Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-21 16:48:04
Üzenet elküldve: 2025-10-21 16:48:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli vendég//
*Csak szeme rebben a felé intézett kérdésre. Nem meglepetésében, sokkal inkább azért, mert kénytelen lenyelni őszinte felháborodását.* ~Mit merészel ez a felkapaszkodott kupec?! Ostobának néz?!~
*Végül csak egy bájos mosolyt költöztet arcára, miközben kedélyesen a kereskedőre hunyorog.*
-Igaza van, kedves Morthimer úr, roppant fontos a megfelelő tájékozottság. Ámbátor megjegyzem, hogy sem én, sem a családom élő tagjai nem jártak még Arthenior berkeiben. Ekképp pedig korábbról nem bírhattunk nemesi címmel. *Legszívesebben végignézné, ahogy kihúzzák a kereskedő nyelvét a szájából, ehelyett egy ügyes mozdulattal csúsztatja le hangyányit bal vállán a ruhaanyagot, miközben megenged egy színpadias sóhajt.*
-Fájdalom, de a Levegő Városa törvényei értelmében nem elég egy családnevet birtokolni. *Némileg félredönti fejét, miközben a prefektust fixírozza.*
-Ugyanakkor én nem várok uraságodtól sem önzetlen jó cselekedetet, sem alamizsnát. És nem is sietem el e a dolgot. A nemesi cím csupán mellékzöngéje jelenlétemnek. *Kissé előrébb dől ültében, előző megmozdulása okán kellő teret engedve a szemnek, még ha nem is elégségeset.*
-Első lépésként rtékes ajándékot óhajtok küldeni néhány tanácstagnak és egyes nemeseknek is. Hogy tudják, ki vagyok. Aranyékszert a családi címerünkkel díszítve... Teszem azt. *Hangja vontatott, szavai pedig cirádásan csengenek, köszönhetően akcentusának. Kellő mézet csepegtet hanglejtésébe, hogy a kereskedő úgy érezze, egy bensőséges és exkluzív üzletet ajánl.*
-Reménykedtem benne, hogy kérhetem e cikkek beszerzésében és a megfelelő személyekhez juttatásában... Segítségét. Az árat persze Ön mondja meg. *Szeme rebben miközben ismét megenged egy halovány mosolyt. Rideg tekintete azonban szüntelen Orthus ábrázatát fürkészi, még csak nem is pislog.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.21 16:48:49
*Csak szeme rebben a felé intézett kérdésre. Nem meglepetésében, sokkal inkább azért, mert kénytelen lenyelni őszinte felháborodását.* ~Mit merészel ez a felkapaszkodott kupec?! Ostobának néz?!~
*Végül csak egy bájos mosolyt költöztet arcára, miközben kedélyesen a kereskedőre hunyorog.*
-Igaza van, kedves Morthimer úr, roppant fontos a megfelelő tájékozottság. Ámbátor megjegyzem, hogy sem én, sem a családom élő tagjai nem jártak még Arthenior berkeiben. Ekképp pedig korábbról nem bírhattunk nemesi címmel. *Legszívesebben végignézné, ahogy kihúzzák a kereskedő nyelvét a szájából, ehelyett egy ügyes mozdulattal csúsztatja le hangyányit bal vállán a ruhaanyagot, miközben megenged egy színpadias sóhajt.*
-Fájdalom, de a Levegő Városa törvényei értelmében nem elég egy családnevet birtokolni. *Némileg félredönti fejét, miközben a prefektust fixírozza.*
-Ugyanakkor én nem várok uraságodtól sem önzetlen jó cselekedetet, sem alamizsnát. És nem is sietem el e a dolgot. A nemesi cím csupán mellékzöngéje jelenlétemnek. *Kissé előrébb dől ültében, előző megmozdulása okán kellő teret engedve a szemnek, még ha nem is elégségeset.*
-Első lépésként rtékes ajándékot óhajtok küldeni néhány tanácstagnak és egyes nemeseknek is. Hogy tudják, ki vagyok. Aranyékszert a családi címerünkkel díszítve... Teszem azt. *Hangja vontatott, szavai pedig cirádásan csengenek, köszönhetően akcentusának. Kellő mézet csepegtet hanglejtésébe, hogy a kereskedő úgy érezze, egy bensőséges és exkluzív üzletet ajánl.*
-Reménykedtem benne, hogy kérhetem e cikkek beszerzésében és a megfelelő személyekhez juttatásában... Segítségét. Az árat persze Ön mondja meg. *Szeme rebben miközben ismét megenged egy halovány mosolyt. Rideg tekintete azonban szüntelen Orthus ábrázatát fürkészi, még csak nem is pislog.*
A hozzászólás írója (Vhorossi Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.21 16:48:49
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-21 00:27:45
Üzenet elküldve: 2025-10-21 00:27:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Felöltözik hát a tiszta ruhákba, csak hogy majd negyed óra múlva újra levetkőzhessen. Legalább abban már sok gyakorlata van, nem úgy, mint a hullák eltávolításában. *
– Természetesen. Én is úgy gondoltam. * Bólint Samonyrnak, és bár sejti, hova fog kifutni a közös fürdőzés, azért reméli, tudnak beszélni is majd.
Dolguk végeztével, a férfival kezén fogva felsétál a lépcsőn és nagyot sóhajtva hagyja el a pincét. Nem gondterhelt sóhaj ez, épp ellenkezőleg: Samonyr jelenléte valahogy megnyugvást hozott számára, és most, hogy végre lezárják a pinceajtót, egy lépéssel közelebb kerülnek az ügy lezárásához is. Persze holnap még bőven lesz dolguk, de egyelőre megbizonyosodhat róla, hogy rajtuk kívül senki nem belépni a pincébe (vagy akár ki onnan!), amíg a holttest ott van.
Szól egy szolgálónak, hogy meg akar fürdeni, így az el is siet vizet melegíteni. Amíg a dézsa vízre várnak, elvonul a fürdőzésre szánt helyiségbe. Ha Samonyr vele tart, és miután meggyőződött róla, hogy csak ők ketten vannak a szobában, belekezd a mesélésbe. *
– Nem is tudom, hol kezdjem… Szóval romvárosban találtam rá, csak úgy az utcán. Szóba elegyedtünk, és hát… Mondjuk úgy, hogy túl egyszerű préda volt. Szinte kereste a halált. Egyébként is akartam venni egy hordó bort a piacon, így kapóra is jött a fiú segítsége. Elhozattam ide a sört – mert csak azt kaptam, bor ára a csillagos egekben van –, így jutottunk le a pincébe. * Ezen a ponton eszébe jut, hogy a felesleges bonyolításokat jobb, ha kihagyja a történetből vagy legalábbis nem a teljes igazságot mondja. Nem akarja untatni Samonyrt. *
– Megittunk egy sört, ő azt hitte, rögtön szét is tárom a lábaim neki. De persze nem vagyok olyan nő, – főleg nem egy wegtoreni utcapatkánynak! * A mondat második fele talán már túlzás volt, de nem jön zavarba. Lehet, nem most rögtön fog vallomást tenni Samonyrnak, de nem is akarja örökké titkolni a korábbi afférjait – amiket természetesen rég megbánt és soha többé nem fognak előfordulni.
Mosolyogva megpróbál odabújni leendő férjéhez, és témát vált, vagyis folytatja az élménybeszámolót. Ha a másik hagyja, fejét a férfi mellkasának dönti, kezeivel finoman átkarolja őt, miközben hallgatja a szívverését. *
– Csodálatos volt. Az elején még hadonászott a késével, de hamar feladta. Azt reméltem, hogy túlél addig, amíg hazaérsz, de elkezdett hányni. A száját persze betömtem előtte, emiatt úgy nézett ki, mint egy fuldokló… Fuldokolt is, csak a saját hányásától. Nagyon szomorú voltam miatta, a belezésbe még bele se kezdtem. Ekkor haraptam el a torkát. * Megvonja a vállát. Olyan természetességgel beszél a gyilkolás öröméről, hogy épeszű ember rögtön menekülne a közeléből. Samonyr azonban – úgy sejti – azon kevesek közé tartozik, akik megértik. *
* Felöltözik hát a tiszta ruhákba, csak hogy majd negyed óra múlva újra levetkőzhessen. Legalább abban már sok gyakorlata van, nem úgy, mint a hullák eltávolításában. *
– Természetesen. Én is úgy gondoltam. * Bólint Samonyrnak, és bár sejti, hova fog kifutni a közös fürdőzés, azért reméli, tudnak beszélni is majd.
Dolguk végeztével, a férfival kezén fogva felsétál a lépcsőn és nagyot sóhajtva hagyja el a pincét. Nem gondterhelt sóhaj ez, épp ellenkezőleg: Samonyr jelenléte valahogy megnyugvást hozott számára, és most, hogy végre lezárják a pinceajtót, egy lépéssel közelebb kerülnek az ügy lezárásához is. Persze holnap még bőven lesz dolguk, de egyelőre megbizonyosodhat róla, hogy rajtuk kívül senki nem belépni a pincébe (vagy akár ki onnan!), amíg a holttest ott van.
Szól egy szolgálónak, hogy meg akar fürdeni, így az el is siet vizet melegíteni. Amíg a dézsa vízre várnak, elvonul a fürdőzésre szánt helyiségbe. Ha Samonyr vele tart, és miután meggyőződött róla, hogy csak ők ketten vannak a szobában, belekezd a mesélésbe. *
– Nem is tudom, hol kezdjem… Szóval romvárosban találtam rá, csak úgy az utcán. Szóba elegyedtünk, és hát… Mondjuk úgy, hogy túl egyszerű préda volt. Szinte kereste a halált. Egyébként is akartam venni egy hordó bort a piacon, így kapóra is jött a fiú segítsége. Elhozattam ide a sört – mert csak azt kaptam, bor ára a csillagos egekben van –, így jutottunk le a pincébe. * Ezen a ponton eszébe jut, hogy a felesleges bonyolításokat jobb, ha kihagyja a történetből vagy legalábbis nem a teljes igazságot mondja. Nem akarja untatni Samonyrt. *
– Megittunk egy sört, ő azt hitte, rögtön szét is tárom a lábaim neki. De persze nem vagyok olyan nő, – főleg nem egy wegtoreni utcapatkánynak! * A mondat második fele talán már túlzás volt, de nem jön zavarba. Lehet, nem most rögtön fog vallomást tenni Samonyrnak, de nem is akarja örökké titkolni a korábbi afférjait – amiket természetesen rég megbánt és soha többé nem fognak előfordulni.
Mosolyogva megpróbál odabújni leendő férjéhez, és témát vált, vagyis folytatja az élménybeszámolót. Ha a másik hagyja, fejét a férfi mellkasának dönti, kezeivel finoman átkarolja őt, miközben hallgatja a szívverését. *
– Csodálatos volt. Az elején még hadonászott a késével, de hamar feladta. Azt reméltem, hogy túlél addig, amíg hazaérsz, de elkezdett hányni. A száját persze betömtem előtte, emiatt úgy nézett ki, mint egy fuldokló… Fuldokolt is, csak a saját hányásától. Nagyon szomorú voltam miatta, a belezésbe még bele se kezdtem. Ekkor haraptam el a torkát. * Megvonja a vállát. Olyan természetességgel beszél a gyilkolás öröméről, hogy épeszű ember rögtön menekülne a közeléből. Samonyr azonban – úgy sejti – azon kevesek közé tartozik, akik megértik. *
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:01:52
Üzenet elküldve: 2025-10-20 21:01:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*A megbeszélt napon Orthus Morthimer hintója a Pegazus fogadó elé gördült, hogy elhozza Lyssira Saeliis Tharisse-t, aki elfogadta Morthimer invitálását.
A jármű fekete lakkozású, utasterében kényelmesen kettő, kissé szűkösen akár négy felnőtt ember is elfér. Belső párnázása mogyorószín bőrhuzatot kapott, és halványzöld vászon-kárpitozást. A kocsi ajtajába a Morthimer ház címere van gravírozva és aranyszínű festékkel kiemelve (M betű, befelé hajló szárakkal). A járművet két ló húzza (Csalán és Barka). Fekete színűek, kecsesebb termetűek.
A bakon pedig két szolgáló ül: Japher Campa, az egykori wegtoreni rabszolga, aki Orthus kocsisa és lovásza, valamint Parhis Kottel, az egyik újabb háziszolga, egy 26 esztendős fél-elf, daliás alkatú, gondosan ápolt szőke hajjal és simára borotvált ábrázattal.
Utóbbi az, aki bemegy a fogadóba és udvariasan érdeklődik Lyssira felől, majd kikíséri és a kocsiba segíti a hölgyet.
Ezután Lyssirára javarészt eseménytelen, de kényelmes utazás vár, a hintó felfüggesztése elnyeli az út egyenetlenségeit.
