcsolatban, de ez igazából nem oszt, nem szoroz. Ha a tanácsházán nem találtak semmi kivetnivalót, akkor most már (ismét) nemes.
Gondolataival van elfoglalva, miközben megismerkedik az új környezettel. Nem szól semmit, amíg el nem érnek a bejárati ajtóhoz. Ott is csak azért, mert a férfi beinvitálja. *
– Menjünk. * Már jóval ezelőtt döntött erről a pillanatról, így nem is kell gondolkodnia a válaszol. Kosarát maga előtt tartva indul befelé. Kicsiket lép, mint aki kicsit meg van szeppenve. Tény, hogy aligha járt még ilyen pompás házikóban. Alaposan körülnéz, ahogy beljebb lépked, hogy a férfi becsukhassa mögötte az ajtót. Azért fél szemét még mindig rajtatartja a férfin. Teljesen sosem fog megbízni benne, noha próbálkozik, hogy legalább a férfivel elhitesse, hogy nem így van. Mutatóujját ajkára biggyeszti, gondolkodik valamin. Végül megszólal. *
– Gondolom nincs alkohol a pincében. * Sajnos ő sem vett semmi ilyesmit, pedig ott volt a piacon. Csakhogy akkor még nem tudta, hogy szükség lesz rá. Arra pedig nem is gondol, hogy a teljesen újnak tűnő, bútorozott és használatlan nemesi lakást borral együtt kapta esetleg az új tulajdonosa. Úgyhogy meg sem várja a választ, a tettek mezejére lép. Nem olyan tempóban, mint azt Samonyr remélné, de szépen sorban elkezdi lerakodni holmijait: először a kalapját veszi le és teszi egy bútorlapra, azután mellé teszi a kosarát. Ezután szépen sorban kiüríti zsebeit: lerakja bájitalait, egy fél szelet kenyeret, egy zsák aranyat (ez utóbbit a kosárba gyűri, új ruhája alá), kulacsát; végül tőrét és dobócsillagát is lerakja az asztalra. Máris sokkal könnyebbnek érzi magát, pedig általában csak a legszükségesebbeket hordja magánál. Így már csak ruhái maradnak. Hacsak Samonyr nem halászott elő valahonnan egy üveg bort vagy valami hasonlót, Norgen alig hallhatóan sóhajt, majd felnéz a másikra. *
– Mi legyen, te csak ott állsz? Vagy segítesz levetkőzni?
//Samonyr Rezidencia//
* Némán sétálnak el Selyemrévbe, mint egy igazi pár egy meghitt délutánon. Norgent már szinte zavarja is, hogy ilyen könnyedén megy eddig minden. A férfinak van ugyan néhány érdekes megszólalása, amiken átlagos embernők talán már rég megsértődtek volna, de az eredar nem zavartatja magát túlzottan. Az elejétől fogva tudva levő volt, hogy mik a férfi szándékai. Legalábbis e téren. Persze Norgen nem hiszi, hogy ennyi lenne az egész. *
– Milyen… Pompás. * Szólal meg, amikor megérkeznek a házhoz. Megállnak a fehér falú épület előtt és mindketten először veszik szemügyre azt. Norgennek megfelel ideiglenes szálláshelyként, amíg nem talál jobbat. Persze az elmúlt hatot romvárosi csűrökben és félig összedőlt vályogházakban töltötte, így biztosan jól fog esni a kényelem. Nincs hozzászokva az ilyen helyekhez.
A férfi kinyitja a vaskaput, Norgen kimért léptekkel követi. Amikor megemlíti az árat, pislog felé kettőt-hármat, nem igazán érti, miért gondolja a férfi, hogy meg akarná venni tőle. Semmi szüksége egy ekkora házra. Ha ajándékba kapná, elfogadná, de mivel Samonyr nemrég ajánlotta fel neki, hogy lakhat itt egy darabig, ezért Norgen egyelőre nem aggódik túlzottan a lakhatása miatt. Más kérdés, hogy vigyáznia kell a férfival, mert amilyen cselfes, a végén még bérleti díjat határoz meg. Addig is élne. Szövetségről volt szó, nem autokráciáról. Akárhogy is, már megszokta, hogy a férfit néha elkapja a hév, és előtör belőle zsivány származása.
~ A felmenői valószínűleg még közönséges útonállók voltak, de talán ő is az. Lehet, hogy a nemesi papír is csak hamisítvány. ~ Benne van a pakliban, hogy téved Samonyrral kapcsolatban, de ez igazából nem oszt, nem szoroz. Ha a tanácsházán nem találtak semmi kivetnivalót, akkor most már (ismét) nemes.
Gondolataival van elfoglalva, miközben megismerkedik az új környezettel. Nem szól semmit, amíg el nem érnek a bejárati ajtóhoz. Ott is csak azért, mert a férfi beinvitálja. *
– Menjünk. * Már jóval ezelőtt döntött erről a pillanatról, így nem is kell gondolkodnia a válaszol. Kosarát maga előtt tartva indul befelé. Kicsiket lép, mint aki kicsit meg van szeppenve. Tény, hogy aligha járt még ilyen pompás házikóban. Alaposan körülnéz, ahogy beljebb lépked, hogy a férfi becsukhassa mögötte az ajtót. Azért fél szemét még mindig rajtatartja a férfin. Teljesen sosem fog megbízni benne, noha próbálkozik, hogy legalább a férfivel elhitesse, hogy nem így van. Mutatóujját ajkára biggyeszti, gondolkodik valamin. Végül megszólal. *
– Gondolom nincs alkohol a pincében. * Sajnos ő sem vett semmi ilyesmit, pedig ott volt a piacon. Csakhogy akkor még nem tudta, hogy szükség lesz rá. Arra pedig nem is gondol, hogy a teljesen újnak tűnő, bútorozott és használatlan nemesi lakást borral együtt kapta esetleg az új tulajdonosa. Úgyhogy meg sem várja a választ, a tettek mezejére lép. Nem olyan tempóban, mint azt Samonyr remélné, de szépen sorban elkezdi lerakodni holmijait: először a kalapját veszi le és teszi egy bútorlapra, azután mellé teszi a kosarát. Ezután szépen sorban kiüríti zsebeit: lerakja bájitalait, egy fél szelet kenyeret, egy zsák aranyat (ez utóbbit a kosárba gyűri, új ruhája alá), kulacsát; végül tőrét és dobócsillagát is lerakja az asztalra. Máris sokkal könnyebbnek érzi magát, pedig általában csak a legszükségesebbeket hordja magánál. Így már csak ruhái maradnak. Hacsak Samonyr nem halászott elő valahonnan egy üveg bort vagy valami hasonlót, Norgen alig hallhatóan sóhajt, majd felnéz a másikra. *
– Mi legyen, te csak ott állsz? Vagy segítesz levetkőzni?
