Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:25:43
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:25:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Ha Ysane testtartásán, vagy arcán látszik is a bosszúság, hogy a férfi eddig nem tévedt el kecses bájai útvesztőjében, Samonyr számára mégsem egyértelműek ezek a jelek, legalábbis nem adja nyomát, hogy így lenne. Elképzelhető persze, hogy a nemes csak megjátssza magát, és teljes mértékben tisztában van azzal, hogy milyen hatással van a nőre. Egyelőre viszont hagyja, hogy kortyolgassa a bornak tűnő nedűt, a sajátjához továbbra sem nyúlva. A férfi türelmesen vár, miután elsorolta érveit, és nem lepődne meg azon sem, ha a tolvaj egyszerűen faképnél hagyná. Viszont ez egy olyan döntés, amit a nő egyedül kell meghozzon, úgyhogy nem fogja sem győzködni, sem marasztalni. Viszont úgy tűnik, hogy egyikre sincs szükség. A felé nyújtott poharat óvatosan veszi el, mintha félne, hogy a bőrére kerül az ital, ami benne van. Ha Ysanee szeretné, akkor végigsimíthat a nemesi ujjakon, azonban gyűrűt nem talál rajtuk. Talán valaki már megfosztotta ezektől korábban, vagy az is lehet, hogy nem gyakran hord. Ha szemügyre veszi az ujjakat, akkor mégis láthatja, hogy az utóbbi szinte kizárt, hiszen a bőr elszíneződése, és a világosabb rész a gyűrűsujjon egyértelműen jelzi egy pecsétgyűrű hiányát. Miközben a tolvaj öltözködni kezd, Samonyr az asztalkára teszi a poharat, egészen távol önmagától. A folyamatot persze érdeklődve szemléli, de nem a férfiak kiéhezett, testi örömöket sejtő mosolyával, sokkal inkább azt próbálja felmérni, hogy a kecses kis ujjak mennyire fürgén és ügyesen mozognak még egy olyan egyszerű feladatnál is, mint a csizma fűzőjének kioldása. A boka előkerülése nem botránkoztatja meg, arcán csak egy halovány félmosoly jelenik meg, ahogy a lábak felé int a fejével. *
- Még szerencse, hogy Dhaubt Phaier kisasszony ma takarított. Így nem fogja összekoszolni a talpát. * Jegyzi meg, és hagyja, hogy Ysanee a poharáért nyúljon. Megcsóválja a fejét a megjegyzésre, mint aki számított már rá. *
- Pont ellenkezőleg. A levegőztetés nagyon fontos ahhoz, hogy kijöjjön a bor zamata. * Mondja egyszerű természetességgel, mintha csak a tükör előtt gyakorolta volna a választ. *
- Csak nyugodtan. * Int előzékenyen, és hagyja, hogy felkerekedjen a tolvaj. Ahogy Ysanee távozik a szobából, felkel a fotelből, és a poharát fogva visszasétál az üveghez, amiből töltött, és óvatosan visszacsorgatja az italt, ügyelve rá, hogy egy csepp se menjen mellé. Nem könnyű, de a türelem, és a gyakorlat a segítségére van, úgyhogy hamarosan üres pohárral sétál vissza a fotelhez, csak az alján lévő cseppek jelzik, hogy valaha ital volt benne. Éppen visszahelyezkedik, amikor vendége feltűnik a lépcsőfordulóban. Érdeklődő pillantással követi őt tekintetével, ahogy visszasétál a dolgozószobába. *
- Ejha. * Jegyzi meg, és ha lenne órája, biztos megnézné, hogy mennyi idő telt el. Mivel nincs, ezért csak a megérzésére hallgat, ami alapján nem sok. *
- Gyors, precíz munka. Ha valaki észrevette volna, arról biztos hallok. * Mondja, és kezét nyújtja az ezüst dobozka felé, várakozva, hogy megkapja. *
- Mit kíván tőlem, kedves? Hogyan nyerhetem el a bizalmát? * Teszi fel a kérdést, miközben, ha megkapta, akkor kinyitja a dobozka fedelét, és a benne lévő dohányt a zsebéből előkerülő pipába kezdi tölteni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Ha Ysane testtartásán, vagy arcán látszik is a bosszúság, hogy a férfi eddig nem tévedt el kecses bájai útvesztőjében, Samonyr számára mégsem egyértelműek ezek a jelek, legalábbis nem adja nyomát, hogy így lenne. Elképzelhető persze, hogy a nemes csak megjátssza magát, és teljes mértékben tisztában van azzal, hogy milyen hatással van a nőre. Egyelőre viszont hagyja, hogy kortyolgassa a bornak tűnő nedűt, a sajátjához továbbra sem nyúlva. A férfi türelmesen vár, miután elsorolta érveit, és nem lepődne meg azon sem, ha a tolvaj egyszerűen faképnél hagyná. Viszont ez egy olyan döntés, amit a nő egyedül kell meghozzon, úgyhogy nem fogja sem győzködni, sem marasztalni. Viszont úgy tűnik, hogy egyikre sincs szükség. A felé nyújtott poharat óvatosan veszi el, mintha félne, hogy a bőrére kerül az ital, ami benne van. Ha Ysanee szeretné, akkor végigsimíthat a nemesi ujjakon, azonban gyűrűt nem talál rajtuk. Talán valaki már megfosztotta ezektől korábban, vagy az is lehet, hogy nem gyakran hord. Ha szemügyre veszi az ujjakat, akkor mégis láthatja, hogy az utóbbi szinte kizárt, hiszen a bőr elszíneződése, és a világosabb rész a gyűrűsujjon egyértelműen jelzi egy pecsétgyűrű hiányát. Miközben a tolvaj öltözködni kezd, Samonyr az asztalkára teszi a poharat, egészen távol önmagától. A folyamatot persze érdeklődve szemléli, de nem a férfiak kiéhezett, testi örömöket sejtő mosolyával, sokkal inkább azt próbálja felmérni, hogy a kecses kis ujjak mennyire fürgén és ügyesen mozognak még egy olyan egyszerű feladatnál is, mint a csizma fűzőjének kioldása. A boka előkerülése nem botránkoztatja meg, arcán csak egy halovány félmosoly jelenik meg, ahogy a lábak felé int a fejével. *
- Még szerencse, hogy Dhaubt Phaier kisasszony ma takarított. Így nem fogja összekoszolni a talpát. * Jegyzi meg, és hagyja, hogy Ysanee a poharáért nyúljon. Megcsóválja a fejét a megjegyzésre, mint aki számított már rá. *
- Pont ellenkezőleg. A levegőztetés nagyon fontos ahhoz, hogy kijöjjön a bor zamata. * Mondja egyszerű természetességgel, mintha csak a tükör előtt gyakorolta volna a választ. *
- Csak nyugodtan. * Int előzékenyen, és hagyja, hogy felkerekedjen a tolvaj. Ahogy Ysanee távozik a szobából, felkel a fotelből, és a poharát fogva visszasétál az üveghez, amiből töltött, és óvatosan visszacsorgatja az italt, ügyelve rá, hogy egy csepp se menjen mellé. Nem könnyű, de a türelem, és a gyakorlat a segítségére van, úgyhogy hamarosan üres pohárral sétál vissza a fotelhez, csak az alján lévő cseppek jelzik, hogy valaha ital volt benne. Éppen visszahelyezkedik, amikor vendége feltűnik a lépcsőfordulóban. Érdeklődő pillantással követi őt tekintetével, ahogy visszasétál a dolgozószobába. *
- Ejha. * Jegyzi meg, és ha lenne órája, biztos megnézné, hogy mennyi idő telt el. Mivel nincs, ezért csak a megérzésére hallgat, ami alapján nem sok. *
- Gyors, precíz munka. Ha valaki észrevette volna, arról biztos hallok. * Mondja, és kezét nyújtja az ezüst dobozka felé, várakozva, hogy megkapja. *
- Mit kíván tőlem, kedves? Hogyan nyerhetem el a bizalmát? * Teszi fel a kérdést, miközben, ha megkapta, akkor kinyitja a dobozka fedelét, és a benne lévő dohányt a zsebéből előkerülő pipába kezdi tölteni. *
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:09:33
Üzenet elküldve: 2025-12-12 20:09:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* A férfi türelmesen várja a választ, hiszen hozzá szokott, hogy egy levélforduló akár napokat is igénybe vesz. Meglepődve tapasztalja, hogy még aznap kopogtat a futár az ajtón, és átad egy levelet az ajtót nyitó szolgálónak. A levelet olvasva, vagyis félig már hallgatva, mosoly kúszik az elf arcára. Azt tudta, hogy unokatestvérével mindketten Eeyr tanításait követik, de azt meglepődve tapasztalja, hogy Teysusnak is hely van mindkettejük szívében. Újabb dolog ez, amiben hasonlítanak egymásra. Az Amazianát dicsérő szavak elégedettséggel töltik el, hiszen ő választotta, és javasolta a szolgálót, tehát ez a bók az ő személyének is szól. A meghívás hiányolja a formalitás legapróbb formáját is, ami kivételesen nem kelt benne bosszúságot. Sokkal személyesebbnek, és közelibbnek érzi az invitációt, ami a nem olyan rég balul elsült lánykérés után kifejezetten örömmel tölti el. Főleg annak fényében, hogy nem tett le arról, hogy meghódítsa a nő szívét. Mégse tartja illendőnek azt, hogy csak úgy beállítson, amikor kedve tartja - pedig az éjszakák során többször játszott már el a gondolattal, hogy felkeresse Aleniát, alantas célokkal. Hiába, a kecses női test felkeltette benne a vágyat, ami nem hagyja nyugodni, bármennyire is igyekszik kiverni magából a gondolatot. Napjában többször is. Mégis keserű az öröm, hiszen a levél zárása valamelyest fagyosabbnak érződik, az egyszerű szeretettel szóval. De nem hagyja, hogy ilyen apróságok szegjék a kedvét. Inkább újabb borítékot vesz elő, és rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy bele tesz egy csavart a történetbe. Újra elmormolja az igét, majd fogalmazni kezd.
"Kedves húgom,
Sajnálattal hallom, hogy a szolgálók tekintetében nem jártál sok sikerrel. Ennek fényében, amennyiben megengeded, a korábbi felajánlásomat megváltoztatnám, és inkább én hívnálak meg magamhoz, holnap vacsorára. A teáról is én gondoskodom, nem kell fáradnod. Amennyiben számodra is megfelelő, és van kedved meglátogatni, kérlek jelezz vissza, ha viszont ragaszkodsz hozzá, hogy én keresselek fel, nyugodtan utasítsd el a meghívást, és ajánl helyette egy másik időpontot, ami számodra alkalmas.
Mérhetetlen örömmel töltött el a soraidat olvasni, és azt, hogy kedvedre való a csekély kis ajándék. Viseld szeretettel, és egészséggel.
Várom mielőbbi válaszod!
Szeretettel ölel,
Dram."
Miután végzett a levéllel, az előző módon lezárja, és kissé aggódó arckifejezéssel nyomja rá pecsétjét a borítékra cseppentett viaszra. Reméli, hogy Alenia nem azért bújt bele a köpenybe, mert szolgálók hiányában hideg a lakása. Erről mindenképp ki kell majd kérje a véleményét, mert nem hagyhatja, hogy a tél derekán vére fagyoskodjon. Amíg nem találnak szolgálókat, kénytelen lesz maga mellé venni a nőt, hogyha balsejtelmei beigazolódnak. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
//Sayqueves Kúria//
* A férfi türelmesen várja a választ, hiszen hozzá szokott, hogy egy levélforduló akár napokat is igénybe vesz. Meglepődve tapasztalja, hogy még aznap kopogtat a futár az ajtón, és átad egy levelet az ajtót nyitó szolgálónak. A levelet olvasva, vagyis félig már hallgatva, mosoly kúszik az elf arcára. Azt tudta, hogy unokatestvérével mindketten Eeyr tanításait követik, de azt meglepődve tapasztalja, hogy Teysusnak is hely van mindkettejük szívében. Újabb dolog ez, amiben hasonlítanak egymásra. Az Amazianát dicsérő szavak elégedettséggel töltik el, hiszen ő választotta, és javasolta a szolgálót, tehát ez a bók az ő személyének is szól. A meghívás hiányolja a formalitás legapróbb formáját is, ami kivételesen nem kelt benne bosszúságot. Sokkal személyesebbnek, és közelibbnek érzi az invitációt, ami a nem olyan rég balul elsült lánykérés után kifejezetten örömmel tölti el. Főleg annak fényében, hogy nem tett le arról, hogy meghódítsa a nő szívét. Mégse tartja illendőnek azt, hogy csak úgy beállítson, amikor kedve tartja - pedig az éjszakák során többször játszott már el a gondolattal, hogy felkeresse Aleniát, alantas célokkal. Hiába, a kecses női test felkeltette benne a vágyat, ami nem hagyja nyugodni, bármennyire is igyekszik kiverni magából a gondolatot. Napjában többször is. Mégis keserű az öröm, hiszen a levél zárása valamelyest fagyosabbnak érződik, az egyszerű szeretettel szóval. De nem hagyja, hogy ilyen apróságok szegjék a kedvét. Inkább újabb borítékot vesz elő, és rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy bele tesz egy csavart a történetbe. Újra elmormolja az igét, majd fogalmazni kezd.
"Kedves húgom,
Sajnálattal hallom, hogy a szolgálók tekintetében nem jártál sok sikerrel. Ennek fényében, amennyiben megengeded, a korábbi felajánlásomat megváltoztatnám, és inkább én hívnálak meg magamhoz, holnap vacsorára. A teáról is én gondoskodom, nem kell fáradnod. Amennyiben számodra is megfelelő, és van kedved meglátogatni, kérlek jelezz vissza, ha viszont ragaszkodsz hozzá, hogy én keresselek fel, nyugodtan utasítsd el a meghívást, és ajánl helyette egy másik időpontot, ami számodra alkalmas.
Mérhetetlen örömmel töltött el a soraidat olvasni, és azt, hogy kedvedre való a csekély kis ajándék. Viseld szeretettel, és egészséggel.
Várom mielőbbi válaszod!
Szeretettel ölel,
Dram."
Miután végzett a levéllel, az előző módon lezárja, és kissé aggódó arckifejezéssel nyomja rá pecsétjét a borítékra cseppentett viaszra. Reméli, hogy Alenia nem azért bújt bele a köpenybe, mert szolgálók hiányában hideg a lakása. Erről mindenképp ki kell majd kérje a véleményét, mert nem hagyhatja, hogy a tél derekán vére fagyoskodjon. Amíg nem találnak szolgálókat, kénytelen lesz maga mellé venni a nőt, hogyha balsejtelmei beigazolódnak. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-12 03:31:38
Üzenet elküldve: 2025-12-12 03:31:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Hallottam a pletykákat és a leghatározottabb módon kijelenthetem, semmilyen körülmények között ne zavarjon mágikus módon. Ugyanis a nem mágikus megfelelője az lenne, hogy ha valaki most ránk rúgná az ajtót és a fülünkbe üvöltené a mondanivalóját.
*Ehhez nem fűz több magyarázatot, ugyanis szükségtelen. És nem is akarna fenyegetően hangozni a kedélyes vendéglátójával szemben. De ő is hallott azon varázslatokról és azt is tudja, hogy némely ellen nincs is jobban felvértezve védelemmel.*
- Számomra ezek a pletykák nem ismertek. Azonban, a Pegazust illetően, általam kedvelt hely, de amúgy nem hozna olyan közönséget, mint egy Selyemrévbeli társa, ha lenne rá vállalkozó szellem. Hiába van jó híre, az igazán módosak elkerülnék a városi néppel való vegyülést, amit én mondjuk a Pegazus előnyének mondanék.
*A híresztelések, főleg mások enyelgéséről, kifejezetten kevésbé hatják meg és egyik szereplő vagy hely sem ismerős a számára a leírásból.*
- Szerencsére engem nem fenyeget ilyen veszély, hogy mutatóba vegyek egyedi tárgyakat. Ha valaha túl nehéznek találom a zsebeim és nem tudnék hasznosan mire költeni, a mágustorony örömmel szipkázza el az utolsó vasaimat is. De természetesen az ön ajánlatát sem feledem a különleges szigetről és még különlegesebb varázsitalairól.
*Pénznek se szűkében, se bővében nem szokott állni, általában a saját természetének az áldozata és nem szokott megbízásokat keresni, így ha a sors keze nem kényszeríti, nem keres többet, mint amennyivel nélkülözés híján megél. Amióta a Pegazusban szállnia se kell, ez még kevesebb is, bár most nem is dönthet úgy, hogy nem ténykedik, a munkásságát kifejezetten igénylik.*
- Nos, igen, egy almáskert miatt nem vásárolnék ki senkit se a Selyemrévi birtokáról. Csak nem érné meg. De ha van türelme és elszántsága, akkor egyébként elég csekély mágikus képességekre van szüksége az ültetéshez. Télen nem éppen aktuális, de tavaszig szerintem könnyedén megtanulmányozhatja a szükséges mágiát hozzá.
*Persze nem tudhatja, hogy mennyire komolyak a szándékok, de ha eljön az ideje, Merchent kevés erőfeszítéssel felkészítheti palántázós jövőjére.*
- Az egyszerű válasz Lihanech. A kollégáim nagyja oda költözött, a többit se kell győzködni, hogy elhagyják Artheniort, ha a veszély híre elér hozzánk. A nemesi papírosom és frissen meszelt házam se jelent annyit, hogy az életem veszélyeztessem érte. Rang és vagyon, kemény munkával újraépíthető, de az életemből egy van. És a készségeim nem kötnek röghöz. De az is lehet, hogy csak elmegyek a toronyhoz mágiát tanulmányozni a következő pár évben. De számomra ez csekély áldozattal jár, ön mennyire készül a legrosszabbra?
*Kénytelen rákérdezni udvariasságból, de nincs ínyére egymást pánikoltatni a számára valószínűtlennek vélt eseményekkel. Persze arról nincs is mit társalogni, ha nem történik semmi érdekes és az orkokat gond nélkül visszaverik egyszer és mindenkorra.*
- Hatalmas almáskertet lehet mágiával növeszteni a hónapok alatt, amíg a meredély stílusára alakítják a többi negyedet is. És még az sem kizárt, hogy a Selyemrév maradna az egyetlen környék, ami hozzávetőlegesen épen megúszná.
*Engedi rossz humorát egy kicsit. A városról sok rosszat mondott és sajnálatos is lesz, ami vele történne, ebben az esetben. De ezzel nem tud mit kezdeni.*
//Egy nemes ügy//
- Hallottam a pletykákat és a leghatározottabb módon kijelenthetem, semmilyen körülmények között ne zavarjon mágikus módon. Ugyanis a nem mágikus megfelelője az lenne, hogy ha valaki most ránk rúgná az ajtót és a fülünkbe üvöltené a mondanivalóját.
*Ehhez nem fűz több magyarázatot, ugyanis szükségtelen. És nem is akarna fenyegetően hangozni a kedélyes vendéglátójával szemben. De ő is hallott azon varázslatokról és azt is tudja, hogy némely ellen nincs is jobban felvértezve védelemmel.*
- Számomra ezek a pletykák nem ismertek. Azonban, a Pegazust illetően, általam kedvelt hely, de amúgy nem hozna olyan közönséget, mint egy Selyemrévbeli társa, ha lenne rá vállalkozó szellem. Hiába van jó híre, az igazán módosak elkerülnék a városi néppel való vegyülést, amit én mondjuk a Pegazus előnyének mondanék.
*A híresztelések, főleg mások enyelgéséről, kifejezetten kevésbé hatják meg és egyik szereplő vagy hely sem ismerős a számára a leírásból.*
- Szerencsére engem nem fenyeget ilyen veszély, hogy mutatóba vegyek egyedi tárgyakat. Ha valaha túl nehéznek találom a zsebeim és nem tudnék hasznosan mire költeni, a mágustorony örömmel szipkázza el az utolsó vasaimat is. De természetesen az ön ajánlatát sem feledem a különleges szigetről és még különlegesebb varázsitalairól.
