Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 19:33:41
Üzenet elküldve: 2025-09-06 19:33:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha a férfi tudná… De szerencsére nem tudja, hogy a gyanúja nem alaptalan, sőt, egészen komor titkokat rejt az a szép pofi. Mindenesetre, azt a lány is tudja, hogy nagyon gyorsan el kell hessegetnie az ijedtségét, és valamiféle nyugodtság álarcát lesz kénytelen magára ölteni, még akkor is, ha valójában egy perc nyugta sincs, mert hol a múltjának árnyai, hol a jövő homálya kísérti. Nem hagyhatja, hogy az előtte álló férfi hideg szavai kizökkentsék a szerepéből. Ő a Tharisse ház lánya, ő az, aki mások felett áll, aki másokat kérdőre vonhat, és nem fordítva.*
- Eeyr nem csak azokra mosolyog rá, akik kérik, hanem mindenkire. Azokra is, kik maguktól nem látják vagy ismerik be bűneiket. *Sejtelmesen válaszol az elhangzott szavakra, enyhe, sértődött éllel a hangjában. Egy Tharisse lányt megijeszteni igenis főbenjáró bűnnek számít, és nem csak az istenek előtt, hanem a halandó életben is. Eztán elmondja ittlétének okát is. A kapott válasz csupán arról győzi meg, hogy jó helyen jár, de abban nem lehet biztos, hogy jókor.*
- Nem, nem tud róla, hogy itt vagyok, de ha ez probléma, részemről megoldható, hogy máskor jöjjek vissza. *Továbbra is rendkívül kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy az egyetlen egérutat a kapun keresztül elvágja a férfi jelenléte, mégis úgy dönt, hogy megpróbál egyszerűen csak kisétálni rajta. El is indul az utca felé, de megtorpan, mikor egy újabb kérdést kap. Kékes-zöld íriszeit jelentőségteljesen emeli a szakállas úrra, majd lágyan, mégis hűvös hangon szólal meg.*
- Sértésként fogadnám ezt a kérdést, ha nem tudnám, mennyi mindent tett tönkre a Népek Lázadása. Abból, amit mondott, úgy hiszem, maga ismeri Samonyr urat. Kérem, tájékoztassa róla, hogy Corillette Tharisse látni kívánja! Ha a mai napon nem felel meg számára, akkor két nap múlva újra eljövök. *Nem, egyáltalán nem biztos benne, hogy újra be akar sétálni ebbe az udvarba, de ha most füllent, talán lesz lehetősége most elmenni. Samonyr kúriájától egyáltalán nem azt kapta, amit várt. Legalábbis eddig nem.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Ha a férfi tudná… De szerencsére nem tudja, hogy a gyanúja nem alaptalan, sőt, egészen komor titkokat rejt az a szép pofi. Mindenesetre, azt a lány is tudja, hogy nagyon gyorsan el kell hessegetnie az ijedtségét, és valamiféle nyugodtság álarcát lesz kénytelen magára ölteni, még akkor is, ha valójában egy perc nyugta sincs, mert hol a múltjának árnyai, hol a jövő homálya kísérti. Nem hagyhatja, hogy az előtte álló férfi hideg szavai kizökkentsék a szerepéből. Ő a Tharisse ház lánya, ő az, aki mások felett áll, aki másokat kérdőre vonhat, és nem fordítva.*
- Eeyr nem csak azokra mosolyog rá, akik kérik, hanem mindenkire. Azokra is, kik maguktól nem látják vagy ismerik be bűneiket. *Sejtelmesen válaszol az elhangzott szavakra, enyhe, sértődött éllel a hangjában. Egy Tharisse lányt megijeszteni igenis főbenjáró bűnnek számít, és nem csak az istenek előtt, hanem a halandó életben is. Eztán elmondja ittlétének okát is. A kapott válasz csupán arról győzi meg, hogy jó helyen jár, de abban nem lehet biztos, hogy jókor.*
- Nem, nem tud róla, hogy itt vagyok, de ha ez probléma, részemről megoldható, hogy máskor jöjjek vissza. *Továbbra is rendkívül kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy az egyetlen egérutat a kapun keresztül elvágja a férfi jelenléte, mégis úgy dönt, hogy megpróbál egyszerűen csak kisétálni rajta. El is indul az utca felé, de megtorpan, mikor egy újabb kérdést kap. Kékes-zöld íriszeit jelentőségteljesen emeli a szakállas úrra, majd lágyan, mégis hűvös hangon szólal meg.*
- Sértésként fogadnám ezt a kérdést, ha nem tudnám, mennyi mindent tett tönkre a Népek Lázadása. Abból, amit mondott, úgy hiszem, maga ismeri Samonyr urat. Kérem, tájékoztassa róla, hogy Corillette Tharisse látni kívánja! Ha a mai napon nem felel meg számára, akkor két nap múlva újra eljövök. *Nem, egyáltalán nem biztos benne, hogy újra be akar sétálni ebbe az udvarba, de ha most füllent, talán lesz lehetősége most elmenni. Samonyr kúriájától egyáltalán nem azt kapta, amit várt. Legalábbis eddig nem.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:40:17
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:40:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Elégedetten nézi, ahogy szavaira ugrik egyet a lány. Nem csak örömmel tölti el, de gyanakodással is, hiszen az szokott így ijedezni, akinek rossz a lelkiismerete. Kezdi azt gondolni, hogy nem csak egyszerű küldönc, aki levelet vagy hasonlót hoz, hanem az is lehet, hogy tolvaj, vagy valami más ártó szándékú lány. Persze most, hogy már tud az eredarokról, minden valamennyire is szép, de idegen nőt akaratlanul is gyanúsítani kezd. Nem tudhatja, hogy ki az, aki Norgent keresi, és ki az, aki őt. *
- Eeyr bocsásson meg azoknak, akik a bocsánatát kérik, én egyelőre nem tettem. * Feleli hidegen a szavakra, hiszen nem érzi úgy, hogy bármi olyat követett volna el, amiért bocsánatot kellene kérjen. Nem ő tartózkodik hívatlanul egy idegen birtokon. A szemei nem gonoszak, egyszerűen csak barátságtalanak. *
- Samonyr urat. Szóval tudja, hogy ez az ő rezidenciája, és így azt is, hogy jó helyen jár. Már csak az a kérdés, hogy Samonyr úr tud arról, hogy vendéget vár? Bár erre válaszolnia se kell, hiszen ha tudná, akkor nem zárt ajtók, és egy üres lakás fogadná, ha jól gondolom. * Ezúttal oldalra dől, és a vaskapu oszlopának támaszkodik, a szőke nő, és a biztonságot jelentő utcán között foglalva helyet. Ha Corillette távozni akar, akkor rajta keresztül kell megtegye. *
- Egyébként azt hiszem nem hallottam a nevét, kedves... ? * Teszi fel a kérdést, bár nem kerül el a figyelmét a finom ruházat, annak díszítése, mégse fogja megadni egy nemesnek a kijáró tiszteletet addig, amíg nem mutatkozik be. Családi címerre utaló nyomot egyébként se lát, ami alapján feltételezhetné, hogy ki látogatta meg. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* Elégedetten nézi, ahogy szavaira ugrik egyet a lány. Nem csak örömmel tölti el, de gyanakodással is, hiszen az szokott így ijedezni, akinek rossz a lelkiismerete. Kezdi azt gondolni, hogy nem csak egyszerű küldönc, aki levelet vagy hasonlót hoz, hanem az is lehet, hogy tolvaj, vagy valami más ártó szándékú lány. Persze most, hogy már tud az eredarokról, minden valamennyire is szép, de idegen nőt akaratlanul is gyanúsítani kezd. Nem tudhatja, hogy ki az, aki Norgent keresi, és ki az, aki őt. *
- Eeyr bocsásson meg azoknak, akik a bocsánatát kérik, én egyelőre nem tettem. * Feleli hidegen a szavakra, hiszen nem érzi úgy, hogy bármi olyat követett volna el, amiért bocsánatot kellene kérjen. Nem ő tartózkodik hívatlanul egy idegen birtokon. A szemei nem gonoszak, egyszerűen csak barátságtalanak. *
- Samonyr urat. Szóval tudja, hogy ez az ő rezidenciája, és így azt is, hogy jó helyen jár. Már csak az a kérdés, hogy Samonyr úr tud arról, hogy vendéget vár? Bár erre válaszolnia se kell, hiszen ha tudná, akkor nem zárt ajtók, és egy üres lakás fogadná, ha jól gondolom. * Ezúttal oldalra dől, és a vaskapu oszlopának támaszkodik, a szőke nő, és a biztonságot jelentő utcán között foglalva helyet. Ha Corillette távozni akar, akkor rajta keresztül kell megtegye. *
- Egyébként azt hiszem nem hallottam a nevét, kedves... ? * Teszi fel a kérdést, bár nem kerül el a figyelmét a finom ruházat, annak díszítése, mégse fogja megadni egy nemesnek a kijáró tiszteletet addig, amíg nem mutatkozik be. Családi címerre utaló nyomot egyébként se lát, ami alapján feltételezhetné, hogy ki látogatta meg. *
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:34:58
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:34:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy az eredar félreérti a nemes szándékait. Azáltal, hogy egy alibit kreálnának a nőnek, még ugyan úgy összeházasodhatnának. Viszont úgy dönt, hogy nem javítja ki, heves reakcióját látva inkább megadja neki azt, amit annyira szeretne. Elvégre, Samonyr is megkapott eddig mindent, amire vágyott, és ha ez így is marad, akkor nincs oka nem viszonozni ezt a fajta hozzáállást. *
- Akkor ne vegyél fel új álnevet. * Mondja a férfi, jelezve, hogy bizony elkapta ezt a fajta kis elszólást. Nem érdekli a nő korábbi neve, ahogy az sem, hogy mit csinált a múltban. Úgy kalkulál, hogy bármi is derül ki utólag róla, ami az ő hírnevét besarazná, vagy rossz fényt vetne rá, ha szükséges, elmondhatja, hogy kényszerítve volt, és kényszerből cselekedett. *
- Rendben van, Norra. Felvállallak, ha ezt szeretnéd. Összeházasodunk, és a neved onnantól lehet Norra Talwakr. Az oldalamon hivatalos leszel minden bálba, és az anyagi javaimat élvezve finom kelmékben járhatsz, szolgálókat tarthatsz, és élvezheted a félnemesség minden előnyét. Viszont onnantól kezdve, hogy az én nevem a tiéd is, fékezned kell ösztöneidet. Ha buksz, együtt bukunk, és nem leszek képes rá, hogy a háttérből igazgatva a szálakat próbáljak meg segíteni neked. Kockázatot vállalunk vele, de nem akarok tőled megtagadni semmit. Ha tényleg ez a kívánságod, akkor legyen így. * Mondja teátrálisan a férfi, aki úgy érzi, hogy elsorolta ellenérveit is, és innentől az eredar kezében a döntés, hogy hogyan választ. Samonyr nem szórakozik olyanokkal, hogy letérdeljen, és megkérje a nő kezét, az ilyen megjátszott, emberi dolgok egyikükhöz sem illene. A férfi számára a házasság amúgy sem egy szívből, hanem egy észből, és érdekből jövő dolog, és nem csak Norra esetében, hanem minden esetben. Nemesként mindig is így volt, és így is lesz. Bár nem tervezte, hogy egy nincstelen közemberhez megy hozzá, de az eredar csak látszólag az, hiszen annál sokkal több, és a ház ura ezzel ki tud békülni. Kiállása még mindig egyenes, határozott a hangja, nem emeli meg, de nem is suttog. Nincs benne indulat, se túlfűtött érzelem. *
- Nos, szeretnél akkor hozzám jönni?
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, hogy az eredar félreérti a nemes szándékait. Azáltal, hogy egy alibit kreálnának a nőnek, még ugyan úgy összeházasodhatnának. Viszont úgy dönt, hogy nem javítja ki, heves reakcióját látva inkább megadja neki azt, amit annyira szeretne. Elvégre, Samonyr is megkapott eddig mindent, amire vágyott, és ha ez így is marad, akkor nincs oka nem viszonozni ezt a fajta hozzáállást. *
- Akkor ne vegyél fel új álnevet. * Mondja a férfi, jelezve, hogy bizony elkapta ezt a fajta kis elszólást. Nem érdekli a nő korábbi neve, ahogy az sem, hogy mit csinált a múltban. Úgy kalkulál, hogy bármi is derül ki utólag róla, ami az ő hírnevét besarazná, vagy rossz fényt vetne rá, ha szükséges, elmondhatja, hogy kényszerítve volt, és kényszerből cselekedett. *
- Rendben van, Norra. Felvállallak, ha ezt szeretnéd. Összeházasodunk, és a neved onnantól lehet Norra Talwakr. Az oldalamon hivatalos leszel minden bálba, és az anyagi javaimat élvezve finom kelmékben járhatsz, szolgálókat tarthatsz, és élvezheted a félnemesség minden előnyét. Viszont onnantól kezdve, hogy az én nevem a tiéd is, fékezned kell ösztöneidet. Ha buksz, együtt bukunk, és nem leszek képes rá, hogy a háttérből igazgatva a szálakat próbáljak meg segíteni neked. Kockázatot vállalunk vele, de nem akarok tőled megtagadni semmit. Ha tényleg ez a kívánságod, akkor legyen így. * Mondja teátrálisan a férfi, aki úgy érzi, hogy elsorolta ellenérveit is, és innentől az eredar kezében a döntés, hogy hogyan választ. Samonyr nem szórakozik olyanokkal, hogy letérdeljen, és megkérje a nő kezét, az ilyen megjátszott, emberi dolgok egyikükhöz sem illene. A férfi számára a házasság amúgy sem egy szívből, hanem egy észből, és érdekből jövő dolog, és nem csak Norra esetében, hanem minden esetben. Nemesként mindig is így volt, és így is lesz. Bár nem tervezte, hogy egy nincstelen közemberhez megy hozzá, de az eredar csak látszólag az, hiszen annál sokkal több, és a ház ura ezzel ki tud békülni. Kiállása még mindig egyenes, határozott a hangja, nem emeli meg, de nem is suttog. Nincs benne indulat, se túlfűtött érzelem. *
- Nos, szeretnél akkor hozzám jönni?
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:07:21
Üzenet elküldve: 2025-09-06 18:07:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Minél több időt tölt az udvarban, annál inkább eluralkodik rajta egy furcsa, kellemesnek egyáltalán nem mondható érzés. Olyan, mintha egy rémisztő mese elejére csöppent volna, melyben a szőke szépség egy elhagyatott kúria közelébe keveredik, ahol aztán érzésre a falak mögül, az ablakokon és lyukakon keresztül árnyakra hasonlító szempárok figyelik annak ellenére, hogy látszólag kihalt minden. Pedig ez a ház biztosan nem elhagyatott, látszik a kert gondozottságából, de akkor miért nem tud szabadulni mégsem a kételyeitől, mely azt súgja, rossz helyen jár?
