Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 10:33:44
Üzenet elküldve: 2025-07-13 10:33:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Orthus Morthimer rezidenciájára kétszárnyú, kovácsoltvas kapun át vezet az út, melyen aranyozottan ki van emelve a családi címer: a nagy M betű, befele hajló szárakkal.
Ezt tüstént ki is nyitják, amikor megérkezik Nixomia Greander hintója, hiszen előre bejelentett érkezés ez. Kavicsos út vezet az úriasan terpeszkedő, kétszintes ház elé, kifejezetten hintók számára alakították ki.
Ám az érkezők arra is felfigyelhetnek, hogy még zajlanak a munkálatok: ha a kapun betérve balra pillantanak, ott bizony sűrű kopácsolás közepette istállóház épül. Ha jobbra pillantanak, akkor viszont egy nagy sátrat látnak, az ideiglenes istállót, mellette pedig ott "parkol" Orthus teherhordó echós szekere, valamint díszes hintója is. Sok munka lesz még, mielőtt a ház ura elégedett lesz az új otthonával.
A hintó a ház elé gördül, ahol van elég tér erre is, meg hogy gond nélkül megforduljon. Orthus lovásza siet oda, hogy segédkezzen a hintót és az állatokat elrendezni, amíg a nemes hölgy és kísérője a háznál vendégeskednek. A ház kapujában pedig már ott áll a komornyik, a magas, sovány, méltóságteljes Urien Polther, hogy köszöntse a vendégeket.*
- Nixomia Grendaer úrhölgy, nagy tisztesség, hogy a Morthimer házban köszönthetjük! Nem különben Naerice művésznő érkezése, aki mindig szívesen látott vendég.
*mondja főhajtással, majd így folytatja.*
- Kérem, kövessenek!
*szépen bútorozott, műtárgyakkal ékesen felcicomázott előtéren át vezet az útjuk, nem túl hivalkodó, mégis nagyon egyértelművé teszi, hogy mennyire vagyonos ember lakik itt. A komornyik a szalonba vezeti őket. Nagy társalkodótér, amit úgy alakítottak ki, hogy emberek akár együtt, akár kisebb csoportokban eldiskurálhassanak erről-arról, mondjuk amikor félrevonulnak egy bálon a nagyobb tömegtől.
Orthus Morthimer már ott áll a teremben egy kis asztal mellett, amit négy szék fog körbe, az asztalon pedig odakészítve borospalackok, gyümölcslé és vizes kancsó, poharak. A háttérben pedig egy cselédlány várakozik csendben, mintha ő maga is bútordarab lenne.
Orthus ezúttal sötétbarna, elegáns szabású öltönyt visel, ugyanilyen sötétbarna bőrcipővel, zöld bársonymellénnyel, nyakában fodros fehér inggel, amit egy fekete szalaggal köt meg a nyakánál. Ezúttal kitűzte a prefektusi címerét is, ezen kívül egyetlen ékszere a pecsétgyűrűje.*
- Nagy öröm számomra, hogy végre találkozhatok önnel, Grendaer úrhölgy!
*mondja, és előrelép, hogy mindenek előtt a magasabb rangú vendéget köszöntse. Meglepi ugyan Nixomia megjelenése, de ennek nem mutatja nyomát. Előzőleg senki se beszélt neki arról, hogy Nixomia milyen magas, harcos alkatú, így amíg meg nem látta, ugyanúgy hihette akár azt is, hogy egy halk szavú, törékeny virágszál. De mivel nem az, a köszöntés módjával is óvatosabb lesz a házigazda: eredetileg nemeseknek járó kézcsókot tervezett, meghajlással. És lehet, hogy a köszöntés pontosan ez is lesz, de ez első sorban Nixomián múlik: a férfi a kezéért nyúl, és aztán lassan fordítaná úgy, hogy aztán megcsókolhassa, de ha a vendég bármelyik ponton megfeszül, ellenkezni kezd, akkor Morthimer pillanatok alatt átvált egyszerű kézfogásra.
Ezt követően pedig Merlanához fordul.*
- Naerice kisasszony, ön minden találkozásunk alkalmával egyre szebb lesz!
*köszönti őt is, őt viszont mindenképpen kézcsókkal, hiszen közöttük már ez a megszokott.*
- Remélem, később lesz alkalmunk beszélni arról, hogyan halad a művészi pályája.
*teszi még hozzá, majd a hölgyeket a kis asztalhoz invitálja, ahol a cseléd - halk, megilletődött hangon - ajánlgatni kezdi nekik az italokat.
Miután mindenki (aki kért) kapott valamilyen italt, Morthimer így fűzi tovább a szót, Nixomia felé fordulva.*
- Nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy kik Selyemrév első lakosai, de sajnos még csak igen kevesekkel volt szerencsém találkozni. Ezért is nagy öröm számomra, hogy most szót válthatunk.
//Nemesi kézfogó//
*Orthus Morthimer rezidenciájára kétszárnyú, kovácsoltvas kapun át vezet az út, melyen aranyozottan ki van emelve a családi címer: a nagy M betű, befele hajló szárakkal.
Ezt tüstént ki is nyitják, amikor megérkezik Nixomia Greander hintója, hiszen előre bejelentett érkezés ez. Kavicsos út vezet az úriasan terpeszkedő, kétszintes ház elé, kifejezetten hintók számára alakították ki.
Ám az érkezők arra is felfigyelhetnek, hogy még zajlanak a munkálatok: ha a kapun betérve balra pillantanak, ott bizony sűrű kopácsolás közepette istállóház épül. Ha jobbra pillantanak, akkor viszont egy nagy sátrat látnak, az ideiglenes istállót, mellette pedig ott "parkol" Orthus teherhordó echós szekere, valamint díszes hintója is. Sok munka lesz még, mielőtt a ház ura elégedett lesz az új otthonával.
A hintó a ház elé gördül, ahol van elég tér erre is, meg hogy gond nélkül megforduljon. Orthus lovásza siet oda, hogy segédkezzen a hintót és az állatokat elrendezni, amíg a nemes hölgy és kísérője a háznál vendégeskednek. A ház kapujában pedig már ott áll a komornyik, a magas, sovány, méltóságteljes Urien Polther, hogy köszöntse a vendégeket.*
- Nixomia Grendaer úrhölgy, nagy tisztesség, hogy a Morthimer házban köszönthetjük! Nem különben Naerice művésznő érkezése, aki mindig szívesen látott vendég.
*mondja főhajtással, majd így folytatja.*
- Kérem, kövessenek!
*szépen bútorozott, műtárgyakkal ékesen felcicomázott előtéren át vezet az útjuk, nem túl hivalkodó, mégis nagyon egyértelművé teszi, hogy mennyire vagyonos ember lakik itt. A komornyik a szalonba vezeti őket. Nagy társalkodótér, amit úgy alakítottak ki, hogy emberek akár együtt, akár kisebb csoportokban eldiskurálhassanak erről-arról, mondjuk amikor félrevonulnak egy bálon a nagyobb tömegtől.
Orthus Morthimer már ott áll a teremben egy kis asztal mellett, amit négy szék fog körbe, az asztalon pedig odakészítve borospalackok, gyümölcslé és vizes kancsó, poharak. A háttérben pedig egy cselédlány várakozik csendben, mintha ő maga is bútordarab lenne.
Orthus ezúttal sötétbarna, elegáns szabású öltönyt visel, ugyanilyen sötétbarna bőrcipővel, zöld bársonymellénnyel, nyakában fodros fehér inggel, amit egy fekete szalaggal köt meg a nyakánál. Ezúttal kitűzte a prefektusi címerét is, ezen kívül egyetlen ékszere a pecsétgyűrűje.*
- Nagy öröm számomra, hogy végre találkozhatok önnel, Grendaer úrhölgy!
*mondja, és előrelép, hogy mindenek előtt a magasabb rangú vendéget köszöntse. Meglepi ugyan Nixomia megjelenése, de ennek nem mutatja nyomát. Előzőleg senki se beszélt neki arról, hogy Nixomia milyen magas, harcos alkatú, így amíg meg nem látta, ugyanúgy hihette akár azt is, hogy egy halk szavú, törékeny virágszál. De mivel nem az, a köszöntés módjával is óvatosabb lesz a házigazda: eredetileg nemeseknek járó kézcsókot tervezett, meghajlással. És lehet, hogy a köszöntés pontosan ez is lesz, de ez első sorban Nixomián múlik: a férfi a kezéért nyúl, és aztán lassan fordítaná úgy, hogy aztán megcsókolhassa, de ha a vendég bármelyik ponton megfeszül, ellenkezni kezd, akkor Morthimer pillanatok alatt átvált egyszerű kézfogásra.
Ezt követően pedig Merlanához fordul.*
- Naerice kisasszony, ön minden találkozásunk alkalmával egyre szebb lesz!
*köszönti őt is, őt viszont mindenképpen kézcsókkal, hiszen közöttük már ez a megszokott.*
- Remélem, később lesz alkalmunk beszélni arról, hogyan halad a művészi pályája.
*teszi még hozzá, majd a hölgyeket a kis asztalhoz invitálja, ahol a cseléd - halk, megilletődött hangon - ajánlgatni kezdi nekik az italokat.
Miután mindenki (aki kért) kapott valamilyen italt, Morthimer így fűzi tovább a szót, Nixomia felé fordulva.*
- Nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy kik Selyemrév első lakosai, de sajnos még csak igen kevesekkel volt szerencsém találkozni. Ezért is nagy öröm számomra, hogy most szót válthatunk.
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-12 19:18:44
Üzenet elküldve: 2025-07-12 19:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
* Merlana menthetetlenül győzködte már jó ideje, hogy tegyen látogatást a híres Morthimer prefektusnál. Pedig az istenekre, de nincsen kedve az ilyesmihez, még ha biztos is benne, hogy ez szükséges lépés, hogy egyengesse politikai útját. Harcosként a nyílt játékot kedveli, de ezeket a politikai játszmákat a legkevésbé sem lehet nyíltnak nevezni. Ezért van itt neki Merlana, hogy egyengesse az útját. Az alkalomra még sajátosan ki is öltözött. Fehér a testére simuló, pamut nadrágot visel az oldalán aranyozott szegélyű vörös csíkkal. Felül tengerészkék, testhez simuló fodros inget visel aranyozott gombokkal. A nagy, lágyan hullámos fodros gallér finoman emeli ki az arcát és az aranyló tincseit, amit egy díszes hajtűvel fogott össze egy diszkrét kontyba. Lezárásnak egy fekete lovaglócsizmát húzott fel a lábaira. Oldalán a díszesen kidolgozott wegtoreni mesterkardja foglal helyet, de a díszes tok, csak butykost szorító ököl mintát engedi látni a markolaton. Szoknyát továbbra sem volt hajlandó felvenni, de szabó még így is jó munkát végzet vele, az ő iránymutatása alapján. Megjelenése még így is biztosan elmarad Merlanáétól, de nem érdekli. Ha valaha is furcsán fognak nézni rá emiatt, hogy a szolgálatában állók jobban ki vannak öltözve, mint ő, akkor sem fog ezzel semmit kezdeni. Nemes, nem igazodik senkihez, nem is kell. Neki nem kell a segítség sem, hogy kiszálljon a hintóból, de ezt már tudja a kocsisa, miután világosan a tudtára adta, hogy még csak nem is próbálkozzon ilyesmivel. Kicsit kíváncsi, hogy milyen ember is ez az Orthus, és mi az oka, hogy idáig vitte. Egyelőre türelmesen várakozik, pedig a türelem nem feltétlen az erőssége szegénynek. Ez is egy olyan dolog, hogy túl kell esnie rajta, aztán mehet haza.*
//Nemesi kézfogó//
* Merlana menthetetlenül győzködte már jó ideje, hogy tegyen látogatást a híres Morthimer prefektusnál. Pedig az istenekre, de nincsen kedve az ilyesmihez, még ha biztos is benne, hogy ez szükséges lépés, hogy egyengesse politikai útját. Harcosként a nyílt játékot kedveli, de ezeket a politikai játszmákat a legkevésbé sem lehet nyíltnak nevezni. Ezért van itt neki Merlana, hogy egyengesse az útját. Az alkalomra még sajátosan ki is öltözött. Fehér a testére simuló, pamut nadrágot visel az oldalán aranyozott szegélyű vörös csíkkal. Felül tengerészkék, testhez simuló fodros inget visel aranyozott gombokkal. A nagy, lágyan hullámos fodros gallér finoman emeli ki az arcát és az aranyló tincseit, amit egy díszes hajtűvel fogott össze egy diszkrét kontyba. Lezárásnak egy fekete lovaglócsizmát húzott fel a lábaira. Oldalán a díszesen kidolgozott wegtoreni mesterkardja foglal helyet, de a díszes tok, csak butykost szorító ököl mintát engedi látni a markolaton. Szoknyát továbbra sem volt hajlandó felvenni, de szabó még így is jó munkát végzet vele, az ő iránymutatása alapján. Megjelenése még így is biztosan elmarad Merlanáétól, de nem érdekli. Ha valaha is furcsán fognak nézni rá emiatt, hogy a szolgálatában állók jobban ki vannak öltözve, mint ő, akkor sem fog ezzel semmit kezdeni. Nemes, nem igazodik senkihez, nem is kell. Neki nem kell a segítség sem, hogy kiszálljon a hintóból, de ezt már tudja a kocsisa, miután világosan a tudtára adta, hogy még csak nem is próbálkozzon ilyesmivel. Kicsit kíváncsi, hogy milyen ember is ez az Orthus, és mi az oka, hogy idáig vitte. Egyelőre türelmesen várakozik, pedig a türelem nem feltétlen az erőssége szegénynek. Ez is egy olyan dolog, hogy túl kell esnie rajta, aztán mehet haza.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-12 17:39:39
Üzenet elküldve: 2025-07-12 17:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Fekete és vörös színekben pompázó, két ló által vezetett, díszes hintó gördül a Morthimer Kúria elé, rajta ott díszeleg a Grendaer ház címere. Merlana az elmúlt napok során többször is felhívta a ház úrnőjének figyelmét a város többi nemesével való kapcsolat kialakításának és ápolásának fontosságára, és addig győzködte, míg rá nem bólintott arra, hogy meglátogassák Selyemrév kijelölt prefektusát, Orthus Morthimert. Miután Nixomia rábólintott a találkozóra, ő azonnal felkereste levélben Orthust, hogy értesítse érkezésük tényéről és időpontjáról. Kis csalafinta részlet a dologban, hogy ő már nagyon is jól ismeri a kereskedőt, így kíváncsi, mit szól majd ahhoz, hogy Grendaer kisasszony nevében a „Merlana Naerice” aláírás szerepelt azon a levélen.
