Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:44:08
Üzenet elküldve: 2025-12-03 20:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*A bor íze kellemesen vonja be nyelvét, s már a kortyocskától is átmelegszik a mellkasa. Kedélyes meglepetéssel villanó arca jelzi, hogy ízletesnek találja, noha nem tudná meghatározni a fajtáját. Valahogy nem hasonlít semmihez, amit eddig kóstolt.*
- Wegtoreni? Netán környékbeli? *pillant a borra, majd a poharat tartó kezét combján pihenteti le, a kis távolság némi megtartóztatásra sarkallja, igazán nem volna illendő gallér mögé küldeni az egészet.
Ysanee önérzetét aztán egy pillanatig nem sérti, ahogy a férfi valamelyest érzékeltetni próbálja, mennyire másodrendű polgár is hozzá képest. Miért is sértené? Élete során annyi arrogáns nemest vágott már át, hogy nem igazán tart tőlük, vagy emeli őket arra az általuk oly vágyott piedesztálra. Ez persze nem azt jelenti, hogy érdekből alkalomadtán ne adná elő, hibátlan színészi tehetséggel a magát alárendelő kisember szerepét. Az aprócska jelekből épp arra következtet, hogy jelen helyzet is megkívánja majd ennek a dramaturgiáját, s bizony, a tolvaj büszkesége nem ágál habzó szájjal a művi meghunyászkodás ellen. Sok mindenre hajlandó azért, hogy elérje, amit szeretne, és azért ennél magasabban van az évek során bőszen megacélozott ingerküszöbe.*
- Sokkal egyszerűbb így, személyesen *ért egyet, bár azért tisztában van vele, nem ez a legelővigyázatosabb módja ennek. A közvetítésnek, minden felesleges macerája ellenére azért megvan a maga előnye, például el lehet kerülni vele, hogy az ember leánya némileg kiszolgáltatottan csücsüljön egy kúria dolgozószobájában egy idegen férfival. Lehet, hogy túlságosan elővigyázatlanul vágott ebbe bele?
A szívesség szó hallatán valamiért a szíve kihagy egy ütemet, szerencsére azonban hamar követi a feladat, s őszintén megkönnyebbül, még ha az a legkevésbé sincs ínyére. Mindebből persze semmi nem látszik a tolvajon. Figyelmesen hallgat állát támasztva, csillogó kék szemekkel, tartásán egy halvány mosoly kíséretében lazít.*
- Ugyan Talwakr úr *kezd bele, finoman duruzsolva előkészítve állásait* - Biztos, hogy szükség van erre?
*Óvatosan feláll a kanapéról, poharát azonban magánál tartva, indul ráérős nézelődésre a dolgozószobában. Lassan lépdel a könyvespolc mellett, pillantásait végigfuttatja a díszített gerinceket*
- Elvégre semmi veszítenivalója nincsen *halad el az íróasztal mellett, s bár minden ösztöne arra húzza, nem futtatja végig rajta az ujját* - A jutalmat úgyis csak a munka végeztével adja.
*Tekintete elidőz egy gyertyatartón, csak lopva sandít egy rövid időre a fotel felé*
- Ha véletlenül rajtakapnak és kifecsegném a bőkezű megbízóm nevét... *áltathatná persze azzal, hogy holtáig tartja a száját, de fordított helyzetben ezt a füllentést maga sem hinné el. Semmi oka megbízni a tolvajban* - Egy közrendű senki szava áll egy megbecsült artheniori nemes szavával szemben. *egyáltalán nem gúnyolódik, sőt, hízelegve ejti, mint akit valahol lenyűgöz a hangzatos cím.
Kis körútja végén visszatér a kanapéhoz, itt már óvatosan végigsimít az anyagon, de nem foglal helyett. Nem fenyegetően közvetlenül, de a férfi előtt áll meg, ártatlan pillantásai megállapodnak rajta.*
- Vagy netán tévedek, Tekintetes uram? *a megszólítás ugyan cselédek szavajárását idézi, akad most benne egy kis határokat fenyegető kacérság*
//Samonyr Rezidencia//
*A bor íze kellemesen vonja be nyelvét, s már a kortyocskától is átmelegszik a mellkasa. Kedélyes meglepetéssel villanó arca jelzi, hogy ízletesnek találja, noha nem tudná meghatározni a fajtáját. Valahogy nem hasonlít semmihez, amit eddig kóstolt.*
- Wegtoreni? Netán környékbeli? *pillant a borra, majd a poharat tartó kezét combján pihenteti le, a kis távolság némi megtartóztatásra sarkallja, igazán nem volna illendő gallér mögé küldeni az egészet.
Ysanee önérzetét aztán egy pillanatig nem sérti, ahogy a férfi valamelyest érzékeltetni próbálja, mennyire másodrendű polgár is hozzá képest. Miért is sértené? Élete során annyi arrogáns nemest vágott már át, hogy nem igazán tart tőlük, vagy emeli őket arra az általuk oly vágyott piedesztálra. Ez persze nem azt jelenti, hogy érdekből alkalomadtán ne adná elő, hibátlan színészi tehetséggel a magát alárendelő kisember szerepét. Az aprócska jelekből épp arra következtet, hogy jelen helyzet is megkívánja majd ennek a dramaturgiáját, s bizony, a tolvaj büszkesége nem ágál habzó szájjal a művi meghunyászkodás ellen. Sok mindenre hajlandó azért, hogy elérje, amit szeretne, és azért ennél magasabban van az évek során bőszen megacélozott ingerküszöbe.*
- Sokkal egyszerűbb így, személyesen *ért egyet, bár azért tisztában van vele, nem ez a legelővigyázatosabb módja ennek. A közvetítésnek, minden felesleges macerája ellenére azért megvan a maga előnye, például el lehet kerülni vele, hogy az ember leánya némileg kiszolgáltatottan csücsüljön egy kúria dolgozószobájában egy idegen férfival. Lehet, hogy túlságosan elővigyázatlanul vágott ebbe bele?
A szívesség szó hallatán valamiért a szíve kihagy egy ütemet, szerencsére azonban hamar követi a feladat, s őszintén megkönnyebbül, még ha az a legkevésbé sincs ínyére. Mindebből persze semmi nem látszik a tolvajon. Figyelmesen hallgat állát támasztva, csillogó kék szemekkel, tartásán egy halvány mosoly kíséretében lazít.*
- Ugyan Talwakr úr *kezd bele, finoman duruzsolva előkészítve állásait* - Biztos, hogy szükség van erre?
*Óvatosan feláll a kanapéról, poharát azonban magánál tartva, indul ráérős nézelődésre a dolgozószobában. Lassan lépdel a könyvespolc mellett, pillantásait végigfuttatja a díszített gerinceket*
- Elvégre semmi veszítenivalója nincsen *halad el az íróasztal mellett, s bár minden ösztöne arra húzza, nem futtatja végig rajta az ujját* - A jutalmat úgyis csak a munka végeztével adja.
*Tekintete elidőz egy gyertyatartón, csak lopva sandít egy rövid időre a fotel felé*
- Ha véletlenül rajtakapnak és kifecsegném a bőkezű megbízóm nevét... *áltathatná persze azzal, hogy holtáig tartja a száját, de fordított helyzetben ezt a füllentést maga sem hinné el. Semmi oka megbízni a tolvajban* - Egy közrendű senki szava áll egy megbecsült artheniori nemes szavával szemben. *egyáltalán nem gúnyolódik, sőt, hízelegve ejti, mint akit valahol lenyűgöz a hangzatos cím.
Kis körútja végén visszatér a kanapéhoz, itt már óvatosan végigsimít az anyagon, de nem foglal helyett. Nem fenyegetően közvetlenül, de a férfi előtt áll meg, ártatlan pillantásai megállapodnak rajta.*
- Vagy netán tévedek, Tekintetes uram? *a megszólítás ugyan cselédek szavajárását idézi, akad most benne egy kis határokat fenyegető kacérság*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:46:07
Üzenet elküldve: 2025-12-03 17:46:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A bámulás nem zavarja, sőt, szinte már illendőnek is tartja, hogy az egyszerű köz embere óvatos áhítattal figyelje meg azt, amit sosem érhetnek el a karjai. Mit sem tud arról, hogy viselkedését átlátszónak, és megjátszottnak tartják, bár ha így lenne, az is alighanem imponálna neki. A kettejük között tátongó szakadékot minden egyes mozdulatával szemléltetni igyekszik.
Diadalittasan villan a tekintete, amikor a tolvaj a borból kortyol, és határozottan jobb a kedve is egyből. Arcára mosoly kúszik fel, és továbbra sem nyúl saját poharáért. *
- Ezt igazán örömmel hallom. * Jelenti ki, maga is kicsit előrébb hajolva ültében. Hiába a kiváló kilátással, vagyis, pont, hogy be-látással kecsegtető póz, amit a tolvaj felvett, Samonyr nem él a lehetőséggel, hogy bepillantson a dekoltázs hívogató sötétjébe. *
- Elismerem, reménykedtem benne, hogy megspórolhatjuk a felesleges köröket, és egyből az arra méltók keresnek fel, nem pedig közvetítők. Nagy kő esett le ezzel a szívemről. * Teszi még hozzá, majd amilyen hirtelen előre dőlt, olyan gyorsan helyezkedik át, hátát a kényelmes fotel támlájának támasztva. *
- Viszont azt hiszem, mielőtt belemennék a részletekbe, valahogy tudnom kellene, hogy tényleg alkalmas arra, amire megbíznám. Megtenne nekem egy szívességet, bájos Ysanee? * Teszi fel a kérdést, és eljátszadozik a gondolattal, hogy Norgen hálószobájába küldi, de be kell lássa, hogy ott elég egy rossz mozdulat, hogy újabb holttestet kelljen eltakarítsanak. *
- A konyhában felejtettem a dohánydobozkámat. Ezüst, dombormintás, szerintem azonnal felismeri, ha meglátja. Úgy kellene elhozni nekem, hogy senki nem veszi észre. * Mosolyog bűbájosan, és nem tervezi elmondani, hogy Dzhim alighanem az ajtóban álldogál, főleg azok után, hogy milyen lassan reagált a kopogásra. Sillard szinte biztosan a konyhában készíti a vacsorát, és Aelease biztosan ott serénykedik, hogy segítse benne. Sha'phranek pedig valahol szintén a földszinten lehet, de azt még a ház ura sem tudja, hogy hol. Nem könnyű feladat, amit hirtelen kitalált, de ha tényleg arra méltó a lány, akkor bizonyosan megbirkózik vele. Hiszen ennél is nehezebb lesz az, amivel megbízni tervezi. *
//Samonyr Rezidencia//
* A bámulás nem zavarja, sőt, szinte már illendőnek is tartja, hogy az egyszerű köz embere óvatos áhítattal figyelje meg azt, amit sosem érhetnek el a karjai. Mit sem tud arról, hogy viselkedését átlátszónak, és megjátszottnak tartják, bár ha így lenne, az is alighanem imponálna neki. A kettejük között tátongó szakadékot minden egyes mozdulatával szemléltetni igyekszik.
Diadalittasan villan a tekintete, amikor a tolvaj a borból kortyol, és határozottan jobb a kedve is egyből. Arcára mosoly kúszik fel, és továbbra sem nyúl saját poharáért. *
- Ezt igazán örömmel hallom. * Jelenti ki, maga is kicsit előrébb hajolva ültében. Hiába a kiváló kilátással, vagyis, pont, hogy be-látással kecsegtető póz, amit a tolvaj felvett, Samonyr nem él a lehetőséggel, hogy bepillantson a dekoltázs hívogató sötétjébe. *
- Elismerem, reménykedtem benne, hogy megspórolhatjuk a felesleges köröket, és egyből az arra méltók keresnek fel, nem pedig közvetítők. Nagy kő esett le ezzel a szívemről. * Teszi még hozzá, majd amilyen hirtelen előre dőlt, olyan gyorsan helyezkedik át, hátát a kényelmes fotel támlájának támasztva. *
- Viszont azt hiszem, mielőtt belemennék a részletekbe, valahogy tudnom kellene, hogy tényleg alkalmas arra, amire megbíznám. Megtenne nekem egy szívességet, bájos Ysanee? * Teszi fel a kérdést, és eljátszadozik a gondolattal, hogy Norgen hálószobájába küldi, de be kell lássa, hogy ott elég egy rossz mozdulat, hogy újabb holttestet kelljen eltakarítsanak. *
- A konyhában felejtettem a dohánydobozkámat. Ezüst, dombormintás, szerintem azonnal felismeri, ha meglátja. Úgy kellene elhozni nekem, hogy senki nem veszi észre. * Mosolyog bűbájosan, és nem tervezi elmondani, hogy Dzhim alighanem az ajtóban álldogál, főleg azok után, hogy milyen lassan reagált a kopogásra. Sillard szinte biztosan a konyhában készíti a vacsorát, és Aelease biztosan ott serénykedik, hogy segítse benne. Sha'phranek pedig valahol szintén a földszinten lehet, de azt még a ház ura sem tudja, hogy hol. Nem könnyű feladat, amit hirtelen kitalált, de ha tényleg arra méltó a lány, akkor bizonyosan megbirkózik vele. Hiszen ennél is nehezebb lesz az, amivel megbízni tervezi. *
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-03 01:56:54
Üzenet elküldve: 2025-12-03 01:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Elszórakoznak a kereskedésen és a halálon, azonban amint a valós kérdésekre kerül sor, gyorsan él is a lehetőséggel, hogy olyan témában beszélhet, amihez ért is.*
- Nos, késsel vágható határok úgy sem lesznek, az elhunyás pillanata nem olyasmi, amit tapasztalni lehet, de ameddig be nem áll a tényleges halál, ameddig nem állnak le a szervezet mozdulatai, addig a legtöbb sérülés gyógyítására van mód. Gondolom a smaragdosan tündöklő zöldről hallott, de ha nem, akkor engedje meg, hogy bemutassam.
*Az alkimista elő is veszi a belső zsebéből a szivarostokot, amit talán Merchen már láthatott, de ha nem, akkor meglepődhet, hogy miért utasította el, amikor a dohányzás örömét ajánlotta fel neki. Sajnos Nestar maga sem tart magánál semmi szórakoztatót benne, hanem a szivarok helyén fiolákat tárol, egy fényes és egy matt zöldet, egy barnát, egy kéket és egy nemesi lilát. Nem lesz nehéz kitalálnia, hogy a világosabb színűt veszi elő.*
- Ez a legerősebb direkt ható gyógyital és egyszerűbb csak elmondani, hogy mire nem használ. Ha nem egy vagy több létfontosságú szerv teljes haláláról van szó vagy olyan sebesülésekről, melyeknél szívdobbanásokban számoljuk a fennmaradó időt, ez nyomtalanul begyógyítja és életerővel tölt fel, hogy képes is legyél még egy ilyen csapás után is összeszedni magad. Ez a kevésbé érdekes, ugyanis itt tiszta kézzel végzünk, mellékhatások nélkül, mintha meg sem történt volna.
*Így vissza is helyezi a smaragdosat, hogy az ominózus, méregszerű zöldre kerülhessen a sor.*
- Ezt tartogatom a legsúlyosabb, biztosan és majdnem azonnal halálos sérülések gyógyítására. Amit az ital művel, az nagyon egyszerű, felgyorsítja szervezet önnön megújulásának, gyógyulásának folyamatát, melyekkel a darabokra foltozódott létfontosságú szerveket is képes csak csekélyen károsult állapotba juttatni... ahogy hallatszik, a folyamat nem teljes és nem tiszta. A betört koponya, ha nem igazítják meg, úgy forr be, ahogy van, a szívbe lőtt nyilak köré nő a szerv, életveszélyben tartva az egyént és mellkasába zárva a vesszőt. Ez a pánik szüleménye, az elfogyasztó szervezet a leggyorsabb és természetesebb módon próbálja meg kezelni a sérülést és ennek ára van. És nem is biztos, hogy a fogyasztó vállalni kívánja a rossz döntését.
