Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-13 21:59:25
Üzenet elküldve: 2025-06-13 21:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A családneve, mint olyan, muszáj, hogy számára mellékesnek tűnjön. Nem neki kell tisztelnie a Tharisse nevet, hanem mindenki másnak körülötte. Így van ez rendjén, így van ez jól, csak arra kell odafigyelnie, hogy ne részegítse majd meg az a hatalom, mely a név, az eltulajdonított élet okán egy szép napon megadatik neki.*
- Csakugyan? *kérdez vissza arra, hogy Orthus ismerte a Tharisse ház tagjait. Ez egyszerre remek és borzalmas hír, mert így különösen óvatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mit mond róluk, de ha jól forgatja a szavakat, akkor ő is sokat profitálhat ebből az ismeretségből.*
- Elnézését kérem, de azt kell, hogy mondjam, én nem emlékszem Önre. Bár, nagyon fiatalok voltunk még, mikor nálunk járhattak, így talán megbocsájtható bűn ez részemről. *A halál szó hallatán közben újra a rémület uralkodik el rajta, de nem a szülők halála okán, sokkal inkább azok miatt, kik neki köszönhetik, hogy távoztak erről a világról. Bizonyos szempontból azonban ez is áldás, mert nem kell megjátszania az érzést, az nagyon is valódi.*
- Szörnyű, igen… borzalmas, rettenetes. Kegyetlen… *sorolja a szavakat, mik ösztönösen törnek a felszínre gondolatai mélyéről.*
- Tudja, nekünk hogyan sikerült? *pillant fel Orthusra újra, mikor sikerül erőt venni magán.* Lyssira és én soha nem veszítettük el a sem a hitünket, sem pedig a reményt egy… egy jobb életre. Egy olyan életre, melyre méltóak vagyunk, és amilyet megérdemlünk. *Hogy ebben az előtte álló férfi a segítségére lehet-e? Kétségtelenül. Sőt, talán kulcsfontosságú szerepet is játszhat majd abban, hogy a Tharisse vagyon végül az ő és húga kezében landoljon.*
- Ahogy láttam, Ön befolyásos ember. Tudja, a Városi Tanács rendkívül bizalmatlan tud lenni, főleg most, hogy a város ajánlatának hírére kerülnek elő innen-onnan nemesek. Félek, hogy úgysem hinnének nekünk, hogy mi vagyunk a két halottnak hitt Tharisse lány, de ha esetleg Ön közbenjárna az érdekünkben… Persze, csak ha az Ön bizalmát már sikerült elnyernünk. *Kíváncsian fürkészi a másik szemeit, és közben magában szitkozódik, amiért Lyssira pont most nincs itt. Ő sokkal jobb abban, hogy valaki puszta tekintetéről leolvassa az érzelmeit vagy azt, hogy mire gondol.*
- Esetleg, ha nem veszi tolakodónak a kérésem, meghívhatna ma estére az otthonába! Szeretném látni, hogy néznek ki belülről ezek az újonnan épített házak. Tudja, hogy lássam, mire számítsak. *Hívatja meg magát nemes egyszerűséggel Orthushoz, mert hát neki ilyet is szabad, nemde?*
*A családneve, mint olyan, muszáj, hogy számára mellékesnek tűnjön. Nem neki kell tisztelnie a Tharisse nevet, hanem mindenki másnak körülötte. Így van ez rendjén, így van ez jól, csak arra kell odafigyelnie, hogy ne részegítse majd meg az a hatalom, mely a név, az eltulajdonított élet okán egy szép napon megadatik neki.*
- Csakugyan? *kérdez vissza arra, hogy Orthus ismerte a Tharisse ház tagjait. Ez egyszerre remek és borzalmas hír, mert így különösen óvatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mit mond róluk, de ha jól forgatja a szavakat, akkor ő is sokat profitálhat ebből az ismeretségből.*
- Elnézését kérem, de azt kell, hogy mondjam, én nem emlékszem Önre. Bár, nagyon fiatalok voltunk még, mikor nálunk járhattak, így talán megbocsájtható bűn ez részemről. *A halál szó hallatán közben újra a rémület uralkodik el rajta, de nem a szülők halála okán, sokkal inkább azok miatt, kik neki köszönhetik, hogy távoztak erről a világról. Bizonyos szempontból azonban ez is áldás, mert nem kell megjátszania az érzést, az nagyon is valódi.*
- Szörnyű, igen… borzalmas, rettenetes. Kegyetlen… *sorolja a szavakat, mik ösztönösen törnek a felszínre gondolatai mélyéről.*
- Tudja, nekünk hogyan sikerült? *pillant fel Orthusra újra, mikor sikerül erőt venni magán.* Lyssira és én soha nem veszítettük el a sem a hitünket, sem pedig a reményt egy… egy jobb életre. Egy olyan életre, melyre méltóak vagyunk, és amilyet megérdemlünk. *Hogy ebben az előtte álló férfi a segítségére lehet-e? Kétségtelenül. Sőt, talán kulcsfontosságú szerepet is játszhat majd abban, hogy a Tharisse vagyon végül az ő és húga kezében landoljon.*
- Ahogy láttam, Ön befolyásos ember. Tudja, a Városi Tanács rendkívül bizalmatlan tud lenni, főleg most, hogy a város ajánlatának hírére kerülnek elő innen-onnan nemesek. Félek, hogy úgysem hinnének nekünk, hogy mi vagyunk a két halottnak hitt Tharisse lány, de ha esetleg Ön közbenjárna az érdekünkben… Persze, csak ha az Ön bizalmát már sikerült elnyernünk. *Kíváncsian fürkészi a másik szemeit, és közben magában szitkozódik, amiért Lyssira pont most nincs itt. Ő sokkal jobb abban, hogy valaki puszta tekintetéről leolvassa az érzelmeit vagy azt, hogy mire gondol.*
- Esetleg, ha nem veszi tolakodónak a kérésem, meghívhatna ma estére az otthonába! Szeretném látni, hogy néznek ki belülről ezek az újonnan épített házak. Tudja, hogy lássam, mire számítsak. *Hívatja meg magát nemes egyszerűséggel Orthushoz, mert hát neki ilyet is szabad, nemde?*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:47:49
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:47:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Azért a fordított helyzetük kicsit más. Merlana sosem volt és nem is lesz zsoldos. Ő valójában egy haszonleső, aki jól tudja elhitetni másokkal, hogy az ő társasága hasznos a számukra, s bár ez valahol talán így is van, a legtöbb ilyesfajta együttműködésből ő nyer a legnagyobbat. Így élte túl a gyermekkorát, és mára sem koptak meg az ösztönei. Főleg, ami az alkudozást illeti.*
- Ha már a fegyverekhez nem értek úgy, ahogy szeretnék, legalább a szavakhoz igen. *Válaszol ennyit szerényen mosolyogva a dicséretre, majd nem sokkal később, miután testőrének sikerül „meggyőznie” arról, hogy szüksége van arra a hintóra, már a lovak között kötnek ki.
Kehir, az eladójuk arcán némi meglepettséget lehet felfedezni, mikor a sisakot levéve szőke tincsek és egy bájos hölgy arca kerül elő a páncél alól, de természetesen nem tesz megjegyzést. Merlana mindeközben elkezdi úgy vizsgálni a lovakat, mintha többet tudna róluk azon kívül, hogy lovak. Ehhez aztán már tényleg nem ért, de szerencsére a legmegfelelőbb személy áll mellette. El kellett volna hoznia magával Nixát akkor is, mikor Gyémántot vásárolta, na nem, mintha elégedetlen volna éjszín parpiájával, de ez a szakértelem jól jöhetett volna ahhoz, hogy kedvezőbb árat csikarjon ki a lovászból.*
- Rendben, bízom a megítélésedben. *Mondja végül, mintha csak beleegyezne abba, hogy azokat az állatokat válasszák, melyeket a lány javasol. Hozzájuk jár egy gyönyörű, kívül fekete, belül vörös színű hintó, mely még őt is elkápráztatja, hisz a járgány két kedvenc színében pompázik. Azonban ugyanúgy, ahogy az ékszerésznél, itt is eljött az ő ideje.*
- Kehir uram, akkor azt hiszem, már csak az anyagiakról szükséges megegyeznünk. Tudja, tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hintó, a lovak, minden együtt egy vagyont ér. Épp ezért merem feltételezni azt is, hogy túl sok vevő nem akad rájuk még a gazdagok közül sem. Igazam van? *Játékosan elmosolyodik, az eladó pedig látja is a csapdát, de nem tudja elkerülni, hogy beleessen, így végül helyesel, Merlana pedig folytatja.*
- Nos, a vételi szándékaink komolyak, itt és most hajlandó vagyok fizetni a két lóért és a hintóért, de nem ennyit. Hallgasson meg kérem! Adok önnek egy mindkettőnk számára méltányos ajánlatot, ha grátiszban ráfesti nekünk a hintóra a Grendaer címert. Amennyiben ez Önnek megfelel, már adom is az aranyat. *Hosszas morfondírozást meg még néhány rövid szóváltást és alkudozást követően végül sikerül egymás kezébe csapniuk, Merlana pedig szíves örömest adja át az aranyat az úrnak. A forgatagból így egy új, a Grendaer címerrel ékeskedő hintó ígéretével, két gyönyörű paripával és egy meseszép, arany hajtűvel gazdagabban készülhetnek haza, s hála a színésznőnek, mindezért csupán 2705 aranyat kell fizetnie
, ráadásul azt sem neki, hanem Nixomiának.*
- Kérem, ha a címer felkerült a hintóra szállíttassa a Grendaer villához! Ott majd átvesszük. A lovakat elvisszük most. *Kettő van belőlük, így feltett szándéka, hogy társával párban lovagol majd vissza a nemesi házhoz. Ám most még, lévén ő az úrnő, hagyja, hogy Nixomia vezesse ki mindkettőt a forgatagból.*
- Bámulatos, hogy mennyire értesz a lovakhoz. Csodálatosak, és rendkívül egészségesnek tűnnek. *Paskolja meg az egyiküket mosolyogva.* Lovagoljunk velük haza, utána pedig átköltöztetem a holmimat a hozzád. Már, ha nem tartasz a mai napon tovább igényt a szolgálataimra. *Mindezt csak halkan mondja, hisz nem leplezheti le a saját nemesi álcáját.*
*Azért a fordított helyzetük kicsit más. Merlana sosem volt és nem is lesz zsoldos. Ő valójában egy haszonleső, aki jól tudja elhitetni másokkal, hogy az ő társasága hasznos a számukra, s bár ez valahol talán így is van, a legtöbb ilyesfajta együttműködésből ő nyer a legnagyobbat. Így élte túl a gyermekkorát, és mára sem koptak meg az ösztönei. Főleg, ami az alkudozást illeti.*
- Ha már a fegyverekhez nem értek úgy, ahogy szeretnék, legalább a szavakhoz igen. *Válaszol ennyit szerényen mosolyogva a dicséretre, majd nem sokkal később, miután testőrének sikerül „meggyőznie” arról, hogy szüksége van arra a hintóra, már a lovak között kötnek ki.
