Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:29:46
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Ahogy Corillette előadja, hogyan képzeli a bált, elismerően bólint.*
- Igen, ez a terv. Túl régóta nem volt már hasonló bál. Bízom benne, hogy hamarosan megrendezhetek egyet. Talán nem az elsőt, de ha igen, csak annál büszkébb leszek.
*feleli, habár ő maga nem igazán kedvelte azokat a bálokat sosem. Bár az is igaz, hogy annak idején ő csak amolyan partvonalra szorított vendége volt a hasonló rendezvényeknek. Most nyilván másképp lesz, és egészen más okból fogja utálni, hiszen a túlzott figyelmet még kevésbé kedveli, mint a teljes mellőzöttséget.
Amikor Corillette elmondja, hogy nem sokra emlékszik, a közelmúltat pedig feledni igyekszik, így felel.*
- Ha megenged egy tanácsot: ne feledje azt az időszakot se, amin eddig átmentek. Kegyedék túlélték azt, amit csak nagyon keveset. Emlékezzenek erre és használják ezt a tapasztalatot a jövőben. Így jobb nemesei lesznek e városnak, mint amilyenek valaha lehettek volna.
*feleli. Érdekes, amit Corillette a nemesség kapcsán felel. Akaratlanul is olyat mondott, ami alapján valódi régi nemesnek hihető: hogy a nemesség a szívben lakozna, az ember lényéből fakadna? Orthus nem hisz ebben. Pénz, befolyás, megfelelő mértékű műveltség, és egy rang amit újonnan vett meg, vagy korábban, amit egy réges-régi felmenő valamivel kiérdemelt. Ez a nemesség és nem több. Nem teszi különbé a viselőjét. Ezért volt a régi nemesek között annyi alantas, értéktelen, csak az ősök érdemeiből élő léha semmittevő. De ők gyakran meggyőződéssel vallották, hogy a nemesség a lényükből fakad és sugárzik belőlük.
Corillette hamar a tárgyra tér, de Orthus ezen nem lepődik meg túlzottan.*
- Szívesen segítek kegyednek, ha tudok. Miről lenne szó?
*kérdi aztán.*
//Morthimer kúria//
*Ahogy Corillette előadja, hogyan képzeli a bált, elismerően bólint.*
- Igen, ez a terv. Túl régóta nem volt már hasonló bál. Bízom benne, hogy hamarosan megrendezhetek egyet. Talán nem az elsőt, de ha igen, csak annál büszkébb leszek.
*feleli, habár ő maga nem igazán kedvelte azokat a bálokat sosem. Bár az is igaz, hogy annak idején ő csak amolyan partvonalra szorított vendége volt a hasonló rendezvényeknek. Most nyilván másképp lesz, és egészen más okból fogja utálni, hiszen a túlzott figyelmet még kevésbé kedveli, mint a teljes mellőzöttséget.
Amikor Corillette elmondja, hogy nem sokra emlékszik, a közelmúltat pedig feledni igyekszik, így felel.*
- Ha megenged egy tanácsot: ne feledje azt az időszakot se, amin eddig átmentek. Kegyedék túlélték azt, amit csak nagyon keveset. Emlékezzenek erre és használják ezt a tapasztalatot a jövőben. Így jobb nemesei lesznek e városnak, mint amilyenek valaha lehettek volna.
*feleli. Érdekes, amit Corillette a nemesség kapcsán felel. Akaratlanul is olyat mondott, ami alapján valódi régi nemesnek hihető: hogy a nemesség a szívben lakozna, az ember lényéből fakadna? Orthus nem hisz ebben. Pénz, befolyás, megfelelő mértékű műveltség, és egy rang amit újonnan vett meg, vagy korábban, amit egy réges-régi felmenő valamivel kiérdemelt. Ez a nemesség és nem több. Nem teszi különbé a viselőjét. Ezért volt a régi nemesek között annyi alantas, értéktelen, csak az ősök érdemeiből élő léha semmittevő. De ők gyakran meggyőződéssel vallották, hogy a nemesség a lényükből fakad és sugárzik belőlük.
Corillette hamar a tárgyra tér, de Orthus ezen nem lepődik meg túlzottan.*
- Szívesen segítek kegyednek, ha tudok. Miről lenne szó?
*kérdi aztán.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:22:40
Üzenet elküldve: 2025-06-30 19:22:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*A dicséretet átadta, így erre nem is fecsérel tovább sem időt, sem szót. Corillette sem tenné, ebben egészen biztos. Figyelme teljes egészében a ház uráé. Feleslegesen nem reagál minden szóra, próbál arra is odafigyelni, hogy akkor szóljon csak, ha valóban a lopott rangjához méltóan tud hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz. Addig csak hallgat, és élvezi, hogy egy nemes úr vezetésével lépkedhet végig egy különösen impozáns épületben. Valójában megvan a maga varázsa annak is, hogy még befejezetlen. Biztos benne, hogy azon kevesek között lehet, akik láthatják ebben az állapotban, már ha ez a Morthimer nem engedi be az összes kisasszonyt a lakásába. A bálterembe érve valósággal érzi magát lenyűgözve, talán még soha nem is látott ekkora szobát.*
- Meggyőződésem uram, hogy ez a terem igazán előkelő rendezvényeknek ad majd otthont. Én már el is képzeltem. Mindenki gyönyörű ruhákban, lágy zenére, tűpontos léptekkel táncol majd. Remélem, hogy Lyssira és jómagam is a meghívottak között leszünk majd egyszer. *Szívesen elhozná a húgát egy bálba, ahol egy egész éjszakát csak a fényűzéssel tölthetnek majd, ráadásul nem is a saját kontójukra, bár lehet, hogy egy olyan ruha, amiben beengednék az ember lányát egy nemesi bálba, többe kerül, mint egy ház, és nekik kettő kell majd belőle, de ezen ráérnek majd akkor agyalni, ha már a kezükben lesz a meghívó.
Persze, beszéd közben nem állnak meg, így kisvártatva maguk mögött is hagyják a hatalmas termet. Cori most úgy érzi, hogy rajta a sor, hogy fenntartsa a figyelmet. Mi sem egyszerűbb ennél, mint hogy érdeklődését fejezze ki partnere iránt.*
- Szinte semmire nem emlékszem a múltamból. A városban töltött éveim alatt még túl fiatal voltam, ami utána történt, arra pedig nem is szeretnék emlékezni, de őszintén örülök a sikerének, Morthimer úr. Egész biztosan megdolgozott érte, és meg is érdemli az elismerést. *Nem is gondolkozik rajta, hogy milyen választ adjon: olyat, amelyet a férfi valószínűleg hallani akar. Neki most egyetlen feladata van, jóban kell lennie vele, mert ő lehet az egyik kulcs abban, hogy húgával megkaparinthassák a Tharisse vagyont. Abból egész biztosan futja majd báli ruhára is.*
- A nemesség szimbólumát nem a tárgyak adják, hanem az, ami a szívünkben van. Én is így gondolom. *Fogalma sincs, hogy egyáltalán helyes bölcseletet mondott-e, de jól hangzik, így kimondta. Szép, az élet igazságait firtató, valójában semmit nem jelentő mondat. Olyan nemesnek hangzik.*
- Igen, el tudom képzelni. Remekül hangzik. Ön kifejezetten tehetséges ebben is. *Hogy nagyobb-e ez a telek, mint a többi, az neki nem tűnik fel, hisz nem ismeri a másikakat sem. Arra viszont egy elégedett mosoly húzódik az ajkaira, mikor biztosítékot kap arról, hogy bizony ők is vendégei lesznek azoknak a báloknak.*
- Miénk volna a megtiszteltetés. Azonban, ha nem tartja túl kellemetlennek, szeretnék rátérni a fontos ügyekre. Tudja, szeretnénk a segítségét kérni. *Hogy miben, azt nem mondja el, míg nem kap visszaigazolást, hogy Orthust nem zavarja a témaváltás, de a prefektus sejtheti, hogy miről lesz szó.*
//Morthimer kúria//
*A dicséretet átadta, így erre nem is fecsérel tovább sem időt, sem szót. Corillette sem tenné, ebben egészen biztos. Figyelme teljes egészében a ház uráé. Feleslegesen nem reagál minden szóra, próbál arra is odafigyelni, hogy akkor szóljon csak, ha valóban a lopott rangjához méltóan tud hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz. Addig csak hallgat, és élvezi, hogy egy nemes úr vezetésével lépkedhet végig egy különösen impozáns épületben. Valójában megvan a maga varázsa annak is, hogy még befejezetlen. Biztos benne, hogy azon kevesek között lehet, akik láthatják ebben az állapotban, már ha ez a Morthimer nem engedi be az összes kisasszonyt a lakásába. A bálterembe érve valósággal érzi magát lenyűgözve, talán még soha nem is látott ekkora szobát.*
- Meggyőződésem uram, hogy ez a terem igazán előkelő rendezvényeknek ad majd otthont. Én már el is képzeltem. Mindenki gyönyörű ruhákban, lágy zenére, tűpontos léptekkel táncol majd. Remélem, hogy Lyssira és jómagam is a meghívottak között leszünk majd egyszer. *Szívesen elhozná a húgát egy bálba, ahol egy egész éjszakát csak a fényűzéssel tölthetnek majd, ráadásul nem is a saját kontójukra, bár lehet, hogy egy olyan ruha, amiben beengednék az ember lányát egy nemesi bálba, többe kerül, mint egy ház, és nekik kettő kell majd belőle, de ezen ráérnek majd akkor agyalni, ha már a kezükben lesz a meghívó.
Persze, beszéd közben nem állnak meg, így kisvártatva maguk mögött is hagyják a hatalmas termet. Cori most úgy érzi, hogy rajta a sor, hogy fenntartsa a figyelmet. Mi sem egyszerűbb ennél, mint hogy érdeklődését fejezze ki partnere iránt.*
- Szinte semmire nem emlékszem a múltamból. A városban töltött éveim alatt még túl fiatal voltam, ami utána történt, arra pedig nem is szeretnék emlékezni, de őszintén örülök a sikerének, Morthimer úr. Egész biztosan megdolgozott érte, és meg is érdemli az elismerést. *Nem is gondolkozik rajta, hogy milyen választ adjon: olyat, amelyet a férfi valószínűleg hallani akar. Neki most egyetlen feladata van, jóban kell lennie vele, mert ő lehet az egyik kulcs abban, hogy húgával megkaparinthassák a Tharisse vagyont. Abból egész biztosan futja majd báli ruhára is.*
- A nemesség szimbólumát nem a tárgyak adják, hanem az, ami a szívünkben van. Én is így gondolom. *Fogalma sincs, hogy egyáltalán helyes bölcseletet mondott-e, de jól hangzik, így kimondta. Szép, az élet igazságait firtató, valójában semmit nem jelentő mondat. Olyan nemesnek hangzik.*
- Igen, el tudom képzelni. Remekül hangzik. Ön kifejezetten tehetséges ebben is. *Hogy nagyobb-e ez a telek, mint a többi, az neki nem tűnik fel, hisz nem ismeri a másikakat sem. Arra viszont egy elégedett mosoly húzódik az ajkaira, mikor biztosítékot kap arról, hogy bizony ők is vendégei lesznek azoknak a báloknak.*
- Miénk volna a megtiszteltetés. Azonban, ha nem tartja túl kellemetlennek, szeretnék rátérni a fontos ügyekre. Tudja, szeretnénk a segítségét kérni. *Hogy miben, azt nem mondja el, míg nem kap visszaigazolást, hogy Orthust nem zavarja a témaváltás, de a prefektus sejtheti, hogy miről lesz szó.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:16:47
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
- A személyzet nagyon hálás lesz az elismerő szavakért.
*feleli rövid főhajtással. Igen, át fogja adni Uriennek ezt a dicséretet. Ő maga is elégedett azzal, hogy a szolganépe a dolgát teszi. Reméli, hogy a közeljövőben kiválasztásra kerülő újabb cselédek is megütik majd a mércét, mert ide biztosan több dolgos kézre lesz szükség.*
- Sokáig halogattam a költözködést ide. Sok részlet nem volt a helyén, hogy áttegyem ide a székhelyem, de most már valóban lakható annyira a kúria, amit elégségesnek tartok.
*feleli, miközben a hölgy belekarol és megindulnak. A szalonból egy kétszárnyú ajtón át egy legalább kétakkora terembe lépnek be. Ez egyértelműen bálterem. Hátsó falán nagy, boltíves ablakok sorakoznak, padlótól plafonig érnek, s hátrafelé, a folyópart felé néznek. Mivel délelőtti órában vannak, hétágra süt be a nap, ami talán bántó is. Még szerencse, hogy a bálokat rendszerint este tartják. Ez a szoba azonban még ahhoz képest is nagyon üres, hogy nem is nagyon való bele bútor. Láthatóan a bálterem a legutolsó, aminek késznek kell lennie. Orthus egyenesen átvezeti a vendégét a termet, mert az átellenes oldalon egy újabb kétszárnyú ajtó várja őket, bár ez inkább a boltíves ablakokra hasonlít és szintén javarészt üveg a felülete, fehér fa vázon.
Közben nem marad adós a válasszal sem.*
- Nos, úgy hiszem, új sületű artheniori nemesi rangomra. Kegyed talán nem emlékszik erre a múltból, de a régi időkben családom nem volt része a nemességnek. Bár szívélyes és baráti kapcsolatot ápoltunk a legtöbb nemesi házzal.
*feleli. Habár ez erős túlzás, hiszen a pénzük és hasznosságuk miatt megtűrt, de lenézett vendégei voltak ők csak a nemesi rendezvényeknek. Kérdés, hogy a Tharisse lányok, akik maguk is igen fiatalok lehettek a lázadás idején, tudhattak-e arról, hogyan kell kezelni egy közrendű családot, ami a dicső nemesség sorai közé próbál furakodni. Lehet, hogy ők még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy osztozzanak abban a sznobizmusban, ami a régi arisztokráciát jellemezte. De ez végül is ki fog derülni abból, ahogy a lány a szavaira reagál.*
- Mondhatnám persze, hogy e házra vagyok a legbüszkébb, de ez csak egy tárgy. Csinos ékszerdoboz. Persze megvan a haszna, de az igazi értékét számomra az adja, hogy ez a nemesség igazi szimbóluma.
