Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:36:21
Üzenet elküldve: 2025-11-10 19:36:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
* Megkapja a válaszokat, amiket keresett. Nincs velük megelégedve, de ez is jobb, mint a semmi. Tehát Alenia úgy látja, hogy egy elveszített kar nem a világvége. *
– Valóban nem az. * Helyesel a férfi, de azért magában fortyog még ezen. ~ Tehát erről van szó. Azt gondolja, hogy azzal, hogy munkát adott, megmentette az életemet! ~ Ha az állítás nem is igaz, tény, hogy nem sokkal korábban Atkira még hálát adott Eeyrnek, hogy az ölébe hullt a szerencse, és nem kell az utcán éjszakáznia, éhesen, fázva. Viszont a büszkesége miatt egyre közelebb kerül ahhoz, hogy eldobja magától ezt a szerencsét. Kifelé azonban csak egy mosolyt mutat egyelőre. Végül is ki tudja, talán tényleg szokott az istenekkel beszélgetni az elf.
Az ágyon ülve aztán próbál fapofával nézni Alenia felé, ahogy azt bizonyára egy szolgálónak illik. Nem tudja teljesen elrejteni csodálatát, de segít rajta az, amit magában gondolt a nőről, illetve az ezután hallottak is. Kedvenc nemese ugyanis – úgy érzi – kioktatja korábbi viselkedése miatt. Persze ő kérdezte, hogyan kell illedelmesen viselkedni, így inkább köszönetet érdemel a nő, amiért már megint nem rúgta ki a házából, hanem nyugodtan elmagyarázza neki a szabályokat. De azért mégiscsak csípi a csőrét, hogy ezentúl úgy kell csinálnia, mint… Mint egy szolgálónak. *
– Értem… Tehát ennyi? * Kérdez vissza a monológ végeztével. Összességében nem is hangzik olyan rosszul, de persze lehet, hogy ez még csak a legelső tananyag volt a sok száz közül. Ki tudja, a nemeseknek talán még az sem mindegy, hová teszi az evőeszközöket étkezéskor. Sőt, erről tulajdonképpen már hallott is, de reméli, hogy Alenia azért sem fog kiakadni, ha rájön, hogy Atkira azt sem tudja. *
–Alenia kisasszony vagy csak simán kisasszony? És… Csak, ha vendégek vannak vagy most is? * Kérdi, miközben szemével ismét körbejárja a szobát. Tekintete egy pillanatra megakad a tükrön. Meglátja magát benne, és pár pillanatig lefagy. Volt ugyan sejtése róla, hogy valahogy így néz ki, de ilyen tiszta tükröt még talán soha nem látott. Általában csak a víztükörben van lehetősége meglátnia az arcát. Az arcát, ami olyan meglepettnek és egyúttal gondterheltnek tűnik. Haja hosszabb és göndörebb, mint ahogy emlékezett rá, szeme fáradtabbnak tűnik, mint ahogy érzi magát ebben a pillanatban. Azonban meglepettsége nem tart tovább néhány másodpercnél, ami bizonyára arra elég, hogy Alenia válaszoljon a feltett kérdéseire. *
– Ígérem, gyorsan tanulni fogok! * Néz ismét Alenia felé, majd feláll az ágyról. Még nincs itt az ideje, hogy lustálkodjon. Lehet, hogy a nemesnek is vannak további utasításai, esetleg meg szeretné mutatni a ház többi részét is. Ha nem, akkor is menni akar tovább, mert kezd elég éhes lenni. *
– Kisasszony, megérdemli, hogy a legjobb szolgálója legyen, és én próbálok az lenni. * Szemében látszik a határozottság, az elhivatottság. Komolyan gondolja, és már ez a mondat is a fejlődését mutatja. De azért az is igaz, hogy most már nem csak azért cselekszik, mert annyira tiszteli a nőt – hanem van benne egy kis dölyfösség is. Ugyan alacsony sorból való és kezekből se jutott neki annyi, mint másoknak, de nem akarja, hogy emiatt Alenia lenézze. Ha kell, keményen fog dolgozni, hogy az elf észrevegye. Hogy ne csak megszánásból foglalkoztassa. *
//Sayqueves kúria//
* Megkapja a válaszokat, amiket keresett. Nincs velük megelégedve, de ez is jobb, mint a semmi. Tehát Alenia úgy látja, hogy egy elveszített kar nem a világvége. *
– Valóban nem az. * Helyesel a férfi, de azért magában fortyog még ezen. ~ Tehát erről van szó. Azt gondolja, hogy azzal, hogy munkát adott, megmentette az életemet! ~ Ha az állítás nem is igaz, tény, hogy nem sokkal korábban Atkira még hálát adott Eeyrnek, hogy az ölébe hullt a szerencse, és nem kell az utcán éjszakáznia, éhesen, fázva. Viszont a büszkesége miatt egyre közelebb kerül ahhoz, hogy eldobja magától ezt a szerencsét. Kifelé azonban csak egy mosolyt mutat egyelőre. Végül is ki tudja, talán tényleg szokott az istenekkel beszélgetni az elf.
Az ágyon ülve aztán próbál fapofával nézni Alenia felé, ahogy azt bizonyára egy szolgálónak illik. Nem tudja teljesen elrejteni csodálatát, de segít rajta az, amit magában gondolt a nőről, illetve az ezután hallottak is. Kedvenc nemese ugyanis – úgy érzi – kioktatja korábbi viselkedése miatt. Persze ő kérdezte, hogyan kell illedelmesen viselkedni, így inkább köszönetet érdemel a nő, amiért már megint nem rúgta ki a házából, hanem nyugodtan elmagyarázza neki a szabályokat. De azért mégiscsak csípi a csőrét, hogy ezentúl úgy kell csinálnia, mint… Mint egy szolgálónak. *
– Értem… Tehát ennyi? * Kérdez vissza a monológ végeztével. Összességében nem is hangzik olyan rosszul, de persze lehet, hogy ez még csak a legelső tananyag volt a sok száz közül. Ki tudja, a nemeseknek talán még az sem mindegy, hová teszi az evőeszközöket étkezéskor. Sőt, erről tulajdonképpen már hallott is, de reméli, hogy Alenia azért sem fog kiakadni, ha rájön, hogy Atkira azt sem tudja. *
–Alenia kisasszony vagy csak simán kisasszony? És… Csak, ha vendégek vannak vagy most is? * Kérdi, miközben szemével ismét körbejárja a szobát. Tekintete egy pillanatra megakad a tükrön. Meglátja magát benne, és pár pillanatig lefagy. Volt ugyan sejtése róla, hogy valahogy így néz ki, de ilyen tiszta tükröt még talán soha nem látott. Általában csak a víztükörben van lehetősége meglátnia az arcát. Az arcát, ami olyan meglepettnek és egyúttal gondterheltnek tűnik. Haja hosszabb és göndörebb, mint ahogy emlékezett rá, szeme fáradtabbnak tűnik, mint ahogy érzi magát ebben a pillanatban. Azonban meglepettsége nem tart tovább néhány másodpercnél, ami bizonyára arra elég, hogy Alenia válaszoljon a feltett kérdéseire. *
– Ígérem, gyorsan tanulni fogok! * Néz ismét Alenia felé, majd feláll az ágyról. Még nincs itt az ideje, hogy lustálkodjon. Lehet, hogy a nemesnek is vannak további utasításai, esetleg meg szeretné mutatni a ház többi részét is. Ha nem, akkor is menni akar tovább, mert kezd elég éhes lenni. *
– Kisasszony, megérdemli, hogy a legjobb szolgálója legyen, és én próbálok az lenni. * Szemében látszik a határozottság, az elhivatottság. Komolyan gondolja, és már ez a mondat is a fejlődését mutatja. De azért az is igaz, hogy most már nem csak azért cselekszik, mert annyira tiszteli a nőt – hanem van benne egy kis dölyfösség is. Ugyan alacsony sorból való és kezekből se jutott neki annyi, mint másoknak, de nem akarja, hogy emiatt Alenia lenézze. Ha kell, keményen fog dolgozni, hogy az elf észrevegye. Hogy ne csak megszánásból foglalkoztassa. *
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:23:27
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:23:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
*Csupán félig tudatos, ahogy az elejtett kis információmorzsák által valójában egyre nagyobb kétségek közt hagyja szegény Atkirát. A másik fele talán abból ered, hogy vallásos, és valahol minden istenhívő ember vagy épp elf szeret rébuszokban beszélni úgy, hogy más azt ne, vagy ne teljesen értse meg. Alenia esetében viszont van egy harmadik indok is. Szeretné, ha többen lennének körülötte olyanok, akiknek beszélhet lelkének mély sebeiről, de fél attól, hogy ha megmutatja őket, akkor még jobban bántani fogják. Ezért csak résnyire nyitja az ajtót Atkirának is, be még nem engedi őt a múltjának szomorú emlékei közé.*
- Semmit és mégis nagyon sokat. *Válaszol a kíváncsi kérdésre egy újabb találóskérdéssel, majd, ha meg nem is nyílik, egy újabb morzsát azért elhullajt.*
- Megjártam én is a poklot, de kiút mindig van belőle. Egy elveszített kar nem a világvége, és nem is egy örök kárhozat. Csak ne add fel, higgy és meglásd, minden jóra fordul majd! *Sokkal talán nem lesz okosabb tőle szerencsétlen fiú, de talán a szobák megismerése majd eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire nem érthet még semmit Alenia történetéből, és abból, hogy miért esett meg rajta a szíve annyira, hogy azonnal a házába fogadta őt, és a ház második legszebb szobáinak egyikét is felajánlja neki. Atkira végül kiválasztja a hasonló hálószobák közül azt, amelyik neki a legjobban tetszik (vagy épp a legkevésbé pompás), a megjegyzése azonban újabb megszólalásra készteti a lányt.*
- Mert sorstársat láttam benned. *Nem ment ő sehová, ott áll továbbra is a választott szoba ajtajában, és figyeli, ahogy Atkira megszeppenten örül az új lakhelyének.
Az ezt követő kérdés váratlanul éri, nem volt még sok része abban, hogy egy szolgálója ilyet merjen tőle kérdezni, de megpróbál nem butácskának tűnni, amíg a válaszon tűnődik.*
- Nos, először is, kérlek, ezt a közvetlen hangnemet, ha egy mód van rá, mellőzd velem szemben! Nem bántottál meg vele, de miután engedélyt sem adtam rá, ez például nem illendő. Bárki előtt is beszélsz rólam, ha kisasszonynak szólítasz, és a megfelelő módon szólsz hozzám, tudni fogják, hogy tartod tőlem az udvarias távolságot. Emellett soha ne mondd rám, hogy tökéletes vagyok, mert ez csupán egy túlzás azért, hogy figyeljek rád! Senki sem tökéletes. Illetve ne tegyél dicsérő megjegyzéseket a külsőmre sem, dicsérd inkább helyette az erényeimet, a véleményemet vagy bármi mást, ami nem közvetlenül rám vonatkozik, hanem például egy elért eredményemre. Ha például azt mondod, hogy gyönyörű helyen élek, illik hozzám, máris sokkalta udvariasabban hangzik. *Lágy mosollyal az arcán magyarázza el gyakorlatilag a saját véleményét az udvariasságról, keverve egy kis nemesi, elérhetetlenséget jelképező fallal, amit most próbál felépíteni maga és Atkira közé, miután ráeszmélt arra, hogy talán tényleg túl jól bánik és túl közvetlen valakivel, akit szolgálónak vett fel.*
//Sayqueves kúria//
*Csupán félig tudatos, ahogy az elejtett kis információmorzsák által valójában egyre nagyobb kétségek közt hagyja szegény Atkirát. A másik fele talán abból ered, hogy vallásos, és valahol minden istenhívő ember vagy épp elf szeret rébuszokban beszélni úgy, hogy más azt ne, vagy ne teljesen értse meg. Alenia esetében viszont van egy harmadik indok is. Szeretné, ha többen lennének körülötte olyanok, akiknek beszélhet lelkének mély sebeiről, de fél attól, hogy ha megmutatja őket, akkor még jobban bántani fogják. Ezért csak résnyire nyitja az ajtót Atkirának is, be még nem engedi őt a múltjának szomorú emlékei közé.*
- Semmit és mégis nagyon sokat. *Válaszol a kíváncsi kérdésre egy újabb találóskérdéssel, majd, ha meg nem is nyílik, egy újabb morzsát azért elhullajt.*
- Megjártam én is a poklot, de kiút mindig van belőle. Egy elveszített kar nem a világvége, és nem is egy örök kárhozat. Csak ne add fel, higgy és meglásd, minden jóra fordul majd! *Sokkal talán nem lesz okosabb tőle szerencsétlen fiú, de talán a szobák megismerése majd eltereli a figyelmét arról, hogy mennyire nem érthet még semmit Alenia történetéből, és abból, hogy miért esett meg rajta a szíve annyira, hogy azonnal a házába fogadta őt, és a ház második legszebb szobáinak egyikét is felajánlja neki. Atkira végül kiválasztja a hasonló hálószobák közül azt, amelyik neki a legjobban tetszik (vagy épp a legkevésbé pompás), a megjegyzése azonban újabb megszólalásra készteti a lányt.*
- Mert sorstársat láttam benned. *Nem ment ő sehová, ott áll továbbra is a választott szoba ajtajában, és figyeli, ahogy Atkira megszeppenten örül az új lakhelyének.
Az ezt követő kérdés váratlanul éri, nem volt még sok része abban, hogy egy szolgálója ilyet merjen tőle kérdezni, de megpróbál nem butácskának tűnni, amíg a válaszon tűnődik.*
- Nos, először is, kérlek, ezt a közvetlen hangnemet, ha egy mód van rá, mellőzd velem szemben! Nem bántottál meg vele, de miután engedélyt sem adtam rá, ez például nem illendő. Bárki előtt is beszélsz rólam, ha kisasszonynak szólítasz, és a megfelelő módon szólsz hozzám, tudni fogják, hogy tartod tőlem az udvarias távolságot. Emellett soha ne mondd rám, hogy tökéletes vagyok, mert ez csupán egy túlzás azért, hogy figyeljek rád! Senki sem tökéletes. Illetve ne tegyél dicsérő megjegyzéseket a külsőmre sem, dicsérd inkább helyette az erényeimet, a véleményemet vagy bármi mást, ami nem közvetlenül rám vonatkozik, hanem például egy elért eredményemre. Ha például azt mondod, hogy gyönyörű helyen élek, illik hozzám, máris sokkalta udvariasabban hangzik. *Lágy mosollyal az arcán magyarázza el gyakorlatilag a saját véleményét az udvariasságról, keverve egy kis nemesi, elérhetetlenséget jelképező fallal, amit most próbál felépíteni maga és Atkira közé, miután ráeszmélt arra, hogy talán tényleg túl jól bánik és túl közvetlen valakivel, akit szolgálónak vett fel.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:21:45
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:21:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Még így is rendesen elfárad abban, ahogy kihúzza Samonyrt a kádból. Ezután azonban nem kezd a zsebeiben turkálni. Nem tolvaj ő, csak gyilkos. Ráadásul a férfi pénzével kapcsolatban kezd úgy gondolkodni, hogy az közös – lehet, hogy a másik nem így gondolja, sőt valószínű, de Norra épp megmenteni akarja a nemest, nem kirabolni. Így aztán a saját ruháiban kezd el kutakodni, és előkotor 1 Világoszöld varázsitalt, amit aztán kinyit és rögtön meg is itat az eszméletlen Samonyr Talwakrral.