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 00:21:33
Üzenet elküldve: 2025-09-02 00:21:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Pashthra nem érti ami történik. Hiszen ő tökéletesen kigondolt mindent, hogy Merlana a lehető legnagyobb biztonságban legyen, vett neki italokat, hagyott neki üzenetet, de mégis felkereste, hogy elbúcsúzzon tőle. Nem hagyja itt szó nélkül, még utoljára egymás szemébe tudnak nézni, el tudnak köszönni egymástól, mielőtt ellovagol a biztos halálba. A lány most mégis sír. A fiatal harcos kapott már élete során számtalan sérülést, törtek el csontja, ment át a testén úgy nyíl, hogy a túloldalon bukott ki a hegye, törtek rajta pálcát, csaptak a bőrére bőrszíjjal. Esett már le lóról, vágta meg magát úgy, hogy ital nélkül csak percei lettek volna hátra az életben. Mégis, egyik dolog se fájt úgy, mint az, ami most történik. A kedvese sír, és Pash csak arra tud gondolni, hogy nem akarja, hogy sírjon. És még azt is mondta, hogy fontos számára. A szív, ami olyan hideg, amikor a halálba kell nézzen, felenged ezekre a szavakra. Pash még soha nem volt fontos senkinek. Voltak, akik jól érezték magukat vele, bajtársak, Daesys... és persze ott voltak azok, akik kihasználták. Latamie, és a többiek a Wegtoreni Kalmárban. Talán ők voltak a legközelebb ahhoz, hogy a fiú fontos legyen valakinek. Egy befektetés, egy betört ló. De ők is eldobták maguktól, nekik se számított. Most mégis itt van valaki, akinek fontos. Aki szeretné, hogy ne haljon meg. Számtalanszor vitatkozott már erről másokkal. Mégis, úgy tűnik, hogy mindannyiszor tévedett. Talán mégis van értelme annak, ha valaki nem akar meghalni. Mert ha amiatt, hogy elmegy, Merlana sír, akkor biztos a halála miatt is sírna. És ezt a hóhajú nem akarja. *
- Merlana, te ezt nem érted. Az egész életem arról szólt, hogy a kalandot, a harcot keresem. Az volt az álmom, hogy egy ilyen küzdelemben halok meg, hogy számít az, hogy mit tettem az életben. Hogy hagyok valami nyomot. * Szól halkan, közel lépve a bárdhoz. Ha engedi, akkor megpróbálja átkarolni, és suttogni a fülébe, mert ezek a szavak csak neki szólnak, senki másnak. *
- Ha most nem megyek, akkor sose váltom valóra azt, amit mindig is el akartam élni az életben. Nem lehetek az, aki lenni akartam. Milyen élet lenne az ilyen? Milyen új álmot találhatnék magamnak? Mi lesz úgy Pashthra Shungo'rolból? * Kérdezgeti halkan, és ha átölelhette, akkor simogatni kezdi a hátát. *
- Ha most arra kérsz, hogy maradjak, akkor arra is kérsz, hogy változzak meg. Hogy ne legyek többé az, aki eddig voltam. Hogy dobjam el az álmaimat, és keressek újat.
//Holnap talán visszatérek//
* Pashthra nem érti ami történik. Hiszen ő tökéletesen kigondolt mindent, hogy Merlana a lehető legnagyobb biztonságban legyen, vett neki italokat, hagyott neki üzenetet, de mégis felkereste, hogy elbúcsúzzon tőle. Nem hagyja itt szó nélkül, még utoljára egymás szemébe tudnak nézni, el tudnak köszönni egymástól, mielőtt ellovagol a biztos halálba. A lány most mégis sír. A fiatal harcos kapott már élete során számtalan sérülést, törtek el csontja, ment át a testén úgy nyíl, hogy a túloldalon bukott ki a hegye, törtek rajta pálcát, csaptak a bőrére bőrszíjjal. Esett már le lóról, vágta meg magát úgy, hogy ital nélkül csak percei lettek volna hátra az életben. Mégis, egyik dolog se fájt úgy, mint az, ami most történik. A kedvese sír, és Pash csak arra tud gondolni, hogy nem akarja, hogy sírjon. És még azt is mondta, hogy fontos számára. A szív, ami olyan hideg, amikor a halálba kell nézzen, felenged ezekre a szavakra. Pash még soha nem volt fontos senkinek. Voltak, akik jól érezték magukat vele, bajtársak, Daesys... és persze ott voltak azok, akik kihasználták. Latamie, és a többiek a Wegtoreni Kalmárban. Talán ők voltak a legközelebb ahhoz, hogy a fiú fontos legyen valakinek. Egy befektetés, egy betört ló. De ők is eldobták maguktól, nekik se számított. Most mégis itt van valaki, akinek fontos. Aki szeretné, hogy ne haljon meg. Számtalanszor vitatkozott már erről másokkal. Mégis, úgy tűnik, hogy mindannyiszor tévedett. Talán mégis van értelme annak, ha valaki nem akar meghalni. Mert ha amiatt, hogy elmegy, Merlana sír, akkor biztos a halála miatt is sírna. És ezt a hóhajú nem akarja. *
- Merlana, te ezt nem érted. Az egész életem arról szólt, hogy a kalandot, a harcot keresem. Az volt az álmom, hogy egy ilyen küzdelemben halok meg, hogy számít az, hogy mit tettem az életben. Hogy hagyok valami nyomot. * Szól halkan, közel lépve a bárdhoz. Ha engedi, akkor megpróbálja átkarolni, és suttogni a fülébe, mert ezek a szavak csak neki szólnak, senki másnak. *
- Ha most nem megyek, akkor sose váltom valóra azt, amit mindig is el akartam élni az életben. Nem lehetek az, aki lenni akartam. Milyen élet lenne az ilyen? Milyen új álmot találhatnék magamnak? Mi lesz úgy Pashthra Shungo'rolból? * Kérdezgeti halkan, és ha átölelhette, akkor simogatni kezdi a hátát. *
- Ha most arra kérsz, hogy maradjak, akkor arra is kérsz, hogy változzak meg. Hogy ne legyek többé az, aki eddig voltam. Hogy dobjam el az álmaimat, és keressek újat.
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 22:49:59
Üzenet elküldve: 2025-09-01 22:49:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*A kedve valóban kifogástalannak volt mondható, egészen eddig, ugyanis Pashthra nem csak ahhoz ért mesterien, hogy hogyan bánjon az ágyban egy szeretetre és törődésre vágyó nővel, hanem ahhoz is, hogy miképp rombolja le a jókedvét egy fontos, ám annál váratlanabb, de legfőképp rendkívül ijesztő hírrel.*
- Nestar mondta? Az nem lehet… Nekem nemrégiben még azt mondta, hogy ne aggódjak, de ha tudok, akkor szerezzek információt. Ezért kérdeztelek téged is róla, hátha tudsz valamit, miután jártál a kaszárnyában, de… *Figyelme megütközik Pashthra utolsó mondatán, melyre, ha kékjei képesek még jegesebbé válni, akkor most elhidegülve huny ki belőlük minden élet.*
- Elmész? *Kérdezi már nem is hitetlenkedve, sokkal inkább elszomorodva, amire csak rátesz egy lapáttal. Nem tudja elfogadni a magyarázatot, és nem is hiszi el, hogy a védelméhez az kell, hogy a szántóföldek elválasszák kettejüket.*
- Nem mehetsz el! Azt ígérted, hogy… *Szeretne kifakadni, de a harcos nem hagyja neki, a szavába vágva mondja el intelmeit, köztük számára olyan ironikus fogalmakkal, mint a bizalom. Ő maga soha nem is bízott meg senkiben, és másnak se ajánlaná, hogy tűzbe tegyék a kezüket, ha ő azt mondja, hogy nem fogják megégetni magukat. Azonban őt most nem érdekli sem a tanács, sem a nemesek, sem az orkok. Egyszerűen csak azzal tud foglalkozni, hogy a férfi, aki mellett hosszú idő után először lehetett önmaga, aki mellett először érezte, hogy törődnek vele, aki… szerelmet vallott neki, egyetlen nap leforgása alatt akar tönkretenni egy szépnek ígérkező álmot.*
- Nem mehetsz el… *Most már nem kifakad, csak halkan suttog, miközben már az eddigi megszokott határozottsága helyett a poros utat bámulja leszegett fejjel.*
- Nem mehetsz, mert… fontos vagy nekem. Te vagy az első az életemben, aki odafigyelt arra, hogy nem csak egy eszköz vagyok, hanem nekem is szükségem van arra, hogy szeressenek. Én már elhittem, hogy bármennyiszer is csaltam és vertem át az életét, egyszer velem is lehet jó. Nem hagyhatsz itt… *Néhány könnycsepp hullik a porba, mert úgy érzi, szavai minden igyekezete ellenére hiábavalóak lesznek. Fél, retteg az orkok miatt, de a tegnapi, tökéletes este után még jobban fél a keserű, hideg magánytól.*