Megpróbálja eloszlatni a nyomasztó érzést, és határozott mozdulattal kopogtat az ajtón, de nem történik semmi. Egy apró nesz, annyi se hallatszik sehonnan. Nyel egyet, majd kezét újra megemeli, kopogtat, lassan, egyenlő ütemben, hármat. Továbbra is síri csend. Corillette csendben áll és vár, de már csak azért, hogy eldöntse magában, ideje távozni. Talán már épp fordulna meg, mikor nem odabentről, hanem a háta mögül szólal meg egy érdes hang, melyre a lány teste összerezzen, ugrik egyet, és olyan gyorsan fordul meg, mintha csak az élete múlna rajta, miközben háta teljesen a bejárati ajtónak simul, mintha arra akart volna menekülni. Tekintete riadt, de a tüdejébe szorult levegőt lassan kifújja, ahogy konstatálja, nem a rémmesék mumusa, hanem egy jól öltözött férfi áll mostanra már vele szemben.*
- Eeyr bocsássa meg magának, de rettenetesen megijesztett. *Szólal meg kisvártatva, miközben az eddig arcát részben takaró csuklyát leemeli a fejéről, hogy ezzel is nagyobb bizalmat keltsen az idegenben. Közelebb lép a férfihez, és félszegen felnéz rá.*
- Én Samonyr urat keresem. Jó helyen járok? Úgy hiszem, tudna nekem segíteni. *Magáról egyelőre még nem árul el semmit, pontosan tudja, hogy nem elég lépni egyet, hanem azt a lépést jókor is kell megtennie. Egyelőre még jobb, ha nem fedi fel kilétét. Így is zavarja, hogy egyedül van, és az egyetlen menekülőút az a láthatóan bosszús tekintetű férfi felé vezet.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Minél több időt tölt az udvarban, annál inkább eluralkodik rajta egy furcsa, kellemesnek egyáltalán nem mondható érzés. Olyan, mintha egy rémisztő mese elejére csöppent volna, melyben a szőke szépség egy elhagyatott kúria közelébe keveredik, ahol aztán érzésre a falak mögül, az ablakokon és lyukakon keresztül árnyakra hasonlító szempárok figyelik annak ellenére, hogy látszólag kihalt minden. Pedig ez a ház biztosan nem elhagyatott, látszik a kert gondozottságából, de akkor miért nem tud szabadulni mégsem a kételyeitől, mely azt súgja, rossz helyen jár?
Megpróbálja eloszlatni a nyomasztó érzést, és határozott mozdulattal kopogtat az ajtón, de nem történik semmi. Egy apró nesz, annyi se hallatszik sehonnan. Nyel egyet, majd kezét újra megemeli, kopogtat, lassan, egyenlő ütemben, hármat. Továbbra is síri csend. Corillette csendben áll és vár, de már csak azért, hogy eldöntse magában, ideje távozni. Talán már épp fordulna meg, mikor nem odabentről, hanem a háta mögül szólal meg egy érdes hang, melyre a lány teste összerezzen, ugrik egyet, és olyan gyorsan fordul meg, mintha csak az élete múlna rajta, miközben háta teljesen a bejárati ajtónak simul, mintha arra akart volna menekülni. Tekintete riadt, de a tüdejébe szorult levegőt lassan kifújja, ahogy konstatálja, nem a rémmesék mumusa, hanem egy jól öltözött férfi áll mostanra már vele szemben.*
- Eeyr bocsássa meg magának, de rettenetesen megijesztett. *Szólal meg kisvártatva, miközben az eddig arcát részben takaró csuklyát leemeli a fejéről, hogy ezzel is nagyobb bizalmat keltsen az idegenben. Közelebb lép a férfihez, és félszegen felnéz rá.*
- Én Samonyr urat keresem. Jó helyen járok? Úgy hiszem, tudna nekem segíteni. *Magáról egyelőre még nem árul el semmit, pontosan tudja, hogy nem elég lépni egyet, hanem azt a lépést jókor is kell megtennie. Egyelőre még jobb, ha nem fedi fel kilétét. Így is zavarja, hogy egyedül van, és az egyetlen menekülőút az a láthatóan bosszús tekintetű férfi felé vezet.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 15:53:18
Üzenet elküldve: 2025-09-06 15:53:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Élvezi fogait a másik ajkába mélyeszteni. Úgy érzi, Samonyrban tényleg emberére lelt, hiszen bármit csinál, az tetszik a másiknak. Ezt még szoknia kell, de nem panaszkodik miatta. Amikor a másiknak elég volt a csókból, elereszti, majd tesz egy lépést hátra. Kíváncsian várja a napot, amikor majd csalódnia kell benne, viszont addig is kiélvezi a szövetségüket. Ami Norgent illeti, most már úgy érzi, tényleg minden lényegeset megosztott a férfival.
A férfi szavaira először sandán néz rá, de aztán úgy dönt, nem gyanakszik tovább. Bólint egyet, jelezve, hogy elfogadja ezt szerződésük záradékaként. Jó szerető lesz, nem kérdez semmit, csak elfogadja amit hall. Persze nem lesz szelídített eredar, továbbra is mindent ugyanúgy fog csinálni, mint ezelőtt… csak most már lesz egy otthona és egy… ember, akiben megbízik. Legalábbis a legtöbb dologban.
Samonyr vallomásán és ötletelésén elgondolkodik. Végül elhúzza a száját és egy kissé ingerülten válaszol neki. *
– Így viszont legfeljebb az ágyasodnak nevezhetsz. Fenébe a nemesi címmel, nincs kedvem új álnevet felvenni. * Egy pillanatra meg is feledkezik róla, hogy Samonyr még nem tudja, hogy a Norra is csak egy álnév. De nem foglalkozik ezzel, halad tovább követeléseiben. *
– Vállalj fel, Samonyr! Együtt romba dönthetjük ezt a rohadó világot! * Tisztában van vele, mennyire gyors ez az egész, de ha két ember (illetve ember és démon) ennyire egymásra talál, semmit se lehet elsietni. Neki igazán nem akadály házasságot kötnie, hiszen Norra Arisad soha egy nappal ezelőtt még nem is létezett. Nincs semmi vesztenivalója. Samonyrnak talán nem ilyen könnyű a döntés, de az már nem az ő dolga. Amíg a választ várja, elindul az asztalhoz, amire korábban lepakolta holmijait. Nem néz a férfira, nem akarja látni a tekintetét, ahogy visszautasítja őt. Nem akarja hallani sem a szavait, de ez ellen nem tud mit tenni. Hosszú, acélszín karmait nem húzza vissza, élvezi, hogy végre így mutatkozhat. Lassan, ütemesen dobol velük a bútorlapon. *
//Samonyr Rezidencia//
* Élvezi fogait a másik ajkába mélyeszteni. Úgy érzi, Samonyrban tényleg emberére lelt, hiszen bármit csinál, az tetszik a másiknak. Ezt még szoknia kell, de nem panaszkodik miatta. Amikor a másiknak elég volt a csókból, elereszti, majd tesz egy lépést hátra. Kíváncsian várja a napot, amikor majd csalódnia kell benne, viszont addig is kiélvezi a szövetségüket. Ami Norgent illeti, most már úgy érzi, tényleg minden lényegeset megosztott a férfival.
A férfi szavaira először sandán néz rá, de aztán úgy dönt, nem gyanakszik tovább. Bólint egyet, jelezve, hogy elfogadja ezt szerződésük záradékaként. Jó szerető lesz, nem kérdez semmit, csak elfogadja amit hall. Persze nem lesz szelídített eredar, továbbra is mindent ugyanúgy fog csinálni, mint ezelőtt… csak most már lesz egy otthona és egy… ember, akiben megbízik. Legalábbis a legtöbb dologban.
Samonyr vallomásán és ötletelésén elgondolkodik. Végül elhúzza a száját és egy kissé ingerülten válaszol neki. *
– Így viszont legfeljebb az ágyasodnak nevezhetsz. Fenébe a nemesi címmel, nincs kedvem új álnevet felvenni. * Egy pillanatra meg is feledkezik róla, hogy Samonyr még nem tudja, hogy a Norra is csak egy álnév. De nem foglalkozik ezzel, halad tovább követeléseiben. *
– Vállalj fel, Samonyr! Együtt romba dönthetjük ezt a rohadó világot! * Tisztában van vele, mennyire gyors ez az egész, de ha két ember (illetve ember és démon) ennyire egymásra talál, semmit se lehet elsietni. Neki igazán nem akadály házasságot kötnie, hiszen Norra Arisad soha egy nappal ezelőtt még nem is létezett. Nincs semmi vesztenivalója. Samonyrnak talán nem ilyen könnyű a döntés, de az már nem az ő dolga. Amíg a választ várja, elindul az asztalhoz, amire korábban lepakolta holmijait. Nem néz a férfira, nem akarja látni a tekintetét, ahogy visszautasítja őt. Nem akarja hallani sem a szavait, de ez ellen nem tud mit tenni. Hosszú, acélszín karmait nem húzza vissza, élvezi, hogy végre így mutatkozhat. Lassan, ütemesen dobol velük a bútorlapon. *
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 11:42:23
Üzenet elküldve: 2025-09-06 11:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A kopogás után néma csend fogadja Corillettet. Nem rohan senki, hogy ajtót nyisson neki, de még csak lépteket se hall kiszűrődni az előszobából. A ház, mintha elhagyatott lenne, hangtalanul válaszol. Persze a lányban feltámadhat a gyanú, hogy a szolgálók csupán hallótávolságon kívül vannak, ám ilyen szolgálót Samonyr nem alkalmazna. Rajta áll, hogy újra kopogtat, vagy sem, viszont bárhogy is dönt, arra nincs ideje, hogy elhagyja a birtokot, mert egy halk torokköszörülés hallatszódik a háta mögül. *
- Miben segíthetek? * Kérdezi a hang gazdája, egy átlagos testalkatú, sötétbarna hajú férfi. Elgondolkodva figyeli a szőke lányt, a ruházatát és a megjelenését méregeti, próbálja felmérni, hogy a város ranglétráján hol helyezkedhet el. Samonyr megjelenésére nem lehet panasz, a ruházata tiszta, a méretre szabott darabok úgy simulnak rá, hogy egyértelműen látszik, nem csak igazították, de konkrétan a férfira tervezték. Körmei szépen rövidre vágva, piszoknak semmi nyoma, és a szakálla is olyan, mintha csak most lépett volna ki a borbélytól. Haját éppen annyira formázza pomádéval, hogy egyedivé varázsolja, de még ízléses maradjon. Tekintete szigorú, láthatóan bosszantja, hogy valaki a birtokán tartózkodik hívatlanul, és ezt palástolni sem próbálja. Hangja férfiasan mély, kiállása egyenes, tartása van bőven. Nem támaszkodik a falhoz, de nem is fenyegető a testtartása, hiába lóg oldalán a nemesi kardja. Láncingét otthon hagyta, nem viseli, de az ing előtt, mellkasánál megfigyelhető a bagoly amulet. *
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
* A kopogás után néma csend fogadja Corillettet. Nem rohan senki, hogy ajtót nyisson neki, de még csak lépteket se hall kiszűrődni az előszobából. A ház, mintha elhagyatott lenne, hangtalanul válaszol. Persze a lányban feltámadhat a gyanú, hogy a szolgálók csupán hallótávolságon kívül vannak, ám ilyen szolgálót Samonyr nem alkalmazna. Rajta áll, hogy újra kopogtat, vagy sem, viszont bárhogy is dönt, arra nincs ideje, hogy elhagyja a birtokot, mert egy halk torokköszörülés hallatszódik a háta mögül. *
- Miben segíthetek? * Kérdezi a hang gazdája, egy átlagos testalkatú, sötétbarna hajú férfi. Elgondolkodva figyeli a szőke lányt, a ruházatát és a megjelenését méregeti, próbálja felmérni, hogy a város ranglétráján hol helyezkedhet el. Samonyr megjelenésére nem lehet panasz, a ruházata tiszta, a méretre szabott darabok úgy simulnak rá, hogy egyértelműen látszik, nem csak igazították, de konkrétan a férfira tervezték. Körmei szépen rövidre vágva, piszoknak semmi nyoma, és a szakálla is olyan, mintha csak most lépett volna ki a borbélytól. Haját éppen annyira formázza pomádéval, hogy egyedivé varázsolja, de még ízléses maradjon. Tekintete szigorú, láthatóan bosszantja, hogy valaki a birtokán tartózkodik hívatlanul, és ezt palástolni sem próbálja. Hangja férfiasan mély, kiállása egyenes, tartása van bőven. Nem támaszkodik a falhoz, de nem is fenyegető a testtartása, hiába lóg oldalán a nemesi kardja. Láncingét otthon hagyta, nem viseli, de az ing előtt, mellkasánál megfigyelhető a bagoly amulet. *
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 11:29:35
Üzenet elküldve: 2025-09-06 11:29:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* A csók meglepően fura, és mégis pont az, amit Samonyr vár a helyzettől. Kiélvezi, hiszen ilyenben még sose volt része. Az agya ismét elkezd túlterhelődni a sok hormontól, ami felszabadul benne, és Norra nem is tudja, hogy milyen hatással van a nemesre, aki szép lassan elkezd függővé válni. Persze ez csak akkor tartós állapot, hogyha állandó jelleggel tud nála ilyen reakciót kiváltani, ami nem lesz könnyű. De persze Samonyr nem viszi tovább a dolgot, hiszen ismeri testének határait. Nem is annyira a teljesítő képességében nem bízik, sokkal inkább attól tart, hogy egy újabb adag fájdalomtól már elájulna, ami számára ugyan nem jelentene gondot, de az eredarnak biztos elrontaná a hangulatát. *
- Nyilvánvalóan nem mondom el senkinek, hogy a házamban egy eredar bujkál. * Csóválja a fejét a férfi, bár nem tudja, hogy mit jelent a szó, de úgy tűnik, hogy legújabb szövetségese így hivatkozik magára, és megadja neki a tiszteletet azzal, hogy ő is így hívja. Sose hallott még erről a fajról, és valószínűleg nem is fog. Annyira pedig nem ostoba, hogy ezek után elkezdjen kutatni a könyvtárban és egyéb helyeken, ezzel gyanúba keverve magukat. A titok kapcsán viszont nem biztos, hogy a nő teljesen igazat mond. Nem gondolja, hogy minden titkát felfedné előtte.
Ettől függetlenül úgy dönt, hogy viszonozza az őszinteséget, és ő is felfedi egy korábbi füllentését. Hazugságnak nem nevezné, inkább csak félrevezette vele a másikat. *
- Igazán sajnálatos, hogy a nemesi címet nem lehet házasság útján kiérdemelni. Örömmel mennék hozzád, hogy ezzel bebiztosítsuk számodra is a ranggal járó előnyöket. Viszont ha így tennénk, akkor te is csak egy díszes oldalborda lennél a város krémjének a szemében. Ezért gondolkodtam korábban a régen látott rokon szerepében. * Ezzel úgy érzi, hogy ő is tett egy lépést a bizalmi kapcsolat felé, mert nem áltatja tovább azzal Norrát, hogy ha kiérdemli a kegyét és hozzá megy, megszerezheti a nemesi címet is. *
- Viszont a lázadásban nagyon sok nemes tűnt el örökre. Talán az egyiküket hűen alakíthatnád.
