Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:03:12
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:03:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Nos végtére is akármikor találkoztunk eddig, mindig majdnem összetörtem magam. Legközelebb jobban oda kell figyelnem magamra, még a végén tényleg bajom esik.
*Mondja nevetve, ezzel is egyébként előrevetítve azt, hogy bízik benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásuk egymással. Valahol örül, hogy nem rágja magát túlságosan Merlana a történtek miatt, de legalábbis nem mutatja, hogy így lenne. A kabátját természetesen készségesen elveszik tőle, sőt még friss teával is megkínálják egy aprócska csészéből.*
-Á, málnatea. Biztosan jól esne ebben a zord időben.
*Bent ugyan kellemes meleg honol, kint bizonyára nincs ilyen jó idő. A vendége pedig most is igencsak elegáns, megkapja a tündér tekintetét, és akarva-akaratlanul csak kibukik belőle a kérdés.*
-Mondja csak kedvesem, elkelt már a keze? Várja haza valaki?
*Ez persze melléket az üzlettől, de azért roppant kíváncsi rá.*
-Igen, mikor beköltöztem szerettem volna feldobni valamivel, és épp jókor járt a városban az a híres festő, akinek most ha megölnek se jut eszembe a neve.
*Mondja, és mellé olyan kellemetlen képet vág, hogy könnyen el is lehet neki hinni, hogy valóban igazat beszél. Ebből is látszódhat, hogy Merchen nem pont olyan, mint a többi nemes.*
-Áh vagy úgy, teljesen megértem. Magam is sokáig viseltem. A bagoly? Hmm. Jó kérdés, nos a teljes történetét nem ismerem, de úgy hiszem ahhoz lehet köze, hogy mit szimbolizál a bagoly. Tudniillik a baglyok köztudottan a bölcsesség szimbólumai, így szerintem nagyon is passzol hozzá, hogy olyan varázslatos képességgel rendelkezzen, mely a viselője intelligenciájára van hatással.
-Nos végtére is akármikor találkoztunk eddig, mindig majdnem összetörtem magam. Legközelebb jobban oda kell figyelnem magamra, még a végén tényleg bajom esik.
*Mondja nevetve, ezzel is egyébként előrevetítve azt, hogy bízik benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásuk egymással. Valahol örül, hogy nem rágja magát túlságosan Merlana a történtek miatt, de legalábbis nem mutatja, hogy így lenne. A kabátját természetesen készségesen elveszik tőle, sőt még friss teával is megkínálják egy aprócska csészéből.*
-Á, málnatea. Biztosan jól esne ebben a zord időben.
*Bent ugyan kellemes meleg honol, kint bizonyára nincs ilyen jó idő. A vendége pedig most is igencsak elegáns, megkapja a tündér tekintetét, és akarva-akaratlanul csak kibukik belőle a kérdés.*
-Mondja csak kedvesem, elkelt már a keze? Várja haza valaki?
*Ez persze melléket az üzlettől, de azért roppant kíváncsi rá.*
-Igen, mikor beköltöztem szerettem volna feldobni valamivel, és épp jókor járt a városban az a híres festő, akinek most ha megölnek se jut eszembe a neve.
*Mondja, és mellé olyan kellemetlen képet vág, hogy könnyen el is lehet neki hinni, hogy valóban igazat beszél. Ebből is látszódhat, hogy Merchen nem pont olyan, mint a többi nemes.*
-Áh vagy úgy, teljesen megértem. Magam is sokáig viseltem. A bagoly? Hmm. Jó kérdés, nos a teljes történetét nem ismerem, de úgy hiszem ahhoz lehet köze, hogy mit szimbolizál a bagoly. Tudniillik a baglyok köztudottan a bölcsesség szimbólumai, így szerintem nagyon is passzol hozzá, hogy olyan varázslatos képességgel rendelkezzen, mely a viselője intelligenciájára van hatással.
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:01:31
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:01:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Miután egy pillanatra úgy tűnik, hogy visszatér kettejük közé a hideg, tárgyilagos hangnem, a tolvaj mégis úgy dönt, hogy kellemesebb irányba tereli inkább a találkozásukat. A férfi hagyja, hogy a pohár kikerüljön a kezéből, és érdeklődéssel vegyes vágyakozással figyeli, hogy hogyan változik meg ismét a kettejük közötti viszony. A kezébe kerülő fűzőzsinór nem lepi meg, bár hazugság lenne azt mondani, hogy számított rá, hogy ilyen irányt vesz az este. De ilyesmivel nem foglalkozik, mert az örökös gondolkodás ideje elmúlt, inkább hagyja, hogy ennél egyszerűbb dolgok költözzenek az agyába. A vágy, és a szenvedély, bár ettől függetlenül kénytelen megőrizni józanságát, amennyire az ördögvigyor bódító hatásán keresztül képes rá. Nem véletlenül nem ivott a korábbi borból, és nedvesítette meg ajkait, illetve torkát az előbb a szobahideg vízzel. Inkább elveszik a csókban, hagyja, hogy Ysanee felfedezze az ing alatti, nem éppen kidolgozott felsőtestet. Persze nem kell szégyenkezzen, korához képest egészen átlagos erőben van, és testsúlyára mindig ügyel, szóval felesleges zsírt sem találnak az ügyes kis ujjbegyek, van helyette barna mellszőr, és alatta fehér bőr. És közben ő is engedelmesen elkezdi kioldani a fűzőt, hogy szabadítsa a nő testét a börtönből, és maga is felfedezésnek indulhasson rajta. Egyelőre nem a tekintetével pásztázva, hanem a nemesekre jellemzően finom ujjaival, és ennek érdekében, ha a fűző lekerül, nem rest tovább bontani a ruhadarabokat. Viszont nagyon figyel mindenre, amit tesz, nem olyan önfeledt és őszinte, mint Norrával lenne. Nem tépi el a damasztot, nem türelmetlen, tökéletes úri nemes benyomását igyekszik kelteni, aki éppen elvesz a vágyai tengerében, éppen csak többet engedve meg magának, mint azt a neveltetése lehetővé tenné. És közben lágyan, finoman csókol, nyelvével a másik nyelvét keresve, mintha már régóta nem lett volna alkalma kiélvezni az ilyen figyelmet. *
//Samonyr Rezidencia//
* Miután egy pillanatra úgy tűnik, hogy visszatér kettejük közé a hideg, tárgyilagos hangnem, a tolvaj mégis úgy dönt, hogy kellemesebb irányba tereli inkább a találkozásukat. A férfi hagyja, hogy a pohár kikerüljön a kezéből, és érdeklődéssel vegyes vágyakozással figyeli, hogy hogyan változik meg ismét a kettejük közötti viszony. A kezébe kerülő fűzőzsinór nem lepi meg, bár hazugság lenne azt mondani, hogy számított rá, hogy ilyen irányt vesz az este. De ilyesmivel nem foglalkozik, mert az örökös gondolkodás ideje elmúlt, inkább hagyja, hogy ennél egyszerűbb dolgok költözzenek az agyába. A vágy, és a szenvedély, bár ettől függetlenül kénytelen megőrizni józanságát, amennyire az ördögvigyor bódító hatásán keresztül képes rá. Nem véletlenül nem ivott a korábbi borból, és nedvesítette meg ajkait, illetve torkát az előbb a szobahideg vízzel. Inkább elveszik a csókban, hagyja, hogy Ysanee felfedezze az ing alatti, nem éppen kidolgozott felsőtestet. Persze nem kell szégyenkezzen, korához képest egészen átlagos erőben van, és testsúlyára mindig ügyel, szóval felesleges zsírt sem találnak az ügyes kis ujjbegyek, van helyette barna mellszőr, és alatta fehér bőr. És közben ő is engedelmesen elkezdi kioldani a fűzőt, hogy szabadítsa a nő testét a börtönből, és maga is felfedezésnek indulhasson rajta. Egyelőre nem a tekintetével pásztázva, hanem a nemesekre jellemzően finom ujjaival, és ennek érdekében, ha a fűző lekerül, nem rest tovább bontani a ruhadarabokat. Viszont nagyon figyel mindenre, amit tesz, nem olyan önfeledt és őszinte, mint Norrával lenne. Nem tépi el a damasztot, nem türelmetlen, tökéletes úri nemes benyomását igyekszik kelteni, aki éppen elvesz a vágyai tengerében, éppen csak többet engedve meg magának, mint azt a neveltetése lehetővé tenné. És közben lágyan, finoman csókol, nyelvével a másik nyelvét keresve, mintha már régóta nem lett volna alkalma kiélvezni az ilyen figyelmet. *
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:57:25
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:57:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Apró öröm a szerencsétlenségben, hogy legalább ez a zöld lötty segít valamelyest jóvá tenni, amit sajnos most szörnyen elcseszett. Közös ismerősük, Nestar neki is eszébe jut egy pillanatra, de fény nem derül rá, hogy mindketten ismerik az alkimistát.*
- Hála az isteneknek! *Megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor Merchen maga is biztosítja arról, hogy jobban érzi magát a bájitalnak köszönhetően.*
- Most már legalább tudjuk, hogy kettőnk közül én vagyok az ügyetlenebb. *Így, hogy minden rendben van, már ki meri mondani ezt az aprócska, humoros kis megállapítást, amivel talán sikerül oldani a feszültséget, bár erre talán egyedül csak neki van szüksége, mert úgy tűnik, hogy a tündér már túl is tette magát a történteken. Neki viszont nem fog ez olyan könnyen menni, talán soha el sem felejti.
Ha módja akad rá, akkor a tegnap vásárolt prémkabátot leveszi magáról, és átadja az egyik szolgálónak, felfedve ezzel a hasonlóan vörös öltözékét, melynek szoknya része most rövidebb, alig ér le a térdéig, a kivágása pont olyan mély, amilyennek lennie kell és a karjait is csupaszon hagyja. Ennek ellenére mégis elegáns, főleg a hozzá felvett, szintén új, fekete selyemharisnyával, csinos cipellőkkel és az arany karlánccal a jobb kezén. Sminkjét ezúttal gondosan készítette el, szemeit feketével, ajkait vörössel húzta ki, haját pedig szoros kontyba kötötte. Egyetlen dolog hiányzik csupán róla: egy gyönyörűszép nyakék.
A tárgyalóteremben testét átjárja a kandalló, finom melege, és nem kerüli el a figyelmét a különleges festmény sem, melyre talán nem számított, hogy egy nemes házában látja majd kiakasztva, de kellemes meglepetésként tekint rá.*
- Úgy látom, Ön is rajong a művészetekért. *Jegyzi meg lágyan mosolyogva. Ha az asztalhoz vezetik, akkor először helyet foglal, majd, bár már látta, újra a kezébe veszi az amulettet, hogy gyönyörködhessen benne.*
- Természetesen megtartom. Elsősorban viselni szeretném a különlegessége és a szépsége miatt. Hogy a legenda, amit mesélt róla, milyen további előnyökkel jár majd, az még a jövő zenéje. Mondja, van valami különleges oka annak, hogy egy baglyot formáz vagy csupán a hozzá tartozó történetet jelképezi? *Érdeklődik, de már csak azért, hogy egy kissé húzza még az időt. Ez az üzlet már rég megköttetett.*
*Apró öröm a szerencsétlenségben, hogy legalább ez a zöld lötty segít valamelyest jóvá tenni, amit sajnos most szörnyen elcseszett. Közös ismerősük, Nestar neki is eszébe jut egy pillanatra, de fény nem derül rá, hogy mindketten ismerik az alkimistát.*
- Hála az isteneknek! *Megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor Merchen maga is biztosítja arról, hogy jobban érzi magát a bájitalnak köszönhetően.*
- Most már legalább tudjuk, hogy kettőnk közül én vagyok az ügyetlenebb. *Így, hogy minden rendben van, már ki meri mondani ezt az aprócska, humoros kis megállapítást, amivel talán sikerül oldani a feszültséget, bár erre talán egyedül csak neki van szüksége, mert úgy tűnik, hogy a tündér már túl is tette magát a történteken. Neki viszont nem fog ez olyan könnyen menni, talán soha el sem felejti.