*Erről eszébe is jut egy történet, amit még a háború idején tapasztalt.*
- Még az istenek megérkezésekor történt, amikor az élőholtakkal harcolt a Dwirinthalen-ház. A matrónával utaztunk a toronyhoz, hogy Abogr tájékoztatását kérjük, és küldetett utánunk a város őröket, akik segédkeztek a küzdelemben. Árnyékfattyak támadtak ránk és az egyik szerencsétlen őr, akinek több mágikus tárgya volt, mint esze, sikeresen nem csak egy árnyékdémon, hanem a ház testőre felé is irányította egy lángcsóvát, mely elnyelte mindkettejüket. A mágia olyan erővel bírt, hogy a nehézpáncélt ráolvasztotta a bőrére és eltorzult rajta, alig felismerhetővé válna. Természetesen, ebben az esetben is menthető volt, már ami maradt belőle, azonban nem létezett már olyan állapotban, ami életben akarna maradni. Még, ha idővel ellátható is lenne. Így itt, a saját, bár alig kivehető és a matróna tényleges döntése alapján végkegyelmet adtak inkább a számára.
*Nem fog panaszkodni az így elpazarolt ital miatt, ez számára is egy tanulságos lecke volt, hogy az élet mentése nem mindig a végcél és a baj megelőzése mindig fontosabb lesz, mintsem felpakolni gyógyitalokkal, ha beütne.*
- El tudom képzelni, hogy kereskedőként kedveltebb az eseménydús élet. A tudósnép számára kell a biztosság és relatív nyugalom. Ezért is költöztek a legtöbben Lihanechbe vagy a toronyhoz. De ha tényleg ezt akartam volna, már indulhattam volna el, így a lehetőségekért én is maradtam. Egyelőre.
*Azt bevallja, hogy ha az események sanyarúbbra fordulnak, lehet ő nem várja ki a végét, de talán ezt is említette már a kereskedőnek.*
- Nos, bár nem vagyok jártas az összesben, hiába használom a munkámhoz a földet, első körben a holdat ajánlanám. Ez lehet csak elfogultság, mert ezt tanultam meg elsőnek, így alkalmaztam is a háború folyamán, de erős védőmágiákkal rendelkezik, csekély mágikus energia befektetésével és egyéb, hasznos varázslatokkal, melyek rengeteg helyzetben hasznosíthatóak. Beleértve a vadállatok lecsillapításától az azonnali helyváltoztatásra vagy láthatatlanságra. Még a tapasztalt varázshasználók számára is nehézkes a megbízhatóan sikeres használata, de úgy gondolom, hogy a legváltozatosabban hasznos varázslatok gyűjteménye egy elemi ágon belül ott van.
//Egy nemes ügy//
*Elszórakoznak a kereskedésen és a halálon, azonban amint a valós kérdésekre kerül sor, gyorsan él is a lehetőséggel, hogy olyan témában beszélhet, amihez ért is.*
- Nos, késsel vágható határok úgy sem lesznek, az elhunyás pillanata nem olyasmi, amit tapasztalni lehet, de ameddig be nem áll a tényleges halál, ameddig nem állnak le a szervezet mozdulatai, addig a legtöbb sérülés gyógyítására van mód. Gondolom a smaragdosan tündöklő zöldről hallott, de ha nem, akkor engedje meg, hogy bemutassam.
*Az alkimista elő is veszi a belső zsebéből a szivarostokot, amit talán Merchen már láthatott, de ha nem, akkor meglepődhet, hogy miért utasította el, amikor a dohányzás örömét ajánlotta fel neki. Sajnos Nestar maga sem tart magánál semmi szórakoztatót benne, hanem a szivarok helyén fiolákat tárol, egy fényes és egy matt zöldet, egy barnát, egy kéket és egy nemesi lilát. Nem lesz nehéz kitalálnia, hogy a világosabb színűt veszi elő.*
- Ez a legerősebb direkt ható gyógyital és egyszerűbb csak elmondani, hogy mire nem használ. Ha nem egy vagy több létfontosságú szerv teljes haláláról van szó vagy olyan sebesülésekről, melyeknél szívdobbanásokban számoljuk a fennmaradó időt, ez nyomtalanul begyógyítja és életerővel tölt fel, hogy képes is legyél még egy ilyen csapás után is összeszedni magad. Ez a kevésbé érdekes, ugyanis itt tiszta kézzel végzünk, mellékhatások nélkül, mintha meg sem történt volna.
*Így vissza is helyezi a smaragdosat, hogy az ominózus, méregszerű zöldre kerülhessen a sor.*
- Ezt tartogatom a legsúlyosabb, biztosan és majdnem azonnal halálos sérülések gyógyítására. Amit az ital művel, az nagyon egyszerű, felgyorsítja szervezet önnön megújulásának, gyógyulásának folyamatát, melyekkel a darabokra foltozódott létfontosságú szerveket is képes csak csekélyen károsult állapotba juttatni... ahogy hallatszik, a folyamat nem teljes és nem tiszta. A betört koponya, ha nem igazítják meg, úgy forr be, ahogy van, a szívbe lőtt nyilak köré nő a szerv, életveszélyben tartva az egyént és mellkasába zárva a vesszőt. Ez a pánik szüleménye, az elfogyasztó szervezet a leggyorsabb és természetesebb módon próbálja meg kezelni a sérülést és ennek ára van. És nem is biztos, hogy a fogyasztó vállalni kívánja a rossz döntését.
*Erről eszébe is jut egy történet, amit még a háború idején tapasztalt.*
- Még az istenek megérkezésekor történt, amikor az élőholtakkal harcolt a Dwirinthalen-ház. A matrónával utaztunk a toronyhoz, hogy Abogr tájékoztatását kérjük, és küldetett utánunk a város őröket, akik segédkeztek a küzdelemben. Árnyékfattyak támadtak ránk és az egyik szerencsétlen őr, akinek több mágikus tárgya volt, mint esze, sikeresen nem csak egy árnyékdémon, hanem a ház testőre felé is irányította egy lángcsóvát, mely elnyelte mindkettejüket. A mágia olyan erővel bírt, hogy a nehézpáncélt ráolvasztotta a bőrére és eltorzult rajta, alig felismerhetővé válna. Természetesen, ebben az esetben is menthető volt, már ami maradt belőle, azonban nem létezett már olyan állapotban, ami életben akarna maradni. Még, ha idővel ellátható is lenne. Így itt, a saját, bár alig kivehető és a matróna tényleges döntése alapján végkegyelmet adtak inkább a számára.
*Nem fog panaszkodni az így elpazarolt ital miatt, ez számára is egy tanulságos lecke volt, hogy az élet mentése nem mindig a végcél és a baj megelőzése mindig fontosabb lesz, mintsem felpakolni gyógyitalokkal, ha beütne.*
- El tudom képzelni, hogy kereskedőként kedveltebb az eseménydús élet. A tudósnép számára kell a biztosság és relatív nyugalom. Ezért is költöztek a legtöbben Lihanechbe vagy a toronyhoz. De ha tényleg ezt akartam volna, már indulhattam volna el, így a lehetőségekért én is maradtam. Egyelőre.
*Azt bevallja, hogy ha az események sanyarúbbra fordulnak, lehet ő nem várja ki a végét, de talán ezt is említette már a kereskedőnek.*
- Nos, bár nem vagyok jártas az összesben, hiába használom a munkámhoz a földet, első körben a holdat ajánlanám. Ez lehet csak elfogultság, mert ezt tanultam meg elsőnek, így alkalmaztam is a háború folyamán, de erős védőmágiákkal rendelkezik, csekély mágikus energia befektetésével és egyéb, hasznos varázslatokkal, melyek rengeteg helyzetben hasznosíthatóak. Beleértve a vadállatok lecsillapításától az azonnali helyváltoztatásra vagy láthatatlanságra. Még a tapasztalt varázshasználók számára is nehézkes a megbízhatóan sikeres használata, de úgy gondolom, hogy a legváltozatosabban hasznos varázslatok gyűjteménye egy elemi ágon belül ott van.
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-02 22:07:17
Üzenet elküldve: 2025-12-02 22:07:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Kendőzetlen egyértelműséggel szemléli a ház urát. Enyhén hunyorogva, úgy tűnik egészen értő szemekkel méri fel most a ruháját - messziről látszik, hogy kiváló szabómunka- majd cipőjét, időzik el a rendezett szakállon, gondosan nyírt hajon és állapodik meg a sötét íriszekben. Kimért, gáláns úriember, elsőre kifogástalan modorral, mégis az az érzése, mintha egy hajszálpontosan megkomponált színészi játékot nézne. Van valami különös a jelenlétében, valami sötét - de talán csak a nyilvánvalóan kétes kis ügyleteinek ismerete viszi tévútra. De valóban olyannyira kétesek lennének? Mutasson valaki egy olyan nemest, aki soha életében nem szajházott vagy keveredett morálisan megkérdőjelezhető ügyletekbe. Bizalmatlan gondolatai egy részét szélnek is ereszti, de azért a maradékába megkapaszkodik még óvatosságból.
A poharat az ajkához érinti, s csaknem kortyol is a nedűből, de ahogy megpillantja a rosszcsont mosolyt, valahogy őt is halványan bazsalyogni készteti. S mintha csak el is feledkezne arról, mire készült az előbb, finoman forgatja poharában a bort pár apró csuklómozdulattal.
Elkapja a figyelő pillantásokat, de valahogy nem tűnik fel neki, hogy azt nem finom vonalainak szánja a férfi, elvégre a mélységitől kapott ruha és a fűzője roppant előnyösen emeli ki formáit, nem hiába épp ezt öltötte magára.
Ysanee ugyan gyakorlott zsebmetsző, de ily módon megbízásra még nem nagyon vállalt munkát. Habozik, s nem tudja eldönteni, hogy az újdonság izgalma szárítja ki egy pillanatra a torkát, vagy a dolgozószoba csendjének megmagyarázhatatlan feszültsége. Mikor vált ilyen paranoiássá? Megnedvesíti az ajkát.*
- Nos, ezt a bemutatást igazán gyorsan megejthetjük *szólal meg végül, s a tétovaság legkisebb jelét sem mutatja. Jobb könyökével a kanapé támlájának támaszkodik, baljával kiszáradt szájához emeli a poharat*
- Ugyanis az a bizonyos tolvaj itt ül magával szemben. *pimasz mosolyát egy korty borba fojtja*
//Samonyr Rezidencia//
*Kendőzetlen egyértelműséggel szemléli a ház urát. Enyhén hunyorogva, úgy tűnik egészen értő szemekkel méri fel most a ruháját - messziről látszik, hogy kiváló szabómunka- majd cipőjét, időzik el a rendezett szakállon, gondosan nyírt hajon és állapodik meg a sötét íriszekben. Kimért, gáláns úriember, elsőre kifogástalan modorral, mégis az az érzése, mintha egy hajszálpontosan megkomponált színészi játékot nézne. Van valami különös a jelenlétében, valami sötét - de talán csak a nyilvánvalóan kétes kis ügyleteinek ismerete viszi tévútra. De valóban olyannyira kétesek lennének? Mutasson valaki egy olyan nemest, aki soha életében nem szajházott vagy keveredett morálisan megkérdőjelezhető ügyletekbe. Bizalmatlan gondolatai egy részét szélnek is ereszti, de azért a maradékába megkapaszkodik még óvatosságból.
A poharat az ajkához érinti, s csaknem kortyol is a nedűből, de ahogy megpillantja a rosszcsont mosolyt, valahogy őt is halványan bazsalyogni készteti. S mintha csak el is feledkezne arról, mire készült az előbb, finoman forgatja poharában a bort pár apró csuklómozdulattal.
Elkapja a figyelő pillantásokat, de valahogy nem tűnik fel neki, hogy azt nem finom vonalainak szánja a férfi, elvégre a mélységitől kapott ruha és a fűzője roppant előnyösen emeli ki formáit, nem hiába épp ezt öltötte magára.
Ysanee ugyan gyakorlott zsebmetsző, de ily módon megbízásra még nem nagyon vállalt munkát. Habozik, s nem tudja eldönteni, hogy az újdonság izgalma szárítja ki egy pillanatra a torkát, vagy a dolgozószoba csendjének megmagyarázhatatlan feszültsége. Mikor vált ilyen paranoiássá? Megnedvesíti az ajkát.*
- Nos, ezt a bemutatást igazán gyorsan megejthetjük *szólal meg végül, s a tétovaság legkisebb jelét sem mutatja. Jobb könyökével a kanapé támlájának támaszkodik, baljával kiszáradt szájához emeli a poharat*
- Ugyanis az a bizonyos tolvaj itt ül magával szemben. *pimasz mosolyát egy korty borba fojtja*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:58:45
Üzenet elküldve: 2025-12-02 20:58:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Miután felajánlását elfogadják, természetesen mindkettejük számára tölt az italból. Elragadóan bájos mosollyal sétál oda a tolvajhoz, és nyújtja át neki az italt, mielőtt ő helyet foglalna mellette, a fotelben. Saját poharából nem iszik, leteszi a kis asztalkára, ami jobbján helyezkedik el, és így kívül esik Ysanee kartávolságán. A ház ura ennek látszólag nem tulajdonít túlzott figyelmet, inkább kényelmesen elhelyezkedik, sötét íriszeit a másikra emelve. Ültében is igyekszik eleganciát sugározni, ujjait pedig sátorként érinti össze maga előtt, ahogy várakozva figyel. Tekintete követi a nő minden mozdulatát, figyeli azt is, ahogy a tincseivel játszik, és csak finoman nyel egyet, amikor az ujjvég a pohár szájához ér, hogy azon körözni kezdjen. Láthatóan nagyon várja, hogy vendége megízlelje az italt, de nem látszik bosszúsnak, amiért még nem ért az ajkakhoz a bornak tűnő nedű. *
- Egy tolvajra? * Teszi fel a kérdést, de nem tűnik meglepettnek. Mosolyra húzódik a szája, mint egy gyereknek, akit rosszalkodáson kaptak, de nem érzi a helyzet súlyosságát, és még mindig biztos benne, hogy ki tudja magát beszélni a helyzetből. *
- Ha ismer valakit, az tökéletes lehet. Lekötelezne vele, ha bemutatna ennek a személynek. * Teszi még hozzá, kissé hátra dőlve a fotelben. Tekintete ismét a vöröslő italra siklik, mielőtt visszatérne a kékesszürke tekintetekhez. Talán bántóan gyorsan siklik át a nő testén, ahelyett, hogy illendően elidőzne a kecses női bájakon. *
- Azt hiszem, hogy az ügy kényességére való tekintettel, a részleteket csak azzal osztanám meg, akit erre a munkára szán. Viszont biztosíthatom róla, hogy a segítsége nem maradna viszonzatlanul, amiért kerít számomra valakit, aki segítségemre lehet. * Teszi még hozzá, hogy elejét vegye bármiféle noszogatásnak, ha esetleg megpróbálná belőle kihúzni a tolvaj, hogy mit is szeretne kérni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Miután felajánlását elfogadják, természetesen mindkettejük számára tölt az italból. Elragadóan bájos mosollyal sétál oda a tolvajhoz, és nyújtja át neki az italt, mielőtt ő helyet foglalna mellette, a fotelben. Saját poharából nem iszik, leteszi a kis asztalkára, ami jobbján helyezkedik el, és így kívül esik Ysanee kartávolságán. A ház ura ennek látszólag nem tulajdonít túlzott figyelmet, inkább kényelmesen elhelyezkedik, sötét íriszeit a másikra emelve. Ültében is igyekszik eleganciát sugározni, ujjait pedig sátorként érinti össze maga előtt, ahogy várakozva figyel. Tekintete követi a nő minden mozdulatát, figyeli azt is, ahogy a tincseivel játszik, és csak finoman nyel egyet, amikor az ujjvég a pohár szájához ér, hogy azon körözni kezdjen. Láthatóan nagyon várja, hogy vendége megízlelje az italt, de nem látszik bosszúsnak, amiért még nem ért az ajkakhoz a bornak tűnő nedű. *
- Egy tolvajra? * Teszi fel a kérdést, de nem tűnik meglepettnek. Mosolyra húzódik a szája, mint egy gyereknek, akit rosszalkodáson kaptak, de nem érzi a helyzet súlyosságát, és még mindig biztos benne, hogy ki tudja magát beszélni a helyzetből. *
- Ha ismer valakit, az tökéletes lehet. Lekötelezne vele, ha bemutatna ennek a személynek. * Teszi még hozzá, kissé hátra dőlve a fotelben. Tekintete ismét a vöröslő italra siklik, mielőtt visszatérne a kékesszürke tekintetekhez. Talán bántóan gyorsan siklik át a nő testén, ahelyett, hogy illendően elidőzne a kecses női bájakon. *
- Azt hiszem, hogy az ügy kényességére való tekintettel, a részleteket csak azzal osztanám meg, akit erre a munkára szán. Viszont biztosíthatom róla, hogy a segítsége nem maradna viszonzatlanul, amiért kerít számomra valakit, aki segítségemre lehet. * Teszi még hozzá, hogy elejét vegye bármiféle noszogatásnak, ha esetleg megpróbálná belőle kihúzni a tolvaj, hogy mit is szeretne kérni. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:34:57
Üzenet elküldve: 2025-12-02 18:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee rózsaszín ajka halvány mosolyra húzódik az aprócska bók hallatán. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy puszta úri illedelem csendül a szavak mögött, netán valamiféle szimpátia - őszintén reménykedik egy kicsit az utóbbiban. Ugyan nem nevezné magát nagyképűen a téma felkent szakértőjének, de azért az évek alatt megtanult egyet s mást a férfiakról. Például azt, hogy ha vonzónak találják bizony már is egészen más alkupozícióból indul egy hasonló üzleti jellegű beszélgetés során, már pedig az ember leánya miért is ne akarna szert tenni némi előnyre? Főleg, ha az egyik kedvenc dolga a tét: a csillogó arany.
