Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Ysanee//
* A szolgáló, akiről hamar kiderül, hogy nem is az, megáll a szavaira, felé fordul. Norgen, aki elég jó emberismerő, hamar felfedezi rajta a feszültség jeleit. Valami különösen ínycsiklandó érzelem lengi körül a fiatal nőt, de nem tudná biztosra megmondani, hogy a vele való beszélgetés zavarja ennyire vagy az, ami odabent történt. Talán egy kicsit mindkettő. Az elhangzottak alapján azonban biztos abban, hogy a „látogató” titkol valamit. Ő ugyanis még sosem látta itt, mégis olyan közvetlenül beszél a jegyeséről, mintha minden nap ide járna vagy legalábbis ezer éve ismernék egymást. A másik lehetőség, hogy valóban egy rokon vagy közeli barát, ez esetben nincs semmi félnivalója. Norgen kíváncsisága legyőzi fáradtságát, és zöldjeit a másikra szegezi. Minden egyes rezdülését úgy figyeli, mintha egy könyvet olvasna. Nem mutatja jelét, hogy be akarna menni a kapun. Samonyr várhat még. *
– Ó, elnézést. Már azt hittem, új szolgálója lett Samonyrnak. * Magyarázkodik röviden. Azon már nem töri magát, hogy ez ugyanúgy sértő lehet a másik számára, mint a korábbi megjegyzése. Inkább próbálja előrevinni a beszélgetést, mielőtt Ysanee továbbmenne. *
– Samonyr az én barátom is, de most nem hozzá jöttem. Épp csak… erre jártam. * Füllenti, és óvatosan a nő felé lép, kinyújtva jobb kezét. *
– A nevem Norgen Arisad, magácskát hogy hívják? * Nincs sok ideje álneveket farigcsálni, és mivel ebben a városban jóformán senki nem emlékszik a valódi nevére, így azt látja legegyszerűbbnek, ha az igazat hazudja. Így legalább nem kell sokat gondolkodnia rajta a későbbiekben. *
– Kissé feldúltnak tűnik. Ugye nem a Samonyrral való találkozás miatt? * Kérdezi, amikor lehetősége nyílik közelebbről is megfigyelni a csinos kis pofikát és a kékesszürke szemeket. Eljátszik a gondolattal, hogy megpróbálhatná szembesíteni a másikat azzal, hogy ki is ő valójában, de még nagyon korainak érzi. Inkább barátságos mosolyt erőltet magára, és így szól: *
– Lekötelezne, ha magával tarthatnék… A városba? Útközben lehetőségünk nyílna jobban megismerni egymást. Fontosak a jó kapcsolatok, nem igaz? * Néz sokatmondóan a másikra. Közben pedig már el is kezdi gyártani a lehetséges hazugságokat arra vonatkozólag, hogy honnan ismerhetné Samonyrt. Az biztos, hogyha sor kerül rá, nem teríti ki egyből a lapjait. Norgen Arisad csak egy távoli rokon vagy üzlettárs, esetleg egy bálban találkoztak, és ott ismerkedtek meg Samonyrral. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:09:34
Üzenet elküldve: 2026-02-22 11:09:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Talán pont ez a különbség a született nemes és a között, aki élete során vált azzá. A légy. Mármint az, hogy Alenia számár a házában zümmögő ízeltlábú óriási tragédia, míg vendége rá sem hederít a probléma forrására. A szolgálók esetében azonban fordítva működik, mint újnemes társa. Lirenna mosolya tán tökéletes, miután komornyikja gondoskodott róla, hogy így legyen, köszönet mégsem jár neki a teáért, legalábbis nem most rögtön. A lány a munkáját végzi, amiért fizetést kap, ami természetes, de az ezért tanúsított hála nem tartozik vendégére. Mikor Atkirát utasítja, a kérlek szó szintén magától értetődő, de köszönettel neki sem tartozik. Ami azt illeti, az új, a halált is megjárt Alenia többször használja ezt a bizonyos szót, de azért legbelül még ott bújik benne az a nemeskisasszony, aki szerint egy egyszerű hála azt jelentené, hogy szolgálóinak szintje alá süllyedne, s ezt nem engedheti meg magának fontos személyek társaságában.
Orthus látogatásának miértjére közben fény derül, Alenia pedig rögtön mélyebb érdeklődésbe fog a prefektus céljait és rá nézve való előnyeit illetően. Ezt is még szegény, eltávozott szüleitől tanulta, hogy soha ne mondjon igent semmire, amíg nem győződött meg arról, hogy az neki is jó lesz, hisz a nemesek világában mindenki önző, és annak is kell lennie, különben sehová sem jut majd.*
- Értem, Morthimer úr. *Bólogat elégedetten, a kalmár érveivel nem igazán tudna, és nem is akar vitatkozni.*
- Nos, nekem már bizonyított, elég csak az árvaház ügyére gondolni. A felújított házra vagy arra, hogy személyesen látogatott el velem a falvakba, hogy elintézzük az árvák élelmezését. *Őszintén örül annak, hogy Orthus maga is kihangsúlyozza, elsősorban a saját érdekei vezérlik. Nem árul zsákbamacskát, ami csak szimpatikusabbá teszi őt.*
- Egyet kell értsek minden szavával, mégis, maradtak bennem még kérdések. Mit gondol, tényleg képes lesz érni a nemesség és a tanács bizalmát? Illetve, ami fontosabb kérdés, képes lesz megtartani? Tudja, a feladat, amit vállalni kíván, nem kiváltságnak, hanem felelősségnek hangzik. Az előbb mondta, hogy önt a legtöbbször nem az önzetlenség vezérli, mégis, ha szeretné ezt a feladatot vállalni, akkor azokért a célokért is kell majd dolgoznia, amit mi, a támogatói szeretnénk, nem pedig azért, amit ön helyesnek lát vagy el akar érni. Hogy érzi, félre tudná tenni a saját érdekeit, ha mondjuk én megbíznám egy olyan üggyel, ami nekem fontos, de ön szerint nem helyes vagy nem származik belőle előnye? *Hisz számára ezt jelentené a szerep, melyre Morthimer úr kínálkozik. Egy olyan személyt, akiben bízik a tanács, meg tudja őket szólítani, és képes eléjük tárni olyan, a támogatói számára fontos ügyeket, melyekkel ő személyesen talán nem ért egyet, vagy magától nem is foglalkozna.
Mindeközben Lirenna lép be ismét a társalgóba, s míg nem talál olyan pillanatot, mikor úgy érzi, megszólalhat, a párostól tisztes távolságból, egyenes háttal, összezárt lábakkal és hátra kulcsolt kezekkel várakozik. Mindeközben egy lopott pillantást vet Atkira felé, de ha esetleg összetalálkozna a tekintetük, akkor azonnal elfordul tőle.*
- Uram, kisasszony, az ebéd elkészült. *Jelenti be, amint lehetősége adódik rá.*
//Sayqueves kúria//
*Talán pont ez a különbség a született nemes és a között, aki élete során vált azzá. A légy. Mármint az, hogy Alenia számár a házában zümmögő ízeltlábú óriási tragédia, míg vendége rá sem hederít a probléma forrására. A szolgálók esetében azonban fordítva működik, mint újnemes társa. Lirenna mosolya tán tökéletes, miután komornyikja gondoskodott róla, hogy így legyen, köszönet mégsem jár neki a teáért, legalábbis nem most rögtön. A lány a munkáját végzi, amiért fizetést kap, ami természetes, de az ezért tanúsított hála nem tartozik vendégére. Mikor Atkirát utasítja, a kérlek szó szintén magától értetődő, de köszönettel neki sem tartozik. Ami azt illeti, az új, a halált is megjárt Alenia többször használja ezt a bizonyos szót, de azért legbelül még ott bújik benne az a nemeskisasszony, aki szerint egy egyszerű hála azt jelentené, hogy szolgálóinak szintje alá süllyedne, s ezt nem engedheti meg magának fontos személyek társaságában.
Orthus látogatásának miértjére közben fény derül, Alenia pedig rögtön mélyebb érdeklődésbe fog a prefektus céljait és rá nézve való előnyeit illetően. Ezt is még szegény, eltávozott szüleitől tanulta, hogy soha ne mondjon igent semmire, amíg nem győződött meg arról, hogy az neki is jó lesz, hisz a nemesek világában mindenki önző, és annak is kell lennie, különben sehová sem jut majd.*
- Értem, Morthimer úr. *Bólogat elégedetten, a kalmár érveivel nem igazán tudna, és nem is akar vitatkozni.*
- Nos, nekem már bizonyított, elég csak az árvaház ügyére gondolni. A felújított házra vagy arra, hogy személyesen látogatott el velem a falvakba, hogy elintézzük az árvák élelmezését. *Őszintén örül annak, hogy Orthus maga is kihangsúlyozza, elsősorban a saját érdekei vezérlik. Nem árul zsákbamacskát, ami csak szimpatikusabbá teszi őt.*
- Egyet kell értsek minden szavával, mégis, maradtak bennem még kérdések. Mit gondol, tényleg képes lesz érni a nemesség és a tanács bizalmát? Illetve, ami fontosabb kérdés, képes lesz megtartani? Tudja, a feladat, amit vállalni kíván, nem kiváltságnak, hanem felelősségnek hangzik. Az előbb mondta, hogy önt a legtöbbször nem az önzetlenség vezérli, mégis, ha szeretné ezt a feladatot vállalni, akkor azokért a célokért is kell majd dolgoznia, amit mi, a támogatói szeretnénk, nem pedig azért, amit ön helyesnek lát vagy el akar érni. Hogy érzi, félre tudná tenni a saját érdekeit, ha mondjuk én megbíznám egy olyan üggyel, ami nekem fontos, de ön szerint nem helyes vagy nem származik belőle előnye? *Hisz számára ezt jelentené a szerep, melyre Morthimer úr kínálkozik. Egy olyan személyt, akiben bízik a tanács, meg tudja őket szólítani, és képes eléjük tárni olyan, a támogatói számára fontos ügyeket, melyekkel ő személyesen talán nem ért egyet, vagy magától nem is foglalkozna.
Mindeközben Lirenna lép be ismét a társalgóba, s míg nem talál olyan pillanatot, mikor úgy érzi, megszólalhat, a párostól tisztes távolságból, egyenes háttal, összezárt lábakkal és hátra kulcsolt kezekkel várakozik. Mindeközben egy lopott pillantást vet Atkira felé, de ha esetleg összetalálkozna a tekintetük, akkor azonnal elfordul tőle.*
- Uram, kisasszony, az ebéd elkészült. *Jelenti be, amint lehetősége adódik rá.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-21 19:33:02
Üzenet elküldve: 2026-02-21 19:33:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* Pislant a szolgálólány felé. Úgy látja, Lirenna ezúttal rendesen odafigyelt minden részletre. Lelke mélyén sajnálja egy picit, hogy így indult a kettejük kapcsolata, de csekély ár ez azért, hogy Alenia kisasszony a legmegfelelőbb szolgálatot kapja. Amúgy is, Atkira látja, hogy a sértődöttség színfala mögött csodálat is húzódik. Hiába próbálja leplezni. *
– Igenis, úrnőm. * Butának érzi magát, amiért előbb nem gondolt erre, mondjuk azelőtt, hogy Orthus megérkezett volna. Kinyitja a teraszajtót, és figyel. A légy nem hiszi, hogy magától ki akarna menni a hidegbe, de ha majd épp arra röpül, akkor kezével jobb belátásra próbálja bírni. Ezért ottmarad az ajtó mellett, és úgy figyeli a levegőt, mintha béka volna. Épp csak ő nem a nyelvét nyújtja ki, amikor a közelébe kerül a légy, hanem a kezével kezd legyezni. Maga is meglepődik, de alig telik egy néhány másodperc, a légy magától kiröppen a nyitott ajtón.
~ Ezek szerint mégis ki akart menni. ~ Csodálkozik el, de megvonja vállait. Nem az ő problémája a kinti hideg, hanem a légyé. Gyorsan be is csukja az ajtót, mielőtt amaz meggondolná magát, és elégedetten visszasétál a korábbi helyére. Közben egészen meg is feledkezett a nemesek dolgait hallgatni, úgy el volt foglalva a léggyel. Reméli, hogy Alenia nem fog utólag beszámolót kérni arról, hogy mi mindent hallott, mert bár próbált figyelni, de minden más elvonta a figyelmét: Lirenna, a légy és a féltékenység, amit Orthus jelenléte okozott. Most viszont az utolsó leszámítva végre minden más tényezőtől mentesül, így elégedetten ácsorog az ajtóban, és figyeli a beszélgetést, illetve lesi Alenia kívánságait. *
//Sayqueves kúria//
* Pislant a szolgálólány felé. Úgy látja, Lirenna ezúttal rendesen odafigyelt minden részletre. Lelke mélyén sajnálja egy picit, hogy így indult a kettejük kapcsolata, de csekély ár ez azért, hogy Alenia kisasszony a legmegfelelőbb szolgálatot kapja. Amúgy is, Atkira látja, hogy a sértődöttség színfala mögött csodálat is húzódik. Hiába próbálja leplezni. *
– Igenis, úrnőm. * Butának érzi magát, amiért előbb nem gondolt erre, mondjuk azelőtt, hogy Orthus megérkezett volna. Kinyitja a teraszajtót, és figyel. A légy nem hiszi, hogy magától ki akarna menni a hidegbe, de ha majd épp arra röpül, akkor kezével jobb belátásra próbálja bírni. Ezért ottmarad az ajtó mellett, és úgy figyeli a levegőt, mintha béka volna. Épp csak ő nem a nyelvét nyújtja ki, amikor a közelébe kerül a légy, hanem a kezével kezd legyezni. Maga is meglepődik, de alig telik egy néhány másodperc, a légy magától kiröppen a nyitott ajtón.
