Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:29:33
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:29:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
* Úgy tűnik, hogy Orthus valóban igazat mondott a világjárásról, de ebben annyira nem is kételkedett, hiszen oly nagy híre van. Ettől eltekintve nagyon is jól esett a lelkének, azért odakérdezni.*
- Még most is érzem a számban azt az ízt. Amilyen rossz, pont olyan jó is.* Főleg, ha végre hazafelé tartottak. Induláskor meg az utolsó pihenő a nehéz hágón való áthaladás előtt. Nosztalgikus emlékek, amik hiányoznak azért egy kicsit. Hízeleg a férfinak, aztán kiderül majd, hogy valóban olyan, mint amilyennek mondja magát. Tapasztalatai szerint az ilyen emberek, inkább a sunyi szavaik mögé rejtőznek. Ezért tart egy Merlanát, aki jobban csinálja az ilyesmit. Sikerül nekik egy kényesebb vízre evezni, amit Nixomia indított el, de végül Merlana és Orthus között csúcsosodik ki. Nincs is oka belekotyogni ebbe a részbe. Ő tudja, hogy a saját vagyona is nehézkesen jött össze és akadnak sötét pillanatok is a múltjában, na nem olyan vészesen sok, de azért senki sem fedhetetlen.*
- Van egy wegtoreni mondás, hogy csak az első ezer aranyat ne kérdezd, hogy honnan van.* Itt senki pártját nem fogja, csak úgy bedobja a közösbe. Őt egy dolog érdekli igazán, hogy neki jó legyen.*
- Nos én azért örülök, hogy a nemesi negyed lett felhúzva. Ha nem így lett volna, akkor nem valószínű, hogy itt beszélgetnénk. Nincs kétségem afelől sem, hogy a város jót kaszált a nemesi címekből. Elvégre nem elég megvenni. Hányan fognak késve rádöbbeni, hogy ezt a kúriát fent is kéne tudni tartani?* Belekortyol az italába és még tovább fűzi.*
- Talán nem kell egy kereskedőnek bemutatni azt a híres mondát, hogy akkor jó az arany, ha forog. A komolyabb nemesi rétegnek van valamilyen jövedelem forrása. Nem kétséges, hogy most sok új munkahelyet fogunk teremteni. A házi személyzeten túl az műhelyekig. Ebben valóban látom hasznát, hogy új nemesi réteg alakult. Főleg a nagy kereskedők tudták megengedni maguknak, hogy ennyi aranyat költsenek a címre. Nem kételkedek abban, hogy a tőke forogni fog.* Neki is meg vannak a saját tervei, de még addig dolgoznia kell.*
- Jó ötletnek tartom, hogy tett erőfeszítéseket a város fejlesztésére, mint például azaz árvaház. Lovagként az egyik fő erény közzé tartozik a gyengék és elesettek megsegítése. Másrészről pedig nem rossz dolog, ha új nemesként nem fogják karóra tűzni a fejem. Ha van még hasonló kezdeményezése, akkor én is szívesen nyújtanék anyagi támogatást az ügy előrehaladásának érdekében, de csak abban az esetben, ha garantálni tudja, hogy az összeg nem fog elveszni vagy megcsappanni mire odaér, ahova szántuk. Illetve nagyon szeretem, ha a nevem kihangsúlyozásra kerül az ilyesminél. Egyébiránt őszinte leszek Önnel. Magasról teszek a politikára, vagy legalábbis próbálok.* Ezt hangoztatni szép, de már most kezd belesodródni, csak ő nem akarja ezt észre venni. DE ezért tart egy Merlanát, hogy intézze az ilyet. Kicsit rosszul is esett neki ma rájönni, hogy túlságosan közeli kapcsolatot ápol Orthussal. Ez egy szürke bélyeget nyom mindenre, amit a prefektussal akar intéztetni a lány útján. Még nem bizonyosodott meg róla, hogy a férfi mennyire lesz a hasznára. Amíg a céljaik egy irányba mutatnak nincsen baj, de eljöhet az idő, amikor élesen egymással kerülnek szembe. Akkor pedig veszélyes ellenfél lehet Morthimer ház. Ezért is kell mihamarabb megszilárdítania itt a rangját.*
//Nemesi kézfogó//
* Úgy tűnik, hogy Orthus valóban igazat mondott a világjárásról, de ebben annyira nem is kételkedett, hiszen oly nagy híre van. Ettől eltekintve nagyon is jól esett a lelkének, azért odakérdezni.*
- Még most is érzem a számban azt az ízt. Amilyen rossz, pont olyan jó is.* Főleg, ha végre hazafelé tartottak. Induláskor meg az utolsó pihenő a nehéz hágón való áthaladás előtt. Nosztalgikus emlékek, amik hiányoznak azért egy kicsit. Hízeleg a férfinak, aztán kiderül majd, hogy valóban olyan, mint amilyennek mondja magát. Tapasztalatai szerint az ilyen emberek, inkább a sunyi szavaik mögé rejtőznek. Ezért tart egy Merlanát, aki jobban csinálja az ilyesmit. Sikerül nekik egy kényesebb vízre evezni, amit Nixomia indított el, de végül Merlana és Orthus között csúcsosodik ki. Nincs is oka belekotyogni ebbe a részbe. Ő tudja, hogy a saját vagyona is nehézkesen jött össze és akadnak sötét pillanatok is a múltjában, na nem olyan vészesen sok, de azért senki sem fedhetetlen.*
- Van egy wegtoreni mondás, hogy csak az első ezer aranyat ne kérdezd, hogy honnan van.* Itt senki pártját nem fogja, csak úgy bedobja a közösbe. Őt egy dolog érdekli igazán, hogy neki jó legyen.*
- Nos én azért örülök, hogy a nemesi negyed lett felhúzva. Ha nem így lett volna, akkor nem valószínű, hogy itt beszélgetnénk. Nincs kétségem afelől sem, hogy a város jót kaszált a nemesi címekből. Elvégre nem elég megvenni. Hányan fognak késve rádöbbeni, hogy ezt a kúriát fent is kéne tudni tartani?* Belekortyol az italába és még tovább fűzi.*
- Talán nem kell egy kereskedőnek bemutatni azt a híres mondát, hogy akkor jó az arany, ha forog. A komolyabb nemesi rétegnek van valamilyen jövedelem forrása. Nem kétséges, hogy most sok új munkahelyet fogunk teremteni. A házi személyzeten túl az műhelyekig. Ebben valóban látom hasznát, hogy új nemesi réteg alakult. Főleg a nagy kereskedők tudták megengedni maguknak, hogy ennyi aranyat költsenek a címre. Nem kételkedek abban, hogy a tőke forogni fog.* Neki is meg vannak a saját tervei, de még addig dolgoznia kell.*
- Jó ötletnek tartom, hogy tett erőfeszítéseket a város fejlesztésére, mint például azaz árvaház. Lovagként az egyik fő erény közzé tartozik a gyengék és elesettek megsegítése. Másrészről pedig nem rossz dolog, ha új nemesként nem fogják karóra tűzni a fejem. Ha van még hasonló kezdeményezése, akkor én is szívesen nyújtanék anyagi támogatást az ügy előrehaladásának érdekében, de csak abban az esetben, ha garantálni tudja, hogy az összeg nem fog elveszni vagy megcsappanni mire odaér, ahova szántuk. Illetve nagyon szeretem, ha a nevem kihangsúlyozásra kerül az ilyesminél. Egyébiránt őszinte leszek Önnel. Magasról teszek a politikára, vagy legalábbis próbálok.* Ezt hangoztatni szép, de már most kezd belesodródni, csak ő nem akarja ezt észre venni. DE ezért tart egy Merlanát, hogy intézze az ilyet. Kicsit rosszul is esett neki ma rájönni, hogy túlságosan közeli kapcsolatot ápol Orthussal. Ez egy szürke bélyeget nyom mindenre, amit a prefektussal akar intéztetni a lány útján. Még nem bizonyosodott meg róla, hogy a férfi mennyire lesz a hasznára. Amíg a céljaik egy irányba mutatnak nincsen baj, de eljöhet az idő, amikor élesen egymással kerülnek szembe. Akkor pedig veszélyes ellenfél lehet Morthimer ház. Ezért is kell mihamarabb megszilárdítania itt a rangját.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-19 08:45:57
Üzenet elküldve: 2025-07-19 08:45:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Valóban nincs mit titkolnia azon, hogy a létra aljáról indult, és célja, hogy feljuthasson a tetejére. Benne van, hogy amint egyre magasabb fokokra jut fel, egyszer majd megcsúszik, és hatalmasat esik, de addig is megéri minden pillanat. Sokkalta élvezhetőbb egy ilyen élet, mint mindörökké lentről figyelni azokat, akik ott vannak fenn, és kitörni miattuk a nyakát úgy, mint amikor a magas lovon ülő lovagnőre pillantott fel első találkozásuk alkalmával.
Persze, esze ágában sincs leesni, éppen ezért keres minél több kapaszkodót, például Orthus vagy Nixomia személyében. Ők elkaphatják a kezét, ha magától már nem tudna kapaszkodni a fokokba, de ha maguktól nem is segítenének rajta, a lábaikra még rámarkolhat, mielőtt lezuhanna a létráról. Csak az a fontos, hogy mindig legyen valaki a közelében, akire számíthat.
A beszélgetésbe egy ideig nem szól bele, csak a megfelelő pillanatban, akkor, amikor tudja, hogy egyetlen mondat árán mindkét nemes figyelme rá irányul majd. Így is történik. Nixomia válaszára csak egy sejtelmes mosolyt ejt meg, egyfajta dicséretként fogja fel a szavait, Orthus feleletét azonban már -miután türelmesen végighallgatta-, nem hagyja viszontválasz nélkül.*
- Ha megengednek egy udvariatlan megjegyzést itt, zárt ajtók mögött és barátok között, szerintem teljesen tisztességes úton senki sem juthat hozzá annyi pénzhez, ami ahhoz kell, hogy valaki ehhez az új, elit körhöz tartozhasson. *Ezt jól tudja ő is, és a másik két jelenlévőnek is tudnia kell. Az, hogy most elegáns ruhában, gazdag emberek között, egy nemesi kúriában ücsöröghet, és van pénze arra, hogy kinézetének ékje a kontyba rendezett hajába tűzött aranyozott hajtű legyen, szintén nem a feddhetetlen munka eredménye csupán. Hangjából persze kihallatszik a sértettség is, mert még neheztel a férfire azért, amiért lecsúszott erről a lehetőségről amiatt, mert hallgatott az intelmeire, és nem váltotta ki magának a nemesi rangot mondjuk Nestar Erefiz pénzéből, amikor megtehette volna.*
- Azonban ez nem csökkent senki érdemein, sőt. A munkát én sem vitatom mögötte, az mindenhez kell, ahhoz is, amit az általunk felállított normák esetleg elítélnének, ami elismerésre méltó, áldozatot pedig azok hoznak a legnagyobbat, kiknek a legkevesebb vesztenivalója van. Én csak arra akarok kilyukadni, hogy nem árt óvatosnak lenni, és fenntartásokkal kezelni ezt az új nemességet. Egyre többen kérdezősködnek Selyemrévről, olyanok is, akiken sem a gazdagság, sem a nemesi vér, sem pedig az ambíció nem látszik, legalábbis nem olyan téren, mint akik politikai értelemben kívánnának célokat elérni a város törvényeinek keretein belül. *Egészen kacifántosan fogalmazza meg azt, hogy szerinte az újnemesek közt lehetnek közönséges csalók is, illetve a tolvajok, bűnözők, kétes alakok figyelmét is egyre jobban felkelti a selyemrévi pompa. Példákat nem említ, illetve most biztosan nem.
Miután elmondta, amit akart, újra elhallgat. A szegények sora és védelme valójában őt egy cseppet sem érdekli, pont azért, amit elmondott. Ha valaki tenni akar érte, beleöli a munkát és áldozatokat hoz, akkor előbb-utóbb nem lesz szegény, még ha a tisztessége utána megkérdőjelezhetővé is válik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.19 08:47:16
//Nemesi kézfogó//
*Valóban nincs mit titkolnia azon, hogy a létra aljáról indult, és célja, hogy feljuthasson a tetejére. Benne van, hogy amint egyre magasabb fokokra jut fel, egyszer majd megcsúszik, és hatalmasat esik, de addig is megéri minden pillanat. Sokkalta élvezhetőbb egy ilyen élet, mint mindörökké lentről figyelni azokat, akik ott vannak fenn, és kitörni miattuk a nyakát úgy, mint amikor a magas lovon ülő lovagnőre pillantott fel első találkozásuk alkalmával.
Persze, esze ágában sincs leesni, éppen ezért keres minél több kapaszkodót, például Orthus vagy Nixomia személyében. Ők elkaphatják a kezét, ha magától már nem tudna kapaszkodni a fokokba, de ha maguktól nem is segítenének rajta, a lábaikra még rámarkolhat, mielőtt lezuhanna a létráról. Csak az a fontos, hogy mindig legyen valaki a közelében, akire számíthat.
A beszélgetésbe egy ideig nem szól bele, csak a megfelelő pillanatban, akkor, amikor tudja, hogy egyetlen mondat árán mindkét nemes figyelme rá irányul majd. Így is történik. Nixomia válaszára csak egy sejtelmes mosolyt ejt meg, egyfajta dicséretként fogja fel a szavait, Orthus feleletét azonban már -miután türelmesen végighallgatta-, nem hagyja viszontválasz nélkül.*
- Ha megengednek egy udvariatlan megjegyzést itt, zárt ajtók mögött és barátok között, szerintem teljesen tisztességes úton senki sem juthat hozzá annyi pénzhez, ami ahhoz kell, hogy valaki ehhez az új, elit körhöz tartozhasson. *Ezt jól tudja ő is, és a másik két jelenlévőnek is tudnia kell. Az, hogy most elegáns ruhában, gazdag emberek között, egy nemesi kúriában ücsöröghet, és van pénze arra, hogy kinézetének ékje a kontyba rendezett hajába tűzött aranyozott hajtű legyen, szintén nem a feddhetetlen munka eredménye csupán. Hangjából persze kihallatszik a sértettség is, mert még neheztel a férfire azért, amiért lecsúszott erről a lehetőségről amiatt, mert hallgatott az intelmeire, és nem váltotta ki magának a nemesi rangot mondjuk Nestar Erefiz pénzéből, amikor megtehette volna.*
- Azonban ez nem csökkent senki érdemein, sőt. A munkát én sem vitatom mögötte, az mindenhez kell, ahhoz is, amit az általunk felállított normák esetleg elítélnének, ami elismerésre méltó, áldozatot pedig azok hoznak a legnagyobbat, kiknek a legkevesebb vesztenivalója van. Én csak arra akarok kilyukadni, hogy nem árt óvatosnak lenni, és fenntartásokkal kezelni ezt az új nemességet. Egyre többen kérdezősködnek Selyemrévről, olyanok is, akiken sem a gazdagság, sem a nemesi vér, sem pedig az ambíció nem látszik, legalábbis nem olyan téren, mint akik politikai értelemben kívánnának célokat elérni a város törvényeinek keretein belül. *Egészen kacifántosan fogalmazza meg azt, hogy szerinte az újnemesek közt lehetnek közönséges csalók is, illetve a tolvajok, bűnözők, kétes alakok figyelmét is egyre jobban felkelti a selyemrévi pompa. Példákat nem említ, illetve most biztosan nem.
Miután elmondta, amit akart, újra elhallgat. A szegények sora és védelme valójában őt egy cseppet sem érdekli, pont azért, amit elmondott. Ha valaki tenni akar érte, beleöli a munkát és áldozatokat hoz, akkor előbb-utóbb nem lesz szegény, még ha a tisztessége utána megkérdőjelezhetővé is válik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.19 08:47:16
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-18 20:39:51
Üzenet elküldve: 2025-07-18 20:39:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
-Bizony, egy hosszú karavánút után viszonylagos kényelemre és biztonságra lelni a fogadóban valóban üdítő változatosság volt. Még jól emlékszem, hogy elég szokatlan, fanyar barnasört kínáltak arrafelé. Olyasfajtát, amit magamtól nem innék a mindennapokban, de ha arra jártam, sose hagytam ki.
*feleli, elrévedve kissé fiatalsága kalandor utazásainak emlékeiben. Mi tagadás, sok minden hiányzik azokból az időkből. Mostanában - egyre gyakrabban - a kevesebb felelősség.
Nixomia véleményére, hogy ő nem pökhendi, így felel.*
- Kedves feltételezés, remélem valóban így van. Én világéletemben tárgyaltam, alkudoztam, amit nem célszerű magas lóról csinálni.
*fejti ki.
Meglepi Merlana közbeszólása a beszélgetésbe, de afeletti meglepettségét, hogy a leányzó közbeszól a beszélgetésbe, ügyesen leplezi és nyájasan szól a Naerice-hez is.*
- Az biztos, hogy az új nemesek nem beleszülettek a jóba, hanem megdolgoztak érte valamiképpen. Azt nem állítom, hogy minden arany eredete tisztes, feddhetetlen munka, de azt igen, hogy van mögötte áldozat. Vagy, ha a régi nemeseket vesszük, ők kényelembe születtek tán, de aztán elveszítették azt és meg kellett tapasztalniuk a hétköznapi nehézségeket. Esetleg a komoly veszteséget. Ezek pedig megedzik a polgárt. A régi nemesség nem ilyen volt.
*feleli, és egy pillanatnyival hosszabb ideig hagyja a tekintetét Merlanán. Kíváncsi lesz ezek után, hogy milyen értesülésekről számol majd be négyszemközt neki a leányzó.
Nixomia újabb kérdésére bólint, majd így felel.*
- A garancia csak az lehet, hogy okulunk a múlt hibáiból, és másképpen csináljuk. Új nemesi rangunk ingatag dolog. Nem társul hozzá a polgárság részéről olyasfajta tisztelet, áhítat, mint amit a régi arisztokraták élveztek. És amivel minden határt felrúgva visszaéltek.
