Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 01:43:04
Üzenet elküldve: 2025-12-25 01:43:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik a Selyemrévi kártyabarlang jobban tetszik a tündér számára, mint a kert, amit valamennyire meg is tud érteni.*
- Amúgy van tapasztalata létesítmények üzemeltetésében? Csak, mert a nem lenne kellemes, ha egy sértődött nemes az őrség irányába állna panaszkodni. Esetleg vetélytárs. A fogadót illetően, még véletlenszerű ötlet. A Pegazusnak van fürdőháza, viszont a Selyemrév létezésével és távolságával, az már így közrendűnek számít. Csak egy gondolat, megfontolásra.
*Az ötletnek nincs ellene, azt nem tudja, hogy az étel-ital, mint szolgáltatás, mennyire lenne csábító, hiszen az urak meg tudják az oldani maguknak, de ha valami különleges funkciót kapna a hely, akár fürdőzés, akár szerencsejáték, úgy már látja a hasznosságát. A pirtianesi felajánláshoz bólint, bár akkor úgy tűnik, hogy egyikőjük se fog mostanában arrafele járni. De ha ez megtörténik, akkor akár hívhatja is magával.*
- Megfontolandó, bár rá kell kérdezzek, hogy milyen minőségben gondolt rám? Ha befektetői, akkor úgy érzem nem kevés évig inkább elszállni fogom látni az aranyaimat, mintsem felém érkezve. Ez nem gond, bár a költség nem csekélynek hangzik és lehet ketten nem leszünk rá elegendőek. Vajon mekkora összeggel járhat ez?
*Egy kicsit vár a pontosításra, valamint az ingatlan és egyéb költségeket illetően, ő kevésbé járatos. Ha nem adtak volna a kezébe egy birtoklevelet potom összegért, még háza se lenne ezen a vidéken. Bár nem vár pontos pénzügyi tervet a kereskedőtől, tekintve, hogy nem olyan rég jutott eszébe elköteleződni emellett, de elméjén még egy gondolat átsuhan.*
- Végül is, ilyenkor érheti meg hitelt felvenni a birtokra. Ha minden elvész, akkor az arany ingyen volt.
*Gyors utánagondolással rájön, hogy ez nem igaz, ugyanis egyből egy másik birtokba szórták a pénzt, érdemben nem haladtak semmit. De ez legalább nem veszteség az ő oldalán, így a rizikót elkerülnék vele. Amúgy is arra fogadott, hogy a törzs előbb vagy utóbb, de győzedelmeskedik az orkok felett, bár az lehet a számukra a legrosszabb eshetőség, ha minden megmarad, csak a nemesek szegényednek meg.*
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik a Selyemrévi kártyabarlang jobban tetszik a tündér számára, mint a kert, amit valamennyire meg is tud érteni.*
- Amúgy van tapasztalata létesítmények üzemeltetésében? Csak, mert a nem lenne kellemes, ha egy sértődött nemes az őrség irányába állna panaszkodni. Esetleg vetélytárs. A fogadót illetően, még véletlenszerű ötlet. A Pegazusnak van fürdőháza, viszont a Selyemrév létezésével és távolságával, az már így közrendűnek számít. Csak egy gondolat, megfontolásra.
*Az ötletnek nincs ellene, azt nem tudja, hogy az étel-ital, mint szolgáltatás, mennyire lenne csábító, hiszen az urak meg tudják az oldani maguknak, de ha valami különleges funkciót kapna a hely, akár fürdőzés, akár szerencsejáték, úgy már látja a hasznosságát. A pirtianesi felajánláshoz bólint, bár akkor úgy tűnik, hogy egyikőjük se fog mostanában arrafele járni. De ha ez megtörténik, akkor akár hívhatja is magával.*
- Megfontolandó, bár rá kell kérdezzek, hogy milyen minőségben gondolt rám? Ha befektetői, akkor úgy érzem nem kevés évig inkább elszállni fogom látni az aranyaimat, mintsem felém érkezve. Ez nem gond, bár a költség nem csekélynek hangzik és lehet ketten nem leszünk rá elegendőek. Vajon mekkora összeggel járhat ez?
*Egy kicsit vár a pontosításra, valamint az ingatlan és egyéb költségeket illetően, ő kevésbé járatos. Ha nem adtak volna a kezébe egy birtoklevelet potom összegért, még háza se lenne ezen a vidéken. Bár nem vár pontos pénzügyi tervet a kereskedőtől, tekintve, hogy nem olyan rég jutott eszébe elköteleződni emellett, de elméjén még egy gondolat átsuhan.*
- Végül is, ilyenkor érheti meg hitelt felvenni a birtokra. Ha minden elvész, akkor az arany ingyen volt.
*Gyors utánagondolással rájön, hogy ez nem igaz, ugyanis egyből egy másik birtokba szórták a pénzt, érdemben nem haladtak semmit. De ez legalább nem veszteség az ő oldalán, így a rizikót elkerülnék vele. Amúgy is arra fogadott, hogy a törzs előbb vagy utóbb, de győzedelmeskedik az orkok felett, bár az lehet a számukra a legrosszabb eshetőség, ha minden megmarad, csak a nemesek szegényednek meg.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 00:50:15
Üzenet elküldve: 2025-12-25 00:50:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Most hogy kellemesen kipanaszkodta magát a városvezetéssel kapcsolatban, és egyébként a ténylegesen fontos dolgokat is megbeszélték, teret nyerhetnek a kreatív ötletek és az estének az a része, amit egyébként a legjobban szeret. Az esztelenkedés, a borgőzös társalgás azokról a napokról, amik talán sosem jönnek el. Kiszakadni a mókuskerékből.*
-Köszönöm, ezt bóknak veszem. Tényleg sok minden érdekel. Azt hiszem fogadósnak talán nem állnék be, de fogadótulajdonosnak miért ne? Itt Selyemrévben tényleg hiányzik egy efféle létesítmény, s ahogy korábban is megkapargattuk talán valamiféle szerencsejátékkal is össze lehetne kötni. Úgy gondolom a nemesek szívesen költenék a mérhetetlenül sok aranyukat, meg aztán ismeri a mondást: a ház mindig nyer.
*El is képzeli magát, ahogy pörögnek a kockák, mélyen kivágott, feszes ruhákban a legcsinosabb nőcskék keverik a negyvenes kártyákat az asztaloknál. Ördögvigyor és finom zene tölti be a levegőt, a legfinomabb borok és pálinkák, jó pár örömlányra is szükség lesz. Szinte érzi is az aranyhegyeket.*
-Meglehet, hogy ismét önnek van igaza Nestar uram.
*Bólint és hümment is hozzá, nehezen tud mindent hozzáfűzni, hisz nagyobbrészt egyetért az alkimistával.*
-Sajnos én is csak annyit tudok Piritanesről, amit az emberek pletykálnak, semmi konkrétumot. De magam is szívesen ellátogatnék oda, szóval ha utazást tervez majd, kérem nyugodtan keressen meg, esetleg én is önnel tartanék. Természetesen a forrásaimat latba vetve.
*Wegtorenben jobb kapcsolatai vannak, de ezt nem akarja megemlíteni, nehogy még a végén számon kérje rajta, vagy netán kontaktokat kérjen tőle, mert azt nem szeretné.*
-Bocsásson meg, csak tudja most igazán bekattant ez a dolog amiről korábban is beszéltünk. Tételezzük fel, hogy az orkhelyzet megoldódik, és a város nem rogy bele. Nem lenne kedve társulni egy efféle vállalkozásba? Gondolom az ön kutatásaihoz sem hátrány, ha van egy kis aranytartaléka az embernek.
//Egy nemes ügy//
*Most hogy kellemesen kipanaszkodta magát a városvezetéssel kapcsolatban, és egyébként a ténylegesen fontos dolgokat is megbeszélték, teret nyerhetnek a kreatív ötletek és az estének az a része, amit egyébként a legjobban szeret. Az esztelenkedés, a borgőzös társalgás azokról a napokról, amik talán sosem jönnek el. Kiszakadni a mókuskerékből.*
-Köszönöm, ezt bóknak veszem. Tényleg sok minden érdekel. Azt hiszem fogadósnak talán nem állnék be, de fogadótulajdonosnak miért ne? Itt Selyemrévben tényleg hiányzik egy efféle létesítmény, s ahogy korábban is megkapargattuk talán valamiféle szerencsejátékkal is össze lehetne kötni. Úgy gondolom a nemesek szívesen költenék a mérhetetlenül sok aranyukat, meg aztán ismeri a mondást: a ház mindig nyer.
*El is képzeli magát, ahogy pörögnek a kockák, mélyen kivágott, feszes ruhákban a legcsinosabb nőcskék keverik a negyvenes kártyákat az asztaloknál. Ördögvigyor és finom zene tölti be a levegőt, a legfinomabb borok és pálinkák, jó pár örömlányra is szükség lesz. Szinte érzi is az aranyhegyeket.*
-Meglehet, hogy ismét önnek van igaza Nestar uram.
*Bólint és hümment is hozzá, nehezen tud mindent hozzáfűzni, hisz nagyobbrészt egyetért az alkimistával.*
-Sajnos én is csak annyit tudok Piritanesről, amit az emberek pletykálnak, semmi konkrétumot. De magam is szívesen ellátogatnék oda, szóval ha utazást tervez majd, kérem nyugodtan keressen meg, esetleg én is önnel tartanék. Természetesen a forrásaimat latba vetve.
*Wegtorenben jobb kapcsolatai vannak, de ezt nem akarja megemlíteni, nehogy még a végén számon kérje rajta, vagy netán kontaktokat kérjen tőle, mert azt nem szeretné.*
-Bocsásson meg, csak tudja most igazán bekattant ez a dolog amiről korábban is beszéltünk. Tételezzük fel, hogy az orkhelyzet megoldódik, és a város nem rogy bele. Nem lenne kedve társulni egy efféle vállalkozásba? Gondolom az ön kutatásaihoz sem hátrány, ha van egy kis aranytartaléka az embernek.
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-24 22:30:36
Üzenet elküldve: 2025-12-24 22:30:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
- Elnézésedet kérem. * Mondja a nő szavaira, majd megmagyarázza, hogy miért is kezdte el elmondani ezeket a dolgokat. *
- Viszont úgy gondolom, hogy fontos lecke ez. A tett, és ahol tették, nem volt méltó hozzám, és ezzel megsértettek, mégis elnéztem volna nekik. Azt viszont nem szenvedhettem, hogy a ház szolgálóival így bánjanak. Sokkal nagyobb sértés minden nemesnek az, ha a szolgálóját sértik meg, mintha őt magát. Ezért is fontos, hogy felkutassuk ezt az Atkirát. Felelősséggel tartozunk mindenkiért, aki a szolgálatait ajánlja nekünk.
* Ezzel lezártnak tekinti a témát, viszont ez volt a lényeg, ahová ki akart lyukadni. Merőben ellentétes ez a felfogás azzal, amit a legtöbb nemes, sőt, a legtöbb Sayqueves vallott, akiket ismert, mégis egy újabb darabka belőle, amivel jobban megismerheti őt Alenia, már ha hajlandó rá. Ezek után kerül sor rá, hogy átadja a csekély összeget a komornyiknak, és kiadja neki a feladatot, hogy ne csak ketten, de minél többen próbáljanak meg utána járni, merre lehet Atkira. Az istállóban elhangzó megjegyzésre viszont csak egy mosollyal válaszol. Nem javítja ki a szőkeséget, hogy a pénzt azért adta, hogy ha valakit le kell fizessen, fel kell béreljen, akkor meg tudja tenni a férfi. Nem fizetség volt az, hanem eszköz, hogy ne saját zsebéből kelljen finanszírozza a keresést. És az egész végeztével, a megmaradt aranyat visszakapja majd. *
- A házam amúgy is impozánsabb belülről, mint kívülről. De majd lesz alkalmad még körül nézni. * Válaszol mosolyogva, és unokahúga mellé léptet a lovával. *
- Bízol bennem? * Teszi fel a kérdését, mélyen a másik szemébe nézve. Megvárja a választ, és ha igenlő, akkor átnyúl, hogy az állat kantárára fogjon. *
- Ha használod a varázslatot, akkor én irányíthatom a lovad, és lehetek a szemed. * Tesz ajánlatot, de ha elutasításra kerül az ötlete, akkor egyszerűen elengedi a bőrszíjat, és elindul a Csonthíd irányába. Ami, ha bárki kikérné a véleményét, megjegyezné, hogy erőteljesen átnevezésre szorul. *
//Sayqueves Kúria//
- Elnézésedet kérem. * Mondja a nő szavaira, majd megmagyarázza, hogy miért is kezdte el elmondani ezeket a dolgokat. *
- Viszont úgy gondolom, hogy fontos lecke ez. A tett, és ahol tették, nem volt méltó hozzám, és ezzel megsértettek, mégis elnéztem volna nekik. Azt viszont nem szenvedhettem, hogy a ház szolgálóival így bánjanak. Sokkal nagyobb sértés minden nemesnek az, ha a szolgálóját sértik meg, mintha őt magát. Ezért is fontos, hogy felkutassuk ezt az Atkirát. Felelősséggel tartozunk mindenkiért, aki a szolgálatait ajánlja nekünk.