- Ingyen lakhatsz a… panzióban… *Teszi hozzá szipogva a hírt, melyet oly örömmel adott volna át a másiknak, de így valószínűleg már semmit sem ér.*
//Holnap talán visszatérek//
*A kedve valóban kifogástalannak volt mondható, egészen eddig, ugyanis Pashthra nem csak ahhoz ért mesterien, hogy hogyan bánjon az ágyban egy szeretetre és törődésre vágyó nővel, hanem ahhoz is, hogy miképp rombolja le a jókedvét egy fontos, ám annál váratlanabb, de legfőképp rendkívül ijesztő hírrel.*
- Nestar mondta? Az nem lehet… Nekem nemrégiben még azt mondta, hogy ne aggódjak, de ha tudok, akkor szerezzek információt. Ezért kérdeztelek téged is róla, hátha tudsz valamit, miután jártál a kaszárnyában, de… *Figyelme megütközik Pashthra utolsó mondatán, melyre, ha kékjei képesek még jegesebbé válni, akkor most elhidegülve huny ki belőlük minden élet.*
- Elmész? *Kérdezi már nem is hitetlenkedve, sokkal inkább elszomorodva, amire csak rátesz egy lapáttal. Nem tudja elfogadni a magyarázatot, és nem is hiszi el, hogy a védelméhez az kell, hogy a szántóföldek elválasszák kettejüket.*
- Nem mehetsz el! Azt ígérted, hogy… *Szeretne kifakadni, de a harcos nem hagyja neki, a szavába vágva mondja el intelmeit, köztük számára olyan ironikus fogalmakkal, mint a bizalom. Ő maga soha nem is bízott meg senkiben, és másnak se ajánlaná, hogy tűzbe tegyék a kezüket, ha ő azt mondja, hogy nem fogják megégetni magukat. Azonban őt most nem érdekli sem a tanács, sem a nemesek, sem az orkok. Egyszerűen csak azzal tud foglalkozni, hogy a férfi, aki mellett hosszú idő után először lehetett önmaga, aki mellett először érezte, hogy törődnek vele, aki… szerelmet vallott neki, egyetlen nap leforgása alatt akar tönkretenni egy szépnek ígérkező álmot.*
- Nem mehetsz el… *Most már nem kifakad, csak halkan suttog, miközben már az eddigi megszokott határozottsága helyett a poros utat bámulja leszegett fejjel.*
- Nem mehetsz, mert… fontos vagy nekem. Te vagy az első az életemben, aki odafigyelt arra, hogy nem csak egy eszköz vagyok, hanem nekem is szükségem van arra, hogy szeressenek. Én már elhittem, hogy bármennyiszer is csaltam és vertem át az életét, egyszer velem is lehet jó. Nem hagyhatsz itt… *Néhány könnycsepp hullik a porba, mert úgy érzi, szavai minden igyekezete ellenére hiábavalóak lesznek. Fél, retteg az orkok miatt, de a tegnapi, tökéletes este után még jobban fél a keserű, hideg magánytól.*
- Ingyen lakhatsz a… panzióban… *Teszi hozzá szipogva a hírt, melyet oly örömmel adott volna át a másiknak, de így valószínűleg már semmit sem ér.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:24:48
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:24:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy Merlana kedve a reggelihez képest sokkal jobb, láthatóan csak a fiatal harcoson maradtak meg a szomorúság nyomai. Valahol érthető is, hiszen nem a bárd mondta alig pár órája a másiknak, hogy szereti, amire a válasz egy köszönöm volt csupán, meg egy gyors elviharzás. Biztos, hogy erről is beszélgetnének, ha nem lenne valami sokkal égetőbb dolog, amiről mindenképpen tudnia kell a kedves kis barnának. Talán ha más helyzetben hívná őt kedvesének Merlana, akkor nagyot dobbanna a szíve, ellágyulna, és magához húzná egy szoros öleléshez. Ez viszont nem az a pillanat, amikor ilyen dolgokra idő lenne. A fiú nem tudja, hogy milyen messze járnak a támadók, és hogy mennyi ideje van odaérni Amon Ruadh hegyéhez. *
- Nem szórakozom veled. Azért kerestem fel az alkimistát, hogy zöld italt vegyek tőle, amivel téged védhetlek. Ő mondta, hogy sorra érkeznek hozzá a vevők, mert háború készül. A thargok már tudnak a dologról, és őket ismerve valószínűleg ki fognak lovagolni, hogy megütközzenek velük. Ha elbuknak, akkor valószínűleg Arthenior is velük bukik. Merlana, szívem, nekem is ott a helyem. * Teszi még hozzá, és elengedi a nő kezét, aki talán jobban szédül most, mintha táncolás közben pörgette volna meg a hóhajú ifjú. *
- Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak. Megígértem, hogy megvédelek, és ehhez az kell, hogy csatlakozzak a tharg sereghez. Meg kell állítsuk az orkokat. * Teszi még hozzá, majd gyorsan, mielőtt a bárd szólhatna - és a kell, a szavába vágva - folytatja. *
- A városban ne bízz senkiben. A tanács tud az egészről, mégse hirdették ki. Talán pániktól tartanak, de erre kevés esélyt látok. Szerintem azt akarják, hogy ők készüljenek fel először. Az alkimistának is sorra érkeznek a megrendelései, szerinted kitől, ha nem a befolyásos nemesektől? Felvásárolnak mindent, mielőtt a pánikban felmennének az árak, és elfogynának a készletek. Ha ismersz biztonságos helyet, neked is oda kell menned.
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy Merlana kedve a reggelihez képest sokkal jobb, láthatóan csak a fiatal harcoson maradtak meg a szomorúság nyomai. Valahol érthető is, hiszen nem a bárd mondta alig pár órája a másiknak, hogy szereti, amire a válasz egy köszönöm volt csupán, meg egy gyors elviharzás. Biztos, hogy erről is beszélgetnének, ha nem lenne valami sokkal égetőbb dolog, amiről mindenképpen tudnia kell a kedves kis barnának. Talán ha más helyzetben hívná őt kedvesének Merlana, akkor nagyot dobbanna a szíve, ellágyulna, és magához húzná egy szoros öleléshez. Ez viszont nem az a pillanat, amikor ilyen dolgokra idő lenne. A fiú nem tudja, hogy milyen messze járnak a támadók, és hogy mennyi ideje van odaérni Amon Ruadh hegyéhez. *
- Nem szórakozom veled. Azért kerestem fel az alkimistát, hogy zöld italt vegyek tőle, amivel téged védhetlek. Ő mondta, hogy sorra érkeznek hozzá a vevők, mert háború készül. A thargok már tudnak a dologról, és őket ismerve valószínűleg ki fognak lovagolni, hogy megütközzenek velük. Ha elbuknak, akkor valószínűleg Arthenior is velük bukik. Merlana, szívem, nekem is ott a helyem. * Teszi még hozzá, és elengedi a nő kezét, aki talán jobban szédül most, mintha táncolás közben pörgette volna meg a hóhajú ifjú. *
- Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak. Megígértem, hogy megvédelek, és ehhez az kell, hogy csatlakozzak a tharg sereghez. Meg kell állítsuk az orkokat. * Teszi még hozzá, majd gyorsan, mielőtt a bárd szólhatna - és a kell, a szavába vágva - folytatja. *
- A városban ne bízz senkiben. A tanács tud az egészről, mégse hirdették ki. Talán pániktól tartanak, de erre kevés esélyt látok. Szerintem azt akarják, hogy ők készüljenek fel először. Az alkimistának is sorra érkeznek a megrendelései, szerinted kitől, ha nem a befolyásos nemesektől? Felvásárolnak mindent, mielőtt a pánikban felmennének az árak, és elfogynának a készletek. Ha ismersz biztonságos helyet, neked is oda kell menned.
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 19:14:51
Üzenet elküldve: 2025-09-01 19:14:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Miután elég messze kerülnek Orthus Morthimer kúriájától ahhoz, hogy levethesse a testőrével udvariasan, ám mégis távolságtartóan viselkedő kisasszony álcáját, mellyel egyébként tudja, hogy megrémisztheti szerencsétlen fiút, egy halk kuncogással jelzi Pashthra számára, hogy egyébként jó kedve van -hát miért is ne lenne-, és talán már el is felejtette, hogy valamiért haragudnia kéne egyáltalán a harcosra. Azonnal ugratni kezdi őt, és rázúdítja a napi teendőit, miután fogalma sincs arról, hogy mindez csupán vihar előtti csend. Még a fiú gondterhelt arca is elkerüli ezúttal a figyelmét, egyszerűen csak örül neki, hogy itt van vele.