Elmondok valamit kegyednek: amikor először felkerestem a városi tanácsot a városrendezési terveimmel, én ide, Selyemrév helyére egy új szegénynegyedet képzeltem el. Már amennyiben szegénynegyednek lehet nevezni egy olyan helyet, ahol a szegényebb polgárok új lakóházakban, szerény, de tiszta és rendezett körülmények között élhetnek. Én mindenek előtt az ő helyzetüket rendeztem volna azért, hogy a leginkább kiszolgáltatottak szenvedése, és ez által elégedetlensége, csökkenjen. Utána kezdtem volna valamit a Romvárossal, szívem szerint azt tettem volna meg a gazdagok negyedévé, miután a szegényeknek otthont adtunk itt.
*rövid szünetet tart, kortyol a borából, majd így folytatja.*
- Az a megoldás, hogy először nemesi negyedet építsünk, jó is, meg nem is. Jó, mert a gazdagok lényegében fedezték a kiépítés költségeit a telek- és rangvásárlásokkal. De rossz is, mert a szegények továbbra is úgy érezhetik, hogy velük senki se törődik. Elégedetlenségük így tovább nőhet. Elfeledhetik, hogy az ő sorsukon a lázadás se javított semmit. Ezért most feléjük kell fordulnunk. Én a magam részéről már tettem ez ügyben lépéseket. Egy nemes hölgy, Alenia Cirenhille Sayqueves támogatásával létrehoztunk egy árvaházat. Ám ez még kevés. A Romvárosban élhetetlenek a körülmények. Ezen javítanunk kell. A saját jól felfogott érdekünkben is. A szegényeknek élhető körülményekre, munkára, létbiztonságra van szükségük, ha nem akarjuk, hogy ismét a torkunknak ugorjanak.
*fejti ki.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 20:42:49
//Nemesi kézfogó//
-Bizony, egy hosszú karavánút után viszonylagos kényelemre és biztonságra lelni a fogadóban valóban üdítő változatosság volt. Még jól emlékszem, hogy elég szokatlan, fanyar barnasört kínáltak arrafelé. Olyasfajtát, amit magamtól nem innék a mindennapokban, de ha arra jártam, sose hagytam ki.
*feleli, elrévedve kissé fiatalsága kalandor utazásainak emlékeiben. Mi tagadás, sok minden hiányzik azokból az időkből. Mostanában - egyre gyakrabban - a kevesebb felelősség.
Nixomia véleményére, hogy ő nem pökhendi, így felel.*
- Kedves feltételezés, remélem valóban így van. Én világéletemben tárgyaltam, alkudoztam, amit nem célszerű magas lóról csinálni.
*fejti ki.
Meglepi Merlana közbeszólása a beszélgetésbe, de afeletti meglepettségét, hogy a leányzó közbeszól a beszélgetésbe, ügyesen leplezi és nyájasan szól a Naerice-hez is.*
- Az biztos, hogy az új nemesek nem beleszülettek a jóba, hanem megdolgoztak érte valamiképpen. Azt nem állítom, hogy minden arany eredete tisztes, feddhetetlen munka, de azt igen, hogy van mögötte áldozat. Vagy, ha a régi nemeseket vesszük, ők kényelembe születtek tán, de aztán elveszítették azt és meg kellett tapasztalniuk a hétköznapi nehézségeket. Esetleg a komoly veszteséget. Ezek pedig megedzik a polgárt. A régi nemesség nem ilyen volt.
*feleli, és egy pillanatnyival hosszabb ideig hagyja a tekintetét Merlanán. Kíváncsi lesz ezek után, hogy milyen értesülésekről számol majd be négyszemközt neki a leányzó.
Nixomia újabb kérdésére bólint, majd így felel.*
- A garancia csak az lehet, hogy okulunk a múlt hibáiból, és másképpen csináljuk. Új nemesi rangunk ingatag dolog. Nem társul hozzá a polgárság részéről olyasfajta tisztelet, áhítat, mint amit a régi arisztokraták élveztek. És amivel minden határt felrúgva visszaéltek.
Elmondok valamit kegyednek: amikor először felkerestem a városi tanácsot a városrendezési terveimmel, én ide, Selyemrév helyére egy új szegénynegyedet képzeltem el. Már amennyiben szegénynegyednek lehet nevezni egy olyan helyet, ahol a szegényebb polgárok új lakóházakban, szerény, de tiszta és rendezett körülmények között élhetnek. Én mindenek előtt az ő helyzetüket rendeztem volna azért, hogy a leginkább kiszolgáltatottak szenvedése, és ez által elégedetlensége, csökkenjen. Utána kezdtem volna valamit a Romvárossal, szívem szerint azt tettem volna meg a gazdagok negyedévé, miután a szegényeknek otthont adtunk itt.
*rövid szünetet tart, kortyol a borából, majd így folytatja.*
- Az a megoldás, hogy először nemesi negyedet építsünk, jó is, meg nem is. Jó, mert a gazdagok lényegében fedezték a kiépítés költségeit a telek- és rangvásárlásokkal. De rossz is, mert a szegények továbbra is úgy érezhetik, hogy velük senki se törődik. Elégedetlenségük így tovább nőhet. Elfeledhetik, hogy az ő sorsukon a lázadás se javított semmit. Ezért most feléjük kell fordulnunk. Én a magam részéről már tettem ez ügyben lépéseket. Egy nemes hölgy, Alenia Cirenhille Sayqueves támogatásával létrehoztunk egy árvaházat. Ám ez még kevés. A Romvárosban élhetetlenek a körülmények. Ezen javítanunk kell. A saját jól felfogott érdekünkben is. A szegényeknek élhető körülményekre, munkára, létbiztonságra van szükségük, ha nem akarjuk, hogy ismét a torkunknak ugorjanak.
*fejti ki.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 20:42:49
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:06:42
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:06:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Nixo fejében ez talán nem is állna olyan távol a fiatalabb korosztályokra. A tündérek híresen kedvesek és jókedélyűek. Persze mindenhol akadhatnak kakukk tojások. De az átlagra a barátságos viselkedés a megszokott. Mindig tudnak egy két jó szót szólni bárkihez akikkel egybe szaladnak. Ezért is szeretnek többek között velük üzletelni odahaza. Senki nem távozott még tőlük keserű szájízzel.
Követik hát a két apró termet a nagyot. Át a város utcáin. Nimo talán egy pillanatra toppan meg mikor szeme elé tárul a romváros látványa. Eddig kerülte ezt a helyet, mert az a pletykás nagyanyó mikor útba igazította őt a templomba, bizony a lelkére kötötte. Hogy ilyen apró lénynek ott semmi keresni valója.
Nem is csoda, az nem kapja Nimot a hóna alá és fut el vele a messziségbe, aki nem akarja. Egy erősebb fuvallat is a szárnyába kaphat könnyedén, hogy tova vigye a messziségbe. Nem hiába hordja sajátját folyton zárt állapotban szorosan háta mögött.
Most ő szorul kissé háttérbe Nixomia és Vanellarya bonyolódik bele egy kisebb eszme futtatásba a sárkánylegyek étrendjével kapcsolatban. Amire őszintén szólva, ő maga sem tudja igazán a választ. Az állatvilág sosem volt a kedvenc tanulmányi köre. Bár meglehetősen hasznos, főleg azoknak akik állat tenyésztéssel szeretnének foglalkozni. Bár ez ismét elgondolkodtatja azon, akkor a parasztok, hogy boldogulnak mindenféle tanítás nélkül? Mondaná, kész rejtély. De hamar rájön, ahogy így ő saját gondolataiban evickél. Hogy bizony az ilyesmit szájról szájra is tanítják. Nem csak a könyvek. Ezért is tisztelik annyira falu helyen az öregeket. Mert azok szinte olyanok, mint a városi könyvtár. A tudás a sok sok évvel a hátuk mögött náluk lett eltárolva.
Teljesen elkalandozott, amíg a romvároson keresztül értek, annyira szinte észre sem vette már selyemrév határán járnak. A csonthídon egész pontosan.*
- Micsoda.. Változás.
*Néz előre, majd hátra. Nem igazán tudja hova tenni azt az erős kontrasztot ami szeme előtt lát. Hátuk mögött egy letűnt korok világa, tele nyomorral és szegénységgel. A másikon pedig egy új és gazdag világ. Amit csak a kiválasztottak engedhetnek meg maguknak.
Persze ő most már erről nem panaszkodhat. Elvégre, most vette őt szárnyai alá, egy helyi nemes. Igaz, ez nem teszi őt nemessé egyáltalán. Viszont mostantól már jó világ vár rá. Legalább is Nixomia ezt ígérte neki. Hasonlóan mint Vanellarya, ő maga sem volt ismerős az ilyen hatalmas házakkal. Szerény kis viskóban nőtt fel maga is. Szerencsésnek mondhatja magát, mert legalább a padláson volt egy saját kis "szobája" már ha lehet annak mondani.*
- Szép napot!
*Köszön illedelmesen a szolgálónak. Majd Vanellarya hasonlóan ő maga is pukedlizik egy rövidet.*
- Bizony, köszönjük a meghívást és a megtiszteltetést.
*Szerényen ő is hálálkodik fajtársához hasonlóan. Majd végig tekint az aprónak nem mondható birtokon.*
- Igazán gyönyörű a hely.
*Dicséri meg Nixo birtokát, ahogy végignéz rajta. Valóban kissé csupasz még a kert. De ez így csak a lehetőségek tárháza mit kezd velük. Egy labirintus sövény. Esetleg egy kisebb szökőkút. Vagy hatalmas rózsa bokrok szerte szét.*
//Nyílt//
*Nixo fejében ez talán nem is állna olyan távol a fiatalabb korosztályokra. A tündérek híresen kedvesek és jókedélyűek. Persze mindenhol akadhatnak kakukk tojások. De az átlagra a barátságos viselkedés a megszokott. Mindig tudnak egy két jó szót szólni bárkihez akikkel egybe szaladnak. Ezért is szeretnek többek között velük üzletelni odahaza. Senki nem távozott még tőlük keserű szájízzel.
Követik hát a két apró termet a nagyot. Át a város utcáin. Nimo talán egy pillanatra toppan meg mikor szeme elé tárul a romváros látványa. Eddig kerülte ezt a helyet, mert az a pletykás nagyanyó mikor útba igazította őt a templomba, bizony a lelkére kötötte. Hogy ilyen apró lénynek ott semmi keresni valója.
Nem is csoda, az nem kapja Nimot a hóna alá és fut el vele a messziségbe, aki nem akarja. Egy erősebb fuvallat is a szárnyába kaphat könnyedén, hogy tova vigye a messziségbe. Nem hiába hordja sajátját folyton zárt állapotban szorosan háta mögött.
Most ő szorul kissé háttérbe Nixomia és Vanellarya bonyolódik bele egy kisebb eszme futtatásba a sárkánylegyek étrendjével kapcsolatban. Amire őszintén szólva, ő maga sem tudja igazán a választ. Az állatvilág sosem volt a kedvenc tanulmányi köre. Bár meglehetősen hasznos, főleg azoknak akik állat tenyésztéssel szeretnének foglalkozni. Bár ez ismét elgondolkodtatja azon, akkor a parasztok, hogy boldogulnak mindenféle tanítás nélkül? Mondaná, kész rejtély. De hamar rájön, ahogy így ő saját gondolataiban evickél. Hogy bizony az ilyesmit szájról szájra is tanítják. Nem csak a könyvek. Ezért is tisztelik annyira falu helyen az öregeket. Mert azok szinte olyanok, mint a városi könyvtár. A tudás a sok sok évvel a hátuk mögött náluk lett eltárolva.
Teljesen elkalandozott, amíg a romvároson keresztül értek, annyira szinte észre sem vette már selyemrév határán járnak. A csonthídon egész pontosan.*
- Micsoda.. Változás.
*Néz előre, majd hátra. Nem igazán tudja hova tenni azt az erős kontrasztot ami szeme előtt lát. Hátuk mögött egy letűnt korok világa, tele nyomorral és szegénységgel. A másikon pedig egy új és gazdag világ. Amit csak a kiválasztottak engedhetnek meg maguknak.
Persze ő most már erről nem panaszkodhat. Elvégre, most vette őt szárnyai alá, egy helyi nemes. Igaz, ez nem teszi őt nemessé egyáltalán. Viszont mostantól már jó világ vár rá. Legalább is Nixomia ezt ígérte neki. Hasonlóan mint Vanellarya, ő maga sem volt ismerős az ilyen hatalmas házakkal. Szerény kis viskóban nőtt fel maga is. Szerencsésnek mondhatja magát, mert legalább a padláson volt egy saját kis "szobája" már ha lehet annak mondani.*
- Szép napot!
*Köszön illedelmesen a szolgálónak. Majd Vanellarya hasonlóan ő maga is pukedlizik egy rövidet.*
- Bizony, köszönjük a meghívást és a megtiszteltetést.
*Szerényen ő is hálálkodik fajtársához hasonlóan. Majd végig tekint az aprónak nem mondható birtokon.*
- Igazán gyönyörű a hely.
*Dicséri meg Nixo birtokát, ahogy végignéz rajta. Valóban kissé csupasz még a kert. De ez így csak a lehetőségek tárháza mit kezd velük. Egy labirintus sövény. Esetleg egy kisebb szökőkút. Vagy hatalmas rózsa bokrok szerte szét.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:57:05
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:57:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Nem nyit további vitát arról, hogy melyikük, milyen jogon és mennyire lehet fáradt, csak ismételten morcos hörcsögpofit vág, amikor Luu gondoskodik róla, hogy az övé lehessen az utolsó szó. A társaságuk szétszéled, ők pedig ott maradnak a padon ülve, kezdetben csak egymásnak dőlve, később szoros ölelés közepette. Meira maga sem tudná megmagyarázni, hogy miért kapja ezt a fiú. Talán csak azért, mert jól esik neki az a figyelem, törődés és kedvesség, amit a mai napon kapott tőle, és mindehhez csípős fűszerként járul hozzá az, hogy amikor ő gyerek volt, igencsak kevés jutott neki hasonlóból. Persze, felnőttnek talán még most sem nevezhetné magát, de azt már tudja, hogy az igazi gyerekkorát soha nem kaphatja vissza.*
- Hát, talán egy azért akad, de az nem lesz elég egy szobára semelyik fogadóban sem *rázza a fejét lemondóan.* Minden pénzemet elköltöttem a Mágustoronyban. Ott volt is szobám. Képzeld el, nagyon kényelmes volt az ágy, és az ablakból a kilátás is valami gyönyörű volt, még Lihanech épületeit is lehetett látni. Tényleg nagyon lélegzetelállító látvány volt, de, aztán igen, elfogyott a pénzem, és most itt vagyok mester és szállás nélkül, de nem egyedül, mert te itt vagy nekem. Már, ha nem döntesz te is úgy, mint a többiek, hogy hazamész. *Mikor meghallja az árvaház gondolatát, elsápad. Egy pillanatra maga előtt látja, ahogy az otthona teteje lángokban áll, szüleinek pedig esélye sincs kimenekülni az összedőlő épületből.*
- Nem megyek árvaházba! Én nem vagyok… árva. *Kicsordulnak a könnyei, megrázza a fejét, aztán hagyja, hogy eluralkodjon rajta a sors kegyetlen igazsága.*
- De, az vagyok… A szüleim meghaltak, amikor rájuk gyújtották a házunkat azért, mert az apám elf volt, édesanyám pedig ember. *Valójában rablóbanda támadta meg az otthonukat, de Meira mind a mai napig abban a hitben él, hogy szülei tiltott szerelme lett a végzetük.*
- De akkor sem szeretnék árvaházba menni. Én ahhoz már túl nagy vagyok. *Luu figyelmeztetésére közben feláll a padról, és elindul mellette, hogy maguk mögött hagyják Selyemrévet.*
- Nem tudom, mi lesz vele. A toronyba pedig nem mehetek vissza, amíg nem lesz újra elég pénzem. *Válaszol kevésbé jó kedvvel, mint eddig bármikor.*
- Szívesen lennék mondjuk írnok vagy valami hasonló. Szépen tudok ám írni. *Tér vissza kicsit a mosoly az arcára az utolsó kérdés után.*
- Mondd csak, ki az a Trylnor? *kérdezi végül kíváncsian.*
//Luurien//
*Nem nyit további vitát arról, hogy melyikük, milyen jogon és mennyire lehet fáradt, csak ismételten morcos hörcsögpofit vág, amikor Luu gondoskodik róla, hogy az övé lehessen az utolsó szó. A társaságuk szétszéled, ők pedig ott maradnak a padon ülve, kezdetben csak egymásnak dőlve, később szoros ölelés közepette. Meira maga sem tudná megmagyarázni, hogy miért kapja ezt a fiú. Talán csak azért, mert jól esik neki az a figyelem, törődés és kedvesség, amit a mai napon kapott tőle, és mindehhez csípős fűszerként járul hozzá az, hogy amikor ő gyerek volt, igencsak kevés jutott neki hasonlóból. Persze, felnőttnek talán még most sem nevezhetné magát, de azt már tudja, hogy az igazi gyerekkorát soha nem kaphatja vissza.*
- Hát, talán egy azért akad, de az nem lesz elég egy szobára semelyik fogadóban sem *rázza a fejét lemondóan.* Minden pénzemet elköltöttem a Mágustoronyban. Ott volt is szobám. Képzeld el, nagyon kényelmes volt az ágy, és az ablakból a kilátás is valami gyönyörű volt, még Lihanech épületeit is lehetett látni. Tényleg nagyon lélegzetelállító látvány volt, de, aztán igen, elfogyott a pénzem, és most itt vagyok mester és szállás nélkül, de nem egyedül, mert te itt vagy nekem. Már, ha nem döntesz te is úgy, mint a többiek, hogy hazamész. *Mikor meghallja az árvaház gondolatát, elsápad. Egy pillanatra maga előtt látja, ahogy az otthona teteje lángokban áll, szüleinek pedig esélye sincs kimenekülni az összedőlő épületből.*
- Nem megyek árvaházba! Én nem vagyok… árva. *Kicsordulnak a könnyei, megrázza a fejét, aztán hagyja, hogy eluralkodjon rajta a sors kegyetlen igazsága.*
- De, az vagyok… A szüleim meghaltak, amikor rájuk gyújtották a házunkat azért, mert az apám elf volt, édesanyám pedig ember. *Valójában rablóbanda támadta meg az otthonukat, de Meira mind a mai napig abban a hitben él, hogy szülei tiltott szerelme lett a végzetük.*
- De akkor sem szeretnék árvaházba menni. Én ahhoz már túl nagy vagyok. *Luu figyelmeztetésére közben feláll a padról, és elindul mellette, hogy maguk mögött hagyják Selyemrévet.*
- Nem tudom, mi lesz vele. A toronyba pedig nem mehetek vissza, amíg nem lesz újra elég pénzem. *Válaszol kevésbé jó kedvvel, mint eddig bármikor.*
- Szívesen lennék mondjuk írnok vagy valami hasonló. Szépen tudok ám írni. *Tér vissza kicsit a mosoly az arcára az utolsó kérdés után.*
- Mondd csak, ki az a Trylnor? *kérdezi végül kíváncsian.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:19:09
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:19:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
//Nyílt//
*Rya nagyon ritkán merészkedett a Romváros közelébe, a régi Sárvárosban pedig egyáltalán nem járt, mivel túl veszélyesnek ítélte meg kislány korában. Azóta a környék persze átalakult, de a tündérnek felnőve sem sok köze van a nemesi élethez, így Selyemrévet sem látogatta még meg eddig. Vajon mi vár ott rá?
