Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 18:37:44
Üzenet elküldve: 2025-10-09 18:37:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Hogy valódi élvezet hangja-e az, ami elhagyja Norrát vagy tettetett, azt nehéz lenne megmondani, hiszen a hölgy rendkívül tehetséges a dolgok tettetésében. Ám az is tény, hogy Orthusnak is megvan a maga tehetsége, így aztán még nehezebb lenne eldönteni. Legyünk igazságosak: mondjuk, hogy Norra olyan hiteles alakítást hoz, amit még ő maga is elhisz, így aztán igaz is lesz. Amikor a férfi (is) elélvez, Norra elégedetten engedi el magát, és hagyja, hogy partnere feltakarítsa a koszt, amit csinált.
Ha nem is gondolja magát a legpompásabb szeretőnek, abban egyetért, hogy a feladatát hibátlanul elvégezte. Ha Orthus tudná, hogy a nő mennyire ridegen, tárgyilagosan gondolkodik minderről, bizonyára meglepődne. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen mindegy neki a testiség, akkor miért ment bele annak ellenére, hogy tisztázták: nem ezen fog múlni a barátságuk. Jó kérdés. Norra olykor nem tud magán se kiigazodni. Ha mégis egy okot kéne megemlíteni, az az lenne, hogy Norra nem bízik igazán az emberekben. Hogy is bízhatna, ha annyi szenvedést okozott már, annyi életet oltott ki és annyit tervez még kioltani? Nem hitt a férfinak sem, hiszen az egyetlen út, ami egy férfi szívéhez – vagy legalábbis megbecsüléséhez – vezet, és amelyet ismer, az bizony ezen az úton keresztül vezet.
Orthus lehuppan mellé. Az eredar összébb húzza magát, bár van bőven hely mellette. Most valahogy mégsem érzi magát ereje teljében. Pár pillanatig tűnődik, hogy mi lehet a baj, mígnem hirtelen azon kapja magát, hogy fél. Nem Orthustól, hanem az egész világtól. Ám egy pillanattal később már nem is félelmet, hanem gyűlöletet érez. Gyűlöli ezt a maskarát, amit visel, noha anyaszült meztelenül fekszik a kanapén. Gyűlöli a testét, gyűlöl mindent és mindenkit. Egyeseket persze kevésbé utál, mint másokat. Feljebb tornázza magát, és magára egyáltalán nem jellemző módon szorosan hozzábújik a férfihoz. Arcát Orthus mellkasába temeti, de nem tud elég mélyre süppedni, hogy ne látszódjanak könnyei, és ne hallatszódjon szipogása. Ez még őt is meglepi, sőt – talán őt lepi meg a leginkább. *
~ Ugye nem váltam emberré? ~
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Hogy valódi élvezet hangja-e az, ami elhagyja Norrát vagy tettetett, azt nehéz lenne megmondani, hiszen a hölgy rendkívül tehetséges a dolgok tettetésében. Ám az is tény, hogy Orthusnak is megvan a maga tehetsége, így aztán még nehezebb lenne eldönteni. Legyünk igazságosak: mondjuk, hogy Norra olyan hiteles alakítást hoz, amit még ő maga is elhisz, így aztán igaz is lesz. Amikor a férfi (is) elélvez, Norra elégedetten engedi el magát, és hagyja, hogy partnere feltakarítsa a koszt, amit csinált.
Ha nem is gondolja magát a legpompásabb szeretőnek, abban egyetért, hogy a feladatát hibátlanul elvégezte. Ha Orthus tudná, hogy a nő mennyire ridegen, tárgyilagosan gondolkodik minderről, bizonyára meglepődne. Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen mindegy neki a testiség, akkor miért ment bele annak ellenére, hogy tisztázták: nem ezen fog múlni a barátságuk. Jó kérdés. Norra olykor nem tud magán se kiigazodni. Ha mégis egy okot kéne megemlíteni, az az lenne, hogy Norra nem bízik igazán az emberekben. Hogy is bízhatna, ha annyi szenvedést okozott már, annyi életet oltott ki és annyit tervez még kioltani? Nem hitt a férfinak sem, hiszen az egyetlen út, ami egy férfi szívéhez – vagy legalábbis megbecsüléséhez – vezet, és amelyet ismer, az bizony ezen az úton keresztül vezet.
Orthus lehuppan mellé. Az eredar összébb húzza magát, bár van bőven hely mellette. Most valahogy mégsem érzi magát ereje teljében. Pár pillanatig tűnődik, hogy mi lehet a baj, mígnem hirtelen azon kapja magát, hogy fél. Nem Orthustól, hanem az egész világtól. Ám egy pillanattal később már nem is félelmet, hanem gyűlöletet érez. Gyűlöli ezt a maskarát, amit visel, noha anyaszült meztelenül fekszik a kanapén. Gyűlöli a testét, gyűlöl mindent és mindenkit. Egyeseket persze kevésbé utál, mint másokat. Feljebb tornázza magát, és magára egyáltalán nem jellemző módon szorosan hozzábújik a férfihoz. Arcát Orthus mellkasába temeti, de nem tud elég mélyre süppedni, hogy ne látszódjanak könnyei, és ne hallatszódjon szipogása. Ez még őt is meglepi, sőt – talán őt lepi meg a leginkább. *
~ Ugye nem váltam emberré? ~
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 17:13:02
Üzenet elküldve: 2025-10-09 17:13:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus a maga részéről kifejezetten élvezi az együttlét minden percét és az élvezetről semmilyen zavaró gondolat nem téríti el a figyelmét, érzékeit. Csupán egy: elnyújtani a gyönyört. Magának és a nőnek egyaránt. Orthus ugyanis szeret az a "kellemes csalódás" lenni, aki a Norrához hasonló szép, formás, bármely férfit megkapni képes nőket meglepi az erőnlétével, rutinjával és odafigyelésével.
Szerencsére Norra se eredari ösztönnel, se emberi ellenszegüléssel nem akadályozza meg, hogy a férfi a neki tetsző pózba rendezze. Utóbbit is megtehette volna, kapott elég időt a vendéglátójától ahhoz, hogy tiltakozzon.
Ehelyett azonban inkább bátorítja a férfit, amit Orthus örömmel is vesz, és határozott tempóban kezdi hágni Norrát, miközben a csípőjénél fogva tartja. Hamarosan érzi Norra ellenmozgását is, ami csak tovább erősíti az élvezetét. Mégis halogatja, hogy a csúcsra érjen, amennyire csak tudja.
Ez Norrának is feltűnhet, ha valóban nem tudja vagy akarja átadni magát az együttlét gyönyörének. Észre kell vennie, hogy Orthus azon dolgozik, hogy neki is gyönyört okozzon. És csak ha úgy érzi, hogy ez megtörtént, és sikerült egy kifejezetten kellemes élménnyel megajándékoznia vendégét, akkor adja át magát az élvezetnek. Ám ekkor is ügyel arra, hogy az orgazmust már ne Norrába hatolva élje át. Elvégre nem akarja véletlenül teherbe ejteni egy másik férfi jövendőbelijét. Így Orthus gyönyöre végül Norra hátára, és fenekére lövell. A férfi pedig, miután kiélvezte a gyönyör pillanatait, előzékenyen elővesz egy kendőt, hogy felitassa ezeket a cseppeket a nő bőréről.*
- Micsoda pompás szerető vagy.
*jegyzi meg elégedetten, ahogy meztelenül leül a kanapéra Norra mellett.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Orthus a maga részéről kifejezetten élvezi az együttlét minden percét és az élvezetről semmilyen zavaró gondolat nem téríti el a figyelmét, érzékeit. Csupán egy: elnyújtani a gyönyört. Magának és a nőnek egyaránt. Orthus ugyanis szeret az a "kellemes csalódás" lenni, aki a Norrához hasonló szép, formás, bármely férfit megkapni képes nőket meglepi az erőnlétével, rutinjával és odafigyelésével.
Szerencsére Norra se eredari ösztönnel, se emberi ellenszegüléssel nem akadályozza meg, hogy a férfi a neki tetsző pózba rendezze. Utóbbit is megtehette volna, kapott elég időt a vendéglátójától ahhoz, hogy tiltakozzon.
Ehelyett azonban inkább bátorítja a férfit, amit Orthus örömmel is vesz, és határozott tempóban kezdi hágni Norrát, miközben a csípőjénél fogva tartja. Hamarosan érzi Norra ellenmozgását is, ami csak tovább erősíti az élvezetét. Mégis halogatja, hogy a csúcsra érjen, amennyire csak tudja.
Ez Norrának is feltűnhet, ha valóban nem tudja vagy akarja átadni magát az együttlét gyönyörének. Észre kell vennie, hogy Orthus azon dolgozik, hogy neki is gyönyört okozzon. És csak ha úgy érzi, hogy ez megtörtént, és sikerült egy kifejezetten kellemes élménnyel megajándékoznia vendégét, akkor adja át magát az élvezetnek. Ám ekkor is ügyel arra, hogy az orgazmust már ne Norrába hatolva élje át. Elvégre nem akarja véletlenül teherbe ejteni egy másik férfi jövendőbelijét. Így Orthus gyönyöre végül Norra hátára, és fenekére lövell. A férfi pedig, miután kiélvezte a gyönyör pillanatait, előzékenyen elővesz egy kendőt, hogy felitassa ezeket a cseppeket a nő bőréről.*
- Micsoda pompás szerető vagy.
*jegyzi meg elégedetten, ahogy meztelenül leül a kanapéra Norra mellett.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 17:00:27
Üzenet elküldve: 2025-10-09 17:00:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*A fal mellett álldogáló szolgálólánynak valójában nagyon is fontos funkciója van: Kavicsos Narent tartja szemmel. Persze nem gyanakvó, vagy akár lopott pillantásokkal. Egyszerűen csak jelen van. Hiszen idegen van a házban, nem tudni, hogy honnan jött és miért itt pedig sok az értéktárgy. Ekkora fokú bizalmatlanság szükséges egy teljesen ismeretlen személlyel szemben.
Így, amikor Naren a komornyik nyomában megindul az emeletre, a cseléd is otthagyja az "őrposztját", és sietve megy a dolgára, hiszen olyan egy ekkora házban mindig akad.
A dolgozószobában Orthust nem éri teljesen váratlanul a fiú sérült ábrázata. Komornyikja, Urien előre figyelmeztette, hogy milyen látvány várja majd. Nem is látszik rajta se meglepettség, se megdöbbenés, még ha magában kíváncsi is lenne, hogy honnan erednek a zúzódásnyomok.
És igen, valóban elismételteti Narennel, hogy kinek a megbízásából érkezett. Urien is mondta a nevet, ám az ilyesmit - főleg, ha még ismeretlen névről van szó - nem árt megerősíteni.
Ezt követően Naren előadja a mondanivalóját, Orthus pedig magában elismeréssel adózik a fiú jólneveltségének. Képzett szolgáló, a sajátjai közül egyedül Urien van ezen a szinten. Van persze egy másik háziszolga, akit nemrégiben vett fel, de ő még nem ilyen gyakorlott az illemben, még sokat kell tanulnia és tapasztalnia.
Az elmondottak alapján Orthusnak már arról is van sejtése, hogy honnan erednek Naren sérülései. Egy pirtianesi, sötételf csengésű nevű úrnő. Közismertek arról, hogy szolgálóikkal milyen keményen bánnak. Ám ez nem olyasmi, ami Morthimert megbotránkoztatja. Sokfelé járt, sokféle szokással találkozott. Ami nem bűn az adott városban, azért nem szól meg senkit, még ha Artheniorban nem is úgy lenne.
Végül Orthus átveszi a levelet és így szól.*
- Hálásan köszönöm Úrnője jókívánságait! Örömmel hallom, hogy Artheniorba költözött, és megtiszteltetésnek venném, ha személyesen találkozhatnék vele.
*feleli, majd asztala mögé lép, hogy egy borítékvágó késsel felnyissa a borítékot.
Ezt követően pedig olvasásba kezd. Narennek meg kell várnia, amíg ezzel végez, ugyanis Orthus tudni akarja, áll-e bármi a levélben, amire akár azonnal is választ tud adni a szolgáló közvetítésével.*
//Morthimer Rezidencia//
*A fal mellett álldogáló szolgálólánynak valójában nagyon is fontos funkciója van: Kavicsos Narent tartja szemmel. Persze nem gyanakvó, vagy akár lopott pillantásokkal. Egyszerűen csak jelen van. Hiszen idegen van a házban, nem tudni, hogy honnan jött és miért itt pedig sok az értéktárgy. Ekkora fokú bizalmatlanság szükséges egy teljesen ismeretlen személlyel szemben.
Így, amikor Naren a komornyik nyomában megindul az emeletre, a cseléd is otthagyja az "őrposztját", és sietve megy a dolgára, hiszen olyan egy ekkora házban mindig akad.
A dolgozószobában Orthust nem éri teljesen váratlanul a fiú sérült ábrázata. Komornyikja, Urien előre figyelmeztette, hogy milyen látvány várja majd. Nem is látszik rajta se meglepettség, se megdöbbenés, még ha magában kíváncsi is lenne, hogy honnan erednek a zúzódásnyomok.
