Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-24 17:55:29
Üzenet elküldve: 2025-11-24 17:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ízlések és pofonok. Egy család által kiválasztott kényszer házasság felér egy kikötői kuruzsló foghúzásával. Annyira se hiányzik neki mint púp a hátára. Elf létével pedig nem is számol, ami még meg is hosszabbítja azt a "holtodiglant". Ez csupán egy eszköz amire jelenleg szüksége van. Azután pedig, hát nos. Balesetek bármikor történhetnek bárkivel.
Mert hát nézzenek oda, még össze sem házasodtak, de ilyen apróságokon akad fent drága lehetséges leendőbelije. Még jó, hogy nem folytatja tovább az okítását, mert lehet meggondolja magát és nekifutásból ugrik ki az ablakon fejjel a földnek. Belegondolva, ha ez vár rá még sok sok éven keresztül csak sajnálni tudja saját magát.*
- Áh, értem. Akkor gondolom még rengeteg találkozó vár magára. Kertész, szakács, szobalány és még sorolhatnám. Testőrökre is gondolt esetleg?
*Teszi fel kérdést belerejtve saját sötét gondolatát. Ki tudja mennyi szemtanúval kell még számolnia ezen a helyen. Jobb előre tudni az ilyen részleteket.*
- Én is bár inkább csak azért mert megtörtént. De azzal nyugtatom magam, hogy minden okkal történt. Elvégre, ha minden jól ment volna nem lett volna esélyem magát megismerni. Amit nagyon bánnék.
*Húzódik arcára egy apró csábos mosoly. Egy apró bók kis kedveskedés, hogy az előző kedélyeket elsimítsa.
Figyelme ekkor kiélesedik. Alenia úgy kezd csiripelni mint egy dalos madárka.*
~ Prefektus? Érdekes. ~
*Gondolja magában Orthussal kapcsolatban és, ahogy eddig is figyelemmel kíséri Alenia szavait.*
- Nos előbb utóbb ez elkerülhetetlen lesz úgy gondolom.
*Teszi hozzá saját gondolatát. Elvégre az ellenségeinket jobb közelebb tudni mint saját szövetségeseinket. Tudni a mozdulataikat sőt szokásaikat. Ha tényleg ekkora nagy hallá nőtte ki magát ez az Orthus. Érdemes lesz majd megfigyelés alatt tartani.*
- Na de hagy tereljem a beszélgetést kellemesebb vizekre. Mondja kérem Alenia kisasszony. Mert szó esett munkáról és a múltról is. Szeretném tudni, mi az ami szórakoztatja önt? Mit csinál egy maga fajta bájos teremtés azért, hogy jól érezze magát?
*Munka lesz mindig annyi, hogy akár bele is temethetnénk magukat. Viszont olyan ami örömöt hoz és szórakozást már sokkalta kevésbé. És bár szeretné azt látszatot kelteni, hogy ő komolyan gondolja azt amit csinál. Nem árt az sem tudni mire is vágyik a hölgyemény. Elvégre az élet nem csak kötelességekről szól.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Ízlések és pofonok. Egy család által kiválasztott kényszer házasság felér egy kikötői kuruzsló foghúzásával. Annyira se hiányzik neki mint púp a hátára. Elf létével pedig nem is számol, ami még meg is hosszabbítja azt a "holtodiglant". Ez csupán egy eszköz amire jelenleg szüksége van. Azután pedig, hát nos. Balesetek bármikor történhetnek bárkivel.
Mert hát nézzenek oda, még össze sem házasodtak, de ilyen apróságokon akad fent drága lehetséges leendőbelije. Még jó, hogy nem folytatja tovább az okítását, mert lehet meggondolja magát és nekifutásból ugrik ki az ablakon fejjel a földnek. Belegondolva, ha ez vár rá még sok sok éven keresztül csak sajnálni tudja saját magát.*
- Áh, értem. Akkor gondolom még rengeteg találkozó vár magára. Kertész, szakács, szobalány és még sorolhatnám. Testőrökre is gondolt esetleg?
*Teszi fel kérdést belerejtve saját sötét gondolatát. Ki tudja mennyi szemtanúval kell még számolnia ezen a helyen. Jobb előre tudni az ilyen részleteket.*
- Én is bár inkább csak azért mert megtörtént. De azzal nyugtatom magam, hogy minden okkal történt. Elvégre, ha minden jól ment volna nem lett volna esélyem magát megismerni. Amit nagyon bánnék.
*Húzódik arcára egy apró csábos mosoly. Egy apró bók kis kedveskedés, hogy az előző kedélyeket elsimítsa.
Figyelme ekkor kiélesedik. Alenia úgy kezd csiripelni mint egy dalos madárka.*
~ Prefektus? Érdekes. ~
*Gondolja magában Orthussal kapcsolatban és, ahogy eddig is figyelemmel kíséri Alenia szavait.*
- Nos előbb utóbb ez elkerülhetetlen lesz úgy gondolom.
*Teszi hozzá saját gondolatát. Elvégre az ellenségeinket jobb közelebb tudni mint saját szövetségeseinket. Tudni a mozdulataikat sőt szokásaikat. Ha tényleg ekkora nagy hallá nőtte ki magát ez az Orthus. Érdemes lesz majd megfigyelés alatt tartani.*
- Na de hagy tereljem a beszélgetést kellemesebb vizekre. Mondja kérem Alenia kisasszony. Mert szó esett munkáról és a múltról is. Szeretném tudni, mi az ami szórakoztatja önt? Mit csinál egy maga fajta bájos teremtés azért, hogy jól érezze magát?
*Munka lesz mindig annyi, hogy akár bele is temethetnénk magukat. Viszont olyan ami örömöt hoz és szórakozást már sokkalta kevésbé. És bár szeretné azt látszatot kelteni, hogy ő komolyan gondolja azt amit csinál. Nem árt az sem tudni mire is vágyik a hölgyemény. Elvégre az élet nem csak kötelességekről szól.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-23 22:59:38
Üzenet elküldve: 2025-11-23 22:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
* A tolvaj kopogását hosszú csend követi, persze ha Ysanee türelmesen várakozik, akkor jutalmául a csípős, hideg szél egyre jobban feltámad. A vaskapuba is bele-belekap, a vas kényelmetlenül nyikorogva próbálna engedni a természetnek, és becsapódni, ha nem lenne kitámasztva. Ha a lány nem menekül fedezékbe a tél lehelete elől, akkor néhány perc múlva kinyílik az ajtó, kellemes meleget engedve ki az utcára. *
- Miben segíthetek? * Kérdezi egy magas, darazsakat idéző mellényes férfi. A fekete-sárga csíkos anyagnál kevés feltűnőbb dolgot lehetne róla elmondani, de ha valaki igazán megfigyeli, akkor láthatja, hogy haját pomádéval simítja hátra, a csontfésű mély vájatokat hagy benne. Elegáns nadrág, és fényesre boxolt cipő párosul a furcsa megjelenéshez, nyakában pedig vékony, fekete selyemkendő próbálna valamiféle méltóságot vinni a megjelenésbe. Nem mehetünk el amellett, hogy már a kérdésből is lesül, igen csak fent hordja az orrát, főleg olyanokkal szemben, akik bejelentés nélkül jelennek meg az ajtóban, hiszen ez általában az arra nem méltók szokása. Ahogy a hideg megérinti, gyorsan ki is lép a házból, és becsukja maga után azt, ezzel elvágva minden melegség forrását. Így pillant le a lányra, türelmetlenül várva a válaszát. *
//Samonyr Rezidencia//
* A tolvaj kopogását hosszú csend követi, persze ha Ysanee türelmesen várakozik, akkor jutalmául a csípős, hideg szél egyre jobban feltámad. A vaskapuba is bele-belekap, a vas kényelmetlenül nyikorogva próbálna engedni a természetnek, és becsapódni, ha nem lenne kitámasztva. Ha a lány nem menekül fedezékbe a tél lehelete elől, akkor néhány perc múlva kinyílik az ajtó, kellemes meleget engedve ki az utcára. *
- Miben segíthetek? * Kérdezi egy magas, darazsakat idéző mellényes férfi. A fekete-sárga csíkos anyagnál kevés feltűnőbb dolgot lehetne róla elmondani, de ha valaki igazán megfigyeli, akkor láthatja, hogy haját pomádéval simítja hátra, a csontfésű mély vájatokat hagy benne. Elegáns nadrág, és fényesre boxolt cipő párosul a furcsa megjelenéshez, nyakában pedig vékony, fekete selyemkendő próbálna valamiféle méltóságot vinni a megjelenésbe. Nem mehetünk el amellett, hogy már a kérdésből is lesül, igen csak fent hordja az orrát, főleg olyanokkal szemben, akik bejelentés nélkül jelennek meg az ajtóban, hiszen ez általában az arra nem méltók szokása. Ahogy a hideg megérinti, gyorsan ki is lép a házból, és becsukja maga után azt, ezzel elvágva minden melegség forrását. Így pillant le a lányra, türelmetlenül várva a válaszát. *
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-23 19:44:09
Üzenet elküldve: 2025-11-23 19:44:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Nestar egyetértően bólint, de nem feltétlenül tartja sokkal jobbnak önmagát. Csak amikor ő zárkózik el a saját világába, szemellenzősen a körülötte történő eseményekre, kevesen fogják rávetni, mert ő sose vállalt felelősséget a városért és úgy semmiért. És a nyakára veszélyes is lehet lenéznie a város igazi urait, akiknek tényleges befolyása és hatalma van az eseményekre, vele ellentétben.*
- Sajnos nekem sose sikerül kiszámítanom az ilyesmit és nem kívánom lekicsinyleni azt, amit nem teljesen értek. Főleg, ha indokolhatóan akár az én képességeim hiányából is lehet, hogy nem sikerült eljutnunk valamerre. Keveseknek adatott meg, hogy ott üljenek és lehet, ha egy politikailag alkalmasabb személy lett volna helyben, összekaphatta volna a gyűlteket.
*Bűntudatnak az árnya se hallatszik a szavakból, nem is próbál tenni úgy, inkább csak pragmatikus fontolgatás. És még egy indok, amire nincs szüksége, de legitimálja, hogy többet ne foglalkozzon a politikával.*
- Megtisztelő, én is örvendek, hogy van hasonmód művelt és ambiciózus társaság, akivel lehet is erről beszélni. Mindenki csak várja a jövőt, hogy valaki elhozza neki, senki nem akarja építeni.
*Egy pillanatnyi aggodalmat okoz, hogy megsértette volna Merchent, de aztán összekapcsolja, hogy ez csak egy kifejezés volt.*
- Legyen úgy, bizonyosan megtaláljuk a módját egy kölcsönösen hasznos üzletnek.
*Érdekes módon fogalmazza meg, ugyanis az első gondolata, hogy ne pénzben kérje majd vissza azt, amit szolgáltat. Főleg, ha Merchen vállalja a mágusok felkeresését és a város elveszett mágiáinak visszahozatalát Artheniorba.*
- Egyértelműen, csak abban nem vagyok biztos, hogy a varázslók visszatérnének-e. Lehet egyszerűbb a mágiákat eltanulni és azt visszahozni a városba. Mert aki elég magas szinten űzi már a mágiát ahhoz, hogy teljes ágakat ismerjen végig, az inkább a toronyban marad, új lehetőségek után kutatva, minthogy a városban próbálja meg pénzzé váltani. Főleg, ha azt a pénzt költheti arra, hogy létrehozza azt, ami már versenyképesen létezik a toronynál. De nem tudom, mit gondol erről, lehet több szerencsével járna a visszacsábításukkal.
*Az ő meggondolása, hogy sajnos a varázslóknak igaza van azzal, hogy Lihanechbe vagy a toronyba költöznek és maga se fogja annyira a város pártját, hogy az ellenkezőjéről győzködje őket.*
//Egy nemes ügy//
*Nestar egyetértően bólint, de nem feltétlenül tartja sokkal jobbnak önmagát. Csak amikor ő zárkózik el a saját világába, szemellenzősen a körülötte történő eseményekre, kevesen fogják rávetni, mert ő sose vállalt felelősséget a városért és úgy semmiért. És a nyakára veszélyes is lehet lenéznie a város igazi urait, akiknek tényleges befolyása és hatalma van az eseményekre, vele ellentétben.*
- Sajnos nekem sose sikerül kiszámítanom az ilyesmit és nem kívánom lekicsinyleni azt, amit nem teljesen értek. Főleg, ha indokolhatóan akár az én képességeim hiányából is lehet, hogy nem sikerült eljutnunk valamerre. Keveseknek adatott meg, hogy ott üljenek és lehet, ha egy politikailag alkalmasabb személy lett volna helyben, összekaphatta volna a gyűlteket.
*Bűntudatnak az árnya se hallatszik a szavakból, nem is próbál tenni úgy, inkább csak pragmatikus fontolgatás. És még egy indok, amire nincs szüksége, de legitimálja, hogy többet ne foglalkozzon a politikával.*
- Megtisztelő, én is örvendek, hogy van hasonmód művelt és ambiciózus társaság, akivel lehet is erről beszélni. Mindenki csak várja a jövőt, hogy valaki elhozza neki, senki nem akarja építeni.