*Pénznek se szűkében, se bővében nem szokott állni, általában a saját természetének az áldozata és nem szokott megbízásokat keresni, így ha a sors keze nem kényszeríti, nem keres többet, mint amennyivel nélkülözés híján megél. Amióta a Pegazusban szállnia se kell, ez még kevesebb is, bár most nem is dönthet úgy, hogy nem ténykedik, a munkásságát kifejezetten igénylik.*
- Nos, igen, egy almáskert miatt nem vásárolnék ki senkit se a Selyemrévi birtokáról. Csak nem érné meg. De ha van türelme és elszántsága, akkor egyébként elég csekély mágikus képességekre van szüksége az ültetéshez. Télen nem éppen aktuális, de tavaszig szerintem könnyedén megtanulmányozhatja a szükséges mágiát hozzá.
*Persze nem tudhatja, hogy mennyire komolyak a szándékok, de ha eljön az ideje, Merchent kevés erőfeszítéssel felkészítheti palántázós jövőjére.*
- Az egyszerű válasz Lihanech. A kollégáim nagyja oda költözött, a többit se kell győzködni, hogy elhagyják Artheniort, ha a veszély híre elér hozzánk. A nemesi papírosom és frissen meszelt házam se jelent annyit, hogy az életem veszélyeztessem érte. Rang és vagyon, kemény munkával újraépíthető, de az életemből egy van. És a készségeim nem kötnek röghöz. De az is lehet, hogy csak elmegyek a toronyhoz mágiát tanulmányozni a következő pár évben. De számomra ez csekély áldozattal jár, ön mennyire készül a legrosszabbra?
*Kénytelen rákérdezni udvariasságból, de nincs ínyére egymást pánikoltatni a számára valószínűtlennek vélt eseményekkel. Persze arról nincs is mit társalogni, ha nem történik semmi érdekes és az orkokat gond nélkül visszaverik egyszer és mindenkorra.*
- Hatalmas almáskertet lehet mágiával növeszteni a hónapok alatt, amíg a meredély stílusára alakítják a többi negyedet is. És még az sem kizárt, hogy a Selyemrév maradna az egyetlen környék, ami hozzávetőlegesen épen megúszná.
*Engedi rossz humorát egy kicsit. A városról sok rosszat mondott és sajnálatos is lesz, ami vele történne, ebben az esetben. De ezzel nem tud mit kezdeni.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:48:14
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:48:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
*Nincs túlságosan jó kedve, sőt, ami azt illeti, kifejezetten borzasztóan érzi magát. A sötét hajú, félkarú komornyikja, Atkira Glopye eltűnt, mint a kámfor azzal az ötszáz arannyal együtt, amit jóhiszeműen adott neki, hogy ruhát vásároljon magának belőle. Nem érti, hogyan történhetett ez, hisz Teysus jelet küldött neki, hogy a férfinek nincsenek rossz szándékai. Lehet, hogy még az istenek is tévednek olykor?
Mindemellett még szolgálókat sem sikerült felvennie. A meghallgatás napján a történtek miatt talán szigorúbb volt a kelleténél, de nem talált olyan jelölteket, akik megfeleltek volna az elvárásainak, így továbbra is egyedül van a házban most, hogy Luninari elutazott és Amaziana sincs már vele.
A futártól kapott levelet és csomagot is búvalbélelt ábrázattal veszi át, s köszöni meg, majd visszamegy a házba, hogy a nappaliban lévő, meleg kandalló mellett, a társalgótérben lévő dohányzóasztalra tegye le, és nézze meg, mit is kapott.
Már az is apró mosolyt csal az arcára, mikor meglátja Drameiloten nevét a borítékon, ám, mikor kibontja, és olvasni kezdi a sorokat, egészen jókedvűen kezd nevetgélni, amint rájön, hogy bátyja hangját hallja a fejében. Ismeri ő is a varázst, de ez mit sem vesz el a meglepetés erejéből, sőt, nagyon is tetszik neki az élmény. Mikor az alkalmas szolgálókról olvas, akkor kissé újra elkedvetlenedik, de a tény, hogy rokona a városban van, illetve az ajándék mégiscsak felvidítja. Kíváncsian bontja ki a csomagot, majd öleli magához a finom, meleg prémet.*
- Milyen puha… *Órákig tudná ölelgetni, de végül bele is bújik, és így megy fel az emeletre, hogy a dolgozószobájában tüstént neki is kezdjen megírni a válaszlevelét.*
„Kedves bátyám,
Köszönöm leveled és őszinte érdeklődésed, de ami a szolgálókat illeti, sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. Sokakat meghallgattam nemrég, viszont egyikük sem bizonyult megfelelőnek. A közelébe sem érnek annak, amilyen remek munkát Amaziana végzett. Még egyszer köszönöm, hogy elküldted őt hozzám!
Örömmel hallottam, hogy Artheniorban tartózkodsz, titkon reménykedtem is benne, hogy majd meglátogatsz. A válaszomat így már sejtheted. Alig várom, hogy újra találkozhassunk! Nem terveztem elutazni, így időpontot sem mondanék, gyere el hozzám bármikor, ha kedved tartja!
Az ajándékot hálásan köszönöm! Rettentő puha és nagyon finom meleg. Most is rajtam van, mikor ezeket a sorokat írom.
Egyébként jól vagyok, csak nem minden alakult úgy mostanában, ahogy szerettem volna. lesz mit mesélnem.
Szeretettel,
Alenia”
*Miután a betűvetéshez és a fogalmazáshoz kiválóan ért, így neki nem kell egyszer sem újrakezdenie a levelet, amit végül „A.C. Sayqueves” aláírással helyez egy viaszpecsétes borítékba. Ezt követően röviden elgondolkozik, arcára lágy mosoly kúszik, majd úgy dönt, hogy folytatja a Drameiloten által megkezdett játékot. Elmormol egy rövid varázsigét, melynek köszönhetően bátyja is hallani fogja az ő hangját, már ha jól csinálta. Ha mégsem, akkor csak egy sima levelet fog kapni, melynek ettől függetlenül, vélhetően ugyanúgy fog örülni.
A következő alkalommal át is adja hát a futárnak, természetesen Drameiloten selyemrévi kúriájába címezve. Az már egyszer biztos, hogy rokona tudja, hogyan kell jól időzíteni, ha épp szüksége van arra, hogy valaki felvidítsa.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
//Sayqueves Kúria//
*Nincs túlságosan jó kedve, sőt, ami azt illeti, kifejezetten borzasztóan érzi magát. A sötét hajú, félkarú komornyikja, Atkira Glopye eltűnt, mint a kámfor azzal az ötszáz arannyal együtt, amit jóhiszeműen adott neki, hogy ruhát vásároljon magának belőle. Nem érti, hogyan történhetett ez, hisz Teysus jelet küldött neki, hogy a férfinek nincsenek rossz szándékai. Lehet, hogy még az istenek is tévednek olykor?
Mindemellett még szolgálókat sem sikerült felvennie. A meghallgatás napján a történtek miatt talán szigorúbb volt a kelleténél, de nem talált olyan jelölteket, akik megfeleltek volna az elvárásainak, így továbbra is egyedül van a házban most, hogy Luninari elutazott és Amaziana sincs már vele.
A futártól kapott levelet és csomagot is búvalbélelt ábrázattal veszi át, s köszöni meg, majd visszamegy a házba, hogy a nappaliban lévő, meleg kandalló mellett, a társalgótérben lévő dohányzóasztalra tegye le, és nézze meg, mit is kapott.
Már az is apró mosolyt csal az arcára, mikor meglátja Drameiloten nevét a borítékon, ám, mikor kibontja, és olvasni kezdi a sorokat, egészen jókedvűen kezd nevetgélni, amint rájön, hogy bátyja hangját hallja a fejében. Ismeri ő is a varázst, de ez mit sem vesz el a meglepetés erejéből, sőt, nagyon is tetszik neki az élmény. Mikor az alkalmas szolgálókról olvas, akkor kissé újra elkedvetlenedik, de a tény, hogy rokona a városban van, illetve az ajándék mégiscsak felvidítja. Kíváncsian bontja ki a csomagot, majd öleli magához a finom, meleg prémet.*
- Milyen puha… *Órákig tudná ölelgetni, de végül bele is bújik, és így megy fel az emeletre, hogy a dolgozószobájában tüstént neki is kezdjen megírni a válaszlevelét.*
„Kedves bátyám,
Köszönöm leveled és őszinte érdeklődésed, de ami a szolgálókat illeti, sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel. Sokakat meghallgattam nemrég, viszont egyikük sem bizonyult megfelelőnek. A közelébe sem érnek annak, amilyen remek munkát Amaziana végzett. Még egyszer köszönöm, hogy elküldted őt hozzám!
Örömmel hallottam, hogy Artheniorban tartózkodsz, titkon reménykedtem is benne, hogy majd meglátogatsz. A válaszomat így már sejtheted. Alig várom, hogy újra találkozhassunk! Nem terveztem elutazni, így időpontot sem mondanék, gyere el hozzám bármikor, ha kedved tartja!
Az ajándékot hálásan köszönöm! Rettentő puha és nagyon finom meleg. Most is rajtam van, mikor ezeket a sorokat írom.
Egyébként jól vagyok, csak nem minden alakult úgy mostanában, ahogy szerettem volna. lesz mit mesélnem.
Szeretettel,
Alenia”
*Miután a betűvetéshez és a fogalmazáshoz kiválóan ért, így neki nem kell egyszer sem újrakezdenie a levelet, amit végül „A.C. Sayqueves” aláírással helyez egy viaszpecsétes borítékba. Ezt követően röviden elgondolkozik, arcára lágy mosoly kúszik, majd úgy dönt, hogy folytatja a Drameiloten által megkezdett játékot. Elmormol egy rövid varázsigét, melynek köszönhetően bátyja is hallani fogja az ő hangját, már ha jól csinálta. Ha mégsem, akkor csak egy sima levelet fog kapni, melynek ettől függetlenül, vélhetően ugyanúgy fog örülni.
A következő alkalommal át is adja hát a futárnak, természetesen Drameiloten selyemrévi kúriájába címezve. Az már egyszer biztos, hogy rokona tudja, hogyan kell jól időzíteni, ha épp szüksége van arra, hogy valaki felvidítsa.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:15:13
Üzenet elküldve: 2025-12-11 23:15:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten az artheniori kúriájában járkál idegesen, az itt berendezett dolgozószobájában. Nem azért ideges, mert nyomja a vállát valamiféle teher, vagy valami olyan fontos probléma súlya. Viszont a levelet sehogy sem sikerül megfogalmazza. Már többször nekikezdett, és vetette el, amit írt, és ennek a nyomai az összegyűrt, és félresodort pergameneken látszik. Amit viszont csak a szakavatott szem tud megmondani, az a mentális kimerültség jele, ami alighanem okot ad arra, hogy egyre silányabb verziók készülnek. Mert az egykori, és újra nemes elf bizony minden próbálkozásához varázserőt is hozzátesz. Nem csak a tökéletesen cikornyás betűkre kell így odafigyeljen, de az igére, és a varázserő áramoltatására is. Végül fáradtan ugyan, de határozott tekintettel az arcán ül vissza, mormolja el újra az igét, amit számtalanszor mormolt el az előző fertályórákban, és kezd írni. *
- Drága húgom!
Mélységes fájdalommal tölt el, hogy az utóbbi hatokban úgy alakultak elfoglaltságaink, hogy nem tudtunk találkozni egymással. Viszont a tél beköszöntével egészen bizonyos, hogy a következő néhány hatban nem lesznek halaszthatatlan elfoglaltságaim, és ennek hála, amennyiben neked is kedvedre lenne, és találnánk egy arra alkalmas időpontot, szívesen meglátogatnálak, ha nem veszed tolakodásnak. Remélem, hogy az elmúlt időszakban sikerült magad mellé arra alkalmas szolgálókat fogadnod, akik arra méltó módon elégítik ki az igényeidet.
Válaszoddal boldoggá tennél, és remélem örömmel fogadod a csekélyke ajándékot, amit a levél mellé küldetek. A piacon járva láttam meg, és te jutottál róla eszembe. Bízok benne, hogy ezekben a hideg napokban is kellően melegen tart majd, amennyiben ízlésednek megfelelő.
Szeretettel ölel,
Dram.
* A levél megfogalmazásának végeztével elégedetten néz a művére, csak abban bízik, hogy a varázslatot nem rontotta el, és amikor Alenia olvassa, akkor kifejti majd a hatását. A borítékot a Sayqueves ház pecsétjével zárja le, ügyelve rá, hogy tökéletes legyen rajta a viasz. Ahogy ezzel megvan, a szolgálónak adja a levelet. *
- Amennyiben választ szeretne írni, a selyemrévi házamba címezze. A következő pár hatot itt töltöm. * Ad még utasítást a férfinak, mielőtt útjára engedné. Bár így sincs tökéletesen megelégedve a levéllel, fáradtan dől most hátra a székben, a karfán pihentetve karjait. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
//Sayqueves Kúria//
* Drameiloten az artheniori kúriájában járkál idegesen, az itt berendezett dolgozószobájában. Nem azért ideges, mert nyomja a vállát valamiféle teher, vagy valami olyan fontos probléma súlya. Viszont a levelet sehogy sem sikerül megfogalmazza. Már többször nekikezdett, és vetette el, amit írt, és ennek a nyomai az összegyűrt, és félresodort pergameneken látszik. Amit viszont csak a szakavatott szem tud megmondani, az a mentális kimerültség jele, ami alighanem okot ad arra, hogy egyre silányabb verziók készülnek. Mert az egykori, és újra nemes elf bizony minden próbálkozásához varázserőt is hozzátesz. Nem csak a tökéletesen cikornyás betűkre kell így odafigyeljen, de az igére, és a varázserő áramoltatására is. Végül fáradtan ugyan, de határozott tekintettel az arcán ül vissza, mormolja el újra az igét, amit számtalanszor mormolt el az előző fertályórákban, és kezd írni. *
- Drága húgom!
Mélységes fájdalommal tölt el, hogy az utóbbi hatokban úgy alakultak elfoglaltságaink, hogy nem tudtunk találkozni egymással. Viszont a tél beköszöntével egészen bizonyos, hogy a következő néhány hatban nem lesznek halaszthatatlan elfoglaltságaim, és ennek hála, amennyiben neked is kedvedre lenne, és találnánk egy arra alkalmas időpontot, szívesen meglátogatnálak, ha nem veszed tolakodásnak. Remélem, hogy az elmúlt időszakban sikerült magad mellé arra alkalmas szolgálókat fogadnod, akik arra méltó módon elégítik ki az igényeidet.
Válaszoddal boldoggá tennél, és remélem örömmel fogadod a csekélyke ajándékot, amit a levél mellé küldetek. A piacon járva láttam meg, és te jutottál róla eszembe. Bízok benne, hogy ezekben a hideg napokban is kellően melegen tart majd, amennyiben ízlésednek megfelelő.
Szeretettel ölel,
Dram.
* A levél megfogalmazásának végeztével elégedetten néz a művére, csak abban bízik, hogy a varázslatot nem rontotta el, és amikor Alenia olvassa, akkor kifejti majd a hatását. A borítékot a Sayqueves ház pecsétjével zárja le, ügyelve rá, hogy tökéletes legyen rajta a viasz. Ahogy ezzel megvan, a szolgálónak adja a levelet. *
- Amennyiben választ szeretne írni, a selyemrévi házamba címezze. A következő pár hatot itt töltöm. * Ad még utasítást a férfinak, mielőtt útjára engedné. Bár így sincs tökéletesen megelégedve a levéllel, fáradtan dől most hátra a székben, a karfán pihentetve karjait. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-11 21:46:45
Üzenet elküldve: 2025-12-11 21:46:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Úgy lesz, ne aggódjon. Ki tudja, talán valami új varázslattal fogom közölni önnel, úgy hallottam hogy vannak efféle mágiák is, bár ez inkább csak amolyan kocsmai pletykaszámból tudom. Amiknek természetesen, mint tudjuk a fele mindig igaz.
*Nem szeret olyan dolgokról beszélni, amikről csak keveset tud, de ez most egy olyan alkalom, ahol talán nem lesz belőle baj, hogyha netán butaságot mondana. A mérgezés dolga viszont igencsak felcsigázza a benne rejlő aljas figurát, és rögtön pozíciót is vált az ülésével kapcsolatban. Könyökére támaszkodva előre dől, hogy jobban tudjon figyelni.*
-Ez valóban roppant érdekes varázslat!
*Persze Merchen fejében egészen más jár, minthogy vizezett borból pálinkát csináljon. Sokkal inkább azon morfondírozik, hogy hogy tudná egy efféle vacsora alkalmával megmérgezni vetélytársait, vagy bárkit aki egyszerűen nem szimpatikus neki valami oknál fogva.*
-Kár is, hogy a Pegazuson kívül más jóféle kocsma nem is igen akad a városban, mióta a Wegtoreni báró ellovagolt a naplementébe azzal a tharg asszonnyal, ha lehet vinni a pletykáknak.
*Úgy tesz, mintha nem tudná pontosan hogy mi történt, hisz ott volt.*
-No de talán majd a kockabarlangomba vízből is bort varázsolok.
*Emeli a tétet tréfásan, de persze látszik rajta, hogy nem gondolja túlságosan komolyan.*
-Igen, tudja akár meglepő akár nem, az emberek borzasztóan vágynak az egyedi dolgokra. Egyedi fára, egyedi fegyverre, egyedi kúriákra egyedi ruhákra, egyedi asszonyokra. Bármi amivel kitűnhetnek a többi közül, és ezekért hajlandóak is fizetni nem kevés aranyat.
*Nem túl nagy bölcsesség, ez azért köztudomású lehet, de fontosnak tartja elmondani.*
-Éppen ezért bármi ami kicsit is egyedi, és másnak nem, vagy csak nehezen és jó drágán lehet annak van értéke. Persze ha akarják is a népek, úgy értem például egy lócitrommal megtömött hordó is lehet egyedi, nem valószínű hogy sokat fog érni.
*Felkacag a saját tréfáján, de igyekszik visszafogni magát.*
-Még nem gondoltam ki a részleteket, de nem szeretném a gyümölcsöskertemet a főtér közepén tartani, ugye megérti. A Selyemrévi birtokok igencsak drágák, és valószínűleg a város közelében, de a városhatáron kívül jóval olcsóbb lehet hozzájutni. Sőt egy meglévő almást is megvehetnék, amit csak mondjuk kicsit kibővítenék, és nosza ha pár haton keresztül kell fákat növesztenem, az még mindig gyorsabb, mint több tíz esztendőt várni mire beérik az ültetés.
*Könnyelműen megrántja a vállát, ez már tényleg részletkérdés, elméletben működhet, s neki most csak ez a fontos.*
-Magam sem vagyok jó stratéga a háborút illetően ~De.~, de félek ha lehet hinni a pletykáknak nem lesz egyszerű ez az ork helyzet. Ha elesik a Vashegy, biztosan belakják majd, és ott szerveznek újra erődöt maguknak, immáron az orkok erődjét. Tudja ha például egy másik fajról lenne ró, még az sem lepne meg, hogy ha netalántán elfoglalnák a Vashegyet, utána valamiféle megállapodást kötnének a várossal, és onnantól kezdve egy darabig fegyverszünet lenne, megpróbálnák művelni az elfoglalt földeket ésatöbbi. De attól tartok ettől nem kell félnünk az orkok esetében.
*Persze arról, hogy nem csak úgy területeket akarnak foglalni fogalma sincs.*
-És önnek van már vészterve, ha minden kötél szakad?
