Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-10 14:39:41
Üzenet elküldve: 2025-09-10 14:39:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Talwakr ház szolgálói//
* Samonyr unottan üldögél a dolgozószobájában, ahogy a kiválasztási folyamat zajlik. Sorra érkeznek hozzá a felvételre váró férfiak és nők, ő pedig szépen meghallgatja mindegyiket. Van, akinek helyet kínál az otthonában, de a legtöbbnek csak az ajtót mutatja meg. Egész napos folyamat ez, pedig igyekezett a lehető legjobb időbeosztással dolgozni. Az első csapat a komornyik szerepére jelentkező férfiak. Van köztük több is, akiket nem utál első pillantásra, ők azok, akiket jobban kihallgat. Végül egy Sha'phranek nevű nyúlánk elf az, akit kiválaszt. Vörös hajú, magas férfi, szemüveggel az orra hegyén. Elmondása alapján nem ez az első ház, amit szolgálni fog, és mozgásán illetve viselkedésén is látszik, hogy ez így van. Éles hangja kicsit zavarja a fülét, de bízik benne, hogy majd keveset beszél. A második legfontosabb szereplő a szakács. Toeth Sillard nyeri el ezt a címet, aki úgy bánt a sóval, mint még soha senki. Az ételét megkóstolva nem volt kérdés, hogy őt akarja maga mellé. Dzhim Tucatphaet végül lakájnak veszi fel, hiába akart komornyik lenni. Így is a második legnagyobb tiszteletnek örvendő szolgáló lesz a háznál a furcsa, sárga-fekete csíkos mellényt viselő, nyúlánk alak. Dhaubt Phaier kisasszony pedig örülhet, mert furcsa megjelenése ellenére mégis szobalányként alkalmazzák a mai naptól. Öreg, kerek szemüveges asszony, haját kontyba kötve hordja, két oldalt furcsa hullámot formázva pomádéval. A szőke hajú, fekete ruhás Whesstlei pedig nem csak a lovakhoz, de a kardokhoz is ért, úgyhogy lovászfiú mellett a ház biztonságáért is ő felel Samonyr távollétében. Lörcs és Aelease pedig szolgálóként csatlakoznak a háztartáshoz, előbbi megjelenése hagy maga után némi kívánni valót, utóbbi viszont egy kellemes természetű, idősebb asszony. Ezzel hét főre dagad a Talwakr ház szolgálóinak száma, a férfi pedig kifizet összesen 350 aranyat
ezzel jó előre letudva a személyzet járulékait. Természetesen mindegyikük a házban kap szállást, a férfiak és nők külön alszanak, de ezt nem fogja ellenőrizgetni a ház ura. *
* Samonyr unottan üldögél a dolgozószobájában, ahogy a kiválasztási folyamat zajlik. Sorra érkeznek hozzá a felvételre váró férfiak és nők, ő pedig szépen meghallgatja mindegyiket. Van, akinek helyet kínál az otthonában, de a legtöbbnek csak az ajtót mutatja meg. Egész napos folyamat ez, pedig igyekezett a lehető legjobb időbeosztással dolgozni. Az első csapat a komornyik szerepére jelentkező férfiak. Van köztük több is, akiket nem utál első pillantásra, ők azok, akiket jobban kihallgat. Végül egy Sha'phranek nevű nyúlánk elf az, akit kiválaszt. Vörös hajú, magas férfi, szemüveggel az orra hegyén. Elmondása alapján nem ez az első ház, amit szolgálni fog, és mozgásán illetve viselkedésén is látszik, hogy ez így van. Éles hangja kicsit zavarja a fülét, de bízik benne, hogy majd keveset beszél. A második legfontosabb szereplő a szakács. Toeth Sillard nyeri el ezt a címet, aki úgy bánt a sóval, mint még soha senki. Az ételét megkóstolva nem volt kérdés, hogy őt akarja maga mellé. Dzhim Tucatphaet végül lakájnak veszi fel, hiába akart komornyik lenni. Így is a második legnagyobb tiszteletnek örvendő szolgáló lesz a háznál a furcsa, sárga-fekete csíkos mellényt viselő, nyúlánk alak. Dhaubt Phaier kisasszony pedig örülhet, mert furcsa megjelenése ellenére mégis szobalányként alkalmazzák a mai naptól. Öreg, kerek szemüveges asszony, haját kontyba kötve hordja, két oldalt furcsa hullámot formázva pomádéval. A szőke hajú, fekete ruhás Whesstlei pedig nem csak a lovakhoz, de a kardokhoz is ért, úgyhogy lovászfiú mellett a ház biztonságáért is ő felel Samonyr távollétében. Lörcs és Aelease pedig szolgálóként csatlakoznak a háztartáshoz, előbbi megjelenése hagy maga után némi kívánni valót, utóbbi viszont egy kellemes természetű, idősebb asszony. Ezzel hét főre dagad a Talwakr ház szolgálóinak száma, a férfi pedig kifizet összesen 350 aranyat
ezzel jó előre letudva a személyzet járulékait. Természetesen mindegyikük a házban kap szállást, a férfiak és nők külön alszanak, de ezt nem fogja ellenőrizgetni a ház ura. *
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-10 13:59:03
Üzenet elküldve: 2025-09-10 13:59:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr arckifejezésén nem látszik, hogy sértőnek venné a folyamatos visszautasítást. Épp ellenkezőleg, mosoly jelenik meg az arcán, miként ismét fejet hajt. *
- Értem. Ez csak természetes, ahogy az is, hogy megvitatják a dolgot. Kérem, nyugodtan beszéljék át, a házam mindig nyitva áll azok előtt, akik erre méltóak, ahogy a támogatásomat is szívesen nyújtom nekik. * Talán egy kicsit jobban nyomja meg a méltóak szót a kelleténél. Talán direkt, de az is lehet, hogy véletlenül tesz ilyet.
Egyelőre azonban nem tűnik úgy, mintha egyről a kettőre jutnának, Corillette sorra utasítja el a felajánlott segítségeket, ahogy még a nemes se mondta ki, hogy igazolná a személyazonosságukat. Elképzelhető, hogy a kölcsönös bizalmatlanság nyomja rá sötét bélyegét a párosra, vagy csak mindketten várnak valamire. Samonyr viszont most itallal kínálja a nőt, és türelmetlenül várja, hogy beleigyon. *
- Oh, gyümölcspálinka. Ha nem tévedek, akkor meggy, még a lázadás előttről. Olyan sokat veszítettünk akkor, de legalább ez megmaradt. * Sóhajt színpadiasan, miközben elhátrál a széktől, és visszaül a saját fotelébe. A poharat továbbra is a kezében tartja, ő nem iszik bele. *
- Nos, azt hiszem, hogy beszélhetünk felnőttek módjára. Magácska szívességet kér tőlem, de mégse fogadja el a felajánlásaimat, se a szállás, se az anyagi terhek tekintetében. Ebből egyenesen következtetek arra, hogy nem azért jött hozzám, mert megbízik bennem, hanem azért, mert nincs máshová menjen. Ebből az jön le, hogy nem igazán vannak szövetségesei, régi ismerősök, olyanok, akikben feltétlenül megbízna. Több nemes is visszatért már a lázadás óta, olyanok is, akik szorosabb kapcsolatban voltak a családjával, mégse náluk házal. Konkrét bizonyítéka nincs arra, amivel személyazonosságát igazolni tudná, és ez felettébb aggasztó. * Gondolkodik hangosan, az erős szeszt pörgetve poharában. Továbbra is a lány reakcióit figyeli, hogyan reagál arra, amit mond, mivel próbálja védeni igazát. *
- Viszont az italt elfogadta, ami egy kedves gesztus a részéről. Én is teszek hát egyet. Tegyük fel, hogy elhiszem, hogy maga valóban az, akinek mondja magát. Még abban is segítek, hogy visszaszerezze oly' szomorú módon elveszített címét. Miért éri ez meg nekem? Mit kapok érte cserébe?
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr arckifejezésén nem látszik, hogy sértőnek venné a folyamatos visszautasítást. Épp ellenkezőleg, mosoly jelenik meg az arcán, miként ismét fejet hajt. *
- Értem. Ez csak természetes, ahogy az is, hogy megvitatják a dolgot. Kérem, nyugodtan beszéljék át, a házam mindig nyitva áll azok előtt, akik erre méltóak, ahogy a támogatásomat is szívesen nyújtom nekik. * Talán egy kicsit jobban nyomja meg a méltóak szót a kelleténél. Talán direkt, de az is lehet, hogy véletlenül tesz ilyet.
Egyelőre azonban nem tűnik úgy, mintha egyről a kettőre jutnának, Corillette sorra utasítja el a felajánlott segítségeket, ahogy még a nemes se mondta ki, hogy igazolná a személyazonosságukat. Elképzelhető, hogy a kölcsönös bizalmatlanság nyomja rá sötét bélyegét a párosra, vagy csak mindketten várnak valamire. Samonyr viszont most itallal kínálja a nőt, és türelmetlenül várja, hogy beleigyon. *
- Oh, gyümölcspálinka. Ha nem tévedek, akkor meggy, még a lázadás előttről. Olyan sokat veszítettünk akkor, de legalább ez megmaradt. * Sóhajt színpadiasan, miközben elhátrál a széktől, és visszaül a saját fotelébe. A poharat továbbra is a kezében tartja, ő nem iszik bele. *
- Nos, azt hiszem, hogy beszélhetünk felnőttek módjára. Magácska szívességet kér tőlem, de mégse fogadja el a felajánlásaimat, se a szállás, se az anyagi terhek tekintetében. Ebből egyenesen következtetek arra, hogy nem azért jött hozzám, mert megbízik bennem, hanem azért, mert nincs máshová menjen. Ebből az jön le, hogy nem igazán vannak szövetségesei, régi ismerősök, olyanok, akikben feltétlenül megbízna. Több nemes is visszatért már a lázadás óta, olyanok is, akik szorosabb kapcsolatban voltak a családjával, mégse náluk házal. Konkrét bizonyítéka nincs arra, amivel személyazonosságát igazolni tudná, és ez felettébb aggasztó. * Gondolkodik hangosan, az erős szeszt pörgetve poharában. Továbbra is a lány reakcióit figyeli, hogyan reagál arra, amit mond, mivel próbálja védeni igazát. *
- Viszont az italt elfogadta, ami egy kedves gesztus a részéről. Én is teszek hát egyet. Tegyük fel, hogy elhiszem, hogy maga valóban az, akinek mondja magát. Még abban is segítek, hogy visszaszerezze oly' szomorú módon elveszített címét. Miért éri ez meg nekem? Mit kapok érte cserébe?
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-10 10:40:39
Üzenet elküldve: 2025-09-10 10:40:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Örömmel érinti a hír, hogy a nemes nem tervezi felrúgni a kettejük között megpihenő egyességet. Ez az egyik legjobb hír a mai nap folyamán. Amíg képes az árakat alacsonyan tartani, addig az üzlet folytatódni fog, még akkor is, ha orkként tevékenykedik. Erre iszik. Megemeli Orthus előtt a poharát, majd belekortyol, mielőtt folytatná. *
- Ez esetben nincs mitől tartanom. Hamarosan tervezem kibővíteni az üzletem a város minden szeglete irányába. Elképzelhető, hogy a jövőben a mágustoronyba is fognak menni szállítmányok. Mennyire foglalkozol még a kereskedelmi szállításokkal? Ha van rá lehetőségem, akkor nem bíznám akárkire a nagyobb szállítmányokat
* Szekerek, emberek, ezek mind mind olyan dolgok, amiért nem szeretne hirtelen túl sokat fizetni. Pedig bizonyára nem porosodnának a keze alatt. Meg persze biztos kevesebben próbálnák kirabolni, ha egy nagy hatalmú nemes címere található a kocsi oldalán. *
- A szóban forgó italokat már egy ideje magam is kutatom. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy mindegyik eltűnt sárváros bukása után. Sajnos nekem is több kísérletem is függött rajtuk. Főleg azokra gondolok, amik képesek felszabadítani az elrejtett erőt a testen belül.
* Meglepi a fekete bájitalokról szóló mondata. Mintha emlékezne ilyen beszélgetésre a kettejük között, ahol az ork tett hasonló kérést a kereskedő felé, bár ez már elég régen volt, így nem teljesen emlékszik a részletekre. Mindenesetre nincs érdekében elutasítani a kérést, elvégre maga is hasonló italok után kutat már egy ideje. Sajnos senki nem lép elő egy ilyen standdal, szóval nincs is lehetősége folytatni az igazán ritka italok előállítását. *
- Örülök, hogy tetszik az ajándékom. Gondoltam, hogy a kinevezése mellett nemcsak a jóakarói nőttek, hanem az ellenségei is. A tapasztalataim azt súgják, hogy jobb, ha mindig van nálunk egy ilyen ital, ami még akár a halállal is képes dacolni, ha jól használják.
* Egy apró mosoly kerül az ork arcára. Talán a saját készleteit készül felajánlani? Esetleg előregondolt és bevásárolt az ork részére? Nem lepné meg egyik sem, elvégre jobb, ha mindenre felkészül valaki, főleg ha látja, hogy az utcán mindenki veszi, akkor az alkimisták is előre lekeverik azt, ami esetleg kellhet a többieknek. *
- Ez igazán kényelmes. Nos, lássuk, szükségem van egy fél ládányi barna italra és egy közepes ládányi zöldre. Előbbit harcosoknak szánom. Elvégre, ha itt vérontás lesz, úgy szükség lesz arra, hogy az erősek még jobbak legyenek. Az utóbbi pedig arra, ha elfajulnának a dolgok. Nem fogok köntörfalazni, ha beüt a probléma, sok sebesültre számítok. Sajnos az utóbbi hónapokban kiderült, hogy nem vagyok valami jó harcos, szóval legfőképpen csak háttérben tudnék cselekedni.
