//Érvidéki Wylem//
*Wylem fejében inkább nem szalad át, miket kéne előkészítenie a tündérnek, mert még a wegtoreni bordélyokban is elpirulnának a hölgyek, így inkább csöndben marad, s átgondolja az életét. Gondolatai végül az úrnőn állapodnak meg, ámbár kevésbé... színes kontextusban, mint Annimon, sokkalta inkább sötét, meg vérvörös háttérrel.*
- Ömm... Nem akarok túl messzire menni a vendégszeretetekkel. *Kezd neki szégyenlősen, bár buja elméje inkább a szekunder, mintsem a primer ok.* - A Pegazus bőven megfelel nekem.
*Hiába, az úrnővel még mindig elkerülné a találkozást, ha egy mód van rá.
Kitekint az ablakon, s nem tetszik neki amit lát, főleg nem Nimo óva intése után a sötétedésről.
~ Bleh, mennyi időm van kereket oldani? Öt perc? Tíz perc? ~
Igazán el kéne indulnia, fenekével is kényelmetlenkedve mocorog már ültében, de még mindig nem fejezték be az útról való megbeszélést.*
- És ömm, nos, szekérrel, lóháton, vagy gyalogszerrel terveztek?
*Ez egy fontos kérdés, mert nem mindegy, hogy melyik úton haladnak sem idő, sem biztonság szempontjából. Szekéren csak a fő útvonalakat használhatják, ami gyors, de nagyon függ az őrség őrjárataitól, mekkora esélye van egy útonálló csoportnak felbukkanni. Lóháton már vannak ösvények és csapások, amik járhatóak, de az pedig a télvíztől is nagyban függ, no meg kockázatos, ha egy ijedősebb állat az ingoványba merészkedik, s ott dobja le gazdáját, avagy bokrosodik meg, végzetes kimenetelű lehet, nem csak a jószágnak. Gyalog kitárul a világ, apróbb csapások és gázlók százai cikáznak keresztül az ingoványon, de százból kilencvenkilenc kockázatos, és a lovakhoz hasonlatos kockázatot rejt.
Igyekszik elhadarni maradék kérdéseit, hogy még sötétedés előtt el tudjon indulni.*