*Egy pillanatnyi aggodalmat okoz, hogy megsértette volna Merchent, de aztán összekapcsolja, hogy ez csak egy kifejezés volt.*
- Legyen úgy, bizonyosan megtaláljuk a módját egy kölcsönösen hasznos üzletnek.
*Érdekes módon fogalmazza meg, ugyanis az első gondolata, hogy ne pénzben kérje majd vissza azt, amit szolgáltat. Főleg, ha Merchen vállalja a mágusok felkeresését és a város elveszett mágiáinak visszahozatalát Artheniorba.*
- Egyértelműen, csak abban nem vagyok biztos, hogy a varázslók visszatérnének-e. Lehet egyszerűbb a mágiákat eltanulni és azt visszahozni a városba. Mert aki elég magas szinten űzi már a mágiát ahhoz, hogy teljes ágakat ismerjen végig, az inkább a toronyban marad, új lehetőségek után kutatva, minthogy a városban próbálja meg pénzzé váltani. Főleg, ha azt a pénzt költheti arra, hogy létrehozza azt, ami már versenyképesen létezik a toronynál. De nem tudom, mit gondol erről, lehet több szerencsével járna a visszacsábításukkal.
*Az ő meggondolása, hogy sajnos a varázslóknak igaza van azzal, hogy Lihanechbe vagy a toronyba költöznek és maga se fogja annyira a város pártját, hogy az ellenkezőjéről győzködje őket.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:49:58
Üzenet elküldve: 2025-11-23 17:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-A levegő városa.
*Ismétli el halkan az orra alatt, emészgeti kicsit. Természetesen tudja jól, hogy ez a város neve, de ebbe az aspektusába még sosem gondolt bele korábban. Vagy csak túlságosan részeg volt, hogy most emlékezzen rá.*
-Roppant emberi természet, nem igaz? Szinte kiszámítható. Sajnos.
*Nem mintha meglepő lenne, mélységesen kicsinyes a legtöbb valamiféle hatalommal, vagy vagyonnal bíró ismerőse. Talán ő maga is, de ezt aligha vallaná be.*
-Akkor végül is elkerülhetetlen volt ez a kimenetel. Vagy így vagy úgy, de végül valami történt volna. Érdekes dolgok ezek, Nestar uram. Örülök, hogy végre értelmes beszélgetés is elhangzik ennél az asztalnál, mostanában sajnos csak sokkal kevésbé intelligens és szofisztikált vendégeim voltak. ~Ellenben jó mély zsebbel.~ Jöhet a főétel?
*Kérdez rá közben, mielőtt még belemerülhetnének a mágiatanulás rejtelmeibe, és abba, hogy vajon a fél-elf fogadná-e tanítványként Merchent. Ő a maga részéről már megette a levest, de nem akar tiszteletlen lenni. Egyébként pedig figyelmesen hallgat, mielőtt válaszolna.*
-Kérem, ne sértegessen. Nem is vártam volna el, hogy csak úgy jószándékból efféle tudás megszerzésében és gyakorlásában segédkezzen nekem. Természetesen megfizetném az árát a fáradozásainak.
*Sokáig nem válaszol az elvándorolt varázslók dolgára, mert ez viszont már egy olyan ügy, amin ő maga is gondolkozik egy ideje.*
-Azt javasolja, hogy talán érdemes volna próbát tenni arra, hogy felkutassuk az elvándorolt mágusokat, akik tudásokból hajlandóak lennének mindenféle elemi mágiát tanítani az arra érdemeseknek, anélkül hogy el kelljen zarándokolni az ingoványon keresztül a mágustoronyig, hogy ott tegyék ugyanezt?
//Egy nemes ügy//
-A levegő városa.
*Ismétli el halkan az orra alatt, emészgeti kicsit. Természetesen tudja jól, hogy ez a város neve, de ebbe az aspektusába még sosem gondolt bele korábban. Vagy csak túlságosan részeg volt, hogy most emlékezzen rá.*
-Roppant emberi természet, nem igaz? Szinte kiszámítható. Sajnos.
*Nem mintha meglepő lenne, mélységesen kicsinyes a legtöbb valamiféle hatalommal, vagy vagyonnal bíró ismerőse. Talán ő maga is, de ezt aligha vallaná be.*
-Akkor végül is elkerülhetetlen volt ez a kimenetel. Vagy így vagy úgy, de végül valami történt volna. Érdekes dolgok ezek, Nestar uram. Örülök, hogy végre értelmes beszélgetés is elhangzik ennél az asztalnál, mostanában sajnos csak sokkal kevésbé intelligens és szofisztikált vendégeim voltak. ~Ellenben jó mély zsebbel.~ Jöhet a főétel?
*Kérdez rá közben, mielőtt még belemerülhetnének a mágiatanulás rejtelmeibe, és abba, hogy vajon a fél-elf fogadná-e tanítványként Merchent. Ő a maga részéről már megette a levest, de nem akar tiszteletlen lenni. Egyébként pedig figyelmesen hallgat, mielőtt válaszolna.*
-Kérem, ne sértegessen. Nem is vártam volna el, hogy csak úgy jószándékból efféle tudás megszerzésében és gyakorlásában segédkezzen nekem. Természetesen megfizetném az árát a fáradozásainak.
*Sokáig nem válaszol az elvándorolt varázslók dolgára, mert ez viszont már egy olyan ügy, amin ő maga is gondolkozik egy ideje.*
-Azt javasolja, hogy talán érdemes volna próbát tenni arra, hogy felkutassuk az elvándorolt mágusokat, akik tudásokból hajlandóak lennének mindenféle elemi mágiát tanítani az arra érdemeseknek, anélkül hogy el kelljen zarándokolni az ingoványon keresztül a mágustoronyig, hogy ott tegyék ugyanezt?
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:32:46
Üzenet elküldve: 2025-11-21 20:32:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt démonai//
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee ráérősen lépdel a Selyemrév gondosan térkövezett utcáján. A fel-feltámadó hűvös szellő kíméletlenül kúszik kabátja alá, így azt még szorosabbra fűzi magán, hogy melegen tartsa. A mélységitől kapott, drága anyagból készült vajszínű ruha így is kikandikál a bundás szegély alól, s ezzel mintegy tökéletesen bele is illik ebbe a miliőbe: mintha maga is csak a város egy módosabb polgára lenne, aki frissítő sétára indult. Pedig megépülése óta nem mondhatni, hogy gyakori vendége lenne a környéknek, ezen persze változtatni igyekszik, még ha az ehhez vezető utat nem is így tervezte. Valahol azonban el kell kezdeni.
Mivel egyébként egészen naprakész szokott lenni a nemesi családokkal, azért bőszen kutat emlékeiben ismét a Talwakr név után, de mint korábban, úgy most sem lel semmi hasznosat. Cale pojácaként írta le a fickót, s valamiért egy kövér, kopaszodó nemest képzel maga elé, aki pirospozsgás arccal és gyöngyöző homlokkal üldögél bársonyfotelében, várva, hogy valaki elvégezze helyette azt a bizonyos piszkos munkát. Az élénk képzete egy halvány mosolyra készteti.
Fogalma sincs azonban leendő megbízóját pontosan merre leli, viszont ahogy a következő kereszteződéshez ér meglát egy idős asszonyt, aki egy nagy kendőbe burkolózva igyekszik valahova, karján kisebb kosárral. A mozgásából és öltözetéből ítélve valószínűleg egy szolgálói szállásról jön vagy épp oda tart, hamar ki is kérdezi udvariasan. Hamarosan a pontos instrukciók birtokában folytatja útját, néhány perc múlva pedig meg is látja az említett kúriát.
Ysanee megáll az ajtó előtt, s a hideg baljósan fut végig rajta, furcsa előérzete támad, de most sietve elhessegeti.
Felemeli a kezét, és határozottan kopog.*
//Samonyr Rezidencia//
*Ysanee ráérősen lépdel a Selyemrév gondosan térkövezett utcáján. A fel-feltámadó hűvös szellő kíméletlenül kúszik kabátja alá, így azt még szorosabbra fűzi magán, hogy melegen tartsa. A mélységitől kapott, drága anyagból készült vajszínű ruha így is kikandikál a bundás szegély alól, s ezzel mintegy tökéletesen bele is illik ebbe a miliőbe: mintha maga is csak a város egy módosabb polgára lenne, aki frissítő sétára indult. Pedig megépülése óta nem mondhatni, hogy gyakori vendége lenne a környéknek, ezen persze változtatni igyekszik, még ha az ehhez vezető utat nem is így tervezte. Valahol azonban el kell kezdeni.
Mivel egyébként egészen naprakész szokott lenni a nemesi családokkal, azért bőszen kutat emlékeiben ismét a Talwakr név után, de mint korábban, úgy most sem lel semmi hasznosat. Cale pojácaként írta le a fickót, s valamiért egy kövér, kopaszodó nemest képzel maga elé, aki pirospozsgás arccal és gyöngyöző homlokkal üldögél bársonyfotelében, várva, hogy valaki elvégezze helyette azt a bizonyos piszkos munkát. Az élénk képzete egy halvány mosolyra készteti.
Fogalma sincs azonban leendő megbízóját pontosan merre leli, viszont ahogy a következő kereszteződéshez ér meglát egy idős asszonyt, aki egy nagy kendőbe burkolózva igyekszik valahova, karján kisebb kosárral. A mozgásából és öltözetéből ítélve valószínűleg egy szolgálói szállásról jön vagy épp oda tart, hamar ki is kérdezi udvariasan. Hamarosan a pontos instrukciók birtokában folytatja útját, néhány perc múlva pedig meg is látja az említett kúriát.
Ysanee megáll az ajtó előtt, s a hideg baljósan fut végig rajta, furcsa előérzete támad, de most sietve elhessegeti.