//Samonyr Rezidencia//
* A csók meglepően fura, és mégis pont az, amit Samonyr vár a helyzettől. Kiélvezi, hiszen ilyenben még sose volt része. Az agya ismét elkezd túlterhelődni a sok hormontól, ami felszabadul benne, és Norra nem is tudja, hogy milyen hatással van a nemesre, aki szép lassan elkezd függővé válni. Persze ez csak akkor tartós állapot, hogyha állandó jelleggel tud nála ilyen reakciót kiváltani, ami nem lesz könnyű. De persze Samonyr nem viszi tovább a dolgot, hiszen ismeri testének határait. Nem is annyira a teljesítő képességében nem bízik, sokkal inkább attól tart, hogy egy újabb adag fájdalomtól már elájulna, ami számára ugyan nem jelentene gondot, de az eredarnak biztos elrontaná a hangulatát. *
- Nyilvánvalóan nem mondom el senkinek, hogy a házamban egy eredar bujkál. * Csóválja a fejét a férfi, bár nem tudja, hogy mit jelent a szó, de úgy tűnik, hogy legújabb szövetségese így hivatkozik magára, és megadja neki a tiszteletet azzal, hogy ő is így hívja. Sose hallott még erről a fajról, és valószínűleg nem is fog. Annyira pedig nem ostoba, hogy ezek után elkezdjen kutatni a könyvtárban és egyéb helyeken, ezzel gyanúba keverve magukat. A titok kapcsán viszont nem biztos, hogy a nő teljesen igazat mond. Nem gondolja, hogy minden titkát felfedné előtte.
Ettől függetlenül úgy dönt, hogy viszonozza az őszinteséget, és ő is felfedi egy korábbi füllentését. Hazugságnak nem nevezné, inkább csak félrevezette vele a másikat. *
- Igazán sajnálatos, hogy a nemesi címet nem lehet házasság útján kiérdemelni. Örömmel mennék hozzád, hogy ezzel bebiztosítsuk számodra is a ranggal járó előnyöket. Viszont ha így tennénk, akkor te is csak egy díszes oldalborda lennél a város krémjének a szemében. Ezért gondolkodtam korábban a régen látott rokon szerepében. * Ezzel úgy érzi, hogy ő is tett egy lépést a bizalmi kapcsolat felé, mert nem áltatja tovább azzal Norrát, hogy ha kiérdemli a kegyét és hozzá megy, megszerezheti a nemesi címet is. *
- Viszont a lázadásban nagyon sok nemes tűnt el örökre. Talán az egyiküket hűen alakíthatnád.
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-06 09:51:33
Üzenet elküldve: 2025-09-06 09:51:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A haladás érdekében//
*Orthus Morthimer kapuja most már nincs csak út tárva nyitva, azonban felkerült mellé a falra egy hangos kolompoló, amivel az érkező vendégek jelezhetik érkeztüket.
Azonban se a kocsisnak, se Targhednek nincs most szüksége arra, hogy ezt használja. A ház belső udvarában ugyanis két szolgáló kertészkedik: Japher Campa, és Valii Parais. Utóbbi egy megtermett, szőke hajú inas, jámbor, de nem sok intelligenciát sugárzó tekintettel.
Japher az, aki odamegy a kapuhoz, hogy érezhető wegtoreni akcentussal megkérdezze, ki érkezett. Így, ha Targhed neki előadja a jövetele okát, akkor a kocsis-lovász-kertész szolgáló be is jelenti az érkeztét.
Igaz, látszik a tekintetében némi előítélet (mögötte Valii inkább csak hüledezik), de ez nem gátolja meg abban, hogy tegye a dolgát.
A kocsinak addig a ház előtt kell várakoznia (vagy Targhed el is küldheti addig, ha úgy látja jónak), mert Japher szól a komornyiknak, az Orthusnak, aki aztán a komornyik révén tudatja Japherrel, hogy fogadja a vendéget. Aki csak ezután tér vissza a kapuhoz, hogy kinyissa azt és beengedje az orkot, akár kocsiban, akár nem. Körülményessé teszi a dolgokat, hogy zárni kell az ajtókat.
A komornyik Urien Polther magas, sovány alkatú, méltóságteljes ember, aki maga is meglepődik kissé a jövevény láttán, de van annyira profi, hogy rajta semmi ne látsszon. Készségesen invitálja beljebb a vendéget, egyenest a szivarszobába.
Amíg befele tartanak, halk sikkantás tudatja, hogy az épp arra járó cselédlány is megpillantotta Cagont, ő viszont nem tudja ügyesen leplezni a riadalmát, el is iszkol.
Mindazonáltal Targhed pillanatokon belül helyet foglalhat valamelyik robusztusabb bőrfotelben vagy kanapén, és a komornyik afelől érdeklődik, hogy kér-e inni egy pohár bort, esetleg kútvízet.
Nem kell sokáig várakoznia, Orthus is feltűnik.*
- Cagon úr! Milyen váratlan és kellemes meglepetés! Kérem, nézze el a szolgáim viselkedését, nem voltak felkészülve a jöttére!
*köszönti Orthus a vendéget. Fültanúja volt a sikkantásnak - felettébb szokatlan hang ez a cselédlánytól, Thepardától, akinek általában szavát se hallani. Nem tud érdemben haragudni a lányra, de úgy tűnik, kell a cselédségének egy kis oktatás arról, hogy szokatlan vendégek láttán is őrizzék meg a profizmusukat. Mind, ne csak a komornyik.*
- Nos, minek köszönhetem a látogatását?
*Orthus Morthimer kapuja most már nincs csak út tárva nyitva, azonban felkerült mellé a falra egy hangos kolompoló, amivel az érkező vendégek jelezhetik érkeztüket.
Azonban se a kocsisnak, se Targhednek nincs most szüksége arra, hogy ezt használja. A ház belső udvarában ugyanis két szolgáló kertészkedik: Japher Campa, és Valii Parais. Utóbbi egy megtermett, szőke hajú inas, jámbor, de nem sok intelligenciát sugárzó tekintettel.
Japher az, aki odamegy a kapuhoz, hogy érezhető wegtoreni akcentussal megkérdezze, ki érkezett. Így, ha Targhed neki előadja a jövetele okát, akkor a kocsis-lovász-kertész szolgáló be is jelenti az érkeztét.
Igaz, látszik a tekintetében némi előítélet (mögötte Valii inkább csak hüledezik), de ez nem gátolja meg abban, hogy tegye a dolgát.
A kocsinak addig a ház előtt kell várakoznia (vagy Targhed el is küldheti addig, ha úgy látja jónak), mert Japher szól a komornyiknak, az Orthusnak, aki aztán a komornyik révén tudatja Japherrel, hogy fogadja a vendéget. Aki csak ezután tér vissza a kapuhoz, hogy kinyissa azt és beengedje az orkot, akár kocsiban, akár nem. Körülményessé teszi a dolgokat, hogy zárni kell az ajtókat.
A komornyik Urien Polther magas, sovány alkatú, méltóságteljes ember, aki maga is meglepődik kissé a jövevény láttán, de van annyira profi, hogy rajta semmi ne látsszon. Készségesen invitálja beljebb a vendéget, egyenest a szivarszobába.
Amíg befele tartanak, halk sikkantás tudatja, hogy az épp arra járó cselédlány is megpillantotta Cagont, ő viszont nem tudja ügyesen leplezni a riadalmát, el is iszkol.
Mindazonáltal Targhed pillanatokon belül helyet foglalhat valamelyik robusztusabb bőrfotelben vagy kanapén, és a komornyik afelől érdeklődik, hogy kér-e inni egy pohár bort, esetleg kútvízet.
Nem kell sokáig várakoznia, Orthus is feltűnik.*
- Cagon úr! Milyen váratlan és kellemes meglepetés! Kérem, nézze el a szolgáim viselkedését, nem voltak felkészülve a jöttére!
*köszönti Orthus a vendéget. Fültanúja volt a sikkantásnak - felettébb szokatlan hang ez a cselédlánytól, Thepardától, akinek általában szavát se hallani. Nem tud érdemben haragudni a lányra, de úgy tűnik, kell a cselédségének egy kis oktatás arról, hogy szokatlan vendégek láttán is őrizzék meg a profizmusukat. Mind, ne csak a komornyik.*
- Nos, minek köszönhetem a látogatását?
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:41:53
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:41:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Egy újabb nap, egy újabb lehetőség arra, hogy folytassa a magvak elültetését, melyek segítségével a városban senki sem fog kételkedjni abban, hogy a Tharisse név újra felkerült a térképre, és örökösként igényt tartanak mind a rangjukra, az azzal járó tiszteletre és legfőképp a vagyonra is.
Corillette mesterterve, hogy szépen, fokozatosan építi fel a kapcsolatait a város nemeseivel, majd ezekből a kapcsolatokból egy olyan masszív hálót sző, melynek segítségével már kérdés sem maradhat senkiben azt illetően, hogy ő és ikertestvére az a két nemesleány, kik sajnálatos módon eltűntek a lázadás alatt, de most Eeyrnek hála, megkerültek, és családjuk múltjára építkezve újra megszilárdíthatják helyüket Arthenior felső rétegének tetején.
Az elmúlt időszakban temérdek kutatást végzett arról, hogyan is éltek „szülei”, mely családokkal tartották a kapcsolatot, és így jutott el Samonyr úr nevéig is, ki gyakori vendége volt a Tharisse báloknak, de mégsem állt túl közeli ismeretségben a családdal. Néhány sor a családi feljegyzésekben egészen negatívan vélekedik az említett nemesről, de a kíváncsisága most mégis a Samonyr Rezidencia elé vezette őt. Ez a férfi ismerhette a két, fiatal, szőke leányt, Corillette-et és Lyssirát, de annyira mégsem, hogy bármit is sejthessen arról, hogy nem az igazi Corillette Tharisse kopogtat épp az ajtaján. Merthogy ezt teszi. A ház bejáratához lép, és bekopog az ajtón. Furcsállja, hogy nem rohannak azonnal szolgálók, hogy kiderítsék, miféle váratlan vendég érkezett, de a vészharangot egyelőre még elhessegeti a fejéből. Türelmesen várakozik, hátha történik valami.*
//Nem minden arany fénylik//
//Samonyr Rezidencia//
*Egy újabb nap, egy újabb lehetőség arra, hogy folytassa a magvak elültetését, melyek segítségével a városban senki sem fog kételkedjni abban, hogy a Tharisse név újra felkerült a térképre, és örökösként igényt tartanak mind a rangjukra, az azzal járó tiszteletre és legfőképp a vagyonra is.
Corillette mesterterve, hogy szépen, fokozatosan építi fel a kapcsolatait a város nemeseivel, majd ezekből a kapcsolatokból egy olyan masszív hálót sző, melynek segítségével már kérdés sem maradhat senkiben azt illetően, hogy ő és ikertestvére az a két nemesleány, kik sajnálatos módon eltűntek a lázadás alatt, de most Eeyrnek hála, megkerültek, és családjuk múltjára építkezve újra megszilárdíthatják helyüket Arthenior felső rétegének tetején.
Az elmúlt időszakban temérdek kutatást végzett arról, hogyan is éltek „szülei”, mely családokkal tartották a kapcsolatot, és így jutott el Samonyr úr nevéig is, ki gyakori vendége volt a Tharisse báloknak, de mégsem állt túl közeli ismeretségben a családdal. Néhány sor a családi feljegyzésekben egészen negatívan vélekedik az említett nemesről, de a kíváncsisága most mégis a Samonyr Rezidencia elé vezette őt. Ez a férfi ismerhette a két, fiatal, szőke leányt, Corillette-et és Lyssirát, de annyira mégsem, hogy bármit is sejthessen arról, hogy nem az igazi Corillette Tharisse kopogtat épp az ajtaján. Merthogy ezt teszi. A ház bejáratához lép, és bekopog az ajtón. Furcsállja, hogy nem rohannak azonnal szolgálók, hogy kiderítsék, miféle váratlan vendég érkezett, de a vészharangot egyelőre még elhessegeti a fejéből. Türelmesen várakozik, hátha történik valami.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:09:48
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:09:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Nem meglepő módon Samonyr hamar igazat ad neki. Norgen már kinőtt a céltalan gyilkolászásból – megkomolyodott, hosszabb távú céljai lettek. Persze most se mondana nemet egy kiszolgáltatott helyzetben lévő emberre, akit a karjaiba zár, majd megfojt. Végtére is ez élteti, ez ad erőt neki. Voltak már korábban olyan időszakok, amikor hatokig, hónapokig senkinek sem ártott igazán – de élet egyáltalán az?
Amikor közelebb megy, Samonyr pedig szemügyre veszi kezeit, körmeit, nem ilyen mélységes analízisre számít, de ha már belekezdett, hagyja, hadd mondja. Azt ugyan megjegyzi, hogy a másik szerint nem elég puhák a kezei. Ha nemes hölgyként akar mutatkozni, valóban figyelnie kell a részletekre. Viszont most valami egészen másként akar tetszelegni. Kíváncsian várja Samonyr reakcióját, és készen áll arra, hogy rossz válasz esetén lecsapjon. Őszintén sajnálná megölni a férfit, hiszen akkor az egész mai napja menne a kukába. Viszont a másik nemhogy nem szalad el ijedten, de kifejezetten tetszik neki a látvány. *
– Oh. * Norgen kissé zavartan áll ott, most kezdi csak felfogni igazán, hogy milyen őrült is ez a Samonyr. Annyi baj legyen, ettől csak jobban kedveli. Viszont a rámenősségén majd kicsit finomítani kell. Az ebadta begerjed rá, és meg akarja csókolni. Az eredar nem bánja. Hagyja, hadd élvezze. Ami azt illeti, ő is élvezi ezt. Még soha senkiből nem váltott ki ilyen reakciót azáltal, hogy megmutatta valódi külsejét. Arról ugyan nincs száz százalékosan meggyőződve, hogy a férfi nem csak a sokktól, a félelemtől kezd el közeledni felé – azt remélve, hogy ha behódol neki, nem bántja –, de az eddigiek alapján majdnem biztos benne, hogy a férfi reakciója valódi. Akárhogy is, a csókot viszonozza, és ezúttal nem fogja vissza magát; nyelvével játékosan köröz a másik nyelve körül, fogaival pedig mélyen beleharap az ajkakba. Ez utóbbinak még egy darabig érződni fognak a nyomai. Ha végeztek a nyelveléssel és Samonyr nem akarja tovább vinni a dolgot (reméli, hogy nem, hiszen még épp csak, hogy felöltözött), akkor az eredar hátrébb lép egyet, nehogy újra elkapják őt. *
– Sokféle reakciót kaptam már… de ez új. * Állát kissé felszegve néz a férfira. Úgy érzi, bár a szövetség továbbra is szövetség marad, de most, hogy mindketten tudják, hogy ő egy démoni entitás, legalább egy kicsivel több tisztelet kijár neki. De, ha Samonyr még nem értené, majd ő segít neki. *
– Erről viszont senkinek egy szót se, különben… * Valahogy úgy érzi, a férfit hiába fenyegetné a legszörnyűbb kínzással, annál jobban akarná. Így inkább elharapja a mondatát és sóhajt egyet. Másfelől kell megközelítenie a dolgot. *
– Különben soha többet nem látjuk egymást. Eredar vagyok. Nem szültek, hanem idéztek. A félelem és a szenvedés táplál. Célom, hogy az emberiség kipusztuljon, mind egy szálig. * Egészen magasztos, drámai hangsúlyt vesz fel ezekhez a mondatokhoz. Azután tart pár másodperc szünetet, és hozzáteszi. *
– Most már nincsenek titkaim előtted. Neked se legyenek előttem.
