Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:33:00
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:33:00
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Arrébb húzódik, hogy Norra is kezelésbe tudja venni a hordót. A közelébe kerülő nő illatától egy pillanatra szinte megszédül, de kényszeríti magát, hogy.. nos.. mi maradjon? Úriember? Valaki, az illendőség keretein belül? Olyasmi.
Egészen addig nem érzi magát tökfilkónak amíg Norra is küzdeni látszik a hordó dugójával, ám ez villámgyorsan változik meg, ahogy a nő előhúzza a tőrét, és azzal csalogatja ki a dugaszt. Legszívesebben elsüllyedne a föld alá. Hiszen ő maga paskolgatta kint az utcán a saját fegyverét nagyfiúskodva! Na tessék, nem mindenkinek adnak az égiek józan eszet. Még csak inni sem kell ahhoz, hogy ez hibáddzon. Bosszúsan elfintorodik, szerencsére ez talán nem látszik a kicsapó sör által okozott kapkodásban. Ha már okosnak nem okos, legalább gyors - a nő keze alá dolgozva adja oda neki előbb az egyik, majd a másik korsót, majd segít úgy fordítani a hordót, hogy elapadjon a komlószagú csobogás.*
- Hehem, tényleg? *-nevet udvariasan maga is Norra szavaira. Bár sejti hogy a nő csak viccel, azért nem szívesen kerülne a tőre alá. Még az ő kis dugóját is épp úgy pöckölné meg a hegyével, ahogy azt a hordóéval tette. A gondolattól elvörösödik és úgy pislog Norrára, aki épp őt próbálja a szemeivel felfalni, és a nyelvmozdulatból ítélve máshogy is erre készül. Ettől a gondolattól az arcán ülő vörös a füleire is átköltözik, és a nyakán végig kúszva eltűnik valahol az inge alatt.
Inkább elrejti magát a korsó mögött. Nem nagyon szokott inni. Egyszer ellopták a többi legénnyel valamelyikük apjának friss pálinkával töltött demizsonját, hogy megkóstolják az italt, ám rajtakapták őket. A büntetés nem fejenként tíz botütés volt, hanem az, hogy annyi pálinkát kellett inniuk abból a rohadt demizsonból, amennyi csak beléjük fért. Még mindig felettébb élénken él benne az az emlék, hogy mindannyiuk orrán-száján bő sugárban fröcsög a gyümölcsös aromájú hányás, miközben egymás reszkető hátára próbálnak támaszkodni. A sörnek nincs gyümölcsös aromája, ám a főtt árpa szagán átütő enyhe alkoholtól is szinte bukfencet vet a gyomra. Azért csak belekortyol egy egészen aprót, de nem nagyon tartogatja a szájában, inkább csak hamar lenyeli.
Nem elég gyorsan, így is majdnem tüdejére szalad Norra kérdését hallva.*
- Hööh.. khömm.. öh.. *-szabad kezével kitöröl egy apró könnycseppet szeme sarkából, majd megpróbál komoly arccal Norrára nézni.-* Voltam már együtt nővel. Hát..
*Belesandít a korsóba, abból visszaröhög rá a sörhab.*
- Egyszer. Apám akkor vitt el hozzá, amikor már akkora voltam, hogy egyforma méretű lett a lábunk. *-megdörgöli az orrát, majd újra kihúzza magát, és úgy néz a nőre.-* És ott férfivá tettek! Ebben biztos lehetsz.
A hozzászólás írója (Aljin Nera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 13:34:04
//Samonyr Rezidencia//
*Arrébb húzódik, hogy Norra is kezelésbe tudja venni a hordót. A közelébe kerülő nő illatától egy pillanatra szinte megszédül, de kényszeríti magát, hogy.. nos.. mi maradjon? Úriember? Valaki, az illendőség keretein belül? Olyasmi.
Egészen addig nem érzi magát tökfilkónak amíg Norra is küzdeni látszik a hordó dugójával, ám ez villámgyorsan változik meg, ahogy a nő előhúzza a tőrét, és azzal csalogatja ki a dugaszt. Legszívesebben elsüllyedne a föld alá. Hiszen ő maga paskolgatta kint az utcán a saját fegyverét nagyfiúskodva! Na tessék, nem mindenkinek adnak az égiek józan eszet. Még csak inni sem kell ahhoz, hogy ez hibáddzon. Bosszúsan elfintorodik, szerencsére ez talán nem látszik a kicsapó sör által okozott kapkodásban. Ha már okosnak nem okos, legalább gyors - a nő keze alá dolgozva adja oda neki előbb az egyik, majd a másik korsót, majd segít úgy fordítani a hordót, hogy elapadjon a komlószagú csobogás.*
- Hehem, tényleg? *-nevet udvariasan maga is Norra szavaira. Bár sejti hogy a nő csak viccel, azért nem szívesen kerülne a tőre alá. Még az ő kis dugóját is épp úgy pöckölné meg a hegyével, ahogy azt a hordóéval tette. A gondolattól elvörösödik és úgy pislog Norrára, aki épp őt próbálja a szemeivel felfalni, és a nyelvmozdulatból ítélve máshogy is erre készül. Ettől a gondolattól az arcán ülő vörös a füleire is átköltözik, és a nyakán végig kúszva eltűnik valahol az inge alatt.
Inkább elrejti magát a korsó mögött. Nem nagyon szokott inni. Egyszer ellopták a többi legénnyel valamelyikük apjának friss pálinkával töltött demizsonját, hogy megkóstolják az italt, ám rajtakapták őket. A büntetés nem fejenként tíz botütés volt, hanem az, hogy annyi pálinkát kellett inniuk abból a rohadt demizsonból, amennyi csak beléjük fért. Még mindig felettébb élénken él benne az az emlék, hogy mindannyiuk orrán-száján bő sugárban fröcsög a gyümölcsös aromájú hányás, miközben egymás reszkető hátára próbálnak támaszkodni. A sörnek nincs gyümölcsös aromája, ám a főtt árpa szagán átütő enyhe alkoholtól is szinte bukfencet vet a gyomra. Azért csak belekortyol egy egészen aprót, de nem nagyon tartogatja a szájában, inkább csak hamar lenyeli.
Nem elég gyorsan, így is majdnem tüdejére szalad Norra kérdését hallva.*
- Hööh.. khömm.. öh.. *-szabad kezével kitöröl egy apró könnycseppet szeme sarkából, majd megpróbál komoly arccal Norrára nézni.-* Voltam már együtt nővel. Hát..
*Belesandít a korsóba, abból visszaröhög rá a sörhab.*
- Egyszer. Apám akkor vitt el hozzá, amikor már akkora voltam, hogy egyforma méretű lett a lábunk. *-megdörgöli az orrát, majd újra kihúzza magát, és úgy néz a nőre.-* És ott férfivá tettek! Ebben biztos lehetsz.
A hozzászólás írója (Aljin Nera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.26 13:34:04
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-26 00:50:12
Üzenet elküldve: 2025-09-26 00:50:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
- Nem mondhatom meg ki lesz önnek az igazi kisasszony, de ha bármikor is kérdése lenne a kérők mérlegelése kapcsán, állok szíves rendelkezésére. Én csupán csak azért vagyok itt, hogy mindenben segítsem a lehető legjobb döntést hozni. ~És biztosítanom kell, hogy nem gondolja azt, hogy az Dram lesz.~ Most sietnünk kell, sajnos nem hiszem, hogy van időnk egy ilyen kényes és összetett témát kitárgyalására, de amit mondani kívántam annak a lényege leginkább az volt, hogy várja ki nyugodtan a jelentkezőket, és a többszöri látogatásokat, az ilyen döntések nem szabad, hogy egy nap alatt szülessenek, egyik oldalról sem. Nem egy darab találkozás adja meg a házasság alapját, még ha az első kérők gyakran úgy akarnák is. Egy alkalom nem elég, hogy lássa valaki valódi arcát, ha el akarják önt venni. Ezért problémás az, aki már elsőként, készen jön, hogy ő biztosan elvenné magát, mert az nem a személyisége, amit magából akar, csak a haszon, amit magában lát. Az ilyen elhamarkodók... egy elképzelést akarnak, amit aztán könnyen megunnak. Biztos vagyok benne, hogy okos űrnő létére, amint látja az összes kérőt, a különbségeket is látni fogja közöttük és a döntés megszületésekor nem kell, majd önt semmire sem rábeszélni, mert tudni fogja, legmélyen ki az, akinek még a haja is megrészegíti, mert kedveli, a hibáival együtt és bízik benne, és őt akarja kétség nélkül, az lesz a helyes döntés. De talán segíthet közelebb kerülni a kérőihez, hogy gyorsabban lásson az igazi oldalukból, ha maga is mutat a saját valójából. A házasságban úgyis kiderülne a személyiség, szóval ha egy tanácsot tényleg megfogadna, ha az igazira vágyik... Akkor az az, hogy legyen önmaga annyira amennyire csak azt nemesként megteheti! Beszéljenek véleményekről, szenvedélyekről, utálatról... Természetesen, csak kecsesen, de őszintén.
* Miután Amaziana a kisasszonynak tett szónoklatával már veszélyeztette munkáját, a virágok egyengetésével is saját személyisége úgymond kiszúr, abból az unalmas virágból, amit most játszik. Agya folyamatosan pörög. Keresi a legjobb terveket, legjobban illő szavakat, a legtökéletesebb manipuláció útját... És bármennyire is utálná bevallani, amikor ez a bizonyos kérő arról beszél neki, hogy nehogy megszúrja a kezét, az első dolog, ami eszébe jut az bizony az, hogy: ~Oh pedig belém már jól belém szúrtak! És kétlem, hogy segíteni fogsz kiszopkodni ezt a szemetet a terveimből!~ Amaziana tudja, hogy professzionálisnak kell maradnia és nem időzhetnek el túl sokáig a gondolatai a valódi főnöke körül, de szíve mégis valamit érez miközben visszafelé sétál a lépcsőn. Azt egyelőre inkább maga előtt is felfedezetlenül tartja, hogy pontosan mit is, de ott van és bizony szúrja őt valahogy így vagy úgy. Az egyetlen dolog amiben biztos, hogy a két Sayqueves házassága mindenki számára katasztrófában és boldogtalanságban végződne. És ahhoz, hogy ebben biztos legyen még levezetést sem kell tennie. Azonban... Most okosabb inkább egy még ismeretlen frigy lehetőségein rágódnia. ~Vajon miért akart állva maradni az úr? Sietne? Sétálni szeretne a kertben, és fél nehogy bent ragadjanak? Rövidebb a törzse, mint a lábai és ülve alacsonynak fest? Vagy talán... A házat akarja körbejárni míg az emeleten vagyunk?~ Amaziana egy pillanatra visszafordul a fenti folyosóról, hogy lepillantson a lépcső aljáig mit csinál ott az álláshoz ragaszkodott Lazziar. Csakis ez után lép be az úrnőjéhez.*
* Mire leérnek valószínűleg biztossá válik, hogy ha a férfi tervezett is valamiféle kinti sétát, esetleges leendőbelije azt most így nem fogja hagyni kezdetnek. Kabátját rángattatná is már le szegény jól felöltözött fickónak! Meg sebesen ültetné az asztalhoz. Csak úgy szórja a házvezetőnőre a feladatokat, Amaziana szeme pedig fényt vált az érzelmei felhevülésétől. És hogy mit gondol? ~Hála fasz! Lelkes~ Ez az első három szó, ami Amaziana eszébe jut és bizony a történések alakulása már fel is dobja rögvest kicsit a kedvét. Ezúttal tényleg, tényleg jókedvű, őszinte mosollyal indul meg a vendég felé, és basszus, nem másért, minthogy az úrnőjének vetkőztesse az urat! Mintha csak egy lovat készülne most eladni, vagy legalábbis a lovagláshoz meghozni a kedvet, távoli lovakon, nem Dramen... Úgy közelíti meg a feladatot.*
- Azonnal úrnőm! Jöjjön uram, hagy segítsek a kabátjával! Bocsásson meg, hogy eddig nem tettem! *A jó házvezető szerepe valahogy egyszeriben sokkal könnyebbnek érződik. Természetesen járása most is nyugodt, valódi vigyorát pedig jól leharapja, hogy csak kedvesen udvariasnak tűnjön, de belül ég, hogy tudja mit is fog jelenteni ez a pillanat. Egy első komolyabb rápillantást. ~Remélem izmos vagy Lazziar, vagy olyan a karod, amire a kisasszony bukik, bármilyen is legyen az, mert ha nem, akkor nem tudom mit csinálok! Most szépen kicsomagoljuk itt az árut a kíváncsi szöszkémnek, jó kell, hogy legyél~ Lehet, hogy nem hívő létére kivételesen még egy gyors imát is elmormol Amaz minden általa ismert istennek, mielőtt a férfi kabátjáért nyúlna, hogy lehetőleg azt a fiatal csődört teljes pompájában felfedhessék. Na jó, csak az ingét! Egyelőre*
- Milyen italt kíván a kedves kérő? És a kisasszony?
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
- Nem mondhatom meg ki lesz önnek az igazi kisasszony, de ha bármikor is kérdése lenne a kérők mérlegelése kapcsán, állok szíves rendelkezésére. Én csupán csak azért vagyok itt, hogy mindenben segítsem a lehető legjobb döntést hozni. ~És biztosítanom kell, hogy nem gondolja azt, hogy az Dram lesz.~ Most sietnünk kell, sajnos nem hiszem, hogy van időnk egy ilyen kényes és összetett témát kitárgyalására, de amit mondani kívántam annak a lényege leginkább az volt, hogy várja ki nyugodtan a jelentkezőket, és a többszöri látogatásokat, az ilyen döntések nem szabad, hogy egy nap alatt szülessenek, egyik oldalról sem. Nem egy darab találkozás adja meg a házasság alapját, még ha az első kérők gyakran úgy akarnák is. Egy alkalom nem elég, hogy lássa valaki valódi arcát, ha el akarják önt venni. Ezért problémás az, aki már elsőként, készen jön, hogy ő biztosan elvenné magát, mert az nem a személyisége, amit magából akar, csak a haszon, amit magában lát. Az ilyen elhamarkodók... egy elképzelést akarnak, amit aztán könnyen megunnak. Biztos vagyok benne, hogy okos űrnő létére, amint látja az összes kérőt, a különbségeket is látni fogja közöttük és a döntés megszületésekor nem kell, majd önt semmire sem rábeszélni, mert tudni fogja, legmélyen ki az, akinek még a haja is megrészegíti, mert kedveli, a hibáival együtt és bízik benne, és őt akarja kétség nélkül, az lesz a helyes döntés. De talán segíthet közelebb kerülni a kérőihez, hogy gyorsabban lásson az igazi oldalukból, ha maga is mutat a saját valójából. A házasságban úgyis kiderülne a személyiség, szóval ha egy tanácsot tényleg megfogadna, ha az igazira vágyik... Akkor az az, hogy legyen önmaga annyira amennyire csak azt nemesként megteheti! Beszéljenek véleményekről, szenvedélyekről, utálatról... Természetesen, csak kecsesen, de őszintén.