Hamarosan már a Csonthídon hajtanak át, majd Selyemréven, egészen a Keleti oldalig, mivel Orthus rezidenciája voltaképp a városrész átellenes oldalán található.
A hintónak nem is nagyon kell megállnia a Morthimer rezidencia kapujában, mert számítottak az érkezésére és egy szolgáló csak arra várt, hogy kinyissa a kovácsoltvas kaput a jármű előtt (majd bezárja mögötte.
A ház ajtajában ezúttal maga Ortus Morthimer áll. A férfi őzbarna combig érő zakót visel, fehér inggel, bő bordó nyakkendővel és türkiz színű mellénnyel. Csak szokásos ékszereit viseli: pecsétgyűrűjét, és prefektusi kitűzőjét.
Ő az, aki a kezét nyújtja Lyssirának, hogy kisegítse a hintóból.*
- Üdvözlöm a házamnál, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat! A hátsó udvaron teríttettem meg az ebédhez, mert elég kellemes, napsütéses időnk van. De természetesen, ha szeretne inkább zárt helyen étkezni, utasítom a szolgálókat, és egy perc alatt átrendeznek mindent.
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*A megbeszélt napon Orthus Morthimer hintója a Pegazus fogadó elé gördült, hogy elhozza Lyssira Saeliis Tharisse-t, aki elfogadta Morthimer invitálását.
A jármű fekete lakkozású, utasterében kényelmesen kettő, kissé szűkösen akár négy felnőtt ember is elfér. Belső párnázása mogyorószín bőrhuzatot kapott, és halványzöld vászon-kárpitozást. A kocsi ajtajába a Morthimer ház címere van gravírozva és aranyszínű festékkel kiemelve (M betű, befelé hajló szárakkal). A járművet két ló húzza (Csalán és Barka). Fekete színűek, kecsesebb termetűek.
A bakon pedig két szolgáló ül: Japher Campa, az egykori wegtoreni rabszolga, aki Orthus kocsisa és lovásza, valamint Parhis Kottel, az egyik újabb háziszolga, egy 26 esztendős fél-elf, daliás alkatú, gondosan ápolt szőke hajjal és simára borotvált ábrázattal.
Utóbbi az, aki bemegy a fogadóba és udvariasan érdeklődik Lyssira felől, majd kikíséri és a kocsiba segíti a hölgyet.
Ezután Lyssirára javarészt eseménytelen, de kényelmes utazás vár, a hintó felfüggesztése elnyeli az út egyenetlenségeit.
Hamarosan már a Csonthídon hajtanak át, majd Selyemréven, egészen a Keleti oldalig, mivel Orthus rezidenciája voltaképp a városrész átellenes oldalán található.
A hintónak nem is nagyon kell megállnia a Morthimer rezidencia kapujában, mert számítottak az érkezésére és egy szolgáló csak arra várt, hogy kinyissa a kovácsoltvas kaput a jármű előtt (majd bezárja mögötte.
A ház ajtajában ezúttal maga Ortus Morthimer áll. A férfi őzbarna combig érő zakót visel, fehér inggel, bő bordó nyakkendővel és türkiz színű mellénnyel. Csak szokásos ékszereit viseli: pecsétgyűrűjét, és prefektusi kitűzőjét.
Ő az, aki a kezét nyújtja Lyssirának, hogy kisegítse a hintóból.*
- Üdvözlöm a házamnál, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat! A hátsó udvaron teríttettem meg az ebédhez, mert elég kellemes, napsütéses időnk van. De természetesen, ha szeretne inkább zárt helyen étkezni, utasítom a szolgálókat, és egy perc alatt átrendeznek mindent.
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-20 16:39:01
Üzenet elküldve: 2025-10-20 16:39:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Ahogy visszatér, leendő felesége egyből vetkőzni kezd, amit más keretek között igen csak kedvtelve nézne végig, most viszont a hangulatot megöli a csípős hányás szaga, ami még Samonyrnak sem hozza meg a kedvét egy gyors légyotthoz. A vérrel és a holttesttel különösebben nem lenne gondja, csak a fránya gyomortartalom. Úgyhogy most azt sem bánja, hogy Norra hamar elfedi izgató, meztelen testét, pedig máskor egyenesen bűn lenne az ilyen tett. Hagyja, hogy kedvese megközelítse, nem húzódik el előle, és arcán sem látszódik semmilyen undorra hasonlító érzelem. Ha közelebb lépne hozzá, talán ösztönösen meg is ölelné, hogy kisugárzásával jelezze, nem lesz semmi baj, azonban ez végül elmarad, mert az eredar inkább a hordóhoz siet. *
- Tényleg nehéz lesz. Szerintem egyelőre ne is foglalkozzunk vele. * Sóhajt végül, mert be kell lássa, hogy az ilyesmit célszerű megtervezni, és ha most rögtön szekeret kerítene, és az éjszakába elvágtatna egy hordóval, az több mint gyanús lenne. *
- A pincét bezárjuk, holnap nap közben veszünk illatos gyertyákat, amik elfedik a szagot. Este eltüntetjük a hordót, egyelőre a hidegben a holttest el lesz magának, és mivel lezártuk, talán a szagot is sikerül bent tartsuk. Ha jól csináljuk, és szerencsénk van, senkinek sem fog feltűnni az egész. Gyere inkább, és fent mesélj el mindent. * Néz most először a hideg tekintet helyett érdeklődve, és már-már kedvesen a másikra. Az agya eddig teljes mértékben a problémára koncentrált, de most képes kicsit háttérbe tenni a dolgot, hiszen úgyse tudnak vele többet tenni. *
- És azt mondtad az előbb, hogy fürdeni szeretnél. Ha engeded, csatlakoznék hozzád. Nekem is jól esne most egy kellemes kis kikapcsolódás, az én napomba még ennyi élvezet sem szorult. * Int a halott felé, és kicsit sajnálja, hogy neki nem jutott az élvezetből. Igazán eljátszott volna a férfival, mielőtt kivégzik. Bár a gyomorsav miatt talán szerencséje volt azzal, hogy mégis kimaradt belőle. Igazán hangulatromboló lehetett, amikor okádni kezdett. *
- Egyesek még meghalni sem tudnak tisztességgel. * Csóválja a fejét halkan dörmögve, és ha a szőkeség engedi, akkor kézen fogva vezeti ki a pincéből, bezárva azt maga után. *
* Ahogy visszatér, leendő felesége egyből vetkőzni kezd, amit más keretek között igen csak kedvtelve nézne végig, most viszont a hangulatot megöli a csípős hányás szaga, ami még Samonyrnak sem hozza meg a kedvét egy gyors légyotthoz. A vérrel és a holttesttel különösebben nem lenne gondja, csak a fránya gyomortartalom. Úgyhogy most azt sem bánja, hogy Norra hamar elfedi izgató, meztelen testét, pedig máskor egyenesen bűn lenne az ilyen tett. Hagyja, hogy kedvese megközelítse, nem húzódik el előle, és arcán sem látszódik semmilyen undorra hasonlító érzelem. Ha közelebb lépne hozzá, talán ösztönösen meg is ölelné, hogy kisugárzásával jelezze, nem lesz semmi baj, azonban ez végül elmarad, mert az eredar inkább a hordóhoz siet. *
- Tényleg nehéz lesz. Szerintem egyelőre ne is foglalkozzunk vele. * Sóhajt végül, mert be kell lássa, hogy az ilyesmit célszerű megtervezni, és ha most rögtön szekeret kerítene, és az éjszakába elvágtatna egy hordóval, az több mint gyanús lenne. *
- A pincét bezárjuk, holnap nap közben veszünk illatos gyertyákat, amik elfedik a szagot. Este eltüntetjük a hordót, egyelőre a hidegben a holttest el lesz magának, és mivel lezártuk, talán a szagot is sikerül bent tartsuk. Ha jól csináljuk, és szerencsénk van, senkinek sem fog feltűnni az egész. Gyere inkább, és fent mesélj el mindent. * Néz most először a hideg tekintet helyett érdeklődve, és már-már kedvesen a másikra. Az agya eddig teljes mértékben a problémára koncentrált, de most képes kicsit háttérbe tenni a dolgot, hiszen úgyse tudnak vele többet tenni. *
- És azt mondtad az előbb, hogy fürdeni szeretnél. Ha engeded, csatlakoznék hozzád. Nekem is jól esne most egy kellemes kis kikapcsolódás, az én napomba még ennyi élvezet sem szorult. * Int a halott felé, és kicsit sajnálja, hogy neki nem jutott az élvezetből. Igazán eljátszott volna a férfival, mielőtt kivégzik. Bár a gyomorsav miatt talán szerencséje volt azzal, hogy mégis kimaradt belőle. Igazán hangulatromboló lehetett, amikor okádni kezdett. *
- Egyesek még meghalni sem tudnak tisztességgel. * Csóválja a fejét halkan dörmögve, és ha a szőkeség engedi, akkor kézen fogva vezeti ki a pincéből, bezárva azt maga után. *
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-19 21:51:32
Üzenet elküldve: 2025-10-19 21:51:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amaziananak nem sok feladata van most, hogy a teákat kiszolgálta. Valójában ezt a házat nem is tartja munkája valódi helyszínének, így nem annyira szívesen kezdene el benne takarítgatni sem. Helyette inkább el is feledkezik egy kicsit a konyhában megbújva arról, hogy neki dolgoznia kéne vagy, hogy egyáltalán felelősséggel tartozik bárkinek. Magában bosszankodik az élet dolgai, a még egyelőre elfogyasztatlan teán, és mindeközben talán hallgatózik is, hogy majd Dram számára tudjon információval szolgálni, ha a pimasz férfi képes lenne részleteket várni az egykori tudósnő személyétől. ~Hiányzik a könyvtár~*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amaziananak nem sok feladata van most, hogy a teákat kiszolgálta. Valójában ezt a házat nem is tartja munkája valódi helyszínének, így nem annyira szívesen kezdene el benne takarítgatni sem. Helyette inkább el is feledkezik egy kicsit a konyhában megbújva arról, hogy neki dolgoznia kéne vagy, hogy egyáltalán felelősséggel tartozik bárkinek. Magában bosszankodik az élet dolgai, a még egyelőre elfogyasztatlan teán, és mindeközben talán hallgatózik is, hogy majd Dram számára tudjon információval szolgálni, ha a pimasz férfi képes lenne részleteket várni az egykori tudósnő személyétől. ~Hiányzik a könyvtár~*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:19:29
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:19:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Norra ereje se kimagasló, de ketten együtt megbirkóznak a holttesttel. Elégedetten néz fel drága (leendő) férjére. A közös munka összehozza az embereket. Kár, hogy a takarítást egyedül kell végeznie. Eszébe jut, hogy idehívhatna egy szolgát, hogy feltörölje a vért, de akkor utána vele is végeznie kéne, így aztán ugyanott tartanának, mint előtte, csak két holttest lenne a pincében. *
– Rendben. * Véres kezeit amennyire tudja, megtörli ruháiban, más haszna már nem lesz a göncöknek, úgyhogy cseppet sem foglalkozva a férfi jelenlétével, elkezd vetkőzni. Sosem volt szégyellős típus, de férje előtt még annyira sem jön zavarba, mint más helyzetekben. Habár úgy sejti, hogy a látvány és a szagok inkább elveszik, mintsem meghozzák a férfi kedvét, hogy végignézze a vetkőzését. Egyébként is van dolguk bőven. Akárhogy is, Norra nem azért vetkőzik most, hogy bárkinek tetszelegjen, hanem hogy legyen mivel feltörölni a vértócsát és mindent, amit a wegtoreni hátrahagyott. Nincs nagy tapasztalata a takarításban, ráadásul a vér egy része már odaszáradt, de mire Samonyr visszatér, már nem úgy néz ki a pince, mintha most végeztek volna ki ott valakit. Hanem mondjuk néhány hata. Azért egy rendes felmosás még ráférne a pincére, ahogy egy alapos szellőztetés is.
A vér törölgetése közben van ideje gondolkodni, és arra jut, hogy lehetséges, hogy a Samonyr Rezidenciát mégiscsak meg kéne hagyni bájos nemesi otthonnak, és nem összemosni Norrát Norgennel. Nemcsak azért, mert most emiatt kell vezekelnie (bár ez is hozzájárul döntéséhez), hanem, mert minél tovább gondolkodik a hulla eltűntetésén, annál több dolog jut eszébe, amik mind-mind a lebukáshoz vezethetnek. ~ Mi van, ha túl hamar partra sodródik Aljin holtteste? Mi van, ha a városőrségnek mégis sikerül beazonosítania? Mi van, ha valamelyik szolgáló mégiscsak látott vele együtt? Mi van, ha az a mihaszna Babkár köp be? Őt is el kéne tenni láb alól? És mi lesz Samonyrral? Egyedül benne bízhatok. ~ Ez a kiszolgáltatottság azonban nem tetszik neki. Mi van, ha ő is elárulja? Mi van, ha már meg is tette, ezért tartott ennyi ideig visszajönnie?
