Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:50:46
Üzenet elküldve: 2025-05-14 18:50:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Részéről természetes, hogy nem fogadja be Nixát azonnal abba a kiváltságos körbe, melynek megengedi, hogy a becenevén szólítsák. Ahhoz nem rang kell, hanem bizalom, de az egyelőre hiányzik. Persze, azt is tudja, hogy ez valószínűleg fordítva is így van, éppen ezért kell mindent megtennie, hogy a nő bizalmába férkőzzön, de ez nem azt jelenti, hogy az összes, számára tán nem tetsző véleményét meg fogja tartani magának, csupán óvatosabban fogalmaz.*
- Ha úgy óhajtod, azt is megoldjuk. *Viszonozza a vigyort egy sejtelmes mondat kíséretében, mellyel egyelőre csupán annyit kíván üzenni, hogy újdonsült főnöke arra használhatja őt, amire akarja. Igaz, jobb ezt így ködösen megfogalmazni, mint egyenesen kimondani, de egy ilyen otthonért cserébe bizony képes volna még a lelkét is eladni.*
- Nos, ez a nemesi élet egyik előnye, hogy mostantól mások fognak neked főzni azért, hogy jó erőben legyél. A jövőben nem hiszem, hogy én leszek az, mert biztos vagyok benne, hogy találunk erre a feladatra rátermett szakácsot, de értem, hogy miről beszélsz. *Nem vitatkozik a másikkal, hisz neki most nem is az a feladata, hanem, hogy támogassa Nixomiát, még ha ez nem is jelent örökös engedelmességet és egyetértést. Ugyan általában nem tud azonosulni Eeyr tanaival, de egyszer azt olvasta egy könyvben, hogy néha azokat is meg kell menteni saját maguktól, akikhez jó szándékkal viszonyulnánk. Nos, a nemesnő habitusában már most sok olyan lehetséges dolgot vél felfedezni, amitől a jövőben akár még meg is kellhet menteni.*
- Köszönöm szépen! *Válaszolja, mikor garanciát kap a szabadidejére, aztán pördül egyet -s szoknyája is elegánsan vele-, kezében az elkészült, ínycsiklandozó hidegtállal, és elkezd megteríteni. A nagy tálat, melyen az étel van, az asztal közepére helyezi, Nixomia elé, az asztalfő helyére pedig üres tányért és szalvétát rak, majd saját magának is megterít a házigazda helyéhez képest L-alakban, oldalt.*
- Jó étvágyat! *Szoknyáját elegánsan maga alá hajtva, összezárt lábakkal, egyenes háttal foglal helyet. Megvárja, míg először Nixa választ magának a szendvicsek közül, utána ő is, és lassan eszegetni kezd. Mielőtt válaszolna a közben érkező kérdésre, lenyeli a falatot, aztán elmosolyodva pillant a másikra.*
- Mit szeretnél tudni rólam? Úgy értem, hogy azt mondjam, amit hallani akarsz, vagy azt, ami tényleg én vagyok? Okos nőnek tűnsz, pontosan tudod, hogy odafigyelek minden mozdulatomra és szavamra a társaságodban, de most kettesben vagyunk, az a fontos, amit te szeretnél. A kérdés, hogy mennyire szeretnél engem megismerni, és mennyire a házvezetőnődet? *Játékos mosoly húzódik a szája szélére, miközben tűnődő tekintettel néz először a másik szemeibe, majd el mögötte a falat bámulva.*
*Részéről természetes, hogy nem fogadja be Nixát azonnal abba a kiváltságos körbe, melynek megengedi, hogy a becenevén szólítsák. Ahhoz nem rang kell, hanem bizalom, de az egyelőre hiányzik. Persze, azt is tudja, hogy ez valószínűleg fordítva is így van, éppen ezért kell mindent megtennie, hogy a nő bizalmába férkőzzön, de ez nem azt jelenti, hogy az összes, számára tán nem tetsző véleményét meg fogja tartani magának, csupán óvatosabban fogalmaz.*
- Ha úgy óhajtod, azt is megoldjuk. *Viszonozza a vigyort egy sejtelmes mondat kíséretében, mellyel egyelőre csupán annyit kíván üzenni, hogy újdonsült főnöke arra használhatja őt, amire akarja. Igaz, jobb ezt így ködösen megfogalmazni, mint egyenesen kimondani, de egy ilyen otthonért cserébe bizony képes volna még a lelkét is eladni.*
- Nos, ez a nemesi élet egyik előnye, hogy mostantól mások fognak neked főzni azért, hogy jó erőben legyél. A jövőben nem hiszem, hogy én leszek az, mert biztos vagyok benne, hogy találunk erre a feladatra rátermett szakácsot, de értem, hogy miről beszélsz. *Nem vitatkozik a másikkal, hisz neki most nem is az a feladata, hanem, hogy támogassa Nixomiát, még ha ez nem is jelent örökös engedelmességet és egyetértést. Ugyan általában nem tud azonosulni Eeyr tanaival, de egyszer azt olvasta egy könyvben, hogy néha azokat is meg kell menteni saját maguktól, akikhez jó szándékkal viszonyulnánk. Nos, a nemesnő habitusában már most sok olyan lehetséges dolgot vél felfedezni, amitől a jövőben akár még meg is kellhet menteni.*
- Köszönöm szépen! *Válaszolja, mikor garanciát kap a szabadidejére, aztán pördül egyet -s szoknyája is elegánsan vele-, kezében az elkészült, ínycsiklandozó hidegtállal, és elkezd megteríteni. A nagy tálat, melyen az étel van, az asztal közepére helyezi, Nixomia elé, az asztalfő helyére pedig üres tányért és szalvétát rak, majd saját magának is megterít a házigazda helyéhez képest L-alakban, oldalt.*
- Jó étvágyat! *Szoknyáját elegánsan maga alá hajtva, összezárt lábakkal, egyenes háttal foglal helyet. Megvárja, míg először Nixa választ magának a szendvicsek közül, utána ő is, és lassan eszegetni kezd. Mielőtt válaszolna a közben érkező kérdésre, lenyeli a falatot, aztán elmosolyodva pillant a másikra.*
- Mit szeretnél tudni rólam? Úgy értem, hogy azt mondjam, amit hallani akarsz, vagy azt, ami tényleg én vagyok? Okos nőnek tűnsz, pontosan tudod, hogy odafigyelek minden mozdulatomra és szavamra a társaságodban, de most kettesben vagyunk, az a fontos, amit te szeretnél. A kérdés, hogy mennyire szeretnél engem megismerni, és mennyire a házvezetőnődet? *Játékos mosoly húzódik a szája szélére, miközben tűnődő tekintettel néz először a másik szemeibe, majd el mögötte a falat bámulva.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-14 16:00:45
Üzenet elküldve: 2025-05-14 16:00:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
- Általában ez a legsűrűbben használt, sokan kedvelik a nevem ezen becézési formáját.* Bólogat hozzá. Merlana is megosztja vele, hogyan szólíthatja. Nagyon finoman meg is rándul Nixa szája széle, amikor azt mondja, hogy kevesektől viseli el a becézést. Ő nem akárkinek tartja magát, aztán neki ne lehetne. Ez csak tényleg egy röpke szempillantásnyi rándulás, és hamar maga mögött is hagyja a gondolatot. Őszintén nehezére esik a nemesi élet, de még a sima városi élet is. A zsoldos kompániában lehetett egymást osztani rendesen. Itt sokszor gúzsba van kötve, pedig elvileg nemes, akinek hatalma van. Talán a sors akarta, hogy a szöges ellentétjét fogadja az otthonába, aki add neki egy kis kontrolt. Merlana még nem is sejti, hogy mennyi terhet vett ezzel a vállaira.*
- Lehet inkább visszafogni kéne azt az erős nőt.* Vigyorodik el, neki nehezére esik az, hogy változzon valaki más miatt. Szőke ugyan, de azért nem teljesen hülye, mert azért tisztában van azzal, hogy neki is simulékonyabbnak kéne lennie, de ez még nem jelenti azt, hogy ez az ínyére is van. Közben lesétálnak az konyhába, ahol Merlana neki lát a reggelinek.*
- Jó gondolat, bár én sokat főztem eddig. Raguk és sültek, tartalmas levesek. Ha jó erőben akarunk kint lenni, akkor sokszor nekünk kell megfőzni az ételünk, abból ami akad. Bár azok az ételek amiket én főztjeim elég egyszerűek.* Oszt meg kicsit magáról. A víz hamarosan rotyog és akkor leveszi a tűzről, hogy némi teafüvet forrázzon le vele. Gyenge mentaillat kezd el a terjengeni a szobában jelezve, hogy mi lesz itt reggelire.*
- Nekem elhiheted, hogy ha valaki sikítani fog, akkor az nem én leszek.* Ebben biztos is lehet a művésznő, hogy ha ilyen történik, akkor Nixomia valakit nagyon meg fog verni.*
- Remek, biztosítalak, hogy meg lesz az a pár óra.* Ha elé rakják az ételt, egy jó étvágyat után szorgalmasan tömi majd befelé. Étke az van, de egy ekkora testet táplálni is kell.*
- Tényleg, te még nem is meséltél magadról túlságosan sokat.* Laza reggeliző hangulat és egy látszólag ártatlan kijelentés. Abban viszont biztos lehet, hogy amennyire tud majd mindennek utána fog kérdezni Nixomia. A próbaidő alatt mérlegelni fogja, hogy mennyire alkalmas a kegyeire a vörös ruhás lány.*
- Általában ez a legsűrűbben használt, sokan kedvelik a nevem ezen becézési formáját.* Bólogat hozzá. Merlana is megosztja vele, hogyan szólíthatja. Nagyon finoman meg is rándul Nixa szája széle, amikor azt mondja, hogy kevesektől viseli el a becézést. Ő nem akárkinek tartja magát, aztán neki ne lehetne. Ez csak tényleg egy röpke szempillantásnyi rándulás, és hamar maga mögött is hagyja a gondolatot. Őszintén nehezére esik a nemesi élet, de még a sima városi élet is. A zsoldos kompániában lehetett egymást osztani rendesen. Itt sokszor gúzsba van kötve, pedig elvileg nemes, akinek hatalma van. Talán a sors akarta, hogy a szöges ellentétjét fogadja az otthonába, aki add neki egy kis kontrolt. Merlana még nem is sejti, hogy mennyi terhet vett ezzel a vállaira.*
- Lehet inkább visszafogni kéne azt az erős nőt.* Vigyorodik el, neki nehezére esik az, hogy változzon valaki más miatt. Szőke ugyan, de azért nem teljesen hülye, mert azért tisztában van azzal, hogy neki is simulékonyabbnak kéne lennie, de ez még nem jelenti azt, hogy ez az ínyére is van. Közben lesétálnak az konyhába, ahol Merlana neki lát a reggelinek.*
- Jó gondolat, bár én sokat főztem eddig. Raguk és sültek, tartalmas levesek. Ha jó erőben akarunk kint lenni, akkor sokszor nekünk kell megfőzni az ételünk, abból ami akad. Bár azok az ételek amiket én főztjeim elég egyszerűek.* Oszt meg kicsit magáról. A víz hamarosan rotyog és akkor leveszi a tűzről, hogy némi teafüvet forrázzon le vele. Gyenge mentaillat kezd el a terjengeni a szobában jelezve, hogy mi lesz itt reggelire.*
- Nekem elhiheted, hogy ha valaki sikítani fog, akkor az nem én leszek.* Ebben biztos is lehet a művésznő, hogy ha ilyen történik, akkor Nixomia valakit nagyon meg fog verni.*
- Remek, biztosítalak, hogy meg lesz az a pár óra.* Ha elé rakják az ételt, egy jó étvágyat után szorgalmasan tömi majd befelé. Étke az van, de egy ekkora testet táplálni is kell.*
- Tényleg, te még nem is meséltél magadról túlságosan sokat.* Laza reggeliző hangulat és egy látszólag ártatlan kijelentés. Abban viszont biztos lehet, hogy amennyire tud majd mindennek utána fog kérdezni Nixomia. A próbaidő alatt mérlegelni fogja, hogy mennyire alkalmas a kegyeire a vörös ruhás lány.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-13 22:53:46
Üzenet elküldve: 2025-05-13 22:53:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Rá ugyan nem jellemző, hogy olyan szoros kontyot visel, melynek most kivételesen adott egy esélyt, de reggel a tükör előtt állva úgy érezte, hogy ez a hajviselet lesz a legméltóbb arra, hogy az újonnan vásárolt arany ékszerét felavassa. Úgy tűnik, jó döntésnek bizonyult, legalábbis Nixomiát már sikerült lenyűgöznie vele.*
- Nixa. Ez tetszik, hangzatos becenév. Erőteljes és mégis nőies, illik hozzád. Akkor így szólítanálak, ha megengeded, Nixa. *mosolyodik el.* Én viszont kevesektől viselem el, hogy becézzenek, úgyhogy, ha kérhetlek, akkor maradjon Merlana *mosolyog.
A megszólítások tisztázását követően még egy dolog vár rájuk, melyben döntést kell hozniuk, illetve a nagyobbat Merlanának, mégpedig azt illetően, hogy melyik szobába szeretne beköltözni, ám a lehetőségek megismerése után ez a döntés is egészen könnyűnek bizonyul. A hozzáfűzött körítést, mely során Nixomia a már korábban is elhintett, a férfiakat merőben semmibe vevő véleményét osztja meg ismét, ezúttal is csak alig észrevehető szemrebbenéssel hallgatja végig. Véleménye persze van, de azt nem volna bölcs dolog a nő orrára kötni. Mégsem mondhatja azt szállásadójának, hogy szép dolog a női nemet piedesztálra emelni, csak kár, hogy a szép kontyon kívül eddig pont az újdonsült nemesben vélt igencsak kevés nőies vonást felfedezni, pedig a szülés és egyéb képességeik mellett a szépségük és a viselkedésük is ugyanolyan fontos.*
- Nos, remélem, hogy idővel abban is tudok segíteni, hogy miképp tudod a nemesi világban is előcsalogatni magadból azt az erős nőt, aki a harctéren vagy épp a vadászmezőn vagy. *Az ő válaszát is lehet sokféleképpen értelmezni. Segítségként, de kritikaként is, az viszont tény, hogy egy szoknya sokat segítene a dolgon. Biztos benne, hogy ha a lány megtapasztalná, mennyi szabadságot is ad valójában a tiltakozása tárgyát képező ruhadarab, hamar megszeretné.