Kehir, az eladójuk arcán némi meglepettséget lehet felfedezni, mikor a sisakot levéve szőke tincsek és egy bájos hölgy arca kerül elő a páncél alól, de természetesen nem tesz megjegyzést. Merlana mindeközben elkezdi úgy vizsgálni a lovakat, mintha többet tudna róluk azon kívül, hogy lovak. Ehhez aztán már tényleg nem ért, de szerencsére a legmegfelelőbb személy áll mellette. El kellett volna hoznia magával Nixát akkor is, mikor Gyémántot vásárolta, na nem, mintha elégedetlen volna éjszín parpiájával, de ez a szakértelem jól jöhetett volna ahhoz, hogy kedvezőbb árat csikarjon ki a lovászból.*
- Rendben, bízom a megítélésedben. *Mondja végül, mintha csak beleegyezne abba, hogy azokat az állatokat válasszák, melyeket a lány javasol. Hozzájuk jár egy gyönyörű, kívül fekete, belül vörös színű hintó, mely még őt is elkápráztatja, hisz a járgány két kedvenc színében pompázik. Azonban ugyanúgy, ahogy az ékszerésznél, itt is eljött az ő ideje.*
- Kehir uram, akkor azt hiszem, már csak az anyagiakról szükséges megegyeznünk. Tudja, tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hintó, a lovak, minden együtt egy vagyont ér. Épp ezért merem feltételezni azt is, hogy túl sok vevő nem akad rájuk még a gazdagok közül sem. Igazam van? *Játékosan elmosolyodik, az eladó pedig látja is a csapdát, de nem tudja elkerülni, hogy beleessen, így végül helyesel, Merlana pedig folytatja.*
- Nos, a vételi szándékaink komolyak, itt és most hajlandó vagyok fizetni a két lóért és a hintóért, de nem ennyit. Hallgasson meg kérem! Adok önnek egy mindkettőnk számára méltányos ajánlatot, ha grátiszban ráfesti nekünk a hintóra a Grendaer címert. Amennyiben ez Önnek megfelel, már adom is az aranyat. *Hosszas morfondírozást meg még néhány rövid szóváltást és alkudozást követően végül sikerül egymás kezébe csapniuk, Merlana pedig szíves örömest adja át az aranyat az úrnak. A forgatagból így egy új, a Grendaer címerrel ékeskedő hintó ígéretével, két gyönyörű paripával és egy meseszép, arany hajtűvel gazdagabban készülhetnek haza, s hála a színésznőnek, mindezért csupán 2705 aranyat kell fizetnie
, ráadásul azt sem neki, hanem Nixomiának.*- Kérem, ha a címer felkerült a hintóra szállíttassa a Grendaer villához! Ott majd átvesszük. A lovakat elvisszük most. *Kettő van belőlük, így feltett szándéka, hogy társával párban lovagol majd vissza a nemesi házhoz. Ám most még, lévén ő az úrnő, hagyja, hogy Nixomia vezesse ki mindkettőt a forgatagból.*
- Bámulatos, hogy mennyire értesz a lovakhoz. Csodálatosak, és rendkívül egészségesnek tűnnek. *Paskolja meg az egyiküket mosolyogva.* Lovagoljunk velük haza, utána pedig átköltöztetem a holmimat a hozzád. Már, ha nem tartasz a mai napon tovább igényt a szolgálataimra. *Mindezt csak halkan mondja, hisz nem leplezheti le a saját nemesi álcáját.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:05:54
Üzenet elküldve: 2025-06-12 20:05:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Corillette halkan, szinte mellékesen említi meg a nevét, Orthusnak viszont ugyancsak ügyelnie kell arra, hogy ne bukjon ki belőle egy "Nocsak!".
Igenis hallotta már a Tharisse nevet, nagyon is jól emlékszik rájuk. Hirtelen nagyon kell keresnie az emlékeiben, hogy abban a családban volt-e két ikerlány. Ez olyasmi, amiről azért tudhattak annak idején. De az is igaz, hogy Corillette és testvére elég fiatalnak tűnik. Tehát kislányok voltak a lázadás idején. És így koruknál fogva nem jöhettek számításba, amikor Orthus - még az apjával - a potenciális feleségjelölteket szemlézte az egykori nemesség hölgykoszorújából.
És ha őszinte magával, akkor Orthusnak be kell látnia: a Tharisse család a számára akkor elérhetetlen volt. Túl nagy presztízs, túl nagy és biztos vagyoni helyzet. Nem csoda hát, ha hirtelen nem emlékszik, hogy a Tharisse-oknál mi volt a helyzet a lánygyermekek terén.*
- Nem ismeretlen a neve a számomra. Családja több tagját volt szerencsém ismerni a lázadás előtt és szörnyű veszteség a haláluk.
*feleli. Nem hazudik, amikor ismeretségről beszél, de arra nem tér ki, hogy ez igencsak felületes és formális ismeretség volt csupán. A Tharisse család tagjai nem nagyon ereszkedtek le a Morthimerekhez. Így az elvesztésük se akkora veszteség, mint ahogy most elmondja.*
- De hogy kegyed a testvérével átvészelte azokat az időket, mégis nagyszerű hír. Keveseknek sikerült.
*teszi hozzá, ezúttal túlzás nélkül. Tényleg nem sokan maradtak meg a régi időkből, habár Selyemrév létrejöttével egyre többen kerülnek elő. Mégse annyian, mint amire Orthus talán számított. Nem mintha neki annyira hiányoznának a régiek.*
- Remélem, a változások, mint ez a negyed is, visszaadták a reményt. Kegyedéknek itt a helyük, ismét a régi rangjukban és egzisztenciájukban. Ha a segítségükre tudok lenni ebben, kérem, tiszteljenek meg azzal, hogy tudatják velem!
*teszi hozzá.*
*Corillette halkan, szinte mellékesen említi meg a nevét, Orthusnak viszont ugyancsak ügyelnie kell arra, hogy ne bukjon ki belőle egy "Nocsak!".
Igenis hallotta már a Tharisse nevet, nagyon is jól emlékszik rájuk. Hirtelen nagyon kell keresnie az emlékeiben, hogy abban a családban volt-e két ikerlány. Ez olyasmi, amiről azért tudhattak annak idején. De az is igaz, hogy Corillette és testvére elég fiatalnak tűnik. Tehát kislányok voltak a lázadás idején. És így koruknál fogva nem jöhettek számításba, amikor Orthus - még az apjával - a potenciális feleségjelölteket szemlézte az egykori nemesség hölgykoszorújából.
És ha őszinte magával, akkor Orthusnak be kell látnia: a Tharisse család a számára akkor elérhetetlen volt. Túl nagy presztízs, túl nagy és biztos vagyoni helyzet. Nem csoda hát, ha hirtelen nem emlékszik, hogy a Tharisse-oknál mi volt a helyzet a lánygyermekek terén.*
- Nem ismeretlen a neve a számomra. Családja több tagját volt szerencsém ismerni a lázadás előtt és szörnyű veszteség a haláluk.
*feleli. Nem hazudik, amikor ismeretségről beszél, de arra nem tér ki, hogy ez igencsak felületes és formális ismeretség volt csupán. A Tharisse család tagjai nem nagyon ereszkedtek le a Morthimerekhez. Így az elvesztésük se akkora veszteség, mint ahogy most elmondja.*
- De hogy kegyed a testvérével átvészelte azokat az időket, mégis nagyszerű hír. Keveseknek sikerült.
*teszi hozzá, ezúttal túlzás nélkül. Tényleg nem sokan maradtak meg a régi időkből, habár Selyemrév létrejöttével egyre többen kerülnek elő. Mégse annyian, mint amire Orthus talán számított. Nem mintha neki annyira hiányoznának a régiek.*
- Remélem, a változások, mint ez a negyed is, visszaadták a reményt. Kegyedéknek itt a helyük, ismét a régi rangjukban és egzisztenciájukban. Ha a segítségükre tudok lenni ebben, kérem, tiszteljenek meg azzal, hogy tudatják velem!
*teszi hozzá.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:28:14
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:28:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Orthus biza' jól látja, hogy a türelme fogytán van a lánynak, de nem a tömeg, illetve nem csak az az oka. Annál sokkal erősebb, mélyebb érzés markolja a bemocskolt szívét, mellyel meg kell küzdenie, miközben úgy néz a város egyik láthatóan befolyásos személyének a szemeibe, hogy ő csak egy ártatlan, védtelen, mégis valamiféle tekintéllyel bíró kisasszonyt lásson.*
- Köszönöm a megértését *felel végül ennyit egy lágy mosoly kíséretében. Számára most megfelelő, sőt, tökéletes, ha a férfi a kényelmetlenségét, melyet már igazán nehezen tud kordában tartani, a körülöttük lévő felhajtásnak és zsivajnak tudja be.
Mindezt követi egy vallomás a szőkeség részéről. Semmi konkrétum, mégis sokat sejtető szavak ezek, mellyel sikerül rávezetnie Morthimer urat arra, ami a legfontosabb lehet így ismeretségük kezdetén. Nem neki kell hát kérkednie a kisajátított családnevével, ami mostanra már teljes joggal az övé, hisz a lélek kínját elviselve harcolt meg érte, s szenved miatta mind a mai napig ő is, húga is.*
- Tharisse. Corillette Ysevelle Tharisse. *Szinte suttogja dallamosan csilingelő, hosszú, nemesi hangzású nevét, és közben hol a földet bámulja, hol felpillant a vele szemben állóra.*
- A húgom pedig Lyssira Saeliis Tharisse. *Úgy gondolja, illik testvérét is rendesen bemutatnia.*
- Nem haragszom meg, ha nem ismeri a családomat. A lázadás során a legtöbbünket megölték. Az ikertestvéremmel csupán Eeyr és Teysus oltalmazó menedékének köszönhetjük, hogy túléltük eme szörnyűséget. *Ismét elfordítja a fejét, mintha csak nehéz lenne beszélnie minderről, de valójában azért teszi, hogy ne látszódjon az arcán, mennyire hamis az összes szó, mit ki mer ejteni a száján.*
*Orthus biza' jól látja, hogy a türelme fogytán van a lánynak, de nem a tömeg, illetve nem csak az az oka. Annál sokkal erősebb, mélyebb érzés markolja a bemocskolt szívét, mellyel meg kell küzdenie, miközben úgy néz a város egyik láthatóan befolyásos személyének a szemeibe, hogy ő csak egy ártatlan, védtelen, mégis valamiféle tekintéllyel bíró kisasszonyt lásson.*
- Köszönöm a megértését *felel végül ennyit egy lágy mosoly kíséretében. Számára most megfelelő, sőt, tökéletes, ha a férfi a kényelmetlenségét, melyet már igazán nehezen tud kordában tartani, a körülöttük lévő felhajtásnak és zsivajnak tudja be.
Mindezt követi egy vallomás a szőkeség részéről. Semmi konkrétum, mégis sokat sejtető szavak ezek, mellyel sikerül rávezetnie Morthimer urat arra, ami a legfontosabb lehet így ismeretségük kezdetén. Nem neki kell hát kérkednie a kisajátított családnevével, ami mostanra már teljes joggal az övé, hisz a lélek kínját elviselve harcolt meg érte, s szenved miatta mind a mai napig ő is, húga is.*
- Tharisse. Corillette Ysevelle Tharisse. *Szinte suttogja dallamosan csilingelő, hosszú, nemesi hangzású nevét, és közben hol a földet bámulja, hol felpillant a vele szemben állóra.*
- A húgom pedig Lyssira Saeliis Tharisse. *Úgy gondolja, illik testvérét is rendesen bemutatnia.*
- Nem haragszom meg, ha nem ismeri a családomat. A lázadás során a legtöbbünket megölték. Az ikertestvéremmel csupán Eeyr és Teysus oltalmazó menedékének köszönhetjük, hogy túléltük eme szörnyűséget. *Ismét elfordítja a fejét, mintha csak nehéz lenne beszélnie minderről, de valójában azért teszi, hogy ne látszódjon az arcán, mennyire hamis az összes szó, mit ki mer ejteni a száján.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:09:19
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:09:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Orthus persze mit sem sejt a testvérpár közötti feszültségről a sötét titokról, ami belülről szorongatja őket. Ő nem lát bele többet Lyssira távozásába, mint hogy valóban megtetszett neki valami látnivaló.
Itt maradt azonban Corillette, aki éppolyan kellemes látvány, és érdekes társaság. A hölgy bocsánatkérésére, csak szolidan legyint.*
- Ugyan, erre semmi szükség. Megértem, hogy ebben a zsibongásban és tömegben talán kissé kevesebb már a türelme a kellemetlenségek elviselésére. És tény, hogy én akaratlanul okoztam némi kellemetlenséget.
*Corillette következő válasza érdekes igazán, mert ez már sejtet valamit.*
- Csakugyan? Ezt szomorúan hallom. Netán az Önök otthona is az egykori nemesi negyedben volt? Megtisztelne azzal, hogy elmondja a családnevét?
*kérdi aztán.*
*Orthus persze mit sem sejt a testvérpár közötti feszültségről a sötét titokról, ami belülről szorongatja őket. Ő nem lát bele többet Lyssira távozásába, mint hogy valóban megtetszett neki valami látnivaló.
Itt maradt azonban Corillette, aki éppolyan kellemes látvány, és érdekes társaság. A hölgy bocsánatkérésére, csak szolidan legyint.*
- Ugyan, erre semmi szükség. Megértem, hogy ebben a zsibongásban és tömegben talán kissé kevesebb már a türelme a kellemetlenségek elviselésére. És tény, hogy én akaratlanul okoztam némi kellemetlenséget.
*Corillette következő válasza érdekes igazán, mert ez már sejtet valamit.*
- Csakugyan? Ezt szomorúan hallom. Netán az Önök otthona is az egykori nemesi negyedben volt? Megtisztelne azzal, hogy elmondja a családnevét?
