Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 418-437
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:24:23
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:24:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A sanda mosolyra csak pajkos pillantásokkal néz fel fivérére. Először még eltűnődik azon, hogy megér annyit egy vicc, hogy abban a hitben hagyja mostoháját, hogy neki aztán mindegy lenne, hogy egy esetleges partnerének mi van a lábai között, de végül inkább úgy dönt, hogy megelőzi azt, hogy esetleg a későbbiekben ez fegyver legyen ellene.*
- Vannak ott fiúk is, nem? Amíg te a sellőlányok szoknyája alá nyúlkálsz, addig én matathatok a sellőfiúk nadrágjában.
*Bájos mosollyal kacsint Ziarra, majd jó dolga végeztével vissza is fordul előre. Egészen addig, amíg fivére nem akad meg ott, hogy bizony húgának terve volt, hogy romvárosban húzza meg magát. Hát na. Kényelmetlenebb, de olcsóbb, mint a Pegazus. Bár az tény, hogy az sokkal kellemesebben hangzik, hogy ő is inkább mostohaapja lakásában húzza meg magát.*
- Igazából csak pár napos pihenőnek indult az egész.
*Kezd bele a történetbe, hogy miként is ragadt meg a szántóföldeken.*
- Kedves család volt, így végül kedvem sem volt igazán tovább menni onnan. A végére meg már feleslegesnek éreztem volna, hogy tényleg tovább induljak.
*Vonja meg a vállait. Amikor kiszellőztette a fejét épp eléggé, hogy vissza merjen jönni a városba, már valóban nem látta okát annak, hogy másfele induljon.
Kalandja így sem nem hosszú, sem nem izgalmas, de arra épp elég, míg elérnek a csonthídhoz, hogy végre láthassa azt az ünnepséget és a szép új városrészt. Akár csak egy gyerek a süteményes tálca előtt, olyan csillogó szemekkel figyeli meg az újdonságokat. Bár ő maga a tömegben inkább kényelmetlenséget lát, nem pedig lehetőséget úgy, mint bátyja. Először előre szalad, de mikor jobbról is és balról is csak folyton az embereket kell kerülgetnie, már megszeppenten várja be inkább fivérét. Amikor már belé karol nyugodtabb mosollyal nézelődik tovább. Bár a bazárokhoz érve azért ismét meg kell dolgoznia azért, hogy izgatottan ne szaladjon el a fiútól. Szerencsére amaz hamarabb fordul az egyik árus felé, húga pedig először szaporán, kíváncsian és izgatottan pislog, hogy mire is bukkant fivére.*
- Bor.
*Jegyzi meg végül tömören és némi csalódottsággal. Hát ez eddig nem túl izgalmas. De a végén odakeveredő dobozka azért már igencsak felkelti az érdeklődését.*
- Abban mi van?
*Áll meg a fiú mögött, amíg az a vásárlást intézi, közben pedig lábujjhegyen pipiskedve igyekszik kikukucskálni a válla fölött a szerzeményekre. Hát nem sok sikerrel.*
- Aaaah, ugyan mit találhatok én itt?
*Pislog körbe szaporán, mikor szépen tovább terelik. Mit? Hát ruhákat. Méghozzá milyen szép ruhákat. Mint az a világoskék selyem a kihívóbb kivágással. Vagy az a hasonló fazonú, halovány rózsaszín a fehér csipkével és az ezüstös hímzéssel. De most talán fontosabb dolgokra is el tudná költeni az aranyát, ami még megmaradt. Például, talán egy...*
- Póni! Nézd!
*Azzal meg is ragadja fivére kezét, hogy a távolabbról kiszúrt állat elé siessen. Bár azt, hogy mit kezdene egy pónival azt ugyan maga sem tudja. Leginkább semmit, főleg, hogy társnak is egy kutyát akar a piacról. Így miután megcsodálta az állatot inkább sarkon is fordul, hogy a ruhákhoz térjen vissza. De továbbra is inkább csak nézelődni.*
- Láttad a barátodat?
*Sandít fel fivérére inkább, mert ő nem felejtette ám el, hogy eredetileg a törpét indultak keresni. Na jó, egy kicsit talán elfelejtette.*
*A sanda mosolyra csak pajkos pillantásokkal néz fel fivérére. Először még eltűnődik azon, hogy megér annyit egy vicc, hogy abban a hitben hagyja mostoháját, hogy neki aztán mindegy lenne, hogy egy esetleges partnerének mi van a lábai között, de végül inkább úgy dönt, hogy megelőzi azt, hogy esetleg a későbbiekben ez fegyver legyen ellene.*
- Vannak ott fiúk is, nem? Amíg te a sellőlányok szoknyája alá nyúlkálsz, addig én matathatok a sellőfiúk nadrágjában.
*Bájos mosollyal kacsint Ziarra, majd jó dolga végeztével vissza is fordul előre. Egészen addig, amíg fivére nem akad meg ott, hogy bizony húgának terve volt, hogy romvárosban húzza meg magát. Hát na. Kényelmetlenebb, de olcsóbb, mint a Pegazus. Bár az tény, hogy az sokkal kellemesebben hangzik, hogy ő is inkább mostohaapja lakásában húzza meg magát.*
- Igazából csak pár napos pihenőnek indult az egész.
*Kezd bele a történetbe, hogy miként is ragadt meg a szántóföldeken.*
- Kedves család volt, így végül kedvem sem volt igazán tovább menni onnan. A végére meg már feleslegesnek éreztem volna, hogy tényleg tovább induljak.
*Vonja meg a vállait. Amikor kiszellőztette a fejét épp eléggé, hogy vissza merjen jönni a városba, már valóban nem látta okát annak, hogy másfele induljon.
Kalandja így sem nem hosszú, sem nem izgalmas, de arra épp elég, míg elérnek a csonthídhoz, hogy végre láthassa azt az ünnepséget és a szép új városrészt. Akár csak egy gyerek a süteményes tálca előtt, olyan csillogó szemekkel figyeli meg az újdonságokat. Bár ő maga a tömegben inkább kényelmetlenséget lát, nem pedig lehetőséget úgy, mint bátyja. Először előre szalad, de mikor jobbról is és balról is csak folyton az embereket kell kerülgetnie, már megszeppenten várja be inkább fivérét. Amikor már belé karol nyugodtabb mosollyal nézelődik tovább. Bár a bazárokhoz érve azért ismét meg kell dolgoznia azért, hogy izgatottan ne szaladjon el a fiútól. Szerencsére amaz hamarabb fordul az egyik árus felé, húga pedig először szaporán, kíváncsian és izgatottan pislog, hogy mire is bukkant fivére.*
- Bor.
*Jegyzi meg végül tömören és némi csalódottsággal. Hát ez eddig nem túl izgalmas. De a végén odakeveredő dobozka azért már igencsak felkelti az érdeklődését.*
- Abban mi van?
*Áll meg a fiú mögött, amíg az a vásárlást intézi, közben pedig lábujjhegyen pipiskedve igyekszik kikukucskálni a válla fölött a szerzeményekre. Hát nem sok sikerrel.*
- Aaaah, ugyan mit találhatok én itt?
*Pislog körbe szaporán, mikor szépen tovább terelik. Mit? Hát ruhákat. Méghozzá milyen szép ruhákat. Mint az a világoskék selyem a kihívóbb kivágással. Vagy az a hasonló fazonú, halovány rózsaszín a fehér csipkével és az ezüstös hímzéssel. De most talán fontosabb dolgokra is el tudná költeni az aranyát, ami még megmaradt. Például, talán egy...*
- Póni! Nézd!
*Azzal meg is ragadja fivére kezét, hogy a távolabbról kiszúrt állat elé siessen. Bár azt, hogy mit kezdene egy pónival azt ugyan maga sem tudja. Leginkább semmit, főleg, hogy társnak is egy kutyát akar a piacról. Így miután megcsodálta az állatot inkább sarkon is fordul, hogy a ruhákhoz térjen vissza. De továbbra is inkább csak nézelődni.*
- Láttad a barátodat?
*Sandít fel fivérére inkább, mert ő nem felejtette ám el, hogy eredetileg a törpét indultak keresni. Na jó, egy kicsit talán elfelejtette.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:46:22
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:46:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Gondolatai közben megpihennek egy pillanatra Nixomia megjegyzésén. Alkimistának nézte őt.*
- Igazán hízelgő. Bár valóban ismerek az alkímia tudományából ezt-azt, messze nem tartom magam annak. Inkább a gyógyításhoz és a természet ismeretéhez kötődöm, nem a bonyolult fémolvasztások és varázsitalok világához.
* Mégis, az, hogy valaki ilyen érzékenyen olvas a megjelenéséből, valahol megtisztelő számára. És csak egy egészen kicsit zavarba ejtő. Nixomia szavai így egyszerre derítik jobb kedvre és keltenek benne némi óvatos tartózkodást.
Rövid tűnődés után szólal meg. *
– A férfiak között valóban nem könnyű érvényesülni. De ha nem is mindig karddal, a szavak erejével is lehet falakat dönteni.
* Pillantása tiszta és nyugodt, benne valamiféle csendes biztatás. *
– Tisztelem a bátorságát, hogy nem fél szembemenni a szokásokkal.
* Belül viszont továbbra is megőrzi a maga csendes kételyeit. A lázadó szenvedélyt érti, de hitte, hogy a finomabb, kitartó munka néha többet ér, mint a hangos harc.
Elaris finoman, udvariasan mosolyog Merlana kérdésére, miután a lovagnő magukra hagyja őket pár percre. *
– Úgy hiszem, igen.
* Válaszolja halk, de tiszta hangon. *
– Nem hiszem hogy jól érezném magam állandó tekintetek kereszttüzében.
* Zavartan felnevet.
Ahogy a házba lépnek, Lari csendes figyelemmel pásztázza végig a kúriát. Lát benne lehetőséget: a még nyers kertet, a kissé üresen kongó szobákat mind olyan helyeknek, amiket egy ügyes kéz valóban otthonná tud formálni. Az ár hallatán ugyan elgondolkozik, a finom neveltetés tiltakozik az ilyen nyíltság ellen, de nem szól, csupán elraktározza magában az információt.
Amikor Nixomia bort kínál, Elaris egy halk "Köszönöm, nem kérek" kíséretében visszautasítja, inkább tiszta fejjel akarja követni az eseményeket.
Merlana kérdéseire figyelve Elaris elismeréssel adózik a szőke lovag bátorságának. Egy ekkora ház egyedül... Nagy feladat, nagy teher, de a benne égő tűz talán elég lesz hozzá. Egyelőre ő maga még kivár, figyeli milyen irányt vesz a beszélgetés, mielőtt több véleményt formálna. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 18:47:55
* Gondolatai közben megpihennek egy pillanatra Nixomia megjegyzésén. Alkimistának nézte őt.*
- Igazán hízelgő. Bár valóban ismerek az alkímia tudományából ezt-azt, messze nem tartom magam annak. Inkább a gyógyításhoz és a természet ismeretéhez kötődöm, nem a bonyolult fémolvasztások és varázsitalok világához.
* Mégis, az, hogy valaki ilyen érzékenyen olvas a megjelenéséből, valahol megtisztelő számára. És csak egy egészen kicsit zavarba ejtő. Nixomia szavai így egyszerre derítik jobb kedvre és keltenek benne némi óvatos tartózkodást.
Rövid tűnődés után szólal meg. *
– A férfiak között valóban nem könnyű érvényesülni. De ha nem is mindig karddal, a szavak erejével is lehet falakat dönteni.
* Pillantása tiszta és nyugodt, benne valamiféle csendes biztatás. *
– Tisztelem a bátorságát, hogy nem fél szembemenni a szokásokkal.
* Belül viszont továbbra is megőrzi a maga csendes kételyeit. A lázadó szenvedélyt érti, de hitte, hogy a finomabb, kitartó munka néha többet ér, mint a hangos harc.
Elaris finoman, udvariasan mosolyog Merlana kérdésére, miután a lovagnő magukra hagyja őket pár percre. *
– Úgy hiszem, igen.
* Válaszolja halk, de tiszta hangon. *
– Nem hiszem hogy jól érezném magam állandó tekintetek kereszttüzében.
* Zavartan felnevet.
Ahogy a házba lépnek, Lari csendes figyelemmel pásztázza végig a kúriát. Lát benne lehetőséget: a még nyers kertet, a kissé üresen kongó szobákat mind olyan helyeknek, amiket egy ügyes kéz valóban otthonná tud formálni. Az ár hallatán ugyan elgondolkozik, a finom neveltetés tiltakozik az ilyen nyíltság ellen, de nem szól, csupán elraktározza magában az információt.
Amikor Nixomia bort kínál, Elaris egy halk "Köszönöm, nem kérek" kíséretében visszautasítja, inkább tiszta fejjel akarja követni az eseményeket.