*feleli a visszhangos teremben, majd kinyitja az egyik ajtószárnyat, és kikíséri Corillette-et az ajtón. Kint mindenek előtt egy kövezett teraszra lépnek ki, ami olyan négy méter széles lehet, de egész hosszában végighúzódik a ház mögött. Ideális lesz, hogy a bálvendégek kijöhessenek és a szabad ég alatt beszélgethessenek néhány asztal mellett (amik még nincsenek itt). Erről a verandáról két lépcsőn vezet le az út a fűvel borított hátsó kertre, ami még szintén elég sivár, bár láthatóan ültettek már egy-két fát a folyópart mentén, illetve némi faanyag is látható lerakodva a folyó mentén. Corillette-nek talán feltűnhet, hogy ez a kúria az előtérrel és ezzel a hátsó udvarral együtt majdnem másfélszer akkora telket foglal el, mint azok, amik Selyemrév közepén találhatóak. Nem nehéz kitalálni, hogy Orthus gondosan kiválasztotta azt a telket saját magának, ami - a folyó kanyarulata miatt - valamivel nagyobb volt a többinél, de nem eléggé ahhoz, hogy két telekké lehessen bontani. Láthatóan azért Morthimernek is maga felé hajlik a keze, ha úgy adódik.*
- Még hátra van a bútorozás, a parkosítás, és amott egy csónakházat is fogok építtetni. De úgy hiszem, maga elé tudja képzelni a végeredményt. Remélem a házam a jövőben sok szép bálnak adhat majd otthont. És még inkább remélem, hogy kegyed és a testvére is kitüntetik majd ezeket az estélyeket a jelenlétükkel.
*teszi hozzá.*
//Morthimer kúria//
- A személyzet nagyon hálás lesz az elismerő szavakért.
*feleli rövid főhajtással. Igen, át fogja adni Uriennek ezt a dicséretet. Ő maga is elégedett azzal, hogy a szolganépe a dolgát teszi. Reméli, hogy a közeljövőben kiválasztásra kerülő újabb cselédek is megütik majd a mércét, mert ide biztosan több dolgos kézre lesz szükség.*
- Sokáig halogattam a költözködést ide. Sok részlet nem volt a helyén, hogy áttegyem ide a székhelyem, de most már valóban lakható annyira a kúria, amit elégségesnek tartok.
*feleli, miközben a hölgy belekarol és megindulnak. A szalonból egy kétszárnyú ajtón át egy legalább kétakkora terembe lépnek be. Ez egyértelműen bálterem. Hátsó falán nagy, boltíves ablakok sorakoznak, padlótól plafonig érnek, s hátrafelé, a folyópart felé néznek. Mivel délelőtti órában vannak, hétágra süt be a nap, ami talán bántó is. Még szerencse, hogy a bálokat rendszerint este tartják. Ez a szoba azonban még ahhoz képest is nagyon üres, hogy nem is nagyon való bele bútor. Láthatóan a bálterem a legutolsó, aminek késznek kell lennie. Orthus egyenesen átvezeti a vendégét a termet, mert az átellenes oldalon egy újabb kétszárnyú ajtó várja őket, bár ez inkább a boltíves ablakokra hasonlít és szintén javarészt üveg a felülete, fehér fa vázon.
Közben nem marad adós a válasszal sem.*
- Nos, úgy hiszem, új sületű artheniori nemesi rangomra. Kegyed talán nem emlékszik erre a múltból, de a régi időkben családom nem volt része a nemességnek. Bár szívélyes és baráti kapcsolatot ápoltunk a legtöbb nemesi házzal.
*feleli. Habár ez erős túlzás, hiszen a pénzük és hasznosságuk miatt megtűrt, de lenézett vendégei voltak ők csak a nemesi rendezvényeknek. Kérdés, hogy a Tharisse lányok, akik maguk is igen fiatalok lehettek a lázadás idején, tudhattak-e arról, hogyan kell kezelni egy közrendű családot, ami a dicső nemesség sorai közé próbál furakodni. Lehet, hogy ők még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy osztozzanak abban a sznobizmusban, ami a régi arisztokráciát jellemezte. De ez végül is ki fog derülni abból, ahogy a lány a szavaira reagál.*
- Mondhatnám persze, hogy e házra vagyok a legbüszkébb, de ez csak egy tárgy. Csinos ékszerdoboz. Persze megvan a haszna, de az igazi értékét számomra az adja, hogy ez a nemesség igazi szimbóluma.
*feleli a visszhangos teremben, majd kinyitja az egyik ajtószárnyat, és kikíséri Corillette-et az ajtón. Kint mindenek előtt egy kövezett teraszra lépnek ki, ami olyan négy méter széles lehet, de egész hosszában végighúzódik a ház mögött. Ideális lesz, hogy a bálvendégek kijöhessenek és a szabad ég alatt beszélgethessenek néhány asztal mellett (amik még nincsenek itt). Erről a verandáról két lépcsőn vezet le az út a fűvel borított hátsó kertre, ami még szintén elég sivár, bár láthatóan ültettek már egy-két fát a folyópart mentén, illetve némi faanyag is látható lerakodva a folyó mentén. Corillette-nek talán feltűnhet, hogy ez a kúria az előtérrel és ezzel a hátsó udvarral együtt majdnem másfélszer akkora telket foglal el, mint azok, amik Selyemrév közepén találhatóak. Nem nehéz kitalálni, hogy Orthus gondosan kiválasztotta azt a telket saját magának, ami - a folyó kanyarulata miatt - valamivel nagyobb volt a többinél, de nem eléggé ahhoz, hogy két telekké lehessen bontani. Láthatóan azért Morthimernek is maga felé hajlik a keze, ha úgy adódik.*
- Még hátra van a bútorozás, a parkosítás, és amott egy csónakházat is fogok építtetni. De úgy hiszem, maga elé tudja képzelni a végeredményt. Remélem a házam a jövőben sok szép bálnak adhat majd otthont. És még inkább remélem, hogy kegyed és a testvére is kitüntetik majd ezeket az estélyeket a jelenlétükkel.
*teszi hozzá.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-28 20:57:04
Üzenet elküldve: 2025-06-28 20:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*A szalonban utasításra váró szolgáló látványa bár furcsa kellene, hogy legyen a számára, mégis valamiféle groteszk módon illik bele a környezetébe. Olyan, mint egy díszlet vagy egy szobor, melynek pontosan ott a helye, ahol mozdulatlanul áll és vár. Talán egy pillanatra belegondol, hogy akár ő is lehetne a nő helyében, ha nem volnának erősebb ambíciói, melyért mindent képes kockára tenni.
Versbe formált szavak, dallamos megjegyzések, szándékosan mesterkélt mondatok. A nemesi világ alappillére, melyet ezek szerint sikerült már olyannyira jól elsajátítania, hogy egészen úgy tűnhet, mintha a lényéből fakadna. Jól van ez így.*
- Megértem, uram. Bár a ház lehet, hogy még nincs kész, a fogadtatás és a kiszolgálás elsőosztályú. Kérem, mondja meg Polther úrnak, hogy kifejezetten elégedett vagyok vele! A bor pedig, amit felszolgált, fenséges ízű. *Folytatja azzal, hogy mindenről mondjon véleményt, amiről csak tud. A körülötte lévőknek mindig tudniuk kell, hogy ő épp elégedett-e vagy sem. Így tenne egy igazi kisasszony is, ebben egészen biztos. Ő még látta a hajdani Corillette-et, ahogy így csinált, csak az apácákat a templomban ez keveseket hatott meg, nem úgy, mint most egy nemes otthonának szalonjában.*
- Ezer örömmel! *válaszolja lelkesen, mégis visszafogottan a felajánlásra, hogy nézzék meg a kertet, és el is fogadja a neki felajánlott kart. Hát ez is megtörtént. Egy elegáns nemes úr oldalán sétálgathat puszta kedvtelésből, valódi cél nélkül. Milyen szép is az élet…*
- Tudja, engem bármi lenyűgöz, ami szép. Lyssira pedig különösen imádja a természet adta csodákat, kár, hogy ezt most nem láthatja *teszi hozzá még séta közben. Húgáról is mesél, mert minden második percben az eszébe jut, de ez most megint egy olyan helyzet, melyet nélküle kell megoldania.
A borospoharat, mely mostanra már üres, egyetlen szó nélkül nyomja az ajtóban várakozó cselédlány kezébe, mielőtt kilépnének a ház ajtaján.*
- Meséljen magáról! *hangzik végül hirtelen a kérdés a lány szájából, már a szabadban.* Mondjuk arról, hogy mire a legbüszkébb? Legyen az bármi. *Mindent meg akar tudni a férfiről, s mindez jól fog működni az egyszerű érdeklődés álcája mögé bújtatva.*
//Morthimer kúria//
*A szalonban utasításra váró szolgáló látványa bár furcsa kellene, hogy legyen a számára, mégis valamiféle groteszk módon illik bele a környezetébe. Olyan, mint egy díszlet vagy egy szobor, melynek pontosan ott a helye, ahol mozdulatlanul áll és vár. Talán egy pillanatra belegondol, hogy akár ő is lehetne a nő helyében, ha nem volnának erősebb ambíciói, melyért mindent képes kockára tenni.
Versbe formált szavak, dallamos megjegyzések, szándékosan mesterkélt mondatok. A nemesi világ alappillére, melyet ezek szerint sikerült már olyannyira jól elsajátítania, hogy egészen úgy tűnhet, mintha a lényéből fakadna. Jól van ez így.*
- Megértem, uram. Bár a ház lehet, hogy még nincs kész, a fogadtatás és a kiszolgálás elsőosztályú. Kérem, mondja meg Polther úrnak, hogy kifejezetten elégedett vagyok vele! A bor pedig, amit felszolgált, fenséges ízű. *Folytatja azzal, hogy mindenről mondjon véleményt, amiről csak tud. A körülötte lévőknek mindig tudniuk kell, hogy ő épp elégedett-e vagy sem. Így tenne egy igazi kisasszony is, ebben egészen biztos. Ő még látta a hajdani Corillette-et, ahogy így csinált, csak az apácákat a templomban ez keveseket hatott meg, nem úgy, mint most egy nemes otthonának szalonjában.*
- Ezer örömmel! *válaszolja lelkesen, mégis visszafogottan a felajánlásra, hogy nézzék meg a kertet, és el is fogadja a neki felajánlott kart. Hát ez is megtörtént. Egy elegáns nemes úr oldalán sétálgathat puszta kedvtelésből, valódi cél nélkül. Milyen szép is az élet…*
- Tudja, engem bármi lenyűgöz, ami szép. Lyssira pedig különösen imádja a természet adta csodákat, kár, hogy ezt most nem láthatja *teszi hozzá még séta közben. Húgáról is mesél, mert minden második percben az eszébe jut, de ez most megint egy olyan helyzet, melyet nélküle kell megoldania.
A borospoharat, mely mostanra már üres, egyetlen szó nélkül nyomja az ajtóban várakozó cselédlány kezébe, mielőtt kilépnének a ház ajtaján.*
- Meséljen magáról! *hangzik végül hirtelen a kérdés a lány szájából, már a szabadban.* Mondjuk arról, hogy mire a legbüszkébb? Legyen az bármi. *Mindent meg akar tudni a férfiről, s mindez jól fog működni az egyszerű érdeklődés álcája mögé bújtatva.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-28 11:26:04
Üzenet elküldve: 2025-06-28 11:26:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
- Ahogy óhajtja, kisasszony!
*feleli Urien szertartásos meghajlás kíséretében, majd kivárja, amíg a hölgy dűlőre jut a frissítő ügyében.
Vele Corillette legközelebb már csak akkor találkozik, amikor a frissítőjét megkapja, majd a komornyik újabb meghajlás kíséretében távozik. Ezúttal nem megy túl messze, nem tér vissza a berendezéssel kapcsolatos feladatokhoz: ha vendég van a háznál, készenlétben kell állni mindenre. Theparda persze ott áll a szalon ajtaja előtt, a fal mellé húzódva, csendesen és jellegtelenül, akár egy berendezési tárgy. Arra vár, hogy szólítsák, de erre nem kerül sor. Vár hát tovább.
Orthus ellenben hamarosan megérkezik, hogy fogadja a vendéget. Corillette válaszát nem találja mesterkéltnek. Illetve, természetesen az. De hát a nemesek mindig ilyen dagályosan beszéltek, mintha minden egyes mondattal remekbe szabott verset kellene költeniük. Tehát ez pont nem kirívó még. A mesterkéltséget is el lehet nézni, hiszen hosszú évek alatt ez a stílus kikopott a közéletből, mindenki a közemberek egyszerűbb nyelvezetét vette fel. Tán csak az lenne feltűnő, ha pórias, vagy nem megfelelően kiejtett szavak hagynák el a hölgy száját. Bár ebből is besikerülhet véletlenül egy-kettő. Elvégre eltöltöttek pár évet a közemberek világában, sőt, lényegében ott értek felnőtté a Tharisse lányok. Ki tudja, milyen körülmények között.*
- A legkevésbé sem. Kegyed és testvére szívesen látott vendégek a házamban, habár, mint láthatja, még tart a beköltözés folyamata. Kérem, tudja be ennek a hiányosságokat! Úgy számolok, hogy egy hónapon belül az otthonom alkalmas lesz vendégek fogadására. És talán egy bál megszervezésére is.
*feleli.*
- Lenne kedve esetleg megtekinteni a hátsó udvart? Igaz, még ez se készült el teljesen, de bízom abban, hogy a munkálatok ott is időben lezárulnak.
*javasolja, és ha Corillette nem tiltakozik, akkor felkínálja a karját a hölgynek, hogy belekarolhasson és úgy induljanak el.*
//Morthimer kúria//
- Ahogy óhajtja, kisasszony!
*feleli Urien szertartásos meghajlás kíséretében, majd kivárja, amíg a hölgy dűlőre jut a frissítő ügyében.
Vele Corillette legközelebb már csak akkor találkozik, amikor a frissítőjét megkapja, majd a komornyik újabb meghajlás kíséretében távozik. Ezúttal nem megy túl messze, nem tér vissza a berendezéssel kapcsolatos feladatokhoz: ha vendég van a háznál, készenlétben kell állni mindenre. Theparda persze ott áll a szalon ajtaja előtt, a fal mellé húzódva, csendesen és jellegtelenül, akár egy berendezési tárgy. Arra vár, hogy szólítsák, de erre nem kerül sor. Vár hát tovább.
Orthus ellenben hamarosan megérkezik, hogy fogadja a vendéget. Corillette válaszát nem találja mesterkéltnek. Illetve, természetesen az. De hát a nemesek mindig ilyen dagályosan beszéltek, mintha minden egyes mondattal remekbe szabott verset kellene költeniük. Tehát ez pont nem kirívó még. A mesterkéltséget is el lehet nézni, hiszen hosszú évek alatt ez a stílus kikopott a közéletből, mindenki a közemberek egyszerűbb nyelvezetét vette fel. Tán csak az lenne feltűnő, ha pórias, vagy nem megfelelően kiejtett szavak hagynák el a hölgy száját. Bár ebből is besikerülhet véletlenül egy-kettő. Elvégre eltöltöttek pár évet a közemberek világában, sőt, lényegében ott értek felnőtté a Tharisse lányok. Ki tudja, milyen körülmények között.*
- A legkevésbé sem. Kegyed és testvére szívesen látott vendégek a házamban, habár, mint láthatja, még tart a beköltözés folyamata. Kérem, tudja be ennek a hiányosságokat! Úgy számolok, hogy egy hónapon belül az otthonom alkalmas lesz vendégek fogadására. És talán egy bál megszervezésére is.
