Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:41:21
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:41:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Ha nem is árváknak, de valóban a szegényeknek gyűjtenek pénzt. Lehet nem a legális módon, de az is valami, nem? És, hogy kik ezek a bizonyos szegények? Hát ők ketten! Sőt, ha kiderül Rinről, hogy igazi őstehetség az elkövetkezendő napokban, akkor senkinek nem lesz egy rossz szava sem felé. Kivéve persze a városnak, de azzal majd akkor fognak foglalkozni, ha elérnek odáig. *
- Csak ne veszítsed el az éled, szükséged lesz rá!
* Feleli egy sóhajt követve. Az üzletet követve elrakja a zsákmány, majd visszatér a csapathoz. A terelés fel sem tűnik a törpnek, őt jobban lefoglalja a kérdés és, hogy mégis mit mondjon erre. *
- Fura dolgokat hallok az utcákon. Valaki azt állítja, hogy holmi négyezer arany fejében jutott hozzá a címéhez. És ezek csak azok, akik nem tudtak nemességükről bizonyítékot felmutatni. El van rontva ez a világ én mondom nektek!
* Kezeit mélyen a zsebébe dugja, majd úgy sétál a páros mellett. Ha hamarabb megismerkedtek volna, akkor most egy lépéssel előrébb lenének, ám most? Csak leshetik, ahogyan elfogytak a tökéletes helyek a tökéletes rabláshoz. *
- Bár most már sokkal nehezebb, én azt javasolnám, hogy szerezzünk egy nemesi címet. Sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat így.
* Persze ha van bármelyiknek jobb ötlete, akkor ideje elmondani! A törp nem a taktikázás ördöge, ő inkább egy olyan, aki előbb üt, és aztán tesz fel kérdéseket. Egy bizonyos szempontból talán már ott rossz az egész, hogy ő mondja, vázolja a tervet. Elég kínos lesz, ha előáll valamivel, aztán a végén ő maga lesz az első, aki szembe megy a saját tervével. *
- Ennyit rólam. Te, ti, rájöttetek valamire?
* Legbelül nemleges válaszra számit, ugyanis látta a távolból, hogy hogyan is viselkednek egymással. Ha amellett még volt idejük körbeszaglászni, akkor le a kalappal. *
* Ha nem is árváknak, de valóban a szegényeknek gyűjtenek pénzt. Lehet nem a legális módon, de az is valami, nem? És, hogy kik ezek a bizonyos szegények? Hát ők ketten! Sőt, ha kiderül Rinről, hogy igazi őstehetség az elkövetkezendő napokban, akkor senkinek nem lesz egy rossz szava sem felé. Kivéve persze a városnak, de azzal majd akkor fognak foglalkozni, ha elérnek odáig. *
- Csak ne veszítsed el az éled, szükséged lesz rá!
* Feleli egy sóhajt követve. Az üzletet követve elrakja a zsákmány, majd visszatér a csapathoz. A terelés fel sem tűnik a törpnek, őt jobban lefoglalja a kérdés és, hogy mégis mit mondjon erre. *
- Fura dolgokat hallok az utcákon. Valaki azt állítja, hogy holmi négyezer arany fejében jutott hozzá a címéhez. És ezek csak azok, akik nem tudtak nemességükről bizonyítékot felmutatni. El van rontva ez a világ én mondom nektek!
* Kezeit mélyen a zsebébe dugja, majd úgy sétál a páros mellett. Ha hamarabb megismerkedtek volna, akkor most egy lépéssel előrébb lenének, ám most? Csak leshetik, ahogyan elfogytak a tökéletes helyek a tökéletes rabláshoz. *
- Bár most már sokkal nehezebb, én azt javasolnám, hogy szerezzünk egy nemesi címet. Sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat így.
* Persze ha van bármelyiknek jobb ötlete, akkor ideje elmondani! A törp nem a taktikázás ördöge, ő inkább egy olyan, aki előbb üt, és aztán tesz fel kérdéseket. Egy bizonyos szempontból talán már ott rossz az egész, hogy ő mondja, vázolja a tervet. Elég kínos lesz, ha előáll valamivel, aztán a végén ő maga lesz az első, aki szembe megy a saját tervével. *
- Ennyit rólam. Te, ti, rájöttetek valamire?
* Legbelül nemleges válaszra számit, ugyanis látta a távolból, hogy hogyan is viselkednek egymással. Ha amellett még volt idejük körbeszaglászni, akkor le a kalappal. *
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 16:14:38
Üzenet elküldve: 2025-04-28 16:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Felszalad hamar a szemöldöke. Na még, hogy bácsi. Érjenek csak haza, majd ad neki olyan bácsit, azt nem teszi zsebre.*
-Az az egyedüli szerencséd, hogy. ~Ne mond ki, hogy szereted, ne légy bolond!~
*Mondja kissé haragos hangnemben. De elharapja a mondat végét, és hamar magára parancsol. A rózsaszín köd, eléggé körbevette már, nem hagyhatja, hogy teljesen elvakítsa, mert annak nem lesz jó vége, bármennyire is szeretne elszaladni a világ elől Rinével kézen fogva.*
-Milyen nemes lélek vagy, már kezdtem azt hinni, hogy a világlátás kihozta belőle a rossz kislányt.
*Cukkolja mostoháját, még egy picit. Majd a titokzatos útitárs kerül szóba. Amin egy rövid ámulás után, csak kérdő fintorban végződik tekintete.*
-Nem volt nehéz az egér szart a hajadból kimosni?
*Szorítja össze ajkait, hogy visszaszorítja a nevetését, számára képtelenség elképzelni akármilyen hölgyet egérrel a kezében. Ő teljesen abban a hitben él, hogy az összes kisasszony sikítva szalad el az egerektől. Bár igaz, mostohája, nem is akármilyen kisasszony, pont ezért is tart ott ahol vele kapcsolatban.
A vásárláson és nézelődésen túl lesznek. A gondolat, miszerint majd húgocskáját neki kell majd öltöztetni, mert szemének piszkosul fáj, hogy nem valami szép ruhában láthatja őt, nem hagyja nyugodni. Azonban meglátva a ruhák árát, lehet nem itt kellene először nézelődni. Meg kell hagyni, bármelyikben tündökölne az ő Rinéje, ahhoz kétség sem fér.
A nézelődést, kedves munkatársa, töri meg, nem is baj, mert legalább annyival kevesebb időt kell vesztegetni a nézelődésre.*
-Csak okosan! Nem kell felkapni a vizet.
*Vigyorog erőltetetten, és szemével az éppen elsétáló páncélos kettősre vetődik. Talán elvetette a sulykot, talán. De attól függetlenül nem kell ideje korán tönkretenni a tervüket, némi gyermeteg tréfa miatt.*
-Tudod, kell a gyakorlás majd későbbre. Meg legyen eszed. Majd felfogom gyújtani a szekeret, egy köpésnyire az itt strázsáló őröktől.
*Néz komorabban a törpére, és egyben közelebb húzza mostoháját magához, ne érezze úgy, hogy bármitől is félnie kellene. Amúgy is, az megint csak egy hülye ötlet lett volna, a tulajdonos percek alatt talált volna magának segítséget, hogy a börtönbe juttassa Lazziart, azt pedig most nem igazán szívlelné.*
-Igen haladjuk, talán. Oh persze menj csak.
*Legyint a törpe irányába, nem fogja vissza, had vásároljon, egy elégedett biccentéssel néz végig a bőkön. Ameddig Wrotjh a fizetéssel bíbelődik, közelebb hajol Rine füléhez, és halkan beleduruzsol.*
-Bízz bennem.
*Néz bele még mélyen a másik kékjeibe, rövid és gyors választ várva, utána pedig úgy kezd el bámészkodni, mintha mi se történt volna.
A bámészkodás közepette, amíg arra várnak Wrojth fizessen, szemében kiszúr egy távoli ismerős ruhadarabot. Igen ám, de nem a bazárban, hanem a hölggyel együtt aki hordja.*
~Na ne. Most ne.~
*Ráismer arra ha hajzuhatagra messziről is, na meg persze a téveszthetetlen vörös ruhára. Már csak az hiányzik, hogy véletlenül abba az irányba vigye Rinét, és Merana valami rossz vicc folyamán rájuk köszönjön. Nem szeretné még egy rossz dolgot kimagyarázni Rinének. Így hát, aljas módon az ellenkező irányba kezdi terelni a társaságot, még ha ez egy nagyobb körrel is jár.*
-Nos. Drága barátom, mire jutottál?
*Szól, oda a törpéhez, miután lassú léptekkel indul meg.*
*Felszalad hamar a szemöldöke. Na még, hogy bácsi. Érjenek csak haza, majd ad neki olyan bácsit, azt nem teszi zsebre.*
-Az az egyedüli szerencséd, hogy. ~Ne mond ki, hogy szereted, ne légy bolond!~
*Mondja kissé haragos hangnemben. De elharapja a mondat végét, és hamar magára parancsol. A rózsaszín köd, eléggé körbevette már, nem hagyhatja, hogy teljesen elvakítsa, mert annak nem lesz jó vége, bármennyire is szeretne elszaladni a világ elől Rinével kézen fogva.*
-Milyen nemes lélek vagy, már kezdtem azt hinni, hogy a világlátás kihozta belőle a rossz kislányt.
*Cukkolja mostoháját, még egy picit. Majd a titokzatos útitárs kerül szóba. Amin egy rövid ámulás után, csak kérdő fintorban végződik tekintete.*
-Nem volt nehéz az egér szart a hajadból kimosni?
*Szorítja össze ajkait, hogy visszaszorítja a nevetését, számára képtelenség elképzelni akármilyen hölgyet egérrel a kezében. Ő teljesen abban a hitben él, hogy az összes kisasszony sikítva szalad el az egerektől. Bár igaz, mostohája, nem is akármilyen kisasszony, pont ezért is tart ott ahol vele kapcsolatban.
A vásárláson és nézelődésen túl lesznek. A gondolat, miszerint majd húgocskáját neki kell majd öltöztetni, mert szemének piszkosul fáj, hogy nem valami szép ruhában láthatja őt, nem hagyja nyugodni. Azonban meglátva a ruhák árát, lehet nem itt kellene először nézelődni. Meg kell hagyni, bármelyikben tündökölne az ő Rinéje, ahhoz kétség sem fér.
A nézelődést, kedves munkatársa, töri meg, nem is baj, mert legalább annyival kevesebb időt kell vesztegetni a nézelődésre.*
-Csak okosan! Nem kell felkapni a vizet.
*Vigyorog erőltetetten, és szemével az éppen elsétáló páncélos kettősre vetődik. Talán elvetette a sulykot, talán. De attól függetlenül nem kell ideje korán tönkretenni a tervüket, némi gyermeteg tréfa miatt.*
-Tudod, kell a gyakorlás majd későbbre. Meg legyen eszed. Majd felfogom gyújtani a szekeret, egy köpésnyire az itt strázsáló őröktől.
*Néz komorabban a törpére, és egyben közelebb húzza mostoháját magához, ne érezze úgy, hogy bármitől is félnie kellene. Amúgy is, az megint csak egy hülye ötlet lett volna, a tulajdonos percek alatt talált volna magának segítséget, hogy a börtönbe juttassa Lazziart, azt pedig most nem igazán szívlelné.*
-Igen haladjuk, talán. Oh persze menj csak.
*Legyint a törpe irányába, nem fogja vissza, had vásároljon, egy elégedett biccentéssel néz végig a bőkön. Ameddig Wrotjh a fizetéssel bíbelődik, közelebb hajol Rine füléhez, és halkan beleduruzsol.*
-Bízz bennem.
*Néz bele még mélyen a másik kékjeibe, rövid és gyors választ várva, utána pedig úgy kezd el bámészkodni, mintha mi se történt volna.
A bámészkodás közepette, amíg arra várnak Wrojth fizessen, szemében kiszúr egy távoli ismerős ruhadarabot. Igen ám, de nem a bazárban, hanem a hölggyel együtt aki hordja.*
~Na ne. Most ne.~
*Ráismer arra ha hajzuhatagra messziről is, na meg persze a téveszthetetlen vörös ruhára. Már csak az hiányzik, hogy véletlenül abba az irányba vigye Rinét, és Merana valami rossz vicc folyamán rájuk köszönjön. Nem szeretné még egy rossz dolgot kimagyarázni Rinének. Így hát, aljas módon az ellenkező irányba kezdi terelni a társaságot, még ha ez egy nagyobb körrel is jár.*
-Nos. Drága barátom, mire jutottál?
*Szól, oda a törpéhez, miután lassú léptekkel indul meg.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 13:57:16
Üzenet elküldve: 2025-04-28 13:57:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris udvarias mosollyal néz a többiekre, de nem nyúl a számára kitett kupáért. Halk, szelíd hangon szólal meg, amikor Nixomia befejezi a történetét, és Merlana is szót ad neki. *
– Őszinte részvétem, Nixomia kisasszony, ami a családját illeti. A veszteség terhe nem könnyű, különösen, ha magányosan kell viselni.
* Mélyebben átérzi, mint ahogy sejtenék. Kis szünetet tart, tekintete egy pillanatra elidőzik a másik nő arcán, mielőtt folytatná. *
– Merlana kisasszony jól látja, egy ekkora birtok fenntartása nem csupán vagyont, hanem rengeteg figyelmet és kitartást is igényel. Ha tanácsra lenne szüksége, szívesen megosztom a tapasztalataimat. A szervezettség, a megbízható emberek kiválasztása kulcsfontosságú – a többi pedig szorgalom kérdése.
* Hangja barátságos, de tárgyilagos marad. Anyja lévén kiváló nevelést kapott, hiszen tudta, a legnagyobb reménye abban lehet, ha ügyesen fog férjet. Mivel utódok tekintetében nem versenyezhetett a többi eladósorban levővel, így igyekezett minden másban kitűnni. Talán egy gazdag özvegyet megfoghatott volna... De hol vannak már ezek az idők?
Elaris nem ajánlkozik tolakodóan, inkább csak csendes támogatásként kínálja fel a segítségét. *
– Bátorság és akarat kíséri az útját. Ez tiszteletre méltó, még ha olykor az ösztönök hevesebbek is a bölcsességnél.
* Ahogy Nixomia szenvedélyes vadászat iránti vágyáról hall, Lari elismerően, mégis kissé aggodalmasan pillant felé.
Vadak és veszélyek között keresni az élet értelmét... Valahol érthető. De ez a fajta lobbanékonyság egy napon súlyos árat követelhet majd.
Mégis, nem ítélkezik. Nem az ő dolga. Talán épp ez a lángoló szenvedély az, ami különlegessé teszi a másik nőt, minden hibájával együtt. *
* Elaris udvarias mosollyal néz a többiekre, de nem nyúl a számára kitett kupáért. Halk, szelíd hangon szólal meg, amikor Nixomia befejezi a történetét, és Merlana is szót ad neki. *
– Őszinte részvétem, Nixomia kisasszony, ami a családját illeti. A veszteség terhe nem könnyű, különösen, ha magányosan kell viselni.
* Mélyebben átérzi, mint ahogy sejtenék. Kis szünetet tart, tekintete egy pillanatra elidőzik a másik nő arcán, mielőtt folytatná. *
– Merlana kisasszony jól látja, egy ekkora birtok fenntartása nem csupán vagyont, hanem rengeteg figyelmet és kitartást is igényel. Ha tanácsra lenne szüksége, szívesen megosztom a tapasztalataimat. A szervezettség, a megbízható emberek kiválasztása kulcsfontosságú – a többi pedig szorgalom kérdése.
* Hangja barátságos, de tárgyilagos marad. Anyja lévén kiváló nevelést kapott, hiszen tudta, a legnagyobb reménye abban lehet, ha ügyesen fog férjet. Mivel utódok tekintetében nem versenyezhetett a többi eladósorban levővel, így igyekezett minden másban kitűnni. Talán egy gazdag özvegyet megfoghatott volna... De hol vannak már ezek az idők?
Elaris nem ajánlkozik tolakodóan, inkább csak csendes támogatásként kínálja fel a segítségét. *
– Bátorság és akarat kíséri az útját. Ez tiszteletre méltó, még ha olykor az ösztönök hevesebbek is a bölcsességnél.
