Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 418-437
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:07:42
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:07:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*A közbeszóló nő pár arannyal növeli a Lorthon előtti aranykupacot, majd csak csendben figyel. A férfi egy darabig még folytatja az előadását, majd mikor elkerülhetetlennek érzi a pihenőt akkor a két pengét maga mögött keresztezve meghajol a közönségének. Aztán nekiáll szedelődzködni. A fegyverek a helyükre kerülnek, ő pedig elkezdi összeszedni a közben összegyűlő bevételét. A szőke, aki eddig csendben maradt ismét megszólítja. Lorthon felé néz, majd a karján egy rajzra mutat. Az egy loncsos kóborkutyát ábrázol. Értse a másik ezt a választ úgy ahogy akarja. Ő csak összeszedi az aranyakat amiknek szerencsére lett egy kis súlya a szövetben. A következő kérdés hallatán csak megrázza a pénzeket válaszként és megindul abba az irányba ahol múltkor a bort osztogatták.*
//Mutatványos//
*A közbeszóló nő pár arannyal növeli a Lorthon előtti aranykupacot, majd csak csendben figyel. A férfi egy darabig még folytatja az előadását, majd mikor elkerülhetetlennek érzi a pihenőt akkor a két pengét maga mögött keresztezve meghajol a közönségének. Aztán nekiáll szedelődzködni. A fegyverek a helyükre kerülnek, ő pedig elkezdi összeszedni a közben összegyűlő bevételét. A szőke, aki eddig csendben maradt ismét megszólítja. Lorthon felé néz, majd a karján egy rajzra mutat. Az egy loncsos kóborkutyát ábrázol. Értse a másik ezt a választ úgy ahogy akarja. Ő csak összeszedi az aranyakat amiknek szerencsére lett egy kis súlya a szövetben. A következő kérdés hallatán csak megrázza a pénzeket válaszként és megindul abba az irányba ahol múltkor a bort osztogatták.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:46:50
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:46:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
* A látványos bemutatót megzavarja a lovagnő, aki rögtön megjegyzéssel kezd. Nixomia szeret belefolyni a dolgokba, még ha azok nem is tartoznak rá és ezt teszi hatalmas egoval. Ennél fogva nehezen tudja elviselni azt, hogy valaki őt csak úgy figyelmen kívül hagyja, amikor ő kegyeskedik hozzászólni. Enyhítő körülménynek még éppen elfogadja, hogy amaz ott koncentrál a pengékre, ezért rögtön nem fogja felkapni a vizet. A tehetsége vitathatatlan, ezért jutalmat érdemel Lorthon Voynich, kinek 5 arany
üti ezért az előadásért a markát. Kivárja a lány az előadás végét, mert azért a kérdését újfent fel fogja tenni, amikor vége.*
- Miféle alak vagy te?* A szablyák meg a tetoválások beszédesek, ha tippelnie kéne, akkor talán azt mondaná, hogy valami kikötői rosszarcú.*
- Mit keres egy magadfajta itt?* Nem mintha köze lenne hozzá, csak a végtelen kíváncsisága hajtja előre a lányt. Egy darabig legalábbis biztosan, amíg nem talál valami más elfoglaltságot.*
//Mutatványos//
* A látványos bemutatót megzavarja a lovagnő, aki rögtön megjegyzéssel kezd. Nixomia szeret belefolyni a dolgokba, még ha azok nem is tartoznak rá és ezt teszi hatalmas egoval. Ennél fogva nehezen tudja elviselni azt, hogy valaki őt csak úgy figyelmen kívül hagyja, amikor ő kegyeskedik hozzászólni. Enyhítő körülménynek még éppen elfogadja, hogy amaz ott koncentrál a pengékre, ezért rögtön nem fogja felkapni a vizet. A tehetsége vitathatatlan, ezért jutalmat érdemel Lorthon Voynich, kinek 5 arany
üti ezért az előadásért a markát. Kivárja a lány az előadás végét, mert azért a kérdését újfent fel fogja tenni, amikor vége.*- Miféle alak vagy te?* A szablyák meg a tetoválások beszédesek, ha tippelnie kéne, akkor talán azt mondaná, hogy valami kikötői rosszarcú.*
- Mit keres egy magadfajta itt?* Nem mintha köze lenne hozzá, csak a végtelen kíváncsisága hajtja előre a lányt. Egy darabig legalábbis biztosan, amíg nem talál valami más elfoglaltságot.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 08:03:03
Üzenet elküldve: 2025-04-06 08:03:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Jól számolt. Gyűlnek az aranyak rendesen. Egy darabig nem kell, majd tartania a szomjhaláltól. Tán még enni is marad. Viszont habár rezdületlen vonásai nem ezt tükrözik, de ő nem valami gépezet és igenis el tud fáradni. A homlokán már gyöngyözik a veríték és egyre inkább érzi, hogy szárad a torka. Épp azon jár az esze, hogy mára szünetet tartson vagy fejezze be teljesen az előadását mikor valami szőke némber keveredik mellé és szólítja meg. Harcos? Csak egy szép szó azokra akik megtanultak ölni. Hogy egy torkot nyes el a penge vagy a levegőt suhintja Lorthon-nak nem számít míg van miből búfelejteni. Az eddig összegyűlt aranyak pedig jól példázzák, hogy mennyire nem csak a tehetsége elpazarlása ez. Viszont, ha meg is volna az ehhez szükséges szerve, értelmét akkor se látná, hogy asszonynépekkel nyelveljen így egyszerűen csak ignorálja a nőt.*
//Mutatványos//
*Jól számolt. Gyűlnek az aranyak rendesen. Egy darabig nem kell, majd tartania a szomjhaláltól. Tán még enni is marad. Viszont habár rezdületlen vonásai nem ezt tükrözik, de ő nem valami gépezet és igenis el tud fáradni. A homlokán már gyöngyözik a veríték és egyre inkább érzi, hogy szárad a torka. Épp azon jár az esze, hogy mára szünetet tartson vagy fejezze be teljesen az előadását mikor valami szőke némber keveredik mellé és szólítja meg. Harcos? Csak egy szép szó azokra akik megtanultak ölni. Hogy egy torkot nyes el a penge vagy a levegőt suhintja Lorthon-nak nem számít míg van miből búfelejteni. Az eddig összegyűlt aranyak pedig jól példázzák, hogy mennyire nem csak a tehetsége elpazarlása ez. Viszont, ha meg is volna az ehhez szükséges szerve, értelmét akkor se látná, hogy asszonynépekkel nyelveljen így egyszerűen csak ignorálja a nőt.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:38:52
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Nixomiát sem kerüli el az ünnepi hangulat. Arthenior város nemese és elméletben egy lakás boldog tulajdonosa eme helyen. Eljön hát szétnézni ide, de most egyszerű öltözetet visel. Nem fogja magát kicicomázni a köznépnek. A páncélját is hátra hagyja, ahogy a mesterkardját, neki most elég a buzogánya, ami jól látható az oldalán. Gyalog jön, nincs értelme lovát fárasztani egy ilyen helyen. Azzal kezd, hogy körbejárja a bazárokat, miközben egy kalácsot majszol. Kíváncsi milyen a felhozatal ruházat terén.*
- Maguk még nem hallottak a nadrágról? Nem minden kisasszonynak van szüksége ezekre a vacak szoknyákra.* Fedi meg a kereskedőt. Híres ide, vagy oda, nála leszerepelt. Meg se venné ezeket a darabokat. Az ékszerekre is csak legyint. Egyedül egyetlen darab ragadja meg a figyelmét, ami egy szépséges hajtű. Ez már az ő kedvére is való, de egyelőre nem óhajt vásárolni. Még körbejár aztán, majd visszatér ide. A fegyverekre vett egy pillantást, de különleges mesterkardjához egy sem fogható. Az aranypáncéltól meg nevetni támad kedve. Az ő lovagi vértezete ezerszer jobban néz ki és még hasznos is. Úgy tűnik nem nagyon tudnak az ő kedvére tenni itt ebben a vásárban. A lovakat még megnézi magának, de a felhozatal nem neki való, kivéve a kocsi. Igazán szépséges hintóra bukkan, ami már kedvére való. Körbejárja és jobban megszemléli. Igazán szép darab, ami jó lenne a városi közlekedésre. El is dönti, hogy egy ilyenre beruház. Erre még azonban jócskán van ideje, mivel sokáig tart a vásár. Addig bolyong, amíg véletlenül rá nem akad egy érdekes fazonra. Elég biztos kézzel forgatja azokat a pengéket. Egy lovag szemeit nem lehet olyan könnyen becsapni, látszik, hogy máshoz is értenek azok a kezek, mint csak a mutatványokhoz.*
- Impozáns bemutató, de egy harcosnak valóban ilyesmire kéne pazarolnia a tehetségét?* Intéz felé hűvös szavakat. Ettől még elismeri a másiknak a tehetségét, csak annak a kihasználását rosszalja. A lovagi becsülete nem engedné, hogy csak úgy bohóckodjon a fegyvereivel. Nem erre képezték ki.*
//Mutatványos//
*Nixomiát sem kerüli el az ünnepi hangulat. Arthenior város nemese és elméletben egy lakás boldog tulajdonosa eme helyen. Eljön hát szétnézni ide, de most egyszerű öltözetet visel. Nem fogja magát kicicomázni a köznépnek. A páncélját is hátra hagyja, ahogy a mesterkardját, neki most elég a buzogánya, ami jól látható az oldalán. Gyalog jön, nincs értelme lovát fárasztani egy ilyen helyen. Azzal kezd, hogy körbejárja a bazárokat, miközben egy kalácsot majszol. Kíváncsi milyen a felhozatal ruházat terén.*
- Maguk még nem hallottak a nadrágról? Nem minden kisasszonynak van szüksége ezekre a vacak szoknyákra.* Fedi meg a kereskedőt. Híres ide, vagy oda, nála leszerepelt. Meg se venné ezeket a darabokat. Az ékszerekre is csak legyint. Egyedül egyetlen darab ragadja meg a figyelmét, ami egy szépséges hajtű. Ez már az ő kedvére is való, de egyelőre nem óhajt vásárolni. Még körbejár aztán, majd visszatér ide. A fegyverekre vett egy pillantást, de különleges mesterkardjához egy sem fogható. Az aranypáncéltól meg nevetni támad kedve. Az ő lovagi vértezete ezerszer jobban néz ki és még hasznos is. Úgy tűnik nem nagyon tudnak az ő kedvére tenni itt ebben a vásárban. A lovakat még megnézi magának, de a felhozatal nem neki való, kivéve a kocsi. Igazán szépséges hintóra bukkan, ami már kedvére való. Körbejárja és jobban megszemléli. Igazán szép darab, ami jó lenne a városi közlekedésre. El is dönti, hogy egy ilyenre beruház. Erre még azonban jócskán van ideje, mivel sokáig tart a vásár. Addig bolyong, amíg véletlenül rá nem akad egy érdekes fazonra. Elég biztos kézzel forgatja azokat a pengéket. Egy lovag szemeit nem lehet olyan könnyen becsapni, látszik, hogy máshoz is értenek azok a kezek, mint csak a mutatványokhoz.*
- Impozáns bemutató, de egy harcosnak valóban ilyesmire kéne pazarolnia a tehetségét?* Intéz felé hűvös szavakat. Ettől még elismeri a másiknak a tehetségét, csak annak a kihasználását rosszalja. A lovagi becsülete nem engedné, hogy csak úgy bohóckodjon a fegyvereivel. Nem erre képezték ki.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-01 16:20:38
Üzenet elküldve: 2025-04-01 16:20:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Nagyon jó és meglehetősen nehéz kérdést tett fel neki Alesian. Próbálja törni buksiját egy darabig, de nem igazán jut dűlőre. Múltkorijában mikor Mai szobájában járt teljesen máshol járt az esze mintsem az nézze, milyen könyvei is vannak nevelőanyjának. Annyi szent, hogy nehezek és vastagok. Erre a következtetésre jutott leginkább a kobak törésben. Meg is rázza fejét száját húzva Alesiannak, hogy erre biza nem igazan tud válaszolni.*
-Nem tudom, de jó nehezek.
*Ha ennyivel is, de talán segíti miket képzelhet el Alesian, a Mairól alkotott képéről, azon kívül ami egyértelműen a férfi fejében járhat. Főleg az előző felszólalása óta.
Ő is legalább ennyire szeretné tudni mi történt saját magával, mint a másik. Igyekszik értelmet találni a hirtelen jött érzelmeire, és gondolataira. Egy puszta szó, sosem gerjesztett benne még ilyen fajta félelmet. Még a láncosok említése sem, pedig aztán tőlük tart. Azonban ez a szó, egy faj megnevezése most kísérti őt régről, azokból az álmokból és rémképekből amiket néha lát. Ezért is érzi, futnia kell, menekülnie úgy, hogy hátra sem néz. De mégis most kitől? Jelenleg senki sem üldözi, az esetleges lelkiismeretén kívül.
Ha a férfi tart attól, hogy megfogja a kezét, majd ő megteszi helyette, erősen rámarkol a másik karjára, közel húzva magához na meg Derest is a másik oldalról. Így hajlandó akár egy lépést is tenni. A férfinak nem kell a magasságtól aggódnia. Szikrának még nőnie kell egy picit, hogy magasabb legyen a másiknál, nem hiába nézte őt a múltkor fajtájabelinek.*
-Félek. Attól amit mondtál, és futnom kell. Azt mondta az arctalan is.
*Kis karja, sőt egész teste remeg mint a nyárfalevél, tekintetével pedig a tömeget pásztázza ami mellett elhaladnak.
Próbálná jobban elmagyarázni, de egyelőre nem igazán képes rá, de igyekszik, ameddig beszél addig is kiadja valahogy magából, mintsem belülről apróra őrölje.*
-Az álmomban mintha láttam volna, valami nagy zöld kétlábút, ami üldözött.
*Hangja megremeg, ahogy gondolatait adja ki magából szóról szóra, és sietős léptekkel igyekszik minél messzebbre haladni a helyről.*
*Nagyon jó és meglehetősen nehéz kérdést tett fel neki Alesian. Próbálja törni buksiját egy darabig, de nem igazán jut dűlőre. Múltkorijában mikor Mai szobájában járt teljesen máshol járt az esze mintsem az nézze, milyen könyvei is vannak nevelőanyjának. Annyi szent, hogy nehezek és vastagok. Erre a következtetésre jutott leginkább a kobak törésben. Meg is rázza fejét száját húzva Alesiannak, hogy erre biza nem igazan tud válaszolni.*
-Nem tudom, de jó nehezek.
*Ha ennyivel is, de talán segíti miket képzelhet el Alesian, a Mairól alkotott képéről, azon kívül ami egyértelműen a férfi fejében járhat. Főleg az előző felszólalása óta.
Ő is legalább ennyire szeretné tudni mi történt saját magával, mint a másik. Igyekszik értelmet találni a hirtelen jött érzelmeire, és gondolataira. Egy puszta szó, sosem gerjesztett benne még ilyen fajta félelmet. Még a láncosok említése sem, pedig aztán tőlük tart. Azonban ez a szó, egy faj megnevezése most kísérti őt régről, azokból az álmokból és rémképekből amiket néha lát. Ezért is érzi, futnia kell, menekülnie úgy, hogy hátra sem néz. De mégis most kitől? Jelenleg senki sem üldözi, az esetleges lelkiismeretén kívül.
Ha a férfi tart attól, hogy megfogja a kezét, majd ő megteszi helyette, erősen rámarkol a másik karjára, közel húzva magához na meg Derest is a másik oldalról. Így hajlandó akár egy lépést is tenni. A férfinak nem kell a magasságtól aggódnia. Szikrának még nőnie kell egy picit, hogy magasabb legyen a másiknál, nem hiába nézte őt a múltkor fajtájabelinek.*
-Félek. Attól amit mondtál, és futnom kell. Azt mondta az arctalan is.
*Kis karja, sőt egész teste remeg mint a nyárfalevél, tekintetével pedig a tömeget pásztázza ami mellett elhaladnak.
Próbálná jobban elmagyarázni, de egyelőre nem igazán képes rá, de igyekszik, ameddig beszél addig is kiadja valahogy magából, mintsem belülről apróra őrölje.*
-Az álmomban mintha láttam volna, valami nagy zöld kétlábút, ami üldözött.
*Hangja megremeg, ahogy gondolatait adja ki magából szóról szóra, és sietős léptekkel igyekszik minél messzebbre haladni a helyről.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-31 09:54:01
Üzenet elküldve: 2025-03-31 09:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Kíváncsi lenne, hogy milyen könyveket rejt Mainak a polca, abból le lehetne szűrni, hogy mégis milyen is ő igazán.*
- Kíváncsi lennék, milyen könyvek azok.* Kétli, hogy a gyermek tudná, de annyira nem is fontos. Jót csevegnek a színdarabokról, de valahol félúton valami történik. Nem tudja a tündér, hogy hol ment félre a dolog. Szikrából szó szerint eltűnt a szikra. Innentől már nem is igazi a beszélgetés. Nem tud nagyon mit válaszolni az Alaveres dologra sem. Végül aztán ki is böki szegényke, hogy csak haza szeretne már menni.*
- Elkísérlek persze.* Áll fel készségesen. Megfogná a kezét, de inkább nem teszi. Szinte nagyobb nála a lány, kétli, hogy bármi értelme lenne így a dolognak.*
- Valami baj van?* Kérdez azért rá, miközben a tömeg szélén kezd el megindulni a Romváros irányába. A gyermekek kemény diók, pont ahogy an nők. Itt meg egy lánygyermek van, ami a kettő ötvözete. Ki tudhatja, hogy mi járhat az ezüstös buksiban.*
* Kíváncsi lenne, hogy milyen könyveket rejt Mainak a polca, abból le lehetne szűrni, hogy mégis milyen is ő igazán.*
- Kíváncsi lennék, milyen könyvek azok.* Kétli, hogy a gyermek tudná, de annyira nem is fontos. Jót csevegnek a színdarabokról, de valahol félúton valami történik. Nem tudja a tündér, hogy hol ment félre a dolog. Szikrából szó szerint eltűnt a szikra. Innentől már nem is igazi a beszélgetés. Nem tud nagyon mit válaszolni az Alaveres dologra sem. Végül aztán ki is böki szegényke, hogy csak haza szeretne már menni.*
- Elkísérlek persze.* Áll fel készségesen. Megfogná a kezét, de inkább nem teszi. Szinte nagyobb nála a lány, kétli, hogy bármi értelme lenne így a dolognak.*
- Valami baj van?* Kérdez azért rá, miközben a tömeg szélén kezd el megindulni a Romváros irányába. A gyermekek kemény diók, pont ahogy an nők. Itt meg egy lánygyermek van, ami a kettő ötvözete. Ki tudhatja, hogy mi járhat az ezüstös buksiban.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:25:35
Üzenet elküldve: 2025-03-30 20:25:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Valakitől bizony tanulniuk kell a fiataloknak, hogy ne az utcán végezzék, és legyen belőlük valami. Szikra talán mondható példás tanulónak, csak épp a rosszaságra való hajlandósága megcsorbítja hírét az árvaházban. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés kölyökkel van jóban.*
-Mai is mindig ezt mondja. Ha látnád mennyi könyve van a szobájában.