Ha módja akad rá, akkor a tegnap vásárolt prémkabátot leveszi magáról, és átadja az egyik szolgálónak, felfedve ezzel a hasonlóan vörös öltözékét, melynek szoknya része most rövidebb, alig ér le a térdéig, a kivágása pont olyan mély, amilyennek lennie kell és a karjait is csupaszon hagyja. Ennek ellenére mégis elegáns, főleg a hozzá felvett, szintén új, fekete selyemharisnyával, csinos cipellőkkel és az arany karlánccal a jobb kezén. Sminkjét ezúttal gondosan készítette el, szemeit feketével, ajkait vörössel húzta ki, haját pedig szoros kontyba kötötte. Egyetlen dolog hiányzik csupán róla: egy gyönyörűszép nyakék.
A tárgyalóteremben testét átjárja a kandalló, finom melege, és nem kerüli el a figyelmét a különleges festmény sem, melyre talán nem számított, hogy egy nemes házában látja majd kiakasztva, de kellemes meglepetésként tekint rá.*
- Úgy látom, Ön is rajong a művészetekért. *Jegyzi meg lágyan mosolyogva. Ha az asztalhoz vezetik, akkor először helyet foglal, majd, bár már látta, újra a kezébe veszi az amulettet, hogy gyönyörködhessen benne.*
- Természetesen megtartom. Elsősorban viselni szeretném a különlegessége és a szépsége miatt. Hogy a legenda, amit mesélt róla, milyen további előnyökkel jár majd, az még a jövő zenéje. Mondja, van valami különleges oka annak, hogy egy baglyot formáz vagy csupán a hozzá tartozó történetet jelképezi? *Érdeklődik, de már csak azért, hogy egy kissé húzza még az időt. Ez az üzlet már rég megköttetett.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:33:25
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:33:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Azért akárhogy is, a férfi büszkeség dolgozik benne, és igyekszik sokkal jobban elfedni a dolgokat, mint amilyen fájdalmai vannak valójában. Ettől fúggetlenül tagadhatatlanul jól esik neki a gondoskodás, és a segítség. Most először látja így Merlanát, de egészen megtetszik neki ez az oldala. Pontosabban ez az oldala egybegyúrva azzal a számító ribanccal, mint amilyennek Merchen képzeli. ~Tökéletes feleség lenne.~*
-Köszönöm!
*Mondja, és lassan ugyan de meg is issza az italt, amit kap. Ettől minden sebe, amit bevalott colna és amiket nem egyaránt begyógyulnak, s mintha ereje teljében volna.*
-Nahát, ez tényleg segített!
*Nem csoda hogy Nestar tudása olyan értékes a bájitalokkal kapcsolatban.*
-De ne érezze rosszul magát, a balesetek előfordulnak, és nem is lett nagy gond.
*Reméli, hogy nem emészti majd magát nagyon a történtek miatt, legfeljebb csak egy kicsit, hogy majd a jövőben ezzel is tudjon hatni rá. Egy darabig még sántit is, de csak míg az ital nem kezd hatni. Az épületben a tárgyalóterembe vezeti Merlanát, át a hosszú, magas folyosón egészen egy nagyobbacska teremig. Szemben egy fal nagyságú kandalló áll, a lángok buján járják táncukat benne, közvetlen felette pedig a festmény, melyre Merchen roppant büszke, egy kanapén mezítelen pózoló, kreolszín bőrű, ébenhajú hölgy, kinek bájait éppenhogy elfedi egy vékonyka selyem. Középütt egy nagy asztal székekkel, meg mindenféle kis italos szekrények és egyéb apróságok, amit csak el tud képzelni valaki egy efféle helységben. Nem kérdés, ez itt maga a tárgyaló. Az asztalon pedig már kikészítve egy szép kis selyemkendő, amire Merchen amint beérnek a helységbe óvatosan leteszi az amuletett. Azt az amuletett amit Merlana korábban már megcsodálhatott.*
-Nos ez lenne az. Gondolkodozott már rajta, hogy mire fogja használni, ha szabad kérdeznem? Puszta kíváncsiság.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Azért akárhogy is, a férfi büszkeség dolgozik benne, és igyekszik sokkal jobban elfedni a dolgokat, mint amilyen fájdalmai vannak valójában. Ettől fúggetlenül tagadhatatlanul jól esik neki a gondoskodás, és a segítség. Most először látja így Merlanát, de egészen megtetszik neki ez az oldala. Pontosabban ez az oldala egybegyúrva azzal a számító ribanccal, mint amilyennek Merchen képzeli. ~Tökéletes feleség lenne.~*
-Köszönöm!
*Mondja, és lassan ugyan de meg is issza az italt, amit kap. Ettől minden sebe, amit bevalott colna és amiket nem egyaránt begyógyulnak, s mintha ereje teljében volna.*
-Nahát, ez tényleg segített!
*Nem csoda hogy Nestar tudása olyan értékes a bájitalokkal kapcsolatban.*
-De ne érezze rosszul magát, a balesetek előfordulnak, és nem is lett nagy gond.
*Reméli, hogy nem emészti majd magát nagyon a történtek miatt, legfeljebb csak egy kicsit, hogy majd a jövőben ezzel is tudjon hatni rá. Egy darabig még sántit is, de csak míg az ital nem kezd hatni. Az épületben a tárgyalóterembe vezeti Merlanát, át a hosszú, magas folyosón egészen egy nagyobbacska teremig. Szemben egy fal nagyságú kandalló áll, a lángok buján járják táncukat benne, közvetlen felette pedig a festmény, melyre Merchen roppant büszke, egy kanapén mezítelen pózoló, kreolszín bőrű, ébenhajú hölgy, kinek bájait éppenhogy elfedi egy vékonyka selyem. Középütt egy nagy asztal székekkel, meg mindenféle kis italos szekrények és egyéb apróságok, amit csak el tud képzelni valaki egy efféle helységben. Nem kérdés, ez itt maga a tárgyaló. Az asztalon pedig már kikészítve egy szép kis selyemkendő, amire Merchen amint beérnek a helységbe óvatosan leteszi az amuletett. Azt az amuletett amit Merlana korábban már megcsodálhatott.*
-Nos ez lenne az. Gondolkodozott már rajta, hogy mire fogja használni, ha szabad kérdeznem? Puszta kíváncsiság.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:14:19
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:14:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Amikor a baj megtörténik, a legkevésbé sem érdekli, hogy a hintót és a lovakat az út közepén hagyja, azonnal a pórul járt tündér segítségére siet. Az első nagy kő akkor esik le a szívéről, mikor megbizonyosodhat arról, hogy Merchen beszélni és mozogni is képes. Végtelen bűntudat mardossa most, amivel hirtelen nem is tud mit kezdeni, de közben ösztönösen igyekszik felsegíteni a férfit a földről. Mondhatna sok mindent, például, hogy tényleg fel kellene bérelnie egy kocsist, aki ért is ahhoz, hogyan kell vezetnie egy hintót, vagy, hogy most már kiderült, ő még Merchennél is ügyetlenebb tud lenni, de a helyzet egy kicsit sem komikus, inkább ijesztő és aggasztó.*
- Szörnyen sajnálom, Merchen úr! Kérem, bocsásson meg nekem. *Minden próbálkozás ellenére, amivel a tündér oldani próbálja a feszültséget, Merlana nem nyugszik meg, mert azt hiszi, hogy egyetlen baklövéssel mindent elrontott, amit a tegnapi nap folyamán sikerült felépítenie.*
- Várjon, hadd segítsek! *Mondja ezt akkor, amikor a szolgálók már a kapun vezetik befelé a hintóját, de ő csak akkor engedi el a tündért, ha meggyőződött arról, hogy gond nélkül meg tud állni a saját lábán. A bakon hagyott táskájáért nyúl, hogy előkotorjon belőle 1 Sötétzöld varázsitalt, amit oda is ad Merchen Feiy-nek.
*
- Fogadja ezt el, meglátja, rögtön segíteni fog! *Legalábbis reméli, mert őszintén szólva, fogalma sincs, hogy ez a sötétzöld lötty mire való, csupán következtetni tud abból, hogy a világosabb társa képes begyógyítani a sebeket, ahogy a többi zöldes árnyalatról is úgy tudja, gyógyításra valók.
Ezek után már nem szól semmit, amíg be nem érnek a hatalmas házba, mert úgy érzi, hogy minden további szóval csak rontana a helyzetén. Még csak megdicsérni sem meri az épületet, hátha azzal azt sugallná, hogy a szőnyeg alá próbálja söpörni a történteket.*
*Amikor a baj megtörténik, a legkevésbé sem érdekli, hogy a hintót és a lovakat az út közepén hagyja, azonnal a pórul járt tündér segítségére siet. Az első nagy kő akkor esik le a szívéről, mikor megbizonyosodhat arról, hogy Merchen beszélni és mozogni is képes. Végtelen bűntudat mardossa most, amivel hirtelen nem is tud mit kezdeni, de közben ösztönösen igyekszik felsegíteni a férfit a földről. Mondhatna sok mindent, például, hogy tényleg fel kellene bérelnie egy kocsist, aki ért is ahhoz, hogyan kell vezetnie egy hintót, vagy, hogy most már kiderült, ő még Merchennél is ügyetlenebb tud lenni, de a helyzet egy kicsit sem komikus, inkább ijesztő és aggasztó.*
- Szörnyen sajnálom, Merchen úr! Kérem, bocsásson meg nekem. *Minden próbálkozás ellenére, amivel a tündér oldani próbálja a feszültséget, Merlana nem nyugszik meg, mert azt hiszi, hogy egyetlen baklövéssel mindent elrontott, amit a tegnapi nap folyamán sikerült felépítenie.*
- Várjon, hadd segítsek! *Mondja ezt akkor, amikor a szolgálók már a kapun vezetik befelé a hintóját, de ő csak akkor engedi el a tündért, ha meggyőződött arról, hogy gond nélkül meg tud állni a saját lábán. A bakon hagyott táskájáért nyúl, hogy előkotorjon belőle 1 Sötétzöld varázsitalt, amit oda is ad Merchen Feiy-nek.
*- Fogadja ezt el, meglátja, rögtön segíteni fog! *Legalábbis reméli, mert őszintén szólva, fogalma sincs, hogy ez a sötétzöld lötty mire való, csupán következtetni tud abból, hogy a világosabb társa képes begyógyítani a sebeket, ahogy a többi zöldes árnyalatról is úgy tudja, gyógyításra valók.
Ezek után már nem szól semmit, amíg be nem érnek a hatalmas házba, mert úgy érzi, hogy minden további szóval csak rontana a helyzetén. Még csak megdicsérni sem meri az épületet, hátha azzal azt sugallná, hogy a szőnyeg alá próbálja söpörni a történteket.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:53:45
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:53:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Merchen csak ott bambul, pipáját füstölve a jövőn meremgve mikor éles kiáltást hall. Öaztönösen felhúzza szemöldökét és a hang irányába néz, ám reagálni már nem igazán tud. Hiaba, elméje gyorsabban jár, mint ahogy a teste képes mozdulni, és a hintó bizony elsodorja őt. Gurul is valamennyit a hideg földón, és egy először nem is igen mozdul. Ugyan komoly baja nem esett, legalábbis néhány zúzódáson és horzsoláson, no meg egy kis fájdalmon kívül egyelőre nem érzi, hogy csontja tört volna, és levegőt is tud venni.*
-Azt hiszem.