* Ahogy Nixomia szenvedélyes vadászat iránti vágyáról hall, Lari elismerően, mégis kissé aggodalmasan pillant felé.
Vadak és veszélyek között keresni az élet értelmét... Valahol érthető. De ez a fajta lobbanékonyság egy napon súlyos árat követelhet majd.
Mégis, nem ítélkezik. Nem az ő dolga. Talán épp ez a lángoló szenvedély az, ami különlegessé teszi a másik nőt, minden hibájával együtt. *
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:03:49
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:03:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Apró fintorba húzódik a szája a megjegyzés hallatán. Na még, hogy a nagynak. Mintha több elföltőnyi idő lenne kettejük között. Na, de jó. Ha Ziar így akar játszani, hát legyen. Noha kedve lenne széles vigyort ölteni az arcára, mégis igyekszik visszafogni magát és teljes komolysággal sandít fel fivérére.*
- Ne haragudjon bácsi. Igyekszem ezt észben tartani.
*A piszkálódást még megtoldja egy bájos szempillarebegtetéssel is, de a végére már kénytelen felkuncogni, ahogy finoman az oldalába csíp.*
- Ha ő nem is tartotta volna tiszteletben, én most kivételt tettem és nem csaptam le egy házas emberre.
*Mondja ezt olyan természetességgel, mintha az lenne a szórakozása, hogy foglalt férfiakat csábít az ágyába. Mintha amúgy bárkit is egyáltalán szokása lenne csábítgatni.*
- Egy egér.
*Kezd is bele a magyarázatba Vörös kilétét illetőleg.*
- Nem láthattad, mert mindig gondosan elbújt. Vagy a hajamban vagy a batyuban. Ő volt az útitársam, de végül a szántókon maradt.
*Koncentrál oda a rövid bemutatásra, de szemei közben nem restek az árusokat felmérni. Meg azt a pónit. Meg a ruhákat. De végül az erszénye hiánytalan marad és azzal vissza is tér bátyja mellé. Talán majd máskor visszatér még egy körre. Hisz már felesleges a koldus álca, szép ruhája meg nem maradt egy szál sem. Csak, hát az árakon meglátszik, hogy a tehetősebb körökre van szabva. Mostohaapjával nem volt ilyenre gondja. Mindig volt valami szép, új ruha. De onnantól, hogy az önállóságot választotta bizony csínján kell bánnia az arannyal. Ezt elég hamar megtanulta, mikor először szabadult rá az árusok szépséges portékáira. Lett pár szép holmija, de sajnos azok egyike sem volt ehető. Korgó hassal pedig nehéz értékelni a szépséget.
Ahogy visszatér már bele is fognának, hogy Ziar társát felkutassák, de a törpe szerencséjükre elébe sétál a dolognak. Onnantól pedig inkább csendben megmarad szemlélőnek. Azt hamar kikövetkezteti, hogy a két férfi ismertsége nem onnan származhat, hogy árváknak adakoznak, meg a közjót igyekeznek fellendíteni. Abból legalábbis mindenképpen erre jut, hogy a törpe azonnal visszakérdez a kocsis megsegítése után. Valóban neki van ehhez köze, nem is látja benne a gondot. Hisz a kocsisnak segítség kellett, ők pedig tudtak segíteni, hát segítettek. De a törpe futó pillantása után mégis érez magában egy halovány szégyenérzetet. Mint a kisgyerek, mikor lebukik a csínyében, s noha az anya nem szidja meg, de a pillantásaiból könnyen kikövetkeztethető, hogy egyáltalán nem örül a tettnek. Így a szemeit inkább le is süti és még a bemutatásra is csak az utca követ fürkészve biccent. Egyedül csak akkor sandít fivérére, mikor amaz arról beszél, hogy a körükbe lép. Pár értetlen pislogás után egyelőre kérdés nélkül hagyja. Mégis milyen kört? Mert az utána hallottakból kiindulva nem valószínű, hogy haszna lenne. Valószínűleg nem azért van problémája a két férfinak az őrök mennyiségével, mert valamelyik ágyásba virágot készülnek ültetni. Úgy fest sikerült akkor visszatalálni bátyjához, mikor az valami komoly gazemberkedésen töri a fejét. Minden erejével azon van, hogy az aggodalom ne üljön ki az arcára, de az látható, hogy nem repes annak gondolatától, hogy nagy trutymák szaga terjeng a levegőben.
Megnyugtatná Wrojthot, hogy eszében sincs mintapolgárt faragni bátyjából. Ez amúgy is lehetetlen lenne. De őszintén ahhoz sem fűlik a foga, hogy valami komoly bajba keveredjen. Ám úgy érzi, hogy kis hal ő ebben a folyóban, így a véleményét meg is tartja magának. Egyelőre. Helyette türelmesen megvárja, amíg Wrojth is vásárol. Ha pedig utána valóban tovább indulnak, az ő részéről készen is áll.*
*Apró fintorba húzódik a szája a megjegyzés hallatán. Na még, hogy a nagynak. Mintha több elföltőnyi idő lenne kettejük között. Na, de jó. Ha Ziar így akar játszani, hát legyen. Noha kedve lenne széles vigyort ölteni az arcára, mégis igyekszik visszafogni magát és teljes komolysággal sandít fel fivérére.*
- Ne haragudjon bácsi. Igyekszem ezt észben tartani.
*A piszkálódást még megtoldja egy bájos szempillarebegtetéssel is, de a végére már kénytelen felkuncogni, ahogy finoman az oldalába csíp.*
- Ha ő nem is tartotta volna tiszteletben, én most kivételt tettem és nem csaptam le egy házas emberre.
*Mondja ezt olyan természetességgel, mintha az lenne a szórakozása, hogy foglalt férfiakat csábít az ágyába. Mintha amúgy bárkit is egyáltalán szokása lenne csábítgatni.*
- Egy egér.
*Kezd is bele a magyarázatba Vörös kilétét illetőleg.*
- Nem láthattad, mert mindig gondosan elbújt. Vagy a hajamban vagy a batyuban. Ő volt az útitársam, de végül a szántókon maradt.
*Koncentrál oda a rövid bemutatásra, de szemei közben nem restek az árusokat felmérni. Meg azt a pónit. Meg a ruhákat. De végül az erszénye hiánytalan marad és azzal vissza is tér bátyja mellé. Talán majd máskor visszatér még egy körre. Hisz már felesleges a koldus álca, szép ruhája meg nem maradt egy szál sem. Csak, hát az árakon meglátszik, hogy a tehetősebb körökre van szabva. Mostohaapjával nem volt ilyenre gondja. Mindig volt valami szép, új ruha. De onnantól, hogy az önállóságot választotta bizony csínján kell bánnia az arannyal. Ezt elég hamar megtanulta, mikor először szabadult rá az árusok szépséges portékáira. Lett pár szép holmija, de sajnos azok egyike sem volt ehető. Korgó hassal pedig nehéz értékelni a szépséget.
Ahogy visszatér már bele is fognának, hogy Ziar társát felkutassák, de a törpe szerencséjükre elébe sétál a dolognak. Onnantól pedig inkább csendben megmarad szemlélőnek. Azt hamar kikövetkezteti, hogy a két férfi ismertsége nem onnan származhat, hogy árváknak adakoznak, meg a közjót igyekeznek fellendíteni. Abból legalábbis mindenképpen erre jut, hogy a törpe azonnal visszakérdez a kocsis megsegítése után. Valóban neki van ehhez köze, nem is látja benne a gondot. Hisz a kocsisnak segítség kellett, ők pedig tudtak segíteni, hát segítettek. De a törpe futó pillantása után mégis érez magában egy halovány szégyenérzetet. Mint a kisgyerek, mikor lebukik a csínyében, s noha az anya nem szidja meg, de a pillantásaiból könnyen kikövetkeztethető, hogy egyáltalán nem örül a tettnek. Így a szemeit inkább le is süti és még a bemutatásra is csak az utca követ fürkészve biccent. Egyedül csak akkor sandít fivérére, mikor amaz arról beszél, hogy a körükbe lép. Pár értetlen pislogás után egyelőre kérdés nélkül hagyja. Mégis milyen kört? Mert az utána hallottakból kiindulva nem valószínű, hogy haszna lenne. Valószínűleg nem azért van problémája a két férfinak az őrök mennyiségével, mert valamelyik ágyásba virágot készülnek ültetni. Úgy fest sikerült akkor visszatalálni bátyjához, mikor az valami komoly gazemberkedésen töri a fejét. Minden erejével azon van, hogy az aggodalom ne üljön ki az arcára, de az látható, hogy nem repes annak gondolatától, hogy nagy trutymák szaga terjeng a levegőben.
Megnyugtatná Wrojthot, hogy eszében sincs mintapolgárt faragni bátyjából. Ez amúgy is lehetetlen lenne. De őszintén ahhoz sem fűlik a foga, hogy valami komoly bajba keveredjen. Ám úgy érzi, hogy kis hal ő ebben a folyóban, így a véleményét meg is tartja magának. Egyelőre. Helyette türelmesen megvárja, amíg Wrojth is vásárol. Ha pedig utána valóban tovább indulnak, az ő részéről készen is áll.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-28 09:41:26
Üzenet elküldve: 2025-04-28 09:41:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Nem is tudja, hogy milyen reakcióra számított azok után, hogy ráhagyta a szekér helyreállítását. Mondjuk nem gondolta volna, hogy valóban segítőkezet nyújt, hanem, hogy minden gondolat nélkül hagyja magára a szerencsétlen kocsist. Mindegy, kár erre gondolnia, ami történt megtörtént.
Hogy mire gondolt semmirekellő alatt, az édes mindegy. Elvégre egy vicc, csak akkor számít viccnek, ha a másik nevet rajta. Mondjuk ebből kiindulva a kocsinál történt baleset, előbb lesz vicc, mint tragédia a törp számára. Innen csak lejjebb eshet, vagy repülhet... *
- Mindjárt kapsz egy olyan sárpakolást…!
* Kezd bele durvább hangnemben, de aztán hamar türtőzteti magát, majd elnémul. Az eddig elfogyasztott alkohol? Kizárt, ki hallott már olyan törpről, aki alkohol hatása alatt agresszív lesz? Esetleg Lazziar női társa lenne, aki miatt türtőzteti magát? Látta már nővel, nem is olyan régen, szóval ez sem lesz az! Lehet köze van néhány igen erősen felfegyverzett aranyköpenyeshez, akikkel nem szeretne komolyabb összetűzésbe keveredni.
Egyik szemöldöke megemelkedik a hallottakra. Hogy visszarakták a kereket, az még hagyján, de, hogy jóságos? Kezd egyre jobban álomra hasonlítani a mai nap. Vagy álmodik, vagy már nagyon rég meghalt! Igen, csakis ez lehet a megoldás! *
- Jó tündér?
* Pillant át a lányra, majd egy rövid pillanattal később vissza a férfira. *
- Te?
* Ha ez igaz, még a végén kiderül, hogy a törp is tündérnek minősül! Az meg még csak hab a tortán, hogy az újonnan megismert lányra csak úgy hivatkozik, mint a legújabb cinkostársuk. Egyre jobban úgy érzi, hogy erről sem őt, sem a lányt nem kérdezte meg. Bár a törp megemlíttette, hogy kellenek új tagok, így egy rossz szava sem lehet, de azért az erős túlzásokat nem díjazza. Egy aprót bólint felé, majd vissza is fordul a férfihoz. *
- Remélem nem az az egyetlen képessége, hogy mintapolgárrá varázsol téged!
* Azzal nem mennének sokra! *
- Mindenesetre menyünk valahova, ez a tömeg, kikészít. Talán…
* Megakad mondandójában, ugyanis észrevesz valami igazán ledöbbentőt az egyik kirakatban. A páros kikerülve oda is lép, hogy közelebbről szemügyre vegye a portékát. *
- Na, erről beszélek! Így néz ki egy valamire való bökő!
* Sokat nem is vár vele, elő is veszi a kis erszényét, és egy rövid szemlét követve átcsúsztatja az erszényt az asztalon. Ha matek tudása nem hagyja cserben, akkor 400 aranynak
kell lennie. *
* Nem is tudja, hogy milyen reakcióra számított azok után, hogy ráhagyta a szekér helyreállítását. Mondjuk nem gondolta volna, hogy valóban segítőkezet nyújt, hanem, hogy minden gondolat nélkül hagyja magára a szerencsétlen kocsist. Mindegy, kár erre gondolnia, ami történt megtörtént.
Hogy mire gondolt semmirekellő alatt, az édes mindegy. Elvégre egy vicc, csak akkor számít viccnek, ha a másik nevet rajta. Mondjuk ebből kiindulva a kocsinál történt baleset, előbb lesz vicc, mint tragédia a törp számára. Innen csak lejjebb eshet, vagy repülhet... *
- Mindjárt kapsz egy olyan sárpakolást…!
* Kezd bele durvább hangnemben, de aztán hamar türtőzteti magát, majd elnémul. Az eddig elfogyasztott alkohol? Kizárt, ki hallott már olyan törpről, aki alkohol hatása alatt agresszív lesz? Esetleg Lazziar női társa lenne, aki miatt türtőzteti magát? Látta már nővel, nem is olyan régen, szóval ez sem lesz az! Lehet köze van néhány igen erősen felfegyverzett aranyköpenyeshez, akikkel nem szeretne komolyabb összetűzésbe keveredni.
Egyik szemöldöke megemelkedik a hallottakra. Hogy visszarakták a kereket, az még hagyján, de, hogy jóságos? Kezd egyre jobban álomra hasonlítani a mai nap. Vagy álmodik, vagy már nagyon rég meghalt! Igen, csakis ez lehet a megoldás! *
- Jó tündér?
* Pillant át a lányra, majd egy rövid pillanattal később vissza a férfira. *
- Te?
* Ha ez igaz, még a végén kiderül, hogy a törp is tündérnek minősül! Az meg még csak hab a tortán, hogy az újonnan megismert lányra csak úgy hivatkozik, mint a legújabb cinkostársuk. Egyre jobban úgy érzi, hogy erről sem őt, sem a lányt nem kérdezte meg. Bár a törp megemlíttette, hogy kellenek új tagok, így egy rossz szava sem lehet, de azért az erős túlzásokat nem díjazza. Egy aprót bólint felé, majd vissza is fordul a férfihoz. *
- Remélem nem az az egyetlen képessége, hogy mintapolgárrá varázsol téged!
* Azzal nem mennének sokra! *
- Mindenesetre menyünk valahova, ez a tömeg, kikészít. Talán…
* Megakad mondandójában, ugyanis észrevesz valami igazán ledöbbentőt az egyik kirakatban. A páros kikerülve oda is lép, hogy közelebbről szemügyre vegye a portékát. *
- Na, erről beszélek! Így néz ki egy valamire való bökő!
* Sokat nem is vár vele, elő is veszi a kis erszényét, és egy rövid szemlét követve átcsúsztatja az erszényt az asztalon. Ha matek tudása nem hagyja cserben, akkor 400 aranynak
kell lennie. *
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 20:00:12
Üzenet elküldve: 2025-04-27 20:00:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Egy értetlen fintor húzódik arcára, aminek köszönhetően bal szemöldöke az egekbe szalad a másik pedig pont, hogy összehúzódik. Szája széle pedig majdnem a füléig szalad a hunyorgatott szem oldalán. Valahogy így tekint mostohájára, a furcsa kérdése során. Hirtelen nem tudja eldönteni a lány képéről, hogy az most csak ugratja, vagy komolyan gondolja ezt.*
-Amit szabad a nagynak nem szabad a kisebbnek.
*Kacag fel gonoszan, korban valóban idősebb nála, de nem sokkal talán egy fél emberöltővel csupán, ami elf években is csak néhányat jelent. Legalább is számukra.