Úgy látszik, jó társaságba keveredett. Hálás Nixomia kedvességéért, és értékeli, milyen egyenes a nő. Ezt igyekszik is tudtára adni egy-egy apró mosollyal és gesztussal, hogy a másik talán szavak nélkül is megérthesse: a lány tényleg örül a szíves vendéglátásnak, de nem az a fajta, aki szívesen támaszkodik teljes súllyal másokra. Az is tetszik neki, hogy Nimo milyen kedves, még ha néha picit idegesnek is tűnik. Szép terv a mágussá válás, ezt igazán tudja értékeli. Legfőképpen mivel ő maga nemrég olyan csúfosan járt a Mágustoronyban.*
- Nem egyszerű dolog a mágia. Minden elismerésem, és sok sikert kívánok hozzá!
*Próbál ő is nyitni a többiek felé, hogy ne csak ő beszéljen. Bár már egészen megszokta a társas létet, valójában még mindig nem a szavak embere. Szívesebben hallgat, mint mesél. Kivéve, ha valóban kíváncsiak rá - akkor jobban megered a nyelve. Például kifejezetten örül, hogy a lovagnő is kérdez a sárkánylégyről.*
- Igen, gyümölcsöket, de úgy vettem észre, van olyan zöldség is, amit megeszik. Például a paradicsomot mintha kedvelné. Vagy épp nagyon éhes volt. De lehet azt gondolja, a paradicsom is gyümölcs.
*Ezt tényleg nem tartja kizártnak. Ez a megkülönböztetés szinte kizárólag a beszédben létezik, hiszen voltaképpen a gyümölcs is, a zöldség is csak termés. A paradicsom lehet édes, de az alma is lehet savanyú - tehát homályosak a határok. Legalábbis Rya fejében mindenképpen.
A hídhoz érve tüdeje hirtelen teleszalad levegővel. Emlékszik, milyen mély szakadék van alatta, és milyen fenyegetően néz ki. Közel szólítja magához vakvezetőjét, figyelmesebben lépdel, és ha van a hídon korlát, abban is megkapaszkodik, miközben átkel rajta.*
- Köszönöm, hogy szóltál.
*Hiszen a sárkánylégy csak irányokban tud segíteni, a tündér pedig csak becsülni tudja, merre járhat. A kevésbé ismerős környékeken nem árt egy kis segítség, hogy biztosabban közlekedjen. Az odavezető utat igyekszik eszébe vésni, figyelni, milyen irányba haladnak, mikor kanyarodnak és merre, illetve milyen hangokat észlel közben, milyen a talaj a lába alatt. Időről időre megtippeli, merre lehet most a piac, vagy éppen a kikötő - ez segít eligazodni.
A kapuhoz érve érzi át igazán, hol jár most. ~ Most ugrik a nullum a vízbe! ~ gondolja, miközben Nixomia szólít valakit, aki megkészíti nekik a társalgót. ~ Társalgó! ~ ámul a lány. Ahol ő fölnőtt, ott legfeljebb az egyszobás kunyhó volt a társalgó, vagy a rét. ~ Ezeknek a nemeseknek mikre nem futja! ~
Mindentől függetlenül örül, hogy olyanok közt tudhatja magát, akikben megbízik. Ráadásul talán ezen a környéken nagyobb biztonságban van, mintha az erdőben kószálna, ahol most ki tudja, milyen rémek ólálkodnak. Lehet, még a közeledtüket sem hallaná, csak saját nyakának reccsenését, ahogy kettéroppantják. A lába alatt ropogó kavicsok hangja is ezt juttatja eszébe.*
- Még egyszer köszönöm, hogy itt lehetek veletek.
*Tesz még egy olyan apró pukedlit, mint a réten. Ezzel is igyekszik elterelni gondolatait a komorabb témákról.*
//Nyílt//
*Rya nagyon ritkán merészkedett a Romváros közelébe, a régi Sárvárosban pedig egyáltalán nem járt, mivel túl veszélyesnek ítélte meg kislány korában. Azóta a környék persze átalakult, de a tündérnek felnőve sem sok köze van a nemesi élethez, így Selyemrévet sem látogatta még meg eddig. Vajon mi vár ott rá?
Úgy látszik, jó társaságba keveredett. Hálás Nixomia kedvességéért, és értékeli, milyen egyenes a nő. Ezt igyekszik is tudtára adni egy-egy apró mosollyal és gesztussal, hogy a másik talán szavak nélkül is megérthesse: a lány tényleg örül a szíves vendéglátásnak, de nem az a fajta, aki szívesen támaszkodik teljes súllyal másokra. Az is tetszik neki, hogy Nimo milyen kedves, még ha néha picit idegesnek is tűnik. Szép terv a mágussá válás, ezt igazán tudja értékeli. Legfőképpen mivel ő maga nemrég olyan csúfosan járt a Mágustoronyban.*
- Nem egyszerű dolog a mágia. Minden elismerésem, és sok sikert kívánok hozzá!
*Próbál ő is nyitni a többiek felé, hogy ne csak ő beszéljen. Bár már egészen megszokta a társas létet, valójában még mindig nem a szavak embere. Szívesebben hallgat, mint mesél. Kivéve, ha valóban kíváncsiak rá - akkor jobban megered a nyelve. Például kifejezetten örül, hogy a lovagnő is kérdez a sárkánylégyről.*
- Igen, gyümölcsöket, de úgy vettem észre, van olyan zöldség is, amit megeszik. Például a paradicsomot mintha kedvelné. Vagy épp nagyon éhes volt. De lehet azt gondolja, a paradicsom is gyümölcs.
*Ezt tényleg nem tartja kizártnak. Ez a megkülönböztetés szinte kizárólag a beszédben létezik, hiszen voltaképpen a gyümölcs is, a zöldség is csak termés. A paradicsom lehet édes, de az alma is lehet savanyú - tehát homályosak a határok. Legalábbis Rya fejében mindenképpen.
A hídhoz érve tüdeje hirtelen teleszalad levegővel. Emlékszik, milyen mély szakadék van alatta, és milyen fenyegetően néz ki. Közel szólítja magához vakvezetőjét, figyelmesebben lépdel, és ha van a hídon korlát, abban is megkapaszkodik, miközben átkel rajta.*
- Köszönöm, hogy szóltál.
*Hiszen a sárkánylégy csak irányokban tud segíteni, a tündér pedig csak becsülni tudja, merre járhat. A kevésbé ismerős környékeken nem árt egy kis segítség, hogy biztosabban közlekedjen. Az odavezető utat igyekszik eszébe vésni, figyelni, milyen irányba haladnak, mikor kanyarodnak és merre, illetve milyen hangokat észlel közben, milyen a talaj a lába alatt. Időről időre megtippeli, merre lehet most a piac, vagy éppen a kikötő - ez segít eligazodni.
A kapuhoz érve érzi át igazán, hol jár most. ~ Most ugrik a nullum a vízbe! ~ gondolja, miközben Nixomia szólít valakit, aki megkészíti nekik a társalgót. ~ Társalgó! ~ ámul a lány. Ahol ő fölnőtt, ott legfeljebb az egyszobás kunyhó volt a társalgó, vagy a rét. ~ Ezeknek a nemeseknek mikre nem futja! ~
Mindentől függetlenül örül, hogy olyanok közt tudhatja magát, akikben megbízik. Ráadásul talán ezen a környéken nagyobb biztonságban van, mintha az erdőben kószálna, ahol most ki tudja, milyen rémek ólálkodnak. Lehet, még a közeledtüket sem hallaná, csak saját nyakának reccsenését, ahogy kettéroppantják. A lába alatt ropogó kavicsok hangja is ezt juttatja eszébe.*
- Még egyszer köszönöm, hogy itt lehetek veletek.
*Tesz még egy olyan apró pukedlit, mint a réten. Ezzel is igyekszik elterelni gondolatait a komorabb témákról.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-17 08:46:55
Üzenet elküldve: 2025-07-17 08:46:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Azt már elérte, hogy eljöjjön hozzá a másik tündérke is. Az ellátásból nem, amit ráhagy Nixomia, mert úgyis oda fog kerülni a sütemény meg a tea eléjük. Valahogy az elméjében a tündérek olyanok, mint a gyermekek, tehát édességgel jól lehet őket motiválni.*
- Rendben van, hogy gondolod, de ha meggondolod magad, akkor nyugodtan szólj.* Pedig nagyon erőltetné, ha rajta múlna. A kürtös dolgot kibeszélik és csak Nimo marad egyedül, akiben sok kérdőjel marad még így is. Ezen nem tudnak segíteni, mert bennük is marad jó néhány. Nixomia közben finoman terelgeti a tündér nyáját otthona felé. A piactér legszélén haladnak el, be a romvárosba. Útközben még kap egy olyan arcot, amitől menten elolvad, szerencsére hamar témát váltanak, aminek köszönhetően visszazökken az eredeti Nixomiába. Leginkább a két szárnyas beszélget egymással, ő inkább csak ilyen hallgatóság. Nehéz magában tartania velős megjegyzéseit, mert lenne pár. Főleg, amikor hallja, hogyan beszél a betegségéről Vanellarya. Ő bizony még az isteneket is megpróbálná lerángatni az egekből, vagy ahol éppen vannak, csakhogy visszakapja a szeme világát. Ez is pontosan azt mutatja, hogy ezek tündérek mennyire naiv lények. Sajnos ezen nem lehet segíteni, nincs olyan orvosság, ami a lelki szemeket nyitja fel. Ecseteli neki azért, hogy milyen jó is az ő helye, meg azt is, hogy Nimo is ott lesz, amire elégedett választ kap. A lány máris úgy beszél, mintha az ő szolgálatában állna. Ez több, mint biztató, el is könyveli, hogy ő már tagja a rezidenciájának. Szívesen pártfogásába venné a másikat is, de az nagyobb ellenállást tanúsít eziránt így csak abban reménykedhet, hogy talán meggondolja magát, ha hazaértek hozzá. Addig is érdekes jelenségnek lehet tanúja. A sárkánylégy használata társként őt is erősen foglalkoztatja. Tetszik neki, ahogy hívja, olyan aranyos a kislányos szájból. Olyan, mint egy vadászatra használt sólyom, csak ez nem hoz nyulat.*
- Jól tudom, hogy gyümölcsöket eszik?* Kérdez rá kíváncsian. Közben a Csonthídhoz érnek, ami még egy emlék a múltból.*
- Ezen a hídon átmegyünk és lassan otthon is vagyunk.* Főleg azért is mondja, hogy ne érje váratlanul a vak társukat az, hogy a talaj nem olyan szilárd, mint amilyen eddig volt. Innen már tényleg, csak egy kis séta az egész és elérik a kovácsoltvas kerítést, ami a Greander kúria határa. Saját kezűleg fogja a kaput kinyitni előttük. A komornyik pedig már messziről igyekszik oda hozzá.*
- Alfired vendégeink érkeztek.* Szól oda a kecskeszakállas férfinak, aki illendően köszönti a társaságot.*
- Kérlek készítsd elő a társalgót mire odaérünk.* Egy pillanat és újra hármasban vannak. A háttérben az emeletes, sok ablakos fehér kőből épült kúria látható. A kert még nincs kialakítva, így az udvar szinte csupasz, egyedül a fehér kavicsos út az egyetlen dísze, ami ropogva jelzi haladásukat.*
//Nyílt//
* Azt már elérte, hogy eljöjjön hozzá a másik tündérke is. Az ellátásból nem, amit ráhagy Nixomia, mert úgyis oda fog kerülni a sütemény meg a tea eléjük. Valahogy az elméjében a tündérek olyanok, mint a gyermekek, tehát édességgel jól lehet őket motiválni.*
- Rendben van, hogy gondolod, de ha meggondolod magad, akkor nyugodtan szólj.* Pedig nagyon erőltetné, ha rajta múlna. A kürtös dolgot kibeszélik és csak Nimo marad egyedül, akiben sok kérdőjel marad még így is. Ezen nem tudnak segíteni, mert bennük is marad jó néhány. Nixomia közben finoman terelgeti a tündér nyáját otthona felé. A piactér legszélén haladnak el, be a romvárosba. Útközben még kap egy olyan arcot, amitől menten elolvad, szerencsére hamar témát váltanak, aminek köszönhetően visszazökken az eredeti Nixomiába. Leginkább a két szárnyas beszélget egymással, ő inkább csak ilyen hallgatóság. Nehéz magában tartania velős megjegyzéseit, mert lenne pár. Főleg, amikor hallja, hogyan beszél a betegségéről Vanellarya. Ő bizony még az isteneket is megpróbálná lerángatni az egekből, vagy ahol éppen vannak, csakhogy visszakapja a szeme világát. Ez is pontosan azt mutatja, hogy ezek tündérek mennyire naiv lények. Sajnos ezen nem lehet segíteni, nincs olyan orvosság, ami a lelki szemeket nyitja fel. Ecseteli neki azért, hogy milyen jó is az ő helye, meg azt is, hogy Nimo is ott lesz, amire elégedett választ kap. A lány máris úgy beszél, mintha az ő szolgálatában állna. Ez több, mint biztató, el is könyveli, hogy ő már tagja a rezidenciájának. Szívesen pártfogásába venné a másikat is, de az nagyobb ellenállást tanúsít eziránt így csak abban reménykedhet, hogy talán meggondolja magát, ha hazaértek hozzá. Addig is érdekes jelenségnek lehet tanúja. A sárkánylégy használata társként őt is erősen foglalkoztatja. Tetszik neki, ahogy hívja, olyan aranyos a kislányos szájból. Olyan, mint egy vadászatra használt sólyom, csak ez nem hoz nyulat.*
- Jól tudom, hogy gyümölcsöket eszik?* Kérdez rá kíváncsian. Közben a Csonthídhoz érnek, ami még egy emlék a múltból.*
- Ezen a hídon átmegyünk és lassan otthon is vagyunk.* Főleg azért is mondja, hogy ne érje váratlanul a vak társukat az, hogy a talaj nem olyan szilárd, mint amilyen eddig volt. Innen már tényleg, csak egy kis séta az egész és elérik a kovácsoltvas kerítést, ami a Greander kúria határa. Saját kezűleg fogja a kaput kinyitni előttük. A komornyik pedig már messziről igyekszik oda hozzá.*
- Alfired vendégeink érkeztek.* Szól oda a kecskeszakállas férfinak, aki illendően köszönti a társaságot.*
- Kérlek készítsd elő a társalgót mire odaérünk.* Egy pillanat és újra hármasban vannak. A háttérben az emeletes, sok ablakos fehér kőből épült kúria látható. A kert még nincs kialakítva, így az udvar szinte csupasz, egyedül a fehér kavicsos út az egyetlen dísze, ami ropogva jelzi haladásukat.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-16 21:32:57
Üzenet elküldve: 2025-07-16 21:32:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Most teszi fel az i-re a pontot Meira, amikor bevallja, hogy azt sem tudja, hogy mit beszél. Valójában ez csak imponál Luuriennek és nem teszi szóvá.* ~Talán miattam lehet, mert jó fej vagyok! Ez száz drahun!~ *Toldja meg az ötletét egy utcai mondással, ami annyit jelent, hogy biztos a gondolatában. A kiskölykök beveszik őket a játékba, aminek nagyon örül, mert így biztos benne, hogy kiszedik Aborath mester hollétét belőlük. Előbb azonban jól kifárasztják egymást, hogy aztán egymásra borulva pihenjenek majd. Meira jókedve természetesen rá is átragad, nem gondolta, hogy ma ilyet dolgok fognak történni vele. Úgy tűnik egyelőre valami szerencseszellem költözött a közelébe, és nem akarja ereszteni Luurient. Ő pedig ezt egy cseppet sem bánja.*
- Persze, mert te legalább egy fertályórával ezelőtt kiszálltál! *Kontrázik vissza természetes túlzással. Alig lehet két kör griff óta, hogy kiszállt a másik, de nem hagyhatta szó és vigyor nélkül. De amikor már ott pihen Meira vállán, nem nagyon érdekli, hogy ha visszaszólnak neki, csak jusson minél előbb elég levegőhöz, hogy kérdezni tudjon a kölyköktől. Végül sikerül megkérdezni, de olyan választ kap, amire megforgatja a szemeit. Még az is lehet, hogy a lány elment mellette, csak épp elbambult, mikor szembetalálkoztak.*~Ez tényleg az.~* Csak magában jegyzi meg, olyan jó volt a mai nap, hogy nem rontaná el epés megjegyzésekkel, az nem az ő stílusa. Legalábbis nem ma. Az öleléstől újra vörös lesz az arca, eddig a játéktól melegedett úgy ki, hogy a pír felkússzon a fejére. De bolond lenne nem hagyni magát, szóval inkább visszaölel.*
- Komolyan nincs egy aranyad sem? Azt hittem csak fukar vagy. *Húzza el a száját ő is.* - Most jó idő van, a padon is lehet aludni, vagy a fűben, de ha gondolod, van egy árvaház nem messze innen, oda bárkit befogadnak egy éjszakára. Trylnor barátom engem is szeretne behúzni oda, csak még nem döntöttem el teljesen. Mindig is egyedül voltam, és lám, még itt vagyok. A szabályokat meg nem nagyon szeretem. *Von vállat, és lassan feltápászkodik. Lesöpri magát úgy nagyjából, hogy az utca kosza eltűnjön a nem túl elegáns ruházatáról is, majd kezét nyújtja a lánynak.*
- Innen viszont biztos, hogy kidobnak minket előbb-utóbb, induljunk valamerre. Egyébként, mi lesz a mesterrel? Visszamész a toronyba? *Érdeklődik egy kis hátsó szándékkal, mert jobban bírná a lányt, ha inkább itt maradna a városban. Csak mindenképpen kellene valami munka, hogy legyen pénze.*
- És mondd csak ha akadna munka, mi érdekelne? *Kérdezi, miközben elindul vissza a Csonthíd felé.*
//Meira//
*Most teszi fel az i-re a pontot Meira, amikor bevallja, hogy azt sem tudja, hogy mit beszél. Valójában ez csak imponál Luuriennek és nem teszi szóvá.* ~Talán miattam lehet, mert jó fej vagyok! Ez száz drahun!~ *Toldja meg az ötletét egy utcai mondással, ami annyit jelent, hogy biztos a gondolatában. A kiskölykök beveszik őket a játékba, aminek nagyon örül, mert így biztos benne, hogy kiszedik Aborath mester hollétét belőlük. Előbb azonban jól kifárasztják egymást, hogy aztán egymásra borulva pihenjenek majd. Meira jókedve természetesen rá is átragad, nem gondolta, hogy ma ilyet dolgok fognak történni vele. Úgy tűnik egyelőre valami szerencseszellem költözött a közelébe, és nem akarja ereszteni Luurient. Ő pedig ezt egy cseppet sem bánja.*
- Persze, mert te legalább egy fertályórával ezelőtt kiszálltál! *Kontrázik vissza természetes túlzással. Alig lehet két kör griff óta, hogy kiszállt a másik, de nem hagyhatta szó és vigyor nélkül. De amikor már ott pihen Meira vállán, nem nagyon érdekli, hogy ha visszaszólnak neki, csak jusson minél előbb elég levegőhöz, hogy kérdezni tudjon a kölyköktől. Végül sikerül megkérdezni, de olyan választ kap, amire megforgatja a szemeit. Még az is lehet, hogy a lány elment mellette, csak épp elbambult, mikor szembetalálkoztak.*~Ez tényleg az.~* Csak magában jegyzi meg, olyan jó volt a mai nap, hogy nem rontaná el epés megjegyzésekkel, az nem az ő stílusa. Legalábbis nem ma. Az öleléstől újra vörös lesz az arca, eddig a játéktól melegedett úgy ki, hogy a pír felkússzon a fejére. De bolond lenne nem hagyni magát, szóval inkább visszaölel.*
- Komolyan nincs egy aranyad sem? Azt hittem csak fukar vagy. *Húzza el a száját ő is.* - Most jó idő van, a padon is lehet aludni, vagy a fűben, de ha gondolod, van egy árvaház nem messze innen, oda bárkit befogadnak egy éjszakára. Trylnor barátom engem is szeretne behúzni oda, csak még nem döntöttem el teljesen. Mindig is egyedül voltam, és lám, még itt vagyok. A szabályokat meg nem nagyon szeretem. *Von vállat, és lassan feltápászkodik. Lesöpri magát úgy nagyjából, hogy az utca kosza eltűnjön a nem túl elegáns ruházatáról is, majd kezét nyújtja a lánynak.*
- Innen viszont biztos, hogy kidobnak minket előbb-utóbb, induljunk valamerre. Egyébként, mi lesz a mesterrel? Visszamész a toronyba? *Érdeklődik egy kis hátsó szándékkal, mert jobban bírná a lányt, ha inkább itt maradna a városban. Csak mindenképpen kellene valami munka, hogy legyen pénze.*
- És mondd csak ha akadna munka, mi érdekelne? *Kérdezi, miközben elindul vissza a Csonthíd felé.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-16 17:40:51
Üzenet elküldve: 2025-07-16 17:40:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
- Hogy tessék? Fogalmam sincs, miért mondtam ezt. *Pislog nagyokat, és így van lehetősége még egy hatalmasat nevetni, merthogy tényleg halvány lila gőze sincs arról, miért is mondta, hogy le kellett volna rajzolni Aborathot. Bár, talán akkor jobban el tudná magyarázni Luunak, hogy néz ki a mágus, de hát így kár a gőzért. A liláért is. Mondjuk, az is igaz, hogy nem is annyira érdekli már a mágusmester holléte. Azzal, hogy együtt játszhat a többi gyerekkel, gyakorlatilag egy olyan álma válik valóra, amiről sosem hitte volna, hogy valaha is megtörténhet, már csak azért sem, mert mostanra ő már nem annyira kicsi, hogy ilyesmit játsszon.