Fejét egy kicsit megemeli, hogy könnyebben lemenjen a torkán az ital. Lehet, hogy túl jószívűvé vált, de nem akarja még halni hagyni a férfit. *
– Gyerünk már, térj magadhoz! * Győzködi őt, és még néhányszor arcon csapja a férfit. Ezután már nem tudja, mi mást tehetne. Ha a férfi állapota nem javul, szólni fog a szolgálóknak vagy talán még azelőtt megnézi, nincs-e Samonyrnál egy erősebb bájital is, de egyelőre még reménykedik, hogy elegendő az is, ami nála volt. Leül, hátát a kádnak dönti és figyeli, történik-e bármi változás Samonyr állapotában. Ha jól rémlik neki, azt az italt, amit most leöntött a torkán, épp Samonyrtól kapta a megismerkedésük napján, így ha az ital rossz minőségű, az nem az ő hibája. *
* Még így is rendesen elfárad abban, ahogy kihúzza Samonyrt a kádból. Ezután azonban nem kezd a zsebeiben turkálni. Nem tolvaj ő, csak gyilkos. Ráadásul a férfi pénzével kapcsolatban kezd úgy gondolkodni, hogy az közös – lehet, hogy a másik nem így gondolja, sőt valószínű, de Norra épp megmenteni akarja a nemest, nem kirabolni. Így aztán a saját ruháiban kezd el kutakodni, és előkotor 1 Világoszöld varázsitalt, amit aztán kinyit és rögtön meg is itat az eszméletlen Samonyr Talwakrral.
Fejét egy kicsit megemeli, hogy könnyebben lemenjen a torkán az ital. Lehet, hogy túl jószívűvé vált, de nem akarja még halni hagyni a férfit. *– Gyerünk már, térj magadhoz! * Győzködi őt, és még néhányszor arcon csapja a férfit. Ezután már nem tudja, mi mást tehetne. Ha a férfi állapota nem javul, szólni fog a szolgálóknak vagy talán még azelőtt megnézi, nincs-e Samonyrnál egy erősebb bájital is, de egyelőre még reménykedik, hogy elegendő az is, ami nála volt. Leül, hátát a kádnak dönti és figyeli, történik-e bármi változás Samonyr állapotában. Ha jól rémlik neki, azt az italt, amit most leöntött a torkán, épp Samonyrtól kapta a megismerkedésük napján, így ha az ital rossz minőségű, az nem az ő hibája. *
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 12:56:35
Üzenet elküldve: 2025-11-10 12:56:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
* Maga is érzi, hogy a bók a kelleténél közönségesebbre (habár annál őszintébbre) sikeredett. Ebben Alenia reakciója is megerősíti, habár nem tiporja úgy földbe Atkirát, ahogy azt e nemesektől elvárnák. Ironikus módon ettől Atkira csodálata és tisztelete csak tovább nő az elffel szemben, amit azonban megpróbál majd ízlésesebb módon kifejezni a jövőben. ~ Csak tudnám, hogy kell úgy bókolni, hogy közben mégsem bókolok. ~ Ahogy azt már korábban említette, ő az utcáról jött, egy egész más környezetből, mint Alenia. Ennek ellenére próbál jóságosan cselekedni, részben meggyőződésből, részben azért, hogy legyen esélye elhelyezkedni a Sayqueves kúriánál. Viszont akárhogy is próbálkozik, nem változnak a tények, mégpedig, hogy az illemről azt se tudja, hogy eszik-e vagy megisszák. *
– Persze-persze. * Válaszol Aleniának, habár marad benne kérdés, amit viszont már nincs mersze feltenni. Majd figyel és tanul, próbálkozik, hibázik, és előbb-utóbb tudni fogja az illemet. Ahogy haladnak tovább, újabb érdekes információkat tud meg Aleniáról. Bár a nő inkább csak morzsákat szór neki, amiből akárhogy gondolkodik is, nem tud összetenni egy teljes egészet. Ez kissé zavarja is, ezért a kelleténél nagyobb hévvel kezd bele. *
– Mégis mi a– * Majd gyorsan elharapja a mondatot, és azzal a bizonyos „illemmel” kezdi újra, azaz kicsit nyugodtabb, finomabb hangon. *
– Bocsánat… De mit jelent ez? * Lehet, hogy túl kíváncsi, lehet. De a nő már többedjére hasonlítja magát Atkirához, amit a férfi nem tud követni. Ő egy félkarú rabló, de legjobb esetben is csak egy félkarú komornyik. Alenia pedig se nem félkarú, se nem utcán felnőtt ember. Még csak nem is ember, ha már itt tartunk. Márpedig aki egyszer elvesztette a kezét, annak még Eeyr se növeszti vissza.
~ Talán arra gondol, hogy a lázadáskor elvesztette a vagyonát, és most mégis visszakapta. ~ Jut eszébe az első ésszerű magyarázat Alenia szavaira, de csak jóval azután, hogy már rákérdezett. Kicsit bánja, hogy ilyen gyorsan jár a szája, ezen is dolgoznia kéne majd. Kezdi úgy érezni, hogy egy nemesi házban szolgálni mégiscsak nagy megpróbáltatás lesz.
A folyosón megáll a lépcsőhöz közelebbi ajtó előtt, és benyit. *
– ~ Túl ~ pompás. * Ám, ha csak ez van, nincs mit tenni. Érdeklődve néz végig a berendezésen. Az első benyomás után egyre inkább kezdenek értelmet nyerni a tárgyak, amiket lát. Nem tudja, mi szüksége lenne tükörre vagy festményekre, de nem fogja visszautasítani. *
– A másik ugyanilyen? * Kérdez rá azért, hátha a második ajtó mögött rejlő helyiség bármiben eltér az elsőtől. Akár be is néz oda is. *
– Ez a szoba… Pompás. * Ismétli meg önmagát,és amennyiben Aleniának nincs más kérése, belép (végül alighanem az első szobába, amit eredetileg is választott) és leül az ágy szélére. Mintha vendégségben lenne, az ágytakarót se akarja összegyűrni. *
– Köszönöm. Köszönöm, Alenia. Csak tudnám, mivel érdemeltem ezt ki. * Néz az ajtó, illetve Alenia felé, hacsak neki nem adódott időközben más, halaszthatatlan dolga. Persze a korábbiakról sem feledkezett meg egészen, és most már újra bátrabbanak érzi magát, hogy itt van az új szobájában. *
– És… Van még egy kérdésem a korábbiakkal kapcsolatban. Én nem akartam udvariatlan lenni… De azt sem tudom, hogyan kell annak lenni. Mármint udvariasnak. Csak, mert az az igazság, hogy én őszintén mondtam, amit mondtam. Nem ismerlek még eléggé, hogy tudjam, milyen em– mármint elf vagy, mármint maga… van? De… * Maga is kezdi elveszíteni a szálat idegességében. Képzeli, mit érthet mindebből a másik. Bizonyára nem sokat. Úgyhogy vesz egy mély levegőt. Kifújja. Aztán újrapróbálkozik. *
– Szóval hogyan bókolhatnék úgy, hogy az ne legyen illedetlen?
//Sayqueves kúria//
* Maga is érzi, hogy a bók a kelleténél közönségesebbre (habár annál őszintébbre) sikeredett. Ebben Alenia reakciója is megerősíti, habár nem tiporja úgy földbe Atkirát, ahogy azt e nemesektől elvárnák. Ironikus módon ettől Atkira csodálata és tisztelete csak tovább nő az elffel szemben, amit azonban megpróbál majd ízlésesebb módon kifejezni a jövőben. ~ Csak tudnám, hogy kell úgy bókolni, hogy közben mégsem bókolok. ~ Ahogy azt már korábban említette, ő az utcáról jött, egy egész más környezetből, mint Alenia. Ennek ellenére próbál jóságosan cselekedni, részben meggyőződésből, részben azért, hogy legyen esélye elhelyezkedni a Sayqueves kúriánál. Viszont akárhogy is próbálkozik, nem változnak a tények, mégpedig, hogy az illemről azt se tudja, hogy eszik-e vagy megisszák. *
– Persze-persze. * Válaszol Aleniának, habár marad benne kérdés, amit viszont már nincs mersze feltenni. Majd figyel és tanul, próbálkozik, hibázik, és előbb-utóbb tudni fogja az illemet. Ahogy haladnak tovább, újabb érdekes információkat tud meg Aleniáról. Bár a nő inkább csak morzsákat szór neki, amiből akárhogy gondolkodik is, nem tud összetenni egy teljes egészet. Ez kissé zavarja is, ezért a kelleténél nagyobb hévvel kezd bele. *
– Mégis mi a– * Majd gyorsan elharapja a mondatot, és azzal a bizonyos „illemmel” kezdi újra, azaz kicsit nyugodtabb, finomabb hangon. *
– Bocsánat… De mit jelent ez? * Lehet, hogy túl kíváncsi, lehet. De a nő már többedjére hasonlítja magát Atkirához, amit a férfi nem tud követni. Ő egy félkarú rabló, de legjobb esetben is csak egy félkarú komornyik. Alenia pedig se nem félkarú, se nem utcán felnőtt ember. Még csak nem is ember, ha már itt tartunk. Márpedig aki egyszer elvesztette a kezét, annak még Eeyr se növeszti vissza.
~ Talán arra gondol, hogy a lázadáskor elvesztette a vagyonát, és most mégis visszakapta. ~ Jut eszébe az első ésszerű magyarázat Alenia szavaira, de csak jóval azután, hogy már rákérdezett. Kicsit bánja, hogy ilyen gyorsan jár a szája, ezen is dolgoznia kéne majd. Kezdi úgy érezni, hogy egy nemesi házban szolgálni mégiscsak nagy megpróbáltatás lesz.
A folyosón megáll a lépcsőhöz közelebbi ajtó előtt, és benyit. *
– ~ Túl ~ pompás. * Ám, ha csak ez van, nincs mit tenni. Érdeklődve néz végig a berendezésen. Az első benyomás után egyre inkább kezdenek értelmet nyerni a tárgyak, amiket lát. Nem tudja, mi szüksége lenne tükörre vagy festményekre, de nem fogja visszautasítani. *
– A másik ugyanilyen? * Kérdez rá azért, hátha a második ajtó mögött rejlő helyiség bármiben eltér az elsőtől. Akár be is néz oda is. *
– Ez a szoba… Pompás. * Ismétli meg önmagát,és amennyiben Aleniának nincs más kérése, belép (végül alighanem az első szobába, amit eredetileg is választott) és leül az ágy szélére. Mintha vendégségben lenne, az ágytakarót se akarja összegyűrni. *
– Köszönöm. Köszönöm, Alenia. Csak tudnám, mivel érdemeltem ezt ki. * Néz az ajtó, illetve Alenia felé, hacsak neki nem adódott időközben más, halaszthatatlan dolga. Persze a korábbiakról sem feledkezett meg egészen, és most már újra bátrabbanak érzi magát, hogy itt van az új szobájában. *
– És… Van még egy kérdésem a korábbiakkal kapcsolatban. Én nem akartam udvariatlan lenni… De azt sem tudom, hogyan kell annak lenni. Mármint udvariasnak. Csak, mert az az igazság, hogy én őszintén mondtam, amit mondtam. Nem ismerlek még eléggé, hogy tudjam, milyen em– mármint elf vagy, mármint maga… van? De… * Maga is kezdi elveszíteni a szálat idegességében. Képzeli, mit érthet mindebből a másik. Bizonyára nem sokat. Úgyhogy vesz egy mély levegőt. Kifújja. Aztán újrapróbálkozik. *
– Szóval hogyan bókolhatnék úgy, hogy az ne legyen illedetlen?
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-10 10:00:48
Üzenet elküldve: 2025-11-10 10:00:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
* Ha megtehetne egyedül a lépéseket, úgy megtenné, ám ebben a világban nehéz egyedül véghezvinni a dolgokat. Főleg, ha csak ellenségeket csinál valaki az úton. Számára elég, ha van valaki mögötte, akit a pénz mozgat, úgy legalább van esélye még alkudozni, ha oda kerülne a sor. A nemes kíváncsiskodó kérdésére elmosolyodik, elvégre fején találta a szöget. Mutatóujjával a saját fejére bök, majd így szól. *
- Vág az eszed, mint a borotva. Gyilkolásról szó sincs, legalábbis egyelőre. Nincs hozzá semmi kedvem ~ meg erőforrásom ~ ahhoz, hogy lemészároljak mindenkit. Kik állnának a helyükre? Nem barátom, az én azt tervezem, hogy kihasználom az aljas megromlott életüket és megtanítom őket arra, hogy kivel is járnának jobban. Drog, pia, nők. Az én jövőképembe ezek mind elérhetők lesznek mindenkinek, akik követnek.
* Mondja röviden az elképzeléseit. Utána egy percre megáll, hogy átgondolja a következő kérdésre a választ, különösképpen, hogy mit jobb mondani. Biz isten nem fogja beavatni minden dologba, de azzal is tisztában van, hogy a sötétben senki sem szeret tapogatózni. *
- Na, ja. Találkoztam már velük és kaptam is ajánlatot. Maradjunk annyiban, hogy az én jövőbeli ajánlatom jobban tetszik nekem.