A színésznő most is makulátlanul elegánsan, rendezett, ám feltűnő külsővel száll ki a hintóból. A kocsis igény szerint mindkét nőt lesegíti a járműről, Merlana él is ezzel a lehetőséggel. A ház népe mindeközben, ha várta őket, bizonyára már észrevette, hogy megérkeztek, így várniuk sem kell talán sokat, míg valaki fogadja őket. Ha ez megtörténik, akkor a kapuhoz kiérkező személynek jelenti be magukat.*
- Szép jó napot! Morthimer úrhoz jöttünk látogatóba, levélben már értesítettük róla, hogy érkezni fogunk. Nixomia Grendaer és Merlana Naerice. Kérem, hogy jelentsen be minket! *Beszél Nixa helyett most is ő, ahogy hivatalos ügyek során ez már megszokottá vált kettejük között. Nincs más dolga, mint játszani a tökéletes tanácsadót, és közben a saját maga igényeire is formálni a Grendaer villa ügyesbajos dolgait. Egyelőre jól megy. Bárcsak ilyen jól menne minden az élete egyéb területén is, de ez most részletkérdés. Lenne miről négyszemközt is váltania pár szót Orthusszal, ám valószínű, hogy erre nem a mostani alkalommal kerül majd sor, hacsak nem lesz alkalmuk néhány percre kettesben maradni. Egyelőre azonban most csak türelmesen várja, hogy bebocsájtást nyerjenek a kereskedő új otthonába, ahol ő sem járt még ezelőtt. Vajon mennyiben lesz majd más, mint Nixomiáé? Érdekes és izgalmas kérdés számára ez is, mert megtudhatja, Orthus mennyire olyasféle szent, kinek maga felé hajlik a keze.*
//Nemesi kézfogó//
*Fekete és vörös színekben pompázó, két ló által vezetett, díszes hintó gördül a Morthimer Kúria elé, rajta ott díszeleg a Grendaer ház címere. Merlana az elmúlt napok során többször is felhívta a ház úrnőjének figyelmét a város többi nemesével való kapcsolat kialakításának és ápolásának fontosságára, és addig győzködte, míg rá nem bólintott arra, hogy meglátogassák Selyemrév kijelölt prefektusát, Orthus Morthimert. Miután Nixomia rábólintott a találkozóra, ő azonnal felkereste levélben Orthust, hogy értesítse érkezésük tényéről és időpontjáról. Kis csalafinta részlet a dologban, hogy ő már nagyon is jól ismeri a kereskedőt, így kíváncsi, mit szól majd ahhoz, hogy Grendaer kisasszony nevében a „Merlana Naerice” aláírás szerepelt azon a levélen.
A színésznő most is makulátlanul elegánsan, rendezett, ám feltűnő külsővel száll ki a hintóból. A kocsis igény szerint mindkét nőt lesegíti a járműről, Merlana él is ezzel a lehetőséggel. A ház népe mindeközben, ha várta őket, bizonyára már észrevette, hogy megérkeztek, így várniuk sem kell talán sokat, míg valaki fogadja őket. Ha ez megtörténik, akkor a kapuhoz kiérkező személynek jelenti be magukat.*
- Szép jó napot! Morthimer úrhoz jöttünk látogatóba, levélben már értesítettük róla, hogy érkezni fogunk. Nixomia Grendaer és Merlana Naerice. Kérem, hogy jelentsen be minket! *Beszél Nixa helyett most is ő, ahogy hivatalos ügyek során ez már megszokottá vált kettejük között. Nincs más dolga, mint játszani a tökéletes tanácsadót, és közben a saját maga igényeire is formálni a Grendaer villa ügyesbajos dolgait. Egyelőre jól megy. Bárcsak ilyen jól menne minden az élete egyéb területén is, de ez most részletkérdés. Lenne miről négyszemközt is váltania pár szót Orthusszal, ám valószínű, hogy erre nem a mostani alkalommal kerül majd sor, hacsak nem lesz alkalmuk néhány percre kettesben maradni. Egyelőre azonban most csak türelmesen várja, hogy bebocsájtást nyerjenek a kereskedő új otthonába, ahol ő sem járt még ezelőtt. Vajon mennyiben lesz majd más, mint Nixomiáé? Érdekes és izgalmas kérdés számára ez is, mert megtudhatja, Orthus mennyire olyasféle szent, kinek maga felé hajlik a keze.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-12 12:25:57
Üzenet elküldve: 2025-07-12 12:25:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Orthus válasza csalódásként éri, de igazából nem is tudja, hogy mire számított. Nem erre, az biztos. Amikor a férfi megkérdezte tőle, hogy biztosítottak-e számukra a megfelelő körülmények, azt hitte, hogy fel fog ajánlani nekik valami sokkalta jobbat, mint az a szűkös szoba a fogadóban, de végül nem így történik.*
~Akkor meg minek kérdezted te kujon? Hogy megforgasd bennem a tőrt, mi?~ *Dühös, de tekintetében legfeljebb a csalódottságot vélheti felfedezni a másik. Hirtelen azt sem tudja, hogy erre mit válaszoljon, mert csak olyasmi jut az eszébe, ami egészen biztosan leleplezné az álcáját, merthogy nem volnának nemeskisasszonyhoz méltó szavak, az egyszer biztos. Végül a templomban tanult bölcsességekhez nyúl.*
- Eeyr istennő is mindig azt tanítja, hogy a nehézségek árán válhatunk sokkal erősebbé, de mégis, felettébb kínosnak találom, hogy a vagyonom itt van egy karnyújtásnyira, és nekem mégis egy fogadóban kell rostokolnom. Mindenesetre köszönöm szépen a segítséget a magam és a húgom nevében is! Amennyiben szükségünk lesz rá, élni fogunk vele. ~Igen, kösz a semmit…~ *Azonban ezek után most már nincs kedve tovább folytatni ezt az idillinek látszó, de kicsit sem igazi beszélgetést, így lágyan ugyan, de kihúzza a kezét Orthus karjából, és távolabb lép.*
- Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Nem akarom feltartani Önt a munkálatokban, és Lyssirát sem szeretném sokáig egyedül hagyni. Eeyr áldja, Morthimer úr! *Nem is várja meg, hogy kikísérjék, sietősen távozik a birtokról. Nem volt hiábavaló ez a találkozó, rengeteg dolgot megtudott arról is, hogy mit kell és mit nem szabad tennie. Most már csak el kell mondania a húgának is mindezt.*
//Morthimer kúria//
*Orthus válasza csalódásként éri, de igazából nem is tudja, hogy mire számított. Nem erre, az biztos. Amikor a férfi megkérdezte tőle, hogy biztosítottak-e számukra a megfelelő körülmények, azt hitte, hogy fel fog ajánlani nekik valami sokkalta jobbat, mint az a szűkös szoba a fogadóban, de végül nem így történik.*
~Akkor meg minek kérdezted te kujon? Hogy megforgasd bennem a tőrt, mi?~ *Dühös, de tekintetében legfeljebb a csalódottságot vélheti felfedezni a másik. Hirtelen azt sem tudja, hogy erre mit válaszoljon, mert csak olyasmi jut az eszébe, ami egészen biztosan leleplezné az álcáját, merthogy nem volnának nemeskisasszonyhoz méltó szavak, az egyszer biztos. Végül a templomban tanult bölcsességekhez nyúl.*
- Eeyr istennő is mindig azt tanítja, hogy a nehézségek árán válhatunk sokkal erősebbé, de mégis, felettébb kínosnak találom, hogy a vagyonom itt van egy karnyújtásnyira, és nekem mégis egy fogadóban kell rostokolnom. Mindenesetre köszönöm szépen a segítséget a magam és a húgom nevében is! Amennyiben szükségünk lesz rá, élni fogunk vele. ~Igen, kösz a semmit…~ *Azonban ezek után most már nincs kedve tovább folytatni ezt az idillinek látszó, de kicsit sem igazi beszélgetést, így lágyan ugyan, de kihúzza a kezét Orthus karjából, és távolabb lép.*
- Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Nem akarom feltartani Önt a munkálatokban, és Lyssirát sem szeretném sokáig egyedül hagyni. Eeyr áldja, Morthimer úr! *Nem is várja meg, hogy kikísérjék, sietősen távozik a birtokról. Nem volt hiábavaló ez a találkozó, rengeteg dolgot megtudott arról is, hogy mit kell és mit nem szabad tennie. Most már csak el kell mondania a húgának is mindezt.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-12 11:57:38
Üzenet elküldve: 2025-07-12 11:57:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Talán kár, talán szerencse, hogy nem tudnak nyíltan beszélni egymással. Orthus hajlik ugyan az ármánykodásra, de esze ágában sincs kockáztatni érte azt, amit már megszerzett. A jó híre jelenleg makulátlan, a városi tanáccsal a kapcsolata kiemelkedő. A legkevésbé se hiányozna neki a botrány, főleg nem úgy, hogy ő maga is tudatosan lett bűnsegéd a csalásban.
Végső kérdésére nyílt választ kap a hölgytől, amire végül így felel.*
- Megértem, hogy nehéz helyzetben vannak. És bár ez most talán kegyetlenül hangzik és nehezen elfogadható, meggyőződésem, hogy az ilyen nehézségek erősítik igazán a jellemet és ébresztik fel az emberben a találékonyságot. Így e pillanatban még nem ajánlok, nem ígérek semmit. Ám tudjon róla: ha a helyzetük kilátástalanra fordulna, bátran fordulhatnak hozzám segítségért. Nem fogom hagyni, hogy teljesen kiszolgáltatottá váljanak, vagy nincstelenné legyenek.
*ígéri meg végül Corillette-nek. Valóban nem nagy ígéret ez neki, hiszen bőven van már hol vendégül látnia a két hölgyet, főleg, ha a régi házát sikeresen panzióvá alakítja, ahogyan azt eltervezte. A két Tharisse hölgyet lekötelezni pedig igen hasznosnak bizonyulhat a jövőben.*
//Morthimer kúria//
*Talán kár, talán szerencse, hogy nem tudnak nyíltan beszélni egymással. Orthus hajlik ugyan az ármánykodásra, de esze ágában sincs kockáztatni érte azt, amit már megszerzett. A jó híre jelenleg makulátlan, a városi tanáccsal a kapcsolata kiemelkedő. A legkevésbé se hiányozna neki a botrány, főleg nem úgy, hogy ő maga is tudatosan lett bűnsegéd a csalásban.
Végső kérdésére nyílt választ kap a hölgytől, amire végül így felel.*
- Megértem, hogy nehéz helyzetben vannak. És bár ez most talán kegyetlenül hangzik és nehezen elfogadható, meggyőződésem, hogy az ilyen nehézségek erősítik igazán a jellemet és ébresztik fel az emberben a találékonyságot. Így e pillanatban még nem ajánlok, nem ígérek semmit. Ám tudjon róla: ha a helyzetük kilátástalanra fordulna, bátran fordulhatnak hozzám segítségért. Nem fogom hagyni, hogy teljesen kiszolgáltatottá váljanak, vagy nincstelenné legyenek.
*ígéri meg végül Corillette-nek. Valóban nem nagy ígéret ez neki, hiszen bőven van már hol vendégül látnia a két hölgyet, főleg, ha a régi házát sikeresen panzióvá alakítja, ahogyan azt eltervezte. A két Tharisse hölgyet lekötelezni pedig igen hasznosnak bizonyulhat a jövőben.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-11 22:55:52
Üzenet elküldve: 2025-07-11 22:55:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
- Nem tudom, fogalmam sincs. *Válaszolja komoran arra a kérdésre, hogy vajon Nolie élhet-e még. Igen, azon a napon csúnyán összevesztek amiatt, hogy mikor Bato mester oldalán kerültek összetűzésbe orkokkal és élőholtakkal a templomnál, a hófehér tündérlánynak inába szállt a bátorsága, és magukra hagyta őket a bajban, de a halálát azt soha nem kívánta volna. Ő azt szeretné, ha soha, senkinek nem kellene meghalnia.*
- Nem, nincs abból. Remélem, hagyd már ezt abba! *Mondja hisztisen ezt már a Csonthíd témájára. Még a végén Luu tényleg elülteti benne a bogarat, hogy épp igazi csontokon lépkedve készül belépni Selyemrévbe. Kár, hogy a fiú gondolatait nem hallja, mert biztos, ahhoz is hozzá tudna fűzni egy-két hosszabb vagy rövidebb mondatot. Például kifaggatná társát arról, hogy milyen aranyos pofákra gondol, vagy hogy szerinte hol találhatnának sárkányt a könyveken kívül. Nyilván, mikor róluk olvasott ő is elképzelte már néhányszor, hogy a hátukon ülve repked a felhők felett, de eddig még nem volt szerencséje egyhez sem, pedig arról is hallott már, hogy a legöregebb példányok hatalmas varázserővel bírhatnak.
