Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

220. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-08-27 19:01:55
 ÚJ
>Ranierra Ertofan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Határozottan eltévedt. Nem ide akart kilyukadni, mikor Artheniornak indult.*
~Túlmentem volna? Vagy még oda sem értem?~
*Kérdezi magában, de önmagával sem tud dűlőre jutni. Mindenesetre körbenéz, és eléggé megtetszik a környezet neki. Talál egy igazán kedvesnek tűnő virágot, amit leszakítva meghatározhatatlan színű hajába tűz. Megpihen egy kövön. Leül. Csodálatos macskamozgású alakját, s testét kifárasztotta a gyalogút. S mint olyan, meg is szomjazott. Szerencsére a kulacsát nemrég töltötte meg egy talált forrásnál.*
~Talán megéri itt maradni. Egy kicsit.~
*Mondja, és egy kis elcsomagolt ételt is magához vesz, most hogy van egy kis ideje rá.*


219. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-08-24 19:00:39
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Gyakorlat//

*Gerem már jó ideje gyalogol és ez a gyaloglás nagyban emlékezteti arra, amelyet jó néhány napja kellett átélnie amíg elérte a mágustornyot. Ennek ellenére élvezi, hogy kétnapi olvasgatás után egy kicsit átmozgathatja öreg csontjait és ízületeit. Már igencsak messze járhat a toronytól és ez a táj igen erős megváltozása is jelzi számára. A terület már nem annyira hasonlít a tornyot körbe vevő fás kissé erdős területre. Inkább sziklás a táj ezen a vidéken. Ahogy sétálgat, és körbe körbe tekintget egy kis tisztásra lesz figyelmes. Amikor közelebb ér a hely egy kis ligetre, vagy kertre emlékezteti őt. Besétál és ahogy átvág a bokáig alig érő vízfelületen máris nyilvánvalóvá válik a számára, hogy ez a hely bizony nem csak a természet műve. Bólogat és ahogy beljebb és beljebb halad, úgy csodálkozik rá a növényekre és más elbűvölő dolgokra.* ~Érdekes! Roppant érdekes!~ *Jegyezi meg magában. Habár Grem nem szokott hozzá az ilyen tündér lakta kis erdőségekhez és ahhoz sem, hogy itt flangáljon, mégis ez a hely merőben más, mint amit annak előtte valaha is látott. Lihanech egy remek város és sok szép dolog található ott főleg az elfeknek köszönhetően, de ilyen, mint ez bizonyosan nem. Grem nem annyira rajong a sok csicsás virágért ezért inkább a feladatára koncentrál. Letelepszik és előveszi a jegyzeteit, amelyeket a toronyban készített, hogy milyen teendői lesznek, ha már a szabadban tartózkodik. Ahogy végig olvassa és visszaemlékszik, a látottakra úgy behunyja a szemét és elkezdi gyakorolni a szavakat, majd a mozdulatokat és ezt ismételgeti minduntalan, addig ameddig nem érzi, hogy a sok gyakorlás hozna némi eredményt. Nehéz vén fejjel tanulni. Nehéz öregebbként újat befogadni, de a gnóm egy olyan faj, aki mindig kész a változtatásra, persze csak akkor, ha nem nekikel változnia, de ha erre is szükség lehet, akkor akár még arra is. Amikor a régi időkben az iskolapadban tanulmányozta a számokat, vagy készített kréta esetleg szénrajzokat sokkalta lelkesebb volt. Az energiája szinte mindenre elegendőnek tűnt. Akkor még elhitte magáról, hogy mindent megtanulhat, kikutathat és megérthet a világon és a környezetében. Természetesen ez az évek múlásával alábbhagyott. Be kellett látnia, hogy a dolgok egyre bonyolultabbak, hogy a gnómoknak is vannak korlátaik és, hogy bizonyos folyamatokat képtelenség megérteni. A legfájdalmasabb viszont az volt, hogy nem érthet meg mindent pusztán azért, mert sem ideje, sem pedig energiája nem lesz rá. Ez némiképp csalódottsággal töltötte el, de amikor felfedezte, hogy ezzel mindenki más így van, akkor rájött, hogyan lehet mégis elégedett az életben. Ennek pusztán egy útja volt, mégpedig a specializáció. Ez adott neki egy plusz löketet arra, hogy tudja a helyét a világban. Két igen gyakorlati tudományt választott magának. Az egyik az orvos, a másik a mechanika volt. Természetesen ennek a kettőnek az ötvözetéből létre is jött a számára olya kedves orvosmechanika, amely abban csúcsosodott ki, hogy szerencsétlenül járt városlakóknak protéziseket, művégtagokat készített. Ez egy darabig lenyűgözte és el is foglalta, de nem sokáig. Nem volt benne kihívás, hiszen az anatómia, ha a gnóm éveken át űzi, hamar elveszti a varázsát. Ezért Grem valami forradalmit akart, valami mást és így keveredett a toronyhoz. Ahogy a szavak folyamatosan ismétlődnek a fejében és a mozdulatok a kezével úgy hatol beljebb és beljebb a megértés ösvényén. A mágia gyakorlata valahogy egyszerre elméleti és gyakorlati művészet. Valahogy olyan mintha az ember meditálna, de közben létrehoz valami kézzelfoghatót. Ez nagy tapasztalt most Grem számára és a gyakorlatok bizony sok olyan dologgal kecsegtetnek, amelyekre még nem volt példa eddigi élete során. Nem is hagyja abba a gyakorlatozást egészen addig amig a nappal át nem vált az éjszakába. Itt már nem érdemes folytatnia. Úgy tűnik eljött az ideje egy másfajta gyakorlatnak. Ahogy előkészülődik az alváshoz, eszik náhány falatot a kétszersültből, amely lassan már kifogyóban, majd a takarójára heveredik, meggyújt egy gyertyát és saját jegyzeteit kezdi lapozgatni. Egykori tervei, rajzai és elméletei mind mind újra meg újra végig pörögnek az elméjében. Nem vágyik másra mint, hogy ezeknek igazolást szerezzem ha a varázslat már a birtokába kerül. A jegyzetek számtalan orvosi és boncolási feljegyzése között éri utol az álom, amelynek kötelessége engedelmeskednie.*


218. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:33:07
 ÚJ
>Sheienne Myrinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Ha már a környéken jár akkor meg kell hogy látogassa a Tündérkertet. Tényleg igazak lennének a legendák? Innen származhatnak egykori ősei? Nem gondolná. Valószínűleg semmi köze nincs a mesének fajához, csak ha az emberek valami különleges dologra bukkannak, akkor előszeretettel magyaráznak mögé jelentőségteljes tartalmat. Sosem értette ezen igényüket. Sok mindent nem ért amit az emberek csinálnak, gondolnak vagy éreznek. Ettől függetlenül kétségtelenül szép hely, még ha egy kicsit vizes is lesz a lába amikor besétál a közepére. A színpompás virágok és különleges fák nem igazán érdeklik, inkább egy-egy fűszálat néz meg alaposabban. Szegényeket biztosan mindenki figyelmen kívül hagyja itt ahol még a kövek is érdekesek. De vajon a figyelemfelkeltő dolgok akarják hogy inkább őket vegyék észre, vagy pont a fű szeretne rejtve maradni? Rejtve persze így sincs hiszen mindenki látja, csak valahogy mégse. Érdekes gondolatok. Szeretne ő is olyan lenni mint az itteni fű. Ha látják is az emberek, egyszerűen elsiklanak felette. Csak figyelni, hallgatózni a háttérből, mintha ott sem lenne, de mégis. Hideg tenyerével végig is simít a sűrű, tömött szálú dús fű tetején ahogy térdelve gondolataiba merül. A növények olyan csodálatos lények. Megfelelő körülmények között akár úgy is megélnek hogy semmilyen élő áldozatra nincs szükségük fejlődésükhöz. Táplálja őket a halott föld, a nap sugarai, egyszerű esőcseppek. Mennyivel tisztább lények mint minden más ezen a földön... Vajon ő szívesen lenne fa? Ha kipróbálhatná pár hat erejéig, visszavágyna eredeti testébe? A fűszál sem lenne rossz lehetőség, csak ők olyan zsúfoltan vannak az ő ízléséhez. Különös gondolatai egy különös lénynek... Elmélázik itt a környéken egy-két órát, de sajnos nem fa. Szomorú, de elméje igényli a változatosságot és a folyamatos stimulációt, a kihívást, ráadásul nem tud jóllakni földdel vízzel és napfénnyel, így idővel elunja ezt a környéket is és továbbáll.*


217. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-04-02 10:41:13
 ÚJ
>Daniira Archren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Miután a mágustoronyban végez, valami meditálásra alkalmas, nyugodt helyet keres. Miután átvág a sziklaszirteken, sikerül is találni egyet, ami megbújik a sziklafalak között.
A legszívesebben nem menne a víz közelébe, legalábbis egyelőre, de a hely túl érdekes, hogy ne nézze meg, ráadásul, mintha valami halk, talán távoli zenét is hallana...
Még réges-régen mesélték neki a tündérek legendáját, de még emlékszik rá, hogy egy varázsló teremtette az első néhányat, a következők pedig az ő könnyeikből születtek.
Felkuncog, mert érdekes lenne, ha pont azon a helyen állna, ahol a tündérek születtek. Mármint, egy részük. Ha tudta volna, hogy ilyen helyre akad, akkor megkérdezte volna Nilyriát, van-e kedve vele tartani, de hát nem lát a jövőbe!
Leküzdve a vízzel szemben érzett ideiglenes undort, átvág a szigetre, ahol elég sok virág már illatozik.
A sziget közepén lévő fa felé halad, ott ül le, úgy, hogy nekitámasztja a hátát. Nem áll szándékában sokáig maradni, de egy rövid ideig meditálhat itt, a nyugodt környezet, illetve inkább a tündér-zene (legalábbis, Daniira szeretné azt hinni, hogy tündér-zene, amit hall), segít lenyugodnia.*


216. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-04-01 10:44:01
 ÚJ
>Ailease Parden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

* Valami nagy különlegesség okán, mikor kinéz a szikla alól, senkit nem lát ott, csupán a szél fúj. Bizonyára a semmiből feltűnő lovast, annak lépteit és a hatalmas csatát is csak a szél (és Parden képzelete, álma) idézte elő. Mert, hogy a sziklaszirtek annyira kihaltak voltak, hogy csak na. Egész éjszaka. Hamarosan azonban jöttek mindenféle emberek így Parden úgy döntött, elindul. Aztán most egyszer csak azon kapja magát, hogy megérkezett. Máris. Nem érti, mi lehet ez, de valami túlcsicsázott mágus-szigetnek néz ki leginkább, noha legalább a hideg időjárásnak köszönhetően nincsenek túl sokan a virágok. *
- Ez unalmas, a sziklák között még mindig jobb. ~ Csak ne egyen meg a tretil! ~
- Meg hagyjanak békén a mindenféle népek, ugyebár.
~ Vagy mi lenne, ha inkább mi mennénk... El? ~ * Ötlik eszébe e rendkívül okos gondolat. Végül is, rég volt már máshol, mint ezek között a rohadt kövek között, legfeljebb most, mikor egy még rosszabb helyre tévedt. *
- Már csak egy hajó kell, vagy egy ló. ~ Bumbi. ~
- BUMBI! * Kiált bele a levegőbe hirtelen, hátha épp itt legel a hátasa. Aztán hamar rá kell jönnie, hogy... *
- Hisz még a Fehérek ellopták, hogy esne beléjük egy harci kalapács! ~ Kéne egy új Dino és lophatnánk egy új Bumbit. Mondjuk először nézzünk körül hajó-ügyileg... ~


215. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-03-28 13:44:39
 ÚJ
>Kelser UrnUndu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*A fogadóban eltöltött éjszakát követően úgy döntött hogy kicsit körbejárja a vidéket, ha már eddig eljött. Dolga nincs, maradni kedve nincs, csak körbejárja a környéket. És erre a nyugatra lévő szirtek, majd a mögött a Torony, és egy Tisztás a kelendő. Legalábbis ezt mondták neki, így meg is tartja. Habár... Nem biztos hogy jó ötlet egyedül mászkálni itt, de ez van. Egyedül is elboldogul.
Körülbelül dél tájékán ér az említett Tündérkertbe, és úgy érzi, pont jó az idő a nézegelődéshez. Nincsen még minden centiméteren virág, így teljesen nyugodt szívvel, rongálás nélkül el lehet dőlni a nedves fűbe, de bőven van mit néznie a szemnek. Főleg Kelser szemének. Vagyis... Kelser szemének is van mit látnia, bár más szögből mint mások.
Régi szokása szerint elheveredik egy virág előtt, majd nekiáll lerajzolni, majd egyes részeit külön megvizsgálni. És egy szirmot elrakni.
Otthonias érzés keríti hatalmába, s úgy érzi, elég sokáig elheverészne itt. Kellemes környezet, jó idő, csend. Az utóbbit pár napos útja során kezdte megszokni, s megkedvelni. Végül viszont mindennek vége szakad, valamikor neki is el kell innen mennie...*


214. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-24 09:33:00
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Smaragd és ónix//

*Myna viselkedése mindenképpen érdekes és bosszantó lehet, mivel nem ragaszkodik az élethez, így nem fél már semmitől és ott tart, hogy azt csinálnak vele, amit akarnak, főleg mikor fáradt. Ha most egy bandita támadná meg, csak bevetné a gyűrűjét és történne ami történne, de most Ryrros van itt, aki már egyszer majdnem megölte, így tudja mi a legrosszabb, ami történhet, az hogy megölik, de az a halál biztos, hogy hosszú és kínkeserves lesz. Valami azért mégis nem hagyja nyugodni, a kérdés, hogy most meg mit akar Ryrros, mert még csak játszadozni se nagyon játszik vele, csak beszél és adja önmagát.*
-Olyan sokat tettél értem, hogy szerinted minden parancsodra ugrani fogok? Azzal, hogy Vércse lettem, csak megpecsételted a sorsomat és semmi hasznom nem lett belőlük... Ha meg terveztél nem ártott volna beavatni a kis butuska Foksokat, hogy tudjanak róla. ~Az, hogy a madárkája leszek nem sok vizet zavart, mert nem mondta el hova repüljek és honnan hozzak dalolásznivaló információkat.~
*Amint elkomorul Ryrros és szóba kerül az első két húzása, őrülten félmosollyal néz vissza a feketékbe. Az ötletek felkeltik az érdeklődését, hiszen végre képet kapna mihez kezd vele a félvér, ha már így elkapta, de úgy tűnik hamar megunja ezt a kis csevegést és sarkon fordul és elmegy.
Myna magába nagyot sóhajt, de azért nem iszik előre a medve bőrére, mert simán lehet csak szórakozik vele a férfi. Ő is hátat fordít és leül vissza a fűre.*


213. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-23 18:18:20
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Smaragd és ónix//

*Bosszantja némiképp a nő viselkedése.
Olyan, mintha semmibe venné az ő, Ryrros közelségét, ami egyre veszedelmesebben tornyosul felé. Nem szereti ha lenézik, vagy kevesebbet néznek ki belőle, mint ami. Pláne akkor nem, ha tudják már, hogy ki is ő. Habár olykor mégis csak jól jöhet, ha nem ismerik, hiszen így könnyen megvezethet embereket, és tud jókora meglepetéseket is okozni.
Aztán mégis csak ott az a meglepettség.*
~Helyes.~
- Kapcsolat?
*Ryrr keserűen nevet fel, már egészen közel hajolva Mynához.*
- Ártani? Nem volt minek ártani. Sosem volt kapcsolatom, sem veled sem pedig vele. Terveim voltak. Azokat húztátok keresztül. És már nagyon... *hajol Myna ajkaira suttogva.* - nagyon... unom...
*Halványan érzékeli csak a cirógatást a mellkasán, de nem törődik vele.*
- Miről beszélsz?
*Egyik kezével hirtelen kapja el a nő állát, és nem éppen finoman megszorítva húzza közelebb szájához Myna ajkait ily módon.*
- Melyik első kettőre gondolsz? Az első kettő Foks műsorra, vagy a TE első két húzásodra? *vonja össze sötét szemöldökeit, s immáron nem mosolyog. Csak sűrű, fekete szempillái alól hunyorog le Mynára, egy szemernyit sem vidám állapotban.*
- Micsoda fennkölt meglátásaid vannak, kicsikém. *mondja aztán, őszintén meglepődve az egészen okos monológon, amit a nőtől hallott. Persze ebből mi sem látszik rezzenéstelen arcán. Aztán mégis csak elmosolyodik az utolsó kérdést meghallva.*
- Ó, nagyon jó ötleteim vannak, efelől ne legyen kétséged! Például... *vesz egy nagy levegőt, aztán mégsem folytatja a mondatot. Nem tűnik úgy, mintha gondolkodna és azért. Csak a megjelent mosolya tűnik el újból.
Aztán a következő pillanatban ellép Mynától, és erőteljes mozdulattal ereszti el a lány állát.*
- Áh, felejtsd el. Unlak. *jegyzi meg aztán, és valóban, olyan unott, majdhogynem ásító hangon, amilyet még nem hallhatott tőle a lány.
Aztán Ryrros sarkon fordul, és elindul a tündérkert kijárata felé.*


212. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-22 23:01:07
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Smaragd és ónix//

*Myna aranyosan elmosolyodik, ahogy érkezik a biztos hogy nem kérdés és a alsó ajkát beszívva harapdálni kezdi, miközben visszaemlékszik, miket mondott Jezabielnek és abból milyen kára származhatott Ryrrosnak. Hallgatja a kedves beszédet közben, ami közben egy érdekes szó kezd kiszaladni a férfi száján, akkor néz csak a fekete szemeibe meglepődve, ehhez nem szokott és úgy véli testvérével sikeresen begyűlöltették magukat a félvérrel, ami nagyon nem jó. Ijesztő, mert semmi jót nem jelent a jelenlegi találkozásuk, de elég hamar visszatér is tér a kedves hang és ismét elfojtja az indulatait úgy tűnik.*
-Sajnálom, ha úgy érzed én ártottam a Mirával való kapcsolatodon. *Mondja megbánva és őszintén, nem tudja mivel ronthatta el ezt ennyire, hogy testvére is másik pasi mellett kötött ki. Keze célt ér és el is kezdi cirógatni vele a férfit, bár tudja hogy ennyivel bizony nem fogja megúszni és enyhíteni se azt, amivel büntetni akarja őt az okos hím.*
-Ha az első kettő nem fáj nagyon, akkor én benne vagyok a folytatásban is. *Mosolyodik el, bár nem túl őszintén, mert nincs ereje ellenkezni, fáradt és inkább belemegy Ryrros játékába, mint hogy még jobban magára haragítsa.*
-Marha szép hasonlat! *Mondja kicsit gunyorosan, de hát tudja milyen igaza van, tényleg ilyen volt régen, egy vérszívó élősködő senki, akire szépsége miatt ragadt a pillangó név.*
-Az nem az én agyszüleményem volt, más nevezett Pillének, de tudod az a múlt és ha leragadunk a múltban, akkor lemaradunk a jelenről és a jövőről. *Húzza huncut mosolyra a száját, hogy tud ő is okosakat mondani néha.*
-Inkább, mondd mit akarsz játszani és mivel szórakozni? *Egy percig sem gondolja Myna, hogy barátságos és kedveskedős dolgokra kerül sor, ahhoz túlságosan elásták magukat Mirával.*




211. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-22 20:56:10
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Myna - Smaragd és ónix//

- Cc-cc-cc. *csóválja a fejét Ryrr, széles, hófehér vigyorral arcán. Nem tűnik sem dühösnek, sem pedig rosszindulatúnak. Épp ettől válik olyan veszedelmessé.*
- Biztos, hogy nem? *duruzsolja magasabb hangon, és kedvesen.*- Nem hadováltál semmit össze? A kis gnóm tyúknak sem? *hunyorog szemeivel is. Mintha sugározna a boldogságtól.*
- Nahááát... ez érdekes... pedig azt gondoltam, hogy mégis mondhattál neki valamit. Valami hazugságot. *komorodik el teljesen hirtelen.*
- Csakis hazugság lehetett, ugyanis én nem árultam zsákbamacskát. De gyűlölöm, hogy újra és újra ezt ismételgetve jártatnom kell a pofámat nektek, ostoba Foks pi... *és itt valami olyan szót használt, amit Myna eddig még nem hallhatott Ryrros szájából. Ez pedig, amiket elkomorodva, meglehetősen indulatosan és hirtelen elmélyült hangon mond, nem sok jót jelent.
De a következő pillanatban, mintha mi sem történt volna, újra mosolyog, és a hangja behízelgővé válik. Mintha bármiért is kedvesnek kellene lennie.*
- Nem jobb. *von aztán vállat.* - De egészen jólesett. *biccent egyet oldalvást.
Hagyja, hadd tegye a lány a mellkasára a kezeit, bár ezzel veszélyes közelségbe engedi őt ismét. Nem volna szabad. Ám most sokkal jobban figyel, mint a múltkor. Már tud a kis meglepetésről.*
- Hogy szeretnék e tőled valamit? *lép egy lépéssel közelebb Mynához.*
- Hát beszélgetni nem igazán, ha már egy hülye cafka vagy, aki nem hallgat az okosabbra. *ismétli a lányt, szándékosan kihagyva a "csinos" szót, amit a Megara álnevű hölgyemény hozzátett. Olyan közel lép közben a nőhöz, hogy lehelete már egészen cirógatja Myna ajkait.*
- Inkább csak játszani egy kicsit... *hajol még közelebb.*-... szórakozni... *közelebb.*-... kéjelegni... *és közelebb.*
- Kiadni magamból, hogy a világon vagytok a testvéreddel... ti ketten... több bosszúságot okoztatok nekem, mint a böglyök a tehenek ülepén... *vigyorog.* - Milyen szép hasonlat, nem? Én egészen találónak találom... tudod, mi az a bögöly, nem? Döglégy, kedvesem... imádja a rothadó húst... és kínozza az élőt... kiszívja az erekben zubogó vért... *susogja Myna ajkára.*
- Ilyen vagy Te is... nem is értem, hogy jutott eszedbe, hogy pillangó vagy...


210. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-10 11:34:15
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ylsiana//

*A kopogtatás persze folytatódik. De néha-néha abbahagyja, be kell osztania, nem lehet ilyen mohó.
A kérdésre ismét oldalra billenti a fejét, fiatal bőrén kis ráncok gyűrődnek meg, ahogy szemöldöke egy pillanatra a magasba lendül, majd ismét vissza.*
- Nem, Vi a nevem. *Felel a kérdésre. Sok fura nevet hallott már, de a Kopogtató még számára is egészen különlegesen hangzik. Tetszik neki. Ha lenne egy állatkája lehet ezt a nevet adná neki.
Úgy tűnik az idegbajosnak nem tetszik, hogy hallását fitogtatta, kihívását kifejezéstelen arccal hallgatja végig, felvetül benne, hogy talán mégis igazat mondhat a nő, ez pedig talán hasznára válhat.*
- Ha tényleg olyan jó a füled, akkor gyere. *Indul meg a sziklákfelé és megáll az egyiknél, rámutat.* Ő mit mond? *Felvetült benne ugyanis, hogy talán csak olyan halkan beszél a kő, hogy ő nem hallhatja, talán az elf sikerrel járhat benne.*
- Nem gyengeelméjű vagyok. *Rázza meg a fejét. Ha nem lenne ilyen nyugodt teremtés, akkor minden bizonnyal most felmérgelné magát, amiért a nő ennyire értetlen.*
- Vi. Vi a nevem. *Ismétli el és segítségként az arcára mutat, hol a múltban belefestett két betű igazolja kilétét. Ujjai nem érik el az arcát, a tetoválást nem illik piszkálnia, nem arra hivatott.*
- Nem, köszönöm. Nem vagyok felhatalmazva arra, hogy általad fulladjak meg, de azért kedves tőled. *Újabb bájos mosoly. Nem lát semmiféle jelet arra nézve, hogy neki most itt és most meg kellene halnia, bár az is való igaz, hogy nem tudja a szellemei miért pont ehhez a nőhöz vezették, de majd kiderül utólag. Lehet, hogy rá is csak haragszanak, mint Hura.*
- Sötét aura lengi körül. A hajad gonosz. *Mutat rá a hosszú tincsre annak ujjai között.* A helyedben nem fogdosnám.



209. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 22:01:04
 ÚJ
>Ylsiana Advalur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Viera//

*Ajkait enyhén szétnyitja, tátott szájjal néz a másikra. Vörös szemöldökeit összevonja, s aprón megrázza a fejét, mint aki nem érti mit is mondanak neki.*
- Muszáj? *Ismétli a pöttöm rózsákhoz hasonlatos lányt. Ajkait szólásra nyitja, de nem jön ki rajta hang. Szinte elképedve figyeli a kopogtató nőt. Fülébe élesen csap bele a hang.*
- Mér, mi vagy te, kopogtató? *Veti fel a kérdést, majd gúnyosan elkacagja magát.
S jön a hitetlenkedés.
~Emberek. Ostobán átlagos egy nép.~
Fejét megrázza, rosszállóan, szemeit összevonja. Zöldjeiben nincs harag, se boldogság. Inkább érzéketlen ridegség.*
- Próbára tennél? Mondj olyat, amit csak te hallanál.
*Nem mintha fitogtatni akarná hallási tudományát. Nem is érti miért csinálja ezt. Kezeit a csípőjére teszi, így íja merőlegesen áll testéhez. Szemeit újra csak megforgatva fordul el. De jön egy újabb kérdés.*
- Biztos. *Nyögi, szinte már síró hangon. Eddig egyenesen tartott felső teste is megrogy egy kissé, görnyedve fordul meg, miközben arcát kaparja.*
- Miért vagy te ilyen gyengeelméjű? *Hiszen hamar rájön ő, hogy a nő sem normális. Kedves bája valahogy taszítja, s hozzá még egyszerűbb, kedves szavai. Melyek tán jó szándékot tartalmaznak.
A felvetésre újra csak felegyenesedik. Ajkain pimasz mosoly fut végig.*
- Valóban nem tudod? Megmutathatom neked. *Vigyorodik el, ahogy egyik kezét csípőjére téve félig megfordul.*
- Szívesen belefojtalak, csakhogy tudd, milyen érzés is. Csak hogy legyen tapasztalatod. *Hunyorít egy kicsit, s rosszat sejtő mosolyából semmit sem enged.
Hajára tevő kérdésére, a vörös loboncot előre vonja egyik kezével. Egészen csípője vonaláig leér amaz. Ujjával egyik tincsével játszik.*
- Mi lenne vele? *Kérdez vissza, némileg szégyenlősen. A haja a mindene, a büszkesége, melyet testén visel.*



208. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 18:08:53
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ylsiana//

*Az idegbajos rimánkodni kezd botja koppanása nyomán. Vi megáll egy pillanatra és letekint a botra, majd vissza a nőre. Megint a botra és megint a nőre, majd annak éles füleire. Szájait szóra nyitja, de hang csak másodpercekkel később hagyja el őket.*
- Igen muszáj. *Bólogat és derűsen elmosolyodik. Egész kedves a nőtől, hogy így érdeklődik felőle, de vajon honnan tudta? Honnan tudhatta?* Naponta háromszázszor. Van amikor eljutok az ezerig is. *Meséli nagy büszkén és ismét koppint egyet.* Százötvennégy. *Majd megint.* Százötvenöt. *Folytatná is, de nagyon leköti, hogy az elméjét az, hogy a nőnek ennyire éles lehet a hallása. Feje oldalra billen és úgy fürkészi. Végül megrázza a fejét.*
- Hát persze. *Merészebbet is próbáltak már neki bemesélni, csak azért mert kistermete miatt gyermeknek tűnik, ráadásul elég… különös a viselkedése, mindent azért nem fog elhinni, így az elf meséje is az éles hallásról teljesen hihetetlen számára.*
- Biztos? *Kérdez rá még egyszer a kőre utalva.* Hát onnan, hogy azt mondtad: Hozd el a követ. *Utánozza a lány korábbi hangját, majd folytatja a saját magas, gyermeteg csengésén.* És csak ez a k ő volt a közelemben. *Mintha mi sem lenne egyértelműbb. Ám mivel a lánynak nem kell a kő, így Vi fogja visszabattyog és ugyanoda leteszi a követ, ahonnan elvette.
Amint a nő a homlokára csap a tenyerével, szinte ismét megelevenedik előtte Hu alakja. Nézegeti őt.*
- Szerintem nem vagy idióta, ezért ne vesd magad a tengerbe. Ellenben, ha ilyen ingerlékeny vagy akkor hamar meg fogsz halni. Így, én a helyedben, inkább megvárnám azt. Azt mondják a fulladás kellemetlen, de én még nem próbáltam. *Mosolyog. Mindig örül, ha segíthet, bár nem mindig fogadják meg a tanácsait.
Az elf közelebb hajol hozzá, Vi pedig továbbra is csak pislog néhányat. Nem tudja, mit néz rajta annyira, de engedi neki.*
- Mi van a hajaddal? *Kérdez vissza értetlenül. Sajnos előfordul, hogy elfelejt dolgokat, amiket korábban mondott, de az is, hogy valamire ugyanolyan pontossággal emlékszik évekkel később is.*



207. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:39:52
 ÚJ
>Ylsiana Advalur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Viera//

*Az érdekes színű hajú lány nem szívbajos. Szemei sem rebbennek az íj láttára. Ezt csak még jobban furcsállja, nem tudva hova tenni a dolgokat. Íves szemöldökeit gyanakodva húzza össze, a köztük lévő szabadon lévő bőrt összeráncolva, ahogy eddig sima homlokát.
Csak pislog a nő, semmi mást nem tesz. Ahogy akkor sem, amikor kiüti kezéből a követ.
Vagyis De! Arra néz! Talán egy csiga lelke lakozhat a lányban. Vagy egy lusta lajháré. S elindul a kő után. A bot éles kopogása sérti fülét. Fejét újra csak félrehajtva a vállába dörzsöli bele.*
- Muszáj azt a vackot kopogtatnod? *Pirít a másikra.* - Lehet, hogy te nem tudod, vagy még elképzelni sem tudod, de elég éles a hallásom, s eléggé sérti a fülem.
*Mutat rá a pontra.
A kioktatásra csak szemeit forgatja. Városába is számos természetimádó fajankó volt. Mintha őket hallaná.*
- Nem mindegy, hogy mi az? *Kérdez vissza, éles hangon, majd fejét megrázza. Nem is érti, hogy miért áll le egyáltalán ezzel a lénnyel vitatkozni. Megfordul, hogy elhagyja a helyet. Így tényleg nem tud a feladatával foglalkozni.*
- Tudom, milyen követ keresek, s ez nem az! *Jelenti ki egyértelműen.* - Amúgy is, honnan veszed, hogy tudod, hogy milyet keresek? *Fakad ki, ahogy ismét megfordul.
Az elmenés kérdést nem érti. Jó persze elindult, de mi köze is lehetne ehhez ahhoz? Majd visszagondol szavaira, s leesik neki a tantusz. Hatalmas sóhajt hallat, s tenyerével csap a homlokára.*
- Igen, belevetem magam a tengerbe. Ez a föld, csak ilyen idiótákat szült, vagy mi? *Hiszen a hajón sem értelmes figurák voltak. S még ez a lány is.
A következő érvelésre viszont kissé előrehajol. Szemeit teljesen kidülleszti, szinte nem is érti, hogy mit mondanak neki.*
- Hogy mi? *Kérdi egyszerűen. Néhány düllesztett pislogás után visszaegyenesedik.* - Mi köze a hajamnak a kő elpusztításához?



206. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:14:03
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ylsiana//

*Talán egy röpke pillanatra megvonja a fejét, éppen csak egy kicsit, amikor egy íjjal kell farkasszemet néznie, s mégsem tűnik meglepettnek, vagy ijedtnek. Ugyanúgy áll és néz a másikra, mintha lefagyott volna. Kezei előre nyújtva, miközben aprókat pislog.
Az ostoba megnevezést sem igazán érti, de azért amikor az ismeretlen nő kiüti a kezéből a követ, akkor már fejét abba az irányba mozdítja, amerre az esik, hogy lássa hova érkezett.
Meglepő a sors, hogy mindig ilyen vékony idegzetű egyénekkel hozza a sors, ez a nő legalább olyan ingerültnek és hirtelen haragúnak tűnik, mint Hu, vagy, ahogy a férfi magát hívatta, Lorew. Ám vele ellentétben az elf nem tűnik koldusnak, vagy öregnek sem. Sőt, egész jól szituált a megjelenése. Még, ha ez Vi számára semmit sem jelent.*
- Nos, szerintem ez nem kavics. A kavicsok egész kicsik. *Majd megindul, hogy felvegye a követ. A kezében szorongatott bottal minden lépés mellé koppint egyet, majd arra is támaszkodik, amikor lehajol és felveszi.*
- Ez egy kő. Talán mégis ezt keresed. *Nyújtja ismét felé, majd hirtelen visszahúzza a kezét annak a kérdésére. A gúnyos hangnemet felismeri már, csak éppen nincs rá semmiféle hatással. Behunyja a szemét, kiélvezi a szellőt az arcán, mintha beszélne hozzá. Mikor újra kinyitja mélykék szemeit egyből a lányra néz.*
- Miért, mész valahova? *Kérdezi végül kíváncsian. A nő láthatóan egy helyben áll, nem úgy tűnik, mint aki el akar menni valahova, s nem érti miért kellene neki megállítania, de nem is tartja lényegesnek a kérdést, hiszen a kő elpusztítása fontosabb kérdés.*
- Ezt a követ nem lehet elpusztítani, neked meg főleg nem. Túl hosszú a hajad. *Még kissé oldalra is hajol, hogy a nő háta mögé láthasson.*



205. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 15:57:18
 ÚJ
>Ylsiana Advalur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Viera//

