Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:23:53
Üzenet elküldve: 2026-01-09 11:23:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
//Zárás//
*Sosem tetszett neki az a szerep. Azok a karót nyelt nemesek, akik bájolognak egymásnak percről percre. Csak azért, hogy elhitessék a másik féllel többet érnek egy fabatkánál. Holott egymás szemében ők semmi mások csupán akadályok a saját feljebb haladásukban.
Alenianak ettől függetlenül muszáj húzogatnia az apró idegszálait. Mit és, miképpen válaszoljon. Eléggé kényelmetlen érzés. De az évek hozzászoktatták már őt ehhez. Válasza pedig megértő fülekre talál. Sőt mi több. Őszintén boldog mosoly ül ki arcára Alenia vallomásának hallatán.*
- Nem is képzelném el másképpen.
*Feleli röviden, hogy megerősítse a másikban azt az elképzelést. Ő maga sem házasodna szerelem nélkül. Csak a szíve ne szakadna meg már most Rinéért. Hogy fogja ezt majd mostohájának elmagyarázni. És mihez fognak majd kezdeni. Sajnos még nem tudja. Ezt az éjszakát élje túl. Legalább a csillagok ott lesznek számára, hogy háborgó elméjének megnyugvást hozzanak.
Fel is kel hát a székből Alenival együtt. Követi a szépséges elf hölgyet vissza az előtérbe. Arcára továbbra sem engedi való érzéseit. Ugyanis látva a márványt, és az aranyozottot szegélyeket pusztán arra tud gondolni hova és mibe képes a pénzét elvesztegetni a nemesség. Pusztán azért, hogy egy olyan képet fessenek maguknak, mintha ők maguk királyok lennének. Valamelyest nem is érti Aleniát. Aki ennyire szerénynek mutatja magát, Eeyr hívőként. Sokkalta többet tudna tenni a népekért. És mégis itt él egy ilyen aranykalitkában. Furcsa. Ezt a kettőséget sosem értette. De nem most fogja megkérdőjelezni. Még túl korai.*
- Csak a vendégszoba, milyen kár.
*Mondja egy pimasz mosollyal, ám érezhetően csak heccelni szeretné a nemes hölgyet.*
- Mi sem természetesebb. Amint odaérünk majd választok is egyet.
*Válaszolja mielőbb Alenia még tényleg komolyan gondolná pimasz viccét. Ezzel is tesztelni szeretné, mennyire is humoros a hölgyemény.
Miután pedig oda is érnek a kijelölt szoba elé. Lazziar Alenia engedelmével be is lép azon, hogy megszemlélje.*
- Tökéletes, ez meg fog felelni.
*Mondja a hölgynek a szoba szemrevételezése után. Alenia pedig ha távozik, hogy felkészüljön az esti csillagnézésre. Addig ő becsukja az ajtót maga után. Leül az ágy szélére mint aki most vette le volna a maszkot magáról rogy össze kissé válla.
Igyekszik semmire és senkire sem gondolni. Most tudja, hosszú és fárasztó éjszaka fog rávárni. Egy olyan éjszaka, ahol meg kell felelnie. Nem csak apjának. Alenianak. Wrojthnak. Belefutott pontosan abba, amitől mindig is menekült. Mire is adta fel a fejét.
Majd amint hallatszódik a vendégszoba ajtaján a kopogás. Lazziar addigra már készen áll. Az ablak előtt egyenes háttal állva néz kifelé. Arcán az a láthatatlan maszk amit a nemesek előtt viselt újra pompázik. Az ágyneműt a hátára veszi, és úgy lép ki az ajtón. Kedvesen köszönti Alenia kisasszonyt, aki remélhetőleg eléggé melegen öltözött fel a kinti időre. Az ágyneműt a vállán Lazziar pedig egyszerűen magyarázza ki.*
- Remélem nem zavarja, de háton fekve a legjobb a csillagokat csodálni. És nem szeretném, hogy kegyed megfázzon a kinti időben. Kérem, csak maga után.
*Mondja kedvesen és követni is kezdi a hölgyet, hogy neki kezdjenek éjjeli tervüknek.
Lazziar az este nem is óhajt sokat beszélni. Elvégre ennek a varázsa pont az, hogy elkalandozhat a látványon az aki épp csodálja. Persze ha Alenianak kérdése van a csillagokkal kapcsolatosan, esetleg pont Lazziarárral kapcsolatosan. Akkor aszerinti választ fog adni a hölgynek. Őszintét, a csillagokkal kapcsolatosan. Magával csak olyat. Amit őszintének tűnhet számára.
Ha pedig Alenia úgy döntött elég lesz a móka ma estére, és távozni akar. Akkor Lazziar sem fog vele vitatkozni. Visszakíséri őt a szobájába, és egy apró kézcsókkal búcsúzik el. Tudván, korai lenne megkísérelni egy csókot még. Még ha az este kellemesnek is hatott számára. Lassú víz partot most, gondolja magában. Ő maga pedig vissza is megy a vendégszobába, hogy ott hajtsa álomra a fejét.
A reggel folyamán pedig korán ébred, hogy mihamarabb távozni tudjon. Megköszöni illedelmesen, ha reggelivel kínálják, de minden ilyesmit elutasít határozottan. Miszerint, egy fontos elintézni valója van a mai nap folyamán. Amivel nem szerette volna terhelni Alenia kisasszonyt a tegnapi nap folyamán.
Megköszöni a vendéglátást és távozik is, hogy a reggeli napsütésben formálódott árnyékokban tűnjön el a Csonthíd után a romváros utcáin.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
//Zárás//
*Sosem tetszett neki az a szerep. Azok a karót nyelt nemesek, akik bájolognak egymásnak percről percre. Csak azért, hogy elhitessék a másik féllel többet érnek egy fabatkánál. Holott egymás szemében ők semmi mások csupán akadályok a saját feljebb haladásukban.
Alenianak ettől függetlenül muszáj húzogatnia az apró idegszálait. Mit és, miképpen válaszoljon. Eléggé kényelmetlen érzés. De az évek hozzászoktatták már őt ehhez. Válasza pedig megértő fülekre talál. Sőt mi több. Őszintén boldog mosoly ül ki arcára Alenia vallomásának hallatán.*
- Nem is képzelném el másképpen.
*Feleli röviden, hogy megerősítse a másikban azt az elképzelést. Ő maga sem házasodna szerelem nélkül. Csak a szíve ne szakadna meg már most Rinéért. Hogy fogja ezt majd mostohájának elmagyarázni. És mihez fognak majd kezdeni. Sajnos még nem tudja. Ezt az éjszakát élje túl. Legalább a csillagok ott lesznek számára, hogy háborgó elméjének megnyugvást hozzanak.
Fel is kel hát a székből Alenival együtt. Követi a szépséges elf hölgyet vissza az előtérbe. Arcára továbbra sem engedi való érzéseit. Ugyanis látva a márványt, és az aranyozottot szegélyeket pusztán arra tud gondolni hova és mibe képes a pénzét elvesztegetni a nemesség. Pusztán azért, hogy egy olyan képet fessenek maguknak, mintha ők maguk királyok lennének. Valamelyest nem is érti Aleniát. Aki ennyire szerénynek mutatja magát, Eeyr hívőként. Sokkalta többet tudna tenni a népekért. És mégis itt él egy ilyen aranykalitkában. Furcsa. Ezt a kettőséget sosem értette. De nem most fogja megkérdőjelezni. Még túl korai.*
- Csak a vendégszoba, milyen kár.
*Mondja egy pimasz mosollyal, ám érezhetően csak heccelni szeretné a nemes hölgyet.*
- Mi sem természetesebb. Amint odaérünk majd választok is egyet.
*Válaszolja mielőbb Alenia még tényleg komolyan gondolná pimasz viccét. Ezzel is tesztelni szeretné, mennyire is humoros a hölgyemény.
Miután pedig oda is érnek a kijelölt szoba elé. Lazziar Alenia engedelmével be is lép azon, hogy megszemlélje.*
- Tökéletes, ez meg fog felelni.
*Mondja a hölgynek a szoba szemrevételezése után. Alenia pedig ha távozik, hogy felkészüljön az esti csillagnézésre. Addig ő becsukja az ajtót maga után. Leül az ágy szélére mint aki most vette le volna a maszkot magáról rogy össze kissé válla.
Igyekszik semmire és senkire sem gondolni. Most tudja, hosszú és fárasztó éjszaka fog rávárni. Egy olyan éjszaka, ahol meg kell felelnie. Nem csak apjának. Alenianak. Wrojthnak. Belefutott pontosan abba, amitől mindig is menekült. Mire is adta fel a fejét.
Majd amint hallatszódik a vendégszoba ajtaján a kopogás. Lazziar addigra már készen áll. Az ablak előtt egyenes háttal állva néz kifelé. Arcán az a láthatatlan maszk amit a nemesek előtt viselt újra pompázik. Az ágyneműt a hátára veszi, és úgy lép ki az ajtón. Kedvesen köszönti Alenia kisasszonyt, aki remélhetőleg eléggé melegen öltözött fel a kinti időre. Az ágyneműt a vállán Lazziar pedig egyszerűen magyarázza ki.*
- Remélem nem zavarja, de háton fekve a legjobb a csillagokat csodálni. És nem szeretném, hogy kegyed megfázzon a kinti időben. Kérem, csak maga után.
*Mondja kedvesen és követni is kezdi a hölgyet, hogy neki kezdjenek éjjeli tervüknek.
Lazziar az este nem is óhajt sokat beszélni. Elvégre ennek a varázsa pont az, hogy elkalandozhat a látványon az aki épp csodálja. Persze ha Alenianak kérdése van a csillagokkal kapcsolatosan, esetleg pont Lazziarárral kapcsolatosan. Akkor aszerinti választ fog adni a hölgynek. Őszintét, a csillagokkal kapcsolatosan. Magával csak olyat. Amit őszintének tűnhet számára.
Ha pedig Alenia úgy döntött elég lesz a móka ma estére, és távozni akar. Akkor Lazziar sem fog vele vitatkozni. Visszakíséri őt a szobájába, és egy apró kézcsókkal búcsúzik el. Tudván, korai lenne megkísérelni egy csókot még. Még ha az este kellemesnek is hatott számára. Lassú víz partot most, gondolja magában. Ő maga pedig vissza is megy a vendégszobába, hogy ott hajtsa álomra a fejét.
A reggel folyamán pedig korán ébred, hogy mihamarabb távozni tudjon. Megköszöni illedelmesen, ha reggelivel kínálják, de minden ilyesmit elutasít határozottan. Miszerint, egy fontos elintézni valója van a mai nap folyamán. Amivel nem szerette volna terhelni Alenia kisasszonyt a tegnapi nap folyamán.
Megköszöni a vendéglátást és távozik is, hogy a reggeli napsütésben formálódott árnyékokban tűnjön el a Csonthíd után a romváros utcáin.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-08 19:29:35
Üzenet elküldve: 2026-01-08 19:29:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Igen, csak a legzordabb és legveszélyesebb vidékein a hegységeknek. És egy mag nem lesz elengedő, hiszen még ha hasonult körülmények között is állítanám elő, a sikertelenség esélye drasztikusan nő.
*A céljait illetően, az ital úgy tűnik már kihat Merchenre, vagy csak részletesebb választ kíván Nestar kifejezetten távoli terveiről.*
- Pontosan még én sem ötöltem ki, ahhoz tanulmányoznom kell magát a növényt és azt, hogy milyen módon képes megfagyasztani a nem csekély mennyiségű folyadékot. Ugye beszéltünk arról, hogy Cagon komolyabban utánakutat a környező füvek felhasználhatóságáról és valószínűleg előbb jut eredményekre, mint én. Viszont, minél többféle fű van a birtokunkban, annál több lehetőséget találhatunk arra, hogy miként vegyíthetjük őket. De a kék menta hatása, ha belegondol, önmagában is kifejezetten hasznos lehet a kinyerésre és varázsitalként való tárolásra. Azonban, az eredménnyel még nem tudom, mit lehet kezdeni. Attól is függ, hogy milyen alacsonyra mehet le így a hőmérséklete egy adott tárgynak.
*A végén egy kicsit megismételte az elejét, mert egyelőre tényleg csak a levegőbe beszél. Még abban sem bizonyos, hogy egyáltalán képes lesz-e. Ellenben, egy dologban igen.*
- Viszont, mindenképpen kérdezzen rá a magok árára. Mert, ha túl költséges, akkor lehet egyszerűbb felkutatni direkt.
*Egy pillanatra Merchen felé sandít, majd gyorsan el is veti az ötletet. Sőt, ahhoz még a saját maga képességeit is bőven javítania kell, hogy a hegyek viszonyait kibírja. A fagytól meg tudja magát védeni, sőt, a védelmet meg is tudja oktatni, de attól még kevés étellel, fagypont alatti hőmérsékleten kellene túlélniük, sőt haladniuk tovább.*
- De mindegy, egyelőre lássuk meg, hogy miként alakulna a jelen helyzetei.
*Hajítja el az ötletet gyorsan. A Vashegyes és orkos kérdéskörben számára kevés kérdés van a város felelősségéről, bár várni nem vár semmit.*
- Szerintem a város hatalmas szívességet tesz az orkoknak azzal, hogy nem egyesítik a hadaikat a törzzsel, mielőtt nekifutnak. Rövidtávú gondolkodás és gyáva hozzáállás. Más városokra támaszkodás alatt mire gondol? Mert én a hitelen kívül sok más lehetőséget nem látok.
*Nem ad hangot annak, hogy miért segítene bármelyik másik város Artheniornak, ugyanis ehhez nem ért, így csak cinikus berögződései lennének ezzel kapcsolatban.*
- Ami a kikötőt illeti, nem véletlenül nincs neki egy rendes neve vagy elismertsége Artheniorban, mint egy igazi város. És bármiért is legyen ez, talán jobb is így. Az nem tetszene, ha az ő belviszályaikba is belerángatna ez a helyzet. Mármint, Artheniort. De a véleményem az, hogy ha ráfizetnek most arra, hogy maguk visszább nyomják az orkokat, több marad épen és kevesebb kárral jár később. De ebben megint kevés beleszólásom van.
