Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:32:21
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:32:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* A csonthídon átkelve boldogan tapasztalja, hogy a rabló bandák nem ütnek rajtuk, és megmarad minden pénzük. Ritka pillanat ez, amikor ingyen lép be valaki a bűn városrészébe. Elégedetten is néz körbe, bár azért benne van a félsz, hogy akár ez egy jól kifundált csapda is lehet. *
- A ház alig két utcányira van innen. * Szól hátra a nőnek, akinek a lépései egészen mostanáig kísérték, szóval biztos benne, hogy még mindig vele van. *
- Hamar ott leszünk, gyere. * Mondja még, és felhúzza csuklyáját, hogy arcát elfedje az érdeklődő pillantások elől. Sietős léptekkel halad, de mégis halkan teszi a lábát, bár talán felesleges, hiszen a mögötte caplató lány eddig se éppen a puha talpáról volt híres. Viszont ha továbbra is vele tart, akkor hamar elérnek oda, ahol az egykori klán lakása volt. *
- A büdös picsába... * sziszeg elégedetlenül, ahogy a romos kis építményre pillant. Int a másiknak, hogy maradjon itt, és néhány perc alatt körbejárja a helyet. Elégedetlenül tér vissza. *
- Ezek a rohadékok többen vannak, mint gondoltam. Minden bejáratot figyelnek. * Csóválja meg a fejét elégedetlenül, a koszos társára pillantva. *
- Nem hiszem, hogy így be tudnál jutni anélkül, hogy észrevennének. * Vallja be, az pedig távol áll tőle, hogy kockára tegye saját életét esetlegesen, hogy elterelje a figyelmet. Ha olyan társa lenne, akinek a képességeiben megbízik, akkor más lenne a helyzet, így viszont kénytelen elcsüggedni. *
- Attól tartok, feleslegesen vesztegettem az idődet. * Látja be, bár nem úgy néz ki, mint aki ennek ellenére fizetni szeretne. Azon gondolkodik, hogy talán este kevesebben lesznek, de be kell lássa, hogyha még nappal is így védik, akkor este csak még jobban fogják. *
~ Biztos a kurva bor miatt van. Tudják, hogy egy vagyon. ~
//A múlt árnyékában//
//Sárváros//
* A csonthídon átkelve boldogan tapasztalja, hogy a rabló bandák nem ütnek rajtuk, és megmarad minden pénzük. Ritka pillanat ez, amikor ingyen lép be valaki a bűn városrészébe. Elégedetten is néz körbe, bár azért benne van a félsz, hogy akár ez egy jól kifundált csapda is lehet. *
- A ház alig két utcányira van innen. * Szól hátra a nőnek, akinek a lépései egészen mostanáig kísérték, szóval biztos benne, hogy még mindig vele van. *
- Hamar ott leszünk, gyere. * Mondja még, és felhúzza csuklyáját, hogy arcát elfedje az érdeklődő pillantások elől. Sietős léptekkel halad, de mégis halkan teszi a lábát, bár talán felesleges, hiszen a mögötte caplató lány eddig se éppen a puha talpáról volt híres. Viszont ha továbbra is vele tart, akkor hamar elérnek oda, ahol az egykori klán lakása volt. *
- A büdös picsába... * sziszeg elégedetlenül, ahogy a romos kis építményre pillant. Int a másiknak, hogy maradjon itt, és néhány perc alatt körbejárja a helyet. Elégedetlenül tér vissza. *
- Ezek a rohadékok többen vannak, mint gondoltam. Minden bejáratot figyelnek. * Csóválja meg a fejét elégedetlenül, a koszos társára pillantva. *
- Nem hiszem, hogy így be tudnál jutni anélkül, hogy észrevennének. * Vallja be, az pedig távol áll tőle, hogy kockára tegye saját életét esetlegesen, hogy elterelje a figyelmet. Ha olyan társa lenne, akinek a képességeiben megbízik, akkor más lenne a helyzet, így viszont kénytelen elcsüggedni. *
- Attól tartok, feleslegesen vesztegettem az idődet. * Látja be, bár nem úgy néz ki, mint aki ennek ellenére fizetni szeretne. Azon gondolkodik, hogy talán este kevesebben lesznek, de be kell lássa, hogyha még nappal is így védik, akkor este csak még jobban fogják. *
~ Biztos a kurva bor miatt van. Tudják, hogy egy vagyon. ~
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:38:58
Üzenet elküldve: 2025-09-21 19:38:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Meghallgatja Targhed javaslatát és bólint.*
- Ez egy nagyvonalú ajánlat, ami nagy bizalmat feltételez. Hálásan fogadom el, és nem is kívánok ennél többet. Természetesen a diszkréciómra számíthat.
*feleli, hiszen neki jelenleg valóban nincs semmi más célja ezzel, mint hogy információt gyűjtsön.
Amikor aztán a méreg-semlegesítő bájitalokra kerül sor, így felel.*
- Akkor azt hiszem, a következő beszerzés alkalmával megveszem a szükséges hozzávalókat és megkérem rá, hogy készítsen nekem egy ilyet.
*Cagon kérdésére elmosolyodik, és így válaszol.*
- Jelen pillanatban nincs okom tartani attól, hogy bárki is meg akarna mérgezni. Azonban nemesként immáron kiléptem az ismeretlenségből. Egyre több olyan rangom, címem van, ami céltáblájává tehet rosszindulatú alakoknak. Amikor az ember ismertté válik, úgy teremhetnek ellenségei, hogy ő maga nem is tud a létezésükről, sem arról, hogy ellenségévé tett egyeseket. Ifjú koromban épp eleget hallottam az utca népét, acsarkodni a régi nemesekre. És tény, hogy sok okot is adtak rá. Ám nem mindig kell valós ok. Néha elég, hogy valakinek van valamilye, ami a másiknak nincs. Ezért mostantól fel akarok készülni minden eshetőségre, amennyire lehetőségeim engedik. Ha pedig megengedhetem magamnak, hogy legyen egy minden mérget semlegesítő főzetem, miért is ne legyen?
*fejti ki egyszerűen, majd még hozzáteszi.*
- Ám jelenleg nem áll rendelkezésemre a szükséges alapanyag, így majd üzenek, ha ez aktuális lesz. Egyelőre úgy hiszem, mindent megbeszéltünk.
//Morthimer Rezidencia//
*Meghallgatja Targhed javaslatát és bólint.*
- Ez egy nagyvonalú ajánlat, ami nagy bizalmat feltételez. Hálásan fogadom el, és nem is kívánok ennél többet. Természetesen a diszkréciómra számíthat.
*feleli, hiszen neki jelenleg valóban nincs semmi más célja ezzel, mint hogy információt gyűjtsön.
Amikor aztán a méreg-semlegesítő bájitalokra kerül sor, így felel.*
- Akkor azt hiszem, a következő beszerzés alkalmával megveszem a szükséges hozzávalókat és megkérem rá, hogy készítsen nekem egy ilyet.
*Cagon kérdésére elmosolyodik, és így válaszol.*
- Jelen pillanatban nincs okom tartani attól, hogy bárki is meg akarna mérgezni. Azonban nemesként immáron kiléptem az ismeretlenségből. Egyre több olyan rangom, címem van, ami céltáblájává tehet rosszindulatú alakoknak. Amikor az ember ismertté válik, úgy teremhetnek ellenségei, hogy ő maga nem is tud a létezésükről, sem arról, hogy ellenségévé tett egyeseket. Ifjú koromban épp eleget hallottam az utca népét, acsarkodni a régi nemesekre. És tény, hogy sok okot is adtak rá. Ám nem mindig kell valós ok. Néha elég, hogy valakinek van valamilye, ami a másiknak nincs. Ezért mostantól fel akarok készülni minden eshetőségre, amennyire lehetőségeim engedik. Ha pedig megengedhetem magamnak, hogy legyen egy minden mérget semlegesítő főzetem, miért is ne legyen?
*fejti ki egyszerűen, majd még hozzáteszi.*
- Ám jelenleg nem áll rendelkezésemre a szükséges alapanyag, így majd üzenek, ha ez aktuális lesz. Egyelőre úgy hiszem, mindent megbeszéltünk.
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:19:08
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:19:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Talán kissé elragadtatta magát. Dehát mégis csak az élete munkájáról van szó. Meg kell értenie a nemesnek, hogy neki, mint szakmabelinek ez akár a napi betevője is lehet. Ameddig nincs meg az alternatív pénzforrása, addig nem szeretné nyíltan írásba foglalni a receptjeit. Ám való igaz, hogy ha Orthus nem lenne, úgy nem lehetne ő most itt, sem a kúriájában, sem abban a pozícióban, amit kiharcolt magának. *
- Találkozzunk félúton, ha az önnek is megfelel. Egyelőre nem szeretnék pontos információval szolgálni, de hajlandó vagyok megosztani önnel néhány receptnek a hozzávalóját. Semmi konkrét adagolási módszer, semmi reakció idő, csupán nyersanyag. Ha felszeretne készülni egy komolyabb rendelésre, úgy így képes lesz rá.
* Magyarázza bőszen, hogy mit gondolt. Az ork szemében ezt egy tökéletes középútnak felel meg. Ő megtartja a szakma titkát, Orthus pedig így is képes lesz előkészülni mindenre, amit csak szeretne, annyi különbséggel, hogy az ork, vagy egyéb alkimista nélkül nem tudja megoldani. *
- Hogy mondja, méreg?
* Állához kap, majd hüvelykujjával elkezdi dörzsölni az állát, nem sok várakozás után így szól. *
- A legtöbb hétköznapi méreg ellen a sima bolti is megfelel. Persze ha az ismeretlenre készül valaki, akkor talán megérné előbb több információt szerezni, ugyanakkor információ hiányában valóban csak a Bíborlila adhat megnyugvást a szívnek. Ha ezt szeretné, akkor egy darab előállításához összes nyolc darab világosra lesz szükségem. Ha többet szeretne, akkor így számoljon. Azt azért megjegyezném, hogy bár amióta fejlesztettem a laboromon, azóta kevesebb a kudarc, én azért számítanék rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vegyen többet, csupán készüljön fel arra, ha nem sikerülne a keverés. Ha szabad kérdeznem, valaki az életére akar törni?
* A kérdés talán hirtelen, de a lila ital után talán egyértelmű, hogy felteszi a kérdést. Nem esne jól az üzletnek, ha Orthust elkapnák, így a legjobbnak azt látja, ha ezt a kérését haladéktalanul elkészítené. *
//Morthimer Rezidencia//
* Talán kissé elragadtatta magát. Dehát mégis csak az élete munkájáról van szó. Meg kell értenie a nemesnek, hogy neki, mint szakmabelinek ez akár a napi betevője is lehet. Ameddig nincs meg az alternatív pénzforrása, addig nem szeretné nyíltan írásba foglalni a receptjeit. Ám való igaz, hogy ha Orthus nem lenne, úgy nem lehetne ő most itt, sem a kúriájában, sem abban a pozícióban, amit kiharcolt magának. *
- Találkozzunk félúton, ha az önnek is megfelel. Egyelőre nem szeretnék pontos információval szolgálni, de hajlandó vagyok megosztani önnel néhány receptnek a hozzávalóját. Semmi konkrét adagolási módszer, semmi reakció idő, csupán nyersanyag. Ha felszeretne készülni egy komolyabb rendelésre, úgy így képes lesz rá.
* Magyarázza bőszen, hogy mit gondolt. Az ork szemében ezt egy tökéletes középútnak felel meg. Ő megtartja a szakma titkát, Orthus pedig így is képes lesz előkészülni mindenre, amit csak szeretne, annyi különbséggel, hogy az ork, vagy egyéb alkimista nélkül nem tudja megoldani. *
- Hogy mondja, méreg?
* Állához kap, majd hüvelykujjával elkezdi dörzsölni az állát, nem sok várakozás után így szól. *
- A legtöbb hétköznapi méreg ellen a sima bolti is megfelel. Persze ha az ismeretlenre készül valaki, akkor talán megérné előbb több információt szerezni, ugyanakkor információ hiányában valóban csak a Bíborlila adhat megnyugvást a szívnek. Ha ezt szeretné, akkor egy darab előállításához összes nyolc darab világosra lesz szükségem. Ha többet szeretne, akkor így számoljon. Azt azért megjegyezném, hogy bár amióta fejlesztettem a laboromon, azóta kevesebb a kudarc, én azért számítanék rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vegyen többet, csupán készüljön fel arra, ha nem sikerülne a keverés. Ha szabad kérdeznem, valaki az életére akar törni?
* A kérdés talán hirtelen, de a lila ital után talán egyértelmű, hogy felteszi a kérdést. Nem esne jól az üzletnek, ha Orthust elkapnák, így a legjobbnak azt látja, ha ezt a kérését haladéktalanul elkészítené. *
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:11:12
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:11:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Az ork válaszát hallva bólogat. Amennyire ő ért hozzá, könnyen lehet, hogy valóban nincs több különleges bájital ennél. Vagy hogy Targhed ennyiről tud. Nincs oka kételkedni üzlettársa állításában, legfeljebb abban, hogy esetleg nem tud róla, hogy esetleg vannak még mások is.
A receptekre vonatkozó kérdésére Targhed láthatóan feszengeni kezd, és aztán hosszasan fejti ki, hogy miért is nem akarja kiadni a recepteket. Mert az egyértelműen látszik, hogy az ork most nem csak bizonytalan, vagy esetleg az árat akarná felsrófolni, hanem nem akar ráállni erre az egyezségre. És végül vissza is kérdez.
Orthus erre úgy emeli fel mindkét karját, mintha csak körbemutatna. Azonban rá kell jönnie, hogy ehhez nem a megfelelő szobában vannak. Ha a dolgozószobájában tárgyalnának, akkor ez a mozdulat iratoktól, feljegyzésektől roskadozó polcokra utalna, amik körbeveszik őket. Generációk adatgyűjtése, mert már Orthus apja is lelkesen jegyzetelte az adatokat, legyen szó a nemesek vérségi kapcsolatairól, vagy akár a liszt zsákonkénti áráról tizenöt-húsz esztendővel ezelőttről. A Morthimerek az adatok rabjai.