A katonával folytatott diskurzus nem hoz eredményt, sőt, Meira úgy megsértődik rá, hogy faképnél hagyva a férfit megragadja Luu kezét, és morcosan elrángatja onnan szegényt.*
- Hogy egy micsoda? *El is múlik a mérge, ahogy meghallja Luu káromkodását. Először csak egy édes kis hörcsögpofit vág, majd kiszökik belőle ismét a nevetés.* Mi a jó fene az a részeg Szhylla? Ellopta a kalóztól a piáját, aztán éneklés helyett dülöngélve kornyikál, vagy mi? *Nem tudja abbahagyni a nevetést, ugyanis elképzelte a jelenetet, úgyhogy Luunak bizony várnia kell arra, hogy épkézláb leírást csikarjon ki a lányból Aborath mestert illetően addig, míg kifullad a kacagásban. Amint ez megtörténik, összeszedi magát, és megpróbál válaszolni.*
- De hisz már mondtam! Mint egy mágus. Köpenyt visel, zöldet, hosszú fekete haja és szakálla van. Ó, és olyan morcosan néz. *Valójában annyira már nem is akaródzik neki megkeresni a mestert, és kezd éhes is lenni, de nincs ideje arra, hogy visszakozni tudjon, Luu már indul is tovább, hogy teljesítsék a küldetést.*
- Sziasztok! *Integet a gyerekeknek lelkesen, mikor Luu megszólítja őket, de bizony az „Itt a griff, hol a griff” játékról még soha nem hallott.*
- De, én nem is értem, hogy mi a lényeg. Hogy kell ezt játszani? Én csak azt láttam, hogy egymásra ugrándoztok. Miért? És… nem biztos, hogy a ruhám alkalmas erre. *Igazából ez utóbbi csak kifogás, muszáj hisztiznie és ellenkeznie, valahogy ez ösztönössé vált nála a lázadás óta.*
//Luurien//
- Nem tudom, fogalmam sincs. *Válaszolja komoran arra a kérdésre, hogy vajon Nolie élhet-e még. Igen, azon a napon csúnyán összevesztek amiatt, hogy mikor Bato mester oldalán kerültek összetűzésbe orkokkal és élőholtakkal a templomnál, a hófehér tündérlánynak inába szállt a bátorsága, és magukra hagyta őket a bajban, de a halálát azt soha nem kívánta volna. Ő azt szeretné, ha soha, senkinek nem kellene meghalnia.*
- Nem, nincs abból. Remélem, hagyd már ezt abba! *Mondja hisztisen ezt már a Csonthíd témájára. Még a végén Luu tényleg elülteti benne a bogarat, hogy épp igazi csontokon lépkedve készül belépni Selyemrévbe. Kár, hogy a fiú gondolatait nem hallja, mert biztos, ahhoz is hozzá tudna fűzni egy-két hosszabb vagy rövidebb mondatot. Például kifaggatná társát arról, hogy milyen aranyos pofákra gondol, vagy hogy szerinte hol találhatnának sárkányt a könyveken kívül. Nyilván, mikor róluk olvasott ő is elképzelte már néhányszor, hogy a hátukon ülve repked a felhők felett, de eddig még nem volt szerencséje egyhez sem, pedig arról is hallott már, hogy a legöregebb példányok hatalmas varázserővel bírhatnak.
A katonával folytatott diskurzus nem hoz eredményt, sőt, Meira úgy megsértődik rá, hogy faképnél hagyva a férfit megragadja Luu kezét, és morcosan elrángatja onnan szegényt.*
- Hogy egy micsoda? *El is múlik a mérge, ahogy meghallja Luu káromkodását. Először csak egy édes kis hörcsögpofit vág, majd kiszökik belőle ismét a nevetés.* Mi a jó fene az a részeg Szhylla? Ellopta a kalóztól a piáját, aztán éneklés helyett dülöngélve kornyikál, vagy mi? *Nem tudja abbahagyni a nevetést, ugyanis elképzelte a jelenetet, úgyhogy Luunak bizony várnia kell arra, hogy épkézláb leírást csikarjon ki a lányból Aborath mestert illetően addig, míg kifullad a kacagásban. Amint ez megtörténik, összeszedi magát, és megpróbál válaszolni.*
- De hisz már mondtam! Mint egy mágus. Köpenyt visel, zöldet, hosszú fekete haja és szakálla van. Ó, és olyan morcosan néz. *Valójában annyira már nem is akaródzik neki megkeresni a mestert, és kezd éhes is lenni, de nincs ideje arra, hogy visszakozni tudjon, Luu már indul is tovább, hogy teljesítsék a küldetést.*
- Sziasztok! *Integet a gyerekeknek lelkesen, mikor Luu megszólítja őket, de bizony az „Itt a griff, hol a griff” játékról még soha nem hallott.*
- De, én nem is értem, hogy mi a lényeg. Hogy kell ezt játszani? Én csak azt láttam, hogy egymásra ugrándoztok. Miért? És… nem biztos, hogy a ruhám alkalmas erre. *Igazából ez utóbbi csak kifogás, muszáj hisztiznie és ellenkeznie, valahogy ez ösztönössé vált nála a lázadás óta.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-11 10:58:59
Üzenet elküldve: 2025-07-11 10:58:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Már ő maga belezavarodik a beszélgetésükbe, így inkább csak megereszt egy eszelős félvigyort. Jobb, mintha bolondnak néznék, de nem tud válaszolni és egyébként is elvörösödik kissé, jobb, ha most inkább Meira beszél.*
- A barátnőd is túlélte? *Kérdezi a száját rágva, kissé hátrahőkölve, mert tudja, hogy sokan odavesztek. De ha Meira él, van esély, hogy a veszekedős lányka is megmaradt. Bárcsak úgy lenne. Folytatja az átkelő történetét, Meira láthatólag elhiszi, hogy esetleg csontból készült a híd, ezen viszont már újból jól szórakozik. ~Nagyon aranyos, amikor pofákat vág.~*
- Gondolod abból van? Nem is tudom. *Feszíti még a lány idegeit tovább, de elindul és bár kényelmetlenül, de Meira követi őt. Gyorsan kiderül, hogy csak heccelte a másikat, mert annyit már tud a fél-elf barátjáról, hogy visszafordult volna, ha tényleg valami állat csontjából készült volna a híd. ~Pedig sárkányból menő lenne! Ja, mert kiderülne, hogy van.~ Vonja meg a vállait magában. A csábításra már előre tudja, hogy nemet kap válaszul, így el is indul, hogy a strázsát megpuhítsa. Nem nagyon sikerül neki, mert az őr elhajtja őket, pedig Meira szép szemeit nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni. Őt simán meggyőzte volna.*
- Hé, megyek már! *Szavaival ellentétben hagyja magát rángatni, és egy csúnya nézéssel ajándékozza meg a férfit, miközben elmennek beljebb haladva Selyemrév utcáin.*
- Hát nem, hogy okádja le egy részeg Szhylla! Dehogy ilyen a kedvesség, az olyan, mint te, vagy én. *Bosszankodik, majd a kezére néz és rákvörös feje lesz. Elhúzza a kezét és előre mutat ugyanazzal, nehogy feltánő legyen, hogy a melegség végigfutott a kézfején az agyáig, és a gyomra gombócba ált össze. Egy kissé reszketegen is kezdi a megszólalást, majd megköszörülve a torkát folytatja, immár szokásos Luu hangon.*
- Kérdezzünk meg mást. Hogy néz ki pontosan Aborath mester? Majd egy kedvesebb fickótól kérdezzük meg! *Mondja már vigyorogva és a rákvörössége is szépen mulandóban van.*
- Na gyere Meira! *Indul tovább, ahol néhány nemes gyerek kergetőzik, "itt a griff hol a griff" módon. Az annyit tesz, hogy csak úgy lehet elkapni a másikat, hogy ráugrasz, egyébként nem érvényes az elkapás. Ezt nem igazán szeretik a felnőttek, de ez egy cseppet sem érdekli a gyerekeket. Ők nevetve játszanak és ha valaki elesik, jól kinevetik addig, amíg ők nem lesznek az áldozatok. Általában valaki jól beüti magát, akkor hagyják abba a játékot. De másnap indul elölről a dolog.*
- Szevasztok fiúk! Beállhatunk? *Kérdezi karba tett kézzel, finoman intve a fejével Meira felé. Ő minden bizonnyal bevenné őket a szépséges lány miatt, de mindenki máshogy gondolkodik. Aztán majd megkérdezik, hogy látták-e a mestert, ha sikerül a terve.*
//Meira//
*Már ő maga belezavarodik a beszélgetésükbe, így inkább csak megereszt egy eszelős félvigyort. Jobb, mintha bolondnak néznék, de nem tud válaszolni és egyébként is elvörösödik kissé, jobb, ha most inkább Meira beszél.*
- A barátnőd is túlélte? *Kérdezi a száját rágva, kissé hátrahőkölve, mert tudja, hogy sokan odavesztek. De ha Meira él, van esély, hogy a veszekedős lányka is megmaradt. Bárcsak úgy lenne. Folytatja az átkelő történetét, Meira láthatólag elhiszi, hogy esetleg csontból készült a híd, ezen viszont már újból jól szórakozik. ~Nagyon aranyos, amikor pofákat vág.~*
- Gondolod abból van? Nem is tudom. *Feszíti még a lány idegeit tovább, de elindul és bár kényelmetlenül, de Meira követi őt. Gyorsan kiderül, hogy csak heccelte a másikat, mert annyit már tud a fél-elf barátjáról, hogy visszafordult volna, ha tényleg valami állat csontjából készült volna a híd. ~Pedig sárkányból menő lenne! Ja, mert kiderülne, hogy van.~ Vonja meg a vállait magában. A csábításra már előre tudja, hogy nemet kap válaszul, így el is indul, hogy a strázsát megpuhítsa. Nem nagyon sikerül neki, mert az őr elhajtja őket, pedig Meira szép szemeit nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni. Őt simán meggyőzte volna.*
- Hé, megyek már! *Szavaival ellentétben hagyja magát rángatni, és egy csúnya nézéssel ajándékozza meg a férfit, miközben elmennek beljebb haladva Selyemrév utcáin.*
- Hát nem, hogy okádja le egy részeg Szhylla! Dehogy ilyen a kedvesség, az olyan, mint te, vagy én. *Bosszankodik, majd a kezére néz és rákvörös feje lesz. Elhúzza a kezét és előre mutat ugyanazzal, nehogy feltánő legyen, hogy a melegség végigfutott a kézfején az agyáig, és a gyomra gombócba ált össze. Egy kissé reszketegen is kezdi a megszólalást, majd megköszörülve a torkát folytatja, immár szokásos Luu hangon.*
- Kérdezzünk meg mást. Hogy néz ki pontosan Aborath mester? Majd egy kedvesebb fickótól kérdezzük meg! *Mondja már vigyorogva és a rákvörössége is szépen mulandóban van.*
- Na gyere Meira! *Indul tovább, ahol néhány nemes gyerek kergetőzik, "itt a griff hol a griff" módon. Az annyit tesz, hogy csak úgy lehet elkapni a másikat, hogy ráugrasz, egyébként nem érvényes az elkapás. Ezt nem igazán szeretik a felnőttek, de ez egy cseppet sem érdekli a gyerekeket. Ők nevetve játszanak és ha valaki elesik, jól kinevetik addig, amíg ők nem lesznek az áldozatok. Általában valaki jól beüti magát, akkor hagyják abba a játékot. De másnap indul elölről a dolog.*
- Szevasztok fiúk! Beállhatunk? *Kérdezi karba tett kézzel, finoman intve a fejével Meira felé. Ő minden bizonnyal bevenné őket a szépséges lány miatt, de mindenki máshogy gondolkodik. Aztán majd megkérdezik, hogy látták-e a mestert, ha sikerül a terve.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-10 17:31:45
Üzenet elküldve: 2025-07-10 17:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Egyáltalán nem ugratni próbálta szerencsétlen fiút, vagy valahol talán mégis?. Nyilván, ha levenné a fűzőt, attól még nem volna felül meztelen, de hát mégis azt kérte tőle egy „férfi”, hogy vetkőzzön le, most erre mit mondjon? Mondjuk erről akaratlanul is eszébe jut Atehaner, a párja, aki nyomtalanul eltűnt már a lázadás előtt. Ha Luu szemfüles, talán fel is fedezheti a lány nevetgélésébe furakodó, pár komor, szomorú pillanatot. De hamar elmúlik.