//Morthimer Rezidencia//
* Örömmel érinti a hír, hogy a nemes nem tervezi felrúgni a kettejük között megpihenő egyességet. Ez az egyik legjobb hír a mai nap folyamán. Amíg képes az árakat alacsonyan tartani, addig az üzlet folytatódni fog, még akkor is, ha orkként tevékenykedik. Erre iszik. Megemeli Orthus előtt a poharát, majd belekortyol, mielőtt folytatná. *
- Ez esetben nincs mitől tartanom. Hamarosan tervezem kibővíteni az üzletem a város minden szeglete irányába. Elképzelhető, hogy a jövőben a mágustoronyba is fognak menni szállítmányok. Mennyire foglalkozol még a kereskedelmi szállításokkal? Ha van rá lehetőségem, akkor nem bíznám akárkire a nagyobb szállítmányokat
* Szekerek, emberek, ezek mind mind olyan dolgok, amiért nem szeretne hirtelen túl sokat fizetni. Pedig bizonyára nem porosodnának a keze alatt. Meg persze biztos kevesebben próbálnák kirabolni, ha egy nagy hatalmú nemes címere található a kocsi oldalán. *
- A szóban forgó italokat már egy ideje magam is kutatom. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy mindegyik eltűnt sárváros bukása után. Sajnos nekem is több kísérletem is függött rajtuk. Főleg azokra gondolok, amik képesek felszabadítani az elrejtett erőt a testen belül.
* Meglepi a fekete bájitalokról szóló mondata. Mintha emlékezne ilyen beszélgetésre a kettejük között, ahol az ork tett hasonló kérést a kereskedő felé, bár ez már elég régen volt, így nem teljesen emlékszik a részletekre. Mindenesetre nincs érdekében elutasítani a kérést, elvégre maga is hasonló italok után kutat már egy ideje. Sajnos senki nem lép elő egy ilyen standdal, szóval nincs is lehetősége folytatni az igazán ritka italok előállítását. *
- Örülök, hogy tetszik az ajándékom. Gondoltam, hogy a kinevezése mellett nemcsak a jóakarói nőttek, hanem az ellenségei is. A tapasztalataim azt súgják, hogy jobb, ha mindig van nálunk egy ilyen ital, ami még akár a halállal is képes dacolni, ha jól használják.
* Egy apró mosoly kerül az ork arcára. Talán a saját készleteit készül felajánlani? Esetleg előregondolt és bevásárolt az ork részére? Nem lepné meg egyik sem, elvégre jobb, ha mindenre felkészül valaki, főleg ha látja, hogy az utcán mindenki veszi, akkor az alkimisták is előre lekeverik azt, ami esetleg kellhet a többieknek. *
- Ez igazán kényelmes. Nos, lássuk, szükségem van egy fél ládányi barna italra és egy közepes ládányi zöldre. Előbbit harcosoknak szánom. Elvégre, ha itt vérontás lesz, úgy szükség lesz arra, hogy az erősek még jobbak legyenek. Az utóbbi pedig arra, ha elfajulnának a dolgok. Nem fogok köntörfalazni, ha beüt a probléma, sok sebesültre számítok. Sajnos az utóbbi hónapokban kiderült, hogy nem vagyok valami jó harcos, szóval legfőképpen csak háttérben tudnék cselekedni.
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-09 22:14:30
Üzenet elküldve: 2025-09-09 22:14:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Mélységesen beleéli magát a saját fájdalmába és nyomorába, mely egy nemeskisasszony számára ezerszer rosszabb és megalázóbb lehet, mint bárminemű halál. Szemein látszik a szomorúság, a tehetetlenség és a védtelenség is egyszerre. Talán pont ez az, ami Samonyr urat is arra készteti, hogy gáláns felajánlást tegyen.*
- Igen, egyelőre egy fogadóban szálltunk meg, de örülnénk neki, ha ez hamar változna, azonban elnézést kérek érte, ne vegye visszautasításnak, de a húgom nélkül nem szeretnék döntést hozni ebben a kérdésben. *Samonyr nagylelkűségét nem viszonozza hát a szőkeség sem elfogadással, sem pedig elutasítással, s mindemellett még azt sem árulja el, hogy pontosan melyik fogadóban is húzták meg magukat, csupán annyit mond, hogy bizony rangon aluli szálláson töltik mindennapjaikat.
A férfi tovább beszél, és újabb gesztust tesz, immáron másodszor. Pénzt ajánl fel, melyet Corillette egyre jobban furcsáll, de szerencsére, korábbi válasza ugyanúgy megfelelő lehet most is.*
- Igazán nagylelkű Öntől, Samonyr úr, de ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Lyssirával közösen szeretnék dönteni, és ha élünk a lehetőséggel, természetesen tájékoztatni fogjuk Önt. *Annyira ő sem hülye, hogy egy ilyen segítség okán azonnal hozzáláncolja magát valakihez, akinek utána talán egész életében törlesztheti majd az adósságát. Persze, azt is jól tudja, ahogy vendéglátója is mondta, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen lesz egyről a kettőre jutnia az ügyükben, éppen ezért akarja bevonni testvérét is a döntésbe. Kettejük sorsa múlik rajta, nem kockáztathat egyedül.
Samonyr feláll, a lány pedig követi minden lépését, ahogy az asztalhoz lép, két pohárba italt tölt, majd odalép hozzá, és egészen erőszakosan kínálja meg vele.*
- Mégiscsak megjött a kedve, hogy kiszolgáljon, jó uram? *Kuncogna, ha nem bénítaná meg a hirtelen rátörő félelem, de nem csak a nevetését, hanem a gondolatait is. Egyértelmű, hogy valami nincs rendben a férfi viselkedésével, és nem csupán az alkohol bűzlik, de végül a kezébe veszi a poharat, és ő sem tudja, hogy miért, de enged a nyomásnak, nagyot kortyol az italból.*
- Ugh… erős… Mi ez? *Kérdezi erősen eltorzult arccal, ahogy az alkohol égetni kezdi a torkát. Nem gondol bele abba, hogy vajon mi fog most történni, csak abban reménykedik, hogy Samonyr távolabb lép a széke elől. Roppant kényelmetlen érzés, hogy ennyire közel van hozzá.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Mélységesen beleéli magát a saját fájdalmába és nyomorába, mely egy nemeskisasszony számára ezerszer rosszabb és megalázóbb lehet, mint bárminemű halál. Szemein látszik a szomorúság, a tehetetlenség és a védtelenség is egyszerre. Talán pont ez az, ami Samonyr urat is arra készteti, hogy gáláns felajánlást tegyen.*
- Igen, egyelőre egy fogadóban szálltunk meg, de örülnénk neki, ha ez hamar változna, azonban elnézést kérek érte, ne vegye visszautasításnak, de a húgom nélkül nem szeretnék döntést hozni ebben a kérdésben. *Samonyr nagylelkűségét nem viszonozza hát a szőkeség sem elfogadással, sem pedig elutasítással, s mindemellett még azt sem árulja el, hogy pontosan melyik fogadóban is húzták meg magukat, csupán annyit mond, hogy bizony rangon aluli szálláson töltik mindennapjaikat.
A férfi tovább beszél, és újabb gesztust tesz, immáron másodszor. Pénzt ajánl fel, melyet Corillette egyre jobban furcsáll, de szerencsére, korábbi válasza ugyanúgy megfelelő lehet most is.*
- Igazán nagylelkű Öntől, Samonyr úr, de ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Lyssirával közösen szeretnék dönteni, és ha élünk a lehetőséggel, természetesen tájékoztatni fogjuk Önt. *Annyira ő sem hülye, hogy egy ilyen segítség okán azonnal hozzáláncolja magát valakihez, akinek utána talán egész életében törlesztheti majd az adósságát. Persze, azt is jól tudja, ahogy vendéglátója is mondta, kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen lesz egyről a kettőre jutnia az ügyükben, éppen ezért akarja bevonni testvérét is a döntésbe. Kettejük sorsa múlik rajta, nem kockáztathat egyedül.
Samonyr feláll, a lány pedig követi minden lépését, ahogy az asztalhoz lép, két pohárba italt tölt, majd odalép hozzá, és egészen erőszakosan kínálja meg vele.*
- Mégiscsak megjött a kedve, hogy kiszolgáljon, jó uram? *Kuncogna, ha nem bénítaná meg a hirtelen rátörő félelem, de nem csak a nevetését, hanem a gondolatait is. Egyértelmű, hogy valami nincs rendben a férfi viselkedésével, és nem csupán az alkohol bűzlik, de végül a kezébe veszi a poharat, és ő sem tudja, hogy miért, de enged a nyomásnak, nagyot kortyol az italból.*
- Ugh… erős… Mi ez? *Kérdezi erősen eltorzult arccal, ahogy az alkohol égetni kezdi a torkát. Nem gondol bele abba, hogy vajon mi fog most történni, csak abban reménykedik, hogy Samonyr távolabb lép a széke elől. Roppant kényelmetlen érzés, hogy ennyire közel van hozzá.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:00:55
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:00:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Bólogatva hallgatja Targhed szavait, majd így felel.*
- Nincs semmi okom rá, hogy egy ilyen kölcsönösen előnyös egyezséget felrúgjak vagy módosítsak. Továbbra is ugyanazon a kedvezményes áron számíthat tőlem a bájitalokra, mint eddig. A legalapvetőbb, egyszerűbb bájitalok beszerzése továbbra se ütközik akadályba. Ugyanakkor megkérem, hogy ha hírét venné, hogy valahol beszerezhetőek azok a fekete színű, ritka italok, amiből sok előkerült a régi Sárváros helyén, azt jelezze nekem! Bár keveseknek van rá igénye, de én szeretek az lenni, aki ezt a keresletet ki tudja elégíteni.
*teszi hozzá. Ezután Targhed átnyújtja neki az ajándékot, ő pedig hozzáértő szemmel vizsgálja.*
- Ez aztán a ritka, és nagyon hasznos ital! Hálás szívvel köszönöm!
*feleli aztán, és az méregzöld italt gondosan elteszi. Ezt nem fogja eladni, addig biztosan nem, amíg nem lesz belőle legalább még egy.
Nem lepi meg, hogy Targhed kicsit csalódott a válaszában. Sokan hiszik, hogy ő jobban értesült másoknál. Mi tagadás, sokszor valóban az. Gyakran tudja - nem is mindig tanácsnokoktól, inkább egyszerű hivatalnokoktól -, amit a városi tanács tud. De sokan nem gondolnak bele, hogy a valódi, biztos, megerősített információ milyen kevés is a titokzatos kürtszó kapcsán. A pletyka, szóbeszéd annál több. Mindenki úgy véli, ha az utca ennyi mindent tud, akkor a hatalmasságok bizonyára még többet. Pedig inkább azt a kérdést kellene feltenniük, hogy az utca valóban tudja, amit tud, vagy csak hiszi, hogy tudja.
Végül aztán az alkimista rátér az üzletre.*
- Értem. Természetesen szívesen segítek. Van is egy kisebb készletem alap italokból. Lássuk, hogy elegendő-e az igényeinek, vagy kell még venni hozzá! Mire lenne szüksége?
//Morthimer Rezidencia//
*Bólogatva hallgatja Targhed szavait, majd így felel.*
- Nincs semmi okom rá, hogy egy ilyen kölcsönösen előnyös egyezséget felrúgjak vagy módosítsak. Továbbra is ugyanazon a kedvezményes áron számíthat tőlem a bájitalokra, mint eddig. A legalapvetőbb, egyszerűbb bájitalok beszerzése továbbra se ütközik akadályba. Ugyanakkor megkérem, hogy ha hírét venné, hogy valahol beszerezhetőek azok a fekete színű, ritka italok, amiből sok előkerült a régi Sárváros helyén, azt jelezze nekem! Bár keveseknek van rá igénye, de én szeretek az lenni, aki ezt a keresletet ki tudja elégíteni.
*teszi hozzá. Ezután Targhed átnyújtja neki az ajándékot, ő pedig hozzáértő szemmel vizsgálja.*
- Ez aztán a ritka, és nagyon hasznos ital! Hálás szívvel köszönöm!
*feleli aztán, és az méregzöld italt gondosan elteszi. Ezt nem fogja eladni, addig biztosan nem, amíg nem lesz belőle legalább még egy.
Nem lepi meg, hogy Targhed kicsit csalódott a válaszában. Sokan hiszik, hogy ő jobban értesült másoknál. Mi tagadás, sokszor valóban az. Gyakran tudja - nem is mindig tanácsnokoktól, inkább egyszerű hivatalnokoktól -, amit a városi tanács tud. De sokan nem gondolnak bele, hogy a valódi, biztos, megerősített információ milyen kevés is a titokzatos kürtszó kapcsán. A pletyka, szóbeszéd annál több. Mindenki úgy véli, ha az utca ennyi mindent tud, akkor a hatalmasságok bizonyára még többet. Pedig inkább azt a kérdést kellene feltenniük, hogy az utca valóban tudja, amit tud, vagy csak hiszi, hogy tudja.
Végül aztán az alkimista rátér az üzletre.*
- Értem. Természetesen szívesen segítek. Van is egy kisebb készletem alap italokból. Lássuk, hogy elegendő-e az igényeinek, vagy kell még venni hozzá! Mire lenne szüksége?
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-09 08:46:34
Üzenet elküldve: 2025-09-09 08:46:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Az ork csak álmodozhat szolgákról, így nem is tudja, hogy milyen pozícióban van a nemes. Bizonyára sokat elmond a szolgák viselkedése a mesterükről, ami egyes körökben még bajt is okozhat. Így nem lepődne meg ha legközelebbi találkozásánál teljesen más színben látná a szolgákat. *
- Úgy úgy. Egyelőre a nehezén túl vagyunk, ám bizonyára lesznek nehezítő körülmények, tulajdonképpen emiatt is éreztem szükségét egy látogatásnak. Szeretném, ha megerősítésre kerülne, hogy az eddigi sikerekkel mérlegelve, szerény üzletem továbbra is élvezni fogja a Morthimer ház nyújtotta támogatásokat.
* Bizonyára Orthus is tisztában van vele, hogy a bájitalok mellett levele csupán egy homokszem a tengerparton. A valódi kincs, amivel üzlete képes a legjobb és legolcsóbb anyagokból erős és megbízható árut készíteni. Nélküle valamivel drágább lenne, s talán a minőség is romlana. A válaszától függően nem marad el a kárpótlás a levélért. Sokat gondolkozott, hogy mit tudna nyújtani a nemesnek, amivel még nem rendelkezik, de végül úgy döntött, marad annál, amihez a legjobban ért. Egy apróbb dobozt vesz elő az egyik zsebéből, amit a köztük lévő asztalra helyez, és át is csúsztatja a férfi felé. Ha Orthus Morthimer belenéz, úgy 1 db Méregzöld varázsital várja. *
- Fogadd el tőlem ezt köszönetem jeléül. A színe ne tévesszen meg. Ez a legerősebb gyógyításra alkalmas ital, amit halandó képes elkészíteni a jelenlegi felszerelésekkel. Még ha a szívét éri a támadás, ez az ital képes megmenteni a biztos haláltól.
