Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

580. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-28 18:52:13
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Egy ideig még azon gondolkozik, hogy vajon Nolie tényleg megkapja-e a levelét. Azt mondjuk nagyobb kérdés lesz, hogy ha meg is kapja, el tudja-e olvasni, viszont ez eszébe sem jut a feketeségnek. Hiányzik neki a tündér, de nem találkozhatnak, és ezt mindenképp a lány tudtára akarta hozni, hogy ne csalódjon a végén, ha soha nem találja Norit a megbeszélt helyen.
Gondolatai azonban hamar más fordulatot vesznek, mikor megérkezik a most már koránt sem idegennek tartott, hátborzongató mocsárba. A Vérkertbe, Sa'Tereth otthonába. Eddig még ő maga is rettegett minden alkalommal, mikor itt járt, de ezúttal nem. A démonnal való találkozás magabiztosságot, és ami legfontosabb biztonságérzetet adott neki. Most már tényleg elhiszi, hogy az istenség a kegyeibe fogadta, és nincs mitől félnie ezen az elátkozott helyen. Nem is jönne jól neki a rettegés, mert most azért van itt, hogy tanuljon. Valamivel le kell nyűgöznie Idyát, hogy kitörjön az egyszerű eszköz szerepéből, amiként most a sötét tündér tekint rá.
Az obszidián szoborhoz sétálva picit elmosolyodik. Érzi a belőle áradó sötétséget, de a legjobb, hogy most már érti is, most már a magáénak is el tudja képzelni. Lehunyja szemeit, és megpróbálja hallgatni a különleges energiákat, hátha figyelmes lesz valami suttogásra, motyogásra, vagy akár tiszta szavakra. Különleges érzés lenne, de ha a lányka fel is fedez valami ilyesmit, nem fogja tudni, hogy valóban léteznek a hangok, vagy csak a képzelete játszik vele.*


579. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-13 09:37:37
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Khunezk színe után//
//Atehaner//

*Nem emeli savószín tekintetét most sem feljebb a küldött lábszáránál, csak figyelmesen hallgatja minden szavát, miközben a sarat bámulja. Gondolatai sebesen járnak, a küldött túl titokzatos ahhoz, hogy azonnal kihüvelyezze mondanivalójából a lényeget.
Kössék magukat az oltárhoz? Azt hogy a fenébe kell csinálni? A vérükkel kell, ez rendben, de... áh, mindegy. Majd az a kormos elmondja, biztos ért az ilyesmihez.*
- Úgy lesz. *Zárja rövidre a beszélgetést, amikor Khunezk eltűnik. Nem ígérget, elég nagy feladatot kaptak egyelőre ahhoz, hogy jó ideig ne akarjon másikat. Ahhoz pedig szüksége lesz a többiekre is.
Amikor felkel a sárból, megpillantja az érkező mélységit, nem tűnik boldognak.*
- Mi? *Hördül fel és arrafelé néz, amerről Atehaner érkezett, mintha azt várná, hogy a vigyorgó Meronnan megjelenik, magával rángatva a szajhát.*
- Gyerünk. *Mordul, majd megindul kifelé a Vérkertből. Még út közben akasztja le hátáról a kerek pajzsot.
A kormos mindent elmondott, amit kell.*
- Lehet, hogy egy here, de szükségünk van rá. *Pillant vissza a ködbe vesző oltárra.*
- Visszamegyünk, meglátjuk, hogy alakult a dolog és ha kell közbelépünk. De nem kockáztatunk. Téged ne lássanak meg, vegyülj el a tömegben és onnan segíts a mágiáddal, de csak akkor, ha kell. Tudni fogod.
*Gyorsít a léptein, sár fröccsen a bakancsa alatt, ahogy sietősen halad kifelé a Vérkertből. Nem veszthetnek el még egy embert, Bölény kérdése is elég nagy bajt hozott a fejükre, de arra is körvonalazódik benne egy terv, ha visszatérne.
De most a Király dolga az elsődleges.*


578. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-12 23:06:40
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

*Mire visszaér, pontosabban rohan a Vérkertbe még éppen látja, hogy Khunezk eltűnik.*
~Erről is lemaradtam.~
*Mérgelődik fújtatva, majd lihegve ledobja magát a földre az ork mellett.*
- Én megpróbáltam.
*Szuszog.*
- De Király igazi balfácán.
*Próbálja lelassítani kapkodó levegővételeit.*
- Magára vonta a Patkányok figyelmét.
*Ezt ugyan nem tudja biztosan, de azok alapján, amit hallott, bizony nagyon nagy rá az esély.*
- Voltak legalább hatan, kardokkal, késekkel.
*Lassan összeszedi magát és feltápászkodik.*
- Engem nem láttak meg, csak szerencse.


577. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-12 15:44:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Khunezk színe előtt//

-A Lakónegyeden ülő vastag mocsok sok mindent eltakar. *Feleli titokzatosan.* Aki nem fogadja el a sötétséget, az vesszen kezetek által! Ám a hitet nem elég vérrel és vassal hirdetni. Ha elég erősnek érzitek magatokat, és hisztek az egyetlen, Sötét Nagyúrban, kössétek lelketek az oltárhoz, áldozzátok érte véretek, és jutalmatok nem marad el. Bölényt pedig kerítsétek elő, és hozzátok elém. *Sötétül el tekintete.* Több árulást nem fogok elnézni nektek, ha bármelyikőtök is meginog, az életével fizet. Senkinek sincs több dobása.
*Ugyan csak Vaszív van jelen, mindenkinek szól az üzenete attól függetlenül, átadja-e nekik az ork vagy nem.*
-Addig ne szólítsatok, míg be nem végeztétek a feladatotokat!
*Figyelmezteti, és ahogy jött, el is tűnik az obszidián körül gomolygó körben.*


576. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-11 13:40:08
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Khunezk színe előtt//

*Neki tökéletesen megfelel a hason csúszás is, ha Khunezk ezt kívánja tőle. Egy isteni küldöttel nem szívesen vitatkozik az orkfajzat ilyen témákban.
Kicsit meglepődik, amikor a küldött azzal kezd, hogy remek híreket hozott, másra számított, de még csak egy megkönnyebbült sóhajt sem enged meg magának.
Hallgatja a további feladatokat és nem látja akadályát, hogy végrehajthassák őket. Elegen vannak és ha még csatlakozna hozzájuk egy-két elvetemült zsivány, még hatékonyabbak lehetnének. Még három áldozat ennek az oltárnak. Megoldható. És egy újabb a lakónegyedben.*
- Úgy lesz, ahogy parancsolod, nagyúr. *Hajtja meg magát, már amennyire ebben a helyzetben ez lehetséges.*
- De a lakónegyedben a Patkányok uralkodnak, viszont, ha oltárt építünk neked ott, ellen fognak állni. Félek, felhívjuk magunkra a figyelmet, még azelőtt, hogy elég erősek legyünk, hogy átvegyük a hatalmat. *Igyekszik egyszerűen fogalmazni, nem akar akadályokat és kifogásokat felmutatni, de az erőviszonyokkal bizonyosan Khunezk is tisztában van. A kikötőben több alvilági szervezet is működik, akik félthetik a hatalmukat a Vérúr hívei elől.*
- Ha beléjük marunk, talán ellenünk fordulnak. Ha viszont a magunk oldalára állítjuk őket, idővel az egész kikötő a tiéd és a Vérúré lehet. *Teszi hozzá. Ha logikusan gondolkodik, ez volna a megfelelő ötlet. Oszd meg és uralkodj. A patkányok alattomos népség, de a gyakorlati erejük értékes. A szürkebőrű kíváncsi, mit válaszol a küldött.*


575. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-09 20:43:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Khunezk színe előtt//