*kérdi aztán.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:57:11
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:57:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
* Valahol tényleg elég faramuci helyzetben vannak. Nixomia a nemes, aki zsoldost játszik, amíg Merlanánál majdnem fordított a helyzet. Szerepjáték vagy sem, nagyon óvatosan kell eljárnia ilyenkor. Úgy tűnik ez jól megy neki, mert a hangulat jó. Főleg azután, hogy tényleg szépnek találja az új hajtűjével együtt. Nixomia elégedett, sőt mi több boldog. Aztán meg csak pislogni tud, amikor kísérője a szó szoros értelmében kész szópárbajt vív az eladóval. Könyörtelenül lerohanja az eladót, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Talán ennyire kíméletlenül még Nixomia sem bánik az ellenfeleivel. Még éppen nem vette vissza a sisakját, így az arcára van írva neki is meglepettsége. Ha igazán vizsgázott valamikor a lány, akkor most biztosan átment.*
- Ez igen! Te aztán könyörtelenül elbántás vele. Rendesen félelmetes volt, ahogy a szávaiddal bántál.* Elismeréssel szól, ami a hanghordozásából is kiderül. Nem véletlenül tudja ő, hogy miért van szüksége erre a lányra. Ezután már pláne felveti az ötletet, miszerint vegyenek egy hintót.*
- Egy testőrnek is kell az a hintó, ha ennyit kell kutyagolnia az úrnője után.* Vág vissza, immáron csak a sisak mögül vigyorogva. Ha igazán kinyílik a nemeslovag, akkor az most fog megtörténni. A lovak már lázba hozzák. Lelkesen magyarázni kezd, így kénytelen lesz levenni a sisakot.*
- Úrnőm ezek nem lesznek jók. Látja a lábtartását? Az csak három lábra kesely.* Meg hasonlók, de mond pozitívumokat is. Amíg neki a lovak, addig talán Merlanának a hintók tetszenek jobban. Nixomiának is tetszik azért kívül fekete, belül vörös színkombináció, meg az elegáns megjelenés. A fekete hintóhoz két fekete heréltet „tanácsol” fehér térig érő, köznyelvesen harisnyával vagy zoknival, ami a fehér szőrzetet jelöli. A hintóhoz a címere okmánya ott van, amit szintén át fog adni, hogy fel lehessen festeni. Az aranyakkal nem kéne, hogy gond legyen, mivel éppen 3000 arany van a szütyőben, amit Merlana Naerice kapott kézhez nem is olyan régen. Ebből futja majd mindenre, még talán egy kevés marad is. Most megint kíváncsi az alkudozásra, mert a legutóbbi az valami hihetettlen volt.*
* Valahol tényleg elég faramuci helyzetben vannak. Nixomia a nemes, aki zsoldost játszik, amíg Merlanánál majdnem fordított a helyzet. Szerepjáték vagy sem, nagyon óvatosan kell eljárnia ilyenkor. Úgy tűnik ez jól megy neki, mert a hangulat jó. Főleg azután, hogy tényleg szépnek találja az új hajtűjével együtt. Nixomia elégedett, sőt mi több boldog. Aztán meg csak pislogni tud, amikor kísérője a szó szoros értelmében kész szópárbajt vív az eladóval. Könyörtelenül lerohanja az eladót, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Talán ennyire kíméletlenül még Nixomia sem bánik az ellenfeleivel. Még éppen nem vette vissza a sisakját, így az arcára van írva neki is meglepettsége. Ha igazán vizsgázott valamikor a lány, akkor most biztosan átment.*
- Ez igen! Te aztán könyörtelenül elbántás vele. Rendesen félelmetes volt, ahogy a szávaiddal bántál.* Elismeréssel szól, ami a hanghordozásából is kiderül. Nem véletlenül tudja ő, hogy miért van szüksége erre a lányra. Ezután már pláne felveti az ötletet, miszerint vegyenek egy hintót.*
- Egy testőrnek is kell az a hintó, ha ennyit kell kutyagolnia az úrnője után.* Vág vissza, immáron csak a sisak mögül vigyorogva. Ha igazán kinyílik a nemeslovag, akkor az most fog megtörténni. A lovak már lázba hozzák. Lelkesen magyarázni kezd, így kénytelen lesz levenni a sisakot.*
- Úrnőm ezek nem lesznek jók. Látja a lábtartását? Az csak három lábra kesely.* Meg hasonlók, de mond pozitívumokat is. Amíg neki a lovak, addig talán Merlanának a hintók tetszenek jobban. Nixomiának is tetszik azért kívül fekete, belül vörös színkombináció, meg az elegáns megjelenés. A fekete hintóhoz két fekete heréltet „tanácsol” fehér térig érő, köznyelvesen harisnyával vagy zoknival, ami a fehér szőrzetet jelöli. A hintóhoz a címere okmánya ott van, amit szintén át fog adni, hogy fel lehessen festeni. Az aranyakkal nem kéne, hogy gond legyen, mivel éppen 3000 arany van a szütyőben, amit Merlana Naerice kapott kézhez nem is olyan
régen. Ebből futja majd mindenre, még talán egy kevés marad is. Most megint kíváncsi az alkudozásra, mert a legutóbbi az valami hihetettlen volt.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-11 18:35:09
Üzenet elküldve: 2025-06-11 18:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*Elhamarkodott döntés volna nem kihasználni a még hivatalosan nem is létező előjogait? Talán igen, de ha örökké félni fognak önmaguktól, akkor soha nem lesznek képesek elindulni a csúcsra vezető lépcsőn felfelé. Bár retteg, mégis ez motiválja abban, hogy ki merje mondani nem is a saját, hanem a Corilletteként a sajátjává váló véleményét.
Orthus Morthimer nem fordít neki hátat, úgy tűnik, hogy minden simán halad, de aztán valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Nem, nem a ruhák vonták el így drága húga figyelmét, ebben egészen biztos. Valami más baj van. Az eddigi stresszt most megspékeli az aggodalom, és az, hogy másik fele ilyen hirtelen hagyja magára, az eddigi tán legfontosabb pillanatban. Dühösnek kéne lennie rá, és haragudnia mindezért, mégis képtelen bármi mást érezni, mint félelmet Lyssira furcsa viselkedése miatt. Mégis, abból a jelentőségteljes pillanatból tudja azt is, hogy ő nem adhatja fel, neki folytatnia kell. Folytatni akkor is, ha az egyikük összeroppan a nyomás alatt. Lesz ez még fordítva is, de most rajta a sor, hogy segítse kettejük álmát. Még mindig aggódva figyeli, ahogy képmása eltűnik, de utána rendezve vonalait, visszafordul a férfi felé.*
- Ebben igaza van, és egyet is értek vele. Elnézést kérek a megjegyzésemért, túl hirtelen döntöttem. *Vesz visszább rögtön a magabiztosságból, mi eddig övezte. Azért mégiscsak védtelenebbnek érzi magát így, hogy egyedül maradt. A jó tanácsra, és a következő kérdésre őszintének tűnően el is szomorodik.*
- Az ünnepségre jöttünk, de nem ünnepelni. A reményt keressük, Morthimer úr. Tudja, szívesen megfogadnám az intelmeit, de egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy van-e még hova hazatérnünk. Láttuk a romokat. Szörnyű, hogy mi történt városunk egykori ékkövével, a sok szép házzal, az ott elveszett történelemmel és minden mással, ami sokunknak… mindent jelentett… *A távolba révedve bámulja szomorúan a most csak egybefolyó masszának tűnő, hömpölygő tömeget.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 18:35:31
*Elhamarkodott döntés volna nem kihasználni a még hivatalosan nem is létező előjogait? Talán igen, de ha örökké félni fognak önmaguktól, akkor soha nem lesznek képesek elindulni a csúcsra vezető lépcsőn felfelé. Bár retteg, mégis ez motiválja abban, hogy ki merje mondani nem is a saját, hanem a Corilletteként a sajátjává váló véleményét.
Orthus Morthimer nem fordít neki hátat, úgy tűnik, hogy minden simán halad, de aztán valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. Nem, nem a ruhák vonták el így drága húga figyelmét, ebben egészen biztos. Valami más baj van. Az eddigi stresszt most megspékeli az aggodalom, és az, hogy másik fele ilyen hirtelen hagyja magára, az eddigi tán legfontosabb pillanatban. Dühösnek kéne lennie rá, és haragudnia mindezért, mégis képtelen bármi mást érezni, mint félelmet Lyssira furcsa viselkedése miatt. Mégis, abból a jelentőségteljes pillanatból tudja azt is, hogy ő nem adhatja fel, neki folytatnia kell. Folytatni akkor is, ha az egyikük összeroppan a nyomás alatt. Lesz ez még fordítva is, de most rajta a sor, hogy segítse kettejük álmát. Még mindig aggódva figyeli, ahogy képmása eltűnik, de utána rendezve vonalait, visszafordul a férfi felé.*
- Ebben igaza van, és egyet is értek vele. Elnézést kérek a megjegyzésemért, túl hirtelen döntöttem. *Vesz visszább rögtön a magabiztosságból, mi eddig övezte. Azért mégiscsak védtelenebbnek érzi magát így, hogy egyedül maradt. A jó tanácsra, és a következő kérdésre őszintének tűnően el is szomorodik.*
- Az ünnepségre jöttünk, de nem ünnepelni. A reményt keressük, Morthimer úr. Tudja, szívesen megfogadnám az intelmeit, de egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy van-e még hova hazatérnünk. Láttuk a romokat. Szörnyű, hogy mi történt városunk egykori ékkövével, a sok szép házzal, az ott elveszett történelemmel és minden mással, ami sokunknak… mindent jelentett… *A távolba révedve bámulja szomorúan a most csak egybefolyó masszának tűnő, hömpölygő tömeget.*
A hozzászólás írója (Corillette Ysevelle Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.11 18:35:31
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:58
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Nem nehéz úgy közvetlenné válni valakivel, hogy egy rongyos testőrt játszik. A színészet már csak ilyen, az ember beleéli magát a szerepébe, így, ha még akarna is képtelen volna jelenleg úrnőként bánni társával. Marad hát a közvetlenség, meg a gonoszkás vigyor az ajkai szélén, amikor hallgatja, ahogy a szőkeség megpróbál kimenekülni a saját csapdájából. Vajon nem csak munkát, hanem egy új barátnőt is szerzett magának?
Maga sem tudja már eldönteni, hogy hol van a valóság és a színjáték határa, de az biztos, hogy az arany hajtűt viselő Nixomiának szánt dicséretei bizony, hogy valóságosak és őszinték.*
- Komolyan. *Erősíti is meg egy kedves mosoly kíséretében, és végül úgy tűnik, hogy ez a darab lesz a nyerő, ám Merlana kissé megbotránkozik, mikor az árát látja.*
- Ne haragudjon, kedves uram, de bátorkodnék megjegyezni, hogy ez a minap még olcsóbb volt. Figyelembe véve a madarak vándorlását, a folyó sodrását és az istenek jövendölését sem gondolnám, hogy egy kísértetiesen hasonló darabnak, mint az enyém, drágábbnak kellene lennie. *Meg is rebegteti ártatlanul szempilláit, miközben jó hangosan mondja el a véleményét, hogy mindenki hallja. Szerencsétlen eladó feje még bele is vörösödik a jelenetbe, de nem igazán akar engedni az árból, így csak hebeg-habok valamit, semmi értelmeset.*
- Ugyan már, hát nem volna büszkeség az Ön számára is, ha Selyemrév kis- és nagyasszonyai Önhöz járnának vásárolni, tudvalevén, hogy gáláns tetszik lenni az ajánlatokkal? *Újra aranyosan pislog a bociszemeivel, s így megtörve az ékszerészt, sikerül egy nagyobbacska kedvezményt kialkudnia az aranyozott hajtű árát tekintve.*
- Igazán köszönöm a nagylelkűségét! Akkor menjünk! *Búcsúzik, és „parancsolja” maga után Nixomiát is. Újra az árusok között csatangolva azonban egy újabb képtelenséget vél meghallani nemes testőrbarátnője szájából.*
- Egy hintót? De hát te csak egy testőr vagy, miket nem beszélsz… *felkacag játékosan.* Egy hintó ára vetekszik egy nagyobbacska házéval, ugyan, kinek volna arra elég aranya? Még a tehetőseknek sem feltétlenül. *Mindezek ellenére határozottan a karámok felé tart, hisz a monológja sem más, csak egy jól eljátszott játék, melynek talán semmi következménye nem lesz, de az is elképzelhető, hogy néhányan pont emiatt csodálják majd meg ámulattal a Grendaer címeres hintót. Már, ha Nixomiának tényleg van rá elég pénze, mert az egy dolog, hogy a hajtűjét kölcsönbe kifizette, de egy ilyen csicsás szekeret egész biztosan nem fog, még akkor sem, ha egyébként ki tudna…*
*Nem nehéz úgy közvetlenné válni valakivel, hogy egy rongyos testőrt játszik. A színészet már csak ilyen, az ember beleéli magát a szerepébe, így, ha még akarna is képtelen volna jelenleg úrnőként bánni társával. Marad hát a közvetlenség, meg a gonoszkás vigyor az ajkai szélén, amikor hallgatja, ahogy a szőkeség megpróbál kimenekülni a saját csapdájából. Vajon nem csak munkát, hanem egy új barátnőt is szerzett magának?