Egyébként is, miután a kenyerét eddig részben azzal kereste, hogy a testét ajánlotta fel férfiaknak, nem tud azonosulni a szőkeség világnézetével, de úgy gondolja, hogy a férfiakat uralni csak olyasvalaki tudja a másik nemből, aki a nő a szó legtökéletesebb értelmében nő.*
- Igazán felelősségteljes hozzáállás, ahogy róluk gondoskodsz. *Jegyzi meg az állatokkal kapcsolatban, miközben a konyha felé veszik az irányt, ahol hamar megtudja, hogy miből gazdálkodhat, ha reggelit akar készíteni maguknak.*
- Ó, nem, nagy főzés itt nem lesz, az legyen a szolgálók dolga. *Egyedül a tojást kezdi el megfőzni, melyet szendvicsek készítéséhez kíván felhasználni. A reggeli pompája nem a különlegességében, hanem a tálalás szépségében rejlik majd, hisz a kinézet továbbra is nagyon fontos.*
- Remek hír, de javaslom, hogy ne siess el semmit! Inkább várjunk rájuk egy kicsit többet, de megfelelőek legyenek. Nehogy arra ébredjek reggel, hogy sikítasz, mert tönkretették a trófeáidat. *Elvigyorodik lágyan, aztán rövid szünet után válaszol a következő kérdésre is.*
- Ha akad pár órám, amikor nem lesz rám a mai napon szükséged, áthozom a holmijaimat. Nincsen sok. A hangszereim és a ruháim foglalják a legtöbb helyet. *Közben a kezei is járnak, melyek alatt már kezdenek is alakulni a mutatós, reggeli tálak.*
*Rá ugyan nem jellemző, hogy olyan szoros kontyot visel, melynek most kivételesen adott egy esélyt, de reggel a tükör előtt állva úgy érezte, hogy ez a hajviselet lesz a legméltóbb arra, hogy az újonnan vásárolt arany ékszerét felavassa. Úgy tűnik, jó döntésnek bizonyult, legalábbis Nixomiát már sikerült lenyűgöznie vele.*
- Nixa. Ez tetszik, hangzatos becenév. Erőteljes és mégis nőies, illik hozzád. Akkor így szólítanálak, ha megengeded, Nixa. *mosolyodik el.* Én viszont kevesektől viselem el, hogy becézzenek, úgyhogy, ha kérhetlek, akkor maradjon Merlana *mosolyog.
A megszólítások tisztázását követően még egy dolog vár rájuk, melyben döntést kell hozniuk, illetve a nagyobbat Merlanának, mégpedig azt illetően, hogy melyik szobába szeretne beköltözni, ám a lehetőségek megismerése után ez a döntés is egészen könnyűnek bizonyul. A hozzáfűzött körítést, mely során Nixomia a már korábban is elhintett, a férfiakat merőben semmibe vevő véleményét osztja meg ismét, ezúttal is csak alig észrevehető szemrebbenéssel hallgatja végig. Véleménye persze van, de azt nem volna bölcs dolog a nő orrára kötni. Mégsem mondhatja azt szállásadójának, hogy szép dolog a női nemet piedesztálra emelni, csak kár, hogy a szép kontyon kívül eddig pont az újdonsült nemesben vélt igencsak kevés nőies vonást felfedezni, pedig a szülés és egyéb képességeik mellett a szépségük és a viselkedésük is ugyanolyan fontos.*
- Nos, remélem, hogy idővel abban is tudok segíteni, hogy miképp tudod a nemesi világban is előcsalogatni magadból azt az erős nőt, aki a harctéren vagy épp a vadászmezőn vagy. *Az ő válaszát is lehet sokféleképpen értelmezni. Segítségként, de kritikaként is, az viszont tény, hogy egy szoknya sokat segítene a dolgon. Biztos benne, hogy ha a lány megtapasztalná, mennyi szabadságot is ad valójában a tiltakozása tárgyát képező ruhadarab, hamar megszeretné.
Egyébként is, miután a kenyerét eddig részben azzal kereste, hogy a testét ajánlotta fel férfiaknak, nem tud azonosulni a szőkeség világnézetével, de úgy gondolja, hogy a férfiakat uralni csak olyasvalaki tudja a másik nemből, aki a nő a szó legtökéletesebb értelmében nő.*
- Igazán felelősségteljes hozzáállás, ahogy róluk gondoskodsz. *Jegyzi meg az állatokkal kapcsolatban, miközben a konyha felé veszik az irányt, ahol hamar megtudja, hogy miből gazdálkodhat, ha reggelit akar készíteni maguknak.*
- Ó, nem, nagy főzés itt nem lesz, az legyen a szolgálók dolga. *Egyedül a tojást kezdi el megfőzni, melyet szendvicsek készítéséhez kíván felhasználni. A reggeli pompája nem a különlegességében, hanem a tálalás szépségében rejlik majd, hisz a kinézet továbbra is nagyon fontos.*
- Remek hír, de javaslom, hogy ne siess el semmit! Inkább várjunk rájuk egy kicsit többet, de megfelelőek legyenek. Nehogy arra ébredjek reggel, hogy sikítasz, mert tönkretették a trófeáidat. *Elvigyorodik lágyan, aztán rövid szünet után válaszol a következő kérdésre is.*
- Ha akad pár órám, amikor nem lesz rám a mai napon szükséged, áthozom a holmijaimat. Nincsen sok. A hangszereim és a ruháim foglalják a legtöbb helyet. *Közben a kezei is járnak, melyek alatt már kezdenek is alakulni a mutatós, reggeli tálak.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-13 14:52:45
Üzenet elküldve: 2025-05-13 14:52:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Úgy tűnik, hogy sikerült meglepnie hátulról vendégét, aki láthatóan összerezzen. Erre ösztönösen elnyom egy kárörvendő mosolyt. Rossz szokásainak egyike, de ha ez nem lenne, akkor nem Nixomia lenne, hanem csak egy jól nevelt báb.*
- Különösen tetszetős az a hajtű, már én is szemeztem vele korábban.* Mondja, amikor a ruhára terelődik a szó. Azt bárki láthatja, hogy azért a saját haja mindig egy igényes kontyba van rendezve, egy szolidabb hajtűvel. A formaság le van tudva, így mehetne végre beljebb, ahol végre letudhatná ezt az átkozott etikett huzavonát.*
- Nekem mindegy. Nixomia, Nixa, vagy ahogy tetszik. Egy kezemen meg se tudnám számolni, hogy hogyan becéztek már.* Rántja meg a vállait.* Téged, hogyan szólítsalak?* Teszi fel a kérdést ő is.* Persze társaságban más a helyzet.* Nyugtatja meg, de ki tudja, hogy be fogja tartani egy olyan közegben vagy sem. Ezután sebtében körbe is vezeti fent a szobák rengetegében. A végcél a nagyszoba, amit nagyon ajánlgat.*
- Ugyan, nekem nincs szükségem két nagy szobára, ha lesz is férj a háznál annak szava itt nem lesz, és mellettem fog aludni, nem kell annak szoba. A férfiak haszontalanok amúgy is, csak arra valók, hogy gyereket adjanak nekünk, meg egymást öljék le halomra. Az utóbbira magam is képes vagyok. Az előbbire meg hiába olyan büszkék, a hímek zöme még csak nem is képes igazán jól teljesíteni az ágyban, aztán mégis ők vezetik a világot.* Szidalmazza őket erősen.*
- Szerintem te hasznosabb leszel, mint bármelyik férfi, így valószínűleg nem lesz okom kidobni innen. Sőt, szerintem a felsorolt két képességgel sem lenne baj.*Az utolsó mondat sokféleképpen értelmezhető burkolt célzás, ami jelentőséggel bír.*
- Nos, akkor ez el is kelt.* Neveti el magát. Tisztában van azzal, hogy egy maguk fajtának egy ilyen pompa mit is jelent. Ő is csak álmodni tudott ilyesmiről, nem is zavarja meg a gyönyörködésében. Ha nem is tudja, de meglátszik az élet nyoma mindenkin, csak az a kérdés, hogy ki mennyire tudja ezt titkolni.*
- Ühüm!* Bólint egyetértően. Kedvére van, hogy nem totojázik sokat Merlana, hanem egyből rábólint.*
- Ez egy jó gondolat, mert még magam sem étkeztem. Első a jószág, aztán csak az egyéni szükségletek.* Az emlegetett állatok meg már az illatos szénájukat rágcsálják. Elvégre az ő vagyonának az alapja a hátasok egészsége. Nemes vagy sem, még közel sincs akkora vagyona, hogy letegyen a zsoldosi létről. Egy olyan felszereltségű lovag, mint ő borsos árat kérhet meg.*
- Szegényes jelenleg még az éléskamrám, nincs sok időm vásárolgatni.* Kíséri le a lányt a konyhába. Van pár tojás, kolbász, sajt meg kenyér, némi hagymával.*
- Amíg főzöl én odateszek egy teát.* Ezt akkor is megteszi, ha ellenkeznek ellene. Nemes vagy sem, ez még nagyon friss dolog, eddig is kiszolgálta magát.*
- Ha minden igaz, már estére akár itt is lehetnek a szolgálók, de legkésőbb holnap délelőtt már mindenképpen azt akarom, hogy beköltözzenek.* Itt tart egy kis szünetet, mielőtt rákérdezne még egy dologra.*
- Te mikor költözöl be?* Kíváncsiskodik, mert már nagyon várja, hogy itt legyen valaki, aki helyette kezeli ezt a sok ügyet.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.13 14:53:34
* Úgy tűnik, hogy sikerült meglepnie hátulról vendégét, aki láthatóan összerezzen. Erre ösztönösen elnyom egy kárörvendő mosolyt. Rossz szokásainak egyike, de ha ez nem lenne, akkor nem Nixomia lenne, hanem csak egy jól nevelt báb.*
- Különösen tetszetős az a hajtű, már én is szemeztem vele korábban.* Mondja, amikor a ruhára terelődik a szó. Azt bárki láthatja, hogy azért a saját haja mindig egy igényes kontyba van rendezve, egy szolidabb hajtűvel. A formaság le van tudva, így mehetne végre beljebb, ahol végre letudhatná ezt az átkozott etikett huzavonát.*
- Nekem mindegy. Nixomia, Nixa, vagy ahogy tetszik. Egy kezemen meg se tudnám számolni, hogy hogyan becéztek már.* Rántja meg a vállait.* Téged, hogyan szólítsalak?* Teszi fel a kérdést ő is.* Persze társaságban más a helyzet.* Nyugtatja meg, de ki tudja, hogy be fogja tartani egy olyan közegben vagy sem. Ezután sebtében körbe is vezeti fent a szobák rengetegében. A végcél a nagyszoba, amit nagyon ajánlgat.*
- Ugyan, nekem nincs szükségem két nagy szobára, ha lesz is férj a háznál annak szava itt nem lesz, és mellettem fog aludni, nem kell annak szoba. A férfiak haszontalanok amúgy is, csak arra valók, hogy gyereket adjanak nekünk, meg egymást öljék le halomra. Az utóbbira magam is képes vagyok. Az előbbire meg hiába olyan büszkék, a hímek zöme még csak nem is képes igazán jól teljesíteni az ágyban, aztán mégis ők vezetik a világot.* Szidalmazza őket erősen.*
- Szerintem te hasznosabb leszel, mint bármelyik férfi, így valószínűleg nem lesz okom kidobni innen. Sőt, szerintem a felsorolt két képességgel sem lenne baj.*Az utolsó mondat sokféleképpen értelmezhető burkolt célzás, ami jelentőséggel bír.*
- Nos, akkor ez el is kelt.* Neveti el magát. Tisztában van azzal, hogy egy maguk fajtának egy ilyen pompa mit is jelent. Ő is csak álmodni tudott ilyesmiről, nem is zavarja meg a gyönyörködésében. Ha nem is tudja, de meglátszik az élet nyoma mindenkin, csak az a kérdés, hogy ki mennyire tudja ezt titkolni.*
- Ühüm!* Bólint egyetértően. Kedvére van, hogy nem totojázik sokat Merlana, hanem egyből rábólint.*
- Ez egy jó gondolat, mert még magam sem étkeztem. Első a jószág, aztán csak az egyéni szükségletek.* Az emlegetett állatok meg már az illatos szénájukat rágcsálják. Elvégre az ő vagyonának az alapja a hátasok egészsége. Nemes vagy sem, még közel sincs akkora vagyona, hogy letegyen a zsoldosi létről. Egy olyan felszereltségű lovag, mint ő borsos árat kérhet meg.*
- Szegényes jelenleg még az éléskamrám, nincs sok időm vásárolgatni.* Kíséri le a lányt a konyhába. Van pár tojás, kolbász, sajt meg kenyér, némi hagymával.*
- Amíg főzöl én odateszek egy teát.* Ezt akkor is megteszi, ha ellenkeznek ellene. Nemes vagy sem, ez még nagyon friss dolog, eddig is kiszolgálta magát.*
- Ha minden igaz, már estére akár itt is lehetnek a szolgálók, de legkésőbb holnap délelőtt már mindenképpen azt akarom, hogy beköltözzenek.* Itt tart egy kis szünetet, mielőtt rákérdezne még egy dologra.*
- Te mikor költözöl be?* Kíváncsiskodik, mert már nagyon várja, hogy itt legyen valaki, aki helyette kezeli ezt a sok ügyet.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.13 14:53:34
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-11 23:46:50
Üzenet elküldve: 2025-05-11 23:46:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Míg Nixomia a látványra, addig ő arra nem számított, hogy a háta mögül fog felbukkanni a ház tulajdonosa. Ahogy megszólítja, össze is rezzen, úgy kell visszafognia magát, hogy ne sikkantson fel hirtelen.*
- Jó reggelt kisasszony! *Mondja végül megnyugodva.* Köszönöm szépen. Pedig ez egy fokkal lazább, mint a tegnapi, de nekem is nagyon tetszik. Véletlenül pillantottam meg a vásárban, de nem hagyhattam ott. *Tekintete gyorsan végigfut saját öltözékén. Nixomiáét nem nézi meg annyira, hisz azon nincs is mit nézni. Egyszerű, hétköznapi, unalmas. Mikor felajánlják neki, boldogan lép be a bejárati ajtón, s a másik oldalán már rögtön egy kérés fogadja, melyre elmosolyodik.*
- Valahogy sejtettem *kuncog röviden.* Rendben, de vigyázzunk vele, nehogy elfelejtsük, hogy ha vendégek is lesznek majd, akkor nem lehetünk túl közvetlenek egymással sem! Hogyan szólíthatlak akkor? *Kíváncsi, hogy mit preferál a nő a Nixomia kisasszony helyett. Miután ezt megtudta, ha megtudja egyáltalán, egyetértve bólint, hogy ejtsék meg leendő szobájának kiválasztását. Hát már hogy gondolta volna meg magát?*
- Örömmel. *Válaszként ennyit mond csupán, ebben benne van minden az érzéseitől a tényekig. Kíváncsian lépked Nixomia nyomában, és tüzetesen végignéz minden helyiséget, amit megmutatnak neki. Nem azért, mert magától nem találná meg őket előbb-utóbb, hanem azért, mert minden apró részlet fontos lehet egyszer. Mikor az emeletre érve megpillantja a kisebb vendégszobát, legszívesebben már azonnal azt mondaná, hogy köszöni, ez jó lesz, hisz számára ez is luxus, azonban a szőkeség korábbi mondatát hallva még nem hoz elhamarkodott döntést, előbb meg akar róla győződni, hogy jól hallotta-e, amit mondott. A nagyobb háló és a hozzátartozó dolgozószóba maga az álom, ráadásul még fel is ajánlották neki. Másodszor már biztos benne, hogy jól hallotta.*
- Nos, miután ilyen készségesen felajánlottad nekem, remélem nem veszed zokon, ha élek a lehetőséggel, és ezt választom. Ha meggondolod magad, legfeljebb majd kidobsz. *Nevetgél boldogan, miközben beljebb lép a hatalmas, gyönyörű szobába, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy ébren van. Hogy egy ilyen csoda nincs ingyen, azzal tisztában van, nem is gondolta, hogy mindezt csak úgy megkapja, de az elvárásoknak csak ezek után kell megfelelnie, a szoba meg már most az övé. Jól járt, az már biztos.*