//Samonyr Rezidencia//
* Nem meglepő módon Samonyr hamar igazat ad neki. Norgen már kinőtt a céltalan gyilkolászásból – megkomolyodott, hosszabb távú céljai lettek. Persze most se mondana nemet egy kiszolgáltatott helyzetben lévő emberre, akit a karjaiba zár, majd megfojt. Végtére is ez élteti, ez ad erőt neki. Voltak már korábban olyan időszakok, amikor hatokig, hónapokig senkinek sem ártott igazán – de élet egyáltalán az?
Amikor közelebb megy, Samonyr pedig szemügyre veszi kezeit, körmeit, nem ilyen mélységes analízisre számít, de ha már belekezdett, hagyja, hadd mondja. Azt ugyan megjegyzi, hogy a másik szerint nem elég puhák a kezei. Ha nemes hölgyként akar mutatkozni, valóban figyelnie kell a részletekre. Viszont most valami egészen másként akar tetszelegni. Kíváncsian várja Samonyr reakcióját, és készen áll arra, hogy rossz válasz esetén lecsapjon. Őszintén sajnálná megölni a férfit, hiszen akkor az egész mai napja menne a kukába. Viszont a másik nemhogy nem szalad el ijedten, de kifejezetten tetszik neki a látvány. *
– Oh. * Norgen kissé zavartan áll ott, most kezdi csak felfogni igazán, hogy milyen őrült is ez a Samonyr. Annyi baj legyen, ettől csak jobban kedveli. Viszont a rámenősségén majd kicsit finomítani kell. Az ebadta begerjed rá, és meg akarja csókolni. Az eredar nem bánja. Hagyja, hadd élvezze. Ami azt illeti, ő is élvezi ezt. Még soha senkiből nem váltott ki ilyen reakciót azáltal, hogy megmutatta valódi külsejét. Arról ugyan nincs száz százalékosan meggyőződve, hogy a férfi nem csak a sokktól, a félelemtől kezd el közeledni felé – azt remélve, hogy ha behódol neki, nem bántja –, de az eddigiek alapján majdnem biztos benne, hogy a férfi reakciója valódi. Akárhogy is, a csókot viszonozza, és ezúttal nem fogja vissza magát; nyelvével játékosan köröz a másik nyelve körül, fogaival pedig mélyen beleharap az ajkakba. Ez utóbbinak még egy darabig érződni fognak a nyomai. Ha végeztek a nyelveléssel és Samonyr nem akarja tovább vinni a dolgot (reméli, hogy nem, hiszen még épp csak, hogy felöltözött), akkor az eredar hátrébb lép egyet, nehogy újra elkapják őt. *
– Sokféle reakciót kaptam már… de ez új. * Állát kissé felszegve néz a férfira. Úgy érzi, bár a szövetség továbbra is szövetség marad, de most, hogy mindketten tudják, hogy ő egy démoni entitás, legalább egy kicsivel több tisztelet kijár neki. De, ha Samonyr még nem értené, majd ő segít neki. *
– Erről viszont senkinek egy szót se, különben… * Valahogy úgy érzi, a férfit hiába fenyegetné a legszörnyűbb kínzással, annál jobban akarná. Így inkább elharapja a mondatát és sóhajt egyet. Másfelől kell megközelítenie a dolgot. *
– Különben soha többet nem látjuk egymást. Eredar vagyok. Nem szültek, hanem idéztek. A félelem és a szenvedés táplál. Célom, hogy az emberiség kipusztuljon, mind egy szálig. * Egészen magasztos, drámai hangsúlyt vesz fel ezekhez a mondatokhoz. Azután tart pár másodperc szünetet, és hozzáteszi. *
– Most már nincsenek titkaim előtted. Neked se legyenek előttem.
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-04 22:34:01
Üzenet elküldve: 2025-09-04 22:34:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, kölcsönösen azt hazudják, hogy bíznak egymásban. Ezzel Samonyrnak nincs problémája, megszokta már, hogy saját magával sem őszinte, nem okoz neki gondot ugyan ezt másokkal is megtenni. Ami viszont őszintén meglepi, hogy mennyire félreértette a nő szavait. Úgy tűnik, hogy végül mégis ugyan azt akarják, csak más módon. *
- Én sem úgy gondoltam, hogy magam kezdem el lemészárolni az embereket, bármennyire is kedvemet lelném benne. Egyedül kevés vagyok, és túl sokáig tartana. Azt hiszem igazad lehet, célszerű felülről kezdeni, politikával és ármánykodással. * Bólint beleegyezően, hiszen tényleg van valami abban, amit a rövid hajú mond. Elgondolkodásából csak az zökkenti ki, hogy szövetségese felé lép. Egy pillanatra félre is érti a nő közeledését, és már épp szeretné mondani, hogy nem olyan fiatal, hogy most rögtön újra megismételjék az előző kellemes pillanatokat, de valami azt súgja neki, hogy most nem ezt akarja a nő. Ettől függetlenül engedelmesen megfogja a másik kezét, a puha bőrt, megnézi a hosszú körmöket, még fel is emeli kicsit, hogy a beszáradt vért szemügyre vegye. Megfordítja, megnézi a tenyeret is, majd közönséges módon megvonja a vállát. *
- Semmi különös. Szép, de a körmöd lehetne hosszabb, a bőröd tapintása kellemes, de nem olyan, mint a nemes kisasszonyoké. Azt mondanám, hogy a rangodhoz képest kiváló, de ha velem akarsz mutatkozni, akkor jobban oda kell rá figyelned. * Jegyzi meg őszintén, hiszen a látszat fontos, ha azt a benyomást akarják kelteni, hogy az elithez tartoznak akkor ilyen apróságokra is oda kell figyelni. Amikor Norra felfedi előtte igazi valóját, Samonyr szeme elkerekedik, de nem a félelemtől, hanem a meglepettségtől. Nem ugrik hátra, nem húzódik el, hanem érdeklődve figyeli a megváltozott kezet. *
- Nem pont így gondoltam a hosszabb körmöket. * Jegyzi meg lenyűgözve, és ha Norgen engedi, akkor ismét felemeli a kezét, hogy jobban szemügyre vegye. Ujjaival végigtapintja az ereket, arra számít, hogy a bőr sokkal szárazabb, papírszerűbb lesz. Ha teheti, akkor óvatosan megérinti a karmokat, és felszisszen, ahogy ujjából vér serken. Most nem kapja rögtön a szájához, hogy lenyalja. Egyelőre a kéz köti le teljesen a figyelmét, csak utána pillant fel a nőre. A szemfogakra, a furcsa nyelvre. A vidáman csillogó szemekre. *
- Norra, hiszen te gyönyörű vagy. * Szalad ki belőle az őszinte mondat, mert ha valaki, akkor a nemes bizony értékeli a különlegességet, az egyedit. Talán most fog valami olyat tenni, ami élete végét jelenti, de nem bír magával. Ha sikerült megfognia korábban a kezet, akkor ujjait most Norra ujjai között a kézre szorítja, és ha meg tudja így fogni, akkor maga felé húzza, miközben ő maga is előrébb lép. Talán nem pont erre a reakcióra számított az eredar, de Samonyr bizony arra készül, hogy megcsókolja. Érdekli, hogy milyen érzés, a furcsa nyelv, a szemfogak, ez az egész egy olyan élmény, amiben még sose volt része. Az se zavarja, ha elvágja saját nyelvét, vagy ha a furcsa nő ráharap. Még sose volt része ilyen csókban, és őt bizony érdekli, vonzza az újdonság. Meg akarja nyalni a szemfogakat is. Most már bánja, hogy az előbb egymásnak veselkedtek, mert sokkal jobb kedvvel tenné így, hogy a másik őszintén kitárulkozott előtte. Talán legközelebb ebben az alakban lesz. *
//Samonyr Rezidencia//
* Úgy tűnik, kölcsönösen azt hazudják, hogy bíznak egymásban. Ezzel Samonyrnak nincs problémája, megszokta már, hogy saját magával sem őszinte, nem okoz neki gondot ugyan ezt másokkal is megtenni. Ami viszont őszintén meglepi, hogy mennyire félreértette a nő szavait. Úgy tűnik, hogy végül mégis ugyan azt akarják, csak más módon. *
- Én sem úgy gondoltam, hogy magam kezdem el lemészárolni az embereket, bármennyire is kedvemet lelném benne. Egyedül kevés vagyok, és túl sokáig tartana. Azt hiszem igazad lehet, célszerű felülről kezdeni, politikával és ármánykodással. * Bólint beleegyezően, hiszen tényleg van valami abban, amit a rövid hajú mond. Elgondolkodásából csak az zökkenti ki, hogy szövetségese felé lép. Egy pillanatra félre is érti a nő közeledését, és már épp szeretné mondani, hogy nem olyan fiatal, hogy most rögtön újra megismételjék az előző kellemes pillanatokat, de valami azt súgja neki, hogy most nem ezt akarja a nő. Ettől függetlenül engedelmesen megfogja a másik kezét, a puha bőrt, megnézi a hosszú körmöket, még fel is emeli kicsit, hogy a beszáradt vért szemügyre vegye. Megfordítja, megnézi a tenyeret is, majd közönséges módon megvonja a vállát. *
- Semmi különös. Szép, de a körmöd lehetne hosszabb, a bőröd tapintása kellemes, de nem olyan, mint a nemes kisasszonyoké. Azt mondanám, hogy a rangodhoz képest kiváló, de ha velem akarsz mutatkozni, akkor jobban oda kell rá figyelned. * Jegyzi meg őszintén, hiszen a látszat fontos, ha azt a benyomást akarják kelteni, hogy az elithez tartoznak akkor ilyen apróságokra is oda kell figyelni. Amikor Norra felfedi előtte igazi valóját, Samonyr szeme elkerekedik, de nem a félelemtől, hanem a meglepettségtől. Nem ugrik hátra, nem húzódik el, hanem érdeklődve figyeli a megváltozott kezet. *
- Nem pont így gondoltam a hosszabb körmöket. * Jegyzi meg lenyűgözve, és ha Norgen engedi, akkor ismét felemeli a kezét, hogy jobban szemügyre vegye. Ujjaival végigtapintja az ereket, arra számít, hogy a bőr sokkal szárazabb, papírszerűbb lesz. Ha teheti, akkor óvatosan megérinti a karmokat, és felszisszen, ahogy ujjából vér serken. Most nem kapja rögtön a szájához, hogy lenyalja. Egyelőre a kéz köti le teljesen a figyelmét, csak utána pillant fel a nőre. A szemfogakra, a furcsa nyelvre. A vidáman csillogó szemekre. *
- Norra, hiszen te gyönyörű vagy. * Szalad ki belőle az őszinte mondat, mert ha valaki, akkor a nemes bizony értékeli a különlegességet, az egyedit. Talán most fog valami olyat tenni, ami élete végét jelenti, de nem bír magával. Ha sikerült megfognia korábban a kezet, akkor ujjait most Norra ujjai között a kézre szorítja, és ha meg tudja így fogni, akkor maga felé húzza, miközben ő maga is előrébb lép. Talán nem pont erre a reakcióra számított az eredar, de Samonyr bizony arra készül, hogy megcsókolja. Érdekli, hogy milyen érzés, a furcsa nyelv, a szemfogak, ez az egész egy olyan élmény, amiben még sose volt része. Az se zavarja, ha elvágja saját nyelvét, vagy ha a furcsa nő ráharap. Még sose volt része ilyen csókban, és őt bizony érdekli, vonzza az újdonság. Meg akarja nyalni a szemfogakat is. Most már bánja, hogy az előbb egymásnak veselkedtek, mert sokkal jobb kedvvel tenné így, hogy a másik őszintén kitárulkozott előtte. Talán legközelebb ebben az alakban lesz. *
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-04 20:43:44
Üzenet elküldve: 2025-09-04 20:43:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A haladás érdekében//
* Miután végignézi a férfi utolsó haláltusáját elhagyja a kaszárnyát és a pegazusban tölt néhány éjszakát. A találkozó napján a közelben lévő főtéren kocsit fog, hogy a lehető legkényelmesebb tudjon utazni, és persze, hogy egy kicsit eltűnjön a vérszomjas szemek elől, akik már szinte könyörögnek egy újabb figyelemelterelő akasztásért. Nem szívesen lenne az, aki eleget tesz a kérésüknek. Azonban még mielőtt elindulhatna a hivatalos útjára, még be kell ugrania a piacra, hogy átvegye egyedileg elkészített új öltönyét. Ragyogóan fehér ing kerül alulra, amiről érintésre, tapasztaltabbak már látásra megmondhatják, hogy a legkiválóbb anyagból készült, ám mindez eltörpül öltönye mellet, ami a sajátos rikítóan vörös színével kitűnteti magát a sok ruhadarab közül. Ha eddig nem volt feltűnő az ork, most már biztos az. A hintóba visszaülve a kocsis a következő hely után érdeklődik. *
- Selyemrév, Morthimer kúria.
* A vezető fejére egyértelmű kételyek ülnek ki. Mégis mi dolga egy orknak selyemrévbe. De mivel ő csak vezet, s nem azért fizetik, hogy tanácsokat osztogasson, így elindul selyemrév irányába. Nem sok időnek kell eltelnie, hogy elérjék selyemrévet. Ott kicsire húzza a függönyt, hogy kiláthasson, ám közel sem annyira, hogy mások beláthassanak. Nem szeretné, ha még azelőtt megállítanák, hogy elérné a célját. Még itt kéne magyarázkodnia, hogy mit keres itt, amikor őszintén, senkinek semmi köze hozzá. Azon rövid idő, míg eléri a kúriát szemei akaratlanul is körbevándorol a megannyi jól felépített épületen. Biztos senki sem sajnálta belőle a pénzét.
Közel a folyópartig mennek, majd hamarosan meg is állnak méretes kúria ajtajában. Ha lenne bármilyen kételye, hogy jó helyen jár e, az ajtón megpihenő címert nehezen lehetne eltéveszteni. Lehet bentről már kiszúrtak az érkező hintót, s már várják őket. Ha az ajtót kinyitják, úgy bent fog kiszállni, azonban ha nem, úgy az ajtóban megállva kinyitja az ajtót, majd kilép rajta, majd keresi az illetékeseket, akik bebocsájtást nyújthatnak a kúriába. Amint meglát egy ilyen személyt egyből le is szólítja. *
- Üdvözlet. Találkozóra jöttem Morthimer úrhoz.