//Egy nemes ügy//
- Igen, csak a legzordabb és legveszélyesebb vidékein a hegységeknek. És egy mag nem lesz elengedő, hiszen még ha hasonult körülmények között is állítanám elő, a sikertelenség esélye drasztikusan nő.
*A céljait illetően, az ital úgy tűnik már kihat Merchenre, vagy csak részletesebb választ kíván Nestar kifejezetten távoli terveiről.*
- Pontosan még én sem ötöltem ki, ahhoz tanulmányoznom kell magát a növényt és azt, hogy milyen módon képes megfagyasztani a nem csekély mennyiségű folyadékot. Ugye beszéltünk arról, hogy Cagon komolyabban utánakutat a környező füvek felhasználhatóságáról és valószínűleg előbb jut eredményekre, mint én. Viszont, minél többféle fű van a birtokunkban, annál több lehetőséget találhatunk arra, hogy miként vegyíthetjük őket. De a kék menta hatása, ha belegondol, önmagában is kifejezetten hasznos lehet a kinyerésre és varázsitalként való tárolásra. Azonban, az eredménnyel még nem tudom, mit lehet kezdeni. Attól is függ, hogy milyen alacsonyra mehet le így a hőmérséklete egy adott tárgynak.
*A végén egy kicsit megismételte az elejét, mert egyelőre tényleg csak a levegőbe beszél. Még abban sem bizonyos, hogy egyáltalán képes lesz-e. Ellenben, egy dologban igen.*
- Viszont, mindenképpen kérdezzen rá a magok árára. Mert, ha túl költséges, akkor lehet egyszerűbb felkutatni direkt.
*Egy pillanatra Merchen felé sandít, majd gyorsan el is veti az ötletet. Sőt, ahhoz még a saját maga képességeit is bőven javítania kell, hogy a hegyek viszonyait kibírja. A fagytól meg tudja magát védeni, sőt, a védelmet meg is tudja oktatni, de attól még kevés étellel, fagypont alatti hőmérsékleten kellene túlélniük, sőt haladniuk tovább.*
- De mindegy, egyelőre lássuk meg, hogy miként alakulna a jelen helyzetei.
*Hajítja el az ötletet gyorsan. A Vashegyes és orkos kérdéskörben számára kevés kérdés van a város felelősségéről, bár várni nem vár semmit.*
- Szerintem a város hatalmas szívességet tesz az orkoknak azzal, hogy nem egyesítik a hadaikat a törzzsel, mielőtt nekifutnak. Rövidtávú gondolkodás és gyáva hozzáállás. Más városokra támaszkodás alatt mire gondol? Mert én a hitelen kívül sok más lehetőséget nem látok.
*Nem ad hangot annak, hogy miért segítene bármelyik másik város Artheniornak, ugyanis ehhez nem ért, így csak cinikus berögződései lennének ezzel kapcsolatban.*
- Ami a kikötőt illeti, nem véletlenül nincs neki egy rendes neve vagy elismertsége Artheniorban, mint egy igazi város. És bármiért is legyen ez, talán jobb is így. Az nem tetszene, ha az ő belviszályaikba is belerángatna ez a helyzet. Mármint, Artheniort. De a véleményem az, hogy ha ráfizetnek most arra, hogy maguk visszább nyomják az orkokat, több marad épen és kevesebb kárral jár később. De ebben megint kevés beleszólásom van.
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:18:14
Üzenet elküldve: 2026-01-07 22:18:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Igazán nagy kár, hogy Samonyr egy szigorú pillantással kikerüli a válaszadást, s így rejtve marad a gyanús hegek eredete a tolvaj előtt. Nem végleg, ezt megfogadja magában, ha valóban jó szövetségesekké válnak, bizonyosan megragadja majd az alkalmat, hogy kipuhatolja. Most azonban engedelmes kislány módjára nem feszíti tovább, legalább is ezt a húrt, sokkal inkább mással foglalatoskodik. Sejtette a korábbi gőgös úri viselkedésből, hogy alázatos térdelése osztatlan sikert fog aratni, ennyire azért már sikerült kiismernie a Samonyrhez hasonló férfiakat. A figyelmesen dédelgető ajkak megpihennek a határozott utasításra, hüvelykjével óvatosan megtörli szája sarkát majd készségesen helyezi magát kényelembe a kanapén. Igyekezne ugyan szégyenlősség legkisebb jeleit is palástolni, a fehér combok azonban remegve nyílnak, s a szövetbe markolva kényszeríti magát némi lazításra. A ház ura ugyan nem bizonyul kifejezetten tehetségesnek a kényeztetésben, de ezzel most nem foglalatoskodik, csak halk sóhajokkal biztatja, egy ponton kissé megfeledkezve magáról túr a barna tincsek közé. Feltörő emlékek megszokásából. Hagyja, hadd szorgoskodjon egy darabig a nemes forró nyelve, aztán a hajba markolva állítja meg és húzza magához egy csók erejéig. Sürgetve keresi az ajkakat, követelőzve, s ahogy sikerül határozottan a kanapé fogságába száműznie a Samonyrt, kérdés nélkül helyezkedik el felsóhajtva az érte ácsingózó ölben. A barnákba fúrva pillantásait kivár még majd halkan a fülébe suttog egy gúnyos-kéjes mondat erejéig.*
- Nos, örvendek a találkozásnak *máskor talán el is kuncogná magát, de most csak egy komisz mosolyra telik, mielőtt csípője gyötrő lassúsággal mozdulna. Nem rest figyelni, hogy a férfi mire vágyna, s hamarosan szemérmetlenül duruzsolva rá is kérdezni. Elvégre Talwakr úr óhaja most a lényeges, az, ha maga is élvezi, csak kellemes ráadás.*
//Samonyr Rezidencia//
*Igazán nagy kár, hogy Samonyr egy szigorú pillantással kikerüli a válaszadást, s így rejtve marad a gyanús hegek eredete a tolvaj előtt. Nem végleg, ezt megfogadja magában, ha valóban jó szövetségesekké válnak, bizonyosan megragadja majd az alkalmat, hogy kipuhatolja. Most azonban engedelmes kislány módjára nem feszíti tovább, legalább is ezt a húrt, sokkal inkább mással foglalatoskodik. Sejtette a korábbi gőgös úri viselkedésből, hogy alázatos térdelése osztatlan sikert fog aratni, ennyire azért már sikerült kiismernie a Samonyrhez hasonló férfiakat. A figyelmesen dédelgető ajkak megpihennek a határozott utasításra, hüvelykjével óvatosan megtörli szája sarkát majd készségesen helyezi magát kényelembe a kanapén. Igyekezne ugyan szégyenlősség legkisebb jeleit is palástolni, a fehér combok azonban remegve nyílnak, s a szövetbe markolva kényszeríti magát némi lazításra. A ház ura ugyan nem bizonyul kifejezetten tehetségesnek a kényeztetésben, de ezzel most nem foglalatoskodik, csak halk sóhajokkal biztatja, egy ponton kissé megfeledkezve magáról túr a barna tincsek közé. Feltörő emlékek megszokásából. Hagyja, hadd szorgoskodjon egy darabig a nemes forró nyelve, aztán a hajba markolva állítja meg és húzza magához egy csók erejéig. Sürgetve keresi az ajkakat, követelőzve, s ahogy sikerül határozottan a kanapé fogságába száműznie a Samonyrt, kérdés nélkül helyezkedik el felsóhajtva az érte ácsingózó ölben. A barnákba fúrva pillantásait kivár még majd halkan a fülébe suttog egy gúnyos-kéjes mondat erejéig.*
- Nos, örvendek a találkozásnak *máskor talán el is kuncogná magát, de most csak egy komisz mosolyra telik, mielőtt csípője gyötrő lassúsággal mozdulna. Nem rest figyelni, hogy a férfi mire vágyna, s hamarosan szemérmetlenül duruzsolva rá is kérdezni. Elvégre Talwakr úr óhaja most a lényeges, az, ha maga is élvezi, csak kellemes ráadás.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:25:55
Üzenet elküldve: 2026-01-06 20:25:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Kék menta? Aminek a különlegessége, hogy csak a hegyek legmagasabb és leghidegebb részein honos terem, ismerem.
*Igazán örül neki, hogy végre ő is ismer valamit amiről az alkimista beszél, és nem csak úgy a levegőbe kérdezget mindenféle ostobaságot, mint ahogy például a varázslatoknál.*
-Igen ritka megtalálni a piacokon.
*Teszi még hozzá, de egyébként érdeklődve hallgatja a továbbiakat.*
-És mit remél elérni azzal, ha sikerül fagyos környezetet teremtenie, és ott kék mentát ültetni?
*Természetesen azt érti, hogy ha valamihez nehéz hozzájutni, és Nestarnak lesz saját ültetvénye az sokat érhet, de kétli hogy csak ennyiről lenne szó.*
-Mindenképpen, ha elérkezik a megfelelő idő csak szóljon, addig is nyitva tartom a szemem és a fülem.
*Ezt egyébként is így szokta tenni, de jobb erről bizonyosságot adni, ezáltal később Nestar is nyugodtan keresheti majd.*
-Ezzel nehéz vitatkozni. Természetesen ezek mind csak tervek a levegőben, s amikor elérkezik a megfelelő pillanat hogy valamit végre tudjak hajtani, akkor csak elő kell vennem őket a tarsolyomból. Ezért szeretek előre gondolkodni. Például ha néhány nap múlva elém kerülne egy olyan lehetőség, hogy jó olcsón árul valaki egy gyümölcsösnyi földterületet, akkor hirtelen nem is tudnám hogy mihez kezdhetnék vele. Így viszont más a leányzó fekvése, ahogy mondani szokás.
*Fejét is meghajtja kicsit, teljesen egyetért a fél-elffel egyébként.*
-Nos valóban. A legjobb befektetés mindig saját magunk, nincs ez másképpen a mágiával sem úgy hiszem. Azt el tőlünk aligha veheti el bárki, és mindig tudunk vele számolni. Lehetséges hogy valóban ezt fogom az első helyre tenni a listámon, köszönöm a tanácsot. Természetesen a háború kimenetele mindent felboríthat, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet előre látni, csak reagálni rájuk mikor megtörténik.
*Bízik benne, hogy minél kevesebb ehhez hasonló helyzetet hoz a jövő, de titkon úgy érzi, hogy nem ez lesz a helyzet és az orkok bizony fognak még okozni némi fejfájást.*
-Vegyes érzésem van, meg kell mondjam. Egyrészt személyesen nincs ismeretségem a Vashegyen, nem tudom mennyire erősek vajon a Tharg harcosok. Vagy hogy mennyien vannak ha már itt tartunk, régi hírnevük megkopott-e mióta ahogy hallottam több vezér is helyet cserélt egymással.
*Egy darabig elgondolkozik aztán folytatja.*
-Úgy gondolom hogyha meg is törik az orkok áradatát, a hatásait mindenképpen érezni fogjuk itt is. Menekültek, éhezés, a tharg piac bizonyára nem marad érintetlen, ezért számítok az Artheniori piac megnövekedett keresletére is. Bizonyára árfelhajtó hatás is lesz, lesznek hiánytermékek, a szántók sorsa pedig még mindig kétséges. Ha ott beüt a szarvihar, és jóval kevesebb élelem termelődik, másféle forrásokhoz kell majd nyúlnia a városnak. Más városokra kell támaszkodni, a fenébe, talán még a kikötővel és a patkányokkal is egyezkedni kell.
*Rosszallóan megrázza a fejét, mert most hogy erről beszélnek kezdi érezni a súlyát a dolgoknak. Még ha az orkok tényleges katonái nem érnek el ide, akkor is rengeteg kihívás fog előttük állni.*
-Ön mit gondol?
//Egy nemes ügy//
-Kék menta? Aminek a különlegessége, hogy csak a hegyek legmagasabb és leghidegebb részein honos terem, ismerem.
*Igazán örül neki, hogy végre ő is ismer valamit amiről az alkimista beszél, és nem csak úgy a levegőbe kérdezget mindenféle ostobaságot, mint ahogy például a varázslatoknál.*
-Igen ritka megtalálni a piacokon.
*Teszi még hozzá, de egyébként érdeklődve hallgatja a továbbiakat.*
-És mit remél elérni azzal, ha sikerül fagyos környezetet teremtenie, és ott kék mentát ültetni?
*Természetesen azt érti, hogy ha valamihez nehéz hozzájutni, és Nestarnak lesz saját ültetvénye az sokat érhet, de kétli hogy csak ennyiről lenne szó.*
-Mindenképpen, ha elérkezik a megfelelő idő csak szóljon, addig is nyitva tartom a szemem és a fülem.
*Ezt egyébként is így szokta tenni, de jobb erről bizonyosságot adni, ezáltal később Nestar is nyugodtan keresheti majd.*
-Ezzel nehéz vitatkozni. Természetesen ezek mind csak tervek a levegőben, s amikor elérkezik a megfelelő pillanat hogy valamit végre tudjak hajtani, akkor csak elő kell vennem őket a tarsolyomból. Ezért szeretek előre gondolkodni. Például ha néhány nap múlva elém kerülne egy olyan lehetőség, hogy jó olcsón árul valaki egy gyümölcsösnyi földterületet, akkor hirtelen nem is tudnám hogy mihez kezdhetnék vele. Így viszont más a leányzó fekvése, ahogy mondani szokás.