Merlana kérdéseire figyelve Elaris elismeréssel adózik a szőke lovag bátorságának. Egy ekkora ház egyedül... Nagy feladat, nagy teher, de a benne égő tűz talán elég lesz hozzá. Egyelőre ő maga még kivár, figyeli milyen irányt vesz a beszélgetés, mielőtt több véleményt formálna. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 18:47:55
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 14:30:56
Üzenet elküldve: 2025-04-26 14:30:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Tény, ha az öltözékéről van szó, akkor képtelen teljes mértékben palástolni az érzéseit. Egyszerűen imádja, hogy ilyen gyönyörű ruhakölteményben parádézhat. Ő nem lovag, mint Nixomia, de neki ez a ruha a páncélja, és tudja is, hogyan kell viselnie ahhoz, hogy a határokat feszegetve feltűnő, szemrevaló és elegáns legyen benne.*
~Elaris Liraen a Liraen házból.~ *Nem árt, ha elkezdi az eszébe vésni a nemesi házakhoz tartozó családneveket, mert egy szép napon még jól jöhetnek, ha már rutinosan fog felsőbb körökben mozogni.
Úton a kúria felé közben annyi bókot kap, hogy lassan már nem is tud velük mit kezdeni, ám az elégedettséggel tölti el, hogy stílusa látszólag elnyerte a két nemes tetszését.*
- Igazán kedves, köszönöm! *Válaszolja Elarisnak is mosolyogva. Őt egyáltalán nem zavarja ez a túlzott udvariaskodás. Ha szükséges, akkor napestig képes folytatni anélkül, hogy egy pillanatra is kizökkenne belőle. Mire nem jó a színészi tehetség…*
- Valóban Ön is igazán elegáns. *Viszonozza is a kedves szavakat a nőnek, bár az is tény, hogy számára Elaris kinézete egy nemeshez mérten talán túlontúl visszafogott is. Nem úgy, mint Nixomia véleménye az életről. Ugyan Wylnurana istennőről még nem hallott soha, de az a nyers és őszinte határozottság, vélemény és céltudatosság, ami árad a nőből, valahol megbotránkoztatja, de a jó értelemben.*
- Ha megenged egy tanácsot, akkor ezt azért urak között ne nagyon hangsúlyozza! Nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék, de biztosíthatom róla, hogy én megértem a nézeteit. *Neki a ruhák, másnak pedig más jelenti a szenvedélyt. El is mosolyodik magában, ahogy ezt sikerül megállapítania.
Elérik közben azt a bizonyos kúriát, mely talán nem olyan hatalmas és pompázatos, mint amilyen egykoron a Sayqueves ház lehetett, de a maga nemében impozáns, otthonos és méltó a kúria megnevezésre. Illetve abban is biztos, hogy ha Nixomián múlik, lesz ez a ház ennél még látványosan szebb is. Elmondani az árát nem feltétlenül egy elegáns lépés, de ezt az információt Merlana egyelőre csak elraktározza, nem gondolja tovább.
Míg a házigazdára várakoznak, kettesben marad Elaris-szal, akire rögtön rá is pillant kíváncsian.*
- Ön minden téren ezt az elegáns visszafogottságot képviseli, jól gondolom? *Érdeklődik, bár a választ azok után, hogy csak úgy meghívatta magát ide, már tudja, de kíváncsi rá, hogy mit gondol erről ő maga. Azonban amint Nixomia visszaér, már követi is őt az épületbe, ahol rögtön helyet foglal, mikor felkínálják neki. Lábait elegánsan keresztbe fonva, továbbra is egyenes háttal ül a kényelmes fotelben.*
- Elfogadom, köszönöm *mondja a kínált bort illetően.* Ha megkérdezhetem, egyedül fog élni egy ekkora házban? Mert akkor tényleg bőven lesz tennivalója, főleg amíg meg nem érkeznek azok a szolgálók. Mekkora ünnepségre gondolt egyébként? Hány vendégre számít? *Azok után, hogy a szőkeség nem említ sem családot, sem semmi mást, kezdi kicsit furcsállni a helyzetet, de egyelőre még csak puhatolózik.*
*Tény, ha az öltözékéről van szó, akkor képtelen teljes mértékben palástolni az érzéseit. Egyszerűen imádja, hogy ilyen gyönyörű ruhakölteményben parádézhat. Ő nem lovag, mint Nixomia, de neki ez a ruha a páncélja, és tudja is, hogyan kell viselnie ahhoz, hogy a határokat feszegetve feltűnő, szemrevaló és elegáns legyen benne.*
~Elaris Liraen a Liraen házból.~ *Nem árt, ha elkezdi az eszébe vésni a nemesi házakhoz tartozó családneveket, mert egy szép napon még jól jöhetnek, ha már rutinosan fog felsőbb körökben mozogni.
Úton a kúria felé közben annyi bókot kap, hogy lassan már nem is tud velük mit kezdeni, ám az elégedettséggel tölti el, hogy stílusa látszólag elnyerte a két nemes tetszését.*
- Igazán kedves, köszönöm! *Válaszolja Elarisnak is mosolyogva. Őt egyáltalán nem zavarja ez a túlzott udvariaskodás. Ha szükséges, akkor napestig képes folytatni anélkül, hogy egy pillanatra is kizökkenne belőle. Mire nem jó a színészi tehetség…*
- Valóban Ön is igazán elegáns. *Viszonozza is a kedves szavakat a nőnek, bár az is tény, hogy számára Elaris kinézete egy nemeshez mérten talán túlontúl visszafogott is. Nem úgy, mint Nixomia véleménye az életről. Ugyan Wylnurana istennőről még nem hallott soha, de az a nyers és őszinte határozottság, vélemény és céltudatosság, ami árad a nőből, valahol megbotránkoztatja, de a jó értelemben.*
- Ha megenged egy tanácsot, akkor ezt azért urak között ne nagyon hangsúlyozza! Nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék, de biztosíthatom róla, hogy én megértem a nézeteit. *Neki a ruhák, másnak pedig más jelenti a szenvedélyt. El is mosolyodik magában, ahogy ezt sikerül megállapítania.
Elérik közben azt a bizonyos kúriát, mely talán nem olyan hatalmas és pompázatos, mint amilyen egykoron a Sayqueves ház lehetett, de a maga nemében impozáns, otthonos és méltó a kúria megnevezésre. Illetve abban is biztos, hogy ha Nixomián múlik, lesz ez a ház ennél még látványosan szebb is. Elmondani az árát nem feltétlenül egy elegáns lépés, de ezt az információt Merlana egyelőre csak elraktározza, nem gondolja tovább.
Míg a házigazdára várakoznak, kettesben marad Elaris-szal, akire rögtön rá is pillant kíváncsian.*
- Ön minden téren ezt az elegáns visszafogottságot képviseli, jól gondolom? *Érdeklődik, bár a választ azok után, hogy csak úgy meghívatta magát ide, már tudja, de kíváncsi rá, hogy mit gondol erről ő maga. Azonban amint Nixomia visszaér, már követi is őt az épületbe, ahol rögtön helyet foglal, mikor felkínálják neki. Lábait elegánsan keresztbe fonva, továbbra is egyenes háttal ül a kényelmes fotelben.*
- Elfogadom, köszönöm *mondja a kínált bort illetően.* Ha megkérdezhetem, egyedül fog élni egy ekkora házban? Mert akkor tényleg bőven lesz tennivalója, főleg amíg meg nem érkeznek azok a szolgálók. Mekkora ünnepségre gondolt egyébként? Hány vendégre számít? *Azok után, hogy a szőkeség nem említ sem családot, sem semmi mást, kezdi kicsit furcsállni a helyzetet, de egyelőre még csak puhatolózik.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:33:26
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:33:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* A megérzése nem csalta meg a lovagot, valóban nemesi családból származik Elaris is.*
- Én wegtoreni vagyok, így számomra a helyi házak nevei ismeretlenek.* Nyersen fogalmaz, talán bántó is lehet ez így tálalva másnak, de ő ilyen.*
- Kérem! Örömmel venném a társaságát.* Ez a sok finomkodás már annyira nem ő. Kicsit kényelmetlen is mindig udvariaskodni ilyen mértékig. Valószínűleg ez csak kezdetben lesz így, aztán hamar le fogja vetkőzni. Együtt indulnak és, aki kíváncsi az most jobban megnézheti a páncélját. Drága holmi, innen talán jobban kilátszik ez most, nem úgy, mint a napfénytől elvakítva. Aki egy kicsit is ismeri a mithrilt felismerheti annak jellegzetes színét. A páncél megmunkálása is kellő gondosságról tanúskodik. Merlana jól gondolja, hogy tetemes összeget megér egy ilyen remekmű. Séta közben Nixomia laza beszélgetést kezdeményez. Úgy tűnik, hogy Merlana egy gyengéje valószínűleg a szép ruházatban rejlik. Olyan szenvedéllyel beszél róla, hogy az már szinte irigylésre méltó. Ha valaki jártas az öltözködés tudományában, akkor már csak az öltözetből képes megmondani, hogy milyen személyiségű lehet a viselője. Elaris egy másik irányzat Merlana ellentéte.*
- Ön visszafogottabban öltözik, de mégis van benne egyfajta elegancia. A növények illata egy tábori alkimista sátrát idézi fel benne. Azt mondanám, hogy talán gyógyító munkát végez, de a nemesi mivoltot figyelembe véve alkímiát, vagy ahhoz hasonló tudományt mondanék.* Jó az ilyesmiben, ha az apróbb részletekbe is bele kell menni. Elaris ilyen téren a könnyebb falat, de Merlana az másabb. Ő benne több rejtőzik, mint ami első ránézésre lerí róla.*
- Még szép, hogy nem az. Mindig is jó kötésű voltam. Bírom a terhelést, ezért lovag lettem. Alulról jöttem, de nem törődtem bele abba, hogy mindig másokat szolgáljak. A kemény munka és Wylnurana istennő áldása meghozta a gyümölcsét. Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű egy nőnek, de ideje megmutatni nekik, hogy nemcsak egy házimunkára és gyermekáldásra képes eszközök vagyunk. Megszilárdítom itt a pozíciómat és kiharcolom a jogaimat.* Szenvedélyesen ecseteli képtelen tervét, de ha eddig eljutott, akkor nem fog megállni. Közben elérik a kúriát is. Nagyon hasonló a többihez, amik mellett eddig elhaladtak. Fehér kövekből épült, piros cserepes épület. Kovácsoltvas kerítés fogadja őket, aminek zárjában fémesen kattan a vaskos kulcs.*
- Erre tessék!* Tesz invitáló mozdulatot befelé. Egy kis kert fogadja őket. Egyelőre nem sok minden van benne, csak pár sövény, meg virág, látszik, hogy meghagyták benne a lehetőséget, hogy a leendő tulaj a saját kedvére formálja.*
- Kérem élvezzék a parkot, amíg bekötöm a lovakat az istállóba.* Magukra hagyja őket, talán csak öt perc erejéig, amíg elsétál a hátasokkal az új otthonukba. Beköti őket a bokszaikba és egy kis szénát dob eléjük. Erre majd vennie kell fel embert, mert nem csinálhatja mindig ő.*
- Itt is vagyok. Fáradjanak be!* Nyitja ki az emeletes épület ajtaját.*
- Nos ezt nyújtja most a város potom háromezer aranyért.* Tárja szét a karjai az előcsarnokban. Két oldalt lépcsősor vezet fel az emeletre, de ők most nem mennek fel arra.*
- Nem rossz, de még majd saját ízlésemre kell szabni.* Annyira nem rossz. Szép szőnyeg, semleges festmények, díszes faragványok. Az illat meg hát nagyon új. A fa és a kő semleges illata.*
- Erre tessék!* Invitálja beljebb őket a szalonba, ahol vannak fotelek, meg asztal a beszélgetéshez.*
- Foglaljanak helyet! Adhatok egy kis bort?* Igazából csak azzal tud szolgálni, amit a város adományozott a házhoz. Egy üveg artheniori vörös, ha kérnek a vendégei, akkor saját maga fogja szervírozni nekik a boros serlegekbe a vöröslő nedűt. Ha nem kell, akkor ő sem fog inni, hanem leül közzéjük.*
- Egyelőre ide rendezkedem be. Temérdek teendőm van még hátra. Szolgálókat kell felfogadnom mindenképpen és minél hamarabb.* Fejezi be és most hagyja jobban kibontakozni a többieket is. Egy nemes és egy előadó jobban érthet a partiszervezéshez, mint a lovag, aki csak fejeket szokott bezúzni.*
* A megérzése nem csalta meg a lovagot, valóban nemesi családból származik Elaris is.*
- Én wegtoreni vagyok, így számomra a helyi házak nevei ismeretlenek.* Nyersen fogalmaz, talán bántó is lehet ez így tálalva másnak, de ő ilyen.*
- Kérem! Örömmel venném a társaságát.* Ez a sok finomkodás már annyira nem ő. Kicsit kényelmetlen is mindig udvariaskodni ilyen mértékig. Valószínűleg ez csak kezdetben lesz így, aztán hamar le fogja vetkőzni. Együtt indulnak és, aki kíváncsi az most jobban megnézheti a páncélját. Drága holmi, innen talán jobban kilátszik ez most, nem úgy, mint a napfénytől elvakítva. Aki egy kicsit is ismeri a mithrilt felismerheti annak jellegzetes színét. A páncél megmunkálása is kellő gondosságról tanúskodik. Merlana jól gondolja, hogy tetemes összeget megér egy ilyen remekmű. Séta közben Nixomia laza beszélgetést kezdeményez. Úgy tűnik, hogy Merlana egy gyengéje valószínűleg a szép ruházatban rejlik. Olyan szenvedéllyel beszél róla, hogy az már szinte irigylésre méltó. Ha valaki jártas az öltözködés tudományában, akkor már csak az öltözetből képes megmondani, hogy milyen személyiségű lehet a viselője. Elaris egy másik irányzat Merlana ellentéte.*
- Ön visszafogottabban öltözik, de mégis van benne egyfajta elegancia. A növények illata egy tábori alkimista sátrát idézi fel benne. Azt mondanám, hogy talán gyógyító munkát végez, de a nemesi mivoltot figyelembe véve alkímiát, vagy ahhoz hasonló tudományt mondanék.* Jó az ilyesmiben, ha az apróbb részletekbe is bele kell menni. Elaris ilyen téren a könnyebb falat, de Merlana az másabb. Ő benne több rejtőzik, mint ami első ránézésre lerí róla.*
- Még szép, hogy nem az. Mindig is jó kötésű voltam. Bírom a terhelést, ezért lovag lettem. Alulról jöttem, de nem törődtem bele abba, hogy mindig másokat szolgáljak. A kemény munka és Wylnurana istennő áldása meghozta a gyümölcsét. Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű egy nőnek, de ideje megmutatni nekik, hogy nemcsak egy házimunkára és gyermekáldásra képes eszközök vagyunk. Megszilárdítom itt a pozíciómat és kiharcolom a jogaimat.* Szenvedélyesen ecseteli képtelen tervét, de ha eddig eljutott, akkor nem fog megállni. Közben elérik a kúriát is. Nagyon hasonló a többihez, amik mellett eddig elhaladtak. Fehér kövekből épült, piros cserepes épület. Kovácsoltvas kerítés fogadja őket, aminek zárjában fémesen kattan a vaskos kulcs.*
- Erre tessék!* Tesz invitáló mozdulatot befelé. Egy kis kert fogadja őket. Egyelőre nem sok minden van benne, csak pár sövény, meg virág, látszik, hogy meghagyták benne a lehetőséget, hogy a leendő tulaj a saját kedvére formálja.*
- Kérem élvezzék a parkot, amíg bekötöm a lovakat az istállóba.* Magukra hagyja őket, talán csak öt perc erejéig, amíg elsétál a hátasokkal az új otthonukba. Beköti őket a bokszaikba és egy kis szénát dob eléjük. Erre majd vennie kell fel embert, mert nem csinálhatja mindig ő.*
- Itt is vagyok. Fáradjanak be!* Nyitja ki az emeletes épület ajtaját.*
- Nos ezt nyújtja most a város potom háromezer aranyért.* Tárja szét a karjai az előcsarnokban. Két oldalt lépcsősor vezet fel az emeletre, de ők most nem mennek fel arra.*
- Nem rossz, de még majd saját ízlésemre kell szabni.* Annyira nem rossz. Szép szőnyeg, semleges festmények, díszes faragványok. Az illat meg hát nagyon új. A fa és a kő semleges illata.*
- Erre tessék!* Invitálja beljebb őket a szalonba, ahol vannak fotelek, meg asztal a beszélgetéshez.*
- Foglaljanak helyet! Adhatok egy kis bort?* Igazából csak azzal tud szolgálni, amit a város adományozott a házhoz. Egy üveg artheniori vörös, ha kérnek a vendégei, akkor saját maga fogja szervírozni nekik a boros serlegekbe a vöröslő nedűt. Ha nem kell, akkor ő sem fog inni, hanem leül közzéjük.*
- Egyelőre ide rendezkedem be. Temérdek teendőm van még hátra. Szolgálókat kell felfogadnom mindenképpen és minél hamarabb.* Fejezi be és most hagyja jobban kibontakozni a többieket is. Egy nemes és egy előadó jobban érthet a partiszervezéshez, mint a lovag, aki csak fejeket szokott bezúzni.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:20:14
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:20:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris kihúzza magát a kérdés hallatán, és bár nem hivalkodik vele, hangjában van valami büszke melegség. *
– Valóban nemesi származású vagyok.