*Éles füleivel nem hallja meg a nő közeledtét. Kettejük között inkább őt lepi meg jobban a jelenség. Hiszen csak egy kis emberkét hozott össze vele a sors - mely mily kegyetlen, már megint. Amaz pedig még a hangját is meghallja, hallatlan. Már ha tudná, hogy ez így van, de persze nem tudja. A fűzők ütődését is betudja a hallható éneknek, melyet viszont már érzékel. Kicsit zavarja is, hiszen koncentrálásában zavarják.
Fejét félrehajtva fülét a vállával vakarja meg. Olyan érzés, mint amikor víz megy a fülébe, s utána egész nap nem tudja kirázni belőle, s a tenger morajlása ott idegesíti a fejébe. Bosszantó.
Már csak az apró vízbe való csatangolásra lesz figyelmes. Sebesen fordul meg. Ebben a fél pillanatban nyúl hátra, hogy tegezéből egy nyilat hozzon elő. Az idegre helyezve, kihúzva azt tekint az idegen felé. Egy nő áll mögötte, kezét kinyújtva tart felé egy követ.
Szemeit összeszűkíti, főleg annak hangja hallatán. Nem tudja hova tenni a jelenséget, sem pedig a köveket.
~Meghallott volna? De hogy, ha én nem hallottam a lépteit?~
Íját mégsem engedi le, csak pár másodperc múlva.*
- Ostoba.
*Jelenti ki, egyébként édesnek tetsző hangján. Leengedve az íjat, a nyilat visszateszi a helyére, ám fegyverét tovább szorongatja.*
- Nem holmi, folyami kavicsot keresek. *De nem veszi el a követ. Egyszerűen csak kiüti az idegen jelenség kezéből. Adná az ég, hogy egyszer fajtabelivel hozza össze a sors, de persze nem.
Az újabb mondatra, viszont elneveti magát, epésen.*
- Miért mit csinálnál? Megállítanál? *Néz rá nagy boci szemekkel. Minden szavában, minden vonásában merő gúny lapul, semmi több.*


204. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 15:22:15
 ÚJ
>Viera Nyderiw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ylsiana//

*A szél csendesen borzolja az élénk tincseket feje tetején, olykor egy-egy szálat az orra közelébe terel, mire a lány csak egy pillanatra megráncolja azt, majd fején rántva egyet igyekszik arrébb seperni a felesleges hajat.
Arra megy, amerre a szelet érzi távozni, ma ezért indult meg. Máskor éppen ellenkezőleg cselekszik, s úgy tesz, hogy szembemegy vele, de ma nem ez adatott meg neki, nem ezt várják tőle.
Apró léptekkel halad kis lábaival, a bő bakancsban, aminek fűzői szabadon repkednek minden lépése után, hiszen be sem kötötte rendesen, ha futnia kellene, vagy igyekezni, talán orrára bukkanna.
Egy sziklához lép, s előbb két tenyerét, majd arca jobb oldalát nyomja neki, rátapasztva a fülét, mintha csak azt hallgatná mit mond neki. Igazából ezt is teszi, a hideg kőhöz nyomja arcát hallgatja, súg-e valamit neki a hő halom?
Minthogy nem hall semmit a vérkeringésén kívül, tovább áll és egy másik sziklánál próbálkozik. Nem türelmetlenkedik, csendesen nyugodtan várja, ideje bőven van. A szelek pedig erre vezették, így mindenhol körül kell néznie, ki tudja mi itt a feladata.
A sziklákon végig haladva egyszer csak megpillantja mi fogadja mögötte. Egy tóval körül vett kis szigetet és megannyi színes virágot. A közepén pedig a fánál egy nőt. Először nem is foglalkozik vele, csendesen lépegetne tovább, hogy a többi sziklát is kifaggassa, s ekkor viszi el a szellő apró füleibe a nő beszédét. Egy pillanatra maga elé mered, nem érti a logikáját a dolognak, de végül szét néz maga körül a földön, és a tó mellett meglát egy nagyobb követ. Lehajol és kis markába fogja, majd aóba belelépve halad tovább egyenesen a vörös elf felé. Megáll mögötte.*
- Tessék. *Nyújtja felé a követ. Nem mosolyog, nem vág semmilyen fejet, csak olyan, mint mindig, nyugodt. Ha kell napestig is képes lenne így a kővel, kinyújtott karral ácsorogni, ameddig a nő el nem veszi azt, amire kérte. Csak azt nem érti miért akarja elpusztítani.*
- De jobb, ha tudod, hogy amíg a sárgából kék nem lesz, addig ez a kő sem pusztul el.



203. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-01-09 15:05:34
 ÚJ
>Ylsiana Advalur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Egy sziklák takarásában lévő helyet talál meg a szirtek mentén. A vörös hajú nőszemély kíváncsian tekint be a helységre. Meglepetésére a szikes szilák helyett egy apró kertre bukkan. S valóban apró, talán nem is rá méretezték.
Pár pislogást megenged magának, majd beljebb lép a helységbe. Furcsának találja, hogy egy ilyen kopasz helyen, miként lehet egy ilyen virágzó kert.*
- Persze, hallottam, hogy a sivatagokba is vannak oázisok. *Morfondírozik magába, ahogy a kis patakocskát szeli át. Csizmája bár vizes lesz, nem foglalkozik vele. Minőségi bőrből készült, nem ázik át oly egykönnyen.
Egy apró dombocska felé veszi az irányt, ahol ezernyi virág színesedik. Halk apró énekhangot is hal. Kisujjával fülébe túr, s megdörzsölve belül húzza ki újra. Némi sárgás kosz ragadt rá, mely ujjára tapad. Elhúzva száját, próbálja elrázni magáról, de a hang továbbra sem tágítanak.
~Talán megbolondultam. Mennyi idő is telt el?~
Gondolkozik, hogy mióta is jött el otthonról. Ideje van, egy egész év. De nem akar addig itt lenni. A kikötőben talált egy nyomot, melyet követve ide vezetette. De miért lenne itt az a férfi, ki neki kéne. Kezébe tartja íját, ahogy halad szép lassú, csendes léptekkel a dombocska felé. Áthaladva ott a fához megy.*
- Csak itt lehet. Vagy valamelyik virág rejtené? *Talán nem is kell a férfi neki, hiszen anélkül is megtalálja a követ. De miért itt? Miért így? Nem érti, de nem is kell. Egyszerű küldetése van.*
- Hozd el a követ. *Mondja gúnyos hangon, eltorzítva saját hangját, ahogy a város vezetőjének hangját hallja maga előtt. Szinte bele is borzong a hangokba, még nyelvét is kinyújtja.*
- Pusztulna ott el. *Húzza fel ajkai szélét, s orra némi ráncos alakba torzul el. Nem gondolja, hogy bárki is lenne itt, vagy bárki is zavarná. Hiszen ki járna egy ilyen helyen?*



202. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-12-16 16:38:12
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrros - Smaragd és ónix//

*Milyen rég is hallotta már a saját nevét, szinte már nem is hallgat rá, teljesen megszokta a Megarát. Testén végig fut a hideg a Mynától, na meg attól is, akinek a szájából elhangzik, hiszen nem éppen puszipajtások és a jelenléte sose jelent jót. ~Miért pont most kell ennek is történnie?~ Sóhajt egyet és mosolyt erőltetve magára néz a félvérre, aki Miráról kezd el beszélni, aki számára már nem jelent annyit, még a levelére sem reagált semmit.*
-Miattam? Biztos, hogy nem. *Hangzik az őszinte válasz és közbe el is mosolyodik gúnyosan, hogy már megint nem csinál semmit és őt hibáztatják, mert a képtelen ötlet a lány számára egyértelmű célozgatás. Ahogy viszont hallgatja tovább eszébe jut a kis összekötőjük, akivel üzentek egymásnak és az alapján élhetne ez a vád, de ő semmi ostobasággal nem tömte testvére fejét. Mira erős nő és meg tudja magát védeni, nem is foglalkozik vele tovább, eddig is meg volt nélküle és a továbbiakban is biztos boldogulni fog.*
-Most jobb, hogy ezt kimondhattad? *Nagy cafka, tudja jól magáról is és bánja is a dolgot, hogy Morfiuszt választotta, de meglepi hogy testvére is ezt az utat választotta és a jelek szerint már le is cserélte Ryrrost valami Ysnulra.
Myna nem mozdul, csak a szemével követi a férfi mozdulatait, hagyja, hadd nézze meg a levelet, hiszen nem titkolja, hogy ő jóban van a lánnyal, az már más tészta, hogy ikertestvére milyen viszonyt ápol a gnómmal.*
-Ha rá hallgattam volna, akkor sose szöktem volna meg Morfiusszal, de hát én csak egy hülye csinos cafka vagyok, miért hallgatnék az okosabbakra? *Leginkább költőien teszi fel a kérdést, de úgy sejti, hogy nem marad azért megválaszolatlanul a dolog. Ryrros lecövekel elé, így megenged magának egy félmosolyt és beszívja annak kellemes illatát.*
-Szeretnél is tőlem valamit? *Lassan és óvatosan emeli fel a kezeit, hogy jelezze nem készül semmi gyűrűs merényletre és ha engedi, akkor Ryrros mellkasához teszi azt, hogy kicsit közelebb húzódjon.*


201. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-12-16 11:51:07
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Myna - Smaragd és ónix//

- Myna.
*Ha már neveket mondanak, hát ő is beszáll a játékba.
A mosolya is hasonló, mint a felé forduló nőnek. Szeme sarkából látja a lekerülő papírost, de fekete íriszei végig a lányon maradnak.*
- Csak megláttalak a sziklaszirteknél. *mondja, és kivételesen egész őszintén.*
- Gondoltam megnézem, merre száll a madárkám. És mit csinált eddig. *vonja fel szemöldökét, továbbra is karba font kezekkel, nyugodtan a fának dőlve, tisztességes karnyújtásnyi távolságban Mynától. Nincs kedve ismét tűt érezni a nyakán. Bár a nő fáradtnak látszik. És ezt kihasználhatja gyors reflexeivel.*
- Na meg... Mira elég különösen viselkedik mostanában... *jegyzi meg lágy, duruzsoló hangon.*
- És olyan... hah... *nevet fel halkan, és félelmetesen csengve.* - Képtelen ötletem támadt, hogy talán miattad.
*Leereszti karjait, és lassú, táncoló léptekkel indul meg a nő felé.*
- De biztosan nem. *duruzsol továbbra is, széles vigyorral arcán. Még a szemei is mosolyognak, olyan vidámnak tűnik, s a mókás kis gödröcskék is megjelennek a szája szegletében.*
- Hiszen nem is találkoztatok. Nem tömhetted tele a fejét ostobaságokkal... igaz? *kérdezi ugyanolyan hangnemben, szinte énekelve, és egyre halkabban beszélve.*
- Biztosan csak a Foks vér teszi, hogy nem tartotok meg egy ígéretet sem, és mindenféle Mosdatlan Morfiuszokkal, és Irritáló Ysnulokkal fekszetek össze... micsoda cafkák vagytok... *mondja az utolsó mondatot a lehető legvidámabban, karba fonva ismét kezeit, és megállva Myna előtt.
Aztán hirtelen, villámgyorsan hajol le féloldalasan, s a következő pillanatban már a kezében van a nő levele.*
- Á, Jezabiel? *olyan fogsorvillogtató vigyorral pillant fel Mynára, hogy abban nincsen semmi jót sejtető.*
- Gondolhattam volna, nem volt rendben minden a kis gnómmal. *csóválja a fejét vidáman.*
- Hát persze, ez mindent megmagyaráz... gondolom sikerült némiképp... kielégítened a vágyait, hogy így ragaszkodjon a szerencsétlen... *hajítja el a pergament.*
- Azt hittem okosabb... a hírek ezt sugallták... de ő is csak egy ostoba hősszerelmes kis liba... *susogja, továbbra is meglepően nyugodtan, s nem mozdulva el Myna elől. Mintha földbe gyökerezett volna a talpa a férfinak a nő előtt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906