*Fejét is meghajtja kicsit, teljesen egyetért a fél-elffel egyébként.*
-Nos valóban. A legjobb befektetés mindig saját magunk, nincs ez másképpen a mágiával sem úgy hiszem. Azt el tőlünk aligha veheti el bárki, és mindig tudunk vele számolni. Lehetséges hogy valóban ezt fogom az első helyre tenni a listámon, köszönöm a tanácsot. Természetesen a háború kimenetele mindent felboríthat, de vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet előre látni, csak reagálni rájuk mikor megtörténik.
*Bízik benne, hogy minél kevesebb ehhez hasonló helyzetet hoz a jövő, de titkon úgy érzi, hogy nem ez lesz a helyzet és az orkok bizony fognak még okozni némi fejfájást.*
-Vegyes érzésem van, meg kell mondjam. Egyrészt személyesen nincs ismeretségem a Vashegyen, nem tudom mennyire erősek vajon a Tharg harcosok. Vagy hogy mennyien vannak ha már itt tartunk, régi hírnevük megkopott-e mióta ahogy hallottam több vezér is helyet cserélt egymással.
*Egy darabig elgondolkozik aztán folytatja.*
-Úgy gondolom hogyha meg is törik az orkok áradatát, a hatásait mindenképpen érezni fogjuk itt is. Menekültek, éhezés, a tharg piac bizonyára nem marad érintetlen, ezért számítok az Artheniori piac megnövekedett keresletére is. Bizonyára árfelhajtó hatás is lesz, lesznek hiánytermékek, a szántók sorsa pedig még mindig kétséges. Ha ott beüt a szarvihar, és jóval kevesebb élelem termelődik, másféle forrásokhoz kell majd nyúlnia a városnak. Más városokra kell támaszkodni, a fenébe, talán még a kikötővel és a patkányokkal is egyezkedni kell.
*Rosszallóan megrázza a fejét, mert most hogy erről beszélnek kezdi érezni a súlyát a dolgoknak. Még ha az orkok tényleges katonái nem érnek el ide, akkor is rengeteg kihívás fog előttük állni.*
-Ön mit gondol?
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:17:12
Üzenet elküldve: 2026-01-02 15:17:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi, bármennyire is ura saját vágyainak, azért még így is meglehetősen élvezi a kialakult helyzetet. Nem válaszol a kérdésre, hiszen nem akarja elárulni, hogy mekkora örömét leli abban, amikor fájdalmat okoznak neki, és hogy mennyire élvezte, amikor Relael testén hagyta a lenyomatát. Csak szigorú tekintete üzen, hogy erről nem kíván tovább beszélni. Így is többet mutatott meg magából, mint tervezte, és ez már épp eléggé bosszantja őt. Szerencsére hangulatán sokat javít az ez után kialakuló helyzet, ahogy a meztelen tolvaj engedelmesen térdel előtte, és szavai alapján be is látja, hogy mekkora kegy az, hogy oda engedi őt egy valódi nemes. Ez már jobban tetszik a Talwakr ház urának, és ezt Ysanee saját szemeivel is láthatja, vagy ujjaival érezheti, amikor kézbe- és szájba veszi az irányítást. A férfi halk sóhajai, testének apró rezdülései mind jótékony iránymutatók abban, hogy a leendő nemes hogyan kényeztesse, és hogyan szerezzen magának egy új szövetségest. És jó úton is halad felé, éppen az utolsó pillanatban húzódva el, ami egy kéjes nyögést vált ki a férfiból. Bármennyire is próbál ura lenni önmagának, mégis vannak pillatok, amik minden kontroll elszáll, és felsejlik a takargatni próbált valóság. *
- Várj. * Szól végül az utasítás, és lenyúl, hogy a nőt felsegítse a szőnyegről. Tudja, hogy ha most folytatják, bárhogy is, akkor azzal csak túl korán éri el a beteljesülés, és úgy nem lesz annyira élvezetes. Húzni akarja az időt, saját idegeit feszíteni, hiszen nem kérheti meg a másikat, hogy ő tegye ezt vele. Úgyhogy, ha sikerül a szerepcsere, ezúttal ő térdel a másik elé. Alávaló helyzet, aminek egyáltalán nem adna teret, ha még tudna gondolkodni. Azonban a gondolatok ideje már lejárt, és most az érzelmek, a vágyak veszik át a helyét. Így Samonyr, hogy önmagát kínozza, kényeztetni kezdi partnerét, amennyiben erre lehetősége van. Nem a legügyesebb módon, érezhető rajta, hogy nincs hozzászokva a dologhoz, és nem is annyira odaadóan teszi, mint ezt a szépség tette, de azért próbálkozik, amennyire tud. Ha más nem, hát ez igazán értékelendő. *
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi, bármennyire is ura saját vágyainak, azért még így is meglehetősen élvezi a kialakult helyzetet. Nem válaszol a kérdésre, hiszen nem akarja elárulni, hogy mekkora örömét leli abban, amikor fájdalmat okoznak neki, és hogy mennyire élvezte, amikor Relael testén hagyta a lenyomatát. Csak szigorú tekintete üzen, hogy erről nem kíván tovább beszélni. Így is többet mutatott meg magából, mint tervezte, és ez már épp eléggé bosszantja őt. Szerencsére hangulatán sokat javít az ez után kialakuló helyzet, ahogy a meztelen tolvaj engedelmesen térdel előtte, és szavai alapján be is látja, hogy mekkora kegy az, hogy oda engedi őt egy valódi nemes. Ez már jobban tetszik a Talwakr ház urának, és ezt Ysanee saját szemeivel is láthatja, vagy ujjaival érezheti, amikor kézbe- és szájba veszi az irányítást. A férfi halk sóhajai, testének apró rezdülései mind jótékony iránymutatók abban, hogy a leendő nemes hogyan kényeztesse, és hogyan szerezzen magának egy új szövetségest. És jó úton is halad felé, éppen az utolsó pillanatban húzódva el, ami egy kéjes nyögést vált ki a férfiból. Bármennyire is próbál ura lenni önmagának, mégis vannak pillatok, amik minden kontroll elszáll, és felsejlik a takargatni próbált valóság. *
- Várj. * Szól végül az utasítás, és lenyúl, hogy a nőt felsegítse a szőnyegről. Tudja, hogy ha most folytatják, bárhogy is, akkor azzal csak túl korán éri el a beteljesülés, és úgy nem lesz annyira élvezetes. Húzni akarja az időt, saját idegeit feszíteni, hiszen nem kérheti meg a másikat, hogy ő tegye ezt vele. Úgyhogy, ha sikerül a szerepcsere, ezúttal ő térdel a másik elé. Alávaló helyzet, aminek egyáltalán nem adna teret, ha még tudna gondolkodni. Azonban a gondolatok ideje már lejárt, és most az érzelmek, a vágyak veszik át a helyét. Így Samonyr, hogy önmagát kínozza, kényeztetni kezdi partnerét, amennyiben erre lehetősége van. Nem a legügyesebb módon, érezhető rajta, hogy nincs hozzászokva a dologhoz, és nem is annyira odaadóan teszi, mint ezt a szépség tette, de azért próbálkozik, amennyire tud. Ha más nem, hát ez igazán értékelendő. *
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:28:02
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:28:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*A hevült, s kissé pirosra bódult kék pillantások némi illetődöttségről árulkodnak a feleletet hallva. Az első pillanattól kezdve érezte, hogy van valami igazán különös a nemesben, minden udvarias gesztusában van valami alaposan megkomponált, sötét szemeiben ott dereng valami nyugtalanító árny. S lám, ez a zsigeri sejtés, mintha minden perccel igazulást nyerne. Pechére valószínűleg épp ezt a lappangó alantasságot találja vonzónak a férfiban - noha mibenlétével egyelőre nincsen tisztában.*
- Magára haragította? *puhatol halkan, s a folytatásnál már minden apró rezdülésre figyelve kutatnak a pillantások* - Netán egyenesen maga kérte? *mosolyodik el, mintha ez a lehetőség szinte elvetendő lenne, noha azért élne a gyanúperrel. Illene egy tipikusan unatkozó előkelőséghez.*
- Biztosan ez volna most szükséges? *suttogja még, s bár fogalma sincsen, mit tart vissza magából a másik, annyit azért érez, hogy nem engedte el még magát maradéktalanul. Vagy csak nem szokott ennyire türelmes férfiakhoz?
A napocskákra simuló ujjak előcsalnak belőle egy vággyal, de leginkább megkönnyebbüléssel teli sóhajt. Samonyr az első férfi, aki a mélységin kívül látta az istennő átkának nyomát, fogalma sem volt arról, milyen fogadtatásra számíthat. A barnákban parázsló érdeklődés azonban megnyugvással tölti el, s mintha emiatt lelkesebben is tűrné félre fekete fürtjeit. Igaz, kénytelen megmosolyogni a "nagylelkű" felajánlást, úgy terpeszkedik el előtte Samonyr, mint egy valódi rátarti nagyúr.*
- Valódi megtiszteltetés *duruzsolja édesen, de azért bujkál mögötte valami leheletnyi gúny - éppoly aprócska, amit már igazán nehéz észrevenni, ha valakinek nincs elég vér az agyában.
Ysanee, ugyan mostanra azért már akad belőle, de nem puszta kedvtelésből térdel ilyen szorgalmasan a kanapé előtt, az elkövetkezőekben azonban ennek szinte nyomát sem látni. A hűvös kéz és a puha ajkak odaadóan kényeztetnek, s ugyan nem oly szakavatott mint egy pillangócska, pillái felett nem rest néha felsandítani, hogy ügyesen puhatolózza, mi való a másik kedvére, mi az, ami elmélyíti azokat a sóhajokat. Egészen úgy tűnik, mintha egyenest kedvére való is lenne a dolog. Szánt szándéka azért valamelyest emlékezetesebbnek maradni - bár a sebeket és a holnapra várt szajhákat tekintve ez vélhetőleg lehetetlen -, szeretné kicsit, ha a túláradó hála billentene valamelyest még azon a "vagy"-on egy "és" felé. Vagy legalább ténylegesen lefektetni az alapjait egy nem oly törékeny szövetségnek - szüksége lehet erre a jövőben, de akár már akkor is sokat lendíthet, ha a megbízás miatt bajba kerül. Bízik abban, hogy feltételezései nem túl naivak, de legfeljebb méltóságával fizeti meg az árát.
Mielőtt azonban az édes gyönyör kapuját átléphetné a nemes, alávalóan húzódik el Ysanee, hüvelykjével ráérősen megtörölve szája sarkát.*
- Szeretné, hogy folytassam? *udvarias aljassággal cseng suttogva a hergelés, mely valójában kéjes könyörgésre vár.*
//Samonyr Rezidencia//
*A hevült, s kissé pirosra bódult kék pillantások némi illetődöttségről árulkodnak a feleletet hallva. Az első pillanattól kezdve érezte, hogy van valami igazán különös a nemesben, minden udvarias gesztusában van valami alaposan megkomponált, sötét szemeiben ott dereng valami nyugtalanító árny. S lám, ez a zsigeri sejtés, mintha minden perccel igazulást nyerne. Pechére valószínűleg épp ezt a lappangó alantasságot találja vonzónak a férfiban - noha mibenlétével egyelőre nincsen tisztában.*
- Magára haragította? *puhatol halkan, s a folytatásnál már minden apró rezdülésre figyelve kutatnak a pillantások* - Netán egyenesen maga kérte? *mosolyodik el, mintha ez a lehetőség szinte elvetendő lenne, noha azért élne a gyanúperrel. Illene egy tipikusan unatkozó előkelőséghez.*
- Biztosan ez volna most szükséges? *suttogja még, s bár fogalma sincsen, mit tart vissza magából a másik, annyit azért érez, hogy nem engedte el még magát maradéktalanul. Vagy csak nem szokott ennyire türelmes férfiakhoz?
A napocskákra simuló ujjak előcsalnak belőle egy vággyal, de leginkább megkönnyebbüléssel teli sóhajt. Samonyr az első férfi, aki a mélységin kívül látta az istennő átkának nyomát, fogalma sem volt arról, milyen fogadtatásra számíthat. A barnákban parázsló érdeklődés azonban megnyugvással tölti el, s mintha emiatt lelkesebben is tűrné félre fekete fürtjeit. Igaz, kénytelen megmosolyogni a "nagylelkű" felajánlást, úgy terpeszkedik el előtte Samonyr, mint egy valódi rátarti nagyúr.*
- Valódi megtiszteltetés *duruzsolja édesen, de azért bujkál mögötte valami leheletnyi gúny - éppoly aprócska, amit már igazán nehéz észrevenni, ha valakinek nincs elég vér az agyában.
Ysanee, ugyan mostanra azért már akad belőle, de nem puszta kedvtelésből térdel ilyen szorgalmasan a kanapé előtt, az elkövetkezőekben azonban ennek szinte nyomát sem látni. A hűvös kéz és a puha ajkak odaadóan kényeztetnek, s ugyan nem oly szakavatott mint egy pillangócska, pillái felett nem rest néha felsandítani, hogy ügyesen puhatolózza, mi való a másik kedvére, mi az, ami elmélyíti azokat a sóhajokat. Egészen úgy tűnik, mintha egyenest kedvére való is lenne a dolog. Szánt szándéka azért valamelyest emlékezetesebbnek maradni - bár a sebeket és a holnapra várt szajhákat tekintve ez vélhetőleg lehetetlen -, szeretné kicsit, ha a túláradó hála billentene valamelyest még azon a "vagy"-on egy "és" felé. Vagy legalább ténylegesen lefektetni az alapjait egy nem oly törékeny szövetségnek - szüksége lehet erre a jövőben, de akár már akkor is sokat lendíthet, ha a megbízás miatt bajba kerül. Bízik abban, hogy feltételezései nem túl naivak, de legfeljebb méltóságával fizeti meg az árát.