//Egy nemes ügy//
-Úgy lesz, ne aggódjon. Ki tudja, talán valami új varázslattal fogom közölni önnel, úgy hallottam hogy vannak efféle mágiák is, bár ez inkább csak amolyan kocsmai pletykaszámból tudom. Amiknek természetesen, mint tudjuk a fele mindig igaz.
*Nem szeret olyan dolgokról beszélni, amikről csak keveset tud, de ez most egy olyan alkalom, ahol talán nem lesz belőle baj, hogyha netán butaságot mondana. A mérgezés dolga viszont igencsak felcsigázza a benne rejlő aljas figurát, és rögtön pozíciót is vált az ülésével kapcsolatban. Könyökére támaszkodva előre dől, hogy jobban tudjon figyelni.*
-Ez valóban roppant érdekes varázslat!
*Persze Merchen fejében egészen más jár, minthogy vizezett borból pálinkát csináljon. Sokkal inkább azon morfondírozik, hogy hogy tudná egy efféle vacsora alkalmával megmérgezni vetélytársait, vagy bárkit aki egyszerűen nem szimpatikus neki valami oknál fogva.*
-Kár is, hogy a Pegazuson kívül más jóféle kocsma nem is igen akad a városban, mióta a Wegtoreni báró ellovagolt a naplementébe azzal a tharg asszonnyal, ha lehet vinni a pletykáknak.
*Úgy tesz, mintha nem tudná pontosan hogy mi történt, hisz ott volt.*
-No de talán majd a kockabarlangomba vízből is bort varázsolok.
*Emeli a tétet tréfásan, de persze látszik rajta, hogy nem gondolja túlságosan komolyan.*
-Igen, tudja akár meglepő akár nem, az emberek borzasztóan vágynak az egyedi dolgokra. Egyedi fára, egyedi fegyverre, egyedi kúriákra egyedi ruhákra, egyedi asszonyokra. Bármi amivel kitűnhetnek a többi közül, és ezekért hajlandóak is fizetni nem kevés aranyat.
*Nem túl nagy bölcsesség, ez azért köztudomású lehet, de fontosnak tartja elmondani.*
-Éppen ezért bármi ami kicsit is egyedi, és másnak nem, vagy csak nehezen és jó drágán lehet annak van értéke. Persze ha akarják is a népek, úgy értem például egy lócitrommal megtömött hordó is lehet egyedi, nem valószínű hogy sokat fog érni.
*Felkacag a saját tréfáján, de igyekszik visszafogni magát.*
-Még nem gondoltam ki a részleteket, de nem szeretném a gyümölcsöskertemet a főtér közepén tartani, ugye megérti. A Selyemrévi birtokok igencsak drágák, és valószínűleg a város közelében, de a városhatáron kívül jóval olcsóbb lehet hozzájutni. Sőt egy meglévő almást is megvehetnék, amit csak mondjuk kicsit kibővítenék, és nosza ha pár haton keresztül kell fákat növesztenem, az még mindig gyorsabb, mint több tíz esztendőt várni mire beérik az ültetés.
*Könnyelműen megrántja a vállát, ez már tényleg részletkérdés, elméletben működhet, s neki most csak ez a fontos.*
-Magam sem vagyok jó stratéga a háborút illetően ~De.~, de félek ha lehet hinni a pletykáknak nem lesz egyszerű ez az ork helyzet. Ha elesik a Vashegy, biztosan belakják majd, és ott szerveznek újra erődöt maguknak, immáron az orkok erődjét. Tudja ha például egy másik fajról lenne ró, még az sem lepne meg, hogy ha netalántán elfoglalnák a Vashegyet, utána valamiféle megállapodást kötnének a várossal, és onnantól kezdve egy darabig fegyverszünet lenne, megpróbálnák művelni az elfoglalt földeket ésatöbbi. De attól tartok ettől nem kell félnünk az orkok esetében.
*Persze arról, hogy nem csak úgy területeket akarnak foglalni fogalma sincs.*
-És önnek van már vészterve, ha minden kötél szakad?
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-11 15:08:18
Üzenet elküldve: 2025-12-11 15:08:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Született nemesként nem lehet meglepő, hogy bizony meghódítani nem olyan egyszerű a fiatal elf lányt, hisz nekik szinte tanították, hogyan kell úgy kéretni magukat, hogy közben minden kedves szavuk határozott elutasításnak tűnjön mindaddig, míg a kérő fel nem adja a próbálkozást. Amint pedig lesz valaki, aki elég kitartó ahhoz, hogy ne meneküljön el, na ő az, aki esélyt kaphat arra, hogy közelebbről is megismerje a kisasszonyt.*
- Mióta az eszemet tudom Eeyr tanai szerint élek, uram, és ez így is fog maradni örökre. Az életem elmúlt időszaka csak megerősített abban, hogy jó uton járok. *Válaszolja a vallással kapcsolatban.
Ami Orthust illeti, róla nem óhajt többet beszélni, csak az ajkait húzza kissé félre, mert bizony egyet tud érteni vendégével abban, hogy a kalmár bizony kiterjesztette a hálóját, csupán továbbra sem ért egyet azzal, hogy pénzért vásárolt nemesi oklevéllel ezt meg lehet tenni Selyemrévben.
A következő témát illetően aztán halkan kuncog, mikor Lazziar elmélyed a cicoma és az illem kérdésében.*
- Nem teljesen erre gondoltam, kedves Lazziar uram. Öltözködni kifejezetten szeretek, és általában nem is egyedül kell megbirkóznom vele. Most is Amaziana segített nekem abban, hogy méltó módon jelenhessek meg Ön előtt. Szeretem a fűzőket, a különleges kelméket, a sminket és minden mást is. Amire én gondoltam, az az, hogy ezeken a bálokon én sokszor úgy éreztem magam, hogy egy drága holmi vagyok, akit, amit mutogatni lehet a nagyérdeműnek, akik eldönthetik rólam, hogy valóban érdékes vagyok-e. *Kissé még mindig irtózik a gondolattól. Nem véletlen az sem, hogy Luninarival megszökött arról a bizonyos bálról, ami katasztrófálisan, azzal végződött, hogy elrabolták.*
- És két egészséges kezem is. *Suttogja aztán. Lazziar nem tudhatja, miért mondja ezt, de a lány számára nagyon is fontos, hogy ezt mondhatja.*
- Kíváncsivá tett, hogy hogyan is táncol velük. Remélem, hogy lesz majd alkalmunk rá, hogy megmutassa. *Mosolyog, ahogy a kérdését követő bókra is, majd érdeklődve hallgatja, ahogy Lazziar végre -szerinte- őszintén kezd mesélni magáról.*
- Nem volt még ilyen soha… *mondja eltűnődve a képletes semmittevéssel kapcsolatban.* Tudja, igazán érdekes, amit mond. Magam soha nem gondolkoztam még azon, hogy milyen lehet hétköznapinak lenni. Nem is vágyom rá, de mégis vonzó, mert olyan titokzatos, ismeretlen, nem gondolja? Mármint Önnek ezek szerint nem, de nekem igen. Nem tudom, hogy tervez-e maradni sötétedésig, de ha igen, akkor ezt szívesen kipróbálnám a társaságában. Hisz most nem lát minket senki, nem igaz? Amaziana sem fog árulkodni, megígérem. *Talán a találkozó kezdete óta most először látszik Alenia igazán felszabadultnak. Úgy látszik, hogy a téma, melyben nem kell megfelelni senkinek és semminek, az ő lelkének is jól esik.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Született nemesként nem lehet meglepő, hogy bizony meghódítani nem olyan egyszerű a fiatal elf lányt, hisz nekik szinte tanították, hogyan kell úgy kéretni magukat, hogy közben minden kedves szavuk határozott elutasításnak tűnjön mindaddig, míg a kérő fel nem adja a próbálkozást. Amint pedig lesz valaki, aki elég kitartó ahhoz, hogy ne meneküljön el, na ő az, aki esélyt kaphat arra, hogy közelebbről is megismerje a kisasszonyt.*
- Mióta az eszemet tudom Eeyr tanai szerint élek, uram, és ez így is fog maradni örökre. Az életem elmúlt időszaka csak megerősített abban, hogy jó uton járok. *Válaszolja a vallással kapcsolatban.
Ami Orthust illeti, róla nem óhajt többet beszélni, csak az ajkait húzza kissé félre, mert bizony egyet tud érteni vendégével abban, hogy a kalmár bizony kiterjesztette a hálóját, csupán továbbra sem ért egyet azzal, hogy pénzért vásárolt nemesi oklevéllel ezt meg lehet tenni Selyemrévben.
A következő témát illetően aztán halkan kuncog, mikor Lazziar elmélyed a cicoma és az illem kérdésében.*
- Nem teljesen erre gondoltam, kedves Lazziar uram. Öltözködni kifejezetten szeretek, és általában nem is egyedül kell megbirkóznom vele. Most is Amaziana segített nekem abban, hogy méltó módon jelenhessek meg Ön előtt. Szeretem a fűzőket, a különleges kelméket, a sminket és minden mást is. Amire én gondoltam, az az, hogy ezeken a bálokon én sokszor úgy éreztem magam, hogy egy drága holmi vagyok, akit, amit mutogatni lehet a nagyérdeműnek, akik eldönthetik rólam, hogy valóban érdékes vagyok-e. *Kissé még mindig irtózik a gondolattól. Nem véletlen az sem, hogy Luninarival megszökött arról a bizonyos bálról, ami katasztrófálisan, azzal végződött, hogy elrabolták.*
- És két egészséges kezem is. *Suttogja aztán. Lazziar nem tudhatja, miért mondja ezt, de a lány számára nagyon is fontos, hogy ezt mondhatja.*
- Kíváncsivá tett, hogy hogyan is táncol velük. Remélem, hogy lesz majd alkalmunk rá, hogy megmutassa. *Mosolyog, ahogy a kérdését követő bókra is, majd érdeklődve hallgatja, ahogy Lazziar végre -szerinte- őszintén kezd mesélni magáról.*
- Nem volt még ilyen soha… *mondja eltűnődve a képletes semmittevéssel kapcsolatban.* Tudja, igazán érdekes, amit mond. Magam soha nem gondolkoztam még azon, hogy milyen lehet hétköznapinak lenni. Nem is vágyom rá, de mégis vonzó, mert olyan titokzatos, ismeretlen, nem gondolja? Mármint Önnek ezek szerint nem, de nekem igen. Nem tudom, hogy tervez-e maradni sötétedésig, de ha igen, akkor ezt szívesen kipróbálnám a társaságában. Hisz most nem lát minket senki, nem igaz? Amaziana sem fog árulkodni, megígérem. *Talán a találkozó kezdete óta most először látszik Alenia igazán felszabadultnak. Úgy látszik, hogy a téma, melyben nem kell megfelelni senkinek és semminek, az ő lelkének is jól esik.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-10 02:49:58
Üzenet elküldve: 2025-12-10 02:49:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Örülök, hogy segíthettem. Ha támad valami megvalósítani kívánt ötlete ezekből, csak ossza meg nyugodtan.
*Talán a kereskedő aggodalmát nyugtatja, hogy Nestar nem az a fajta, aki elfutna a vele megosztott tervekkel, munkásságából adódóan is szeret többet visszaadni, mint a számára nyújtott alapanyagok összessége.*
- És bár eddig elláttam jó tanácsokkal, talán egy rossz tanácsot is tudok adni, ha véletlenül a vízmágiában gondolkodna. Vagy, a másik irányból, ha fel akarna készülni ellene. De inkább csak azért mesélem el, mert van egy szerintem érdekes üzleti alkalmazása. A varázslat neve, mérgezés és nem is csinál nagyon mást.
*Ha jobb érzéke lenne a szociális helyzetekhez, most biztos aggódna, hogy miként értékelődik ki, amit szóvá tesz, de se nem érzéke, se nem aggodalma nincs, hogy félreértenék.*
- Ez egy bármilyen kézben tartott ételre és italra használható, akkor is, ha az mondjuk le lenne palackozva. Ez az ártalmas szer csak valami természetes kábító vagy bénító anyag és ismert lehet, azonban az egyik szerintem érdekes alkalmazása az az, hogy az alkohol, mármint az erjedő gyümölcs is annak számít. Így az egyik etikus vagy legalább is nem ártalmas és üzletileg jövedelmező alkalmazása akár az is lehet, hogy olcsó, pancsolt lőréket töményíthessen erős alkoholos szerekké. Vagy hasonló ötlet, akár süteményekkel és hasonló apróságokkal, amibe egyébként nehéz és körülményes munka lenne belefőzni.
*A triviális vagy még egyedibb felhasználását a mérgezés varázslatnak nem is erőlteti tovább, de ennek az egyik ijesztő követelménye az is, hogy a megbízható forrásból érkező, bontatlan borban való bizalom fontos, de már régóta nem feddhetetlen.*
- Sajnos a rendes szálfa kivágása lehet ugyanannyiba fog kerülni, mint máshol, de gondolom értékes bútorokhoz különleges fákból, látom a lehetőséget. És igen, gyógynövényeket termeszteni hasznos lenne a számomra. A formázott fák érdekes ötlet, de én nem vagyok kereskedő, hogy fel tudjam becsülni a hasznát. Bár akár a saját házába is tervezhetne ilyen természetes bútorokat, mint egy fa, amihez ténylegesen le lehet ülni vagy akár a szabadban pihenni.
*Bizonyára nem véletlenül gondolt az ilyen díszítőtárgyakra, de Nestar inkább a praktikum, mint esztétikum kedvelője.*
- Igen, bár felmerül a kérdés, hogy tényleg szükséges-e akkora terület, olyan messze? Csak így gondolatmenetként, hány fát szeretne a saját kezével beültetni?
*Egy minimális gondolkodási időt hagy, majd bedobja a saját, kicsit abszurd ötletét.*
- Még rendes ültetési távolságban is, egy negyed hektáros birtokon több, mint száz fa is elférhet. Bár elrugaszkodott példa, de azért kívül se kell mennie a városhatáron. Bár az ültetés maga is komoly energiabefektetés, olyan tizenöt fa végeztével pihenésre lesz szüksége és onnantól már csak nehezebben fog menni. De az igazi kérdésem, hogy megérné-e a várostól olyan messze erre áldoznia az önnön idejét. Nem beszélvén arról, ha negyed hektár helyett mondjuk több hektárról lenne szó. A véleményem, hogy bár látom a lehetőséget, sajnos a saját kertemen túl nem látom értelmét ennek. Legalább is egyszerűbb növényeknél. De el tudom képzelni, hogy kezdő mágusokat befoghat varázslásra a földjén, mint gyakorlás aprópénzért. De lehet a saját idejét nem éri meg, ha messze kéne utazni, vagy legalább is sokat veszítene azzal, ha az itteni dolga helyett tenné. De hova tervezné?
*Az ő meglátása, mert egy-két varázslás számára is elfogadható, sőt akár egy tucat is, azonban ő szereti a bonyolult anyagias részét másra hagyni, számára van elég megbízás a városban, hogy ne érje meg almáskertet teremtenie pusztán aranyért. Lehet más okból elgondolkodnia.*
- A Vashegy kifejezetten arra épült, hogy a puszta és időnként a város fenyegető népeit visszatartsa. A sereg méretéről keveset tudunk, de ha a törzs elbukik, akkor a város se számíthat jobb sorsra. És én szeretném hinni, hogy ha más nem, megtorpannak az érkező hordák ott, legalább hónapokig. Hogy a város is közbe tudjon avatkozni, még a határain kívül és egy ellencsapással elintézze őket. Érthető okból, nem vagyok hadvezér, se nem hadnagy, de ha a harcedzett nomádokon keresztültaposnak, a város puha és ellustult őreinek se adok több esélyt. Artheniort régen is olyan erők mentették meg, amik erősebbek voltak a kardnál és már nem tudni, hogy mennyit birtokol még belőle. Aztán lehet Eeyr megvédi szent helyét és fölösleges az aggodalom. De vagy gyors győzelmet várok a Vashegy oldalán, vagy elhúzódó küzdelmeket és megtorpanást. Viszont, ha a Vashegy felég, azt innen is látni fogjuk.
//Egy nemes ügy//
- Örülök, hogy segíthettem. Ha támad valami megvalósítani kívánt ötlete ezekből, csak ossza meg nyugodtan.
*Talán a kereskedő aggodalmát nyugtatja, hogy Nestar nem az a fajta, aki elfutna a vele megosztott tervekkel, munkásságából adódóan is szeret többet visszaadni, mint a számára nyújtott alapanyagok összessége.*
- És bár eddig elláttam jó tanácsokkal, talán egy rossz tanácsot is tudok adni, ha véletlenül a vízmágiában gondolkodna. Vagy, a másik irányból, ha fel akarna készülni ellene. De inkább csak azért mesélem el, mert van egy szerintem érdekes üzleti alkalmazása. A varázslat neve, mérgezés és nem is csinál nagyon mást.
*Ha jobb érzéke lenne a szociális helyzetekhez, most biztos aggódna, hogy miként értékelődik ki, amit szóvá tesz, de se nem érzéke, se nem aggodalma nincs, hogy félreértenék.*
- Ez egy bármilyen kézben tartott ételre és italra használható, akkor is, ha az mondjuk le lenne palackozva. Ez az ártalmas szer csak valami természetes kábító vagy bénító anyag és ismert lehet, azonban az egyik szerintem érdekes alkalmazása az az, hogy az alkohol, mármint az erjedő gyümölcs is annak számít. Így az egyik etikus vagy legalább is nem ártalmas és üzletileg jövedelmező alkalmazása akár az is lehet, hogy olcsó, pancsolt lőréket töményíthessen erős alkoholos szerekké. Vagy hasonló ötlet, akár süteményekkel és hasonló apróságokkal, amibe egyébként nehéz és körülményes munka lenne belefőzni.
*A triviális vagy még egyedibb felhasználását a mérgezés varázslatnak nem is erőlteti tovább, de ennek az egyik ijesztő követelménye az is, hogy a megbízható forrásból érkező, bontatlan borban való bizalom fontos, de már régóta nem feddhetetlen.*
- Sajnos a rendes szálfa kivágása lehet ugyanannyiba fog kerülni, mint máshol, de gondolom értékes bútorokhoz különleges fákból, látom a lehetőséget. És igen, gyógynövényeket termeszteni hasznos lenne a számomra. A formázott fák érdekes ötlet, de én nem vagyok kereskedő, hogy fel tudjam becsülni a hasznát. Bár akár a saját házába is tervezhetne ilyen természetes bútorokat, mint egy fa, amihez ténylegesen le lehet ülni vagy akár a szabadban pihenni.
*Bizonyára nem véletlenül gondolt az ilyen díszítőtárgyakra, de Nestar inkább a praktikum, mint esztétikum kedvelője.*
- Igen, bár felmerül a kérdés, hogy tényleg szükséges-e akkora terület, olyan messze? Csak így gondolatmenetként, hány fát szeretne a saját kezével beültetni?
*Egy minimális gondolkodási időt hagy, majd bedobja a saját, kicsit abszurd ötletét.*
- Még rendes ültetési távolságban is, egy negyed hektáros birtokon több, mint száz fa is elférhet. Bár elrugaszkodott példa, de azért kívül se kell mennie a városhatáron. Bár az ültetés maga is komoly energiabefektetés, olyan tizenöt fa végeztével pihenésre lesz szüksége és onnantól már csak nehezebben fog menni. De az igazi kérdésem, hogy megérné-e a várostól olyan messze erre áldoznia az önnön idejét. Nem beszélvén arról, ha negyed hektár helyett mondjuk több hektárról lenne szó. A véleményem, hogy bár látom a lehetőséget, sajnos a saját kertemen túl nem látom értelmét ennek. Legalább is egyszerűbb növényeknél. De el tudom képzelni, hogy kezdő mágusokat befoghat varázslásra a földjén, mint gyakorlás aprópénzért. De lehet a saját idejét nem éri meg, ha messze kéne utazni, vagy legalább is sokat veszítene azzal, ha az itteni dolga helyett tenné. De hova tervezné?