~ Ezek szerint mégis ki akart menni. ~ Csodálkozik el, de megvonja vállait. Nem az ő problémája a kinti hideg, hanem a légyé. Gyorsan be is csukja az ajtót, mielőtt amaz meggondolná magát, és elégedetten visszasétál a korábbi helyére. Közben egészen meg is feledkezett a nemesek dolgait hallgatni, úgy el volt foglalva a léggyel. Reméli, hogy Alenia nem fog utólag beszámolót kérni arról, hogy mi mindent hallott, mert bár próbált figyelni, de minden más elvonta a figyelmét: Lirenna, a légy és a féltékenység, amit Orthus jelenléte okozott. Most viszont az utolsó leszámítva végre minden más tényezőtől mentesül, így elégedetten ácsorog az ajtóban, és figyeli a beszélgetést, illetve lesi Alenia kívánságait. *
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-19 21:18:58
Üzenet elküldve: 2026-02-19 21:18:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Ő maga rá se hederít az ominózus légyre, ahogyan egyébként a szolgálókra se nagyon, csak ha valamiért vele is kapcsolatba lépnek. Például egy hálás bólintással köszöni meg a szobalánynak a kihozott teát, de amikor a lány egy másodperccel később már távozóban van, akkor Orthus már ismételten csak Aleniára figyel.
A nemeskisasszony pedig kérdez, Orthus pedig nem rest felelni.*
- Talán kegyednek nem kell kifejtenem, hogy mekkora mértékben meg tudja könnyíteni egy dolog intézését, ha valaki, akiben bíznak és a szavára adnak, jótáll az ügyért. Ez leveszi a terhet a döntéshozók válláról, hogy utána kelljen nézni a dolgoknak. Például egy akció, egyfajta gyűjtés és adományozás romváros rászorulói között, amit a selyemrévi nemesség kezdeményez. Ha néhány nemes kéri, bizonyára áldását adja rá a városi tanács. De egy szószóló esetleg ennél többet is elérhet. Például hogy városőröket vezényeljenek ki a szétosztandó javak megőrzésére. Vagy hogy a városi tanács maga is járuljon hozzá némi tőkével az adományozáshoz. Ha valaki már bejáratos a tanácsházára és a véleményére adnak, akkor az ilyesmit gyorsabban kijárhatja.
*kortyol egyet a teájából, mielőtt így folytatja.*
- Azt nem állítom, hogy én már ilyen ember vagyok. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy közelebb állok hozzá, mint bárki más. Prefektusi rangom is a bizalom jele volt. És én nem éltem vissza vele, nem vallottam kudarcot se. Meglehet, nem volt nagy feladat, de ezt a nagy feladatot megbízhatóan elláttam. Nekem már kevesebbet kell bizonyítanom. És miért adna nekem bizalmat a városi tanács? Például azért, mert fel tudom mutatni, hogy én is bírom a nemesség bizalmát és támogatását. HA...
*hangúlyozza ki némi szünettel.*
- ... fel tudom mutatni. Kegyed elég jól ismer engem. Bizonyára tudja rólam, hogy tetteimet gyakran nem az önzetlen jóság mozgatja. De talán azt is látta már, hogy úgy haladok a céljaim felé, hogy közben nem ártok másoknak és a nagyobb jóért is teszek. Én inkább segítek másoknak és ezzel barátokat szerzek és hálát ébresztek a szívekben, mint hogy ártsak és haragosokat, ellenségeket gyűjtsek. Így tevékenykedem. És ez nem is olyan kevés egy szószólótól, nemde?
*kérdi.*
//Sayqueves kúria//
*Ő maga rá se hederít az ominózus légyre, ahogyan egyébként a szolgálókra se nagyon, csak ha valamiért vele is kapcsolatba lépnek. Például egy hálás bólintással köszöni meg a szobalánynak a kihozott teát, de amikor a lány egy másodperccel később már távozóban van, akkor Orthus már ismételten csak Aleniára figyel.
A nemeskisasszony pedig kérdez, Orthus pedig nem rest felelni.*
- Talán kegyednek nem kell kifejtenem, hogy mekkora mértékben meg tudja könnyíteni egy dolog intézését, ha valaki, akiben bíznak és a szavára adnak, jótáll az ügyért. Ez leveszi a terhet a döntéshozók válláról, hogy utána kelljen nézni a dolgoknak. Például egy akció, egyfajta gyűjtés és adományozás romváros rászorulói között, amit a selyemrévi nemesség kezdeményez. Ha néhány nemes kéri, bizonyára áldását adja rá a városi tanács. De egy szószóló esetleg ennél többet is elérhet. Például hogy városőröket vezényeljenek ki a szétosztandó javak megőrzésére. Vagy hogy a városi tanács maga is járuljon hozzá némi tőkével az adományozáshoz. Ha valaki már bejáratos a tanácsházára és a véleményére adnak, akkor az ilyesmit gyorsabban kijárhatja.
*kortyol egyet a teájából, mielőtt így folytatja.*
- Azt nem állítom, hogy én már ilyen ember vagyok. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy közelebb állok hozzá, mint bárki más. Prefektusi rangom is a bizalom jele volt. És én nem éltem vissza vele, nem vallottam kudarcot se. Meglehet, nem volt nagy feladat, de ezt a nagy feladatot megbízhatóan elláttam. Nekem már kevesebbet kell bizonyítanom. És miért adna nekem bizalmat a városi tanács? Például azért, mert fel tudom mutatni, hogy én is bírom a nemesség bizalmát és támogatását. HA...
*hangúlyozza ki némi szünettel.*
- ... fel tudom mutatni. Kegyed elég jól ismer engem. Bizonyára tudja rólam, hogy tetteimet gyakran nem az önzetlen jóság mozgatja. De talán azt is látta már, hogy úgy haladok a céljaim felé, hogy közben nem ártok másoknak és a nagyobb jóért is teszek. Én inkább segítek másoknak és ezzel barátokat szerzek és hálát ébresztek a szívekben, mint hogy ártsak és haragosokat, ellenségeket gyűjtsek. Így tevékenykedem. És ez nem is olyan kevés egy szószólótól, nemde?
*kérdi.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-19 18:54:24
Üzenet elküldve: 2026-02-19 18:54:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*A szolgálólány szükséges, elégséges és legfőképp kedves mosollyal szolgálja fel a teát a két nemesnek, majd mikor visszafordul, és tekintete találkozik a „mélyen tisztelt” komornyik úrral, úgy dönt, hogy még neki is juthat egy kevés belőle. Már a mosolyból, csak azért is, hogy megmutassa, ő különb nála, és nem a hibáit keresi, holott még mostanra sem elégedett az úr frizurájával.
Alenia közben Orthus érdeklődésére röviden elmeséli, mi történt vele az elmúlt hatokban, s úgy tűnik, hogy mindez segít tovább görgetni kettejük társalgásának témáját.*
- Egy nagyobbacska ház, egy vidéki birtok, gyönyörű, festői környezetben. Tényleg nagyon szép helyen van, de az épületre ráférne egy felújítás, hogy tényleg rendesen lakhatónak lehessen nevezhető. Az ott élőkkel egyeztettem a kívánságaikról, akad abból is bőven. *Meséli még Szarvasligetről, majd a kérők, a házasság és minden ezzel kapcsolatos témát csak úgy elegánsan, válasz nélkül hagyva engedi el. Erről nem kíván beszélni, főleg nem Morthimer úrral a köztük történtek után. Ami azt illeti, a hibája után neki már semmi köze ehhez. Nem is érti, miért említette egyáltalán a kérőt.
Ezután érdeklődve hallgatja, ahogy végre fény derül a kalmár vendégségbe érkezésének okára. Kíváncsi, így a teáscsészét közben végig a kezében tartja. Nem kortyol belőle az első kóstoló után többet, de le sem teszi vissza a tálcára.
A felvezetésre bólint. Igen, jól tudja, hogy vélekedik a drága prefektus úr városukról és főleg Romvárosról, ezt nem is kell számára magyarázni. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy hogy jön ő, mint artheniori nemes képbe az említett ötletekkel kapcsolatban. A férfi tovább beszél, előtte pedig tisztul a kép. Olyannyira tisztul, hogy még a csészéjére szálló legyet is észreveszi, amit azonban ösztönösen hesseget el onnan.*
- Atkira kérlek! Kinyitnád nekünk a terasz ajtaját? Azt hiszem, szükségünk van egy kis friss levegőre, de figyelj rá, hogy ne hagyd nyitva sokáig! Nem szeretnénk megfagyni. *Reméli, hogy az utasításából megérti a komornyik a célzást arra utalva, hogy a zümmögőnek odakint volna a helye. Eztán hátradől a hófehér ülőalkalmatosságon, kortyol egyet a teából, majd Orthushoz szól.*
- Nos, ami azt illeti, nem mondom, hogy elsőre értem a célját, Morthimer úr, engedje meg, hogy kérdezzek! Tehát ön, mint prefektus eljuttatná a nemesség igényeit a város felé, és közvetítené felénk a vezetőség fontosabb álláspontjait, döntéseit, kéréseit, igaz? Ez azt jelenti, hogy ha Ön szószóló volna, akkor végre többet tudhatnánk arról, hogy mi is folyik valójában Artheniorban? Mert tudja, jelenleg jómagam nem vagyok elégedett azzal az információmennyiséggel, ami eljut hozzánk. A kérdésem másik fele pedig, hogy ha tegyük fel, nekem van fontos ügyem a tanáccsal, ahhoz miért szükséges Ön, mint közvetítő? Nem fogom szépíteni, arra vagyok kíváncsi, miért gondolja, hogy Ön alkalmas arra, hogy megbízzam a fontos ügyeimmel ahelyett, hogy magam intézném őket? *Ami azt illeti, Orthus Morthimer párszor már bizonyított neki, legyen szó az árvaház vagy a selyemrévi otthona ügyéről, de mégis, ez most sokkal többnek hangzik annál, mintsem, hogy megbízza valamivel a kalmárt, ami a szakterülete. Úgy érzi, ezzel hatalmat és felelősséget adna a kezébe. Olyan felelősséget, ami végül közvetetten rá is visszahatna. Ezért is kezd kérdezősdibe.*
//Sayqueves kúria//
*A szolgálólány szükséges, elégséges és legfőképp kedves mosollyal szolgálja fel a teát a két nemesnek, majd mikor visszafordul, és tekintete találkozik a „mélyen tisztelt” komornyik úrral, úgy dönt, hogy még neki is juthat egy kevés belőle. Már a mosolyból, csak azért is, hogy megmutassa, ő különb nála, és nem a hibáit keresi, holott még mostanra sem elégedett az úr frizurájával.
Alenia közben Orthus érdeklődésére röviden elmeséli, mi történt vele az elmúlt hatokban, s úgy tűnik, hogy mindez segít tovább görgetni kettejük társalgásának témáját.*
- Egy nagyobbacska ház, egy vidéki birtok, gyönyörű, festői környezetben. Tényleg nagyon szép helyen van, de az épületre ráférne egy felújítás, hogy tényleg rendesen lakhatónak lehessen nevezhető. Az ott élőkkel egyeztettem a kívánságaikról, akad abból is bőven. *Meséli még Szarvasligetről, majd a kérők, a házasság és minden ezzel kapcsolatos témát csak úgy elegánsan, válasz nélkül hagyva engedi el. Erről nem kíván beszélni, főleg nem Morthimer úrral a köztük történtek után. Ami azt illeti, a hibája után neki már semmi köze ehhez. Nem is érti, miért említette egyáltalán a kérőt.
Ezután érdeklődve hallgatja, ahogy végre fény derül a kalmár vendégségbe érkezésének okára. Kíváncsi, így a teáscsészét közben végig a kezében tartja. Nem kortyol belőle az első kóstoló után többet, de le sem teszi vissza a tálcára.
A felvezetésre bólint. Igen, jól tudja, hogy vélekedik a drága prefektus úr városukról és főleg Romvárosról, ezt nem is kell számára magyarázni. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy hogy jön ő, mint artheniori nemes képbe az említett ötletekkel kapcsolatban. A férfi tovább beszél, előtte pedig tisztul a kép. Olyannyira tisztul, hogy még a csészéjére szálló legyet is észreveszi, amit azonban ösztönösen hesseget el onnan.*
- Atkira kérlek! Kinyitnád nekünk a terasz ajtaját? Azt hiszem, szükségünk van egy kis friss levegőre, de figyelj rá, hogy ne hagyd nyitva sokáig! Nem szeretnénk megfagyni. *Reméli, hogy az utasításából megérti a komornyik a célzást arra utalva, hogy a zümmögőnek odakint volna a helye. Eztán hátradől a hófehér ülőalkalmatosságon, kortyol egyet a teából, majd Orthushoz szól.*
- Nos, ami azt illeti, nem mondom, hogy elsőre értem a célját, Morthimer úr, engedje meg, hogy kérdezzek! Tehát ön, mint prefektus eljuttatná a nemesség igényeit a város felé, és közvetítené felénk a vezetőség fontosabb álláspontjait, döntéseit, kéréseit, igaz? Ez azt jelenti, hogy ha Ön szószóló volna, akkor végre többet tudhatnánk arról, hogy mi is folyik valójában Artheniorban? Mert tudja, jelenleg jómagam nem vagyok elégedett azzal az információmennyiséggel, ami eljut hozzánk. A kérdésem másik fele pedig, hogy ha tegyük fel, nekem van fontos ügyem a tanáccsal, ahhoz miért szükséges Ön, mint közvetítő? Nem fogom szépíteni, arra vagyok kíváncsi, miért gondolja, hogy Ön alkalmas arra, hogy megbízzam a fontos ügyeimmel ahelyett, hogy magam intézném őket? *Ami azt illeti, Orthus Morthimer párszor már bizonyított neki, legyen szó az árvaház vagy a selyemrévi otthona ügyéről, de mégis, ez most sokkal többnek hangzik annál, mintsem, hogy megbízza valamivel a kalmárt, ami a szakterülete. Úgy érzi, ezzel hatalmat és felelősséget adna a kezébe. Olyan felelősséget, ami végül közvetetten rá is visszahatna. Ezért is kezd kérdezősdibe.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-19 12:35:44
Üzenet elküldve: 2026-02-19 12:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Ysanee//
* Csodás barátság elébe néznek, az már biztos. Samonyr közös barátjuk, így semmi oka bizalmatlannak lenni Ysanee-vel kapcsolatban. Azt leszámítva, hogy nem hisz neki egyáltalán. Norra egy percre sem hagy alább a megnyerő mosolyból, csak amikor együttérzést színlelve elszomorodik a rosszullétet hallva. *
– Igazán sajnálom. Így van, a friss levegő sokat segít. Jómagam is gyakran járok a templomkertbe vagy a temetőbe egy kis kikapcsolódásra. * Mondja. Mivel nincs ellenvetés a nő részéről, így mellette marad, és követi, akármerre indul is. A kérdésre is mosolyog. *
– Errefelé, igen. Mármint itt, Selyemrévben, de épp a város felé indultam, de igazán nincs akadálya, hogy magával tartsak.