Mielőtt azonban az édes gyönyör kapuját átléphetné a nemes, alávalóan húzódik el Ysanee, hüvelykjével ráérősen megtörölve szája sarkát.*
- Szeretné, hogy folytassam? *udvarias aljassággal cseng suttogva a hergelés, mely valójában kéjes könyörgésre vár.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:21:25
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:21:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
- De sajnos nem látom őt. *Sóhajt fel már-már lemondóan, hisz a Romváros mélyére mégsem mehetnek be, átkutatni minden követ Atkira után. Még kettejük számára is túl veszélyes lenne, főleg, ha a ruházatukból ítélve értékes prédának nézik őket a lerombolt városrész lakói.
Bármennyire is szeretné átlépni a saját határait, a hídon képtelen csukott szemmel átmenni, így szemeit kinyitva, ismételten kissé megszédülve tér vissza a valóságba. Pár másodpercig tart csupán a kellemetlen érzés, azt követően már újra magabiztosan ül a nyeregben, és hallgatja, ahogy Drameiloten a lázadás utáni jótékonyságairól kezd neki mesélni, melynek hallatán a lány ajkai büszkén húzódnak mosolyra.*
- Helyesen cselekedtél. Sőt, rád mindig is számíthattak a szegények, a rászorulók, mindenki. Én megértem Eeyrt, amiért kínok között tanította meg nekem ugyanezt. Azt hiszem, hogy valahol megérdemeltem a szenvedést. *Mond ítéletet saját maga felett, miközben szépen, lassan átvezeti Harmatot a hídon. Atkirának semmi nyoma, pedig már a romvárosi oldalon járnak. Egyre inkább úgy érzi, hogy soha nem fogják megtalálni. A félkarú komornyik eltűnt. Örökre.*
- Sokat olvastam régen az áldott ékszerekről. Bonyolult és nehéz imádságot kell elmondani hozzá, és még akkor sem biztos, hogy az istennő meghallgatja a kérésedet, és áldását adja a tárgyra. Ha neked ez sikerült, akkor legalább olyan különleges dolgot hajtottál végre, mint én, mikor sikerült visszanövesztenem a karomat. Egy pap azt mondta nekem, hogy erre még a Fény Nővérei közül is kevesen képesek. Már utána akartam járni, hogy kik is a Fény Nővérei, de még nem volt rá alkalmam. De… Drameiloten, mondd, mégis mit jelent az, hogy „megcsapott az érzés, hogy magadba kell fogadnod az istennő erejét”? Mit tettél? *Néz rokonára egészen gyanúsan, mert már maga a megszólalás is valamiért furcsán hangzik a számára.*
- De sajnos nem látom őt. *Sóhajt fel már-már lemondóan, hisz a Romváros mélyére mégsem mehetnek be, átkutatni minden követ Atkira után. Még kettejük számára is túl veszélyes lenne, főleg, ha a ruházatukból ítélve értékes prédának nézik őket a lerombolt városrész lakói.
Bármennyire is szeretné átlépni a saját határait, a hídon képtelen csukott szemmel átmenni, így szemeit kinyitva, ismételten kissé megszédülve tér vissza a valóságba. Pár másodpercig tart csupán a kellemetlen érzés, azt követően már újra magabiztosan ül a nyeregben, és hallgatja, ahogy Drameiloten a lázadás utáni jótékonyságairól kezd neki mesélni, melynek hallatán a lány ajkai büszkén húzódnak mosolyra.*
- Helyesen cselekedtél. Sőt, rád mindig is számíthattak a szegények, a rászorulók, mindenki. Én megértem Eeyrt, amiért kínok között tanította meg nekem ugyanezt. Azt hiszem, hogy valahol megérdemeltem a szenvedést. *Mond ítéletet saját maga felett, miközben szépen, lassan átvezeti Harmatot a hídon. Atkirának semmi nyoma, pedig már a romvárosi oldalon járnak. Egyre inkább úgy érzi, hogy soha nem fogják megtalálni. A félkarú komornyik eltűnt. Örökre.*
- Sokat olvastam régen az áldott ékszerekről. Bonyolult és nehéz imádságot kell elmondani hozzá, és még akkor sem biztos, hogy az istennő meghallgatja a kérésedet, és áldását adja a tárgyra. Ha neked ez sikerült, akkor legalább olyan különleges dolgot hajtottál végre, mint én, mikor sikerült visszanövesztenem a karomat. Egy pap azt mondta nekem, hogy erre még a Fény Nővérei közül is kevesen képesek. Már utána akartam járni, hogy kik is a Fény Nővérei, de még nem volt rá alkalmam. De… Drameiloten, mondd, mégis mit jelent az, hogy „megcsapott az érzés, hogy magadba kell fogadnod az istennő erejét”? Mit tettél? *Néz rokonára egészen gyanúsan, mert már maga a megszólalás is valamiért furcsán hangzik a számára.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:09:25
Üzenet elküldve: 2025-12-29 14:09:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A csók nem olyan, mint Norrával, vagy Relaellel volt oly sok évvel ezelőtt, ez most teljesen más. Még ebben a pillanatban is magán hagyja a művi álcát, a megjátszott férfi maszkját, aki a város polgárai előtt csak Samonyr Talwakr néven mutatkozik be. Mozdulatai finomak, de határozottak, ahogy elkezdi feltérképezni a másik bőrét, miután sikerül kibontani a felesleges fűzőből, és abból az álnok damasztból, ami eltakarta mostanáig. Tartja a másik tekintetét, egyelőre kényszeríti magát, hogy ne kezdje el barna íriszeivel is felfedezni a finom, hófehér bőrt, csupán az érintés, és a fantázia kettőse legyen az, ami kellő lenyomatot hagy benne. A heg kérdésére halkan felnevet. *
- Egy régebbi szeretőm ajándéka. Mind a kettő. * Jegyzi meg egyszerűen, hiszen nincs rá oka, hogy a tolvajnak elárulja, ezeket a lenyomatokat Relael hagyta rajta. Ahogy arra sem tér ki, hogy milyen körülmények között szerezte. Hasznos dolog a fantázia, sokkal élénkebb jeleneteket szül, mint a torz valóság. *
- Biztosíthatom, drága Ysanee, hogy pontosan az vagyok, aminek szükséges lennem. * Duruzsolja vissza, egy kicsit hagyva, hogy a másik belessen a kulisszák mögé, csak egy pillanatra fedve fel, hogy mi rejtőzik a függöny mögött, épp csak annyira, hogy ne legyen biztos benne az ember, hogy mit is látott valójában. A harapásra felsóhajt, és össze kell szorítsa fogait, hogy szerepben maradjon, és ne adja át magát a benne élő vadállatnak. Szerencse, hogy épp helyszínt váltanak, és a kanapéhoz sietnek, mert amíg sétálnak, van ideje rendezni gondolatait, és kicsit csillapítani a benne tomboló haragot. *
- Lenyűgöző. * Súgja a látványt látva, és arcán valóban a csodával vegyes kíváncsiság látszik. Óvatosan nyújtja ki jobbját, hogy ujjával megérintse az egyik napot, mintha csak attól félne, hogy az illúzió megtörik, ha hozzá ér. Ha szabad, akkor végigfuttatja ujját rajta, és érzi, hogy az újdonság varázsa, az eddig nem tapasztalt látvány olyan erősre duzzasztja benne a vágyat, amilyet már rég érzett. És végszóra a lány letérdel előtte, a nemes pedig hátradőlve hagyja, hogy a továbbiakban átvegye az irányítást. *
- A következőkben a magáé vagyok, drága Ysanee Farnelis. Használjon kényére, kedvére. * Ad még engedélyt arra, hogy a tolvaj szabadon engedje a fantáziáját. Vagy teszi ismételten próbára, hogy az elhangzottak után melyikük élvezeteit helyezi majd előtérbe. *
//Samonyr Rezidencia//
* A csók nem olyan, mint Norrával, vagy Relaellel volt oly sok évvel ezelőtt, ez most teljesen más. Még ebben a pillanatban is magán hagyja a művi álcát, a megjátszott férfi maszkját, aki a város polgárai előtt csak Samonyr Talwakr néven mutatkozik be. Mozdulatai finomak, de határozottak, ahogy elkezdi feltérképezni a másik bőrét, miután sikerül kibontani a felesleges fűzőből, és abból az álnok damasztból, ami eltakarta mostanáig. Tartja a másik tekintetét, egyelőre kényszeríti magát, hogy ne kezdje el barna íriszeivel is felfedezni a finom, hófehér bőrt, csupán az érintés, és a fantázia kettőse legyen az, ami kellő lenyomatot hagy benne. A heg kérdésére halkan felnevet. *
- Egy régebbi szeretőm ajándéka. Mind a kettő. * Jegyzi meg egyszerűen, hiszen nincs rá oka, hogy a tolvajnak elárulja, ezeket a lenyomatokat Relael hagyta rajta. Ahogy arra sem tér ki, hogy milyen körülmények között szerezte. Hasznos dolog a fantázia, sokkal élénkebb jeleneteket szül, mint a torz valóság. *
- Biztosíthatom, drága Ysanee, hogy pontosan az vagyok, aminek szükséges lennem. * Duruzsolja vissza, egy kicsit hagyva, hogy a másik belessen a kulisszák mögé, csak egy pillanatra fedve fel, hogy mi rejtőzik a függöny mögött, épp csak annyira, hogy ne legyen biztos benne az ember, hogy mit is látott valójában. A harapásra felsóhajt, és össze kell szorítsa fogait, hogy szerepben maradjon, és ne adja át magát a benne élő vadállatnak. Szerencse, hogy épp helyszínt váltanak, és a kanapéhoz sietnek, mert amíg sétálnak, van ideje rendezni gondolatait, és kicsit csillapítani a benne tomboló haragot. *
- Lenyűgöző. * Súgja a látványt látva, és arcán valóban a csodával vegyes kíváncsiság látszik. Óvatosan nyújtja ki jobbját, hogy ujjával megérintse az egyik napot, mintha csak attól félne, hogy az illúzió megtörik, ha hozzá ér. Ha szabad, akkor végigfuttatja ujját rajta, és érzi, hogy az újdonság varázsa, az eddig nem tapasztalt látvány olyan erősre duzzasztja benne a vágyat, amilyet már rég érzett. És végszóra a lány letérdel előtte, a nemes pedig hátradőlve hagyja, hogy a továbbiakban átvegye az irányítást. *
- A következőkben a magáé vagyok, drága Ysanee Farnelis. Használjon kényére, kedvére. * Ad még engedélyt arra, hogy a tolvaj szabadon engedje a fantáziáját. Vagy teszi ismételten próbára, hogy az elhangzottak után melyikük élvezeteit helyezi majd előtérbe. *
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:58:34
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:58:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Az út a Csonthídig nem túl eseménydús, de a nemes igyekszik a hangjával folyamatosan biztatni a lányt, és tartani benne a lelket. Mérhetetlenül büszke unokahúgára, amiért ilyen remek módon birkózik meg belső démonaival. *
- Igazán lenyűgöző látvány lehet. * Jegyzi meg irigykedéssel vegyes büszkeséggel a hangjában, ahogy hallgatja, hogy Alenia mi mindent lát a varázslattal. El is dönti rögtön, hogy ő is meg akarja ezt tanulni, minél előbb. Bánja már, hogy nem hozott magával több aranyat, mert akkor útba ejthetnék a templomot. Így viszont fel sem merül benne az ötlet, főleg, mert az állítólagos szolgáló keresése sokkal fontosabb. *
- Napok óta tűnt el, úgyhogy kétlem, hogy friss nyomot találnánk. A legjobb esélyünk az, hogy őt magát látod meg. * Mondja Drameiloten két beszámoló között, szerinte legalábbis ez most az, amire célszerű koncentrálnia a másik elfnek. *
- Megértem, nem is lenne túl biztonságos. Én se szerettem volna így átkelni. * Bólint a férfi, bár ezt aligha látja a nő, mégis benne van ez a reflexszerű cselekvés a beszédében. *
- A lázadás után komoly pénzetek osztogattam el, hogy segítsem őket. * Válaszol a Romvárost érintő megjegyzésre. Közben figyel, hogy Alenia befejezi a varázslatot, és visszatér hozzá, vagy sem. Addig, amíg ennek nem adja jelét, nem indul meg tovább a lovával, és a másik lovat se hagyja, hogy tovább menjen. *
- Eeyr helyett Teysus volt az, aki bátorított, hogy tegyek így. Álmomban szólt hozzám, és sugallta, hogy szükségük van a segítségünkre. De a Hetedik is láthatta, hogy a tettem jó, mert utána nagyon sokáig magamban éreztem a jelenlétét. Egy amulettet tudtam készíteni a segítségével, ami képes megemelni a viselőjének a képességeit, ahogy a varázsitalok teszik. * Mesél arról, hogy hogyan is szerzett régebben egy fénypontot. Ha közben a szőkeség kinyitja a szemét, akkor bátorítóan mosolyog rá. *
- Nemrég újra megcsapott ez a fajta érzés, a templomban. Úgy éreztem, hogy magamba kell fogadnom az istennő erejét, hogy egy hasonló amulettet készítsek. Még nem tudom, hogy kinek, és azt se, hogy miért. De azt tudom, hogy nem nekem szánja.