*Nyögi ki, bár nem hitte volna, hogy ez valaha is elő fog fordulni vele élete során. Csak utána kezdi felfogni, hogy Merlana az az új hintójával, aki elütötte őt. ~Minek adtam el neki?!~ Zsörtölődik magában, de persze tudja, hogy leginkább ő a hibás. Így ha sikerül talpra kecmeregnie, összeszorított fogakkal ugyan, de üdvözli a másikat.*
-Még élek, ez is valami, nemde?
*Próbál egy mosolyt magára erőltetni, csak hogy fenntarthassa a férfiúi látszatot. A szolgálóinak int, hogy segítsenek a lovakkal és a hintóval beállni az udvarra, ő maga pedig Merlanát igyekszok elcsípni.*
-Jobb lesz ha bemegyünk, mielőtt még tőrténne valami nagyobb baj.
*Mondja halkan kuncogva, és ha a nő követi őt, akkor bevezeti a főbejátaton kereaztül a kúriába. Természetesen caak miután a jármű biztonsagban és jó kezekben van.*
-Erre kérem, és ne aggódjon. Nem haragszom önre, tényleg nem esett nagy bajom.
*Merchen csak ott bambul, pipáját füstölve a jövőn meremgve mikor éles kiáltást hall. Öaztönösen felhúzza szemöldökét és a hang irányába néz, ám reagálni már nem igazán tud. Hiaba, elméje gyorsabban jár, mint ahogy a teste képes mozdulni, és a hintó bizony elsodorja őt. Gurul is valamennyit a hideg földón, és egy először nem is igen mozdul. Ugyan komoly baja nem esett, legalábbis néhány zúzódáson és horzsoláson, no meg egy kis fájdalmon kívül egyelőre nem érzi, hogy csontja tört volna, és levegőt is tud venni.*
-Azt hiszem.
*Nyögi ki, bár nem hitte volna, hogy ez valaha is elő fog fordulni vele élete során. Csak utána kezdi felfogni, hogy Merlana az az új hintójával, aki elütötte őt. ~Minek adtam el neki?!~ Zsörtölődik magában, de persze tudja, hogy leginkább ő a hibás. Így ha sikerül talpra kecmeregnie, összeszorított fogakkal ugyan, de üdvözli a másikat.*
-Még élek, ez is valami, nemde?
*Próbál egy mosolyt magára erőltetni, csak hogy fenntarthassa a férfiúi látszatot. A szolgálóinak int, hogy segítsenek a lovakkal és a hintóval beállni az udvarra, ő maga pedig Merlanát igyekszok elcsípni.*
-Jobb lesz ha bemegyünk, mielőtt még tőrténne valami nagyobb baj.
*Mondja halkan kuncogva, és ha a nő követi őt, akkor bevezeti a főbejátaton kereaztül a kúriába. Természetesen caak miután a jármű biztonsagban és jó kezekben van.*
-Erre kérem, és ne aggódjon. Nem haragszom önre, tényleg nem esett nagy bajom.
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 15:01:21
Üzenet elküldve: 2025-12-26 15:01:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee akár, a korábbi meglehetősen sikertelen alkudozásai fényében, sejthette volna, hogy túlfeszíti a húrt. Bármennyire is kecsegtetően duruzsol a meztelen női test ígérete, a férfit a kerekedő hévben megakasztja az egyezkedő suttogás, s hamarosan el is rebben a tolvaj elől. Mintha az előbbi jelenet minden árulkodó nyomát el kívánná tűntetni a nemes, úgy rendezi vissza eddig zilált mivoltját, miközben láthatóan szesszel igyekszik elűzni a felkorbácsolt óhajt.
Az ajánlat világosan csendül, száraz egyszerűséggel, s immáron teljesen egyértelművé válik a lány számára, a szavak, akármilyen tehetséges hízelgéssel adja is elő, itt már kevesek.
Nem mozdul egyből, nem kap kétségbeesetten a férfi után, ugyan a méltósága foszladozik a könnyebb jövő ígéretében, maradékaiba igyekszik megkapaszkodni még, legalább a látszat kedvéért. Hagyja, hogy a kitöltött italt befejezze, eztán emelkedik fel a karosszékről. Ráérősen lépdel a nemes elé, óvatosan fejti ki kezei közül az üres pohárkát, hogy az első, közel eső kisasztalra letehesse. Ártatlan kékjeit a barnákba fúrja, s a tág pupillákba pillantva a bódultság mellett ott dereng az a szokásos pimaszság*
- Hogy is mondta Samonyr? *simítja meglazított fűzőzsinórja végét a ház urának kezébe majd lábujjhegyen nyújtózva suttogja a folytatást hívogatóan az ajkakra*
- A padlón sokkal jobban mutatna, nem igaz? *ha meg nem állítja semmi lágy, vágyakozó csókkal folytatja, s ujjacskái elkalandozva gombolják lassan a nemes ingét*
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee akár, a korábbi meglehetősen sikertelen alkudozásai fényében, sejthette volna, hogy túlfeszíti a húrt. Bármennyire is kecsegtetően duruzsol a meztelen női test ígérete, a férfit a kerekedő hévben megakasztja az egyezkedő suttogás, s hamarosan el is rebben a tolvaj elől. Mintha az előbbi jelenet minden árulkodó nyomát el kívánná tűntetni a nemes, úgy rendezi vissza eddig zilált mivoltját, miközben láthatóan szesszel igyekszik elűzni a felkorbácsolt óhajt.
Az ajánlat világosan csendül, száraz egyszerűséggel, s immáron teljesen egyértelművé válik a lány számára, a szavak, akármilyen tehetséges hízelgéssel adja is elő, itt már kevesek.
Nem mozdul egyből, nem kap kétségbeesetten a férfi után, ugyan a méltósága foszladozik a könnyebb jövő ígéretében, maradékaiba igyekszik megkapaszkodni még, legalább a látszat kedvéért. Hagyja, hogy a kitöltött italt befejezze, eztán emelkedik fel a karosszékről. Ráérősen lépdel a nemes elé, óvatosan fejti ki kezei közül az üres pohárkát, hogy az első, közel eső kisasztalra letehesse. Ártatlan kékjeit a barnákba fúrja, s a tág pupillákba pillantva a bódultság mellett ott dereng az a szokásos pimaszság*
- Hogy is mondta Samonyr? *simítja meglazított fűzőzsinórja végét a ház urának kezébe majd lábujjhegyen nyújtózva suttogja a folytatást hívogatóan az ajkakra*
- A padlón sokkal jobban mutatna, nem igaz? *ha meg nem állítja semmi lágy, vágyakozó csókkal folytatja, s ujjacskái elkalandozva gombolják lassan a nemes ingét*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 13:16:58
Üzenet elküldve: 2025-12-26 13:16:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Úgy tűnik, hogy Alenia legyűri a benne feszülő félelmet, és megbízik a férfiban, ami Drameilotent önfeledt boldogsággal tölti el. Bár nem ismerik egymást túl jól, és alig pár hat telt el azóta, hogy újra egymásra találtak, mint a két utolsó élő Sayqueves, mégis úgy tűnik, hogy már most megbízik benne a lány annyira, hogy ezeken a nehéz, múlt viharától háborgó vizeken, amik benne dúlnak, átvezesse. Ez pedig igazán büszkeséggel tölti el. *
- Rendben, akkor megfogom a kantárszárat. * Mondja a férfi, miután Alenia elmondja az igét. Nem várja meg, hogy megerősítse, sikerrel járt, mert tudja, hogy unokahúga így tett. Így kellett legyen, mert ha elrontaná, akkor azt talán Eeyr vagy Teysus jelzésének venné, és mindent elrontana, nem merne rálépni arra az ösvényre, ami a gyógyulás felé vezet. Ez pedig elfogadhatatlan lenne a nemes számára. *
- Óvatosan érintsd a sarkad a lovadhoz, hogy elinduljunk. Nem kell félni, itt vagyok mellett. * Beszél tovább, ígéretéhez híven. Egy pillanatra arra gondol, hogy megfogja a másik kezét, ezzel is bátorságot öntve belé, de elveti a gondolatot. Az érintés lehet, hogy túl sok lenne most, túlságosan megijesztené, és pont ellentétes eredményt érne el vele. *
- A csonthíd felé indulunk, láthatod te is ott fentről. Egész üresek az utcák, úgyhogy egyelőre nem lesz baj. De ha lesznek előttünk, majd én irányítom mindkét lovat, hogy kikerüljük a járókelőket. * Beszél tovább, és mosoly költözik az arcára. Rég volt, hogy valaki ennyire megbízott benne, és ennyire közel engedte magához. *
- Látsz valamit fentről? * Teszi fel a kérdést, miközben azon gondolkodik, hogy milyen érzés lehet odafentről figyelni a várost. *
//Sayqueves Kúria//
* Úgy tűnik, hogy Alenia legyűri a benne feszülő félelmet, és megbízik a férfiban, ami Drameilotent önfeledt boldogsággal tölti el. Bár nem ismerik egymást túl jól, és alig pár hat telt el azóta, hogy újra egymásra találtak, mint a két utolsó élő Sayqueves, mégis úgy tűnik, hogy már most megbízik benne a lány annyira, hogy ezeken a nehéz, múlt viharától háborgó vizeken, amik benne dúlnak, átvezesse. Ez pedig igazán büszkeséggel tölti el. *
- Rendben, akkor megfogom a kantárszárat. * Mondja a férfi, miután Alenia elmondja az igét. Nem várja meg, hogy megerősítse, sikerrel járt, mert tudja, hogy unokahúga így tett. Így kellett legyen, mert ha elrontaná, akkor azt talán Eeyr vagy Teysus jelzésének venné, és mindent elrontana, nem merne rálépni arra az ösvényre, ami a gyógyulás felé vezet. Ez pedig elfogadhatatlan lenne a nemes számára. *
- Óvatosan érintsd a sarkad a lovadhoz, hogy elinduljunk. Nem kell félni, itt vagyok mellett. * Beszél tovább, ígéretéhez híven. Egy pillanatra arra gondol, hogy megfogja a másik kezét, ezzel is bátorságot öntve belé, de elveti a gondolatot. Az érintés lehet, hogy túl sok lenne most, túlságosan megijesztené, és pont ellentétes eredményt érne el vele. *
- A csonthíd felé indulunk, láthatod te is ott fentről. Egész üresek az utcák, úgyhogy egyelőre nem lesz baj. De ha lesznek előttünk, majd én irányítom mindkét lovat, hogy kikerüljük a járókelőket. * Beszél tovább, és mosoly költözik az arcára. Rég volt, hogy valaki ennyire megbízott benne, és ennyire közel engedte magához. *
- Látsz valamit fentről? * Teszi fel a kérdést, miközben azon gondolkodik, hogy milyen érzés lehet odafentről figyelni a várost. *
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:57:12
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:57:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Azt szokták mondani, hogy az anyagi javak nem boldogítják az embert. Ő is ezzel nyugtatta magát, amíg földönfutóként, koszos kis utcalányként töltötte mindennapjait, ám most már, ha a világ tetején nem is, de a hintója bakján ülve senkinek nem hinné el ezt a badarságot.
Weyric Haldrann, a komornyikja egyéb teendői miatt nem tarthatott most vele, így ismételten ő maga vezetgeti a kocsi elé kötött, két jó erőben lévő paripát Selyemrév utcáin, miközben a griff fejes kovácsoltvas kaput keresi. Boldognak érzi magát, s az örömök még koránt sem értek véget, hisz csupán egy-két órácska választja el attól, hogy olyan különleges ékszer tulajdonosává váljon, amilyet bárki megirigyelhet majd tőle.