* Miután Amaziana a kisasszonynak tett szónoklatával már veszélyeztette munkáját, a virágok egyengetésével is saját személyisége úgymond kiszúr, abból az unalmas virágból, amit most játszik. Agya folyamatosan pörög. Keresi a legjobb terveket, legjobban illő szavakat, a legtökéletesebb manipuláció útját... És bármennyire is utálná bevallani, amikor ez a bizonyos kérő arról beszél neki, hogy nehogy megszúrja a kezét, az első dolog, ami eszébe jut az bizony az, hogy: ~Oh pedig belém már jól belém szúrtak! És kétlem, hogy segíteni fogsz kiszopkodni ezt a szemetet a terveimből!~ Amaziana tudja, hogy professzionálisnak kell maradnia és nem időzhetnek el túl sokáig a gondolatai a valódi főnöke körül, de szíve mégis valamit érez miközben visszafelé sétál a lépcsőn. Azt egyelőre inkább maga előtt is felfedezetlenül tartja, hogy pontosan mit is, de ott van és bizony szúrja őt valahogy így vagy úgy. Az egyetlen dolog amiben biztos, hogy a két Sayqueves házassága mindenki számára katasztrófában és boldogtalanságban végződne. És ahhoz, hogy ebben biztos legyen még levezetést sem kell tennie. Azonban... Most okosabb inkább egy még ismeretlen frigy lehetőségein rágódnia. ~Vajon miért akart állva maradni az úr? Sietne? Sétálni szeretne a kertben, és fél nehogy bent ragadjanak? Rövidebb a törzse, mint a lábai és ülve alacsonynak fest? Vagy talán... A házat akarja körbejárni míg az emeleten vagyunk?~ Amaziana egy pillanatra visszafordul a fenti folyosóról, hogy lepillantson a lépcső aljáig mit csinál ott az álláshoz ragaszkodott Lazziar. Csakis ez után lép be az úrnőjéhez.*
* Mire leérnek valószínűleg biztossá válik, hogy ha a férfi tervezett is valamiféle kinti sétát, esetleges leendőbelije azt most így nem fogja hagyni kezdetnek. Kabátját rángattatná is már le szegény jól felöltözött fickónak! Meg sebesen ültetné az asztalhoz. Csak úgy szórja a házvezetőnőre a feladatokat, Amaziana szeme pedig fényt vált az érzelmei felhevülésétől. És hogy mit gondol? ~Hála fasz! Lelkes~ Ez az első három szó, ami Amaziana eszébe jut és bizony a történések alakulása már fel is dobja rögvest kicsit a kedvét. Ezúttal tényleg, tényleg jókedvű, őszinte mosollyal indul meg a vendég felé, és basszus, nem másért, minthogy az úrnőjének vetkőztesse az urat! Mintha csak egy lovat készülne most eladni, vagy legalábbis a lovagláshoz meghozni a kedvet, távoli lovakon, nem Dramen... Úgy közelíti meg a feladatot.*
- Azonnal úrnőm! Jöjjön uram, hagy segítsek a kabátjával! Bocsásson meg, hogy eddig nem tettem! *A jó házvezető szerepe valahogy egyszeriben sokkal könnyebbnek érződik. Természetesen járása most is nyugodt, valódi vigyorát pedig jól leharapja, hogy csak kedvesen udvariasnak tűnjön, de belül ég, hogy tudja mit is fog jelenteni ez a pillanat. Egy első komolyabb rápillantást. ~Remélem izmos vagy Lazziar, vagy olyan a karod, amire a kisasszony bukik, bármilyen is legyen az, mert ha nem, akkor nem tudom mit csinálok! Most szépen kicsomagoljuk itt az árut a kíváncsi szöszkémnek, jó kell, hogy legyél~ Lehet, hogy nem hívő létére kivételesen még egy gyors imát is elmormol Amaz minden általa ismert istennek, mielőtt a férfi kabátjáért nyúlna, hogy lehetőleg azt a fiatal csődört teljes pompájában felfedhessék. Na jó, csak az ingét! Egyelőre*
- Milyen italt kíván a kedves kérő? És a kisasszony?
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:15:32
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:15:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus szemének villanását, amivel végigméri az elé lépő fiatal nőt, elég nehéz elkapni, de nem lehetetlen. Azonban a férfi arcáról elég nehéz leolvasni, hogy volt-e rá bármi hatással a lány szépsége.
Persze, volt. Orthus kifejezetten szereti szemrevaló hölgyekkel múlatni az időt, csak éppen kellő diszkréció mellett. Másrészről pedig odafigyel arra, hogy az efféle gondolatai ne látsszanak meg rajta, ha egy könnyed társalgás, vagy éppen egy komoly tárgyalás van soron.
Szívesebben tartja ezt a szívélyes, udvarias, de távolságtartó hozzáállást, mert tökéletes jó kapcsolatok kialakítására.
Ő maga is helyet foglal, és Norra italválasztásához hozzáteszi a magáét.*
- Szintén.
*mondja egyszerűen a komornyiknak, aki már siet is, hogy hozza az italokat.
A hölgy dicséretét hallva röviden bólint.*
- Köszönöm az elismerést. Szeretném, ha a vendégeim mindig kényelmesen és otthonosan éreznék magukat az otthonomban. Remélem, a jövőben is vendégül láthatom majd. Arthenior régen sok pompás nemesi bálnak adott otthont. Szeretném mihamarabb visszahozni ezt a szokást.
*fejti ki, majd Norra kérdésére így felel.*
- Tudja, fontosnak tartom, hogy ha már kialakult egy új nemesi réteg a városban, akkor mi, akik ennek a szép új negyednek a lakói vagyunk, tudjunk egymásról és jó kapcsolatokat ápoljunk. Ezért aztán próbálom számon tartani, hogy kik vettek még házat a Csonthídon innen. Kegyedről is így szereztem tudomást. Úgy tudom, Samonyr Talwakr tért vissza, hogy csatlakozzon az új nemességhez. Azt sajnos nem tudom, hogy Önök között milyen jellegű kapcsolat van, de feltételezem a közös névből fakadóan, hogy rokonok. Így kegyed ugyanúgy a nemességhez tartozik, ha nem tévedek.
*fejti ki.*
- Egy szó, mint száz: szeretem ismerni azokat, akikkel valamilyen formában sorsközösségbe kerülök. Mert nekünk artheniori nemeseknek bizony egy lehet a sorsunk, legyen az jó vagy rossz. Én azon munkálkodom, hogy minél jobb legyen, mindannyiunknak.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus szemének villanását, amivel végigméri az elé lépő fiatal nőt, elég nehéz elkapni, de nem lehetetlen. Azonban a férfi arcáról elég nehéz leolvasni, hogy volt-e rá bármi hatással a lány szépsége.
Persze, volt. Orthus kifejezetten szereti szemrevaló hölgyekkel múlatni az időt, csak éppen kellő diszkréció mellett. Másrészről pedig odafigyel arra, hogy az efféle gondolatai ne látsszanak meg rajta, ha egy könnyed társalgás, vagy éppen egy komoly tárgyalás van soron.
Szívesebben tartja ezt a szívélyes, udvarias, de távolságtartó hozzáállást, mert tökéletes jó kapcsolatok kialakítására.
Ő maga is helyet foglal, és Norra italválasztásához hozzáteszi a magáét.*
- Szintén.
*mondja egyszerűen a komornyiknak, aki már siet is, hogy hozza az italokat.
A hölgy dicséretét hallva röviden bólint.*
- Köszönöm az elismerést. Szeretném, ha a vendégeim mindig kényelmesen és otthonosan éreznék magukat az otthonomban. Remélem, a jövőben is vendégül láthatom majd. Arthenior régen sok pompás nemesi bálnak adott otthont. Szeretném mihamarabb visszahozni ezt a szokást.
*fejti ki, majd Norra kérdésére így felel.*
- Tudja, fontosnak tartom, hogy ha már kialakult egy új nemesi réteg a városban, akkor mi, akik ennek a szép új negyednek a lakói vagyunk, tudjunk egymásról és jó kapcsolatokat ápoljunk. Ezért aztán próbálom számon tartani, hogy kik vettek még házat a Csonthídon innen. Kegyedről is így szereztem tudomást. Úgy tudom, Samonyr Talwakr tért vissza, hogy csatlakozzon az új nemességhez. Azt sajnos nem tudom, hogy Önök között milyen jellegű kapcsolat van, de feltételezem a közös névből fakadóan, hogy rokonok. Így kegyed ugyanúgy a nemességhez tartozik, ha nem tévedek.
*fejti ki.*
- Egy szó, mint száz: szeretem ismerni azokat, akikkel valamilyen formában sorsközösségbe kerülök. Mert nekünk artheniori nemeseknek bizony egy lehet a sorsunk, legyen az jó vagy rossz. Én azon munkálkodom, hogy minél jobb legyen, mindannyiunknak.
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:45:16
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:45:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
* Sejti, hogy az ajtót nyitó inas nem a ház ura, de azért őt is megnézi magának és tiszteletteljesen köszönti. *
– Jó estét. * Továbbmegy, odabent egy másik férfi üdvözli. Szavaiból kiderül, hogy még ő sem maga Morhimer úr. Norgen valószínűleg sosem fogja megérteni ezt a sok formalitást, viszont kezdi megszokni. Ha folyton nemesi körökben mozog, muszáj lesz. Ő maga is elsajátította már az illem számos csínját-bínját. Az őt üdvözlő szolgálók legalább biztosítják róla, hogy jó helyen jár, és azt is megtudja, hogy odabent már várnak rá. Nem írt válaszlevelet, mert feleslegesnek érezte. Ha emiatt más programot szervezett volna magának a ház ura, eleve nem volna olyan fontos a találkozó.
Az egyszerű, de szépen berendezett társalkodóba érve aztán végre Orthus is tiszteletét teszi. *
– Igazán köszönöm a meghívását, kedves Orthus. * Kinyújtja kezét, fejét pedig enyhén oldalra fordítja a kézcsók alatt, hogy kerülje a szemkontaktust. Apró részletek, amikre úgy érzi, jó, ha odafigyel. Persze nem kizárt, hogy ez a vacsora is azzal fog zárulni, hogy ledobja ruháit és átadja magát a férfinak. Viszont addig is szeretne jó benyomást kelteni, hogy az ilyesfajta intim együttlét legfeljebb megpecsételése legyen az addig megbeszélt üzletkötésüknek. Csak nem kezdheti azzal, hogy Orthus nyakába dobja a lábait.
Gondolatai már egész máshol járnak, a nemes férfi pedig még csak annyit kérdezett, hogy mit szeretne inni. *
– Száraz vöröset, tisztán. * Válaszol gondolkodás nélkül. A száraz vörösbor nem finom, de azt legalább ismeri és elnyalogatja majd egy este alatt. Amúgy meg nem különösebben érdekli, hogy mit iszik, amíg nincs megmérgezve. De ettől most nem különösebben tart. Ha Orthus valami oknál fogva végezni akarna vele, nem küldött volna olyan szép fehér borítékot, amit a monogramját jelző pecsétgyűrűvel zárt le; egyszerűen felbérelt volna egy orgyilkost. *
– Igazán otthonos. * Néz végig a szobában. Hasonlít a Samonyr Rezidenciához, de talán még annál is nagyobb ez a villa. Nehéz megállapítani, Norra még csak egy szeletet látott belőle. Valószínűleg nem lenne Orthus ellenére, ha helyet foglalna a kényelmesnek tűnő kanapén, de megvárja, míg a másik ajánlja fel neki az ülőhelyet vagy, ha inkább egyből kimenne, akkor oda is követi a házigazdát.
Mindegy, hogy hol vannak, kisvártatva felteszi az első kérdését, ami már egy ideje foglalkoztatja. *
– Olvastam a levelét, és őszinte kíváncsisággal töltött el a gondolat, hogy honnan értesült rólam, kedves Orthus? Illetve arról, hogy Selyemrévbe költöztem. Bevallom, én még nem sokat hallottam Önről, pedig biztosan illett volna. * Szavaiba nem sok őszinteség szorult, de kitűnően meg tudja játszani magát, ha arról van szó. Márpedig nincs még egy helyzet, ahol ennyire számítana, hogy mit és hogyan mond. Legfeljebb a törvényszék. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
* Sejti, hogy az ajtót nyitó inas nem a ház ura, de azért őt is megnézi magának és tiszteletteljesen köszönti. *
– Jó estét. * Továbbmegy, odabent egy másik férfi üdvözli. Szavaiból kiderül, hogy még ő sem maga Morhimer úr. Norgen valószínűleg sosem fogja megérteni ezt a sok formalitást, viszont kezdi megszokni. Ha folyton nemesi körökben mozog, muszáj lesz. Ő maga is elsajátította már az illem számos csínját-bínját. Az őt üdvözlő szolgálók legalább biztosítják róla, hogy jó helyen jár, és azt is megtudja, hogy odabent már várnak rá. Nem írt válaszlevelet, mert feleslegesnek érezte. Ha emiatt más programot szervezett volna magának a ház ura, eleve nem volna olyan fontos a találkozó.
Az egyszerű, de szépen berendezett társalkodóba érve aztán végre Orthus is tiszteletét teszi. *
– Igazán köszönöm a meghívását, kedves Orthus. * Kinyújtja kezét, fejét pedig enyhén oldalra fordítja a kézcsók alatt, hogy kerülje a szemkontaktust. Apró részletek, amikre úgy érzi, jó, ha odafigyel. Persze nem kizárt, hogy ez a vacsora is azzal fog zárulni, hogy ledobja ruháit és átadja magát a férfinak. Viszont addig is szeretne jó benyomást kelteni, hogy az ilyesfajta intim együttlét legfeljebb megpecsételése legyen az addig megbeszélt üzletkötésüknek. Csak nem kezdheti azzal, hogy Orthus nyakába dobja a lábait.
Gondolatai már egész máshol járnak, a nemes férfi pedig még csak annyit kérdezett, hogy mit szeretne inni. *
– Száraz vöröset, tisztán. * Válaszol gondolkodás nélkül. A száraz vörösbor nem finom, de azt legalább ismeri és elnyalogatja majd egy este alatt. Amúgy meg nem különösebben érdekli, hogy mit iszik, amíg nincs megmérgezve. De ettől most nem különösebben tart. Ha Orthus valami oknál fogva végezni akarna vele, nem küldött volna olyan szép fehér borítékot, amit a monogramját jelző pecsétgyűrűvel zárt le; egyszerűen felbérelt volna egy orgyilkost. *
– Igazán otthonos. * Néz végig a szobában. Hasonlít a Samonyr Rezidenciához, de talán még annál is nagyobb ez a villa. Nehéz megállapítani, Norra még csak egy szeletet látott belőle. Valószínűleg nem lenne Orthus ellenére, ha helyet foglalna a kényelmesnek tűnő kanapén, de megvárja, míg a másik ajánlja fel neki az ülőhelyet vagy, ha inkább egyből kimenne, akkor oda is követi a házigazdát.
Mindegy, hogy hol vannak, kisvártatva felteszi az első kérdését, ami már egy ideje foglalkoztatja. *
– Olvastam a levelét, és őszinte kíváncsisággal töltött el a gondolat, hogy honnan értesült rólam, kedves Orthus? Illetve arról, hogy Selyemrévbe költöztem. Bevallom, én még nem sokat hallottam Önről, pedig biztosan illett volna. * Szavaiba nem sok őszinteség szorult, de kitűnően meg tudja játszani magát, ha arról van szó. Márpedig nincs még egy helyzet, ahol ennyire számítana, hogy mit és hogyan mond. Legfeljebb a törvényszék. *
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-25 16:51:25
Üzenet elküldve: 2025-09-25 16:51:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Legyint egyet arra, hogy Aljinnak tetszik a ház. Norrának is tetszett, amikor először járt itt, mostanra kissé unalmas lett, noha csak pár napja laknak itt. (Leendő) férje egyébként időközben már szolgálókat is felfogadott, amiről ő teljesen meg is feledkezett, pedig már az is több napja volt. Talán a bezárt ajtó miatt felejtette el. Ha itthon vannak a szolgálók, akkor miért volt bezárva..?
Amikor a másik megemlíti, hogy „majdcsak kitalálunk valamit”, Norra arca kissé elpirul, szemeit lesüti és elsiet a konyhába azokért a korsókért. Ezen reakciója után aligha marad kérdés Aljinban afelől, hogyan kéne rendezniük a segítségnyújtást. Norra azonban úgy érzi, még ezek után se mer majd kezdeményezni a wegtoreni. Szinte kiált róla, hogy vágyik rá, mégsem tett eddig nagy lépéseket, hogy meg is szerezze magának. Az a néhány bók lenne a vallomása? Ez esetben Norrát nap, mint nap több tucat férfi akarja megkaparintani! Sajnos ő nem ért az ilyenekből. Samonyrt értette, Drameilotent értette és sok másik embert korábban. Az évek során azonban Norgen is megváltozott – már nem érzi olyan élvezetesnek csak úgy levetnie a ruháit egy ismeretlen előtt, hátha lesz belőle valami. Persze azért néha megteszi.