A Selyemrév bejáratát jelképező Csonthíd előtt állva Meira nagyokat pislog Luura, mert valószínűleg ártatlanul, de a szavaival igencsak sikerült összezavarnia a lányt.*
- Miket beszélsz itt össze-vissza? Mi ez, valami fejtörő? *nevetgél jóízűen, majd kissé ismét elkomorul a tekintete, s félrehúzza ajkait.* Tudok a lázadásról. A közepéből menekültem el, miután rám akarták dönteni a Namos házat. Szörnyű volt, rettenetesen szörnyű, de legalább nem volt lehetőségünk tovább veszekedni a barátnőmmel. *Bár, mire a régi kaszárnya felrobbant, ő már biztos fedezékben volt a városon kívül, így azt már nem tudja, miképp keletkezett a Meredély, de talán jobb is. Így is túl sokat látott a világ sötét oldalából azon a napon. Szülei halála után másodszor.*
- Ne is legyen csontból, mert akkor én át nem megyek rajta *hisztizik, de végül csak követi a fiút a másik oldalra. Aztán arra is durcásan fújja fel a pofiját, ahogy Luu ugratni kezdi, de nem sokkal később már az egyik őrt vizslatják, és próbálják róla kitalálni, hogy mennyire lehet mogorva.*
- Dehogy csábítom! Miket beszélsz már megint… hé! Várj meg! *Mire észbe kap, társa már ott is áll az őr előtt és faggatni kezdi. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg az aranyait számolja, és legfőképp kínosnak, hogy a rend őrét az ő hülye kis kérdésükkel traktálják. A férfi tekintete aztán rászegeződik, úgy tűnik, muszáj lesz mondania valamit.*
- Izé, én csak Aborath mestert keresem, egy szakállas, csuklyás mágusmester. Nemrég érkezhetett a városba, ha ide érkezett egyáltalán. Nem tudja, merre lehet? Itt, vagy esetleg máshol? Bárhol? *Az őr kezdi elveszíteni a türelmét már addigra, hogy Meira végigmondja a mondandóját, így mogorván válaszol.*
- Mágusmester, persze. Miért nem mindjárt egy sárkányt kerestek? Na, tűnjetek el a szemem elől, amíg még szépen mondom! Kölykök… *morogja már magában, ugyanis Meira megragadja Luu kezét, és sietősen elrángatja őt onnan, meg sem áll, míg el nem tűnnek a következő ház sarkán a katona látóteréből.*
- Nem is volt kedves… Vagy itt ilyen újabban, aki az? *A keze közben még mindig a fiúét szorítja.*
//Luurien//
*Egyáltalán nem ugratni próbálta szerencsétlen fiút, vagy valahol talán mégis?. Nyilván, ha levenné a fűzőt, attól még nem volna felül meztelen, de hát mégis azt kérte tőle egy „férfi”, hogy vetkőzzön le, most erre mit mondjon? Mondjuk erről akaratlanul is eszébe jut Atehaner, a párja, aki nyomtalanul eltűnt már a lázadás előtt. Ha Luu szemfüles, talán fel is fedezheti a lány nevetgélésébe furakodó, pár komor, szomorú pillanatot. De hamar elmúlik.
A Selyemrév bejáratát jelképező Csonthíd előtt állva Meira nagyokat pislog Luura, mert valószínűleg ártatlanul, de a szavaival igencsak sikerült összezavarnia a lányt.*
- Miket beszélsz itt össze-vissza? Mi ez, valami fejtörő? *nevetgél jóízűen, majd kissé ismét elkomorul a tekintete, s félrehúzza ajkait.* Tudok a lázadásról. A közepéből menekültem el, miután rám akarták dönteni a Namos házat. Szörnyű volt, rettenetesen szörnyű, de legalább nem volt lehetőségünk tovább veszekedni a barátnőmmel. *Bár, mire a régi kaszárnya felrobbant, ő már biztos fedezékben volt a városon kívül, így azt már nem tudja, miképp keletkezett a Meredély, de talán jobb is. Így is túl sokat látott a világ sötét oldalából azon a napon. Szülei halála után másodszor.*
- Ne is legyen csontból, mert akkor én át nem megyek rajta *hisztizik, de végül csak követi a fiút a másik oldalra. Aztán arra is durcásan fújja fel a pofiját, ahogy Luu ugratni kezdi, de nem sokkal később már az egyik őrt vizslatják, és próbálják róla kitalálni, hogy mennyire lehet mogorva.*
- Dehogy csábítom! Miket beszélsz már megint… hé! Várj meg! *Mire észbe kap, társa már ott is áll az őr előtt és faggatni kezdi. Egy örökkévalóságnak tűnik, míg az aranyait számolja, és legfőképp kínosnak, hogy a rend őrét az ő hülye kis kérdésükkel traktálják. A férfi tekintete aztán rászegeződik, úgy tűnik, muszáj lesz mondania valamit.*
- Izé, én csak Aborath mestert keresem, egy szakállas, csuklyás mágusmester. Nemrég érkezhetett a városba, ha ide érkezett egyáltalán. Nem tudja, merre lehet? Itt, vagy esetleg máshol? Bárhol? *Az őr kezdi elveszíteni a türelmét már addigra, hogy Meira végigmondja a mondandóját, így mogorván válaszol.*
- Mágusmester, persze. Miért nem mindjárt egy sárkányt kerestek? Na, tűnjetek el a szemem elől, amíg még szépen mondom! Kölykök… *morogja már magában, ugyanis Meira megragadja Luu kezét, és sietősen elrángatja őt onnan, meg sem áll, míg el nem tűnnek a következő ház sarkán a katona látóteréből.*
- Nem is volt kedves… Vagy itt ilyen újabban, aki az? *A keze közben még mindig a fiúét szorítja.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-09 22:22:36
Üzenet elküldve: 2025-07-09 22:22:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Kár, hogy nem beszélhet nyíltan a céljairól. Ha ismerné Morthimer hozzáállását, és nem megvezetni próbálná, hanem lekenyerezni, talán jobban járna, de ezt a kockázatot még ő sem volna hajlandó bevállalni, és egyébként sem tud semmit arról, hogy a nemes nem azonnal a városőrség elé vezettetné, ha kiderülne, hogy nem is ő az igazi Corillette.*
- Adjon kérem egy kis időt nekünk, hogy átgondoljuk! *Köti az ebet a karóhoz, csakhogy kihúzhassa magát a számára most még kényelmetlen témából. Szerencsére ezt követően maga Orthus is megérti, hogy nem szeretne többet most erről beszélni. Épp elég volt annyit elérni, hogy a prefektus most már tudja, mit szeretnének, és milyen akadályok állnak az útjukba. Hálás szemekkel pillant fel a mellette sétálóra, mintha tényleg csak őszinte öröm csillogna vissza a tekintetéből, amiért megértik őt és a fájdalmait.
Aztán kap egy kérdést, egy olyan kérdést, melyen ő is rengeteget gondolkozott már, de valódi, működőképes megoldást még nem sikerült kitalálnia. Jelenleg egy fogadó szobájában laknak, amit a saját pénzükből fizetnek, de az koránt sem akkora, mint a Tharisse vagyon, előbb vagy utóbb el fog fogyni. Válaszába rövid gondolkodás után így kezd bele.*
- Nos, igencsak szégyellem, hogy erről kell beszélnem, de sajnos nincs meg mindenünk, sőt, be kell vallanom, hogy bizony sok mindenben szenvedünk hiányt. Egy elegáns és egy utazóruhánk van meg némi pénzünk. Jelenleg a Pegazus Fogadóban szálltunk meg, hisz a vagyonunk nélkül nem futja jobbra, az otthonunkba pedig a Városi Tanács engedélye nélkül nem térhetünk vissza. A város úgy tudja, a Tharisse család minden tagja halott, így hivatalosan az ő tulajdonukban van a házunk, vagy legalábbis, ami maradt belőle. Nem tudom, hogyan segíthetne nekünk ebben. Nem akarunk a terhére lenni. *Adja elő szerencsétlen helyzetét, ami egyébként a saját életéhez képest nem is olyan rossz, Corillette Tharisse számára azonban maga a pokol lehet.*
//Morthimer kúria//
*Kár, hogy nem beszélhet nyíltan a céljairól. Ha ismerné Morthimer hozzáállását, és nem megvezetni próbálná, hanem lekenyerezni, talán jobban járna, de ezt a kockázatot még ő sem volna hajlandó bevállalni, és egyébként sem tud semmit arról, hogy a nemes nem azonnal a városőrség elé vezettetné, ha kiderülne, hogy nem is ő az igazi Corillette.*
- Adjon kérem egy kis időt nekünk, hogy átgondoljuk! *Köti az ebet a karóhoz, csakhogy kihúzhassa magát a számára most még kényelmetlen témából. Szerencsére ezt követően maga Orthus is megérti, hogy nem szeretne többet most erről beszélni. Épp elég volt annyit elérni, hogy a prefektus most már tudja, mit szeretnének, és milyen akadályok állnak az útjukba. Hálás szemekkel pillant fel a mellette sétálóra, mintha tényleg csak őszinte öröm csillogna vissza a tekintetéből, amiért megértik őt és a fájdalmait.
Aztán kap egy kérdést, egy olyan kérdést, melyen ő is rengeteget gondolkozott már, de valódi, működőképes megoldást még nem sikerült kitalálnia. Jelenleg egy fogadó szobájában laknak, amit a saját pénzükből fizetnek, de az koránt sem akkora, mint a Tharisse vagyon, előbb vagy utóbb el fog fogyni. Válaszába rövid gondolkodás után így kezd bele.*
- Nos, igencsak szégyellem, hogy erről kell beszélnem, de sajnos nincs meg mindenünk, sőt, be kell vallanom, hogy bizony sok mindenben szenvedünk hiányt. Egy elegáns és egy utazóruhánk van meg némi pénzünk. Jelenleg a Pegazus Fogadóban szálltunk meg, hisz a vagyonunk nélkül nem futja jobbra, az otthonunkba pedig a Városi Tanács engedélye nélkül nem térhetünk vissza. A város úgy tudja, a Tharisse család minden tagja halott, így hivatalosan az ő tulajdonukban van a házunk, vagy legalábbis, ami maradt belőle. Nem tudom, hogyan segíthetne nekünk ebben. Nem akarunk a terhére lenni. *Adja elő szerencsétlen helyzetét, ami egyébként a saját életéhez képest nem is olyan rossz, Corillette Tharisse számára azonban maga a pokol lehet.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-09 21:28:06
Üzenet elküldve: 2025-07-09 21:28:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Helyeslően bólint, majd megjegyzi.*
- Ha szükségük van segítségre a kereséshez, ebben esetleg tudok valamit tenni. Kegyedékre bízom.
*ajánlja fel. Valójában nem is lenne olyan nehéz: épp most, hogy újra van nemesség, újra van kereset megfelelő szolgálókra is. Maga Orthus is épp most tervez új cselédeket felfogadni. Igaz, neki most nem "veterán" szolgákra van szüksége, hanem fiatal, életerős cselédekre, akik a nagy házzal járó munkát bírják.
Persze ő nem tudja, hogy Corillette és testvére éppen hogy kerülnék ezeket a régi Tharisse cselédeket. Bezzeg ő, ha ilyen helyzetben lenne: keresne egyet és lefizetné, vagy állást ajánlana.*
- Természetesen, hölgyem. Most a legfontosabb, hogy visszakapják a rangjukat, ezt megértem.
*hagyja jóvá, mert hát valóban nincs értelme előrébb szaladni ennél.*
- És azt is megértem, hogy nem szívesen beszél a múltbeli dolgokról, így nem is erőltetem a dolgot. Egyszer, talán megtisztelnek majd azzal, hogy elmesélik múltbéli viszontagságaikat és szerencsés túlélésük történetét. De most, kívánsága szerint, beszéljünk másról. Ha nem túl indiszkrét a téma, megkérdezném: biztosítottak a szükséges javak ahhoz, hogy a városban éljenek, amíg tisztázódik a rangjuk ügye? Esetleg segítségükre lehetek ebben valamilyen módon?
//Morthimer kúria//
*Helyeslően bólint, majd megjegyzi.*
- Ha szükségük van segítségre a kereséshez, ebben esetleg tudok valamit tenni. Kegyedékre bízom.
*ajánlja fel. Valójában nem is lenne olyan nehéz: épp most, hogy újra van nemesség, újra van kereset megfelelő szolgálókra is. Maga Orthus is épp most tervez új cselédeket felfogadni. Igaz, neki most nem "veterán" szolgákra van szüksége, hanem fiatal, életerős cselédekre, akik a nagy házzal járó munkát bírják.
Persze ő nem tudja, hogy Corillette és testvére éppen hogy kerülnék ezeket a régi Tharisse cselédeket. Bezzeg ő, ha ilyen helyzetben lenne: keresne egyet és lefizetné, vagy állást ajánlana.*
- Természetesen, hölgyem. Most a legfontosabb, hogy visszakapják a rangjukat, ezt megértem.
*hagyja jóvá, mert hát valóban nincs értelme előrébb szaladni ennél.*
- És azt is megértem, hogy nem szívesen beszél a múltbeli dolgokról, így nem is erőltetem a dolgot. Egyszer, talán megtisztelnek majd azzal, hogy elmesélik múltbéli viszontagságaikat és szerencsés túlélésük történetét. De most, kívánsága szerint, beszéljünk másról. Ha nem túl indiszkrét a téma, megkérdezném: biztosítottak a szükséges javak ahhoz, hogy a városban éljenek, amíg tisztázódik a rangjuk ügye? Esetleg segítségükre lehetek ebben valamilyen módon?