Felemeli a kezét, és határozottan kopog.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-19 14:41:09
Üzenet elküldve: 2025-11-19 14:41:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
– Jelöltek? * Kérdez vissza akaratlanul, rögtön a férjezésre asszociálva, ám hamar megnyugszik, hiszen kiderül, hogy egyelőre csak szolgáló-jelöltekre kell számítani. Atkira szívesen kiélvezte volna még a hatalmas ház adta előnyöket, de végül is, ha többen lesznek, talán munkából is kevesebb jut majd neki. Nem mintha eddig megszakadt volna, de az első napján csak nem fogja őt halálra dolgoztatni a kisasszony. Ezt a részét még egészen könnyedén fogadja. Kicsit még izgatott is, hogy új szolgálók érkeznek a házhoz, és örül neki, hogy ő érkezett elsőként, hiszen így alighanem ő lesz a rangidős, még ha csak fél keze is van. Viszont amikor kap ötszáz aranyat a nőtől, összeszorul a torka. A pénznek mintha iszonyat súlya lenne, nehezére esik a markában tartani. Nem látott ennyi pénzt talán még soha. Ebből a pénzből vehetne magának egy kisebb házat, egy hordó sört, egy lovat… Noha egyikkel se tudna mit kezdeni. Jobban belegondolva rájön, hogy olyan szobában lakik most, amilyen házról ötszáz aranyért álmodni sem lehet. Mindene megvan itt, miért lépne le vele? Ugyan miért? Ennek ellenére a pénz továbbra is hatalmas felelősség, ha elveszti útközben, biztos benne, hogy a másik karjának is búcsút mondhat. *
– Természetesen! Kisasszony. * Habogja, és a pénzt még egyszer megszámolja, aztán becsúsztatja a zsebébe. *
– Akkor… El is indulok. * Látható rajta az izgatottság, ami nem épp a legjobb jel, de Alenia talán nem gondolja meg magát emiatt. Számára az az ötszáz arany bizonyára, ha nem is semmi, de nem is egy nagy vagyon. Éppen csak akkora, amekkorát rá mer bízni egy ma megismert félkarú ex-betörőre. Ezzel Atkira is tisztában van, ezért nem utasítja vissza a pénzt. *
– Sietek haza, kisasszony! * Azzal, hogyha Aleniának nincs további kérése vagy kérdése, és hagyja a férfit menni a dolgára, ő így is tesz. Lesiet a lépcsőn, majd ki az ajtón és sebes léptekkel indul a Csonthíd felé. *
//Sayqueves kúria//
– Jelöltek? * Kérdez vissza akaratlanul, rögtön a férjezésre asszociálva, ám hamar megnyugszik, hiszen kiderül, hogy egyelőre csak szolgáló-jelöltekre kell számítani. Atkira szívesen kiélvezte volna még a hatalmas ház adta előnyöket, de végül is, ha többen lesznek, talán munkából is kevesebb jut majd neki. Nem mintha eddig megszakadt volna, de az első napján csak nem fogja őt halálra dolgoztatni a kisasszony. Ezt a részét még egészen könnyedén fogadja. Kicsit még izgatott is, hogy új szolgálók érkeznek a házhoz, és örül neki, hogy ő érkezett elsőként, hiszen így alighanem ő lesz a rangidős, még ha csak fél keze is van. Viszont amikor kap ötszáz aranyat a nőtől, összeszorul a torka. A pénznek mintha iszonyat súlya lenne, nehezére esik a markában tartani. Nem látott ennyi pénzt talán még soha. Ebből a pénzből vehetne magának egy kisebb házat, egy hordó sört, egy lovat… Noha egyikkel se tudna mit kezdeni. Jobban belegondolva rájön, hogy olyan szobában lakik most, amilyen házról ötszáz aranyért álmodni sem lehet. Mindene megvan itt, miért lépne le vele? Ugyan miért? Ennek ellenére a pénz továbbra is hatalmas felelősség, ha elveszti útközben, biztos benne, hogy a másik karjának is búcsút mondhat. *
– Természetesen! Kisasszony. * Habogja, és a pénzt még egyszer megszámolja, aztán becsúsztatja a zsebébe. *
– Akkor… El is indulok. * Látható rajta az izgatottság, ami nem épp a legjobb jel, de Alenia talán nem gondolja meg magát emiatt. Számára az az ötszáz arany bizonyára, ha nem is semmi, de nem is egy nagy vagyon. Éppen csak akkora, amekkorát rá mer bízni egy ma megismert félkarú ex-betörőre. Ezzel Atkira is tisztában van, ezért nem utasítja vissza a pénzt. *
– Sietek haza, kisasszony! * Azzal, hogyha Aleniának nincs további kérése vagy kérdése, és hagyja a férfit menni a dolgára, ő így is tesz. Lesiet a lépcsőn, majd ki az ajtón és sebes léptekkel indul a Csonthíd felé. *
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-19 11:03:32
Üzenet elküldve: 2025-11-19 11:03:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* Bűntudata nincs, hisz miért is lenne, de azt belátja, hogy a kádban kissé elvetette a sulykot. Túlzás lenne azt mondani, hogy hibázott, de nem mérte fel jól Samonyr gyengeségét, így legközelebb jobban kellene majd figyelnie. Azonban szerencsére a helyzet megoldódni látszik. A varázsital megteszi hatását, és drága jegyese elkezd magához térni. Felegyenesedik és ölbe tett kézzel várja, hogy a másik is használható állapotban legyen. *
– Elájultál, az történt. * Válaszolja kissé mogorván nézve az éledező férfit. *
– Kihúztalak a vízből és adtam egy olyan zöld löttyöt, amitől jobban lettél. * Nem fogja bevallani, hogy valóban meg is ijedt a látványtól; egyszerűbb idegesnek mutatnia magát. Nem annyira idegesnek, mint aki ismét kész lenne nekiesni az éppen csak magához tért férfi szétmarcangolásának, inkább afféle csalódott-idegesség érződik rajta. Ha úgy látja, hogy Samonyr nem fog ismét elájulni, magára terít egy törölközőt és a kijárat felé indul. *
– Remélem, akkor el tudod intézni a betörőt. * Az ajtókilincs már a kezében van, amikor még egyszer vállból visszafordul. *
– A hordót meg majd elintézzük. Szólj, ha kész vagy. * Azzal, hacsak Samonyr nem tartja még vissza valamivel, Norra szótlanul távozik a szobájába, magára hagyva a nemest. *
* Bűntudata nincs, hisz miért is lenne, de azt belátja, hogy a kádban kissé elvetette a sulykot. Túlzás lenne azt mondani, hogy hibázott, de nem mérte fel jól Samonyr gyengeségét, így legközelebb jobban kellene majd figyelnie. Azonban szerencsére a helyzet megoldódni látszik. A varázsital megteszi hatását, és drága jegyese elkezd magához térni. Felegyenesedik és ölbe tett kézzel várja, hogy a másik is használható állapotban legyen. *
– Elájultál, az történt. * Válaszolja kissé mogorván nézve az éledező férfit. *
– Kihúztalak a vízből és adtam egy olyan zöld löttyöt, amitől jobban lettél. * Nem fogja bevallani, hogy valóban meg is ijedt a látványtól; egyszerűbb idegesnek mutatnia magát. Nem annyira idegesnek, mint aki ismét kész lenne nekiesni az éppen csak magához tért férfi szétmarcangolásának, inkább afféle csalódott-idegesség érződik rajta. Ha úgy látja, hogy Samonyr nem fog ismét elájulni, magára terít egy törölközőt és a kijárat felé indul. *
– Remélem, akkor el tudod intézni a betörőt. * Az ajtókilincs már a kezében van, amikor még egyszer vállból visszafordul. *
– A hordót meg majd elintézzük. Szólj, ha kész vagy. * Azzal, hacsak Samonyr nem tartja még vissza valamivel, Norra szótlanul távozik a szobájába, magára hagyva a nemest. *
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-18 20:28:18
Üzenet elküldve: 2025-11-18 20:28:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Én ennél komorabban látom a helyzetet. Ha belegondol, nevetséges, hogy a levegő városa elvesztette az egyetlen dolgot, amiről neves. Ha a Theniorok járnak is erre, a rejtőmágiáik legendásak, az emlékük se látszik már.
*Csekély túlzással él, nyomatékosítva, hogy mennyire gondolja problémának a város arculatváltását.*
- Tehát az ötlettel egyetértek, de miután a város épített egy saját negyedet és egy magánhadsereget, a kifejezetten ellenszenves megítélésem, hogy inkább kiskirálykodnak egy szemétdomb felett, mintsem veszélyeztessék a helyzetük. A középszerűség tökéletes leképeződése.
*A jelen ellenszenvét gyorsan felváltja a múlté.*
- Igen. A jövőt nem láthatja senki, lehet kitaláltak volna egy új adót a köznép számára, több terményt elvenni a parasztoktól vagy hasonló dolog, ami a bent ülők között senki zsebét nem sérti.
*Bizonytalan abban, hogy a város tényleg csődbe ment volna, de igazából innen már csak pár lépés leszámolni a népharagot. Időt lehet vele nyerni csak.*
- Köszönöm, volt időm foglalkozni eggyel és mással.
*Az utóbbi kérdésre egy kicsit visszafogottabbá válik, főleg a tanonc kifejezésre.*
- Ami a készségfejlesztés illeti, elsősorban a templomot érdemes látogatni, szerencsére az a papoknak is kell, így megmaradt az oktatása. Abban nem tudok segédkezni, az nem olyan ismeret, ami továbbadható. Tanítványokat nem fogadok egyelőre, főleg ennyi dolgom közepette, de ellenjuttatás fejében örömmel segédkezem.
*Laza módon kezeli az üzletelést Merchennel, de azért elültet egy bogarat a fülébe.*
- Viszont, ha már mágia és üzlet, igazából a hold- és földmágia űzőiből nem kevés van a városban, így még ha nem is gyenge, de olcsó trükknek számít, amire könnyedén lehet találni oktatót. Viszont egy jó kapcsolatokkal rendelkező kereskedőnek, aminek Önt tartom, megemlítem a lehetőséget az elvándorolt, értékes és ritka mágiafajtákban jártas varázslók felkutatásában. Bár nem hiszem, hogy direkt történt, de miután a város elvesztette a mágikus méltóságát, a szabad mágusai, akik eddig elég szabadon ajánlottak néha a toronybeli mágusok árainak feléig, vagy elzárkóztak teljesen a külső világ elől, a toronyba vagy Lihanechbe vagy csak zsebre vágták a köpenyük és nem kívánják elővenni. Persze figyelmeztetem, hogy lehet okkal, bár jómagam csak az apátiát vettem észre, hogy miért is akarnának visszajönni a városba, ami már nem szolgáltat nekik semmit.
//Egy nemes ügy//
- Én ennél komorabban látom a helyzetet. Ha belegondol, nevetséges, hogy a levegő városa elvesztette az egyetlen dolgot, amiről neves. Ha a Theniorok járnak is erre, a rejtőmágiáik legendásak, az emlékük se látszik már.
*Csekély túlzással él, nyomatékosítva, hogy mennyire gondolja problémának a város arculatváltását.*
- Tehát az ötlettel egyetértek, de miután a város épített egy saját negyedet és egy magánhadsereget, a kifejezetten ellenszenves megítélésem, hogy inkább kiskirálykodnak egy szemétdomb felett, mintsem veszélyeztessék a helyzetük. A középszerűség tökéletes leképeződése.
*A jelen ellenszenvét gyorsan felváltja a múlté.*
- Igen. A jövőt nem láthatja senki, lehet kitaláltak volna egy új adót a köznép számára, több terményt elvenni a parasztoktól vagy hasonló dolog, ami a bent ülők között senki zsebét nem sérti.
*Bizonytalan abban, hogy a város tényleg csődbe ment volna, de igazából innen már csak pár lépés leszámolni a népharagot. Időt lehet vele nyerni csak.*
- Köszönöm, volt időm foglalkozni eggyel és mással.
*Az utóbbi kérdésre egy kicsit visszafogottabbá válik, főleg a tanonc kifejezésre.*
- Ami a készségfejlesztés illeti, elsősorban a templomot érdemes látogatni, szerencsére az a papoknak is kell, így megmaradt az oktatása. Abban nem tudok segédkezni, az nem olyan ismeret, ami továbbadható. Tanítványokat nem fogadok egyelőre, főleg ennyi dolgom közepette, de ellenjuttatás fejében örömmel segédkezem.
*Laza módon kezeli az üzletelést Merchennel, de azért elültet egy bogarat a fülébe.*
- Viszont, ha már mágia és üzlet, igazából a hold- és földmágia űzőiből nem kevés van a városban, így még ha nem is gyenge, de olcsó trükknek számít, amire könnyedén lehet találni oktatót. Viszont egy jó kapcsolatokkal rendelkező kereskedőnek, aminek Önt tartom, megemlítem a lehetőséget az elvándorolt, értékes és ritka mágiafajtákban jártas varázslók felkutatásában. Bár nem hiszem, hogy direkt történt, de miután a város elvesztette a mágikus méltóságát, a szabad mágusai, akik eddig elég szabadon ajánlottak néha a toronybeli mágusok árainak feléig, vagy elzárkóztak teljesen a külső világ elől, a toronyba vagy Lihanechbe vagy csak zsebre vágták a köpenyük és nem kívánják elővenni. Persze figyelmeztetem, hogy lehet okkal, bár jómagam csak az apátiát vettem észre, hogy miért is akarnának visszajönni a városba, ami már nem szolgáltat nekik semmit.
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-18 18:33:20
Üzenet elküldve: 2025-11-18 18:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Esze ágában sincs viccként felfogni egy házassági ajánlatot. Egy nemesnek talán ez az egyik legfontosabb esemény, mi megadathat az életében, és bizony az elegáns megjelenés, a méltóságteljes viselkedés és egyéb szigor mellé nem fér bele olyasmi, mint a vicc.
Az apró kis vitát nem szítja tovább közöttük, de számára továbbra is furcsa, még ha ez is az igazság, hogy valaki nem a legszebb, legjobb oldalát próbálja mutatni egy első találkozó alkalmával, főleg, ha épp az a célja, hogy megnyerjen magának egy nemes hölgyet.
Úgy dönt, hogy nem próbálja most megérteni a különös viselkedés mögött rejlő okokat, s Lazziar úr válaszából ítélve Amazianát sem szükséges ugrasztania, hogy főzzön egy új csésze teát a vendégnek, így a politikai bájcsevej mellett több időt fordíthatnak egymás megismerésére.*
- Igen, illetve nem teljesen. A legjobb barátnőm rengeteget segít, ameddig nem sikerül személyzetet találnom. Ő ért mindenféle ház körüli teendőhöz, amihez én nem. *Úgyhogy hiába is próbálja Lazziar elképzelni a szőkeséget, ahogy ő hajolgat le a mosatlannal teli kosárért, sajnos csalódnia kell, mert Alenia nem csinál ilyesmit. Luninari ugyan most nincs itt, de helyette itt van Amaziana, akire remélhetőleg a vendéglátás után majd rábízhat hasonló feladatokat is, amíg unokabátyja nem hívatja vissza a szolgálólányt magához.
Mindezek után érdeklődve hallgatja Lazziar történetét, és valóban, az első szó, amin megakad a figyelme, az az úr jegyese, akiről nem derül ki egyhamar, hogy mi történt vele, úgyhogy az elf most ügyesen találta ki a szőkeség gondolatait. Hamar fény derül aztán, hogy mi lett a hölgy sorsa, melyre Alenia csupán röviden felel.*
- Értem, sajnálom. *Már csak azért sem mond többet, hogy tiszteletben tartsa a férfi igényét, mi szerint nem akar erről sokat beszélni. Ezt követően egy ismerős nevet hall, Orthus. No, neki vele kapcsolatban vannak felemás emlékei, de a rosszat inkább megtartja magának, már csak a Morthimer úr iránti tisztelet okán is.*
- Igen, természetesen ismerem Morthimer prefektust. Az édesapja hosszú évtizedekig a Sayqueves család üzlettársa volt, míg el nem hunyt. A kereskedelmi ügyek miatt a Morthimer család szoros kapcsolatot ápolt a szüleimmel, így miután visszatértem Artheniorba, Orthus úr volt az első, akit felkerestem. Ahogy az édesapja, ő is jól bánik a szavakkal és az üzletekkel, így mára már Selyemrév prefektusaként tevékenykedik. Szeretné esetleg megismerni őt, Glynmaris úr? *Kérdez vissza kíváncsian.*
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Kúria//
*Esze ágában sincs viccként felfogni egy házassági ajánlatot. Egy nemesnek talán ez az egyik legfontosabb esemény, mi megadathat az életében, és bizony az elegáns megjelenés, a méltóságteljes viselkedés és egyéb szigor mellé nem fér bele olyasmi, mint a vicc.