Ahogy belép a konyhába, hirtelen észbe kap. Meglátja Sha'phraneket, aki legalább annyira meglepődik Norra jelenlétén, mint fordítva. A komornyik éppen ruháját igazgatja, és hebegve-habogva köszönti az úrnőt. Rögtön utána meglátja, hogy Dhaubt Phaier kisasszony is a konyhában tartózkodik, és míg az előbb még a pultot támasztotta két kezével, addig most rendkívül szorgalmasan teszi ide-oda a tányérokat, mintha nem lenne már amúgy is tökéletes rend.
~ Hogy ezekre mi szükség?! ~ Fut végig az agyán a gondolat, de nem szól egy rossz szót sem, csak kér két korsó sört Dhaubt Phaier kisasszonytól és szól ennek a kettőnek, hogy a következő pár órában maradjanak távol a pincétől. Nem is baj, ha nem találkoznak Aljinnal, hiszen aligha lesz visszatérő vendég. *
– Mutasd. * Leteszi a két korsót, és a hordót kezdi el vizsgálni. Maga sem ért jobban a söröshordókhoz (ha értene, akkor sörcsappal együtt tért volna vissza, merthogy egy ilyen jól felszerelt házban biztos az is van), de ha fejszével kell kinyitni, akkor is inni fognak belőle. Szerencsére azonban nem fog kelleni a fejsze. Norra is előbb kezével próbálja megoldani a problémát, de aztán előveszi tőrét, és addig feszegeti a dugót, amíg az egyszer csak meg nem adja magát. Gyorsan a korsók felé is irányítja az így keletkezett lyukat, de persze így is kiömlik egy része. Magának is tölt, de persze az a fő, hogy Aljin leigya magát, ezért csak szépen lassan fogja kortyolgatni az italt. Pont, mint az úri hölgyek. *
– Én bárkiből kihúzom az igazat. * Nevet fel halkan.*
– Vigyázz, mert neked se lehetnek előttem titkaid! * Figyelmezteti játékosan a másikat, miközben felemeli a korsót és Aljin szemeibe néz. Alig láthatóan, épp csak hogy kidugja nyelvét a szájából, úgy nyalja meg az ajkait. Most még teljesen átlagos, emberi nyelve van, bár ez nem sokáig marad majd így. Már alig tudja türtőztetni magát, de nem tesz semmi meggondolatlant. Olyan közel van a zsákmánya! Közben mégis kétkedni kezd magában.
~ Biztos, hogy jó ötlet ez? Mi van, ha valaki meghallja? Nem akarok megint a mocskos romok között élni! Meg kéne ölni az összes szolgát! De akkor meg az tűnne fel valakinek! Mindenkit meg kéne ölni! ~ Bár hosszú távon ez a célkitűzés sem áll messze tőle, azt belátja, hogy jelen pillanatban mégsem ez volna a legcélravezetőbb. Most úgy látja, hogy egyetlen halott senkinek nem fog gondot okozni. Még, ha sikolyok hagyják is el a pincét, az nem jelent semmit. Samonyrral is kifejezetten egyedi szexuális életet él, mégsem panaszkodott még miatta senki. A holttestet meg majd eltűnteti valahogy. Elég nagy ez a ház.
Viszont egyelőre marad a sörözésnél. Kis lépésekben halad, megfontoltan. *
– Válaszolj őszintén! Hány nővel voltál eddig együtt?
//Samonyr Rezidencia//
* Legyint egyet arra, hogy Aljinnak tetszik a ház. Norrának is tetszett, amikor először járt itt, mostanra kissé unalmas lett, noha csak pár napja laknak itt. (Leendő) férje egyébként időközben már szolgálókat is felfogadott, amiről ő teljesen meg is feledkezett, pedig már az is több napja volt. Talán a bezárt ajtó miatt felejtette el. Ha itthon vannak a szolgálók, akkor miért volt bezárva..?
Amikor a másik megemlíti, hogy „majdcsak kitalálunk valamit”, Norra arca kissé elpirul, szemeit lesüti és elsiet a konyhába azokért a korsókért. Ezen reakciója után aligha marad kérdés Aljinban afelől, hogyan kéne rendezniük a segítségnyújtást. Norra azonban úgy érzi, még ezek után se mer majd kezdeményezni a wegtoreni. Szinte kiált róla, hogy vágyik rá, mégsem tett eddig nagy lépéseket, hogy meg is szerezze magának. Az a néhány bók lenne a vallomása? Ez esetben Norrát nap, mint nap több tucat férfi akarja megkaparintani! Sajnos ő nem ért az ilyenekből. Samonyrt értette, Drameilotent értette és sok másik embert korábban. Az évek során azonban Norgen is megváltozott – már nem érzi olyan élvezetesnek csak úgy levetnie a ruháit egy ismeretlen előtt, hátha lesz belőle valami. Persze azért néha megteszi.
Ahogy belép a konyhába, hirtelen észbe kap. Meglátja Sha'phraneket, aki legalább annyira meglepődik Norra jelenlétén, mint fordítva. A komornyik éppen ruháját igazgatja, és hebegve-habogva köszönti az úrnőt. Rögtön utána meglátja, hogy Dhaubt Phaier kisasszony is a konyhában tartózkodik, és míg az előbb még a pultot támasztotta két kezével, addig most rendkívül szorgalmasan teszi ide-oda a tányérokat, mintha nem lenne már amúgy is tökéletes rend.
~ Hogy ezekre mi szükség?! ~ Fut végig az agyán a gondolat, de nem szól egy rossz szót sem, csak kér két korsó sört Dhaubt Phaier kisasszonytól és szól ennek a kettőnek, hogy a következő pár órában maradjanak távol a pincétől. Nem is baj, ha nem találkoznak Aljinnal, hiszen aligha lesz visszatérő vendég. *
– Mutasd. * Leteszi a két korsót, és a hordót kezdi el vizsgálni. Maga sem ért jobban a söröshordókhoz (ha értene, akkor sörcsappal együtt tért volna vissza, merthogy egy ilyen jól felszerelt házban biztos az is van), de ha fejszével kell kinyitni, akkor is inni fognak belőle. Szerencsére azonban nem fog kelleni a fejsze. Norra is előbb kezével próbálja megoldani a problémát, de aztán előveszi tőrét, és addig feszegeti a dugót, amíg az egyszer csak meg nem adja magát. Gyorsan a korsók felé is irányítja az így keletkezett lyukat, de persze így is kiömlik egy része. Magának is tölt, de persze az a fő, hogy Aljin leigya magát, ezért csak szépen lassan fogja kortyolgatni az italt. Pont, mint az úri hölgyek. *
– Én bárkiből kihúzom az igazat. * Nevet fel halkan.*
– Vigyázz, mert neked se lehetnek előttem titkaid! * Figyelmezteti játékosan a másikat, miközben felemeli a korsót és Aljin szemeibe néz. Alig láthatóan, épp csak hogy kidugja nyelvét a szájából, úgy nyalja meg az ajkait. Most még teljesen átlagos, emberi nyelve van, bár ez nem sokáig marad majd így. Már alig tudja türtőztetni magát, de nem tesz semmi meggondolatlant. Olyan közel van a zsákmánya! Közben mégis kétkedni kezd magában.
~ Biztos, hogy jó ötlet ez? Mi van, ha valaki meghallja? Nem akarok megint a mocskos romok között élni! Meg kéne ölni az összes szolgát! De akkor meg az tűnne fel valakinek! Mindenkit meg kéne ölni! ~ Bár hosszú távon ez a célkitűzés sem áll messze tőle, azt belátja, hogy jelen pillanatban mégsem ez volna a legcélravezetőbb. Most úgy látja, hogy egyetlen halott senkinek nem fog gondot okozni. Még, ha sikolyok hagyják is el a pincét, az nem jelent semmit. Samonyrral is kifejezetten egyedi szexuális életet él, mégsem panaszkodott még miatta senki. A holttestet meg majd eltűnteti valahogy. Elég nagy ez a ház.
Viszont egyelőre marad a sörözésnél. Kis lépésekben halad, megfontoltan. *
– Válaszolj őszintén! Hány nővel voltál eddig együtt?
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:54:15
Üzenet elküldve: 2025-09-24 19:54:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Merengve áll az erkély felé fordulva gyönyörű, fehér-arany öltözékében, miközben az ablakokon keresztül a távolba réved. Egyetlen dologra van már csupán szüksége, arra, hogy egyszem szolgálólánya megerősítse abban, hogy még annál is csodálatosabban néz ki, mint amennyire szeretne. Nem is a kérő személye, vagy az első mondatok kitalálása most a fontos, hanem az, hogy ő tündökölhessen, és ne hozzon szégyent saját magára és családja emlékére azzal, hogy nem a legtökéletesebb formáját adja valakinek, aki… még csak nem is maga miatt, hanem az apja utasítására jön el hozzá. Ez a gondolat egy pillanatra kibillenti a magabiztosságából, de miután Amaziana úgy felel kérdésére, ahogy azt várja, megnyugszik.*
- Örülök, hogy így gondolod. *Köszönetet nem mond, csak elmosolyodik. Észre sem veszi magán, de csak egy, a régi idők emlékeit idéző helyzetbe kellett belecsöppennie ahhoz, hogy pontosan úgy viselkedjen, mint akkoriban, amikor még hatonta legalább kétszer fordult elő, hogy hasonlóan fontos személyek fogadására kellett ily' elegánsan elkészülődnie. A szolgálók akkoriban nem érdemeltek köszönetet, hisz csak a kötelességüket végezték azzal, hogy felöltöztették és dicsérték a kisasszonyokat. Mára azonban egy dolog egészen biztosan megváltozott. A régi Alenia elcsitította volna a lányt, és közölte volna, hogy nem kíváncsi a tanácsára, de most nem tesz ilyet, helyette hálásan hallgatja végig Amazianát.*
- Azt akarod mondani ezzel, hogy kevés esély van arra, hogy Lazziar lesz számomra az igazi? Ő ugyanis az első kérőm. Illetve nem is, a második, de az… nem számít. *Kicsit elszomorodva teszi hozzá a második mondatot, mit sem tudva arról, hogy szavaival talán összezavarja szegény lányt. Az első kérője alatt ugyanis ő Orthus Morthimerre gondolt, akivel a faji különbségek miatt nem születhetett meg a frigy. Ami unokatestvérét illeti, mindaz, mi kettejük közt elhangzott, egyelőre négyszemközt is fog maradni, és teljes mértékben megbízik Drameilotenben is, hogy ő is hasonlóan gondolja ezt.*
- Köszönöm, Amaziana, igyekszem megfogadni a tanácsodat. *Mosolyogva mond végül mégis köszönetet, mert ezek a gondoskodó szavak már bizony megérdemlik. A lány aztán távozik, hogy fogadja a kérőt, Lazziar Glynmarist, ő pedig néhány percig még egészen biztosan egyedül maradhat a gondolataival. Kezd izgulni, ez kétségtelen, és most már felsejlenek benne olyan kérdések is, hogy mit mondjon vagy kérdezzen, miképp is fogadja az úrfit.
Talán valamivel többet is kell végül várnia arra, hogy Amaziana újra felbukkanjon.*
- Máris megyek. *A nő hangját meghallva vesz még egy utolsó, nagy levegőt, majd megfordul, és egy halovány mosoly kíséretében kilép a szobából, hogy szolgálója társaságában, a folyosón végigsétálva, ahol cipője sarkai már halkan, egyenletesen kopognak a márványpadlón, a lépcsőhöz érjen, minek tetején a híres-neves Lazziar Glynmaris már meg is pillanthatja őt. Hosszú szoknyáját megemelve, jobb kezével a korlátot simítva, óvatos léptekkel jön le, és lép oda vendége elé.*
- Glynmaris úr, köszöntöm az otthonomban! *Kezét nem emeli kézcsókra, hadd hajoljon le érte az úr, ha illedelmes akar lenni. Közben végigméri az elfet, ám az első, ami feltűnik neki, az nem benne, hanem a nem létező kíséretében keresendő.*
- Egyedül érkezett? Milyen különös. *Jegyzi meg, bár ő sem épp a megszokott módon van berendezkedve egy szem szolgálólányával. Úgy tűnik, hogy a lázadás minden családot megtépázott, s nem csak neki tart sokáig, hogy talpra tudjon állni.*
- Amaziana! Segítsd le kérlek Glynmaris úr kabátját! Utána pedig szeretnénk helyet foglalni az asztalnál, és innánk valamit. Először még alkohol nélkül, ha kérhetem. *Utasítja kedves hangján a nőt, majd újra a férjjelöltje felé fordul, várja az első szavait.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Merengve áll az erkély felé fordulva gyönyörű, fehér-arany öltözékében, miközben az ablakokon keresztül a távolba réved. Egyetlen dologra van már csupán szüksége, arra, hogy egyszem szolgálólánya megerősítse abban, hogy még annál is csodálatosabban néz ki, mint amennyire szeretne. Nem is a kérő személye, vagy az első mondatok kitalálása most a fontos, hanem az, hogy ő tündökölhessen, és ne hozzon szégyent saját magára és családja emlékére azzal, hogy nem a legtökéletesebb formáját adja valakinek, aki… még csak nem is maga miatt, hanem az apja utasítására jön el hozzá. Ez a gondolat egy pillanatra kibillenti a magabiztosságából, de miután Amaziana úgy felel kérdésére, ahogy azt várja, megnyugszik.*
- Örülök, hogy így gondolod. *Köszönetet nem mond, csak elmosolyodik. Észre sem veszi magán, de csak egy, a régi idők emlékeit idéző helyzetbe kellett belecsöppennie ahhoz, hogy pontosan úgy viselkedjen, mint akkoriban, amikor még hatonta legalább kétszer fordult elő, hogy hasonlóan fontos személyek fogadására kellett ily' elegánsan elkészülődnie. A szolgálók akkoriban nem érdemeltek köszönetet, hisz csak a kötelességüket végezték azzal, hogy felöltöztették és dicsérték a kisasszonyokat. Mára azonban egy dolog egészen biztosan megváltozott. A régi Alenia elcsitította volna a lányt, és közölte volna, hogy nem kíváncsi a tanácsára, de most nem tesz ilyet, helyette hálásan hallgatja végig Amazianát.*
- Azt akarod mondani ezzel, hogy kevés esély van arra, hogy Lazziar lesz számomra az igazi? Ő ugyanis az első kérőm. Illetve nem is, a második, de az… nem számít. *Kicsit elszomorodva teszi hozzá a második mondatot, mit sem tudva arról, hogy szavaival talán összezavarja szegény lányt. Az első kérője alatt ugyanis ő Orthus Morthimerre gondolt, akivel a faji különbségek miatt nem születhetett meg a frigy. Ami unokatestvérét illeti, mindaz, mi kettejük közt elhangzott, egyelőre négyszemközt is fog maradni, és teljes mértékben megbízik Drameilotenben is, hogy ő is hasonlóan gondolja ezt.*
- Köszönöm, Amaziana, igyekszem megfogadni a tanácsodat. *Mosolyogva mond végül mégis köszönetet, mert ezek a gondoskodó szavak már bizony megérdemlik. A lány aztán távozik, hogy fogadja a kérőt, Lazziar Glynmarist, ő pedig néhány percig még egészen biztosan egyedül maradhat a gondolataival. Kezd izgulni, ez kétségtelen, és most már felsejlenek benne olyan kérdések is, hogy mit mondjon vagy kérdezzen, miképp is fogadja az úrfit.
Talán valamivel többet is kell végül várnia arra, hogy Amaziana újra felbukkanjon.*
- Máris megyek. *A nő hangját meghallva vesz még egy utolsó, nagy levegőt, majd megfordul, és egy halovány mosoly kíséretében kilép a szobából, hogy szolgálója társaságában, a folyosón végigsétálva, ahol cipője sarkai már halkan, egyenletesen kopognak a márványpadlón, a lépcsőhöz érjen, minek tetején a híres-neves Lazziar Glynmaris már meg is pillanthatja őt. Hosszú szoknyáját megemelve, jobb kezével a korlátot simítva, óvatos léptekkel jön le, és lép oda vendége elé.*
- Glynmaris úr, köszöntöm az otthonomban! *Kezét nem emeli kézcsókra, hadd hajoljon le érte az úr, ha illedelmes akar lenni. Közben végigméri az elfet, ám az első, ami feltűnik neki, az nem benne, hanem a nem létező kíséretében keresendő.*
- Egyedül érkezett? Milyen különös. *Jegyzi meg, bár ő sem épp a megszokott módon van berendezkedve egy szem szolgálólányával. Úgy tűnik, hogy a lázadás minden családot megtépázott, s nem csak neki tart sokáig, hogy talpra tudjon állni.*
- Amaziana! Segítsd le kérlek Glynmaris úr kabátját! Utána pedig szeretnénk helyet foglalni az asztalnál, és innánk valamit. Először még alkohol nélkül, ha kérhetem. *Utasítja kedves hangján a nőt, majd újra a férjjelöltje felé fordul, várja az első szavait.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:10:55
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:10:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
*Bár a meghívójára visszajelzést nem kapott, Orthus mégis úgy utasította a szolgálóit, hogy álljanak készen a vendég érkezésére, és ő maga is így tesz. Nem csinál más programot és ügyel arra, hogy megjelenése megfelelő legyen.