* Mivel a bemutatkozást nem viszonozza a másik, így konkrétabban is rákérdez. *
– Elnézést, megmondaná a nevét, kedves? * Majd a válasz után, immár talán a név ismeretében kíváncsiskodik tovább. *
– És mondja csak, ha nem túl személyes a kérdés – honnan ismeri Samonyrt? * Még lennének további kérdései is, de nem akarja, hogy kihallgatásnak tűnjön a beszélgetés, így visszavesz. *
– Kérem, nézze el nekem a kíváncsiskodásomat! Ritkán látni új embereket a környéken. Olyanokat még ritkábban, akikkel más egyébről is lehet beszélgetni, mint a selyemrévi pletykákról. Maga biztosan másmilyen! * Azt már nem fejti ki, hogy miért gondolja ezt róla. Nyilván azért gondolja ezt, mert hízelegni akar a nőnek a kezdeti félreértések után. Szeretne a bizalmába férkőzni, mert érzi, hogy egyelőre csak egy különös idegen Ysanee szemeiben. Ezen változtatni akar. Közben bizonyára, ha nem is sietősen, de folyamatosan haladnak a híd felé. *
//Ysanee//
* Csodás barátság elébe néznek, az már biztos. Samonyr közös barátjuk, így semmi oka bizalmatlannak lenni Ysanee-vel kapcsolatban. Azt leszámítva, hogy nem hisz neki egyáltalán. Norra egy percre sem hagy alább a megnyerő mosolyból, csak amikor együttérzést színlelve elszomorodik a rosszullétet hallva. *
– Igazán sajnálom. Így van, a friss levegő sokat segít. Jómagam is gyakran járok a templomkertbe vagy a temetőbe egy kis kikapcsolódásra. * Mondja. Mivel nincs ellenvetés a nő részéről, így mellette marad, és követi, akármerre indul is. A kérdésre is mosolyog. *
– Errefelé, igen. Mármint itt, Selyemrévben, de épp a város felé indultam, de igazán nincs akadálya, hogy magával tartsak.
* Mivel a bemutatkozást nem viszonozza a másik, így konkrétabban is rákérdez. *
– Elnézést, megmondaná a nevét, kedves? * Majd a válasz után, immár talán a név ismeretében kíváncsiskodik tovább. *
– És mondja csak, ha nem túl személyes a kérdés – honnan ismeri Samonyrt? * Még lennének további kérdései is, de nem akarja, hogy kihallgatásnak tűnjön a beszélgetés, így visszavesz. *
– Kérem, nézze el nekem a kíváncsiskodásomat! Ritkán látni új embereket a környéken. Olyanokat még ritkábban, akikkel más egyébről is lehet beszélgetni, mint a selyemrévi pletykákról. Maga biztosan másmilyen! * Azt már nem fejti ki, hogy miért gondolja ezt róla. Nyilván azért gondolja ezt, mert hízelegni akar a nőnek a kezdeti félreértések után. Szeretne a bizalmába férkőzni, mert érzi, hogy egyelőre csak egy különös idegen Ysanee szemeiben. Ezen változtatni akar. Közben bizonyára, ha nem is sietősen, de folyamatosan haladnak a híd felé. *
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-19 11:36:26
Üzenet elküldve: 2026-02-19 11:36:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* Lirenna hűvösen fogadja, ami nem különösebben zavarja, de azért mielőtt még távozni, tesz erre is egy megjegyzést. *
– És mosolyogjon többet! Az úrnőnk nem szeretne szomorú arcokat látni az otthonában. * Ezután viszont már tényleg távozik, így hacsak az elf szolgáló nem rohan utána, hogy a fejére öntse a teát, akkor ezt most megússza a komornyik.
A két nemes beszélgetéséből azt tudja meg, hogy vajmi keveset ért a nemesi léthez. Valami ligetről van szó, annak felújításáról, aztán egy árvaházról és még másokról, amikről Atkira nem is hallott soha. Azon kissé kikerekednek a szemei, hogy Alenia az unokatestvérével való találkozást említi, pedig neki úgy rémlik, Drameiloten a testvére. Habár hallott már olyanról, hogy valaki az unokatestvérével házasodott össze – sőt, a nemeseknél talán nem is olyan szokatlan ez –, de azért nem aggódik túlzottan az elf férfi miatt. Legutóbb amúgy is heves indulatok közepette váltak el, lehet, hogy nem is fogja látni egy darabig a másik Sayquevest.
Atkira végig csak hallgat. Amikor Lirenna megérkezik a teával, természetesen nem sok reakciót kap tőle, ahogy Atkira se látja megfelelőnek az alkalmat, hogy újabb kioktatásban részesítse a szolgálólányt. De azért végig figyeli, hogy ott van-e a mosoly az arcán, miközben a teát tölti a vendégnek és az úrnőnek. Ha igen, akkor elégedetten bólint egy aprót magának. Ha nem… nos, akkor Lirenna további kioktatásra számíthat a közeljövőben.
Ezután főleg Orthus beszél, ami jóval kevésbé érdekli Atkirát. Már csak azért is, mert nagyjából egy szót se ért belőle. Az úr prefektus, ezt sikerül kiszűrnie. Hogy a prefektus mit jelent, az már nem derül ki ennyiből, de sejti, hogy az a nemesek között is vannak kisebb ás nagyobb befolyású nemesek. A prefektus biztosan a fontosabb nemesek közé tartozik, különben nem mondaná ezt olyan büszkén magáról a férfi.
Atkira figyelmét viszont ismét valami más kezdi lekötni. Egy légy. Hogy ugyanaz a légy, mint korábban vagy egy másik, azt nem tudja. De nagyjából ugyanolyan idegesítően röpköd körbe-körbe, ő pedig a szemével figyeli.
~ Tűnj innen! Ha a teába esel, levágom a szárnyaidat! ~ Ez egyelőre nem történik meg, de a légy nem nyugszik. Sőt, egyre bátrabban köröz, immár az asztal közelében, végül pedig az egyik csésze teára száll, bizonyára azért, hogy melegedjen. Ez már több a soknál. Atkira feszülten sóhajt, és majdnem el is indul, hogy elhessegesse, de aztán meggondolja magát. Talán a légy elhessegetése nagyobb kényelmetlenséget okozna a vendégeknek, mint maga a légy. Viszont megjegyzi, hogy legközelebb erre jobban oda kell figyelni. Ha legközelebb vendég jön, valamelyik szolgálónak az lesz a feladata, hogy légytelenítse a házat. *
//Sayqueves kúria//
* Lirenna hűvösen fogadja, ami nem különösebben zavarja, de azért mielőtt még távozni, tesz erre is egy megjegyzést. *
– És mosolyogjon többet! Az úrnőnk nem szeretne szomorú arcokat látni az otthonában. * Ezután viszont már tényleg távozik, így hacsak az elf szolgáló nem rohan utána, hogy a fejére öntse a teát, akkor ezt most megússza a komornyik.
A két nemes beszélgetéséből azt tudja meg, hogy vajmi keveset ért a nemesi léthez. Valami ligetről van szó, annak felújításáról, aztán egy árvaházról és még másokról, amikről Atkira nem is hallott soha. Azon kissé kikerekednek a szemei, hogy Alenia az unokatestvérével való találkozást említi, pedig neki úgy rémlik, Drameiloten a testvére. Habár hallott már olyanról, hogy valaki az unokatestvérével házasodott össze – sőt, a nemeseknél talán nem is olyan szokatlan ez –, de azért nem aggódik túlzottan az elf férfi miatt. Legutóbb amúgy is heves indulatok közepette váltak el, lehet, hogy nem is fogja látni egy darabig a másik Sayquevest.
Atkira végig csak hallgat. Amikor Lirenna megérkezik a teával, természetesen nem sok reakciót kap tőle, ahogy Atkira se látja megfelelőnek az alkalmat, hogy újabb kioktatásban részesítse a szolgálólányt. De azért végig figyeli, hogy ott van-e a mosoly az arcán, miközben a teát tölti a vendégnek és az úrnőnek. Ha igen, akkor elégedetten bólint egy aprót magának. Ha nem… nos, akkor Lirenna további kioktatásra számíthat a közeljövőben.
Ezután főleg Orthus beszél, ami jóval kevésbé érdekli Atkirát. Már csak azért is, mert nagyjából egy szót se ért belőle. Az úr prefektus, ezt sikerül kiszűrnie. Hogy a prefektus mit jelent, az már nem derül ki ennyiből, de sejti, hogy az a nemesek között is vannak kisebb ás nagyobb befolyású nemesek. A prefektus biztosan a fontosabb nemesek közé tartozik, különben nem mondaná ezt olyan büszkén magáról a férfi.
Atkira figyelmét viszont ismét valami más kezdi lekötni. Egy légy. Hogy ugyanaz a légy, mint korábban vagy egy másik, azt nem tudja. De nagyjából ugyanolyan idegesítően röpköd körbe-körbe, ő pedig a szemével figyeli.
~ Tűnj innen! Ha a teába esel, levágom a szárnyaidat! ~ Ez egyelőre nem történik meg, de a légy nem nyugszik. Sőt, egyre bátrabban köröz, immár az asztal közelében, végül pedig az egyik csésze teára száll, bizonyára azért, hogy melegedjen. Ez már több a soknál. Atkira feszülten sóhajt, és majdnem el is indul, hogy elhessegesse, de aztán meggondolja magát. Talán a légy elhessegetése nagyobb kényelmetlenséget okozna a vendégeknek, mint maga a légy. Viszont megjegyzi, hogy legközelebb erre jobban oda kell figyelni. Ha legközelebb vendég jön, valamelyik szolgálónak az lesz a feladata, hogy légytelenítse a házat. *
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:30:49
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Norgen//
*Nem tudja mire vélni az idegen szajha újabb sértését. Az ismételt leszolgálózást ugyanis kénytelen annak tekinteni, elvégre mi végre hozakodna vele elő ismét, miközben Ysanee nyilvánvalóan nem néz ki szobalánynak? A kék pillantások egyértelmű gyanakvással cikáznak végig a szőke nőn, s zavaróan sokáig időzik az arcon még akkor is, amikor némi habozás után elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Nos, Samonyr barátja az én barátom is *nyúlik el egy gondosan megkomponált bájos mosoly az arcán, majd kurtán maga is bemutatkozik* - Ysanee.
*Végtelenül különösnek találja ezt a lelkes érdeklődést Talwakr úrral kapcsolatban. Az első gondolata az, hogy talán valami kotnyeles szomszéd lehet, aki éhezik a nemesség köreiben elhinthető szaftos kis pletykákra. Tekintve Samonyr valószínűsíthetően csapodár életmódját, bizonyára sok hölgyemény megfordul itt a házban - holnapra is szajhákat vár, ha lehet hinni a komornyiknak -, így talán akkora hírértéke nem lenne a látogatásának. A másik megérzése egyszerű, mezei féltékenység. Mi másért érdekelhetné még Ysanee személye? Ugyan nem mozog előkelő közegben, de valahogy kötve hiszi, hogy csak így, a félsötét utcán barátkoznának egymással a kisasszonyok. Persze a történtek után benne van a pakliban, hogy csupán paranoiás, de ki is hibáztatná ezért?*
- Ó, csak tudja kissé rosszul lettem odabent *legyint elhessegetve ezzel egy felmerülő konfliktus lehetőségét* - De a friss levegő egykettőre helyrerak majd. *húzza magán össze egy kicsit jobban kabátját, s szíve szerint élből elutasítaná a kelletlen kíséret lehetőségét. Az egyetlen ok, amiért mégsem teszi, az a makacsul kapaszkodó kíváncsiság. Tudni szeretné, valóban akar valamit tőle ez a nő, vagy csak a túlszaladó képzelete játszik vele.*
- Nos, ha egyébként is arra tartana *rántja meg a vállát majd ismét barátságosan kunkorodik szája sarka, aztán már fordul is a romváros irányába*
- Errefelé lakik kedves Norgen?
//Norgen//
*Nem tudja mire vélni az idegen szajha újabb sértését. Az ismételt leszolgálózást ugyanis kénytelen annak tekinteni, elvégre mi végre hozakodna vele elő ismét, miközben Ysanee nyilvánvalóan nem néz ki szobalánynak? A kék pillantások egyértelmű gyanakvással cikáznak végig a szőke nőn, s zavaróan sokáig időzik az arcon még akkor is, amikor némi habozás után elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Nos, Samonyr barátja az én barátom is *nyúlik el egy gondosan megkomponált bájos mosoly az arcán, majd kurtán maga is bemutatkozik* - Ysanee.
*Végtelenül különösnek találja ezt a lelkes érdeklődést Talwakr úrral kapcsolatban. Az első gondolata az, hogy talán valami kotnyeles szomszéd lehet, aki éhezik a nemesség köreiben elhinthető szaftos kis pletykákra. Tekintve Samonyr valószínűsíthetően csapodár életmódját, bizonyára sok hölgyemény megfordul itt a házban - holnapra is szajhákat vár, ha lehet hinni a komornyiknak -, így talán akkora hírértéke nem lenne a látogatásának. A másik megérzése egyszerű, mezei féltékenység. Mi másért érdekelhetné még Ysanee személye? Ugyan nem mozog előkelő közegben, de valahogy kötve hiszi, hogy csak így, a félsötét utcán barátkoznának egymással a kisasszonyok. Persze a történtek után benne van a pakliban, hogy csupán paranoiás, de ki is hibáztatná ezért?*
- Ó, csak tudja kissé rosszul lettem odabent *legyint elhessegetve ezzel egy felmerülő konfliktus lehetőségét* - De a friss levegő egykettőre helyrerak majd. *húzza magán össze egy kicsit jobban kabátját, s szíve szerint élből elutasítaná a kelletlen kíséret lehetőségét. Az egyetlen ok, amiért mégsem teszi, az a makacsul kapaszkodó kíváncsiság. Tudni szeretné, valóban akar valamit tőle ez a nő, vagy csak a túlszaladó képzelete játszik vele.*
- Nos, ha egyébként is arra tartana *rántja meg a vállát majd ismét barátságosan kunkorodik szája sarka, aztán már fordul is a romváros irányába*
- Errefelé lakik kedves Norgen?