Akkor kezd csak gyanakodni, amikor Pashthra hangját túl halknak érzékeli, ahogy Nestarról beszél, és az információ is váratlanul éri. Furcsállja, hogy szoros üzleti partnerségük ellenére az alkimista őt nem tájékoztatta arról, hogy utazni készül. Talán már nem számít rá?
Miközben ő a lehetséges okokat fejtegeti magában, hirtelen Pashthra kezének melegségét érzi, ahogy ráfog az övére, majd egy gyengéd rántást is érez, melynek következtében úgy perdül a férfi elé, mintha csak egy bálban lévő első táncra kérték volna fel.*
- Táncolunk? *Kuncogja ismét, de amikor a nevét hallja, ráfagy a mosoly az arcára. Kékjei Pashthra tekintetét fürkészik, majd amikor meghallja a hírt, nemeseket megszégyenítő módon kacag fel, és legyint egyet szabad kezéből, pont úgy, ahogy ők söpörnének az asztal alá egy égető problémát.*
- N-nem. Pashthra, kedvesem, ne beszélj butaságokat! Ha ilyesmi történne, akkor az elsők között lennék, aki tudna róla. *Az elsődleges védelmi mechanizmus, a tagadás lép most életbe, ahogy a nő hirtelen veszélyben érzi az egzisztenciáját pár perccel azután, hogy az Orthusszal kötött szerződés aláírásával már biztonságban hitte. Legbelül tudja, hogy testőre nem járatná vele a bolondját, és igazat mond neki. Ezt mi sem jelez jobban, minthogy egy egészen pillanatra elmerengve pillant vissza a Morthimer kúria irányába. Ha a hír igaz, akkor figyelmeztetnie kell a kalmárt.*
- Pashthra, ha szórakozol velem, akkor ez egy nagyon rossz vicc. *Tesz még egy utolsó kíséretet, hogy felébredhessen a rémálomból, de közben már azon járnak az agytekervényei, hogy mégis hogyan lehet az, hogy pont az ő feje felett siklott el ez a végtelenül fontos információ? Ha igaz…*
//Holnap talán visszatérek//
*Miután elég messze kerülnek Orthus Morthimer kúriájától ahhoz, hogy levethesse a testőrével udvariasan, ám mégis távolságtartóan viselkedő kisasszony álcáját, mellyel egyébként tudja, hogy megrémisztheti szerencsétlen fiút, egy halk kuncogással jelzi Pashthra számára, hogy egyébként jó kedve van -hát miért is ne lenne-, és talán már el is felejtette, hogy valamiért haragudnia kéne egyáltalán a harcosra. Azonnal ugratni kezdi őt, és rázúdítja a napi teendőit, miután fogalma sincs arról, hogy mindez csupán vihar előtti csend. Még a fiú gondterhelt arca is elkerüli ezúttal a figyelmét, egyszerűen csak örül neki, hogy itt van vele.
Akkor kezd csak gyanakodni, amikor Pashthra hangját túl halknak érzékeli, ahogy Nestarról beszél, és az információ is váratlanul éri. Furcsállja, hogy szoros üzleti partnerségük ellenére az alkimista őt nem tájékoztatta arról, hogy utazni készül. Talán már nem számít rá?
Miközben ő a lehetséges okokat fejtegeti magában, hirtelen Pashthra kezének melegségét érzi, ahogy ráfog az övére, majd egy gyengéd rántást is érez, melynek következtében úgy perdül a férfi elé, mintha csak egy bálban lévő első táncra kérték volna fel.*
- Táncolunk? *Kuncogja ismét, de amikor a nevét hallja, ráfagy a mosoly az arcára. Kékjei Pashthra tekintetét fürkészik, majd amikor meghallja a hírt, nemeseket megszégyenítő módon kacag fel, és legyint egyet szabad kezéből, pont úgy, ahogy ők söpörnének az asztal alá egy égető problémát.*
- N-nem. Pashthra, kedvesem, ne beszélj butaságokat! Ha ilyesmi történne, akkor az elsők között lennék, aki tudna róla. *Az elsődleges védelmi mechanizmus, a tagadás lép most életbe, ahogy a nő hirtelen veszélyben érzi az egzisztenciáját pár perccel azután, hogy az Orthusszal kötött szerződés aláírásával már biztonságban hitte. Legbelül tudja, hogy testőre nem járatná vele a bolondját, és igazat mond neki. Ezt mi sem jelez jobban, minthogy egy egészen pillanatra elmerengve pillant vissza a Morthimer kúria irányába. Ha a hír igaz, akkor figyelmeztetnie kell a kalmárt.*
- Pashthra, ha szórakozol velem, akkor ez egy nagyon rossz vicc. *Tesz még egy utolsó kíséretet, hogy felébredhessen a rémálomból, de közben már azon járnak az agytekervényei, hogy mégis hogyan lehet az, hogy pont az ő feje felett siklott el ez a végtelenül fontos információ? Ha igaz…*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:30:22
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:30:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hét pecsétes egyezség//
*Egyikük se mondja ki a kérdés és annak elutasítása mögött rejlő gyanút, legyen az bármennyire megalapozatlan. De jól is van ez így.
Elcsípi Merlana pillantását, amikor a házasodásról beszél. Nincs kétsége afelől, hogy protezsáltja is eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen lenne Orthus feleségévé válni, és ezzel egy csapásra elérni mindazt, amiről áhítozott. Nem is lenne alkalmatlan a feladatra, megvan hozzá a szépsége, esze, tartása és ambiciozussága. Viszont nincs meg hozzá a megfelelő múltja. Sőt. Azt az utat választotta, hogy kurtizán lesz. Ezzel még lehet akármelyik nemes felesége, de nem Morthimeré. Neki olyan törekvései vannak, amik mellett nem engedheti meg, hogy egy ilyen kellemetlen részlet bármikor akadályt görgessen az ő, vagy akár leendő gyermekei útjába.
Merlana végső kérdésére kicsit eltöpreng. Mindig élvezi a nő társaságát, és élvezettel avatná fel vele a pincében berendezett fürdőt. De nem akarja ezzel "megpecsételni az egyezséget". A leányzó ma elért valamit, távozzon elégedetten ezzel az eredménnyel.*
- Nincs semmi. Köszönöm a látogatását és sok sikert kívánok az új feladatához! Legyen benne minél sikeresebb! Már az én érdekemben is.
*teszi hozzá kedélyesen, majd újabb udvarias kézcsókkal búcsúzik el a leányzótól, akit majd a komornyik fog kikísérni.*
*Egyikük se mondja ki a kérdés és annak elutasítása mögött rejlő gyanút, legyen az bármennyire megalapozatlan. De jól is van ez így.
Elcsípi Merlana pillantását, amikor a házasodásról beszél. Nincs kétsége afelől, hogy protezsáltja is eljátszadozott a gondolattal, hogy milyen lenne Orthus feleségévé válni, és ezzel egy csapásra elérni mindazt, amiről áhítozott. Nem is lenne alkalmatlan a feladatra, megvan hozzá a szépsége, esze, tartása és ambiciozussága. Viszont nincs meg hozzá a megfelelő múltja. Sőt. Azt az utat választotta, hogy kurtizán lesz. Ezzel még lehet akármelyik nemes felesége, de nem Morthimeré. Neki olyan törekvései vannak, amik mellett nem engedheti meg, hogy egy ilyen kellemetlen részlet bármikor akadályt görgessen az ő, vagy akár leendő gyermekei útjába.
Merlana végső kérdésére kicsit eltöpreng. Mindig élvezi a nő társaságát, és élvezettel avatná fel vele a pincében berendezett fürdőt. De nem akarja ezzel "megpecsételni az egyezséget". A leányzó ma elért valamit, távozzon elégedetten ezzel az eredménnyel.*
- Nincs semmi. Köszönöm a látogatását és sok sikert kívánok az új feladatához! Legyen benne minél sikeresebb! Már az én érdekemben is.