* Mondja, majd a következő kérdésre megemeli egyik szemöldökét és kérdően néz a másikra. Talán csak játssza a hülyét, esetleg szeretné, ha a törpe mondaná ki a nyilvánvalót? Kisvártatva szóra bírja magát, de nem mielőtt egy újabbat kortyolna az italából. *
- Minden a profit körül forog. Ami a részedet illeti, miközben a terv folyamatban van kell valaki, aki beszerzi a kellő anyagokat, ezáltal a te erszényed csak dagadni fog. Persze csak ha képes vagy tartani az iramot. Ami pedig a koronázásom után történik, nos arról csak üres ígéretekkel tudok dobálózni, ha az jó neked. Teljes hozzáférés a feketepiac egzotikus dolgaihoz, az én embereim nem zaklatnak, és persze megfelelő védelem arra az esetre, ha megint gyújtogatós kedvébe kerülne a nép. Tudod, mint legutóbb.
* Akkor sem volt képes a város megvédeni őket, s közel biztos benne, hogy ezúttal sem lesz kivétel. Persze számít rá, hogy ezúttal okosabbak lesznek és egy komplett hadsereg fogja várni az érkező vasvillás gyújtogatókat, ám abban is biztos, hogy nem fogják nyársra húzni a polgárokat. Biztos van annyi eszük, hogy rájöjjenek, hogy parasztok nélkül nincs aki termeljen. *
* Ha megtehetne egyedül a lépéseket, úgy megtenné, ám ebben a világban nehéz egyedül véghezvinni a dolgokat. Főleg, ha csak ellenségeket csinál valaki az úton. Számára elég, ha van valaki mögötte, akit a pénz mozgat, úgy legalább van esélye még alkudozni, ha oda kerülne a sor. A nemes kíváncsiskodó kérdésére elmosolyodik, elvégre fején találta a szöget. Mutatóujjával a saját fejére bök, majd így szól. *
- Vág az eszed, mint a borotva. Gyilkolásról szó sincs, legalábbis egyelőre. Nincs hozzá semmi kedvem ~ meg erőforrásom ~ ahhoz, hogy lemészároljak mindenkit. Kik állnának a helyükre? Nem barátom, az én azt tervezem, hogy kihasználom az aljas megromlott életüket és megtanítom őket arra, hogy kivel is járnának jobban. Drog, pia, nők. Az én jövőképembe ezek mind elérhetők lesznek mindenkinek, akik követnek.
* Mondja röviden az elképzeléseit. Utána egy percre megáll, hogy átgondolja a következő kérdésre a választ, különösképpen, hogy mit jobb mondani. Biz isten nem fogja beavatni minden dologba, de azzal is tisztában van, hogy a sötétben senki sem szeret tapogatózni. *
- Na, ja. Találkoztam már velük és kaptam is ajánlatot. Maradjunk annyiban, hogy az én jövőbeli ajánlatom jobban tetszik nekem.
* Mondja, majd a következő kérdésre megemeli egyik szemöldökét és kérdően néz a másikra. Talán csak játssza a hülyét, esetleg szeretné, ha a törpe mondaná ki a nyilvánvalót? Kisvártatva szóra bírja magát, de nem mielőtt egy újabbat kortyolna az italából. *
- Minden a profit körül forog. Ami a részedet illeti, miközben a terv folyamatban van kell valaki, aki beszerzi a kellő anyagokat, ezáltal a te erszényed csak dagadni fog. Persze csak ha képes vagy tartani az iramot. Ami pedig a koronázásom után történik, nos arról csak üres ígéretekkel tudok dobálózni, ha az jó neked. Teljes hozzáférés a feketepiac egzotikus dolgaihoz, az én embereim nem zaklatnak, és persze megfelelő védelem arra az esetre, ha megint gyújtogatós kedvébe kerülne a nép. Tudod, mint legutóbb.
* Akkor sem volt képes a város megvédeni őket, s közel biztos benne, hogy ezúttal sem lesz kivétel. Persze számít rá, hogy ezúttal okosabbak lesznek és egy komplett hadsereg fogja várni az érkező vasvillás gyújtogatókat, ám abban is biztos, hogy nem fogják nyársra húzni a polgárokat. Biztos van annyi eszük, hogy rájöjjenek, hogy parasztok nélkül nincs aki termeljen. *
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:17:57
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:17:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Az ájult test nem reagál a pofozásra, viszont Norra hamar rájön a rángatás közben, hogy a nemes sem épp a testépítésről híres. Könnyebb a test, mint arra számítani lehetne, ez is olyan fizikai korlát, ami mögé önmagát szorította. Nem pocakos, és nem is zsíros, így pedig jól jön az izmok hiánya, hogy ne legyen annyira nehéz a test, mintha kétszer ilyen nehéz lenne. Ha esetleg arra adná a fejét az eredar, hogy férje holmija közt kezd kutakodni most, hogy nem tud ebben semmilyen módon ellenkezni, akkor talál nála nem kevés pénzt, egy kisebb vagyont, illetve világoskék varázsitalokat, egy sötétzöld társaságában. Utóbbi biztos segítene jelen helyzetben, már ha lenne valaki olyan jó és kedves, hogy leönti a torkán. Egy dolog biztos, hogy ha elég sokat és sokszor gyakorolják ezeket a kis játszadozásokat, akkor azzal Samonyr tűrőképességét is fejleszthetik, hogy egy idő után ne okozzon csalódást, vagy legalább megtalálja saját határait, és még az előtt jelezhesse, hogy a fájdalom mivel jár, hogy megtörténne az ájulás. Olyan dolog ez, amiben mindketten van még hova fejlődjenek. De persze mindezt nem tudja elmondani arthenior szakállas nemese, mert ájultan fekszik. *
* Az ájult test nem reagál a pofozásra, viszont Norra hamar rájön a rángatás közben, hogy a nemes sem épp a testépítésről híres. Könnyebb a test, mint arra számítani lehetne, ez is olyan fizikai korlát, ami mögé önmagát szorította. Nem pocakos, és nem is zsíros, így pedig jól jön az izmok hiánya, hogy ne legyen annyira nehéz a test, mintha kétszer ilyen nehéz lenne. Ha esetleg arra adná a fejét az eredar, hogy férje holmija közt kezd kutakodni most, hogy nem tud ebben semmilyen módon ellenkezni, akkor talál nála nem kevés pénzt, egy kisebb vagyont, illetve világoskék varázsitalokat, egy sötétzöld társaságában. Utóbbi biztos segítene jelen helyzetben, már ha lenne valaki olyan jó és kedves, hogy leönti a torkán. Egy dolog biztos, hogy ha elég sokat és sokszor gyakorolják ezeket a kis játszadozásokat, akkor azzal Samonyr tűrőképességét is fejleszthetik, hogy egy idő után ne okozzon csalódást, vagy legalább megtalálja saját határait, és még az előtt jelezhesse, hogy a fájdalom mivel jár, hogy megtörténne az ájulás. Olyan dolog ez, amiben mindketten van még hova fejlődjenek. De persze mindezt nem tudja elmondani arthenior szakállas nemese, mert ájultan fekszik. *
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:28:26
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:28:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*A kellemetlen témákat nem érinteni sekélyes lenne. Lehet persze csak a szépről és a jóról beszélgetni egy ebéd közben, de még a rosszérzések ellenére is szívesebben veséz ki efféle dolgokat úgy, hogy közben meg tudja mutatni, hogy kellően jól kezeli a dühét, s azt át tudja magában fordítani. Az ereje egyébként is ebben rejlik. Sosem volt - szerinte -, túl kegyes hozzá az élet, de nem is tanult volna meg érvényesülni és gondolkodni.*
- A ház maga egy romhalmaz. *Jelenti ki, de mély levegőt vesz és szelídülnek a vonásai.* - De azon a környéken némi ráfordítással megfelelő lehet a kevésbé tehetősek menedékeként, netán ispotályként. *Természetes, hogy ez jut először eszébe, hiszen a templomban sem foglalkoztak mással, mint mások megsegítésével. Talán jó pont lehet a Tanácsnál e terv, bár nem tudja, mennyi lehetősége van itt a nélkülözőknek. Nem a sokadik szeretne lenni, aki ad nekik egy kis alamizsnát, gyógyfüvek és ápoló kéz formájában.* - A bányáink. Meg kell tudjam, hogy rátette-e a kezét bárki. Erőforrást és munkát adhat a városiaknak is. Ha valaki nem virágoztatta fel a távollétünkben. *Elgondolkodik, de nem önt mindent a férfire, csupán annak reakcióit vizslatja finoman, hogy jó-e az irány, amiben gondolkodik. De segítséget igazán akkor sem fog kérni, erős kezű nőként akar tetszelegni, aki csak néha gyengül el, s akkor azt majd a megfelelő helyen, helyzetben és időben teheti.
A merengése után visszatér a férfi szemeihez, s ha nem is kacérkodó, de ugyancsak hosszasan keresi a lélektükröket. Közben fejezi ki háláját, s finoman csúsztatja kezét a férfiéra, de nem időzik el rajta, csupán egy jelentőségteljesebb pillanat az egész.*
- Már így is sokat tett. Nem élnék vissza e keggyel, de jól esik a szívemnek. *Érdeklődve fürkészi tovább Orthust, majd ajkához emeli a pohár bort, s csak egy lassú korty után szól újra.*
- Nos, azt sem volna hiba fellendíteni. *Mintha megannyi terve lenne a jövőre nézve, réved el, de hamar vissza is tér, hogy arra válaszoljon, amit hallott.*
- Természetesen nincs ellenemre. *Alig láthatóan bólint egyet. Ez a kellemes együtt töltött idő olyasmi, amit akkor is szívesen élvezne, hogyha nem épp a rang után kajtatna. Megnyerő és segítőkész a Prefektus, s rengeteget tanulhatna tőle.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*A kellemetlen témákat nem érinteni sekélyes lenne. Lehet persze csak a szépről és a jóról beszélgetni egy ebéd közben, de még a rosszérzések ellenére is szívesebben veséz ki efféle dolgokat úgy, hogy közben meg tudja mutatni, hogy kellően jól kezeli a dühét, s azt át tudja magában fordítani. Az ereje egyébként is ebben rejlik. Sosem volt - szerinte -, túl kegyes hozzá az élet, de nem is tanult volna meg érvényesülni és gondolkodni.*
- A ház maga egy romhalmaz. *Jelenti ki, de mély levegőt vesz és szelídülnek a vonásai.* - De azon a környéken némi ráfordítással megfelelő lehet a kevésbé tehetősek menedékeként, netán ispotályként. *Természetes, hogy ez jut először eszébe, hiszen a templomban sem foglalkoztak mással, mint mások megsegítésével. Talán jó pont lehet a Tanácsnál e terv, bár nem tudja, mennyi lehetősége van itt a nélkülözőknek. Nem a sokadik szeretne lenni, aki ad nekik egy kis alamizsnát, gyógyfüvek és ápoló kéz formájában.* - A bányáink. Meg kell tudjam, hogy rátette-e a kezét bárki. Erőforrást és munkát adhat a városiaknak is. Ha valaki nem virágoztatta fel a távollétünkben. *Elgondolkodik, de nem önt mindent a férfire, csupán annak reakcióit vizslatja finoman, hogy jó-e az irány, amiben gondolkodik. De segítséget igazán akkor sem fog kérni, erős kezű nőként akar tetszelegni, aki csak néha gyengül el, s akkor azt majd a megfelelő helyen, helyzetben és időben teheti.
A merengése után visszatér a férfi szemeihez, s ha nem is kacérkodó, de ugyancsak hosszasan keresi a lélektükröket. Közben fejezi ki háláját, s finoman csúsztatja kezét a férfiéra, de nem időzik el rajta, csupán egy jelentőségteljesebb pillanat az egész.*
- Már így is sokat tett. Nem élnék vissza e keggyel, de jól esik a szívemnek. *Érdeklődve fürkészi tovább Orthust, majd ajkához emeli a pohár bort, s csak egy lassú korty után szól újra.*
- Nos, azt sem volna hiba fellendíteni. *Mintha megannyi terve lenne a jövőre nézve, réved el, de hamar vissza is tér, hogy arra válaszoljon, amit hallott.*
- Természetesen nincs ellenemre. *Alig láthatóan bólint egyet. Ez a kellemes együtt töltött idő olyasmi, amit akkor is szívesen élvezne, hogyha nem épp a rang után kajtatna. Megnyerő és segítőkész a Prefektus, s rengeteget tanulhatna tőle.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-08 01:48:10
Üzenet elküldve: 2025-11-08 01:48:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Merchen nem gondolta volna korábban, hogy mikor a kaszárnyához látogat egy hosszú, ámde igencsak eredményes nap után, akkor pont valaki olyanba fog belefutni, mint ez a törpe itt. Teysus útjai valóban kifürkészhetetlenek. Csak hümment a másik szavaira, nem igazán tudja mit akar mondani ezzel, de úgy van vele, hogy akkor biztos nem lehet olyan fontos, meg aztán Merchent egyébként sem érdeklik az életvezetési tanácsok, főleg nem egy ilyen alviláginak tetsző figurától. Persze ezt igyekszik nem kimutatni, hisz semmi haszna nem lenne belőle. Pontosan elég, ha ő tudja.*
-Ambiciózus tervek.
*Jegyzi meg, elvégre az alvilág urának lenni, még ha nem is egy hatalmas régióról van szó az nem könnyű feladat. És nem a Merchen félék miatt, hanem a többi hasonlóan nagyratörő konkurencia miatt.*
-Na és mit akarsz kezdeni a legfrissebb és legerősebb droggal? Ha ölni akarsz vele, másféle mérgek is vannak, de ha mondjuk aranyat akarsz csinálni belőle, vagy netán pozíciót erősíteni, akkor aszerint kell kutakodnom.
*Nem igazán titok, hogy igencsak jártas az efféle szerekben, mind kereskedői, mint felhasználói oldalról.*
-Egyáltalán honnan ismered ennyire ezt a feltörekvő szervezetet, csak nem máris beálltál közéjük? Belülről bomlasztani szét őket? Hm. Kockázatos terv, de akár működhet is.
*Igazából olyan, mintha hangosan gondolkodna, nem csoda, mióta Nestarral találkozott a piactéren és megkóstolt néhány varázsitalt, máshogy, messzebbről látja azt a bizonyos képet.*
-Aztán tegyük fel, hogy minden sikerül, kigolyózod a rosszarcokat, és te lépsz az árnyékok élére. Miért is éri ez meg nekem?