* Jól megnézi magának a telket. Mit megadna egy hasonló kaliberű kúriához, azonban nagyobb szemet szúrna egy ork a különböző nemesek között. Bár panaszra nincsen oka, úgy mégis kényelmesebb lenne a saját birtokán italozgatni a saját terméséből. Hamarosan el kell kezdenie nézni magának egy birtokot a szántón is. Talán egy bórvidéket a városhoz közel. Álmai napról napra közelednek, s egyre vadabbá vállnak a körülményekhez képest. Tegnap még saját boltot akart, ma meg már az őrségnek szállít. Ha ez így megy tovább, hamarosan egész Arthenior az ő készleteitől fog függeni. Kis lépés a városnak, nagy lépés egy orknak. *
* Miután végignézi a férfi utolsó haláltusáját elhagyja a kaszárnyát és a pegazusban tölt néhány éjszakát. A találkozó napján a közelben lévő főtéren kocsit fog, hogy a lehető legkényelmesebb tudjon utazni, és persze, hogy egy kicsit eltűnjön a vérszomjas szemek elől, akik már szinte könyörögnek egy újabb figyelemelterelő akasztásért. Nem szívesen lenne az, aki eleget tesz a kérésüknek. Azonban még mielőtt elindulhatna a hivatalos útjára, még be kell ugrania a piacra, hogy átvegye egyedileg elkészített új öltönyét. Ragyogóan fehér ing kerül alulra, amiről érintésre, tapasztaltabbak már látásra megmondhatják, hogy a legkiválóbb anyagból készült, ám mindez eltörpül öltönye mellet, ami a sajátos rikítóan vörös színével kitűnteti magát a sok ruhadarab közül. Ha eddig nem volt feltűnő az ork, most már biztos az. A hintóba visszaülve a kocsis a következő hely után érdeklődik. *
- Selyemrév, Morthimer kúria.
* A vezető fejére egyértelmű kételyek ülnek ki. Mégis mi dolga egy orknak selyemrévbe. De mivel ő csak vezet, s nem azért fizetik, hogy tanácsokat osztogasson, így elindul selyemrév irányába. Nem sok időnek kell eltelnie, hogy elérjék selyemrévet. Ott kicsire húzza a függönyt, hogy kiláthasson, ám közel sem annyira, hogy mások beláthassanak. Nem szeretné, ha még azelőtt megállítanák, hogy elérné a célját. Még itt kéne magyarázkodnia, hogy mit keres itt, amikor őszintén, senkinek semmi köze hozzá. Azon rövid idő, míg eléri a kúriát szemei akaratlanul is körbevándorol a megannyi jól felépített épületen. Biztos senki sem sajnálta belőle a pénzét.
Közel a folyópartig mennek, majd hamarosan meg is állnak méretes kúria ajtajában. Ha lenne bármilyen kételye, hogy jó helyen jár e, az ajtón megpihenő címert nehezen lehetne eltéveszteni. Lehet bentről már kiszúrtak az érkező hintót, s már várják őket. Ha az ajtót kinyitják, úgy bent fog kiszállni, azonban ha nem, úgy az ajtóban megállva kinyitja az ajtót, majd kilép rajta, majd keresi az illetékeseket, akik bebocsájtást nyújthatnak a kúriába. Amint meglát egy ilyen személyt egyből le is szólítja. *
- Üdvözlet. Találkozóra jöttem Morthimer úrhoz.
* Jól megnézi magának a telket. Mit megadna egy hasonló kaliberű kúriához, azonban nagyobb szemet szúrna egy ork a különböző nemesek között. Bár panaszra nincsen oka, úgy mégis kényelmesebb lenne a saját birtokán italozgatni a saját terméséből. Hamarosan el kell kezdenie nézni magának egy birtokot a szántón is. Talán egy bórvidéket a városhoz közel. Álmai napról napra közelednek, s egyre vadabbá vállnak a körülményekhez képest. Tegnap még saját boltot akart, ma meg már az őrségnek szállít. Ha ez így megy tovább, hamarosan egész Arthenior az ő készleteitől fog függeni. Kis lépés a városnak, nagy lépés egy orknak. *
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-04 04:44:49
Üzenet elküldve: 2025-09-04 04:44:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő után//
*Nixomia csak sokat tapasztalt és tudja, hogy az élet nem cukormázas. Mindenért meg kell harcolnia és ő meg is harcol mindenért. Dalaf pedig maga is részét képezi, sőt hasznát élvezi a romlott világnak.*
- Elég csúnya általánosítás ez a nemesekről. De mit is vár az ember, ha valaki csak mélyen lent van és a nemeseken élősködik. Aludj hát nyugton a szánalmas kis gondolataiddal.* Nem pazarol rá több szót. A hosszú monológja a férfinak nem érinti meg a lovagnőt. Szótlanul nézi, ahogy hazugságaival tömi a gyermeket. Egyszer majd úgyis utol fogja érni végezte. Az idő majd Nixomiát igazolja, vagy így vagy úgy. A szőke, csak egy hideg pillantással jutalmazza a férfi köszönetét. Nem miatta csinálja, amit csinál.*
- Csak fogd meg a kezem és kapaszkodj!* Feleli a nő és felhúzza magához a lányt, ha Dalaf megemeli. Maga előtt tartja és szorosan fogja a páncélkesztyűs karjával, amíg a másik kezével irányítja a lovat.*
- Gyí!* Azzal könnyed ügetésre sarkallja a nagy mént. Eltávolodik a vöröstől, de csak annyira, hogy az ne hallja mit beszél a lánnyal, de lássa még őket. A föld csak úgy döng a mén patái alatt.*
- Tetszik?* Lassít séta tempóra.* Ez egy különleges ló. Igazi lovagoknak nevelték. Nagy és erős. Egyszer talán te is nagy és erős leszel.* Feleli neki, miközben irányt vált.*
- Figyelj te lány jól. Egyszer eljön majd a nap talán, amikor szükséged lesz támogatásra. Akkor majd keresd fel a Grendaer rezidenciát.* Ennyit mondd neki. Ez nem jelent semmit még, de talán egyszer majd kopogtat az ajtaján egy lány vagy nő, aki emlékezni fog a névre. Talán, de az idő majd ezt is igazolni fogja. Ez most nem jelent semmit se. Azzal a lovat visszairányítja a nő Dalafhoz, hogy visszaadja neki a kis kincsét. Ez az alak valahogy mindig felbolygatja az életét, és mindig bosszúságot okoz neki. Nem tagadja, gyűlöli a férfit.*
//A kikötő után//
*Nixomia csak sokat tapasztalt és tudja, hogy az élet nem cukormázas. Mindenért meg kell harcolnia és ő meg is harcol mindenért. Dalaf pedig maga is részét képezi, sőt hasznát élvezi a romlott világnak.*
- Elég csúnya általánosítás ez a nemesekről. De mit is vár az ember, ha valaki csak mélyen lent van és a nemeseken élősködik. Aludj hát nyugton a szánalmas kis gondolataiddal.* Nem pazarol rá több szót. A hosszú monológja a férfinak nem érinti meg a lovagnőt. Szótlanul nézi, ahogy hazugságaival tömi a gyermeket. Egyszer majd úgyis utol fogja érni végezte. Az idő majd Nixomiát igazolja, vagy így vagy úgy. A szőke, csak egy hideg pillantással jutalmazza a férfi köszönetét. Nem miatta csinálja, amit csinál.*
- Csak fogd meg a kezem és kapaszkodj!* Feleli a nő és felhúzza magához a lányt, ha Dalaf megemeli. Maga előtt tartja és szorosan fogja a páncélkesztyűs karjával, amíg a másik kezével irányítja a lovat.*
- Gyí!* Azzal könnyed ügetésre sarkallja a nagy mént. Eltávolodik a vöröstől, de csak annyira, hogy az ne hallja mit beszél a lánnyal, de lássa még őket. A föld csak úgy döng a mén patái alatt.*
- Tetszik?* Lassít séta tempóra.* Ez egy különleges ló. Igazi lovagoknak nevelték. Nagy és erős. Egyszer talán te is nagy és erős leszel.* Feleli neki, miközben irányt vált.*
- Figyelj te lány jól. Egyszer eljön majd a nap talán, amikor szükséged lesz támogatásra. Akkor majd keresd fel a Grendaer rezidenciát.* Ennyit mondd neki. Ez nem jelent semmit még, de talán egyszer majd kopogtat az ajtaján egy lány vagy nő, aki emlékezni fog a névre. Talán, de az idő majd ezt is igazolni fogja. Ez most nem jelent semmit se. Azzal a lovat visszairányítja a nő Dalafhoz, hogy visszaadja neki a kis kincsét. Ez az alak valahogy mindig felbolygatja az életét, és mindig bosszúságot okoz neki. Nem tagadja, gyűlöli a férfit.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-04 01:52:22
Üzenet elküldve: 2025-09-04 01:52:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Nem minden szavával ért egyet Samonyrnak, de csendben hallgatja. Tudja jól, hogy ezek a dolgok nem mennek egyik napról a másikra – vagyis éppenséggel de: a nap elején még egy romhalmazban ébredt, este pedig úgy néz ki, hogy egy selyemrévi kúriában fogja álomra hajtani a fejét. Nyilván nem lehet minden nap ilyen sikeres, de Norgen bízik annyira saját képességeiben, hogy ne évtizedekben, hanem hatokban, hónapokban, legfeljebb években gondolkodjon. Persze az sem mindegy, hogy mi a cél. Ha tényleg a teljes várost akarná a markában tartani, ahhoz valóban évtizedek kitartó munkája és nem kevés szerencse kéne – és még akkor is benne van a pakliban, hogy jön egy isten és nevetve kispadra ülteti. Ezért is nem akar a tűz közelében ülni. Elég neki, ha a háttérből irányítja a szálakat, már amikor szükséges, egyébként éli a maga kis életét. A világ elpusztításáról szóló álmait már rég elfeledte. *
– A gyereked? * Felvonja szemöldökét az ötletre. Úgy érzi, mintha a férfi szándékosan kerülne valamilyen más lehetőséget arra, hogy összekössék életüket a törvény színe előtt. Ez persze nem kizárt, hogy amiatt van, hogy fél napja ismerik egymást. Nem is szól emiatt, inkább csendben végignézi, ahogy a férfi felveszi az ingét. Egy kis büszkeséggel tölti el a mű, amit a férfi hátára alkotott körmeivel. Tudott volna messzebbre is menni – sokkal messzebbre –, de félő, hogy azt már nem annyira élvezte volna a férfi. Ő igen, de ezúttal sikerült önuralmat gyakorolnia, és megvédte a másikat önmagától. Ha már így alakult, most esze ágában sincs megtámadni őt. Egyelőre hasznos számára Samonyr. *
– Tudom, hogy megbízhatok benned. * Tudja, hogy nem. De színjátékot szívesen fenntartja. Ahogy hallgatja őt, gondolataiban egyre inkább elkalandozik, tovább építgeti jövőjének vázát. Tele van kérdésekkel, de egyikről sem érzi úgy, hogy érdemesek lennének arra, hogy hangosan is kimondja őket. Olyan kérdések ezek, amikre senki nem tudja a választ. Néha bólint egyet a másik szavaira, de sokáig semmi nem hozza meg kedvét a válaszadásra. Viszont egy mondatra felkapja a fejét.
~ A város pusztulása? Milyen eredeti ötlet! ~ Eddig kifejezéstelen arccal bámult maga elé, viszont ennél a mondatnál kikerekednek szemei és egyre szélesedő mosoly görbül arcán. Amikor Samonyr meggyanúsítja azzal, hogy ő csak uralkodni akar, a mosoly átcsap nevetésbe. Jóízű, talán fölényesnek nevezhető, mélyről jövő, őszinte nevetést hallat. Nagyon jót szórakozik a férfi céljain. Végül miután kinevette magát, megmagyarázza hirtelen jött jókedvét. *
– Elpusztítani a várost? Nem hiszem, hogy ebben valaha is ellentét lett volna közöttünk. Számomra a szenvedés örömteli. * Nem sokat kell gondolatban visszamenni az időben, hogy lássa maga előtt a férfi fájdalomtól megrészegült arcát. *
– És ahogy észrevettem, számodra is. Csak abban különbözünk, hogy én előbb szeretném kezemben tartani a kulcsembereket. A hatalom védelmet ad. Adni kell a külsőségekre. Ha most elkezdenénk vérengzeni, holnap a bitófán találnánk magunkat. Vagy legalábbis köröznének minket. * Hangja megkomolyodik időközben. Samonyr talán nem is képzeli, mennyire közel áll egy törvényen kívülihez. Ha tudná sem feltétlenül érdekelné, de ezt a nő nem tudhatja biztosan. És amúgy is felesleges lenne ezt megosztani vele. Viszont kihallatszik Norgen hangjából, hogy magabiztos a témában, hiszen tapasztalatból beszél. Persze az akasztófát nem járta még meg – de, ha besétálna a Kaszárnyába feladni magát, lehet, hogy az se maradna el soká. Annyit beszélnek a pusztításról és annyit gondol a kínokra, amik azzal járnának, hogy ismét megjön a kedve hozzá. Úgy érzi, nem sokáig tudja már fékezni magát. Kicsit bánja, hogy rajta kívül Samonyr az egyetlen ebben a házban. Ha lenne otthon szolgálójuk, biztosan őt hívatná ide, hogy bemutatót tarthasson rajta. Viszont ennek hiányában azzal kell beérnie, ami van. Ha a férfi nem tudja elfogadni a valóságot, akkor magára vessen. Norgen viszont ki akar tárulkozni. Közelebb lép hozzá. Nagyjából egy karnyújtásnyira közelíti meg a másikat. *
– Fogd meg a kezem. * Ki is nyújtja kacsóját. Bizonyára sikerül jól összezavarnia a férfit. Hogy ez egy újabb játék kezdete vagy valami egészen más, azt nem tudatja vele. Egyelőre csak azt várja, hogy a másik engedelmeskedjen. Ha ez megtörténik, akkor folytatja. *
– Mondd, milyennek érzed? * Hagy egy kis időt, hogy Samonyr kedve szerint azt csináljon a kézzel, amit szeretne. Felőle simogathatja, szoríthatja, akár a szájába is veheti, ha úgy tudja csak megmondani, hogy milyennek érzi. Néhány másodperc elteltével aztán elhúzza kezét. Ha eddig nem kapott választ, most vár még egy kicsit, de aztán újra megszólal. *
– És most? * A morphia pillanatok alatt lezajló folyamat, így amennyiben Samonyr kettő nagyobbat pislant, már le is marad az átváltozásról. Amúgy sem a folyamat a fontos, hanem az elért eredmény. Akárcsak az élet más területein – Norgen szerint biztosan. A finom női kéz pillanatokon belül átváltozik. A bőr feszül, erek dudorodnak, ujjai végéből hatalmas karmok törnek elő. Mosolya is megváltozik, hiszen szemfogai vámpírszerűvé válnak, és mintha nyelve is más formájú lenne. Szeme vidáman csillan, úgy néz Samonyrra, mint aki az új ruháját próbálta fel, és várja, hogy mit mond rá a társa. Vajon így is tetszik neki? Vajon szeretni fogja? Vajon nem fut el, mint oly' sokan ezelőtt? Norgen bár megtehetné – ami azt illeti, nagyon erősen is küzd magával, hogy ne tegye –, nem bántja a férfit. Csak áll ott, és várja, hogy milyen reakciót vált ki a nemesből. Nagyon csalódott lenne, ha egy újabb pánikoló férfi teremne előtte, mint nemrégiben Venthel esetében. Ez alkalommal biztosan nem lenne olyan elnéző, mint a pusztai fiúval. Egy egész kúria áll rendelkezésére, hogy végezzen vele és eltüntesse a nyomokat. Habár azt is tudja, hogy Samonyr halálával neki se lenne sokáig maradása a Samonyr Rezidenciában, így talán nem is fáradozna a tetem elrejtésével. Ha Samonyr nem kezd el menekülni, kiáltozni vagy fegyveréért nyúlni, lassan ismét felé nyújtja a kézfejét. *
//Samonyr Rezidencia//
* Nem minden szavával ért egyet Samonyrnak, de csendben hallgatja. Tudja jól, hogy ezek a dolgok nem mennek egyik napról a másikra – vagyis éppenséggel de: a nap elején még egy romhalmazban ébredt, este pedig úgy néz ki, hogy egy selyemrévi kúriában fogja álomra hajtani a fejét. Nyilván nem lehet minden nap ilyen sikeres, de Norgen bízik annyira saját képességeiben, hogy ne évtizedekben, hanem hatokban, hónapokban, legfeljebb években gondolkodjon. Persze az sem mindegy, hogy mi a cél. Ha tényleg a teljes várost akarná a markában tartani, ahhoz valóban évtizedek kitartó munkája és nem kevés szerencse kéne – és még akkor is benne van a pakliban, hogy jön egy isten és nevetve kispadra ülteti. Ezért is nem akar a tűz közelében ülni. Elég neki, ha a háttérből irányítja a szálakat, már amikor szükséges, egyébként éli a maga kis életét. A világ elpusztításáról szóló álmait már rég elfeledte. *
– A gyereked? * Felvonja szemöldökét az ötletre. Úgy érzi, mintha a férfi szándékosan kerülne valamilyen más lehetőséget arra, hogy összekössék életüket a törvény színe előtt. Ez persze nem kizárt, hogy amiatt van, hogy fél napja ismerik egymást. Nem is szól emiatt, inkább csendben végignézi, ahogy a férfi felveszi az ingét. Egy kis büszkeséggel tölti el a mű, amit a férfi hátára alkotott körmeivel. Tudott volna messzebbre is menni – sokkal messzebbre –, de félő, hogy azt már nem annyira élvezte volna a férfi. Ő igen, de ezúttal sikerült önuralmat gyakorolnia, és megvédte a másikat önmagától. Ha már így alakult, most esze ágában sincs megtámadni őt. Egyelőre hasznos számára Samonyr. *
– Tudom, hogy megbízhatok benned. * Tudja, hogy nem. De színjátékot szívesen fenntartja. Ahogy hallgatja őt, gondolataiban egyre inkább elkalandozik, tovább építgeti jövőjének vázát. Tele van kérdésekkel, de egyikről sem érzi úgy, hogy érdemesek lennének arra, hogy hangosan is kimondja őket. Olyan kérdések ezek, amikre senki nem tudja a választ. Néha bólint egyet a másik szavaira, de sokáig semmi nem hozza meg kedvét a válaszadásra. Viszont egy mondatra felkapja a fejét.