Mi tagadás, nem tudott meg semmi érdemlegeset Norra Talwakrról, a hozzá hasonlóan újdonsült artheniori nemesről. A Talwakr név ismerős neki a korábbi, Lázadás előtti időkből, így feltételezi, hogy valamely régi, elűzött dinasztia tagjával lesz dolga. De ki tudja. Orthus nem működtet kiterjedt kémhálózatot - bár néha azt kívánja, bár lenne ilyenje -, így a nevén és azon kívül, hogy Selyemrévben lakik, semmit se tud a nőről.
Norra, amint a Morthimer ház kovácsoltvas kapuja elé ér, azt tapasztalhatja, hogy az érkeztére már számítottak. Gyalog, lóháton, hintóval, szinte mindegy volt, hogyan jelenik meg, egy magas, szőke hajú inaslegény már ott is terem, hogy kinyissa neki a kaput.*
- Üdvözöljük a Morthimer háznál!
*mondja a legény elég mesterkélten és látható izgalommal. Ezt az inast nem arra tartják a háznál, hogy vendégeket fogadjon és illemtudóan viselkedjen, ez meg is látszik azon, hogy mennyire esetlenül udvariaskodik. De hát mindent el kell kezdeni egyszer.
A belső udvarba érve Norra rövid sétával az épület bejáratánál találhatja magát, ahol már a ház komornyikja, egy magas, sovány, kimért úriember fogadja mély meghajlással.*
- Üdvözöljük a Morthimer házban! Bizonyára Talwakr Úrhölgyhöz van szerencsénk? Kérem, fáradjon beljebb, értesítem Morthimer úr már várja!
*A komornyik persze mindezt sokkal több méltósággal és természetességel adja elő. Norrát a társalgó szobába vezeti, ahol pedig már maga Orthus Morthimer fogadja.
Átlagos, negyvenes évei közepén járó emberférfi, egyenes és büszke tartású, bár kissé köpcös. Láthatóan ügyel a jó megjelenésre és ápoltságra. Ruházata elegáns, de a legkevésbé sem hivalkodó, ékszer gyanánt is mindössze arany pecsétgyűrűjét és prefektusi kitűzőjét viseli.*
- Üdvözlöm az otthonomban, és nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat, hölgyem! A nevem Orthus Morthimer.
*lép elő, és meghajol, illetve - ha Norra engedi - egyúttal kezet is csókol a hölgynek.
Ha megtörtént a bemutatkozás, a közeli bőrfotelekhez invitálja a vendégét.*
- Ha nincs ellenére, egy könnyed vacsorával készültem, amit a kellemes időre való tekintettel a hátsó udvarban költhetnénk el. De addig is, kíván valami frissítőt?
*kérdi Norrát, majd a komornyikra pillant, aki átveszi a szót és így szól.*
- Szolgálhatunk friss kútvízzel, száraz vörösborral, felvizezve vagy tisztán, félédes fehér borral, esetleg friss almalével?
*bármit választ Norra, a komornyik elsiet, hogy hozza a számára.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.24 18:15:27
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
*Bár a meghívójára visszajelzést nem kapott, Orthus mégis úgy utasította a szolgálóit, hogy álljanak készen a vendég érkezésére, és ő maga is így tesz. Nem csinál más programot és ügyel arra, hogy megjelenése megfelelő legyen.
Mi tagadás, nem tudott meg semmi érdemlegeset Norra Talwakrról, a hozzá hasonlóan újdonsült artheniori nemesről. A Talwakr név ismerős neki a korábbi, Lázadás előtti időkből, így feltételezi, hogy valamely régi, elűzött dinasztia tagjával lesz dolga. De ki tudja. Orthus nem működtet kiterjedt kémhálózatot - bár néha azt kívánja, bár lenne ilyenje -, így a nevén és azon kívül, hogy Selyemrévben lakik, semmit se tud a nőről.
Norra, amint a Morthimer ház kovácsoltvas kapuja elé ér, azt tapasztalhatja, hogy az érkeztére már számítottak. Gyalog, lóháton, hintóval, szinte mindegy volt, hogyan jelenik meg, egy magas, szőke hajú inaslegény már ott is terem, hogy kinyissa neki a kaput.*
- Üdvözöljük a Morthimer háznál!
*mondja a legény elég mesterkélten és látható izgalommal. Ezt az inast nem arra tartják a háznál, hogy vendégeket fogadjon és illemtudóan viselkedjen, ez meg is látszik azon, hogy mennyire esetlenül udvariaskodik. De hát mindent el kell kezdeni egyszer.
A belső udvarba érve Norra rövid sétával az épület bejáratánál találhatja magát, ahol már a ház komornyikja, egy magas, sovány, kimért úriember fogadja mély meghajlással.*
- Üdvözöljük a Morthimer házban! Bizonyára Talwakr Úrhölgyhöz van szerencsénk? Kérem, fáradjon beljebb, értesítem Morthimer úr már várja!
*A komornyik persze mindezt sokkal több méltósággal és természetességel adja elő. Norrát a társalgó szobába vezeti, ahol pedig már maga Orthus Morthimer fogadja.
Átlagos, negyvenes évei közepén járó emberférfi, egyenes és büszke tartású, bár kissé köpcös. Láthatóan ügyel a jó megjelenésre és ápoltságra. Ruházata elegáns, de a legkevésbé sem hivalkodó, ékszer gyanánt is mindössze arany pecsétgyűrűjét és prefektusi kitűzőjét viseli.*
- Üdvözlöm az otthonomban, és nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat, hölgyem! A nevem Orthus Morthimer.
*lép elő, és meghajol, illetve - ha Norra engedi - egyúttal kezet is csókol a hölgynek.
Ha megtörtént a bemutatkozás, a közeli bőrfotelekhez invitálja a vendégét.*
- Ha nincs ellenére, egy könnyed vacsorával készültem, amit a kellemes időre való tekintettel a hátsó udvarban költhetnénk el. De addig is, kíván valami frissítőt?
*kérdi Norrát, majd a komornyikra pillant, aki átveszi a szót és így szól.*
- Szolgálhatunk friss kútvízzel, száraz vörösborral, felvizezve vagy tisztán, félédes fehér borral, esetleg friss almalével?
*bármit választ Norra, a komornyik elsiet, hogy hozza a számára.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.24 18:15:27
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:51:35
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:51:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orthus Morthimer//
* Egy cseppet sem kíméletes módon feltört, szétszakított fehér boríték hever az asztalon, Norra pedig a hozzá tartozó levelet olvassa kissé nehézkesen. Évekkel ezelőtt megtanult már olvasni, de ritkán használja e képességét. Ujjbegyével követi a sorokat, lassan, de biztosan halad a sorokkal. Nagyjából a közepénél jár, de már széles mosoly ül ki az arcára. Meghívták! Nem érdekli, ki az, ha gazdag és befolyásos, biztosan jól ki fognak jönni egymással. Miután végigolvasta a levelet, félbehajtja és elteszi, hogy később újra elő tudja venni, ha nem találná a kúriát. Kíváncsi volna, kitől hallott róla ez az Orthus Morthimer, de majd megkérdezi, ha ott lesz nála. *
* A színek havának huszonhetedik napján már nagy izgalommal van a találkozó miatt, emiatt kissé rosszabbul is alszik, mint más napokon. Időközben utánanézett ennek a férfinak, és úgy hírlik, tényleg az, akinek a levél alapján kiadja magát. Legalábbis több szolgáló is hallotta már a nevét, és Norra őszintén szólva éppen ezért elsősorban rájuk gyanakszik. Pletykás egy népség, biztosan tartják a kapcsolatot más házak szolgálóival, és így juthatott el a hírneve Orthushoz is. Legalábbis reméli, hogy általuk, és nem pedig bizonyos Drameiloten által. Persze a hírnév az hírnév, de Norra nem azzal akar elhíresülni Selyemrévben, hogy mindenkivel lefekszik, aki szembe jön – még, ha így is van. Ha megtudja, hogy a Sayqueves kicsacsogta a fürdőházi esetet, saját kezűleg fojtaná meg őt. *
* Egyik szolgálónője segítségével már órákkal a találkozó előtt kisminkeli magát. Biztosra akarja venni, hogy kellemes benyomást kelt meghívójában. Persze mindez csak színjáték. Tudja jól, hogy Orthusnak ugyanúgy nincs felette hatalma, ahogy senki másnak sincs. Ő írja a játékszabályokat, és csak addig tartja be őket, amíg az az érdeke. Ám készen áll bármilyen maszkot magára venni. *
* Egyedül, kíséret nélkül, és jobb híján gyalogszerrel érkezik Selyemrév dél-keleti csücskébe, és áll meg az Morthimer Villa előtt.
~ Hát itt volnék. Szép kis ház, meg kell hagyni. ~ Nem ér oda túl hamar, de nem is késik. Valahol a távolban épp felhangzik a templom harangja. Remélhetőleg nem kell sokat várakoznia, hogy valaki beengedje, és végre megismerje leendő barátját és kereskedőtársát. Vagy ellenségét. Vagy szeretőjét. Akárhogy is alakuljanak a továbbiak, ő megérkezett. *
//Orthus Morthimer//
* Egy cseppet sem kíméletes módon feltört, szétszakított fehér boríték hever az asztalon, Norra pedig a hozzá tartozó levelet olvassa kissé nehézkesen. Évekkel ezelőtt megtanult már olvasni, de ritkán használja e képességét. Ujjbegyével követi a sorokat, lassan, de biztosan halad a sorokkal. Nagyjából a közepénél jár, de már széles mosoly ül ki az arcára. Meghívták! Nem érdekli, ki az, ha gazdag és befolyásos, biztosan jól ki fognak jönni egymással. Miután végigolvasta a levelet, félbehajtja és elteszi, hogy később újra elő tudja venni, ha nem találná a kúriát. Kíváncsi volna, kitől hallott róla ez az Orthus Morthimer, de majd megkérdezi, ha ott lesz nála. *
* A színek havának huszonhetedik napján már nagy izgalommal van a találkozó miatt, emiatt kissé rosszabbul is alszik, mint más napokon. Időközben utánanézett ennek a férfinak, és úgy hírlik, tényleg az, akinek a levél alapján kiadja magát. Legalábbis több szolgáló is hallotta már a nevét, és Norra őszintén szólva éppen ezért elsősorban rájuk gyanakszik. Pletykás egy népség, biztosan tartják a kapcsolatot más házak szolgálóival, és így juthatott el a hírneve Orthushoz is. Legalábbis reméli, hogy általuk, és nem pedig bizonyos Drameiloten által. Persze a hírnév az hírnév, de Norra nem azzal akar elhíresülni Selyemrévben, hogy mindenkivel lefekszik, aki szembe jön – még, ha így is van. Ha megtudja, hogy a Sayqueves kicsacsogta a fürdőházi esetet, saját kezűleg fojtaná meg őt. *
* Egyik szolgálónője segítségével már órákkal a találkozó előtt kisminkeli magát. Biztosra akarja venni, hogy kellemes benyomást kelt meghívójában. Persze mindez csak színjáték. Tudja jól, hogy Orthusnak ugyanúgy nincs felette hatalma, ahogy senki másnak sincs. Ő írja a játékszabályokat, és csak addig tartja be őket, amíg az az érdeke. Ám készen áll bármilyen maszkot magára venni. *
* Egyedül, kíséret nélkül, és jobb híján gyalogszerrel érkezik Selyemrév dél-keleti csücskébe, és áll meg az Morthimer Villa előtt.
~ Hát itt volnék. Szép kis ház, meg kell hagyni. ~ Nem ér oda túl hamar, de nem is késik. Valahol a távolban épp felhangzik a templom harangja. Remélhetőleg nem kell sokat várakoznia, hogy valaki beengedje, és végre megismerje leendő barátját és kereskedőtársát. Vagy ellenségét. Vagy szeretőjét. Akárhogy is alakuljanak a továbbiak, ő megérkezett. *
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:47:07
Üzenet elküldve: 2025-09-24 15:47:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Tíz liter sör ide, kisebb hordó oda, azért mire a Selyemrévnek nevezett városnegyedbe érnek, már egészen parázslik a válla a súly alatt. Csak azért nem vágja bele a Meredély vizébe a hordót ahogy a Csonthídon haladnak át, mert ha már eddig elhozta, akkor most már tényleg szeretne nyerni is valamit az ügyleten. Hogy Norra blúza alá nyúlhat be, vagy csak tányérnyi mézes kekszet kap, már majdnem mindegy. Mindkettő megéri. Jó, azért ha választani lehet, akkor mindenképp inkább Norra blúza alá nyúlna be. A gondolatból még erőt merít ahhoz, hogy egykedvű-majdnemvidám arckifejezéssel nézzen a nőre ahogy az kedélyeskedik mellette. Persze, nem hibáztatja érte. Aki megteheti hogy ilyen finom anyagból varrt ruhában járjon, általában magasról tesz arra, hogy másnak mi a jó, vagy mi nem.
Mikor elérik azt a kaput amit Norra kulccsal ki is nyit, ámulva áll meg egy pillanatra. Ennyire szép helyen még sosem járt ezelőtt! Hirtelen valahogy koszosnak érzi a csizmáját, pedig amúgy nincs is sár. Pláne nem a házig vezető úton. Elgondolkozik, hogy Norrának miből telik ennyi mindenre -vagy két ló árával vetekedő hordó borral üzletelni, ekkora házban lakni-, és szöget üt fejében a gondolat, hogy a nőnek talán nem csak testvére van, hanem férjura is. De ezt most már késő lenne megkérdezni, nem igaz? És egyébként: meg akarja ő ezt kérdezni egyáltalán?*
- Ne viccelj! *-leheli kissé elámulva, miután odabent is körbe néz kissé-* Hiszen ez.. gyönyörű! Mint egy igazi palota!
*Teringettét, lesz mit mesélnie a fiúknak! El sem fogják hinni! Követi az iránymutatást a pince felé, természetesnek érzi hogy a sört oda akarja letárolni a nő, hiszen a pince hűvös.*
- Ugyan, igazán nem tesz semmit..! *-félszeg mosollyal hárítja Norra szavait, de tekintete megakad a beharapott ajakon, és a levegő hirtelen kevés lesz a tüdejében. Sosem gondolta volna, hogy ilyen érzés az, ha egy nő így néz egy fiúra. Férfira! Hiszen itt ő most nem fiú, hanem Férfi! Nem igaz..?-* Hála..? Hát, nem tudom, gondolom valamit csak ki tudunk találni..
*Nagyot nyel, száraznak érzi a száját. Szerencsére nem is kell beszélnie, hiszen a nő ötlete nyomán ismét feladatot kap, és ezt most egyáltalán nem is bánja. Leginkább azért, mert végre lerakhatja azt a rohadt hordót. Jólesőn mozgatja át a vállát, majd amíg a nő odavan valahol, tanácstalanul áll a hordó fölött. Soha az életben nem nyitott még ki ilyet. Csak leereszkedik azért fél térdre nagy szakértő arckifejezéssel, és megpiszkálja a szorosan beütött dugót. Nem valami célszerszámmal szokták ezt kiszedni? Fogalma sincs. Megpróbálja ujjait a szorosan beékelt dugó tövéhez préselni, de hiába sajdulnak bele körmei is, az nem moccan.
Kézháttal dörgöli meg állát, és felnéz Norrára ha az visszaér mellé.*
- Nem nagyon akarja ez az igazat. *-szavai kénytelen elismerésről árulkodnak-* Vagy csak.. vagy csak nem tudom, hogy hogy kéne kiszedni.