*feleli.*
- Lenne kedve esetleg megtekinteni a hátsó udvart? Igaz, még ez se készült el teljesen, de bízom abban, hogy a munkálatok ott is időben lezárulnak.
*javasolja, és ha Corillette nem tiltakozik, akkor felkínálja a karját a hölgynek, hogy belekarolhasson és úgy induljanak el.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-27 18:10:31
Üzenet elküldve: 2025-06-27 18:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Urien Polther tökéletesen palástolja az érzéseit, ugyanis a lány semmit nem vesz észre abból, hogy mennyire neheztel rá a komornyik amiatt, hogy a minap feleslegesen kapott miatta plusz munkát, sőt, inkább meg is lepődik kissé, mert nem számított ennyire szívélyes fogadtatásra.*
- Hálás köszönetem, uram! Kérem, kisasszonynak szólítson, az úrhölgy olyan öregesen hangzik, nem szeretem. *Adja elő jelentéktelen igényét, merthogy egy nemesnek abból is kell, hogy legyen jó pár, különben senki nem tudná megmondani róluk, hogy mennyire el vannak kényeztetve. Persze nem az utóbbi időben, de szinte biztos, hogy annakidején mindent a két Tharisse lány feneke alá pakoltak.*
- Köszönöm, egy almalevet elfogadok *mondja a szalonba menet, de aztán egészen hamar, mindössze pár másodperc elteltével meg is gondolja magát.*
- Ó, nem, inkább legyen mégis egy pohár bor! Tisztán. Mmm, nem is, inkább vízzel, olyan aranyában, ahogy ön javasolja! *Az most épp nem színjáték, hogy elveszik a lehetőségek között, tényleg annyi minden jóság zúdul rá hirtelen, hogy egyelőre ki sem tud igazodni rajta, de talán az sem túl szokatlan ezekben a körökben, hogy az úrihölgyek igényei percről percre változnak.
Míg megkapja a frissítőjét, türelmesen várakozik, de aztán már a pohár borral a kezében, úgy dönt, hogy kissé felfedezi magának a házat, amíg egyedül van. A bútorok között kezd sétálgatni a poharával a kezében. Néhányon végig is simít kíváncsian, de közben éles szemei értékes holmik után kutatva fürkésznek, de egyelőre még nem talál semmi érdekeset. Semmit, amit érdemes volna jobban megvizsgálni, vagy azon gondolkozni, hogyan lehetne kijuttatni a házból anélkül, hogy figyelő tekintetek áldozatává válna.
Mikor Orthus megérkezik, épp a szoba túlvégén található ablak előtt álldogál, onnan tekintget kifelé, mintha csak mély gondolatokon merengve töltené az idejét várakozás közben. A férfi hangjára megfordul, és egy lágy, mégis határozott mosollyal üdvözli a ház urát, mielőtt megszólalna.*
- Azt szokták mondani, hogy néha a váratlan történések okozzák a legnagyobb örömöt, és ez az öröm úgy hiszem, most kölcsönös. *Igazán büszke lehet magára, egy művész veszett el benne, legalábbis ezt gondolja magáról. A meghajlást és a kézcsókot elégedetten fogadja, mert úgy érzi magát tőle, mintha Morthimer úr fölé nőne. Meg tudná szokni.*
- Elnézést kérek, hogy csak ma érkeztem, a megbeszélt meghívást mégsem állt módomban elfogadni, de most itt vagyok, és remélem nem neheztel rám emiatt. *És ismét sikerült. Egyre magabiztosabb azzal kapcsolatban, hogy a szép beszéd menni fog, s csak reméli, hogy vendéglátójának nem tűnik majd fel, mennyire mesterkélt is valójában az egész.*
//Morthimer kúria//
*Urien Polther tökéletesen palástolja az érzéseit, ugyanis a lány semmit nem vesz észre abból, hogy mennyire neheztel rá a komornyik amiatt, hogy a minap feleslegesen kapott miatta plusz munkát, sőt, inkább meg is lepődik kissé, mert nem számított ennyire szívélyes fogadtatásra.*
- Hálás köszönetem, uram! Kérem, kisasszonynak szólítson, az úrhölgy olyan öregesen hangzik, nem szeretem. *Adja elő jelentéktelen igényét, merthogy egy nemesnek abból is kell, hogy legyen jó pár, különben senki nem tudná megmondani róluk, hogy mennyire el vannak kényeztetve. Persze nem az utóbbi időben, de szinte biztos, hogy annakidején mindent a két Tharisse lány feneke alá pakoltak.*
- Köszönöm, egy almalevet elfogadok *mondja a szalonba menet, de aztán egészen hamar, mindössze pár másodperc elteltével meg is gondolja magát.*
- Ó, nem, inkább legyen mégis egy pohár bor! Tisztán. Mmm, nem is, inkább vízzel, olyan aranyában, ahogy ön javasolja! *Az most épp nem színjáték, hogy elveszik a lehetőségek között, tényleg annyi minden jóság zúdul rá hirtelen, hogy egyelőre ki sem tud igazodni rajta, de talán az sem túl szokatlan ezekben a körökben, hogy az úrihölgyek igényei percről percre változnak.
Míg megkapja a frissítőjét, türelmesen várakozik, de aztán már a pohár borral a kezében, úgy dönt, hogy kissé felfedezi magának a házat, amíg egyedül van. A bútorok között kezd sétálgatni a poharával a kezében. Néhányon végig is simít kíváncsian, de közben éles szemei értékes holmik után kutatva fürkésznek, de egyelőre még nem talál semmi érdekeset. Semmit, amit érdemes volna jobban megvizsgálni, vagy azon gondolkozni, hogyan lehetne kijuttatni a házból anélkül, hogy figyelő tekintetek áldozatává válna.
Mikor Orthus megérkezik, épp a szoba túlvégén található ablak előtt álldogál, onnan tekintget kifelé, mintha csak mély gondolatokon merengve töltené az idejét várakozás közben. A férfi hangjára megfordul, és egy lágy, mégis határozott mosollyal üdvözli a ház urát, mielőtt megszólalna.*
- Azt szokták mondani, hogy néha a váratlan történések okozzák a legnagyobb örömöt, és ez az öröm úgy hiszem, most kölcsönös. *Igazán büszke lehet magára, egy művész veszett el benne, legalábbis ezt gondolja magáról. A meghajlást és a kézcsókot elégedetten fogadja, mert úgy érzi magát tőle, mintha Morthimer úr fölé nőne. Meg tudná szokni.*
- Elnézést kérek, hogy csak ma érkeztem, a megbeszélt meghívást mégsem állt módomban elfogadni, de most itt vagyok, és remélem nem neheztel rám emiatt. *És ismét sikerült. Egyre magabiztosabb azzal kapcsolatban, hogy a szép beszéd menni fog, s csak reméli, hogy vendéglátójának nem tűnik majd fel, mennyire mesterkélt is valójában az egész.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-25 20:20:07
Üzenet elküldve: 2025-06-25 20:20:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Urien Polther számára nem ismeretlen a név. Aznap, amikor először találkozott Orthus Corillette-tel, utasította a cselédséget, hogy készítsenek elő két szobát a hölgyeknek és tegyék fogadóképessé legalább az ebédlőt. Ez aznap, minden egyéb teendőjük mellett épp elég új munkát adott a személyzetnek, amelynek létszáma egyértelműen kevés ehhez a házhoz. Ráadásul ugyancsak sietősen kellett teljesíteniük ezt az óhajt, olyan munkákat előre sorolva, melyekkel csak sokkal később terveztek foglalkozni. Végül pedig a hölgyek nem jöttek el, ami hiábavalóvá tette az egészet.
Mindezek emléke egy pillanatra se tükröződik a komornyik arcán, sőt, inkább ennek szöges ellentéte, az alázatos hódolat olvasható ki a viselkedéséből.*
- Tharisse úrhölgy, hát hogyne! A jelenléte megtiszteltetés e háznak. Kérem, fáradjon beljebb!
*áll félre az útból, kitárva az ajtót, hogy Corillette beléphessen.
Tágas előtérbe érkeznek, amely nagyjából már be van rendezve, de még sok teendő van hátra. Hangjuk idebenn enyhén visszhangzik, még nincs elég tárgy, szőnyeg, faliszőttes, és egyéb holmi, hogy megtörje a térben az ekhót.*
- Kérem, várakozzon a szalonban, amíg értesítem Mortimer urat az érkezéséről! Remélem, megkínálhatjuk addig valamilyen frissítővel. Ajánlhatok esetleg hűvös almalevet, esetleg borral is szolgálhatunk, tisztán vagy felvizezve.
*mondja, miközben Corillette-et egy nagy, tágas szobába kalauzolja. Itt is nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az előtérben: a bútorok a helyükön, egy-két szőnyeg is akad, de a dísztárgyak még hiányoznak. Az látszik, hogy ez a terem akár nagyobb létszámú vendég fogadására is alkalmas. Na de itt ez sok másik helyiségről is elmondható.
Ha Corillette elfogadja, hogy a szalonban várakozzon, és döntött a frissítő ügyében is, Urien elsiet, hogy intézkedjen. Orthust egy másik szobában találja, amint éppen instrukciókkal látja el a cselédlányt, Thepardát. Kíváncsian fordul a komornyik felé, hiszen ő is hallotta a kopogtatást, s most tudni szeretné, ki érkezett. Amikor megtudja, hogy ki a látogatója, ráncba szalad a homloka. Ki hallott már olyat, hogy egy nemeskisasszony csak így, magányosan, gyalogosan ellátogat egy nemesi kúriához? Ez elég szokatlan viselkedés olyantól, akit illemre és protokollra neveltek. Úgy tűnik, a neveltetés alaposan megkopott, vagy legalábbis időbe telik, hogy visszarázódjanak a hölgyek a régi kerékvágásba.
Akárhogy is, Orthus nincs fogadóképes állapotban. Habár természetesen nem veszi ki a részét a pakolászásból fizikai munkával, de egy egyszerűbb fehér inget visel csupán fekete nadrággal és kényelmes otthoni lábbelivel. Így neki most sürgősen a saját lakrészébe kell sietnie, hogy ott valamivel elegánsabbra javítsa a megjelenését. A cselédlány utasítást kap, hogy siessen a szalon mellé és ott várakozzon, hátha a vendég megunja az üldögélést és kószálni kezd a nagy házban. Urien pedig a frissítőről gondoskodik, amivel hamarabb is érkezik meg Corillette-hez, mint Orthus. Rá várni kell még pár további percet: elegáns, összeszedett külsőt kapkodva nem lehet magunkra ölteni. Mikor végül megjelenik, már egy elegánsabb inget visel, nyakában megkötött fekete szalaggal, sötétbarna felöltővel, fekete nadrággal és fényesre suvickolt fekete félcipővel. A prefektusi címert ehhez a ruhához nem tűzi ki, marad hát egyetlen ékszernek a pecsétgyűrűje.*
- Nahát, Tharisse kisasszony! Micsoda váratlan, de örömteli megtiszteltetés!
*lép oda a hölgyhöz, hogy meghajoljon és kézcsókkal köszöntse, a régi szokások szerint.*
//Morthimer kúria//
*Urien Polther számára nem ismeretlen a név. Aznap, amikor először találkozott Orthus Corillette-tel, utasította a cselédséget, hogy készítsenek elő két szobát a hölgyeknek és tegyék fogadóképessé legalább az ebédlőt. Ez aznap, minden egyéb teendőjük mellett épp elég új munkát adott a személyzetnek, amelynek létszáma egyértelműen kevés ehhez a házhoz. Ráadásul ugyancsak sietősen kellett teljesíteniük ezt az óhajt, olyan munkákat előre sorolva, melyekkel csak sokkal később terveztek foglalkozni. Végül pedig a hölgyek nem jöttek el, ami hiábavalóvá tette az egészet.
Mindezek emléke egy pillanatra se tükröződik a komornyik arcán, sőt, inkább ennek szöges ellentéte, az alázatos hódolat olvasható ki a viselkedéséből.*
- Tharisse úrhölgy, hát hogyne! A jelenléte megtiszteltetés e háznak. Kérem, fáradjon beljebb!
*áll félre az útból, kitárva az ajtót, hogy Corillette beléphessen.
Tágas előtérbe érkeznek, amely nagyjából már be van rendezve, de még sok teendő van hátra. Hangjuk idebenn enyhén visszhangzik, még nincs elég tárgy, szőnyeg, faliszőttes, és egyéb holmi, hogy megtörje a térben az ekhót.*
- Kérem, várakozzon a szalonban, amíg értesítem Mortimer urat az érkezéséről! Remélem, megkínálhatjuk addig valamilyen frissítővel. Ajánlhatok esetleg hűvös almalevet, esetleg borral is szolgálhatunk, tisztán vagy felvizezve.
*mondja, miközben Corillette-et egy nagy, tágas szobába kalauzolja. Itt is nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az előtérben: a bútorok a helyükön, egy-két szőnyeg is akad, de a dísztárgyak még hiányoznak. Az látszik, hogy ez a terem akár nagyobb létszámú vendég fogadására is alkalmas. Na de itt ez sok másik helyiségről is elmondható.
Ha Corillette elfogadja, hogy a szalonban várakozzon, és döntött a frissítő ügyében is, Urien elsiet, hogy intézkedjen. Orthust egy másik szobában találja, amint éppen instrukciókkal látja el a cselédlányt, Thepardát. Kíváncsian fordul a komornyik felé, hiszen ő is hallotta a kopogtatást, s most tudni szeretné, ki érkezett. Amikor megtudja, hogy ki a látogatója, ráncba szalad a homloka. Ki hallott már olyat, hogy egy nemeskisasszony csak így, magányosan, gyalogosan ellátogat egy nemesi kúriához? Ez elég szokatlan viselkedés olyantól, akit illemre és protokollra neveltek. Úgy tűnik, a neveltetés alaposan megkopott, vagy legalábbis időbe telik, hogy visszarázódjanak a hölgyek a régi kerékvágásba.
Akárhogy is, Orthus nincs fogadóképes állapotban. Habár természetesen nem veszi ki a részét a pakolászásból fizikai munkával, de egy egyszerűbb fehér inget visel csupán fekete nadrággal és kényelmes otthoni lábbelivel. Így neki most sürgősen a saját lakrészébe kell sietnie, hogy ott valamivel elegánsabbra javítsa a megjelenését. A cselédlány utasítást kap, hogy siessen a szalon mellé és ott várakozzon, hátha a vendég megunja az üldögélést és kószálni kezd a nagy házban. Urien pedig a frissítőről gondoskodik, amivel hamarabb is érkezik meg Corillette-hez, mint Orthus. Rá várni kell még pár további percet: elegáns, összeszedett külsőt kapkodva nem lehet magunkra ölteni. Mikor végül megjelenik, már egy elegánsabb inget visel, nyakában megkötött fekete szalaggal, sötétbarna felöltővel, fekete nadrággal és fényesre suvickolt fekete félcipővel. A prefektusi címert ehhez a ruhához nem tűzi ki, marad hát egyetlen ékszernek a pecsétgyűrűje.*
- Nahát, Tharisse kisasszony! Micsoda váratlan, de örömteli megtiszteltetés!