De mivel nem a dolgozószobában vannak, nem veszik körbe őket az irathalmok, így a mozdulat se valami hatásos.*
- Minden olyan információ, ami nehezen fellelhető és értékes, az számomra hasznos. Remek üzleti megállapodásom van Önnek, amit nem áll érdekemben felbontani. Ahogy a szavamat se akarom megszegni az ügyben. De ettől még szívesen tudnám, amit tud, pusztán azért, hogy tudjam.
*feleli egyszerűen.*
- De megértem és tiszteletben tartom, hogy nem akarja megosztani ezt velem. Nem veszem rossz néven, mindannyiunknak megvannak a védendő érdekei.
*zárja le végül a témát.*
- Hanem, ha csakugyan tud olyan főzetet készíteni, ami bármilyen mérget semlegesít, az érdekelne.
*teszi még hozzá.*
//Morthimer Rezidencia//
*Az ork válaszát hallva bólogat. Amennyire ő ért hozzá, könnyen lehet, hogy valóban nincs több különleges bájital ennél. Vagy hogy Targhed ennyiről tud. Nincs oka kételkedni üzlettársa állításában, legfeljebb abban, hogy esetleg nem tud róla, hogy esetleg vannak még mások is.
A receptekre vonatkozó kérdésére Targhed láthatóan feszengeni kezd, és aztán hosszasan fejti ki, hogy miért is nem akarja kiadni a recepteket. Mert az egyértelműen látszik, hogy az ork most nem csak bizonytalan, vagy esetleg az árat akarná felsrófolni, hanem nem akar ráállni erre az egyezségre. És végül vissza is kérdez.
Orthus erre úgy emeli fel mindkét karját, mintha csak körbemutatna. Azonban rá kell jönnie, hogy ehhez nem a megfelelő szobában vannak. Ha a dolgozószobájában tárgyalnának, akkor ez a mozdulat iratoktól, feljegyzésektől roskadozó polcokra utalna, amik körbeveszik őket. Generációk adatgyűjtése, mert már Orthus apja is lelkesen jegyzetelte az adatokat, legyen szó a nemesek vérségi kapcsolatairól, vagy akár a liszt zsákonkénti áráról tizenöt-húsz esztendővel ezelőttről. A Morthimerek az adatok rabjai.
De mivel nem a dolgozószobában vannak, nem veszik körbe őket az irathalmok, így a mozdulat se valami hatásos.*
- Minden olyan információ, ami nehezen fellelhető és értékes, az számomra hasznos. Remek üzleti megállapodásom van Önnek, amit nem áll érdekemben felbontani. Ahogy a szavamat se akarom megszegni az ügyben. De ettől még szívesen tudnám, amit tud, pusztán azért, hogy tudjam.
*feleli egyszerűen.*
- De megértem és tiszteletben tartom, hogy nem akarja megosztani ezt velem. Nem veszem rossz néven, mindannyiunknak megvannak a védendő érdekei.
*zárja le végül a témát.*
- Hanem, ha csakugyan tud olyan főzetet készíteni, ami bármilyen mérget semlegesít, az érdekelne.
*teszi még hozzá.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:05:05
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:05:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Érhető, hogy a kereskedő többet szeretne tudni a különleges italokról. Bizonyára értékesíteni szeretné őket, amivel alapból nincs semmi probléma, a gond ott kezdődik, ha valaki túl sokat szeretne és átlép egy határt. Megrázza fejét a feltett kérésre, ugyanis egy ideje már nyakig merült a témában, csak tudná, ha lenne több ilyen különleges ital. Persze azokat nem említette, amik különleges erőket tudnak felszabadítani az elfogyasztójában, de azokról mindenki tud, főleg azt, hogy a beszerzésük közel lehetetlen most, hogy nincsenek fekete italok. *
- Sajnos el kell keserítsem. Ha a tudásom hibátlan, úgy ez minden, amit a piacon lévő italokból képesek vagyunk előállítani. Dolgozom már közel egy évtizede a szakmában és eddig semmilyen ismeretlen ital nem került elém. Viszont ne keseredjen el. A jelenlegi kutatásaim arra adnak jelet, hogy a növényekből előállítható italokat lehet fokozni további hozzávalókkal. Sajnos az eddigi kísérleteket nem hoztak eredményt, azonban a változás egyértelműen látszik. Csak néhány dolgot kell eltaláljak, többek között a minőséget, a mennyiséget, és a hozzáadott korrekt növényfajtát.
* Ezzel fejezi be a mondandóját, majd megemeli poharát, hogy az utolsó kortyot is megihassa a pohárból, de a következő kérésre megdermed. Néhány pillanatig nem mozdul, mérlegeli a következő mozdulatait is, majd végül felhörpinti a maradék bort és leteszi az asztalra. Székében nem tudja milyen pozíciót vegyen fel, most hirtelen mindegyik kényelmetlenné vált. *
- Ez egy nagyon nagy kérés a részéről. A különleges italok sokat érnek, és itt most nem aranyról beszélek. Sokan ölnének egy olyan italért, ami minden mérget semlegesít, vagy ami képes megmenteni valakinek az életét. Kaptam én már hideget meleget az utazásaim során és ha valami mindenhol előfordult, akkor azok az olyan alakok, akik szemrebbenés nélkül próbálják magukévá tulajdonítani mind a receptet, mind a hozzá szükséges alapanyagokat. Én már nagyon régen lemondtam a receptek felírásáról. Minden itt van bent.
* Ujjával mutat a fejére, majd folytatja. *
- De tegyük fel, hogy belemegyek és leírom. Már előre is elnézést a feltételezésért, de mennyire biztos abban, hogy nem fogják önt kirabolni? Biztos önnek is megvannak az ellenségei, akik szívesen végignéznék a bukását. Talán ha tudnának a kettőnk közötti megállapodásról, talán azt is felhasználnák.
* Hagy egy kis szünetet. Szeretné, ha ez az egész beszélgetés leülepedne. Persze rá lehet venni az orkot, hogy írjon receptet a kereskedőnek, de el kell gondolkoznia, hogy mit és miről fog írni. Vannak egyszerű és komplex receptek, amikkel megkönnyíthető egy alkimista élete, vagy megdrágítható. Ha a nemes az ork leváltását tervezi, mindenképp az utóbbit írná papírra, ellenkező esetben nem tudja, hogy mire kellenének neki a receptek. *
- Muszáj megkérdeznem. Miért tartana igényt egy receptkönyvre. A mögötte meghúzódó érveket, miszerint, hogy mindig legyen önnél megfelelő anyag, azt értem. De ha így nézzük, akkor hasonlóan elmondhatom, hogy mi kell, de nem azt, hogy mennyi, ha érti mire gondolok.
//Morthimer Rezidencia//
* Érhető, hogy a kereskedő többet szeretne tudni a különleges italokról. Bizonyára értékesíteni szeretné őket, amivel alapból nincs semmi probléma, a gond ott kezdődik, ha valaki túl sokat szeretne és átlép egy határt. Megrázza fejét a feltett kérésre, ugyanis egy ideje már nyakig merült a témában, csak tudná, ha lenne több ilyen különleges ital. Persze azokat nem említette, amik különleges erőket tudnak felszabadítani az elfogyasztójában, de azokról mindenki tud, főleg azt, hogy a beszerzésük közel lehetetlen most, hogy nincsenek fekete italok. *
- Sajnos el kell keserítsem. Ha a tudásom hibátlan, úgy ez minden, amit a piacon lévő italokból képesek vagyunk előállítani. Dolgozom már közel egy évtizede a szakmában és eddig semmilyen ismeretlen ital nem került elém. Viszont ne keseredjen el. A jelenlegi kutatásaim arra adnak jelet, hogy a növényekből előállítható italokat lehet fokozni további hozzávalókkal. Sajnos az eddigi kísérleteket nem hoztak eredményt, azonban a változás egyértelműen látszik. Csak néhány dolgot kell eltaláljak, többek között a minőséget, a mennyiséget, és a hozzáadott korrekt növényfajtát.
* Ezzel fejezi be a mondandóját, majd megemeli poharát, hogy az utolsó kortyot is megihassa a pohárból, de a következő kérésre megdermed. Néhány pillanatig nem mozdul, mérlegeli a következő mozdulatait is, majd végül felhörpinti a maradék bort és leteszi az asztalra. Székében nem tudja milyen pozíciót vegyen fel, most hirtelen mindegyik kényelmetlenné vált. *
- Ez egy nagyon nagy kérés a részéről. A különleges italok sokat érnek, és itt most nem aranyról beszélek. Sokan ölnének egy olyan italért, ami minden mérget semlegesít, vagy ami képes megmenteni valakinek az életét. Kaptam én már hideget meleget az utazásaim során és ha valami mindenhol előfordult, akkor azok az olyan alakok, akik szemrebbenés nélkül próbálják magukévá tulajdonítani mind a receptet, mind a hozzá szükséges alapanyagokat. Én már nagyon régen lemondtam a receptek felírásáról. Minden itt van bent.
* Ujjával mutat a fejére, majd folytatja. *
- De tegyük fel, hogy belemegyek és leírom. Már előre is elnézést a feltételezésért, de mennyire biztos abban, hogy nem fogják önt kirabolni? Biztos önnek is megvannak az ellenségei, akik szívesen végignéznék a bukását. Talán ha tudnának a kettőnk közötti megállapodásról, talán azt is felhasználnák.
* Hagy egy kis szünetet. Szeretné, ha ez az egész beszélgetés leülepedne. Persze rá lehet venni az orkot, hogy írjon receptet a kereskedőnek, de el kell gondolkoznia, hogy mit és miről fog írni. Vannak egyszerű és komplex receptek, amikkel megkönnyíthető egy alkimista élete, vagy megdrágítható. Ha a nemes az ork leváltását tervezi, mindenképp az utóbbit írná papírra, ellenkező esetben nem tudja, hogy mire kellenének neki a receptek. *
- Muszáj megkérdeznem. Miért tartana igényt egy receptkönyvre. A mögötte meghúzódó érveket, miszerint, hogy mindig legyen önnél megfelelő anyag, azt értem. De ha így nézzük, akkor hasonlóan elmondhatom, hogy mi kell, de nem azt, hogy mennyi, ha érti mire gondolok.
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-18 19:15:09
Üzenet elküldve: 2025-09-18 19:15:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Mindkét levele célba ért, de az érzelmei vegyesek. Az egyik miatt szinte a pánik kerülgeti, mert mostanra már tudvalevő, hogy a mai lesz a nagy nap, amikor fogadnia fogja a Glynmaris ház sarját, Lazziar Glynmarist, hogy az édesapja által tett eljegyzési ajánlat margójára megismerkedjenek egymással. Egészen úgy érzi magát, mint hosszú évekkel ezelőtt a családi bálokon, azzal a különbséggel, hogy most már nincs családja. Éppen ez az oka annak, amiért nem utasíthatta el fennhordott orral a lehetőséget. A Sayqueves név nem halhat ki, ennek egyetlen módja pedig az, ha talál magának egy férjet, aki hajlandó úgy feleségül venni őt, hogy mellette beleegyezik abba, hogy a gyermekeik is ezt a nevet viseljék majd.
Az egyetlen mentsvára most az, hogy drága unokabátyja, bár elfoglaltságára hivatkozva nem lesz jelen személyesen, de elküldte hozzá egyik házvezetőnőjét, hogy támogassa őt ezen a nehéz napon. Sok idejük nem volt még megismerni egymást Amazianával, de az hamar kiderülhetett a nő számára, hogy Alenia egy mélyen hívő, vérbeli nemeskisasszony még a lázadás előtti időkből. Lusta és ügyetlen, végtelenül szereti és el is várja, hogy kiszolgálják, de mindemellett kedves, és esze ágában sincs lenézni vagy rosszul bánni a személyzetével. Ez utóbbit tanította neki a lázadás, hogy nem szabad a rangja miatt kevesebbnek tekintenie másokat.
Alenia az emeleti öltözőszobájában áll, és az ablakon néz kifelé, mintha csak azt figyelné, hogy mikor bukkan fel egy gyönyörű hintó, és száll ki belőle az a Lazziar, akit még csak soha nem is látott. Ruhája hosszú, hófehér, selyemből készült darab, melyen aranyozott díszítések futnak végig. Cipője minden lépésénél lágyan koppan a padlón, szőke haját kiengedve, elegáns fonatokkal díszítve hordja, arcát pedig ízléses smink formálja tökéletessé.*
- Mit gondolsz, Amaziana, szerinted elég elegáns vagyok így? *Emiatt aggódik, arra pedig rá sem kérdez, hogy odalent az ebédlőben a terített asztal elkészült-e már, hisz ez újdonsült szolgálólányának a feladata, hogy mire megérkezik a vendége, minden csillogjon-villogjon, és annak rendje és módja szerint el legyen készítve egy nemesekhez méltó vacsorához.
Ha kap is választ az akkor még mögötte álló fajtársától, sok idejük már nincs csevegni, mert az ablakból figyelve meglátja, ahogy egy jól öltözött alak a kúria felé közeledik. Először kételkedik benne, hogy ő az, akire várt, ugyanis nincs hintó, se díszkíséret, de az kétségtelen, hogy ide tart.*
- Fogadnád őt, kérlek? *Pillant újra kedvesen Amaziana felé, de ő nem mozdul. Az emeletről sem fog lemenni addig, míg be nem jelentik neki, hogy Lazziar Glynmaris megérkezett, és kísérik őt méltó módon kérője elé.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Mindkét levele célba ért, de az érzelmei vegyesek. Az egyik miatt szinte a pánik kerülgeti, mert mostanra már tudvalevő, hogy a mai lesz a nagy nap, amikor fogadnia fogja a Glynmaris ház sarját, Lazziar Glynmarist, hogy az édesapja által tett eljegyzési ajánlat margójára megismerkedjenek egymással. Egészen úgy érzi magát, mint hosszú évekkel ezelőtt a családi bálokon, azzal a különbséggel, hogy most már nincs családja. Éppen ez az oka annak, amiért nem utasíthatta el fennhordott orral a lehetőséget. A Sayqueves név nem halhat ki, ennek egyetlen módja pedig az, ha talál magának egy férjet, aki hajlandó úgy feleségül venni őt, hogy mellette beleegyezik abba, hogy a gyermekeik is ezt a nevet viseljék majd.