* Feleli nyugodt hangon. *
– A Liraen-ház tagja. Bár más utat jártam be, mint az megszokott.
* Nem ismeri Nixomiát, de érzi, hogy itt most számítanak az ilyen részletek. Apró, udvarias biccentéssel erősíti meg szavait, majd a közelben álló Merlana felé is intéz egy rövid, biztató mosolyt. *
– Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen tartanék önökkel. Néhány hete érkeztem vissza a városba, de a rengeteg tennivaló miatt nem akadt időm ismeretségeket kötni.
* Ahogy a kis társaság elindul, Lari a hátasok mellett lépdel, és a szokatlan helyzet ellenére igyekszik természetesen viselkedni. A bók hallatán, amit Nixomia Merlanának címez, könnyed, de őszinte hangon csatlakozik. *
– Egyet kell értenem. Az ilyen vörös valóban nem mindenkinek állna ilyen jól.
* Jegyzi meg elismeréssel Merlana felé, ügyelve rá, hogy hangjából ne hallatszódjon ki a bizonytalansága. Lari az életben nem merne ilyet felvenni. Egyre kíváncsibban várja, milyen is az a kúria, ahová tartanak, és hogy mit tartogat számára ez a váratlan találkozás. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 11:28:03
* Elaris kihúzza magát a kérdés hallatán, és bár nem hivalkodik vele, hangjában van valami büszke melegség. *
– Valóban nemesi származású vagyok.
* Feleli nyugodt hangon. *
– A Liraen-ház tagja. Bár más utat jártam be, mint az megszokott.
* Nem ismeri Nixomiát, de érzi, hogy itt most számítanak az ilyen részletek. Apró, udvarias biccentéssel erősíti meg szavait, majd a közelben álló Merlana felé is intéz egy rövid, biztató mosolyt. *
– Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen tartanék önökkel. Néhány hete érkeztem vissza a városba, de a rengeteg tennivaló miatt nem akadt időm ismeretségeket kötni.
* Ahogy a kis társaság elindul, Lari a hátasok mellett lépdel, és a szokatlan helyzet ellenére igyekszik természetesen viselkedni. A bók hallatán, amit Nixomia Merlanának címez, könnyed, de őszinte hangon csatlakozik. *
– Egyet kell értenem. Az ilyen vörös valóban nem mindenkinek állna ilyen jól.
* Jegyzi meg elismeréssel Merlana felé, ügyelve rá, hogy hangjából ne hallatszódjon ki a bizonytalansága. Lari az életben nem merne ilyet felvenni. Egyre kíváncsibban várja, milyen is az a kúria, ahová tartanak, és hogy mit tartogat számára ez a váratlan találkozás. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 11:28:03
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:28:07
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ravaszságra bizony szüksége van, főleg akkor, ha szeretne bebocsájtást nyerni Arthenior egyik, újonnan épült, csodálatos ékkövébe. Egy nemesi kúriába, melybe csak úgy egyszerűen nem hívathatja meg magát. Vagy talán mégis?
A lovakhoz és a négylábúak zenei ízléséhez ugyan kicsit sem konyít, de az Elaris Liraenként bemutatkozó nő merész, már-már tolakodó lépése váratlanul éri Merlanát. Az egyik magas lóról beszél, nem törődve azzal, hogy a napfénytől még a szemébe sem tud nézni rendesen, a másik meg egy idegen házába hívatja meg magát „nemes” egyszerűséggel. Igen, kétségtelen, hogy nemesek közé csöppent. Jobb lesz neki is fenntartania az úrihölgy álcáját.*
- Elaris kisasszony, Nixomia kisasszony, enyém a megtiszteltetés. *Újdonsült ismerőseinek nevét megismételve fejezi ki látszólagos tiszteletét. Hogy ennek mekkora része vélt vagy valós, az legyen az ő titka.
Nixomia mindeközben bekapja a horgot, és maga invitálja őt is a kúria falai közé.*
- Természetesen, köszönöm. *Válaszolja visszafogott udvariassággal, de elméjében valójában egy hangos „Ezaz!” szól, és az elégedett vigyorát is most csak elképzelni tudja, nem hagyhatja, hogy kiüljön az arcára.
A szőke végre leszáll a lóról, így legalább jobban szemügyre veheti magának, ahogy elindulnak az említett kúria irányába, de szót nem szól egyet sem, hagyja, hogy a két nemeskisasszony egymással beszélgessen. Ő már kapott figyelmet eleget. Ám, mikor figyelemfelkeltő öltözetére terelődik a szó, szélesen mosolyodik el.*
- Ez a kedvenc ruhám. Tudja, előadóként nem elrejtőzni akarok, hanem pont az a cél, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Imádom a vörös színt, úgy gondolom, kifejezetten illik hozzám. Ez a ruha pedig amellett, hogy szerintem gyönyörű, mindig emlékeztet arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjak. *Lévén a ruhába szőtt, merev, fűzős felső rész nem is engedi, hogy görnyedjen, de a bővebb, majdnem bokájáig érő szoknya olyan kecsesen pördül vele minden mozdulatánál, hogy azzal könnyen felkeltheti mind férfiak, mind nők érdeklődését.*
- Egy hölgy ilyesfajta páncélban sem mindennapos látvány. *Maga a páncél sem az, mert valószínűleg többe kerül, mint egy kúria Selyemrévben. Tekintete közben Elarist is fürkészi, de hozzá egyelőre nem szól, nincs is mit. A két nő közül egyelőre ő tűnik a kevésbé közvetlennek.*
*Ravaszságra bizony szüksége van, főleg akkor, ha szeretne bebocsájtást nyerni Arthenior egyik, újonnan épült, csodálatos ékkövébe. Egy nemesi kúriába, melybe csak úgy egyszerűen nem hívathatja meg magát. Vagy talán mégis?
A lovakhoz és a négylábúak zenei ízléséhez ugyan kicsit sem konyít, de az Elaris Liraenként bemutatkozó nő merész, már-már tolakodó lépése váratlanul éri Merlanát. Az egyik magas lóról beszél, nem törődve azzal, hogy a napfénytől még a szemébe sem tud nézni rendesen, a másik meg egy idegen házába hívatja meg magát „nemes” egyszerűséggel. Igen, kétségtelen, hogy nemesek közé csöppent. Jobb lesz neki is fenntartania az úrihölgy álcáját.*
- Elaris kisasszony, Nixomia kisasszony, enyém a megtiszteltetés. *Újdonsült ismerőseinek nevét megismételve fejezi ki látszólagos tiszteletét. Hogy ennek mekkora része vélt vagy valós, az legyen az ő titka.
Nixomia mindeközben bekapja a horgot, és maga invitálja őt is a kúria falai közé.*
- Természetesen, köszönöm. *Válaszolja visszafogott udvariassággal, de elméjében valójában egy hangos „Ezaz!” szól, és az elégedett vigyorát is most csak elképzelni tudja, nem hagyhatja, hogy kiüljön az arcára.