*lép oda a hölgyhöz, hogy meghajoljon és kézcsókkal köszöntse, a régi szokások szerint.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-24 19:45:27
Üzenet elküldve: 2025-06-24 19:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Már az igencsak magas, hófehér kerítés is hirdeti, nem akármilyen helyen jár. A bejáratot jelentő fekete vaskapu tárva nyitva áll előtte, mintha pont őt várná, hogy belépjen az udvarba. A címer, melyet rajta lát, pontosan ugyanolyan, melyet tegnap a nemes szekerén is megfigyelhetett, ebből tudja, hogy jó helyen jár. Ő pedig néhány határozott lépéssel be is lép arra a helyre, ahol úgy érzi, mintha Csodaországban járna, ahová csak a legméltóbbak nyernek bebocsájtást. Ő ma egy ezen kivételes személyek közül, hisz ellenállás hiányában saját magának engedélyezi a belépést, így elégedett mosollyal halad egyre beljebb és beljebb, nem is gondolva arra, hogy a valódi oka annak, hogy tárt karokkal vagy legalábbis kapuval fogadják, az az, hogy az uraság költözése miatt a munkásoknak ez így kényelmesebb. Szemei kíváncsian járnak a részleteket vizslatva, de sokat most még nem jegyez meg közülük, talán nem is kell, hisz ez a ház nem azok közé tartozik, ahova éjszaka, a nemesi álcát levetve vissza akar majd térni.
Az impozáns bejárati ajtó elé érve csengettyűt ugyan nem talál, az is csak az elképzelt Csodaország része lehetett, de a kopogtató segítségével így is hamar a helyiek tudtára tudja adni, hogy itt van. Kissé meglepődik rajta, hogy nem maga Orthus nyit ajtót, pedig nem kellene. Egyértelmű, hogy nemesek közt ez így szokás, hát persze. Cori végül egészen könnyedén rendezi vonalait, megköszörüli a torkát, kihúzza magát, majd megszólal.*
- Corillette Ysevelle Tharisse volnék, és Morthimer úr személyes meghívása nyomán érkeztem. Kérem, jelentse be az érkezésemet, és hogy szíveskedjen minél előbb fogadni engem! *Feltűnik neki a komornyik bosszús tekintete, melyet ő negédes mosolyával viszonoz. Hát ő és a hozzá hasonlók lesznek majd azok, akikre fentről nézhet lefelé, és akiktől nem kér, hanem parancsol nekik. Miért ne kezdhetné már most?*
- De kérem, siessen! Tudja, kifejezetten meleg van idekint, és nem szeretek túl sokáig ácsorogni. Megfájdulnak tőle a lábaim. *Továbbra is ártatlanul mosolyog, de az biztos, hogy kezdi élvezni a nemesi kiváltságait, melyeket valójában még nem is tudhat a magáénak. Talán pont ezért nem tudja még azt sem, hogy hol van ennek az egészséges határa, és most még a húga sincs vele, aki visszafogná a túlkapásait.*
//Morthimer kúria//
*Már az igencsak magas, hófehér kerítés is hirdeti, nem akármilyen helyen jár. A bejáratot jelentő fekete vaskapu tárva nyitva áll előtte, mintha pont őt várná, hogy belépjen az udvarba. A címer, melyet rajta lát, pontosan ugyanolyan, melyet tegnap a nemes szekerén is megfigyelhetett, ebből tudja, hogy jó helyen jár. Ő pedig néhány határozott lépéssel be is lép arra a helyre, ahol úgy érzi, mintha Csodaországban járna, ahová csak a legméltóbbak nyernek bebocsájtást. Ő ma egy ezen kivételes személyek közül, hisz ellenállás hiányában saját magának engedélyezi a belépést, így elégedett mosollyal halad egyre beljebb és beljebb, nem is gondolva arra, hogy a valódi oka annak, hogy tárt karokkal vagy legalábbis kapuval fogadják, az az, hogy az uraság költözése miatt a munkásoknak ez így kényelmesebb. Szemei kíváncsian járnak a részleteket vizslatva, de sokat most még nem jegyez meg közülük, talán nem is kell, hisz ez a ház nem azok közé tartozik, ahova éjszaka, a nemesi álcát levetve vissza akar majd térni.
Az impozáns bejárati ajtó elé érve csengettyűt ugyan nem talál, az is csak az elképzelt Csodaország része lehetett, de a kopogtató segítségével így is hamar a helyiek tudtára tudja adni, hogy itt van. Kissé meglepődik rajta, hogy nem maga Orthus nyit ajtót, pedig nem kellene. Egyértelmű, hogy nemesek közt ez így szokás, hát persze. Cori végül egészen könnyedén rendezi vonalait, megköszörüli a torkát, kihúzza magát, majd megszólal.*
- Corillette Ysevelle Tharisse volnék, és Morthimer úr személyes meghívása nyomán érkeztem. Kérem, jelentse be az érkezésemet, és hogy szíveskedjen minél előbb fogadni engem! *Feltűnik neki a komornyik bosszús tekintete, melyet ő negédes mosolyával viszonoz. Hát ő és a hozzá hasonlók lesznek majd azok, akikre fentről nézhet lefelé, és akiktől nem kér, hanem parancsol nekik. Miért ne kezdhetné már most?*
- De kérem, siessen! Tudja, kifejezetten meleg van idekint, és nem szeretek túl sokáig ácsorogni. Megfájdulnak tőle a lábaim. *Továbbra is ártatlanul mosolyog, de az biztos, hogy kezdi élvezni a nemesi kiváltságait, melyeket valójában még nem is tudhat a magáénak. Talán pont ezért nem tudja még azt sem, hogy hol van ennek az egészséges határa, és most még a húga sincs vele, aki visszafogná a túlkapásait.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:27:53
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Orthus Morthimer saját otthonának a Selyemrév Dél-Keleti végében, a kis kikötő közelében lévő, folyóparti telket választott.
A telket két méter magas, hófehér kövekből kirakott kőkerítés határolja, annak tetején pedig még fekete, kovácsoltvas fémhegyek magasodnak, kacifántos indázatú mintázattal díszítve. Ez a fal egészen a folyópartig húzódik, leválasztva a telket a környezetétől. A bejárat fekete kovácsoltvas kapu, kétszárnyú és kellően széles ahhoz, hogy hintó, széles szekér is könnyedén bejöhessen rajta. A kapu mintázata is kellően elegáns ahhoz, hogy elterelje a figyelmet arról, milyen masszív. Ráadásul a mintázatból aranyozással kiemelve ott van rajta a Morthimer ház címere, a nagy M betű befelé hajló szárakkal.
Ez a kapu egyébként rendes körülmények között zárva lenne, de most mégis tárva-nyitva találhatja a látogató, ugyanis zajlik még a költözködés. Így Corillette is akadálytalanul jut beljebb a kaviccsal borított ösvényen. Rögtön megfigyelheti, hogy a kerítés tövébe belülről sövénybokrokat ültettek, amik idővel bizonnyal jó magasra nőnek majd, és jótékonyan eltakarják majd a kőfalat.
Bár maga a főépület már áll, körülötte még sok minden kialakításra vár. Orthus még építtet egy nagy kocsiszínt és istállót a bejárati kaputól balra. Jobbra viszont parkosítás előkészületei látszanak, ott valami árnyat adó pavilon építése várható. Ami nem látszik, hogy az épület háta mögött is sok teendő van még, többek között egy kicsiny csónakházat akar oda építtetni, saját stéggel. és ott is lesz még némi parkosítás, mert ha otthonában majdan bálokat akar tartani, akkor a vendégeit akár a szabad ég alatt, a folyóparton is vendégül akarja látni.
A kavicsos út a főépület elé vezett, ott kiterebélyesedik, hogy az érkező hintók könnyűszerrel megfordulhassanak rajta. Most ez nem lenne lehetséges, mert Orthus hintaja és echós szekere is itt állnak, jobb híján. Ráadásul a teherszekérről éppen lerakodnak. A jelek szerint a költözködés még mindig zajlik. Ezzel együtt amikor Corillette érkezik, épp nincs senki az udvaron. Ezért is juthat el akadálytalanul egészen a bejárati ajtóig, ami szintén kétszárnyú, elegáns és masszív faajtó. Rajta kopogtatóval, amit a hölgy meg is talál és használ.
Kisvártatva kinyílik az ajtó, és Orthus komornyikja, Urien Polther fogadja az érkezőt, némi meglepett kíváncsisággal.*
- Üdvözlöm a Morthimer háznál, hölgyem. Szabad megtudnom a becses nevét, és hogy mi járatban van?
*kérdi, miközben ügyesen palástolja bosszúságát. Hogy lehet csak így begyalogolni ide? Senki se zárta a kaput, senki se nézte a bejáratot? Selyemrév momentán egy átjáróház, mindenféle népek jönnek-mennek, nem szabadna felügyelet nélkül hagyni a portájukat!*
//Morthimer kúria//
*Orthus Morthimer saját otthonának a Selyemrév Dél-Keleti végében, a kis kikötő közelében lévő, folyóparti telket választott.
A telket két méter magas, hófehér kövekből kirakott kőkerítés határolja, annak tetején pedig még fekete, kovácsoltvas fémhegyek magasodnak, kacifántos indázatú mintázattal díszítve. Ez a fal egészen a folyópartig húzódik, leválasztva a telket a környezetétől. A bejárat fekete kovácsoltvas kapu, kétszárnyú és kellően széles ahhoz, hogy hintó, széles szekér is könnyedén bejöhessen rajta. A kapu mintázata is kellően elegáns ahhoz, hogy elterelje a figyelmet arról, milyen masszív. Ráadásul a mintázatból aranyozással kiemelve ott van rajta a Morthimer ház címere, a nagy M betű befelé hajló szárakkal.
Ez a kapu egyébként rendes körülmények között zárva lenne, de most mégis tárva-nyitva találhatja a látogató, ugyanis zajlik még a költözködés. Így Corillette is akadálytalanul jut beljebb a kaviccsal borított ösvényen. Rögtön megfigyelheti, hogy a kerítés tövébe belülről sövénybokrokat ültettek, amik idővel bizonnyal jó magasra nőnek majd, és jótékonyan eltakarják majd a kőfalat.
Bár maga a főépület már áll, körülötte még sok minden kialakításra vár. Orthus még építtet egy nagy kocsiszínt és istállót a bejárati kaputól balra. Jobbra viszont parkosítás előkészületei látszanak, ott valami árnyat adó pavilon építése várható. Ami nem látszik, hogy az épület háta mögött is sok teendő van még, többek között egy kicsiny csónakházat akar oda építtetni, saját stéggel. és ott is lesz még némi parkosítás, mert ha otthonában majdan bálokat akar tartani, akkor a vendégeit akár a szabad ég alatt, a folyóparton is vendégül akarja látni.
A kavicsos út a főépület elé vezett, ott kiterebélyesedik, hogy az érkező hintók könnyűszerrel megfordulhassanak rajta. Most ez nem lenne lehetséges, mert Orthus hintaja és echós szekere is itt állnak, jobb híján. Ráadásul a teherszekérről éppen lerakodnak. A jelek szerint a költözködés még mindig zajlik. Ezzel együtt amikor Corillette érkezik, épp nincs senki az udvaron. Ezért is juthat el akadálytalanul egészen a bejárati ajtóig, ami szintén kétszárnyú, elegáns és masszív faajtó. Rajta kopogtatóval, amit a hölgy meg is talál és használ.
Kisvártatva kinyílik az ajtó, és Orthus komornyikja, Urien Polther fogadja az érkezőt, némi meglepett kíváncsisággal.*
- Üdvözlöm a Morthimer háznál, hölgyem. Szabad megtudnom a becses nevét, és hogy mi járatban van?
*kérdi, miközben ügyesen palástolja bosszúságát. Hogy lehet csak így begyalogolni ide? Senki se zárta a kaput, senki se nézte a bejáratot? Selyemrév momentán egy átjáróház, mindenféle népek jönnek-mennek, nem szabadna felügyelet nélkül hagyni a portájukat!*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-22 17:42:44
Üzenet elküldve: 2025-06-22 17:42:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Megfontolt, kecses léptek, egy félénk, mégis előkelő mosoly és egy finom anyagú, elegáns öltözet. Ez most már minden, ami ő. Mindig és most is, ahogy megérkezik Orthus Morthimer otthona elé. Nem hintóval, hanem gyalog, nem egy inas kíséretében és nem is Lyssira társaságában, hanem egyesegyedül. A meghívást, melyet saját maguknak intézett aznap, mikor találkoztak a prefektussal az ünnepségen, végül visszautasította, mert nem lett volna szíve egyedül hagyni a testvérét, aki, ahogy arra gyanakodott is, nem érezte jól magát. Nem beteg, csak az elméjében hangos zajt csapó, kínzó gondolatokkal nehéz megbirkóznia még mindig. Ő azonban nem mondott le arról, hogy megnézze magának Selyemrév prefektusának otthonát, ezért aznap este meg is kérdezte a küldöncöt, hogy merre találja, és most itt van. Itt áll a kapu előtt, de másik fele nélkül. Lyssira valójában nem is tud róla, hogy eljött ma ide. Nem mondta el neki, mert nem akarta megkockáztatni azt, hogy húga megint lebeszélje őt a férfivel való találkozóról arra hivatkozva, hogy lassan és biztosan kell haladniuk, és amit ő csinál az vakmerőség. Lehet, hogy az, de a siker érdekében kockáztatniuk kell. Annál nagyobb kockázatot már úgysem tudnak vállalni, mint akkor, amikor ahelyett, hogy meghátráltak volna, hagyták, hogy a még langyos vér végigfolyjon a kezükön. Itt most már nincs más út, csak előre, és ha bukni kell, akkor teljesen mindegy, hogy ma vagy később kerül a bitófára.