* Azzal elkényelmesedik a székében, majd kortyol egyet a borból. Enyhén meglepik a nemesből kiáramló szavak. Azt hinné az ember, hogy akit a tanács választott maga mellé, egy prefektus biztosan sokat tud, mind a bel, illetve külpolitikáról és a város körül ólálkodó veszélyekről. Persze lehet, hogy csak az ork érti félre, hogy mit is jelenet ez a cím pontosan. *
- Nos, ez sajnálatos. Kicsit reménykedtem benne, hogy többet tudhatok meg erről a bizonyos jelenségről öntől. Bár ami késik, nem múlik. Biztosra veszem, hogy hamarosan felváltják a pletykákat a rendes hírek. Ami azt illeti, éppen mostanság szeretném feltölteni a készleteimet. Legyen szó bármiről, hátránya nem lesz annak, ha kitömöm magam varázsitallal. Ami azt illeti szerintem elérkeztünk a második dolog végett, amiért jöttem. Varázsitalokra lenne szükségem, és ezúttal sokra.
//Morthimer Rezidencia//
* Az ork csak álmodozhat szolgákról, így nem is tudja, hogy milyen pozícióban van a nemes. Bizonyára sokat elmond a szolgák viselkedése a mesterükről, ami egyes körökben még bajt is okozhat. Így nem lepődne meg ha legközelebbi találkozásánál teljesen más színben látná a szolgákat. *
- Úgy úgy. Egyelőre a nehezén túl vagyunk, ám bizonyára lesznek nehezítő körülmények, tulajdonképpen emiatt is éreztem szükségét egy látogatásnak. Szeretném, ha megerősítésre kerülne, hogy az eddigi sikerekkel mérlegelve, szerény üzletem továbbra is élvezni fogja a Morthimer ház nyújtotta támogatásokat.
* Bizonyára Orthus is tisztában van vele, hogy a bájitalok mellett levele csupán egy homokszem a tengerparton. A valódi kincs, amivel üzlete képes a legjobb és legolcsóbb anyagokból erős és megbízható árut készíteni. Nélküle valamivel drágább lenne, s talán a minőség is romlana. A válaszától függően nem marad el a kárpótlás a levélért. Sokat gondolkozott, hogy mit tudna nyújtani a nemesnek, amivel még nem rendelkezik, de végül úgy döntött, marad annál, amihez a legjobban ért. Egy apróbb dobozt vesz elő az egyik zsebéből, amit a köztük lévő asztalra helyez, és át is csúsztatja a férfi felé. Ha Orthus Morthimer belenéz, úgy 1 db Méregzöld varázsital várja.
*- Fogadd el tőlem ezt köszönetem jeléül. A színe ne tévesszen meg. Ez a legerősebb gyógyításra alkalmas ital, amit halandó képes elkészíteni a jelenlegi felszerelésekkel. Még ha a szívét éri a támadás, ez az ital képes megmenteni a biztos haláltól.
* Azzal elkényelmesedik a székében, majd kortyol egyet a borból. Enyhén meglepik a nemesből kiáramló szavak. Azt hinné az ember, hogy akit a tanács választott maga mellé, egy prefektus biztosan sokat tud, mind a bel, illetve külpolitikáról és a város körül ólálkodó veszélyekről. Persze lehet, hogy csak az ork érti félre, hogy mit is jelenet ez a cím pontosan. *
- Nos, ez sajnálatos. Kicsit reménykedtem benne, hogy többet tudhatok meg erről a bizonyos jelenségről öntől. Bár ami késik, nem múlik. Biztosra veszem, hogy hamarosan felváltják a pletykákat a rendes hírek. Ami azt illeti, éppen mostanság szeretném feltölteni a készleteimet. Legyen szó bármiről, hátránya nem lesz annak, ha kitömöm magam varázsitallal. Ami azt illeti szerintem elérkeztünk a második dolog végett, amiért jöttem. Varázsitalokra lenne szükségem, és ezúttal sokra.
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-09 00:30:34
Üzenet elküldve: 2025-09-09 00:30:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
- Ez rettenetes lehet. * Szomorkodik azt hallgatva, hogy a testvérek milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül, egymást támogatva, és egymásra vigyázva. *
- Egyáltalán, hol szállnak meg? A Pegazusban bérelnek szobát? Csak azért kérdezem, mert itt megannyi üres szoba, amit ha szeretnének, szívesen birtokukba bocsátok, amíg nem tisztázódik ez a zűrös helyzet. Nem is kérek érte lakbért, csak azt, hogy emlékezzenek Samonyr bácsira, amikor újra visszaszerzik a családi üzleteket. * Ajánlkozik nagylelkűen a nemes, könnyen teszi, hiszen elutasítást vár. Mégis, az ilyen apró gesztusok, könnyelmű felajánlások, szívességek olyan dolgok, amik hosszú utat képesek megtenni, ha az ember bőszen görgeti azokat maga előtt. Ha pedig mégis élnek a felajánlásával, és beköltöznek, az csak még jobb. Szerfelett elégedett lenne egy ilyen kimenetellel. *
- Attól tartok, hogy egykori szolgálóikat felfedezni talán éppoly nehéz lenne, mint egy-két nemesi oklevelet. * Szomorkodik ismét boldogtalan arccal. * De ettől függetlenül, természetesen, ha segíthetek benne, magam is megteszem. Ha szüksége van rá, adhatok kölcsön, hogy felhívásokkal és kiáltványokkal próbálja a város népének tudtára adni, hogy megkerültek, és szívesen látják egykori szolgálóikat. Biztos vagyok benne, hogy örömmel jelentkeznének újra ilyen dicső pozícióra.
* Ismételten tesz egy nemes gesztust, egy felajánlást, mégsem tűnik úgy, mintha kedvesen hangzanának a szavak. Empátia nem cseng ki a férfi szavaiból, teljesen hiányzik belőle az együttérzés, a tettetett arckifejezéseket leszámítva teljesen olyan, mintha egy üzleti tárgyaláson ülnének.
Corillette szavait hallva a kételkedésről, és az üzleti kapcsolatokról feláll a fotelből, és egy kis asztalhoz sétál. Az asztalon egy üveg, benne átlátszó itallal, és két pohár. Tölt belőle, mindkét pohárba, és az egyiket a Tharisse lányhoz viszi. *
- Igyon kérem. * Sürgeti, de ő maga nem emeli szájához a poharat, hogy belekortyoljon. Láthatóan azt várja, hogy a szőke lány tegye meg. Ha beleszagol, akkor alkohol erős illatát érzi. Egyelőre nem mond többet, vár, hogy elfogadja az italt a nő, vagy sem. Kényelmetlenül közel a székéhez, mintha csak egy pók készülne lecsapni az áldozatára, úgy magasodik fölé. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
- Ez rettenetes lehet. * Szomorkodik azt hallgatva, hogy a testvérek milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül, egymást támogatva, és egymásra vigyázva. *
- Egyáltalán, hol szállnak meg? A Pegazusban bérelnek szobát? Csak azért kérdezem, mert itt megannyi üres szoba, amit ha szeretnének, szívesen birtokukba bocsátok, amíg nem tisztázódik ez a zűrös helyzet. Nem is kérek érte lakbért, csak azt, hogy emlékezzenek Samonyr bácsira, amikor újra visszaszerzik a családi üzleteket. * Ajánlkozik nagylelkűen a nemes, könnyen teszi, hiszen elutasítást vár. Mégis, az ilyen apró gesztusok, könnyelmű felajánlások, szívességek olyan dolgok, amik hosszú utat képesek megtenni, ha az ember bőszen görgeti azokat maga előtt. Ha pedig mégis élnek a felajánlásával, és beköltöznek, az csak még jobb. Szerfelett elégedett lenne egy ilyen kimenetellel. *
- Attól tartok, hogy egykori szolgálóikat felfedezni talán éppoly nehéz lenne, mint egy-két nemesi oklevelet. * Szomorkodik ismét boldogtalan arccal. * De ettől függetlenül, természetesen, ha segíthetek benne, magam is megteszem. Ha szüksége van rá, adhatok kölcsön, hogy felhívásokkal és kiáltványokkal próbálja a város népének tudtára adni, hogy megkerültek, és szívesen látják egykori szolgálóikat. Biztos vagyok benne, hogy örömmel jelentkeznének újra ilyen dicső pozícióra.
* Ismételten tesz egy nemes gesztust, egy felajánlást, mégsem tűnik úgy, mintha kedvesen hangzanának a szavak. Empátia nem cseng ki a férfi szavaiból, teljesen hiányzik belőle az együttérzés, a tettetett arckifejezéseket leszámítva teljesen olyan, mintha egy üzleti tárgyaláson ülnének.
Corillette szavait hallva a kételkedésről, és az üzleti kapcsolatokról feláll a fotelből, és egy kis asztalhoz sétál. Az asztalon egy üveg, benne átlátszó itallal, és két pohár. Tölt belőle, mindkét pohárba, és az egyiket a Tharisse lányhoz viszi. *
- Igyon kérem. * Sürgeti, de ő maga nem emeli szájához a poharat, hogy belekortyoljon. Láthatóan azt várja, hogy a szőke lány tegye meg. Ha beleszagol, akkor alkohol erős illatát érzi. Egyelőre nem mond többet, vár, hogy elfogadja az italt a nő, vagy sem. Kényelmetlenül közel a székéhez, mintha csak egy pók készülne lecsapni az áldozatára, úgy magasodik fölé. *
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:37:56
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:37:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Túl messze ül a férfitől, de talán akkor sem szűrne le semmit az apró, árulkodó jelekből, ha kristálytisztán látná az arcát. Persze, továbbra sem bízik meg benne, hisz miután neki fogalma sincs arról, hogy az apjának volt-e egyáltalán dolgozószobája, ahol az ügyfeleivel tárgyalt, így abban sem lehet biztos, hogy nem, és még az is lehet, hogy volt ott egy különleges grimoire is, amelynek illene tudnia a címét. Abban kell reménykednie, hogy Samonyr nem tud felidézni olyan pillanatot, mikor a hajdani Corillette és ő együtt voltak abban a bizonyos dolgozószobában.*
- Így van. *Bólint aztán lehangoltan az ezt követő megállapításra.* Nem maradt nekünk semmink, csak mi ketten, egymásnak és az emlékeink, melyeket viszont senki nem vehet el tőlünk. *Ironikus, hogy ezt mondja, hisz valahol pontosan ezt tették a két nemeslánnyal. Nem csak az emlékeiket vették el, hanem szó szerint a múltjukat, az életüket és ezzel már a jövőjük is hozzá és drága ikertestvéréhez tartozik.
Az különösen nem zavarja, hogy az egykori Tharisse családfő és Samonyr úr üzleteiről nem tud meg egyet, s mást. El kell fogadnia, hogy a siker nem mindig jön magától, sőt, van, amelyik irány zsákutcába vezet, mint például ez is. A Talwakr család tevékenységének természetesen utánajárt, felkészült, és tud mindent, amit tudhat az, aki végzett némi kutatómunkát.*
- Kapcsolatokkal. *Válaszolja aztán határozottan a feltett kérdésre.* Emiatt kerestem fel Önt is, hogy megtalálhassam azokat, akik ismerhették a családomat, és bizonyítani tudják a kilétünket. Talán még az egykori szolgálóinkat is fel fogjuk keresni, hisz ők neveltek, öltöztettek minket. Ki más tudhatná rólam a legtöbb titkot, mint az egykori szobalányom? *Mosolyog. Ingoványos talaj ez megint, főleg, miután Samonyr maga is rátér arra, hogy neki is egyértelmű bizonyítékra van szüksége a kilétéről, de muszáj kockáztatnia, ha szükséges, akkor nagyot.*
- Hogyne lenne, Samonyr úr, de engedje meg, hogy feltegyem a kérdést, Ön kételkedik bennem? Mert, ha igen, az mélységesen elszomorítana. A tanács kételyeit megértem, de azt gondoltam, hogy ennél azért jobb viszonyt ápolt édesapámmal, hogy kétségei támadjanak, ha egyszer a lánya felbukkan a háza előtt. *Reméli, hogy ez egyelőre elég lesz arra, hogy elkerülje a válaszadást. Ha nem, akkor nagyon gyorsan ki kell találnia valami történetet, ami akár még igaz is lehet a fiatal Corillette-re, és biztosan nem bukik le miatta.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Túl messze ül a férfitől, de talán akkor sem szűrne le semmit az apró, árulkodó jelekből, ha kristálytisztán látná az arcát. Persze, továbbra sem bízik meg benne, hisz miután neki fogalma sincs arról, hogy az apjának volt-e egyáltalán dolgozószobája, ahol az ügyfeleivel tárgyalt, így abban sem lehet biztos, hogy nem, és még az is lehet, hogy volt ott egy különleges grimoire is, amelynek illene tudnia a címét. Abban kell reménykednie, hogy Samonyr nem tud felidézni olyan pillanatot, mikor a hajdani Corillette és ő együtt voltak abban a bizonyos dolgozószobában.*
- Így van. *Bólint aztán lehangoltan az ezt követő megállapításra.* Nem maradt nekünk semmink, csak mi ketten, egymásnak és az emlékeink, melyeket viszont senki nem vehet el tőlünk. *Ironikus, hogy ezt mondja, hisz valahol pontosan ezt tették a két nemeslánnyal. Nem csak az emlékeiket vették el, hanem szó szerint a múltjukat, az életüket és ezzel már a jövőjük is hozzá és drága ikertestvéréhez tartozik.