És igen, valóban elismételteti Narennel, hogy kinek a megbízásából érkezett. Urien is mondta a nevet, ám az ilyesmit - főleg, ha még ismeretlen névről van szó - nem árt megerősíteni.
Ezt követően Naren előadja a mondanivalóját, Orthus pedig magában elismeréssel adózik a fiú jólneveltségének. Képzett szolgáló, a sajátjai közül egyedül Urien van ezen a szinten. Van persze egy másik háziszolga, akit nemrégiben vett fel, de ő még nem ilyen gyakorlott az illemben, még sokat kell tanulnia és tapasztalnia.
Az elmondottak alapján Orthusnak már arról is van sejtése, hogy honnan erednek Naren sérülései. Egy pirtianesi, sötételf csengésű nevű úrnő. Közismertek arról, hogy szolgálóikkal milyen keményen bánnak. Ám ez nem olyasmi, ami Morthimert megbotránkoztatja. Sokfelé járt, sokféle szokással találkozott. Ami nem bűn az adott városban, azért nem szól meg senkit, még ha Artheniorban nem is úgy lenne.
Végül Orthus átveszi a levelet és így szól.*
- Hálásan köszönöm Úrnője jókívánságait! Örömmel hallom, hogy Artheniorba költözött, és megtiszteltetésnek venném, ha személyesen találkozhatnék vele.
*feleli, majd asztala mögé lép, hogy egy borítékvágó késsel felnyissa a borítékot.
Ezt követően pedig olvasásba kezd. Narennek meg kell várnia, amíg ezzel végez, ugyanis Orthus tudni akarja, áll-e bármi a levélben, amire akár azonnal is választ tud adni a szolgáló közvetítésével.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 16:40:09
Üzenet elküldve: 2025-10-09 16:40:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Tulajdonság-próba: 84 - sikertelen//
* Norra légzése is kezd visszaállni a szokásos ütembe, de azért még teljesen nyugodtnak sem mondható. Kiváltképp azért, mert a prédája még nála is óvatosabb, tovább szorongatja a tőrét. Így tényleg nincs más út, minthogy tovább küzdjenek; mivel egyikük sem akar engedni. Leülhetnének kiagyalni valami köztes megoldást, de több mint valószínű, hogy Aljin úgysem vállalná be, hogy soha többé nem hagyja el a Samonyr Rezidenciát – márpedig ennek hiányában bármilyen megállapodás Norgen ellenére lenne. Egyszer elég volt megtapasztalnia, hogy mi történik akkor, ha futni hagyja az áldozatát. Most semmi esetre sem fogja elkövetni ezt a hibát: ha kell, addig énekel majd neki, amíg Samonyr haza nem érkezik.
~ Ez nem is rossz ötlet. De vajon Samonyr nem lenne mérges rám? ~ Hiábavaló minden próbálkozása, hogy jobb belátásra bírja a férfit. Észreveszi, hogy amaz nemcsak, hogy tartja a távolságot, hanem mintha oldalogna is.
~ Csak nem hiszi, hogy elengedem? ~ Tesz ő is egy apró lépést oldalra. Nem olyan nagy ez a pince, hogy csak úgy elslisszanjon mellette a másik, de biztosra akar menni. Annak kérdésére azért nem válaszol, mert nem jut eszébe egy hihető hazugság sem, az igazat pedig nem akarja megmondani. Már csak az kéne, hogy elmeneküljön, és mindenkivel tudassa, hogy egy eredar lakik a Samonyr Rezidenciában! Az ismeretlentől mindig jobban félnek az emberek, ő pedig a félelemből táplálkozik, így persze, hogy nem akarja leleplezni magát. Viszont Aljin tovább kérdezősködik, próbálja szóval tartani. Bizonyára ez is a terve része, el akarja terelni a figyelmét, hogy egy óvatlan pillanatban vagy elrohanhasson mellette vagy a szívébe döfhesse a tőrt.
~ Azt várhatod! ~ Norra nem adja magát ilyen egyszerűen. Visszahúzza a kezét. Már nincsenek kétségei afelől, hogy a férfi nem fog bedőlni a trükkjeinek. De azért még játszik egy kicsit az étellel, mert élvezi. *
– Ja, hogy ezt? * Kérdez vissza a karmokat érintő kérdésre, miközben a karmok ismét előtörnek ujjai végéből. Ezúttal már megerőltetőbb a folyamat, teste nincs hozzászokva a folytonos át- és visszaalakuláshoz. Nem tudja már biztosan megmondani, hogy a körme (karma?) alól kiserkenő vér Aljiné vagy a sajátja. Ha tippelnie kéne: is-is. A kis fájdalom mellett azért is következtet erre, mert szájában is érzi a vér ízét. Maga is meglepődik rajta, hogy ilyen gyenge a teste, de nem adja különösebb jelét a meglepettségnek vagy akár a fájdalomnak, ami az átváltozással jár. Amúgy sem elviselhetetlenebb, mintha egy jó vaskos szálkát húzna ki a körmei alól – vagy rögtön tízet, hiszen tíz ujja van. *
– És te hogy csinálod, hogy ilyen emberi körmeid vannak? * Kérdez vissza vigyorogva.
Ha harc, hát legyen harc. Ő egy pillanatig tényleg elhitte, hogy Aljinnak megjön az esze, de úgy látszik, túl sokat képzelt a férfiról. *
– Megvolt az esélyed! * Aljin már sejtheti, hogy mi következik ezután. Norra támadásra emeli a kezét, és ismét a másik tőrt fogó kezét – kézfejét – próbálja megkarmolni, hátha az elejti a tőrt. Ha sikerülne lefegyverezni, akkor már igazán könnyű ellenfél lenne, hiszen nem kéne úgy tartania a visszatámadástól. *
//Samonyr Rezidencia//
//Tulajdonság-próba: 84 - sikertelen//
* Norra légzése is kezd visszaállni a szokásos ütembe, de azért még teljesen nyugodtnak sem mondható. Kiváltképp azért, mert a prédája még nála is óvatosabb, tovább szorongatja a tőrét. Így tényleg nincs más út, minthogy tovább küzdjenek; mivel egyikük sem akar engedni. Leülhetnének kiagyalni valami köztes megoldást, de több mint valószínű, hogy Aljin úgysem vállalná be, hogy soha többé nem hagyja el a Samonyr Rezidenciát – márpedig ennek hiányában bármilyen megállapodás Norgen ellenére lenne. Egyszer elég volt megtapasztalnia, hogy mi történik akkor, ha futni hagyja az áldozatát. Most semmi esetre sem fogja elkövetni ezt a hibát: ha kell, addig énekel majd neki, amíg Samonyr haza nem érkezik.
~ Ez nem is rossz ötlet. De vajon Samonyr nem lenne mérges rám? ~ Hiábavaló minden próbálkozása, hogy jobb belátásra bírja a férfit. Észreveszi, hogy amaz nemcsak, hogy tartja a távolságot, hanem mintha oldalogna is.
~ Csak nem hiszi, hogy elengedem? ~ Tesz ő is egy apró lépést oldalra. Nem olyan nagy ez a pince, hogy csak úgy elslisszanjon mellette a másik, de biztosra akar menni. Annak kérdésére azért nem válaszol, mert nem jut eszébe egy hihető hazugság sem, az igazat pedig nem akarja megmondani. Már csak az kéne, hogy elmeneküljön, és mindenkivel tudassa, hogy egy eredar lakik a Samonyr Rezidenciában! Az ismeretlentől mindig jobban félnek az emberek, ő pedig a félelemből táplálkozik, így persze, hogy nem akarja leleplezni magát. Viszont Aljin tovább kérdezősködik, próbálja szóval tartani. Bizonyára ez is a terve része, el akarja terelni a figyelmét, hogy egy óvatlan pillanatban vagy elrohanhasson mellette vagy a szívébe döfhesse a tőrt.
~ Azt várhatod! ~ Norra nem adja magát ilyen egyszerűen. Visszahúzza a kezét. Már nincsenek kétségei afelől, hogy a férfi nem fog bedőlni a trükkjeinek. De azért még játszik egy kicsit az étellel, mert élvezi. *
– Ja, hogy ezt? * Kérdez vissza a karmokat érintő kérdésre, miközben a karmok ismét előtörnek ujjai végéből. Ezúttal már megerőltetőbb a folyamat, teste nincs hozzászokva a folytonos át- és visszaalakuláshoz. Nem tudja már biztosan megmondani, hogy a körme (karma?) alól kiserkenő vér Aljiné vagy a sajátja. Ha tippelnie kéne: is-is. A kis fájdalom mellett azért is következtet erre, mert szájában is érzi a vér ízét. Maga is meglepődik rajta, hogy ilyen gyenge a teste, de nem adja különösebb jelét a meglepettségnek vagy akár a fájdalomnak, ami az átváltozással jár. Amúgy sem elviselhetetlenebb, mintha egy jó vaskos szálkát húzna ki a körmei alól – vagy rögtön tízet, hiszen tíz ujja van. *
– És te hogy csinálod, hogy ilyen emberi körmeid vannak? * Kérdez vissza vigyorogva.
Ha harc, hát legyen harc. Ő egy pillanatig tényleg elhitte, hogy Aljinnak megjön az esze, de úgy látszik, túl sokat képzelt a férfiról. *
– Megvolt az esélyed! * Aljin már sejtheti, hogy mi következik ezután. Norra támadásra emeli a kezét, és ismét a másik tőrt fogó kezét – kézfejét – próbálja megkarmolni, hátha az elejti a tőrt. Ha sikerülne lefegyverezni, akkor már igazán könnyű ellenfél lenne, hiszen nem kéne úgy tartania a visszatámadástól. *
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 16:00:00
Üzenet elküldve: 2025-10-09 16:00:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amazianak tényleg nem esik ínyére a férfi sok kedveskedő szava, nem csak az asszonya miatt nem akarja őket hallani. Ha Lazziar úr ismerné, tudná, hogy a nő minden csak nem éppen alázatos természetű a hétköznapokban, és az, hogy annak nevezik valahogy megüti őt. Talán egyenesen undort érez attól, hogy bárki számára az ilyesmi előny volna. Engedelmesség... Úgy néz ki, hogy a sors keserű fintora az, hogy a mai napon valamiért újból és újból emlékezteti környezete arra, a tényre hogy mennyire nem ismeri senki errefelé. Talán hiányoznak is neki a napok, amikor még mindenki tudta ki is ő valójában. És büszkén járhatta végig a sok tudós között a szobát, miközben azok a lankadatlan kutatási vágyáról zengtek maximum ódákat. Azt hitte, hogy a Sayqueves család férfiának dolgozni hasonló élmény. Ám, most ahogy itt áll és tényleg, csak egy unalmas, hétköznapi, engedelmes cselédet játszik, elgondolkozik azon, hogy lehetséges-e volna, hogy Dram hazudott neki. Pontosan úgy, ahogy a szőkének is teszi. Talán... csak mindannyiukat kalitkába kívánja zárni, és nincs sem tudományos megbecsülés, sem pedig boldog jövő az ígéretei mögött rejlő jövőben. Mégis, bármennyire fájdalmas is beismerni, azt a pénzt, amit itt kap, elnyeli mohón a szükség. Nem utasíthatná vissza még akkor sem, ha az csapdába ejtené. Legalábbis, tiszta gondolatokkal nem tehetné. Túlterheltség miatt kifakadt ösztönből? Egy újabb rossz, de másfajta szituációba menekülve? Már hamarabb. A házvezetőnő lassan eltűnik a falakhoz simulva. És amint a konyhába lép, erős gyűlölet csapja meg a fejét. A kintiek sokáig beszélgethetnek majd, mert a kifakadt ösztönökből fogván, a nő két darab teát készít. Az egyik finom és tökéletes míg a másiknál földet szór a gyógynövény közé, mielőtt leöntené azt forró vízzel és aztán átszűrné. A konyha szerencsére takarásban áll. Így a kisasszony és az úriember csak annyit fog látni, hogy a barna két szép, kedves csészével a kezében sétál ki a helyiségből és az egyiket a nő, a másikat pedig a férfi elé helyezi. Az illem és a logika is pedig úgy tartja, hogy azt iszod, ami éppen előtted van, így tervében kevés a kockázatvállalás. Őszintén reméli, hogy ez az úr, ezzel majd megtapasztalhatja ki is az engedelmes. És mi történik akkor, amikor nem egy, hanem két nőt is egyszerre sért meg. Természetesen a ház úrnője is fejfájást gerjesztő... Viszont közel sem a földet érdemlő módon. Az italok letétele után Amaziana meghajol és ismét eltűnik az egyik sarok biztonságába. Egyedül onnan villannak titokban a szemei, és tapad a tekintete lázas dühvel az iránt, aki annyira gyanúsan bánt vele*
~Ha ebből nem lesz szerelmi házasság, vajon a mágus tényleg megátkozná nekem?~
//Egy üzenet Lihanechből//
//Sayqueves Rezidencia//
