//Gyakorlat//
*Gerem már jó ideje gyalogol és ez a gyaloglás nagyban emlékezteti arra, amelyet jó néhány napja kellett átélnie amíg elérte a mágustornyot. Ennek ellenére élvezi, hogy kétnapi olvasgatás után egy kicsit átmozgathatja öreg csontjait és ízületeit. Már igencsak messze járhat a toronytól és ez a táj igen erős megváltozása is jelzi számára. A terület már nem annyira hasonlít a tornyot körbe vevő fás kissé erdős területre. Inkább sziklás a táj ezen a vidéken. Ahogy sétálgat, és körbe körbe tekintget egy kis tisztásra lesz figyelmes. Amikor közelebb ér a hely egy kis ligetre, vagy kertre emlékezteti őt. Besétál és ahogy átvág a bokáig alig érő vízfelületen máris nyilvánvalóvá válik a számára, hogy ez a hely bizony nem csak a természet műve. Bólogat és ahogy beljebb és beljebb halad, úgy csodálkozik rá a növényekre és más elbűvölő dolgokra.* ~Érdekes! Roppant érdekes!~ *Jegyezi meg magában. Habár Grem nem szokott hozzá az ilyen tündér lakta kis erdőségekhez és ahhoz sem, hogy itt flangáljon, mégis ez a hely merőben más, mint amit annak előtte valaha is látott. Lihanech egy remek város és sok szép dolog található ott főleg az elfeknek köszönhetően, de ilyen, mint ez bizonyosan nem. Grem nem annyira rajong a sok csicsás virágért ezért inkább a feladatára koncentrál. Letelepszik és előveszi a jegyzeteit, amelyeket a toronyban készített, hogy milyen teendői lesznek, ha már a szabadban tartózkodik. Ahogy végig olvassa és visszaemlékszik, a látottakra úgy behunyja a szemét és elkezdi gyakorolni a szavakat, majd a mozdulatokat és ezt ismételgeti minduntalan, addig ameddig nem érzi, hogy a sok gyakorlás hozna némi eredményt. Nehéz vén fejjel tanulni. Nehéz öregebbként újat befogadni, de a gnóm egy olyan faj, aki mindig kész a változtatásra, persze csak akkor, ha nem nekikel változnia, de ha erre is szükség lehet, akkor akár még arra is. Amikor a régi időkben az iskolapadban tanulmányozta a számokat, vagy készített kréta esetleg szénrajzokat sokkalta lelkesebb volt. Az energiája szinte mindenre elegendőnek tűnt. Akkor még elhitte magáról, hogy mindent megtanulhat, kikutathat és megérthet a világon és a környezetében. Természetesen ez az évek múlásával alábbhagyott. Be kellett látnia, hogy a dolgok egyre bonyolultabbak, hogy a gnómoknak is vannak korlátaik és, hogy bizonyos folyamatokat képtelenség megérteni. A legfájdalmasabb viszont az volt, hogy nem érthet meg mindent pusztán azért, mert sem ideje, sem pedig energiája nem lesz rá. Ez némiképp csalódottsággal töltötte el, de amikor felfedezte, hogy ezzel mindenki más így van, akkor rájött, hogyan lehet mégis elégedett az életben. Ennek pusztán egy útja volt, mégpedig a specializáció. Ez adott neki egy plusz löketet arra, hogy tudja a helyét a világban. Két igen gyakorlati tudományt választott magának. Az egyik az orvos, a másik a mechanika volt. Természetesen ennek a kettőnek az ötvözetéből létre is jött a számára olya kedves orvosmechanika, amely abban csúcsosodott ki, hogy szerencsétlenül járt városlakóknak protéziseket, művégtagokat készített. Ez egy darabig lenyűgözte és el is foglalta, de nem sokáig. Nem volt benne kihívás, hiszen az anatómia, ha a gnóm éveken át űzi, hamar elveszti a varázsát. Ezért Grem valami forradalmit akart, valami mást és így keveredett a toronyhoz. Ahogy a szavak folyamatosan ismétlődnek a fejében és a mozdulatok a kezével úgy hatol beljebb és beljebb a megértés ösvényén. A mágia gyakorlata valahogy egyszerre elméleti és gyakorlati művészet. Valahogy olyan mintha az ember meditálna, de közben létrehoz valami kézzelfoghatót. Ez nagy tapasztalt most Grem számára és a gyakorlatok bizony sok olyan dologgal kecsegtetnek, amelyekre még nem volt példa eddigi élete során. Nem is hagyja abba a gyakorlatozást egészen addig amig a nappal át nem vált az éjszakába. Itt már nem érdemes folytatnia. Úgy tűnik eljött az ideje egy másfajta gyakorlatnak. Ahogy előkészülődik az alváshoz, eszik náhány falatot a kétszersültből, amely lassan már kifogyóban, majd a takarójára heveredik, meggyújt egy gyertyát és saját jegyzeteit kezdi lapozgatni. Egykori tervei, rajzai és elméletei mind mind újra meg újra végig pörögnek az elméjében. Nem vágyik másra mint, hogy ezeknek igazolást szerezzem ha a varázslat már a birtokába kerül. A jegyzetek számtalan orvosi és boncolási feljegyzése között éri utol az álom, amelynek kötelessége engedelmeskednie.*