Az különösen nem zavarja, hogy az egykori Tharisse családfő és Samonyr úr üzleteiről nem tud meg egyet, s mást. El kell fogadnia, hogy a siker nem mindig jön magától, sőt, van, amelyik irány zsákutcába vezet, mint például ez is. A Talwakr család tevékenységének természetesen utánajárt, felkészült, és tud mindent, amit tudhat az, aki végzett némi kutatómunkát.*
- Kapcsolatokkal. *Válaszolja aztán határozottan a feltett kérdésre.* Emiatt kerestem fel Önt is, hogy megtalálhassam azokat, akik ismerhették a családomat, és bizonyítani tudják a kilétünket. Talán még az egykori szolgálóinkat is fel fogjuk keresni, hisz ők neveltek, öltöztettek minket. Ki más tudhatná rólam a legtöbb titkot, mint az egykori szobalányom? *Mosolyog. Ingoványos talaj ez megint, főleg, miután Samonyr maga is rátér arra, hogy neki is egyértelmű bizonyítékra van szüksége a kilétéről, de muszáj kockáztatnia, ha szükséges, akkor nagyot.*
- Hogyne lenne, Samonyr úr, de engedje meg, hogy feltegyem a kérdést, Ön kételkedik bennem? Mert, ha igen, az mélységesen elszomorítana. A tanács kételyeit megértem, de azt gondoltam, hogy ennél azért jobb viszonyt ápolt édesapámmal, hogy kétségei támadjanak, ha egyszer a lánya felbukkan a háza előtt. *Reméli, hogy ez egyelőre elég lesz arra, hogy elkerülje a válaszadást. Ha nem, akkor nagyon gyorsan ki kell találnia valami történetet, ami akár még igaz is lehet a fiatal Corillette-re, és biztosan nem bukik le miatta.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:54:58
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:54:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus Morthimer cselédségének nagyon alaposan a fejébe verték, hogy nekik mindenkivel, minden helyzetben udvariasnak kell lenniük. Mindaddig, amíg a ház ura mást nem mond, a csavargó is tisztelt vendég, az örömlány is úrhölgy. A szolgáknak nem lehet véleménye arról, hogy Orthus kiket fogad, kikkel elegyedik szóba. Ha mégis van véleményük, sose mondhatják ki sose éreztethetik.
Éppen ezért az az akaratlan sikkantás, amit a cselédlány Theparda hallatott, még fog neki bonyodalmakat okozni, bár lehet, hogy Orthus a körülményekre való tekintettel elnézőbb lesz. Elvégre Targhed eléggé félelmetes megjelenésű, és ezen nem segít az elegáns ruházat.
A bort a komornyik hamar meghozza, jut rá ideje a vendégnek, hogy kortyolgassa, mielőtt megjelenne Orthus.
A ház ura figyelmesen hallgatja az orkot, majd így felel.*
- Köszönöm az elismerést, örülök, ha ért valamit a levelem! Ezek szerint sikerrel járt! Örülök, hogy így történt, bár sejtettem, hogy ha elérhető a cél, akkor el is fogja érni. Gratulálok hozzá. Ezek szerint a városőrséggel is sikerült üzletet kötnie?
*kérdez vissza. Majd érdeklődve hallgatja, amit Targhed a bájitalokról mond.*
- Igaz, nyugtalanító híreket hallani mostanság, sok az aggodalom, sok a pletyka. Nem tudom, mi történik pontosan, de bizonyosan aggasztó események zajlanak. Meglehet, hogy én magam is kérnék majd pár keverést, a megállapodásunk szerint. Úgy tűnik, a bájital most értékálló befektetéssé vált.
*feleli.*
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus Morthimer cselédségének nagyon alaposan a fejébe verték, hogy nekik mindenkivel, minden helyzetben udvariasnak kell lenniük. Mindaddig, amíg a ház ura mást nem mond, a csavargó is tisztelt vendég, az örömlány is úrhölgy. A szolgáknak nem lehet véleménye arról, hogy Orthus kiket fogad, kikkel elegyedik szóba. Ha mégis van véleményük, sose mondhatják ki sose éreztethetik.
Éppen ezért az az akaratlan sikkantás, amit a cselédlány Theparda hallatott, még fog neki bonyodalmakat okozni, bár lehet, hogy Orthus a körülményekre való tekintettel elnézőbb lesz. Elvégre Targhed eléggé félelmetes megjelenésű, és ezen nem segít az elegáns ruházat.
A bort a komornyik hamar meghozza, jut rá ideje a vendégnek, hogy kortyolgassa, mielőtt megjelenne Orthus.
A ház ura figyelmesen hallgatja az orkot, majd így felel.*
- Köszönöm az elismerést, örülök, ha ért valamit a levelem! Ezek szerint sikerrel járt! Örülök, hogy így történt, bár sejtettem, hogy ha elérhető a cél, akkor el is fogja érni. Gratulálok hozzá. Ezek szerint a városőrséggel is sikerült üzletet kötnie?
*kérdez vissza. Majd érdeklődve hallgatja, amit Targhed a bájitalokról mond.*
- Igaz, nyugtalanító híreket hallani mostanság, sok az aggodalom, sok a pletyka. Nem tudom, mi történik pontosan, de bizonyosan aggasztó események zajlanak. Meglehet, hogy én magam is kérnék majd pár keverést, a megállapodásunk szerint. Úgy tűnik, a bájital most értékálló befektetéssé vált.
*feleli.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-08 16:02:21
Üzenet elküldve: 2025-09-08 16:02:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy a lánykérés, vagyis, eredarkérés sikeresnek mondható. Norra igent mond, a férfi pedig bólint. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan és könnyedén talál magának párt, és abban sem biztos, hogy képes lesz utódokat nemzeni, de ezek olyan kérdések, amikkel egyelőre nem kell foglalkozzon. Egyébként is, ha valóban arra készülnek, hogy kárhozatot és pusztulást hozzanak a városra, akkor nincs is szüksége senkire, aki tovább vinné a családnevét.
A feltételeket türelmesen hallgatja végig. Természetesnek veszi az elhangzottakat, és a másik engedélye nélkül is csapongana a város nőinak lábai között, de úgy sejti, hogy olyan kellemes élményben, mint az előbb, leginkább itthon van lehetősége részesülni. Ha az eredar abban bízott, hogy azzal, hogy szabadon engedi Samonyrt, kevésbé kell élveznie a társaságát, akkor csúnyán csalódni fog, de ez még a jövő zenéje. A kérésre mindenesetre bólint. *
- Nyugodtan válassz saját szobát, vagy alhatunk egy ágyban is, ha úgy kényelmesebb. Én személy szerint jobb szeretek külön aludni, akkor az egész ágy az enyém, és nem kell alkalmazkodnom másokhoz, de ebben a kezedbe adom a döntést. * Tesz előzékeny javaslatot a Talwakr ház ura, bár sejti, hogy végül nem fognak együtt aludni. Egyébként is van elég hálószoba a házban, akár ki is nevezhetnek egy külön ágyat az intim együttlétekre, és egy-egy maradhat mindenkinek a sajátja. Úgy legalább nem kell vérben, és egyéb testnedvekben aludjon egyikük sem. *
- Egyelőre csak egy pótkulcsom van a lakáshoz, és a kapuhoz. Vigyázz rá, amíg nem kovácsoltatok újabb másolatokat. * Bólint, és közelebb lépve Norra kezébe helyezi a két fémet. *
- És ha gondolod, vegyél magadnak valami alkalomhoz illőt. Tekintsd eljegyzési ajándéknak. * Azzal pedig 300 aranyat nyom még Norgen Arisad kezébe. * Úgy gondolom jobb, ha magadnak vásárolsz, hiszen jobban ismered az ízlésedet, mint én.
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy a lánykérés, vagyis, eredarkérés sikeresnek mondható. Norra igent mond, a férfi pedig bólint. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan és könnyedén talál magának párt, és abban sem biztos, hogy képes lesz utódokat nemzeni, de ezek olyan kérdések, amikkel egyelőre nem kell foglalkozzon. Egyébként is, ha valóban arra készülnek, hogy kárhozatot és pusztulást hozzanak a városra, akkor nincs is szüksége senkire, aki tovább vinné a családnevét.
A feltételeket türelmesen hallgatja végig. Természetesnek veszi az elhangzottakat, és a másik engedélye nélkül is csapongana a város nőinak lábai között, de úgy sejti, hogy olyan kellemes élményben, mint az előbb, leginkább itthon van lehetősége részesülni. Ha az eredar abban bízott, hogy azzal, hogy szabadon engedi Samonyrt, kevésbé kell élveznie a társaságát, akkor csúnyán csalódni fog, de ez még a jövő zenéje. A kérésre mindenesetre bólint. *
- Nyugodtan válassz saját szobát, vagy alhatunk egy ágyban is, ha úgy kényelmesebb. Én személy szerint jobb szeretek külön aludni, akkor az egész ágy az enyém, és nem kell alkalmazkodnom másokhoz, de ebben a kezedbe adom a döntést. * Tesz előzékeny javaslatot a Talwakr ház ura, bár sejti, hogy végül nem fognak együtt aludni. Egyébként is van elég hálószoba a házban, akár ki is nevezhetnek egy külön ágyat az intim együttlétekre, és egy-egy maradhat mindenkinek a sajátja. Úgy legalább nem kell vérben, és egyéb testnedvekben aludjon egyikük sem. *
- Egyelőre csak egy pótkulcsom van a lakáshoz, és a kapuhoz. Vigyázz rá, amíg nem kovácsoltatok újabb másolatokat. * Bólint, és közelebb lépve Norra kezébe helyezi a két fémet. *
- És ha gondolod, vegyél magadnak valami alkalomhoz illőt. Tekintsd eljegyzési ajándéknak. * Azzal pedig 300 aranyat nyom még Norgen Arisad kezébe.
* Úgy gondolom jobb, ha magadnak vásárolsz, hiszen jobban ismered az ízlésedet, mint én.
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-08 14:20:57
Üzenet elküldve: 2025-09-08 14:20:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Az eredar abban a szerencsés helyzetben van, hogy démoni alakját pillanatok alatt vissza tudja szorítani, és újra emberként tetszelegni. Most csak azért nem teszi ezt, mert nincs itt senki, aki elől titkolnia kéne valódi kinézetét. Sőt, úgy veszi észre, Samonyr még jobban is kedveli ebben a formában. Viszont, ha a városőrök rátalálnának, valószínűleg nem tudnák bebizonyítani, hogy alakváltó démonkurva. Arthenior pedig igen felvilágosult hely – más, kevésbé felvilágosult helyekhez képest biztosan –, így errefelé nem jellemzőek a céltalan boszorkányégetések. Norgen arra számít, hogy szükség esetén ki tudná magyarázni magát a pácból. Ennek ellenére nyilván jobban teszi, ha egyelőre meghúzza magát. Erre a férfi is felhívja figyelmét. Norgen szemei felcsillannak, láthatóan lelkesedik a házasságért.
~ Ez a bolond tényleg el akar venni. ~ Nem gondolta volna, hogy ilyen gyors és egyszerű lesz bejutni a nemesek közé. Persze még mindig hosszú út áll előtte, hogy azt tegyen, ami akar, ott és azzal, amikor és akivel akar (ha jobban belegondolna, rájöhetne, hogy ebben a házasság alapvetően nem segíti, hanem korlátozza). Viszont, ha ma megszületik Norra Talwakr, egy napon talán övé lesz minden, amit most lát. Jobban is utánanézhetett volna Arthenior törvényeinek, de van egy erős elképzelése arról, hogy a házastárs halálával ki az elsőszámú örökös. Egyelőre azonban Samonyr hasznosabb számára élve, mint holtan; így boldogan élhetnek, amíg. *
– Samonyr Talwakr!
* Újra a férfira néz, arcán őszintének tűnő mosoly ül. Hogy is ne örülne a házasságnak? Valószínűleg egy szóbeli megegyezésnél többre is szükség lesz, aminek már nem fog annyira örülni, de kezdésnek ez is tökéletes. A válaszra nem kell sokat várni. *
– Igen! * Természetesen ő se válik érzelgőssé. Az eredart nyilván nem érdeklik a külsőségek, a lényeg, hogy be legyen biztosítva. Ha a másik nem ragaszkodik bármi máshoz, felőle akár le is tudhatják ennyivel a házasságkötést. Egyelőre. Az is meglehet, hogy ez az egész csak egy színjáték, Norgen nagyon szeret mások érzéseivel játszani, amihez hozzátartozik, hogy a sajátjait is megtanulta úgy előadni, ahogy a helyzet megkívánja. Viszont az tény, hogy most épp tényleg nagy szüksége van a támogatásra és a férfi erre tökéletes. Túlzás lenne hálának nevezni, de azt el kell ismerni: Samonyr eddig nem okozott csalódást. Végül a többire is reagál. *
– Ne félj, drága Samonyr, az ösztöneimet legalább olyan jól féken tartom majd, mint te a sajátjaidat. * Valószínűleg nem ugyanazokról az ösztönökről beszélnek, de Norgen nem lát nagy különbséget egyik és másik dolog között. *
– De engem nem érdekel, hány ágyast tartasz, amíg az ígéretedet megtartod. * Úgy sejti, hogy egy olyan férfi, aki fél nap ismertség után feleségül vette, nehezen fogja türtőztetni magát, ha meglát egy másik csinos nőt. Norgent pedig tényleg a legkevésbé sem érdekli, férje ki mással érzi jól magát, így meg sem próbálja máshogy beállítani a dolgot. Most, hogy a legfontosabb dolgokat megtárgyalták, jól is érezték magukat, a nő kezdi megérezni, hogy eddig egész napját ilyen fontos ügyek intézésével töltötte. *
– Ha nem bánod, most már lepihennék egy kicsit. * Ha a férfinak nincs ellenvetése, Norgen el is indul, hogy feltérképezze a házat. Nagy lesz ez kettejük számára, de majdcsak megszokja valahogy. Azonban két lépés múlva már vissza is fordul a másikhoz. *
– Viszont szeretnék kérni egy kulcsot. Nehogy valaki betörőnek nézzen, ha egymagam jönnék haza.
//Samonyr Rezidencia//
* Az eredar abban a szerencsés helyzetben van, hogy démoni alakját pillanatok alatt vissza tudja szorítani, és újra emberként tetszelegni. Most csak azért nem teszi ezt, mert nincs itt senki, aki elől titkolnia kéne valódi kinézetét. Sőt, úgy veszi észre, Samonyr még jobban is kedveli ebben a formában. Viszont, ha a városőrök rátalálnának, valószínűleg nem tudnák bebizonyítani, hogy alakváltó démonkurva. Arthenior pedig igen felvilágosult hely – más, kevésbé felvilágosult helyekhez képest biztosan –, így errefelé nem jellemzőek a céltalan boszorkányégetések. Norgen arra számít, hogy szükség esetén ki tudná magyarázni magát a pácból. Ennek ellenére nyilván jobban teszi, ha egyelőre meghúzza magát. Erre a férfi is felhívja figyelmét. Norgen szemei felcsillannak, láthatóan lelkesedik a házasságért.
~ Ez a bolond tényleg el akar venni. ~ Nem gondolta volna, hogy ilyen gyors és egyszerű lesz bejutni a nemesek közé. Persze még mindig hosszú út áll előtte, hogy azt tegyen, ami akar, ott és azzal, amikor és akivel akar (ha jobban belegondolna, rájöhetne, hogy ebben a házasság alapvetően nem segíti, hanem korlátozza). Viszont, ha ma megszületik Norra Talwakr, egy napon talán övé lesz minden, amit most lát. Jobban is utánanézhetett volna Arthenior törvényeinek, de van egy erős elképzelése arról, hogy a házastárs halálával ki az elsőszámú örökös. Egyelőre azonban Samonyr hasznosabb számára élve, mint holtan; így boldogan élhetnek, amíg. *
– Samonyr Talwakr!