Az egyetlen mentsvára most az, hogy drága unokabátyja, bár elfoglaltságára hivatkozva nem lesz jelen személyesen, de elküldte hozzá egyik házvezetőnőjét, hogy támogassa őt ezen a nehéz napon. Sok idejük nem volt még megismerni egymást Amazianával, de az hamar kiderülhetett a nő számára, hogy Alenia egy mélyen hívő, vérbeli nemeskisasszony még a lázadás előtti időkből. Lusta és ügyetlen, végtelenül szereti és el is várja, hogy kiszolgálják, de mindemellett kedves, és esze ágában sincs lenézni vagy rosszul bánni a személyzetével. Ez utóbbit tanította neki a lázadás, hogy nem szabad a rangja miatt kevesebbnek tekintenie másokat.
Alenia az emeleti öltözőszobájában áll, és az ablakon néz kifelé, mintha csak azt figyelné, hogy mikor bukkan fel egy gyönyörű hintó, és száll ki belőle az a Lazziar, akit még csak soha nem is látott. Ruhája hosszú, hófehér, selyemből készült darab, melyen aranyozott díszítések futnak végig. Cipője minden lépésénél lágyan koppan a padlón, szőke haját kiengedve, elegáns fonatokkal díszítve hordja, arcát pedig ízléses smink formálja tökéletessé.*
- Mit gondolsz, Amaziana, szerinted elég elegáns vagyok így? *Emiatt aggódik, arra pedig rá sem kérdez, hogy odalent az ebédlőben a terített asztal elkészült-e már, hisz ez újdonsült szolgálólányának a feladata, hogy mire megérkezik a vendége, minden csillogjon-villogjon, és annak rendje és módja szerint el legyen készítve egy nemesekhez méltó vacsorához.
Ha kap is választ az akkor még mögötte álló fajtársától, sok idejük már nincs csevegni, mert az ablakból figyelve meglátja, ahogy egy jól öltözött alak a kúria felé közeledik. Először kételkedik benne, hogy ő az, akire várt, ugyanis nincs hintó, se díszkíséret, de az kétségtelen, hogy ide tart.*
- Fogadnád őt, kérlek? *Pillant újra kedvesen Amaziana felé, de ő nem mozdul. Az emeletről sem fog lemenni addig, míg be nem jelentik neki, hogy Lazziar Glynmaris megérkezett, és kísérik őt méltó módon kérője elé.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-18 17:46:26
Üzenet elküldve: 2025-09-18 17:46:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
- Semmi különösebb. Az ismeretlen tudás megszerzése hajt.
*feleli, majd kíváncsian hallgatja Targhed válaszát. Nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork inkább csak körülírja a bájitalok hatását, illetve nem adja meg se az előállításuk receptjét, se ezek konkrét nevét. Ugyanakkor nincs oka kételkedni abban, amit Targhedtől hall, éppen ezért végtelenül izgalmasnak találja a gondolatot, hogy ki tudja, mit lehet még összehozni az ismert bájitalokon túl.
Nem is szólal meg azonnal, amikor az ork mondandója végére ér.*
- Nagyon érdekes tudomány az Öné. Lenne egy ajánlatom a számára: ha tudomást szerez még hasonló, nem ismert italokról, keressen meg! Mondja el, milyen hatást tulajdonítanak a főzetnek, és ha ez számomra is érdekes, akkor díjmentesen biztosítom hozzá az előállításhoz szükséges bájitalokat - persze, ha be tudom szerezni őket. Ez esetben én megtudom a hozzávalókat. De megállapodhatunk abban, hogy ezeket se szívességből, se pénzért nem adom át más alkímistának.
*ajánlja fel, majd hozzáteszi.*
- És hajlandó lennék jó pénzt fizetni egy olyan receptkönyvért, amely tartalmazza a különleges bájitalok alapanyagait. Amit ugyanúgy bizalmasan kezelnék, ahogy a többi ritka receptet.
//Morthimer Rezidencia//
- Semmi különösebb. Az ismeretlen tudás megszerzése hajt.
*feleli, majd kíváncsian hallgatja Targhed válaszát. Nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork inkább csak körülírja a bájitalok hatását, illetve nem adja meg se az előállításuk receptjét, se ezek konkrét nevét. Ugyanakkor nincs oka kételkedni abban, amit Targhedtől hall, éppen ezért végtelenül izgalmasnak találja a gondolatot, hogy ki tudja, mit lehet még összehozni az ismert bájitalokon túl.
Nem is szólal meg azonnal, amikor az ork mondandója végére ér.*
- Nagyon érdekes tudomány az Öné. Lenne egy ajánlatom a számára: ha tudomást szerez még hasonló, nem ismert italokról, keressen meg! Mondja el, milyen hatást tulajdonítanak a főzetnek, és ha ez számomra is érdekes, akkor díjmentesen biztosítom hozzá az előállításhoz szükséges bájitalokat - persze, ha be tudom szerezni őket. Ez esetben én megtudom a hozzávalókat. De megállapodhatunk abban, hogy ezeket se szívességből, se pénzért nem adom át más alkímistának.
*ajánlja fel, majd hozzáteszi.*
- És hajlandó lennék jó pénzt fizetni egy olyan receptkönyvért, amely tartalmazza a különleges bájitalok alapanyagait. Amit ugyanúgy bizalmasan kezelnék, ahogy a többi ritka receptet.
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:04:15
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:04:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Egy kibaszott ficsúrnak érzi magát. Legszívesebben leköpné saját tükörképét. Amit a reggeli öltözködése után látott a fürdőjében. Minden amiben hisz, amit érez. Ami azzá teszi őt, aki most. Hátra kell hagynia. Meddig? Hogyan? És mi lesz? Nem tudja. Gyomra oly mértékű görcsben van amióta megkapta a levelet. Legszívesebben a köpenyénél fogva ráncigálta volna le a futárt. Igen, azt a szerencsétlen ismeri. Drága apja egyik dolgozója. Akinek volt alkalma egyszer végignézni, ahogy apja okította őt a birtokukon. Azt a lekezelő, és megszégyenítő bánásmódot nem mindig takargatta ám apja. Arra próbálta használni, hogy ösztönözze fiát arra, hogy jobb legyen. Erősebb. Ám ezzel csak azt érte el jobban, hogy jobban gyűlölje őt.
És az a megvető mosoly amikor a futár hozzávágta a levelet, amit az ökörje alaposan meg is gyűrt. Utána meg rájött, hogy a rossz levéllel tette. Azon mondjuk jót nevetett. Úgy kifehéredett az a semmirekellő mint aki szellemet látott. Ha szerencséje van, az akinek vitte nem fogja megszólni. Mert Lazziar miért is tenné. A fejében megfordult, hogy azonnal tűzbe veti a tekercset. De most, hogy Rine visszatért, és a csapat is számít rá. Megfontoltabb elf lett. Legalább is ezt akarja elhitetni magával. Mert az a mélyen elbújó kisfiú, aki csak apja szeretetére vágyik, megszólalt. És a kíváncsisága erősebb lett. Felbontotta a levelet, és amint elolvasta sorait rögtön meg is bánta.
"Tedd hasznossá magad te semmirekellő. Erre talán még te is képes vagy." Idézi fel magában az egyik sort, ami még talán a kedvesebbek közé sorolható. Gyomra kavarog már a puszta gondolattól is. Érdekházasság. És pont most kell apjának egy ilyen ötlettel elő rukkolnia? Megannyi más lehetősége lehetett volna már az ilyenre Lihanechben. Abba persze nem gondol bele Lazziar, hogy akkoriban ott lázadt apja ellen, ahol csak tudott. Szégyent hozva a saját házára. Nem is csoda, hogy nem akarta beházasítani őt sehova.
De miért pont egy Artheniora nemes? Mi a fenének nem házasodik meg amaz harmadjára? A vén kujonja. Ahelyett, hogy ezzel zargatja őt. Tán nem áll fel a zászló a köpönyegforgatónak? Egye meg a rosseb.
De akkor mégis miért öltözött ki? Miért nem hagyja ezt az egészet ennyiben?
Mert roppantul jól jött az időzítés. Selyemrévbe akart bejutni. Úgy, hogy a nemesek közé férkőzőn. De, hogy fogja megmagyarázni ezt Rinének. Drága istenek, most már Eeyrhez is imádkozna, csak segítsen a nyomorán. Vagy tán Sa'terethez kellene fordulni? Na már csak az kellene neki, épp most készül egy életreszóló köteléket megalapozni. Nem kell neki a Sötétség istenének kötelessége is. A végén amúgy is csak ráfázna.
Mit tehet hát. Kihasználja azt a lehetőséget amit a sors a pofájába csapott. Meglátja mit tehet. Csak abban reménykedik nem valami tehénnek kinéző, bálruhában bájolgó csitrit akar apja neki szánni. Mert akkor rögtön leugrik a csonthídról a meredély feneketlen tavába. Tán Rinének is jobb lenne így.
Komor, unott sőt kifejezetten megvető arckifejezését már a romváros szélén hátra hagyta. Egy betört ablakba nézett bele, magára erőltetett egy olyan arckifejezést. Amire tán még Rine is azt mondaná, hogy nem ismer rá. Egy enyhe, barátságos mosolyt. Sajnos a szeme alatt lévő sötét karikákkal nem tud mit kezdeni. Mert egész éjjel nem aludt jól. Majd kihazudja magát ebből. Mint minden másból. Elvégre mégis csak kérőnek készül. Az meg a nemesi ficsúroknak sokszor esik nehezére.
Kedvesen üdvözli a hídon őrködő aranyköpenyeseket. Akik ki sem nézik most öltözéke miatt. Vasalt fehér ing, díszes sötétkék színű mellény. Fényesre kefélt cipő és még a nadrágja sem gyűrött. Mintha ünnepségre öltözött volna, apja egyik rendezvényére. Még a haját is alaposan kifésülte, hogy ne legyen kócos.
Fel is idézi az összes fortélyt amit apja a fejébe vert az etikáról és a nemesi szokásokról. Most vajmi sok lehetősége lesz a kocsmában tanultakat alkalmaznia.
Szeli is az utcákat, amikor rátör a felismerés. Hát a barom állatja virágot sem hozott. Meg is áll, szemét forgatja és szorítja orrnyergét mérgében. Legszívesebben ordítozva káromkodna. De akkor biztosan magára fordítaná az összes arra járó tekintetét.*
~ Ne aggódj. Megoldod mint minden mást. ~
*Körbe is tekint. Mert mi más nem jutna eszébe. Mint sem szakítani párat. És lássanak csodát. A három közül az egyik rá mosolygott.
Körbe is tekint, és amikor egyik arra járó köpenyes sem figyel rá. Hamar leguggol, szakít egy jó maroknyira valót. És gyorsan tovább áll. Hogy egy másik sarkon azt szépen rendbe rakja. Egy kis sárga ott, egy kis piros itt. Na nézzenek oda, még egy két rózsát is tudott szedni. Hát akkor azért, érzi a tenyerén az a szúrás érzetet. Remek, már csak az kell, hogy összevérezze a nőnek a ruháját. Remek. Ez is biztos Sa'tereth volt, hogy kibasszon vele. Vagy Teysus, mert egyik kezével adott a másikkal meg elvett. Hogy az egyenlőséget dugja fel olyan helyre az istenségnek amit csak a árnyékszék láthat.
Ki is szívja gyorsan a szúrt sebből azt ami esetleg belemehetett. Majd a földre köpi. Pont időben, mert egy uraság a kedves feleségével, tán szeretőjével épp befordul a sarkon.*
- Szép napot!
*Köszön egy bárgyú vigyorral Lazziar nekik, akik meglepetésére viszonozzák is.*
~ Na merre van az a rohadt kúria. ~
*Fordul jobbra balra szigorú tekintettel. És lássanak csodát. Ez könnyebben ment mint gondolta. Ám a neheze csak most következik.*
~ Most vagy soha. ~
*Gondolja magában. Nagy levegőt is vesz, majd magabiztos léptekkel, büszkén fejét felszegve egyenes háttal közelíti meg a Sayqueves Rezidenciát. Kapujában meg áll, és az esetleges arra járó szolgálót meg is szólítja.*
- Szép napot jóember! Lazziar Glynmarris volnék. Alenia kisasszony érkeztem. Remélhetőleg már vár rám.
*Mondja kedvesen. Csak úgy forog saját magától a gyomra.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Egy kibaszott ficsúrnak érzi magát. Legszívesebben leköpné saját tükörképét. Amit a reggeli öltözködése után látott a fürdőjében. Minden amiben hisz, amit érez. Ami azzá teszi őt, aki most. Hátra kell hagynia. Meddig? Hogyan? És mi lesz? Nem tudja. Gyomra oly mértékű görcsben van amióta megkapta a levelet. Legszívesebben a köpenyénél fogva ráncigálta volna le a futárt. Igen, azt a szerencsétlen ismeri. Drága apja egyik dolgozója. Akinek volt alkalma egyszer végignézni, ahogy apja okította őt a birtokukon. Azt a lekezelő, és megszégyenítő bánásmódot nem mindig takargatta ám apja. Arra próbálta használni, hogy ösztönözze fiát arra, hogy jobb legyen. Erősebb. Ám ezzel csak azt érte el jobban, hogy jobban gyűlölje őt.
És az a megvető mosoly amikor a futár hozzávágta a levelet, amit az ökörje alaposan meg is gyűrt. Utána meg rájött, hogy a rossz levéllel tette. Azon mondjuk jót nevetett. Úgy kifehéredett az a semmirekellő mint aki szellemet látott. Ha szerencséje van, az akinek vitte nem fogja megszólni. Mert Lazziar miért is tenné. A fejében megfordult, hogy azonnal tűzbe veti a tekercset. De most, hogy Rine visszatért, és a csapat is számít rá. Megfontoltabb elf lett. Legalább is ezt akarja elhitetni magával. Mert az a mélyen elbújó kisfiú, aki csak apja szeretetére vágyik, megszólalt. És a kíváncsisága erősebb lett. Felbontotta a levelet, és amint elolvasta sorait rögtön meg is bánta.