*Forgatja meg a szemét, bár nincs ellenére az olvasás, de az a mennyiség amit Mai képes olvasni szabadidejében. Az valami elképesztő.
Alesian belekezd a színdarabok magyarázatához, amit Szikra boldogan és figyelmesen hallgat, egészen egy pontig. Ahol hirtelen mintha villám csapott volna bele, kerekedik ki rémülten szeme, és meredten néz a másikra. Egy pillanatra el is felejtette a fájdalmat amit most a fején érez. Mert a név hallatán, egy újabb rémkép kerül elő múltjából. Szinte érzi is, ahogy remeg maga alatt a pad, csak úgy mint abban a faládában, amit mások hintónak hívnak, ahogy az arctalan magához öleli, és az ork faj nevét ordítják, hogy közelítenek.
Szikra remegő kezeit emeli maga elé, érzi is, hogy menekülnie kell ismét. Riadtan tekint körbe, lát e bármit ami épp követi. Szinte alig hallva Alesian következő mondandóit. Egy idő kell neki amíg ebből kizökken. Bár a félelem továbbra is ott ragad a szemében.*
-Biztosan.
*Zárja rövidre válaszait, ahogy karjaival átkarolja magát. Deres felismerve kis gazdája félelmét, felpattan mellső lábaival a padra, és odanyomja nagy fejét a gazdájához. Aki végül inkább a kutyája fejét öleli át félőn.
Ez kissé be is árnyékolja a beszélgetés maradék részét, Szikra már kevésbé tudja viszonozni eddigi kedves mosolyait. Riadtan, néha fejét is megfogva nézi a környéket, mintha valamit keresne.*
-Azóta Alaver el is tűnt, azóta nem is járt a rezidencián.
*Válaszolja ridegen, egyel kevesebb humor forrás ami az árvaháznak jutott. Azóta a sütőhelység építése is abba maradt. Alesian többi megszólalására is inkább csak bólintgat, nem úgy tűnik, hogy bármi kedve lenne folytatni beszélgetésüket. És miután fel is hozza a doboz ötletét Szikra zöldjei kérően szinte könyörögve néznek Alesianra.*
-De előtte hazakísérsz kérlek? Haza akarok menni.
*Nem kezd bele miért jött rá hirtelen ez a félelem, meg akarja szüntetni minél előbb. Ehhez pedig haza kell jutnia biztonságba. Itt pedig túl sok a tömeg, túl sok az ismeretlen. Mait, Trylnort akarja maga köré minél előbb. Elbújni és elszaladni innen, hátra se tekintve.*
*Valakitől bizony tanulniuk kell a fiataloknak, hogy ne az utcán végezzék, és legyen belőlük valami. Szikra talán mondható példás tanulónak, csak épp a rosszaságra való hajlandósága megcsorbítja hírét az árvaházban. Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés kölyökkel van jóban.*
-Mai is mindig ezt mondja. Ha látnád mennyi könyve van a szobájában.
*Forgatja meg a szemét, bár nincs ellenére az olvasás, de az a mennyiség amit Mai képes olvasni szabadidejében. Az valami elképesztő.
Alesian belekezd a színdarabok magyarázatához, amit Szikra boldogan és figyelmesen hallgat, egészen egy pontig. Ahol hirtelen mintha villám csapott volna bele, kerekedik ki rémülten szeme, és meredten néz a másikra. Egy pillanatra el is felejtette a fájdalmat amit most a fején érez. Mert a név hallatán, egy újabb rémkép kerül elő múltjából. Szinte érzi is, ahogy remeg maga alatt a pad, csak úgy mint abban a faládában, amit mások hintónak hívnak, ahogy az arctalan magához öleli, és az ork faj nevét ordítják, hogy közelítenek.
Szikra remegő kezeit emeli maga elé, érzi is, hogy menekülnie kell ismét. Riadtan tekint körbe, lát e bármit ami épp követi. Szinte alig hallva Alesian következő mondandóit. Egy idő kell neki amíg ebből kizökken. Bár a félelem továbbra is ott ragad a szemében.*
-Biztosan.
*Zárja rövidre válaszait, ahogy karjaival átkarolja magát. Deres felismerve kis gazdája félelmét, felpattan mellső lábaival a padra, és odanyomja nagy fejét a gazdájához. Aki végül inkább a kutyája fejét öleli át félőn.
Ez kissé be is árnyékolja a beszélgetés maradék részét, Szikra már kevésbé tudja viszonozni eddigi kedves mosolyait. Riadtan, néha fejét is megfogva nézi a környéket, mintha valamit keresne.*
-Azóta Alaver el is tűnt, azóta nem is járt a rezidencián.
*Válaszolja ridegen, egyel kevesebb humor forrás ami az árvaháznak jutott. Azóta a sütőhelység építése is abba maradt. Alesian többi megszólalására is inkább csak bólintgat, nem úgy tűnik, hogy bármi kedve lenne folytatni beszélgetésüket. És miután fel is hozza a doboz ötletét Szikra zöldjei kérően szinte könyörögve néznek Alesianra.*
-De előtte hazakísérsz kérlek? Haza akarok menni.
*Nem kezd bele miért jött rá hirtelen ez a félelem, meg akarja szüntetni minél előbb. Ehhez pedig haza kell jutnia biztonságba. Itt pedig túl sok a tömeg, túl sok az ismeretlen. Mait, Trylnort akarja maga köré minél előbb. Elbújni és elszaladni innen, hátra se tekintve.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:11:57
Üzenet elküldve: 2025-03-30 17:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Csupa nagy tudású egyén lehet ebben az árva házban. Alesian annyira nem szereti azokat, akik sokat tudnak. Fancsali képük van és mindig csak az okosságokon jár a fejük. Egy normális poént se tudnak értékelni.*
- Azt jól teszed. A tudás hasznos tud lenni.* Helyesli a tanulását, mert egy ilyen gyereknek az még hasznára van, aztán majd eldönti maga, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Teysus meg megsegíti, ha úgy gondolja.*
- Egy színdarabban bármi megtörténhet, nincsenek szabályok. Kicsi embert játszhat nagy, férfit nő, elfet ork. Pont ezért jó.* Magyarázza, neki lelkesen a szakma részleteit. A felvilágosítás végül talán kezd jó irányba terelődni. Alesian válaszára elkezdi magát nézni a lány, ami hát őszintén szólva elég vicces. Fel is kuncog a tündér.*
- Tetszene nekem ez a Mai, kár, hogy már ott van neki az a másik.* Egyszer talán majd azért meglesi, aztán ki tudja. Ha zárva az ajtó, akkor be lehet mászni az ablakon. Egy ilyen cuki tündérpofa sokaknak megér egy ajtócsapkodást. A végére igazán jól kiszórakozzák magukat a csíntevéseken, amiket a kicsi Szikra elkövetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam akkor élőben.* A lány elmondása szerint Teysusnak kedvérevaló életet él, ez tetszik neki.*
- Helyes. Az egyensúly fontos, Teysusnak kedvére való.* Bólogat hozzá. Az előkerült nyúzókésről szóba jön a tőre a lányak. Az arctalanok bizonyosan a szülei lehettek, régen legalábbis pont emiatt kérdezősködött nála.*
- Biztosan vigyázz rá Mai. Vissza fogja adni szerintem, ha nagyobb leszel.* Nyugtatja meg egy kicsit. Támad egy jó ötlete Szikrának, amire még hajlana is a tündér, csakhogy Teysus nem akarja, hogy ilyesmi legyen. Az a fránya csomagolás borsot tör az orruk alá. Ráadásul aranyköpenyesek tűnnek fel a balszélen a tömegben. Nem biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet már ezeket is figyelembe véve.*
- Szerintem hagyjuk. Ezt már nem fogjuk tudni szépen visszacsomagolni. Ha azok ott megcsípnek, akkor bajban leszünk.* Biccent az őrök felé.*
- Inkább veszek még, ha van.* Pillant oda a standhoz.*
* Csupa nagy tudású egyén lehet ebben az árva házban. Alesian annyira nem szereti azokat, akik sokat tudnak. Fancsali képük van és mindig csak az okosságokon jár a fejük. Egy normális poént se tudnak értékelni.*
- Azt jól teszed. A tudás hasznos tud lenni.* Helyesli a tanulását, mert egy ilyen gyereknek az még hasznára van, aztán majd eldönti maga, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Teysus meg megsegíti, ha úgy gondolja.*
- Egy színdarabban bármi megtörténhet, nincsenek szabályok. Kicsi embert játszhat nagy, férfit nő, elfet ork. Pont ezért jó.* Magyarázza, neki lelkesen a szakma részleteit. A felvilágosítás végül talán kezd jó irányba terelődni. Alesian válaszára elkezdi magát nézni a lány, ami hát őszintén szólva elég vicces. Fel is kuncog a tündér.*
- Tetszene nekem ez a Mai, kár, hogy már ott van neki az a másik.* Egyszer talán majd azért meglesi, aztán ki tudja. Ha zárva az ajtó, akkor be lehet mászni az ablakon. Egy ilyen cuki tündérpofa sokaknak megér egy ajtócsapkodást. A végére igazán jól kiszórakozzák magukat a csíntevéseken, amiket a kicsi Szikra elkövetett.*
-Csak azt sajnálom, hogy nem láthattam akkor élőben.* A lány elmondása szerint Teysusnak kedvérevaló életet él, ez tetszik neki.*
- Helyes. Az egyensúly fontos, Teysusnak kedvére való.* Bólogat hozzá. Az előkerült nyúzókésről szóba jön a tőre a lányak. Az arctalanok bizonyosan a szülei lehettek, régen legalábbis pont emiatt kérdezősködött nála.*
- Biztosan vigyázz rá Mai. Vissza fogja adni szerintem, ha nagyobb leszel.* Nyugtatja meg egy kicsit. Támad egy jó ötlete Szikrának, amire még hajlana is a tündér, csakhogy Teysus nem akarja, hogy ilyesmi legyen. Az a fránya csomagolás borsot tör az orruk alá. Ráadásul aranyköpenyesek tűnnek fel a balszélen a tömegben. Nem biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet már ezeket is figyelembe véve.*
- Szerintem hagyjuk. Ezt már nem fogjuk tudni szépen visszacsomagolni. Ha azok ott megcsípnek, akkor bajban leszünk.* Biccent az őrök felé.*
- Inkább veszek még, ha van.* Pillant oda a standhoz.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 13:43:14
Üzenet elküldve: 2025-03-30 13:43:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
-Nimeriltől igyekszek tanulni, ő is sokat tud a gyógyításról.
*Válaszolja az adottságokat illetően, Mai pedig a lelkére kötötte, hogy a lopásokat hagyja hátra, mert már semmi szüksége nincs ilyesmire. Talán az abból szerzett tudását máshogy kellene hasznosítania. De hogyan, azt még maga sem sejti.*
-Te játszhatod saját magadat a színdarabban? Vagy ez nem így működik?
*Nem sok elképzelése van az ilyesmiről így nem is rest inkább rákérdezni, de neki logikusnak tűnik, hogy saját magát játssza el az illető.
Remek, száján könyörgése végén, egy aprócska kis mosoly húzódik, mintha Trylnort látná a másik reakciójában. Csak a vörösödés marad el, de az izzadtság cseppek itt is megjelennek. El is könyveli sikerét, vissza is huppan a padra és csupa fűl módjára hallgatja a férfi válaszát. Ami meg is lepi őt. Most az ő fogaskerekei kezdenek gyors forgásba, ahogy megszemléli maga is az elhaladó lánykát. Ő is megvizsgálja azokat az idomokat amikről Alesian beszél, csak nem olyan módon mint a másik tenné. Tekintete rögvest magára vetődik utána, kihúzza ruháján a nyakrészt és betekint a lyukon, megvizsgálva sajátját, és elhúzza szája szélét rögvest, nem tetszését kimutatva. Hamar rájön, hogy azoknak még nőni kell, hiába a kis gömbölyödés amit a serdülés lassan indított be, ha utol akarja érni azt méretet amit Alesian mond, sok munka vár még rá. Tekintete ugyan úgy oldalra majd lefelé szegeződik, ahogy fenekét is szemügyre veszi, ott is hasonló a helyzet.*
-Szerintem igen, bár talán vékonyabb mint ő.
*Bök fejével a már elhaladó menyecskére. Alesian további szavát is csendben végighallgatja, amíg magában elrendezi a kapott információkat. Se nem sértődik meg, se nem kezd több kérdésbe, eleget kapott, hogy most rágódjon ezen egy ideig. Alesian egyelőre megúszta.
Még szerencse, hogy a további történeteikkel elterelődik végül a testiségekről a párbeszéd. Alesian kacaja zene a fülének, igazán boldog, hogy csínytevéseivel másnak is képes volt örömöt okozni.*
-Örülök, hogy tetszik, én is jót nevettem akkor.
*Bólint is hozzá egy nagyot, akkor ez is egy olyan szó, amit nem szívlelnének az árvaházban ezek szerint. Jobb is ha megjegyzi és elraktározza olyan időkre ahol talán ha nem is ildomos lesz használni, de megfelelő lesz a környezetre nézve. A fejsimogatást elégedetten mosollyal nyugtázza.*
-Tudom, de ezért is segítek a ház körül Trylnorral, mi látjuk el az állatainkat, meg rendezzük a kertet, Luninarival főzök olykor, meg takarítani is szoktuk a rezidenciát.
*Apró kis kezek, ha sokan vannak sokat tudnak tenni, és mióta megszaporodtak az árvaházban, így a takarítás még könnyebb.*
-Nem hagytam volna! Tüske az enyém! Az arctalanoktól kaptam.
*Mondja kissé bosszúsan, mert bizony hiányzik neki a kis tőre, kis súlya nap mint nap hiányzik derekáról. Biztonságérzetet nyújtott számára, és emellett szíve mélyén tudta, hogy fontos kis kapocs lehet közte és az álmaiban vagy emlékképen látott arctalanokkal.
Táskája oldalát megpaskolva nyugtázza a tényt, bízva szerencséjében, az ajándék amit kis hercegének szán, tetszeni fog majd neki.*
-Úgy lesz!
*Bólint, majd közel hajolva Alesianhoz a dobozkáját nézi, mennyire képesek úgy visszacsomagolni, hogy amaz ne tűnjön bontottnak, elvégre ez egy kulcsfontosságú dolog a kis csínytevésükben. Ha a dobozka már kitűnne a többi közül, lehetnek akármilyen ügyesek, az lebuktatná őket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.30 13:43:57
-Nimeriltől igyekszek tanulni, ő is sokat tud a gyógyításról.
*Válaszolja az adottságokat illetően, Mai pedig a lelkére kötötte, hogy a lopásokat hagyja hátra, mert már semmi szüksége nincs ilyesmire. Talán az abból szerzett tudását máshogy kellene hasznosítania. De hogyan, azt még maga sem sejti.*
-Te játszhatod saját magadat a színdarabban? Vagy ez nem így működik?
*Nem sok elképzelése van az ilyesmiről így nem is rest inkább rákérdezni, de neki logikusnak tűnik, hogy saját magát játssza el az illető.
Remek, száján könyörgése végén, egy aprócska kis mosoly húzódik, mintha Trylnort látná a másik reakciójában. Csak a vörösödés marad el, de az izzadtság cseppek itt is megjelennek. El is könyveli sikerét, vissza is huppan a padra és csupa fűl módjára hallgatja a férfi válaszát. Ami meg is lepi őt. Most az ő fogaskerekei kezdenek gyors forgásba, ahogy megszemléli maga is az elhaladó lánykát. Ő is megvizsgálja azokat az idomokat amikről Alesian beszél, csak nem olyan módon mint a másik tenné. Tekintete rögvest magára vetődik utána, kihúzza ruháján a nyakrészt és betekint a lyukon, megvizsgálva sajátját, és elhúzza szája szélét rögvest, nem tetszését kimutatva. Hamar rájön, hogy azoknak még nőni kell, hiába a kis gömbölyödés amit a serdülés lassan indított be, ha utol akarja érni azt méretet amit Alesian mond, sok munka vár még rá. Tekintete ugyan úgy oldalra majd lefelé szegeződik, ahogy fenekét is szemügyre veszi, ott is hasonló a helyzet.*
-Szerintem igen, bár talán vékonyabb mint ő.
*Bök fejével a már elhaladó menyecskére. Alesian további szavát is csendben végighallgatja, amíg magában elrendezi a kapott információkat. Se nem sértődik meg, se nem kezd több kérdésbe, eleget kapott, hogy most rágódjon ezen egy ideig. Alesian egyelőre megúszta.
Még szerencse, hogy a további történeteikkel elterelődik végül a testiségekről a párbeszéd. Alesian kacaja zene a fülének, igazán boldog, hogy csínytevéseivel másnak is képes volt örömöt okozni.*
-Örülök, hogy tetszik, én is jót nevettem akkor.
*Bólint is hozzá egy nagyot, akkor ez is egy olyan szó, amit nem szívlelnének az árvaházban ezek szerint. Jobb is ha megjegyzi és elraktározza olyan időkre ahol talán ha nem is ildomos lesz használni, de megfelelő lesz a környezetre nézve. A fejsimogatást elégedetten mosollyal nyugtázza.*
-Tudom, de ezért is segítek a ház körül Trylnorral, mi látjuk el az állatainkat, meg rendezzük a kertet, Luninarival főzök olykor, meg takarítani is szoktuk a rezidenciát.
*Apró kis kezek, ha sokan vannak sokat tudnak tenni, és mióta megszaporodtak az árvaházban, így a takarítás még könnyebb.*
-Nem hagytam volna! Tüske az enyém! Az arctalanoktól kaptam.
*Mondja kissé bosszúsan, mert bizony hiányzik neki a kis tőre, kis súlya nap mint nap hiányzik derekáról. Biztonságérzetet nyújtott számára, és emellett szíve mélyén tudta, hogy fontos kis kapocs lehet közte és az álmaiban vagy emlékképen látott arctalanokkal.