* Újra a férfira néz, arcán őszintének tűnő mosoly ül. Hogy is ne örülne a házasságnak? Valószínűleg egy szóbeli megegyezésnél többre is szükség lesz, aminek már nem fog annyira örülni, de kezdésnek ez is tökéletes. A válaszra nem kell sokat várni. *
– Igen! * Természetesen ő se válik érzelgőssé. Az eredart nyilván nem érdeklik a külsőségek, a lényeg, hogy be legyen biztosítva. Ha a másik nem ragaszkodik bármi máshoz, felőle akár le is tudhatják ennyivel a házasságkötést. Egyelőre. Az is meglehet, hogy ez az egész csak egy színjáték, Norgen nagyon szeret mások érzéseivel játszani, amihez hozzátartozik, hogy a sajátjait is megtanulta úgy előadni, ahogy a helyzet megkívánja. Viszont az tény, hogy most épp tényleg nagy szüksége van a támogatásra és a férfi erre tökéletes. Túlzás lenne hálának nevezni, de azt el kell ismerni: Samonyr eddig nem okozott csalódást. Végül a többire is reagál. *
– Ne félj, drága Samonyr, az ösztöneimet legalább olyan jól féken tartom majd, mint te a sajátjaidat. * Valószínűleg nem ugyanazokról az ösztönökről beszélnek, de Norgen nem lát nagy különbséget egyik és másik dolog között. *
– De engem nem érdekel, hány ágyast tartasz, amíg az ígéretedet megtartod. * Úgy sejti, hogy egy olyan férfi, aki fél nap ismertség után feleségül vette, nehezen fogja türtőztetni magát, ha meglát egy másik csinos nőt. Norgent pedig tényleg a legkevésbé sem érdekli, férje ki mással érzi jól magát, így meg sem próbálja máshogy beállítani a dolgot. Most, hogy a legfontosabb dolgokat megtárgyalták, jól is érezték magukat, a nő kezdi megérezni, hogy eddig egész napját ilyen fontos ügyek intézésével töltötte. *
– Ha nem bánod, most már lepihennék egy kicsit. * Ha a férfinak nincs ellenvetése, Norgen el is indul, hogy feltérképezze a házat. Nagy lesz ez kettejük számára, de majdcsak megszokja valahogy. Azonban két lépés múlva már vissza is fordul a másikhoz. *
– Viszont szeretnék kérni egy kulcsot. Nehogy valaki betörőnek nézzen, ha egymagam jönnék haza.
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-08 09:15:20
Üzenet elküldve: 2025-09-08 09:15:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
*Nem gondolta, hogy érkezése hallatán, esetleg amint megpillantás után királyi fogadtatásban lenne része. Elvégre a Morthimer családnak talán egyetlen tagja, maga a ház fője az, akit ismer. Szolgáiból is talán csak egyet lát többször, az is a szerény kocsisa Japher, aki elsőként köszönti a kapuban a hintót. Mivel ilyen kedvesen elé fáradtak, így nem lép ki, inkább csak az ajtót nyitja ki, hogy láthassa, hogy ki is a titokzatos érkező. Belül csak Cagon található, meg persze a vezetőt elől. *
- Üdvözlöm Japher. Orthus Morthimerhez jöttem, remélem nem rosszkor.
* Ha esetleg kellene még valamit mondani az érkezése mivoltaképp, úgy csak egy szóval toldja meg, üzleti. Aztán amint eltűnik, ő bezárja az ajtót és hátradölve várja a választ. Sok idő nem telik el, de már nyílik is a kapu, aminek hatására a hintó is megindul. Amint beértek, a kocsis tesz egy félkört, hogy később indulásra kész tudjon lenni. Ezt nem az ork kérte, csupán kételkedik abban, hogy sokáig tűrnék meg a zöld fejét a nemesi kúriában. Amint megállnak, kinyitja az ajtót, majd ki is lép rajta. Amint meglátja a komornyikot, megközelíti, majd enyhén meghajol, épp annyira, hogy tudassa, hogy nem egy koszossal van dolguk. Ha nem kérdezik, ő sem szól sokat, csupán követi az illetőt. Közben nem rest nézelődni. Igazán kifinomult ízlései vannak a ház urának, bár ez egy vérbeli nemestől talán elvárt tényező, mégis lenyűgözi az őt körbeölelő dolgok. Látszik, hogy sem pénzt, sem időt nem pazaroltak az épület felépítésébe. Míg maga az épületet vizsgálja a szemeivel, olybá tűnik mások is vizsgálják őt. A cseléd apróbb sikítására felfigyel, ám csupán a hang irányába fordul, hogy megláthassa az illetőt. Szinte biztos, hogy maga váltott ki ilyen reakciót. Addig jó míg ez a helyzet és nem más. A szivarszobában helyet foglal a bőrfotelben, ha a lehetőség adott, úgy egy olyan székbe, aminek van párja vele szemben, és egy asztal közöttük. *
- Egy pohár bort nem utasítanék vissza.
* Feleli az érdeklődő komornyiknak. Ha előbb kap, minthogy Orthus megjelenne, úgy csupán egyet kortyol belőle, ám ha később jön valamivel, úgy sem panaszkodik. Nem telik el néhány perc és meg is jelenik a ház ura. Amint nyílik az ajtó és megpillantja, úgy fel is áll a székéből. Milyen ízléstelen lenne, ha ülve várná meg, hogy csatlakozzon hozzá. Ha valamikor, akkor mostantól többet kell adnia a viselkedésére, elvégre már ő maga is hivatalos személynek számít, vagy minek hívják az ilyeneket. *
- Öröm önt is látni Orthus. Ugyan, ez egy eléggé megszokott reakció. Az ilyen reakciókból tudom, hogy nem álmodok.
* Azzal kezét nyújtja a nemes felé. Nem veszi zokon, ha megtartja magának a kezét, elvégre az utóbbi időkben az orkos pletykákra megsokszorozódtak a utálók. Amint mind a ketten helyet foglalnak, úgy neki is láthatnak a beszélgetésnek. *
- Először is, szeretnék személyesen gratulálni a kinevezéséhez. Bár jómagam sejtettem, hogy milyen pozícióval bírhat, csak nemrégiben láthattam meg annak magasságát. Ugye nem is olyan régen kértem öntől egy levelet, amiben a rólam kértem, hogy írjon. Nos, ez a levél valóban sokat segített nekem.
* Azzal a belső zsebéből előveszi kinevezését, amit átnyújt a nemesnek, ha kíváncsi rá, úgy elolvashatja. *
- Ezzel egy újabb nagy lépést sikerült megtenni. Hamarosan elkészül az első nagyobb szállítmány is a részükre. Köztünk szólva, a kürtszó miatt a pánik egyre csak nő. Az emberek úgy vásárolják az italokat, mint a cukrot. Ha minden ilyen gördülékenyen megy tovább, akkor ez a kinevezés kitér majd az egész városra.
*Nem gondolta, hogy érkezése hallatán, esetleg amint megpillantás után királyi fogadtatásban lenne része. Elvégre a Morthimer családnak talán egyetlen tagja, maga a ház fője az, akit ismer. Szolgáiból is talán csak egyet lát többször, az is a szerény kocsisa Japher, aki elsőként köszönti a kapuban a hintót. Mivel ilyen kedvesen elé fáradtak, így nem lép ki, inkább csak az ajtót nyitja ki, hogy láthassa, hogy ki is a titokzatos érkező. Belül csak Cagon található, meg persze a vezetőt elől. *
- Üdvözlöm Japher. Orthus Morthimerhez jöttem, remélem nem rosszkor.
* Ha esetleg kellene még valamit mondani az érkezése mivoltaképp, úgy csak egy szóval toldja meg, üzleti. Aztán amint eltűnik, ő bezárja az ajtót és hátradölve várja a választ. Sok idő nem telik el, de már nyílik is a kapu, aminek hatására a hintó is megindul. Amint beértek, a kocsis tesz egy félkört, hogy később indulásra kész tudjon lenni. Ezt nem az ork kérte, csupán kételkedik abban, hogy sokáig tűrnék meg a zöld fejét a nemesi kúriában. Amint megállnak, kinyitja az ajtót, majd ki is lép rajta. Amint meglátja a komornyikot, megközelíti, majd enyhén meghajol, épp annyira, hogy tudassa, hogy nem egy koszossal van dolguk. Ha nem kérdezik, ő sem szól sokat, csupán követi az illetőt. Közben nem rest nézelődni. Igazán kifinomult ízlései vannak a ház urának, bár ez egy vérbeli nemestől talán elvárt tényező, mégis lenyűgözi az őt körbeölelő dolgok. Látszik, hogy sem pénzt, sem időt nem pazaroltak az épület felépítésébe. Míg maga az épületet vizsgálja a szemeivel, olybá tűnik mások is vizsgálják őt. A cseléd apróbb sikítására felfigyel, ám csupán a hang irányába fordul, hogy megláthassa az illetőt. Szinte biztos, hogy maga váltott ki ilyen reakciót. Addig jó míg ez a helyzet és nem más. A szivarszobában helyet foglal a bőrfotelben, ha a lehetőség adott, úgy egy olyan székbe, aminek van párja vele szemben, és egy asztal közöttük. *
- Egy pohár bort nem utasítanék vissza.
* Feleli az érdeklődő komornyiknak. Ha előbb kap, minthogy Orthus megjelenne, úgy csupán egyet kortyol belőle, ám ha később jön valamivel, úgy sem panaszkodik. Nem telik el néhány perc és meg is jelenik a ház ura. Amint nyílik az ajtó és megpillantja, úgy fel is áll a székéből. Milyen ízléstelen lenne, ha ülve várná meg, hogy csatlakozzon hozzá. Ha valamikor, akkor mostantól többet kell adnia a viselkedésére, elvégre már ő maga is hivatalos személynek számít, vagy minek hívják az ilyeneket. *
- Öröm önt is látni Orthus. Ugyan, ez egy eléggé megszokott reakció. Az ilyen reakciókból tudom, hogy nem álmodok.
* Azzal kezét nyújtja a nemes felé. Nem veszi zokon, ha megtartja magának a kezét, elvégre az utóbbi időkben az orkos pletykákra megsokszorozódtak a utálók. Amint mind a ketten helyet foglalnak, úgy neki is láthatnak a beszélgetésnek. *
- Először is, szeretnék személyesen gratulálni a kinevezéséhez. Bár jómagam sejtettem, hogy milyen pozícióval bírhat, csak nemrégiben láthattam meg annak magasságát. Ugye nem is olyan régen kértem öntől egy levelet, amiben a rólam kértem, hogy írjon. Nos, ez a levél valóban sokat segített nekem.
* Azzal a belső zsebéből előveszi kinevezését, amit átnyújt a nemesnek, ha kíváncsi rá, úgy elolvashatja. *
- Ezzel egy újabb nagy lépést sikerült megtenni. Hamarosan elkészül az első nagyobb szállítmány is a részükre. Köztünk szólva, a kürtszó miatt a pánik egyre csak nő. Az emberek úgy vásárolják az italokat, mint a cukrot. Ha minden ilyen gördülékenyen megy tovább, akkor ez a kinevezés kitér majd az egész városra.