Viszont, ha megkapja a ruhákat, gyorsan felöltözik, és nem foglalkozik tovább a takarítással. Ellenben gondolatai nem hagyják nyugodni. *
– Samonyr! Drágám… * Közelebb megy a férfihoz. Nem tudja megfogalmazni az érzéseit, de reméli, hogy a férfi jobban érti őt, mint ő magát. Arcáról a félelem, a megbánás és a fáradtság tükröződik. Fél, hogy lebukik, megbánta, hogy nem valahol máshol végzett Aljinnal és fáradt, mert órák óta itt van a pincében. A kínzás és a kivégzés egyszersmind új erőt is adott neki, azonban ennek ellenére fizikailag ugyanúgy megterhelő volt a folyamat. Végül azonban nem mond semmi mást. Sóhajt egyet, és a odasiet inkább a hordóhoz. *
– Ez nem lesz könnyű. * Próbál a feladatra összpontosítani, habár legszívesebben hagyná az egészet a francba, és elmenne megfürdeni. *
– Holnap estére tudnánk szerezni egy szekeret. * Jegyzi meg. *
* Norra ereje se kimagasló, de ketten együtt megbirkóznak a holttesttel. Elégedetten néz fel drága (leendő) férjére. A közös munka összehozza az embereket. Kár, hogy a takarítást egyedül kell végeznie. Eszébe jut, hogy idehívhatna egy szolgát, hogy feltörölje a vért, de akkor utána vele is végeznie kéne, így aztán ugyanott tartanának, mint előtte, csak két holttest lenne a pincében. *
– Rendben. * Véres kezeit amennyire tudja, megtörli ruháiban, más haszna már nem lesz a göncöknek, úgyhogy cseppet sem foglalkozva a férfi jelenlétével, elkezd vetkőzni. Sosem volt szégyellős típus, de férje előtt még annyira sem jön zavarba, mint más helyzetekben. Habár úgy sejti, hogy a látvány és a szagok inkább elveszik, mintsem meghozzák a férfi kedvét, hogy végignézze a vetkőzését. Egyébként is van dolguk bőven. Akárhogy is, Norra nem azért vetkőzik most, hogy bárkinek tetszelegjen, hanem hogy legyen mivel feltörölni a vértócsát és mindent, amit a wegtoreni hátrahagyott. Nincs nagy tapasztalata a takarításban, ráadásul a vér egy része már odaszáradt, de mire Samonyr visszatér, már nem úgy néz ki a pince, mintha most végeztek volna ki ott valakit. Hanem mondjuk néhány hata. Azért egy rendes felmosás még ráférne a pincére, ahogy egy alapos szellőztetés is.
A vér törölgetése közben van ideje gondolkodni, és arra jut, hogy lehetséges, hogy a Samonyr Rezidenciát mégiscsak meg kéne hagyni bájos nemesi otthonnak, és nem összemosni Norrát Norgennel. Nemcsak azért, mert most emiatt kell vezekelnie (bár ez is hozzájárul döntéséhez), hanem, mert minél tovább gondolkodik a hulla eltűntetésén, annál több dolog jut eszébe, amik mind-mind a lebukáshoz vezethetnek. ~ Mi van, ha túl hamar partra sodródik Aljin holtteste? Mi van, ha a városőrségnek mégis sikerül beazonosítania? Mi van, ha valamelyik szolgáló mégiscsak látott vele együtt? Mi van, ha az a mihaszna Babkár köp be? Őt is el kéne tenni láb alól? És mi lesz Samonyrral? Egyedül benne bízhatok. ~ Ez a kiszolgáltatottság azonban nem tetszik neki. Mi van, ha ő is elárulja? Mi van, ha már meg is tette, ezért tartott ennyi ideig visszajönnie?
Viszont, ha megkapja a ruhákat, gyorsan felöltözik, és nem foglalkozik tovább a takarítással. Ellenben gondolatai nem hagyják nyugodni. *
– Samonyr! Drágám… * Közelebb megy a férfihoz. Nem tudja megfogalmazni az érzéseit, de reméli, hogy a férfi jobban érti őt, mint ő magát. Arcáról a félelem, a megbánás és a fáradtság tükröződik. Fél, hogy lebukik, megbánta, hogy nem valahol máshol végzett Aljinnal és fáradt, mert órák óta itt van a pincében. A kínzás és a kivégzés egyszersmind új erőt is adott neki, azonban ennek ellenére fizikailag ugyanúgy megterhelő volt a folyamat. Végül azonban nem mond semmi mást. Sóhajt egyet, és a odasiet inkább a hordóhoz. *
– Ez nem lesz könnyű. * Próbál a feladatra összpontosítani, habár legszívesebben hagyná az egészet a francba, és elmenne megfürdeni. *
– Holnap estére tudnánk szerezni egy szekeret. * Jegyzi meg. *
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:19:14
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:19:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Ha Norra nem is, Samonyr pontosan tudja, hogy a hentesek, és szakácsok bizony annyi húst láttak már életükben, hogy könnyedén kiszúrják, ha valami nem oda való. Főleg az olyan nagytudásúak, mint Sillard. Ezért nem is akar hallani arról, hogy elé tegyék a lemészárolt fiúból lefejtett vörös húst.
Viszont úgy tűnik, hogy sikerül kiegyezniük, ezért aztán a férfi az egyik méretesebb hordóhoz lép, és elkezdi lefeszegetni a tetejét. Mivel körömmel és ujjakkal nem megy, ezért kénytelen a kardját használni. Az illesztésbe szúrja, és úgy kezdi feszíteni. Bár nem erre találták ki a fegyvert, kellő óvatossággal azért így is sikerrel jár. *
- Ha beledobtuk, vissza kell szögezni a fedőt. Amíg takarítasz, szerzek kalapácsot. Viszont szekerünk nem tudom honnan lesz. * Sóhajt nagyot, mert be kell lássa, hogy a hátukon nem fogják tudni elvinni a hordót. Még szerencse, hogy a lakás közel van a folyóhoz, így nem lesz nehéz dolguk, és nem kell messzire vigyék. Engedelmesen Norrához lép, és megfogja a hulla felé eső részeit, és próbál combból emelni, nem derékból. Lehet, hogy párszor meg kell pihenjenek, mert a nemes nincs a fizikai munkához szokva, de mivel van idejük, előbb utóbb biztosan sikerül nekik a hordóba tenni a földi maradványokat. *
- Azt mondom, hogy dobjuk ki hátul, aztán hagyjuk, hadd vigye a folyó amerre akarja. Mindegy hol találják meg, a lényeg, hogy ne legyen bizonyíték, ami hozzánk köti. * Mondja halkan lihegve, és ha nem érkezik ellenvetés, akkor távozik is. A pajtába megy, ahol kalapácsot vesz magához, és ez után Norra szobájába, ahol egyszerű ruhát kerít. Nadrág, felső, a többi nem érdekli. Nem siet, húzza az időt, hogy mire visszamegy a pincébe, már ne legyen ott különösen dolog, csak a hordó dolga. *
* Ha Norra nem is, Samonyr pontosan tudja, hogy a hentesek, és szakácsok bizony annyi húst láttak már életükben, hogy könnyedén kiszúrják, ha valami nem oda való. Főleg az olyan nagytudásúak, mint Sillard. Ezért nem is akar hallani arról, hogy elé tegyék a lemészárolt fiúból lefejtett vörös húst.
Viszont úgy tűnik, hogy sikerül kiegyezniük, ezért aztán a férfi az egyik méretesebb hordóhoz lép, és elkezdi lefeszegetni a tetejét. Mivel körömmel és ujjakkal nem megy, ezért kénytelen a kardját használni. Az illesztésbe szúrja, és úgy kezdi feszíteni. Bár nem erre találták ki a fegyvert, kellő óvatossággal azért így is sikerrel jár. *
- Ha beledobtuk, vissza kell szögezni a fedőt. Amíg takarítasz, szerzek kalapácsot. Viszont szekerünk nem tudom honnan lesz. * Sóhajt nagyot, mert be kell lássa, hogy a hátukon nem fogják tudni elvinni a hordót. Még szerencse, hogy a lakás közel van a folyóhoz, így nem lesz nehéz dolguk, és nem kell messzire vigyék. Engedelmesen Norrához lép, és megfogja a hulla felé eső részeit, és próbál combból emelni, nem derékból. Lehet, hogy párszor meg kell pihenjenek, mert a nemes nincs a fizikai munkához szokva, de mivel van idejük, előbb utóbb biztosan sikerül nekik a hordóba tenni a földi maradványokat. *
- Azt mondom, hogy dobjuk ki hátul, aztán hagyjuk, hadd vigye a folyó amerre akarja. Mindegy hol találják meg, a lényeg, hogy ne legyen bizonyíték, ami hozzánk köti. * Mondja halkan lihegve, és ha nem érkezik ellenvetés, akkor távozik is. A pajtába megy, ahol kalapácsot vesz magához, és ez után Norra szobájába, ahol egyszerű ruhát kerít. Nadrág, felső, a többi nem érdekli. Nem siet, húzza az időt, hogy mire visszamegy a pincébe, már ne legyen ott különösen dolog, csak a hordó dolga. *
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:51:57
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:51:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli vendég//
*Orthusnak semmi gondja azzal, hogy mélyebbre hajoljon a kézcsók apropóján, de csak egy pontig, ott pedig ő emeli feljebb Vhorossi Dwirinthalen kezét.
Úgy Pirtianes, mint a mélységiek kultúrájáról és szokásairól is csak részleteges ismeretekkel rendelkezik (különösen utóbbiról), de arra ügyel, hogy olyan mélyre ne hajoljon, ahogyan azt a szolgáknak, alárendelteknek kellene. Fontos jeleznie ezzel az aprósággal, hogy ő most tiszteletet tanúsít, nem alázatot.
Amint elhelyezkednek egymással szemben, Vhorossi rögtön rátér a lényegre. Orthus ezt jobban kedveli, mint a végtelenségig elnyújtott bájcsevegést, bár abban is elég nagy rutinja van.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a nőstény vált a testtartásán, és akaratlanul is odavillan a tekintete egy pillanatra. Vagy legalábbis úgy néz ki, mintha ösztönből és akaratlanul történne ez. Valójában, ha akarja, meg tudta volna állni, hogy lenézzen. De nem baj, ha a nőstény úgy érzi, hogy ezzel tudja manipulálni.
Megértően bólogat az elhangzottakra, majd így felel.*
- Igen, természetesen ismerem a családját. Mint régi nemeseknek, természetesen kegyednek is járhat az új nemesi cím, ha megfelelő módon tudja igazolni a kilétét. Úgy hallottam, hogy a városi tanács ezt eléggé szigorúan kéri számon. Sőt, talán túl szigorúan is, állítólag több régi nemesnek is gondot okoz, hogy megfelelően alá tudja támasztani az igényét.
*kezd bele, majd így folytatja.*
- Volt már alkalma érdeklődni ez ügyben a Városi tanácsnál?
*megkérdi ezt, bár sejti a választ. Meglepné, ha kiderülne, hogy Vhorossi meg se próbálta a legegyszerűbb utat, és tájékozatlan ez ügyben. Ő hozzá azok szoktak bekopogtatni, akik egyszer már csalódottan távoztak a tanács hivatalnokaitól.*
*Orthusnak semmi gondja azzal, hogy mélyebbre hajoljon a kézcsók apropóján, de csak egy pontig, ott pedig ő emeli feljebb Vhorossi Dwirinthalen kezét.
Úgy Pirtianes, mint a mélységiek kultúrájáról és szokásairól is csak részleteges ismeretekkel rendelkezik (különösen utóbbiról), de arra ügyel, hogy olyan mélyre ne hajoljon, ahogyan azt a szolgáknak, alárendelteknek kellene. Fontos jeleznie ezzel az aprósággal, hogy ő most tiszteletet tanúsít, nem alázatot.
Amint elhelyezkednek egymással szemben, Vhorossi rögtön rátér a lényegre. Orthus ezt jobban kedveli, mint a végtelenségig elnyújtott bájcsevegést, bár abban is elég nagy rutinja van.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a nőstény vált a testtartásán, és akaratlanul is odavillan a tekintete egy pillanatra. Vagy legalábbis úgy néz ki, mintha ösztönből és akaratlanul történne ez. Valójában, ha akarja, meg tudta volna állni, hogy lenézzen. De nem baj, ha a nőstény úgy érzi, hogy ezzel tudja manipulálni.