*teszi hozzá kedélyesen, majd újabb udvarias kézcsókkal búcsúzik el a leányzótól, akit majd a komornyik fog kikísérni.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:15:00
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:15:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Bár erősen visszaélt a helyzetével a Tanácsházán, úgy tűnik, hogy a nő ezt annyira nem vette a szívére, ami a férfit elégedettséggel tölti el. Egyesek azt mondhatnák, hogy visszaélt a helyzettel, és azzal, hogy Norra kiszolgáltatott volt az épületben, és ezekkel valószínűleg Samonyr egyet is értene. Persze nem szóban, csak gondolatban. *
- Kedves Norra, azt hiszem, hogy megjöttünk. * Pillant az idegen bejáratra, és a fehér falakra. Valamiért a csont jut eszébe róluk, amiről már lefőtt a hús, és kényelmesen simul az ember markába. Kedve lenne összekoszolni a fehér falakat, amik túlontúl tiszták, és túlságosan is beolvadnak a környezetbe. Zavarja, hogy ennyire egysíkú minden, nincsenek színek, nincs semmi érdekes, és egyedi a lakásokban. A kicsinyített istállót legszívesebben leköpné, vagy felgyújtaná, de egyiket se teszi. Már most utálja a lakást, pedig még be se ment. *
- Esküszöm, ha odabent is minden fehér, felgyújtom. * Jegyzi meg, ahogy közelebb lép. A vaskapu nyikorgás nélkül nyílik, mintha csak szellőn siklana. Annyira halk, hogy Samonyrnak kedve támad nyikorogni helyette, de nem teszi. csak mélyet sóhajt. *
- Ha érdekel, eladó. Hatezer arany, és az egész ingatlan a tiéd lehet, bútorokkal, és mindennel. * Mutat a házra, cseppet sem zavartatja magát olyan apróságokkal, hogy a nő pontosan tudja, Samonyr mennyiért vette. Az se érdekli, hogy átruházható, vagy sem. Már most szívesen szabadulna tőle. Ezen kívül más célja is van az összeggel, emlékeztetni akarja rá a rövid hajú szépséget, hogy a korábbi négyezer aranyas lehetőség, amiről beszélt, már nem él. Már nincsen lehetősége Samonyr nélkül itt lakáshoz, a nemesi rang közelébe kerülni. Az árakat pedig a férfi szabja meg. *
- Ha gondolod, menjünk be. Odabent átöltözhetsz. * Lép tovább az ajánlat után, és újabb kulccsal kinyitja a bejárati ajtót is. Belép, az ajtó pedig nyitva marad mögötte. Az eredar, ha szeretne, követheti az üres lakásba, ahol végre kettesben lesznek. *
//Samonyr Rezidencia//
* Bár erősen visszaélt a helyzetével a Tanácsházán, úgy tűnik, hogy a nő ezt annyira nem vette a szívére, ami a férfit elégedettséggel tölti el. Egyesek azt mondhatnák, hogy visszaélt a helyzettel, és azzal, hogy Norra kiszolgáltatott volt az épületben, és ezekkel valószínűleg Samonyr egyet is értene. Persze nem szóban, csak gondolatban. *
- Kedves Norra, azt hiszem, hogy megjöttünk. * Pillant az idegen bejáratra, és a fehér falakra. Valamiért a csont jut eszébe róluk, amiről már lefőtt a hús, és kényelmesen simul az ember markába. Kedve lenne összekoszolni a fehér falakat, amik túlontúl tiszták, és túlságosan is beolvadnak a környezetbe. Zavarja, hogy ennyire egysíkú minden, nincsenek színek, nincs semmi érdekes, és egyedi a lakásokban. A kicsinyített istállót legszívesebben leköpné, vagy felgyújtaná, de egyiket se teszi. Már most utálja a lakást, pedig még be se ment. *
- Esküszöm, ha odabent is minden fehér, felgyújtom. * Jegyzi meg, ahogy közelebb lép. A vaskapu nyikorgás nélkül nyílik, mintha csak szellőn siklana. Annyira halk, hogy Samonyrnak kedve támad nyikorogni helyette, de nem teszi. csak mélyet sóhajt. *
- Ha érdekel, eladó. Hatezer arany, és az egész ingatlan a tiéd lehet, bútorokkal, és mindennel. * Mutat a házra, cseppet sem zavartatja magát olyan apróságokkal, hogy a nő pontosan tudja, Samonyr mennyiért vette. Az se érdekli, hogy átruházható, vagy sem. Már most szívesen szabadulna tőle. Ezen kívül más célja is van az összeggel, emlékeztetni akarja rá a rövid hajú szépséget, hogy a korábbi négyezer aranyas lehetőség, amiről beszélt, már nem él. Már nincsen lehetősége Samonyr nélkül itt lakáshoz, a nemesi rang közelébe kerülni. Az árakat pedig a férfi szabja meg. *
- Ha gondolod, menjünk be. Odabent átöltözhetsz. * Lép tovább az ajánlat után, és újabb kulccsal kinyitja a bejárati ajtót is. Belép, az ajtó pedig nyitva marad mögötte. Az eredar, ha szeretne, követheti az üres lakásba, ahol végre kettesben lesznek. *
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 09:11:24
Üzenet elküldve: 2025-09-01 09:11:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Ahogy a nő kilép az ajtón, nagyot dobban a szíve. Arra gondol, hogy butaság volt felkeresse, ugyan annyira, mint a reggeli kis mutatványa. Mégis, fontosnak tartja, hogy ha már megszegi az ígéretét, akkor azt úgy tegye, hogy legalább szól róla. Nem akar úgy távozni, hogy Merlana azt hiszi, testőre bármikor felbukkanhat, miközben lehet, hogy többé nem tér haza. *
- Marlana kisasszony! * Viszonozza a hideg köszöntést egy pillanatnyi szünet után. A szíve vérzik, hogy ilyen hidegek egymással, egy egyszerű reggeli kis baklövés miatt. Egyre biztosabb benne, hogy kár volt felkeresse. Naesala említése sovány vigasz, egy édesvízi csepp a tomboló tengerben, ami fojtogatja Pashthrát. Annyi kérdése lenne Merlanához egykori szakaszvezetőjét illetően, de egyik sem halaszthatatlan. És az alkalomhoz sem illenek. Követi hát a bárdot, nehéz léptekkel, és még nehezebb szívvel. Belső harca egészen addig tart, amíg elég messzire nem érnek, és a nő meg nem üti vele a korábbi, közvetlenebb hangszínt. Akkor ismét nagyot dobban a harcos szív, mint amikor korábban meglátta a kilépő barna szépséget az ajtón. *
- Találkoztam vele, a piacon. * Jegyzi meg, és ha kedvesének nincs ellenére, akkor közelebb hajol. Halk hangon szól hozzá. *
- Úgy láttam, mintha épp el akarná hagyni a várost. A lovakat méregette, és valami nagyon fontosat mondott. * Ha van rá lehetősége, akkor kézen fogja a bárdot, és egy finom mozdulattal maga felé pördíti, hogy szembe nézhessen vele. Persze ha a nő szabadulni akar a fogásából, nincs nehéz dolga, próbál finom lenni vele a határozottságon túl. *
- Merlana, a kűrt hangja ork hordákat hoz magával. A tanács már tudja, ahogy a tharg harcosok is. Háború készül, kurva nagy veszély. * A fiú, aki ritkán káromkodik, most igen illetlen szóval igyekszik szavainak nyomatékot adni. *
//Holnap talán visszatérek//
* Ahogy a nő kilép az ajtón, nagyot dobban a szíve. Arra gondol, hogy butaság volt felkeresse, ugyan annyira, mint a reggeli kis mutatványa. Mégis, fontosnak tartja, hogy ha már megszegi az ígéretét, akkor azt úgy tegye, hogy legalább szól róla. Nem akar úgy távozni, hogy Merlana azt hiszi, testőre bármikor felbukkanhat, miközben lehet, hogy többé nem tér haza. *