A szőke végre leszáll a lóról, így legalább jobban szemügyre veheti magának, ahogy elindulnak az említett kúria irányába, de szót nem szól egyet sem, hagyja, hogy a két nemeskisasszony egymással beszélgessen. Ő már kapott figyelmet eleget. Ám, mikor figyelemfelkeltő öltözetére terelődik a szó, szélesen mosolyodik el.*
- Ez a kedvenc ruhám. Tudja, előadóként nem elrejtőzni akarok, hanem pont az a cél, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Imádom a vörös színt, úgy gondolom, kifejezetten illik hozzám. Ez a ruha pedig amellett, hogy szerintem gyönyörű, mindig emlékeztet arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjak. *Lévén a ruhába szőtt, merev, fűzős felső rész nem is engedi, hogy görnyedjen, de a bővebb, majdnem bokájáig érő szoknya olyan kecsesen pördül vele minden mozdulatánál, hogy azzal könnyen felkeltheti mind férfiak, mind nők érdeklődését.*
- Egy hölgy ilyesfajta páncélban sem mindennapos látvány. *Maga a páncél sem az, mert valószínűleg többe kerül, mint egy kúria Selyemrévben. Tekintete közben Elarist is fürkészi, de hozzá egyelőre nem szól, nincs is mit. A két nő közül egyelőre ő tűnik a kevésbé közvetlennek.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:32:28
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:32:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Nixomiát a legkevésbé sem izgatja, ha a nézőket elriassza. Miért kéne neki másokkal foglalkoznia? Ő élvezi a zenét, neki ennyi pontosan elég. Egy cseppet sem gondol bele, hogy a termetes csődör, vagy éppen a szamár nem a legjobb társaság, ha valamit körbe kell állni. Akad is néhány rosszalló pillantás, meg elnyomott szitok, de talán pont a megjelenése okán, senki nem mert hangosabban panaszkodni. Amint véget ér az előadás, rögvest ajánlatot is tesz. Neki ez a hang és merész öltözet tetszik. Nincs ezzel egyedül, mert akadt még valaki, aki végighallgatta a koncertet. Ketten halmozzák el dicsérettel Merlanát. Tüzetesebben szemügyre veszi Elarist is. Felismeri a nőn azt a tipikusan gyermekkorban belé vert nemesi eleganciát. Egy felkapaszkodott polgár vehet magának csicsás ruhákat, meg hangzatos nemesi címet, de az eleganciát nehéz eltanulni. Igazán bele kell születni. Lovagként Nixomia tanult ilyesmit, de rajta sem látszik efféle elegancia. Ami belőle sugárzik az csak a katonai büszkeség, ami egy másik kategória. Viszont a humora azért egészen jó a hegyesfülűnek. Fel is kacag jóízűen a páncélos szépség.*
- Na igen Alkonyat nem egy kiművelt jószág. De nem is ezért tartalak. Ugye?* Paskolja meg a ló vaskos nyakát. A köszönetet bólintással fogadja, többet ér olykor, mintha vég nélkül szórná az ékes szavakat.*
- Nixomia Greandaer* Mutatkozik be ő is, még a fejét is meghajtja egy picit, ahogy azt illik. Ravasz lány ez a művésznő, mivel ügyesen tereli a társalgást a számára kedvező mederbe. Ha most nem fogta volna meg az ajánlat végét, félő lett volna, hogy már többé nem is kínálkozott volna rá lehetőség. Ezzel sikerült meglepnie Nixomiát is, mivel egy pillanatra tétovázik. Milyen nosztalgikus lenne, ha eltűnődne a régi emlékein. Volt idő, amikor neki kellett felfelé néznie másokra, és még azt a luxust se engedhette meg magának, hogy eltakarja a szemét. Most meg felnéznek rá és tőle várják a válaszokat.*
- Valóban, nincs is olyan messze a kúriám, ha gondolja, ott beszélhetünk nyugodtabb körülmények között. Igaz, még nem laktam be, de a célnak megfelelhet.* Mentegetőzik az esetlegesen előforduló rendetlen állapotok miatt. Ekkor szól közbe az eddig még ismeretlen harmadik személy újfent. A nemeslovag számára szokatlan, hogy valaki meghívatja magát, szóval itt megint jön egy kis elbizonytalanodás. Valahogy úgy képzelte el, hogy majd meghív számos fontos személyt és új nemest, csakhogy egyelőre senkit sem ismer itt. Nézi Elarist és dolgoztatja agytekervényeit. Nem ismeri, szóval elsőnek biztosan többet akar tudni róla.*
- Nos, miért is ne. Jól gondolom, hogy ön nemes család sarja?* Tipp, de erről azért szeretne megbizonyosodni, ez máris dobna a hasznosságán a nőnek. Ha ez bizonyosságot nyer, vagy az, hogy hasznos jelenleg számára, akkor felajánlja neki is a csatlakozás lehetőségét. Mivel nem teljesen egy beképzelt sznob, ezért le fog szállni a lóról és együtt sétál a többiekkel.*
- Tényleg nincs messze, csak most itt ez a tömeg.* Szabad karjával a házak közé mutat, jelezve az irányt. Kis gyaloglást követően, sokkal csendesebb lesz majd a környék.*
- Meg kell hagyni ez a vörös ruha merész választás. Kirívó és elegáns, szinte csak úgy vonzza a tekintettet.* Kezd beszélgetni, amíg haladnak. Komoly dolgokat úgysem lehet, és nem is érdemes az utcán megvitatni, de némán meg olyan kényelmetlen lenne még ez a rövid séta is.*
*Nixomiát a legkevésbé sem izgatja, ha a nézőket elriassza. Miért kéne neki másokkal foglalkoznia? Ő élvezi a zenét, neki ennyi pontosan elég. Egy cseppet sem gondol bele, hogy a termetes csődör, vagy éppen a szamár nem a legjobb társaság, ha valamit körbe kell állni. Akad is néhány rosszalló pillantás, meg elnyomott szitok, de talán pont a megjelenése okán, senki nem mert hangosabban panaszkodni. Amint véget ér az előadás, rögvest ajánlatot is tesz. Neki ez a hang és merész öltözet tetszik. Nincs ezzel egyedül, mert akadt még valaki, aki végighallgatta a koncertet. Ketten halmozzák el dicsérettel Merlanát. Tüzetesebben szemügyre veszi Elarist is. Felismeri a nőn azt a tipikusan gyermekkorban belé vert nemesi eleganciát. Egy felkapaszkodott polgár vehet magának csicsás ruhákat, meg hangzatos nemesi címet, de az eleganciát nehéz eltanulni. Igazán bele kell születni. Lovagként Nixomia tanult ilyesmit, de rajta sem látszik efféle elegancia. Ami belőle sugárzik az csak a katonai büszkeség, ami egy másik kategória. Viszont a humora azért egészen jó a hegyesfülűnek. Fel is kacag jóízűen a páncélos szépség.*
- Na igen Alkonyat nem egy kiművelt jószág. De nem is ezért tartalak. Ugye?* Paskolja meg a ló vaskos nyakát. A köszönetet bólintással fogadja, többet ér olykor, mintha vég nélkül szórná az ékes szavakat.*
- Nixomia Greandaer* Mutatkozik be ő is, még a fejét is meghajtja egy picit, ahogy azt illik. Ravasz lány ez a művésznő, mivel ügyesen tereli a társalgást a számára kedvező mederbe. Ha most nem fogta volna meg az ajánlat végét, félő lett volna, hogy már többé nem is kínálkozott volna rá lehetőség. Ezzel sikerült meglepnie Nixomiát is, mivel egy pillanatra tétovázik. Milyen nosztalgikus lenne, ha eltűnődne a régi emlékein. Volt idő, amikor neki kellett felfelé néznie másokra, és még azt a luxust se engedhette meg magának, hogy eltakarja a szemét. Most meg felnéznek rá és tőle várják a válaszokat.*
- Valóban, nincs is olyan messze a kúriám, ha gondolja, ott beszélhetünk nyugodtabb körülmények között. Igaz, még nem laktam be, de a célnak megfelelhet.* Mentegetőzik az esetlegesen előforduló rendetlen állapotok miatt. Ekkor szól közbe az eddig még ismeretlen harmadik személy újfent. A nemeslovag számára szokatlan, hogy valaki meghívatja magát, szóval itt megint jön egy kis elbizonytalanodás. Valahogy úgy képzelte el, hogy majd meghív számos fontos személyt és új nemest, csakhogy egyelőre senkit sem ismer itt. Nézi Elarist és dolgoztatja agytekervényeit. Nem ismeri, szóval elsőnek biztosan többet akar tudni róla.*
- Nos, miért is ne. Jól gondolom, hogy ön nemes család sarja?* Tipp, de erről azért szeretne megbizonyosodni, ez máris dobna a hasznosságán a nőnek. Ha ez bizonyosságot nyer, vagy az, hogy hasznos jelenleg számára, akkor felajánlja neki is a csatlakozás lehetőségét. Mivel nem teljesen egy beképzelt sznob, ezért le fog szállni a lóról és együtt sétál a többiekkel.*
- Tényleg nincs messze, csak most itt ez a tömeg.* Szabad karjával a házak közé mutat, jelezve az irányt. Kis gyaloglást követően, sokkal csendesebb lesz majd a környék.*
- Meg kell hagyni ez a vörös ruha merész választás. Kirívó és elegáns, szinte csak úgy vonzza a tekintettet.* Kezd beszélgetni, amíg haladnak. Komoly dolgokat úgysem lehet, és nem is érdemes az utcán megvitatni, de némán meg olyan kényelmetlen lenne még ez a rövid séta is.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:52:29
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:52:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris felkel, kissé oldalra billenti a fejét, miután Merlana hangja elcsendesül. Nem tapsol, nem dicsér szavakkal, csak egy kis ideig csendben áll, mintha meg akarná őrizni magában a dallamot. Végül, ahogy újra kinyílik a világ a hangok után, Nixomia szavai térítik vissza a jelenbe. Egy lóháton ülő nemes, aki úgy hirdeti a világ felé saját rangját, mintha azzal nem tartozna elszámolással... Ismerős, túlságosan is. Ám a hangja nem fennhéjázó, sőt, őszintén elismerő. Ez felkelti Lari figyelmét. *
– Igazán megható volt, kisasszony.
* Szól Merlanához, majd Nixomia felé fordul, kissé játékos pillantással. *
– Ritka az ilyen őszinte érdeklődés egy előadás iránt. Vagy hogy egy ló is ennyire kritikusan figyeljen.
* Aztán megemeli kissé állát, hangja most már komolyabb, méltóságteljesebb. *
– Ha valóban partit tervez, mint újdonsült kúriatulajdonos, örömmel fogadnám a meghívást. Kiváltképp, ha ilyen zenészek is emelik az est fényét. A nevem Elaris Liraen.
* Finoman biccent. Nem mélyen, nem túl hivatalosan, de érezhető benne, hogy ő is éppen elég otthon van ebben a világban. Még ha a családneve nem is mond semmit a nőnek. Valószínűbb, hogy az idősebb arisztokraták emlékeznek csak Maryssha Liraenre, és apró fattyú leánygyermekére. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 21:55:42
* Elaris felkel, kissé oldalra billenti a fejét, miután Merlana hangja elcsendesül. Nem tapsol, nem dicsér szavakkal, csak egy kis ideig csendben áll, mintha meg akarná őrizni magában a dallamot. Végül, ahogy újra kinyílik a világ a hangok után, Nixomia szavai térítik vissza a jelenbe. Egy lóháton ülő nemes, aki úgy hirdeti a világ felé saját rangját, mintha azzal nem tartozna elszámolással... Ismerős, túlságosan is. Ám a hangja nem fennhéjázó, sőt, őszintén elismerő. Ez felkelti Lari figyelmét. *
– Igazán megható volt, kisasszony.
* Szól Merlanához, majd Nixomia felé fordul, kissé játékos pillantással. *
– Ritka az ilyen őszinte érdeklődés egy előadás iránt. Vagy hogy egy ló is ennyire kritikusan figyeljen.
* Aztán megemeli kissé állát, hangja most már komolyabb, méltóságteljesebb. *
– Ha valóban partit tervez, mint újdonsült kúriatulajdonos, örömmel fogadnám a meghívást. Kiváltképp, ha ilyen zenészek is emelik az est fényét. A nevem Elaris Liraen.
* Finoman biccent. Nem mélyen, nem túl hivatalosan, de érezhető benne, hogy ő is éppen elég otthon van ebben a világban. Még ha a családneve nem is mond semmit a nőnek. Valószínűbb, hogy az idősebb arisztokraták emlékeznek csak Maryssha Liraenre, és apró fattyú leánygyermekére. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 21:55:42
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:06:56
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:06:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Mikor zenél, nem csak közönségét, hanem saját magát is sikerül egy másik dimenzióba repítenie. Csodaországba, ahol a dallamok kecses hullámain bármi megtörténhet, amit csak szeretnénk. Minden nóta alapját valós történetek képezik, de kiegészíti őket a képzelet, mely akadály nélkül szárnyal a végtelenbe.
Merlana ujjai, kecsesen pengetik a lant húrjait, lágy hangja segítségével pedig hallgatóságával együtt repül hát a legendák földjére. A határ persze igencsak vékony képzelet és valóság között, így játék közben is látja, hogy mi történik körülötte a téren. Többen megállnak, hallgatják őt egy ideig, majd továbbállnak. Aztán ahogy egyszer felpillant, tekintete egy zöld szempárral találkozik. Tulajdonosa nem ment el, sőt, kényelembe helyezte magát a közelben, és az eleje óta hallgatja az előadását. Úgy tűnik, hogy őt sikerült leginkább megfognia a zenéjével. Élénkvörösre festett ajkaival még rá is mosolyog, de csak egy pillanatra, utána tovább énekel. Így folytatja, míg egyszer csak arra nem lesz figyelmes, hogy váratlanul eltakarják előle a napot, rá és hangszerére árnyak vetülnek. Épp csak egy pillanatra látszik rajta meglepettsége, ahogy felhúzza szemöldökeit. Nem is a páncélos nő, hanem a szamár és a ló látványa lepi meg, de nincs most lehetősége azon tűnődni, hogy vajon miért vezeti őket be valaki a tér kellős közepére. Talán ez az oka annak, hogy mire véget ér a dal, már csak a két állat, a lovas és mindvégig hűséges, egyszemélyes közönsége, a hosszúfülű hölgy van előtte. A taps így nem a tapsolók számától, hanem a páncélkesztyűtől hangos, de attól ő még feláll, és meghajol, ahogy azt illik. Kissé megigazítja a ruháját, majd felnéz a lovasra. Szabad kezét, melyben nem a lantot fogja, napellenzőként használja, mert ahogy fel kell néznie rá, azon kívül, hogy el fog zsibbadni a nyaka, bizony zavarja az a fény is, melyet ülve még eltakartak előle ugyan, de így már eléggé elvakítja. Ráadásul az a páncél, mely ránézésre igencsak drágának tűnik, szintén csillog a napfényben. Ami azonban még meglepőbb, hogy a várakozások ellenére egy női hang szólítja meg róla.*
- Hálásan köszönöm, kisasszony! *Válaszolja, de a szőkeség mondandója itt még nem ér véget. Nem mutatja érzéseit, de szíve nagyot dobban, ahogy meghallja, miről van szó. Most komolyan egy nemesi kúriába hívták fellépni? Úgy tűnik igen, de mielőtt válaszolna, a másik jelenlévőhöz fordul, hogy neki is megköszönje a figyelmét.*
- És önnek is köszönöm, hogy rám szánta az idejét, és végighallgatta az előadásomat. Rendkívül hálás vagyok érte. *Ejt meg felé ismét egy, most már szélesebb mosolyt, utána pedig visszafordul a lovon ülőhöz.*
- Merlana Naerice. Örvendek! *Ha már meghívást kap, először illik bemutatkoznia.* Természetesen szívesen elfogadom a felkérést, azonban úgy hiszem, a részletek megtárgyalásához egy alkalmasabb helyszínre volna szükségünk. *Mondjuk azt a kúriát szívesen megnézné, főleg, ha egy az újonnan épült, gyönyörű házak egyikéről van szó.*
*Mikor zenél, nem csak közönségét, hanem saját magát is sikerül egy másik dimenzióba repítenie. Csodaországba, ahol a dallamok kecses hullámain bármi megtörténhet, amit csak szeretnénk. Minden nóta alapját valós történetek képezik, de kiegészíti őket a képzelet, mely akadály nélkül szárnyal a végtelenbe.