"Tedd hasznossá magad te semmirekellő. Erre talán még te is képes vagy." Idézi fel magában az egyik sort, ami még talán a kedvesebbek közé sorolható. Gyomra kavarog már a puszta gondolattól is. Érdekházasság. És pont most kell apjának egy ilyen ötlettel elő rukkolnia? Megannyi más lehetősége lehetett volna már az ilyenre Lihanechben. Abba persze nem gondol bele Lazziar, hogy akkoriban ott lázadt apja ellen, ahol csak tudott. Szégyent hozva a saját házára. Nem is csoda, hogy nem akarta beházasítani őt sehova.
De miért pont egy Artheniora nemes? Mi a fenének nem házasodik meg amaz harmadjára? A vén kujonja. Ahelyett, hogy ezzel zargatja őt. Tán nem áll fel a zászló a köpönyegforgatónak? Egye meg a rosseb.
De akkor mégis miért öltözött ki? Miért nem hagyja ezt az egészet ennyiben?
Mert roppantul jól jött az időzítés. Selyemrévbe akart bejutni. Úgy, hogy a nemesek közé férkőzőn. De, hogy fogja megmagyarázni ezt Rinének. Drága istenek, most már Eeyrhez is imádkozna, csak segítsen a nyomorán. Vagy tán Sa'terethez kellene fordulni? Na már csak az kellene neki, épp most készül egy életreszóló köteléket megalapozni. Nem kell neki a Sötétség istenének kötelessége is. A végén amúgy is csak ráfázna.
Mit tehet hát. Kihasználja azt a lehetőséget amit a sors a pofájába csapott. Meglátja mit tehet. Csak abban reménykedik nem valami tehénnek kinéző, bálruhában bájolgó csitrit akar apja neki szánni. Mert akkor rögtön leugrik a csonthídról a meredély feneketlen tavába. Tán Rinének is jobb lenne így.
Komor, unott sőt kifejezetten megvető arckifejezését már a romváros szélén hátra hagyta. Egy betört ablakba nézett bele, magára erőltetett egy olyan arckifejezést. Amire tán még Rine is azt mondaná, hogy nem ismer rá. Egy enyhe, barátságos mosolyt. Sajnos a szeme alatt lévő sötét karikákkal nem tud mit kezdeni. Mert egész éjjel nem aludt jól. Majd kihazudja magát ebből. Mint minden másból. Elvégre mégis csak kérőnek készül. Az meg a nemesi ficsúroknak sokszor esik nehezére.
Kedvesen üdvözli a hídon őrködő aranyköpenyeseket. Akik ki sem nézik most öltözéke miatt. Vasalt fehér ing, díszes sötétkék színű mellény. Fényesre kefélt cipő és még a nadrágja sem gyűrött. Mintha ünnepségre öltözött volna, apja egyik rendezvényére. Még a haját is alaposan kifésülte, hogy ne legyen kócos.
Fel is idézi az összes fortélyt amit apja a fejébe vert az etikáról és a nemesi szokásokról. Most vajmi sok lehetősége lesz a kocsmában tanultakat alkalmaznia.
Szeli is az utcákat, amikor rátör a felismerés. Hát a barom állatja virágot sem hozott. Meg is áll, szemét forgatja és szorítja orrnyergét mérgében. Legszívesebben ordítozva káromkodna. De akkor biztosan magára fordítaná az összes arra járó tekintetét.*
~ Ne aggódj. Megoldod mint minden mást. ~
*Körbe is tekint. Mert mi más nem jutna eszébe. Mint sem szakítani párat. És lássanak csodát. A három közül az egyik rá mosolygott.
Körbe is tekint, és amikor egyik arra járó köpenyes sem figyel rá. Hamar leguggol, szakít egy jó maroknyira valót. És gyorsan tovább áll. Hogy egy másik sarkon azt szépen rendbe rakja. Egy kis sárga ott, egy kis piros itt. Na nézzenek oda, még egy két rózsát is tudott szedni. Hát akkor azért, érzi a tenyerén az a szúrás érzetet. Remek, már csak az kell, hogy összevérezze a nőnek a ruháját. Remek. Ez is biztos Sa'tereth volt, hogy kibasszon vele. Vagy Teysus, mert egyik kezével adott a másikkal meg elvett. Hogy az egyenlőséget dugja fel olyan helyre az istenségnek amit csak a árnyékszék láthat.
Ki is szívja gyorsan a szúrt sebből azt ami esetleg belemehetett. Majd a földre köpi. Pont időben, mert egy uraság a kedves feleségével, tán szeretőjével épp befordul a sarkon.*
- Szép napot!
*Köszön egy bárgyú vigyorral Lazziar nekik, akik meglepetésére viszonozzák is.*
~ Na merre van az a rohadt kúria. ~
*Fordul jobbra balra szigorú tekintettel. És lássanak csodát. Ez könnyebben ment mint gondolta. Ám a neheze csak most következik.*
~ Most vagy soha. ~
*Gondolja magában. Nagy levegőt is vesz, majd magabiztos léptekkel, büszkén fejét felszegve egyenes háttal közelíti meg a Sayqueves Rezidenciát. Kapujában meg áll, és az esetleges arra járó szolgálót meg is szólítja.*
- Szép napot jóember! Lazziar Glynmarris volnék. Alenia kisasszony érkeztem. Remélhetőleg már vár rám.
*Mondja kedvesen. Csak úgy forog saját magától a gyomra.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-17 19:40:16
Üzenet elküldve: 2025-09-17 19:40:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Olyan hangosan kezdenek el kiabálni a háza előtt, hogy ha akarná se tudná figyelmen kívül hagyni a küldöncöt, így hamar az udvaron terem, hogy utánanézzen a lármának. Hamar ki is derül, hogy levelet hoztak neki.*
- Én vagyok. Köszönöm. *Veszi is át a küldeményt, és természetesen arra számít először, hogy Drameilotentől jött, pontosan úgy, ahogy az a rengeteg másik, amelyek már a dolgozószobájában lévő asztalát díszítik. Meg kell azonban lepődnie, mert bár szarvasnak szarvas, de a kissé meggyűrődött tekercs nem a Sayqueves ház aranyszarvasát ábrázolja, hanem egy teljesen másik címert.
Mire felpillant, a futárnak már hűlt helye, egyedül ácsorog a kapuban, így hiába is akarna, nem tud kérdezősködni.*
- Hümm. *Nagyokat pislog, majd visszasétál az épületbe, fel az emeletre, az említett dolgozószobába, ott töri csak fel a pecsétet, bontja ki a levelet és kezdi olvasni. Ahogy halad a sorok között, szeme úgy kerekedik ki egyre inkább, de meglepettségén az sem csitít, mikor a leírtakból kiderül, hogy a Glynmaris ház feje nem személyesen akarja megkérni a kezét, hanem szeretett fia nevében jár el.*
- Glynmaris. Lazziar Glynmaris? *Ízlelgeti a nevet, melyet nem ismer ugyan, de nem róható fel neki, és nem is érzi igazán nagy problémának, hisz, ha a családjaik üzlettársak is voltak, nem emlékezhet minden névre a lázadás előttről. A nemesi pecsét mindenesetre eredetinek tűnik, és a címer sem ad okot az aggodalomra.*
- Szóval meglátogatna… *Kifújja a levegőt, miután kezdeti feszültségét a szobában fel-alá járkálva vezeti le.*
- Szólnom kell Drameilotennek! *Sietősen visszaül az asztalhoz, és leveleket kezd írni, szám szerint kettőt. Az egyiket Malziar Glynmarisnak címezve, melyben köszönetét fejezi ki az ajánlatát illetően, és meghívja fiát az otthonába, hogy megismerhesse, egy másikat pedig unokabátyja, Drameiloten Sayqueves részére, melyben tájékoztatja őt a kérőről, és segítséget kér tőle, hogy a meghívó napjára, ha személyesen nem is tud jelen lenni, legalább szolgálókat biztosítson a számára. Hogy nézne már ki, ha személyzet nélkül fogadná a férjjelöltet?
Amint mindkét levelet megírta, borítékba zárja őket, annak rendje és módja szerint lepecsételi mindkettőt, és amint lehetősége adódik rá, át is adja őket a kézbesítőnek. Most már nincs más dolga, mint felkészülni Lazziar úr fogadására, és reménykedni abban, hogy rokona is a segítségére lesz, hogy minden jól alakulhasson.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Olyan hangosan kezdenek el kiabálni a háza előtt, hogy ha akarná se tudná figyelmen kívül hagyni a küldöncöt, így hamar az udvaron terem, hogy utánanézzen a lármának. Hamar ki is derül, hogy levelet hoztak neki.*
- Én vagyok. Köszönöm. *Veszi is át a küldeményt, és természetesen arra számít először, hogy Drameilotentől jött, pontosan úgy, ahogy az a rengeteg másik, amelyek már a dolgozószobájában lévő asztalát díszítik. Meg kell azonban lepődnie, mert bár szarvasnak szarvas, de a kissé meggyűrődött tekercs nem a Sayqueves ház aranyszarvasát ábrázolja, hanem egy teljesen másik címert.
Mire felpillant, a futárnak már hűlt helye, egyedül ácsorog a kapuban, így hiába is akarna, nem tud kérdezősködni.*
- Hümm. *Nagyokat pislog, majd visszasétál az épületbe, fel az emeletre, az említett dolgozószobába, ott töri csak fel a pecsétet, bontja ki a levelet és kezdi olvasni. Ahogy halad a sorok között, szeme úgy kerekedik ki egyre inkább, de meglepettségén az sem csitít, mikor a leírtakból kiderül, hogy a Glynmaris ház feje nem személyesen akarja megkérni a kezét, hanem szeretett fia nevében jár el.*
- Glynmaris. Lazziar Glynmaris? *Ízlelgeti a nevet, melyet nem ismer ugyan, de nem róható fel neki, és nem is érzi igazán nagy problémának, hisz, ha a családjaik üzlettársak is voltak, nem emlékezhet minden névre a lázadás előttről. A nemesi pecsét mindenesetre eredetinek tűnik, és a címer sem ad okot az aggodalomra.*
- Szóval meglátogatna… *Kifújja a levegőt, miután kezdeti feszültségét a szobában fel-alá járkálva vezeti le.*
- Szólnom kell Drameilotennek! *Sietősen visszaül az asztalhoz, és leveleket kezd írni, szám szerint kettőt. Az egyiket Malziar Glynmarisnak címezve, melyben köszönetét fejezi ki az ajánlatát illetően, és meghívja fiát az otthonába, hogy megismerhesse, egy másikat pedig unokabátyja, Drameiloten Sayqueves részére, melyben tájékoztatja őt a kérőről, és segítséget kér tőle, hogy a meghívó napjára, ha személyesen nem is tud jelen lenni, legalább szolgálókat biztosítson a számára. Hogy nézne már ki, ha személyzet nélkül fogadná a férjjelöltet?
Amint mindkét levelet megírta, borítékba zárja őket, annak rendje és módja szerint lepecsételi mindkettőt, és amint lehetősége adódik rá, át is adja őket a kézbesítőnek. Most már nincs más dolga, mint felkészülni Lazziar úr fogadására, és reménykedni abban, hogy rokona is a segítségére lesz, hogy minden jól alakulhasson.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-17 10:31:46
Üzenet elküldve: 2025-09-17 10:31:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Nem is lepi meg. Bizonyára sok kincs lapulhat a családja birtokában, amit biztos szívesen látna magánál. Ezt mondjuk nem fogja hangoztatni, nem szeretné kivívni a Morthimer ház haragját, szóval ahogyan eddig is, inkább a támogató szerepét tölti be. *
- Csupán azért ítélik el a fekete italokat, mert önmagában kártékony. Minél erősebb, annál jobban megrontja az elfogyasztó elméjét, őrültségbe taszítja a hatás lejártáig. De aztán mindenki mosolyog a belőlük kikevert italokra. Kivéve, ha boszorkányok kevernek, mert annak senki sem örül.
* Gondol itt szeretett vajákos társaira, akik előszeretettel csinálnak olyan italokat, amik szintén kihatnak az testre, ám segítség helyett, azok inkább kártékonyak. A vakszerencsének köszönhetően maga az ork is hozzájutott egy hasonló italhoz, ami erősen lerontja a másik képességeit, ám pozíciójából kiindulva nem lát rá lehetőséget, hogy használja. Az összeget megszámolva nem kell sokat várnia, szolgálói hamar elkezdenek dolgozni. Bár az ork nem tudhatja, hogy a komornyik milyen véleménnyel néz az orkra, de ha tudná, sem érdekelné, egészen addig, amíg az italok sértetlenül kerülnek leszállításra. A kapott italok némelyikét megemeli, hogy megbizonyosodjon a minőségéről. Nem lát bennük hibát, szóval elégedetten bólint a nemes irányába.*
- Szintúgy. Ha minden jól megy, akkor seperc alatt elkapkodják, és hamar vissza kell jöjjek, hogy felfrissítsem a készleteim.
* Még mindig a barna italt nézi, amikor elér a füléhez a kérdés. Lassan vissza is teszi az italt a többi közé, majd kihúzza magát a székében. Nem válaszol egyből a feltett kérdésre, nem azért, mert nem tudna, hanem mert a tudás, amit kér tőle, az olyan, mint egy profi szakácsnak a receptkönyve, amit évek kemény munkája alatt írt össze. Ha mindenkinek odaadná, már nem érne semmit a megannyi vér és verejték, amin keresztülment. Bár nem az elkészítésükről érdeklődik, hanem inkább a létezésükről, hogy pontosan mik is vannak a piacon. Erre úgy érzi válaszolhat. Elvégre a nevükből kiindulva a kikeverésük továbbra is rejtély marad. Mielőtt válaszolna, kortyol egyet az italából, amit le is tesz az asztalra. *
- Van valami speciális ital, ami megmozgatta a fantáziáját?