Boldog mosollyal köszöni meg hát a többieknek, hogy ezt lehetővé tették neki, és még ha maga a játék nem is nyeri el a tetszését, akkor is önfeledten élvezi azt az egy órácskát, amíg tart, és míg el nem fárad a rengeteg futkorászásban. Az már biztos, hogy feledhetetlen élményben van része, a rengeteg viccre, a nevetgélése és a jókedvre sokáig fog még emlékezni, de az tény, hogy a végére igencsak kifullad.*
- Tényleg nem bírom tovább, ne gonoszkodjatok már! *Fáradtságához talán az is hozzátesz, hogy nem fűzőben kellett volna olyasmit játszania, amihez sok levegő kell, kapkodja is rendesen.*
- Na látod! És még te szólsz meg engem. *Kuncogja Luunak, mikor ő is panaszkodni kezd, hogy elfáradt. Amikor a fiú leül mellé, szó nélkül engedi, hogy a vállának dőljön, és ugyanezt hagyja Pitonak is. Őt aztán egyáltalán nem zavarja, hogy szeretik, sőt, széles mosolyából még az is egyértelmű, hogy mennyire örül ennek.*
- Hazament a Toronyba? Ó… Hát az igencsak kellemetlen. *Reagálja az Aborathról szóló hírre. Már csak azért is, mert ő meg pont a Mágustoronyból jött el idáig a mester miatt. Sebaj, talált helyette magának egy Luut, és vele is teljesen elégedett lehet.*
- Sziasztok, és köszönjük a játékot! *Köszön el a többiektől, ám azt nem ígéri meg nekik, hogy holnap is együtt fognak játszani. Végül kettesben maradnak Luuval, aki még mindig egészen hozzá van bújva, Meira pedig gondol egyet, és át is öleli őt. Így mond köszönetet, ezúttal csendben a mai napért.*
- Nem tudom, igazából annyira már nem is akarom megtalálni a mestert, főleg, ha tényleg itt sincs. Viszont kezd későre járni, és fogalmam sincs, hol aludhatnék. Nem hiszem, hogy van pénzem a fogadóra, mindet elköltöttem a tanulásra. *Kicsit szomorkásan húzza félre a száját.* Nem baj, az utcán még úgysem töltöttem egy éjszakát sem. *Teszi hozzá nevetgélve, neki még a rossz is jó.*
//Luurien//
- Hogy tessék? Fogalmam sincs, miért mondtam ezt. *Pislog nagyokat, és így van lehetősége még egy hatalmasat nevetni, merthogy tényleg halvány lila gőze sincs arról, miért is mondta, hogy le kellett volna rajzolni Aborathot. Bár, talán akkor jobban el tudná magyarázni Luunak, hogy néz ki a mágus, de hát így kár a gőzért. A liláért is. Mondjuk, az is igaz, hogy nem is annyira érdekli már a mágusmester holléte. Azzal, hogy együtt játszhat a többi gyerekkel, gyakorlatilag egy olyan álma válik valóra, amiről sosem hitte volna, hogy valaha is megtörténhet, már csak azért sem, mert mostanra ő már nem annyira kicsi, hogy ilyesmit játsszon.
Boldog mosollyal köszöni meg hát a többieknek, hogy ezt lehetővé tették neki, és még ha maga a játék nem is nyeri el a tetszését, akkor is önfeledten élvezi azt az egy órácskát, amíg tart, és míg el nem fárad a rengeteg futkorászásban. Az már biztos, hogy feledhetetlen élményben van része, a rengeteg viccre, a nevetgélése és a jókedvre sokáig fog még emlékezni, de az tény, hogy a végére igencsak kifullad.*
- Tényleg nem bírom tovább, ne gonoszkodjatok már! *Fáradtságához talán az is hozzátesz, hogy nem fűzőben kellett volna olyasmit játszania, amihez sok levegő kell, kapkodja is rendesen.*
- Na látod! És még te szólsz meg engem. *Kuncogja Luunak, mikor ő is panaszkodni kezd, hogy elfáradt. Amikor a fiú leül mellé, szó nélkül engedi, hogy a vállának dőljön, és ugyanezt hagyja Pitonak is. Őt aztán egyáltalán nem zavarja, hogy szeretik, sőt, széles mosolyából még az is egyértelmű, hogy mennyire örül ennek.*
- Hazament a Toronyba? Ó… Hát az igencsak kellemetlen. *Reagálja az Aborathról szóló hírre. Már csak azért is, mert ő meg pont a Mágustoronyból jött el idáig a mester miatt. Sebaj, talált helyette magának egy Luut, és vele is teljesen elégedett lehet.*
- Sziasztok, és köszönjük a játékot! *Köszön el a többiektől, ám azt nem ígéri meg nekik, hogy holnap is együtt fognak játszani. Végül kettesben maradnak Luuval, aki még mindig egészen hozzá van bújva, Meira pedig gondol egyet, és át is öleli őt. Így mond köszönetet, ezúttal csendben a mai napért.*
- Nem tudom, igazából annyira már nem is akarom megtalálni a mestert, főleg, ha tényleg itt sincs. Viszont kezd későre járni, és fogalmam sincs, hol aludhatnék. Nem hiszem, hogy van pénzem a fogadóra, mindet elköltöttem a tanulásra. *Kicsit szomorkásan húzza félre a száját.* Nem baj, az utcán még úgysem töltöttem egy éjszakát sem. *Teszi hozzá nevetgélve, neki még a rossz is jó.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-16 09:07:20
Üzenet elküldve: 2025-07-16 09:07:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Ha valaki, akkor Merlana biztosan olyan, aki megragadja a lehetőségeket. Mindezt nyíltan fel is vállalja, de meglehet, hogy most ez még működik, de egy napon majd a saját vesztét fogja okozni. Titkoat tudni másokról nem egészséges dolog. Orthus egyelőre szinte teljesen tisztalappal kezdett Nixomiánál leszámítva azt az ellenszenvet, amit a nő minden nagy hatalmú ellen táplál, aki nem saját fizikai erejével érte el azt, ahol áll. A politikusok pedig szinte mind ilyenek. Az erőseket a gyengék szokták irányítani. Pont ez volt az egyik oka is annak, hogy feljebb akart lépni. Őt gyengék ne irányíthassák többé. Pont ezért is kell itt lennie most, hogy megismerje a hatalmasokat jobban. A tartózkodó, óvatos hangulat közben kicsit oldódni látszik, amikor sikerül meglepnie a kíváncsi férfit származásával kapcsolatban. Jóízűen fel is kacag a Orthus humorosnak szánt megjegyzésére.*
- Kicsit.* Kellemesen meglepődött, hogy milyen szellemes tud lenni ez az alak. Mesél még neki magáról, így jutnak el a kalmár lét nehézségeihez, amit már valamilyen formájában, de mind a ketten megtapasztaltak.*
- Akkor biztosan kelt már át a Kiszáradt-hágón is. Még most is intenzíven él bennem az emlék, hogy milyen jó is megérkezni végre az Aranysárkányba.* Idéz fel emlékeket, vizsgáztatja a prefektust és árul el magáról pár információt is. Mondani még nem mondta, de karavánokat sokszor kísért a többiekkel. Ezért nagyon is közelről ismeri a kereskedők intrikával teli világát. Kemény szakma, ezt nem vitatja el. Érintenek még pár témát, mire kilyukadnak oda, amire igazán kíváncsi a lány. Látszik is, hogy jól átgondolt választ fog kapni a kérdésére.*
- Nem meglepő, de ez így volt Wegtorenben is, mivel én is bejáratos voltam néhány helyi méltóságnál.* Mennyivel szebben hangzik ez így, más szavakkal leírva. Igazából lovagként része volt a munkájának a nemesek abajgatása is, ennél fogva megesett, hogy forgott a köreikben. Ha fel kell vágni ő is fel fog. A wegtoreni múlt most jól jön, mert nehezebben ellenőrizhető le, mintha itt élt volna.*
- Kérem, én nem is feltételezném Önről, hogy pökhendi lenne. Ha így lenne, nem hinném, hogy ilyen magasra juthatott volna.* Hízeleg, miközben ezt bizonyítékokkal támasztja alá, még ha ezt nem is gondolja így feltétlenül. Nem ismeri annyira Morthimer urat, hogy ilyen korán le tudjon szűrni ilyen véleményt, de egyúttal, aki ilyen magasra tör arról nem is tudja elhinni, hogy nem az. Saját magáról is tudja, hogy az, de miért ne lenne, amikor saját erejéből küzdötte fel magát idáig. Bólogat is az elhangzottakra, amíg Merlana közbe nem vág. Úgy tűnik többet tud, mint amennyit itt elárult eddig neki.*
- Mi csak a felszínt látjuk, de Merlana megfordul jó sok felé. Látja és hallja, amit mások nem. Úgy tűnik ő többet tud, mint amit csak sejteni merünk.* Szól közbe, de hagyja, hogy ezek ketten ha akarják egymás között lebeszéljék a dolgot. Végül Nixomia vissza fog kanyarodni oda, ahova ténylegesen ki akart lyukadni.*
- Nekem egyetlen egy kérdés fúrja borzasztóan az oldalamat. Az rendben van, hogy rangokat vettünk, villákat kaptunk és plusz jogaink is vannak elvileg, de mi a garancia arra, hogy nem végezzük úgy, mint az elődeink? A Romváros erős figyelmeztetés, hogy jó lesz vigyázni. Szépek ezek az aranyköpenyes őrök is, de ha jól hallottam, akkor legutóbb is voltak katonák, aztán mégis lemészárolták a nemesség jó részét.* Pislog a prefektusra smaragdzöld szemeivel kíváncsian, mert hiába kerültek ők fel, ha a rendszer netán bedőlne. Orthus magasabb körökben mozog, jobban bele láthat ebbe, mint ő. Akkora baj egyelőre még nem lehet, mert akkor nem lenne a férfi ilyen nyugodt.*
//Nemesi kézfogó//
*Ha valaki, akkor Merlana biztosan olyan, aki megragadja a lehetőségeket. Mindezt nyíltan fel is vállalja, de meglehet, hogy most ez még működik, de egy napon majd a saját vesztét fogja okozni. Titkoat tudni másokról nem egészséges dolog. Orthus egyelőre szinte teljesen tisztalappal kezdett Nixomiánál leszámítva azt az ellenszenvet, amit a nő minden nagy hatalmú ellen táplál, aki nem saját fizikai erejével érte el azt, ahol áll. A politikusok pedig szinte mind ilyenek. Az erőseket a gyengék szokták irányítani. Pont ez volt az egyik oka is annak, hogy feljebb akart lépni. Őt gyengék ne irányíthassák többé. Pont ezért is kell itt lennie most, hogy megismerje a hatalmasokat jobban. A tartózkodó, óvatos hangulat közben kicsit oldódni látszik, amikor sikerül meglepnie a kíváncsi férfit származásával kapcsolatban. Jóízűen fel is kacag a Orthus humorosnak szánt megjegyzésére.*
- Kicsit.* Kellemesen meglepődött, hogy milyen szellemes tud lenni ez az alak. Mesél még neki magáról, így jutnak el a kalmár lét nehézségeihez, amit már valamilyen formájában, de mind a ketten megtapasztaltak.*
- Akkor biztosan kelt már át a Kiszáradt-hágón is. Még most is intenzíven él bennem az emlék, hogy milyen jó is megérkezni végre az Aranysárkányba.* Idéz fel emlékeket, vizsgáztatja a prefektust és árul el magáról pár információt is. Mondani még nem mondta, de karavánokat sokszor kísért a többiekkel. Ezért nagyon is közelről ismeri a kereskedők intrikával teli világát. Kemény szakma, ezt nem vitatja el. Érintenek még pár témát, mire kilyukadnak oda, amire igazán kíváncsi a lány. Látszik is, hogy jól átgondolt választ fog kapni a kérdésére.*
- Nem meglepő, de ez így volt Wegtorenben is, mivel én is bejáratos voltam néhány helyi méltóságnál.* Mennyivel szebben hangzik ez így, más szavakkal leírva. Igazából lovagként része volt a munkájának a nemesek abajgatása is, ennél fogva megesett, hogy forgott a köreikben. Ha fel kell vágni ő is fel fog. A wegtoreni múlt most jól jön, mert nehezebben ellenőrizhető le, mintha itt élt volna.*
- Kérem, én nem is feltételezném Önről, hogy pökhendi lenne. Ha így lenne, nem hinném, hogy ilyen magasra juthatott volna.* Hízeleg, miközben ezt bizonyítékokkal támasztja alá, még ha ezt nem is gondolja így feltétlenül. Nem ismeri annyira Morthimer urat, hogy ilyen korán le tudjon szűrni ilyen véleményt, de egyúttal, aki ilyen magasra tör arról nem is tudja elhinni, hogy nem az. Saját magáról is tudja, hogy az, de miért ne lenne, amikor saját erejéből küzdötte fel magát idáig. Bólogat is az elhangzottakra, amíg Merlana közbe nem vág. Úgy tűnik többet tud, mint amennyit itt elárult eddig neki.*
- Mi csak a felszínt látjuk, de Merlana megfordul jó sok felé. Látja és hallja, amit mások nem. Úgy tűnik ő többet tud, mint amit csak sejteni merünk.* Szól közbe, de hagyja, hogy ezek ketten ha akarják egymás között lebeszéljék a dolgot. Végül Nixomia vissza fog kanyarodni oda, ahova ténylegesen ki akart lyukadni.*
- Nekem egyetlen egy kérdés fúrja borzasztóan az oldalamat. Az rendben van, hogy rangokat vettünk, villákat kaptunk és plusz jogaink is vannak elvileg, de mi a garancia arra, hogy nem végezzük úgy, mint az elődeink? A Romváros erős figyelmeztetés, hogy jó lesz vigyázni. Szépek ezek az aranyköpenyes őrök is, de ha jól hallottam, akkor legutóbb is voltak katonák, aztán mégis lemészárolták a nemesség jó részét.* Pislog a prefektusra smaragdzöld szemeivel kíváncsian, mert hiába kerültek ők fel, ha a rendszer netán bedőlne. Orthus magasabb körökben mozog, jobban bele láthat ebbe, mint ő. Akkora baj egyelőre még nem lehet, mert akkor nem lenne a férfi ilyen nyugodt.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:12:02
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:12:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Az elmúlt napok során, hála Nixának, annyit sütkérezhetett a figyelem középpontjában, hogy annyira talán mégsem bánja, hogy az egyetlen feladata jelen pillanatban annyi, hogy figyeljen. Figyeljen arra, hogy miképp alakul a két nemes dinamikája, és kitalálja, neki hova kell állnia ahhoz, hogy mindketten elérhető távolságban maradjanak a számára.*
- Egy bölcs ember pedig azt mondta, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni. *Ennyit reagál csupán, mielőtt a beszélgetés teljesen elterelődik róla. Mosolyt csal az arcára, mikor Nixomia szerénykedésen kapja Orthust, hisz ő maga is tudja, hogy a prefektus az álcája mögött koránt sem a szerénység mintapéldája, bár gőgösnek sem mondaná. Egyszerűen csak tisztában van az értékeivel, és szeret büszke is lenni rájuk.*
~Ó, ha tudnád, Nixa drágám, hogy az ágyban mennyire nem egy szerény ember is ő. Olyan, mint egy igazi zsarnok.~ *Szívesen mondaná ezt ki hangosan, de persze nem fogja, sem most, sem pedig akkor, ha már a kereskedő nem lesz a társaságukban. Szüksége van mindkettejükre ahhoz, hogy neki kényelmes legyen, így egyikükről sem fog olyat szólni, ami esetleg hátrányosan érinthetné őket.