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:29:07
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:29:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Csak bólintással fogadja Alenia válaszát. Ki ő, hogy felülbírálja, kritizálja, hogyan gondolkodott a nő önmagáról, amikor még csak egy karja volt? Orthusnak sose kellett ilyen hiányossággal élnie. Lényeg, hogy most jól van, és láthatóan az önbizalmának is jót tett e gyógyulás.
Kíváncsian hallgatja végig Alenia beszámolóját elmúlt hónapjairól. Sok érdekes hírről értesül így. Olyasmiről is, ami őt is érinti, például Alenia testvérének felbukkanása.*
- Bevallom, nem tudom, mi található abban a ligetben mostanában, de egyszer szívesen megtekinteném.
*feleli. Fogalma sincs, miféle üzleti lehetőség rejlik a Szarvasligetben. De ha valaki, ő megtalálja.
A kérő hallatán így felel.*
- Egyáltalán nem meglepő, hogy érdeklődnek kegyed iránt.
*Ennél többet nem mond, hiszen ez még mindig kényes téma kettejük között. Legalábbis Orthus számára.
Alenia beszámolója végén nagyon határozottan ösztökéli, hogy előadja saját mondanivalóját.*
- Nos, lényegében azon dolgozom, hogy szépen csengő, de kiüresedett prefektusi címemnek új értelmet nyerjek. Kegyed tisztában van azzal, hogy Romváros és Arthenior egésze kapcsán vannak elképzeléseim, amelyeket szeretnék megvalósítani. És szeretném, ha ebben városunk új nemessége is közreműködne, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődjenek meg.
*mondja, majd kortyol egyet a teájából. Hagyja, hogy az ital kellemes zamata egy kicsit átjárja, mielőtt folytatná.*
- Szeretném, ha prefektusként Selyemrév szószólójává, közvetítőjévé válhatnék a városi tanács felé. Így közbenjárhatnék a nemesek ügyeiben a tanácsnál. De ami számomra fontosabb, hogy a nemeseket meggyőzve, befolyásunkat és vagyonunkat olyan ügyekre fordítsuk, amik a város szempontjából is fontosak. És jó színben tüntetnek fel minket, régi-új arisztokratákat a városi polgárság szemében.
*fejti ki.*
- A Tanács elnökével módomban állt szót váltani erről. Arra kért, szerezzek támogatókat a nemesség körében, akik mögém állnak ebben. Azt remélem, kegyed lesz az első, aki ezt megteszi.
*mondja végül, majd vár.*
//Sayqueves kúria//
*Csak bólintással fogadja Alenia válaszát. Ki ő, hogy felülbírálja, kritizálja, hogyan gondolkodott a nő önmagáról, amikor még csak egy karja volt? Orthusnak sose kellett ilyen hiányossággal élnie. Lényeg, hogy most jól van, és láthatóan az önbizalmának is jót tett e gyógyulás.
Kíváncsian hallgatja végig Alenia beszámolóját elmúlt hónapjairól. Sok érdekes hírről értesül így. Olyasmiről is, ami őt is érinti, például Alenia testvérének felbukkanása.*
- Bevallom, nem tudom, mi található abban a ligetben mostanában, de egyszer szívesen megtekinteném.
*feleli. Fogalma sincs, miféle üzleti lehetőség rejlik a Szarvasligetben. De ha valaki, ő megtalálja.
A kérő hallatán így felel.*
- Egyáltalán nem meglepő, hogy érdeklődnek kegyed iránt.
*Ennél többet nem mond, hiszen ez még mindig kényes téma kettejük között. Legalábbis Orthus számára.
Alenia beszámolója végén nagyon határozottan ösztökéli, hogy előadja saját mondanivalóját.*
- Nos, lényegében azon dolgozom, hogy szépen csengő, de kiüresedett prefektusi címemnek új értelmet nyerjek. Kegyed tisztában van azzal, hogy Romváros és Arthenior egésze kapcsán vannak elképzeléseim, amelyeket szeretnék megvalósítani. És szeretném, ha ebben városunk új nemessége is közreműködne, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődjenek meg.
*mondja, majd kortyol egyet a teájából. Hagyja, hogy az ital kellemes zamata egy kicsit átjárja, mielőtt folytatná.*
- Szeretném, ha prefektusként Selyemrév szószólójává, közvetítőjévé válhatnék a városi tanács felé. Így közbenjárhatnék a nemesek ügyeiben a tanácsnál. De ami számomra fontosabb, hogy a nemeseket meggyőzve, befolyásunkat és vagyonunkat olyan ügyekre fordítsuk, amik a város szempontjából is fontosak. És jó színben tüntetnek fel minket, régi-új arisztokratákat a városi polgárság szemében.
*fejti ki.*
- A Tanács elnökével módomban állt szót váltani erről. Arra kért, szerezzek támogatókat a nemesség körében, akik mögém állnak ebben. Azt remélem, kegyed lesz az első, aki ezt megteszi.
*mondja végül, majd vár.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-16 15:05:02
Üzenet elküldve: 2026-02-16 15:05:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Légy ide vagy oda, a kalmár kedves szavai most még a szokásosnál is jobban esnek neki, lévén nehéz és fárasztó időszakon van túl.*
- Igazán hízelgő, Morthimer úr, de ön is tudja jól, hogy egy karral én már nem tartottam magamat egyáltalán szépnek. Mint egy egykoron gyönyörű, de mostanra már csorba és megviselt korsó, aminek letört a füle. *Feleli kuncogva, de leginkább csak azért, hogy ezzel palástolja zavarát, merthogy bármennyire is alakult jól az élete e téren, attól még mindig szörnyű emlékeket elevenít fel minden erre szánt szó.
Mindeközben Atkira is megkapja az utasítását, aki el is indul, hogy teljesítse úrnője kérését. A légy talán követi őt, talán nem, de az biztos, hogy hamar megpillanthatja a konyhában most is tüsténkedő Lirennát, kinek első benyomása finoman szólva sem volt kellemes a komornyikot illetően, éppen ezért most, másodszor már felettébb hűvös tekintettel fogadja őt.*
- Természetesen. Két csésze, forrón, mézzel. Máris viszem. ~Vagy a te fejedre borítom, ha tovább kóstolgatsz. Bunkó!~ *Őszinte gondolatait megtartja inkább magának, helyette a két tea elkészítésével foglalatoskodik, elfordulva a közben el is tűnő Atkirától.
A két nemes beszélgetése közben tovább zajlik, a téma immáron Aleniáról Orthusra, az egészségére és ittlétének miértjére terelődik, de a kérdést hamar vissza is kapja, így egy mosolyt követően kezd mesélni.*
- Nemrég Szarvasligetbe utaztam, hogy kikapcsolódhassak egy kicsit. A barátnőmnek, Luninarinak fontos az a hely, én pedig már régen elígérkeztem neki, hogy megnézem. Erre nemrég került sor. Egyébként a közeljövőben szeretnék segédkezni abban, hogy felújíthassák a ligetet. Ha esetleg lát benne üzleti lehetőséget, szívesen fogadnám a segítségét. Illetve az unokatestvéremmel is sikerült felvennem a kapcsolatot. Drameiloten Sayqueves úrról van szó, aki a család egyik vidéki birtokán lakik, de most már neki is van egy otthona itt, Selyemrévben is. Ó, és akadt egy kérőm is, ami azt illeti, de nem gondolnám, hogy egymáshoz valók volnánk. *Meséli elmúlt hatjainak fontosabb mérföldköveit, miközben a szőke szolgálólány meg is érkezik a két csésze friss teával. Atkirára rá sem néz, mert csak puffogni tudna, helyette kifogástalan ügyességgel lépked a kávézóasztalhoz, ahol fel is szolgálja az italokat.*
- Kedves egészségükre! *Mondja a lány, majd egyet hátrébb lép, kissé meghajol, aztán távozik. Visszafelé már egy pillanatra elkapja a komornyik tekintetét is, de arcán nem látszik más, csupán sértettség, meg a büszkeség, hogy na, most megmutatta, hogy tökéletesen tud felszolgálni teát.*
- Köszönjük! Az árvaház pedig tökéletes kezekben van Faensa kisasszony irányítása alatt. *Folytatja közben Alenia az Orthus által feltett kérdések megválaszolását.*
- Bevallom, jó ideje nem volt már lehetőségem meglátogatni őt és a kis árvákat. Árvákat, Morthimer úr… *Nyomatékosítja a szót, ezzel jelezve, hogy a lelenc, mint olyan, neki nem tetszett, valahogy nem érzi túl kedvesnek szegény gyerekekre nézve.*
- Szóval, ha időm engedi, mostanában már el szeretnék oda menni. De most már kérem, térjen rá a lényegre! *Kéri vendégét, miközben kezébe veszi az egyik csésze teát, és óvatosan, hogy ne égesse meg a nyelvét, kortyol belőle. Ez az első tea, amit Lirenna főzött neki, de kifogása nincs vele. Finom.*
//Sayqueves kúria//
*Légy ide vagy oda, a kalmár kedves szavai most még a szokásosnál is jobban esnek neki, lévén nehéz és fárasztó időszakon van túl.*
- Igazán hízelgő, Morthimer úr, de ön is tudja jól, hogy egy karral én már nem tartottam magamat egyáltalán szépnek. Mint egy egykoron gyönyörű, de mostanra már csorba és megviselt korsó, aminek letört a füle. *Feleli kuncogva, de leginkább csak azért, hogy ezzel palástolja zavarát, merthogy bármennyire is alakult jól az élete e téren, attól még mindig szörnyű emlékeket elevenít fel minden erre szánt szó.
Mindeközben Atkira is megkapja az utasítását, aki el is indul, hogy teljesítse úrnője kérését. A légy talán követi őt, talán nem, de az biztos, hogy hamar megpillanthatja a konyhában most is tüsténkedő Lirennát, kinek első benyomása finoman szólva sem volt kellemes a komornyikot illetően, éppen ezért most, másodszor már felettébb hűvös tekintettel fogadja őt.*
- Természetesen. Két csésze, forrón, mézzel. Máris viszem. ~Vagy a te fejedre borítom, ha tovább kóstolgatsz. Bunkó!~ *Őszinte gondolatait megtartja inkább magának, helyette a két tea elkészítésével foglalatoskodik, elfordulva a közben el is tűnő Atkirától.
A két nemes beszélgetése közben tovább zajlik, a téma immáron Aleniáról Orthusra, az egészségére és ittlétének miértjére terelődik, de a kérdést hamar vissza is kapja, így egy mosolyt követően kezd mesélni.*
- Nemrég Szarvasligetbe utaztam, hogy kikapcsolódhassak egy kicsit. A barátnőmnek, Luninarinak fontos az a hely, én pedig már régen elígérkeztem neki, hogy megnézem. Erre nemrég került sor. Egyébként a közeljövőben szeretnék segédkezni abban, hogy felújíthassák a ligetet. Ha esetleg lát benne üzleti lehetőséget, szívesen fogadnám a segítségét. Illetve az unokatestvéremmel is sikerült felvennem a kapcsolatot. Drameiloten Sayqueves úrról van szó, aki a család egyik vidéki birtokán lakik, de most már neki is van egy otthona itt, Selyemrévben is. Ó, és akadt egy kérőm is, ami azt illeti, de nem gondolnám, hogy egymáshoz valók volnánk. *Meséli elmúlt hatjainak fontosabb mérföldköveit, miközben a szőke szolgálólány meg is érkezik a két csésze friss teával. Atkirára rá sem néz, mert csak puffogni tudna, helyette kifogástalan ügyességgel lépked a kávézóasztalhoz, ahol fel is szolgálja az italokat.*
- Kedves egészségükre! *Mondja a lány, majd egyet hátrébb lép, kissé meghajol, aztán távozik. Visszafelé már egy pillanatra elkapja a komornyik tekintetét is, de arcán nem látszik más, csupán sértettség, meg a büszkeség, hogy na, most megmutatta, hogy tökéletesen tud felszolgálni teát.*
- Köszönjük! Az árvaház pedig tökéletes kezekben van Faensa kisasszony irányítása alatt. *Folytatja közben Alenia az Orthus által feltett kérdések megválaszolását.*
- Bevallom, jó ideje nem volt már lehetőségem meglátogatni őt és a kis árvákat. Árvákat, Morthimer úr… *Nyomatékosítja a szót, ezzel jelezve, hogy a lelenc, mint olyan, neki nem tetszett, valahogy nem érzi túl kedvesnek szegény gyerekekre nézve.*
- Szóval, ha időm engedi, mostanában már el szeretnék oda menni. De most már kérem, térjen rá a lényegre! *Kéri vendégét, miközben kezébe veszi az egyik csésze teát, és óvatosan, hogy ne égesse meg a nyelvét, kortyol belőle. Ez az első tea, amit Lirenna főzött neki, de kifogása nincs vele. Finom.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-16 11:20:18
Üzenet elküldve: 2026-02-16 11:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* Készenlétben állva figyeli a férfit, aki szépeket mond Aleniának. Túl szépeket is. Egy ponton ökölbe szorul Atkira ökle, de nem kell emlékeztetni, hogy ő itt csak egy szolgáló, Orthus pedig láthatóan az úrnő barátja, így kénytelen beletörődni a helyzetbe.
Egyre erősebbnek érzi az eddig nem létező kezét is, de továbbra sem ő a legalkalmasabb a kabátok levételére. Még épp nem nőtt vissza a kézfeje, így továbbra is fél kézzel kell küszködnie, hogy elvegye Orthus kabátját, majd felakassza egy fogasra, merthogy jobb ötlete nincs azt illetően, hogy mit kéne vele kezdenie.