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-08 23:04:36
Üzenet elküldve: 2025-07-08 23:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
- Öhm, azt nem tudom. *Pillant rá elpirulva Meira felsőtestére. Nem számított a visszakérdésre, és nem tudja, hogy mennyire hecceli őt a másik, vagy gondolja komolyan a kérdést. A tovább megfejtést és kérdezősködést inkább visszaszorítja, mintha eszébe sem jutna folytatni. Jobb így, mindkettőjüknek.*
- Az őszinteség nem mindig kifizetődő, de veled kivételt tehetek. *Somolyog magában. Nincs semmi okaz, hogy megvezesse a lányt, vagy bármi rosszat akarjon tenni ellene. Egyrészt úy néz ki ő is ugyanolyan csóró, a másik pedig, amit mondott: kedveli a fiatal fél-elfet. Végül eljutnak a Csonthídig is egy kis játékkal egybekötve. Kíváncsi volt, hogy mi lesz Meira reakciója és azt kapta, amit ő is tenne fordított helyzetben, és ez megnyugtatta Luu-t, hogy nem ő érzi mindig ugyanezt itt.*
- Nem, ez itt nem volt, hanem lett. Volt egy lázadás és sok robbanás, amennyire én tudom és lett egy nagy hasadék. Aztán áttörte a víz is és ez van most. *Mutat lefelé, és tudja, hogy nem ismeri a pontos történéseket, ezeket is csak elmondásokból, pletykákból. De talán elég lesz most ez is.*
- Csonthídnak hívják, remélem nem csontból van. *Vigyorodik el, miközben átsétálnak rajta többedmagukkal. Végül megérkeznek a célhoz, Luurien láthatólag elégedett. Már csak azt nem tudja, merre keressék a mestert.*
- Igazán van mit! *Hülyéskedik, majd körbenézve megpróbálja meggyőzni társát, hogy útbaigazítást kell kérniük.*
- Jó, tényleg mogorva, de akkor majd elzavar, abba még senki sem halt bele, nem igaz? Majd elcsábítod azzal a varázzsal és akkor beszélni fog. Tudod, az orkossal. *Viccelődik kicsit, majd elindul az őr irányába. Talán tényleg nem halt még meg senki egy kérdéstől. Az őr arcáról valóban le lehet olvasni egy "mit akartok?" nézést, de Luu-t ez még nem tántorítja el semmitől. Mosolyogva megy oda és torpan meg, miközben a strázsa a karmarkolatra helyezi a kezét.*
- Szép napot jó uram! Keresünk valakit, tudna segíteni a kedves hölgynek? Mondjuk legyen... *itt előveszi a toldozott-foldozott "pénzeszsákját" és kivesz belőle pár érmét. *
- ...egy, nem. Három. Nem, ez nem sok. *Vakarja meg végül a fejét és zsebre vágja az alig csilingelő zsákot, miután visszaejti az érméket belé.*
- Na, mondjad mit akarsz? Aztán tűnés innen. *Förmed rá Meirára az őr, felhúzva mindkét szemöldökét.*
- Látod, kedves, segít. *Vigyorog a lányra és várja, hogy kérdezzen a másik.*
//Meira//
- Öhm, azt nem tudom. *Pillant rá elpirulva Meira felsőtestére. Nem számított a visszakérdésre, és nem tudja, hogy mennyire hecceli őt a másik, vagy gondolja komolyan a kérdést. A tovább megfejtést és kérdezősködést inkább visszaszorítja, mintha eszébe sem jutna folytatni. Jobb így, mindkettőjüknek.*
- Az őszinteség nem mindig kifizetődő, de veled kivételt tehetek. *Somolyog magában. Nincs semmi okaz, hogy megvezesse a lányt, vagy bármi rosszat akarjon tenni ellene. Egyrészt úy néz ki ő is ugyanolyan csóró, a másik pedig, amit mondott: kedveli a fiatal fél-elfet. Végül eljutnak a Csonthídig is egy kis játékkal egybekötve. Kíváncsi volt, hogy mi lesz Meira reakciója és azt kapta, amit ő is tenne fordított helyzetben, és ez megnyugtatta Luu-t, hogy nem ő érzi mindig ugyanezt itt.*
- Nem, ez itt nem volt, hanem lett. Volt egy lázadás és sok robbanás, amennyire én tudom és lett egy nagy hasadék. Aztán áttörte a víz is és ez van most. *Mutat lefelé, és tudja, hogy nem ismeri a pontos történéseket, ezeket is csak elmondásokból, pletykákból. De talán elég lesz most ez is.*
- Csonthídnak hívják, remélem nem csontból van. *Vigyorodik el, miközben átsétálnak rajta többedmagukkal. Végül megérkeznek a célhoz, Luurien láthatólag elégedett. Már csak azt nem tudja, merre keressék a mestert.*
- Igazán van mit! *Hülyéskedik, majd körbenézve megpróbálja meggyőzni társát, hogy útbaigazítást kell kérniük.*
- Jó, tényleg mogorva, de akkor majd elzavar, abba még senki sem halt bele, nem igaz? Majd elcsábítod azzal a varázzsal és akkor beszélni fog. Tudod, az orkossal. *Viccelődik kicsit, majd elindul az őr irányába. Talán tényleg nem halt még meg senki egy kérdéstől. Az őr arcáról valóban le lehet olvasni egy "mit akartok?" nézést, de Luu-t ez még nem tántorítja el semmitől. Mosolyogva megy oda és torpan meg, miközben a strázsa a karmarkolatra helyezi a kezét.*
- Szép napot jó uram! Keresünk valakit, tudna segíteni a kedves hölgynek? Mondjuk legyen... *itt előveszi a toldozott-foldozott "pénzeszsákját" és kivesz belőle pár érmét. *
- ...egy, nem. Három. Nem, ez nem sok. *Vakarja meg végül a fejét és zsebre vágja az alig csilingelő zsákot, miután visszaejti az érméket belé.*
- Na, mondjad mit akarsz? Aztán tűnés innen. *Förmed rá Meirára az őr, felhúzva mindkét szemöldökét.*
- Látod, kedves, segít. *Vigyorog a lányra és várja, hogy kérdezzen a másik.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:56:52
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Ő is csak egy olyan grimaszt vág az egész ork csókolgatósdira, mintha legalább savanyú tejet ivott volna, de hát, ha megtörtént, hát megtörtént. Igaz, hogy ő mágus, de sajnos a múltat még ő sem tudja meg nem történtté varázsolni.*
- Dehogy veszem le! Hát akkor mi maradna rajtam felül? *Igaz, hogy a fűző alatt van még rajta egy egyszerű, lenge, fehér felső, de ha nem ölelné a szoros ruhadarab, akkor ő már bizony meztelennek érezné magát. Úgyhogy nem, esze ágában sincs megválni tőle, még akkor sem, ha amiatt fog belefulladni a nevetésbe.*
- Nem is férfiasnak kell lenned, hanem őszintének. *Fűz hozzá még ennyit a közös vallomásukhoz, minekelőtt a határozott parancsot követve be nem hunyja a szemeit. Igazán erős önuralomra van ahhoz szüksége, hogy ne nyissa ki, míg vezetgetik, de hát, aki képes órák hosszát a fűző miatt egyenesen ülni és csakis ezért nem görnyedni a varázskönyvek fölött, az arra is képes, hogy néhány percig lehunyt szemekkel hagyja, hogy vezessék.
Egyébként Meira nem lehet sokkal idősebb Luunál, két, három talán legfeljebb négy esztendővel, de nem többel. Fiatal még ő is, és nem is sejtik, hogy valójában mennyire közös cipőben járnak ők ketten.
A Romváros szomorú látképe még ezt a mindig életvidám, kedves lányt is elszomorítja, erre már ő sem tud semmiféle hosszú történetet sem kitalálni, ami legalább egy kicsikét javítaná a hirtelen fagyossá váló hangulatot, úgyhogy egyetértve társávával ő is úgy dönt, hogy jobb lesz innen tovább állni.
Egy hídhoz érnek, ami különösen furcsa, fehér színben pompázik, alatta hatalmas mennyiségű víztömeggel.*
- Meredély? Mármint a folyó? Ez nem volt itt régen. Azt tudod, hogy mitől ilyen fehér a híd? Nagyon szép. *Végig is simít a peremén, miközben átsétálnak rajta, hogy utána életében először, hála új kis barátjának Selyemrév földjére lépjen.*
- Ó, hát köszönöm szépen lovag uram! Hálám mindörökkön-örökké üldözni fogja a fáradozásaiért, melyet értem tett. *Kuncog egyet, majd az őr felé sandít, akit Luu is mutat neki, de nem érzi magát meggyőzve.*
- Biztos, hogy őt kérdezzük meg? Olyan… olyan mogorvának tűnik. Tudod, pont olyannak, mint akik kisasszonyokat esznek reggelire, és nem zavarja őket, hogy mellettük ott van a hős lovagjuk. *Hangosan suttogja, mintha épp felettébb titkos dolgokat pletykálnának arról a katonáról.*
//Luurien//
*Ő is csak egy olyan grimaszt vág az egész ork csókolgatósdira, mintha legalább savanyú tejet ivott volna, de hát, ha megtörtént, hát megtörtént. Igaz, hogy ő mágus, de sajnos a múltat még ő sem tudja meg nem történtté varázsolni.*
- Dehogy veszem le! Hát akkor mi maradna rajtam felül? *Igaz, hogy a fűző alatt van még rajta egy egyszerű, lenge, fehér felső, de ha nem ölelné a szoros ruhadarab, akkor ő már bizony meztelennek érezné magát. Úgyhogy nem, esze ágában sincs megválni tőle, még akkor sem, ha amiatt fog belefulladni a nevetésbe.*
- Nem is férfiasnak kell lenned, hanem őszintének. *Fűz hozzá még ennyit a közös vallomásukhoz, minekelőtt a határozott parancsot követve be nem hunyja a szemeit. Igazán erős önuralomra van ahhoz szüksége, hogy ne nyissa ki, míg vezetgetik, de hát, aki képes órák hosszát a fűző miatt egyenesen ülni és csakis ezért nem görnyedni a varázskönyvek fölött, az arra is képes, hogy néhány percig lehunyt szemekkel hagyja, hogy vezessék.
Egyébként Meira nem lehet sokkal idősebb Luunál, két, három talán legfeljebb négy esztendővel, de nem többel. Fiatal még ő is, és nem is sejtik, hogy valójában mennyire közös cipőben járnak ők ketten.
A Romváros szomorú látképe még ezt a mindig életvidám, kedves lányt is elszomorítja, erre már ő sem tud semmiféle hosszú történetet sem kitalálni, ami legalább egy kicsikét javítaná a hirtelen fagyossá váló hangulatot, úgyhogy egyetértve társávával ő is úgy dönt, hogy jobb lesz innen tovább állni.
Egy hídhoz érnek, ami különösen furcsa, fehér színben pompázik, alatta hatalmas mennyiségű víztömeggel.*
- Meredély? Mármint a folyó? Ez nem volt itt régen. Azt tudod, hogy mitől ilyen fehér a híd? Nagyon szép. *Végig is simít a peremén, miközben átsétálnak rajta, hogy utána életében először, hála új kis barátjának Selyemrév földjére lépjen.*
- Ó, hát köszönöm szépen lovag uram! Hálám mindörökkön-örökké üldözni fogja a fáradozásaiért, melyet értem tett. *Kuncog egyet, majd az őr felé sandít, akit Luu is mutat neki, de nem érzi magát meggyőzve.*
- Biztos, hogy őt kérdezzük meg? Olyan… olyan mogorvának tűnik. Tudod, pont olyannak, mint akik kisasszonyokat esznek reggelire, és nem zavarja őket, hogy mellettük ott van a hős lovagjuk. *Hangosan suttogja, mintha épp felettébb titkos dolgokat pletykálnának arról a katonáról.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:36:39
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Ahogy a férfi, úgy nyugszik meg ő is. Úgy tűnik, hogy ezzel a magyarázattal, még ha időlegesen is, de sikerült elterelnie magáról a gyanút. Na, és persze minden rosszban van valami jó, most már tudja, hogy minden családnál létezik egy, a családfájukat igazoló nemesi okirat, melyet kutyabőrnek hívnak. Hasznos tudás ez, az már egyszer biztos.*
- Pompás ötlet, Morthimer úr! Mindenképp egyeztetni fogok erről drága húgommal, és ha ő is legalább ilyen jónak találja az ötletet, akkor mindenképp ezt fogjuk tenni. *Nem, borzalmas az ötlet, és inkább arról kell majd diskurálnia a testvérével, hogy miképp tudják majd elkerülni, hogy meg kelljen ezt tenniük, de itt és most, egyedül, Orthus oldalán nem tud mást tenni, mintsem, hogy helyesel.
Corillette eközben taktikát vált, és megpróbálja azzal megfogni a nemest, mely körül ez az új artheniori nemesi társadalom körvonalazódni látszik. Pénzzel. Persze, a prefektus válaszából rögtön hallani, hogy a város, ha nem a kontinens egyik legdörzsöltebb kereskedőjével van dolga, és nem fog csak úgy, azonnal ráugrani az ajánlatára, csak mert pénzt láthat benne.*
- Szíves örömest elfogadunk minden tanácsot, Morthimer úr, hisz Ön minden bizonnyal sokkalta jobban ért az ilyesfajta ügyekhez, de hadd jegyezzem meg, hogy nagyon előre szalad még ezzel. Ahhoz, hogy a vagyonunk gyarapításáról társaloghassunk, előbb vissza kellene azt szereznünk. *Mosolyog sejtelmesen a másikra, majd kissé elmerengve pillant aztán oldalra. Talán bölcs volna pont itt, pont most kiszállnia ebből a beszélgetésből, miközben kételyek közt, reményért ácsingózva hagyja a nemest.*
- Köszönöm, tényleg, de azt hiszem, hogy most szeretnék egy kicsit másról beszélni. Nagyon nehéz nekem ez az egész. Megannyi emlék, keserűség és félelem van bennem, nehéz kezelnem. *Játssza egy kicsit megint a hattyú halálát, ami általában a bajba jutott hölgyek megmentőjeként magát feltüntető férfiak -mint amilyennek Morthimer is tűnik- szemében általában be szokott jönni.*
//Morthimer kúria//
*Ahogy a férfi, úgy nyugszik meg ő is. Úgy tűnik, hogy ezzel a magyarázattal, még ha időlegesen is, de sikerült elterelnie magáról a gyanút. Na, és persze minden rosszban van valami jó, most már tudja, hogy minden családnál létezik egy, a családfájukat igazoló nemesi okirat, melyet kutyabőrnek hívnak. Hasznos tudás ez, az már egyszer biztos.*
- Pompás ötlet, Morthimer úr! Mindenképp egyeztetni fogok erről drága húgommal, és ha ő is legalább ilyen jónak találja az ötletet, akkor mindenképp ezt fogjuk tenni. *Nem, borzalmas az ötlet, és inkább arról kell majd diskurálnia a testvérével, hogy miképp tudják majd elkerülni, hogy meg kelljen ezt tenniük, de itt és most, egyedül, Orthus oldalán nem tud mást tenni, mintsem, hogy helyesel.