Persze, nem csak Orthusról, hanem Nixomiáról is megvan a maga véleménye. Rendkívül szórakoztató, ahogy látványosan feszeng a magára erőltetett nemesi mázban, ami olyannyira nem illik hozzá, mint a rózsaszín masni egy tharg barbár hajába. Na meg épp egy férfivel próbál bájologni, ami ismervén a szőkét, szintén egy furcsa látvány. Két erős egyéniség ők ketten, az már egyszer biztos.
Mindeközben apró, ám fontosnak tűnő részletekkel is gazdagodik. Nixomia Lihanechi származása új a számára. Arra mondjuk valóban nem számított, hogy kacérkodni fog Orthusszal, de ez is kellemes meglepetésként éri, hogy ilyet is tud.
Az nem is kérdés, hogy Orthus Morthimer képességei az alku és a politika terén legendásnak mondható, de az, amit a férfi régi nemességről mond a pökhendiség kapcsán, meglepi, bár annyira talán mégsem. Sértettség beszél belőle, valószínűleg nem különösebben szívlelte, hogy abban a régi világban őt pakolgatták kényük-kedvük szerint sakktáblán a főnemesek.*
- Ebben biztos, Morthimer úr? *Vág közbe végül akkor, amikor a férfi azt említi, hogy a mostani nemesség tagjai önerőből érték el az eredményeiket.*
- Én azért óvatos volnék ezzel a kijelentéssel. Ha benézne a zárt ajtók mögé, azt hiszem, meglepődne, hányan próbálnak visszaélni a lehetőségekkel, és még jobban azon, hogy hányaknak sikerült is. *Merlana legfőbb feladata, hogy információval lássa el Orthust, ám egyelőre most még ködösen fogalmaz, de figyelmeztetésnek szánja mindezt. Talán lesz majd alkalma kifejteni, ha a prefektust érdekli eme szavak mélyebb tartalma akkor is, amikor kettesben lesznek egy kicsit.*
//Nemesi kézfogó//
*Az elmúlt napok során, hála Nixának, annyit sütkérezhetett a figyelem középpontjában, hogy annyira talán mégsem bánja, hogy az egyetlen feladata jelen pillanatban annyi, hogy figyeljen. Figyeljen arra, hogy miképp alakul a két nemes dinamikája, és kitalálja, neki hova kell állnia ahhoz, hogy mindketten elérhető távolságban maradjanak a számára.*
- Egy bölcs ember pedig azt mondta, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni. *Ennyit reagál csupán, mielőtt a beszélgetés teljesen elterelődik róla. Mosolyt csal az arcára, mikor Nixomia szerénykedésen kapja Orthust, hisz ő maga is tudja, hogy a prefektus az álcája mögött koránt sem a szerénység mintapéldája, bár gőgösnek sem mondaná. Egyszerűen csak tisztában van az értékeivel, és szeret büszke is lenni rájuk.*
~Ó, ha tudnád, Nixa drágám, hogy az ágyban mennyire nem egy szerény ember is ő. Olyan, mint egy igazi zsarnok.~ *Szívesen mondaná ezt ki hangosan, de persze nem fogja, sem most, sem pedig akkor, ha már a kereskedő nem lesz a társaságukban. Szüksége van mindkettejükre ahhoz, hogy neki kényelmes legyen, így egyikükről sem fog olyat szólni, ami esetleg hátrányosan érinthetné őket.
Persze, nem csak Orthusról, hanem Nixomiáról is megvan a maga véleménye. Rendkívül szórakoztató, ahogy látványosan feszeng a magára erőltetett nemesi mázban, ami olyannyira nem illik hozzá, mint a rózsaszín masni egy tharg barbár hajába. Na meg épp egy férfivel próbál bájologni, ami ismervén a szőkét, szintén egy furcsa látvány. Két erős egyéniség ők ketten, az már egyszer biztos.
Mindeközben apró, ám fontosnak tűnő részletekkel is gazdagodik. Nixomia Lihanechi származása új a számára. Arra mondjuk valóban nem számított, hogy kacérkodni fog Orthusszal, de ez is kellemes meglepetésként éri, hogy ilyet is tud.
Az nem is kérdés, hogy Orthus Morthimer képességei az alku és a politika terén legendásnak mondható, de az, amit a férfi régi nemességről mond a pökhendiség kapcsán, meglepi, bár annyira talán mégsem. Sértettség beszél belőle, valószínűleg nem különösebben szívlelte, hogy abban a régi világban őt pakolgatták kényük-kedvük szerint sakktáblán a főnemesek.*
- Ebben biztos, Morthimer úr? *Vág közbe végül akkor, amikor a férfi azt említi, hogy a mostani nemesség tagjai önerőből érték el az eredményeiket.*
- Én azért óvatos volnék ezzel a kijelentéssel. Ha benézne a zárt ajtók mögé, azt hiszem, meglepődne, hányan próbálnak visszaélni a lehetőségekkel, és még jobban azon, hogy hányaknak sikerült is. *Merlana legfőbb feladata, hogy információval lássa el Orthust, ám egyelőre most még ködösen fogalmaz, de figyelmeztetésnek szánja mindezt. Talán lesz majd alkalma kifejteni, ha a prefektust érdekli eme szavak mélyebb tartalma akkor is, amikor kettesben lesznek egy kicsit.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-14 21:39:54
Üzenet elküldve: 2025-07-14 21:39:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
- Nocsak!
*feleli, miután Nixomia előadja, hogy eredetileg lichanech-i származású. Láthatóan szórakoztatja, hogy tévedett. Amilyen óvatos fajta, ritkán szokott határozott kijelentéseket tenni, általában akkor, amikor biztos is a mondandójában. Most nem ez történt és lám, tévedett is. Ritka az ilyesmi. Értékeli, főleg, hogy nincs súlyos következménye a dolognak.*
- Így utólag szóvá tenni, hogy látom a lichanechi vonásokat, már úgy hiszem, ellentétes hatást érne el.
*teszi hozzá derűsen. Aztán Nixomia azt is elmeséli, hogy mi történt a családjával, erre megértőn bólint.*
- Valóban, a kalmár élet nem veszélytelen. Magam is sok alkalommal bejártam a kereskedelmi útvonalakat keresztül, kasul, és volt részem veszélyben ezeken az utakon. Ezt kevesen veszik számításba, amikor a kereskedőket megítélik.
*Nixomia újabb kérdésére nem felel azonnal. Mérlegel kicsit, mielőtt megtenné, sőt, még előre is hajol, mint aki bizalmas dolgot közöl.*
- Őszinte leszek kegyeddel: nem hiányzik annyira az a kifinomultság. Annak idején bejáratos voltam a régi nemesség köreibe. Bármilyen stílusos, művelt volt a közeg, a kifinomultnál sokkal helytállóbb szó volt a pökhendiség.
Bár én akarva-akaratlanul is próbálok úgy viselkedni, ahogy a régi nemesek tették, de igyekszem ezt pökhendiség nélkül tenni. Mert az veszélyes csapda. Az ember elhiszi magáról, hogy valóban különb másoknál. És olyankor azok a mások előbb-utóbb visszavágnak.
Tehát nekem igazából nincs kifogásom a kevésbé kifinomult közeg ellen. A mi új nemességünk erősebb, mint a régi volt. Olyanok alkotják, akik saját erejükből értek el valamit. Most, nem valamelyik ősük évszázadokkal ezelőtt. Vannak közöttünk régi nemesek. De ők megjárták a poklot és túlélték azt.
Ezzel a nemességgel könnyebb szót érteni. Saját nemesi rangjuk még nem tette őket vakká a világ bajaira, még nem hiszik el magukról olyan könnyen, hogy valóban különbek a többi átlagpolgártól.
Lehet, hogy pár generáció múlva már másképp lesz. Az utódaink majd belekényelmesednek a jómódba és a nemességbe.
*zárja a gondolatait.*
//Nemesi kézfogó//
- Nocsak!
*feleli, miután Nixomia előadja, hogy eredetileg lichanech-i származású. Láthatóan szórakoztatja, hogy tévedett. Amilyen óvatos fajta, ritkán szokott határozott kijelentéseket tenni, általában akkor, amikor biztos is a mondandójában. Most nem ez történt és lám, tévedett is. Ritka az ilyesmi. Értékeli, főleg, hogy nincs súlyos következménye a dolognak.*
- Így utólag szóvá tenni, hogy látom a lichanechi vonásokat, már úgy hiszem, ellentétes hatást érne el.
*teszi hozzá derűsen. Aztán Nixomia azt is elmeséli, hogy mi történt a családjával, erre megértőn bólint.*
- Valóban, a kalmár élet nem veszélytelen. Magam is sok alkalommal bejártam a kereskedelmi útvonalakat keresztül, kasul, és volt részem veszélyben ezeken az utakon. Ezt kevesen veszik számításba, amikor a kereskedőket megítélik.
*Nixomia újabb kérdésére nem felel azonnal. Mérlegel kicsit, mielőtt megtenné, sőt, még előre is hajol, mint aki bizalmas dolgot közöl.*
- Őszinte leszek kegyeddel: nem hiányzik annyira az a kifinomultság. Annak idején bejáratos voltam a régi nemesség köreibe. Bármilyen stílusos, művelt volt a közeg, a kifinomultnál sokkal helytállóbb szó volt a pökhendiség.
Bár én akarva-akaratlanul is próbálok úgy viselkedni, ahogy a régi nemesek tették, de igyekszem ezt pökhendiség nélkül tenni. Mert az veszélyes csapda. Az ember elhiszi magáról, hogy valóban különb másoknál. És olyankor azok a mások előbb-utóbb visszavágnak.
Tehát nekem igazából nincs kifogásom a kevésbé kifinomult közeg ellen. A mi új nemességünk erősebb, mint a régi volt. Olyanok alkotják, akik saját erejükből értek el valamit. Most, nem valamelyik ősük évszázadokkal ezelőtt. Vannak közöttünk régi nemesek. De ők megjárták a poklot és túlélték azt.
Ezzel a nemességgel könnyebb szót érteni. Saját nemesi rangjuk még nem tette őket vakká a világ bajaira, még nem hiszik el magukról olyan könnyen, hogy valóban különbek a többi átlagpolgártól.
Lehet, hogy pár generáció múlva már másképp lesz. Az utódaink majd belekényelmesednek a jómódba és a nemességbe.
*zárja a gondolatait.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:30:23
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:30:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
- Miért kellett volna lerajzolni? *Húzza fel a szemöldökeit, miközben tanácstalanul hallgatja Meirát. Egyre inkább érzi azt, ami már eddig is motoszkált benne, hogy a lány nem igazán ismeri a saját mesterét, a nevén kívül. De azért türelmesen hallgatja és megpróbál belőle kihozni valamit, de szinte végig tudja, hogy nem fog sikerülni neki.*
- Szóval nem igazán ismered, értem. Így nem lesz könnyű megtalálni, de megpróbáljuk. *Ígéri meg, és nem kezdi el szidni a másikat, hogy miért vezette így félre. Végül is, sosem mondta, hogy ismeri őt nagyon, akkor most miért kezdene el veszekedni vele? Igaz, nem tartja teljesen épelméjűnek őt, de ki az igazán? Még ő sem, pedig sokaknál okosabbnak hiszi magát.
Az első őr nem segített, talán a gyerekek. Próbálja magukat bevonni a játékba és a kölykök nem ágállnak ellene.*
- Már miért ne játszhatnál? *Pillant hátra egy kicsit, majd vissza a srácokra.*
- Persze, játszhatsz Meike! *Mondják szinte egyszerre. Talán egy utcával később már nem engednék a félelf lányt beszállni, de ezek toleránsabb, vagy kivételesebb kölykök lehetnek. De az is lehet, hogy túl fiatalok az utálkozáshoz. A lényegen nem változtat semmi és Luurien már ugrik is az új vendégre. Sikerül a grifftámadás és le is dönti Meira-t a lábáról.*
- Hihihi! Akkor te egy békát cipelő béka lettél, Illetve griffet! *Javítja ki magát, és még hülyülve elmélyíti a hangját, hogy a többiek is nevethessenek. Aztán jön a haddelhadd és ha már mindenki ugrál mindenkire, Luu sokszor hagyja magát, hogy elkapják, de próbál úgy tenni, mintha nem szándékosan csinálná. Ezt Meira észreveheti, ha figyel ilyenekre, de a nemes kölykök nagyon élvezik a játékot, amíg véget nem ér.*
- Bű, ne már Meike! Gyere még! *És bár Pito-ék is halálosan elfáradtak már, nem akarják abbahagyni. Luurien pedig leveti magát Meira mellé, még a fejét is a vállára teszi, amennyiben Meira nem tesz ellene semmit, és lihegve köszöni meg a játékot.*
- Én sem bírom már, bocs! Ismeritek Aborath mestert? Őt keressük! *Lihegi, miközben a kis aprónépek is köréjük ülnek, egy Meira másik oldalára (Pito) és ő is megpróbál nekidőlni a félelfnek.*
- Én már láttam a mestert! *Szólal meg Chelia.* - Szerintem hazament a toronyba. *Csücsörítve gondolkodik, de aztán vállat von. Nem igazán érdekli a felnőttek holléte.*
- Na, menjünk haza Uliennél van limonádé! *Pattannak fel, szinte egyszerre és indulnak útnak. De a kiskölykök megállnak hirtelen, majd megölelgetik Meira-t, ha nem figyel eléggé.*
- Gyertek holnap is! *Mondják immár integetve és befordulnak az utcasarkon, ahol már a páros nem tudja tovább követni őket a pillantásaikkal.*
- Akkor most? *Nézi Luu kedvesen mosolyogva a szépséges fajtársát. Nagyjából egyidősek lehetnek, és még nem akaródzik itt hagyni a lányt neki. Nagyon jót mókáztak ők együtt.*
//Meira//
- Miért kellett volna lerajzolni? *Húzza fel a szemöldökeit, miközben tanácstalanul hallgatja Meirát. Egyre inkább érzi azt, ami már eddig is motoszkált benne, hogy a lány nem igazán ismeri a saját mesterét, a nevén kívül. De azért türelmesen hallgatja és megpróbál belőle kihozni valamit, de szinte végig tudja, hogy nem fog sikerülni neki.*
- Szóval nem igazán ismered, értem. Így nem lesz könnyű megtalálni, de megpróbáljuk. *Ígéri meg, és nem kezdi el szidni a másikat, hogy miért vezette így félre. Végül is, sosem mondta, hogy ismeri őt nagyon, akkor most miért kezdene el veszekedni vele? Igaz, nem tartja teljesen épelméjűnek őt, de ki az igazán? Még ő sem, pedig sokaknál okosabbnak hiszi magát.