Maga sem tudja már eldönteni, hogy hol van a valóság és a színjáték határa, de az biztos, hogy az arany hajtűt viselő Nixomiának szánt dicséretei bizony, hogy valóságosak és őszinték.*
- Komolyan. *Erősíti is meg egy kedves mosoly kíséretében, és végül úgy tűnik, hogy ez a darab lesz a nyerő, ám Merlana kissé megbotránkozik, mikor az árát látja.*
- Ne haragudjon, kedves uram, de bátorkodnék megjegyezni, hogy ez a minap még olcsóbb volt. Figyelembe véve a madarak vándorlását, a folyó sodrását és az istenek jövendölését sem gondolnám, hogy egy kísértetiesen hasonló darabnak, mint az enyém, drágábbnak kellene lennie. *Meg is rebegteti ártatlanul szempilláit, miközben jó hangosan mondja el a véleményét, hogy mindenki hallja. Szerencsétlen eladó feje még bele is vörösödik a jelenetbe, de nem igazán akar engedni az árból, így csak hebeg-habok valamit, semmi értelmeset.*
- Ugyan már, hát nem volna büszkeség az Ön számára is, ha Selyemrév kis- és nagyasszonyai Önhöz járnának vásárolni, tudvalevén, hogy gáláns tetszik lenni az ajánlatokkal? *Újra aranyosan pislog a bociszemeivel, s így megtörve az ékszerészt, sikerül egy nagyobbacska kedvezményt kialkudnia az aranyozott hajtű árát tekintve.*
- Igazán köszönöm a nagylelkűségét! Akkor menjünk! *Búcsúzik, és „parancsolja” maga után Nixomiát is. Újra az árusok között csatangolva azonban egy újabb képtelenséget vél meghallani nemes testőrbarátnője szájából.*
- Egy hintót? De hát te csak egy testőr vagy, miket nem beszélsz… *felkacag játékosan.* Egy hintó ára vetekszik egy nagyobbacska házéval, ugyan, kinek volna arra elég aranya? Még a tehetőseknek sem feltétlenül. *Mindezek ellenére határozottan a karámok felé tart, hisz a monológja sem más, csak egy jól eljátszott játék, melynek talán semmi következménye nem lesz, de az is elképzelhető, hogy néhányan pont emiatt csodálják majd meg ámulattal a Grendaer címeres hintót. Már, ha Nixomiának tényleg van rá elég pénze, mert az egy dolog, hogy a hajtűjét kölcsönbe kifizette, de egy ilyen csicsás szekeret egész biztosan nem fog, még akkor sem, ha egyébként ki tudna…*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:11:20
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
*A hölgyek egyike bemutatkozik, bár kihagyja a családnevüket, így Orthus továbbra is csak találgathatja, hogy mi járatban vannak a gazdagnegyedben. Mindkettejük felé meghajol, amikor megtudja a neveiket.
De rögtön kap egy finom megfeddést. Még ez se feltétlenül a nemesi származás jele, Arthenior népéből kiveszett már az a fajta meghunyászkodó alázatosság, amivel annak idején a közemberek a nemesek irányába viseltettek. Így a férfi nem is gondol arra emiatt, hogy régi nemesekkel lenne dolga. Azt pedig bizonyosan tudja, hogy nem új nemesekkel, mert mindenkit ismer - legalább névről - aki az új nemesség részévé vált.*
- Ebben csakugyan igaza van, tisztelt hölgyem.
*feleli Corillette-nek, a neheztelés legkisebb jele nélkül.*
- De attól tartok, a túl korai vagy túl kései órák nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy egy ilyen, értéktárgyakkal megrakott szekér átkeljen a Romvároson. Sajnos, amíg a szegénynegyed viszonyai nem rendeződnek kissé, addig nem célszerű a jómódot nyíltan kimutatva áthaladni a Romok között. Kegyedék nagyon elegánsak, így ha megfogadnak tőlem egy tanácsot: ha nem maradnak Selyemrévben, akkor még esteledés előtt térjenek meg az otthonukba, ne érje önöket a naplemente a Romvárosban!
*feleli.
Lyssira váratlanul úgy dönt, hogy fontos lenne megnéznie valamilyen kelmét, vagy csak nincs kedve a beszélgetéshez. Vagy esetleg csak lehetőséget biztosít a testvérének, hogy beszédbe elegyedjen Orthusszal. Akárhogy is, hirtelen ketten maradnak.*
- És önök is az ünnepségre jöttek tán?
*kérdi aztán.*
*A hölgyek egyike bemutatkozik, bár kihagyja a családnevüket, így Orthus továbbra is csak találgathatja, hogy mi járatban vannak a gazdagnegyedben. Mindkettejük felé meghajol, amikor megtudja a neveiket.
De rögtön kap egy finom megfeddést. Még ez se feltétlenül a nemesi származás jele, Arthenior népéből kiveszett már az a fajta meghunyászkodó alázatosság, amivel annak idején a közemberek a nemesek irányába viseltettek. Így a férfi nem is gondol arra emiatt, hogy régi nemesekkel lenne dolga. Azt pedig bizonyosan tudja, hogy nem új nemesekkel, mert mindenkit ismer - legalább névről - aki az új nemesség részévé vált.*
- Ebben csakugyan igaza van, tisztelt hölgyem.
*feleli Corillette-nek, a neheztelés legkisebb jele nélkül.*
- De attól tartok, a túl korai vagy túl kései órák nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy egy ilyen, értéktárgyakkal megrakott szekér átkeljen a Romvároson. Sajnos, amíg a szegénynegyed viszonyai nem rendeződnek kissé, addig nem célszerű a jómódot nyíltan kimutatva áthaladni a Romok között. Kegyedék nagyon elegánsak, így ha megfogadnak tőlem egy tanácsot: ha nem maradnak Selyemrévben, akkor még esteledés előtt térjenek meg az otthonukba, ne érje önöket a naplemente a Romvárosban!
*feleli.
Lyssira váratlanul úgy dönt, hogy fontos lenne megnéznie valamilyen kelmét, vagy csak nincs kedve a beszélgetéshez. Vagy esetleg csak lehetőséget biztosít a testvérének, hogy beszédbe elegyedjen Orthusszal. Akárhogy is, hirtelen ketten maradnak.*
- És önök is az ünnepségre jöttek tán?
*kérdi aztán.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:27:00
Üzenet elküldve: 2025-06-09 18:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sors nem szentírás//
*Fürkészi tovább a sokaságot, ettől eltekintve igencsak feltűnő jelenség Orthus, még akkor is, ha a zöldeskék szemek nem vetülnek folyton rá. Hasznos lehet, de ahogy felveszi vele a kontaktust a drága ikre, ő háttérbe is szorul. Egyrészt, mert így akarja, másrészt, mert úgy tűnik, a lány szerint neki nincs hangja, mert még bemutatkozni sem hagyja, illetve megelőzi ebben, s csak tetszeleg és bájolog. Egészen addig, míg hirtelen nem kezdi el finoman köszörülni a nyelvét a férfin. Igencsak fontos lehet számukra egy ilyen ismeretség, ezt jól tudja, de elhamarkodni aligha kellene. Egy összemosolygás mára elég lett volna, hiszen megbeszélték, hogy nem azonnal lépnek akcióba… ahhoz még túlontúl frissek itt, ha elolvastak száz oldalnyi történelmet is. Persze ő is elgondolkodik a hirtelen jött eshetőségen, de ezen gondolat közben szétfoszlik a magabiztossága, ami még meg sem szilárdult, noha kívülről nem így látszik. Mosolyog csupán, majd ő is köszönti a Perefektust.*
- Örvendek, Morthimer úr! *Túl valóságossá válik minden, s valahogy erre még nem kész. Inkább hagyja érvényesülni a húgát, talán azért is kezdett beszédbe, mert valahol érzi ezt rajta. Ő maga el akar tűnni. Nem megy ez, vagy nem most.*
- Annyi baj legyen. Ha nem torpanok itt meg, talán meg sem látom azokat a csodálatos kelméket.
*El is réved egy igen csinos ruhákat áruló stand felé, majd tesz egy lépést távolabb.*
- Megyek, meg is nézem. Lelje örömét az új lakhelyén. * Corira néz jelentőségteljesen, de azt hazudja a szemeivel, hogy „hajrá”. Maga sem tudja miért nem rángatja magával. Annyi biztos, hogy a hirtelen rátört pániszerű érzetet ki akarja valahol fújni, ahol nem látják. Tovább is áll, de az cseppet sem biztos, hogy megáll a kiszemelt helynél. Valami rossz érzés kapta el, s csak Eeyr, vagy Teysus tudja, hogy egyáltalán nem-e halad túl a város határán is, ha ezzel cserben is hagyja a vérét, most nem fogan meg benne gondolatként. *
*Fürkészi tovább a sokaságot, ettől eltekintve igencsak feltűnő jelenség Orthus, még akkor is, ha a zöldeskék szemek nem vetülnek folyton rá. Hasznos lehet, de ahogy felveszi vele a kontaktust a drága ikre, ő háttérbe is szorul. Egyrészt, mert így akarja, másrészt, mert úgy tűnik, a lány szerint neki nincs hangja, mert még bemutatkozni sem hagyja, illetve megelőzi ebben, s csak tetszeleg és bájolog. Egészen addig, míg hirtelen nem kezdi el finoman köszörülni a nyelvét a férfin. Igencsak fontos lehet számukra egy ilyen ismeretség, ezt jól tudja, de elhamarkodni aligha kellene. Egy összemosolygás mára elég lett volna, hiszen megbeszélték, hogy nem azonnal lépnek akcióba… ahhoz még túlontúl frissek itt, ha elolvastak száz oldalnyi történelmet is. Persze ő is elgondolkodik a hirtelen jött eshetőségen, de ezen gondolat közben szétfoszlik a magabiztossága, ami még meg sem szilárdult, noha kívülről nem így látszik. Mosolyog csupán, majd ő is köszönti a Perefektust.*
- Örvendek, Morthimer úr! *Túl valóságossá válik minden, s valahogy erre még nem kész. Inkább hagyja érvényesülni a húgát, talán azért is kezdett beszédbe, mert valahol érzi ezt rajta. Ő maga el akar tűnni. Nem megy ez, vagy nem most.*
- Annyi baj legyen. Ha nem torpanok itt meg, talán meg sem látom azokat a csodálatos kelméket.