Az apró kis vitát nem szítja tovább közöttük, de számára továbbra is furcsa, még ha ez is az igazság, hogy valaki nem a legszebb, legjobb oldalát próbálja mutatni egy első találkozó alkalmával, főleg, ha épp az a célja, hogy megnyerjen magának egy nemes hölgyet.
Úgy dönt, hogy nem próbálja most megérteni a különös viselkedés mögött rejlő okokat, s Lazziar úr válaszából ítélve Amazianát sem szükséges ugrasztania, hogy főzzön egy új csésze teát a vendégnek, így a politikai bájcsevej mellett több időt fordíthatnak egymás megismerésére.*
- Igen, illetve nem teljesen. A legjobb barátnőm rengeteget segít, ameddig nem sikerül személyzetet találnom. Ő ért mindenféle ház körüli teendőhöz, amihez én nem. *Úgyhogy hiába is próbálja Lazziar elképzelni a szőkeséget, ahogy ő hajolgat le a mosatlannal teli kosárért, sajnos csalódnia kell, mert Alenia nem csinál ilyesmit. Luninari ugyan most nincs itt, de helyette itt van Amaziana, akire remélhetőleg a vendéglátás után majd rábízhat hasonló feladatokat is, amíg unokabátyja nem hívatja vissza a szolgálólányt magához.
Mindezek után érdeklődve hallgatja Lazziar történetét, és valóban, az első szó, amin megakad a figyelme, az az úr jegyese, akiről nem derül ki egyhamar, hogy mi történt vele, úgyhogy az elf most ügyesen találta ki a szőkeség gondolatait. Hamar fény derül aztán, hogy mi lett a hölgy sorsa, melyre Alenia csupán röviden felel.*
- Értem, sajnálom. *Már csak azért sem mond többet, hogy tiszteletben tartsa a férfi igényét, mi szerint nem akar erről sokat beszélni. Ezt követően egy ismerős nevet hall, Orthus. No, neki vele kapcsolatban vannak felemás emlékei, de a rosszat inkább megtartja magának, már csak a Morthimer úr iránti tisztelet okán is.*
- Igen, természetesen ismerem Morthimer prefektust. Az édesapja hosszú évtizedekig a Sayqueves család üzlettársa volt, míg el nem hunyt. A kereskedelmi ügyek miatt a Morthimer család szoros kapcsolatot ápolt a szüleimmel, így miután visszatértem Artheniorba, Orthus úr volt az első, akit felkerestem. Ahogy az édesapja, ő is jól bánik a szavakkal és az üzletekkel, így mára már Selyemrév prefektusaként tevékenykedik. Szeretné esetleg megismerni őt, Glynmaris úr? *Kérdez vissza kíváncsian.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-18 12:07:01
Üzenet elküldve: 2025-11-18 12:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Vagy úgy. Ezt nem tudtam, vagyis hát hallottam ezt-azt, tudja hogy van ez. De sosem mentem utána jobban, pedig a maga valójában igazán érdekes ez.
*Elmélkedik, mert egyébként tényleg így gondolja.*
-Csak találgatni tudnék, hogy mi állhatott a háttérben, de azzal igazából semmire sem mennénk, így engedelmével megkímélem magunkat ettől.
*Meg aztán fantáziálgatni mindenki tud, az talán jobban illik egy lepukkant kocsmába, ahol hányásig issza magát az ember. Aztán az élvezetekre csak hümment, bár ő maga igazán nem panaszkodhat, mert ha lenne harmadik vége egy gyertyának, valószínűleg azt is égetné.*
-Annyit talán érdemes mégis felvetnem, hogy talán meg lehetne próbálni néhányukat visszacsábítani, hogy a varázslás különleges tudománya ne korlátozódjon a Mágustoronyba. Még ha nem is teljességében, egy a városban, vagy akár a városhoz közelebbi elérhetőségű mágusiskola bizonyára nagyban megkönnyítené a dolgokat. Mit gondol?
*Ez csak úgy eszébe jutott, de kíváncsi Nestar véleményére, főleg hogy hamar kiderül, hogy bizony tényleg tanácsos volt korábban.*
-De ha már láthatták előre a bukást, miért nem igyekeztek tenni valamit, amivel elkerülhették volna? Egyszerű emberi gyarlóságból?
*Ez a kérdés egyébként régóta foglalkoztatta, bár nem esik nehezére elképzelnie, hogy egyszerűen így volt kényelmes, és nem igazán lehetett elkerülni a bajt, úgyhogy csak kiszedtek mindent amit még lehetett és elhagyták a süllyedő hajót.*
-Nahát! Micsoda meglepetés! Egy volt tanácstag, aki ráadásul nemes maga is, és még a mágiák tudója is. Szép kis lista, mondhatom.
*Elismerően bólint.*
-Mondja csak nem lenne kedve tanítani egy-két trükköt a jövőben? Nem ismerem a fortélyokat, nem tudom mennyire kell születni a mágiára, és mennyire tanulhatóak a fogások, no meg persze hogy ön vállal-e tanoncokat.
//Egy nemes ügy//
-Vagy úgy. Ezt nem tudtam, vagyis hát hallottam ezt-azt, tudja hogy van ez. De sosem mentem utána jobban, pedig a maga valójában igazán érdekes ez.
*Elmélkedik, mert egyébként tényleg így gondolja.*
-Csak találgatni tudnék, hogy mi állhatott a háttérben, de azzal igazából semmire sem mennénk, így engedelmével megkímélem magunkat ettől.
*Meg aztán fantáziálgatni mindenki tud, az talán jobban illik egy lepukkant kocsmába, ahol hányásig issza magát az ember. Aztán az élvezetekre csak hümment, bár ő maga igazán nem panaszkodhat, mert ha lenne harmadik vége egy gyertyának, valószínűleg azt is égetné.*
-Annyit talán érdemes mégis felvetnem, hogy talán meg lehetne próbálni néhányukat visszacsábítani, hogy a varázslás különleges tudománya ne korlátozódjon a Mágustoronyba. Még ha nem is teljességében, egy a városban, vagy akár a városhoz közelebbi elérhetőségű mágusiskola bizonyára nagyban megkönnyítené a dolgokat. Mit gondol?
*Ez csak úgy eszébe jutott, de kíváncsi Nestar véleményére, főleg hogy hamar kiderül, hogy bizony tényleg tanácsos volt korábban.*
-De ha már láthatták előre a bukást, miért nem igyekeztek tenni valamit, amivel elkerülhették volna? Egyszerű emberi gyarlóságból?
*Ez a kérdés egyébként régóta foglalkoztatta, bár nem esik nehezére elképzelnie, hogy egyszerűen így volt kényelmes, és nem igazán lehetett elkerülni a bajt, úgyhogy csak kiszedtek mindent amit még lehetett és elhagyták a süllyedő hajót.*
-Nahát! Micsoda meglepetés! Egy volt tanácstag, aki ráadásul nemes maga is, és még a mágiák tudója is. Szép kis lista, mondhatom.
*Elismerően bólint.*
-Mondja csak nem lenne kedve tanítani egy-két trükköt a jövőben? Nem ismerem a fortélyokat, nem tudom mennyire kell születni a mágiára, és mennyire tanulhatóak a fogások, no meg persze hogy ön vállal-e tanoncokat.
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:02:18
Üzenet elküldve: 2025-11-17 19:02:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Bólint, amikor Lyssira felidézte az új városrész átadásának napját.*
- Igen, akkor Selyemrévet ünnepeltük és úgy volt helyénvaló, hogy ezt itt tegyük. Én a magam részéről továbbra is óvatos, talán kissé bizalmatlan is vagyok. A városnak sok problémája nem oldódott meg. Azok, akik ezt a földet bitorolták korábban, a város legszegényebb, legrosszabb sorsú népei voltak. Őket innen voltaképp elkergették, be a Romváros területére, azért hogy a leggazdagabbak számára fényűző palotákat, kellemes sétányokat emeljenek. Vajon milyen érzés lehet nincstelenül, űzötten visszatérni a helyre, ami minden mocskával együtt az otthonunk volt, és ott szemérmetlen fényűzést látni?
*teszi fel a költői kérdést.*
- Bizonyára Önnek van erről valami sejtése, amikor látja a Romvárost, ami egykor kegyed otthona volt, és most mások bitorolják és hagyják lezülleni. Más helyzet, mégis meglepően rokon lehet. Nos, ezért nem akarok én tömegrendezvényeket engedni Selyemrévbe. Nem hiányzik, hogy a közemberek és a szegények előtt hivalkodjunk a jó sorunkkal, ha nem akarunk egy második lázadást. A romváros helyzetét meg kell oldani, a legínségesebb sorsúak életén javítani kell, mielőtt túlzottan nyiltan kezdjük élni fényűző életünket itt.
*fejti ki a véleményét. Megint azon kapja magát, hogy kortesbeszédet mond a városi ügyek kapcsán, de nincs mit tenni, ez az ő igazi terepe.
Jobb is, hogy könnyedebb témára terelődik a szó.*
- Kerítünk rá alkalmat, hogy néhány próbálkozásomat megmutassam kegyednek. Csak arra kérem, legyen elnéző, amikor ez megtörténik.
*mondja fanyar mosollyal. Nincsenek illúziói, hogy "művészete" nem igazán közelíti meg egy nemesi neveltetésben részesült gyermek kezdő festészeti tudását sem.
Egy bólintással hagyja helyben Lyssira megállapítását arról, hogy mások megsegítése hogyan emeli őt is feljebb. Jól látja a fiatal arisztokrata: pontosan ez a lényege a dolognak.
Végül aztán Lyssira az, aki kezdeményezi, hogy véget vessen a látogatásnak, és Orthus ezt is tökéletesen megérti. Visszakíséri a hölgyet a teraszra, ahol a cselédlány, Theparda azóta is engedelmesen várakozik Lyssira kesztyűivel, hogy visszaadja azokat a vendégnek.
Ezután Orthus visszakíséri a vendéget a házon át az épület elé, ahol a hintó Lyssirára várakozik, és egy kézcsók kíséretében besegíti a járműbe.
Miután Lyssira távozott, Orthus egészen jó hangulatban találja magát. Persze túlzottan bizalmatlan fajta ahhoz, hogy igazán átadja magát az örömnek, hogy egy ilyen művelt és szemrevaló hölgy kitünteti a figyelmével és ilyen nagyra értékeli a törekvéseit, elgondolásait. De azért szeretné azt gondolni, hogy sikerült jó benyomást tennie Lyssirára. Elvégre egy férfi nem csak a testi adottságaival, hanem a státuszával és lehetőségeivel is le tud nyűgözni egy hölgyet. És Orthus ezen a téren elég jól áll. Természetesen elgondolkozik azon, amikor már magában van, hogy Lyssirát is felvegye a feleségjelöltek listájára. És egyelőre kifejezetten tetszik neki a gondolat. Bár első benyomása a hölgyről az, hogy kissé még tapasztalatlan, de kellemes társaság, művelt és mindenképpen jól mutatna az oldalán. Hogy boldogok lennének-e egymás oldalán? Ez nem olyasmi, amit sokat mérlegelnek nemesi körökben, de végső soron: ő meg tudja adni a nőnek a gondtalan, fényűző életet. Lyssira pedig méltó asszonya lehetne, és már ezzel is segítené a céljai elérésében. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből...*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Bólint, amikor Lyssira felidézte az új városrész átadásának napját.*
- Igen, akkor Selyemrévet ünnepeltük és úgy volt helyénvaló, hogy ezt itt tegyük. Én a magam részéről továbbra is óvatos, talán kissé bizalmatlan is vagyok. A városnak sok problémája nem oldódott meg. Azok, akik ezt a földet bitorolták korábban, a város legszegényebb, legrosszabb sorsú népei voltak. Őket innen voltaképp elkergették, be a Romváros területére, azért hogy a leggazdagabbak számára fényűző palotákat, kellemes sétányokat emeljenek. Vajon milyen érzés lehet nincstelenül, űzötten visszatérni a helyre, ami minden mocskával együtt az otthonunk volt, és ott szemérmetlen fényűzést látni?
*teszi fel a költői kérdést.*
- Bizonyára Önnek van erről valami sejtése, amikor látja a Romvárost, ami egykor kegyed otthona volt, és most mások bitorolják és hagyják lezülleni. Más helyzet, mégis meglepően rokon lehet. Nos, ezért nem akarok én tömegrendezvényeket engedni Selyemrévbe. Nem hiányzik, hogy a közemberek és a szegények előtt hivalkodjunk a jó sorunkkal, ha nem akarunk egy második lázadást. A romváros helyzetét meg kell oldani, a legínségesebb sorsúak életén javítani kell, mielőtt túlzottan nyiltan kezdjük élni fényűző életünket itt.
*fejti ki a véleményét. Megint azon kapja magát, hogy kortesbeszédet mond a városi ügyek kapcsán, de nincs mit tenni, ez az ő igazi terepe.
Jobb is, hogy könnyedebb témára terelődik a szó.*
- Kerítünk rá alkalmat, hogy néhány próbálkozásomat megmutassam kegyednek. Csak arra kérem, legyen elnéző, amikor ez megtörténik.
*mondja fanyar mosollyal. Nincsenek illúziói, hogy "művészete" nem igazán közelíti meg egy nemesi neveltetésben részesült gyermek kezdő festészeti tudását sem.