Kék pillantásai követik Samonyrt, ahogy az italos asztalkához lép.*
- Ó, igazán nem szükséges fáradni, kényelmes itt nekem *utasítja el a kandallóhoz közeledés lehetőségét, azonban a másik kérdésnél egy pillanat erejéig azért észrevehetően habozik. Úgy érzi nem jó ötlet most inni, főleg, hogy mostanság igencsak hamar sikerül becsípnie, de ahogy arra gondol, mennyire reszketett odakint, végül alattomosan rábeszélni magát a dologra. Egy pohárból még nem lehet baj.*
- A bort azt elfogadom, köszönöm! *szól végül, s el is veszi a megtöltött poharat, amint felé nyújtják. Megforgatja kezei között, amíg a férfi néhány lépés erejéig háttal van, a tárgy értékét méri fel sietve, aztán mire helyet foglal a nemes, máris kecsesen fogja az ujjai között. Koccintás híján a másikat figyeli, s csak azután kortyol az italba, ha ezt látja tőle is. Részben udvariasságból, de főleg elővigyázatosságból. Szíve szerint persze rögvest felhajtaná, hogy átmelegítse fagyott tagjait.
Némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy Samonyr nem sétál bele a kis játékába, erről csak egy pillanatig árulkodik egy aprócska, csüggedt ajakharapás, aztán rendezve vonásait, magabiztosan húzza ki magát ültében. Zavaró fekete tincseit válla fölött még elsepri, aztán szórakozottan körözve néhányat a pohár szélén karcsú ujjával kezd neki.*
- Tudja kedves Talwakr úr *a tiszteletteljes címnek finoman ad nyomatékot, ez, s csillanó tekintete árulkodik arról, hogy tetszik neki a megszólítás. Hosszú ideje nem volt már alkalma urazni valakit, a régi szép időket idézi* - Bizonyos körökben az a hír járja, hogy szüksége volna egy tolvajra. *a kékekről nem szakítja el pillantásait, minden kis rezdülésre pontosan figyel.
Jobban a férfi felé fordul a kanapén, egy kicsit közelebb is ül a fotel felé eső részhez, ellopva némi távolságot.*
- Ugyan részletekkel nem untattak *ezzel jelzi finoman, hogy vár némi beszámolót a szóban forgó esetről* - De úgy hiszem ismerek valakit, aki megfelelő lenne Önnek a feladatra.
*Hogy miért is nem ajánlja fel rögtön szolgálatait? Nem tudhatja, hogy él-e még az ajánlat egyáltalán, netán valami amatőr enyveskezű dolgozik-e már az ügyön. Potyára márpedig nem szándékozik felfedni, mivel keresi a kenyerét.*
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee rózsaszín ajka halvány mosolyra húzódik az aprócska bók hallatán. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogy puszta úri illedelem csendül a szavak mögött, netán valamiféle szimpátia - őszintén reménykedik egy kicsit az utóbbiban. Ugyan nem nevezné magát nagyképűen a téma felkent szakértőjének, de azért az évek alatt megtanult egyet s mást a férfiakról. Például azt, hogy ha vonzónak találják bizony már is egészen más alkupozícióból indul egy hasonló üzleti jellegű beszélgetés során, már pedig az ember leánya miért is ne akarna szert tenni némi előnyre? Főleg, ha az egyik kedvenc dolga a tét: a csillogó arany.
Kék pillantásai követik Samonyrt, ahogy az italos asztalkához lép.*
- Ó, igazán nem szükséges fáradni, kényelmes itt nekem *utasítja el a kandallóhoz közeledés lehetőségét, azonban a másik kérdésnél egy pillanat erejéig azért észrevehetően habozik. Úgy érzi nem jó ötlet most inni, főleg, hogy mostanság igencsak hamar sikerül becsípnie, de ahogy arra gondol, mennyire reszketett odakint, végül alattomosan rábeszélni magát a dologra. Egy pohárból még nem lehet baj.*
- A bort azt elfogadom, köszönöm! *szól végül, s el is veszi a megtöltött poharat, amint felé nyújtják. Megforgatja kezei között, amíg a férfi néhány lépés erejéig háttal van, a tárgy értékét méri fel sietve, aztán mire helyet foglal a nemes, máris kecsesen fogja az ujjai között. Koccintás híján a másikat figyeli, s csak azután kortyol az italba, ha ezt látja tőle is. Részben udvariasságból, de főleg elővigyázatosságból. Szíve szerint persze rögvest felhajtaná, hogy átmelegítse fagyott tagjait.
Némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy Samonyr nem sétál bele a kis játékába, erről csak egy pillanatig árulkodik egy aprócska, csüggedt ajakharapás, aztán rendezve vonásait, magabiztosan húzza ki magát ültében. Zavaró fekete tincseit válla fölött még elsepri, aztán szórakozottan körözve néhányat a pohár szélén karcsú ujjával kezd neki.*
- Tudja kedves Talwakr úr *a tiszteletteljes címnek finoman ad nyomatékot, ez, s csillanó tekintete árulkodik arról, hogy tetszik neki a megszólítás. Hosszú ideje nem volt már alkalma urazni valakit, a régi szép időket idézi* - Bizonyos körökben az a hír járja, hogy szüksége volna egy tolvajra. *a kékekről nem szakítja el pillantásait, minden kis rezdülésre pontosan figyel.
Jobban a férfi felé fordul a kanapén, egy kicsit közelebb is ül a fotel felé eső részhez, ellopva némi távolságot.*
- Ugyan részletekkel nem untattak *ezzel jelzi finoman, hogy vár némi beszámolót a szóban forgó esetről* - De úgy hiszem ismerek valakit, aki megfelelő lenne Önnek a feladatra.
*Hogy miért is nem ajánlja fel rögtön szolgálatait? Nem tudhatja, hogy él-e még az ajánlat egyáltalán, netán valami amatőr enyveskezű dolgozik-e már az ügyön. Potyára márpedig nem szándékozik felfedni, mivel keresi a kenyerét.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-01 22:26:36
Üzenet elküldve: 2025-12-01 22:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Mivel ő nem várja meg a kabát lesegítését, jókora előnyt szerez, és a lépcsőfordulóból pillant vissza lefelé, ahogy a fiatal lány követni kezdi. Így, hogy lekerült róla a ruha, már van alkalma felmérni és megcsodálni, és kénytelen elismerni, hogy hiába, a legszebb nők mégis csak Artheniorban laknak. Ráadásul egyre több fordul meg szerény hajlékában is. Ezek után persze mutatja az utat, és hamar a dolgozószobában találják magukat, ahová csak Samonyr cipőjének a kopogása kíséri őket, a tolvaj hangtalan lépései nem törik meg a monoton hangot. *
- Köszönöm. Bevallom, a berendezés kiválasztása fáradtságos, és bosszús munka, de szerencsére csak egyszer kell megtenni. * Mosolyog kedvesen, ahogy helyet foglal. Ezúttal nem utasítja el a dicséretet, jelezve, hogy a tanács rendezte be a házat, és a rezidenciában semmi nem köszönhető az ő ízlésének. *
- Ugyan kérem, ilyen kiváló társaságban szívesen tölti az ember az időt. * Legyint a felvetésre, miszerint a szépséges tolvaj rabolná az idejét. Ültében is egyenes a háza, és a ruháján egy apró ráncot sem talál a szakavatott szem sem, ami a hosszú gyakorlás, és a kiváló szabászat találkozása. Kifogástalan hát minden, azonban nem sokáig marad ülve, hamar felkel, és az egyik asztalkához sétál. A kancsóban vörös ital, és két kikészített pohár, természetesen szájukkal lefelé fordítva, jelezve, hogy még nem használta senki, mióta legutoljára elmosták azokat. *
- Bizonyára hideg volt odakint. Megkínálhatom esetleg egy kis borral, hogy átmelegedjen? Vagy húzódhatunk közelebb a kandallóhoz is. * Int a nő háta mögött, a sarokban halkan ropogó tűz felé. Nincsen túlságosan megpakolva, alig néhány fadarab az, ami a melegről gondoskodik, de mellé gondosan odakészítve várja a többi, hogyha a szoba hőmérsékletét emelni kellene. Így is kellemes idő uralkodik odabent, nem túl meleg, pont olyan hőfokra van fűtve a szoba, hogy azt egy inget, mellényt, és zakót viselő férfi tökéletesnek találja. Ha valaki ennél kevésbé jól öltözött, annak viszont hűvös lehet. Samonyr türelmesen vár, hogy Ysanee hogyan dönt az italok tekintetében, és ha szükséges, akkor egy megtöltött pohárral sétál a nő mellé. Ott aztán közvetlenül a kanapé mellett lévő fotelre ül le, amennyiben nem mentek a kandallóhoz közelebb. Utóbbi esetben kényelmetlenül közel helyezkedik el a tűznél. Bárhogy is alakul a helyzet, hamar folytatja a beszélgetést. *
- Valamilyen kihívásról volt szó, és arról, hogy diszkréten szeretné megtárgyalni. Sejtéseim mindig vannak, azonban azokat szeretem megtartani magamnak. Kérem avasson be érkezésének okába, ha kérhetem. Nem szenvedhetem az időhúzást.
//Samonyr Rezidencia//
* Mivel ő nem várja meg a kabát lesegítését, jókora előnyt szerez, és a lépcsőfordulóból pillant vissza lefelé, ahogy a fiatal lány követni kezdi. Így, hogy lekerült róla a ruha, már van alkalma felmérni és megcsodálni, és kénytelen elismerni, hogy hiába, a legszebb nők mégis csak Artheniorban laknak. Ráadásul egyre több fordul meg szerény hajlékában is. Ezek után persze mutatja az utat, és hamar a dolgozószobában találják magukat, ahová csak Samonyr cipőjének a kopogása kíséri őket, a tolvaj hangtalan lépései nem törik meg a monoton hangot. *
- Köszönöm. Bevallom, a berendezés kiválasztása fáradtságos, és bosszús munka, de szerencsére csak egyszer kell megtenni. * Mosolyog kedvesen, ahogy helyet foglal. Ezúttal nem utasítja el a dicséretet, jelezve, hogy a tanács rendezte be a házat, és a rezidenciában semmi nem köszönhető az ő ízlésének. *
- Ugyan kérem, ilyen kiváló társaságban szívesen tölti az ember az időt. * Legyint a felvetésre, miszerint a szépséges tolvaj rabolná az idejét. Ültében is egyenes a háza, és a ruháján egy apró ráncot sem talál a szakavatott szem sem, ami a hosszú gyakorlás, és a kiváló szabászat találkozása. Kifogástalan hát minden, azonban nem sokáig marad ülve, hamar felkel, és az egyik asztalkához sétál. A kancsóban vörös ital, és két kikészített pohár, természetesen szájukkal lefelé fordítva, jelezve, hogy még nem használta senki, mióta legutoljára elmosták azokat. *
- Bizonyára hideg volt odakint. Megkínálhatom esetleg egy kis borral, hogy átmelegedjen? Vagy húzódhatunk közelebb a kandallóhoz is. * Int a nő háta mögött, a sarokban halkan ropogó tűz felé. Nincsen túlságosan megpakolva, alig néhány fadarab az, ami a melegről gondoskodik, de mellé gondosan odakészítve várja a többi, hogyha a szoba hőmérsékletét emelni kellene. Így is kellemes idő uralkodik odabent, nem túl meleg, pont olyan hőfokra van fűtve a szoba, hogy azt egy inget, mellényt, és zakót viselő férfi tökéletesnek találja. Ha valaki ennél kevésbé jól öltözött, annak viszont hűvös lehet. Samonyr türelmesen vár, hogy Ysanee hogyan dönt az italok tekintetében, és ha szükséges, akkor egy megtöltött pohárral sétál a nő mellé. Ott aztán közvetlenül a kanapé mellett lévő fotelre ül le, amennyiben nem mentek a kandallóhoz közelebb. Utóbbi esetben kényelmetlenül közel helyezkedik el a tűznél. Bárhogy is alakul a helyzet, hamar folytatja a beszélgetést. *
- Valamilyen kihívásról volt szó, és arról, hogy diszkréten szeretné megtárgyalni. Sejtéseim mindig vannak, azonban azokat szeretem megtartani magamnak. Kérem avasson be érkezésének okába, ha kérhetem. Nem szenvedhetem az időhúzást.
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-01 21:25:37
Üzenet elküldve: 2025-12-01 21:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ysaneetól, bár a maga klasszikus értelmében sohasem kapott nemesi nevelést, azért nem áll olyannyira távol ez a világ. Jól tudja például, hogy kevés előkelőség meri megengedni magának, hogy a saját házában nem is egy, de egy egész társaságnyi szajhát fogadjon. De vajon mit árul ez el Samonyr Talwakrról? Semmi konkrétat egyelőre, de egy aprócska megérzés ennek kapcsán most óvatosságra inti.