*Amazianak tényleg nem esik ínyére a férfi sok kedveskedő szava, nem csak az asszonya miatt nem akarja őket hallani. Ha Lazziar úr ismerné, tudná, hogy a nő minden csak nem éppen alázatos természetű a hétköznapokban, és az, hogy annak nevezik valahogy megüti őt. Talán egyenesen undort érez attól, hogy bárki számára az ilyesmi előny volna. Engedelmesség... Úgy néz ki, hogy a sors keserű fintora az, hogy a mai napon valamiért újból és újból emlékezteti környezete arra, a tényre hogy mennyire nem ismeri senki errefelé. Talán hiányoznak is neki a napok, amikor még mindenki tudta ki is ő valójában. És büszkén járhatta végig a sok tudós között a szobát, miközben azok a lankadatlan kutatási vágyáról zengtek maximum ódákat. Azt hitte, hogy a Sayqueves család férfiának dolgozni hasonló élmény. Ám, most ahogy itt áll és tényleg, csak egy unalmas, hétköznapi, engedelmes cselédet játszik, elgondolkozik azon, hogy lehetséges-e volna, hogy Dram hazudott neki. Pontosan úgy, ahogy a szőkének is teszi. Talán... csak mindannyiukat kalitkába kívánja zárni, és nincs sem tudományos megbecsülés, sem pedig boldog jövő az ígéretei mögött rejlő jövőben. Mégis, bármennyire fájdalmas is beismerni, azt a pénzt, amit itt kap, elnyeli mohón a szükség. Nem utasíthatná vissza még akkor sem, ha az csapdába ejtené. Legalábbis, tiszta gondolatokkal nem tehetné. Túlterheltség miatt kifakadt ösztönből? Egy újabb rossz, de másfajta szituációba menekülve? Már hamarabb. A házvezetőnő lassan eltűnik a falakhoz simulva. És amint a konyhába lép, erős gyűlölet csapja meg a fejét. A kintiek sokáig beszélgethetnek majd, mert a kifakadt ösztönökből fogván, a nő két darab teát készít. Az egyik finom és tökéletes míg a másiknál földet szór a gyógynövény közé, mielőtt leöntené azt forró vízzel és aztán átszűrné. A konyha szerencsére takarásban áll. Így a kisasszony és az úriember csak annyit fog látni, hogy a barna két szép, kedves csészével a kezében sétál ki a helyiségből és az egyiket a nő, a másikat pedig a férfi elé helyezi. Az illem és a logika is pedig úgy tartja, hogy azt iszod, ami éppen előtted van, így tervében kevés a kockázatvállalás. Őszintén reméli, hogy ez az úr, ezzel majd megtapasztalhatja ki is az engedelmes. És mi történik akkor, amikor nem egy, hanem két nőt is egyszerre sért meg. Természetesen a ház úrnője is fejfájást gerjesztő... Viszont közel sem a földet érdemlő módon. Az italok letétele után Amaziana meghajol és ismét eltűnik az egyik sarok biztonságába. Egyedül onnan villannak titokban a szemei, és tapad a tekintete lázas dühvel az iránt, aki annyira gyanúsan bánt vele*
~Ha ebből nem lesz szerelmi házasság, vajon a mágus tényleg megátkozná nekem?~
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 15:41:11
Üzenet elküldve: 2025-10-09 15:41:11
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Kényszeríti magát, hogy lassabban lélegezzen. Így pár fokkal könnyebben is megy. Véréből kezd visszahúzódni a harci láz; nyomában ott marad húsig sértett bőre fájdalma, csuklója sajgása. Nem tudja, mit kéne tennie. Vegye fel, sőt, kezdeményezze a további harcot Norrával szemben? Próbáljon elmenekülni? Az eszébe sem jut, hogy megbízzon benne, nem, az után hogy rá támadt.*
- Feltűnt. *-veti oda Norra szavaira, ami szerint az csak túl heves volt. Tekintete körbevillan, de arra figyel, hogy arcát mindig a nő felé fordítva tartsa. A pince a lehető legrosszabb hely, amit el tud most képzelni. Mint egy kígyóverem. Csak épp egy.. nagyon, nagyon fura nővel kígyók helyett.
Ezúttal feltűnik neki, hogy a feltett kérdése válasz nélkül marad. Pedig tényleg kíváncsi. Mi a nő? Mágus? Wegtoren-ben a Tűz Papnőinek is felfoghatatlan képességei vannak, de ilyenről még sosem hallott. Ha erre képes, még mire?
Szemöldökét összehúzza a tőrére vonatkozó kérést hallva. Miért ennyire fontos, hogy lerakja? Hirtelen rájön - mert a nő nem tud vele mit kezdeni amíg nála van. Elhatározza hogy egy pillanatra sem fog megválni a fegyvertől.*
- Ügyesen.. *-óvatosan ismétli a szót-* Te is ügyes vagy a.. karmaiddal.
*Megmozdul - oldalra lép, hogy tartsa a távolságot. Fejével Norra felé nyújtott keze felé biccent.*
- Jó trükk. A karmok. *-mondja, újabb lépést csosszanva oldalra-* Hogy csináltad?
//Samonyr Rezidencia//
*Kényszeríti magát, hogy lassabban lélegezzen. Így pár fokkal könnyebben is megy. Véréből kezd visszahúzódni a harci láz; nyomában ott marad húsig sértett bőre fájdalma, csuklója sajgása. Nem tudja, mit kéne tennie. Vegye fel, sőt, kezdeményezze a további harcot Norrával szemben? Próbáljon elmenekülni? Az eszébe sem jut, hogy megbízzon benne, nem, az után hogy rá támadt.*
- Feltűnt. *-veti oda Norra szavaira, ami szerint az csak túl heves volt. Tekintete körbevillan, de arra figyel, hogy arcát mindig a nő felé fordítva tartsa. A pince a lehető legrosszabb hely, amit el tud most képzelni. Mint egy kígyóverem. Csak épp egy.. nagyon, nagyon fura nővel kígyók helyett.
Ezúttal feltűnik neki, hogy a feltett kérdése válasz nélkül marad. Pedig tényleg kíváncsi. Mi a nő? Mágus? Wegtoren-ben a Tűz Papnőinek is felfoghatatlan képességei vannak, de ilyenről még sosem hallott. Ha erre képes, még mire?
Szemöldökét összehúzza a tőrére vonatkozó kérést hallva. Miért ennyire fontos, hogy lerakja? Hirtelen rájön - mert a nő nem tud vele mit kezdeni amíg nála van. Elhatározza hogy egy pillanatra sem fog megválni a fegyvertől.*
- Ügyesen.. *-óvatosan ismétli a szót-* Te is ügyes vagy a.. karmaiddal.
*Megmozdul - oldalra lép, hogy tartsa a távolságot. Fejével Norra felé nyújtott keze felé biccent.*
- Jó trükk. A karmok. *-mondja, újabb lépést csosszanva oldalra-* Hogy csináltad?
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 15:00:51
Üzenet elküldve: 2025-10-09 15:00:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Mint két kifáradt gladiátor, úgy állnak a pince két szélén. Épp csak nézőhad nincsen, de ugyanúgy az életükért küzdenek, mint ahogy azt olykor a wegtoreni Arénában teszik. Eddig láthatóan Aljin húzta a rövidebben: Norrán egy sérülés sem látható, fáradtságát pedig hamar kiheveri, főleg, ha majd már Aljin belső szerveivel játszadozhat. Mármint béke. Igen, békét akar kötni.
A férfi felháborodott visszakérdezése jogosnak mondható, hiszen Norra az elmúlt percekben mást sem csinált, mint próbálta hol az arcát, hol a nyaki ütőerét felhasítani karmai segítségével. Hagy pár pillanatot, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és ő is jobban végiggondolhassa, hogy kéne nekiveselkedni a továbbiakban. Nyilvánvalóan a férfit nem engedheti el ezek után, mert akkor az egész csihi-puhi értelmét vesztené. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek szétkürtölné az esetet – és Venthellel ellentetében ő már azt is tudja, hogy hol lakik az eredar. Egy nap múlva már városőrök hada várakozna az ajtaja előtt, és ebből talán még Samonyr se tudná kihúzni. Nem akar azonban egy felfegyverzett ellenféllel küzdeni. *
– Nem… Én… Én csak túl hevesen reagáltam arra, amit mondtál. * Ez részben igaz. Valóban elhamarkodottan esett neki Aljinnak, de az is igaz, hogy ő pedig elhamarkodottan vont le messzemenő következtetéseket arról, hogy mit szeret a nő. *
– Tedd el a tőrt. Kérlek. * Ismétli meg magát határozottan, noha a „kérlek” szót nehezen veszi a szájára. Ez nem egy olyan kifejezés, amit túl gyakran használ. Idegennek is hat a saját szájából, de már nem tudja visszaszívni. Eszébe jut, hogy neki is van saját tőre, azzal talán okozhat még meglepetést a férfinak, ám még mielőtt ezt megtenné, megpróbál Aljin pszichéjére hatni. Lehet, hogy a másik önként megadja magát, de ha nem is, legalább mindketten felkészülhetnek a következő összecsapásra. *
– Szó se róla, ügyesen küzdesz. De tedd el a tőrt. * Egy óvatos lépést tesz a férfi felé, jobbját lassan kinyútja, mintha egy vadállatot próbálna megszelíditeni. *
//Samonyr Rezidencia//
* Mint két kifáradt gladiátor, úgy állnak a pince két szélén. Épp csak nézőhad nincsen, de ugyanúgy az életükért küzdenek, mint ahogy azt olykor a wegtoreni Arénában teszik. Eddig láthatóan Aljin húzta a rövidebben: Norrán egy sérülés sem látható, fáradtságát pedig hamar kiheveri, főleg, ha majd már Aljin belső szerveivel játszadozhat. Mármint béke. Igen, békét akar kötni.
A férfi felháborodott visszakérdezése jogosnak mondható, hiszen Norra az elmúlt percekben mást sem csinált, mint próbálta hol az arcát, hol a nyaki ütőerét felhasítani karmai segítségével. Hagy pár pillanatot, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és ő is jobban végiggondolhassa, hogy kéne nekiveselkedni a továbbiakban. Nyilvánvalóan a férfit nem engedheti el ezek után, mert akkor az egész csihi-puhi értelmét vesztené. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek szétkürtölné az esetet – és Venthellel ellentetében ő már azt is tudja, hogy hol lakik az eredar. Egy nap múlva már városőrök hada várakozna az ajtaja előtt, és ebből talán még Samonyr se tudná kihúzni. Nem akar azonban egy felfegyverzett ellenféllel küzdeni. *
– Nem… Én… Én csak túl hevesen reagáltam arra, amit mondtál. * Ez részben igaz. Valóban elhamarkodottan esett neki Aljinnak, de az is igaz, hogy ő pedig elhamarkodottan vont le messzemenő következtetéseket arról, hogy mit szeret a nő. *
– Tedd el a tőrt. Kérlek. * Ismétli meg magát határozottan, noha a „kérlek” szót nehezen veszi a szájára. Ez nem egy olyan kifejezés, amit túl gyakran használ. Idegennek is hat a saját szájából, de már nem tudja visszaszívni. Eszébe jut, hogy neki is van saját tőre, azzal talán okozhat még meglepetést a férfinak, ám még mielőtt ezt megtenné, megpróbál Aljin pszichéjére hatni. Lehet, hogy a másik önként megadja magát, de ha nem is, legalább mindketten felkészülhetnek a következő összecsapásra. *
– Szó se róla, ügyesen küzdesz. De tedd el a tőrt. * Egy óvatos lépést tesz a férfi felé, jobbját lassan kinyútja, mintha egy vadállatot próbálna megszelíditeni. *
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:29:45
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:29:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Kiélvezi az együttlét minden percét, és bár nehezére esik megadnia magát, szó nélkül engedelmeskedik Orthusnak. Hadd érezze legalább ezekben a percekben, hogy ő a férfi. A férfi előjátékának köszönhetően egészen élvezetes élményekkel gazdagszik, nem úgy, mint amikor Drammal volt hasonló helyzetben. Ahhoz azonban nem fogható, amikor Samonyrral volt együtt. Az olyan jellegű vágyait most inkább háttérbe szorítja, hiszen nem lenne szerencsés összevérezni az egész fürdőt, ahová csak vendégként érkezett. Ráadásul Orthus nem is olyan embernek tűnik, aki élvezné az ilyesmit. Norrát nem zavarják a hullámok, ám Orthus javaslatára bólint. *
– Rendben. * Neki igazán mindegy, hol folytatják. Érzelemmentes időtöltés ez számára, és bár unalmasnak nem mondhatná az együttlétet, de nem is csigázza fel őt annyira, mintha tényleg a valódi önmaga lehetne. De hát egy barát kedvéért sok mindent bevállal az ember, nem igaz? Kiszállnak a medencéből, ekkor érzi csak, hogy elzsibbadtak a lábai. Jól is esik a rövid kis séta, amíg elérnek a kanapékig. Ott azonban váratlanul megtámadják. Nem is… Mindenesetre elárulják! Felszisszen, ahogy az erős férfikéz hozzáér. Hiszen az előbb épp azért fordult meg tengelye körül, hogy ne veszítse el teljesen a kontrollt, hanem lássa, hogy a férfi mit tesz vele. Erre most kettőt pislant, és már négykézláb térdepel a kanapén.