Egy bólintással hagyja helyben Lyssira megállapítását arról, hogy mások megsegítése hogyan emeli őt is feljebb. Jól látja a fiatal arisztokrata: pontosan ez a lényege a dolognak.
Végül aztán Lyssira az, aki kezdeményezi, hogy véget vessen a látogatásnak, és Orthus ezt is tökéletesen megérti. Visszakíséri a hölgyet a teraszra, ahol a cselédlány, Theparda azóta is engedelmesen várakozik Lyssira kesztyűivel, hogy visszaadja azokat a vendégnek.
Ezután Orthus visszakíséri a vendéget a házon át az épület elé, ahol a hintó Lyssirára várakozik, és egy kézcsók kíséretében besegíti a járműbe.
Miután Lyssira távozott, Orthus egészen jó hangulatban találja magát. Persze túlzottan bizalmatlan fajta ahhoz, hogy igazán átadja magát az örömnek, hogy egy ilyen művelt és szemrevaló hölgy kitünteti a figyelmével és ilyen nagyra értékeli a törekvéseit, elgondolásait. De azért szeretné azt gondolni, hogy sikerült jó benyomást tennie Lyssirára. Elvégre egy férfi nem csak a testi adottságaival, hanem a státuszával és lehetőségeivel is le tud nyűgözni egy hölgyet. És Orthus ezen a téren elég jól áll. Természetesen elgondolkozik azon, amikor már magában van, hogy Lyssirát is felvegye a feleségjelöltek listájára. És egyelőre kifejezetten tetszik neki a gondolat. Bár első benyomása a hölgyről az, hogy kissé még tapasztalatlan, de kellemes társaság, művelt és mindenképpen jól mutatna az oldalán. Hogy boldogok lennének-e egymás oldalán? Ez nem olyasmi, amit sokat mérlegelnek nemesi körökben, de végső soron: ő meg tudja adni a nőnek a gondtalan, fényűző életet. Lyssira pedig méltó asszonya lehetne, és már ezzel is segítené a céljai elérésében. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből...*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:51:40
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Samonyr Rezidencia//
* A világoszöld varázsital gond nélkül csurog le a férfi torkán, és szerencsére nem a tüdejébe kerül, úgyhogy nem kezd el fuldokolni tőle. Épp ellenkezőleg, hirtelen egy mély lélegzetet vesz, ahogy felül, és meglepődve néz körbe, miközben arca zsibbad a pofonoktól. *
- Hát ez kurva jó volt. * Jelenti ki kábán szédelegve, ahogy csodálkozva veszi észre, hogy valami mágiának hála a dézsából egészen máshová került. Érdeklődve pillant le löttyedt férfiasságára, majd a meztelen jegyesére. *
- Mi a fasz történt? * Teszi fel a kérdést, ismeretségük óta talán most először nem olyan összeszedetten, és átgondoltan beszélve, hanem nyersen, kimondva az első dolgot amit gondol. Furcsán méregeti a szobát, és reszketeg lábakkal, a dézsa szélébe támaszkodva próbál meg felkelni a földről, mély sóhajok közepette. Ahogy ezzel megvan, kifújja magát, és arca, testtartása lassan visszanyeri korábbi megjelenését, még haján is végig simít, hogy ne legyen olyan kócos. *
- Ez új élmény volt. Köszönöm. * Jelenti ki, kimért mosollyal az arcán, ahogy a véres vízre néz, majd vissza Norrára. *
- Remélem nem ijesztettelek meg. * Teszi még hozzá, nem mondva ki, hogy milyen hálával adózik a nőnek, amiért látszólag nem ért vissza a helyzettel. Nem okolná azért, ha az élettelen test láttán megjött volna a kedve hozzá, hogy megölje. Ő maga nem tudja, hogy mit tenne, ha valaki elájulna szex közben, de lehet, hogy nem bírná visszafogni alantas gondolatait. Egyelőre örül neki, hogy erre nem derült fény, és hogy még ilyen helyzetben is megbízhat a nőben. Kimondatlanul is mélyül közöttük a bizalom. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
* A világoszöld varázsital gond nélkül csurog le a férfi torkán, és szerencsére nem a tüdejébe kerül, úgyhogy nem kezd el fuldokolni tőle. Épp ellenkezőleg, hirtelen egy mély lélegzetet vesz, ahogy felül, és meglepődve néz körbe, miközben arca zsibbad a pofonoktól. *
- Hát ez kurva jó volt. * Jelenti ki kábán szédelegve, ahogy csodálkozva veszi észre, hogy valami mágiának hála a dézsából egészen máshová került. Érdeklődve pillant le löttyedt férfiasságára, majd a meztelen jegyesére. *
- Mi a fasz történt? * Teszi fel a kérdést, ismeretségük óta talán most először nem olyan összeszedetten, és átgondoltan beszélve, hanem nyersen, kimondva az első dolgot amit gondol. Furcsán méregeti a szobát, és reszketeg lábakkal, a dézsa szélébe támaszkodva próbál meg felkelni a földről, mély sóhajok közepette. Ahogy ezzel megvan, kifújja magát, és arca, testtartása lassan visszanyeri korábbi megjelenését, még haján is végig simít, hogy ne legyen olyan kócos. *
- Ez új élmény volt. Köszönöm. * Jelenti ki, kimért mosollyal az arcán, ahogy a véres vízre néz, majd vissza Norrára. *
- Remélem nem ijesztettelek meg. * Teszi még hozzá, nem mondva ki, hogy milyen hálával adózik a nőnek, amiért látszólag nem ért vissza a helyzettel. Nem okolná azért, ha az élettelen test láttán megjött volna a kedve hozzá, hogy megölje. Ő maga nem tudja, hogy mit tenne, ha valaki elájulna szex közben, de lehet, hogy nem bírná visszafogni alantas gondolatait. Egyelőre örül neki, hogy erre nem derült fény, és hogy még ilyen helyzetben is megbízhat a nőben. Kimondatlanul is mélyül közöttük a bizalom. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-16 15:46:47
Üzenet elküldve: 2025-11-16 15:46:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Látni, hogy még nem ismerte meg igazán a várost, vagy inkább a városban élő nemesek elképzeléseit. Ezért nem korholja magát, sokkal inkább képzeletben jegyzetel, hogy Selyemrévbe nem volna jó beengedni az efféle mulatságokat.*
- Nos, ez okos döntés volna, bár ideérkezésemkor éppen Selyemrévet ünnepelték, s igen nagy tömeg csődült össze. Az aranyköpenyesek tették a dolgukat viszont. *Már amennyit látott belőle, rendbontás kevés alakult ki, ha egyáltalán.* - De a Főtér kellemes aurája méltó hely lehetne, valóban. Ez a jövő, de szeretek ilyesfélén elmélkedni. *Valóban nagy tervező, még akkor is, ha ez nem az ő dolga lesz. Bár, ki tudja? Ötlete volna bőven.*
- A művek szépsége igen relatív. Néha nem az ecsetvonás maga, hanem a művész személye, vagy épp a festő gondolatai szépítik. *Látott már ocsmány alkotásokat, melyekért kúriák árát is kipengethették volna, s ez pusztán a név miatt volt, szemeit cseppet sem gyönyörködtette. Más szemeivel pedig ha igyekszik is olykor, de nem láthat.*
- És ezért jutott előre, s talán segített meg sokakat. *Állapítja meg, cseppet sem rosszallóan, sőt, inkább imponál neki a férfi attitűdje. Nem volna szép, ha pont ő várna el önzetlenséget, hiszen ő maga is azért fog tenni mindent úgy, ahogy, hogy feltörjön. A mostani látogatása sincs másért, mindössze remek mellékzöngéje, hogy jól érzi magát a nemes társaságban.
Az állatok kérdése igencsak foglalkoztatja. Különlegességeket gyűjteni, s kellemes környezetben megtekinthetővé, vagy eladhatóvá tenni a megszelídített egyedeket igencsak nagy vállalás lenne, de gyarapodhatna a még nem létező vagyonuk is tőle. Mint oly sok minden, ez is a jövő…*
- Aki napjait átitatja az üzlet, annak igen nehéz tőle elvonatkoztatni. De valóban, nagy kockázat… viszont olyan kockázat, amit szívesen vállalnék, ha végre lehetőségem nyílik. Viszont, Morthimer úr, bármily' kellemes is ez a délután, most búcsúznom kell a mihamarabbi folytatás reményével. *Nem kezd magyarázatokba, miértekbe. Méltó lezárása a napnak a séta, neki pedig rengeteg dolga van még, mielőtt a tanácshoz járul. A férfi minden bizonnyal biztosítja neki a méltó „hazajutást”, s ha megannyi témájuk is maradt, legalább van miért várni a következő találkozást.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Látni, hogy még nem ismerte meg igazán a várost, vagy inkább a városban élő nemesek elképzeléseit. Ezért nem korholja magát, sokkal inkább képzeletben jegyzetel, hogy Selyemrévbe nem volna jó beengedni az efféle mulatságokat.*
- Nos, ez okos döntés volna, bár ideérkezésemkor éppen Selyemrévet ünnepelték, s igen nagy tömeg csődült össze. Az aranyköpenyesek tették a dolgukat viszont. *Már amennyit látott belőle, rendbontás kevés alakult ki, ha egyáltalán.* - De a Főtér kellemes aurája méltó hely lehetne, valóban. Ez a jövő, de szeretek ilyesfélén elmélkedni. *Valóban nagy tervező, még akkor is, ha ez nem az ő dolga lesz. Bár, ki tudja? Ötlete volna bőven.*
- A művek szépsége igen relatív. Néha nem az ecsetvonás maga, hanem a művész személye, vagy épp a festő gondolatai szépítik. *Látott már ocsmány alkotásokat, melyekért kúriák árát is kipengethették volna, s ez pusztán a név miatt volt, szemeit cseppet sem gyönyörködtette. Más szemeivel pedig ha igyekszik is olykor, de nem láthat.*
- És ezért jutott előre, s talán segített meg sokakat. *Állapítja meg, cseppet sem rosszallóan, sőt, inkább imponál neki a férfi attitűdje. Nem volna szép, ha pont ő várna el önzetlenséget, hiszen ő maga is azért fog tenni mindent úgy, ahogy, hogy feltörjön. A mostani látogatása sincs másért, mindössze remek mellékzöngéje, hogy jól érzi magát a nemes társaságban.
Az állatok kérdése igencsak foglalkoztatja. Különlegességeket gyűjteni, s kellemes környezetben megtekinthetővé, vagy eladhatóvá tenni a megszelídített egyedeket igencsak nagy vállalás lenne, de gyarapodhatna a még nem létező vagyonuk is tőle. Mint oly sok minden, ez is a jövő…*
- Aki napjait átitatja az üzlet, annak igen nehéz tőle elvonatkoztatni. De valóban, nagy kockázat… viszont olyan kockázat, amit szívesen vállalnék, ha végre lehetőségem nyílik. Viszont, Morthimer úr, bármily' kellemes is ez a délután, most búcsúznom kell a mihamarabbi folytatás reményével. *Nem kezd magyarázatokba, miértekbe. Méltó lezárása a napnak a séta, neki pedig rengeteg dolga van még, mielőtt a tanácshoz járul. A férfi minden bizonnyal biztosítja neki a méltó „hazajutást”, s ha megannyi témájuk is maradt, legalább van miért várni a következő találkozást.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-16 10:37:29
Üzenet elküldve: 2025-11-16 10:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Sayqueves kúria//
*Szó szerint értette, amit mondott. Ugyan továbbra sem biztos abban, hogy jó döntés volt-e ismeretségük ilyen korai szakaszában, ennyire nyíltan kimondani, hogy az istennő áldása mire lehet képes, és azt, hogy ő azon kevesek közé tartozik, akik kérni is tudják ezt az áldást, de bízik Atkirában, és abban, hogy ez a tudás nem okoz majd kellemetlen pillanatokat kettejük számára, hanem inkább segít abban, hogy a férfi is hasonló bizalommal érezzen iránta.
Magára hagyja Atkirát, és következő pár óra mindkettőjük számára megnyugtató magányban telhet. Míg a ház újdonsült komornyikja egyre inkább otthon érezheti magát, és az üres hasát is megtöltheti valami finommal, addig Alenia a kertben sétál egyet, majd később a szobájába megy, hogy imájával hálát adjon Eeyrnek azért, hogy épségben hazatérhetett Szarvasligetből a saját otthonába, ahol mostantól már nem kell egyedül sem lennie. Atkira nem találhatja őt sem az udvaron, sem a társalkodóban, sem a többi helyiségben, de szerencséjére a szőkeség épp akkor jön ki a szobájából és lépked le a lépcsőkön, mikor a férfi épp arrafelé járkál, valószínűleg pont utána kutatva.
