Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-18 21:49:03
Üzenet elküldve: 2020-03-18 21:49:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
- Ó, értem. Rendben. *bólint rá Ephemia válaszára, elkeseredve kissé, hogy Aenae valószínűleg nem Amonon van, hanem valahol máshol, jó eséllyel veszélyben. Nem tudnak azonban ma már semmit tenni érte, így egyelőre nem marad más, csak az idegtépő várakozás, míg reggel nem lesz*
- Akkor egyszer biztos valóra válik. *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, mielőtt vacsorát kezdene keresni. Bár meglepi a lány válasza, magában örül, hogy Ephemia így vélekedik a szerény ennivalóval kapcsolatban. Minél több időt tölt el a lánnyal, annál inkább rá kell döbbennie, mennyire is különbözik a többi nemes kisasszonytól, akikkel eddig találkozott, bár kénytelen emlékeztetni magát, hogy ez részben sajnos a vele történt szomorú eseményeknek is lehet köszönhető, melyekről hamarosan további részletek is megtud, ahogy a lány mesélni kezd a múltjáról, ha már a jövőről egyikük se tud semmi biztosat mondani*
- Nem kereskedelemmel foglalkozott a családod? Miért haragudna bárki is az édesapádra? *kotyog közbe kissé értetlenül, hisz nem igazán tudja elképzelni, mi oka is lenne bárkinek neheztelni egy kereskedőre, bár a betörésből ő is kezdi úgy érezni, valami komoly dolog kellett legyen a háttérben, hogy valaki ilyesmire vetemedjen* És sikerült kideríteni, ki volt az? Elvittek valamit? *érdeklődik tovább a különös incidens részletei felől, már ha Ephemiának nincs ellenére beszélni a dologról. Míg a lány elbeszélését hallgatja, ő maga is elvesz egy szelet kenyeret, de inkább csak hogy lefoglalja magát, enni ő sem eszik sokat*
- A Kikötőben? Hogy keveredtél oda? Az nem épp a legbarátságosabb hely... *hűl el egy pillanatra, ahogy további részletekre derül fény, hogy egy ilyen előkelő hölgy ilyen veszélyes környéken mászkál* És jutottatok valamire? Megtudtatok valamit? A könyvtárral talán most sem késő megpróbálkozni... lehet, tudnék segíteni, ha még mindig ki akarod deríteni, amit akkor... *jegyzi meg bizonytalanul, hisz ő maga sok időt töltött korábban a könyvtárban, talán ketten együtt el tudnák érni, hogy megnézhessék az elzárt irományokat is, ha Ephemia továbbra is szeretne megtudni valamit*
- Tessék? *bukik ki belőle a meglepett kérdés, mikor az elrablásuk elrendelőjére terelődik a szó* Szóval az anyja férje volt, és most a lányát szeretné elvenni? *ismétli meg az elhangzottakat, csak hogy jól értette-e, annyira hihetetlennek tűnik számára az egész történet*
- Nehéz túllépni a múlton, néha akaratlanul is visszatér kísérteni... *sóhajt halkan, miközben ő maga is Ephemia mellé kucorodik a szalmára, hátát a falnak vetve, karjaival átölelve felhúzott térdeit* Talán most még nem látod tisztán az utad, talán sosem látjuk... de te jó ember vagy, biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a boldogságot! *jelenti ki olyan magabiztosan, ahogy csak tudja, így próbálva egy kis lelket önteni a lányba. Hogy mi is az útja, azzal még ő maga sincs teljesen tisztában, de hisz benne, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt az életben, ami boldoggá teszi őt, amiért érdemes élni*
- Kedvelted a régi életed? Mikor még Artheniorban éltetek? *szólal meg csendesen, látva, hogy ismét érzékeny területre tévedtek és megint kigördült pár könnycsepp* És az édesapádat? Jól kijöttetek? *próbál valami kellemesebb témát keresni, remélve, a búsulást talán sikerül nosztalgiával felváltani*
- Hogy... mi? *hökken meg azonban a következő kérdésen, annyira hirtelen éri az éles témaváltás* Az puszta véletlen volt. *hallat zavart kis nevetést, hisz nincs igazán hozzászokva, hogy magáról és a vele történtekről meséljen*
- Még csak nemrég költöztem Synmirára, és egyik reggel sétálni indultam, de eltévedtem. Aztán pedig összeakadtam Kriyonnal, és... mindegy, nem érdekes. *rázza meg sóhajtva a fejét, ahogy eszébe jut a tréfás kedvű tűzmágus* A lényeg, hogy kicsit megrándítottam a bokámat, Tizio pedig volt olyan kedves és bekötözte, majd vigyázott rám, amíg jobban nem lettem. *fejezi be kissé sután a történetet, elvörösödve beszéd közben. Nagyon nem szeretné, ha a lány megtudná, az első találkozásuk alkalmával rögtön a Vaskorsó egyik szobájában kötöttek ki, ugyanis tart tőle, vajon mit gondolna róla emiatt*
- Ti hogyan ismerkedtetek meg Kagannal? *igyekszik kissé terelni a témát, remélve, hogy Ephemia megelégszik ennyi magyarázattal a részéről.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 22:34:41
- Ó, értem. Rendben. *bólint rá Ephemia válaszára, elkeseredve kissé, hogy Aenae valószínűleg nem Amonon van, hanem valahol máshol, jó eséllyel veszélyben. Nem tudnak azonban ma már semmit tenni érte, így egyelőre nem marad más, csak az idegtépő várakozás, míg reggel nem lesz*
- Akkor egyszer biztos valóra válik. *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, mielőtt vacsorát kezdene keresni. Bár meglepi a lány válasza, magában örül, hogy Ephemia így vélekedik a szerény ennivalóval kapcsolatban. Minél több időt tölt el a lánnyal, annál inkább rá kell döbbennie, mennyire is különbözik a többi nemes kisasszonytól, akikkel eddig találkozott, bár kénytelen emlékeztetni magát, hogy ez részben sajnos a vele történt szomorú eseményeknek is lehet köszönhető, melyekről hamarosan további részletek is megtud, ahogy a lány mesélni kezd a múltjáról, ha már a jövőről egyikük se tud semmi biztosat mondani*
- Nem kereskedelemmel foglalkozott a családod? Miért haragudna bárki is az édesapádra? *kotyog közbe kissé értetlenül, hisz nem igazán tudja elképzelni, mi oka is lenne bárkinek neheztelni egy kereskedőre, bár a betörésből ő is kezdi úgy érezni, valami komoly dolog kellett legyen a háttérben, hogy valaki ilyesmire vetemedjen* És sikerült kideríteni, ki volt az? Elvittek valamit? *érdeklődik tovább a különös incidens részletei felől, már ha Ephemiának nincs ellenére beszélni a dologról. Míg a lány elbeszélését hallgatja, ő maga is elvesz egy szelet kenyeret, de inkább csak hogy lefoglalja magát, enni ő sem eszik sokat*
- A Kikötőben? Hogy keveredtél oda? Az nem épp a legbarátságosabb hely... *hűl el egy pillanatra, ahogy további részletekre derül fény, hogy egy ilyen előkelő hölgy ilyen veszélyes környéken mászkál* És jutottatok valamire? Megtudtatok valamit? A könyvtárral talán most sem késő megpróbálkozni... lehet, tudnék segíteni, ha még mindig ki akarod deríteni, amit akkor... *jegyzi meg bizonytalanul, hisz ő maga sok időt töltött korábban a könyvtárban, talán ketten együtt el tudnák érni, hogy megnézhessék az elzárt irományokat is, ha Ephemia továbbra is szeretne megtudni valamit*
- Tessék? *bukik ki belőle a meglepett kérdés, mikor az elrablásuk elrendelőjére terelődik a szó* Szóval az anyja férje volt, és most a lányát szeretné elvenni? *ismétli meg az elhangzottakat, csak hogy jól értette-e, annyira hihetetlennek tűnik számára az egész történet*
- Nehéz túllépni a múlton, néha akaratlanul is visszatér kísérteni... *sóhajt halkan, miközben ő maga is Ephemia mellé kucorodik a szalmára, hátát a falnak vetve, karjaival átölelve felhúzott térdeit* Talán most még nem látod tisztán az utad, talán sosem látjuk... de te jó ember vagy, biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a boldogságot! *jelenti ki olyan magabiztosan, ahogy csak tudja, így próbálva egy kis lelket önteni a lányba. Hogy mi is az útja, azzal még ő maga sincs teljesen tisztában, de hisz benne, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt az életben, ami boldoggá teszi őt, amiért érdemes élni*
- Kedvelted a régi életed? Mikor még Artheniorban éltetek? *szólal meg csendesen, látva, hogy ismét érzékeny területre tévedtek és megint kigördült pár könnycsepp* És az édesapádat? Jól kijöttetek? *próbál valami kellemesebb témát keresni, remélve, a búsulást talán sikerül nosztalgiával felváltani*
- Hogy... mi? *hökken meg azonban a következő kérdésen, annyira hirtelen éri az éles témaváltás* Az puszta véletlen volt. *hallat zavart kis nevetést, hisz nincs igazán hozzászokva, hogy magáról és a vele történtekről meséljen*
- Még csak nemrég költöztem Synmirára, és egyik reggel sétálni indultam, de eltévedtem. Aztán pedig összeakadtam Kriyonnal, és... mindegy, nem érdekes. *rázza meg sóhajtva a fejét, ahogy eszébe jut a tréfás kedvű tűzmágus* A lényeg, hogy kicsit megrándítottam a bokámat, Tizio pedig volt olyan kedves és bekötözte, majd vigyázott rám, amíg jobban nem lettem. *fejezi be kissé sután a történetet, elvörösödve beszéd közben. Nagyon nem szeretné, ha a lány megtudná, az első találkozásuk alkalmával rögtön a Vaskorsó egyik szobájában kötöttek ki, ugyanis tart tőle, vajon mit gondolna róla emiatt*
- Ti hogyan ismerkedtetek meg Kagannal? *igyekszik kissé terelni a témát, remélve, hogy Ephemia megelégszik ennyi magyarázattal a részéről.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 22:34:41
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-16 10:34:35
Üzenet elküldve: 2020-03-16 10:34:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
- Holnap meglátjuk, hogyan tovább. Nem hinném, hogy Amonon van. Mostanában fogalmam sem volt, merre jár.
*Túlságosan el volt foglalva a gyapjastevékkel.*
- Igen, minden rendben lesz. Már nagyon régóta ezt mondogatom magamnak.
*Persze mindig volt olyan időszak, amikor minden rendben volt, de aztán a rendből valahogy mindig káosz lett. Míg Nava láthatóan próbálja magát egyben tartani, addig Effin úrrá lesz a szokásos pesszimizmus. Lassan nekilát begyújtani.*
- Az is étel.
*Mikor végez a tűzcsiholással, aminek hogyanját bőven volt ideje a birtokon elsajátítani, leül enni. Jó szikkadt a hús, a kenyérről nem is beszélve. Ki tudja, mióta poshad itt, de mint mondta, ez is étel.*
- Hogy mit? Őszintén szólva, fogalmam sincs.
*Eszik még két harapást, aztán köszöni szépen, elég volt. Hátradől a széken, mint aki jóllakott.*
- Ez is apám miatt van. Állandóan voltak haragosai. Még a lázadás előtt is volt, hogy betörtek hozzánk, a dolgozószobájába. Én már akkor is próbáltam kideríteni, hogy mi a fenébe keveredett bele, mert nekem nem mondott el semmit. Összeszedtem a kikötőben egy elf lányt, akivel éjjelente járkáltunk apám után. Betörtem a templom könyvtárának a lezárt termeibe is, csak hogy valamit kiderítsek... De aztán menekülnünk kellett, és én azóta is csak ennyit tudok. Semmit.
*Feláll a székről és leül vissza a földre, a szalmára.*
- Ez az egész mostani is talán Terwy műve... Aenae anyjának volt a férje, és atyánk üzlettársa. Azt hittem, megdöglött a lázadás alatt, de nem. Most minden bizonnyal Aenae kell neki, és én lettem volna a csali... De milyen dolog ez? Rég más életet élek, és mégis mindig utolér minden, amit a családom művelt. Egész életemben csak menekülök, de atyánkat nem tudom kiverni a fejemből, és szerintem Tizio és Briwal sem.
*Ha ő most Tizio volna, biztosan jól betépne. De mivel nem Tizio, hanem Ephemia, így csak marad a búskomorság.*
- Hogy Kagan meghalt és a gyermekünk is, az csak azt jelentheti, hogy ez nem az én utam. Pedig egy ideig elhittem. Ha éjjelente mellette aludtam, álmomban akkor is mindig visszajöttem ide. És tessék, megint itt vagyok.
*Megint meg kell törölnie az arcát. A farkasprémkabát könnyedén elmossa a könnyeket.*
- Te és Tizio hogy találkoztatok?
- Holnap meglátjuk, hogyan tovább. Nem hinném, hogy Amonon van. Mostanában fogalmam sem volt, merre jár.
*Túlságosan el volt foglalva a gyapjastevékkel.*
- Igen, minden rendben lesz. Már nagyon régóta ezt mondogatom magamnak.
*Persze mindig volt olyan időszak, amikor minden rendben volt, de aztán a rendből valahogy mindig káosz lett. Míg Nava láthatóan próbálja magát egyben tartani, addig Effin úrrá lesz a szokásos pesszimizmus. Lassan nekilát begyújtani.*
- Az is étel.
*Mikor végez a tűzcsiholással, aminek hogyanját bőven volt ideje a birtokon elsajátítani, leül enni. Jó szikkadt a hús, a kenyérről nem is beszélve. Ki tudja, mióta poshad itt, de mint mondta, ez is étel.*
- Hogy mit? Őszintén szólva, fogalmam sincs.
*Eszik még két harapást, aztán köszöni szépen, elég volt. Hátradől a széken, mint aki jóllakott.*
- Ez is apám miatt van. Állandóan voltak haragosai. Még a lázadás előtt is volt, hogy betörtek hozzánk, a dolgozószobájába. Én már akkor is próbáltam kideríteni, hogy mi a fenébe keveredett bele, mert nekem nem mondott el semmit. Összeszedtem a kikötőben egy elf lányt, akivel éjjelente járkáltunk apám után. Betörtem a templom könyvtárának a lezárt termeibe is, csak hogy valamit kiderítsek... De aztán menekülnünk kellett, és én azóta is csak ennyit tudok. Semmit.
*Feláll a székről és leül vissza a földre, a szalmára.*
- Ez az egész mostani is talán Terwy műve... Aenae anyjának volt a férje, és atyánk üzlettársa. Azt hittem, megdöglött a lázadás alatt, de nem. Most minden bizonnyal Aenae kell neki, és én lettem volna a csali... De milyen dolog ez? Rég más életet élek, és mégis mindig utolér minden, amit a családom művelt. Egész életemben csak menekülök, de atyánkat nem tudom kiverni a fejemből, és szerintem Tizio és Briwal sem.
*Ha ő most Tizio volna, biztosan jól betépne. De mivel nem Tizio, hanem Ephemia, így csak marad a búskomorság.*
- Hogy Kagan meghalt és a gyermekünk is, az csak azt jelentheti, hogy ez nem az én utam. Pedig egy ideig elhittem. Ha éjjelente mellette aludtam, álmomban akkor is mindig visszajöttem ide. És tessék, megint itt vagyok.