* Az út a Csonthídig nem túl eseménydús, de a nemes igyekszik a hangjával folyamatosan biztatni a lányt, és tartani benne a lelket. Mérhetetlenül büszke unokahúgára, amiért ilyen remek módon birkózik meg belső démonaival. *
- Igazán lenyűgöző látvány lehet. * Jegyzi meg irigykedéssel vegyes büszkeséggel a hangjában, ahogy hallgatja, hogy Alenia mi mindent lát a varázslattal. El is dönti rögtön, hogy ő is meg akarja ezt tanulni, minél előbb. Bánja már, hogy nem hozott magával több aranyat, mert akkor útba ejthetnék a templomot. Így viszont fel sem merül benne az ötlet, főleg, mert az állítólagos szolgáló keresése sokkal fontosabb. *
- Napok óta tűnt el, úgyhogy kétlem, hogy friss nyomot találnánk. A legjobb esélyünk az, hogy őt magát látod meg. * Mondja Drameiloten két beszámoló között, szerinte legalábbis ez most az, amire célszerű koncentrálnia a másik elfnek. *
- Megértem, nem is lenne túl biztonságos. Én se szerettem volna így átkelni. * Bólint a férfi, bár ezt aligha látja a nő, mégis benne van ez a reflexszerű cselekvés a beszédében. *
- A lázadás után komoly pénzetek osztogattam el, hogy segítsem őket. * Válaszol a Romvárost érintő megjegyzésre. Közben figyel, hogy Alenia befejezi a varázslatot, és visszatér hozzá, vagy sem. Addig, amíg ennek nem adja jelét, nem indul meg tovább a lovával, és a másik lovat se hagyja, hogy tovább menjen. *
- Eeyr helyett Teysus volt az, aki bátorított, hogy tegyek így. Álmomban szólt hozzám, és sugallta, hogy szükségük van a segítségünkre. De a Hetedik is láthatta, hogy a tettem jó, mert utána nagyon sokáig magamban éreztem a jelenlétét. Egy amulettet tudtam készíteni a segítségével, ami képes megemelni a viselőjének a képességeit, ahogy a varázsitalok teszik. * Mesél arról, hogy hogyan is szerzett régebben egy fénypontot. Ha közben a szőkeség kinyitja a szemét, akkor bátorítóan mosolyog rá. *
- Nemrég újra megcsapott ez a fajta érzés, a templomban. Úgy éreztem, hogy magamba kell fogadnom az istennő erejét, hogy egy hasonló amulettet készítsek. Még nem tudom, hogy kinek, és azt se, hogy miért. De azt tudom, hogy nem nekem szánja.
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:56:29
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:56:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Nem igazán voltak elképzelései arról, hogyan is fog zajlani ez a kényes beszélgetés a megbízásról, de annyi bizonyos, hogy az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ilyen irányt vehet. Különös, Calenek volt valami furcsa utalása pedig erre, amit egyértelmű haraggal vetett el a tolvaj, s lám, igaza lett. Még szerencse, hogy nem a leányt verte igazmondó átokkal Eeyr, mert ezt bizony nem szándékozik megosztani a mélységivel - nem akarja látni az önelégült képét, na meg tart kicsit attól, hogy féltékenykedne. Attól pedig annál is jobban tart, hogy hidegen hagyná.
Nyelve odaadó, érzéki táncra adja magát, érzi a szesz és a dohány kesernyés ízét, a férfi kellemes, tiszta illatát. Egészen belelovallja magát a dologba, mintha egyre türelmetlenebbül gombolná az inget. Ujjai gyengéden kalandoznak el a felsőtesten, miután hagyja, hogy a ruhadarab csak úgy a padlóra hulljon. Nem különösebben érdekli a kemény izmok hiánya, bár megemlékezik gyorsan arról, milyen szerencséje van a bárddal. Az övé olyan, mintha márványból faragták volna.
A fűző és a finom damaszt is hamarosan a földön végzi, így mindössze egy sokat sejtető alsóruhácskában simul a férfihoz, miközben keze meglepő rutinnal bontja az öv csatját. Addig egy kis időre kénytelenül elszakad az ajkaktól, ártatlannak beállított pimasz kékjei azonban mindvégig a barnákat kutatják. Ahogy sikerül megszabadítani a ház urát maradék ruháitól, nem rest feltűnően végignézni a meztelen testen, sejtelmes mosolyából lehetetlen volna kihámozni, mit is gondol a látványról. Pillantása azonban megakad a mellkast csúfító X alakú hegen, óvatosan végigsimít rajta majd a férfi kezét gyengéden vezeti a sajátjához.*
- Nocsak, maga is ujjat húzott a kikötőiekkel? *suttogja az ajkakra egy vigyor kíséretében, mielőtt újfent kedvtelve megízleli. Ujjai lopva végigszaladnak az R betűn és a különös tetováláson is.*
- Úgy hiszem, Talwakr úr, maga nem is akkora úriember, mint aminek itt előadja magát *duruzsolja kacéran a nemes fülébe majd aprócska harapással fejezi be mondandóját.
Kézen fogja a férfit, s ráérősen vezeti a kanapéhoz, hogy nem túl durván, de egyértelmű lökéssel ülni kényszerítse. Alsóruhájából ekkor bújik ki, felfedve a szinte makulátlan fehér bőrt, a vékony, de egészséges formákat és a formás kis melleket, melyek ékei hétágú napként díszelegnek. Bár próbálja leplezni, de egy pillanat erejéig szégyellősen kerüli a szemlélődő barnákat, csak reménykedik benne, hogy nem dereng bennük borzalom. Igyekszik elütni az élét sietősen*
- Jól gondolom, ilyet még nem látott Samonyr, nem igaz?
*Kurtizánokat szégyenítő az alázatos mozdulat, amivel térdre ereszkedik a lábak előtt, végső búcsút mondva méltóságának. Bízik benne, hogy megéri.*
//Samonyr Rezidencia//
*Nem igazán voltak elképzelései arról, hogyan is fog zajlani ez a kényes beszélgetés a megbízásról, de annyi bizonyos, hogy az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg ilyen irányt vehet. Különös, Calenek volt valami furcsa utalása pedig erre, amit egyértelmű haraggal vetett el a tolvaj, s lám, igaza lett. Még szerencse, hogy nem a leányt verte igazmondó átokkal Eeyr, mert ezt bizony nem szándékozik megosztani a mélységivel - nem akarja látni az önelégült képét, na meg tart kicsit attól, hogy féltékenykedne. Attól pedig annál is jobban tart, hogy hidegen hagyná.
Nyelve odaadó, érzéki táncra adja magát, érzi a szesz és a dohány kesernyés ízét, a férfi kellemes, tiszta illatát. Egészen belelovallja magát a dologba, mintha egyre türelmetlenebbül gombolná az inget. Ujjai gyengéden kalandoznak el a felsőtesten, miután hagyja, hogy a ruhadarab csak úgy a padlóra hulljon. Nem különösebben érdekli a kemény izmok hiánya, bár megemlékezik gyorsan arról, milyen szerencséje van a bárddal. Az övé olyan, mintha márványból faragták volna.
A fűző és a finom damaszt is hamarosan a földön végzi, így mindössze egy sokat sejtető alsóruhácskában simul a férfihoz, miközben keze meglepő rutinnal bontja az öv csatját. Addig egy kis időre kénytelenül elszakad az ajkaktól, ártatlannak beállított pimasz kékjei azonban mindvégig a barnákat kutatják. Ahogy sikerül megszabadítani a ház urát maradék ruháitól, nem rest feltűnően végignézni a meztelen testen, sejtelmes mosolyából lehetetlen volna kihámozni, mit is gondol a látványról. Pillantása azonban megakad a mellkast csúfító X alakú hegen, óvatosan végigsimít rajta majd a férfi kezét gyengéden vezeti a sajátjához.*
- Nocsak, maga is ujjat húzott a kikötőiekkel? *suttogja az ajkakra egy vigyor kíséretében, mielőtt újfent kedvtelve megízleli. Ujjai lopva végigszaladnak az R betűn és a különös tetováláson is.*
- Úgy hiszem, Talwakr úr, maga nem is akkora úriember, mint aminek itt előadja magát *duruzsolja kacéran a nemes fülébe majd aprócska harapással fejezi be mondandóját.
Kézen fogja a férfit, s ráérősen vezeti a kanapéhoz, hogy nem túl durván, de egyértelmű lökéssel ülni kényszerítse. Alsóruhájából ekkor bújik ki, felfedve a szinte makulátlan fehér bőrt, a vékony, de egészséges formákat és a formás kis melleket, melyek ékei hétágú napként díszelegnek. Bár próbálja leplezni, de egy pillanat erejéig szégyellősen kerüli a szemlélődő barnákat, csak reménykedik benne, hogy nem dereng bennük borzalom. Igyekszik elütni az élét sietősen*
- Jól gondolom, ilyet még nem látott Samonyr, nem igaz?
*Kurtizánokat szégyenítő az alázatos mozdulat, amivel térdre ereszkedik a lábak előtt, végső búcsút mondva méltóságának. Bízik benne, hogy megéri.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:47:54
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:47:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*Kár, hogy a megérkezés oly' csúfosra sikerült. Bár, ha egyszer tényleg Merchen felesége lesz, majd nevetve mesélheti pár pohár bor után, hogy a férjét úgy ismerte meg, hogy elütötte egy hintóval. Azonban, bármennyire is valóságosnak tűnik most mindez, még mindig csak egy túl szépnek tűnő álom az egész, nem szabad beleélnie magát.
Igazán megörül közben annak, hogy pont van nála abból a bájitalból, melyre a tündér vágyik, így legalább megmutathatta, hogy ő sem annyira elveszett, ha üzletről van szó, talán csak az árak tekintetében, de az a száz arany, amit végül kap érte, több, mint amit remélt.*
- Köszönöm! Ez így teljesen megfelel. Úgy tudom, hogy igen. Valami olyasmi rémlik, hogy ha összekeverjük az ugyanolyan színű italokat, egyre sötétebbek lesznek, és a hatásuk is egyre erősebbé válik. *Ennyire még emlékszik abból a hosszú monológból, amit bizony Nestar Erefiz regélt el neki a varázsitalok tudományáról, mindezt olyan fapofával és monoton hangon, hogy altatónak is tökéletes lett volna. Szerencse, hogy ennek ellenére hősiesen végighallgatta, mert most hasznára is vált ez a fajta tudás.*
- Részemről a megtiszteltetés, Merchen úr! Egy élmény volt, mindent hálásan köszönök! Akkor hát, búcsúzom, de ha megengedi úgy, hogy a mielőbbi viszont látásra! *Negédes mosollyal az arcán köszön el végül, ami azonnal egy elégedett vigyorrá formálódik, amint elfordult a tündértől. Ez a nap sokkal jobban alakult annál, mint amire a legmerészebb álmaiban gondolt volna, és ez még csak a kezdet. Hagyja, hogy a szolgálók rásegítsék a kabátot, és kiterelgessék a hintóját a kapun kívülre, majd felül a bakra, és hazavezeti a járművet, ügyelve arra, hogy ezúttal senki mást ne üssön el vele.*
*Kár, hogy a megérkezés oly' csúfosra sikerült. Bár, ha egyszer tényleg Merchen felesége lesz, majd nevetve mesélheti pár pohár bor után, hogy a férjét úgy ismerte meg, hogy elütötte egy hintóval. Azonban, bármennyire is valóságosnak tűnik most mindez, még mindig csak egy túl szépnek tűnő álom az egész, nem szabad beleélnie magát.
Igazán megörül közben annak, hogy pont van nála abból a bájitalból, melyre a tündér vágyik, így legalább megmutathatta, hogy ő sem annyira elveszett, ha üzletről van szó, talán csak az árak tekintetében, de az a száz arany, amit végül kap érte, több, mint amit remélt.*
- Köszönöm! Ez így teljesen megfelel. Úgy tudom, hogy igen. Valami olyasmi rémlik, hogy ha összekeverjük az ugyanolyan színű italokat, egyre sötétebbek lesznek, és a hatásuk is egyre erősebbé válik. *Ennyire még emlékszik abból a hosszú monológból, amit bizony Nestar Erefiz regélt el neki a varázsitalok tudományáról, mindezt olyan fapofával és monoton hangon, hogy altatónak is tökéletes lett volna. Szerencse, hogy ennek ellenére hősiesen végighallgatta, mert most hasznára is vált ez a fajta tudás.*
- Részemről a megtiszteltetés, Merchen úr! Egy élmény volt, mindent hálásan köszönök! Akkor hát, búcsúzom, de ha megengedi úgy, hogy a mielőbbi viszont látásra! *Negédes mosollyal az arcán köszön el végül, ami azonnal egy elégedett vigyorrá formálódik, amint elfordult a tündértől. Ez a nap sokkal jobban alakult annál, mint amire a legmerészebb álmaiban gondolt volna, és ez még csak a kezdet. Hagyja, hogy a szolgálók rásegítsék a kabátot, és kiterelgessék a hintóját a kapun kívülre, majd felül a bakra, és hazavezeti a járművet, ügyelve arra, hogy ezúttal senki mást ne üssön el vele.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:30:21
Üzenet elküldve: 2025-12-27 18:30:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Meglátom hogy alakul a jövő, nem kizárt, hogy még erre is sor kerülhet. Elvégre csak egy igen népes városról beszélünk.
*Ezt csak úgy a levegőben hagyja, könnyen előfordulhat, hogy bekattan nála valami, és akkor elkezd dolgozni azon, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani.*
-Ennek igazán örülök! Akkor ezt megbeszéltük.
*Feleli, és illendően fejet hajt a dologhoz. A meghívást pedig a megbeszéltek szerint a Sub Rosa-ba fogja küldeni, és a részletek pedig úgyis a jövő homálya fedi. Másfelől viszont tényleg örül a dolognak, mert régen találkozott olyasvalakivel, aki talán tényleg megértené a nem rózsás oldalát is, és társa lehetne a mindenféle kétes ügyletekben egyaránt.*
-Pontosan ilyenre, igen! Micsoda szerencse.
~Vajon ki lehet az az alkimista? Csak nem Nestar?~
-Á ne butáskodjon, elvégre a semmiből, a saját készletéből kértem, és rögtön helyben adott is egyet, nem szeretnék fukarkodni az árával, tessék.
*Át is ad Merlana Naerice-nek 100 aranyat.
*
-Ez biztosan fedezi a költségeket, köszönöm szépen.
*A kapott bájitalt csak egy pillanatra nézi meg, mielőtt elsüllyesztené a mellényzsebébe.*
-Ha jól tudom kettő világoskék italból készítik, bár bevallom nekem nincs valami nagy ismeretem az alkimiát illetően.