*Az ő meglátása, mert egy-két varázslás számára is elfogadható, sőt akár egy tucat is, azonban ő szereti a bonyolult anyagias részét másra hagyni, számára van elég megbízás a városban, hogy ne érje meg almáskertet teremtenie pusztán aranyért. Lehet más okból elgondolkodnia.*
- A Vashegy kifejezetten arra épült, hogy a puszta és időnként a város fenyegető népeit visszatartsa. A sereg méretéről keveset tudunk, de ha a törzs elbukik, akkor a város se számíthat jobb sorsra. És én szeretném hinni, hogy ha más nem, megtorpannak az érkező hordák ott, legalább hónapokig. Hogy a város is közbe tudjon avatkozni, még a határain kívül és egy ellencsapással elintézze őket. Érthető okból, nem vagyok hadvezér, se nem hadnagy, de ha a harcedzett nomádokon keresztültaposnak, a város puha és ellustult őreinek se adok több esélyt. Artheniort régen is olyan erők mentették meg, amik erősebbek voltak a kardnál és már nem tudni, hogy mennyit birtokol még belőle. Aztán lehet Eeyr megvédi szent helyét és fölösleges az aggodalom. De vagy gyors győzelmet várok a Vashegy oldalán, vagy elhúzódó küzdelmeket és megtorpanást. Viszont, ha a Vashegy felég, azt innen is látni fogjuk.
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-09 22:25:31
Üzenet elküldve: 2025-12-09 22:25:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Semmi gond.
*Feleli jókedvűen, és legyint is kezével, mintha mi se történt volna. Elvégre nem is történt semmi komoly félreértés kettejük között. Azt nem köti Nestar orrára, hogy bizony egyébként a karddal is jól bánik, ugyan van még hová fejlődnie, de már így sem érzi azt, hogy teljesen tehetetlen lenne ha szembe kerülne valami veszélyes alakkal. Mondjuk a holdmágia biztos számos megoldást kínál a hasonló helyzetekre, ahogy azt korábban említette a fél-elf, sajnos az egyéb gondokra aligha lehet ilyen könnyű a megoldás.*
-De legalább a miénk.
*Kontráz rá szarkasztikusan a gyümölcsök dolgára, de könnyen leolvasható az arcáról, hogy egyébként teljesen érti, hogy mire gondol a másik.*
-Érdekesek ezek a varázslatok, hálás vagyok hogy ennyi újat tanulhatok öntől, remélem meg tudom majd hálálni valamivel. Ha többel nem is, a finom borokkal, és az olcsó varázsitalokkal, amikből mindenféle különlegességet készíthet.
*Ennél többet nem is merne hirtelen ajánlani, elvégre ezek azok a dolgok, amiket már eleve is biztosít. Ravasz egy fráter ez a tündér.*
-Még nem igazán találtam ki, de egyrészről az az erdő nem az enyém, persze feltételezem ki tudnám termelni, de bizonyára valamilyen kereteket kellene szabnom. Bár ahogy tudom a varázslást sem lehet vég nélkül folytatni, így inkább valami ritkaságra gondoltam. Ha tudnék szerezni valami különleges famagvat, például gyógynővényét, például Fehér Quartant, és azt növesztenék a kertemben rögtön igencsak hasznos lenne, nem gondolja? De akár művészeti alkotásként is szolgálhatna, ha bizonyos formába növesztenénk a fát a varázslattal, vagy bizonyos tárgyak köré, de bavallom nem gondolkodtam rajta sokat, csak kósza ötletek jutottak eszembe.
*Ecseteli, általában így szokott lenni vele, jön a sok életképtelen ötlet, és egyszer-egyszer akad köztük valami értelmes is.*
-Nohát, úgy látom ön is hasonlóképp gondolta, mint én. Ha vennék Arthenior közelében valami telket ahol zavartalanul növeszthetnénk ezeket a növényeket, abból igencsak nagy hasznot tudnánk húzni, úgy vélem. Bár én ezeket a mágiákat egyelőre nem ismerem, kétlem hogy ez okozna gondot.
*Ahogy az sem igazán lehet nagy feladat, hogy egy kis földterületet a magáénak tudhasson.*
-Erről már magam is hallottam. Azonban nem terveztem egy emberöltőt a mágiatanulás rejtelmeivel tölteni, kutatni és mélyíteni a tudásomat. Azt hamar megunnám, és általában a tündérek nem is élnek olyan sokáig, hogy utána még élvezhessék is a sok-sok évnyi befektetett munka gyümölcsét. De ha valami hasznosat tudok tanulni viszonylag kevés idő alatt, akkor szívesen kipróbálnám magam. Ha így lesz majd elmesélem.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, elvégre még nem igazán döntött semmiről, csak a cselekvés szándéka van meg, de nem tervezett meg még minden lépést ezen az úton. A gonosz entitás dolgára csak bólint, ő erről valóban nem sokat tud, így egyedül Nestar szavaira tud támaszkodni.*
-Hát akkor azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy remélem tévedünk, és semmi közük egymáshoz, aztán pusztuljon csak mindkét banda.
*Ha nem otthon lenne, talán még köpne is egyet.*
-Fogalmam sincs mi lehet az orkok célja, vagy hogy mit terveznek azon túl hogy itt vannak, és mindenféle barbárságra képesek. Úgy hallottam, hogy a Vashegy hamarabb fog velük találkozni, ön mit jósol? Tényleg lehet esélyük ellenük?
//Egy nemes ügy//
-Semmi gond.
*Feleli jókedvűen, és legyint is kezével, mintha mi se történt volna. Elvégre nem is történt semmi komoly félreértés kettejük között. Azt nem köti Nestar orrára, hogy bizony egyébként a karddal is jól bánik, ugyan van még hová fejlődnie, de már így sem érzi azt, hogy teljesen tehetetlen lenne ha szembe kerülne valami veszélyes alakkal. Mondjuk a holdmágia biztos számos megoldást kínál a hasonló helyzetekre, ahogy azt korábban említette a fél-elf, sajnos az egyéb gondokra aligha lehet ilyen könnyű a megoldás.*
-De legalább a miénk.
*Kontráz rá szarkasztikusan a gyümölcsök dolgára, de könnyen leolvasható az arcáról, hogy egyébként teljesen érti, hogy mire gondol a másik.*
-Érdekesek ezek a varázslatok, hálás vagyok hogy ennyi újat tanulhatok öntől, remélem meg tudom majd hálálni valamivel. Ha többel nem is, a finom borokkal, és az olcsó varázsitalokkal, amikből mindenféle különlegességet készíthet.
*Ennél többet nem is merne hirtelen ajánlani, elvégre ezek azok a dolgok, amiket már eleve is biztosít. Ravasz egy fráter ez a tündér.*
-Még nem igazán találtam ki, de egyrészről az az erdő nem az enyém, persze feltételezem ki tudnám termelni, de bizonyára valamilyen kereteket kellene szabnom. Bár ahogy tudom a varázslást sem lehet vég nélkül folytatni, így inkább valami ritkaságra gondoltam. Ha tudnék szerezni valami különleges famagvat, például gyógynővényét, például Fehér Quartant, és azt növesztenék a kertemben rögtön igencsak hasznos lenne, nem gondolja? De akár művészeti alkotásként is szolgálhatna, ha bizonyos formába növesztenénk a fát a varázslattal, vagy bizonyos tárgyak köré, de bavallom nem gondolkodtam rajta sokat, csak kósza ötletek jutottak eszembe.
*Ecseteli, általában így szokott lenni vele, jön a sok életképtelen ötlet, és egyszer-egyszer akad köztük valami értelmes is.*
-Nohát, úgy látom ön is hasonlóképp gondolta, mint én. Ha vennék Arthenior közelében valami telket ahol zavartalanul növeszthetnénk ezeket a növényeket, abból igencsak nagy hasznot tudnánk húzni, úgy vélem. Bár én ezeket a mágiákat egyelőre nem ismerem, kétlem hogy ez okozna gondot.
*Ahogy az sem igazán lehet nagy feladat, hogy egy kis földterületet a magáénak tudhasson.*
-Erről már magam is hallottam. Azonban nem terveztem egy emberöltőt a mágiatanulás rejtelmeivel tölteni, kutatni és mélyíteni a tudásomat. Azt hamar megunnám, és általában a tündérek nem is élnek olyan sokáig, hogy utána még élvezhessék is a sok-sok évnyi befektetett munka gyümölcsét. De ha valami hasznosat tudok tanulni viszonylag kevés idő alatt, akkor szívesen kipróbálnám magam. Ha így lesz majd elmesélem.
*Ezt csak úgy hozzáteszi, elvégre még nem igazán döntött semmiről, csak a cselekvés szándéka van meg, de nem tervezett meg még minden lépést ezen az úton. A gonosz entitás dolgára csak bólint, ő erről valóban nem sokat tud, így egyedül Nestar szavaira tud támaszkodni.*
-Hát akkor azt hiszem sokak nevében mondhatom, hogy remélem tévedünk, és semmi közük egymáshoz, aztán pusztuljon csak mindkét banda.
*Ha nem otthon lenne, talán még köpne is egyet.*
-Fogalmam sincs mi lehet az orkok célja, vagy hogy mit terveznek azon túl hogy itt vannak, és mindenféle barbárságra képesek. Úgy hallottam, hogy a Vashegy hamarabb fog velük találkozni, ön mit jósol? Tényleg lehet esélyük ellenük?
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-09 00:35:44
Üzenet elküldve: 2025-12-09 00:35:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Gyorsan tisztázódik közöttük a félreértés és rá is bólint a válaszra.*
- Elnézést a félreértésért, nem, nem a konkrét megküzdésre gondoltam az orkokkal. Annál csak reménykedem, hogy egyikünk se kerül a szerencsétlen helyzetbe, ahol erre kerülne a sor. Hanem a várost lehet megrengető következményeire a véres harcoknak a szántókon. Hisz a földművesek lehet akkor se vetnek be, ha amúgy legyőzöttek az orkok, amíg nem tudják bizonyosan és ennek lehet hosszú évekig isszuk a levét.
*De ezt is kitárgyalták, bár az ételteremtésbe kicsit elmélyül és hozzá is rak egy varázslatot, amit elfelejtett.*
- Igen, az idénygyümölcsök megteremnek rajta, ha olyan magból növesszük ki. Sajnos a természetnek még így is nagyobb beleszólása van, így ha a körülmények nem lennének alkalmasak, például egzotikus gyümölcsök termesztésére, akkor kicsi lesz, savanyúbb és soha nem fog rendesen beérni. De étkeztetés szempontjából nem is baj ez. A fa, mint építési alapanyag elég olcsó és bőven megtalálható, nem messze, milyen fára gondolt, mint növeszteni és eladni?
*Ez érdekli, hisz ha egyedül nem is tudna belőle nagy hasznot hajtani, ami azt illeti, a varázslat könnyedsége okán akár közösen gyakorolhatnák is arra, amit Merchen tenni tervez vele.*
- Azt megjegyzem, hogy bár én az egyszerűbb varázslatokat kedvelem, ennek létezik egy gyengébb, de általánosabb formája, amivel a teljes környezetben lehet gyorsítani a növényzet és virágok fejlődését, olyan huszonöt vagy harminc lépésnyire. Nem évtizedekkel és ez egy kifejezetten nehezen tanulható és használható mágia, de magasabb pénzbeli értéke is van ritka növényeket termeszteni, akár gyógynövényeket.
*Ebből mondjuk úgy tűnik, hogy a földmágiából lehetne nem kevés pénze is Merchennek, de ha nagyon ráveszi magát, minden mágiaágból képes lehet pénzt kisajtolni, aki nagyon szeretné. És még így is a holdmágiát tartja jövedelmezőbbnek, ha komoly elmélyülést kíván benne a kereskedő. A borospohár gyors újratöltődésében nem tapasztalatlan, de tudja is, hogy miként ne kerüljön túlságosan bódult állapotba vagy használjon el rá méregtelenítőt, így csak apránként iszik belőle. Nem lerészegedni van itt, és örömmel segít Merchenen is, ha véletlenül túl sokat fogyasztana.*
- Ha valamire jut, kérem jelezze, azonban meg kell jegyezzem, hogy a mágustorony lakói nem látják szívesen az új istenek követőit, így egy ilyen elköteleződésnek ára van. Azt nem tudom, hogy mi az ellentét oka és melyik irányból, csak figyelmeztetni tudom.
*Miután ő nem akar elköteleződni egyik entitás felé sem, így nem is érdekelte az ellentét oka. A hitszolgákkal meg tud egyezni, sőt, általában azt tapasztalja, hogy egyáltalán nem zavarja őket az elkötelezetlen mágusok jelenléte. Bár Nestar inkább alkimista, lehet csak ezért. A titkosajtós válaszra valamennyire belenyugszik, hogy ugráltatják és nem gondolja túl.*
- Ismerősnek hangozhat, tőle jött a háború és talán a pestis is, amikor a kreálmányai a világunkra törtek. Őt rugdosta le a trónjáról Sa'Tereth vagy hasonló. Ennek annyira nem néztem utána, és csak a félistene szájából hallottam a történet felét, bizonyosan lenne egy másik oldala, ha a régi entitás még élne. És annyira nem is fontos, mert halott és senkinek sem hiányzik.
*A tündérkertnél valamennyire leesik a számára, hogy Merchen számára ez miért komolyabb, de ő maga amúgy sem járt arra, mielőtt átalakult volna, így fogalma sincs, hogy mit veszítettek.*
- Sajnos onnan már csak erővel lesznek kitelepítve. De valószínűbb, hogy egyáltalán nem, a város érdektelen rá és ha belegondol, elég messze fekszik bárki érdekeinek a területétől. Talán szerencséje lesz és az orkok lebontják menekültükben. Az utóbbira a válasz, hogy személyiségtől függ, valaki szeret gyorsan hatalomhoz jutni, még ha ezzel fel is kell áldoznia a szabadságából és vannak, akik önszántukból egyetértenek az adott vallás tanaival, így nem érzik úgy, hogy bármit áldoznának érte. De a személyiségekhez és belső dolgokhoz nem feltétlenül értek, csak mondom, amit látok.
*Azt nem tartja valószínűnek, hogy az orkok és a sötét entitás hívei kiütnék egymást, bármennyire is kényelmes lenne ez a számukra.*
- Ezt nem tudom, de azt tapasztaltam, hogy az új istenek térítenek azzal, hogy kiadják magukat egy már meglévő hit istenének, elkobozva a híveit. És ki tudja, lehet a háttérben tényleg behódolt nekik és összeolvadtak. De szerintem még lehet találni olyan törzseket, akik ragaszkodnak a régi hagyományokhoz, de nem lepne meg, ha a sámánok az új istenek mögé állnának be, akik direkt és kézzel fogható hatalommal ruházzák fel őket. Lehet amiatt lesz békében hagyva a vérkert.
//Egy nemes ügy//
*Gyorsan tisztázódik közöttük a félreértés és rá is bólint a válaszra.*
- Elnézést a félreértésért, nem, nem a konkrét megküzdésre gondoltam az orkokkal. Annál csak reménykedem, hogy egyikünk se kerül a szerencsétlen helyzetbe, ahol erre kerülne a sor. Hanem a várost lehet megrengető következményeire a véres harcoknak a szántókon. Hisz a földművesek lehet akkor se vetnek be, ha amúgy legyőzöttek az orkok, amíg nem tudják bizonyosan és ennek lehet hosszú évekig isszuk a levét.
*De ezt is kitárgyalták, bár az ételteremtésbe kicsit elmélyül és hozzá is rak egy varázslatot, amit elfelejtett.*
- Igen, az idénygyümölcsök megteremnek rajta, ha olyan magból növesszük ki. Sajnos a természetnek még így is nagyobb beleszólása van, így ha a körülmények nem lennének alkalmasak, például egzotikus gyümölcsök termesztésére, akkor kicsi lesz, savanyúbb és soha nem fog rendesen beérni. De étkeztetés szempontjából nem is baj ez. A fa, mint építési alapanyag elég olcsó és bőven megtalálható, nem messze, milyen fára gondolt, mint növeszteni és eladni?
*Ez érdekli, hisz ha egyedül nem is tudna belőle nagy hasznot hajtani, ami azt illeti, a varázslat könnyedsége okán akár közösen gyakorolhatnák is arra, amit Merchen tenni tervez vele.*
- Azt megjegyzem, hogy bár én az egyszerűbb varázslatokat kedvelem, ennek létezik egy gyengébb, de általánosabb formája, amivel a teljes környezetben lehet gyorsítani a növényzet és virágok fejlődését, olyan huszonöt vagy harminc lépésnyire. Nem évtizedekkel és ez egy kifejezetten nehezen tanulható és használható mágia, de magasabb pénzbeli értéke is van ritka növényeket termeszteni, akár gyógynövényeket.
*Ebből mondjuk úgy tűnik, hogy a földmágiából lehetne nem kevés pénze is Merchennek, de ha nagyon ráveszi magát, minden mágiaágból képes lehet pénzt kisajtolni, aki nagyon szeretné. És még így is a holdmágiát tartja jövedelmezőbbnek, ha komoly elmélyülést kíván benne a kereskedő. A borospohár gyors újratöltődésében nem tapasztalatlan, de tudja is, hogy miként ne kerüljön túlságosan bódult állapotba vagy használjon el rá méregtelenítőt, így csak apránként iszik belőle. Nem lerészegedni van itt, és örömmel segít Merchenen is, ha véletlenül túl sokat fogyasztana.*
- Ha valamire jut, kérem jelezze, azonban meg kell jegyezzem, hogy a mágustorony lakói nem látják szívesen az új istenek követőit, így egy ilyen elköteleződésnek ára van. Azt nem tudom, hogy mi az ellentét oka és melyik irányból, csak figyelmeztetni tudom.
*Miután ő nem akar elköteleződni egyik entitás felé sem, így nem is érdekelte az ellentét oka. A hitszolgákkal meg tud egyezni, sőt, általában azt tapasztalja, hogy egyáltalán nem zavarja őket az elkötelezetlen mágusok jelenléte. Bár Nestar inkább alkimista, lehet csak ezért. A titkosajtós válaszra valamennyire belenyugszik, hogy ugráltatják és nem gondolja túl.*
- Ismerősnek hangozhat, tőle jött a háború és talán a pestis is, amikor a kreálmányai a világunkra törtek. Őt rugdosta le a trónjáról Sa'Tereth vagy hasonló. Ennek annyira nem néztem utána, és csak a félistene szájából hallottam a történet felét, bizonyosan lenne egy másik oldala, ha a régi entitás még élne. És annyira nem is fontos, mert halott és senkinek sem hiányzik.
*A tündérkertnél valamennyire leesik a számára, hogy Merchen számára ez miért komolyabb, de ő maga amúgy sem járt arra, mielőtt átalakult volna, így fogalma sincs, hogy mit veszítettek.*
- Sajnos onnan már csak erővel lesznek kitelepítve. De valószínűbb, hogy egyáltalán nem, a város érdektelen rá és ha belegondol, elég messze fekszik bárki érdekeinek a területétől. Talán szerencséje lesz és az orkok lebontják menekültükben. Az utóbbira a válasz, hogy személyiségtől függ, valaki szeret gyorsan hatalomhoz jutni, még ha ezzel fel is kell áldoznia a szabadságából és vannak, akik önszántukból egyetértenek az adott vallás tanaival, így nem érzik úgy, hogy bármit áldoznának érte. De a személyiségekhez és belső dolgokhoz nem feltétlenül értek, csak mondom, amit látok.
*Azt nem tartja valószínűnek, hogy az orkok és a sötét entitás hívei kiütnék egymást, bármennyire is kényelmes lenne ez a számukra.*
- Ezt nem tudom, de azt tapasztaltam, hogy az új istenek térítenek azzal, hogy kiadják magukat egy már meglévő hit istenének, elkobozva a híveit. És ki tudja, lehet a háttérben tényleg behódolt nekik és összeolvadtak. De szerintem még lehet találni olyan törzseket, akik ragaszkodnak a régi hagyományokhoz, de nem lepne meg, ha a sámánok az új istenek mögé állnának be, akik direkt és kézzel fogható hatalommal ruházzák fel őket. Lehet amiatt lesz békében hagyva a vérkert.