*Megint meg kell törölnie az arcát. A farkasprémkabát könnyedén elmossa a könnyeket.*
- Te és Tizio hogy találkoztatok?
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:37:44
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:37:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
*Ephemia szavaira egy pillanatra nem tud mit válaszolni, hisz be kell látnia, logikusan hangzik, amit a lány mond, és őt magát is megnyugtatja kissé, hogy így látja a helyzetet, mégsem tudja teljesen maga mögött hagyni aggodalmait*
- Igazad lehet, jobb, ha maradunk estére... Ma már úgyse tudnánk mit tenni. *bólint végül beletörődően a lány szavaira* De a városőrök talán tudhatnak valamit Aenae hollétéről, ha Artheniorban van, holnap esetleg utánajárhatnánk... *jegyzi meg bizonytalanul, úgy gondolva, a katonák esetleg értesülhettek már egy ilyen fontos ember látogatásáról, ha a lány tényleg erre jár. Bár szívesen látná újra Tiziot, lehetőleg minél hamarabb, be kell látnia, jelen pillanatban őérte tehetnek a legkevesebbet, az pedig sokkal fontosabb, hogy Ephemia barátnőjét időben figyelmeztessék a veszélyre, feltéve persze, hogy nem rabolták már el őt is* Bár az is lehet, hogy Aenae még Amonon van, biztonságban. *jut eszébe egy másik lehetséges eshetőség, melyet gyorsan meg is oszt Ephemiával, hátha a lány is osztozik majd reményeiben, hisz akkor legalább a Vashegy úrnője miatt nem kellene aggódniuk. Úgy tűnik azonban, Ephemia nincs épp bizakodó hangulatban*
- Én se igazán tudom, hol vagyunk... vagy hogy hol lehetnénk biztonságban, de együtt biztosan kitalálunk valamit. *igyekszik megnyugtatni a lányt, amennyire tudja, megpróbálva megszorítani Ephemia kezét egy pillanatra* És teszünk róla, hogy a többieknek se legyen baja. Minden rendben lesz! *próbálkozik kicsit lelkesíteni a lányt, amennyire telik tőle, bár ő maga se épp felhőtlenül jókedvű. Rosszul esik ilyen állapotban látnia Ephemiát és bármit megadna érte, hogy meg tudja őt vigasztalni kicsit, de fogalma sincs, mit tehetne vagy mondhatna, amitől könnyebb lenne neki. Elég sok minden történt az elmúlt pár órában, aminek egy részét talán még fel sem fogták teljesen, igazán feldolgozni pedig még több idejükbe fog kerülni*
- É... értem. Sajnálom. *hökken meg kissé Ephemia válaszán Dakot illetően, de nem akarja tovább erőltetni a témát. Úgy érzi, a lány nem igazán akar róla beszélni többet, ha pedig a másiknak így könnyebb, akkor ő nem fogja még egyszer szóba hozni a férfit*
- Rendben. *bólint rá a tervre, és míg Ephemia a tűzről gondoskodik, ő valami ennivaló után néz*
- Hát, úgy tűnik, csak egy kis szárított hús, meg kenyér akad itt, és sajnos az se a legfrissebb... *foglalja össze röviden keresése eredményét, miközben egy tányérra pakolja szerzeményeit*
- Egyél csak nyugodtan, utána jobb lesz, hidd el! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, miközben az asztalra teszi a tányért és letelepszik az egyik székre*
- Te mit gondolsz? Szerinted mit kellene tennünk? *fordul kérdőn a lány felé pillanatnyi hallgatás után, hiszen úgy tűnik, kettejük közül mégiscsak ő van jobban képben azzal, mibe is csöppentek bele pontosan, így rábízza a végső döntést a továbbiakat illetően, ő a maga részéről csak azt szeretné, hogy senkinek se essen baja, még ha ezzel épp önmagát is sodorja esetleg veszélybe.*
*Ephemia szavaira egy pillanatra nem tud mit válaszolni, hisz be kell látnia, logikusan hangzik, amit a lány mond, és őt magát is megnyugtatja kissé, hogy így látja a helyzetet, mégsem tudja teljesen maga mögött hagyni aggodalmait*
- Igazad lehet, jobb, ha maradunk estére... Ma már úgyse tudnánk mit tenni. *bólint végül beletörődően a lány szavaira* De a városőrök talán tudhatnak valamit Aenae hollétéről, ha Artheniorban van, holnap esetleg utánajárhatnánk... *jegyzi meg bizonytalanul, úgy gondolva, a katonák esetleg értesülhettek már egy ilyen fontos ember látogatásáról, ha a lány tényleg erre jár. Bár szívesen látná újra Tiziot, lehetőleg minél hamarabb, be kell látnia, jelen pillanatban őérte tehetnek a legkevesebbet, az pedig sokkal fontosabb, hogy Ephemia barátnőjét időben figyelmeztessék a veszélyre, feltéve persze, hogy nem rabolták már el őt is* Bár az is lehet, hogy Aenae még Amonon van, biztonságban. *jut eszébe egy másik lehetséges eshetőség, melyet gyorsan meg is oszt Ephemiával, hátha a lány is osztozik majd reményeiben, hisz akkor legalább a Vashegy úrnője miatt nem kellene aggódniuk. Úgy tűnik azonban, Ephemia nincs épp bizakodó hangulatban*
- Én se igazán tudom, hol vagyunk... vagy hogy hol lehetnénk biztonságban, de együtt biztosan kitalálunk valamit. *igyekszik megnyugtatni a lányt, amennyire tudja, megpróbálva megszorítani Ephemia kezét egy pillanatra* És teszünk róla, hogy a többieknek se legyen baja. Minden rendben lesz! *próbálkozik kicsit lelkesíteni a lányt, amennyire telik tőle, bár ő maga se épp felhőtlenül jókedvű. Rosszul esik ilyen állapotban látnia Ephemiát és bármit megadna érte, hogy meg tudja őt vigasztalni kicsit, de fogalma sincs, mit tehetne vagy mondhatna, amitől könnyebb lenne neki. Elég sok minden történt az elmúlt pár órában, aminek egy részét talán még fel sem fogták teljesen, igazán feldolgozni pedig még több idejükbe fog kerülni*
- É... értem. Sajnálom. *hökken meg kissé Ephemia válaszán Dakot illetően, de nem akarja tovább erőltetni a témát. Úgy érzi, a lány nem igazán akar róla beszélni többet, ha pedig a másiknak így könnyebb, akkor ő nem fogja még egyszer szóba hozni a férfit*
- Rendben. *bólint rá a tervre, és míg Ephemia a tűzről gondoskodik, ő valami ennivaló után néz*
- Hát, úgy tűnik, csak egy kis szárított hús, meg kenyér akad itt, és sajnos az se a legfrissebb... *foglalja össze röviden keresése eredményét, miközben egy tányérra pakolja szerzeményeit*
- Egyél csak nyugodtan, utána jobb lesz, hidd el! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, miközben az asztalra teszi a tányért és letelepszik az egyik székre*
- Te mit gondolsz? Szerinted mit kellene tennünk? *fordul kérdőn a lány felé pillanatnyi hallgatás után, hiszen úgy tűnik, kettejük közül mégiscsak ő van jobban képben azzal, mibe is csöppentek bele pontosan, így rábízza a végső döntést a továbbiakat illetően, ő a maga részéről csak azt szeretné, hogy senkinek se essen baja, még ha ezzel épp önmagát is sodorja esetleg veszélybe.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:19:43
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:19:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Nem is igazán zökkenti ki gondolataiból, hogy az ajtó előtt Nava kicsit nekimegy. Nem érzékeli a külvilágot még úgy, ahogy kellene.*
- Semmi baj.
*Válaszol a lánynak, meg részben magának is. Valóban nincs semmi baj, csak majdnem háton találta őket pár tucat nyílvessző, meg ugye egy ember meg is halt az imént.*
- Az a helyzet... *Mondja, mikor már odabent a zsákon ül.* Hogy fogalmam sincs, Aenae merre lehet. Tizio meg ki tudja, mikor keveredik egyáltalán haza. Ha most elindulnánk a vakvilágba, csak tűt keresnénk a szénakazalban. Gyújtsunk be.
*Az első legfontosabb lépés számára, hogy ép eszét visszanyerje, immáron sokadszorra. Hátradől, könnyei már végigfolynak arcán, le a kabátjára. Nem zokog, és elhatározza, hogy nem fog; maximum csak könnyezni.*
- Sehol sem vagyunk biztonságban. Sárváros... Nem is hallottam erről a helyről, olyan régen voltam már itt. Nem volt igaz, amit még ma a birtokon mondtam neked, mert ez már nem a régi Arthenior.
*És nem tudja, jobb-e ez az Arthenior, mint az, ahol felnőtt. Nem tudja még, mit gondoljon. Nava érintésére csak bágyadtan felnéz a lányra. Hányszor fogja még sógornője összekaparni? Felrémlik előtte a szülése utáni nap, amikor szintén Nava takarított fel utána. Túl sokat tett érte már így is; többet, mint amennyit megérdemelne.*
- Nem is ismertem Dakot. *Megint letörli az arcát.* De már mindegy. Még nem tudnék enni, de szétnézhetünk. Aztán eldöntjük, hogyan tovább.
*Aztán feláll lassan, hogy a tűzszerszámmal begyújtson és némi meleget csináljon a kis helyiségben.*
*Nem is igazán zökkenti ki gondolataiból, hogy az ajtó előtt Nava kicsit nekimegy. Nem érzékeli a külvilágot még úgy, ahogy kellene.*
- Semmi baj.
*Válaszol a lánynak, meg részben magának is. Valóban nincs semmi baj, csak majdnem háton találta őket pár tucat nyílvessző, meg ugye egy ember meg is halt az imént.*
- Az a helyzet... *Mondja, mikor már odabent a zsákon ül.* Hogy fogalmam sincs, Aenae merre lehet. Tizio meg ki tudja, mikor keveredik egyáltalán haza. Ha most elindulnánk a vakvilágba, csak tűt keresnénk a szénakazalban. Gyújtsunk be.
*Az első legfontosabb lépés számára, hogy ép eszét visszanyerje, immáron sokadszorra. Hátradől, könnyei már végigfolynak arcán, le a kabátjára. Nem zokog, és elhatározza, hogy nem fog; maximum csak könnyezni.*
- Sehol sem vagyunk biztonságban. Sárváros... Nem is hallottam erről a helyről, olyan régen voltam már itt. Nem volt igaz, amit még ma a birtokon mondtam neked, mert ez már nem a régi Arthenior.
*És nem tudja, jobb-e ez az Arthenior, mint az, ahol felnőtt. Nem tudja még, mit gondoljon. Nava érintésére csak bágyadtan felnéz a lányra. Hányszor fogja még sógornője összekaparni? Felrémlik előtte a szülése utáni nap, amikor szintén Nava takarított fel utána. Túl sokat tett érte már így is; többet, mint amennyit megérdemelne.*
- Nem is ismertem Dakot. *Megint letörli az arcát.* De már mindegy. Még nem tudnék enni, de szétnézhetünk. Aztán eldöntjük, hogyan tovább.