//Samonyr Rezidencia//
*Tíz liter sör ide, kisebb hordó oda, azért mire a Selyemrévnek nevezett városnegyedbe érnek, már egészen parázslik a válla a súly alatt. Csak azért nem vágja bele a Meredély vizébe a hordót ahogy a Csonthídon haladnak át, mert ha már eddig elhozta, akkor most már tényleg szeretne nyerni is valamit az ügyleten. Hogy Norra blúza alá nyúlhat be, vagy csak tányérnyi mézes kekszet kap, már majdnem mindegy. Mindkettő megéri. Jó, azért ha választani lehet, akkor mindenképp inkább Norra blúza alá nyúlna be. A gondolatból még erőt merít ahhoz, hogy egykedvű-majdnemvidám arckifejezéssel nézzen a nőre ahogy az kedélyeskedik mellette. Persze, nem hibáztatja érte. Aki megteheti hogy ilyen finom anyagból varrt ruhában járjon, általában magasról tesz arra, hogy másnak mi a jó, vagy mi nem.
Mikor elérik azt a kaput amit Norra kulccsal ki is nyit, ámulva áll meg egy pillanatra. Ennyire szép helyen még sosem járt ezelőtt! Hirtelen valahogy koszosnak érzi a csizmáját, pedig amúgy nincs is sár. Pláne nem a házig vezető úton. Elgondolkozik, hogy Norrának miből telik ennyi mindenre -vagy két ló árával vetekedő hordó borral üzletelni, ekkora házban lakni-, és szöget üt fejében a gondolat, hogy a nőnek talán nem csak testvére van, hanem férjura is. De ezt most már késő lenne megkérdezni, nem igaz? És egyébként: meg akarja ő ezt kérdezni egyáltalán?*
- Ne viccelj! *-leheli kissé elámulva, miután odabent is körbe néz kissé-* Hiszen ez.. gyönyörű! Mint egy igazi palota!
*Teringettét, lesz mit mesélnie a fiúknak! El sem fogják hinni! Követi az iránymutatást a pince felé, természetesnek érzi hogy a sört oda akarja letárolni a nő, hiszen a pince hűvös.*
- Ugyan, igazán nem tesz semmit..! *-félszeg mosollyal hárítja Norra szavait, de tekintete megakad a beharapott ajakon, és a levegő hirtelen kevés lesz a tüdejében. Sosem gondolta volna, hogy ilyen érzés az, ha egy nő így néz egy fiúra. Férfira! Hiszen itt ő most nem fiú, hanem Férfi! Nem igaz..?-* Hála..? Hát, nem tudom, gondolom valamit csak ki tudunk találni..
*Nagyot nyel, száraznak érzi a száját. Szerencsére nem is kell beszélnie, hiszen a nő ötlete nyomán ismét feladatot kap, és ezt most egyáltalán nem is bánja. Leginkább azért, mert végre lerakhatja azt a rohadt hordót. Jólesőn mozgatja át a vállát, majd amíg a nő odavan valahol, tanácstalanul áll a hordó fölött. Soha az életben nem nyitott még ki ilyet. Csak leereszkedik azért fél térdre nagy szakértő arckifejezéssel, és megpiszkálja a szorosan beütött dugót. Nem valami célszerszámmal szokták ezt kiszedni? Fogalma sincs. Megpróbálja ujjait a szorosan beékelt dugó tövéhez préselni, de hiába sajdulnak bele körmei is, az nem moccan.
Kézháttal dörgöli meg állát, és felnéz Norrára ha az visszaér mellé.*
- Nem nagyon akarja ez az igazat. *-szavai kénytelen elismerésről árulkodnak-* Vagy csak.. vagy csak nem tudom, hogy hogy kéne kiszedni.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:14:08
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:14:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy látszik, különösebb fennakadások nélkül teszik meg az utat hazáig. Ugyan nem a legrövidebb útvonalon haladnak, de így sem kell néhány percnél több, hogy már a Csonthídnál teremjenek. Normál esetben nem biztos, hogy egy Aljin-féle kétes alakot jó szemmel néznének a negyedben, de Norra mellett nincs oka aggodalomra. A nő, ha nem is él itt elég régóta, hogy sokakat ismerjen, ruházata alapján bárki megállapíthatja, hogy középnemesi sorból való. Más kérdés, hogy valójában nincs (még) semmiféle rangja. *
– Lehet, hogy találtam volna, de nem ilyet! * Vág vissza Aljinnak. Most már egyre nyíltabban utagat, hogy a férfi igazán szerencsésnek érezze magát. Mi tagadás, az együtt töltött idő alatt már szinte meg is kedvelte őt. Ezt az érzést azonban már megtanulta helyén kezelni. Venthelt is kedvelte, sőt! Épp azért választotta a fiút áldozatul, mert már eleve szimpatikus volt neki. Norgen számára egész mást jelent megkedvelni valakit, mint a legtöbb ember számára. Ezt pedig hamarosan Aljin is meg fogja tapasztalni, ha minden terv szerint megy. *
– Ragaszkodom hozzá. * Erősíti meg Aljint abban, hogy bizony nincs választása. Illetve van, de ezen a ponton mégis miért mondana nemet, hacsak nem azért, mert szíve máshoz húzza.
Nemsokára meg is érkeznek a Samonyr Rezidenciához. Komor vaskapu állja útjukat, amihez Norra előkeresi a kulcsot és ki is nyitja. Szinte hangtalanul nyílik. Miután mind a ketten befáradnak, be is zárja maga mögött, és elindul a csontfehér épület felé. A bejárati ajtót egy másik, kisebb kulccsal nyitja. Fülel egy kicsit, de semmit nem hall odabentről. Pedig már fel volt rá készülve, hogy Samonyr itthon lesz. Mindkét férfinak el kéne kezdenie magyarázkodni, és nem tudja, melyiket utálná jobban. Azonban úgy tűnik, egyedül vannak, legalábbis egyelőre. Ha Aljin követte idáig, odabent már-már kellemetlenül tiszta, rendezett környezet fogadja. Csinos bútorok, amiknek darabja többet érhet, mint másoknak a havi fizetése. *
– Még egy kissé belakatlan, tudom. De majd lesznek szolgálók. * Eszébe jut, hogy megemlíthetné, hogy egyetlen szolgáló már van a háznál, mégpedig Samonyr – arra az esetre, ha párja épp az elkövetkezendő percekben (órákban?) térne haza –, de végül úgy dönt, felesleges. Ha így is lesz, elég akkor megismertetni a két férfit egymással.
Mivelhogy Norra is csak néhány napja lakik itt, nem jár-kel olyan otthonosan a házban, de a pincelejárót megtalálja azért. Elvégre az az első és legfontosabb, hogy a hordó sört biztos helyre vigyék. Mutatja az utat a vendégnek, majd újra megszólal. *
– Olyan nagylelkű vagy, hogy segítesz, drága Aljin! * Ajkába harap, vágyakozva néz rá. Norra nagyon jól tudja megjátszani az érzelmeket, ám ezúttal nem is kell hazudnia. Szemeivel szinte felfalja a wegtoreni legényt. *
– Hogyan hálálhatnám meg ezt neked? * Vár egy kicsit, de hacsak Aljin nem vágja rá egyből a jó választ (vagy a rosszat), ő javasol valamit. *
– Várj csak, mielőtt levinnéd, kóstoljuk meg, hogy tényleg jó sör-e! Remélem, értesz a sörökhöz. * Norra abban se biztos, hogyan kellene nekilátni. Bizonyára ki kell ütni a dugót, aztán folyik belőle a sör, de ő még sosem csinált ilyet, így szívesen rábízza a feladatot Aljinra. Ő maga inkább arról gondoskodik, hogy keressen két díszes korsót. *
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy látszik, különösebb fennakadások nélkül teszik meg az utat hazáig. Ugyan nem a legrövidebb útvonalon haladnak, de így sem kell néhány percnél több, hogy már a Csonthídnál teremjenek. Normál esetben nem biztos, hogy egy Aljin-féle kétes alakot jó szemmel néznének a negyedben, de Norra mellett nincs oka aggodalomra. A nő, ha nem is él itt elég régóta, hogy sokakat ismerjen, ruházata alapján bárki megállapíthatja, hogy középnemesi sorból való. Más kérdés, hogy valójában nincs (még) semmiféle rangja. *
– Lehet, hogy találtam volna, de nem ilyet! * Vág vissza Aljinnak. Most már egyre nyíltabban utagat, hogy a férfi igazán szerencsésnek érezze magát. Mi tagadás, az együtt töltött idő alatt már szinte meg is kedvelte őt. Ezt az érzést azonban már megtanulta helyén kezelni. Venthelt is kedvelte, sőt! Épp azért választotta a fiút áldozatul, mert már eleve szimpatikus volt neki. Norgen számára egész mást jelent megkedvelni valakit, mint a legtöbb ember számára. Ezt pedig hamarosan Aljin is meg fogja tapasztalni, ha minden terv szerint megy. *
– Ragaszkodom hozzá. * Erősíti meg Aljint abban, hogy bizony nincs választása. Illetve van, de ezen a ponton mégis miért mondana nemet, hacsak nem azért, mert szíve máshoz húzza.
Nemsokára meg is érkeznek a Samonyr Rezidenciához. Komor vaskapu állja útjukat, amihez Norra előkeresi a kulcsot és ki is nyitja. Szinte hangtalanul nyílik. Miután mind a ketten befáradnak, be is zárja maga mögött, és elindul a csontfehér épület felé. A bejárati ajtót egy másik, kisebb kulccsal nyitja. Fülel egy kicsit, de semmit nem hall odabentről. Pedig már fel volt rá készülve, hogy Samonyr itthon lesz. Mindkét férfinak el kéne kezdenie magyarázkodni, és nem tudja, melyiket utálná jobban. Azonban úgy tűnik, egyedül vannak, legalábbis egyelőre. Ha Aljin követte idáig, odabent már-már kellemetlenül tiszta, rendezett környezet fogadja. Csinos bútorok, amiknek darabja többet érhet, mint másoknak a havi fizetése. *
– Még egy kissé belakatlan, tudom. De majd lesznek szolgálók. * Eszébe jut, hogy megemlíthetné, hogy egyetlen szolgáló már van a háznál, mégpedig Samonyr – arra az esetre, ha párja épp az elkövetkezendő percekben (órákban?) térne haza –, de végül úgy dönt, felesleges. Ha így is lesz, elég akkor megismertetni a két férfit egymással.
Mivelhogy Norra is csak néhány napja lakik itt, nem jár-kel olyan otthonosan a házban, de a pincelejárót megtalálja azért. Elvégre az az első és legfontosabb, hogy a hordó sört biztos helyre vigyék. Mutatja az utat a vendégnek, majd újra megszólal. *
– Olyan nagylelkű vagy, hogy segítesz, drága Aljin! * Ajkába harap, vágyakozva néz rá. Norra nagyon jól tudja megjátszani az érzelmeket, ám ezúttal nem is kell hazudnia. Szemeivel szinte felfalja a wegtoreni legényt. *
– Hogyan hálálhatnám meg ezt neked? * Vár egy kicsit, de hacsak Aljin nem vágja rá egyből a jó választ (vagy a rosszat), ő javasol valamit. *
– Várj csak, mielőtt levinnéd, kóstoljuk meg, hogy tényleg jó sör-e! Remélem, értesz a sörökhöz. * Norra abban se biztos, hogyan kellene nekilátni. Bizonyára ki kell ütni a dugót, aztán folyik belőle a sör, de ő még sosem csinált ilyet, így szívesen rábízza a feladatot Aljinra. Ő maga inkább arról gondoskodik, hogy keressen két díszes korsót. *
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-23 17:26:18
Üzenet elküldve: 2025-09-23 17:26:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Hangja elég harsány volt ahhoz, hogy a bentiek meghallják. A várakozás pedig most kezdődik csak igazán. Mert hiába is érkezik meg a házvezető asszonyság hamarjában. Az a kis idő is örökkévalóságnak érződik. Mert az a kevéske is épp elég ahhoz, hogy lassan finom porrá őrölje saját magát. Fejében megannyi gondolat cikázik fel és alá. Apja, Rine, és ez az Alenia, legyen bárki is. Emellett Wrotjhal folytatott tervei is amennyire megoldódhatnak ezzel a húzással. Legalább annyira meg is fogja bonyolítani. Bele sem gondolt még miképpen lesz képes azt a féleszű vörös törpét értesíteni bármiről is, ami itt folyik Selyemrévben. Ám lehet, ez a tipikus esete lenne annak, aki túl korán iszik a medve bőrére. Majd ráér az ilyesmivel akkor foglalkozni, ha egyáltalán ez az Alenia beleegyezik az üzletbe.
A magasabb körökben a pénz beszél. Ám nem úgy tűnik neki, hogy ebben a házban lakó abban éppen szűkölködne. Így ezt nem hozhatja fel, mint ütőkártya ha nyélbe akarja ütni az üzletet. Így nem marad más mint a mocskos faji kérdések. Az utódok. A kérő kizárólag csak elf lehet. A Sayquevesek pedig jelen pillanatban igen csak megcsappantak. Nem lehetnek válogatósak. Bár erre sem venne mérget. Annyi szent megkönnyíti valamennyire a dolgát.
Ami viszont jobb ha észben tart. Ha bármi is igazán dönteni fog erről, az az, hogy miképpen tudja eladni magát. És jelen pillanatban valóban nem áll jól a szénája. Se kíséret, se díszes ló, még csak egy hintó sem. Nem ám egy szőke herceg a fehér lovon. Az is csak a mesékben létezik jóformán. Ám lehet ez a hátrány lesz az előnye is. Apja sem viszi túlzásba a fényűzést otthon. A kinézetre viszont figyel. Lazziar legalább ezt megtette. Mert a lehető legjobban öltözött fel. A virágok amik valóban hagynak némi kivetni valót. De arra, senki sem panaszkodhat, hogy nem frissek és szépek. Tán az elrendezésük ami valóban el lett sietve. Mentségére legyen szólva, nem virágkötő.
Ám ekkor meg is pillantja a házvezető nőt. Annak ruhája csak annyira díszeleg jobban, hogy ki tűnjön a többi szolgáló közül már ha lennének. Azt már nem is említve, hogy oly határozottsággal közelít felé, nehéz lenne összekeverni bárkivel. A megszokott mű kedvesség és formalitások lerínak a nőről. Ami nem maradhat el tőle sem. Lazziar pedig mint aki csak most hagyta el apja rezidenciáját, viselkedik ekképpen.*
- Igazán örvendek Amaziana! Igazán köszönöm a szívélyes fogadtatást. Illetve, köszönöm de inkább állnék.
*Illedelmes, kedves mosoly látszódik rajta. Mint aki magával is elakarná hitetni élete legfontosabb és legboldogabb eseménye ez. A virágokat pedig természetesen át is nyújtja a másiknak.*
- Vigyázzon a tüskékkel kérem!
*Szól előtte mielőtt még elragadná a nő és elsietne vele. Ezzel is igyekszik elhitetni magáról, hogy igyekszik törődni másokkal.
És amíg a házvezető végrehajtja "aljas" tervét. Addig ő maga az előtérben várakozik. Ráérős léptekkel jár fel és alá, kezét háta mögött tartva, egyenes büszke tartással. Oh de mennyire is utálja az ilyesfajta bájolgást, már alig várja véget érjen ez az egész.*
~ Hm, egész csinos kis putri. ~
*Gondolja magában. Nyomot persze nem hagyva arról mi folyhat a sötét gondolatokkal teli fejében. Mert fejben már kétszer átgondolta mit lehetne innen vinni ami nincs leszögelve a házban. Szép kis summát adnának egy két olyan gyertyatartóért amit itt megpillantott.
Amaziana pedig hamarosan meg is érkezik, a díszes vázákkal. Meg egy másik csokorral? Jól látja?*
~ Mi van ribanc, a csokrom nem elég jó az űrnődnek? ~
*Hunyorog egy pillanatra, ám a simlis szavakat bármikor megérti. Így a kedves mosoly, amilyen gyorsan el is tűnt vissza is érkezik.*
- Wao! Csodát művelt velük. A váza és a víz valóban jót tett nekik. Igazán köszönöm. Csak kérem, nem kell elsietni semmit.