Az első őr nem segített, talán a gyerekek. Próbálja magukat bevonni a játékba és a kölykök nem ágállnak ellene.*
- Már miért ne játszhatnál? *Pillant hátra egy kicsit, majd vissza a srácokra.*
- Persze, játszhatsz Meike! *Mondják szinte egyszerre. Talán egy utcával később már nem engednék a félelf lányt beszállni, de ezek toleránsabb, vagy kivételesebb kölykök lehetnek. De az is lehet, hogy túl fiatalok az utálkozáshoz. A lényegen nem változtat semmi és Luurien már ugrik is az új vendégre. Sikerül a grifftámadás és le is dönti Meira-t a lábáról.*
- Hihihi! Akkor te egy békát cipelő béka lettél, Illetve griffet! *Javítja ki magát, és még hülyülve elmélyíti a hangját, hogy a többiek is nevethessenek. Aztán jön a haddelhadd és ha már mindenki ugrál mindenkire, Luu sokszor hagyja magát, hogy elkapják, de próbál úgy tenni, mintha nem szándékosan csinálná. Ezt Meira észreveheti, ha figyel ilyenekre, de a nemes kölykök nagyon élvezik a játékot, amíg véget nem ér.*
- Bű, ne már Meike! Gyere még! *És bár Pito-ék is halálosan elfáradtak már, nem akarják abbahagyni. Luurien pedig leveti magát Meira mellé, még a fejét is a vállára teszi, amennyiben Meira nem tesz ellene semmit, és lihegve köszöni meg a játékot.*
- Én sem bírom már, bocs! Ismeritek Aborath mestert? Őt keressük! *Lihegi, miközben a kis aprónépek is köréjük ülnek, egy Meira másik oldalára (Pito) és ő is megpróbál nekidőlni a félelfnek.*
- Én már láttam a mestert! *Szólal meg Chelia.* - Szerintem hazament a toronyba. *Csücsörítve gondolkodik, de aztán vállat von. Nem igazán érdekli a felnőttek holléte.*
- Na, menjünk haza Uliennél van limonádé! *Pattannak fel, szinte egyszerre és indulnak útnak. De a kiskölykök megállnak hirtelen, majd megölelgetik Meira-t, ha nem figyel eléggé.*
- Gyertek holnap is! *Mondják immár integetve és befordulnak az utcasarkon, ahol már a páros nem tudja tovább követni őket a pillantásaikkal.*
- Akkor most? *Nézi Luu kedvesen mosolyogva a szépséges fajtársát. Nagyjából egyidősek lehetnek, és még nem akaródzik itt hagyni a lányt neki. Nagyon jót mókáztak ők együtt.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 21:33:51
Üzenet elküldve: 2025-07-13 21:33:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
* Nixomia nem szereti a sakkot, mert könnyen kihozza a sodrából. Inkább az a fajta, aki ha felmérgel, akkor az egész táblát felborítja, aztán keresgélheti mindenki a saját figuráját, hogy hova esett. Nem érdekli a politikai játék sem, ezt gondolja legalábbis, de szereti a rivaldafényt meg a fényűzést is, így akartán kívül, máris belekerült a játszadozásba. Az idő aztán majd eldönti, hogy kinek a tábláján mi lesz, vagy éppen fordítva. Tény, hogy egyelőre mind a ketten Merlana javára versengenek a lányért, talán amolyan erőfitogtatás gyanánt.*
- Egyetértek, ez remek lehetőség lenne arra, hogy felsőbb körökben is megismerjék a tehetségét.* Arról, hogy őt ez mennyire nem érdekli egy szót sem szól. Pont az hiányozna neki, hogy flancos bálokon tetszelegjen, amikre még a végén ki is kéne öltöznie, pont olyan furán, mint Merlana szokott. Már a nyelve hegyén volt, hogy ő inkább köszöni szépen, de elmegy vadászni aztán a trófea felett toron bort vedelve üzekedjen valami markosabb legénnyel. Ott is elkélhet egy lantos vagy énekes, aki feldobja a hangulatot, de nagyobb felhajtásra nincs szükség. Ráadásul később még lehet mesélni történeteket a vadászatról is. Ezek meg itt a báli szezonról beszélgetnek, aminek a gondolatától is kirázza a hideg. Biztos jó néhány alkalommal fog gyengélkedni, ha meghívást kap egy ilyenre. Néha tényleg azt érzi, hogy ez a nemesi lét sokszor teher, mintsem áldás.*
- Kérem ne szerénykedjen! Arthenior szerte lehet hallani híres Orthus Morthimerről, nyilvánvalóan nem véletlenül.* Fényezi még egy kicsit elég rámenősen, de tény, hogy nem Merlnana volt az egyetlen akitől hallott az utóbbi időben Orthusról. Mindegy, unalmas lenne valaki más érdemeit fényezni az egész alkalom ideje alatt, amikor itt van ő is. Kuncogni támad kedve, amikor tévesen azonosítják be Wegtoreninek.*
- Ezúttal megcsalta a sejtése, bár félig igaza van.* Tart egy kis hatásszünetet, mielőtt folytatná. Szereti a meglepett arcokat nézni.*
- Lihanechi családdal büszkélkedem, ámbár megtévesztő lehet a külsőm meg beszédstílusom. Nyolcéves korom óta ugyanis valóban Wegtoren városában életem. A wegtoreni nap alaposan kiszívta az arcom, és Artheiori étlétem alatt is valahogy mindig a napos helyeken ténykedtem, de a ruha alatt sokkal világosabb bőrt rejtegetek.* Kacérkodik, egy kicsit a férfival. Amiket most mondott még talán Merlanának is újdonságnak számíthatott.*
- Tudja kereskedő családból származom, a családom mindig úton volt, amíg egy banditatámadás véget nem vetett a dolognak. A kereskedelem veszélyes szakma, de nem hinném, hogy pont önnek kell bemutatnom ezt. Még csak emberismerőnek sem kell mennem, az utcákon az szóbeszéd járja, hogy Orthus Morthimer szinte már legendásan jól ért az alkudozáshoz.* Szóbeszédre sincs szüksége, hogy lássa a nyilvánvalót. Egy kereskedő mindig az marad. Nixomia vérében ugyan benne van, de valahogy ezidáig ezt nem próbálta meg kamatoztatni.*
- Apropó, nem tart egy kicsit attól, hogy ez az új nemesi réteg, már nem lesz olyan kifinomult, mint régen? Sok vagyonos városi váltotta ki a nemesi levelet. Kereskedők, papok és ki tudja még milyen törvényes vagy éppen törvénytelen módon meggazdagodott emberek.* Ide sorolná magát ki az örökségét meg a spórolt vagyonát ölte bele ebbe a címbe. Arról fogalma sincs, hogy az előtte üldögélő férfi az valódi nemes volt vagy csak vásárolta magának a címet, de nem is izgatja. Arra inkább kíváncsi, hogy mit gondol a prefektus erről a kérdésről, ami így már legalább nem róla szól. Innen már egyenes út vezet majd ahhoz, amire igazán kíváncsi.*
//Nemesi kézfogó//
* Nixomia nem szereti a sakkot, mert könnyen kihozza a sodrából. Inkább az a fajta, aki ha felmérgel, akkor az egész táblát felborítja, aztán keresgélheti mindenki a saját figuráját, hogy hova esett. Nem érdekli a politikai játék sem, ezt gondolja legalábbis, de szereti a rivaldafényt meg a fényűzést is, így akartán kívül, máris belekerült a játszadozásba. Az idő aztán majd eldönti, hogy kinek a tábláján mi lesz, vagy éppen fordítva. Tény, hogy egyelőre mind a ketten Merlana javára versengenek a lányért, talán amolyan erőfitogtatás gyanánt.*
- Egyetértek, ez remek lehetőség lenne arra, hogy felsőbb körökben is megismerjék a tehetségét.* Arról, hogy őt ez mennyire nem érdekli egy szót sem szól. Pont az hiányozna neki, hogy flancos bálokon tetszelegjen, amikre még a végén ki is kéne öltöznie, pont olyan furán, mint Merlana szokott. Már a nyelve hegyén volt, hogy ő inkább köszöni szépen, de elmegy vadászni aztán a trófea felett toron bort vedelve üzekedjen valami markosabb legénnyel. Ott is elkélhet egy lantos vagy énekes, aki feldobja a hangulatot, de nagyobb felhajtásra nincs szükség. Ráadásul később még lehet mesélni történeteket a vadászatról is. Ezek meg itt a báli szezonról beszélgetnek, aminek a gondolatától is kirázza a hideg. Biztos jó néhány alkalommal fog gyengélkedni, ha meghívást kap egy ilyenre. Néha tényleg azt érzi, hogy ez a nemesi lét sokszor teher, mintsem áldás.*
- Kérem ne szerénykedjen! Arthenior szerte lehet hallani híres Orthus Morthimerről, nyilvánvalóan nem véletlenül.* Fényezi még egy kicsit elég rámenősen, de tény, hogy nem Merlnana volt az egyetlen akitől hallott az utóbbi időben Orthusról. Mindegy, unalmas lenne valaki más érdemeit fényezni az egész alkalom ideje alatt, amikor itt van ő is. Kuncogni támad kedve, amikor tévesen azonosítják be Wegtoreninek.*
- Ezúttal megcsalta a sejtése, bár félig igaza van.* Tart egy kis hatásszünetet, mielőtt folytatná. Szereti a meglepett arcokat nézni.*
- Lihanechi családdal büszkélkedem, ámbár megtévesztő lehet a külsőm meg beszédstílusom. Nyolcéves korom óta ugyanis valóban Wegtoren városában életem. A wegtoreni nap alaposan kiszívta az arcom, és Artheiori étlétem alatt is valahogy mindig a napos helyeken ténykedtem, de a ruha alatt sokkal világosabb bőrt rejtegetek.* Kacérkodik, egy kicsit a férfival. Amiket most mondott még talán Merlanának is újdonságnak számíthatott.*
- Tudja kereskedő családból származom, a családom mindig úton volt, amíg egy banditatámadás véget nem vetett a dolognak. A kereskedelem veszélyes szakma, de nem hinném, hogy pont önnek kell bemutatnom ezt. Még csak emberismerőnek sem kell mennem, az utcákon az szóbeszéd járja, hogy Orthus Morthimer szinte már legendásan jól ért az alkudozáshoz.* Szóbeszédre sincs szüksége, hogy lássa a nyilvánvalót. Egy kereskedő mindig az marad. Nixomia vérében ugyan benne van, de valahogy ezidáig ezt nem próbálta meg kamatoztatni.*
- Apropó, nem tart egy kicsit attól, hogy ez az új nemesi réteg, már nem lesz olyan kifinomult, mint régen? Sok vagyonos városi váltotta ki a nemesi levelet. Kereskedők, papok és ki tudja még milyen törvényes vagy éppen törvénytelen módon meggazdagodott emberek.* Ide sorolná magát ki az örökségét meg a spórolt vagyonát ölte bele ebbe a címbe. Arról fogalma sincs, hogy az előtte üldögélő férfi az valódi nemes volt vagy csak vásárolta magának a címet, de nem is izgatja. Arra inkább kíváncsi, hogy mit gondol a prefektus erről a kérdésről, ami így már legalább nem róla szól. Innen már egyenes út vezet majd ahhoz, amire igazán kíváncsi.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:36:13
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:36:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Luurien//
*Ha ez így folytatódik, akkor panaszt fog tenni a jó ég tudja kinél azért, mert Luu szántszándékkal azt akarja elérni, hogy megfulladjon a nevetéstől. Az a dal annyira váratlan és bugyuta, hogy szegény lánynak tényleg előre dőlve kell kifulladásig nevetnie rajta. Aztán mikor sikerül abbahagynia, könnybe lábadt szemekkel néz fel újra Luu-ra, hogy aztán szépen sorjában válaszoljon a kérdésekre, melyekkel a fiú megsorozta őt Aborath mestert illetően.*
- Ne haragudj, de nem jutott eszembe, hogy beszélgetés közben lerajzoljam. Na látod, arról fogalmam sincs. Nem tudom, de ha igen, az szuper lehet. Nagyon magas, mármint tényleg nagyon. Ruhában volt, és nem kértem meg, hogy vegye le, így nem tudtam átnézni, hogy van-e rajta bármi fura, de bibircsókja az nincsen. Hogy mi? *Legjobb tudása szerint mindet megválaszolta, kivéve az utolsót, mert arra megint csak nevetésben tör ki. Előrébb viszont nem igazán jutottak a válaszokkal, és a feltételezés is jó, hogy nem is ismeri igazán Aborath mestert, hisz csak egyszer találkoztak egy másik lány társaságában, és akkor is hamar magukra hagyta őt, miután kínos véget ért az a beszélgetés számára.
Nem sokkal később gyerekekkel találkoznak, akiket az egyikük be is mutat nekik, és még ő is kap egy becenevet Luu-tól. Bár beletelik egy kis időbe, mire rájön, hogy az az övé, de látszólag nem ágál ellene egy kicsit sem. Azonban más valami igencsak meglepi őt.*
- Szóval, ez azt jelenti, hogy én is játszhatok veletek? *Hitetlenkedve kérdezi, merthogy a kis faluban, ahol felnőtt itt Arthenior közelében, a gyerekek őt soha nem hívták játszani, mégpedig azért, mert korcsnak titulálták. Se nem ember, se nem elf, hanem egy torszülött volt a többi fiatal szemében. Valószínűleg a felnőttek ültették el ezeket a magvakat a gyerekeik fejében, ő pedig ártatlanul lett magányos elszenvedője mindennek. Most azonban látszólag senkit nem zavar, hogy hegyes a füle, de mégsem elf, és ez annyira jól esik neki, hogy még az sem zavarja többé, hogy a játék maga annyira nem nyeri el a tetszését.*
- Hát jó, akkor, umm… futááás! *Lehet, hogy kicsit idős már ő az ilyesfajta játékokhoz a maga fél-elf években számolt tizenhét életévével, de ezt most akkor is ki fogja élvezni. Luu rögtön őt veszi célba, és bizony hamar el is kapja. Ahogy a fiú a hátára ugrik, annak rendje és módja szerint együtt terülnek ki a földön.*
- Hé, na! Úgy ugrasz, mint egy béka! Én meg valószínűleg úgy nézek ki, mint egy béka. *Kuncogja kiterülve, majd feltápászkodik a földről, és most, hogy ő a fogó vagy griff, ahogy a többiek hívják, megpróbál elkapni valakit a többiek közül. Neki már sokkal nehezebb dolga van, de végül sikerrel jár. Így játszadoznak el talán egy órát is, míg Meira végül kifulladva ül le az egyik padra.*
- Jó, azt hiszem, hogy nekem elég volt, de nagyon hálás vagyok nektek a játékért. Tényleg, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire hálás. *Szemei csillognak a boldogságtól, ahogy végigtekint a kis társaságán, aztán meg már a ruháját próbálja megszabadítani a portól, ami az esések következtében rákerült.*
//Luurien//
*Ha ez így folytatódik, akkor panaszt fog tenni a jó ég tudja kinél azért, mert Luu szántszándékkal azt akarja elérni, hogy megfulladjon a nevetéstől. Az a dal annyira váratlan és bugyuta, hogy szegény lánynak tényleg előre dőlve kell kifulladásig nevetnie rajta. Aztán mikor sikerül abbahagynia, könnybe lábadt szemekkel néz fel újra Luu-ra, hogy aztán szépen sorjában válaszoljon a kérdésekre, melyekkel a fiú megsorozta őt Aborath mestert illetően.*
- Ne haragudj, de nem jutott eszembe, hogy beszélgetés közben lerajzoljam. Na látod, arról fogalmam sincs. Nem tudom, de ha igen, az szuper lehet. Nagyon magas, mármint tényleg nagyon. Ruhában volt, és nem kértem meg, hogy vegye le, így nem tudtam átnézni, hogy van-e rajta bármi fura, de bibircsókja az nincsen. Hogy mi? *Legjobb tudása szerint mindet megválaszolta, kivéve az utolsót, mert arra megint csak nevetésben tör ki. Előrébb viszont nem igazán jutottak a válaszokkal, és a feltételezés is jó, hogy nem is ismeri igazán Aborath mestert, hisz csak egyszer találkoztak egy másik lány társaságában, és akkor is hamar magukra hagyta őt, miután kínos véget ért az a beszélgetés számára.
Nem sokkal később gyerekekkel találkoznak, akiket az egyikük be is mutat nekik, és még ő is kap egy becenevet Luu-tól. Bár beletelik egy kis időbe, mire rájön, hogy az az övé, de látszólag nem ágál ellene egy kicsit sem. Azonban más valami igencsak meglepi őt.*
- Szóval, ez azt jelenti, hogy én is játszhatok veletek? *Hitetlenkedve kérdezi, merthogy a kis faluban, ahol felnőtt itt Arthenior közelében, a gyerekek őt soha nem hívták játszani, mégpedig azért, mert korcsnak titulálták. Se nem ember, se nem elf, hanem egy torszülött volt a többi fiatal szemében. Valószínűleg a felnőttek ültették el ezeket a magvakat a gyerekeik fejében, ő pedig ártatlanul lett magányos elszenvedője mindennek. Most azonban látszólag senkit nem zavar, hogy hegyes a füle, de mégsem elf, és ez annyira jól esik neki, hogy még az sem zavarja többé, hogy a játék maga annyira nem nyeri el a tetszését.*
- Hát jó, akkor, umm… futááás! *Lehet, hogy kicsit idős már ő az ilyesfajta játékokhoz a maga fél-elf években számolt tizenhét életévével, de ezt most akkor is ki fogja élvezni. Luu rögtön őt veszi célba, és bizony hamar el is kapja. Ahogy a fiú a hátára ugrik, annak rendje és módja szerint együtt terülnek ki a földön.*
- Hé, na! Úgy ugrasz, mint egy béka! Én meg valószínűleg úgy nézek ki, mint egy béka. *Kuncogja kiterülve, majd feltápászkodik a földről, és most, hogy ő a fogó vagy griff, ahogy a többiek hívják, megpróbál elkapni valakit a többiek közül. Neki már sokkal nehezebb dolga van, de végül sikerrel jár. Így játszadoznak el talán egy órát is, míg Meira végül kifulladva ül le az egyik padra.*
- Jó, azt hiszem, hogy nekem elég volt, de nagyon hálás vagyok nektek a játékért. Tényleg, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire hálás. *Szemei csillognak a boldogságtól, ahogy végigtekint a kis társaságán, aztán meg már a ruháját próbálja megszabadítani a portól, ami az esések következtében rákerült.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 19:57:08
Üzenet elküldve: 2025-07-13 19:57:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Elfelejtette volna, hogy Nixomia hozzá hasonlóan igen jól ért ahhoz, hogy apró jelekből, rezdülésekből olvasni tudjon mások személyiségében, indítékaiban? Nyilván nem. Tisztán emlékszik arra a pillanatra, mikor ételkészítés közben a lány az első mozdulatokból le tudta szűrni, hogy az ő kezei bizony igencsak ügyesen és gyorsan mozognak ahhoz, hogy a legtöbben észre se vegyék, hogy megmozdult, de a drága holminak hűlt helye legyen. Bár rég nem kamatoztatta már ezt a képességét, ettől még Nixomia jól látta.