*Merchen nem gondolta volna korábban, hogy mikor a kaszárnyához látogat egy hosszú, ámde igencsak eredményes nap után, akkor pont valaki olyanba fog belefutni, mint ez a törpe itt. Teysus útjai valóban kifürkészhetetlenek. Csak hümment a másik szavaira, nem igazán tudja mit akar mondani ezzel, de úgy van vele, hogy akkor biztos nem lehet olyan fontos, meg aztán Merchent egyébként sem érdeklik az életvezetési tanácsok, főleg nem egy ilyen alviláginak tetsző figurától. Persze ezt igyekszik nem kimutatni, hisz semmi haszna nem lenne belőle. Pontosan elég, ha ő tudja.*
-Ambiciózus tervek.
*Jegyzi meg, elvégre az alvilág urának lenni, még ha nem is egy hatalmas régióról van szó az nem könnyű feladat. És nem a Merchen félék miatt, hanem a többi hasonlóan nagyratörő konkurencia miatt.*
-Na és mit akarsz kezdeni a legfrissebb és legerősebb droggal? Ha ölni akarsz vele, másféle mérgek is vannak, de ha mondjuk aranyat akarsz csinálni belőle, vagy netán pozíciót erősíteni, akkor aszerint kell kutakodnom.
*Nem igazán titok, hogy igencsak jártas az efféle szerekben, mind kereskedői, mint felhasználói oldalról.*
-Egyáltalán honnan ismered ennyire ezt a feltörekvő szervezetet, csak nem máris beálltál közéjük? Belülről bomlasztani szét őket? Hm. Kockázatos terv, de akár működhet is.
*Igazából olyan, mintha hangosan gondolkodna, nem csoda, mióta Nestarral találkozott a piactéren és megkóstolt néhány varázsitalt, máshogy, messzebbről látja azt a bizonyos képet.*
-Aztán tegyük fel, hogy minden sikerül, kigolyózod a rosszarcokat, és te lépsz az árnyékok élére. Miért is éri ez meg nekem?
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:21:26
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:21:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Amikor megnyugtatni próbálja Lazziart azzal kapcsolatban, hogy a szülőknek való ellentmondásra nem tekint főbenjáró bűnként, a férfi ahelyett, hogy örülne ennek, inkább csak ráerősít arra, hogy igenis rosszul viselkedett. Alenia őszintén nem érti ezt a hozzászólást, ennek végül hangot is ad.*
- Lazziar uram, miért ragaszkodik Ön annyira ahhoz, hogy rossz színben tüntesse fel magát előttem? Nincs rá szükség. Én pontosan tudom, hogy mindannyiunknak vannak hibáik, de nem az a fontos, hogy ezekről szóljon az életünk. *Illetve akkor, amikor épp azért látogat el egy nemeskisasszony házához, hogy házassági ajánlatot tegyen neki, akkor sem feltétlenül jó taktika, ha az ember a negatív tulajdonságait helyezi előtérbe a jókkal szemben. Alenia természetesen mindezek mellett mit sem tud arról, hogy amit hall, az bizony csak a felszín kapargatása.*
- Ha jól tudom, Lihanech teljesen más társadalmi berendezkedés szerint működik, és a nemességet ott amellett, hogy a befolyásuk is nagyobb, tisztelet is nagyobb mértékben övezi. Nem gondolnám, hogy abban a városban előfordulhatna hasonló, de megértem, hogy néhányan elkezdtek rémeket látni. *Iszik egy újabb kortyot a teából, miközben szinte, már-már politikai tónusban kezd el Lihanechről beszélni. Van szerencséje egészen jól ismerni néhány onnan származó nemest, főleg nőket, akik között van olyan is, aki elmerült a túlzóan fojtogató szabályok elől. Igen, a lihanechi nemesség szerinte sokkal szigorúbb, mint az ő családja valaha is volt.*
- Ha esetleg nem ízlik, kérem szóljon, és hozatok egy másikat Amazianával. *Ajánlja fel azért, mikor megtudja, hogy a tea nem nyeri el Lazziar ízlését, pedig szerinte igazán finom. Legalábbis az, amit ő kapott, biztosan, de hát tudta szerint ugyanolyan a kettő.
Beszélgetésük a múltról közben olybá tűnik, hogy a jelenre terelődik. Alenia elmosolyodik, összeszedi a gondolatait és csak azután szól.*
- Munkával. Amióta visszatértem Artheniorba, azon dolgozom, hogy helyrehozzam az életem, újra kapcsolatokat építsek és létrehozzam magam köré azt a biztonságot, amire szükségem van. Tudja, az én tulajdonomat képezi az árvaház is a városban, melynek a vezetését átadtam ugyan, de így is akad vele dolog bőven. Emellett most, hogy megkaptam ezt a házat, foglalkoznom kell a szolgálók ügyével, ugyanis Amaziana sem az enyém, az unokabátyám küldte őt hozzám, amíg nem sikerült saját személyzetet felvennem. Emellett pedig olyan találkozókkal telik az időm, mint ez is. Bár, nem mind a házasságról szól, de fontos kapcsolatokról. Igen… És Ön? Mivel foglalkozik, Glynmaris úr? *Kérdez vissza végül, hisz egy potenciális férj esetében az egyik legfontosabbak az egzisztenciális kérdések, hisz egy nő csak akkor érezheti magát férjura mellett biztonságban, ha ő szilárd lábakon áll.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Amikor megnyugtatni próbálja Lazziart azzal kapcsolatban, hogy a szülőknek való ellentmondásra nem tekint főbenjáró bűnként, a férfi ahelyett, hogy örülne ennek, inkább csak ráerősít arra, hogy igenis rosszul viselkedett. Alenia őszintén nem érti ezt a hozzászólást, ennek végül hangot is ad.*
- Lazziar uram, miért ragaszkodik Ön annyira ahhoz, hogy rossz színben tüntesse fel magát előttem? Nincs rá szükség. Én pontosan tudom, hogy mindannyiunknak vannak hibáik, de nem az a fontos, hogy ezekről szóljon az életünk. *Illetve akkor, amikor épp azért látogat el egy nemeskisasszony házához, hogy házassági ajánlatot tegyen neki, akkor sem feltétlenül jó taktika, ha az ember a negatív tulajdonságait helyezi előtérbe a jókkal szemben. Alenia természetesen mindezek mellett mit sem tud arról, hogy amit hall, az bizony csak a felszín kapargatása.*
- Ha jól tudom, Lihanech teljesen más társadalmi berendezkedés szerint működik, és a nemességet ott amellett, hogy a befolyásuk is nagyobb, tisztelet is nagyobb mértékben övezi. Nem gondolnám, hogy abban a városban előfordulhatna hasonló, de megértem, hogy néhányan elkezdtek rémeket látni. *Iszik egy újabb kortyot a teából, miközben szinte, már-már politikai tónusban kezd el Lihanechről beszélni. Van szerencséje egészen jól ismerni néhány onnan származó nemest, főleg nőket, akik között van olyan is, aki elmerült a túlzóan fojtogató szabályok elől. Igen, a lihanechi nemesség szerinte sokkal szigorúbb, mint az ő családja valaha is volt.*
- Ha esetleg nem ízlik, kérem szóljon, és hozatok egy másikat Amazianával. *Ajánlja fel azért, mikor megtudja, hogy a tea nem nyeri el Lazziar ízlését, pedig szerinte igazán finom. Legalábbis az, amit ő kapott, biztosan, de hát tudta szerint ugyanolyan a kettő.
Beszélgetésük a múltról közben olybá tűnik, hogy a jelenre terelődik. Alenia elmosolyodik, összeszedi a gondolatait és csak azután szól.*
- Munkával. Amióta visszatértem Artheniorba, azon dolgozom, hogy helyrehozzam az életem, újra kapcsolatokat építsek és létrehozzam magam köré azt a biztonságot, amire szükségem van. Tudja, az én tulajdonomat képezi az árvaház is a városban, melynek a vezetését átadtam ugyan, de így is akad vele dolog bőven. Emellett most, hogy megkaptam ezt a házat, foglalkoznom kell a szolgálók ügyével, ugyanis Amaziana sem az enyém, az unokabátyám küldte őt hozzám, amíg nem sikerült saját személyzetet felvennem. Emellett pedig olyan találkozókkal telik az időm, mint ez is. Bár, nem mind a házasságról szól, de fontos kapcsolatokról. Igen… És Ön? Mivel foglalkozik, Glynmaris úr? *Kérdez vissza végül, hisz egy potenciális férj esetében az egyik legfontosabbak az egzisztenciális kérdések, hisz egy nő csak akkor érezheti magát férjura mellett biztonságban, ha ő szilárd lábakon áll.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-07 18:59:56
Üzenet elküldve: 2025-11-07 18:59:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
*Miután Atkira megtartja magának a gondolatait az istenekkel kapcsolatban, Aleniának fel sem tűnik, hogy a férfiben ellenérzéseket vagy hitetlenkedést váltanak ki a szavai, és Teysus tényként közölt mondandója, de a férfi talán pont, hogy így hozza meg a legjobb döntést. Ha az istenek jót mondanak róla, azt nincs miért megkérdőjelezni, és talán nem is szabad, mert a végén könnyen maga ellen fordíthatja őket.
Az anyagiakat megbeszélték, és azt is, hogy Atkira gyakorlatilag önállóan használhatja a ház azon helyiségeit, ahová engedélyt kap a belépésre pont úgy, mintha itt lakna, mert valójában pontosan ez is fog történni. Atkira Glopye mától, azon kívül, hogy itt a dolgozik, a Sayqueves kúria lakója is egyben.
A lépcsőkön felfelé menet folytatják a beszélgetést, a téma még mindig az istenekről szól, ám a dicséretet végül mégis személy szerint ő kapja. A régi nemesi világban talán tényleg főbenjáró bűnnek számított, ha egy szolgáló ilyen közvetlenül dicséri meg az úrnőjét, de Alenia hiú lelkét ez soha nem zavarta, sőt, mindig is szerette, ha mások (akárkik) kinyilatkoztatták, hogy ő mennyivel szebb és tökéletesebb a többieknél. Most csak egy pillanatra torpan meg, ahogy meglepettségében Atkirára pillant, majd lágyan elmosolyodik, és válaszol.*
- Köszönöm szépen! Bocsánatot pedig nem kell kérned. Mások előtt is dicsérhetsz, csak udvariasan tedd majd, és ne úgy, mintha udvarolnál nekem. Azt furcsállnák a vendégek. *Inti kedvesen rendre a férfit. Azok között a bizonyos vendégek között valószínűleg kérők is lesznek majd, ezért lesz fontos, hogy még a látszatát se keltsék annak, hogy a ház úrnőjének esetlegesen bármiféle viszonya lenne az egyik alkalmazottal.*
- Egyébként nem mindig voltam ilyen szép. Hasonlóan jártam, mint te, bár a büntetést én nem közvetlenül a bűneimért kaptam, hanem a sorstól vagy Eeyrtől… De már feloldozást nyertem… *Az emeletre érve elfordítja a fejét és kissé el is csendesül, miközben tovább lépked a folyosón, ami keskenyebb, mint a földszinti, a falakon két oldalt pedig ajtók láthatók. Balra kevesebb, szám szerint kettő, ezek bizonyára a nagyobb szobákhoz vezetnek, jobb oldalt pedig négy, amelyek kisebbekhez.*
- Miután te vagy az első, aki rajtam kívül beköltözik ide, nyugodtan választhatod bármelyik szobát. *Természetesen csak a jobb oldali ajtókra vonatkozik a gesztus, melyek bármelyikébe, ha benyit Atkira, akkor hasonló berendezést találhat. Ágy, szőnyeg, szekrény, íróasztal tükörrel, függöny az ablak körül, csendéletről szóló kép a falon díszként. A berendezés kifinomult, elegáns, továbbra is a fehér, arany, világosszürke színek dominálnak, kivéve a bronzos árnyalatú márványpadlót, amire a puha szőnyeget terítették.*
//Sayqueves kúria//
*Miután Atkira megtartja magának a gondolatait az istenekkel kapcsolatban, Aleniának fel sem tűnik, hogy a férfiben ellenérzéseket vagy hitetlenkedést váltanak ki a szavai, és Teysus tényként közölt mondandója, de a férfi talán pont, hogy így hozza meg a legjobb döntést. Ha az istenek jót mondanak róla, azt nincs miért megkérdőjelezni, és talán nem is szabad, mert a végén könnyen maga ellen fordíthatja őket.
Az anyagiakat megbeszélték, és azt is, hogy Atkira gyakorlatilag önállóan használhatja a ház azon helyiségeit, ahová engedélyt kap a belépésre pont úgy, mintha itt lakna, mert valójában pontosan ez is fog történni. Atkira Glopye mától, azon kívül, hogy itt a dolgozik, a Sayqueves kúria lakója is egyben.
A lépcsőkön felfelé menet folytatják a beszélgetést, a téma még mindig az istenekről szól, ám a dicséretet végül mégis személy szerint ő kapja. A régi nemesi világban talán tényleg főbenjáró bűnnek számított, ha egy szolgáló ilyen közvetlenül dicséri meg az úrnőjét, de Alenia hiú lelkét ez soha nem zavarta, sőt, mindig is szerette, ha mások (akárkik) kinyilatkoztatták, hogy ő mennyivel szebb és tökéletesebb a többieknél. Most csak egy pillanatra torpan meg, ahogy meglepettségében Atkirára pillant, majd lágyan elmosolyodik, és válaszol.*
- Köszönöm szépen! Bocsánatot pedig nem kell kérned. Mások előtt is dicsérhetsz, csak udvariasan tedd majd, és ne úgy, mintha udvarolnál nekem. Azt furcsállnák a vendégek. *Inti kedvesen rendre a férfit. Azok között a bizonyos vendégek között valószínűleg kérők is lesznek majd, ezért lesz fontos, hogy még a látszatát se keltsék annak, hogy a ház úrnőjének esetlegesen bármiféle viszonya lenne az egyik alkalmazottal.*
- Egyébként nem mindig voltam ilyen szép. Hasonlóan jártam, mint te, bár a büntetést én nem közvetlenül a bűneimért kaptam, hanem a sorstól vagy Eeyrtől… De már feloldozást nyertem… *Az emeletre érve elfordítja a fejét és kissé el is csendesül, miközben tovább lépked a folyosón, ami keskenyebb, mint a földszinti, a falakon két oldalt pedig ajtók láthatók. Balra kevesebb, szám szerint kettő, ezek bizonyára a nagyobb szobákhoz vezetnek, jobb oldalt pedig négy, amelyek kisebbekhez.*
- Miután te vagy az első, aki rajtam kívül beköltözik ide, nyugodtan választhatod bármelyik szobát. *Természetesen csak a jobb oldali ajtókra vonatkozik a gesztus, melyek bármelyikébe, ha benyit Atkira, akkor hasonló berendezést találhat. Ágy, szőnyeg, szekrény, íróasztal tükörrel, függöny az ablak körül, csendéletről szóló kép a falon díszként. A berendezés kifinomult, elegáns, továbbra is a fehér, arany, világosszürke színek dominálnak, kivéve a bronzos árnyalatú márványpadlót, amire a puha szőnyeget terítették.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-07 14:59:42
Üzenet elküldve: 2025-11-07 14:59:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
– Ugyan, dehogy! Nem tudja senki ebben a városban, hogy ki vagyok valójában… Szinte senki. Na, mindegy is. * Ez igaz is. Olyan mélyen eltemette már magát a sok hazugságban, hogy maga sem tudja lassan, hogy kicsoda ő. Samonyr is csak egy álarcot lát belőle, jóllehet, ez az álarc áll nagyjából a legközelebb a valósághoz. Már-már valódi is. Orthus is látott belőle valamit, de utólag visszagondolva úgy emlékszik vissza arra az esetre, amikor elsírta magát előtte, hogy túlságosan beleélte magát a szerepébe. Talán így volt, talán nem, ki emlékszik már arra! Rajtuk kívül pedig ott van még Venthel, illetve bárki más, akinek elmondta és hittek neki. Ez nem lehet túl sok ember. Norra nem aggódik. De azért a házassági szerződés és a nemesi oklevél még hátravan, hogy teljes legyen a kép.