Megértően bólogat az elhangzottakra, majd így felel.*
- Igen, természetesen ismerem a családját. Mint régi nemeseknek, természetesen kegyednek is járhat az új nemesi cím, ha megfelelő módon tudja igazolni a kilétét. Úgy hallottam, hogy a városi tanács ezt eléggé szigorúan kéri számon. Sőt, talán túl szigorúan is, állítólag több régi nemesnek is gondot okoz, hogy megfelelően alá tudja támasztani az igényét.
*kezd bele, majd így folytatja.*
- Volt már alkalma érdeklődni ez ügyben a Városi tanácsnál?
*megkérdi ezt, bár sejti a választ. Meglepné, ha kiderülne, hogy Vhorossi meg se próbálta a legegyszerűbb utat, és tájékozatlan ez ügyben. Ő hozzá azok szoktak bekopogtatni, akik egyszer már csalódottan távoztak a tanács hivatalnokaitól.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-18 12:25:05
Üzenet elküldve: 2025-10-18 12:25:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Szemét forgatja Samonyr szavait hallva.
~ Honnan tudná, hogy miből van a hús, amit elé rakunk? ~ Ő kicsit tovább gondolta a dolgot, mint férje, de nem száll vitába, hiszen semmi kedve feldarabolni a holttestet, ha van egyszerűbb módja is annak, hogy megszabaduljanak tőle. Samonyr szerint van. Érdeklődve hallgatja a tervet, majd a végén bólint egyet. *
– Jó, akkor legyen úgy. * Nem különösebben érdekli, mi lesz a holttest sorsa, amíg felismerhetetlen marad. Bár abban nem biztos, hogy a holttest elég gyorsan felismerhetetlenségig puffadna és oszlana. Ha este útjára indítják, reggelre talán már egy kikötői halász hálójában végzi. Eredarként jobban is érthetne ezekhez a dolgokhoz, de eddig még ritkán fordult elő, hogy huzamosabb ideig egy helyen maradt, és gyilkolt. Szerencsére itt van neki Samonyr, aki nemcsak erős és gazdag, de okos is mellé. Nem túl okos – ez is fontos kitétel –, de úgy tűnik, a hullák eltakarításához ért.
A „javaslatára” kissé sértődötten néz fel a férfira.
~ Én meg azt értékelném, ha nem szólnál bele a dolgaimba. ~ Tud ő vigyázni magára, most sem vette észre senki, talán még Samonyrnak is csak napok múlva tűnt volna fel a szag, ha nem szól neki. Ennek ellenére persze van ráció abban, amit mond, és ha nem is ígér semmit, sóhajt egy nagyot, jelezve beletörődését. *
– Akkor jobb, ha nekilátunk. A takarítás után viszont hozz nekem valami ruhát, mert ebben nem mehetek ki az utcára. * Mutat végig véres öltözékén, és bár semmi problémát nem okozna neki mezítelenül felsétálni a szobájába, Samonyr lehet, nem örülne neki annyira, mint a szolgálók.
Odalép Aljin holttestéhez, megfogja a lábát, és egyből el is kezdi húzni, több-kevesebb sikerrel. Válla fölött hátranéz a másikra. Nem mond semmit, de szemeivel azt üzeni, hogy ~ Na, mi lesz már? Csak állsz ott, mint egy hülye vagy segítesz is? ~ Egyedül biztos nem fog sikerülni, de ha ketten együtt megemelik a testet, be is dobhatják az egyik hordóba. Elég régóta lent van itt a pincében, így azt se tudja, hány óra lehet, de úgy sejti, nemsokára esteledik vagy már sötét is van odakint. Úgyhogy itt az ideje, hogy ne csak a szájukat jártassák, hanem elkezdjék a takarítást. Ha a porhüvelytől megszabadultak (legalábbis betették a hordóba), máris sokkal kisebb feladatnak tűnik a vér feltörlése. *
– Ezután meg is akarok fürdeni. Nem kellenek szolgálók, csak te. Rég beszéltünk. * Samonyr talán megérti, hogy ez a hely és idő nem a legalkalmasabb arra, hogy csevegjenek. *
* Szemét forgatja Samonyr szavait hallva.
~ Honnan tudná, hogy miből van a hús, amit elé rakunk? ~ Ő kicsit tovább gondolta a dolgot, mint férje, de nem száll vitába, hiszen semmi kedve feldarabolni a holttestet, ha van egyszerűbb módja is annak, hogy megszabaduljanak tőle. Samonyr szerint van. Érdeklődve hallgatja a tervet, majd a végén bólint egyet. *
– Jó, akkor legyen úgy. * Nem különösebben érdekli, mi lesz a holttest sorsa, amíg felismerhetetlen marad. Bár abban nem biztos, hogy a holttest elég gyorsan felismerhetetlenségig puffadna és oszlana. Ha este útjára indítják, reggelre talán már egy kikötői halász hálójában végzi. Eredarként jobban is érthetne ezekhez a dolgokhoz, de eddig még ritkán fordult elő, hogy huzamosabb ideig egy helyen maradt, és gyilkolt. Szerencsére itt van neki Samonyr, aki nemcsak erős és gazdag, de okos is mellé. Nem túl okos – ez is fontos kitétel –, de úgy tűnik, a hullák eltakarításához ért.
A „javaslatára” kissé sértődötten néz fel a férfira.
~ Én meg azt értékelném, ha nem szólnál bele a dolgaimba. ~ Tud ő vigyázni magára, most sem vette észre senki, talán még Samonyrnak is csak napok múlva tűnt volna fel a szag, ha nem szól neki. Ennek ellenére persze van ráció abban, amit mond, és ha nem is ígér semmit, sóhajt egy nagyot, jelezve beletörődését. *
– Akkor jobb, ha nekilátunk. A takarítás után viszont hozz nekem valami ruhát, mert ebben nem mehetek ki az utcára. * Mutat végig véres öltözékén, és bár semmi problémát nem okozna neki mezítelenül felsétálni a szobájába, Samonyr lehet, nem örülne neki annyira, mint a szolgálók.
Odalép Aljin holttestéhez, megfogja a lábát, és egyből el is kezdi húzni, több-kevesebb sikerrel. Válla fölött hátranéz a másikra. Nem mond semmit, de szemeivel azt üzeni, hogy ~ Na, mi lesz már? Csak állsz ott, mint egy hülye vagy segítesz is? ~ Egyedül biztos nem fog sikerülni, de ha ketten együtt megemelik a testet, be is dobhatják az egyik hordóba. Elég régóta lent van itt a pincében, így azt se tudja, hány óra lehet, de úgy sejti, nemsokára esteledik vagy már sötét is van odakint. Úgyhogy itt az ideje, hogy ne csak a szájukat jártassák, hanem elkezdjék a takarítást. Ha a porhüvelytől megszabadultak (legalábbis betették a hordóba), máris sokkal kisebb feladatnak tűnik a vér feltörlése. *
– Ezután meg is akarok fürdeni. Nem kellenek szolgálók, csak te. Rég beszéltünk. * Samonyr talán megérti, hogy ez a hely és idő nem a legalkalmasabb arra, hogy csevegjenek. *
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-18 11:17:05
Üzenet elküldve: 2025-10-18 11:17:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli vendég//
*Léptei lassúak és kimértek, tartása töretlenül egyenes. A belenevelt etikett szigora nem enged meg oly luxust, hogy bármi is kiüljön arcára, ahogy átvezetik a tágas kúrián. Még akkor sem, ha egyébként ínyére van az, amit lát. Persze bizonyosan más hatással lenne rá e a ház, ha napvilágnál járná és fényárban úszna. Így, hogy a természetes, kinti fény nem játszik közre, sokkal inkább emlékezteti valódi otthonára.*
-Részemről a szerencse, Orthus Morthimer. *Hangja negédesen cseng, ám határozottan lassan formálja a szavakat. Nehezen jönnek ajkára a szavak, minduntalan saját nyelvükön szólalna meg.*
-Vhorossi Dwirinthalen. *Kacsóját kézcsókra engedi, ám teszi ezt kellően mélyen hozzá, hogy a férfit lehetőleg meghajlásra kényszerítse. Nincs ebben különösebb szándék, mindinkább reflex. Szürkéslila tekintete közben nem rest megmérni a vagyonos prefektust. Jó módú ember élete derekán, ki nem a karja erejéből boldogul, s ez tán meg is látszik. A külleme nem mozgat meg benne semmit, bár ez jóformán akármelyik hím egyedre igaz lehetne. Nem kerüli el figyelmét viszont, hogy Orthus felkészült a fogadására, ez pedig mindenképp jó benyomást tesz rá.
Az invitációra helyet foglal a karosszékben, gondosan átvetve combját másikon. Hószín hajfonatát vállára veti, miközben kritikus szemmel szemrevételezi a helyiséget.*
-Bizonyosan érdekli, miért kerestem fel Önt, Orthus. *Furcsa érzés kering benne. Elvégre egy emberhímmel kell egyezkednie, ebben pedig nincs túl nagy gyakorlata. Tudni véli, hogy kerüli őket a Pirtianesben hímekbe vert fegyelem, s önmérsékletük híján félig ösztönlények. Igaz, ami igaz, Orthus eddig nemigen mutatta jelét efféle habitusnak. Bárhogy is, míg hatalom van a kereskedő kezében, addig az ő szabályai szerint kell játszania, legyen ez bármennyire is kín számára.*
-"Hir'hen hrät nuririi, druinao irh halathenn". Minél magasabbra mászol, annál nagyobbat zuhansz. Talán gyermeteg mondás, de sajnos családom artheniori ágára igaznak bizonyult. *Meglepő lehet, de halovány mosolyba rándulnak ajkai.*
-Sokáig tartották a legbefolyásosabb famíliának őket. De a lázadás során meggyilkolták és meggyalázták rokonaim. *Hangja szenvtelen, mintha csak egy könyvből olvasná a sorokat.*
-Azért jöttem vissza, hogy helyreállítsam azt, ami... "Hurhii"... Felborult? *Finoman felvont szemöldökkel pillant a kereskedőre, de nem várja meg, mire az helybenhagyja a nyelvi korrekciót.*
-Ezért fordultam Önhöz. Az a megérzésem, hogy egy magafajta ember képes lehet segítségemre lenni, míg fáradalmait megfelelően honorálják.
*Most először moccan, mióta helyet foglalt. Combjai pozitúráját gondosan eleganciával cseréli, engedve némi teret a szemnek, még ha csekélyet is. Furcsa mód nem érez ettől semmit, még akkor sem, ha egyébként egy efféle, aprócska mozdulat is kirívóan etikátlan lenne Pirtianesben. Túlságosan céljaira fókuszál hozzá, hogy az ilyen jellegű áldozatok számítsanak. Szemei továbbra is hűvösen vizslatják a szemben ülőt, de ajkai most mosolyra húzódnak. Nem tér ki még a hogyanokra, előbb le akarja olvasni a prefektus reakcióját a hallottakra.*
*Léptei lassúak és kimértek, tartása töretlenül egyenes. A belenevelt etikett szigora nem enged meg oly luxust, hogy bármi is kiüljön arcára, ahogy átvezetik a tágas kúrián. Még akkor sem, ha egyébként ínyére van az, amit lát. Persze bizonyosan más hatással lenne rá e a ház, ha napvilágnál járná és fényárban úszna. Így, hogy a természetes, kinti fény nem játszik közre, sokkal inkább emlékezteti valódi otthonára.*
-Részemről a szerencse, Orthus Morthimer. *Hangja negédesen cseng, ám határozottan lassan formálja a szavakat. Nehezen jönnek ajkára a szavak, minduntalan saját nyelvükön szólalna meg.*
-Vhorossi Dwirinthalen. *Kacsóját kézcsókra engedi, ám teszi ezt kellően mélyen hozzá, hogy a férfit lehetőleg meghajlásra kényszerítse. Nincs ebben különösebb szándék, mindinkább reflex. Szürkéslila tekintete közben nem rest megmérni a vagyonos prefektust. Jó módú ember élete derekán, ki nem a karja erejéből boldogul, s ez tán meg is látszik. A külleme nem mozgat meg benne semmit, bár ez jóformán akármelyik hím egyedre igaz lehetne. Nem kerüli el figyelmét viszont, hogy Orthus felkészült a fogadására, ez pedig mindenképp jó benyomást tesz rá.