Táskája oldalát megpaskolva nyugtázza a tényt, bízva szerencséjében, az ajándék amit kis hercegének szán, tetszeni fog majd neki.*
-Úgy lesz!
*Bólint, majd közel hajolva Alesianhoz a dobozkáját nézi, mennyire képesek úgy visszacsomagolni, hogy amaz ne tűnjön bontottnak, elvégre ez egy kulcsfontosságú dolog a kis csínytevésükben. Ha a dobozka már kitűnne a többi közül, lehetnek akármilyen ügyesek, az lebuktatná őket.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.30 13:43:57
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-30 12:16:46
Üzenet elküldve: 2025-03-30 12:16:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
- Ezek jó kis adottságok, ha értesz hozzá, akkor érdemes használni őket.* Van sejtelme róla, hogy mi az, amit már művel, mert az árvaházba került, de vétek lenne az ilyesmit veszni hagyni. Teysus szereti az ilyen művészeteket is. A kérdésre csak bólint, mert határozottan az övét szándékozik majd előadni.*
- Ki tudja, majd kiderül, ha befejezem a megírását a műnek.* Még tényleg nem tudja, pedig a kérdés az igazán jó kérdés volt.*
- Idővel majd kiderül, de a legjobb, ha egyenesen rákérdezel náluk. Abból nem lehet baj.* Ebben nem tud okos lenni, mert még csak nem is ismeri őket. A nagy szája most végül megint csőbe húzza. Most már rajta követelik a teljes felvilágosítást. Régen hozták már ilyen kellemetlen helyzetbe. Még néhány gondterhelt izzadságcsepp is végig csordul az arcán. Hogy tudna ellenállni egy ilyen aranyos kis tüneménynek. Minden, amit tanított neki már a kis hörcsög fegyvertárában volt. Kész profi a lány. Alesian agya lázasan dolgozik, szinte hallatszik, hogy a fogaskerekek bent, hogy dolgoznak.*
- A tested az.* Böki ki végül.* A tiéd még nincs megérve, ezért mondtam, hogy nem tudod használni. Nézd meg azt a lányt ott.* Mutat egy formás menyecskére.* A cicije nagy, a feneke kerek. Ezt szeretik a férfiak. Gondolom a te Maid is cicis-fenekes asszony.* Tesz érdeklődő megjegyzést a pótmami után.*
- Szóval egyél sokat, hogy meg tudj nőni. A húst meg a zöldséget is meg kell enni!* Most talán tett egy valami jót a sok elrontáson kívül. Összességében ez a legjobb, amit a helyzetből ki tudott hozni.*
- Szerintem igen. Tudod, ahogy a tested is változik majd, úgy minden más is fog. Akkor majd értelmet nyernek a dolgok. Tudod sajnos én férfi vagyok, így nem tudom a lányoknak milyen ez. Ezért mondta Mai, hogy fordulj hozzá és én is így gondolom.* Próbálja lerázni magáról a témát. Rendesen megkönnyebbül majd, amikor témát váltanak. A rosszaság egy olyan dolog, ami szerinte kell egy gyereknek, nem is sajnálja a dicséretett Szikrától, amikor az vicces csíntevéseiről mesél neki. Főleg, amikor a szögeset meséli el, hát akkor egy igazán jóízűt tud nevetni.*
- Hát ez nagyon jó!* Még a könnye is kicsordul. Főleg, amikor a kóchengeresre rákérdez a lány. Kell egy kis idő, hogy tudjon válaszolni, mert a nevetéstől nem bír.*
- Azt jelenti, hogy a fene egye meg, csak más helyen így mondják.* Hazudik persze, de okulva a korábbiakból, nem fog mellé beszélni, mert ezt már tényleg nincs kedve fejtegetni. Nem igazán tudja, hogy miért is simít végig a lány fején, ösztönösen jött, de jó érzés. Nem tudja magát apaként elképzelni, ne olyan típus, de mégis jól esik neki valahol, hogy tud egy kicsit törődni egy gyermekkel.*
- Jó dolog a rosszalkodás, csak nem szabad túlzásba esni vele.* Támogatja ezen útján, de azért bedob egy olyan unalmas, felnőttes intelmet is. A dobozát kinyitva egy nyúzókést talál benne, aminek annyira nem örül. Ekkor derül ki, hogy Szikra tőrét meg közben elvették az árvaházban.*
- Lehet attól félt, hogy valaki elveszi ott tőled aztán bajt csinál.* Próbálja védeni az asszony, mivel ez egy teljesen jogos gondolat volt tőle.*
- Biztosan, hátha valami jó dolog lesz benne.* Reméli, nem egy kés, kicsit vicces lenne a dolog. Viszont olyan ötlettel hozakodik elő most a kicsi lány, hogy a tündérnek szó szerint leesik az álla. Azt se tudja, hogy mit mondjon. Igazából az ötlet nagyon jó ötlet, picit rizikós, de jó. Első körben ösztönből vágná rá, hogy dehogyis, de aztán mégse.*
- Ej! Ez aztán a remek ötlet. Merész, de remek ötlet. Én addig estleg elterelem a figyelmüket. Énekellek valamit, amíg megcsinálod, de légy óvatos.* Igazából van egy rakat dolog, amivel ki tudja vágni magát a helyzetből, ha mégis rosszul sülne el a végén a történet.*
- Ezek jó kis adottságok, ha értesz hozzá, akkor érdemes használni őket.* Van sejtelme róla, hogy mi az, amit már művel, mert az árvaházba került, de vétek lenne az ilyesmit veszni hagyni. Teysus szereti az ilyen művészeteket is. A kérdésre csak bólint, mert határozottan az övét szándékozik majd előadni.*
- Ki tudja, majd kiderül, ha befejezem a megírását a műnek.* Még tényleg nem tudja, pedig a kérdés az igazán jó kérdés volt.*
- Idővel majd kiderül, de a legjobb, ha egyenesen rákérdezel náluk. Abból nem lehet baj.* Ebben nem tud okos lenni, mert még csak nem is ismeri őket. A nagy szája most végül megint csőbe húzza. Most már rajta követelik a teljes felvilágosítást. Régen hozták már ilyen kellemetlen helyzetbe. Még néhány gondterhelt izzadságcsepp is végig csordul az arcán. Hogy tudna ellenállni egy ilyen aranyos kis tüneménynek. Minden, amit tanított neki már a kis hörcsög fegyvertárában volt. Kész profi a lány. Alesian agya lázasan dolgozik, szinte hallatszik, hogy a fogaskerekek bent, hogy dolgoznak.*
- A tested az.* Böki ki végül.* A tiéd még nincs megérve, ezért mondtam, hogy nem tudod használni. Nézd meg azt a lányt ott.* Mutat egy formás menyecskére.* A cicije nagy, a feneke kerek. Ezt szeretik a férfiak. Gondolom a te Maid is cicis-fenekes asszony.* Tesz érdeklődő megjegyzést a pótmami után.*
- Szóval egyél sokat, hogy meg tudj nőni. A húst meg a zöldséget is meg kell enni!* Most talán tett egy valami jót a sok elrontáson kívül. Összességében ez a legjobb, amit a helyzetből ki tudott hozni.*
- Szerintem igen. Tudod, ahogy a tested is változik majd, úgy minden más is fog. Akkor majd értelmet nyernek a dolgok. Tudod sajnos én férfi vagyok, így nem tudom a lányoknak milyen ez. Ezért mondta Mai, hogy fordulj hozzá és én is így gondolom.* Próbálja lerázni magáról a témát. Rendesen megkönnyebbül majd, amikor témát váltanak. A rosszaság egy olyan dolog, ami szerinte kell egy gyereknek, nem is sajnálja a dicséretett Szikrától, amikor az vicces csíntevéseiről mesél neki. Főleg, amikor a szögeset meséli el, hát akkor egy igazán jóízűt tud nevetni.*
- Hát ez nagyon jó!* Még a könnye is kicsordul. Főleg, amikor a kóchengeresre rákérdez a lány. Kell egy kis idő, hogy tudjon válaszolni, mert a nevetéstől nem bír.*
- Azt jelenti, hogy a fene egye meg, csak más helyen így mondják.* Hazudik persze, de okulva a korábbiakból, nem fog mellé beszélni, mert ezt már tényleg nincs kedve fejtegetni. Nem igazán tudja, hogy miért is simít végig a lány fején, ösztönösen jött, de jó érzés. Nem tudja magát apaként elképzelni, ne olyan típus, de mégis jól esik neki valahol, hogy tud egy kicsit törődni egy gyermekkel.*
- Jó dolog a rosszalkodás, csak nem szabad túlzásba esni vele.* Támogatja ezen útján, de azért bedob egy olyan unalmas, felnőttes intelmet is. A dobozát kinyitva egy nyúzókést talál benne, aminek annyira nem örül. Ekkor derül ki, hogy Szikra tőrét meg közben elvették az árvaházban.*
- Lehet attól félt, hogy valaki elveszi ott tőled aztán bajt csinál.* Próbálja védeni az asszony, mivel ez egy teljesen jogos gondolat volt tőle.*
- Biztosan, hátha valami jó dolog lesz benne.* Reméli, nem egy kés, kicsit vicces lenne a dolog. Viszont olyan ötlettel hozakodik elő most a kicsi lány, hogy a tündérnek szó szerint leesik az álla. Azt se tudja, hogy mit mondjon. Igazából az ötlet nagyon jó ötlet, picit rizikós, de jó. Első körben ösztönből vágná rá, hogy dehogyis, de aztán mégse.*
- Ej! Ez aztán a remek ötlet. Merész, de remek ötlet. Én addig estleg elterelem a figyelmüket. Énekellek valamit, amíg megcsinálod, de légy óvatos.* Igazából van egy rakat dolog, amivel ki tudja vágni magát a helyzetből, ha mégis rosszul sülne el a végén a történet.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:00:00
Üzenet elküldve: 2025-03-29 13:00:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Elhúzza a száját Alesian mondandója után. Még, hogy nincs hozzá aggottsága, legyen az bármi is, majd megszerzi. Traktálja itt a másik mindenféle szóval amit nem hallott vagy szimplán csak elfelejtett. Karjait durcásan össze is fonja maga előtt kinyilvánítva nem tetszését.*
-A gyógynövények használata amire emlékszem, meg amit már ugye nem csinálok mert az árvaházban vagyok.
*A settenkedésre és a lopásra utal ezzel, amit már egy ideje hátrahagyott, bár az nem jelenti azt, hogy berozsdásodott volna benne.*
-Az enyémet??
*Enyhül is a durcásság hamar, szemei ismételten csillognak. Hát akkor ezek után már tényleg válaszolhatja azt, hogy van mese ami róla szól, azok után ha megkérdezik meséljen magáról. Alig várja, hogy ezt elmesélje Mainak, jót fognak rajta nevetni.*
-És ki játszana el téged? Te is fontos vagy, mert tőled kaptam a nevem.
*Mondja mosolyogva Alesiannak, bár számára minden olyan kétlábú fontos aki feltűnt az életében és valamilyen hatást gyakorolt rá. Bár tagadhatatlan Mai és Grael különös helyet foglalt el az ő kis szívében.*
-Nekem is még érdekes, mert nem tudom így ők kik most számomra. Vagy ez változtat bármin is.
*Tűnődik el maga is a helyzeten, igazi szüleivel kapcsolatban csak kíváncsi velük mi van, az érzelmek és a kötődés mélyen lapulnak benne, mint úgy szívében és elméjében. Viszont Mai és Grael iránt érzett kötődése erős, hiszen ezt ismeri, ezt tudja, mit sem sejtve a régiekről.*
-Ajjh mond el Alesian, tőled akarom hallani.
*Fordul oda ismételten a tündérhez ráfogva két kézzel a combjára gyengéden megrázva azt. Fegyverét a tündérnek pedig ellene használva, a zöld szempár könyörögve pillant a másikéba. Csak úgy rebesgeti pilláit, hátha megenyhíti a férfi szívét.*
-Eszköz? Nem tudunk használni. Hmm.
*Helyezkedik vissza gondolkodva. Mai is említett ehhez hasonlót, csak az arról szólt, hogy ha olyat érez amit nem ismer, akkor szóljon neki erről. Ez pedig egy eszköz amit nem tud használni. Vajon a kettő összefügg? Gondolkodik gyorsan, majd a szemek ismét villannak a másikra nem ússza meg a tündér. Ha felbolygatja a darázsfészket, ne lepődjön meg, hogy a darazsak felzsongnak.*
-Mai mondta, hogy ha érzek valami újat Trylnorral szóljak neki, ez az amiről te is beszélsz?
*Fürkészi a másik bor fűtötte arcát, egy rezzenés nem fog elbújni előle.
Helyesel a főzéssel kapcsolatban, majd igyekszik Luninarival több időt tölteni a konyhában, ha ez szükséges ahhoz, hogy kedveskedjen Trylnornak annyi baj legyen. Meg aztán a főzés sem áll messze a gyógynövény italok keverésétől. Annyiban igen, hogy finomabb néha az eredmény.
Ismételten egy bólintás, akkor majd igyekszik szabályozni a dicséretek mennyiségét. Ki hitte volna, hogy ilyen bonyolult ez, megnyerni valaki szívét.
Felkacag a tündérrel együtt, és picit bele is pirul. Az árvaházban nem szokták dicsérni őt a rosszasága miatt. A tündér kacaja és elismerése pedig legalább annyira jól esik számára, mintha ő maga egy festőművész lenne és valaki a művét dicsőíti.*
-Akkor ez is tetszeni fog, Alaver épített a kertben egy kinti sütőt azt hiszem, és ilyen kis egyenes vasat használt hozzá. *Mutatja ujját egyenesen, egy szöget imitálva.* Én meg láttam, hogy egy kettő nem egyenes és vicceseket mondott mindig amin jót nevettem. Szóval egyik este az összeset elgörbítettem. Másnap mikor meglátta elvörösödött és mindenfélét mondott. Mit jelent az, hogy "kóchengeres véreres"?
*Alig tudta elmesélni ezt a kis történetét, de végre jó megosztani ezt is valaki mással, mert Trylnorral jót nevetett ezen egy paplan alatti beszélgetés alatt. Hátha a tündér is értékeli.
A buksi simogatást tűri sőt kifejezetten szereti, hagyja is a másiknak, hogy belesimítson a puha fonatokba. Végre haja sem tűnik olyan borzasnak mint annak idején.*
-Nem is, még sok mindent kell tanulnom tudom. És fogok is!
*Jelenti ki határozottan, kihúzva magát picit. Tud egy két dolgot, de még távol áll attól, hogy mesterien művelje bármelyiket is. Valóban a könnyes szomorú arc Grael érdeme inkább.*
-Vaaaaaaagy.
*Húzódik arca egy kis gonosz mosolyra, ahogy elhúzza a szót és gondolkodik kis tervén.*
-Igen Mai elvette, pedig én tudom használni!
*Mondjuk az a használati tudás annyiban kimerül, hogy tudja, hogyan kell tartani és szúrni fele, de egy komolyabb harcban biztosan alulmaradna. Arra mindig jó volt, hogy elijesszen vele pár fadöntőt, vagy utcagyereket.*
-Remélem tetszeni fog majd neki.
*Mondja mosolyogva, ahogy Trylnor mosolygós arca eszébe jut. De most szerepet kap egy fontosabb csalafintább terv. Oda is hajol a másik füléhez és kezdi belesúgni.*
-Cseréljük ki a dobozkádat. Csomagold vissza szépen, te eltereled a figyelmét, én pedig kicserélem. Elrejtem ide. *Mutatja a szoknyáját a lába közti részt, ahova majd beszorítani tervezi a dobozt. Arra épp elég, hogy aprókat tudjon vele lépni.* Odasétálok megnézni a többit, leejtem, leguggolok kicserélem, és a régit visszarakom a többi közé, az újjal pedig elsétálok. Még ha észre is vesz, csak annyit lát, hogy leejtettem. Mit gondolsz?
*Néz vigyorogva a másikra, nem sejti, hogy ebből olyan nagy baj lenne, elvégre ez nem is lopás, inkább csak egy csere.*
*Elhúzza a száját Alesian mondandója után. Még, hogy nincs hozzá aggottsága, legyen az bármi is, majd megszerzi. Traktálja itt a másik mindenféle szóval amit nem hallott vagy szimplán csak elfelejtett. Karjait durcásan össze is fonja maga előtt kinyilvánítva nem tetszését.*
-A gyógynövények használata amire emlékszem, meg amit már ugye nem csinálok mert az árvaházban vagyok.
*A settenkedésre és a lopásra utal ezzel, amit már egy ideje hátrahagyott, bár az nem jelenti azt, hogy berozsdásodott volna benne.*
-Az enyémet??
*Enyhül is a durcásság hamar, szemei ismételten csillognak. Hát akkor ezek után már tényleg válaszolhatja azt, hogy van mese ami róla szól, azok után ha megkérdezik meséljen magáról. Alig várja, hogy ezt elmesélje Mainak, jót fognak rajta nevetni.*
-És ki játszana el téged? Te is fontos vagy, mert tőled kaptam a nevem.
*Mondja mosolyogva Alesiannak, bár számára minden olyan kétlábú fontos aki feltűnt az életében és valamilyen hatást gyakorolt rá. Bár tagadhatatlan Mai és Grael különös helyet foglalt el az ő kis szívében.*
-Nekem is még érdekes, mert nem tudom így ők kik most számomra. Vagy ez változtat bármin is.
*Tűnődik el maga is a helyzeten, igazi szüleivel kapcsolatban csak kíváncsi velük mi van, az érzelmek és a kötődés mélyen lapulnak benne, mint úgy szívében és elméjében. Viszont Mai és Grael iránt érzett kötődése erős, hiszen ezt ismeri, ezt tudja, mit sem sejtve a régiekről.*
-Ajjh mond el Alesian, tőled akarom hallani.
*Fordul oda ismételten a tündérhez ráfogva két kézzel a combjára gyengéden megrázva azt. Fegyverét a tündérnek pedig ellene használva, a zöld szempár könyörögve pillant a másikéba. Csak úgy rebesgeti pilláit, hátha megenyhíti a férfi szívét.*
-Eszköz? Nem tudunk használni. Hmm.