*Ezt csak úgy magyarázatként mondja még hozzá, kicsit saját magát is megerősítve abban, hogy tudja melyik italról van szó, és hogy tényleg ez az amire szüksége van.*
-Akkor hát, köszönök mindent, az amuletthez rengeteg szerencsét és örömöt kívánok, a meghívásomat pedig komolyan gondoltam, mindenképp keresni fogom!
*Éppen csak azt nem mondja, hogy ne felejtsen el szőrteleníteni.*
-Meglátom hogy alakul a jövő, nem kizárt, hogy még erre is sor kerülhet. Elvégre csak egy igen népes városról beszélünk.
*Ezt csak úgy a levegőben hagyja, könnyen előfordulhat, hogy bekattan nála valami, és akkor elkezd dolgozni azon, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani.*
-Ennek igazán örülök! Akkor ezt megbeszéltük.
*Feleli, és illendően fejet hajt a dologhoz. A meghívást pedig a megbeszéltek szerint a Sub Rosa-ba fogja küldeni, és a részletek pedig úgyis a jövő homálya fedi. Másfelől viszont tényleg örül a dolognak, mert régen találkozott olyasvalakivel, aki talán tényleg megértené a nem rózsás oldalát is, és társa lehetne a mindenféle kétes ügyletekben egyaránt.*
-Pontosan ilyenre, igen! Micsoda szerencse.
~Vajon ki lehet az az alkimista? Csak nem Nestar?~
-Á ne butáskodjon, elvégre a semmiből, a saját készletéből kértem, és rögtön helyben adott is egyet, nem szeretnék fukarkodni az árával, tessék.
*Át is ad Merlana Naerice-nek 100 aranyat.
*-Ez biztosan fedezi a költségeket, köszönöm szépen.
*A kapott bájitalt csak egy pillanatra nézi meg, mielőtt elsüllyesztené a mellényzsebébe.*
-Ha jól tudom kettő világoskék italból készítik, bár bevallom nekem nincs valami nagy ismeretem az alkimiát illetően.
*Ezt csak úgy magyarázatként mondja még hozzá, kicsit saját magát is megerősítve abban, hogy tudja melyik italról van szó, és hogy tényleg ez az amire szüksége van.*
-Akkor hát, köszönök mindent, az amuletthez rengeteg szerencsét és örömöt kívánok, a meghívásomat pedig komolyan gondoltam, mindenképp keresni fogom!
*Éppen csak azt nem mondja, hogy ne felejtsen el szőrteleníteni.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:46:42
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:46:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
- Én örülnék a legjobban, ha lenne egy ilyen hely Artheniorban. *Mondja a színházról, hisz akkor nem kellene állandóan azon idegeskednie, hogy mégis hol rendezze meg az előadásait, nem kellene a gazdagokra hagyatkoznia, hogy meghívják fellépni, de talán egy szép napon, ha az a politikai pálya nem egy kedves bók alapja lesz csupán…
A költői kérdésre már úgy érzi, nem kell reagálnia, elég egy játékos mosoly és egy bólintás, de a hidegzuhany, ami végül a kezdeti meglepődés után igazán kellemesen éri, még csak ezután jön. Ha valamire, egy ilyen vallomásra nem volt felkészülve, látszik is rajta, mert ezúttal képtelen úgy palástolni az érzéseit, ahogy szeretné.*
- Ahogy mondtam, szívesen fogadom a meghívást. Nem illemből, kíváncsiságból. Én tényleg szeretném megismerni Önt, Merchen úr, és szívesen élnék az ajánlattal, hogy lehetőségem legyen rá. *A tündér jól látja, rengeteg bókot kapott már a legkülönbözőbb személyektől, de eddig egyetlen kivétellel még senki sem mondott neki olyat, hogy őt akarja. Mindenkinek csak néhány éjszakára volt jó, vagy épp arra, hogy nála feledje a bánatát, de ezek egyike sem volt más, csak hideg üzlet, ahogy korábban Merchen is fogalmazott. Nem volt mögöttük igazi érzés, ami egy idő után rettenetesen lehangoló tud lenni. Az az egy kivétel pedig, nos, ő sincs már többé. Nem érzi hát bűnösnek magát, hogy elfogadta a meghívást. Nem baj, valójában ennek a munkának is köszönheti, hogy most van egy hintója és egy különleges nyakéke.*
- Teljes mértékben. *Bólint a konkrét ajánlatra, hogy megfelel számára.* Várni fogom a meghívását. *Mosolyodik el, majd miután elfogyasztotta a maradék, finom gyümölcsteát, lassan távozóra fogná. Épp felkelne ültéből, mikor Merchen hirtelen felszólal. A kérdést hallva elégedett mosoly húzódnak vörösre festett ajkai.*
- Ilyenre gondolt? *Tesz le némi kutatás után 1 Sötétkék varázsitalt az asztalra, Merchen Feiy elé.* Ami azt illeti, általában mindig akad nálam néhány bájital. Tudja, az egyik üzlettársam alkimista, én szoktam neki segíteni az eladásokban. Kedvezményes összegért az Öné lehet. Mondjuk öt arannyal kevesebbért, mint amennyiért Ön eladná. *Fogalma sincs, hogy mennyit kérjen érte, de majd most megtudja. Szinte biztos benne, hogy Merchen valós árat fog mondani, már csak azért is, mert akkor a jövőben kénytelen lenne ő is olcsóbban adni a varázsitalokat, legalábbis neki.*
- Én örülnék a legjobban, ha lenne egy ilyen hely Artheniorban. *Mondja a színházról, hisz akkor nem kellene állandóan azon idegeskednie, hogy mégis hol rendezze meg az előadásait, nem kellene a gazdagokra hagyatkoznia, hogy meghívják fellépni, de talán egy szép napon, ha az a politikai pálya nem egy kedves bók alapja lesz csupán…
A költői kérdésre már úgy érzi, nem kell reagálnia, elég egy játékos mosoly és egy bólintás, de a hidegzuhany, ami végül a kezdeti meglepődés után igazán kellemesen éri, még csak ezután jön. Ha valamire, egy ilyen vallomásra nem volt felkészülve, látszik is rajta, mert ezúttal képtelen úgy palástolni az érzéseit, ahogy szeretné.*
- Ahogy mondtam, szívesen fogadom a meghívást. Nem illemből, kíváncsiságból. Én tényleg szeretném megismerni Önt, Merchen úr, és szívesen élnék az ajánlattal, hogy lehetőségem legyen rá. *A tündér jól látja, rengeteg bókot kapott már a legkülönbözőbb személyektől, de eddig egyetlen kivétellel még senki sem mondott neki olyat, hogy őt akarja. Mindenkinek csak néhány éjszakára volt jó, vagy épp arra, hogy nála feledje a bánatát, de ezek egyike sem volt más, csak hideg üzlet, ahogy korábban Merchen is fogalmazott. Nem volt mögöttük igazi érzés, ami egy idő után rettenetesen lehangoló tud lenni. Az az egy kivétel pedig, nos, ő sincs már többé. Nem érzi hát bűnösnek magát, hogy elfogadta a meghívást. Nem baj, valójában ennek a munkának is köszönheti, hogy most van egy hintója és egy különleges nyakéke.*
- Teljes mértékben. *Bólint a konkrét ajánlatra, hogy megfelel számára.* Várni fogom a meghívását. *Mosolyodik el, majd miután elfogyasztotta a maradék, finom gyümölcsteát, lassan távozóra fogná. Épp felkelne ültéből, mikor Merchen hirtelen felszólal. A kérdést hallva elégedett mosoly húzódnak vörösre festett ajkai.*
- Ilyenre gondolt? *Tesz le némi kutatás után 1 Sötétkék varázsitalt az asztalra, Merchen Feiy elé.
* Ami azt illeti, általában mindig akad nálam néhány bájital. Tudja, az egyik üzlettársam alkimista, én szoktam neki segíteni az eladásokban. Kedvezményes összegért az Öné lehet. Mondjuk öt arannyal kevesebbért, mint amennyiért Ön eladná. *Fogalma sincs, hogy mennyit kérjen érte, de majd most megtudja. Szinte biztos benne, hogy Merchen valós árat fog mondani, már csak azért is, mert akkor a jövőben kénytelen lenne ő is olcsóbban adni a varázsitalokat, legalábbis neki.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:26:39
Üzenet elküldve: 2025-12-27 17:26:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Meglehet. Néha elragadtatom magam a magasztos gobdolatokkal. Kár, hogy nincs egy rendes színház a városban, csak a vándormuzsikusokat szoktam néha elcsípni egy-egy előadásra.
*Persze attól nem fél, hogy majd pont ő nyissa meg az elsőt, elvégre kétséges hogy kik lépnének fel, és mennyire lennének jól fizetni érte a városlakók. De azért ezt is elteszi a tarsolyába, amiben így is több ötlet és terv van, mint amire egy élet elég lenne.*
-Igen, akad még, de persze minden titkomat nem fedhetem fel csak úgy, nem igaz?
*Kérdez vissza mosolyogva, de mindketten tudhatják, hogy ez csak amolyan költői kérdés. Kedvére való Merlana reakciója a kérdésére, de nem teszi szóvá a dolgot, csak magában könyveli el. Elvégre sejti, hogy egy nemes kereskedő vonzó ajánlat lehet, főleg hogy ráadásul igen karizmatikus is. Kezével legyint a végén.*
-Ugyan. Kérem ne mondjon semmit illemből, csak ha tényleg úgy is gondolja. Nem sértődöm meg, ha végül meggondolná magát, de örülnék ha nem így történne. Nem az esetleges rangja miatt adtam a meghívást, emiatt ne aggodalmaskodjék.
*Bár megérti Merlanát, biztos sok hasonló megjegyzést kaphatott már életében. De a tündérnek másféle tervei vannak, neki a nemesi cím is csak egy eszköz, aminek előnyeit igyekszik kihasználni. Semmi egyebet nem jelent ennél, nem az identitása része.*
-Ha a Sub Rosa panzióba küldetek önért az megfelel? Ugyan egy darabig még lefoglalnak egyéb üzleti ügyeim, de hamarosan.
*Az amulett dolgát is sikerült ma lezárnia, és egy másik, izgalmasabb terv alapköveit is lefektette, igazán termékeny nap ez.*
-Jaj még valami! Véletlenül nincs egy sőtétkék varázsitala, amire nincs most nagy szüksége ? Természetesen kifizetném, tudja az amulett nélkül bizonyos dolgokat nem tudok elintézni, viszont van még valami, amihez jól jönne egy ilyen varázsital. Ha nincs sem gond, veszek egyet egy alkimistától, csak gondoltam megkérdezem, hátha még szerencsésebb napom lehet.
-Meglehet. Néha elragadtatom magam a magasztos gobdolatokkal. Kár, hogy nincs egy rendes színház a városban, csak a vándormuzsikusokat szoktam néha elcsípni egy-egy előadásra.
*Persze attól nem fél, hogy majd pont ő nyissa meg az elsőt, elvégre kétséges hogy kik lépnének fel, és mennyire lennének jól fizetni érte a városlakók. De azért ezt is elteszi a tarsolyába, amiben így is több ötlet és terv van, mint amire egy élet elég lenne.*
-Igen, akad még, de persze minden titkomat nem fedhetem fel csak úgy, nem igaz?
*Kérdez vissza mosolyogva, de mindketten tudhatják, hogy ez csak amolyan költői kérdés. Kedvére való Merlana reakciója a kérdésére, de nem teszi szóvá a dolgot, csak magában könyveli el. Elvégre sejti, hogy egy nemes kereskedő vonzó ajánlat lehet, főleg hogy ráadásul igen karizmatikus is. Kezével legyint a végén.*
-Ugyan. Kérem ne mondjon semmit illemből, csak ha tényleg úgy is gondolja. Nem sértődöm meg, ha végül meggondolná magát, de örülnék ha nem így történne. Nem az esetleges rangja miatt adtam a meghívást, emiatt ne aggodalmaskodjék.
*Bár megérti Merlanát, biztos sok hasonló megjegyzést kaphatott már életében. De a tündérnek másféle tervei vannak, neki a nemesi cím is csak egy eszköz, aminek előnyeit igyekszik kihasználni. Semmi egyebet nem jelent ennél, nem az identitása része.*
-Ha a Sub Rosa panzióba küldetek önért az megfelel? Ugyan egy darabig még lefoglalnak egyéb üzleti ügyeim, de hamarosan.
*Az amulett dolgát is sikerült ma lezárnia, és egy másik, izgalmasabb terv alapköveit is lefektette, igazán termékeny nap ez.*
-Jaj még valami! Véletlenül nincs egy sőtétkék varázsitala, amire nincs most nagy szüksége ? Természetesen kifizetném, tudja az amulett nélkül bizonyos dolgokat nem tudok elintézni, viszont van még valami, amihez jól jönne egy ilyen varázsital. Ha nincs sem gond, veszek egyet egy alkimistától, csak gondoltam megkérdezem, hátha még szerencsésebb napom lehet.
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 15:33:34
Üzenet elküldve: 2025-12-27 15:33:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
- Valóban. *Mosolyodik el. Bár, kizárólag az ékszerre szánta a megjegyzését, most, hogy felhívták rá a figyelmét, tényleg igazi, életre szóló bölcsességnek tűnik, amit mondott.
Hogy miért adta el neki az ékszert Merchen, az számára valóban nem fontos, hisz, ha nem döntött volna így, akkor most nem lehetne az övé, mindenesetre udvarias bólintással nyugtázza a gesztust, hogy még ezt is megtudhatja.*
- Ez igazán teátrálisan hangzott, Merchen úr, de egyetértek. A barátságok fontosabbak mindennél. *Egyikük sem mondja ki ugyan, de ezen a téren nem különböznek egymástól. Mindketten a hasznot keresik a másikban és burjánzó kapcsolatukban, de ez talán így is van jól. Így juthatnak majd egyre magasabbra, egymásnak bakot tartva, talán anélkül, hogy ezt valaha is felvállalnák a másik előtt.