- Azt szeretnéd, hogy én válasszam ki a szolgálóidat? Rendben van. *Meglepődik, de szeme sem rebben. Nem volt még dolga ilyesmivel, de jó emberismerő lévén meg kell tudnia oldani, és így legalább valamelyest a saját ízlésére formálhatja a személyzetet is. Sejti, hogy tesztelik, ő pedig ehhez mérten is fog viselkedni.*
- Köszönöm a lehetőséget még egyszer, meg fogom hálálni, de mit szólnál, ha minden további előtt reggeliznénk egyet? Nekem még nem volt rá alkalmam. *Természetesen ő fogja készíteni. Bár egy ideje már nem főzött, a fogadó kosztján élt, de megfelelő alapanyagból egy finom reggelit össze tud hozni.*
*Míg Nixomia a látványra, addig ő arra nem számított, hogy a háta mögül fog felbukkanni a ház tulajdonosa. Ahogy megszólítja, össze is rezzen, úgy kell visszafognia magát, hogy ne sikkantson fel hirtelen.*
- Jó reggelt kisasszony! *Mondja végül megnyugodva.* Köszönöm szépen. Pedig ez egy fokkal lazább, mint a tegnapi, de nekem is nagyon tetszik. Véletlenül pillantottam meg a vásárban, de nem hagyhattam ott. *Tekintete gyorsan végigfut saját öltözékén. Nixomiáét nem nézi meg annyira, hisz azon nincs is mit nézni. Egyszerű, hétköznapi, unalmas. Mikor felajánlják neki, boldogan lép be a bejárati ajtón, s a másik oldalán már rögtön egy kérés fogadja, melyre elmosolyodik.*
- Valahogy sejtettem *kuncog röviden.* Rendben, de vigyázzunk vele, nehogy elfelejtsük, hogy ha vendégek is lesznek majd, akkor nem lehetünk túl közvetlenek egymással sem! Hogyan szólíthatlak akkor? *Kíváncsi, hogy mit preferál a nő a Nixomia kisasszony helyett. Miután ezt megtudta, ha megtudja egyáltalán, egyetértve bólint, hogy ejtsék meg leendő szobájának kiválasztását. Hát már hogy gondolta volna meg magát?*
- Örömmel. *Válaszként ennyit mond csupán, ebben benne van minden az érzéseitől a tényekig. Kíváncsian lépked Nixomia nyomában, és tüzetesen végignéz minden helyiséget, amit megmutatnak neki. Nem azért, mert magától nem találná meg őket előbb-utóbb, hanem azért, mert minden apró részlet fontos lehet egyszer. Mikor az emeletre érve megpillantja a kisebb vendégszobát, legszívesebben már azonnal azt mondaná, hogy köszöni, ez jó lesz, hisz számára ez is luxus, azonban a szőkeség korábbi mondatát hallva még nem hoz elhamarkodott döntést, előbb meg akar róla győződni, hogy jól hallotta-e, amit mondott. A nagyobb háló és a hozzátartozó dolgozószóba maga az álom, ráadásul még fel is ajánlották neki. Másodszor már biztos benne, hogy jól hallotta.*
- Nos, miután ilyen készségesen felajánlottad nekem, remélem nem veszed zokon, ha élek a lehetőséggel, és ezt választom. Ha meggondolod magad, legfeljebb majd kidobsz. *Nevetgél boldogan, miközben beljebb lép a hatalmas, gyönyörű szobába, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy ébren van. Hogy egy ilyen csoda nincs ingyen, azzal tisztában van, nem is gondolta, hogy mindezt csak úgy megkapja, de az elvárásoknak csak ezek után kell megfelelnie, a szoba meg már most az övé. Jól járt, az már biztos.*
- Azt szeretnéd, hogy én válasszam ki a szolgálóidat? Rendben van. *Meglepődik, de szeme sem rebben. Nem volt még dolga ilyesmivel, de jó emberismerő lévén meg kell tudnia oldani, és így legalább valamelyest a saját ízlésére formálhatja a személyzetet is. Sejti, hogy tesztelik, ő pedig ehhez mérten is fog viselkedni.*
- Köszönöm a lehetőséget még egyszer, meg fogom hálálni, de mit szólnál, ha minden további előtt reggeliznénk egyet? Nekem még nem volt rá alkalmam. *Természetesen ő fogja készíteni. Bár egy ideje már nem főzött, a fogadó kosztján élt, de megfelelő alapanyagból egy finom reggelit össze tud hozni.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-11 19:29:14
Üzenet elküldve: 2025-05-11 19:29:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Éppen az istállóból tér vissza, amikor Merlana az ajtónál kopog. A látványra, ami fogadja egyáltalán nem számított. A férfiakat szereti, de ezt a megjelenést még még ő is megbámúlja.*
~ Egy ajtócsapkodást éppen megérne. ~* Ezzel együtt kicsit szégyelli is, hogy egyszerű öltözékben mutatkozik, de hamar túlteszi magát, hiszen mégiscsak ő a nemes és nem a lány.*
- Üdvözlöm Naerice kisasszony!* Szólítja meg hátulról.*
- Igazán csinos ma is, nem is gondoltam volna, hogy a tegnapit még lehet fokozni. Teli van meglepetéssel.* Mosolyodik el mielőtt kinyitná a nő előtt az ajtót.*
- Fáradjon beljebb!* Invitálja be újfent az épületbe.*
- Nos! Engem felettébb idegesít ez a nagy udvariaskodás. Lehetne, hogy elhagyjuk ezt a szoros magázódást, amikor nincs rá szükség? Elvégre egy fedél alatt fogunk egy ideig biztosan lakni.* Tesz ajánlatott, amit vagy elfogad az énekese vagy nem.*
- Ha már fedél, akkor a szoba kiválasztasát is megejthetnénk így frissében, ha azóta nem gondolta meg magát. Fent szinte minden szoba üres, kivétel az enyém.* Invitáló kézmozdulatot tesz az emelt irányába. Ha követi, akkor bemutatja az egész szintet. Fent egy nagy folyosó van, amire számtalan ajtó nyilik.*
- Itt van egy mosdószoba.* Nyit be az első szobába, ami központi helyiségnek számít. Fadézsa terpeszkedik benne, meg egy paraván. Kis szekrények a mosakodáshoz szükséges holmiknak.*
- Amaz ott az illemhely.* Mutat egy ajtóra, ami a túloldalt, és valószínűleg a hulladékot a ház mögé engedi le valami gyűjtőhelyre.*
- Ez itt a társalgó.* Vezeti tovább egy tágasabb helyiségbe, ahol fotelek, asztal meg könyvespolcok találhatóak. Innen ki lehet menni az erkélyre is.*
- Az én szobám az ott.* Mutat jobb oldalon a folyosó végén lévő ajtóra.*
- Mellette meg a dolgozó szobám. A túlvégen akad pont még egy ilyen szoba meg egy dolgozó szoba mellette. Valószínűleg a hites uramnak, de ennek híján használhatja mind a kettőt nyugodtan, ha akarja. Vannak még szobák, azokba is benézhet, nekem mindegy, hogy melyiket választja.* Az egyik közelebb eső vendégszobába nyit be, ami pont olyan, mint egy átlagos kisnemesi kúria vendégszoba. Ágy, kis asztal, székek, szekrények, és egyéb tárgyak.*
- Szinte mind ugyanígy néz ki, kivéve azt a kettőt, amiről beszéltem.* Elkíséri a folyosó végére, ahol a dolgozó szoba meg a nagy háló található. Az előbbibe benyitva egy apró szobát láthat, amiben minden megvan, hogy valaki adminisztratív munkát végezzen. Fiókos asztal, könyvespolcok, üveges szekrény és festmény a falon. A másik szoba viszont maga a luxus. Látszik, hogy két főre tervezték. Nagy ágy, szekrények, asztalok, óriási ruhásszekrények, fésülködőasztal, ládák meg a többi.*
- Nekem nem volt bajom a Pegazussal, de ez sokkal jobb.* Mosolyog elégedetten, pedig ez még nem is a luxus teteje.*
- Nem véletlenül ajánlottam ezt a szobát.* Most, hogy ezekkel tisztában van a lány, választhat. Látott mindent és tudja, hogy milyen luxusban lehet része, ami nem csak felvágás, hanem egyben burkolt utalás is, hogy ezekért cserébe van elvárása.*
- Tegnap sikerült utána járnom, hogy merre tudok szolgálókat felfogadni. Arra gondoltam, hogy talán még a mai napon elkísérhetnél a szolgák kiválasztására.* Kíváncsi a másik reakciójára. Ért az emberekhez egy kicsit. Ez egy jó teszt lenne, hogy mennyire ügyes Merlana ezen a téren. Rá fogja bízni a vezetést, ezért fontos, hogy jó kezekben legyen a kúria.*
* Éppen az istállóból tér vissza, amikor Merlana az ajtónál kopog. A látványra, ami fogadja egyáltalán nem számított. A férfiakat szereti, de ezt a megjelenést még még ő is megbámúlja.*
~ Egy ajtócsapkodást éppen megérne. ~* Ezzel együtt kicsit szégyelli is, hogy egyszerű öltözékben mutatkozik, de hamar túlteszi magát, hiszen mégiscsak ő a nemes és nem a lány.*
- Üdvözlöm Naerice kisasszony!* Szólítja meg hátulról.*
- Igazán csinos ma is, nem is gondoltam volna, hogy a tegnapit még lehet fokozni. Teli van meglepetéssel.* Mosolyodik el mielőtt kinyitná a nő előtt az ajtót.*
- Fáradjon beljebb!* Invitálja be újfent az épületbe.*
- Nos! Engem felettébb idegesít ez a nagy udvariaskodás. Lehetne, hogy elhagyjuk ezt a szoros magázódást, amikor nincs rá szükség? Elvégre egy fedél alatt fogunk egy ideig biztosan lakni.* Tesz ajánlatott, amit vagy elfogad az énekese vagy nem.*
- Ha már fedél, akkor a szoba kiválasztasát is megejthetnénk így frissében, ha azóta nem gondolta meg magát. Fent szinte minden szoba üres, kivétel az enyém.* Invitáló kézmozdulatot tesz az emelt irányába. Ha követi, akkor bemutatja az egész szintet. Fent egy nagy folyosó van, amire számtalan ajtó nyilik.*
- Itt van egy mosdószoba.* Nyit be az első szobába, ami központi helyiségnek számít. Fadézsa terpeszkedik benne, meg egy paraván. Kis szekrények a mosakodáshoz szükséges holmiknak.*
- Amaz ott az illemhely.* Mutat egy ajtóra, ami a túloldalt, és valószínűleg a hulladékot a ház mögé engedi le valami gyűjtőhelyre.*
- Ez itt a társalgó.* Vezeti tovább egy tágasabb helyiségbe, ahol fotelek, asztal meg könyvespolcok találhatóak. Innen ki lehet menni az erkélyre is.*
- Az én szobám az ott.* Mutat jobb oldalon a folyosó végén lévő ajtóra.*
- Mellette meg a dolgozó szobám. A túlvégen akad pont még egy ilyen szoba meg egy dolgozó szoba mellette. Valószínűleg a hites uramnak, de ennek híján használhatja mind a kettőt nyugodtan, ha akarja. Vannak még szobák, azokba is benézhet, nekem mindegy, hogy melyiket választja.* Az egyik közelebb eső vendégszobába nyit be, ami pont olyan, mint egy átlagos kisnemesi kúria vendégszoba. Ágy, kis asztal, székek, szekrények, és egyéb tárgyak.*
- Szinte mind ugyanígy néz ki, kivéve azt a kettőt, amiről beszéltem.* Elkíséri a folyosó végére, ahol a dolgozó szoba meg a nagy háló található. Az előbbibe benyitva egy apró szobát láthat, amiben minden megvan, hogy valaki adminisztratív munkát végezzen. Fiókos asztal, könyvespolcok, üveges szekrény és festmény a falon. A másik szoba viszont maga a luxus. Látszik, hogy két főre tervezték. Nagy ágy, szekrények, asztalok, óriási ruhásszekrények, fésülködőasztal, ládák meg a többi.*
- Nekem nem volt bajom a Pegazussal, de ez sokkal jobb.* Mosolyog elégedetten, pedig ez még nem is a luxus teteje.*
- Nem véletlenül ajánlottam ezt a szobát.* Most, hogy ezekkel tisztában van a lány, választhat. Látott mindent és tudja, hogy milyen luxusban lehet része, ami nem csak felvágás, hanem egyben burkolt utalás is, hogy ezekért cserébe van elvárása.*
- Tegnap sikerült utána járnom, hogy merre tudok szolgálókat felfogadni. Arra gondoltam, hogy talán még a mai napon elkísérhetnél a szolgák kiválasztására.* Kíváncsi a másik reakciójára. Ért az emberekhez egy kicsit. Ez egy jó teszt lenne, hogy mennyire ügyes Merlana ezen a téren. Rá fogja bízni a vezetést, ezért fontos, hogy jó kezekben legyen a kúria.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-11 11:48:09
Üzenet elküldve: 2025-05-11 11:48:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
//Napváltás//
*Nem az ő tisztsége, hogy tovább győzködje Nixomiát arról, hogy ha a jövőben valóban abban a világban akar élni, ahol a hölgyeket kisasszonynak szólítják, akkor balgaság azt hinni, hogy elkerülheti a szoknya viselését, de majd rájön magától. Vagy nem. Az is lehet, hogy ő lesz, aki utat tör majd a nadrágot viselő nemeskisasszonyok korszakának, ki tudja.*
- Természetesen. Köszönöm szépen! *Elegánsan csak ennyit válaszol, mikor a mai találka zárásaként a házigazda másnapra is meghívja őt. Belül persze vigyorog a boldogságtól, kifejezetten elégedett lehet azzal, amit el sikerült érnie. Mikor kikísérik, udvariasan elköszön, és távozik. A ma éjszakát még a fogadóban tölti, de egyáltalán nem bánja, mert tudja, hogy holnap már egy csodálatos, új építésű nemesi ház egyik kényelmes szobájában találja magát.
Másnap reggel kipihenten ébred, és neki is lát a készülődésnek. Nem volna bölcs dolog ugyanabban a ruhában megjelenni, de szerencsére nem is kell. Ideje felavatni az új szerzeményét, melyet Selyemrévben vásárolt. Felölti hát magára a ruhát, minek alapszíne ugyanolyan élénkvörös, de több rajta a fekete díszítés, mint a másikon. A felső része ugyan szűk, de nem fűzős, szoknyája pedig sokkal rövidebb, csak a térdéig ér le. Alá fekete harisnyát húz, lábaira felkerül a szintén fekete, csatos, kopogós cipellő, haját pedig elegáns kontyba köti pusztán azért, hogy beletűzhesse az aranyozott hajtűt, melyet képtelen volt a selyemrévi forgatagban hagyni. Nem tehet róla, az ékszer egyszerűen haza akart vele jönni. Ma is erősen sminkeli ki magát, majd indulás előtt még egyszer a tükörbe pillant, s miután elégedett az összképpel, ami elegánsra és szemet gyönyörködtetőre sikerült -szerinte-, magára kapja a kabátját is, és elindul Nixomia házához.
Tudja, hogy a nőn kívül nem fogja még őt senki fogadni, így mikor odaér, nem vár, hanem belép a kertbe, ahol néhány pillantásnyi időt megenged magának, hogy gyönyörködjön a látványban, aztán a ház bejárata felé veszi az irányt. Kopogtat néhányat, majd lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyitva van, akkor be is lép, és elindul, hogy a nagyobbacska épületben megkeresse a szőkeséget, ha nincs, akkor türelmesen vár az ajtó előtt, míg bebocsájtást nyer.*
//Napváltás//
*Nem az ő tisztsége, hogy tovább győzködje Nixomiát arról, hogy ha a jövőben valóban abban a világban akar élni, ahol a hölgyeket kisasszonynak szólítják, akkor balgaság azt hinni, hogy elkerülheti a szoknya viselését, de majd rájön magától. Vagy nem. Az is lehet, hogy ő lesz, aki utat tör majd a nadrágot viselő nemeskisasszonyok korszakának, ki tudja.*
- Természetesen. Köszönöm szépen! *Elegánsan csak ennyit válaszol, mikor a mai találka zárásaként a házigazda másnapra is meghívja őt. Belül persze vigyorog a boldogságtól, kifejezetten elégedett lehet azzal, amit el sikerült érnie. Mikor kikísérik, udvariasan elköszön, és távozik. A ma éjszakát még a fogadóban tölti, de egyáltalán nem bánja, mert tudja, hogy holnap már egy csodálatos, új építésű nemesi ház egyik kényelmes szobájában találja magát.