*Helyezkedik vissza gondolkodva. Mai is említett ehhez hasonlót, csak az arról szólt, hogy ha olyat érez amit nem ismer, akkor szóljon neki erről. Ez pedig egy eszköz amit nem tud használni. Vajon a kettő összefügg? Gondolkodik gyorsan, majd a szemek ismét villannak a másikra nem ússza meg a tündér. Ha felbolygatja a darázsfészket, ne lepődjön meg, hogy a darazsak felzsongnak.*
-Mai mondta, hogy ha érzek valami újat Trylnorral szóljak neki, ez az amiről te is beszélsz?
*Fürkészi a másik bor fűtötte arcát, egy rezzenés nem fog elbújni előle.
Helyesel a főzéssel kapcsolatban, majd igyekszik Luninarival több időt tölteni a konyhában, ha ez szükséges ahhoz, hogy kedveskedjen Trylnornak annyi baj legyen. Meg aztán a főzés sem áll messze a gyógynövény italok keverésétől. Annyiban igen, hogy finomabb néha az eredmény.
Ismételten egy bólintás, akkor majd igyekszik szabályozni a dicséretek mennyiségét. Ki hitte volna, hogy ilyen bonyolult ez, megnyerni valaki szívét.
Felkacag a tündérrel együtt, és picit bele is pirul. Az árvaházban nem szokták dicsérni őt a rosszasága miatt. A tündér kacaja és elismerése pedig legalább annyira jól esik számára, mintha ő maga egy festőművész lenne és valaki a művét dicsőíti.*
-Akkor ez is tetszeni fog, Alaver épített a kertben egy kinti sütőt azt hiszem, és ilyen kis egyenes vasat használt hozzá. *Mutatja ujját egyenesen, egy szöget imitálva.* Én meg láttam, hogy egy kettő nem egyenes és vicceseket mondott mindig amin jót nevettem. Szóval egyik este az összeset elgörbítettem. Másnap mikor meglátta elvörösödött és mindenfélét mondott. Mit jelent az, hogy "kóchengeres véreres"?
*Alig tudta elmesélni ezt a kis történetét, de végre jó megosztani ezt is valaki mással, mert Trylnorral jót nevetett ezen egy paplan alatti beszélgetés alatt. Hátha a tündér is értékeli.
A buksi simogatást tűri sőt kifejezetten szereti, hagyja is a másiknak, hogy belesimítson a puha fonatokba. Végre haja sem tűnik olyan borzasnak mint annak idején.*
-Nem is, még sok mindent kell tanulnom tudom. És fogok is!
*Jelenti ki határozottan, kihúzva magát picit. Tud egy két dolgot, de még távol áll attól, hogy mesterien művelje bármelyiket is. Valóban a könnyes szomorú arc Grael érdeme inkább.*
-Vaaaaaaagy.
*Húzódik arca egy kis gonosz mosolyra, ahogy elhúzza a szót és gondolkodik kis tervén.*
-Igen Mai elvette, pedig én tudom használni!
*Mondjuk az a használati tudás annyiban kimerül, hogy tudja, hogyan kell tartani és szúrni fele, de egy komolyabb harcban biztosan alulmaradna. Arra mindig jó volt, hogy elijesszen vele pár fadöntőt, vagy utcagyereket.*
-Remélem tetszeni fog majd neki.
*Mondja mosolyogva, ahogy Trylnor mosolygós arca eszébe jut. De most szerepet kap egy fontosabb csalafintább terv. Oda is hajol a másik füléhez és kezdi belesúgni.*
-Cseréljük ki a dobozkádat. Csomagold vissza szépen, te eltereled a figyelmét, én pedig kicserélem. Elrejtem ide. *Mutatja a szoknyáját a lába közti részt, ahova majd beszorítani tervezi a dobozt. Arra épp elég, hogy aprókat tudjon vele lépni.* Odasétálok megnézni a többit, leejtem, leguggolok kicserélem, és a régit visszarakom a többi közé, az újjal pedig elsétálok. Még ha észre is vesz, csak annyit lát, hogy leejtettem. Mit gondolsz?
*Néz vigyorogva a másikra, nem sejti, hogy ebből olyan nagy baj lenne, elvégre ez nem is lopás, inkább csak egy csere.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-28 23:18:28
Üzenet elküldve: 2025-03-28 23:18:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
- Ez egy amolyan adottságom. Meg lehet tanulni, de tökéletes nem lehetsz benne soha, nem nincs meg az aggottságod hozzá, bár vannak bizonyos varázsitalok, amikkel talán rá lehet érezni. Talán olyannak mondanám ezt, mint, hogy valaki ügyesen tud settenkedni, vagy lopni, amíg mások inkább a varázslathoz értenek jobban. Neked is biztosan van valamilyen adottságod, amiben kimagasló vagy.* Próbálja neki megmagyarázni a dolgot. Kicsit sajnálja, hogy nem tud segíteni neki így hirtelen a nyaklánccal, de valószínűleg hamarabb fog tudni ő tenni valamit az ügy érdekébe, mint bárki más a környéken.*
- Természetesen a te történeted, amit elmeséltél. Igazán izgalmas életed van neked.* Vágja rá rögtön, fülig érő szájjal, bár lehet a lány nem fogja tudni hova tenni a dolgot.*
- Úgy lenne a legjobb, ha lenne még pár szereplő, akik eljátsszák a fontos karaktereket. Sok díszlettel meg jelmezzel. Csodálatos lenne.* Lelki szemei előtt látja az egész történetet. A sikerben elég magabiztos. Abban is sikerül megállapodni, hogy elkíséri hazáig, be ugyan nem megy, de már ez is valami. Amúgy sem árt tudnia, hogy hol keresse, ha a varázslat meglenne.*
- Hmmm.*Tűnődik el a hallottakra.* Szóval te hoztad őket össze. Ez érdekes.*Még nem biztos benne, hogy ezt fel tudja használni valamire, de elraktározza ezt is az elméjébe.*
- Bizony, gavallér. Majd kérdezz rá otthon, hogy mit jelent.* Nem akarja hosszasan magyarázni, na meg így majd másnak okoz örömteli perceket. Tudja ő magáról, hogy szemét, de jólesik. Meg hát elég neki kimagyarázni magát a harmadik szóból.*
- Tudod a harmadik az egy olyan dolog, amihez mind a ketten kellettek. A fiúnak is meg neked is van eszközöd hozzá, de még kicsik vagytok ehhez, szóval egyelőre nem tudjátok használni, de biztosan otthon többet tudnak erről majd mondani.* Van egy olyan érzése, hogy ha most ezt itt neki elmagyarázná, akkor bőréből ágyelőt készítenének az árvaházba.*
- Ügyes lány ez a Luninari, tanulj tőle, mert ezek hasznosak.* Bólogat hozzá lelkesen. A következő kérdésre, meg csak még inkább helyeselni tud.*
- Nagyon is jó. Az okosságát is meg kell dicsérni, csak ne feledd, hogy túldicsérni sem szabad, mert akkor meg azt hiszi, hogy hazudsz.* Sok új szót tanít ma Szikrának, biztos fognak majd otthon csodálkozni.*
- Olyasmit jelent, hogy megdolgozni érte.* Próbálja tömören kifejteni.*
- Höhőő! Ezt már szeretem. Igazi kis rosszcsont vagy, ez az Szikra, akit én megismertem. Tudod te, hogy kell jól szórakozni.* Kacag fel. Nagyon tetszik neki a lány, szereti az ilyen elevenséget. Pontosan ilyen eleven gyerek volt ő is.*
- Óóó! Nem is rossz. Ezt is szeretik ám fiúk, csak nem vallják be. Azért piros az arca. Lassan nincs mit tanítanom neked, olyan ügyes lány vagy te.* Meg is simogatja a buksiját finoman, ha amaz hagyja neki. Lelki szemei előtt látja már, hogy micsoda egy férfi csábász lesz ez a lány.*
- Ez remek! Nagyon szép!* Még tapsikol is, mert ilyen szép előadást ritkán látni, nagy tehetség a lány, bár lehet ezt majd kinövi.*
- Tényleg nem lesz lassan mit tanítanom neked.* Látja, hogy nagyjából, azért megértette a lány, hogy mit akart ő neki mondani. Most, hogy ezeket jócskán érintették eszébe jut a dobozka, amiben egy szép nyúzókés lapol. Ez Teysus vicce lehet, de nem baj.*
- Azt hiszem majd valakinek neki adom. Nekem nincs rá szükségem.* A tüske szó rémlik neki, kis töprengés után már eszébe is jut, hogy tényleg volt egy tőre a lánynak, amit még meg is mutatott neki.*
- Gondolom elvették a tiédet.* Nem lepődne, meg hiszen az nem játék, főleg, ha sok gyermek lakik együtt. Egy babán, ha összekapnak, akkor könnyen ki is belezhetik egymást egy tőrrel.*
- Ez sajnálatos, de megértem. Biztosan örülni fog neki. Remélem valami ennél hasznosabb lesz benne.* Pedig nagyon kíváncsi lett volna rá, valószínűleg meg is pukkadna, ha tudná, hogy mi lapul a dobozkában.*
- Ez egy amolyan adottságom. Meg lehet tanulni, de tökéletes nem lehetsz benne soha, nem nincs meg az aggottságod hozzá, bár vannak bizonyos varázsitalok, amikkel talán rá lehet érezni. Talán olyannak mondanám ezt, mint, hogy valaki ügyesen tud settenkedni, vagy lopni, amíg mások inkább a varázslathoz értenek jobban. Neked is biztosan van valamilyen adottságod, amiben kimagasló vagy.* Próbálja neki megmagyarázni a dolgot. Kicsit sajnálja, hogy nem tud segíteni neki így hirtelen a nyaklánccal, de valószínűleg hamarabb fog tudni ő tenni valamit az ügy érdekébe, mint bárki más a környéken.*
- Természetesen a te történeted, amit elmeséltél. Igazán izgalmas életed van neked.* Vágja rá rögtön, fülig érő szájjal, bár lehet a lány nem fogja tudni hova tenni a dolgot.*
- Úgy lenne a legjobb, ha lenne még pár szereplő, akik eljátsszák a fontos karaktereket. Sok díszlettel meg jelmezzel. Csodálatos lenne.* Lelki szemei előtt látja az egész történetet. A sikerben elég magabiztos. Abban is sikerül megállapodni, hogy elkíséri hazáig, be ugyan nem megy, de már ez is valami. Amúgy sem árt tudnia, hogy hol keresse, ha a varázslat meglenne.*
- Hmmm.*Tűnődik el a hallottakra.* Szóval te hoztad őket össze. Ez érdekes.*Még nem biztos benne, hogy ezt fel tudja használni valamire, de elraktározza ezt is az elméjébe.*
- Bizony, gavallér. Majd kérdezz rá otthon, hogy mit jelent.* Nem akarja hosszasan magyarázni, na meg így majd másnak okoz örömteli perceket. Tudja ő magáról, hogy szemét, de jólesik. Meg hát elég neki kimagyarázni magát a harmadik szóból.*
- Tudod a harmadik az egy olyan dolog, amihez mind a ketten kellettek. A fiúnak is meg neked is van eszközöd hozzá, de még kicsik vagytok ehhez, szóval egyelőre nem tudjátok használni, de biztosan otthon többet tudnak erről majd mondani.* Van egy olyan érzése, hogy ha most ezt itt neki elmagyarázná, akkor bőréből ágyelőt készítenének az árvaházba.*
- Ügyes lány ez a Luninari, tanulj tőle, mert ezek hasznosak.* Bólogat hozzá lelkesen. A következő kérdésre, meg csak még inkább helyeselni tud.*
- Nagyon is jó. Az okosságát is meg kell dicsérni, csak ne feledd, hogy túldicsérni sem szabad, mert akkor meg azt hiszi, hogy hazudsz.* Sok új szót tanít ma Szikrának, biztos fognak majd otthon csodálkozni.*
- Olyasmit jelent, hogy megdolgozni érte.* Próbálja tömören kifejteni.*
- Höhőő! Ezt már szeretem. Igazi kis rosszcsont vagy, ez az Szikra, akit én megismertem. Tudod te, hogy kell jól szórakozni.* Kacag fel. Nagyon tetszik neki a lány, szereti az ilyen elevenséget. Pontosan ilyen eleven gyerek volt ő is.*
- Óóó! Nem is rossz. Ezt is szeretik ám fiúk, csak nem vallják be. Azért piros az arca. Lassan nincs mit tanítanom neked, olyan ügyes lány vagy te.* Meg is simogatja a buksiját finoman, ha amaz hagyja neki. Lelki szemei előtt látja már, hogy micsoda egy férfi csábász lesz ez a lány.*
- Ez remek! Nagyon szép!* Még tapsikol is, mert ilyen szép előadást ritkán látni, nagy tehetség a lány, bár lehet ezt majd kinövi.*
- Tényleg nem lesz lassan mit tanítanom neked.* Látja, hogy nagyjából, azért megértette a lány, hogy mit akart ő neki mondani. Most, hogy ezeket jócskán érintették eszébe jut a dobozka, amiben egy szép nyúzókés lapol. Ez Teysus vicce lehet, de nem baj.*
- Azt hiszem majd valakinek neki adom. Nekem nincs rá szükségem.* A tüske szó rémlik neki, kis töprengés után már eszébe is jut, hogy tényleg volt egy tőre a lánynak, amit még meg is mutatott neki.*
- Gondolom elvették a tiédet.* Nem lepődne, meg hiszen az nem játék, főleg, ha sok gyermek lakik együtt. Egy babán, ha összekapnak, akkor könnyen ki is belezhetik egymást egy tőrrel.*
- Ez sajnálatos, de megértem. Biztosan örülni fog neki. Remélem valami ennél hasznosabb lesz benne.* Pedig nagyon kíváncsi lett volna rá, valószínűleg meg is pukkadna, ha tudná, hogy mi lapul a dobozkában.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-28 19:37:18
Üzenet elküldve: 2025-03-28 19:37:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Ő sem képes haragudni barátjára, ösztönösen védi magát és gazdáját csupán, mert hát attól függetlenül, hogy kis pufók szőrgolyóknak hiszik a mosómedvéket, komoly sérüléseket képesek okozni.*
-Azt láttam, Derest is a múltkor megbabonáztad, azt hogyan csináltad?
*Szegezi kérdését, ki tudja, ha képes ellesni ezt az apróságot, ő is bevetheti, ha szőrös barátja engedetlen, bár erre ritkán szokott példa lenni.
Még szép, úgy hadar mint egy cséphadaró, ez egy különös fontos ügy számára, aminek minél hamarabb végére kell járnia.
Azonban a válasz, ismerősen cseng fülében. Csak úgy mint Mai, türelemre inti. Hát az ő fülei nem képesek úgy mozogni mint a tündéré, de arckifejezése és szeméből eltűnt csillogás elárulja, hogy bizony nem tetszik neki a válasz. Jobb is, hogy a színdarabokkal foglalják el inkább magukat, az egy kis vigaszt nyújt szegénynek. Beleegyezően bólint csupán Alesiannak, hogy megértette az ígéretet.*
-És milyen mese lenne amit előadnál? Meg, hogy? Te lennél az összes mesehős egyben?
*Bele is kacag egy picit a gondolatba, ahogy elképzeli a tündért, szoknyában és szép ruhában, ahogy egy hercegnőt játszik, majd hirtelen eltűnve egy ponyva mögött kilép szélsebesen egy hercegi kosztümben. Mondjuk az lenne egy igazi mutatvány.*
-Rendben.
*Egyezik bele, most már jobban kiérzi a bornak az illatát, picit gyanakvóan is néz Alesianra egy két másodperc erejéig, de nem kérdez rá végül.
Ismét izgatottan bólint néhányat, megerősítve Alesian kérdésére válaszát.*
-Miattam találkoztak, bár akkor olyan fura volt Mai utána egy picit, meg nem is beszéltünk Graelről többet egy ideig. De nem rég meglátogattam őt, és Grael mondta ezt.
*Újra szóra nyitná a száját mondata után, de nem folytatja ismét elharapja saját mondandóját, jobb is mert eltudja terelni a gondolat menetet Trylnorra, és az ajándékára amit most amúgy is fontosabb. Hiszen a tündér állítása szerint, ő nagy szakértő szívügyekben.*
-Gavallér?
*Kerekedik ki nagyra a zöld szempár, ismételten egy szó amit még sosem hallott, mondjuk nem is csoda. Az ilyesmiket tanítanák utoljára a gyermekeknek.
Most jön csak igazán a legjava Szikra minden figyelmét Alesianra fordítja, amint amaz belekezd mondandójába. Arckifejezése szóról szóra változik. Hol meglepettséget, csodálatot, hol értetlenséget vagy épp az ellenkezőt, értettséget mutat, és ezek váltogatják egymást.*
-Mi, mi az utolsó?
*Néz meredten Alesianra, a zöldek szinte csak úgy átszúrják a másikat a kíváncsiságtól, tudnia kell mi a harmadik, mert az első kettőt könnyen megtudja teremteni kis hercegének, mit sem sejtve a válaszról, hogy az valahol rajta rejlik.
Választ egyelőre nem kap arra a kérdésre, de másra igen, figyeli, ahogy belepirul a másik a mondandójába, csak tudná mégis mire gondol.*
-Luninari, már tanított pár dolgot a konyhában, rántottát, meg sültet, szerintem majd még tanít mást is, ha többet segítek a konyhán.
*Magyarázza helyzetét, de figyel továbbra is az okításra. Dicséretek, rendben.*
-Az is jó, ha azt dicsérem, ha okos? Mert ő az, csak máshogy. Igazából erős is, erősebb mint én sokkal, akkor majd ezt megjegyzem.
*Mondja mosolyogva, feje szinte majd leesik a sok bólintástól, még jó, hogy a nyaka kitart.*
-Teperni?
*Hunyorítja szemét, ahogy ízlelgeti a szót, meg inkább a jelentését, a mondat további része érthető számára, a tettetés már megy neki, csak a városőrök előtt, hogy eljátssza ő csak éhes volt, azért csente el a kolbászt, meg a kalácsot. Szóval gondolja itt is valami hasonlót kell tennie majd, csak haragot mintázva megbánás helyett.*
-Igen, nemrég bepöttyöztem Arnt festékkel, és azt mondtam, hogy himlős, Kriza pedig ment sírni Mainak. Meg nemrég el szöktem az erdőbe növényt gyűjteni a kertembe. Meg.
*Ekkor kicsit elkomorodik, mert eszébe jut az az eset, amikor fejbe vágta Gabet a bottal, és elmenekült az árvaházból. Persze, ha nem így lett volna, lehet Trylnort sem ismeri meg soha. Emiatt enyhül csak az arca a komorságtól. Lehet ennek csak meg kellett történnie.*
-Attól nem kell tartani, abban segít.