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:41:39
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:41:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi figyelmesen hallgatja a választ, az arcáról nem lehet semmi különöset leolvasni. Hacsak azt nem, hogy a jobb szemöldöke megremeg, amikor a dolgozószobáról van szó, és arról, hogy kik tehették oda be a lábukat. A mosolyának jobb oldala egy kicsit szélesebbé válik. A pupillája valamennyit kitágul. De ezeket onnan, ahol Corillette ül, igen jó megfigyelőképességgel kell rendelkezzen valaki, hogy kiszúrja. Ahogy a nyakán egy pillanatra kidudorodó eret is. *
- Értem. * Feleli egyszerűen a férfi, látszólagosan elgondolkodva. * Nehéz ez az ügy, hiszen ha jól értem, se egy családi ékszer, se egy levél, szóval csak a szavak, és az emlékek maradnak. Viszont ki ismerheti úgy a családot, mint kiskegyed, és a húga? Igen kevesen. * Gondolkodik hangosan Samonyr, és közönséges módon az ujjait kezdi ropogtatni közben. Ismét hátradől a fotelben, lábait kinyújtja maga előtt. *
- Viszont azt gondolom, hogy ha az apja nem akart beszélni az üzleteinkről, akkor nekem nemesi kötelességem tiszteletben tartanom a kívánságát, és nem meggyalázni az emlékét azzal, hogy erről nyíltan beszéljek. * Jelenti ki, ahogy minden ujjával végzett, és megvolt a tíz roppanó hang. Ha a Tharisse lány utána járt, akkor tudhatja, hogy a Talwakr család főleg szőrmekereskedelemmel foglalkozott, illetve egy kétes hírnevű fogadó is a birtokukban volt, bár arról, hogy ebben a fogadóban mi zajlott, aligha vannak feljegyzések. *
- Érdekelne, hogy magácska hogyan tervezi bebizonyítani, hogy valóban az, akinek mondja magát? Hiszen, ahogy a tanács nem lehet ebben biztos, úgy én sem. Amikor legutóbb láttam, sok évvel ezelőtt, még teljesen máshogy nézett ki. Azóta kivirágzott, szépséges nő lett az egykori kislányból. * Megnyalja a száját, egyszerű, ösztönös cselekedet, de talán annál beszédesebb. *
- Bizonyosan van valami, amivel biztosra vehetjük, hogy tényleg ön az, akinek mondja magát. Hiszen nekem is érdekem, hogy egykori nemes üzleti partnereim újra a városban legyenek. * Egy kicsit jobban nyomja meg az érdek szót, mint azt a szövegkörnyezet megkívánná. És ezek után ismét érdeklődve vár. Megint sátrat formál az ujjaival maga előtt. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A férfi figyelmesen hallgatja a választ, az arcáról nem lehet semmi különöset leolvasni. Hacsak azt nem, hogy a jobb szemöldöke megremeg, amikor a dolgozószobáról van szó, és arról, hogy kik tehették oda be a lábukat. A mosolyának jobb oldala egy kicsit szélesebbé válik. A pupillája valamennyit kitágul. De ezeket onnan, ahol Corillette ül, igen jó megfigyelőképességgel kell rendelkezzen valaki, hogy kiszúrja. Ahogy a nyakán egy pillanatra kidudorodó eret is. *
- Értem. * Feleli egyszerűen a férfi, látszólagosan elgondolkodva. * Nehéz ez az ügy, hiszen ha jól értem, se egy családi ékszer, se egy levél, szóval csak a szavak, és az emlékek maradnak. Viszont ki ismerheti úgy a családot, mint kiskegyed, és a húga? Igen kevesen. * Gondolkodik hangosan Samonyr, és közönséges módon az ujjait kezdi ropogtatni közben. Ismét hátradől a fotelben, lábait kinyújtja maga előtt. *
- Viszont azt gondolom, hogy ha az apja nem akart beszélni az üzleteinkről, akkor nekem nemesi kötelességem tiszteletben tartanom a kívánságát, és nem meggyalázni az emlékét azzal, hogy erről nyíltan beszéljek. * Jelenti ki, ahogy minden ujjával végzett, és megvolt a tíz roppanó hang. Ha a Tharisse lány utána járt, akkor tudhatja, hogy a Talwakr család főleg szőrmekereskedelemmel foglalkozott, illetve egy kétes hírnevű fogadó is a birtokukban volt, bár arról, hogy ebben a fogadóban mi zajlott, aligha vannak feljegyzések. *
- Érdekelne, hogy magácska hogyan tervezi bebizonyítani, hogy valóban az, akinek mondja magát? Hiszen, ahogy a tanács nem lehet ebben biztos, úgy én sem. Amikor legutóbb láttam, sok évvel ezelőtt, még teljesen máshogy nézett ki. Azóta kivirágzott, szépséges nő lett az egykori kislányból. * Megnyalja a száját, egyszerű, ösztönös cselekedet, de talán annál beszédesebb. *
- Bizonyosan van valami, amivel biztosra vehetjük, hogy tényleg ön az, akinek mondja magát. Hiszen nekem is érdekem, hogy egykori nemes üzleti partnereim újra a városban legyenek. * Egy kicsit jobban nyomja meg az érdek szót, mint azt a szövegkörnyezet megkívánná. És ezek után ismét érdeklődve vár. Megint sátrat formál az ujjaival maga előtt. *
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:20:50
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:20:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha nem szolgálják ki semmivel, akkor étlen, szomjan fog itt ülni. Hogy hű legyen Corillettehez, talán ki kellene kérnie magának, de nem akarja azonnal elvágni a lehetséges kapcsolati szálakat. Szövetségesre van szüksége, és nem ellenségekre, úgyhogy óvatosan kell bánnia a kisajátított nemesi előjogaival.*
- Sajnálom. *Válaszol csupán ennyit hűvösen, de együttérzően Samonyr úr szavaira a lázadás során elszenvedett veszteségeiről. A játék arról szól, hogy egy hajóban eveznek, de akkor sem fog részt venni a felesleges érzelmi játszmákban, mert akkor könnyen hibázhat, azt pedig nem engedheti meg magának. A berendezés témáját a továbbiakban már válaszra sem méltatja, nem úgy, ahogy a férfi ezt követő bocsánatkérését. Ha most nem Corilletteként ülne a kényelmes fotelben, akkor még fel is kuncogna rajta, ahogy a nemes kifigurázza a kisasszonyokat, de tudja, hogy ebben a helyzetben nem teheti ezt meg.*
- Elfogadom a bocsánatkérését, de kérem, tartsuk magunkat a téma komolyságához. Ön is tudja, hogy nem a hüledezésére van szükségem. *Válaszolja úgy, ahogy egy igazi nemeskisasszony tenné, amikor pont az ő viselkedésüket figurázza ki egy férfi, akinek fogalma sincs arról, hogy mennyire nehéz is az ő életük. Ennek következtében határozottan bólint arra is, hogy térjenek a tárgyra. Minden egyes szót figyelemmel hallgat végig.*
- Nem én vagyok az egyetlen túlélő. *Szól közbe sértődötten.* Már többször is említettem, hogy a húgommal, Lyssirával mindketten visszatértünk, és természetesen közösen óhajtjuk magunkhoz venni a minket illető örökséget. *Javítja ki a férfit, majd elégedetten nyugtázza, hogy a feljegyzések nem tévedtek, és a Talwakr ház valóban kapcsolatban állt a Tharisse családdal. Elégedett lehet ezzel az eredménnyel, már csak az a kérdés, hogy mit hoz számára a siker.
Samonyr úr tovább beszél, egy különös apró részletet említ az „édesapjáról”, melynek valódiságáról csak azok tudhatnak, akik közeli kapcsolatban álltak vele. Corillette szívdobogása felgyorsul, ahogy szorult helyzetben kezdi magát érezni, ám kifelé ebből mit sem mutat. Úgy tesz, mintha a könyv címén gondolkozna, de végül határozottan a másik szemeibe néz, és úgy kezd beszélni.*
- Édesapám dolgozószobája mindig is tabu volt a számunkra. Nem mehettünk be oda. Csak és kizárólag a legnagyobb becsben tartott ügyfeleivel tárgyalt ott, még a saját családját sem engedte be soha. Samonyr úr, sajnálom, de nem fogom tudni megmondani a könyv címét, Ön azonban mesélhetne arról, hogy miféle üzlettel sikerült kiérdemelnie apám bizalmát? *Megpróbálja visszafordítani a kérdést vendéglátója felé, hátha az általa mesélt történetből ő tudhat meg még többet a Tharisse családról, vagy arról, hogy Samonyr úr esetleg nem is látta azt a grimoire-t, amiről beszél.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha nem szolgálják ki semmivel, akkor étlen, szomjan fog itt ülni. Hogy hű legyen Corillettehez, talán ki kellene kérnie magának, de nem akarja azonnal elvágni a lehetséges kapcsolati szálakat. Szövetségesre van szüksége, és nem ellenségekre, úgyhogy óvatosan kell bánnia a kisajátított nemesi előjogaival.*
- Sajnálom. *Válaszol csupán ennyit hűvösen, de együttérzően Samonyr úr szavaira a lázadás során elszenvedett veszteségeiről. A játék arról szól, hogy egy hajóban eveznek, de akkor sem fog részt venni a felesleges érzelmi játszmákban, mert akkor könnyen hibázhat, azt pedig nem engedheti meg magának. A berendezés témáját a továbbiakban már válaszra sem méltatja, nem úgy, ahogy a férfi ezt követő bocsánatkérését. Ha most nem Corilletteként ülne a kényelmes fotelben, akkor még fel is kuncogna rajta, ahogy a nemes kifigurázza a kisasszonyokat, de tudja, hogy ebben a helyzetben nem teheti ezt meg.*
- Elfogadom a bocsánatkérését, de kérem, tartsuk magunkat a téma komolyságához. Ön is tudja, hogy nem a hüledezésére van szükségem. *Válaszolja úgy, ahogy egy igazi nemeskisasszony tenné, amikor pont az ő viselkedésüket figurázza ki egy férfi, akinek fogalma sincs arról, hogy mennyire nehéz is az ő életük. Ennek következtében határozottan bólint arra is, hogy térjenek a tárgyra. Minden egyes szót figyelemmel hallgat végig.*
- Nem én vagyok az egyetlen túlélő. *Szól közbe sértődötten.* Már többször is említettem, hogy a húgommal, Lyssirával mindketten visszatértünk, és természetesen közösen óhajtjuk magunkhoz venni a minket illető örökséget. *Javítja ki a férfit, majd elégedetten nyugtázza, hogy a feljegyzések nem tévedtek, és a Talwakr ház valóban kapcsolatban állt a Tharisse családdal. Elégedett lehet ezzel az eredménnyel, már csak az a kérdés, hogy mit hoz számára a siker.
Samonyr úr tovább beszél, egy különös apró részletet említ az „édesapjáról”, melynek valódiságáról csak azok tudhatnak, akik közeli kapcsolatban álltak vele. Corillette szívdobogása felgyorsul, ahogy szorult helyzetben kezdi magát érezni, ám kifelé ebből mit sem mutat. Úgy tesz, mintha a könyv címén gondolkozna, de végül határozottan a másik szemeibe néz, és úgy kezd beszélni.*
- Édesapám dolgozószobája mindig is tabu volt a számunkra. Nem mehettünk be oda. Csak és kizárólag a legnagyobb becsben tartott ügyfeleivel tárgyalt ott, még a saját családját sem engedte be soha. Samonyr úr, sajnálom, de nem fogom tudni megmondani a könyv címét, Ön azonban mesélhetne arról, hogy miféle üzlettel sikerült kiérdemelnie apám bizalmát? *Megpróbálja visszafordítani a kérdést vendéglátója felé, hátha az általa mesélt történetből ő tudhat meg még többet a Tharisse családról, vagy arról, hogy Samonyr úr esetleg nem is látta azt a grimoire-t, amiről beszél.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-07 15:22:04
Üzenet elküldve: 2025-09-07 15:22:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A felvetésre a férfi csupán felnevet, de nem tesz semmi olyan mozdulatot, ami arra utalna, hogy ő bizony felszolgálni fog a lány számára. Nem is fűz különösebb megjegyzést hozzá, talán csak szemével árulja el magát, amiben düh csillan. Nemesként sose alázkodna meg annyira, hogy valaki másnak szolgáljon fel, készítsen teát, vagy hasonlót. *
- Sajnálatos módon még nem sikerült megházasodnom. * Csóválja a fejét a férfi, szomorú arckifejezéssel az arcán. * Ha nem lett volna a lázadás, nagy valószínűséggel már utódaim is lennének, azonban ahogy önnek, úgy nekem is keresztülhúzta a számításaimat az, ami történt. Az pedig, hogy a városvezetőségnek több évébe telt rendezni a belbiztonságot, csak tovább ront a helyzeten. * Húzza el a száját, miközben ő is helyet foglal. Még mindig gyűlöli a bútorokat. *
- A berendezés a városvezetés érdeme. Jómagam nem foglalkoztam azzal, hogy ilyesmire fecséreljem az időmet. De azért köszönettel veszem a dicséretét. * Hajt fejet ültében, kissé előre dőlve. Ezek után ugyan azt az érdeklődő arckifejezést ölti magára, amit eddig. A viselkedésére nem lehet panasz, a hanglejtése kellemes, a szavai udvariasak. Mégis van valami távolságtartó benne, talán csak a nemesekre jellemző gőg, vagy valami egészen más. Az sem zavarja, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva maradt. *
- Elnézését kérem, ha megsértettem korábban. Természetesen nem apróság a tény, csupán időt spóroltam azzal, hogy nem hüledeztem kisasszony módjára, kendővel legyezve az arcomat. Mivel nem maga az első visszatérő, gondoltam mindkettőnknek megadom azt a tiszteletet, hogy nem játszom el ezt a szerepet. De ha szeretné, akkor szívesen kapkodom a levegőt egy percig, bár nem hiszem, hogy bárhová vezetne a dolog. * Mosolyog Samonyr, és ültében a fotel két karfájára támasztja könyökét, ujjait sátor alakban érintve össze maga előtt. *
- Szóval, szerintem célszerűbb a tárgyra térnünk. Szívességet kér tőlem, azt, hogy a tanács előtt bizonyítsam, hogy maga a Tharisse ház örököse, talán egyetlen túlélője, és így a birtokok, a címek, és a vagyon jogos tulajdonosa, bár erre kevés a bizonyítéka. Természetesen jó helyre jött, hiszen ahogy kegyed is emlékszik, gyakran jártam a családjánál. Az apjával is üzleti kapcsolatom volt. Úgyhogy csak annyit mondjon meg nekem, biztosan emlékszik rá. * Dől közelebb a székben, kezét széttárva, és a karfa szélét fogva meg. *
- Az apja dolgozószobájában volt egy grimoire, ami kiemelt helyet foglalt el a könyvespolcon, a többi előtt volt, egy kis tartón. Az apja nagyon szerette azt a könyvet, komoly pénzt fizetett az írnokoknak a díszítésre és a borító is a legszebben készített színezett bőr volt. Ha megmondja a címét, és a borító színét, esetleg a motívumokat, azzal biztosra tudhatom, hogy maga az, és boldogan képviselhetem az tanács színe előtt.
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A felvetésre a férfi csupán felnevet, de nem tesz semmi olyan mozdulatot, ami arra utalna, hogy ő bizony felszolgálni fog a lány számára. Nem is fűz különösebb megjegyzést hozzá, talán csak szemével árulja el magát, amiben düh csillan. Nemesként sose alázkodna meg annyira, hogy valaki másnak szolgáljon fel, készítsen teát, vagy hasonlót. *
- Sajnálatos módon még nem sikerült megházasodnom. * Csóválja a fejét a férfi, szomorú arckifejezéssel az arcán. * Ha nem lett volna a lázadás, nagy valószínűséggel már utódaim is lennének, azonban ahogy önnek, úgy nekem is keresztülhúzta a számításaimat az, ami történt. Az pedig, hogy a városvezetőségnek több évébe telt rendezni a belbiztonságot, csak tovább ront a helyzeten. * Húzza el a száját, miközben ő is helyet foglal. Még mindig gyűlöli a bútorokat. *
- A berendezés a városvezetés érdeme. Jómagam nem foglalkoztam azzal, hogy ilyesmire fecséreljem az időmet. De azért köszönettel veszem a dicséretét. * Hajt fejet ültében, kissé előre dőlve. Ezek után ugyan azt az érdeklődő arckifejezést ölti magára, amit eddig. A viselkedésére nem lehet panasz, a hanglejtése kellemes, a szavai udvariasak. Mégis van valami távolságtartó benne, talán csak a nemesekre jellemző gőg, vagy valami egészen más. Az sem zavarja, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva maradt. *
- Elnézését kérem, ha megsértettem korábban. Természetesen nem apróság a tény, csupán időt spóroltam azzal, hogy nem hüledeztem kisasszony módjára, kendővel legyezve az arcomat. Mivel nem maga az első visszatérő, gondoltam mindkettőnknek megadom azt a tiszteletet, hogy nem játszom el ezt a szerepet. De ha szeretné, akkor szívesen kapkodom a levegőt egy percig, bár nem hiszem, hogy bárhová vezetne a dolog. * Mosolyog Samonyr, és ültében a fotel két karfájára támasztja könyökét, ujjait sátor alakban érintve össze maga előtt. *
- Szóval, szerintem célszerűbb a tárgyra térnünk. Szívességet kér tőlem, azt, hogy a tanács előtt bizonyítsam, hogy maga a Tharisse ház örököse, talán egyetlen túlélője, és így a birtokok, a címek, és a vagyon jogos tulajdonosa, bár erre kevés a bizonyítéka. Természetesen jó helyre jött, hiszen ahogy kegyed is emlékszik, gyakran jártam a családjánál. Az apjával is üzleti kapcsolatom volt. Úgyhogy csak annyit mondjon meg nekem, biztosan emlékszik rá. * Dől közelebb a székben, kezét széttárva, és a karfa szélét fogva meg. *
- Az apja dolgozószobájában volt egy grimoire, ami kiemelt helyet foglalt el a könyvespolcon, a többi előtt volt, egy kis tartón. Az apja nagyon szerette azt a könyvet, komoly pénzt fizetett az írnokoknak a díszítésre és a borító is a legszebben készített színezett bőr volt. Ha megmondja a címét, és a borító színét, esetleg a motívumokat, azzal biztosra tudhatom, hogy maga az, és boldogan képviselhetem az tanács színe előtt.