A helyes utcába érve végül nem is a kaput, hanem magát Merchent pillantja meg először, ahogy az út közepén kóvályog figyelmetlenül. Szerencsére Merlana látja őt, így a gyeplőt finoman maga felé húzva szeretné megállásra késztetni a lovakat, ám legnagyobb meglepettségére a két paripának esze ágában sincs abbahagyni a lassú ügetést.*
- Hé! Álljatok már meg! Ne! Vigyázzon! *Hangzanak el egymás után a hangos, kétségbeesett felkiáltások, de már késő. A hintó tovább gurul, és hacsak valami csoda folytán a tündér nem tud elugrani előle, akkor el is sodorja szerencsétlent. Persze, néhány méterrel arrébb már méltóztatnak megállni azok az istenekverte, barna jószágok, így Merlana nem törődve semmi mással, leugrik a bakról, és ha a földön találja Merchent, akkor aggodalmas tekintettel siet oda hozzá.*
- Merchen úr! Te jó ég! Nem esett baja?! Rettenetesen sajnálom! A lovak nem akartak megállni. *Hadarja kétségbeesve, miközben gondolatban azzal próbálja nyugtatni magát, hogy ha nagy a baj, akkor szerencsére van nála varázsital, amivel segíthet. Lehet, hogy nem is az orkok, hanem a saját bénasága miatt adhat most hálát Pashthra figyelmes ajándékáért.*
*Azt szokták mondani, hogy az anyagi javak nem boldogítják az embert. Ő is ezzel nyugtatta magát, amíg földönfutóként, koszos kis utcalányként töltötte mindennapjait, ám most már, ha a világ tetején nem is, de a hintója bakján ülve senkinek nem hinné el ezt a badarságot.
Weyric Haldrann, a komornyikja egyéb teendői miatt nem tarthatott most vele, így ismételten ő maga vezetgeti a kocsi elé kötött, két jó erőben lévő paripát Selyemrév utcáin, miközben a griff fejes kovácsoltvas kaput keresi. Boldognak érzi magát, s az örömök még koránt sem értek véget, hisz csupán egy-két órácska választja el attól, hogy olyan különleges ékszer tulajdonosává váljon, amilyet bárki megirigyelhet majd tőle.
A helyes utcába érve végül nem is a kaput, hanem magát Merchent pillantja meg először, ahogy az út közepén kóvályog figyelmetlenül. Szerencsére Merlana látja őt, így a gyeplőt finoman maga felé húzva szeretné megállásra késztetni a lovakat, ám legnagyobb meglepettségére a két paripának esze ágában sincs abbahagyni a lassú ügetést.*
- Hé! Álljatok már meg! Ne! Vigyázzon! *Hangzanak el egymás után a hangos, kétségbeesett felkiáltások, de már késő. A hintó tovább gurul, és hacsak valami csoda folytán a tündér nem tud elugrani előle, akkor el is sodorja szerencsétlent. Persze, néhány méterrel arrébb már méltóztatnak megállni azok az istenekverte, barna jószágok, így Merlana nem törődve semmi mással, leugrik a bakról, és ha a földön találja Merchent, akkor aggodalmas tekintettel siet oda hozzá.*
- Merchen úr! Te jó ég! Nem esett baja?! Rettenetesen sajnálom! A lovak nem akartak megállni. *Hadarja kétségbeesve, miközben gondolatban azzal próbálja nyugtatni magát, hogy ha nagy a baj, akkor szerencsére van nála varázsital, amivel segíthet. Lehet, hogy nem is az orkok, hanem a saját bénasága miatt adhat most hálát Pashthra figyelmes ajándékáért.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:56:38
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:56:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Démonokkal küzdeni nehéz, rettentően nehéz. Volt olyan időszak, mikor Alenia azt hitte, hogy nem is képes felvenni velük a harcot, és a mély sötétség szépen, lassan, végleg bekebelezi majd. Eeyr hű papnőjeként azonban kitartott a végsőkig, s míg egy apró, pislákoló fényt is látott a sűrű, fekete ködön keresztül, addig nem adta fel a reményt. Most sem hagyhatja, hogy a múlt fojtogató emlékei felül kerekedjenek rajta. Számtalanszor bizonyította már be, legtöbbször saját magának, hogy ő ennél sokkal erősebb.*
- Jó, köszönöm. *Mondja unokabátyjának egy bizonytalan bólintás kíséretében. Drameilotennél talán nincsi s alkalmasabb személy arra, aki ezen az úton vezetheti őt akkor is, ha épp lehunyt szemei miatt nem látja a fényt. Ha szeretett rokona ott van mellette, akkor elég, ha érzi majd, akkor minden rendben lesz.
Újult elhatározással indul meg hát Harmat hátán a saját otthonának irányába, ahol végül megállnak, Drameiloten pedig várakozva pillant rá. A lánynak kell még egy kis idő, hogy összeszedje a bátorságát, de végül újra bólint, most már határozottabban.*
- Csináljuk. *Mondja, majd közelebb vezeti a lovat bátyja hátasához, hogy amaz elérje a kantárt, majd félve ugyan, de lehunyja a szemeit, és mormolni kezdi a varázsigét. Ha sikerrel jár, akkor hamarosan már a magasból tekinthet le az újépítésű házak soraira és Selyemrév utcáira, ám erre nincs garancia, hisz a démonok most sem alszanak, Alenia pedig bármennyire is bátornak mutatkozik, továbbra is szörnyen fél tőlük.*
A varázsló becsukja szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására madártávlatból láthatja környezetét száz lépés sugarú körben. Ha a mágus kinyitja szemét, a varázslat megszűnik. Egy fény pont felhasználásával abba az épületbe is belát, ahol tartózkodik, egy sötétség pont felhasználásával a föld alatti járatba is belát, ahol tartózkodik.
//Sayqueves Kúria//
*Démonokkal küzdeni nehéz, rettentően nehéz. Volt olyan időszak, mikor Alenia azt hitte, hogy nem is képes felvenni velük a harcot, és a mély sötétség szépen, lassan, végleg bekebelezi majd. Eeyr hű papnőjeként azonban kitartott a végsőkig, s míg egy apró, pislákoló fényt is látott a sűrű, fekete ködön keresztül, addig nem adta fel a reményt. Most sem hagyhatja, hogy a múlt fojtogató emlékei felül kerekedjenek rajta. Számtalanszor bizonyította már be, legtöbbször saját magának, hogy ő ennél sokkal erősebb.*
- Jó, köszönöm. *Mondja unokabátyjának egy bizonytalan bólintás kíséretében. Drameilotennél talán nincsi s alkalmasabb személy arra, aki ezen az úton vezetheti őt akkor is, ha épp lehunyt szemei miatt nem látja a fényt. Ha szeretett rokona ott van mellette, akkor elég, ha érzi majd, akkor minden rendben lesz.
Újult elhatározással indul meg hát Harmat hátán a saját otthonának irányába, ahol végül megállnak, Drameiloten pedig várakozva pillant rá. A lánynak kell még egy kis idő, hogy összeszedje a bátorságát, de végül újra bólint, most már határozottabban.*
- Csináljuk. *Mondja, majd közelebb vezeti a lovat bátyja hátasához, hogy amaz elérje a kantárt, majd félve ugyan, de lehunyja a szemeit, és mormolni kezdi a varázsigét. Ha sikerrel jár, akkor hamarosan már a magasból tekinthet le az újépítésű házak soraira és Selyemrév utcáira, ám erre nincs garancia, hisz a démonok most sem alszanak, Alenia pedig bármennyire is bátornak mutatkozik, továbbra is szörnyen fél tőlük.*
A varázsló becsukja szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására madártávlatból láthatja környezetét száz lépés sugarú körben. Ha a mágus kinyitja szemét, a varázslat megszűnik. Egy fény pont felhasználásával abba az épületbe is belát, ahol tartózkodik, egy sötétség pont felhasználásával a föld alatti járatba is belát, ahol tartózkodik.
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 07:48:22
Üzenet elküldve: 2025-12-26 07:48:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Akár sejthette volna, hogy a kísérlet felkelti a kereskedő érdeklődését, de első körben csak nyugodalommal konstatálja, hogy a vendégek biztonsága előbbre valóbb, minthogy az alkimista kéznél legyen. Nem örömmel tereli el a témát a fogadóról, de talán jobb is, ha emésztik a gondolatát.*
- A körülményesség oka természetesebb, a kék menta hűtő tulajdonságát akarom vizsgálni, és ha szerencsém van, italba zárni. Eddigi hallomásaim szerint a hegységek magaslataiban nő és veti el magjait. Számomra viszont egyszerűbb a fagyos tájat elhozni a házam környékére, mintsem a hegyekben megpróbálni kísérletezgetni. Ugye beszélgettünk arról, hogy milyen növényeket érdemes termeszteni a mágiával. Efelett kissé elsiklottunk, ugyanis ha a mágia fel is gyorsítaná a növekedését, a fagyos környezetet így is biztosítani kellene a számára. És a többi lehetőséggel ellentétben, erre még készültem fel, bár nem is állok tőle olyan messze. Azonban, amint ennek eljönne a lehetősége, bizonyosan hallani fogja tőlem, ugyanis a kék menta magok szerzésének költséges és nehéz feladatával is az ön segítségére lenne szükségem.
*Ezzel Merchen számára is egy érdekes ajánlat merül fel, bár aztán el is kell vegye a kedvét.*
- Természetesen, amíg nem tudok megbízhatóan fagyos körülményeket biztosítani, addig a mag is haszontalan lenne. Úgyhogy még ne fáradjon vele, de kérem, hogy legyen figyelmes, ha esetleg belebotlik a lehetőségébe.
*Eleget maszatolt talán azzal, hogy még nem tudja megoldani, de megszeretné. Vízmágust se könnyű találni, ami azt illeti, de azzal talán lehet szerencséje.*
- Értékelem az ajánlatát, de ahogy eddig hallom, elég drága feladatokba vágja a fejszéjét anélkül is, hogy én is rája nehezednék. Mágiatanulás, egy fogadó nyitása és egy gyümölcsöskert. Egyik fontosságát sem vitatom, bár nem adnék hozzá a költségeihez, főleg olyasmire, amit magam is hanyagolok. A háborús helyzettel egyelőre félretettem minden kutatást és csak akkor fog újra előkerülni, amikor az időm értéke eljelentéktelenedik és a rendelések hati szinten is elenyészővé válnak. Ez esetben is lehet kedvezőbb mindkettőnkre nézve, ha inkább besegédkezem a mágikus tanulmányaiba és megpróbáljuk minél előbb jövedelmezővé tenni a befektetéseinket.
*Azt nem teszi hozzá, hogy nem a kedvesség hajtja, de Merchen is könnyedén kisilabizálja, hogy Nestar vagy a saját laborjában kutat vagy a fogadóban jópofizik. Amit az alkimista nem tesz hozzá, de kifejezetten nem tervez tenni és ígéretet se tett rá, hogy ott lesz majd. Az egy hasznos dolog lenne, ha lenne egy hely, ahol kereshetik rendelésekkel, de az alkimista szerint idővel mindketten rájönnek, hogy a tényleges jelenléte fölösleges, elég, ha időszakosan felbukkan és szolgáltatja, amire a fogadónak szüksége van. De egyelőre kerüli az ezzel járó vitatkozást.*
- Nos, igen, ezért is tenném elsődlegesnek a mágikus tanulmányait, ha tanácsolhatom. Az a legrosszabb eshetőségnél is kéznél lesz és az alapjaira a templom is elegendő.
*Itt mintha már ismételné magát, így el is mereng, hogy mennyire említette ezt eddig. De lehet bedob egy kérdést, ami szőr mentén érinti az alkimistát is.*
- Egyébként mi a véleménye a Vashegyről? Azt említette, hogy segédkezne a városnak és pedzegettük, hogy lehet csak a törzs hátán törik meg az ork horda, a városig nem jut el.