Viszont egyre kevésbé van idejük és kedvük ilyenekről beszélgetni. Egybekelnek hát, és Norra csaknem annyira élvezi ezt, mint amikor pár órával ezelőtt Aljint vagdosta szét. Bizonyos szinten még jobban is élvezi. Erről árulkodnak a kéjes sóhajokat, amik végül egy igen hosszúra nyúlt nyögésben csúcsosodnak ki. Ilyen élményben szerencsétlen Aljinnak nem volt része. Norra harcként fogja fel a szeretkezést is. Samonyr minél határozottabban cselekszik, ő is annál erősebben karmol. Így jutnak el oda, hogy végül csak megtalálják Samonyr fájdalomküszöbét. *
– Ó. * Szíve még mindig hevesen ver. Egész teste lüktet, kételkedve figyeli a mozdulatlan testet, mintha nem akarná elhinni, hogy a férfi ennyit bírt csak. Talán rossz lóra fogadott, talán hagynia kéne, hogy Samonyr belefulladjon a saját vérébe. De persze nem így tesz. Néhány másodpercet vár csak, aztán megemeli a férfi fejét. Párszor finoman megpofozza, hátha attól magához tér. Ha nem, akkor nehezebb dolga lesz, mert ki kell, hogy emelje őt a kádból. Bár Norra nem a leggyengébb teremtés, azért egy felnőtt férfit ő sem tud kényére-kedvére mozgatni. Aljinhoz is ketten kellettek. Viszont, hogyha Samonyr nem tér magához a pofozástól, akkor Norra kiszáll, és a hónánál fogva megpróbálja kihúzni drága férjét a vízből. Még arra is ügyel, hogy amikor lerakja, ne verje fejét a padlóhoz. Még kell neki a férfi. Még nem akarja hagyni, meghalni. *
– Ugyan, dehogy! Nem tudja senki ebben a városban, hogy ki vagyok valójában… Szinte senki. Na, mindegy is. * Ez igaz is. Olyan mélyen eltemette már magát a sok hazugságban, hogy maga sem tudja lassan, hogy kicsoda ő. Samonyr is csak egy álarcot lát belőle, jóllehet, ez az álarc áll nagyjából a legközelebb a valósághoz. Már-már valódi is. Orthus is látott belőle valamit, de utólag visszagondolva úgy emlékszik vissza arra az esetre, amikor elsírta magát előtte, hogy túlságosan beleélte magát a szerepébe. Talán így volt, talán nem, ki emlékszik már arra! Rajtuk kívül pedig ott van még Venthel, illetve bárki más, akinek elmondta és hittek neki. Ez nem lehet túl sok ember. Norra nem aggódik. De azért a házassági szerződés és a nemesi oklevél még hátravan, hogy teljes legyen a kép.
Viszont egyre kevésbé van idejük és kedvük ilyenekről beszélgetni. Egybekelnek hát, és Norra csaknem annyira élvezi ezt, mint amikor pár órával ezelőtt Aljint vagdosta szét. Bizonyos szinten még jobban is élvezi. Erről árulkodnak a kéjes sóhajokat, amik végül egy igen hosszúra nyúlt nyögésben csúcsosodnak ki. Ilyen élményben szerencsétlen Aljinnak nem volt része. Norra harcként fogja fel a szeretkezést is. Samonyr minél határozottabban cselekszik, ő is annál erősebben karmol. Így jutnak el oda, hogy végül csak megtalálják Samonyr fájdalomküszöbét. *
– Ó. * Szíve még mindig hevesen ver. Egész teste lüktet, kételkedve figyeli a mozdulatlan testet, mintha nem akarná elhinni, hogy a férfi ennyit bírt csak. Talán rossz lóra fogadott, talán hagynia kéne, hogy Samonyr belefulladjon a saját vérébe. De persze nem így tesz. Néhány másodpercet vár csak, aztán megemeli a férfi fejét. Párszor finoman megpofozza, hátha attól magához tér. Ha nem, akkor nehezebb dolga lesz, mert ki kell, hogy emelje őt a kádból. Bár Norra nem a leggyengébb teremtés, azért egy felnőtt férfit ő sem tud kényére-kedvére mozgatni. Aljinhoz is ketten kellettek. Viszont, hogyha Samonyr nem tér magához a pofozástól, akkor Norra kiszáll, és a hónánál fogva megpróbálja kihúzni drága férjét a vízből. Még arra is ügyel, hogy amikor lerakja, ne verje fejét a padlóhoz. Még kell neki a férfi. Még nem akarja hagyni, meghalni. *
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-07 09:58:22
Üzenet elküldve: 2025-11-07 09:58:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
* Szemei kikerekednek a kapott válaszra. Na, nem éppen amiatt, mert fején találta a szöget, sokkal inkább azért, mert bár bevallása szerint nem tudja, csak tippeli, annak ellenére továbbra is megőrzi a nyugalmát. Miért ne tenné? Hisz már tisztázva van, hogy nem a fejéért jött, szóval innentől tárgytalan, hogy hányan jöttek. Hülye lenne bevallani, hogy valóban egyedül jött, legyen csak meg neki az a szúró, viszkető érzés a gondolatai mögött, hogy mi van, ha mégse? A lista méretét hallva elmosolyodik. Nem valami boldogságtól átmosott vigyor, hanem valami kísértetiesebb. Hát igaz a mondás. A nemesek épp olyan élősködők, mint a patkányok, míg az egyiket félik, addig a másikat megvetik az átlagemberek. Ez a vigyor fel is szívódik, mikor arról beszél, hogy mindketten jól járnak. Felcseréli egy komor pofa, amit akkor szokott felvenni, amikor valamit mérlegel, vagy unatkozik. *
- Heh, büszkeségből nincs hiány.
* Jegyzi meg aprón, mielőtt belekortyolna egyet az italába. A hűség veszélyes fegyver. Egyik nap megbízol valakiben, akire az életed is rábíznád, másnap pont ő szúr hátba. A kikötőben megtanulta a törp, hogy közel kell tartania a barátait, de az ellenségeit még közelebb. Az egyetlen jó árulás, az az, amit nem látunk, viszont ez sosem az ellenfeleidtől jön. *
- És mégis mekkora ára van vak hűségnek? Egyvalagnyi? Kétvalagnyi? Te tudod.
* Megrántja vállait. Nem amiatt van itt, hogy kioktassa a másikat, hogy hogyan kéne tartania a körülötte lévő embereket. Tesz még egy utolsó pillantást a szolgára, majd mikor a nemes elkezdi kérdésekkel bombázni, felemeli szabadon hagyott kezét, hogy ezzel próbálja elnémítani a két kérdés között. Így is többet mondott már, mint amit akart. *
- Árnyékkirály.
* Ismétli a szót, minta épp magára próbálná a titulust. Tetszik neki, s ez az arcára van írva, ám sokáig nem játszadozik a gondolattal, ugyanis az álmodozás nem fogja előrébb vinni. *
- A terv lassú, mint egy futóhomok. Gyengéden megtart, majd lassan kezdesz süllyedni. Amikor pedig észbe kapsz, már késő. Szükségem van a legerősebb és legfrissebb drogra, amit a piacra dobnak.
* Szemei kikerekednek a kapott válaszra. Na, nem éppen amiatt, mert fején találta a szöget, sokkal inkább azért, mert bár bevallása szerint nem tudja, csak tippeli, annak ellenére továbbra is megőrzi a nyugalmát. Miért ne tenné? Hisz már tisztázva van, hogy nem a fejéért jött, szóval innentől tárgytalan, hogy hányan jöttek. Hülye lenne bevallani, hogy valóban egyedül jött, legyen csak meg neki az a szúró, viszkető érzés a gondolatai mögött, hogy mi van, ha mégse? A lista méretét hallva elmosolyodik. Nem valami boldogságtól átmosott vigyor, hanem valami kísértetiesebb. Hát igaz a mondás. A nemesek épp olyan élősködők, mint a patkányok, míg az egyiket félik, addig a másikat megvetik az átlagemberek. Ez a vigyor fel is szívódik, mikor arról beszél, hogy mindketten jól járnak. Felcseréli egy komor pofa, amit akkor szokott felvenni, amikor valamit mérlegel, vagy unatkozik. *
- Heh, büszkeségből nincs hiány.
* Jegyzi meg aprón, mielőtt belekortyolna egyet az italába. A hűség veszélyes fegyver. Egyik nap megbízol valakiben, akire az életed is rábíznád, másnap pont ő szúr hátba. A kikötőben megtanulta a törp, hogy közel kell tartania a barátait, de az ellenségeit még közelebb. Az egyetlen jó árulás, az az, amit nem látunk, viszont ez sosem az ellenfeleidtől jön. *
- És mégis mekkora ára van vak hűségnek? Egyvalagnyi? Kétvalagnyi? Te tudod.
* Megrántja vállait. Nem amiatt van itt, hogy kioktassa a másikat, hogy hogyan kéne tartania a körülötte lévő embereket. Tesz még egy utolsó pillantást a szolgára, majd mikor a nemes elkezdi kérdésekkel bombázni, felemeli szabadon hagyott kezét, hogy ezzel próbálja elnémítani a két kérdés között. Így is többet mondott már, mint amit akart. *
- Árnyékkirály.
* Ismétli a szót, minta épp magára próbálná a titulust. Tetszik neki, s ez az arcára van írva, ám sokáig nem játszadozik a gondolattal, ugyanis az álmodozás nem fogja előrébb vinni. *
- A terv lassú, mint egy futóhomok. Gyengéden megtart, majd lassan kezdesz süllyedni. Amikor pedig észbe kapsz, már késő. Szükségem van a legerősebb és legfrissebb drogra, amit a piacra dobnak.
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:49:03
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:49:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Bár nem mondta ki nyíltan, leendő asszonya számára így is egyértelmű, hogy mire gondol. Elégedetten hallgatja, hogy egyből, önként felajánl egy komolyabb összeget, amivel könnyebb lesz intézni az ügyet. *
- Majd magamhoz veszem. * Mondja, és ezzel részéről le is van tudva a pénz dolga. Bár így is jóval több lesz az, amit neki kell kifizetnie, a gesztust értékeli. Az esküvő kapcsán viszont redők jelennek meg a homlokán, ahogy kissé bosszús arckifejezést ölt. Elgondolkodik kicsit, majd érdeklődve néz feleségére. *
- Elmondtad bármelyiknek is, hogy honnan jöttél? Meséltél magadról, bármiről, ami éket verhet a tervbe, hogy nemesként állítsunk be? Fontos lenne, hogy erre visszaemlékezz. * Kérleli, mert ha egy ilyen nagy súlyú hazugságba kezdenek, akkor fontos, hogy minden részlet stimmeljen, és ne keveredjenek ellentmondásba. Persze ezt a legkönnyebb javítani, ha itt hibáztak, hiszen mondhatják, hogy Norra csak egy hazugságot adott elő, ami a lázadással összefüggő paranoiájához köthető. *
- Viszont az nem gond, hogy meghívtad őket az esküvőre, amúgy is szükség lett volna rá. Ebben a szar városban nem lehet csak úgy megházasodni, anélkül, hogy meghívnád magadhoz a sok szarjankót. * Szinte köpi a szavakat, egyértelműen kifejezve utálatát és ellenérzéseit. Talán nem titok az eredar számára, hogy Samonyr kikkel kezdené a város pusztítását. Viszont most sokkal kellemesebb időtöltés is akad, mint a többi nemessel való foglalkozás. Ujjai a korábbi hevességgel szánkáznak a meztelen női testen, elidőzve egy-két ponton, mielőtt kéjesen elkezdené magáévá tenni a másikat. A fájdalom ezúttal is ugyan olyan izgató, mint legutóbb, csak tovább tüzeli, mozdulatai egyre vadabbak, és egyre követelőzőbbé vállnak. Nem tudja, hogy okoz-e fájdalmat a másiknak, de ebben az extázisos helyzetben nem is nagyon tud foglalkozni vele. Nem csak mozdulatai, de kéjes nyögései is árulkodnak az őszinte élvezetről. Viszont úgy tűnik, hogy sikerül megtalálják az őrült nemes határait, mert amikor elér a kéj tetőfokára, akkor nem csak az élvezettől ernyed el a teste, de a fájdalom is már annyira túltölti az agyát, hogy egyszerűen elájul, magatehetetlenül csúszik le a másik testéről, és hangos csobbanással dől el a dézsában. Feje épphogy elkerüli azt, hogy kellemetlenül koppanjon, viszont a mozdulatlan test bizony a vízben fekszik, és Norgenen múlik, hogy megmenti, vagy hagyja elpusztulni. *
* Bár nem mondta ki nyíltan, leendő asszonya számára így is egyértelmű, hogy mire gondol. Elégedetten hallgatja, hogy egyből, önként felajánl egy komolyabb összeget, amivel könnyebb lesz intézni az ügyet. *
- Majd magamhoz veszem. * Mondja, és ezzel részéről le is van tudva a pénz dolga. Bár így is jóval több lesz az, amit neki kell kifizetnie, a gesztust értékeli. Az esküvő kapcsán viszont redők jelennek meg a homlokán, ahogy kissé bosszús arckifejezést ölt. Elgondolkodik kicsit, majd érdeklődve néz feleségére. *
- Elmondtad bármelyiknek is, hogy honnan jöttél? Meséltél magadról, bármiről, ami éket verhet a tervbe, hogy nemesként állítsunk be? Fontos lenne, hogy erre visszaemlékezz. * Kérleli, mert ha egy ilyen nagy súlyú hazugságba kezdenek, akkor fontos, hogy minden részlet stimmeljen, és ne keveredjenek ellentmondásba. Persze ezt a legkönnyebb javítani, ha itt hibáztak, hiszen mondhatják, hogy Norra csak egy hazugságot adott elő, ami a lázadással összefüggő paranoiájához köthető. *
- Viszont az nem gond, hogy meghívtad őket az esküvőre, amúgy is szükség lett volna rá. Ebben a szar városban nem lehet csak úgy megházasodni, anélkül, hogy meghívnád magadhoz a sok szarjankót. * Szinte köpi a szavakat, egyértelműen kifejezve utálatát és ellenérzéseit. Talán nem titok az eredar számára, hogy Samonyr kikkel kezdené a város pusztítását. Viszont most sokkal kellemesebb időtöltés is akad, mint a többi nemessel való foglalkozás. Ujjai a korábbi hevességgel szánkáznak a meztelen női testen, elidőzve egy-két ponton, mielőtt kéjesen elkezdené magáévá tenni a másikat. A fájdalom ezúttal is ugyan olyan izgató, mint legutóbb, csak tovább tüzeli, mozdulatai egyre vadabbak, és egyre követelőzőbbé vállnak. Nem tudja, hogy okoz-e fájdalmat a másiknak, de ebben az extázisos helyzetben nem is nagyon tud foglalkozni vele. Nem csak mozdulatai, de kéjes nyögései is árulkodnak az őszinte élvezetről. Viszont úgy tűnik, hogy sikerül megtalálják az őrült nemes határait, mert amikor elér a kéj tetőfokára, akkor nem csak az élvezettől ernyed el a teste, de a fájdalom is már annyira túltölti az agyát, hogy egyszerűen elájul, magatehetetlenül csúszik le a másik testéről, és hangos csobbanással dől el a dézsában. Feje épphogy elkerüli azt, hogy kellemetlenül koppanjon, viszont a mozdulatlan test bizony a vízben fekszik, és Norgenen múlik, hogy megmenti, vagy hagyja elpusztulni. *
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:37:24
Üzenet elküldve: 2025-11-06 21:37:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A kérdésre egykedvűen megvonja a vállait.*
-Sehonnan, gondolom? Azt mondják, csak az a biztos ami már elmúlt. Hülyeség, ha engem kérdezel.