Kihúzza hát magát, rendezi a vonásait, ujjait a bejárat mellé felszerelt harangszerű csengő zsinórja köré fonja, és néhányszor, határozottan meghúzza azt, a csilingelő hang pedig jelzi, hogy megérkezett. Innentől nincs más dolga, mint türelmesen várni, hogy valaki fogadja őt.*
//Morthimer kúria//
*Megfontolt, kecses léptek, egy félénk, mégis előkelő mosoly és egy finom anyagú, elegáns öltözet. Ez most már minden, ami ő. Mindig és most is, ahogy megérkezik Orthus Morthimer otthona elé. Nem hintóval, hanem gyalog, nem egy inas kíséretében és nem is Lyssira társaságában, hanem egyesegyedül. A meghívást, melyet saját maguknak intézett aznap, mikor találkoztak a prefektussal az ünnepségen, végül visszautasította, mert nem lett volna szíve egyedül hagyni a testvérét, aki, ahogy arra gyanakodott is, nem érezte jól magát. Nem beteg, csak az elméjében hangos zajt csapó, kínzó gondolatokkal nehéz megbirkóznia még mindig. Ő azonban nem mondott le arról, hogy megnézze magának Selyemrév prefektusának otthonát, ezért aznap este meg is kérdezte a küldöncöt, hogy merre találja, és most itt van. Itt áll a kapu előtt, de másik fele nélkül. Lyssira valójában nem is tud róla, hogy eljött ma ide. Nem mondta el neki, mert nem akarta megkockáztatni azt, hogy húga megint lebeszélje őt a férfivel való találkozóról arra hivatkozva, hogy lassan és biztosan kell haladniuk, és amit ő csinál az vakmerőség. Lehet, hogy az, de a siker érdekében kockáztatniuk kell. Annál nagyobb kockázatot már úgysem tudnak vállalni, mint akkor, amikor ahelyett, hogy meghátráltak volna, hagyták, hogy a még langyos vér végigfolyjon a kezükön. Itt most már nincs más út, csak előre, és ha bukni kell, akkor teljesen mindegy, hogy ma vagy később kerül a bitófára.
Kihúzza hát magát, rendezi a vonásait, ujjait a bejárat mellé felszerelt harangszerű csengő zsinórja köré fonja, és néhányszor, határozottan meghúzza azt, a csilingelő hang pedig jelzi, hogy megérkezett. Innentől nincs más dolga, mint türelmesen várni, hogy valaki fogadja őt.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-17 19:40:18
Üzenet elküldve: 2025-06-17 19:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Megértően bólint Orthus szavaira. Egyet ma megtanult, a túlságosan tolakodó bókolás amolyan nemesi szokás a férfiak részéről, neki pedig kutya kötelessége elfogadni azokat, sőt, az sem baj, ha olvadozik, mikor hallja őket. Ezzel eddig nem volt tisztában, de szerencsére úgy tűnik, egész könnyedén sikerült helyrehoznia ezt a hibát.*
- Természetesen, Morthimer úr. Tudja, mikor utoljára ilyen kedves szavakat kaptam, még kisgyermek voltam, és nem igazán értettem a jelentésüket, mostanra pedig már olyan rég volt részem hasonlóban, hogy már szokatlannak tűnt. *Rögtönöz még egy magyarázatot, ami reményei szerint mindkettejük számára megfelel végszóként eme apró nézeteltérést illetően.
Mindeközben pont azon gondolkozott, hogy nem szeretné felültetni a prefektust azzal, hogy igent mond a meghívásra, amit ő erőszakolt ki, majd végül visszautasítja, és a hintónak üresen kell fordulnia egyet, de szerencsére a nemesúrnak erre is van megoldása. Még fel is csillannak a szemei, hogy ez mennyire elegáns lépés.*
- Igen, ez így remekül hangzik, részemről tökéletes. Azonban, remélem megérti, hogy a húgom véleménye nélkül nem szeretnék egyértelmű igent mondani. Bárhogy is döntünk, örülök, hogy megismerhettem, és számítok Önre a jövőben. Ha minden úgy alakul, ahogy az istenek is óhajtják, számíthat a Tharisse ház támogatására. *Szemrebbenés nélkül ajánlja fel ezt úgy, mintha már a nem is neki járó örökség birtokában lenne. Nem szabad most kételkednie magában, hisz, ha nyer, akkor hatalmasat, ha elbukik, úgyis minden mindegy.*
- Most azonban, ha nem haragszik, ideje megkeresnem Lyssirát. Már most hiányzik nekem, és aggódom érte, pedig csak körülnézni ment. Eeyr áldja, Morthimer úr! A mielőbbi viszontlátásra! *Azzal, hacsak Orthus Morthimernek nincs további mondanivalója, akkor elindul, hogy megkeresse testvérét. Abban egyáltalán nem hazudott, hogy aggódik érte, méghozzá nagyon. Valami nincs rendben, és muszáj megtudnia, hogy mekkora a baj.*
*Megértően bólint Orthus szavaira. Egyet ma megtanult, a túlságosan tolakodó bókolás amolyan nemesi szokás a férfiak részéről, neki pedig kutya kötelessége elfogadni azokat, sőt, az sem baj, ha olvadozik, mikor hallja őket. Ezzel eddig nem volt tisztában, de szerencsére úgy tűnik, egész könnyedén sikerült helyrehoznia ezt a hibát.*
- Természetesen, Morthimer úr. Tudja, mikor utoljára ilyen kedves szavakat kaptam, még kisgyermek voltam, és nem igazán értettem a jelentésüket, mostanra pedig már olyan rég volt részem hasonlóban, hogy már szokatlannak tűnt. *Rögtönöz még egy magyarázatot, ami reményei szerint mindkettejük számára megfelel végszóként eme apró nézeteltérést illetően.
Mindeközben pont azon gondolkozott, hogy nem szeretné felültetni a prefektust azzal, hogy igent mond a meghívásra, amit ő erőszakolt ki, majd végül visszautasítja, és a hintónak üresen kell fordulnia egyet, de szerencsére a nemesúrnak erre is van megoldása. Még fel is csillannak a szemei, hogy ez mennyire elegáns lépés.*
- Igen, ez így remekül hangzik, részemről tökéletes. Azonban, remélem megérti, hogy a húgom véleménye nélkül nem szeretnék egyértelmű igent mondani. Bárhogy is döntünk, örülök, hogy megismerhettem, és számítok Önre a jövőben. Ha minden úgy alakul, ahogy az istenek is óhajtják, számíthat a Tharisse ház támogatására. *Szemrebbenés nélkül ajánlja fel ezt úgy, mintha már a nem is neki járó örökség birtokában lenne. Nem szabad most kételkednie magában, hisz, ha nyer, akkor hatalmasat, ha elbukik, úgyis minden mindegy.*
- Most azonban, ha nem haragszik, ideje megkeresnem Lyssirát. Már most hiányzik nekem, és aggódom érte, pedig csak körülnézni ment. Eeyr áldja, Morthimer úr! A mielőbbi viszontlátásra! *Azzal, hacsak Orthus Morthimernek nincs további mondanivalója, akkor elindul, hogy megkeresse testvérét. Abban egyáltalán nem hazudott, hogy aggódik érte, méghozzá nagyon. Valami nincs rendben, és muszáj megtudnia, hogy mekkora a baj.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-16 21:29:10
Üzenet elküldve: 2025-06-16 21:29:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Nem szükséges bocsánatot kérnie! Csak kérem, nézze el nekem, ha olykor-olykor bókolok kegyednek. Tudja, engem is így neveltek, és természetem ellen való, hogy ne ragadjam meg a kínálkozó alkalmat, ha méltó társaságban vagyok.
*feleli, talán kissé gunyorosan, de végső soron az igazat mondja. Corillette szavaira aztán csak bólint és így felel.*
- Ezt is megértem. Akkor a következőt javaslom: A délidőt követő hatodik órában küldöncöt menesztek a Pegazus fogadóba. Ha úgy döntenek, hogy elfogadják a meghívásomat, akkor a hetedik órában számíthatnak a hintómra. Ha meggondolnák magukat, akkor a küldönc majd erről értesít engem. Természetesen nem veszem zokon a dolgot.
A jövőben pedig, ha szeretnének majd találkozni velem, akkor küldöncök útján bármikor el tudnak érni.
*ajánlja fel a rá jellemző praktikussággal. Ahogy így belegondol, azért furcsállja, hogy a leányzó ilyen nyugodtan meghívatta magát egy vadidegen férfihoz, hiszen aligha tudhat bármit Orthusról. Könnyedén vissza is élhetne a helyzettel. Kíváncsi, hogy a hölgyek átéltek-e hasonló atrocitásokat. De úgy sejti, hogy nem, különben sokkal óvatosabbak lennének.*
- Nem szükséges bocsánatot kérnie! Csak kérem, nézze el nekem, ha olykor-olykor bókolok kegyednek. Tudja, engem is így neveltek, és természetem ellen való, hogy ne ragadjam meg a kínálkozó alkalmat, ha méltó társaságban vagyok.
*feleli, talán kissé gunyorosan, de végső soron az igazat mondja. Corillette szavaira aztán csak bólint és így felel.*
- Ezt is megértem. Akkor a következőt javaslom: A délidőt követő hatodik órában küldöncöt menesztek a Pegazus fogadóba. Ha úgy döntenek, hogy elfogadják a meghívásomat, akkor a hetedik órában számíthatnak a hintómra. Ha meggondolnák magukat, akkor a küldönc majd erről értesít engem. Természetesen nem veszem zokon a dolgot.
A jövőben pedig, ha szeretnének majd találkozni velem, akkor küldöncök útján bármikor el tudnak érni.
*ajánlja fel a rá jellemző praktikussággal. Ahogy így belegondol, azért furcsállja, hogy a leányzó ilyen nyugodtan meghívatta magát egy vadidegen férfihoz, hiszen aligha tudhat bármit Orthusról. Könnyedén vissza is élhetne a helyzettel. Kíváncsi, hogy a hölgyek átéltek-e hasonló atrocitásokat. De úgy sejti, hogy nem, különben sokkal óvatosabbak lennének.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:25:10
Üzenet elküldve: 2025-06-15 19:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Még jó, hogy nem lát bele Orthus fejébe, és nem tud semmit a férfi gondolatairól, és terveiről azt illetően, hogy miképp készül meggyőződni arról, hogy ők ketten azok, akiknek vallják magukat, mert akkor megint elkezdhetne aggódni. Bár, nemrégiben alaposan utánaolvastak a Tharisse családnak, áttanulmányozták a családfát, és rengeteg adatot találtak a család egykori ingatlan javait illetően is, az már kétséges, hogy a kirakós apró, hiányzó darabjait képesek volnának a helyére illeszteni. Legalábbis neki rettentő nehéz volna megugrani ezt a feladatot, talán a húgnak nem, de… ő megint úgy tűnik, hogy túlságosan is maga alatt van.
Valamiféle stressz még így is eluralkodik rajta a beszélgetés közben, főleg akkor, amikor az elutasítására kemény, mégis igazságos és főképp jogos feleletet kap. Ekkor egy pillanatra beléfagy a szó, és nem tudja hirtelen, hogy mit is mondjon, de egy nemeskisasszony soha nem blokkolhat le, soha.*
- Elnézését kérem… *kezdi, hisz a bocsánatkéréssel sosem lőhet mellé.* Nem úgy értettem. Természetesen örömmel töltenek el a kedves szavak, csupán tudja, fáradt vagyok és ideges amiatt, hogy most annyi minden megoldandó feladat vár rám, és annyi minden történik körülöttem. Azt hiszem, hogy félreértettem Önt. Sajnálom. *Nagyon reméli, hogy ezzel sikerül javítania a hibáját. Az biztos, hogy rájött, ideje egy lépést hátralépni, és megmaradni a most még szerény, reményvesztett áldozat szerepében.*
- Igen, a Pegazus fogadóban *bólint a kérdésre, majd az azt következőkre is.* Igen, mindenünk ott van. Az utazó ruhánk és a személyes tárgyaink is. Részemről megtisztelő volna, ha fogadna minket, de engedje meg, hogy mindezt megbeszéljem előtte Lyssirával is. Tudja, én nem vagyok abban olyan biztos, hogy csak a ruhák vonzották őt ennyire. Őt is nagyon megviselte minden, ami történt. Féltem őt. *Mondja ezúttal őszinte aggodalommal a szavaiban. Azt sem tudja, hogy hová tűnt el a testvére, és az már egyszer biztos, hogy ha ő hivatalos is Morthimer úr otthonába, Lyssira nélkül nem megy oda, sőt, ha ő nem akar menni, akkor ő sem fog.*
*Még jó, hogy nem lát bele Orthus fejébe, és nem tud semmit a férfi gondolatairól, és terveiről azt illetően, hogy miképp készül meggyőződni arról, hogy ők ketten azok, akiknek vallják magukat, mert akkor megint elkezdhetne aggódni. Bár, nemrégiben alaposan utánaolvastak a Tharisse családnak, áttanulmányozták a családfát, és rengeteg adatot találtak a család egykori ingatlan javait illetően is, az már kétséges, hogy a kirakós apró, hiányzó darabjait képesek volnának a helyére illeszteni. Legalábbis neki rettentő nehéz volna megugrani ezt a feladatot, talán a húgnak nem, de… ő megint úgy tűnik, hogy túlságosan is maga alatt van.
Valamiféle stressz még így is eluralkodik rajta a beszélgetés közben, főleg akkor, amikor az elutasítására kemény, mégis igazságos és főképp jogos feleletet kap. Ekkor egy pillanatra beléfagy a szó, és nem tudja hirtelen, hogy mit is mondjon, de egy nemeskisasszony soha nem blokkolhat le, soha.*
- Elnézését kérem… *kezdi, hisz a bocsánatkéréssel sosem lőhet mellé.* Nem úgy értettem. Természetesen örömmel töltenek el a kedves szavak, csupán tudja, fáradt vagyok és ideges amiatt, hogy most annyi minden megoldandó feladat vár rám, és annyi minden történik körülöttem. Azt hiszem, hogy félreértettem Önt. Sajnálom. *Nagyon reméli, hogy ezzel sikerül javítania a hibáját. Az biztos, hogy rájött, ideje egy lépést hátralépni, és megmaradni a most még szerény, reményvesztett áldozat szerepében.*
- Igen, a Pegazus fogadóban *bólint a kérdésre, majd az azt következőkre is.* Igen, mindenünk ott van. Az utazó ruhánk és a személyes tárgyaink is. Részemről megtisztelő volna, ha fogadna minket, de engedje meg, hogy mindezt megbeszéljem előtte Lyssirával is. Tudja, én nem vagyok abban olyan biztos, hogy csak a ruhák vonzották őt ennyire. Őt is nagyon megviselte minden, ami történt. Féltem őt. *Mondja ezúttal őszinte aggodalommal a szavaiban. Azt sem tudja, hogy hová tűnt el a testvére, és az már egyszer biztos, hogy ha ő hivatalos is Morthimer úr otthonába, Lyssira nélkül nem megy oda, sőt, ha ő nem akar menni, akkor ő sem fog.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:37:20
Üzenet elküldve: 2025-06-15 18:37:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Hálás vagyok az imáiért!
*feleli, és valamelyest így is gondolja. Mert habár ő maga nem imádkozik soha és nem hiszi, hogy az istenek beleszólnának a halandók mindennapjaiba, a létüket azonban nem vitatja, ahogy a hatalmukat sem.
A nemesi származás bizonyítása a következő, ami ismét szóba kerül.*
- Szívesen segítek, amiben tudok. Bízom benne, hogy ha iratokkal nem is, de tényekkel és a családjukról való ismeretekkel módjukban áll majd igazolni a származásukat. Ha tudok, segítek ebben.