Az invitációra helyet foglal a karosszékben, gondosan átvetve combját másikon. Hószín hajfonatát vállára veti, miközben kritikus szemmel szemrevételezi a helyiséget.*
-Bizonyosan érdekli, miért kerestem fel Önt, Orthus. *Furcsa érzés kering benne. Elvégre egy emberhímmel kell egyezkednie, ebben pedig nincs túl nagy gyakorlata. Tudni véli, hogy kerüli őket a Pirtianesben hímekbe vert fegyelem, s önmérsékletük híján félig ösztönlények. Igaz, ami igaz, Orthus eddig nemigen mutatta jelét efféle habitusnak. Bárhogy is, míg hatalom van a kereskedő kezében, addig az ő szabályai szerint kell játszania, legyen ez bármennyire is kín számára.*
-"Hir'hen hrät nuririi, druinao irh halathenn". Minél magasabbra mászol, annál nagyobbat zuhansz. Talán gyermeteg mondás, de sajnos családom artheniori ágára igaznak bizonyult. *Meglepő lehet, de halovány mosolyba rándulnak ajkai.*
-Sokáig tartották a legbefolyásosabb famíliának őket. De a lázadás során meggyilkolták és meggyalázták rokonaim. *Hangja szenvtelen, mintha csak egy könyvből olvasná a sorokat.*
-Azért jöttem vissza, hogy helyreállítsam azt, ami... "Hurhii"... Felborult? *Finoman felvont szemöldökkel pillant a kereskedőre, de nem várja meg, mire az helybenhagyja a nyelvi korrekciót.*
-Ezért fordultam Önhöz. Az a megérzésem, hogy egy magafajta ember képes lehet segítségemre lenni, míg fáradalmait megfelelően honorálják.
*Most először moccan, mióta helyet foglalt. Combjai pozitúráját gondosan eleganciával cseréli, engedve némi teret a szemnek, még ha csekélyet is. Furcsa mód nem érez ettől semmit, még akkor sem, ha egyébként egy efféle, aprócska mozdulat is kirívóan etikátlan lenne Pirtianesben. Túlságosan céljaira fókuszál hozzá, hogy az ilyen jellegű áldozatok számítsanak. Szemei továbbra is hűvösen vizslatják a szemben ülőt, de ajkai most mosolyra húzódnak. Nem tér ki még a hogyanokra, előbb le akarja olvasni a prefektus reakcióját a hallottakra.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-18 10:48:21
Üzenet elküldve: 2025-10-18 10:48:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
- Itt meg a szolgálók szagolják ki, szó szerint. Szellőztetni se tudunk idelent. * Csóválja a fejét, ahogy azon gondolkodik, hogy mit fognak kezdeni a szaggal. *
- A házban nem látott együtt senki, és ez a lényeg. * Sóhajt elégedetten, ahogy az összefoglalót hallgatja. Az ötleteket hallva kifejezéstelen az arca, egyedül a szakács ötletére jelenik meg rosszallás az arcán. *
- A szakács erről semmit nem fog tudni, ahogy a többi szolgáló sem. Szerinted nem rohannának egyből a városőrséghez? * Kérdezi halkan, ámulva a másik sületlenségén. *
- Kétlem, hogy felismernék. Főleg azok után, hogy a vízben felpuffad, és oszlani kezd. * Gondolkodik hangosan, majd megvonja a vállát. *
- A folyó jó, de nem kordén vinném. Itt vannak ezek az üres hordók, az egyikbe belerakjuk, senkinek nem lesz gyanús, hogy egy hordó bort viszünk, és a szagát se viszi messzire a szél. Aztán bedobjuk a folyóba, és nézzük, ahogy elviszi a sodrás. A ruhádat elégetjük, nem fog kijönni belőle a vér. A szaggal is kell kezdeni valamit, illetve a hányást gondolom feltakarítod majd. * Sorolja el a tervét a férfi, majd leendő feleségére néz. *
- És értékelném, ha nem a házunkban gyilkolnál legközelebb. Túl sok a kíváncsi tekintet, és túl nehéz eltüntetni a nyomokat. Javaslom a szántókat, és Kalácsfalvát. Utóbbi senkit nem érdekel, még a barbárokat sem, előbbi pedig számtalan egyedül álló ház, távol mindentől. Még takarítani sem kell magad után. * Az új ruha kérdését elengedi a füle mellett. *
- Itt meg a szolgálók szagolják ki, szó szerint. Szellőztetni se tudunk idelent. * Csóválja a fejét, ahogy azon gondolkodik, hogy mit fognak kezdeni a szaggal. *
- A házban nem látott együtt senki, és ez a lényeg. * Sóhajt elégedetten, ahogy az összefoglalót hallgatja. Az ötleteket hallva kifejezéstelen az arca, egyedül a szakács ötletére jelenik meg rosszallás az arcán. *
- A szakács erről semmit nem fog tudni, ahogy a többi szolgáló sem. Szerinted nem rohannának egyből a városőrséghez? * Kérdezi halkan, ámulva a másik sületlenségén. *
- Kétlem, hogy felismernék. Főleg azok után, hogy a vízben felpuffad, és oszlani kezd. * Gondolkodik hangosan, majd megvonja a vállát. *
- A folyó jó, de nem kordén vinném. Itt vannak ezek az üres hordók, az egyikbe belerakjuk, senkinek nem lesz gyanús, hogy egy hordó bort viszünk, és a szagát se viszi messzire a szél. Aztán bedobjuk a folyóba, és nézzük, ahogy elviszi a sodrás. A ruhádat elégetjük, nem fog kijönni belőle a vér. A szaggal is kell kezdeni valamit, illetve a hányást gondolom feltakarítod majd. * Sorolja el a tervét a férfi, majd leendő feleségére néz. *
- És értékelném, ha nem a házunkban gyilkolnál legközelebb. Túl sok a kíváncsi tekintet, és túl nehéz eltüntetni a nyomokat. Javaslom a szántókat, és Kalácsfalvát. Utóbbi senkit nem érdekel, még a barbárokat sem, előbbi pedig számtalan egyedül álló ház, távol mindentől. Még takarítani sem kell magad után. * Az új ruha kérdését elengedi a füle mellett. *
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-17 21:44:52
Üzenet elküldve: 2025-10-17 21:44:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
– A városőrök mérföldekről kiszagolják a bajt. * Válaszolja egyszerűen a férfi kérdésére. Legutóbb Venthel segítségére sem sietett senki a Romvárosban, de az is igaz, hogy az az eset nem is tartott tovább néhány percnél. Ide viszont csak nem törnek be a rend éber őrei csak azért, hogy rutinellenőrzést tartsanak. Noha az igazán rájuk vallana. Norra egyetlen szerencséje, hogy férje nem valami polgári sorból való utcasöpredék, hanem egy okleveles nemes, aki Selyemrévben kapott házat. Itt bár sok a járőr, legalább tudják, mi az a tisztelet, és nem ütik bele az orrukat az itt lakók dolgaiba.
Megérti Samonyr óvatosságát, aggodalmát és idegességét, de ő maga nem csinál akkora gondot belőle. Nyugodt hangon felel. *
– Nem, nem látott senki. Vagy hát… Azt láthatták az őrök a Csonthídon, hogy egy szakadt wegtoreni kölyök segített nekem cipelni egy söröskorsót. * A sarokba helyezett hordó felé pillant, majd vissza a kedvesére. Az eltakarításon még ugyan nem gondolkodott, de rögtön eszébe jut több lehetőség is. *
– Éjszaka kicsempészhetjük egy kordén, és bedobhatjuk a folyóba. Habár, ha túl hamar partra mossa a víz, felismerhetik. El is égethetjük, de akkor meg a hullaégetés bűze buktathatna le… Úgyhogy inkább daraboljuk fel, és bízzuk rá a szakácsra. A felesleget meg szórjuk a folyóba. * Javasolja. Természetesen nem véletlenül beszél többesszámban, számít Samonyr segedelmére. Közös érdekük, hogy ne maradjon a wegtoreni holtteste a pincében. Ennek rendezési módja részletkérdés, de reméli, hogy a másik nem finnyás – vagy, ha az, akkor legalább javasol valami mást ehelyett.
Habár a takarítás is nagyon fontos dolog, rövidesen áttér egy másik témára. *
– Örülök, hogy hazatértél. * Megenged magának egy kis mosolyt, ahogy Samonyr felé néz, akinek arcát megvilágítja a gyertya fénye. Nagyon meggyőzően tudja ezt mondani, talán tényleg így is gondolja. Következő mondata azt is elárulja, hogy miért. *
– Kéne egy új ruha. Ez csupa vér lett.
– A városőrök mérföldekről kiszagolják a bajt. * Válaszolja egyszerűen a férfi kérdésére. Legutóbb Venthel segítségére sem sietett senki a Romvárosban, de az is igaz, hogy az az eset nem is tartott tovább néhány percnél. Ide viszont csak nem törnek be a rend éber őrei csak azért, hogy rutinellenőrzést tartsanak. Noha az igazán rájuk vallana. Norra egyetlen szerencséje, hogy férje nem valami polgári sorból való utcasöpredék, hanem egy okleveles nemes, aki Selyemrévben kapott házat. Itt bár sok a járőr, legalább tudják, mi az a tisztelet, és nem ütik bele az orrukat az itt lakók dolgaiba.
Megérti Samonyr óvatosságát, aggodalmát és idegességét, de ő maga nem csinál akkora gondot belőle. Nyugodt hangon felel. *
– Nem, nem látott senki. Vagy hát… Azt láthatták az őrök a Csonthídon, hogy egy szakadt wegtoreni kölyök segített nekem cipelni egy söröskorsót. * A sarokba helyezett hordó felé pillant, majd vissza a kedvesére. Az eltakarításon még ugyan nem gondolkodott, de rögtön eszébe jut több lehetőség is. *
– Éjszaka kicsempészhetjük egy kordén, és bedobhatjuk a folyóba. Habár, ha túl hamar partra mossa a víz, felismerhetik. El is égethetjük, de akkor meg a hullaégetés bűze buktathatna le… Úgyhogy inkább daraboljuk fel, és bízzuk rá a szakácsra. A felesleget meg szórjuk a folyóba. * Javasolja. Természetesen nem véletlenül beszél többesszámban, számít Samonyr segedelmére. Közös érdekük, hogy ne maradjon a wegtoreni holtteste a pincében. Ennek rendezési módja részletkérdés, de reméli, hogy a másik nem finnyás – vagy, ha az, akkor legalább javasol valami mást ehelyett.
Habár a takarítás is nagyon fontos dolog, rövidesen áttér egy másik témára. *
– Örülök, hogy hazatértél. * Megenged magának egy kis mosolyt, ahogy Samonyr felé néz, akinek arcát megvilágítja a gyertya fénye. Nagyon meggyőzően tudja ezt mondani, talán tényleg így is gondolja. Következő mondata azt is elárulja, hogy miért. *
– Kéne egy új ruha. Ez csupa vér lett.
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:38:34
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:38:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Éjjeli vendég//
*Vhorossi Dwirinthalen előre megbeszélt időpontban, és igen pontosan érkezett meg. Nem meglepő hát, hogy számítottak az érkezésére, és felkészültek rá: a kovácsoltvas kapuban két szolgáló áll, egy középkorú wegtoreni ember, és egy fiatal, szélesvállú emberfiú. Mindketten elegáns, de egyszerű fekete uniformisban. Kitárják az ajtószárnyakat és lehajtott fővel várakoznak.
A ház bejáratához vezető kavicsos út mentén kis fáklyákat állítottak a földbe, hogy megvilágítsák az utat, bár a ház nagy ablakaiból is fényár fogadja az érkezőt.
Mire Vhorossi a lépcsőkhöz ér lóháton, addigra a kapuban már látott wegtoreni férfi is odaér sietve, és ő az, aki - továbbra is alázatosan lehajtott fejjel - a kezét nyújtja, hogy lesegítse a mélységit a nyeregből. Ezt követően pedig kantárszáron fogva elvezeti az istálló felé Zardilt.
Vhorossi így se marad magára, mert az épület előtt a ház komornyikja fogadja. Szintén emberférfi, de magas, sovány, és méltóságteljes. Azonban ő is kellő - a többi szolgálónál talán csak egy árnyalatnyival kisebb - alázatossággal fogadja a vendéget.*
- Dwirinthalen úrnő, üdvözöljük a Morthimer házban! Kérem, erre méltóztassék!
*mondja egy mély meghajlás kíséretében, majd pedig mutatja az utat. Nem arra kéri a nőt, hogy kövesse, sőt, ő marad le egy fél lépéssel, és csak akkor lép elő, amikor ki kell tárni a ház ajtaját a hölgy előtt, majd pedig így szól.*
- Morthimer úr a társalgóban fogadja önt.
*mondja lehajtott fejjel, és karjával mutatja, hogy ehhez Vhorossinak balra kell fordulnia, hogy belépjen egy nagy, boltíves, nyitott ajtónyíláson.