- Marlana kisasszony! * Viszonozza a hideg köszöntést egy pillanatnyi szünet után. A szíve vérzik, hogy ilyen hidegek egymással, egy egyszerű reggeli kis baklövés miatt. Egyre biztosabb benne, hogy kár volt felkeresse. Naesala említése sovány vigasz, egy édesvízi csepp a tomboló tengerben, ami fojtogatja Pashthrát. Annyi kérdése lenne Merlanához egykori szakaszvezetőjét illetően, de egyik sem halaszthatatlan. És az alkalomhoz sem illenek. Követi hát a bárdot, nehéz léptekkel, és még nehezebb szívvel. Belső harca egészen addig tart, amíg elég messzire nem érnek, és a nő meg nem üti vele a korábbi, közvetlenebb hangszínt. Akkor ismét nagyot dobban a harcos szív, mint amikor korábban meglátta a kilépő barna szépséget az ajtón. *
- Találkoztam vele, a piacon. * Jegyzi meg, és ha kedvesének nincs ellenére, akkor közelebb hajol. Halk hangon szól hozzá. *
- Úgy láttam, mintha épp el akarná hagyni a várost. A lovakat méregette, és valami nagyon fontosat mondott. * Ha van rá lehetősége, akkor kézen fogja a bárdot, és egy finom mozdulattal maga felé pördíti, hogy szembe nézhessen vele. Persze ha a nő szabadulni akar a fogásából, nincs nehéz dolga, próbál finom lenni vele a határozottságon túl. *
- Merlana, a kűrt hangja ork hordákat hoz magával. A tanács már tudja, ahogy a tharg harcosok is. Háború készül, kurva nagy veszély. * A fiú, aki ritkán káromkodik, most igen illetlen szóval igyekszik szavainak nyomatékot adni. *
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 07:19:00
Üzenet elküldve: 2025-09-01 07:19:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Merlana meglepetten pillantja meg testőrét a Morthimer kúria bejárata előtt az utcán, de mielőtt bármit is szólna hozzá, udvariasan elköszön az őt kikísérő komornyiktól, ezután lép csak oda a harcoshoz, és jó hangosan szólal meg, hogy a kíváncsi fülek minden egyes szót hallhassanak, ha erre a beszélgetésre is legalább ugyanolyan kíváncsiak, mint a Naesalával folytatott diskurzusára.*
- Á, Pashthra úr! Elnézést kérek, amiért ilyen sokáig tartott a megbeszélés. Hálásan köszönöm a türelmét! *Üdvözli úgy a fiút, mintha csak ő maga kérte volna, hogy mint testőr, kísérje őt el Selyemrévbe és várja meg az épület közelében, hisz erre valók a testőrök, nem igaz?*
- De most már végeztem, úgyhogy indulhatunk. Mielőtt hazatérnék, még meg kell látogatnom Nestar Erefiz urat, hogy átadjak neki egy küldeményt, melyet Naesala Wynroris kisasszony bízott rám. *Továbbra is a mesterkélt, mézesmázas stílusban szól társához, mely felettébb szórakoztatja, már csak azért is, mert sikerül úgy a tudtára adnia, hogy találkozott Naesalával, mintha ennek az égvilágon semmi jelentősége nem lenne azon kívül, hogy teljesítenie kell számára egy üzleti megbízást, és eljuttatni néhány varázsitalt az említett alkimistának.
Aztán, ahogy távolabb kerülnek Orthus Morthimer otthonától, miután a bárd megbizonyosodott róla, hogy senki nem követi őket, és nyíltan beszélhet, elkuncogja magát, majd kékjeit a másikra emeli.*
- Hogy a fenébe kerülsz te ide? Reggel úgy eltűntél, hogy már azt hittem, nem is tetszem neked így, csak kócosan, smink nélkül. *Viccelődik a fiúval. Merlana külseje egyébként továbbra is művészi tehetséggel megkomponált tökéletességnek örvend, de testőre pontosan tudhatja, hogy ez valójában mennyire nem ő.*
- Egyébként mindegy is. Tényleg Nestarhoz tartok. Ha már itt vagy, akkor elkísérhetsz. *Fogja is be ezzel társaságnak maga mellé a harcost, nem is gondolva arra, hogy ittlétének sokkal komolyabb és drámaibb oka lenne.*
//Holnap talán visszatérek//
*Merlana meglepetten pillantja meg testőrét a Morthimer kúria bejárata előtt az utcán, de mielőtt bármit is szólna hozzá, udvariasan elköszön az őt kikísérő komornyiktól, ezután lép csak oda a harcoshoz, és jó hangosan szólal meg, hogy a kíváncsi fülek minden egyes szót hallhassanak, ha erre a beszélgetésre is legalább ugyanolyan kíváncsiak, mint a Naesalával folytatott diskurzusára.*
- Á, Pashthra úr! Elnézést kérek, amiért ilyen sokáig tartott a megbeszélés. Hálásan köszönöm a türelmét! *Üdvözli úgy a fiút, mintha csak ő maga kérte volna, hogy mint testőr, kísérje őt el Selyemrévbe és várja meg az épület közelében, hisz erre valók a testőrök, nem igaz?*
- De most már végeztem, úgyhogy indulhatunk. Mielőtt hazatérnék, még meg kell látogatnom Nestar Erefiz urat, hogy átadjak neki egy küldeményt, melyet Naesala Wynroris kisasszony bízott rám. *Továbbra is a mesterkélt, mézesmázas stílusban szól társához, mely felettébb szórakoztatja, már csak azért is, mert sikerül úgy a tudtára adnia, hogy találkozott Naesalával, mintha ennek az égvilágon semmi jelentősége nem lenne azon kívül, hogy teljesítenie kell számára egy üzleti megbízást, és eljuttatni néhány varázsitalt az említett alkimistának.
Aztán, ahogy távolabb kerülnek Orthus Morthimer otthonától, miután a bárd megbizonyosodott róla, hogy senki nem követi őket, és nyíltan beszélhet, elkuncogja magát, majd kékjeit a másikra emeli.*
- Hogy a fenébe kerülsz te ide? Reggel úgy eltűntél, hogy már azt hittem, nem is tetszem neked így, csak kócosan, smink nélkül. *Viccelődik a fiúval. Merlana külseje egyébként továbbra is művészi tehetséggel megkomponált tökéletességnek örvend, de testőre pontosan tudhatja, hogy ez valójában mennyire nem ő.*
- Egyébként mindegy is. Tényleg Nestarhoz tartok. Ha már itt vagy, akkor elkísérhetsz. *Fogja is be ezzel társaságnak maga mellé a harcost, nem is gondolva arra, hogy ittlétének sokkal komolyabb és drámaibb oka lenne.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-01 07:05:49
Üzenet elküldve: 2025-09-01 07:05:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hét pecsétes egyezség//
*Az embert próbáló feladat után Merlana kérdés nélkül írja alá az összes oldalt, majd miután végzett, Orthus is hasonlóan tesz, ami szintén nem kevés ideig tart, de a nemes végül átadja számára a neki szánt példányokat, s egy dicséretet is társít hozzá.*
- Hálás köszönetem, Morthimer úr. *Válaszolja rá, de felemás érzések kavarognak benne. Egyrészt érzi, hogy Orthus komolyan gondolja a gesztust, de mindeközben pont a férfi az, aki a támogatása mellett valahol fék is abban, hogy minél magasabbra mászhasson azon a bizonyos létrán. A lány talán egy napon még hálás lesz neki, amiért nem hagyta, hogy túl hamar, túl magasra jusson, és hatalmasat essen róla, de most még az a megfontolatlan törtetés jellemzi őt, melynek fiatal kora és tapasztalatlansága az oka.
A kérdése, amit végül feltesz is ennek a meggondolatlanságnak és annak az eredménye, hogy egyszerre akar elérni mindent, pedig, ha jobban átgondolta volna a helyzetét, akkor tudhatná, hogy Orthus esetleges halála esetén a várostól talán még könnyebben meg tudná szerezni a panzió tulajdonjogát, mint amennyi esélye arra van, hogy kicsikarjon pártfogójából egy végrendeletet.