*Kelletlenül megigazítja az egyik gallérját az inge nyakán, csak most vette észre, bár már egy ideje meggyűrődhetett.*
-Ennek igazán örülök!
*Össze is csapja a kezét, bár azért titkon remélte is, hogy nem ez a helyzet, hisz akkor nehezebb lenne üzletről beszélni. Nem feltétlenül lehetetlen, de sokkal nehezebb.*
-Lebuktam.
*Feleli megvillantva hegyeskés szemfogait.*
-De ez a lista igencsak hosszú, egy törpeélet talán nem is elég hogy a végére érjünk, azonban sosem tudni mikor tereli Teysus úgy a dolgokat, hogy erre is szükség lehet. A szükség pedig igencsak nagyúr.
*Szerencsére a másik nem rögtön felhorgad az arcátlan gondolaton, hogy dolgoznia kell, bár azért a híres törpe büszkeséget nem tudja levetkőzni, jóllehet nem is akarja.*
-Nincs ezzel baj cimbora, úgy nevezed ahogy akarod, az a lényeg, hogy mindketten jól járjunk. Nos, nyilván nekem az hogy én, neked meg az, hogy te, de ez a természet rendje.
*Teátrálisan széttárja a kezét.*
-Én bármit be tudok szerezni, a kapcsolataim pedig messzire érnek. Hiába a népek tanácsa, a nemes az mégis csak nemes, és ez még mindig sokat nyom, főleg a magasabb körökben ülőknél.
*Jelenti ki, majd előre dől az asztalon. Hallott már pletykákat egy szerveződő alvilági bandáról, de túl sokat még sajnos nem volt ideje foglalkozni velük, leginkább az orkok miatt, és mert annyi üzlete volt a piacon hogy szinte haza is alig jutott. A szolgáló Pikyt egyébként nem különösebben zaklatja fel a fenyegető magatartás*ű
-Miatta nem kell aggódnod, azért van itt, mert sehol máshol nem tűrik meg. Nálam pedig jó sora van. Ez a titka a hűségnek, igaz?
*A nyurga férfi csak elmosolyodik és bólint, majd továbbra is csak csöndben figyel.*
-Na és mennyit tudsz róluk? Ami pedig fontosabb, mik a terveid, te akarsz lenni az új árnyékkirály?
*Kérdése nem gúnyos, tényleg kíváncsi rá, hogy mit akar elérni a törpe, elvégre ez igencsak fontos a továbbiakat tekintve.*
*A kérdésre egykedvűen megvonja a vállait.*
-Sehonnan, gondolom? Azt mondják, csak az a biztos ami már elmúlt. Hülyeség, ha engem kérdezel.
*Kelletlenül megigazítja az egyik gallérját az inge nyakán, csak most vette észre, bár már egy ideje meggyűrődhetett.*
-Ennek igazán örülök!
*Össze is csapja a kezét, bár azért titkon remélte is, hogy nem ez a helyzet, hisz akkor nehezebb lenne üzletről beszélni. Nem feltétlenül lehetetlen, de sokkal nehezebb.*
-Lebuktam.
*Feleli megvillantva hegyeskés szemfogait.*
-De ez a lista igencsak hosszú, egy törpeélet talán nem is elég hogy a végére érjünk, azonban sosem tudni mikor tereli Teysus úgy a dolgokat, hogy erre is szükség lehet. A szükség pedig igencsak nagyúr.
*Szerencsére a másik nem rögtön felhorgad az arcátlan gondolaton, hogy dolgoznia kell, bár azért a híres törpe büszkeséget nem tudja levetkőzni, jóllehet nem is akarja.*
-Nincs ezzel baj cimbora, úgy nevezed ahogy akarod, az a lényeg, hogy mindketten jól járjunk. Nos, nyilván nekem az hogy én, neked meg az, hogy te, de ez a természet rendje.
*Teátrálisan széttárja a kezét.*
-Én bármit be tudok szerezni, a kapcsolataim pedig messzire érnek. Hiába a népek tanácsa, a nemes az mégis csak nemes, és ez még mindig sokat nyom, főleg a magasabb körökben ülőknél.
*Jelenti ki, majd előre dől az asztalon. Hallott már pletykákat egy szerveződő alvilági bandáról, de túl sokat még sajnos nem volt ideje foglalkozni velük, leginkább az orkok miatt, és mert annyi üzlete volt a piacon hogy szinte haza is alig jutott. A szolgáló Pikyt egyébként nem különösebben zaklatja fel a fenyegető magatartás*ű
-Miatta nem kell aggódnod, azért van itt, mert sehol máshol nem tűrik meg. Nálam pedig jó sora van. Ez a titka a hűségnek, igaz?
*A nyurga férfi csak elmosolyodik és bólint, majd továbbra is csak csöndben figyel.*
-Na és mennyit tudsz róluk? Ami pedig fontosabb, mik a terveid, te akarsz lenni az új árnyékkirály?
*Kérdése nem gúnyos, tényleg kíváncsi rá, hogy mit akar elérni a törpe, elvégre ez igencsak fontos a továbbiakat tekintve.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-06 18:32:49
Üzenet elküldve: 2025-11-06 18:32:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A pénz Norra számára eszköz, és ez esetben az ő érdeke is, hogy meglegyen az az oklevél, úgyhogy egyből veszi a lapot, amikor férje megjegyzi, hogy drága mulatság lesz nemessé válnia. Persze megvonhatná a vállát, és előbb-utóbb úgyis meglenne az oklevél (valószínűleg), de nincs most ellenére megválnia a pénz egy részétől, ami Aljinnál volt. Ezzel talán a folyamatot is meggyorsítja. *
– Drága Samonyr Talwakr! Véletlenül pont van nálam felesleges 610 arany. Ki sem néznéd abból a wegtoreniből, hogy ilyen sok pénze volt. Ott van a pénz a ruhám zsebében, a tiéd lehet. * És a pénz valóban ott van félretéve. Persze Aljinnál több is volt (hogy honnan, az nem is különösebben érdekli az eredart, a lényeg, hogy most már az övé, és kényére-kedvére osztogathatja, ha épp úgy hozza kedve).
Ezután rátérnek a nemesek kérdésére, és Norra meglepetésére Samonyr többüket is ismeri. Remélhetőleg azért nem olyan közelségből, mint ahogy Norra. Bár, ahogy hallgatja leendő férje véleménynyilvánítását először a Sayquevesről, majd Morthimerről, egyre biztosabb benne, hogy nem. A kapott információkat megjegyzi, majd mosolyogva összegez. *
– Ezek szerint nem lenne kár értük. Viszont remélem nem baj, hogy előzetesen is meghívtam őket a… Tudod, az esküvőre. * Furcsa ezt így kimondani, hiszen Samonyrral még nem is igazán beszéltek arról, hogyan akarnak összeházasodni. Neki alapvetően mindegy, de ha már lehetősége adódik rá, hogy összeterelje az egész nyájat, szívesen megtenné. *
– Gondolom, most már azelőtt nem szeretnéd, minthogy megszerezzük az oklevelet… *Jegyzi meg. Nem sietnek sehová, de azért kissé bosszús emiatt. Persze addig is egy gonddal kevesebb, viszont amíg nem megy férjhez, addig nem lehet biztos benne, hogy Samonyr nem dobja ki egyik napról a másikra. Illetve utána sem, de egy házasság után már kényelmetlenebb az ilyet intézni. Legalábbis Norra így sejti. *
– Talán hoznak majd ajándékokat. * Teszi hozzá. Alig észrevehetően megrándul a szája széle, amikor a férfi megemlíti, hogy vigyáznia kéne rá. Nos, kéne. A két szeretője közül Orthus valóban hatással volt rá, és ha Norra nem lenne hűséges típus, talán már át is pártolt volna hozzá. De egyelőre ilyenről szó sincsen, neki egyedül Samonyr kell férjként.
Ám elég a szócséplésből, és ebben most mindketten egyetértenek. Viszonozza a csókot, de persze a maga véres módján: természetesen nem akarja súlyosan megsebesíteni Samonyrt, de ezúttal kevésbé fogja vissza magát, próbálja megtalálni a határt, hogy mikor szól rá a másik, hogy elég. Ha egyáltalán van ilyen határ. Úgyhogy, ha a férfinak nincs különösebb ellenvetése, Norra véresre harapdálja az ajkait. De nem ám csak az ajkait. Idővel a karmai is előkerülnek, és mély sebeket sejt a hátán is. A vér szaga persze ösztönzően hat rá, és ahogy haladnak, egyre jobban élvezi, amit csinál. Úgy nem élheti ki magát, mint Aljinnal, úgyhogy ha rajta múlik, Samonyr mindkét szeme a helyén marad, és azt leszámítva, hogy egész háta csupa karmolás és vér lesz, egész könnyen megússza. De azért Norra reméli, hogy így is elégedett lesz a másik az eredménnyel. Legközelebb talán még tovább merészkedik el, hogyha most Samonyr nem szól rá. Ha megállítja, abban az esetben persze máshogy alakulnak a dolgok. *
* A pénz Norra számára eszköz, és ez esetben az ő érdeke is, hogy meglegyen az az oklevél, úgyhogy egyből veszi a lapot, amikor férje megjegyzi, hogy drága mulatság lesz nemessé válnia. Persze megvonhatná a vállát, és előbb-utóbb úgyis meglenne az oklevél (valószínűleg), de nincs most ellenére megválnia a pénz egy részétől, ami Aljinnál volt. Ezzel talán a folyamatot is meggyorsítja. *
– Drága Samonyr Talwakr! Véletlenül pont van nálam felesleges 610 arany.
Ki sem néznéd abból a wegtoreniből, hogy ilyen sok pénze volt. Ott van a pénz a ruhám zsebében, a tiéd lehet. * És a pénz valóban ott van félretéve. Persze Aljinnál több is volt (hogy honnan, az nem is különösebben érdekli az eredart, a lényeg, hogy most már az övé, és kényére-kedvére osztogathatja, ha épp úgy hozza kedve). Ezután rátérnek a nemesek kérdésére, és Norra meglepetésére Samonyr többüket is ismeri. Remélhetőleg azért nem olyan közelségből, mint ahogy Norra. Bár, ahogy hallgatja leendő férje véleménynyilvánítását először a Sayquevesről, majd Morthimerről, egyre biztosabb benne, hogy nem. A kapott információkat megjegyzi, majd mosolyogva összegez. *
– Ezek szerint nem lenne kár értük. Viszont remélem nem baj, hogy előzetesen is meghívtam őket a… Tudod, az esküvőre. * Furcsa ezt így kimondani, hiszen Samonyrral még nem is igazán beszéltek arról, hogyan akarnak összeházasodni. Neki alapvetően mindegy, de ha már lehetősége adódik rá, hogy összeterelje az egész nyájat, szívesen megtenné. *
– Gondolom, most már azelőtt nem szeretnéd, minthogy megszerezzük az oklevelet… *Jegyzi meg. Nem sietnek sehová, de azért kissé bosszús emiatt. Persze addig is egy gonddal kevesebb, viszont amíg nem megy férjhez, addig nem lehet biztos benne, hogy Samonyr nem dobja ki egyik napról a másikra. Illetve utána sem, de egy házasság után már kényelmetlenebb az ilyet intézni. Legalábbis Norra így sejti. *
– Talán hoznak majd ajándékokat. * Teszi hozzá. Alig észrevehetően megrándul a szája széle, amikor a férfi megemlíti, hogy vigyáznia kéne rá. Nos, kéne. A két szeretője közül Orthus valóban hatással volt rá, és ha Norra nem lenne hűséges típus, talán már át is pártolt volna hozzá. De egyelőre ilyenről szó sincsen, neki egyedül Samonyr kell férjként.