* Ha mond, úgy arról kezd beszélni, de ha mindenre kíváncsi, akkor tart egy kisebb előadást azokról, amit tud. *
- Nos, főleg azokról beszélnék, amiket magam képes vagyok előállítani. Bizonyos keverők képesek olyanokat kikeverni, amik a szokásos italok ellentétét hozzák elő. Vagyis rontják a teljesítményt. Én nem ebben vagyok jártas. Először is vannak a gyógyitalok. A szokásos sötétítő eljárással az a baj, hogy vannak határai. Nem képes bizonyos sebeket begyógyítani. A smaragzöld ital nem képes meggyógyítani, ha átszúrják a szívet, ám az ital, amit tőlem kapott, az képes ilyen csodákra. Sőt, talán még többre is. Hozzátenném, hogy azért annak is megvannak a határai. Halottat nem képes visszahozni. Van még olyan, amit én csak a mágusok kedvencének hívok. Ha megisszák, akkor felfrissülnek, aminek a segítségével képesek többet varázsolni. Akad még olyan, amit enyveskezűeknek találtak ki. Segítségükkel könnyebben tudják kizsákmányolni áldozataikat. A személyes kedvencem egy olyan ital, amire konkrét magyarázat nincsen, hogy hogyan működik, ám azt vették észre, hogy segítségükkel könnyen átvághatnak az ellenség páncélján. Talán emberfeletti erőt birtokába kerülnek az elfogyasztók. Végezetül vannak olyanok, amik segítségével az évek alatt kidolgozott képességeinket tudjuk újra és újra használni mindenféle fáradalom nélkül. Ha valamelyik felkeltette az érdeklődését, szívesen beszélgetek róla egy kicsit többet. Némelyikről mesélni is tudok olyanokról, akik aktívan éltek a lehetőséggel és vásároltak ilyen italokat.
//Morthimer Rezidencia//
* Nem is lepi meg. Bizonyára sok kincs lapulhat a családja birtokában, amit biztos szívesen látna magánál. Ezt mondjuk nem fogja hangoztatni, nem szeretné kivívni a Morthimer ház haragját, szóval ahogyan eddig is, inkább a támogató szerepét tölti be. *
- Csupán azért ítélik el a fekete italokat, mert önmagában kártékony. Minél erősebb, annál jobban megrontja az elfogyasztó elméjét, őrültségbe taszítja a hatás lejártáig. De aztán mindenki mosolyog a belőlük kikevert italokra. Kivéve, ha boszorkányok kevernek, mert annak senki sem örül.
* Gondol itt szeretett vajákos társaira, akik előszeretettel csinálnak olyan italokat, amik szintén kihatnak az testre, ám segítség helyett, azok inkább kártékonyak. A vakszerencsének köszönhetően maga az ork is hozzájutott egy hasonló italhoz, ami erősen lerontja a másik képességeit, ám pozíciójából kiindulva nem lát rá lehetőséget, hogy használja. Az összeget megszámolva nem kell sokat várnia, szolgálói hamar elkezdenek dolgozni. Bár az ork nem tudhatja, hogy a komornyik milyen véleménnyel néz az orkra, de ha tudná, sem érdekelné, egészen addig, amíg az italok sértetlenül kerülnek leszállításra. A kapott italok némelyikét megemeli, hogy megbizonyosodjon a minőségéről. Nem lát bennük hibát, szóval elégedetten bólint a nemes irányába.*
- Szintúgy. Ha minden jól megy, akkor seperc alatt elkapkodják, és hamar vissza kell jöjjek, hogy felfrissítsem a készleteim.
* Még mindig a barna italt nézi, amikor elér a füléhez a kérdés. Lassan vissza is teszi az italt a többi közé, majd kihúzza magát a székében. Nem válaszol egyből a feltett kérdésre, nem azért, mert nem tudna, hanem mert a tudás, amit kér tőle, az olyan, mint egy profi szakácsnak a receptkönyve, amit évek kemény munkája alatt írt össze. Ha mindenkinek odaadná, már nem érne semmit a megannyi vér és verejték, amin keresztülment. Bár nem az elkészítésükről érdeklődik, hanem inkább a létezésükről, hogy pontosan mik is vannak a piacon. Erre úgy érzi válaszolhat. Elvégre a nevükből kiindulva a kikeverésük továbbra is rejtély marad. Mielőtt válaszolna, kortyol egyet az italából, amit le is tesz az asztalra. *
- Van valami speciális ital, ami megmozgatta a fantáziáját?
* Ha mond, úgy arról kezd beszélni, de ha mindenre kíváncsi, akkor tart egy kisebb előadást azokról, amit tud. *
- Nos, főleg azokról beszélnék, amiket magam képes vagyok előállítani. Bizonyos keverők képesek olyanokat kikeverni, amik a szokásos italok ellentétét hozzák elő. Vagyis rontják a teljesítményt. Én nem ebben vagyok jártas. Először is vannak a gyógyitalok. A szokásos sötétítő eljárással az a baj, hogy vannak határai. Nem képes bizonyos sebeket begyógyítani. A smaragzöld ital nem képes meggyógyítani, ha átszúrják a szívet, ám az ital, amit tőlem kapott, az képes ilyen csodákra. Sőt, talán még többre is. Hozzátenném, hogy azért annak is megvannak a határai. Halottat nem képes visszahozni. Van még olyan, amit én csak a mágusok kedvencének hívok. Ha megisszák, akkor felfrissülnek, aminek a segítségével képesek többet varázsolni. Akad még olyan, amit enyveskezűeknek találtak ki. Segítségükkel könnyebben tudják kizsákmányolni áldozataikat. A személyes kedvencem egy olyan ital, amire konkrét magyarázat nincsen, hogy hogyan működik, ám azt vették észre, hogy segítségükkel könnyen átvághatnak az ellenség páncélján. Talán emberfeletti erőt birtokába kerülnek az elfogyasztók. Végezetül vannak olyanok, amik segítségével az évek alatt kidolgozott képességeinket tudjuk újra és újra használni mindenféle fáradalom nélkül. Ha valamelyik felkeltette az érdeklődését, szívesen beszélgetek róla egy kicsit többet. Némelyikről mesélni is tudok olyanokról, akik aktívan éltek a lehetőséggel és vásároltak ilyen italokat.
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:25:59
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:25:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Egy fiatal elf érkezik egy gyönyörű piszkosfehér ló hátán. Égkék szemét szigorúan az úton tartja, barnás hajába tép a szél. Zöld utazó köpönyege csak úgy leng a háta mögött, ahogy végig vágtázik a városon. Meg sem áll egészen selyemrévig, sőt egészen a Sayqueves rezidenciáig. Annak kapujában hangosan kiállt fel.*
- Üzenetet hozok Alenia Cirenhille Sayqueves kisasszony saját kezébe!
*Egy kissé gyűrött tekercs, amit az ifjú futár erős ökle okozott. De a pecsét sértetlen, és a Glynmarris család címere látható rajta. Egy hatalmas aganccsal rendelkező szarvas két hátsó lábán állva, míg mellsővel egy díszes pajzson támasztja magát. Míg a háttérben szőlő fürtök tekerednek.
A futár, udvariasan meghajol Alenia kisasszony előtt, ha amaz átveszi a levelet. Majd szó nélkül távozik is. Meg sem állva egészen Lihanechig.
A levél tartalma a következő.
"Méltóságos Alenia Cirenhille Sayqueves.
Őszinte sajnálatomra első ismeretségünk ily távolságtartó formában kell, hogy kezdődjék. Bánatomra nem személyesen, hanem e sorok által kell bemutatkoznom Kegyednek, ám otthoni teendőim oly szorosan kötnek, hogy jelen helyzetben nem engedik meg távolmaradásomat.
Engedje meg, hogy szerény személyemet bemutassam. Malziar Glynmarris vagyok, Lihanech kereskedelmi céheinek egyik vezetője és nemesi körök megbecsült tagja. Bár családom csak néhány emberöltönyi ideje részese a nemesi körnek. Szeretném az általam felépített birodalmamat meghagyni az utókórnak. Abban az eszmében amiben én elkezdtem. Kemény munka, őszinteség és az elesettek védelme.
Ám nem kívánom Kegyedet múltam részleteivel fárasztani, e levelet sokkal inkább a jövő reményében bocsátom útjára. Engedje meg tehát, hogy tiszteletteljes házassági ajánlatot tegyek Ön felé. Úgy hiszem, hogy családjaink egyesítésével a Sayqueves és a Glynmarris név együtt, erős szövetségben viheti tovább e nemes eszméket, utat mutatva az eljövendő nemzedékeknek, s gyarapítva őket tudással és jóléttel. Mi sem volna méltóbb, mint két egymáshoz közel álló város szövetségének megerősítése Eeyr és Teysus áldásával egy ilyen frigy által. Hadd oszlassak el minden félreértést, ajánlatom nem magam, hanem szeretett fiam, Lazziar Glynmarris nevében szól. Ő jelenleg is az Ön városában él, igyekezvén eltanulni annak szokásait és kultúráját. Fiamhoz külön levelet is intéztem, hogy Kegyedet mihamarabb felkeresse e szándékommal. Bízom benne, hogy ideje engedi majd fogadni őt.
Kedves Alenia, kívánom önnek a legjobbakat.
Tisztelettel
Malziar Glynmarris"
A levél ha bár kissé gyűrött a futár miatt, a betűk gyönyörűen vannak formázva. Malziar biztosan órákon át maga írta le. Sokan hinnék, hogy akár egy írnok fizetését akarta megspórolni. Az igazság pedig az, hogy Malziar úr szereti maga intézni kényes ügyeit. Már amennyire képes rá.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.15 21:29:39
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Egy fiatal elf érkezik egy gyönyörű piszkosfehér ló hátán. Égkék szemét szigorúan az úton tartja, barnás hajába tép a szél. Zöld utazó köpönyege csak úgy leng a háta mögött, ahogy végig vágtázik a városon. Meg sem áll egészen selyemrévig, sőt egészen a Sayqueves rezidenciáig. Annak kapujában hangosan kiállt fel.*
- Üzenetet hozok Alenia Cirenhille Sayqueves kisasszony saját kezébe!
*Egy kissé gyűrött tekercs, amit az ifjú futár erős ökle okozott. De a pecsét sértetlen, és a Glynmarris család címere látható rajta. Egy hatalmas aganccsal rendelkező szarvas két hátsó lábán állva, míg mellsővel egy díszes pajzson támasztja magát. Míg a háttérben szőlő fürtök tekerednek.
A futár, udvariasan meghajol Alenia kisasszony előtt, ha amaz átveszi a levelet. Majd szó nélkül távozik is. Meg sem állva egészen Lihanechig.
A levél tartalma a következő.
"Méltóságos Alenia Cirenhille Sayqueves.
Őszinte sajnálatomra első ismeretségünk ily távolságtartó formában kell, hogy kezdődjék. Bánatomra nem személyesen, hanem e sorok által kell bemutatkoznom Kegyednek, ám otthoni teendőim oly szorosan kötnek, hogy jelen helyzetben nem engedik meg távolmaradásomat.
Engedje meg, hogy szerény személyemet bemutassam. Malziar Glynmarris vagyok, Lihanech kereskedelmi céheinek egyik vezetője és nemesi körök megbecsült tagja. Bár családom csak néhány emberöltönyi ideje részese a nemesi körnek. Szeretném az általam felépített birodalmamat meghagyni az utókórnak. Abban az eszmében amiben én elkezdtem. Kemény munka, őszinteség és az elesettek védelme.
Ám nem kívánom Kegyedet múltam részleteivel fárasztani, e levelet sokkal inkább a jövő reményében bocsátom útjára. Engedje meg tehát, hogy tiszteletteljes házassági ajánlatot tegyek Ön felé. Úgy hiszem, hogy családjaink egyesítésével a Sayqueves és a Glynmarris név együtt, erős szövetségben viheti tovább e nemes eszméket, utat mutatva az eljövendő nemzedékeknek, s gyarapítva őket tudással és jóléttel. Mi sem volna méltóbb, mint két egymáshoz közel álló város szövetségének megerősítése Eeyr és Teysus áldásával egy ilyen frigy által. Hadd oszlassak el minden félreértést, ajánlatom nem magam, hanem szeretett fiam, Lazziar Glynmarris nevében szól. Ő jelenleg is az Ön városában él, igyekezvén eltanulni annak szokásait és kultúráját. Fiamhoz külön levelet is intéztem, hogy Kegyedet mihamarabb felkeresse e szándékommal. Bízom benne, hogy ideje engedi majd fogadni őt.
Kedves Alenia, kívánom önnek a legjobbakat.
Tisztelettel
Malziar Glynmarris"
A levél ha bár kissé gyűrött a futár miatt, a betűk gyönyörűen vannak formázva. Malziar biztosan órákon át maga írta le. Sokan hinnék, hogy akár egy írnok fizetését akarta megspórolni. Az igazság pedig az, hogy Malziar úr szereti maga intézni kényes ügyeit. Már amennyire képes rá.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.15 21:29:39
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:40:40
Üzenet elküldve: 2025-09-15 18:40:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Figyelmesen bólogat. Megtudott valamit a fekete bájitalokról: hogy egy darab kevés. Innentől kezdve célszerű lesz párosával értékesítenie őket, ha újra lesz rá lehetősége. Targhed megjegyzésére elmosolyodik.*
- A családom mindig is arról volt híres kereskedőként, hogy olyasmiket tudunk beszerezni, amik ritkaságszámba mennek. Kétségtelen, hogy van a fekete bájitaloknak egy baljós, már már bűnös jellege. Ugyanakkor nem ütközik törvénybe sem a birtoklásuk, sem a kereskedés velük. És amennyire tudom, sok olyan bájital keverhető ki belőlük, amelyek semmilyen ártalmat nem jelentenek se az elfogyasztójukra, sem annak környezetére. Így nekem sincsenek fenntartásaim ezzel a portékával kapcsolatban.