*A féltér már nem elég, elvárja, hogy szinte a földet nyalják előtte a hívek, amíg segíti őket a feladatukban. Amint képesek lesznek egyedül, önállóan elvégezni azt, amiért a Sötét Úr a kegyeibe fogadta őket, máris enyhít az elvárásain. Egy picit. Talán. Figyelmesen hallgatja az ork mondandóját, az arcán szétterülő vigyor hamar vicsorba fordul át. Nagy reményeket fűzött Bölényhez.*
-Remek hír! *Bólint érzéketlenül.* A sötétség egyre terjed a környéken, és hála nektek, Sa'Tereth hatalma is egyre növekszik. Hívei szívében lobogó kegyetlen láng, és a önző akarat, becsvágy örömmel tölti el. *Ajkai felfelé kunkorodnak saját, szórakozott megjegyzésén.* Viszont utatok itt még nem ért végett. Most, hogy egy lélekben erős mágus is csatlakozott hozzátok, újabb feladatot kaptok. Vér áztatta, keserűség és kín szülte oltárokra van szüksége az Úrnak. Ennek még legalább három áldozatra van szüksége... *Simít végig az obszidiántömbön.* És a lakónegyedben is építsetek egyet. A Fény megvetette lábát a sikátorokban, és aljas féreg módjára rágja át magát a sötétség szövetén. Számítok rátok, és ha a mágus nem teljesíti az elvárásokat, nem méltó a névre. Remélem, érthető voltam!
*Villantja meg üres tekintetét.*


574. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-09 00:50:58
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Khunezk színe előtt//

*Fel sem kell néznie az oltárra, hogy tudja, hívása célt ért és a Vérúr küldötte megjelenik. Már eleve féltérden van, de Khunezk szavára még jobban lehajtja busa fejét, jobbját behajlítva maga előtt, feje alatt, hogy a teljes tisztelet pózában szólaljon meg.*
- Küldött, bocsájtsd meg, hogy hívásommal zavartalak, de jönnöm kellett. *Kezd bele az orkfajzat és csak most átkozza igazán az óriást, amiért most nincs itt és nem ő beszél a Küldötthöz.*
- Bölény elhagyott bennünket és magával vitte minden fegyvered, amellyel ügyedet akartuk szolgálni. *Óvatosan fűzi szavait, savószín pillantását csak Khunezk lába száráig meri emelni. Fél attól, hogy esetleg a Küldött rajta tölti ki Nagyláb eltűnésének dühét, de reméli, hogy elég okosan fűzi majd szavait ahhoz, hogy ez ne történjen meg.*
- Ám jó hírem van. *Direkt hagyja ki az "is"-t.*
- Három új harcos is csatlakozott ügyünkhöz, mint láthattad, ők is itt voltak, de áldozatot hoznak neked, oktalan senkit, akinek lelke már nem moshatja le magáról életének szennyét, tisztítsd meg, hogy új életében téged szolgálhasson. *Reméli nagyon, hogy a kormos már elég lesz ahhoz, hogy iderángassák azt a szajhát és nem járatják a bolondját vele. Ám így rájuk feccölte a terhet, ha üres kézzel állnak Khunezk elé, hát viseljék a következményét.*
- A városi katonák felderítőket küldenek a kikötői erdőbe Bölény után, ha eljönnek, mi várni fogjuk őket és lecsapunk rájuk, hogy elhozhassuk neked egyet. *Ez mind egy szálig igaz, bár a szürkebőrű kételkedik benne, hogy az a dilettáns hadnagy bárkit is az erdőbe küld, de ők megtették, ami tőlük telt.*
- Adj nekünk útmutatást, erőt, hogy tovább terjeszthessük hatalmad a kikötőben. *Fejezi be. Érzi, ahogy a hideg ellenére egy kövér izzadtságcsepp gördül le széles orrán. Izzad, mint szajha a gyóntatószékben, de erre most szükség van. Ha a Király itt lenne, hagyná őt beszélni, de most kénytelen ő a Küldötthöz szólni, miközben azért imádkozik, hogy Atehaner és Meronnan befusson a szajhával.*


573. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-06 16:15:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Khunezk színe előtt//

*Mint legutóbb, most is az obszidiántömb mögött sűrűsödő ködből lép elő a bőrpáncélba bújtatott félistenség. Éj fekete pillantását végighordozza az egybegyűlteken, majd az újonnan készített sötétség oltárra pillant, és elvigyorodik.*
-Szép, bár ezt nem ti csináltátok.
*Céloz Atehanerre, aki most nincs itt. Tudja, hogy a többiekben nincs meg az ehhez szükséges mágikus képesség, és nem is olyan régen még ő adta át a sötét tudást a fél-elfnek. Örömmel látja, hogy nem hiába, habár az elvárásokat még messze nem teljesítette.*
-Térdre! Hallgatlak...
*Néz az orkra, aki szólította.*


572. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-02 01:23:04
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív, Meronnan, Atehaner, Dzsiszell//

*Mikor Király kijelenti, hogy elhagyták a nőt Atehaner körülnéz. Tényleg nincs ott. Fel sem tűnt neki, hogy nincs meg az a csúnyaság.*
- Én várok.
*Jelenti ki.*
~Akkor nem áldozunk. De talán...~
*Eszébe jut valami, ami talán beválhat, bár az is igaz, fogalma sincs, hogy a többiek mit akartak.
Odalép az ork mellé, majd előveszi az üvegpengéjű tőrét. Felemeli, hogy megvizsgálhassa, majd a tenyerét az oltár felé helyezi, a pengét pedig a markába.*
- Bármit megteszek érted, Sa'Tereth.
*Mondja, majd megpróbálja életében először elvégezni ezt a varázslatot, csak reménykedhet a sikerében.*

A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 01:24:14

A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdons

571. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-02-01 21:40:09
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív, Meronnan, Atehaner, Dzsiszell//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Épp a nőhöz hajolna, de a keze levegőt markol.*
-Mi a fa... Haló! *Int a másik kettő felé.*
-Elhagytam a nőt út közben. *Vigyorog feléjük miközben felugrik.*
-Itt várjatok! Valahol elmaradt a szende leány.
~Hogy a fenébe történt ez? A picsába.~ *Valószínű, hogy nagy igyekezetében valamerre a Lakónegyedben hagyta a szajhát. Csak remélheti, hogy még ott lesz és nem akadt alkalmasabb kuncsaftja.* ~Oda kellett volna adni az előleget...~
*Feltételezve, hogy ez a Khunezk vagy kicsoda nem tolerálja, ha üres kézzel érkeznek, igen csak szedi a lábát a visszaúton.*



570. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:12:53
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív, Meronnan, Atehaner, Dzsiszell//

*A Rumosban még jó étvágyat kíván Ork barátjának, vértestvérének, majd elindul a többiek után. Próbál úgy helyezkedni, hogy az undorító kinézetű nő lehetőleg ne tudjon lelépni, bár elég nehezen tenné három férfi mellől. Mégis, ki tudja, hogy a nő miféle, lehetnek érdekes trükkök a tarsolyában.*
~Itt tanított a Vérúr a mágiákra.~
*Gondolja, mikor belépnek a vérkertbe. Szinte minden porcikája izzik az izgalomtól, hogy most találkozhat vele, akiért feladta a korábbi életét, akinek csodás esélye kimentette a nyomorból.
A másik orkot nézve úgy tűnik, talán nem Sa'Terethel fognak találkozni, de a a félvér attól függetlenül ugyan olyan izgalommal várja, hogy fog történni.*


569. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:10:10
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív, Meronnan, Atehaner, Dzsiszell//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Vasmarokkal vezeti a nőt az utcán és a bájologva mosolyog rá.*
-Mondtam, hogy nem fog elmaradni a jutalmad. Csak érjünk oda. *Duruzsolja a nőnek és kéjencen rávigyorog.*
-Gyere te tündér, Vaszív komám olyan helyre visz minket, hogy leesik az állad.
*A vérkerthez közeledne már mindkét vállát megragadja és úgy vezeti tovább.
Beérve a földre löki és erősen megragadja a haját.*
-Kussolj és nyughass szajha, ha még szeretnél néhány évet szánalmas életedből.
*Neki sem ez volt az első terve a nővel kapcsolatban, de a Vérkertbe érve kezdi kapiskálni, mi is az ork terve. Atehanerre sandít majd a nőt egy pillanatra sem elengedve vár. Alighanem a hamarosan bekövetkező eseményekre jó néhány éjszakát becserélne.*
-Megkapod a jussod, ne félj. *Morogja a nő felé csitítólag.*
-Erre a Khunezkre várunk? *Néz az orkra, továbbra sincs ötlete, ki a fene lehet.*


A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 19:11:23


568. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:01:24
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív, Meronnan, Atehaner, Dzsiszell//

*Ahogy közeledett a kikötőn át, úgy lett egyre biztosabb. A lakónegyed mocskában gázolva rajzolódott ki előtte a lehetséges kimenetelek számtalan eredménye. Voltak rosszabbak, voltak jobbak. Számításba véve a végeredményt, ő maga pozitívnak ítélte meg, mert bár elvesztette maga mellől Bölényt, nyert két - inkább három - társat és még egy kis ajándékot is fel tud mutatni Khunezknek.
Természetesen van benne egy kis félsz, hogy ezt túl kevésnek gondolja majd a küldött és rajtuk tölti ki a haragját. De egy kegyelt kezétől meghalni még mindig jobb vég, mint a gyomrában egy csorba tőrrel végezni valamelyik sikátorban vagy megrohadni egy tömlöcben. Valamit valamiért, olykor kockáztatni kell a nagyobb nyeremény reményében és most úgy érzi, megéri kockáztatni.
Atehaner és Meronnan minden bizonnyal követte az úton, s velük van még az a kikötői szajha is, akit a Rókából magukkal ráncigáltak.*
- Hidd el, haláli móka lesz és a busás jutalom se marad el. *Dörmögi oda a némbernek, de ha ellenkezni kezdene, a Király minden bizonnyal intézi, és a kormosnak is lehet egy-két trükkje.
Beéérve a Vérkertbe, egyenesen arra a helyre tart, ahol Bölénnyel jártak, az oltárhoz, ahol a Küldöttel beszéltek, s ha eléri a helyet, előbb sóhajtva megáll az oltár előtt és féltérdre ereszkedik, tapasztalta már, hogy Khunezknek nincs ellenére az efféle viselkedés, s bár először azt mondta, soha nem kell térdet hajtaniuk, nem árt a fanatizmus ilyetén kimutatása.*
- Khunezk, Sa'Tereth kegyeltje, harcosod, Vaszív vagyok, kérlek, emeld izzó tekinteted szolgádra. *Egy őrült hadvezér szájából hallotta ezeket a szavakat egykor, olyan sokszor, hogy szinte beleégtek az agyába. Soha nem gondolta, hogy valaha is hasznát veszi majd. Erre most csak a neveket kellett kicserélnie és lám, meg van az illő megszólítás.*


567. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-25 23:34:22
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Mikor szólít a mélység//