Eljátszik a gondolattal, hogy feláll, és a férfit löki a kanapéra hasonló pozícióba. Ő nyilván nem tudna mit kezdeni vele, de szeretné térdepelve látni a látszólag oly' magabiztos és rátermett nemest. Végül azonban úgy dönt, ez alkalommal nem kerít sort ilyesmire. Majd legközelebb, ha lesz egyáltalán legközelebb. Ha rajta múlik, lesz – már csak azért is, hogy akkor majd ő „nyerjen”. Kissé megfeszül a teste, de megmarad ebben a pózban, csak nyakát billenti meg, hogy arcán egy erőltetett mosollyal hátranézzen Orthusra. *
– Lássuk, mire vagy képes valójában. * Újra előrenéz, és összeszorítja a fogait. Ennyi idő alatt sikerült már eléggé kiismernie a férfit, hogy attól ne féljen, hogy meg akarja ölni – egyébként is mivel, hiszen ő is meztelen, és vélhetőleg nem rejteget egy kést fenekében –, ám ennek ellenére komoly lelki harcot kell megküzdenie magában, hogy teljesen átadja magát neki. Szavait részben saját maga, részben Orthus meggyőzésére szánja. Ha a nemes belekezd, Norra próbálja felvenni a tempóját, és maga is előre-hátra mozgatni a hátsó felét. Így legalább egy kicsit azt érezheti, hogy ő irányít, ráadásul úgy sejti, így gyorsabban túl is lesznek rajta. Persze nem vallaná be, hogy ez a motivációja: nyilván csak azért tesz így, hogy mindkettejük számára még élvezetesebb legyen a küzdelem… mármint intim időtöltés. *
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Kiélvezi az együttlét minden percét, és bár nehezére esik megadnia magát, szó nélkül engedelmeskedik Orthusnak. Hadd érezze legalább ezekben a percekben, hogy ő a férfi. A férfi előjátékának köszönhetően egészen élvezetes élményekkel gazdagszik, nem úgy, mint amikor Drammal volt hasonló helyzetben. Ahhoz azonban nem fogható, amikor Samonyrral volt együtt. Az olyan jellegű vágyait most inkább háttérbe szorítja, hiszen nem lenne szerencsés összevérezni az egész fürdőt, ahová csak vendégként érkezett. Ráadásul Orthus nem is olyan embernek tűnik, aki élvezné az ilyesmit. Norrát nem zavarják a hullámok, ám Orthus javaslatára bólint. *
– Rendben. * Neki igazán mindegy, hol folytatják. Érzelemmentes időtöltés ez számára, és bár unalmasnak nem mondhatná az együttlétet, de nem is csigázza fel őt annyira, mintha tényleg a valódi önmaga lehetne. De hát egy barát kedvéért sok mindent bevállal az ember, nem igaz? Kiszállnak a medencéből, ekkor érzi csak, hogy elzsibbadtak a lábai. Jól is esik a rövid kis séta, amíg elérnek a kanapékig. Ott azonban váratlanul megtámadják. Nem is… Mindenesetre elárulják! Felszisszen, ahogy az erős férfikéz hozzáér. Hiszen az előbb épp azért fordult meg tengelye körül, hogy ne veszítse el teljesen a kontrollt, hanem lássa, hogy a férfi mit tesz vele. Erre most kettőt pislant, és már négykézláb térdepel a kanapén.
Eljátszik a gondolattal, hogy feláll, és a férfit löki a kanapéra hasonló pozícióba. Ő nyilván nem tudna mit kezdeni vele, de szeretné térdepelve látni a látszólag oly' magabiztos és rátermett nemest. Végül azonban úgy dönt, ez alkalommal nem kerít sort ilyesmire. Majd legközelebb, ha lesz egyáltalán legközelebb. Ha rajta múlik, lesz – már csak azért is, hogy akkor majd ő „nyerjen”. Kissé megfeszül a teste, de megmarad ebben a pózban, csak nyakát billenti meg, hogy arcán egy erőltetett mosollyal hátranézzen Orthusra. *
– Lássuk, mire vagy képes valójában. * Újra előrenéz, és összeszorítja a fogait. Ennyi idő alatt sikerült már eléggé kiismernie a férfit, hogy attól ne féljen, hogy meg akarja ölni – egyébként is mivel, hiszen ő is meztelen, és vélhetőleg nem rejteget egy kést fenekében –, ám ennek ellenére komoly lelki harcot kell megküzdenie magában, hogy teljesen átadja magát neki. Szavait részben saját maga, részben Orthus meggyőzésére szánja. Ha a nemes belekezd, Norra próbálja felvenni a tempóját, és maga is előre-hátra mozgatni a hátsó felét. Így legalább egy kicsit azt érezheti, hogy ő irányít, ráadásul úgy sejti, így gyorsabban túl is lesznek rajta. Persze nem vallaná be, hogy ez a motivációja: nyilván csak azért tesz így, hogy mindkettejük számára még élvezetesebb legyen a küzdelem… mármint intim időtöltés. *
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:14:03
Üzenet elküldve: 2025-10-09 14:14:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Védekezés sikeres, Támadás sikertelen//
*Nagyjából fogalma sincs arról, hogy mit tesz, vagy mit kéne tennie. Ösztönei vezérlik, tényleges tudás és gyakorlat nélkül. A tőr hegye alól elfordul Norra válla, az acél csak a levegőt szeli át. Szinte fel sem fogja, hogy mit beszél hozzá a nő, pedig amúgy érdekes lenne elgondolkoznia rajta, hogy mit akar valójában: megvédeni magát, megsebesíteni és leállítani Norrát, vagy tényleg megölni őt? De most nincs ideje a gondolkodásnak. Oldalra sasszézik Norra csapása elől ami talán a torkát célozza, válaszul oda kaszabol a levegőbe, ahol az előbb még a nő karmos kézfeje volt. Túl lassan húzza vissza karját: Norra erős ütése a csuklójára zúdul, szinte érzi ahogy lezsibbad a kézfeje, de szerencsére elég erős marad a szorítása a tőr markolatán. Hátraugrik, maga alá húzza a lábát mint egy vetődni készülő állat. Tüdejét szinte vaskapocsként szorítja a légszomj; érzi hogy arcáról ruhájára permetezik a vér, s abba bele sem akar gondolni, hogy minden heves mozdulatát égő fájdalommal jutalmazó háta hogyan nézhet ki. Világa egészen kicsire: egy szőke nőnyire szűkül, csak az ő mozdulatait látja, a karmait, a szemét. Ennyire könnyű egy emberről lecsupaszítani az emberségét - ölj, vagy megölnek.
Ezen a vörös ködön át jutnak el hozzá Norra szavai. Zihálva röhög fel.*
- Nem? Nem?! *-megpróbál levegőhöz jutni. Szétmarcangolt hátbőre nem kedveli az ötletet.-* Akkor.. mi ez..? Te így.. csinálod?
*Egyértelmű, hogy mire gondol; szavai szinte visszhangozzák korábbi "te így szereted?" kérdését. De ezt maga sem gondolja komolyan. Azt se igen hiszi el, hogy a nő nem megölni akarja. Mindenesetre tényleg nem mozdul meg, próbálja a lehető legtöbbet kipasszírozni ebből a pár pillanatnyi távolságból, és összeszedni magát. Ez különben meglepően nehezen megy, ahogy szeme láttára kurtulnak meg Norra körmei. Sosem látott hasonlót. Döbbenten pislogva néz vissza a nő arcára - vajon a fogai is olyanok, mint voltak?*
- Mi.. mi? *-megint felnevet, de ami felmart arcán ül, az inkább vicsor mint mosoly.-* Folytatni? Most vagy te.. vagy én vagyok a hülye?
*Jobb lábát hátrébb csúsztatja, a tőrt közelebb húzza mellkasához. Felkészül arra, hogy a nő mindjárt megtámadja - magában teljesen biztos benne, hogy az ezzel a szövegeléssel csak a figyelmét akarja elterelni.*
- Ki... mi vagy te? *-de addig is: ha tud, maga is megpróbál előnyt szerezni abból, hogy a nő beszél.*
//Samonyr Rezidencia//
//Védekezés sikeres, Támadás sikertelen//
*Nagyjából fogalma sincs arról, hogy mit tesz, vagy mit kéne tennie. Ösztönei vezérlik, tényleges tudás és gyakorlat nélkül. A tőr hegye alól elfordul Norra válla, az acél csak a levegőt szeli át. Szinte fel sem fogja, hogy mit beszél hozzá a nő, pedig amúgy érdekes lenne elgondolkoznia rajta, hogy mit akar valójában: megvédeni magát, megsebesíteni és leállítani Norrát, vagy tényleg megölni őt? De most nincs ideje a gondolkodásnak. Oldalra sasszézik Norra csapása elől ami talán a torkát célozza, válaszul oda kaszabol a levegőbe, ahol az előbb még a nő karmos kézfeje volt. Túl lassan húzza vissza karját: Norra erős ütése a csuklójára zúdul, szinte érzi ahogy lezsibbad a kézfeje, de szerencsére elég erős marad a szorítása a tőr markolatán. Hátraugrik, maga alá húzza a lábát mint egy vetődni készülő állat. Tüdejét szinte vaskapocsként szorítja a légszomj; érzi hogy arcáról ruhájára permetezik a vér, s abba bele sem akar gondolni, hogy minden heves mozdulatát égő fájdalommal jutalmazó háta hogyan nézhet ki. Világa egészen kicsire: egy szőke nőnyire szűkül, csak az ő mozdulatait látja, a karmait, a szemét. Ennyire könnyű egy emberről lecsupaszítani az emberségét - ölj, vagy megölnek.
Ezen a vörös ködön át jutnak el hozzá Norra szavai. Zihálva röhög fel.*
- Nem? Nem?! *-megpróbál levegőhöz jutni. Szétmarcangolt hátbőre nem kedveli az ötletet.-* Akkor.. mi ez..? Te így.. csinálod?
*Egyértelmű, hogy mire gondol; szavai szinte visszhangozzák korábbi "te így szereted?" kérdését. De ezt maga sem gondolja komolyan. Azt se igen hiszi el, hogy a nő nem megölni akarja. Mindenesetre tényleg nem mozdul meg, próbálja a lehető legtöbbet kipasszírozni ebből a pár pillanatnyi távolságból, és összeszedni magát. Ez különben meglepően nehezen megy, ahogy szeme láttára kurtulnak meg Norra körmei. Sosem látott hasonlót. Döbbenten pislogva néz vissza a nő arcára - vajon a fogai is olyanok, mint voltak?*
- Mi.. mi? *-megint felnevet, de ami felmart arcán ül, az inkább vicsor mint mosoly.-* Folytatni? Most vagy te.. vagy én vagyok a hülye?
*Jobb lábát hátrébb csúsztatja, a tőrt közelebb húzza mellkasához. Felkészül arra, hogy a nő mindjárt megtámadja - magában teljesen biztos benne, hogy az ezzel a szövegeléssel csak a figyelmét akarja elterelni.*
- Ki... mi vagy te? *-de addig is: ha tud, maga is megpróbál előnyt szerezni abból, hogy a nő beszél.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 13:15:20
Üzenet elküldve: 2025-10-09 13:15:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
// Védekezés sikeres, Támadás sikertelen, Védekezés sikeres, Támadás sikertelen, Ügyesség-próba sikertelen//
* Ahogy a csetepaté elkezdődik, Norra kezdi megérteni, hogy Aljin mindent el fog követni, hogy túlélje ezt a találkozást. Nyilván azért, mert az életét félti, és igaza is van. Ettől függetlenül az eredart kissé zavarja, hogy amaz visszatámad. Hát nem tudja, hol a helye? Mégiscsak el kellett volna vennie tőle a tőrét, mielőtt megmutatta volna valódi természetét – de a másik már a nyakát szorongatta, és ki tudja, miket akart még művelni szegény, ártatlan Norrával, aki naivan lejött vele a pincébe.