Arca ugyan csak bájos mosolyra húzódik a várva várt invitációra, magában azonban megkönnyebbülten sóhajt fel. Ujjai már fájdalmasan zsibbadnak a csontig hatoló hidegben, kicsit átkozza is magát, amiért nem húzott kesztyűt, s érzi, bizonyosan orra hegyét és orcáját is már pirosra csipkézte a téli szél.
Ahogy átlépi a küszöböt rögvest körülöleli a kellemes meleg és az előkelő élet finom eleganciája. Ysanee azonban nem torpan meg, nem csodálkozik látványosan, mint valami keveset látott parasztleány - szemével végigsimít a falak pasztell zöldjén, a gondosan rakott padlón, a finoman megmunkált stukkókon majd fordít is hátat a szolgálónak, hogy lesegítse róla a kabátot. Bár a fickó nem láthatja, szája szegletében halványan játszik a káröröm, hiszen érzi, milyen kelletlenül teljesíti az előbbiek fényében a kötelességét.*
- Köszönöm *szól finoman és olyan udvariasan, hogy az inas gyomra lehetőleg görcsbe ránduljon. Amint arrébb lép, ujjaival végigsimít a ruhája derékrészén, finoman elsimítja a gyűrődéseket, gyakorlott, gyors mozdulattal helyére igazítja fűtője alját aztán már követi is a nemest a lépcső felé. Talán a férfinak is feltűnhet, hogy a tolvaj milyen hangtalanul közlekedik, léptei puhák, csizmája alatt nem igazán nyikordul meg a lakkozott falépcső. A dolgozószobába érve pár pillanat alatt beissza a szoba részleteit: a minőségi, elsőre wegtoreni munkának tűnő méregzöld és bordó kárpitokat, a sorakozó könyveket, a gyertyafényben csillanó aranyozásokat. Legalább egy tucatnyi dolgot számol össze magában, mit lenne könnyű és érdemes elemelni, de ez csak amolyan szakmai ártalom, ártatlan elmejáték.
Magabiztosan foglal helyet a felajánlott kanapén, maga alá simítja szoknyáját, lábait keresztbe veti.*
- Igazán szép az otthona Talwakr úr, különösen jó érzéke van a részletekhez *vezeti pillantásával a férfit az egyik gondosan megmunkált álló gyertyatartóra, de aztán tekintete a kék pillantásokon állapodik meg.*
- Nem szándékszom sokáig rabolni az idejét *hangja lágy hízelgéssel duruzsol, mintha már most sajnálkozna, hogy feltartja, éppen csak kékjei árulkodnak másról. Minden ártatlansága ellenére ott csillan benne valami pimasz számítás, főleg a folytatás közben. Füle mögé tűr néhány kósza fekete tincset* - De tudja, hajt egy kicsit a kíváncsiság. Van esetleg sejtése arról mi miatt kerestem fel?
*Fürkészőn függeszkedik pillantása a másikra. Hogy miért is érdekli ez? Elsősorban puszta hiúságból. Kíváncsi, hogy kinézi-e belőle a tolvajlás ősi mesterségét vagy netán azért hívta fel, mert továbbra is szajhának nézi. Megsértődni biztosan nem fog, ez fontos visszajelzés, melynek nyomán a későbbiekben finomíthat néhány dolgon.*
//Samonyr Rezidencia//
*Ysaneetól, bár a maga klasszikus értelmében sohasem kapott nemesi nevelést, azért nem áll olyannyira távol ez a világ. Jól tudja például, hogy kevés előkelőség meri megengedni magának, hogy a saját házában nem is egy, de egy egész társaságnyi szajhát fogadjon. De vajon mit árul ez el Samonyr Talwakrról? Semmi konkrétat egyelőre, de egy aprócska megérzés ennek kapcsán most óvatosságra inti.
Arca ugyan csak bájos mosolyra húzódik a várva várt invitációra, magában azonban megkönnyebbülten sóhajt fel. Ujjai már fájdalmasan zsibbadnak a csontig hatoló hidegben, kicsit átkozza is magát, amiért nem húzott kesztyűt, s érzi, bizonyosan orra hegyét és orcáját is már pirosra csipkézte a téli szél.
Ahogy átlépi a küszöböt rögvest körülöleli a kellemes meleg és az előkelő élet finom eleganciája. Ysanee azonban nem torpan meg, nem csodálkozik látványosan, mint valami keveset látott parasztleány - szemével végigsimít a falak pasztell zöldjén, a gondosan rakott padlón, a finoman megmunkált stukkókon majd fordít is hátat a szolgálónak, hogy lesegítse róla a kabátot. Bár a fickó nem láthatja, szája szegletében halványan játszik a káröröm, hiszen érzi, milyen kelletlenül teljesíti az előbbiek fényében a kötelességét.*
- Köszönöm *szól finoman és olyan udvariasan, hogy az inas gyomra lehetőleg görcsbe ránduljon. Amint arrébb lép, ujjaival végigsimít a ruhája derékrészén, finoman elsimítja a gyűrődéseket, gyakorlott, gyors mozdulattal helyére igazítja fűtője alját aztán már követi is a nemest a lépcső felé. Talán a férfinak is feltűnhet, hogy a tolvaj milyen hangtalanul közlekedik, léptei puhák, csizmája alatt nem igazán nyikordul meg a lakkozott falépcső. A dolgozószobába érve pár pillanat alatt beissza a szoba részleteit: a minőségi, elsőre wegtoreni munkának tűnő méregzöld és bordó kárpitokat, a sorakozó könyveket, a gyertyafényben csillanó aranyozásokat. Legalább egy tucatnyi dolgot számol össze magában, mit lenne könnyű és érdemes elemelni, de ez csak amolyan szakmai ártalom, ártatlan elmejáték.
Magabiztosan foglal helyet a felajánlott kanapén, maga alá simítja szoknyáját, lábait keresztbe veti.*
- Igazán szép az otthona Talwakr úr, különösen jó érzéke van a részletekhez *vezeti pillantásával a férfit az egyik gondosan megmunkált álló gyertyatartóra, de aztán tekintete a kék pillantásokon állapodik meg.*
- Nem szándékszom sokáig rabolni az idejét *hangja lágy hízelgéssel duruzsol, mintha már most sajnálkozna, hogy feltartja, éppen csak kékjei árulkodnak másról. Minden ártatlansága ellenére ott csillan benne valami pimasz számítás, főleg a folytatás közben. Füle mögé tűr néhány kósza fekete tincset* - De tudja, hajt egy kicsit a kíváncsiság. Van esetleg sejtése arról mi miatt kerestem fel?
*Fürkészőn függeszkedik pillantása a másikra. Hogy miért is érdekli ez? Elsősorban puszta hiúságból. Kíváncsi, hogy kinézi-e belőle a tolvajlás ősi mesterségét vagy netán azért hívta fel, mert továbbra is szajhának nézi. Megsértődni biztosan nem fog, ez fontos visszajelzés, melynek nyomán a későbbiekben finomíthat néhány dolgon.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-12-01 17:56:35
Üzenet elküldve: 2025-12-01 17:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* Bár lemarad a szóváltásról, ahogy megjelenik az ajtóban hamar világossá válik számára, hogy a helyzet nem teljesen békés a két fél között. Megenged magának egy félmosolyt, amit akár joviálisnak is nevezhetne valaki, aki szeretné. Láthatóan nem zavarja a méregetés, ő is hasonlóképp tenne, ha nem takarná kabát az érkezőt. A felé nyújtott kezet megfogja, de nem ereszkedik kézcsókra, hiszen a név, amit hall, nem emlékezteti egyik nemes családra sem. El is könyveli magában egyszerű pórnépnek, de arckifejezésén ez nem látszik. *
- Már mondtam a hölgynek, hogy a társaságot holnapra rendelte az uraság. * Vág Ysanee szavába az ajtónálló, de a nemes szúrós pillantását látva azonnal elhallgat, még egy fél lépést hátrább is lép. Mire Samonyr visszafordul a jövevényhez, már ismét kedves kifejezés ül az arcán. *
- Fáradjon be kérem. Hideg van az utcán, illetlenség itt váratnom. Bent aztán megbeszélünk mindent, alkalmatlankodás nélkül. * Teszi hozzá, az utolsó fél mondatot egyértelműen nem a tolvajnak címezve. Odabent a lakás minőségére nem lehet panasz. A padló finom munka, világos fából lerakva, a falak pasztell zöldek, a mennyezet domborműves. Miután hagyott néhány pillanatot, hogy az érkező kinézelődje magát, Dzhim kelletlenül ugyan, de Ysanee kabátjáért nyújtja a karjait, és ha a nő hagyja, akkor finom, precíz mozdulatokkal segíti le róla az idebent feleslegessé vált ruhadarabot. *
- A dolgozószobám fent van, megtisztelne a hölgy, ha felkísérne. * Szól aztán a nemes a lépcső felé indulva, hátra sem pillantva. Érződhet, hogy a kérés sokkal inkább kijelentés, és ha Ysanee követi, akkor a finomra csiszolt, lakkozott falépcsőn felsétálva, azzal szemben álló szobába vezeti őt Samonyr. A dolgozószoba igényesen berendezett, aranyozott fabútorok, méregzöld és bordó kárpit, a mennyezetig érő könyvespolcok jellemzik. A tisztaságra nem lehet egy rossz szava sem senkinek, ahogy a rendre sem. A plafonról lógó csilláron égő gyertyák világítják meg a szobát, bár a sötétzöld, drága függönyök nincsenek behúzva, odakintről nem szűrődne be elég fény. Samonyr az egyik kanapé felé int, ő maga pedig az azzal szemben álló fotelben foglal helyet. *
//Samonyr Rezidencia//
* Bár lemarad a szóváltásról, ahogy megjelenik az ajtóban hamar világossá válik számára, hogy a helyzet nem teljesen békés a két fél között. Megenged magának egy félmosolyt, amit akár joviálisnak is nevezhetne valaki, aki szeretné. Láthatóan nem zavarja a méregetés, ő is hasonlóképp tenne, ha nem takarná kabát az érkezőt. A felé nyújtott kezet megfogja, de nem ereszkedik kézcsókra, hiszen a név, amit hall, nem emlékezteti egyik nemes családra sem. El is könyveli magában egyszerű pórnépnek, de arckifejezésén ez nem látszik. *
- Már mondtam a hölgynek, hogy a társaságot holnapra rendelte az uraság. * Vág Ysanee szavába az ajtónálló, de a nemes szúrós pillantását látva azonnal elhallgat, még egy fél lépést hátrább is lép. Mire Samonyr visszafordul a jövevényhez, már ismét kedves kifejezés ül az arcán. *
- Fáradjon be kérem. Hideg van az utcán, illetlenség itt váratnom. Bent aztán megbeszélünk mindent, alkalmatlankodás nélkül. * Teszi hozzá, az utolsó fél mondatot egyértelműen nem a tolvajnak címezve. Odabent a lakás minőségére nem lehet panasz. A padló finom munka, világos fából lerakva, a falak pasztell zöldek, a mennyezet domborműves. Miután hagyott néhány pillanatot, hogy az érkező kinézelődje magát, Dzhim kelletlenül ugyan, de Ysanee kabátjáért nyújtja a karjait, és ha a nő hagyja, akkor finom, precíz mozdulatokkal segíti le róla az idebent feleslegessé vált ruhadarabot. *
- A dolgozószobám fent van, megtisztelne a hölgy, ha felkísérne. * Szól aztán a nemes a lépcső felé indulva, hátra sem pillantva. Érződhet, hogy a kérés sokkal inkább kijelentés, és ha Ysanee követi, akkor a finomra csiszolt, lakkozott falépcsőn felsétálva, azzal szemben álló szobába vezeti őt Samonyr. A dolgozószoba igényesen berendezett, aranyozott fabútorok, méregzöld és bordó kárpit, a mennyezetig érő könyvespolcok jellemzik. A tisztaságra nem lehet egy rossz szava sem senkinek, ahogy a rendre sem. A plafonról lógó csilláron égő gyertyák világítják meg a szobát, bár a sötétzöld, drága függönyök nincsenek behúzva, odakintről nem szűrődne be elég fény. Samonyr az egyik kanapé felé int, ő maga pedig az azzal szemben álló fotelben foglal helyet. *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:47:22
Üzenet elküldve: 2025-11-30 21:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Megenged magának egy kellemes mosolyt Nestar uraság tréfájára.*
-Valóban. Ebből is látszik, hogy micsoda egy megbízhatatlan kereskedő vagyok. Mint az összes többi.
*Válaszolja, de azért jót szórakozik ezen a dolgon, ezt kár volna eltagadni. Azon még inkább jót szórakozik, hogy az alkimista jó remete alkimistához hűen valóban eljátszik a gondolattal, hogy visszahozzon valakit az életből, s tudományos igényeséggel közelíti meg a kérdést. Meglehet, nem most jut eszébe efféle gondolat, de attól még mókás a dolog. Persze ezt a tündér nem mutatja ki.*
-Akkor ezt hagyjuk meg a mágusoknak és a papoknak. Bár azért kíváncsivá tett, mint tudja némileg konyítok az alkimiához, de leginkább csak az italok miatt amikkel kereskedem. Hol húzódik a határ, például mi az a legnagyobb sérülés amit be lehet gyógyítani mágia nélkül?
*Erre viszont tényleg kíváncsi, az is lehet, hogy van valami jóféle izgalmas és kalandos története, amit később majd jól előad másoknak mintha ő élte volna át.*
-Olyan, mintha egyre csak gyakrabban történne valami. Nem igazán látom, hogy hol fog lelassulni, és beállni egy nyugodt évtized. Másfelől viszont úgy szép az élet, ha zajlik.
*Teátrálisan széttárja karjait és szivárványszín szárnyait is egyszerre. Persze akiket éppen orkok mészárolnak le bizonyára nem gondolják azt, hogy jelenleg milyen szerencsések lehetnek, de ez Merchent egyáltalán nem érdekli. A mágia dolga viszont már annál inkább.*
-Tudja mióta vigyázok erre az amulettre ~Ügyes kifejezés, Merchen. Nagyon ügyes.~ sokat töprengtem a mágiatudományok dolgán, az üzlettől és a régi mágusoktól is eltekintve. Kacérkodom a gondolattal, hogy magam is tanuljak, ugye ahogy korábban is említettem, mikor arról kérdeztem lenne-e a tanárom. De úgy egyébként ha beszélünk róla, mit javasol, melyik ágba lenne érdemes belekezdnem? Mindegyik elemi ág számos izgalmas lehetőséggel kecsegtet, érdekelne az ön véleménye, kérem.
//Egy nemes ügy//
*Megenged magának egy kellemes mosolyt Nestar uraság tréfájára.*
-Valóban. Ebből is látszik, hogy micsoda egy megbízhatatlan kereskedő vagyok. Mint az összes többi.
*Válaszolja, de azért jót szórakozik ezen a dolgon, ezt kár volna eltagadni. Azon még inkább jót szórakozik, hogy az alkimista jó remete alkimistához hűen valóban eljátszik a gondolattal, hogy visszahozzon valakit az életből, s tudományos igényeséggel közelíti meg a kérdést. Meglehet, nem most jut eszébe efféle gondolat, de attól még mókás a dolog. Persze ezt a tündér nem mutatja ki.*
-Akkor ezt hagyjuk meg a mágusoknak és a papoknak. Bár azért kíváncsivá tett, mint tudja némileg konyítok az alkimiához, de leginkább csak az italok miatt amikkel kereskedem. Hol húzódik a határ, például mi az a legnagyobb sérülés amit be lehet gyógyítani mágia nélkül?