*Aztán feláll lassan, hogy a tűzszerszámmal begyújtson és némi meleget csináljon a kis helyiségben.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:04
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fokozatosan kerekedik el a szeme, s, ahogyan Gabrael prezentálja, hogy miként törné apró kis pordarabokra azt, aki neki beszól, úgy húzza be apránként a nyakát, mígnem az utolsó mozdulatnál maga is összerezzen a vállvértek megzördülésére. Fúj egyet, majd kezébe fogva sörét, kortyol egy hatalmas kortyot, amitől majdnem köhögési roham kapja el. Hog soha nem volt az az erőszakos fickó, mondjuk futni azt tud. De sokszor elkapták már életében, azonban ezeknek nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Barátai kevesen voltak, s azok is hasonszőrűek, mint ő, tudóspalánták, az ilyenek meg verve jók, ezt megtanulta. Rémülettel vegyes csodálkozással mered az előtte ülő hatalmas harcosra, aki épp most mondta, hogy kiállna érte, olyat meg még nem csináltak sosem, ugyanis tudóstársai is inkább kiválóan futottak. Szájára vigyor ül ki, s csak úgy megemeli korsóját.*
- Akkor így lesz... le, leszarom! *S, hát akkor erre is koccintanak. Főként, hogy a férfi megerősítette szándékában, s tetszik neki, amit felvázolt, e téren pedig büszkeséget érez.*
- Áh, *nevet fel* én még magamban sem bízom, úgyhogy ezt megígérhetem, hogy tartani fogom! *Nevet tovább, aztán szép lassan horgad le szájáról a kacaj, majd közelebb húzódik.*
- Mármint azt mondod... betörünk valahová és egyszerűen elfoglaljuk? *Ez ilyen könnyen menne? Mármint a férfi szájáról úgy peregnek ezek a törvénytelen szavak, mintha világ életében ezt csinálta volna. Azonban eszébe jutnak a korábbiak és leszarja, más mit gondol, a mosoly fokozatosan ül meg ismét az arcán.*
- Legyen. Kicsit értek a barkácsoláshoz, csak tízből egyszer verek az ujjamra, de egy erődöt is simán megtervezek, ha kell. *Bólogat, hasznosságát bizonygatva. Ha papírra kell vetni, semmi sem akadály.*
- Néhány csapda az ajtónál, csapóajtó, s lezuhan ki belép, vagy egy egyszerű zsineg, mi íjat old ki. Cserepek belülre az ablakba, egész jó csirizt keverek mézből és fűrészporból. *Vonja meg a vállát.*
- De akkor fegyver is kell. Nekem számszeríjam van, azt használhatjuk az ajtóhoz... hát mert én nem igazán tudom, hogyan kell. *Vakarja meg fejét.*
- De legyen így. Éjszaka, vagy nappal csináljuk? Most, vagy majd csak holnap? *Egész sok kérdés eszébe jut hirtelen, amit el kell dönteni, s máris lázba jön a tervezgetéstől, hiszen ez kellett neki, egy cél a céltalanságban.*
- Aztán jöhet a város! *Majdnem felkiált, de még időben visszafogja magát, kezét a szájára tapasztva. Egy kicsit megártott neki a sör.* Kikeverek néhány italt, ha ügyesen csináljuk egész sor készletem lehet, ami szükséges a célokhoz. Ha megsérülsz, kigyógyítalak, ezt megígérhetem. Én leszek az ész! Te meg... *Hirtelen rájön milyen mondatot akar befejezni.* meg te is! *Korrigál gyorsan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fokozatosan kerekedik el a szeme, s, ahogyan Gabrael prezentálja, hogy miként törné apró kis pordarabokra azt, aki neki beszól, úgy húzza be apránként a nyakát, mígnem az utolsó mozdulatnál maga is összerezzen a vállvértek megzördülésére. Fúj egyet, majd kezébe fogva sörét, kortyol egy hatalmas kortyot, amitől majdnem köhögési roham kapja el. Hog soha nem volt az az erőszakos fickó, mondjuk futni azt tud. De sokszor elkapták már életében, azonban ezeknek nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Barátai kevesen voltak, s azok is hasonszőrűek, mint ő, tudóspalánták, az ilyenek meg verve jók, ezt megtanulta. Rémülettel vegyes csodálkozással mered az előtte ülő hatalmas harcosra, aki épp most mondta, hogy kiállna érte, olyat meg még nem csináltak sosem, ugyanis tudóstársai is inkább kiválóan futottak. Szájára vigyor ül ki, s csak úgy megemeli korsóját.*
- Akkor így lesz... le, leszarom! *S, hát akkor erre is koccintanak. Főként, hogy a férfi megerősítette szándékában, s tetszik neki, amit felvázolt, e téren pedig büszkeséget érez.*
- Áh, *nevet fel* én még magamban sem bízom, úgyhogy ezt megígérhetem, hogy tartani fogom! *Nevet tovább, aztán szép lassan horgad le szájáról a kacaj, majd közelebb húzódik.*
- Mármint azt mondod... betörünk valahová és egyszerűen elfoglaljuk? *Ez ilyen könnyen menne? Mármint a férfi szájáról úgy peregnek ezek a törvénytelen szavak, mintha világ életében ezt csinálta volna. Azonban eszébe jutnak a korábbiak és leszarja, más mit gondol, a mosoly fokozatosan ül meg ismét az arcán.*
- Legyen. Kicsit értek a barkácsoláshoz, csak tízből egyszer verek az ujjamra, de egy erődöt is simán megtervezek, ha kell. *Bólogat, hasznosságát bizonygatva. Ha papírra kell vetni, semmi sem akadály.*
- Néhány csapda az ajtónál, csapóajtó, s lezuhan ki belép, vagy egy egyszerű zsineg, mi íjat old ki. Cserepek belülre az ablakba, egész jó csirizt keverek mézből és fűrészporból. *Vonja meg a vállát.*
- De akkor fegyver is kell. Nekem számszeríjam van, azt használhatjuk az ajtóhoz... hát mert én nem igazán tudom, hogyan kell. *Vakarja meg fejét.*
- De legyen így. Éjszaka, vagy nappal csináljuk? Most, vagy majd csak holnap? *Egész sok kérdés eszébe jut hirtelen, amit el kell dönteni, s máris lázba jön a tervezgetéstől, hiszen ez kellett neki, egy cél a céltalanságban.*
- Aztán jöhet a város! *Majdnem felkiált, de még időben visszafogja magát, kezét a szájára tapasztva. Egy kicsit megártott neki a sör.* Kikeverek néhány italt, ha ügyesen csináljuk egész sor készletem lehet, ami szükséges a célokhoz. Ha megsérülsz, kigyógyítalak, ezt megígérhetem. Én leszek az ész! Te meg... *Hirtelen rájön milyen mondatot akar befejezni.* meg te is! *Korrigál gyorsan.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-04 18:27:01
Üzenet elküldve: 2020-03-04 18:27:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//ital pótlás 1 db//
*Nagy léptekkel szeli át a várost, jól eltéve a szíjat, amit a megfejtésért Ar Theniortól kapott, majd néhány sétával eltöltött óra után a hídhoz ér végre. Mielőtt átmegy, azért megbizonyosodik róla, hogy ezúttal senki nem rejtőzik innen a híd lábánál, hogy kirabolja. Lelépve a hídról, mindjárt a fal mellé simul, hogy minél kisebb feltűnést keltsen, majd abba az irányba veszi a sétát, ahol az ilyen baljós italokat keverik és árusítják. Most éppen egy új arc nyit neki ajtót, de attól még elfogadják az aranyát és megkapja, amiért jött. Az aranyra itt nagy szükség van, bárkinek adnak belőle, aki ki tudja perkálni az árát. Gyorsan rá is csapják az ajtót, amint az adásvétel megtörtént, nem is nagyon akart csevegni, de azért egy fél percre lefagy. Azonban gyorsan magához téríti egy kavics gurulása, ami épp egy nagy termetű patkánynak tévedt az útjába. Nagy léptekkel megindul vissza a városba, nem szeretne tovább itt maradni, csak annyi ideig, ami tényleg szükséges.*
//ital pótlás 1 db//
*Nagy léptekkel szeli át a várost, jól eltéve a szíjat, amit a megfejtésért Ar Theniortól kapott, majd néhány sétával eltöltött óra után a hídhoz ér végre. Mielőtt átmegy, azért megbizonyosodik róla, hogy ezúttal senki nem rejtőzik innen a híd lábánál, hogy kirabolja. Lelépve a hídról, mindjárt a fal mellé simul, hogy minél kisebb feltűnést keltsen, majd abba az irányba veszi a sétát, ahol az ilyen baljós italokat keverik és árusítják. Most éppen egy új arc nyit neki ajtót, de attól még elfogadják az aranyát és megkapja, amiért jött. Az aranyra itt nagy szükség van, bárkinek adnak belőle, aki ki tudja perkálni az árát. Gyorsan rá is csapják az ajtót, amint az adásvétel megtörtént, nem is nagyon akart csevegni, de azért egy fél percre lefagy. Azonban gyorsan magához téríti egy kavics gurulása, ami épp egy nagy termetű patkánynak tévedt az útjába. Nagy léptekkel megindul vissza a városba, nem szeretne tovább itt maradni, csak annyi ideig, ami tényleg szükséges.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:47:14
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:47:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A medvetermetű páncélos tökéletesen akklimatizálódik a társaságba és a helybe, így Hoigs jól érezheti, hogy lassan talán a kutya se törődik velük tovább. Egyek lesznek a kocsma halkan zsongó miazmájával, két vendég a többi közül.
A kijelentésre, hogy Hoigs wegtoreni, nem érkezik felelet, a nagydarab pallosforgató tudomásul veszi a másik szülővárosának információját. Arra viszont, hogy a fickó a városa szégyene volna, elhúzza a száját.*
- Aki ilyet mond, annak rátérdelsz a mellkasára és addig ütöd, amíg felismerhető a pofája. Ha nem tudod megverni, megvárod egy sötét sikátorban és leütöd hátulról vagy szólsz nekem és én rúgom gyomron. *Jut végső konzekvenciára megvonva vállvasaktól méretes vállát.
Miután ezt előadta, újra sörének szenteli a figyelmét. Láthatóan, hogy egyet ért-e Hoigs a Wegtorenben folyó dolgokkal, egyáltalán nem érdekli.
A felsorolásra, hogy miben lehet a páncélos segítségére, egyetértően húzza el a száját. Így már sokkal barátságosabbnak és testvériesebbnek hangzik a munkamegosztás.*
- Ha te mondod... *Válaszolja rezignáltan. Hogy érdekes-e valójában, az remek kérdés. Csak igyekszik túlélni és boldogulni, ami felé, úgy tűnik, sikeresen tett egy lépést azzal, hogy társulni készül Hoigsszal.
Neki rendben volna, ha Sárvárosban telepednek le, hisz tényleg nyugodtabb életet élhetnének, leszámítva a negyed specifikumait, de még mindig kényelmesebb lehet, mint a városban fenntartani egy ilyen vállalkozást. Távol a törvény és a rend képviselőitől.
Hoigs egészen belemelegedik a tervezgetésbe ahogy felsorolja a lehetőségeket. A medvetermetű a kupájához koccintja a sajátját.*
- Látod, tudsz te, ha akarsz. *A hangja egész elismerően cseng.*
- Szard le, hogy ki büszke rád. Boldogul, ahogy tudsz és törődj magaddal. *Reflektál a kalandra.*
- De benne lennék. *Húzza el a száját döntésre jutva.
Nem voltak tervei, nincsenek elvei, így ez a lehetőség sem rosszabb vagy jobb, mint a másik. Sok mindenhez nem ért, csak kardot és buzogányt forgatni, Hoigs meg ahhoz, amit felsorolt, de együtt ütőképes társak lehetnek.*
- Amúgy? *Kérdez vissza jég hátán megélésre tréfálkozva. Hoigs elég kicsapongó, egyszer ilyen, egyszer olyan, de van vér a pucájában.
A kérdésre megvonja a vállát. Egyelőre érdemesebb volna ketten ténykedni és figyelni, kik csapódnak melléjük. Mert könnyen lehet, hogy a dörzsöltebb ragadozók csak a kihasználható prédát látnák bennük.*
- Egyelőre ketten, aztán pedig minden adott az agresszív terjeszkedéshez. Ha találunk valakiket, akik érdekesek lehetnek, megbeszéljük és közösen döntünk. *Vezeti fel elképzelését.*
- Még azt sem tudom, benned bízhatok-e és ha jót akarsz, te sem bízol meg bennem egyelőre. *Egészen komolyan mondja, semmi tréfálkozó nincs most sem a szavaiban, sem a gesztusaiban.*
- Meglehet, hogy annak ellenére, hogy most nem látjuk őket, vannak helyi erők is, akik nem fognak örülni a konkurenciának. *Nem néz körbe, nem is mozdul, csak Hoigs arcát fürkészi.*
- Főleg, ha csak úgy egyszerűen befoglalunk egy házat magunknak. *Teszi hozzá pontosításként és kiissza a kupájából a savanyú sör maradékát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A medvetermetű páncélos tökéletesen akklimatizálódik a társaságba és a helybe, így Hoigs jól érezheti, hogy lassan talán a kutya se törődik velük tovább. Egyek lesznek a kocsma halkan zsongó miazmájával, két vendég a többi közül.
A kijelentésre, hogy Hoigs wegtoreni, nem érkezik felelet, a nagydarab pallosforgató tudomásul veszi a másik szülővárosának információját. Arra viszont, hogy a fickó a városa szégyene volna, elhúzza a száját.*
- Aki ilyet mond, annak rátérdelsz a mellkasára és addig ütöd, amíg felismerhető a pofája. Ha nem tudod megverni, megvárod egy sötét sikátorban és leütöd hátulról vagy szólsz nekem és én rúgom gyomron. *Jut végső konzekvenciára megvonva vállvasaktól méretes vállát.
Miután ezt előadta, újra sörének szenteli a figyelmét. Láthatóan, hogy egyet ért-e Hoigs a Wegtorenben folyó dolgokkal, egyáltalán nem érdekli.
A felsorolásra, hogy miben lehet a páncélos segítségére, egyetértően húzza el a száját. Így már sokkal barátságosabbnak és testvériesebbnek hangzik a munkamegosztás.*
- Ha te mondod... *Válaszolja rezignáltan. Hogy érdekes-e valójában, az remek kérdés. Csak igyekszik túlélni és boldogulni, ami felé, úgy tűnik, sikeresen tett egy lépést azzal, hogy társulni készül Hoigsszal.
Neki rendben volna, ha Sárvárosban telepednek le, hisz tényleg nyugodtabb életet élhetnének, leszámítva a negyed specifikumait, de még mindig kényelmesebb lehet, mint a városban fenntartani egy ilyen vállalkozást. Távol a törvény és a rend képviselőitől.
Hoigs egészen belemelegedik a tervezgetésbe ahogy felsorolja a lehetőségeket. A medvetermetű a kupájához koccintja a sajátját.*
- Látod, tudsz te, ha akarsz. *A hangja egész elismerően cseng.*
- Szard le, hogy ki büszke rád. Boldogul, ahogy tudsz és törődj magaddal. *Reflektál a kalandra.*
- De benne lennék. *Húzza el a száját döntésre jutva.
Nem voltak tervei, nincsenek elvei, így ez a lehetőség sem rosszabb vagy jobb, mint a másik. Sok mindenhez nem ért, csak kardot és buzogányt forgatni, Hoigs meg ahhoz, amit felsorolt, de együtt ütőképes társak lehetnek.*
- Amúgy? *Kérdez vissza jég hátán megélésre tréfálkozva. Hoigs elég kicsapongó, egyszer ilyen, egyszer olyan, de van vér a pucájában.