Végig se nézi, ahogy a korsó sör Aljin mögött a falnak csapódik, a drága sör pedig kifolyik a padlóra. Sokkal érdekesebb dolgok is folynak most, mint a sör. A wegtoreni kitér a következő csapása elől, és maga is megpróbálja megsebezni a nőt. Ő azonban még időben kapcsol, és gyorsan elhajol előle. *
– Te meg akarsz ölni?! * Szólal meg dühödten, de egy másodpercet sem habozik, hogy ismét a másik felé csapjon. Ő azonban ismét kitér, ahogy Norra sem hagyja, hogy a tőr felsebezze bársonyos bőrét. Megpróbálja kiütni a férfi kezéből a tőrt. Azonban ez se sikerül neki. Most már tényleg kezd frusztrálttá válni. A mozgás hevében szíve egyre hevesebben ver, de akárhogy próbálja szétszabdalni a férfit, az mindig kitér a támadásai elől. Sejti, hogy nem csak ő kezd fáradni. Hirtelen megáll, és tesz egy lépést hátra. *
– Várj! * Nincs kilátástalan helyzetben, de örülne, ha jutna egy szusszanásnyi ideje, hogy gondolkozzon. *
– Nem akarlak megölni, hagyd már ezt abba! * Hogy ez csak egy újabb trükk vagy komolyan mondja, azt nehéz lenne megmondani. Talán még maga Norgen sem tudja biztosan. Viszont, ha Aljin nem ragaszkodik hozzá, hogy rögvest újratámadjon, akkor pillanatnyi tűzszünet alakul ki. Norra szaporán veszi a levegőt, mellkasa fel-le emelkedik, és apró mosoly ül ki a szája szélére, ahogy végignéz Aljin vérző arcán. Tetszik neki a látvány.
Hogyha Aljin nem rontott rá, abban az esetben behúzza karmait, és pillanatokon belül visszaalakul emberi formájába. A folyamat inkább kellemetlen, mint fájdalmas számára, külső szemlélőként pedig érdekes látvány lehet, ahogy a hosszú karmok eltűnnek a nő ujjai végződésében, mintha sosem lettek volna ott. A rossz hír, hogy ugyanilyen gyorsan elő is tudja húzni őket. *
– Tedd le a tőrödet, és folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.
//Samonyr Rezidencia//
// Védekezés sikeres, Támadás sikertelen, Védekezés sikeres, Támadás sikertelen, Ügyesség-próba sikertelen//
* Ahogy a csetepaté elkezdődik, Norra kezdi megérteni, hogy Aljin mindent el fog követni, hogy túlélje ezt a találkozást. Nyilván azért, mert az életét félti, és igaza is van. Ettől függetlenül az eredart kissé zavarja, hogy amaz visszatámad. Hát nem tudja, hol a helye? Mégiscsak el kellett volna vennie tőle a tőrét, mielőtt megmutatta volna valódi természetét – de a másik már a nyakát szorongatta, és ki tudja, miket akart még művelni szegény, ártatlan Norrával, aki naivan lejött vele a pincébe.
Végig se nézi, ahogy a korsó sör Aljin mögött a falnak csapódik, a drága sör pedig kifolyik a padlóra. Sokkal érdekesebb dolgok is folynak most, mint a sör. A wegtoreni kitér a következő csapása elől, és maga is megpróbálja megsebezni a nőt. Ő azonban még időben kapcsol, és gyorsan elhajol előle. *
– Te meg akarsz ölni?! * Szólal meg dühödten, de egy másodpercet sem habozik, hogy ismét a másik felé csapjon. Ő azonban ismét kitér, ahogy Norra sem hagyja, hogy a tőr felsebezze bársonyos bőrét. Megpróbálja kiütni a férfi kezéből a tőrt. Azonban ez se sikerül neki. Most már tényleg kezd frusztrálttá válni. A mozgás hevében szíve egyre hevesebben ver, de akárhogy próbálja szétszabdalni a férfit, az mindig kitér a támadásai elől. Sejti, hogy nem csak ő kezd fáradni. Hirtelen megáll, és tesz egy lépést hátra. *
– Várj! * Nincs kilátástalan helyzetben, de örülne, ha jutna egy szusszanásnyi ideje, hogy gondolkozzon. *
– Nem akarlak megölni, hagyd már ezt abba! * Hogy ez csak egy újabb trükk vagy komolyan mondja, azt nehéz lenne megmondani. Talán még maga Norgen sem tudja biztosan. Viszont, ha Aljin nem ragaszkodik hozzá, hogy rögvest újratámadjon, akkor pillanatnyi tűzszünet alakul ki. Norra szaporán veszi a levegőt, mellkasa fel-le emelkedik, és apró mosoly ül ki a szája szélére, ahogy végignéz Aljin vérző arcán. Tetszik neki a látvány.
Hogyha Aljin nem rontott rá, abban az esetben behúzza karmait, és pillanatokon belül visszaalakul emberi formájába. A folyamat inkább kellemetlen, mint fájdalmas számára, külső szemlélőként pedig érdekes látvány lehet, ahogy a hosszú karmok eltűnnek a nő ujjai végződésében, mintha sosem lettek volna ott. A rossz hír, hogy ugyanilyen gyorsan elő is tudja húzni őket. *
– Tedd le a tőrödet, és folytathatjuk onnan, ahol abbahagytuk.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 10:40:21
Üzenet elküldve: 2025-10-09 10:40:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Gyorsaság próba: Sikeres; Védekezés: 20; Támadás: 15//
*Teljesen más dolog egy emberrel szemben állni, mint egy gyakorlóbábuval. Pláne úgy, hogy hátán és arcán ég és fáj a nő által felhasogatott bőre. Gyorsan verő szívének ritmusát követő hullámokban bizsergető, tűszúrás-szerű érzésként árad szét ereiben a harci láz; heréi biztonságot keresőn húzódnak fel, holott nemrég még épp arról fantáziált, hogy egészen másféle izgalmakban lesz részük.
Nem válaszol Norra cukkolására, csupán élesen fújtat egyet. Hát mit mondjon? Csak magát tudná ismételni a káromkodásokkal. Mondjuk káromkodni éppen tudna, de azt viszont úgy, hogy arra még az apja is elégedetten csettintene a nyelvével.*
- Kis bökőtől is lehet sikkantgatni. *-szűri át fogai között az egyik ökörséget, amit odahaza a legényekkel szoktak mondani egymásnak. Megéri vajon, hogy elmesélje nekik ezt is? Észreveszi Norra szemének villanását, talán még az utolsó pillanatban. A nővel egyszerre mozdul meg: ahogy az kinyúl a korsóért és felé hajítja, ő maga úgy fordul el még jobban, jobb lábát még egy picit hátrébb csúsztatva és testsúlyát lejjebb engedve. A szinte már szabályos alapállásba lépés éppcsak hogy elég ahhoz, hogy a korsó sört fröcsögve elhúzzon feje mellett, de nincs ideje szerencséjén tűnődni, hiszen a korsót szinte azonnal követi a nő következő támadása.
Tőrt tartó kezét felrántja, öklével ütve félre Norra csuklóját. Szerencséje még mindig vele van - a mozdulata sikeres. Gondolkozás nélkül, simán mozdítja tovább a kezét. Kihasználja a felütés lendületét és maga is előre löki magát mélyebb állásából, és tőrével Norra vállát célozva döf, épp olyan mozdulattal, mint amivel otthon a krumplival töltött zsákokat döfködte, mikor harcost játszott. Csak ez most nem játék, és nem is egy krumpliszsák az ellenfele.*
//Samonyr Rezidencia//
//Gyorsaság próba: Sikeres; Védekezés: 20; Támadás: 15//
*Teljesen más dolog egy emberrel szemben állni, mint egy gyakorlóbábuval. Pláne úgy, hogy hátán és arcán ég és fáj a nő által felhasogatott bőre. Gyorsan verő szívének ritmusát követő hullámokban bizsergető, tűszúrás-szerű érzésként árad szét ereiben a harci láz; heréi biztonságot keresőn húzódnak fel, holott nemrég még épp arról fantáziált, hogy egészen másféle izgalmakban lesz részük.
Nem válaszol Norra cukkolására, csupán élesen fújtat egyet. Hát mit mondjon? Csak magát tudná ismételni a káromkodásokkal. Mondjuk káromkodni éppen tudna, de azt viszont úgy, hogy arra még az apja is elégedetten csettintene a nyelvével.*
- Kis bökőtől is lehet sikkantgatni. *-szűri át fogai között az egyik ökörséget, amit odahaza a legényekkel szoktak mondani egymásnak. Megéri vajon, hogy elmesélje nekik ezt is? Észreveszi Norra szemének villanását, talán még az utolsó pillanatban. A nővel egyszerre mozdul meg: ahogy az kinyúl a korsóért és felé hajítja, ő maga úgy fordul el még jobban, jobb lábát még egy picit hátrébb csúsztatva és testsúlyát lejjebb engedve. A szinte már szabályos alapállásba lépés éppcsak hogy elég ahhoz, hogy a korsó sört fröcsögve elhúzzon feje mellett, de nincs ideje szerencséjén tűnődni, hiszen a korsót szinte azonnal követi a nő következő támadása.
Tőrt tartó kezét felrántja, öklével ütve félre Norra csuklóját. Szerencséje még mindig vele van - a mozdulata sikeres. Gondolkozás nélkül, simán mozdítja tovább a kezét. Kihasználja a felütés lendületét és maga is előre löki magát mélyebb állásából, és tőrével Norra vállát célozva döf, épp olyan mozdulattal, mint amivel otthon a krumplival töltött zsákokat döfködte, mikor harcost játszott. Csak ez most nem játék, és nem is egy krumpliszsák az ellenfele.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-09 09:37:56
Üzenet elküldve: 2025-10-09 09:37:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
- Így lesz. *-válaszolja egyszerűen és egyenesen az ember kissé töredezett kérésére. Nem is mozdul meg addig, amíg a férfiú a látóterén kívül nem kerül. Akkor megtapogatja az inge alá dugott levelet, ellenőrizve hogy az megvan-e még, majd elő is húzza azt. Nem akarta eddig a kezében szorongatni. Kíváncsian néz a ház felé, ahol ismét mozgást lát: az iménti ember jön vissza egy másik férfival. Sosem látta még Orthus Morthimer Urat, és személyleírást sem kapott róla, így először azt feltételezi, hogy vele tér vissza a szolgáló. Ez normális körülmények között persze elképzelhetetlen lenne számára, de tudja, hogy ennek a városnak a normái talán nem úgy vannak igazítva, amihez szokva van. Mire a páros a kapuig ér, már viszonylag biztos benne, hogy nem Morthimer Urat látja. Az idősebb férfi arcán ülő nyugodt, kissé szervilis kifejezés közel ugyanolyan, mint az, ami saját, összevert arcán is látható.*
- Köszönöm! *-válaszolja az idősebb férfi szavaira, és ezúttal kissé mélyebbre hajtja a fejét, mint a fiatalabb esetében. A szolgák -pontosabban: szolgálók- közötti rangsorrend ezek szerint itt is létezik, és ez olyan dolog, amit tiszteletben tart.
Követi vezetőjét, a levelet továbbra is a kezében tartva. Bár feje egyenesen előre fordul, szeme jobbra-balra söpör, hogy lehetőleg minél több mindent lásson és jegyezzen meg. Egészen biztos benne, hogy Úrnője mindenre kíváncsi lesz.*
- Így lesz. *-bólint az idősebb férfi kérésére, és segítségéért köszönetül ezúttal kissé még mélyebbre hajtja a fejét. Mikor egyedül marad, nyílt kíváncsisággal néz körbe. Ekkor fedezi fel a szótlanul álló szolgálólányt, tekintete egy pillanatra megakad rajta, de maga sem szól hozzá. Nem akarja őt megzavarni abban, amit csinál - még ha csupán annyi is a dolga, hogy ott álljon. Az ilyen, és ehhez hasonlóan értelmetlennek tűnő utasítások nem ismeretlenek előtte sem, Úrnője szolgálatában nem egyszer kellett hasonlókat csinálnia. Minden esetre magában elraktározza ezt a megfigyelést is, azzal a megjegyzéssel, hogy Orthus Morthimer Úr felettébb vagyonos ember lehet, ha akkora személyzet áll rendelkezésére, hogy egy teljesen épnek és egészségesnek tűnő szolgálót csupán beállíttat a sarokba. A vagyonosságra vonatkozó gondolatait megerősíti az is, amit amúgy a társalgóban lát - kényelmesnek tűnő bútorok, elegáns faburkolat és hatalmas ablakok. Roppantul fényűzőnek látja, összehasonlítva azzal, ami jelenleg a Dwirinthalen-ház. Épp a szőnyeg csomózását vizsgálgatja csak úgy, az ajtó mellett állva, mikor a korábbi idősebb szolgáló visszatér. Engedelmeskedik kérésének és követi őt; közben szemei szinte isszák a látványt ami elé tárul a házban. Személy szerint nem érzi magát lenyűgözve, hiszen az ő véleménye vajmi keveset ér egyébként is, de azt el kell ismernie, hogy a belső terek rengeteg elköltött pénzről árulkodnak. Mi több: jó ízléssel elköltött pénzről. Ez is olyan részlet, ami érdekelni fogja Vhorossi Úrnőt. Még egy utolsó, néma biccentéssel köszöni meg az idősebb szolgáló segítségét, mielőtt belép a szobába, amihez elvezették.