*Hálálkodik lágy hangon. Miközben belül, már hatszor arcba köpte volna saját magát. Nem csodálja, hogy akkoriban a nemességet vasvillára hányták a népek. Ha már egy frissen szedett virágcsokorba is belekötnek a nemesek.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.23 17:35:36
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Hangja elég harsány volt ahhoz, hogy a bentiek meghallják. A várakozás pedig most kezdődik csak igazán. Mert hiába is érkezik meg a házvezető asszonyság hamarjában. Az a kis idő is örökkévalóságnak érződik. Mert az a kevéske is épp elég ahhoz, hogy lassan finom porrá őrölje saját magát. Fejében megannyi gondolat cikázik fel és alá. Apja, Rine, és ez az Alenia, legyen bárki is. Emellett Wrotjhal folytatott tervei is amennyire megoldódhatnak ezzel a húzással. Legalább annyira meg is fogja bonyolítani. Bele sem gondolt még miképpen lesz képes azt a féleszű vörös törpét értesíteni bármiről is, ami itt folyik Selyemrévben. Ám lehet, ez a tipikus esete lenne annak, aki túl korán iszik a medve bőrére. Majd ráér az ilyesmivel akkor foglalkozni, ha egyáltalán ez az Alenia beleegyezik az üzletbe.
A magasabb körökben a pénz beszél. Ám nem úgy tűnik neki, hogy ebben a házban lakó abban éppen szűkölködne. Így ezt nem hozhatja fel, mint ütőkártya ha nyélbe akarja ütni az üzletet. Így nem marad más mint a mocskos faji kérdések. Az utódok. A kérő kizárólag csak elf lehet. A Sayquevesek pedig jelen pillanatban igen csak megcsappantak. Nem lehetnek válogatósak. Bár erre sem venne mérget. Annyi szent megkönnyíti valamennyire a dolgát.
Ami viszont jobb ha észben tart. Ha bármi is igazán dönteni fog erről, az az, hogy miképpen tudja eladni magát. És jelen pillanatban valóban nem áll jól a szénája. Se kíséret, se díszes ló, még csak egy hintó sem. Nem ám egy szőke herceg a fehér lovon. Az is csak a mesékben létezik jóformán. Ám lehet ez a hátrány lesz az előnye is. Apja sem viszi túlzásba a fényűzést otthon. A kinézetre viszont figyel. Lazziar legalább ezt megtette. Mert a lehető legjobban öltözött fel. A virágok amik valóban hagynak némi kivetni valót. De arra, senki sem panaszkodhat, hogy nem frissek és szépek. Tán az elrendezésük ami valóban el lett sietve. Mentségére legyen szólva, nem virágkötő.
Ám ekkor meg is pillantja a házvezető nőt. Annak ruhája csak annyira díszeleg jobban, hogy ki tűnjön a többi szolgáló közül már ha lennének. Azt már nem is említve, hogy oly határozottsággal közelít felé, nehéz lenne összekeverni bárkivel. A megszokott mű kedvesség és formalitások lerínak a nőről. Ami nem maradhat el tőle sem. Lazziar pedig mint aki csak most hagyta el apja rezidenciáját, viselkedik ekképpen.*
- Igazán örvendek Amaziana! Igazán köszönöm a szívélyes fogadtatást. Illetve, köszönöm de inkább állnék.
*Illedelmes, kedves mosoly látszódik rajta. Mint aki magával is elakarná hitetni élete legfontosabb és legboldogabb eseménye ez. A virágokat pedig természetesen át is nyújtja a másiknak.*
- Vigyázzon a tüskékkel kérem!
*Szól előtte mielőtt még elragadná a nő és elsietne vele. Ezzel is igyekszik elhitetni magáról, hogy igyekszik törődni másokkal.
És amíg a házvezető végrehajtja "aljas" tervét. Addig ő maga az előtérben várakozik. Ráérős léptekkel jár fel és alá, kezét háta mögött tartva, egyenes büszke tartással. Oh de mennyire is utálja az ilyesfajta bájolgást, már alig várja véget érjen ez az egész.*
~ Hm, egész csinos kis putri. ~
*Gondolja magában. Nyomot persze nem hagyva arról mi folyhat a sötét gondolatokkal teli fejében. Mert fejben már kétszer átgondolta mit lehetne innen vinni ami nincs leszögelve a házban. Szép kis summát adnának egy két olyan gyertyatartóért amit itt megpillantott.
Amaziana pedig hamarosan meg is érkezik, a díszes vázákkal. Meg egy másik csokorral? Jól látja?*
~ Mi van ribanc, a csokrom nem elég jó az űrnődnek? ~
*Hunyorog egy pillanatra, ám a simlis szavakat bármikor megérti. Így a kedves mosoly, amilyen gyorsan el is tűnt vissza is érkezik.*
- Wao! Csodát művelt velük. A váza és a víz valóban jót tett nekik. Igazán köszönöm. Csak kérem, nem kell elsietni semmit.
*Hálálkodik lágy hangon. Miközben belül, már hatszor arcba köpte volna saját magát. Nem csodálja, hogy akkoriban a nemességet vasvillára hányták a népek. Ha már egy frissen szedett virágcsokorba is belekötnek a nemesek.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.23 17:35:36
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-23 10:15:39
Üzenet elküldve: 2025-09-23 10:15:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
//Zárás//
* Lám megérte eljönni. Sok ital kerül a mancsai közé, amit a ház szolgálói gondos ellenőrzések után át is szállítják a hintójába. Közben ő is feláll, majd a nemes mellett kisétál a házból, közben hallgatja a mondandóját. *
- Értettem, nyugodtan írjon egy levelet és hagyjon egy levelet a pegazusban. Ők mindig értesítenek, a kapott levelekről.
* Majd kezet fog a nemessel. Apróbb búcsú után elsétál hintóig, amit magának nyit ki. Nem neme ő, hogy kezét se kelljen mozdítania, mert olyan fontos szerepet tölt be, majd amint bezárja az ajtót, már indulnak is, amint kinyílik a kapu. Amint kiérnek a nemes utcájából, a kocsis felteszi az egyértelmű kérdést. *
- Merre tovább?
* Az ork megtámassza a fejét a kezével, mielőtt válaszolna. Közben tekintete az utcákat kémleli, hátha megragadja a szemét valami érdekes. Nem sokkal később egy elfojtott sóhaj hagyja el, valószínűleg megkönnyebbülés, hogy ezen is túl van. *
- Pegazus, de tegyünk egy kitérőt a piacra. Szükségem van valamire, ami eltereli a gondolataimat.
* A kocsis megismétli az utolsó szót, de többet nem tesz hozzá, csak odacsap a lovak közé és elindulnak szép komótosan a piac irányába. Az ork reménykedik, hogy ott elterelődik a figyelme a mostani krízisekről. A pletykákból kiindulva még most nem tudnak sokkal többet, mint egy hata. Kíváncsi, hogy mi történik odakinn. Bár jobbnak látja, ha nem próbáljam meg kielégíteni kíváncsiságát, ezúttal nem. Keze ösztönösen az oldalát simítja meg, pontosabban azt a helyet, ahol még látszik a rém támadása a testén. Tanult az esetből és nem rohan emelt fővel a vesztébe és nem is szeretné, ha mások így tennének. Hamarosan nagy szükség lesz a zöld italokra és pont erre készül fel. Akár saját használatra, akár a város részére, de többre lesz szüksége. *
//Morthimer Rezidencia//
//Zárás//
* Lám megérte eljönni. Sok ital kerül a mancsai közé, amit a ház szolgálói gondos ellenőrzések után át is szállítják a hintójába. Közben ő is feláll, majd a nemes mellett kisétál a házból, közben hallgatja a mondandóját. *
- Értettem, nyugodtan írjon egy levelet és hagyjon egy levelet a pegazusban. Ők mindig értesítenek, a kapott levelekről.
* Majd kezet fog a nemessel. Apróbb búcsú után elsétál hintóig, amit magának nyit ki. Nem neme ő, hogy kezét se kelljen mozdítania, mert olyan fontos szerepet tölt be, majd amint bezárja az ajtót, már indulnak is, amint kinyílik a kapu. Amint kiérnek a nemes utcájából, a kocsis felteszi az egyértelmű kérdést. *
- Merre tovább?
* Az ork megtámassza a fejét a kezével, mielőtt válaszolna. Közben tekintete az utcákat kémleli, hátha megragadja a szemét valami érdekes. Nem sokkal később egy elfojtott sóhaj hagyja el, valószínűleg megkönnyebbülés, hogy ezen is túl van. *
- Pegazus, de tegyünk egy kitérőt a piacra. Szükségem van valamire, ami eltereli a gondolataimat.
* A kocsis megismétli az utolsó szót, de többet nem tesz hozzá, csak odacsap a lovak közé és elindulnak szép komótosan a piac irányába. Az ork reménykedik, hogy ott elterelődik a figyelme a mostani krízisekről. A pletykákból kiindulva még most nem tudnak sokkal többet, mint egy hata. Kíváncsi, hogy mi történik odakinn. Bár jobbnak látja, ha nem próbáljam meg kielégíteni kíváncsiságát, ezúttal nem. Keze ösztönösen az oldalát simítja meg, pontosabban azt a helyet, ahol még látszik a rém támadása a testén. Tanult az esetből és nem rohan emelt fővel a vesztébe és nem is szeretné, ha mások így tennének. Hamarosan nagy szükség lesz a zöld italokra és pont erre készül fel. Akár saját használatra, akár a város részére, de többre lesz szüksége. *
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:49:41
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:49:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Az újabb mézesmadzag ellenére sértődött marad a tekintete, mert bár ő is tudja, hogy mocskos és büdös, azt már nem viseli jól, ha ezt az orra alá is dörgölik, főleg akkor nem, ha még annál is kellemetlenebb helyzetbe hozzák, mint amilyenben egyébként van.*
- Nem vettem a szívemre. *Válaszolja duzzogva, de csak azért, hogy mindenképp ellentmondhasson. Fél szemét közben becsukja, és szenvedősen tűri, ahogy az amúgy is csimbókos haját összekócolják. Nem baj, legalább jó zsíros lesz tőle a férfi keze is. Megérdemli.
Kíváncsian pislog fel aztán Salwarra séta közben, mikor az első pár szó után rájön arra, hogy egészen érdekes intelmekkel próbálja épp a fejét tömni. Nem szól egy szót sem, csupán hümment, de jó mélyen elraktározza a hallottakat, mert bár fiatal még, ami a szívén, az a száján, de azt ő is sejti, hogy kifejezetten hasznos lehet még ez a tanács a jövőben.*
- Amúgy tapasztaltam. *Szólal meg aztán végül mégis, de ráharap ajkaira, hisz most mondták el neki, hogy ne játsszon nyílt lapokkal, így végül nem árulja el, hogy nemrég szabadult a rácsok mögül.
A felhívásra aztán magának ítéli a „szép” titulust, el is indul, de hamar Salwar hátát látja maga előtt.*
- Hé! Pff! Olyan szép vagy, mint a frissen perzselt hamu. *Meg már nem sértődik, csak visszavág, ami talán szintén nem a jó megoldás, ám egyelőre most erre telik tőle, de hamar meg is bánja a szavait a mélységi váratlan, őszinte vallomását hallva.*
- Tényleg? *Először nem is tud jól kérdezni a meglepettsége okán, már jócskán a híd túloldalán járnak, mire az újabb tanácsokat követően ő is meg tudja fogalmazni a gondolatait.*
- Rosszul érzed magad? Miért? Ne haragudj, ha megbántottalak, nekem nem volt célom. *Ez utóbbit nem is érti, miért teszi hozzá, de a lelkiismeretfurdalás szar érzés, az egyszer biztos…*
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Az újabb mézesmadzag ellenére sértődött marad a tekintete, mert bár ő is tudja, hogy mocskos és büdös, azt már nem viseli jól, ha ezt az orra alá is dörgölik, főleg akkor nem, ha még annál is kellemetlenebb helyzetbe hozzák, mint amilyenben egyébként van.*
- Nem vettem a szívemre. *Válaszolja duzzogva, de csak azért, hogy mindenképp ellentmondhasson. Fél szemét közben becsukja, és szenvedősen tűri, ahogy az amúgy is csimbókos haját összekócolják. Nem baj, legalább jó zsíros lesz tőle a férfi keze is. Megérdemli.
Kíváncsian pislog fel aztán Salwarra séta közben, mikor az első pár szó után rájön arra, hogy egészen érdekes intelmekkel próbálja épp a fejét tömni. Nem szól egy szót sem, csupán hümment, de jó mélyen elraktározza a hallottakat, mert bár fiatal még, ami a szívén, az a száján, de azt ő is sejti, hogy kifejezetten hasznos lehet még ez a tanács a jövőben.*
- Amúgy tapasztaltam. *Szólal meg aztán végül mégis, de ráharap ajkaira, hisz most mondták el neki, hogy ne játsszon nyílt lapokkal, így végül nem árulja el, hogy nemrég szabadult a rácsok mögül.
A felhívásra aztán magának ítéli a „szép” titulust, el is indul, de hamar Salwar hátát látja maga előtt.*
- Hé! Pff! Olyan szép vagy, mint a frissen perzselt hamu. *Meg már nem sértődik, csak visszavág, ami talán szintén nem a jó megoldás, ám egyelőre most erre telik tőle, de hamar meg is bánja a szavait a mélységi váratlan, őszinte vallomását hallva.*
- Tényleg? *Először nem is tud jól kérdezni a meglepettsége okán, már jócskán a híd túloldalán járnak, mire az újabb tanácsokat követően ő is meg tudja fogalmazni a gondolatait.*
- Rosszul érzed magad? Miért? Ne haragudj, ha megbántottalak, nekem nem volt célom. *Ez utóbbit nem is érti, miért teszi hozzá, de a lelkiismeretfurdalás szar érzés, az egyszer biztos…*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:17:21
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:17:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* Nevethetnéke támad, ahogy a lány törölgetni kezdi a homlokát, de csak mosolyra húzódik az arca. Nem tudja, és nem is akarja tagadni, hogy jól szórakozik. Ezért is ragadja karon a másikat, ahogy visszafelé indulnak, és húzódik el tőle tréfálkozva. A szavakra egy pillanatra nyomorultul érzi magát, és tudja, hogy túl messzire ment. Összeborzolja inkább a fiatalabb haját, kaján vigyorral az arcán. *
- Ne vegyél mindent a szívedre. * Szól rá, miközben a csonthídhoz érnek, ahol ismét megáll, és körbenéz. Úgy tűnik, hogy azóta se jöttek vissza a fosztogatók. *
- Ha elárulod, hogy mi az, ami rosszul esik és bánt, azt felhasználják ellened. Mindenki ott szeret a másikba rúgni, ahol a legnagyobb fájdalmat okozza. Ha olyan történik, ami nem tetszik és kellemetlen, csak nevess rajta. Vedd el tőlük a fegyvert, ne hagyd, hogy ellened fordítsák. * Oktatja Merlanát, és lovagiasan int a híd felé, még egy kicsit hajol is. *
- Szépek előre. * Mondja, és ha megindulna az utcagyerek, akkor egy gyors mozdulattal előtte terem. *
- Mondom szépek előre. * Néz hátra a válla felett, és megcsóválja a fejét. Halkan fütyörészve megy visszafelé, és reméli, hogy ezúttal értette a tréfát, vagy ha nem is, legalább a leckét megtanulta, és jobban odafigyel, hogy mit mutat magából, és mit mond ki. *
- Egyébként azért aláztalak meg, hogy jobban érezzem magam. * Mondja a híd közepén, és mérgesen szisszen fel. Azt akarta mondani, hogy nem akarta megalázni, de megfeledkezett Eeyr átkáról. *
- A legtöbben ezért teszik azt, amit tesznek. Ezért fontos, hogy ne hagyd, hogy könnyen támadási felületet találjanak rajtad. A könnyű célpontra szinte bűn nem rálőni. * Fejezi be inkább amit elkezdett, mintha csak egy újabb lecke lenne. *
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* Nevethetnéke támad, ahogy a lány törölgetni kezdi a homlokát, de csak mosolyra húzódik az arca. Nem tudja, és nem is akarja tagadni, hogy jól szórakozik. Ezért is ragadja karon a másikat, ahogy visszafelé indulnak, és húzódik el tőle tréfálkozva. A szavakra egy pillanatra nyomorultul érzi magát, és tudja, hogy túl messzire ment. Összeborzolja inkább a fiatalabb haját, kaján vigyorral az arcán. *
- Ne vegyél mindent a szívedre. * Szól rá, miközben a csonthídhoz érnek, ahol ismét megáll, és körbenéz. Úgy tűnik, hogy azóta se jöttek vissza a fosztogatók. *
- Ha elárulod, hogy mi az, ami rosszul esik és bánt, azt felhasználják ellened. Mindenki ott szeret a másikba rúgni, ahol a legnagyobb fájdalmat okozza. Ha olyan történik, ami nem tetszik és kellemetlen, csak nevess rajta. Vedd el tőlük a fegyvert, ne hagyd, hogy ellened fordítsák. * Oktatja Merlanát, és lovagiasan int a híd felé, még egy kicsit hajol is. *
- Szépek előre. * Mondja, és ha megindulna az utcagyerek, akkor egy gyors mozdulattal előtte terem. *
- Mondom szépek előre. * Néz hátra a válla felett, és megcsóválja a fejét. Halkan fütyörészve megy visszafelé, és reméli, hogy ezúttal értette a tréfát, vagy ha nem is, legalább a leckét megtanulta, és jobban odafigyel, hogy mit mutat magából, és mit mond ki. *
- Egyébként azért aláztalak meg, hogy jobban érezzem magam. * Mondja a híd közepén, és mérgesen szisszen fel. Azt akarta mondani, hogy nem akarta megalázni, de megfeledkezett Eeyr átkáról. *
- A legtöbben ezért teszik azt, amit tesznek. Ezért fontos, hogy ne hagyd, hogy könnyen támadási felületet találjanak rajtad. A könnyű célpontra szinte bűn nem rálőni. * Fejezi be inkább amit elkezdett, mintha csak egy újabb lecke lenne. *
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:04:08
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:04:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Ha minden helyzet ilyen egyszerű volna, ő pedig lenne olyan bolond, hogy ebbe bele is nyugszik, akkor bizonyára már éhen halt volna valahol. Egy előnye van, mégpedig az, hogy bármilyen szerepbe könnyedén bele tud simulni, mindig épp abba, amit elvár tőle az, akinél az arany van, most épp történetesen Salwar. Persze, tudja, hogy mindez nem lesz elég ahhoz, hogy ma este melegben alhasson, így igyekszik bevetni minden fortélyát és a két szép szemét is azért, hogy végül jól jöjjön ki abból, hogy feleslegesen kutyagolt el idáig hidegben, sötétben és fáradtan.