A kérdésre megvonja a vállát. Egyelőre érdemesebb volna ketten ténykedni és figyelni, kik csapódnak melléjük. Mert könnyen lehet, hogy a dörzsöltebb ragadozók csak a kihasználható prédát látnák bennük.*
- Egyelőre ketten, aztán pedig minden adott az agresszív terjeszkedéshez. Ha találunk valakiket, akik érdekesek lehetnek, megbeszéljük és közösen döntünk. *Vezeti fel elképzelését.*
- Még azt sem tudom, benned bízhatok-e és ha jót akarsz, te sem bízol meg bennem egyelőre. *Egészen komolyan mondja, semmi tréfálkozó nincs most sem a szavaiban, sem a gesztusaiban.*
- Meglehet, hogy annak ellenére, hogy most nem látjuk őket, vannak helyi erők is, akik nem fognak örülni a konkurenciának. *Nem néz körbe, nem is mozdul, csak Hoigs arcát fürkészi.*
- Főleg, ha csak úgy egyszerűen befoglalunk egy házat magunknak. *Teszi hozzá pontosításként és kiissza a kupájából a savanyú sör maradékát.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:41:48
Üzenet elküldve: 2020-03-02 21:41:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
*Örömmel látja, hogy Dak igazat beszélt, a híd túloldalára tényleg nem követik őket üldözőik, ennek ellenére, bár fél szemét igyekszik mindig Ephemián tartani, sűrűn tekintget hátrafelé is, a nyomukban van-e esetleg valaki. Ennek is köszönhető, hogy mikor a lány megáll a megfelelő ajtó előtt, kissé későn reagál, és nekiütközik kicsit a másiknak*
- Bocsánat. *szólal meg zihálva, mikor már sikerül visszanyernie az egyensúlyát, és kap elég levegőt, hogy újra beszélni tudjon* Igen, azt hiszem, ez lesz az. *bólint rá Ephemia szavaira, miközben a házat szemléli, majd ha a lány elindul, akkor szorosan mögötte haladva követi. A berendezés nagyjából olyan, mint várta, egyszerűsége régi, szegénynegyedbeli otthonukra emlékezteti, ahol felnőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy amint becsukja maga mögött az ajtót, egyből neki is dől, hiszen remegő lábai nem engedik beljebb menni. Míg Ephemia a szalmazsákra ül, ő továbbra is az ajtónak dőlve hallgatja a lány szavait*
- Nem is tudom... *próbálkozik meg egyrészt a válasszal, másrészt hogy beljebb jöjjön a házba és letelepedjen az egyik székre az asztal mellé*
- Mi lesz a barátnőddel? Mi van, ha őt is elrabolták? Ha épp bántják, és nem segít rajta senki... Na és Tizio? Biztos aggódik értünk... *pillant tanácstalanul Ephemiára, hisz egyik oldalról tisztában van vele, nem tanácsos egyedül mászkálniuk éjszaka ezen a környéken, másrészről nem tudna nyugodtan pihenni ebben a házban, tudva, hogy valaki esetleg szenved, és ők segíthetnének rajta, így a lánytól vár választ, vajon végtelenül önzők-e, vagy csak racionálisak, ha úgy döntenek, csak reggel indulnak útnak, addig pedig inkább meghúzzák magukat. Míg a válaszra vár, óvatosan az ablakhoz lép és kiles rajta, mi a helyzet odakint, ám az utcán sétáló alakok nem igazán hozzák meg a kedvét ahhoz, hogy kimerészkedjen a házból*
- Nem tudom, mit kellene tenni. *suttogja csak magának, továbbra is a járókelőket bámulva* Hideg van itt. Megpróbáljunk begyújtani? *fordul el végül az ablaktól, összefonva maga előtt a karjait, hogy kicsit melegítse magát. Ekkor veszi csak észre, hogy Ephemiát talán jobban megviselték a történtek, mint az először látszott rajta*
- Nyugalom, most már nem lesz gond. Emlékszel, mit mondott Dak? Itt biztonságban vagyunk. *guggol le a lány mellé, megpróbálva párszor végigsimítani a fekete hajzuhatagon, ha a másik hagyja. Sosem volt erőssége a vigasztalás, így most se igazán tudja, mit mondjon a lánynak, akár pár perc is eltelhet, mire újra megszólal*
- Dak... igazán különleges férfi volt. Nagyon szerethetett téged... *próbál segíteni Ephemiának, hátha sikerül kissé megnyugtatnia őt, bár az az érzése, több kárt okoz, mint hasznot, így igyekszik inkább másfelé terelni a beszélgetést*
- Hogy érzed magad? Nem fázol? Nem vagy esetleg éhes? Mit gondolsz, akad itt valami ennivaló? *ahogy a menekülés feszült izgalma átalakul attól való félelemmé, megtalálja-e őket itt valaki, és jól teszik-e, ha itt maradnak, úgy érez egyre nagyobb késztetést rá, hogy összevissza fecsegjen bármiről, ami az eszébe jut, mert fél, ha leülne egy percre, hogy alaposan átgondolja a történteket, akkor az ő könnyei is megerednének, de igyekszik tartani magát, legfőképp Ephemia kedvéért.*
*Örömmel látja, hogy Dak igazat beszélt, a híd túloldalára tényleg nem követik őket üldözőik, ennek ellenére, bár fél szemét igyekszik mindig Ephemián tartani, sűrűn tekintget hátrafelé is, a nyomukban van-e esetleg valaki. Ennek is köszönhető, hogy mikor a lány megáll a megfelelő ajtó előtt, kissé későn reagál, és nekiütközik kicsit a másiknak*
- Bocsánat. *szólal meg zihálva, mikor már sikerül visszanyernie az egyensúlyát, és kap elég levegőt, hogy újra beszélni tudjon* Igen, azt hiszem, ez lesz az. *bólint rá Ephemia szavaira, miközben a házat szemléli, majd ha a lány elindul, akkor szorosan mögötte haladva követi. A berendezés nagyjából olyan, mint várta, egyszerűsége régi, szegénynegyedbeli otthonukra emlékezteti, ahol felnőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy amint becsukja maga mögött az ajtót, egyből neki is dől, hiszen remegő lábai nem engedik beljebb menni. Míg Ephemia a szalmazsákra ül, ő továbbra is az ajtónak dőlve hallgatja a lány szavait*
- Nem is tudom... *próbálkozik meg egyrészt a válasszal, másrészt hogy beljebb jöjjön a házba és letelepedjen az egyik székre az asztal mellé*
- Mi lesz a barátnőddel? Mi van, ha őt is elrabolták? Ha épp bántják, és nem segít rajta senki... Na és Tizio? Biztos aggódik értünk... *pillant tanácstalanul Ephemiára, hisz egyik oldalról tisztában van vele, nem tanácsos egyedül mászkálniuk éjszaka ezen a környéken, másrészről nem tudna nyugodtan pihenni ebben a házban, tudva, hogy valaki esetleg szenved, és ők segíthetnének rajta, így a lánytól vár választ, vajon végtelenül önzők-e, vagy csak racionálisak, ha úgy döntenek, csak reggel indulnak útnak, addig pedig inkább meghúzzák magukat. Míg a válaszra vár, óvatosan az ablakhoz lép és kiles rajta, mi a helyzet odakint, ám az utcán sétáló alakok nem igazán hozzák meg a kedvét ahhoz, hogy kimerészkedjen a házból*
- Nem tudom, mit kellene tenni. *suttogja csak magának, továbbra is a járókelőket bámulva* Hideg van itt. Megpróbáljunk begyújtani? *fordul el végül az ablaktól, összefonva maga előtt a karjait, hogy kicsit melegítse magát. Ekkor veszi csak észre, hogy Ephemiát talán jobban megviselték a történtek, mint az először látszott rajta*
- Nyugalom, most már nem lesz gond. Emlékszel, mit mondott Dak? Itt biztonságban vagyunk. *guggol le a lány mellé, megpróbálva párszor végigsimítani a fekete hajzuhatagon, ha a másik hagyja. Sosem volt erőssége a vigasztalás, így most se igazán tudja, mit mondjon a lánynak, akár pár perc is eltelhet, mire újra megszólal*
- Dak... igazán különleges férfi volt. Nagyon szerethetett téged... *próbál segíteni Ephemiának, hátha sikerül kissé megnyugtatnia őt, bár az az érzése, több kárt okoz, mint hasznot, így igyekszik inkább másfelé terelni a beszélgetést*
- Hogy érzed magad? Nem fázol? Nem vagy esetleg éhes? Mit gondolsz, akad itt valami ennivaló? *ahogy a menekülés feszült izgalma átalakul attól való félelemmé, megtalálja-e őket itt valaki, és jól teszik-e, ha itt maradnak, úgy érez egyre nagyobb késztetést rá, hogy összevissza fecsegjen bármiről, ami az eszébe jut, mert fél, ha leülne egy percre, hogy alaposan átgondolja a történteket, akkor az ő könnyei is megerednének, de igyekszik tartani magát, legfőképp Ephemia kedvéért.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:20:47
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:20:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Nem gondolkodik most, vissza sem néz volt üldözőikre. Végigrohan az utcákon, az őket bámuló szempárokra egy kósza pillantást vagy gondolatot sem pazarolva. Új arcok ők itt, és külsejük is más, mint a Sárváros lakóié, így a reakciójuk érthető. Amint eléri azt a bizonyos ajtót, megáll előtte, zihálva. Amennyiben Nava mellette van még mindig, hozzá intéz szót.*
- Ez... Ez az, ugye?
*Kizárásos alapon más nem is lehet. Kell neki két perc, míg kifújja magát, majd benyit a házacska ajtaján. Odabent olyasmi látvány fogadja, amire várt: egy szoba, asztal, székek, szalma, tűzhely... ~Hát persze.~*
- Az estét mindenképp töltsük itt. Mit szólsz? Aztán holnap esetleg kimerészkedhetünk. Basszus, le kell ülnöm...
*Leül a szalmazsákra. Nem fogta még fel igazán mindazt, ami ma történt velük. Tudja, hogy hamarosan koromsötét és még hűvösebb lesz odakint, s be kellene gyújtaniuk, de erre egyelőre nem képes. Majd ha szedett magába némi erőt, majd akkor. Egyelőre csak letörli az arcán végigfolyó könnyeket új kabátja ujjával.*
*Nem gondolkodik most, vissza sem néz volt üldözőikre. Végigrohan az utcákon, az őket bámuló szempárokra egy kósza pillantást vagy gondolatot sem pazarolva. Új arcok ők itt, és külsejük is más, mint a Sárváros lakóié, így a reakciójuk érthető. Amint eléri azt a bizonyos ajtót, megáll előtte, zihálva. Amennyiben Nava mellette van még mindig, hozzá intéz szót.*
- Ez... Ez az, ugye?
*Kizárásos alapon más nem is lehet. Kell neki két perc, míg kifújja magát, majd benyit a házacska ajtaján. Odabent olyasmi látvány fogadja, amire várt: egy szoba, asztal, székek, szalma, tűzhely... ~Hát persze.~*
- Az estét mindenképp töltsük itt. Mit szólsz? Aztán holnap esetleg kimerészkedhetünk. Basszus, le kell ülnöm...
*Leül a szalmazsákra. Nem fogta még fel igazán mindazt, ami ma történt velük. Tudja, hogy hamarosan koromsötét és még hűvösebb lesz odakint, s be kellene gyújtaniuk, de erre egyelőre nem képes. Majd ha szedett magába némi erőt, majd akkor. Egyelőre csak letörli az arcán végigfolyó könnyeket új kabátja ujjával.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-03-01 09:27:57
Üzenet elküldve: 2020-03-01 09:27:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*Hevesen bólogat, bár látszólag már saját öntudatra is éred lassan és már külön bátorságot sem kell hozzá gyűjtenie. A kedélyek lecsillapodnak, s immár ők ketten eggyé válnak az ivóval, a kutya nem foglalkozik velük, köszönhetően Gabrael közben járásának.*
- Öhm... én is wegtoreni vagyok... *szalad ki a száján, majd rögtön kicsit el is szégyelli magát.* Tudom, nem látszik... egyesek szerint a városom szégyene volnék... *Nevet fel kényszeredetten, aztán csak legyint.*
- Sok mindennel nem értek egyet, ami ott folyik. *zárja le ezt a részt, aztán majd csak akkor fűz hozzá már bármit is, ha kifejezetten érdeklődnek róla.*
- ...és ápollak, ha megsérülsz, meg előteremtem a nevezési összeget. Azért ez nem olyan kicsi dolog, mindketten nem vagdalózhatunk! *Horkan fel, miközben szemöldökét felhúzza. Persze hangerejével vigyáz, csak óvatosan jegyzi meg, na de... akkor is. A dac beszél belőle egy kicsit és a büszkeség.* Ja, hogy... valójában tetszik! *Nyúlik meg a képe, még mindig nem igazodik ki a férfin, emiatt sokszor kényszeredett rötyögéssel zárja mondandóját, itt most épp fejét rázza meg.*
-Gabrael... érdekes egy fickó vagy te! *Vált aztán nevetésre és körbepillantva jóérzéssel kortyol kupájába, s tekintve, hogy így hallgatja a következő kijelentést, bele is köhög, mert félrenyel.*
- Iiittt?! *Ismét körbenéz, akárha szörnyet látna, s végigvezeti elméjét újra az úton, melyen befelé érkeztek, a sáron, a dagonyán, a düledező, összetákolt viskókon, a villogó késpengéken.*
- Azt mondod foglaljunk el közösen egy lekoszhadt viskót, pofozzuk ki és kezdjünk bele a tervezésbe? Küzdjünk meg a területért, hazudjunk, csaljunk, keverjek mérgeket és folytassunk fondorlatos, ármánykodó tevékenységet? *Kicsit továbbszalad, s egy levegővel, persze halkan kérdez, de nem várja meg míg a férfi válaszol.*
- Tetszik az ötlet. Itt a kutya nem foglalkozna velünk. Máskülönben meg talán ez az a kaland, mire wegtoreni apám is büszke lenne. *Vonja meg a vállát.*
- Te... benne volnál? Egy ilyen fickóval, mint én? Sokat kéne rám vigyáznod, elég, hogy is mondjam béna vagyok az ilyesmiben, csak beszélni tudok, meg tudományoskodni. *Tárja szét a kezét, aztán elgondolkodva iszik még egyet.*
- Meg tudnám szokni... a véremben van, a jég hátán is megélek amúgy... *Mondja még, bár az elmúlt néhány óra azért nem ezt tanúsítja de hiszi, hogy képes a változásra.*
- És csak ketten? Vagy keresünk még magunkhoz romlott fickókat? *Kuncog, de arca komor marad, s talán először, mélyen Gabrael tekintetébe pillant.*
*Hevesen bólogat, bár látszólag már saját öntudatra is éred lassan és már külön bátorságot sem kell hozzá gyűjtenie. A kedélyek lecsillapodnak, s immár ők ketten eggyé válnak az ivóval, a kutya nem foglalkozik velük, köszönhetően Gabrael közben járásának.*
- Öhm... én is wegtoreni vagyok... *szalad ki a száján, majd rögtön kicsit el is szégyelli magát.* Tudom, nem látszik... egyesek szerint a városom szégyene volnék... *Nevet fel kényszeredetten, aztán csak legyint.*
- Sok mindennel nem értek egyet, ami ott folyik. *zárja le ezt a részt, aztán majd csak akkor fűz hozzá már bármit is, ha kifejezetten érdeklődnek róla.*
- ...és ápollak, ha megsérülsz, meg előteremtem a nevezési összeget. Azért ez nem olyan kicsi dolog, mindketten nem vagdalózhatunk! *Horkan fel, miközben szemöldökét felhúzza. Persze hangerejével vigyáz, csak óvatosan jegyzi meg, na de... akkor is. A dac beszél belőle egy kicsit és a büszkeség.* Ja, hogy... valójában tetszik! *Nyúlik meg a képe, még mindig nem igazodik ki a férfin, emiatt sokszor kényszeredett rötyögéssel zárja mondandóját, itt most épp fejét rázza meg.*
-Gabrael... érdekes egy fickó vagy te! *Vált aztán nevetésre és körbepillantva jóérzéssel kortyol kupájába, s tekintve, hogy így hallgatja a következő kijelentést, bele is köhög, mert félrenyel.*
- Iiittt?! *Ismét körbenéz, akárha szörnyet látna, s végigvezeti elméjét újra az úton, melyen befelé érkeztek, a sáron, a dagonyán, a düledező, összetákolt viskókon, a villogó késpengéken.*
- Azt mondod foglaljunk el közösen egy lekoszhadt viskót, pofozzuk ki és kezdjünk bele a tervezésbe? Küzdjünk meg a területért, hazudjunk, csaljunk, keverjek mérgeket és folytassunk fondorlatos, ármánykodó tevékenységet? *Kicsit továbbszalad, s egy levegővel, persze halkan kérdez, de nem várja meg míg a férfi válaszol.*
- Tetszik az ötlet. Itt a kutya nem foglalkozna velünk. Máskülönben meg talán ez az a kaland, mire wegtoreni apám is büszke lenne. *Vonja meg a vállát.*
- Te... benne volnál? Egy ilyen fickóval, mint én? Sokat kéne rám vigyáznod, elég, hogy is mondjam béna vagyok az ilyesmiben, csak beszélni tudok, meg tudományoskodni. *Tárja szét a kezét, aztán elgondolkodva iszik még egyet.*
- Meg tudnám szokni... a véremben van, a jég hátán is megélek amúgy... *Mondja még, bár az elmúlt néhány óra azért nem ezt tanúsítja de hiszi, hogy képes a változásra.*
- És csak ketten? Vagy keresünk még magunkhoz romlott fickókat? *Kuncog, de arca komor marad, s talán először, mélyen Gabrael tekintetébe pillant.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:03:30