*Nincsenek ellenséges szándékai. Inkább barátsággal jött ide. Ennek ellenére van benne félelem, hiszen tudja, hogy olyan erő lakozik ezen a helyen, amely akármilyen halandót el tudna pusztítani azonnal. Az itt rejlő istenség nagysága és ereje valószínűleg sokakat vonz ide ilyen vagy olyan szándékkal. Ahogy körbe tekint ennek igazoló nyomait is látja, hiszen sokféle csont bukkan elő a mocsaras lápból.
A terület emellett csendes és nyugodt. Egy lelket sem lehet látni, de a doktor tudja, hogy ha nem is látja azt ami itt bujkál, mégis figyeli őt. Csend ugyan van, de a levegő várakozással teli. Szunnyad valami, amely feltörni készül.
Mindezen sejtések és jelek ellenére a doktor lassan megkerüli a fekete oltárt és amint megtesz egy nagyobb kört úgy veszi fel a bátorságot, hogy megközelítse. Tudja, hogy ez az építmény nem csak dísznek van itt, nem csak hasztalan kő tömb. Funkciója van, amely a sötét istenség erejét, akaratát táplálja.
Közelebb merészkedik. Egészen addig, hogy megérinthesse az oltárt. De nem fogja meg. Csak felé helyezi a kezét, úgy hogy közte és az építmény között maradjon legalább öt centiméter. Majd a levegőben végig húzza a kezét az oltár felett és meg is érzi a belőle áramló hatalmat és erőt. Legalább is a doktor ezt véli bele látni.
Amint a kis mozdulattal meg is volt, elgondolkodik hogy mi tévő legyen. Egyelőre választ nem kap és tudja, hogy a láncok sem ide vezetnek. Mégis itt kell lennie a válasznak. Majd tovább tűnődik.*


566. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-22 08:22:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Halottszemle//

*Alyosra elméje kissé megbomlani látszik, már tévképzetek is gyötrik, de ez ekkora sokkok után érthető. Noha az előbb látott halálmadarak csupán elfojtott érzések dögevői, kik valószínűleg ezen okból gyülekeztek az emlékként létező lábbeli körül, ekkora seregben azért sokkal nagyobb bajt is okozhattak volna, mint néhány őszhajszál, vagy kisebb téboly. Talán pont a sárból éppen most kicuppanó ütő az, ami életüket mentette, meg talán az, hogy Bölényék elkerülték őket. Mindenesetre most már tudhatják, hogy a Vérkerten belül mindenhol rajtuk a Sötétség szeme, és mint kiderült füle is, így gyorsan kereket is oldanak. Lovaikat nem találálják pontosan ott, ahol hagyták, de kicsit odább kószálva egy óra alatt nyomukra akadhatnak, eddigre pedig az éjszaka is a nyakukra mászik, elvoltak egy darabig ugyanis a Vérkert tompa homályában.*


565. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-21 18:41:35
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Halottszemle//

*Képzelgett olykor a túlvilágról, különösen életveszélyes helyzetek határán, miből pedig azért kijutott az elmúlt huszonakárhány évben. Mindig abban bízott, hogy az egy csodálatos hely, ledér, alul öltözött csodaszép, ifjú leányokkal, kik minden szavát lesik, bőséggel, és véget nem érő élvezettel.
Ehhez képest a vérkertben eszmél, és az egyetlen nőnemű túlöltözött, hisztérikusan üvölt, rá sem figyel, terhes, ráadásul valaki mástól.*
~Ilyen lehet a pokol~
*Soha nagyobbat még nem csalódott. A fájdalom azért kezdi észhez téríteni, és szép lassan leesik, hogy még él, ez nem az örökkévaló szenvedések földje, és van remény a halál után a kellemesebb oldalra kerülni. Utóbbi kevéssé tudja vigasztalni, mert Alyo üvölt, ő maga meg úgy érzi minden porcikája szétszakadni készül. Igyekszik felkecmeregni, vagyis négykézláb állva öklendezik, és köpköd a földre. Leginkább a rémkutya ízétől szabadulna. Persze az csak tévképzet volt, mégis mintha ázott kutyaszőrrel lenne tele a szája. Helyzet elemezni nem sok idő marad, a pillanatba kövülve hallgatja a síron túli, bizarrul vidám hangot. Köhécselve tápászkodik fel, és botorkál a lány felé, hisz annak szüksége lehet rá. Azaz megtesz két erőtlen lépést. Majd mint aki gyökereszt eresztett toppan még és figyel, nem látja, amit Alyo, nem hallja azt, amit Alyo, és nincs ereje tovább menni. Szerencsére a másik ekkor pattan fel, és indul meg felé. Jaz a kabátja belsőzsebébe kotor, egy zöld üvegcsét húz elő, és erőtlenül tartja a félelf elé.*
-Jól vagy?
*Hiszen szenvedést ígért a Hang.*
-Vedd el, meggyógyít.
*Nyomja az 1 Fűzöld varázsitalt Alyosra Radogen markába. Úgy következtet valami fájdalmas sebet kapott a lány, ezért a sírás, ezért adja fel a keresést, és ezért siet haza. Jaz pedig megégett ütőjét még a földről szomorúan emelve botorkál utána.*


564. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-21 18:11:34
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Halottszemle//

*Alyo agya már nemigen képes feldolgozni semmit, a kacagás, a fájdalom meg az átok nem jelentenek semmit, hiszen lelki szemei előtt megjelenik a szeretett férfi, a testi-lelki fájdalom miatt lehet delíriumban. A férfi pedig beszél hozzá. Arra kéri, hogy higgye el amit hallott, meg azt is amit itt látott, és menjen haza, ha másért nem, hát a gyermekük miatt. Nagyjából azt mondja, amit Alyo hallani szeretett volna kezdettől fogva.
Jaz ebből annyit láthat, hogy Alyo zokogva beszél valakihez, aki ott sincs. A lány bólogat az ott sem levő alaknak, mintha simogatná, pipiskedve megcsókolná. Utoljára még azt suttogja:*
- Én is szeretlek.
*Aztán zokogva elszakítja tekintetét szerelmétől - a levegőtől -, aztán Jaz felé indul, nem is akárhogyan, hanem meglehetősen tempósan.*
- Menjünk haza. Most.
*Meggyőződése ugyan, hogy Jaznak percek - órák, napok, hatok? - óta haza kellett volna mennie, de mindennek ellenére nagyon hálás neki, hogy mégsem tette, és meglehetősen haragszik magára, hogy belerángatta. Segít neki talpra állni, ha igényli, aztán tényleg jó lenne tiplizni most, hogy úgy tűnik, hogy a Vérkert kicsit megnyugodott.*


563. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-20 10:49:03
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Mikor szólít a mélység//

*Végül megérkezik a vérkertbe. Habár a lánc a szívében nem erre húzza, mégis úgy gondolja, hogy itt a legvalószínűbb a lehetősége annak, hogy választ kap majd. Vagyis így gondolja és így érzi. Persze ettől ez még lehet távol a valóságtól és nem is kell megfelelnie annak, amelyet ő úgy gondol, hogy helyes. Beljebb merészkedik a mocsárba, hogy hátha talál valamit, amely nyomon elindulhat.
Nagyon izgatott és kíváncsi. A hűvös és fagyos lelke, rég nem érzett ilyen vonzódást semmi iránt. Csak a munkája jár az eszébe és, hogy micsoda dicsőség lesz majd a számára, hogy életet teremthet. Ez a gondolat szinte megrészegíti és olyan erővel tölti el, amelyet nem tapasztalt ez eddig. A vérkert légköre és hűvössége, a mocsár posványa, mind mind azt sugallja, hogy jó helyen keresi a megváltást.
Ahogy lassan a kissé süppedős mocsárban beljebb halad, úgy rajzolódik elő a félhomályból egy fekete obszidián kőtömb. Amikor megpillantja, megáll, hogy szemügyre vegye. A fekete kőmonstrum pompázatos látvány. Körbe tekint és meglátja, hogy a mocsárból néha elő elő bukkan egy egy ismeretlen csontdarab, vagy foszlány. Ettől még érdekesebbé válik a hely, és ha nem lenne elég, akkor ott van számtalan kis apró részlet, amelyet még észre sem vett.
Tovább szemlélődik és figyeli a dolgokat, hátha lehet, valamire rábukkan. Ettől függetlenül, nem felejti el a látomást, amelyben a lakónegyed egy kis romos háza jelent meg neki.*


562. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-17 20:56:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Halottszemle//

*Végül Jaz is a csatakos, ám kínosan csendes Vérkertben ébred, leginkább arra, hogy a kínos csendet Alyo kiáltása töri meg. Lüktető fejjel, kóválygó fókusszal tekinthet a tájra, ahol most Alyo ingatagon állva üvölt fel valamiféle cipőt, vagy inkább csizmát szorongatva. Érezheti minden halálmadár becsapódásának helyét testén, fáradt sajgással jelezve, hogy nem egészséges dolog ezt megismételni. Így viszont csak némi fuldokló köhögés jut neki az egész jelenet széléről, amit most Alyosra élhet át.
Mert ugyebár mondhatja bárki, hogy "gonosz" lakozik a Vérkertben, mondhatja, hogy kegyetlen, ocsmány, hideg, sőt, mondhatja azt is, hogy szó szerint másvilági, de egyet nem mondhat, mégpedig azt, hogy ne reagálna arra, ha vele üvöltöznek, mindaz, amit egyesek Sa'Tereth, mások talán Sötétség, megint mások Atya néven emlegetnek.
Gonosz, hideg kacagás hallatszik, szinte az árnyak szólalnak meg megtörve a szinte páraként kicsapódó rosszindulatot.*
-Magadénak akarod tudni? Szenvedj hát! Sikolts, emlékezz örökké!
*Hangzik a baljóslatú morgás, melyet még Jaz is hallhat. Erre Alyo méhében a magzat összerándul, jó fél percig remeg odabent, aztán abbahagyja az ugrálást, és egyelőre nem mocorog tovább, gyanúsan nem mocorog tovább. De végül sem szellem, sem holttest, sem szörny nem jelenik meg, csak a kacagás, a végtelen kacagás hallatszik, mi szűnni nem akar. Közben a köd egyre erősödve szitálni kezd, míg esőnek mondható zuhanyban nem kezdi áztatni az ettől egyre vörösödő földet.*



561. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-17 18:26:25
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Halottszemle//

*Totális, és teljesen őszinte a döbbenete. Egy rohadt nagy, büdös pofájú dög néz vele farkasszemet, csorgatja rá nyálát, és nem elég, hogy nem ügyel civilizált mód a szájhigiéniára, még rajta is tehénkedik.*
-Jókutyus...
*Kezdené a szokásos, bevett frázissal, igen halkan, alig halhatóan hagyják el torkát a szavak. Pontosan tudja hogyan kell bánni az ilyen elvadult jószágokkal. Mondjuk minél távolabb illik elkerülni őket. Ha ez nem megy, és most nem megy, akkor nem szabad félelmet mutatni, helyette erőt kellene közvetíteni, megmutatni ki a falkavezér! A másodperc tört része sem, még mindezt végig gondolja, agyalni nincs idő, cselekedni kell. Így nyomban kap fogaival a kutyus felé, neki aztán mindegy, hogy a lábát, mancsát, orrát, fülét, nyakát éri-e el, bármi legyen is azt harapja, azt marcangolja, és nem ereszti. Annak mondjuk örül, hogy szemtől-szembe kerültek, és nem a dög hátsó fertályát kell ízlelje. Annak is örül, hogy már nem érti az állatok beszédét, így is épp elég kiábrándító a helyzete, nem kell, hogy még egy pokolkutya le is szólja.
Szóval marcangolna morogva, ám a beste is támad, előbb a jeges, mindent elborító fájdalom, majd a forróság, és kín. Önkéntelenül is vergődik, próbálja lerázni magáról a négylábút, még erejéből futja. Rövidke idő ez is, ahogy meleg vére a talajra ömlik úgy fogy ereje, úgy enyhül a kín; nagyon gyorsan, egy szemvillantás, egy gondolatnyi idő alatt huny ki léte, ernyed el teste, és ereszti el állkapcsa a pokoli dögöt. Még hangzatos utolsó szavakra sem futotta.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906