Ám elég a szócséplésből, és ebben most mindketten egyetértenek. Viszonozza a csókot, de persze a maga véres módján: természetesen nem akarja súlyosan megsebesíteni Samonyrt, de ezúttal kevésbé fogja vissza magát, próbálja megtalálni a határt, hogy mikor szól rá a másik, hogy elég. Ha egyáltalán van ilyen határ. Úgyhogy, ha a férfinak nincs különösebb ellenvetése, Norra véresre harapdálja az ajkait. De nem ám csak az ajkait. Idővel a karmai is előkerülnek, és mély sebeket sejt a hátán is. A vér szaga persze ösztönzően hat rá, és ahogy haladnak, egyre jobban élvezi, amit csinál. Úgy nem élheti ki magát, mint Aljinnal, úgyhogy ha rajta múlik, Samonyr mindkét szeme a helyén marad, és azt leszámítva, hogy egész háta csupa karmolás és vér lesz, egész könnyen megússza. De azért Norra reméli, hogy így is elégedett lesz a másik az eredménnyel. Legközelebb talán még tovább merészkedik el, hogyha most Samonyr nem szól rá. Ha megállítja, abban az esetben persze máshogy alakulnak a dolgok. *
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-06 14:35:19
Üzenet elküldve: 2025-11-06 14:35:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
* Meglepetten néz Aleniára. Akárhogy is szeretne hinni neki, nehezére esik, hiszen az emberek nem szoktak csak úgy beszélgetni az istenekkel. És, amennyire tudja, még az elfek se nagyon. Végül azonban lehunyja szemét és nem firtatja tovább a dolgot. Tulajdonképpen semmi haszna nem lenne egy vallásos emberrel vitatkozni ilyenről, ráadásul nem is áll érdekében, hiszen ez a Teysus csupa jót mondott róla Aleniának. Később majd biztosan megérdeklődi, hogyan is tud az istenekkel (vagy legalábbis Teysussal) beszélni a nő, és ha lehetősége lesz rá, megpróbál ő is szert tenni ilyen képességekre. Kivéve, ha ez azzal jár, hogy teljesen elveszti az eszét. Az ingovány szélén ez már majdnem megtörtént, amikor Eeyr fényét látta, aztán egy fehér farkast, aztán minden jóra fordult. Azóta neki is több hite van, mint azelőtt, de azért ez most még sok neki. *
– Köszönöm! * Válaszolja inkább tiszteletteljesen, hiszen közben az anyagiakra is rátérnek, és Alenia felajánlja, hogy vesz neki új ruhákat. Jobban örülne, ha ő lenne az, aki ruhákat vásárolhat a hölgynek, de kezdetnek ez is megteszi. A segítséget az ő helyzetében kénytelen elfogadni.
Elindulnak a lépcsősor felé. Hát ez a nap is eljött! Saját ágya lesz, sőt! Saját szobája! És kedvére főzhet! Utóbbi lehetőségnek ugyan még nem tudja, hogy örüljön vagy sem, hiszen a főzés szintén nem az erőssége. Viszont nem létezhet, hogy nem talál valami ehetőt ebben a házban, ha jobban körülnéz. Előbb viszont a hálószobáját szeretné megnézni. Nincsenek nagy igényei, de nagy reményei se. Közben hallgatja Aleniát, és igencsak meglepődik azon is, amiket most mond.
~ Ezek szerint Eeyrrel is tud beszélgetni. Vajon Sa– Vajon Vele is szokott? Ha így van, ő már biztos nem kedvel annyira, mint a másik kettő… ~ Viszont még ennél is furcsább az utolsó elejtett félmondat. Pár pillanatig gondolkodik, hogy mit mondjon, de úgy látszik, nem eleget, mert végül így szól: *
– Ugyan már! De hiszen te gyönyörű és tökéletes vagy minden szempontból. * Bizonyára ő is rögtön ráeszmél, hogy ilyet nem illik a komornyiknak mondania, márpedig az ő, úgyhogy gyorsan elhallgat, és kisvártatva újra megszólal. *
– Bocsánat, hogy ezt mondtam.
//Sayqueves kúria//
* Meglepetten néz Aleniára. Akárhogy is szeretne hinni neki, nehezére esik, hiszen az emberek nem szoktak csak úgy beszélgetni az istenekkel. És, amennyire tudja, még az elfek se nagyon. Végül azonban lehunyja szemét és nem firtatja tovább a dolgot. Tulajdonképpen semmi haszna nem lenne egy vallásos emberrel vitatkozni ilyenről, ráadásul nem is áll érdekében, hiszen ez a Teysus csupa jót mondott róla Aleniának. Később majd biztosan megérdeklődi, hogyan is tud az istenekkel (vagy legalábbis Teysussal) beszélni a nő, és ha lehetősége lesz rá, megpróbál ő is szert tenni ilyen képességekre. Kivéve, ha ez azzal jár, hogy teljesen elveszti az eszét. Az ingovány szélén ez már majdnem megtörtént, amikor Eeyr fényét látta, aztán egy fehér farkast, aztán minden jóra fordult. Azóta neki is több hite van, mint azelőtt, de azért ez most még sok neki. *
– Köszönöm! * Válaszolja inkább tiszteletteljesen, hiszen közben az anyagiakra is rátérnek, és Alenia felajánlja, hogy vesz neki új ruhákat. Jobban örülne, ha ő lenne az, aki ruhákat vásárolhat a hölgynek, de kezdetnek ez is megteszi. A segítséget az ő helyzetében kénytelen elfogadni.
Elindulnak a lépcsősor felé. Hát ez a nap is eljött! Saját ágya lesz, sőt! Saját szobája! És kedvére főzhet! Utóbbi lehetőségnek ugyan még nem tudja, hogy örüljön vagy sem, hiszen a főzés szintén nem az erőssége. Viszont nem létezhet, hogy nem talál valami ehetőt ebben a házban, ha jobban körülnéz. Előbb viszont a hálószobáját szeretné megnézni. Nincsenek nagy igényei, de nagy reményei se. Közben hallgatja Aleniát, és igencsak meglepődik azon is, amiket most mond.
~ Ezek szerint Eeyrrel is tud beszélgetni. Vajon Sa– Vajon Vele is szokott? Ha így van, ő már biztos nem kedvel annyira, mint a másik kettő… ~ Viszont még ennél is furcsább az utolsó elejtett félmondat. Pár pillanatig gondolkodik, hogy mit mondjon, de úgy látszik, nem eleget, mert végül így szól: *
– Ugyan már! De hiszen te gyönyörű és tökéletes vagy minden szempontból. * Bizonyára ő is rögtön ráeszmél, hogy ilyet nem illik a komornyiknak mondania, márpedig az ő, úgyhogy gyorsan elhallgat, és kisvártatva újra megszólal. *
– Bocsánat, hogy ezt mondtam.
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-05 18:22:21
Üzenet elküldve: 2025-11-05 18:22:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Igen kellemetlen témát boncolgatnak, de érdekes mindig megfigyelni azt, hogy ki hogyan reagál rá. Alenia Sayqueves alázattal és szolgálatkészséggel, de ő Eeyr őszinte híve. Relael lae'Natar gőggel és bosszúvággyal, ami még fenyegetést is jelenthet. Lyssira Tharisse a jelek szerint visszafogott dühvel és önuralommal. Ez elég konstruktív megközelítés. Orthus helyzete sok szempontból más, mint a felsorolt nemeshölgyeké, hiszen nekik az egész világuk összeomlott, teljes egzisztenciájuk is odalett, sok családtaggal egyetemben. Próbál hát óvatosan, tapintatosan közeledni a témához.
Lyssira azonban máris a miérten kezd gondolkozni, ami tetszik a férfinak.*
- Nos... talán számba kellene venniük az egykori Tharisse vagyont. Megnézni, mi van meg belőle, ami most kallódik, parlagon hever, kihasználatlan. És jelezni, hogy amennyiben visszanyerik nemesi státuszukat és vele együtt a Tharisse vagyont is valamennyire, akkor ezeket a javakat miként fordítanák a város javára. Így például egy ház, ami most kihasználatlanul áll és a városnak sincs semmi haszna benne, máris Arthenior javára válna... ha ismét a megfelelő emberek rendelkezhetnének vele.
*mondja cinkos félmosollyal, utalva arra, hogy megfelelő emberek alatt ez esetben a Tharisse leányzókat érti.
Lyssira hálás szavai és sugárzó tekintete kétségkívül hatással van rá. Igaz, ami igaz: jót tesz az egójának, még tán a lelkének is az effajta figyelem és közeledés. Már-már zavarba jön tőle, mivel nem érzi annyira megjátszottnak és udvariaskodónak, mint máskor, amikor hízelegnek neki.*
- Nagy öröm számomra, hogy így érez. Számíthat a segítségemre. Mindketten, a testvérével együtt.
*teszi hozzá, majd így szól.*
- Ha nincs ellenére, máskor is szívesen találkoznék kegyeddel. Városunknak nincs valami pezsgő kulturális élete, de azért akad itt más is, mint munka és küzdelem.
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Igen kellemetlen témát boncolgatnak, de érdekes mindig megfigyelni azt, hogy ki hogyan reagál rá. Alenia Sayqueves alázattal és szolgálatkészséggel, de ő Eeyr őszinte híve. Relael lae'Natar gőggel és bosszúvággyal, ami még fenyegetést is jelenthet. Lyssira Tharisse a jelek szerint visszafogott dühvel és önuralommal. Ez elég konstruktív megközelítés. Orthus helyzete sok szempontból más, mint a felsorolt nemeshölgyeké, hiszen nekik az egész világuk összeomlott, teljes egzisztenciájuk is odalett, sok családtaggal egyetemben. Próbál hát óvatosan, tapintatosan közeledni a témához.
Lyssira azonban máris a miérten kezd gondolkozni, ami tetszik a férfinak.*
- Nos... talán számba kellene venniük az egykori Tharisse vagyont. Megnézni, mi van meg belőle, ami most kallódik, parlagon hever, kihasználatlan. És jelezni, hogy amennyiben visszanyerik nemesi státuszukat és vele együtt a Tharisse vagyont is valamennyire, akkor ezeket a javakat miként fordítanák a város javára. Így például egy ház, ami most kihasználatlanul áll és a városnak sincs semmi haszna benne, máris Arthenior javára válna... ha ismét a megfelelő emberek rendelkezhetnének vele.
*mondja cinkos félmosollyal, utalva arra, hogy megfelelő emberek alatt ez esetben a Tharisse leányzókat érti.
Lyssira hálás szavai és sugárzó tekintete kétségkívül hatással van rá. Igaz, ami igaz: jót tesz az egójának, még tán a lelkének is az effajta figyelem és közeledés. Már-már zavarba jön tőle, mivel nem érzi annyira megjátszottnak és udvariaskodónak, mint máskor, amikor hízelegnek neki.*
- Nagy öröm számomra, hogy így érez. Számíthat a segítségemre. Mindketten, a testvérével együtt.
*teszi hozzá, majd így szól.*
- Ha nincs ellenére, máskor is szívesen találkoznék kegyeddel. Városunknak nincs valami pezsgő kulturális élete, de azért akad itt más is, mint munka és küzdelem.
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-05 17:16:55
Üzenet elküldve: 2025-11-05 17:16:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Természetesen osztatlan figyelme a férfié, csupán egyetlen alkalommal emeli ajkához a bort, miközben beszélgetnek. Nem szeretné, hogy a fejébe szálljon, nem volna túl előkelő, főként, mert e téren is igen edzetlen. Abban megegyeztek, hogy a bálban majd segédkezik, s őszintén reméli, hogy így is lesz. A következő téma fényében máris sokkal fontosabbá válik számára, pedig belül már így is repesett e kicsalt felkéréstől. Viszont a szavak olyanok, amiket meg kellene emésztenie, de erre aligha van idő. Nem kényszeres, hogy valamit reagálni akar, de most van itt az ideje olyan intelmeit hallani, amit szívesen meg is fogad.*
- Elvették hát a családom, s már talpon sincsenek. *Kelletlenül rándul meg kissé arcizma, de igyekszik feszes és hűvös maradni, s nem engedni rá az undort, amit érez(ne). Kijjebb húzza magát, majd inkább foglalkozik azzal, ami kevésbé jár lelkizéssel. Ezen elejtett mondat csak egy apró jelzés arra, hogy dolgozik benne a düh, noha képes visszafogni magát.*
- Szóval hát a rang önmagában nem érték, de könnyebben kapnánk vissza, amennyiben hasznosnak bizonyulunk a városnak. Nos, kedves Orthus, meg kell mondjam… anyagi forrásaink nélkül igen kemény út lesz ez, hiszen épp annak segítségével tudnánk megmutatni, hogy nem csak a saját jólétünk a fontos, hanem e helyé is. *Kissé oldalra tekint, de nem azért, mert tekintetet kerül, láthatóan gondolkodik.*
- E helyé, ami elvett tőlünk mindent. *Mélyen szívja be a levegőt, de kellő lassúsággal, hogy csak alig tűnhessen fel feszültsége.* - Nos, a Tharisse család egykor nem a megbocsátásáról volt híres. Most gyakorolnom kell ezt az erényt. *A hallottak után kevésbé lehet ez könnyű bárkinek, de visszafordul a férfi felé, s mélyen néz annak szemébe. Már-már számító mosolyra görbül ajka, de hamar enyhül.*
- Meglehetőst sokat tanultam arról, hogyan oltalmazzam a rászorulókat, hogyan gondozzam az elesetteket, betegeket. Ha nem is saját kezemmel tenném újra, de talán ezen az úton elkezdhetek gondolkodni. Köszönöm a szavait. Mélyen elgondolkodtattak és valóban segítség az Ön barátsága, Orthus. Olyan ez, amelyet ápolni kívánok.