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:03:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Sokan azt gondolhatják, hogy Dak, életének utolsó pillanataiban azon bánkódott, mit korábban tett, s ha tehetné visszacsinálná az egészet, talán egészen a tharg birtokokig, azonban ez nem így van. A férfi sorsában talán ez volt az egyetlen megváltó pillanat mi addig érte, jóllehet ez Ephemiát és Navarentinet minden bizonnyal nem vigasztalja. Lábuk mélyen süpped Sárváros, mocskos és ápolatlan földes útjain, hisz nincs annyi ember, hogy kitapossa előttük, valamint valójában nem is igazán foglalkoznak ezzel. A Dak által elmondott útvonal viszonylag könnyen követhető, s úgy néz ki, valóban nem követik a két lányt, legalábbis, ahogy visszapillantanak, csak dühösen álló tagbaszakadt férfiakat látnak a túloldalon, bár nem látszik, hogy távozni akarnának. Úgy néz ki, megmenekültek, s ez amint befordulnak az első, majd második sarkon, ellenőrizve, hogy jönnek-e utánuk, máris bizonyossá válik. Persze biztonságban azért nem érezhetik magukat. Sűrűn haladnak el bandák kisebb csoportjai mellett, ki alaposan megnézik maguknak, van, hol kigúvadó szemekkel súgnak össze mögöttük, s van, hol ordenáré röhögés és mutogatás kíséri lépteiket, azonban szerencsére attrocitás nem éri őket. Mikor már zihálásuk miatt nem hallanak semmit, s sípoló tüdejük lassan fájni kezd, végül megállnak a fekete ajtó előtt. A ház csendes, s az utcára néző ablakai sötétek. Apró előkert és talán hátsókert is tartozik hozzá, ha megnyitják az ajtót, az ugyan nyikorogva és könnyen nyílik. Egyszerű helyiségbe jutnak, gyakorlatilag ebből az egyetlen szobából áll az egész ház, hátrafelé is vezető másik ajtóval. A hátsó udvarra ablak nem néz, csupán az a kettő van, mely az utcára tekint. Asztal, székek és egy tömött szalmazsák, valamint egy kis tűzhely az egyik sarokban, mellette egy napra való tüzelővel. Hideg van, s most, hogy a nap lement, egyre sötétebb is, bár az asztalon akad gyertya és tűzszerszám is. A padlón valaha tán szép, most kopott és szakadt szőnyeg, mozgás nincs, a ház üres. Ahogy a nap eltűnik, úgy indul be az élet a mocskos utcán. Fekete és sötét sikátorokból bújnak elő különböző gyanús alakok, s egyre több mozgást lehet észlelni néhány, kevésbé belátható sarokról. Nem egyszerű környék, de még mindig biztonságosabb, mint korábban, a másik volt. Úgy néz ki, ezt kell megszokni egy darabig... ahogyan Dak is tanácsolta.*
//Ephemia, Navarentine//
*Sokan azt gondolhatják, hogy Dak, életének utolsó pillanataiban azon bánkódott, mit korábban tett, s ha tehetné visszacsinálná az egészet, talán egészen a tharg birtokokig, azonban ez nem így van. A férfi sorsában talán ez volt az egyetlen megváltó pillanat mi addig érte, jóllehet ez Ephemiát és Navarentinet minden bizonnyal nem vigasztalja. Lábuk mélyen süpped Sárváros, mocskos és ápolatlan földes útjain, hisz nincs annyi ember, hogy kitapossa előttük, valamint valójában nem is igazán foglalkoznak ezzel. A Dak által elmondott útvonal viszonylag könnyen követhető, s úgy néz ki, valóban nem követik a két lányt, legalábbis, ahogy visszapillantanak, csak dühösen álló tagbaszakadt férfiakat látnak a túloldalon, bár nem látszik, hogy távozni akarnának. Úgy néz ki, megmenekültek, s ez amint befordulnak az első, majd második sarkon, ellenőrizve, hogy jönnek-e utánuk, máris bizonyossá válik. Persze biztonságban azért nem érezhetik magukat. Sűrűn haladnak el bandák kisebb csoportjai mellett, ki alaposan megnézik maguknak, van, hol kigúvadó szemekkel súgnak össze mögöttük, s van, hol ordenáré röhögés és mutogatás kíséri lépteiket, azonban szerencsére attrocitás nem éri őket. Mikor már zihálásuk miatt nem hallanak semmit, s sípoló tüdejük lassan fájni kezd, végül megállnak a fekete ajtó előtt. A ház csendes, s az utcára néző ablakai sötétek. Apró előkert és talán hátsókert is tartozik hozzá, ha megnyitják az ajtót, az ugyan nyikorogva és könnyen nyílik. Egyszerű helyiségbe jutnak, gyakorlatilag ebből az egyetlen szobából áll az egész ház, hátrafelé is vezető másik ajtóval. A hátsó udvarra ablak nem néz, csupán az a kettő van, mely az utcára tekint. Asztal, székek és egy tömött szalmazsák, valamint egy kis tűzhely az egyik sarokban, mellette egy napra való tüzelővel. Hideg van, s most, hogy a nap lement, egyre sötétebb is, bár az asztalon akad gyertya és tűzszerszám is. A padlón valaha tán szép, most kopott és szakadt szőnyeg, mozgás nincs, a ház üres. Ahogy a nap eltűnik, úgy indul be az élet a mocskos utcán. Fekete és sötét sikátorokból bújnak elő különböző gyanús alakok, s egyre több mozgást lehet észlelni néhány, kevésbé belátható sarokról. Nem egyszerű környék, de még mindig biztonságosabb, mint korábban, a másik volt. Úgy néz ki, ezt kell megszokni egy darabig... ahogyan Dak is tanácsolta.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:12:22
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:12:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy jól érzi-e magát a medvetermetű alak a sárvárosi kocsmában, az nem derül ki. Se nem örül, se nem húzza az orrát a körülmények és a helyszín láttán. Talán egy udvari bálban is hasonlóan viselkedne. Nehéz kiigazodni rajta. Azzal persze, hogy nem mutat érdeklődést a közönség felé, talán eléri, hogy mindenki visszatérjen a saját dolgához és őket hagyják nyugodtan beszélgetni.
Hoigs végre leteszi a seggét, megkapják az italukat és még koccintanak is. A pillanatnyi vidámkodás a fickó főnökségének rövid regnálására vonatkozóan megmosolyogtatja, fejcsóválva iszik újra a savanyú sörbe.
A párbajokra terelődik a szó, onnan meg egyenesen az arénákra és Hoigs tudni vél egyet a városban, a híd túloldalán.*
- Wegtoreni, mi? *Horkan egyet lenézően.*
- Azok csak kurvapecérek és zsebesek. *Mondja ki véleményét a hegységtől nyugatra fekvő várossal kapcsolatban.
A különleges alapanyagokról szóló részt érdeklődve hallgatja. Kiszámítható dolog, hogy Sárvárosban lehet mindenféle nem törvényes dolgot beszerezni. A fejlődésre való segítség említésére kérdőn néz Hoigsra, várva, hogy mire is gondolt.
A kifejtést kifejezéstelen arccal hallgatja.*
- Tehát én bunyózok, amíg te egy házban kevergeted a löttyeidet? *Kérdi összegezve az elhangzottakat.*
- Vigyem vásárra a bőröm, hogy te nyugodtan kísérletezgethess? *Csapja mellé a kérdést.*
- Egész tisztességesen hangzik. *Emeli meg kupáját féloldalas mosollyal.
A nem is olyan szar hely említésére a medvetermetű is körbenéz, alkarvasai halkan siklanak követve mozdulatát a durva asztallapon.*
- Jah, nem is olyan szar. *Ismétli Hiogs kifejezését. Az újabb karlapogatás-kísérletre megáll a kezében a kupa, várva, hogy kivitelezésre kerül-e a mozdulat. De amikor látja, hogy visszafogja magát, halkan felnevet.*
- Miért nem akarsz itt letelepedni? *Kérdi aztán kinézve a marhahólyaggal vont ablakon.*
- Ha már nem olyan szar hely. *Horkan halkan nevetve.*
- Ez még szűz terepnek tűnik, nincs konkurencia, nincsenek városőrök. *Sorol fel két lehetséges előnyt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy jól érzi-e magát a medvetermetű alak a sárvárosi kocsmában, az nem derül ki. Se nem örül, se nem húzza az orrát a körülmények és a helyszín láttán. Talán egy udvari bálban is hasonlóan viselkedne. Nehéz kiigazodni rajta. Azzal persze, hogy nem mutat érdeklődést a közönség felé, talán eléri, hogy mindenki visszatérjen a saját dolgához és őket hagyják nyugodtan beszélgetni.
Hoigs végre leteszi a seggét, megkapják az italukat és még koccintanak is. A pillanatnyi vidámkodás a fickó főnökségének rövid regnálására vonatkozóan megmosolyogtatja, fejcsóválva iszik újra a savanyú sörbe.
A párbajokra terelődik a szó, onnan meg egyenesen az arénákra és Hoigs tudni vél egyet a városban, a híd túloldalán.*
- Wegtoreni, mi? *Horkan egyet lenézően.*
- Azok csak kurvapecérek és zsebesek. *Mondja ki véleményét a hegységtől nyugatra fekvő várossal kapcsolatban.
A különleges alapanyagokról szóló részt érdeklődve hallgatja. Kiszámítható dolog, hogy Sárvárosban lehet mindenféle nem törvényes dolgot beszerezni. A fejlődésre való segítség említésére kérdőn néz Hoigsra, várva, hogy mire is gondolt.
A kifejtést kifejezéstelen arccal hallgatja.*
- Tehát én bunyózok, amíg te egy házban kevergeted a löttyeidet? *Kérdi összegezve az elhangzottakat.*
- Vigyem vásárra a bőröm, hogy te nyugodtan kísérletezgethess? *Csapja mellé a kérdést.*
- Egész tisztességesen hangzik. *Emeli meg kupáját féloldalas mosollyal.
A nem is olyan szar hely említésére a medvetermetű is körbenéz, alkarvasai halkan siklanak követve mozdulatát a durva asztallapon.*
- Jah, nem is olyan szar. *Ismétli Hiogs kifejezését. Az újabb karlapogatás-kísérletre megáll a kezében a kupa, várva, hogy kivitelezésre kerül-e a mozdulat. De amikor látja, hogy visszafogja magát, halkan felnevet.*
- Miért nem akarsz itt letelepedni? *Kérdi aztán kinézve a marhahólyaggal vont ablakon.*
- Ha már nem olyan szar hely. *Horkan halkan nevetve.*
- Ez még szűz terepnek tűnik, nincs konkurencia, nincsenek városőrök. *Sorol fel két lehetséges előnyt.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-16 16:09:28
Üzenet elküldve: 2020-02-16 16:09:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neeem... valóban egyáltalán nem látszik, hogy Gabrael mulatna bármin, sőt, Hoigs minden egyes marhaságának titulált pillanatkor félszegen tekint rá, hisz nem ismeri a férfit. Már bánja, hogy Sárváros felé jöttek, s bár a kocsma közönsége megnyugodni látszik, s kevesen is akarnak újat húzni egy ekkora melákkal, mint Gabrael, azért folyton aggódik, mert Hoigs egyszerűen ilyen. Aztán persze, szimpatizál a férfi morcosságával is, hiszen máskülönben, meg szereti feloldani a "gátlásokat". Ő így fogalmazna, ha megkérdeznék róla, persze Gabrael valószínűleg nem emiatt szűkszavú.*
- Jójóleülök... ülök már... *Mutat fenekére miután tényleg helyet foglal, s csak kicsit fészkelődik ültében, mint, akinek bogarak mászkálnak ülepe alatt, s a koccintás után, majd mikor ebbe a borzasztó serbe belekóstol, mondhatni a félsz már távolabb áll tőle, mint korábban.*
- A lovadra?? Tényleg? *Csillan fel a szeme, aztán csak legyint.* Jah, csak viccelsz... *Mondja csalódottan.* Akkor nem vagyok főnök. *Megnyúlik a képe, bár, valahol mindig is gondolta, hogy nem főnöknek való. Túl nyüzüge, meg szájtátós hozzá. Az ő asztala a tudomány, meg a magyarázatok. Azokban viszont nagyon jó, ahogyan talán az italokban is. A beszélgetés ugyan nehezen veszi kezdetét, aztán úgy van, hogy beindul magától, s kérdésre kérdés lesz, válaszra meg válasz.*
- Van egy. Most épült, a városközpontban. Elvileg rendezhetnek ott küzdelmeket, azt hiszem pincearénának hívják, de igazán senki sem használja ki. Talán a Wegtoreni Kalmár üzemelteti, ennyit már megtudtam, miközben felfedeztem a várost. *Először nem habog, nem hebeg.*
- Sárvárosban állítólag különleges összetevők és italok lelhetők fel. Ebben a mérgezett közegben számos olyan dolgot beszerezhetek, mi máshol nincs. Bár, lehet később kéne megpróbálnom, miután már erősödtem. Ebben segíthetnél. *Néz Gabraelre szégyenlősen.*
- Ami azt illeti, sosem szerettem a nyüzsgést, a forgatagot, világéletemben elvonultan olvastam, vagy foglalkoztam tudománnyal, s mindennel, mi érdekelt. Tudom, röhejesen hangzik... de még itt a Sárvárosban is el tudnék képzelni magamnak egy házat... itt a kutya sem zavarna, nyugodtan kísérletezhetnék. *Nyílik tágra a szeme, s látszik, fenemód érdekli ez a rész.*
- Vennék egy házat... *hunyorít* vagy csak beköltöznénk az egyik elhagyatottba... a városból meg megszereznénk, mi a kísérleteimhez kell. A küzdelemből, meg megszerezhetnénk a fedezetet. *Belekortyol a sörébe.*
- Tudod... nem is olyan szar ez a hely... *Néz körbe nagy vagányan, s próbál azonosulni a szóhasználattal, mit társa használ.* A következő sört én állom. *Indulna a keze, hogy megint meglapogassa a harcosét, aztán visszafogja magát. Hoigs gyorsan tanul. Nagyon gyorsan. Csak ezt még ő maga sem tudja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neeem... valóban egyáltalán nem látszik, hogy Gabrael mulatna bármin, sőt, Hoigs minden egyes marhaságának titulált pillanatkor félszegen tekint rá, hisz nem ismeri a férfit. Már bánja, hogy Sárváros felé jöttek, s bár a kocsma közönsége megnyugodni látszik, s kevesen is akarnak újat húzni egy ekkora melákkal, mint Gabrael, azért folyton aggódik, mert Hoigs egyszerűen ilyen. Aztán persze, szimpatizál a férfi morcosságával is, hiszen máskülönben, meg szereti feloldani a "gátlásokat". Ő így fogalmazna, ha megkérdeznék róla, persze Gabrael valószínűleg nem emiatt szűkszavú.*
- Jójóleülök... ülök már... *Mutat fenekére miután tényleg helyet foglal, s csak kicsit fészkelődik ültében, mint, akinek bogarak mászkálnak ülepe alatt, s a koccintás után, majd mikor ebbe a borzasztó serbe belekóstol, mondhatni a félsz már távolabb áll tőle, mint korábban.*
- A lovadra?? Tényleg? *Csillan fel a szeme, aztán csak legyint.* Jah, csak viccelsz... *Mondja csalódottan.* Akkor nem vagyok főnök. *Megnyúlik a képe, bár, valahol mindig is gondolta, hogy nem főnöknek való. Túl nyüzüge, meg szájtátós hozzá. Az ő asztala a tudomány, meg a magyarázatok. Azokban viszont nagyon jó, ahogyan talán az italokban is. A beszélgetés ugyan nehezen veszi kezdetét, aztán úgy van, hogy beindul magától, s kérdésre kérdés lesz, válaszra meg válasz.*
- Van egy. Most épült, a városközpontban. Elvileg rendezhetnek ott küzdelmeket, azt hiszem pincearénának hívják, de igazán senki sem használja ki. Talán a Wegtoreni Kalmár üzemelteti, ennyit már megtudtam, miközben felfedeztem a várost. *Először nem habog, nem hebeg.*
- Sárvárosban állítólag különleges összetevők és italok lelhetők fel. Ebben a mérgezett közegben számos olyan dolgot beszerezhetek, mi máshol nincs. Bár, lehet később kéne megpróbálnom, miután már erősödtem. Ebben segíthetnél. *Néz Gabraelre szégyenlősen.*
- Ami azt illeti, sosem szerettem a nyüzsgést, a forgatagot, világéletemben elvonultan olvastam, vagy foglalkoztam tudománnyal, s mindennel, mi érdekelt. Tudom, röhejesen hangzik... de még itt a Sárvárosban is el tudnék képzelni magamnak egy házat... itt a kutya sem zavarna, nyugodtan kísérletezhetnék. *Nyílik tágra a szeme, s látszik, fenemód érdekli ez a rész.*
- Vennék egy házat... *hunyorít* vagy csak beköltöznénk az egyik elhagyatottba... a városból meg megszereznénk, mi a kísérleteimhez kell. A küzdelemből, meg megszerezhetnénk a fedezetet. *Belekortyol a sörébe.*
- Tudod... nem is olyan szar ez a hely... *Néz körbe nagy vagányan, s próbál azonosulni a szóhasználattal, mit társa használ.* A következő sört én állom. *Indulna a keze, hogy megint meglapogassa a harcosét, aztán visszafogja magát. Hoigs gyorsan tanul. Nagyon gyorsan. Csak ezt még ő maga sem tudja.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:17:08
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:17:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*Bár nem látszik rajta, egyszerre bosszantja és mulattatja Hoigs viselkedése. Nagyon úgy tűnik, hogy először van egy ilyen kellemetlen helyen, mint Sárváros. A viselkedéséből inkább erre következtet a medvetermetű páncélos.