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:56:35
Üzenet elküldve: 2025-09-07 13:56:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ez a helyzet tökéletes példája annak, hogy milyen az, mikor valaki az ellenkező hatást éri el azzal, hogy egyre jobban bizonygat valamit. Corillette nemhogy megnyugszik, egyre kellemetlenül érzi magát ezen a birtokon, de most már nem teheti meg, hogy egyszerűen hátat fordít, és távozik. Belép hát a Samonyr úr otthonába, szemei pedig azonnal végigpásztázzák a mutatós berendezést, keresik az értékeket és persze a lehetőségeket, amerre menekülni lehet majd, ha szükséges. Nem csukja be az ajtót maga mögött, úgy lépked beljebb, miközben igyekszik felvenni a társalgás fonalát is.*
- Semmi probléma, Samonyr úr, számomra teljesen megfelel az is, ha Ön szolgál ki engem. *Mondja rezzenéstelen arccal, de közben már azon gondolkozik, hogy ha ketten laknak a házban, akkor ki lehet a másik, és miért nem találkozott még vele. Bizonyára ő sincs itthon, hisz akkor lett volna, aki ajtót nyisson neki, mikor kopogtatott.*
- Nagyon szép ez a zöld szín. A kedves feleségével lakik itt? *Dicséri meg először a függönyöket, miközben eme ártatlan megjegyzés árnyékába rejtve teszi fel a fontosabb kérdést, hogy kevésbé tűnjön tolakodónak. Arra pedig, hogy Samonyr úr miért nem lepődött meg a felbukkanásán, kap egy magyarázatot, melyet továbbra is furcsáll, csupán az utolsó mondat hoz számára némi megnyugvást.*
- Értékelem a diszkrécióját. Ettől függetlenül, nem gondolnám apróságnak a tényt, hogy az életem nem veszett oda feleslegesen egy még feleslegesebb vérengzés során. *Nem, senki nem kezelheti apróságként azt, hogy a Tharisse ház örökösei élnek, és visszatértek a közéletbe. Még Samonyr úr sem. Közben bizonytalanul helyet foglal az egyik átkozottul kényelmes fotelben. Azt ezt követően elhangzó kérdés váratlanul éri, de tekintete nyugodt marad, nem mutatja ki a meglepettségét.*
- Egyelőre még nem. Tudja, nem sok mindenünk maradt a lázadás után, így a bizonyítékunk is kevés arra, hogy igazoljuk a kilétünket, a Tanács pedig ezek nélkül nem hajlandó átadni az oklevelet. Nos, ami azt illeti, pont emiatt kerestem fel Önt. Ugyan én és a húgom még gyermekek voltunk akkoriban, de ha jól tudom, Ön rengeteg Tharisse rendezvényen megfordult. Úgy gondoltam, talán hajlandó lenne segíteni nekünk. *Néz fel komolyan a férfire, tekintetében megjátszott fájdalommal a múltban elszenvedett veszteségeit tükrözve.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ez a helyzet tökéletes példája annak, hogy milyen az, mikor valaki az ellenkező hatást éri el azzal, hogy egyre jobban bizonygat valamit. Corillette nemhogy megnyugszik, egyre kellemetlenül érzi magát ezen a birtokon, de most már nem teheti meg, hogy egyszerűen hátat fordít, és távozik. Belép hát a Samonyr úr otthonába, szemei pedig azonnal végigpásztázzák a mutatós berendezést, keresik az értékeket és persze a lehetőségeket, amerre menekülni lehet majd, ha szükséges. Nem csukja be az ajtót maga mögött, úgy lépked beljebb, miközben igyekszik felvenni a társalgás fonalát is.*
- Semmi probléma, Samonyr úr, számomra teljesen megfelel az is, ha Ön szolgál ki engem. *Mondja rezzenéstelen arccal, de közben már azon gondolkozik, hogy ha ketten laknak a házban, akkor ki lehet a másik, és miért nem találkozott még vele. Bizonyára ő sincs itthon, hisz akkor lett volna, aki ajtót nyisson neki, mikor kopogtatott.*
- Nagyon szép ez a zöld szín. A kedves feleségével lakik itt? *Dicséri meg először a függönyöket, miközben eme ártatlan megjegyzés árnyékába rejtve teszi fel a fontosabb kérdést, hogy kevésbé tűnjön tolakodónak. Arra pedig, hogy Samonyr úr miért nem lepődött meg a felbukkanásán, kap egy magyarázatot, melyet továbbra is furcsáll, csupán az utolsó mondat hoz számára némi megnyugvást.*
- Értékelem a diszkrécióját. Ettől függetlenül, nem gondolnám apróságnak a tényt, hogy az életem nem veszett oda feleslegesen egy még feleslegesebb vérengzés során. *Nem, senki nem kezelheti apróságként azt, hogy a Tharisse ház örökösei élnek, és visszatértek a közéletbe. Még Samonyr úr sem. Közben bizonytalanul helyet foglal az egyik átkozottul kényelmes fotelben. Azt ezt követően elhangzó kérdés váratlanul éri, de tekintete nyugodt marad, nem mutatja ki a meglepettségét.*
- Egyelőre még nem. Tudja, nem sok mindenünk maradt a lázadás után, így a bizonyítékunk is kevés arra, hogy igazoljuk a kilétünket, a Tanács pedig ezek nélkül nem hajlandó átadni az oklevelet. Nos, ami azt illeti, pont emiatt kerestem fel Önt. Ugyan én és a húgom még gyermekek voltunk akkoriban, de ha jól tudom, Ön rengeteg Tharisse rendezvényen megfordult. Úgy gondoltam, talán hajlandó lenne segíteni nekünk. *Néz fel komolyan a férfire, tekintetében megjátszott fájdalommal a múltban elszenvedett veszteségeit tükrözve.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-07 00:26:32
Üzenet elküldve: 2025-09-07 00:26:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr mosolya csak még inkább kiszélesedik az állításra, miszerint nem mindenki az, aminek látszik. Tetszik neki ez a kijelentés, maga sem mondhatta volna jobban. Hiszen nem minden nemes nemes. *
- Örülök, hogy ezt elsimítottuk. A világért se szeretném, hogy valaki kellemetlenül érezze magát nálam. * Bólogat boldogan a kézcsók után.
Odabent a lakás minőségére nem lehet panasz. A padló finom munka, világos fából lerakva, a falak pasztell zöldek, a mennyezet domborműves. Corillette az előszobában áll, de belátni a mögötte elterülő nappaliba, ahonnan a nemes hangja szűrődik ki. *
- Kérem nézze el nekem, hogy még nincs személyzet. Csupán tegnap vettem át a lakást, és még nem volt alkalmam elintézni a dolgokat. Éppen azért is voltam távol, hogy felfogadjak néhány szolgálót, de csak holnap tudnak kezdeni. Egyelőre ketten vagyunk az egész lakásban. * Utóbbit csak félig tartja igaznak, nem tudja, hogy eredar lakótársa itthon, vagy házon kívül tartózkodik. Ha a lány követi, akkor a nappaliban láthatja, hogy személyzet ugyan nincs, berendezés viszont annál inkább. Az ablakoknál méregzöld, finom anyagú függönyök, körbe mindenfelé aranyozott díszítés, az ülőgarnitúrára szintén a zöld és a vörös színjegyek jellemzőek. Fényűző, és személytelen. *
- Természetesen meglepődök azon, hogy eljött, azonban elfoglalt személy vagyok, és így nincs időm ilyen apróságokon fennakadni. Ezen kívül elbűvölő házigazda is, szóval nem szerettem volna az utcán átbeszélni ezeket a dolgokat. Foglaljon helyet kérem. * Mutat az egyik fotelre, a bejárattól legtávolabbi sarokban lévőre. Samonyr maga az ajtóval háttal, az ahhoz legközelebbi ülőgarnitúra háttámláját fogja, láthatóan ide tervez leülni. *
- Egyébként most, hogy a rendszer visszaállni látszik, egyre több és több egykor halottnak hitt nemes tűnik fel a városban, nincs ebben semmi meglepő. Volt már alkalma kiváltani a nemesi oklevelét? * Teszi fel az újabb kérdést, amennyiben a szőkeség helyet foglal, vagy valahol álldogálni kezd a nappaliban. Utóbbival persze roppant mód felbosszantaná Samonyrt, hiszen tiszteletlenség elutasítani a felkínált helyet. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Samonyr mosolya csak még inkább kiszélesedik az állításra, miszerint nem mindenki az, aminek látszik. Tetszik neki ez a kijelentés, maga sem mondhatta volna jobban. Hiszen nem minden nemes nemes. *
- Örülök, hogy ezt elsimítottuk. A világért se szeretném, hogy valaki kellemetlenül érezze magát nálam. * Bólogat boldogan a kézcsók után.
Odabent a lakás minőségére nem lehet panasz. A padló finom munka, világos fából lerakva, a falak pasztell zöldek, a mennyezet domborműves. Corillette az előszobában áll, de belátni a mögötte elterülő nappaliba, ahonnan a nemes hangja szűrődik ki. *
- Kérem nézze el nekem, hogy még nincs személyzet. Csupán tegnap vettem át a lakást, és még nem volt alkalmam elintézni a dolgokat. Éppen azért is voltam távol, hogy felfogadjak néhány szolgálót, de csak holnap tudnak kezdeni. Egyelőre ketten vagyunk az egész lakásban. * Utóbbit csak félig tartja igaznak, nem tudja, hogy eredar lakótársa itthon, vagy házon kívül tartózkodik. Ha a lány követi, akkor a nappaliban láthatja, hogy személyzet ugyan nincs, berendezés viszont annál inkább. Az ablakoknál méregzöld, finom anyagú függönyök, körbe mindenfelé aranyozott díszítés, az ülőgarnitúrára szintén a zöld és a vörös színjegyek jellemzőek. Fényűző, és személytelen. *
- Természetesen meglepődök azon, hogy eljött, azonban elfoglalt személy vagyok, és így nincs időm ilyen apróságokon fennakadni. Ezen kívül elbűvölő házigazda is, szóval nem szerettem volna az utcán átbeszélni ezeket a dolgokat. Foglaljon helyet kérem. * Mutat az egyik fotelre, a bejárattól legtávolabbi sarokban lévőre. Samonyr maga az ajtóval háttal, az ahhoz legközelebbi ülőgarnitúra háttámláját fogja, láthatóan ide tervez leülni. *
- Egyébként most, hogy a rendszer visszaállni látszik, egyre több és több egykor halottnak hitt nemes tűnik fel a városban, nincs ebben semmi meglepő. Volt már alkalma kiváltani a nemesi oklevelét? * Teszi fel az újabb kérdést, amennyiben a szőkeség helyet foglal, vagy valahol álldogálni kezd a nappaliban. Utóbbival persze roppant mód felbosszantaná Samonyrt, hiszen tiszteletlenség elutasítani a felkínált helyet. *
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 23:52:09
Üzenet elküldve: 2025-09-06 23:52:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*A férfi fenyegetése célt ér, mert ahogy keze a kard markolatára kúszik, a lány megtorpan, és utána már nem is próbál meg elmenekülni a helyszínről. Nem vak, pontosan látja, hogy csak akkor szabadulhat innen, ha tisztázza magát, vagy ha a nevére és általa a születése okán kiérdemelt előjogokra hivatkozva el tudja érni, hogy még tőle kérjenek bocsánatot, amiért nem fogadták tárt karokkal. Ehhez mérten is kezd viselkedni, de valahol talán még őt is meglepi, hogy bejön a terve.
Ahogy kimondja a nevét, a férfi felnevet, arcára furcsa, kellemes örömet jelző mosoly kúszik, majd rögtön meg is kapja azt a bocsánatkérést, amelyről úgy hitte, hogy csak ideális esetben csikarhatja ki a másikból. Be ugyan nem mutatkozik, de a magyarázatából kiderül az is, hogy ő maga Samonyr úr.*
~Nem túl nemes dolog így ráhozni a frászt az emberre…~
- Természetesen megértem az aggodalmát Samonyr úr, és nem haragszom. Elfogadom a bocsánatkérését. Nem mindenki az, akinek látszik. *Mondja gondosan színlelt kedvességgel, miközben az ő arcára is mosoly kúszik. A következő jelenet azonban újra meglepi a szőkét, nem számított arra, hogy a nemes féltérdre fog ereszkedni előtte pusztán azért, hogy fenyegetés helyett végre rangjához méltóan, egy kézcsókkal üdvözölje őt. Nem húzza el előle a kezét, helyette kiélvezi a pillanatot, hogy igazi, nemes hölgyként kezelik. Szeretné, ha ez mindennapossá válna, de tudja, hogy ehhez bizony sokat kell még dolgoznia.*
- Egyetértek. *Mondja aztán, mikor Samonyr úr feláll, és a házba invitálja őt. Kulcsa van a kúriához, így már biztos lehet abban, hogy nem hazudik a kilétéről, mégis egy furcsa, gyanakvó érzés azt súgja, hogy valami nincs rendben. Már azt is furcsállja, hogy a ház ura hátra sem néz rá, mikor belép az épületbe. Amint ő is átlépte a küszöböt, megtorpan, még mielőtt az ajtó hirtelen bezárulhatna mögötte, újra elvágva a kiutat.*
- Samonyr úr! Engedje meg, hogy legyen egy tiszteletteljes kérdésem Önhöz! Meg sem lepődik rajta, hogy eljöttem ide? Tudja, mindenki azt hiszi a városban, hogy én és a húgom a lázadás áldozatai voltunk. Ön pedig úgy üdvözölt engem, mintha természetes volna, hogy éltben vagyok. *Ez az, ami aggasztja. A férfi viselkedése nem normális. Mintha csak egy kifelé mutatott kép volna, melyből hiányoznak az ösztönös, emberi megnyilvánulások.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*A férfi fenyegetése célt ér, mert ahogy keze a kard markolatára kúszik, a lány megtorpan, és utána már nem is próbál meg elmenekülni a helyszínről. Nem vak, pontosan látja, hogy csak akkor szabadulhat innen, ha tisztázza magát, vagy ha a nevére és általa a születése okán kiérdemelt előjogokra hivatkozva el tudja érni, hogy még tőle kérjenek bocsánatot, amiért nem fogadták tárt karokkal. Ehhez mérten is kezd viselkedni, de valahol talán még őt is meglepi, hogy bejön a terve.