Abban biztos lehet, főleg hogy bátyja hírhedten nem kedveli a tengeri levegőt, sőt még a hajózást sem. Így a levegő helyett inkább más folyt a víz helyett. Alkohol, és némi vér ha belekötöttek itt vagy ott. De szerencsére az utóbbira alig került sor. Bár való igaz, a törpénél majdnem kihúzta a gyufát.*
-Áh, azért mert van macska a háznál néha bejönnek az egerek.
*Vonja meg a vállát ismét gonoszan. Sosem volt az a hűséges fajta, meg aztán az úri hölgyeknek is szerette csapni a szelet apja báljain, annak ellenére urukkal az apja a másik szobában tárgyalt.
Persze az is lehet, csak nem találta meg a hozzá illő nőt, aki képes lenne megzabolázni őt.*
-Vörös? Ammeg kicsoda?
*Húzódik a szájára egy hasonló fintor mint az előbb. Mert nem emlékszek arra, hogy bárkit is látott volna múltkor sem mostohájával.*
-Az az. Majd meglátod.
*Kacsint egyet Rinere. Bár nem az a célja, hogy galád módon leitassa a lányt, és annak nadrágjába könnyebb útja legyen, egyes hölgyeknél talán erre folyamodna. De Ő. Ennél többet érdemel. Lehet többet érdemel, mint amit ő valaha is képes lenne nyújtani. Bár ebbe még fél belegondolni is.
A nézelődésben hagyja mostoháját kibontakozni, ácsorog a tömegben, és szemmel tartja a lány fel alá járkálását a bazárok között, na meg persze az elengedhetetlen póni. Szíve szerint hazahozná, csak tényleg szegény jószággal mit kezdjen. Kikötné a ház előtt, aztán ázna fázna, ennél meg bőven jobbat érdemel bármelyik állat.
Rine hamar visszatalál hozzá, és egy kedves félmosollyal üdvözli a rövid távolléte után, amíg nézelődött. Mondatát szinte alig fejezi be, még ő is hozzátenne valamit.*
-Nem beszéltük meg, mert a dörgő mo.. ÁÁáá. Hát itt vagy! Jól esett a sárpakolás? Lihanechben ezért fizetni is szokás tudod?
*Húzódik arca gonosz félmolyosra. A semmirekellőt se sértésnek szánta, ez egy mondhatni, inkább szakmabeli kifejezés, mert hát mire jók ők ha nem pont arra. A semmire. Lopnának valamit valakitől, rákérdez a városőr mi van a kezedben? Semmi. Na ugyebár.
Azonban a törpe kíváncsi tekintete jól szolgál továbbra is, így rákérdez hamar Rine miben létére. Lazziarben elindul egyfajta, védelmi érzet, pont azért, mert ez a világ nem Rinének való, és bármennyire megakarja óvni, most pont az ellenkezőjét érte el.*
-Nem, képzeld a lány kihozta belőlem a jóságos tündér keresztanyát, a nyomorultnak visszaraktuk a hiányzó kerekét, na meg a szekérét is. Aztán útjára engedtük.
*Néz sejtelmesen körbe a társaságon. Majd picit közelebb húzva magához Rinét, hogy biztonságban. Majd így folytatja tovább a bemutatkozást.*
-Wrojth, enged meg, hogy bemutassam Rinewenyat. Egy a köreinket fogja boldogítani. Remélem nem bánod.
*Pont úgy adja ezt elő, mintha az apja lenne. Már most forgolódik a saját gyomra, ahogy szinte mézes mázosan forgatja saját szavait.*
-Igen, szemed nem csal meg, ma este ünnepelünk. Ami pedig a bádog dobozokat illeti. Igen. Túl sokan vannak, ez nem jó jel. Amíg az ünnepség tart, kétlem bármit is tudnánk velük kezdeni. Remélhetőleg ha ez a hercehurca elmúlik többet tudunk majd. Addig pedig, mindent a szemnek semmit a kéznek.
*Húzódik arca egy sejtelmesre mosolyra, majd végig nézve a másik kettőn, várja miként fogadják egymást társaságát.*
*Egy értetlen fintor húzódik arcára, aminek köszönhetően bal szemöldöke az egekbe szalad a másik pedig pont, hogy összehúzódik. Szája széle pedig majdnem a füléig szalad a hunyorgatott szem oldalán. Valahogy így tekint mostohájára, a furcsa kérdése során. Hirtelen nem tudja eldönteni a lány képéről, hogy az most csak ugratja, vagy komolyan gondolja ezt.*
-Amit szabad a nagynak nem szabad a kisebbnek.
*Kacag fel gonoszan, korban valóban idősebb nála, de nem sokkal talán egy fél emberöltővel csupán, ami elf években is csak néhányat jelent. Legalább is számukra.
Abban biztos lehet, főleg hogy bátyja hírhedten nem kedveli a tengeri levegőt, sőt még a hajózást sem. Így a levegő helyett inkább más folyt a víz helyett. Alkohol, és némi vér ha belekötöttek itt vagy ott. De szerencsére az utóbbira alig került sor. Bár való igaz, a törpénél majdnem kihúzta a gyufát.*
-Áh, azért mert van macska a háznál néha bejönnek az egerek.
*Vonja meg a vállát ismét gonoszan. Sosem volt az a hűséges fajta, meg aztán az úri hölgyeknek is szerette csapni a szelet apja báljain, annak ellenére urukkal az apja a másik szobában tárgyalt.
Persze az is lehet, csak nem találta meg a hozzá illő nőt, aki képes lenne megzabolázni őt.*
-Vörös? Ammeg kicsoda?
*Húzódik a szájára egy hasonló fintor mint az előbb. Mert nem emlékszek arra, hogy bárkit is látott volna múltkor sem mostohájával.*
-Az az. Majd meglátod.
*Kacsint egyet Rinere. Bár nem az a célja, hogy galád módon leitassa a lányt, és annak nadrágjába könnyebb útja legyen, egyes hölgyeknél talán erre folyamodna. De Ő. Ennél többet érdemel. Lehet többet érdemel, mint amit ő valaha is képes lenne nyújtani. Bár ebbe még fél belegondolni is.
A nézelődésben hagyja mostoháját kibontakozni, ácsorog a tömegben, és szemmel tartja a lány fel alá járkálását a bazárok között, na meg persze az elengedhetetlen póni. Szíve szerint hazahozná, csak tényleg szegény jószággal mit kezdjen. Kikötné a ház előtt, aztán ázna fázna, ennél meg bőven jobbat érdemel bármelyik állat.
Rine hamar visszatalál hozzá, és egy kedves félmosollyal üdvözli a rövid távolléte után, amíg nézelődött. Mondatát szinte alig fejezi be, még ő is hozzátenne valamit.*
-Nem beszéltük meg, mert a dörgő mo.. ÁÁáá. Hát itt vagy! Jól esett a sárpakolás? Lihanechben ezért fizetni is szokás tudod?
*Húzódik arca gonosz félmolyosra. A semmirekellőt se sértésnek szánta, ez egy mondhatni, inkább szakmabeli kifejezés, mert hát mire jók ők ha nem pont arra. A semmire. Lopnának valamit valakitől, rákérdez a városőr mi van a kezedben? Semmi. Na ugyebár.
Azonban a törpe kíváncsi tekintete jól szolgál továbbra is, így rákérdez hamar Rine miben létére. Lazziarben elindul egyfajta, védelmi érzet, pont azért, mert ez a világ nem Rinének való, és bármennyire megakarja óvni, most pont az ellenkezőjét érte el.*
-Nem, képzeld a lány kihozta belőlem a jóságos tündér keresztanyát, a nyomorultnak visszaraktuk a hiányzó kerekét, na meg a szekérét is. Aztán útjára engedtük.
*Néz sejtelmesen körbe a társaságon. Majd picit közelebb húzva magához Rinét, hogy biztonságban. Majd így folytatja tovább a bemutatkozást.*
-Wrojth, enged meg, hogy bemutassam Rinewenyat. Egy a köreinket fogja boldogítani. Remélem nem bánod.
*Pont úgy adja ezt elő, mintha az apja lenne. Már most forgolódik a saját gyomra, ahogy szinte mézes mázosan forgatja saját szavait.*
-Igen, szemed nem csal meg, ma este ünnepelünk. Ami pedig a bádog dobozokat illeti. Igen. Túl sokan vannak, ez nem jó jel. Amíg az ünnepség tart, kétlem bármit is tudnánk velük kezdeni. Remélhetőleg ha ez a hercehurca elmúlik többet tudunk majd. Addig pedig, mindent a szemnek semmit a kéznek.
*Húzódik arca egy sejtelmesre mosolyra, majd végig nézve a másik kettőn, várja miként fogadják egymást társaságát.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:23:12
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:23:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
-Hát, ha olyan más van a nadrágjukban, akkor fiúk, nem?
*Vonja fel a szemöldökeit kissé értetlenül. Hát nem gyerek már ő, igenis tisztában van azzal, hogy mi a különbség nő és férfi között. Még akkor is, ha még nem volt alkalma közelebbről is kitapasztalni. Abba meg ő maga bele sem gondol, hogy férfi tehet kedvére férfinak is, nem csak nőnek. No igen, azért van még hová fejlődnie ezen a téren.*
- Azt hiszed csak neked szabad?
*Fújja fel kissé durcásan a képét. Mert hát nem buta ő, majdnem tisztában van azzal, hogy Lazziar bizonyára nem csak kikötői levegőt szívni ment a Sellőház környékére. Féltékeny volna? Igazából egy kicsit talán, de itt újra kényszerű visszakanyarodni oda, hogy Ziar hozzáállása a világhoz szabadabb, mint az övé. Sokkal szabadabb. Az a nem olyan rég elcsattant csók, ez a meghitt közelség jóleső, de eszébe sem jutna, hogy bekorlátozza a fiút. Éppen ezért nagyjából el is várható ennek viszonzása, nem? Bár egyelőre ilyen veszély senkit sem fenyeget, mert nem nagyon kell számolgatnia, hogy hány férfi áhítozik utána. Nagyjából és pontosan semennyi.*
- Egy fiuk van, az is házas.
*Vonja meg a vállait egyszerűen.*
- Igazából egyedül világot látni kedvem sem volt sok. Amióta Vörös otthagyott még inkább elment tőle a kedvem.
*Hiányzik neki az az átkozott kis egér. Azért épp elég időt töltöttek már együtt ahhoz, hogy az a kis vakarék a szívéhez nőjön. De egyszer csak puff, Vörösnek már volt másik barátja, akivel vígan fosztogathatták az éléskamrákat. Reméli, hogy a macska nem fogta meg.*
- Legyen A bor.
*Ingatja meg a fejét. Hát igen, nem az a típus, akit lázba hoz az alkohol. Egy-egy pohárral persze eliszogat néha, de a kettőnél több hamar bajt okoz a fejében. Az idő előrehaladtával ezen képessége mit sem fejlődött. Bezzeg a doboz. Na az már jobban felkelti a kíváncsiságát, persze egészen addig, amíg meg nem látja a szép ruhákat. Na meg a pónit. Fáj is a szíve, hogy nem kapja elő rögvest az erszényét, hogy hazavigye magával. De aztán hol tartaná? Meg egyáltalán minek, ha megülni sem tudja? Nem olyan égimeszelő, mint bátyja, de egy pónihoz azért igencsak nyurga alkat.
Így inkább gyorsan végez azzal a nézelődéssel és visszatér bátyja mellé. Egy futó pillantást még azért kapnak az ékszerek is, de szerencsére sosem volt az a típus, aki aranyat szeretne magára aggatni.*
- Hát, ha megbeszéltétek volna, hogy hol legyen a találka, akkor most könnyebb lenne a do...
*A mondat befejezetlen marad, mert a háta mögül meg is üti a fülét a félig-meddig idegen hang. Mert ugye csak egyszer hallotta káromkodni, még ott a kereke vesztett kocsi mellett. Megpördülve pislog először szemmagasságba, de hamar észbe kapva viszi valamelyest lejjebb a tekintetét. Nem javítja ki a törpét, hogy nem barát ő, újnak meg főleg nem új, a köszönést is elintézi egy egyszerű, de szégyenlős biccentéssel. Azzal pedig kicsit hátrébb húzódik, hogy ne zavarja a vizet túlságosan a férfiak között.*
A hozzászólás írója (Rinewenya Eraonewer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.27 19:23:55
-Hát, ha olyan más van a nadrágjukban, akkor fiúk, nem?
*Vonja fel a szemöldökeit kissé értetlenül. Hát nem gyerek már ő, igenis tisztában van azzal, hogy mi a különbség nő és férfi között. Még akkor is, ha még nem volt alkalma közelebbről is kitapasztalni. Abba meg ő maga bele sem gondol, hogy férfi tehet kedvére férfinak is, nem csak nőnek. No igen, azért van még hová fejlődnie ezen a téren.*
- Azt hiszed csak neked szabad?
*Fújja fel kissé durcásan a képét. Mert hát nem buta ő, majdnem tisztában van azzal, hogy Lazziar bizonyára nem csak kikötői levegőt szívni ment a Sellőház környékére. Féltékeny volna? Igazából egy kicsit talán, de itt újra kényszerű visszakanyarodni oda, hogy Ziar hozzáállása a világhoz szabadabb, mint az övé. Sokkal szabadabb. Az a nem olyan rég elcsattant csók, ez a meghitt közelség jóleső, de eszébe sem jutna, hogy bekorlátozza a fiút. Éppen ezért nagyjából el is várható ennek viszonzása, nem? Bár egyelőre ilyen veszély senkit sem fenyeget, mert nem nagyon kell számolgatnia, hogy hány férfi áhítozik utána. Nagyjából és pontosan semennyi.*
- Egy fiuk van, az is házas.
*Vonja meg a vállait egyszerűen.*
- Igazából egyedül világot látni kedvem sem volt sok. Amióta Vörös otthagyott még inkább elment tőle a kedvem.
*Hiányzik neki az az átkozott kis egér. Azért épp elég időt töltöttek már együtt ahhoz, hogy az a kis vakarék a szívéhez nőjön. De egyszer csak puff, Vörösnek már volt másik barátja, akivel vígan fosztogathatták az éléskamrákat. Reméli, hogy a macska nem fogta meg.*
- Legyen A bor.
*Ingatja meg a fejét. Hát igen, nem az a típus, akit lázba hoz az alkohol. Egy-egy pohárral persze eliszogat néha, de a kettőnél több hamar bajt okoz a fejében. Az idő előrehaladtával ezen képessége mit sem fejlődött. Bezzeg a doboz. Na az már jobban felkelti a kíváncsiságát, persze egészen addig, amíg meg nem látja a szép ruhákat. Na meg a pónit. Fáj is a szíve, hogy nem kapja elő rögvest az erszényét, hogy hazavigye magával. De aztán hol tartaná? Meg egyáltalán minek, ha megülni sem tudja? Nem olyan égimeszelő, mint bátyja, de egy pónihoz azért igencsak nyurga alkat.
Így inkább gyorsan végez azzal a nézelődéssel és visszatér bátyja mellé. Egy futó pillantást még azért kapnak az ékszerek is, de szerencsére sosem volt az a típus, aki aranyat szeretne magára aggatni.*
- Hát, ha megbeszéltétek volna, hogy hol legyen a találka, akkor most könnyebb lenne a do...
*A mondat befejezetlen marad, mert a háta mögül meg is üti a fülét a félig-meddig idegen hang. Mert ugye csak egyszer hallotta káromkodni, még ott a kereke vesztett kocsi mellett. Megpördülve pislog először szemmagasságba, de hamar észbe kapva viszi valamelyest lejjebb a tekintetét. Nem javítja ki a törpét, hogy nem barát ő, újnak meg főleg nem új, a köszönést is elintézi egy egyszerű, de szégyenlős biccentéssel. Azzal pedig kicsit hátrébb húzódik, hogy ne zavarja a vizet túlságosan a férfiak között.*
A hozzászólás írója (Rinewenya Eraonewer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.27 19:23:55
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 17:43:21
Üzenet elküldve: 2025-04-27 17:43:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ahogy helyet foglal a kifejezetten kényelmes, puha fotelben, és arra vár, hogy a házigazda bort töltsön neki, van ideje néhány rövidke másodpercben átgondolnia a helyzetét, melybe viszonylag váratlanul csöppent bele.