Corillette eközben taktikát vált, és megpróbálja azzal megfogni a nemest, mely körül ez az új artheniori nemesi társadalom körvonalazódni látszik. Pénzzel. Persze, a prefektus válaszából rögtön hallani, hogy a város, ha nem a kontinens egyik legdörzsöltebb kereskedőjével van dolga, és nem fog csak úgy, azonnal ráugrani az ajánlatára, csak mert pénzt láthat benne.*
- Szíves örömest elfogadunk minden tanácsot, Morthimer úr, hisz Ön minden bizonnyal sokkalta jobban ért az ilyesfajta ügyekhez, de hadd jegyezzem meg, hogy nagyon előre szalad még ezzel. Ahhoz, hogy a vagyonunk gyarapításáról társaloghassunk, előbb vissza kellene azt szereznünk. *Mosolyog sejtelmesen a másikra, majd kissé elmerengve pillant aztán oldalra. Talán bölcs volna pont itt, pont most kiszállnia ebből a beszélgetésből, miközben kételyek közt, reményért ácsingózva hagyja a nemest.*
- Köszönöm, tényleg, de azt hiszem, hogy most szeretnék egy kicsit másról beszélni. Nagyon nehéz nekem ez az egész. Megannyi emlék, keserűség és félelem van bennem, nehéz kezelnem. *Játssza egy kicsit megint a hattyú halálát, ami általában a bajba jutott hölgyek megmentőjeként magát feltüntető férfiak -mint amilyennek Morthimer is tűnik- szemében általában be szokott jönni.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-08 10:32:14
Üzenet elküldve: 2025-07-08 10:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Régóta nem nevetett már ennyit, ha nem számítjuk a Trylnorral való mókázásokat. De, hogy a megismerés napján egy idegennel ennyit röhögjön, hogy tényleges hasfájása lesz tőle, talán még nem is történt. Ráadásul Meira csak fokozni tudja a történetet, így nem igazán tudja abbahagyni a nevetését.*
- Hogy mi? Fuj! *MOndja újra, amikor már odáig megy a fél-elf lány, hogy maga akarta az okos orkot csókolgatni.*
- Ha szorít vedd le. *Komolyodott el egy pillanatra a másik szemeibe nézve. Azonnal gyanússá válhat a reszkető válla és remegő szája, de pár szívdobbanásnyi idő után a nagy hahotázása is jelzi, hogy csak heccelte a lányt. Viszont nagyon jól szórakozik, még a kezdődő éhsége is elmúlt. Persze az lehet, hogy a fájó hasától van tulajdonképpen, de mindegy is. Mindketten nevetgélnek - oké, röhögnek éktelenül, főleg Luu - emiatt már túl sok szempár mered rájuk, és megjegyzések érkeznek az épelméjük megkérdőjelezéséről is.*
- Azt! *Néz fel a lányra hitetlenkedve, hogy süket-e. Pedig biztosan nagy fülei vannak, csak elrejti a szép hosszú haja. Viszont hiába vág a szavába, Meira elképesztően örül, így ő is mosolyogva várja, hogy a másik végre abbahagyja a lelkesedését.*
- Aj, már! Még a végén elpirulok, az meg nem férfias. *Sopánkodik vigyorogva, de láthatóan neki is jól esnek a szavak. Persze úgy érzi, hogy neki folyamatosan Sa'tereth csintalan ötleteket sugdos a fülébe, például azt, hogy ne bízzon meg senkiben, főleg ne, egy olyan idegenben, akit még soha nem látott. Még akkor sem, ha ennyire szép. Mert Meira igen szép és idősebb és ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Majd meglátod, csináld már! *Próbálja elcsitítani a legnagyobb szócséplő-mestert, akit valaha látott. Végül megteszi neki azt a szívességet Meira, hogy szót fogad. Luu elégedett, és belekarol a lányba, igyekszik úgy vezetni, hogy mindenféle gödröket kikerüljenek és csak akkor engedi el, amikor már megérkeznek a lehangoló negyed látványához.*
- Meg, kinyithatod. *Mondja kicsit szomorkásan, vidámsága normalizálódik, ő maga már sokat látta ezt a lehangoló panorámát. De emlékszik arra, mikor először visszatértek, nagyjából az ő arcán is ez lehetett, ami most Meiraéra kúszik. Szomorúság, némi düh és tanácstalanság.*
- Menjük, ennél már minden sokkal jobb lesz ígérem. Ki vert még át az orkon kívül? Azt ne mondd, hogy találkoztál egy jóságos eredarral is, mert azt már nem veszem be! *Egyébként sem találkozott még az említett lénnyel és nem is akar soha, túl rossz hírük van. Bele is borzong egy pillanatra, de hamarosan feltűnik a roppant Csonthíd közelebbi vége és akkor elmosolyodik.*
- Na, ez a Selyemrév bejárata... fogjuk rá. *Máshonnan is meg lehet közelíteni ugyan, de ő ezt tartja indokolt bejáratféleségnek.*
- Ez pedig itt a Meredély. Szörnyű pusztítás lehetett. *Erről nem igazán tud semmi konkrétat, nem volt itt, amikor történt, a történetek pedig annyira ellentmondásosak, hogy nem tudná, hogy melyiket mondja el. Végül átsétálnak a hídon és mosolyogva pukedlizik egyet Meira előtt.*
- Megjöttünk szép hölgyem, íme Selyemrév. Talán itt meg tudják mondani, hogy hol lakik a mester, ha itt van! Kérdezzük meg az egyik őrt! *Mutat a legközelebbi kúria előtt strázsáló katonára, akinek saját tabardja van a nemes címerével a mellkasa közepén.*
//Meira//
*Régóta nem nevetett már ennyit, ha nem számítjuk a Trylnorral való mókázásokat. De, hogy a megismerés napján egy idegennel ennyit röhögjön, hogy tényleges hasfájása lesz tőle, talán még nem is történt. Ráadásul Meira csak fokozni tudja a történetet, így nem igazán tudja abbahagyni a nevetését.*
- Hogy mi? Fuj! *MOndja újra, amikor már odáig megy a fél-elf lány, hogy maga akarta az okos orkot csókolgatni.*
- Ha szorít vedd le. *Komolyodott el egy pillanatra a másik szemeibe nézve. Azonnal gyanússá válhat a reszkető válla és remegő szája, de pár szívdobbanásnyi idő után a nagy hahotázása is jelzi, hogy csak heccelte a lányt. Viszont nagyon jól szórakozik, még a kezdődő éhsége is elmúlt. Persze az lehet, hogy a fájó hasától van tulajdonképpen, de mindegy is. Mindketten nevetgélnek - oké, röhögnek éktelenül, főleg Luu - emiatt már túl sok szempár mered rájuk, és megjegyzések érkeznek az épelméjük megkérdőjelezéséről is.*
- Azt! *Néz fel a lányra hitetlenkedve, hogy süket-e. Pedig biztosan nagy fülei vannak, csak elrejti a szép hosszú haja. Viszont hiába vág a szavába, Meira elképesztően örül, így ő is mosolyogva várja, hogy a másik végre abbahagyja a lelkesedését.*
- Aj, már! Még a végén elpirulok, az meg nem férfias. *Sopánkodik vigyorogva, de láthatóan neki is jól esnek a szavak. Persze úgy érzi, hogy neki folyamatosan Sa'tereth csintalan ötleteket sugdos a fülébe, például azt, hogy ne bízzon meg senkiben, főleg ne, egy olyan idegenben, akit még soha nem látott. Még akkor sem, ha ennyire szép. Mert Meira igen szép és idősebb és ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Majd meglátod, csináld már! *Próbálja elcsitítani a legnagyobb szócséplő-mestert, akit valaha látott. Végül megteszi neki azt a szívességet Meira, hogy szót fogad. Luu elégedett, és belekarol a lányba, igyekszik úgy vezetni, hogy mindenféle gödröket kikerüljenek és csak akkor engedi el, amikor már megérkeznek a lehangoló negyed látványához.*
- Meg, kinyithatod. *Mondja kicsit szomorkásan, vidámsága normalizálódik, ő maga már sokat látta ezt a lehangoló panorámát. De emlékszik arra, mikor először visszatértek, nagyjából az ő arcán is ez lehetett, ami most Meiraéra kúszik. Szomorúság, némi düh és tanácstalanság.*
- Menjük, ennél már minden sokkal jobb lesz ígérem. Ki vert még át az orkon kívül? Azt ne mondd, hogy találkoztál egy jóságos eredarral is, mert azt már nem veszem be! *Egyébként sem találkozott még az említett lénnyel és nem is akar soha, túl rossz hírük van. Bele is borzong egy pillanatra, de hamarosan feltűnik a roppant Csonthíd közelebbi vége és akkor elmosolyodik.*
- Na, ez a Selyemrév bejárata... fogjuk rá. *Máshonnan is meg lehet közelíteni ugyan, de ő ezt tartja indokolt bejáratféleségnek.*
- Ez pedig itt a Meredély. Szörnyű pusztítás lehetett. *Erről nem igazán tud semmi konkrétat, nem volt itt, amikor történt, a történetek pedig annyira ellentmondásosak, hogy nem tudná, hogy melyiket mondja el. Végül átsétálnak a hídon és mosolyogva pukedlizik egyet Meira előtt.*
- Megjöttünk szép hölgyem, íme Selyemrév. Talán itt meg tudják mondani, hogy hol lakik a mester, ha itt van! Kérdezzük meg az egyik őrt! *Mutat a legközelebbi kúria előtt strázsáló katonára, akinek saját tabardja van a nemes címerével a mellkasa közepén.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:47:03
Üzenet elküldve: 2025-07-07 20:47:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
- Á, értem. Valóban nem a legjobban csengő név.
*ad igazat Corillette-nek, látszólag megnyugodva. De magában nem feledkezik meg erről. Bármilyen közönséges is legyen a név, a nemesi kutyabőr az nemesi kutyabőr. Az arisztokrata lét egyik legfontosabb velejárója. Nem hallott még olyanról, hogy egy nemes ne nevezné nevén, csak mert derogál neki.
Amint szóba kerülnek a szolgálók, a leány látszólag örül a javaslatnak.*
- Értem. Mindazonáltal én kegyedék helyében feladnék egy hirdetést, hátha előkerül egy régi cselédjük, aki igazolni tudja a személyüket.
*fűzi hozzá. De hogy a Tharisse leányok megfogadják-e a tanácsát vagy sem, az őt már nem érdekli. Ő nem fog külön kutatómunkát végezni ez ügyben (most legalábbis meg se fordul ilyesmi a fejében). Úgy van vele, hogy a városi tanács úgyis elvégzi ezt a kutatást helyette.
Corillette tovább fűzi a szót, és Orthus hirtelen kevéssé félreérthető üzleti ajánlatot kap, még ha igen homályosat is.*
- Természetesen fontos számomra, hogy segítsek ifjú hölgyeken, amennyiben tehetem. És ha ügyükben sikerül előrehaladniuk, akár más nemesek, akár szolgálók támogatásával, úgy esetleg én magam is segítségükre lehetek.
*feleli aztán. Óvatos még, nem akar semmi olyat ígérni, ami utólag kellemetlenséget okozhat neki.*
- És miután visszahelyezik Önöket nemesi rangjukba, idővel talán régi birtokaikra is jogot formálhatnak majd valamilyen módon. Ez esetben, ha kívánja, szívesen adok tanácsot a vagyon kezelése, óvása, gyarapítása kapcsán.
*teszi hozzá egyelőre. Hiszen nemessé válni csak egy dolog. Vagyon kell a kúria fenntartásához, a szép élethez. Nemesként a hölgyeknek több lehetősége lesz ilyen vagyont szerezni, de ahhoz érteni is kell.*
//Morthimer kúria//
- Á, értem. Valóban nem a legjobban csengő név.
*ad igazat Corillette-nek, látszólag megnyugodva. De magában nem feledkezik meg erről. Bármilyen közönséges is legyen a név, a nemesi kutyabőr az nemesi kutyabőr. Az arisztokrata lét egyik legfontosabb velejárója. Nem hallott még olyanról, hogy egy nemes ne nevezné nevén, csak mert derogál neki.
Amint szóba kerülnek a szolgálók, a leány látszólag örül a javaslatnak.*
- Értem. Mindazonáltal én kegyedék helyében feladnék egy hirdetést, hátha előkerül egy régi cselédjük, aki igazolni tudja a személyüket.
*fűzi hozzá. De hogy a Tharisse leányok megfogadják-e a tanácsát vagy sem, az őt már nem érdekli. Ő nem fog külön kutatómunkát végezni ez ügyben (most legalábbis meg se fordul ilyesmi a fejében). Úgy van vele, hogy a városi tanács úgyis elvégzi ezt a kutatást helyette.
Corillette tovább fűzi a szót, és Orthus hirtelen kevéssé félreérthető üzleti ajánlatot kap, még ha igen homályosat is.*
- Természetesen fontos számomra, hogy segítsek ifjú hölgyeken, amennyiben tehetem. És ha ügyükben sikerül előrehaladniuk, akár más nemesek, akár szolgálók támogatásával, úgy esetleg én magam is segítségükre lehetek.
*feleli aztán. Óvatos még, nem akar semmi olyat ígérni, ami utólag kellemetlenséget okozhat neki.*
- És miután visszahelyezik Önöket nemesi rangjukba, idővel talán régi birtokaikra is jogot formálhatnak majd valamilyen módon. Ez esetben, ha kívánja, szívesen adok tanácsot a vagyon kezelése, óvása, gyarapítása kapcsán.