Merlana ujjai, kecsesen pengetik a lant húrjait, lágy hangja segítségével pedig hallgatóságával együtt repül hát a legendák földjére. A határ persze igencsak vékony képzelet és valóság között, így játék közben is látja, hogy mi történik körülötte a téren. Többen megállnak, hallgatják őt egy ideig, majd továbbállnak. Aztán ahogy egyszer felpillant, tekintete egy zöld szempárral találkozik. Tulajdonosa nem ment el, sőt, kényelembe helyezte magát a közelben, és az eleje óta hallgatja az előadását. Úgy tűnik, hogy őt sikerült leginkább megfognia a zenéjével. Élénkvörösre festett ajkaival még rá is mosolyog, de csak egy pillanatra, utána tovább énekel. Így folytatja, míg egyszer csak arra nem lesz figyelmes, hogy váratlanul eltakarják előle a napot, rá és hangszerére árnyak vetülnek. Épp csak egy pillanatra látszik rajta meglepettsége, ahogy felhúzza szemöldökeit. Nem is a páncélos nő, hanem a szamár és a ló látványa lepi meg, de nincs most lehetősége azon tűnődni, hogy vajon miért vezeti őket be valaki a tér kellős közepére. Talán ez az oka annak, hogy mire véget ér a dal, már csak a két állat, a lovas és mindvégig hűséges, egyszemélyes közönsége, a hosszúfülű hölgy van előtte. A taps így nem a tapsolók számától, hanem a páncélkesztyűtől hangos, de attól ő még feláll, és meghajol, ahogy azt illik. Kissé megigazítja a ruháját, majd felnéz a lovasra. Szabad kezét, melyben nem a lantot fogja, napellenzőként használja, mert ahogy fel kell néznie rá, azon kívül, hogy el fog zsibbadni a nyaka, bizony zavarja az a fény is, melyet ülve még eltakartak előle ugyan, de így már eléggé elvakítja. Ráadásul az a páncél, mely ránézésre igencsak drágának tűnik, szintén csillog a napfényben. Ami azonban még meglepőbb, hogy a várakozások ellenére egy női hang szólítja meg róla.*
- Hálásan köszönöm, kisasszony! *Válaszolja, de a szőkeség mondandója itt még nem ér véget. Nem mutatja érzéseit, de szíve nagyot dobban, ahogy meghallja, miről van szó. Most komolyan egy nemesi kúriába hívták fellépni? Úgy tűnik igen, de mielőtt válaszolna, a másik jelenlévőhöz fordul, hogy neki is megköszönje a figyelmét.*
- És önnek is köszönöm, hogy rám szánta az idejét, és végighallgatta az előadásomat. Rendkívül hálás vagyok érte. *Ejt meg felé ismét egy, most már szélesebb mosolyt, utána pedig visszafordul a lovon ülőhöz.*
- Merlana Naerice. Örvendek! *Ha már meghívást kap, először illik bemutatkoznia.* Természetesen szívesen elfogadom a felkérést, azonban úgy hiszem, a részletek megtárgyalásához egy alkalmasabb helyszínre volna szükségünk. *Mondjuk azt a kúriát szívesen megnézné, főleg, ha egy az újonnan épült, gyönyörű házak egyikéről van szó.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 20:25:51
Üzenet elküldve: 2025-04-25 20:25:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Ha tudná, hogy kettejük, hogy keresik őt, szőrös szíve mindjárt meglágyulna. El is lehetne képzelni, ahogyan hárman kézen fogva haladnak a naplemente felé, –természetesen ittasan– hogy aztán együtt maguk mögött hagyhassák ezt a cudar keserű életet, amibe belekényszerítette őket a társadalom. Aha, persze! Ezt az álmot csak a törp böfögése töri ketté, miközben egyik kezében egy kupa bort, másikban egy szál kalácsot tartva sétál fel-alá a bódékat vizslatva. Míg nem egyszer csak észre nem veszi nyápic társát, ki mellett egy ismeretlen alakot vél felfedezni. *
- Mi a fene?
* Hagyja is magát, hogy elnyelje a tömeg ereje s egy nagyobb embercsoportba ütközve maga is arrébb viteti magát, hogy takarásba legyen az ép nézelődő párostól. Nem tetszik ez neki! Lazziar túlságosan is vidámnak tűnik, legalábbis vidámabbnak, mint amikor a sellőben lopta a napot. Talán egy új örömlányra tett volna szert a gazdagnegyedben? Ha igen, akkor jobb nem mutatkozni, még a végén elrontaná azt a kis esélyt, amit most épp próbál kovácsolni. Esetleg egy rég elvesztett szerelem? Talán egy rég látott testvér? Bármi is legyen, gyorsan magába tömi a kalács maradékát, majd legyűri a maradék borával, amit szépen diszkréten az egyik árus asztalán hagy, majd bódék takarásából próbál valamirevalóan szemmel tartani kettejüket. Na, de nem túl feltűnően! Itt ott felkap néhány dolgot, amit az arca elé tesz, hogy azzal is csökkentse a lebukás értékét. Hallani ugyan nem hall semmit, legalábbis egyelőre, de addig is az arckifejezésükből leolvashatja, hogy nagyjából mi is lehet kettejük közt. *
* Ha tudná, hogy kettejük, hogy keresik őt, szőrös szíve mindjárt meglágyulna. El is lehetne képzelni, ahogyan hárman kézen fogva haladnak a naplemente felé, –természetesen ittasan– hogy aztán együtt maguk mögött hagyhassák ezt a cudar keserű életet, amibe belekényszerítette őket a társadalom. Aha, persze! Ezt az álmot csak a törp böfögése töri ketté, miközben egyik kezében egy kupa bort, másikban egy szál kalácsot tartva sétál fel-alá a bódékat vizslatva. Míg nem egyszer csak észre nem veszi nyápic társát, ki mellett egy ismeretlen alakot vél felfedezni. *
- Mi a fene?
* Hagyja is magát, hogy elnyelje a tömeg ereje s egy nagyobb embercsoportba ütközve maga is arrébb viteti magát, hogy takarásba legyen az ép nézelődő párostól. Nem tetszik ez neki! Lazziar túlságosan is vidámnak tűnik, legalábbis vidámabbnak, mint amikor a sellőben lopta a napot. Talán egy új örömlányra tett volna szert a gazdagnegyedben? Ha igen, akkor jobb nem mutatkozni, még a végén elrontaná azt a kis esélyt, amit most épp próbál kovácsolni. Esetleg egy rég elvesztett szerelem? Talán egy rég látott testvér? Bármi is legyen, gyorsan magába tömi a kalács maradékát, majd legyűri a maradék borával, amit szépen diszkréten az egyik árus asztalán hagy, majd bódék takarásából próbál valamirevalóan szemmel tartani kettejüket. Na, de nem túl feltűnően! Itt ott felkap néhány dolgot, amit az arca elé tesz, hogy azzal is csökkentse a lebukás értékét. Hallani ugyan nem hall semmit, legalábbis egyelőre, de addig is az arckifejezésükből leolvashatja, hogy nagyjából mi is lehet kettejük közt. *
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:25:42
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:25:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Ha tehetne magához szorítaná a nap maradék részére mostoháját, de fél, attól ha markát túlságosan összeszorítja a végén kiszökne benne mint a víz amilyen ő maga. Nyitva kell hagynia azt, hogy szépen megállapodjon benne. Ezért simít csak végig oldalán, hogy érezze a rongyok alatt a finom vonásokat, és valamelyest jelezze Rinének, itt van, és nem megy el.
Másabb, sokkal. Volt ideje gondolkodni, volt ideje dühöngeni, más nem volt számára csak az idő, a mardosó egyedüllét, azok az álmatlan éjszakák amikben a kék szempárokat látta semmi mást.
Rine egyelőre megzabolázta a viszont csókjával azt a vadat ami bátyja lelkében tombol, ezért is olyan mint egy kezesbárány, ki tudja meddig.
Rine első felszólalására csak galád módon megvonja a vállát, megtartva magának a véleményét arról, valóban milyenek ott a lányok. Őszintén szólva, drágák, de legalább megérik a pénzüket. Viszont a következőnél életében tán először láthatja a sárgaság enyhe jeleit Lazziar arcán, amit egy nagy sóhajjal fojt vissza magába, hogy egy hamiskásabb mosollyal válaszoljon az arcán.*
-Nem tudtam, hogy a nők is tetszenek neked húgi.
*Néz bele hasonló sandasággal a másik kékjeibe. Ha jó kislány lesz, talán elviszi oda. A szoba a fürdővel biztosan tetszeni fog neki.*
-HOGY MI?
*Áll meg egy pillanatra elképedve az ötleten, még, hogy az ő Rinéje itt ebben a koszban? Elképzelni nem tudná húgocskáját egy romos házban gubbasztani várva a reggeli napsugarak melegét.*
-Még szerencse, hogy rád találtam.
*Mondja egy nagy sóhajjal, mintha ő lenne a megmentője a törékeny lánynak, aki valószínűleg jobban elboldogulna az erdő kellős közepén, mint bátyja.
-Én meg azt hittem Wegtorenben kötöttél ki. Há.
*Nevet fel kínjába, hiszen a szántóföldeken keresztül ment el ő is a kikötőbe néhány nappal ezelőtt, milyen könnyedén elkerülhetik egymást az emberek.
A kocsist letudva, így már lelkiismeret furdalás nélkül mehetnek végre a mulatságba.*
-Az bizony, körbe kell nézni alaposan.
*Jegyzi meg sanda mosollyal, mint aki jelen pillanatban rosszra gondol, és nem is lehetne ennél igazabb. Átlépdelve a csonthídon az újonnan fakasztott, lassan már egészen tiszta vizű tó felett, végig pásztázza a tömeget. Rengeteg az ember, a tenyere meg viszketni is kezd, megannyi arannyal tömött erszény csak arra vár, hogy lenyúlja őket. Azonban ebbe csak egy dolog randit bele igazán. Azok a vörös köpenyes alakok lándzsákkal a kezeikben. Hogy rozsdásodra rájuk a páncél. Elsétálva mellettük egy kis időre összeakad az egyikkel a szeme, de egy erőltetettebb mosollyal és egy még erőltetettebb barátságos biccentéssel elsétálnak mellettük. Még szerencse Rine mellette lépdel, mert lehet már most sarkon fordították volna őt, hogy távozzon. Bár ha barátját beengedték ide, csak nem járna így.
Átérve a hídon, mostohája mint egy kislány szalad előre, megcsodálva az új építményeket, a díszített utcákat. Ő pedig lassan lépdelve, elmerengve csodálja a látványt. Nem Selyemrévet, a lányt.
-Igen. Milyen gyönyörű. ~Vagy.~
*Húzódik mosolyra a szája, még azok a folyton gonoszan villogó szemek is megenyhülnek mikor a pörgő forgó lányt szemléli.*
-Nem lehet messze, kövesd az alkohol szagát.
*Hökken fel félmosollyal. Majd megtartva a másik karját, tán mint pont egy pár sétálnak végre egymás mellett.
Elvesznek a tömegben, és hamar megtalálják magukat a bazárok környékén. Lazziar szeme persze örök buzgón forog ide oda, a lustán lengedező erszények láttán. Hát rögtön szíve szakad meg, hogy most egy darabot nem vehet magához. Helyette inkább lefoglalja magát és a portékákat kezdi felmérni. Az árakon enyhén kikerekedik a szeme. Hát bizony vannak árak rendesen.
Azonban egy kicsit szegényesebb bazárnál ami már rendesen ki van fosztva megakad valamin a szeme. Bor, még hozzá egy egész szép kis ládányi. Azt bizony eltudnák nyalogatni egy jó ideig.*
-Ezt nézd.
*Szól mostohájának. Gyengéden még a bazár felé is vezeti őt.*
-Abból a ládából kérem, három palackkal adjon.
*Szólal fel a kereskedőnek, szeme persze jár fel és alá, hátha talál még valamit, de csak egy aprócska, árválkodó kis dobozkát talál csak meg.*
-Tegye hozzá azt is.
*Mutat rá. A kereskedő pedig már kezdi is összeszedni a portékát, a végén pedig összeszámolja az arany mennyiséget az Artheniori borért és a szerencse dobozért. Ámiért 725 aranyérmét kér el.
. Lazziar előkapja erszényét, majd egy kis számolás után, át is adja azt a kereskedőnek. Ő pedig boldogabban távozik.*
-Ez majd jó lesz estére.
*Kacsint mostohája felé.*
-Na gyerünk nézz körbe te is. Wrojthot megkeressük utána.