Itt ül egy újonnan épített nemesi kúriában két előkelőség társaságában. Az egyikük frissen szerezte a rangját, míg másikuk már ebbe az életbe született bele. Kettejük közül Elaris tűnik szerényebbnek és visszafogottabbnak mind az öltözéke, mind a viselkedése alapján, de könnyen lehet, hogy mindez csak felszínes látszat. Még mindig tisztán él benne a kép, ahogy egyszerűen csak meghívatta magát ide. És akkor ott van Nixomia. Harsány, karakán egyéniség, ki nem fél hangoztatni a véleményét és mutogatni a megszerzett vagyonát, de a nemesi életet illető tapasztalatban jócskán hiányt szenved még, ráadásul egyedül tervez megbirkózni a rá váró nehézségekkel. Ez hát a helyzet, és ebből kellene valahogy a legjobbat kihoznia.
Belekortyol a borba, míg hallgatja Nixomia történetét, majd miután Elaris továbbra is csendesnek tűnik, újra ő szólal meg először.*
- Először is, fogadja őszinte részvétem, ami a szüleit illeti, kisasszony. A kalandvágy egy izgalmas dolog, de engedje meg, hogy megkérdezzem, az Ön távollétében ki fogja vezetni a felvenni kívánt személyzetet? Elaris kisasszony biztosan sokat tudna mesélni arról, hogy egy ekkora kúria fenntartása és a személyzet irányítása nem kis feladat. *Fogalma sincs, hogy valójában mekkora, még soha nem élt nemesi kúriában, de azt már biztosan tudja, hogy egészen eddig Nixomia sem, így nyugodtan mondhat bármit. Itt ül azonban mellettük valaki, aki ebbe született bele. Elaris, ki mindkettejüknél jobban tudhatja, hogy működik a nemesek élete. Merlana kockáztat, de arra számít, hogy a Liraen-ház üdvöskéje helyeselni fog majd a szavaira.*
- Ha igényt tart rá, Nixomia kisasszony, nem csak az előadásban, hanem a tervezésben és a szervezésben is szívesen segítek, s mindez nem kerülne Önnek egyetlen extra aranyába sem. *Persze, ingyen semmi nincs, de mindent csak szépen sorjában. Egyelőre arra már rájött, hogy Nixomiának nem igazán lehetnek barátai, vagy ismerősei, talán nincs is senki, akit meghívhatna erre a bizonyos partira, csak valakinek kérkedni akart az új otthonával. Nos, ő pont ezt igyekszik meglovagolni, és ha téved, még akkor is lesz lehetősége visszakozni az ajánlatát illetően.*
*Ahogy helyet foglal a kifejezetten kényelmes, puha fotelben, és arra vár, hogy a házigazda bort töltsön neki, van ideje néhány rövidke másodpercben átgondolnia a helyzetét, melybe viszonylag váratlanul csöppent bele.
Itt ül egy újonnan épített nemesi kúriában két előkelőség társaságában. Az egyikük frissen szerezte a rangját, míg másikuk már ebbe az életbe született bele. Kettejük közül Elaris tűnik szerényebbnek és visszafogottabbnak mind az öltözéke, mind a viselkedése alapján, de könnyen lehet, hogy mindez csak felszínes látszat. Még mindig tisztán él benne a kép, ahogy egyszerűen csak meghívatta magát ide. És akkor ott van Nixomia. Harsány, karakán egyéniség, ki nem fél hangoztatni a véleményét és mutogatni a megszerzett vagyonát, de a nemesi életet illető tapasztalatban jócskán hiányt szenved még, ráadásul egyedül tervez megbirkózni a rá váró nehézségekkel. Ez hát a helyzet, és ebből kellene valahogy a legjobbat kihoznia.
Belekortyol a borba, míg hallgatja Nixomia történetét, majd miután Elaris továbbra is csendesnek tűnik, újra ő szólal meg először.*
- Először is, fogadja őszinte részvétem, ami a szüleit illeti, kisasszony. A kalandvágy egy izgalmas dolog, de engedje meg, hogy megkérdezzem, az Ön távollétében ki fogja vezetni a felvenni kívánt személyzetet? Elaris kisasszony biztosan sokat tudna mesélni arról, hogy egy ekkora kúria fenntartása és a személyzet irányítása nem kis feladat. *Fogalma sincs, hogy valójában mekkora, még soha nem élt nemesi kúriában, de azt már biztosan tudja, hogy egészen eddig Nixomia sem, így nyugodtan mondhat bármit. Itt ül azonban mellettük valaki, aki ebbe született bele. Elaris, ki mindkettejüknél jobban tudhatja, hogy működik a nemesek élete. Merlana kockáztat, de arra számít, hogy a Liraen-ház üdvöskéje helyeselni fog majd a szavaira.*
- Ha igényt tart rá, Nixomia kisasszony, nem csak az előadásban, hanem a tervezésben és a szervezésben is szívesen segítek, s mindez nem kerülne Önnek egyetlen extra aranyába sem. *Persze, ingyen semmi nincs, de mindent csak szépen sorjában. Egyelőre arra már rájött, hogy Nixomiának nem igazán lehetnek barátai, vagy ismerősei, talán nincs is senki, akit meghívhatna erre a bizonyos partira, csak valakinek kérkedni akart az új otthonával. Nos, ő pont ezt igyekszik meglovagolni, és ha téved, még akkor is lesz lehetősége visszakozni az ajánlatát illetően.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:57:52
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:57:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Merlana után Elaris kerül a figyelem középpontjába. Nixomiát meglepi, hogy nem alkimista a lány. Nem irigyli a lányt, még így sem, hogy nemesnek született. Egy félvérnek ez inkább teher, mintsem áldás. Mivel képtelen az utódnemzésre, ezért eléggé félre szokták őket lökni. Talán a csendes visszahúzódása sem a véletlen műve. Nem firtat ilyen kényes részleteket.*
- Nagyon hasznos készség. Nehéz, de mindenképpen tiszteletre méltó foglalkozás.* A gyógyítóknak és orvosoknak nagy tisztelete van a fegyvert0forgatók között.*
- Általában nyílt kártyákkal játszom. A legtöbben úgyis csak egy bolond újnemesként fognak rám tekinteni. De valóban igaza lehet, hogy visszább kéne fognom magam.* Most nehezére esik ez, mert hatalmat kapott, szinte maga előtt érzi a világot. Pont olyan, ahogy eddig is. Tüzes és meggondolatlan, ami egyszer majd a vesztét fogja okozni. Innen már csak egy lépés, hogy a tágas hallban találják magukat. Itt eldicsekszik még a hely árával is. Nem gondolja, hogy ezzel bárkinek is újat tudott volna mondani. Nyilvánosan hirdették, hogy ennyi aranyért nemesi cím és kúria is jár. Még az a koszos disznó is tudott róla, aki a vele szemtelenkedett a fogadóban. Lényegtelen, amíg nem kerülnek kimondásra a gondolatok. Hellyel kínálja őket, aztán bort bont. Egy kupával magának és eggyel Merlanának is tölt.*
- Ha meggondolná magát, akkor kérem szóljon!* Tesz azért egy üres kupát még le az asztalra. Ezután helyet foglal és enyhén megemeli poharát a másik két hölgy irányában. Koccintani nem fog, vagy regéket szavalni, csak belekortyol a vörös nedűbe. Hűs, kellemesen tanninos ízű, de mégis karakteres bor. Az édesebb bort jobban kedveli, de ez is le fog csúszni.*
- Persze, hogy egyedül fogok élni. Nekem nincs családom. Megölték őket gyermekkoromban. Törpök neveltek fel. Férfi nincs, egyelőre nem kötöm le magam, meg nem is nagyon tudnak megmaradni mellettem.* Kuncog fel. Még a sellő férfi sem bírta ki, pedig neki fizetett is. A barbár, meg a zsoldos is hasonlóan járt. Pedig azok keményebb fából voltak faragva.*
- Amúgy sem tervezek sokat itt ücsörögni. Szenvedélyesen szeretek vadászni nagy és veszélyes vadakra. Nem olyan fajta vagyok, aki sokáig üldögél egy helyben.* Árul el megint pár dolgot magáról.*
- Nem tudom. Nem gondolkodtam még azon, hogy kiket kéne meghívni, vagy azon, hogy a szolgákat összeszedni.
* Merlana után Elaris kerül a figyelem középpontjába. Nixomiát meglepi, hogy nem alkimista a lány. Nem irigyli a lányt, még így sem, hogy nemesnek született. Egy félvérnek ez inkább teher, mintsem áldás. Mivel képtelen az utódnemzésre, ezért eléggé félre szokták őket lökni. Talán a csendes visszahúzódása sem a véletlen műve. Nem firtat ilyen kényes részleteket.*
- Nagyon hasznos készség. Nehéz, de mindenképpen tiszteletre méltó foglalkozás.* A gyógyítóknak és orvosoknak nagy tisztelete van a fegyvert0forgatók között.*
- Általában nyílt kártyákkal játszom. A legtöbben úgyis csak egy bolond újnemesként fognak rám tekinteni. De valóban igaza lehet, hogy visszább kéne fognom magam.* Most nehezére esik ez, mert hatalmat kapott, szinte maga előtt érzi a világot. Pont olyan, ahogy eddig is. Tüzes és meggondolatlan, ami egyszer majd a vesztét fogja okozni. Innen már csak egy lépés, hogy a tágas hallban találják magukat. Itt eldicsekszik még a hely árával is. Nem gondolja, hogy ezzel bárkinek is újat tudott volna mondani. Nyilvánosan hirdették, hogy ennyi aranyért nemesi cím és kúria is jár. Még az a koszos disznó is tudott róla, aki a vele szemtelenkedett a fogadóban. Lényegtelen, amíg nem kerülnek kimondásra a gondolatok. Hellyel kínálja őket, aztán bort bont. Egy kupával magának és eggyel Merlanának is tölt.*
- Ha meggondolná magát, akkor kérem szóljon!* Tesz azért egy üres kupát még le az asztalra. Ezután helyet foglal és enyhén megemeli poharát a másik két hölgy irányában. Koccintani nem fog, vagy regéket szavalni, csak belekortyol a vörös nedűbe. Hűs, kellemesen tanninos ízű, de mégis karakteres bor. Az édesebb bort jobban kedveli, de ez is le fog csúszni.*
- Persze, hogy egyedül fogok élni. Nekem nincs családom. Megölték őket gyermekkoromban. Törpök neveltek fel. Férfi nincs, egyelőre nem kötöm le magam, meg nem is nagyon tudnak megmaradni mellettem.* Kuncog fel. Még a sellő férfi sem bírta ki, pedig neki fizetett is. A barbár, meg a zsoldos is hasonlóan járt. Pedig azok keményebb fából voltak faragva.*
- Amúgy sem tervezek sokat itt ücsörögni. Szenvedélyesen szeretek vadászni nagy és veszélyes vadakra. Nem olyan fajta vagyok, aki sokáig üldögél egy helyben.* Árul el megint pár dolgot magáról.*
- Nem tudom. Nem gondolkodtam még azon, hogy kiket kéne meghívni, vagy azon, hogy a szolgákat összeszedni.
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:45:19
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:45:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
* Egy új, számára nem megszokott kifejezést lát az elf arcán. Bár ez önmagában nem jelent sokat, mivel nem ismerik olyan régóta egymást. Eddig abban a hitben volt, hogy Lazziar hasonlít rá! Önző, szívtelen, rettenthetetlen, ha kell valami, megszerzik! Lehet túl sok időt töltött a náluk sokkal önzőbb lények között s elvesztette azt, amire sokan talán a legfontosabbként gondolnak. Szeretet. Abból egy grammnyival sincs már a padláson! Nem tetszik ez neki, bár amíg a másik nem veszti szem elől a célt, és nem romlik a „munkakedve”, addig azt csinálhat, amit csak akar.
Mindent lát, szóval a legtöbb kérdésre megkapta a választ. Megunva a kémkedést előlép a menedéket nyújtó bódé mögül, majd elkezd feléjük sétálni. Hacsak nem fordulnak pont felé, úgy teljesen észrevétlenül közelíti meg a párost hátulról. Közben még el is csen egy kupa bort egy közeli felajánlótól, mert nehogy már üres legyen a keze! *
- Semmirekellő.
* Ismétli mögüle, majd belekortyol a borába. Bosszantja a fülét ez a szó s hirtelen nem is tudja mivel érdemelte ki ezt a titulust. *
- Látom bevásároltál.
* Néz végig a férfi kezében lévő dolgokra, majd a tekintete egyből átfordul a mellette lévő nőre. *
- És még új barátot is szereztél! Remélem beleborítottátok a szekeret a meredélybe!
* Nem szeretné látni távozásánál azt a kocsit. Sem az útszélén lerobbanva, sem munkában, sehogy! Titkon reméli, hogy Lazziar felgyújtotta, majd a maradványokat a meredély legaljára száműzte, de sejti, hogy ez túl nagy kérés lenne. *
- Itt még az őrök is úgy néznek ki, mint akikben kék vér csörgedezik! Ha nem lenne ez az ünnepély be sem engedtek volna szerintem!
* Természetesen magára céloz. Valószínű, hogy több ilyen jó lehetőségük körbeszaglászni nem lesz. Bár az biztos, hogy több őrt rendeltek ki az ünnepélyre, mint a jövőben, de ki tudhatja ezt igazán? *
* Egy új, számára nem megszokott kifejezést lát az elf arcán. Bár ez önmagában nem jelent sokat, mivel nem ismerik olyan régóta egymást. Eddig abban a hitben volt, hogy Lazziar hasonlít rá! Önző, szívtelen, rettenthetetlen, ha kell valami, megszerzik! Lehet túl sok időt töltött a náluk sokkal önzőbb lények között s elvesztette azt, amire sokan talán a legfontosabbként gondolnak. Szeretet. Abból egy grammnyival sincs már a padláson! Nem tetszik ez neki, bár amíg a másik nem veszti szem elől a célt, és nem romlik a „munkakedve”, addig azt csinálhat, amit csak akar.
Mindent lát, szóval a legtöbb kérdésre megkapta a választ. Megunva a kémkedést előlép a menedéket nyújtó bódé mögül, majd elkezd feléjük sétálni. Hacsak nem fordulnak pont felé, úgy teljesen észrevétlenül közelíti meg a párost hátulról. Közben még el is csen egy kupa bort egy közeli felajánlótól, mert nehogy már üres legyen a keze! *
- Semmirekellő.
* Ismétli mögüle, majd belekortyol a borába. Bosszantja a fülét ez a szó s hirtelen nem is tudja mivel érdemelte ki ezt a titulust. *
- Látom bevásároltál.
* Néz végig a férfi kezében lévő dolgokra, majd a tekintete egyből átfordul a mellette lévő nőre. *
- És még új barátot is szereztél! Remélem beleborítottátok a szekeret a meredélybe!
* Nem szeretné látni távozásánál azt a kocsit. Sem az útszélén lerobbanva, sem munkában, sehogy! Titkon reméli, hogy Lazziar felgyújtotta, majd a maradványokat a meredély legaljára száműzte, de sejti, hogy ez túl nagy kérés lenne. *
- Itt még az őrök is úgy néznek ki, mint akikben kék vér csörgedezik! Ha nem lenne ez az ünnepély be sem engedtek volna szerintem!
* Természetesen magára céloz. Valószínű, hogy több ilyen jó lehetőségük körbeszaglászni nem lesz. Bár az biztos, hogy több őrt rendeltek ki az ünnepélyre, mint a jövőben, de ki tudhatja ezt igazán? *
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-27 10:44:26
Üzenet elküldve: 2025-04-27 10:44:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*Meghúzza csak lustán a vállát a másik válaszára, számára azok a "férfiak" nem igazán mondhatóak annak. Igaz irigyli őket amiatt mert fizetést kapnak azért, hogy meghágjanak valakit, de a puszta gondolat az, hogy emiatt néha ők kerülnek a bizonyos dolog másik végére, ha ott már ő is meghúzná a határt.*
- Ha annak tartod őket, mondhatjuk.