*El is réved egy igen csinos ruhákat áruló stand felé, majd tesz egy lépést távolabb.*
- Megyek, meg is nézem. Lelje örömét az új lakhelyén. * Corira néz jelentőségteljesen, de azt hazudja a szemeivel, hogy „hajrá”. Maga sem tudja miért nem rángatja magával. Annyi biztos, hogy a hirtelen rátört pániszerű érzetet ki akarja valahol fújni, ahol nem látják. Tovább is áll, de az cseppet sem biztos, hogy megáll a kiszemelt helynél. Valami rossz érzés kapta el, s csak Eeyr, vagy Teysus tudja, hogy egyáltalán nem-e halad túl a város határán is, ha ezzel cserben is hagyja a vérét, most nem fogan meg benne gondolatként. *
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:50:35
Üzenet elküldve: 2025-06-09 16:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
Ugyan már, ahogy én tudom, Greander kisasszony inkább nadrágos típus.* Hárítja el hamar a csapdát, amit magának állított fel. Azért mostanra érezhetően közvetlenebbé vált Merlana irányába. Ez nem is csoda, hiszen ebben a nagy város ő az egyetlen fix pontja jelenleg. Jó ideje már annak is, hogy ennyi időt töltött egyetlen személy társaságában is, pedig még csak egy napja ismeri. Aztán most már együtt keresgélnek az ékszerek között.*
- Még szép, hogy szeretem a szépet, de legyen az a szép praktikus is.* Feleli szó szerint nemes egyszerűséggel, miközben egy túldíszített karkötőt tesz arrébb. A nő segítségével kiválasztanak egy hajtűt, ami Nixomiának is tetszik. Felpróbálva valóban olyan, mintha kifejezetten neki tervezték volna meg. Erre megerősítést is kap.*
- Komolyan?* Kissé még el is pirul, nincs hozzászokva az efféle bókokhoz. Azért még felpróbál néhányat, de egyik sem nyeri el igazán a tetszését úgy, mint az első darab.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, amit elsőnek ajánlottál. Azt vegyük meg.* Veszi kezébe újfent azt a szép ékszert, ami nemsokára az ő tulajdona lehet. Fizetni azt most nem ő fog, vagyis igen, csak Merlanán keresztül. Ezt még feltűnőnek sem mondaná, mert miért ne vásárolhatna valamiért egy nemesnek tűnő személy ajándékot egy szolgának. Azt már nem kell senkinek se az orrára kötni, hogy mi okból tesz ilyet. Ő átadja a hajtűt, és hagyja, hogy Merlana lebonyolítsa az üzlet fájó részét. Ezután visszahúzza a sisakját. A hajtűt, ha kézhez is kapja akkor egy bőrtokba süllyeszti az oldalán. Elméletileg mindent elintéztek, amit akartak, már csak a szabó meg a ruhák maradtak. Ekkor pillant meg hintót, ami villák felé halad. A felismerés rögtön belé csap, mint a villám. Finoman meg is bökdösi úrnője oldalát.*
- Múltkor mikor itt jártam láttam, hogy árulnak hintókat is. Vegyünk egyet, mert már nagyon unom a gyaloglást. Egy nemesnek csak kijár ennyi nem?* Kérdez rá némi megerősítésért. Nem hiszi, hogy ellene lenne ennek kísérője. Ez esetben a karámok felé veszi az irányt. Úgy lelkesedik, mint Merlana egy teli ruhásszekrény láttán. A lovak és a fegyverek, ez az ő igazi világa.*
Ugyan már, ahogy én tudom, Greander kisasszony inkább nadrágos típus.* Hárítja el hamar a csapdát, amit magának állított fel. Azért mostanra érezhetően közvetlenebbé vált Merlana irányába. Ez nem is csoda, hiszen ebben a nagy város ő az egyetlen fix pontja jelenleg. Jó ideje már annak is, hogy ennyi időt töltött egyetlen személy társaságában is, pedig még csak egy napja ismeri. Aztán most már együtt keresgélnek az ékszerek között.*
- Még szép, hogy szeretem a szépet, de legyen az a szép praktikus is.* Feleli szó szerint nemes egyszerűséggel, miközben egy túldíszített karkötőt tesz arrébb. A nő segítségével kiválasztanak egy hajtűt, ami Nixomiának is tetszik. Felpróbálva valóban olyan, mintha kifejezetten neki tervezték volna meg. Erre megerősítést is kap.*
- Komolyan?* Kissé még el is pirul, nincs hozzászokva az efféle bókokhoz. Azért még felpróbál néhányat, de egyik sem nyeri el igazán a tetszését úgy, mint az első darab.*
- Azt hiszem az lesz a legjobb, amit elsőnek ajánlottál. Azt vegyük meg.* Veszi kezébe újfent azt a szép ékszert, ami nemsokára az ő tulajdona lehet. Fizetni azt most nem ő fog, vagyis igen, csak Merlanán keresztül. Ezt még feltűnőnek sem mondaná, mert miért ne vásárolhatna valamiért egy nemesnek tűnő személy ajándékot egy szolgának. Azt már nem kell senkinek se az orrára kötni, hogy mi okból tesz ilyet. Ő átadja a hajtűt, és hagyja, hogy Merlana lebonyolítsa az üzlet fájó részét. Ezután visszahúzza a sisakját. A hajtűt, ha kézhez is kapja akkor egy bőrtokba süllyeszti az oldalán. Elméletileg mindent elintéztek, amit akartak, már csak a szabó meg a ruhák maradtak. Ekkor pillant meg hintót, ami villák felé halad. A felismerés rögtön belé csap, mint a villám. Finoman meg is bökdösi úrnője oldalát.*
- Múltkor mikor itt jártam láttam, hogy árulnak hintókat is. Vegyünk egyet, mert már nagyon unom a gyaloglást. Egy nemesnek csak kijár ennyi nem?* Kérdez rá némi megerősítésért. Nem hiszi, hogy ellene lenne ennek kísérője. Ez esetben a karámok felé veszi az irányt. Úgy lelkesedik, mint Merlana egy teli ruhásszekrény láttán. A lovak és a fegyverek, ez az ő igazi világa.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:29:23
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Számára a siker egyik kulcsát jelenti, hogy észben tartson minden apró részletet, ám az most valóban kiment a fejéből, hogy a kitüntetett szerepe a Grendaer ház kötelékében nem csak a mai napra, hanem egy egész hatra szól. Majndem bele is vörösödik a felismerésbe, de másodpercek alatt rendezi a gondolatait, mielőtt meglepettsége kiülne az arcára.*
- Nos, Grendaer kisasszony is nadrágban vezeti a házát, de ha úrnőként elvárás a szoknya, ám legyen… *Most már csak viccelődik a dologgal, de amiatt azért hevesebben kezdett el verni a szíve, hogy realizálta, egy egész hatig most tényleg neki kell vezetnie egy nemesi házat. Na, nem baj. Azt mondják, teher alatt nő a pálma, és ennél nagyobb terhet nem is róhattak volna rá.
A csípős megjegyzésekre nem szól, mind a szakáll témát, mind a testőre viselkedését illetően csak egy fintorgó grimasszal az arcán csóválja meg a fejét.
Az ékszerek közt elveszve azonban újra elemében érzi magát, ez látszik is abból, ahogy hosszan képes ecsetelni, miért az a gyönyörű, aranyozott darab lehet a tökéletes választás arra, hogy ezentúl Nixomia hajának ékjeként tündököljön.*
- Néha nem tudom eldönteni rólad, hogy szereted-e a szépet vagy inkább ódzkodsz tőle. *Jegyzi meg, mert tényleg úgy érzi, hogy egy nagyon, de nagyon vékony skálán mozognak, ha a lovagnő ízléséről van szó. Mikor társa a véleményét kérdezi a hajtűt felpróbálva, elégedetten mosolyodik el.*
- Meseszép! Egyszerre olvad bele a tincseid közé, mintha természetes volna, hogy ott van, és emeli mégis sokkal elegánsabb szintre az egész megjelenésed. Szerintem tökéletes, de persze, nézzünk még körül, nem kell azonnal dönteni. *Bármennyit el tudna itt időzni, a baj csak az, hogy a világ összes aranya nem lenne rá elég. Merthogy a szemét legeltetni ezeken a csodákon egy dolog, birtokolni őket azonban teljesen más érzés.
Míg Nixomia a tükörben magát, vagy a további lehetőségeket veszi szemügyre, az ő kezébe egy mélyvörös, rubintköves gyűrű akad.*
- Milyen szép. Nekem való a színe. *Simít végig óvatosan a drágakő felületén.* Kár, hogy rettenetesen drága ez is. *Persze, nyilván megfordul a fejében, hogy a Nestar úrnak való tartozását elkölthetné akár drágaköves gyűrűre is. Az alkimista biztos megértené…*
*Számára a siker egyik kulcsát jelenti, hogy észben tartson minden apró részletet, ám az most valóban kiment a fejéből, hogy a kitüntetett szerepe a Grendaer ház kötelékében nem csak a mai napra, hanem egy egész hatra szól. Majndem bele is vörösödik a felismerésbe, de másodpercek alatt rendezi a gondolatait, mielőtt meglepettsége kiülne az arcára.*
- Nos, Grendaer kisasszony is nadrágban vezeti a házát, de ha úrnőként elvárás a szoknya, ám legyen… *Most már csak viccelődik a dologgal, de amiatt azért hevesebben kezdett el verni a szíve, hogy realizálta, egy egész hatig most tényleg neki kell vezetnie egy nemesi házat. Na, nem baj. Azt mondják, teher alatt nő a pálma, és ennél nagyobb terhet nem is róhattak volna rá.
A csípős megjegyzésekre nem szól, mind a szakáll témát, mind a testőre viselkedését illetően csak egy fintorgó grimasszal az arcán csóválja meg a fejét.
Az ékszerek közt elveszve azonban újra elemében érzi magát, ez látszik is abból, ahogy hosszan képes ecsetelni, miért az a gyönyörű, aranyozott darab lehet a tökéletes választás arra, hogy ezentúl Nixomia hajának ékjeként tündököljön.*
- Néha nem tudom eldönteni rólad, hogy szereted-e a szépet vagy inkább ódzkodsz tőle. *Jegyzi meg, mert tényleg úgy érzi, hogy egy nagyon, de nagyon vékony skálán mozognak, ha a lovagnő ízléséről van szó. Mikor társa a véleményét kérdezi a hajtűt felpróbálva, elégedetten mosolyodik el.*
- Meseszép! Egyszerre olvad bele a tincseid közé, mintha természetes volna, hogy ott van, és emeli mégis sokkal elegánsabb szintre az egész megjelenésed. Szerintem tökéletes, de persze, nézzünk még körül, nem kell azonnal dönteni. *Bármennyit el tudna itt időzni, a baj csak az, hogy a világ összes aranya nem lenne rá elég. Merthogy a szemét legeltetni ezeken a csodákon egy dolog, birtokolni őket azonban teljesen más érzés.
Míg Nixomia a tükörben magát, vagy a további lehetőségeket veszi szemügyre, az ő kezébe egy mélyvörös, rubintköves gyűrű akad.*
- Milyen szép. Nekem való a színe. *Simít végig óvatosan a drágakő felületén.* Kár, hogy rettenetesen drága ez is. *Persze, nyilván megfordul a fejében, hogy a Nestar úrnak való tartozását elkölthetné akár drágaköves gyűrűre is. Az alkimista biztos megértené…*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-08 19:53:52
Üzenet elküldve: 2025-06-08 19:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
* Érdekesnek találja ezt a lovászfiús hasonlatot, főleg fűzővel karöltve. Mindig is azt hitte, hogy a fűzőt szoknyás ruhákhoz hordják. Ilyenkor döbben rá igazán, mennyire nincs otthon a női dolgokban.*
- Azt meghiszem.* Kuncog, mert ahogy nadrággal nem tudja elképzelni egy nőn, úgy pláne nem egy férfin.*
- Megnéznélek, de ne feled egy hétig te vagy a ház úrnője.* Emlékezteti a korábbi megállapodásra. Ez idő alatt a szolgákkal fog élni. A viccelődés után irány az ékszerész. Itt van minden, amit csak el tud képzelni.*
- A te szakálladnál nem furább.* Vág vissza azonnal az incselkedésre.*
- Én most csak egy testőr vagyok. Neked kell aggódni még az én viselkedésem miatt is.* Ráadásul ezt még élvezi is. Nem egyszer akadt már meg a szeme Merlana hajtűjén, és minden egyes alkalommal szépnek is találta.*