A beszólásra aztán ösztönösen törli meg a homlokát, de csak addig, míg végül meg nem ragadják a karját. Kissé megszeppenve pislog a mélységi férfire, hisz nem érti a mozdulatot, menne ő magától is, de hamar megváltozik a hozzáállása, ugyanis úgy tűnik, hogy Salwar az aranyon kívül más varázsszavakat is ismer.*
- Azt mondtad fürdő? Zene füleimnek. *Hogy nem engednék be oda, az egy pillanatra elszomorítja, de csak addig, míg fel nem hívják rá a figyelmét, hogy van egy másik út. Hát persze, mindig van egy másik út. Mindig. Élvezettel húzódnak huncut vigyorra ajkai emiatt.
Ahogy a sötételf aztán maga felé rántja, ügyetlenül lép egyet előre, hogy megtámassza magát, majd morcosan rántja ki a karját a férfi kezéből, ha ki tudja egyáltalán.*
- Nem, fujj! Ennyire azért ne alázz meg, ha lehet, épp elég szarul érzem magam nélküled is! *Mormogja sértetten, de tenni az igazság ellen sajnos ő sem tud semmit. Talán majd abban a fürdőben…* ~Bárcsak!~
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Ha minden helyzet ilyen egyszerű volna, ő pedig lenne olyan bolond, hogy ebbe bele is nyugszik, akkor bizonyára már éhen halt volna valahol. Egy előnye van, mégpedig az, hogy bármilyen szerepbe könnyedén bele tud simulni, mindig épp abba, amit elvár tőle az, akinél az arany van, most épp történetesen Salwar. Persze, tudja, hogy mindez nem lesz elég ahhoz, hogy ma este melegben alhasson, így igyekszik bevetni minden fortélyát és a két szép szemét is azért, hogy végül jól jöjjön ki abból, hogy feleslegesen kutyagolt el idáig hidegben, sötétben és fáradtan.
A beszólásra aztán ösztönösen törli meg a homlokát, de csak addig, míg végül meg nem ragadják a karját. Kissé megszeppenve pislog a mélységi férfire, hisz nem érti a mozdulatot, menne ő magától is, de hamar megváltozik a hozzáállása, ugyanis úgy tűnik, hogy Salwar az aranyon kívül más varázsszavakat is ismer.*
- Azt mondtad fürdő? Zene füleimnek. *Hogy nem engednék be oda, az egy pillanatra elszomorítja, de csak addig, míg fel nem hívják rá a figyelmét, hogy van egy másik út. Hát persze, mindig van egy másik út. Mindig. Élvezettel húzódnak huncut vigyorra ajkai emiatt.
Ahogy a sötételf aztán maga felé rántja, ügyetlenül lép egyet előre, hogy megtámassza magát, majd morcosan rántja ki a karját a férfi kezéből, ha ki tudja egyáltalán.*
- Nem, fujj! Ennyire azért ne alázz meg, ha lehet, épp elég szarul érzem magam nélküled is! *Mormogja sértetten, de tenni az igazság ellen sajnos ő sem tud semmit. Talán majd abban a fürdőben…* ~Bárcsak!~
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:12:59
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:12:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
- Rendben, ráér később is.
*feleli egyetértőn, majd felkel hogy elbúcsúztassa Cagont.*
- Jelentkezni fogok, ha megvan az összes bájital, ami a keveréshez szükséges. Érdeklődve várom a további fejleményeket sikeres üzlete kapcsán!
*mondja, miközben kikíséri az ajtóig az orkot, és ott fog vele kezet.
Szolgálói eközben gondosan bepakolják Cagon bérhintójába a beszerzett bájitalokat.
Miután az ork távozott, Orthus jelzi új szolgálóinak, hogy elégedett volt a viselkedésükkel. Komoly idegpróba egy orkkal találkozni egy nemesi kúriában, de jobban teszik, ha hozzászoknak ahhoz, hogy a legváratlanabb helyzetekben is meg tudják őrizni a hidegvérüket és a profizmusukat.*
//Morthimer Rezidencia//
- Rendben, ráér később is.
*feleli egyetértőn, majd felkel hogy elbúcsúztassa Cagont.*
- Jelentkezni fogok, ha megvan az összes bájital, ami a keveréshez szükséges. Érdeklődve várom a további fejleményeket sikeres üzlete kapcsán!
*mondja, miközben kikíséri az ajtóig az orkot, és ott fog vele kezet.
Szolgálói eközben gondosan bepakolják Cagon bérhintójába a beszerzett bájitalokat.
Miután az ork távozott, Orthus jelzi új szolgálóinak, hogy elégedett volt a viselkedésükkel. Komoly idegpróba egy orkkal találkozni egy nemesi kúriában, de jobban teszik, ha hozzászoknak ahhoz, hogy a legváratlanabb helyzetekben is meg tudják őrizni a hidegvérüket és a profizmusukat.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-22 12:50:39
Üzenet elküldve: 2025-09-22 12:50:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Nem lesz elutasítva az ajánlata, sőt, még el is fogadja a nemes, aminek örül. Így nem kell sokat tárgyalniuk a részleteken. Hiába kerülne rossz kezekbe a kezdetleges recept utasításai, a bennük rejlő részletek nélkül ez csupán halandzsa, képzett kezeknek pedig nehezítés, ám az alkímia krémjeinek felesleges, mivel ők biztosan ismerik az összes kiskaput. *
- Örülök, hogy sikerült közös nevezőre jutni. Jelenleg nem tartanám fel sokáig azzal, hogy összeírjam a főbb dolgokat, szerintem sokkal jobban járnánk, ha egy későbbi időben küldeném el levélben a részleteket.
* Nem tud meg sokkal többet a következő témával kapcsolatban. Vagy nem mond el neki mindent, vagy valóban nincs a közelben veszély és pusztán csak felkészülni szeretne. Nos, bármelyik is legyen, az ork csak azt szeretné, hogy mindkét fél, jól jöjjön ki az egészből. *
- Értem, nos a kérdésem pusztán arra irányult, hogy milyen hamarra szeretné kézhez kapni a kívánt italt. De ez esetben, keressen fel, amikor jónak látja. A legtöbb időmet a laboromban fogom tölteni. Az őrség eléggé követelőző, ha a biztonságukról van szó.
* Az orknak sem jut eszébe egyéb dolog, amit felhozhatna a nemesnek. Így ha egyikük sem rukkol elő többel, úgy elég ideig élvezte a másik vendégszeretetét. *
- Úgy tűnik. Akkor nem is szeretném tovább zavarni, bizonyára tele a keze a különféle ügyekkel. Igazán nem szeretném feltartani
//Morthimer Rezidencia//
* Nem lesz elutasítva az ajánlata, sőt, még el is fogadja a nemes, aminek örül. Így nem kell sokat tárgyalniuk a részleteken. Hiába kerülne rossz kezekbe a kezdetleges recept utasításai, a bennük rejlő részletek nélkül ez csupán halandzsa, képzett kezeknek pedig nehezítés, ám az alkímia krémjeinek felesleges, mivel ők biztosan ismerik az összes kiskaput. *
- Örülök, hogy sikerült közös nevezőre jutni. Jelenleg nem tartanám fel sokáig azzal, hogy összeírjam a főbb dolgokat, szerintem sokkal jobban járnánk, ha egy későbbi időben küldeném el levélben a részleteket.
* Nem tud meg sokkal többet a következő témával kapcsolatban. Vagy nem mond el neki mindent, vagy valóban nincs a közelben veszély és pusztán csak felkészülni szeretne. Nos, bármelyik is legyen, az ork csak azt szeretné, hogy mindkét fél, jól jöjjön ki az egészből. *
- Értem, nos a kérdésem pusztán arra irányult, hogy milyen hamarra szeretné kézhez kapni a kívánt italt. De ez esetben, keressen fel, amikor jónak látja. A legtöbb időmet a laboromban fogom tölteni. Az őrség eléggé követelőző, ha a biztonságukról van szó.
* Az orknak sem jut eszébe egyéb dolog, amit felhozhatna a nemesnek. Így ha egyikük sem rukkol elő többel, úgy elég ideig élvezte a másik vendégszeretetét. *
- Úgy tűnik. Akkor nem is szeretném tovább zavarni, bizonyára tele a keze a különféle ügyekkel. Igazán nem szeretném feltartani
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:21:33
Üzenet elküldve: 2025-09-21 23:21:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* A mélységi részéről egyszerű a helyzet, nincs munka, nincs fizetség sem. Viszont úgy tűnik, hogy az utcakölyök nem tágít ilyen egyszerűen, és szeretné bebizonyítani, hogy bizony van mivel megkeresse a pénzét. Viszont be kell lássa, hogy a lány szépen visszavett döngő lépteiből, talán ösztönösen, talán azért, hogy így bizonyítson, amikor idefelé jöttek. Az ilyen apróságok, amiket magától csinál, parancs nélkül, mutatják, hogy nem teljesen reménytelen eset. Talán még lehet is belőle valaki. Ha más nem, hát ágymelegítő ma este a pegazusban. Nagyot sóhajt, ahogy erre gondol. Fél, hogy összeszed valamit, de vállalt már ennél nagyobb kockázatokat is, nagyobb butaságok érdekében. *
- Ne pislogj úgy, mert bele megy a kosz a szemedbe a homlokodról. * Tanácsolja neki végül, és karon fogja. * Gyere, megnézzük, hogy mi rejlik a kosz alatt. A Pegazusnak ugyanis van egy fürdőháza is, bár nem biztos, hogy így beengednek minket, de van egy ablaka, amit rendszerint elfelejtenek bezárni. Ott be tudunk mászni. Kifelé meg nem fog érdekelni senkit, hogy bent voltál, ha már kevésbé ragadsz. * Húzza el a karját, és az orrához emeli, hogy megszaglássza. *
- Egek, egyáltalán mibe fetrengtél? Csak azt ne mondd, hogy istállóban aludtál, a lószaros földön. * Csóválja a fejét visszafelé, kaján vigyorral az arcán. Élvezi, hogy lett kis ugrasson. Így már az ő sorsa se tűnik annyira szánalmasnak. *
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* A mélységi részéről egyszerű a helyzet, nincs munka, nincs fizetség sem. Viszont úgy tűnik, hogy az utcakölyök nem tágít ilyen egyszerűen, és szeretné bebizonyítani, hogy bizony van mivel megkeresse a pénzét. Viszont be kell lássa, hogy a lány szépen visszavett döngő lépteiből, talán ösztönösen, talán azért, hogy így bizonyítson, amikor idefelé jöttek. Az ilyen apróságok, amiket magától csinál, parancs nélkül, mutatják, hogy nem teljesen reménytelen eset. Talán még lehet is belőle valaki. Ha más nem, hát ágymelegítő ma este a pegazusban. Nagyot sóhajt, ahogy erre gondol. Fél, hogy összeszed valamit, de vállalt már ennél nagyobb kockázatokat is, nagyobb butaságok érdekében. *
- Ne pislogj úgy, mert bele megy a kosz a szemedbe a homlokodról. * Tanácsolja neki végül, és karon fogja. * Gyere, megnézzük, hogy mi rejlik a kosz alatt. A Pegazusnak ugyanis van egy fürdőháza is, bár nem biztos, hogy így beengednek minket, de van egy ablaka, amit rendszerint elfelejtenek bezárni. Ott be tudunk mászni. Kifelé meg nem fog érdekelni senkit, hogy bent voltál, ha már kevésbé ragadsz. * Húzza el a karját, és az orrához emeli, hogy megszaglássza. *
- Egek, egyáltalán mibe fetrengtél? Csak azt ne mondd, hogy istállóban aludtál, a lószaros földön. * Csóválja a fejét visszafelé, kaján vigyorral az arcán. Élvezi, hogy lett kis ugrasson. Így már az ő sorsa se tűnik annyira szánalmasnak. *
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:13:18
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:13:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Beleborzong az elképzelésbe, hogy ez a Csonthíd nevű valami vajon valóban csontokból készült-e, de inkább meggyőzi magát arról, hogy a szürkületben csak rosszul látja. Azt ő nem is tudja, hogy itt menetrend szerint rájuk kellene támadnia a haramiáknak, úgyhogy kisasszony módjára vonul át a Meredély felett, mintha a másik oldalon egy új, gyönyörű városrész várná, de nincs itt sem más, csak sár, mocsok és lepukkant romok.
Az utasításnak hangzó szavakra egy szót sem szól, csak követi a „főnökét”, és miután ő a csuklyája felhúzásával inkognitóba vonul, ő is halkít a léptein. Szívesebben csinálna hasonlót, mint a férfi, de hát neki nincs kapucnija, sem köpenye hozzá, így a legtöbb, amit tehet az az, ha nem trappol. Üdítő meglepetés lehet a mélységi számára, hogy a lány nem annyira hülye, hogy felhívja magukra a figyelmet.