Alenia megáll a lépcső alján, és a szokásos mosolyával néz a másik szemeibe.*
- Váljék kedves egészségedre! Azt hiszem, hogy mára nincs igazán semmi, amit ki tudnék találni neked. viszont van egy ötletem. A holnapi napon jelöltek fognak érkezni hozzám, ugyanúgy szolgálói munkára, mint a tiéd is. Szeretném, ha nem egyedül kellene végezned minden munkát egy ekkora házban, de azt is szeretném, ha méltó módon fogadnád te is a vendégeket. Úgyhogy kérlek, menj el a piacra, vegyél magadnak elegáns öltözéket! Ha pedig hazaértél, menj körbe a házban és zárd be az összes ajtót éjszakára! Ha megjöttél, jelentkezz nálam, de feladatot már nem fogok adni mára. Csupán annyit, hogy pihend ki magad holnapra! *Miközben magyarázza, hogy mit vár komornyikjától, egy erszényt ad Atkira Glopye Nomitiny Fnixdé egyetlen kezébe, benne 500 arannyal.
Ez valahol egy próba is a férfi számára. Kíváncsi, hogy mihez kezd a pénzzel. Úgy tesz, ahogy mondja, és ruhákat vesz magának belőle? Vagy talán másra költi, és soha többé nem látja őt? Ha vissza is jön, mit fog kezdeni a maradék arannyal? Megtartja? Visszaadja neki? Ő maga nem óhajt vele menni a piacra, pont azért, mert ha egyedül bízza rá ezt a feladatot, az könnyedén pontot tesz majd Atkira becsületességének és megbízhatóságának kérdésére. Kíváncsian várja hát az ő reakcióját.*
//Sayqueves kúria//
*Szó szerint értette, amit mondott. Ugyan továbbra sem biztos abban, hogy jó döntés volt-e ismeretségük ilyen korai szakaszában, ennyire nyíltan kimondani, hogy az istennő áldása mire lehet képes, és azt, hogy ő azon kevesek közé tartozik, akik kérni is tudják ezt az áldást, de bízik Atkirában, és abban, hogy ez a tudás nem okoz majd kellemetlen pillanatokat kettejük számára, hanem inkább segít abban, hogy a férfi is hasonló bizalommal érezzen iránta.
Magára hagyja Atkirát, és következő pár óra mindkettőjük számára megnyugtató magányban telhet. Míg a ház újdonsült komornyikja egyre inkább otthon érezheti magát, és az üres hasát is megtöltheti valami finommal, addig Alenia a kertben sétál egyet, majd később a szobájába megy, hogy imájával hálát adjon Eeyrnek azért, hogy épségben hazatérhetett Szarvasligetből a saját otthonába, ahol mostantól már nem kell egyedül sem lennie. Atkira nem találhatja őt sem az udvaron, sem a társalkodóban, sem a többi helyiségben, de szerencséjére a szőkeség épp akkor jön ki a szobájából és lépked le a lépcsőkön, mikor a férfi épp arrafelé járkál, valószínűleg pont utána kutatva.
Alenia megáll a lépcső alján, és a szokásos mosolyával néz a másik szemeibe.*
- Váljék kedves egészségedre! Azt hiszem, hogy mára nincs igazán semmi, amit ki tudnék találni neked. viszont van egy ötletem. A holnapi napon jelöltek fognak érkezni hozzám, ugyanúgy szolgálói munkára, mint a tiéd is. Szeretném, ha nem egyedül kellene végezned minden munkát egy ekkora házban, de azt is szeretném, ha méltó módon fogadnád te is a vendégeket. Úgyhogy kérlek, menj el a piacra, vegyél magadnak elegáns öltözéket! Ha pedig hazaértél, menj körbe a házban és zárd be az összes ajtót éjszakára! Ha megjöttél, jelentkezz nálam, de feladatot már nem fogok adni mára. Csupán annyit, hogy pihend ki magad holnapra! *Miközben magyarázza, hogy mit vár komornyikjától, egy erszényt ad Atkira Glopye Nomitiny Fnixdé egyetlen kezébe, benne 500 arannyal.
Ez valahol egy próba is a férfi számára. Kíváncsi, hogy mihez kezd a pénzzel. Úgy tesz, ahogy mondja, és ruhákat vesz magának belőle? Vagy talán másra költi, és soha többé nem látja őt? Ha vissza is jön, mit fog kezdeni a maradék arannyal? Megtartja? Visszaadja neki? Ő maga nem óhajt vele menni a piacra, pont azért, mert ha egyedül bízza rá ezt a feladatot, az könnyedén pontot tesz majd Atkira becsületességének és megbízhatóságának kérdésére. Kíváncsian várja hát az ő reakcióját.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:30:48
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:30:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Köszönöm szépen! Igen, egy ilyen rendezvény méltán vonzaná a város népét. Hogy őszinte legyek, éppen ezért tartanám valahol máshol, mint Selyemrévben. Ez a biztonság és a nyugalom szigete. Nagy csődületet ide vonzani komoly hátrányokkal járhat. Én az ilyesmit inkább Arthenior még biztonságos, de amúgy is nyüzsgőbb vidékeire tenném. A főtérre, például, esetleg az erdőszéli tisztásra.
*fejti ki gondolatait. Mikor festményeire terelődik a szó, csak ennyit felel.*
- Szívesen megmutatom, habár tartok tőle, hogy nem igazán szépek. Tehetségnek és tudásnak is híján vagyok, ha festészetről van szó. Csak annyira értek hozzá, amennyire úri társaságban elcsípett beszélgetésekből lehet, némi gyakorlással.
*szabadkozik.
Lyssira merész visszakérdezése nem zökkenti ki.*
- Hasznosnak mindenkor, hol ezért, hol azért. Nem jellemző rám az önzetlenség, habár sok olyat teszek, ami látszólag inkább másoknak jó, mint nekem. De az ilyesmit én a jövőbe való befektetésnek tekintem, legyen szó szövetségek építéséről, vagy a város felvirágoztatásáról.
*feleli kendőzetlenül, majd a hölgy kedvteléseire terelődik a szó. Érdekes, amit Lyssira mond, nem is számított arra, hogy ilyen újszerű ötletet fog hallani. Neki persze máris a dolog üzleti részén kezd járni a feje. Idomított állatok. Annak idején, a régi nemességnek sok ilyen jószága volt. Kedvtelésből, házi kedvencnek. Egy-két alkalommal ő is megkísérelt távolabbi védékekről egzotikus állatokat ide szállítani, ám nem alakult szerencsésen a dolog, mert az összezárt állatok egymás ellen fordultak, és verekedéseikkel el is csúfították egymást. Végül amelyik egyáltalán megmaradt, azt is le kellett ölni. Kellemetlen egy tapasztalat volt. De helyben tenyésztetni és idomítani őket... nem elképzelhetetlen.*
- Izgalmas elképzelés, bár nem nélkülözi a kockázatot. De egyetlen jó üzlet sem rizikómentes. Elnézést, természetesen nem minden üzlet, hiszen a kedvtelésekről beszéltünk.
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
- Köszönöm szépen! Igen, egy ilyen rendezvény méltán vonzaná a város népét. Hogy őszinte legyek, éppen ezért tartanám valahol máshol, mint Selyemrévben. Ez a biztonság és a nyugalom szigete. Nagy csődületet ide vonzani komoly hátrányokkal járhat. Én az ilyesmit inkább Arthenior még biztonságos, de amúgy is nyüzsgőbb vidékeire tenném. A főtérre, például, esetleg az erdőszéli tisztásra.
*fejti ki gondolatait. Mikor festményeire terelődik a szó, csak ennyit felel.*
- Szívesen megmutatom, habár tartok tőle, hogy nem igazán szépek. Tehetségnek és tudásnak is híján vagyok, ha festészetről van szó. Csak annyira értek hozzá, amennyire úri társaságban elcsípett beszélgetésekből lehet, némi gyakorlással.
*szabadkozik.
Lyssira merész visszakérdezése nem zökkenti ki.*
- Hasznosnak mindenkor, hol ezért, hol azért. Nem jellemző rám az önzetlenség, habár sok olyat teszek, ami látszólag inkább másoknak jó, mint nekem. De az ilyesmit én a jövőbe való befektetésnek tekintem, legyen szó szövetségek építéséről, vagy a város felvirágoztatásáról.
*feleli kendőzetlenül, majd a hölgy kedvteléseire terelődik a szó. Érdekes, amit Lyssira mond, nem is számított arra, hogy ilyen újszerű ötletet fog hallani. Neki persze máris a dolog üzleti részén kezd járni a feje. Idomított állatok. Annak idején, a régi nemességnek sok ilyen jószága volt. Kedvtelésből, házi kedvencnek. Egy-két alkalommal ő is megkísérelt távolabbi védékekről egzotikus állatokat ide szállítani, ám nem alakult szerencsésen a dolog, mert az összezárt állatok egymás ellen fordultak, és verekedéseikkel el is csúfították egymást. Végül amelyik egyáltalán megmaradt, azt is le kellett ölni. Kellemetlen egy tapasztalat volt. De helyben tenyésztetni és idomítani őket... nem elképzelhetetlen.*
- Izgalmas elképzelés, bár nem nélkülözi a kockázatot. De egyetlen jó üzlet sem rizikómentes. Elnézést, természetesen nem minden üzlet, hiszen a kedvtelésekről beszéltünk.
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-15 09:47:06
Üzenet elküldve: 2025-11-15 09:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Egy röpke pillanatra, mintha rácsodálkozna a férfi szavaira, persze amolyan csodálattal telten, de nem adja annak tudtára hosszasan ezen érzést. Olyan régóta csak a tervezés létezik a fejében, hogy könnyedén fogannak a további ötletek, s a város virágoztatásában masszív részt tudna vállalni azzal, hogy ilyen remek ötletek megvalósításában segédkezhetne, netán továbbfejlesztené azokat. Ugyan mindenhez arany kell, de hiszi, hogy hozzájutnak.*
- Megannyi népet vonzana, s megannyi adományt feltörekvő művészeknek. Egy kisebb fesztivál, melynek otthont adhat Selyemrév. Ha híján van a mulatságoknak a város, bizonyosan vonzana sokakat. És hosszútávon eltarthat, többször elővehető, ami egyfajta biztos pont lehet a szürke, de még a baljós időkben is. Persze gyanítom nem élvez prioritást ez Arthenior életében, de megfontolandó. Csodás ötlet, Morthimer úr.
*Az ötletgazda szerepét meghagyva a férfinek mondja el felsejlett gondolatait. De aztán kérdsz, s a válasz közben csupán magában ámuldozva nézi a gyönyörű terepet, s közben akaratlan is csökkenti a távot maguk között, mely nem nehéz, ha még mindig annak karjába fonva sajátját vezetik.*
- Kérem, egyszer mutassa meg a műveit. *Tekint fel oldalvást a másikra, majd színtelen ábrázattal fordul le róla a szeme, ahogy neki is válaszolnia kell.*
- Hasznosnak kell maradnia a város, vagy önmaga miatt? *Tesz fel helyette egy kissé vájkáló, de a másik megismerése miatt fontos kérdést. Van, ki nyughatatlan, de hogy magának, vagy másnak akar bizonyítani ezzel, sokszor háttérbe szorítva a valódi igényeket, az árulkodó.*
- Tudja, nem a szórakozásé volt az eltelt időszak. Aligha volt terem kitapasztalni igazán, hogy mi az, ami örömöt nyújt, hiszen csak tettem, amit kellett. *Pillanatra hunyja be a szemeit egy légvétel közben. Csak annyira adja jelét annak, hogy ezt némileg sérelmezi, hogy újfent úgy hasson, hogy eltakarni kívánja érzelmeit.*
- Bár megtalálnám a luxusban a helyem és módfelett élvezném a javakat, a művészetet, a csodás zenét, s ruhakölteményeket, akkoriban a különleges állatokban láttam meg a szépet. Tudja, sokan szelídítenek csodálatos lényeket, s azok is képesek lebetegedni, vadászat alkalmával megsérülni. A gondozásuk könnyedén ment. Magam is szeretnék egyet, ha már lesz rá terem. Netán megteremteni másoknak, hogy efféléhez jussanak. Bár igen nehéz egyes lények szelídítése, de nagy a haszon reménye is. *Adja a másik tudtára azt a vágyát, amit talán hangosan még ki sem mondott. Bár ezt sem feltétlenül ő maga kivitelezné, de a megfelelően képzett alkalmazottak megtennék azt helyette, a vezetésével.*
//Egy kellemes ebéd//
//Morthimer rezidencia//
*Egy röpke pillanatra, mintha rácsodálkozna a férfi szavaira, persze amolyan csodálattal telten, de nem adja annak tudtára hosszasan ezen érzést. Olyan régóta csak a tervezés létezik a fejében, hogy könnyedén fogannak a további ötletek, s a város virágoztatásában masszív részt tudna vállalni azzal, hogy ilyen remek ötletek megvalósításában segédkezhetne, netán továbbfejlesztené azokat. Ugyan mindenhez arany kell, de hiszi, hogy hozzájutnak.*
- Megannyi népet vonzana, s megannyi adományt feltörekvő művészeknek. Egy kisebb fesztivál, melynek otthont adhat Selyemrév. Ha híján van a mulatságoknak a város, bizonyosan vonzana sokakat. És hosszútávon eltarthat, többször elővehető, ami egyfajta biztos pont lehet a szürke, de még a baljós időkben is. Persze gyanítom nem élvez prioritást ez Arthenior életében, de megfontolandó. Csodás ötlet, Morthimer úr.