*Kacag fel, de ami ígéret az ígéret, nem fogja részletezni a Rellannal történeket amikor mit műveltek távollétében a szobában, mikor a gyerek sereg érkezett meg.*
-Meg én is szeretem ugratni, olyan vicces amikor elpirul és képtelen beszélni, ha ide adok neki egy puszit.
*Kis kezével pedig nyúl is a másik arcához, hogy ujjával annak szája szélét mutassa meg.*
-Ez nekem is megy nézd.
*Hasonlóan mint a másik, csak ő nem biggyeszti le ajkait annyira, Grael mondta neki az már túl sok, nem fognak neki hinni, viszont a szemek hirtelen vörösödni kezdenek mintha tényleg sírni támadna kedve. Meg is törli ujjacskájával, az az egy apró könnycseppet ami készülőben volt.*
-Értettem, aranyos.
*Bólint ismét, a kacsintást pedig viszonozza, azt titokban gyakorolta még mikor először látta meg Alavertől a rezidencia kertjében az ő okítását hallgatva.*
-Nem tudom, nézzük meg.
*Teszi hozzá Alesian szavaihoz, és figyelmesen követi a dobozka nyitását.*
-Oh egy Tüske!
*Szólal fel csodálkozva, és egy szép darab. Na nem olyan szép mint az övé ami otthon van elkobozva tőle, arra talán még Alesian is emlékezhet, mert most nem látható rajta.*
-A-a
*Rázza meg a kis szőke buksiját.*
-Ezt Trylnornak akarom elvinni, mert tőle ugye ezt kaptam.
*Mutatja fel a karperecet.*
*Ő sem képes haragudni barátjára, ösztönösen védi magát és gazdáját csupán, mert hát attól függetlenül, hogy kis pufók szőrgolyóknak hiszik a mosómedvéket, komoly sérüléseket képesek okozni.*
-Azt láttam, Derest is a múltkor megbabonáztad, azt hogyan csináltad?
*Szegezi kérdését, ki tudja, ha képes ellesni ezt az apróságot, ő is bevetheti, ha szőrös barátja engedetlen, bár erre ritkán szokott példa lenni.
Még szép, úgy hadar mint egy cséphadaró, ez egy különös fontos ügy számára, aminek minél hamarabb végére kell járnia.
Azonban a válasz, ismerősen cseng fülében. Csak úgy mint Mai, türelemre inti. Hát az ő fülei nem képesek úgy mozogni mint a tündéré, de arckifejezése és szeméből eltűnt csillogás elárulja, hogy bizony nem tetszik neki a válasz. Jobb is, hogy a színdarabokkal foglalják el inkább magukat, az egy kis vigaszt nyújt szegénynek. Beleegyezően bólint csupán Alesiannak, hogy megértette az ígéretet.*
-És milyen mese lenne amit előadnál? Meg, hogy? Te lennél az összes mesehős egyben?
*Bele is kacag egy picit a gondolatba, ahogy elképzeli a tündért, szoknyában és szép ruhában, ahogy egy hercegnőt játszik, majd hirtelen eltűnve egy ponyva mögött kilép szélsebesen egy hercegi kosztümben. Mondjuk az lenne egy igazi mutatvány.*
-Rendben.
*Egyezik bele, most már jobban kiérzi a bornak az illatát, picit gyanakvóan is néz Alesianra egy két másodperc erejéig, de nem kérdez rá végül.
Ismét izgatottan bólint néhányat, megerősítve Alesian kérdésére válaszát.*
-Miattam találkoztak, bár akkor olyan fura volt Mai utána egy picit, meg nem is beszéltünk Graelről többet egy ideig. De nem rég meglátogattam őt, és Grael mondta ezt.
*Újra szóra nyitná a száját mondata után, de nem folytatja ismét elharapja saját mondandóját, jobb is mert eltudja terelni a gondolat menetet Trylnorra, és az ajándékára amit most amúgy is fontosabb. Hiszen a tündér állítása szerint, ő nagy szakértő szívügyekben.*
-Gavallér?
*Kerekedik ki nagyra a zöld szempár, ismételten egy szó amit még sosem hallott, mondjuk nem is csoda. Az ilyesmiket tanítanák utoljára a gyermekeknek.
Most jön csak igazán a legjava Szikra minden figyelmét Alesianra fordítja, amint amaz belekezd mondandójába. Arckifejezése szóról szóra változik. Hol meglepettséget, csodálatot, hol értetlenséget vagy épp az ellenkezőt, értettséget mutat, és ezek váltogatják egymást.*
-Mi, mi az utolsó?
*Néz meredten Alesianra, a zöldek szinte csak úgy átszúrják a másikat a kíváncsiságtól, tudnia kell mi a harmadik, mert az első kettőt könnyen megtudja teremteni kis hercegének, mit sem sejtve a válaszról, hogy az valahol rajta rejlik.
Választ egyelőre nem kap arra a kérdésre, de másra igen, figyeli, ahogy belepirul a másik a mondandójába, csak tudná mégis mire gondol.*
-Luninari, már tanított pár dolgot a konyhában, rántottát, meg sültet, szerintem majd még tanít mást is, ha többet segítek a konyhán.
*Magyarázza helyzetét, de figyel továbbra is az okításra. Dicséretek, rendben.*
-Az is jó, ha azt dicsérem, ha okos? Mert ő az, csak máshogy. Igazából erős is, erősebb mint én sokkal, akkor majd ezt megjegyzem.
*Mondja mosolyogva, feje szinte majd leesik a sok bólintástól, még jó, hogy a nyaka kitart.*
-Teperni?
*Hunyorítja szemét, ahogy ízlelgeti a szót, meg inkább a jelentését, a mondat további része érthető számára, a tettetés már megy neki, csak a városőrök előtt, hogy eljátssza ő csak éhes volt, azért csente el a kolbászt, meg a kalácsot. Szóval gondolja itt is valami hasonlót kell tennie majd, csak haragot mintázva megbánás helyett.*
-Igen, nemrég bepöttyöztem Arnt festékkel, és azt mondtam, hogy himlős, Kriza pedig ment sírni Mainak. Meg nemrég el szöktem az erdőbe növényt gyűjteni a kertembe. Meg.
*Ekkor kicsit elkomorodik, mert eszébe jut az az eset, amikor fejbe vágta Gabet a bottal, és elmenekült az árvaházból. Persze, ha nem így lett volna, lehet Trylnort sem ismeri meg soha. Emiatt enyhül csak az arca a komorságtól. Lehet ennek csak meg kellett történnie.*
-Attól nem kell tartani, abban segít.
*Kacag fel, de ami ígéret az ígéret, nem fogja részletezni a Rellannal történeket amikor mit műveltek távollétében a szobában, mikor a gyerek sereg érkezett meg.*
-Meg én is szeretem ugratni, olyan vicces amikor elpirul és képtelen beszélni, ha ide adok neki egy puszit.
*Kis kezével pedig nyúl is a másik arcához, hogy ujjával annak szája szélét mutassa meg.*
-Ez nekem is megy nézd.
*Hasonlóan mint a másik, csak ő nem biggyeszti le ajkait annyira, Grael mondta neki az már túl sok, nem fognak neki hinni, viszont a szemek hirtelen vörösödni kezdenek mintha tényleg sírni támadna kedve. Meg is törli ujjacskájával, az az egy apró könnycseppet ami készülőben volt.*
-Értettem, aranyos.
*Bólint ismét, a kacsintást pedig viszonozza, azt titokban gyakorolta még mikor először látta meg Alavertől a rezidencia kertjében az ő okítását hallgatva.*
-Nem tudom, nézzük meg.
*Teszi hozzá Alesian szavaihoz, és figyelmesen követi a dobozka nyitását.*
-Oh egy Tüske!
*Szólal fel csodálkozva, és egy szép darab. Na nem olyan szép mint az övé ami otthon van elkobozva tőle, arra talán még Alesian is emlékezhet, mert most nem látható rajta.*
-A-a
*Rázza meg a kis szőke buksiját.*
-Ezt Trylnornak akarom elvinni, mert tőle ugye ezt kaptam.
*Mutatja fel a karperecet.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-28 08:13:13
Üzenet elküldve: 2025-03-28 08:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
* Szegény állatkáik kicsit összekapnak, de hát az ösztönök ilyenek, ezért nem fognak rájuk haragudni, maximum egy kicsit rendre utasítják őket.*
- Ó ezek a kis fickók nagyon okosak ám, sok dologra meg lehet őket tanítani. Pont úgy, ahogy a kutyákat is. Elég jól értek az állatok betanításához, csak időigényes teljesen az elejétől csinálni. Ígérem, majd megmutatom, ha sikerült betanítani.* Magyarázza neki büszkén. A mosómedvével nagy tervei vannak, amit még a kis állat nem is sejt. Valami nagyon jó dolgot mondhatott a tündér, mert a lány izgatottan rácsap. Meg is lepődik rendesen. Kicsit felgyorsulnak az eseények, amit alig bír lekövetni, főleg, hogy a fejét nyomja kicsit az finom édes bor. Mire észbe kap, addigra ott van az arca előtt egy érdekes ékszer. A karperecre nem figyel fel így, mivel a nyaklánc van a fókuszban. Nagyjából kezd neki összeállni a kép.*
- Valóban ennek a Nimerilnek igaza volt részben. Teysus megadhatja az erőt ahhoz, hogy megtalálhassuk a tárgy előző gazdáját. Ez még nekem is menne, ha elsajátítanám hozzá a szükséges ismereteket. Viszont az ismeretek csak részben elégségesek, ahhoz, hogy megtaláljuk a személyt, isteni hozzájárulásra is szükség van. Az a problémásabb.* Gyermek ide vagy oda, de nem fog hamis illúziókat kelteni benne, sokan lebecsülik a gyermekeket, pedig nem olyan értetlenek, mint egyesek gondolják őket.*
- Megígérem neked, hogy megkeresem a nyaklánc tulajdonosát, csak légy türelemmel. Rendben?* Tesz egy komoly ígéretet a lánynak. A hangulat oldására pont jó, hogy a színdarabok kerülnek szóba.*
- Pontosan, nagyon szórakoztató tud lenni ám.* Magyarázza lelkesen, ellenben a meghívásnak nem biztos, hogy jó vége lenne. Egy ilyen borgőzős állapotában nem feltétlen lenne jó ötlet bemutatkozni idegeneknek, főleg nem idegen nőknek. Ki tudja, mit tenne vele az a Mai, ha megtudná, hogy a kis lánykája bortól bűzlő idegenek társaságában van.*
- A házig elkísérhetlek.* Ennyi még talán belefér.*
- Igazán?* Nagyon vigyorogva közlik ezt vele, szóval biztosan sejtet valamit, ami igazán mókás lehet. Lehet, ha egyszer találkozik ezekkel az alakokkal, akkor majd jól kiszórakozza magát. Az álló víz megbolygatásához kifejezetten jól ért.*
- Ó! Nagyon szép kis ajándék ez. Igazi gavallér ez a fiú.* Meg is kocogtatja a tündér az ékszert, hogy csilingeljen még jobban. Kezd elemébe jönni, nem véletlenül mászik bele a szerelmi életükbe.*
- A férfiak egyszerűek, mint egy kő darab. Három dolog kell nekik: kaja, pia, pi..* Itt megakad, nem akart ennyire kiábrándító lenni, aztán nesze. Hamar megköszörüli a torkát és gyorsan kijavítja magát.*
- Bocsánat, szóval szeretjük a finom ételeket meg italokat, főleg, ha azt a lányok a saját kezükkel csinálják. Igazából minden szeretünk, ami saját kezükkel csinálva adnak nekünk.* Itt bizony belepirul, mert máris elszaladnak a gondolatai.*
- Öö. Szóval hol is tartottam? Ja igen. Nagyon tudják szeretni, ha megdicsérik őket. Például ha megemel valami nehezet, akkor tégy úgy, mintha nagy dolog lenne. Az erejüket mindenképpen érdemes dicsérni.* Nem is tudja, hogy mit mondhatna még egy kislánynak. Nem biztos, hogy pont neki kéne ilyesmit tanítania. Belátja, hogy nem volt jó ötlet felhozni a témát.*
- Néha pedig hagyd, hogy a másik teperjen egy kicsit. Tegyél úgy, mintha megbántottak volna, vagy csak úgy, mintha rosszul lennél. Ilyenkor jobban fognak kedveskedni neked.* Tuti trükk, mondjuk egy tündér esetében jobban megy, mert alapból aranyosak.*
- Olykor? Helyes. Tudod a dolgoknak két oldala van. Ha valaki nagyon jó, akkor az nem jó, nem szórakoztató, de ha nagyon rossz, akkor se. Egyensúlyban kell tartani. Egy kis rosszaság, aztán egy kis jóság. Szerintem a te kis barátodnak is többet kéne rosszalkodnia.* Teysus az egyensúlyra törekszik, neki meg ez a feladata, hogy hirdesse, még ha ez ilyen formájában nyilvánul meg.*
- Ha pedig bajba kerülsz valami miatt, akkor bűnbánó arcot kell vágni, valahogy így.* A tündér arca hirtelen szomorúvá válik, a két szeme kitágul, mint egy kiskutyának, a fülei meg lekonyulnak.*
- Legyél aranyos és akkor megolvad a szívük.* Kacsint rá. Most jut eszébe, hogy megvette a kis dobozkát, ami eddig a zsebében pihent.*
- Ezt még meg sem néztem. Vajon mi lehet benne?* Megrázza egy kicsit, amire az zörög. Kibontja és mit lát benne? Hát egy nyúzókést. Díszesnek díszes, de valahogy neki nem való az ilyesmi. Ő nem megnyúzza, hanem tartja az állatokat.*
- Hát szép darab.* Állapítja meg azért, de kicsit csalódott.*
- Te nem nézed meg a tiéd?* Kérdez rá kíváncsian.*
* Szegény állatkáik kicsit összekapnak, de hát az ösztönök ilyenek, ezért nem fognak rájuk haragudni, maximum egy kicsit rendre utasítják őket.*
- Ó ezek a kis fickók nagyon okosak ám, sok dologra meg lehet őket tanítani. Pont úgy, ahogy a kutyákat is. Elég jól értek az állatok betanításához, csak időigényes teljesen az elejétől csinálni. Ígérem, majd megmutatom, ha sikerült betanítani.* Magyarázza neki büszkén. A mosómedvével nagy tervei vannak, amit még a kis állat nem is sejt. Valami nagyon jó dolgot mondhatott a tündér, mert a lány izgatottan rácsap. Meg is lepődik rendesen. Kicsit felgyorsulnak az eseények, amit alig bír lekövetni, főleg, hogy a fejét nyomja kicsit az finom édes bor. Mire észbe kap, addigra ott van az arca előtt egy érdekes ékszer. A karperecre nem figyel fel így, mivel a nyaklánc van a fókuszban. Nagyjából kezd neki összeállni a kép.*
- Valóban ennek a Nimerilnek igaza volt részben. Teysus megadhatja az erőt ahhoz, hogy megtalálhassuk a tárgy előző gazdáját. Ez még nekem is menne, ha elsajátítanám hozzá a szükséges ismereteket. Viszont az ismeretek csak részben elégségesek, ahhoz, hogy megtaláljuk a személyt, isteni hozzájárulásra is szükség van. Az a problémásabb.* Gyermek ide vagy oda, de nem fog hamis illúziókat kelteni benne, sokan lebecsülik a gyermekeket, pedig nem olyan értetlenek, mint egyesek gondolják őket.*
- Megígérem neked, hogy megkeresem a nyaklánc tulajdonosát, csak légy türelemmel. Rendben?* Tesz egy komoly ígéretet a lánynak. A hangulat oldására pont jó, hogy a színdarabok kerülnek szóba.*
- Pontosan, nagyon szórakoztató tud lenni ám.* Magyarázza lelkesen, ellenben a meghívásnak nem biztos, hogy jó vége lenne. Egy ilyen borgőzős állapotában nem feltétlen lenne jó ötlet bemutatkozni idegeneknek, főleg nem idegen nőknek. Ki tudja, mit tenne vele az a Mai, ha megtudná, hogy a kis lánykája bortól bűzlő idegenek társaságában van.*
- A házig elkísérhetlek.* Ennyi még talán belefér.*
- Igazán?* Nagyon vigyorogva közlik ezt vele, szóval biztosan sejtet valamit, ami igazán mókás lehet. Lehet, ha egyszer találkozik ezekkel az alakokkal, akkor majd jól kiszórakozza magát. Az álló víz megbolygatásához kifejezetten jól ért.*
- Ó! Nagyon szép kis ajándék ez. Igazi gavallér ez a fiú.* Meg is kocogtatja a tündér az ékszert, hogy csilingeljen még jobban. Kezd elemébe jönni, nem véletlenül mászik bele a szerelmi életükbe.*
- A férfiak egyszerűek, mint egy kő darab. Három dolog kell nekik: kaja, pia, pi..* Itt megakad, nem akart ennyire kiábrándító lenni, aztán nesze. Hamar megköszörüli a torkát és gyorsan kijavítja magát.*
- Bocsánat, szóval szeretjük a finom ételeket meg italokat, főleg, ha azt a lányok a saját kezükkel csinálják. Igazából minden szeretünk, ami saját kezükkel csinálva adnak nekünk.* Itt bizony belepirul, mert máris elszaladnak a gondolatai.*
- Öö. Szóval hol is tartottam? Ja igen. Nagyon tudják szeretni, ha megdicsérik őket. Például ha megemel valami nehezet, akkor tégy úgy, mintha nagy dolog lenne. Az erejüket mindenképpen érdemes dicsérni.* Nem is tudja, hogy mit mondhatna még egy kislánynak. Nem biztos, hogy pont neki kéne ilyesmit tanítania. Belátja, hogy nem volt jó ötlet felhozni a témát.*
- Néha pedig hagyd, hogy a másik teperjen egy kicsit. Tegyél úgy, mintha megbántottak volna, vagy csak úgy, mintha rosszul lennél. Ilyenkor jobban fognak kedveskedni neked.* Tuti trükk, mondjuk egy tündér esetében jobban megy, mert alapból aranyosak.*
- Olykor? Helyes. Tudod a dolgoknak két oldala van. Ha valaki nagyon jó, akkor az nem jó, nem szórakoztató, de ha nagyon rossz, akkor se. Egyensúlyban kell tartani. Egy kis rosszaság, aztán egy kis jóság. Szerintem a te kis barátodnak is többet kéne rosszalkodnia.* Teysus az egyensúlyra törekszik, neki meg ez a feladata, hogy hirdesse, még ha ez ilyen formájában nyilvánul meg.*
- Ha pedig bajba kerülsz valami miatt, akkor bűnbánó arcot kell vágni, valahogy így.* A tündér arca hirtelen szomorúvá válik, a két szeme kitágul, mint egy kiskutyának, a fülei meg lekonyulnak.*
- Legyél aranyos és akkor megolvad a szívük.* Kacsint rá. Most jut eszébe, hogy megvette a kis dobozkát, ami eddig a zsebében pihent.*
- Ezt még meg sem néztem. Vajon mi lehet benne?* Megrázza egy kicsit, amire az zörög. Kibontja és mit lát benne? Hát egy nyúzókést. Díszesnek díszes, de valahogy neki nem való az ilyesmi. Ő nem megnyúzza, hanem tartja az állatokat.*
- Hát szép darab.* Állapítja meg azért, de kicsit csalódott.*
- Te nem nézed meg a tiéd?* Kérdez rá kíváncsian.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-27 12:47:23
Üzenet elküldve: 2025-03-27 12:47:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Bizony, Mainak a puszta tekintete képes félelmet kelteni akár a legnagyobb férfiban is, ahhoz kétség sem fér. Látta, ahogy Alaver verejtékes homlokkal kúszott be az ajtón aznap este mikor azt a fekete hajú nőt hozta a Rezidenciára.