Nem szól semmit, csak némán teljesíti a feladatokat. Így aztán nagyjából tökéletesen leplezni tudja a másik férfivel szembeni ellenszenvét. *
– Igen úrnőm! * Bólint végül, amikor végre valami izgalmasabb feladatot is kap. Elindul a konyha felé, így a beszélgetés többi részéről nagyrészt lemarad. Linnera bizonyára örül neki, majdnem annyira, mint fordítva. Atkira tényszerűen közli az elf feladatát. *
– Alenia kisasszony kérésére vigyél teát a társalgóba! És mézet is. És ki ne borítsd! * Majd amilyen gyorsan jött, megy is vissza, hátha másban is szükség van rá odaát. Orthus utolsó mondatát még épp elcsípi. Valamiféle árvaházról kérdezi úrnőjét. Erről Atkira semmit se tud, így annál nagyobb érdeklődéssel hallgatózik tovább. Illetve megáll ismét az ajtó mellett, hogy szükség esetén hívni tudják. Az csak a helyzet kényelmes velejárója, hogy ezáltal hall is mindent, amiről szó esik. *
//Sayqueves kúria//
* Készenlétben állva figyeli a férfit, aki szépeket mond Aleniának. Túl szépeket is. Egy ponton ökölbe szorul Atkira ökle, de nem kell emlékeztetni, hogy ő itt csak egy szolgáló, Orthus pedig láthatóan az úrnő barátja, így kénytelen beletörődni a helyzetbe.
Egyre erősebbnek érzi az eddig nem létező kezét is, de továbbra sem ő a legalkalmasabb a kabátok levételére. Még épp nem nőtt vissza a kézfeje, így továbbra is fél kézzel kell küszködnie, hogy elvegye Orthus kabátját, majd felakassza egy fogasra, merthogy jobb ötlete nincs azt illetően, hogy mit kéne vele kezdenie.
Nem szól semmit, csak némán teljesíti a feladatokat. Így aztán nagyjából tökéletesen leplezni tudja a másik férfivel szembeni ellenszenvét. *
– Igen úrnőm! * Bólint végül, amikor végre valami izgalmasabb feladatot is kap. Elindul a konyha felé, így a beszélgetés többi részéről nagyrészt lemarad. Linnera bizonyára örül neki, majdnem annyira, mint fordítva. Atkira tényszerűen közli az elf feladatát. *
– Alenia kisasszony kérésére vigyél teát a társalgóba! És mézet is. És ki ne borítsd! * Majd amilyen gyorsan jött, megy is vissza, hátha másban is szükség van rá odaát. Orthus utolsó mondatát még épp elcsípi. Valamiféle árvaházról kérdezi úrnőjét. Erről Atkira semmit se tud, így annál nagyobb érdeklődéssel hallgatózik tovább. Illetve megáll ismét az ajtó mellett, hogy szükség esetén hívni tudják. Az csak a helyzet kényelmes velejárója, hogy ezáltal hall is mindent, amiről szó esik. *
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-15 11:15:06
Üzenet elküldve: 2026-02-15 11:15:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Egy légy nem olyasmi, ami túlzottan nagy zavart keltene, legalábbis Orthusnak nem. Nem szokatlan vagy ritka rovar. Ahogy nem az az utcán futkosó egér vagy patkány, az emberek körül dongó méh vagy szúnyog sem. Szeméttel és verítékkel teli világ az övék, az ezt kísérő élőlényekhez is hozzá vannak hát szokva. Orthusnak újabban másfajta élőlényekhez kell hozzászoknia. Hangosan ciripelő tücskökhöz, brekegő békákhoz. Fel-alá repkedő szitakötőkhöz és olykor szentjánosbogarakhoz. Mindenféle vízparti lényhez, amióta Selyemrévbe költözve ő maga is azzá vált.
Alenia válaszát hallva elmosolyodva így felel.*
- Eeyrnek nem kellett visszaadnia a szépségét, mert az kegyed sohasem veszítette el. De őszintén örülök annak, hogy a karját visszaadta. Nekem semmi kétségem nem volt afelől, hogy ha az isten bárkivel szemben ilyen kegyet gyakorol, akkor kegyedtől biztosan nem tagadja meg.
*feleli tovább bókolva, habár szavait komolyan is gondolja. Valójában az Aleniával esett csoda, vagy isteni kegy olyan szép módja Eeyr létezésének bizonyítására, mint ahogy a csoda elmaradása az isten létét tudta volna megcáfolni. Elvégre: ha még Aleniával se kegyes Eeyr, akkor kivel az?
Átadja a magas fiatalembernek a kabátját egy hálás biccentés kíséretében, majd ismét Aleniához fordul.*
- Köszönöm szépen, valóban jó egészségnek örvendek. Új otthonom kényelmes és kellemes, bár egyelőre még eléggé csöndes. Remélem, hamarosan módomban áll megszervezni az új nemesség számára egy bált, hogy visszahozzuk ezt a régi szép szokást.
*teszi hozzá.
Helyet foglalnak, és Alenia kérdésére így felel.*
- Jól látja, okkal érkeztem ide. Azonban mielőtt rátérek erre, kérem, meséljen arról, mi történt manapság kegyeddel? Rég találkoztunk és lám, mennyi szerencsés újdonságot látok.
*tárja szét karjait, utalva a szép új házra. Alenia karjáról már nem is beszélve.*
- Illetve érdekelne, hogyan boldogulnak a Romvárosban az árvaházzal. Remélem, szépen fejlődik a lelencek otthona és nem szenvednek hiányt semmi fontosban.
*teszi hozzá. Hiszen azóta nem járt ott sem, hogy a felújítási munkákat elvégezték.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 11:43:29
//Sayqueves kúria//
*Egy légy nem olyasmi, ami túlzottan nagy zavart keltene, legalábbis Orthusnak nem. Nem szokatlan vagy ritka rovar. Ahogy nem az az utcán futkosó egér vagy patkány, az emberek körül dongó méh vagy szúnyog sem. Szeméttel és verítékkel teli világ az övék, az ezt kísérő élőlényekhez is hozzá vannak hát szokva. Orthusnak újabban másfajta élőlényekhez kell hozzászoknia. Hangosan ciripelő tücskökhöz, brekegő békákhoz. Fel-alá repkedő szitakötőkhöz és olykor szentjánosbogarakhoz. Mindenféle vízparti lényhez, amióta Selyemrévbe költözve ő maga is azzá vált.
Alenia válaszát hallva elmosolyodva így felel.*
- Eeyrnek nem kellett visszaadnia a szépségét, mert az kegyed sohasem veszítette el. De őszintén örülök annak, hogy a karját visszaadta. Nekem semmi kétségem nem volt afelől, hogy ha az isten bárkivel szemben ilyen kegyet gyakorol, akkor kegyedtől biztosan nem tagadja meg.
*feleli tovább bókolva, habár szavait komolyan is gondolja. Valójában az Aleniával esett csoda, vagy isteni kegy olyan szép módja Eeyr létezésének bizonyítására, mint ahogy a csoda elmaradása az isten létét tudta volna megcáfolni. Elvégre: ha még Aleniával se kegyes Eeyr, akkor kivel az?
Átadja a magas fiatalembernek a kabátját egy hálás biccentés kíséretében, majd ismét Aleniához fordul.*
- Köszönöm szépen, valóban jó egészségnek örvendek. Új otthonom kényelmes és kellemes, bár egyelőre még eléggé csöndes. Remélem, hamarosan módomban áll megszervezni az új nemesség számára egy bált, hogy visszahozzuk ezt a régi szép szokást.
*teszi hozzá.
Helyet foglalnak, és Alenia kérdésére így felel.*
- Jól látja, okkal érkeztem ide. Azonban mielőtt rátérek erre, kérem, meséljen arról, mi történt manapság kegyeddel? Rég találkoztunk és lám, mennyi szerencsés újdonságot látok.
*tárja szét karjait, utalva a szép új házra. Alenia karjáról már nem is beszélve.*
- Illetve érdekelne, hogyan boldogulnak a Romvárosban az árvaházzal. Remélem, szépen fejlődik a lelencek otthona és nem szenvednek hiányt semmi fontosban.
*teszi hozzá. Hiszen azóta nem járt ott sem, hogy a felújítási munkákat elvégezték.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 11:43:29
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-12 19:57:53
Üzenet elküldve: 2026-02-12 19:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Ysanee//
* A szolgáló, akiről hamar kiderül, hogy nem is az, megáll a szavaira, felé fordul. Norgen, aki elég jó emberismerő, hamar felfedezi rajta a feszültség jeleit. Valami különösen ínycsiklandó érzelem lengi körül a fiatal nőt, de nem tudná biztosra megmondani, hogy a vele való beszélgetés zavarja ennyire vagy az, ami odabent történt. Talán egy kicsit mindkettő. Az elhangzottak alapján azonban biztos abban, hogy a „látogató” titkol valamit. Ő ugyanis még sosem látta itt, mégis olyan közvetlenül beszél a jegyeséről, mintha minden nap ide járna vagy legalábbis ezer éve ismernék egymást. A másik lehetőség, hogy valóban egy rokon vagy közeli barát, ez esetben nincs semmi félnivalója. Norgen kíváncsisága legyőzi fáradtságát, és zöldjeit a másikra szegezi. Minden egyes rezdülését úgy figyeli, mintha egy könyvet olvasna. Nem mutatja jelét, hogy be akarna menni a kapun. Samonyr várhat még. *
– Ó, elnézést. Már azt hittem, új szolgálója lett Samonyrnak. * Magyarázkodik röviden. Azon már nem töri magát, hogy ez ugyanúgy sértő lehet a másik számára, mint a korábbi megjegyzése. Inkább próbálja előrevinni a beszélgetést, mielőtt Ysanee továbbmenne. *
– Samonyr az én barátom is, de most nem hozzá jöttem. Épp csak… erre jártam. * Füllenti, és óvatosan a nő felé lép, kinyújtva jobb kezét. *
– A nevem Norgen Arisad, magácskát hogy hívják? * Nincs sok ideje álneveket farigcsálni, és mivel ebben a városban jóformán senki nem emlékszik a valódi nevére, így azt látja legegyszerűbbnek, ha az igazat hazudja. Így legalább nem kell sokat gondolkodnia rajta a későbbiekben. *
– Kissé feldúltnak tűnik. Ugye nem a Samonyrral való találkozás miatt? * Kérdezi, amikor lehetősége nyílik közelebbről is megfigyelni a csinos kis pofikát és a kékesszürke szemeket. Eljátszik a gondolattal, hogy megpróbálhatná szembesíteni a másikat azzal, hogy ki is ő valójában, de még nagyon korainak érzi. Inkább barátságos mosolyt erőltet magára, és így szól: *
– Lekötelezne, ha magával tarthatnék… A városba? Útközben lehetőségünk nyílna jobban megismerni egymást. Fontosak a jó kapcsolatok, nem igaz? * Néz sokatmondóan a másikra. Közben pedig már el is kezdi gyártani a lehetséges hazugságokat arra vonatkozólag, hogy honnan ismerhetné Samonyrt. Az biztos, hogyha sor kerül rá, nem teríti ki egyből a lapjait. Norgen Arisad csak egy távoli rokon vagy üzlettárs, esetleg egy bálban találkoztak, és ott ismerkedtek meg Samonyrral. *
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-12 18:35:17
Üzenet elküldve: 2026-02-12 18:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A Samonyr Rezidencia bejáratánál//
//Norgen//
*Ysanee dühödten lépdel végig a Talwakr rezidencia ajtajától egészen a kapuig. Érzi, ahogy hófehér orcája és orra hegye kipirult a méregtől, s talán épp csak egy kevesen múlik, hogy az egész feje gőzölögni kezdjen a téli hűvösben. Elméjében tompa zúgással kergetik egymást a feldúlt gondolatok. Ostoba, meggondolatlan kis csitrinek érzi magát, hosszú ideje nem számította el már magát ennyire - talán utoljára a városőri táborban a Vashegy lábánál. A bosszúvágy és a sértettség talán nem gyűri maga alá a keserű felelősségvállalást, de kikerülhetetlenül környékezi, ha alkalma adódna rá, most minden bizonnyal kész volna visszavonhatatlanul rossz döntést hozni az enyhülés reményében. Remélhetőleg a hideg még időben kiszellőzteti a fejét.
Nem is csoda talán, hogy elsőre oly könnyedén lép el az érkező szőkeség mellett, mintha ott se volna. Minél hamarabb el akar tűnni most a környékről, kész csoda, hogy az utána szóló hang egyáltalán megállásra sarkallja. Egyetlen okból áll meg: attól tart, hogy a nagy kapkodásban talán valamit maga mögött hagyott, s bizony ez az egész kellemetlen közjáték nem ér annyit, hogy megkurtítsa akár egy fél pár kesztyűvel is.
Ahogy megfordul látványosan néz végig a hölgyön. Rövidre vágott, szalmaszőke haja rendezetten simul a fejére, arca kissé sovány, zöld szemei különösen csillannak a halvány fényben. Hangja talán udvariasan csendül, de abban, ahogy megválogatja a szavakat rövid kérdéséhez, bizony ott dereng az az átkozott arrogancia. Az a fajta, amiből rögvest megmondaná hogy Samonyrhez hasonló pöffeszkedő nemes még anélkül is, hogy elemezni kezdené az öltözetét.
Visszapillant az épületre, összerándul kicsit a gyomra, noha a vonásain ez aligha látszik.*
- Ha Samonyrt keresi, jó helyen jár *precízen elejtett bizalmaskodás, melyen visszakapaszkodik a vélt szolgálósorból. Legalább is nagyon igyekszik*
- Nem-nem, csupán egy... *a kelleténél talán tovább keresi a megfelelő szót* - Látogatója. *halvány udvariassággal mosolyodik, de egy leheletnyi őszinteség nincs benne*
- A ház ura itthon van, bizonyára tudja fogadni *egy lépést tesz még, jelzésértékűen, ha nincs további kérdése akkor odébb tervezne állni.*
//Norgen//
*Ysanee dühödten lépdel végig a Talwakr rezidencia ajtajától egészen a kapuig. Érzi, ahogy hófehér orcája és orra hegye kipirult a méregtől, s talán épp csak egy kevesen múlik, hogy az egész feje gőzölögni kezdjen a téli hűvösben. Elméjében tompa zúgással kergetik egymást a feldúlt gondolatok. Ostoba, meggondolatlan kis csitrinek érzi magát, hosszú ideje nem számította el már magát ennyire - talán utoljára a városőri táborban a Vashegy lábánál. A bosszúvágy és a sértettség talán nem gyűri maga alá a keserű felelősségvállalást, de kikerülhetetlenül környékezi, ha alkalma adódna rá, most minden bizonnyal kész volna visszavonhatatlanul rossz döntést hozni az enyhülés reményében. Remélhetőleg a hideg még időben kiszellőzteti a fejét.