*Az ötletgazda szerepét meghagyva a férfinek mondja el felsejlett gondolatait. De aztán kérdsz, s a válasz közben csupán magában ámuldozva nézi a gyönyörű terepet, s közben akaratlan is csökkenti a távot maguk között, mely nem nehéz, ha még mindig annak karjába fonva sajátját vezetik.*
- Kérem, egyszer mutassa meg a műveit. *Tekint fel oldalvást a másikra, majd színtelen ábrázattal fordul le róla a szeme, ahogy neki is válaszolnia kell.*
- Hasznosnak kell maradnia a város, vagy önmaga miatt? *Tesz fel helyette egy kissé vájkáló, de a másik megismerése miatt fontos kérdést. Van, ki nyughatatlan, de hogy magának, vagy másnak akar bizonyítani ezzel, sokszor háttérbe szorítva a valódi igényeket, az árulkodó.*
- Tudja, nem a szórakozásé volt az eltelt időszak. Aligha volt terem kitapasztalni igazán, hogy mi az, ami örömöt nyújt, hiszen csak tettem, amit kellett. *Pillanatra hunyja be a szemeit egy légvétel közben. Csak annyira adja jelét annak, hogy ezt némileg sérelmezi, hogy újfent úgy hasson, hogy eltakarni kívánja érzelmeit.*
- Bár megtalálnám a luxusban a helyem és módfelett élvezném a javakat, a művészetet, a csodás zenét, s ruhakölteményeket, akkoriban a különleges állatokban láttam meg a szépet. Tudja, sokan szelídítenek csodálatos lényeket, s azok is képesek lebetegedni, vadászat alkalmával megsérülni. A gondozásuk könnyedén ment. Magam is szeretnék egyet, ha már lesz rá terem. Netán megteremteni másoknak, hogy efféléhez jussanak. Bár igen nehéz egyes lények szelídítése, de nagy a haszon reménye is. *Adja a másik tudtára azt a vágyát, amit talán hangosan még ki sem mondott. Bár ezt sem feltétlenül ő maga kivitelezné, de a megfelelően képzett alkalmazottak megtennék azt helyette, a vezetésével.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-15 02:27:58
Üzenet elküldve: 2025-11-15 02:27:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
- Oh, igen, a templomi mágusokra gondoltam, mint a városi szervezet. Független szervezetként működtek, a saját zsebükre, de az ő védőmágiáik biztosították a város nyugalmát. Meg is látszik a hiánya.
*Talán kicsit rosszindulatú összekötni a város hanyatlását a mágusok elvándorlásával, de tény, hogy nem segített a helyzeten.*
- Igazából, nem tudom a belpolitikáját annak, hogy mi történt, csak azt, hogy egyik napról a másikra ők is a Mágustoronyhoz mentek és az Eeyr hívőké lett a Templom. Akkor lebegtették át a tornyot is a tó fölé.
*A leveses megszólalásra bólint.*
- És addig is jó, amíg engedjük magunknak az egyszerű dolgok élvezetét. Ez a sok munka közben elkopik.
*Szólal fel lényegében saját maga ellen, mert őszintétlen az ő szájából hangoztatni ezt. Nem sokat szórakoztatta magát személyes kutatásaival és élvezeteit gyorsan rontják a környező események és a rá terhelődő feladatok.*
- Lehet nem említettem ezt. De erre tekintettel is kaptam meg a selyemrévi birtokomat is. Egyszerű köztanácsosi munkámért cserébe.
*Megpróbálja alulreprezentálni szerepét, igazából tényleg nem tudott semmi hasznosat ténykedni, de páran pedzegették, hogy bátor dolog tőle a bukott régi tanács tagjaként mutatkoznia. Bár ennél jobban meglepi, ha bárki emlékszik rá a neve hallása nélkül vagy egyáltalán azzal.*
- Bizonyosan lett volna egy lázadás vagy hasonló. Az nem feltétlenül baj, ha valamit megvétózol, ami a károdra megy, de az kifejezetten elborzasztó, amikor mindenki csak azért ül bent, hogy másokat leszavazzon. Főleg, ha amúgy be se tudsz szedni elég pénzt, hogy fenntartsd magad. Így utólag már könnyű látni, hogy miért nyitották meg a helyeket az átlag városiaknak. Akinek esze volt, az gyorsan lelépett, hogy ne őt érje a bukás szégyene.
*Természetesen ezt nem feltétlenül gondolja bizonyosra, hiszen akkor a főtanácsosok közül is leköszönt volna pár fő és Evennek is úgy tűnik, hogy könnyedén sikerült visszatérnie és jó pozícióba csücsülnie vissza.*
- De, ismerője vagyok. A Dwirinthalen házban Moonxylweryn keresztül megbarátkoztam a holdmágiákkal és a földmágiából is ismertnek tartom magam. Rengeteg varázslóval volt szerencsém összefutni, bár a többségüket már nem látni, ők is elköltöztek a Mágustoronyhoz. Nem tartoztak a templomi mágusok közé, de nem maradt helyük sem a városban, amióta eltávolodott a mágiától, amiről ismert volt.
*Amiatt nem kell aggódni, hogy szóhoz legyen hagyva, időnként eszébe is kell, hogy jusson, a leves kihűlhet, mire végez a mondandójával, így vissza is a tér a fogyasztásához.*
//Egy nemes ügy//
- Oh, igen, a templomi mágusokra gondoltam, mint a városi szervezet. Független szervezetként működtek, a saját zsebükre, de az ő védőmágiáik biztosították a város nyugalmát. Meg is látszik a hiánya.
*Talán kicsit rosszindulatú összekötni a város hanyatlását a mágusok elvándorlásával, de tény, hogy nem segített a helyzeten.*
- Igazából, nem tudom a belpolitikáját annak, hogy mi történt, csak azt, hogy egyik napról a másikra ők is a Mágustoronyhoz mentek és az Eeyr hívőké lett a Templom. Akkor lebegtették át a tornyot is a tó fölé.
*A leveses megszólalásra bólint.*
- És addig is jó, amíg engedjük magunknak az egyszerű dolgok élvezetét. Ez a sok munka közben elkopik.
*Szólal fel lényegében saját maga ellen, mert őszintétlen az ő szájából hangoztatni ezt. Nem sokat szórakoztatta magát személyes kutatásaival és élvezeteit gyorsan rontják a környező események és a rá terhelődő feladatok.*
- Lehet nem említettem ezt. De erre tekintettel is kaptam meg a selyemrévi birtokomat is. Egyszerű köztanácsosi munkámért cserébe.
*Megpróbálja alulreprezentálni szerepét, igazából tényleg nem tudott semmi hasznosat ténykedni, de páran pedzegették, hogy bátor dolog tőle a bukott régi tanács tagjaként mutatkoznia. Bár ennél jobban meglepi, ha bárki emlékszik rá a neve hallása nélkül vagy egyáltalán azzal.*
- Bizonyosan lett volna egy lázadás vagy hasonló. Az nem feltétlenül baj, ha valamit megvétózol, ami a károdra megy, de az kifejezetten elborzasztó, amikor mindenki csak azért ül bent, hogy másokat leszavazzon. Főleg, ha amúgy be se tudsz szedni elég pénzt, hogy fenntartsd magad. Így utólag már könnyű látni, hogy miért nyitották meg a helyeket az átlag városiaknak. Akinek esze volt, az gyorsan lelépett, hogy ne őt érje a bukás szégyene.
*Természetesen ezt nem feltétlenül gondolja bizonyosra, hiszen akkor a főtanácsosok közül is leköszönt volna pár fő és Evennek is úgy tűnik, hogy könnyedén sikerült visszatérnie és jó pozícióba csücsülnie vissza.*
- De, ismerője vagyok. A Dwirinthalen házban Moonxylweryn keresztül megbarátkoztam a holdmágiákkal és a földmágiából is ismertnek tartom magam. Rengeteg varázslóval volt szerencsém összefutni, bár a többségüket már nem látni, ők is elköltöztek a Mágustoronyhoz. Nem tartoztak a templomi mágusok közé, de nem maradt helyük sem a városban, amióta eltávolodott a mágiától, amiről ismert volt.
*Amiatt nem kell aggódni, hogy szóhoz legyen hagyva, időnként eszébe is kell, hogy jusson, a leves kihűlhet, mire végez a mondandójával, így vissza is a tér a fogyasztásához.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-15 01:08:11
Üzenet elküldve: 2025-11-15 01:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Merchen egy darabig nem is szól közbe, csak figyel, és közben gondolkozik azon, amit hall. Meglehet, hogy a másiknak igaza van, de attól függetlenül még érdekes gondolatkísérlet, hogy milyen lenne a környék, ha a kikötői térség egy az egyben Arthenior afféle része lenne.*
-Azt mondja tehát, hogy javarészt a mágusok adták a város erejének gerincét? És mi lett velük? Vagy ezek ugyanazok a mágusok, akikről korábban beszélt? Tudja bevallom férfiasan azt hittem, hogy csak úgy általánosságban említette a mágusokat, akik itt hagyták a várost, nem azt, hogy konkrétan volt egy mondjuk úgy kiválás, elvándorlás. Ezt biztosan nehezményezte a városvezetés, nem?
*Meglehet mikor ezek a dolgok történtek, javában csak azon járt az esze, hogy hogy fektesse meg a csinos és kevésbé csinos, de hajlandó leányzókat, mintsem hogy ilyen politikai történésekkel foglalkozzon. Bár az apja mindig igyekezett átadni a tudást, aligha talált megértő fülekre az öreg.*
-Biztosan kiderül, majd megkérdezem a szakácsnőt, hogy honnan kaptuk a hozzávalót.
*Szemöldökét megemelve kíván szótlan még egyszer jó étvágyat, és maga is szürcsölgetni kezdi a levest. Neki kifejezetten tetszik ez a markáns íz.*
-Néha rá kell jönnöm, hogy az ilyen egyszerű, apró dolgokban is meg lehet találni az örömöt. Egy tál levesben. Milyen különös, nem igaz?
*Teszi fel a költői kérdést, mielőtt elégedetten még egy kanállal a szájába venne. Aztán éppen csak nem nyeli le a kanalat, mikor azt hallja, hogy Nestar korábban tanácsos volt. A meglepettségét nem is igyekszik leplezni, az bizonyára teljes valójában kiül az arcára.*
-Ön tanácsos volt? Nem is tudtam! Micsoda meglepetéseket tartogat még a tarsolyában kedves uram?
*Kérdi mosolyogva.*
-Ez nem hangzik valami felelős hozzáállásnak. Persze tudom, nem szeretnék naívnak hangzani, hisz a legtöbben, főleg ilyen magas pozícióban leginkább csak azt a célt szolgálják, hogy nekik meg a családjuknak minél jobb legyen. De ez mégiscsak meghökkentő! Ha nem lett volna a lázadás, lehet hogy akkor is lett volna végül? Lett volna végül _valami_.
*Tovább eszi a levest, mert ma még egyébként sem igen evett sok mindent, és így legalább hagyhatja addig is ismét szóhoz jutni a vendégét.*
-Ha már itt tartunk, ön nem ismerője a mágikus tanoknak véletlenül?
//Egy nemes ügy//
*Merchen egy darabig nem is szól közbe, csak figyel, és közben gondolkozik azon, amit hall. Meglehet, hogy a másiknak igaza van, de attól függetlenül még érdekes gondolatkísérlet, hogy milyen lenne a környék, ha a kikötői térség egy az egyben Arthenior afféle része lenne.*
-Azt mondja tehát, hogy javarészt a mágusok adták a város erejének gerincét? És mi lett velük? Vagy ezek ugyanazok a mágusok, akikről korábban beszélt? Tudja bevallom férfiasan azt hittem, hogy csak úgy általánosságban említette a mágusokat, akik itt hagyták a várost, nem azt, hogy konkrétan volt egy mondjuk úgy kiválás, elvándorlás. Ezt biztosan nehezményezte a városvezetés, nem?
*Meglehet mikor ezek a dolgok történtek, javában csak azon járt az esze, hogy hogy fektesse meg a csinos és kevésbé csinos, de hajlandó leányzókat, mintsem hogy ilyen politikai történésekkel foglalkozzon. Bár az apja mindig igyekezett átadni a tudást, aligha talált megértő fülekre az öreg.*
-Biztosan kiderül, majd megkérdezem a szakácsnőt, hogy honnan kaptuk a hozzávalót.
*Szemöldökét megemelve kíván szótlan még egyszer jó étvágyat, és maga is szürcsölgetni kezdi a levest. Neki kifejezetten tetszik ez a markáns íz.*
-Néha rá kell jönnöm, hogy az ilyen egyszerű, apró dolgokban is meg lehet találni az örömöt. Egy tál levesben. Milyen különös, nem igaz?
*Teszi fel a költői kérdést, mielőtt elégedetten még egy kanállal a szájába venne. Aztán éppen csak nem nyeli le a kanalat, mikor azt hallja, hogy Nestar korábban tanácsos volt. A meglepettségét nem is igyekszik leplezni, az bizonyára teljes valójában kiül az arcára.*
-Ön tanácsos volt? Nem is tudtam! Micsoda meglepetéseket tartogat még a tarsolyában kedves uram?