*teszi hozzá egyelőre. Hiszen nemessé válni csak egy dolog. Vagyon kell a kúria fenntartásához, a szép élethez. Nemesként a hölgyeknek több lehetősége lesz ilyen vagyont szerezni, de ahhoz érteni is kell.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:07:39
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:07:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Minden apró részletre figyel, mert bármelyik fontos lehet, így természetesen feltűnik neki Orthus pillanatnyi elbizonytalanodása is, főleg úgy, hogy ő gyakorlatilag a férfibe karolva hagyja vezetni magát. Persze, ebből a reakcióból arra is hamar rájöhet, hogy valami nincs rendben. Néhány szívdobbanási idő telik csak el, míg a nemes barna szemeit vizslatva és persze szavait hallgatva rájön, hol hibázott nagyot. Most pedig másodpercei vannak mindezt helyrehozni.*
- Ó, vagy úgy! Igen, persze. Tudja, nálunk soha nem használták ezt a szót, apám véleménye szerint nagyon rosszul hangzik. Olyan, mintha még a kutyáról is le akarnánk húzni a bőrt a saját érdekeink miatt. Úgyhogy mi csak… nemesi oklevélnek hívtuk. *Fogalma sincs, hogy miképp nevezte a Tharisse család feje azt a bizonyos kutyabőrt, de abban is egészen biztos, hogy Orthus sem tudja. Ha téved, akkor bizony nagy bajban lehet, de megint egy olyan helyzetben találja magát, ahol muszáj kockáztatnia.
A beszélgetés közben folytatódik tovább, így reménykedhet, de biztos nem lehet a dolgában. Sokszor a csattanó később érkezik annál, mint mikor az ember számít rá.*
- Ez… felettébb jó hír, Morthimer úr! *Válaszolja kissé bizonytalanul a szolgákkal kapcsolatban felmerülő lehetőségekre. Neki azonban ez valójában nem jó, sőt, nagyon rossz hír. Mégis honnan a francból tudhatja, hogy a valódi Corilettenek volt-e anyajegye a fenekén? Eeyr bocsásson meg neki, de nem ellenőrizte le, mielőtt elásta volna a nőt a föld alá.
~Francba!~ Dühös lesz, nagyon dühös, de nem mutathatja ki. Ha ebbe az anyajegyes dologba nem bukik bele, akkor a többire majd csak bólogathat, például, hogy valóban az a kedvenc étele, amit az egykori szolgáló említ, de a legjobb mégis az lenne, ha nem találkoznának eggyel sem.*
- Umm, az én dadám, ha jól emlékszem Wegtorenből származott. Szerintem a lázadás után visszaköltözött oda, nem hiszem, hogy meg fogjuk találni Artheniorban. *Próbálja menteni a menthetőt, és elérni, hogy Orthus ne akarja felkeresni egykori szolgálóit.*
- Ha csak kevesen vannak, az is elég, vagy akár lehetne Ön az egyik, aki mellénk áll! Morthimer úr! Ha szabad megjegyeznem, Ön épp olyasvalakinek tűnik, aki szívén viseli a bajba került hölgyek sorsát, és ha segít nekünk, én örökké hálás leszek érte. És tudja, nálam lesz a Tharisse vagyon, amitől az a hála akár szépen is tud csillogni. *Egy pillanatra nem figyel oda a fogalmazására, de talán most nem is kell. Egy játékot játszik, kíváncsi rá, hogy az új nemes bekapja-e a csalit. Egy részt szíves örömest feláldoz abból a vagyonból, ha cserébe könnyebben megszerezheti a maradékot.*
//Morthimer kúria//
*Minden apró részletre figyel, mert bármelyik fontos lehet, így természetesen feltűnik neki Orthus pillanatnyi elbizonytalanodása is, főleg úgy, hogy ő gyakorlatilag a férfibe karolva hagyja vezetni magát. Persze, ebből a reakcióból arra is hamar rájöhet, hogy valami nincs rendben. Néhány szívdobbanási idő telik csak el, míg a nemes barna szemeit vizslatva és persze szavait hallgatva rájön, hol hibázott nagyot. Most pedig másodpercei vannak mindezt helyrehozni.*
- Ó, vagy úgy! Igen, persze. Tudja, nálunk soha nem használták ezt a szót, apám véleménye szerint nagyon rosszul hangzik. Olyan, mintha még a kutyáról is le akarnánk húzni a bőrt a saját érdekeink miatt. Úgyhogy mi csak… nemesi oklevélnek hívtuk. *Fogalma sincs, hogy miképp nevezte a Tharisse család feje azt a bizonyos kutyabőrt, de abban is egészen biztos, hogy Orthus sem tudja. Ha téved, akkor bizony nagy bajban lehet, de megint egy olyan helyzetben találja magát, ahol muszáj kockáztatnia.
A beszélgetés közben folytatódik tovább, így reménykedhet, de biztos nem lehet a dolgában. Sokszor a csattanó később érkezik annál, mint mikor az ember számít rá.*
- Ez… felettébb jó hír, Morthimer úr! *Válaszolja kissé bizonytalanul a szolgákkal kapcsolatban felmerülő lehetőségekre. Neki azonban ez valójában nem jó, sőt, nagyon rossz hír. Mégis honnan a francból tudhatja, hogy a valódi Corilettenek volt-e anyajegye a fenekén? Eeyr bocsásson meg neki, de nem ellenőrizte le, mielőtt elásta volna a nőt a föld alá.
~Francba!~ Dühös lesz, nagyon dühös, de nem mutathatja ki. Ha ebbe az anyajegyes dologba nem bukik bele, akkor a többire majd csak bólogathat, például, hogy valóban az a kedvenc étele, amit az egykori szolgáló említ, de a legjobb mégis az lenne, ha nem találkoznának eggyel sem.*
- Umm, az én dadám, ha jól emlékszem Wegtorenből származott. Szerintem a lázadás után visszaköltözött oda, nem hiszem, hogy meg fogjuk találni Artheniorban. *Próbálja menteni a menthetőt, és elérni, hogy Orthus ne akarja felkeresni egykori szolgálóit.*
- Ha csak kevesen vannak, az is elég, vagy akár lehetne Ön az egyik, aki mellénk áll! Morthimer úr! Ha szabad megjegyeznem, Ön épp olyasvalakinek tűnik, aki szívén viseli a bajba került hölgyek sorsát, és ha segít nekünk, én örökké hálás leszek érte. És tudja, nálam lesz a Tharisse vagyon, amitől az a hála akár szépen is tud csillogni. *Egy pillanatra nem figyel oda a fogalmazására, de talán most nem is kell. Egy játékot játszik, kíváncsi rá, hogy az új nemes bekapja-e a csalit. Egy részt szíves örömest feláldoz abból a vagyonból, ha cserébe könnyebben megszerezheti a maradékot.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:08:21
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:08:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Ha Corillette fogékony az emberek legkisebb reakcióinak, rezdüléseinek felismerésére, akkor most érezheti, hogy Orthus egy pillanatra mintha megfeszülne. Éppen csak egy fél másodpercig tart azt követően, hogy a leány visszakérdez a nemesi kutyabőr kapcsán.*
- A nemességet igazoló címeres okmány, amely felsorolja a felmenőiket, egész családfájukat, de legalábbis a fő ágat.
*feleli enyhe megütközéssel a hangjában. Ez olyasmi, amit egy nemeskisasszonynak igenis tudni kellene, hogy van. Mert bár annak idején a Tharisse-oknak ezt nyilván nem kellett sűrűn mutogatni, de akkor is legfontosabb, legféltettebb ingóságuk. Várja, hogy mi lesz Corillette reakciója erre. Eddig se kezelte kész tényként, hogy valóban egy Tharisse leányzót kísér éppen, de ezt követően még inkább odafigyel a részletekre.
A második visszakérdezésre már nem ütközik meg annyira, hiszen ez nem feltétlenül valami turpisság jele, inkább csak azé, hogy a hölgy nem gondolta végig ezeket a dolgokat.*
- A szolgák többet tudnak uraikról, mint azt gondolnánk. Ismerik a szokásainkat, őrzik néhány titkunkat. A dadáink tisztában vannak azzal, ha valahol a ruhánk alatt van egy vágás, anyajegy. Ha megsérültünk, emlékeznek rá, mikor és hogyan. Ha gyermekként eltörtünk, elszakítottunk valamit, tudják, hogy mi voltunk és hogy mi volt az. Emlékeznek a kedvenc gyermekkori ételünkre, játékunkra. Egy szolgáló sokkal több személyes dolgot tud rólunk, mint akár néhány rokonunk.
*fejti ki.*
- És mivel közrangú egyénekről van szó, nagyobb valószínűséggel tud fellelni közülük élőket, mint régi nemeseket, akikkel találkozott.
*Corillette kérdésére végül így felel.*
- Nem kételkedem abban, hogy ha találnak régi nemeseket, akik ismerik kegyedéket ifjabb korukból, akkor azok örömmel segítenek majd a városi tanács előtt. Mindazonáltal azt kell mondjam, eddig nagyon kevesek kerültek csak elő. A listájukat szívesen kegyed rendelkezésére bocsátom, hogy felkereshessék őket. És könnyen lehet, hogy feltűnnek még újabbak, akik eleinte még kivártak.
*feleli készségesen, de szavaiból Corillette kitalálhatja, hogy Orthus - egyelőre - nincs azok között, akiknek ajánlására számíthatnak. Őt még meg kell győzni valamivel. Ha legalább még egyvalaki mellettük állna. Vagy csakugyan fellelnék egy régi szolgálójukat, aki igazolja őket. Vagy lenne rá valami jó oka. Persze Orthus most se nagyon adja jelét annak, hogy a saját érdekeit nézi a Tharisse lányok előkerülésében. Most is úgy viselkedik, mint aki csak úgy magától, önzetlenül segíteni szeretne.*
//Morthimer kúria//
*Ha Corillette fogékony az emberek legkisebb reakcióinak, rezdüléseinek felismerésére, akkor most érezheti, hogy Orthus egy pillanatra mintha megfeszülne. Éppen csak egy fél másodpercig tart azt követően, hogy a leány visszakérdez a nemesi kutyabőr kapcsán.*
- A nemességet igazoló címeres okmány, amely felsorolja a felmenőiket, egész családfájukat, de legalábbis a fő ágat.
*feleli enyhe megütközéssel a hangjában. Ez olyasmi, amit egy nemeskisasszonynak igenis tudni kellene, hogy van. Mert bár annak idején a Tharisse-oknak ezt nyilván nem kellett sűrűn mutogatni, de akkor is legfontosabb, legféltettebb ingóságuk. Várja, hogy mi lesz Corillette reakciója erre. Eddig se kezelte kész tényként, hogy valóban egy Tharisse leányzót kísér éppen, de ezt követően még inkább odafigyel a részletekre.
A második visszakérdezésre már nem ütközik meg annyira, hiszen ez nem feltétlenül valami turpisság jele, inkább csak azé, hogy a hölgy nem gondolta végig ezeket a dolgokat.*
- A szolgák többet tudnak uraikról, mint azt gondolnánk. Ismerik a szokásainkat, őrzik néhány titkunkat. A dadáink tisztában vannak azzal, ha valahol a ruhánk alatt van egy vágás, anyajegy. Ha megsérültünk, emlékeznek rá, mikor és hogyan. Ha gyermekként eltörtünk, elszakítottunk valamit, tudják, hogy mi voltunk és hogy mi volt az. Emlékeznek a kedvenc gyermekkori ételünkre, játékunkra. Egy szolgáló sokkal több személyes dolgot tud rólunk, mint akár néhány rokonunk.
*fejti ki.*
- És mivel közrangú egyénekről van szó, nagyobb valószínűséggel tud fellelni közülük élőket, mint régi nemeseket, akikkel találkozott.
*Corillette kérdésére végül így felel.*
- Nem kételkedem abban, hogy ha találnak régi nemeseket, akik ismerik kegyedéket ifjabb korukból, akkor azok örömmel segítenek majd a városi tanács előtt. Mindazonáltal azt kell mondjam, eddig nagyon kevesek kerültek csak elő. A listájukat szívesen kegyed rendelkezésére bocsátom, hogy felkereshessék őket. És könnyen lehet, hogy feltűnnek még újabbak, akik eleinte még kivártak.
*feleli készségesen, de szavaiból Corillette kitalálhatja, hogy Orthus - egyelőre - nincs azok között, akiknek ajánlására számíthatnak. Őt még meg kell győzni valamivel. Ha legalább még egyvalaki mellettük állna. Vagy csakugyan fellelnék egy régi szolgálójukat, aki igazolja őket. Vagy lenne rá valami jó oka. Persze Orthus most se nagyon adja jelét annak, hogy a saját érdekeit nézi a Tharisse lányok előkerülésében. Most is úgy viselkedik, mint aki csak úgy magától, önzetlenül segíteni szeretne.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-05 14:02:20
Üzenet elküldve: 2025-07-05 14:02:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Nem kap túl megnyugtató választ, miután előadja a problémáját, de hát nem is számított rá, hogy könnyű lesz. Még akkor sem lenne az, ha nem volna a történetük mögött az a bizonyos, titokzatos csavar, melyben nem számíthat senki másra, csak a húgára.*
- Tudom, hogy vannak, akik képesek efféle aljasságokra. *Mondja szemrebbenés nélkül, de belül valamiféle pislákoló bűntudattal, azonban nem hagyja, hogy az akár egy egészen kicsit is eluralkodjon rajta ez az érzés.*
- Elnézést, de a micsodánk? *Kérdez vissza értetlenül, ugyanis halvány fogalma sincs arról, hogy miféle nemesi kutyabőrre gondol a férfi. Ez talán valami nemesi szófordulat, egy ruhadarab, netán szó szerint kell érteni? Kissé meg is ijed, hogy valamit nem tud, amivel talán tisztában kéne lennie, de reményei szerint ettől azért még nem válik gyanússá Morthimer úr szemében, akinek a következő szavai sem kecsegtetnek semmi jóval.*
- A… cselédjeink? Mégis mit tudnának ők rólunk? *Próbálja megoldani ezt a problémát úgy, hogy már az elején elvágja a szálat.* Soha nem engedték a szüleink, hogy az öltöztetésen, az étkezésen és egyéb szükséges teendőkön kívül közel kerüljenek hozzánk. Nem tudnak ők semmit. *Tiltakozik anélkül, hogy kimondaná, nem jó ötlet felkutatni az egykori Tharisse ház személyzetét, mert még a végén fel vélnének fedezni apró különbséget a kislány Corillette és a mostani között.