Oda belépve már kevés esélye van valóban jó megfigyeléseket tenni, inkább csak egy gyors pillantással gyűjti össze első benyomásait. Otthonos. Kellemes. Tekintélyes. A könyvekből ítélve a szoba tulajdonosa kíváncsi és érdeklődő szellemű lehet. Ha már a szoba tulajdonosánál tartunk - természetesen őrá fókuszál valójában. Ezúttal rendesen meghajol, nem olyan mélyre mintha saját Úrnője előtt tenné azt, de elég mélyen, hogy jelezze tiszteletadását Orthus Morthimer Úr felé. Kezet természetesen maga sem nyújt - szolgálóként ez hatalmas hiba lenne, pláne, hogy az Úr sem kívánta így üdvözölni őt. Mikor felegyenesedik, igyekszik arcára nyugodt és egyszerű kifejezést ölteni, hogy ne mutassa ki megdöbbenését azzal kapcsolatban, hogy Morthimer Úr hallhatóan nem tudja, hogy kinek a nevében van most itt. Hirtelen nem tudja, hogy a szolgáló felejtette el átadni ezt a részletet, vagy az Úr nem ismeri a nevet. Bár ez utóbbit nehezen elképzelhetőnek tartja.*
- Köszönöm hogy fogadott, Morthimer Úr! *-szólal meg. Nemrégiben felrepedt, épp csak hegesedésnek indult alsó ajka miatt kissé úgy beszél, mintha beszédhibája lenne.-* Engedelmével a nagytiszteletű Vhorossi Dwirinthalen Úrnő nevében vagyok jelen.
*Bár ez talán nem látszik rajta, roppantul odafigyel arra, hogy mit és hogyan mond. Csupán egy egyszerű szolgáló -szolga-, nem pedig erre külön kiképzett diplomata vagy emisszárius.*
- Úrnőm nemrégiben érkezett meg Pirtianes városából kíséretével, hogy személyével a Dwirinthalen-család újra képviseltesse magát Arthenior városában. A pontos céljairól, ezt bizonyára Morthimer Úr is megérti, nem az én tisztem beszámolni. Úrnőm ellenben megbízott, hogy adjam át levelét az Ön számára. *-ekkor lép csak közelebb, hogy a kezében tartott, pecséttel lezárt borítékot meghajolva átnyújtsa. Egészen addig ebben a pózban is marad, amíg a levelet el nem veszik tőle.-* Továbbá Úrnőm megbízott azzal is, hogy tolmácsoljam Morthimer Úr számára a személyes üdvözletét és jókívánságát. Úrnőm reményét szeretné kifejezni Uram felé egy személyes találkozót illetően, amikor bizonyára megosztaná Urammal a terveit és üzleti elképzeléseit is.
*Ha képes lenne erre fizikailag, most valószínűleg vért izzadna. Fogalma sincs, hogy jól beszél-e.*
//Morthimer Rezidencia//
- Így lesz. *-válaszolja egyszerűen és egyenesen az ember kissé töredezett kérésére. Nem is mozdul meg addig, amíg a férfiú a látóterén kívül nem kerül. Akkor megtapogatja az inge alá dugott levelet, ellenőrizve hogy az megvan-e még, majd elő is húzza azt. Nem akarta eddig a kezében szorongatni. Kíváncsian néz a ház felé, ahol ismét mozgást lát: az iménti ember jön vissza egy másik férfival. Sosem látta még Orthus Morthimer Urat, és személyleírást sem kapott róla, így először azt feltételezi, hogy vele tér vissza a szolgáló. Ez normális körülmények között persze elképzelhetetlen lenne számára, de tudja, hogy ennek a városnak a normái talán nem úgy vannak igazítva, amihez szokva van. Mire a páros a kapuig ér, már viszonylag biztos benne, hogy nem Morthimer Urat látja. Az idősebb férfi arcán ülő nyugodt, kissé szervilis kifejezés közel ugyanolyan, mint az, ami saját, összevert arcán is látható.*
- Köszönöm! *-válaszolja az idősebb férfi szavaira, és ezúttal kissé mélyebbre hajtja a fejét, mint a fiatalabb esetében. A szolgák -pontosabban: szolgálók- közötti rangsorrend ezek szerint itt is létezik, és ez olyan dolog, amit tiszteletben tart.
Követi vezetőjét, a levelet továbbra is a kezében tartva. Bár feje egyenesen előre fordul, szeme jobbra-balra söpör, hogy lehetőleg minél több mindent lásson és jegyezzen meg. Egészen biztos benne, hogy Úrnője mindenre kíváncsi lesz.*
- Így lesz. *-bólint az idősebb férfi kérésére, és segítségéért köszönetül ezúttal kissé még mélyebbre hajtja a fejét. Mikor egyedül marad, nyílt kíváncsisággal néz körbe. Ekkor fedezi fel a szótlanul álló szolgálólányt, tekintete egy pillanatra megakad rajta, de maga sem szól hozzá. Nem akarja őt megzavarni abban, amit csinál - még ha csupán annyi is a dolga, hogy ott álljon. Az ilyen, és ehhez hasonlóan értelmetlennek tűnő utasítások nem ismeretlenek előtte sem, Úrnője szolgálatában nem egyszer kellett hasonlókat csinálnia. Minden esetre magában elraktározza ezt a megfigyelést is, azzal a megjegyzéssel, hogy Orthus Morthimer Úr felettébb vagyonos ember lehet, ha akkora személyzet áll rendelkezésére, hogy egy teljesen épnek és egészségesnek tűnő szolgálót csupán beállíttat a sarokba. A vagyonosságra vonatkozó gondolatait megerősíti az is, amit amúgy a társalgóban lát - kényelmesnek tűnő bútorok, elegáns faburkolat és hatalmas ablakok. Roppantul fényűzőnek látja, összehasonlítva azzal, ami jelenleg a Dwirinthalen-ház. Épp a szőnyeg csomózását vizsgálgatja csak úgy, az ajtó mellett állva, mikor a korábbi idősebb szolgáló visszatér. Engedelmeskedik kérésének és követi őt; közben szemei szinte isszák a látványt ami elé tárul a házban. Személy szerint nem érzi magát lenyűgözve, hiszen az ő véleménye vajmi keveset ér egyébként is, de azt el kell ismernie, hogy a belső terek rengeteg elköltött pénzről árulkodnak. Mi több: jó ízléssel elköltött pénzről. Ez is olyan részlet, ami érdekelni fogja Vhorossi Úrnőt. Még egy utolsó, néma biccentéssel köszöni meg az idősebb szolgáló segítségét, mielőtt belép a szobába, amihez elvezették.
Oda belépve már kevés esélye van valóban jó megfigyeléseket tenni, inkább csak egy gyors pillantással gyűjti össze első benyomásait. Otthonos. Kellemes. Tekintélyes. A könyvekből ítélve a szoba tulajdonosa kíváncsi és érdeklődő szellemű lehet. Ha már a szoba tulajdonosánál tartunk - természetesen őrá fókuszál valójában. Ezúttal rendesen meghajol, nem olyan mélyre mintha saját Úrnője előtt tenné azt, de elég mélyen, hogy jelezze tiszteletadását Orthus Morthimer Úr felé. Kezet természetesen maga sem nyújt - szolgálóként ez hatalmas hiba lenne, pláne, hogy az Úr sem kívánta így üdvözölni őt. Mikor felegyenesedik, igyekszik arcára nyugodt és egyszerű kifejezést ölteni, hogy ne mutassa ki megdöbbenését azzal kapcsolatban, hogy Morthimer Úr hallhatóan nem tudja, hogy kinek a nevében van most itt. Hirtelen nem tudja, hogy a szolgáló felejtette el átadni ezt a részletet, vagy az Úr nem ismeri a nevet. Bár ez utóbbit nehezen elképzelhetőnek tartja.*
- Köszönöm hogy fogadott, Morthimer Úr! *-szólal meg. Nemrégiben felrepedt, épp csak hegesedésnek indult alsó ajka miatt kissé úgy beszél, mintha beszédhibája lenne.-* Engedelmével a nagytiszteletű Vhorossi Dwirinthalen Úrnő nevében vagyok jelen.
*Bár ez talán nem látszik rajta, roppantul odafigyel arra, hogy mit és hogyan mond. Csupán egy egyszerű szolgáló -szolga-, nem pedig erre külön kiképzett diplomata vagy emisszárius.*
- Úrnőm nemrégiben érkezett meg Pirtianes városából kíséretével, hogy személyével a Dwirinthalen-család újra képviseltesse magát Arthenior városában. A pontos céljairól, ezt bizonyára Morthimer Úr is megérti, nem az én tisztem beszámolni. Úrnőm ellenben megbízott, hogy adjam át levelét az Ön számára. *-ekkor lép csak közelebb, hogy a kezében tartott, pecséttel lezárt borítékot meghajolva átnyújtsa. Egészen addig ebben a pózban is marad, amíg a levelet el nem veszik tőle.-* Továbbá Úrnőm megbízott azzal is, hogy tolmácsoljam Morthimer Úr számára a személyes üdvözletét és jókívánságát. Úrnőm reményét szeretné kifejezni Uram felé egy személyes találkozót illetően, amikor bizonyára megosztaná Urammal a terveit és üzleti elképzeléseit is.
*Ha képes lenne erre fizikailag, most valószínűleg vért izzadna. Fogalma sincs, hogy jól beszél-e.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 19:43:37
Üzenet elküldve: 2025-10-08 19:43:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*A szolga, Valii Parais azt hitte, hogy magafajta szolgálóval van dolga, akivel a maga egyszerű szavaival is szót ért majd, de Kavicsos Naren szavai és hanglejtése azonnal az ellenkezőjét mutatja.
Megvakarja az üstökét és sután így felel.*
- Aha... várj...jon itt! Kérem!
*rakja össze nehézkesen az illemtudóbb választ, majd elsiet a ház felé, és eltűnik a bejáratában.
Kisvártatva egy magas, elegáns öltözetű férfivel az oldalán jelenik meg. Emez már sokkal inkább tűnik nemesnek, ám Naren, ha sok időt töltött szolgálatban, felismerheti, hogy a látszat megtévesztő: ő a ház komornyikja. Urien Polther, egy 59 éves, 180 centi magas, egyenes tartású, karótnyelt, sovány ember, erősen kopaszodásnak indult őszfehér hajjal.
Ha a komornyiknak fel is tűnnek Naren sérülései, nem adja ennek semmi jelét, ahogy a kapuhoz lép és int Valii-nak, hogy nyissa ki azt. Ő pedig így szól.*
- Üdvözöljük a Morthimer kúriában. Fáradjon beljebb és kövessen, kérem!
*azzal a komornyik bekíséri Narent a házba, azon belül pedig rögtön balra fordulva, a társalgóba.*
- Itt várjon, kérem, amíg értesítem Morthimer urat az érkezéséről.
*azzal méltóságteljesen elvonul, magára hagyva Narent a szobában. Azaz mégsem, mert valamivel arrébb, az egyik fal mentén egy cselédlány várakozik illedelmesen, de ő nem szól Narenhez.
A komornyik hamarosan vissza is tér az emeletről, és így szól Narenhez.*
- Az úr tudja fogadni, kövessen, kérem!
*és ezzel felkíséri Narent az emeletre. Itt is rögtön balra az első ajtón kopogtat, majd rögtön benyit, majd félreáll az útból, hogy beengedje a fiút.
Ezúttal már valóban Orthus Morthimer áll előtte, dolgozószobájában, íróasztala mögött. Nem nyújt kezet, de egy biccentéssel köszönti a szolgálót.*
- Orthus Morthimer vagyok, üdvözlöm az otthonomban. Úgy értesültem, hogy egy üzenetet szeretne átadni... bocsánat, elmondaná, hogy pontosan kitől is?
//Morthimer Rezidencia//
*A szolga, Valii Parais azt hitte, hogy magafajta szolgálóval van dolga, akivel a maga egyszerű szavaival is szót ért majd, de Kavicsos Naren szavai és hanglejtése azonnal az ellenkezőjét mutatja.
Megvakarja az üstökét és sután így felel.*
- Aha... várj...jon itt! Kérem!
*rakja össze nehézkesen az illemtudóbb választ, majd elsiet a ház felé, és eltűnik a bejáratában.
Kisvártatva egy magas, elegáns öltözetű férfivel az oldalán jelenik meg. Emez már sokkal inkább tűnik nemesnek, ám Naren, ha sok időt töltött szolgálatban, felismerheti, hogy a látszat megtévesztő: ő a ház komornyikja. Urien Polther, egy 59 éves, 180 centi magas, egyenes tartású, karótnyelt, sovány ember, erősen kopaszodásnak indult őszfehér hajjal.
Ha a komornyiknak fel is tűnnek Naren sérülései, nem adja ennek semmi jelét, ahogy a kapuhoz lép és int Valii-nak, hogy nyissa ki azt. Ő pedig így szól.*
- Üdvözöljük a Morthimer kúriában. Fáradjon beljebb és kövessen, kérem!
*azzal a komornyik bekíséri Narent a házba, azon belül pedig rögtön balra fordulva, a társalgóba.*
- Itt várjon, kérem, amíg értesítem Morthimer urat az érkezéséről.
*azzal méltóságteljesen elvonul, magára hagyva Narent a szobában. Azaz mégsem, mert valamivel arrébb, az egyik fal mentén egy cselédlány várakozik illedelmesen, de ő nem szól Narenhez.