*A mondandóját nem fejezi be, de nem nehéz kitalálni, hogy merre haladnak a gondolatai. Ha a thargok vállalják magukra a horda megállításának a véres feladatát, akkor a városnak kompenzálnia kéne. Azonban olyan messze nem menne, hogy Merchen irányába is célozzon valami kötelezettséget.*
//Egy nemes ügy//
*Akár sejthette volna, hogy a kísérlet felkelti a kereskedő érdeklődését, de első körben csak nyugodalommal konstatálja, hogy a vendégek biztonsága előbbre valóbb, minthogy az alkimista kéznél legyen. Nem örömmel tereli el a témát a fogadóról, de talán jobb is, ha emésztik a gondolatát.*
- A körülményesség oka természetesebb, a kék menta hűtő tulajdonságát akarom vizsgálni, és ha szerencsém van, italba zárni. Eddigi hallomásaim szerint a hegységek magaslataiban nő és veti el magjait. Számomra viszont egyszerűbb a fagyos tájat elhozni a házam környékére, mintsem a hegyekben megpróbálni kísérletezgetni. Ugye beszélgettünk arról, hogy milyen növényeket érdemes termeszteni a mágiával. Efelett kissé elsiklottunk, ugyanis ha a mágia fel is gyorsítaná a növekedését, a fagyos környezetet így is biztosítani kellene a számára. És a többi lehetőséggel ellentétben, erre még készültem fel, bár nem is állok tőle olyan messze. Azonban, amint ennek eljönne a lehetősége, bizonyosan hallani fogja tőlem, ugyanis a kék menta magok szerzésének költséges és nehéz feladatával is az ön segítségére lenne szükségem.
*Ezzel Merchen számára is egy érdekes ajánlat merül fel, bár aztán el is kell vegye a kedvét.*
- Természetesen, amíg nem tudok megbízhatóan fagyos körülményeket biztosítani, addig a mag is haszontalan lenne. Úgyhogy még ne fáradjon vele, de kérem, hogy legyen figyelmes, ha esetleg belebotlik a lehetőségébe.
*Eleget maszatolt talán azzal, hogy még nem tudja megoldani, de megszeretné. Vízmágust se könnyű találni, ami azt illeti, de azzal talán lehet szerencséje.*
- Értékelem az ajánlatát, de ahogy eddig hallom, elég drága feladatokba vágja a fejszéjét anélkül is, hogy én is rája nehezednék. Mágiatanulás, egy fogadó nyitása és egy gyümölcsöskert. Egyik fontosságát sem vitatom, bár nem adnék hozzá a költségeihez, főleg olyasmire, amit magam is hanyagolok. A háborús helyzettel egyelőre félretettem minden kutatást és csak akkor fog újra előkerülni, amikor az időm értéke eljelentéktelenedik és a rendelések hati szinten is elenyészővé válnak. Ez esetben is lehet kedvezőbb mindkettőnkre nézve, ha inkább besegédkezem a mágikus tanulmányaiba és megpróbáljuk minél előbb jövedelmezővé tenni a befektetéseinket.
*Azt nem teszi hozzá, hogy nem a kedvesség hajtja, de Merchen is könnyedén kisilabizálja, hogy Nestar vagy a saját laborjában kutat vagy a fogadóban jópofizik. Amit az alkimista nem tesz hozzá, de kifejezetten nem tervez tenni és ígéretet se tett rá, hogy ott lesz majd. Az egy hasznos dolog lenne, ha lenne egy hely, ahol kereshetik rendelésekkel, de az alkimista szerint idővel mindketten rájönnek, hogy a tényleges jelenléte fölösleges, elég, ha időszakosan felbukkan és szolgáltatja, amire a fogadónak szüksége van. De egyelőre kerüli az ezzel járó vitatkozást.*
- Nos, igen, ezért is tenném elsődlegesnek a mágikus tanulmányait, ha tanácsolhatom. Az a legrosszabb eshetőségnél is kéznél lesz és az alapjaira a templom is elegendő.
*Itt mintha már ismételné magát, így el is mereng, hogy mennyire említette ezt eddig. De lehet bedob egy kérdést, ami szőr mentén érinti az alkimistát is.*
- Egyébként mi a véleménye a Vashegyről? Azt említette, hogy segédkezne a városnak és pedzegettük, hogy lehet csak a törzs hátán törik meg az ork horda, a városig nem jut el.
*A mondandóját nem fejezi be, de nem nehéz kitalálni, hogy merre haladnak a gondolatai. Ha a thargok vállalják magukra a horda megállításának a véres feladatát, akkor a városnak kompenzálnia kéne. Azonban olyan messze nem menne, hogy Merchen irányába is célozzon valami kötelezettséget.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-26 00:25:52
Üzenet elküldve: 2025-12-26 00:25:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Legyen úgy!
*Feleli a tündér, majd ő maga is távozik a piactérről, elvégre ma már több üzletet nem kíván ott kötni. Másnap pedig, a megbeszéltek szerint mikor a nap lassan eléri a legmagasabb pontját Merchen a szolgálóinak is jelzi, hogy bizony vendég érkezik, készítsék az utvart és az istállót a lovaknak. Ő maga pedig a kovácsoltvas griff fejes kaput kitárja, és kibóbiskol az útra, hogy már messziről lehessen látni. Ugyanaz a ruha van rajta, mint a minap, igaz természetesen tiszta ing és alsónemű, ahogy azt illik, az ilyenekre mindig is adott. Aztán, mivel még Merlana nem érkezik meg pipára gyújt, s éppen úgy ahogy az emberek várni szoktak elmélázik. Csak úgy pipázgat, közben lassan elkezd fel-alá járni, figyelmetlenül az úton is, jobbra balra egy-egy bizonytalan lépés. Hol a cipőjét bámulja, hol a körmei melletti bőrt piszkálja, hol pedig csak elréved a távolba, a jövő tervein gondolkozva. Vajon tényleg jó ötlet lenne egy fogadót nyitnia itt a Selyemrévben? Vajon hogy alakul az ork helyzet, amitől Ettvalldertől hallott? Vajon visszatérnek-e egyáltalán Ettvallderék a kalandos felfedező küldetésükről, s ha igen miféle információt szereznek majd? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, s valószínűleg már nem is igazán figyel a maga környezetére.*
-Legyen úgy!
*Feleli a tündér, majd ő maga is távozik a piactérről, elvégre ma már több üzletet nem kíván ott kötni. Másnap pedig, a megbeszéltek szerint mikor a nap lassan eléri a legmagasabb pontját Merchen a szolgálóinak is jelzi, hogy bizony vendég érkezik, készítsék az utvart és az istállót a lovaknak. Ő maga pedig a kovácsoltvas griff fejes kaput kitárja, és kibóbiskol az útra, hogy már messziről lehessen látni. Ugyanaz a ruha van rajta, mint a minap, igaz természetesen tiszta ing és alsónemű, ahogy azt illik, az ilyenekre mindig is adott. Aztán, mivel még Merlana nem érkezik meg pipára gyújt, s éppen úgy ahogy az emberek várni szoktak elmélázik. Csak úgy pipázgat, közben lassan elkezd fel-alá járni, figyelmetlenül az úton is, jobbra balra egy-egy bizonytalan lépés. Hol a cipőjét bámulja, hol a körmei melletti bőrt piszkálja, hol pedig csak elréved a távolba, a jövő tervein gondolkozva. Vajon tényleg jó ötlet lenne egy fogadót nyitnia itt a Selyemrévben? Vajon hogy alakul az ork helyzet, amitől Ettvalldertől hallott? Vajon visszatérnek-e egyáltalán Ettvallderék a kalandos felfedező küldetésükről, s ha igen miféle információt szereznek majd? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, s valószínűleg már nem is igazán figyel a maga környezetére.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 23:05:08
Üzenet elküldve: 2025-12-25 23:05:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Alenia hamar rájön arra, hogy bár számos erénye van unokabátyjának, a hallgatás nem tartozik közé, pedig az igazán bölcseket ez választja el az intelligensektől. Egyébként is, már elmondta a véleményét, szóval részéről lezártnak tekinti a témát, ha nem is teljes mértékében hangzott el a lecke, amit tanítani akart, annak lényege kimondásra került.
Azonban látja azt is, hogy a következőkben unokahúga vívódni kezd önmagával. Egész közel áll hozzá, hogy visszakozzon, és azt mondja, elég az is, ha néhány utcánként elmondja a varázsigét a nő, és körbenéz, de végül úgy tűnik, mintha a szőkeség megbirkózna saját démonaival, ami viszont szerfelett örömmel tölti el a férfit. Persze nem tudja, hogy miféle belső viszály az, és a múltnak milyen csúf sebei azok, amikkel most magában meg kell küzdeni, mert ha tudná, akkor sosem ajánlotta volna fel azt, hogy így keressék a szolgálót. *
- Ígérem. És ha úgy könnyebb, akkor végig beszélni fogok hozzád, hogy hallhasd a hangom. * Mondja inkább, és amennyiben ez már eléggé megnyugtatja vérét, akkor el is indul a lóval. Még egyébként is felesleges elkezdeni varázsolni, hiszen Alenia lakásától, és a Csonthídtól is messze vannak. Az úton bőven lesz ideje meggondolnia magát a nőnek, ha szeretné. Viszont Drameiloten, ha elindulnak akkor egészen a nő házáig lépdel a lovával, és ott viszont várakozva tekint a másik Sayquevesre. Rá hagyja, hogy mikor szeretné először elmondani az igét, és elkezdeni használni azt. Ha pedig visszakozik, és mégis inkább a lovon ülve, mozgás nélkül használná, akkor sem fog elé újabb akadályokat görgetni. Ezek mind a nő saját döntései, amikbe a férfi nem fog beleszólni. *
//Sayqueves Kúria//
* Alenia hamar rájön arra, hogy bár számos erénye van unokabátyjának, a hallgatás nem tartozik közé, pedig az igazán bölcseket ez választja el az intelligensektől. Egyébként is, már elmondta a véleményét, szóval részéről lezártnak tekinti a témát, ha nem is teljes mértékében hangzott el a lecke, amit tanítani akart, annak lényege kimondásra került.
Azonban látja azt is, hogy a következőkben unokahúga vívódni kezd önmagával. Egész közel áll hozzá, hogy visszakozzon, és azt mondja, elég az is, ha néhány utcánként elmondja a varázsigét a nő, és körbenéz, de végül úgy tűnik, mintha a szőkeség megbirkózna saját démonaival, ami viszont szerfelett örömmel tölti el a férfit. Persze nem tudja, hogy miféle belső viszály az, és a múltnak milyen csúf sebei azok, amikkel most magában meg kell küzdeni, mert ha tudná, akkor sosem ajánlotta volna fel azt, hogy így keressék a szolgálót. *
- Ígérem. És ha úgy könnyebb, akkor végig beszélni fogok hozzád, hogy hallhasd a hangom. * Mondja inkább, és amennyiben ez már eléggé megnyugtatja vérét, akkor el is indul a lóval. Még egyébként is felesleges elkezdeni varázsolni, hiszen Alenia lakásától, és a Csonthídtól is messze vannak. Az úton bőven lesz ideje meggondolnia magát a nőnek, ha szeretné. Viszont Drameiloten, ha elindulnak akkor egészen a nő házáig lépdel a lovával, és ott viszont várakozva tekint a másik Sayquevesre. Rá hagyja, hogy mikor szeretné először elmondani az igét, és elkezdeni használni azt. Ha pedig visszakozik, és mégis inkább a lovon ülve, mozgás nélkül használná, akkor sem fog elé újabb akadályokat görgetni. Ezek mind a nő saját döntései, amikbe a férfi nem fog beleszólni. *
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 20:50:08
Üzenet elküldve: 2025-12-25 20:50:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ami a feszültséget illeti, azt már ő sem érzi olyan kínzóan, mint találkozójuk elején. Ez talán annak is köszönhető, hogy Lazziar egyáltalán nem az a karót nyelt figura, akire számított. Arra készült, hogy majd a vérbeli nemeskisasszony szerepét kell hoznia, de nagyot tévedett. Glynmaris úr… nos, más, mint a többi nemesi sarj, ebben már biztos lehet.