Az ezt következő ötlet azonban már sokkalta jobban tetszik neki az előzőnél, ám mielőtt erre reagálna, csak határozottan bólint egyet a családfával kapcsolatban.*
- Természetesen, azzal nem lesz gond. *Tényleg nem, hisz rengeteget tanulmányozta ő is és Lyssira is a család történetét.* Úgy vélem, ha a nemesség mellénk állna, és támogatnának minket, akkor a Tanács sem kételkedne bennünk. Ön mit gondol erről? *Hiszi, hogy ha a nemesek közéjük valónak vallják őket, akkor már nincs az a hatalom, ami ezt megmásíthatná. Mármint… nagyon reméli, hogy így van.*
//Morthimer kúria//
*Nem kap túl megnyugtató választ, miután előadja a problémáját, de hát nem is számított rá, hogy könnyű lesz. Még akkor sem lenne az, ha nem volna a történetük mögött az a bizonyos, titokzatos csavar, melyben nem számíthat senki másra, csak a húgára.*
- Tudom, hogy vannak, akik képesek efféle aljasságokra. *Mondja szemrebbenés nélkül, de belül valamiféle pislákoló bűntudattal, azonban nem hagyja, hogy az akár egy egészen kicsit is eluralkodjon rajta ez az érzés.*
- Elnézést, de a micsodánk? *Kérdez vissza értetlenül, ugyanis halvány fogalma sincs arról, hogy miféle nemesi kutyabőrre gondol a férfi. Ez talán valami nemesi szófordulat, egy ruhadarab, netán szó szerint kell érteni? Kissé meg is ijed, hogy valamit nem tud, amivel talán tisztában kéne lennie, de reményei szerint ettől azért még nem válik gyanússá Morthimer úr szemében, akinek a következő szavai sem kecsegtetnek semmi jóval.*
- A… cselédjeink? Mégis mit tudnának ők rólunk? *Próbálja megoldani ezt a problémát úgy, hogy már az elején elvágja a szálat.* Soha nem engedték a szüleink, hogy az öltöztetésen, az étkezésen és egyéb szükséges teendőkön kívül közel kerüljenek hozzánk. Nem tudnak ők semmit. *Tiltakozik anélkül, hogy kimondaná, nem jó ötlet felkutatni az egykori Tharisse ház személyzetét, mert még a végén fel vélnének fedezni apró különbséget a kislány Corillette és a mostani között.
Az ezt következő ötlet azonban már sokkalta jobban tetszik neki az előzőnél, ám mielőtt erre reagálna, csak határozottan bólint egyet a családfával kapcsolatban.*
- Természetesen, azzal nem lesz gond. *Tényleg nem, hisz rengeteget tanulmányozta ő is és Lyssira is a család történetét.* Úgy vélem, ha a nemesség mellénk állna, és támogatnának minket, akkor a Tanács sem kételkedne bennünk. Ön mit gondol erről? *Hiszi, hogy ha a nemesek közéjük valónak vallják őket, akkor már nincs az a hatalom, ami ezt megmásíthatná. Mármint… nagyon reméli, hogy így van.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-05 09:02:07
Üzenet elküldve: 2025-07-05 09:02:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Helyeslően bólint. Kedvére való ez a szemrevaló nemes kisasszony. Ő maga is elgondolkozik egy pillanatra, és fejében már a hajdanvolt Tharisse vagyont is próbálja leltárba venni, de felesleges ennyire előreszaladni. Nagyon sok dolognak kell még megtörténnie ahhoz, hogy az Orthus által kitűzött célok megvalósuljanak. És sok mindenhez nem elég az ő ügyessége és kitartása, bizony a külső körülményeknek is megfelelően kell alakulniuk.
Végül Corillette előhozakodik a farbával, Orthus pedig - bár megint sikeresen leplezi - magában kissé elkomorodik. Olyan jó lett volna megúszni annyival, hogy ajánljon egy jó építészt, ügyes varrónőt, vagy segítsen visszatérni a hölgyeknek az úri társaságba. De a nemesség igazolása ennél már komolyabb probléma.*
- Nem titkolom, kegyed problémája nagyon is komoly. A városi tanács jó szándékú, ámde kellően óvatos, hiszen sejtheti: sokan próbáltak érdemtelenül javakat szerezni. Nemesi kutyabőrük lenne a legmegfelelőbb bizonyíték a származásukról. Ha ez nincs meg, akkor már nagyobb mértékben múlik a dolog azon, mennyire tudják bizonyítani a kilétüket. Biztos vagyok abban, hogy egykori cselédségükből sokan túlélték a lázadást, hiszen közemberek voltak. Talán ezek közül kellene felkutatni valakit, aki még emlékszik kegyedékre. De sok régi nemes is túlélte valamilyen módon. Ha közülük találnának valakit, aki igazolja a kilétüket. És természetesen a tanács hivatalnokai ki fogják kérdezni kegyedéket a családfájukról, de ez, úgy vélem, a legkönnyebben megugorható akadály.
*sorolja a dolgokat, próbálva lehetőségeket ajánlani Corilette-nek. Persze ő nem tudja, hogy egyik megoldás rosszabb, mint a másik a leányzóknak, hiszen olyat, aki őszintén, meggyőződéssel és tiszta elmével vallja őket a néhai Tharisse-hölgyeknek, bizonyosan nincsen.
Ugyanakkor aki csalt már és kész újra csalni, máris tudja, hogy milyen álbizonyítékokkal, áltanúkkal tudná megoldani a helyzetet. Így tehát Orthus a maga módján mégis csak hasznos tanácsokkal tudott szolgálni.*
//Morthimer kúria//
*Helyeslően bólint. Kedvére való ez a szemrevaló nemes kisasszony. Ő maga is elgondolkozik egy pillanatra, és fejében már a hajdanvolt Tharisse vagyont is próbálja leltárba venni, de felesleges ennyire előreszaladni. Nagyon sok dolognak kell még megtörténnie ahhoz, hogy az Orthus által kitűzött célok megvalósuljanak. És sok mindenhez nem elég az ő ügyessége és kitartása, bizony a külső körülményeknek is megfelelően kell alakulniuk.
Végül Corillette előhozakodik a farbával, Orthus pedig - bár megint sikeresen leplezi - magában kissé elkomorodik. Olyan jó lett volna megúszni annyival, hogy ajánljon egy jó építészt, ügyes varrónőt, vagy segítsen visszatérni a hölgyeknek az úri társaságba. De a nemesség igazolása ennél már komolyabb probléma.*
- Nem titkolom, kegyed problémája nagyon is komoly. A városi tanács jó szándékú, ámde kellően óvatos, hiszen sejtheti: sokan próbáltak érdemtelenül javakat szerezni. Nemesi kutyabőrük lenne a legmegfelelőbb bizonyíték a származásukról. Ha ez nincs meg, akkor már nagyobb mértékben múlik a dolog azon, mennyire tudják bizonyítani a kilétüket. Biztos vagyok abban, hogy egykori cselédségükből sokan túlélték a lázadást, hiszen közemberek voltak. Talán ezek közül kellene felkutatni valakit, aki még emlékszik kegyedékre. De sok régi nemes is túlélte valamilyen módon. Ha közülük találnának valakit, aki igazolja a kilétüket. És természetesen a tanács hivatalnokai ki fogják kérdezni kegyedéket a családfájukról, de ez, úgy vélem, a legkönnyebben megugorható akadály.
*sorolja a dolgokat, próbálva lehetőségeket ajánlani Corilette-nek. Persze ő nem tudja, hogy egyik megoldás rosszabb, mint a másik a leányzóknak, hiszen olyat, aki őszintén, meggyőződéssel és tiszta elmével vallja őket a néhai Tharisse-hölgyeknek, bizonyosan nincsen.
Ugyanakkor aki csalt már és kész újra csalni, máris tudja, hogy milyen álbizonyítékokkal, áltanúkkal tudná megoldani a helyzetet. Így tehát Orthus a maga módján mégis csak hasznos tanácsokkal tudott szolgálni.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-05 08:01:39
Üzenet elküldve: 2025-07-05 08:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívó a vér jogán//
//Morthimer kúria//
*Elkacérkodik a gondolattal, hogy nem volna rossz, ha az első bálba, melyre meghívják, már úgy léphetne be testvére oldalán, hogy senki, köztük a Városi Tanács sem kételkedik abban, hogy a Tharisse ház túlélői visszatértek Artheniorba, és az újfajta nemességnek bizony velük is számolnia kell.
Mikor azt mondja, hogy kevés történésre emlékszik a múltjából, még hazudnia sem kell, hisz valóban nem tud arról túl sokat, hogy miképpen élte Corillette Tharisse fényűző életét, csupán annyit, amennyit magától, a név eredeti tulajdonosától hallott a templom falai között.*
- Ó, ettől nem kell félnie Morthimer úr! Én sohasem fogom elfelejteni, hogy ki voltam, és az utat sem, mely hozzásegített ahhoz, hogy most az lehessek, aki mindig is szerettem volna lenni. *Egy újabb, egyszerű nemesi bölcsességnek hangozhatnak a lány szavai, de természetesen ezen mondatok mögött sokkal több, mélyebb jelentés lakozik, amit talán a prefektus soha nem fog megtudni. Ahogy telik majd az idő, az a bizonyos múlt egyre inkább feledésbe merül, ahogy az a név is, melyet ő kapott a szüleitől, de azt bizton állíthatja, hogy az utat mely elvezette idáig, azt sohasem fogja elfelejteni, ugyanis, aki megtette már azt, amit ő igen, még ha a törvények nem is büntetik meg, sohasem ússzák meg következmények nélkül. Látja ezt Lyssirán, és olykor pontosan érzi saját magán is.
Míg a fejében ezek a gondolatok járnak, addig tudtán kívül sikerül olyat mondania, ami csak megerősíti a férfit abban, hogy ő az, akinek mondja magát. Ha észrevenné, hogy ez történt, biztosan örülne, de valójában pont így a jó, hogy kezd az ilyesmi ösztönösen, nem pedig tudatosan történni.
Ezek után végül rátér a legfontosabb témára, arra, amiért tulajdonképp ma eljött Morthimerhez.*
- Tudja, kételkedek abban, hogy a Városi Tanács is oly' szívélyesen fogad majd minket, mint például Ön. Sőt, én abban sem vagyok biztos, hogy hinni fognak nekünk. Sem én, sem a húgom nem tudunk semmi kézzelfoghatót felmutatni, ami bizonyíthatná a kilétünket. Nincs másunk, csak a nevünk és az emlékeink. Ön szerint ez elég lehet ahhoz, hogy visszafogadjon minket a város? *Óvatosan kezd bele a mondandójába, mert itt már különösen figyelnie kell arra, hogy mindent hihetően és hibák nélkül adjon elő. Túl sok múlik rajta.*
//Morthimer kúria//
*Elkacérkodik a gondolattal, hogy nem volna rossz, ha az első bálba, melyre meghívják, már úgy léphetne be testvére oldalán, hogy senki, köztük a Városi Tanács sem kételkedik abban, hogy a Tharisse ház túlélői visszatértek Artheniorba, és az újfajta nemességnek bizony velük is számolnia kell.
Mikor azt mondja, hogy kevés történésre emlékszik a múltjából, még hazudnia sem kell, hisz valóban nem tud arról túl sokat, hogy miképpen élte Corillette Tharisse fényűző életét, csupán annyit, amennyit magától, a név eredeti tulajdonosától hallott a templom falai között.*
- Ó, ettől nem kell félnie Morthimer úr! Én sohasem fogom elfelejteni, hogy ki voltam, és az utat sem, mely hozzásegített ahhoz, hogy most az lehessek, aki mindig is szerettem volna lenni. *Egy újabb, egyszerű nemesi bölcsességnek hangozhatnak a lány szavai, de természetesen ezen mondatok mögött sokkal több, mélyebb jelentés lakozik, amit talán a prefektus soha nem fog megtudni. Ahogy telik majd az idő, az a bizonyos múlt egyre inkább feledésbe merül, ahogy az a név is, melyet ő kapott a szüleitől, de azt bizton állíthatja, hogy az utat mely elvezette idáig, azt sohasem fogja elfelejteni, ugyanis, aki megtette már azt, amit ő igen, még ha a törvények nem is büntetik meg, sohasem ússzák meg következmények nélkül. Látja ezt Lyssirán, és olykor pontosan érzi saját magán is.
Míg a fejében ezek a gondolatok járnak, addig tudtán kívül sikerül olyat mondania, ami csak megerősíti a férfit abban, hogy ő az, akinek mondja magát. Ha észrevenné, hogy ez történt, biztosan örülne, de valójában pont így a jó, hogy kezd az ilyesmi ösztönösen, nem pedig tudatosan történni.
Ezek után végül rátér a legfontosabb témára, arra, amiért tulajdonképp ma eljött Morthimerhez.*
- Tudja, kételkedek abban, hogy a Városi Tanács is oly' szívélyesen fogad majd minket, mint például Ön. Sőt, én abban sem vagyok biztos, hogy hinni fognak nekünk. Sem én, sem a húgom nem tudunk semmi kézzelfoghatót felmutatni, ami bizonyíthatná a kilétünket. Nincs másunk, csak a nevünk és az emlékeink. Ön szerint ez elég lehet ahhoz, hogy visszafogadjon minket a város? *Óvatosan kezd bele a mondandójába, mert itt már különösen figyelnie kell arra, hogy mindent hihetően és hibák nélkül adjon elő. Túl sok múlik rajta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063