Merlana mostani viselkedése sem véletlen. Nem kívánja titkolni munkaadója előtt, hogy szoros viszonyt ápol a prefektussal, hisz ennek a kapcsolatnak a puszta ténye is járhat bizonyos előnyökkel, de a részletek attól még maradhatnak a négy fal közé zárva. Valóban szórakoztató hallgatni, ahogy a két nemes beszélgetése során akarva-akaratlanul is őrá terelődik a szó, és egyes szavak mögött még azt is fel véli fedezni, ahogy ők ketten épp arról „tájékoztatják” egymást, hogy miképp tervezik kivetni a hálójukat rá, mint tehetséges művésznőre. Vagy másra. Egy valamit felejtenek csupán el: neki is van egy sakktáblája, melyen ő a királynő. A királynő, mely a királlyal ellentétben nem húzódik be a sánc biztonságos védőbástyája mögé, hanem a tábla legsokoldalúbb elemeként a csatamező közepén, saját maga próbálja megnyerni a háborút saját magának és a királyának is. Ő az, akit az egész hadsereg félt, mert ha odaveszik, az esélyük a győzelemre jelentősen csökken. Legalábbis ő ezt gondolja magáról.*
- Csak természetes, és magam is várom, hogy az említett bálokon nyűgözhessem le a közönséget, köztük Önöket is. *A legalkalmasabb színpad már így is a rendelkezésére áll, és ez nem más, mint a valóság. Az egész egy nagy sakktábla, amelyen szabadon mozoghat, de pont emiatt a szabadság miatt kell nagyon vigyáznia is arra, hogy ne kerüljön közel a tűzhöz. Ha megtalálja az egyensúlyt, akkor a végén ő nyerhet a legnagyobbat.*
- Hálás egyébként inkább én lehetek Grendaer kisasszonynak, ugyanis igazán gáláns módon, a munkámért cserébe egy gyönyörű lakosztályt ajánlott fel nekem az otthonában. *Egyrészt ezzel akarja tudatni Orthusszal, hogy már nem fogja megtalálni őt a Pegazusban, és nincs rá szükség, hogy tovább fizesse ott a szállását, illetve ha már a korábbi mézesmázas incselkedésével a kereskedő felé Nixa agyát húzta, akkor most Orthusnak is odaszúr egy kicsit, hogy le van maradva az ajándékok, jutalmak terén, ha továbbra is azt akarja, hogy ő legyen a városban a prefektus szeme és füle. Híre az most is van bőven, melyet hajlandó is volna elmondani a férfinek, ám egyelőre most még megtartja őket magának. Nem szól többet, csak elegánsan, egyenes háttal ülve, a poharat az etikettnek megfelelően „kezelve” iszogatja tovább a gyümölcslevet.*
//Nemesi kézfogó//
*Elfelejtette volna, hogy Nixomia hozzá hasonlóan igen jól ért ahhoz, hogy apró jelekből, rezdülésekből olvasni tudjon mások személyiségében, indítékaiban? Nyilván nem. Tisztán emlékszik arra a pillanatra, mikor ételkészítés közben a lány az első mozdulatokból le tudta szűrni, hogy az ő kezei bizony igencsak ügyesen és gyorsan mozognak ahhoz, hogy a legtöbben észre se vegyék, hogy megmozdult, de a drága holminak hűlt helye legyen. Bár rég nem kamatoztatta már ezt a képességét, ettől még Nixomia jól látta.
Merlana mostani viselkedése sem véletlen. Nem kívánja titkolni munkaadója előtt, hogy szoros viszonyt ápol a prefektussal, hisz ennek a kapcsolatnak a puszta ténye is járhat bizonyos előnyökkel, de a részletek attól még maradhatnak a négy fal közé zárva. Valóban szórakoztató hallgatni, ahogy a két nemes beszélgetése során akarva-akaratlanul is őrá terelődik a szó, és egyes szavak mögött még azt is fel véli fedezni, ahogy ők ketten épp arról „tájékoztatják” egymást, hogy miképp tervezik kivetni a hálójukat rá, mint tehetséges művésznőre. Vagy másra. Egy valamit felejtenek csupán el: neki is van egy sakktáblája, melyen ő a királynő. A királynő, mely a királlyal ellentétben nem húzódik be a sánc biztonságos védőbástyája mögé, hanem a tábla legsokoldalúbb elemeként a csatamező közepén, saját maga próbálja megnyerni a háborút saját magának és a királyának is. Ő az, akit az egész hadsereg félt, mert ha odaveszik, az esélyük a győzelemre jelentősen csökken. Legalábbis ő ezt gondolja magáról.*
- Csak természetes, és magam is várom, hogy az említett bálokon nyűgözhessem le a közönséget, köztük Önöket is. *A legalkalmasabb színpad már így is a rendelkezésére áll, és ez nem más, mint a valóság. Az egész egy nagy sakktábla, amelyen szabadon mozoghat, de pont emiatt a szabadság miatt kell nagyon vigyáznia is arra, hogy ne kerüljön közel a tűzhöz. Ha megtalálja az egyensúlyt, akkor a végén ő nyerhet a legnagyobbat.*
- Hálás egyébként inkább én lehetek Grendaer kisasszonynak, ugyanis igazán gáláns módon, a munkámért cserébe egy gyönyörű lakosztályt ajánlott fel nekem az otthonában. *Egyrészt ezzel akarja tudatni Orthusszal, hogy már nem fogja megtalálni őt a Pegazusban, és nincs rá szükség, hogy tovább fizesse ott a szállását, illetve ha már a korábbi mézesmázas incselkedésével a kereskedő felé Nixa agyát húzta, akkor most Orthusnak is odaszúr egy kicsit, hogy le van maradva az ajándékok, jutalmak terén, ha továbbra is azt akarja, hogy ő legyen a városban a prefektus szeme és füle. Híre az most is van bőven, melyet hajlandó is volna elmondani a férfinek, ám egyelőre most még megtartja őket magának. Nem szól többet, csak elegánsan, egyenes háttal ülve, a poharat az etikettnek megfelelően „kezelve” iszogatja tovább a gyümölcslevet.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:31:03
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:31:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Orthus gyorsan alkalmazkodik és viszonozza a kézfogást. Szeme se rebben, amikor megérzi Nixomia kezének kérgességét. Nem sokat tud róla, mindössze annyit, hogy harcos féle, legalábbis korábban fegyverrel az oldalán, páncélzatban látták erre-arra. Ezt a benyomást erősíti meg a kézfogás, Orthus pedig rögtön azon kezd gondolkozni, hogyan vehetné legjobb hasznát a nő képességeinek. Ő már csak ilyen, mindenkit elhelyez a sakktáblán, ahol ő a Király. És mint minden Király, ő maga elővigyázatosan hátramarad. Persze erre a sakktáblára senkit nem lehet akarata ellenére feltenni, legalábbis Orthusnak az nem stílusa. Szóval könnyen lehet, hogy a nőnek egyáltalán nem lesznek ellenére Orthus későbbi ötletei, és ki tudja, hogy így a férfi milyen bábu szerepét tölti majd be a lovagnő sakktábláján.
Merlana újabb elismerő szavakat kap, ezúttal Nixomiától, amire Orthus csak helyeslően bólogat.*
- Naerice kisasszony művész. Egy olyan világban, ahol egykor nagy értéke volt a művészetnek, most viszont jóval kevesebb. Az egyik lépés, hogy ez változzon, éppen Selyemrév. Egykor volt egy kifejezés, ami közszájon forgott az egykori nemesek között: a báli szezon. Ennek lassan időszerű lesz visszatérni, és ott - amíg alkalmasabb színpad nem áll rendelkezésre - bizton igény lesz majd Naerice kisasszony tehetségére.
*feleli egyszerűen, csak hogy tovább emelje a leányzó fényét.
Amikor szóba kerül a szerepe a nemesi negyed létrejöttében, csak enyhén legyint.*
- Ez túlzás, a városi tanácsé az érdem. A terv, hogy új nemesi negyedünk legyen, már készen állt, amikor én az ajtajukon kopogtattam. Megbíztak egy kicsiny feladattal az ügy kapcsán, amit képességeimhez mérten igyekeztem jól ellátni. Ez még jól jöhet a továbbiakban, hisz az igazi munka a városért még most kezdődik.
*fűzi tovább a szót, de ahelyett, hogy ezt fejtené ki részletesebben, témát vált.*
- Na de elkalandoztam, holott én még méltatlanul keveset tudok kegyedről. Jól sejtem, hogy Wegtoren szülötte?
*kérdi. Orthus világjárt ember, az arcvonások jellegzetességei, a bőr barnaságának foka, a beszéd sajátosságai alapján könnyen tud következtetni a származásra.*
//Nemesi kézfogó//
*Orthus gyorsan alkalmazkodik és viszonozza a kézfogást. Szeme se rebben, amikor megérzi Nixomia kezének kérgességét. Nem sokat tud róla, mindössze annyit, hogy harcos féle, legalábbis korábban fegyverrel az oldalán, páncélzatban látták erre-arra. Ezt a benyomást erősíti meg a kézfogás, Orthus pedig rögtön azon kezd gondolkozni, hogyan vehetné legjobb hasznát a nő képességeinek. Ő már csak ilyen, mindenkit elhelyez a sakktáblán, ahol ő a Király. És mint minden Király, ő maga elővigyázatosan hátramarad. Persze erre a sakktáblára senkit nem lehet akarata ellenére feltenni, legalábbis Orthusnak az nem stílusa. Szóval könnyen lehet, hogy a nőnek egyáltalán nem lesznek ellenére Orthus későbbi ötletei, és ki tudja, hogy így a férfi milyen bábu szerepét tölti majd be a lovagnő sakktábláján.
Merlana újabb elismerő szavakat kap, ezúttal Nixomiától, amire Orthus csak helyeslően bólogat.*
- Naerice kisasszony művész. Egy olyan világban, ahol egykor nagy értéke volt a művészetnek, most viszont jóval kevesebb. Az egyik lépés, hogy ez változzon, éppen Selyemrév. Egykor volt egy kifejezés, ami közszájon forgott az egykori nemesek között: a báli szezon. Ennek lassan időszerű lesz visszatérni, és ott - amíg alkalmasabb színpad nem áll rendelkezésre - bizton igény lesz majd Naerice kisasszony tehetségére.
*feleli egyszerűen, csak hogy tovább emelje a leányzó fényét.
Amikor szóba kerül a szerepe a nemesi negyed létrejöttében, csak enyhén legyint.*
- Ez túlzás, a városi tanácsé az érdem. A terv, hogy új nemesi negyedünk legyen, már készen állt, amikor én az ajtajukon kopogtattam. Megbíztak egy kicsiny feladattal az ügy kapcsán, amit képességeimhez mérten igyekeztem jól ellátni. Ez még jól jöhet a továbbiakban, hisz az igazi munka a városért még most kezdődik.
*fűzi tovább a szót, de ahelyett, hogy ezt fejtené ki részletesebben, témát vált.*
- Na de elkalandoztam, holott én még méltatlanul keveset tudok kegyedről. Jól sejtem, hogy Wegtoren szülötte?
*kérdi. Orthus világjárt ember, az arcvonások jellegzetességei, a bőr barnaságának foka, a beszéd sajátosságai alapján könnyen tud következtetni a származásra.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:20:52
Üzenet elküldve: 2025-07-13 16:20:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Meira//
*Sajnálná, ha a jó barátnő nem élte volna túl a lázadást, de nagyon sokan haraptak fűbe akkoriban. A csata nem válogatott, nemestől az utolsó senkiháziig rengetegen odavesztek, de azért, ha már ilyen kedves lett számára Meira, reménykedik a legjobbakban.*
- Jó, nem abból van, no! *Mondja olyan hangsúllyal, hogy továbbra is kétértelmű maradjon a mondat, de nyilvánvaló, hogy nincs csontból. Egy átkozott csonttőr drágább, mint egy acéltőr, akkor egy híd? A városnak nincs arra pénze, hogy most kezdje el a kivagyiságot.
Az első érdeklődésre nem járnak túl jó a Selyemrév kapujánál, Luurien egyet is ért abban, hogy az őr szemtelen volt velük és ezt szemléletes szidással adja tudtára félelf társának. Aki egy pillanatra cukipofa lesz, majd elneveti magát és fokozza az elképzelését. Mármint a részeg Szhylla-ról.*
- Dehogy, amikor megeszi a részeg matrózokat, attól részegedik le ő is! *Száll be a versengésbe és még a kezével mutatja is, hogy mit csinálhat az a lény, amiket csak mesékben hallott. A két kezével tömi be kalózokat, legalábbis látszólag, hiszen csak a levegőt tömködi be a szájába és szemeit összeakasztva dalolni kezd. részeget utánzó hanggal megtoldva előadását.*
- Adj még egy tengerészt, hukk,
Egyik kalóz sem merész, hukk,
Édesek és sósak ők mind, hukk
Fingjuk pedig oly büdös, mint a pinty!
Hukk!
*A saját maga alkotta versen aztán újra nevetni kezd, még a térdét is megfogja, nehogy elessen. Mivel mindketten jót nevetnek, muszáj megvárni, míg normálisan beszélni tudnak újra egymással.*
- NIncs róla valami rajzod, vagy tőle egy könyved? Milyen színű a szeme? Talált már ki varázslatot, ami tőle van és ezt tudják. Vaaaagy, milyen magas? Van-e rajta ismertetőjegy, mondjuk egy nagy bibircsók az orrán. Esetleg az egyik lába kéz! Bármi! *Kicsit kezdi úgy érezni magát, hogy Meira úgy keresi a mesterét, mintha nem is ismerné. Persze nem baj, ha még ennek ellenére megtalálják és kap munkát, akkor nem bánja. Úgyis jól érezte magát a lánnyal, ha füllent is ebben, már nem bánja. Az elején még lehet, hogy rosszallta volna, de most minden szuper. Csak ne fájna a hasa a sok nevetéstől.
A következő próbálkozásnál egy csapat gyerekre esik a választásuk.*
- Mi Chelia, Dirhet, Ulien és Pito vagyunk. *A kisrác bemutatja körbe a többieket, végül pedig magát. Mindegyik nemesi ruháját teszi éppen tönkre, de láthatóan nem érdekli őket.*
- Meike, jó lesz a ruhád hozzá. *Bólint, majd kérdően Pito felé néz, aki a "bandavezér" lehet, aki hevesen bólogat, mutatva, hogy az övéké sem éppen játékra való.*
- Fogócska, de ha ráugrasz a másikra és elesik, akkor ő a fogó, mert hogy elkapja a griff. Tudod, az így lecsap! Így sokkal viccesebb! *Mutogatja el az egészet, még azt is, hogy szerinte hogyan csap le a griff. A két lány (Chelia és Dirhet) kissé koszosabb a fiúknál, de ők sem úszták meg az elesést.*
- De gyertek csak, sokkal mókásabb lesz úgy, ha többen vagyunk! *Pito felvetésére a többiek őszintén bólogatnak és már látszik is az arcukon, hogy készülnek a kalandra. Messze egy egylovas szekér közeleg a híd túlsó felén, de még bőven játszhatnak addig, amíg az ideér.*
- Te vagy a griff... Luu! *Azért tudja a nevét, mert Luurien kisegíti őt, "Meike" pedig már kapott egy nevet, szándékosan elferdítve a valóságot adományozta ezt a félelf lánynak. Kezdődhet a móka! Luu természetesen először Meirára próbál vetődni, hátha nem vette még fel a ritmust. Hamarosan kiderül, hogy mennyire volt szemfüles a máguslány.*
//Meira//
*Sajnálná, ha a jó barátnő nem élte volna túl a lázadást, de nagyon sokan haraptak fűbe akkoriban. A csata nem válogatott, nemestől az utolsó senkiháziig rengetegen odavesztek, de azért, ha már ilyen kedves lett számára Meira, reménykedik a legjobbakban.*
- Jó, nem abból van, no! *Mondja olyan hangsúllyal, hogy továbbra is kétértelmű maradjon a mondat, de nyilvánvaló, hogy nincs csontból. Egy átkozott csonttőr drágább, mint egy acéltőr, akkor egy híd? A városnak nincs arra pénze, hogy most kezdje el a kivagyiságot.
Az első érdeklődésre nem járnak túl jó a Selyemrév kapujánál, Luurien egyet is ért abban, hogy az őr szemtelen volt velük és ezt szemléletes szidással adja tudtára félelf társának. Aki egy pillanatra cukipofa lesz, majd elneveti magát és fokozza az elképzelését. Mármint a részeg Szhylla-ról.*
- Dehogy, amikor megeszi a részeg matrózokat, attól részegedik le ő is! *Száll be a versengésbe és még a kezével mutatja is, hogy mit csinálhat az a lény, amiket csak mesékben hallott. A két kezével tömi be kalózokat, legalábbis látszólag, hiszen csak a levegőt tömködi be a szájába és szemeit összeakasztva dalolni kezd. részeget utánzó hanggal megtoldva előadását.*
- Adj még egy tengerészt, hukk,
Egyik kalóz sem merész, hukk,
Édesek és sósak ők mind, hukk
Fingjuk pedig oly büdös, mint a pinty!
Hukk!
*A saját maga alkotta versen aztán újra nevetni kezd, még a térdét is megfogja, nehogy elessen. Mivel mindketten jót nevetnek, muszáj megvárni, míg normálisan beszélni tudnak újra egymással.*
- NIncs róla valami rajzod, vagy tőle egy könyved? Milyen színű a szeme? Talált már ki varázslatot, ami tőle van és ezt tudják. Vaaaagy, milyen magas? Van-e rajta ismertetőjegy, mondjuk egy nagy bibircsók az orrán. Esetleg az egyik lába kéz! Bármi! *Kicsit kezdi úgy érezni magát, hogy Meira úgy keresi a mesterét, mintha nem is ismerné. Persze nem baj, ha még ennek ellenére megtalálják és kap munkát, akkor nem bánja. Úgyis jól érezte magát a lánnyal, ha füllent is ebben, már nem bánja. Az elején még lehet, hogy rosszallta volna, de most minden szuper. Csak ne fájna a hasa a sok nevetéstől.