Másnap reggel kipihenten ébred, és neki is lát a készülődésnek. Nem volna bölcs dolog ugyanabban a ruhában megjelenni, de szerencsére nem is kell. Ideje felavatni az új szerzeményét, melyet Selyemrévben vásárolt. Felölti hát magára a ruhát, minek alapszíne ugyanolyan élénkvörös, de több rajta a fekete díszítés, mint a másikon. A felső része ugyan szűk, de nem fűzős, szoknyája pedig sokkal rövidebb, csak a térdéig ér le. Alá fekete harisnyát húz, lábaira felkerül a szintén fekete, csatos, kopogós cipellő, haját pedig elegáns kontyba köti pusztán azért, hogy beletűzhesse az aranyozott hajtűt, melyet képtelen volt a selyemrévi forgatagban hagyni. Nem tehet róla, az ékszer egyszerűen haza akart vele jönni. Ma is erősen sminkeli ki magát, majd indulás előtt még egyszer a tükörbe pillant, s miután elégedett az összképpel, ami elegánsra és szemet gyönyörködtetőre sikerült -szerinte-, magára kapja a kabátját is, és elindul Nixomia házához.
Tudja, hogy a nőn kívül nem fogja még őt senki fogadni, így mikor odaér, nem vár, hanem belép a kertbe, ahol néhány pillantásnyi időt megenged magának, hogy gyönyörködjön a látványban, aztán a ház bejárata felé veszi az irányt. Kopogtat néhányat, majd lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyitva van, akkor be is lép, és elindul, hogy a nagyobbacska épületben megkeresse a szőkeséget, ha nincs, akkor türelmesen vár az ajtó előtt, míg bebocsájtást nyer.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-10 17:20:51
Üzenet elküldve: 2025-05-10 17:20:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
// Napváltás //
- Egy ilyen ruhában, ha valakit fejbe kell csapni, akkor csak akadályoz. Ezen felül meg még a drága ruhanemű is tönkre fog menni. Ráadásul kényelmetlenül és kiszolgáltatottnak érezném magamat. Az én testem kemény és durva, nem való neki az ilyesmi.* Ágál a fűzős szörnyeteg ellen. Örül is, hogy nem erőltetik tovább a szoknya ügyét.*
- Igen, az a szabó nem árult olyasmit, ami nekem megfelelne. Volt szerencsém megtekinteni a kínálatot, ami lehangoló.* Máris hasznára van Merlana ismeretségi köre, mivel egy másik szabót ajánl neki.*
- Ha egy prefektusnak megfelel, akkor biztosan nekem is jó lesz. Köszönöm!* Láthatja rajta bárki, hogy a Morthimer név számára nem jelent semmit. Nixomia számára a prefektus szó egy unalmas ügyintéző képét idézi fel benne.*
- Nekem viszont most mennem kellene. Még van egy kis elintéznivalóm a tanácsházán. Naerice kisasszony örülnék, ha később még tudnánk beszélni. Ha a holnapi napon felkeresne, akkor a szállását a rendelkezésére bocsátanám.* Ha a nincs ellenvetés, akkor ki fogja kísérni a vendégeket, hogy aztán utána majd átöltözve felkeresse a tanácsházát. Hosszú napja végén pedig visszatér majd ide, hogy nyugovóra térjen. Másnap korán kell, hogy ne az ágyban találja Merlana. Egyszerű vászon gyakorló ruhát vesz fel magára. Mintha nem is nemes lenne, csak holmi egyszerű városi. Praktikus és kényelmes. Neki ennyi pontosan elég. A jószágokkal is kell dolgoznia, ami szép ruhában nem lenne jó ötlet, meg hát nincs is szép ruhája. A páncélja a legszebb öltözéke, amire a legbüszkébb is. Megjelenésével valószínűleg nem fog nagyon meglepetést okozni.*
// Napváltás //
- Egy ilyen ruhában, ha valakit fejbe kell csapni, akkor csak akadályoz. Ezen felül meg még a drága ruhanemű is tönkre fog menni. Ráadásul kényelmetlenül és kiszolgáltatottnak érezném magamat. Az én testem kemény és durva, nem való neki az ilyesmi.* Ágál a fűzős szörnyeteg ellen. Örül is, hogy nem erőltetik tovább a szoknya ügyét.*
- Igen, az a szabó nem árult olyasmit, ami nekem megfelelne. Volt szerencsém megtekinteni a kínálatot, ami lehangoló.* Máris hasznára van Merlana ismeretségi köre, mivel egy másik szabót ajánl neki.*
- Ha egy prefektusnak megfelel, akkor biztosan nekem is jó lesz. Köszönöm!* Láthatja rajta bárki, hogy a Morthimer név számára nem jelent semmit. Nixomia számára a prefektus szó egy unalmas ügyintéző képét idézi fel benne.*
- Nekem viszont most mennem kellene. Még van egy kis elintéznivalóm a tanácsházán. Naerice kisasszony örülnék, ha később még tudnánk beszélni. Ha a holnapi napon felkeresne, akkor a szállását a rendelkezésére bocsátanám.* Ha a nincs ellenvetés, akkor ki fogja kísérni a vendégeket, hogy aztán utána majd átöltözve felkeresse a tanácsházát. Hosszú napja végén pedig visszatér majd ide, hogy nyugovóra térjen. Másnap korán kell, hogy ne az ágyban találja Merlana. Egyszerű vászon gyakorló ruhát vesz fel magára. Mintha nem is nemes lenne, csak holmi egyszerű városi. Praktikus és kényelmes. Neki ennyi pontosan elég. A jószágokkal is kell dolgoznia, ami szép ruhában nem lenne jó ötlet, meg hát nincs is szép ruhája. A páncélja a legszebb öltözéke, amire a legbüszkébb is. Megjelenésével valószínűleg nem fog nagyon meglepetést okozni.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-04 11:13:14
Üzenet elküldve: 2025-05-04 11:13:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Kifejezetten kedvére való, ahogy Elaris fogalmaz a nemesi bálok hangulatát illetően. Nem véletlenül mondja ő maga sem mindig, hogy színház az egész világ, és eddigi tapasztalatai szerint ez a nemességre különösen igaz. Nem véletlenül próbálja azt megtanulni, hogyan kell ebben a világban otthonosan mozogni.
Ajkaira egy alig látható, gonoszkás mosoly húzódik, mikor Elaris a bálokon általában kötelező öltözékekről kezd mesélni, hisz a szőkeség eddig megismert természetét figyelembe véve várta azt a kirohanást, mely azonnal érkezik is úgy, mintha egy vulkán tört volna ki dühében.*
~Városunk újdonsült nemese elfeledkezett a nemesség kevésbé kényelmes velejáróiról…~ *Kárörvendően lenne kedve vigyorogni, ám azt mégsem teheti meg, helyette együttérző tekintetet erőltet magára, és lágyan szólal meg, miután kivárta, hogy Nixomia kihisztizze magát a számára előnytelen öltözködést illetően.*
- Ugyan már, kisasszony, nem olyan rossz az. Nézzen csak rám! Az én ruhám is felül szoros, alul szoknyás, mégsem szenvedek benne. *Mondjuk tény, hogy hajolni és görnyedni nem igazán tud benne, de ez legalább akkora előny is, mint hátrány, és különben sem gondolná, hogy az a páncél, melyet Nixomia visel, sokkalta kényelmesebb volna.*
- De a döntés természetesen az öné. *Mondja végül ráhagyva ezt is Nixomiára, hisz itt végül is ő a ház úrnője, az ő szabályai a mérvadóak. Értékeli a nő újítási szándékait, de hogy ehhez mit szól majd a vérbeli nemesség, az már egy másik kérdés, viszont ez nem is az ő problémája.
Az Elarist illető témák megvitatása közben ő csendben marad, ám zene füleinek, mikor a házigazda szájából elhangzik a neki felajánlott szoba ténye. Végre neki is jut egy kis szelet a kényelemből és a pompából. Már majdnem el is kalandozik a jövőbeli álomvilágában, mikor újra őt szólítják meg, legalábbis a tekintetből ítélve. Amúgy nem lenne benne biztos, hogy őt kérdezik.*
- Ó! Nos, Selyemrévben ma vásároltam Bonatard úrnál. Kiváló szabó, de hölgyeknek csak szoknyás ruhákat készít, ami akkor Önnek nem megfelelő. Ebben az esetben jószívvel bátorkodom ajánlani Poffriss asszonyt. Morthimer prefektus úr ajánlásán keresztül ismertem meg, ő is nagyszerű munkát végez. Ezt a ruhát is ő készítette. *Simít végig az öltözékén büszkén, s közben a sorok közt sikerül azt is elhintenie, hogy ő személyesen ismeri Orthus Morthimert, Selyemrév építkezésének a város által megbízott vezetőjét.*
- Biztos vagyok benne, hogy az Ön stílusában is gyönyörű darabokat tud készíteni. *Teszi még hozzá a szabónőt illetően. Bár látja Nixomia szemein, hogy talán személyes segítséget vár a bevásárlás terén, nem fogja felajánlani, hogy vele tart, míg nem kérik meg rá. Ő nem olyan határozott, mint Elaris, hogy nyíltan ajánlja fel társaságát egy nemesnek.*
*Kifejezetten kedvére való, ahogy Elaris fogalmaz a nemesi bálok hangulatát illetően. Nem véletlenül mondja ő maga sem mindig, hogy színház az egész világ, és eddigi tapasztalatai szerint ez a nemességre különösen igaz. Nem véletlenül próbálja azt megtanulni, hogyan kell ebben a világban otthonosan mozogni.
Ajkaira egy alig látható, gonoszkás mosoly húzódik, mikor Elaris a bálokon általában kötelező öltözékekről kezd mesélni, hisz a szőkeség eddig megismert természetét figyelembe véve várta azt a kirohanást, mely azonnal érkezik is úgy, mintha egy vulkán tört volna ki dühében.*
~Városunk újdonsült nemese elfeledkezett a nemesség kevésbé kényelmes velejáróiról…~ *Kárörvendően lenne kedve vigyorogni, ám azt mégsem teheti meg, helyette együttérző tekintetet erőltet magára, és lágyan szólal meg, miután kivárta, hogy Nixomia kihisztizze magát a számára előnytelen öltözködést illetően.*
- Ugyan már, kisasszony, nem olyan rossz az. Nézzen csak rám! Az én ruhám is felül szoros, alul szoknyás, mégsem szenvedek benne. *Mondjuk tény, hogy hajolni és görnyedni nem igazán tud benne, de ez legalább akkora előny is, mint hátrány, és különben sem gondolná, hogy az a páncél, melyet Nixomia visel, sokkalta kényelmesebb volna.*
- De a döntés természetesen az öné. *Mondja végül ráhagyva ezt is Nixomiára, hisz itt végül is ő a ház úrnője, az ő szabályai a mérvadóak. Értékeli a nő újítási szándékait, de hogy ehhez mit szól majd a vérbeli nemesség, az már egy másik kérdés, viszont ez nem is az ő problémája.