Ahogy kimondja a nevét, a férfi felnevet, arcára furcsa, kellemes örömet jelző mosoly kúszik, majd rögtön meg is kapja azt a bocsánatkérést, amelyről úgy hitte, hogy csak ideális esetben csikarhatja ki a másikból. Be ugyan nem mutatkozik, de a magyarázatából kiderül az is, hogy ő maga Samonyr úr.*
~Nem túl nemes dolog így ráhozni a frászt az emberre…~
- Természetesen megértem az aggodalmát Samonyr úr, és nem haragszom. Elfogadom a bocsánatkérését. Nem mindenki az, akinek látszik. *Mondja gondosan színlelt kedvességgel, miközben az ő arcára is mosoly kúszik. A következő jelenet azonban újra meglepi a szőkét, nem számított arra, hogy a nemes féltérdre fog ereszkedni előtte pusztán azért, hogy fenyegetés helyett végre rangjához méltóan, egy kézcsókkal üdvözölje őt. Nem húzza el előle a kezét, helyette kiélvezi a pillanatot, hogy igazi, nemes hölgyként kezelik. Szeretné, ha ez mindennapossá válna, de tudja, hogy ehhez bizony sokat kell még dolgoznia.*
- Egyetértek. *Mondja aztán, mikor Samonyr úr feláll, és a házba invitálja őt. Kulcsa van a kúriához, így már biztos lehet abban, hogy nem hazudik a kilétéről, mégis egy furcsa, gyanakvó érzés azt súgja, hogy valami nincs rendben. Már azt is furcsállja, hogy a ház ura hátra sem néz rá, mikor belép az épületbe. Amint ő is átlépte a küszöböt, megtorpan, még mielőtt az ajtó hirtelen bezárulhatna mögötte, újra elvágva a kiutat.*
- Samonyr úr! Engedje meg, hogy legyen egy tiszteletteljes kérdésem Önhöz! Meg sem lepődik rajta, hogy eljöttem ide? Tudja, mindenki azt hiszi a városban, hogy én és a húgom a lázadás áldozatai voltunk. Ön pedig úgy üdvözölt engem, mintha természetes volna, hogy éltben vagyok. *Ez az, ami aggasztja. A férfi viselkedése nem normális. Mintha csak egy kifelé mutatott kép volna, melyből hiányoznak az ösztönös, emberi megnyilvánulások.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:36:29
Üzenet elküldve: 2025-09-06 22:36:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő után//
*Dalaf szája szóra nyílna, még úgy mondana annyi mindent... Naphosszat veszekedne ezzel a kiálhatatlannal! Mégis, nem szabad. A gyerek ennél fontosabb. Ha kell a legrosszabb isten kezébe is kölcsön adná, ha az védelmet és boldogságot ígérne biztos szóval a lányának. Csakis ezért történhet meg, hogy Nixomia Grendaer is lehetőség kap lovagolni a lányával. Hiába emészti fel közben belülről az ideg*
*Frice aprócska arcán csillognak hatalmas sárga szemei, amikor megindul alattuk a szőke lova. Meglepett kacagás hagyja el száját, és azonnal hátra fordítja fejét a mögötte lévőre. Most a lovagnő azt láthatja mintha csak egyenesen Dalaf egy részét is boldoggá tenné lánya pontosan ugyanolyan szemein keresztül. Aztán a kicsi visszafordul előrefelé*
- Apát is elviszi lovagolni egy körre? Azt mondta szereti. *A gyermeki ártatlanság nyilván nem gondol olyanokra, minthogy őt nem szabadna egyedül hagyni az utcán, mert hogy még árvának beszedik. Ahogy az sem jut el az egyébként fejlett kis agyáig, hogy milyen vicces is volna, ha apja így becsücsenne az úrnő elé, aki mellesleg utálja őt. Sok minden jár most a kicsi elf fejében, de gondolatai inkább közelebb állnak ahhoz a témához, hogy vajon most boldog-e vagy sem. Nagyon furcsa ez a nap. Amikor viszont sietett a ló az tetszett neki. Könnyen el tudta volna felejteni kicsit a világ történéseit, hálával, ha a nemes nem zavarta volna össze. Nem érti miket mond neki a felnőtt és azt sem hogy miért. Még az előbbi feszültséget sem érzékeli teljesen, az pedig túl komplex volna neki, hogy miért bízza az apja rá erre a nőre, ha olyan furcsák egymással, de azt azért érzi, hogy valami bizony nincs rendben. Mégis, inkább csak azt szeretné, hogy az apja is olyan boldog legyen, mint hallotta tőle, hogy annó volt a lovakon ülve. Ismét negpróbál hátra nézni, ezúttal apja reakcióját keresve, aki lelkesebben áll ott az út alján, mint ő ül itt a lovon. Így hát a nő előző kérdésére könnyebb már választ adnia*
- Azt hiszem tetszik. Ez különleges élmény, igaz? Még sosem voltam ilyen közel lóhoz. Elég szép. Csak kár, hogy az állatokról is nehéz eldönteni kedvesek-e. Egyszer megharapott egy macska. *Ezzel a kicsi lelkes gyermek módjára mindenféle elbűvölő történetet mesélni kezd. Igazi beleéléssel és mosollyal az arcán. Most, hogy a szőke nem hozza kellemetlen helyzetbe feltűnően a gyermek apját, az igazán aranyosnak és kiegyensúlyozottnak bizonyul*
//A kikötő után//
*Dalaf szája szóra nyílna, még úgy mondana annyi mindent... Naphosszat veszekedne ezzel a kiálhatatlannal! Mégis, nem szabad. A gyerek ennél fontosabb. Ha kell a legrosszabb isten kezébe is kölcsön adná, ha az védelmet és boldogságot ígérne biztos szóval a lányának. Csakis ezért történhet meg, hogy Nixomia Grendaer is lehetőség kap lovagolni a lányával. Hiába emészti fel közben belülről az ideg*
*Frice aprócska arcán csillognak hatalmas sárga szemei, amikor megindul alattuk a szőke lova. Meglepett kacagás hagyja el száját, és azonnal hátra fordítja fejét a mögötte lévőre. Most a lovagnő azt láthatja mintha csak egyenesen Dalaf egy részét is boldoggá tenné lánya pontosan ugyanolyan szemein keresztül. Aztán a kicsi visszafordul előrefelé*
- Apát is elviszi lovagolni egy körre? Azt mondta szereti. *A gyermeki ártatlanság nyilván nem gondol olyanokra, minthogy őt nem szabadna egyedül hagyni az utcán, mert hogy még árvának beszedik. Ahogy az sem jut el az egyébként fejlett kis agyáig, hogy milyen vicces is volna, ha apja így becsücsenne az úrnő elé, aki mellesleg utálja őt. Sok minden jár most a kicsi elf fejében, de gondolatai inkább közelebb állnak ahhoz a témához, hogy vajon most boldog-e vagy sem. Nagyon furcsa ez a nap. Amikor viszont sietett a ló az tetszett neki. Könnyen el tudta volna felejteni kicsit a világ történéseit, hálával, ha a nemes nem zavarta volna össze. Nem érti miket mond neki a felnőtt és azt sem hogy miért. Még az előbbi feszültséget sem érzékeli teljesen, az pedig túl komplex volna neki, hogy miért bízza az apja rá erre a nőre, ha olyan furcsák egymással, de azt azért érzi, hogy valami bizony nincs rendben. Mégis, inkább csak azt szeretné, hogy az apja is olyan boldog legyen, mint hallotta tőle, hogy annó volt a lovakon ülve. Ismét negpróbál hátra nézni, ezúttal apja reakcióját keresve, aki lelkesebben áll ott az út alján, mint ő ül itt a lovon. Így hát a nő előző kérdésére könnyebb már választ adnia*
- Azt hiszem tetszik. Ez különleges élmény, igaz? Még sosem voltam ilyen közel lóhoz. Elég szép. Csak kár, hogy az állatokról is nehéz eldönteni kedvesek-e. Egyszer megharapott egy macska. *Ezzel a kicsi lelkes gyermek módjára mindenféle elbűvölő történetet mesélni kezd. Igazi beleéléssel és mosollyal az arcán. Most, hogy a szőke nem hozza kellemetlen helyzetbe feltűnően a gyermek apját, az igazán aranyosnak és kiegyensúlyozottnak bizonyul*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 19:49:13
Üzenet elküldve: 2025-09-06 19:49:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Legszívesebben kiköpne Eeyr nevét hallva, de természetesen az ilyen közönséges viselkedés nem jellemző rá. Talán ha a kikötőben lenne, ahol nem ismeri senki, akkor megtenné. *
- Eeyr kísérjen minket utunkon. * Hajt fejet inkább mosolyogva az istennő dicséretét hallva. Továbbra sem kér elnézést a lánytól, hiszen oka még mindig nincs rá. Ahogy Corillette megindul az utca felé, Samonyr keze szép lassan a kardmarkolatra kúszik. Nem húzza elő, és nem is próbálja észrevétlenül tenni a dolgot, a célja az, hogy fenyegető legyen a mozdulat. Arcán egy apró mosoly jelenik meg, miközben így tesz, mintha csak invitálná a lányt, hogy folytassa a lépéseket, és próbáljon meg kimenni. Egészen addig tartja ott a kezét, amíg látogatója végre be nem mutatkozik. Akkor aztán elneveti magát. *
- Drága Corillette kisasszony! * Szól boldogan, és elengedi a fegyver markolatát, miközben közelebb lép. * Kérem, ne haragudjon rám, de a lázadás óta úgy érzem, nem lehet elég óvatos az ember. Azt hiszem, hogy paranoiának hívják a régi feljegyzések, de én inkább úgy mondanám, hogy elővigyázatos vagyok. Nem tudhattam, hogy tolvaj, vagy valami más ártó szándékú nő keres hívatlanul.
* Úgy beszél, mintha az előző kis jelenet ezzel teljesen meg lenne magyarázva. Ha a nő hagyja, akkor elé érve térdre ereszkedik, hogy kézcsókkal illesse, ahogy illendő. Nem emeli meg a nő kezét, hanem ő hajol le, és abban a pozícióban teszi rá hüvelykujját, ahol a szőke lány tartja, ahogy óvatosan megfogja. Ajkaival az ujját érinti, az etikettnek megfelelően, persze csak akkor, ha minderre lehetősége van. *
- Kérem, kerüljön beljebb, ne idekint beszélgessünk. * Teszi hozzá, akár sikerült a kézcsók, akár nem. Felemelkedik a térdelő pozícióból, és az ajtóhoz lép, majd egy gyors mozdulattal húzza elő a kulcsot a zsebéből, és nyitja ki az ajtót. Hátra sem nézve siet beljebb, és ha a Tharisse lány szeretné, akkor követheti őt a nyitott ajtón át. De arra is megvan a lehetősége, hogy távozzon, hiszen ezután nem áll senki közte, és a szabadság között. Hacsak nem ront rá valaki, amikor hátat fordít a kúriának. De milyen nemes tenne ilyet. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Legszívesebben kiköpne Eeyr nevét hallva, de természetesen az ilyen közönséges viselkedés nem jellemző rá. Talán ha a kikötőben lenne, ahol nem ismeri senki, akkor megtenné. *
- Eeyr kísérjen minket utunkon. * Hajt fejet inkább mosolyogva az istennő dicséretét hallva. Továbbra sem kér elnézést a lánytól, hiszen oka még mindig nincs rá. Ahogy Corillette megindul az utca felé, Samonyr keze szép lassan a kardmarkolatra kúszik. Nem húzza elő, és nem is próbálja észrevétlenül tenni a dolgot, a célja az, hogy fenyegető legyen a mozdulat. Arcán egy apró mosoly jelenik meg, miközben így tesz, mintha csak invitálná a lányt, hogy folytassa a lépéseket, és próbáljon meg kimenni. Egészen addig tartja ott a kezét, amíg látogatója végre be nem mutatkozik. Akkor aztán elneveti magát. *
- Drága Corillette kisasszony! * Szól boldogan, és elengedi a fegyver markolatát, miközben közelebb lép. * Kérem, ne haragudjon rám, de a lázadás óta úgy érzem, nem lehet elég óvatos az ember. Azt hiszem, hogy paranoiának hívják a régi feljegyzések, de én inkább úgy mondanám, hogy elővigyázatos vagyok. Nem tudhattam, hogy tolvaj, vagy valami más ártó szándékú nő keres hívatlanul.
* Úgy beszél, mintha az előző kis jelenet ezzel teljesen meg lenne magyarázva. Ha a nő hagyja, akkor elé érve térdre ereszkedik, hogy kézcsókkal illesse, ahogy illendő. Nem emeli meg a nő kezét, hanem ő hajol le, és abban a pozícióban teszi rá hüvelykujját, ahol a szőke lány tartja, ahogy óvatosan megfogja. Ajkaival az ujját érinti, az etikettnek megfelelően, persze csak akkor, ha minderre lehetősége van. *
- Kérem, kerüljön beljebb, ne idekint beszélgessünk. * Teszi hozzá, akár sikerült a kézcsók, akár nem. Felemelkedik a térdelő pozícióból, és az ajtóhoz lép, majd egy gyors mozdulattal húzza elő a kulcsot a zsebéből, és nyitja ki az ajtót. Hátra sem nézve siet beljebb, és ha a Tharisse lány szeretné, akkor követheti őt a nyitott ajtón át. De arra is megvan a lehetősége, hogy távozzon, hiszen ezután nem áll senki közte, és a szabadság között. Hacsak nem ront rá valaki, amikor hátat fordít a kúriának. De milyen nemes tenne ilyet. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063