Ott pedig már valóban Orthus Morthimer várja, elegánsan kiöltözve. Ez az ő esetében elegáns szabású fekete öltönyt jelent, fodros nyakú fehér selyeminggel, melyet nyakban fekete selyemzsinór fog össze. Fényesen csillogó fekete bőrcipő teszi teljessé az öltözetet, ékszer gyanánt azonban mindössze családi pecsétgyűrűjét, valamint prefektusi kitűzőjét viseli. Orthus maga negyvenes éveiven járó, kissé köpcös, de egyenes tartású emberférfi, gondosan ápolt fekete hajjal és szakállal.
Ő is meghajol, de az ő mozdulata már inkább csak tisztelettudó, nem megalázkodó.*
- Nagy megtiszteltetés, hogy megismerhetem, Dwirinthalen úrnő! Orthus Morthimer vagyok.
*mutatkozik be. Ő nem nyújtja a kezét se kézfogásra, se kézcsókra. Ám ha Vhorossi így tesz, akkor nem habozik megtenni a gesztust. Vhorossinak feltűnhet, hogy Orthus valamennyire (talán nagyon is) tisztában van a pirtianesi etikettel, és aszerint fogadja őt. És szolgáit is kioktathatta, hogy ennyire nagy alázattal fogadják a mélységi nőstényt.
Bár ezt Vhorossi nem tudhatja, de Orthus ma estére szándékosan kimenőt adott a női cselédjének. Vendége előtt nő ne szolgáljon, csakis férfi. Így a házon belül, a komornyikon kívül egy másik inas is lesben áll, igaz, ő még nem jött elő.
A társalgóban pedig már előre ki vannak készítve egy ezüsttálcán különféle borok, és kristálypoharak.*
- Kérem, foglaljon helyet!
*mondja Orthus, miután megtörténtek a bemutatkozások, és a bőrfotelek felé int. Sőt, ha Vhorossi igényli, még oda is vezeti az egyikhez, és ő maga csak azt követően ül le, hogy a vendég már megtette.
Orthus magában megállapítja, hogy a mélységi nő nagyon is szép. Sose hált még sötételf nősténnyel, és nagyon is mozgatja a fantáziáját a dolog, de ebből nem mutat semmit. Véletlenül se kaphatja a vendég sóvár, esetleg elnyújtott pillantásokon.*
*Vhorossi Dwirinthalen előre megbeszélt időpontban, és igen pontosan érkezett meg. Nem meglepő hát, hogy számítottak az érkezésére, és felkészültek rá: a kovácsoltvas kapuban két szolgáló áll, egy középkorú wegtoreni ember, és egy fiatal, szélesvállú emberfiú. Mindketten elegáns, de egyszerű fekete uniformisban. Kitárják az ajtószárnyakat és lehajtott fővel várakoznak.
A ház bejáratához vezető kavicsos út mentén kis fáklyákat állítottak a földbe, hogy megvilágítsák az utat, bár a ház nagy ablakaiból is fényár fogadja az érkezőt.
Mire Vhorossi a lépcsőkhöz ér lóháton, addigra a kapuban már látott wegtoreni férfi is odaér sietve, és ő az, aki - továbbra is alázatosan lehajtott fejjel - a kezét nyújtja, hogy lesegítse a mélységit a nyeregből. Ezt követően pedig kantárszáron fogva elvezeti az istálló felé Zardilt.
Vhorossi így se marad magára, mert az épület előtt a ház komornyikja fogadja. Szintén emberférfi, de magas, sovány, és méltóságteljes. Azonban ő is kellő - a többi szolgálónál talán csak egy árnyalatnyival kisebb - alázatossággal fogadja a vendéget.*
- Dwirinthalen úrnő, üdvözöljük a Morthimer házban! Kérem, erre méltóztassék!
*mondja egy mély meghajlás kíséretében, majd pedig mutatja az utat. Nem arra kéri a nőt, hogy kövesse, sőt, ő marad le egy fél lépéssel, és csak akkor lép elő, amikor ki kell tárni a ház ajtaját a hölgy előtt, majd pedig így szól.*
- Morthimer úr a társalgóban fogadja önt.
*mondja lehajtott fejjel, és karjával mutatja, hogy ehhez Vhorossinak balra kell fordulnia, hogy belépjen egy nagy, boltíves, nyitott ajtónyíláson.
Ott pedig már valóban Orthus Morthimer várja, elegánsan kiöltözve. Ez az ő esetében elegáns szabású fekete öltönyt jelent, fodros nyakú fehér selyeminggel, melyet nyakban fekete selyemzsinór fog össze. Fényesen csillogó fekete bőrcipő teszi teljessé az öltözetet, ékszer gyanánt azonban mindössze családi pecsétgyűrűjét, valamint prefektusi kitűzőjét viseli. Orthus maga negyvenes éveiven járó, kissé köpcös, de egyenes tartású emberférfi, gondosan ápolt fekete hajjal és szakállal.
Ő is meghajol, de az ő mozdulata már inkább csak tisztelettudó, nem megalázkodó.*
- Nagy megtiszteltetés, hogy megismerhetem, Dwirinthalen úrnő! Orthus Morthimer vagyok.
*mutatkozik be. Ő nem nyújtja a kezét se kézfogásra, se kézcsókra. Ám ha Vhorossi így tesz, akkor nem habozik megtenni a gesztust. Vhorossinak feltűnhet, hogy Orthus valamennyire (talán nagyon is) tisztában van a pirtianesi etikettel, és aszerint fogadja őt. És szolgáit is kioktathatta, hogy ennyire nagy alázattal fogadják a mélységi nőstényt.
Bár ezt Vhorossi nem tudhatja, de Orthus ma estére szándékosan kimenőt adott a női cselédjének. Vendége előtt nő ne szolgáljon, csakis férfi. Így a házon belül, a komornyikon kívül egy másik inas is lesben áll, igaz, ő még nem jött elő.
A társalgóban pedig már előre ki vannak készítve egy ezüsttálcán különféle borok, és kristálypoharak.*
- Kérem, foglaljon helyet!
*mondja Orthus, miután megtörténtek a bemutatkozások, és a bőrfotelek felé int. Sőt, ha Vhorossi igényli, még oda is vezeti az egyikhez, és ő maga csak azt követően ül le, hogy a vendég már megtette.
Orthus magában megállapítja, hogy a mélységi nő nagyon is szép. Sose hált még sötételf nősténnyel, és nagyon is mozgatja a fantáziáját a dolog, de ebből nem mutat semmit. Véletlenül se kaphatja a vendég sóvár, esetleg elnyújtott pillantásokon.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-17 15:03:54
Üzenet elküldve: 2025-10-17 15:03:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Éjjeli vendég//
*Másnap este korán kel. Természetesen sötételfekhez mérten "korán". A lemenő napkorong még az ég alját festi, mikor ő összekészül. Sötét, vágott szoknyás, aranyhímzéses bársonyruhát ölt, hozzá való kesztyűt és csizmát, hófehér hajkoronáját pedig könnyed fonatba fogja. Megnyerő külsőt igyekszik varázsolni magának, s jóval kevésbé feszeset, mint ahogy azt a Föld Városa illemtana diktálná. A piperével hamar végez, s már útnak is indul, hogy felnyergelt paripáját az istállóból begyűjtve a Selyemrév felé vegye az irányt. Nem véletlen a sietsége. A késés az egyik legnagyobb sértés Pirtianesben. Bármennyire is fogcsikorgató a tudat, hogy egy emberhím kedvére kell tegyen, ostobaság lenne elszalasztani a kínálkozó lehetőséget. Az sem véletlen, hogy ő jár el e szerepben, nem pedig vére, Elireya. Az ő erőssége az álarc, s ha ezer késszúrásként éli is meg, hogy hízelegjen egy kivagyi artheniorinak, zokszó nélkül képes megtenni.
Zardil, a hatalmas, fekete paripa hátán érkezik meg a kúria elé. Ha tehetné, természetesen hintón tenné meg ugyanezt az utat, ám erre nincs lehetősége még. Kénytelen hát hátasát használni, ha nem akar kutyagolni. Többé-kevésbé megüli persze a lovat, de se nem kalandor, se nem nyájterelő ő, hogy nyeregben utazzon.
Lusta pillantása végigméri a kúriát és annak bejáratát. Sajátos kialakítása miatt él benne a gyanú, hogy tulajdonosa saját szája íze szerint építtette. A cirádás, aranyló, "M" betűvel díszített kovácsoltvas kapu mögött elterülő, szökőkúttal kiegészített kert egészen kedvére való. Pirtianes jut róla eszébe. Számtalan díszkút akadt a városban, meglovagolva mélyben húzódó vízforrások adta lehetőségeket.
Amennyiben akad ajtónálló, netalán szolgáló, úgy egy kurta pillantással jelzi, hogy szüksége van segítségre hozzá, hogy leszálljon a hátasról. Ez nem csupán valami nőstényi hóbort részéről. Zardil valóban nyaktörően hatalmas jószág, s még egy megtermett hím is csupán kellő körültekintéssel kászálódhatna le róla.*
-A nevem Vhorossi Dwirinthalen. Morthimer úrhoz érkeztem. *Hangja dallamos, de erős, kissé sziszegő akcentus kíséri. Hallatszik, hogy nincs hozzászokva a közös nyelv használatához.*
*Másnap este korán kel. Természetesen sötételfekhez mérten "korán". A lemenő napkorong még az ég alját festi, mikor ő összekészül. Sötét, vágott szoknyás, aranyhímzéses bársonyruhát ölt, hozzá való kesztyűt és csizmát, hófehér hajkoronáját pedig könnyed fonatba fogja. Megnyerő külsőt igyekszik varázsolni magának, s jóval kevésbé feszeset, mint ahogy azt a Föld Városa illemtana diktálná. A piperével hamar végez, s már útnak is indul, hogy felnyergelt paripáját az istállóból begyűjtve a Selyemrév felé vegye az irányt. Nem véletlen a sietsége. A késés az egyik legnagyobb sértés Pirtianesben. Bármennyire is fogcsikorgató a tudat, hogy egy emberhím kedvére kell tegyen, ostobaság lenne elszalasztani a kínálkozó lehetőséget. Az sem véletlen, hogy ő jár el e szerepben, nem pedig vére, Elireya. Az ő erőssége az álarc, s ha ezer késszúrásként éli is meg, hogy hízelegjen egy kivagyi artheniorinak, zokszó nélkül képes megtenni.
Zardil, a hatalmas, fekete paripa hátán érkezik meg a kúria elé. Ha tehetné, természetesen hintón tenné meg ugyanezt az utat, ám erre nincs lehetősége még. Kénytelen hát hátasát használni, ha nem akar kutyagolni. Többé-kevésbé megüli persze a lovat, de se nem kalandor, se nem nyájterelő ő, hogy nyeregben utazzon.
Lusta pillantása végigméri a kúriát és annak bejáratát. Sajátos kialakítása miatt él benne a gyanú, hogy tulajdonosa saját szája íze szerint építtette. A cirádás, aranyló, "M" betűvel díszített kovácsoltvas kapu mögött elterülő, szökőkúttal kiegészített kert egészen kedvére való. Pirtianes jut róla eszébe. Számtalan díszkút akadt a városban, meglovagolva mélyben húzódó vízforrások adta lehetőségeket.