Az egyáltalán nem magabiztosnak ható kotyogást, amit lerendez a pult felé, bizonygatva, hogy vele van, csak egy halk, szinte hallhatatlan sóhajjal nyugtázza. A tüsszentésnek álcázott ijedelem sem erősíti túlságosan a fickó reputációját a helyiek előtt valószínűleg.*
- Az istenekre, ülj már le. *Morran rá, amikor az asztalhoz érnek.
Miután megkapják az italokat és a páncélos koccintásra emeli a sajátját, meglepődés látszik Hoigson és újra belekezd valami újabb érdektelen történetbe a koccintásról.*
- Most koccintasz vagy pofázol? *Kérdi türelmetlenül asztaltársát. A tósztot hallva maga is beleiszik a kupájába.*
- Arra. *Morog. A sör a helynek megfelelő valószínűleg, savanyú és habtalan, de jól esik. Több ilyet ivott, mint jó minőségűt. Így nincs nagy összehasonlítási alapja.
A főnöközést rezignált képpel hallgatja, mintha egyszerre unná és érdekelné a dolog, aztán újra megemeli a kupáját és megszólal.*
- Ja, főnök lettél, törzsfőnök. Majd felülhetsz a lovamra, meg ilyenek. *Közli elég hiteltelen ábrázattal.*
- Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, ettől még nem lettél főnök, se semmi. Én se vagyok a főnököd, bármikor leléphetsz, ha kedved tartja. *Teszi aztán hozzá.*
- Miféle tapasztalatokat akarsz gyűjteni, mit akarsz tanulni errefelé? *Jön egy újabb kérdés egy intéssel kísérve Sárváros lepusztult utcái felé. Ez viszont tényleg őszintén hangzik.*
- Nem arra gondoltam, hogy te mondd meg, merre tovább, csak beszéljünk róla. Hátha van valami jó ötleted. *Morogja végignézve a fogadónak nagy túlzással nevezhető helyiségen.*
- Én fegyvert forgatni tudok, ahhoz értek. A tudásom biztos alapokon nyugszik, de kezdenem kell valamit magammal, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam. *Most kicsit többet beszél, mint szokott, unott korttyal öblíti le szavait.
A szerencsétlen mozdulat láthatatlan helyét nézi a karpáncélján, majd onnan vissza Hoigs szemeibe. Tetszik neki, amit mond, bár vannak kétségei és kérdései.*
- Van errefelé igény ilyesmire? Egyáltalán van itt aréna vagy bármi? *Teszi fel kérdéseit. Mióta Hoigs beszélt neki mindenféle bájitalról, érdekelni kezdték a benne rejlő lehetőségek.
A helyieket talán már nem is érdekli a két alak italozása, visszatérnek saját poharukhoz, saját dolgaikhoz, míg a két másik az italuk felett beszélget.*
*Bár nem látszik rajta, egyszerre bosszantja és mulattatja Hoigs viselkedése. Nagyon úgy tűnik, hogy először van egy ilyen kellemetlen helyen, mint Sárváros. A viselkedéséből inkább erre következtet a medvetermetű páncélos.
Az egyáltalán nem magabiztosnak ható kotyogást, amit lerendez a pult felé, bizonygatva, hogy vele van, csak egy halk, szinte hallhatatlan sóhajjal nyugtázza. A tüsszentésnek álcázott ijedelem sem erősíti túlságosan a fickó reputációját a helyiek előtt valószínűleg.*
- Az istenekre, ülj már le. *Morran rá, amikor az asztalhoz érnek.
Miután megkapják az italokat és a páncélos koccintásra emeli a sajátját, meglepődés látszik Hoigson és újra belekezd valami újabb érdektelen történetbe a koccintásról.*
- Most koccintasz vagy pofázol? *Kérdi türelmetlenül asztaltársát. A tósztot hallva maga is beleiszik a kupájába.*
- Arra. *Morog. A sör a helynek megfelelő valószínűleg, savanyú és habtalan, de jól esik. Több ilyet ivott, mint jó minőségűt. Így nincs nagy összehasonlítási alapja.
A főnöközést rezignált képpel hallgatja, mintha egyszerre unná és érdekelné a dolog, aztán újra megemeli a kupáját és megszólal.*
- Ja, főnök lettél, törzsfőnök. Majd felülhetsz a lovamra, meg ilyenek. *Közli elég hiteltelen ábrázattal.*
- Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, ettől még nem lettél főnök, se semmi. Én se vagyok a főnököd, bármikor leléphetsz, ha kedved tartja. *Teszi aztán hozzá.*
- Miféle tapasztalatokat akarsz gyűjteni, mit akarsz tanulni errefelé? *Jön egy újabb kérdés egy intéssel kísérve Sárváros lepusztult utcái felé. Ez viszont tényleg őszintén hangzik.*
- Nem arra gondoltam, hogy te mondd meg, merre tovább, csak beszéljünk róla. Hátha van valami jó ötleted. *Morogja végignézve a fogadónak nagy túlzással nevezhető helyiségen.*
- Én fegyvert forgatni tudok, ahhoz értek. A tudásom biztos alapokon nyugszik, de kezdenem kell valamit magammal, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam. *Most kicsit többet beszél, mint szokott, unott korttyal öblíti le szavait.
A szerencsétlen mozdulat láthatatlan helyét nézi a karpáncélján, majd onnan vissza Hoigs szemeibe. Tetszik neki, amit mond, bár vannak kétségei és kérdései.*
- Van errefelé igény ilyesmire? Egyáltalán van itt aréna vagy bármi? *Teszi fel kérdéseit. Mióta Hoigs beszélt neki mindenféle bájitalról, érdekelni kezdték a benne rejlő lehetőségek.
A helyieket talán már nem is érdekli a két alak italozása, visszatérnek saját poharukhoz, saját dolgaikhoz, míg a két másik az italuk felett beszélget.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:11
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*A visszapattanás halk puffanásának hangjától kísérve, kissé megtántorodik, majd lassan emeli tekintetét a mellvérten át felfelé, hogy aztán bambán elvigyorodjon, s sarkán megfordulva induljon el bólogatva befelé.*
- Igazán kedves népek, mondhatni. *Bár az arcára fagyott vigyor nem erről árulkodik, ugyanis felette meglehetősen ijedt tekintet repked jobbra, balra, miközben haladnak a pult felé, "A barátom! Ő a barátom!" megjegyzésekkel kísérve és Gabraelre mutogatva. Igyekszik nem túlságosan eltávolodni, s kétségkívül jelenleg vagy húsz szempár közkedvelt és merev célpontja.*
- Híjj! *Visít fel férfiasan, mikor az egyik asztalnál nagyobbat röffent az egyik terebélyes fickó.* ...pszi... *Kapja szája elé tenyerét.*
- Allergia... a... a régi szagra. *Vágja rá aztán magyarázatképpen, mikor összeszedi magát.* Nyugodt vagyok... nyugodt vagyok... *Ismételgeti a felhívásra, aztán már az jut eszébe, mi a fenét keres pont itt és pont most. Lehetne akár például a tisztáson is, virágokat meg növényeket gyűjtögetve, hogy aztán fergeteges koktélokat állítson össze.*
- O-oké... leteszem magam. *Aztán úgy ül le, mint, aki karót nyelt, vagy éppen fenemód szorulása van. Feje nem mozdul nyakán, csupán tekintete jár jobbra balra szemhéja alatt. Meglepetten pillant fel Gabraelre, s jól megnézi magának a felemelt korsót, aztán a homlokára csap idegesen felnevetve.*
- Jaaa... hogy koccintás! Kiváló szokás! Azt tudtad, hogy úgy tartották, hogy legelőször a törpéknél terjedt el? Naagy, kérges fakupáikat csattogtatták, hogy így emlékezzenek meg világuk pusztulásáról? Merthogy földrengés volt, bizony! *Sorolja nagy okosan, s csak egy idő után veszi észre magát, majd elhallgatva emeli meg a korsót.*
- A nagy kalandra! *Szól erélyesen hangját mélyítve, s büszkén széttekintve, hogy aztán megint csak egészen picire húzza össze magát, miután aprót hörpöl szürcsölve a nedű tetejéről. Száját kézfejével megtörölve bizonytalanul és meglepetten tekint fel.*
- Már... már, hogy én mondjam meg? Azta! Főnök lettem? Mekkora! Sosem voltam még főnök. Állítólag a barbároknál törzsfőnek hívják... bár... gondolom nem nagyon érdekel. *Köhint párat, s megütögeti mellkasát.*
- Finom az ital, igazán jól főzik errefelé! *Jelenti ki gyanúsan hangosan.* Amúgy én arra gondoltam, hogy végigjárhatnánk Sá... mármint ezt a városrészt, tapasztalatgyűjtés, tanulás, ilyesmi... *Hadar, s közben kezével hevesen gesztikulál.*
- Aztán meg... hát, én igazából nem is... de biztosan én mondjam meg? *Sóhajtva szalad fel a szemöldöke.* Tapasztaltabbnak tűnsz nálam... célokon sohasem gondolkodtam, csak el akartam jönni otthonról. Ami azt illeti a különböző italok kikeverésében akartam fejlődni, csak aztán kicsit elakadtam, valahogy olyan nehéz barátokra lelni. *Néz szomorúan maga elé, hogy aztán felrikkantson.*
- De most már itt vagy te! *Próbál egyet rácsapni, amolyan cimborásan, szerencsétlenül Garbrael karjára széles vigyorral, utána persze inkább visszahúzza kezét krákogva.* Szóval... folytathatnánk együtt, már persze, ha nem bánod... *motyogva csendesedik el.* Keverhetnék neked italokat a nagy harcaidhoz! Indulhatnál az arénában, én meg leszek, aki üzletel veled és keresi az ellenfeleket! *Csillan fel a szeme hirtelen.* Aztán ha sérülsz, én majd ápollak! *Bólogat hevesen, mikor kimondta tényleg olyan jó ötletnek tűnt, aztán már persze elbizonytalanodik.*
*A visszapattanás halk puffanásának hangjától kísérve, kissé megtántorodik, majd lassan emeli tekintetét a mellvérten át felfelé, hogy aztán bambán elvigyorodjon, s sarkán megfordulva induljon el bólogatva befelé.*
- Igazán kedves népek, mondhatni. *Bár az arcára fagyott vigyor nem erről árulkodik, ugyanis felette meglehetősen ijedt tekintet repked jobbra, balra, miközben haladnak a pult felé, "A barátom! Ő a barátom!" megjegyzésekkel kísérve és Gabraelre mutogatva. Igyekszik nem túlságosan eltávolodni, s kétségkívül jelenleg vagy húsz szempár közkedvelt és merev célpontja.*
- Híjj! *Visít fel férfiasan, mikor az egyik asztalnál nagyobbat röffent az egyik terebélyes fickó.* ...pszi... *Kapja szája elé tenyerét.*
- Allergia... a... a régi szagra. *Vágja rá aztán magyarázatképpen, mikor összeszedi magát.* Nyugodt vagyok... nyugodt vagyok... *Ismételgeti a felhívásra, aztán már az jut eszébe, mi a fenét keres pont itt és pont most. Lehetne akár például a tisztáson is, virágokat meg növényeket gyűjtögetve, hogy aztán fergeteges koktélokat állítson össze.*
- O-oké... leteszem magam. *Aztán úgy ül le, mint, aki karót nyelt, vagy éppen fenemód szorulása van. Feje nem mozdul nyakán, csupán tekintete jár jobbra balra szemhéja alatt. Meglepetten pillant fel Gabraelre, s jól megnézi magának a felemelt korsót, aztán a homlokára csap idegesen felnevetve.*
- Jaaa... hogy koccintás! Kiváló szokás! Azt tudtad, hogy úgy tartották, hogy legelőször a törpéknél terjedt el? Naagy, kérges fakupáikat csattogtatták, hogy így emlékezzenek meg világuk pusztulásáról? Merthogy földrengés volt, bizony! *Sorolja nagy okosan, s csak egy idő után veszi észre magát, majd elhallgatva emeli meg a korsót.*
- A nagy kalandra! *Szól erélyesen hangját mélyítve, s büszkén széttekintve, hogy aztán megint csak egészen picire húzza össze magát, miután aprót hörpöl szürcsölve a nedű tetejéről. Száját kézfejével megtörölve bizonytalanul és meglepetten tekint fel.*
- Már... már, hogy én mondjam meg? Azta! Főnök lettem? Mekkora! Sosem voltam még főnök. Állítólag a barbároknál törzsfőnek hívják... bár... gondolom nem nagyon érdekel. *Köhint párat, s megütögeti mellkasát.*
- Finom az ital, igazán jól főzik errefelé! *Jelenti ki gyanúsan hangosan.* Amúgy én arra gondoltam, hogy végigjárhatnánk Sá... mármint ezt a városrészt, tapasztalatgyűjtés, tanulás, ilyesmi... *Hadar, s közben kezével hevesen gesztikulál.*
- Aztán meg... hát, én igazából nem is... de biztosan én mondjam meg? *Sóhajtva szalad fel a szemöldöke.* Tapasztaltabbnak tűnsz nálam... célokon sohasem gondolkodtam, csak el akartam jönni otthonról. Ami azt illeti a különböző italok kikeverésében akartam fejlődni, csak aztán kicsit elakadtam, valahogy olyan nehéz barátokra lelni. *Néz szomorúan maga elé, hogy aztán felrikkantson.*
- De most már itt vagy te! *Próbál egyet rácsapni, amolyan cimborásan, szerencsétlenül Garbrael karjára széles vigyorral, utána persze inkább visszahúzza kezét krákogva.* Szóval... folytathatnánk együtt, már persze, ha nem bánod... *motyogva csendesedik el.* Keverhetnék neked italokat a nagy harcaidhoz! Indulhatnál az arénában, én meg leszek, aki üzletel veled és keresi az ellenfeleket! *Csillan fel a szeme hirtelen.* Aztán ha sérülsz, én majd ápollak! *Bólogat hevesen, mikor kimondta tényleg olyan jó ötletnek tűnt, aztán már persze elbizonytalanodik.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:27:57
Üzenet elküldve: 2020-02-09 15:27:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődőnek szánt vicsorrag néz a mellette haladó Hoigsra, miközben az mekeg-makog, mint valami kecske. Majd végül elmosolyodik a fickó zavarán.*
- Jah, vicceltem. Tudod, én ilyen mókás vagyok. *Mondja felcsóválva és inkább hagyja, hogy Hoigs rendezze a vonásait. Kedvelni való gyerek, de néha nem tudja elképzelni, hogy maradt életben eddig.*
- Szarni muszáj, azt mondják. *Legyint a feketeség felé a férfi szavaira a mélységet illetően. Innentől a legkevésbé sem érdekli a meredély, főleg azért nem, mert átjutnak a Csonthídon és onnan már eléjük tárul Sárváros minden szépsége.