Az Elarist illető témák megvitatása közben ő csendben marad, ám zene füleinek, mikor a házigazda szájából elhangzik a neki felajánlott szoba ténye. Végre neki is jut egy kis szelet a kényelemből és a pompából. Már majdnem el is kalandozik a jövőbeli álomvilágában, mikor újra őt szólítják meg, legalábbis a tekintetből ítélve. Amúgy nem lenne benne biztos, hogy őt kérdezik.*
- Ó! Nos, Selyemrévben ma vásároltam Bonatard úrnál. Kiváló szabó, de hölgyeknek csak szoknyás ruhákat készít, ami akkor Önnek nem megfelelő. Ebben az esetben jószívvel bátorkodom ajánlani Poffriss asszonyt. Morthimer prefektus úr ajánlásán keresztül ismertem meg, ő is nagyszerű munkát végez. Ezt a ruhát is ő készítette. *Simít végig az öltözékén büszkén, s közben a sorok közt sikerül azt is elhintenie, hogy ő személyesen ismeri Orthus Morthimert, Selyemrév építkezésének a város által megbízott vezetőjét.*
- Biztos vagyok benne, hogy az Ön stílusában is gyönyörű darabokat tud készíteni. *Teszi még hozzá a szabónőt illetően. Bár látja Nixomia szemein, hogy talán személyes segítséget vár a bevásárlás terén, nem fogja felajánlani, hogy vele tart, míg nem kérik meg rá. Ő nem olyan határozott, mint Elaris, hogy nyíltan ajánlja fel társaságát egy nemesnek.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:07:30
Üzenet elküldve: 2025-05-04 10:07:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Késségesen osztja ki a feladatokat, ezzel is megszabadítva magát a terhek jó részétől. Merlanának többet is ajánl, de az énekese óvatosan viszonyul az ajánlatához. Szabadkozik is, hogy nincs jártassága az ilyesmihez, de Nixomia szerint nála sokkal alkalmasabb egy ilyenre. Sőt még tetszetős is neki ez a fajta válasz. Tudja a nő, hogyan kell mások kedvére beszélni. Ez egy határozottan jó tulajdonságnak bizonyulhat még.*
- Jó gondolat, akkor hát legyen így.* Amit viszont ezután hal arra nagyon összeszalad a szemöldöke. Szólni nem szól bele, de a téma láthatóan nem tetszik neki. Az öltözködés nem az erőssége, pláne nem a csicsás női ruháké.*
- Nagyon egyet tudok érteni az édesapjával.* Bólogat, mivel ő sem tartja többre ezeket a bálokat. Nem az ő világa, de szükséges. Éppen belekortyolna a borába, amikor Elaris megemlíti a legnagyobb ellenségét, mire még a korty is félre szalad, amire tüszkölnie kell párat.*
- Azt már NEM! Kutya legyek és ott ugassak az udvaron egész éjjel, ha én ilyesmit felveszek. Én aztán nem fogok magamra erőltetni semmilyen szoros, szűkös, szoknyás göncöt. Biztos, hogy nem.* Olyan, mint a wegtoreni paprika, hamar tüzessé válik, ha kényes pontjára harapnak rá. Kis időbe telik, hogy megnyugodjon és vonásai is megenyhüljenek.*
- Csak nadrágot vagyok hajlandó felvenni. Wegtorenben a haditengerészeknek is ilyen fehér nadrágos, fekete csizmás díszruhája van. Olyasmit fogok csak felvenni, és persze a kardom.* Olyan határozott a kijelentése, mint egy kőszikla. Ezután újra magára ölt egy barátságosabb mosolyt és hagyja, Elarist tovább beszélni.*
- Kérem, állítsa össze, de a merev formaságokat engedjük el. Főleg az öltözködést illetően. Ahogy említette, ez nem a mi világunk, ezért hát én nem is ragaszkodom hozzá szigorúan. A régi nemesi rendszernek már vége, most ideje némi frissítésnek.* Lehet mások nem így gondolják, de felhígult most a nemesség, így könnyebb eldugni az újításokat is az urak és kisasszonyok torkán.*
- A személyzet után majd utána nézek, lehetőleg minél hamarabb. A terem dolga is megoldható. Az állófogadás öltette nagyon is tetszik. Öltözék meg kiegészítő ügyében is körbe fogok nézni még jobban a nemesi piacon, bár az ottani ruhák nem tetszenek.* Úgy érzi, hogy szerinte mindent letárgyaltak nagyjából.*
- Apropó Liraen kisasszony, önt merre találom meg, ha keresném? Merlana kisasszonynak egy szobát a rendelkezésre bocsájtok itt, a bálig biztosan, de gondolom önnek van szállása.* Szeretné, azért elérni, ha keresi, mert ő sem lesz itt mindig.*
- Ha már ruha, kegyed nagyon jártasnak tűnik az ilyesmiben, talán tudna pár tanácsot, vagy szabót ajánlani?* Fordul Merlana felé, akin messziről látni, hogy szakértő a témában.*
- Úgy tervezem, hogy visszatérek a városba elintézni a személyzet ügyét, de menetben talán az árusokat is megejthetném.* Szemei arról árulkodnak, hogy nagyon hálás lenne a kisegítésért, ami a vásárlást illeti.*
* Késségesen osztja ki a feladatokat, ezzel is megszabadítva magát a terhek jó részétől. Merlanának többet is ajánl, de az énekese óvatosan viszonyul az ajánlatához. Szabadkozik is, hogy nincs jártassága az ilyesmihez, de Nixomia szerint nála sokkal alkalmasabb egy ilyenre. Sőt még tetszetős is neki ez a fajta válasz. Tudja a nő, hogyan kell mások kedvére beszélni. Ez egy határozottan jó tulajdonságnak bizonyulhat még.*
- Jó gondolat, akkor hát legyen így.* Amit viszont ezután hal arra nagyon összeszalad a szemöldöke. Szólni nem szól bele, de a téma láthatóan nem tetszik neki. Az öltözködés nem az erőssége, pláne nem a csicsás női ruháké.*
- Nagyon egyet tudok érteni az édesapjával.* Bólogat, mivel ő sem tartja többre ezeket a bálokat. Nem az ő világa, de szükséges. Éppen belekortyolna a borába, amikor Elaris megemlíti a legnagyobb ellenségét, mire még a korty is félre szalad, amire tüszkölnie kell párat.*
- Azt már NEM! Kutya legyek és ott ugassak az udvaron egész éjjel, ha én ilyesmit felveszek. Én aztán nem fogok magamra erőltetni semmilyen szoros, szűkös, szoknyás göncöt. Biztos, hogy nem.* Olyan, mint a wegtoreni paprika, hamar tüzessé válik, ha kényes pontjára harapnak rá. Kis időbe telik, hogy megnyugodjon és vonásai is megenyhüljenek.*
- Csak nadrágot vagyok hajlandó felvenni. Wegtorenben a haditengerészeknek is ilyen fehér nadrágos, fekete csizmás díszruhája van. Olyasmit fogok csak felvenni, és persze a kardom.* Olyan határozott a kijelentése, mint egy kőszikla. Ezután újra magára ölt egy barátságosabb mosolyt és hagyja, Elarist tovább beszélni.*
- Kérem, állítsa össze, de a merev formaságokat engedjük el. Főleg az öltözködést illetően. Ahogy említette, ez nem a mi világunk, ezért hát én nem is ragaszkodom hozzá szigorúan. A régi nemesi rendszernek már vége, most ideje némi frissítésnek.* Lehet mások nem így gondolják, de felhígult most a nemesség, így könnyebb eldugni az újításokat is az urak és kisasszonyok torkán.*
- A személyzet után majd utána nézek, lehetőleg minél hamarabb. A terem dolga is megoldható. Az állófogadás öltette nagyon is tetszik. Öltözék meg kiegészítő ügyében is körbe fogok nézni még jobban a nemesi piacon, bár az ottani ruhák nem tetszenek.* Úgy érzi, hogy szerinte mindent letárgyaltak nagyjából.*
- Apropó Liraen kisasszony, önt merre találom meg, ha keresném? Merlana kisasszonynak egy szobát a rendelkezésre bocsájtok itt, a bálig biztosan, de gondolom önnek van szállása.* Szeretné, azért elérni, ha keresi, mert ő sem lesz itt mindig.*
- Ha már ruha, kegyed nagyon jártasnak tűnik az ilyesmiben, talán tudna pár tanácsot, vagy szabót ajánlani?* Fordul Merlana felé, akin messziről látni, hogy szakértő a témában.*
- Úgy tervezem, hogy visszatérek a városba elintézni a személyzet ügyét, de menetben talán az árusokat is megejthetném.* Szemei arról árulkodnak, hogy nagyon hálás lenne a kisegítésért, ami a vásárlást illeti.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-02 20:46:09
Üzenet elküldve: 2025-05-02 20:46:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
*Elaris kissé tétován biccent, mikor Nixomia a feladatok felosztásáról beszél. A megfelelő szavakat keresi, miközben magában elismeri, mennyi bátorság és eltökéltség rejlik a másik nő tömör mondataiban. *
– Kétségkívül... bölcs döntés.
* Szólal meg végül halkan. *
– Az ünnepségek gyakran csak kívülről tűnnek egyszerűnek, de a látszat mögött sok-sok apró mozdulat van, amelyek csak akkor válnak eggyé, ha valaki gondosan irányítja őket.
* Szeme a tűz fényében megvillan, de tekintete már Merlanára vándorol, aki vörös ruhájában úgy tűnik, mintha mindig is a figyelem középpontjába tartozott volna. Lari, mint mindig, inkább a peremen maradt, az árnyékban, ahonnan jól láthatott mindent, anélkül, hogy észrevették volna. *
– Ami az öltözködést illeti...
* Kezdi kissé óvatosabban, halk sóhajjal. *
– A családom nem volt híres a báltermi jelenlétéről. Apám szerint az efféle események leginkább színházak, ahol az emberek maszkot viselnek, nem csak az arcukon, hanem a ruhájukon is.
* Megköszörüli a torkát, majd folytatja, most már bátrabban. *
– Azonban elméletben tudom, mit illik: a hölgyek estélyiben jelennek meg, lehetőleg földig érő, visszafogott, de nem unalmas színekben, a férfiak pedig sötét öltözékben, köpenyben, ha van, esetleg házuk címerét viselve.
* Rövid szünetet tart, majd barátságosan tekint Nixomiára és Merlanára. Nem akarja félrevezetni őket, bár való igaz, kimagasló képzést kapott, a gyakorlatba való átültetését nem igazán tudta eddig alkalmazni. *
– Ha szeretnék, összeállítok egy rövid ismertetőt. Nem az én világom ez.
* Teszi hozzá őszintén, de nem szomorúan. *
- De ha segíthetek abban, hogy ez az este emlékezetes legyen, akkor örömmel teszem.
* Végül lehajtja a fejét egy apró, udvarias biccentésre, és egy röpke mosoly játszik ajkán, mintha maga is meglepődne, hogy ilyen magabiztosan beszélt valamiről, amit igazából sosem tapasztalt meg igazán. *
*Elaris kissé tétován biccent, mikor Nixomia a feladatok felosztásáról beszél. A megfelelő szavakat keresi, miközben magában elismeri, mennyi bátorság és eltökéltség rejlik a másik nő tömör mondataiban. *
– Kétségkívül... bölcs döntés.
* Szólal meg végül halkan. *
– Az ünnepségek gyakran csak kívülről tűnnek egyszerűnek, de a látszat mögött sok-sok apró mozdulat van, amelyek csak akkor válnak eggyé, ha valaki gondosan irányítja őket.
* Szeme a tűz fényében megvillan, de tekintete már Merlanára vándorol, aki vörös ruhájában úgy tűnik, mintha mindig is a figyelem középpontjába tartozott volna. Lari, mint mindig, inkább a peremen maradt, az árnyékban, ahonnan jól láthatott mindent, anélkül, hogy észrevették volna. *
– Ami az öltözködést illeti...
* Kezdi kissé óvatosabban, halk sóhajjal. *
– A családom nem volt híres a báltermi jelenlétéről. Apám szerint az efféle események leginkább színházak, ahol az emberek maszkot viselnek, nem csak az arcukon, hanem a ruhájukon is.
* Megköszörüli a torkát, majd folytatja, most már bátrabban. *
– Azonban elméletben tudom, mit illik: a hölgyek estélyiben jelennek meg, lehetőleg földig érő, visszafogott, de nem unalmas színekben, a férfiak pedig sötét öltözékben, köpenyben, ha van, esetleg házuk címerét viselve.
* Rövid szünetet tart, majd barátságosan tekint Nixomiára és Merlanára. Nem akarja félrevezetni őket, bár való igaz, kimagasló képzést kapott, a gyakorlatba való átültetését nem igazán tudta eddig alkalmazni. *
– Ha szeretnék, összeállítok egy rövid ismertetőt. Nem az én világom ez.
* Teszi hozzá őszintén, de nem szomorúan. *
- De ha segíthetek abban, hogy ez az este emlékezetes legyen, akkor örömmel teszem.
* Végül lehajtja a fejét egy apró, udvarias biccentésre, és egy röpke mosoly játszik ajkán, mintha maga is meglepődne, hogy ilyen magabiztosan beszélt valamiről, amit igazából sosem tapasztalt meg igazán. *
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:51:04
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:51:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Az általa felvázol gondolatra egyik férfi sem horkan fel vagy butázza le az ötletet. Ez valamilyen szinten megkönnyebbüléssel szolgál. Bár az azért elnehezíti kicsit a szívét, hogy ezzel is segített a számára még ismeretlen tervben, ami bátyját ismerve bizonyára nem kiscica simogatás. Annál veszélyesebbnek és törvénybe ütközőbbnek gondolja. De mégsem akar kuka lenni a másik kettő között, még akkor sem, ha egyébként nem túl nagy segítség a számukra.*
- Kereshetnék valami munkát.
*Veti fel az ötletet az arany kérdésére.*
- Nem az lesz a megváltás az ügyben, de a semminél több.
*Motyogja kissé szemérmesen. Ennél jobb ötletre nem futja tőle. Erszények kifosztásához nem ért és nem is akar. Ziar miatt, ha nagyon muszáj szeretne hasznos lenni, de egyelőre az majdnem biztos, hogy csak olyan eszközökkel, amik miatt nem fog bitóra kerülni, sem pedig a Krenkataurba.
Persze kár egyébként ennyire előre sietni, hiszen először a Tanácsházát kell megjárni. Ha onnan elutasítják őket, akkor amúgy is süthetik az egészet.
Innentől pedig ismét elcsendesül. Csak hallgatja, ahogy Lazziar Wrojth elé tárja a megfigyeléseit. Fel sem tűnt neki, hogy fivére így megfigyelte Selyemrévet és annak őrségét. Bár tény, hogy az új városrész, a szép ruhák és az a póni egy jó időre elvonta a figyelmét.
Időnként elhúzza a száját miközben fülel, de igyekszik mindig úgy fordulni, hogy ne legyen látható arcán a nemtetszés. Bár bizonyára bátyja ezzel egyébként is tisztában van, hisz jól tudja, hogy húga inkább az a galamblelkű típus, aki nem tudna ártani senkinek. Akarva legalábbis biztosan nem.*
- Mehetünk.
*Válaszolja maga is. Nézelődne még, de a férfiakat feltartani sem szeretné. Ha pedig sokáig itt marad, úgy is csak a szívét fájdítaná a számára elérhetetlen, szép dolgokkal.*
*Az általa felvázol gondolatra egyik férfi sem horkan fel vagy butázza le az ötletet. Ez valamilyen szinten megkönnyebbüléssel szolgál. Bár az azért elnehezíti kicsit a szívét, hogy ezzel is segített a számára még ismeretlen tervben, ami bátyját ismerve bizonyára nem kiscica simogatás. Annál veszélyesebbnek és törvénybe ütközőbbnek gondolja. De mégsem akar kuka lenni a másik kettő között, még akkor sem, ha egyébként nem túl nagy segítség a számukra.*
- Kereshetnék valami munkát.
*Veti fel az ötletet az arany kérdésére.*
- Nem az lesz a megváltás az ügyben, de a semminél több.
*Motyogja kissé szemérmesen. Ennél jobb ötletre nem futja tőle. Erszények kifosztásához nem ért és nem is akar. Ziar miatt, ha nagyon muszáj szeretne hasznos lenni, de egyelőre az majdnem biztos, hogy csak olyan eszközökkel, amik miatt nem fog bitóra kerülni, sem pedig a Krenkataurba.
Persze kár egyébként ennyire előre sietni, hiszen először a Tanácsházát kell megjárni. Ha onnan elutasítják őket, akkor amúgy is süthetik az egészet.
Innentől pedig ismét elcsendesül. Csak hallgatja, ahogy Lazziar Wrojth elé tárja a megfigyeléseit. Fel sem tűnt neki, hogy fivére így megfigyelte Selyemrévet és annak őrségét. Bár tény, hogy az új városrész, a szép ruhák és az a póni egy jó időre elvonta a figyelmét.
Időnként elhúzza a száját miközben fülel, de igyekszik mindig úgy fordulni, hogy ne legyen látható arcán a nemtetszés. Bár bizonyára bátyja ezzel egyébként is tisztában van, hisz jól tudja, hogy húga inkább az a galamblelkű típus, aki nem tudna ártani senkinek. Akarva legalábbis biztosan nem.*
- Mehetünk.
*Válaszolja maga is. Nézelődne még, de a férfiakat feltartani sem szeretné. Ha pedig sokáig itt marad, úgy is csak a szívét fájdítaná a számára elérhetetlen, szép dolgokkal.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-01 18:45:55
Üzenet elküldve: 2025-05-01 18:45:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Az igazság az, hogy szerinte annyira borzasztó nehéz sem lehet egy nemesi házat vezetni, ha megvan rá a megfelelő személyzet. Nem tudja, mert ő sem csinálta még soha, de ezt felettébb jól titkolja egyelőre. Nixomiát viszont a túlzásokkal úgy tűnik, meg lehet győzni arról, hogy szüksége van rá, illetve rájuk, hisz Elaris, még ha nem is önszántából, de kiveszi a részét abból, melynek eredményeként a szőke lovaghölgy őt kéri fel a feladatra.