*Néz előre sandán, de persze nem tudja megállni, hogy felmorogjon játékosan, és megszorongassa Rinét gyengéden karjai között.*
-Adok én neked kotorászást te kis mihaszna!
*Fejezi be a szorongatást, egy apró csókkal a másik kobakján. Belegondolni is furcsa, hogy ilyen közel még sosem érezte magához a másikat. Mondhatni egész meghitt. Egészen Rine remek ötletéig, ahol előhozza a romvárosi éjszakázást, amihez igazán nem fűlik a foga. Még szerencse tovább terelődik Rine kalandjaira a beszélgetés. Számított valami nagyobb kalandra vagy utazásra, de igazából megkönnyebbül, hogy mostohája csak itt nem messze bujkált, mondhatni az orra alatt.*
-Mindig is nagy világjárónak hittelek, kész csoda, hogy nem állapodtál meg a család egyik férfi tagjánál.
*Egy pillanatra meg is áll benne az ütő a gondolattól, sosem hitte volna magáról, hogy valaha is érez bármi nemű féltékenységet, mégis ha Rinéről van szó, elképzelni nem tudná a lányt más karjai között. Jobb, ha kirázza ezt az ötletet a fejéből gyorsan, most nincs ennek itt az ideje. Elvégre, most tették meg az első lépést abba az irányba, ami vélhetőleg jobbra fordítja majd a kettőjük kapcsolatát.
Ami egyelőre úgy is tűnik most még beválik, ahogy Rine önfeledten járjál az ünnepségi tömeg között, szinte tánc lépéseknek tűnik az Lazziar szemében.
A bazárok között pedig rossz szokásához hűen, mert hát bizony ünnepelni fognak ha majd hazaérnek, és nincs ünnepség megfelelő minőségű alkohol nélkül. Magához is szorítja a három üveget, na meg a szerencsedobozkát amit majd későbbiekben ki is fog nyitni. Rine halk és csalódott hozzászólására, egy önelégült félmosollyal válaszol.*
-Nem csak bor. A bor, az itteni legjobb, mert ma estére megérdemeljük.
*Bólint hozzá elégedetten. Majd a dobozkára fordul tekintete.*
-Fogalmam sincs, majd kiderül.
*Vonja meg a vállát, de eléggé szerencsésnek érzi most magát, akár valami értékes is lehet benne.
Így hát elégedett félmosollyal az arcán tereli tovább mostoháját a ruhák közé, hogy nézegessen.
Mondhatni csalódna, de annyira ismeri már Rinét, hogy szép csillogó ékszereknél vagy a finom anyagoknál egy valamit jobban kedvel. Az állatokat, mikor meghallja a másikat felkiáltani a póni látványa során, csak mosolyogva megingatja fejét.
Ő annyira tiszteli az állatokat, hogy békén hagyja őket. Amíg őt nem akarják eltaposni, megnyalni, megharapni, addig ő sem szándékozik velük ugyan ezt tenni. Így hát csak távolról csodálja meg a szépen tartott pónit, de hazudna, ha szemeit nem mostoháján legeltetné. Nem áll jól a lánynak ez a sok rongy, de majd tesz érte ideje korán.*
-Hm nem. Hol a fenébe ténfereg az a semmirekellő.
*Gondolkodik el mondata közben, persze a tömegen keresztül próbál nézni, legalább is mell magasságban. Törpe létére könnyebben eltud bújni a tömegben mint Ő, aki úgy ki tud kandikálni magasságával, mint egy be nem ütött szög.*
*Meghúzza csak lustán a vállát a másik válaszára, számára azok a "férfiak" nem igazán mondhatóak annak. Igaz irigyli őket amiatt mert fizetést kapnak azért, hogy meghágjanak valakit, de a puszta gondolat az, hogy emiatt néha ők kerülnek a bizonyos dolog másik végére, ha ott már ő is meghúzná a határt.*
- Ha annak tartod őket, mondhatjuk.
*Néz előre sandán, de persze nem tudja megállni, hogy felmorogjon játékosan, és megszorongassa Rinét gyengéden karjai között.*
-Adok én neked kotorászást te kis mihaszna!
*Fejezi be a szorongatást, egy apró csókkal a másik kobakján. Belegondolni is furcsa, hogy ilyen közel még sosem érezte magához a másikat. Mondhatni egész meghitt. Egészen Rine remek ötletéig, ahol előhozza a romvárosi éjszakázást, amihez igazán nem fűlik a foga. Még szerencse tovább terelődik Rine kalandjaira a beszélgetés. Számított valami nagyobb kalandra vagy utazásra, de igazából megkönnyebbül, hogy mostohája csak itt nem messze bujkált, mondhatni az orra alatt.*
-Mindig is nagy világjárónak hittelek, kész csoda, hogy nem állapodtál meg a család egyik férfi tagjánál.
*Egy pillanatra meg is áll benne az ütő a gondolattól, sosem hitte volna magáról, hogy valaha is érez bármi nemű féltékenységet, mégis ha Rinéről van szó, elképzelni nem tudná a lányt más karjai között. Jobb, ha kirázza ezt az ötletet a fejéből gyorsan, most nincs ennek itt az ideje. Elvégre, most tették meg az első lépést abba az irányba, ami vélhetőleg jobbra fordítja majd a kettőjük kapcsolatát.
Ami egyelőre úgy is tűnik most még beválik, ahogy Rine önfeledten járjál az ünnepségi tömeg között, szinte tánc lépéseknek tűnik az Lazziar szemében.
A bazárok között pedig rossz szokásához hűen, mert hát bizony ünnepelni fognak ha majd hazaérnek, és nincs ünnepség megfelelő minőségű alkohol nélkül. Magához is szorítja a három üveget, na meg a szerencsedobozkát amit majd későbbiekben ki is fog nyitni. Rine halk és csalódott hozzászólására, egy önelégült félmosollyal válaszol.*
-Nem csak bor. A bor, az itteni legjobb, mert ma estére megérdemeljük.
*Bólint hozzá elégedetten. Majd a dobozkára fordul tekintete.*
-Fogalmam sincs, majd kiderül.
*Vonja meg a vállát, de eléggé szerencsésnek érzi most magát, akár valami értékes is lehet benne.
Így hát elégedett félmosollyal az arcán tereli tovább mostoháját a ruhák közé, hogy nézegessen.
Mondhatni csalódna, de annyira ismeri már Rinét, hogy szép csillogó ékszereknél vagy a finom anyagoknál egy valamit jobban kedvel. Az állatokat, mikor meghallja a másikat felkiáltani a póni látványa során, csak mosolyogva megingatja fejét.
Ő annyira tiszteli az állatokat, hogy békén hagyja őket. Amíg őt nem akarják eltaposni, megnyalni, megharapni, addig ő sem szándékozik velük ugyan ezt tenni. Így hát csak távolról csodálja meg a szépen tartott pónit, de hazudna, ha szemeit nem mostoháján legeltetné. Nem áll jól a lánynak ez a sok rongy, de majd tesz érte ideje korán.*
-Hm nem. Hol a fenébe ténfereg az a semmirekellő.
*Gondolkodik el mondata közben, persze a tömegen keresztül próbál nézni, legalább is mell magasságban. Törpe létére könnyebben eltud bújni a tömegben mint Ő, aki úgy ki tud kandikálni magasságával, mint egy be nem ütött szög.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:24:23
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:24:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Baljós kezdetek//
*A sanda mosolyra csak pajkos pillantásokkal néz fel fivérére. Először még eltűnődik azon, hogy megér annyit egy vicc, hogy abban a hitben hagyja mostoháját, hogy neki aztán mindegy lenne, hogy egy esetleges partnerének mi van a lábai között, de végül inkább úgy dönt, hogy megelőzi azt, hogy esetleg a későbbiekben ez fegyver legyen ellene.*
- Vannak ott fiúk is, nem? Amíg te a sellőlányok szoknyája alá nyúlkálsz, addig én matathatok a sellőfiúk nadrágjában.
*Bájos mosollyal kacsint Ziarra, majd jó dolga végeztével vissza is fordul előre. Egészen addig, amíg fivére nem akad meg ott, hogy bizony húgának terve volt, hogy romvárosban húzza meg magát. Hát na. Kényelmetlenebb, de olcsóbb, mint a Pegazus. Bár az tény, hogy az sokkal kellemesebben hangzik, hogy ő is inkább mostohaapja lakásában húzza meg magát.*
- Igazából csak pár napos pihenőnek indult az egész.
*Kezd bele a történetbe, hogy miként is ragadt meg a szántóföldeken.*
- Kedves család volt, így végül kedvem sem volt igazán tovább menni onnan. A végére meg már feleslegesnek éreztem volna, hogy tényleg tovább induljak.
*Vonja meg a vállait. Amikor kiszellőztette a fejét épp eléggé, hogy vissza merjen jönni a városba, már valóban nem látta okát annak, hogy másfele induljon.
Kalandja így sem nem hosszú, sem nem izgalmas, de arra épp elég, míg elérnek a csonthídhoz, hogy végre láthassa azt az ünnepséget és a szép új városrészt. Akár csak egy gyerek a süteményes tálca előtt, olyan csillogó szemekkel figyeli meg az újdonságokat. Bár ő maga a tömegben inkább kényelmetlenséget lát, nem pedig lehetőséget úgy, mint bátyja. Először előre szalad, de mikor jobbról is és balról is csak folyton az embereket kell kerülgetnie, már megszeppenten várja be inkább fivérét. Amikor már belé karol nyugodtabb mosollyal nézelődik tovább. Bár a bazárokhoz érve azért ismét meg kell dolgoznia azért, hogy izgatottan ne szaladjon el a fiútól. Szerencsére amaz hamarabb fordul az egyik árus felé, húga pedig először szaporán, kíváncsian és izgatottan pislog, hogy mire is bukkant fivére.*
- Bor.
*Jegyzi meg végül tömören és némi csalódottsággal. Hát ez eddig nem túl izgalmas. De a végén odakeveredő dobozka azért már igencsak felkelti az érdeklődését.*
- Abban mi van?
*Áll meg a fiú mögött, amíg az a vásárlást intézi, közben pedig lábujjhegyen pipiskedve igyekszik kikukucskálni a válla fölött a szerzeményekre. Hát nem sok sikerrel.*
- Aaaah, ugyan mit találhatok én itt?
*Pislog körbe szaporán, mikor szépen tovább terelik. Mit? Hát ruhákat. Méghozzá milyen szép ruhákat. Mint az a világoskék selyem a kihívóbb kivágással. Vagy az a hasonló fazonú, halovány rózsaszín a fehér csipkével és az ezüstös hímzéssel. De most talán fontosabb dolgokra is el tudná költeni az aranyát, ami még megmaradt. Például, talán egy...*
- Póni! Nézd!
*Azzal meg is ragadja fivére kezét, hogy a távolabbról kiszúrt állat elé siessen. Bár azt, hogy mit kezdene egy pónival azt ugyan maga sem tudja. Leginkább semmit, főleg, hogy társnak is egy kutyát akar a piacról. Így miután megcsodálta az állatot inkább sarkon is fordul, hogy a ruhákhoz térjen vissza. De továbbra is inkább csak nézelődni.*
- Láttad a barátodat?
*Sandít fel fivérére inkább, mert ő nem felejtette ám el, hogy eredetileg a törpét indultak keresni. Na jó, egy kicsit talán elfelejtette.*
*A sanda mosolyra csak pajkos pillantásokkal néz fel fivérére. Először még eltűnődik azon, hogy megér annyit egy vicc, hogy abban a hitben hagyja mostoháját, hogy neki aztán mindegy lenne, hogy egy esetleges partnerének mi van a lábai között, de végül inkább úgy dönt, hogy megelőzi azt, hogy esetleg a későbbiekben ez fegyver legyen ellene.*
- Vannak ott fiúk is, nem? Amíg te a sellőlányok szoknyája alá nyúlkálsz, addig én matathatok a sellőfiúk nadrágjában.
*Bájos mosollyal kacsint Ziarra, majd jó dolga végeztével vissza is fordul előre. Egészen addig, amíg fivére nem akad meg ott, hogy bizony húgának terve volt, hogy romvárosban húzza meg magát. Hát na. Kényelmetlenebb, de olcsóbb, mint a Pegazus. Bár az tény, hogy az sokkal kellemesebben hangzik, hogy ő is inkább mostohaapja lakásában húzza meg magát.*
- Igazából csak pár napos pihenőnek indult az egész.
*Kezd bele a történetbe, hogy miként is ragadt meg a szántóföldeken.*
- Kedves család volt, így végül kedvem sem volt igazán tovább menni onnan. A végére meg már feleslegesnek éreztem volna, hogy tényleg tovább induljak.
*Vonja meg a vállait. Amikor kiszellőztette a fejét épp eléggé, hogy vissza merjen jönni a városba, már valóban nem látta okát annak, hogy másfele induljon.
Kalandja így sem nem hosszú, sem nem izgalmas, de arra épp elég, míg elérnek a csonthídhoz, hogy végre láthassa azt az ünnepséget és a szép új városrészt. Akár csak egy gyerek a süteményes tálca előtt, olyan csillogó szemekkel figyeli meg az újdonságokat. Bár ő maga a tömegben inkább kényelmetlenséget lát, nem pedig lehetőséget úgy, mint bátyja. Először előre szalad, de mikor jobbról is és balról is csak folyton az embereket kell kerülgetnie, már megszeppenten várja be inkább fivérét. Amikor már belé karol nyugodtabb mosollyal nézelődik tovább. Bár a bazárokhoz érve azért ismét meg kell dolgoznia azért, hogy izgatottan ne szaladjon el a fiútól. Szerencsére amaz hamarabb fordul az egyik árus felé, húga pedig először szaporán, kíváncsian és izgatottan pislog, hogy mire is bukkant fivére.*
- Bor.
*Jegyzi meg végül tömören és némi csalódottsággal. Hát ez eddig nem túl izgalmas. De a végén odakeveredő dobozka azért már igencsak felkelti az érdeklődését.*
- Abban mi van?
*Áll meg a fiú mögött, amíg az a vásárlást intézi, közben pedig lábujjhegyen pipiskedve igyekszik kikukucskálni a válla fölött a szerzeményekre. Hát nem sok sikerrel.*
- Aaaah, ugyan mit találhatok én itt?
*Pislog körbe szaporán, mikor szépen tovább terelik. Mit? Hát ruhákat. Méghozzá milyen szép ruhákat. Mint az a világoskék selyem a kihívóbb kivágással. Vagy az a hasonló fazonú, halovány rózsaszín a fehér csipkével és az ezüstös hímzéssel. De most talán fontosabb dolgokra is el tudná költeni az aranyát, ami még megmaradt. Például, talán egy...*
- Póni! Nézd!
*Azzal meg is ragadja fivére kezét, hogy a távolabbról kiszúrt állat elé siessen. Bár azt, hogy mit kezdene egy pónival azt ugyan maga sem tudja. Leginkább semmit, főleg, hogy társnak is egy kutyát akar a piacról. Így miután megcsodálta az állatot inkább sarkon is fordul, hogy a ruhákhoz térjen vissza. De továbbra is inkább csak nézelődni.*
- Láttad a barátodat?
*Sandít fel fivérére inkább, mert ő nem felejtette ám el, hogy eredetileg a törpét indultak keresni. Na jó, egy kicsit talán elfelejtette.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:46:22
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:46:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Gondolatai közben megpihennek egy pillanatra Nixomia megjegyzésén. Alkimistának nézte őt.*
- Igazán hízelgő. Bár valóban ismerek az alkímia tudományából ezt-azt, messze nem tartom magam annak. Inkább a gyógyításhoz és a természet ismeretéhez kötődöm, nem a bonyolult fémolvasztások és varázsitalok világához.
* Mégis, az, hogy valaki ilyen érzékenyen olvas a megjelenéséből, valahol megtisztelő számára. És csak egy egészen kicsit zavarba ejtő. Nixomia szavai így egyszerre derítik jobb kedvre és keltenek benne némi óvatos tartózkodást.
Rövid tűnődés után szólal meg. *
– A férfiak között valóban nem könnyű érvényesülni. De ha nem is mindig karddal, a szavak erejével is lehet falakat dönteni.