* Ezzel lezártnak tekinti a témát, viszont ez volt a lényeg, ahová ki akart lyukadni. Merőben ellentétes ez a felfogás azzal, amit a legtöbb nemes, sőt, a legtöbb Sayqueves vallott, akiket ismert, mégis egy újabb darabka belőle, amivel jobban megismerheti őt Alenia, már ha hajlandó rá. Ezek után kerül sor rá, hogy átadja a csekély összeget a komornyiknak, és kiadja neki a feladatot, hogy ne csak ketten, de minél többen próbáljanak meg utána járni, merre lehet Atkira. Az istállóban elhangzó megjegyzésre viszont csak egy mosollyal válaszol. Nem javítja ki a szőkeséget, hogy a pénzt azért adta, hogy ha valakit le kell fizessen, fel kell béreljen, akkor meg tudja tenni a férfi. Nem fizetség volt az, hanem eszköz, hogy ne saját zsebéből kelljen finanszírozza a keresést. És az egész végeztével, a megmaradt aranyat visszakapja majd. *
- A házam amúgy is impozánsabb belülről, mint kívülről. De majd lesz alkalmad még körül nézni. * Válaszol mosolyogva, és unokahúga mellé léptet a lovával. *
- Bízol bennem? * Teszi fel a kérdését, mélyen a másik szemébe nézve. Megvárja a választ, és ha igenlő, akkor átnyúl, hogy az állat kantárára fogjon. *
- Ha használod a varázslatot, akkor én irányíthatom a lovad, és lehetek a szemed. * Tesz ajánlatot, de ha elutasításra kerül az ötlete, akkor egyszerűen elengedi a bőrszíjat, és elindul a Csonthíd irányába. Ami, ha bárki kikérné a véleményét, megjegyezné, hogy erőteljesen átnevezésre szorul. *
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:06:11
Üzenet elküldve: 2025-12-24 09:06:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
- Relael Ellerin lae'Natar… *Suttogja félhangosan maga elé a hangzatos nemesi nevet. Úgy tűnhet, mintha a világon mindenkit ismerne, pedig csak arról van szó, hogy kicsi a világ, illetve bizonyos, hogy az egykori Sayqueves Rezidencia lakói -őt hátrahagyva- egy csapatban kötöttek ki Drameilotennél.
Közben hirtelen védekezőn emeli maga elé a kezeit, ahogy kénytelen-kelletlenül hallgatja a kellemetlen pletykát.*
- Elég! Nem akarom ezt hallani, és Eeyr nevében kérlek, hogy te se hangoztass ilyesmit! *Nem akarja tudni, hogy mit csinált Intath a kisasszonnyal, sem annak részleteit, sem pedig azt, hogy ki és hogyan nyitott rájuk. Szerinte ez a beszélgetés nem méltó Eeyr egyetlen hívéhez sem.*
- Relael is velünk volt egy időben a rezidencián. Akkor is, amikor engem hazahoztak az elrablásom után, és kitört a lázadás. Ő és Nairada, a bátyám szerelme jó barátnők lettek, de egyikükkel sem tudom, hogy mi történt azóta, pedig már nekem is eszembe jutott, hogy Relael talán tud valamit Aleimordról. *Megcsóválja a fejét kissé, majd miután sikerült kiürítenie elméjéből a mérgező gondolatokat, vissza is térhetnek ismét Atkira ügyére.*
- Én ezt már elfogadtam. Te zaklattál fel a remény ígéretével, hogy talán mégsem kell csalódnom benne. *Mondja arra reflektálva, hogy egyáltalán nem lehetnek biztosak benne, hogy meglelik a férfit. A prém már rajta, és hamarosan megtalálják a ház komornyikját is, akinek Drameiloten egyértelmű, világos utasításokat ad, miközben nem kevés arany is üti a szolgáló markát.*
- Nagylelkű voltál vele. *Szólal meg mosolyogva, mikor már újra kettesben vannak. Az istállóba érve természetesen Harmat hátára ül fel, elfogadva a lovászfiú segítségét. Most megint csak hálát adhat az isteneknek azért, hogy nem szoknyában van, és a lovára sem oldalnyereg van felrakva, így mégiscsak kényelmesebb lesz ez a hajcihő.*
- Igen, ismerem. A házadat is meg akartam vele nézni, csak túl hamar megérkezett a szolgálód. *Kuncogja, merthogy alig hunyta le a szemét, még a varázsigét sem volt ideje végig mondani, mire már kedvesen fogadták.*
- Bár, nem tudom, hogy fogok tudni csukott szemmel lovagolni, de megpróbálom. Menjünk el először a Csonthídig, majd onnan körülnézek vele! *Vázolja a tervet, majd ha mindketten készen állnak, akkor elkezdi kivezetni Harmatot a kúria udvarából.*
//Sayqueves Kúria//
- Relael Ellerin lae'Natar… *Suttogja félhangosan maga elé a hangzatos nemesi nevet. Úgy tűnhet, mintha a világon mindenkit ismerne, pedig csak arról van szó, hogy kicsi a világ, illetve bizonyos, hogy az egykori Sayqueves Rezidencia lakói -őt hátrahagyva- egy csapatban kötöttek ki Drameilotennél.
Közben hirtelen védekezőn emeli maga elé a kezeit, ahogy kénytelen-kelletlenül hallgatja a kellemetlen pletykát.*
- Elég! Nem akarom ezt hallani, és Eeyr nevében kérlek, hogy te se hangoztass ilyesmit! *Nem akarja tudni, hogy mit csinált Intath a kisasszonnyal, sem annak részleteit, sem pedig azt, hogy ki és hogyan nyitott rájuk. Szerinte ez a beszélgetés nem méltó Eeyr egyetlen hívéhez sem.*
- Relael is velünk volt egy időben a rezidencián. Akkor is, amikor engem hazahoztak az elrablásom után, és kitört a lázadás. Ő és Nairada, a bátyám szerelme jó barátnők lettek, de egyikükkel sem tudom, hogy mi történt azóta, pedig már nekem is eszembe jutott, hogy Relael talán tud valamit Aleimordról. *Megcsóválja a fejét kissé, majd miután sikerült kiürítenie elméjéből a mérgező gondolatokat, vissza is térhetnek ismét Atkira ügyére.*
- Én ezt már elfogadtam. Te zaklattál fel a remény ígéretével, hogy talán mégsem kell csalódnom benne. *Mondja arra reflektálva, hogy egyáltalán nem lehetnek biztosak benne, hogy meglelik a férfit. A prém már rajta, és hamarosan megtalálják a ház komornyikját is, akinek Drameiloten egyértelmű, világos utasításokat ad, miközben nem kevés arany is üti a szolgáló markát.*
- Nagylelkű voltál vele. *Szólal meg mosolyogva, mikor már újra kettesben vannak. Az istállóba érve természetesen Harmat hátára ül fel, elfogadva a lovászfiú segítségét. Most megint csak hálát adhat az isteneknek azért, hogy nem szoknyában van, és a lovára sem oldalnyereg van felrakva, így mégiscsak kényelmesebb lesz ez a hajcihő.*
- Igen, ismerem. A házadat is meg akartam vele nézni, csak túl hamar megérkezett a szolgálód. *Kuncogja, merthogy alig hunyta le a szemét, még a varázsigét sem volt ideje végig mondani, mire már kedvesen fogadták.*
- Bár, nem tudom, hogy fogok tudni csukott szemmel lovagolni, de megpróbálom. Menjünk el először a Csonthídig, majd onnan körülnézek vele! *Vázolja a tervet, majd ha mindketten készen állnak, akkor elkezdi kivezetni Harmatot a kúria udvarából.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 20:51:05
Üzenet elküldve: 2025-12-23 20:51:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
- Igen, ő volt az. A bátyáddal érkezett a lázadás után, ő volt az egyik, akinek menedéket nyújtottam. Úgy döntött, hogy nálam marad, miután a többiek tovább álltak. * Emlékszik vissza a férfi, és elgondolkodik, hogy kik voltak még ott akkor. *
- Igen színes társaság volt, még szerencse, hogy a birtokon mindenkinek jutott saját ágy. A nő pedig, akinek Intath igen illetlenül a közös étkezőben a combjai között matatott, egy elf volt. Relael, ha emlékezetem nem csal, de a teljes nevére már nem emlékszem. A nézeteltérésünk abból adódott, hogy hangosan rákiabált egy szegény szolgálóra, aki rájuk nyitott. * Meséli el a teljes történetet, miközben lesietnek a lépcsőn. Tudja, hogy Aleimord említése, és a régi sebek feltépése nem a legjobb ötlet most, de talán ha két külön problémára kell koncentráljon húga, akkor egyikre sem tud igazán. Kutyaharapást szőrével gyógyítsd, tartja a mondás, és ha az elf túlságosan aggódik másokért, és túlságosan bántja a múlt, akkor talán a kettő együtt képes feledtetni a benne áramló vihart. *
- Szóval napokkal ezelőtt. * Gondolkodik hangosan, mert a négy nap egy eltűnt személy esetében igazán hosszú idő. Az alatt, ha bajba került, alighanem ott is marad már, és csekély az esély, hogy megleljék a férfit. *
- Drága húgom, megtesszük amit tudunk, de fel kell készülnöd rá, hogy lehet, nem leljük meg. * Szól halkan, amikor a hallba érnek. Az egyik szolgáló már siet is feléjük, hogy Aleniára segítse a köpenyét, miközben a ház ura a komornyikot keresi tekintetével. *
- Kérlek fogd ezt a pénzt. * Szól hozzá, és egyszerűen egy kis erszényt fogva ad 100 aranyat
a férfi kezébe, és komoran folytatja. *
- Egy félkarú férfit keresünk, a jobbja hiányzik, és Atkira névre hallgat. Alighanem a piac felé indult, de nem lehetünk benne biztosak. Kérlek próbálj te is utána kérdezni, hogy merre lehet, látta-e valaki. Mi is így teszünk Alenia kisasszonnyal. * Ad utasítást, majd az ajtóhoz lép, amit már ki is nyitnak neki. Odakint a lovakhoz vezeti a másik Sayquevest, és engedi a lovászfiúnak, hogy először a nőt segítse nyeregbe. Alenia választhat, hogy saját lován szeretne távozni, vagy unokatestvérének egyik állatára ül fel. Drameiloten természetesen saját, kedvelt állatának a hátára pattan. *
- Ismered a madártávlat varázslatot? Meg akartam tanulni, de még nem volt rá alkalmam. Ha egyikünk használja, akkor könnyebben pásztázhatja az utcákat.
//Sayqueves Kúria//
- Igen, ő volt az. A bátyáddal érkezett a lázadás után, ő volt az egyik, akinek menedéket nyújtottam. Úgy döntött, hogy nálam marad, miután a többiek tovább álltak. * Emlékszik vissza a férfi, és elgondolkodik, hogy kik voltak még ott akkor. *
- Igen színes társaság volt, még szerencse, hogy a birtokon mindenkinek jutott saját ágy. A nő pedig, akinek Intath igen illetlenül a közös étkezőben a combjai között matatott, egy elf volt. Relael, ha emlékezetem nem csal, de a teljes nevére már nem emlékszem. A nézeteltérésünk abból adódott, hogy hangosan rákiabált egy szegény szolgálóra, aki rájuk nyitott. * Meséli el a teljes történetet, miközben lesietnek a lépcsőn. Tudja, hogy Aleimord említése, és a régi sebek feltépése nem a legjobb ötlet most, de talán ha két külön problémára kell koncentráljon húga, akkor egyikre sem tud igazán. Kutyaharapást szőrével gyógyítsd, tartja a mondás, és ha az elf túlságosan aggódik másokért, és túlságosan bántja a múlt, akkor talán a kettő együtt képes feledtetni a benne áramló vihart. *
- Szóval napokkal ezelőtt. * Gondolkodik hangosan, mert a négy nap egy eltűnt személy esetében igazán hosszú idő. Az alatt, ha bajba került, alighanem ott is marad már, és csekély az esély, hogy megleljék a férfit. *
- Drága húgom, megtesszük amit tudunk, de fel kell készülnöd rá, hogy lehet, nem leljük meg. * Szól halkan, amikor a hallba érnek. Az egyik szolgáló már siet is feléjük, hogy Aleniára segítse a köpenyét, miközben a ház ura a komornyikot keresi tekintetével. *
- Kérlek fogd ezt a pénzt. * Szól hozzá, és egyszerűen egy kis erszényt fogva ad 100 aranyat
a férfi kezébe, és komoran folytatja. * - Egy félkarú férfit keresünk, a jobbja hiányzik, és Atkira névre hallgat. Alighanem a piac felé indult, de nem lehetünk benne biztosak. Kérlek próbálj te is utána kérdezni, hogy merre lehet, látta-e valaki. Mi is így teszünk Alenia kisasszonnyal. * Ad utasítást, majd az ajtóhoz lép, amit már ki is nyitnak neki. Odakint a lovakhoz vezeti a másik Sayquevest, és engedi a lovászfiúnak, hogy először a nőt segítse nyeregbe. Alenia választhat, hogy saját lován szeretne távozni, vagy unokatestvérének egyik állatára ül fel. Drameiloten természetesen saját, kedvelt állatának a hátára pattan. *
- Ismered a madártávlat varázslatot? Meg akartam tanulni, de még nem volt rá alkalmam. Ha egyikünk használja, akkor könnyebben pásztázhatja az utcákat.