Az örömittas rikkantásra a többiekkel együtt fordul a feje Hoigs felé, de a medvetermetűtől csak fejcsóválást kap válaszul a zavart heherészésre.*
- Kapd el őket, tigris. *Mondja biztatóan, de a fények, amelyek szürke tekintetében csillannak, másról mesélnek.
Követi Hoigst a kocsma felé, a páncélos nem bólogat senkinek, se kutyája, se macskája ebből a társaságból senki és úgy sejti, őket se nagyon érdekli a két alak érkezése. Legalábbis addig biztosan nem, míg nem akarnak beleköpni a levesükbe.
Kissé le kell talán hajtania a fejét, hogy beférjen a tákolt ajtó szemöldökfája alatt, ahogy követi Hoigst, megáll mögötte, bal hüvelykujja hanyagul az övébe akasztva, éppen a láncos buzogány markolata mellett.*
- Szerintem a "Sárváros" csak egy gúnynév, de hajrá, jól csinálod. *Súgja oda végignézve az elégedetlenkedő helyieken, akik kalauza szavaira reflektálnak ilyen vagy olyan módon.
A kupa a falon csattan, szerencsére a tartalma elkerüli a medvetermetűt. A mellvértjének ütköző Hoigsra vigyorogva lenéz.*
- Nyugi. *Dörmögi társának, majd a pult felé emeli mutató és középső ujját, jelezve, hogy mennyi italt szeretnének. Az ilyen helyeken kevés és szegényes a választék, a válogatással csak tovább dühítenék a Hoigs által felhergelt helyieket.*
- Nyugi. *Néz az elégedetlenkedők felé és ha Hoigs engedi, akkor a vállára teszi a kezét és megfordítja, hogy egy közeli üres asztal felé terelje.
Ha netán nem volna üres, csak egy asztalra borult, eszméletlen részeg által foglalt hely, akkor őt roppant kedvesen talppal ledönti a székről, mielőtt leülne, leporolja a széket és megfordítva lovagló ülésben rátelepszik.*
- Foglalj helyet, kérlek. *Int Hoigsnak a másik székre szemközt.
Ha megérkezik a két, első ránézésre habtalan sörnek tetsző ital, azt biccentve megköszöni és az asztalra szór 3 aranyat (Mesélő (Májmétely)) a fáradozásokért.
*
- Hogyan tovább? *Emeli koccintásra a kupát, hogy további terveiket átbeszélhessék egy kellemes italozás keretein belül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődőnek szánt vicsorrag néz a mellette haladó Hoigsra, miközben az mekeg-makog, mint valami kecske. Majd végül elmosolyodik a fickó zavarán.*
- Jah, vicceltem. Tudod, én ilyen mókás vagyok. *Mondja felcsóválva és inkább hagyja, hogy Hoigs rendezze a vonásait. Kedvelni való gyerek, de néha nem tudja elképzelni, hogy maradt életben eddig.*
- Szarni muszáj, azt mondják. *Legyint a feketeség felé a férfi szavaira a mélységet illetően. Innentől a legkevésbé sem érdekli a meredély, főleg azért nem, mert átjutnak a Csonthídon és onnan már eléjük tárul Sárváros minden szépsége.
Az örömittas rikkantásra a többiekkel együtt fordul a feje Hoigs felé, de a medvetermetűtől csak fejcsóválást kap válaszul a zavart heherészésre.*
- Kapd el őket, tigris. *Mondja biztatóan, de a fények, amelyek szürke tekintetében csillannak, másról mesélnek.
Követi Hoigst a kocsma felé, a páncélos nem bólogat senkinek, se kutyája, se macskája ebből a társaságból senki és úgy sejti, őket se nagyon érdekli a két alak érkezése. Legalábbis addig biztosan nem, míg nem akarnak beleköpni a levesükbe.
Kissé le kell talán hajtania a fejét, hogy beférjen a tákolt ajtó szemöldökfája alatt, ahogy követi Hoigst, megáll mögötte, bal hüvelykujja hanyagul az övébe akasztva, éppen a láncos buzogány markolata mellett.*
- Szerintem a "Sárváros" csak egy gúnynév, de hajrá, jól csinálod. *Súgja oda végignézve az elégedetlenkedő helyieken, akik kalauza szavaira reflektálnak ilyen vagy olyan módon.
A kupa a falon csattan, szerencsére a tartalma elkerüli a medvetermetűt. A mellvértjének ütköző Hoigsra vigyorogva lenéz.*
- Nyugi. *Dörmögi társának, majd a pult felé emeli mutató és középső ujját, jelezve, hogy mennyi italt szeretnének. Az ilyen helyeken kevés és szegényes a választék, a válogatással csak tovább dühítenék a Hoigs által felhergelt helyieket.*
- Nyugi. *Néz az elégedetlenkedők felé és ha Hoigs engedi, akkor a vállára teszi a kezét és megfordítja, hogy egy közeli üres asztal felé terelje.
Ha netán nem volna üres, csak egy asztalra borult, eszméletlen részeg által foglalt hely, akkor őt roppant kedvesen talppal ledönti a székről, mielőtt leülne, leporolja a széket és megfordítva lovagló ülésben rátelepszik.*
- Foglalj helyet, kérlek. *Int Hoigsnak a másik székre szemközt.
Ha megérkezik a két, első ránézésre habtalan sörnek tetsző ital, azt biccentve megköszöni és az asztalra szór 3 aranyat (Mesélő (Májmétely)) a fáradozásokért.
*- Hogyan tovább? *Emeli koccintásra a kupát, hogy további terveiket átbeszélhessék egy kellemes italozás keretein belül.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:04:15
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:04:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hehh! *Nevet fel.* Azt el is hiszem! *Kontrázik rá, aztán ismét módosít.* Mármint... nem úgy értem, hogy olyan lenne a segged, vagy ilyesmi... mármint egyáltalán nem néztem, meg nem is nézem ki belőled, vagyis... khm... *mered hirtelen gyanúsan előre, kerülve minden pillantását a harcosnak, még lábait is kicsit sietősebbre fogja. gondolom vicceltél... jó volt! Hehe! *Innentől visszább is fogja magát, még csak az hiányzik, hogy a saját testét is átalakítsák ilyen... ilyen tűzhányóvá, kecses kis lyukakkal teletűzdelve. Ahogy körbenéz, ezen a helyen talán nem is lenne feltűnő. Az utcasarkokon lobogó kormos fáklyák olajos bűze, szinte betelíti a levegőt, alig adnak fényt, s az is inkább hátborzongató, mint kellemes a szemnek. A hidat teljes mértékben átbeszélték, ahogyan úgy dönt, nem meséli el a legendát, Botaro nejéről, Batáriáról, kinek tekintete a föld rengését is okozhatja, főleg, ha mérges.*
- Öhm... én sem mennék az aljára, ha nem muszáj. *Sandít hátra a megjegyzésre, hogy el tudjon ugrani, ha hajítani akarnák, már persze azért reméli, hogy nem így van, nem véletlen hát, hogy az első szembetűnő vérmocskos kocsmát ajánlja.*
- Pedig nagyon ügyesen vinném... *motyogja még mindig hátrafelé, csak azért is.* de ha nem *vállat von* akkor nem. *Rikkant vidáman, mire vagy öten felkapják a fejüket az utca népéből.* Basszus... *Heherészik zavartan, még kezét is intésre emeli. Jóváhagyják, hogy ő menjen előre, aminek hirtelen megörül, büszke, hogy feladatot bíznak rá.*
- Csak bízd ide! *Húzza ki magát.* Értek az emberek nyelvén. *Döngeti meg öklével mellkasát, mire egy kicsit elkapja a köhögés.*
- Menj csak, bátran! *Mintha számítana, hogy mit mond. Aztán mindenkinek bólogatva (még a verekedőknek is a sarkon), köszöntgetve, belöki a kissé foghíjas deszkákból összetákolt ajtót, majd rögtön mellbe vágja az olcsó és híg cefre szaga.*
- Üdv néktek, jó sárvárosi népek! *Áll meg az ajtón belül, aztán talán csak a tűz mellett ücsörgő süketnéma koldusnak nem szegeződik rá a tekintete, a hirtelen beálló néma csendben.*
- Jó uraim... és khm, hölgyem... ha az. *Elbizonytalanodik az egyikükön, aztán zavartan továbbfordul.* Társammal hosszú útról érkeztünk és...
- Kussolj már, te szar! *Hangzik egy ordenáré, mély hangú üvöltés. Nem tudja befejezni a mondatot, s egy fakorsó koppan mellette a falon, szanaszét fröcskölve tartalmát.*
- Öhm... *Szinte azonnal fordul kifelé, s löki ki az ajtót, kis szerencsével talán épp a betérő Gabrael mellkasáról pattan vissza. Ha így van, s ha nem, biztosan megjegyzi neki.*
- Azt hiszem, ezek a jó urak nem szívlelnek valamiért... *Néz felfelé a férfira kezét tördelve.* talán... mehetnénk máshová.*
A hozzászólás írója (Hoigs Daelmry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.07 19:04:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hehh! *Nevet fel.* Azt el is hiszem! *Kontrázik rá, aztán ismét módosít.* Mármint... nem úgy értem, hogy olyan lenne a segged, vagy ilyesmi... mármint egyáltalán nem néztem, meg nem is nézem ki belőled, vagyis... khm... *mered hirtelen gyanúsan előre, kerülve minden pillantását a harcosnak, még lábait is kicsit sietősebbre fogja. gondolom vicceltél... jó volt! Hehe! *Innentől visszább is fogja magát, még csak az hiányzik, hogy a saját testét is átalakítsák ilyen... ilyen tűzhányóvá, kecses kis lyukakkal teletűzdelve. Ahogy körbenéz, ezen a helyen talán nem is lenne feltűnő. Az utcasarkokon lobogó kormos fáklyák olajos bűze, szinte betelíti a levegőt, alig adnak fényt, s az is inkább hátborzongató, mint kellemes a szemnek. A hidat teljes mértékben átbeszélték, ahogyan úgy dönt, nem meséli el a legendát, Botaro nejéről, Batáriáról, kinek tekintete a föld rengését is okozhatja, főleg, ha mérges.*
- Öhm... én sem mennék az aljára, ha nem muszáj. *Sandít hátra a megjegyzésre, hogy el tudjon ugrani, ha hajítani akarnák, már persze azért reméli, hogy nem így van, nem véletlen hát, hogy az első szembetűnő vérmocskos kocsmát ajánlja.*
- Pedig nagyon ügyesen vinném... *motyogja még mindig hátrafelé, csak azért is.* de ha nem *vállat von* akkor nem. *Rikkant vidáman, mire vagy öten felkapják a fejüket az utca népéből.* Basszus... *Heherészik zavartan, még kezét is intésre emeli. Jóváhagyják, hogy ő menjen előre, aminek hirtelen megörül, büszke, hogy feladatot bíznak rá.*
- Csak bízd ide! *Húzza ki magát.* Értek az emberek nyelvén. *Döngeti meg öklével mellkasát, mire egy kicsit elkapja a köhögés.*
- Menj csak, bátran! *Mintha számítana, hogy mit mond. Aztán mindenkinek bólogatva (még a verekedőknek is a sarkon), köszöntgetve, belöki a kissé foghíjas deszkákból összetákolt ajtót, majd rögtön mellbe vágja az olcsó és híg cefre szaga.*
- Üdv néktek, jó sárvárosi népek! *Áll meg az ajtón belül, aztán talán csak a tűz mellett ücsörgő süketnéma koldusnak nem szegeződik rá a tekintete, a hirtelen beálló néma csendben.*
- Jó uraim... és khm, hölgyem... ha az. *Elbizonytalanodik az egyikükön, aztán zavartan továbbfordul.* Társammal hosszú útról érkeztünk és...
- Kussolj már, te szar! *Hangzik egy ordenáré, mély hangú üvöltés. Nem tudja befejezni a mondatot, s egy fakorsó koppan mellette a falon, szanaszét fröcskölve tartalmát.*
- Öhm... *Szinte azonnal fordul kifelé, s löki ki az ajtót, kis szerencsével talán épp a betérő Gabrael mellkasáról pattan vissza. Ha így van, s ha nem, biztosan megjegyzi neki.*
- Azt hiszem, ezek a jó urak nem szívlelnek valamiért... *Néz felfelé a férfira kezét tördelve.* talán... mehetnénk máshová.*
A hozzászólás írója (Hoigs Daelmry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.07 19:04:59
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:50:14
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:50:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkímia gyakorlati felhasználása érdekli. Minden más egyébre pedig elhanyagolható mértékben tart igényt. Hoigs pedig láthatóan örül annak, hogy végre van valaki, akit legalább látszólag érdekel, amit mond. A medvetermetű nem szakítja félbe egy ideig, csak akkor, amikor már túl soknak érzi az információkat.*
- Hát most nem hihetetlen? *Kérdez vissza, amikor a kis fickó azt kérdezi tőle, hogy nem hallott még Botaroról. Aztán, ami utána jön, olyan képpel hallgatja, mintha valami számára is undorító dolog volna. Pedig látott már egy-két undorító dolgot.*
- Mese-mese mátka. *Sóhajtja.*
- Jah, rosszabb pillanataimban én is szikrát hányok a seggemből és a pillantásommal olvasztok salakká bárkit. Pont mint Botaro. *Teszi a magyarázat mellé gúnyosan, hogy Hoigs is értse, mit gondol arról a sok baromságról, amit összehordott.*
- Most mondom. *Erősíti meg a korábbi megállapítást a sok beszéddel kapcsolatban.
A kérdésre a meredély mélységével kapcsolatban újra letekint maga is.*
- Nem teljesen kurva mindegy? *Néz utána Hoigsra.*
- Én nem fogok lemenni az aljára, gondolom, te se akarsz. Így aztán annak a jelentősége, hogy milyen mély is, tökéletesen kurvamindegy. *Tárja szét karjait lemondóan.
Átérve a hídon és letudva a kötelezőt, a páncélos előreküldi Hoigst, hisz legalább hasznát veheti a nagy beszélőjének, míg találnak egy kocsmát vagy italmérést.*
- Jaj, hagyd már ezt abba. *Sóhajt hatalmasat a felajánlkozás hallatán.*
- Nem leszel a fegyverhordozóm és senki se kell, hogy vigye bármimet is. Legyél már férfi az istenekre! Ha pedig a fegyvereimhez hozzáérsz, letöröm a kezed. *Mutat páncélkesztyűs ujjával Hoigs mellkasára.