Közben az állatkáik ösztönöket nem hátra hagyva viselkednek. Bár Deres most valóban csak kíváncsi volt a másik jószágra. Annak reakciójára ő is hasonlóan reagál, vicsorogva a mosómedve felé kap, de inkább csak fenyítően mintsem megharapná azt. Tudatni akarja az aprósággal hol is van annak a helye. Szikra persze ijedten, szól kutyájára és húzza el a mamlasz fejét rögtön.*
-Deres, nem szabad. Ő barát.
*Paskolja meg gyengéden, de rosszallóan a nagy szőrös fejet. A kutya pedig mintha a szemét forgatná az okító szavakra. De a parancs az parancs, nem borzolja tovább a mosómedve idegeit ezentúl, békésen sétál továbbra is a csapattal, ha éppen nem lehever a padhoz amint megérkeznek.
Elégedetten simogatja meg ismét kutyája fejét, ahogy Alesian is megdicséri, mert emlékszik hányszor húzta már ki őt a bajból, a nagy termet és azok a hatalmas fogak megteszik azt ami a feladatok, félelmet keltenek azokban akik őket akarták vagy akarják bántani.
Fel kacag ismét a másik szaván, ahogy elképzeli a pufók szőrgombóc táncolni, micsoda látvány.*
-Nem is tudtam, hogy tudnak táncolni. Majd látni szeretném.
*Teszi hozzá mosolyogva, ki tudja, akár még az árvaházban is felléphetne a gyerekek előtt, biztos nagy siker lenne.
Viszont a mosoly hirtelen elillan és a felismerés ül ki Szikra arcára, izgatottan csap rá a másik combjára, és pár másodpercig csak keresi a szavakat mit is mondhatna, konkrétan ülve toporzékol.*
-Teysus! Igen! Nimeril mondta! Ő tud segíteni, vagy te, nem tudom. *Rázza meg a fejét, mert fogalma sincs, hogy is működne a nő által említett varázslat.*
-Megtudod őket keresni?
*Ezzel elő is kotorja ruhája alól kis nyakláncát, a bagolyfejeset, és a tündér elé hajolva mutatja azt szétpattintva. Ezzel két ékszert is megmutatva, mert ahogy tartja karján is látható egy szép ezüstös holdas karperec. Viszont kérdéses melyikre fog jobban figyelni Alesian, viszont ha a bagolyfejes kipattintott nyakéket figyeli, ezt a feliratot láthatja benne.
"Eeyr éltessen, Nagyon szeretünk ezt sose felejtsd." a szöveg alatt pedig egy monogramot. C.M.*
-Szerintem ezt a szüleimtől kaptam, mert mindig éreztem fontos, de nem tudtam miért. De így már értem.
*Miután a tündér jól szemügyre vette, maga is még egyszer szemrevételezi az irományt, ami szépen bele van gravírozva az amulettbe, mondhatni egy mester munka is lehet akár. Összecsukja és visszateszi ruhácskája alá, kétszer óvatosan megtapogatva azt.
Vissza is kanyarodnak a színdarab magyarázathoz, amit Szikra figyelmesen végig hallgat.*
-Oh értem, akkor mintegy mesekönyv, csak nem olvasod, hanem mutatod? Mint amikor lovagosat játszanak a fiúk, ugye?
*Vonja le a következtetést, talán számára így a legegyszerűbb elképzelnie.*
-Majd ha hazamegyek, akkor megmutatom, már ha velem jössz.
*Mondja az árvaházzal kapcsolatosan. Mert számára egy szép nagy odú, ami a javításokat elnézve igazán szemet gyönyörködtető.*
-Mai párja. *Suttogja a másik fülébe vigyorogva izgatottan. Mert attól függetlenül, ő abban a hitben van, hogy ha Grael nem is mondta ki, viselkedik úgy neki mint egy apuka, és Mai mind egy gondoskodó anyuka. Az ő szemében, ők egy szép család.
Persze hamar az ő kis szerelmére esik a sor, és az áradozásból nehezen zökken ki.*
-Igen az és mondta is. Ezt tőle kaptam.
*Most már maga mutatja meg a másik ékszert, a kezén csüngő szép holdas karkötőt, ami szépen csilingelve mutatkozik vékonyka kis karján. Még jobban elpirul, ahogy bevallja, ez a kis imádat nem csak egyoldalú. Mit sem sejtve még arról a hatalmas bánatról ami majd őket várja. A rózsaszín köd túlságosan vakító még számára.*
-Igen? Mond el kérlek!
*Még szép, hogy tudni szeretné, hogyan tudna kedvére tenni Trylnornak, főleg miután oly galád módon megbántotta azzal, hogy elszökött otthonról két teljes napra. Meg aztán, megtévesztő lehet bárki számára az elf fiatalság, ő is hamar csatlakozni fog a serdülőkhöz, még ha ez a testén annyira még nem látszik. Az idomokat még nagyon jól takarják azok a talált ruhák, amik még picit bők rajta.*
-De az néha.
*Mondja picit letörtént egy nagy sóhajjal. Majd tekintete a távolba réved, ahogy elgondolkodik ezen.*
-De tudom, hogy szükséges, Mai és a többiek megakarnak védeni és jót akarnak. Szóval be tartom azokat. Olykor. Olykor.
*Húzódik szájára egy sokat sejtető csalfa kis mosoly. Ha nem is olyan vad, és félős, talán mostanra veszélyesebb tudna lenni, ha ismét visszatérne a régi életéhez. Mert belátást nyert a kétlábúak világába, nagyjából megérti őket, hiába van még tanulnia valója, de ezt képes lenne az ő nyereségére fordítani.*
*Bizony, Mainak a puszta tekintete képes félelmet kelteni akár a legnagyobb férfiban is, ahhoz kétség sem fér. Látta, ahogy Alaver verejtékes homlokkal kúszott be az ajtón aznap este mikor azt a fekete hajú nőt hozta a Rezidenciára.
Közben az állatkáik ösztönöket nem hátra hagyva viselkednek. Bár Deres most valóban csak kíváncsi volt a másik jószágra. Annak reakciójára ő is hasonlóan reagál, vicsorogva a mosómedve felé kap, de inkább csak fenyítően mintsem megharapná azt. Tudatni akarja az aprósággal hol is van annak a helye. Szikra persze ijedten, szól kutyájára és húzza el a mamlasz fejét rögtön.*
-Deres, nem szabad. Ő barát.
*Paskolja meg gyengéden, de rosszallóan a nagy szőrös fejet. A kutya pedig mintha a szemét forgatná az okító szavakra. De a parancs az parancs, nem borzolja tovább a mosómedve idegeit ezentúl, békésen sétál továbbra is a csapattal, ha éppen nem lehever a padhoz amint megérkeznek.
Elégedetten simogatja meg ismét kutyája fejét, ahogy Alesian is megdicséri, mert emlékszik hányszor húzta már ki őt a bajból, a nagy termet és azok a hatalmas fogak megteszik azt ami a feladatok, félelmet keltenek azokban akik őket akarták vagy akarják bántani.
Fel kacag ismét a másik szaván, ahogy elképzeli a pufók szőrgombóc táncolni, micsoda látvány.*
-Nem is tudtam, hogy tudnak táncolni. Majd látni szeretném.
*Teszi hozzá mosolyogva, ki tudja, akár még az árvaházban is felléphetne a gyerekek előtt, biztos nagy siker lenne.
Viszont a mosoly hirtelen elillan és a felismerés ül ki Szikra arcára, izgatottan csap rá a másik combjára, és pár másodpercig csak keresi a szavakat mit is mondhatna, konkrétan ülve toporzékol.*
-Teysus! Igen! Nimeril mondta! Ő tud segíteni, vagy te, nem tudom. *Rázza meg a fejét, mert fogalma sincs, hogy is működne a nő által említett varázslat.*
-Megtudod őket keresni?
*Ezzel elő is kotorja ruhája alól kis nyakláncát, a bagolyfejeset, és a tündér elé hajolva mutatja azt szétpattintva. Ezzel két ékszert is megmutatva, mert ahogy tartja karján is látható egy szép ezüstös holdas karperec. Viszont kérdéses melyikre fog jobban figyelni Alesian, viszont ha a bagolyfejes kipattintott nyakéket figyeli, ezt a feliratot láthatja benne.
"Eeyr éltessen, Nagyon szeretünk ezt sose felejtsd." a szöveg alatt pedig egy monogramot. C.M.*
-Szerintem ezt a szüleimtől kaptam, mert mindig éreztem fontos, de nem tudtam miért. De így már értem.
*Miután a tündér jól szemügyre vette, maga is még egyszer szemrevételezi az irományt, ami szépen bele van gravírozva az amulettbe, mondhatni egy mester munka is lehet akár. Összecsukja és visszateszi ruhácskája alá, kétszer óvatosan megtapogatva azt.
Vissza is kanyarodnak a színdarab magyarázathoz, amit Szikra figyelmesen végig hallgat.*
-Oh értem, akkor mintegy mesekönyv, csak nem olvasod, hanem mutatod? Mint amikor lovagosat játszanak a fiúk, ugye?
*Vonja le a következtetést, talán számára így a legegyszerűbb elképzelnie.*
-Majd ha hazamegyek, akkor megmutatom, már ha velem jössz.
*Mondja az árvaházzal kapcsolatosan. Mert számára egy szép nagy odú, ami a javításokat elnézve igazán szemet gyönyörködtető.*
-Mai párja. *Suttogja a másik fülébe vigyorogva izgatottan. Mert attól függetlenül, ő abban a hitben van, hogy ha Grael nem is mondta ki, viselkedik úgy neki mint egy apuka, és Mai mind egy gondoskodó anyuka. Az ő szemében, ők egy szép család.
Persze hamar az ő kis szerelmére esik a sor, és az áradozásból nehezen zökken ki.*
-Igen az és mondta is. Ezt tőle kaptam.
*Most már maga mutatja meg a másik ékszert, a kezén csüngő szép holdas karkötőt, ami szépen csilingelve mutatkozik vékonyka kis karján. Még jobban elpirul, ahogy bevallja, ez a kis imádat nem csak egyoldalú. Mit sem sejtve még arról a hatalmas bánatról ami majd őket várja. A rózsaszín köd túlságosan vakító még számára.*
-Igen? Mond el kérlek!
*Még szép, hogy tudni szeretné, hogyan tudna kedvére tenni Trylnornak, főleg miután oly galád módon megbántotta azzal, hogy elszökött otthonról két teljes napra. Meg aztán, megtévesztő lehet bárki számára az elf fiatalság, ő is hamar csatlakozni fog a serdülőkhöz, még ha ez a testén annyira még nem látszik. Az idomokat még nagyon jól takarják azok a talált ruhák, amik még picit bők rajta.*
-De az néha.
*Mondja picit letörtént egy nagy sóhajjal. Majd tekintete a távolba réved, ahogy elgondolkodik ezen.*
-De tudom, hogy szükséges, Mai és a többiek megakarnak védeni és jót akarnak. Szóval be tartom azokat. Olykor. Olykor.
*Húzódik szájára egy sokat sejtető csalfa kis mosoly. Ha nem is olyan vad, és félős, talán mostanra veszélyesebb tudna lenni, ha ismét visszatérne a régi életéhez. Mert belátást nyert a kétlábúak világába, nagyjából megérti őket, hiába van még tanulnia valója, de ezt képes lenne az ő nyereségére fordítani.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-27 09:38:59
Üzenet elküldve: 2025-03-27 09:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
// Mosómedve szelídítés: 10/20 //
* Kicsit megrendül a tündér a szigor hallatán. A szigorú szó elég hangsúlyos, főleg a hozzá kapcsolt gesztúrákkal egybevéve. Ezt az eszébe vési, hogy ha netán valami olyat mond a kicsi Szikrának, akkor majd a lelkére köti, hogy a nevét hagyja ki majd a történetből. Tapasztalatból tudja, hogy egy szúrós szemű asszonytól jobban kell félni, mint egy kancsal izomagytól. Viszont legalább jót tudnak nevetni az üldözéses jeleneten. Az a mai napig mosolyt tud csalni a tündér arcára. Az apróság kutyája úgy tűnik, hogy nem neheztel a tündérre. Legutóbb is jól elvoltak, igaz csak a trükközés után. Kíváncsian közelíti meg Záport, aki viszont joggal fél az ebtől. Az egyik rokona tette el majdnem láb alól, így amikor az odadugja a nagy fejét, felmordul és elhátrál, még a nagy kutya felé is kap mancsával.*
- Hékás!* Szól rájuk és rögvest felkapja a mosómacit a karjai közzé.*
- Nyugi Zápor, nyugi, nem bánt!* Legalábbis reméli, ki tudja, hogy Deres, hogyan reagál az agresszív fellépésre. A tündér nyugtatóan simogatja a kis jószág buksiját, aki riadt szemeivel pislog le a nagy melákra. Ha majd megnyugodnak a kedélyek, akkor teszi le újra a földre és igyekszik vigyázni rá. Nyilván a lánynak nem nagyon kellett idomítania a kutyát, mivel azokat jórészt kézből nevelik, így nehéz lehet megértenie, hogy miért kell Alesiannak a nyakörv meg az egyéb dolgok, hogy kézhez szoktassa a kis fenevadat.*
- Igen, Deres nagyon jó kutya!* Dicséri meg ő is, elvégre hűségesen szolgálja már egy ideje a gazdáját.*
- Jelenleg egyedül dalolok meg zenélek, de azt tervezem, hogy Záport megtanítom táncolni, meg persze továbbra is végzem a papi munkámat. Teysus tanait hirdetem a népnek.* Azt kihagyja, hogy még a lányok szoknyája után kajtat. Az utánzása nagyon jól sikerül, aminek csilingelő gyermeki kacaj a jutalma. Ez a hivatása, hogy mosolyt csaljon az arcokra, mindig örül, ha sikerül.*
- Nem egészen. Látod ott azokat a néniket meg bácsikat.* Mutat a távolban zajló színjátékra, ami a hely visszafoglalását mutatja be újra meg újra.*
- Na olyasmit fogok én is. Beöltözünk jelmezekbe és eljátszunk érdekes történeteket, meséket másoknak.* Magyarázza el. Kíváncsi, hogy ebből mennyit sikerül megértenie a kislánynak. Sajnos apró termetük megakadályozza őket abban, hogy innen meglássák az árvaházat, de nem probléma, mivel valószínűleg lesz még alkalma megnézni a helyet és persze a bájos nevű hölgyeket.*
- Ne aggódj, majd megnézzük, ha jobban rálátunk.* Ígéri meg neki, mielőtt bevásárolnának. Némi információt már kapott a fiújáról Szikrának, de többre vágyik, ezért kérdezősködik, de csak, amikor már egy nyugodt helyen vannak.*
- Greal?* Ízlelgeti a nevet, sejtette, hogy ahol ennyi női név lakozik, ott valahol egy kani is megjelenik. Egyelőre lényegtelennek tartja ezt a személyt, de a nevét az eszébe vési. Az ezt követő lelkes gyermeki beszéd mögött komoly szomorúság várakozik. A kislány még csak nem is sejti, hogy mily sok fájdalom vár rá. A tündérek is elég hosszú életet élnek, de még az övéké is eltörpül az elfekétől. Szikra életében a kis srác csupán egy szempillantás lesz, ahogy Deres is. Még a gyermeki éveit fogja taposni, amikor az ember fiúcska már beérik. Eleinte csak annyiban fog megmutatkozni ez, hogy lekörözi majd mindenben a lányt, aztán hirtelen megnő majd. Szikra pedig gyermeki gondolataival fogja ezt megérni. Ez olyan szomorú gondolat, hogy Alesian fülei kicsit lekonyulnak.*
- Szép gondolat. Rendes fiúnak tűnik.* Erőltet mosolyt az arcára, elvégre színész, neki el kell tudnia rejtenie az érzelmeit.*
- Úgy látom tetszik neked ez a fiú, szerintem te is tetszel neki.*Következtetéseket von le, de ha egy szobában vannak és ilyen lelkesen beszél róla, akkor hiszi, hogy a másiknak is kedvére való a lány társasága.*
- Mondta már, hogy tetszel neki?* Kérdez rá pofátlanul. Nagyon érdekesnek találja a gyermeki románcot.*
- Én értek az ilyesmihez. Tudom, hogy mire vágynak a férfiak.* Naná, hogy kicsit meg fogja kavarni az állóvizet. Hogy ártani szeretne a gyermeknek? Nem áll szándékában, de ennyi nő között kell egy férfi is, aki egy kicsit másfajta megközelítést alkalmaz.*
- Mondd csak Szikra, milyen az új helyen lenni. Nem unalmas az a sok szabály?* Ezt is csak úgy leszűrte a halottakból. Látszik, hogy már nem olyan kis vadmacska a leány, mint anno amikor találkoztak.*
// Mosómedve szelídítés: 10/20 //
* Kicsit megrendül a tündér a szigor hallatán. A szigorú szó elég hangsúlyos, főleg a hozzá kapcsolt gesztúrákkal egybevéve. Ezt az eszébe vési, hogy ha netán valami olyat mond a kicsi Szikrának, akkor majd a lelkére köti, hogy a nevét hagyja ki majd a történetből. Tapasztalatból tudja, hogy egy szúrós szemű asszonytól jobban kell félni, mint egy kancsal izomagytól. Viszont legalább jót tudnak nevetni az üldözéses jeleneten. Az a mai napig mosolyt tud csalni a tündér arcára. Az apróság kutyája úgy tűnik, hogy nem neheztel a tündérre. Legutóbb is jól elvoltak, igaz csak a trükközés után. Kíváncsian közelíti meg Záport, aki viszont joggal fél az ebtől. Az egyik rokona tette el majdnem láb alól, így amikor az odadugja a nagy fejét, felmordul és elhátrál, még a nagy kutya felé is kap mancsával.*