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 19:53:27
Üzenet elküldve: 2025-12-23 19:53:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Bár sok információval nem szolgálhat, de készségesen mondja el mindazt, amit Atkiráról tud, így talán van nyom, amin elindulhatnak, ha meg akarják terelni. A meglepetéseknek azonban még nincs vége, mert mindeközben elhangzik egy újabb név. Egy olyan név, melyet Alenia is jól ismer, nem is akárhonnan.*
- Intath? Intath Aldeis? *Kérdez rá vissza, nem is igazán törődve azzal, amit Drameiloten idő közben felvázolt a komornyik megtalálását illetően, talán ezért is marad el az ellenkezés amiatt, hogy neki, személyesen kell majd kutyagolnia a városban, hogy felkutassák az eltűnt bárányt.*
- Ő mentette meg az életem. Azzal, hogy… levágta a karomat. *Bár a módszerrel azóta sem sikerült megbékélnie, hogy Eeyr áldásának köszönhetően már nem csúfítja őt el karjának hiánya, és tény, hogy az utóbbi időszakban nem alakult jól a kapcsolata az orvossal, ennek ellenére továbbra sem akar rosszat mondani róla. Hasonló okok miatt engedi el a vele kapcsolatos megjegyzést is a füle mellett, és a rezidencia, illetve Szarvasliget ügyébe sem tervezi belevonni unokabátyját.*
- Ha nincs Intath, talán most én sem lennék itt. *Ez is egy olyan beszélgetés kezdete, ami napestig tarthatna, hisz mindkét elfben merülhetnek fel kérdések. Alenia részéről az egyik, hogy hogyan ismerte meg a férfit, míg rokona jogosan kérdezhetné, hogy akkor ő miért nem volt velük?
Most azonban fontosabb az eltűnt szolgáló kérdése, így kilép a dolgozószoba ajtaján, és most már a házban járatosan indul el a ház ura mellett a lépcsők irányába.*
- Köszönöm. Nincs még egy hatja, hogy nálam járt. Aznap óta nem jelentkezett. Ha jól emlékszem, Myr volt akkor. *Az előtérbe érve már rutinosan, az egyik szolgálóra bízza, hogy ráadja az ajándékba kapott prémköpenyt, így már abban indulhat az istálló felé a lovakért.*
//Sayqueves Kúria//
*Bár sok információval nem szolgálhat, de készségesen mondja el mindazt, amit Atkiráról tud, így talán van nyom, amin elindulhatnak, ha meg akarják terelni. A meglepetéseknek azonban még nincs vége, mert mindeközben elhangzik egy újabb név. Egy olyan név, melyet Alenia is jól ismer, nem is akárhonnan.*
- Intath? Intath Aldeis? *Kérdez rá vissza, nem is igazán törődve azzal, amit Drameiloten idő közben felvázolt a komornyik megtalálását illetően, talán ezért is marad el az ellenkezés amiatt, hogy neki, személyesen kell majd kutyagolnia a városban, hogy felkutassák az eltűnt bárányt.*
- Ő mentette meg az életem. Azzal, hogy… levágta a karomat. *Bár a módszerrel azóta sem sikerült megbékélnie, hogy Eeyr áldásának köszönhetően már nem csúfítja őt el karjának hiánya, és tény, hogy az utóbbi időszakban nem alakult jól a kapcsolata az orvossal, ennek ellenére továbbra sem akar rosszat mondani róla. Hasonló okok miatt engedi el a vele kapcsolatos megjegyzést is a füle mellett, és a rezidencia, illetve Szarvasliget ügyébe sem tervezi belevonni unokabátyját.*
- Ha nincs Intath, talán most én sem lennék itt. *Ez is egy olyan beszélgetés kezdete, ami napestig tarthatna, hisz mindkét elfben merülhetnek fel kérdések. Alenia részéről az egyik, hogy hogyan ismerte meg a férfit, míg rokona jogosan kérdezhetné, hogy akkor ő miért nem volt velük?
Most azonban fontosabb az eltűnt szolgáló kérdése, így kilép a dolgozószoba ajtaján, és most már a házban járatosan indul el a ház ura mellett a lépcsők irányába.*
- Köszönöm. Nincs még egy hatja, hogy nálam járt. Aznap óta nem jelentkezett. Ha jól emlékszem, Myr volt akkor. *Az előtérbe érve már rutinosan, az egyik szolgálóra bízza, hogy ráadja az ajándékba kapott prémköpenyt, így már abban indulhat az istálló felé a lovakért.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:23:01
Üzenet elküldve: 2025-12-23 18:23:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* A találkozót egyáltalán nem rontja el az, hogy a nemes úrhölgy a rangjához méltóan aggódik a szolgálói miatt, még ha nem is régóta szolgálják őt. Legalábbis Drameiloten biztos ezt mondaná, ha Alenia kimondaná a gondolatait. Ehelyett viszont tervezni kezd, mert csak abból tud dolgozni, ami elhangzik. Ennek fényében pedig úgy tűnik, szép lassan ki is bontakozik előttük, hogy mit lenne célszerű tegyenek. *
- Rendben. * Sóhajt végül, amikor a szőkeség válaszol minden kérdésére. Nem szól semmit annak kapcsán, hogy unokahúga csak úgy, a főtéren ücsörgő férfit akart felvenni maga mellé mint szolgáló, a kioktatásnak most nincs itt a helye, először cselekedniük kell. Majd ha együtt nekilátnak a szolgálók keresésének, akkor talán finoman utal rá, hogy milyen módon is célszerű eljárni ilyen helyzetben. *
- Rendben, tehát egy félkarút keresünk, bár sajnos belőlük is van néhány a városban. Engem is szolgált egy félkarú orvos egy időben, mielőtt rajtakaptam, hogy illetlen dolgokat művelt az étkezőasztalon egy másik nemes hölggyel. Bár nem mutattam neki ajtót, úgy gondolom, hogy ezek után nem volt bőr a képén maradni. Mi is volt a neve... Intath talán. * Gondolkodik hangosan, majd ahogy jött, úgy tovább is száll a gondolat. Mivel Atkirát keresnek, és nem Intathot, felesleges most az orvosra gondoljon. *
- Egyébként igazad van, fontos dolog, hogy megadjuk a második esélyt azoknak, akik kérik. Szóval, ez az Atkira. Talán az a legjobb, ha bejárjuk az útvonalat a piac felé, és közben kérdezősködünk. Nem akarom a szolgálókra hárítani ezt a feladatot, és őket küldeni, hogy kerítsék meg. Fontos, hogy mutassuk, számíthatnak ránk, ha baj van, és nem seperjük el a felelősséget. * Mosolyog Aleniára, nem kioktatásnak szánja a szavakat, csak még mindig a hangos gondolkodás része az egész. Még szerencse, hogy a dolgozószobában vannak, ugyanis legutóbb itt vette le utazóköpenyét, ami az ajtó mellett felakasztva pihen. Gyors, egyszerű mozdulattal saját vállára kanyarítja, és már nyitja is az ajtót húgának. *
- Csak utánad, kérlek. * Int és ha kisétálnak, akkor becsukja, és bezárja maga mögött az ajtót. Távollétében a dolgozószoba ajtaja mindig zárva van, csak a komornyik nyithatja ki, takarítás idejére. *
- Mikor történt az eset, mióta nincs meg? * Teszi fel közben a kérdést, ahogy elindul az előtérbe, hogy minél sietősebben távozzanak a lakásból. Az istálló felé indul, ahol a lovakat tartja kikötve. *
//Sayqueves Kúria//
* A találkozót egyáltalán nem rontja el az, hogy a nemes úrhölgy a rangjához méltóan aggódik a szolgálói miatt, még ha nem is régóta szolgálják őt. Legalábbis Drameiloten biztos ezt mondaná, ha Alenia kimondaná a gondolatait. Ehelyett viszont tervezni kezd, mert csak abból tud dolgozni, ami elhangzik. Ennek fényében pedig úgy tűnik, szép lassan ki is bontakozik előttük, hogy mit lenne célszerű tegyenek. *
- Rendben. * Sóhajt végül, amikor a szőkeség válaszol minden kérdésére. Nem szól semmit annak kapcsán, hogy unokahúga csak úgy, a főtéren ücsörgő férfit akart felvenni maga mellé mint szolgáló, a kioktatásnak most nincs itt a helye, először cselekedniük kell. Majd ha együtt nekilátnak a szolgálók keresésének, akkor talán finoman utal rá, hogy milyen módon is célszerű eljárni ilyen helyzetben. *
- Rendben, tehát egy félkarút keresünk, bár sajnos belőlük is van néhány a városban. Engem is szolgált egy félkarú orvos egy időben, mielőtt rajtakaptam, hogy illetlen dolgokat művelt az étkezőasztalon egy másik nemes hölggyel. Bár nem mutattam neki ajtót, úgy gondolom, hogy ezek után nem volt bőr a képén maradni. Mi is volt a neve... Intath talán. * Gondolkodik hangosan, majd ahogy jött, úgy tovább is száll a gondolat. Mivel Atkirát keresnek, és nem Intathot, felesleges most az orvosra gondoljon. *
- Egyébként igazad van, fontos dolog, hogy megadjuk a második esélyt azoknak, akik kérik. Szóval, ez az Atkira. Talán az a legjobb, ha bejárjuk az útvonalat a piac felé, és közben kérdezősködünk. Nem akarom a szolgálókra hárítani ezt a feladatot, és őket küldeni, hogy kerítsék meg. Fontos, hogy mutassuk, számíthatnak ránk, ha baj van, és nem seperjük el a felelősséget. * Mosolyog Aleniára, nem kioktatásnak szánja a szavakat, csak még mindig a hangos gondolkodás része az egész. Még szerencse, hogy a dolgozószobában vannak, ugyanis legutóbb itt vette le utazóköpenyét, ami az ajtó mellett felakasztva pihen. Gyors, egyszerű mozdulattal saját vállára kanyarítja, és már nyitja is az ajtót húgának. *
- Csak utánad, kérlek. * Int és ha kisétálnak, akkor becsukja, és bezárja maga mögött az ajtót. Távollétében a dolgozószoba ajtaja mindig zárva van, csak a komornyik nyithatja ki, takarítás idejére. *
- Mikor történt az eset, mióta nincs meg? * Teszi fel közben a kérdést, ahogy elindul az előtérbe, hogy minél sietősebben távozzanak a lakásból. Az istálló felé indul, ahol a lovakat tartja kikötve. *
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 17:55:10
Üzenet elküldve: 2025-12-23 17:55:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr ha tudná, hogy milyen gondolatok járnak a nő fejében, biztos mindet meg tudná válaszolni úgy, hogy abba az irányba terelje azokat, aminek a végén ők kéjesen sóhajtoznak együtt. De sajnos nem tud olvasni mások gondolataiban, úgyhogy csak a kimondott szavakra, és a megtörténő tettekre tud válaszolni. Így nem mondhatja el, hogy kettejük kedves kis időtöltése nem feltétlenül jár bármiféle előnnyel, sokkal inkább csak egy olyan dolog, ami kölcsönös élvezetet nyújthat mindkettejük számára. Vagy, ami még fontosabb, a nemes számára. *
- Jobban illene hozzád a bíbor. Kiemelné bőröd nemes fehérségét, és a hajad feketéjével olyan összhatást keltene, hogy minden fej utánad fordulna az utcán. Hermelin sállal, hogy ne fázz a hidegben, és selyem köpennyel, hogy védjen a széltől. * Mondja halkan a férfi, ahogy szavaival ellentétben gondolatban nem öltözteti, hanem vetkőzteti a másikat. *
- Mit keresne? Alighanem kényelmet, élvezeteket, és mint korábban már mondtam, kalandot. * Válaszolja a kérdésre ugyan olyan illetlenül, s miközben Ysanee hátrébb húzódik, ő követi őt testével, fölé hajol, de egyelőre ennél többet nem csinál. Figyeli a gyönyörű kékesszürkéket, a puha ajkakat ahogy mozognak, és a kérdésre egy rövid ideig mérlegel. Tekintete egyértelműen árulkodik a válaszról, ajkait megnyálazza nyelve hegyével, újra szippant egyet a pipából, és ezúttal elkezd közelíteni a tekintete. Ha Ysanee engedi, akkor mielőtt hozzáérne a szájával, halkan suttogja a választ, egy adag ördögvigyor füstjét fújva ki. *
- Meglátjuk. * Mondja, és ha lehetősége van rá, akkor megcsókolja a tolvajt, nem tolakodóan, nem olyan hevesen, ahogy Norrával tenné, hanem finoman, nemesekhez illő módon. Ha nem tolják el, és nem menekülnek a karjai közül. *
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr ha tudná, hogy milyen gondolatok járnak a nő fejében, biztos mindet meg tudná válaszolni úgy, hogy abba az irányba terelje azokat, aminek a végén ők kéjesen sóhajtoznak együtt. De sajnos nem tud olvasni mások gondolataiban, úgyhogy csak a kimondott szavakra, és a megtörténő tettekre tud válaszolni. Így nem mondhatja el, hogy kettejük kedves kis időtöltése nem feltétlenül jár bármiféle előnnyel, sokkal inkább csak egy olyan dolog, ami kölcsönös élvezetet nyújthat mindkettejük számára. Vagy, ami még fontosabb, a nemes számára. *
- Jobban illene hozzád a bíbor. Kiemelné bőröd nemes fehérségét, és a hajad feketéjével olyan összhatást keltene, hogy minden fej utánad fordulna az utcán. Hermelin sállal, hogy ne fázz a hidegben, és selyem köpennyel, hogy védjen a széltől. * Mondja halkan a férfi, ahogy szavaival ellentétben gondolatban nem öltözteti, hanem vetkőzteti a másikat. *
- Mit keresne? Alighanem kényelmet, élvezeteket, és mint korábban már mondtam, kalandot. * Válaszolja a kérdésre ugyan olyan illetlenül, s miközben Ysanee hátrébb húzódik, ő követi őt testével, fölé hajol, de egyelőre ennél többet nem csinál. Figyeli a gyönyörű kékesszürkéket, a puha ajkakat ahogy mozognak, és a kérdésre egy rövid ideig mérlegel. Tekintete egyértelműen árulkodik a válaszról, ajkait megnyálazza nyelve hegyével, újra szippant egyet a pipából, és ezúttal elkezd közelíteni a tekintete. Ha Ysanee engedi, akkor mielőtt hozzáérne a szájával, halkan suttogja a választ, egy adag ördögvigyor füstjét fújva ki. *
- Meglátjuk. * Mondja, és ha lehetősége van rá, akkor megcsókolja a tolvajt, nem tolakodóan, nem olyan hevesen, ahogy Norrával tenné, hanem finoman, nemesekhez illő módon. Ha nem tolják el, és nem menekülnek a karjai közül. *
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 16:39:08
Üzenet elküldve: 2025-12-23 16:39:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Bármennyire is szeretné nem elrontani a találkozót, Atkira eltűnése rányomja a bélyegét a mai napra. Végül úgy dönt, hogy bármennyire is szeretne a csigaházába visszahúzódva csak nem tudomást venni a férfi eltűnéséről, nem teheti meg. Eeyr azt nem bocsájtaná meg neki. Meg ugyan nem nyugszik, de hálásan veszi tudomásul, hogy unokabátyja kész segédkezni a szolgáló megtalálásában.*
- Szerintem ismeri, bár nem tudom. Sokat nem beszéltünk erről. A főtéren ücsörgött, mikor megláttam. Az biztos, hogy tudja, hol van a piac, mert oda küldtem el vásárolni a pénzzel, és nem kérdezte, hogy merre van. *Persze elképzelhető, hogy magasról tett is rá, hogy merre kell keresnie a Piacteret, ha csak meg akart lépni a pénzzel, de Teysus üzenete miatt már egyre kevésbé hisz Atkira rossz szándékában.