Nem is csoda talán, hogy elsőre oly könnyedén lép el az érkező szőkeség mellett, mintha ott se volna. Minél hamarabb el akar tűnni most a környékről, kész csoda, hogy az utána szóló hang egyáltalán megállásra sarkallja. Egyetlen okból áll meg: attól tart, hogy a nagy kapkodásban talán valamit maga mögött hagyott, s bizony ez az egész kellemetlen közjáték nem ér annyit, hogy megkurtítsa akár egy fél pár kesztyűvel is.
Ahogy megfordul látványosan néz végig a hölgyön. Rövidre vágott, szalmaszőke haja rendezetten simul a fejére, arca kissé sovány, zöld szemei különösen csillannak a halvány fényben. Hangja talán udvariasan csendül, de abban, ahogy megválogatja a szavakat rövid kérdéséhez, bizony ott dereng az az átkozott arrogancia. Az a fajta, amiből rögvest megmondaná hogy Samonyrhez hasonló pöffeszkedő nemes még anélkül is, hogy elemezni kezdené az öltözetét.
Visszapillant az épületre, összerándul kicsit a gyomra, noha a vonásain ez aligha látszik.*
- Ha Samonyrt keresi, jó helyen jár *precízen elejtett bizalmaskodás, melyen visszakapaszkodik a vélt szolgálósorból. Legalább is nagyon igyekszik*
- Nem-nem, csupán egy... *a kelleténél talán tovább keresi a megfelelő szót* - Látogatója. *halvány udvariassággal mosolyodik, de egy leheletnyi őszinteség nincs benne*
- A ház ura itthon van, bizonyára tudja fogadni *egy lépést tesz még, jelzésértékűen, ha nincs további kérdése akkor odébb tervezne állni.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:06:55
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Az újdonsült személyzetnek holmi konfliktus megoldásánál most fontosabb dolga akad. Mindenki teszi is a dolgát szépen, még Atkira is, aki közvetlenül Aleniától kapja meg az utasításokat, hogy mit kell tennie pontosan, miután megérkezett a vendégük. Elégedettséggel tölti el, hogy a férfi egyre inkább „megkomornyikosodik”. Egy apró bólintással jelzi csupán, hogy mindent elmondott, amit akart, így nincs már más hátra, mint fogadni a hamarosan be is toppanó Orthus Morthimert. Mikor a férfi odalép hozzá, szívélyesen üdvözli őt, és felé nyújtja a karját, hogy bezsebelje az úrnőként neki járó kézcsókot, azonban a kalmár rossz kezével nyúl az övéért, ami először kissé meglepi a lányt, de hamar rájön a miértje.*
- Azok a fránya megszokások, igaz, drága uram? *Kuncog halkan, miközben fél szemmel Atkira felé sandít, akiről fogalma sincs, hogy mi a fészkes fenét művelt pár perccel korábban, de megnyugodva veszi tudomásul, hogy már nem csinálja, hanem annak rendje és módja szerint, fegyelmezetten áll a helyén. Kár, hogy csak áll és nem a dolgát végzi. Egyelőre azonban nem szól rá, figyelmét előkelő vendégének szenteli.*
- Örülök, hogy így látja. Bevallom, tartottam attól, hogy Eeyr nem talál méltónak rá, hogy visszakapjam a szépségem, de ahogy látja, meghallgatta az imámat, és adott nekem még egy esélyt. Én pedig élni fogok vele. *Meséli el nagyon dióhéjban összefoglalva, hogy mi történt vele a templomban. Szívesen taglalná a részleteket is, de nem most, előbb szeretné, ha mindketten kényelembe helyezhetnék magukat.*
- Atkira! *Ekkor szól a legyekkel telepatikus diskurzust folytató szolgálójához.* Kérlek, segíts levenni Morthimer úr kabátját, és gondoskodj róla! Aztán szólj Linnerának, hogy szeretnénk két csésze teát ide a társalgóba! *Miután kiadta újabb utasítását komornyikjának, visszafordul Orthus felé, és kedvesen rámosolyog.*
- Mi szél hozta Önt ma erre? Látom, továbbra is kifejezetten jó egészségnek örvend, aminek én őszintén örülök. Ha jól sejtem, most is, mint mindig, tervezget-szervezget, igaz? Mm, foglaljon kérem helyet! *Mutat a hófehér kanapék felé, majd ő is odalép az egyikhez, hogy leüljön. Lábait szorosan összezárja hosszú szoknyája alatt, egészen kihúzza magát, kezeit az ölében pihenteti. A három kanapé között, középen egy alacsonyabb asztalka is található, várhatóan ide szeretné majd, ha felszolgálnák a kért teát.*
//Sayqueves kúria//
*Az újdonsült személyzetnek holmi konfliktus megoldásánál most fontosabb dolga akad. Mindenki teszi is a dolgát szépen, még Atkira is, aki közvetlenül Aleniától kapja meg az utasításokat, hogy mit kell tennie pontosan, miután megérkezett a vendégük. Elégedettséggel tölti el, hogy a férfi egyre inkább „megkomornyikosodik”. Egy apró bólintással jelzi csupán, hogy mindent elmondott, amit akart, így nincs már más hátra, mint fogadni a hamarosan be is toppanó Orthus Morthimert. Mikor a férfi odalép hozzá, szívélyesen üdvözli őt, és felé nyújtja a karját, hogy bezsebelje az úrnőként neki járó kézcsókot, azonban a kalmár rossz kezével nyúl az övéért, ami először kissé meglepi a lányt, de hamar rájön a miértje.*
- Azok a fránya megszokások, igaz, drága uram? *Kuncog halkan, miközben fél szemmel Atkira felé sandít, akiről fogalma sincs, hogy mi a fészkes fenét művelt pár perccel korábban, de megnyugodva veszi tudomásul, hogy már nem csinálja, hanem annak rendje és módja szerint, fegyelmezetten áll a helyén. Kár, hogy csak áll és nem a dolgát végzi. Egyelőre azonban nem szól rá, figyelmét előkelő vendégének szenteli.*
- Örülök, hogy így látja. Bevallom, tartottam attól, hogy Eeyr nem talál méltónak rá, hogy visszakapjam a szépségem, de ahogy látja, meghallgatta az imámat, és adott nekem még egy esélyt. Én pedig élni fogok vele. *Meséli el nagyon dióhéjban összefoglalva, hogy mi történt vele a templomban. Szívesen taglalná a részleteket is, de nem most, előbb szeretné, ha mindketten kényelembe helyezhetnék magukat.*
- Atkira! *Ekkor szól a legyekkel telepatikus diskurzust folytató szolgálójához.* Kérlek, segíts levenni Morthimer úr kabátját, és gondoskodj róla! Aztán szólj Linnerának, hogy szeretnénk két csésze teát ide a társalgóba! *Miután kiadta újabb utasítását komornyikjának, visszafordul Orthus felé, és kedvesen rámosolyog.*
- Mi szél hozta Önt ma erre? Látom, továbbra is kifejezetten jó egészségnek örvend, aminek én őszintén örülök. Ha jól sejtem, most is, mint mindig, tervezget-szervezget, igaz? Mm, foglaljon kérem helyet! *Mutat a hófehér kanapék felé, majd ő is odalép az egyikhez, hogy leüljön. Lábait szorosan összezárja hosszú szoknyája alatt, egészen kihúzza magát, kezeit az ölében pihenteti. A három kanapé között, középen egy alacsonyabb asztalka is található, várhatóan ide szeretné majd, ha felszolgálnák a kért teát.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:03:28
Üzenet elküldve: 2026-02-09 23:03:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
* A pimasz elf lány szavai miatt nem érzi lezártnak a kioktatást, azonban azt sem akarja, hogy egy közel értelmetlen vita miatt ne tudjon beszélni Aleniával, mielőtt megérkezne a vendégük. Szúrós szemmel néz Lirennára, mintha azt akarná mondani: ~ erre még visszatérünk ~, de valójában arra (is) gondol, hogy ~ majd megtudod, kinek fogadj szót ennél a háznál! ~
Mindenesetre azt elismeri, hogy egy fésűt be kéne majd szereznie vagy, ha van a fenti szobában, használnia kéne olykor, hogy úrnőjéhez illően nézzen ki. Most a nagy sietségben csak kezével próbálja megigazítani a szerteálló tincseket.
Miután Alenia tisztázza a feladatát, röviden válaszol. *
– Igenis, úrnőm! * Még enyhén meg is hajol, szinte már tényleg úgy viselkedik, mint egy igazi komornyik. Azonban ezután nem siet a bejárathoz, hogy köszöntse Orthust vagy segítsen levenni a kabátját. Ilyenekről szó se volt, úgyhogy vigyázzban megáll az egyik ajtó mellett és vár. Ahogy ott ácsorog, hallani kezd valamit. Először azt hiszi, képzelődött, de aztán újra látja, és ekkor már kép is társul hozzá: egy légy kezd el repkedni körülötte.
~ Pont most? Pont itt? ~ Mérgelődik magában. El nem tudja képzelni, hogy szökött be egy légy a házba, de kezével próbálja kihessegetni a szobából. Bármerre, csak ne az ebédlő felé. Az csak rontaná a helyzetet. De azt se akarja, hogy az állat esetleg a vendégük orrára szálljon, ezért mindent megtesz, hogy egy másik szobába zavarja a legyet. Az pedig, lévén, hogy sokkal gyorsabb Atkiránál, össze-vissza száll, és nem igazán terelődik semerre, csak a szoba egyik végéből a másikba. Atkira folytatná még a kergetést akár estig is, de ekkor meghallja az ajtó nyílását, és gyorsan ismét vigyázzállásba vágja magát.
Így fogadja a vendéget, aki láthatóan ismeri már az úrnőjét, ráadásul Atkira megállapítása szerint egész közeli barátságot ápolhatnak. Ha tippelnie kéne, az úr Alenia egyik kérője lehet a sok közül. Erre a gondolatra kissé alaposabban végignéz rajta. Ember, akárcsak ő. Ez fontos információ, ezek szerint aligha kérőjelölttel van dolga, hiszen annyit tud a nemesekről, hogy fontos számukra a vérvonal örökítése, márpedig egy ember és elf házasságából aligha lehetséges.
Némán áll a fal mellett, és figyeli a másik kettő beszélgetését, hátha Alenia megkéri valamire. A légy pedig újra feltűnik a szoba sarkában, de aztán meg is ül a falon. Atkira figyelme átterelődik arra, tenyere izzad. ~ Maradj ott! Nehogy elrepülj! ~ Próbál mentális energiáival hatni a légyre. Egyelőre sikeresen. *
//Sayqueves kúria//
* A pimasz elf lány szavai miatt nem érzi lezártnak a kioktatást, azonban azt sem akarja, hogy egy közel értelmetlen vita miatt ne tudjon beszélni Aleniával, mielőtt megérkezne a vendégük. Szúrós szemmel néz Lirennára, mintha azt akarná mondani: ~ erre még visszatérünk ~, de valójában arra (is) gondol, hogy ~ majd megtudod, kinek fogadj szót ennél a háznál! ~
Mindenesetre azt elismeri, hogy egy fésűt be kéne majd szereznie vagy, ha van a fenti szobában, használnia kéne olykor, hogy úrnőjéhez illően nézzen ki. Most a nagy sietségben csak kezével próbálja megigazítani a szerteálló tincseket.
Miután Alenia tisztázza a feladatát, röviden válaszol. *
– Igenis, úrnőm! * Még enyhén meg is hajol, szinte már tényleg úgy viselkedik, mint egy igazi komornyik. Azonban ezután nem siet a bejárathoz, hogy köszöntse Orthust vagy segítsen levenni a kabátját. Ilyenekről szó se volt, úgyhogy vigyázzban megáll az egyik ajtó mellett és vár. Ahogy ott ácsorog, hallani kezd valamit. Először azt hiszi, képzelődött, de aztán újra látja, és ekkor már kép is társul hozzá: egy légy kezd el repkedni körülötte.
~ Pont most? Pont itt? ~ Mérgelődik magában. El nem tudja képzelni, hogy szökött be egy légy a házba, de kezével próbálja kihessegetni a szobából. Bármerre, csak ne az ebédlő felé. Az csak rontaná a helyzetet. De azt se akarja, hogy az állat esetleg a vendégük orrára szálljon, ezért mindent megtesz, hogy egy másik szobába zavarja a legyet. Az pedig, lévén, hogy sokkal gyorsabb Atkiránál, össze-vissza száll, és nem igazán terelődik semerre, csak a szoba egyik végéből a másikba. Atkira folytatná még a kergetést akár estig is, de ekkor meghallja az ajtó nyílását, és gyorsan ismét vigyázzállásba vágja magát.
Így fogadja a vendéget, aki láthatóan ismeri már az úrnőjét, ráadásul Atkira megállapítása szerint egész közeli barátságot ápolhatnak. Ha tippelnie kéne, az úr Alenia egyik kérője lehet a sok közül. Erre a gondolatra kissé alaposabban végignéz rajta. Ember, akárcsak ő. Ez fontos információ, ezek szerint aligha kérőjelölttel van dolga, hiszen annyit tud a nemesekről, hogy fontos számukra a vérvonal örökítése, márpedig egy ember és elf házasságából aligha lehetséges.
Némán áll a fal mellett, és figyeli a másik kettő beszélgetését, hátha Alenia megkéri valamire. A légy pedig újra feltűnik a szoba sarkában, de aztán meg is ül a falon. Atkira figyelme átterelődik arra, tenyere izzad. ~ Maradj ott! Nehogy elrepülj! ~ Próbál mentális energiáival hatni a légyre. Egyelőre sikeresen. *
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-08 18:33:17
Üzenet elküldve: 2026-02-08 18:33:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
- Köszönöm!
*feleli tömören, de udvariasan a szolgálónak, majd követi őt az épületbe. Megengedi magának, hogy egy kicsit nézelődjön, hiszen sose járt még itt. Elegáns és fényűző rezidencia, mi tagadás. Akaratlanul is a saját házával kezdi összevetni, majd erre ráeszmélve megenged magának egy rövid, halovány mosolyt. Hamarosan Arthenior új nemessége abból űz majd sportot, hogy kinek szebb, elegánsabb fényűzőbben berendezett az otthona. Pont, mint egykor a régi nemesek, bár ők évszázados palotákban éltek, így legfeljebb renoválással és újrabútorozással tudták lenyűgözni egymást.