~ A város pusztulása? Milyen eredeti ötlet! ~ Eddig kifejezéstelen arccal bámult maga elé, viszont ennél a mondatnál kikerekednek szemei és egyre szélesedő mosoly görbül arcán. Amikor Samonyr meggyanúsítja azzal, hogy ő csak uralkodni akar, a mosoly átcsap nevetésbe. Jóízű, talán fölényesnek nevezhető, mélyről jövő, őszinte nevetést hallat. Nagyon jót szórakozik a férfi céljain. Végül miután kinevette magát, megmagyarázza hirtelen jött jókedvét. *
– Elpusztítani a várost? Nem hiszem, hogy ebben valaha is ellentét lett volna közöttünk. Számomra a szenvedés örömteli. * Nem sokat kell gondolatban visszamenni az időben, hogy lássa maga előtt a férfi fájdalomtól megrészegült arcát. *
– És ahogy észrevettem, számodra is. Csak abban különbözünk, hogy én előbb szeretném kezemben tartani a kulcsembereket. A hatalom védelmet ad. Adni kell a külsőségekre. Ha most elkezdenénk vérengzeni, holnap a bitófán találnánk magunkat. Vagy legalábbis köröznének minket. * Hangja megkomolyodik időközben. Samonyr talán nem is képzeli, mennyire közel áll egy törvényen kívülihez. Ha tudná sem feltétlenül érdekelné, de ezt a nő nem tudhatja biztosan. És amúgy is felesleges lenne ezt megosztani vele. Viszont kihallatszik Norgen hangjából, hogy magabiztos a témában, hiszen tapasztalatból beszél. Persze az akasztófát nem járta még meg – de, ha besétálna a Kaszárnyába feladni magát, lehet, hogy az se maradna el soká. Annyit beszélnek a pusztításról és annyit gondol a kínokra, amik azzal járnának, hogy ismét megjön a kedve hozzá. Úgy érzi, nem sokáig tudja már fékezni magát. Kicsit bánja, hogy rajta kívül Samonyr az egyetlen ebben a házban. Ha lenne otthon szolgálójuk, biztosan őt hívatná ide, hogy bemutatót tarthasson rajta. Viszont ennek hiányában azzal kell beérnie, ami van. Ha a férfi nem tudja elfogadni a valóságot, akkor magára vessen. Norgen viszont ki akar tárulkozni. Közelebb lép hozzá. Nagyjából egy karnyújtásnyira közelíti meg a másikat. *
– Fogd meg a kezem. * Ki is nyújtja kacsóját. Bizonyára sikerül jól összezavarnia a férfit. Hogy ez egy újabb játék kezdete vagy valami egészen más, azt nem tudatja vele. Egyelőre csak azt várja, hogy a másik engedelmeskedjen. Ha ez megtörténik, akkor folytatja. *
– Mondd, milyennek érzed? * Hagy egy kis időt, hogy Samonyr kedve szerint azt csináljon a kézzel, amit szeretne. Felőle simogathatja, szoríthatja, akár a szájába is veheti, ha úgy tudja csak megmondani, hogy milyennek érzi. Néhány másodperc elteltével aztán elhúzza kezét. Ha eddig nem kapott választ, most vár még egy kicsit, de aztán újra megszólal. *
– És most? * A morphia pillanatok alatt lezajló folyamat, így amennyiben Samonyr kettő nagyobbat pislant, már le is marad az átváltozásról. Amúgy sem a folyamat a fontos, hanem az elért eredmény. Akárcsak az élet más területein – Norgen szerint biztosan. A finom női kéz pillanatokon belül átváltozik. A bőr feszül, erek dudorodnak, ujjai végéből hatalmas karmok törnek elő. Mosolya is megváltozik, hiszen szemfogai vámpírszerűvé válnak, és mintha nyelve is más formájú lenne. Szeme vidáman csillan, úgy néz Samonyrra, mint aki az új ruháját próbálta fel, és várja, hogy mit mond rá a társa. Vajon így is tetszik neki? Vajon szeretni fogja? Vajon nem fut el, mint oly' sokan ezelőtt? Norgen bár megtehetné – ami azt illeti, nagyon erősen is küzd magával, hogy ne tegye –, nem bántja a férfit. Csak áll ott, és várja, hogy milyen reakciót vált ki a nemesből. Nagyon csalódott lenne, ha egy újabb pánikoló férfi teremne előtte, mint nemrégiben Venthel esetében. Ez alkalommal biztosan nem lenne olyan elnéző, mint a pusztai fiúval. Egy egész kúria áll rendelkezésére, hogy végezzen vele és eltüntesse a nyomokat. Habár azt is tudja, hogy Samonyr halálával neki se lenne sokáig maradása a Samonyr Rezidenciában, így talán nem is fáradozna a tetem elrejtésével. Ha Samonyr nem kezd el menekülni, kiáltozni vagy fegyveréért nyúlni, lassan ismét felé nyújtja a kézfejét. *
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-03 18:37:40
Üzenet elküldve: 2025-09-03 18:37:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Nem sokon múlt, hogy a hirtelen megfogant kapcsolatuk rövid idő után szomorú véget érjen. Nem volna ez újdonság a vörösbe öltözött énekesnő számára sem azon kívül, hogy ezúttal ő sem szerette volna, hogy így történjen. Azt azonban mégsem ígérhette meg a másiknak, hogy szeretni fogja, és egy új álomba ringatja majd, mert az igazság az, hogy nem csak Pashthrát, hanem saját magát is meg kell ismernie ahhoz, hogy tudja, képes-e még szívből szeretni azok után, hogy az elmúlt évek alatt pont az ilyesfajta érzelmek gyökereit tépkedte ki a lelke mélyéről. Ha képes is, hosszú idő lesz, míg a megmaradt, vékonyka gyökerek újra megerősödnek annyira, hogy kivirágozhasson.*
- Lehet. *Nem túlozza el a válaszát a vicces megjegyzésre, nem is nevet rajta, mert számára most kicsit sem vicces. Rejteget még egy titkot, amit nem mondhat el a fiúnak, de fel sem adhatja egyről a kettőre a mostani életét.*
- Ha lesz valaki, aki szívből szeret téged, biztosan állít majd neked emléket. *Jegyzi meg a második poénra is amolyan ünneprontó hangulatban, mégis, ez a kijelentés talán sokkal többet hordoz magában annál, mint aminek Merlana elsődlegesen szánta a szavakat.*
- A Sub Rosa Panzió vezetője nem fog tőled ilyet kérni. *Emeli kékjeit Pashthrára jelentőségteljesen. Már majdnem kimondja, hogy azért, mert a panzió vezetője valójában nem ő, hanem Orthus Morthimer, de egyelőre még csendben marad. Sok mindent meg kell még beszélniük, de nem itt és nem most.*
- De igen, bármikor elmehetsz, csak meg akarlak rá tanítani, hogy ne cél nélkül rohanj a vesztedbe. Cél nélkül még eldobni sem éri meg az életed. *Erre már kicsit elmosolyodik, majd el is indul az utcákon a Csonthíd irányába, hogy Romvároson keresztülvágva visszamehessenek a panzióba.*
- Meglepetést? *Kérdezi kíváncsian.* Tudod mit? Ne mondj semmit! Majd meglátom. *Egy kuncogás is belefér most már. Úgy tűnik, megörült a meglepetésnek, de fogalma sincs róla, hogy ezzel talán csak ront Pashthra félelmén…*
//Holnap talán visszatérek//
*Nem sokon múlt, hogy a hirtelen megfogant kapcsolatuk rövid idő után szomorú véget érjen. Nem volna ez újdonság a vörösbe öltözött énekesnő számára sem azon kívül, hogy ezúttal ő sem szerette volna, hogy így történjen. Azt azonban mégsem ígérhette meg a másiknak, hogy szeretni fogja, és egy új álomba ringatja majd, mert az igazság az, hogy nem csak Pashthrát, hanem saját magát is meg kell ismernie ahhoz, hogy tudja, képes-e még szívből szeretni azok után, hogy az elmúlt évek alatt pont az ilyesfajta érzelmek gyökereit tépkedte ki a lelke mélyéről. Ha képes is, hosszú idő lesz, míg a megmaradt, vékonyka gyökerek újra megerősödnek annyira, hogy kivirágozhasson.*
- Lehet. *Nem túlozza el a válaszát a vicces megjegyzésre, nem is nevet rajta, mert számára most kicsit sem vicces. Rejteget még egy titkot, amit nem mondhat el a fiúnak, de fel sem adhatja egyről a kettőre a mostani életét.*
- Ha lesz valaki, aki szívből szeret téged, biztosan állít majd neked emléket. *Jegyzi meg a második poénra is amolyan ünneprontó hangulatban, mégis, ez a kijelentés talán sokkal többet hordoz magában annál, mint aminek Merlana elsődlegesen szánta a szavakat.*
- A Sub Rosa Panzió vezetője nem fog tőled ilyet kérni. *Emeli kékjeit Pashthrára jelentőségteljesen. Már majdnem kimondja, hogy azért, mert a panzió vezetője valójában nem ő, hanem Orthus Morthimer, de egyelőre még csendben marad. Sok mindent meg kell még beszélniük, de nem itt és nem most.*
- De igen, bármikor elmehetsz, csak meg akarlak rá tanítani, hogy ne cél nélkül rohanj a vesztedbe. Cél nélkül még eldobni sem éri meg az életed. *Erre már kicsit elmosolyodik, majd el is indul az utcákon a Csonthíd irányába, hogy Romvároson keresztülvágva visszamehessenek a panzióba.*
- Meglepetést? *Kérdezi kíváncsian.* Tudod mit? Ne mondj semmit! Majd meglátom. *Egy kuncogás is belefér most már. Úgy tűnik, megörült a meglepetésnek, de fogalma sincs róla, hogy ezzel talán csak ront Pashthra félelmén…*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-03 15:57:45
Üzenet elküldve: 2025-09-03 15:57:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* A kijelentés elgondolkodtatja. Részben tetszik neki, részben viszont naivnak tartja, hogy valaki a háttérből irányíthatná a hatalmasokat, a markában tartva őket, saját kénye és kedve szerint, anélkül, hogy nyílt szerepet vállalna. Ő legalábbis így fogja fel a szavakat, bár lehet, hogy ez túlmutat azon, amit Norra gondol. *
- Elég sokan vágynak hasonló hatalomra, de ahhoz, hogy elérhesd, bizony komoly tenni akarás, és tervezés fog kelleni. Lehet, hogy hosszú évekbe, évtizedekbe telik egy ilyen hatalmi hálót kiépíteni. Szövetségekkel, adósságokkal mászni felfelé a ranglétrán, ami nem lesz könnyű úgy, hogy még nemes se vagy. * Gondolkodik el Samonyr, Norra arcát nézve. Ezúttal megint végignéz rajta, de nem vággyal telve, hanem elgondolkodva, tervezgetve. Nagyot sóhajt, láthatóan elégedetlen. *
- Ha fiatalabb lennél, mondhatnánk, hogy a lányom vagy. Elfeledett gyermekemként igényt tarthatnál a nemesi címedre, és az én nevemet besaraznád ugyan, de hosszútávon jól járnánk vele. De túl idős vagy hozzá. Át kell kutatnom a családfámat, talán találok egy rokont, akinek felveheted a személyazonosságát. De nem ígérek semmit. * Gondolkodik hangosan, ahogy már el is kezdi a tervezgetést. *
- Persze ez esetben én tudnám az igazságot, és bármikor leránthatnám a leplet a színjátékról. Talán túlságosan kiszolgáltatott lennél. * Gonoszan csillannak a szemek, és a mosoly is groteszk módon húzódik a férfi arcán. *
- De hát bennem megbízol, nem? Tudod, hogy nem árulnálak el. * Elfordul, ahogy az ingéhez megy. Még mindig sebes a háta, és a vér nem száradt meg rendesen, de nem zavarja, felveszi a fehér selymet. *
- Persze a szövetség is egyfajta szolgálat, nekem pedig nem lenne okom rá, hogy valakit, aki szolgál, eláruljak. * Teszi még hozzá, miközben háttal áll. Ha akarja, akkor szövetségese most könnyedén megtámadhatja, valószínűleg védekezni se tudna. Persze akkor elveszíti a felajánlott lehetőséget, a belépőt a nemesek világába. *
- De ha úgy gondolod, hogy az én segítségem véget ér abban, hogy van hol laknod, és segítek megismerni a megfelelő embereket, persze elfogadom. Azt gondoltam, hogy többre vágysz, de ha csak ennyit adhatok, nekem az is elég. * Fordul vissza, hogyha nem érte támadás. Nem néz egyből a másikra, egyelőre a padlót szemléli, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta. *
- Az én célom a város pusztulása. A nép, ami fellázadt a nemesek ellen, nem érdemli meg, hogy éljen. De ha elhúzhatom a fájdalmait, a szenvedésüket, és lassú, kínzó módon dönthetem őket nyomorba, nekem az is elég. Azt hiszem, hogy nem teljesen egyeznek a céljaink. Te uralkodni akarsz, én pedig elpusztítani. * Pillant fel, várakozva, kíváncsi tekintettel. Érdeklődve várja, hogy ebből az érdekellentétből mi lesz. *
//Samonyr Rezidencia//
* A kijelentés elgondolkodtatja. Részben tetszik neki, részben viszont naivnak tartja, hogy valaki a háttérből irányíthatná a hatalmasokat, a markában tartva őket, saját kénye és kedve szerint, anélkül, hogy nyílt szerepet vállalna. Ő legalábbis így fogja fel a szavakat, bár lehet, hogy ez túlmutat azon, amit Norra gondol. *