A következő kérdésre csak a fejét rázza, hisz semmit nem tud sem a férfi családjáról, sem a baráti köréről, így ezen a nyomon aligha tudnak majd elindulni.
Bátyja számonkérő hangnemére aztán összerezzen, eléggé rosszul esik neki, hogy pont azok után feddi meg, hogy pont ő maga hívta fel a figyelmét arra az imént, hogy talán téved a leendő komornyikkal kapcsolatban.*
- Nem mindegy? Őszintén bevallotta, hogy tolvaj volt, de mindig lesznek, akik megbánják a tetteiket és jó útra térnek. Egyébként is mondtam, hogy Teysus sugallata szerint nem voltak rossz szándékai. Vagy már te sem hiszel ebben? *Mondja kissé sértődötten puffogva, miközben félrenéz, mert azért szégyelli magát, amiért képtelen megoldani ezt a helyzetet (is).*
- Ez a legjobb, amiből kiindulhatunk *bólint.* Hiányzik a jobb karja, és mivel a házamtól indult, először egészen biztosan a Csonthíd felé vezetett az útja. Másfelé nem mehetett, csak arra, és ha a piacra indult, akkor át kellett vágnia Romvároson… *Gondolkodik hangosan, de amikor eszébe jut a régi, lerombolt gazdagnegyed, lemondóan csóválja meg a fejét. Ha ott történt vele valami, akkor sok jóra nem számíthatnak.*
//Sayqueves Kúria//
*Bármennyire is szeretné nem elrontani a találkozót, Atkira eltűnése rányomja a bélyegét a mai napra. Végül úgy dönt, hogy bármennyire is szeretne a csigaházába visszahúzódva csak nem tudomást venni a férfi eltűnéséről, nem teheti meg. Eeyr azt nem bocsájtaná meg neki. Meg ugyan nem nyugszik, de hálásan veszi tudomásul, hogy unokabátyja kész segédkezni a szolgáló megtalálásában.*
- Szerintem ismeri, bár nem tudom. Sokat nem beszéltünk erről. A főtéren ücsörgött, mikor megláttam. Az biztos, hogy tudja, hol van a piac, mert oda küldtem el vásárolni a pénzzel, és nem kérdezte, hogy merre van. *Persze elképzelhető, hogy magasról tett is rá, hogy merre kell keresnie a Piacteret, ha csak meg akart lépni a pénzzel, de Teysus üzenete miatt már egyre kevésbé hisz Atkira rossz szándékában.
A következő kérdésre csak a fejét rázza, hisz semmit nem tud sem a férfi családjáról, sem a baráti köréről, így ezen a nyomon aligha tudnak majd elindulni.
Bátyja számonkérő hangnemére aztán összerezzen, eléggé rosszul esik neki, hogy pont azok után feddi meg, hogy pont ő maga hívta fel a figyelmét arra az imént, hogy talán téved a leendő komornyikkal kapcsolatban.*
- Nem mindegy? Őszintén bevallotta, hogy tolvaj volt, de mindig lesznek, akik megbánják a tetteiket és jó útra térnek. Egyébként is mondtam, hogy Teysus sugallata szerint nem voltak rossz szándékai. Vagy már te sem hiszel ebben? *Mondja kissé sértődötten puffogva, miközben félrenéz, mert azért szégyelli magát, amiért képtelen megoldani ezt a helyzetet (is).*
- Ez a legjobb, amiből kiindulhatunk *bólint.* Hiányzik a jobb karja, és mivel a házamtól indult, először egészen biztosan a Csonthíd felé vezetett az útja. Másfelé nem mehetett, csak arra, és ha a piacra indult, akkor át kellett vágnia Romvároson… *Gondolkodik hangosan, de amikor eszébe jut a régi, lerombolt gazdagnegyed, lemondóan csóválja meg a fejét. Ha ott történt vele valami, akkor sok jóra nem számíthatnak.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:42:19
Üzenet elküldve: 2025-12-23 11:42:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Miközben a szobát mutogatja, neki is feltűnik az unokahúga hangulatában beállt változás. Nem szól semmit, hiszen illetlen lenne rámutatni, ezért úgy tesz, mint aki nem veszi észre, amíg Alenia elő nem huzakodik vele. Akkor aztán türelmesen végighallgatja a nőt, majd az ablakon pillant kifelé. Korán van még, az egész napjuk rámehet, hogy felkutassák a várost, de érzi a hangszínen, hogy Alenia nem fog nyugodni addig, amíg nem csinálnak valamit. Végül megcsóválja a fejét, nemlegesen, de rögtön beszélni is kezd, hogy miért tesz így. *
- Ha szeretnéd, megpróbálhatjuk felkeríteni, de félek, hogy ketten kevesek lennénk, hogy bejárjuk utána az egész várost. * Mondja halkan, és tárgyilagosan. Láthatóan gondolkodik, próbálja kitalálni, hogy mi lehet a helyes út. *
- Mennyire ismeri a várost? * Teszi fel a kérdést, mert ha szerencséjük van, és ez az Atkira ismerős Artheniorban, akkor kezdetnek elég lehet a piac, és Selyemrév közötti szakaszt átvizsgálni. *
- Tudsz valami hozzátartozóról, barátokról? * Teszi fel a következő kérdést, hiszen ha van egy kapocs a szolgáló és a nemes kisasszony között, akkor célszerű őt felkeresni. *
- Ha tolvaj volt, akkor lehet, hogy elárult téged, de az is elképzelhető, hogy a múltjából került elő valaki, vagy a városőrség csapott le rá. * Teszi még hozzá, és tenyerébe rejti az arcát, fáradt sóhaj mellett. *
- Alenia, egy tolvaj? * Csóválja meg a fejét, de nem mond semmit, nem akar most elkezdeni vádaskodni, vagy vészmadárkodni. *
- Az, hogy hiányzik az egyik karja, öröm az ürömben. * Sóhajt végül, mert legalább van egy különleges ismertetőjelük, ami alapján elindulhatnak. Ahogy ő elmondja gondolatait, kérdőn néz a lányra, hogy ő még mit fűzne hozzá, neki milyen ötletei vannak. Addig nem akar végleges tervet felállítani Atkira megkerítésére, amíg nem ismert minden részlet, és Alenia nem tette hozzá saját véleményét, és ötleteit. *
//Sayqueves Kúria//
* Miközben a szobát mutogatja, neki is feltűnik az unokahúga hangulatában beállt változás. Nem szól semmit, hiszen illetlen lenne rámutatni, ezért úgy tesz, mint aki nem veszi észre, amíg Alenia elő nem huzakodik vele. Akkor aztán türelmesen végighallgatja a nőt, majd az ablakon pillant kifelé. Korán van még, az egész napjuk rámehet, hogy felkutassák a várost, de érzi a hangszínen, hogy Alenia nem fog nyugodni addig, amíg nem csinálnak valamit. Végül megcsóválja a fejét, nemlegesen, de rögtön beszélni is kezd, hogy miért tesz így. *
- Ha szeretnéd, megpróbálhatjuk felkeríteni, de félek, hogy ketten kevesek lennénk, hogy bejárjuk utána az egész várost. * Mondja halkan, és tárgyilagosan. Láthatóan gondolkodik, próbálja kitalálni, hogy mi lehet a helyes út. *
- Mennyire ismeri a várost? * Teszi fel a kérdést, mert ha szerencséjük van, és ez az Atkira ismerős Artheniorban, akkor kezdetnek elég lehet a piac, és Selyemrév közötti szakaszt átvizsgálni. *
- Tudsz valami hozzátartozóról, barátokról? * Teszi fel a következő kérdést, hiszen ha van egy kapocs a szolgáló és a nemes kisasszony között, akkor célszerű őt felkeresni. *
- Ha tolvaj volt, akkor lehet, hogy elárult téged, de az is elképzelhető, hogy a múltjából került elő valaki, vagy a városőrség csapott le rá. * Teszi még hozzá, és tenyerébe rejti az arcát, fáradt sóhaj mellett. *
- Alenia, egy tolvaj? * Csóválja meg a fejét, de nem mond semmit, nem akar most elkezdeni vádaskodni, vagy vészmadárkodni. *
- Az, hogy hiányzik az egyik karja, öröm az ürömben. * Sóhajt végül, mert legalább van egy különleges ismertetőjelük, ami alapján elindulhatnak. Ahogy ő elmondja gondolatait, kérdőn néz a lányra, hogy ő még mit fűzne hozzá, neki milyen ötletei vannak. Addig nem akar végleges tervet felállítani Atkira megkerítésére, amíg nem ismert minden részlet, és Alenia nem tette hozzá saját véleményét, és ötleteit. *
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-23 10:02:49
Üzenet elküldve: 2025-12-23 10:02:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Talán amiatt, mert az ő sodrányába nem került olyan sok ördögvigyor, talán csak a rutinos szerhasználat miatt, de benne akad még annyi józanság, hogy feltűnjön a nemes viselkedésében beállt változás. Ugyan korábban is mosolygott, de valahogy abban volt valami hűvös távolságtartás, kimértség, s némi aljas számítás. Igaz, ami igaz, ez utóbbi azért minden bódulattól bárgyúvá váló vigyor ellenére még mindig ott dereng a barnákban.
Ugyan a tolvaj mindvégig szándékosan piszkálta fel a férfit, talán azért mert végig ennyire pimasz maradni, mert úgy érezte, valahol hasztalan. S lám, tetteinek következménye éhesen villan a ház urának tekintetében.
Bár Ysanee folyvást kacérkodó viselkedése mást sejtethet, de sohasem volt szokása széttenni a lábait csak azért, hogy valamiféle előnyhöz jusson, egyszerűen nem volt rá szüksége. Ettől persze még nem lehetne Eeyr felszentelt papnőjévé avatni - még ha meg is volna a maga ironikus bája -, de tény, csak azon egyszerű okból szokása ágyba bújni bárkivel, hogy kedve így tartja.