A csatamén vasalt patája alatt cuppog a sár, amikor a fickó talál egy kocsmát. Mit kocsmát, késdobálót, de a medvetermetűnek nincs kifogása a hasonló műintézmények ellen.*
- Á, egyáltalán nem látszik. *Szarkasztikusnak hangzó válaszát egy gonosz vigyorral toldja meg.*
- A kedvességet biztosan sokra értékelik ezek a finom úriemberek. *Int páncélkesztyűs jobbjával az ordenáré társaság felé.*
- Menj csak, persze, persze. *Szokatlanul nyájasan mosolyog és int engedékenyen Hoigsnak. Neki még úgyis ki kell kötnie a csatamént a romos, istállónak csak nagy engedménnyel nevezhető épület elé. Meg is teszi és beáll Hoigs mögé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkímia gyakorlati felhasználása érdekli. Minden más egyébre pedig elhanyagolható mértékben tart igényt. Hoigs pedig láthatóan örül annak, hogy végre van valaki, akit legalább látszólag érdekel, amit mond. A medvetermetű nem szakítja félbe egy ideig, csak akkor, amikor már túl soknak érzi az információkat.*
- Hát most nem hihetetlen? *Kérdez vissza, amikor a kis fickó azt kérdezi tőle, hogy nem hallott még Botaroról. Aztán, ami utána jön, olyan képpel hallgatja, mintha valami számára is undorító dolog volna. Pedig látott már egy-két undorító dolgot.*
- Mese-mese mátka. *Sóhajtja.*
- Jah, rosszabb pillanataimban én is szikrát hányok a seggemből és a pillantásommal olvasztok salakká bárkit. Pont mint Botaro. *Teszi a magyarázat mellé gúnyosan, hogy Hoigs is értse, mit gondol arról a sok baromságról, amit összehordott.*
- Most mondom. *Erősíti meg a korábbi megállapítást a sok beszéddel kapcsolatban.
A kérdésre a meredély mélységével kapcsolatban újra letekint maga is.*
- Nem teljesen kurva mindegy? *Néz utána Hoigsra.*
- Én nem fogok lemenni az aljára, gondolom, te se akarsz. Így aztán annak a jelentősége, hogy milyen mély is, tökéletesen kurvamindegy. *Tárja szét karjait lemondóan.
Átérve a hídon és letudva a kötelezőt, a páncélos előreküldi Hoigst, hisz legalább hasznát veheti a nagy beszélőjének, míg találnak egy kocsmát vagy italmérést.*
- Jaj, hagyd már ezt abba. *Sóhajt hatalmasat a felajánlkozás hallatán.*
- Nem leszel a fegyverhordozóm és senki se kell, hogy vigye bármimet is. Legyél már férfi az istenekre! Ha pedig a fegyvereimhez hozzáérsz, letöröm a kezed. *Mutat páncélkesztyűs ujjával Hoigs mellkasára.
A csatamén vasalt patája alatt cuppog a sár, amikor a fickó talál egy kocsmát. Mit kocsmát, késdobálót, de a medvetermetűnek nincs kifogása a hasonló műintézmények ellen.*
- Á, egyáltalán nem látszik. *Szarkasztikusnak hangzó válaszát egy gonosz vigyorral toldja meg.*
- A kedvességet biztosan sokra értékelik ezek a finom úriemberek. *Int páncélkesztyűs jobbjával az ordenáré társaság felé.*
- Menj csak, persze, persze. *Szokatlanul nyájasan mosolyog és int engedékenyen Hoigsnak. Neki még úgyis ki kell kötnie a csatamént a romos, istállónak csak nagy engedménnyel nevezhető épület elé. Meg is teszi és beáll Hoigs mögé.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-01 21:08:56
Üzenet elküldve: 2020-02-01 21:08:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
*Gyakorlatilag egyre jobban belelendülve és tulajdonképpen vég nélkül magyarázza a különböző okfejtéseit, mit olvasott. Sokszor fel sem néz, így nem tud jelentőséget tulajdonítani a harcos egyetlen arckifejezésének sem. Teóriák és feltételezések, egyre jobban belelovalja magát, örül, hogy végre, legalábbis érdeklődő fülekre talál, meg, hogy igazából nincs egyedül.*
- Ugye? *Fordul fel egy pillanatra nevetve, aztán visszanézve, tekintetét a híd környékén végigfuttatva folytatja tovább a csacsogást. Csak a hídhoz érve csendesedik kicsit el, de valójában sutyorogja folytatja, csak egy pillanatra akad meg.*
- Nem hallottál még, Botaróról? Ásító szája maga végtelen, úgy tartják fogai cseppkövekből vannak, mert száját időtlen idők óta nyitva tartja, lelkekre éhesen. *legyint egyet* Persze, lehet csak mese, miként, te is gondolod, jó uram! *Zavartan heherészik, közben gyanakodva sandít fel a másikra.*
- Sokat beszélnék? Nem, *rázza meg a fejét* ezt még nem mondták, igaz, nem is volt ki hallgasson. *Lép rá óvatosan a híd első méterére, majd lassan követve a harcost, kíváncsisággal tekint ki a kötélhágcsók mögül.*
- Szerinted milyen mély lehet? *Néz a végtelenbe. Aztán megszaporítja lépteit, mert a harcos láthatóan nem a kíváncsi nézelődő fajtából való. Amikor előreküldik, meglepődik:*
- Komolyan? Éééén?! *Néz fel elkerekedett szemekkel, ami aztán lassan vált át széles mosolyra.* Hiszen ez óriási megtiszteltetés! Lehetnék a fegyverhordozód! *Bólogat, majd megint csak gyorsan hozzáfűzi.*
- Persze, szerintem nem bírnám el azt az ocs... szóval a gnómodat. *Vonja meg a vállát, majd határozott léptekkel előrébb siet, s a szűk, taknyos sikátorok között jártatja tekintetét. A két vándor lába alatt cuppan a sár, ráadásul későre is járhat, hamarosan sötétedésbe hajlik a nap. Igazából semmi nyomolvasási képessége sincs, csupán a hang után megy, s ahol embert lát, már, ha ezt a sárban dagonyázó, agresszív népséget egyáltalán annak lehet tekintetni, igaz, láthatóan ez Hogot cseppet sem zavarja.*
- Az jó lesz? *Biccent egy romosabb ház felé, mely előtt egy kisebb csoport verődött össze, s a szajhák kereszttüzében ordenáré röhögések közepette vedelnek. Innen látszik, hogy késdobáló.*
- Nekem tetszik! Hátha van kiadó szobájuk, mit gondolsz? Mennyire látszik, hogy idegen vagyok? *Néz végig magán gyorsan, s hosszú, bokáját verdeső kabátján.*
- Menjek előre? Kedvesen bemutatkozunk, aztán iszunk egy jót! *Látszik, hogy előre izgul, vajon mi várja benn, s alig várja, hogy körbenézhessen. Türelmetlenül topogva várja a döntést, arcán szokásos, egyszerű mosolyával.*
*Gyakorlatilag egyre jobban belelendülve és tulajdonképpen vég nélkül magyarázza a különböző okfejtéseit, mit olvasott. Sokszor fel sem néz, így nem tud jelentőséget tulajdonítani a harcos egyetlen arckifejezésének sem. Teóriák és feltételezések, egyre jobban belelovalja magát, örül, hogy végre, legalábbis érdeklődő fülekre talál, meg, hogy igazából nincs egyedül.*
- Ugye? *Fordul fel egy pillanatra nevetve, aztán visszanézve, tekintetét a híd környékén végigfuttatva folytatja tovább a csacsogást. Csak a hídhoz érve csendesedik kicsit el, de valójában sutyorogja folytatja, csak egy pillanatra akad meg.*
- Nem hallottál még, Botaróról? Ásító szája maga végtelen, úgy tartják fogai cseppkövekből vannak, mert száját időtlen idők óta nyitva tartja, lelkekre éhesen. *legyint egyet* Persze, lehet csak mese, miként, te is gondolod, jó uram! *Zavartan heherészik, közben gyanakodva sandít fel a másikra.*
- Sokat beszélnék? Nem, *rázza meg a fejét* ezt még nem mondták, igaz, nem is volt ki hallgasson. *Lép rá óvatosan a híd első méterére, majd lassan követve a harcost, kíváncsisággal tekint ki a kötélhágcsók mögül.*
- Szerinted milyen mély lehet? *Néz a végtelenbe. Aztán megszaporítja lépteit, mert a harcos láthatóan nem a kíváncsi nézelődő fajtából való. Amikor előreküldik, meglepődik:*
- Komolyan? Éééén?! *Néz fel elkerekedett szemekkel, ami aztán lassan vált át széles mosolyra.* Hiszen ez óriási megtiszteltetés! Lehetnék a fegyverhordozód! *Bólogat, majd megint csak gyorsan hozzáfűzi.*
- Persze, szerintem nem bírnám el azt az ocs... szóval a gnómodat. *Vonja meg a vállát, majd határozott léptekkel előrébb siet, s a szűk, taknyos sikátorok között jártatja tekintetét. A két vándor lába alatt cuppan a sár, ráadásul későre is járhat, hamarosan sötétedésbe hajlik a nap. Igazából semmi nyomolvasási képessége sincs, csupán a hang után megy, s ahol embert lát, már, ha ezt a sárban dagonyázó, agresszív népséget egyáltalán annak lehet tekintetni, igaz, láthatóan ez Hogot cseppet sem zavarja.*
- Az jó lesz? *Biccent egy romosabb ház felé, mely előtt egy kisebb csoport verődött össze, s a szajhák kereszttüzében ordenáré röhögések közepette vedelnek. Innen látszik, hogy késdobáló.*
- Nekem tetszik! Hátha van kiadó szobájuk, mit gondolsz? Mennyire látszik, hogy idegen vagyok? *Néz végig magán gyorsan, s hosszú, bokáját verdeső kabátján.*
- Menjek előre? Kedvesen bemutatkozunk, aztán iszunk egy jót! *Látszik, hogy előre izgul, vajon mi várja benn, s alig várja, hogy körbenézhessen. Türelmetlenül topogva várja a döntést, arcán szokásos, egyszerű mosolyával.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:16:24
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:16:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Csonthídon való átkelés előtt érdeklődő tekintettel hallgatja a másik fickó magyarázatát durranó, robbanó és gyúlékony anyagokkal kapcsolatban. Egyszerre dühíti és nyűgözi le a dolog. Dühíti, mert így egy olyan nyeszlett senkiházi, mint Hoigs is képes volna egy megtermett, állig fegyverzett harcost legyőzni és lenyűgözi, mert a győzelem egy egészen új módszere felől lebbenti fel a fátylat. Elgondolkodva sétál, kantáron vezetve csataménjét.*
- Talán érdemes volna kipróbálni. *Hümmögi megdörzsölve arcát.
A mentegetőzésre csak morogva felnevet, láthatóan Hoigs szeretné teljesen kivonni magát a felelősség alól, hogy ilyesmi tudással rendelkezik. Mintha attól félne, hogy ezért a medvetermetű páncélos felelősségre vonja.
A vérfű említésére csak biccent. Ugyan fogalma sincs, hogyan kellene megkülönböztetnie azt a növényt más gazoktól, de ismeri a felhasználását és megismeri, ha a piacon egy vajákos át akarja verni valami másik gyommal. De ebben ki is merül minden ismerete.*
- Remek ötlet. *Közli tárgyilagos hangon, amiből a másik talán nem is tudja leszűrni, hogy szarkazmus vagy valódi helyeslés.
A hídra vonatkozó magyarázatot hitetlenkedő arccal hallgatja, majd amikor már a kövét tapossák, lenéz oldalt a korláton túlra és hegyeset köp a feketén ásító mélybe.*
- Nah, ekkora nagy faszságokat már régen hallottam. *Fejezi ki véleményét. Fekete por, meg Botaro, a föld gyomra. Ökörség.
A híddal kapcsolatos eszemfuttatás közben, ha Hoigs felnéz a mellette sétáló vértesre, egy roppant unott és érdektelen pillantással találkozhat, amely ékesen jelzi felé, hogy mennyire érdekli a hír anyaga és a neve közötti összefüggés.*
- Te mindig ilyen sokat beszélsz? *Kérdi halkan recsegő hangon. Lépteik már talán át is vitték a másik oldalra, ahol ha kell, lerója a kötelezőt, hogy tovább haladhassanak.*
- Az, jó móka lesz. *Helyesel és ezúttal sem tudni, hogy komolyan gondolja, hogy móka lesz vagy épp ellenkezőleg, a móka egy másik, kevésbé kedvelt formájára gondol. Móka, mint balhé.
A kocsma említésére csak biccent egyet és tekintete máris valami kocsma után kutat, de a viskók és kalyibák között elég nehezen tájékozódik. Fizimiskáját kétségbe vonó kedves mozdulattal int előre Hoigsnak, hogy innen átveheti az idegenvezető szerepét. Úgyis annyit beszél, legalább vegyék hasznát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Csonthídon való átkelés előtt érdeklődő tekintettel hallgatja a másik fickó magyarázatát durranó, robbanó és gyúlékony anyagokkal kapcsolatban. Egyszerre dühíti és nyűgözi le a dolog. Dühíti, mert így egy olyan nyeszlett senkiházi, mint Hoigs is képes volna egy megtermett, állig fegyverzett harcost legyőzni és lenyűgözi, mert a győzelem egy egészen új módszere felől lebbenti fel a fátylat. Elgondolkodva sétál, kantáron vezetve csataménjét.*
- Talán érdemes volna kipróbálni. *Hümmögi megdörzsölve arcát.
A mentegetőzésre csak morogva felnevet, láthatóan Hoigs szeretné teljesen kivonni magát a felelősség alól, hogy ilyesmi tudással rendelkezik. Mintha attól félne, hogy ezért a medvetermetű páncélos felelősségre vonja.
A vérfű említésére csak biccent. Ugyan fogalma sincs, hogyan kellene megkülönböztetnie azt a növényt más gazoktól, de ismeri a felhasználását és megismeri, ha a piacon egy vajákos át akarja verni valami másik gyommal. De ebben ki is merül minden ismerete.*
- Remek ötlet. *Közli tárgyilagos hangon, amiből a másik talán nem is tudja leszűrni, hogy szarkazmus vagy valódi helyeslés.
A hídra vonatkozó magyarázatot hitetlenkedő arccal hallgatja, majd amikor már a kövét tapossák, lenéz oldalt a korláton túlra és hegyeset köp a feketén ásító mélybe.*
- Nah, ekkora nagy faszságokat már régen hallottam. *Fejezi ki véleményét. Fekete por, meg Botaro, a föld gyomra. Ökörség.
A híddal kapcsolatos eszemfuttatás közben, ha Hoigs felnéz a mellette sétáló vértesre, egy roppant unott és érdektelen pillantással találkozhat, amely ékesen jelzi felé, hogy mennyire érdekli a hír anyaga és a neve közötti összefüggés.*
- Te mindig ilyen sokat beszélsz? *Kérdi halkan recsegő hangon. Lépteik már talán át is vitték a másik oldalra, ahol ha kell, lerója a kötelezőt, hogy tovább haladhassanak.*
- Az, jó móka lesz. *Helyesel és ezúttal sem tudni, hogy komolyan gondolja, hogy móka lesz vagy épp ellenkezőleg, a móka egy másik, kevésbé kedvelt formájára gondol. Móka, mint balhé.
A kocsma említésére csak biccent egyet és tekintete máris valami kocsma után kutat, de a viskók és kalyibák között elég nehezen tájékozódik. Fizimiskáját kétségbe vonó kedves mozdulattal int előre Hoigsnak, hogy innen átveheti az idegenvezető szerepét. Úgyis annyit beszél, legalább vegyék hasznát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063