*Mosolyodik el, és Rinét a ruha szekció felé tereli. A galád kereskedők pedig még az ékszer bódékat is ide helyezték, minő véletlenből. Addig legalább esélye van megcsodálnia az ékszereket is, bár legszívesebben meglépne velük fizetés nélkül.*
*Ha tehetne magához szorítaná a nap maradék részére mostoháját, de fél, attól ha markát túlságosan összeszorítja a végén kiszökne benne mint a víz amilyen ő maga. Nyitva kell hagynia azt, hogy szépen megállapodjon benne. Ezért simít csak végig oldalán, hogy érezze a rongyok alatt a finom vonásokat, és valamelyest jelezze Rinének, itt van, és nem megy el.
Másabb, sokkal. Volt ideje gondolkodni, volt ideje dühöngeni, más nem volt számára csak az idő, a mardosó egyedüllét, azok az álmatlan éjszakák amikben a kék szempárokat látta semmi mást.
Rine egyelőre megzabolázta a viszont csókjával azt a vadat ami bátyja lelkében tombol, ezért is olyan mint egy kezesbárány, ki tudja meddig.
Rine első felszólalására csak galád módon megvonja a vállát, megtartva magának a véleményét arról, valóban milyenek ott a lányok. Őszintén szólva, drágák, de legalább megérik a pénzüket. Viszont a következőnél életében tán először láthatja a sárgaság enyhe jeleit Lazziar arcán, amit egy nagy sóhajjal fojt vissza magába, hogy egy hamiskásabb mosollyal válaszoljon az arcán.*
-Nem tudtam, hogy a nők is tetszenek neked húgi.
*Néz bele hasonló sandasággal a másik kékjeibe. Ha jó kislány lesz, talán elviszi oda. A szoba a fürdővel biztosan tetszeni fog neki.*
-HOGY MI?
*Áll meg egy pillanatra elképedve az ötleten, még, hogy az ő Rinéje itt ebben a koszban? Elképzelni nem tudná húgocskáját egy romos házban gubbasztani várva a reggeli napsugarak melegét.*
-Még szerencse, hogy rád találtam.
*Mondja egy nagy sóhajjal, mintha ő lenne a megmentője a törékeny lánynak, aki valószínűleg jobban elboldogulna az erdő kellős közepén, mint bátyja.
-Én meg azt hittem Wegtorenben kötöttél ki. Há.
*Nevet fel kínjába, hiszen a szántóföldeken keresztül ment el ő is a kikötőbe néhány nappal ezelőtt, milyen könnyedén elkerülhetik egymást az emberek.
A kocsist letudva, így már lelkiismeret furdalás nélkül mehetnek végre a mulatságba.*
-Az bizony, körbe kell nézni alaposan.
*Jegyzi meg sanda mosollyal, mint aki jelen pillanatban rosszra gondol, és nem is lehetne ennél igazabb. Átlépdelve a csonthídon az újonnan fakasztott, lassan már egészen tiszta vizű tó felett, végig pásztázza a tömeget. Rengeteg az ember, a tenyere meg viszketni is kezd, megannyi arannyal tömött erszény csak arra vár, hogy lenyúlja őket. Azonban ebbe csak egy dolog randit bele igazán. Azok a vörös köpenyes alakok lándzsákkal a kezeikben. Hogy rozsdásodra rájuk a páncél. Elsétálva mellettük egy kis időre összeakad az egyikkel a szeme, de egy erőltetettebb mosollyal és egy még erőltetettebb barátságos biccentéssel elsétálnak mellettük. Még szerencse Rine mellette lépdel, mert lehet már most sarkon fordították volna őt, hogy távozzon. Bár ha barátját beengedték ide, csak nem járna így.
Átérve a hídon, mostohája mint egy kislány szalad előre, megcsodálva az új építményeket, a díszített utcákat. Ő pedig lassan lépdelve, elmerengve csodálja a látványt. Nem Selyemrévet, a lányt.
-Igen. Milyen gyönyörű. ~Vagy.~
*Húzódik mosolyra a szája, még azok a folyton gonoszan villogó szemek is megenyhülnek mikor a pörgő forgó lányt szemléli.*
-Nem lehet messze, kövesd az alkohol szagát.
*Hökken fel félmosollyal. Majd megtartva a másik karját, tán mint pont egy pár sétálnak végre egymás mellett.
Elvesznek a tömegben, és hamar megtalálják magukat a bazárok környékén. Lazziar szeme persze örök buzgón forog ide oda, a lustán lengedező erszények láttán. Hát rögtön szíve szakad meg, hogy most egy darabot nem vehet magához. Helyette inkább lefoglalja magát és a portékákat kezdi felmérni. Az árakon enyhén kikerekedik a szeme. Hát bizony vannak árak rendesen.
Azonban egy kicsit szegényesebb bazárnál ami már rendesen ki van fosztva megakad valamin a szeme. Bor, még hozzá egy egész szép kis ládányi. Azt bizony eltudnák nyalogatni egy jó ideig.*
-Ezt nézd.
*Szól mostohájának. Gyengéden még a bazár felé is vezeti őt.*
-Abból a ládából kérem, három palackkal adjon.
*Szólal fel a kereskedőnek, szeme persze jár fel és alá, hátha talál még valamit, de csak egy aprócska, árválkodó kis dobozkát talál csak meg.*
-Tegye hozzá azt is.
*Mutat rá. A kereskedő pedig már kezdi is összeszedni a portékát, a végén pedig összeszámolja az arany mennyiséget az Artheniori borért és a szerencse dobozért. Ámiért 725 aranyérmét kér el.
. Lazziar előkapja erszényét, majd egy kis számolás után, át is adja azt a kereskedőnek. Ő pedig boldogabban távozik.*-Ez majd jó lesz estére.
*Kacsint mostohája felé.*
-Na gyerünk nézz körbe te is. Wrojthot megkeressük utána.
*Mosolyodik el, és Rinét a ruha szekció felé tereli. A galád kereskedők pedig még az ékszer bódékat is ide helyezték, minő véletlenből. Addig legalább esélye van megcsodálnia az ékszereket is, bár legszívesebben meglépne velük fizetés nélkül.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:11:13
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:11:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Annyi érvet tudna felsorolni kettejük mellett és ellene is. Annyira átadná magát annak, amit vágyik, ahelyett, hogy inkább magába fojt mindent. Ezt pedig annyira szívesen megosztaná Ziarral is. De végül azt választja, hogy tartja ezt a visszavonulót magába foglaló békét és kiélvezi, hogy most nyugalom uralkodik kettejük között.
Mennyivel másabb most a viszontlátás, hogy az egykori gyűlölet végre kihunyt és valóban élvezik egymás társaságát. Így vagy úgy.
Noha az oldalát érő simítás ismét perzseli kissé vérét, ezért elégedetlenül fel is sóhajt, mikor fivére elereszti. De szóvá nem teszi, inkább figyelmesen hallgatja, ha valóban megoszt vele valami izgalmas történetet. De helyette ismét az a fránya Sellőház kerül szóba. Érez némi csalódottságot, de, ha igazán őszinte akar lenni meglepettséget nem.*
- Á, szóval ismét a Sellőházban voltál. Érthető. Állítólag tényleg csinosak ott a lányok.
*Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Lehet, hogy egyszer nekem is el kéne már látogatnom oda.
*Sandít szeme sarkából fivérére. Igyekszik palástolni az arcán, hogy ezt komolyan gondolja-e vagy csak a másikat hecceli. Igazából még maga sem tudja, mert valahol tényleg kíváncsi a helyre. De még Artheniort sem fedezte fel igazán.*
- Nem akartam ott éjszakázni.
*Ingatja meg a fejét, majd futólag körbe pillant a romos épületeken.*
- Igazából errefelé kerestem valami helyet éppen. De így már más a helyzet. Otthon csak kényelmesebb.
*Mosolyodik végül el, ahogy rábólint az ajánlatra.
Apránként végre a kocsishoz is visszaérnek. Így pedig már, hogy nem vakoskodik a haszna is több, mint előtte. A kerék hamarosan a helyére kerül és az isteneknek hála a kocsis is és maguk is mehetnek a dolgukra.*
- Mulatság?
*Igen a hír hozzá is eljutott. Hallotta, hogy megújult a város, hogy ünnepelnek Selyemrév miatt. Ahogy Ziar irányba fordítja készségesen indul meg, hogy végre saját szemeivel is láthassa.*
- Eddig? Még csak olyan messze sem voltam. A szántóknál maradtam egy családnál. Ételért és szállásért segítettem az állatokkal, a házimunkában. Nem túl kalandos.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy előre pillant. Az ünnepség zaja erősödik. Sárváros látványosan lett a múlté.*
- Ziar nézd!
*Mutat előre, majd széles mosollyal szalad kicsit előrébb. Lábai már a térkövezett utcára érnek, a kúriák magasodnak fölé. Mennyivel másabb ez a része a városnak. Új és gyönyörű, számára pedig elérhetetlen. Most mégis ezeket az utcákat járhatja.*
- Milyen gyönyörű.
*Lelkendezik, ahogy végre megfékezi lépteit, hogy megvárja mostoháját. Mikor a fiú beéri a mosolyt továbbra is tartva karol belé.*
- Na szerinted merre van a barátod?
*Annyi érvet tudna felsorolni kettejük mellett és ellene is. Annyira átadná magát annak, amit vágyik, ahelyett, hogy inkább magába fojt mindent. Ezt pedig annyira szívesen megosztaná Ziarral is. De végül azt választja, hogy tartja ezt a visszavonulót magába foglaló békét és kiélvezi, hogy most nyugalom uralkodik kettejük között.
Mennyivel másabb most a viszontlátás, hogy az egykori gyűlölet végre kihunyt és valóban élvezik egymás társaságát. Így vagy úgy.
Noha az oldalát érő simítás ismét perzseli kissé vérét, ezért elégedetlenül fel is sóhajt, mikor fivére elereszti. De szóvá nem teszi, inkább figyelmesen hallgatja, ha valóban megoszt vele valami izgalmas történetet. De helyette ismét az a fránya Sellőház kerül szóba. Érez némi csalódottságot, de, ha igazán őszinte akar lenni meglepettséget nem.*
- Á, szóval ismét a Sellőházban voltál. Érthető. Állítólag tényleg csinosak ott a lányok.
*Jegyzi meg színtelen hangon.*
- Lehet, hogy egyszer nekem is el kéne már látogatnom oda.
*Sandít szeme sarkából fivérére. Igyekszik palástolni az arcán, hogy ezt komolyan gondolja-e vagy csak a másikat hecceli. Igazából még maga sem tudja, mert valahol tényleg kíváncsi a helyre. De még Artheniort sem fedezte fel igazán.*
- Nem akartam ott éjszakázni.
*Ingatja meg a fejét, majd futólag körbe pillant a romos épületeken.*
- Igazából errefelé kerestem valami helyet éppen. De így már más a helyzet. Otthon csak kényelmesebb.
*Mosolyodik végül el, ahogy rábólint az ajánlatra.
Apránként végre a kocsishoz is visszaérnek. Így pedig már, hogy nem vakoskodik a haszna is több, mint előtte. A kerék hamarosan a helyére kerül és az isteneknek hála a kocsis is és maguk is mehetnek a dolgukra.*
- Mulatság?
*Igen a hír hozzá is eljutott. Hallotta, hogy megújult a város, hogy ünnepelnek Selyemrév miatt. Ahogy Ziar irányba fordítja készségesen indul meg, hogy végre saját szemeivel is láthassa.*
- Eddig? Még csak olyan messze sem voltam. A szántóknál maradtam egy családnál. Ételért és szállásért segítettem az állatokkal, a házimunkában. Nem túl kalandos.
*Mosolyodik el zavartan, ahogy előre pillant. Az ünnepség zaja erősödik. Sárváros látványosan lett a múlté.*
- Ziar nézd!
*Mutat előre, majd széles mosollyal szalad kicsit előrébb. Lábai már a térkövezett utcára érnek, a kúriák magasodnak fölé. Mennyivel másabb ez a része a városnak. Új és gyönyörű, számára pedig elérhetetlen. Most mégis ezeket az utcákat járhatja.*
- Milyen gyönyörű.
*Lelkendezik, ahogy végre megfékezi lépteit, hogy megvárja mostoháját. Mikor a fiú beéri a mosolyt továbbra is tartva karol belé.*
- Na szerinted merre van a barátod?