Hazugság volna persze azt állítani, hogy a férfi teljesen hidegen hagyja. Tekintete követi a vállán simító kezet, s a megjegyzésre egy röpke pillanatra izgalommal vegyes félelemmel borzong meg, kékjei pedig ismét fürkészve keresik fel a barnákat. Jelét ugyan nem mutatja, előbb vájná ki a szemét minden bizonnyal, de tart a ház urától, ostoba is lenne, ha nem tenne így. Van a viselkedésében valami aggasztó, főleg az ital dolga, ami nem hagyja nyugodni, s a megérzés, hogy Talwakr úrnak minden bizonnyal nem esne nehezére elhallgattatni a tolvajt, ha a jó híre, netán a titokzatos barátja bajba kerül.*
- Lichanechi damaszt *feleli, mintha Samonyrt egy pillanatig is érdekelte volna a ruha anyaga majd a karosszék támlájának dől, leheletnyit elhúzódva a másiktól.
Megannyi kérdés kavarog a fejében, s talán ez néhány mérlegelő pillantás erejéig meg is látszik. Mi történne, ha nemet mondana erre a szemérmetlen kis ajánlatra? Az egész feladatot elbukná? Akar-e egyáltalán nemet mondani? Egy kis kapzsi hangocska undorítóan sutyorogja a fülébe, hogy ki tud alkudni magának ennél jobbat is.*
- Mit keresne a makulátlan padlóján, Samonyr? *először hívja keresztnevét, s nem rest édesen búgva ejteni. Szórakozottan játszik fűzője zsinórjával, egy határozottabb mozdulat lenne csupán, hogy oldjon rajta, ennek ígéretével csendül halkan a következő kérdés.*
- "És" vagy "vagy"?
//Samonyr Rezidencia//
*Talán amiatt, mert az ő sodrányába nem került olyan sok ördögvigyor, talán csak a rutinos szerhasználat miatt, de benne akad még annyi józanság, hogy feltűnjön a nemes viselkedésében beállt változás. Ugyan korábban is mosolygott, de valahogy abban volt valami hűvös távolságtartás, kimértség, s némi aljas számítás. Igaz, ami igaz, ez utóbbi azért minden bódulattól bárgyúvá váló vigyor ellenére még mindig ott dereng a barnákban.
Ugyan a tolvaj mindvégig szándékosan piszkálta fel a férfit, talán azért mert végig ennyire pimasz maradni, mert úgy érezte, valahol hasztalan. S lám, tetteinek következménye éhesen villan a ház urának tekintetében.
Bár Ysanee folyvást kacérkodó viselkedése mást sejtethet, de sohasem volt szokása széttenni a lábait csak azért, hogy valamiféle előnyhöz jusson, egyszerűen nem volt rá szüksége. Ettől persze még nem lehetne Eeyr felszentelt papnőjévé avatni - még ha meg is volna a maga ironikus bája -, de tény, csak azon egyszerű okból szokása ágyba bújni bárkivel, hogy kedve így tartja.
Hazugság volna persze azt állítani, hogy a férfi teljesen hidegen hagyja. Tekintete követi a vállán simító kezet, s a megjegyzésre egy röpke pillanatra izgalommal vegyes félelemmel borzong meg, kékjei pedig ismét fürkészve keresik fel a barnákat. Jelét ugyan nem mutatja, előbb vájná ki a szemét minden bizonnyal, de tart a ház urától, ostoba is lenne, ha nem tenne így. Van a viselkedésében valami aggasztó, főleg az ital dolga, ami nem hagyja nyugodni, s a megérzés, hogy Talwakr úrnak minden bizonnyal nem esne nehezére elhallgattatni a tolvajt, ha a jó híre, netán a titokzatos barátja bajba kerül.*
- Lichanechi damaszt *feleli, mintha Samonyrt egy pillanatig is érdekelte volna a ruha anyaga majd a karosszék támlájának dől, leheletnyit elhúzódva a másiktól.
Megannyi kérdés kavarog a fejében, s talán ez néhány mérlegelő pillantás erejéig meg is látszik. Mi történne, ha nemet mondana erre a szemérmetlen kis ajánlatra? Az egész feladatot elbukná? Akar-e egyáltalán nemet mondani? Egy kis kapzsi hangocska undorítóan sutyorogja a fülébe, hogy ki tud alkudni magának ennél jobbat is.*
- Mit keresne a makulátlan padlóján, Samonyr? *először hívja keresztnevét, s nem rest édesen búgva ejteni. Szórakozottan játszik fűzője zsinórjával, egy határozottabb mozdulat lenne csupán, hogy oldjon rajta, ennek ígéretével csendül halkan a következő kérdés.*
- "És" vagy "vagy"?
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-22 23:14:58
Üzenet elküldve: 2025-12-22 23:14:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*A fagyos idő gyors kifogásként szolgál arra, hogy gyakorolja egy keveset a mágiáját. Ez egy ilyen évszak és ha többet foglalkozna a mágiájának használatával, hatok óta nem kellene fagyoskodnia. A saját birtokából kifele még kevésbé is szólhatna rá ezért, bár a város közepén se hiszi, hogy nagy feltűnést keltene a mágia maga. A keletkező tárgy már talán annál inkább. Egyelőre nem tervez tavasz tájéka előtt komolyabb kísérletezésekbe folyamodni, de ez gyorsan változhat, főleg ilyen zord események között, és most nem az időjárásra gondol. De egyelőre ezzel nem fárasztja a gondolatait, nem szólhat minden a távoli vidékek harcairól. Elmormolja a szükséges igét és meg is indul a piac irányába. Esetleg a fogadóba is betér.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-22 10:50:37
Üzenet elküldve: 2025-12-22 10:50:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Nem tervezte ilyen hamar elmesélni Atkira esetét Drameilotennek, legfőképp azért, mert borzasztóan szégyelli, hogy így hagyta magát átverni, merthogy bizonyosan ez történt. Legalábbis addig így gondolta, míg unokabátyja fel nem hívta a figyelmét egy másik lehetőségre, ami óriási hidegzuhanyként éri a nemeslányt.*
- Drameiloten! *Nem rászól a férfire, arcán őszinte rémülettel, ijedtében mondja ki a nevét.* Eeyr bocsásson meg nekem, de nem, eszembe sem jutott, hogy esetleg baja esett, és meg kellene keresnem. *Őszinte aggodalommal, az asztal alatt kezével nadrágja anyagát gyűrögetve tekint maga elé. Most csak még szégyenteljesebben érzi magát, nem csupán a tévedése miatt, hanem azért, mert a Teysustól kapott jelben is kételkedni merészelt. Az istenek soha, de soha nem tévednek. Ez akkor jut az eszébe, mikor a borral kapcsolatosan Drameiloten Teysus tanításairól mesél, de Alenia ekkor már nem szólal meg. Ugyanúgy, ahogy a tárlatvezetés további részében is csendes marad, csak követi rokonát az impozáns épületben, de alig szól néhány szót.*
- Szép. *Mondja halkan a dolgozószobát látva. Talán, ha nem Atkira járna a fejében, akkor megjegyezné azt, ahogy ebben a szobában megtörik a kék szín dominanciája, és pont az a feketés árnyalat kerül a előtérbe, amely korábbi beszélgetésük fő témáját is képezte, de nem tud semmi másra sem gondolni, csupán a félkarú férfire, és arra, hogy vajon tényleg történt-e vele valami. Valami szörnyű.*
- Drameiloten, azt hiszem, hogy ez nekem most nem megy. *Dönt úgy végül, hogy megosztja a másikkal, hogy belül szenved, és képtelen most ártatlanul és jókedvűen sétálni a kúriában, miközben odakint lehet, hogy valaki, akinek segíteni próbált, rettenetes kínokat él át.*
- Aggódom Atkiráért. Ő az a férfi. Tudod, hiányzik az egyik karja, ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálok segíteni rajta. A sorsa túlzottan emlékeztetett az enyémre. Elárulta nekem, hogy tolvaj volt, talán ez vezetett meg engem annyira, hogy elfelejtsem Teysus üzenetét. Most már biztos vagyok benne, hogy nem akart átverni, de akkor… akkor mi lehet vele?! *Hirtelen átöleli az elfet, tehetetlenségében nem is jut eszébe más, amivel magát nyugtathatná.*
- Segítened kell megkeresni őt! *Szipogja, merthogy közben a könnyei is eleredtek.*
//Sayqueves Kúria//
*Nem tervezte ilyen hamar elmesélni Atkira esetét Drameilotennek, legfőképp azért, mert borzasztóan szégyelli, hogy így hagyta magát átverni, merthogy bizonyosan ez történt. Legalábbis addig így gondolta, míg unokabátyja fel nem hívta a figyelmét egy másik lehetőségre, ami óriási hidegzuhanyként éri a nemeslányt.*
- Drameiloten! *Nem rászól a férfire, arcán őszinte rémülettel, ijedtében mondja ki a nevét.* Eeyr bocsásson meg nekem, de nem, eszembe sem jutott, hogy esetleg baja esett, és meg kellene keresnem. *Őszinte aggodalommal, az asztal alatt kezével nadrágja anyagát gyűrögetve tekint maga elé. Most csak még szégyenteljesebben érzi magát, nem csupán a tévedése miatt, hanem azért, mert a Teysustól kapott jelben is kételkedni merészelt. Az istenek soha, de soha nem tévednek. Ez akkor jut az eszébe, mikor a borral kapcsolatosan Drameiloten Teysus tanításairól mesél, de Alenia ekkor már nem szólal meg. Ugyanúgy, ahogy a tárlatvezetés további részében is csendes marad, csak követi rokonát az impozáns épületben, de alig szól néhány szót.*
- Szép. *Mondja halkan a dolgozószobát látva. Talán, ha nem Atkira járna a fejében, akkor megjegyezné azt, ahogy ebben a szobában megtörik a kék szín dominanciája, és pont az a feketés árnyalat kerül a előtérbe, amely korábbi beszélgetésük fő témáját is képezte, de nem tud semmi másra sem gondolni, csupán a félkarú férfire, és arra, hogy vajon tényleg történt-e vele valami. Valami szörnyű.*
- Drameiloten, azt hiszem, hogy ez nekem most nem megy. *Dönt úgy végül, hogy megosztja a másikkal, hogy belül szenved, és képtelen most ártatlanul és jókedvűen sétálni a kúriában, miközben odakint lehet, hogy valaki, akinek segíteni próbált, rettenetes kínokat él át.*
- Aggódom Atkiráért. Ő az a férfi. Tudod, hiányzik az egyik karja, ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálok segíteni rajta. A sorsa túlzottan emlékeztetett az enyémre. Elárulta nekem, hogy tolvaj volt, talán ez vezetett meg engem annyira, hogy elfelejtsem Teysus üzenetét. Most már biztos vagyok benne, hogy nem akart átverni, de akkor… akkor mi lehet vele?! *Hirtelen átöleli az elfet, tehetetlenségében nem is jut eszébe más, amivel magát nyugtathatná.*
- Segítened kell megkeresni őt! *Szipogja, merthogy közben a könnyei is eleredtek.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-22 00:16:51
Üzenet elküldve: 2025-12-22 00:16:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Nem olvasható ki a férfi tetteiből, és arcáról, hogy mennyire van tisztában a nőben lezajló belső vívódással. Az viszont egyértelműen látszik rajta, hogy bizony a játszadozás, és az ördögvigyor kettőse az ő fantáziáját is beindította, viszont ő egész máshogy képzeli el azt, amikor megközelíti a tolvajt. Lelki szemei előtt a nő az, aki térdelő helyzetbe helyezkedik előtte, viszont még van benne annyi józanság, hogy semmi illetlent ne kérjen - csak ajánljon, ahogy tette már azt néhány alkalommal az elmúlt percekben. A megjegyzésre viszont halkan felnevet, és megcsóválja a kezét. *
- A nemesség előnye. Bármekkora ágyam lehet. * Vigyorog bárgyún, és ő is érzi, hogy nem ez a legjobb mondat, ami valaha elhagyta az ajkait, de be kell lássa, hogy nem oszlott el az ördögvigyor kellőképpen abban a fránya dohányban. Olyan, mintha pont abból a részből csippentett volna, ahol az összes kábító hatású növény volt, és szinte csak mutatóba volt mellé a dohány. Ezzel talán a tolvaj is így van, főleg, ha az asszony haragjától tart rögtön az után, hogy a nemes megnyugtatja, ettől nem kell tartson. *
- Valóban. Úgyhogy nincs is ebben semmi rossz. * Mondja mosolyogva, de nem tesz semmit, amivel megmutatná, hogy mi is az az ebben, amire gondol, vagy ami éppen történik. Csak azok a fránya anyagiak ne állnának az útjukba.