* Pillantása tiszta és nyugodt, benne valamiféle csendes biztatás. *
– Tisztelem a bátorságát, hogy nem fél szembemenni a szokásokkal.
* Belül viszont továbbra is megőrzi a maga csendes kételyeit. A lázadó szenvedélyt érti, de hitte, hogy a finomabb, kitartó munka néha többet ér, mint a hangos harc.
Elaris finoman, udvariasan mosolyog Merlana kérdésére, miután a lovagnő magukra hagyja őket pár percre. *
– Úgy hiszem, igen.
* Válaszolja halk, de tiszta hangon. *
– Nem hiszem hogy jól érezném magam állandó tekintetek kereszttüzében.
* Zavartan felnevet.
Ahogy a házba lépnek, Lari csendes figyelemmel pásztázza végig a kúriát. Lát benne lehetőséget: a még nyers kertet, a kissé üresen kongó szobákat mind olyan helyeknek, amiket egy ügyes kéz valóban otthonná tud formálni. Az ár hallatán ugyan elgondolkozik, a finom neveltetés tiltakozik az ilyen nyíltság ellen, de nem szól, csupán elraktározza magában az információt.
Amikor Nixomia bort kínál, Elaris egy halk "Köszönöm, nem kérek" kíséretében visszautasítja, inkább tiszta fejjel akarja követni az eseményeket.
Merlana kérdéseire figyelve Elaris elismeréssel adózik a szőke lovag bátorságának. Egy ekkora ház egyedül... Nagy feladat, nagy teher, de a benne égő tűz talán elég lesz hozzá. Egyelőre ő maga még kivár, figyeli milyen irányt vesz a beszélgetés, mielőtt több véleményt formálna. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 18:47:55
* Gondolatai közben megpihennek egy pillanatra Nixomia megjegyzésén. Alkimistának nézte őt.*
- Igazán hízelgő. Bár valóban ismerek az alkímia tudományából ezt-azt, messze nem tartom magam annak. Inkább a gyógyításhoz és a természet ismeretéhez kötődöm, nem a bonyolult fémolvasztások és varázsitalok világához.
* Mégis, az, hogy valaki ilyen érzékenyen olvas a megjelenéséből, valahol megtisztelő számára. És csak egy egészen kicsit zavarba ejtő. Nixomia szavai így egyszerre derítik jobb kedvre és keltenek benne némi óvatos tartózkodást.
Rövid tűnődés után szólal meg. *
– A férfiak között valóban nem könnyű érvényesülni. De ha nem is mindig karddal, a szavak erejével is lehet falakat dönteni.
* Pillantása tiszta és nyugodt, benne valamiféle csendes biztatás. *
– Tisztelem a bátorságát, hogy nem fél szembemenni a szokásokkal.
* Belül viszont továbbra is megőrzi a maga csendes kételyeit. A lázadó szenvedélyt érti, de hitte, hogy a finomabb, kitartó munka néha többet ér, mint a hangos harc.
Elaris finoman, udvariasan mosolyog Merlana kérdésére, miután a lovagnő magukra hagyja őket pár percre. *
– Úgy hiszem, igen.
* Válaszolja halk, de tiszta hangon. *
– Nem hiszem hogy jól érezném magam állandó tekintetek kereszttüzében.
* Zavartan felnevet.
Ahogy a házba lépnek, Lari csendes figyelemmel pásztázza végig a kúriát. Lát benne lehetőséget: a még nyers kertet, a kissé üresen kongó szobákat mind olyan helyeknek, amiket egy ügyes kéz valóban otthonná tud formálni. Az ár hallatán ugyan elgondolkozik, a finom neveltetés tiltakozik az ilyen nyíltság ellen, de nem szól, csupán elraktározza magában az információt.
Amikor Nixomia bort kínál, Elaris egy halk "Köszönöm, nem kérek" kíséretében visszautasítja, inkább tiszta fejjel akarja követni az eseményeket.
Merlana kérdéseire figyelve Elaris elismeréssel adózik a szőke lovag bátorságának. Egy ekkora ház egyedül... Nagy feladat, nagy teher, de a benne égő tűz talán elég lesz hozzá. Egyelőre ő maga még kivár, figyeli milyen irányt vesz a beszélgetés, mielőtt több véleményt formálna. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 18:47:55
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 14:30:56
Üzenet elküldve: 2025-04-26 14:30:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Tény, ha az öltözékéről van szó, akkor képtelen teljes mértékben palástolni az érzéseit. Egyszerűen imádja, hogy ilyen gyönyörű ruhakölteményben parádézhat. Ő nem lovag, mint Nixomia, de neki ez a ruha a páncélja, és tudja is, hogyan kell viselnie ahhoz, hogy a határokat feszegetve feltűnő, szemrevaló és elegáns legyen benne.*
~Elaris Liraen a Liraen házból.~ *Nem árt, ha elkezdi az eszébe vésni a nemesi házakhoz tartozó családneveket, mert egy szép napon még jól jöhetnek, ha már rutinosan fog felsőbb körökben mozogni.
Úton a kúria felé közben annyi bókot kap, hogy lassan már nem is tud velük mit kezdeni, ám az elégedettséggel tölti el, hogy stílusa látszólag elnyerte a két nemes tetszését.*
- Igazán kedves, köszönöm! *Válaszolja Elarisnak is mosolyogva. Őt egyáltalán nem zavarja ez a túlzott udvariaskodás. Ha szükséges, akkor napestig képes folytatni anélkül, hogy egy pillanatra is kizökkenne belőle. Mire nem jó a színészi tehetség…*
- Valóban Ön is igazán elegáns. *Viszonozza is a kedves szavakat a nőnek, bár az is tény, hogy számára Elaris kinézete egy nemeshez mérten talán túlontúl visszafogott is. Nem úgy, mint Nixomia véleménye az életről. Ugyan Wylnurana istennőről még nem hallott soha, de az a nyers és őszinte határozottság, vélemény és céltudatosság, ami árad a nőből, valahol megbotránkoztatja, de a jó értelemben.*
- Ha megenged egy tanácsot, akkor ezt azért urak között ne nagyon hangsúlyozza! Nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék, de biztosíthatom róla, hogy én megértem a nézeteit. *Neki a ruhák, másnak pedig más jelenti a szenvedélyt. El is mosolyodik magában, ahogy ezt sikerül megállapítania.
Elérik közben azt a bizonyos kúriát, mely talán nem olyan hatalmas és pompázatos, mint amilyen egykoron a Sayqueves ház lehetett, de a maga nemében impozáns, otthonos és méltó a kúria megnevezésre. Illetve abban is biztos, hogy ha Nixomián múlik, lesz ez a ház ennél még látványosan szebb is. Elmondani az árát nem feltétlenül egy elegáns lépés, de ezt az információt Merlana egyelőre csak elraktározza, nem gondolja tovább.
Míg a házigazdára várakoznak, kettesben marad Elaris-szal, akire rögtön rá is pillant kíváncsian.*
- Ön minden téren ezt az elegáns visszafogottságot képviseli, jól gondolom? *Érdeklődik, bár a választ azok után, hogy csak úgy meghívatta magát ide, már tudja, de kíváncsi rá, hogy mit gondol erről ő maga. Azonban amint Nixomia visszaér, már követi is őt az épületbe, ahol rögtön helyet foglal, mikor felkínálják neki. Lábait elegánsan keresztbe fonva, továbbra is egyenes háttal ül a kényelmes fotelben.*
- Elfogadom, köszönöm *mondja a kínált bort illetően.* Ha megkérdezhetem, egyedül fog élni egy ekkora házban? Mert akkor tényleg bőven lesz tennivalója, főleg amíg meg nem érkeznek azok a szolgálók. Mekkora ünnepségre gondolt egyébként? Hány vendégre számít? *Azok után, hogy a szőkeség nem említ sem családot, sem semmi mást, kezdi kicsit furcsállni a helyzetet, de egyelőre még csak puhatolózik.*
*Tény, ha az öltözékéről van szó, akkor képtelen teljes mértékben palástolni az érzéseit. Egyszerűen imádja, hogy ilyen gyönyörű ruhakölteményben parádézhat. Ő nem lovag, mint Nixomia, de neki ez a ruha a páncélja, és tudja is, hogyan kell viselnie ahhoz, hogy a határokat feszegetve feltűnő, szemrevaló és elegáns legyen benne.*
~Elaris Liraen a Liraen házból.~ *Nem árt, ha elkezdi az eszébe vésni a nemesi házakhoz tartozó családneveket, mert egy szép napon még jól jöhetnek, ha már rutinosan fog felsőbb körökben mozogni.
Úton a kúria felé közben annyi bókot kap, hogy lassan már nem is tud velük mit kezdeni, ám az elégedettséggel tölti el, hogy stílusa látszólag elnyerte a két nemes tetszését.*
- Igazán kedves, köszönöm! *Válaszolja Elarisnak is mosolyogva. Őt egyáltalán nem zavarja ez a túlzott udvariaskodás. Ha szükséges, akkor napestig képes folytatni anélkül, hogy egy pillanatra is kizökkenne belőle. Mire nem jó a színészi tehetség…*
- Valóban Ön is igazán elegáns. *Viszonozza is a kedves szavakat a nőnek, bár az is tény, hogy számára Elaris kinézete egy nemeshez mérten talán túlontúl visszafogott is. Nem úgy, mint Nixomia véleménye az életről. Ugyan Wylnurana istennőről még nem hallott soha, de az a nyers és őszinte határozottság, vélemény és céltudatosság, ami árad a nőből, valahol megbotránkoztatja, de a jó értelemben.*
- Ha megenged egy tanácsot, akkor ezt azért urak között ne nagyon hangsúlyozza! Nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék, de biztosíthatom róla, hogy én megértem a nézeteit. *Neki a ruhák, másnak pedig más jelenti a szenvedélyt. El is mosolyodik magában, ahogy ezt sikerül megállapítania.
Elérik közben azt a bizonyos kúriát, mely talán nem olyan hatalmas és pompázatos, mint amilyen egykoron a Sayqueves ház lehetett, de a maga nemében impozáns, otthonos és méltó a kúria megnevezésre. Illetve abban is biztos, hogy ha Nixomián múlik, lesz ez a ház ennél még látványosan szebb is. Elmondani az árát nem feltétlenül egy elegáns lépés, de ezt az információt Merlana egyelőre csak elraktározza, nem gondolja tovább.
Míg a házigazdára várakoznak, kettesben marad Elaris-szal, akire rögtön rá is pillant kíváncsian.*
- Ön minden téren ezt az elegáns visszafogottságot képviseli, jól gondolom? *Érdeklődik, bár a választ azok után, hogy csak úgy meghívatta magát ide, már tudja, de kíváncsi rá, hogy mit gondol erről ő maga. Azonban amint Nixomia visszaér, már követi is őt az épületbe, ahol rögtön helyet foglal, mikor felkínálják neki. Lábait elegánsan keresztbe fonva, továbbra is egyenes háttal ül a kényelmes fotelben.*
- Elfogadom, köszönöm *mondja a kínált bort illetően.* Ha megkérdezhetem, egyedül fog élni egy ekkora házban? Mert akkor tényleg bőven lesz tennivalója, főleg amíg meg nem érkeznek azok a szolgálók. Mekkora ünnepségre gondolt egyébként? Hány vendégre számít? *Azok után, hogy a szőkeség nem említ sem családot, sem semmi mást, kezdi kicsit furcsállni a helyzetet, de egyelőre még csak puhatolózik.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:33:26
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:33:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* A megérzése nem csalta meg a lovagot, valóban nemesi családból származik Elaris is.*
- Én wegtoreni vagyok, így számomra a helyi házak nevei ismeretlenek.* Nyersen fogalmaz, talán bántó is lehet ez így tálalva másnak, de ő ilyen.*
- Kérem! Örömmel venném a társaságát.* Ez a sok finomkodás már annyira nem ő. Kicsit kényelmetlen is mindig udvariaskodni ilyen mértékig. Valószínűleg ez csak kezdetben lesz így, aztán hamar le fogja vetkőzni. Együtt indulnak és, aki kíváncsi az most jobban megnézheti a páncélját. Drága holmi, innen talán jobban kilátszik ez most, nem úgy, mint a napfénytől elvakítva. Aki egy kicsit is ismeri a mithrilt felismerheti annak jellegzetes színét. A páncél megmunkálása is kellő gondosságról tanúskodik. Merlana jól gondolja, hogy tetemes összeget megér egy ilyen remekmű. Séta közben Nixomia laza beszélgetést kezdeményez. Úgy tűnik, hogy Merlana egy gyengéje valószínűleg a szép ruházatban rejlik. Olyan szenvedéllyel beszél róla, hogy az már szinte irigylésre méltó. Ha valaki jártas az öltözködés tudományában, akkor már csak az öltözetből képes megmondani, hogy milyen személyiségű lehet a viselője. Elaris egy másik irányzat Merlana ellentéte.*
- Ön visszafogottabban öltözik, de mégis van benne egyfajta elegancia. A növények illata egy tábori alkimista sátrát idézi fel benne. Azt mondanám, hogy talán gyógyító munkát végez, de a nemesi mivoltot figyelembe véve alkímiát, vagy ahhoz hasonló tudományt mondanék.* Jó az ilyesmiben, ha az apróbb részletekbe is bele kell menni. Elaris ilyen téren a könnyebb falat, de Merlana az másabb. Ő benne több rejtőzik, mint ami első ránézésre lerí róla.*
- Még szép, hogy nem az. Mindig is jó kötésű voltam. Bírom a terhelést, ezért lovag lettem. Alulról jöttem, de nem törődtem bele abba, hogy mindig másokat szolgáljak. A kemény munka és Wylnurana istennő áldása meghozta a gyümölcsét. Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű egy nőnek, de ideje megmutatni nekik, hogy nemcsak egy házimunkára és gyermekáldásra képes eszközök vagyunk. Megszilárdítom itt a pozíciómat és kiharcolom a jogaimat.* Szenvedélyesen ecseteli képtelen tervét, de ha eddig eljutott, akkor nem fog megállni. Közben elérik a kúriát is. Nagyon hasonló a többihez, amik mellett eddig elhaladtak. Fehér kövekből épült, piros cserepes épület. Kovácsoltvas kerítés fogadja őket, aminek zárjában fémesen kattan a vaskos kulcs.*