Nem vágja rá rögtön a válaszát, türelmesen végighallgatja a nőt, és az ajánlatának azt a részét is, mely a kompenzációról szól.*
- Megtisztel az ajánlatával, Nixomia kisasszony. Azt ugyan én nem mondanám, hogy otthonosan mozgok ebben a feladatkörben, de szívesen segítek. Bátorkodom azt javasolni, hogy legyen ez a parti az első próba, és ha elégedett a munkámmal, akkor a jövőben is számíthat rám. Ha úgy gondolja, már ma is tudok kezdeni. *Naná. Ha már ma beköltözhet egy nemesi házba, akkor miért is halogatná a dolgot? Most fog kifizetődni az a rengeteg illemtanóra, melyet Orthus Morthimer erőltetett rá, és mellette elsőkézben tanulhat Elaristól, aki élete nagy részét ilyesfajta körökben töltötte.*
- Enyém volna a megtiszteltetés, ha együtt dolgozhatnék Önnel, Elaris kisasszony. *Hízeleg egy kicsit, hogy a félvér nemes is elfogadja az ajánlatot, de természetesen most is, mint eddig is, a saját céljai vezérlik. Aztán idővel, ha már kialakult a bizalom, és négyszemközt lesznek, talán néhány valódi részletet is elárul majd Nixomiának, de ott még nem tartanak.*
- A szakácson kívül szükség lesz inasokra, felszolgálókra, kertészekre és takarítókra, hogy minden pompásan fessen a vendégek számára. A ritkaságok bemutatása pedig csodás ötlet, az mindig vonzza a szemet. *Épp ezért hordja a feltűnő, vörös ruhát is.*
- Az előadáshoz pedig nincs másra szükségem, minthogy az egyik termet előadó és táncteremnek rendezzék be. Állófogadásként képzelem el, a szélén lehetnének asztalok, rajtuk olyan finom és különleges italokkal, mint ez a bor. *Mutatja fel a poharát, ami a beszélgetés közben már kiürült, de nem is szeretne több alkoholt inni. Szüksége van a józan gondolkodásra.*
- Kell egy kötelező öltözködési útmutató is. Elaris kisasszony, mondja, önöknél milyen ruhát szoktak elvárni az uraktól, hölgyektől egy ilyen eseményen? *Mi sem lehet fontosabb, mint a ruhák. Nixomia páncélja gyönyörű, és valahogy el sem tudja őt képzelni egy szépesésű, báli ruhában, de ha nemesi partit akar, akkor ő is kénytelen lesz magára erőltetni.*
*Az igazság az, hogy szerinte annyira borzasztó nehéz sem lehet egy nemesi házat vezetni, ha megvan rá a megfelelő személyzet. Nem tudja, mert ő sem csinálta még soha, de ezt felettébb jól titkolja egyelőre. Nixomiát viszont a túlzásokkal úgy tűnik, meg lehet győzni arról, hogy szüksége van rá, illetve rájuk, hisz Elaris, még ha nem is önszántából, de kiveszi a részét abból, melynek eredményeként a szőke lovaghölgy őt kéri fel a feladatra.
Nem vágja rá rögtön a válaszát, türelmesen végighallgatja a nőt, és az ajánlatának azt a részét is, mely a kompenzációról szól.*
- Megtisztel az ajánlatával, Nixomia kisasszony. Azt ugyan én nem mondanám, hogy otthonosan mozgok ebben a feladatkörben, de szívesen segítek. Bátorkodom azt javasolni, hogy legyen ez a parti az első próba, és ha elégedett a munkámmal, akkor a jövőben is számíthat rám. Ha úgy gondolja, már ma is tudok kezdeni. *Naná. Ha már ma beköltözhet egy nemesi házba, akkor miért is halogatná a dolgot? Most fog kifizetődni az a rengeteg illemtanóra, melyet Orthus Morthimer erőltetett rá, és mellette elsőkézben tanulhat Elaristól, aki élete nagy részét ilyesfajta körökben töltötte.*
- Enyém volna a megtiszteltetés, ha együtt dolgozhatnék Önnel, Elaris kisasszony. *Hízeleg egy kicsit, hogy a félvér nemes is elfogadja az ajánlatot, de természetesen most is, mint eddig is, a saját céljai vezérlik. Aztán idővel, ha már kialakult a bizalom, és négyszemközt lesznek, talán néhány valódi részletet is elárul majd Nixomiának, de ott még nem tartanak.*
- A szakácson kívül szükség lesz inasokra, felszolgálókra, kertészekre és takarítókra, hogy minden pompásan fessen a vendégek számára. A ritkaságok bemutatása pedig csodás ötlet, az mindig vonzza a szemet. *Épp ezért hordja a feltűnő, vörös ruhát is.*
- Az előadáshoz pedig nincs másra szükségem, minthogy az egyik termet előadó és táncteremnek rendezzék be. Állófogadásként képzelem el, a szélén lehetnének asztalok, rajtuk olyan finom és különleges italokkal, mint ez a bor. *Mutatja fel a poharát, ami a beszélgetés közben már kiürült, de nem is szeretne több alkoholt inni. Szüksége van a józan gondolkodásra.*
- Kell egy kötelező öltözködési útmutató is. Elaris kisasszony, mondja, önöknél milyen ruhát szoktak elvárni az uraktól, hölgyektől egy ilyen eseményen? *Mi sem lehet fontosabb, mint a ruhák. Nixomia páncélja gyönyörű, és valahogy el sem tudja őt képzelni egy szépesésű, báli ruhában, de ha nemesi partit akar, akkor ő is kénytelen lesz magára erőltetni.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:48:39
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:48:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Vendgégei egyetértenek abban, hogy nem kis feladat kiválasztani a megfelelő személyzetet. Komolyabb, mint ahogyan arra a lovagnő számított, de nagy szerencse, hogy itt van két ügyes és okos nő, aki segít nekik. Eddig tanácsokkal, de szeretne még többet is, ha már így telebeszélik a fejét.*
- Macerásabb, mint gondoltam volna.* Sóhajt mélyet Merlana szavaira. Inkább tereli kicsit ennek az értekezésnek a menetét a fizetség irányába. Merlanával később fog megállapodni, de Elarissal már most dűlőre jutnak.*
- Mi sem természetesebb, hogy ha szükségért érzi, akkor támogatom majd a jövőben. Gondolom Ön és családja is itt fog lakni valahol a közelben. Mondhatni közeli szomszédok vagyunk.* Ha már család, akkor ő is kicsit turkál a másik a lány magánéletében. Ő nem olyan óvatos és szerény, mint a félvér. Ezután Merlana felé fordul negédes mosollyal az arcán.*
- Ön úgy tűnik, hogy nagyon otthonosan mozog ezen a téren. Esetleg mit szólna ahhoz, ha maga töltené be Merlana kisasszony ezt a pozíciót?* Tesz neki egy ajánlatot, de mielőtt még nemet mondhatna köbe vág.*
- Tisztában vagyok, hogy esetleg egy olyan tehetséges művész elfoglalt lehet, ezért nem erőltettem, de már az is nagy segítség lenne, ha csak ideiglenesen lenne valaki, aki ért az ilyesmihez. Szállást, ellátást és fizetést is tudok biztosítani.* Próbálkozik be, mivel Elarist csak nem kérheti fel ilyen munkára. Egy nemesnek megalázó lenne, meg azért egy nemes az nemes. Nem biztos, hogy jó, ha egy másik ház tagja intézi az ő szolgálóinak az ügyeit. Merlanát se tartja teljesen megbízhatónak, ilyen rövid ismeretség után, de máris megbízhatóbb, mint bárki más a városban, akit nem ismer. Lesz csak valahogy, de ezután Elarisra figyel.*
- Határozottan jó ötletnek tartom. Gondolom a szomszédok, meg pár kereskedő elégséges lesz. A menühöz van szárított maihin húsom, amiből majd valami ízleteset készíttetek. Nem hiszem, hogy sokan kóstoltak már ilyet. Az este alatt meg bemutatnám a ritka vadászzsákmányaimat, miközben megosztom kalandos történetük.* Nem akarja túlbonyolítani. Már így is akad egy csomó teendő, ami mind rá várnak.*
- Elsőnek elintézem a szolgák ügyét. Felfogadok párat, meg még a címeremet is el kell készítettnem. Ha lesz szakácsom az étel problémáját ő megoldja. Az ülésrendet, meg a többi bürokratikus huzavonát magára bíznám Liraen kisasszony, ha ezzel nem sértem meg. Ha olyasvalaki kezelné az ilyen ügyeket, aki jártas már benne, akkor biztos nem lenne baj.* Hízeleg egy sort a csöndes lánynak.*
- Ön pedig Merlana kisasszony tudna az előadására koncentrálni. Ha bármi szükséges hozzá, akkor kérem ne tartsa magában!* Igyekszik pontot tenni ennek a zavaros ügynek a végére. Már így is kezdi unni ezt a sok körítést, pedig csak egy egyszerű partit akart rendezni. Nehéz a nemesi élet.*
* Vendgégei egyetértenek abban, hogy nem kis feladat kiválasztani a megfelelő személyzetet. Komolyabb, mint ahogyan arra a lovagnő számított, de nagy szerencse, hogy itt van két ügyes és okos nő, aki segít nekik. Eddig tanácsokkal, de szeretne még többet is, ha már így telebeszélik a fejét.*
- Macerásabb, mint gondoltam volna.* Sóhajt mélyet Merlana szavaira. Inkább tereli kicsit ennek az értekezésnek a menetét a fizetség irányába. Merlanával később fog megállapodni, de Elarissal már most dűlőre jutnak.*
- Mi sem természetesebb, hogy ha szükségért érzi, akkor támogatom majd a jövőben. Gondolom Ön és családja is itt fog lakni valahol a közelben. Mondhatni közeli szomszédok vagyunk.* Ha már család, akkor ő is kicsit turkál a másik a lány magánéletében. Ő nem olyan óvatos és szerény, mint a félvér. Ezután Merlana felé fordul negédes mosollyal az arcán.*
- Ön úgy tűnik, hogy nagyon otthonosan mozog ezen a téren. Esetleg mit szólna ahhoz, ha maga töltené be Merlana kisasszony ezt a pozíciót?* Tesz neki egy ajánlatot, de mielőtt még nemet mondhatna köbe vág.*
- Tisztában vagyok, hogy esetleg egy olyan tehetséges művész elfoglalt lehet, ezért nem erőltettem, de már az is nagy segítség lenne, ha csak ideiglenesen lenne valaki, aki ért az ilyesmihez. Szállást, ellátást és fizetést is tudok biztosítani.* Próbálkozik be, mivel Elarist csak nem kérheti fel ilyen munkára. Egy nemesnek megalázó lenne, meg azért egy nemes az nemes. Nem biztos, hogy jó, ha egy másik ház tagja intézi az ő szolgálóinak az ügyeit. Merlanát se tartja teljesen megbízhatónak, ilyen rövid ismeretség után, de máris megbízhatóbb, mint bárki más a városban, akit nem ismer. Lesz csak valahogy, de ezután Elarisra figyel.*
- Határozottan jó ötletnek tartom. Gondolom a szomszédok, meg pár kereskedő elégséges lesz. A menühöz van szárított maihin húsom, amiből majd valami ízleteset készíttetek. Nem hiszem, hogy sokan kóstoltak már ilyet. Az este alatt meg bemutatnám a ritka vadászzsákmányaimat, miközben megosztom kalandos történetük.* Nem akarja túlbonyolítani. Már így is akad egy csomó teendő, ami mind rá várnak.*
- Elsőnek elintézem a szolgák ügyét. Felfogadok párat, meg még a címeremet is el kell készítettnem. Ha lesz szakácsom az étel problémáját ő megoldja. Az ülésrendet, meg a többi bürokratikus huzavonát magára bíznám Liraen kisasszony, ha ezzel nem sértem meg. Ha olyasvalaki kezelné az ilyen ügyeket, aki jártas már benne, akkor biztos nem lenne baj.* Hízeleg egy sort a csöndes lánynak.*
- Ön pedig Merlana kisasszony tudna az előadására koncentrálni. Ha bármi szükséges hozzá, akkor kérem ne tartsa magában!* Igyekszik pontot tenni ennek a zavaros ügynek a végére. Már így is kezdi unni ezt a sok körítést, pedig csak egy egyszerű partit akart rendezni. Nehéz a nemesi élet.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:26:54
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:26:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris figyelmesen hallgat, mintha minden kimondott szó egy sakklépés lenne a hosszú játszmában. Szemei nem időznek sokáig Nixomia arcán, inkább a gondolataiban kutatnak. A lovagnő szavai őszintének tűnnekés a benne tomboló makacsság valami egészen ismerős érzést kelt benne. Aki ilyen múltból jött, nem véletlenül ül most itt, ebben a társaságban. A tekintete ezután Merlanára siklik. Ez a lány jól bánik a szavakkal. Mégis... Van benne valami túlságosan csiszolt. Egy ügyes kéz, ami mindig a háttérben marad és közben gyönyörű dallamot játszik egy hangszer húrjain. *
– Amit kínálok az nemesek között szívességként megy. De...
* Teszi hozzá és egyetlen lépést sem tesz közelebb, de mégis olyan, mintha hirtelen megnőtt volna a terem súlya. *
- Ha egyszer a Liraen-ház segítségére szorulna, remélem, nem maradna süket a kérésemre.
* Finoman biccent. Sosem tudhatja, mikor jön jól egy tapasztalt, hadviselt személy. Inkább ne legyen szüksége rá soha, de ha mégis... Szavaiban nincs szó szerinti kérés, csak egy nyitva hagyott ajtó. Ahogy azt a nemesek tanítják. *
– És hogy mire van szüksége?
* Fordul most újra Nixomia felé. *
- Egyetértek. Egy házvezetőre. Egy olyan személyre, aki nemcsak a feladatokat osztja ki, hanem ismeri is a kúria ritmusát. Vagy segít kialakítani azt. És... egy lista is jól jönne. Mi lesz a menün, kik a vendégek, hol ülnek majd. Egy társasági eseménynek jó ha van egy rendje, különben csak zűrzavar marad utána.
* Elaris figyelmesen hallgat, mintha minden kimondott szó egy sakklépés lenne a hosszú játszmában. Szemei nem időznek sokáig Nixomia arcán, inkább a gondolataiban kutatnak. A lovagnő szavai őszintének tűnnekés a benne tomboló makacsság valami egészen ismerős érzést kelt benne. Aki ilyen múltból jött, nem véletlenül ül most itt, ebben a társaságban. A tekintete ezután Merlanára siklik. Ez a lány jól bánik a szavakkal. Mégis... Van benne valami túlságosan csiszolt. Egy ügyes kéz, ami mindig a háttérben marad és közben gyönyörű dallamot játszik egy hangszer húrjain. *
– Amit kínálok az nemesek között szívességként megy. De...
* Teszi hozzá és egyetlen lépést sem tesz közelebb, de mégis olyan, mintha hirtelen megnőtt volna a terem súlya. *
- Ha egyszer a Liraen-ház segítségére szorulna, remélem, nem maradna süket a kérésemre.
* Finoman biccent. Sosem tudhatja, mikor jön jól egy tapasztalt, hadviselt személy. Inkább ne legyen szüksége rá soha, de ha mégis... Szavaiban nincs szó szerinti kérés, csak egy nyitva hagyott ajtó. Ahogy azt a nemesek tanítják. *
– És hogy mire van szüksége?
* Fordul most újra Nixomia felé. *
- Egyetértek. Egy házvezetőre. Egy olyan személyre, aki nemcsak a feladatokat osztja ki, hanem ismeri is a kúria ritmusát. Vagy segít kialakítani azt. És... egy lista is jól jönne. Mi lesz a menün, kik a vendégek, hol ülnek majd. Egy társasági eseménynek jó ha van egy rendje, különben csak zűrzavar marad utána.
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:59:59
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:59:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Szerencsére a megérzése nem csal, Elaris valóban megerősíti a gondolatait azt illetően, hogy egy nemesi birtok fenntartása nem egyszerű, és főleg nem egyszemélyes feladat. Nem szól közbe, hagyja, hogy a Nixomia figyelme most a másik nemesre terelődjön, hisz az ő szájából hallani mindezt mégis csak hitelesebb, mintha ő mondaná. Ő addig a bort kortyolgatja, mely kifejezetten kellemesen csiklandozza ízlelőbimbóit. Ez bizonyára nem az a lőre, amit a piacon árulnak pár aranyért, ez igazi különlegesség.