*ígéri, és így is gondolja. Ami azt illeti, neki elég sok feljegyzés áll rendelkezésére, még atyja révén, aki megszállottan gyűjtötte és vetette papírra az adatokat, értesüléseket. Meglehet, hogy semmihez se tudnak kezdeni azzal, hogy húsz esztendeje hogyan alakult a gabona ára. De az idősebb Morthimer által ismert Tharisse érdekeltségek tételes listája, avagy a rokonságuk pontos ismerete igazán hasznos lehet a lányok számára. Orthus pedig arra kíváncsi, hogy ha ezeket a feljegyzéseket olvassák, vajon ez milyen emlékeket indít be őbennük? Vajon, ha valamelyik rokonuk családtagjai hiányosan vannak felsorolva, ők képesek lesznek-e kipótolni a hiányzó neveket? Ha olvasnak egy kőbányáról, fel tudnak-e idézni olyan emléket, hogy meglátogatták azt vagy hallották atyjukat beszélni róla? Efféle dolgokban mutatkozhat meg, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat.
Az a határozottság, amivel a bókolását visszautasítják, nagyon is ismerős neki. Alenia is mindig ezt csinálja. Furcsállja a dolgot. A nemes kisasszonyok annak idején nem tudtak betelni a bókokkal. Egyébre se vágytak, mint az örökös dicséretre. Persze, azóta megjárták a lázadás és nélkülözés poklát. Meglehet, hogy ez kiölt belőlük valamit. De ott van például Relael, akivel szintén cudarul bánt a sors, és mit sem veszített a hiúságából.*
- Én nem gondolom, hogy a bókjaim túlzóak lennének, kisasszony. Önből sugárzik az a fajta nemesi báj, ami a lázadással kiveszett az artheniori nőkből. Nem kívánom kényelmetlen helyzetbe hozni, se megvezetni ezekkel a bókokkal, de hadd mondjam ki, amit érzek és gondolok! Tudja, magam is nélkülözöm már egy ideje, hogy arra méltó hölgyeknek bókolhassak ilyen módon.
*feleli. Végül Corillette szavaira fejet hajt.*
- Tehát egy fogadóban szálltak meg? Feltételezem, hogy a Pegazusban. Így természetesen örömmel látom kegyedet és a testvérét is vendégül az otthonomban. Feltételezem, hogy a poggyászuk a fogadóban van, igaz? Megfelel Önnek, ha ma este elküldetem Önökért a hintómat?
*kérdi aztán, mert nem feltételezi, hogy Corillette és Lyssira most azonnal, minden ingóságuk hátrahagyásával jönnének el a kúriájához.*
Corillette
- Hálás vagyok az imáiért!
*feleli, és valamelyest így is gondolja. Mert habár ő maga nem imádkozik soha és nem hiszi, hogy az istenek beleszólnának a halandók mindennapjaiba, a létüket azonban nem vitatja, ahogy a hatalmukat sem.
A nemesi származás bizonyítása a következő, ami ismét szóba kerül.*
- Szívesen segítek, amiben tudok. Bízom benne, hogy ha iratokkal nem is, de tényekkel és a családjukról való ismeretekkel módjukban áll majd igazolni a származásukat. Ha tudok, segítek ebben.
*ígéri, és így is gondolja. Ami azt illeti, neki elég sok feljegyzés áll rendelkezésére, még atyja révén, aki megszállottan gyűjtötte és vetette papírra az adatokat, értesüléseket. Meglehet, hogy semmihez se tudnak kezdeni azzal, hogy húsz esztendeje hogyan alakult a gabona ára. De az idősebb Morthimer által ismert Tharisse érdekeltségek tételes listája, avagy a rokonságuk pontos ismerete igazán hasznos lehet a lányok számára. Orthus pedig arra kíváncsi, hogy ha ezeket a feljegyzéseket olvassák, vajon ez milyen emlékeket indít be őbennük? Vajon, ha valamelyik rokonuk családtagjai hiányosan vannak felsorolva, ők képesek lesznek-e kipótolni a hiányzó neveket? Ha olvasnak egy kőbányáról, fel tudnak-e idézni olyan emléket, hogy meglátogatták azt vagy hallották atyjukat beszélni róla? Efféle dolgokban mutatkozhat meg, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat.
Az a határozottság, amivel a bókolását visszautasítják, nagyon is ismerős neki. Alenia is mindig ezt csinálja. Furcsállja a dolgot. A nemes kisasszonyok annak idején nem tudtak betelni a bókokkal. Egyébre se vágytak, mint az örökös dicséretre. Persze, azóta megjárták a lázadás és nélkülözés poklát. Meglehet, hogy ez kiölt belőlük valamit. De ott van például Relael, akivel szintén cudarul bánt a sors, és mit sem veszített a hiúságából.*
- Én nem gondolom, hogy a bókjaim túlzóak lennének, kisasszony. Önből sugárzik az a fajta nemesi báj, ami a lázadással kiveszett az artheniori nőkből. Nem kívánom kényelmetlen helyzetbe hozni, se megvezetni ezekkel a bókokkal, de hadd mondjam ki, amit érzek és gondolok! Tudja, magam is nélkülözöm már egy ideje, hogy arra méltó hölgyeknek bókolhassak ilyen módon.
*feleli. Végül Corillette szavaira fejet hajt.*
- Tehát egy fogadóban szálltak meg? Feltételezem, hogy a Pegazusban. Így természetesen örömmel látom kegyedet és a testvérét is vendégül az otthonomban. Feltételezem, hogy a poggyászuk a fogadóban van, igaz? Megfelel Önnek, ha ma este elküldetem Önökért a hintómat?
*kérdi aztán, mert nem feltételezi, hogy Corillette és Lyssira most azonnal, minden ingóságuk hátrahagyásával jönnének el a kúriájához.*
Corillette
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:15:53
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
- Ő többet akart, én kevesebbet. Valahol a kettő között sikerült dűlőre jutnunk. *Magyarázza társnőjének azt az ádáz küzdelmet, melyet nem fegyverekkel, hanem karizmával vívtak meg azért, hogy minél jobban az ő álomáruk irányába billentsék a mérleg nyelvét, és hát így sikerült.
Ha már a hintó is szóba kerül ez után, gyűjt elég bátorságot ahhoz, hogy kölcsön is merje azt kérni a ház valódi úrnőjétől.*
- Kissé drága volt ahhoz, hogy csak a szemedet legeltesd rajta, nem? *Talán pont ez a szerencséje. Nixomia látványosan rosszabb még nála is abban, hogy megbecsülje valaminek az értékét. Képes egy nagyobbacska ház árát kifizetni valamiért, amire úgy tűnik, hogy valójában nincs is szüksége, és utána még csak úgy, mintha magától értetődő volna, kölcsön is adja neki a méregdrága járművet. Hát jó, nem fog ellenkezni miatta.*
- Mondjuk inkább úgy, hogy a Grendaer ház támogatja a művészetet és a feltörekvő előadókat. Ez így sokkal jobban hangzik. *Szavakkal mindent szép köntösbe lehet bújtatni, csak egy kicsit meg kell hozzá erőltetnie magát az embernek. Az úrnőzésre, miután a szőke nem hagyja abba, csak játékosan legyint, és ráhagyja, de aztán újra hallja a „szolgálni” szót, ami már az előbb sem tetszett neki túlzottan. Nem szolgálja ő a nemest, hanem segíti, addig, amíg számára is hasznos eme tevékenység. Márpedig csak ma szerzett magának egy hatalmas, kényelmes szobát és egy hintót, amivel furikázhat, úgyhogy egyelőre biza' megéri. Ám ezt nem próbálja itt és most megmagyarázni a másiknak, talán nem is volna jó ötlet.*
- Köszönöm! Akkor őt is áthozom. Remélem tetszeni fog majd neked ő is. *Bólint, s végül elérkezik a búcsú ideje is. Arra csak a szemeit forgatja, hogy jó kis hat lesz. Az… az összes feladattal, ami a nyakába szakadt, főleg.*
- Akkor… jó pihenést! *Köszön el Nixomiától, majd még bemegy a házba rendezkedni egy kicsit, de utána távozik, hogy átcuccoljon a Pegazusból ide.*
- Ő többet akart, én kevesebbet. Valahol a kettő között sikerült dűlőre jutnunk. *Magyarázza társnőjének azt az ádáz küzdelmet, melyet nem fegyverekkel, hanem karizmával vívtak meg azért, hogy minél jobban az ő álomáruk irányába billentsék a mérleg nyelvét, és hát így sikerült.
Ha már a hintó is szóba kerül ez után, gyűjt elég bátorságot ahhoz, hogy kölcsön is merje azt kérni a ház valódi úrnőjétől.*
- Kissé drága volt ahhoz, hogy csak a szemedet legeltesd rajta, nem? *Talán pont ez a szerencséje. Nixomia látványosan rosszabb még nála is abban, hogy megbecsülje valaminek az értékét. Képes egy nagyobbacska ház árát kifizetni valamiért, amire úgy tűnik, hogy valójában nincs is szüksége, és utána még csak úgy, mintha magától értetődő volna, kölcsön is adja neki a méregdrága járművet. Hát jó, nem fog ellenkezni miatta.*
- Mondjuk inkább úgy, hogy a Grendaer ház támogatja a művészetet és a feltörekvő előadókat. Ez így sokkal jobban hangzik. *Szavakkal mindent szép köntösbe lehet bújtatni, csak egy kicsit meg kell hozzá erőltetnie magát az embernek. Az úrnőzésre, miután a szőke nem hagyja abba, csak játékosan legyint, és ráhagyja, de aztán újra hallja a „szolgálni” szót, ami már az előbb sem tetszett neki túlzottan. Nem szolgálja ő a nemest, hanem segíti, addig, amíg számára is hasznos eme tevékenység. Márpedig csak ma szerzett magának egy hatalmas, kényelmes szobát és egy hintót, amivel furikázhat, úgyhogy egyelőre biza' megéri. Ám ezt nem próbálja itt és most megmagyarázni a másiknak, talán nem is volna jó ötlet.*
- Köszönöm! Akkor őt is áthozom. Remélem tetszeni fog majd neked ő is. *Bólint, s végül elérkezik a búcsú ideje is. Arra csak a szemeit forgatja, hogy jó kis hat lesz. Az… az összes feladattal, ami a nyakába szakadt, főleg.*
- Akkor… jó pihenést! *Köszön el Nixomiától, majd még bemegy a házba rendezkedni egy kicsit, de utána távozik, hogy átcuccoljon a Pegazusból ide.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:15:40
Üzenet elküldve: 2025-06-15 15:15:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
* Merlana kiválasztja a hátasát, amire aztán Nixomia fel is segíti. Ez mind a sikeres alkudozásának a gyümölcse, de mégis szerény a lány.*
- Valóban? Én határozottan emlékszem, hogy amikor legutóbb a lovakat néztem a hintóval, akkor még ennél is jóval többe kerültek. Szerintem jó munkát végeztél.* Dicséri meg a szerény nőt. Neki már ez is haszon, hogy nem olyan drágán kapta meg. A színárnyalatok valóban jól mutatnak, de minden kétséget kizáróan azt a ruhát nem lovaglásra tervezték. Pont azért is van értelme annak, amire kéri őt a művésznője.*
- Persze, használd csak. Én ugyan, megvettem, de őszintén szólva csak a szemem kívánta. Ez is olyan dolog, hogy kell, aztán meg csak ott porosodik. Még jó is, ha ezzel mászkálsz, mert akkor tudni fogja mindenki, hogy a Greander ház olyan nagy, hogy még a szolgálatában lévőket is hintóval járatja.* Fel is nevet, mert nem tartja ő magát olyan nagynak.*
- Ahogy óhajtja Úrnőm!* Neveti el magát újfent.*
- Nem is tudom, kettőnk közül téged inkább mondanálak úrnőnek, mint engem.* Ezzel nem is mondott nagyot. Hamar elérik a villát, ahol mind a ketten leszállhatnak a lovakról.*
- Még szép, hogy átjöhet, sőt át kell jönnie! Amíg engem szolgálsz, ez a te otthonod is.* Nem is türné el, hogy máshol tartsa a jószágát, vagy a holmiját. Itt kell lennie mindennek.*
- Én részemről végeztem a mai napról. Elfoglalom a szobám a cselédségi szálláson. Innentől tiéd a pálya. Jó kis hat lesz.* Ha nem lesz egyéb, akkor bevezeti a lovakat az istállóba, ahol lök nekik szénát, meg vizet. Neki is van még dolga a házban, hát még a lánynak.*
* Merlana kiválasztja a hátasát, amire aztán Nixomia fel is segíti. Ez mind a sikeres alkudozásának a gyümölcse, de mégis szerény a lány.*
- Valóban? Én határozottan emlékszem, hogy amikor legutóbb a lovakat néztem a hintóval, akkor még ennél is jóval többe kerültek. Szerintem jó munkát végeztél.* Dicséri meg a szerény nőt. Neki már ez is haszon, hogy nem olyan drágán kapta meg. A színárnyalatok valóban jól mutatnak, de minden kétséget kizáróan azt a ruhát nem lovaglásra tervezték. Pont azért is van értelme annak, amire kéri őt a művésznője.*
- Persze, használd csak. Én ugyan, megvettem, de őszintén szólva csak a szemem kívánta. Ez is olyan dolog, hogy kell, aztán meg csak ott porosodik. Még jó is, ha ezzel mászkálsz, mert akkor tudni fogja mindenki, hogy a Greander ház olyan nagy, hogy még a szolgálatában lévőket is hintóval járatja.* Fel is nevet, mert nem tartja ő magát olyan nagynak.*
- Ahogy óhajtja Úrnőm!* Neveti el magát újfent.*
- Nem is tudom, kettőnk közül téged inkább mondanálak úrnőnek, mint engem.* Ezzel nem is mondott nagyot. Hamar elérik a villát, ahol mind a ketten leszállhatnak a lovakról.*
- Még szép, hogy átjöhet, sőt át kell jönnie! Amíg engem szolgálsz, ez a te otthonod is.* Nem is türné el, hogy máshol tartsa a jószágát, vagy a holmiját. Itt kell lennie mindennek.*
- Én részemről végeztem a mai napról. Elfoglalom a szobám a cselédségi szálláson. Innentől tiéd a pálya. Jó kis hat lesz.* Ha nem lesz egyéb, akkor bevezeti a lovakat az istállóba, ahol lök nekik szénát, meg vizet. Neki is van még dolga a házban, hát még a lánynak.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 11:20:07
Üzenet elküldve: 2025-06-15 11:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Köszönöm! *válaszolja a hangleejtésébe csempészett mesterséges hálával. Belül még mindig fél, hogy valami váratlan fog történni, pedig már megnyugodhatna, hisz úgy tűnik, hogy az előtte álló férfi nem gyanakszik semmire, sőt, anélkül is segítőkésznek tűnnek a szándékai, hogy ő erőltetve próbálná eljátszani a hattyú halálát.*
- Őszinte részvétem, Morthimer úr… Kérem, engedje meg, hogy a ma esti imám Eeyr istennőhöz értük is szóljon! *Ez a legkevesebb, amit megtehet azokért, akiket szeretteik gyászolnak. A Tharisse lányokért nem sír már éjszakánként senki, hisz a család legjobb tudomása szerint teljesen kihalt. A két legfiatalabb lány adta a vérét utoljára azért, hogy bennük újjászülethessenek. Nem bűn az, hogy elvette az életüket, sokkal inkább segítség. Azzal nyugtatja magát, hogy ő csak megszabadította a lányokat a szenvedésüktől. Hisz nekik rettentően fájhatott a lázadás emléke, a családjuk elvesztése. Ő ilyet nem érez, de a nevet mégis dicsőséggel viheti majd tovább. Nincs ebben semmi rossz, igaz?