- Erre tessék!* Tesz invitáló mozdulatot befelé. Egy kis kert fogadja őket. Egyelőre nem sok minden van benne, csak pár sövény, meg virág, látszik, hogy meghagyták benne a lehetőséget, hogy a leendő tulaj a saját kedvére formálja.*
- Kérem élvezzék a parkot, amíg bekötöm a lovakat az istállóba.* Magukra hagyja őket, talán csak öt perc erejéig, amíg elsétál a hátasokkal az új otthonukba. Beköti őket a bokszaikba és egy kis szénát dob eléjük. Erre majd vennie kell fel embert, mert nem csinálhatja mindig ő.*
- Itt is vagyok. Fáradjanak be!* Nyitja ki az emeletes épület ajtaját.*
- Nos ezt nyújtja most a város potom háromezer aranyért.* Tárja szét a karjai az előcsarnokban. Két oldalt lépcsősor vezet fel az emeletre, de ők most nem mennek fel arra.*
- Nem rossz, de még majd saját ízlésemre kell szabni.* Annyira nem rossz. Szép szőnyeg, semleges festmények, díszes faragványok. Az illat meg hát nagyon új. A fa és a kő semleges illata.*
- Erre tessék!* Invitálja beljebb őket a szalonba, ahol vannak fotelek, meg asztal a beszélgetéshez.*
- Foglaljanak helyet! Adhatok egy kis bort?* Igazából csak azzal tud szolgálni, amit a város adományozott a házhoz. Egy üveg artheniori vörös, ha kérnek a vendégei, akkor saját maga fogja szervírozni nekik a boros serlegekbe a vöröslő nedűt. Ha nem kell, akkor ő sem fog inni, hanem leül közzéjük.*
- Egyelőre ide rendezkedem be. Temérdek teendőm van még hátra. Szolgálókat kell felfogadnom mindenképpen és minél hamarabb.* Fejezi be és most hagyja jobban kibontakozni a többieket is. Egy nemes és egy előadó jobban érthet a partiszervezéshez, mint a lovag, aki csak fejeket szokott bezúzni.*
* A megérzése nem csalta meg a lovagot, valóban nemesi családból származik Elaris is.*
- Én wegtoreni vagyok, így számomra a helyi házak nevei ismeretlenek.* Nyersen fogalmaz, talán bántó is lehet ez így tálalva másnak, de ő ilyen.*
- Kérem! Örömmel venném a társaságát.* Ez a sok finomkodás már annyira nem ő. Kicsit kényelmetlen is mindig udvariaskodni ilyen mértékig. Valószínűleg ez csak kezdetben lesz így, aztán hamar le fogja vetkőzni. Együtt indulnak és, aki kíváncsi az most jobban megnézheti a páncélját. Drága holmi, innen talán jobban kilátszik ez most, nem úgy, mint a napfénytől elvakítva. Aki egy kicsit is ismeri a mithrilt felismerheti annak jellegzetes színét. A páncél megmunkálása is kellő gondosságról tanúskodik. Merlana jól gondolja, hogy tetemes összeget megér egy ilyen remekmű. Séta közben Nixomia laza beszélgetést kezdeményez. Úgy tűnik, hogy Merlana egy gyengéje valószínűleg a szép ruházatban rejlik. Olyan szenvedéllyel beszél róla, hogy az már szinte irigylésre méltó. Ha valaki jártas az öltözködés tudományában, akkor már csak az öltözetből képes megmondani, hogy milyen személyiségű lehet a viselője. Elaris egy másik irányzat Merlana ellentéte.*
- Ön visszafogottabban öltözik, de mégis van benne egyfajta elegancia. A növények illata egy tábori alkimista sátrát idézi fel benne. Azt mondanám, hogy talán gyógyító munkát végez, de a nemesi mivoltot figyelembe véve alkímiát, vagy ahhoz hasonló tudományt mondanék.* Jó az ilyesmiben, ha az apróbb részletekbe is bele kell menni. Elaris ilyen téren a könnyebb falat, de Merlana az másabb. Ő benne több rejtőzik, mint ami első ránézésre lerí róla.*
- Még szép, hogy nem az. Mindig is jó kötésű voltam. Bírom a terhelést, ezért lovag lettem. Alulról jöttem, de nem törődtem bele abba, hogy mindig másokat szolgáljak. A kemény munka és Wylnurana istennő áldása meghozta a gyümölcsét. Ebben a férfiak által uralt világban nem könnyű egy nőnek, de ideje megmutatni nekik, hogy nemcsak egy házimunkára és gyermekáldásra képes eszközök vagyunk. Megszilárdítom itt a pozíciómat és kiharcolom a jogaimat.* Szenvedélyesen ecseteli képtelen tervét, de ha eddig eljutott, akkor nem fog megállni. Közben elérik a kúriát is. Nagyon hasonló a többihez, amik mellett eddig elhaladtak. Fehér kövekből épült, piros cserepes épület. Kovácsoltvas kerítés fogadja őket, aminek zárjában fémesen kattan a vaskos kulcs.*
- Erre tessék!* Tesz invitáló mozdulatot befelé. Egy kis kert fogadja őket. Egyelőre nem sok minden van benne, csak pár sövény, meg virág, látszik, hogy meghagyták benne a lehetőséget, hogy a leendő tulaj a saját kedvére formálja.*
- Kérem élvezzék a parkot, amíg bekötöm a lovakat az istállóba.* Magukra hagyja őket, talán csak öt perc erejéig, amíg elsétál a hátasokkal az új otthonukba. Beköti őket a bokszaikba és egy kis szénát dob eléjük. Erre majd vennie kell fel embert, mert nem csinálhatja mindig ő.*
- Itt is vagyok. Fáradjanak be!* Nyitja ki az emeletes épület ajtaját.*
- Nos ezt nyújtja most a város potom háromezer aranyért.* Tárja szét a karjai az előcsarnokban. Két oldalt lépcsősor vezet fel az emeletre, de ők most nem mennek fel arra.*
- Nem rossz, de még majd saját ízlésemre kell szabni.* Annyira nem rossz. Szép szőnyeg, semleges festmények, díszes faragványok. Az illat meg hát nagyon új. A fa és a kő semleges illata.*
- Erre tessék!* Invitálja beljebb őket a szalonba, ahol vannak fotelek, meg asztal a beszélgetéshez.*
- Foglaljanak helyet! Adhatok egy kis bort?* Igazából csak azzal tud szolgálni, amit a város adományozott a házhoz. Egy üveg artheniori vörös, ha kérnek a vendégei, akkor saját maga fogja szervírozni nekik a boros serlegekbe a vöröslő nedűt. Ha nem kell, akkor ő sem fog inni, hanem leül közzéjük.*
- Egyelőre ide rendezkedem be. Temérdek teendőm van még hátra. Szolgálókat kell felfogadnom mindenképpen és minél hamarabb.* Fejezi be és most hagyja jobban kibontakozni a többieket is. Egy nemes és egy előadó jobban érthet a partiszervezéshez, mint a lovag, aki csak fejeket szokott bezúzni.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:20:14
Üzenet elküldve: 2025-04-26 11:20:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris kihúzza magát a kérdés hallatán, és bár nem hivalkodik vele, hangjában van valami büszke melegség. *
– Valóban nemesi származású vagyok.
* Feleli nyugodt hangon. *
– A Liraen-ház tagja. Bár más utat jártam be, mint az megszokott.
* Nem ismeri Nixomiát, de érzi, hogy itt most számítanak az ilyen részletek. Apró, udvarias biccentéssel erősíti meg szavait, majd a közelben álló Merlana felé is intéz egy rövid, biztató mosolyt. *
– Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen tartanék önökkel. Néhány hete érkeztem vissza a városba, de a rengeteg tennivaló miatt nem akadt időm ismeretségeket kötni.
* Ahogy a kis társaság elindul, Lari a hátasok mellett lépdel, és a szokatlan helyzet ellenére igyekszik természetesen viselkedni. A bók hallatán, amit Nixomia Merlanának címez, könnyed, de őszinte hangon csatlakozik. *
– Egyet kell értenem. Az ilyen vörös valóban nem mindenkinek állna ilyen jól.
* Jegyzi meg elismeréssel Merlana felé, ügyelve rá, hogy hangjából ne hallatszódjon ki a bizonytalansága. Lari az életben nem merne ilyet felvenni. Egyre kíváncsibban várja, milyen is az a kúria, ahová tartanak, és hogy mit tartogat számára ez a váratlan találkozás. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 11:28:03
* Elaris kihúzza magát a kérdés hallatán, és bár nem hivalkodik vele, hangjában van valami büszke melegség. *
– Valóban nemesi származású vagyok.
* Feleli nyugodt hangon. *
– A Liraen-ház tagja. Bár más utat jártam be, mint az megszokott.
* Nem ismeri Nixomiát, de érzi, hogy itt most számítanak az ilyen részletek. Apró, udvarias biccentéssel erősíti meg szavait, majd a közelben álló Merlana felé is intéz egy rövid, biztató mosolyt. *
– Ha nem veszik tolakodásnak, szívesen tartanék önökkel. Néhány hete érkeztem vissza a városba, de a rengeteg tennivaló miatt nem akadt időm ismeretségeket kötni.
* Ahogy a kis társaság elindul, Lari a hátasok mellett lépdel, és a szokatlan helyzet ellenére igyekszik természetesen viselkedni. A bók hallatán, amit Nixomia Merlanának címez, könnyed, de őszinte hangon csatlakozik. *
– Egyet kell értenem. Az ilyen vörös valóban nem mindenkinek állna ilyen jól.
* Jegyzi meg elismeréssel Merlana felé, ügyelve rá, hogy hangjából ne hallatszódjon ki a bizonytalansága. Lari az életben nem merne ilyet felvenni. Egyre kíváncsibban várja, milyen is az a kúria, ahová tartanak, és hogy mit tartogat számára ez a váratlan találkozás. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.26 11:28:03
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:28:07
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Ravaszságra bizony szüksége van, főleg akkor, ha szeretne bebocsájtást nyerni Arthenior egyik, újonnan épült, csodálatos ékkövébe. Egy nemesi kúriába, melybe csak úgy egyszerűen nem hívathatja meg magát. Vagy talán mégis?
A lovakhoz és a négylábúak zenei ízléséhez ugyan kicsit sem konyít, de az Elaris Liraenként bemutatkozó nő merész, már-már tolakodó lépése váratlanul éri Merlanát. Az egyik magas lóról beszél, nem törődve azzal, hogy a napfénytől még a szemébe sem tud nézni rendesen, a másik meg egy idegen házába hívatja meg magát „nemes” egyszerűséggel. Igen, kétségtelen, hogy nemesek közé csöppent. Jobb lesz neki is fenntartania az úrihölgy álcáját.*
- Elaris kisasszony, Nixomia kisasszony, enyém a megtiszteltetés. *Újdonsült ismerőseinek nevét megismételve fejezi ki látszólagos tiszteletét. Hogy ennek mekkora része vélt vagy valós, az legyen az ő titka.
Nixomia mindeközben bekapja a horgot, és maga invitálja őt is a kúria falai közé.*
- Természetesen, köszönöm. *Válaszolja visszafogott udvariassággal, de elméjében valójában egy hangos „Ezaz!” szól, és az elégedett vigyorát is most csak elképzelni tudja, nem hagyhatja, hogy kiüljön az arcára.
A szőke végre leszáll a lóról, így legalább jobban szemügyre veheti magának, ahogy elindulnak az említett kúria irányába, de szót nem szól egyet sem, hagyja, hogy a két nemeskisasszony egymással beszélgessen. Ő már kapott figyelmet eleget. Ám, mikor figyelemfelkeltő öltözetére terelődik a szó, szélesen mosolyodik el.*
- Ez a kedvenc ruhám. Tudja, előadóként nem elrejtőzni akarok, hanem pont az a cél, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Imádom a vörös színt, úgy gondolom, kifejezetten illik hozzám. Ez a ruha pedig amellett, hogy szerintem gyönyörű, mindig emlékeztet arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjak. *Lévén a ruhába szőtt, merev, fűzős felső rész nem is engedi, hogy görnyedjen, de a bővebb, majdnem bokájáig érő szoknya olyan kecsesen pördül vele minden mozdulatánál, hogy azzal könnyen felkeltheti mind férfiak, mind nők érdeklődését.*
- Egy hölgy ilyesfajta páncélban sem mindennapos látvány. *Maga a páncél sem az, mert valószínűleg többe kerül, mint egy kúria Selyemrévben. Tekintete közben Elarist is fürkészi, de hozzá egyelőre nem szól, nincs is mit. A két nő közül egyelőre ő tűnik a kevésbé közvetlennek.*
*Ravaszságra bizony szüksége van, főleg akkor, ha szeretne bebocsájtást nyerni Arthenior egyik, újonnan épült, csodálatos ékkövébe. Egy nemesi kúriába, melybe csak úgy egyszerűen nem hívathatja meg magát. Vagy talán mégis?
A lovakhoz és a négylábúak zenei ízléséhez ugyan kicsit sem konyít, de az Elaris Liraenként bemutatkozó nő merész, már-már tolakodó lépése váratlanul éri Merlanát. Az egyik magas lóról beszél, nem törődve azzal, hogy a napfénytől még a szemébe sem tud nézni rendesen, a másik meg egy idegen házába hívatja meg magát „nemes” egyszerűséggel. Igen, kétségtelen, hogy nemesek közé csöppent. Jobb lesz neki is fenntartania az úrihölgy álcáját.*
- Elaris kisasszony, Nixomia kisasszony, enyém a megtiszteltetés. *Újdonsült ismerőseinek nevét megismételve fejezi ki látszólagos tiszteletét. Hogy ennek mekkora része vélt vagy valós, az legyen az ő titka.
Nixomia mindeközben bekapja a horgot, és maga invitálja őt is a kúria falai közé.*
- Természetesen, köszönöm. *Válaszolja visszafogott udvariassággal, de elméjében valójában egy hangos „Ezaz!” szól, és az elégedett vigyorát is most csak elképzelni tudja, nem hagyhatja, hogy kiüljön az arcára.