- Valóban tetszetős darab, már egy ideje kiszúrtam magamnak.* Vallja be neki, de ezt talán már említette is neki korábban. Kezei közzé is hasonló darabok kerülnek. Amikor meg említi neki a lány, hogy amit éppen fog az milyen jól mutatna, akkor jobban szemügyre veszi.*
- Szép, pont annyi benne a csillogás, amennyit még elbírok viselni.* Megforgatja párszor a kezében, majd elkezd babrálni a hajával. Rutinos mozdulatokkal fogja kontyba a szőke tincseket, amit végezetül az aranyozott hajtűvel rögzít.*
- Na mondd, mit szólsz hozzá?* Néz rá társára, közben több szögben is megmutatja hajkoronyáját. Aztán a tükörben is szemügyre veszi a végeredményt. Itt újfent többfajta pozícióban vizsgálja meg magát. Ő nagyon elégedett, még hajlik is rá, hogy megvegye.*
- Nem is tudom. Nézzünk meg még párat?* A külsejével kapcsolatban mindig bizonytalan, mintha sosem hinne igazán a tükörnek. Most engedelmesebb, mint korábban a ruháknál, ha ajánlanak neki még párat, akkor szó nélkül, sőt, meglepő lelkesedéssel próbálgatja őket, hogy a végén a legjobbat válasszák ki.*
* Érdekesnek találja ezt a lovászfiús hasonlatot, főleg fűzővel karöltve. Mindig is azt hitte, hogy a fűzőt szoknyás ruhákhoz hordják. Ilyenkor döbben rá igazán, mennyire nincs otthon a női dolgokban.*
- Azt meghiszem.* Kuncog, mert ahogy nadrággal nem tudja elképzelni egy nőn, úgy pláne nem egy férfin.*
- Megnéznélek, de ne feled egy hétig te vagy a ház úrnője.* Emlékezteti a korábbi megállapodásra. Ez idő alatt a szolgákkal fog élni. A viccelődés után irány az ékszerész. Itt van minden, amit csak el tud képzelni.*
- A te szakálladnál nem furább.* Vág vissza azonnal az incselkedésre.*
- Én most csak egy testőr vagyok. Neked kell aggódni még az én viselkedésem miatt is.* Ráadásul ezt még élvezi is. Nem egyszer akadt már meg a szeme Merlana hajtűjén, és minden egyes alkalommal szépnek is találta.*
- Valóban tetszetős darab, már egy ideje kiszúrtam magamnak.* Vallja be neki, de ezt talán már említette is neki korábban. Kezei közzé is hasonló darabok kerülnek. Amikor meg említi neki a lány, hogy amit éppen fog az milyen jól mutatna, akkor jobban szemügyre veszi.*
- Szép, pont annyi benne a csillogás, amennyit még elbírok viselni.* Megforgatja párszor a kezében, majd elkezd babrálni a hajával. Rutinos mozdulatokkal fogja kontyba a szőke tincseket, amit végezetül az aranyozott hajtűvel rögzít.*
- Na mondd, mit szólsz hozzá?* Néz rá társára, közben több szögben is megmutatja hajkoronyáját. Aztán a tükörben is szemügyre veszi a végeredményt. Itt újfent többfajta pozícióban vizsgálja meg magát. Ő nagyon elégedett, még hajlik is rá, hogy megvegye.*
- Nem is tudom. Nézzünk meg még párat?* A külsejével kapcsolatban mindig bizonytalan, mintha sosem hinne igazán a tükörnek. Most engedelmesebb, mint korábban a ruháknál, ha ajánlanak neki még párat, akkor szó nélkül, sőt, meglepő lelkesedéssel próbálgatja őket, hogy a végén a legjobbat válasszák ki.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-08 10:37:48
Üzenet elküldve: 2025-06-08 10:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Még ha vannak is köztük félreértések, a problémát kivesézve végül sikerül mindkettejüknek visszakanyarodnia oda, hogy a morgás, trágárkodás, sopánkodás és szomorkodás helyett jóízűen tudjanak nevetni.*
- Igen, lovászfiú. Ezt mondták rám. De felül fűző volt rajtam, meg is jegyeztem, hogy szerintem az furcsán állna egy lovászfiún. *Nevet tovább jóízűen, hisz továbbra is rettentő muris, hogy ez az ominózus este, ahol mindez elhangzott, az első, egyben legjobb és legrosszabb emléke is a városba érkezése óta.*
- Kiöltözni? Az a ruha messze van a kiöltözéstől, de legyen. Ma este már nálad lesz minden holmim. Ha ezt akarod, holnap szívesen leszek nadrágban. *Nyugodt szívvel ígéri ezt meg a másiknak, mert bár ő mostanra már a szoknyát kedveli jobban, semmi baja nincs azzal sem, ha nadrágot kell viselnie, sőt, még jól is fog neki esni egy kis változatosság a mindennapos cicoma után, na meg mindez lehetőséget ad majd neki arra is, hogy megmutassa Nixának, nadrágban is lehet valaki igazán csinos.*
- Nem tudom, nem ismerem. *Kontráz rá még a butácska kis játékra, de pár pillanattal később úgy tűnik, mindkettőjüknek sikerül elveszni az ékszerek kavalkádjában. Nixa reakcióját megmosolyogja, és nem tudja megállni, hogy ne tegyen most is egy újabb, nevelő célzatú megjegyzést.*
- Pff, ennyire bejön az árus? Fura a szakálla… *húzza az agyát még ezzel is vigyorogva.* Amúgy egy nemeskisasszony általában visszafogottabban reagál a dolgokra, de tudom, tudom, te vagy az, aki új fényt hoz a karót nyelt kékvérűek közé *dorgálja meg lágyan a lányt, hisz most még megteheti, majd folytatja, hogy valami tényleg, Nixomia számára is hasznos tanácsot is mondjon.*
- Ha ennyire szereted a kontyot, akkor valami hasonlót javaslok, mint az enyém *simít végig gyengéden az ő kontyát összetartó, aranyozott ékszeren.* A te szőke tincseid között egy ilyen darab egyáltalán nem volna feltűnő, mégis egy fontos és különleges, apró részlet lehetne a megjelenésedben, melyet ha az igényesebbek kiszúrnak, igencsak megnyerő benyomást kelthetsz vele. És nem csak konttyal mutatnak jól. Az például tökéletes, próbáld fel! *Mondja arról a darabról, ami társnője keze közé akad közben. Neki már van ilyenje, mégis szinte irigykedik rá, hogy mennyire gyönyörű.*
*Még ha vannak is köztük félreértések, a problémát kivesézve végül sikerül mindkettejüknek visszakanyarodnia oda, hogy a morgás, trágárkodás, sopánkodás és szomorkodás helyett jóízűen tudjanak nevetni.*
- Igen, lovászfiú. Ezt mondták rám. De felül fűző volt rajtam, meg is jegyeztem, hogy szerintem az furcsán állna egy lovászfiún. *Nevet tovább jóízűen, hisz továbbra is rettentő muris, hogy ez az ominózus este, ahol mindez elhangzott, az első, egyben legjobb és legrosszabb emléke is a városba érkezése óta.*
- Kiöltözni? Az a ruha messze van a kiöltözéstől, de legyen. Ma este már nálad lesz minden holmim. Ha ezt akarod, holnap szívesen leszek nadrágban. *Nyugodt szívvel ígéri ezt meg a másiknak, mert bár ő mostanra már a szoknyát kedveli jobban, semmi baja nincs azzal sem, ha nadrágot kell viselnie, sőt, még jól is fog neki esni egy kis változatosság a mindennapos cicoma után, na meg mindez lehetőséget ad majd neki arra is, hogy megmutassa Nixának, nadrágban is lehet valaki igazán csinos.*
- Nem tudom, nem ismerem. *Kontráz rá még a butácska kis játékra, de pár pillanattal később úgy tűnik, mindkettőjüknek sikerül elveszni az ékszerek kavalkádjában. Nixa reakcióját megmosolyogja, és nem tudja megállni, hogy ne tegyen most is egy újabb, nevelő célzatú megjegyzést.*
- Pff, ennyire bejön az árus? Fura a szakálla… *húzza az agyát még ezzel is vigyorogva.* Amúgy egy nemeskisasszony általában visszafogottabban reagál a dolgokra, de tudom, tudom, te vagy az, aki új fényt hoz a karót nyelt kékvérűek közé *dorgálja meg lágyan a lányt, hisz most még megteheti, majd folytatja, hogy valami tényleg, Nixomia számára is hasznos tanácsot is mondjon.*
- Ha ennyire szereted a kontyot, akkor valami hasonlót javaslok, mint az enyém *simít végig gyengéden az ő kontyát összetartó, aranyozott ékszeren.* A te szőke tincseid között egy ilyen darab egyáltalán nem volna feltűnő, mégis egy fontos és különleges, apró részlet lehetne a megjelenésedben, melyet ha az igényesebbek kiszúrnak, igencsak megnyerő benyomást kelthetsz vele. És nem csak konttyal mutatnak jól. Az például tökéletes, próbáld fel! *Mondja arról a darabról, ami társnője keze közé akad közben. Neki már van ilyenje, mégis szinte irigykedik rá, hogy mennyire gyönyörű.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-08 10:02:49
Üzenet elküldve: 2025-06-08 10:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sors nem szentírás//
- Jó. *Egyezik bele röviden húga javaslatába. Neki sem kell magyarázni, hogy miért nincs nekik, pont nekik szükségük valamire, ami ingyen van. Sőt, az volna a leghitelesebb, ha a legdrágább, s ezáltal legízletesebb ital kellene nekik, de arra meg nincs pénzük. Sebaj, ha megkínálják valami finomsággal, na meg egy magas árcédulával, majd egy fancsali mosollyal elutasítja, mondván, hogy most nem kívánja azt, amit valójában még soha nem is látott közelről, nemhogy ízlelhette volna.
Nem jutnak el azonban addig, hogy bárki, bármilyen kóstolóval kínálhassa őket, ugyanis a felfordulás, amit a szekér és tulajdonosa, ki a lehető legrosszabb helyen óhajt közlekedni, mindenki figyelmét magára vonja, köztük az övét is.
Egy apró részleten múlik csupán, hogy a lovasra nem szikrákat szór szemeivel, hanem egy érdeklődő mosollyal illeti, a nevén. Lyssira és ő olyanok, mint két tojás. Kívül. A személyiségük azonban néha inkább tűz és víz. Cori nem titkolva, szinte tálcán nyújtja az érdeklődését Orthus Morthimer felé, míg testvére bezárkózik, és azt várja el, hogy ő legyen az, aki megérdemli a figyelmet. Hogy végül melyikük viselkedése éri el azt, hogy a férfi leszálljon hozzájuk a lóról, azt nem tudni, de a prefektus kisvártata ott áll előttük, teljes valójában, és be is mutatkozik nekik. Ő látványosan közelebb lép ikréhez, egyértelműen jelezve, hogy ők összetartoznak.*
- Örvendek a szerencsének, Morthimer úr! *Válaszolja udvariasan újdonsült társaságuknak, aki rögtön magyarázkodni is kezd, hogy mire fel történt ez a felhajtás.*
- Az én nevem Corillette, ő pedig a húgom, Lyssira. *Nem kérkedik azonnal a családnevükkel, hisz nekik erre nincs szükségük. Ők mostantól nem akarják, hogy ismerjék őket, hanem elvárják.*
- Mindenki tudja, hogy Selyemrévben mekkora ünnepség zajlik jelenleg. Talán valóban bölcsebb lett volna egy későbbi időpontot választania, amikor már nem zavarja meg ennyire a mulatozókat, bár úgy látom, az őrök az Ön szolgálatára állnak készségesen. *A torkában dobog a szíve a félelemtől, ahogy a város egyik, láthatóan fontos emberével kezd feleselni, de megteheti. Ő egy Tharisse, egy a legfelsőbb körökből, ki nyugodt szívvel tehet szemrehányást bárkinek, akivel problémája adódik. Mindeközben félve reméli, hogy ezzel sikerül a pozíciójukat megerősíteni, és nem bajt hozni a fejükre. Muszáj kockáztatni a siker érdekében.*
- Jó. *Egyezik bele röviden húga javaslatába. Neki sem kell magyarázni, hogy miért nincs nekik, pont nekik szükségük valamire, ami ingyen van. Sőt, az volna a leghitelesebb, ha a legdrágább, s ezáltal legízletesebb ital kellene nekik, de arra meg nincs pénzük. Sebaj, ha megkínálják valami finomsággal, na meg egy magas árcédulával, majd egy fancsali mosollyal elutasítja, mondván, hogy most nem kívánja azt, amit valójában még soha nem is látott közelről, nemhogy ízlelhette volna.
Nem jutnak el azonban addig, hogy bárki, bármilyen kóstolóval kínálhassa őket, ugyanis a felfordulás, amit a szekér és tulajdonosa, ki a lehető legrosszabb helyen óhajt közlekedni, mindenki figyelmét magára vonja, köztük az övét is.