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Természetesen osztatlan figyelme a férfié, csupán egyetlen alkalommal emeli ajkához a bort, miközben beszélgetnek. Nem szeretné, hogy a fejébe szálljon, nem volna túl előkelő, főként, mert e téren is igen edzetlen. Abban megegyeztek, hogy a bálban majd segédkezik, s őszintén reméli, hogy így is lesz. A következő téma fényében máris sokkal fontosabbá válik számára, pedig belül már így is repesett e kicsalt felkéréstől. Viszont a szavak olyanok, amiket meg kellene emésztenie, de erre aligha van idő. Nem kényszeres, hogy valamit reagálni akar, de most van itt az ideje olyan intelmeit hallani, amit szívesen meg is fogad.*
- Elvették hát a családom, s már talpon sincsenek. *Kelletlenül rándul meg kissé arcizma, de igyekszik feszes és hűvös maradni, s nem engedni rá az undort, amit érez(ne). Kijjebb húzza magát, majd inkább foglalkozik azzal, ami kevésbé jár lelkizéssel. Ezen elejtett mondat csak egy apró jelzés arra, hogy dolgozik benne a düh, noha képes visszafogni magát.*
- Szóval hát a rang önmagában nem érték, de könnyebben kapnánk vissza, amennyiben hasznosnak bizonyulunk a városnak. Nos, kedves Orthus, meg kell mondjam… anyagi forrásaink nélkül igen kemény út lesz ez, hiszen épp annak segítségével tudnánk megmutatni, hogy nem csak a saját jólétünk a fontos, hanem e helyé is. *Kissé oldalra tekint, de nem azért, mert tekintetet kerül, láthatóan gondolkodik.*
- E helyé, ami elvett tőlünk mindent. *Mélyen szívja be a levegőt, de kellő lassúsággal, hogy csak alig tűnhessen fel feszültsége.* - Nos, a Tharisse család egykor nem a megbocsátásáról volt híres. Most gyakorolnom kell ezt az erényt. *A hallottak után kevésbé lehet ez könnyű bárkinek, de visszafordul a férfi felé, s mélyen néz annak szemébe. Már-már számító mosolyra görbül ajka, de hamar enyhül.*
- Meglehetőst sokat tanultam arról, hogyan oltalmazzam a rászorulókat, hogyan gondozzam az elesetteket, betegeket. Ha nem is saját kezemmel tenném újra, de talán ezen az úton elkezdhetek gondolkodni. Köszönöm a szavait. Mélyen elgondolkodtattak és valóban segítség az Ön barátsága, Orthus. Olyan ez, amelyet ápolni kívánok.
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:13:41
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:13:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Nos, kisasszony, ez esetben számítok a segítségére, és magam is nagyobb igyekezettel leszek, hogy mihamarabb meg tudjam rendezni ezt a jeles eseményt.
*feleli szívélyesen mosolyogva.
Lyssira kérdését hallva kissé elmereng.*
- Sok dolog változhatott, főleg ahhoz képest, ahogyan gyermekkorában emlékezhetett rá. Bizonyos körökben a nemes szitokszónak számít, különösen a régi nemes. Azok, akik a Lázadástól szebb és fényesebb jövőt reméltek, különösen nagy ellenszenvvel viseltetnek a rang iránt. Mások se tartják sokra, egyértelműen elveszett az a fajta hódolatteljes tisztelet, amit egykoron az arisztokrácia felé tanúsítottak. Így javaslom, óvakodjék attól, hogy a rangja, származása okán bármit is elvárjon a városi népektől!
Ugyanakkor sok a lehetőség is azoknak, akik mernek és tesznek is érte. A Lázadás kezdeti nyertesei hamar eltékozolták a szerencséjüket. Mindazok, akik azt hitték, hogy felemelkedésük útjában csak a nemesség állt, hamar rádöbbentek, hogy soha nem volt meg igazán a tehetségük és szorgalmuk a felemelkedéshez. Másoknak viszont igen. Nem azoknak, akik követelték a változást, hanem azoknak, akik tudtak hozzá alkalmazkodni.
Arthenior több új nemese is ilyen: önnön tehetségéből szerezte a vagyont, mi most nemessé tette. És akadnak még jó páran, olyanok, akik előtt egyelőre bezárultak Selyemrév kapui, akiknek megvan a képessége a felemelkedésre.
Így azt mondanám: kegyed testvérével fordítsa ambícióját a felemelkedés felé, de ne feltétlenül a nemesi rangtól reméljék azt. Máshogy is gazdaggá és befolyásossá lehet válni Artheniorban. És azt fogják tapasztalni: a nemesi rangot is könnyebb visszanyerni úgy, ha a régi, jól csengő név mellett is fel tudnak mutatni tudást, vagyont, befolyást.
*mondja, majd így folytatja.*
- A városi tanács is szereti a tevékeny polgárokat. Aki valami hasznosat is tesz, az könnyebben érvényesül.
*próbál tippet adni a hölgyeknek.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Nos, kisasszony, ez esetben számítok a segítségére, és magam is nagyobb igyekezettel leszek, hogy mihamarabb meg tudjam rendezni ezt a jeles eseményt.
*feleli szívélyesen mosolyogva.
Lyssira kérdését hallva kissé elmereng.*
- Sok dolog változhatott, főleg ahhoz képest, ahogyan gyermekkorában emlékezhetett rá. Bizonyos körökben a nemes szitokszónak számít, különösen a régi nemes. Azok, akik a Lázadástól szebb és fényesebb jövőt reméltek, különösen nagy ellenszenvvel viseltetnek a rang iránt. Mások se tartják sokra, egyértelműen elveszett az a fajta hódolatteljes tisztelet, amit egykoron az arisztokrácia felé tanúsítottak. Így javaslom, óvakodjék attól, hogy a rangja, származása okán bármit is elvárjon a városi népektől!
Ugyanakkor sok a lehetőség is azoknak, akik mernek és tesznek is érte. A Lázadás kezdeti nyertesei hamar eltékozolták a szerencséjüket. Mindazok, akik azt hitték, hogy felemelkedésük útjában csak a nemesség állt, hamar rádöbbentek, hogy soha nem volt meg igazán a tehetségük és szorgalmuk a felemelkedéshez. Másoknak viszont igen. Nem azoknak, akik követelték a változást, hanem azoknak, akik tudtak hozzá alkalmazkodni.
Arthenior több új nemese is ilyen: önnön tehetségéből szerezte a vagyont, mi most nemessé tette. És akadnak még jó páran, olyanok, akik előtt egyelőre bezárultak Selyemrév kapui, akiknek megvan a képessége a felemelkedésre.
Így azt mondanám: kegyed testvérével fordítsa ambícióját a felemelkedés felé, de ne feltétlenül a nemesi rangtól reméljék azt. Máshogy is gazdaggá és befolyásossá lehet válni Artheniorban. És azt fogják tapasztalni: a nemesi rangot is könnyebb visszanyerni úgy, ha a régi, jól csengő név mellett is fel tudnak mutatni tudást, vagyont, befolyást.
*mondja, majd így folytatja.*
- A városi tanács is szereti a tevékeny polgárokat. Aki valami hasznosat is tesz, az könnyebben érvényesül.
*próbál tippet adni a hölgyeknek.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-04 16:24:14
Üzenet elküldve: 2025-11-04 16:24:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A kínzókamra részében úgy tűnik, hogy egyezik az álláspontjuk, ami nem kevés örömmel tölti el a nemest. Sokkal boldogabb így, hogy nem kell attól tartson, leendő felesége szórakozása mindkettejük pusztulását hozza el idő előtt. Így van ez akkor is, amikor a leendő lakókról beszél, már ha lesznek ilyenek. Hagyja, hogy kedvese visszabújjon hozzá, hiszen semmi olyan nem történt, ami miatt ezt nem engedné meg neki. *
- Nem kevés munka, de ha minden a terv szerint alakul, akkor megéri majd. Viszont az is biztos, hogy drága lesz. * Teszi még hozzá, elhúzva a száját. Bármennyire is igyekszik fenntartani a látszatot, azért nem veti fel úgy a pénz, hogy könnyedén szórjon ki ezer és ezer aranyat olyan dolgokra, amik nem kecsegtetnek hamar megtérülő haszonnal. Ettől függetlenül nem tartja elérhetetlennek a céljait, de ha menyasszonya esetleg adakozó hangulatban lenne, és hozzávágna egy kis pénzt, akkor nem utasítaná el. Bár nem tudja, hogy Norra mekkora vagyonnal rendelkezik. *
- Nem csak elfhez képest merev. * Csóválja meg a fejét elgondolkodva. * A Sayqueves ház, mi? Vérfertőző, aljadék banda, akiknek a pofátlanságuknál csak a vagyonuk nagyobb. Bár úgy hallom utóbbi is igazán megcsappant a lázadás óta, de ezt persze nem sokan mondanák az arcukba. És az se segít a helyzetén, hogy szinte a teljes család odaveszett a lázadás során, örökös pedig a láthatáron sincs. Ha nem emberi alakot viselnél, akkor az sem lepne meg, ha bepróbálkozna nálad. * Teszi hozzá, bár nem hallotta még, hogy az elf kérők után kutatna, az eredar szépsége és megnyerő személyisége sokak számára lehet vonzó. Ettől függetlenül, mint ember, képtelen az utód kihordására, és így a Sayqueves számára többnyire értéktelen. *
- A családom prémkereskedésből, és egy kétes, de nagyon drága bordélyházból tartotta fenn magát, amíg apám és a nagybátyám el nem tűntek a lázadás során. * Ismeri el, és halkan felnevet. * Utóbbiból csak egy romhalmaz maradt, ami igen szomorú. Nem kevés pénzt költöttek rá az évek során, és nagyon jó bevételt is termelt. * Teszi még hozzá elgondolkodva, ahogy azt mérlegeli magában, hogy mennyi áldozattal járna egy új bordély megnyitása. Végül elveti magában az ötletet. *
- Morthimer, mi? Söpredék az is. * Jelenti ki, és ezzel Norra számára elkezdhet kialakulni, hogy leendő férje milyen véleménnyel van a város nemességéről. *
- Na ha valaki, akkor ő biztosan szívesen látna az oldalán. Állítólag évek óta próbál találni magának valakit, aki utódokat hozhat a számára, mindeddig sikertelenül. Jó lesz vigyáznom rád, ha sikerül megszerezzük a nemesi okleveled. * Teszi még hozzá vigyorogva, ismét egy kicsit közelebb simulva. Bár nem mondja ki, ott van valami kis birtoklási vágy benne, hogy a nő bizony az övé, magának szerezte, és nem engedi ki a karmai közül. A törpe különösebben nem hozza lázba, ellenben a pusztítás ígéretével. A fájdalom, ami a hátát kezdi mardosni pedig felteszik a pontot az i-re, egyből megjön a kedve hozzá, hogy megpróbálja megcsókolni az eredart. Nem viszonozza a fájdalmat, csak tűri, hagyja, hogy a nő kiélje magát rajta, az se érdekli, ha a vére a kád vízével keveredik. Sürgetően húzza magához a nőt, halkan szisszen fel egy-egy mélyebb karmolásnál, kéjesen nyögve a fájdalomtól. *
* A kínzókamra részében úgy tűnik, hogy egyezik az álláspontjuk, ami nem kevés örömmel tölti el a nemest. Sokkal boldogabb így, hogy nem kell attól tartson, leendő felesége szórakozása mindkettejük pusztulását hozza el idő előtt. Így van ez akkor is, amikor a leendő lakókról beszél, már ha lesznek ilyenek. Hagyja, hogy kedvese visszabújjon hozzá, hiszen semmi olyan nem történt, ami miatt ezt nem engedné meg neki. *
- Nem kevés munka, de ha minden a terv szerint alakul, akkor megéri majd. Viszont az is biztos, hogy drága lesz. * Teszi még hozzá, elhúzva a száját. Bármennyire is igyekszik fenntartani a látszatot, azért nem veti fel úgy a pénz, hogy könnyedén szórjon ki ezer és ezer aranyat olyan dolgokra, amik nem kecsegtetnek hamar megtérülő haszonnal. Ettől függetlenül nem tartja elérhetetlennek a céljait, de ha menyasszonya esetleg adakozó hangulatban lenne, és hozzávágna egy kis pénzt, akkor nem utasítaná el. Bár nem tudja, hogy Norra mekkora vagyonnal rendelkezik. *
- Nem csak elfhez képest merev. * Csóválja meg a fejét elgondolkodva. * A Sayqueves ház, mi? Vérfertőző, aljadék banda, akiknek a pofátlanságuknál csak a vagyonuk nagyobb. Bár úgy hallom utóbbi is igazán megcsappant a lázadás óta, de ezt persze nem sokan mondanák az arcukba. És az se segít a helyzetén, hogy szinte a teljes család odaveszett a lázadás során, örökös pedig a láthatáron sincs. Ha nem emberi alakot viselnél, akkor az sem lepne meg, ha bepróbálkozna nálad. * Teszi hozzá, bár nem hallotta még, hogy az elf kérők után kutatna, az eredar szépsége és megnyerő személyisége sokak számára lehet vonzó. Ettől függetlenül, mint ember, képtelen az utód kihordására, és így a Sayqueves számára többnyire értéktelen. *
- A családom prémkereskedésből, és egy kétes, de nagyon drága bordélyházból tartotta fenn magát, amíg apám és a nagybátyám el nem tűntek a lázadás során. * Ismeri el, és halkan felnevet. * Utóbbiból csak egy romhalmaz maradt, ami igen szomorú. Nem kevés pénzt költöttek rá az évek során, és nagyon jó bevételt is termelt. * Teszi még hozzá elgondolkodva, ahogy azt mérlegeli magában, hogy mennyi áldozattal járna egy új bordély megnyitása. Végül elveti magában az ötletet. *
- Morthimer, mi? Söpredék az is. * Jelenti ki, és ezzel Norra számára elkezdhet kialakulni, hogy leendő férje milyen véleménnyel van a város nemességéről. *
- Na ha valaki, akkor ő biztosan szívesen látna az oldalán. Állítólag évek óta próbál találni magának valakit, aki utódokat hozhat a számára, mindeddig sikertelenül. Jó lesz vigyáznom rád, ha sikerül megszerezzük a nemesi okleveled. * Teszi még hozzá vigyorogva, ismét egy kicsit közelebb simulva. Bár nem mondja ki, ott van valami kis birtoklási vágy benne, hogy a nő bizony az övé, magának szerezte, és nem engedi ki a karmai közül. A törpe különösebben nem hozza lázba, ellenben a pusztítás ígéretével. A fájdalom, ami a hátát kezdi mardosni pedig felteszik a pontot az i-re, egyből megjön a kedve hozzá, hogy megpróbálja megcsókolni az eredart. Nem viszonozza a fájdalmat, csak tűri, hagyja, hogy a nő kiélje magát rajta, az se érdekli, ha a vére a kád vízével keveredik. Sürgetően húzza magához a nőt, halkan szisszen fel egy-egy mélyebb karmolásnál, kéjesen nyögve a fájdalomtól. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063