*Erre viszont tényleg kíváncsi, az is lehet, hogy van valami jóféle izgalmas és kalandos története, amit később majd jól előad másoknak mintha ő élte volna át.*
-Olyan, mintha egyre csak gyakrabban történne valami. Nem igazán látom, hogy hol fog lelassulni, és beállni egy nyugodt évtized. Másfelől viszont úgy szép az élet, ha zajlik.
*Teátrálisan széttárja karjait és szivárványszín szárnyait is egyszerre. Persze akiket éppen orkok mészárolnak le bizonyára nem gondolják azt, hogy jelenleg milyen szerencsések lehetnek, de ez Merchent egyáltalán nem érdekli. A mágia dolga viszont már annál inkább.*
-Tudja mióta vigyázok erre az amulettre ~Ügyes kifejezés, Merchen. Nagyon ügyes.~ sokat töprengtem a mágiatudományok dolgán, az üzlettől és a régi mágusoktól is eltekintve. Kacérkodom a gondolattal, hogy magam is tanuljak, ugye ahogy korábban is említettem, mikor arról kérdeztem lenne-e a tanárom. De úgy egyébként ha beszélünk róla, mit javasol, melyik ágba lenne érdemes belekezdnem? Mindegyik elemi ág számos izgalmas lehetőséggel kecsegtet, érdekelne az ön véleménye, kérem.
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-30 18:55:28
Üzenet elküldve: 2025-11-30 18:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Egy kicsit elhuny és már nem is kívánja látni a hűséges vásárlóit. Igazán csalódtam.
*Faarcú humorkodási próbálkozása mögött meghúzódik egy kis nyugalom, hogy legalább nem ígérnek neki semmit, amit nem tudna betartani feléje.*
- Mindenképp, bár praktikus vagyok ilyen ügyekben. A halált megelőzni könnyebb és egyszerűbb, mint a semmiből újrateremteni valamit, ami már nem létezik. Ami miatt viszont nem hiszem, hogy valaha lesz ilyen ital az az, hogy ez már túlmutat az alkímia határain, a fizikain és anyagin és inkább a mágia területe. Olyan dolgokkal is kell foglalkozni, mint az emlékek és személyiség, ami anyagismereti szinten nem megfogható.
*Gyorsan távolodik el bármiféle ígérettől, hogy ilyesmit el tudna készíteni. Nem próbálta és érdektelen is rá, a nagyravágyás nem tartozott eddig az érdemei közé, bár lassan kezd rászokni az álmodozásra, hogy a számára süppedő világban valami biztos talajt hozzon létre a maga számára.*
- Igen, bár igazán értékelnék egy nyugodt évtizedet ezután. Még az előző történelmi eseményt se vészeltük át teljesen és már is itt a következő.
*Visszautalván az előző panaszkodására a város hanyatlását illetően. Az elmondottakra bólint, mert mást nem nagyon tud hozzátenni. Ami az alkimistát illeti, ötlettelen azzal kapcsolatban, hogy mi lelte a múlt nagy mágusait. Ki is használja vendéglátója meglátásainak hallgatását arra, hogy belefalatozzon a főfogásba, azt néha elhalassza monológjai között, de az apró falatkák nem zavarják a figyelmében.*
- Ellenben, ne értse félre, nem is szándékozom eltántorítani az ötlettől. Szerintem kifejezetten hatékony lenne összekötnie a saját érdeklődését a mágiák iránt azzal, hogy mellékesen egy üzlet is létrejöhessen belőle és járulékosan a város számára is gyümölcsözne nem kevés előny.
//Egy nemes ügy//
- Egy kicsit elhuny és már nem is kívánja látni a hűséges vásárlóit. Igazán csalódtam.
*Faarcú humorkodási próbálkozása mögött meghúzódik egy kis nyugalom, hogy legalább nem ígérnek neki semmit, amit nem tudna betartani feléje.*
- Mindenképp, bár praktikus vagyok ilyen ügyekben. A halált megelőzni könnyebb és egyszerűbb, mint a semmiből újrateremteni valamit, ami már nem létezik. Ami miatt viszont nem hiszem, hogy valaha lesz ilyen ital az az, hogy ez már túlmutat az alkímia határain, a fizikain és anyagin és inkább a mágia területe. Olyan dolgokkal is kell foglalkozni, mint az emlékek és személyiség, ami anyagismereti szinten nem megfogható.
*Gyorsan távolodik el bármiféle ígérettől, hogy ilyesmit el tudna készíteni. Nem próbálta és érdektelen is rá, a nagyravágyás nem tartozott eddig az érdemei közé, bár lassan kezd rászokni az álmodozásra, hogy a számára süppedő világban valami biztos talajt hozzon létre a maga számára.*
- Igen, bár igazán értékelnék egy nyugodt évtizedet ezután. Még az előző történelmi eseményt se vészeltük át teljesen és már is itt a következő.
*Visszautalván az előző panaszkodására a város hanyatlását illetően. Az elmondottakra bólint, mert mást nem nagyon tud hozzátenni. Ami az alkimistát illeti, ötlettelen azzal kapcsolatban, hogy mi lelte a múlt nagy mágusait. Ki is használja vendéglátója meglátásainak hallgatását arra, hogy belefalatozzon a főfogásba, azt néha elhalassza monológjai között, de az apró falatkák nem zavarják a figyelmében.*
- Ellenben, ne értse félre, nem is szándékozom eltántorítani az ötlettől. Szerintem kifejezetten hatékony lenne összekötnie a saját érdeklődését a mágiák iránt azzal, hogy mellékesen egy üzlet is létrejöhessen belőle és járulékosan a város számára is gyümölcsözne nem kevés előny.
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:45:00
Üzenet elküldve: 2025-11-30 01:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Ne is mondja. A legnagyobb ostobaság. Kérem ha meghalnék, ne támasszon fel.
*Mondja vigyorogva, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja.*
-Ha eljön az időnk akkor eljön, az élet szépségét éppen a múlandósága adja meg. Ha örökké élhetnék, sosem tudnék igazán élvezni semmit. Biztos van, aki azt hiszi, hogy milyen jó is lehet az öröklét, de biztosíthatom, hogy nem tartozom közéjük.
*Egy rövid gondolkozás után azonban hozzátesz valamit.*
-Azért ha feltalálná az élet italát, kérem mindenképp keressen meg. Biztos vagyok benne, hogy az ön szakértelmével és az én kapcsolataimmal és képességeimmel aranyhegyeken tölthetnénk a megérdemelt öregkorunkat.
*Hacsak nem találta fel máris ezt az italt, bár akkor igazán, őszintén meglepődne. Nagyra tartja az alkimista tudását, de efféle erőkkel csak nem képes dacolni. Vagy mégis?*
-Á vagy úgy. Teljesen megértem. Nincs is rosszabb, mint mikor az ember koncentrálni próbál, és állandóan zaklatják valamivel és megzavarják a folyamatban. Ezt magam is tapasztaltam már.
*Helyesel is hozzá, és amennyire társasági tündér Merchen, éppen annyira kedveli önmaga társaságát is, sőt. Szereti az egyedüllét ürességének szépségét.*
-Az pedig manapság bármikor megtörténhet, nem igaz?
*Hiába, az orkok fenyegetése mégis csak itt liheg a nyakukba, barbárok ide vagy oda.*
-Olyan terhet semmiképp, de kedves öntől, hogy az én javamat emeli a városéval szemben, igazán ritka tulajdonság. Ezt eddig csak magamtól és jómagamtól tapasztaltam.
*Fejti ki a bölcs meglátását, azt azonban nehezen tartja meg, hogy ne nevesse el magát közben.*
-Csak egy kósza ötlet volt, de megértem az aggályait. Utána kell ennek járni, s meglátni azt, hogy egyáltalán az első, igazán képzett mágust megbízhatóan a magunk oldalán - magunk alatt azt értem, hogy a saját magam - tudhassuk, s utána úgyis alakulnak majd a dolgok, Teysus segedelmével. Az is meglehet, hogy éppen egy efféle mágus adná meg a végső ötletet ahhoz, hogy a saját fajtáját mivel lehetne idecsalogatni.
*Elvégre mégiscsak ismerhetik valamennyire egymást, hogy mihez húz a szívük, mik azok a hívószavak, amelyek igazán hatni tudnak rájuk. A hatalmas mágusok eltűnésének történeteit izgatottan hallgatja. Csak egy név cseng ismerősen neki, ettől függetlenül figyel és bólogat.*
-A hatalom néha kifordítja gazdáját önnön magából, sajnos ezt gyakran látni már akkor is, mikor csak aprócska szelet jut belőle valakihez. A vagyon is hasonlókra képes, a kettő pedig igen gyakran együtt jár. Úgy tartják, hogy ha kíváncsi vagy egy ember igazi valójára, csak adj neki egy maszkot, s rögtön megmutatja milyen is. Azt hiszem a hatalom is így működik.
*Leöblíti az ételt a maradék borával és elégedetten dől hátra, hogy aztán egy egészségeset sóhajthasson.*
//Egy nemes ügy//
-Ne is mondja. A legnagyobb ostobaság. Kérem ha meghalnék, ne támasszon fel.
*Mondja vigyorogva, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja.*
-Ha eljön az időnk akkor eljön, az élet szépségét éppen a múlandósága adja meg. Ha örökké élhetnék, sosem tudnék igazán élvezni semmit. Biztos van, aki azt hiszi, hogy milyen jó is lehet az öröklét, de biztosíthatom, hogy nem tartozom közéjük.
*Egy rövid gondolkozás után azonban hozzátesz valamit.*
-Azért ha feltalálná az élet italát, kérem mindenképp keressen meg. Biztos vagyok benne, hogy az ön szakértelmével és az én kapcsolataimmal és képességeimmel aranyhegyeken tölthetnénk a megérdemelt öregkorunkat.
*Hacsak nem találta fel máris ezt az italt, bár akkor igazán, őszintén meglepődne. Nagyra tartja az alkimista tudását, de efféle erőkkel csak nem képes dacolni. Vagy mégis?*
-Á vagy úgy. Teljesen megértem. Nincs is rosszabb, mint mikor az ember koncentrálni próbál, és állandóan zaklatják valamivel és megzavarják a folyamatban. Ezt magam is tapasztaltam már.
*Helyesel is hozzá, és amennyire társasági tündér Merchen, éppen annyira kedveli önmaga társaságát is, sőt. Szereti az egyedüllét ürességének szépségét.*
-Az pedig manapság bármikor megtörténhet, nem igaz?
*Hiába, az orkok fenyegetése mégis csak itt liheg a nyakukba, barbárok ide vagy oda.*
-Olyan terhet semmiképp, de kedves öntől, hogy az én javamat emeli a városéval szemben, igazán ritka tulajdonság. Ezt eddig csak magamtól és jómagamtól tapasztaltam.
*Fejti ki a bölcs meglátását, azt azonban nehezen tartja meg, hogy ne nevesse el magát közben.*
-Csak egy kósza ötlet volt, de megértem az aggályait. Utána kell ennek járni, s meglátni azt, hogy egyáltalán az első, igazán képzett mágust megbízhatóan a magunk oldalán - magunk alatt azt értem, hogy a saját magam - tudhassuk, s utána úgyis alakulnak majd a dolgok, Teysus segedelmével. Az is meglehet, hogy éppen egy efféle mágus adná meg a végső ötletet ahhoz, hogy a saját fajtáját mivel lehetne idecsalogatni.
*Elvégre mégiscsak ismerhetik valamennyire egymást, hogy mihez húz a szívük, mik azok a hívószavak, amelyek igazán hatni tudnak rájuk. A hatalmas mágusok eltűnésének történeteit izgatottan hallgatja. Csak egy név cseng ismerősen neki, ettől függetlenül figyel és bólogat.*
-A hatalom néha kifordítja gazdáját önnön magából, sajnos ezt gyakran látni már akkor is, mikor csak aprócska szelet jut belőle valakihez. A vagyon is hasonlókra képes, a kettő pedig igen gyakran együtt jár. Úgy tartják, hogy ha kíváncsi vagy egy ember igazi valójára, csak adj neki egy maszkot, s rögtön megmutatja milyen is. Azt hiszem a hatalom is így működik.
*Leöblíti az ételt a maradék borával és elégedetten dől hátra, hogy aztán egy egészségeset sóhajthasson.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-29 08:40:46
Üzenet elküldve: 2025-11-29 08:40:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Alenia okos lány, ámbár annak ellenére, hogy az élet többször is figyelmeztette már, még mindig kissé naiv. Éppen ezért most sem gondol bele abba, hogy miféle mögöttes tartalom bújhat meg Lazziar szavai mögött, kedves érdeklődésként fogja csupán fel őket.*
- Bizony nagyon sok. Főleg, ha többeket meg akarok hallgatni, hogy biztosan a leghozzáértőbb személyzetet alakíthassam ki magam köré, és természetesen nem elhanyagolható szempont a szimpátia sem. Ami a testőröket illeti, azt kell mondjam, hogy Eeyr pajzsa mindennél erősebb, de természetesen erősen megfontolandó a kérdés. *Lazziar, ha olvas a szavak között, akkor ebből már tudhatja, hogy jelenleg nincs testőre a lánynak, és ha most nem említette volna őket, akkor talán eszébe sem jutott volna felfogadni egyet. A barátai és a családja társaságában már épp elég biztonságban érzi magát, de ők nem lehetnek mindig mellette. Most sincs itt Amazianát leszámítva senki más.
A következő mondatba elrejtett, apró bókra csak kedvesen mosolyog, nem szól, csupán kortyol egyet közben a teából, míg a beszélgetés lassan a városrész prefektusának személyére terelődik.*
- Valóban nehéz a mai Artheniorban nem találkozni a nevével. *Mond róla csupán ennyit, majd kíváncsian hallgatja, hogy miről is szólnak azok a kellemesebb vizek, melyekre az úrfi elmondása alapján éppen eveznek.*
- Ó, nehéz kérdés. *Válaszolja rögtön, miközben elgondolkozik, hogy mit is szeret igazán csinálni az életben.* Nos, azt le szeretném szögezni, hogy a fényűző bálok bármennyire is pompásak, sosem voltak a kedvenceim, mert mindig a kirakatban éreztem magam. Szóval nem ez. *Mosolyog halványan.* Én tanulni szeretek. Megismerni a világot, kutatni a miérteket, válaszokat találni az ismeretlenre és újat teremteni. Emellett pedig az egész életemet az isteneknek szenteltem, így az ő tanaik is kiemelt fontosságúak az életemben. Szeretnék utazni is, de tudja, már nincs hintóm, amivel megtehetném, és bármennyiszer próbálkoztam vele, pórul jártam, így attól már félek, hogy gyakran elhagyjam a várost. *Fejti ki végül őszintén és hosszan, hogy miből áll, és miből szeretné, hogy álljon az élete. Ezt követően egy újabb barátságos mosolyra húzódnak ajkai, miközben visszakérdez.*
- És Ön, uram? Mi az, ami leginkább mosolyt tud csalni az arcára?