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-08 22:26:18
Üzenet elküldve: 2025-12-08 22:26:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Mondhatjuk így is.
*Bár nem teljesen érti, hogy mire gondol a fél-elf, s mivel van benne már jó pár pohár édes gyümölcsbor, úgy dönt, hogy inkább elmagyarázza még egyszer.*
-Bocsásson meg, lehet hogy rosszul fogalmaztam. ~Vagy csak az agyadra ment a labormunka? Ki tudja?~ Arra gondoltam, hogy önt sem csábítja a gondolat, hogy túl közel kerüljön a küzdelmekhez, de a tudás birtokában felkészülök az események okozta veszélyekre. Én itt úgy hittem, hogy a küzdelmekre gondol, konkrétan az orkokkal.
*Hangosan fel is nevet, mert most kezdi csak érteni, hogy talán mégsem az asztaltársa a fafejű.*
-Szóval én erre gondoltam, hogy nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni. De úgy sejtem inkább másféle kihívásokra lett volna kíváncsi. Persze, azokra is szeretnék készülni, de még nem igazán tudom mi lenne a legjobb lépés. Felraktározni mindenképpen érdemes, búzából, lisztből amíg még van, hisz ha a szántókat felégetnék, akkor az egész vidék hiányban szenvedne ezekből. Ez minimum az első lépés. A varázsitalok kereslete máris megugrott, mint ahogy ön is tapasztalta, és ez még csak az előszél, attól tartok.
*Bár persze nem bánja a zavaros időket, amíg a saját bőre nem kerül vásárra.*
-Mondjuk a fanevelés egyébként önmagában is hasznos lehet. Ha gyümölcsfát növeszt a mágus, az teremni is fog vajon? Ó! És ritka, lassan növekvő fákat is lehetne növeszteni, majd jól eladni őket! Kész haszon, hogy ellátogatott hozzám, Nestar uram.
*Mondja, majd tölt még egy pohárral magának, és a másiknak is, nem kérdezi meg, hogy kér-e csak tölt. Szerencsére a kancsó nem tud kiürülni, mert a szolgálók szorgosan gondoskodnak az utánpótlásról.*
-Zsugabarlang... Az mondjuk tényleg jól jönne itt a sok nemes között, akiknek túl sok arany és túl kevés izgalom jut a mindennapokra. Talán ha időm engedi utána olvasok majd a könyvtárban ennek a dolognak, mármint Teysusnak, és hogy hogyan lehetne kedvére tenni, valamiféle kapcsolatba lépni vele. Egészen izgalmasnak hangzik, természetesen csak mint gondolatkísérlet, vagy egy hobbitevékenység, ha érti mire gondolok.
*Semmiképp sem merülne el benne túlságosan, elvégre megannyi dolga van, főleg ilyen veszéllyel a láthatáron most kisebb gondja is nagyobb annál, de azért elméje egy titkos kis zugába elteszi ezeket az ötleteket, s mikor nagyon unatkozna előveszi majd.*
-Jaj kérem, csak tréfáltam önnel. Ugyan elővigyázatos vagyok, de ennyire nem vagyok paranoiás. Csak kíváncsi voltam vajon mennyire veszi fel, rossz szokásom az üzlettársaimmal, elnézését kérem.
*Úgy látszik, hogy ezt a fajta humort nem igazán Nestarnak találták ki, vagy csak Merchen nem tudta valami jól előadni a dolgot, mindegy is igazából.*
-Sa'argatoth? Az ő neve nekem is ismerősnek tűnik.
*Bólogat is hozzá, de egyébként meg csak hallgatja a történetet nagy ámulattal.*
-Ó a tündérkert. Azért valóban kár, és csakis mély megvetéssel tudok gondolni arra, ami történt ott. Borzalom, ha engem kérdez.
*El is fintorodik, hisz neki fajából adódóan még egyel erősebb kötődése lehet hozzá.*
-Ugyan arra aligha lehet ráhatásom, de remélem idővel sikerül valahová máshová telepíteni őket. Nem mondom hogy ne higgyenek amit akarnak az emberek, de ezek a módszerek amiket ön is felvázolt... Eleve ki akar szolgáló lenni önszántából? Nem fér a fejembe. Bizonyára nem önmagamból kellene kiindulnom.
*Egy darabig csak hallgat, sokat gondolkozik ezen a Sa'Tereth témán, mielőtt ismét szólna.*
-Vajon az orkoknak vannak saját isteneik, vagy követik például Sa'Tereth-et? Azt kétlem, hogy Eeyr tanait vallanák.
//Egy nemes ügy//
-Mondhatjuk így is.
*Bár nem teljesen érti, hogy mire gondol a fél-elf, s mivel van benne már jó pár pohár édes gyümölcsbor, úgy dönt, hogy inkább elmagyarázza még egyszer.*
-Bocsásson meg, lehet hogy rosszul fogalmaztam. ~Vagy csak az agyadra ment a labormunka? Ki tudja?~ Arra gondoltam, hogy önt sem csábítja a gondolat, hogy túl közel kerüljön a küzdelmekhez, de a tudás birtokában felkészülök az események okozta veszélyekre. Én itt úgy hittem, hogy a küzdelmekre gondol, konkrétan az orkokkal.
*Hangosan fel is nevet, mert most kezdi csak érteni, hogy talán mégsem az asztaltársa a fafejű.*
-Szóval én erre gondoltam, hogy nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni. De úgy sejtem inkább másféle kihívásokra lett volna kíváncsi. Persze, azokra is szeretnék készülni, de még nem igazán tudom mi lenne a legjobb lépés. Felraktározni mindenképpen érdemes, búzából, lisztből amíg még van, hisz ha a szántókat felégetnék, akkor az egész vidék hiányban szenvedne ezekből. Ez minimum az első lépés. A varázsitalok kereslete máris megugrott, mint ahogy ön is tapasztalta, és ez még csak az előszél, attól tartok.
*Bár persze nem bánja a zavaros időket, amíg a saját bőre nem kerül vásárra.*
-Mondjuk a fanevelés egyébként önmagában is hasznos lehet. Ha gyümölcsfát növeszt a mágus, az teremni is fog vajon? Ó! És ritka, lassan növekvő fákat is lehetne növeszteni, majd jól eladni őket! Kész haszon, hogy ellátogatott hozzám, Nestar uram.
*Mondja, majd tölt még egy pohárral magának, és a másiknak is, nem kérdezi meg, hogy kér-e csak tölt. Szerencsére a kancsó nem tud kiürülni, mert a szolgálók szorgosan gondoskodnak az utánpótlásról.*
-Zsugabarlang... Az mondjuk tényleg jól jönne itt a sok nemes között, akiknek túl sok arany és túl kevés izgalom jut a mindennapokra. Talán ha időm engedi utána olvasok majd a könyvtárban ennek a dolognak, mármint Teysusnak, és hogy hogyan lehetne kedvére tenni, valamiféle kapcsolatba lépni vele. Egészen izgalmasnak hangzik, természetesen csak mint gondolatkísérlet, vagy egy hobbitevékenység, ha érti mire gondolok.
*Semmiképp sem merülne el benne túlságosan, elvégre megannyi dolga van, főleg ilyen veszéllyel a láthatáron most kisebb gondja is nagyobb annál, de azért elméje egy titkos kis zugába elteszi ezeket az ötleteket, s mikor nagyon unatkozna előveszi majd.*
-Jaj kérem, csak tréfáltam önnel. Ugyan elővigyázatos vagyok, de ennyire nem vagyok paranoiás. Csak kíváncsi voltam vajon mennyire veszi fel, rossz szokásom az üzlettársaimmal, elnézését kérem.
*Úgy látszik, hogy ezt a fajta humort nem igazán Nestarnak találták ki, vagy csak Merchen nem tudta valami jól előadni a dolgot, mindegy is igazából.*
-Sa'argatoth? Az ő neve nekem is ismerősnek tűnik.
*Bólogat is hozzá, de egyébként meg csak hallgatja a történetet nagy ámulattal.*
-Ó a tündérkert. Azért valóban kár, és csakis mély megvetéssel tudok gondolni arra, ami történt ott. Borzalom, ha engem kérdez.
*El is fintorodik, hisz neki fajából adódóan még egyel erősebb kötődése lehet hozzá.*
-Ugyan arra aligha lehet ráhatásom, de remélem idővel sikerül valahová máshová telepíteni őket. Nem mondom hogy ne higgyenek amit akarnak az emberek, de ezek a módszerek amiket ön is felvázolt... Eleve ki akar szolgáló lenni önszántából? Nem fér a fejembe. Bizonyára nem önmagamból kellene kiindulnom.
*Egy darabig csak hallgat, sokat gondolkozik ezen a Sa'Tereth témán, mielőtt ismét szólna.*
-Vajon az orkoknak vannak saját isteneik, vagy követik például Sa'Tereth-et? Azt kétlem, hogy Eeyr tanait vallanák.
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-07 22:48:09
Üzenet elküldve: 2025-12-07 22:48:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Sok mindent hall és, hogy őszinte legyen magával, ebben meglepően kevés konkrétumot lát és hall. Azt elismeri, hogy nem volt tisztességes kérdés érdemben jövőt becsültetnie Merchennel. Amire lehet, felkészül majd az alkimista is, de tudja, hogy nem gondolhat minden eshetőségre és lesz, amit el kell szenvednie a háború miatt. Mindenkinek lesz.*
- Értem, akkor, ha jól értem, felraktároz eggyel és mással.
*Ennyit tudott leszűrni a mondat végéből és ha nem kell, nem piszkálja tovább, hogy mivel.*
- Talán faneveléssel lehet idénytermést, de az is körülményes. Kell hozzá egy mag és ha beköszönt a tél, akkor nincs mit nevelni. És egy várost nehezen fog ellátni. De, ellentétben, ha kiültetsz egy sorfát, az minden évben gyümölcsözik, tehát mágikus befektetésnek is lehet nézni. Főleg, ingoványos talajon, amit olcsón meg lehet venni, a fák gyökerei megkötnék a talajt és felszívnák a vizet. De... egy kicsit elkalandoztam. És van a mágia, amivel köveket lehet fogyasztani, mintha rendes étel lenne, de az csak a varázslóra hat. Röviden, én nem hiszem, hogy az elemi mágia kisegít ebben. Főleg, hogy a legmagasabb űzői kicsit messze vannak. És ez olyasminek tűnik, amit az istenek a hívőikért megtehetnek, de tudományosan levezetni nehezebb.
*Hárítja gyorsan át az Eeyr-papokra a nép etetésének problémáját. Bár az érzése az, hogy ez a halandók problémája marad.*
- Sajnos nem értek hozzá, de csak gondolatkísérletként, első körben talán nem is olyan messze innen, ezen a szigeten. Ez a legbiztonságosabb és ha belegondol, elegendő távolságban is van a templomtól, hogy ne veszélyeztesse direkt Eeyrt. Akár lehetne egy titkos hely is, csak a hívők számára, akár lehetne egy nyilvános valami, egy rejtett alsóbb szentéllyel. Mondjuk egy fogadó, ami alatt egy kártyabarlang húzódik meg és az oltár, és az isteni akarat védelmezhetné, ha sikerülne megegyezni valami közösen kifizetődő megoldással. Vagy úgy általánosabban egy menedék bárkinek, vallástól és társadalmi helyzettől függetlenül, ahol nem találnak meg, akik nem akarod, hogy megtaláljanak. Erre talán szükség is lehet, ha a legrosszabb esik meg és igaza lesz a vészjóslónak a piacon. Ettvallder volt, ha jól emlékszem. Mellékes, még az sem bizonyos, hogy ez a menedék lehetséges lenne-e vagy, hogy meg tudna védeni, ha az orkok megérkeznének. De röviden egy ilyen morálisan "független" környéknek nevezném, ahol nincs vérontás és egymásnak kárt sem lehet okozni benne, anélkül, hogy kitagadódnál, de nem tartozna senki más felé elszámolással, csak Teysusnak.
*Nem tudja, hogy ez mennyire értelmezhető ötlet Merchen számára, ahogy többször is említette, Teysus számára a legnehezebben értelmezhető entitás. Az utána elhangzottak kicsit elborzasztják.*
- Nem akarok ítélkezni, de ez talán túlzottan is elővigyázatos, nem gondoltam ennyire kórosan gyanakvónak. Ebben az esetben, ha ennyire nincs kiben bíznia, akkor tényleg érdemes megtanulnia a mágiát maga. De ha egyik se megoldható, az én tanácsom, hogy itassa olyan részegre a varázslás előtt, hogy lehet órák alatt se sikerül, de emlékezni se fog rá másnap, hogy mit hozott össze.
*A Sa'Terethes kérdésre már elhúzódik a szája széle és egy kicsit gondolkodnia kell, de előre leolvasható, hogy nincsenek jó élményei vele kapcsolatban.*
- Mint akinek elsők között volt szerencséje találkozni az egyik teremtményével, nem szimpatizálok a vallásával. Erőteljesen úgy emlékszem, hogy Sa'argatoth élőholtjai az ő hibájából történtek, amikor összetűzött vele és megölte a másik entitást. A háború alatt megkeresett minket a félistene, nem tudom, hogy kicsoda, ugyanis megtévesztéssel indított, valós formáját átalakítva a meggyőzésünkre. Kifejezetten nem értékelem az ilyen tisztességtelen próbálkozásokat a manipulációra és az üzletelésre. Így nem is tudom, hogy pontosan kihez volt szerencsénk, a matróna állítása szerint neki Khunezkként mutatkozott be. De számára is másként jelent meg. A vérkerti rémtörténetek alapján ténylegesen létezik egy ilyen démona és kifejezetten magas rangban, félistennek nevezik.
*Azt nem jegyzi meg, egyelőre, hogy Moonxylwery állítólag elfogadta az ajánlatot vagy legalább is hajlamosnak mutatkozott rá. Azóta nem is hallott felőle, de azt is tudja, hogy a mágustoronyban okul, ahol a sötét úr híveit nem látják szívesen.*
- Amúgy a mágiájáról csak rosszat hallottam és még jobban távolodom el, mint az aljas taktikáktól, amivel üzletelni próbált felénk. Szerencsére egyikünk se volt az elköteleződő fajta.
*És itt most stratégikusan Zianára és magára gondol, hisz kettejüket találta meg közösen.*
- Semmi konkrétat, csak vér, halál és a borzalom, amit a tündérkerttel műveltek. Véleményem szerint sokat elmond bárkiről az, hogy mit képes létrehozni és mit eredményez a munkássága. Én ott csak pusztulásról hallok, de azt elismerem, hogy ha épségem teljes nyugalmában odamehetnék és megnézhetném, akkor kapnának egy tisztes esélyt egy második bemutatkozásra. Azt még nekik is elismerem, hogy túl korai az első találkozásnál kőbe vésni a véleményt valakiről és aztán csak pletykák alapján ellenszenvezni vele.
*Persze, ennek ellenére, azt el kell ismernie, hogy az első találkozás igenis fontos és a bizalmát nem sikerült megnyerniük a szerencsétlen helyzete kihasználásával való próbálkozással.*
- Ettől függetlenül, nem hiszem, hogy bármelyik isten irányába elköteleződnék, de Teysusnál látok lehetőséget arra, hogy elköteleződés nélkül is üzletelni lehessen vele. Persze itt lehet, hogy csak tévedek és még szerencsére el vagyok mélyülve a világi munkámban ahhoz, hogy magasabb rendű segítségre legyen szükségem.
//Egy nemes ügy//
*Sok mindent hall és, hogy őszinte legyen magával, ebben meglepően kevés konkrétumot lát és hall. Azt elismeri, hogy nem volt tisztességes kérdés érdemben jövőt becsültetnie Merchennel. Amire lehet, felkészül majd az alkimista is, de tudja, hogy nem gondolhat minden eshetőségre és lesz, amit el kell szenvednie a háború miatt. Mindenkinek lesz.*
- Értem, akkor, ha jól értem, felraktároz eggyel és mással.
*Ennyit tudott leszűrni a mondat végéből és ha nem kell, nem piszkálja tovább, hogy mivel.*
- Talán faneveléssel lehet idénytermést, de az is körülményes. Kell hozzá egy mag és ha beköszönt a tél, akkor nincs mit nevelni. És egy várost nehezen fog ellátni. De, ellentétben, ha kiültetsz egy sorfát, az minden évben gyümölcsözik, tehát mágikus befektetésnek is lehet nézni. Főleg, ingoványos talajon, amit olcsón meg lehet venni, a fák gyökerei megkötnék a talajt és felszívnák a vizet. De... egy kicsit elkalandoztam. És van a mágia, amivel köveket lehet fogyasztani, mintha rendes étel lenne, de az csak a varázslóra hat. Röviden, én nem hiszem, hogy az elemi mágia kisegít ebben. Főleg, hogy a legmagasabb űzői kicsit messze vannak. És ez olyasminek tűnik, amit az istenek a hívőikért megtehetnek, de tudományosan levezetni nehezebb.
*Hárítja gyorsan át az Eeyr-papokra a nép etetésének problémáját. Bár az érzése az, hogy ez a halandók problémája marad.*
- Sajnos nem értek hozzá, de csak gondolatkísérletként, első körben talán nem is olyan messze innen, ezen a szigeten. Ez a legbiztonságosabb és ha belegondol, elegendő távolságban is van a templomtól, hogy ne veszélyeztesse direkt Eeyrt. Akár lehetne egy titkos hely is, csak a hívők számára, akár lehetne egy nyilvános valami, egy rejtett alsóbb szentéllyel. Mondjuk egy fogadó, ami alatt egy kártyabarlang húzódik meg és az oltár, és az isteni akarat védelmezhetné, ha sikerülne megegyezni valami közösen kifizetődő megoldással. Vagy úgy általánosabban egy menedék bárkinek, vallástól és társadalmi helyzettől függetlenül, ahol nem találnak meg, akik nem akarod, hogy megtaláljanak. Erre talán szükség is lehet, ha a legrosszabb esik meg és igaza lesz a vészjóslónak a piacon. Ettvallder volt, ha jól emlékszem. Mellékes, még az sem bizonyos, hogy ez a menedék lehetséges lenne-e vagy, hogy meg tudna védeni, ha az orkok megérkeznének. De röviden egy ilyen morálisan "független" környéknek nevezném, ahol nincs vérontás és egymásnak kárt sem lehet okozni benne, anélkül, hogy kitagadódnál, de nem tartozna senki más felé elszámolással, csak Teysusnak.
*Nem tudja, hogy ez mennyire értelmezhető ötlet Merchen számára, ahogy többször is említette, Teysus számára a legnehezebben értelmezhető entitás. Az utána elhangzottak kicsit elborzasztják.*
- Nem akarok ítélkezni, de ez talán túlzottan is elővigyázatos, nem gondoltam ennyire kórosan gyanakvónak. Ebben az esetben, ha ennyire nincs kiben bíznia, akkor tényleg érdemes megtanulnia a mágiát maga. De ha egyik se megoldható, az én tanácsom, hogy itassa olyan részegre a varázslás előtt, hogy lehet órák alatt se sikerül, de emlékezni se fog rá másnap, hogy mit hozott össze.