Ahogy a szó a szőkeség bátorsága felé terelődik, kénytelen gyorsan lenyelni a kortyot, mielőtt meglepettségében még véletlenül kiköpné. Elaris érti a dolgát. Most is kifejezetten finoman fogalmazta meg, hogy szerinte az újnemesben sokkal több az akaraterő, mint a józan ész. Ez egy olyan, Elarisszal valószínűleg vele született tulajdonság, melyet neki sem ártana megtanulnia. Úgy bántani valakit, hogy valójában nem is mond semmi rosszat.*
- A főinas, ahogy nevezi is csak az Ön elképzelései és igényei szerint fog cselekedni, hisz nem is tehetne másképp. A személyzet végre fogja hajtani a rájuk bízott feladatot, ehhez nem férhet semmi kétség, de valakinek akkor is meg kell terveznie, hogy mit kell tenniük. Mindez nem kevés erőfeszítést jelent. *Teszi hozzá a saját véleményét az Elaris által elmondottakhoz Nixomia értetlenkedő kérdését követően. Persze, az ő szemei sincsenek csukva. Lehet, hogy a lovag átlát rajta, de ő sem rejtőzhet előle a páncélja mögé. Elarisnak és neki sikerült elérnie, hogy Nixomia úgy érezze, szüksége van rájuk.*
- Persze, természetesen, majd négyszemközt beszélünk az árról. *Már csak azért is ért ezzel egyet, mert nem biztos benne, hogy aranyat akar kérni a szolgálataiért cserébe. Tekintete azonban most újra Elaris irányába terelődik, mert ő is kíváncsi, hogy vajon mire van szüksége egy hozzá hasonló, előkelő nőnek.*
- Először is, ha nem akarja Ön intézni az összes teendőt, akkor valaki olyanra, akiben megbízik, és felhatalmazza, hogy eljárjon az ügyeiben. *Válaszolja meg a közben érkező kérdést nemes egyszerűséggel, de egyebet egyelőre nem fűz hozzá.*
*Szerencsére a megérzése nem csal, Elaris valóban megerősíti a gondolatait azt illetően, hogy egy nemesi birtok fenntartása nem egyszerű, és főleg nem egyszemélyes feladat. Nem szól közbe, hagyja, hogy a Nixomia figyelme most a másik nemesre terelődjön, hisz az ő szájából hallani mindezt mégis csak hitelesebb, mintha ő mondaná. Ő addig a bort kortyolgatja, mely kifejezetten kellemesen csiklandozza ízlelőbimbóit. Ez bizonyára nem az a lőre, amit a piacon árulnak pár aranyért, ez igazi különlegesség.
Ahogy a szó a szőkeség bátorsága felé terelődik, kénytelen gyorsan lenyelni a kortyot, mielőtt meglepettségében még véletlenül kiköpné. Elaris érti a dolgát. Most is kifejezetten finoman fogalmazta meg, hogy szerinte az újnemesben sokkal több az akaraterő, mint a józan ész. Ez egy olyan, Elarisszal valószínűleg vele született tulajdonság, melyet neki sem ártana megtanulnia. Úgy bántani valakit, hogy valójában nem is mond semmi rosszat.*
- A főinas, ahogy nevezi is csak az Ön elképzelései és igényei szerint fog cselekedni, hisz nem is tehetne másképp. A személyzet végre fogja hajtani a rájuk bízott feladatot, ehhez nem férhet semmi kétség, de valakinek akkor is meg kell terveznie, hogy mit kell tenniük. Mindez nem kevés erőfeszítést jelent. *Teszi hozzá a saját véleményét az Elaris által elmondottakhoz Nixomia értetlenkedő kérdését követően. Persze, az ő szemei sincsenek csukva. Lehet, hogy a lovag átlát rajta, de ő sem rejtőzhet előle a páncélja mögé. Elarisnak és neki sikerült elérnie, hogy Nixomia úgy érezze, szüksége van rájuk.*
- Persze, természetesen, majd négyszemközt beszélünk az árról. *Már csak azért is ért ezzel egyet, mert nem biztos benne, hogy aranyat akar kérni a szolgálataiért cserébe. Tekintete azonban most újra Elaris irányába terelődik, mert ő is kíváncsi, hogy vajon mire van szüksége egy hozzá hasonló, előkelő nőnek.*
- Először is, ha nem akarja Ön intézni az összes teendőt, akkor valaki olyanra, akiben megbízik, és felhatalmazza, hogy eljárjon az ügyeiben. *Válaszolja meg a közben érkező kérdést nemes egyszerűséggel, de egyebet egyelőre nem fűz hozzá.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:11:07
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:11:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Hogy kell a törpétől tartani, na, azt még ő maga sem tudja. Amíg minden zökkenőmentesen megy, addig miért kéne? A hivatásukból kiindulva megvannak a kockázatok, amiket vállalnak a saját maguk által kijelentett jó érdekék nevében. Ám a legnagyobb dolog, amit bevállalnak, az talán mégis az egymásban való megbízás! Elvégre van azaz árulás, aminek következtében a világ végéig is képes lenne elmenni, hogy bosszút állhasson. Talán most nem azon jár a feje, hogy ezt, hogyan tudná kivételezni, de ha oda kerülne a sor, akkor biztos a nőjével kezdené a megtorlást, vagy legyen bárkije is ez a nő.
Nem felel a válaszára, úgy érzi több szó nem kell ide, egyszerűen csak morog egyet, majd egy gúnyos szemforgatással kísérve a tekintete újfent előre irányul.
Míg Lazziar játssza az érdeklődő látogató szerepét, addig a törp arca továbbra is elárulja az igazi érzéseit. Többnyire nemtörődömség olvasható le róla, ám néha előjön az undor egy-egy dolgot látván. Ő inkább próbálja fejben feltérképezni az utcákat s a lehető legpontosabb menekülési útvonalat próbálja kigondolni. Különös figyelmet szentel a csatornarendszernek, ugyanis ha a pénzt nem sajnálták, akkor annak is lennie kell! Ha ideje engedi, később magában fel is fogja térképezni. *
- Nem érvényes? Szerintem csak az eredeti ár nem érvényes! Biztos kell legyen egy két írnok, akik szívesen lejegyeznének még egy nevet, ha a pénz feléjük menne!
* Nehéz lenne ilyet találni, és biztos is benne, ha megtalálnák és lebukna, azt vissza is lehetne vezetni hozzájuk. Lesüti szemeit mintha gondolkodna valamin, majd a gondolatait hamar meg is zavarja néhány ártatlan szó. A többire mintha nem is figyelne fel, csak arra néhányra, amivel kezdte. *
~ Apa? Mi? Te? ~
* Még a végén kiderül, hogy nem a törp a legmocskosabb hármójuk közül, bár nem azért van itt, hogy ítéletet hozzon, hanem, hogy learassák a babérokat, babérokat, amit mások maguknak szereztek. Ha Lazziar nem szólna közbe, lehet ő mondana valamit, de így egyelőre elengedi ezt a témát. Biztos nem lesz tőle álmatlan éjszakája! *
- Heh! Na, ja!
* Horkant fel egy aprót a törp. *
- Arany, az valóban nincs, de erre majd találunk megoldást!
* Többet fognak megtudni, ha utána kérdez a tanácsháznál. Ha az elutasítás végleges, akkor legrosszabb esetben majd kölcsönveszik valakitől az igazoló papírokat. Ezt mondjuk nem fogja nyíltan kijelenteni kettejük előtt! Ez amolyan meglepetés lesz, ha minden út zsákutcába vezet. Mégis mennyire lehet nehéz találni egy olyan új nemest, aki még nem annyira közismert, hogy ne tűnjön fel senkinek sem a hiánya? A papírhamísítást nehéz lesz, elvégre a nagykönyvhöz nincs hozzáférésük, így nem írhatják oda a másik nevét, azonban felvenni az éppen „eltűnt” nemes nevét, azt már annál inkább *
- Ha nem zárják el magukat az ünnepség végén, akkor még teszek egy kört, hátha enyhül a számuk. Menjünk.
* Bár fogalma sincs arról, hogy mit ért a vissza alatt. Vissza a város szívébe? Vissza a bódékhoz? Biztos nem a kikötőbe! *
* Hogy kell a törpétől tartani, na, azt még ő maga sem tudja. Amíg minden zökkenőmentesen megy, addig miért kéne? A hivatásukból kiindulva megvannak a kockázatok, amiket vállalnak a saját maguk által kijelentett jó érdekék nevében. Ám a legnagyobb dolog, amit bevállalnak, az talán mégis az egymásban való megbízás! Elvégre van azaz árulás, aminek következtében a világ végéig is képes lenne elmenni, hogy bosszút állhasson. Talán most nem azon jár a feje, hogy ezt, hogyan tudná kivételezni, de ha oda kerülne a sor, akkor biztos a nőjével kezdené a megtorlást, vagy legyen bárkije is ez a nő.
Nem felel a válaszára, úgy érzi több szó nem kell ide, egyszerűen csak morog egyet, majd egy gúnyos szemforgatással kísérve a tekintete újfent előre irányul.
Míg Lazziar játssza az érdeklődő látogató szerepét, addig a törp arca továbbra is elárulja az igazi érzéseit. Többnyire nemtörődömség olvasható le róla, ám néha előjön az undor egy-egy dolgot látván. Ő inkább próbálja fejben feltérképezni az utcákat s a lehető legpontosabb menekülési útvonalat próbálja kigondolni. Különös figyelmet szentel a csatornarendszernek, ugyanis ha a pénzt nem sajnálták, akkor annak is lennie kell! Ha ideje engedi, később magában fel is fogja térképezni. *
- Nem érvényes? Szerintem csak az eredeti ár nem érvényes! Biztos kell legyen egy két írnok, akik szívesen lejegyeznének még egy nevet, ha a pénz feléjük menne!
* Nehéz lenne ilyet találni, és biztos is benne, ha megtalálnák és lebukna, azt vissza is lehetne vezetni hozzájuk. Lesüti szemeit mintha gondolkodna valamin, majd a gondolatait hamar meg is zavarja néhány ártatlan szó. A többire mintha nem is figyelne fel, csak arra néhányra, amivel kezdte. *
~ Apa? Mi? Te? ~
* Még a végén kiderül, hogy nem a törp a legmocskosabb hármójuk közül, bár nem azért van itt, hogy ítéletet hozzon, hanem, hogy learassák a babérokat, babérokat, amit mások maguknak szereztek. Ha Lazziar nem szólna közbe, lehet ő mondana valamit, de így egyelőre elengedi ezt a témát. Biztos nem lesz tőle álmatlan éjszakája! *
- Heh! Na, ja!
* Horkant fel egy aprót a törp. *
- Arany, az valóban nincs, de erre majd találunk megoldást!
* Többet fognak megtudni, ha utána kérdez a tanácsháznál. Ha az elutasítás végleges, akkor legrosszabb esetben majd kölcsönveszik valakitől az igazoló papírokat. Ezt mondjuk nem fogja nyíltan kijelenteni kettejük előtt! Ez amolyan meglepetés lesz, ha minden út zsákutcába vezet. Mégis mennyire lehet nehéz találni egy olyan új nemest, aki még nem annyira közismert, hogy ne tűnjön fel senkinek sem a hiánya? A papírhamísítást nehéz lesz, elvégre a nagykönyvhöz nincs hozzáférésük, így nem írhatják oda a másik nevét, azonban felvenni az éppen „eltűnt” nemes nevét, azt már annál inkább *
- Ha nem zárják el magukat az ünnepség végén, akkor még teszek egy kört, hátha enyhül a számuk. Menjünk.
* Bár fogalma sincs arról, hogy mit ért a vissza alatt. Vissza a város szívébe? Vissza a bódékhoz? Biztos nem a kikötőbe! *
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:09:03
Üzenet elküldve: 2025-04-28 21:09:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
- Köszönöm, de talán ennek így kellett lennie. Ha ez a tragédia nem esik meg velem, akkor most valószínűleg unalmas kereskedő életet élnék, feltételezem egy másik kereskedő oldalán. Nekem tetszik a mostani életem.* Még, ha ez is durvának tűnik, de már elengedte ezt az egészet. Sokáig gyászolt gyermekként, de hálás, amiért ezt a sorsot kapta. Egy sorsot, ami jelen pillanatban elég érdekes fordulatot vetett. A másik két nő szembesíti azzal a sok hiányossággal, amire eddig nem gondolt.*
- Hát én úgy gondoltam, hogy lesz az a főinas vagy mi, aztán ő vezeti a dolgokat. Nem így szokott lenni?* Próbál hárítani, mert olyan, mintha összefogtak volna ellene. Látja mostanra ő is, hogy az elképzelése több sebből vérzik. Elaris ráadásul szintén elég nyers tud néha lenni. Az ösztönök hevesebbek a bölcsességnél, hát erre megrándul finoman a szája sarka. Pont ilyennek ismeri a nemesek, akik ösztönösen szép szavakat dobálva tudnak egyszerre dicsérni és szidalmazni. Ennyitől még nem fog kiakadni, csak nyugtázza. Merlana más tészta, mivel ő nem nemes. Ő pont olyan, mint egy illedelmes polgár, aki ügyel, hogy a nemesnek ne lehessen rá panasza. Ügyes lány, de a lovagi ösztönei azt súgják, hogy nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Egyelőre, nem jelent problémát, amíg az ő ügyét szolgálja. Jelen helyzetben ennek a kettőnek a tudása szinte felbecsülhetetlennek tűnik. A bizalom még nincs meg teljesen, de Pirtianes sem egy nap alatt épült fel.*
- Nagyra értékelném mind a kettejük segítségét. Mi sem természetesebb, hogy nem kérném ingyen egyikőjük szolgáltatásait sem. Merlana kisasszonynak természetesen fizetni fogok az előadásért, aminek az árát, ha gondolja, majd négyszemközt megbeszélhetünk. Ezt önre bízom, de magának mit tudnék felajánlani Liraen kisasszony, elvégre nem várhatom el, hogy csak úgy ingyen segítsen nekem.* Egy nemesnek csak ajánlhat fel aranyakat a munkájáért, így nála nincs olyan egyszerű dolga, mint Merlana esetében. A köznép aranyért kapható, szinte mindenre, pont, ahogy jelenleg még ő is, mivel kénytelen lovagi munkákat vállalni nemesként is. Kezdet már kényelmetlen lenni számára a sok segítség, ha adhat érte valamit, akkor mindenki boldog lehet. Ha ezen túlesnek, akkor már csak egy lényegi kérdéskör van hátra.*
- Mire lenne szükségem jelen esetben? A kúria és a partira gondolok itt.* Kíváncsian várja, hogy mivel rukkol elő a szakmai bizotság.*
- Köszönöm, de talán ennek így kellett lennie. Ha ez a tragédia nem esik meg velem, akkor most valószínűleg unalmas kereskedő életet élnék, feltételezem egy másik kereskedő oldalán. Nekem tetszik a mostani életem.* Még, ha ez is durvának tűnik, de már elengedte ezt az egészet. Sokáig gyászolt gyermekként, de hálás, amiért ezt a sorsot kapta. Egy sorsot, ami jelen pillanatban elég érdekes fordulatot vetett. A másik két nő szembesíti azzal a sok hiányossággal, amire eddig nem gondolt.*
- Hát én úgy gondoltam, hogy lesz az a főinas vagy mi, aztán ő vezeti a dolgokat. Nem így szokott lenni?* Próbál hárítani, mert olyan, mintha összefogtak volna ellene. Látja mostanra ő is, hogy az elképzelése több sebből vérzik. Elaris ráadásul szintén elég nyers tud néha lenni. Az ösztönök hevesebbek a bölcsességnél, hát erre megrándul finoman a szája sarka. Pont ilyennek ismeri a nemesek, akik ösztönösen szép szavakat dobálva tudnak egyszerre dicsérni és szidalmazni. Ennyitől még nem fog kiakadni, csak nyugtázza. Merlana más tészta, mivel ő nem nemes. Ő pont olyan, mint egy illedelmes polgár, aki ügyel, hogy a nemesnek ne lehessen rá panasza. Ügyes lány, de a lovagi ösztönei azt súgják, hogy nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Egyelőre, nem jelent problémát, amíg az ő ügyét szolgálja. Jelen helyzetben ennek a kettőnek a tudása szinte felbecsülhetetlennek tűnik. A bizalom még nincs meg teljesen, de Pirtianes sem egy nap alatt épült fel.*
- Nagyra értékelném mind a kettejük segítségét. Mi sem természetesebb, hogy nem kérném ingyen egyikőjük szolgáltatásait sem. Merlana kisasszonynak természetesen fizetni fogok az előadásért, aminek az árát, ha gondolja, majd négyszemközt megbeszélhetünk. Ezt önre bízom, de magának mit tudnék felajánlani Liraen kisasszony, elvégre nem várhatom el, hogy csak úgy ingyen segítsen nekem.* Egy nemesnek csak ajánlhat fel aranyakat a munkájáért, így nála nincs olyan egyszerű dolga, mint Merlana esetében. A köznép aranyért kapható, szinte mindenre, pont, ahogy jelenleg még ő is, mivel kénytelen lovagi munkákat vállalni nemesként is. Kezdet már kényelmetlen lenni számára a sok segítség, ha adhat érte valamit, akkor mindenki boldog lehet. Ha ezen túlesnek, akkor már csak egy lényegi kérdéskör van hátra.*
- Mire lenne szükségem jelen esetben? A kúria és a partira gondolok itt.* Kíváncsian várja, hogy mivel rukkol elő a szakmai bizotság.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:36:58
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:36:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Egy lágy félmosoly húzódik csupán arcára végül a be nem fejezett mondatának válaszának hallatára. A kiöltöt nyelvre régen már ugrott volna valami más frappáns vagy épp förtelmes poénnal, de inkább csak megcsodálja azt az önfeledt arcot, ami most olyan meghittnek tűnik, most még.*
-Igen, igen azért.