Kisvártatva aztán, abból ítélve, hogy Salwar megáll, valószínűleg megérkeznek oda, ahová jöttek, de a férfi száját elhagyó szitokszavak nem sok jóval kecsegtetnek.*
- Sejthető volt. Ez az egész hely olyan, mint egy bűnöző tanya. Gondolom a rosszarcúak krémje ide húzódott vissza az után a lázadás után, ami mindent tönkretett, és nyilván védik a területüket. *Mondja el a következtetését, ami valahol talán meg is lepheti a sötételfet, mert bár egyértelmű információkból ugyan, de Merlana mégis könnyedén össze tudja rakni a képet. Arra már nem is mond semmit, hogy ekkora őrség mellett esélytelen, hogy bejusson a házba, mert ez egyértelmű. Ahogy az is, hogy Salwar most épp azt próbálja elmondani neki, hogy nem akar fizetni.*
- Ó, de még mennyire! Remélem, hogy az a terved, hogy ennek ellenére kiengesztelsz a beígért szállással, mert nem én tehetek róla, hogy valójában nem is tudsz munkát adni. *Ránt vállat, és közben ártatlannak tűnő, mégis kaján vigyor kúszik az ajkaira.*
- Az sem baj, ha hozzád kell bújnom éjszaka, úgyis hideg van. *Ölt nyelvet kuncogva. Ha nincs munka, hát akkor máshogy kell kikönyörögnie azt, amire szüksége van. A két szép szemét fogja használni hozzá, melyekkel már pislog is olyan -szerinte- ellenállhatatlanul, hogy ezzel biztosan el fogja érni a célját.*
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
*Beleborzong az elképzelésbe, hogy ez a Csonthíd nevű valami vajon valóban csontokból készült-e, de inkább meggyőzi magát arról, hogy a szürkületben csak rosszul látja. Azt ő nem is tudja, hogy itt menetrend szerint rájuk kellene támadnia a haramiáknak, úgyhogy kisasszony módjára vonul át a Meredély felett, mintha a másik oldalon egy új, gyönyörű városrész várná, de nincs itt sem más, csak sár, mocsok és lepukkant romok.
Az utasításnak hangzó szavakra egy szót sem szól, csak követi a „főnökét”, és miután ő a csuklyája felhúzásával inkognitóba vonul, ő is halkít a léptein. Szívesebben csinálna hasonlót, mint a férfi, de hát neki nincs kapucnija, sem köpenye hozzá, így a legtöbb, amit tehet az az, ha nem trappol. Üdítő meglepetés lehet a mélységi számára, hogy a lány nem annyira hülye, hogy felhívja magukra a figyelmet.
Kisvártatva aztán, abból ítélve, hogy Salwar megáll, valószínűleg megérkeznek oda, ahová jöttek, de a férfi száját elhagyó szitokszavak nem sok jóval kecsegtetnek.*
- Sejthető volt. Ez az egész hely olyan, mint egy bűnöző tanya. Gondolom a rosszarcúak krémje ide húzódott vissza az után a lázadás után, ami mindent tönkretett, és nyilván védik a területüket. *Mondja el a következtetését, ami valahol talán meg is lepheti a sötételfet, mert bár egyértelmű információkból ugyan, de Merlana mégis könnyedén össze tudja rakni a képet. Arra már nem is mond semmit, hogy ekkora őrség mellett esélytelen, hogy bejusson a házba, mert ez egyértelmű. Ahogy az is, hogy Salwar most épp azt próbálja elmondani neki, hogy nem akar fizetni.*
- Ó, de még mennyire! Remélem, hogy az a terved, hogy ennek ellenére kiengesztelsz a beígért szállással, mert nem én tehetek róla, hogy valójában nem is tudsz munkát adni. *Ránt vállat, és közben ártatlannak tűnő, mégis kaján vigyor kúszik az ajkaira.*
- Az sem baj, ha hozzád kell bújnom éjszaka, úgyis hideg van. *Ölt nyelvet kuncogva. Ha nincs munka, hát akkor máshogy kell kikönyörögnie azt, amire szüksége van. A két szép szemét fogja használni hozzá, melyekkel már pislog is olyan -szerinte- ellenállhatatlanul, hogy ezzel biztosan el fogja érni a célját.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:07:50
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:07:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amaziana kihúzott háttal áll a rezidencia fényűző szobájában, az ablaktól nem messze, Alenia mögött. Fehér, gyönyörű, sima bőrét megragyogtatja a napfény. Ám szemei, azok összeszűkülnek, fájdalmasan reagálva a túlzó világosságra. Furcsán érzi magát. Nem melegíti semmilyen bebúvó sugaracska, hűvösen csapja őt még az ég tüze is. Csöndben áll, nem mutatja ki az igazságot, azt, hogy valami furcsa érzés keríti hatalomba ma az egész testét. Helyette inkább nagyot nyel. Ujjaival lesimítja saját ruháját, azt, amit kimondottan ehhez a munkához választott. Egyszerű, de jó minőségű darab a ruha, barna, semmi kirívó, nehogy, de tényleg nehogy véletlenül is ellopja a figyelmet a fiatal Sayqueves kisasszonyról vele, főleg nem annak kérője előtt. Kétség sem férhet hozzá, választása a feladathoz remek volt, saját maga most úgy néz ki, mint egy tipikus házvezetőnő. Semmi több. Senki több. Főleg, akkor, ha végre nem világít a nap fénye rá a megannyi elrejtett és kiaknázatlan lehetőségre benne. Ha mindenki annyit lát , hogy a haja is ma az átlagostól eltérő, szándékosan csúnyított, fele a feje tetején összefogva. Kevesebbnek, zabolázottabbnak fest, engedelmes szolgának, szolgának, aki a fal mellett meglapul. Egyedül ő tudja, hogy valami ma még sincsen rendben. És, ha mégis azt más is esetleg megtudná, örök titok lenne az előtt, hogy vajon miért. Hangja édesen, mázason szólal meg, olyan hangsúllyal, ami ezreket becsapna*
- Csodálatosan fest, úrnőm! Erről biztosíthatom. Akár egy igazi dalba illő szépség. Biztosan megannyi csodálatos kérője fog érkezni a hatokban. *Bókja pont, úgy simítja a fiatal kislány lelkét, ahogy annak simítania kell. Szimpátiát mutat a szőke, tökéletes kis porcelán baba iránt, és ha idejük még engedi, a kérők kapcsán egy újabb apró megjegyzést is tesz*
-Egyébként, engedje meg... Hogy ha izgulna, arra hagy áruljak el egy titkot, mint nő a nőnek. Rengeteg eljegyzési szezont láttam már az évek alatt. A legjobb kérők sohasem az elején érkeznek. Azok jönnek először, akik túlságosan kétségbeesettek és valamivel be szeretnének csapni. Persze van kivétel, de ritka. Érdemes várni. Hagyni, hogy a földöntúli bája és csodálatos személyisége hírét elvigye a szél. És, hogy ha még nem is volna igazán, legalább ez a generációról generációra szálló tanács elveszi a dolgoknak az élét. *Ezzel az elf nő lágyan meghajol és kisiet a hatalmas helyiségből, le, egyenesen a vendégek elé. Hagyja, szavai hagy telepedjenek le maguktól a másik gyomrában, valódi nehéz kavicsokként, amiket nem könnyű elfelejteni. ~Úgy fest mostanság nem vagyok túl hajlamos a felejtés szorgalmazására~*
*Lent, a kapualjban bizony egyhamar meg is pillantja az úgynevezett kérőt. És annak a látszólag nem igen létező kíséretét. ~A picsába, legalább igyekezhettél volna~ gondolja magában, majd ahogy végignéz a sebes ujjon és a kissé saras virágokon, az arca még inkább szívesebben egy valódi grimaszba fordulna. Éles szemeivel természetesen igencsak hamar észreveszi az efféle hibákat. És azok nem segítenek mai rosszkedvén. Még jó, hogy a kisasszony még nincs itt és így a problémákat nem láthatja*
- Üdvözlöm Lazziar Glynmarris. Amaziana vagyok, a Sayqueves ház házvezetőnője. Kérem adja ide a virágokat, vázába teszem a kisasszonynak, hogy rögtön teljes pompájukban láthassa őket! Addig üljön le, mindjárt érkezik az én csodálatos űrnőm is. *Azzal, a férfi jobban tenné, ha oda nyújtaná a ronda virágokat, mert Amaziana tervei szerint elszaladna azokkal a ház egy, olyan szegletébe, ahol éppen senki más nem tartózkodik és valójában rendbeszedné, illetve néhány esetben ki is cserélné azokat. Amikor visszahozza a csokrot, az úgy nézne ki, mint amire több száz aranyat is költöttek akár, csak úgy, könnyedén és jóízléssel. Lehetségesnek tartja, hogy a férfi tulajdonképpen csak próbára akarja tenni Aleniát, hogy vajon a vagyont keresi-e egy frigyben vagy a szerelmet, de Amazianát kicsit sem érdekli az, ha ezzel tönkreteszi a kérő kedvét. A virágoknak tökéletesnek kell lenniük, különben... ~Különben az a csitri megijed és elfogadja az első kérője ajánlatát, aki történetesen az én szeretőm~ A cél az, hogy Alenia kisasszony elhiggye megannyi úriember áll neki sorba. Sőt! Ha, majd kell, Amaziana maga megy el nemeseket toborozni, akik majd itt trubadúrt játszanak, de őt bizony senki sem alázza így meg, mint az a bolond Dram tervezi! Szóval igen, a virágok szemmel láthatólag ki lettek cserélve. Egy mosollyal teszi őket le vázástul a férfi mellé*
- Csak egy kis víz kellett nekik! *Reméli elhiszi a lennt ülő ezt a sületlenséget* A kisasszonynak csakis a legjobbat. Egy pillanat és jövünk is! Ha megbocsát... *Ezúttal még mindig tökéletes műmosollyal az arcán meghajol és felsétál szépen lassan az emeletre. A férfi előtt a viselkedése kimért, elegáns, nem hoz rossz hírt a Sayquevesekre. Az ő házuk ráér, annyira, hogy még olyan apróságokra is, hogy a házvezetőnő először felfrissítse a rózsákat. A gyomok amiket meg kidobott, azokra miért is ne lehetne allergiás a kisasszony? Semmi furcsaság nincsen itten. Lassan mennek errefelé fel a a dolgozók a lépcsőn. Még rengeteg kérő kívánna ide jönni, egy olyan rezidenciára, ahol ilyen valódi első osztályú nemes kisasszony van*
- Alenia űrnőm, a kérője megérkezett. Jöjjön!
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amaziana kihúzott háttal áll a rezidencia fényűző szobájában, az ablaktól nem messze, Alenia mögött. Fehér, gyönyörű, sima bőrét megragyogtatja a napfény. Ám szemei, azok összeszűkülnek, fájdalmasan reagálva a túlzó világosságra. Furcsán érzi magát. Nem melegíti semmilyen bebúvó sugaracska, hűvösen csapja őt még az ég tüze is. Csöndben áll, nem mutatja ki az igazságot, azt, hogy valami furcsa érzés keríti hatalomba ma az egész testét. Helyette inkább nagyot nyel. Ujjaival lesimítja saját ruháját, azt, amit kimondottan ehhez a munkához választott. Egyszerű, de jó minőségű darab a ruha, barna, semmi kirívó, nehogy, de tényleg nehogy véletlenül is ellopja a figyelmet a fiatal Sayqueves kisasszonyról vele, főleg nem annak kérője előtt. Kétség sem férhet hozzá, választása a feladathoz remek volt, saját maga most úgy néz ki, mint egy tipikus házvezetőnő. Semmi több. Senki több. Főleg, akkor, ha végre nem világít a nap fénye rá a megannyi elrejtett és kiaknázatlan lehetőségre benne. Ha mindenki annyit lát , hogy a haja is ma az átlagostól eltérő, szándékosan csúnyított, fele a feje tetején összefogva. Kevesebbnek, zabolázottabbnak fest, engedelmes szolgának, szolgának, aki a fal mellett meglapul. Egyedül ő tudja, hogy valami ma még sincsen rendben. És, ha mégis azt más is esetleg megtudná, örök titok lenne az előtt, hogy vajon miért. Hangja édesen, mázason szólal meg, olyan hangsúllyal, ami ezreket becsapna*
- Csodálatosan fest, úrnőm! Erről biztosíthatom. Akár egy igazi dalba illő szépség. Biztosan megannyi csodálatos kérője fog érkezni a hatokban. *Bókja pont, úgy simítja a fiatal kislány lelkét, ahogy annak simítania kell. Szimpátiát mutat a szőke, tökéletes kis porcelán baba iránt, és ha idejük még engedi, a kérők kapcsán egy újabb apró megjegyzést is tesz*
-Egyébként, engedje meg... Hogy ha izgulna, arra hagy áruljak el egy titkot, mint nő a nőnek. Rengeteg eljegyzési szezont láttam már az évek alatt. A legjobb kérők sohasem az elején érkeznek. Azok jönnek először, akik túlságosan kétségbeesettek és valamivel be szeretnének csapni. Persze van kivétel, de ritka. Érdemes várni. Hagyni, hogy a földöntúli bája és csodálatos személyisége hírét elvigye a szél. És, hogy ha még nem is volna igazán, legalább ez a generációról generációra szálló tanács elveszi a dolgoknak az élét. *Ezzel az elf nő lágyan meghajol és kisiet a hatalmas helyiségből, le, egyenesen a vendégek elé. Hagyja, szavai hagy telepedjenek le maguktól a másik gyomrában, valódi nehéz kavicsokként, amiket nem könnyű elfelejteni. ~Úgy fest mostanság nem vagyok túl hajlamos a felejtés szorgalmazására~*
*Lent, a kapualjban bizony egyhamar meg is pillantja az úgynevezett kérőt. És annak a látszólag nem igen létező kíséretét. ~A picsába, legalább igyekezhettél volna~ gondolja magában, majd ahogy végignéz a sebes ujjon és a kissé saras virágokon, az arca még inkább szívesebben egy valódi grimaszba fordulna. Éles szemeivel természetesen igencsak hamar észreveszi az efféle hibákat. És azok nem segítenek mai rosszkedvén. Még jó, hogy a kisasszony még nincs itt és így a problémákat nem láthatja*
- Üdvözlöm Lazziar Glynmarris. Amaziana vagyok, a Sayqueves ház házvezetőnője. Kérem adja ide a virágokat, vázába teszem a kisasszonynak, hogy rögtön teljes pompájukban láthassa őket! Addig üljön le, mindjárt érkezik az én csodálatos űrnőm is. *Azzal, a férfi jobban tenné, ha oda nyújtaná a ronda virágokat, mert Amaziana tervei szerint elszaladna azokkal a ház egy, olyan szegletébe, ahol éppen senki más nem tartózkodik és valójában rendbeszedné, illetve néhány esetben ki is cserélné azokat. Amikor visszahozza a csokrot, az úgy nézne ki, mint amire több száz aranyat is költöttek akár, csak úgy, könnyedén és jóízléssel. Lehetségesnek tartja, hogy a férfi tulajdonképpen csak próbára akarja tenni Aleniát, hogy vajon a vagyont keresi-e egy frigyben vagy a szerelmet, de Amazianát kicsit sem érdekli az, ha ezzel tönkreteszi a kérő kedvét. A virágoknak tökéletesnek kell lenniük, különben... ~Különben az a csitri megijed és elfogadja az első kérője ajánlatát, aki történetesen az én szeretőm~ A cél az, hogy Alenia kisasszony elhiggye megannyi úriember áll neki sorba. Sőt! Ha, majd kell, Amaziana maga megy el nemeseket toborozni, akik majd itt trubadúrt játszanak, de őt bizony senki sem alázza így meg, mint az a bolond Dram tervezi! Szóval igen, a virágok szemmel láthatólag ki lettek cserélve. Egy mosollyal teszi őket le vázástul a férfi mellé*
- Csak egy kis víz kellett nekik! *Reméli elhiszi a lennt ülő ezt a sületlenséget* A kisasszonynak csakis a legjobbat. Egy pillanat és jövünk is! Ha megbocsát... *Ezúttal még mindig tökéletes műmosollyal az arcán meghajol és felsétál szépen lassan az emeletre. A férfi előtt a viselkedése kimért, elegáns, nem hoz rossz hírt a Sayquevesekre. Az ő házuk ráér, annyira, hogy még olyan apróságokra is, hogy a házvezetőnő először felfrissítse a rózsákat. A gyomok amiket meg kidobott, azokra miért is ne lehetne allergiás a kisasszony? Semmi furcsaság nincsen itten. Lassan mennek errefelé fel a a dolgozók a lépcsőn. Még rengeteg kérő kívánna ide jönni, egy olyan rezidenciára, ahol ilyen valódi első osztályú nemes kisasszony van*
- Alenia űrnőm, a kérője megérkezett. Jöjjön!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063