*A Sa'Terethes kérdésre már elhúzódik a szája széle és egy kicsit gondolkodnia kell, de előre leolvasható, hogy nincsenek jó élményei vele kapcsolatban.*
- Mint akinek elsők között volt szerencséje találkozni az egyik teremtményével, nem szimpatizálok a vallásával. Erőteljesen úgy emlékszem, hogy Sa'argatoth élőholtjai az ő hibájából történtek, amikor összetűzött vele és megölte a másik entitást. A háború alatt megkeresett minket a félistene, nem tudom, hogy kicsoda, ugyanis megtévesztéssel indított, valós formáját átalakítva a meggyőzésünkre. Kifejezetten nem értékelem az ilyen tisztességtelen próbálkozásokat a manipulációra és az üzletelésre. Így nem is tudom, hogy pontosan kihez volt szerencsénk, a matróna állítása szerint neki Khunezkként mutatkozott be. De számára is másként jelent meg. A vérkerti rémtörténetek alapján ténylegesen létezik egy ilyen démona és kifejezetten magas rangban, félistennek nevezik.
*Azt nem jegyzi meg, egyelőre, hogy Moonxylwery állítólag elfogadta az ajánlatot vagy legalább is hajlamosnak mutatkozott rá. Azóta nem is hallott felőle, de azt is tudja, hogy a mágustoronyban okul, ahol a sötét úr híveit nem látják szívesen.*
- Amúgy a mágiájáról csak rosszat hallottam és még jobban távolodom el, mint az aljas taktikáktól, amivel üzletelni próbált felénk. Szerencsére egyikünk se volt az elköteleződő fajta.
*És itt most stratégikusan Zianára és magára gondol, hisz kettejüket találta meg közösen.*
- Semmi konkrétat, csak vér, halál és a borzalom, amit a tündérkerttel műveltek. Véleményem szerint sokat elmond bárkiről az, hogy mit képes létrehozni és mit eredményez a munkássága. Én ott csak pusztulásról hallok, de azt elismerem, hogy ha épségem teljes nyugalmában odamehetnék és megnézhetném, akkor kapnának egy tisztes esélyt egy második bemutatkozásra. Azt még nekik is elismerem, hogy túl korai az első találkozásnál kőbe vésni a véleményt valakiről és aztán csak pletykák alapján ellenszenvezni vele.
*Persze, ennek ellenére, azt el kell ismernie, hogy az első találkozás igenis fontos és a bizalmát nem sikerült megnyerniük a szerencsétlen helyzete kihasználásával való próbálkozással.*
- Ettől függetlenül, nem hiszem, hogy bármelyik isten irányába elköteleződnék, de Teysusnál látok lehetőséget arra, hogy elköteleződés nélkül is üzletelni lehessen vele. Persze itt lehet, hogy csak tévedek és még szerencsére el vagyok mélyülve a világi munkámban ahhoz, hogy magasabb rendű segítségre legyen szükségem.
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-06 23:56:42
Üzenet elküldve: 2025-12-06 23:56:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Igyekszem. Maradjunk annyiban. De jobb szeretem a gondokat megelőzni, mintsem orvosolni őket, tudja. Én ebben hiszek. Úgyhogy igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy a problémák ne is merüljenek fel, persze ez gyakran sok költséggel jár, esetleg feleslegesnek tűnő intézkedésekkel, de hajlandó vagyok áldozni a saját bőröm oltárán. Aztán apám is mindig azt tanította, hogy a vantól nem kell félni, azaz inkább legyen valami és ne kelljen, minthogy kellene valami de nincs.
*Megvonja a vállát, közben pedig kacér mosoly ül a képére. Szereti felmenői bölcsességét hangoztatni, ehhez kétség sem fér.*
-Nos ez valóban érdekes! Az elemi mágiák között van hasonló? Talán azt el tudom képzelni, hogy a mágusok vizet fakasszanak, de azzal ugye nem igen lehet jóllakni.
*Igaz a beszélgetésük gyorsan átkanyarodik Teysusra, s a tanaira, no meg az azok által elérhető mágiákra, melyek Merchennek igazán szimpatikusak, és külön örül, hogy Nestar megosztja a véleményét vele, mert így mégiscsak több nézőpontból tudja megvizsgálni a lehetőségeit. Meg aztán az alkimista látszólag jártas a mágia szövevényes világában, ami Merchenről nem igazán mondható el.*
-Mit gondol, ha kísérletet tennék rá, hogy valamiféle Teysus szentélyt, vagy oltárt, vagy bármi ilyesmit létrehozzak, hol lenne rá a legjobb hely? Most csak gondolatkísérlet keretin belül, nyugodtan engedje el a fantáziáját.
*Erre tényleg kíváncsi, az is lehet, hogy akár jól is elsülhetne a dolog, ha belefogna valami ilyesmibe. Ki tudja, talán Teysusnak is tetszenének a törekvései, és még a végén meg is jutalmazná valamivel.*
-Pontosan, én is hasonlóképpen gondolkodtam rajta. Persze igaza van abban, hogy akár csak készíttethetnék egy mesteremberrel egy titkos ajtót magamnak. Aztán megölném, hogy csak én tudjak a titkáról.
*Ismét belekortyol a borba, és szándékosan nem mosolyogja meg a tréfáját, ami egyébként talán igaz is lehet, ez aligha fog kiderülni.*
-És a Sa'Tereth híveiről, meg az ő mágiájukról mit gondol?
//Egy nemes ügy//
-Igyekszem. Maradjunk annyiban. De jobb szeretem a gondokat megelőzni, mintsem orvosolni őket, tudja. Én ebben hiszek. Úgyhogy igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy a problémák ne is merüljenek fel, persze ez gyakran sok költséggel jár, esetleg feleslegesnek tűnő intézkedésekkel, de hajlandó vagyok áldozni a saját bőröm oltárán. Aztán apám is mindig azt tanította, hogy a vantól nem kell félni, azaz inkább legyen valami és ne kelljen, minthogy kellene valami de nincs.
*Megvonja a vállát, közben pedig kacér mosoly ül a képére. Szereti felmenői bölcsességét hangoztatni, ehhez kétség sem fér.*
-Nos ez valóban érdekes! Az elemi mágiák között van hasonló? Talán azt el tudom képzelni, hogy a mágusok vizet fakasszanak, de azzal ugye nem igen lehet jóllakni.
*Igaz a beszélgetésük gyorsan átkanyarodik Teysusra, s a tanaira, no meg az azok által elérhető mágiákra, melyek Merchennek igazán szimpatikusak, és külön örül, hogy Nestar megosztja a véleményét vele, mert így mégiscsak több nézőpontból tudja megvizsgálni a lehetőségeit. Meg aztán az alkimista látszólag jártas a mágia szövevényes világában, ami Merchenről nem igazán mondható el.*
-Mit gondol, ha kísérletet tennék rá, hogy valamiféle Teysus szentélyt, vagy oltárt, vagy bármi ilyesmit létrehozzak, hol lenne rá a legjobb hely? Most csak gondolatkísérlet keretin belül, nyugodtan engedje el a fantáziáját.
*Erre tényleg kíváncsi, az is lehet, hogy akár jól is elsülhetne a dolog, ha belefogna valami ilyesmibe. Ki tudja, talán Teysusnak is tetszenének a törekvései, és még a végén meg is jutalmazná valamivel.*
-Pontosan, én is hasonlóképpen gondolkodtam rajta. Persze igaza van abban, hogy akár csak készíttethetnék egy mesteremberrel egy titkos ajtót magamnak. Aztán megölném, hogy csak én tudjak a titkáról.
*Ismét belekortyol a borba, és szándékosan nem mosolyogja meg a tréfáját, ami egyébként talán igaz is lehet, ez aligha fog kiderülni.*
-És a Sa'Tereth híveiről, meg az ő mágiájukról mit gondol?
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-05 21:40:27
Üzenet elküldve: 2025-12-05 21:40:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*A kedves szavakat elfogadja, csak miután ezen életek múlhatnak, így odafigyel, hogy ne ajnározza túl, amit tesz, hisz az másokra veszélyes lehet. Számára kényelmesebb, ha alulbecsülik, amire képes és óvatosabban használják a szereit, mint túlértékelni a hatását és elpazarolni a lehetőséget a gyógyulásra valami olyanért, amire nem képesek az italai. Hisz azért végül lehet őt okolják.*
- Hát igen, engem se csábít a gondolat, hogy túl közel kerüljek a küzdelmekhez. De a tudás birtokában, azért gondolom felkészül az események által felbukkanó nehézségekre vagy a jövendő lehetőségekre?
*Beszélték még előbb, hogy mit tehet vagy éppen nem képes tenni, ha a szántóföldeket felégetik és éhezés eléri a várost és talán érdemes felhalmozni a gabonát előtte.*
- Érdekes, hogy tudomásom szerint egyik isteni mágia sem tud ételt teremteni.
*Ez ilyen véletlenszerű mondatnak tűnhet, de nem nehéz Merchennek kisejtenie, hogy honnan ugrott ide, pár ki nem mondott lépéssel a fejében. Ezután persze komolyabban elkezdenek beszélni Teysusról és sajnos a válasz, amit kap, az nem tisztázza az aggályait vagy értetlenségét.*
- A tanításokat hallottam, de köszönöm, hogy felfrissítette az emlékeim. Ellenben, praktikum szempontjából, Eeyr jelenleg megtűri a templomában a Teysus és részben Teysus hívőket. Viszont, ha ez bármi okból megváltozna, például a Teysus hívők kihasználnák hatalmukat az oltár, így Eeyr károsítására, mivel a hitnek nincs független központja vagy magasabb rendű képviselője, ezért az egész vallást elsöpörhetik a városból érdemben. Pontosan úgy, ahogy a mágusoknak lett kitéve a szűre egy központ nélkül, ahol oktathatnának és tanulhatnának.
*Mondaná, hogy ez egy messzire menő példa, de volt szerencsétlensége hallani egy aktuális helyzetről, így akár Merchen is értheti, hogy mire gondol.*
- A titkos ajtóra magamnak is szüksége lehet és igen, kifejezetten hasznosnak hangozhat. Már csak értékvédelemre is, mint kereskedő. A régi laboromnak még titkos ajtaja volt, de az inkább a család tagjainak védelmére. Nem mindenki értette meg, hogy a nem nemet jelent és ami számomra csak egészségtelen környezet, számukra halálos, így ne zavarjanak, amíg nem vagyok elérhető. Viszont elég ritkán van erre szükség, miért nem bérel csak fel rá egy papot?
//Egy nemes ügy//
*A kedves szavakat elfogadja, csak miután ezen életek múlhatnak, így odafigyel, hogy ne ajnározza túl, amit tesz, hisz az másokra veszélyes lehet. Számára kényelmesebb, ha alulbecsülik, amire képes és óvatosabban használják a szereit, mint túlértékelni a hatását és elpazarolni a lehetőséget a gyógyulásra valami olyanért, amire nem képesek az italai. Hisz azért végül lehet őt okolják.*
- Hát igen, engem se csábít a gondolat, hogy túl közel kerüljek a küzdelmekhez. De a tudás birtokában, azért gondolom felkészül az események által felbukkanó nehézségekre vagy a jövendő lehetőségekre?
*Beszélték még előbb, hogy mit tehet vagy éppen nem képes tenni, ha a szántóföldeket felégetik és éhezés eléri a várost és talán érdemes felhalmozni a gabonát előtte.*
- Érdekes, hogy tudomásom szerint egyik isteni mágia sem tud ételt teremteni.
*Ez ilyen véletlenszerű mondatnak tűnhet, de nem nehéz Merchennek kisejtenie, hogy honnan ugrott ide, pár ki nem mondott lépéssel a fejében. Ezután persze komolyabban elkezdenek beszélni Teysusról és sajnos a válasz, amit kap, az nem tisztázza az aggályait vagy értetlenségét.*
- A tanításokat hallottam, de köszönöm, hogy felfrissítette az emlékeim. Ellenben, praktikum szempontjából, Eeyr jelenleg megtűri a templomában a Teysus és részben Teysus hívőket. Viszont, ha ez bármi okból megváltozna, például a Teysus hívők kihasználnák hatalmukat az oltár, így Eeyr károsítására, mivel a hitnek nincs független központja vagy magasabb rendű képviselője, ezért az egész vallást elsöpörhetik a városból érdemben. Pontosan úgy, ahogy a mágusoknak lett kitéve a szűre egy központ nélkül, ahol oktathatnának és tanulhatnának.
*Mondaná, hogy ez egy messzire menő példa, de volt szerencsétlensége hallani egy aktuális helyzetről, így akár Merchen is értheti, hogy mire gondol.*
- A titkos ajtóra magamnak is szüksége lehet és igen, kifejezetten hasznosnak hangozhat. Már csak értékvédelemre is, mint kereskedő. A régi laboromnak még titkos ajtaja volt, de az inkább a család tagjainak védelmére. Nem mindenki értette meg, hogy a nem nemet jelent és ami számomra csak egészségtelen környezet, számukra halálos, így ne zavarjanak, amíg nem vagyok elérhető. Viszont elég ritkán van erre szükség, miért nem bérel csak fel rá egy papot?
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-05 03:03:52
Üzenet elküldve: 2025-12-05 03:03:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Az, hogy Nestar kifejezetten kereskedelmi hasonlatot használ, igazán megtiszteli és szórakoztatja is egyben a tündért, ehhez mérten kedélyesen mosolyog is a dolgon.*
-Nos persze megértem az árnyoldalait, vagy a csapdáit, ha úgy tetszik. Mindazonáltal mégis csak arról beszélünk, hogy valaki éppen meghalni készül, és képesek vagyunk megmenteni őt a végzetétől, még ha meg is van a maga ára. Ez mindenképpen figyelemreméltó dolog, önnek is be kell látnia. Ne becsülje alá a szakmája fontosságát, higgye el, talán sokan nem is tudják hogy létezik efféle bájital, azt meg végképp nem, hogy ön képes is ezt megbízhatóan előállítani.
*Úgy véli, ha neki is tartogat az alkimia újdonságokat, olyasvalakinek aki kevésbé ismert a világ dolgaiban biztosan titkos tudásnak tűnik az, ami Nestarnak mindennapi egyszerű tény.*
-Teysusnak hála, maradjon is így Nestar uram. Maradjon is így.
*Ócska szólásmondás, de ő hiszi, hogy ezeknek az apróságoknak ereje van. Ha más nem is, de kapcsolatépítő ereje mindenképp.*
-Tudja szerencsére nem sok személyes érintettségem volt a háborúban, és ha rajtam múlik a következőben sem szeretném, hogy ez megváltozzon.
*Azt nem igazán kezdi fejtegetni, hogy lesz-e valaha következő háború. Szent meggyőzőséde, hogy mindig lesznek háborúk.*
-Nos az istenek dolga sosem egyszerű, magam sem vagyok egy hithű vallásos figura, de úgy vélem Teysus tanai állnak legközelebb hozzám. Bizonyosan hallotta már a három alapértéket :
1. Te vagy a legfontosabb, a saját céljaidat valósítsd meg, legyél egyedi és megismételhetetlen.
2. Szerezd meg mindazt, amire szükséged van álmaid és céljaid megvalósításához, és ne hagyd, hogy ebben mások meggátoljanak.
3. Törekedj az egyensúlyra és harmóniára, különben környezeted túlnő rajtad, és elvétetik mindaz, amit felépítettél. Éppen ezek miatt vélem úgy, hogy szentélyre sincs szüksége, sem oltárra. Nem várja el, hogy dicsőítsék a harmónia jegyében, s abban, hogy mi magunk vagyunk a különlegességek, egyénenként.
*Kortyol még egy nagyobbat a borából, hogy megolajozza a torkát.*
-Ami a varázslatokat illeti magam sem vagyok rettentő jártas a témában, azonban volt szerencsém sokat olvasni róla. Számos olyan mágiát tanulhat az ember, amik a mindennapi életben roppant hasznosak lehetnek, ha rászánja magát az ember. Például egy mágikus írótoll, ami hang alapján mindent leír, akár ott van a mágus akár nem, vagy olyan varázslat mely szinte bármilyen záron, kapun és ajtón átengedi a varázslót, vagy a kedvencem! Egy titkos ajtó létrehozása, msly kívülről beleolvad a környezetébe, s csak a mágus tudja kinyitni, belül viszont ugyanolyan helyiségként funkcionál. Képzelje csak el milyen hasznosak ezek egy üzleti tárgyaláson, egy titkos tanácskozáson, vagy ha olyasmit akarnék megtudni amit ezek nélkúl keservesen nehéz lenne. Persze az orkok elleni csatározásban kevesebb hasznuk van ez tény, de elöreláthatóan nem kívánok az orkokkal, vagy bárkivel hadakozni.
//Egy nemes ügy//
*Az, hogy Nestar kifejezetten kereskedelmi hasonlatot használ, igazán megtiszteli és szórakoztatja is egyben a tündért, ehhez mérten kedélyesen mosolyog is a dolgon.*
-Nos persze megértem az árnyoldalait, vagy a csapdáit, ha úgy tetszik. Mindazonáltal mégis csak arról beszélünk, hogy valaki éppen meghalni készül, és képesek vagyunk megmenteni őt a végzetétől, még ha meg is van a maga ára. Ez mindenképpen figyelemreméltó dolog, önnek is be kell látnia. Ne becsülje alá a szakmája fontosságát, higgye el, talán sokan nem is tudják hogy létezik efféle bájital, azt meg végképp nem, hogy ön képes is ezt megbízhatóan előállítani.
*Úgy véli, ha neki is tartogat az alkimia újdonságokat, olyasvalakinek aki kevésbé ismert a világ dolgaiban biztosan titkos tudásnak tűnik az, ami Nestarnak mindennapi egyszerű tény.*
-Teysusnak hála, maradjon is így Nestar uram. Maradjon is így.
*Ócska szólásmondás, de ő hiszi, hogy ezeknek az apróságoknak ereje van. Ha más nem is, de kapcsolatépítő ereje mindenképp.*
-Tudja szerencsére nem sok személyes érintettségem volt a háborúban, és ha rajtam múlik a következőben sem szeretném, hogy ez megváltozzon.
*Azt nem igazán kezdi fejtegetni, hogy lesz-e valaha következő háború. Szent meggyőzőséde, hogy mindig lesznek háborúk.*
-Nos az istenek dolga sosem egyszerű, magam sem vagyok egy hithű vallásos figura, de úgy vélem Teysus tanai állnak legközelebb hozzám. Bizonyosan hallotta már a három alapértéket :
1. Te vagy a legfontosabb, a saját céljaidat valósítsd meg, legyél egyedi és megismételhetetlen.
2. Szerezd meg mindazt, amire szükséged van álmaid és céljaid megvalósításához, és ne hagyd, hogy ebben mások meggátoljanak.
3. Törekedj az egyensúlyra és harmóniára, különben környezeted túlnő rajtad, és elvétetik mindaz, amit felépítettél. Éppen ezek miatt vélem úgy, hogy szentélyre sincs szüksége, sem oltárra. Nem várja el, hogy dicsőítsék a harmónia jegyében, s abban, hogy mi magunk vagyunk a különlegességek, egyénenként.
*Kortyol még egy nagyobbat a borából, hogy megolajozza a torkát.*
-Ami a varázslatokat illeti magam sem vagyok rettentő jártas a témában, azonban volt szerencsém sokat olvasni róla. Számos olyan mágiát tanulhat az ember, amik a mindennapi életben roppant hasznosak lehetnek, ha rászánja magát az ember. Például egy mágikus írótoll, ami hang alapján mindent leír, akár ott van a mágus akár nem, vagy olyan varázslat mely szinte bármilyen záron, kapun és ajtón átengedi a varázslót, vagy a kedvencem! Egy titkos ajtó létrehozása, msly kívülről beleolvad a környezetébe, s csak a mágus tudja kinyitni, belül viszont ugyanolyan helyiségként funkcionál. Képzelje csak el milyen hasznosak ezek egy üzleti tárgyaláson, egy titkos tanácskozáson, vagy ha olyasmit akarnék megtudni amit ezek nélkúl keservesen nehéz lenne. Persze az orkok elleni csatározásban kevesebb hasznuk van ez tény, de elöreláthatóan nem kívánok az orkokkal, vagy bárkivel hadakozni.