Figyelme azonban rögtön Aleniáé, amint belépnek a társalgóba, így már azelőtt feltűnik neki, hogy valami valahogy más, mielőtt a ház úrnője felé emelné a karját. Ő pedig már nyúl is, hogy megfogja, de nem a jó kézzel. Ebből eszmél rá, hogy most azon az oldalon kellene emelnie a kezét, ahol eddig egyszer se kellett. Ettől meg is áll egy pillanatra és elfelejti szokásos dicsérő szavait, hogy elámulva így szóljon.*
- Nahát kisasszony! Akarom mondani, Sayqueves úrnő! ... micsoda öröm számomra, hogy így láthatom, újra teljes testi épségben!
*mondja, majd végre kezet is csókol, bár eleinte nagyon bizonytalanul teszi ezt, aztán a kézcsók végeztével is még az illendőnél két-három másodperccel tovább fogja Alenia kezét. Mintha meg akarna győződni arról, hogy az csakugyan valódi. Mert hát végső soron ezt is teszi.*
- Eeyr áldása valóban Önnel van, de nem is nagyon ismerek senkit, aki jobban kiérdemelte volna kegyednél.
*teszi még hozzá. Őszinte öröm látható a férfi arcán, mert hogy valóban örül Alenia "gyógyulásának". Tudta jól, hogy a nőnek elvesztett karja mekkora csapás volt a mindennapokban.*
//Sayqueves kúria//
- Köszönöm!
*feleli tömören, de udvariasan a szolgálónak, majd követi őt az épületbe. Megengedi magának, hogy egy kicsit nézelődjön, hiszen sose járt még itt. Elegáns és fényűző rezidencia, mi tagadás. Akaratlanul is a saját házával kezdi összevetni, majd erre ráeszmélve megenged magának egy rövid, halovány mosolyt. Hamarosan Arthenior új nemessége abból űz majd sportot, hogy kinek szebb, elegánsabb fényűzőbben berendezett az otthona. Pont, mint egykor a régi nemesek, bár ők évszázados palotákban éltek, így legfeljebb renoválással és újrabútorozással tudták lenyűgözni egymást.
Figyelme azonban rögtön Aleniáé, amint belépnek a társalgóba, így már azelőtt feltűnik neki, hogy valami valahogy más, mielőtt a ház úrnője felé emelné a karját. Ő pedig már nyúl is, hogy megfogja, de nem a jó kézzel. Ebből eszmél rá, hogy most azon az oldalon kellene emelnie a kezét, ahol eddig egyszer se kellett. Ettől meg is áll egy pillanatra és elfelejti szokásos dicsérő szavait, hogy elámulva így szóljon.*
- Nahát kisasszony! Akarom mondani, Sayqueves úrnő! ... micsoda öröm számomra, hogy így láthatom, újra teljes testi épségben!
*mondja, majd végre kezet is csókol, bár eleinte nagyon bizonytalanul teszi ezt, aztán a kézcsók végeztével is még az illendőnél két-három másodperccel tovább fogja Alenia kezét. Mintha meg akarna győződni arról, hogy az csakugyan valódi. Mert hát végső soron ezt is teszi.*
- Eeyr áldása valóban Önnel van, de nem is nagyon ismerek senkit, aki jobban kiérdemelte volna kegyednél.
*teszi még hozzá. Őszinte öröm látható a férfi arcán, mert hogy valóban örül Alenia "gyógyulásának". Tudta jól, hogy a nőnek elvesztett karja mekkora csapás volt a mindennapokban.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-08 16:39:45
Üzenet elküldve: 2026-02-08 16:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Míg Alenia, miután bemutatta egymásnak a két szolgálót, már vendége fogadására készül, Atkira és Lirenna egyedül maradnak az étkezőben, ahol úgy tűnik, hogy az első közösen végzett munkájuk koránt sem múlik el feszültség nélkül. A lány a nevét hallva felkapja a tekintetét, majd kíváncsian lép oda Atkirához.*
- Igen, uram? *Kérdez vissza még udvariasan, majd mikor felhívják a figyelmét a hibájára, rákvörös lesz, de mellette dühös is, amiért így kioktatják abban, amit ő is pontosan jól tud. Az evőeszközök csak azért voltak ferdék, mert még nem végzett az összes kipakolásával. A végén tervezte megigazítani őket.*
- Igaza van, elnézést kérek. *Dönt végül úgy az elf leány, hogy a konfliktus elkerülése érdekében nem megy bele vitákba már az első napján, de azt nem tudja megállni, hogy ne tegyen egy apró megjegyzést.*
- Magának pedig azt javaslom, hogy fésülködjön meg! Tudja, mindennek stimmelnie kell. *Azt nem tudja, hogy Atkira ezek után megfogadja-e a tanácsát, hisz a férfi Aleniához siet, aki épp az ezüstből készült kézitükrében ellenőrzi, hogy az ő frizurája és kinézete úgy összességében rendben van-e. Atkira feltett kérdése jogos, a nemeslány pedig készségesen válaszol is rá.*
- Először is, figyelj oda minden egyes szóra! Nincs közvetlen hangnem. *Kezdi szigorúan, majd lágyabban folytatja.* A közelben leszel, de úgy, hogy nem zavarsz minket. Ha szükségünk van rád, a rendelkezésünkre állsz, és minden kérésünkre a lehető legjobb és leggyorsabb megoldást intézed, irányítva a többi szolgálót. Ne feledd, udvariasság, alázatosság, diszkréció! *Adja ki az utasításait hollóhajú komornyikjának, s mindeközben odakint, a telek kapujában Vaelthir Osquienai már fogadja is a vendéget.*
- Köszöntöm a Sayqueves háznál, uram! Kérem, fáradjon beljebb. *Az elf férfi a szép, kétségkívül zöld, de még kicsit sem egyedi kerten keresztül vezeti Orthust a bejárathoz, amit készségesen ki is tár előtte.*
- Alenia kisasszony a társalgóban várja. A lovát bízza csak rám, gondoskodom róla! *Sejtése szerint innentől Atkira feladata lesz bejelenteni Orthus Morthimert a nemeshölgynek, így ő nem is kíséri tovább a kalmárt, aki egy minimalistán fehérre meszelt, valamivel sárgásabb árnyalatú márványpadlóval burkolt előtérben találhatja magát. Egy rövid folyosó vezet el az emeletre vezető lépcső mellett, melynek végén a boltív abba a bizonyos társalkodóba nyílik. Akár odakísérik hozzá, akár magától találja meg őt, Alenia rögtön feláll a hófehér, aranyozott díszítésű kanapék egyikéről, mikor megpillantja Orthust, és odalép hozzá.*
- Eeyr áldja, Morthimer úr! Milyen rég volt már, hogy utoljára találkoztunk, örömömre szolgál, hogy most sor került rá. *Azzal azt a jobb kezét nyújtja kézcsókra, mely legutóbbi találkozásukkor még nem is létezett. Meglepettséget, hitetlenkedést vár Orthustól, miközben ő ezen elegáns módját választja, hogy a kereskedő tudtára adja, szépsége már újra a régi. A társalgó színvilága egyébként hasonló az előtéréhez, habár valamivel több a díszített motívum a falakon, a szoba melegét pedig a háttérben begyújtott, hangulatos kandalló adja.*
//Sayqueves kúria//
*Míg Alenia, miután bemutatta egymásnak a két szolgálót, már vendége fogadására készül, Atkira és Lirenna egyedül maradnak az étkezőben, ahol úgy tűnik, hogy az első közösen végzett munkájuk koránt sem múlik el feszültség nélkül. A lány a nevét hallva felkapja a tekintetét, majd kíváncsian lép oda Atkirához.*
- Igen, uram? *Kérdez vissza még udvariasan, majd mikor felhívják a figyelmét a hibájára, rákvörös lesz, de mellette dühös is, amiért így kioktatják abban, amit ő is pontosan jól tud. Az evőeszközök csak azért voltak ferdék, mert még nem végzett az összes kipakolásával. A végén tervezte megigazítani őket.*
- Igaza van, elnézést kérek. *Dönt végül úgy az elf leány, hogy a konfliktus elkerülése érdekében nem megy bele vitákba már az első napján, de azt nem tudja megállni, hogy ne tegyen egy apró megjegyzést.*
- Magának pedig azt javaslom, hogy fésülködjön meg! Tudja, mindennek stimmelnie kell. *Azt nem tudja, hogy Atkira ezek után megfogadja-e a tanácsát, hisz a férfi Aleniához siet, aki épp az ezüstből készült kézitükrében ellenőrzi, hogy az ő frizurája és kinézete úgy összességében rendben van-e. Atkira feltett kérdése jogos, a nemeslány pedig készségesen válaszol is rá.*
- Először is, figyelj oda minden egyes szóra! Nincs közvetlen hangnem. *Kezdi szigorúan, majd lágyabban folytatja.* A közelben leszel, de úgy, hogy nem zavarsz minket. Ha szükségünk van rád, a rendelkezésünkre állsz, és minden kérésünkre a lehető legjobb és leggyorsabb megoldást intézed, irányítva a többi szolgálót. Ne feledd, udvariasság, alázatosság, diszkréció! *Adja ki az utasításait hollóhajú komornyikjának, s mindeközben odakint, a telek kapujában Vaelthir Osquienai már fogadja is a vendéget.*
- Köszöntöm a Sayqueves háznál, uram! Kérem, fáradjon beljebb. *Az elf férfi a szép, kétségkívül zöld, de még kicsit sem egyedi kerten keresztül vezeti Orthust a bejárathoz, amit készségesen ki is tár előtte.*
- Alenia kisasszony a társalgóban várja. A lovát bízza csak rám, gondoskodom róla! *Sejtése szerint innentől Atkira feladata lesz bejelenteni Orthus Morthimert a nemeshölgynek, így ő nem is kíséri tovább a kalmárt, aki egy minimalistán fehérre meszelt, valamivel sárgásabb árnyalatú márványpadlóval burkolt előtérben találhatja magát. Egy rövid folyosó vezet el az emeletre vezető lépcső mellett, melynek végén a boltív abba a bizonyos társalkodóba nyílik. Akár odakísérik hozzá, akár magától találja meg őt, Alenia rögtön feláll a hófehér, aranyozott díszítésű kanapék egyikéről, mikor megpillantja Orthust, és odalép hozzá.*
- Eeyr áldja, Morthimer úr! Milyen rég volt már, hogy utoljára találkoztunk, örömömre szolgál, hogy most sor került rá. *Azzal azt a jobb kezét nyújtja kézcsókra, mely legutóbbi találkozásukkor még nem is létezett. Meglepettséget, hitetlenkedést vár Orthustól, miközben ő ezen elegáns módját választja, hogy a kereskedő tudtára adja, szépsége már újra a régi. A társalgó színvilága egyébként hasonló az előtéréhez, habár valamivel több a díszített motívum a falakon, a szoba melegét pedig a háttérben begyújtott, hangulatos kandalló adja.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-08 12:11:23
Üzenet elküldve: 2026-02-08 12:11:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Családban marad//
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Orthus Morthimer még sose tette tiszteletét Alenia selyemrévi otthonában, amit némiképp szégyell is. Korábbi szoros baráti kapcsolata a nemes kisasszonnyal eléggé elhalványult azóta az ominózus nap óta, amikor botor módon lánykérésre adta a fejét, hogy aztán Aleniának kelljen emlékeztetnie rá: az ő frigyükből nem születhetne meg az a hosszú generáció, amit Orthus a Morthimer háznak vizionált.
Persze túltették magukat ezen, mégis, talán éppen ezért is, Orthus nem sietett újra találkozni Aleniával.
És ez nem szép, nem illő dolog, hiszen a hölgy kevés barátjának egyike, már ha lehet ezt mondani. Ő legalábbis így gondolja. Így valahol külön szégyenli, hogy most is csak azért keresi, mert akar tőle valamit.
Szobormerev tekintetű kalmár létére ez a gondolat most is piszkálja, bár képes lesz ezt elrejteni.
Luxius hátán érkezik a kúriához, melynek hollétével tökéletesen tisztában van, hiszen ő segített Aleniának kiválasztani a telket.
Hamarosan meg is érkezik az igen kellemes és elegáns épülethez. A bejárathoz érve leszáll a nyeregből, és ha elébe jön valami szolgáló, akkor közli, hogy ki ő és mi ügyben érkezett. (Ha esetleg nem kerülnek elő szolgálók, akkor az ajtóig gyalogol, kantárszáron vezetve hátasát, és bekopog.)*
//Látogatás//
//Sayqueves kúria//
*Orthus Morthimer még sose tette tiszteletét Alenia selyemrévi otthonában, amit némiképp szégyell is. Korábbi szoros baráti kapcsolata a nemes kisasszonnyal eléggé elhalványult azóta az ominózus nap óta, amikor botor módon lánykérésre adta a fejét, hogy aztán Aleniának kelljen emlékeztetnie rá: az ő frigyükből nem születhetne meg az a hosszú generáció, amit Orthus a Morthimer háznak vizionált.
Persze túltették magukat ezen, mégis, talán éppen ezért is, Orthus nem sietett újra találkozni Aleniával.
És ez nem szép, nem illő dolog, hiszen a hölgy kevés barátjának egyike, már ha lehet ezt mondani. Ő legalábbis így gondolja. Így valahol külön szégyenli, hogy most is csak azért keresi, mert akar tőle valamit.
Szobormerev tekintetű kalmár létére ez a gondolat most is piszkálja, bár képes lesz ezt elrejteni.
Luxius hátán érkezik a kúriához, melynek hollétével tökéletesen tisztában van, hiszen ő segített Aleniának kiválasztani a telket.