Amennyiben akad ajtónálló, netalán szolgáló, úgy egy kurta pillantással jelzi, hogy szüksége van segítségre hozzá, hogy leszálljon a hátasról. Ez nem csupán valami nőstényi hóbort részéről. Zardil valóban nyaktörően hatalmas jószág, s még egy megtermett hím is csupán kellő körültekintéssel kászálódhatna le róla.*
-A nevem Vhorossi Dwirinthalen. Morthimer úrhoz érkeztem. *Hangja dallamos, de erős, kissé sziszegő akcentus kíséri. Hallatszik, hogy nincs hozzászokva a közös nyelv használatához.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:36:44
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:36:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A pince lépcsőjén még azért gyújt egy gyertyát, biztos ami biztos, hogy igazán jól lásson odalent, illetve, bár még nincs tele borral a lenti tároló, azért nem baj, ha már most elkezdi megszokni ezt a dolgot. Hallott már sokakról, akik odavesztek a borospincében, mert nem vették észre a gázokat, amik szép lassan megfullasztották őket. Jó is, hogy így tesz, mert leérve aztán rögtön az arcára fagy a fickós mosoly, és be kell lássa, hogy nem egy kellemes együttlét ötletétől vezérelve hívták le. Legalábbis kezdi ezt gondolni, ahogy orrát facsarja a bűz, és a tekintetét odavonzza magához a szag forrása. *
- Mi a fasz? * Hangzik a rendkívül kimért, modoros kérdés, amit minden nemes megirigyelhetne tőle. Láthatóan inkább megdöbbent, mint ijedt a tekintete, sok mindenre számított - na jó, igazából csak egy dologra - de erre semmiképp. Rendezi sorait, és kimért tekintettel teszi le a gyertyát az egyik hordóra, majd sarkon fordul, és visszasiet a lépcsőn. Ha Norra nem tartóztatja, akkor becsukja az ajtót maga mögött, nehogy valaki lejöjjön, vagy éppen hallgatózzon utánuk. Ezután a nő hallhatja a visszafelé igyekvő lépések zaját. *
- Fasznak hoztad haza? * Teszi fel az egyetlen logikusnak tűnő kérdést, a fejét csóválva. Nem lép közelebb a halotthoz, hogy azt vizslassa, mutatja még az élet apró jeleit, vagy sem, teljesen feleslegesnek ítéli meg. *
- Ha elbánsz vele egy sikátorban, ahol senki nem látja, és ott hagyod, akkor nem vállalsz felesleges kockázatot. Ezzel viszont bajba sodrod magad, és engem is. * Néz szigorúan kedvesére, majd vissza a halottra. *
- Tudod már hogyan akarod eltakarítani? * Hangzik az újabb kérdés, bár Samonyrnak már van ötlete, azért meghallgatná az eredart is. Egyrészt azért, mert ez egy jó lecke lehet, ha nem gondolt elég sokáig a tervei és vágyai kiélése közben, másrészt mert akár még ő is mondhat valami olyat, amiből a Talwakr család utolsó élő tagja tanulhat. *
- Látott titeket bárki? * Teszi fel az utolsó, fontosnak ítélt kérdést, mielőtt megvárná a válaszokat. *
* A pince lépcsőjén még azért gyújt egy gyertyát, biztos ami biztos, hogy igazán jól lásson odalent, illetve, bár még nincs tele borral a lenti tároló, azért nem baj, ha már most elkezdi megszokni ezt a dolgot. Hallott már sokakról, akik odavesztek a borospincében, mert nem vették észre a gázokat, amik szép lassan megfullasztották őket. Jó is, hogy így tesz, mert leérve aztán rögtön az arcára fagy a fickós mosoly, és be kell lássa, hogy nem egy kellemes együttlét ötletétől vezérelve hívták le. Legalábbis kezdi ezt gondolni, ahogy orrát facsarja a bűz, és a tekintetét odavonzza magához a szag forrása. *
- Mi a fasz? * Hangzik a rendkívül kimért, modoros kérdés, amit minden nemes megirigyelhetne tőle. Láthatóan inkább megdöbbent, mint ijedt a tekintete, sok mindenre számított - na jó, igazából csak egy dologra - de erre semmiképp. Rendezi sorait, és kimért tekintettel teszi le a gyertyát az egyik hordóra, majd sarkon fordul, és visszasiet a lépcsőn. Ha Norra nem tartóztatja, akkor becsukja az ajtót maga mögött, nehogy valaki lejöjjön, vagy éppen hallgatózzon utánuk. Ezután a nő hallhatja a visszafelé igyekvő lépések zaját. *
- Fasznak hoztad haza? * Teszi fel az egyetlen logikusnak tűnő kérdést, a fejét csóválva. Nem lép közelebb a halotthoz, hogy azt vizslassa, mutatja még az élet apró jeleit, vagy sem, teljesen feleslegesnek ítéli meg. *
- Ha elbánsz vele egy sikátorban, ahol senki nem látja, és ott hagyod, akkor nem vállalsz felesleges kockázatot. Ezzel viszont bajba sodrod magad, és engem is. * Néz szigorúan kedvesére, majd vissza a halottra. *
- Tudod már hogyan akarod eltakarítani? * Hangzik az újabb kérdés, bár Samonyrnak már van ötlete, azért meghallgatná az eredart is. Egyrészt azért, mert ez egy jó lecke lehet, ha nem gondolt elég sokáig a tervei és vágyai kiélése közben, másrészt mert akár még ő is mondhat valami olyat, amiből a Talwakr család utolsó élő tagja tanulhat. *
- Látott titeket bárki? * Teszi fel az utolsó, fontosnak ítélt kérdést, mielőtt megvárná a válaszokat. *
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-16 20:55:11
Üzenet elküldve: 2025-10-16 20:55:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Ha Samonyr azt gondolja, hogy Norra már szolgálókat küld érte, hogy közölje vele, hogy szeretkezni szeretne, hát nem ismeri eléggé. Habár ez utóbbi anélkül is igaz lehet. A frissen jegyben járó pár még nem is ismeri egymást annyira, amennyire azt illene. Norrát azonban ennek ellenére senki sem ismeri jobban, mint Samonyr.
A rövid rendrakás végeztével már meg is hallja a léptek hangját, és nyomban az érkező felé kapja a fejét. *
– Itt vagyok! * Hangja vidáman csendül fel, rég nem várt valakit ennyire. Kissé furcsállja is önnön viselkedését, de amikor jobban belegondol, rájön, hogy ezt a hullát egyedül nem tudja feltűnés nélkül eltakarítani, ezért kell neki a férje.
Ha a férfi beljebb lép, valószínűleg megcsapja orrát a bűz. Mintha valami állat döglött volna meg odalent. Vagy mintha egy koldus költözött volna a pincéjükbe. Sőt… Mintha egy koldus halt volna meg itt! Lent félhomály uralkodik, hiszen Norráék nem hoztak magukkal se fáklyát, se más fényforrást, a pincének pedig nincsenek ablakai. Ezért is jöttek ide Aljinnal. *
– Sajnos már nem él. Én… * Hirtelen nem is tudja, hogy folytassa a mondatot. Nem tudja, Samonyr hogyan fog reagálni a holttestre. Kiakad miatta? Vagy épp ellenkezőleg? Semlegesen reagál rá, és visszamegy a dolgozószobájába? Norrának nem sok kedve lenne őt is megölni, de ha elkezd őrjöngeni, lehet, hogy kénytelen lesz. Úgy dönt, óvatosabban közelíti meg a témát, egészen lealacsonyodik. Talán, hogy Samonyr érezze, hogy ő a férje, talán hogy esetlensége empátiát váltson ki belőle. Akárhogy is, Norra még a szemeit is lesüti kissé, szavai így hangoznak el. *
– Remélem, nem leszel mérges rám emiatt. Nem látta senki. A romvárosban találtam, hazahoztam és… hát, látod. * Arrébb lép, hogy jobban látszódjék Aljin holtteste. A test háttal a falnak ül, meglévő szeme még mindig nyitva van, mintha még mindig várná a megmentőjét, aki sosem jön el. A másik szeme helyén véres űr tátong, szemgolyóját pedig halálakor a markában szorongatta, így még most is ott van. A kreol bőrű fickó szájába véres rongy van gyömöszölve. Ruhái nagy részétől meg lett szabadítva, egyedül nadrágja maradt rajta. Általánosságban elmondható, hogy (kis túlzással) nincs a bőrén egy négyzetcentiméternyi terület, ahol ne lenne karmolásnyom. Körülötte vértócsa, nyakából ömlik a vér.
Norrán egy sérülés sincs, de ő is talpig véres. Kiváltképp a kezei, de az egész ruhájára jutottak vérfoltok, vércseppek. *
– Öhm…? * Szólal meg vékony hangon, mintha azt várná, hogy a másik véleményezze az alkotását. *
* Ha Samonyr azt gondolja, hogy Norra már szolgálókat küld érte, hogy közölje vele, hogy szeretkezni szeretne, hát nem ismeri eléggé. Habár ez utóbbi anélkül is igaz lehet. A frissen jegyben járó pár még nem is ismeri egymást annyira, amennyire azt illene. Norrát azonban ennek ellenére senki sem ismeri jobban, mint Samonyr.
A rövid rendrakás végeztével már meg is hallja a léptek hangját, és nyomban az érkező felé kapja a fejét. *
– Itt vagyok! * Hangja vidáman csendül fel, rég nem várt valakit ennyire. Kissé furcsállja is önnön viselkedését, de amikor jobban belegondol, rájön, hogy ezt a hullát egyedül nem tudja feltűnés nélkül eltakarítani, ezért kell neki a férje.
Ha a férfi beljebb lép, valószínűleg megcsapja orrát a bűz. Mintha valami állat döglött volna meg odalent. Vagy mintha egy koldus költözött volna a pincéjükbe. Sőt… Mintha egy koldus halt volna meg itt! Lent félhomály uralkodik, hiszen Norráék nem hoztak magukkal se fáklyát, se más fényforrást, a pincének pedig nincsenek ablakai. Ezért is jöttek ide Aljinnal. *
– Sajnos már nem él. Én… * Hirtelen nem is tudja, hogy folytassa a mondatot. Nem tudja, Samonyr hogyan fog reagálni a holttestre. Kiakad miatta? Vagy épp ellenkezőleg? Semlegesen reagál rá, és visszamegy a dolgozószobájába? Norrának nem sok kedve lenne őt is megölni, de ha elkezd őrjöngeni, lehet, hogy kénytelen lesz. Úgy dönt, óvatosabban közelíti meg a témát, egészen lealacsonyodik. Talán, hogy Samonyr érezze, hogy ő a férje, talán hogy esetlensége empátiát váltson ki belőle. Akárhogy is, Norra még a szemeit is lesüti kissé, szavai így hangoznak el. *
– Remélem, nem leszel mérges rám emiatt. Nem látta senki. A romvárosban találtam, hazahoztam és… hát, látod. * Arrébb lép, hogy jobban látszódjék Aljin holtteste. A test háttal a falnak ül, meglévő szeme még mindig nyitva van, mintha még mindig várná a megmentőjét, aki sosem jön el. A másik szeme helyén véres űr tátong, szemgolyóját pedig halálakor a markában szorongatta, így még most is ott van. A kreol bőrű fickó szájába véres rongy van gyömöszölve. Ruhái nagy részétől meg lett szabadítva, egyedül nadrágja maradt rajta. Általánosságban elmondható, hogy (kis túlzással) nincs a bőrén egy négyzetcentiméternyi terület, ahol ne lenne karmolásnyom. Körülötte vértócsa, nyakából ömlik a vér.