A megjegyzésre viszont most először a nemes tesz valamit, amivel megpróbálja tovább lendíteni magukat, akár a kanapé párnáira is, ha úgy hozza a helyzet. Tetszik neki a mondat, ami elhagyja Ysanee száját. Valóban sokkal jobban hangzana, ha egy és lenne ott a pénz, és az okiratok között, legalábbis a nő számára. Sóhajt egyet a férfi, ahogy Ysanee ruháján simít végig, a karjain haladva felfelé a válla irányába. *
- Gyönyörű darab. * Jegyzi meg, majd elszakítja róla a tekintetét, hogy ismét a kékesszürke szempárt keresi sajátjával. *
- És sokkal jobban nézne ki a padlómon. * Jegyzi meg, kijelentését pedig sokféle módon lehet értelmezni, de azt már meghagyja másoknak. Egyelőre nem mond többet, kivár, hiszen az alkudozásuk egy olyan fordulóponthoz érkezett, ahol a tolvajnak döntenie kell, hogy mit ér meg neki az üzlet, mennyit enged magából, és milyen kapcsolatot épít a visszatérő nemesség körében. *
//Samonyr Rezidencia//
* Nem olvasható ki a férfi tetteiből, és arcáról, hogy mennyire van tisztában a nőben lezajló belső vívódással. Az viszont egyértelműen látszik rajta, hogy bizony a játszadozás, és az ördögvigyor kettőse az ő fantáziáját is beindította, viszont ő egész máshogy képzeli el azt, amikor megközelíti a tolvajt. Lelki szemei előtt a nő az, aki térdelő helyzetbe helyezkedik előtte, viszont még van benne annyi józanság, hogy semmi illetlent ne kérjen - csak ajánljon, ahogy tette már azt néhány alkalommal az elmúlt percekben. A megjegyzésre viszont halkan felnevet, és megcsóválja a kezét. *
- A nemesség előnye. Bármekkora ágyam lehet. * Vigyorog bárgyún, és ő is érzi, hogy nem ez a legjobb mondat, ami valaha elhagyta az ajkait, de be kell lássa, hogy nem oszlott el az ördögvigyor kellőképpen abban a fránya dohányban. Olyan, mintha pont abból a részből csippentett volna, ahol az összes kábító hatású növény volt, és szinte csak mutatóba volt mellé a dohány. Ezzel talán a tolvaj is így van, főleg, ha az asszony haragjától tart rögtön az után, hogy a nemes megnyugtatja, ettől nem kell tartson. *
- Valóban. Úgyhogy nincs is ebben semmi rossz. * Mondja mosolyogva, de nem tesz semmit, amivel megmutatná, hogy mi is az az ebben, amire gondol, vagy ami éppen történik. Csak azok a fránya anyagiak ne állnának az útjukba.
A megjegyzésre viszont most először a nemes tesz valamit, amivel megpróbálja tovább lendíteni magukat, akár a kanapé párnáira is, ha úgy hozza a helyzet. Tetszik neki a mondat, ami elhagyja Ysanee száját. Valóban sokkal jobban hangzana, ha egy és lenne ott a pénz, és az okiratok között, legalábbis a nő számára. Sóhajt egyet a férfi, ahogy Ysanee ruháján simít végig, a karjain haladva felfelé a válla irányába. *
- Gyönyörű darab. * Jegyzi meg, majd elszakítja róla a tekintetét, hogy ismét a kékesszürke szempárt keresi sajátjával. *
- És sokkal jobban nézne ki a padlómon. * Jegyzi meg, kijelentését pedig sokféle módon lehet értelmezni, de azt már meghagyja másoknak. Egyelőre nem mond többet, kivár, hiszen az alkudozásuk egy olyan fordulóponthoz érkezett, ahol a tolvajnak döntenie kell, hogy mit ér meg neki az üzlet, mennyit enged magából, és milyen kapcsolatot épít a visszatérő nemesség körében. *
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-21 19:02:26
Üzenet elküldve: 2025-12-21 19:02:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*A nehézkes kezdeti pillanatok után. Egyre jobban enyhül a levegő körülöttük. Aminek Lazziar meglehetősen örvend. Nem érzi már magát annyira feszültnek, és a dicséretek is egyre természetesebbnek hatnak a szájából. Szépen lassan közelít a tervéhez.
Csüng csupán a hölgy szavain és jól esően hallgatja annak mondandóját. Ám az kihoz belőle egy csalfa mosolyt. Mert most olyat erőltetne ki magából a hölgy amire nincs teljes mód jó válasz. Lehetne őszinte, és megmondja. Igen, csak az apja miatt jött ide. Elvégre mi más okból tette volna azt. Ha pedig negédesen hazudik, hogy ez nem így van. Akkor még a hölgy még megvádolja azzal, hogy hazudik. Na mindegy, majd ezt is kimagyarázza mint az eddigieket.*
- Hazudnék, ha azt mondanám "még szép a maga bája hozott ide". Ám eddig nem ismertem magát. Még ha nem is az én akaratom hozott ide. Egy pillanatra sem érzem úgy, hogy erőltetnem kellene magam, hogy maradjak. Sőt kifejezetten örülök, hogy édesapám küldte a levelet. Különben lehet sosem futunk össze ilyen körülmények között.
*Igyekszik a hölgy azon oldalára hatni ami az őszinteséget jobban értékeli mint a vak bókokat. Nem eshet a ló azon oldalára ami csak abból áll csapja neki a szelet. Egy olyan oldalát kell mutatnia Alenianak, amiből tudhatja Lazziar megbízható és számíthat egy őszinte véleményére. Pusztán csak abban reménykedik, hogy az túlzott őszinteség nem túl korai. Majd hamarosan kiderül.*
- Nos ez esetben csak maga után. Szívesen körbe tekintenék az otthonában.
*Így nem is kell kétszer mondania Alenianak. Lazziar határozott mozdulatokkal fel is áll a székről. Megigazítja ruházatát ami az ölés során esetleg meggyűrődhetett. És kezét nyújtja Alenianak, hogy felsegítse őt ültéből. Száján továbbra is egy kellemes barátságos mosoly.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*A nehézkes kezdeti pillanatok után. Egyre jobban enyhül a levegő körülöttük. Aminek Lazziar meglehetősen örvend. Nem érzi már magát annyira feszültnek, és a dicséretek is egyre természetesebbnek hatnak a szájából. Szépen lassan közelít a tervéhez.
Csüng csupán a hölgy szavain és jól esően hallgatja annak mondandóját. Ám az kihoz belőle egy csalfa mosolyt. Mert most olyat erőltetne ki magából a hölgy amire nincs teljes mód jó válasz. Lehetne őszinte, és megmondja. Igen, csak az apja miatt jött ide. Elvégre mi más okból tette volna azt. Ha pedig negédesen hazudik, hogy ez nem így van. Akkor még a hölgy még megvádolja azzal, hogy hazudik. Na mindegy, majd ezt is kimagyarázza mint az eddigieket.*
- Hazudnék, ha azt mondanám "még szép a maga bája hozott ide". Ám eddig nem ismertem magát. Még ha nem is az én akaratom hozott ide. Egy pillanatra sem érzem úgy, hogy erőltetnem kellene magam, hogy maradjak. Sőt kifejezetten örülök, hogy édesapám küldte a levelet. Különben lehet sosem futunk össze ilyen körülmények között.
*Igyekszik a hölgy azon oldalára hatni ami az őszinteséget jobban értékeli mint a vak bókokat. Nem eshet a ló azon oldalára ami csak abból áll csapja neki a szelet. Egy olyan oldalát kell mutatnia Alenianak, amiből tudhatja Lazziar megbízható és számíthat egy őszinte véleményére. Pusztán csak abban reménykedik, hogy az túlzott őszinteség nem túl korai. Majd hamarosan kiderül.*
- Nos ez esetben csak maga után. Szívesen körbe tekintenék az otthonában.
*Így nem is kell kétszer mondania Alenianak. Lazziar határozott mozdulatokkal fel is áll a székről. Megigazítja ruházatát ami az ölés során esetleg meggyűrődhetett. És kezét nyújtja Alenianak, hogy felsegítse őt ültéből. Száján továbbra is egy kellemes barátságos mosoly.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-21 17:45:49
Üzenet elküldve: 2025-12-21 17:45:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Mióta a tolvaj évekkel ezelőtt leszokott a bárgyú nemesek szédítéséről és kifosztásáról, nem annyira ismeri már az előkelő családok viszonyait vagy befolyását. Ezen okból kifolyólag nem tudja, mennyire volna neki hasznos Samonyr finoman felajánlott barátsága, nem ismeri a Talwakr házat. Egy biztos, ha befolyást akar szerezni magának, márpedig hosszútávú tervei között ez ott szerepel, nem hátrány, ha néhány nemessel jó viszonyt ápol. Ennek a kis előnynek az értékét pedig a ház ura igen gyorsan beárazta.*
- Igencsak széles lehet az ágya, ha ennyi mindenki elfér benne *szúrja oda a soroláshoz pimaszul, de viccelődése ellenére - még ha ez külső szemmel annyira nem is feltűnő - mérlegel. Főleg az adja fel a gondolkodnivalót, mikor világossá válik, hogy a férfinak menyasszonya van. Ysanee azért nem az a fajta mimózalelkű leányzó, akit egy efféle helyzet morális dilemmába kerget, sőt, pontosan tudja, hogy magasabb körökben az ilyesmi nevetségesen általános. Nem biztos azonban, hogy hiányzik neki egy asszony haragja.*
- Azért az érdekházasságot nem nevezném szokatlannak *fűzi hozzá halkan. Nem igazán tudja elképzelni, mi lehet ezen kívül még az opció, kíváncsi, hogy Samonyr kifejti-e.
A fizetséget hallgatva feszült érdeklődéssel figyel, pillantásai követik a férfit, ahogy egyre közelebb merészkedik majd végül megáll előtte. Talán az ördögvigyornak köszönhető, de túlszaladó képzeletében a ház ura térdre is ereszkedik előtte - az izgalmas kis fantázia mosolyt csal az arcára, s a tagjait egy pillanatra elönti a forróság. Átkozott bódulat! Az ajkára kell harapnia, nehogy véletlenül kicsússzon egy alantas kérés formájában.
Állja a barna tekintetet, amely a kékekbe kapaszkodni igyekszik az ajánlat elrebegése közben, s nagyon úgy tűnik, hogy felcsillan a szeme a lehetőség hallatán. Samonyr titokzatos barátjával -vélhetőleg- ellentétben, a leány származását igazoló oklevél valóban elhányódott a lázadás alatt, sőt, valószínűleg a barakkal együtt egyenesen a levegőbe repült. Épp tehát maga is azon fáradozik, hogy apjától kapott egyetlen örökségét valahogyan visszaszerezze, ám lehet, hogy a férfi által kínált út sokkalta rövidebb.
Hátradőlt kényelméből most előrébb helyezkedve lop kicsit a távolságon, noha pillantásait nem szakítja el a másikéról.*
- Azt kell mondjam, hogy egy "és" sokkal jobban hangzana *sóhajtva próbálkozik meg a telhetetlen alkuval, de az előzőekből ítélve, a nemes vélhetőleg hajthatatlanul kényszeríti majd, hogy válasszon.
Egyik lábát átveti a másikon, s mintha csak véletlen volna simul bokája a másikéhoz egy mozdulat erejéig. Ysanee jól tudja, hogy a férfifigyelem milyen tünékeny, s az évek alatt megtanulta már azokat az eszközöket, amivel magához édesgetheti.*
- Ha netán a kis okirat hamisítását választom, milyen előlegben reménykedhetek?
//Samonyr Rezidencia//
*Mióta a tolvaj évekkel ezelőtt leszokott a bárgyú nemesek szédítéséről és kifosztásáról, nem annyira ismeri már az előkelő családok viszonyait vagy befolyását. Ezen okból kifolyólag nem tudja, mennyire volna neki hasznos Samonyr finoman felajánlott barátsága, nem ismeri a Talwakr házat. Egy biztos, ha befolyást akar szerezni magának, márpedig hosszútávú tervei között ez ott szerepel, nem hátrány, ha néhány nemessel jó viszonyt ápol. Ennek a kis előnynek az értékét pedig a ház ura igen gyorsan beárazta.*
- Igencsak széles lehet az ágya, ha ennyi mindenki elfér benne *szúrja oda a soroláshoz pimaszul, de viccelődése ellenére - még ha ez külső szemmel annyira nem is feltűnő - mérlegel. Főleg az adja fel a gondolkodnivalót, mikor világossá válik, hogy a férfinak menyasszonya van. Ysanee azért nem az a fajta mimózalelkű leányzó, akit egy efféle helyzet morális dilemmába kerget, sőt, pontosan tudja, hogy magasabb körökben az ilyesmi nevetségesen általános. Nem biztos azonban, hogy hiányzik neki egy asszony haragja.*
- Azért az érdekházasságot nem nevezném szokatlannak *fűzi hozzá halkan. Nem igazán tudja elképzelni, mi lehet ezen kívül még az opció, kíváncsi, hogy Samonyr kifejti-e.