A szőke végre leszáll a lóról, így legalább jobban szemügyre veheti magának, ahogy elindulnak az említett kúria irányába, de szót nem szól egyet sem, hagyja, hogy a két nemeskisasszony egymással beszélgessen. Ő már kapott figyelmet eleget. Ám, mikor figyelemfelkeltő öltözetére terelődik a szó, szélesen mosolyodik el.*
- Ez a kedvenc ruhám. Tudja, előadóként nem elrejtőzni akarok, hanem pont az a cél, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Imádom a vörös színt, úgy gondolom, kifejezetten illik hozzám. Ez a ruha pedig amellett, hogy szerintem gyönyörű, mindig emlékeztet arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjak. *Lévén a ruhába szőtt, merev, fűzős felső rész nem is engedi, hogy görnyedjen, de a bővebb, majdnem bokájáig érő szoknya olyan kecsesen pördül vele minden mozdulatánál, hogy azzal könnyen felkeltheti mind férfiak, mind nők érdeklődését.*
- Egy hölgy ilyesfajta páncélban sem mindennapos látvány. *Maga a páncél sem az, mert valószínűleg többe kerül, mint egy kúria Selyemrévben. Tekintete közben Elarist is fürkészi, de hozzá egyelőre nem szól, nincs is mit. A két nő közül egyelőre ő tűnik a kevésbé közvetlennek.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:32:28
Üzenet elküldve: 2025-04-25 23:32:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Nixomiát a legkevésbé sem izgatja, ha a nézőket elriassza. Miért kéne neki másokkal foglalkoznia? Ő élvezi a zenét, neki ennyi pontosan elég. Egy cseppet sem gondol bele, hogy a termetes csődör, vagy éppen a szamár nem a legjobb társaság, ha valamit körbe kell állni. Akad is néhány rosszalló pillantás, meg elnyomott szitok, de talán pont a megjelenése okán, senki nem mert hangosabban panaszkodni. Amint véget ér az előadás, rögvest ajánlatot is tesz. Neki ez a hang és merész öltözet tetszik. Nincs ezzel egyedül, mert akadt még valaki, aki végighallgatta a koncertet. Ketten halmozzák el dicsérettel Merlanát. Tüzetesebben szemügyre veszi Elarist is. Felismeri a nőn azt a tipikusan gyermekkorban belé vert nemesi eleganciát. Egy felkapaszkodott polgár vehet magának csicsás ruhákat, meg hangzatos nemesi címet, de az eleganciát nehéz eltanulni. Igazán bele kell születni. Lovagként Nixomia tanult ilyesmit, de rajta sem látszik efféle elegancia. Ami belőle sugárzik az csak a katonai büszkeség, ami egy másik kategória. Viszont a humora azért egészen jó a hegyesfülűnek. Fel is kacag jóízűen a páncélos szépség.*
- Na igen Alkonyat nem egy kiművelt jószág. De nem is ezért tartalak. Ugye?* Paskolja meg a ló vaskos nyakát. A köszönetet bólintással fogadja, többet ér olykor, mintha vég nélkül szórná az ékes szavakat.*
- Nixomia Greandaer* Mutatkozik be ő is, még a fejét is meghajtja egy picit, ahogy azt illik. Ravasz lány ez a művésznő, mivel ügyesen tereli a társalgást a számára kedvező mederbe. Ha most nem fogta volna meg az ajánlat végét, félő lett volna, hogy már többé nem is kínálkozott volna rá lehetőség. Ezzel sikerült meglepnie Nixomiát is, mivel egy pillanatra tétovázik. Milyen nosztalgikus lenne, ha eltűnődne a régi emlékein. Volt idő, amikor neki kellett felfelé néznie másokra, és még azt a luxust se engedhette meg magának, hogy eltakarja a szemét. Most meg felnéznek rá és tőle várják a válaszokat.*
- Valóban, nincs is olyan messze a kúriám, ha gondolja, ott beszélhetünk nyugodtabb körülmények között. Igaz, még nem laktam be, de a célnak megfelelhet.* Mentegetőzik az esetlegesen előforduló rendetlen állapotok miatt. Ekkor szól közbe az eddig még ismeretlen harmadik személy újfent. A nemeslovag számára szokatlan, hogy valaki meghívatja magát, szóval itt megint jön egy kis elbizonytalanodás. Valahogy úgy képzelte el, hogy majd meghív számos fontos személyt és új nemest, csakhogy egyelőre senkit sem ismer itt. Nézi Elarist és dolgoztatja agytekervényeit. Nem ismeri, szóval elsőnek biztosan többet akar tudni róla.*
- Nos, miért is ne. Jól gondolom, hogy ön nemes család sarja?* Tipp, de erről azért szeretne megbizonyosodni, ez máris dobna a hasznosságán a nőnek. Ha ez bizonyosságot nyer, vagy az, hogy hasznos jelenleg számára, akkor felajánlja neki is a csatlakozás lehetőségét. Mivel nem teljesen egy beképzelt sznob, ezért le fog szállni a lóról és együtt sétál a többiekkel.*
- Tényleg nincs messze, csak most itt ez a tömeg.* Szabad karjával a házak közé mutat, jelezve az irányt. Kis gyaloglást követően, sokkal csendesebb lesz majd a környék.*
- Meg kell hagyni ez a vörös ruha merész választás. Kirívó és elegáns, szinte csak úgy vonzza a tekintettet.* Kezd beszélgetni, amíg haladnak. Komoly dolgokat úgysem lehet, és nem is érdemes az utcán megvitatni, de némán meg olyan kényelmetlen lenne még ez a rövid séta is.*
*Nixomiát a legkevésbé sem izgatja, ha a nézőket elriassza. Miért kéne neki másokkal foglalkoznia? Ő élvezi a zenét, neki ennyi pontosan elég. Egy cseppet sem gondol bele, hogy a termetes csődör, vagy éppen a szamár nem a legjobb társaság, ha valamit körbe kell állni. Akad is néhány rosszalló pillantás, meg elnyomott szitok, de talán pont a megjelenése okán, senki nem mert hangosabban panaszkodni. Amint véget ér az előadás, rögvest ajánlatot is tesz. Neki ez a hang és merész öltözet tetszik. Nincs ezzel egyedül, mert akadt még valaki, aki végighallgatta a koncertet. Ketten halmozzák el dicsérettel Merlanát. Tüzetesebben szemügyre veszi Elarist is. Felismeri a nőn azt a tipikusan gyermekkorban belé vert nemesi eleganciát. Egy felkapaszkodott polgár vehet magának csicsás ruhákat, meg hangzatos nemesi címet, de az eleganciát nehéz eltanulni. Igazán bele kell születni. Lovagként Nixomia tanult ilyesmit, de rajta sem látszik efféle elegancia. Ami belőle sugárzik az csak a katonai büszkeség, ami egy másik kategória. Viszont a humora azért egészen jó a hegyesfülűnek. Fel is kacag jóízűen a páncélos szépség.*
- Na igen Alkonyat nem egy kiművelt jószág. De nem is ezért tartalak. Ugye?* Paskolja meg a ló vaskos nyakát. A köszönetet bólintással fogadja, többet ér olykor, mintha vég nélkül szórná az ékes szavakat.*
- Nixomia Greandaer* Mutatkozik be ő is, még a fejét is meghajtja egy picit, ahogy azt illik. Ravasz lány ez a művésznő, mivel ügyesen tereli a társalgást a számára kedvező mederbe. Ha most nem fogta volna meg az ajánlat végét, félő lett volna, hogy már többé nem is kínálkozott volna rá lehetőség. Ezzel sikerült meglepnie Nixomiát is, mivel egy pillanatra tétovázik. Milyen nosztalgikus lenne, ha eltűnődne a régi emlékein. Volt idő, amikor neki kellett felfelé néznie másokra, és még azt a luxust se engedhette meg magának, hogy eltakarja a szemét. Most meg felnéznek rá és tőle várják a válaszokat.*
- Valóban, nincs is olyan messze a kúriám, ha gondolja, ott beszélhetünk nyugodtabb körülmények között. Igaz, még nem laktam be, de a célnak megfelelhet.* Mentegetőzik az esetlegesen előforduló rendetlen állapotok miatt. Ekkor szól közbe az eddig még ismeretlen harmadik személy újfent. A nemeslovag számára szokatlan, hogy valaki meghívatja magát, szóval itt megint jön egy kis elbizonytalanodás. Valahogy úgy képzelte el, hogy majd meghív számos fontos személyt és új nemest, csakhogy egyelőre senkit sem ismer itt. Nézi Elarist és dolgoztatja agytekervényeit. Nem ismeri, szóval elsőnek biztosan többet akar tudni róla.*
- Nos, miért is ne. Jól gondolom, hogy ön nemes család sarja?* Tipp, de erről azért szeretne megbizonyosodni, ez máris dobna a hasznosságán a nőnek. Ha ez bizonyosságot nyer, vagy az, hogy hasznos jelenleg számára, akkor felajánlja neki is a csatlakozás lehetőségét. Mivel nem teljesen egy beképzelt sznob, ezért le fog szállni a lóról és együtt sétál a többiekkel.*
- Tényleg nincs messze, csak most itt ez a tömeg.* Szabad karjával a házak közé mutat, jelezve az irányt. Kis gyaloglást követően, sokkal csendesebb lesz majd a környék.*
- Meg kell hagyni ez a vörös ruha merész választás. Kirívó és elegáns, szinte csak úgy vonzza a tekintettet.* Kezd beszélgetni, amíg haladnak. Komoly dolgokat úgysem lehet, és nem is érdemes az utcán megvitatni, de némán meg olyan kényelmetlen lenne még ez a rövid séta is.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:52:29
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:52:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek közt szép az élet//
* Elaris felkel, kissé oldalra billenti a fejét, miután Merlana hangja elcsendesül. Nem tapsol, nem dicsér szavakkal, csak egy kis ideig csendben áll, mintha meg akarná őrizni magában a dallamot. Végül, ahogy újra kinyílik a világ a hangok után, Nixomia szavai térítik vissza a jelenbe. Egy lóháton ülő nemes, aki úgy hirdeti a világ felé saját rangját, mintha azzal nem tartozna elszámolással... Ismerős, túlságosan is. Ám a hangja nem fennhéjázó, sőt, őszintén elismerő. Ez felkelti Lari figyelmét. *
– Igazán megható volt, kisasszony.
* Szól Merlanához, majd Nixomia felé fordul, kissé játékos pillantással. *
– Ritka az ilyen őszinte érdeklődés egy előadás iránt. Vagy hogy egy ló is ennyire kritikusan figyeljen.
* Aztán megemeli kissé állát, hangja most már komolyabb, méltóságteljesebb. *
– Ha valóban partit tervez, mint újdonsült kúriatulajdonos, örömmel fogadnám a meghívást. Kiváltképp, ha ilyen zenészek is emelik az est fényét. A nevem Elaris Liraen.
* Finoman biccent. Nem mélyen, nem túl hivatalosan, de érezhető benne, hogy ő is éppen elég otthon van ebben a világban. Még ha a családneve nem is mond semmit a nőnek. Valószínűbb, hogy az idősebb arisztokraták emlékeznek csak Maryssha Liraenre, és apró fattyú leánygyermekére. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 21:55:42
* Elaris felkel, kissé oldalra billenti a fejét, miután Merlana hangja elcsendesül. Nem tapsol, nem dicsér szavakkal, csak egy kis ideig csendben áll, mintha meg akarná őrizni magában a dallamot. Végül, ahogy újra kinyílik a világ a hangok után, Nixomia szavai térítik vissza a jelenbe. Egy lóháton ülő nemes, aki úgy hirdeti a világ felé saját rangját, mintha azzal nem tartozna elszámolással... Ismerős, túlságosan is. Ám a hangja nem fennhéjázó, sőt, őszintén elismerő. Ez felkelti Lari figyelmét. *
– Igazán megható volt, kisasszony.
* Szól Merlanához, majd Nixomia felé fordul, kissé játékos pillantással. *
– Ritka az ilyen őszinte érdeklődés egy előadás iránt. Vagy hogy egy ló is ennyire kritikusan figyeljen.
* Aztán megemeli kissé állát, hangja most már komolyabb, méltóságteljesebb. *
– Ha valóban partit tervez, mint újdonsült kúriatulajdonos, örömmel fogadnám a meghívást. Kiváltképp, ha ilyen zenészek is emelik az est fényét. A nevem Elaris Liraen.
* Finoman biccent. Nem mélyen, nem túl hivatalosan, de érezhető benne, hogy ő is éppen elég otthon van ebben a világban. Még ha a családneve nem is mond semmit a nőnek. Valószínűbb, hogy az idősebb arisztokraták emlékeznek csak Maryssha Liraenre, és apró fattyú leánygyermekére. *
A hozzászólás írója (Elaris Liraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 21:55:42
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:06:56
Üzenet elküldve: 2025-04-25 21:06:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Mikor zenél, nem csak közönségét, hanem saját magát is sikerül egy másik dimenzióba repítenie. Csodaországba, ahol a dallamok kecses hullámain bármi megtörténhet, amit csak szeretnénk. Minden nóta alapját valós történetek képezik, de kiegészíti őket a képzelet, mely akadály nélkül szárnyal a végtelenbe.
Merlana ujjai, kecsesen pengetik a lant húrjait, lágy hangja segítségével pedig hallgatóságával együtt repül hát a legendák földjére. A határ persze igencsak vékony képzelet és valóság között, így játék közben is látja, hogy mi történik körülötte a téren. Többen megállnak, hallgatják őt egy ideig, majd továbbállnak. Aztán ahogy egyszer felpillant, tekintete egy zöld szempárral találkozik. Tulajdonosa nem ment el, sőt, kényelembe helyezte magát a közelben, és az eleje óta hallgatja az előadását. Úgy tűnik, hogy őt sikerült leginkább megfognia a zenéjével. Élénkvörösre festett ajkaival még rá is mosolyog, de csak egy pillanatra, utána tovább énekel. Így folytatja, míg egyszer csak arra nem lesz figyelmes, hogy váratlanul eltakarják előle a napot, rá és hangszerére árnyak vetülnek. Épp csak egy pillanatra látszik rajta meglepettsége, ahogy felhúzza szemöldökeit. Nem is a páncélos nő, hanem a szamár és a ló látványa lepi meg, de nincs most lehetősége azon tűnődni, hogy vajon miért vezeti őket be valaki a tér kellős közepére. Talán ez az oka annak, hogy mire véget ér a dal, már csak a két állat, a lovas és mindvégig hűséges, egyszemélyes közönsége, a hosszúfülű hölgy van előtte. A taps így nem a tapsolók számától, hanem a páncélkesztyűtől hangos, de attól ő még feláll, és meghajol, ahogy azt illik. Kissé megigazítja a ruháját, majd felnéz a lovasra. Szabad kezét, melyben nem a lantot fogja, napellenzőként használja, mert ahogy fel kell néznie rá, azon kívül, hogy el fog zsibbadni a nyaka, bizony zavarja az a fény is, melyet ülve még eltakartak előle ugyan, de így már eléggé elvakítja. Ráadásul az a páncél, mely ránézésre igencsak drágának tűnik, szintén csillog a napfényben. Ami azonban még meglepőbb, hogy a várakozások ellenére egy női hang szólítja meg róla.*
- Hálásan köszönöm, kisasszony! *Válaszolja, de a szőkeség mondandója itt még nem ér véget. Nem mutatja érzéseit, de szíve nagyot dobban, ahogy meghallja, miről van szó. Most komolyan egy nemesi kúriába hívták fellépni? Úgy tűnik igen, de mielőtt válaszolna, a másik jelenlévőhöz fordul, hogy neki is megköszönje a figyelmét.*
- És önnek is köszönöm, hogy rám szánta az idejét, és végighallgatta az előadásomat. Rendkívül hálás vagyok érte. *Ejt meg felé ismét egy, most már szélesebb mosolyt, utána pedig visszafordul a lovon ülőhöz.*
- Merlana Naerice. Örvendek! *Ha már meghívást kap, először illik bemutatkoznia.* Természetesen szívesen elfogadom a felkérést, azonban úgy hiszem, a részletek megtárgyalásához egy alkalmasabb helyszínre volna szükségünk. *Mondjuk azt a kúriát szívesen megnézné, főleg, ha egy az újonnan épült, gyönyörű házak egyikéről van szó.*
*Mikor zenél, nem csak közönségét, hanem saját magát is sikerül egy másik dimenzióba repítenie. Csodaországba, ahol a dallamok kecses hullámain bármi megtörténhet, amit csak szeretnénk. Minden nóta alapját valós történetek képezik, de kiegészíti őket a képzelet, mely akadály nélkül szárnyal a végtelenbe.
Merlana ujjai, kecsesen pengetik a lant húrjait, lágy hangja segítségével pedig hallgatóságával együtt repül hát a legendák földjére. A határ persze igencsak vékony képzelet és valóság között, így játék közben is látja, hogy mi történik körülötte a téren. Többen megállnak, hallgatják őt egy ideig, majd továbbállnak. Aztán ahogy egyszer felpillant, tekintete egy zöld szempárral találkozik. Tulajdonosa nem ment el, sőt, kényelembe helyezte magát a közelben, és az eleje óta hallgatja az előadását. Úgy tűnik, hogy őt sikerült leginkább megfognia a zenéjével. Élénkvörösre festett ajkaival még rá is mosolyog, de csak egy pillanatra, utána tovább énekel. Így folytatja, míg egyszer csak arra nem lesz figyelmes, hogy váratlanul eltakarják előle a napot, rá és hangszerére árnyak vetülnek. Épp csak egy pillanatra látszik rajta meglepettsége, ahogy felhúzza szemöldökeit. Nem is a páncélos nő, hanem a szamár és a ló látványa lepi meg, de nincs most lehetősége azon tűnődni, hogy vajon miért vezeti őket be valaki a tér kellős közepére. Talán ez az oka annak, hogy mire véget ér a dal, már csak a két állat, a lovas és mindvégig hűséges, egyszemélyes közönsége, a hosszúfülű hölgy van előtte. A taps így nem a tapsolók számától, hanem a páncélkesztyűtől hangos, de attól ő még feláll, és meghajol, ahogy azt illik. Kissé megigazítja a ruháját, majd felnéz a lovasra. Szabad kezét, melyben nem a lantot fogja, napellenzőként használja, mert ahogy fel kell néznie rá, azon kívül, hogy el fog zsibbadni a nyaka, bizony zavarja az a fény is, melyet ülve még eltakartak előle ugyan, de így már eléggé elvakítja. Ráadásul az a páncél, mely ránézésre igencsak drágának tűnik, szintén csillog a napfényben. Ami azonban még meglepőbb, hogy a várakozások ellenére egy női hang szólítja meg róla.*
- Hálásan köszönöm, kisasszony! *Válaszolja, de a szőkeség mondandója itt még nem ér véget. Nem mutatja érzéseit, de szíve nagyot dobban, ahogy meghallja, miről van szó. Most komolyan egy nemesi kúriába hívták fellépni? Úgy tűnik igen, de mielőtt válaszolna, a másik jelenlévőhöz fordul, hogy neki is megköszönje a figyelmét.*
- És önnek is köszönöm, hogy rám szánta az idejét, és végighallgatta az előadásomat. Rendkívül hálás vagyok érte. *Ejt meg felé ismét egy, most már szélesebb mosolyt, utána pedig visszafordul a lovon ülőhöz.*
- Merlana Naerice. Örvendek! *Ha már meghívást kap, először illik bemutatkoznia.* Természetesen szívesen elfogadom a felkérést, azonban úgy hiszem, a részletek megtárgyalásához egy alkalmasabb helyszínre volna szükségünk. *Mondjuk azt a kúriát szívesen megnézné, főleg, ha egy az újonnan épült, gyönyörű házak egyikéről van szó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063