Hallgatja a választ, mely olyan érzés a számára, mintha Orthus épp most húzná vissza jó szorosra a láncait, melyeken pont egy perccel ezelőtt lazított valamennyit a szerződésének átadásával.*
~A fene egyen meg, Orthus Morthimer, amiért ennyire okos vagy!~ *Szidja először magában a kereskedőt, de meglepettsége és bosszúsága nem ül ki az arcára. Tisztelet és elismerés az, amit a férfi láthat rajta, merthogy Merlana pontosan tudja, miért ezt a választ kapta. Esze ágában sincs ártani Orthusnak, de csodálja őt, amiért váratlan kérdésére ilyen higgadtan, átgondoltan és jól volt képes azonnal felelni.*
- Értem. Megértem és elfogadom a válaszát, Morthimer úr. *Válaszolja végül ő is tettetett higgadtsággal.* Megbízom Önben, és a jövőben is számítok a támogatására. És természetesen tőlem fogja elsőként megtudni, ha veszély fenyegetné. *Pontosan tudja, hogy Orthus érdekember, de nagyon reméli, hogy az ő érdekeit is figyelembe fogja venni. Neki ehhez nincs más dolga, mint tovább hajszolni a prefektus elismerését.
Lezártnak tekinti a témát, ám Orthus utolsó mondatai a képzeletbeli láncai mellé még a ketrec ajtaját is rázárják a lányra.*
~Itt ül előtted…~ *Néz mélyen a férfi barna íriszeibe, mielőtt megszólalna.* Kívánom, hogy így legyen. *Apró bólintással zárja le a beszélgetést, majd fel is áll a székből, jelezve, hogy ha mindent megbeszéltek, akkor távozna.*
- Szüksége van még rám, Morthimer úr? *Kérdezi udvariasan, és ha nemleges választ kap, akkor búcsúzik, majd távozik a szobából, és hagyja, hogy Urien Polther kikísérje a kúriából. Ha a kalmárnak azonban más tervei vannak vele, akkor természetesen marad, és áll készséggel rendelkezésére.*
*Az embert próbáló feladat után Merlana kérdés nélkül írja alá az összes oldalt, majd miután végzett, Orthus is hasonlóan tesz, ami szintén nem kevés ideig tart, de a nemes végül átadja számára a neki szánt példányokat, s egy dicséretet is társít hozzá.*
- Hálás köszönetem, Morthimer úr. *Válaszolja rá, de felemás érzések kavarognak benne. Egyrészt érzi, hogy Orthus komolyan gondolja a gesztust, de mindeközben pont a férfi az, aki a támogatása mellett valahol fék is abban, hogy minél magasabbra mászhasson azon a bizonyos létrán. A lány talán egy napon még hálás lesz neki, amiért nem hagyta, hogy túl hamar, túl magasra jusson, és hatalmasat essen róla, de most még az a megfontolatlan törtetés jellemzi őt, melynek fiatal kora és tapasztalatlansága az oka.
A kérdése, amit végül feltesz is ennek a meggondolatlanságnak és annak az eredménye, hogy egyszerre akar elérni mindent, pedig, ha jobban átgondolta volna a helyzetét, akkor tudhatná, hogy Orthus esetleges halála esetén a várostól talán még könnyebben meg tudná szerezni a panzió tulajdonjogát, mint amennyi esélye arra van, hogy kicsikarjon pártfogójából egy végrendeletet.
Hallgatja a választ, mely olyan érzés a számára, mintha Orthus épp most húzná vissza jó szorosra a láncait, melyeken pont egy perccel ezelőtt lazított valamennyit a szerződésének átadásával.*
~A fene egyen meg, Orthus Morthimer, amiért ennyire okos vagy!~ *Szidja először magában a kereskedőt, de meglepettsége és bosszúsága nem ül ki az arcára. Tisztelet és elismerés az, amit a férfi láthat rajta, merthogy Merlana pontosan tudja, miért ezt a választ kapta. Esze ágában sincs ártani Orthusnak, de csodálja őt, amiért váratlan kérdésére ilyen higgadtan, átgondoltan és jól volt képes azonnal felelni.*
- Értem. Megértem és elfogadom a válaszát, Morthimer úr. *Válaszolja végül ő is tettetett higgadtsággal.* Megbízom Önben, és a jövőben is számítok a támogatására. És természetesen tőlem fogja elsőként megtudni, ha veszély fenyegetné. *Pontosan tudja, hogy Orthus érdekember, de nagyon reméli, hogy az ő érdekeit is figyelembe fogja venni. Neki ehhez nincs más dolga, mint tovább hajszolni a prefektus elismerését.
Lezártnak tekinti a témát, ám Orthus utolsó mondatai a képzeletbeli láncai mellé még a ketrec ajtaját is rázárják a lányra.*
~Itt ül előtted…~ *Néz mélyen a férfi barna íriszeibe, mielőtt megszólalna.* Kívánom, hogy így legyen. *Apró bólintással zárja le a beszélgetést, majd fel is áll a székből, jelezve, hogy ha mindent megbeszéltek, akkor távozna.*
- Szüksége van még rám, Morthimer úr? *Kérdezi udvariasan, és ha nemleges választ kap, akkor búcsúzik, majd távozik a szobából, és hagyja, hogy Urien Polther kikísérje a kúriából. Ha a kalmárnak azonban más tervei vannak vele, akkor természetesen marad, és áll készséggel rendelkezésére.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-08-31 21:47:31
Üzenet elküldve: 2025-08-31 21:47:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Miután a levelet meghagyta, és az italokat letette, még mindig nehéz az ifjú harcos szíve. Próbálja elterelni a figyelmét, de egyre csak visszakanyarodik oda, hogy mégis úgy lenne illendő, ha elköszönne a nőtől, akivel az estét töltötte. Nem azért, mert az zavarja, hogy megszegi az ígéretét, úgy gondolja, hogy azt az italokkal bőven letudta. Sokkal inkább szeretné azt, hogy ne reggeli kis kirohanásuk legyen az utolsó közös emlékük, az, ami alapján Merlana gondolataiban megmarad. Szeretné elmondani, és megmagyarázni, hogy miért kell most elinduljon, és hogy ezt igazából a bárd miatt is teszi, az ő biztonságát is védeni akarja. Életszemléletébe nem fér bele az, hogy itt maradjon, és ne tegyen meg mindent, amit lehet, egy ilyen veszélyforrás ellen, mint az állítólagos ork sereg. Továbbra is abban a ruhában van, amit este felvett a Pegazusban, egyedül annyi változott, hogy a láncing visszakerült rá. Emlékszik a névre, amit a barna hajú szépség mondott, valami Ortúró Mosnikell, úgyhogy ezzel próbálkozik, így akarja megtalálni a nemest. Néhány sikertelen próbálkozás után kijavítják, hogy Orthust Morthimert keresi, és azt is elmondják, hogy merre találja a lakását. Végül hát megáll az ajtó előtt, és várja, hogy kijöjjön a nő. Persze az is lehet, hogy már rég tovább állt, és egyéb ügyeket intéz, de egyelőre Pashnak nincs jobb dolga, mint itt figyelni. Majd ha megunja, kérdezősködni kezd, hátha látta valaki a szívének oly kedves nőt. *
//Holnap talán visszatérek//
* Miután a levelet meghagyta, és az italokat letette, még mindig nehéz az ifjú harcos szíve. Próbálja elterelni a figyelmét, de egyre csak visszakanyarodik oda, hogy mégis úgy lenne illendő, ha elköszönne a nőtől, akivel az estét töltötte. Nem azért, mert az zavarja, hogy megszegi az ígéretét, úgy gondolja, hogy azt az italokkal bőven letudta. Sokkal inkább szeretné azt, hogy ne reggeli kis kirohanásuk legyen az utolsó közös emlékük, az, ami alapján Merlana gondolataiban megmarad. Szeretné elmondani, és megmagyarázni, hogy miért kell most elinduljon, és hogy ezt igazából a bárd miatt is teszi, az ő biztonságát is védeni akarja. Életszemléletébe nem fér bele az, hogy itt maradjon, és ne tegyen meg mindent, amit lehet, egy ilyen veszélyforrás ellen, mint az állítólagos ork sereg. Továbbra is abban a ruhában van, amit este felvett a Pegazusban, egyedül annyi változott, hogy a láncing visszakerült rá. Emlékszik a névre, amit a barna hajú szépség mondott, valami Ortúró Mosnikell, úgyhogy ezzel próbálkozik, így akarja megtalálni a nemest. Néhány sikertelen próbálkozás után kijavítják, hogy Orthust Morthimert keresi, és azt is elmondják, hogy merre találja a lakását. Végül hát megáll az ajtó előtt, és várja, hogy kijöjjön a nő. Persze az is lehet, hogy már rég tovább állt, és egyéb ügyeket intéz, de egyelőre Pashnak nincs jobb dolga, mint itt figyelni. Majd ha megunja, kérdezősködni kezd, hátha látta valaki a szívének oly kedves nőt. *
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-08-31 20:13:29
Üzenet elküldve: 2025-08-31 20:13:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Hét pecsétes egyezség//
*Olybá tűnik, hogy Orthus figyelmét elkerülte Merlana kérése. Egyike a ritka, de azért előforduló alkalmaknak, amikor a gondolatai annyira elkalandoznak, hogy nem hall meg valamit. És mivel nem hallja meg, így nem is merül fel benne, hogy Merlanának esetleg óhaja lenne.