A fizetséget hallgatva feszült érdeklődéssel figyel, pillantásai követik a férfit, ahogy egyre közelebb merészkedik majd végül megáll előtte. Talán az ördögvigyornak köszönhető, de túlszaladó képzeletében a ház ura térdre is ereszkedik előtte - az izgalmas kis fantázia mosolyt csal az arcára, s a tagjait egy pillanatra elönti a forróság. Átkozott bódulat! Az ajkára kell harapnia, nehogy véletlenül kicsússzon egy alantas kérés formájában.
Állja a barna tekintetet, amely a kékekbe kapaszkodni igyekszik az ajánlat elrebegése közben, s nagyon úgy tűnik, hogy felcsillan a szeme a lehetőség hallatán. Samonyr titokzatos barátjával -vélhetőleg- ellentétben, a leány származását igazoló oklevél valóban elhányódott a lázadás alatt, sőt, valószínűleg a barakkal együtt egyenesen a levegőbe repült. Épp tehát maga is azon fáradozik, hogy apjától kapott egyetlen örökségét valahogyan visszaszerezze, ám lehet, hogy a férfi által kínált út sokkalta rövidebb.
Hátradőlt kényelméből most előrébb helyezkedve lop kicsit a távolságon, noha pillantásait nem szakítja el a másikéról.*
- Azt kell mondjam, hogy egy "és" sokkal jobban hangzana *sóhajtva próbálkozik meg a telhetetlen alkuval, de az előzőekből ítélve, a nemes vélhetőleg hajthatatlanul kényszeríti majd, hogy válasszon.
Egyik lábát átveti a másikon, s mintha csak véletlen volna simul bokája a másikéhoz egy mozdulat erejéig. Ysanee jól tudja, hogy a férfifigyelem milyen tünékeny, s az évek alatt megtanulta már azokat az eszközöket, amivel magához édesgetheti.*
- Ha netán a kis okirat hamisítását választom, milyen előlegben reménykedhetek?
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-21 16:40:09
Üzenet elküldve: 2025-12-21 16:40:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik idővel a mondandóik végére érnek. Sok dologban egyetértenek, így igazából gyorsan le is zárul egy és más. Talán csak a fogadóhoz tesz hozzá annyit.*
- Látom, sok irányba ágazik szerte az érdeklődése. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy tényleg elgondolkodik a fogadósnak álláshoz. A városban sajnos értékesebben telik mindkettőnk ideje. Az üzemeltetésre én mondjuk csak keresnék egy nálam alkalmasabb személyt erre, bár abból van rengeteg.
*Ami pedig a vészterveket illeti, elismeri, hogy nagyon nehezére esik Merchen helyébe képzelni magát. Ami nekije van, azzal a zsákjában továbbáll, így csak ennyit mondhat rá.*
- Nos, igen. Bár lehet első körben csak érdemes elfogadni, hogy nem lesz meg a tökéletes válasza minden jövőbeli eshetőségre és valahol rizikót kell vállalni. És valamit nem megtenni is egy döntés. De lehet egyszerűbb az egész kép helyett csak a kisebb szeleteket keresni, amiben lehet dönteni. Például most a legjobb döntés kölcsönt kérni a Vashegytől, ha reménykedik a vereségükben. Vagy akarna reménykedni.
*Bár ezzel lehet kicsit már elkéstek, de úgy sem gondolja komolyan.*
- De én is csak végiggondoltam, hogy mi az, mi veszne, mi az, ami menthető és mi az, ami érintetlen, aztán az alapján gondolkodtam el a helyekben.
*Ellenben, azt úgy sem tagadja, hogy a témát kivesézték, a következő hírig a tharg erőd ostromáról úgy sem tud hozzászólni.*
- Egyébként, nekem sincsenek kidolgozott terveim, csak a mágiatanulás az olyan, amit mindenképp magammal tudok vinni. De a város, aminek a látogatásában még gondolkodom, az Pirtianes. Mennyit hallott róla és vannak-e ott kereskedői kapcsolatai?
*Alkimistaként érdeklődhetett volna előbb Pirtianes felől és természetesen ott is volt levelezőtársa, de még a lihanechi utat is hatalmasnak érezte nyomós ok nélkül, így Pirtianes tényleg már csak a messziségben van.*
- Ha másért nem, még az ősidőkben, amikor létezett a hold karavánpihenő, ott olcsóbb volt holdmágiát tanulni. És Artheniorban levegőt. Viszont, a hegy túloldalán ott a Nap karavánpihenője, ahol ha hasonmód a helyzet, akkor érdemes lehet látogatni.
//Egy nemes ügy//
*Úgy tűnik idővel a mondandóik végére érnek. Sok dologban egyetértenek, így igazából gyorsan le is zárul egy és más. Talán csak a fogadóhoz tesz hozzá annyit.*
- Látom, sok irányba ágazik szerte az érdeklődése. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy tényleg elgondolkodik a fogadósnak álláshoz. A városban sajnos értékesebben telik mindkettőnk ideje. Az üzemeltetésre én mondjuk csak keresnék egy nálam alkalmasabb személyt erre, bár abból van rengeteg.
*Ami pedig a vészterveket illeti, elismeri, hogy nagyon nehezére esik Merchen helyébe képzelni magát. Ami nekije van, azzal a zsákjában továbbáll, így csak ennyit mondhat rá.*
- Nos, igen. Bár lehet első körben csak érdemes elfogadni, hogy nem lesz meg a tökéletes válasza minden jövőbeli eshetőségre és valahol rizikót kell vállalni. És valamit nem megtenni is egy döntés. De lehet egyszerűbb az egész kép helyett csak a kisebb szeleteket keresni, amiben lehet dönteni. Például most a legjobb döntés kölcsönt kérni a Vashegytől, ha reménykedik a vereségükben. Vagy akarna reménykedni.
*Bár ezzel lehet kicsit már elkéstek, de úgy sem gondolja komolyan.*
- De én is csak végiggondoltam, hogy mi az, mi veszne, mi az, ami menthető és mi az, ami érintetlen, aztán az alapján gondolkodtam el a helyekben.
*Ellenben, azt úgy sem tagadja, hogy a témát kivesézték, a következő hírig a tharg erőd ostromáról úgy sem tud hozzászólni.*
- Egyébként, nekem sincsenek kidolgozott terveim, csak a mágiatanulás az olyan, amit mindenképp magammal tudok vinni. De a város, aminek a látogatásában még gondolkodom, az Pirtianes. Mennyit hallott róla és vannak-e ott kereskedői kapcsolatai?
*Alkimistaként érdeklődhetett volna előbb Pirtianes felől és természetesen ott is volt levelezőtársa, de még a lihanechi utat is hatalmasnak érezte nyomós ok nélkül, így Pirtianes tényleg már csak a messziségben van.*
- Ha másért nem, még az ősidőkben, amikor létezett a hold karavánpihenő, ott olcsóbb volt holdmágiát tanulni. És Artheniorban levegőt. Viszont, a hegy túloldalán ott a Nap karavánpihenője, ahol ha hasonmód a helyzet, akkor érdemes lehet látogatni.
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-21 04:00:41
Üzenet elküldve: 2025-12-21 04:00:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Igen, mondhatni. De legalábbis voltak, nem tudom jelenleg mennyire aktívak így, hogy a főnök lelépett az asszonnyal.
*Egykedvűen megvonja a vállát.*
-Egy ideje nem láttam egyiküket sem. Tudja régebben én is dolgoztam nekik, mind ilyen pecsétgyűrűt hordtak.
*Meg is mutatja Nestarnak a leviatános ékszert, ami még mindig nála van, bár nem hordja a kezén. Éppen azért, hisz már nem a kötelék tagja - ami lehet, hogy más nem is létezik -, ellenben még mindig hasznos lehet, ha valakivel üzletel, hogy ezt tudja bizonyítani.*
-Nos igen, csak visszakanyarodunk oda, hogy a fejétől bűzlik a hal, nemde? Sajnos túl gyakran fordul elő, hogy a vezetés úgy hiszi mindent jól csinál, s valójában csak önnön gőgjük és hatalmuk pöcegödrében tengődnek, amíg már nem lesz túl késő.
*Rosszallóan megrázza a fejét, túl sokszor látta már ezt, és most sem igazán vélekedik máshogy. Iszik is egy nagyobb kortyot a borából, jelzésértékűen. Nestarnak nem kell messzire menni, ha szidni akar valakit.*
-Azt hogy most mi van a kereskedőházzal sajnos nem tudom, úgy hiszem határozatlan ideig szünetel a működésük, ami mindketten tudjuk mit jelent. Azt, hogy sosem fog már működni, és ha igen, akkor sem úgy mint régen.
*Valamiért fontosnak tartotta tisztázni, hogy ő mire is gondol, hiába külön kiemelte, hogy bizonyára mindketten tudják. Valószínűleg az alkohol hatása lehet.*
-Bizony! Megmondom őszintén roppant kíváncsi lennék, s már most is kipróbálnám, csak hogy láthassam milyen, de azt hiszem ezúttal parancsolnom kell a vágyaimnak, a későbbi nagyobb hasznosság fényében.
*Elvégre ha egyszer tényleg baj érné, biztosan arra a legvégső esetre igyekszik tartogatni, mikor nincs más kiút.*
-Micsoda szép tervek Nestar uram. A Griffszirt tárt karokkal várja kedves vendégeit, csak tessék csak tessék!
*Elő is adja a nagy színdarabot, mintha valóban éppen a kocsmáját reklámozná.*
-Ami azt illeti ez sem ostobaság, szívesen vinném a saját helyem. Főzném hozzá a saját pálinkámat, a saját boromat. Talán egyszer, ha már elég aranyat gyűjtöttem.
*Cinkos pillantást vet a fél-elfre, ezúttal ki sem emeli, hogy ez az állapot soha nem fog eljönni. Aztán Lihanech dolgára csak biccent, meg úgy az egészre.*
-Bocsásson meg, de tudja nehéz vésztervekben gondolkodni, mikor még a rendes terveim sincsenek teljesen kész. Sajnos vagy nem sajnos most kényesen függ minden egyes kártya abban a bizonyos várban attól, hogy mire jutnak az orkok a thargok ellen, és hogy aztán miféle terveket szőnek, mennyi ideje marad a városnak, hajlandó lesz-e a városvezetés komolyabb lépéseket tenni a védelem felállítása érdekében ésatöbbi.
//Egy nemes ügy//
-Igen, mondhatni. De legalábbis voltak, nem tudom jelenleg mennyire aktívak így, hogy a főnök lelépett az asszonnyal.
*Egykedvűen megvonja a vállát.*
-Egy ideje nem láttam egyiküket sem. Tudja régebben én is dolgoztam nekik, mind ilyen pecsétgyűrűt hordtak.
*Meg is mutatja Nestarnak a leviatános ékszert, ami még mindig nála van, bár nem hordja a kezén. Éppen azért, hisz már nem a kötelék tagja - ami lehet, hogy más nem is létezik -, ellenben még mindig hasznos lehet, ha valakivel üzletel, hogy ezt tudja bizonyítani.*
-Nos igen, csak visszakanyarodunk oda, hogy a fejétől bűzlik a hal, nemde? Sajnos túl gyakran fordul elő, hogy a vezetés úgy hiszi mindent jól csinál, s valójában csak önnön gőgjük és hatalmuk pöcegödrében tengődnek, amíg már nem lesz túl késő.
*Rosszallóan megrázza a fejét, túl sokszor látta már ezt, és most sem igazán vélekedik máshogy. Iszik is egy nagyobb kortyot a borából, jelzésértékűen. Nestarnak nem kell messzire menni, ha szidni akar valakit.*
-Azt hogy most mi van a kereskedőházzal sajnos nem tudom, úgy hiszem határozatlan ideig szünetel a működésük, ami mindketten tudjuk mit jelent. Azt, hogy sosem fog már működni, és ha igen, akkor sem úgy mint régen.
*Valamiért fontosnak tartotta tisztázni, hogy ő mire is gondol, hiába külön kiemelte, hogy bizonyára mindketten tudják. Valószínűleg az alkohol hatása lehet.*
-Bizony! Megmondom őszintén roppant kíváncsi lennék, s már most is kipróbálnám, csak hogy láthassam milyen, de azt hiszem ezúttal parancsolnom kell a vágyaimnak, a későbbi nagyobb hasznosság fényében.
*Elvégre ha egyszer tényleg baj érné, biztosan arra a legvégső esetre igyekszik tartogatni, mikor nincs más kiút.*
-Micsoda szép tervek Nestar uram. A Griffszirt tárt karokkal várja kedves vendégeit, csak tessék csak tessék!
*Elő is adja a nagy színdarabot, mintha valóban éppen a kocsmáját reklámozná.*
-Ami azt illeti ez sem ostobaság, szívesen vinném a saját helyem. Főzném hozzá a saját pálinkámat, a saját boromat. Talán egyszer, ha már elég aranyat gyűjtöttem.
*Cinkos pillantást vet a fél-elfre, ezúttal ki sem emeli, hogy ez az állapot soha nem fog eljönni. Aztán Lihanech dolgára csak biccent, meg úgy az egészre.*
-Bocsásson meg, de tudja nehéz vésztervekben gondolkodni, mikor még a rendes terveim sincsenek teljesen kész. Sajnos vagy nem sajnos most kényesen függ minden egyes kártya abban a bizonyos várban attól, hogy mire jutnak az orkok a thargok ellen, és hogy aztán miféle terveket szőnek, mennyi ideje marad a városnak, hajlandó lesz-e a városvezetés komolyabb lépéseket tenni a védelem felállítása érdekében ésatöbbi.