Norrán egy sérülés sincs, de ő is talpig véres. Kiváltképp a kezei, de az egész ruhájára jutottak vérfoltok, vércseppek. *
– Öhm…? * Szólal meg vékony hangon, mintha azt várná, hogy a másik véleményezze az alkotását. *
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:24:18
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:24:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A dolgozószoba nyugalmát egyszer csak halk kopogás töri meg. Bár nem örül neki, hogy megzavarják, mégis engedélyt ad annak, aki így tett, hogy belépjen. A nyurga Sha'phranek az, aki egy meghajlás után kezd bele mondandójába. *
- Norra kisasszony szeretné kérni, hogy borotválkozzon meg, és keresse meg a pincében. * Közli a férfi, mire Samonyr megforgatja a szemeit. Ujjával szakállába túr, és úgy dönt, hogy nem fog megválni tőle. Nagy sóhajtással emelkedik fel a fotelből, és elindul a borospince felé, út közben a szolgáló felé pillantva, amikor elhalad mellette. *
- Borotválkozzon meg helyettem, Sha'phranek. Szörnyű ez a borosta. * Jegyzi meg, és kimért léptekkel közelíti meg a helyiséget, ahonnan leendő felesége hívatja. Nem tudja, hogy mi tört rá, de ha szeretkezni szeretne, akkor nem időzíthetett volna jobban, mert az igazán feldobná a nemes hangulatát. A gondolatoktól kicsit fickósodik is, úgyhogy lép néhány nagyobbat mielőtt a lépcsőhöz érne, hogy a nadrágban minden a helyére kerüljön. Megáll a lejárat előtt, két kézzel megigazítja a nadrágját, majd szól. *
- Norra drágám, lent vagy? * Teszi fel a kérdést, mielőtt elindulna lefelé. Út közben azért ellenőrzi, hogy a zöld ital nála legyen, ki tudja, hogy lesz-e rá szüksége. *
* A dolgozószoba nyugalmát egyszer csak halk kopogás töri meg. Bár nem örül neki, hogy megzavarják, mégis engedélyt ad annak, aki így tett, hogy belépjen. A nyurga Sha'phranek az, aki egy meghajlás után kezd bele mondandójába. *
- Norra kisasszony szeretné kérni, hogy borotválkozzon meg, és keresse meg a pincében. * Közli a férfi, mire Samonyr megforgatja a szemeit. Ujjával szakállába túr, és úgy dönt, hogy nem fog megválni tőle. Nagy sóhajtással emelkedik fel a fotelből, és elindul a borospince felé, út közben a szolgáló felé pillantva, amikor elhalad mellette. *
- Borotválkozzon meg helyettem, Sha'phranek. Szörnyű ez a borosta. * Jegyzi meg, és kimért léptekkel közelíti meg a helyiséget, ahonnan leendő felesége hívatja. Nem tudja, hogy mi tört rá, de ha szeretkezni szeretne, akkor nem időzíthetett volna jobban, mert az igazán feldobná a nemes hangulatát. A gondolatoktól kicsit fickósodik is, úgyhogy lép néhány nagyobbat mielőtt a lépcsőhöz érne, hogy a nadrágban minden a helyére kerüljön. Megáll a lejárat előtt, két kézzel megigazítja a nadrágját, majd szól. *
- Norra drágám, lent vagy? * Teszi fel a kérdést, mielőtt elindulna lefelé. Út közben azért ellenőrzi, hogy a zöld ital nála legyen, ki tudja, hogy lesz-e rá szüksége. *
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-16 16:27:48
Üzenet elküldve: 2025-10-16 16:27:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Telnek-múlnak a percek, Aljin nem mozdul többé. A nála lévő pénzt elteszi, meg is lepődik, hogy ennyi arany lapult a wegtoreninél. Most már úgysem fog kelleni neki. Norra egy ideje már ismét emberi alakban ül a hulla mellett, amikor hangokat hall fentről. Mintha valaki hazaérkezett volna. Felcsillan a szeme, rögtön felpattan, és már indulna is, amikor eszébe jut, hogy nem kéne ilyen véres öltözékben mutatkoznia a szolgálók előtt. Vet még egy pillantást Aljin holttestére, mintha attól tartana, hogy visszaszáll belé az élet, majd felszalad a pince bejáratához. Ott aztán elkiáltja magát. *
– Sha'phranek! * Megvárja, míg a komornyik odaér, ő maga a pince félhomályába rejtőzködik. Nem igazán bízik ezekben a szolgálókban, annyira biztosan nem, mint Samonyrban. Viszont arra jók, hogy üzenetet közvetítsenek. *
– Sha'phranek, hívja ide Samonyrt. Azonnal keressen meg a pincében! És borotválkozzon meg. * Teszi hozzá, aztán visszalép egyet. A komornyik bizonyára nem szívesen zavarja meg Samonyrt, de elindul továbbítani Norra kérését. Az eredar pedig visszasétál a játékához. Most kezdi csak érezni, hogy milyen iszonyatosan büdös ez a férfi. A vizelet, a vér és a hányás szaga keveredik a sör szagával a levegőben, amitől még Norrát is a hányinger kerülgeti. Inkább hátralép egyet. Felveszi a földről Aljin elejtett tőrét és a két korsóval együtt egy polcra teszi. Izgatottan várja, hogy Samonyr ideérjen. Ha nem jön elsőre, kénytelen lesz megfenyíteni azt a Sha'phraneket. *
* Telnek-múlnak a percek, Aljin nem mozdul többé. A nála lévő pénzt elteszi, meg is lepődik, hogy ennyi arany lapult a wegtoreninél. Most már úgysem fog kelleni neki. Norra egy ideje már ismét emberi alakban ül a hulla mellett, amikor hangokat hall fentről. Mintha valaki hazaérkezett volna. Felcsillan a szeme, rögtön felpattan, és már indulna is, amikor eszébe jut, hogy nem kéne ilyen véres öltözékben mutatkoznia a szolgálók előtt. Vet még egy pillantást Aljin holttestére, mintha attól tartana, hogy visszaszáll belé az élet, majd felszalad a pince bejáratához. Ott aztán elkiáltja magát. *
– Sha'phranek! * Megvárja, míg a komornyik odaér, ő maga a pince félhomályába rejtőzködik. Nem igazán bízik ezekben a szolgálókban, annyira biztosan nem, mint Samonyrban. Viszont arra jók, hogy üzenetet közvetítsenek. *
– Sha'phranek, hívja ide Samonyrt. Azonnal keressen meg a pincében! És borotválkozzon meg. * Teszi hozzá, aztán visszalép egyet. A komornyik bizonyára nem szívesen zavarja meg Samonyrt, de elindul továbbítani Norra kérését. Az eredar pedig visszasétál a játékához. Most kezdi csak érezni, hogy milyen iszonyatosan büdös ez a férfi. A vizelet, a vér és a hányás szaga keveredik a sör szagával a levegőben, amitől még Norrát is a hányinger kerülgeti. Inkább hátralép egyet. Felveszi a földről Aljin elejtett tőrét és a két korsóval együtt egy polcra teszi. Izgatottan várja, hogy Samonyr ideérjen. Ha nem jön elsőre, kénytelen lesz megfenyíteni azt a Sha'phraneket. *
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:16:58
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:16:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi szótlanul lép be a lakásba, az elő siető szolgálónak csak biccent, és elindul nyíl egyenesen a dolgozószobájába. Rengeteg dolga van, legalábbis azt a látszatot akarja kelteni, de igazából csak feldúlta őt a csalódás, ami nemrég érte. Szeretne kicsit egyedül lenni a gondolataival, reflektálni az elmúlt napokon, és egy kis nyugalmat akar. Ilyenkor igazán szomorú, hogy nincs egy énekes a birtokon, aki szórakoztathatná, hogy ne kelljen gondolkodjon a férfinak, aki a gondolataival akar kettesben maradni. Elővehetne egy könyvet persze, de úgy érzi az is csak felidegesítené. Vagy az is lehet, hogy szórakoztatná, és most nem akar szórakozni. Rendkívül komplex, és számára érthetetlen érzések kavarognak benne, amiknek idő kell, hogy ülepedjenek, vagy az is lehet, hogy túl egyértelműek, és ez bosszantja igazán. Feszültnek tűnik az arca, és szigorúnak, úgyhogy a szolgálók nem is igazán szólnak a nemeshez, még arról is elfelejtenek jelenteni, hogy elkészült az étel a konyhában, és enni kellene, mielőtt kihűl. *
* A férfi szótlanul lép be a lakásba, az elő siető szolgálónak csak biccent, és elindul nyíl egyenesen a dolgozószobájába. Rengeteg dolga van, legalábbis azt a látszatot akarja kelteni, de igazából csak feldúlta őt a csalódás, ami nemrég érte. Szeretne kicsit egyedül lenni a gondolataival, reflektálni az elmúlt napokon, és egy kis nyugalmat akar. Ilyenkor igazán szomorú, hogy nincs egy énekes a birtokon, aki szórakoztathatná, hogy ne kelljen gondolkodjon a férfinak, aki a gondolataival akar kettesben maradni. Elővehetne egy könyvet persze, de úgy érzi az is csak felidegesítené. Vagy az is lehet, hogy szórakoztatná, és most nem akar szórakozni. Rendkívül komplex, és számára érthetetlen érzések kavarognak benne, amiknek idő kell, hogy ülepedjenek, vagy az is lehet, hogy túl egyértelműek, és ez bosszantja igazán. Feszültnek tűnik az arca, és szigorúnak, úgyhogy a szolgálók nem is igazán szólnak a nemeshez, még arról is elfelejtenek jelenteni, hogy elkészült az étel a konyhában, és enni kellene, mielőtt kihűl. *
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-15 08:55:04
Üzenet elküldve: 2025-10-15 08:55:04
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Ahogy a tüdejét marni kezdi a görcsösen bele-beleszippantott sörízű hányás, és ezzel egy időben kiszorul onnan a pince testnedvektől terhes szagú levegője, tudata pár pillanatra kitisztul. Pánikba esik - ám az elszenvedett sebesülésektől szinte használhatatlan kezeit már nem képes a szájába tömött rongy eltávolítására használni.
Maradék látóterének széle szívdobbanásainak tempójára sötétül egyre jobban el, míg látóterének közepén ide-oda pattogó lila szikrákat lát. Kétségbeesve igyekszik valamennyi levegőt hörpölni orrán keresztül, ám a rongyot szívja cserébe még lejjebb szétmart torkán. Görcsösen rándul-görnyed össze, izmai utolsó, kétségbeesett próbálkozást tesznek arra hogy mentsék a helyzetet, ám mindhiába. Nyakára valami meleg és nedves tapad, majd égő fájdalmat érez a harapás nyomán.
Tehetetlenségében elsírja magát. Vérrel kevert könnycsepp fut le az arcán, le a nyakára, ahonnan vére szivárog el a feltépett zsebből.
Furcsa érzés ez. Belülről perzseli a kíméletlen légszomj, miközben érzi, hogy a pince levegője egyre hidegebb lesz. Ereje egyre fogytán, szíve -ha ez lehetséges egyáltalán- még gyorsabb ütemet ver. Mégis: álmosnak érzi magát, végtelenül fáradtnak. A szeme is leragad. Feje olyképp lüktet, mintha napok óta nem aludt volna, és most szinte hálásan sodródik bele az érzéketlen sötétségbe, ahol álmot lát. Saját magát, gyermekként, ahogy a homokban játszik; kicsit idősebben, ahogy először ül fel egy gwuff hátára. Napokat lát eltenni egyhangú rutint követve, az égbolton fel-alá száguldó nap és holdak tánca összemosódik a lila szikrákkal. Döntések. Jók, rosszak. Események. Jók, rosszak. Fura álom. Úgy érzi, hogy zuhan, de ez nem zavarja. Csak ne fázna így. Csak ne fázna..
Szíve már nem ver, és tudata is a pince párás levegőjébe foszlik, mire a nő végigkutatja a testét. És Norgen Arisad, legyen akármilyen ember(?) is, az biztos: szerencsés személy. Az övre akasztott erszényben, és az erre preparált övben elrejtett apró zsebekben megtalálja az összes aranyat, ami felett csak áldozata rendelkezett. Ez pedig nem kevesebb, mint 1389 érme. Fura szokás ez: minden vagyonod magadnál tartani. De csak így lehet valaki igazán szabad.
És persze a halálban.
Halálában mindenki szabad, hiszen az utolsó pillanatban, abban a legeslegutolsóban mindenki rájön: volt már rosszabb.*
//Samonyr Rezidencia//
*Ahogy a tüdejét marni kezdi a görcsösen bele-beleszippantott sörízű hányás, és ezzel egy időben kiszorul onnan a pince testnedvektől terhes szagú levegője, tudata pár pillanatra kitisztul. Pánikba esik - ám az elszenvedett sebesülésektől szinte használhatatlan kezeit már nem képes a szájába tömött rongy eltávolítására használni.
Maradék látóterének széle szívdobbanásainak tempójára sötétül egyre jobban el, míg látóterének közepén ide-oda pattogó lila szikrákat lát. Kétségbeesve igyekszik valamennyi levegőt hörpölni orrán keresztül, ám a rongyot szívja cserébe még lejjebb szétmart torkán. Görcsösen rándul-görnyed össze, izmai utolsó, kétségbeesett próbálkozást tesznek arra hogy mentsék a helyzetet, ám mindhiába. Nyakára valami meleg és nedves tapad, majd égő fájdalmat érez a harapás nyomán.
Tehetetlenségében elsírja magát. Vérrel kevert könnycsepp fut le az arcán, le a nyakára, ahonnan vére szivárog el a feltépett zsebből.
Furcsa érzés ez. Belülről perzseli a kíméletlen légszomj, miközben érzi, hogy a pince levegője egyre hidegebb lesz. Ereje egyre fogytán, szíve -ha ez lehetséges egyáltalán- még gyorsabb ütemet ver. Mégis: álmosnak érzi magát, végtelenül fáradtnak. A szeme is leragad. Feje olyképp lüktet, mintha napok óta nem aludt volna, és most szinte hálásan sodródik bele az érzéketlen sötétségbe, ahol álmot lát. Saját magát, gyermekként, ahogy a homokban játszik; kicsit idősebben, ahogy először ül fel egy gwuff hátára. Napokat lát eltenni egyhangú rutint követve, az égbolton fel-alá száguldó nap és holdak tánca összemosódik a lila szikrákkal. Döntések. Jók, rosszak. Események. Jók, rosszak. Fura álom. Úgy érzi, hogy zuhan, de ez nem zavarja. Csak ne fázna így. Csak ne fázna..
Szíve már nem ver, és tudata is a pince párás levegőjébe foszlik, mire a nő végigkutatja a testét. És Norgen Arisad, legyen akármilyen ember(?) is, az biztos: szerencsés személy. Az övre akasztott erszényben, és az erre preparált övben elrejtett apró zsebekben megtalálja az összes aranyat, ami felett csak áldozata rendelkezett. Ez pedig nem kevesebb, mint 1389 érme. Fura szokás ez: minden vagyonod magadnál tartani. De csak így lehet valaki igazán szabad.
És persze a halálban. Halálában mindenki szabad, hiszen az utolsó pillanatban, abban a legeslegutolsóban mindenki rájön: volt már rosszabb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063