Az üzlet végül az arany átadásával hivatalosan is megköttetik, Merlana pedig arcán őszinte büszkeséggel köti a nyakába új szerzeményét, amivel végre a kinézetét illető hiányérzete is megszűnik létezni.*
- Úgy látom, azért akadnak még különleges darabok a birtokában. *Tesz megjegyzést a tündér nyakába kerülő új amulettre. Kifejezetten szép darab az is, de kétli, hogy hasonlóan legendás volna. Természetesen úgy véli, hogy az övé mindegyiknél szebb és jobb.
Ami ezek után következik, arra viszont egyáltalán nem számított. Még jó, hogy nem döntött úgy, hogy egy újabbat kortyol a teából, mert akkor talán ki is köpné hirtelen. Azt már sikerült megállapítania Merchenről, hogy őszinte fajta, de, hogy ennyire, az minden várakozását felülmúlja. Meglepettségében kissé megemeli a fejét, szája néhány pillanatig tátva marad, míg a kezdeti sokk után meg nem tud szólalni.*
- Vagy úgy. *Mondja, miközben rendezni próbálja arcvonásait. Észre sem veszi, hogy a gondolatai mintha sokkal könnyebben formálódnának következtetésekké, ötletekké, tervekké a fejében, de hamar eszébe jut, hogy Orthus Morthimer mennyire nem akarta őt. Ez a lehetőség egyfajta bosszúként is jól hangzik, már ha a tündér nem csupán a bolondját járatja vele. Ő lenne a világ legboldogabb nője, ha előbb házasodhatna meg, mint a drága prefektus úr. Ráadásul egy kereskedőhöz mehetne hozzá, aki nem mellesleg nemes is. Ez egyszerűen zseniális.*
- Nos, nem tudom, hogy pontosan mit illik ilyenkor mondani, de köszönöm szépen! Megtisztel, és ezer örömmel elfogadom a meghívást. Ugyan én nem vagyok nemes, soha nem is voltam, de ha ez Önt nem zavarja, akkor szíves örömest megismerném Önt jobban. *Igyekszik leplezni az izgatottságát. Ha most nem csak álmodik, akkor ez valóban egy hatalmas lehetőségnek ígérkezik, amelyet nem hagyhat veszni. És még csak meg sem kellett érte erőltetnie magát! Hihetetlen.*
- Valóban. *Mosolyodik el. Bár, kizárólag az ékszerre szánta a megjegyzését, most, hogy felhívták rá a figyelmét, tényleg igazi, életre szóló bölcsességnek tűnik, amit mondott.
Hogy miért adta el neki az ékszert Merchen, az számára valóban nem fontos, hisz, ha nem döntött volna így, akkor most nem lehetne az övé, mindenesetre udvarias bólintással nyugtázza a gesztust, hogy még ezt is megtudhatja.*
- Ez igazán teátrálisan hangzott, Merchen úr, de egyetértek. A barátságok fontosabbak mindennél. *Egyikük sem mondja ki ugyan, de ezen a téren nem különböznek egymástól. Mindketten a hasznot keresik a másikban és burjánzó kapcsolatukban, de ez talán így is van jól. Így juthatnak majd egyre magasabbra, egymásnak bakot tartva, talán anélkül, hogy ezt valaha is felvállalnák a másik előtt.
Az üzlet végül az arany átadásával hivatalosan is megköttetik, Merlana pedig arcán őszinte büszkeséggel köti a nyakába új szerzeményét, amivel végre a kinézetét illető hiányérzete is megszűnik létezni.*
- Úgy látom, azért akadnak még különleges darabok a birtokában. *Tesz megjegyzést a tündér nyakába kerülő új amulettre. Kifejezetten szép darab az is, de kétli, hogy hasonlóan legendás volna. Természetesen úgy véli, hogy az övé mindegyiknél szebb és jobb.
Ami ezek után következik, arra viszont egyáltalán nem számított. Még jó, hogy nem döntött úgy, hogy egy újabbat kortyol a teából, mert akkor talán ki is köpné hirtelen. Azt már sikerült megállapítania Merchenről, hogy őszinte fajta, de, hogy ennyire, az minden várakozását felülmúlja. Meglepettségében kissé megemeli a fejét, szája néhány pillanatig tátva marad, míg a kezdeti sokk után meg nem tud szólalni.*
- Vagy úgy. *Mondja, miközben rendezni próbálja arcvonásait. Észre sem veszi, hogy a gondolatai mintha sokkal könnyebben formálódnának következtetésekké, ötletekké, tervekké a fejében, de hamar eszébe jut, hogy Orthus Morthimer mennyire nem akarta őt. Ez a lehetőség egyfajta bosszúként is jól hangzik, már ha a tündér nem csupán a bolondját járatja vele. Ő lenne a világ legboldogabb nője, ha előbb házasodhatna meg, mint a drága prefektus úr. Ráadásul egy kereskedőhöz mehetne hozzá, aki nem mellesleg nemes is. Ez egyszerűen zseniális.*
- Nos, nem tudom, hogy pontosan mit illik ilyenkor mondani, de köszönöm szépen! Megtisztel, és ezer örömmel elfogadom a meghívást. Ugyan én nem vagyok nemes, soha nem is voltam, de ha ez Önt nem zavarja, akkor szíves örömest megismerném Önt jobban. *Igyekszik leplezni az izgatottságát. Ha most nem csak álmodik, akkor ez valóban egy hatalmas lehetőségnek ígérkezik, amelyet nem hagyhat veszni. És még csak meg sem kellett érte erőltetnie magát! Hihetetlen.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 14:12:07
Üzenet elküldve: 2025-12-27 14:12:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
-Így igaz. És micsoda bölcsesség ez az életünkre is, nemde?
*El is mereng egy kicsit rajta, s most jobban meg is nézi magának a másikat.*
-Valódi bizony. Sokáig magam is élveztem az előnyeit, de már más terveim vannak, amiket nem szolgál. Más jellegűek.
*Bár nem kérdezte Merlana, hogy miért akar megválni tőle, úgy gondolja hogy így a tiszta ha ezt elmeséli neki, még ha csak pár szóban is. Annak pedig, amit ezután válaszol igazán megörül, mert az igazság az, hogy egy jól elhelyezett szívesség sokkal többet ér, mint néhány koszos arany. Aranyat mindig lehet és tud is szerezni, de ismeretségeket, bizonyos embere kapcsolatát sokkal nehezebb kiépíteni, és sokkal nehezebb is pótolni mikor hiány keletkezne belőle. Így széles mosollyal az arcán bólint.*
-Igazán kedves szavak öntől. Örülök is hogy ezt választotta, szívesebben venném ha barátok lennénk, mintsem hideg üzletfelek, az többet jelent ebben a kegyetlen világban.
*Persze a számítás sokkal erősebb tényező itt, mint a barátság varázslatos ereje, de így azért mégis szebben hangzik. Az üzlet pedig megköttetik, az aranyat nagy gonddal veszi el és övére akasztja a zsákocskát. Azzal pedig kezével jelzi, hogy Merlana nyugodtan elveheti az amulettet, hisz most már az ő tulajdona. Ő a maga részéről pedig a mellénye zsebéből a csigaházas amulettjét veszi elő, amit nagy gonddal köt fel a saját nyakába. Apró, hófehér darab ez, külső felületén három természetes apró tengerigyöngy dísszel.*
-Egyrészt a kíváncsiság, de aljasabb szándékom is volt vele, bevallom.
*Oldalra billenti a fejét, és hátradől a székében.*
-Igazán gyönyörű hölgy, okos, tudja mit kell mondani, bizonyára tele ambíciókkal. Éppen olyan, mint amilyen feleséget keresek már egy ideje. Persze, ne értse félre, nem óhajtom csak úgy megkérni a kezét, de ha nem várja senki haza, szívesen meghívnám vacsorára.
*Nem látszik rajta, hogy zavarba jönne, vagy nehezen jönnének neki ezek a szavak, piszok gyakorlott lehet az ilyesmiben. ~Vajon ha feleségül veszek valakit, ő automatikusan nemes lesz?~*
-Üzlet nélkül, csak a kisasszony és én.
-Így igaz. És micsoda bölcsesség ez az életünkre is, nemde?
*El is mereng egy kicsit rajta, s most jobban meg is nézi magának a másikat.*
-Valódi bizony. Sokáig magam is élveztem az előnyeit, de már más terveim vannak, amiket nem szolgál. Más jellegűek.
*Bár nem kérdezte Merlana, hogy miért akar megválni tőle, úgy gondolja hogy így a tiszta ha ezt elmeséli neki, még ha csak pár szóban is. Annak pedig, amit ezután válaszol igazán megörül, mert az igazság az, hogy egy jól elhelyezett szívesség sokkal többet ér, mint néhány koszos arany. Aranyat mindig lehet és tud is szerezni, de ismeretségeket, bizonyos embere kapcsolatát sokkal nehezebb kiépíteni, és sokkal nehezebb is pótolni mikor hiány keletkezne belőle. Így széles mosollyal az arcán bólint.*
-Igazán kedves szavak öntől. Örülök is hogy ezt választotta, szívesebben venném ha barátok lennénk, mintsem hideg üzletfelek, az többet jelent ebben a kegyetlen világban.
*Persze a számítás sokkal erősebb tényező itt, mint a barátság varázslatos ereje, de így azért mégis szebben hangzik. Az üzlet pedig megköttetik, az aranyat nagy gonddal veszi el és övére akasztja a zsákocskát. Azzal pedig kezével jelzi, hogy Merlana nyugodtan elveheti az amulettet, hisz most már az ő tulajdona. Ő a maga részéről pedig a mellénye zsebéből a csigaházas amulettjét veszi elő, amit nagy gonddal köt fel a saját nyakába. Apró, hófehér darab ez, külső felületén három természetes apró tengerigyöngy dísszel.*
-Egyrészt a kíváncsiság, de aljasabb szándékom is volt vele, bevallom.
*Oldalra billenti a fejét, és hátradől a székében.*
-Igazán gyönyörű hölgy, okos, tudja mit kell mondani, bizonyára tele ambíciókkal. Éppen olyan, mint amilyen feleséget keresek már egy ideje. Persze, ne értse félre, nem óhajtom csak úgy megkérni a kezét, de ha nem várja senki haza, szívesen meghívnám vacsorára.
*Nem látszik rajta, hogy zavarba jönne, vagy nehezen jönnének neki ezek a szavak, piszok gyakorlott lehet az ilyesmiben. ~Vajon ha feleségül veszek valakit, ő automatikusan nemes lesz?~*
-Üzlet nélkül, csak a kisasszony és én.
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 12:59:20
Üzenet elküldve: 2025-12-27 12:59:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
*A szörnyű kezdés után úgy tűnik, hogy sikerül egészen normalizálniuk a hangulatot kettejük között, aminek Merlana talán még annál is jobban örül, hogy percek választják el élete legértékesebb üzletétől. Merthogy egy remek kereskedőt ismerni is kifizetődő, de kettőt már igazán előnyös, főleg, ha ezzel el tudja érni, hogy mindketten az ő játékszabályai szerint játsszanak. Kissé talán megint túlbecsüli a saját pozícióját a ranglétrán, de kétségkívül szeretné azt hinni, hogy egy szép napon valóban ő lehet majd Arthenior királynője.*
- Annyira talán nem is fontos a múltja. A lényeg, hogy valódi. *Teszi még hozzá az ékszert illetően, majd az árat meghallva mélyen a tündér szemeit kezdi fürkészni. Nem válaszol azonnal, mérlegel. Egy tartozás kötődést jelent, de talán nem is olyan rossz, ha ez a bizonyos kötődés közte és Merchen között nem szakad meg azáltal, hogy kifizette az amulett árát.*
~Ha jól játszom ki a lapjaim, akár még előnyt is kovácsolhatok ebből.~ *Egészen apró mozdulatokkal fészkelődik egy kicsit ültében, elsimít egy gyűrődést a szoknyáján, halkan megköszörüli a torkát, majd megszólal.*
- Nem bánom a tartozást. Én magam ajánlottam fel ezt a lehetőséget, és tartozni egy szívességgel olyasvalakinek, mint Ön, Merchen úr, nem teher, hanem megtiszteltetés. Boldogan fogadom el a kétezres ajánlatot. *A tündér karizmája győzött, s ennek hozományaként kerül az asztalra Merchen Feiy elé egy pontosan 2000 aranyat tartalmazó pénzeszsák.*
- Mondja, miért érdekli, hogy házas vagyok-e már? *Csak egy kis idő kellett neki, hogy felülkerekedjen az érzésein, utólag átgondolva pedig felettébb gyanúsnak bizonyul számára Merchen ártatlannak tűnő kérdése. Úgy dönt, hogy megpróbál többet kihúzni a másikból ezzel kapcsolatban. Ok nélkül se ember, se tündér nem kérdez semmit.*
*A szörnyű kezdés után úgy tűnik, hogy sikerül egészen normalizálniuk a hangulatot kettejük között, aminek Merlana talán még annál is jobban örül, hogy percek választják el élete legértékesebb üzletétől. Merthogy egy remek kereskedőt ismerni is kifizetődő, de kettőt már igazán előnyös, főleg, ha ezzel el tudja érni, hogy mindketten az ő játékszabályai szerint játsszanak. Kissé talán megint túlbecsüli a saját pozícióját a ranglétrán, de kétségkívül szeretné azt hinni, hogy egy szép napon valóban ő lehet majd Arthenior királynője.*
- Annyira talán nem is fontos a múltja. A lényeg, hogy valódi. *Teszi még hozzá az ékszert illetően, majd az árat meghallva mélyen a tündér szemeit kezdi fürkészni. Nem válaszol azonnal, mérlegel. Egy tartozás kötődést jelent, de talán nem is olyan rossz, ha ez a bizonyos kötődés közte és Merchen között nem szakad meg azáltal, hogy kifizette az amulett árát.*
~Ha jól játszom ki a lapjaim, akár még előnyt is kovácsolhatok ebből.~ *Egészen apró mozdulatokkal fészkelődik egy kicsit ültében, elsimít egy gyűrődést a szoknyáján, halkan megköszörüli a torkát, majd megszólal.*
- Nem bánom a tartozást. Én magam ajánlottam fel ezt a lehetőséget, és tartozni egy szívességgel olyasvalakinek, mint Ön, Merchen úr, nem teher, hanem megtiszteltetés. Boldogan fogadom el a kétezres ajánlatot. *A tündér karizmája győzött, s ennek hozományaként kerül az asztalra Merchen Feiy elé egy pontosan 2000 aranyat tartalmazó pénzeszsák.