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-21 01:56:43
Üzenet elküldve: 2025-12-21 01:56:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról hallottam, az ő címerük és kereskedőik vannak a Kovácsműhelyben?
*Beismeri, hogy ritkán jár arrafele és más fogadókban még kevesebbet.*
- Csak ott láttam őket és nem tudom, hogy mennyire értékelem ezt a próbálkozást. De úgy tűnik, hogy ha a város nem hajlandó támogatni a tehetségeit, valaki másnak kell.
*Megint oda jut, hogy a városvezetéssel szembeni érzéseinek ad helyet, így ezt nem is engedi bő levére.*
- Viszont a város akkor szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen személyek támogatják. De ha jól értem az ellovaglást, már ő sincs itt. Elismerem, hogy a kereskedőházban nem jártam, de azt tudja, hogy akkor mi van vele?
*Gondolta, hogy fontos hely, de mivel a kereskedés csak mellékes elfoglaltsága, ezért annyira nem törődött vele. De Merchen úgy tűnik, hogy többet hallott és bár a személyes dolgok nem érdeklik, talán a kereskedőház fontosnak hangzik megjegyzésre. Érdeklődve hallgatja a történetet és meg is vizsgálja, óvatosan tartva a tárgyat.*
- Mondjuk ez egy utazó- vagy vándorkereskedő számára meglehetősen hasznosnak hallatszik. Bár elismerem, hogy ha nem hozza úgy a szükség, sajnálnám elhasználni, csak azért, hogy egy csigaházat hagyjak az erdő szélén.
*Arra, hogy Merchen élvezné a gyümölcsöskert létrehozását, csak rábólint.*
- Lehet össze tudná kötni a kellemest a hasznossal és ha az út mellett vásárolná a telket, akkor egy fogadót és italfőző-műhelyet építeni mellé. Miután a karavánpihenő megszűnt, úgy sincs hol megszállni az úton és a gyümölcsök is helyben eladhatóak lennének lefőzve.
*Ez most már csak véletlenszerű ötlet és több koherencia nincs benne, minthogy szeretett volna valahol megszállni az úton, így inkább csak önszolgáló ötletnek számít. Ami Lihanechet illeti, elég gyorsan csalódást kell okoznia.*
- Sajnos nem jártam ott, így nem tudok beszélni róla. Az egy új élmény lesz, ha arra szorítkozom.
*Ez inkább csak az ő elszántsága arra, hogy ne legyen jelen a városban, amikor porig ég, mintsem Lihanech dicsérete. Ott vannak kollégái, akit ismer, az egy tényleges város és át se kell vágnia a tengeren vagy az erdő mélyén, hogy elérje.*
- Nos, igen, a város maga is körbe van zárva a folyóival, így a Kikötő egy idő után csak vízen keresztül lenne elérhető. Nekem egyik környék se kedvelt, de elismerem, hogy több szabadságot nyújt a Kikötő felé menekülés, így a helyében megfontolnám. Lihanechből nagyon nincs merre menni és amint kimondtam a tornyos tanulás lehetőségét, a háború idejére jobbnak is hangzik ott megszállni pár hónapra. Ha mágiával tervez foglalkozni, talán arra is a legjobb idő, nem csak a kertészkedésre.
//Egy nemes ügy//
- A Wegtoren Aranya Kereskedőházról hallottam, az ő címerük és kereskedőik vannak a Kovácsműhelyben?
*Beismeri, hogy ritkán jár arrafele és más fogadókban még kevesebbet.*
- Csak ott láttam őket és nem tudom, hogy mennyire értékelem ezt a próbálkozást. De úgy tűnik, hogy ha a város nem hajlandó támogatni a tehetségeit, valaki másnak kell.
*Megint oda jut, hogy a városvezetéssel szembeni érzéseinek ad helyet, így ezt nem is engedi bő levére.*
- Viszont a város akkor szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen személyek támogatják. De ha jól értem az ellovaglást, már ő sincs itt. Elismerem, hogy a kereskedőházban nem jártam, de azt tudja, hogy akkor mi van vele?
*Gondolta, hogy fontos hely, de mivel a kereskedés csak mellékes elfoglaltsága, ezért annyira nem törődött vele. De Merchen úgy tűnik, hogy többet hallott és bár a személyes dolgok nem érdeklik, talán a kereskedőház fontosnak hangzik megjegyzésre. Érdeklődve hallgatja a történetet és meg is vizsgálja, óvatosan tartva a tárgyat.*
- Mondjuk ez egy utazó- vagy vándorkereskedő számára meglehetősen hasznosnak hallatszik. Bár elismerem, hogy ha nem hozza úgy a szükség, sajnálnám elhasználni, csak azért, hogy egy csigaházat hagyjak az erdő szélén.
*Arra, hogy Merchen élvezné a gyümölcsöskert létrehozását, csak rábólint.*
- Lehet össze tudná kötni a kellemest a hasznossal és ha az út mellett vásárolná a telket, akkor egy fogadót és italfőző-műhelyet építeni mellé. Miután a karavánpihenő megszűnt, úgy sincs hol megszállni az úton és a gyümölcsök is helyben eladhatóak lennének lefőzve.
*Ez most már csak véletlenszerű ötlet és több koherencia nincs benne, minthogy szeretett volna valahol megszállni az úton, így inkább csak önszolgáló ötletnek számít. Ami Lihanechet illeti, elég gyorsan csalódást kell okoznia.*
- Sajnos nem jártam ott, így nem tudok beszélni róla. Az egy új élmény lesz, ha arra szorítkozom.
*Ez inkább csak az ő elszántsága arra, hogy ne legyen jelen a városban, amikor porig ég, mintsem Lihanech dicsérete. Ott vannak kollégái, akit ismer, az egy tényleges város és át se kell vágnia a tengeren vagy az erdő mélyén, hogy elérje.*
- Nos, igen, a város maga is körbe van zárva a folyóival, így a Kikötő egy idő után csak vízen keresztül lenne elérhető. Nekem egyik környék se kedvelt, de elismerem, hogy több szabadságot nyújt a Kikötő felé menekülés, így a helyében megfontolnám. Lihanechből nagyon nincs merre menni és amint kimondtam a tornyos tanulás lehetőségét, a háború idejére jobbnak is hangzik ott megszállni pár hónapra. Ha mágiával tervez foglalkozni, talán arra is a legjobb idő, nem csak a kertészkedésre.
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:33:13
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:33:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Bár finoman elutasítja a nő feltételeit, nem úgy tűnik, mintha ezzel egy áthatolhatatlan szakadékot húzna kettejük közé. A megjegyzésre halovány mosoly úszik fel ismét az arcára, és lassan, kimérten bólint. *
- Mindent megteszek a barátaimért, hiszen ez a barátság lényege. És mindenféle barátom van, ráadásul igazán könnyen barátkozom. * Válaszolja végül, és szeméből nem nehéz kiolvasni, hogy egyfajta ajánlattétel hangzott most el. Hiszen egy ilyen ügyes tolvaj, főleg, ha sikerrel jár a felkérés kapcsán, mindenképpen értékes szövetséges lehet. Persze konkrét ajánlattétel nem hangzik el, ahogy azt se ígéri meg, hogy ha Ysanee lebukna, akkor számíthat rá, ezt igazán jól látja a nő. De a helyzettől függően talán képes lenne cselekedni az érdekében, ha másért nem, hát azért, hogy önmagát mentse. *
- Szövetségest? Patrónust? Egy kalandot? * Sorolja a lehetőségeket arra, hogy mi mindent találhat meg valaki Samonyr ágyában, ha egészen ügyesen keresi. Azt nem mondja, csak gondolatban teszi hozzá, hogy ha valaki nagyon alaposan keres, talán még egy eredart is találhat ott. *
- Feleségem ugyan nincs, csak jegyesem, ő viszont nem az a féltékeny fajta. Nem a szokványos értelemben vett házasság lesz a miénk, ha oda kerül a sor. * Teszi még hozzá sejtelmesen, csak hogy biztosan érezhesse a másik, hogy nem fogja egy nemes asszony haragja üldözni, ha kiderül, hogy okoz egy jó éjszakát a munkaadójának. Legalábbis Samonyr nagyon erősen reméli, hogy ez a helyzet.
Az pedig nem is állhatna távolabb valakitől, akit Talwakrnak hívnak, hogy megállítson egy nőt, aki éppen a figyelmét kívánja felkelteni. Éhes keselyűként figyeli, ahogy elveszi tőle az eszközt, hogy finom, és vélhetően puha ajkai közé illessze. Ha Ysanee jól ismeri a férfiakat, akkor láthatja, hogy a kis műsora nem volt eredménytelen, bár a nemes igyekszik ennek nem adni jelét, amikor visszaveszi a szájába a pipa száját. *
- Ezer aranyra gondoltam, vagy a lehetőségre, hogy megtaláljak egy nemesi okiratot, ami... a fenébe is. * Csóválja meg a fejét, és vigyorogni kezd. Az ördögvigyor nála is kezdi elérni a hatást, és kezd egyre nehezebbé válni számára a finom fogalmazás. Végül sóhajt egyet, odasétál a tolvajhoz, és megáll előtte, mélyen a szemébe nézve. *
- Ezer arany, vagy a lehetőség, hogy neked, vagy egy általad meghatározott személynek is készíttessek egy okiratot. * Tesz ajánlatot, és kétség sem férhet hozzá, hogy Samonyr szerint melyik az értékesebb. Aranyat bárki tud szerezni, főleg lopni, de nemesnek lenni a városban olyan előnyökkel jár, amit pénzzel nehéz megszerezni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Bár finoman elutasítja a nő feltételeit, nem úgy tűnik, mintha ezzel egy áthatolhatatlan szakadékot húzna kettejük közé. A megjegyzésre halovány mosoly úszik fel ismét az arcára, és lassan, kimérten bólint. *
- Mindent megteszek a barátaimért, hiszen ez a barátság lényege. És mindenféle barátom van, ráadásul igazán könnyen barátkozom. * Válaszolja végül, és szeméből nem nehéz kiolvasni, hogy egyfajta ajánlattétel hangzott most el. Hiszen egy ilyen ügyes tolvaj, főleg, ha sikerrel jár a felkérés kapcsán, mindenképpen értékes szövetséges lehet. Persze konkrét ajánlattétel nem hangzik el, ahogy azt se ígéri meg, hogy ha Ysanee lebukna, akkor számíthat rá, ezt igazán jól látja a nő. De a helyzettől függően talán képes lenne cselekedni az érdekében, ha másért nem, hát azért, hogy önmagát mentse. *
- Szövetségest? Patrónust? Egy kalandot? * Sorolja a lehetőségeket arra, hogy mi mindent találhat meg valaki Samonyr ágyában, ha egészen ügyesen keresi. Azt nem mondja, csak gondolatban teszi hozzá, hogy ha valaki nagyon alaposan keres, talán még egy eredart is találhat ott. *
- Feleségem ugyan nincs, csak jegyesem, ő viszont nem az a féltékeny fajta. Nem a szokványos értelemben vett házasság lesz a miénk, ha oda kerül a sor. * Teszi még hozzá sejtelmesen, csak hogy biztosan érezhesse a másik, hogy nem fogja egy nemes asszony haragja üldözni, ha kiderül, hogy okoz egy jó éjszakát a munkaadójának. Legalábbis Samonyr nagyon erősen reméli, hogy ez a helyzet.
Az pedig nem is állhatna távolabb valakitől, akit Talwakrnak hívnak, hogy megállítson egy nőt, aki éppen a figyelmét kívánja felkelteni. Éhes keselyűként figyeli, ahogy elveszi tőle az eszközt, hogy finom, és vélhetően puha ajkai közé illessze. Ha Ysanee jól ismeri a férfiakat, akkor láthatja, hogy a kis műsora nem volt eredménytelen, bár a nemes igyekszik ennek nem adni jelét, amikor visszaveszi a szájába a pipa száját. *
- Ezer aranyra gondoltam, vagy a lehetőségre, hogy megtaláljak egy nemesi okiratot, ami... a fenébe is. * Csóválja meg a fejét, és vigyorogni kezd. Az ördögvigyor nála is kezdi elérni a hatást, és kezd egyre nehezebbé válni számára a finom fogalmazás. Végül sóhajt egyet, odasétál a tolvajhoz, és megáll előtte, mélyen a szemébe nézve. *
- Ezer arany, vagy a lehetőség, hogy neked, vagy egy általad meghatározott személynek is készíttessek egy okiratot. * Tesz ajánlatot, és kétség sem férhet hozzá, hogy Samonyr szerint melyik az értékesebb. Aranyat bárki tud szerezni, főleg lopni, de nemesnek lenni a városban olyan előnyökkel jár, amit pénzzel nehéz megszerezni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063