A komornyik hamarosan vissza is tér az emeletről, és így szól Narenhez.*
- Az úr tudja fogadni, kövessen, kérem!
*és ezzel felkíséri Narent az emeletre. Itt is rögtön balra az első ajtón kopogtat, majd rögtön benyit, majd félreáll az útból, hogy beengedje a fiút.
Ezúttal már valóban Orthus Morthimer áll előtte, dolgozószobájában, íróasztala mögött. Nem nyújt kezet, de egy biccentéssel köszönti a szolgálót.*
- Orthus Morthimer vagyok, üdvözlöm az otthonomban. Úgy értesültem, hogy egy üzenetet szeretne átadni... bocsánat, elmondaná, hogy pontosan kitől is?
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 19:31:22
Üzenet elküldve: 2025-10-08 19:31:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Norra pechjére-szerencséjére Orthus is szeret irányítani. Általában szereti ezt ügyes szavak mögé rejteni, és nagyon is kompromisszumkész, ha ez előmozdítja az érdekeit, de az ágyban (vagy most éppen a fürdőben) általában előjön a valódi természete.
Még sincs ellenére, hogy a nő szembefordul vele, habár kifejezetten élvezetes volt hátulról hozzásimulni.
De a vendég óhaja parancs, és Orthusnak így is bőven akad min élvezkedni. Miközben továbbra is lelkesen élvezkedik a nő bájain - érezhető gyakorlattal, hogy ez kellemes legyen - fokozatosan a medence pereméhez irányítja Norrát. Majd felülteti a kő peremre, ami puhának ugyan nem puha, de a víznek hála nem hideg. Ott pedig előrelépve a nőbe hatol, és kezdetben lassan, majd egyre határozottabban kezdi ostromolni. Mozgása nyomán a víz lassan hullámokat kezd vetni, majd ezek a ritmikus ütemtől egyre erőteljesebbé érnek, mindenfelé kicsapva a medencéből.*
- Talán... folytassuk a kanapén...
*javasolja kissé lihegve, de még nagyon is tettre készen, és ki is vonja magát Norrából hogy oda tudjanak menni.
Ha ebben a nő is partner, akkor viszont abban a - számára vélhetően - váratlan élményben lehet része, hogy a nyomában a kanapéhoz tartó Orthus megragadja a csípőjét hátulról, és arra ösztökéli, hogy a kanapéra ne leüljön vagy feküdjön, hanem négykézláb helyezkedjen el. Egyértelmű, hogy a férfi mit akar, de nem erővel, csak kellő határozottsággal ösztökéli arra Norrát, hogy ebben a pózban kínálja fel magát.*
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
*Norra pechjére-szerencséjére Orthus is szeret irányítani. Általában szereti ezt ügyes szavak mögé rejteni, és nagyon is kompromisszumkész, ha ez előmozdítja az érdekeit, de az ágyban (vagy most éppen a fürdőben) általában előjön a valódi természete.
Még sincs ellenére, hogy a nő szembefordul vele, habár kifejezetten élvezetes volt hátulról hozzásimulni.
De a vendég óhaja parancs, és Orthusnak így is bőven akad min élvezkedni. Miközben továbbra is lelkesen élvezkedik a nő bájain - érezhető gyakorlattal, hogy ez kellemes legyen - fokozatosan a medence pereméhez irányítja Norrát. Majd felülteti a kő peremre, ami puhának ugyan nem puha, de a víznek hála nem hideg. Ott pedig előrelépve a nőbe hatol, és kezdetben lassan, majd egyre határozottabban kezdi ostromolni. Mozgása nyomán a víz lassan hullámokat kezd vetni, majd ezek a ritmikus ütemtől egyre erőteljesebbé érnek, mindenfelé kicsapva a medencéből.*
- Talán... folytassuk a kanapén...
*javasolja kissé lihegve, de még nagyon is tettre készen, és ki is vonja magát Norrából hogy oda tudjanak menni.
Ha ebben a nő is partner, akkor viszont abban a - számára vélhetően - váratlan élményben lehet része, hogy a nyomában a kanapéhoz tartó Orthus megragadja a csípőjét hátulról, és arra ösztökéli, hogy a kanapéra ne leüljön vagy feküdjön, hanem négykézláb helyezkedjen el. Egyértelmű, hogy a férfi mit akar, de nem erővel, csak kellő határozottsággal ösztökéli arra Norrát, hogy ebben a pózban kínálja fel magát.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:44:57
Üzenet elküldve: 2025-10-08 15:44:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Támadás: 13//
* Sikerül megjelölnie a férfit. Ha elmenekülne és szólna a városőrségnek, őt már valószínűleg kevésbé néznék hülyének, mint Venthelt, amikor ő tett feljelentést a kaszárnyán. És még az ő szavaira is adtak, annyira legalábbis, hogy Norgen arcképével plakátozzák ki a várost. Hát nem csoda, hogy Aljint semmiképp sem akarja futni hagyni. *
– Sokkal élvezetesebb is lehetett volna, ha nem kezdesz el ríni, mint egy kislány. * Persze az már eldőlt, hogy itt ma vér fog folyni (és remélhetőleg a férfi vére), így nem ápol hiú reményeket azzal kapcsolatban, hogy másféle kielégülésben is része lesz. Pedig tényleg az volt az eredeti elképzelés, a gyilkosságot csak a légyott végén, a csúcsponton akarta volna megejteni.
Ahogy gondolta, a férfi tőre még mindig ott van valahol nála, és elő is halássza. Ez egy pillanatig valóban megtántorítja az eredart, nem akar fejest ugrani a felé szegezett tőrbe. Gúnyosan néz végig a véres arcú fiatalon. *
– Hát ilyen kis szerszámmal járod a világot, Aljin? Miért vagy ilyen ellenséges velem? * Szeme sarkából megpillantja a söröskorsót, amit pár perccel ezelőtt lerakott egy üres polcra.
~ Tökéletes elterelés. Mintha egy kocsmai verekedés közepén lennénk! ~ Nem gondolkodik sokáig, nehogy Aljin meggondolja magát és ő támadjon előbb. Balját kinyújtja oldalra és a férfi felé hajítja a félig teli lévő korsót. Az eredar célzása átlagon aluli, így ilyen kis távolságból sem biztos, hogy eltalálja Aljint, ám a cél nem is az, hogy azzal törje be az orrát. Egyből a dobás után közelebb lép, és most a férfi másik arcát is szeretné karmolásnyommal díszíteni. Eszébe jut Venthel és az ő égett arca. Ha jobban kitervelte volna ezt a gyilkosságot, biztosan nem ilyen állatias módszerekkel akarna fájdalmat okozni a másiknak. Ez már kezd unalmassá válni. Ő is tűzzel-vassal szeretne nyomot hagyni mások arcán, mint a pusztai fiú banditái. Legközelebb biztosan jobban felkészül! *
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.08 15:45:27
//Samonyr Rezidencia//
//Támadás: 13//
* Sikerül megjelölnie a férfit. Ha elmenekülne és szólna a városőrségnek, őt már valószínűleg kevésbé néznék hülyének, mint Venthelt, amikor ő tett feljelentést a kaszárnyán. És még az ő szavaira is adtak, annyira legalábbis, hogy Norgen arcképével plakátozzák ki a várost. Hát nem csoda, hogy Aljint semmiképp sem akarja futni hagyni. *
– Sokkal élvezetesebb is lehetett volna, ha nem kezdesz el ríni, mint egy kislány. * Persze az már eldőlt, hogy itt ma vér fog folyni (és remélhetőleg a férfi vére), így nem ápol hiú reményeket azzal kapcsolatban, hogy másféle kielégülésben is része lesz. Pedig tényleg az volt az eredeti elképzelés, a gyilkosságot csak a légyott végén, a csúcsponton akarta volna megejteni.
Ahogy gondolta, a férfi tőre még mindig ott van valahol nála, és elő is halássza. Ez egy pillanatig valóban megtántorítja az eredart, nem akar fejest ugrani a felé szegezett tőrbe. Gúnyosan néz végig a véres arcú fiatalon. *
– Hát ilyen kis szerszámmal járod a világot, Aljin? Miért vagy ilyen ellenséges velem? * Szeme sarkából megpillantja a söröskorsót, amit pár perccel ezelőtt lerakott egy üres polcra.
~ Tökéletes elterelés. Mintha egy kocsmai verekedés közepén lennénk! ~ Nem gondolkodik sokáig, nehogy Aljin meggondolja magát és ő támadjon előbb. Balját kinyújtja oldalra és a férfi felé hajítja a félig teli lévő korsót. Az eredar célzása átlagon aluli, így ilyen kis távolságból sem biztos, hogy eltalálja Aljint, ám a cél nem is az, hogy azzal törje be az orrát. Egyből a dobás után közelebb lép, és most a férfi másik arcát is szeretné karmolásnyommal díszíteni. Eszébe jut Venthel és az ő égett arca. Ha jobban kitervelte volna ezt a gyilkosságot, biztosan nem ilyen állatias módszerekkel akarna fájdalmat okozni a másiknak. Ez már kezd unalmassá válni. Ő is tűzzel-vassal szeretne nyomot hagyni mások arcán, mint a pusztai fiú banditái. Legközelebb biztosan jobban felkészül! *
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.08 15:45:27
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 14:12:09
Üzenet elküldve: 2025-10-08 14:12:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
//Gyorsaság próba: sikertelen//
*Soha, senki sem tartotta őt kifejezetten okos legénynek. Sokszor hamarabb beszélt vagy cselekedett, mint gondolkodott volna. Később talán kinövi ezt, ahogy idősödik.. ha lesz később. Ha lesz. Hogy mennyire nem gondolkozik olykor, azt remekül mutatja a jelenlegi helyzete: boldogan és önként masírozott le egy vadidegen pincéjébe. Saját magától engedte el a vadidegen kezeit, amin azok az iszonyatos körmök vannak. Soha, senki sem tartotta őt kifejezetten okos legénynek.
Az éjszakai sivatagban ledermedt gyík módjára bámulja a nőt, a száját ahogy az beszél, azokat a fogakat és a nyelvét.. azt a szájat csókolta meg az előbb? Azt a szájat csókolta meg?! Gyomra görcsbe rándul - hogy a hányingertől vagy a rátörő ösztönös félelemtől, nem tudná megmondani.
Akkor mozdul csak meg, amikor Norra felemeli a jobbját és előre vetődik. Ugyanaz történik, mint mikor Denjaar mesterrel gyakorlatozott. Hiába áll majdnem-alapállásban hátracsúsztatott jobb lábának köszönhetően, mégsem tud időben elhúzódni az ütés elől. Normális esetben egy pofont fel sem venne, na de most a pofont olyan kézzel adják, ami egy bestiának is a becsületére válna. Háta után arcába is belemar a fájdalom - szerencse, hogy a nő nem konkrétan a szemét célozta, de bal orcáján így is hosszú nyomokon nyílik szét a bőr. A fájdalomtól felkiált.*
- Auu! Va rhaš ēn?! *-önkéntelenül is odakapja kezét, és kissé előre görnyed.-* Mi a faszom?!
*Elveszi tenyerét az arcától, a pincehomályban egészen sötétnek látja a vérét. A fájdalom vöröse mellett már a düh feketesége is dobolni kezd a fejében. Továbbra is előre görnyedve nyúl dereka felé, ujjai megtalálják a tőr markolatát. Szerencséje van, hatalmas szerencséje, hogy Norra nem csente ezt el tőle. Gyors mozdulattal rántja elő a tőrt. Ha a kardokhoz -még- nem is ért, kölyökkora óta nála van ez a penge. Rengeteget gyakorolt és szórakozott vele, és most muszáj lesz rábíznia az életét is. Maga elé rántja a tőrt, úgy, hogy a penge a könyöke felé álljon; és a fegyvert tartó karját úgy emeli maga elé, mintha pajzs lenne alkarjára szíjazva. A legegyszerűbb, legaljasabb kocsmai szurkálós kés- és testtartást veszi fel.*
- Még egyszer hozzám ne nyúljál! *-bár hangja remeg, épp elég határozott ahhoz, hogy sejthető legyen belőle: ha kell, megvédi magát.*
//Samonyr Rezidencia//
//Gyorsaság próba: sikertelen//
*Soha, senki sem tartotta őt kifejezetten okos legénynek. Sokszor hamarabb beszélt vagy cselekedett, mint gondolkodott volna. Később talán kinövi ezt, ahogy idősödik.. ha lesz később. Ha lesz. Hogy mennyire nem gondolkozik olykor, azt remekül mutatja a jelenlegi helyzete: boldogan és önként masírozott le egy vadidegen pincéjébe. Saját magától engedte el a vadidegen kezeit, amin azok az iszonyatos körmök vannak. Soha, senki sem tartotta őt kifejezetten okos legénynek.
Az éjszakai sivatagban ledermedt gyík módjára bámulja a nőt, a száját ahogy az beszél, azokat a fogakat és a nyelvét.. azt a szájat csókolta meg az előbb? Azt a szájat csókolta meg?! Gyomra görcsbe rándul - hogy a hányingertől vagy a rátörő ösztönös félelemtől, nem tudná megmondani.