- Hékás!* Szól rájuk és rögvest felkapja a mosómacit a karjai közzé.*
- Nyugi Zápor, nyugi, nem bánt!* Legalábbis reméli, ki tudja, hogy Deres, hogyan reagál az agresszív fellépésre. A tündér nyugtatóan simogatja a kis jószág buksiját, aki riadt szemeivel pislog le a nagy melákra. Ha majd megnyugodnak a kedélyek, akkor teszi le újra a földre és igyekszik vigyázni rá. Nyilván a lánynak nem nagyon kellett idomítania a kutyát, mivel azokat jórészt kézből nevelik, így nehéz lehet megértenie, hogy miért kell Alesiannak a nyakörv meg az egyéb dolgok, hogy kézhez szoktassa a kis fenevadat.*
- Igen, Deres nagyon jó kutya!* Dicséri meg ő is, elvégre hűségesen szolgálja már egy ideje a gazdáját.*
- Jelenleg egyedül dalolok meg zenélek, de azt tervezem, hogy Záport megtanítom táncolni, meg persze továbbra is végzem a papi munkámat. Teysus tanait hirdetem a népnek.* Azt kihagyja, hogy még a lányok szoknyája után kajtat. Az utánzása nagyon jól sikerül, aminek csilingelő gyermeki kacaj a jutalma. Ez a hivatása, hogy mosolyt csaljon az arcokra, mindig örül, ha sikerül.*
- Nem egészen. Látod ott azokat a néniket meg bácsikat.* Mutat a távolban zajló színjátékra, ami a hely visszafoglalását mutatja be újra meg újra.*
- Na olyasmit fogok én is. Beöltözünk jelmezekbe és eljátszunk érdekes történeteket, meséket másoknak.* Magyarázza el. Kíváncsi, hogy ebből mennyit sikerül megértenie a kislánynak. Sajnos apró termetük megakadályozza őket abban, hogy innen meglássák az árvaházat, de nem probléma, mivel valószínűleg lesz még alkalma megnézni a helyet és persze a bájos nevű hölgyeket.*
- Ne aggódj, majd megnézzük, ha jobban rálátunk.* Ígéri meg neki, mielőtt bevásárolnának. Némi információt már kapott a fiújáról Szikrának, de többre vágyik, ezért kérdezősködik, de csak, amikor már egy nyugodt helyen vannak.*
- Greal?* Ízlelgeti a nevet, sejtette, hogy ahol ennyi női név lakozik, ott valahol egy kani is megjelenik. Egyelőre lényegtelennek tartja ezt a személyt, de a nevét az eszébe vési. Az ezt követő lelkes gyermeki beszéd mögött komoly szomorúság várakozik. A kislány még csak nem is sejti, hogy mily sok fájdalom vár rá. A tündérek is elég hosszú életet élnek, de még az övéké is eltörpül az elfekétől. Szikra életében a kis srác csupán egy szempillantás lesz, ahogy Deres is. Még a gyermeki éveit fogja taposni, amikor az ember fiúcska már beérik. Eleinte csak annyiban fog megmutatkozni ez, hogy lekörözi majd mindenben a lányt, aztán hirtelen megnő majd. Szikra pedig gyermeki gondolataival fogja ezt megérni. Ez olyan szomorú gondolat, hogy Alesian fülei kicsit lekonyulnak.*
- Szép gondolat. Rendes fiúnak tűnik.* Erőltet mosolyt az arcára, elvégre színész, neki el kell tudnia rejtenie az érzelmeit.*
- Úgy látom tetszik neked ez a fiú, szerintem te is tetszel neki.*Következtetéseket von le, de ha egy szobában vannak és ilyen lelkesen beszél róla, akkor hiszi, hogy a másiknak is kedvére való a lány társasága.*
- Mondta már, hogy tetszel neki?* Kérdez rá pofátlanul. Nagyon érdekesnek találja a gyermeki románcot.*
- Én értek az ilyesmihez. Tudom, hogy mire vágynak a férfiak.* Naná, hogy kicsit meg fogja kavarni az állóvizet. Hogy ártani szeretne a gyermeknek? Nem áll szándékában, de ennyi nő között kell egy férfi is, aki egy kicsit másfajta megközelítést alkalmaz.*
- Mondd csak Szikra, milyen az új helyen lenni. Nem unalmas az a sok szabály?* Ezt is csak úgy leszűrte a halottakból. Látszik, hogy már nem olyan kis vadmacska a leány, mint anno amikor találkoztak.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-27 08:55:25
Üzenet elküldve: 2025-03-27 08:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Csak egy pillanatra néz félre, és már el is cseni az érdekes festményt a tulajdonosa. Kár! Szívesen elbeszélgetett volna vele, hátha meggyőzhette volna, bár úgy tűnik erre nem fog sor kerülni. Sebaj, majd költi máshogy a pénzét! Ha valamit nem hagyna ki a világért sem, akkor az egy jó bor! Márpedig, ha ez tényleg olyan jó, mint ahogyan azt hallja a járókelőktől, akkor megéri venni a nehezebb napokra is. Eddig feszes erszénye a festmények megvásárlása után eléggé elengedte magát, és most, ahogyan számolja a maradékot, hamar el is tűnik. Sokan említik, hogy a könnyen jött pénz könnyen is megy, ám ugyanez elmondható a nehezen jött pénzről is, ami pont ugyanolyan gyorsasággal képes eltűnni! Jobb bele se gondolni, hogy mennyit hagy ma itt, a már így is elég gazdag kereskedőknek, elvégre nem valami gyengeminőségű tárgyat vásárol, hanem mesterien megmunkált dolgokat. Kitudja, hogy mikor lesz hasonló esélye? Inkább bánja meg itt és most, mint másnap, mikor már más élt azzal a lehetőséggel, amivel ő nem. Képtelen lenne a tükörbe nézni egy ilyen eset után. Újabb erszény landol a kereskedő asztalán. Ezúttal 1130 arany található benne. Ezzel a vásárlással elérte a havi keretét, így nem is nézelődik tovább. Amint megkapja a dolgait, egyből elhagyja a helyet, nehogy megtetsszen neki valami más. *
Ezzel a vásárlással elérte a havi keretét, így nem is nézelődik tovább. Amint megkapja a dolgait, egyből elhagyja a helyet, nehogy megtetsszen neki valami más. *
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-26 10:21:42
Üzenet elküldve: 2025-03-26 10:21:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Lelkes és már nem is zavarja annyira a tömeg ami körül veszik őket. Régi jó tevője egyik oldalán, míg a másikon örök barátja lépked. Így még helyet sem kell annyira törni a lábak tengerén, Deres méretei ebben is segítik őket.*
-És okos, meg türelmes, gondoskodó, DE *Mutatja fel ujját.* tud nagyon szigorú is lenni ha kell. *Ezt Alavertól tanulta el, mutatja is két ujjacskával a saját szemére, majd mintha döfne kettőt azokkal az ujjakkal ismét a levegőbe. Ezzel imitálva, Mai gyönyörű szép szúrós kék szemeit.*
-Igen, az egyik meg is csúszott egy adag ló kakikban. Azért nem értek utol.
*Kacag fel, mert emlékszik arra a napra. Sok érdekes új szót tanult meg aznap, amit azóta sem mert használni. Mai szerint a finom hölgyek ilyen szavakat nem használnak.
Nem kell félnie már Alesiannak Derestől, a múltkori kis bűbája a kutyára, megtette eléggé a hatását, azok a barna szemek, most már sokkalta szelídebben pislantanak a férfira. Annál inkább kíváncsian a mosómedvére, hátulról megkerülve gazdáját, az Alesiant követő mosómedve farához engedi le fejét, hogy megszimatolja azt.*
-Oh értem, lehet Deresnek sosem kellett, ő mindig hallgatott a szavamra. Nagyon jó kutya.
*Simítja végig a nagy mamlasz fejét jószágának, ahogy amaz visszalépett a mosómedve szimatolásból.*
-Biztos vagyok benne. Mit fogtok majd csinálni?
*Kérdez vissza, mert hát ő is rég látta a szárnyas barátját, szeretné tudni ő, hogy tengeti napjait.*
-Igen, pontosan olyan.
*Kacag fel ő is, milyen remek kis trükk. Vicces volt Alaver tekintete mindig is. Meg veszélyes is, mert körülötte sosem tudta, mikor és, hogy osonjon. Azok a szemek mindent is láttak, néha úgy gondolta.*
-Színdarab? Már mint egy darabja a színeknek?
*Morfondírozik, mert ilyesmit még az árvaházban sem hallott a meséken és a tanításokon kívül. Mondjuk a színház témakör, egyik nevelőnek sem a fő tananyaga.*
-Igen arra. De ajh.. Túl sokan vannak.
*Szeretné megmutatni, de még ő maga is csak egy egy pillanatra látja csak amikor két ember közt képes átlátni a tömegen. Majd ha esetleg távoznak megmutatja.
Meséje közben tekintete visszavándorol Alesianra, és furcsállva nézi annak érdekes mosolyát. Nem is látott még ilyet. Aztán abból hamar ki is zökken, ahogy befejezi meséjét Trylnorral.
Bólint egyet Alesian szavaira, hát akkor megy és szerez magának egy olyan szerencsedobozt. Tökéletes ajándék lesz Trylnornak. Szerette volna viszonozni neki a múltkori kis karkötőt amit vett neki. Reméli ez a doboz majd szerencsés lesz a fiú számára. Nem csak ő, de Alesian és hasonlóan tesz, maga is vesz egy dobozkát későbbre. Így már két elégedett vásárló távozik a kereskedőtől. Szikra pedig büszkén lépdel el zsákmányával, élete első vásárlását végre véghez vitte, anélkül, hogy megkergették volna érte.*
-Igen, Greal sokat segített ebben. Tudod ő. Nem is tudom.
*Morfondírozik magában egy picit, hogy el döntse végül akkor Grael számára kicsoda, ha Mait folyton a férfi édesanyjának tartja. Talán majd a barátja segít ebben ha rákérdez.
De még egyenlőre kikeverednek a tömegből, ahol végre egy padra ülhetnek, csak úgy mint aznap, de most nem majszolnak semmit. Nem is baj, mert végre nem üres gyomorral érkezett a vásárba.*
-Öhm. Ő ennyivel magasabb nálam. *Mutatja feje búbjától tenyerével, ami legalább egy jó fej magasságnyi különbség.* Rövid fülű, nem olyan mint az enyém, és szép barna haja van, kis kócos. *Kuncog fel, a pír ismét kikerül arcára, ahogy leírja a fiút.* A szeme szép mély barna, de szomorú nagyon. De amikor rám néz, úgy csillog és mosolyog. De nem szája a szeme. De persze az is utána mosolyog. És ő okos, okosabb mint én. De nem úgy, hanem máshogy. Mert nem tud még számolni vagy írni szépen. De ő jobban érti ezt. *Mutat végig a tömegeken karjával.* Mit szabad mit nem, hogy mit szokás és mit nem. És néha úgy horkol mint egy kis maci.
*Ismételten felkacag röviden. Szemei pedig csillognak, ábrándozik a kis szerelméről, mert ez nem olyan mint amit a kétlábúak szoktak. Ez még tiszta, és őszinte, csalódástól mentes, és talán emiatt veszélyes is lehet, mert tudatlan.*
-Azt tervezzük, hogy majd együtt élünk egy kis házban csak ketten, és lesz sok állatunk. Csak remélem Deres nem kergeti majd meg őket.
*Nevet fel, ahogy lenéz a pad mellé leheveredett kutyájára. Amaz pedig nevét hallva felemeli deres pofáját, és vissza is helyezi, ha értené a szavait gazdájának, ő is csak reménykedni tud, hogy megéli azokat a napokat.*
*Lelkes és már nem is zavarja annyira a tömeg ami körül veszik őket. Régi jó tevője egyik oldalán, míg a másikon örök barátja lépked. Így még helyet sem kell annyira törni a lábak tengerén, Deres méretei ebben is segítik őket.*
-És okos, meg türelmes, gondoskodó, DE *Mutatja fel ujját.* tud nagyon szigorú is lenni ha kell. *Ezt Alavertól tanulta el, mutatja is két ujjacskával a saját szemére, majd mintha döfne kettőt azokkal az ujjakkal ismét a levegőbe. Ezzel imitálva, Mai gyönyörű szép szúrós kék szemeit.*
-Igen, az egyik meg is csúszott egy adag ló kakikban. Azért nem értek utol.
*Kacag fel, mert emlékszik arra a napra. Sok érdekes új szót tanult meg aznap, amit azóta sem mert használni. Mai szerint a finom hölgyek ilyen szavakat nem használnak.
Nem kell félnie már Alesiannak Derestől, a múltkori kis bűbája a kutyára, megtette eléggé a hatását, azok a barna szemek, most már sokkalta szelídebben pislantanak a férfira. Annál inkább kíváncsian a mosómedvére, hátulról megkerülve gazdáját, az Alesiant követő mosómedve farához engedi le fejét, hogy megszimatolja azt.*
-Oh értem, lehet Deresnek sosem kellett, ő mindig hallgatott a szavamra. Nagyon jó kutya.
*Simítja végig a nagy mamlasz fejét jószágának, ahogy amaz visszalépett a mosómedve szimatolásból.*
-Biztos vagyok benne. Mit fogtok majd csinálni?
*Kérdez vissza, mert hát ő is rég látta a szárnyas barátját, szeretné tudni ő, hogy tengeti napjait.*
-Igen, pontosan olyan.
*Kacag fel ő is, milyen remek kis trükk. Vicces volt Alaver tekintete mindig is. Meg veszélyes is, mert körülötte sosem tudta, mikor és, hogy osonjon. Azok a szemek mindent is láttak, néha úgy gondolta.*
-Színdarab? Már mint egy darabja a színeknek?
*Morfondírozik, mert ilyesmit még az árvaházban sem hallott a meséken és a tanításokon kívül. Mondjuk a színház témakör, egyik nevelőnek sem a fő tananyaga.*
-Igen arra. De ajh.. Túl sokan vannak.
*Szeretné megmutatni, de még ő maga is csak egy egy pillanatra látja csak amikor két ember közt képes átlátni a tömegen. Majd ha esetleg távoznak megmutatja.
Meséje közben tekintete visszavándorol Alesianra, és furcsállva nézi annak érdekes mosolyát. Nem is látott még ilyet. Aztán abból hamar ki is zökken, ahogy befejezi meséjét Trylnorral.
Bólint egyet Alesian szavaira, hát akkor megy és szerez magának egy olyan szerencsedobozt. Tökéletes ajándék lesz Trylnornak. Szerette volna viszonozni neki a múltkori kis karkötőt amit vett neki. Reméli ez a doboz majd szerencsés lesz a fiú számára. Nem csak ő, de Alesian és hasonlóan tesz, maga is vesz egy dobozkát későbbre. Így már két elégedett vásárló távozik a kereskedőtől. Szikra pedig büszkén lépdel el zsákmányával, élete első vásárlását végre véghez vitte, anélkül, hogy megkergették volna érte.*
-Igen, Greal sokat segített ebben. Tudod ő. Nem is tudom.
*Morfondírozik magában egy picit, hogy el döntse végül akkor Grael számára kicsoda, ha Mait folyton a férfi édesanyjának tartja. Talán majd a barátja segít ebben ha rákérdez.
De még egyenlőre kikeverednek a tömegből, ahol végre egy padra ülhetnek, csak úgy mint aznap, de most nem majszolnak semmit. Nem is baj, mert végre nem üres gyomorral érkezett a vásárba.*
-Öhm. Ő ennyivel magasabb nálam. *Mutatja feje búbjától tenyerével, ami legalább egy jó fej magasságnyi különbség.* Rövid fülű, nem olyan mint az enyém, és szép barna haja van, kis kócos. *Kuncog fel, a pír ismét kikerül arcára, ahogy leírja a fiút.* A szeme szép mély barna, de szomorú nagyon. De amikor rám néz, úgy csillog és mosolyog. De nem szája a szeme. De persze az is utána mosolyog. És ő okos, okosabb mint én. De nem úgy, hanem máshogy. Mert nem tud még számolni vagy írni szépen. De ő jobban érti ezt. *Mutat végig a tömegeken karjával.* Mit szabad mit nem, hogy mit szokás és mit nem. És néha úgy horkol mint egy kis maci.
*Ismételten felkacag röviden. Szemei pedig csillognak, ábrándozik a kis szerelméről, mert ez nem olyan mint amit a kétlábúak szoktak. Ez még tiszta, és őszinte, csalódástól mentes, és talán emiatt veszélyes is lehet, mert tudatlan.*
-Azt tervezzük, hogy majd együtt élünk egy kis házban csak ketten, és lesz sok állatunk. Csak remélem Deres nem kergeti majd meg őket.