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Alenia okos lány, ámbár annak ellenére, hogy az élet többször is figyelmeztette már, még mindig kissé naiv. Éppen ezért most sem gondol bele abba, hogy miféle mögöttes tartalom bújhat meg Lazziar szavai mögött, kedves érdeklődésként fogja csupán fel őket.*
- Bizony nagyon sok. Főleg, ha többeket meg akarok hallgatni, hogy biztosan a leghozzáértőbb személyzetet alakíthassam ki magam köré, és természetesen nem elhanyagolható szempont a szimpátia sem. Ami a testőröket illeti, azt kell mondjam, hogy Eeyr pajzsa mindennél erősebb, de természetesen erősen megfontolandó a kérdés. *Lazziar, ha olvas a szavak között, akkor ebből már tudhatja, hogy jelenleg nincs testőre a lánynak, és ha most nem említette volna őket, akkor talán eszébe sem jutott volna felfogadni egyet. A barátai és a családja társaságában már épp elég biztonságban érzi magát, de ők nem lehetnek mindig mellette. Most sincs itt Amazianát leszámítva senki más.
A következő mondatba elrejtett, apró bókra csak kedvesen mosolyog, nem szól, csupán kortyol egyet közben a teából, míg a beszélgetés lassan a városrész prefektusának személyére terelődik.*
- Valóban nehéz a mai Artheniorban nem találkozni a nevével. *Mond róla csupán ennyit, majd kíváncsian hallgatja, hogy miről is szólnak azok a kellemesebb vizek, melyekre az úrfi elmondása alapján éppen eveznek.*
- Ó, nehéz kérdés. *Válaszolja rögtön, miközben elgondolkozik, hogy mit is szeret igazán csinálni az életben.* Nos, azt le szeretném szögezni, hogy a fényűző bálok bármennyire is pompásak, sosem voltak a kedvenceim, mert mindig a kirakatban éreztem magam. Szóval nem ez. *Mosolyog halványan.* Én tanulni szeretek. Megismerni a világot, kutatni a miérteket, válaszokat találni az ismeretlenre és újat teremteni. Emellett pedig az egész életemet az isteneknek szenteltem, így az ő tanaik is kiemelt fontosságúak az életemben. Szeretnék utazni is, de tudja, már nincs hintóm, amivel megtehetném, és bármennyiszer próbálkoztam vele, pórul jártam, így attól már félek, hogy gyakran elhagyjam a várost. *Fejti ki végül őszintén és hosszan, hogy miből áll, és miből szeretné, hogy álljon az élete. Ezt követően egy újabb barátságos mosolyra húzódnak ajkai, miközben visszakérdez.*
- És Ön, uram? Mi az, ami leginkább mosolyt tud csalni az arcára?
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-29 03:11:51
Üzenet elküldve: 2025-11-29 03:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Most már a halál bizonyossága se adott az új istenek alatt. Az adófizetés szomorú problémának hangzik, őszinte részvétem a szerencsétlen helyzetéért, igazán nem lennék a helyében.
*Nestar is megpróbálkozik a humorkodás dolgával, hiszen ő vándorkereskedőnek számított hosszú ideig, eseti eladásokkal. Nem tudja, hogy a Dwirinthalenek fizettek adót utána, de számára elég nyilvánvaló, hogy nincs szüksége se a város bejegyzésére, sem pedig tartozik nekik a keresetével, amiért cserébe nem sokat kap. Ha ez nekik nem tetszik, akkor nyugodalommal továbbáll.*
- Ez egy költői túlzás volt, de a kutatás számomra egy magányos folyamat, amiből ki kell zárni a külvilágot. A munka velejárója az, hogy hosszas időtartamot egyedül vagy egy-két kolléga társaságában töltöm, de az utóbbi esetben is más részfeladatokkal foglalkozunk.
*Aztán lehet, hogy Nestar személyisége teszi inkább magányossá a folyamatot és nem teszi hozzá, de ez inkább az alkímia folyamatában történik ily módon. A mágikus kísérletek alatt társalogtak eleget, talán kicsit túl sokat is.*
- De azt is fel kell ismerni, hogy mikor kell félretenni ezt és visszakapcsolódni a történelem folyásába, főleg, ha hirtelen felborul a világ nyugta.
*Értékeli Merchen jó szándékát, hogy a városért tenne, az alkimista meglátása szerint, bár közel sem látja szükségesnek.*
- Én azt mondom, hogy ne próbáljon meg akkora terheket cipelni, amit a város se hajlandó megemelni. Elsődlegesen a saját anyagi előnyére működjön, még ha hosszútávon is jövedelmezne inkább. Azt nem tudom, hogy mennyire jó ötlet kiemelkedő kedvezménnyel oktatni egy jövőbeli ígéretért, de én nem értek a szervezetek felépítéséhez. Csak aggódnék, hogy amint megtanulták, amit lehet, elmennek a mágusok tornyának irányába és bottal üthetnénk a nyomukat.
*A főételt el is feledte, amíg nem emlékeztették. Merchen után ő is szed magának, nem a legjobb étvágyával érkezett, hogy őszinte legyen, de egy vékonyabb szelettel idővel elboldogul.*
- Még abban az esetben is legfeljebb csak pár főt lehet egyszerre tanítani. De az ötlet jó, idehívni a méltóságos mágust, ameddig ellehet tanulni tőle az értékes tudását és hagy itt pár tanítványt, aztán keresni egy másik ágbeli kitűnőséget. Idővel az összes varázslat birtokában lenne, ha belegondol és mindig lenne, akit oktasson. Bár személyesen nem markolnék ekkorát.
*Nem mintha nagyon figyelmeztetné akarná Merchent olyasmire, ami ebben az évtizedben nem veszélyeztetni, de azért megemlíti, hogy nosztalgiázzon.*
- Az feltűnt, hogy akik túl nagy hatalomra tesznek szert mágusként, valahogy maguk ellen fordítják a környezetük. Nem is feltétlen értem, hogyan, de eddig a három mágusklán vezére, akivel szőr mentén összefutottam, mind felszívódott, ködös körülmények között és valamiféle összetűzés után a régi szövetségeseivel. Eralil, aki a városi rivális varázslórendet vezette, akkor még a templomos mágusokkal szemben, jobb szó híján meglopta a Dwirinthaleneket majdnem tízezres aranyas kölcsönnel. Nem csak ők adtak a számára és a rend össze is omlott, mert a tagok nem voltak hajlandóak felelősséget vállalni a pénzért, amiből személyesen semmit nem láttak. Worenth, aki hatalmas levegőmágusa volt a városnak és tanácsossá emelkedett, úgy összetűzött szóban a régi szövetségesével, a thargokkal, hogy a fejét akarták venni. Bár bottal üthették a nyomát, mert ő is felszívódott, még talán a lázadás előtt. Taitos, aki az új vezetője volt a Szilánkoknak, hasonlóan tharg szövetséges, pedig csak kivégzett egy halálra ítéltet, aztán... azóta róla se hallottunk. Az érdekes, hogy senkit se zavart igazán, amit tett, így oka se volt nagyon eltűnni.
*Megint sokat fecsegett, így talán érdemes lenne valahogyan a lényeg felé érnie.*
- Röviden, eddig úgy tűnik, a nagy hatalmú mágusok sorsa mind az, hogy száműztetik magukat így vagy úgy. Ezen megfigyelésen nem segít az elemi mágusok toronyhoz vonulásának eseménye sem. Ezt érdemes megfontolni, mielőtt ekkora hatalomra vágyik. És emlékezetben tartani, amikor üzletel velük.
*Nestar annyiban tartja védettnek magát ettől, hogy inkább alkimistaként gondol személyére, mintsem mágusként. Főleg, amióta megtapasztalta, hogy milyen amatőr a tényleges varázslásban és mennyit kellene még gyakorolnia ennek a javításán.*
//Egy nemes ügy//
- Most már a halál bizonyossága se adott az új istenek alatt. Az adófizetés szomorú problémának hangzik, őszinte részvétem a szerencsétlen helyzetéért, igazán nem lennék a helyében.
*Nestar is megpróbálkozik a humorkodás dolgával, hiszen ő vándorkereskedőnek számított hosszú ideig, eseti eladásokkal. Nem tudja, hogy a Dwirinthalenek fizettek adót utána, de számára elég nyilvánvaló, hogy nincs szüksége se a város bejegyzésére, sem pedig tartozik nekik a keresetével, amiért cserébe nem sokat kap. Ha ez nekik nem tetszik, akkor nyugodalommal továbbáll.*
- Ez egy költői túlzás volt, de a kutatás számomra egy magányos folyamat, amiből ki kell zárni a külvilágot. A munka velejárója az, hogy hosszas időtartamot egyedül vagy egy-két kolléga társaságában töltöm, de az utóbbi esetben is más részfeladatokkal foglalkozunk.
*Aztán lehet, hogy Nestar személyisége teszi inkább magányossá a folyamatot és nem teszi hozzá, de ez inkább az alkímia folyamatában történik ily módon. A mágikus kísérletek alatt társalogtak eleget, talán kicsit túl sokat is.*
- De azt is fel kell ismerni, hogy mikor kell félretenni ezt és visszakapcsolódni a történelem folyásába, főleg, ha hirtelen felborul a világ nyugta.
*Értékeli Merchen jó szándékát, hogy a városért tenne, az alkimista meglátása szerint, bár közel sem látja szükségesnek.*
- Én azt mondom, hogy ne próbáljon meg akkora terheket cipelni, amit a város se hajlandó megemelni. Elsődlegesen a saját anyagi előnyére működjön, még ha hosszútávon is jövedelmezne inkább. Azt nem tudom, hogy mennyire jó ötlet kiemelkedő kedvezménnyel oktatni egy jövőbeli ígéretért, de én nem értek a szervezetek felépítéséhez. Csak aggódnék, hogy amint megtanulták, amit lehet, elmennek a mágusok tornyának irányába és bottal üthetnénk a nyomukat.
*A főételt el is feledte, amíg nem emlékeztették. Merchen után ő is szed magának, nem a legjobb étvágyával érkezett, hogy őszinte legyen, de egy vékonyabb szelettel idővel elboldogul.*
- Még abban az esetben is legfeljebb csak pár főt lehet egyszerre tanítani. De az ötlet jó, idehívni a méltóságos mágust, ameddig ellehet tanulni tőle az értékes tudását és hagy itt pár tanítványt, aztán keresni egy másik ágbeli kitűnőséget. Idővel az összes varázslat birtokában lenne, ha belegondol és mindig lenne, akit oktasson. Bár személyesen nem markolnék ekkorát.
*Nem mintha nagyon figyelmeztetné akarná Merchent olyasmire, ami ebben az évtizedben nem veszélyeztetni, de azért megemlíti, hogy nosztalgiázzon.*
- Az feltűnt, hogy akik túl nagy hatalomra tesznek szert mágusként, valahogy maguk ellen fordítják a környezetük. Nem is feltétlen értem, hogyan, de eddig a három mágusklán vezére, akivel szőr mentén összefutottam, mind felszívódott, ködös körülmények között és valamiféle összetűzés után a régi szövetségeseivel. Eralil, aki a városi rivális varázslórendet vezette, akkor még a templomos mágusokkal szemben, jobb szó híján meglopta a Dwirinthaleneket majdnem tízezres aranyas kölcsönnel. Nem csak ők adtak a számára és a rend össze is omlott, mert a tagok nem voltak hajlandóak felelősséget vállalni a pénzért, amiből személyesen semmit nem láttak. Worenth, aki hatalmas levegőmágusa volt a városnak és tanácsossá emelkedett, úgy összetűzött szóban a régi szövetségesével, a thargokkal, hogy a fejét akarták venni. Bár bottal üthették a nyomát, mert ő is felszívódott, még talán a lázadás előtt. Taitos, aki az új vezetője volt a Szilánkoknak, hasonlóan tharg szövetséges, pedig csak kivégzett egy halálra ítéltet, aztán... azóta róla se hallottunk. Az érdekes, hogy senkit se zavart igazán, amit tett, így oka se volt nagyon eltűnni.
*Megint sokat fecsegett, így talán érdemes lenne valahogyan a lényeg felé érnie.*
- Röviden, eddig úgy tűnik, a nagy hatalmú mágusok sorsa mind az, hogy száműztetik magukat így vagy úgy. Ezen megfigyelésen nem segít az elemi mágusok toronyhoz vonulásának eseménye sem. Ezt érdemes megfontolni, mielőtt ekkora hatalomra vágyik. És emlékezetben tartani, amikor üzletel velük.
*Nestar annyiban tartja védettnek magát ettől, hogy inkább alkimistaként gondol személyére, mintsem mágusként. Főleg, amióta megtapasztalta, hogy milyen amatőr a tényleges varázslásban és mennyit kellene még gyakorolnia ennek a javításán.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:16:21
Üzenet elküldve: 2025-11-29 00:16:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Jaj kérem. Hisz ismeri az ősi bölcsességet, az életben csak két dolgot muszáj tenni, meghalni és adót fizetni.
*Jól fel is kuncog a dolgon, mindig szerette ezt a tréfát, mert valahol attól mókás, hogy igaz. De persze egyébként helyesel, hisz Nestar meglátásai valóban jogosak, neki meglehetősen többször kell ilyen helyzetekbe sodornia magát, hozzátartozik a szakmájához.*
-Szóval ön egy remete? Mondja csak nem unalmas oly' sokat egyedül? Vagy a kőházban egyedül élő, kissé bolond remetekép csak egy kósza szájhagyomány lenne?
*Igaz Merchen ismer pár tényleg bogaras figurát, de eddig a vendégéről egészen más képet alakított ki. De végül csak rákanyarodik a beszélgetés a mágusok dolgára, ami úgy tűnik valóban fontos lehet, mert ha csak egy afféle egyszerű mindennapi sopánkodásról lenne szó, bizonyára nem lenne ilyen érdekes. Érdeklődve hallgatja Nestar gondolatait, és kezdi érteni, hogy mire is gondol. Egy darabig emésztgeti, mielőtt megszólalna.*
-Nos elsősorban fontos lehet a célt meghatározni, mégpedig hogy én akarok-e jól járni, vagy azt akarom, hogy a városnak jó legyen, netalántán valahogy a kettő egyszerre teljesüljön. Nyilvánvalóan az lenne a legoptimálisabb. Egy lehetőség az, hogy egy-két igazán magas és jól képzett mágust valahogy idecsábítani, valamivel megnyerni őket, hogy érdekükben álljon itt maradni és tanítani a hozzáérkezőket. A hozzáérkező tanoncok pedig igazán kedvezményes áron tanulhatnának a nagymestertől, ezért cserébe viszont egy bizonyos időt kötelesek lennének a város szolgálatában eltölteni, és hasonlómód tanítani az érkezőket. Nem végtelenül sok időt, egy-két esztendő elég lehet. Hiszen most csak a gondolattal játszunk el, ugye.
*Ő a maga részéről iszik még egy korty bort, és Nestar utólagos engedelmével felnyitja a főételt tartalmazó fatálat. Benne pedig valami szarvasfélének tűnő sülthús hever roppant igényesen tálalva, vékony szeletekre vágva, mellette sült burgonya és valamelyik pirosgyümölcs lekvárja öntetként. Szed is a maga táljára egy keveset, és megkóstolja a finomságot, miközben tovább rágja magában a varázslók dolgát.*
-Vagy magam válok a legnagyobb mágussá valaha, és akkor nem kell másokat keresnem.
*Jegyzi meg túlzóan, ezt az opciót nem igazán látja megvalósíthatónak az elkövetkezendő néhány tíz évben.*
//Egy nemes ügy//
-Jaj kérem. Hisz ismeri az ősi bölcsességet, az életben csak két dolgot muszáj tenni, meghalni és adót fizetni.