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-05 01:58:29
Üzenet elküldve: 2025-12-05 01:58:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Meglepőnek tartja, hogy egy nem tudományos foglalkoztatottságú egyén számára is érdekesnek tűnik a gyógyitalok részletes magyarázata, de a sejtése, hogy Merchen, jó kereskedő módján, értékbecsli a portékát, amiről Nestar beszél.*
- Egyáltalán nem veszem rossz néven, de az ár magas és körülményes. A sérülés súlyossága miatt, az átélt sokk alatt és a halál idejének vágtázó közelsége nyomán, sajnos elővenni és elfogyasztani egy gyógyitalt kifejezetten megerőltető feladat, melyet magadon lehet nem tudsz végrehajtani. Valamint, ahogy utaltam rá, bár nem hangsúlyoztam most ki, de az istenek hatalmával szemben, ez nem képes teljes gyógyításra. A szervezetből erőszakosan kisajtolja, amire képes, hogy ellássa a haldoklót, de ilyen komoly és súlyos sérüléseknél, még fennmarad egy erősen vérző seb. Kereskedelmi szavakkal, egy részét meghitelezzük az életerőből, amit elveszítene, amikor meghalna, de a maradékot neki kell hozzátennie. Pontosabban, inkább egy másik gyógyitalnak, hisz valószínűsíthetően, a helyzet, ami ezt okozta neki, még fennáll és nem kerülhet gyógyítók keze alá, hogy pár hatig kiheverje. Kifejezetten halálos sérülés esetén még egy kevésbé erős gyógyitalra még szükség lesz, a sötétzöld fajtára. És ez szolgál majd a teljes megoldásként.
*Talán ezzel valamennyire árnyalta a helyzetet a kereskedő szemében, bár neki megvannak a maga trükkjei, hogy gyorsan kifejtesse az italainak hatását, annak említését kategorikusan elkerüli, ugyanis az az ő jelenlétét kívánná, kifejezetten veszélyes helyzetekben.*
- És természetesen, ne becsülje alá a meggondolatlanságát az átlag kalandornak, amikor kiderül, hogy egy méregszerűen zöld italnak az ára majdnem háromszáz arany és még mellé kellene legalább egy sötétzöld. Nem nevezném fukarságnak, azonban a tapasztalatom, hogy miután ezek és a kisebb italok, amiket egyszerűbb sérülésekre kell alkalmazni, gyorsan felfutnak többezer aranyig, egyszerűen csak nem tesznek félre annyit, hogy felkészülhessenek a legrosszabbra és főleg ilyen helyzetben, nem is lesz hirtelen több pénzük, mielőtt indulni kell.
*Mintha már panaszkodott volna Merchennek, hogy nem sok pénzt szerzett a rengeteg kereskedelmen, de lehet csak akart. Még nem sikerült beleszoknia régi amulettjének hiányába.*
- A sok az gondolom mindenkinek mást jelent, de nem hiszem. A háború kivételével, általában mindig sikeresen egy lépéssel el vagyok távolodva a közeli ismerőseim halálától. Néha felkérnek, hogy készítsem elő a halottakat a búcsúszertartáshoz, vagy meghallom a hírt, hogy a hajókapitányunkat leszúrták a Pegazus közepén, két héten belül akasszák az elkövetőt. Esetleg, hogy amiért gyógyitalokat vesznek az első körben az az, hogy nem akarják több társukat hantolni, ha nem szükséges. Valamennyire szomorú, mert így pont csak olyan messze történik ez tőlem, hogy éppen csak nem tudok beleszólni, csak porosodnak a gyógyitalaim. Mondanám, hogy a sors fintora, de miután kedvem szerint elzárkózom a külvilágtól, amikor munkálkodni kívánok, valamennyire szükségszerű, hogy így legyen.
*Az elemi mágiás megjegyzéssel nem tud mást tenni, mint bólogatni, ő is jól tudja, hogy minden ág rejt magában lehetőségeket, amiket örömmel magáénak tudna. Persze nem véletlenül választotta a holdat hozzá.*
- Hogy őszinte legyek, bár találkoztam már több Teysus-pappal, nem igazán kerültem közelebb a vallása, Teysus vagy éppen az isteni mágia értéséhez. Legjobb tudomásom szerint oltára és szent helye sincsen, valamint a képviselői sem tűnnek úgy, hogy egy egyházat alkotnának. Még azt sem feltétlenül értem, hogy valaki miként tisztelheti egyben őt és a másik istenek egyikét.
*Itt mondjuk Drameiloten magyarázata segített valamennyit, hogy egyensúly és megtűrik egymást, de úgy érzi, hogy fölösleges lenne az egész életét ennek az egyensúlyozásával tölteni.*
- Röviden, nem ismerem olyan részletesen a mágiáit sem, bár mágiaoszlatással már fenyegették a familiárisom, szóval ebből sejtem, hogy képesek erre. De milyen varázslatokban érdekelt?
*Azt még elhallgatja, hogy a Teysus felé való elköteleződés szerinte több áldozattal, mint előnnyel jár, ha emlékezete nem csal, Merchen névlegesen tisztelte Teysust előtte és nem zárja ki, hogy akár komolyabb érdeklődést is mutathat az entitás iránt. Így nem sértené meg, ha nem muszáj.*
//Egy nemes ügy//
*Meglepőnek tartja, hogy egy nem tudományos foglalkoztatottságú egyén számára is érdekesnek tűnik a gyógyitalok részletes magyarázata, de a sejtése, hogy Merchen, jó kereskedő módján, értékbecsli a portékát, amiről Nestar beszél.*
- Egyáltalán nem veszem rossz néven, de az ár magas és körülményes. A sérülés súlyossága miatt, az átélt sokk alatt és a halál idejének vágtázó közelsége nyomán, sajnos elővenni és elfogyasztani egy gyógyitalt kifejezetten megerőltető feladat, melyet magadon lehet nem tudsz végrehajtani. Valamint, ahogy utaltam rá, bár nem hangsúlyoztam most ki, de az istenek hatalmával szemben, ez nem képes teljes gyógyításra. A szervezetből erőszakosan kisajtolja, amire képes, hogy ellássa a haldoklót, de ilyen komoly és súlyos sérüléseknél, még fennmarad egy erősen vérző seb. Kereskedelmi szavakkal, egy részét meghitelezzük az életerőből, amit elveszítene, amikor meghalna, de a maradékot neki kell hozzátennie. Pontosabban, inkább egy másik gyógyitalnak, hisz valószínűsíthetően, a helyzet, ami ezt okozta neki, még fennáll és nem kerülhet gyógyítók keze alá, hogy pár hatig kiheverje. Kifejezetten halálos sérülés esetén még egy kevésbé erős gyógyitalra még szükség lesz, a sötétzöld fajtára. És ez szolgál majd a teljes megoldásként.
*Talán ezzel valamennyire árnyalta a helyzetet a kereskedő szemében, bár neki megvannak a maga trükkjei, hogy gyorsan kifejtesse az italainak hatását, annak említését kategorikusan elkerüli, ugyanis az az ő jelenlétét kívánná, kifejezetten veszélyes helyzetekben.*
- És természetesen, ne becsülje alá a meggondolatlanságát az átlag kalandornak, amikor kiderül, hogy egy méregszerűen zöld italnak az ára majdnem háromszáz arany és még mellé kellene legalább egy sötétzöld. Nem nevezném fukarságnak, azonban a tapasztalatom, hogy miután ezek és a kisebb italok, amiket egyszerűbb sérülésekre kell alkalmazni, gyorsan felfutnak többezer aranyig, egyszerűen csak nem tesznek félre annyit, hogy felkészülhessenek a legrosszabbra és főleg ilyen helyzetben, nem is lesz hirtelen több pénzük, mielőtt indulni kell.
*Mintha már panaszkodott volna Merchennek, hogy nem sok pénzt szerzett a rengeteg kereskedelmen, de lehet csak akart. Még nem sikerült beleszoknia régi amulettjének hiányába.*
- A sok az gondolom mindenkinek mást jelent, de nem hiszem. A háború kivételével, általában mindig sikeresen egy lépéssel el vagyok távolodva a közeli ismerőseim halálától. Néha felkérnek, hogy készítsem elő a halottakat a búcsúszertartáshoz, vagy meghallom a hírt, hogy a hajókapitányunkat leszúrták a Pegazus közepén, két héten belül akasszák az elkövetőt. Esetleg, hogy amiért gyógyitalokat vesznek az első körben az az, hogy nem akarják több társukat hantolni, ha nem szükséges. Valamennyire szomorú, mert így pont csak olyan messze történik ez tőlem, hogy éppen csak nem tudok beleszólni, csak porosodnak a gyógyitalaim. Mondanám, hogy a sors fintora, de miután kedvem szerint elzárkózom a külvilágtól, amikor munkálkodni kívánok, valamennyire szükségszerű, hogy így legyen.
*Az elemi mágiás megjegyzéssel nem tud mást tenni, mint bólogatni, ő is jól tudja, hogy minden ág rejt magában lehetőségeket, amiket örömmel magáénak tudna. Persze nem véletlenül választotta a holdat hozzá.*
- Hogy őszinte legyek, bár találkoztam már több Teysus-pappal, nem igazán kerültem közelebb a vallása, Teysus vagy éppen az isteni mágia értéséhez. Legjobb tudomásom szerint oltára és szent helye sincsen, valamint a képviselői sem tűnnek úgy, hogy egy egyházat alkotnának. Még azt sem feltétlenül értem, hogy valaki miként tisztelheti egyben őt és a másik istenek egyikét.
*Itt mondjuk Drameiloten magyarázata segített valamennyit, hogy egyensúly és megtűrik egymást, de úgy érzi, hogy fölösleges lenne az egész életét ennek az egyensúlyozásával tölteni.*
- Röviden, nem ismerem olyan részletesen a mágiáit sem, bár mágiaoszlatással már fenyegették a familiárisom, szóval ebből sejtem, hogy képesek erre. De milyen varázslatokban érdekelt?
*Azt még elhallgatja, hogy a Teysus felé való elköteleződés szerinte több áldozattal, mint előnnyel jár, ha emlékezete nem csal, Merchen névlegesen tisztelte Teysust előtte és nem zárja ki, hogy akár komolyabb érdeklődést is mutathat az entitás iránt. Így nem sértené meg, ha nem muszáj.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-05 00:54:07
Üzenet elküldve: 2025-12-05 00:54:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Ó kérem, mutassa csak, sosem baj ha okulok. Úgy hiszem ugyan láttam már mindenfélét, de kettőnk közül mégiscsak ön a szakértő, én pedig igyekszem bővíteni a tudásomat mikor módom adódik rá.
*Kezei gesztusával is mutatja, hogy nyugodtan bontakozzon csak ki Nestar uraság, ő készségesen hallgat és figyel. Az előkerülő szivarostokot kíváncsian vizsgálja meg, persze csak úgy messzebbről. ~Eszes megoldás, sosem gondolnám, hogy varázsitalokat tart benne.~ Gondolja magában.*
-Kevésbé érdekes?? Úgy hiszem Nestar uram ingerküszöbe igencsak kitolódhatott a kutatási során. Engedje meg kérem hogy kijavítsam, ez ugyanis borzasztóan érdekes!
*Azonban arra nem számított, hogy van még más is, ami pedig még elképesztőbbnek hangzik, mint a korábbiak, hiába hitte hogy ez nem fog megtörténni.*
-Eddig azt hittem, hogy efféle gyógyításra, a halál torkából való visszaráncigálásra csak az Eeyr papok, és néhány sötét varázslat képes súlyos árat követelve érte. Nem pedig aranyat, és egy varázsitalt. És kérem ne értsen félre, nem becsmérelni szeretném a munkásságát.
*Bár kétli, hogy igazán megsértödne a dolgon a fél-elf. A történetet pedig összeráncolt szemöldökkel fogadja, ami egyáltalán nem az elhangzottaknak szól, sokkal inkább annak a ténynek, hogy milyen keveset tud ezekről a dolgokról.*
-Nos igen, könnyű beleesni abba az egyszerű hibába, hogy azt feltételezzük, hogy az élet mindenek felett áll, pedig ez sajnos nem mindig ilyen egyszerű. Igaz magam szerencsére nem kerültem még csak hasonló helyzetbe sem, de el tudom képzelni a dolgot. Sok halált látott már?
*Teszi fel a kérdést, mert egyrészt kíváncsi, másrészt viszont a témához is illik, főleg úgy, hogy tudomására jutott, hogy ilyen erős bájitalok is léteznek. A kereskedők életére vonatkozó megfejtésre csak előzékenyen bólint, hisz maga sem mondhatta volna szebben.*
-Tehát azt mondja, hogy hasznos lehet a holdmágia, sokféle helyzetben? Nehéz döntés el, minden elemi mágiának látom a maga hasznát. Bár nem mondom, a Teysus szakrális varázslatok is roppant hasznosnak tűnnek a mindennapokban egy kereskedőnek. Vagy azokkal nincs annyira tisztában?
//Egy nemes ügy//
-Ó kérem, mutassa csak, sosem baj ha okulok. Úgy hiszem ugyan láttam már mindenfélét, de kettőnk közül mégiscsak ön a szakértő, én pedig igyekszem bővíteni a tudásomat mikor módom adódik rá.
*Kezei gesztusával is mutatja, hogy nyugodtan bontakozzon csak ki Nestar uraság, ő készségesen hallgat és figyel. Az előkerülő szivarostokot kíváncsian vizsgálja meg, persze csak úgy messzebbről. ~Eszes megoldás, sosem gondolnám, hogy varázsitalokat tart benne.~ Gondolja magában.*
-Kevésbé érdekes?? Úgy hiszem Nestar uram ingerküszöbe igencsak kitolódhatott a kutatási során. Engedje meg kérem hogy kijavítsam, ez ugyanis borzasztóan érdekes!
*Azonban arra nem számított, hogy van még más is, ami pedig még elképesztőbbnek hangzik, mint a korábbiak, hiába hitte hogy ez nem fog megtörténni.*
-Eddig azt hittem, hogy efféle gyógyításra, a halál torkából való visszaráncigálásra csak az Eeyr papok, és néhány sötét varázslat képes súlyos árat követelve érte. Nem pedig aranyat, és egy varázsitalt. És kérem ne értsen félre, nem becsmérelni szeretném a munkásságát.
*Bár kétli, hogy igazán megsértödne a dolgon a fél-elf. A történetet pedig összeráncolt szemöldökkel fogadja, ami egyáltalán nem az elhangzottaknak szól, sokkal inkább annak a ténynek, hogy milyen keveset tud ezekről a dolgokról.*
-Nos igen, könnyű beleesni abba az egyszerű hibába, hogy azt feltételezzük, hogy az élet mindenek felett áll, pedig ez sajnos nem mindig ilyen egyszerű. Igaz magam szerencsére nem kerültem még csak hasonló helyzetbe sem, de el tudom képzelni a dolgot. Sok halált látott már?
*Teszi fel a kérdést, mert egyrészt kíváncsi, másrészt viszont a témához is illik, főleg úgy, hogy tudomására jutott, hogy ilyen erős bájitalok is léteznek. A kereskedők életére vonatkozó megfejtésre csak előzékenyen bólint, hisz maga sem mondhatta volna szebben.*
-Tehát azt mondja, hogy hasznos lehet a holdmágia, sokféle helyzetben? Nehéz döntés el, minden elemi mágiának látom a maga hasznát. Bár nem mondom, a Teysus szakrális varázslatok is roppant hasznosnak tűnnek a mindennapokban egy kereskedőnek. Vagy azokkal nincs annyira tisztában?
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-04 20:36:03
Üzenet elküldve: 2025-12-04 20:36:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ennek pedig feltétlenül örül a drága Lazziar. Minél naivabb annál könnyebb lesz majd az orránál vezetni. Ámbár még úgy tűnik a lány keménydió ha a hódítás témakörére evez Lazziar. Vagy lehet nem találta még a megfelelő hangnemet a másikkal. De minden erejével azon van, hogy meglegyen. Minél hamarabb beédesgeti magát a lába. Akarja mondani a szívébe a lánynak, annál hamarabb állhat majd a templomba a pap elé. Hogy utána majd a többi nemest vezesse az orránál fogva. De mindent idejében és lépésről lépésre.*
-Eeyr védelme?
*Ismétli meg a másik szavát érdeklődve.*
-Nem hittem volna magát ilyen mélységes hívőnek. Na ne mintha ellenemre lenne. Sőt, elismerem azokat akik képesek ilyen mélyen elmerülni egy vallásban.
*Mondja elismerően. Bár legszívesebben gyomra tartalmát ürítené ki ennek hallatán. De mit tehet ellene. Legalább nem kell attól félnie, hogy elvágja a másik a torkát az éjszaka folyamán. Vagy elátkozza.*
- Akkor ezek szerint kiterjesztette a pók szerű hálóját kedves Orthus uraság.
*Mondja elgondolkodva, de inkább csak magának. Megjegyzésképpen. Majd leadja az információt Wrojthnak ha lesz alkalma rá.
Majd amikor végre a kellemesebb vizekre eveznek felcsillan Lazziar szeme egy pillanatra. Sosem hitte volna, hogy képes lesz megtalálni a közös hangnemet ezzel a kis fruskával. De mikor a bálokat felemlegeti, lelkesen csap rá saját lábára.*
- Pontosan! Fején találta a szöget. A sok cicoma, és illem. Néha annyira megterhelő tud lenni nem igaz? És meg kell mondjam, férfi létemre az öltözködés még csak ugyan el megy. De önök, hölgyek, el nem tudom képzelni min mehetnek keresztül. A fűzők, a smink és még megannyi amit sorolhatnék.
*Vágja rá lelkesen. Ebből erősen látszik, hogy bizony ő sem kedveli a felesleges fényűzést. Inkább a tettek emberének tűnhet jelen pillanatban.*
- Két egészséges lába viszont van, nem de bár? Az enyémek remekül szolgáltak ez idáig. És látja, elvezettek magához is.
*Mondja mosolyogva a másikra. Mert nem okoskodásnak vagy épp leckéztetésnek szánja.*
- Tetszik tudni, meg van a maga gyönyöre annak, ha úgy jár és kel mint az egyszerű népek. Lelassul a világ, megérti a fáradalmaikat. Azon amiken ők mennek keresztül nap mint nap. Sok nemes, képtelen erre. A kocsijuk biztonságában, páholyában nem tudják milyen a város vagy az utak porát megjárni nap mint nap.
*Most saját magán is meglepődik egy pillanatra. Amit persze takar amennyire csak lehet. Ilyen légből kapott bölcsességet és talán eget rengető badarságot sosem mondott csupán.*
- De ennek ellenére megtudom érteni a félelmét. Főleg a lázadások miatt. Ki tudja, talán majd el jő az a nap. Amikor a két fél képes lesz egymás mellett sétálni. Mindenféle irigykedő tekintet nélkül.
*Tesz hozzá egy újabb kedves gondolatot. Amit ő maga ismételten egy hatalmas badarságnak tart. De egy Eeyr hívővel beszélget. Akiknek pont az együttérzés tán az egyik legnagyobb gyengéjük.*
- Magán kívül? Nos ez nehéz kérdés lesz.
*Húzódik arca egy csalfa mosolyra, hogy egy újabb apró bókkal kenyerezze le a másikat. Majd komolyan véve a kérdést folytatja.*
- Hm, nos valóban jó kérdés. Fiatalabb koromban, mindig szerettem kilógni a kúriáról. Hátra hagyni a nemesi létet. És elvegyülni a korombéli fiúk között mivel ütik el az idejüket. Fára mászás, az erdő felfedezése, kisebb nagyobb birkózások. Hmm.
*Kacag fel egy pillanatra nosztalgikusan. Mert ezzel valóban felidézett pár szép elméket a régi időkből.*
- Persze azok az idők már elmúltak. A kötelesség beárnyékolta a mindennapi örömöket. De egy valami megmaradt.