- Elég sokan vágynak hasonló hatalomra, de ahhoz, hogy elérhesd, bizony komoly tenni akarás, és tervezés fog kelleni. Lehet, hogy hosszú évekbe, évtizedekbe telik egy ilyen hatalmi hálót kiépíteni. Szövetségekkel, adósságokkal mászni felfelé a ranglétrán, ami nem lesz könnyű úgy, hogy még nemes se vagy. * Gondolkodik el Samonyr, Norra arcát nézve. Ezúttal megint végignéz rajta, de nem vággyal telve, hanem elgondolkodva, tervezgetve. Nagyot sóhajt, láthatóan elégedetlen. *
- Ha fiatalabb lennél, mondhatnánk, hogy a lányom vagy. Elfeledett gyermekemként igényt tarthatnál a nemesi címedre, és az én nevemet besaraznád ugyan, de hosszútávon jól járnánk vele. De túl idős vagy hozzá. Át kell kutatnom a családfámat, talán találok egy rokont, akinek felveheted a személyazonosságát. De nem ígérek semmit. * Gondolkodik hangosan, ahogy már el is kezdi a tervezgetést. *
- Persze ez esetben én tudnám az igazságot, és bármikor leránthatnám a leplet a színjátékról. Talán túlságosan kiszolgáltatott lennél. * Gonoszan csillannak a szemek, és a mosoly is groteszk módon húzódik a férfi arcán. *
- De hát bennem megbízol, nem? Tudod, hogy nem árulnálak el. * Elfordul, ahogy az ingéhez megy. Még mindig sebes a háta, és a vér nem száradt meg rendesen, de nem zavarja, felveszi a fehér selymet. *
- Persze a szövetség is egyfajta szolgálat, nekem pedig nem lenne okom rá, hogy valakit, aki szolgál, eláruljak. * Teszi még hozzá, miközben háttal áll. Ha akarja, akkor szövetségese most könnyedén megtámadhatja, valószínűleg védekezni se tudna. Persze akkor elveszíti a felajánlott lehetőséget, a belépőt a nemesek világába. *
- De ha úgy gondolod, hogy az én segítségem véget ér abban, hogy van hol laknod, és segítek megismerni a megfelelő embereket, persze elfogadom. Azt gondoltam, hogy többre vágysz, de ha csak ennyit adhatok, nekem az is elég. * Fordul vissza, hogyha nem érte támadás. Nem néz egyből a másikra, egyelőre a padlót szemléli, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta. *
- Az én célom a város pusztulása. A nép, ami fellázadt a nemesek ellen, nem érdemli meg, hogy éljen. De ha elhúzhatom a fájdalmait, a szenvedésüket, és lassú, kínzó módon dönthetem őket nyomorba, nekem az is elég. Azt hiszem, hogy nem teljesen egyeznek a céljaink. Te uralkodni akarsz, én pedig elpusztítani. * Pillant fel, várakozva, kíváncsi tekintettel. Érdeklődve várja, hogy ebből az érdekellentétből mi lesz. *
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-03 15:43:28
Üzenet elküldve: 2025-09-03 15:43:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy végre sikerül a megfelelő szavakat mondja, mert Merlana végre rámosolyog, amit erőltenül viszonoz csupán. Mély sóhaj, bár még ő se biztos benne, hogy ténylegesen megváltozott. Jelenleg elhiszi, de ez nem jelenti azt, hogy nincs még mindig ott benne az a forrófejű ifjú. Szeretne megváltozni, csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki. *
- Ha nem tudsz szívből szeretni, biztos jön majd egy következő horda, ami elé kilovagolhatok. * Nevet fel halkan, és ahogy belegondol, igazat kell adjon kedvesének. Alig ismerik egymást, de az elkövetkező napokban talán lesz alkalmuk jobban kinyílni egymásnak, és ha valami olyat lát, ami arra készteti, akkor még mindig megindulhat az orkok felé. *
- Egyébként, honnan veszed, hogy lenne sírfeliratom? Az ilyen ütközetekben elhunytak tömegsírba szoktak kerülni. Lehet, hogy nem is hozzám beszélnél, csak egy földhalomhoz, ami alatt teljesen mások fekszenek. Én meg mérgesen forgolódnék a síromban, hogy még meg se látogatsz. * Továbbra is gyenge viccekkel próbálja elvenni az előző komoly, és keserű hangulat élét. Nem akar tovább szomorkodni, kiszomorkodta magát. Ha már marad, akkor ne keseregve, hanem boldogan tegye. *
- Szóval ha van cél, akkor mehetek. * Gondolkodik el látványosan. * Például, ha a Sub Rosa Panzió vezetője azt mondja, hogy támadjak meg egy csapat fosztogatót? * Néz kérdő tekintettel a nőre, de arcáról nehéz bármit is leolvasni. Lehet őszinte kérdés, de teszt is. A kijelentésre viszont bólint. *
- Menjünk. Úgyis hagytam neked ott egy meglepetést. * Teszi még hozzá, mert eszébe jutnak a zöld italok, és a levél, amit kedvese szobájában hagyott. Fél elárulni, hogy betört, és remélhetőleg Merlana nem is kérdezgeti addig, amíg vissza nem érnek. *
- Remélem nem fogsz haragudni érte. * Jegyzi még meg halkan. *
//Holnap talán visszatérek//
* Úgy tűnik, hogy végre sikerül a megfelelő szavakat mondja, mert Merlana végre rámosolyog, amit erőltenül viszonoz csupán. Mély sóhaj, bár még ő se biztos benne, hogy ténylegesen megváltozott. Jelenleg elhiszi, de ez nem jelenti azt, hogy nincs még mindig ott benne az a forrófejű ifjú. Szeretne megváltozni, csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki. *
- Ha nem tudsz szívből szeretni, biztos jön majd egy következő horda, ami elé kilovagolhatok. * Nevet fel halkan, és ahogy belegondol, igazat kell adjon kedvesének. Alig ismerik egymást, de az elkövetkező napokban talán lesz alkalmuk jobban kinyílni egymásnak, és ha valami olyat lát, ami arra készteti, akkor még mindig megindulhat az orkok felé. *
- Egyébként, honnan veszed, hogy lenne sírfeliratom? Az ilyen ütközetekben elhunytak tömegsírba szoktak kerülni. Lehet, hogy nem is hozzám beszélnél, csak egy földhalomhoz, ami alatt teljesen mások fekszenek. Én meg mérgesen forgolódnék a síromban, hogy még meg se látogatsz. * Továbbra is gyenge viccekkel próbálja elvenni az előző komoly, és keserű hangulat élét. Nem akar tovább szomorkodni, kiszomorkodta magát. Ha már marad, akkor ne keseregve, hanem boldogan tegye. *
- Szóval ha van cél, akkor mehetek. * Gondolkodik el látványosan. * Például, ha a Sub Rosa Panzió vezetője azt mondja, hogy támadjak meg egy csapat fosztogatót? * Néz kérdő tekintettel a nőre, de arcáról nehéz bármit is leolvasni. Lehet őszinte kérdés, de teszt is. A kijelentésre viszont bólint. *
- Menjünk. Úgyis hagytam neked ott egy meglepetést. * Teszi még hozzá, mert eszébe jutnak a zöld italok, és a levél, amit kedvese szobájában hagyott. Fél elárulni, hogy betört, és remélhetőleg Merlana nem is kérdezgeti addig, amíg vissza nem érnek. *
- Remélem nem fogsz haragudni érte. * Jegyzi még meg halkan. *
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-03 11:31:25
Üzenet elküldve: 2025-09-03 11:31:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Sokkal egyszerűbb úgy beszélni a férfival, hogy nem minden második mondata valami ocsmányságra utal és nézésével nem sugallja ugyanazt. Persze ez az állapot alighanem rövidebb ideig tart, mint ahogy azt Norgen szeretné, így ki kell használni minden percet. Nem is haboznak sokáig, már öltözködés közben világuralomról és egyéb apróságokról beszélnek. A férfi szavaira megvonja vállát. *
– Nem akarok Arthenior királynője lenni, ha erre gondolsz. * Amilyen gyorsan váltogatja Arthenior a vezetőit, valószínűleg ő is legfeljebb pár évig lehetne trónon, mielőtt egy újabb puccsal visszavenné a hatalmat "a nép". Norgen tovább lát, mint egy átlagos kétkezi munkás, aki részt vett a néhány évvel ezelőtt lezajlott forradalomban; aztán büszkén ültette vissza ugyanazokat az elnyomókat a tanácsba, akiket korábban elüldöztek. De a lázadásról és annak hatásairól bizonyára Samonyr is tudna mesélni, így nem látja szükségesnek, hogy a múltat hánytorgassák. Fókuszáljanak inkább a jövőre! Miután az utolsó gombbal is elkészült, nyújtózik egyet. Sokkal frissebbnek érzi magát, mint ezelőtt. Mosolyogva folytatja válaszát. *
– Én csak a markomban akarom tartani azokat, akik irányítanak. Vagy legalábbis elég befolyással akarok rendelkezni, hogy békén hagyjanak. * Rövid ideig újra elhallgat. Elgondolkodik, hogy még mennyit osszon meg. Végül úgy dönt, a férfinek nem kell tudnia arról, hogy körözik vagy, hogy szabadidejében szeret embereket kínozni a pincében. Norgent végleg el akarja felejteni, ezért is Norraként mutatkozott be. És most már nem fog változtatni ezen. Utóbbit, vagyis hogy milyen hobbijai vannak, csupán azért nem fejti ki, mert ha eljön az idő, úgyis látni fogja, mire képes az eredar.
Ezután a szolgálat és a szövetség közötti látszólagos feszültség kérdése is felmerül. Norgen legyintve felel a férfinak. *
– Ugyan, kedves Samonyr! Ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. A szövetség is egyfajta szolgálat. * Persze jobban örülne, ha neki nem kéne semmit sem adnia, de ezzel már elkésett. Odaadta magát a férfinek, és tulajdonképpen nem is bánja. Viszont ezek után már elkezdi érdekelni, hogy Samonyrnak milyen céljai vannak ezen kívül. *
– Te abban segítesz, hogy legyen hol laknom, legyenek kapcsolataim és rendes, polgári életem. A többit megoldom magamnak. * Persze lehetnek még apróságok, amikre az út során szüksége lesz, de azt majd akkor mondja, ha aktuális. *
– Én másban segítek neked. * Szándékosan nem említette meg, hogy az együttlét számára is kellemes volt (igaz, ezt magától is kitalálhatja a férfi). Jobban szeretné, ha ezt is az ő "szolgálatai" közé írnák fel. Viszont eszébe jut, hogy a férfi még a polgárnegyedben sétálva mondott valami ködöset a saját céljairól. Rákérdez hát. Még az is lehet, hogy szívesen segít a férfinak. Főleg, ha arról lenne szó, hogy bizonyos alakoktól meg kell szabadulni. *
– Amíg sétáltunk, említettél valamit a múltad árnyékáról, meg arról, hogy ráköpnél, meg hasonlók. Kifejtenéd? * Kicsit szeretne többet megtudni a másikról, mielőtt megmutatja valódi formáját. A választól függően az is lehetséges, hogy nem is akarja majd megmutatni magát. Norgen általában indulatból cselekszik, most pedig túl nyugodt ahhoz, hogy csak a látvány miatt előhívja karmait. Ő nem valami cirkuszi bohóc, hogy mutogassa magát. Ha előkerülnek a karmok, azokat bizonyára használni is szeretné majd. *
//Samonyr Rezidencia//
* Sokkal egyszerűbb úgy beszélni a férfival, hogy nem minden második mondata valami ocsmányságra utal és nézésével nem sugallja ugyanazt. Persze ez az állapot alighanem rövidebb ideig tart, mint ahogy azt Norgen szeretné, így ki kell használni minden percet. Nem is haboznak sokáig, már öltözködés közben világuralomról és egyéb apróságokról beszélnek. A férfi szavaira megvonja vállát. *
– Nem akarok Arthenior királynője lenni, ha erre gondolsz. * Amilyen gyorsan váltogatja Arthenior a vezetőit, valószínűleg ő is legfeljebb pár évig lehetne trónon, mielőtt egy újabb puccsal visszavenné a hatalmat "a nép". Norgen tovább lát, mint egy átlagos kétkezi munkás, aki részt vett a néhány évvel ezelőtt lezajlott forradalomban; aztán büszkén ültette vissza ugyanazokat az elnyomókat a tanácsba, akiket korábban elüldöztek. De a lázadásról és annak hatásairól bizonyára Samonyr is tudna mesélni, így nem látja szükségesnek, hogy a múltat hánytorgassák. Fókuszáljanak inkább a jövőre! Miután az utolsó gombbal is elkészült, nyújtózik egyet. Sokkal frissebbnek érzi magát, mint ezelőtt. Mosolyogva folytatja válaszát. *
– Én csak a markomban akarom tartani azokat, akik irányítanak. Vagy legalábbis elég befolyással akarok rendelkezni, hogy békén hagyjanak. * Rövid ideig újra elhallgat. Elgondolkodik, hogy még mennyit osszon meg. Végül úgy dönt, a férfinek nem kell tudnia arról, hogy körözik vagy, hogy szabadidejében szeret embereket kínozni a pincében. Norgent végleg el akarja felejteni, ezért is Norraként mutatkozott be. És most már nem fog változtatni ezen. Utóbbit, vagyis hogy milyen hobbijai vannak, csupán azért nem fejti ki, mert ha eljön az idő, úgyis látni fogja, mire képes az eredar.