Akkor mozdul csak meg, amikor Norra felemeli a jobbját és előre vetődik. Ugyanaz történik, mint mikor Denjaar mesterrel gyakorlatozott. Hiába áll majdnem-alapállásban hátracsúsztatott jobb lábának köszönhetően, mégsem tud időben elhúzódni az ütés elől. Normális esetben egy pofont fel sem venne, na de most a pofont olyan kézzel adják, ami egy bestiának is a becsületére válna. Háta után arcába is belemar a fájdalom - szerencse, hogy a nő nem konkrétan a szemét célozta, de bal orcáján így is hosszú nyomokon nyílik szét a bőr. A fájdalomtól felkiált.*
- Auu! Va rhaš ēn?! *-önkéntelenül is odakapja kezét, és kissé előre görnyed.-* Mi a faszom?!
*Elveszi tenyerét az arcától, a pincehomályban egészen sötétnek látja a vérét. A fájdalom vöröse mellett már a düh feketesége is dobolni kezd a fejében. Továbbra is előre görnyedve nyúl dereka felé, ujjai megtalálják a tőr markolatát. Szerencséje van, hatalmas szerencséje, hogy Norra nem csente ezt el tőle. Gyors mozdulattal rántja elő a tőrt. Ha a kardokhoz -még- nem is ért, kölyökkora óta nála van ez a penge. Rengeteget gyakorolt és szórakozott vele, és most muszáj lesz rábíznia az életét is. Maga elé rántja a tőrt, úgy, hogy a penge a könyöke felé álljon; és a fegyvert tartó karját úgy emeli maga elé, mintha pajzs lenne alkarjára szíjazva. A legegyszerűbb, legaljasabb kocsmai szurkálós kés- és testtartást veszi fel.*
- Még egyszer hozzám ne nyúljál! *-bár hangja remeg, épp elég határozott ahhoz, hogy sejthető legyen belőle: ha kell, megvédi magát.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:32:25
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:32:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
* Rég volt már, hogy valódi alakját megmutatta mások előtt. Samonyr volt az első és egyetlen, akinek így is tetszett. Aljin láthatóan nem értékeli átalakulását. Norra viszont annál inkább élvezi ezt az egészet. Eddig a kis közjátékot leszámítva minden terv szerint alakult. *
– Ne félj tőlem, ez csak a külsőm! A valódi szépség belülről fakad! * De még mennyire belülről! Alig várja, hogy kezei között tartsa a férfi belső szépségét!
Mosolyog Aljinra, noha a meghosszabbodott szemfogai miatt ez lehet, hogy inkább vicsorgásnak tűnhet. A férfi a fal felé indul, és mivel a pincéből nincs más kiút (csak a halál), így ő jónak látja úgy helyezkedni, hogy ha a férfi meg is próbálna elrohanni, azt csak rajta – és méretes karmain – keresztül tehesse.
Szívesen folytatná a játszmát, és akár az se lenne ellenére, hogy folytassák az együttlétet, de eszébe jut, hogy nemrég még azzal dicsekedett az ifjú, hogy egy szál tőrrel védi meg magát (és Norrát) minden bajtól. Bár ez nyilvánvalóan nagyzolás volt részéről, mégsem akarna egy tőrt a szívében tudni, amikor egy pillanatig elengedi magát. Úgy dönt, vége a bálnak, kezdődhet a kivégzés.
Felemeli jobbját és vicsorogva csap Aljin arca felé. Milyen mókás lenne, ha az ő szemét is kikapná! Támadásának azonban nincs annál pontosabb célja, minthogy karmaival mély nyomot hagyjon a wegtoreni arcán. *
//Samonyr Rezidencia//
* Rég volt már, hogy valódi alakját megmutatta mások előtt. Samonyr volt az első és egyetlen, akinek így is tetszett. Aljin láthatóan nem értékeli átalakulását. Norra viszont annál inkább élvezi ezt az egészet. Eddig a kis közjátékot leszámítva minden terv szerint alakult. *
– Ne félj tőlem, ez csak a külsőm! A valódi szépség belülről fakad! * De még mennyire belülről! Alig várja, hogy kezei között tartsa a férfi belső szépségét!
Mosolyog Aljinra, noha a meghosszabbodott szemfogai miatt ez lehet, hogy inkább vicsorgásnak tűnhet. A férfi a fal felé indul, és mivel a pincéből nincs más kiút (csak a halál), így ő jónak látja úgy helyezkedni, hogy ha a férfi meg is próbálna elrohanni, azt csak rajta – és méretes karmain – keresztül tehesse.
Szívesen folytatná a játszmát, és akár az se lenne ellenére, hogy folytassák az együttlétet, de eszébe jut, hogy nemrég még azzal dicsekedett az ifjú, hogy egy szál tőrrel védi meg magát (és Norrát) minden bajtól. Bár ez nyilvánvalóan nagyzolás volt részéről, mégsem akarna egy tőrt a szívében tudni, amikor egy pillanatig elengedi magát. Úgy dönt, vége a bálnak, kezdődhet a kivégzés.
Felemeli jobbját és vicsorogva csap Aljin arca felé. Milyen mókás lenne, ha az ő szemét is kikapná! Támadásának azonban nincs annál pontosabb célja, minthogy karmaival mély nyomot hagyjon a wegtoreni arcán. *
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:21:15
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:21:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli Futár//
//Morthimer Rezidencia//
*A Dwirinthalen-család szolgálatában eltöltött évei alatt -és ebből volt jó pár, tekintve hogy egészen kiskorától kezdve az ő tulajdonuk- képletesen és szó szerint is rengeteg dolgot vertek belé. A Pirtianes szabályai szerinti viselkedés volt az egyik ilyen dolog. Nincs még túl régóta ebben a városban, de azt már most meg tudja állapítani: a Levegő Városának szabályai valószínűleg rugalmasabbak, mint a Föld Városáé. Bár azért az ajakbiggyesztésért emlékezetes leckében részesítenék az embert ott, ahonnan ő jött, itt viszont muszáj úgy tennie, mint aki nem is látta azt.
Ennek ellenére össze kell szorítania állkapcsát -még ha ez most fájdalmas is- a megszólítást hallva, hogy ne oktassa ki a férfiút. Hogy néma rosszallását mégis kifejezze, kissé felvont szemöldökkel méri fel az embert tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Jó reggelt kívánok! *-köszöntése mellé nem hajt fejet, hiszen érzése szerint magával egyenrangúval beszél, csupán kissé biccent.-* A Dwirinthalen családból származó Vhorossi Úrnő nevében járok el.
*Bár a körülmények cseppet sem hasonlítanak a hazaiakra, nem tudja elhagyni a betanult formulát.*
- A levelét kívánom átadni, és jókívánságait személyesen tolmácsolnám a *-tekintete fürkészőn átsiklik a férfiú válla felett, a ház irányába, majd visszafordul az ember arcára-* ház Urának.
//Morthimer Rezidencia//
*A Dwirinthalen-család szolgálatában eltöltött évei alatt -és ebből volt jó pár, tekintve hogy egészen kiskorától kezdve az ő tulajdonuk- képletesen és szó szerint is rengeteg dolgot vertek belé. A Pirtianes szabályai szerinti viselkedés volt az egyik ilyen dolog. Nincs még túl régóta ebben a városban, de azt már most meg tudja állapítani: a Levegő Városának szabályai valószínűleg rugalmasabbak, mint a Föld Városáé. Bár azért az ajakbiggyesztésért emlékezetes leckében részesítenék az embert ott, ahonnan ő jött, itt viszont muszáj úgy tennie, mint aki nem is látta azt.
Ennek ellenére össze kell szorítania állkapcsát -még ha ez most fájdalmas is- a megszólítást hallva, hogy ne oktassa ki a férfiút. Hogy néma rosszallását mégis kifejezze, kissé felvont szemöldökkel méri fel az embert tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Jó reggelt kívánok! *-köszöntése mellé nem hajt fejet, hiszen érzése szerint magával egyenrangúval beszél, csupán kissé biccent.-* A Dwirinthalen családból származó Vhorossi Úrnő nevében járok el.
*Bár a körülmények cseppet sem hasonlítanak a hazaiakra, nem tudja elhagyni a betanult formulát.*
- A levelét kívánom átadni, és jókívánságait személyesen tolmácsolnám a *-tekintete fürkészőn átsiklik a férfiú válla felett, a ház irányába, majd visszafordul az ember arcára-* ház Urának.
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:00:37
Üzenet elküldve: 2025-10-08 10:00:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Samonyr Rezidencia//
*Siker - a derekát-hátát marcangoló ujjakat eltávolítja bőre közeléből. A fájdalom persze nem szűnik meg ettől, de legalább nem is gazdagodik tovább. Ösztönösen néz le Norra kezeire -talán azt akarja látni, hogy tényleg véresek-e a körmei?-, és tekintetébe nyilvánvaló értetlenség és meglepettség ül. Eddig is ilyen hosszú körmei voltak a nőnek? Nem, az kizárt. Ezek nem is körmök, ezek inkább karmok! Még mindig ujjai között tartva Norra csuklóit, a nőre emeli tekintetét. Fogalma sincs, hogy mi történik vele - de az biztos hogy nem az, aminek a reményében lejött ide.*
- Mi.. mi? *-csak erre a zavart makogásra futja válaszként Norra kérdésére. Nem a kérdés lepi meg, hanem amit lát. De biztos látja, hogy hosszúak a nő szemfogai? Vagy csak a pincefélhomály űz tréfát vele?
Úgy engedi el a nő csuklóit, mintha valami kellemetlenbe nyúlt volna, ösztönösen lép fél lépésnyit hátra jobb lábával.*
- De hát.. Mi a franc? *-a fájdalomtól és meglepettségtől agya épp annyira ruganyos mint egy kavics, de nehezen kinyögött kérdése tökéletesen fedi, hogy mit is szeretne tudni.*
//Samonyr Rezidencia//
*Siker - a derekát-hátát marcangoló ujjakat eltávolítja bőre közeléből. A fájdalom persze nem szűnik meg ettől, de legalább nem is gazdagodik tovább. Ösztönösen néz le Norra kezeire -talán azt akarja látni, hogy tényleg véresek-e a körmei?-, és tekintetébe nyilvánvaló értetlenség és meglepettség ül. Eddig is ilyen hosszú körmei voltak a nőnek? Nem, az kizárt. Ezek nem is körmök, ezek inkább karmok! Még mindig ujjai között tartva Norra csuklóit, a nőre emeli tekintetét. Fogalma sincs, hogy mi történik vele - de az biztos hogy nem az, aminek a reményében lejött ide.*
- Mi.. mi? *-csak erre a zavart makogásra futja válaszként Norra kérdésére. Nem a kérdés lepi meg, hanem amit lát. De biztos látja, hogy hosszúak a nő szemfogai? Vagy csak a pincefélhomály űz tréfát vele?
Úgy engedi el a nő csuklóit, mintha valami kellemetlenbe nyúlt volna, ösztönösen lép fél lépésnyit hátra jobb lábával.*
- De hát.. Mi a franc? *-a fájdalomtól és meglepettségtől agya épp annyira ruganyos mint egy kavics, de nehezen kinyögött kérdése tökéletesen fedi, hogy mit is szeretne tudni.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-10-07 18:00:46
Üzenet elküldve: 2025-10-07 18:00:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Érzi, persze, hogy érzi a másik merevedő tagját, csak azt nem érti, miért forgatja őt úgy, mintha valami bútor lenne, amit ide-oda lehet rakosgatni. Nos, rakosgatni Norrát is lehet, ez tény, de ha már belement ebbe az együttlétbe, szeretné élvezni is. Persze a férfi kezeinek és szájának munkálkodása nincs ellenére – fizikailag kellemes minden egyes érintés – csak azzal van baja, hogy nem ő irányít. Ez néha nyilván elkerülhetetlen, kiváltképp, hogy ő a nő, de most szemtelenebbnek érzi magát, minthogy csak úgy odadobja a testét a másiknak, hogy csináljon vele, amit akar. Megfordul, hogy újra szembenézzen Orthussal. Arcán vidám mosoly jelenik meg. *
– Folytasd csak.
//Norra Talwakr, Orthus Morthimer//
//Morthimer Rezidencia//
* Érzi, persze, hogy érzi a másik merevedő tagját, csak azt nem érti, miért forgatja őt úgy, mintha valami bútor lenne, amit ide-oda lehet rakosgatni. Nos, rakosgatni Norrát is lehet, ez tény, de ha már belement ebbe az együttlétbe, szeretné élvezni is. Persze a férfi kezeinek és szájának munkálkodása nincs ellenére – fizikailag kellemes minden egyes érintés – csak azzal van baja, hogy nem ő irányít. Ez néha nyilván elkerülhetetlen, kiváltképp, hogy ő a nő, de most szemtelenebbnek érzi magát, minthogy csak úgy odadobja a testét a másiknak, hogy csináljon vele, amit akar. Megfordul, hogy újra szembenézzen Orthussal. Arcán vidám mosoly jelenik meg. *
– Folytasd csak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063