*fejti ki. Cagon az összeg hallatán már elő is adja azt. Ezt kifejezetten értékeli üzletfelében. Persze nincs meglepetés, hiszen tudja a mennyiséget, tudja a darabárat, és már a legelején tisztázták, hogy a régi egyezség továbbra is érvényben van. Így pont ez az összeg kellett az üzlethez.
Miután pedig pontosítják, hogy pontosan melyik italokból mennyire van szükség, Orthus dologra fogja a komornyikját, valamint még egy férfi szolgálóját, Parhis Kottelt. Utóbbi egy sudár, fiatal elf inas, és nem véletlen, hogy Orthus most - komornyikján keresztül - azzal bízza meg, hogy cipekedjen Targhednak. A ház ura teszteli a szolgálót, hogy lássa, képes-e a megfelelő profizmussal és alázattal szolgálni egy olyan vendéget, akivel szemben erős előítéletesi vannak.
Mindazonáltal Parhis egész jól vizsgázik. Kissé karótnyeltebb, mint általában, és gépiesen, sietősen végzi a dolgát, de zokszó nélkül pakol le 34 Világoszöld varázsitalt Targhed Cagon elé
, majd miután ezzel végzett, ismét fordul, hogy további 16 db Világosbarna varázsitalt is átadhasson Targhed Cagonnak . Ezt követően pedig szertartásosan meghajol és távozik.*
- Nos, úgy hiszem, minden előkerült, amit szeretett volna. Remélem, mihamarabb újra lesz hasonló üzletünk. Előfordulhat, hogy akkor előre fizetést kérek, de erre is volt már példa közöttünk.
*mondja, majd kis szünet után hozzáteszi.*
- Ha már így szóba került a bájital keverés, őszintén megmondom: kíváncsi lennék, hogy pontosan milyen főzetek vannak, már főleg a különböző színű és erősségű alap italokon túl. A speciális keverékekre lennék kíváncsi, ami nem csak annyi, hogy két zöldből lesz egy sötétebb zöld, ha érti, mire gondolok. Ez az információ még akár pénzt is megérne nekem.
*veti fel.*
//Morthimer Rezidencia//
*Figyelmesen bólogat. Megtudott valamit a fekete bájitalokról: hogy egy darab kevés. Innentől kezdve célszerű lesz párosával értékesítenie őket, ha újra lesz rá lehetősége. Targhed megjegyzésére elmosolyodik.*
- A családom mindig is arról volt híres kereskedőként, hogy olyasmiket tudunk beszerezni, amik ritkaságszámba mennek. Kétségtelen, hogy van a fekete bájitaloknak egy baljós, már már bűnös jellege. Ugyanakkor nem ütközik törvénybe sem a birtoklásuk, sem a kereskedés velük. És amennyire tudom, sok olyan bájital keverhető ki belőlük, amelyek semmilyen ártalmat nem jelentenek se az elfogyasztójukra, sem annak környezetére. Így nekem sincsenek fenntartásaim ezzel a portékával kapcsolatban.
*fejti ki. Cagon az összeg hallatán már elő is adja azt. Ezt kifejezetten értékeli üzletfelében. Persze nincs meglepetés, hiszen tudja a mennyiséget, tudja a darabárat, és már a legelején tisztázták, hogy a régi egyezség továbbra is érvényben van. Így pont ez az összeg kellett az üzlethez.
Miután pedig pontosítják, hogy pontosan melyik italokból mennyire van szükség, Orthus dologra fogja a komornyikját, valamint még egy férfi szolgálóját, Parhis Kottelt. Utóbbi egy sudár, fiatal elf inas, és nem véletlen, hogy Orthus most - komornyikján keresztül - azzal bízza meg, hogy cipekedjen Targhednak. A ház ura teszteli a szolgálót, hogy lássa, képes-e a megfelelő profizmussal és alázattal szolgálni egy olyan vendéget, akivel szemben erős előítéletesi vannak.
Mindazonáltal Parhis egész jól vizsgázik. Kissé karótnyeltebb, mint általában, és gépiesen, sietősen végzi a dolgát, de zokszó nélkül pakol le 34 Világoszöld varázsitalt Targhed Cagon elé
, majd miután ezzel végzett, ismét fordul, hogy további 16 db Világosbarna varázsitalt is átadhasson Targhed Cagonnak . Ezt követően pedig szertartásosan meghajol és távozik.*- Nos, úgy hiszem, minden előkerült, amit szeretett volna. Remélem, mihamarabb újra lesz hasonló üzletünk. Előfordulhat, hogy akkor előre fizetést kérek, de erre is volt már példa közöttünk.
*mondja, majd kis szünet után hozzáteszi.*
- Ha már így szóba került a bájital keverés, őszintén megmondom: kíváncsi lennék, hogy pontosan milyen főzetek vannak, már főleg a különböző színű és erősségű alap italokon túl. A speciális keverékekre lennék kíváncsi, ami nem csak annyi, hogy két zöldből lesz egy sötétebb zöld, ha érti, mire gondolok. Ez az információ még akár pénzt is megérne nekem.
*veti fel.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:40:25
Üzenet elküldve: 2025-09-12 17:40:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*A megállapodásukat követően hamar a távozás mellett dönt, ami részben valahol talán tényleg menekülés is, főleg úgy, hogy épp most mutatott hajlandóságot arra, hogy beköltözne ennek a férfinek a házába, akinek a viselkedésében szinte minden második percben van valami szokatlanul furcsa. Maga előtt már nem tagadja, hogy tart tőle, de mégis ő az, aki a mostani helyzetüket nézve a legnagyobb mértékű segítséget ajánlotta fel neki és ikertestvérének.*
- Remekül hangzik. Mégiscsak, mindkettőnkhöz méltóbb, ha vannak, akik kiszolgálhatnak minket, nem igaz? *Megejt egy halvány mosolyt, majd a bejárat felé indul, és Samonyr oldalán ki is lép újra az udvarra, miközben hallgatja a férfi szavait.*
- Köszönjük, ez részünkről teljesen megfelel. *Kap még egy kérést, melyre hirtelen nem is tudja a választ. Imádja a húgát, képtelen volna nélküle élni, de a privát percek mindenkinek járnak, és hol máshol használhatná azokat ki leginkább az ember lánya, mint esténként a saját hálószobájában?*
- Kérem, tartsa fent számunkra mindkét lehetőséget, és majd döntünk róla, amint megérkeztünk Önhöz! *Ezt tartja most a legdiplomatikusabb válasznak, még akkor is, ha a döntésük következtében végül az egyik lakrész kihasználatlanul marad Samonyr házában.*
- Hálás köszönetem! Igyekszem napokon belül jelentkezni. *Nem fog amúgy sem sokáig tartani, legfeljebb egy hosszabb vita Lyssirával, de magabiztosan hiszi, hogy meg tudja róla győzni húgát, hogy most az lesz a legjobb, ha a fogadóból végre egy nemesi házba költöznek, még ha nem is a sajátjukba.*
- Kívánok Önnek szép estét, Samonyr úr! *Búcsúzik a kézcsók után ő is, kihagyva ezúttal az isteneket, mert megjegyezte, hogy a férfi korábban sem reagált túl jól Eeyr említésére. Ezután már távozik az udvarból, és hamar el is tűnik a láthatáron.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*A megállapodásukat követően hamar a távozás mellett dönt, ami részben valahol talán tényleg menekülés is, főleg úgy, hogy épp most mutatott hajlandóságot arra, hogy beköltözne ennek a férfinek a házába, akinek a viselkedésében szinte minden második percben van valami szokatlanul furcsa. Maga előtt már nem tagadja, hogy tart tőle, de mégis ő az, aki a mostani helyzetüket nézve a legnagyobb mértékű segítséget ajánlotta fel neki és ikertestvérének.*
- Remekül hangzik. Mégiscsak, mindkettőnkhöz méltóbb, ha vannak, akik kiszolgálhatnak minket, nem igaz? *Megejt egy halvány mosolyt, majd a bejárat felé indul, és Samonyr oldalán ki is lép újra az udvarra, miközben hallgatja a férfi szavait.*
- Köszönjük, ez részünkről teljesen megfelel. *Kap még egy kérést, melyre hirtelen nem is tudja a választ. Imádja a húgát, képtelen volna nélküle élni, de a privát percek mindenkinek járnak, és hol máshol használhatná azokat ki leginkább az ember lánya, mint esténként a saját hálószobájában?*
- Kérem, tartsa fent számunkra mindkét lehetőséget, és majd döntünk róla, amint megérkeztünk Önhöz! *Ezt tartja most a legdiplomatikusabb válasznak, még akkor is, ha a döntésük következtében végül az egyik lakrész kihasználatlanul marad Samonyr házában.*
- Hálás köszönetem! Igyekszem napokon belül jelentkezni. *Nem fog amúgy sem sokáig tartani, legfeljebb egy hosszabb vita Lyssirával, de magabiztosan hiszi, hogy meg tudja róla győzni húgát, hogy most az lesz a legjobb, ha a fogadóból végre egy nemesi házba költöznek, még ha nem is a sajátjukba.*
- Kívánok Önnek szép estét, Samonyr úr! *Búcsúzik a kézcsók után ő is, kihagyva ezúttal az isteneket, mert megjegyezte, hogy a férfi korábban sem reagált túl jól Eeyr említésére. Ezután már távozik az udvarból, és hamar el is tűnik a láthatáron.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-12 12:25:37
Üzenet elküldve: 2025-09-12 12:25:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
* Valóban néha megbotlik a nyelve és teljesen máshogy kezdi el néha a mondatot, mint szeretné, de mivel eddig még nem szóltak rá, nem is vette észre magán. Talán egyszer kinövi, vagy nem. A szállítmányozásra nem kap egyértelmű választ, amin nem lepődik meg túlságosan. Bizonyára a saját kezei is tele vannak mindenféle üzletek elrendezésével, ám minden bizonnyal megjegyzi, hogy őt keresse fel először. Nem mintha sokan versenyeznének vele, hogy ki is legyen az első, aki megkapja ezt a lehetőséget. *
- Nekem ez is elég. Lehetséges, hogy megoldom, elvégre a körülmények érezhetően javultak az első percekhez képest, amikor a városba érkeztem. De, hogy ilyet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen italt tart magánál.
* Érdeklődő tekintettel nézi a nemest. Bár az az egy valóban nem sok mindenre képes önmagában, mégis eggyel több, mint amennyi a legtöbbnél található. *
- Aligha. Magában keveset ér, bár akinek van még legalább három darab a raktárában, nos, az már lehet gondolkozna a negyedik megvételén. Mindenesetre én nem aggódnék. A sötét italok csupán ideiglenesen tűntek el, hamarosan valami nagyravágyó biztos előrukkol velük. Bár lehet előbb találjuk meg azt a növényt, ami képes kiváltani. Csak reménykedhetünk.
* Végül megvonja vállait. Hogy melyikre van több esély, arra nem tenne pénzt. Majd végül a legfontosabb dologhoz érkeznek. Az italok. Maga is elvégezte a számolásokat és valóban kétezer aranyba fog fájni neki ez az üzlet. Hatalmas összeg, de nem megoldhatatlan. Sőt, számított hasonlóra, mondjuk nem arra, hogy ötven üvege van, ez inkább kellemes meglepetés. Amennyiben kevés lenne, úgy újabb italokat kérne tőle, de így talán egy kis ideig kibírja. Majd előveszi erszényét, amiben több mint 2000 arany található. Oda rakja Orthus Morthimer elé. *
- Kétezer arany, ahogy mondta. Ha tovább folytatódik a bájital értékesítés, amilyen ütemben kapom őket, úgy hamarosan újra vissza kell jöjjek.
* Amint megszámolja és meggyőződik arról, hogy az összeg a helyén van, úgy várja az üvegcséket. Amennyiben elő szeretnék hozatni az üvegcséket, úgy közbeszól. Jobb szeretné, ha mindet a kint álló hintó csomagtartójába helyeznék, minthogy idehoznák mind, hogy aztán kivihessék őket. *
//Morthimer Rezidencia//
* Valóban néha megbotlik a nyelve és teljesen máshogy kezdi el néha a mondatot, mint szeretné, de mivel eddig még nem szóltak rá, nem is vette észre magán. Talán egyszer kinövi, vagy nem. A szállítmányozásra nem kap egyértelmű választ, amin nem lepődik meg túlságosan. Bizonyára a saját kezei is tele vannak mindenféle üzletek elrendezésével, ám minden bizonnyal megjegyzi, hogy őt keresse fel először. Nem mintha sokan versenyeznének vele, hogy ki is legyen az első, aki megkapja ezt a lehetőséget. *
- Nekem ez is elég. Lehetséges, hogy megoldom, elvégre a körülmények érezhetően javultak az első percekhez képest, amikor a városba érkeztem. De, hogy ilyet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen italt tart magánál.
* Érdeklődő tekintettel nézi a nemest. Bár az az egy valóban nem sok mindenre képes önmagában, mégis eggyel több, mint amennyi a legtöbbnél található. *
- Aligha. Magában keveset ér, bár akinek van még legalább három darab a raktárában, nos, az már lehet gondolkozna a negyedik megvételén. Mindenesetre én nem aggódnék. A sötét italok csupán ideiglenesen tűntek el, hamarosan valami nagyravágyó biztos előrukkol velük. Bár lehet előbb találjuk meg azt a növényt, ami képes kiváltani. Csak reménykedhetünk.
* Végül megvonja vállait. Hogy melyikre van több esély, arra nem tenne pénzt. Majd végül a legfontosabb dologhoz érkeznek. Az italok. Maga is elvégezte a számolásokat és valóban kétezer aranyba fog fájni neki ez az üzlet. Hatalmas összeg, de nem megoldhatatlan. Sőt, számított hasonlóra, mondjuk nem arra, hogy ötven üvege van, ez inkább kellemes meglepetés. Amennyiben kevés lenne, úgy újabb italokat kérne tőle, de így talán egy kis ideig kibírja. Majd előveszi erszényét, amiben több mint 2000 arany található. Oda rakja Orthus Morthimer elé.