*Mutatja fel az ujját, ahogy a nőre néz.*
- Az éjjeli ég. A holdak és a csillagok. Mondja, mikor volt az utoljára, hogy elterült a kertjében az éjszaka közepén. És nézte az eget?
*Kérdezi a nőtől egy csalfa mosollyal.*
- Az valami isteni béke. A látvány. A tücskök ciripelése, a baglyok huhogása.
*Furcsának tűnhet még annak is aki látja. De egy kedvelt dolga Lazziarnak, békésen nézni az eget. Főleg részegen volt erre alkalma, amikor azt sem tudta igazán merre van a le és a föl. De a holdak mindig biztos pontként szolgáltak neki.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ennek pedig feltétlenül örül a drága Lazziar. Minél naivabb annál könnyebb lesz majd az orránál vezetni. Ámbár még úgy tűnik a lány keménydió ha a hódítás témakörére evez Lazziar. Vagy lehet nem találta még a megfelelő hangnemet a másikkal. De minden erejével azon van, hogy meglegyen. Minél hamarabb beédesgeti magát a lába. Akarja mondani a szívébe a lánynak, annál hamarabb állhat majd a templomba a pap elé. Hogy utána majd a többi nemest vezesse az orránál fogva. De mindent idejében és lépésről lépésre.*
-Eeyr védelme?
*Ismétli meg a másik szavát érdeklődve.*
-Nem hittem volna magát ilyen mélységes hívőnek. Na ne mintha ellenemre lenne. Sőt, elismerem azokat akik képesek ilyen mélyen elmerülni egy vallásban.
*Mondja elismerően. Bár legszívesebben gyomra tartalmát ürítené ki ennek hallatán. De mit tehet ellene. Legalább nem kell attól félnie, hogy elvágja a másik a torkát az éjszaka folyamán. Vagy elátkozza.*
- Akkor ezek szerint kiterjesztette a pók szerű hálóját kedves Orthus uraság.
*Mondja elgondolkodva, de inkább csak magának. Megjegyzésképpen. Majd leadja az információt Wrojthnak ha lesz alkalma rá.
Majd amikor végre a kellemesebb vizekre eveznek felcsillan Lazziar szeme egy pillanatra. Sosem hitte volna, hogy képes lesz megtalálni a közös hangnemet ezzel a kis fruskával. De mikor a bálokat felemlegeti, lelkesen csap rá saját lábára.*
- Pontosan! Fején találta a szöget. A sok cicoma, és illem. Néha annyira megterhelő tud lenni nem igaz? És meg kell mondjam, férfi létemre az öltözködés még csak ugyan el megy. De önök, hölgyek, el nem tudom képzelni min mehetnek keresztül. A fűzők, a smink és még megannyi amit sorolhatnék.
*Vágja rá lelkesen. Ebből erősen látszik, hogy bizony ő sem kedveli a felesleges fényűzést. Inkább a tettek emberének tűnhet jelen pillanatban.*
- Két egészséges lába viszont van, nem de bár? Az enyémek remekül szolgáltak ez idáig. És látja, elvezettek magához is.
*Mondja mosolyogva a másikra. Mert nem okoskodásnak vagy épp leckéztetésnek szánja.*
- Tetszik tudni, meg van a maga gyönyöre annak, ha úgy jár és kel mint az egyszerű népek. Lelassul a világ, megérti a fáradalmaikat. Azon amiken ők mennek keresztül nap mint nap. Sok nemes, képtelen erre. A kocsijuk biztonságában, páholyában nem tudják milyen a város vagy az utak porát megjárni nap mint nap.
*Most saját magán is meglepődik egy pillanatra. Amit persze takar amennyire csak lehet. Ilyen légből kapott bölcsességet és talán eget rengető badarságot sosem mondott csupán.*
- De ennek ellenére megtudom érteni a félelmét. Főleg a lázadások miatt. Ki tudja, talán majd el jő az a nap. Amikor a két fél képes lesz egymás mellett sétálni. Mindenféle irigykedő tekintet nélkül.
*Tesz hozzá egy újabb kedves gondolatot. Amit ő maga ismételten egy hatalmas badarságnak tart. De egy Eeyr hívővel beszélget. Akiknek pont az együttérzés tán az egyik legnagyobb gyengéjük.*
- Magán kívül? Nos ez nehéz kérdés lesz.
*Húzódik arca egy csalfa mosolyra, hogy egy újabb apró bókkal kenyerezze le a másikat. Majd komolyan véve a kérdést folytatja.*
- Hm, nos valóban jó kérdés. Fiatalabb koromban, mindig szerettem kilógni a kúriáról. Hátra hagyni a nemesi létet. És elvegyülni a korombéli fiúk között mivel ütik el az idejüket. Fára mászás, az erdő felfedezése, kisebb nagyobb birkózások. Hmm.
*Kacag fel egy pillanatra nosztalgikusan. Mert ezzel valóban felidézett pár szép elméket a régi időkből.*
- Persze azok az idők már elmúltak. A kötelesség beárnyékolta a mindennapi örömöket. De egy valami megmaradt.
*Mutatja fel az ujját, ahogy a nőre néz.*
- Az éjjeli ég. A holdak és a csillagok. Mondja, mikor volt az utoljára, hogy elterült a kertjében az éjszaka közepén. És nézte az eget?
*Kérdezi a nőtől egy csalfa mosollyal.*
- Az valami isteni béke. A látvány. A tücskök ciripelése, a baglyok huhogása.
*Furcsának tűnhet még annak is aki látja. De egy kedvelt dolga Lazziarnak, békésen nézni az eget. Főleg részegen volt erre alkalma, amikor azt sem tudta igazán merre van a le és a föl. De a holdak mindig biztos pontként szolgáltak neki.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:10:29
Üzenet elküldve: 2025-12-04 14:10:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Valahogy a dolgozószobában folyó jelenet kísértetiesen kezd hasonlítani egy pár évvel ezelőttire. Igaz, a helyszín, a körülmények és a belengetett jutalom azért sokkalta kellemesebb annál, mint néhány esztendeje a városőri táborban a Vashegy lábánál. Akkor kérte valaki utoljára, hogy tegyen bizonyságot képességeiről, noha fiatalabb fejjel még sértetten dacolt, most azért már nem vált ki belőle oly heves indulatot. Samonyr azonban abban a tekintetben igencsak hasonlít Aoneer őrmesterre, hogy ügyesen lepereg róla a tolvaj tehetségesen előadott hízelgése, melyet magában csalódottan vesz tudomásul. Hazugság volna azt állítani, hogy hiúságán nem ejt némi csorbát, de sokkalta inkább zavarja, hogy így nem vezetheti a férfit kénye-kedve szerint az orránál fogva, márpedig az ilyesmi egy igen kedvelt szabadidős tevékenysége. *
~ Még hogy pojáca ~ *ezért még biztosan számolnak a mélységivel.
A hosszas magyarázat közben újabbat kortyol a borból, s bár arca szinte végig kifejezéstelen, szemöldöke óvatlanul rándul meg a meglehetősen bicskanyitogatóan csendülő kérdésen. Kedve volna puszta önérzetből hozzávágni valamit a ház dölyfös urához, de egyelőre beéri annyival, hogy elképzeli, s a túlszaladó fantázia csal az arcára egy apró mosolyt.
Ysanee nem felel egyből, immár rajta a sor, hogy egy időre mérlegelve hallgasson, miközben forgatja az italt a poharában, végül pillantásai megállapodnak a sötét tekintetbe kapaszkodva. Végigsimít nyelvével fogain, egy aprócska sóhaj árulkodik csak arról, hogy dűlőre jutott magában. Közelebb lép most a férfihoz, közvetlenül elé, s felé nyújtja poharát, hogy egy időre megtartsa neki. Kap az alkalmon, hogy egészen véletlenül ujjai a másikéhoz érjenek, de ha nem nyújt udvariasan segítséget a nemes, úgy csak lehelyezi egy közeli asztalkára. Újra helyet foglal a kanapén, hamarosan pedig ráérősen húzza fel szoknyáját, egészen a térde felé. Csak egyszer pillant fel kékjeivel kíváncsian a művelet közben, aztán máris fűzős csizmája kioldásán ügyködik. Ahogy a cipellő lekerül, immáron harisnyában egyenesedik fel, s veszi újra keze ügyébe a borospoharat épp csak egy kortyocska erejéig, mielőtt visszatenné. Ekkor tűnik fel neki először, hogy leendő megbízója bizony még hozzá se szagolt az italához, a gyanakvás pedig új erőre kap a leányban.*
- Ha sokáig hagyja levegőzni, veszít a zamatából *egy pillanatig nem gondolja, hogy ez új információ lenne Samonyr számára, viszont egyértelmű üzenet arról, bizony érzi, hogy valami nincs rendjén.*
- Egy kis türelmét kérem *duruzsolja még egy vigyor kíséretében, mielőtt a dolgozószoba ajtaja felé venné az irányt. Léptei könnyedebbek, fürgébbek, s hangtalanok, még annyit se neszelnek, mint a lépcsőn az emeletre tartva, világossá válhat hát a nemes számára, hogy így, mezítláb kíván gyorsítani a próbatételen. Nem telik el sok idő, mire hamarosan újra nyikordul az az ajtó, a tolvaj pedig ismét feltűnik kezében a kis ezüst dobozkával, melyet rögvest színpadiasan tálal tenyerén a ház urának, finoman meghajolva.*
- Remélem elégedett a szolgáltatásaimmal kedves Talwakr úr *negédes hangja a fizetett aktus utáni kurtizánokat idézi, aki reménykedik benne, hogy tisztességesen tejelő vendége még visszatalál* - És mondja csak, az én bizalmamat hogyan szándékszik elnyerni? *villan tekintete alávaló pimaszsággal, de ennek ellenére úgy tűnik, komolyan gondolja kérdését*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.04 14:12:09
//Samonyr Rezidencia//
*Valahogy a dolgozószobában folyó jelenet kísértetiesen kezd hasonlítani egy pár évvel ezelőttire. Igaz, a helyszín, a körülmények és a belengetett jutalom azért sokkalta kellemesebb annál, mint néhány esztendeje a városőri táborban a Vashegy lábánál. Akkor kérte valaki utoljára, hogy tegyen bizonyságot képességeiről, noha fiatalabb fejjel még sértetten dacolt, most azért már nem vált ki belőle oly heves indulatot. Samonyr azonban abban a tekintetben igencsak hasonlít Aoneer őrmesterre, hogy ügyesen lepereg róla a tolvaj tehetségesen előadott hízelgése, melyet magában csalódottan vesz tudomásul. Hazugság volna azt állítani, hogy hiúságán nem ejt némi csorbát, de sokkalta inkább zavarja, hogy így nem vezetheti a férfit kénye-kedve szerint az orránál fogva, márpedig az ilyesmi egy igen kedvelt szabadidős tevékenysége. *
~ Még hogy pojáca ~ *ezért még biztosan számolnak a mélységivel.
A hosszas magyarázat közben újabbat kortyol a borból, s bár arca szinte végig kifejezéstelen, szemöldöke óvatlanul rándul meg a meglehetősen bicskanyitogatóan csendülő kérdésen. Kedve volna puszta önérzetből hozzávágni valamit a ház dölyfös urához, de egyelőre beéri annyival, hogy elképzeli, s a túlszaladó fantázia csal az arcára egy apró mosolyt.
Ysanee nem felel egyből, immár rajta a sor, hogy egy időre mérlegelve hallgasson, miközben forgatja az italt a poharában, végül pillantásai megállapodnak a sötét tekintetbe kapaszkodva. Végigsimít nyelvével fogain, egy aprócska sóhaj árulkodik csak arról, hogy dűlőre jutott magában. Közelebb lép most a férfihoz, közvetlenül elé, s felé nyújtja poharát, hogy egy időre megtartsa neki. Kap az alkalmon, hogy egészen véletlenül ujjai a másikéhoz érjenek, de ha nem nyújt udvariasan segítséget a nemes, úgy csak lehelyezi egy közeli asztalkára. Újra helyet foglal a kanapén, hamarosan pedig ráérősen húzza fel szoknyáját, egészen a térde felé. Csak egyszer pillant fel kékjeivel kíváncsian a művelet közben, aztán máris fűzős csizmája kioldásán ügyködik. Ahogy a cipellő lekerül, immáron harisnyában egyenesedik fel, s veszi újra keze ügyébe a borospoharat épp csak egy kortyocska erejéig, mielőtt visszatenné. Ekkor tűnik fel neki először, hogy leendő megbízója bizony még hozzá se szagolt az italához, a gyanakvás pedig új erőre kap a leányban.*
- Ha sokáig hagyja levegőzni, veszít a zamatából *egy pillanatig nem gondolja, hogy ez új információ lenne Samonyr számára, viszont egyértelmű üzenet arról, bizony érzi, hogy valami nincs rendjén.*
- Egy kis türelmét kérem *duruzsolja még egy vigyor kíséretében, mielőtt a dolgozószoba ajtaja felé venné az irányt. Léptei könnyedebbek, fürgébbek, s hangtalanok, még annyit se neszelnek, mint a lépcsőn az emeletre tartva, világossá válhat hát a nemes számára, hogy így, mezítláb kíván gyorsítani a próbatételen. Nem telik el sok idő, mire hamarosan újra nyikordul az az ajtó, a tolvaj pedig ismét feltűnik kezében a kis ezüst dobozkával, melyet rögvest színpadiasan tálal tenyerén a ház urának, finoman meghajolva.*
- Remélem elégedett a szolgáltatásaimmal kedves Talwakr úr *negédes hangja a fizetett aktus utáni kurtizánokat idézi, aki reménykedik benne, hogy tisztességesen tejelő vendége még visszatalál* - És mondja csak, az én bizalmamat hogyan szándékszik elnyerni? *villan tekintete alávaló pimaszsággal, de ennek ellenére úgy tűnik, komolyan gondolja kérdését*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.04 14:12:09
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:03:40
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:03:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A kérdésre, hogy miféle a vöröslő ital, nem válaszol egyelőre, hiszen hazudni nem mindig érdemes, az igazság pedig gyakran unalmas. Vannak sokkal érdekesebb dolgok a szobában, mint az, amit Ysanee éppen iszogat, vagy éppen az annyira érdekes, hogy a nemes nem akarja lerántani róla a leplet. Egyelőre némán figyeli a nő minden mozdulatát, csak akkor rándul egyet-egyet a szája, amikor a pohár közelíteni kezd az ajkakhoz, de egyelőre a fiatal hölgy nem érez semmi furcsaságot, azon kívül, amit bor ivásakor szokott.
Miután egyet értenek abban, hogy milyen szerencse, hogy a tolvaj tolvajnak vallja magát, a próbatétel elutasítása már nincs annyira a férfi örömére, és ez arckifejezésén is meglátszik. Fáradt, talán kissé bosszús is a homlokráncolás, ahogy figyeli, hogy a nő körbe sétál a szobában, és némán hallgatja a negédes szavakat, azok mézesmázos madzagja viszont egyelőre úgy tűnik, hogy hiába van az orra előtt húzogatva, nem macska ő, hogy lecsapjon rá. *
- Épp ellenkezőleg. * Szólal meg végül, kényelmetlenül hosszú hallgatás után. *
- Elég sok a veszítenivalóm. Jelenlég még semmit nem tud a terveimről, és arról, hogy mire is kérném. Ha elárulom, akkor viszont olyan információ birtokában lesz, amit akár fel is használhat ellenem. Ahhoz, hogy a megbízás részleteit átadjam, valamiféle bizonyítékra van szükségem, hogy megbízhatok a hölgyben. Jobb ötletem pedig nincs arra, hogy hogyan szórhatnánk el a bizalom csíráját ilyen rövid idő alatt. Ezen kívül, mivel pénzem van épp elég, számomra a legértékesebb dolog az idő. Drága Ysanee, ha egy ilyen aprócska feladatot sem tud elvégezni, hogyan legyek biztos benne, hogy nem csak az időmet vesztegetem? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, továbbra is a fotelben tespedve. A korábbi kihúzott, kimért, és megjátszott testtartás továbbra is az övé, mintha csak egy köpeny lenne, ami úgy simul rá, mint amit éppen őrá szabtak. Egy pillanatra sem zökken ki a szerepből, beszéd közben sem gesztikulál, csak fejének finom mozdításaival, és tekintetével követi a szobában sétálgató tolvajt. *
- Vagy talán van jobb ötlete arra, hogy hogyan nyerje el a bizalmamat? Hiszen nem kevés pénzről beszélünk, ami a megbízás végén az öné lehet, azért viszont kénytelen lesz megdolgozni. Persze így sincs garanciám arra, hogy ha meghallja a részleteket, nem árul el, vagy nem tartja a képességein túlmutatónak a feladatot. De egy csekély gesztus lenne ez, amit igazán megtehet a város egyik nemesének, nem gondolja? * Villantja fel a legédesebb mosolyát, ami csak mosolyai tárházában található. *
//Samonyr Rezidencia//
* A kérdésre, hogy miféle a vöröslő ital, nem válaszol egyelőre, hiszen hazudni nem mindig érdemes, az igazság pedig gyakran unalmas. Vannak sokkal érdekesebb dolgok a szobában, mint az, amit Ysanee éppen iszogat, vagy éppen az annyira érdekes, hogy a nemes nem akarja lerántani róla a leplet. Egyelőre némán figyeli a nő minden mozdulatát, csak akkor rándul egyet-egyet a szája, amikor a pohár közelíteni kezd az ajkakhoz, de egyelőre a fiatal hölgy nem érez semmi furcsaságot, azon kívül, amit bor ivásakor szokott.
Miután egyet értenek abban, hogy milyen szerencse, hogy a tolvaj tolvajnak vallja magát, a próbatétel elutasítása már nincs annyira a férfi örömére, és ez arckifejezésén is meglátszik. Fáradt, talán kissé bosszús is a homlokráncolás, ahogy figyeli, hogy a nő körbe sétál a szobában, és némán hallgatja a negédes szavakat, azok mézesmázos madzagja viszont egyelőre úgy tűnik, hogy hiába van az orra előtt húzogatva, nem macska ő, hogy lecsapjon rá. *
- Épp ellenkezőleg. * Szólal meg végül, kényelmetlenül hosszú hallgatás után. *
- Elég sok a veszítenivalóm. Jelenlég még semmit nem tud a terveimről, és arról, hogy mire is kérném. Ha elárulom, akkor viszont olyan információ birtokában lesz, amit akár fel is használhat ellenem. Ahhoz, hogy a megbízás részleteit átadjam, valamiféle bizonyítékra van szükségem, hogy megbízhatok a hölgyben. Jobb ötletem pedig nincs arra, hogy hogyan szórhatnánk el a bizalom csíráját ilyen rövid idő alatt. Ezen kívül, mivel pénzem van épp elég, számomra a legértékesebb dolog az idő. Drága Ysanee, ha egy ilyen aprócska feladatot sem tud elvégezni, hogyan legyek biztos benne, hogy nem csak az időmet vesztegetem? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, továbbra is a fotelben tespedve. A korábbi kihúzott, kimért, és megjátszott testtartás továbbra is az övé, mintha csak egy köpeny lenne, ami úgy simul rá, mint amit éppen őrá szabtak. Egy pillanatra sem zökken ki a szerepből, beszéd közben sem gesztikulál, csak fejének finom mozdításaival, és tekintetével követi a szobában sétálgató tolvajt. *
- Vagy talán van jobb ötlete arra, hogy hogyan nyerje el a bizalmamat? Hiszen nem kevés pénzről beszélünk, ami a megbízás végén az öné lehet, azért viszont kénytelen lesz megdolgozni. Persze így sincs garanciám arra, hogy ha meghallja a részleteket, nem árul el, vagy nem tartja a képességein túlmutatónak a feladatot. De egy csekély gesztus lenne ez, amit igazán megtehet a város egyik nemesének, nem gondolja? * Villantja fel a legédesebb mosolyát, ami csak mosolyai tárházában található. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063