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:32:15
Üzenet elküldve: 2025-04-25 17:32:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Eljött a napja annak is, hogy végre beköltözzön új lakhelyére. Előzetesen már járt az épületnél, most már csak annyi van hátra, hogy a motyóját átszállítsa oda. Az összes dolog, ami eddig összegyűlt, most gondosan fel lett pakolva a szamár hátára. A drága páncélt körülményes lett volna darabokban elszállítani, sokkal praktikusabb felölteni, és ezzel azt is megmutatni, milyen fenséges a megjelenése. Lássák mind az urak, mind a polgárok, hogy megérkezett, és mostantól nem lehet csak úgy semmibe venni. Az éjfekete csataménen ülve teljesedik ki igazán az összkép. Fejét most nem fedi el a drága fém, szabadon hagyva igényesen feltűzött szőke kontyját, szigorú arcát. Mögötte a kevésbé elegáns szamár ballag, megtörve az összképet, de a gazdagon megrakodott málha sokat sejtet. Innen, a lóhátról jól keresztüllát az egész vásári sokadalmon. A zsibogó tömeget csak a harsány kofák kiáltásai törik meg. Megannyi szemet gyönyörködtető portéka várja, hogy gazdára találjon, súlyos aranyakért. A sülő hús illata szinte megbabonázza az elmét, pedig evett a lovagnő, mielőtt elindult volna. Talán később még meglátogatja a sültess standot, de most nem tervezett így, megrakodva nézelődni. Figyelmét mégiscsak megragadja valami, ami nem hagyja továbbmenni. Egy feltűnően elegáns nő megállásra készteti lehengerlő előadásával. Kedveli a zenét, de most, hogy nemes lett, próbál még inkább elmerülni a művészetekben. Talán nem tesz jót azzal, hogy a hátasait az előadás elé kormányozza, ezzel tetemes mennyiségű helyet elfoglalva, de neki joga van ehhez. Nem száll le a magas lóról, hanem ott fent, ültőhelyében élvezi ki az előadást. A nagyfejű mén szintén odafordítja a fejét, de hamar elveszi érdeklődését, és aztán csak unottan rágcsálja a zablát. A szamár kíváncsibb természetű. Ő a füleit lokátorállomásszerűen forgatja minden irányba, megragadva az apróbb részleteket is. Az előadás végéig marad Nixomia, hogy páncélkesztyűs kezeivel szó szerint vastapssal jutalmazza meg.*
- Lenyűgöző előadás volt. Igazán lenyűgöző!* Kezd dicsérettel, de mögöttes szándéka is van, aminek csak felvezetése az elismerés.*
- Egy ilyen tehetséget szívesen látnék alkalomadtán az otthonomban. Amint belaktam az új kúriám, szeretnék majd egy partit adni. Örülnék, ha játszana az összejövetelen.* Nem ismer ebben a városban sok embert, sem tekintélyt, de számára a nevek és címek önmagukban csak üres titulusok. Azokat kedveli, akik valamit már leraktak az asztalra, pontosan úgy, mint ahogyan ő is. Így első benyomásra sikerült eladnia magát Merlanának, még ha talán nem is ez volt a célja. Talán az ajánlata is felkelti az érdeklődést. Elaris jelenleg nem képezi figyelmének tárgyát, csupán néhány pillantás erejéig.*
*Eljött a napja annak is, hogy végre beköltözzön új lakhelyére. Előzetesen már járt az épületnél, most már csak annyi van hátra, hogy a motyóját átszállítsa oda. Az összes dolog, ami eddig összegyűlt, most gondosan fel lett pakolva a szamár hátára. A drága páncélt körülményes lett volna darabokban elszállítani, sokkal praktikusabb felölteni, és ezzel azt is megmutatni, milyen fenséges a megjelenése. Lássák mind az urak, mind a polgárok, hogy megérkezett, és mostantól nem lehet csak úgy semmibe venni. Az éjfekete csataménen ülve teljesedik ki igazán az összkép. Fejét most nem fedi el a drága fém, szabadon hagyva igényesen feltűzött szőke kontyját, szigorú arcát. Mögötte a kevésbé elegáns szamár ballag, megtörve az összképet, de a gazdagon megrakodott málha sokat sejtet. Innen, a lóhátról jól keresztüllát az egész vásári sokadalmon. A zsibogó tömeget csak a harsány kofák kiáltásai törik meg. Megannyi szemet gyönyörködtető portéka várja, hogy gazdára találjon, súlyos aranyakért. A sülő hús illata szinte megbabonázza az elmét, pedig evett a lovagnő, mielőtt elindult volna. Talán később még meglátogatja a sültess standot, de most nem tervezett így, megrakodva nézelődni. Figyelmét mégiscsak megragadja valami, ami nem hagyja továbbmenni. Egy feltűnően elegáns nő megállásra készteti lehengerlő előadásával. Kedveli a zenét, de most, hogy nemes lett, próbál még inkább elmerülni a művészetekben. Talán nem tesz jót azzal, hogy a hátasait az előadás elé kormányozza, ezzel tetemes mennyiségű helyet elfoglalva, de neki joga van ehhez. Nem száll le a magas lóról, hanem ott fent, ültőhelyében élvezi ki az előadást. A nagyfejű mén szintén odafordítja a fejét, de hamar elveszi érdeklődését, és aztán csak unottan rágcsálja a zablát. A szamár kíváncsibb természetű. Ő a füleit lokátorállomásszerűen forgatja minden irányba, megragadva az apróbb részleteket is. Az előadás végéig marad Nixomia, hogy páncélkesztyűs kezeivel szó szerint vastapssal jutalmazza meg.*
- Lenyűgöző előadás volt. Igazán lenyűgöző!* Kezd dicsérettel, de mögöttes szándéka is van, aminek csak felvezetése az elismerés.*
- Egy ilyen tehetséget szívesen látnék alkalomadtán az otthonomban. Amint belaktam az új kúriám, szeretnék majd egy partit adni. Örülnék, ha játszana az összejövetelen.* Nem ismer ebben a városban sok embert, sem tekintélyt, de számára a nevek és címek önmagukban csak üres titulusok. Azokat kedveli, akik valamit már leraktak az asztalra, pontosan úgy, mint ahogyan ő is. Így első benyomásra sikerült eladnia magát Merlanának, még ha talán nem is ez volt a célja. Talán az ajánlata is felkelti az érdeklődést. Elaris jelenleg nem képezi figyelmének tárgyát, csupán néhány pillantás erejéig.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:07
Üzenet elküldve: 2025-04-25 08:56:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Lari egy darabig csendben figyeli a muzsikát, a lant és hang tökéletes összhangját. Nem szól, csak hallgat, mintha attól félne, a legapróbb nesz is megbontaná ezt a békés pillanatot. Aztán ahogy a dallam egy ismerősebb ritmust idéz fel benne, halvány mosoly szökik az arcára. Kissé bátortalanul közelebb lép a hang irányába. Nem akar zavarni. Csak része lenni annak a pillanatnak, ahol valaki szívből játszik. Mint otthon, amikor anyja dúdolt a régi, poros könyvek között. Csak egy pillanatra újra otthon lehet.
Leül nem messze, nem túl közel. Épp annyira, hogy ne tűnjön tolakodónak, de érezhető legyen a figyelme. Lábai alá húzza a köpenye szegélyét, ujjai ösztönösen játszani kezdenek egy falevéllel. A dallam átjárja.
Ha a zenész egy pillanatra felnéz, Elaris bólint neki egy aprót. Nincs benne semmi különös. Csak egy őszinte, szelíd köszönet. *
* Lari egy darabig csendben figyeli a muzsikát, a lant és hang tökéletes összhangját. Nem szól, csak hallgat, mintha attól félne, a legapróbb nesz is megbontaná ezt a békés pillanatot. Aztán ahogy a dallam egy ismerősebb ritmust idéz fel benne, halvány mosoly szökik az arcára. Kissé bátortalanul közelebb lép a hang irányába. Nem akar zavarni. Csak része lenni annak a pillanatnak, ahol valaki szívből játszik. Mint otthon, amikor anyja dúdolt a régi, poros könyvek között. Csak egy pillanatra újra otthon lehet.
Leül nem messze, nem túl közel. Épp annyira, hogy ne tűnjön tolakodónak, de érezhető legyen a figyelme. Lábai alá húzza a köpenye szegélyét, ujjai ösztönösen játszani kezdenek egy falevéllel. A dallam átjárja.
Ha a zenész egy pillanatra felnéz, Elaris bólint neki egy aprót. Nincs benne semmi különös. Csak egy őszinte, szelíd köszönet. *
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:20:06
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:20:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ha a város új negyedében ünnepséget tartanak, melyet Arthenior leggazdagabbjai előszeretettel látogatnak, akkor bizony neki is itt van a helye, még akkor is, ha ő maga igencsak messze jár még a gazdagságtól. Távoli még az a cél, de nem lehetetlen elérni, csak valahogy meg kell ismertetnie magát azokkal a népekkel, akik számára fontos a kultúra és a szórakozás. Ők nem mások, mint a város nemesei. Hála az ünnepségnek, ők most pont egy helyen tódultak össze.
Lanttal és furulyával érkezett hát, hogy megmutassa a tehetségét az előkelőségnek abban bízva, hogy elnyeri annyira a tetszésüket, hogy a közeljövőben már valamelyik újonnan épült kúria falai közt léphet fel, természetesen szépen csillogó aranyérmékért cserébe.
Pénzt keresni jött ide, mégis sikerül elkalandoznia, és a ló túloldalára esve már azon töri a fejét, hogy vajon mennyit költsön el a jelenlegi vagyonából. Mert bizony, ahogy jobban körbenéz, és meg is látja, hogy mennyire gyönyörű ruhákat és ékszereket árulnak errefelé, vágyakozóan csillannak fel azok a szép kék szemek. Képtelen ellenállni a kísértésnek, így hirtelen már azt veszi észre, ahogy Bonatard szabó kínálatát vizslatja. Nem is telik el sok idő, mire már maga előtt sem tagadhatja le: szerelmes lett. Egy ruhába, mely hasonló vörös és fekete színekben pompázik, csak rövidebb szoknyával, és kevésbé merev, ezáltal sokkal kényelmesebb felső résszel rendelkezik, mint az az elegáns, rá szabott darab, melyet most is visel. Hosszú időre eltűnik hát az üzletben. Felpróbálja a ruhát, illegeti magát benne egy ideig, majd megállapítja, hogy imádja. Megkéri Bonatard szabót, hogy kissé igazítsa rá a meseszép darabot, aztán egy kisebb vagyont ott hagyva, de annál boldogabban lép ki újra az utcára. Itt azonban nincs még vége a dalnak -pedig még el sem kezdett zenélni-, hisz az új ruhához új frizurára is szüksége lesz majd. Nem sokkal később már az ékszerésztől távozik még vékonyabb erszénnyel, de egy aranyozott hajtű boldog tulajdonosaként.
Kivásárolta magát. A vágyai most még a legszebb mosolyának bevetése ellenére is 755 aranytól fosztották meg, de egyáltalán nem bánja. Azon kívül, hogy most lesz még egy köre az „otthonáig”, meg vissza, mert bizony az új szerzeményeit először hazaviszi, és csak később érkezik vissza, hogy zenéjével elkápráztassa a mulatozókat. Ekkor keres magának egy megfelelő helyet a téren, ahol sokan láthatják. Helyet foglal, holmiját lepakolja maga mellé, aztán lantjával az ölében kezd muzsikába, melyhez egy rövid bevezető után kellemesen dallamos hangja is társul. Ha bárki látja őt, könnyedén megállapíthatja, hogy imádja, mikor zenélhet, és azzal örömet szerezhet másoknak.*
*Ha a város új negyedében ünnepséget tartanak, melyet Arthenior leggazdagabbjai előszeretettel látogatnak, akkor bizony neki is itt van a helye, még akkor is, ha ő maga igencsak messze jár még a gazdagságtól. Távoli még az a cél, de nem lehetetlen elérni, csak valahogy meg kell ismertetnie magát azokkal a népekkel, akik számára fontos a kultúra és a szórakozás. Ők nem mások, mint a város nemesei. Hála az ünnepségnek, ők most pont egy helyen tódultak össze.
Lanttal és furulyával érkezett hát, hogy megmutassa a tehetségét az előkelőségnek abban bízva, hogy elnyeri annyira a tetszésüket, hogy a közeljövőben már valamelyik újonnan épült kúria falai közt léphet fel, természetesen szépen csillogó aranyérmékért cserébe.
Pénzt keresni jött ide, mégis sikerül elkalandoznia, és a ló túloldalára esve már azon töri a fejét, hogy vajon mennyit költsön el a jelenlegi vagyonából. Mert bizony, ahogy jobban körbenéz, és meg is látja, hogy mennyire gyönyörű ruhákat és ékszereket árulnak errefelé, vágyakozóan csillannak fel azok a szép kék szemek. Képtelen ellenállni a kísértésnek, így hirtelen már azt veszi észre, ahogy Bonatard szabó kínálatát vizslatja. Nem is telik el sok idő, mire már maga előtt sem tagadhatja le: szerelmes lett. Egy ruhába, mely hasonló vörös és fekete színekben pompázik, csak rövidebb szoknyával, és kevésbé merev, ezáltal sokkal kényelmesebb felső résszel rendelkezik, mint az az elegáns, rá szabott darab, melyet most is visel. Hosszú időre eltűnik hát az üzletben. Felpróbálja a ruhát, illegeti magát benne egy ideig, majd megállapítja, hogy imádja. Megkéri Bonatard szabót, hogy kissé igazítsa rá a meseszép darabot, aztán egy kisebb vagyont ott hagyva, de annál boldogabban lép ki újra az utcára. Itt azonban nincs még vége a dalnak -pedig még el sem kezdett zenélni-, hisz az új ruhához új frizurára is szüksége lesz majd. Nem sokkal később már az ékszerésztől távozik még vékonyabb erszénnyel, de egy aranyozott hajtű boldog tulajdonosaként.