Egy apró részleten múlik csupán, hogy a lovasra nem szikrákat szór szemeivel, hanem egy érdeklődő mosollyal illeti, a nevén. Lyssira és ő olyanok, mint két tojás. Kívül. A személyiségük azonban néha inkább tűz és víz. Cori nem titkolva, szinte tálcán nyújtja az érdeklődését Orthus Morthimer felé, míg testvére bezárkózik, és azt várja el, hogy ő legyen az, aki megérdemli a figyelmet. Hogy végül melyikük viselkedése éri el azt, hogy a férfi leszálljon hozzájuk a lóról, azt nem tudni, de a prefektus kisvártata ott áll előttük, teljes valójában, és be is mutatkozik nekik. Ő látványosan közelebb lép ikréhez, egyértelműen jelezve, hogy ők összetartoznak.*
- Örvendek a szerencsének, Morthimer úr! *Válaszolja udvariasan újdonsült társaságuknak, aki rögtön magyarázkodni is kezd, hogy mire fel történt ez a felhajtás.*
- Az én nevem Corillette, ő pedig a húgom, Lyssira. *Nem kérkedik azonnal a családnevükkel, hisz nekik erre nincs szükségük. Ők mostantól nem akarják, hogy ismerjék őket, hanem elvárják.*
- Mindenki tudja, hogy Selyemrévben mekkora ünnepség zajlik jelenleg. Talán valóban bölcsebb lett volna egy későbbi időpontot választania, amikor már nem zavarja meg ennyire a mulatozókat, bár úgy látom, az őrök az Ön szolgálatára állnak készségesen. *A torkában dobog a szíve a félelemtől, ahogy a város egyik, láthatóan fontos emberével kezd feleselni, de megteheti. Ő egy Tharisse, egy a legfelsőbb körökből, ki nyugodt szívvel tehet szemrehányást bárkinek, akivel problémája adódik. Mindeközben félve reméli, hogy ezzel sikerül a pozíciójukat megerősíteni, és nem bajt hozni a fejükre. Muszáj kockáztatni a siker érdekében.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-08 08:42:02
Üzenet elküldve: 2025-06-08 08:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Ritkán vigasztal másokat. Ennek egyik oka talán az, hogy eddigi munkatársai harcosok voltak. Köztük nem sok helye volt az érzelgésnek. Egy vita vagy megbántás után inkább pofonok csattantak, azzal gyorsan le lehetett zárni mindent. Merlana más, főleg, hogy őt szolgálja, némileg felelősséggel is tartozik érte. Nixomia már a vigasztalás közben a fonalat is elveszíti. Nem érti, hogy már miért lenne jó az a társának, ha ő rá ad ruhát. A saját pénzén vett volna ruhát, saját magának, azért, hogy majd ő tudjon esetleg ízlésesen megjelenni egy eseményen. Pont az ilyen helyzetek miatt kell neki valaki, aki okosabb az ilyesmiben, de most azt a valakit meg kéne vigasztalni. Értetlenségének tárgyát pedig eltemeti magában jó mélyre. Szerencsére viszonylag könnyedén sikerül megvigasztalnia, ami nagy terhet vesz le a szívéről.*
- Mint egy lovászfiú?* Hüledezik, miközben végig pillant rajta. Egyértelmű, hogy lelki szemi előtt most nadrágban látja a lányt.* Nem tudlak elképzelni lovászfiúként. Egyszer muszáj leszel úgy kiöltözni, mert nagyon kíváncsivá tett a gondolat.* Amikor megtaszítja mind a ketten jóízűen felnevetnek. Ezt már szereti, még a szurkálódat is belefér most már.*
- Az a vörös ruhás, mi is volt a neve? Talán valami Merlana?* Hecceli még egy kicsit indulás előtt kuncogva.*
- Valami ízlésesre. Láttad a kontyomat, én nagyon szeretem a hajamat úgy viselni, szóval olyat szeretnék, ami illik hozzá. Nem túl feltűnő, vagy hivalkodó, de mégis elegáns.* Ezzel sokat nem segített, de hát azért is van itt a másik, hogy a jóízlését felhasználva, nemest faragjon a lovagból. A standhoz érve azért a szája tátva marad. Most még több és szebb ékszereket lát, mint legutóbb.*
- Az anyját! Napestig tudnék válogatni ezekből. Legszívesebben hazavinném az egész bódét, árussal együtt.*Azért őt is le lehet nyűgözni a szép dolgokkal, mint amilyenek ezek a szép ékszerek is. Ki is választ párat, amiket mutogat a barnának. A különleges darabok is felkeltik az érdeklődését, de sok csak megcsodálni való. Az olyan ruhákhoz illenének, amit ajánlottak neki. A szolidabb, visszafogottabb eleganciát kedveli. A sisakját most kezében tartja, mert amit kiválasztanak neki, azokból jó lenne próbát is tenni. Ez nem jár annyi hercehurcával, mint a ruhaváltás.*
*Ritkán vigasztal másokat. Ennek egyik oka talán az, hogy eddigi munkatársai harcosok voltak. Köztük nem sok helye volt az érzelgésnek. Egy vita vagy megbántás után inkább pofonok csattantak, azzal gyorsan le lehetett zárni mindent. Merlana más, főleg, hogy őt szolgálja, némileg felelősséggel is tartozik érte. Nixomia már a vigasztalás közben a fonalat is elveszíti. Nem érti, hogy már miért lenne jó az a társának, ha ő rá ad ruhát. A saját pénzén vett volna ruhát, saját magának, azért, hogy majd ő tudjon esetleg ízlésesen megjelenni egy eseményen. Pont az ilyen helyzetek miatt kell neki valaki, aki okosabb az ilyesmiben, de most azt a valakit meg kéne vigasztalni. Értetlenségének tárgyát pedig eltemeti magában jó mélyre. Szerencsére viszonylag könnyedén sikerül megvigasztalnia, ami nagy terhet vesz le a szívéről.*
- Mint egy lovászfiú?* Hüledezik, miközben végig pillant rajta. Egyértelmű, hogy lelki szemi előtt most nadrágban látja a lányt.* Nem tudlak elképzelni lovászfiúként. Egyszer muszáj leszel úgy kiöltözni, mert nagyon kíváncsivá tett a gondolat.* Amikor megtaszítja mind a ketten jóízűen felnevetnek. Ezt már szereti, még a szurkálódat is belefér most már.*
- Az a vörös ruhás, mi is volt a neve? Talán valami Merlana?* Hecceli még egy kicsit indulás előtt kuncogva.*
- Valami ízlésesre. Láttad a kontyomat, én nagyon szeretem a hajamat úgy viselni, szóval olyat szeretnék, ami illik hozzá. Nem túl feltűnő, vagy hivalkodó, de mégis elegáns.* Ezzel sokat nem segített, de hát azért is van itt a másik, hogy a jóízlését felhasználva, nemest faragjon a lovagból. A standhoz érve azért a szája tátva marad. Most még több és szebb ékszereket lát, mint legutóbb.*
- Az anyját! Napestig tudnék válogatni ezekből. Legszívesebben hazavinném az egész bódét, árussal együtt.*Azért őt is le lehet nyűgözni a szép dolgokkal, mint amilyenek ezek a szép ékszerek is. Ki is választ párat, amiket mutogat a barnának. A különleges darabok is felkeltik az érdeklődését, de sok csak megcsodálni való. Az olyan ruhákhoz illenének, amit ajánlottak neki. A szolidabb, visszafogottabb eleganciát kedveli. A sisakját most kezében tartja, mert amit kiválasztanak neki, azokból jó lenne próbát is tenni. Ez nem jár annyi hercehurcával, mint a ruhaváltás.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-07 21:19:21
Üzenet elküldve: 2025-06-07 21:19:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Nem csoda, hogy hosszúnak tűnő percekre belészorul minden szó. Nem tűri jól a kudarcot, márpedig, ami most történt, az egy kész kudarc. Eszébe sem jut, hogy talán Nixomia nem volt a megfelelő személy a sikerhez, az egészet a saját vereségeként könyveli el, s ezt az érzést most még csak el sem tudja nyomni magában.
Ha őszinte akar lenni, nem gondolta volna, hogy a szőkeség mindezek után még vigasztalni fogja, azt pedig főleg nem, hogy ő is hibásnak érzi majd magát.*
- Ez igaz. Jót akartam neked, de azt vettem figyelembe, hogy nekem mi a jó, és nem azt, hogy neked mi lehet az. Nem kell erőltetned többet, ha nem szeretnéd. *Jól esik neki a vigasztalás, meg az, hogy bár szomorúság tör a felszínre, egy kis ideig most önmaga lehet. Egy lány, akinek ugyanúgy fáj, ha hibázik, és ugyanúgy vannak őszinte érzelmei, mint bárki másnak. Talán nem szerencsés, hogy ez most Nixomia előtt tör elő, hisz valójában még az első éjszakájukat sem töltötték együtt egy házban, de ez most így sikerült.*
- Akkor nekem könnyebb dolgom lesz, mint neked. Én sokat voltam nadrágban, egy fekete bőrnadrágom most is van. És képzeld, mondták már rám azt is nadrágban, hogy úgy nézek ki, mint egy lovászfiú. *Ahogy felsejlenek az emlékek, úgy tér vissza a mosoly is halványan az arcára. Micsoda abszurd egy este volt már az, mikor egy szó szerinti véletlen egymásba botlás és majdnem vérengzés vége az lett, hogy az akkor megismert legjobb barátnőjével ruhát cseréltek, és történetesen ő akkor kapta meg élete első szoknyáját. Talán egyszer majd Nixának is elmeséli mindezt, de egyelőre csak magában vigyorog rajta.*
- Hé, ne már! *Fel is nevet végre, ahogy játékosan megtaszajtják, meg azon is, hogy egy könyvespolccal bizony nem érné be most már. Látta a nagy szobát, és ki is sajátította.*
- Nocsak, ki ígért neked ilyet? *viccelődik, majd lepillantva az erszényre, ami közben a kezében köt ki, hümment egyet.* Ám legyen. Én mindig betartom, amit ígértem. Milyen hajtűre vágysz? Olyanra, mint az enyém, vagy másmilyet szeretnél? *Kérdezi majd az ékszerüzlet felé fordul. A következő megjegyzést meg hirtelen nem is érti. Sok minden eszébe jut, amit jelenthet, s mindegyik újabb vigyort csal az arcára.*
- A szoknyák már csak ilyenek… *válaszolja végül, aztán máris az ékszerekre tereli a figyelmét.*
*Nem csoda, hogy hosszúnak tűnő percekre belészorul minden szó. Nem tűri jól a kudarcot, márpedig, ami most történt, az egy kész kudarc. Eszébe sem jut, hogy talán Nixomia nem volt a megfelelő személy a sikerhez, az egészet a saját vereségeként könyveli el, s ezt az érzést most még csak el sem tudja nyomni magában.
Ha őszinte akar lenni, nem gondolta volna, hogy a szőkeség mindezek után még vigasztalni fogja, azt pedig főleg nem, hogy ő is hibásnak érzi majd magát.*
- Ez igaz. Jót akartam neked, de azt vettem figyelembe, hogy nekem mi a jó, és nem azt, hogy neked mi lehet az. Nem kell erőltetned többet, ha nem szeretnéd. *Jól esik neki a vigasztalás, meg az, hogy bár szomorúság tör a felszínre, egy kis ideig most önmaga lehet. Egy lány, akinek ugyanúgy fáj, ha hibázik, és ugyanúgy vannak őszinte érzelmei, mint bárki másnak. Talán nem szerencsés, hogy ez most Nixomia előtt tör elő, hisz valójában még az első éjszakájukat sem töltötték együtt egy házban, de ez most így sikerült.*
- Akkor nekem könnyebb dolgom lesz, mint neked. Én sokat voltam nadrágban, egy fekete bőrnadrágom most is van. És képzeld, mondták már rám azt is nadrágban, hogy úgy nézek ki, mint egy lovászfiú. *Ahogy felsejlenek az emlékek, úgy tér vissza a mosoly is halványan az arcára. Micsoda abszurd egy este volt már az, mikor egy szó szerinti véletlen egymásba botlás és majdnem vérengzés vége az lett, hogy az akkor megismert legjobb barátnőjével ruhát cseréltek, és történetesen ő akkor kapta meg élete első szoknyáját. Talán egyszer majd Nixának is elmeséli mindezt, de egyelőre csak magában vigyorog rajta.*
- Hé, ne már! *Fel is nevet végre, ahogy játékosan megtaszajtják, meg azon is, hogy egy könyvespolccal bizony nem érné be most már. Látta a nagy szobát, és ki is sajátította.*
- Nocsak, ki ígért neked ilyet? *viccelődik, majd lepillantva az erszényre, ami közben a kezében köt ki, hümment egyet.* Ám legyen. Én mindig betartom, amit ígértem. Milyen hajtűre vágysz? Olyanra, mint az enyém, vagy másmilyet szeretnél? *Kérdezi majd az ékszerüzlet felé fordul. A következő megjegyzést meg hirtelen nem is érti. Sok minden eszébe jut, amit jelenthet, s mindegyik újabb vigyort csal az arcára.*
- A szoknyák már csak ilyenek… *válaszolja végül, aztán máris az ékszerekre tereli a figyelmét.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-07 19:51:35
Üzenet elküldve: 2025-06-07 19:51:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Költözés és találkozások//
//A sors nem szentírás//
*Orthus sose kedvelte az efféle közjátékokat, és nem szereti - nyíltan - kihasználni a rangja, vagyona nyújtotta előnyöket. Attól persze még nagyon is szereti a privilégiumokat, csak azt nem, ha mások is látják, amint él velük. Most is kellemetlenül érzi magát, habár kérése jogos, a szekérnek haladnia kell, a forgatag meg nem nyit előtte utat. De végül az aranyköpenyesek csak a segítségére sietnek, és fennhangon utasítják a tömeget, hogy figyeljen oda, térjen ki a jármű útjából. Így Japher végre meg tud indulni az echós szekérrel.
Orthus pedig, aki a városőrökkel való egyeztetéshez lemászott a lova nyergéből, már éppen arra készülni, hogy visszakapaszkodjon Luxius hátára, amikor fürkésző tekintete összeakad Corillette Ysevelle Tharisse szemeivel. Egészen meglepődik a pillantástól, és még inkább attól, hogy mintha kettőt látna. Mert valóban így van, hiszen ott áll Lyssira Saeliis Tharisse is. Ha nem viselnének eltérő öltözéket, tényleg azt hihetné, hogy a szeme káprázik.
Mivel pedig Corillette viszonozza a pillantását, félbehagyja a lóra szállást, egy kicsit habozik, majd kantárszáron fogja lovát és odasétál az ikerpárhoz.*
- Elnézésüket kérem ezért a kellemetlenségért, hölgyeim! Sajnos nem számoltam a nagy tömeggel, amikor a mai napra időzítettem a költözésemet. Orthus Morthimer, szolgálatukra!