Az igazi Tharisse lányok talán soha nem szorultak volna a Morthimerek segítségére, de ez egy olyan dolog, amit ő viszont teljes mértékben el tud engedni. Sőt, neki és Lyssirának szüksége van mindenkire, aki csak egy kis befolyással is bír, hisz az ő hátukon kell majd észrevétlenül felkapaszkodniuk arra a képzeletbeli Tharisse trónra. Aztán, hogy ha ez sikerült, és már senki sem kételkedik abban, hogy a vagyon, a rang, a hódolat és minden más, ami a névvel jár, őket illeti, majd eldönthetik, hogy élnek-e a hálával, vagy rá sem néznek többet azokra, kiket eszközként használtak a rögös úton. Azzal pedig egyet is ért, hogy a várost nem lesz könnyű meggyőzni a kilétükről.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, uram, és pontosan ez az, ami a legjobban aggaszt engem. Nem maradt nekünk más, csak az életünk és az emlékeink, ezekkel pedig valljuk be, igencsak nehéz bebizonyítani a származásunkat. Ezért sem mentünk egyből a Tanácshoz *magyarázza. A tervük egyszerűnek hangzik, de valójában rengeteg körültekintést és hibátlan kivitelezést igényel. Ha meggyőzik a város jelenleg befolyásos embereit arról, hogy érdemesek a bizalmukra, akkor már a városvezetés sem fog kételkedni bennük. Remélhetőleg. És lám, itt áll előtte az első „áldozat”, Orthus Morthimer, befolyásos ember, Selyemrév prefektusa. Jobb kezdést nem is kívánhatott volna. Csak ne hiányozna neki a húga ennyire…*
- Eltúlozza a bókokat, Morthimer úr. Ezen már a régi világban is átlátott mindenki, aki egy kicsit is jártas a nemesek közt űzött politikában. Nincs rá szükség, hogy bizonygassa a hódolatát, ellentétben a segítségével, erre nem szorulok rá. Csak gondolja át, hogy mit ígér meg nekem, és ahhoz tartsa magát! Ha így lesz, nekem már nem lesz okom a bizalmatlanságra, cserébe mindent meg fogok tenni, hogy én is elnyerjem az Ön bizalmát. *Nem csak azzal az előjogával él, hogy ha kedve szottyan, akkor meghívathatja magát bárhová, akár egy nemes otthonába, hanem azzal is, hogy a kéretlen udvarlásoknak elejét vegye. Egy újabb nemesi jel, a hidegség és az elérhetetlenség látszata a megfelelő pillanatban.*
- Úgy gondolja, hogy egy fogadó szűkös szobája, ahol megannyi utazó szállt már meg, a fogadószintről felszűrődő hangos zaj, a többi vendéggel való osztozkodás kevesebb kényelmetlenséggel jár, mint az Ön házában zajló munkálatok? *Kérdez vissza az elutasítás után, egyértelműen jelezve, hogy őt nem zavarja sem a zaj, sem a kosz, ha olyan ágyban alhat, melyben nem feküdtek előtte többszázan.*
- Köszönöm! *válaszolja a hangleejtésébe csempészett mesterséges hálával. Belül még mindig fél, hogy valami váratlan fog történni, pedig már megnyugodhatna, hisz úgy tűnik, hogy az előtte álló férfi nem gyanakszik semmire, sőt, anélkül is segítőkésznek tűnnek a szándékai, hogy ő erőltetve próbálná eljátszani a hattyú halálát.*
- Őszinte részvétem, Morthimer úr… Kérem, engedje meg, hogy a ma esti imám Eeyr istennőhöz értük is szóljon! *Ez a legkevesebb, amit megtehet azokért, akiket szeretteik gyászolnak. A Tharisse lányokért nem sír már éjszakánként senki, hisz a család legjobb tudomása szerint teljesen kihalt. A két legfiatalabb lány adta a vérét utoljára azért, hogy bennük újjászülethessenek. Nem bűn az, hogy elvette az életüket, sokkal inkább segítség. Azzal nyugtatja magát, hogy ő csak megszabadította a lányokat a szenvedésüktől. Hisz nekik rettentően fájhatott a lázadás emléke, a családjuk elvesztése. Ő ilyet nem érez, de a nevet mégis dicsőséggel viheti majd tovább. Nincs ebben semmi rossz, igaz?
Az igazi Tharisse lányok talán soha nem szorultak volna a Morthimerek segítségére, de ez egy olyan dolog, amit ő viszont teljes mértékben el tud engedni. Sőt, neki és Lyssirának szüksége van mindenkire, aki csak egy kis befolyással is bír, hisz az ő hátukon kell majd észrevétlenül felkapaszkodniuk arra a képzeletbeli Tharisse trónra. Aztán, hogy ha ez sikerült, és már senki sem kételkedik abban, hogy a vagyon, a rang, a hódolat és minden más, ami a névvel jár, őket illeti, majd eldönthetik, hogy élnek-e a hálával, vagy rá sem néznek többet azokra, kiket eszközként használtak a rögös úton. Azzal pedig egyet is ért, hogy a várost nem lesz könnyű meggyőzni a kilétükről.*
- Ezzel én is tisztában vagyok, uram, és pontosan ez az, ami a legjobban aggaszt engem. Nem maradt nekünk más, csak az életünk és az emlékeink, ezekkel pedig valljuk be, igencsak nehéz bebizonyítani a származásunkat. Ezért sem mentünk egyből a Tanácshoz *magyarázza. A tervük egyszerűnek hangzik, de valójában rengeteg körültekintést és hibátlan kivitelezést igényel. Ha meggyőzik a város jelenleg befolyásos embereit arról, hogy érdemesek a bizalmukra, akkor már a városvezetés sem fog kételkedni bennük. Remélhetőleg. És lám, itt áll előtte az első „áldozat”, Orthus Morthimer, befolyásos ember, Selyemrév prefektusa. Jobb kezdést nem is kívánhatott volna. Csak ne hiányozna neki a húga ennyire…*
- Eltúlozza a bókokat, Morthimer úr. Ezen már a régi világban is átlátott mindenki, aki egy kicsit is jártas a nemesek közt űzött politikában. Nincs rá szükség, hogy bizonygassa a hódolatát, ellentétben a segítségével, erre nem szorulok rá. Csak gondolja át, hogy mit ígér meg nekem, és ahhoz tartsa magát! Ha így lesz, nekem már nem lesz okom a bizalmatlanságra, cserébe mindent meg fogok tenni, hogy én is elnyerjem az Ön bizalmát. *Nem csak azzal az előjogával él, hogy ha kedve szottyan, akkor meghívathatja magát bárhová, akár egy nemes otthonába, hanem azzal is, hogy a kéretlen udvarlásoknak elejét vegye. Egy újabb nemesi jel, a hidegség és az elérhetetlenség látszata a megfelelő pillanatban.*
- Úgy gondolja, hogy egy fogadó szűkös szobája, ahol megannyi utazó szállt már meg, a fogadószintről felszűrődő hangos zaj, a többi vendéggel való osztozkodás kevesebb kényelmetlenséggel jár, mint az Ön házában zajló munkálatok? *Kérdez vissza az elutasítás után, egyértelműen jelezve, hogy őt nem zavarja sem a zaj, sem a kosz, ha olyan ágyban alhat, melyben nem feküdtek előtte többszázan.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-15 09:22:28
Üzenet elküldve: 2025-06-15 09:22:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Ne szabadkozzon emiatt. Megértem, ha fiatal kora okán még nem ismert mindenkit a társaságban.
*feleli nagyvonalúan. Talán ez az első alkalom, ha régi nemessel beszél, hogy nem azt meséli el, milyen "jöttment" és "megtűrt" is volt az ő családja annak idején az úri körökben. Pici változás, de mégis csak azt jelenti, hogy Orthus kezdi feledni az egykori kisebbségérzetet. Lám, mit tesz az újdonsült nemesi rang. Immáron a régi nemes hibája, ha nem ismerte a Morthimereket, nem pedig a Morthimereké, hogy nem voltak emlékezésre méltóak.
Corillette következő szavaira csak mély meggyőződéssel bólogat.*
- Így van. Azokban a kétségbeejtő időkben valóban csak a remény és a jobb idők eljövetelében való bizakodás maradt a támaszunk. Az én családom is sokat szenvedett az idő tájt, és kevésen múlott, hogy nem vesztünk oda mi is, mind egy szálig.
*Közben a tömeg hömpölyög körülöttük ismét, Orthus szekere már rég továbbállt. Luxiust kantárszáron fogja, és a sudár paripa egész jól tűri a nagy forgatagot, csak olykor prüszköl felháborodottan, amikor valamelyik figyelmetlen járókelő nekimegy. De jól idomított jószág lévén, nem rúg ki oldalra, és a kantárját is csak jelzésszinten rángatja meg olykor, nem azért, hogy szabaduljon.
Corillette közben előadja a kérését. Orthus arcán nem látszik más, csak az eddig is látott együttérző hódolat, de magában elégedetten konstatálja, hogy ismét a segítségére szorulnak. Szereti, ha szükség van rá, mert a szívességet idővel viszonozni kell. Ha emlékei nem csalnak, a Tharisse-oknak komoly birtokaik, talán még bányáik is voltak hajdanán. Most két, üldöztetésben felnőtt, a vagyon gyarapításához nyilván vajmi keveset értő úri lányka formálhat jogot az egykori vagyonra. Hasznos lehet számára, ha a közelében tartja őket.
Már persze, ha valóban azok, akiknek mondják magukat. Orthus ugyan mit sem sejt a valóságról, de hát ő maga is csak egy-két persze ismerte meg a két szőke leányzót. A tartásuk megvan ahhoz, hogy nemesek legyenek. De az tanítható, ő aztán csak tudja.*
- Örömmel segítek kegyedéknek, de fontos, hogy származásukat valamiképpen igazolják. Rengeteg nemesi kutyabőr veszett oda a lázadás idején, így a városi tanács hivatalnokai is hajlanak arra, hogy másféle bizonyítékot is elfogadjanak a származásra. De ugyanakkor sok a próbálkozó is. Ha kívánják, én szívesen segítek tanáccsal és iránymutatással, hogy átverekedjék magukat a formaságokon.
Ami az én bizalmamat illeti: fontosnak tartom, hogy segítsem a régi nemességet. Különösen, ha két ifjú, örökségétől megfosztott hölgynek kell ez a segítség. Ilyen nyílt és büszke tekintettel, és a arisztokratikus szépséggel, mint kegyedé, nincs okom bizalmatlannak lenni.
*Ez így persze nem igaz, hiszen ez is tanulható, mímelhető. De a bóknak néha nem őszintének kell lennie, elég, ha hatásos.
Corillette következő kérése hallatán viszont majdnem kiül a derűs mosoly az arcára. Na, ez tipikusan olyan kérés, amit egy hajdani nemes kívánna. Csak mert saját úri kedve úgy tartja, meghívatja magát valahová. Ez a kérés jobban árulkodik a valódi arisztokratáról, mint bármi egyéb.*
- Örömmel vendégül látnám kegyedet és a testvérét is az otthonomban. De épp most zajlik a költözés. Attól tartok, a mai napon új házam még nem fogadóképes. Persze, a vendégszobáimat már berendezték, de a mai napon cipekedés zaja és kosza zavarja meg a pihenést és a konyha se áll készen teljes mértékben a vendégek méltó fogadására.
*kezd bele.*
- Ám ha kívánják, holnap szívesen vendégül látom kegyedéket. Sőt, a hintómat is elküldetem Önökért.
*javasolja. Persze meglehet, hogy a Tharisse lányok inkább felvállalják a "kényelmetlenségeket" és mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy már ma éljenek a vendégszeretetével. Nyilván ez is megoldható, és egyúttal Orthus arról is mindjárt többet megtudhat, hogy jelenleg milyen körülmények között tengődnek a hölgyek.*
- Ne szabadkozzon emiatt. Megértem, ha fiatal kora okán még nem ismert mindenkit a társaságban.
*feleli nagyvonalúan. Talán ez az első alkalom, ha régi nemessel beszél, hogy nem azt meséli el, milyen "jöttment" és "megtűrt" is volt az ő családja annak idején az úri körökben. Pici változás, de mégis csak azt jelenti, hogy Orthus kezdi feledni az egykori kisebbségérzetet. Lám, mit tesz az újdonsült nemesi rang. Immáron a régi nemes hibája, ha nem ismerte a Morthimereket, nem pedig a Morthimereké, hogy nem voltak emlékezésre méltóak.
Corillette következő szavaira csak mély meggyőződéssel bólogat.*
- Így van. Azokban a kétségbeejtő időkben valóban csak a remény és a jobb idők eljövetelében való bizakodás maradt a támaszunk. Az én családom is sokat szenvedett az idő tájt, és kevésen múlott, hogy nem vesztünk oda mi is, mind egy szálig.
*Közben a tömeg hömpölyög körülöttük ismét, Orthus szekere már rég továbbállt. Luxiust kantárszáron fogja, és a sudár paripa egész jól tűri a nagy forgatagot, csak olykor prüszköl felháborodottan, amikor valamelyik figyelmetlen járókelő nekimegy. De jól idomított jószág lévén, nem rúg ki oldalra, és a kantárját is csak jelzésszinten rángatja meg olykor, nem azért, hogy szabaduljon.
Corillette közben előadja a kérését. Orthus arcán nem látszik más, csak az eddig is látott együttérző hódolat, de magában elégedetten konstatálja, hogy ismét a segítségére szorulnak. Szereti, ha szükség van rá, mert a szívességet idővel viszonozni kell. Ha emlékei nem csalnak, a Tharisse-oknak komoly birtokaik, talán még bányáik is voltak hajdanán. Most két, üldöztetésben felnőtt, a vagyon gyarapításához nyilván vajmi keveset értő úri lányka formálhat jogot az egykori vagyonra. Hasznos lehet számára, ha a közelében tartja őket.