Kivásárolta magát. A vágyai most még a legszebb mosolyának bevetése ellenére is 755 aranytól fosztották meg
, de egyáltalán nem bánja. Azon kívül, hogy most lesz még egy köre az „otthonáig”, meg vissza, mert bizony az új szerzeményeit először hazaviszi, és csak később érkezik vissza, hogy zenéjével elkápráztassa a mulatozókat. Ekkor keres magának egy megfelelő helyet a téren, ahol sokan láthatják. Helyet foglal, holmiját lepakolja maga mellé, aztán lantjával az ölében kezd muzsikába, melyhez egy rövid bevezető után kellemesen dallamos hangja is társul. Ha bárki látja őt, könnyedén megállapíthatja, hogy imádja, mikor zenélhet, és azzal örömet szerezhet másoknak.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-23 11:53:57
Üzenet elküldve: 2025-04-23 11:53:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Ahogy átlépi a csonthidat, egyből fenségesebb látvány fogadja. Nincs kiálló kő, vagy bármilyen szemét a földön, amibe egy szerencsétlen járókelő megbotolhatna, csak rend, tisztaság, és fegyelem. Sáros arccal és felsővel, mintha egy csöves szökött volna be az ünnepélyre, csoda, hogy nem állítják meg a bejáratnál, mint valakit, aki rontja az összképet. Egyből megcéloz magának egy kutat, valami olyan helyen, ahol kevesen, szinte nem is járnak. Leveszi csuklyás köpenyét, szinte az kapta a sár javát. Alatta megvillannak a vasai, de ez messze van még a bűntől, feltételezi, hogy ameddig nem mutatja meg közelebbről másoknak, addig nem kell tartani attól, hogy letartóztatnák. Kiengedi fonott szakállát, majd vizet gyűjt a tenyerébe, ezután jó alaposan átöblíti, mind az arcát, mind a szakállát. Amint megszabadult a sártól a csuklyája belsejével itatja fel a vizet a szakálláról. A viszonylag száraz szakállát újra befonja, majd otthagyja a kutat s keres magának valami látványosságot.
Kisebb sétát követve kiér a főtérre, ahol szinte egyesülnek az emberek az ünnepély alatt. Talán itt meghallhat valami szaftos pletykát, ha mást nem, akkor körülnéz, hátha van valami portéka, amit még használhat is. Nem tervez sokat költeni, de azért még neki is megragadja a szemeit az aranyfegyverek. Ilyet még nem pipált! Ha szépen megkéri, lehet a monogramját is belevésnék, azonban még vár vele, hogy megvegye. Amire azonban nem vár, azok a szerencsedobozok. Biztos pénzkidobás az egész, de a kíváncsiság egy olyan átok, amivel minden élőlényt megátkoztak. *
- Hmm. Pont kettő.
* Jelenti ki az orra alatt, azonban vásárlóként csak egyet lehet elvinni, hiába is próbálkozna be, hogy másnak lesz, biztos nem engednek ebből! „Azt bárki állíthatja!” Szóval beéri egyel, majd ha Lazziar beéri ráveszi, hogy vegyen egyet magának is. Persze ha az övében jobb a csecsebecse, akkor cserélnek, mert nehogy már! Kiszámol 244 aranyat, majd át is csúsztatja az árusnak. *
Kisebb sétát követve kiér a főtérre, ahol szinte egyesülnek az emberek az ünnepély alatt. Talán itt meghallhat valami szaftos pletykát, ha mást nem, akkor körülnéz, hátha van valami portéka, amit még használhat is. Nem tervez sokat költeni, de azért még neki is megragadja a szemeit az aranyfegyverek. Ilyet még nem pipált! Ha szépen megkéri, lehet a monogramját is belevésnék, azonban még vár vele, hogy megvegye. Amire azonban nem vár, azok a szerencsedobozok. Biztos pénzkidobás az egész, de a kíváncsiság egy olyan átok, amivel minden élőlényt megátkoztak. *
- Hmm. Pont kettő.
* Jelenti ki az orra alatt, azonban vásárlóként csak egyet lehet elvinni, hiába is próbálkozna be, hogy másnak lesz, biztos nem engednek ebből! „Azt bárki állíthatja!” Szóval beéri egyel, majd ha Lazziar beéri ráveszi, hogy vegyen egyet magának is. Persze ha az övében jobb a csecsebecse, akkor cserélnek, mert nehogy már! Kiszámol 244 aranyat, majd
át is csúsztatja az árusnak. *
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-15 21:52:11
Üzenet elküldve: 2025-04-15 21:52:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
// Zárás //
*Vannak sebek amik nem gyógyulnak be soha. Ilyen Lorthon hiányzó nyelve. Maga a testrész hiánya se múlik el soha, de az emlék se, hogy miért kapta. Többet vettek el tőle aznap mint a beszéd képességét. Nem maradt belőle más mint a két penge, ami az oldalán lóg és a kar, ami forgatja azokat. Nem harcos, nem tehetség csak két penge és két kar. A többi része nem ér semmit. Erre a nő is rájön, akiből elsőként az undor tör elő. Majd egy kevésbé őszinte reakció is. A bocsánatkérése annyit se ér, mint ami hangok a néma kardforgató száját tudnák elhagyni. A felé nyújtott aranyakat szó nélkül elveszi és megy tovább. Fáradt és meg kell olajozni a torkát.*
//Mutatványos//
// Zárás //
*Vannak sebek amik nem gyógyulnak be soha. Ilyen Lorthon hiányzó nyelve. Maga a testrész hiánya se múlik el soha, de az emlék se, hogy miért kapta. Többet vettek el tőle aznap mint a beszéd képességét. Nem maradt belőle más mint a két penge, ami az oldalán lóg és a kar, ami forgatja azokat. Nem harcos, nem tehetség csak két penge és két kar. A többi része nem ér semmit. Erre a nő is rájön, akiből elsőként az undor tör elő. Majd egy kevésbé őszinte reakció is. A bocsánatkérése annyit se ér, mint ami hangok a néma kardforgató száját tudnák elhagyni. A felé nyújtott aranyakat szó nélkül elveszi és megy tovább. Fáradt és meg kell olajozni a torkát.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:17:07
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:17:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
// Zárás //
* A lovagnő ragadós természete nem engedi, hogy amaz, csak olyan könnyen tovább álljon, amíg magyarázatot ki nem csikar belőle. Követi a férfit és továbbra is bombázza az idegesítő kérdéseivel, amíg az megelégeli a dolgot és pontot tesz ennek az egésznek a végére. Felé fordul és megmutatja azt az ocsmány szájat, ami már önmagában sem valami szép látvány, de így nyelv nélkül meg pláne nem az.*
- Úú!* Fintorodik el bájos arca. Egy pillanatra még kicsit el is szégyelli magát, de csak egy pillanatra. Nem meglepő, ha egy ilyen kinézetű alak ilyen sebet hordoz magával. Egyértelmű számára, hogy valami rosszat tett, mint például árulás, vagy egyebek. Alvilági körökben ez nem ritka büntetés. Az eszébe sem jut, hogy teljesen ártatlan lett volna a férfi. Teljesen nem elveszett lélek Nixomia sem.*
- Elnézését kérem, talán modortalan voltam. Fogadja el ezt néhány aranyat kárpótlású cserébe.* Azzal átad 5 aranyat Lorthon Voynich részére. Nemes vagy mi, ennyi kegyet gyakorolhat a köznép felé. Mondhatni lovagias cselekedetet hajt végre. Aztán tovább áll, mert már nincs értelme foglalkozni Lorthonnal. Keres már elfoglaltságot.*
//Mutatványos//
// Zárás //
* A lovagnő ragadós természete nem engedi, hogy amaz, csak olyan könnyen tovább álljon, amíg magyarázatot ki nem csikar belőle. Követi a férfit és továbbra is bombázza az idegesítő kérdéseivel, amíg az megelégeli a dolgot és pontot tesz ennek az egésznek a végére. Felé fordul és megmutatja azt az ocsmány szájat, ami már önmagában sem valami szép látvány, de így nyelv nélkül meg pláne nem az.*
- Úú!* Fintorodik el bájos arca. Egy pillanatra még kicsit el is szégyelli magát, de csak egy pillanatra. Nem meglepő, ha egy ilyen kinézetű alak ilyen sebet hordoz magával. Egyértelmű számára, hogy valami rosszat tett, mint például árulás, vagy egyebek. Alvilági körökben ez nem ritka büntetés. Az eszébe sem jut, hogy teljesen ártatlan lett volna a férfi. Teljesen nem elveszett lélek Nixomia sem.*
- Elnézését kérem, talán modortalan voltam. Fogadja el ezt néhány aranyat kárpótlású cserébe.* Azzal átad 5 aranyat Lorthon Voynich részére
. Nemes vagy mi, ennyi kegyet gyakorolhat a köznép felé. Mondhatni lovagias cselekedetet hajt végre. Aztán tovább áll, mert már nincs értelme foglalkozni Lorthonnal. Keres már elfoglaltságot.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:56:13
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:56:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
*Nehéz vele nem egyoldalú beszélgetést folytatni. A nő méghozzá igencsak kellemetlen természet is. Az a fajta, aki nehezen akarja elfogadni, hogy nagyjából annyi maradása van az ember közelébe mint egy laposabb szellentésnek. Csak míg utóbbit hamar szétfújja a szél a szőke nem akar tágítani. Sosem értette az ilyeneket. Valószínűleg csak unaloműzés és még nem vette észre, hogy a férfinél egy frissen meszelt fal is érdekesebb beszélgetőpartner. Érdeklődés ugyan annyi van mindkettőben. Végül elhangzik az a bizonyos kérdés is, ami talán megvilágosítja a másikat. Egykedvűen a szőke felé fordul és kinyitja felé a száját. Ha az belenéz akkor egy nem túl szép szép fogsort láthat, de mást semmit. Lorthon-nak hiányzik a nyelve.*
//Mutatványos//
*Nehéz vele nem egyoldalú beszélgetést folytatni. A nő méghozzá igencsak kellemetlen természet is. Az a fajta, aki nehezen akarja elfogadni, hogy nagyjából annyi maradása van az ember közelébe mint egy laposabb szellentésnek. Csak míg utóbbit hamar szétfújja a szél a szőke nem akar tágítani. Sosem értette az ilyeneket. Valószínűleg csak unaloműzés és még nem vette észre, hogy a férfinél egy frissen meszelt fal is érdekesebb beszélgetőpartner. Érdeklődés ugyan annyi van mindkettőben. Végül elhangzik az a bizonyos kérdés is, ami talán megvilágosítja a másikat. Egykedvűen a szőke felé fordul és kinyitja felé a száját. Ha az belenéz akkor egy nem túl szép szép fogsort láthat, de mást semmit. Lorthon-nak hiányzik a nyelve.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:42:52
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:42:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mutatványos//
* Az előadásnak vége, és a fura alak elkezd pakolászni. Ekkor újfent szól neki, de válaszra továbbra se méltatja a férfi. Csak rámutat a karján egy tetoválásra. Nixomia még kicsit közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye azt a híres tetoválást. Erről jut eszébe, hogy neki is ajánlottak múltkor egyet. Az a kis fiúcska, akivel összegabalyodott a fürdőben. Hát ez a tetoválás neki éppen nem tetszik, meg is nyúzná a művészt, ha az ő szép bőrét ilyennel csúfítanák el. A férfi bőrén egy elég csúnya kutyát lát. Elsőre nem tudja hova tenni, de aztán kicsit belegondolva levon belőle valami következtetést, amit már eddig is sejtett. Egy kivert kutya, akire már nincs szükség. A következő kérdésére sem kap választ, legalábbis szóban nem. Azzal, hogy megrázza az érméket, világossá teszi a szőkének, amire eddig is sejtette a választ. Elég egyoldalú a beszélgetés, ezt pedig nem hagyhatja szó nélkül, így hát fárasztja még Lorthont.*
- Tán beszélni nem tud? Netán valami baja van velem?* Húzza fel a szemöldökét bosszúsan. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy otthagyja. Követi, vagyis inkább mellette sétál. Válaszokat akar, addig ő bizony nem tágít. Mindig is ilyen akaratos volt, ezen a nemesi cím, csak ront.*
//Mutatványos//
* Az előadásnak vége, és a fura alak elkezd pakolászni. Ekkor újfent szól neki, de válaszra továbbra se méltatja a férfi. Csak rámutat a karján egy tetoválásra. Nixomia még kicsit közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye azt a híres tetoválást. Erről jut eszébe, hogy neki is ajánlottak múltkor egyet. Az a kis fiúcska, akivel összegabalyodott a fürdőben. Hát ez a tetoválás neki éppen nem tetszik, meg is nyúzná a művészt, ha az ő szép bőrét ilyennel csúfítanák el. A férfi bőrén egy elég csúnya kutyát lát. Elsőre nem tudja hova tenni, de aztán kicsit belegondolva levon belőle valami következtetést, amit már eddig is sejtett. Egy kivert kutya, akire már nincs szükség. A következő kérdésére sem kap választ, legalábbis szóban nem. Azzal, hogy megrázza az érméket, világossá teszi a szőkének, amire eddig is sejtette a választ. Elég egyoldalú a beszélgetés, ezt pedig nem hagyhatja szó nélkül, így hát fárasztja még Lorthont.*
- Tán beszélni nem tud? Netán valami baja van velem?* Húzza fel a szemöldökét bosszúsan. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy otthagyja. Követi, vagyis inkább mellette sétál. Válaszokat akar, addig ő bizony nem tágít. Mindig is ilyen akaratos volt, ezen a nemesi cím, csak ront.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 418-437