Ezután a szolgálat és a szövetség közötti látszólagos feszültség kérdése is felmerül. Norgen legyintve felel a férfinak. *
– Ugyan, kedves Samonyr! Ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. A szövetség is egyfajta szolgálat. * Persze jobban örülne, ha neki nem kéne semmit sem adnia, de ezzel már elkésett. Odaadta magát a férfinek, és tulajdonképpen nem is bánja. Viszont ezek után már elkezdi érdekelni, hogy Samonyrnak milyen céljai vannak ezen kívül. *
– Te abban segítesz, hogy legyen hol laknom, legyenek kapcsolataim és rendes, polgári életem. A többit megoldom magamnak. * Persze lehetnek még apróságok, amikre az út során szüksége lesz, de azt majd akkor mondja, ha aktuális. *
– Én másban segítek neked. * Szándékosan nem említette meg, hogy az együttlét számára is kellemes volt (igaz, ezt magától is kitalálhatja a férfi). Jobban szeretné, ha ezt is az ő "szolgálatai" közé írnák fel. Viszont eszébe jut, hogy a férfi még a polgárnegyedben sétálva mondott valami ködöset a saját céljairól. Rákérdez hát. Még az is lehet, hogy szívesen segít a férfinak. Főleg, ha arról lenne szó, hogy bizonyos alakoktól meg kell szabadulni. *
– Amíg sétáltunk, említettél valamit a múltad árnyékáról, meg arról, hogy ráköpnél, meg hasonlók. Kifejtenéd? * Kicsit szeretne többet megtudni a másikról, mielőtt megmutatja valódi formáját. A választól függően az is lehetséges, hogy nem is akarja majd megmutatni magát. Norgen általában indulatból cselekszik, most pedig túl nyugodt ahhoz, hogy csak a látvány miatt előhívja karmait. Ő nem valami cirkuszi bohóc, hogy mutogassa magát. Ha előkerülnek a karmok, azokat bizonyára használni is szeretné majd. *
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-03 11:09:39
Üzenet elküldve: 2025-09-03 11:09:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holnap talán visszatérek//
*Nehéz is volna célt érni úgy, ha az ember a saját felelősségét hárítja másra, és elvárja, hogy ő találjon megoldást egy olyan dilemmára, amelyről csak ő maga dönthet. Merlana tökéletesen látja, hogy a játék most erről szól, de ő nem kíván benne részt venni. Épp elég nagy teher a saját élete is, nem veheti a kezébe még a fiúét is, akit, bár örömteli pillanatokat okozott neki, és még egy vallomást is kapott tőle, de akkor is csupán egy napja ismer. Nem tehet arról, hogy ennyi idő alatt képtelen kötődni, de arról sem, hogy miután megtapasztalta, milyen érzés ha látják őt, ha törődnek vele, ezt sem akarja elveszíteni. Nem ígérhet meg semmit a másiknak, de éppen ezért nem fog dönteni sem helyette, mert az a saját, önző vágyairól szólna, és nem Pashthra álmairól. Nem szokta érdekelni az ilyesmi, de most az egyszer nem akarja mindenáron érvényesíteni az akaratát.
Mikor Pashthra beszélni kezd, nem tudja pontosan megállapítani, hogy miről is szólnak a szavai. A haláltól fél most, hogy ennyire vészesen közel került hozzá, vagy az elköteleződéstől, és attól, hogy egy új álmot kergessen ahelyett, hogy a kardok csattogásától, a vér látványától és a veszély érzetétől megrészegülve dob el minden mást, ami lehetne ő?
Úgy dönt, hogy nem is igazán akarja megfejteni ezt a kérdést. Számára most elég a fiú újabb vallomása, melyben őt választja a biztos halál helyett. Nos, ha őt kérdeznék, bármi is történik ez után, azt mondaná, hogy ez a döntés csak jobb lehet, mint a másik lett volna.*
- Akkor maradj velem! *Mosolyodik el lágyan.* Én sem akarom, hogy elmenj, azt pedig főleg nem, hogy meghalj. De lásd be kérlek, hogy nem kérheted tőlem azt, hogy döntsek a halálod és a szereteted között. Fontos vagy nekem, ezt mondtam, de hogy tudlak-e szívből szeretni, még nem tudom. Kérlek, adj nekem időt, hogy választ kaphassak erre a kérdésre! Engedd, hogy megismerjelek! Tudod, egy sírfelirattal unalmas lenne beszélgetni. *Egy viccel töri meg az egyébként színpadias, mégis őszinte és erőteljes monológját, majd kinyújtja a kezét Pashthra felé, mintha csak segítséget szeretne nyújtani neki, hogy ne tévedjen el az új álmait kergetve ebben az ismeretlen, újszerű életében.*
- Tisztában vagyok vele, hogy harcos vagy, és azzal is, hogy olykor elkerülhetetlen, de cél nélkül a vesztedbe rohanni az vakmerőség és butaság, nem dicsőség. Ha elérkezett az időd, hogy tényleg menned kell, azt mindketten tudni fogjuk, és egyikünkben sem lesz kérdés, de most még maradj! Nem kell feláldoznod magad sem a városért, sem értem, de önmagadért sem. Apád egy fasz volt, higgy inkább nekem! Nem attól leszel férfi, ha önként, kérdés nélkül ugrasz a halálba. *Elmosolyodik, és ha Pashthra hagyja, akkor jó szorosan megöleli őt, és egy szenvedélyes csókkal pecsételi meg mindazt, ami elhangzott. Egy rövid perc után aztán elhúzódik tőle, hogy tovább induljanak.*
- Menjünk haza előbb. Majd utána megkeresem Nestart. *Mondja, és ha Pashthra vele tart, akkor a Polgárnegyed felé indul.*
//Holnap talán visszatérek//
*Nehéz is volna célt érni úgy, ha az ember a saját felelősségét hárítja másra, és elvárja, hogy ő találjon megoldást egy olyan dilemmára, amelyről csak ő maga dönthet. Merlana tökéletesen látja, hogy a játék most erről szól, de ő nem kíván benne részt venni. Épp elég nagy teher a saját élete is, nem veheti a kezébe még a fiúét is, akit, bár örömteli pillanatokat okozott neki, és még egy vallomást is kapott tőle, de akkor is csupán egy napja ismer. Nem tehet arról, hogy ennyi idő alatt képtelen kötődni, de arról sem, hogy miután megtapasztalta, milyen érzés ha látják őt, ha törődnek vele, ezt sem akarja elveszíteni. Nem ígérhet meg semmit a másiknak, de éppen ezért nem fog dönteni sem helyette, mert az a saját, önző vágyairól szólna, és nem Pashthra álmairól. Nem szokta érdekelni az ilyesmi, de most az egyszer nem akarja mindenáron érvényesíteni az akaratát.
Mikor Pashthra beszélni kezd, nem tudja pontosan megállapítani, hogy miről is szólnak a szavai. A haláltól fél most, hogy ennyire vészesen közel került hozzá, vagy az elköteleződéstől, és attól, hogy egy új álmot kergessen ahelyett, hogy a kardok csattogásától, a vér látványától és a veszély érzetétől megrészegülve dob el minden mást, ami lehetne ő?
Úgy dönt, hogy nem is igazán akarja megfejteni ezt a kérdést. Számára most elég a fiú újabb vallomása, melyben őt választja a biztos halál helyett. Nos, ha őt kérdeznék, bármi is történik ez után, azt mondaná, hogy ez a döntés csak jobb lehet, mint a másik lett volna.*
- Akkor maradj velem! *Mosolyodik el lágyan.* Én sem akarom, hogy elmenj, azt pedig főleg nem, hogy meghalj. De lásd be kérlek, hogy nem kérheted tőlem azt, hogy döntsek a halálod és a szereteted között. Fontos vagy nekem, ezt mondtam, de hogy tudlak-e szívből szeretni, még nem tudom. Kérlek, adj nekem időt, hogy választ kaphassak erre a kérdésre! Engedd, hogy megismerjelek! Tudod, egy sírfelirattal unalmas lenne beszélgetni. *Egy viccel töri meg az egyébként színpadias, mégis őszinte és erőteljes monológját, majd kinyújtja a kezét Pashthra felé, mintha csak segítséget szeretne nyújtani neki, hogy ne tévedjen el az új álmait kergetve ebben az ismeretlen, újszerű életében.*
- Tisztában vagyok vele, hogy harcos vagy, és azzal is, hogy olykor elkerülhetetlen, de cél nélkül a vesztedbe rohanni az vakmerőség és butaság, nem dicsőség. Ha elérkezett az időd, hogy tényleg menned kell, azt mindketten tudni fogjuk, és egyikünkben sem lesz kérdés, de most még maradj! Nem kell feláldoznod magad sem a városért, sem értem, de önmagadért sem. Apád egy fasz volt, higgy inkább nekem! Nem attól leszel férfi, ha önként, kérdés nélkül ugrasz a halálba. *Elmosolyodik, és ha Pashthra hagyja, akkor jó szorosan megöleli őt, és egy szenvedélyes csókkal pecsételi meg mindazt, ami elhangzott. Egy rövid perc után aztán elhúzódik tőle, hogy tovább induljanak.*
- Menjünk haza előbb. Majd utána megkeresem Nestart. *Mondja, és ha Pashthra vele tart, akkor a Polgárnegyed felé indul.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:37:23
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:37:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 229
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
//Samonyr Rezidencia//
* Az élmény újra felébreszt valamit az újdonsült nemesben. Ahogy önfeledten átadja magát az ösztöneinek, az, hogy Norra hagyja neki, hogy fojtogassa, igazán megkoronázza a pillanatot. Samonyr végre ismét érzi, hogy él, hosszú évek óta először. Ha a nő be akarta hálózni, akkor látszólag sikerrel járt. Bár az is lehet, hogy a férfi hálózta be őt. Ez egy olyan csata lesz köztük, aminek még nem egyértelmű a kimenetele. Mikor szövetségese már önmagát tisztogatja, ő még mindig a földön pihen, de nem sokkal később követi őt. Ruhájának zsebéből egy törlőkendőt vesz ki, amit rendszeresen arra használnak, hogy orrukat, szájukat, hasonlókat töröljenek bele. Kisasszonyok esetleg a könnyeiket. Ő viszont csupasz férfiasságát törli le vele, aztán ledobja a földre a használt kendőt. Minden mozdulattal újabb fájdalom fut végig szétkarmolt hátán, amitől az agya szinte már sokkosan euforikus állapotban van. Érzi magában, hogy még kívánja a másikat, de önuralmat gyakorol. Nem azért, mert tekintettel lenne a nőre, sokkal inkább a perzselő vágyat élvezi ki. Hogy nem kaphat meg valamit, amit akar. Közel sem olyan jó érzés, mintha más valaki állítaná meg, de jelenleg ezzel is beéri, ez is elég. És határait is ismeri, tudja, hogy bármennyire is élvezi a sérüléseket, még egy ilyen vad kalandot nem biztos, hogy kibírna. Ruháját még nem veszi vissza, csak a nadrágját, mert nem akarja összevérezni az anyagot. *
- Szóval te akarsz uralkodni. * Jegyzi meg Samonyr, ízlelgetve a szót. * Ha te lennél legfelül, senki nem mondhatná meg, hogy mit tehetsz meg. Te hoznád, és törölnéd el a törvényeket, és mindenki a lábaid előtt heverne, alázattal vegyes hódolattal.
* Láthatóan Samonyr a városban és annak környezetében gondolkodik, számára ezt jelenti az erő és a hatalom, amiről Norra beszél. *
- Szolgáljon? * Emeli fel szemöldökét a szó hallatán. * Drága Norrám, azt hittem, hogy szövetségesek vagyunk, egyenlő felek. Nem volt szó szolgálatról. Viszont felcsigáztál, és érdekel, hogy mit tudsz még mutatni. Talán te is látod már, hogy nem vagyok olyan, mint mások. Én is megmutattam neked, hogy milyen vagyok - többnyire. * Ha Norra félelem jeleit keresi, azt egyelőre nem lát a férfin. Most, hogy kielégítette vágyait, és a sérülések még jótékonyan táplálják az agyát a megfelelő hormonokkal, hideg fejű, számító férfikánt áll előtte. Minden szót alaposan átgondol, és megízlel. Keresi a rejtett mondatokat a szavak mögött. Szemei éberen figyelnek, és nem a finom női idomokon legelteti őket. *
//Samonyr Rezidencia//
* Az élmény újra felébreszt valamit az újdonsült nemesben. Ahogy önfeledten átadja magát az ösztöneinek, az, hogy Norra hagyja neki, hogy fojtogassa, igazán megkoronázza a pillanatot. Samonyr végre ismét érzi, hogy él, hosszú évek óta először. Ha a nő be akarta hálózni, akkor látszólag sikerrel járt. Bár az is lehet, hogy a férfi hálózta be őt. Ez egy olyan csata lesz köztük, aminek még nem egyértelmű a kimenetele. Mikor szövetségese már önmagát tisztogatja, ő még mindig a földön pihen, de nem sokkal később követi őt. Ruhájának zsebéből egy törlőkendőt vesz ki, amit rendszeresen arra használnak, hogy orrukat, szájukat, hasonlókat töröljenek bele. Kisasszonyok esetleg a könnyeiket. Ő viszont csupasz férfiasságát törli le vele, aztán ledobja a földre a használt kendőt. Minden mozdulattal újabb fájdalom fut végig szétkarmolt hátán, amitől az agya szinte már sokkosan euforikus állapotban van. Érzi magában, hogy még kívánja a másikat, de önuralmat gyakorol. Nem azért, mert tekintettel lenne a nőre, sokkal inkább a perzselő vágyat élvezi ki. Hogy nem kaphat meg valamit, amit akar. Közel sem olyan jó érzés, mintha más valaki állítaná meg, de jelenleg ezzel is beéri, ez is elég. És határait is ismeri, tudja, hogy bármennyire is élvezi a sérüléseket, még egy ilyen vad kalandot nem biztos, hogy kibírna. Ruháját még nem veszi vissza, csak a nadrágját, mert nem akarja összevérezni az anyagot. *
- Szóval te akarsz uralkodni. * Jegyzi meg Samonyr, ízlelgetve a szót. * Ha te lennél legfelül, senki nem mondhatná meg, hogy mit tehetsz meg. Te hoznád, és törölnéd el a törvényeket, és mindenki a lábaid előtt heverne, alázattal vegyes hódolattal.
* Láthatóan Samonyr a városban és annak környezetében gondolkodik, számára ezt jelenti az erő és a hatalom, amiről Norra beszél. *
- Szolgáljon? * Emeli fel szemöldökét a szó hallatán. * Drága Norrám, azt hittem, hogy szövetségesek vagyunk, egyenlő felek. Nem volt szó szolgálatról. Viszont felcsigáztál, és érdekel, hogy mit tudsz még mutatni. Talán te is látod már, hogy nem vagyok olyan, mint mások. Én is megmutattam neked, hogy milyen vagyok - többnyire. * Ha Norra félelem jeleit keresi, azt egyelőre nem lát a férfin. Most, hogy kielégítette vágyait, és a sérülések még jótékonyan táplálják az agyát a megfelelő hormonokkal, hideg fejű, számító férfikánt áll előtte. Minden szót alaposan átgondol, és megízlel. Keresi a rejtett mondatokat a szavak mögött. Szemei éberen figyelnek, és nem a finom női idomokon legelteti őket. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1044-1063