*- Kétezer arany, ahogy mondta. Ha tovább folytatódik a bájital értékesítés, amilyen ütemben kapom őket, úgy hamarosan újra vissza kell jöjjek.
* Amint megszámolja és meggyőződik arról, hogy az összeg a helyén van, úgy várja az üvegcséket. Amennyiben elő szeretnék hozatni az üvegcséket, úgy közbeszól. Jobb szeretné, ha mindet a kint álló hintó csomagtartójába helyeznék, minthogy idehoznák mind, hogy aztán kivihessék őket. *
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:21:21
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:21:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy megállapodnak, és ennek Samonyr mélységesen örül. Főhajtással jelzi, hogy részéről megállapodtak, és ezután boldogan issza ki a pohár tartalmát, miközben azon gondolkodik, hogy a testvérek bizony tudnának mivel szolgálni a vendégszeretetért, de persze ezt nem mondja ki hangosan. Inkább csak lábát teszi keresztbe a fotelben, amíg kiveri a fejéből a gondolatot. Mást nem, az nem lenne túl illendő. Épp elég ideje van rá, hogy így helyezkedjen, mielőtt a Tharisse lány közli, hogy távozna. *
- Természetesen, ez csak természetes. Kérem. * Int a lány felé, egy újabb bólintás keretében, és ahogy feláll a székben, az ajtó felé fordul, és kicsit megigazítja ruházatát. Ezután visszapillant a nőre. *
- Ha legközelebb erre járnak, már személyzet fogja fogadni magukat. Bár alapvetően értékelem, hogyha előre tudok a látogatók érkezéséről, hogy rendes körülmények között fogadhassam őket, és biztosan itthon tartózkodjak, azt hiszem, hogy a helyzetükre való tekintettel ettől most eltekinthetünk. Ha házon kívül vagyok, akkor is nyugodtan várhatnak rám a nappaliban, erről tájékoztatni fogom az embereimet. * Tesz újabb nemes gesztust, és a bejárat felé indulva a korábbi témára tereli vissza a szót. *
- Kérem, annyit még mondjon meg, hogy ha élnek a lehetőséggel, akkor közös, vagy külön lakrészt szeretnének? Tudom, hogy a trauma mennyire megborítja az elmét, és nem tartanám illetlennek, ha együtt szeretnének maradni. A kényelem és a biztonság a legfontosabb, és ez a legkevesebb, amit biztosítani tudok maguknak. * Teszi még hozzá, és beszélgetésük során most először ténylegesen rendezett a tekintete és arckifejezése, mindenben egy tökéletes nemes benyomását kelti. A mozdulataiban sincs semmi furcsa, bármi is volt amivel küzdött korábban, láthatóan megszűnt. *
- Bárhogy is döntenek, a vendégszoba mellett még egyet fenntartok önöknek, de megköszönném, hogyha mielőbb tájékoztatna a döntésükről. Bár egyelőre nem hiszem, hogy a lakást túlzottan belaknánk, azért mégis örülnék neki, ha tudnám, hogy meddig kell tartogatnom a szobáimat. * Mondja még az ajtóban, és ha Corillette engedi, akkor ismét letérdel, hogy egy kézcsókkal búcsúzzon. Ezúttal viszont nem teszi oda hüvelykujját, hanem a kézfejet érinti meg ajkaival. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy megállapodnak, és ennek Samonyr mélységesen örül. Főhajtással jelzi, hogy részéről megállapodtak, és ezután boldogan issza ki a pohár tartalmát, miközben azon gondolkodik, hogy a testvérek bizony tudnának mivel szolgálni a vendégszeretetért, de persze ezt nem mondja ki hangosan. Inkább csak lábát teszi keresztbe a fotelben, amíg kiveri a fejéből a gondolatot. Mást nem, az nem lenne túl illendő. Épp elég ideje van rá, hogy így helyezkedjen, mielőtt a Tharisse lány közli, hogy távozna. *
- Természetesen, ez csak természetes. Kérem. * Int a lány felé, egy újabb bólintás keretében, és ahogy feláll a székben, az ajtó felé fordul, és kicsit megigazítja ruházatát. Ezután visszapillant a nőre. *
- Ha legközelebb erre járnak, már személyzet fogja fogadni magukat. Bár alapvetően értékelem, hogyha előre tudok a látogatók érkezéséről, hogy rendes körülmények között fogadhassam őket, és biztosan itthon tartózkodjak, azt hiszem, hogy a helyzetükre való tekintettel ettől most eltekinthetünk. Ha házon kívül vagyok, akkor is nyugodtan várhatnak rám a nappaliban, erről tájékoztatni fogom az embereimet. * Tesz újabb nemes gesztust, és a bejárat felé indulva a korábbi témára tereli vissza a szót. *
- Kérem, annyit még mondjon meg, hogy ha élnek a lehetőséggel, akkor közös, vagy külön lakrészt szeretnének? Tudom, hogy a trauma mennyire megborítja az elmét, és nem tartanám illetlennek, ha együtt szeretnének maradni. A kényelem és a biztonság a legfontosabb, és ez a legkevesebb, amit biztosítani tudok maguknak. * Teszi még hozzá, és beszélgetésük során most először ténylegesen rendezett a tekintete és arckifejezése, mindenben egy tökéletes nemes benyomását kelti. A mozdulataiban sincs semmi furcsa, bármi is volt amivel küzdött korábban, láthatóan megszűnt. *
- Bárhogy is döntenek, a vendégszoba mellett még egyet fenntartok önöknek, de megköszönném, hogyha mielőbb tájékoztatna a döntésükről. Bár egyelőre nem hiszem, hogy a lakást túlzottan belaknánk, azért mégis örülnék neki, ha tudnám, hogy meddig kell tartogatnom a szobáimat. * Mondja még az ajtóban, és ha Corillette engedi, akkor ismét letérdel, hogy egy kézcsókkal búcsúzzon. Ezúttal viszont nem teszi oda hüvelykujját, hanem a kézfejet érinti meg ajkaival. *
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-12 08:04:17
Üzenet elküldve: 2025-09-12 08:04:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Úgy tűnik, hogy bár mondandója néhány pontján fogalma sincs arról, hogy mit csinál, sikerül jól forgatnia a szálakat. Samonyr a segítségéről biztosítja őt, de cserébe nem vár egyértelmű ajánlatot vagy tart igényt a Tharisse vagyon egy részére. A kapcsolatok fontosabbak bármennyi pénznél. Ebben egyet tud érteni a férfivel, és kapóra jön, hogy az elhangzottak szerint most mindkettejüknek barátokra van a leginkább szüksége.
Neki és húgának azonban még szállásra is, és be kell vallania magának, hogy ez a kúria és a lehetőség, hogy e falak között hajtsa álomra a fejét, egyre kecsegtetőbb, olyannyira, hogy végül, egyelőre csak feltételesen ugyan, de elfogadja az ajánlatot. Bár, a kapott választól egy kissé megijed, mert összezavarják a számára nem egyértelmű szavak, miszerint az ajánlat csak „volt”. Először úgy értelmezi, hogy Samonyr nem is gondolta komolyan, csak ugratta vele, de miután hagy időt magának, hogy jobban átgondolja, mit is mondott, megnyugszik, mert talán nem erről van szó.*
- Ez a feltétel számunkra a lehető legjobb, Samonyr úr. Nem sok mindent tudunk jelenleg adni a segítségéért cserébe, de a barátságunkat minden további nélkül, és a hálánk is üldözni fogja Önt, ha valóban támogatja az ügyünket. *A férfi továbbra sem kevésbé ijesztő, de a barát, ha félelmetes is, akkor is barát. Igyekszik állni a fürkésző tekintetet, míg végül, amint azt látja, hogy van esélye a „menekülésre”, ő az első, aki felpattan ültéből.*
- Rendben van így. A magam részéről egész biztosan, de a húgom helyett nem szeretnék dönteni, így engedje meg, hogy elmondjam neki, amiben megegyeztünk. Ha neki is megfelel, akkor jelentkezni fogunk, és örülnénk, ha ideiglenesen egy lakrészt is a rendelkezésünkre tudna bocsájtani. Könnyebb úgy barátkozni, ha közel vagyunk egymáshoz. *Elmosolyodik lágyan, majd a bejárati ajtó felé pillant. A menekülőút még mindig nyitva áll.*
- Viszont a világért sem szeretném tovább feltartani Önt, Samonyr úr. Köszönöm, hogy fogadott, és minden mást is! Megtenné kérem, hogy kikísér? *Közli nemeskisasszonyhoz hűen a ház urával, hogy itt az ideje a búcsúnak. Egyelőre.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Úgy tűnik, hogy bár mondandója néhány pontján fogalma sincs arról, hogy mit csinál, sikerül jól forgatnia a szálakat. Samonyr a segítségéről biztosítja őt, de cserébe nem vár egyértelmű ajánlatot vagy tart igényt a Tharisse vagyon egy részére. A kapcsolatok fontosabbak bármennyi pénznél. Ebben egyet tud érteni a férfivel, és kapóra jön, hogy az elhangzottak szerint most mindkettejüknek barátokra van a leginkább szüksége.
Neki és húgának azonban még szállásra is, és be kell vallania magának, hogy ez a kúria és a lehetőség, hogy e falak között hajtsa álomra a fejét, egyre kecsegtetőbb, olyannyira, hogy végül, egyelőre csak feltételesen ugyan, de elfogadja az ajánlatot. Bár, a kapott választól egy kissé megijed, mert összezavarják a számára nem egyértelmű szavak, miszerint az ajánlat csak „volt”. Először úgy értelmezi, hogy Samonyr nem is gondolta komolyan, csak ugratta vele, de miután hagy időt magának, hogy jobban átgondolja, mit is mondott, megnyugszik, mert talán nem erről van szó.*
- Ez a feltétel számunkra a lehető legjobb, Samonyr úr. Nem sok mindent tudunk jelenleg adni a segítségéért cserébe, de a barátságunkat minden további nélkül, és a hálánk is üldözni fogja Önt, ha valóban támogatja az ügyünket. *A férfi továbbra sem kevésbé ijesztő, de a barát, ha félelmetes is, akkor is barát. Igyekszik állni a fürkésző tekintetet, míg végül, amint azt látja, hogy van esélye a „menekülésre”, ő az első, aki felpattan ültéből.*
- Rendben van így. A magam részéről egész biztosan, de a húgom helyett nem szeretnék dönteni, így engedje meg, hogy elmondjam neki, amiben megegyeztünk. Ha neki is megfelel, akkor jelentkezni fogunk, és örülnénk, ha ideiglenesen egy lakrészt is a rendelkezésünkre tudna bocsájtani. Könnyebb úgy barátkozni, ha közel vagyunk egymáshoz. *Elmosolyodik lágyan, majd a bejárati ajtó felé pillant. A menekülőút még mindig nyitva áll.*
- Viszont a világért sem szeretném tovább feltartani Önt, Samonyr úr. Köszönöm, hogy fogadott, és minden mást is! Megtenné kérem, hogy kikísér? *Közli nemeskisasszonyhoz hűen a ház urával, hogy itt az ideje a búcsúnak. Egyelőre.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:03:40
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:03:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
//Morthimer Rezidencia//
*Targhed hol magázza, hol tegezi, ezt kissé szokatlannak tartja, mindazonáltal a szeme se rebben. Ennek ellenére ő tartja megszokott, távolságtartóan udvarias stílusát, és marad a magázódásnál.*
- Tetszik az ambiciozussága. Nem tudom megígérni, hogy tudok segíteni a szállítmányozásban, ám azt megköszönöm, hogy ha nekem ajánlja fel a lehetőséget először. És ha nem tudok vagy akarok élni vele, még az is lehet, hogy ajánlani tudok magam helyett mást.
*teszi hozzá. A fekete bájitalok kapcsán így felel.*
- Nos igen. Meg kell mondjam, hogy egy üvegcsét még őrizgetek. Egyelőre nem áll szándékomban megválni tőle, hacsak nem valami szemérmetlenül magas összegért. Vagy esetleg saját magam számára kevertetnék belőle valamit. Ám nem tudom, mi hozható ki belőle, így nincs elképzelésem, mihez használnám fel. Ám ha hírét venném, hogy valahol ismét elérhetővé válik, bizonyosan beszereznék egy komolyabb árukészletet.
*teszi hozzá.
Végül rátérnek az üzletre. Orthus a mennyiségek hallatán bólogat.*
- A szokásos áron, darabja 50 arany, ez nagyjából 50 üvegcse, azaz 2000 arany mindösszesen. Akár most is át tudom adni a kért mennyiséget. Bár megfelelő ládát nem tudok adni hozzá, én ezeket egy zárt szekrényben őrzöm.
*szabadkozik.*
//Morthimer Rezidencia//
*Targhed hol magázza, hol tegezi, ezt kissé szokatlannak tartja, mindazonáltal a szeme se rebben. Ennek ellenére ő tartja megszokott, távolságtartóan udvarias stílusát, és marad a magázódásnál.*
- Tetszik az ambiciozussága. Nem tudom megígérni, hogy tudok segíteni a szállítmányozásban, ám azt megköszönöm, hogy ha nekem ajánlja fel a lehetőséget először. És ha nem tudok vagy akarok élni vele, még az is lehet, hogy ajánlani tudok magam helyett mást.
*teszi hozzá. A fekete bájitalok kapcsán így felel.*
- Nos igen. Meg kell mondjam, hogy egy üvegcsét még őrizgetek. Egyelőre nem áll szándékomban megválni tőle, hacsak nem valami szemérmetlenül magas összegért. Vagy esetleg saját magam számára kevertetnék belőle valamit. Ám nem tudom, mi hozható ki belőle, így nincs elképzelésem, mihez használnám fel. Ám ha hírét venném, hogy valahol ismét elérhetővé válik, bizonyosan beszereznék egy komolyabb árukészletet.
*teszi hozzá.