Arra azonban őszintén kíváncsi, hogy mik az uraság indítékai, nem az apjáé, az övé. Tudja, hogy a kérdés valahol kényelmetlen és galád, hisz melyik nemes fiának adódik meg a lehetőség, hogy ne az apja elvárásai szerint cselekedjen? Ám, Lazziar úr pont arról beszél, hogy ő mennyire szabadelvű, hát talán mindez visszatükröződik majd most is, amikor egy lehetséges házasság ügye miatt beszélgetnek egymással. A kapott válaszra végül megnyugodva mosolyodik el.*
- Köszönöm az őszinte válaszát uram. Azt hiszem, ha mást mondott volna, akkor nem hinnék önnek. Természetes, hogy az édesapja iránti tisztelet az elsődleges, ami miatt eljött ma hozzám, de azért reménykedem benne, hogy a személyem az ön érdeklődését is felkeltette. Tudja, most, hogy a saját kezembe vehettem a sorsomat, nem szeretnék olyan feleség lenni, akit férjura nem is szeret úgy igazán. *Teszi hozzá a történethez a saját véleményét, ami reményei szerint megfelel majd vendégének is. Lazziar ezúttal tökéletesen eltalálta, hogy mire vágyik a szőkeség, azt, hogy az őszinteség és a felmenői iránti tisztelet nála sokkal fontosabb erény bármi másnál.*
- Rendben, akkor engedje meg, hogy első körben megmutassam az emeletet! *Azzal feláll, és az étkezőt elhagyva újra az előtérbe kíséri társaságát, ahol is az emeletre vezető, szintén fehér márványból készült, arannyal díszített korláttal szegélyezett lépcső felé indul.*
- Odafent több vendégszoba is található. Ha úgy érzi, valóban szeretné, hogy együtt nézzük meg a csillagokat ma éjszaka, akkor válasszon egyet, és maradjon éjszakára, mert sötétben nem javaslom, hogy átvágjon a Romvároson. *Más út nem vezet ki Selyemrévből, csak a Csonthíd, a folyó túlpartján pedig ott vannak a régi Gazdagnegyed romjai, mely csúf sebként nyomjra rá a bélyegét Arthenior városára.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ami a feszültséget illeti, azt már ő sem érzi olyan kínzóan, mint találkozójuk elején. Ez talán annak is köszönhető, hogy Lazziar egyáltalán nem az a karót nyelt figura, akire számított. Arra készült, hogy majd a vérbeli nemeskisasszony szerepét kell hoznia, de nagyot tévedett. Glynmaris úr… nos, más, mint a többi nemesi sarj, ebben már biztos lehet.
Arra azonban őszintén kíváncsi, hogy mik az uraság indítékai, nem az apjáé, az övé. Tudja, hogy a kérdés valahol kényelmetlen és galád, hisz melyik nemes fiának adódik meg a lehetőség, hogy ne az apja elvárásai szerint cselekedjen? Ám, Lazziar úr pont arról beszél, hogy ő mennyire szabadelvű, hát talán mindez visszatükröződik majd most is, amikor egy lehetséges házasság ügye miatt beszélgetnek egymással. A kapott válaszra végül megnyugodva mosolyodik el.*
- Köszönöm az őszinte válaszát uram. Azt hiszem, ha mást mondott volna, akkor nem hinnék önnek. Természetes, hogy az édesapja iránti tisztelet az elsődleges, ami miatt eljött ma hozzám, de azért reménykedem benne, hogy a személyem az ön érdeklődését is felkeltette. Tudja, most, hogy a saját kezembe vehettem a sorsomat, nem szeretnék olyan feleség lenni, akit férjura nem is szeret úgy igazán. *Teszi hozzá a történethez a saját véleményét, ami reményei szerint megfelel majd vendégének is. Lazziar ezúttal tökéletesen eltalálta, hogy mire vágyik a szőkeség, azt, hogy az őszinteség és a felmenői iránti tisztelet nála sokkal fontosabb erény bármi másnál.*
- Rendben, akkor engedje meg, hogy első körben megmutassam az emeletet! *Azzal feláll, és az étkezőt elhagyva újra az előtérbe kíséri társaságát, ahol is az emeletre vezető, szintén fehér márványból készült, arannyal díszített korláttal szegélyezett lépcső felé indul.*
- Odafent több vendégszoba is található. Ha úgy érzi, valóban szeretné, hogy együtt nézzük meg a csillagokat ma éjszaka, akkor válasszon egyet, és maradjon éjszakára, mert sötétben nem javaslom, hogy átvágjon a Romvároson. *Más út nem vezet ki Selyemrévből, csak a Csonthíd, a folyó túlpartján pedig ott vannak a régi Gazdagnegyed romjai, mely csúf sebként nyomjra rá a bélyegét Arthenior városára.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 20:13:04
Üzenet elküldve: 2025-12-25 20:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Ugyan kérem, semmi gond. Könnyen meglehet, hogy én nem tudok valamiről, elvégre mégsem bújom minden áldott nap a hírverőt és a friss törvényeket, vagy tanácsnoki döntéshozatalokat. Ön pedig igencsak személyesen érintett, ezért is szerettem volna inkább megkérdezni, minthogy általam tévesen igaznak hitt tényekben higgyek.
*Örül, hogy sikerül ezen a kis félreértésen túljutniuk. Egyébként sem ezen múlik a dolog. Nestar alkimiával kapcsolatos megjegyzései azonban őszintén meglepik.*
-Nahát, ezt nem is tudtam! Természetesen ha ilyen veszélyes, akkor talán nem a legbölcsebb döntés. De mondja csak mire gondol az alatt, hogy fagypont alá kell hűtenie a labort? Ez roppant körülményesnek tűnik. Netán olyan hőtermeléssel jár valamiféle bájital elkészítése, hogy fontos, hogy ilyen hideg legyen?
*Tényleg kíváncsi, mert ilyesmiről még egyáltalán nem hallott korábban. Bár az alkimiai tudományokban eleve nem valami erős, de szeret mindenről tudni egy keveset, hogy mikor másokkal beszélget, mindenhez hozzá tudjon szólni. Roppant fontos tulajdonság egy kereskedőnek.*
-De ha csak néha számíthatnak a vendégek a tudására és a szolgálataira, szerintem az már önmagában egy nagy versenyelőny lenne. Természetesen, ha szükség lesz később, szívesen lehetek a mecénása, és támogathatom a kutatásait, ettől sem zárkózom el.
*Ez már egy teljesen másféle ajánlat, de most éppen idevág, úgyhogy előáll vele.*
-Azért ez nagyon érdekes. Akkor nagyjából minden elemet, amire csak szükségünk van lehet formázni kényünk-kedvünk szerint, ha elég ügyes és képzett varázslók vagyunk, vagy tudunk találni egyet. Igaza lehet a napmágiával kapcsolatban, olyanról még most hallok először, biztosan nincs belőlük sok.
//Egy nemes ügy//
-Ugyan kérem, semmi gond. Könnyen meglehet, hogy én nem tudok valamiről, elvégre mégsem bújom minden áldott nap a hírverőt és a friss törvényeket, vagy tanácsnoki döntéshozatalokat. Ön pedig igencsak személyesen érintett, ezért is szerettem volna inkább megkérdezni, minthogy általam tévesen igaznak hitt tényekben higgyek.
*Örül, hogy sikerül ezen a kis félreértésen túljutniuk. Egyébként sem ezen múlik a dolog. Nestar alkimiával kapcsolatos megjegyzései azonban őszintén meglepik.*
-Nahát, ezt nem is tudtam! Természetesen ha ilyen veszélyes, akkor talán nem a legbölcsebb döntés. De mondja csak mire gondol az alatt, hogy fagypont alá kell hűtenie a labort? Ez roppant körülményesnek tűnik. Netán olyan hőtermeléssel jár valamiféle bájital elkészítése, hogy fontos, hogy ilyen hideg legyen?
*Tényleg kíváncsi, mert ilyesmiről még egyáltalán nem hallott korábban. Bár az alkimiai tudományokban eleve nem valami erős, de szeret mindenről tudni egy keveset, hogy mikor másokkal beszélget, mindenhez hozzá tudjon szólni. Roppant fontos tulajdonság egy kereskedőnek.*
-De ha csak néha számíthatnak a vendégek a tudására és a szolgálataira, szerintem az már önmagában egy nagy versenyelőny lenne. Természetesen, ha szükség lesz később, szívesen lehetek a mecénása, és támogathatom a kutatásait, ettől sem zárkózom el.
*Ez már egy teljesen másféle ajánlat, de most éppen idevág, úgyhogy előáll vele.*
-Azért ez nagyon érdekes. Akkor nagyjából minden elemet, amire csak szükségünk van lehet formázni kényünk-kedvünk szerint, ha elég ügyes és képzett varázslók vagyunk, vagy tudunk találni egyet. Igaza lehet a napmágiával kapcsolatban, olyanról még most hallok először, biztosan nincs belőlük sok.
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:59:19
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:59:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Merchen kifakadására kissé meglepődve tekint, viszont elég gyorsan rájön, hogy itten az alkimista van elmaradva a történelem eseményeivel, mégpedig nem kicsiny történelmi viszonylatban.*
- Elnézését kérem a tévedésemért, arról lemaradtam, hogy akkor már nem törvényellenes a szerencsejáték. A tanácsosságom előtt és alatt az volt. Látszik, hogy nem sokat mozdultam ki azóta.
*Nem kell hozzátennie, hogy bőven nyolc éve, de már akkor sem teljesen igaz ez az állítása. Azonban ez Nestar számára nem számít, ugyanis attól még nem tudja jobban.*
- Így még meglepőbb, hogy nincsen több nyilvános kártyabarlang, minden kerületben.
*Azt nem tudja, hogy a Sub Rosaban mi folyik, de számára az is újonnan nyíltnak számít. A hírek lassan érkeznek el hozzá.*
- Kedves ajánlat, de nem akarja a laboromat a fogadójában. Természetesen nem zárkózom el attól, hogy kérésre elkészítsek dolgokat, esetleg kisebb főzőhely és portékák tárolódjanak, de a kutatások kifejezetten veszélyesnek számítanak, így nem károsítanám a vendégeit ezzel. A mostani társalgást nem zavartatnám ezzel, de ha a hallomásaim igazak, akkor egy későbbi kísérlet nyomán kénytelen leszek nem csekély vízmágiát tanulni és lehűteni a pincém egy részét, bőven fagyáspont alá. Természetesen látványosságnak, nyári érdekességnek elmehetne, de gondolom belátja, hogy nem kevés gond lenne belőle az ön számára.
*Ezért is értékeli az alkimista, hogy kapott ingyen egy hatalmas kúriát, amiben ezeket a kísérleteket végezheti. Lehet, mire végez mindennel, az az ezer arany a tényleges értékét fogja mutatni a birtoknak.*
- Természetesen, a fákat már kiötlötte, a kőformázásra létezik egy konkrét varázslat, aminek a birtokában vagyok és ha fémet akar alakítani, akkor a napmágián belül az olvasztás pillanatokon belül folyadékká hevít bármilyen fémet, melyet szabadon már új formába önthet. Az utóbbiban viszont nem tudok segédkezni, ahhoz egy napmágust és egy kifejezetten nagy tudással rendelkezőt érdemes felkeresni. Ahogy mondtam, az tudomásom szerint a leginkább elveszett. De emiatt azt is lehet a legkifizetődőbb felkutatni.
//Egy nemes ügy//
*Merchen kifakadására kissé meglepődve tekint, viszont elég gyorsan rájön, hogy itten az alkimista van elmaradva a történelem eseményeivel, mégpedig nem kicsiny történelmi viszonylatban.*
- Elnézését kérem a tévedésemért, arról lemaradtam, hogy akkor már nem törvényellenes a szerencsejáték. A tanácsosságom előtt és alatt az volt. Látszik, hogy nem sokat mozdultam ki azóta.