Már persze, ha valóban azok, akiknek mondják magukat. Orthus ugyan mit sem sejt a valóságról, de hát ő maga is csak egy-két persze ismerte meg a két szőke leányzót. A tartásuk megvan ahhoz, hogy nemesek legyenek. De az tanítható, ő aztán csak tudja.*
- Örömmel segítek kegyedéknek, de fontos, hogy származásukat valamiképpen igazolják. Rengeteg nemesi kutyabőr veszett oda a lázadás idején, így a városi tanács hivatalnokai is hajlanak arra, hogy másféle bizonyítékot is elfogadjanak a származásra. De ugyanakkor sok a próbálkozó is. Ha kívánják, én szívesen segítek tanáccsal és iránymutatással, hogy átverekedjék magukat a formaságokon.
Ami az én bizalmamat illeti: fontosnak tartom, hogy segítsem a régi nemességet. Különösen, ha két ifjú, örökségétől megfosztott hölgynek kell ez a segítség. Ilyen nyílt és büszke tekintettel, és a arisztokratikus szépséggel, mint kegyedé, nincs okom bizalmatlannak lenni.
*Ez így persze nem igaz, hiszen ez is tanulható, mímelhető. De a bóknak néha nem őszintének kell lennie, elég, ha hatásos.
Corillette következő kérése hallatán viszont majdnem kiül a derűs mosoly az arcára. Na, ez tipikusan olyan kérés, amit egy hajdani nemes kívánna. Csak mert saját úri kedve úgy tartja, meghívatja magát valahová. Ez a kérés jobban árulkodik a valódi arisztokratáról, mint bármi egyéb.*
- Örömmel vendégül látnám kegyedet és a testvérét is az otthonomban. De épp most zajlik a költözés. Attól tartok, a mai napon új házam még nem fogadóképes. Persze, a vendégszobáimat már berendezték, de a mai napon cipekedés zaja és kosza zavarja meg a pihenést és a konyha se áll készen teljes mértékben a vendégek méltó fogadására.
*kezd bele.*
- Ám ha kívánják, holnap szívesen vendégül látom kegyedéket. Sőt, a hintómat is elküldetem Önökért.
*javasolja. Persze meglehet, hogy a Tharisse lányok inkább felvállalják a "kényelmetlenségeket" és mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy már ma éljenek a vendégszeretetével. Nyilván ez is megoldható, és egyúttal Orthus arról is mindjárt többet megtudhat, hogy jelenleg milyen körülmények között tengődnek a hölgyek.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:44:34
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Jól tudja ő is, hogy a szavak legalább olyannyira veszélyesek, mint bármelyik fegyver. Ha jól vagy épp pont, hogy rosszul forgatja őket valaki, azon életek múlhatnak. Sokszor ő maga is hajlamos ezt elfelejteni. Eszébe jutnak azok a vészjósló arany íriszek, meg régi barátja, a hajóskapitány, kinek pont az ő átgondolatlan szavai miatt kerülhetett veszélybe az élete.
Egy alku során azonban nem kell attól félnie, hogy életekkel játszik, így elmehet a végletekig, melynek eredménye, hogy viszonylag jó áron megússzák a nemesi pénzszórást.
Nem sokkal később már az újonnan szerzett lovak társaságában hagyják maguk mögött a forgatagot és a tömeget, amiből ennyi mára pont elég volt.*
- Őt szeretném *paskolja meg újra az állatot, amelyiket már az előbb is simogatta. Kezesnek, szelídnek tűnik, pont olyannak, aki neki való. Egy rakoncátlanabb jószágot nem biztos, hogy képes volna betörni és megülni, de ő tökéletes lesz.*
- Ő bonyolultabb eset volt, mint az ékszerész. Ennél is alacsonyabb árat akartam elérni, de ez a Kehir úr sem ma jött le a falvédőről. A lényeg, hogy így sem jártunk rosszul. *Néha a szerénység többet ér, mint gátlástalanul fürdőzni a dicséretben és az elismerésben, ezért is dönt most úgy, hogy elmondja a szőkének, ez az üzlet nem teljesen alakult az ő tervei szerint.
A segítséget örömmel fogadja, hogy fel tudjon szállni a lóra. Ha valamihez kényelmetlen a gyönyörű, vörös ruhája, akkor az bizony a lovaglás. Főleg, hogy neki senki sem tanította meg, hogyan kell kisasszonyosan, szoknyában ülni a lovon, így bizonyára kissé bénán fest, ahogy így öltözve is az általános módon üli meg az állatot. Nem túl úrnős látvány, de ez van. Egyszer hadd legyen Nixomiának is igaza, hogy a nadrág praktikusabb lett volna.*
- Bizony, hát még a hintóé. Fekete és vörös, a két kedvenc színem. Nem kérek tőled ilyet, de bevallom, elképzeltem már, hogy milyen volna, ha kölcsönadnád, és azzal jelenhetnék meg a fellépéseimen. *Egyébként egész ügyesen vezeti a lovat, az azért látszik, hogy nem ma csinálja először. Így egészen hamar vissza fognak érni a Grendaer házhoz.*
- Jajj, hagyd már abba ezt az úrnőzést! *rivall rá. Nem akart kifakadni, de kikívánkozott belőle, ki is neveti magát egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy az ilyesfajta jóból is előbb-utóbb megárt a sok?*
- Mindennek nézek ki így, csak nem úrnőnek. *Utal ismét arra, hogy hogyan ül a lovon, de már nem kell sokáig, mert a villa kapujában lepattanhat róla, s utána kényesen el is kezdi igazgatni a szoknyáját, ami reméli, hogy nem gyűrődött meg nagyon.*
- Egyébként nekem is van egy saját lovam. Gyémánt a neve, jelenleg a Pegazus melletti istállóban lakik. Jól bánnak vele, de azok után, amit ma mutattál, úgy hiszem, a te kezeid közt volna a legjobb helyen. Nem bánnád, ha őt is áthoznám ide a holmijaimmal együtt? *Ez mára az utolsó kívánsága, de nagyon reméli, hogy a luxus hálószoba és az egy hat tejhatalom mellé ez még belefér.*
*Jól tudja ő is, hogy a szavak legalább olyannyira veszélyesek, mint bármelyik fegyver. Ha jól vagy épp pont, hogy rosszul forgatja őket valaki, azon életek múlhatnak. Sokszor ő maga is hajlamos ezt elfelejteni. Eszébe jutnak azok a vészjósló arany íriszek, meg régi barátja, a hajóskapitány, kinek pont az ő átgondolatlan szavai miatt kerülhetett veszélybe az élete.
Egy alku során azonban nem kell attól félnie, hogy életekkel játszik, így elmehet a végletekig, melynek eredménye, hogy viszonylag jó áron megússzák a nemesi pénzszórást.
Nem sokkal később már az újonnan szerzett lovak társaságában hagyják maguk mögött a forgatagot és a tömeget, amiből ennyi mára pont elég volt.*
- Őt szeretném *paskolja meg újra az állatot, amelyiket már az előbb is simogatta. Kezesnek, szelídnek tűnik, pont olyannak, aki neki való. Egy rakoncátlanabb jószágot nem biztos, hogy képes volna betörni és megülni, de ő tökéletes lesz.*
- Ő bonyolultabb eset volt, mint az ékszerész. Ennél is alacsonyabb árat akartam elérni, de ez a Kehir úr sem ma jött le a falvédőről. A lényeg, hogy így sem jártunk rosszul. *Néha a szerénység többet ér, mint gátlástalanul fürdőzni a dicséretben és az elismerésben, ezért is dönt most úgy, hogy elmondja a szőkének, ez az üzlet nem teljesen alakult az ő tervei szerint.
A segítséget örömmel fogadja, hogy fel tudjon szállni a lóra. Ha valamihez kényelmetlen a gyönyörű, vörös ruhája, akkor az bizony a lovaglás. Főleg, hogy neki senki sem tanította meg, hogyan kell kisasszonyosan, szoknyában ülni a lovon, így bizonyára kissé bénán fest, ahogy így öltözve is az általános módon üli meg az állatot. Nem túl úrnős látvány, de ez van. Egyszer hadd legyen Nixomiának is igaza, hogy a nadrág praktikusabb lett volna.*
- Bizony, hát még a hintóé. Fekete és vörös, a két kedvenc színem. Nem kérek tőled ilyet, de bevallom, elképzeltem már, hogy milyen volna, ha kölcsönadnád, és azzal jelenhetnék meg a fellépéseimen. *Egyébként egész ügyesen vezeti a lovat, az azért látszik, hogy nem ma csinálja először. Így egészen hamar vissza fognak érni a Grendaer házhoz.*
- Jajj, hagyd már abba ezt az úrnőzést! *rivall rá. Nem akart kifakadni, de kikívánkozott belőle, ki is neveti magát egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy az ilyesfajta jóból is előbb-utóbb megárt a sok?*
- Mindennek nézek ki így, csak nem úrnőnek. *Utal ismét arra, hogy hogyan ül a lovon, de már nem kell sokáig, mert a villa kapujában lepattanhat róla, s utána kényesen el is kezdi igazgatni a szoknyáját, ami reméli, hogy nem gyűrődött meg nagyon.*
- Egyébként nekem is van egy saját lovam. Gyémánt a neve, jelenleg a Pegazus melletti istállóban lakik. Jól bánnak vele, de azok után, amit ma mutattál, úgy hiszem, a te kezeid közt volna a legjobb helyen. Nem bánnád, ha őt is áthoznám ide a holmijaimmal együtt? *Ez mára az utolsó kívánsága, de nagyon reméli, hogy a luxus hálószoba és az egy hat tejhatalom mellé ez még belefér.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:16:02
Üzenet elküldve: 2025-06-14 19:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
- A szavak sokszor veszélyesebbek a fegyvereknél. Amíg a penge által okozott seb begyógyítható egy pillanat alatt varázsitallal, ellenben a lélekben megesett súlyos sebet még az idő sem képes helyreállítani, csak esetleg megfakítani.* Bölcselkedik a lovagnő. Látott már harcosokat, akiket a csata sem tört meg, de egy asszony pár szava képes volt romba dönteni őket. A lovakhoz mennek, amikre nagy szüksége van a nemesnek. Akarja a hintót, meg a lovakat, de kérdéses, hogy mennyit fogja őket használni. Nagy szakértelemmel lát neki, hogy kiválassza a saját lovait, mintha csak az úrnőnek adna tanácsokat. Őt aztán az sem zavarja, ha megilletődnek közben női mivoltán. A gyengébbik nem ritkábban fog fegyvert, de azért akadnak páran köztük is. A munka rá eső részét elvégezte. A hátasok kiválasztva, már csak fizetni kéne értük. Merlana megint sziporkázik. Ezúttal még látványosabb az alkudozása, mint a hajtűnél. A lovagnőnek majdhogynem vissza kell rakni az állát a helyére, de akkor már a jó Kehir úrnak is, mert ő is alig bírja tartani a tempót.*
~ Tudtam én, hogy veszélyes ez a lány. ~* Állapítja meg újfent magában. Tetemes összeget lefarag a már így is magas árból. Azt hihetné Nixomia, hogy ennyivel meg is lenne a műsor, de ekkor újabb figyelemreméltó dolog történik. Merlana hazavinné most az új lovakat. Nem mintha ellene lenne a dolognak, de azért rendesen meglepi. Amint az arany gazdát cserél, ő nekilát a lovak elővezetéséhez.*
- Úrnőm! Melyiket választja?* Áll meg előtte a kantárokkal. Még bakot is tart majd neki, hogy így könnyebben pattanhat fel rá. Ő maga pedig majd egy tőkéről oldja meg mivel, páncélban nem olyan könnyű csak úgy felpattanni.*
- Köszönöm, szakmai ártalom. Viszont, ahogy te a szavakkal bánsz az nem semmi. Milyen arcot vágott már.* Nevet fel.* Azt se vártam volna, hogy csak úgy lóra pattanunk majd. Jól megy ez a szín amúgy a ruhádhoz.* Állapítja meg lovaglás közben.*
- Azt hiszem, akkor én ma már nem nyúzlak tovább. Mehetünk haza, ha az úrnő is úgy gondolja.* Megint felnevet. Hacsak nincs egyéb, akkor hazafelé kormányozza a lovat. Hosszú nap volt és a szolgák még nem költöztek be, pont ahogy Merlana sem.*
- A szavak sokszor veszélyesebbek a fegyvereknél. Amíg a penge által okozott seb begyógyítható egy pillanat alatt varázsitallal, ellenben a lélekben megesett súlyos sebet még az idő sem képes helyreállítani, csak esetleg megfakítani.* Bölcselkedik a lovagnő. Látott már harcosokat, akiket a csata sem tört meg, de egy asszony pár szava képes volt romba dönteni őket. A lovakhoz mennek, amikre nagy szüksége van a nemesnek. Akarja a hintót, meg a lovakat, de kérdéses, hogy mennyit fogja őket használni. Nagy szakértelemmel lát neki, hogy kiválassza a saját lovait, mintha csak az úrnőnek adna tanácsokat. Őt aztán az sem zavarja, ha megilletődnek közben női mivoltán. A gyengébbik nem ritkábban fog fegyvert, de azért akadnak páran köztük is. A munka rá eső részét elvégezte. A hátasok kiválasztva, már csak fizetni kéne értük. Merlana megint sziporkázik. Ezúttal még látványosabb az alkudozása, mint a hajtűnél. A lovagnőnek majdhogynem vissza kell rakni az állát a helyére, de akkor már a jó Kehir úrnak is, mert ő is alig bírja tartani a tempót.*
~ Tudtam én, hogy veszélyes ez a lány. ~* Állapítja meg újfent magában. Tetemes összeget lefarag a már így is magas árból. Azt hihetné Nixomia, hogy ennyivel meg is lenne a műsor, de ekkor újabb figyelemreméltó dolog történik. Merlana hazavinné most az új lovakat. Nem mintha ellene lenne a dolognak, de azért rendesen meglepi. Amint az arany gazdát cserél, ő nekilát a lovak elővezetéséhez.*
- Úrnőm! Melyiket választja?* Áll meg előtte a kantárokkal. Még bakot is tart majd neki, hogy így könnyebben pattanhat fel rá. Ő maga pedig majd egy tőkéről oldja meg mivel, páncélban nem olyan könnyű csak úgy felpattanni.*
- Köszönöm, szakmai ártalom. Viszont, ahogy te a szavakkal bánsz az nem semmi. Milyen arcot vágott már.* Nevet fel.* Azt se vártam volna, hogy csak úgy lóra pattanunk majd. Jól megy ez a szín amúgy a ruhádhoz.* Állapítja meg lovaglás közben.*
- Azt hiszem, akkor én ma már nem nyúzlak tovább. Mehetünk haza, ha az úrnő is úgy gondolja.* Megint felnevet. Hacsak nincs egyéb, akkor hazafelé kormányozza a lovat. Hosszú nap volt és a szolgák még nem költöztek be, pont ahogy Merlana sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063