*Jól fel is kuncog a dolgon, mindig szerette ezt a tréfát, mert valahol attól mókás, hogy igaz. De persze egyébként helyesel, hisz Nestar meglátásai valóban jogosak, neki meglehetősen többször kell ilyen helyzetekbe sodornia magát, hozzátartozik a szakmájához.*
-Szóval ön egy remete? Mondja csak nem unalmas oly' sokat egyedül? Vagy a kőházban egyedül élő, kissé bolond remetekép csak egy kósza szájhagyomány lenne?
*Igaz Merchen ismer pár tényleg bogaras figurát, de eddig a vendégéről egészen más képet alakított ki. De végül csak rákanyarodik a beszélgetés a mágusok dolgára, ami úgy tűnik valóban fontos lehet, mert ha csak egy afféle egyszerű mindennapi sopánkodásról lenne szó, bizonyára nem lenne ilyen érdekes. Érdeklődve hallgatja Nestar gondolatait, és kezdi érteni, hogy mire is gondol. Egy darabig emésztgeti, mielőtt megszólalna.*
-Nos elsősorban fontos lehet a célt meghatározni, mégpedig hogy én akarok-e jól járni, vagy azt akarom, hogy a városnak jó legyen, netalántán valahogy a kettő egyszerre teljesüljön. Nyilvánvalóan az lenne a legoptimálisabb. Egy lehetőség az, hogy egy-két igazán magas és jól képzett mágust valahogy idecsábítani, valamivel megnyerni őket, hogy érdekükben álljon itt maradni és tanítani a hozzáérkezőket. A hozzáérkező tanoncok pedig igazán kedvezményes áron tanulhatnának a nagymestertől, ezért cserébe viszont egy bizonyos időt kötelesek lennének a város szolgálatában eltölteni, és hasonlómód tanítani az érkezőket. Nem végtelenül sok időt, egy-két esztendő elég lehet. Hiszen most csak a gondolattal játszunk el, ugye.
*Ő a maga részéről iszik még egy korty bort, és Nestar utólagos engedelmével felnyitja a főételt tartalmazó fatálat. Benne pedig valami szarvasfélének tűnő sülthús hever roppant igényesen tálalva, vékony szeletekre vágva, mellette sült burgonya és valamelyik pirosgyümölcs lekvárja öntetként. Szed is a maga táljára egy keveset, és megkóstolja a finomságot, miközben tovább rágja magában a varázslók dolgát.*
-Vagy magam válok a legnagyobb mágussá valaha, és akkor nem kell másokat keresnem.
*Jegyzi meg túlzóan, ezt az opciót nem igazán látja megvalósíthatónak az elkövetkezendő néhány tíz évben.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-28 15:28:43
Üzenet elküldve: 2025-11-28 15:28:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Hazugság volna azt állítani, hogy nem szórakoztatja kissé a szolgáló morgolódása. Az ilyen karótnyelt, illedelembe kapaszkodó ősöreg bútordarabok szándékos bosszantása mindig is kedves elfoglaltsága volt, bár mióta az egyik ilyen mókája a Barakk egyik cellájába juttatta, azért leheletnyit elővigyázatosabb. Ennyi bölcsességre azért szert tett az évek alatt.
Most ugyan akaratlagosság nem húzódik meg abban, hogy felpiszkálta a fickót, de ettől még nem veszít élvezeti értékéből. Még úgy se, hogy éppen elég egyértelműen szajhának bélyegzik. Felszívja magát, hogy aztán vándorszínészeket megszégyenítő alakítással játssza el a felháborodottat. Hangját ugyan nem emeli meg, mintha esetleges skandallumtól tartva fékezné az indulatait, de a sértettség ott villan a pillantásaiban.*
- Hogy merészeli? Nyomatékosan megkérem, hogy ... *még bele sem tud melegedni igazán, az ajtó nyikordulására kapja fel a fejét, tekintetét pedig rögvest a szolgáló mögött kilépő férfi felé kapja. A gondosan komponált indulatosság megbicsaklik, s egy csendes pillanat erejéig tetőtől talpig felméri kékjeivel, mit sem törődve azzal, hogy netán illetlennek tűnik. Samonyr Talwakr úgy tűnik se nem kopasz, se nem kövér vagy ízléstelen: egyáltalán nem hasonlít ahhoz az alakhoz, akit szórakozottan maga elé képzelt. Sőt, határozottan jó kiállású férfi, s az ápolt hajába vegyülő ősz szálak is inkább kölcsönöznek neki valamiféle bájt, mint tűnik tőlük öregesnek.
A pillanatnyi meglepetés azért láthatóan átsuhant tekintetén, de hamar rendezi vonásait, hogy bájosan duruzsoló hangján maga is bemutatkozhasson.*
- Ysanee Farnelis *nyújtja a hidegtől kipirosodott hűvös kezét a másik felé* - Bizonyos körökben azt beszélik, hogy keres valakit, aki nem fél némi... *hangja játékosan, sejtetően cseng* kihívást vállalni.
*Egy pillanatra megáll, a kékekbe pillantva várja a reakcióját, majd halvány félmosolyra húzza száját.*
~ Remélem értjük egymást Szépfiú ~ *Kellemetlen lenne, ha a ház ura is pillangónak nézné, de diszkrétebb - és jóval melegebb - körülmények között ezt gyorsan tudják tisztázni. Ehhez azonban be kellene jutnia.*
- Nem szeretnék tolakodónak tűnni, kedves Talwakr úr, de talán érdemesebb lenne egy diszkrétebb helyen megbeszélnünk a részleteket. Idekint a falnak is füle van, igazán nem hiányzik, hogy felreppenjen valami rosszindulatú pletyka. *hangsúlya olyan, mintha valami jóhírét féltő nemeskisasszonyka lenne, de szemeiben van valami pimaszság, ami az ellenkezőjéről árulkodik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.28 15:29:03
//Samonyr Rezidencia//
*Hazugság volna azt állítani, hogy nem szórakoztatja kissé a szolgáló morgolódása. Az ilyen karótnyelt, illedelembe kapaszkodó ősöreg bútordarabok szándékos bosszantása mindig is kedves elfoglaltsága volt, bár mióta az egyik ilyen mókája a Barakk egyik cellájába juttatta, azért leheletnyit elővigyázatosabb. Ennyi bölcsességre azért szert tett az évek alatt.
Most ugyan akaratlagosság nem húzódik meg abban, hogy felpiszkálta a fickót, de ettől még nem veszít élvezeti értékéből. Még úgy se, hogy éppen elég egyértelműen szajhának bélyegzik. Felszívja magát, hogy aztán vándorszínészeket megszégyenítő alakítással játssza el a felháborodottat. Hangját ugyan nem emeli meg, mintha esetleges skandallumtól tartva fékezné az indulatait, de a sértettség ott villan a pillantásaiban.*
- Hogy merészeli? Nyomatékosan megkérem, hogy ... *még bele sem tud melegedni igazán, az ajtó nyikordulására kapja fel a fejét, tekintetét pedig rögvest a szolgáló mögött kilépő férfi felé kapja. A gondosan komponált indulatosság megbicsaklik, s egy csendes pillanat erejéig tetőtől talpig felméri kékjeivel, mit sem törődve azzal, hogy netán illetlennek tűnik. Samonyr Talwakr úgy tűnik se nem kopasz, se nem kövér vagy ízléstelen: egyáltalán nem hasonlít ahhoz az alakhoz, akit szórakozottan maga elé képzelt. Sőt, határozottan jó kiállású férfi, s az ápolt hajába vegyülő ősz szálak is inkább kölcsönöznek neki valamiféle bájt, mint tűnik tőlük öregesnek.
A pillanatnyi meglepetés azért láthatóan átsuhant tekintetén, de hamar rendezi vonásait, hogy bájosan duruzsoló hangján maga is bemutatkozhasson.*
- Ysanee Farnelis *nyújtja a hidegtől kipirosodott hűvös kezét a másik felé* - Bizonyos körökben azt beszélik, hogy keres valakit, aki nem fél némi... *hangja játékosan, sejtetően cseng* kihívást vállalni.
*Egy pillanatra megáll, a kékekbe pillantva várja a reakcióját, majd halvány félmosolyra húzza száját.*
~ Remélem értjük egymást Szépfiú ~ *Kellemetlen lenne, ha a ház ura is pillangónak nézné, de diszkrétebb - és jóval melegebb - körülmények között ezt gyorsan tudják tisztázni. Ehhez azonban be kellene jutnia.*
- Nem szeretnék tolakodónak tűnni, kedves Talwakr úr, de talán érdemesebb lenne egy diszkrétebb helyen megbeszélnünk a részleteket. Idekint a falnak is füle van, igazán nem hiányzik, hogy felreppenjen valami rosszindulatú pletyka. *hangsúlya olyan, mintha valami jóhírét féltő nemeskisasszonyka lenne, de szemeiben van valami pimaszság, ami az ellenkezőjéről árulkodik.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.28 15:29:03
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:25:31
Üzenet elküldve: 2025-11-28 12:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A hórihorgas alak továbbra is mogorván méregeti a tolvajt, ahogy annak mondandóját hallgatja. Láthatóan a világ legnagyobb sértésének tartja, hogy valaki hívatlanul, és bejelentkezés nélkül csak úgy felkeresse a nemesi villát. Főleg annak fényében, hogyha valaki nemes tenné, akkor azzal kezdte volna, hogy családnevét, rangját, esetleges titulusát villogtatja meg, de mindez elmaradt, jelezve, hogy valami arra méltatlan kopogtat. Látszik rajta, hogy szíve szerint elküldené az ismeretlent, azonban a kényes téma említésére mérgesen villan az alak tekintete. De persze az is lehet, hogy csak a bizalmas közelhajolás zavarja ennyire. *
- Értem. * Feleli lassan, elnyújtva a szót, és újra végigpillant a nőn. *
- Az uraság úgy tudom, hogy holnapra rendelte az örömlányokat, úgyhogy megkérném, hogy jöjjön vissza aznap. Nem tudom, hogy mi alapján bátorkodott már ma felkeresni, de attól tartok... * Az elutasítás és elbocsájtás félbe marad, mert kinyílik mögötte az ajtó, és megjelenik egy teljesen más alak. A férfinak ápolt, rövid, dús szakálla van, és igazított, de nem pomádétól tocsogó, szintén dús, néhol ősz szálakat rejtő haja. Ruhája nem túl hivalkodó, de látszik rajta, hogy finom anyagból készült, és pontos műgonddal lett a viselőjére szabva. Tekintete nem bosszús, inkább érdeklődő. *
- Jó napot kívánok. * Köszön előre, mire a darázsruhás férfi rögtön meghajol, és félre áll a beszélgetők útjából, anélkül, hogy bármit is mondana. *
- Samonyr Talwakr, miben segíthetek, kisasszony? * Teszi fel a kérdést egy kedves mosoly keretében, és vagy saját kényelme, vagy kedvesség vezérli, de nem csukja be maga után az ajtót, úgyhogy a kellemes meleg ismét szökni kezd az utcára. *
//Samonyr Rezidencia//
* A hórihorgas alak továbbra is mogorván méregeti a tolvajt, ahogy annak mondandóját hallgatja. Láthatóan a világ legnagyobb sértésének tartja, hogy valaki hívatlanul, és bejelentkezés nélkül csak úgy felkeresse a nemesi villát. Főleg annak fényében, hogyha valaki nemes tenné, akkor azzal kezdte volna, hogy családnevét, rangját, esetleges titulusát villogtatja meg, de mindez elmaradt, jelezve, hogy valami arra méltatlan kopogtat. Látszik rajta, hogy szíve szerint elküldené az ismeretlent, azonban a kényes téma említésére mérgesen villan az alak tekintete. De persze az is lehet, hogy csak a bizalmas közelhajolás zavarja ennyire. *
- Értem. * Feleli lassan, elnyújtva a szót, és újra végigpillant a nőn. *
- Az uraság úgy tudom, hogy holnapra rendelte az örömlányokat, úgyhogy megkérném, hogy jöjjön vissza aznap. Nem tudom, hogy mi alapján bátorkodott már ma felkeresni, de attól tartok... * Az elutasítás és elbocsájtás félbe marad, mert kinyílik mögötte az ajtó, és megjelenik egy teljesen más alak. A férfinak ápolt, rövid, dús szakálla van, és igazított, de nem pomádétól tocsogó, szintén dús, néhol ősz szálakat rejtő haja. Ruhája nem túl hivalkodó, de látszik rajta, hogy finom anyagból készült, és pontos műgonddal lett a viselőjére szabva. Tekintete nem bosszús, inkább érdeklődő. *
- Jó napot kívánok. * Köszön előre, mire a darázsruhás férfi rögtön meghajol, és félre áll a beszélgetők útjából, anélkül, hogy bármit is mondana. *
- Samonyr Talwakr, miben segíthetek, kisasszony? * Teszi fel a kérdést egy kedves mosoly keretében, és vagy saját kényelme, vagy kedvesség vezérli, de nem csukja be maga után az ajtót, úgyhogy a kellemes meleg ismét szökni kezd az utcára. *
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:44:06
Üzenet elküldve: 2025-11-27 18:44:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Merchen meglátása jó arra, hogy fölösleges a múlton merengenie, amit bár csak felszínesen tett. De az is igaz, hogy ha egy kicsit eltekint a kedvetlenségétől a politika iránt és csak eldönthetné, hogy nem lényeges a jövőbeli munkásságát illetően. Ettől függetlenül, több kedve egyáltalán nem lesz ahhoz, hogy visszatérjen a szakmához, amihez semmi affinitása vagy kvalitása. Arra, hogy miként viselje el a fölöslegességet az életében, kicsit kevésbé érdekelt.*
- Elgondolkodtató és bizonyára hasznos, ha muszáj részt venni ilyen gyűléseken. Én személy szerint kihúzom magam az eseményekből és visszamerengek a munkámba. A remetelét egyik előnye, hogy ahol nem kell legyek, ott csak nem vagyok, így csak ott tartózkodom, ahova érdemes ellátogatni.
*Ez egy burkolt dicséret is Merchen számára.*
- De el tudom képzelni, hogy kereskedőként minden témához valamennyire érteni és hozzászólni is kell, hogy előnyös üzleti lehetőséget lehessen kovácsolni belőle. Magam szerencséjére, engem csak nagyon meghatározott feladatokkal és témákban keresnek. Nem várják el a figyelmemet vagy értékelik a hozzászólásomat olyan témákban, amiért nem vagyok az illetékes jelen és ez nekem így megfelelő. De részvétem a napokért, amiket elvitt az életéből.