*Feleli orra alatt, mintha csak magának szánná a kis hazugságot.
Majd végig simít állán, na igen, elfek egyik nagy előnye, hogy igazán nagy ritkaság náluk az erős szőrzet. Így nem is tűnik nagy meglepetésnek, hogy mostohája sem díjazza azt.*
-Minden állatot először be kell tanítani.
*Vágja rá végezetül, némi kuncogással belegondolni is kár lenne azért a hajkoronáért, hogy némi egérbogyó csúfítsa, de igazából, már most is micsoda kár azért a szép hosszú hajért. Azóta sem tud igazán hozzászokni a mostani látványhoz, de mégis, meg van a maga bája.
A Wrojthnak meg van az úgy mond maga "csábító" ereje. Viszont Rinének sosem kell tőle tartania, egy cseppet sem. Ha csak egy újjal is hozzámerne nyúlni újdonsült társa, hamar rájöhet arra, hogy a hátsóját kezek nélkül nagyon nehéz lesz takarítani az árnyékszéken. Ezért is suttogja biztatóan azt amit Rine fülébe, mert tudja, bármi is lesz, neki nem eshet bántódása. Neki nem.*
-Nem fogom.
*Mondja kissé ridegen, a törpe irányába. Emiatt a másiknak nem kell aggódnia, a tervüket így vagy úgy végbe viszik, csak meg kell találni azokat a részleteket amiket ki fognak tudni használni az ő javukra.
El is indulnak hát a tömegen, az új utakat járva, Lazziar tekintete pedig folyton folyvást forog, hol ide, hol az őrökre, hol a házakra. Játszva a nézelődő igaz polgárt. Közben persze számolja, mennyi őr van az ünnepségen. Ki merre strázsál, hol vannak a csomópontjaik, bármi amit később használható lehet számukra. Ezt ha idefele, még ha félvállról is, de megtette. Ugyanis volt egy kis figyelem elterelés Rine személyében.*
-Nem furák, igazak. Ez az én fülembe is eljutott, viszont nem tudom, hogy ez az üzlet a Rév felépítése után is érvényes.
*Morfondírozik. Majd gondolat menetét mostohája töri meg. Egy pillanatra mintha villámcsapás érné őt, nem szerette volna még így bemutatni a Rinét, hogy elkerülje a felesleges kellemetlenséget, elvégre úgy szorította, a törpe szeme láttára a lányt, mintha sokkal többek lennének mint jó ismerősök. Így viszont igyekszik a kis színjátékát továbbra is fent tartani, mintha mi se történt volna.*
-Apám miatt lehet róla szó. Majd elnézek a tanácsházára és utána érdeklődöm. De ha igaz is, arany szűkén vagyunk.
*Fejezi be végül eszme futtatását, majd amikor a tömegből kissé kijjebb érnek, Wrojth irányába szól.*
-Két-két őr, járkál a bazárok között, még ennyi az előadóknál. Négy a hidaknál, és az utcákon is.
*Fordul mondata végül az újonnan épült kúriák irányába. Ahol az ünnepség már nem folyik, de az őrök most rendszeresen járnak fel és alá, a frissen beköltöző nemesek miatt.*
-Valami mást kell kiötlenünk. Jól van, szerintem itt végeztünk. Induljunk vissza?
*Fordul vissza a másik kettőhöz, bár ki tudja, lehet azoknak még van kedvük itt borozgatni vagy mulatozni, bár legszívesebben valami szebb és kényelmesebb ruhát kerítene már Rinének, főleg ha hosszabb távon szeretne maradni a városban. Mégsem járhat szegény lány koldusként, főleg nem mellette.*
*Egy lágy félmosoly húzódik csupán arcára végül a be nem fejezett mondatának válaszának hallatára. A kiöltöt nyelvre régen már ugrott volna valami más frappáns vagy épp förtelmes poénnal, de inkább csak megcsodálja azt az önfeledt arcot, ami most olyan meghittnek tűnik, most még.*
-Igen, igen azért.
*Feleli orra alatt, mintha csak magának szánná a kis hazugságot.
Majd végig simít állán, na igen, elfek egyik nagy előnye, hogy igazán nagy ritkaság náluk az erős szőrzet. Így nem is tűnik nagy meglepetésnek, hogy mostohája sem díjazza azt.*
-Minden állatot először be kell tanítani.
*Vágja rá végezetül, némi kuncogással belegondolni is kár lenne azért a hajkoronáért, hogy némi egérbogyó csúfítsa, de igazából, már most is micsoda kár azért a szép hosszú hajért. Azóta sem tud igazán hozzászokni a mostani látványhoz, de mégis, meg van a maga bája.
A Wrojthnak meg van az úgy mond maga "csábító" ereje. Viszont Rinének sosem kell tőle tartania, egy cseppet sem. Ha csak egy újjal is hozzámerne nyúlni újdonsült társa, hamar rájöhet arra, hogy a hátsóját kezek nélkül nagyon nehéz lesz takarítani az árnyékszéken. Ezért is suttogja biztatóan azt amit Rine fülébe, mert tudja, bármi is lesz, neki nem eshet bántódása. Neki nem.*
-Nem fogom.
*Mondja kissé ridegen, a törpe irányába. Emiatt a másiknak nem kell aggódnia, a tervüket így vagy úgy végbe viszik, csak meg kell találni azokat a részleteket amiket ki fognak tudni használni az ő javukra.
El is indulnak hát a tömegen, az új utakat járva, Lazziar tekintete pedig folyton folyvást forog, hol ide, hol az őrökre, hol a házakra. Játszva a nézelődő igaz polgárt. Közben persze számolja, mennyi őr van az ünnepségen. Ki merre strázsál, hol vannak a csomópontjaik, bármi amit később használható lehet számukra. Ezt ha idefele, még ha félvállról is, de megtette. Ugyanis volt egy kis figyelem elterelés Rine személyében.*
-Nem furák, igazak. Ez az én fülembe is eljutott, viszont nem tudom, hogy ez az üzlet a Rév felépítése után is érvényes.
*Morfondírozik. Majd gondolat menetét mostohája töri meg. Egy pillanatra mintha villámcsapás érné őt, nem szerette volna még így bemutatni a Rinét, hogy elkerülje a felesleges kellemetlenséget, elvégre úgy szorította, a törpe szeme láttára a lányt, mintha sokkal többek lennének mint jó ismerősök. Így viszont igyekszik a kis színjátékát továbbra is fent tartani, mintha mi se történt volna.*
-Apám miatt lehet róla szó. Majd elnézek a tanácsházára és utána érdeklődöm. De ha igaz is, arany szűkén vagyunk.
*Fejezi be végül eszme futtatását, majd amikor a tömegből kissé kijjebb érnek, Wrojth irányába szól.*
-Két-két őr, járkál a bazárok között, még ennyi az előadóknál. Négy a hidaknál, és az utcákon is.
*Fordul mondata végül az újonnan épült kúriák irányába. Ahol az ünnepség már nem folyik, de az őrök most rendszeresen járnak fel és alá, a frissen beköltöző nemesek miatt.*
-Valami mást kell kiötlenünk. Jól van, szerintem itt végeztünk. Induljunk vissza?
*Fordul vissza a másik kettőhöz, bár ki tudja, lehet azoknak még van kedvük itt borozgatni vagy mulatozni, bár legszívesebben valami szebb és kényelmesebb ruhát kerítene már Rinének, főleg ha hosszabb távon szeretne maradni a városban. Mégsem járhat szegény lány koldusként, főleg nem mellette.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:01:17
Üzenet elküldve: 2025-04-28 19:01:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
- Hogy? Hogy túl túl szépen tudok nézni ahhoz, hogy ne bánts?
*Húzza össze a szemöldökeit, de a végére csak nevetve ölti ki rá a nyelvét.*
- Túl nagy volt a szakálla. Nem tetszett.
*Hazudja szemrebbenés nélkül, hogy csak ennyi volt a probléma forrása. Pedig az igazság az, hogy talán többet járt a fejében fivére, mint kellett volna. Éppen ezért eszébe sem jutott, hogy férfiakra kacsintgasson.
A kis útitársat illető kérdésre elképedve pillog párat, majd fintorogva borzong is meg.*
- Gusztustalan gondolat. Vörös igenis jólnevelt kisállat volt.
*Kéri ki ám az egér nevében is. De közben azért mélyen elgondolkodik azon, hogy mi van akkor, ha néha tényleg úgy járt és kelt az emberek között, hogy egér bogyó ékesítette a fejét?*
- Fúj!
*Vágja is rá a témát inkább minél hamarabb lezárandó.
Hamarosan viszont inkább beszélgetne még az egérkakiról, sem mint azt hallgassa, hogy a szerencsétlen kocsis szekerét ki és hol akarja a meredélybe lökni, vagy felgyújtani az új városrészen. Ezen érzésein most az sem sokat segít, hogy Lazziar magához vonja. Hát hogyan érezze magát biztonságban, ha éppen kocsikat akar gyújtogatni? Kissé aggodalmasan pillant a törpe után, mikor az a vásárlást megy intézni. Már éppen merülne is bele az aggodalmas gondolataiba, mikor megütik fülét Lazziar nyugtató szavai. A kékeket azonnal rá is kapja, majd a röpke idő alatt csak megszeppenten bólint rá. Még ideje sem volt átgondolni, az elbólintott válasz ösztönszerűen érkezik. Hát kiben bízna, ha nem mostohájában. Akármilyen is volt a gyerekkoruk, a maguk kicsavart módjában mindig is törődtek a másikkal.
Wrojth hamarost vissza is tér, így indulhatnak is tovább. Az irányban semmi furcsát nem lát, így készségesen halad Lazziar mellett, miközben Wrojth ötletét hallgatja és emésztgeti.*
- Hát... talán...
*Harapja be ajkát kissé félszegen, majd először a törpe felé pillant, majd fel a bátyjára.*
- Nos apa révén esetleg mi... vagy legalább te... Talán igényelhetnéd azt a nemesi címet? Talán a Tanácsházán beveszik azt a dumát, hogy ügyek miatt kicsúsztál az időből, nem értél vissza a városba, amíg jelentkezni lehetett. Több aranyért is akár.
*Préseli össze az ajkait várva a reakciót. De az igazat megvallva az ő kis naiv fejében bizony él az, hogy mindenki segítőkész, talán ez a mese is elfogadható lehet a tanácsházán. Pedig érzi, hogy valójában bizonyára butaság. Mert, hát Wrojth ötlete nem rossz, csak a hogyan kérdéses. Mert akármire is készülnek megfigyelni onnan a legjobb, ha a dolgok sűrűjében mindenre is rá lehet látni. Arra pedig egy kúria itt igencsak jó pont lehet. De hát ő sem éppen egy tervező zseni.*
- Hogy? Hogy túl túl szépen tudok nézni ahhoz, hogy ne bánts?
*Húzza össze a szemöldökeit, de a végére csak nevetve ölti ki rá a nyelvét.*
- Túl nagy volt a szakálla. Nem tetszett.
*Hazudja szemrebbenés nélkül, hogy csak ennyi volt a probléma forrása. Pedig az igazság az, hogy talán többet járt a fejében fivére, mint kellett volna. Éppen ezért eszébe sem jutott, hogy férfiakra kacsintgasson.
A kis útitársat illető kérdésre elképedve pillog párat, majd fintorogva borzong is meg.*
- Gusztustalan gondolat. Vörös igenis jólnevelt kisállat volt.
*Kéri ki ám az egér nevében is. De közben azért mélyen elgondolkodik azon, hogy mi van akkor, ha néha tényleg úgy járt és kelt az emberek között, hogy egér bogyó ékesítette a fejét?*
- Fúj!
*Vágja is rá a témát inkább minél hamarabb lezárandó.
Hamarosan viszont inkább beszélgetne még az egérkakiról, sem mint azt hallgassa, hogy a szerencsétlen kocsis szekerét ki és hol akarja a meredélybe lökni, vagy felgyújtani az új városrészen. Ezen érzésein most az sem sokat segít, hogy Lazziar magához vonja. Hát hogyan érezze magát biztonságban, ha éppen kocsikat akar gyújtogatni? Kissé aggodalmasan pillant a törpe után, mikor az a vásárlást megy intézni. Már éppen merülne is bele az aggodalmas gondolataiba, mikor megütik fülét Lazziar nyugtató szavai. A kékeket azonnal rá is kapja, majd a röpke idő alatt csak megszeppenten bólint rá. Még ideje sem volt átgondolni, az elbólintott válasz ösztönszerűen érkezik. Hát kiben bízna, ha nem mostohájában. Akármilyen is volt a gyerekkoruk, a maguk kicsavart módjában mindig is törődtek a másikkal.
Wrojth hamarost vissza is tér, így indulhatnak is tovább. Az irányban semmi furcsát nem lát, így készségesen halad Lazziar mellett, miközben Wrojth ötletét hallgatja és emésztgeti.*
- Hát... talán...
*Harapja be ajkát kissé félszegen, majd először a törpe felé pillant, majd fel a bátyjára.*
- Nos apa révén esetleg mi... vagy legalább te... Talán igényelhetnéd azt a nemesi címet? Talán a Tanácsházán beveszik azt a dumát, hogy ügyek miatt kicsúsztál az időből, nem értél vissza a városba, amíg jelentkezni lehetett. Több aranyért is akár.
*Préseli össze az ajkait várva a reakciót. De az igazat megvallva az ő kis naiv fejében bizony él az, hogy mindenki segítőkész, talán ez a mese is elfogadható lehet a tanácsházán. Pedig érzi, hogy valójában bizonyára butaság. Mert, hát Wrojth ötlete nem rossz, csak a hogyan kérdéses. Mert akármire is készülnek megfigyelni onnan a legjobb, ha a dolgok sűrűjében mindenre is rá lehet látni. Arra pedig egy kúria itt igencsak jó pont lehet. De hát ő sem éppen egy tervező zseni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063