Végül rátérnek az üzletre. Orthus a mennyiségek hallatán bólogat.*
- A szokásos áron, darabja 50 arany, ez nagyjából 50 üvegcse, azaz 2000 arany mindösszesen. Akár most is át tudom adni a kért mennyiséget. Bár megfelelő ládát nem tudok adni hozzá, én ezeket egy zárt szekrényben őrzöm.
*szabadkozik.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:16:09
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:16:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy szavaival végre elér valamiféle változást. Samonyr viselkedésén nem látni, hogy észrevett bármi furcsát a lány viselkedésében, vagy sem, ellenben látható elégedettséggel töltik el a szavak. Mégis, gondolkodik egy kicsit, mielőtt válaszolna. *
- Természetesen nem kérném, hogy a bányákból részesedjek. * Mondja nagy sokára, majd szájához emeli az italt, amit eddig kezében forgatott, és belekortyol. *
- Számomra már az is öröm, hogy segíthetek egykori barátoknak. * Mosolyog kedvesen, a fotel melletti kis asztalra téve a poharát, amiben szinte érintetlenül továbbra is ott pihen a pálinka. *
- Akarom mondani, új barátoknak. * Továbbra is az a mosoly figyel az arcán, ami eddig, szemei mégis barátságtalanok. * Hiszen nekem is szükségem van arra, hogy legyenek barátaim a városban. A kapcsolatok, ahogy azt kegyed is tapasztalja, sokkal fontosabbak, mint a pénz. Ha kisegíthetem a Tharisse ház elárvult lányait, azért én nem kérek semmilyen anyagi segítséget, csupán azt, hogy emlékezzenek meg rólam. Hogy legyen, akikhez fordulhatok, ha engem is megszorongat a szükség. * Csapja össze a tenyerét hirtelen, a tapsolás hangja élesen töri meg az eddigi halk beszélgetés fonalát. *
- Nem kérem, hogy költözzenek be, ha nem szeretnének. * Legyint, mintha csak egy legyet akarna elüldözni. * Az csak egy ajánlat volt, minden köteléktől mentes, jó szándékom jeléül. Egy gesztus a részemről. Ettől függetlenül is megkapják a segítségem, ha kérik. Csak annyit kérek, hogy legyenek a barátaim. Üzleti partnerem már van épp elég.
* Teszi még hozzá, és ezúttal mélyen Corillette tekintetébe fúrja sajátját. Megfeszül ültében, mint egy ugrásra készülő macska. Kész arra, hogy felpattanjon, és rohanni kezdjen a másik felé. Néhány másodpercig így figyeli, majd elernyed, anélkül, hogy bármit is tenne. *
- Ha ez maguknak is megfelel, természetesen. Ha más feltételeket szabna, azokat is hallgatom.
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy szavaival végre elér valamiféle változást. Samonyr viselkedésén nem látni, hogy észrevett bármi furcsát a lány viselkedésében, vagy sem, ellenben látható elégedettséggel töltik el a szavak. Mégis, gondolkodik egy kicsit, mielőtt válaszolna. *
- Természetesen nem kérném, hogy a bányákból részesedjek. * Mondja nagy sokára, majd szájához emeli az italt, amit eddig kezében forgatott, és belekortyol. *
- Számomra már az is öröm, hogy segíthetek egykori barátoknak. * Mosolyog kedvesen, a fotel melletti kis asztalra téve a poharát, amiben szinte érintetlenül továbbra is ott pihen a pálinka. *
- Akarom mondani, új barátoknak. * Továbbra is az a mosoly figyel az arcán, ami eddig, szemei mégis barátságtalanok. * Hiszen nekem is szükségem van arra, hogy legyenek barátaim a városban. A kapcsolatok, ahogy azt kegyed is tapasztalja, sokkal fontosabbak, mint a pénz. Ha kisegíthetem a Tharisse ház elárvult lányait, azért én nem kérek semmilyen anyagi segítséget, csupán azt, hogy emlékezzenek meg rólam. Hogy legyen, akikhez fordulhatok, ha engem is megszorongat a szükség. * Csapja össze a tenyerét hirtelen, a tapsolás hangja élesen töri meg az eddigi halk beszélgetés fonalát. *
- Nem kérem, hogy költözzenek be, ha nem szeretnének. * Legyint, mintha csak egy legyet akarna elüldözni. * Az csak egy ajánlat volt, minden köteléktől mentes, jó szándékom jeléül. Egy gesztus a részemről. Ettől függetlenül is megkapják a segítségem, ha kérik. Csak annyit kérek, hogy legyenek a barátaim. Üzleti partnerem már van épp elég.
* Teszi még hozzá, és ezúttal mélyen Corillette tekintetébe fúrja sajátját. Megfeszül ültében, mint egy ugrásra készülő macska. Kész arra, hogy felpattanjon, és rohanni kezdjen a másik felé. Néhány másodpercig így figyeli, majd elernyed, anélkül, hogy bármit is tenne. *
- Ha ez maguknak is megfelel, természetesen. Ha más feltételeket szabna, azokat is hallgatom.
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-11 06:59:05
Üzenet elküldve: 2025-09-11 06:59:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha csak egy kicsit is képes volna tisztább fejjel gondolkodni, és nem költözött volna valamiféle, kezdődő paranoia az elméjébe ezzel a férfivel kapcsolatban, akkor talán össze is rakhatta volna a képet, miután az italtól nem kezd el csillagokat látni, nem veszíti el az eszméletét és semmi más rossz nem történik azon kívül, hogy a torkát maró érzés miatt pont olyan, mintha mérget ivott volna. Samonyr nem bántani akarja, csupán a folyamatos visszautasítás dühítette fel.
Miután a házigazda hátrébb lép, és visszaül a helyére, Corillette fellélegezhet, de csupán amiatt, hogy legalább kutyaszorítóban nem érzi már magát, Samonyr ugyanis határozott monológba kezd, melyből kiderül, hogy kezdi az igazság szélét kapargatni, ez pedig valljuk be, egyáltalán nem szerencsés. Hallgatja a vádakat, töri a fejét, de bárhogy is gondolkozik, úgy látja, ez az a helyzet, ahol a nemes szabályai szerint kell folytatnia a játékot.*
- Így igaz, Samonyr úr. Nehezen bízom meg bárkiben abban a városban, melyből egyik napról a másikra, minden előjel nélkül üldöztek el. Nincs hová mennünk, mert mindent és mindenkit elveszítettünk, ahhoz pedig túl fiatalok voltunk, hogy szoros barátságokat kössünk, de ne vezesse magát, tévútra, kérem! Nem Ön az egyetlen, akit felkerestünk, de, mint azt sejtheti, nem Ön az egyedüli, aki feltételeket szabott a számunkra a segítségéért cserébe. *Ha Selyemrév prefektusa felajánlotta volna, akkor már rég igent mondott volna arra, hogy a Morthimer kúriában lakjon, de nem kapott ilyen ajánlatot. Éppen ezért gyanús a számára, hogy Samonyr igen, de az istenekre, olyan gyönyörű ez a villa!*
- Vannak bányáink. *Mondja, amikor az üzleti érdekekről érdeklődik az úr.* Tudom, nincs sok köze a szőrmékhez, melyekkel foglalkozik, de máig működnek, és termelik a Tharisse vagyon egy nagyobb részét. Akár Ön, Samonyr úr, akár más segít nekünk abban, hogy visszakerülhessünk a méltó helyünkre, nem fogjuk elfelejteni, hogy megháláljuk. *Nem tesz konkrét ajánlatot, ennyire azért észnél van, de szemeiben az látszik, hogy komolyan gondolja, amit mond, és reménykedik benne, hogy a pénz ígérete elég lesz.*
- Samonyr úr, azt hiszem, rá tudom venni a húgomat, hogy fogadjuk el az ajánlatát. A szállást, a pénzt és a segítségét is. *Ezzel gyakorlatilag ő ki is mondja a férfi által várt igent. Ez a legjobb lehetőségük, Lyssira pedig hallgatni fog rá, még ha az elején kételkedni is fog a döntés helyességében.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha csak egy kicsit is képes volna tisztább fejjel gondolkodni, és nem költözött volna valamiféle, kezdődő paranoia az elméjébe ezzel a férfivel kapcsolatban, akkor talán össze is rakhatta volna a képet, miután az italtól nem kezd el csillagokat látni, nem veszíti el az eszméletét és semmi más rossz nem történik azon kívül, hogy a torkát maró érzés miatt pont olyan, mintha mérget ivott volna. Samonyr nem bántani akarja, csupán a folyamatos visszautasítás dühítette fel.
Miután a házigazda hátrébb lép, és visszaül a helyére, Corillette fellélegezhet, de csupán amiatt, hogy legalább kutyaszorítóban nem érzi már magát, Samonyr ugyanis határozott monológba kezd, melyből kiderül, hogy kezdi az igazság szélét kapargatni, ez pedig valljuk be, egyáltalán nem szerencsés. Hallgatja a vádakat, töri a fejét, de bárhogy is gondolkozik, úgy látja, ez az a helyzet, ahol a nemes szabályai szerint kell folytatnia a játékot.*
- Így igaz, Samonyr úr. Nehezen bízom meg bárkiben abban a városban, melyből egyik napról a másikra, minden előjel nélkül üldöztek el. Nincs hová mennünk, mert mindent és mindenkit elveszítettünk, ahhoz pedig túl fiatalok voltunk, hogy szoros barátságokat kössünk, de ne vezesse magát, tévútra, kérem! Nem Ön az egyetlen, akit felkerestünk, de, mint azt sejtheti, nem Ön az egyedüli, aki feltételeket szabott a számunkra a segítségéért cserébe. *Ha Selyemrév prefektusa felajánlotta volna, akkor már rég igent mondott volna arra, hogy a Morthimer kúriában lakjon, de nem kapott ilyen ajánlatot. Éppen ezért gyanús a számára, hogy Samonyr igen, de az istenekre, olyan gyönyörű ez a villa!*
- Vannak bányáink. *Mondja, amikor az üzleti érdekekről érdeklődik az úr.* Tudom, nincs sok köze a szőrmékhez, melyekkel foglalkozik, de máig működnek, és termelik a Tharisse vagyon egy nagyobb részét. Akár Ön, Samonyr úr, akár más segít nekünk abban, hogy visszakerülhessünk a méltó helyünkre, nem fogjuk elfelejteni, hogy megháláljuk. *Nem tesz konkrét ajánlatot, ennyire azért észnél van, de szemeiben az látszik, hogy komolyan gondolja, amit mond, és reménykedik benne, hogy a pénz ígérete elég lesz.*
- Samonyr úr, azt hiszem, rá tudom venni a húgomat, hogy fogadjuk el az ajánlatát. A szállást, a pénzt és a segítségét is. *Ezzel gyakorlatilag ő ki is mondja a férfi által várt igent. Ez a legjobb lehetőségük, Lyssira pedig hallgatni fog rá, még ha az elején kételkedni is fog a döntés helyességében.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-10 15:27:19
Üzenet elküldve: 2025-09-10 15:27:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Miután kiszórakozták és kibeszélgették magukat, kap még egy kisebb összeget jegyesétől. Ezt elteszi a többi aranya közé, majd a kulcsot is biztos helyre rakja. Nem köszön meg semmit, nem ígér meg semmit, csak bólint egy kicsit, aztán elindul a szobájába. Most még szabadon válogathat, hiszen csak ketten vannak. Ő is inkább aludna külön, mivel ha együtt aludnának minden egyes éjszaka, túl hamar megölnék egymást. Jobb lesz, ha tartanak egy kis távolságot is néha. Ettől függetlenül Norgen biztosra veszi, hogy bőven lesz még alkalmuk kiélvezni egymás közelségét. Elvégre egy házban laknak mától.
Reggel frissen és üdén ébred. Rég nem aludt ilyen jól és kényelmesen, már szinte el is feledte, hogy így is lehet. Talán Samonyrnak igaza volt a kezeivel kapcsolatban: nem olyan puhák és tiszták, mint a nemes hölgyeknek. Sőt, most úgy érzi, egész teste csak bemocskolja ezeket a drága párnákat, takarókat. Legalább egy órát tölt azzal, hogy a korábban vásárolt sminkeket felvigye arcára. Nem túl gyakorlott mozdulatokkal és hosszas szenvedést követően viszont készen áll. Felveszi kalapját, sálát, még a fehér, rózsa alakú virágbrosst is füle mögé teszi. Felöltözik és hosszú készülődés után elindul otthonról. Még nem is tudja biztosan, hova tart, de nem akar a szobájában ülni, amíg le nem megy a nap vagy meg nem öregszik. *
//Samonyr Rezidencia//
* Miután kiszórakozták és kibeszélgették magukat, kap még egy kisebb összeget jegyesétől. Ezt elteszi a többi aranya közé, majd a kulcsot is biztos helyre rakja. Nem köszön meg semmit, nem ígér meg semmit, csak bólint egy kicsit, aztán elindul a szobájába. Most még szabadon válogathat, hiszen csak ketten vannak. Ő is inkább aludna külön, mivel ha együtt aludnának minden egyes éjszaka, túl hamar megölnék egymást. Jobb lesz, ha tartanak egy kis távolságot is néha. Ettől függetlenül Norgen biztosra veszi, hogy bőven lesz még alkalmuk kiélvezni egymás közelségét. Elvégre egy házban laknak mától.
Reggel frissen és üdén ébred. Rég nem aludt ilyen jól és kényelmesen, már szinte el is feledte, hogy így is lehet. Talán Samonyrnak igaza volt a kezeivel kapcsolatban: nem olyan puhák és tiszták, mint a nemes hölgyeknek. Sőt, most úgy érzi, egész teste csak bemocskolja ezeket a drága párnákat, takarókat. Legalább egy órát tölt azzal, hogy a korábban vásárolt sminkeket felvigye arcára. Nem túl gyakorlott mozdulatokkal és hosszas szenvedést követően viszont készen áll. Felveszi kalapját, sálát, még a fehér, rózsa alakú virágbrosst is füle mögé teszi. Felöltözik és hosszú készülődés után elindul otthonról. Még nem is tudja biztosan, hova tart, de nem akar a szobájában ülni, amíg le nem megy a nap vagy meg nem öregszik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063