Valószínűleg Naesala ügye és a szerződés felolvasás együttesen elvonták a figyelmét.
Orthus számára a szerződés olvasás nem okoz különösebb gondot. Javarészt maga fogalmazta meg, bár egy városi hivatalnok közreműködésével, aki megfelelő formába öltötte a szavakat és odafigyelt arra is, hogy a város törvényeivel összhangban legyenek.
Merlana pedig úgy tűnik, hogy figyel végig. Persze az is lehet, hogy csak nagyon ügyesen színleli. Mindkét esetben dicséretes a teljesítménye, még ha nem is ugyanazon okból.
És a lényeg az, hogy végül odakerül az aláírása minden egyes oldalra. Ahogy aztán Orthus Morthimer kacifántos aláírása is (na meg a vörös viaszba ütött pecsétje minden utolsó oldalra. Egy kis rizspor minden aláírásra, hogy a tinta ne folyjon, maszatoljon, egy-két perc várakozás, melyet követően Orthus kettő példányt a bőrmappába tesz, és átnyújtja Merlanának.*
- Nos, kisasszony, gratulálok az újabb előrelépéshez! Szépen emelkedik a társadalmi ranglétrán.
*jegyzi meg. Nincs semmilyen lekicsinylő él a hangjában, ez nála valóban elismerendő dolog.
Ezután kíváncsian hallgatja Merlana kérdését. És meg is lepődik rajta. Elvégre ritka az, hogy az embert az esetleges haláláról kérdezik. Látszik is rajta, hogy egy ilyen kérdés zavarja. Végül aztán halványan, de hidegen elmosolyodik, és így felel.*
- Nos, kisasszony, ha Artheniorban egy férfi rokonok, örökösök nélkül hal meg, akkor egész vagyona a városra száll. Az én esetemben se lesz ez másképp. És ha amiatt aggódik, hogy ez miként hat a kegyed velem kapcsolatos ügyeire... akkor okkal aggódik. Ez egy kockázat, amit viselnie kell. Mint ahogy én is sok kockázatot vállaltam eddig is, és még fogok is azért, hogy kegyed elérje a céljait. Ezért kérem, hogy első sorban a saját biztonságára vigyázzon. És ha hírét venné, hogy az enyémet fenyegeti veszély, ne habozzon jelezni!
*feleli, majd némi szórakozott mosollyal hozzáteszi.*
- E mellett pedig kérem, hogy imáiban kívánja, hogy mihamarabb megtaláljam a megfelelő arámat, akivel biztosíthatom a Morthimer ház fennmaradását!
*Meglehet, hogy Merlana valamilyen módon örökébe szeretne lépni a Panzió kapcsán. Ám Orthusnak esze ágában se lenne ilyen kérést teljesíteni. A legkevésbé se kívánja ugyanis érdekeltté tenni Merlanát az esetleges halálában. A leányzó sokkal tartozik még neki, nem hiányzik hát, hogy a kapcsolatukra teherként, illetve a még nagyobb szabadság akadályaként tekintsen. Hiszen tudja jól, hogy a lány törtető. És bár a gyilkosságot nem nézi ki belőle, de nem ez lenne az első alkalom, hogy az emberismerete cserben hagyja.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.31 20:14:22
*Olybá tűnik, hogy Orthus figyelmét elkerülte Merlana kérése. Egyike a ritka, de azért előforduló alkalmaknak, amikor a gondolatai annyira elkalandoznak, hogy nem hall meg valamit. És mivel nem hallja meg, így nem is merül fel benne, hogy Merlanának esetleg óhaja lenne.
Valószínűleg Naesala ügye és a szerződés felolvasás együttesen elvonták a figyelmét.
Orthus számára a szerződés olvasás nem okoz különösebb gondot. Javarészt maga fogalmazta meg, bár egy városi hivatalnok közreműködésével, aki megfelelő formába öltötte a szavakat és odafigyelt arra is, hogy a város törvényeivel összhangban legyenek.
Merlana pedig úgy tűnik, hogy figyel végig. Persze az is lehet, hogy csak nagyon ügyesen színleli. Mindkét esetben dicséretes a teljesítménye, még ha nem is ugyanazon okból.
És a lényeg az, hogy végül odakerül az aláírása minden egyes oldalra. Ahogy aztán Orthus Morthimer kacifántos aláírása is (na meg a vörös viaszba ütött pecsétje minden utolsó oldalra. Egy kis rizspor minden aláírásra, hogy a tinta ne folyjon, maszatoljon, egy-két perc várakozás, melyet követően Orthus kettő példányt a bőrmappába tesz, és átnyújtja Merlanának.*
- Nos, kisasszony, gratulálok az újabb előrelépéshez! Szépen emelkedik a társadalmi ranglétrán.
*jegyzi meg. Nincs semmilyen lekicsinylő él a hangjában, ez nála valóban elismerendő dolog.
Ezután kíváncsian hallgatja Merlana kérdését. És meg is lepődik rajta. Elvégre ritka az, hogy az embert az esetleges haláláról kérdezik. Látszik is rajta, hogy egy ilyen kérdés zavarja. Végül aztán halványan, de hidegen elmosolyodik, és így felel.*
- Nos, kisasszony, ha Artheniorban egy férfi rokonok, örökösök nélkül hal meg, akkor egész vagyona a városra száll. Az én esetemben se lesz ez másképp. És ha amiatt aggódik, hogy ez miként hat a kegyed velem kapcsolatos ügyeire... akkor okkal aggódik. Ez egy kockázat, amit viselnie kell. Mint ahogy én is sok kockázatot vállaltam eddig is, és még fogok is azért, hogy kegyed elérje a céljait. Ezért kérem, hogy első sorban a saját biztonságára vigyázzon. És ha hírét venné, hogy az enyémet fenyegeti veszély, ne habozzon jelezni!
*feleli, majd némi szórakozott mosollyal hozzáteszi.*
- E mellett pedig kérem, hogy imáiban kívánja, hogy mihamarabb megtaláljam a megfelelő arámat, akivel biztosíthatom a Morthimer ház fennmaradását!
*Meglehet, hogy Merlana valamilyen módon örökébe szeretne lépni a Panzió kapcsán. Ám Orthusnak esze ágában se lenne ilyen kérést teljesíteni. A legkevésbé se kívánja ugyanis érdekeltté tenni Merlanát az esetleges halálában. A leányzó sokkal tartozik még neki, nem hiányzik hát, hogy a kapcsolatukra teherként, illetve a még nagyobb szabadság akadályaként tekintsen. Hiszen tudja jól, hogy a lány törtető. És bár a gyilkosságot nem nézi ki belőle, de nem ez lenne az első alkalom, hogy az emberismerete cserben hagyja.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.31 20:14:22
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063