*Elfogadja, hogy lesz, amihez nála sokkal jobban értenek, rengeteg területen és, ha még rosszabbnak is tartaná esetleg azt a döntést, ha mást nem, a többség döntését így is érdemes elfogadnia, mert mást úgy se tehet. Cserébe nem is tartja felelősnek magát azért, hogy azok a döntések a pusztulásba vitték a várost. A mágusokat illetően, talán pontosítania kell, nehogy véletlenül félrevezesse a kereskedőt.*
- Személyenként, mindenkinek más oka lesz, hogy ne térjen vissza, viszont általánosságban, elnézést kérek, meggondolatlanul fecsegtem. Itt nem feltétlen a pénzről van szó. A mágiatanulás elég hierarchikus, amit hónapok vagy évek alatt fejtene meg az egyszerű tanonc, azt a mester át tudja adni neki napok, hetek alatt. Itt az idő a fontos, hisz a mágusok nagyja élete végéig tanul. Ha megnyersz magadnak egy tudásában kiemelkedő mágust, őhozzá maguktól érkezni fognak tanítványok, akikből magasan képzett mágusok lesznek, akikhez hasonló láncolatban, egészen az újoncig, további tanítványok érkeznek. Erre szükség is van, mert a középszintű varázsos ideje sokkal olcsóbb, mint az ágazat főmágusáé, ha eladás szempontjából nézed. Viszont, ha a legerősebb mágus, akit mondjuk földmágiára találnál, csak én lennék, de a toronybeli mágusok képesek a legerősebb földmágiákra is, valamint bizonyára mélyebb és újabb varázslatokat kovácsolnak éppen, egyszerűbb az adott varázstanoncnak direkt a toronyhoz indulnia és ott töltenie az élete további részét a földmágia tanulmányozásával. Lehet, hogy itt kezdi, mert olcsóbb lenne, de amint kitanulta magát, bizonyosan itt hagyná a várost, hogy folytassa a toronyban. És itt nem csak egy magasabb szintű varázslót vesztünk, hanem minden varázslót, aki ezekben a szerteágazó láncolatokban alatta tanulna. Tehát neked mindenképp a példabeli föld ágazat legjobb mágusainak egyikére lenne szükséged.
*Sikerült még többet fecsegnie, de eleinte nagyon is rosszul reprezentálta, hogy miként kell hozzányúlnia a mágusrend alapításához, még ha nem is így nevezte a dolgot. De kell egy varázslói szervezet, hogy lehessen oktatni.*
- De ez csak a személyes véleményem, ha elegendően alacsonyabban adnád a varázslatokat, mindenképpen lenne rá vevő. De az igazi pénz abban lenne gondolom, ha ez versenyképes lenne a toronnyal minőségben, így az áraiban keveset kéne feláldozni a magas haszonkulcsért. És gondolom az is látszik, hogy mennyit ad hozzá a szervezet értékéhez egy-egy magas szintű varázstudó.
//Egy nemes ügy//
*Merchen meglátása jó arra, hogy fölösleges a múlton merengenie, amit bár csak felszínesen tett. De az is igaz, hogy ha egy kicsit eltekint a kedvetlenségétől a politika iránt és csak eldönthetné, hogy nem lényeges a jövőbeli munkásságát illetően. Ettől függetlenül, több kedve egyáltalán nem lesz ahhoz, hogy visszatérjen a szakmához, amihez semmi affinitása vagy kvalitása. Arra, hogy miként viselje el a fölöslegességet az életében, kicsit kevésbé érdekelt.*
- Elgondolkodtató és bizonyára hasznos, ha muszáj részt venni ilyen gyűléseken. Én személy szerint kihúzom magam az eseményekből és visszamerengek a munkámba. A remetelét egyik előnye, hogy ahol nem kell legyek, ott csak nem vagyok, így csak ott tartózkodom, ahova érdemes ellátogatni.
*Ez egy burkolt dicséret is Merchen számára.*
- De el tudom képzelni, hogy kereskedőként minden témához valamennyire érteni és hozzászólni is kell, hogy előnyös üzleti lehetőséget lehessen kovácsolni belőle. Magam szerencséjére, engem csak nagyon meghatározott feladatokkal és témákban keresnek. Nem várják el a figyelmemet vagy értékelik a hozzászólásomat olyan témákban, amiért nem vagyok az illetékes jelen és ez nekem így megfelelő. De részvétem a napokért, amiket elvitt az életéből.
*Elfogadja, hogy lesz, amihez nála sokkal jobban értenek, rengeteg területen és, ha még rosszabbnak is tartaná esetleg azt a döntést, ha mást nem, a többség döntését így is érdemes elfogadnia, mert mást úgy se tehet. Cserébe nem is tartja felelősnek magát azért, hogy azok a döntések a pusztulásba vitték a várost. A mágusokat illetően, talán pontosítania kell, nehogy véletlenül félrevezesse a kereskedőt.*
- Személyenként, mindenkinek más oka lesz, hogy ne térjen vissza, viszont általánosságban, elnézést kérek, meggondolatlanul fecsegtem. Itt nem feltétlen a pénzről van szó. A mágiatanulás elég hierarchikus, amit hónapok vagy évek alatt fejtene meg az egyszerű tanonc, azt a mester át tudja adni neki napok, hetek alatt. Itt az idő a fontos, hisz a mágusok nagyja élete végéig tanul. Ha megnyersz magadnak egy tudásában kiemelkedő mágust, őhozzá maguktól érkezni fognak tanítványok, akikből magasan képzett mágusok lesznek, akikhez hasonló láncolatban, egészen az újoncig, további tanítványok érkeznek. Erre szükség is van, mert a középszintű varázsos ideje sokkal olcsóbb, mint az ágazat főmágusáé, ha eladás szempontjából nézed. Viszont, ha a legerősebb mágus, akit mondjuk földmágiára találnál, csak én lennék, de a toronybeli mágusok képesek a legerősebb földmágiákra is, valamint bizonyára mélyebb és újabb varázslatokat kovácsolnak éppen, egyszerűbb az adott varázstanoncnak direkt a toronyhoz indulnia és ott töltenie az élete további részét a földmágia tanulmányozásával. Lehet, hogy itt kezdi, mert olcsóbb lenne, de amint kitanulta magát, bizonyosan itt hagyná a várost, hogy folytassa a toronyban. És itt nem csak egy magasabb szintű varázslót vesztünk, hanem minden varázslót, aki ezekben a szerteágazó láncolatokban alatta tanulna. Tehát neked mindenképp a példabeli föld ágazat legjobb mágusainak egyikére lenne szükséged.
*Sikerült még többet fecsegnie, de eleinte nagyon is rosszul reprezentálta, hogy miként kell hozzányúlnia a mágusrend alapításához, még ha nem is így nevezte a dolgot. De kell egy varázslói szervezet, hogy lehessen oktatni.*
- De ez csak a személyes véleményem, ha elegendően alacsonyabban adnád a varázslatokat, mindenképpen lenne rá vevő. De az igazi pénz abban lenne gondolom, ha ez versenyképes lenne a toronnyal minőségben, így az áraiban keveset kéne feláldozni a magas haszonkulcsért. És gondolom az is látszik, hogy mennyit ad hozzá a szervezet értékéhez egy-egy magas szintű varázstudó.
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-26 22:18:26
Üzenet elküldve: 2025-11-26 22:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Úgy szégyellje magát Nestar uram.
*Feleli kedélyesen, és enyhén kacag is az orra alatt, egyértelmű, hogy nem gondolja komolyan.*
-A dolgok természetes rendje, hogy egyszer minden véget ér. Lehetett volna jobban csinálni? Bizonyára. Számít ez már? Kétlem.
*Adja meg végül a maga részéről a "megbocsájtást" az el nem követett bűnökért.*
-Ebben nagyon is igaza van. Kevesen ismerik fel a tényt, hogy saját sorsukért csakis önmaguk a felelősek. Hallottam egy érdekes gondolatkísérletet, melynek az a lényege, hogy bármikor mikor azt akarnánk mondani valamire, hogy kell, úgy mint el kell szenvednünk - például egy unalmas tanácskozáson kell részt vennem - helyette azt érdemes gondolni magunkban, hogy : "úgy döntöttem hogy". Úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a tanácskozáson. Mit gondol? Roppant érdekesnek találom!
*Mondja, és látszik is rajta az a gyermeki izgatottság, valóban régóta akadt lehetősége efféle témákat boncolganti.*
-Így rögtön máshogy esik a felelősség is, a saját életünk iránt is.
*Teszi még hozzá, hisz elvégre erre szeretett volna válaszolni.*
-Legyen úgy.
*Az üzlet azért mégis csak fontos, de nem akar mindig csak arról szót ejteni, főleg hogy jelenleg is ő tartozik még növényekkel Nestarnak, így nem akar túl sokat markolni, nehogy a végén csorba essen a hírnevén.*
-Ennyire anyagiasak volnának? Nos ez mindenképp jó hír. Mert akkor egyszerűen csak el kell érnünk, hogy jobban megérje nekik itt lenniük, mint nem itt lenniük.
*Kacsint is, mintha valami hatalmas igazságot mondott volna, de belül úgy érzi, igazából nem áll túlságosan messze tőle.*
-Szívesen megpróbálnám, de előtte alaposan fel kell készülni, a történelemmel elsősorban, hisz az a legalapvetőbb tudás, hogy mi volt, mi vezetett erre a pontra, esetleg mi motiválhatja őket, és így tovább.
//Egy nemes ügy//
-Úgy szégyellje magát Nestar uram.
*Feleli kedélyesen, és enyhén kacag is az orra alatt, egyértelmű, hogy nem gondolja komolyan.*
-A dolgok természetes rendje, hogy egyszer minden véget ér. Lehetett volna jobban csinálni? Bizonyára. Számít ez már? Kétlem.
*Adja meg végül a maga részéről a "megbocsájtást" az el nem követett bűnökért.*
-Ebben nagyon is igaza van. Kevesen ismerik fel a tényt, hogy saját sorsukért csakis önmaguk a felelősek. Hallottam egy érdekes gondolatkísérletet, melynek az a lényege, hogy bármikor mikor azt akarnánk mondani valamire, hogy kell, úgy mint el kell szenvednünk - például egy unalmas tanácskozáson kell részt vennem - helyette azt érdemes gondolni magunkban, hogy : "úgy döntöttem hogy". Úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a tanácskozáson. Mit gondol? Roppant érdekesnek találom!
*Mondja, és látszik is rajta az a gyermeki izgatottság, valóban régóta akadt lehetősége efféle témákat boncolganti.*
-Így rögtön máshogy esik a felelősség is, a saját életünk iránt is.
*Teszi még hozzá, hisz elvégre erre szeretett volna válaszolni.*
-Legyen úgy.
*Az üzlet azért mégis csak fontos, de nem akar mindig csak arról szót ejteni, főleg hogy jelenleg is ő tartozik még növényekkel Nestarnak, így nem akar túl sokat markolni, nehogy a végén csorba essen a hírnevén.*
-Ennyire anyagiasak volnának? Nos ez mindenképp jó hír. Mert akkor egyszerűen csak el kell érnünk, hogy jobban megérje nekik itt lenniük, mint nem itt lenniük.
*Kacsint is, mintha valami hatalmas igazságot mondott volna, de belül úgy érzi, igazából nem áll túlságosan messze tőle.*
-Szívesen megpróbálnám, de előtte alaposan fel kell készülni, a történelemmel elsősorban, hisz az a legalapvetőbb tudás, hogy mi volt, mi vezetett erre a pontra, esetleg mi motiválhatja őket, és így tovább.
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:27:37
Üzenet elküldve: 2025-11-24 21:27:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*A hideg szél egyre erősebben cibálja Ysanee prémkabátját és a ruhája szegélyét, már majdnem úgy érzi, hogy a csontjáig hatol a fagy, mire végre kinyílik az ajtó. A meleg, ami kiszökik, kósza csábító simogatásként éri el, de persze csak addig, míg az ismeretlen férfi elő nem lép, és be nem csapja maga mögött a kellemes langy forrását. Ysanee szeme egy pillanatra végigsiklik rajta. A fekete-sárga mellény, a pomádéval hátrasimított haj... A férfi hivalkodó eleganciája egyszerre komikus és visszataszító. Bár nagyon szépen illene rá a Cale által emlegetett pojáca jelző, tudja jól, hogy nem a ház urával áll szemben. Ismerős annyira azért nemesi körökben, hogy tudja, egy magát valamire tartó pénzes ficsúr nem nyitja ki maga az ajtaját.
Kékes pillantásai nem időznek látványosan a nem épp kifogástalan ízlésre valló ruhadarabokon, inkább a szolgáló arcán időzik, miközben udvarias mosolyra húzza a száját.*
- Szép napot kívánok! *szól egy apró, illedelmes főhajtás kíséretében, s közben összébb húzza kissé dideregve magán a prémkabátot. Rájátszik hangyányit persze némi együttérzésre hajtva, de túl sok reményt nem fűz a dologhoz* - Talwakr urat keresem. Egy kedves barátomtól úgy hallottam, hogy segítségre van szüksége *bizalmasan közelebb hajol, hangját halkabbra veszi* - Egy kényesebb ügyben... *nem különösebben zavarja, ha esetleg a szolgáló most éjjeli pillangónak nézi, amíg ez segíti a minél hamarabbi meleg szobába kerülését. Embertelen ez az időjárás.* - Lenne hát számára egy ajánlatom, ami érdekelheti.
*Finoman, kissé fázós mozdulattal összedörzsöli a kezeit mintha ezzel is emlékeztetné a férfit arra, hogy ő kint áll a hidegben, míg az udvariasság úgy diktálná, legalább az erre alkalmas szalonig invitálja be várakozása közben.*
- Amennyiben itthon van természetesen személyesen szeretnék beszélni vele. Igazán nem sérteném meg azzal, hogy ilyen diszkréciót igénylő témában üzengetek neki. *sóhajt fel, mint aki rettentően szívén viseli ennek a Talwakr úrnak a jó hírét.*
//Samonyr Rezidencia//
*A hideg szél egyre erősebben cibálja Ysanee prémkabátját és a ruhája szegélyét, már majdnem úgy érzi, hogy a csontjáig hatol a fagy, mire végre kinyílik az ajtó. A meleg, ami kiszökik, kósza csábító simogatásként éri el, de persze csak addig, míg az ismeretlen férfi elő nem lép, és be nem csapja maga mögött a kellemes langy forrását. Ysanee szeme egy pillanatra végigsiklik rajta. A fekete-sárga mellény, a pomádéval hátrasimított haj... A férfi hivalkodó eleganciája egyszerre komikus és visszataszító. Bár nagyon szépen illene rá a Cale által emlegetett pojáca jelző, tudja jól, hogy nem a ház urával áll szemben. Ismerős annyira azért nemesi körökben, hogy tudja, egy magát valamire tartó pénzes ficsúr nem nyitja ki maga az ajtaját.
Kékes pillantásai nem időznek látványosan a nem épp kifogástalan ízlésre valló ruhadarabokon, inkább a szolgáló arcán időzik, miközben udvarias mosolyra húzza a száját.*
- Szép napot kívánok! *szól egy apró, illedelmes főhajtás kíséretében, s közben összébb húzza kissé dideregve magán a prémkabátot. Rájátszik hangyányit persze némi együttérzésre hajtva, de túl sok reményt nem fűz a dologhoz* - Talwakr urat keresem. Egy kedves barátomtól úgy hallottam, hogy segítségre van szüksége *bizalmasan közelebb hajol, hangját halkabbra veszi* - Egy kényesebb ügyben... *nem különösebben zavarja, ha esetleg a szolgáló most éjjeli pillangónak nézi, amíg ez segíti a minél hamarabbi meleg szobába kerülését. Embertelen ez az időjárás.* - Lenne hát számára egy ajánlatom, ami érdekelheti.
*Finoman, kissé fázós mozdulattal összedörzsöli a kezeit mintha ezzel is emlékeztetné a férfit arra, hogy ő kint áll a hidegben, míg az udvariasság úgy diktálná, legalább az erre alkalmas szalonig invitálja be várakozása közben.*
- Amennyiben itthon van természetesen személyesen szeretnék beszélni vele. Igazán nem sérteném meg azzal, hogy ilyen diszkréciót igénylő témában üzengetek neki. *sóhajt fel, mint aki rettentően szívén viseli ennek a Talwakr úrnak a jó hírét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063