*Nem kell hozzátennie, hogy bőven nyolc éve, de már akkor sem teljesen igaz ez az állítása. Azonban ez Nestar számára nem számít, ugyanis attól még nem tudja jobban.*
- Így még meglepőbb, hogy nincsen több nyilvános kártyabarlang, minden kerületben.
*Azt nem tudja, hogy a Sub Rosaban mi folyik, de számára az is újonnan nyíltnak számít. A hírek lassan érkeznek el hozzá.*
- Kedves ajánlat, de nem akarja a laboromat a fogadójában. Természetesen nem zárkózom el attól, hogy kérésre elkészítsek dolgokat, esetleg kisebb főzőhely és portékák tárolódjanak, de a kutatások kifejezetten veszélyesnek számítanak, így nem károsítanám a vendégeit ezzel. A mostani társalgást nem zavartatnám ezzel, de ha a hallomásaim igazak, akkor egy későbbi kísérlet nyomán kénytelen leszek nem csekély vízmágiát tanulni és lehűteni a pincém egy részét, bőven fagyáspont alá. Természetesen látványosságnak, nyári érdekességnek elmehetne, de gondolom belátja, hogy nem kevés gond lenne belőle az ön számára.
*Ezért is értékeli az alkimista, hogy kapott ingyen egy hatalmas kúriát, amiben ezeket a kísérleteket végezheti. Lehet, mire végez mindennel, az az ezer arany a tényleges értékét fogja mutatni a birtoknak.*
- Természetesen, a fákat már kiötlötte, a kőformázásra létezik egy konkrét varázslat, aminek a birtokában vagyok és ha fémet akar alakítani, akkor a napmágián belül az olvasztás pillanatokon belül folyadékká hevít bármilyen fémet, melyet szabadon már új formába önthet. Az utóbbiban viszont nem tudok segédkezni, ahhoz egy napmágust és egy kifejezetten nagy tudással rendelkezőt érdemes felkeresni. Ahogy mondtam, az tudomásom szerint a leginkább elveszett. De emiatt azt is lehet a legkifizetődőbb felkutatni.
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 13:12:37
Üzenet elküldve: 2025-12-25 13:12:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Miből gondolja, hogy bármiféle törvénybe ütközik a szerencsejáték? Kérem, ha nem tudok valamiről világosítson fel, de milyen okból szaladna vajon egy nemes a városi őrséghez, amiért rosszul fogadott?
*Abba nem is megy bele egyelőre, hogy nyilvánvalóan fogdmegekre is szükség lesz, akik majd foglalkoznak az efféle problémás ügyfelekkel, meg a vetélytársakkal, és véletlenül felgyúl egy-két ház, elsüllyed egy bizonyos hajó ésatöbbi.*
-Végül is nem zárja ki egymást. Egy Selyemrévi fogadó, ahol néhány külön teremben nyugodtan lehet játszani és szórakozni? Ez akár még működhet is!
*Nestarnak roppant jó és fontos kérdései vannak, amiknek kifejezetten örül, hogy feltette őket, mert így legalább át tudja gondolni.*
-Nos igen, elsősorban igen. Másodsorban, ha szeretné és egyébként önnek ez csábítónak hangzik, akár egy kisebb labort is berendezhetünk, ahol kedvére dolgozhat, kutathat, és néha a jól fizető vendégek igénybe vehetnék a szolgáltatásait. Így önnek többszörösen is megérhetné.
*Ez az utóbbi ötlet csak úgy eszébe jutott, nem akar semmit ráerőltetni a másikra, de kíváncsi, hogy vajon mik azok a hívószavak amikkel meg lehet őt fogni.*
-Fogalmam sincs mennyibe fájna a végén. De ha már kikristályosodik a kép, jó ötlet lehet a saját birtokomat felhasználni valamilyen módon. Akár fedezetként, de ha minden kötél szakad akár induló helyszínként is, ezen még gondokodnom kell. Az első lépés mindenképpen az, hogy meg kell nézni, hogy mik a feltételei annak, hogy megvalósítható legyen egy efféle hely, második lépésként pedig be kell vonni egy-két fontos személyt, akik tudják és akarják is támogatni a terveinket. Akár anyagi megfontolásból, akár a saját hírnevük öregbítése végett. Biztosan akadna néhány dörzsölt alak errefelé, aki szívesen beszállna, ettől nem félek annyira. Aztán ott van még a berendezések, az italok, a szobák ésatöbbi dolga.
*Egy kicsit elgondolkozik a dolgon, majd eszébe jut még valami.*
-Mondja csak Nestar uram, erre használhatnánk valami jó kis mágiát? Például amivel köveket, vagy fákat lehet formázni,
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.25 13:13:51
//Egy nemes ügy//
-Miből gondolja, hogy bármiféle törvénybe ütközik a szerencsejáték? Kérem, ha nem tudok valamiről világosítson fel, de milyen okból szaladna vajon egy nemes a városi őrséghez, amiért rosszul fogadott?
*Abba nem is megy bele egyelőre, hogy nyilvánvalóan fogdmegekre is szükség lesz, akik majd foglalkoznak az efféle problémás ügyfelekkel, meg a vetélytársakkal, és véletlenül felgyúl egy-két ház, elsüllyed egy bizonyos hajó ésatöbbi.*
-Végül is nem zárja ki egymást. Egy Selyemrévi fogadó, ahol néhány külön teremben nyugodtan lehet játszani és szórakozni? Ez akár még működhet is!
*Nestarnak roppant jó és fontos kérdései vannak, amiknek kifejezetten örül, hogy feltette őket, mert így legalább át tudja gondolni.*
-Nos igen, elsősorban igen. Másodsorban, ha szeretné és egyébként önnek ez csábítónak hangzik, akár egy kisebb labort is berendezhetünk, ahol kedvére dolgozhat, kutathat, és néha a jól fizető vendégek igénybe vehetnék a szolgáltatásait. Így önnek többszörösen is megérhetné.
*Ez az utóbbi ötlet csak úgy eszébe jutott, nem akar semmit ráerőltetni a másikra, de kíváncsi, hogy vajon mik azok a hívószavak amikkel meg lehet őt fogni.*
-Fogalmam sincs mennyibe fájna a végén. De ha már kikristályosodik a kép, jó ötlet lehet a saját birtokomat felhasználni valamilyen módon. Akár fedezetként, de ha minden kötél szakad akár induló helyszínként is, ezen még gondokodnom kell. Az első lépés mindenképpen az, hogy meg kell nézni, hogy mik a feltételei annak, hogy megvalósítható legyen egy efféle hely, második lépésként pedig be kell vonni egy-két fontos személyt, akik tudják és akarják is támogatni a terveinket. Akár anyagi megfontolásból, akár a saját hírnevük öregbítése végett. Biztosan akadna néhány dörzsölt alak errefelé, aki szívesen beszállna, ettől nem félek annyira. Aztán ott van még a berendezések, az italok, a szobák ésatöbbi dolga.
*Egy kicsit elgondolkozik a dolgon, majd eszébe jut még valami.*
-Mondja csak Nestar uram, erre használhatnánk valami jó kis mágiát? Például amivel köveket, vagy fákat lehet formázni,
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.25 13:13:51
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:06:19
Üzenet elküldve: 2025-12-25 11:06:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Türelmesen végighallgatja Drameiloten szavait az Intathot és Relaelt érintő, ominózus esetről, de végezetül csupán egy bólintással válaszol. Úgy dönt, ő lesz az, aki ezúttal okosabb lesz a másiknál, hogy ne vitatkozzanak napestig egy olyan témát illetően, amely talán egyikük számára sem kellemes. A szolgálók kérdésével sem ért teljes mértékben egyet, sosem gondolta, hogy az elszállásolásuk és a fizetésük ügyét leszámítva bármiféle felelősséggel tartozna értük, de Atkira más. Őt egy sors emléke miatt hívta meg magához, ez pedig alapjaiban változtatja meg a vele való kapcsolatát.
A bizalmat érintő kérdés meglepi, először nem is érti, miért van rá szükség, de hamar megnyugszik, mikor rájön, hogy nem egy egészen mélyre irányuló témába fognak bele rögtön azután, hogy elhagyták az udvart.*
- Igen, persze. *Feleli végül, miközben bátyja kezét figyeli, ahogy Harmat kantárjáért nyúl, de az ötletet hallva újra rémület költözik a szemeibe. A levegőt hirtelen szaporábban kezdi venni, mintha egy szűk, zárt, levegőtlen helyiségben volna. Rémképeket lát maga előtt, sötétséget, lábaiban érezni kezdi a könyörtelen hideget, csuklóiba furcsa fájdalom nyilall bele.*
- Talán… Azt hiszem, hogy… Nem tudom, hogy menni fog-e. *Erősen szorít rá a ló kantárára, de egyáltalán nem biztos abban, hogy egy lépést is képes lesz-e megtenni vakon a lóval. Amikor a szörnyűség véget ért, s fogvatartói szabadon engedték, még akkor is kegyetlenül bántak vele. Vakon, bekötött szemekkel és a háta mögé kötözött kezekkel hagyták a sorsára, ő pedig a téli hidegben, mezítláb azt sem tudta, merre jár. Már felkészült a halálra, melyből akkor Luninari kedves hangja rántotta vissza az élők közé.*
- Megígéred, hogy vigyázol rám közben, és nem hagysz magamra, igaz? Ígérd meg! *Drameiloten nem tudhatta, hogy ez az apró kérés ekkora hatással lesz Aleniára, s arról sem tehet, hogy ezzel szörnyű emlékeket hozott a felszínre, hisz nem volt még alkalmuk nyugodt körülmények között, részletesen beszélni arról, hogy miféle szenvedést is élt át.*
//Sayqueves Kúria//
*Türelmesen végighallgatja Drameiloten szavait az Intathot és Relaelt érintő, ominózus esetről, de végezetül csupán egy bólintással válaszol. Úgy dönt, ő lesz az, aki ezúttal okosabb lesz a másiknál, hogy ne vitatkozzanak napestig egy olyan témát illetően, amely talán egyikük számára sem kellemes. A szolgálók kérdésével sem ért teljes mértékben egyet, sosem gondolta, hogy az elszállásolásuk és a fizetésük ügyét leszámítva bármiféle felelősséggel tartozna értük, de Atkira más. Őt egy sors emléke miatt hívta meg magához, ez pedig alapjaiban változtatja meg a vele való kapcsolatát.