A következő próbálkozásnál egy csapat gyerekre esik a választásuk.*
- Mi Chelia, Dirhet, Ulien és Pito vagyunk. *A kisrác bemutatja körbe a többieket, végül pedig magát. Mindegyik nemesi ruháját teszi éppen tönkre, de láthatóan nem érdekli őket.*
- Meike, jó lesz a ruhád hozzá. *Bólint, majd kérdően Pito felé néz, aki a "bandavezér" lehet, aki hevesen bólogat, mutatva, hogy az övéké sem éppen játékra való.*
- Fogócska, de ha ráugrasz a másikra és elesik, akkor ő a fogó, mert hogy elkapja a griff. Tudod, az így lecsap! Így sokkal viccesebb! *Mutogatja el az egészet, még azt is, hogy szerinte hogyan csap le a griff. A két lány (Chelia és Dirhet) kissé koszosabb a fiúknál, de ők sem úszták meg az elesést.*
- De gyertek csak, sokkal mókásabb lesz úgy, ha többen vagyunk! *Pito felvetésére a többiek őszintén bólogatnak és már látszik is az arcukon, hogy készülnek a kalandra. Messze egy egylovas szekér közeleg a híd túlsó felén, de még bőven játszhatnak addig, amíg az ideér.*
- Te vagy a griff... Luu! *Azért tudja a nevét, mert Luurien kisegíti őt, "Meike" pedig már kapott egy nevet, szándékosan elferdítve a valóságot adományozta ezt a félelf lánynak. Kezdődhet a móka! Luu természetesen először Meirára próbál vetődni, hátha nem vette még fel a ritmust. Hamarosan kiderül, hogy mennyire volt szemfüles a máguslány.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:43:44
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:43:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*Érdeklődve figyeli a Morthimer Rezidencia munkálatait. Még szép, hogy összehasonlítja a saját kúriájával a helyet, de elégedetten tapasztalja azt a tényt, hogy minimális csak az eltérés. Nem örül volna, ha éles különbségeket észlelet volna. Éppen elég az a tény is, hogy prefektus vagy mi a férfi. A kapuk megnyílnak, az út szabad, nem úgy, mint régen, amikor még csak egyszerű zsoldos volt. Meglepő, hogy egy papírfecni önmagában mire képes. A hintóról leszállva, csak egy biccentéssel, de köszönti a komornyikot. Mielőtt elindulna befelé, még látványosan körbenéz. Merlanához nem intéz szavakat, csak megindul befelé a komornyik után. Sehol nem tett még látogatást, nem látta szükségesnek a bájolgást, így ez most jó alkalomnak tűnik arra is, hogy megszemlélje a berendezést. Nem maradhat le mások mögött, ha flancolásról van szó. A komornyik elvezeti őket a ház urához, akire borzasztóan kíváncsi már.Nem kellett csalódnia, pont olyan volt, amilyennek elképzelte, sőt kicsivel kövérebbnek gondolta. A tartása, az öltözéke, a visszafogott elegancia mind azt sugallják, hogy Orthus nem egyszerűen csak arisztokrata, hanem pontosan tudja, hogyan kell annak is látszani. Nem úgy, mint Nixomia, akiről süt, hogy harcos, de ezt nem is tagadja. Nincs semmi hivalkodás a férfiban, mégis minden apró részlet, a gondosan megkötött fekete szalag, a bársonymellény mélyzöldje, a prefektusi kitűző aranyló fénye, mind arról beszélt, hogy ez az ember szokva van ahhoz, hogy figyeljenek rá. Ő nem egy egyszerű hivatalnok, hanem valaki, akinek itt a városban súlya van, így is meg úgy is.*
- Kérem, enyém a megtiszteltetés, hogy fogadott itt az otthonában Prefektus.* Viszonozza az udvarias köszöntést, de nem volt rest odanyomni a címet is a végére. Merlana gyengédebb a férfihoz, azzal idegesítően negédes hízelgésével. Valami szöget is üt a fejébe, de egyelőre nincs ideje ilyesmivel foglalkoznia. Valóban, nem egy gyengéd kisasszony, amiről a megjelenése is árulkodik, de ezt csak még inkább bebizonyítja azzal, hogy valóban elkerüli a kézcsókot. Durva tenyerét nem fedi kesztyű, így érezheti majd a férfi, amikor határozott és markáns kézfogással pecsételik meg a köszöntést, mivel már az első kézcsókra invitáló mozdulatnál befeszül a lány. Értékeli is, hogy alkalmazkodik hozzá a prefektus. Az a kis szög, ami eddig ott motoszkált a fejében most még erőssebben nyomakodik bele a gondolatai közzé, amikor tanúja lesz ezen a kettő nyáladzó hízelgésének.*
~ Merlana talán sokkal, de sokkal mélyebben ismeri ezt a férfit, mint amennyit elárult róla. ~* Ezen gondolatokat tovább is viszi. Ha ilyen jóbban van ez a kettő, akkor az sem lehetettlen, hogy később jelent majd róla Orthusnak, illetve az is opció, hogy akár neki is a férfiról. Politika az egy mocskos csatatér, ezt tudja. Ezekután Merlanának jobban a körmére fog nézni. Jobb, ha óvatos marad. Itt fent nincsenek barátok, csak érdekeltségi körök.*
- Az utóbbi időben, mint tudhatja pártfogásomba vettem Naerice kisasszonyt, mivel igazán tehetségesnek tartom. Örömmel látom, hogy Ön is hasonlóképpen gondolkodik róla.* Csakis azért szólalt meg, hogy tudassa itt van és ő is befolyást gyakorol a nőre. Udvarias és burkolt üzenet. Szegény olyan, mint egy játékszer, amiről nem tudják eldönteni, hogy kié. Eztán helyet foglalnak és bort kér a kupájába, de csak mértékkel ízlelgeti a nedűt. Inkább csak lögybölgetni fogja.*
- Ugyan kérem, a híre megelőzi magát Morthimer Úr. Merlana is sokat mesélt már magáról, sőt ő szervezte le ezt a találkozót is, amiért nagyon hálás is vagyok neki.* Villant jelentőségteljes mosolyt a nő irányába, mielőtt folytatná.*
- Azt mondják, hogy az Ön fáradozásainak is nagy jelentősége volt abban, hogy egyáltalán itt beszélgethetünk egy ilyen pompás kúriában. A város láthatóan fejlődésnek indult. Gondolom ez még a jövőben egyre csak erőteljesebb lesz.* Hízelkedik és tereli is abba az irányba a beszélgetést, ami őt érdekli. Már így többet az ügy érdekében, mintha csak oda vakkantotta volna, hogy: Na mi van?*
//Nemesi kézfogó//
*Érdeklődve figyeli a Morthimer Rezidencia munkálatait. Még szép, hogy összehasonlítja a saját kúriájával a helyet, de elégedetten tapasztalja azt a tényt, hogy minimális csak az eltérés. Nem örül volna, ha éles különbségeket észlelet volna. Éppen elég az a tény is, hogy prefektus vagy mi a férfi. A kapuk megnyílnak, az út szabad, nem úgy, mint régen, amikor még csak egyszerű zsoldos volt. Meglepő, hogy egy papírfecni önmagában mire képes. A hintóról leszállva, csak egy biccentéssel, de köszönti a komornyikot. Mielőtt elindulna befelé, még látványosan körbenéz. Merlanához nem intéz szavakat, csak megindul befelé a komornyik után. Sehol nem tett még látogatást, nem látta szükségesnek a bájolgást, így ez most jó alkalomnak tűnik arra is, hogy megszemlélje a berendezést. Nem maradhat le mások mögött, ha flancolásról van szó. A komornyik elvezeti őket a ház urához, akire borzasztóan kíváncsi már.Nem kellett csalódnia, pont olyan volt, amilyennek elképzelte, sőt kicsivel kövérebbnek gondolta. A tartása, az öltözéke, a visszafogott elegancia mind azt sugallják, hogy Orthus nem egyszerűen csak arisztokrata, hanem pontosan tudja, hogyan kell annak is látszani. Nem úgy, mint Nixomia, akiről süt, hogy harcos, de ezt nem is tagadja. Nincs semmi hivalkodás a férfiban, mégis minden apró részlet, a gondosan megkötött fekete szalag, a bársonymellény mélyzöldje, a prefektusi kitűző aranyló fénye, mind arról beszélt, hogy ez az ember szokva van ahhoz, hogy figyeljenek rá. Ő nem egy egyszerű hivatalnok, hanem valaki, akinek itt a városban súlya van, így is meg úgy is.*
- Kérem, enyém a megtiszteltetés, hogy fogadott itt az otthonában Prefektus.* Viszonozza az udvarias köszöntést, de nem volt rest odanyomni a címet is a végére. Merlana gyengédebb a férfihoz, azzal idegesítően negédes hízelgésével. Valami szöget is üt a fejébe, de egyelőre nincs ideje ilyesmivel foglalkoznia. Valóban, nem egy gyengéd kisasszony, amiről a megjelenése is árulkodik, de ezt csak még inkább bebizonyítja azzal, hogy valóban elkerüli a kézcsókot. Durva tenyerét nem fedi kesztyű, így érezheti majd a férfi, amikor határozott és markáns kézfogással pecsételik meg a köszöntést, mivel már az első kézcsókra invitáló mozdulatnál befeszül a lány. Értékeli is, hogy alkalmazkodik hozzá a prefektus. Az a kis szög, ami eddig ott motoszkált a fejében most még erőssebben nyomakodik bele a gondolatai közzé, amikor tanúja lesz ezen a kettő nyáladzó hízelgésének.*
~ Merlana talán sokkal, de sokkal mélyebben ismeri ezt a férfit, mint amennyit elárult róla. ~* Ezen gondolatokat tovább is viszi. Ha ilyen jóbban van ez a kettő, akkor az sem lehetettlen, hogy később jelent majd róla Orthusnak, illetve az is opció, hogy akár neki is a férfiról. Politika az egy mocskos csatatér, ezt tudja. Ezekután Merlanának jobban a körmére fog nézni. Jobb, ha óvatos marad. Itt fent nincsenek barátok, csak érdekeltségi körök.*
- Az utóbbi időben, mint tudhatja pártfogásomba vettem Naerice kisasszonyt, mivel igazán tehetségesnek tartom. Örömmel látom, hogy Ön is hasonlóképpen gondolkodik róla.* Csakis azért szólalt meg, hogy tudassa itt van és ő is befolyást gyakorol a nőre. Udvarias és burkolt üzenet. Szegény olyan, mint egy játékszer, amiről nem tudják eldönteni, hogy kié. Eztán helyet foglalnak és bort kér a kupájába, de csak mértékkel ízlelgeti a nedűt. Inkább csak lögybölgetni fogja.*
- Ugyan kérem, a híre megelőzi magát Morthimer Úr. Merlana is sokat mesélt már magáról, sőt ő szervezte le ezt a találkozót is, amiért nagyon hálás is vagyok neki.* Villant jelentőségteljes mosolyt a nő irányába, mielőtt folytatná.*
- Azt mondják, hogy az Ön fáradozásainak is nagy jelentősége volt abban, hogy egyáltalán itt beszélgethetünk egy ilyen pompás kúriában. A város láthatóan fejlődésnek indult. Gondolom ez még a jövőben egyre csak erőteljesebb lesz.* Hízelkedik és tereli is abba az irányba a beszélgetést, ami őt érdekli. Már így többet az ügy érdekében, mintha csak oda vakkantotta volna, hogy: Na mi van?*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-07-13 12:00:06
Üzenet elküldve: 2025-07-13 12:00:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nemesi kézfogó//
*A helyszín talán új, de a fogadtatás még mindig a régi. Első alkalom, hogy egy nemesi hintóból kiszállva érkezhet meg annak a személynek az otthonába, aki elsőként vette őt szárnyai alá, és emellett neki köszönheti sikereinek nagy részét is. Az általa már jól ismert Urien Polther azonban most is, mint mindig, változatlanul a maga méltóságteljes, udvarias módján köszönti őket. Bár Nixomia számára ezúttal több figyelem jut, mint neki, melyről hazudna, ha azt mondaná, hogy nem zavarja legalább egy kicsit, de el tudja fogadni. Itt most a szőkeség a nemes, az igazi, magasrangú vendég, természetes, hogy őt övezi a nagyobb tisztelet, még akkor is, ha a színfalak mögött a prefektus és Merlana kapcsolata sokkalta mélyebb mederben evickél.*
- Önt is öröm látni, Polther úr! *Köszönti a komornyikot, aki ugyancsak tud egyet s mást Orthus és a művésznő viszonyáról, de szerencsére a diszkréció, mint olyan, Urien Polther lényének a része, így nem kell attól tartania, hogy bármi olyasmi napvilágot látna, ami csakis rá és a ház urára tartozik.*
- Kisasszony. *Mosolyog rá Nixomiára, felvéve azt a mézesmázas, előkelő stílust, amit a lovagnő úgy utál, de a jelenlegi helyzetükben szükséges. Hagyja, hogy ő induljon meg először Polther után, ő maga csak utolsóként követi a társaságot a pompás előtéren keresztül a szalonba, ahol Orthus már jó szokásához híven, talpig elegánsan, magasztos megjelenéssel várja őket. Az első üdvözlést ezúttal is társa érdemli ki, neki türelmesen kell várni a sorára, míg a kereskedő végül hozzá is odalép, hogy köszöntse. A kézcsókot barátságos mosollyal fogadja, viszonzásképp lágy mozdulattal pukedlizik.*
- Ó, milyen figyelmes, Morthimer úr! Mint mindig. Köszönöm szépen a dicséretet, és örülök, hogy újra találkozhatunk. Mit ne mondjak, még így, félkész állapotban is csodásan fest az új háza, és persze Ön is. *Mesterkélten kedveskedő szavak hangzanak el, pont, ahogy a nemesi világban ez elképzelhető, de sokszor ezen szavak mögött a valódi jelentés egészen más. Merlana fejében, miközben Orthus új otthonát dicséri, már az jár, hogy vajon mi lehet a sorsa a régi, polgárnegyedi házának? Nem felejtette el ugyanis, hogy mit ajánlott neki a férfi arra az esetre, ha majd egyszer elköltözik onnan.*
- Természetesen, de véletlenül sem szeretnék most a Grendaer kisasszonnyal való ismerkedésük útjába állni. *De, nagyon is szeretne, csak nem teheti meg, és ezt mindketten jól tudják. Az asztalhoz ülve ő most a gyümölcslevet fogadja el a cselédlánytól, és miután megkapta, lassan iszogatni kezdi. Szólni nem szól, hisz a házigazda sem hozzá intézte szavait, közebszólni pedig illetlenség volna, így Nixa kénytelen lesz ezúttal maga megoldani a helyzetet, s ez Merlanát bizony igencsak szórakoztatni fogja.*
//Nemesi kézfogó//
*A helyszín talán új, de a fogadtatás még mindig a régi. Első alkalom, hogy egy nemesi hintóból kiszállva érkezhet meg annak a személynek az otthonába, aki elsőként vette őt szárnyai alá, és emellett neki köszönheti sikereinek nagy részét is. Az általa már jól ismert Urien Polther azonban most is, mint mindig, változatlanul a maga méltóságteljes, udvarias módján köszönti őket. Bár Nixomia számára ezúttal több figyelem jut, mint neki, melyről hazudna, ha azt mondaná, hogy nem zavarja legalább egy kicsit, de el tudja fogadni. Itt most a szőkeség a nemes, az igazi, magasrangú vendég, természetes, hogy őt övezi a nagyobb tisztelet, még akkor is, ha a színfalak mögött a prefektus és Merlana kapcsolata sokkalta mélyebb mederben evickél.*
- Önt is öröm látni, Polther úr! *Köszönti a komornyikot, aki ugyancsak tud egyet s mást Orthus és a művésznő viszonyáról, de szerencsére a diszkréció, mint olyan, Urien Polther lényének a része, így nem kell attól tartania, hogy bármi olyasmi napvilágot látna, ami csakis rá és a ház urára tartozik.*
- Kisasszony. *Mosolyog rá Nixomiára, felvéve azt a mézesmázas, előkelő stílust, amit a lovagnő úgy utál, de a jelenlegi helyzetükben szükséges. Hagyja, hogy ő induljon meg először Polther után, ő maga csak utolsóként követi a társaságot a pompás előtéren keresztül a szalonba, ahol Orthus már jó szokásához híven, talpig elegánsan, magasztos megjelenéssel várja őket. Az első üdvözlést ezúttal is társa érdemli ki, neki türelmesen kell várni a sorára, míg a kereskedő végül hozzá is odalép, hogy köszöntse. A kézcsókot barátságos mosollyal fogadja, viszonzásképp lágy mozdulattal pukedlizik.*
- Ó, milyen figyelmes, Morthimer úr! Mint mindig. Köszönöm szépen a dicséretet, és örülök, hogy újra találkozhatunk. Mit ne mondjak, még így, félkész állapotban is csodásan fest az új háza, és persze Ön is. *Mesterkélten kedveskedő szavak hangzanak el, pont, ahogy a nemesi világban ez elképzelhető, de sokszor ezen szavak mögött a valódi jelentés egészen más. Merlana fejében, miközben Orthus új otthonát dicséri, már az jár, hogy vajon mi lehet a sorsa a régi, polgárnegyedi házának? Nem felejtette el ugyanis, hogy mit ajánlott neki a férfi arra az esetre, ha majd egyszer elköltözik onnan.*
- Természetesen, de véletlenül sem szeretnék most a Grendaer kisasszonnyal való ismerkedésük útjába állni. *De, nagyon is szeretne, csak nem teheti meg, és ezt mindketten jól tudják. Az asztalhoz ülve ő most a gyümölcslevet fogadja el a cselédlánytól, és miután megkapta, lassan iszogatni kezdi. Szólni nem szól, hisz a házigazda sem hozzá intézte szavait, közebszólni pedig illetlenség volna, így Nixa kénytelen lesz ezúttal maga megoldani a helyzetet, s ez Merlanát bizony igencsak szórakoztatni fogja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063