Hamarosan meg is érkezik az igen kellemes és elegáns épülethez. A bejárathoz érve leszáll a nyeregből, és ha elébe jön valami szolgáló, akkor közli, hogy ki ő és mi ügyben érkezett. (Ha esetleg nem kerülnek elő szolgálók, akkor az ajtóig gyalogol, kantárszáron vezetve hátasát, és bekopog.)*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:52:10
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves kúria//
* Kap egy kis együttérzést, amire nem számított és végképp nem várt volna el. Nem azért említette az ágyat, hogy panaszkodjon, épp ellenkezőleg. Atkira próbálja hátrahagyni előző életét. Következő mondatával Alenia is arra emlékezteti, hogy bár még nem nyerte vissza teljesen erejét, de hála az úrnőnek, nem kell már sokáig félkezűként élnie. Most végre egy kicsit derűsen látja a jövőt, de azért nem mosolyodik el, csak szemeiben látszik a csodálat, amit Alenia felé tanúsít. A jelentkezés módján nincs semmi meglepő, kicsit talán butaság is volt rákérdezni. De Atkira titkon arra akart választ kapni, hogy vajon őket is az utcán találta-e, és megsajnálta őket vagy ők rendes cselédek. Most nem tudja, örül-e vagy sem, így, hogy az utóbbi tűnik igaznak. *
– Értem. * Mondja mindenre, és bólint. Lemennek a lépcsőn az étkezőbe, és ott találkozik Lirenna kisasszonnyal. Az első benyomás fontos, ő pedig elsőre észreveszi, hogy a szolgálólány fülei hosszúak, akárcsak úrnőjüknek. A haja is szőke, és az arca is szép, habár azonnal emlékezteti magát, hogy Alenia kisasszonynál szebb és tökéletesebb teremtés nem létezhet a világon, így a szolgáló legfeljebb átlag feletti szépséggel lehet megáldva. Jobban megnézve, a bőre nem is olyan szép sima, és… *
– Öhm, üdvözlöm, Lirenna kisasszony! * Ocsúdik fel, amikor az elf lány köszönti őt. Mivel Alenia már bemutatta őket egymásnak, így a nevét most nem mondja el újra. *
– Én is örvendek. * Bólint, majd kicsit hunyorítva néz a fiatal elf szemeibe, mintha a nézéséből próbálná kideríteni, hogy vajon tényleg alkalmas-e ellátni feladatait, és nincsenek-e hátsó szándékai vagy olyan rossz tulajdonságai, mint például a lopkodás. Persze ő nem tudja olyan könnyedén kideríteni ezt, mint Alenia, ő nem tud az istenekkel beszélgetni. Habár szinte biztos benne, hogy úrnője már elvégezte a szükséges intézkedéseket, úgyhogy végül bólint egyet. *
– Igenis úrnőm! * Mondja Aleniának bármiféle ellenvetés nélkül. A legtermészetesebb, hogy dolgoznia kell egy keveset, ha már az egész délelőttöt átaludni. Legalább lesz egy kis ideje Lirennával is elbeszélgetni. Persze rengeteget nem tud meg a lányról az alatt a pár perc alatt, amíg megterítenek, társalgásuk megmaradt többnyire szakmai kereteken belül.
Megterítenek mindkét asztalnál. Atkira, lévén, hogy ez az első valódi napja a háznál, a lánynál is jóval kevesebbet tud, és a folyamat közben tanul. Ennek ellenére a végén, amikor végignézi a terítést, talál csomót a kákán. *
– Lirenna kisasszony, jöjjön csak ide! * Hívja oda az úri asztalhoz szerencsétlen szolgálólányt, és megmutatja neki, hogy milyen ferdén lett odatéve egyik-másik evőeszköz. *
– Fontos, hogy a részletekre is odafigyelj. * Mondja neki, kissé közvetlenebb hangnemben. *
– Úrnőnk nem azért fizet minket, hogy félmunkát végezzünk. Mindennek stimmelnie kell, kiváltképp, ha vendéget vár. A jövőben jobban figyelj oda ezekre! Most pedig szólj az úrnőnek, hogy elkészültünk mindennel. * Ezután, hacsak Aleniának nincs más kérése, a szolgálók némán és gyorsan elfogyasztják az ebédjüket, majd el is pakolnak az asztalról. Ezután Atkira megkeresi úrnőjét, még mielőtt Orthus megérkezne. *
– Úrnőm! * Megáll a nappali ajtajában. *
– Ha megérkezik a vendége… Mi lesz a feladatom? Szeretnéd, hogy jelen legyek vagy addig keressek valami más feladatot?
//Sayqueves kúria//
* Kap egy kis együttérzést, amire nem számított és végképp nem várt volna el. Nem azért említette az ágyat, hogy panaszkodjon, épp ellenkezőleg. Atkira próbálja hátrahagyni előző életét. Következő mondatával Alenia is arra emlékezteti, hogy bár még nem nyerte vissza teljesen erejét, de hála az úrnőnek, nem kell már sokáig félkezűként élnie. Most végre egy kicsit derűsen látja a jövőt, de azért nem mosolyodik el, csak szemeiben látszik a csodálat, amit Alenia felé tanúsít. A jelentkezés módján nincs semmi meglepő, kicsit talán butaság is volt rákérdezni. De Atkira titkon arra akart választ kapni, hogy vajon őket is az utcán találta-e, és megsajnálta őket vagy ők rendes cselédek. Most nem tudja, örül-e vagy sem, így, hogy az utóbbi tűnik igaznak. *
– Értem. * Mondja mindenre, és bólint. Lemennek a lépcsőn az étkezőbe, és ott találkozik Lirenna kisasszonnyal. Az első benyomás fontos, ő pedig elsőre észreveszi, hogy a szolgálólány fülei hosszúak, akárcsak úrnőjüknek. A haja is szőke, és az arca is szép, habár azonnal emlékezteti magát, hogy Alenia kisasszonynál szebb és tökéletesebb teremtés nem létezhet a világon, így a szolgáló legfeljebb átlag feletti szépséggel lehet megáldva. Jobban megnézve, a bőre nem is olyan szép sima, és… *
– Öhm, üdvözlöm, Lirenna kisasszony! * Ocsúdik fel, amikor az elf lány köszönti őt. Mivel Alenia már bemutatta őket egymásnak, így a nevét most nem mondja el újra. *
– Én is örvendek. * Bólint, majd kicsit hunyorítva néz a fiatal elf szemeibe, mintha a nézéséből próbálná kideríteni, hogy vajon tényleg alkalmas-e ellátni feladatait, és nincsenek-e hátsó szándékai vagy olyan rossz tulajdonságai, mint például a lopkodás. Persze ő nem tudja olyan könnyedén kideríteni ezt, mint Alenia, ő nem tud az istenekkel beszélgetni. Habár szinte biztos benne, hogy úrnője már elvégezte a szükséges intézkedéseket, úgyhogy végül bólint egyet. *
– Igenis úrnőm! * Mondja Aleniának bármiféle ellenvetés nélkül. A legtermészetesebb, hogy dolgoznia kell egy keveset, ha már az egész délelőttöt átaludni. Legalább lesz egy kis ideje Lirennával is elbeszélgetni. Persze rengeteget nem tud meg a lányról az alatt a pár perc alatt, amíg megterítenek, társalgásuk megmaradt többnyire szakmai kereteken belül.
Megterítenek mindkét asztalnál. Atkira, lévén, hogy ez az első valódi napja a háznál, a lánynál is jóval kevesebbet tud, és a folyamat közben tanul. Ennek ellenére a végén, amikor végignézi a terítést, talál csomót a kákán. *
– Lirenna kisasszony, jöjjön csak ide! * Hívja oda az úri asztalhoz szerencsétlen szolgálólányt, és megmutatja neki, hogy milyen ferdén lett odatéve egyik-másik evőeszköz. *
– Fontos, hogy a részletekre is odafigyelj. * Mondja neki, kissé közvetlenebb hangnemben. *
– Úrnőnk nem azért fizet minket, hogy félmunkát végezzünk. Mindennek stimmelnie kell, kiváltképp, ha vendéget vár. A jövőben jobban figyelj oda ezekre! Most pedig szólj az úrnőnek, hogy elkészültünk mindennel. * Ezután, hacsak Aleniának nincs más kérése, a szolgálók némán és gyorsan elfogyasztják az ebédjüket, majd el is pakolnak az asztalról. Ezután Atkira megkeresi úrnőjét, még mielőtt Orthus megérkezne. *
– Úrnőm! * Megáll a nappali ajtajában. *
– Ha megérkezik a vendége… Mi lesz a feladatom? Szeretnéd, hogy jelen legyek vagy addig keressek valami más feladatot?
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-02-07 18:36:03
Üzenet elküldve: 2026-02-07 18:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
//Sayqueves kúria//
*Ahogy máskor sem, most sem dorgálja meg Atkirát a közvetlenebb hangnem miatt. Amikor négyszemközt vannak, nincs rá szükség, hogy minden szabályt, minden pillanatban betartson. Az más kérdés, hogy mostantól nagyon keveset lesznek már kettesben, és a többi szolgálóval szemben nem kivételezhet Atkirával sem. Számíthat majd szigorúságra, de csak akkor, amikor muszáj.*
- Igen, új szolgálók. Most már nem kell majd egyedül csinálnod mindent, és a ház sem lesz olyan üres, mintha szellemek laknák. *Újságolja lelkesen, majd meghallgatja Atkirát is az éjszakájáról, szavaira kedvesen mosolyodik el, főleg az utolsó megjegyzésre a karjáról.*
- Nem aludtál még soha rendes ágyban, igaz? *eltűnődik.* A karod pedig estére teljesen visszanő, és véget érhet a szenvedésed. Ez a csodás napnak ígérkezik. *Visszaérve a földszintre, az étkező felé vehetik az irányt, miközben Atkira arról érdeklődik, hogy kerültek ide a szolgálók.*
- Jelentkeztek hozzám munkára, én pedig felvettem őket. Pontosan négy személyt, akik közül ketten már ma tudtak is kezdeni. *Magyarázza. Vaelthir úrral ugyan nem futnak össze, mert épp odakint várja a fontos vendéget, akiről egyelőre Atkirának még nem tett említést, ám Lirennát, a szőke, fiatal elf teremtést az étkezőhöz érve hamarosan megpillanthatják, ahogy tüsténkedik az ebéd elkészítésével.*
- Lirenna! Hadd mutassam be neked Atkira Glopye urat. Ő is nekem dolgozik, komornyikként végzi a munkáját, és azon lesz, hogy mindegyikőtöknek segítsen. Szóval Atkira, kérlek segíts Linnerának megteríteni az asztalt, után pedig mindketten foglaljatok helyet és egyetek gyorsan, mert fontos vendéget várunk! *Jelenti b e csak úgy derült égből villámcsapásként a mai nap programját, és azt is, hogy ebben a házban bizony egyedül ő lesz kiszolgálva, Atkira nem ússza meg az ebédet munka nélkül.*
- Üdvözlöm, Atkira Glopye úr! Örvendek a találkozásnak. *Szólítja meg a férfit Lirenna, mikor már úgy látja, hogy szólhat, aztán el is magyarázza, hogyan is kell elvégezniük a terítést, és miben tud segíteni neki a hollóhajú komornyik. Két asztal lesz megterítve, egy a szolgálóknak, egy pedig Alenia kisasszonynak és a vendégének. Az úrnő természetesen nem tervez a szolgálóival enni, hanem majd, ha az a bizonyos vendég megérkezett, vele együtt szeretné elkölteni az ebédet. A lány el is tűnik közben, a nappaliban foglal helyet, ahol elfogyaszt egy csésze teát, míg a prefektus úrra, Orthus Morthimerre vár, aki levele alapján a mai napon készül látogatást tenni. Sűrű egy nap ez, de néha van ilyen. Kár, hogy a dolgok így alakultak, ahogy, és Drameiloten nélkül kell fogadnia őt, azonban igyekszik nem aggódni emiatt.*
//Sayqueves kúria//
*Ahogy máskor sem, most sem dorgálja meg Atkirát a közvetlenebb hangnem miatt. Amikor négyszemközt vannak, nincs rá szükség, hogy minden szabályt, minden pillanatban betartson. Az más kérdés, hogy mostantól nagyon keveset lesznek már kettesben, és a többi szolgálóval szemben nem kivételezhet Atkirával sem. Számíthat majd szigorúságra, de csak akkor, amikor muszáj.*
- Igen, új szolgálók. Most már nem kell majd egyedül csinálnod mindent, és a ház sem lesz olyan üres, mintha szellemek laknák. *Újságolja lelkesen, majd meghallgatja Atkirát is az éjszakájáról, szavaira kedvesen mosolyodik el, főleg az utolsó megjegyzésre a karjáról.*
- Nem aludtál még soha rendes ágyban, igaz? *eltűnődik.* A karod pedig estére teljesen visszanő, és véget érhet a szenvedésed. Ez a csodás napnak ígérkezik. *Visszaérve a földszintre, az étkező felé vehetik az irányt, miközben Atkira arról érdeklődik, hogy kerültek ide a szolgálók.*
- Jelentkeztek hozzám munkára, én pedig felvettem őket. Pontosan négy személyt, akik közül ketten már ma tudtak is kezdeni. *Magyarázza. Vaelthir úrral ugyan nem futnak össze, mert épp odakint várja a fontos vendéget, akiről egyelőre Atkirának még nem tett említést, ám Lirennát, a szőke, fiatal elf teremtést az étkezőhöz érve hamarosan megpillanthatják, ahogy tüsténkedik az ebéd elkészítésével.*
- Lirenna! Hadd mutassam be neked Atkira Glopye urat. Ő is nekem dolgozik, komornyikként végzi a munkáját, és azon lesz, hogy mindegyikőtöknek segítsen. Szóval Atkira, kérlek segíts Linnerának megteríteni az asztalt, után pedig mindketten foglaljatok helyet és egyetek gyorsan, mert fontos vendéget várunk! *Jelenti b e csak úgy derült égből villámcsapásként a mai nap programját, és azt is, hogy ebben a házban bizony egyedül ő lesz kiszolgálva, Atkira nem ússza meg az ebédet munka nélkül.*
- Üdvözlöm, Atkira Glopye úr! Örvendek a találkozásnak. *Szólítja meg a férfit Lirenna, mikor már úgy látja, hogy szólhat, aztán el is magyarázza, hogyan is kell elvégezniük a terítést, és miben tud segíteni neki a hollóhajú komornyik. Két asztal lesz megterítve, egy a szolgálóknak, egy pedig Alenia kisasszonynak és a vendégének. Az úrnő természetesen nem tervez a szolgálóival enni, hanem majd, ha az a bizonyos vendég megérkezett, vele együtt szeretné elkölteni az ebédet. A lány el is tűnik közben, a nappaliban foglal helyet, ahol elfogyaszt egy csésze teát, míg a prefektus úrra, Orthus Morthimerre vár, aki levele alapján a mai napon készül látogatást tenni. Sűrű egy nap ez, de néha van ilyen. Kár, hogy a dolgok így alakultak, ahogy, és Drameiloten nélkül kell fogadnia őt, azonban igyekszik nem aggódni emiatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063