A bizalmat érintő kérdés meglepi, először nem is érti, miért van rá szükség, de hamar megnyugszik, mikor rájön, hogy nem egy egészen mélyre irányuló témába fognak bele rögtön azután, hogy elhagyták az udvart.*
- Igen, persze. *Feleli végül, miközben bátyja kezét figyeli, ahogy Harmat kantárjáért nyúl, de az ötletet hallva újra rémület költözik a szemeibe. A levegőt hirtelen szaporábban kezdi venni, mintha egy szűk, zárt, levegőtlen helyiségben volna. Rémképeket lát maga előtt, sötétséget, lábaiban érezni kezdi a könyörtelen hideget, csuklóiba furcsa fájdalom nyilall bele.*
- Talán… Azt hiszem, hogy… Nem tudom, hogy menni fog-e. *Erősen szorít rá a ló kantárára, de egyáltalán nem biztos abban, hogy egy lépést is képes lesz-e megtenni vakon a lóval. Amikor a szörnyűség véget ért, s fogvatartói szabadon engedték, még akkor is kegyetlenül bántak vele. Vakon, bekötött szemekkel és a háta mögé kötözött kezekkel hagyták a sorsára, ő pedig a téli hidegben, mezítláb azt sem tudta, merre jár. Már felkészült a halálra, melyből akkor Luninari kedves hangja rántotta vissza az élők közé.*
- Megígéred, hogy vigyázol rám közben, és nem hagysz magamra, igaz? Ígérd meg! *Drameiloten nem tudhatta, hogy ez az apró kérés ekkora hatással lesz Aleniára, s arról sem tehet, hogy ezzel szörnyű emlékeket hozott a felszínre, hisz nem volt még alkalmuk nyugodt körülmények között, részletesen beszélni arról, hogy miféle szenvedést is élt át.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 03:37:54
Üzenet elküldve: 2025-12-25 03:37:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Érezhető, hogy a férfi már igazán szeretne a tettek mezejére lépni, és ezen a vágyódásán a csók inkább erősít, mint csökkent. Már régóta nem érdekli őt alkudozás, tolvajlás, még Norra sem igazán jár a fejében, hiszen ahhoz, hogy ilyen gondolatok járják át, vér is kellene az agyába, de az már egy ideje délebbre távozott. Talán ez a magyarázat arra, hogy korábbi önkontrolljából pont annyi marad, mint a jó modorból - semmi. Mégis, hiába éri el valahol a célját, és sikerül megcsókolja a másikat, az mégis csak vissza lavírozik a vágyak szeszélyes tengeréről, hogy újra a tárgyalás szilárd talaján állhasson. Még kecsegtetni is kezd a jutalommal, azonban ez a fajta, sokadik kizökkentő pillanat talán már átborítja a mérleg nyelvét egy olyan helyzetbe, ahol nem fokozza, hanem inkább csökkenti a férfi alantas vágyait. Mélyet sóhajt, miután a tolvaj kijátszotta magát a hajával, és hátrébb húzódik. Végtelenül elnyújtott, és kimért mozdulatokkal rendezi a ruháját, hogy eltűnjön róla a legapróbb ránc is, és ugyan így tesz hajkoronájával, mintha csak megmutatná, hogy ebben nem szorul segítségre. Elhátrál, és ismét a borhoz lép, de egyszerűen elsétál mellette, és egy szekrényből vesz ki egy üveg átlátszó, fehér folyadékot, illetve egy kis poharat. Még mindig némán tölt magának belőle, halkan kortyol néhányat, és csak ezek után emeli hideg barnáit a nőre. *
- Ezer arany, vagy a lehetőség, hogy Önnek, vagy egy Ön által meghatározott személynek is készíttessek egy okiratot. * Ismétli meg a korábban elhangzott javaslatot, ezúttal viszont a korábbi tegeződést teljesen elhagyja, és visszatér a magázódás. Persze ha Ysanee szeretne tovább próbálkozni, és esetleg visszahozná a nemes korábbi étvágyát, akkor a lehetőség ott áll előtte, viszont egyértelműnek tűnhet, hogy egyelőre túlfeszítette azt a bizonyos húrt. Talán volt már szerencséje ilyen nemesekhez, akik csak ideig óráig tűrik el azt, hogy nem úgy alakul valami, ahogy ők szeretnék, vagy nem kapnak meg valamit, amire vágynak. Ez esetben jól jöhet a tapasztalat, ha tudja, hogy hogyan kell kezelni a helyzetet, persze ha szeretné, akkor hagyhatja, hogy kicsússzon a lehetőség az ujjai közül, viszont akkor jelentősen rombolja a jövőbeli alkupozícióját Samonyr szemében, ez talán érezhető a viselkedésén, és arcára is van írva. *
//Samonyr Rezidencia//
* Érezhető, hogy a férfi már igazán szeretne a tettek mezejére lépni, és ezen a vágyódásán a csók inkább erősít, mint csökkent. Már régóta nem érdekli őt alkudozás, tolvajlás, még Norra sem igazán jár a fejében, hiszen ahhoz, hogy ilyen gondolatok járják át, vér is kellene az agyába, de az már egy ideje délebbre távozott. Talán ez a magyarázat arra, hogy korábbi önkontrolljából pont annyi marad, mint a jó modorból - semmi. Mégis, hiába éri el valahol a célját, és sikerül megcsókolja a másikat, az mégis csak vissza lavírozik a vágyak szeszélyes tengeréről, hogy újra a tárgyalás szilárd talaján állhasson. Még kecsegtetni is kezd a jutalommal, azonban ez a fajta, sokadik kizökkentő pillanat talán már átborítja a mérleg nyelvét egy olyan helyzetbe, ahol nem fokozza, hanem inkább csökkenti a férfi alantas vágyait. Mélyet sóhajt, miután a tolvaj kijátszotta magát a hajával, és hátrébb húzódik. Végtelenül elnyújtott, és kimért mozdulatokkal rendezi a ruháját, hogy eltűnjön róla a legapróbb ránc is, és ugyan így tesz hajkoronájával, mintha csak megmutatná, hogy ebben nem szorul segítségre. Elhátrál, és ismét a borhoz lép, de egyszerűen elsétál mellette, és egy szekrényből vesz ki egy üveg átlátszó, fehér folyadékot, illetve egy kis poharat. Még mindig némán tölt magának belőle, halkan kortyol néhányat, és csak ezek után emeli hideg barnáit a nőre. *
- Ezer arany, vagy a lehetőség, hogy Önnek, vagy egy Ön által meghatározott személynek is készíttessek egy okiratot. * Ismétli meg a korábban elhangzott javaslatot, ezúttal viszont a korábbi tegeződést teljesen elhagyja, és visszatér a magázódás. Persze ha Ysanee szeretne tovább próbálkozni, és esetleg visszahozná a nemes korábbi étvágyát, akkor a lehetőség ott áll előtte, viszont egyértelműnek tűnhet, hogy egyelőre túlfeszítette azt a bizonyos húrt. Talán volt már szerencséje ilyen nemesekhez, akik csak ideig óráig tűrik el azt, hogy nem úgy alakul valami, ahogy ők szeretnék, vagy nem kapnak meg valamit, amire vágynak. Ez esetben jól jöhet a tapasztalat, ha tudja, hogy hogyan kell kezelni a helyzetet, persze ha szeretné, akkor hagyhatja, hogy kicsússzon a lehetőség az ujjai közül, viszont akkor jelentősen rombolja a jövőbeli alkupozícióját Samonyr szemében, ez talán érezhető a viselkedésén, és arcára is van írva. *
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-25 01:44:40
Üzenet elküldve: 2025-12-25 01:44:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Meg kell hagyni, a nemes ügyesen forgatja a szavakat. Nem az a fajta bók, amihez szokott, de mintha pontosan tisztában lenne a tolvaj becsvágyával, amikor megelevenít előtte egy aprócska képzetet, melyben a leány szinte előkelőségként tetszeleg. A cicomás ruhák ugyan nem állnak távol tőle, megannyiszor öltött magára ilyesmit, mikor a megtévesztés aljas szándékával igyekezett úri kisasszonyka benyomását kelteni, de a férfi ajánlatával az évekig tartó színlelés nagyon is valósággá válhat.
Nem akarja azonban a ház urának értésére adni, hogy kedvére valóak ezek a kis ámítások, így bármennyire is kikívánkozik, nem méltatja a kiváló ízlését. Inkább pimasz módon fennakad valami apróságon.*
- Hol marad az illem, Talwakr úr? Nem emlékszem, hogy megengedtem volna ezt a bizalmas hangnemet *tesz megjegyzést egy halovány fejcsóválással arra, hogy a férfi valahol félútón a nagy bódulatban félretette az udvarias formalitást, noha valójában Ysaneet ez egy fikarcnyit sem érdekli. Aprócska dominanciaharc, melynek jóformán nincs tétje, de ahhoz elég, hogy szemtelenül feszegesse a határokat.
Samonyr illetlenül lopja el a távolságot, melyet a leány közéjük igyekezett húzni, a mély, barna pillantások, melyekben ott dereng már az ördögvigyor vörös homálya, kikövetelik maguknak a kékek figyelmét. A dohány nehéz aromája mögött érzi a makulátlan tisztaság illatát, s még valami csalogatóan kellemeset, melyet nem tud megnevezni. Pontosan tudja, mi fog következni, s bár a fránya életösztön menekülésre sarkallja, a bódító kíváncsiság most álnokul kerekedik felé. Magába szívja az ördögvigyor füstjét, s hagyja, hogy ajkaik puha csókban forrjanak össze. Épp csak egy finom kis előleg, röpke hergelése az érzéki vágyaknak, melynek hamar véget vet a tolvaj, ahogy az izgalom hagy neki némi teret egy kis gondolkodásra. Merthogy valós ígéret nem hangzott el, s bizony ezt valamilyen módon még ki kell csikarnia megbízójából.
Nem húzódik messzire, sőt, ajkai a folytatás ígéretével cirógatják meg néha-néha a másikat.*
- Nem vetkőzöm le egy meglátjukért *suttogja, s játékosan aprócskát harap még a nemes ajkába, mielőtt egy leheletnyivel jobban elhúzódna*
- Pedig elhiheti nekem Samonyr *simít a férfi füle mögé egy ziláltságban elkallódott barna tincset* hogy ilyet még nem látott *úgy édesget félmosollyal akár egy valamire való kupec tenné, legalább akadjon valami haszna az istennő átkából.*
//Samonyr Rezidencia//
*Meg kell hagyni, a nemes ügyesen forgatja a szavakat. Nem az a fajta bók, amihez szokott, de mintha pontosan tisztában lenne a tolvaj becsvágyával, amikor megelevenít előtte egy aprócska képzetet, melyben a leány szinte előkelőségként tetszeleg. A cicomás ruhák ugyan nem állnak távol tőle, megannyiszor öltött magára ilyesmit, mikor a megtévesztés aljas szándékával igyekezett úri kisasszonyka benyomását kelteni, de a férfi ajánlatával az évekig tartó színlelés nagyon is valósággá válhat.
Nem akarja azonban a ház urának értésére adni, hogy kedvére valóak ezek a kis ámítások, így bármennyire is kikívánkozik, nem méltatja a kiváló ízlését. Inkább pimasz módon fennakad valami apróságon.*
- Hol marad az illem, Talwakr úr? Nem emlékszem, hogy megengedtem volna ezt a bizalmas hangnemet *tesz megjegyzést egy halovány fejcsóválással arra, hogy a férfi valahol félútón a nagy bódulatban félretette az udvarias formalitást, noha valójában Ysaneet ez egy fikarcnyit sem érdekli. Aprócska dominanciaharc, melynek jóformán nincs tétje, de ahhoz elég, hogy szemtelenül feszegesse a határokat.
Samonyr illetlenül lopja el a távolságot, melyet a leány közéjük igyekezett húzni, a mély, barna pillantások, melyekben ott dereng már az ördögvigyor vörös homálya, kikövetelik maguknak a kékek figyelmét. A dohány nehéz aromája mögött érzi a makulátlan tisztaság illatát, s még valami csalogatóan kellemeset, melyet nem tud megnevezni. Pontosan tudja, mi fog következni, s bár a fránya életösztön menekülésre sarkallja, a bódító kíváncsiság most álnokul kerekedik felé. Magába szívja az ördögvigyor füstjét, s hagyja, hogy ajkaik puha csókban forrjanak össze. Épp csak egy finom kis előleg, röpke hergelése az érzéki vágyaknak, melynek hamar véget vet a tolvaj, ahogy az izgalom hagy neki némi teret egy kis gondolkodásra. Merthogy valós ígéret nem hangzott el, s bizony ezt valamilyen módon még ki kell csikarnia megbízójából.
Nem húzódik messzire, sőt, ajkai a folytatás ígéretével cirógatják meg néha-néha a másikat.*
- Nem vetkőzöm le egy meglátjukért *suttogja, s játékosan aprócskát harap még a nemes ajkába, mielőtt egy leheletnyivel jobban elhúzódna*
- Pedig elhiheti nekem Samonyr *simít a férfi füle mögé egy ziláltságban elkallódott barna tincset* hogy ilyet még nem látott *úgy édesget félmosollyal akár egy valamire való kupec tenné, legalább akadjon valami haszna az istennő átkából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063