*mutatkozik be. Bár a testvérpár megjelenése elegáns, korai lenne még azt feltételezni róluk, hogy nemesek. Sokféle ember megfordul Artheniorban. De mindenesetre érdekes, mondhatni izgalmas ismeretségnek ígérkeznek, már ha hajlandóak szóba állni vele.*
//A sors nem szentírás//
*Orthus sose kedvelte az efféle közjátékokat, és nem szereti - nyíltan - kihasználni a rangja, vagyona nyújtotta előnyöket. Attól persze még nagyon is szereti a privilégiumokat, csak azt nem, ha mások is látják, amint él velük. Most is kellemetlenül érzi magát, habár kérése jogos, a szekérnek haladnia kell, a forgatag meg nem nyit előtte utat. De végül az aranyköpenyesek csak a segítségére sietnek, és fennhangon utasítják a tömeget, hogy figyeljen oda, térjen ki a jármű útjából. Így Japher végre meg tud indulni az echós szekérrel.
Orthus pedig, aki a városőrökkel való egyeztetéshez lemászott a lova nyergéből, már éppen arra készülni, hogy visszakapaszkodjon Luxius hátára, amikor fürkésző tekintete összeakad Corillette Ysevelle Tharisse szemeivel. Egészen meglepődik a pillantástól, és még inkább attól, hogy mintha kettőt látna. Mert valóban így van, hiszen ott áll Lyssira Saeliis Tharisse is. Ha nem viselnének eltérő öltözéket, tényleg azt hihetné, hogy a szeme káprázik.
Mivel pedig Corillette viszonozza a pillantását, félbehagyja a lóra szállást, egy kicsit habozik, majd kantárszáron fogja lovát és odasétál az ikerpárhoz.*
- Elnézésüket kérem ezért a kellemetlenségért, hölgyeim! Sajnos nem számoltam a nagy tömeggel, amikor a mai napra időzítettem a költözésemet. Orthus Morthimer, szolgálatukra!
*mutatkozik be. Bár a testvérpár megjelenése elegáns, korai lenne még azt feltételezni róluk, hogy nemesek. Sokféle ember megfordul Artheniorban. De mindenesetre érdekes, mondhatni izgalmas ismeretségnek ígérkeznek, már ha hajlandóak szóba állni vele.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-07 18:18:18
Üzenet elküldve: 2025-06-07 18:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 452
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
- Verekedni, vagy vívni bárhol lehet, ha a szükség úgy hozza.* Márpedig úgy tapasztalta, hogy hozza, ez nem kívánság műsor. A ruhapróba kudarcba fullad. Nem sokat beszélnek, amíg Nixomia vissza nem vedlik a lovagi formájába. A lovagnő kezd megnyugodni, de egy tüske azért benne marad. Egy ilyen kudarc azért árt a nőiességének, ha nem is sokat, de annyit igen, hogy egy ideig zavarja. Úgy tűnik ezt most Merlanát is megérintette belülről, mert a szokásos mosolygós, csacsogó énje, most elnémul. Ez a csönd kellemetlen, de még kellemetlenebb az, amikor megszólal a lány. Rögtön el is szégyelli magát egy kicsit, pedig nem szokása, de ezek az őszinte szavak megindítják az ő kemény valóját is.*
- Nem! Nekem kell bocsánatot kérnem. Te csak a javam akartad, de én semmiképpen sem akartam belátni ezt.* Nehéz beszélni az ilyesmiről, de muszáj, mert neki szüksége van Merlanára.*
- Egye fene, még majd egyszer visszatérünk erre a szoknyás ruha témára, de még szoknom kell a gondolatot. Elsőnek legyen nadrágom. Viszont, ha én nekem kell egy ilyen, akkor te is fel fogsz venni egy nadrágot egy olyan felsővel, amilyen nekem lesz.* Ha már neki igazodnia kell mindenkihez, akkor legalább az alatta szolgáló személy igazodjon hozzá egy kicsit. Végig is pillant a lányon, de valahogy nem tudja elképzelni nadrágban.*
- Amúgy meg az én második emberem ne adja fel ilyen könnyen egy kis kudarc után. Ne légy papírtekercs, mert akkor csak egy könyvespolcot kapsz.* Mosolyog és barátságosan taszít rajta egyet.*
- Amúgy meg valaki ígérte, hogy segít választani egy hajtűt.* Azzal odanyom a kezébe egy súlyos erszényt.*
- Hölgyem, a bolt már várja.* Int az ékszeres stand felé, ahol a megannyi csillogó portéka csak rájuk vár.*
- Amúgy meg kellemesen szellős ott lent ez a ruha.* Súgja oda cinkosan, ha nem lenne rajta a sisak, akkor még vigyorát is láthatná a barna. Reméli, hogy kicsit oldódik a hangulat és folytathatják az aranyak elverését.*
- Verekedni, vagy vívni bárhol lehet, ha a szükség úgy hozza.* Márpedig úgy tapasztalta, hogy hozza, ez nem kívánság műsor. A ruhapróba kudarcba fullad. Nem sokat beszélnek, amíg Nixomia vissza nem vedlik a lovagi formájába. A lovagnő kezd megnyugodni, de egy tüske azért benne marad. Egy ilyen kudarc azért árt a nőiességének, ha nem is sokat, de annyit igen, hogy egy ideig zavarja. Úgy tűnik ezt most Merlanát is megérintette belülről, mert a szokásos mosolygós, csacsogó énje, most elnémul. Ez a csönd kellemetlen, de még kellemetlenebb az, amikor megszólal a lány. Rögtön el is szégyelli magát egy kicsit, pedig nem szokása, de ezek az őszinte szavak megindítják az ő kemény valóját is.*
- Nem! Nekem kell bocsánatot kérnem. Te csak a javam akartad, de én semmiképpen sem akartam belátni ezt.* Nehéz beszélni az ilyesmiről, de muszáj, mert neki szüksége van Merlanára.*
- Egye fene, még majd egyszer visszatérünk erre a szoknyás ruha témára, de még szoknom kell a gondolatot. Elsőnek legyen nadrágom. Viszont, ha én nekem kell egy ilyen, akkor te is fel fogsz venni egy nadrágot egy olyan felsővel, amilyen nekem lesz.* Ha már neki igazodnia kell mindenkihez, akkor legalább az alatta szolgáló személy igazodjon hozzá egy kicsit. Végig is pillant a lányon, de valahogy nem tudja elképzelni nadrágban.*
- Amúgy meg az én második emberem ne adja fel ilyen könnyen egy kis kudarc után. Ne légy papírtekercs, mert akkor csak egy könyvespolcot kapsz.* Mosolyog és barátságosan taszít rajta egyet.*
- Amúgy meg valaki ígérte, hogy segít választani egy hajtűt.* Azzal odanyom a kezébe egy súlyos erszényt.*
- Hölgyem, a bolt már várja.* Int az ékszeres stand felé, ahol a megannyi csillogó portéka csak rájuk vár.*
- Amúgy meg kellemesen szellős ott lent ez a ruha.* Súgja oda cinkosan, ha nem lenne rajta a sisak, akkor még vigyorát is láthatná a barna. Reméli, hogy kicsit oldódik a hangulat és folytathatják az aranyak elverését.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:03:34
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nem csak a ruha teszi a nemest//
*Merlana igyekszik figyelmen kívül hagyni a szitokszavakat, melyek kicsit sem illenek egy nemeskisasszony szájába, és közben mindent megpróbál megtenni azért, hogy a legjobb tudása szerint megmentse a helyzetet. Tény és való, hogy ami a sárga ruhát illeti, akár a borzalmas szó definíciója is lehetne, de a feketével sikerül egész sokat javítania a látványon. Hátrébb lép párat, hogy megcsodálja a művét.*
- Ezt egy rendezvényen viselnéd, nem pedig vívni vagy verekedni. *Jegyzi meg, miközben tetőtől talpig végigméri a lányt. Nem rossz, nem rossz, de egyet kell értenie a megérzéseivel abban, hogy mégsem az igazi. Hiába ért különösen jól a ruhákhoz, és ugyancsak hiába lehet ez a gyönyörű, fekete darab az egyik legjobb választás, be kell vallania magának is, hogy ide az ő szépérzéke is kevés lesz. Nixomiához egyszerűen nem illenek az elegáns göncök, a finom anyagok, a szépesésű szoknyák. Úgyhogy végül meghozza a döntést, mely szerint jobban jár, ha felhagy azon törekvésével, hogy csinos nemeshölgyet varázsoljon a lovagból. Lehetetlen küldetés. Legalábbis ő biztosan nem képes rá.*
- Nem is kell felvenned *mondja a magasított sarkakról.* Persze, segítek! *válaszolja aztán a kérésre, majd újra odalép a másikhoz, és bár a korábbi lelkesedése nélkül, de ugyanolyan szorgosan szabadítja ki a szőkeséget a ruha fogságából, ahogyan ráerőltette azt. Szomorkodnia azért nincs miért, hisz amit ígért -vagy amivel fenyegette a nőt, nézőpont kérdése-, azt betartotta: felpróbáltatott vele egy szoknyát. Sőt, kettőt. Most már legalább mindketten tudják, hogy ezzel többet nem érdemes próbálkozni.
Miután Nixomia újra a saját bőrében -és páncéljában- érezheti magát, valószínűleg Bonatard szabó legnagyobb bánatára anélkül távoznak az üzletből, hogy egyetlen aranyat is a pulton hagynának.*
- Azt hiszem, hogy ez rossz ötlet volt. Ne haragudj! *Töri meg a csendet Merlana odakint, mint egy őszintének hangzó bocsánatkéréssel. Nixomia dühe és a kemény, trágár szavai visszhangoznak az elméjében, s emiatt egyre inkább úgy érzi, hogy ezt most elszúrta.*
- Nem én vagyok az úrnő, ez csak egy hülye játék. Azt ígértem, hogy szolgállak, az a fontos, hogy te mit szeretnél, nem pedig az, hogy én mit látok jónak. Nem akarok tovább én irányítani, nem nekem való. *Vallja be, hogy mára ebből a szerepből elege van. A szolgálóik kiválasztásánál még sziporkázott, ám itt most csúnyán elbukott. Legalábbis ő így értékeli az elmúlt rövid idő történéseit.*
*Merlana igyekszik figyelmen kívül hagyni a szitokszavakat, melyek kicsit sem illenek egy nemeskisasszony szájába, és közben mindent megpróbál megtenni azért, hogy a legjobb tudása szerint megmentse a helyzetet. Tény és való, hogy ami a sárga ruhát illeti, akár a borzalmas szó definíciója is lehetne, de a feketével sikerül egész sokat javítania a látványon. Hátrébb lép párat, hogy megcsodálja a művét.*
- Ezt egy rendezvényen viselnéd, nem pedig vívni vagy verekedni. *Jegyzi meg, miközben tetőtől talpig végigméri a lányt. Nem rossz, nem rossz, de egyet kell értenie a megérzéseivel abban, hogy mégsem az igazi. Hiába ért különösen jól a ruhákhoz, és ugyancsak hiába lehet ez a gyönyörű, fekete darab az egyik legjobb választás, be kell vallania magának is, hogy ide az ő szépérzéke is kevés lesz. Nixomiához egyszerűen nem illenek az elegáns göncök, a finom anyagok, a szépesésű szoknyák. Úgyhogy végül meghozza a döntést, mely szerint jobban jár, ha felhagy azon törekvésével, hogy csinos nemeshölgyet varázsoljon a lovagból. Lehetetlen küldetés. Legalábbis ő biztosan nem képes rá.*
- Nem is kell felvenned *mondja a magasított sarkakról.* Persze, segítek! *válaszolja aztán a kérésre, majd újra odalép a másikhoz, és bár a korábbi lelkesedése nélkül, de ugyanolyan szorgosan szabadítja ki a szőkeséget a ruha fogságából, ahogyan ráerőltette azt. Szomorkodnia azért nincs miért, hisz amit ígért -vagy amivel fenyegette a nőt, nézőpont kérdése-, azt betartotta: felpróbáltatott vele egy szoknyát. Sőt, kettőt. Most már legalább mindketten tudják, hogy ezzel többet nem érdemes próbálkozni.
Miután Nixomia újra a saját bőrében -és páncéljában- érezheti magát, valószínűleg Bonatard szabó legnagyobb bánatára anélkül távoznak az üzletből, hogy egyetlen aranyat is a pulton hagynának.*
- Azt hiszem, hogy ez rossz ötlet volt. Ne haragudj! *Töri meg a csendet Merlana odakint, mint egy őszintének hangzó bocsánatkéréssel. Nixomia dühe és a kemény, trágár szavai visszhangoznak az elméjében, s emiatt egyre inkább úgy érzi, hogy ezt most elszúrta.*
- Nem én vagyok az úrnő, ez csak egy hülye játék. Azt ígértem, hogy szolgállak, az a fontos, hogy te mit szeretnél, nem pedig az, hogy én mit látok jónak. Nem akarok tovább én irányítani, nem nekem való. *Vallja be, hogy mára ebből a szerepből elege van. A szolgálóik kiválasztásánál még sziporkázott, ám itt most csúnyán elbukott. Legalábbis ő így értékeli az elmúlt rövid idő történéseit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063