*Nevet fel, ahogy lenéz a pad mellé leheveredett kutyájára. Amaz pedig nevét hallva felemeli deres pofáját, és vissza is helyezi, ha értené a szavait gazdájának, ő is csak reménykedni tud, hogy megéli azokat a napokat.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-26 08:50:42
Üzenet elküldve: 2025-03-26 08:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Apróságok //
// Mosómedve szelídítés: 9/20 //
* Alesian hegyezi az egyébként is hegyes füleit. Ha nőkről van szó, akkor mindig felélénkül.*
- Biztosan szép akkor! ~ Én mondjuk ruha nélkül vetnék rá, de akár két pillantást is. ~* Jegyzi meg magában, mert ilyesmivel csak nem sokkolná a fejlődésben lévő kis teremtést. A szaladás gondolatára felkuncog.*
- Igen, nagyon gyorsan szedtétek a lábatokat. Vicces volt nézni, ahogy azok próbáltak utolérni.* Igazán jól szórakozott akkor, persze segített volna, ha Szikra húzta volna a rövidet, de erre szerencsére nem került sor. Közben elosztja a szerzet kalácsot, aminek a jó részét Deres pusztítja be. Nem szép látvány az, ahogy két falásra eltünteti a finom pékárut. Nem sokkal több harapás kéne, hogy mondjuk egy tündér tüntessen el pontosan így, még jó, hogy neki nem kell ilyesmitől tartania.*
- Ez egy nyakörv. Én csináltam.* Büszkélkedik, pedig elég sajátos megoldást. Egy nadrágszíj meg egy kötél házasságából született olcsó félmegoldás. Működik, szóval addig nincs gond.*
- Azért kell, hogy ne kószáljon el. Még nem teljesen szelíd, de már jó úton haladunk. Igaz Zápor! Zápor!* Csettint neki párat, hogy figyeljen a nevére. Lassan kezdi a kis szőrcsomó megszokni a nevét, de azért még kell idő. Megint tart neki oda egy kis kalácsot és megvárja, hogy érte jöjjön. Ha akar valamit, akkor meg kell szoknia, hogy eljöjjön érte.*
- Ő lesz majd a társam, ha sikerül teljesen megszelídíteni. Majd meglátod.* Ígéri meg, mert magyarázni ezt sokkal körülményesebb. Meg amúgy is inkább Szikráról szeretne hallani. Már az elején vicces a történet. Jóízűen felkacag az Alaver nevezetű férfi szemeire.*
- Ilyen volt?* Kezd el kancsítani. Két szeme természetellenesen távolodik el egymástól, így most ő is úgy néz ki, mint egy bolond. Ha ez lecsengett, akkor hallgatja tovább, sőt még bizalmasan közelebb is hajol, amikor a lány is így tesz.*
- Úúúúú! Ez nagyon jó! Látom is magam előtt. Remek folytatása lesz a színdarabomnak.* Szikra életét feltett szándéka feldolgozni valamilyen formában, leginkább egy kis tragédiával meghintett komédia lenne.*
- Árvaházban?* Kérdez vissza, pedig hallott valamit róla, csak eddig számára nem volt jelentősége. Nyújtózkodik, hátha látja, de a törpeség átka vaskézzel szorítja. Ellenben a füleit csodálatos dallamok ütik meg. Nevek, de még milyen nevek.*
~ Árvaház ez? Csupa erotikus nevű nővel tele? Fel kéne csapnom árvának, és akkor egész nap ezek dögös nevű lányok ugrálnának körbe. ~*Ritka perverz mosoly ül ki az arcára, ahogy képzeletben elképzeli a szituációt. Aztán mintha kupán csapnák, úgy rántja vissza a Trylnor vagy ki. Rá is mered a kipirult pofikára, aztán a szívéhez kap.*
- Édes Teysus! Micsoda élettel teli történet ez.* Ezt csak úgy az orra alá motyogja.*
~ Máris kanija van. Ezt szeretem én a mai fiatalságban. Nagykanállal habzsolják az életet. ~* Jót érez, ebből sokat fog kihozni az biztos. A valóságba a kislány kérdése rántja vissza.*
- Hogy mi? Jaaa. Szerencsedoboz. Hát ilyen doboz, amiben bármi lehet. Valamilyen meglepetés.* Vagy szemét, de azt már nem teszi hozzá. Szikra nem is habozik, hanem rögtön a kereskedőhöz lép és rövid tárgyalás után, máris megkaparintja a dobozkáját.*
- Elég ügyes lettél. Látom most már tudod mire jók a sárga karikák.* Dicséri meg, majd mielőtt távoznának ő is odalép a kereskedőhöz.*
- Én is kérnék egy olyan dobozt.* Át is ad 200 aranyat rögvest. Kíváncsian rázogatja meg a dobozt, amint a kezébe kerül, de majd kibontja, ha leültek. Előtte viszont kell egy jó hely. Egy félreeső pad jó is lesz. Ezeket úri valagaknak szánták, de most ráteszi az ülőgumóját az biztos. Izgalmában el is felejtkezik a dobokról, hanem egyből a számára legérdekesebb téma után kérdez.*
- Mesélj még erről a fiú barátodról. Nekem is sok barátom van meg volt már. Barátság szakértőnek mondhatom magam.* Dűti ki a mellét megint, bár nála ezek a barátságok más keletűek.*
// Mosómedve szelídítés: 9/20 //
* Alesian hegyezi az egyébként is hegyes füleit. Ha nőkről van szó, akkor mindig felélénkül.*
- Biztosan szép akkor! ~ Én mondjuk ruha nélkül vetnék rá, de akár két pillantást is. ~* Jegyzi meg magában, mert ilyesmivel csak nem sokkolná a fejlődésben lévő kis teremtést. A szaladás gondolatára felkuncog.*
- Igen, nagyon gyorsan szedtétek a lábatokat. Vicces volt nézni, ahogy azok próbáltak utolérni.* Igazán jól szórakozott akkor, persze segített volna, ha Szikra húzta volna a rövidet, de erre szerencsére nem került sor. Közben elosztja a szerzet kalácsot, aminek a jó részét Deres pusztítja be. Nem szép látvány az, ahogy két falásra eltünteti a finom pékárut. Nem sokkal több harapás kéne, hogy mondjuk egy tündér tüntessen el pontosan így, még jó, hogy neki nem kell ilyesmitől tartania.*
- Ez egy nyakörv. Én csináltam.* Büszkélkedik, pedig elég sajátos megoldást. Egy nadrágszíj meg egy kötél házasságából született olcsó félmegoldás. Működik, szóval addig nincs gond.*
- Azért kell, hogy ne kószáljon el. Még nem teljesen szelíd, de már jó úton haladunk. Igaz Zápor! Zápor!* Csettint neki párat, hogy figyeljen a nevére. Lassan kezdi a kis szőrcsomó megszokni a nevét, de azért még kell idő. Megint tart neki oda egy kis kalácsot és megvárja, hogy érte jöjjön. Ha akar valamit, akkor meg kell szoknia, hogy eljöjjön érte.*
- Ő lesz majd a társam, ha sikerül teljesen megszelídíteni. Majd meglátod.* Ígéri meg, mert magyarázni ezt sokkal körülményesebb. Meg amúgy is inkább Szikráról szeretne hallani. Már az elején vicces a történet. Jóízűen felkacag az Alaver nevezetű férfi szemeire.*
- Ilyen volt?* Kezd el kancsítani. Két szeme természetellenesen távolodik el egymástól, így most ő is úgy néz ki, mint egy bolond. Ha ez lecsengett, akkor hallgatja tovább, sőt még bizalmasan közelebb is hajol, amikor a lány is így tesz.*
- Úúúúú! Ez nagyon jó! Látom is magam előtt. Remek folytatása lesz a színdarabomnak.* Szikra életét feltett szándéka feldolgozni valamilyen formában, leginkább egy kis tragédiával meghintett komédia lenne.*
- Árvaházban?* Kérdez vissza, pedig hallott valamit róla, csak eddig számára nem volt jelentősége. Nyújtózkodik, hátha látja, de a törpeség átka vaskézzel szorítja. Ellenben a füleit csodálatos dallamok ütik meg. Nevek, de még milyen nevek.*
~ Árvaház ez? Csupa erotikus nevű nővel tele? Fel kéne csapnom árvának, és akkor egész nap ezek dögös nevű lányok ugrálnának körbe. ~*Ritka perverz mosoly ül ki az arcára, ahogy képzeletben elképzeli a szituációt. Aztán mintha kupán csapnák, úgy rántja vissza a Trylnor vagy ki. Rá is mered a kipirult pofikára, aztán a szívéhez kap.*
- Édes Teysus! Micsoda élettel teli történet ez.* Ezt csak úgy az orra alá motyogja.*
~ Máris kanija van. Ezt szeretem én a mai fiatalságban. Nagykanállal habzsolják az életet. ~* Jót érez, ebből sokat fog kihozni az biztos. A valóságba a kislány kérdése rántja vissza.*
- Hogy mi? Jaaa. Szerencsedoboz. Hát ilyen doboz, amiben bármi lehet. Valamilyen meglepetés.* Vagy szemét, de azt már nem teszi hozzá. Szikra nem is habozik, hanem rögtön a kereskedőhöz lép és rövid tárgyalás után, máris megkaparintja a dobozkáját.*
- Elég ügyes lettél. Látom most már tudod mire jók a sárga karikák.* Dicséri meg, majd mielőtt távoznának ő is odalép a kereskedőhöz.*
- Én is kérnék egy olyan dobozt.* Át is ad 200 aranyat
rögvest. Kíváncsian rázogatja meg a dobozt, amint a kezébe kerül, de majd kibontja, ha leültek. Előtte viszont kell egy jó hely. Egy félreeső pad jó is lesz. Ezeket úri valagaknak szánták, de most ráteszi az ülőgumóját az biztos. Izgalmában el is felejtkezik a dobokról, hanem egyből a számára legérdekesebb téma után kérdez.*- Mesélj még erről a fiú barátodról. Nekem is sok barátom van meg volt már. Barátság szakértőnek mondhatom magam.* Dűti ki a mellét megint, bár nála ezek a barátságok más keletűek.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-03-25 16:00:34
Üzenet elküldve: 2025-03-25 16:00:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Apróságok //
*Nem tegnap volt az már biztos, mikor utoljára látta a tündért. Belegondolva, azóta nem is igazán változott. Nem úgy mint saját maga.*
-Nagyon rendes igen. Csinos? Biztosan, a ruhákat nagyon szereti az biztos.
*Nem gondol bele sokat, számára Mai természetesen csoda szép, de sokkal előrébb való az az anyai szeretet és gondoskodás amit kap tőle. A szépségét pedig meghagyja Graelnek, hogy ítélje meg, elvégre valami oknál fogva csak együtt vannak, és biztosan nem csak Mai szépsége az oka, legalább is ő így gondolja.*
-Örülök, bár akkor is szaladnom kellett a kereskedők elől. Azóta sem jártam arra Deressel.
*Jegyzi meg Alesiannak, és nem is rest lassan eltávolodni a kardforgató férfitól, sokkal biztonságosabbnak is érzi a helyzetet. Meg aztán Deres végett is jobb lesz így.*
-Köszönöm.
*Mondja mosolyogva a felé nyújtott kalácsot elfogadva, hasonlóan mint a másik, ő is tőr belőle, csak ez fordított a férfiétől. Ő saját magának tőr le egy pici darabot, amit egy falatra el is tüntet, a sokkalta nagyobb darabot pedig kutyájának nyújtja, amit szintúgy két hatalmas pofa csattintással el is tűnik.*
-Az mi rajta?
*Néz végig a mosómedvén amin nyakörv és póráz van. Nem igazán érti a hasznát. Talán fél Alesian, hogy elhagyja? Mert hát Deresen sosem látott ilyet, és mégsem hagyta őt hátra soha.*
-A kőkertben voltam, mint mindig kerestem mit lehetne. *Kis szünetet tart, ahogy körbe tekint.* szerezni. És akkor láttam meg Mait, Alaverral, ilyen fura szeme van neki. *Mutatja Alaver kancsalságát.* Mait kísérte vásárolni. Én meg, nos. *Hajol közelebb a férfi füléhez, és súgni kezd.* Elakartam csenni a táskáját. De nem tudtam elkapni, és meg is vágtam szegényt. Utána csak szaladni mertem előlük, de Alaver elég gyors volt ahhoz, hogy utolérjen, és sarokba szorítottak. Utána Deres tűnt el, mert Alaver bezárta őt abba a kertbe, ahol menekülni próbáltunk, engem Mai elé vitt, de végül, elvittek az árvaházba. Azóta ott lakom látod.
*Fordul el a tömegben a romváros felé mutatva, talán látható a szép nagy épület teteje a távolban. Már ha képesek átlátni a tömegen egy jó pillanatban.*
-Ott megismertem Nimerilt, Luninarit, Alenia kisasszonyt. Mind nagyon rendes. Ó és találkoztam egy fiúval is. Trylnorral, vele a tisztáson találkoztam, elvitt ahhoz a furcsa fához amik emlékeket mutattak, meg sokat kacsáztunk nevettünk. És most már ő is velünk lakik. Közös szobánk van.
*Alesian láthatja, ahogy a megismert személyek közül Trylnor nevénél láthatóan kipirul a kis elf, és somolyog ahogy maga elé bámulva lépked át a tömegen.
Ahogy mennek el is haladnak a pultok között, ahol rengeteg érdekesség és portéka is lenni szokott. Szikra fel is méri a helyzetet, mert sok más ember is itt ácsorog, megnézi magának mi ez a felhajtás. Ekkor lát egy érdekes feliratot néhány dobozka mellett. Szerencsedoboz.*
-Az szerinted mi lehet?
*Kérdezi a tündért, de közben nagyon is figyel, ahogy a többi kétlábú intézi a maga kis vásárlását. Ahogy kérnek, és számolják is le az sárga karikákat hozzá. Pont úgy, ahogy Grael mesélte. Hát akkor itt az idő neki is meg kell próbálnia. Össze is szedi bátorságát, majd odalép a kereskedő elő, felnéz rá és a dobozra mutat.*
-Azt szeretném megvenni.
*Mutat rá kitárva egyik kezét, bár hangja picit megremeg.*
-Van rá aranyad apróság?
*Néz le rá a kereskedő. Amire Szikra csak aprókat bólogat. Letérdel, hátáról leveszi táskáját, maga elé rakja, és kotorászni kezd benne, amiből hamar elő kerül egy nagyobbacska erszény.*
-Ez elég lesz?
*Adja át neki, amiből a kereskedő számolni is kezd.*
-Elég igen.
*A kereskedő le is számolja a 200 aranyérmét magának a maradékot pedig visszaadja.. Elégedetten nyújtja át a lánykának a dobozkát, amit mosolyogva el is tesz magának Szikra a táskájába az erszénnyel együtt.*
-Mehetünk.
*A páros folytathatja is sétájukat a vásárban, már ha a másik is készen áll.*
*Nem tegnap volt az már biztos, mikor utoljára látta a tündért. Belegondolva, azóta nem is igazán változott. Nem úgy mint saját maga.*
-Nagyon rendes igen. Csinos? Biztosan, a ruhákat nagyon szereti az biztos.
*Nem gondol bele sokat, számára Mai természetesen csoda szép, de sokkal előrébb való az az anyai szeretet és gondoskodás amit kap tőle. A szépségét pedig meghagyja Graelnek, hogy ítélje meg, elvégre valami oknál fogva csak együtt vannak, és biztosan nem csak Mai szépsége az oka, legalább is ő így gondolja.*
-Örülök, bár akkor is szaladnom kellett a kereskedők elől. Azóta sem jártam arra Deressel.
*Jegyzi meg Alesiannak, és nem is rest lassan eltávolodni a kardforgató férfitól, sokkal biztonságosabbnak is érzi a helyzetet. Meg aztán Deres végett is jobb lesz így.*
-Köszönöm.
*Mondja mosolyogva a felé nyújtott kalácsot elfogadva, hasonlóan mint a másik, ő is tőr belőle, csak ez fordított a férfiétől. Ő saját magának tőr le egy pici darabot, amit egy falatra el is tüntet, a sokkalta nagyobb darabot pedig kutyájának nyújtja, amit szintúgy két hatalmas pofa csattintással el is tűnik.*
-Az mi rajta?
*Néz végig a mosómedvén amin nyakörv és póráz van. Nem igazán érti a hasznát. Talán fél Alesian, hogy elhagyja? Mert hát Deresen sosem látott ilyet, és mégsem hagyta őt hátra soha.*
-A kőkertben voltam, mint mindig kerestem mit lehetne. *Kis szünetet tart, ahogy körbe tekint.* szerezni. És akkor láttam meg Mait, Alaverral, ilyen fura szeme van neki. *Mutatja Alaver kancsalságát.* Mait kísérte vásárolni. Én meg, nos. *Hajol közelebb a férfi füléhez, és súgni kezd.* Elakartam csenni a táskáját. De nem tudtam elkapni, és meg is vágtam szegényt. Utána csak szaladni mertem előlük, de Alaver elég gyors volt ahhoz, hogy utolérjen, és sarokba szorítottak. Utána Deres tűnt el, mert Alaver bezárta őt abba a kertbe, ahol menekülni próbáltunk, engem Mai elé vitt, de végül, elvittek az árvaházba. Azóta ott lakom látod.
*Fordul el a tömegben a romváros felé mutatva, talán látható a szép nagy épület teteje a távolban. Már ha képesek átlátni a tömegen egy jó pillanatban.*
-Ott megismertem Nimerilt, Luninarit, Alenia kisasszonyt. Mind nagyon rendes. Ó és találkoztam egy fiúval is. Trylnorral, vele a tisztáson találkoztam, elvitt ahhoz a furcsa fához amik emlékeket mutattak, meg sokat kacsáztunk nevettünk. És most már ő is velünk lakik. Közös szobánk van.
*Alesian láthatja, ahogy a megismert személyek közül Trylnor nevénél láthatóan kipirul a kis elf, és somolyog ahogy maga elé bámulva lépked át a tömegen.
Ahogy mennek el is haladnak a pultok között, ahol rengeteg érdekesség és portéka is lenni szokott. Szikra fel is méri a helyzetet, mert sok más ember is itt ácsorog, megnézi magának mi ez a felhajtás. Ekkor lát egy érdekes feliratot néhány dobozka mellett. Szerencsedoboz.*
-Az szerinted mi lehet?
*Kérdezi a tündért, de közben nagyon is figyel, ahogy a többi kétlábú intézi a maga kis vásárlását. Ahogy kérnek, és számolják is le az sárga karikákat hozzá. Pont úgy, ahogy Grael mesélte. Hát akkor itt az idő neki is meg kell próbálnia. Össze is szedi bátorságát, majd odalép a kereskedő elő, felnéz rá és a dobozra mutat.*
-Azt szeretném megvenni.
*Mutat rá kitárva egyik kezét, bár hangja picit megremeg.*
-Van rá aranyad apróság?
*Néz le rá a kereskedő. Amire Szikra csak aprókat bólogat. Letérdel, hátáról leveszi táskáját, maga elé rakja, és kotorászni kezd benne, amiből hamar elő kerül egy nagyobbacska erszény.*
-Ez elég lesz?
*Adja át neki, amiből a kereskedő számolni is kezd.*
-Elég igen.
*A kereskedő le is számolja a 200 aranyérmét magának a maradékot pedig visszaadja.
. Elégedetten nyújtja át a lánykának a dobozkát, amit mosolyogva el is tesz magának Szikra a táskájába az erszénnyel együtt.*-Mehetünk.
*A páros folytathatja is sétájukat a vásárban, már ha a másik is készen áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 418-437