*- Mondja, miért érdekli, hogy házas vagyok-e már? *Csak egy kis idő kellett neki, hogy felülkerekedjen az érzésein, utólag átgondolva pedig felettébb gyanúsnak bizonyul számára Merchen ártatlannak tűnő kérdése. Úgy dönt, hogy megpróbál többet kihúzni a másikból ezzel kapcsolatban. Ok nélkül se ember, se tündér nem kérdez semmit.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 12:19:52
Üzenet elküldve: 2025-12-27 12:19:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan caillogás//
*Jót mosolyog a dolgon, remélhetőleg legközelebb mikor találkoznak senki sem fog megsérülni. Legalábbis nem kettejük közül. Hogy mással mi lesz az egy fikarcnyit sem érdekli. A szolgáló, aki Merlanát kínálja egy alacsony, talán még Merchennél ia alacsonyabb szőkehajú fiatal lány. Piszkosul őrül a köszönetnek, kicsit el is vörösödik ahogy hajlongva távozik, bizonyára nincs hozzászokva ahhoz, hogy akik vendégségbe jönnek azok tisztelettel bánjanak vele. A tündér a kurta válaszra csak sokatmondóan bólint, és nemnis igyekszik most ennek a mélyére ásni, könnyen átlátja hogy érzékeny pontra tapintott.*
-Megnyugtató, köszönöm. Így nem érzem, hogy tudatlan lennék a saját otthonomban. Nagyon figyelmes öntől.
*Kuncog is egy kicsit, mert egész mókásnak tartja a dolgot. Bár ezen sosem sértődne meg igazán. Az igazi művészet és kincs viszont a falon lóg, hanem a selyemkendőn pihen, egy bagoly formájában.*
-Sajnos többet én sem tudok a múltjáról.
*Persze azt nincs szándékában kikotyogni, hogy kitől szerezte, és milyen feltételekkel. Viszont ahogy szóba kerül az ár, Merchen tekintete rögtön megváltozik, akár egy lecsapni készülő kígyóé.*
-Kettőezer arany.
*Mondja rezzenéstelen arccal, majd hozzáteszi a talán fontosabb kitételt.*
-És egy szivesség a jövőben.
*Aztán rövid gondolkodás után még hozzáteszi.*
-Persze nem vagyok kőszívű, a világért sem erőltetnék olyasmit valakire, amit nem akar. ~Nem a lószart.~ Ezért háromezer aranyat is el tudok fogadni, ha nem szeretne a jövőben efféle tartozást szerény személyem irányába.
*Jót mosolyog a dolgon, remélhetőleg legközelebb mikor találkoznak senki sem fog megsérülni. Legalábbis nem kettejük közül. Hogy mással mi lesz az egy fikarcnyit sem érdekli. A szolgáló, aki Merlanát kínálja egy alacsony, talán még Merchennél ia alacsonyabb szőkehajú fiatal lány. Piszkosul őrül a köszönetnek, kicsit el is vörösödik ahogy hajlongva távozik, bizonyára nincs hozzászokva ahhoz, hogy akik vendégségbe jönnek azok tisztelettel bánjanak vele. A tündér a kurta válaszra csak sokatmondóan bólint, és nemnis igyekszik most ennek a mélyére ásni, könnyen átlátja hogy érzékeny pontra tapintott.*
-Megnyugtató, köszönöm. Így nem érzem, hogy tudatlan lennék a saját otthonomban. Nagyon figyelmes öntől.
*Kuncog is egy kicsit, mert egész mókásnak tartja a dolgot. Bár ezen sosem sértődne meg igazán. Az igazi művészet és kincs viszont a falon lóg, hanem a selyemkendőn pihen, egy bagoly formájában.*
-Sajnos többet én sem tudok a múltjáról.
*Persze azt nincs szándékában kikotyogni, hogy kitől szerezte, és milyen feltételekkel. Viszont ahogy szóba kerül az ár, Merchen tekintete rögtön megváltozik, akár egy lecsapni készülő kígyóé.*
-Kettőezer arany.
*Mondja rezzenéstelen arccal, majd hozzáteszi a talán fontosabb kitételt.*
-És egy szivesség a jövőben.
*Aztán rövid gondolkodás után még hozzáteszi.*
-Persze nem vagyok kőszívű, a világért sem erőltetnék olyasmit valakire, amit nem akar. ~Nem a lószart.~ Ezért háromezer aranyat is el tudok fogadni, ha nem szeretne a jövőben efféle tartozást szerény személyem irányába.
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 11:02:49
Üzenet elküldve: 2025-12-27 11:02:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Amint elmormolja az igét, egy furcsa, szédelgő érzés lesz rajta úrrá, majd néhány pillanattal később, mintha eltávolodna a talajtól, úgy kezdi hirtelen a magasból szemlélve látni a várost. Az egész élmény olyan, mintha nem is a saját testében volna, hanem egy igazi madárként szelné a kék eget. Mindeközben Drameiloten hangját maga mellett hallja, az elhangzó utasításra pedig egy óvatos mozdulattal lépésre utasítja Harmatot, s a ló el is indul előre. Alenia olyan erősen kapaszkodik a kantárba, hogy egészen biztosan be fognak tőle vörösödni a kezei, ha majd egyszer elengedi, de az még nem most lesz.*
- Igen, igen, látom. *Szólal meg végül, így most először erősítve meg, hogy a varázslata sikeres volt, ő pedig fentről szemléli most a várost.*
- Látom Selyemrévet. Az új nemesi kúriákat, az utcákat, mindent. Senki nem jár odakint a közelben, csupán egy hintó fordult be épp két utcával arrébb. A Csonthidat még nem látom, az még messzebb lehet. Ami túl távol van, az homályos, sötét. Atkirának nyoma sincs sehol. *Ahogy így, lassú léptekben haladnak, minden megtett néhány méter után elmondja Drameilotennek, hogy mit lát, de sajnos sehol, semmi nyom nem utal a félkarú férfi jelenlétére. Végül elérik a Csonthidat, amit Alenia abból tud, hogy a híd pontosan látóterének közepére kerül.*
- Álljunk meg! A hídon félek így átmenni. *A szemét nem nyitja ki, de vesz egy nagy levegőt. Bátorítás nélkül ez egészen biztosan nem fog neki menni.*
- A túloldalon már látom a Romvárost. Eeyr segítse meg őket, ez így még szörnyűbb látvány, mint lentről. *Ajkai szomorúan konyulnak le, ahogy a lerombolt épületeket, a koszos utcákat és a szenvedés, halál nyomait véli felfedezni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.27 11:03:03
*Amint elmormolja az igét, egy furcsa, szédelgő érzés lesz rajta úrrá, majd néhány pillanattal később, mintha eltávolodna a talajtól, úgy kezdi hirtelen a magasból szemlélve látni a várost. Az egész élmény olyan, mintha nem is a saját testében volna, hanem egy igazi madárként szelné a kék eget. Mindeközben Drameiloten hangját maga mellett hallja, az elhangzó utasításra pedig egy óvatos mozdulattal lépésre utasítja Harmatot, s a ló el is indul előre. Alenia olyan erősen kapaszkodik a kantárba, hogy egészen biztosan be fognak tőle vörösödni a kezei, ha majd egyszer elengedi, de az még nem most lesz.*
- Igen, igen, látom. *Szólal meg végül, így most először erősítve meg, hogy a varázslata sikeres volt, ő pedig fentről szemléli most a várost.*
- Látom Selyemrévet. Az új nemesi kúriákat, az utcákat, mindent. Senki nem jár odakint a közelben, csupán egy hintó fordult be épp két utcával arrébb. A Csonthidat még nem látom, az még messzebb lehet. Ami túl távol van, az homályos, sötét. Atkirának nyoma sincs sehol. *Ahogy így, lassú léptekben haladnak, minden megtett néhány méter után elmondja Drameilotennek, hogy mit lát, de sajnos sehol, semmi nyom nem utal a félkarú férfi jelenlétére. Végül elérik a Csonthidat, amit Alenia abból tud, hogy a híd pontosan látóterének közepére kerül.*
- Álljunk meg! A hídon félek így átmenni. *A szemét nem nyitja ki, de vesz egy nagy levegőt. Bátorítás nélkül ez egészen biztosan nem fog neki menni.*
- A túloldalon már látom a Romvárost. Eeyr segítse meg őket, ez így még szörnyűbb látvány, mint lentről. *Ajkai szomorúan konyulnak le, ahogy a lerombolt épületeket, a koszos utcákat és a szenvedés, halál nyomait véli felfedezni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.27 11:03:03
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-27 10:24:59
Üzenet elküldve: 2025-12-27 10:24:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Páratlan csillogás//
- Lehet, hogy átok ül rajtunk. *Jegyzi meg viccesen, bele sem gondolva abba, hogy ennek az ártalmatlan kijelentésnek akár még valóságalapja is lehetne. Mindenesetre azt ő is reméli, hogy ez a tendencia nem fog folytatódni a jövőben.*
- Ó, hálásan köszönöm! *Boldogan elfogadja a gyümölcsteát, amibe jóízűen kortyol bele, de csak egy keveset, mert még egészen forrónak bizonyul. Épp a berendezést és a felettébb dekoratív festményt csodálja, amikor egy váratlan kérdés hangzik el, melynek okán rengetegféle érzés tör rá egyszerre. Többek között düh Orthus Morthimer iránt, és csalódottság Pashthra miatt, válasza végül rövidre és tárgyilagosra sikeredik.*
- Nem. Senki. *Ezek után gyorsan tovább is gördíti a beszélgetést azzal, hogy közvetetten megdicséri a festményt, mielőtt az apró vallomás rányomná a bélyegét a hangulatukra.*
- Ha ez megnyugtatja, én sem tudom a művész nevét. *Elmosolyodik, majd végre helyet foglalhatnak az asztalnál, ahol a látogatás tárgyát képező amulettre terelődhet a figyelmük. Merlana nem véletlenül tesz fel keresztkérdéseket, melyekre úgy figyelte meg, mindig hasonló a válasz. Merchen nem sokat tud az ékszer eredetéről és történeteinek részleteiről, de értékeli, hogy mindezt őszintén bevallja, és nem próbál meg kitalálni hozzá valamiféle lehetetlen mesét.*
- Igen, ezt én is tudom. *Mondja mosolyogva a bölcsesség szimbólumával kapcsolatban. Ezután kortyol még egyet a teából, csak, hogy az időt húzza, majd utoljára rápillant az ékszerre, hátra dől a székében és jelentőségteljesen emeli tekintetét a kereskedőre.*
- Akkor hát, mennyi is lesz az ára pontosan? *Nem, nem felejtette el, mi volt a legalacsonyabb ár, amit a fürdőben mondott neki a tündér, csupán jobban szeretné, ha a tárgyalóasztalnál ülve hangozna el a konkrét összeg, melyet szeretne ezért a legendás tárgyért.*
- Lehet, hogy átok ül rajtunk. *Jegyzi meg viccesen, bele sem gondolva abba, hogy ennek az ártalmatlan kijelentésnek akár még valóságalapja is lehetne. Mindenesetre azt ő is reméli, hogy ez a tendencia nem fog folytatódni a jövőben.*
- Ó, hálásan köszönöm! *Boldogan elfogadja a gyümölcsteát, amibe jóízűen kortyol bele, de csak egy keveset, mert még egészen forrónak bizonyul. Épp a berendezést és a felettébb dekoratív festményt csodálja, amikor egy váratlan kérdés hangzik el, melynek okán rengetegféle érzés tör rá egyszerre. Többek között düh Orthus Morthimer iránt, és csalódottság Pashthra miatt, válasza végül rövidre és tárgyilagosra sikeredik.*
- Nem. Senki. *Ezek után gyorsan tovább is gördíti a beszélgetést azzal, hogy közvetetten megdicséri a festményt, mielőtt az apró vallomás rányomná a bélyegét a hangulatukra.*
- Ha ez megnyugtatja, én sem tudom a művész nevét. *Elmosolyodik, majd végre helyet foglalhatnak az asztalnál, ahol a látogatás tárgyát képező amulettre terelődhet a figyelmük. Merlana nem véletlenül tesz fel keresztkérdéseket, melyekre úgy figyelte meg, mindig hasonló a válasz. Merchen nem sokat tud az ékszer eredetéről és történeteinek részleteiről, de értékeli, hogy mindezt őszintén bevallja, és nem próbál meg kitalálni hozzá valamiféle lehetetlen mesét.*
- Igen, ezt én is tudom. *Mondja mosolyogva a bölcsesség szimbólumával kapcsolatban. Ezután kortyol még egyet a teából, csak, hogy az időt húzza, majd utoljára rápillant az ékszerre, hátra dől a székében és jelentőségteljesen emeli tekintetét a kereskedőre.*
- Akkor hát, mennyi is lesz az ára pontosan? *Nem, nem felejtette el, mi volt a legalacsonyabb ár, amit a fürdőben mondott neki a tündér, csupán jobban szeretné, ha a tárgyalóasztalnál ülve hangozna el a konkrét összeg, melyet szeretne ezért a legendás tárgyért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063