*Kérdi mosolyogva.*
-Ez nem hangzik valami felelős hozzáállásnak. Persze tudom, nem szeretnék naívnak hangzani, hisz a legtöbben, főleg ilyen magas pozícióban leginkább csak azt a célt szolgálják, hogy nekik meg a családjuknak minél jobb legyen. De ez mégiscsak meghökkentő! Ha nem lett volna a lázadás, lehet hogy akkor is lett volna végül? Lett volna végül _valami_.
*Tovább eszi a levest, mert ma még egyébként sem igen evett sok mindent, és így legalább hagyhatja addig is ismét szóhoz jutni a vendégét.*
-Ha már itt tartunk, ön nem ismerője a mágikus tanoknak véletlenül?
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 23:32:44
Üzenet elküldve: 2025-11-14 23:32:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
*Így már kevésbé örül az ajándéknak, ha ki kell fizetnie. Bár attól jobban aggódik, hogy Merchennel ellentétes véleményen vannak arról, hogy mire van szükséges az alkimistának és az ajándék után újra kéne szabatnia az összes nadrágját, hogy ne szorítsa valamiért, aminek sok hasznát nem veszi. Úgy olvassa ki, hogy Merchennek nem feltétlenül vannak konkrét tervei arra, hogy mit tervez, ami talán egy kevéssel megnyugtatóbb. És lassan már az ebéd ideje jön el, így a leves felett eszébe is szendereg a gondolat, hogy lehet meg tudja válaszolni Merchen érdeklődését a Kikötővel kapcsolatban.*
- Ellenben, visszatérve arra, hogy a város miért nem indult meg a Kikötő irányába és foglalta vissza, a nehezen hihető, de véleményem szerint igaz válasz az az, hogy mert nem lett volna képes sikerrel járni, anélkül, hogy túl sokat veszítsen. Ez igazából most se változott sokat, talán csak a köpenyesek képzettebbek, de a régi Artheniort nem a képzett őrség tartotta össze, hanem a mágusok. Az őrök nem éppen katonák és nem elhanyagolható részük egyszerűen dezertált a Kikötő felé vagy csak elhagyta az őrség kötelékét. Nem nevezhető igazi hadseregnek, nem fegyelmezettek vagy alkalmasak a város kényelmén kívül élni és a legtöbbjük nem sokat ér, ha az ellenfeleik kardot rántanak kés helyett. Nem beszélvén arról, hogy ha a város megpiszkálná a darázsfészket, ami a Kikötő, nem hiszem, hogy meglenne a lehetőségük arra, hogy tisztes küzdelemben álljanak ki velük. És azt sem érdemes feledni, hogy régen is a Kikötőnek volt befolyása a városvezetésre, nem fordítva. És lehet ez mostanra se változott.
*De neki is kóstol az ínyencségnek, a wegtoreni paprika hozzáadása kisebb aggodalmat okoz a számára, de összességében jól elegyedik az ízkombinációhoz.*
- Kellemes, remélem, hogy majd később megtudakolhatom, miféle hal, mert ettől kedvem lesz kipróbálni később.
*Azt nem akarja hozzátenni, hogy a munkája sokat rontott az ízérzékén. Nem élhet évtizedekig vegyszerek közelében anélkül, hogy a hátránya elérhetné.*
- Amúgy mint volt tanácsos, meglepődne, milyen borzalmas, majdnem lehetetlen állapotban volt a költségvetés, amikor megérkeztem és sokat nem is nagyon lehetett ellene tenni. Főleg, ha a főtanácstagoknak hatonta tizenötezer aranyat utalsz ki, háromszáz arany napi körítéssel, miközben a munkájuknak köszönhetően a város havonta többszázezret vérzik el és megvétózzák a próbálkozásaid ez ellen. És tartasz fent száz adószedőt az egész városra.
*Nem panaszkodik túl sokat a tanácsosi munkájáról, hiába hugyoztak neki ellenszelet, a végén ugyanúgy az önnön hibájának éli meg, hogy nem jutottak semmire. Illetve, majdnem semmire, sikerült megismernie a városvezetést és már oka is van, hogy ellenszenvezhessen a régi arcokkal.*
- Igazából meglepő, hogy a lázadás megelőzte a város csődbe menetelét vagy a leépítéseket.
//Egy nemes ügy//
*Így már kevésbé örül az ajándéknak, ha ki kell fizetnie. Bár attól jobban aggódik, hogy Merchennel ellentétes véleményen vannak arról, hogy mire van szükséges az alkimistának és az ajándék után újra kéne szabatnia az összes nadrágját, hogy ne szorítsa valamiért, aminek sok hasznát nem veszi. Úgy olvassa ki, hogy Merchennek nem feltétlenül vannak konkrét tervei arra, hogy mit tervez, ami talán egy kevéssel megnyugtatóbb. És lassan már az ebéd ideje jön el, így a leves felett eszébe is szendereg a gondolat, hogy lehet meg tudja válaszolni Merchen érdeklődését a Kikötővel kapcsolatban.*
- Ellenben, visszatérve arra, hogy a város miért nem indult meg a Kikötő irányába és foglalta vissza, a nehezen hihető, de véleményem szerint igaz válasz az az, hogy mert nem lett volna képes sikerrel járni, anélkül, hogy túl sokat veszítsen. Ez igazából most se változott sokat, talán csak a köpenyesek képzettebbek, de a régi Artheniort nem a képzett őrség tartotta össze, hanem a mágusok. Az őrök nem éppen katonák és nem elhanyagolható részük egyszerűen dezertált a Kikötő felé vagy csak elhagyta az őrség kötelékét. Nem nevezhető igazi hadseregnek, nem fegyelmezettek vagy alkalmasak a város kényelmén kívül élni és a legtöbbjük nem sokat ér, ha az ellenfeleik kardot rántanak kés helyett. Nem beszélvén arról, hogy ha a város megpiszkálná a darázsfészket, ami a Kikötő, nem hiszem, hogy meglenne a lehetőségük arra, hogy tisztes küzdelemben álljanak ki velük. És azt sem érdemes feledni, hogy régen is a Kikötőnek volt befolyása a városvezetésre, nem fordítva. És lehet ez mostanra se változott.
*De neki is kóstol az ínyencségnek, a wegtoreni paprika hozzáadása kisebb aggodalmat okoz a számára, de összességében jól elegyedik az ízkombinációhoz.*
- Kellemes, remélem, hogy majd később megtudakolhatom, miféle hal, mert ettől kedvem lesz kipróbálni később.
*Azt nem akarja hozzátenni, hogy a munkája sokat rontott az ízérzékén. Nem élhet évtizedekig vegyszerek közelében anélkül, hogy a hátránya elérhetné.*
- Amúgy mint volt tanácsos, meglepődne, milyen borzalmas, majdnem lehetetlen állapotban volt a költségvetés, amikor megérkeztem és sokat nem is nagyon lehetett ellene tenni. Főleg, ha a főtanácstagoknak hatonta tizenötezer aranyat utalsz ki, háromszáz arany napi körítéssel, miközben a munkájuknak köszönhetően a város havonta többszázezret vérzik el és megvétózzák a próbálkozásaid ez ellen. És tartasz fent száz adószedőt az egész városra.
*Nem panaszkodik túl sokat a tanácsosi munkájáról, hiába hugyoztak neki ellenszelet, a végén ugyanúgy az önnön hibájának éli meg, hogy nem jutottak semmire. Illetve, majdnem semmire, sikerült megismernie a városvezetést és már oka is van, hogy ellenszenvezhessen a régi arcokkal.*
- Igazából meglepő, hogy a lázadás megelőzte a város csődbe menetelét vagy a leépítéseket.
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-11-14 22:03:48
Üzenet elküldve: 2025-11-14 22:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes ügy//
-Mondhatni igen, ők irányítanak ott mindent. Vagy hát majdnem mindent, de szerintem ez mindenhol hasonlóképpen szokott menni.
*Meg is vonja vállait, elvégre nem az ő dolga ezt megítélni, egy várost nem szívesen vezetne, az talán még neki is nagy falat lenne. No meg nem is hangzik valami izgalmasnak.*
-Ugyan kérem. Természetesen elkérem az árát, és akkor nem fogja úgy érezni, hogy tartozik nekem bármivel is.
*Könnyeden felkacag, úgy, ahogy csak az igazán gazdag nemesek tudnak nevetni. Az nevet így, akinek igazán semmi gondja nincs, csak hogy hogy legyen még gazdagabb.*
-Igaza lehet. Valójában egyszer már gondolkodtam rajta, hogy mennyivel lennének jobb és nagyobb lehetőségeink, hogyha ténylegesen biztonságosan és megbízhatóan járhatóak lennének a kereskedelmi utak a hegyen túlra. Rengeteg lehetőséget rejtene magában, ha nem kellene a vízen kerülni, hogy átjussunk.
*El is gondolkozik a dolgon, hogy vajon mi kellene hozzá, hogy elérjék ezt a célt. Talán nem is akkora vágyálom, mint amennyire elsőnek hangzik.*
-Ami pedig a városvezetés dolgát illeti, sosem értettem miért hagyták a kikötőt veszni, s azóta is az enyészeté. Könnyen megtehetnék, hogy visszafoglalják, vagy ha ezt nem, legalább a földdel egyenlővé tenni, hogy a helyére valami újat építsenek.
*Nos azt is meg kell vallania, hogy nem éppen valami hatalmas stratéga, ha háborúról van szó, de úgy képzeli, hogy azért nem igazán lehetetlen küldetés. Ha selyemrévre szánt arany tizedét szánnák arra, hogy egy nagyobb sereget tartsanak fenn, nem lenne ebből probléma.*
-Nos az üzlet, és a bőröm között van egy nagyon vékonyka, de igencsak éles határvonal, amit nem szeretnék átlépni. Sajnos túl sokszor léptem már át ezt a bizonyos vonalat. Ameddig lehet, úgy tervezem kihasználom a helyzetet és - persze mások érdekeit figyelembe véve - teszek-veszek. De ha túl forró lesz a talaj, egyszerűen csak itt hagyom a helyet, amíg rendeződnek a dolgok.
*Közben pedig a nagy tálak is az asztalra kerülnek, szépen sorban egymás után. Először egy fehéres színű leves két apróbb, mély tányérral, majd mellé a főfogás is, egyelőre lefedve, hogy ne hűljön ki túl hamar.*
-Remek! Akkor kóstolja meg ezt a levest, valamiféle halból készül, és wegtoreni paprikával és azt hiszem tejjel meg liszttel sűrítik be. Bár bevallom nem vagyok nagy szakács, én általában csak enni szoktam.
//Egy nemes ügy//
-Mondhatni igen, ők irányítanak ott mindent. Vagy hát majdnem mindent, de szerintem ez mindenhol hasonlóképpen szokott menni.
*Meg is vonja vállait, elvégre nem az ő dolga ezt megítélni, egy várost nem szívesen vezetne, az talán még neki is nagy falat lenne. No meg nem is hangzik valami izgalmasnak.*
-Ugyan kérem. Természetesen elkérem az árát, és akkor nem fogja úgy érezni, hogy tartozik nekem bármivel is.
*Könnyeden felkacag, úgy, ahogy csak az igazán gazdag nemesek tudnak nevetni. Az nevet így, akinek igazán semmi gondja nincs, csak hogy hogy legyen még gazdagabb.*
-Igaza lehet. Valójában egyszer már gondolkodtam rajta, hogy mennyivel lennének jobb és nagyobb lehetőségeink, hogyha ténylegesen biztonságosan és megbízhatóan járhatóak lennének a kereskedelmi utak a hegyen túlra. Rengeteg lehetőséget rejtene magában, ha nem kellene a vízen kerülni, hogy átjussunk.
*El is gondolkozik a dolgon, hogy vajon mi kellene hozzá, hogy elérjék ezt a célt. Talán nem is akkora vágyálom, mint amennyire elsőnek hangzik.*
-Ami pedig a városvezetés dolgát illeti, sosem értettem miért hagyták a kikötőt veszni, s azóta is az enyészeté. Könnyen megtehetnék, hogy visszafoglalják, vagy ha ezt nem, legalább a földdel egyenlővé tenni, hogy a helyére valami újat építsenek.
*Nos azt is meg kell vallania, hogy nem éppen valami hatalmas stratéga, ha háborúról van szó, de úgy képzeli, hogy azért nem igazán lehetetlen küldetés. Ha selyemrévre szánt arany tizedét szánnák arra, hogy egy nagyobb sereget tartsanak fenn, nem lenne ebből probléma.*
-Nos az üzlet, és a bőröm között van egy nagyon vékonyka, de igencsak éles határvonal, amit nem szeretnék átlépni. Sajnos túl sokszor léptem már át ezt a bizonyos vonalat. Ameddig lehet, úgy tervezem kihasználom a helyzetet és - persze mások érdekeit figyelembe véve - teszek-veszek. De ha túl forró lesz a talaj, egyszerűen csak itt hagyom a helyet, amíg rendeződnek a dolgok.
*Közben pedig a nagy tálak is az asztalra kerülnek, szépen sorban egymás után. Először egy fehéres színű leves két apróbb, mély tányérral, majd mellé a főfogás is, egyelőre lefedve, hogy ne hűljön ki túl hamar.*
-Remek! Akkor kóstolja meg ezt a levest, valamiféle halból készül, és wegtoreni paprikával és azt hiszem tejjel meg liszttel sűrítik be. Bár bevallom nem vagyok nagy szakács, én általában csak enni szoktam.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063